Diplomatic text · TLG-E clean (diplomatic Greek; primary witness) — PG column chips mark the printed columns.
PG 87:1817ΠΡΟΚΟΠΙΟΥ ΓΑΖΑΙΟΥ ΧΡΙΣΤΙΑΝΟΥ ΣΟΦΙΣΤΟΥ ΕΠΙΤΟΜΗ ΤΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΠΡΟΦΗΤΗΝ ΗΣΑΙΑΝ ΚΑΤΑΒΕΒΛΗΜΕΝΩΝ ΔΙΑΦΟΡΩΝ ΕΞΗΓΗΣΕΩΝ. Προφήτης ὁ προφάσκων ἢ τὸ μέλλον, ἢ τὰ παρόντα λανθάνοντα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν· «Ἐὰν δὲ προφητεύητε, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερὰ γίνεται.» Καὶ Ἐλισαῖος· «Οὐχὶ ἡ καρδία μου, φησὶν, ἐπορεύετο μετὰ σοῦ, ἡνίκα ἀνέστρεφεν ὁ ἀνὴρ μετὰ τοῦ ἅρματος αὐτοῦ εἰς συνάντησίν σοι;» Ὁρᾷ δὲ ὁ προφήτης τὸ ἡγεμονικὸν, ὡς ἐν ὀνείροις ὕπαρ τυπούμενος· ἢ ὡς ἄν τις ἴδοι γραφὴν ἐπὶ πίνακος ἀγαθῶν, ἢ τῶν ἐναντίων πραγμάτων. Οὐ κατὰ ἔκστασιν διανοίας, ὥς τινες ἔφασαν, τοῦ ἀνθρωπίνου νοῦ καλυπτομένου παρὰ τοῦ πνεύματος, ὃ δὴ θείας ἐπιδημίας ἀνάξιον, ἔκφρονα ποιεῖν καὶ μανίας ἐγγὺς τὸν Θεὸν αὐτόν. Τελειωτικὸν γὰρ τὸ Θεῖον οἷς ἂν ἐγγένηται, ἀλλ’ οὐ τῶν φυσικῶν ἀποστερητικὸν λογισμῶν. Οὐδὲ γὰρ εἰκὸς τὸν ὠφελοῦντα λόγον τοὺς ἄλλους, ἑαυτὸν ἀγνοεῖν, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων ὠφελείας ἐκπεπτωκέναι. Πῶς δὲ τὸ πνεῦμα τῆς σοφίας ἄγνοιαν πληροῖ; φῶς γὰρ τύφλωσιν οὐ ποιεῖ·
ΠΡΟΚΟΠΙΟΥ ΓΑΖΑΙΟΥ ΧΡΙΣΤΙΑΝΟΥ ΣΟΦΙΣΤΟΥ ΕΠΙΤΟΜΗ ΤΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΠΡΟΦΗΤΗΝ ΗΣΑΙΑΝ ΚΑΤΑΒΕΒΛΗΜΕΝΩΝ ΔΙΑΦΟΡΩΝ ΕΞΗΓΗΣΕΩΝ. Προφήτης ὁ προφάσκων ἢ τὸ μέλλον, ἢ τὰ παρ- Α όντα λανθάνοντα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν· « Ἐὰν δὲ 'προ- φητεύητε, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται. » Καὶ Ελισαίος· «Οὐχὶ ἡ καρδία μου, φησὶν, ἐπορεύετο μετὰ σοῦ, ἡνίκα ἀνέστρεφεν ὁ ἀνὴρ μετὰ τοῦ ἅρμα τις αὐτοῦ εἰς συνάντησίν σοι; ο Ορᾷ δὲ ὁ προφήτης τὸ ἡγεμονικόν, ὡς ἐν ὀνείροις ὕπαρ τυπούμενος· ἢ ὡς ἄν τις ἴδοι γραφὴν ἐπὶ πίνακος ἀγαθῶν, ἡ τῶν ἐναντίων πραγμάτων. Οὐ κατὰ ἔκστασιν δια- νοίας, ὡς τινες ἔφασαν, τοῦ ἀνθρωπίνου νοῦ καλυ- πτομένου παρὰ τοῦ πνεύματος, ὃ δὴ θείας ἐπιδημίας ἀνάξιον, ἔκφρονα ποιεῖν καὶ μανίας ἐγγὺς τὸν Θεὸν αὐτόν. Τελειωτικὸν γὰρ τὸ θεῖον οἷς ἂν ἐγγένηται, ἀλλ᾽ οὐ τῶν φυσικῶν ἀποστερητικὸν λογισμῶν. Οὐ δὲ γὰρ εἰκὸς τὸν ὠφελοῦντα λόγον τοὺς ἄλλους, ἑαυτὸν ἀγνοεῖν, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων ὠφελείας ἐκε πεπτωκέναι. Πῶς δὲ τὸ πνεῦμα τῆς σοφίας ἄγνοιαν πληροῖ; φῶς γὰρ τύφλωσιν οὐ ποιεῖ· τὴν δὲ δύνα μιν προκαλεῖται τὴν ὁρατικὴν εἰς ἐνέργειαν, ὡς καὶ Θεοῦ ἡ νοῦν καθαρὸν εἰς ἐποπτείαν πνευματικήν. Που νηρᾶς δὲ καὶ μόνης δυνάμεως, Εκστασιν ἐμποιεῖν ἐπὶ τῇ τῶν δεξαμένων ἐπιβουλῇ. Πῶς δὲ σοφὸς ὢν δ Απόστολος οὐκ ἔχει παρακολουθεῖν οἷς ἐρεῖ; ο Σοφός γὰρ, φησὶν, νοήσει τὰ ἀπὸ τοῦ ἰδίου στόματος, ἐπὶ δὲ χειλέων φέρει ἐπιγνωμοσύνην.» Πῶς οὖν, Ἐξέστη Ἰσαάκ, φησὶν, ἐπὶ τῇ εἰσόδῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ; » Καὶ ὁ μέγας Δαβίδ, ο Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ ἐκστάσει . ΧΑΙΣ . 19. * γρ. θεός, COMMENTARII IN ISAIAM. PROCOPII GAZÆI sophistÆ cHRISTIANI IN ISAIAM PROPHETAM COMMENTATIONUM VARIARUM EPITOME. JO. CURTERIO INTERPRETE. • Propheta est, qui res futuras, aut presentes Cor. siv,24,25. " IV Reg. v, 26. B occultas praedicit, uti Paulus ait:' Si prophetetis, intret autem quis infidelis, aut idiota, occulta cordis ipsius manifesta funt. Et Elisæus: Non- ne cor meum, inquit, tecum ambulabat, quando reversus est vir cum curru suo in occursum tibi *?> Videt autem propheta, principe animi parte tam- quam per somnium reapse informata, aut tanquain qui in tabula rerum bonarum, vel malarum, pi- cturam intuetur : non vi stupefacta intelligendi, ut quidam asserunt : quasi velo mens hunana per spiritum obducatur. Quod sane divino accessu in- dignum est, Deum ipsum amentem, et furoris amfinem facere. Solet enim quibus illabitur, natu- rales animi sensus non auferre, sed perficere. Ne- que profecto consentaneum est rationem, quæ prosit aliis, seipsam ignorare, et sermonis utili- tate privari. Quomodo vero sapienti: spiritus igno- rationem operetur? Nequaquam enim cæcitatem parit lux, imo cernendi viin ad actum provocat, ut Deus etiam mentem sinceram að rerum spiri- tualium contemplationem. Sed solius est malæ potestatis, in eorum fraudem a quibus admit- titur, menti stuporem inducere. Qui vero sapiens Apostolus ea, quæ dicit non intelligat? • Sapiens euim, scribit, intelliget quæ loquitur, in aliis autem gestat sapientiam '., Quid ergo in filii sui ingressu obstupuisse Isaacum legimus ? Et apud • Prov. Gen. xxvii, 33. VARIE LECTIONES. *
τὴν δὲ δύναμιν προκαλεῖται τὴν ὁρατικὴν εἰς ἐνέργειαν, ὡς καὶ Θεοῦ νοῦν καθαρὸν εἰς ἐποπτείαν πνευματικήν. Πονηρᾶς δὲ καὶ μόνης δυνάμεως, ἔκστασιν ἐμποιεῖν ἐπὶ τῇ τῶν δεξαμένων ἐπιβουλῇ. Πῶς δὲ σοφὸς ὢν ὁ Ἀπόστολος οὐκ ἔχει παρακολουθεῖν οἷς ἐρεῖ; «Σοφὸς γὰρ, φησὶν, νοήσει τὰ ἀπὸ τοῦ ἰδίου στόματος, ἐπὶ δὲ χειλέων φέρει ἐπιγνωμοσύνην.» Πῶς οὖν, «Ἐξέστη Ἰσαὰκ, φησὶν, ἐπὶ τῇ εἰσόδῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ;» Καὶ ὁ μέγας Δαβὶδ, «Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ ἐκστάσει μου;» Ἀλλὰ τὴν ἔκπληξιν οὕτω καλεῖ, ὡς τὸ, «Ἐξέστη ὁ οὐρανὸς, καὶ ἡ γῆ ἔφριξεν.» Ἔστι καὶ δι’ ὀνείρων προφητεία, δι’ ὧν Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ Δανιὴλ ἐν Βαβυλῶνι προαγορεύει τὰ μέλλοντα. Καὶ θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ Φαραὼ καὶ ὁ Ναβουχοδονόσορ ἑωράκασιν. Περὶ κοσμικῶν γὰρ καταστάσεων τοὺς κρατοῦντας προβλέπειν ἐχρῆν, ἵνα πιστεύωνται. Καὶ Βαλαὰμ δὲ, καὶ Καϊάφας προέβλεπον ἔχοντες τοὺς πειθομένους· ὁ μὲν, ὡς ἀρχιερεὺς, ὁ δὲ, ὡς μάντις. Οἰκονομία τοίνυν ἐνταῦθα, οὐ νοῦς καθαρὸς ἐλλαμπόμενος. Ποτὲ μὲν οὖν οἱ προφῆται σαφῶς λέγουσι τὰ δηλούμενα, ὡς μὴ προσδεῖσθαί τινος αὐτοῖς ἑρμηνείας· ὡς τὸ, «Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν;
ΠΡΟΚΟΠΙΟΥ ΓΑΖΑΙΟΥ ΧΡΙΣΤΙΑΝΟΥ ΣΟΦΙΣΤΟΥ ΕΠΙΤΟΜΗ ΤΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΠΡΟΦΗΤΗΝ ΗΣΑΙΑΝ ΚΑΤΑΒΕΒΛΗΜΕΝΩΝ ΔΙΑΦΟΡΩΝ ΕΞΗΓΗΣΕΩΝ. Προφήτης ὁ προφάσκων ἢ τὸ μέλλον, ἢ τὰ παρ- Α όντα λανθάνοντα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν· « Ἐὰν δὲ 'προ- φητεύητε, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται. » Καὶ Ελισαίος· «Οὐχὶ ἡ καρδία μου, φησὶν, ἐπορεύετο μετὰ σοῦ, ἡνίκα ἀνέστρεφεν ὁ ἀνὴρ μετὰ τοῦ ἅρμα τις αὐτοῦ εἰς συνάντησίν σοι; ο Ορᾷ δὲ ὁ προφήτης τὸ ἡγεμονικόν, ὡς ἐν ὀνείροις ὕπαρ τυπούμενος· ἢ ὡς ἄν τις ἴδοι γραφὴν ἐπὶ πίνακος ἀγαθῶν, ἡ τῶν ἐναντίων πραγμάτων. Οὐ κατὰ ἔκστασιν δια- νοίας, ὡς τινες ἔφασαν, τοῦ ἀνθρωπίνου νοῦ καλυ- πτομένου παρὰ τοῦ πνεύματος, ὃ δὴ θείας ἐπιδημίας ἀνάξιον, ἔκφρονα ποιεῖν καὶ μανίας ἐγγὺς τὸν Θεὸν αὐτόν. Τελειωτικὸν γὰρ τὸ θεῖον οἷς ἂν ἐγγένηται, ἀλλ᾽ οὐ τῶν φυσικῶν ἀποστερητικὸν λογισμῶν. Οὐ δὲ γὰρ εἰκὸς τὸν ὠφελοῦντα λόγον τοὺς ἄλλους, ἑαυτὸν ἀγνοεῖν, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων ὠφελείας ἐκε πεπτωκέναι. Πῶς δὲ τὸ πνεῦμα τῆς σοφίας ἄγνοιαν πληροῖ; φῶς γὰρ τύφλωσιν οὐ ποιεῖ· τὴν δὲ δύνα μιν προκαλεῖται τὴν ὁρατικὴν εἰς ἐνέργειαν, ὡς καὶ Θεοῦ ἡ νοῦν καθαρὸν εἰς ἐποπτείαν πνευματικήν. Που νηρᾶς δὲ καὶ μόνης δυνάμεως, Εκστασιν ἐμποιεῖν ἐπὶ τῇ τῶν δεξαμένων ἐπιβουλῇ. Πῶς δὲ σοφὸς ὢν δ Απόστολος οὐκ ἔχει παρακολουθεῖν οἷς ἐρεῖ; ο Σοφός γὰρ, φησὶν, νοήσει τὰ ἀπὸ τοῦ ἰδίου στόματος, ἐπὶ δὲ χειλέων φέρει ἐπιγνωμοσύνην.» Πῶς οὖν, Ἐξέστη Ἰσαάκ, φησὶν, ἐπὶ τῇ εἰσόδῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ; » Καὶ ὁ μέγας Δαβίδ, ο Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ ἐκστάσει . ΧΑΙΣ . 19. * γρ. θεός, COMMENTARII IN ISAIAM. PROCOPII GAZÆI sophistÆ cHRISTIANI IN ISAIAM PROPHETAM COMMENTATIONUM VARIARUM EPITOME. JO. CURTERIO INTERPRETE. • Propheta est, qui res futuras, aut presentes Cor. siv,24,25. " IV Reg. v, 26. B occultas praedicit, uti Paulus ait:' Si prophetetis, intret autem quis infidelis, aut idiota, occulta cordis ipsius manifesta funt. Et Elisæus: Non- ne cor meum, inquit, tecum ambulabat, quando reversus est vir cum curru suo in occursum tibi *?> Videt autem propheta, principe animi parte tam- quam per somnium reapse informata, aut tanquain qui in tabula rerum bonarum, vel malarum, pi- cturam intuetur : non vi stupefacta intelligendi, ut quidam asserunt : quasi velo mens hunana per spiritum obducatur. Quod sane divino accessu in- dignum est, Deum ipsum amentem, et furoris amfinem facere. Solet enim quibus illabitur, natu- rales animi sensus non auferre, sed perficere. Ne- que profecto consentaneum est rationem, quæ prosit aliis, seipsam ignorare, et sermonis utili- tate privari. Quomodo vero sapienti: spiritus igno- rationem operetur? Nequaquam enim cæcitatem parit lux, imo cernendi viin ad actum provocat, ut Deus etiam mentem sinceram að rerum spiri- tualium contemplationem. Sed solius est malæ potestatis, in eorum fraudem a quibus admit- titur, menti stuporem inducere. Qui vero sapiens Apostolus ea, quæ dicit non intelligat? • Sapiens euim, scribit, intelliget quæ loquitur, in aliis autem gestat sapientiam '., Quid ergo in filii sui ingressu obstupuisse Isaacum legimus ? Et apud • Prov. Gen. xxvii, 33. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1818λέγει Κύριος, πλήρης εἰμὶ,« καὶ τὰ ἑξῆς. Ποτὲ δὲ διὰ συμβόλων· ὡς ἐπὶ τῶν ὀνείρων τοῦ Ἰωσὴφ καὶ τοῦ Φαραὼ, δι’ ἀσταχύων ἰδόντων· τοῦ μὲν, τὰ καθ’ ἑαυτὸν, καὶ τοὺς ἀδελφούς· τοῦ δὲ, τοὺς ἐπιόντας καιρούς· ὡς καὶ τὸ, »Ἀμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἠγαπημένῳ ἐν κέρατι, ἐν τόπῳ πίονι,« καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ Δανιὴλ δὲ τὰς Βασιλείας ἐν ἀχρείων ζώων ἴδεν μορφαῖς. Τινὰ δὲ καὶ συμπεπλεγμένως λέγεται· τῶν μὲν πρὸς λέξιν, τῶν δὲ πρὸς διάνοιαν εἰρημένων· ὡς τὸ παρὰ τῷ Σωτῆρι· »Οὐχ ὑμεῖς λέγετε ὅτι ἔτι τετράμηνός ἐστιν, καὶ ὁ θερισμὸς ἔρχεται;« Τοῦτο πρὸς λέξιν. Τὸ δὲ πρὸς διάνοιαν, »Ἐπάρεστε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμὸν ἤδη.« Τοιοῦτον καὶ Ἡσαί̈ᾳ τὸ, »Διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωὰμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ,« καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν τούτοις γὰρ ὁ μὲν Σιλωὰμ, καὶ ὁ λεγόμενος ἰσχυρὸς ποταμὸς, τροπικῶς εἴρηνται. Πρὸς δὲ λέξιν· »Ὁ λαὸς ὁ βουλόμενος τὸν Ῥάασιν, ὃ ἦν βασιλεὺς Δαμασκοῦ, καὶ τὸ υἱὸν Ῥωμελίου τῆς Σαμαρείας βασιλεύοντα.
ΠΡΟΚΟΠΙΟΥ ΓΑΖΑΙΟΥ ΧΡΙΣΤΙΑΝΟΥ ΣΟΦΙΣΤΟΥ ΕΠΙΤΟΜΗ ΤΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΠΡΟΦΗΤΗΝ ΗΣΑΙΑΝ ΚΑΤΑΒΕΒΛΗΜΕΝΩΝ ΔΙΑΦΟΡΩΝ ΕΞΗΓΗΣΕΩΝ. Προφήτης ὁ προφάσκων ἢ τὸ μέλλον, ἢ τὰ παρ- Α όντα λανθάνοντα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν· « Ἐὰν δὲ 'προ- φητεύητε, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται. » Καὶ Ελισαίος· «Οὐχὶ ἡ καρδία μου, φησὶν, ἐπορεύετο μετὰ σοῦ, ἡνίκα ἀνέστρεφεν ὁ ἀνὴρ μετὰ τοῦ ἅρμα τις αὐτοῦ εἰς συνάντησίν σοι; ο Ορᾷ δὲ ὁ προφήτης τὸ ἡγεμονικόν, ὡς ἐν ὀνείροις ὕπαρ τυπούμενος· ἢ ὡς ἄν τις ἴδοι γραφὴν ἐπὶ πίνακος ἀγαθῶν, ἡ τῶν ἐναντίων πραγμάτων. Οὐ κατὰ ἔκστασιν δια- νοίας, ὡς τινες ἔφασαν, τοῦ ἀνθρωπίνου νοῦ καλυ- πτομένου παρὰ τοῦ πνεύματος, ὃ δὴ θείας ἐπιδημίας ἀνάξιον, ἔκφρονα ποιεῖν καὶ μανίας ἐγγὺς τὸν Θεὸν αὐτόν. Τελειωτικὸν γὰρ τὸ θεῖον οἷς ἂν ἐγγένηται, ἀλλ᾽ οὐ τῶν φυσικῶν ἀποστερητικὸν λογισμῶν. Οὐ δὲ γὰρ εἰκὸς τὸν ὠφελοῦντα λόγον τοὺς ἄλλους, ἑαυτὸν ἀγνοεῖν, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων ὠφελείας ἐκε πεπτωκέναι. Πῶς δὲ τὸ πνεῦμα τῆς σοφίας ἄγνοιαν πληροῖ; φῶς γὰρ τύφλωσιν οὐ ποιεῖ· τὴν δὲ δύνα μιν προκαλεῖται τὴν ὁρατικὴν εἰς ἐνέργειαν, ὡς καὶ Θεοῦ ἡ νοῦν καθαρὸν εἰς ἐποπτείαν πνευματικήν. Που νηρᾶς δὲ καὶ μόνης δυνάμεως, Εκστασιν ἐμποιεῖν ἐπὶ τῇ τῶν δεξαμένων ἐπιβουλῇ. Πῶς δὲ σοφὸς ὢν δ Απόστολος οὐκ ἔχει παρακολουθεῖν οἷς ἐρεῖ; ο Σοφός γὰρ, φησὶν, νοήσει τὰ ἀπὸ τοῦ ἰδίου στόματος, ἐπὶ δὲ χειλέων φέρει ἐπιγνωμοσύνην.» Πῶς οὖν, Ἐξέστη Ἰσαάκ, φησὶν, ἐπὶ τῇ εἰσόδῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ; » Καὶ ὁ μέγας Δαβίδ, ο Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ ἐκστάσει . ΧΑΙΣ . 19. * γρ. θεός, COMMENTARII IN ISAIAM. PROCOPII GAZÆI sophistÆ cHRISTIANI IN ISAIAM PROPHETAM COMMENTATIONUM VARIARUM EPITOME. JO. CURTERIO INTERPRETE. • Propheta est, qui res futuras, aut presentes Cor. siv,24,25. " IV Reg. v, 26. B occultas praedicit, uti Paulus ait:' Si prophetetis, intret autem quis infidelis, aut idiota, occulta cordis ipsius manifesta funt. Et Elisæus: Non- ne cor meum, inquit, tecum ambulabat, quando reversus est vir cum curru suo in occursum tibi *?> Videt autem propheta, principe animi parte tam- quam per somnium reapse informata, aut tanquain qui in tabula rerum bonarum, vel malarum, pi- cturam intuetur : non vi stupefacta intelligendi, ut quidam asserunt : quasi velo mens hunana per spiritum obducatur. Quod sane divino accessu in- dignum est, Deum ipsum amentem, et furoris amfinem facere. Solet enim quibus illabitur, natu- rales animi sensus non auferre, sed perficere. Ne- que profecto consentaneum est rationem, quæ prosit aliis, seipsam ignorare, et sermonis utili- tate privari. Quomodo vero sapienti: spiritus igno- rationem operetur? Nequaquam enim cæcitatem parit lux, imo cernendi viin ad actum provocat, ut Deus etiam mentem sinceram að rerum spiri- tualium contemplationem. Sed solius est malæ potestatis, in eorum fraudem a quibus admit- titur, menti stuporem inducere. Qui vero sapiens Apostolus ea, quæ dicit non intelligat? • Sapiens euim, scribit, intelliget quæ loquitur, in aliis autem gestat sapientiam '., Quid ergo in filii sui ingressu obstupuisse Isaacum legimus ? Et apud • Prov. Gen. xxvii, 33. VARIE LECTIONES. *
Ἡ γὰρ θεία Γραφὴ τῆς ἁπάντων ὠφελείας γινομένη, καὶ τοῖς ἁπλουστέροις, ἢ καὶ ῥᾳθυμοτέροις πρόχειρον προτείνει διάνοιαν, καὶ τοῖς σπουδαιοτέροις νοῦ γυμνασίαν διὰ τῶν ἐπικεκρυμμένων χαρίζεται. Καὶ πᾶσαν δὲ τὴν ἀνθρωπίνην ἔσθ’ ὅτε διακόσμησιν οὕτω διέπει Θεός. Ἥ τε γὰρ τῶν ἀναγκαίων ἔνδεια γυμνάζει τὸν νοῦν, αἵ τε δὴ περιστάσεις καὶ πᾶσαι συμπτώσεις. Τοιαύτη δὲ καὶ τῶν Γραφῶν ἡ ἀσάφεια, ἵνα τούτοις ἐνασχολούμενος τῶν χειρόνων ἀφέλκηται. Καὶ ὅτι τὰ πόνου κτηθέντα, ἀγαπητά τε καὶ τίμια. Καὶ ἡ φύσις δὲ τοὺς ὀνείρους διὰ τοῦτο δείκνυσιν ἀσαφεῖς, Θεοῦ γυμνάζοντος τὴν διάνοιαν, ὡς ἔσθ’ ὅτε δεῖσθαι θείου χαρίσματος πρὸς διάκρισιν, τῶν ἡμετέρων ἐννοιῶν οὐκ ἀρκουσῶν τῆς ἀληθείας πρὸς θήραν. Διὸ ταῦτα κρίνουσιν Ἰωσήφ τε καὶ Δανιήλ. Ἅμα δὲ καὶ διὰ τῆς συνεχοῦς μελέτης ἐντυποῦται τὰ θεῖα λόγια τῇ ψυχῇ, καὶ σεμνότερα καθίσταται. Δεῖ γὰρ τὸν πάντα· βίον μαθεῖν καὶ γνώσει καὶ πράξει.
ΠΡΟΚΟΠΙΟΥ ΓΑΖΑΙΟΥ ΧΡΙΣΤΙΑΝΟΥ ΣΟΦΙΣΤΟΥ ΕΠΙΤΟΜΗ ΤΩΝ ΕΙΣ ΤΟΝ ΠΡΟΦΗΤΗΝ ΗΣΑΙΑΝ ΚΑΤΑΒΕΒΛΗΜΕΝΩΝ ΔΙΑΦΟΡΩΝ ΕΞΗΓΗΣΕΩΝ. Προφήτης ὁ προφάσκων ἢ τὸ μέλλον, ἢ τὰ παρ- Α όντα λανθάνοντα, ὡς ὁ Παῦλός φησιν· « Ἐὰν δὲ 'προ- φητεύητε, εἰσέλθῃ δέ τις ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης, τὰ κρυπτὰ τῆς καρδίας αὐτοῦ φανερά γίνεται. » Καὶ Ελισαίος· «Οὐχὶ ἡ καρδία μου, φησὶν, ἐπορεύετο μετὰ σοῦ, ἡνίκα ἀνέστρεφεν ὁ ἀνὴρ μετὰ τοῦ ἅρμα τις αὐτοῦ εἰς συνάντησίν σοι; ο Ορᾷ δὲ ὁ προφήτης τὸ ἡγεμονικόν, ὡς ἐν ὀνείροις ὕπαρ τυπούμενος· ἢ ὡς ἄν τις ἴδοι γραφὴν ἐπὶ πίνακος ἀγαθῶν, ἡ τῶν ἐναντίων πραγμάτων. Οὐ κατὰ ἔκστασιν δια- νοίας, ὡς τινες ἔφασαν, τοῦ ἀνθρωπίνου νοῦ καλυ- πτομένου παρὰ τοῦ πνεύματος, ὃ δὴ θείας ἐπιδημίας ἀνάξιον, ἔκφρονα ποιεῖν καὶ μανίας ἐγγὺς τὸν Θεὸν αὐτόν. Τελειωτικὸν γὰρ τὸ θεῖον οἷς ἂν ἐγγένηται, ἀλλ᾽ οὐ τῶν φυσικῶν ἀποστερητικὸν λογισμῶν. Οὐ δὲ γὰρ εἰκὸς τὸν ὠφελοῦντα λόγον τοὺς ἄλλους, ἑαυτὸν ἀγνοεῖν, καὶ τῆς ἐκ τῶν λόγων ὠφελείας ἐκε πεπτωκέναι. Πῶς δὲ τὸ πνεῦμα τῆς σοφίας ἄγνοιαν πληροῖ; φῶς γὰρ τύφλωσιν οὐ ποιεῖ· τὴν δὲ δύνα μιν προκαλεῖται τὴν ὁρατικὴν εἰς ἐνέργειαν, ὡς καὶ Θεοῦ ἡ νοῦν καθαρὸν εἰς ἐποπτείαν πνευματικήν. Που νηρᾶς δὲ καὶ μόνης δυνάμεως, Εκστασιν ἐμποιεῖν ἐπὶ τῇ τῶν δεξαμένων ἐπιβουλῇ. Πῶς δὲ σοφὸς ὢν δ Απόστολος οὐκ ἔχει παρακολουθεῖν οἷς ἐρεῖ; ο Σοφός γὰρ, φησὶν, νοήσει τὰ ἀπὸ τοῦ ἰδίου στόματος, ἐπὶ δὲ χειλέων φέρει ἐπιγνωμοσύνην.» Πῶς οὖν, Ἐξέστη Ἰσαάκ, φησὶν, ἐπὶ τῇ εἰσόδῳ τοῦ υἱοῦ αὐτοῦ ; » Καὶ ὁ μέγας Δαβίδ, ο Ἐγὼ δὲ εἶπον ἐν τῇ ἐκστάσει . ΧΑΙΣ . 19. * γρ. θεός, COMMENTARII IN ISAIAM. PROCOPII GAZÆI sophistÆ cHRISTIANI IN ISAIAM PROPHETAM COMMENTATIONUM VARIARUM EPITOME. JO. CURTERIO INTERPRETE. • Propheta est, qui res futuras, aut presentes Cor. siv,24,25. " IV Reg. v, 26. B occultas praedicit, uti Paulus ait:' Si prophetetis, intret autem quis infidelis, aut idiota, occulta cordis ipsius manifesta funt. Et Elisæus: Non- ne cor meum, inquit, tecum ambulabat, quando reversus est vir cum curru suo in occursum tibi *?> Videt autem propheta, principe animi parte tam- quam per somnium reapse informata, aut tanquain qui in tabula rerum bonarum, vel malarum, pi- cturam intuetur : non vi stupefacta intelligendi, ut quidam asserunt : quasi velo mens hunana per spiritum obducatur. Quod sane divino accessu in- dignum est, Deum ipsum amentem, et furoris amfinem facere. Solet enim quibus illabitur, natu- rales animi sensus non auferre, sed perficere. Ne- que profecto consentaneum est rationem, quæ prosit aliis, seipsam ignorare, et sermonis utili- tate privari. Quomodo vero sapienti: spiritus igno- rationem operetur? Nequaquam enim cæcitatem parit lux, imo cernendi viin ad actum provocat, ut Deus etiam mentem sinceram að rerum spiri- tualium contemplationem. Sed solius est malæ potestatis, in eorum fraudem a quibus admit- titur, menti stuporem inducere. Qui vero sapiens Apostolus ea, quæ dicit non intelligat? • Sapiens euim, scribit, intelliget quæ loquitur, in aliis autem gestat sapientiam '., Quid ergo in filii sui ingressu obstupuisse Isaacum legimus ? Et apud • Prov. Gen. xxvii, 33. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1820Ὡς ὁ Μωϋσῆς ἐπ’ ἔτη τεςσαράκοντα τὴν τῶν Αἰγυπτίων σοφίαν μαθὼν, προφάσει τῆς ποιμενικῆς εἰς τὰς ἐρήμους ἰὼν, τῇ θεωρίᾳ τῶν ὄντων ἐσχόλαζεν, καὶ μὴ βουληθεὶς πρὸς ἐπιμέλειαν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται, μηδὲ τότε μόνῃ τῇ πράξει προσκείμενος, ἐπανιὼν δὲ πρὸς ἐποπτείαν πολλάκις, ὅτε καὶ πρὸς τὴν μοσχοποιίαν ἐτράποντο. Τοιοῦτος Ἠλίας τῶν ἀνθρωπίνων ἀποδιδράσκων τὸν ὄχλον. Εἰ τοίνυν τοῖς ἁγίοις πόνῳ προσεγίνετο τῆς ἀληθείας ἡ κτῆσις, καὶ μετὰ μυρίας ἀναχωρήσεις Ἠλίας ἠξίωτο τοῦ Θεοῦ, πῶς εἰκὸς ἡμᾶς ἀκονιτὶ καὶ ποσὶν ἀνίπτοις ἐμβατεύειν τοῖς κρείττοσι; Δεῖ δὲ τὰς κοινὰς καὶ ἀξιολόγους αἰτίας ἔχειν περὶ Θεοῦ ταῖς λέξεσιν ἐντυγχάνοντας. Ἀνθρώποις γὰρ οὖσιν ἀνθρωπίνως ἡ Γραφὴ διαλέγεται. Ὥστε κἂν ὀργιζόμενον, ἢ λυπούμενον, ἢ μεταμελόμενον λέγῃ τὸν Θεὸν ἡ Γραφὴ, ζητεῖν προσήκει τὸ τῆς λέξεως βούλημα ταῖς περὶ Θεοῦ προσηκούσαις ἐννοίαις ἁρμόττον. Τῶν δὲ προφητειῶν, ἐπειδὴ περὶ μελλόντων εἰσὶν, οἱ ἀπὸ τῶν βασιλέων προγράφονται χρόνοι. Ἐπεὶ περὶ ἑτέρους ἦν ἡ τότε κατάστασις τῶν παρ’ Ἰουδαίοις πραγμάτων, ἤμελλεν δὲ τὰ μηδὲ πρὸς νοῦν ἐλθόντα μακροῖς ὕστερον χρόνοις γενήσεσθαι·
Α μου;, ᾿Αλλὰ τὴν ἔκπληξιν οὕτω καλεῖ, ὡς τὰς Ο Εξέστη ὁ οὐρανὸς, καὶ ἡ γῆ ἔφριξεν. » Εστι καὶ δι᾿ ὀνείρων προφητεία, δι᾿ ὧν Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ Δανιὴλ ἐν Βαβυλῶνι προαγορεύει τὰ μέλλοντα. Καὶ θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ Φαραὼ καὶ ὁ Ναβουχοδο- νόσορ ἑωράκασιν. Περὶ κοσμικῶν γὰρ καταστάσεων τοὺς κρατοῦντας προβλέπειν ἐχρῆν, ἵνα πιστεύωνται. Καὶ Βαλαὰμ δὲ, καὶ Καϊάφας προέβλεπον ἔχοντες τοὺς πειθομένους· ὁ μὲν, ὡς ἀρχιερεὺς, ὁ δὲ, ὡς μάντις. Οικονομία τοίνυν ἐνταῦθα, οὐ νοῦς καθαρός ελλαμπόμενος. Ποτὲ μὲν οὖν οἱ προφῆται σαφῶς λέγουσι τὰ δηλούμενα, ὡς μὴ προσδεῖσθαί τινος αὐτ τοῖς ἑρμηνείας · ὡς τὸ, ο Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος, πλήρης εἰμὶ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ποτὲ δὲ διὰ συμβόλων· ὡς ἐπὶ τῶν ὀνείρων τοῦ Ἰωσὴφ καὶ τοῦ Φαραώ, δι᾿ ἀσταχύων ἰδόντων· τοῦ μέν, τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν, καὶ τοὺς ἀδελφούς· τοῦ δὲ, τοὺς ἐπιόντας καιρούς· ὡς καὶ τὸ, ο Αμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἡγαπημένῳ ἐν κέρατι, ἐν τόπῳ πίονι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ Δανιὴλ δὲ τὰς Βασιλείας ἐν ἀχρείων ζώων ἴδεν μορφαῖς. Τινὰ δὲ καὶ συμπεπλεγμένως λέγεται· τῶν μὲν πρὸς λέξιν, τῶν δὲ πρὸς διάνοιαν εἰρημένων ὡς τὸ παρὰ τῷ Σωτῆρι· « Οὐχ ὑμεῖς λέγετε ὅτι ἔτι τετράμηνός ἐστιν, καὶ ὁ θερισμὸς ἔρχεται; » Τοῦτο πρὸς λέξιν. Τὸ δὲ πρὸς διάνοιαν, « Επάρεστε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμόν ήδη. » Τοιοῦτον καὶ ε Ησαΐα τὸ, ο Διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν τούτοις γὰρ ὁ μὲν Σιλωάμ, καὶ ὁ λεγό- μενος ἰσχυρὸς ποταμός, τροπικῶς εἰρηνται. Πρὸς δὲ λέξιν· Ὁ λαὸς ὁ βουλόμενος τὸν Ράασιν, ὃς ἦν βασιλεὺς Δαμασκοῦ, καὶ τὸν υἱὸν Ῥωμελίου τῆς 21- μαρείας βασιλεύοντα. Ἡ γὰρ θεία Γραφὴ τῆς ἀπάν των ὠφελείας γινομένη, καὶ τοῖς ἀπλουστέροις, ἢ καὶ ῥᾳθυμοτέροις πρόχειρον προτείνει διάνοιαν, καὶ τοῖς σπουδαιοτέροις νοῦ γυμνασίαν διὰ τῶν ἐπικε- κρυμμένων χαρίζεται. Καὶ πᾶσαν δὲ τὴν ἀνθρω πίνην ἔσθ' ὅτε διακόσμησιν οὕτω διέπει Θεός. Η τε γὰρ τῶν ἀναγκαίων ἔνδεια γυμνάζει τὸν νοῦν, εἴ τε δὴ περιστάσεις καὶ πᾶσαι συμπτώσεις. Τοιαύτη δὲ καὶ τῶν Γραφῶν ἡ ἀσάφεια, ἵνα τούτοις ενασχολούμενος τῶν χειρόνων ἀφέλκηται. Καὶ ὅτι τὰ πόνου κτηθέντα, ἀγαπητά τε καὶ τίμια. Καὶ ἡ φύσις δὲ τοὺς ὀνείρους διὰ τοῦτο δείκνυσιν ἀσαφεῖς, Θεοῦ γυμνάζοντος τὴν διάνοιαν, ὡς ἔσθ' ὅτε δεῖσθαι θείου χαρίσματος πρὸς διάκρισιν, τῶν ἡμετέρων ἐννοιῶν οὐκ ἀρκουσῶν τῆς ἀληθείας πρὸς θήραν. Διὸ ὰ ταῦτα κρίνουσιν Ἰωσήφ τε καὶ Δανιήλ. "Αμα δὲ καὶ διὰ τῆς συνεχούς με λέτης ἐντυποῦται τὰ θεῖα λόγια τῇ ψυχῇ, καὶ σε- μνότερα καθίσταται. Δεῖ γὰρ τὸν πάντα βίον μαθεῖν καὶ γνώσει καὶ πράξει. Ως ὁ Μωϋσῆς ἐπ᾽ ἔτη τεσ- σαράκοντα τὴν τῶν Αἰγυπτίων σοφίαν μαθών, προ φάσει τῆς ποιμενικῆς εἰς τὰς ἐρήμους των, τῇ θεω ΨΗ, 10. γρ. Ἐπάρατε, ο λείπ. παρ'. γρ. Διά. 1º PROCOPII GAZEI • B magnum Davidem: . Ego dixi in excessu meo?", Nimirum consternationem ita vocat. Cujusmodi est illud : c Commotum est colum, et terra in- horruit. *, Est et prophetia per somnia, quibus Josephus in Egypto ', et Daniel in Babylone futura prædixerunt. Nec mirum şi Pharao, et Nabuchodonosor visiones viderint. Par fuit enim eos, qui aliis præerant in mundanarum rerum statu futura prospicere, ut populi in eis confide- rent. Imo et Balaam ', et Caiphas 1º, quæ fu- lura essent, praeviderunt : ambo quibus prae- rant habentes; hic quidem tanquam summus pontifex, ille vero tanquam hariolus. Hic itaque dis- pensatio, non pura mens elucescit. Solent ergo prophetæ nunc ea quæ vident, aperte ita elo- qui, ut nulla posthac opus sit interpretatione. Quale est et illud : Quo mihi multitudinem vi- ctimarum vestrarum, ait Dominus? Plenus sum", þ et quæ deinceps. Nunc etiam per symbola, ut in somniis Josephi et Pharaonis, cum ille qui- dem per spicas, que sibi, quæ fratribus essent eventura, cerneret, hic autem futura tempora. Cujus generis est et illud: Vinea facta est dilectos in cornu, in loco pingui , et quæ deinceps. Quin et Daniel in agrestium animalium formis imperiorum vices vidit ". Quædamı præterea com- p!exim dicuntur; eorumque alia ad litteram, alia ad sensum referuntur. Sicut cum Salvator ait : Nonne vos dicitis quod adhuc quatuor menses sunt, et messis venit? s, Hæc quidem sunt ad litteram sumenda. At quæ sequuntur, sensum re- spiciunt Elevate oculos vestros et videte re- giones, quia albæ sunt jam ad messem "., Tale est et apud Isaiam illud: ‹ Pro eo quod abjecit populus iste aquas Siloe, quæ vadunt cum silen-. tio 1, » et quæ postea. In his enim, Siloe, et qui rapidus dicitur fuvius, tropicum babent intelle- ctum. Ad litteram autem sumitur: Populus volens Raasin, qui rex est Damasci, et filium Ro- meliæ Samariæ imperantem. Solet enim divina Scriptura quæ ad communem omnium utilitatem data est, rudioribus aut etiam segnioribus faci- lem sensum protendere: perfectioribus autem et diligentioribus, in quæ mentis aciem exacuant, abstrusiora largiri. Ad hunc quoque modum quid. D quid est in hominum vila ordinationis ut plurimum Deus moderatur, et regit. Mentem autem exercet rerum necessariarum penuria, ipsique adeo, quot- quot imminent, casus adversi. Eo vero spectat ista Scripturarum difficultas, ut dum illis opera na- vatur a deterioribus avocemur. Præterea diligimus magis, et in pretio habemus quæ nobis ipsi labore comparavimus. Quin et somnia nobis ideo profert obscura natura, exercente vim intelligendi Deo; • Psal. cxv, 11. • Isa. XIII, " Isa. 1, 11. XI, 50. C • s Dan. 11, IV, Gen. xLi, sqq. [sa. V, 1. Dan. vit, seqq. Joan. IV, 35. d VARIE LECTIONES. » Joan. [ga. Vill, 6. • Num. xxiv seqq. * ibid.
ὡς ἂν γνωσθῇ πρὸ πόσου χρόνου ῥηθέντα μηδὲ πρὸς νοῦν ἐλθόντα μακροῖς ὕστερον χρόνοις γενήσεσθαι· ὡς ἂν γνωσθῇ πρὸ πόσου χρόνου ῥηθέντα μετὰ πόσον ἀπήντηκεν. Καὶ ὅτι, Ὅτε πεπλεόνακεν ἡ ἀσθένεια, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ δύναμις. Σχεδὸν γὰρ οἱ πλεῖστοι συνέδραμον ἀλλήλοις κατὰ τὸν χρόνον. Ὠσηὲ ἐν ἡμέραις Ὀζίου, καὶ ἐν ἡμέραις Ἱεροβοάμ. Μιχαίας ἐν ἡμέραις Ἰωὰβ καὶ Ἀχάζ. Σοφονίας ἐν ἡμέραις Ἰωσίου υἱοῦ Ἀμώς. Πρόκεινται δὲ νῦν βασιλεῖς, Ὀζίας, Ἰωὰς, Ἀχὰζ, Ἐζεκίας· καὶ δείκνυσιν οὐκ ἐφ’ ἐνὸς μόνου βασιλέως, ἐπὶ δὲ τῶν τεσσάρων, ἑωρακέναι τὰ κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἰερουσαλὴμ θεσπιζόμενα. Εὕροις γὰρ ἂν αὐτὸν ἐφ’ ἑκάστης βασιλείας τοὺς Ἰουδαίους ἐλέγχοντα, προλέγοντά τε τὰ κατ’ αὐτῶν μετὰ χρόνους κείμενα, μέχρι τέλους τῆς Βίβλου, ὡς εἶναι τὴν πᾶσαν ὑπόθεσιν, ὥς φησι, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὅρασιν , ἣν ὡς ἐν κατόπτρῳ παρέδειξεν αὐτῷ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον. Ἰουδαίαν δὲ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δηλοῖ, ἢ τὴν χώραν αὐτήν. Ἱερουσαλὴμ δὲ τὴν πόλιν, ἢ τὴν ἐν αὐτῇ τότε κατὰ τὸν νόμον λατρείαν· ὧν τὴν καθαίρεσιν, καὶ τὴν καινὴν τοῦ Χριστοῦ πολιτείαν προέδειξεν.
Α μου;, ᾿Αλλὰ τὴν ἔκπληξιν οὕτω καλεῖ, ὡς τὰς Ο Εξέστη ὁ οὐρανὸς, καὶ ἡ γῆ ἔφριξεν. » Εστι καὶ δι᾿ ὀνείρων προφητεία, δι᾿ ὧν Ἰωσὴφ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ Δανιὴλ ἐν Βαβυλῶνι προαγορεύει τὰ μέλλοντα. Καὶ θαυμαστὸν οὐδὲν, εἰ Φαραὼ καὶ ὁ Ναβουχοδο- νόσορ ἑωράκασιν. Περὶ κοσμικῶν γὰρ καταστάσεων τοὺς κρατοῦντας προβλέπειν ἐχρῆν, ἵνα πιστεύωνται. Καὶ Βαλαὰμ δὲ, καὶ Καϊάφας προέβλεπον ἔχοντες τοὺς πειθομένους· ὁ μὲν, ὡς ἀρχιερεὺς, ὁ δὲ, ὡς μάντις. Οικονομία τοίνυν ἐνταῦθα, οὐ νοῦς καθαρός ελλαμπόμενος. Ποτὲ μὲν οὖν οἱ προφῆται σαφῶς λέγουσι τὰ δηλούμενα, ὡς μὴ προσδεῖσθαί τινος αὐτ τοῖς ἑρμηνείας · ὡς τὸ, ο Τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος, πλήρης εἰμὶ, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ποτὲ δὲ διὰ συμβόλων· ὡς ἐπὶ τῶν ὀνείρων τοῦ Ἰωσὴφ καὶ τοῦ Φαραώ, δι᾿ ἀσταχύων ἰδόντων· τοῦ μέν, τὰ καθ᾿ ἑαυτὸν, καὶ τοὺς ἀδελφούς· τοῦ δὲ, τοὺς ἐπιόντας καιρούς· ὡς καὶ τὸ, ο Αμπελὼν ἐγενήθη τῷ ἡγαπημένῳ ἐν κέρατι, ἐν τόπῳ πίονι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ Δανιὴλ δὲ τὰς Βασιλείας ἐν ἀχρείων ζώων ἴδεν μορφαῖς. Τινὰ δὲ καὶ συμπεπλεγμένως λέγεται· τῶν μὲν πρὸς λέξιν, τῶν δὲ πρὸς διάνοιαν εἰρημένων ὡς τὸ παρὰ τῷ Σωτῆρι· « Οὐχ ὑμεῖς λέγετε ὅτι ἔτι τετράμηνός ἐστιν, καὶ ὁ θερισμὸς ἔρχεται; » Τοῦτο πρὸς λέξιν. Τὸ δὲ πρὸς διάνοιαν, « Επάρεστε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε τὰς χώρας, ὅτι λευκαί εἰσι πρὸς θερισμόν ήδη. » Τοιοῦτον καὶ ε Ησαΐα τὸ, ο Διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῆ, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ἐν τούτοις γὰρ ὁ μὲν Σιλωάμ, καὶ ὁ λεγό- μενος ἰσχυρὸς ποταμός, τροπικῶς εἰρηνται. Πρὸς δὲ λέξιν· Ὁ λαὸς ὁ βουλόμενος τὸν Ράασιν, ὃς ἦν βασιλεὺς Δαμασκοῦ, καὶ τὸν υἱὸν Ῥωμελίου τῆς 21- μαρείας βασιλεύοντα. Ἡ γὰρ θεία Γραφὴ τῆς ἀπάν των ὠφελείας γινομένη, καὶ τοῖς ἀπλουστέροις, ἢ καὶ ῥᾳθυμοτέροις πρόχειρον προτείνει διάνοιαν, καὶ τοῖς σπουδαιοτέροις νοῦ γυμνασίαν διὰ τῶν ἐπικε- κρυμμένων χαρίζεται. Καὶ πᾶσαν δὲ τὴν ἀνθρω πίνην ἔσθ' ὅτε διακόσμησιν οὕτω διέπει Θεός. Η τε γὰρ τῶν ἀναγκαίων ἔνδεια γυμνάζει τὸν νοῦν, εἴ τε δὴ περιστάσεις καὶ πᾶσαι συμπτώσεις. Τοιαύτη δὲ καὶ τῶν Γραφῶν ἡ ἀσάφεια, ἵνα τούτοις ενασχολούμενος τῶν χειρόνων ἀφέλκηται. Καὶ ὅτι τὰ πόνου κτηθέντα, ἀγαπητά τε καὶ τίμια. Καὶ ἡ φύσις δὲ τοὺς ὀνείρους διὰ τοῦτο δείκνυσιν ἀσαφεῖς, Θεοῦ γυμνάζοντος τὴν διάνοιαν, ὡς ἔσθ' ὅτε δεῖσθαι θείου χαρίσματος πρὸς διάκρισιν, τῶν ἡμετέρων ἐννοιῶν οὐκ ἀρκουσῶν τῆς ἀληθείας πρὸς θήραν. Διὸ ὰ ταῦτα κρίνουσιν Ἰωσήφ τε καὶ Δανιήλ. "Αμα δὲ καὶ διὰ τῆς συνεχούς με λέτης ἐντυποῦται τὰ θεῖα λόγια τῇ ψυχῇ, καὶ σε- μνότερα καθίσταται. Δεῖ γὰρ τὸν πάντα βίον μαθεῖν καὶ γνώσει καὶ πράξει. Ως ὁ Μωϋσῆς ἐπ᾽ ἔτη τεσ- σαράκοντα τὴν τῶν Αἰγυπτίων σοφίαν μαθών, προ φάσει τῆς ποιμενικῆς εἰς τὰς ἐρήμους των, τῇ θεω ΨΗ, 10. γρ. Ἐπάρατε, ο λείπ. παρ'. γρ. Διά. 1º PROCOPII GAZEI • B magnum Davidem: . Ego dixi in excessu meo?", Nimirum consternationem ita vocat. Cujusmodi est illud : c Commotum est colum, et terra in- horruit. *, Est et prophetia per somnia, quibus Josephus in Egypto ', et Daniel in Babylone futura prædixerunt. Nec mirum şi Pharao, et Nabuchodonosor visiones viderint. Par fuit enim eos, qui aliis præerant in mundanarum rerum statu futura prospicere, ut populi in eis confide- rent. Imo et Balaam ', et Caiphas 1º, quæ fu- lura essent, praeviderunt : ambo quibus prae- rant habentes; hic quidem tanquam summus pontifex, ille vero tanquam hariolus. Hic itaque dis- pensatio, non pura mens elucescit. Solent ergo prophetæ nunc ea quæ vident, aperte ita elo- qui, ut nulla posthac opus sit interpretatione. Quale est et illud : Quo mihi multitudinem vi- ctimarum vestrarum, ait Dominus? Plenus sum", þ et quæ deinceps. Nunc etiam per symbola, ut in somniis Josephi et Pharaonis, cum ille qui- dem per spicas, que sibi, quæ fratribus essent eventura, cerneret, hic autem futura tempora. Cujus generis est et illud: Vinea facta est dilectos in cornu, in loco pingui , et quæ deinceps. Quin et Daniel in agrestium animalium formis imperiorum vices vidit ". Quædamı præterea com- p!exim dicuntur; eorumque alia ad litteram, alia ad sensum referuntur. Sicut cum Salvator ait : Nonne vos dicitis quod adhuc quatuor menses sunt, et messis venit? s, Hæc quidem sunt ad litteram sumenda. At quæ sequuntur, sensum re- spiciunt Elevate oculos vestros et videte re- giones, quia albæ sunt jam ad messem "., Tale est et apud Isaiam illud: ‹ Pro eo quod abjecit populus iste aquas Siloe, quæ vadunt cum silen-. tio 1, » et quæ postea. In his enim, Siloe, et qui rapidus dicitur fuvius, tropicum babent intelle- ctum. Ad litteram autem sumitur: Populus volens Raasin, qui rex est Damasci, et filium Ro- meliæ Samariæ imperantem. Solet enim divina Scriptura quæ ad communem omnium utilitatem data est, rudioribus aut etiam segnioribus faci- lem sensum protendere: perfectioribus autem et diligentioribus, in quæ mentis aciem exacuant, abstrusiora largiri. Ad hunc quoque modum quid. D quid est in hominum vila ordinationis ut plurimum Deus moderatur, et regit. Mentem autem exercet rerum necessariarum penuria, ipsique adeo, quot- quot imminent, casus adversi. Eo vero spectat ista Scripturarum difficultas, ut dum illis opera na- vatur a deterioribus avocemur. Præterea diligimus magis, et in pretio habemus quæ nobis ipsi labore comparavimus. Quin et somnia nobis ideo profert obscura natura, exercente vim intelligendi Deo; • Psal. cxv, 11. • Isa. XIII, " Isa. 1, 11. XI, 50. C • s Dan. 11, IV, Gen. xLi, sqq. [sa. V, 1. Dan. vit, seqq. Joan. IV, 35. d VARIE LECTIONES. » Joan. [ga. Vill, 6. • Num. xxiv seqq. * ibid.
PG 87:1821Ἀπηλάθησαν γὰρ Ἰουδαῖοι διὰ τὸ ταῖς συνεχέσιν ἀπειθεῖν προτροπαῖς· ἐκλήθη δὲ τὰ ἔθνη τῆς τῶν εἰδώλων πλάνης παυσάμενα. Μέλλων δὲ ὁράσεις κατ’ Αἰγύπτου, καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Βαβυλῶνος εἰπεῖν, καὶ πλείστων ἅλλων μεμνῆσθαι, ταῦτα μὲν ἐν δευτέρῳ πάντα πεποίηται. Ἐκ δὲ τῶν ἀφιερωμένων Θεῷ τὴν ἀρχὴν ἐποιήσατο, κατὰ τὸ εἰρημένον· «Ἀπὸ τῶν ἁγίων μου ἄρξασθε.» Καὶ, «Δυνατοὶ δυνατῶς ἐτασθήσονται.» Καὶ, «Οἷς τὸ πολὺ δέδοται, τὸ πολὺ ἀπαιτηθήσονται.» Πλείστας γὰρ ἐκ Θεοῦ λαβόντες εὐεργεσίας, ἀνάξιοι τούτων ἐγένοντο. Καὶ σφοδρῶς ἐπιφέρεται ἄρχουσί τε καὶ ἑπομένοις, παραστήματι θείῳ παντὸς κινδύνου καὶ δέους ὑπερορῶν. Μία μὲν οὖν ἡ βίβλος. Εἴρηται δὲ κατὰ μέρος ἐν διαφόροις καὶ μακροῖς καιρῶν διαστήμασι. Καὶ δυσχερὲς τοῖς λόγοις ἐφαρμόσαι τοὺς χρόνους, καὶ ταῖς κατὰ βασιλείαν πράξεσιν ἀποδιδόναι τὴν πολιτείαν. Ἐφ’ ὅλοις γοῦν ἔτεσιν ὁ τῶν προκειμένων βασιλέων ἀπαρτίζεται χρόνος πεντήκοντα, ᾧ περιέκλεισε τὴν προφητείαν ὁ λόγος.
ρίᾳ τῶν ὄντων ἐσχόλαζεν, καὶ μὴ βουληθεὶς προς Α ἐπιμέλειαν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται, μηδὲ τότε μόνη τῇ πράξει προσκείμενος, ἐπαγιὼν δὲ πρὸς ἐποπτείαν πολλάκις, ὅτε καὶ πρὸς τὴν μοσχοποιίαν ἐτράποντο. Τοιοῦτος Ηλίας τῶν ἀνθρωπίνων ἀποδιδράσκων τὸν ὄχλον. Εἰ τοίνυν τοῖς ἁγίοις πόνῳ προσεγίνετο τῆς ἀληθείας ἡ κτῆσις, καὶ μετὰ μυρίας αναχωρήσεις Ηλίας ἠξίωτο τοῦ Θεοῦ, πῶς εἰκὸς ἡμᾶς ἀκονιτί καὶ ποσὶν ἀνίπτοις ἐμβατεύειν τοῖς κρείττοσι ; Δεῖ δὲ τὰς κοινὰς καὶ ἀξιολόγους αἰτίας ο ἔχειν περὶ Θεοῦ ταῖς λέξεσιν ἐντυγχάνοντας. Ανθρώποις γὰρ οὖσιν ἀνθρωπίνως ή Γραφὴ διαλέγεται. Ὥστε καν ὀργιζόμενον, ἢ λυπούμενον, ἢ μεταμελόμενον λέγῃ τὸν Θεὸν ἡ Γραφή, ζητεῖν προσήκει τὸ τῆς λέξεως βούλημα ταῖς περὶ Θεοῦ προσηκούσαις ἐννοίαις ἁρμόττον. Τῶν δὲ προφητειῶν, ἐπειδὴ περὶ μελλόν- Β των εἰσὶν, οἱ ἀπὸ τῶν βασιλέων προγράφονται χρόνοι. Ἐπεὶ περὶ ἑτέρους ἦν ή τότε κατάστασις τῶν παρ' Ἰουδαίοις πραγμάτων, ήμελλεν δὲ τὰ μηδὲ πρὸς νοῦν ἐλθόντα μακροῖς ὕστερον χρόνοις γενήσεσθαι· ὡς ἂν γνωσθῇ πρὸ πόσου χρόνου ῥηθέντα μετὰ πόσ σου ἀπήντηκεν. Καὶ ὅτι, Οτε πεπλεόνακεν ἡ ἀσθέ νεια, ὑπερεπερίσσευσεν ή δύναμις. Σχεδόν γὰρ οἱ π' εἶστοι συνέδραμον ἀλλήλοις κατὰ τὸν χρόνον. Ωστὲ ἐν ἡμέραις Οζίου, καὶ ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ. Μιχαίας ἐν ἡμέραις Ιωάβ καὶ 'Αχάς. Σοφονίας ἐν ἡμέραις Ἰωσίου υἱοῦ ᾿Αμώς. Πρόκεινται δὲ νῦν βασι λεῖς, Οξίας, Ἰωάς 6, 'λχάζ, Εζεκίας· καὶ δείκνυσιν οὐκ ἐφ' ἑνὸς μόνου βασιλέως, ἐπὶ δὲ τῶν τεσσάρων, ἑωρακέναι τὰ κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ θεσπιζόμενα. Εὕροις γὰρ ἂν αὐτὸν ἐφ' ἑκάστης βασιλείας τοὺς Ἰουδαίους ἐλέγχοντα, προλέγοντά τε τὰ κατ' αὐτῶν μετὰ χρόνους κείμενα, μέχρι τέλους τῆς Βίβλου, ὡς εἶναι τὴν πᾶσαν ὑπόθεσιν, ὥς φησι, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἱερουσαλήμ δρασιν, ἦν ὡς ἐν κατόπτρῳ παρέδειξεν αὐτῷ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, Ιουδαίαν δὲ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δη- λοι, ἢ τὴν χώραν αὐτήν. Ἱερουσαλὴμ δὲ τὴν πόλιν, ἢ τὴν ἐν αὐτῇ τότε κατὰ τὸν νόμον λατρείαν· ὧν τὴν καθαίρεσιν, καὶ τὴν καινὴν τοῦ Χριστοῦ πολι- τείαν προέδειξεν. Απηλάθησαν γὰρ Ἰουδαῖοι διὰ τὸ ταῖς συνεχέσιν ἀπειθεῖν προτροπαῖς· ἐκλήθη δὲ τὰ ἔθνη τῆς τῶν εἰδώλων πλάνης παυσάμενα. Μέλλων δὲ δράσεις κατ' Αἰγύπτου, καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Βαδι- λῶνος εἰπεῖν, καὶ πλείστων ἄλλων μεμνῆσθαι, ταῦτα μὲν ἐν δευτέρῳ πάντα πεποίηται. Ἐκ δὲ τῶν ἀφιε- ρωμένων θεῷ τὴν ἀρχὴν ἐποιήσατο, κατὰ τὸ εἰρη- μένον· « Ἀπὸ τῶν ἁγίων μου ἄρξασθε. » Και, • Δυνατοὶ δυνατῶς ἐτασθήσονται. » Καὶ, ο Οἷς τὸ πολὺ δέδοται, τὸ πολὺ ἀπαιτηθήσονται. » Πλείστας γὰρ ἐκ Θεοῦ λαβόντες εὐεργεσίας, ἀνάξιοι τούτων ἐγένοντο. Καὶ σφοδρῶς ἐπιφέρεται ἄρχουσί τε καὶ ἑπομένοις, παραστήματι θείῳ παντὸς κινδύνου καὶ δέους ὑπερορῶν. Μία μὲν οὖν ἡ βίβλος. Είρηται δὲ το ε ἴσ. γρ. ἐννοίας. ' γ. ἐκείνους. 6γρ. Ιωάθαμ. COMMENTARII IN ISAIAM. ut quoties ad veritatis indagationem nostræ non confectionem animum adjecerant Israelita 18, Act. vii, 22. " Exod xxx1, seqq. C sufficiunt meditationes, divina sciamus ad judi- candum opus esse gratia. Hac explicandi via ių- cedunt Josephus et Daniel. Ad hæc assidua medi. tandi diligentia divina oracula mentibus nostris imprimuntur, et venerabiliora redduntur. Decet enim perpetuo vitæ cursu non cognitionis modo, sed actionis studio nos exerceri: non secus ac Moses ", qui quadraginta annos in Egyptiorum disciplinis versatus, simulato gregis pascendi slu- dio, in solitudines secessit, in quibus rerura com- templationi vacaret, unde ad hominum curam advocatur invitus, ne tum quidem tamen soli ac- tioni deditus, sed sape ad contemplationem rever- sus, eoque potissimum tempore, quo ad vituli Talis fuit et Elias, qui solitudine delecta- tus hominum turbas solebat effugere ". Ergo si sanctis viris labore comparatur veritatis posses- sio, sique non nisi post infinitas solitudinum peragrationes, Deo dignus est habitus Elias 10: qui justum putabitur, sine sudore et pulvere, illotis- que pedibus, ad præstantiora aggredi? Decet vero communibus, et idoneis rationibus eos retineri qui scriptis de Deo incumbunt; cum mortales hu- mano Biore alloquatur Scriptura. laque si ira- tum, si dolentem, sique penitentem dicat Deum, orationis sensus is est inquirendus, qui rectæ et legitima de Deo notioni non adversetur. Verum quia de futuris exsistunt prophetiz, temporum se- ries ab ipsis regibus prænotatur: quoniam penes eos tum rerum Judaicarum status versabatur, erantque ea quæ nondum venerant in mentem, longo postea tempore eventura: ut quam longo ante prædictae sint tempore, quam impletæ, intel- ligatur. Ad hæc, quoniam, Cum abundavit iufirmi tas, superabundavit et virtus. Fere enim multi inter se tempore concurrunt. Vixit Oseas tempo- ribus Oziæ, et Jeroboam; Michæas, Joab et Achaz, - Sophonias, Joziæ, Glii Amos. Proponuntur vero nobis Ozias, Joatham, Achaz, et Ezechias reges, doceturque non unius regis temporibus, sed qua- tuor, ea prophetæ visa esse, quæ adversus Ju- dæam et Jerusalem vaticinatur. Reperias autem ip¬ D sum per regna singula Judæos insectantem, et qua illis postea eventura essent ad usque librum ul- timum ita prædicentem, ut facile appareat univer- sum esse argumentum, sicut ipse ait, Adversus Judæam et Jerusalem visionem ; quæ sit ei, tan- quam in speculo, a Spiritu sancto demonstrata, Judæam autem bic, Judæorum gentem aut regi- onem, intelligit; Jerusalem vero urbem ipsam, aut cultum qui in ipsa ex legis instituto tune vigebat: quorum excidium, recentisque per Chri- [ll Reg. xvi, seqq. Reg. vix, seq. VARIA LECTIONES.
Φασὶ δὲ, ὡς τοῦ προφήτου τοὺς παρὰ τοῦ Θεοῦ λόγους κηρύττοντος παρῆσάν τινες οἱ λεγόμενοι ὑπομνηματογράφοι τὰ λεγόμενα σημειούμενοι, ἔν τε τῷ οἴκῳ τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐν ταῖς πύλαις. Ἐκεῖ γὰρ τοὺς λόγους ἐποιοῦντο, διὰ τὰ ἐπεισιόντα πλήθη. Μετὰ γοῦν τὴν διήγησιν τοῦ προφήτου, τὰ λεχθέντα συνέταττον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΠΡΩΤΟΝ. α. Ὅρασις, ἣν εἶδεν Ἡσαί̈ας υἱὸς Ἀμὼς, ἣν εἶδε κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ Ἱερουσαλὴμ, ἐν βασιλείᾳ Ὀζίου, καὶ Ἰωαθὰμ, καὶ Ἄχαζ, καὶ Ἐζεκίου, οἳ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας. Ἀκριβεστέρα τῶν αἰσθήσεων ὅρασις πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας κατάληψιν. Οὐχ ὁμοίως γὰρ ἀκοή τε καὶ ὅρασις , φοβερῶν, ἢ τῶν ἡδέων ἀντιλαμβάνονται. Δι’ ὅπερ τῶν ἀληθῶν ἡ θεωρία, διὰ τὸ ἐναργὲς καὶ ἀναμφίβολον, ὅρασις προσηγόρευται. Δι’ ὃ καὶ ὁρῶν ὁ προφήτης ἐλέγετο, καὶ ἔμπροσθεν βλέπων, ὡς Ἀμώς τε καὶ Σαμουήλ· τὸ μὲν, ὡς τὸ μέλλον ὁρῶν · τὸ δὲ, ὡς θεωρητικὸς τοῦ θείου βουλήματος. Ἔστι δὲ ἡμέτερον μὲν, τὸ πρὸς τὸ βλέπειν καθαίρεσθαι· Θεοῦ δὲ, καταυγᾶσαι τὸν νοῦν τῶν ἀποῤῥήτων πρὸς ἀποκάλυψιν. Ὅρασιν δὲ προτάξας, λόγων ἐπαγγελίαν ἐπήγαγεν. Οὐ γὰρ δι’ ἀκοῆς ἐδέξατο, τῷ δὲ νῷ τυπωθεῖσαν ἐξαγγέλλει διάνοιαν.
ρίᾳ τῶν ὄντων ἐσχόλαζεν, καὶ μὴ βουληθεὶς προς Α ἐπιμέλειαν ἀνθρώπων ἐκπέμπεται, μηδὲ τότε μόνη τῇ πράξει προσκείμενος, ἐπαγιὼν δὲ πρὸς ἐποπτείαν πολλάκις, ὅτε καὶ πρὸς τὴν μοσχοποιίαν ἐτράποντο. Τοιοῦτος Ηλίας τῶν ἀνθρωπίνων ἀποδιδράσκων τὸν ὄχλον. Εἰ τοίνυν τοῖς ἁγίοις πόνῳ προσεγίνετο τῆς ἀληθείας ἡ κτῆσις, καὶ μετὰ μυρίας αναχωρήσεις Ηλίας ἠξίωτο τοῦ Θεοῦ, πῶς εἰκὸς ἡμᾶς ἀκονιτί καὶ ποσὶν ἀνίπτοις ἐμβατεύειν τοῖς κρείττοσι ; Δεῖ δὲ τὰς κοινὰς καὶ ἀξιολόγους αἰτίας ο ἔχειν περὶ Θεοῦ ταῖς λέξεσιν ἐντυγχάνοντας. Ανθρώποις γὰρ οὖσιν ἀνθρωπίνως ή Γραφὴ διαλέγεται. Ὥστε καν ὀργιζόμενον, ἢ λυπούμενον, ἢ μεταμελόμενον λέγῃ τὸν Θεὸν ἡ Γραφή, ζητεῖν προσήκει τὸ τῆς λέξεως βούλημα ταῖς περὶ Θεοῦ προσηκούσαις ἐννοίαις ἁρμόττον. Τῶν δὲ προφητειῶν, ἐπειδὴ περὶ μελλόν- Β των εἰσὶν, οἱ ἀπὸ τῶν βασιλέων προγράφονται χρόνοι. Ἐπεὶ περὶ ἑτέρους ἦν ή τότε κατάστασις τῶν παρ' Ἰουδαίοις πραγμάτων, ήμελλεν δὲ τὰ μηδὲ πρὸς νοῦν ἐλθόντα μακροῖς ὕστερον χρόνοις γενήσεσθαι· ὡς ἂν γνωσθῇ πρὸ πόσου χρόνου ῥηθέντα μετὰ πόσ σου ἀπήντηκεν. Καὶ ὅτι, Οτε πεπλεόνακεν ἡ ἀσθέ νεια, ὑπερεπερίσσευσεν ή δύναμις. Σχεδόν γὰρ οἱ π' εἶστοι συνέδραμον ἀλλήλοις κατὰ τὸν χρόνον. Ωστὲ ἐν ἡμέραις Οζίου, καὶ ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ. Μιχαίας ἐν ἡμέραις Ιωάβ καὶ 'Αχάς. Σοφονίας ἐν ἡμέραις Ἰωσίου υἱοῦ ᾿Αμώς. Πρόκεινται δὲ νῦν βασι λεῖς, Οξίας, Ἰωάς 6, 'λχάζ, Εζεκίας· καὶ δείκνυσιν οὐκ ἐφ' ἑνὸς μόνου βασιλέως, ἐπὶ δὲ τῶν τεσσάρων, ἑωρακέναι τὰ κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἱερουσα- λὴμ θεσπιζόμενα. Εὕροις γὰρ ἂν αὐτὸν ἐφ' ἑκάστης βασιλείας τοὺς Ἰουδαίους ἐλέγχοντα, προλέγοντά τε τὰ κατ' αὐτῶν μετὰ χρόνους κείμενα, μέχρι τέλους τῆς Βίβλου, ὡς εἶναι τὴν πᾶσαν ὑπόθεσιν, ὥς φησι, κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ τῆς Ἱερουσαλήμ δρασιν, ἦν ὡς ἐν κατόπτρῳ παρέδειξεν αὐτῷ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, Ιουδαίαν δὲ τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐνταῦθα δη- λοι, ἢ τὴν χώραν αὐτήν. Ἱερουσαλὴμ δὲ τὴν πόλιν, ἢ τὴν ἐν αὐτῇ τότε κατὰ τὸν νόμον λατρείαν· ὧν τὴν καθαίρεσιν, καὶ τὴν καινὴν τοῦ Χριστοῦ πολι- τείαν προέδειξεν. Απηλάθησαν γὰρ Ἰουδαῖοι διὰ τὸ ταῖς συνεχέσιν ἀπειθεῖν προτροπαῖς· ἐκλήθη δὲ τὰ ἔθνη τῆς τῶν εἰδώλων πλάνης παυσάμενα. Μέλλων δὲ δράσεις κατ' Αἰγύπτου, καὶ Δαμασκοῦ, καὶ Βαδι- λῶνος εἰπεῖν, καὶ πλείστων ἄλλων μεμνῆσθαι, ταῦτα μὲν ἐν δευτέρῳ πάντα πεποίηται. Ἐκ δὲ τῶν ἀφιε- ρωμένων θεῷ τὴν ἀρχὴν ἐποιήσατο, κατὰ τὸ εἰρη- μένον· « Ἀπὸ τῶν ἁγίων μου ἄρξασθε. » Και, • Δυνατοὶ δυνατῶς ἐτασθήσονται. » Καὶ, ο Οἷς τὸ πολὺ δέδοται, τὸ πολὺ ἀπαιτηθήσονται. » Πλείστας γὰρ ἐκ Θεοῦ λαβόντες εὐεργεσίας, ἀνάξιοι τούτων ἐγένοντο. Καὶ σφοδρῶς ἐπιφέρεται ἄρχουσί τε καὶ ἑπομένοις, παραστήματι θείῳ παντὸς κινδύνου καὶ δέους ὑπερορῶν. Μία μὲν οὖν ἡ βίβλος. Είρηται δὲ το ε ἴσ. γρ. ἐννοίας. ' γ. ἐκείνους. 6γρ. Ιωάθαμ. COMMENTARII IN ISAIAM. ut quoties ad veritatis indagationem nostræ non confectionem animum adjecerant Israelita 18, Act. vii, 22. " Exod xxx1, seqq. C sufficiunt meditationes, divina sciamus ad judi- candum opus esse gratia. Hac explicandi via ių- cedunt Josephus et Daniel. Ad hæc assidua medi. tandi diligentia divina oracula mentibus nostris imprimuntur, et venerabiliora redduntur. Decet enim perpetuo vitæ cursu non cognitionis modo, sed actionis studio nos exerceri: non secus ac Moses ", qui quadraginta annos in Egyptiorum disciplinis versatus, simulato gregis pascendi slu- dio, in solitudines secessit, in quibus rerura com- templationi vacaret, unde ad hominum curam advocatur invitus, ne tum quidem tamen soli ac- tioni deditus, sed sape ad contemplationem rever- sus, eoque potissimum tempore, quo ad vituli Talis fuit et Elias, qui solitudine delecta- tus hominum turbas solebat effugere ". Ergo si sanctis viris labore comparatur veritatis posses- sio, sique non nisi post infinitas solitudinum peragrationes, Deo dignus est habitus Elias 10: qui justum putabitur, sine sudore et pulvere, illotis- que pedibus, ad præstantiora aggredi? Decet vero communibus, et idoneis rationibus eos retineri qui scriptis de Deo incumbunt; cum mortales hu- mano Biore alloquatur Scriptura. laque si ira- tum, si dolentem, sique penitentem dicat Deum, orationis sensus is est inquirendus, qui rectæ et legitima de Deo notioni non adversetur. Verum quia de futuris exsistunt prophetiz, temporum se- ries ab ipsis regibus prænotatur: quoniam penes eos tum rerum Judaicarum status versabatur, erantque ea quæ nondum venerant in mentem, longo postea tempore eventura: ut quam longo ante prædictae sint tempore, quam impletæ, intel- ligatur. Ad hæc, quoniam, Cum abundavit iufirmi tas, superabundavit et virtus. Fere enim multi inter se tempore concurrunt. Vixit Oseas tempo- ribus Oziæ, et Jeroboam; Michæas, Joab et Achaz, - Sophonias, Joziæ, Glii Amos. Proponuntur vero nobis Ozias, Joatham, Achaz, et Ezechias reges, doceturque non unius regis temporibus, sed qua- tuor, ea prophetæ visa esse, quæ adversus Ju- dæam et Jerusalem vaticinatur. Reperias autem ip¬ D sum per regna singula Judæos insectantem, et qua illis postea eventura essent ad usque librum ul- timum ita prædicentem, ut facile appareat univer- sum esse argumentum, sicut ipse ait, Adversus Judæam et Jerusalem visionem ; quæ sit ei, tan- quam in speculo, a Spiritu sancto demonstrata, Judæam autem bic, Judæorum gentem aut regi- onem, intelligit; Jerusalem vero urbem ipsam, aut cultum qui in ipsa ex legis instituto tune vigebat: quorum excidium, recentisque per Chri- [ll Reg. xvi, seqq. Reg. vix, seq. VARIA LECTIONES.
PG 87:1823Λόγων μὲν οὖν χρεία τῶν ἑωραμένων πρὸς δήλωσιν. Ταῦτα δὲ Θεὸς ἐντυποῖ τοῦ ἡγεμονικοῦ τῶν ἀξίων ἁπτόμενος. Πατρικὴν δὲ τὴν προφητείαν δεικνὺς, καὶ τὸν πατέρα προσέθηκεν. Διττὸν δὲ τὸ εἶδεν · τὸ μὲν, ἵνα δείξῃ τὸ κοινὸν τῆς ὁράσεως · τὸ δὲ, τοῦ ἰδικοῦ παραστατικόν. Λόγους δὲ δείκνυσιν ὁρατοὺς , κατὰ τὸ ἐν Ἐξόδῳ· «Καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνήν.» Τῶν δὲ ἄλλων προφητῶν, οἱ μὲν ὅρασιν , οἱ δὲ λόγον τῆς προφητείας προέταξαν. Ὅρασιν μὲν, Ἀβδιοῦ, Ναοὺμ, Ἀββακούμ· Λόγον δὲ, Ὠσηὲ, Ἀμὼς, Μιχαίας, Ἰωνᾶς, Σοφονίας, Ἀγγαῖος, Ζαχαρίας. Ὁ Μαλαχίας δὲ, «Λῆμμα λόγου Κυρίου,» φησί. Καὶ ὁ Ναοὺμ, «Λῆμα Νινευῆ.» Καὶ Ἀββακοὺμ, «Τὸ λῆμμα ὃ εἶδεν Ἀββακούμ·» δηλοῦντες, ὅτι οὐκ ἀφ’ ἑαυτῶν ἔχουσι τῆς προφητείας τὴν δύναμιν, ὡς τὸ λῆμμα ἴσον εἶναι τὸ δόμα παρὰ Θεοῦ· τὸ δὲ, «Ἐν χειρὶ Ἀγγαίου,» ταυτὸν τῷ λήμματι δύναται.« Ὁ μὲν οὖν Ἡσαί̈ας προτάξας τὴν ὅρασιν , τοὺς λόγους ἐπήνεγκεν· ὁ δὲ Ἀμὼς λόγους προτάξας, τὸ, »Οὓς ἴδεν ἐπήγαγεν·« καὶ οἱ μὲν χρόνους ὁρίζουσιν, οἱ δὲ ἀχρόνως συνέγραψαν. Καὶ οἱ μὲν τοῦ γένους βασιλέας προέγραψαν· οἱ δὲ τῶν Βαρβάρων ἴσως, διὰ τὸ τότε κρατεῖν ὡς ἐπισημοτέρους ἄρχοντας.
κατὰ μέρος ἐν διαφόροις καὶ μακροῖς καιρῶν δια- στήμασι. Καὶ δυσχερές τοῖς λόγοις ἐφαρμόσαι τοὺς χρόνους, καὶ ταῖς κατὰ βασιλείαν πράξεσιν ἀποδι- δόναι τὴν πολιτείαν. Εφ' ὅλοις γοῦν ἔτεσιν ὁ τῶν προς κειμένων βασιλέων ἀπαρτίζεται χρόνος πεντήκοντα, ᾧ περιέκλεισε τὴν προφητείαν ὁ λόγος. Φασὶ δὲ, ὡς τοῦ προφήτου τους παρὰ τοῦ Θεοῦ λόγους κηρύτα τοντος παρῆσαν τινες οἱ λεγόμενοι ὑπομνηματο γράφοι τὰ λεγόμενα σημειούμενοι, ἔν τε τῷ οἴκῳ τοῦ Ει : « Θεοῦ, καὶ ἐν ταῖς πύλαις. Ἐκεῖ γὰρ τοὺς λόγους ἐποιοῦντο, διὰ τὰ ἐπεισιόντα πλήθη. Μετὰ γοῦν τὴν διήγησιν τοῦ προφήτου, τα λεχθέντα συνέταττον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΠΡΩΤΟΝ. αʹ. Ορασις, ἣν εἶδεν Ἡσαΐας υἱὸς Ἀμως, ἣν εἶδε κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ ῾Ιερουσαλήμ, ἐν βασιλείᾳ Οζίου, καὶ ᾿Ιωαθαμ, καὶ Αχαζ, καὶ Εζεκίου, οἱ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας. Ακριβεστέρα τῶν αἰσθήσεων δρασις πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας κατάληψιν. Οὐχ ὁμοίως γὰρ ἀκοὴ τε καὶ ὅρασις, φοβερῶν, ἢ τῶν ἡδέων ἀντιλαμβάνον- ται. Δι' ὅπερ τῶν ἀληθῶν ἡ θεωρία, διὰ τὸ ἐναργές καὶ ἀναμφίβολον, ὅρασις προσηγόρευται. Δι' δ καὶ ὁρῶν ὁ προφήτης ἐλέγετο, καὶ ἔμπροσθεν βλέπων, δ ὡς Αμώς τε καὶ Σαμουήλ· τὸ μὲν, ὡς τὸ μέλλον ὁρῶν· τὸ δὲ, ὡς θεωρητικὸς τοῦ θείου βουλήματος. Εστι δὲ ἡμέτερον μὲν, τὸ πρὸς τὸ βλέπειν καθαίρε σθαι· Θεοῦ δὲ, καταυγᾶσαι τὸν νοῦν τῶν ἀποῤῥήτων πρὸς ἀποκάλυψιν. Ορασιν δὲ προτάξας, λόγων ἐπ- αγγελίαν επήγαγεν. Οὐ γὰρ δι᾿ ἀκοῆς ἐδέξατο, τῷ δὲ νῷ τυπωθεῖσαν ἐξαγγέλλει διάνοιαν. Λόγων μὲν οὖν χρεία τῶν ἑωραμένων πρὸς δήλωσιν. Ταῦτα δὲ Θεὸς ἐντυποῖ τοῦ ἡγεμονικοῦ τῶν ἀξίων ἀπτόμενος. Πατρικὴν δὲ τὴν προφητείαν δεικνύς, καὶ τὸν πα τέρα προσέθηκεν. Διττὸν δὲ τὸ εἶδεν· τὸ μὲν, ἵνα δείξῃ τὸ κοινὸν τῆς ὁράσεως· τὸ δὲ, τοῦ ἰδικοῦ παραστατικόν. Λόγους δὲ δείκνυσιν ορατούς, κατά τὸ ἐν Ἐξόδῳ· ι Καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνήν. » Τῶν δὲ ἄλλων προφητῶν, οἱ μὲν δρασιν, οἱ δὲ λόγον τῆς προφητείας προέταξαν. Ορασιν μὲν, Αβδιοῦ, Ναούμ 1, ᾿Αββακούμ· Λόγον δὲ, Ωσηέ Αμώς, Μι χαίας, Ἰωνᾶς, Σοφονίας, Αγγαίος, Ζαχαρίας. Ο Μαλαχίας δὲ, « Λήμμα λόγου Κυρίου, ο φησί. Καὶ ὁ Ναούμ, « Λήμμα Νινευή. » Καὶ ᾿Αββακούμ, «Τὸ λήμμα εἶδεν ᾿Αββακούμε, δηλοῦντες, ὅτι οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν ἔχουσι τῆς προφητείας τὴν δύναμιν, ὡς *** κάρ. Ναούμ, Αββακούμε PROCOPII CAZÆI .) stum regni institutionem prædixit. Abacti namque A ideo sunt Judæi, quod crebro ad frugem provo- cali, monitis non paruerunt: vocatæ autem gen- tes, quod ab idolorum errore cessarunt. Visiones autem contra Ægyptum, contra Damascum, contra Babylonem narrare, plurimarumque aliarum rerum meminisse cum statuisset, e secundo loco expe- dit omnia sumpto ab iis, qui Deo consecrati sunt initio; juxta illud: A sanctis meis incipite ** Potentes potenter arguentur ss. » Item : « Qui- bus multum datum est, multum exigetur ab eis "., Cum enim multa in illos Deus contulisset · beneſſ- cia, illis sese indignos præstitere. Insurgit autem vehementer in duces, et subditos, fiducia in Deum adversus omne periculuin, et metum fretus. Unicus porro quidem liber est; sed singillatim multa, variisque et magnis locorum, temporumque distincta intervallis, recenset: nec facile est cum verbis tempora componere, rebusque alio atque alio rege gestis, statum urbis assignare. In summam tamen si dictorum regum tempora colligas, quinquaginta consurgent anni; quos prophetæ complexa est oratio. Feruntur vero cum, divino agente impetu, ad populum concionaretur propheta, ei adfuisse aliqui ( hos a commentariis vocant) qui verba ejus in templo portisque civitatis ubi propter ingre- dientes turbas sermonem habebant, notis exciperent; quæ postea, cessante propheta, in unum colligebant. CAPUT PRIMUM. Vers. 1. Visio, quam vidit Isaias flius Amos, quam vidit contra Judæam, et contra Jerusalem, in regno Oziæ, et Joatham, et Achaz, et Ezechiæ ; qui regnarunt in Judaa. B ' D Exod. xx, 18. Sensuum omnium ad veritatis indagationem certissimus est visus. Neque enim similiter audi- tus, et visus, quæ jucunda aut formidabilia sunt, percipiunt. Unde ft, ut rerum verarum contem- platio, propter evidentem earum fidem, visio no- minetur. Obid et videns propheta, et quæ ante sunt, prospiciens, dicebatur; sicut Amos, et Sa- muel tum quod futurarum rerum notitiam ha- beret; tum quod divinæ voluntatis nutum contem- plaretur. Est vero nostrarum partium ut ad viden- C dum nos ipsi purgemus: Dei autem, ut ad rerum ineffabilium revelationem mentem nostram illu- stret. Quod autem Visionis vocabulum initio po- Buit, libri argumentum indicavit. Neque enim quam audiendo excepit, sed quam menti impressam habet, sententiam denuntiat. Est ergo ad eorum explicationem, quæ videntur, opus oratione : ista- que tum Deus informat, cum eorum, qui di- gni sunt, mentem attingit. Paternam vero prophe- tiam indicans, et patrem suum addit. Dupliciter item Videndi verbum sumitur partim quidem, ut Visionis notetur communio : partim autem, ut speciei statuatur differentia. Præterea sermonem facit visibilem, juxta quod in Exodo scribitur ; • Cunctus autem populus videbat voces » Ca terum, prophetarum alii quidem Visionis, alii au- tem Verbi vocabulum suarum vaticinationum exor- diis præfixere. Visionem quidem Abdias; Verbum na Luc. xn, VARIE LECTIONES. Ezech.x, 6. Sap. vi, 7,
Καὶ τοὺς ἑαυτῶν πατέρας οἱ μὲν ἐνέθηκαν, οἱ δὲ παρέλιπον. Καὶ τάχα φασὶν, οἱ μὲν ἐξ ἐπισήμων πατέρων, διὰ τὸ εὐπαράδεκτον· (πιστότεροι γὰρ οἱ γνωριμώτεροι)· οἱ δὲ τῶν ἀσήμων παρεσιώπησαν. Λέγουσι δὲ μὴ τὸν ἕνα τῶν δώδεκα τοῦ Ἡσαί̈ου τὸν πατέρα τυγχάνειν· ἐκεῖνος γὰρ Ἀμὼς ψιλῶς λέγεται, καὶ ἑρμηνεύεται λόγος σκληρός. Ὁ δὲ τοῦ Ἡσαί̈ου δασύνεται, καὶ σημαίνει τελέωσιν, καὶ δύναμιν, καὶ ἰσχύν. Ὀζίας δὲ ὁ αὐτὸς καὶ Ἀζαρίας ἐλέγετο. Ἐν μὲν γὰρ τῇ δευτέρᾳ τῶν Παραλειπομένων, Ὀζίας εἴρηται· ἐν δὲ τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, Ἀζαρίας , καὶ πατρὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ μητρός. Ἡ μὲν γὰρ μήτηρ Χανᾶ· ὁ δὲ πατὴρ Ἀμασίας. Καὶ χρόνος τῆς βασιλείας ὁ αὐτὸς, πεντήκοντα δύο ἔτη. Ἐπὶ Ὀζίου δὲ τοῦ καὶ Ἀζαρίου ἐπροφήτευσεν Ἡσαί̈ας , Ὠσηὲ, Ἀμώς. Ἀλλ’ ἐπειδὴ, ἀρχὴ λόγου Κυρίου πρὸς Ὠσηὲ, μήποτε πρῶτος ἤρξατο προφητεύειν; καὶ ἐπειδὴ ὁ Ἀμὼς, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ, μήποτε πρὸ τῆς Ὁράσεως Ἡσαί̈ου , ἐν ᾗ φησιν, Ἐπήρθη τὸ ὑπέρθυρον; Β. Ἄκουε, οὐρανὲ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ, ὅτι Κύριος ἐλάλησεν. Καταπλήττει τοὺς ἀκούοντας , ὡς καὶ τῶν ἀναισθήτων αἰσθανομένων Θεοῦ λόγων, οὓς αὐτοὶ λογικοὶ ὄντες ἀπώσαντο.
κατὰ μέρος ἐν διαφόροις καὶ μακροῖς καιρῶν δια- στήμασι. Καὶ δυσχερές τοῖς λόγοις ἐφαρμόσαι τοὺς χρόνους, καὶ ταῖς κατὰ βασιλείαν πράξεσιν ἀποδι- δόναι τὴν πολιτείαν. Εφ' ὅλοις γοῦν ἔτεσιν ὁ τῶν προς κειμένων βασιλέων ἀπαρτίζεται χρόνος πεντήκοντα, ᾧ περιέκλεισε τὴν προφητείαν ὁ λόγος. Φασὶ δὲ, ὡς τοῦ προφήτου τους παρὰ τοῦ Θεοῦ λόγους κηρύτα τοντος παρῆσαν τινες οἱ λεγόμενοι ὑπομνηματο γράφοι τὰ λεγόμενα σημειούμενοι, ἔν τε τῷ οἴκῳ τοῦ Ει : « Θεοῦ, καὶ ἐν ταῖς πύλαις. Ἐκεῖ γὰρ τοὺς λόγους ἐποιοῦντο, διὰ τὰ ἐπεισιόντα πλήθη. Μετὰ γοῦν τὴν διήγησιν τοῦ προφήτου, τα λεχθέντα συνέταττον. ΚΕΦΑΛΑΙΟΝ ΠΡΩΤΟΝ. αʹ. Ορασις, ἣν εἶδεν Ἡσαΐας υἱὸς Ἀμως, ἣν εἶδε κατὰ τῆς Ἰουδαίας καὶ κατὰ ῾Ιερουσαλήμ, ἐν βασιλείᾳ Οζίου, καὶ ᾿Ιωαθαμ, καὶ Αχαζ, καὶ Εζεκίου, οἱ ἐβασίλευσαν τῆς Ἰουδαίας. Ακριβεστέρα τῶν αἰσθήσεων δρασις πρὸς τὴν τῆς ἀληθείας κατάληψιν. Οὐχ ὁμοίως γὰρ ἀκοὴ τε καὶ ὅρασις, φοβερῶν, ἢ τῶν ἡδέων ἀντιλαμβάνον- ται. Δι' ὅπερ τῶν ἀληθῶν ἡ θεωρία, διὰ τὸ ἐναργές καὶ ἀναμφίβολον, ὅρασις προσηγόρευται. Δι' δ καὶ ὁρῶν ὁ προφήτης ἐλέγετο, καὶ ἔμπροσθεν βλέπων, δ ὡς Αμώς τε καὶ Σαμουήλ· τὸ μὲν, ὡς τὸ μέλλον ὁρῶν· τὸ δὲ, ὡς θεωρητικὸς τοῦ θείου βουλήματος. Εστι δὲ ἡμέτερον μὲν, τὸ πρὸς τὸ βλέπειν καθαίρε σθαι· Θεοῦ δὲ, καταυγᾶσαι τὸν νοῦν τῶν ἀποῤῥήτων πρὸς ἀποκάλυψιν. Ορασιν δὲ προτάξας, λόγων ἐπ- αγγελίαν επήγαγεν. Οὐ γὰρ δι᾿ ἀκοῆς ἐδέξατο, τῷ δὲ νῷ τυπωθεῖσαν ἐξαγγέλλει διάνοιαν. Λόγων μὲν οὖν χρεία τῶν ἑωραμένων πρὸς δήλωσιν. Ταῦτα δὲ Θεὸς ἐντυποῖ τοῦ ἡγεμονικοῦ τῶν ἀξίων ἀπτόμενος. Πατρικὴν δὲ τὴν προφητείαν δεικνύς, καὶ τὸν πα τέρα προσέθηκεν. Διττὸν δὲ τὸ εἶδεν· τὸ μὲν, ἵνα δείξῃ τὸ κοινὸν τῆς ὁράσεως· τὸ δὲ, τοῦ ἰδικοῦ παραστατικόν. Λόγους δὲ δείκνυσιν ορατούς, κατά τὸ ἐν Ἐξόδῳ· ι Καὶ πᾶς ὁ λαὸς ἑώρα τὴν φωνήν. » Τῶν δὲ ἄλλων προφητῶν, οἱ μὲν δρασιν, οἱ δὲ λόγον τῆς προφητείας προέταξαν. Ορασιν μὲν, Αβδιοῦ, Ναούμ 1, ᾿Αββακούμ· Λόγον δὲ, Ωσηέ Αμώς, Μι χαίας, Ἰωνᾶς, Σοφονίας, Αγγαίος, Ζαχαρίας. Ο Μαλαχίας δὲ, « Λήμμα λόγου Κυρίου, ο φησί. Καὶ ὁ Ναούμ, « Λήμμα Νινευή. » Καὶ ᾿Αββακούμ, «Τὸ λήμμα εἶδεν ᾿Αββακούμε, δηλοῦντες, ὅτι οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν ἔχουσι τῆς προφητείας τὴν δύναμιν, ὡς *** κάρ. Ναούμ, Αββακούμε PROCOPII CAZÆI .) stum regni institutionem prædixit. Abacti namque A ideo sunt Judæi, quod crebro ad frugem provo- cali, monitis non paruerunt: vocatæ autem gen- tes, quod ab idolorum errore cessarunt. Visiones autem contra Ægyptum, contra Damascum, contra Babylonem narrare, plurimarumque aliarum rerum meminisse cum statuisset, e secundo loco expe- dit omnia sumpto ab iis, qui Deo consecrati sunt initio; juxta illud: A sanctis meis incipite ** Potentes potenter arguentur ss. » Item : « Qui- bus multum datum est, multum exigetur ab eis "., Cum enim multa in illos Deus contulisset · beneſſ- cia, illis sese indignos præstitere. Insurgit autem vehementer in duces, et subditos, fiducia in Deum adversus omne periculuin, et metum fretus. Unicus porro quidem liber est; sed singillatim multa, variisque et magnis locorum, temporumque distincta intervallis, recenset: nec facile est cum verbis tempora componere, rebusque alio atque alio rege gestis, statum urbis assignare. In summam tamen si dictorum regum tempora colligas, quinquaginta consurgent anni; quos prophetæ complexa est oratio. Feruntur vero cum, divino agente impetu, ad populum concionaretur propheta, ei adfuisse aliqui ( hos a commentariis vocant) qui verba ejus in templo portisque civitatis ubi propter ingre- dientes turbas sermonem habebant, notis exciperent; quæ postea, cessante propheta, in unum colligebant. CAPUT PRIMUM. Vers. 1. Visio, quam vidit Isaias flius Amos, quam vidit contra Judæam, et contra Jerusalem, in regno Oziæ, et Joatham, et Achaz, et Ezechiæ ; qui regnarunt in Judaa. B ' D Exod. xx, 18. Sensuum omnium ad veritatis indagationem certissimus est visus. Neque enim similiter audi- tus, et visus, quæ jucunda aut formidabilia sunt, percipiunt. Unde ft, ut rerum verarum contem- platio, propter evidentem earum fidem, visio no- minetur. Obid et videns propheta, et quæ ante sunt, prospiciens, dicebatur; sicut Amos, et Sa- muel tum quod futurarum rerum notitiam ha- beret; tum quod divinæ voluntatis nutum contem- plaretur. Est vero nostrarum partium ut ad viden- C dum nos ipsi purgemus: Dei autem, ut ad rerum ineffabilium revelationem mentem nostram illu- stret. Quod autem Visionis vocabulum initio po- Buit, libri argumentum indicavit. Neque enim quam audiendo excepit, sed quam menti impressam habet, sententiam denuntiat. Est ergo ad eorum explicationem, quæ videntur, opus oratione : ista- que tum Deus informat, cum eorum, qui di- gni sunt, mentem attingit. Paternam vero prophe- tiam indicans, et patrem suum addit. Dupliciter item Videndi verbum sumitur partim quidem, ut Visionis notetur communio : partim autem, ut speciei statuatur differentia. Præterea sermonem facit visibilem, juxta quod in Exodo scribitur ; • Cunctus autem populus videbat voces » Ca terum, prophetarum alii quidem Visionis, alii au- tem Verbi vocabulum suarum vaticinationum exor- diis præfixere. Visionem quidem Abdias; Verbum na Luc. xn, VARIE LECTIONES. Ezech.x, 6. Sap. vi, 7,
PG 87:1825Ἴσως δὲ οὐ λόγων ἀκροατὰς ἀξιοπίστους ζητῶν, μέλλων δὲ δικαστὰς, ἐφ’ ὧν ἤμελλε κατηγορεῖν τοῦ λαοῦ, τὰς ἐν οὐρανῷ δυνάμεις, καὶ τὰ ἐπὶ γῆς ἦκα συγκαλεῖ τὰ ἔθνη προαινιττόμενος, ἅπερ ἀντ’ Ἰουδαίων τῶν ἀγνωμόνων κέκληκεν ὁ Θεὸς, οἳ καὶ τῆς ἐκείνων ἀγνωμοσύνης καταδικάζουσιν. Ἤγουν ἐπιδὴ μετὰ μακροὺς ἤμελλε γενέσθαι τὰ θεσπιζόμενα χρόνους, καὶ πρὸς τὴν ἔκβασιν οὐδεὶς ἂν τῶν ἀκουόντων διετέλεσε ζῶν, τὰς θείας δυνάμεις, καὶ τὰ διαιωνίζοντα μέρη τοῦ κόσμου καλεῖ καὶ πρὸς τὴν τῶν ἐκβησομένων ἐς ὕστερον μαρτυρίαν. Μήποτε δὲ, ὡς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους μηκέτι φωνῆς ἀξίου θείας ὑπάρχοντος, τῶν ἐθνῶν ἐπικαλεῖται τοὺς οὐράνιον ἔχοντας φρόνημα, καὶ τοὺς γεωδεστέρους; Διὸ τοῖς μὲν πρώτοις, ὡς συνετοῖς, τὸ ἀκούειν ἀπένειμεν· τοῖς δὲ δευτέροις, τὸ ἐνωτίζεσθαι . Σωματικώτερον γὰρ τὸ δι’ ὤτων ἀκούειν . Ἡ γοῦν ἐπειδὴ καὶ ἐν τοῖς Ἰουδαίοις ἦσάν τινες ὑψηλοὶ, οἷον προφῆται, καὶ τοιοῦτοί τινες, εἰ καὶ σπάνιοι· τὸ δὲ λοιπὸν ἅπαν γεῶδες καὶ ταπεινὸν, ἀμφοτέρους ἐκάλεσεν. Τάχα δὲ καλεῖ μάρτυρας, ἐφ’ ὧν ἡ τοῦ νόμου δόσις ἐγένετο, τὴν παρανομίαν ἐπὶ τῶν αὐτῶν διελέγξαι βουλόμενος.
τὸ λήμμα ἴσον εἶναι τὸ ὁ δόμα παρὰ Θεοῦ· τὸ δὲ, Ἐν χειρὶ ᾿Αγγαίου, » ταὐτὸν τῷ λήμματι δύνα- • ται. » Ο μὲν οὖν Ησαΐας προτάξας τὴν ὅρασιν, τοὺς λόγους ἐπήνεγκεν· ὁ δὲ ᾿Αμώς λόγους προ- τάξας, τὸ, « Οὓς ἴδεν ἐπήγαγεν· ν καὶ οἱ μὲν χρό νους βρίζουσιν, οἱ δὲ ἀχρόνως συνέγραψαν. Καὶ οἱ μὲν τοῦ γένους βασιλέας προέγραψαν· οἱ δὲ τῶν Βαρβάρων ἴσως, διὰ τὸ τότε κρατεῖν ὡς ἐπισημο. τέρους ἄρχοντας. Καὶ τοὺς ἑαυτῶν πατέρας οἱ μὲν ἐνέθηκαν, οἱ δὲ παρέλιπον. Καὶ τάχα φασὶν, οἱ μὲν ἐξ ἐπισήμων πατέρων, διὰ τὸ εὐπαράδεκτον ( πιο στότεροι γὰρ οἱ γνωριμώτεροι)· οἱ δὲ τῶν ἀσήμων παρεσιώπησαν. Λέγουσι δὲ μὴ τὸν ἕνα τῶν δώδεκα τοῦ Ἡσαΐου τὸν πατέρα τυγχάνειν· ἐκεῖνος γὰρ ᾿Αμὼς ψιλῶς λέγεται, καὶ ἑρμηνεύεται λόγος σκλη ρός. Ο δὲ τοῦ Ἡσαΐου δασύνεται, καὶ σημαίνει τελέωσιν, καὶ δύναμιν, καὶ ἰσχύν. Ὀξίας δὲ ὁ αὐτὸς καὶ Αζαρίας ἐλέγετο. Εν μὲν γὰρ τῇ δευτέρᾳ τῶν Παραλειπομένων, Οζίας εἴρηται· ἐν δὲ τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ᾿Αζαρίας, καὶ πατρὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ μητρός. Ἡ μὲν γὰρ μήτηρ Χανᾶ· ὁ δὲ πατὴρ Αμα- σίας. Καὶ χρόνος τῆς βασιλείας ὁ αὐτὸς, πεντής κοντα δύο έτη. Ἐπὶ Οζίου δὲ τοῦ καὶ ᾿Αζαρίου ἐπροφήτευσεν ὁ Ἡσαΐας, Ωσηέ, Αμώς. Αλλ' ἐπειδή, ἀρχὴ λόγου Κυρίου πρὸς Ἀσης, μήποτε πρῶτος ἤρξατο προφητεύειν; καὶ ἐπειδὴ ὁ ᾿Αμώς, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ, μήποτε πρὸ τῆς ᾿Οράσεως Ησαίου, ἐν ᾗ φησιν, Επήρθη τὸ ὑπέρθυρον; β'. Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ, ὅτι Κύριος Ο ἐλάλησεν. Καταπλήττει τοὺς ἀκούοντας, ὡς καὶ τῶν ἀναι σθήτων αἰσθανομένων Θεοῦ λόγων, οὓς αὐτοὶ λογικοί ὄντες ἀπώσαντο. Ἴσως δὲ οὐ λόγων ἀκροατάς άξιο πίστους ζητῶν, μέλλων κ δὲ δικαστάς, ἐφ᾽ ὧν ήμελλε κατηγορεῖν τοῦ λαοῦ, τὰς ἐν οὐρανῷ δυνά- μεις, καὶ τὰ ἐπὶ γῆς ἦκα συγκαλεῖ τὰ ἔθνη προαινιττόμενος, ἅπερ ἀντ᾽ Ἰουδαίων κ τῶν ἀγνω μόνων κέκληκεν ὁ Θεὸς, οἳ καὶ τῆς ἐκείνων ἁγνω- μοσύνης καταδικάζουσιν. Ήγουν ἐπειδὴ μετὰ μα κρούς ήμελλε γενέσθαι τὰ θεσπιζόμενα χρόνους, καὶ πρὸς τὴν ἔκβασιν οὐδεὶς ἂν τῶν ἀκουόντων διετέλεσε ζῶν, τὰς θείας δυνάμεις, καὶ τὰ διαιωνί- ζοντα μέρη τοῦ κόσμου καλεῖ καὶ πρὸς τὴν τῶν ἐκ- βησομένων ἐς ὕστερον μαρτυρίαν. Μήποτε δὲ, ὡς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους μηκέτι φωνῆς ἀξίου θείας ὑπάρχοντος, τῶν ἐθνῶν ἐπικαλεῖται τοὺς οὐράνιον Έχοντας φρόνημα, καὶ τοὺς γεωδεστέρους ; Διὸ τοῖς μὲν πρώτοις, ὡς συνετοῖς, τὸ ἀκούειν ἀπένειμεν· τοῖς δὲ δευτέροις, τὸ ἐνωτίζεσθαι. Σωματικώτε- * {] 1γρ τῷ. ἡ γρ. ἐπροφήτευσαν. κ γρ. μᾶλλον. 1ῖσ. λείπ. αὐτίκα. γρ. ἀντ᾽ Ιουδ. COMMENTARII IN ISAIAM. B A vero, Oseas, Amos, Michæas, Jonas, Sophonius, • Assum- Aggaus, Zacharias. Malachias autem : plio verbi Domini, › ait. Et Naum, ‹ Assumptio Ninivæ. Et Habacum: • Assumptio, quam vi- dit Habacum ; › ut se non a seipsis vaticinandi potestatem habere docerent; idemque assumptio- nis verbo, ac Dei dono significari. At illud, ‹ In manu Aggæi, › non diversum habet ab Assum- ptione intellectum. Isaias ergo, Visionis præfizo nomine, verba subjunxit; Amos vero, verbis pre- missis, quæ vidit, intulit. At inter eos, qui tem- pora definiunt (sunt enim et qui neglecta eorum ratione scripserunt) alii quidem gentis, alii autem Barbarorum reges scriptioni suæ præfixerunt ; ea fortasse ducli ratione, quod rebus potirentur, es- setque eorum illustrius imperium. Non desunt etiam, qui patres suos addiderint; quos alii præ- termiserunt. Nec est a vero forsan quod aiunt, alienum, eos, qui celebriores essent, quo fidem magis facerent, a filiis esse nominatos; cum iis facilius credamus, quos præstantiores putamus; qui autem obscuri haberentur, silentio prætermis- sos. Ferunt autem Isaiæ patrem non ex XII pro- phetis esse aliquem. lilum enim Amos tenuiter ef ferri, sermonemque durum significare; Isaia au- tem parentem aspirari, perfectionemque et virtu- ten, et robur innuere. Idem vero ipse Oxias et Azarias dicebatur. Nam Paralipomenon altero, Oxias nominatur s ; et Regum secundo, Asarias "; cujus idem uterque parens. Est enim mater Cla- na; pater vero Amasias. Sunt et regni tempora eadem, anni LII. Sub Ozia autem, et qui Azarias vaticinati sunt Isaias, Oseas el Amos. Annon vero quia principium verbi Domini ad Oseam, in Osea legimus, primus et ipse vaticinari cœpit? Quia deinde ante duos annos terræ motus incepisse se scribit Amos; annon et ante Isaiæ visionem, qua elevatum superliminare dicit, prophetare aggressus videatur? Paral. xxvɩ, seq.J. * IV Reg. xiv, 21. k · D Vers. 2. Audi, cœlum, et auribus percipe, terra : quoniam Dominus locutus est, Perterret auditores, tanquam ea, quæ sensu ca- rent, Dei voces audiant; quas, qui ratione præditi sunt, repulerunt, Forsan autem non orationis au- ditores fide dignos, sed eorum judices polius, quo- rum erat populum accnsaturus, postulans. quæ in cœlo, quæque in terra sunt, virtutes statim appel- lat; gentes obscure significando, quæ a Deo in in- gratorum Judæorum locuin vocatæ, illorum pervi- caciam condemnant. Vel certe, quia longis pos- tea temporibus quæ vaticinabatur futura erant, suumque sortitura exitum (cum eorum, qui tum audierant, nullus esset superstes futurus) divinas virtutes, sempiternasque mundi partes, in eorum etiam, quæ postea essent eventura, testimonium vocat. Fortasse vero, tanquam Judæorum gens Dei voce digna amplius non sit, eos, qui ex genti- bus cœleste aliquid saperent, et qui terrena avidius amplecterentur, inclamat : ideoque prioribus qui- dem, tanquam prudentibus, audiendi verbum ; VARIE LECTIONES. m al-
Ἐκκλησιάσατε γὰρ, φησὶ, πρός με τοὺς φυλάρχους ὑμῶν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους ὑμῶν, τοὺς κριτὰς, καὶ τοὺς γραμματοεισαγωγεῖς, ἵνα λαλήσω εἰς τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ διαμαρτύρωμαι αὐτοῖς τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν.« Διὸ καὶ Μωϋσῆς ἐπικαλεῖται τούτους ὡς μάρτυρας· »Πρόςεχε, οὐρανὲ, καὶ λαλήσω· καὶ ἀκουέτω γῆ ῥήματα ἐκ στόματός μου.« Τὸ δὲ πάντως ἐκβήσεσθαι ταῦτα δηλῶν, ἐπήνεγκεν· Ὅτι Κύριος ἐλάλησεν . »Ἐπεὶ γὰρ, φησὶν, Θεὸς ἔφη, καὶ γίνεται.« Ὡς τοίνυν ἐπισημοτάτη γέγονεν ἡ πρόσληψις τῶν ἐν Ἰσραὴλ, πάσης κατ’ Αἰγυπτίων καὶ τῶν ἄλλων πολεμίων κινηθείσης τῆς κτίσεως· οὕτω καὶ τὴν ἀποβολὴν πᾶσιν ἐθέλει γνωρίζεσθαι. Καὶ πάλιν, ἐπεὶ παριδόντες τὸν νόμον ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, στρατιὰν οὐρανοῦ καὶ τὰ ἐξ ὕλης προσκυνήσαντες εἴδωλα, οἰκονομικώτατα τὴν ἐν τούτοις αὐτῶν ἀσέβειαν ὑπαινίττεται διὰ τῆς ἐπικλήσεως. Διὸ καὶ πρὸς ἕνα φησὶ τῶν προφητῶν ὁ Θεός· »Ἀνάστηθι, καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, καὶ ἀκουσάτωσαν οἱ βουνοὶ φωνῆς σου.
τὸ λήμμα ἴσον εἶναι τὸ ὁ δόμα παρὰ Θεοῦ· τὸ δὲ, Ἐν χειρὶ ᾿Αγγαίου, » ταὐτὸν τῷ λήμματι δύνα- • ται. » Ο μὲν οὖν Ησαΐας προτάξας τὴν ὅρασιν, τοὺς λόγους ἐπήνεγκεν· ὁ δὲ ᾿Αμώς λόγους προ- τάξας, τὸ, « Οὓς ἴδεν ἐπήγαγεν· ν καὶ οἱ μὲν χρό νους βρίζουσιν, οἱ δὲ ἀχρόνως συνέγραψαν. Καὶ οἱ μὲν τοῦ γένους βασιλέας προέγραψαν· οἱ δὲ τῶν Βαρβάρων ἴσως, διὰ τὸ τότε κρατεῖν ὡς ἐπισημο. τέρους ἄρχοντας. Καὶ τοὺς ἑαυτῶν πατέρας οἱ μὲν ἐνέθηκαν, οἱ δὲ παρέλιπον. Καὶ τάχα φασὶν, οἱ μὲν ἐξ ἐπισήμων πατέρων, διὰ τὸ εὐπαράδεκτον ( πιο στότεροι γὰρ οἱ γνωριμώτεροι)· οἱ δὲ τῶν ἀσήμων παρεσιώπησαν. Λέγουσι δὲ μὴ τὸν ἕνα τῶν δώδεκα τοῦ Ἡσαΐου τὸν πατέρα τυγχάνειν· ἐκεῖνος γὰρ ᾿Αμὼς ψιλῶς λέγεται, καὶ ἑρμηνεύεται λόγος σκλη ρός. Ο δὲ τοῦ Ἡσαΐου δασύνεται, καὶ σημαίνει τελέωσιν, καὶ δύναμιν, καὶ ἰσχύν. Ὀξίας δὲ ὁ αὐτὸς καὶ Αζαρίας ἐλέγετο. Εν μὲν γὰρ τῇ δευτέρᾳ τῶν Παραλειπομένων, Οζίας εἴρηται· ἐν δὲ τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ᾿Αζαρίας, καὶ πατρὸς τοῦ αὐτοῦ καὶ μητρός. Ἡ μὲν γὰρ μήτηρ Χανᾶ· ὁ δὲ πατὴρ Αμα- σίας. Καὶ χρόνος τῆς βασιλείας ὁ αὐτὸς, πεντής κοντα δύο έτη. Ἐπὶ Οζίου δὲ τοῦ καὶ ᾿Αζαρίου ἐπροφήτευσεν ὁ Ἡσαΐας, Ωσηέ, Αμώς. Αλλ' ἐπειδή, ἀρχὴ λόγου Κυρίου πρὸς Ἀσης, μήποτε πρῶτος ἤρξατο προφητεύειν; καὶ ἐπειδὴ ὁ ᾿Αμώς, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ, μήποτε πρὸ τῆς ᾿Οράσεως Ησαίου, ἐν ᾗ φησιν, Επήρθη τὸ ὑπέρθυρον; β'. Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ, ὅτι Κύριος Ο ἐλάλησεν. Καταπλήττει τοὺς ἀκούοντας, ὡς καὶ τῶν ἀναι σθήτων αἰσθανομένων Θεοῦ λόγων, οὓς αὐτοὶ λογικοί ὄντες ἀπώσαντο. Ἴσως δὲ οὐ λόγων ἀκροατάς άξιο πίστους ζητῶν, μέλλων κ δὲ δικαστάς, ἐφ᾽ ὧν ήμελλε κατηγορεῖν τοῦ λαοῦ, τὰς ἐν οὐρανῷ δυνά- μεις, καὶ τὰ ἐπὶ γῆς ἦκα συγκαλεῖ τὰ ἔθνη προαινιττόμενος, ἅπερ ἀντ᾽ Ἰουδαίων κ τῶν ἀγνω μόνων κέκληκεν ὁ Θεὸς, οἳ καὶ τῆς ἐκείνων ἁγνω- μοσύνης καταδικάζουσιν. Ήγουν ἐπειδὴ μετὰ μα κρούς ήμελλε γενέσθαι τὰ θεσπιζόμενα χρόνους, καὶ πρὸς τὴν ἔκβασιν οὐδεὶς ἂν τῶν ἀκουόντων διετέλεσε ζῶν, τὰς θείας δυνάμεις, καὶ τὰ διαιωνί- ζοντα μέρη τοῦ κόσμου καλεῖ καὶ πρὸς τὴν τῶν ἐκ- βησομένων ἐς ὕστερον μαρτυρίαν. Μήποτε δὲ, ὡς τοῦ Ἰουδαίων ἔθνους μηκέτι φωνῆς ἀξίου θείας ὑπάρχοντος, τῶν ἐθνῶν ἐπικαλεῖται τοὺς οὐράνιον Έχοντας φρόνημα, καὶ τοὺς γεωδεστέρους ; Διὸ τοῖς μὲν πρώτοις, ὡς συνετοῖς, τὸ ἀκούειν ἀπένειμεν· τοῖς δὲ δευτέροις, τὸ ἐνωτίζεσθαι. Σωματικώτε- * {] 1γρ τῷ. ἡ γρ. ἐπροφήτευσαν. κ γρ. μᾶλλον. 1ῖσ. λείπ. αὐτίκα. γρ. ἀντ᾽ Ιουδ. COMMENTARII IN ISAIAM. B A vero, Oseas, Amos, Michæas, Jonas, Sophonius, • Assum- Aggaus, Zacharias. Malachias autem : plio verbi Domini, › ait. Et Naum, ‹ Assumptio Ninivæ. Et Habacum: • Assumptio, quam vi- dit Habacum ; › ut se non a seipsis vaticinandi potestatem habere docerent; idemque assumptio- nis verbo, ac Dei dono significari. At illud, ‹ In manu Aggæi, › non diversum habet ab Assum- ptione intellectum. Isaias ergo, Visionis præfizo nomine, verba subjunxit; Amos vero, verbis pre- missis, quæ vidit, intulit. At inter eos, qui tem- pora definiunt (sunt enim et qui neglecta eorum ratione scripserunt) alii quidem gentis, alii autem Barbarorum reges scriptioni suæ præfixerunt ; ea fortasse ducli ratione, quod rebus potirentur, es- setque eorum illustrius imperium. Non desunt etiam, qui patres suos addiderint; quos alii præ- termiserunt. Nec est a vero forsan quod aiunt, alienum, eos, qui celebriores essent, quo fidem magis facerent, a filiis esse nominatos; cum iis facilius credamus, quos præstantiores putamus; qui autem obscuri haberentur, silentio prætermis- sos. Ferunt autem Isaiæ patrem non ex XII pro- phetis esse aliquem. lilum enim Amos tenuiter ef ferri, sermonemque durum significare; Isaia au- tem parentem aspirari, perfectionemque et virtu- ten, et robur innuere. Idem vero ipse Oxias et Azarias dicebatur. Nam Paralipomenon altero, Oxias nominatur s ; et Regum secundo, Asarias "; cujus idem uterque parens. Est enim mater Cla- na; pater vero Amasias. Sunt et regni tempora eadem, anni LII. Sub Ozia autem, et qui Azarias vaticinati sunt Isaias, Oseas el Amos. Annon vero quia principium verbi Domini ad Oseam, in Osea legimus, primus et ipse vaticinari cœpit? Quia deinde ante duos annos terræ motus incepisse se scribit Amos; annon et ante Isaiæ visionem, qua elevatum superliminare dicit, prophetare aggressus videatur? Paral. xxvɩ, seq.J. * IV Reg. xiv, 21. k · D Vers. 2. Audi, cœlum, et auribus percipe, terra : quoniam Dominus locutus est, Perterret auditores, tanquam ea, quæ sensu ca- rent, Dei voces audiant; quas, qui ratione præditi sunt, repulerunt, Forsan autem non orationis au- ditores fide dignos, sed eorum judices polius, quo- rum erat populum accnsaturus, postulans. quæ in cœlo, quæque in terra sunt, virtutes statim appel- lat; gentes obscure significando, quæ a Deo in in- gratorum Judæorum locuin vocatæ, illorum pervi- caciam condemnant. Vel certe, quia longis pos- tea temporibus quæ vaticinabatur futura erant, suumque sortitura exitum (cum eorum, qui tum audierant, nullus esset superstes futurus) divinas virtutes, sempiternasque mundi partes, in eorum etiam, quæ postea essent eventura, testimonium vocat. Fortasse vero, tanquam Judæorum gens Dei voce digna amplius non sit, eos, qui ex genti- bus cœleste aliquid saperent, et qui terrena avidius amplecterentur, inclamat : ideoque prioribus qui- dem, tanquam prudentibus, audiendi verbum ; VARIE LECTIONES. m al-
PG 87:1827Ἀκούσατε, οἱ βουνοὶ, τὴν κρίσιν τοῦ Κυρίου, καὶ φάραγγες, θεμέλια τῆς γῆς, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ Ἰςραὴλ διελεγχθήσεται.« Οὐ γὰρ πρὸς ὄρη καὶ βουνοὺς ἡ κρίσις, πρὸς αὐτὴν δὲ τὴν ἀσέβειαν τὴν ἐν ὄρεσι καὶ βουνοῖς. Πρὸς δὲ τούτοις κέντρον μνήμης παρέσχεν αὐτοῖς. Οὐρανὸς γὰρ καὶ γῆ διὰ παντὸς θεωρούμενα τὴν τῶν ὁρώντων λήθην ἐξέκρουεν, ἐφ’ ὧν αὐτοὺς ἐποιήσαντο. Ἐπὶ πάντων ἀκούειν λεκτέον· πρὸς ἀνθρώπους γὰρ ὁ λόγος, οὓς ἐκάλεσεν υἱούς . Καὶ ἐπεὶ πᾶς ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς οὐρανίας καὶ σώματος γηί̈νου συνέστηκε, καὶ συγγένειαν ἔχει πρὸς οὐρανόν τε καὶ γῆν , ἐπὶ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐλέγχει. Υἱοὺς ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ἠθέτησαν. [γ.] Ἔγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός μου οὐ συνῆκεν. Τῷ Θεῷ Λόγῳ πρέποι ἂν τὸ περὶ ψυχῶν εἰπεῖν λογικῶν, Υἱοὺς ἐγέννησα, καὶ ὕψωσα. Ἐγέννησε δὲ κατ’ ἀμφότερα· τοῦτο μὲν, ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών· τοῦτο δὲ, κατ’ ἀρετὴν καὶ δόγματα σπουδάσας ἀποδεῖξαι βελτίονας· καθὼς καὶ τὸ ὕψωσα λέγεται.
ἐν τοῖς Ἰουδαίοις ἦσάν τινες υψηλοί, οἷον προφή ται, καὶ τοιοῦτοί τινες, εἰ καὶ σπάνιοι· τὸ δὲ λει- πὸν ἅπαν γεῶδες καὶ ταπεινὸν, ἀμφοτέρους ἐκάλε σεν. Τάχα δὲ καλεῖ μάρτυρας, ἐφ᾽ ὧν ἡ τοῦ νόμου δόσις ἐγένετο, τὴν παρανομίαν ἐπὶ τῶν αὐτῶν δι ελέγξαι βουλόμενος. « Εκκλησιάσατε γάρ, φησί, πρός με τοὺς φυλάρχους ὑμῶν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους ὑμῶν, τοὺς κριτάς, καὶ τοὺς γραμματοεισαγωγείς, ἵνα λαλήσω εἰς τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ διαμαρτύρω- μαι αὐτοῖς τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Διὸ καὶ Μωϋσῆς ἐπικαλεῖται τούτους ὡς μάρτυρας Πρόσ- εχε, οὐρανέ, καὶ λαλήσω· καὶ ἀκουέτω γῇ ῥήματα ἐκ στόματός μου. » Τὸ δὲ πάντως ἐκβήσεσθαι ταῦτ τα δηλῶν, ἐπήνεγκεν "Οτι Κύριος ἐλάλησεν. Έπεὶ γάρ, φησίν, Θεὸς ἔφη, καὶ γίνεται. » Ὡς τοίνυν ἐπισημοτάτη γέγονεν ή πρόσληψις τῶν ἐν Ἰσραὴλ, πάσης κατ' Αιγυπτίων καὶ τῶν ἄλλων πολεμίων κι νηθείσης τῆς κτίσεως· οὕτω καὶ τὴν ἀποβολὴν πα σιν ἐθέλει γνωρίζεσθαι. Καὶ πάλιν, ἐπεὶ παριδόντες τὸν νόμον ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, στρατιὰν οὐρανοῦ καὶ τὰ ἐξ ὕλης προσκυνήσαντες εἴδωλα, οἰκονομικώτατα τὴν ἐν τούτοις αὐτῶν ἀσέ- Γειαν ὑπαινίττεται διὰ τῆς ἐπικλήσεως. Διὸ καὶ πρὸς ἕνα φησὶ τῶν προφητῶν ὁ Θεός· Ανάστηθι, καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, καὶ ἀκουσάτωσαν οἱ βου- νοὶ φωνῆς σου. Ακούσατε, οἱ βουνοί, τὴν κρίσιν τοῦ Κυρίου, καὶ φάραγγες, θεμέλια τῆς γῆς, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ Ἰσο ραὴλ διελεγχθήσεται. Οὐ γὰρ πρὸς ὄρη και βουνούς ἡ κρίσις, πρὸς αὐτὴν δὲ τὴν ἀσέβειαν τὴν ἐν ὄρεσι καὶ βουνοῖς. Πρὸς δὲ τούτοις κέντρον μνήμης παρ έσχεν αὐτοῖς. Οὐρανὸς γὰρ καὶ γῆ διὰ παντὸς θεωρούμενα τὴν τῶν ὁρώντων λήθην ἐξέκρουεν, ἐφ' ὧν αὐτοὺς ἐποιήσαντο. Ἐπὶ πάντων ἀκούσιν λε- κτέον ο· πρὸς ἀνθρώπους γὰρ ὁ λόγος, οὓς ἐκάλεσεν υἱούς. Καὶ ἐπεὶ πᾶς ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς οὐρανίας καὶ σώματος γηίνου συνέστηκε, καὶ συγγένειαν ἔχει πρὸς οὐρανόν τε καὶ γῆν, ἐπὶ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐλέγχει. Α ροκ γὰρ τὸ δι' ὤτων ἀκούειν. Ἡ γοῦν ἡ ἐπειδὴ καὶ Ο Υιούς ο ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ήθέτησαν. [γ'.] Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός μου οὐ συνῆκεν. Τῷ Θεῷ λόγῳ πρέποι ἂν τὸ περὶ ψυχῶν εἰπεῖν λογικῶν, Υἱοὺς ἐγέννησα, καὶ ὕψωσα. Εγέννησε δὲ κατ' ἀμφότερα· τοῦτο μὲν, ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών τοῦτο δὲ, κατ' ἀρετὴν καὶ δόγματα σπουδάσας ἀποδεῖξαι βελτίονας· καθὼς καὶ τὸ ὕψωσα λέγεται. Οὕτω καὶ Παῦλος ὠδίνει τοὺς ἐν οἷς δεῖ μορφωθῆναι Χριστόν. Νόμον γὰρ αὐτοῖς παρέσχε, καὶ προφήτας ἀπέστειλεν. "Η τὸ ὕψωσα, διὰ τὸ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς μετὰ δόξης Δια * γρ. ήγουν. · ἴσ. λείπ. οὖν, ἢ, δέ. 19. Θ. Σ. ἐξέθρεψα. Α. Θ. μου. PROCOPII GAZÆI B teris autem, auribus percipiendi, attribuit. Eat enim auribus percipere crassius. Vel certe quoniam inter Judæos erant sublimes aliqui, veluti prophe- tæ, et similes, quamvis pauci; reliqui autem terrenis et humilibus rebus addicti : sic utrosque appellavit. Fortassis autem eos in testimonium vo- cat, quorum temporibus lex data est; ut illis præ- sentibus ejus arguatur violatio. Sic enim ait : ● Congregate ad me tribunos vestros, et seniores vestros, et judices, atque doctores, ut loquar in aures ipsorum, et tester adversus eos cœlum et terram 26., Eo une et Moses ipsos, tanquam te- stes, advocat : • Audi, coelum, et loquar; audiat terra verba oris mei 27. > At illa ut procul dubio eventura significaret, subjungit: Quia locutus est Dominus. Dixit enim Deus, et facta sunt ". Quem- almodum igitur Israelitici populi tum fuit ma- nifestissima assumptio, cum pro eo in Ægyptiorum cæterorumque hostium perniciem, cuncta moveren- tur, quæ Deus creavit, sic et eorum rejectionem omnibus apertam esse voluit. Præterea, quoniam, despecta lege, creaturæ servierant potius quam Creatori s, militiam coli, et quæ materia constant, idola, adorantes "; eorum circa hæc impietatem mira prudentia per invocationem subinnuit. Ob id et prophetam quemdam sic alloquitur Dominus : • Surge, et contende judicio adversus montes, et audiant colles vocem tuam. Audiant montes judi cium Domini, et valles fundamenta terræ ; quoniam judicium est Domini cum populo suo, et cum Israel dijudicabitur ". » Non enim ad montes et colles, sed ad impietatem, quæ in montibus et collibus palratur, judicium refertur. Ad hæc memoriæ acu- leum ipsis præbuit. Calum enim et terra perpetuo, si spectentur, beneficiorum acceptorum oblivionem ab intuentium animis excutiunt. Ad omnes igitur audiendi verbum referri putandum est, cum de hominibus sermo habeatur, quos filiorum appella- tione dignatur. Deinde, quoniam omnis homo ani- ma constat, et corpore, quæ cœli terraque partici- pia, cognationem. habent cum utroque; per ea, ipsius arguit. Pilios genui, et exaltavi : ipsi autem me spre- verunt. [VERS. 3.] Cognovit bos possessorem, et asi- nus præsepe domini sui; Israel autem me non co- gnovit, et populus me non intellexit. C quæ maxime illi usitata sunt et propria, peccatum D Rom. 1, 25. * IV Reg. xv, 16; Jerem. Verbo, qui Deus est, congrua videtur oratio, cum de ratione præditis animalibus dicit: Filios genui, et exaltavi. Genuit vero utralibet spectes ra - Lione : sive quod, cum nihil antea essent, eos pri- mum creavit : sive quod virtutis et doctrinæ stu- dio meliores effecit : qua etiam ratione exaltavi verbum hic usurpat. Eadem vero et Paulus eos parturit ”, in quibus Christum oportet informari. Legem enim ipsis dedit, prophetasque misit. Vel exal- ** Deut. xxxi, 28. ef Deul. xxxi, 1. Psal. xxxi, 9. 11, 27. Mich. vi, 1, 2. ss Galat. 1V, VARIE LECTIONES. •
Οὕτω καὶ Παῦλος ὠδίνει τοὺς ἐν οἷς δεῖ μορφωθῆναι Χριστόν. Νόμον γὰρ αὐτοῖς παρέσχε, καὶ προφήτας ἀπέστειλεν. Ἢ τὸ ὕψωσα , διὰ τὸ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς μετὰ δόξης Αἰγύπτου, καὶ τοσαῦτα κατὰ τῶν λυπούντων ἐπιτελέσαι παράδοξα. Καὶ πατρικὴν δὲ πρόνοιαν ὑπὲρ αὐτῶν ἐπεδείξατο· οἷον, ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ τράπεζαν ἐν ἐρήμῳ διδούς. Υἱοὺς οὖν αὐτοὺς, καὶ ὡς κτίσματα καλεῖ νοερὰ, καὶ ὡς πλείονος παρὰ τοὺς ἅλλους τυχόντας κηδεμονίας, ὅτε ἐγενήθη «Μερὶς Κυρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακὼβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτῶν Ἰσραήλ. Διόπερ αὐτοὺς καὶ τῆς προσηγορίας ταύτης ἠξίωσεν, εἰ καὶ ἀνάξιοι ταύτης ἐγένοντο. Διὸ καὶ τὴν υἱῶν προσηγορίαν ἔσχον εἰκονικήν. Ἡ γὰρ ἀληθὴς υἱοθεσία ἐκείνων ἐστίν. »Οἷς ἔδωκεν ἐξουσίαν υἱοῖς Θεοῦ γενέσθαι, οἳ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ ἐγενήθησαν·« ὡς πρὸς ἀντιδιαστολὴν πρωτότοκος Ἰσραὴλ, ἀλλ’ οὐ μονογενὴς εἴρηται· μὴ τοίνυν Ἰουδαῖοι φρονείτωσαν ἀκούοντες, Υἱὸς πρωτότοκός μου Ἰσραήλ· ἐπεὶ καὶ Κάϊν πρωτότοκος ὢν κατηράθη, θαυμασθέντος τοῦ Ἄβελ. Καὶ Ἰσμαὴλ πρωτότοκος, ἀλλ’ οὐ κληρονόμος· καὶ Ἡσαῦ πρωτότοκος, ἀλλ’ ἐμισήθη.
ἐν τοῖς Ἰουδαίοις ἦσάν τινες υψηλοί, οἷον προφή ται, καὶ τοιοῦτοί τινες, εἰ καὶ σπάνιοι· τὸ δὲ λει- πὸν ἅπαν γεῶδες καὶ ταπεινὸν, ἀμφοτέρους ἐκάλε σεν. Τάχα δὲ καλεῖ μάρτυρας, ἐφ᾽ ὧν ἡ τοῦ νόμου δόσις ἐγένετο, τὴν παρανομίαν ἐπὶ τῶν αὐτῶν δι ελέγξαι βουλόμενος. « Εκκλησιάσατε γάρ, φησί, πρός με τοὺς φυλάρχους ὑμῶν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους ὑμῶν, τοὺς κριτάς, καὶ τοὺς γραμματοεισαγωγείς, ἵνα λαλήσω εἰς τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ διαμαρτύρω- μαι αὐτοῖς τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Διὸ καὶ Μωϋσῆς ἐπικαλεῖται τούτους ὡς μάρτυρας Πρόσ- εχε, οὐρανέ, καὶ λαλήσω· καὶ ἀκουέτω γῇ ῥήματα ἐκ στόματός μου. » Τὸ δὲ πάντως ἐκβήσεσθαι ταῦτ τα δηλῶν, ἐπήνεγκεν "Οτι Κύριος ἐλάλησεν. Έπεὶ γάρ, φησίν, Θεὸς ἔφη, καὶ γίνεται. » Ὡς τοίνυν ἐπισημοτάτη γέγονεν ή πρόσληψις τῶν ἐν Ἰσραὴλ, πάσης κατ' Αιγυπτίων καὶ τῶν ἄλλων πολεμίων κι νηθείσης τῆς κτίσεως· οὕτω καὶ τὴν ἀποβολὴν πα σιν ἐθέλει γνωρίζεσθαι. Καὶ πάλιν, ἐπεὶ παριδόντες τὸν νόμον ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, στρατιὰν οὐρανοῦ καὶ τὰ ἐξ ὕλης προσκυνήσαντες εἴδωλα, οἰκονομικώτατα τὴν ἐν τούτοις αὐτῶν ἀσέ- Γειαν ὑπαινίττεται διὰ τῆς ἐπικλήσεως. Διὸ καὶ πρὸς ἕνα φησὶ τῶν προφητῶν ὁ Θεός· Ανάστηθι, καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, καὶ ἀκουσάτωσαν οἱ βου- νοὶ φωνῆς σου. Ακούσατε, οἱ βουνοί, τὴν κρίσιν τοῦ Κυρίου, καὶ φάραγγες, θεμέλια τῆς γῆς, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ Ἰσο ραὴλ διελεγχθήσεται. Οὐ γὰρ πρὸς ὄρη και βουνούς ἡ κρίσις, πρὸς αὐτὴν δὲ τὴν ἀσέβειαν τὴν ἐν ὄρεσι καὶ βουνοῖς. Πρὸς δὲ τούτοις κέντρον μνήμης παρ έσχεν αὐτοῖς. Οὐρανὸς γὰρ καὶ γῆ διὰ παντὸς θεωρούμενα τὴν τῶν ὁρώντων λήθην ἐξέκρουεν, ἐφ' ὧν αὐτοὺς ἐποιήσαντο. Ἐπὶ πάντων ἀκούσιν λε- κτέον ο· πρὸς ἀνθρώπους γὰρ ὁ λόγος, οὓς ἐκάλεσεν υἱούς. Καὶ ἐπεὶ πᾶς ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς οὐρανίας καὶ σώματος γηίνου συνέστηκε, καὶ συγγένειαν ἔχει πρὸς οὐρανόν τε καὶ γῆν, ἐπὶ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐλέγχει. Α ροκ γὰρ τὸ δι' ὤτων ἀκούειν. Ἡ γοῦν ἡ ἐπειδὴ καὶ Ο Υιούς ο ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ήθέτησαν. [γ'.] Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός μου οὐ συνῆκεν. Τῷ Θεῷ λόγῳ πρέποι ἂν τὸ περὶ ψυχῶν εἰπεῖν λογικῶν, Υἱοὺς ἐγέννησα, καὶ ὕψωσα. Εγέννησε δὲ κατ' ἀμφότερα· τοῦτο μὲν, ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών τοῦτο δὲ, κατ' ἀρετὴν καὶ δόγματα σπουδάσας ἀποδεῖξαι βελτίονας· καθὼς καὶ τὸ ὕψωσα λέγεται. Οὕτω καὶ Παῦλος ὠδίνει τοὺς ἐν οἷς δεῖ μορφωθῆναι Χριστόν. Νόμον γὰρ αὐτοῖς παρέσχε, καὶ προφήτας ἀπέστειλεν. "Η τὸ ὕψωσα, διὰ τὸ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς μετὰ δόξης Δια * γρ. ήγουν. · ἴσ. λείπ. οὖν, ἢ, δέ. 19. Θ. Σ. ἐξέθρεψα. Α. Θ. μου. PROCOPII GAZÆI B teris autem, auribus percipiendi, attribuit. Eat enim auribus percipere crassius. Vel certe quoniam inter Judæos erant sublimes aliqui, veluti prophe- tæ, et similes, quamvis pauci; reliqui autem terrenis et humilibus rebus addicti : sic utrosque appellavit. Fortassis autem eos in testimonium vo- cat, quorum temporibus lex data est; ut illis præ- sentibus ejus arguatur violatio. Sic enim ait : ● Congregate ad me tribunos vestros, et seniores vestros, et judices, atque doctores, ut loquar in aures ipsorum, et tester adversus eos cœlum et terram 26., Eo une et Moses ipsos, tanquam te- stes, advocat : • Audi, coelum, et loquar; audiat terra verba oris mei 27. > At illa ut procul dubio eventura significaret, subjungit: Quia locutus est Dominus. Dixit enim Deus, et facta sunt ". Quem- almodum igitur Israelitici populi tum fuit ma- nifestissima assumptio, cum pro eo in Ægyptiorum cæterorumque hostium perniciem, cuncta moveren- tur, quæ Deus creavit, sic et eorum rejectionem omnibus apertam esse voluit. Præterea, quoniam, despecta lege, creaturæ servierant potius quam Creatori s, militiam coli, et quæ materia constant, idola, adorantes "; eorum circa hæc impietatem mira prudentia per invocationem subinnuit. Ob id et prophetam quemdam sic alloquitur Dominus : • Surge, et contende judicio adversus montes, et audiant colles vocem tuam. Audiant montes judi cium Domini, et valles fundamenta terræ ; quoniam judicium est Domini cum populo suo, et cum Israel dijudicabitur ". » Non enim ad montes et colles, sed ad impietatem, quæ in montibus et collibus palratur, judicium refertur. Ad hæc memoriæ acu- leum ipsis præbuit. Calum enim et terra perpetuo, si spectentur, beneficiorum acceptorum oblivionem ab intuentium animis excutiunt. Ad omnes igitur audiendi verbum referri putandum est, cum de hominibus sermo habeatur, quos filiorum appella- tione dignatur. Deinde, quoniam omnis homo ani- ma constat, et corpore, quæ cœli terraque partici- pia, cognationem. habent cum utroque; per ea, ipsius arguit. Pilios genui, et exaltavi : ipsi autem me spre- verunt. [VERS. 3.] Cognovit bos possessorem, et asi- nus præsepe domini sui; Israel autem me non co- gnovit, et populus me non intellexit. C quæ maxime illi usitata sunt et propria, peccatum D Rom. 1, 25. * IV Reg. xv, 16; Jerem. Verbo, qui Deus est, congrua videtur oratio, cum de ratione præditis animalibus dicit: Filios genui, et exaltavi. Genuit vero utralibet spectes ra - Lione : sive quod, cum nihil antea essent, eos pri- mum creavit : sive quod virtutis et doctrinæ stu- dio meliores effecit : qua etiam ratione exaltavi verbum hic usurpat. Eadem vero et Paulus eos parturit ”, in quibus Christum oportet informari. Legem enim ipsis dedit, prophetasque misit. Vel exal- ** Deut. xxxi, 28. ef Deul. xxxi, 1. Psal. xxxi, 9. 11, 27. Mich. vi, 1, 2. ss Galat. 1V, VARIE LECTIONES. •
PG 87:1828«Τὸν Ἰακὼβ γὰρ ἠγάπησα, φησὶν, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμίσησα.» Καὶ Ῥουβὴν πρωτότοκος, ἀλλ’ ἀπεβλήθη, εἰς τὴν περὶ Χριστοῦ ἐπαγγελίαν, Ἰούδα προτιμηθέντος. Θεὸς μὲν οὖν, τὸ ἐπ’ αὐτῷ, καὶ γεννᾷ καὶ ὑψοῖ , καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις εἰπεῖν, «Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Οἱ δὲ ἐξ Ἰσραὴλ ἠθέτησαν αὐτὸν, οὐ φοβηθέντες ὡς Θεὸν, οὐχ ὡς πατέρα τιμήσαντες. Τὸ γὰρ σέβας τοῖς εἰδώλοις ἀπένειμαν, λέγοντες «Τῷ ξύλῳ· Θεός μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ· Σύ με ἐγέννησας,» τὸν διάβολον ἐπιγεγραμμένοι πατέρα. Ὁ γὰρ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, φησὶν, ἐκ τοῦ διαβόλου γεγέννηται. Καὶ τοῖς πονηρευομένοις φησίν· «Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστέ.» Ταῦτα δὲ καὶ προφητικῶς τῷ Σωτῆρι λέγειν ἁρμόττει, μήτε προσδεξαμένων, καὶ σταυρῷ τετιμηκότων αὐτὸν τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, μόνοις αὐτοῖς ἐξ ἁπάντων ἐπιδημήσαντα τῶν ἐθνῶν. Διόπερ φησίν· Ἰσραήλ με οὐκ ἔγνω. Καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν . οὐ γὰρ συνῆκαν , οἷος ἄρα αὐτὸς ἦν, ὁ καὶ τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἀνθρωπείῳ σχήματι διαφόρως ἑωραμένος. Τοιγαροῦν φησιν· «Ἀβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύμησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη.» Καί·
ἐν τοῖς Ἰουδαίοις ἦσάν τινες υψηλοί, οἷον προφή ται, καὶ τοιοῦτοί τινες, εἰ καὶ σπάνιοι· τὸ δὲ λει- πὸν ἅπαν γεῶδες καὶ ταπεινὸν, ἀμφοτέρους ἐκάλε σεν. Τάχα δὲ καλεῖ μάρτυρας, ἐφ᾽ ὧν ἡ τοῦ νόμου δόσις ἐγένετο, τὴν παρανομίαν ἐπὶ τῶν αὐτῶν δι ελέγξαι βουλόμενος. « Εκκλησιάσατε γάρ, φησί, πρός με τοὺς φυλάρχους ὑμῶν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους ὑμῶν, τοὺς κριτάς, καὶ τοὺς γραμματοεισαγωγείς, ἵνα λαλήσω εἰς τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ διαμαρτύρω- μαι αὐτοῖς τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Διὸ καὶ Μωϋσῆς ἐπικαλεῖται τούτους ὡς μάρτυρας Πρόσ- εχε, οὐρανέ, καὶ λαλήσω· καὶ ἀκουέτω γῇ ῥήματα ἐκ στόματός μου. » Τὸ δὲ πάντως ἐκβήσεσθαι ταῦτ τα δηλῶν, ἐπήνεγκεν "Οτι Κύριος ἐλάλησεν. Έπεὶ γάρ, φησίν, Θεὸς ἔφη, καὶ γίνεται. » Ὡς τοίνυν ἐπισημοτάτη γέγονεν ή πρόσληψις τῶν ἐν Ἰσραὴλ, πάσης κατ' Αιγυπτίων καὶ τῶν ἄλλων πολεμίων κι νηθείσης τῆς κτίσεως· οὕτω καὶ τὴν ἀποβολὴν πα σιν ἐθέλει γνωρίζεσθαι. Καὶ πάλιν, ἐπεὶ παριδόντες τὸν νόμον ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, στρατιὰν οὐρανοῦ καὶ τὰ ἐξ ὕλης προσκυνήσαντες εἴδωλα, οἰκονομικώτατα τὴν ἐν τούτοις αὐτῶν ἀσέ- Γειαν ὑπαινίττεται διὰ τῆς ἐπικλήσεως. Διὸ καὶ πρὸς ἕνα φησὶ τῶν προφητῶν ὁ Θεός· Ανάστηθι, καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, καὶ ἀκουσάτωσαν οἱ βου- νοὶ φωνῆς σου. Ακούσατε, οἱ βουνοί, τὴν κρίσιν τοῦ Κυρίου, καὶ φάραγγες, θεμέλια τῆς γῆς, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ Ἰσο ραὴλ διελεγχθήσεται. Οὐ γὰρ πρὸς ὄρη και βουνούς ἡ κρίσις, πρὸς αὐτὴν δὲ τὴν ἀσέβειαν τὴν ἐν ὄρεσι καὶ βουνοῖς. Πρὸς δὲ τούτοις κέντρον μνήμης παρ έσχεν αὐτοῖς. Οὐρανὸς γὰρ καὶ γῆ διὰ παντὸς θεωρούμενα τὴν τῶν ὁρώντων λήθην ἐξέκρουεν, ἐφ' ὧν αὐτοὺς ἐποιήσαντο. Ἐπὶ πάντων ἀκούσιν λε- κτέον ο· πρὸς ἀνθρώπους γὰρ ὁ λόγος, οὓς ἐκάλεσεν υἱούς. Καὶ ἐπεὶ πᾶς ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς οὐρανίας καὶ σώματος γηίνου συνέστηκε, καὶ συγγένειαν ἔχει πρὸς οὐρανόν τε καὶ γῆν, ἐπὶ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐλέγχει. Α ροκ γὰρ τὸ δι' ὤτων ἀκούειν. Ἡ γοῦν ἡ ἐπειδὴ καὶ Ο Υιούς ο ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ήθέτησαν. [γ'.] Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός μου οὐ συνῆκεν. Τῷ Θεῷ λόγῳ πρέποι ἂν τὸ περὶ ψυχῶν εἰπεῖν λογικῶν, Υἱοὺς ἐγέννησα, καὶ ὕψωσα. Εγέννησε δὲ κατ' ἀμφότερα· τοῦτο μὲν, ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών τοῦτο δὲ, κατ' ἀρετὴν καὶ δόγματα σπουδάσας ἀποδεῖξαι βελτίονας· καθὼς καὶ τὸ ὕψωσα λέγεται. Οὕτω καὶ Παῦλος ὠδίνει τοὺς ἐν οἷς δεῖ μορφωθῆναι Χριστόν. Νόμον γὰρ αὐτοῖς παρέσχε, καὶ προφήτας ἀπέστειλεν. "Η τὸ ὕψωσα, διὰ τὸ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς μετὰ δόξης Δια * γρ. ήγουν. · ἴσ. λείπ. οὖν, ἢ, δέ. 19. Θ. Σ. ἐξέθρεψα. Α. Θ. μου. PROCOPII GAZÆI B teris autem, auribus percipiendi, attribuit. Eat enim auribus percipere crassius. Vel certe quoniam inter Judæos erant sublimes aliqui, veluti prophe- tæ, et similes, quamvis pauci; reliqui autem terrenis et humilibus rebus addicti : sic utrosque appellavit. Fortassis autem eos in testimonium vo- cat, quorum temporibus lex data est; ut illis præ- sentibus ejus arguatur violatio. Sic enim ait : ● Congregate ad me tribunos vestros, et seniores vestros, et judices, atque doctores, ut loquar in aures ipsorum, et tester adversus eos cœlum et terram 26., Eo une et Moses ipsos, tanquam te- stes, advocat : • Audi, coelum, et loquar; audiat terra verba oris mei 27. > At illa ut procul dubio eventura significaret, subjungit: Quia locutus est Dominus. Dixit enim Deus, et facta sunt ". Quem- almodum igitur Israelitici populi tum fuit ma- nifestissima assumptio, cum pro eo in Ægyptiorum cæterorumque hostium perniciem, cuncta moveren- tur, quæ Deus creavit, sic et eorum rejectionem omnibus apertam esse voluit. Præterea, quoniam, despecta lege, creaturæ servierant potius quam Creatori s, militiam coli, et quæ materia constant, idola, adorantes "; eorum circa hæc impietatem mira prudentia per invocationem subinnuit. Ob id et prophetam quemdam sic alloquitur Dominus : • Surge, et contende judicio adversus montes, et audiant colles vocem tuam. Audiant montes judi cium Domini, et valles fundamenta terræ ; quoniam judicium est Domini cum populo suo, et cum Israel dijudicabitur ". » Non enim ad montes et colles, sed ad impietatem, quæ in montibus et collibus palratur, judicium refertur. Ad hæc memoriæ acu- leum ipsis præbuit. Calum enim et terra perpetuo, si spectentur, beneficiorum acceptorum oblivionem ab intuentium animis excutiunt. Ad omnes igitur audiendi verbum referri putandum est, cum de hominibus sermo habeatur, quos filiorum appella- tione dignatur. Deinde, quoniam omnis homo ani- ma constat, et corpore, quæ cœli terraque partici- pia, cognationem. habent cum utroque; per ea, ipsius arguit. Pilios genui, et exaltavi : ipsi autem me spre- verunt. [VERS. 3.] Cognovit bos possessorem, et asi- nus præsepe domini sui; Israel autem me non co- gnovit, et populus me non intellexit. C quæ maxime illi usitata sunt et propria, peccatum D Rom. 1, 25. * IV Reg. xv, 16; Jerem. Verbo, qui Deus est, congrua videtur oratio, cum de ratione præditis animalibus dicit: Filios genui, et exaltavi. Genuit vero utralibet spectes ra - Lione : sive quod, cum nihil antea essent, eos pri- mum creavit : sive quod virtutis et doctrinæ stu- dio meliores effecit : qua etiam ratione exaltavi verbum hic usurpat. Eadem vero et Paulus eos parturit ”, in quibus Christum oportet informari. Legem enim ipsis dedit, prophetasque misit. Vel exal- ** Deut. xxxi, 28. ef Deul. xxxi, 1. Psal. xxxi, 9. 11, 27. Mich. vi, 1, 2. ss Galat. 1V, VARIE LECTIONES. •
«Ἱερουσαλὴμ, Ἱερουσαλὴμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, καὶ οὐκ ἠθελήσατε » Περὶ παντὸς μὲν οὖν ἀνθρώπου, τὸ κατ’ εἰκόνα καὶ τὴν λογικὴν ἀπολωλεκότος ἀξίαν εἴρηται· καὶ, «Ὃς ἐν τιμῇ ὢν οὐ συνῆκεν, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὡμοιώθη αὐτοῖς·» Ἰουδαῖοι δὲ, τοσαύτης τιμῆς ἀπολαύσαντες, μὴ μόνον λογικοὶ γενόμενοι, ἀλλὰ καὶ Θεοῦ χρηματίσαι λαὸς , οὗτοι δὴ, φησὶν, ἀλόγων κτηνῶν πεφήνασιν ἀλογώτεροι, μήτε κατὰ βοῦν, τὸν δεσπότην γινώσκοντες . Φυσικὴ γὰρ τοῦτον φαντασία γινώσκει . Μήτε κατὰ ὄνον, τὴν φάτνην τοῦ Κυρίου αὐτοῦ. Ὁ γὰρ ὄνος κἂν τὸν δεσπότην οὐκ οἶδεν, ἀλλ’ οὖν εἰς τὸν τόπον τῆς φάτνης ἀπὸ συνηθείας ἐπείγεται. Τὴν φάτνην γὰρ γνωρίζει διὰ τὸ λαίμαργον, Διόπερ, ὡς ἀνοικείως ἐχόντων πρὸς ἄλληλα τῶν ζώων, ἐν Δευτερονομίῳ μὴ ἀροτριᾷν ἐν μόσχῳ καὶ ἀνθρώπῳ παρακελεύεται· τουτέστι, τὸ ἐνεργὸν τῆς ψυχῆς καὶ φιλόπονον, τῷ φιληδόνῳ καὶ παθητικῷ μὴ συζεύξῃς. Οὐ γὰρ περὶ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ. Ἀλλαχοῦ δὲ πάλιν συνέζευκται. Μακάριος γὰρ ὃς πειρῶν ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ βοῦς καὶ ὄνος πατεῖ.
ἐν τοῖς Ἰουδαίοις ἦσάν τινες υψηλοί, οἷον προφή ται, καὶ τοιοῦτοί τινες, εἰ καὶ σπάνιοι· τὸ δὲ λει- πὸν ἅπαν γεῶδες καὶ ταπεινὸν, ἀμφοτέρους ἐκάλε σεν. Τάχα δὲ καλεῖ μάρτυρας, ἐφ᾽ ὧν ἡ τοῦ νόμου δόσις ἐγένετο, τὴν παρανομίαν ἐπὶ τῶν αὐτῶν δι ελέγξαι βουλόμενος. « Εκκλησιάσατε γάρ, φησί, πρός με τοὺς φυλάρχους ὑμῶν, καὶ τοὺς πρεσβυτέρους ὑμῶν, τοὺς κριτάς, καὶ τοὺς γραμματοεισαγωγείς, ἵνα λαλήσω εἰς τὰ ὦτα αὐτῶν, καὶ διαμαρτύρω- μαι αὐτοῖς τόν τε οὐρανὸν καὶ τὴν γῆν. Διὸ καὶ Μωϋσῆς ἐπικαλεῖται τούτους ὡς μάρτυρας Πρόσ- εχε, οὐρανέ, καὶ λαλήσω· καὶ ἀκουέτω γῇ ῥήματα ἐκ στόματός μου. » Τὸ δὲ πάντως ἐκβήσεσθαι ταῦτ τα δηλῶν, ἐπήνεγκεν "Οτι Κύριος ἐλάλησεν. Έπεὶ γάρ, φησίν, Θεὸς ἔφη, καὶ γίνεται. » Ὡς τοίνυν ἐπισημοτάτη γέγονεν ή πρόσληψις τῶν ἐν Ἰσραὴλ, πάσης κατ' Αιγυπτίων καὶ τῶν ἄλλων πολεμίων κι νηθείσης τῆς κτίσεως· οὕτω καὶ τὴν ἀποβολὴν πα σιν ἐθέλει γνωρίζεσθαι. Καὶ πάλιν, ἐπεὶ παριδόντες τὸν νόμον ἐλάτρευσαν τῇ κτίσει παρὰ τὸν κτίσαντα, στρατιὰν οὐρανοῦ καὶ τὰ ἐξ ὕλης προσκυνήσαντες εἴδωλα, οἰκονομικώτατα τὴν ἐν τούτοις αὐτῶν ἀσέ- Γειαν ὑπαινίττεται διὰ τῆς ἐπικλήσεως. Διὸ καὶ πρὸς ἕνα φησὶ τῶν προφητῶν ὁ Θεός· Ανάστηθι, καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, καὶ ἀκουσάτωσαν οἱ βου- νοὶ φωνῆς σου. Ακούσατε, οἱ βουνοί, τὴν κρίσιν τοῦ Κυρίου, καὶ φάραγγες, θεμέλια τῆς γῆς, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ Ἰσο ραὴλ διελεγχθήσεται. Οὐ γὰρ πρὸς ὄρη και βουνούς ἡ κρίσις, πρὸς αὐτὴν δὲ τὴν ἀσέβειαν τὴν ἐν ὄρεσι καὶ βουνοῖς. Πρὸς δὲ τούτοις κέντρον μνήμης παρ έσχεν αὐτοῖς. Οὐρανὸς γὰρ καὶ γῆ διὰ παντὸς θεωρούμενα τὴν τῶν ὁρώντων λήθην ἐξέκρουεν, ἐφ' ὧν αὐτοὺς ἐποιήσαντο. Ἐπὶ πάντων ἀκούσιν λε- κτέον ο· πρὸς ἀνθρώπους γὰρ ὁ λόγος, οὓς ἐκάλεσεν υἱούς. Καὶ ἐπεὶ πᾶς ἄνθρωπος ἐκ ψυχῆς οὐρανίας καὶ σώματος γηίνου συνέστηκε, καὶ συγγένειαν ἔχει πρὸς οὐρανόν τε καὶ γῆν, ἐπὶ τῶν οἰκειοτάτων αὐτοῦ τὴν ἁμαρτίαν ἐλέγχει. Α ροκ γὰρ τὸ δι' ὤτων ἀκούειν. Ἡ γοῦν ἡ ἐπειδὴ καὶ Ο Υιούς ο ἐγέννησα καὶ ὕψωσα· αὐτοὶ δέ με ήθέτησαν. [γ'.] Εγνω βοῦς τὸν κτησάμενον, καὶ ὄνος τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός μου οὐ συνῆκεν. Τῷ Θεῷ λόγῳ πρέποι ἂν τὸ περὶ ψυχῶν εἰπεῖν λογικῶν, Υἱοὺς ἐγέννησα, καὶ ὕψωσα. Εγέννησε δὲ κατ' ἀμφότερα· τοῦτο μὲν, ἐκ τοῦ μὴ ὄντος εἰς τὸ εἶναι παραγαγών τοῦτο δὲ, κατ' ἀρετὴν καὶ δόγματα σπουδάσας ἀποδεῖξαι βελτίονας· καθὼς καὶ τὸ ὕψωσα λέγεται. Οὕτω καὶ Παῦλος ὠδίνει τοὺς ἐν οἷς δεῖ μορφωθῆναι Χριστόν. Νόμον γὰρ αὐτοῖς παρέσχε, καὶ προφήτας ἀπέστειλεν. "Η τὸ ὕψωσα, διὰ τὸ ἐξαγαγεῖν αὐτοὺς μετὰ δόξης Δια * γρ. ήγουν. · ἴσ. λείπ. οὖν, ἢ, δέ. 19. Θ. Σ. ἐξέθρεψα. Α. Θ. μου. PROCOPII GAZÆI B teris autem, auribus percipiendi, attribuit. Eat enim auribus percipere crassius. Vel certe quoniam inter Judæos erant sublimes aliqui, veluti prophe- tæ, et similes, quamvis pauci; reliqui autem terrenis et humilibus rebus addicti : sic utrosque appellavit. Fortassis autem eos in testimonium vo- cat, quorum temporibus lex data est; ut illis præ- sentibus ejus arguatur violatio. Sic enim ait : ● Congregate ad me tribunos vestros, et seniores vestros, et judices, atque doctores, ut loquar in aures ipsorum, et tester adversus eos cœlum et terram 26., Eo une et Moses ipsos, tanquam te- stes, advocat : • Audi, coelum, et loquar; audiat terra verba oris mei 27. > At illa ut procul dubio eventura significaret, subjungit: Quia locutus est Dominus. Dixit enim Deus, et facta sunt ". Quem- almodum igitur Israelitici populi tum fuit ma- nifestissima assumptio, cum pro eo in Ægyptiorum cæterorumque hostium perniciem, cuncta moveren- tur, quæ Deus creavit, sic et eorum rejectionem omnibus apertam esse voluit. Præterea, quoniam, despecta lege, creaturæ servierant potius quam Creatori s, militiam coli, et quæ materia constant, idola, adorantes "; eorum circa hæc impietatem mira prudentia per invocationem subinnuit. Ob id et prophetam quemdam sic alloquitur Dominus : • Surge, et contende judicio adversus montes, et audiant colles vocem tuam. Audiant montes judi cium Domini, et valles fundamenta terræ ; quoniam judicium est Domini cum populo suo, et cum Israel dijudicabitur ". » Non enim ad montes et colles, sed ad impietatem, quæ in montibus et collibus palratur, judicium refertur. Ad hæc memoriæ acu- leum ipsis præbuit. Calum enim et terra perpetuo, si spectentur, beneficiorum acceptorum oblivionem ab intuentium animis excutiunt. Ad omnes igitur audiendi verbum referri putandum est, cum de hominibus sermo habeatur, quos filiorum appella- tione dignatur. Deinde, quoniam omnis homo ani- ma constat, et corpore, quæ cœli terraque partici- pia, cognationem. habent cum utroque; per ea, ipsius arguit. Pilios genui, et exaltavi : ipsi autem me spre- verunt. [VERS. 3.] Cognovit bos possessorem, et asi- nus præsepe domini sui; Israel autem me non co- gnovit, et populus me non intellexit. C quæ maxime illi usitata sunt et propria, peccatum D Rom. 1, 25. * IV Reg. xv, 16; Jerem. Verbo, qui Deus est, congrua videtur oratio, cum de ratione præditis animalibus dicit: Filios genui, et exaltavi. Genuit vero utralibet spectes ra - Lione : sive quod, cum nihil antea essent, eos pri- mum creavit : sive quod virtutis et doctrinæ stu- dio meliores effecit : qua etiam ratione exaltavi verbum hic usurpat. Eadem vero et Paulus eos parturit ”, in quibus Christum oportet informari. Legem enim ipsis dedit, prophetasque misit. Vel exal- ** Deut. xxxi, 28. ef Deul. xxxi, 1. Psal. xxxi, 9. 11, 27. Mich. vi, 1, 2. ss Galat. 1V, VARIE LECTIONES. •
PG 87:1830Τουτέστιν, ὁ τῷ διδακτικῷ λόγῳ τό τε φιλόπονον τῆς ψυχῆς ἐπεγείρων, καὶ τὸ φιλήδονον αὐτῆς θεραπεύων· τὸ γὰρ ἐπιθυμητικὸν τῷ βάρει τῆς ἁμαρτίας πεφορτισμένον ἀχθοφοροῦντι ὄνῳ προσέοικεν. Ἐμὲ οὖν, φησὶν, οὐκ ἔγνω τὸν εὐεργέτην, τὸν πάντων Δημιουργόν. Ὅση δὲ βοὶ̈ πρὸς ὄνον διαφορὰ, τοσαύτην Ἰσραὴλ, ὁ Θεὸν ὁρῶν, ἔχει πρὸς τὸν ἁπλῶς λαὸν χρηματίζοντα. δ. Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλὸν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρὸν, υἱοὶ ἄνομοι, κ.τ.ἑ. Ἔθνος καὶ λαὸς πολλαχοῦ συνεζευγμένως λέγεται ὡς τὸ,« Ἐν πολλῷ ἔθνει δόξα βασιλέως, ἐν δὲ ἐκθλίψει λαοῦ συντριβὴ δυνατοῦ.» Καὶ τὸ, «Ἵνα τί ἐφρύαξαν ἔθνη καὶ λαοί;» Νυνὶ δὲ ἀπὸ τοῦ ἔθνος εἶναι ἁμαρτωλὸν ἀρξάμενοι, ἐπιδιδόντες πρὸς κακίαν, γίνονται λαὸς πλήρης ἀνομιῶν · καὶ ἀπὸ τοῦ σπέρμα πονηρὸν εἶναι, καὶ τὸ γενέσθαι υἱοὶ ἄνομοι · ἡ γὰρ αὔξησις ἀπ’ ἐλαττόνων ἐν ἀρετῇ καὶ κακίᾳ. Ἀκολούθως δὲ μετὰ τὸ σπέρμα, υἱὸς , καὶ ἀναλόγως ἐπὶ ψυχῆς. Σπέρμα γὰρ διδασκαλίας, ἡ τῶν μαθημάτων καταβολή. Υἱὸς δὲ πᾶς ὁ τῷ διδαξαμένῳ γεγονὼς παραπλήσιος, εἴτε κατ’ ἀρετὴν, εἴτε κατὰ κακίαν. Ἀλλ’ ὁ μὲν βασιλείας χρηματίζει, ὁ δὲ γεέννης υἱός .
γύπτου, και τοσαῦτα κατὰ τῶν λυπούντων ἐπιτελέ- Α ται παράδοξα. Καὶ πατρικὴν δὲ πρόνοιαν ὑπὲρ αὐτῶν ἐπεδείξατο· οἷον, ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ τράπεζαν ἐν ἐρήμῳ διδούς. ΥἹοὺς οὖν αὐτοὺς, καὶ ὡς κτί. σματα καλεῖ νοερά, καὶ ὡς πλείονος παρὰ τοὺς ἄλ λους τυχόντας κηδεμονίας, ὅτε ἐγενήθη « Μερὶς Κυ ρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτ τῶν Ἰσραήλ. ο Διόπερ αὐτοὺς καὶ τῆς προσηγορίας ταύτης ἠξίωσεν, εἰ καὶ ἀνάξιοι ταύτης ἐγένοντο. Διὸ καὶ τὴν υἱὸν προσηγορίαν ἔσχον εικονικήν. Η γὰρ ἀληθής υἱοθεσία εκείνων ἐστίν, ο Οἷς ἔδωκεν ἐξουσίαν υἱοῖ; Θεοῦ γενέσθαι, οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἀλλ᾽ ἐκ Θεοῦ ἐγενήθης σαν· › ὡς πρὸς ἀντιδιαστολὴν πρωτότοκος Ισραήλ, ἀλλ᾽ οὐ μονογενής εἴρηται· μή τοίνυν Ἰουδαῖοι φρο νείτωσαν ἀκούοντες, Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ ἐπεὶ καὶ Κάϊν πρωτότοκος ὢν κατηράθη, θαυμα- σθέντος τοῦ ᾿Αβελ. Καὶ Ἰσμαήλ πρωτότοκος, ἀλλ' οὐ κληρονόμος· καὶ Ἡσαῦ πρωτότοκος, ἀλλ' ἐμιο σήθη. Τὸν Ἰακὼβ γὰρ ἠγάπησα, φησίν, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμίσησα. Καὶ Ρουβὴν πρωτότοκος, ἀλλ' ἀπὸ εβλήθη, εἰς τὴν περὶ Χριστοῦ ἐπαγγελίαν, Ἰούδα προτιμηθέντος. Θεὸς μὲν οὖν, τὸ ἐπ' αὐτῷ, καὶ γεν τῇ καὶ ὑψοῖ, καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις εἰπεῖν, « Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Οἱ δὲ ἐξ Ἰσραὴλ ἠθέτησαν αὐτὸν, οὐ φοβηθέντες ὡς Θεόν, οὐχ ὡς πατέρα τις μήσαντες. Τὸ γὰρ σέβας τοῖς εἰδώλοις ἀπένειμαν, λέγοντες « τῷ ξύλῳ· Θεός μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ· Σύ με ἐγέννησας, τὸν διάβολον ἐπιγεγραμμένοι παρ τέρα. Ο γὰρ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, φησὶν, ἐκ τοῦ δια- βόλου γεγέννηται. Καὶ τοῖς πονηρευομένοις φησίν· • Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστέ. ν Ταῦτα δὲ καὶ προφητικῶς τῷ Σωτῆρι λέγειν ἁρμότ- τει, μήτε προσδεξαμένων, καὶ σταυρῷ τετιμηκότων αὐτὸν τῶν ἐξ Ισραήλ, μόνοις αὐτοῖς ἐξ ἁπάντων ἐπιδημήσαντα τῶν ἐθνῶν. Διόπερ φησίν· Ισραή με οὐκ ἔγνω. Καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν. Οὐ γὰρ συνήκαν, οἷος ἄρα αὐτὸς ἦν, ὁ καὶ τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἀνθρωπείῳ σχήματι διαφόρως ἑωραμένος. Τοιγαροῦν φησιν· ο Ἀβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύ μησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχά ρη. » Και• • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, καὶ οὐκ ἤθε λήσατε ! » Περὶ παντὸς μὲν οὖν ἀνθρώπου, τὸ κατ' εἰκόνα καὶ τὴν λογικὴν ἀπολωλεκότος ἀξίαν εἴρηται• καὶ, ο Ος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκεν, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὠμοιώθη αὐτοῖς Ἰουδαῖοι δὲ, τοσαύτης τιμῆς ἀπολαύσαντες, μὴ μό- τον λογικοί γενόμενοι, ἀλλὰ καὶ Θεοῦ χρηματίσαι τ λαός, οὗτοι δή, φησίν, ἀλόγων κτηνῶν πεφήνασιν αλογώτεροι, μήτε κατὰ βοῦν, τὸν δεσπότην οργα νώσκοντες. Φυσικὴ γὰρ τοῦτον φαντασία γινώσκει. Μήτε κατὰ ὄνον, τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Αν Ει : « ιν, 22-30. 4º γρ. χρηματίσες, ή, χρηματίσαντες. COMMENTARII IN ISAIAM. lavi dixit, qnod non sine gloria de Ægypto cduxit, B D C et adversus hostes eorum mirabilia opera patravit. Et paternan eis etiam providentiam patefecit, cum panem de cœlo, et mensam in deserto largitus est ". Filios igitur, et veint intelligentes creaturas, ipsos vocat, quæque plus aliis benevolentiæ sortitæ sunt ; cum facta est portio Domini populus ejus Jacob; funiculus hæreditatis ejus Israël "., Quare indi- gnos licet, eo nomine vocandos censuit ; et hanc inde filiorum imaginariam habuerunt appellationem. Vera enim eorum est adoptio : • Quibus dedit po- testatem filios Dei feri ; qui non ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis, neque ex voluntate vini, sed ex Deo nati sunt ". › Qualis, qui discretionis causa, primogenitus Israel, non autem unigenisus, vocatus est. Non igitur superbiant Judæi, com i'- hud : « Pilius primogenitus neus Israel *, » audiant; cam sit e▸ Cain primogenitus: sed maledictus ; Abel antem Ironore affectus 37; et Ismael primoge- nitus *; sed non læres”; et Esau quoque primoge- nitus 40, sed odio habitus. c Jacob enim, ait, die lexi: Esau autem odio habui "., Ruben etiam primogenitus; sed rejectus, et promissione Christi Judas honoratus ". Deus igitur gignit et exaltat pro suæ potestatis arbitrio, dignisque largitur, nt dicant : c Pater noster, qui es in celis 4, » ipsum a se repulerunt Israelitæ, nec tanquain Deum reveriti, nec tamquam patremn honore prosec ti. Idola enim ita religiose coluerunt, ligno ut dicerent : Dens meus es tur : et lapidi : Tu 're ge nuisti **; › patrem sibi diabolum æscribentes. Qui enim facit peccatum, ait, ex diabolo est. Et sce- Ieratos his verbis alloquitur Christus : Vos ex patre vestro diabolo estis ". » Hæc enim prophe tice Salvatorem dicere non est incongruum, quem Israelis posteri non admiserunt, sed cruce multa- runt, eum apud eos solos ex omni populorum nu- mero diversaretur. Ait ergo: Israel me non cogno- dit, et populus me non intellexit. Non enim certe qualis ipse esset, qui se majoribus ipsorum hu- mana forma conspiciendum multifariam præbuis- set, intellexerunt. Itaque ait : « Abraham pater ve- ster exsultavit ut videret diem meum; et vidit, et gavisus est " ; • Jerusalem, Jerusalem, quoties ego volui congregare flios tuos, et nolui- sti **!, De quolibet ergo homine, qui cœlestem il- Iam Dei fimaginem, rationisque dignitatem amise- rit : « Quique, in honore cum esset, comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis", dici putandum est. Judæi autem tanti honoris, ne- dun solius rationis, participes effecti, Deique po- pulus appellati, magis tamen, quam bruta ipsa, a ratione alieni, ne dominum quidem suum, bovis in Gen. 19, seqq. * Gen. XLIX, 5, 10. * ibid. 56. Mattb Joan. 1, 12-13. ** Exod. iv, 22. ** Psal. LXXVI, 24. ** Deut. xxxt1, 9. Gen. xvi, seqq ; Galat. Gen. xxv, 53. • Rom. ix, 15. - Matth. vi, 9. 6. Jerem. 11, 27. XXIII, 37. Г to Psal. XLVIII, 13. * I Joan. m, 8. ** Joan. vir, 44. VARIÆ LECTIONES.
Ὀνειδίζει δὲ τοῖς Ἰουδαίοις , ὡς χείροσι τῶν ἄλλων ἐθνῶν. Οὐχ υἱοθεσία γὰρ τούτους, οὐχ ὕψος δόξης, κρείττους ἐποίησεν. Οὐ διάφοροι μάστιγες τοῦ μαστιγοῦντος πάντα υἱὸν , ὃν παραδέχεται. Καὶ ἐπείπερ εὐγένειαν ηὔχουν σωματικὴν, ὡς ὄντες ἐξ Ἀβραὰμ, σπέρμα πονηρὸν, καὶ υἱοὺς ἀνόμους καλεῖ, ὡς καὶ ἐξάρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόῤῥας, δεικνὺς ὡς προαίρεσις καὶ βίος εὐγένειάν τε καὶ τοὐναντίον ποιεῖ. Οὗτοι δὲ προγόνους μὲν ἔσχον λαμπροὺς τοὺς πατριάρχας· ἐκ πονηρῶν δὲ τῶν μετὰ ταῦτα πατέρων γεγόνασι πονηροὶ , ἀλλ’ οὐ φύσει, μιμησάμενοι δὲ τὴν ἐκείνων προαίρεσιν. Μεγάλη δὲ κατηγορία, χρηματίζειν ὅλον ἔθνος ἁμαρτωλὸν , ὡς μηδένα σχεδὸν ἐν αὐτῷ κατορθοῦν. Τὸ δὲ, πλῆρες ἁμαρτιῶν , πᾶν εἶδος κακίας ὑπέδειξεν. Τοιοῦτον τὸ, «Πεπληρωμένους πάσης ἀδικίας.» Καὶ τὸ, «Οὔπω γὰρ ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Ἀμοῤῥαίων.» Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· «Πληρώσατε καὶ ὑμεῖς τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν.» Σπέρμα δὲ πονηρὸν , ὅπερ ἐχθρὸς ἄνθρωπος ἐπέσπειρε τῷ σίτῳ ζιζάνιον, ὃ τελειωθὲν υἱὸς γέγονεν ἄνομος , ἀντὶ Υἱοῦ τοῦ Ὑψίστου. Διὸ θρηνεῖ τοῦτον σχεδόν που λέγων·
γύπτου, και τοσαῦτα κατὰ τῶν λυπούντων ἐπιτελέ- Α ται παράδοξα. Καὶ πατρικὴν δὲ πρόνοιαν ὑπὲρ αὐτῶν ἐπεδείξατο· οἷον, ἄρτον ἐξ οὐρανοῦ, καὶ τράπεζαν ἐν ἐρήμῳ διδούς. ΥἹοὺς οὖν αὐτοὺς, καὶ ὡς κτί. σματα καλεῖ νοερά, καὶ ὡς πλείονος παρὰ τοὺς ἄλ λους τυχόντας κηδεμονίας, ὅτε ἐγενήθη « Μερὶς Κυ ρίου λαὸς αὐτοῦ Ἰακώβ, σχοίνισμα κληρονομίας αὐτ τῶν Ἰσραήλ. ο Διόπερ αὐτοὺς καὶ τῆς προσηγορίας ταύτης ἠξίωσεν, εἰ καὶ ἀνάξιοι ταύτης ἐγένοντο. Διὸ καὶ τὴν υἱὸν προσηγορίαν ἔσχον εικονικήν. Η γὰρ ἀληθής υἱοθεσία εκείνων ἐστίν, ο Οἷς ἔδωκεν ἐξουσίαν υἱοῖ; Θεοῦ γενέσθαι, οἱ οὐκ ἐξ αἱμάτων, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἀλλ᾽ ἐκ Θεοῦ ἐγενήθης σαν· › ὡς πρὸς ἀντιδιαστολὴν πρωτότοκος Ισραήλ, ἀλλ᾽ οὐ μονογενής εἴρηται· μή τοίνυν Ἰουδαῖοι φρο νείτωσαν ἀκούοντες, Υἱὸς πρωτότοκός μου Ισραήλ ἐπεὶ καὶ Κάϊν πρωτότοκος ὢν κατηράθη, θαυμα- σθέντος τοῦ ᾿Αβελ. Καὶ Ἰσμαήλ πρωτότοκος, ἀλλ' οὐ κληρονόμος· καὶ Ἡσαῦ πρωτότοκος, ἀλλ' ἐμιο σήθη. Τὸν Ἰακὼβ γὰρ ἠγάπησα, φησίν, τὸν δὲ Ἡσαῦ ἐμίσησα. Καὶ Ρουβὴν πρωτότοκος, ἀλλ' ἀπὸ εβλήθη, εἰς τὴν περὶ Χριστοῦ ἐπαγγελίαν, Ἰούδα προτιμηθέντος. Θεὸς μὲν οὖν, τὸ ἐπ' αὐτῷ, καὶ γεν τῇ καὶ ὑψοῖ, καὶ δίδωσι τοῖς ἀξίοις εἰπεῖν, « Πάτερ ἡμῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Οἱ δὲ ἐξ Ἰσραὴλ ἠθέτησαν αὐτὸν, οὐ φοβηθέντες ὡς Θεόν, οὐχ ὡς πατέρα τις μήσαντες. Τὸ γὰρ σέβας τοῖς εἰδώλοις ἀπένειμαν, λέγοντες « τῷ ξύλῳ· Θεός μου εἶ σύ· καὶ τῷ λίθῳ· Σύ με ἐγέννησας, τὸν διάβολον ἐπιγεγραμμένοι παρ τέρα. Ο γὰρ ποιῶν τὴν ἁμαρτίαν, φησὶν, ἐκ τοῦ δια- βόλου γεγέννηται. Καὶ τοῖς πονηρευομένοις φησίν· • Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστέ. ν Ταῦτα δὲ καὶ προφητικῶς τῷ Σωτῆρι λέγειν ἁρμότ- τει, μήτε προσδεξαμένων, καὶ σταυρῷ τετιμηκότων αὐτὸν τῶν ἐξ Ισραήλ, μόνοις αὐτοῖς ἐξ ἁπάντων ἐπιδημήσαντα τῶν ἐθνῶν. Διόπερ φησίν· Ισραή με οὐκ ἔγνω. Καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν. Οὐ γὰρ συνήκαν, οἷος ἄρα αὐτὸς ἦν, ὁ καὶ τοῖς πατράσιν αὐτῶν ἐν ἀνθρωπείῳ σχήματι διαφόρως ἑωραμένος. Τοιγαροῦν φησιν· ο Ἀβραὰμ ὁ πατὴρ ὑμῶν ἐπεθύ μησεν ἰδεῖν τὴν ἡμέραν τὴν ἐμὴν, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχά ρη. » Και• • Ἱερουσαλήμ, Ἱερουσαλήμ, ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, καὶ οὐκ ἤθε λήσατε ! » Περὶ παντὸς μὲν οὖν ἀνθρώπου, τὸ κατ' εἰκόνα καὶ τὴν λογικὴν ἀπολωλεκότος ἀξίαν εἴρηται• καὶ, ο Ος ἐν τιμῇ ὧν οὐ συνῆκεν, παρασυνεβλήθη τοῖς κτήνεσιν τοῖς ἀνοήτοις καὶ ὠμοιώθη αὐτοῖς Ἰουδαῖοι δὲ, τοσαύτης τιμῆς ἀπολαύσαντες, μὴ μό- τον λογικοί γενόμενοι, ἀλλὰ καὶ Θεοῦ χρηματίσαι τ λαός, οὗτοι δή, φησίν, ἀλόγων κτηνῶν πεφήνασιν αλογώτεροι, μήτε κατὰ βοῦν, τὸν δεσπότην οργα νώσκοντες. Φυσικὴ γὰρ τοῦτον φαντασία γινώσκει. Μήτε κατὰ ὄνον, τὴν φάτνην τοῦ κυρίου αὐτοῦ. Αν Ει : « ιν, 22-30. 4º γρ. χρηματίσες, ή, χρηματίσαντες. COMMENTARII IN ISAIAM. lavi dixit, qnod non sine gloria de Ægypto cduxit, B D C et adversus hostes eorum mirabilia opera patravit. Et paternan eis etiam providentiam patefecit, cum panem de cœlo, et mensam in deserto largitus est ". Filios igitur, et veint intelligentes creaturas, ipsos vocat, quæque plus aliis benevolentiæ sortitæ sunt ; cum facta est portio Domini populus ejus Jacob; funiculus hæreditatis ejus Israël "., Quare indi- gnos licet, eo nomine vocandos censuit ; et hanc inde filiorum imaginariam habuerunt appellationem. Vera enim eorum est adoptio : • Quibus dedit po- testatem filios Dei feri ; qui non ex sanguinibus, neque ex voluntate carnis, neque ex voluntate vini, sed ex Deo nati sunt ". › Qualis, qui discretionis causa, primogenitus Israel, non autem unigenisus, vocatus est. Non igitur superbiant Judæi, com i'- hud : « Pilius primogenitus neus Israel *, » audiant; cam sit e▸ Cain primogenitus: sed maledictus ; Abel antem Ironore affectus 37; et Ismael primoge- nitus *; sed non læres”; et Esau quoque primoge- nitus 40, sed odio habitus. c Jacob enim, ait, die lexi: Esau autem odio habui "., Ruben etiam primogenitus; sed rejectus, et promissione Christi Judas honoratus ". Deus igitur gignit et exaltat pro suæ potestatis arbitrio, dignisque largitur, nt dicant : c Pater noster, qui es in celis 4, » ipsum a se repulerunt Israelitæ, nec tanquain Deum reveriti, nec tamquam patremn honore prosec ti. Idola enim ita religiose coluerunt, ligno ut dicerent : Dens meus es tur : et lapidi : Tu 're ge nuisti **; › patrem sibi diabolum æscribentes. Qui enim facit peccatum, ait, ex diabolo est. Et sce- Ieratos his verbis alloquitur Christus : Vos ex patre vestro diabolo estis ". » Hæc enim prophe tice Salvatorem dicere non est incongruum, quem Israelis posteri non admiserunt, sed cruce multa- runt, eum apud eos solos ex omni populorum nu- mero diversaretur. Ait ergo: Israel me non cogno- dit, et populus me non intellexit. Non enim certe qualis ipse esset, qui se majoribus ipsorum hu- mana forma conspiciendum multifariam præbuis- set, intellexerunt. Itaque ait : « Abraham pater ve- ster exsultavit ut videret diem meum; et vidit, et gavisus est " ; • Jerusalem, Jerusalem, quoties ego volui congregare flios tuos, et nolui- sti **!, De quolibet ergo homine, qui cœlestem il- Iam Dei fimaginem, rationisque dignitatem amise- rit : « Quique, in honore cum esset, comparatus est jumentis insipientibus, et similis factus est illis", dici putandum est. Judæi autem tanti honoris, ne- dun solius rationis, participes effecti, Deique po- pulus appellati, magis tamen, quam bruta ipsa, a ratione alieni, ne dominum quidem suum, bovis in Gen. 19, seqq. * Gen. XLIX, 5, 10. * ibid. 56. Mattb Joan. 1, 12-13. ** Exod. iv, 22. ** Psal. LXXVI, 24. ** Deut. xxxt1, 9. Gen. xvi, seqq ; Galat. Gen. xxv, 53. • Rom. ix, 15. - Matth. vi, 9. 6. Jerem. 11, 27. XXIII, 37. Г to Psal. XLVIII, 13. * I Joan. m, 8. ** Joan. vir, 44. VARIÆ LECTIONES.
PG 87:1832«Πόθεν που μεταπέπτωκας;» Πρώτη μὲν οὖν κατηγορία, τὸ πονηρόν · δευτέρα καὶ μείζων ἡ τοῦ ἀγαθοῦ ἐγκατάληψις , ἣν ἐπαναβαίνει τὸ παροξύναι τὸν ἀγαθόν τε καὶ πρᾶον· τῶν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν, ὀργὴ θησαυρίζεται. Ἀλλ’ ὥσπερ ὁ τελειούμενος τοῖς ἔμπροσθεν ἐπεκτείνεται· οὕτως ὁ ἁμαρτάνων εἰς τὸ κατόπιν ἀναποδίζει. Περὶ οὗ φησιν· «Ἰδοὺ οἱ μακρύνοντες ἑαυτοὺς ἀπὸ σοῦ, ἀπολοῦνται. Ὡς δὲ πᾶν εἶδος θεραπείας προσενεγκὼν ἁμαρτάνουσι, Τί ἔτι πληγήσεσθε , φησί; Τοῖς μὲν γὰρ ἰάσιμα πλημμελήσασι φησὶν ἀπειλῶν ὁ λόγος· »Ἐπισκέψομαι ἐν ῥάβδῳ τὰς ἀνομίας αὐτῶν.« Τοῖς δὲ νοσοῦσιν ἀνίατα· Τί ἔτι πληγεῖτε ; ὡς ἄν τις ἀπορῶν καὶ ἀπογνοὺς τὴν διόρθωσιν. Τῶν δὲ περιστατικῶν συγχωρήσεων, αἱ μὲν ἐφ’ ἁμαρτήμασι γίνονται· αἱ δὲ πρὸς τὴν τῶν πειραζομένων βελτίωσιν· αἱ δὲ πρὸς ἀνάδειξιν ἀρετῆς λανθανούσης, ὡς ἐπὶ τοῦς Ἰώβ· αἱ δὲ πρὸς τὴν τῶν ἀπεγνωσμένων ἀπώλειαν, ὡς αἱ νῦν ἀπειλούμεναι, ὥσπερ αἱ τοῦ Φαραώ. Ταύτας δὲ δυνατὸν μόνως νοεῖν, μετὰ τὸ σωτήριον πάθος παραδοθέντος τοῦ ἔθνους. Οὐ γὰρ ἦν ὅ τι μεῖζον ἁμάρτωσιν Ἰουδαῖοι εἰπόντες·
εἰς τὸν τόπον τῆς φάτνης ἀπὸ συνηθείας ἐπείγεται. Τὴν φάτνην γὰρ γνωρίζει διὰ τὸ λαίμαργον. Διό- περ, ὡς ἀνοικείως εχόντων πρὸς ἄλληλα τῶν ζώων, ἐν Δευτερονομίῳ μὴ ἀροτριᾷν ἐν μόσχῳ καὶ ἀνθρώ- πῳ ο παρακελεύεται· τουτέστι, τὸ ἐνεργὸν τῆς ψυ- χῆς καὶ φιλόπονον, τῷ φιληδόνῳ καὶ παθητικῷ μὴ συζεύξῃς'. Οὐ γὰρ περὶ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ. ᾿Αλλαχοῦ δὲ πάλιν συνέζευκται. Μακάριος γὰρ ἐς πειρῶν κ ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ βοῦς καὶ ὄνος πατεῖ. Τουτέστιν, ὁ τῷ διδακτικῷ λόγῳ τό τε φιλόπονον τῆς ψυχῆς ἐπεγείρων, καὶ τὸ φιλήδονον αὐτῆς θερα πεύων· τὸ γὰρ ἐπιθυμητικὸν τῷ βάρει τῆς ἁμαρτίας πεφορτισμένον αχθοφοροῦντι δνῳ προσέοικεν. Εμὲ οὖν, φησίν, οὐκ ἔγνω τὸν εὐεργέτην, τὸν πάντων Δημιουργόν. Οσῃ δὲ βοῖ πρὸς ὄνον διαφορά, τοσαύ την Ισραήλ, ὁ Θεὸν ὁρῶν, ἔχει πρὸς τὸν ἁπλῶς λαόν χρηματίζοντα. Δ Ο γὰρ ὄνος κἂν τὸν δεσπότην οὐκ οἶδεν, ἀλλ᾽ οὖν Ει δι ΙΧ, 9. γρ. δνῳ. · ἴσ. γρ. συζεύξαι. δες". Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι, κ. τ. έ. Ἔθνος καὶ λαὸς πολλαχοῦ συνεζευγμένως λέγεται ὡς τὸ, ο Ἐν πολλῷ ἔθνει δόξα βασιλέως, ἐν δὲ ἐκθλί έψειν λαοῦ συντριβὴ δυνατοῦ. Καὶ τὸ, ο Ινα τί ἐφρύα ξαν ἔθνη καὶ λαοί; » Νυνὶ δὲ ἀπὸ τοῦ ἔθνος εἶ ναι ἁμαρτωλὸν ἀρξάμενοι, ἐπιδιδόντες πρὸς κακίαν, γίνονται λαὸς πλήρης ἀνομιῶν· καὶ ἀπὸ τοῦ σπέρ μα πονηρὸν εἶναι, καὶ τὸ γενέσθαι υἱοὶ ἄνομοι· ἡ γὰρ αὔξησις ἀπ᾿ ἐλαττόνων ἐν ἀρετῇ καὶ κακίᾳ. Ακολούθως δὲ μετὰ τὸ σπέρμα, υἱὸς, καὶ ἀναλόγως ἐπὶ ψυχῆς. Σπέρμα γὰρ διδασκαλίας, ἡ τῶν μαθητ μάτων καταβολή. Υἱὸς δὲ πᾶς ὁ τῷ διδαξαμένῳ γε γονώς παραπλήσιος, εἴτε κατ' ἀρετὴν, εἴτε κατὰ κακίαν. 'Αλλ' ὁ μὲν βασιλείας χρηματίζει, ὁ δὲ γεέν- νης υἱός. Ονειδίζει δὲ τοῖς Ἰουδαίοις, ὡς χείροσι τῶν ἄλλων ἐθνῶν. Οὐχ υἱοθεσία γὰρ τούτους, οὐχ ύψος δόξης, κρείττους εποίησεν. Οὐ διάφοροι μάστι γες τοῦ μαστιγοῦντος πάντα υἱὸν, ὃν παραδέχεται. Καὶ ἐπείπερ εὐγένειαν ηύχουν σωματικὴν, ὡς ὄντες ἐξ ᾿Αβραάμ, σπέρμα πονηρὸν, καὶ υἱοὺς ἀνόμους καλεῖ, ὡς καὶ ἐξάρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρ ῥας, δεικνὺς ὡς προαίρεσις καὶ βίος εὐγένειάν τε καὶ τοὐναντίον ποιεῖ. Οὗτοι δὲ προγόνους μὲν ἔσχον λαμπροὺς τοὺς πατριάρχας· ἐκ πονηρῶν δὲ τῶν μετὰ ταῦτα πατέρων γεγόνασι πονηροί, ἀλλ' οὐ φύσει, μιμησάμενοι δὲ τὴν ἐκείνων προαίρεσιν. Μεγάλη δὲ κατηγορία, χρηματίζειν ὅλον ἔθνος ἁμαρτωλὸν, ὡς μηδένα σχεδὸν ἐν αὐτῷ κατορθοῦν. Τὸ δὲ, πλήρες ἁμαρτιῶν, πᾶν εἶδος κακίας ὑπέδειξεν. Τοιοῦτον τὸ, • Πεπληρωμένους πάσης ἀδικίας. » Καὶ τὸ, ο Οὔπω γὰρ ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· « Πληρώσατε καὶ ὑμεῖς τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν. » Σπέρμα δὲ πονηρόν, γρ. ὁ σπείρων. ν γρ. ἐκλείψει. PROCOPII GAZEI morem (agnoscit enim ipsum naturali quadamn ima- ginatione) vel sicut solet domini præsepe asinus, cognoverunt. Etsi enim dominum asinus non agno- scit, assuetudine tamen ad præsepis locum fertur; et præsepe ipsum, ventre magistro, novit discer- nere. Itaque, tanquam nihil hæc affinitatis inter se babeant animalia, in Deuteronomio", junctis asino et bove arare defensum legimus : id est, eam animi partem, quæ labore et strenuitate gaudet, cum ea, quæ voluptatibus, copulare. Non enim de bobus . cura Deo est "1. Alicubi tamen contra copulari vi- deas. Scribitur enim : e Beatus qui seminat super omnem aquam, ubi bos et asinus ambulant ** : › id est, qui doctrinæ verbo in anima laboris studium excitat, et ejus cohibet voluptatum libi - dines. Pars enim appetens, cum peccatorum pon- dere onusta est, vectario asino non multum dissimi- lis videatur. Me igitur, ait, non cognovit, beneficio- rum auctorem, rerumque omnium opificem. Quanta ergo inter asinum et bovem differentia, ta inter Israelem, qui Deum videt, reliquumque communi nomine vocatum populum, dissimili- tudo. VERS. 4-6. Væ, gens peccatrix, popule plene pec- calis, semen nequam, filii iniqui, etc. B Gentis populique nomen conjunctum sæpe usur- patur. Hinc illud In multa gente dignitas regis, et in paucitate populi attritio principis ". » illud : « Quare frenuerunt gentes, et populi medi- tati sunt inania " ? » At hic, ab eo, quod gens erat pec- catrix, exordium ducentes, eos in scelere progressus fecerunt ; ut populus iniquitatum plenus evaserint : quique semen nequam ante fuerunt, flii iniqui jam G facti sint. Solent enim virtutum et vitiorum Incre- menta a minoribus incipere. Congrue autem post seminis verbum, sequitur filius; idque habita ad animum ratione. Est enim doctrinæ semen discipli- narum fundamentum: filius autem, quisquis do- centi similis efficitur, sive virtutis, sive peccati studio. Sed ille quidem regui, hic vero gehennæ ftius appellatur. In Judæos autem, tanquam qui reliquis gentibus essent deteriores, contumeliose invehitur. Non enim eos adoptio, non gloriæ sublimitas, non verberum denique varietas, quibus in eos uti solet, quos filiorum loco habet, meliores reddiderunt. Quoniam vero corporalemn generis splendorem, tanquam qui de Abrahæ semine essent, jactabant; semen nequam, filiosque iniquos, ut el principes Sodomorum, populumque Gonorrhæ vo- cat ; ut animi instituto et vita, nobilitatem, et con - tra, parari doceat. Hi quidem patriarchas, claros procul dubio majores habuerunt ; sed malis dein- ceps orli patribus, non equidem natura, sed stu- diorum imitatione, iniqui evaserunt. Neque vero lenis est accusatio, quod universam gentem pecca- tricem, tanquam nullus in ea recté agendi studio te- neatur, appellat. Per populum deinde plenum pecca- bo Deut. xxi, 10. Cor. t · D tan- Prov. xiv, 28. ** Psal. 11, 1. 18a, xxx, 29. VARIÆ LECTIONES.
«Αἶρε, αἶρε, σταύρου αὐτόν.» «Οὐκ ἔχομεν βασιλέα εἰ μὴ Καίσαρα.» Τοιγαροῦν διαμαρτύρονται τούτοις οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ ὡς πρώτοις κατάρξαντες, καὶ μὴ δεξαμένων ἐπὶ τὰ ἔθνη τρεπόμενοι, μονονουχὶ λέγοντες· «Ἰατρεύσαμεν τὴν Βαβυλῶνα, καὶ οὐκ ἰάθη. Ἐγκαταλίπωμεν αὐτήν.» Βαβυλῶνι γὰρ, ὡς ἀσεβεῖς, ἀπεικάζονται. Αἱ γὰρ πρὸ τῆς παρουσίας τοῦ Σωτῆρος ἁμαρτίαι οὐκ ἦσαν ἀνίατοι. Καὶ προφήτας γὰρ ἔσχον ἐν Βαβυλῶνι. Καὶ πάλιν ἐναπελθόντες, τῇ λατρείᾳ τῇ κατὰ νόμον ἐχρήσαντο, μετὰ δὲ τοὺς Ῥωμαίους, οὐκ ἔτι, καθαιρεθέντος αὐτοῖς τοῦ νεὼ, καὶ πάντων διεσπαρμένων. Κύριον ἄρα καὶ ἅγιον Ἰσραὴλ τὸν Χριστὸν παρίστησιν ὁ προφήτης, ὃν ἐγκατέλιπον , ὄτε καὶ πᾶσα κεφαλὴ τούτων εἰς πόνον ἐγένετο, ἀρχικὴ δῆλον ἐξουσία ταπεινωθεῖσα. Καὶ ἀπὸ ποδῶν μέχρι κεφαλῆς ἡ πληγή . Ἀπὸ σμικροῦ μέχρι τοῦ μείζονος. Τοιγαροῦν ἀπεγνώσθησαν. Τίς γὰρ ἂν αὐτοῖς μείζων ἐπεγένετο θεραπεία, μετὰ τὴν ἐκ τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημήσαντος, τοῦ πᾶσαν νόσον καὶ μαλακίαν ψυχῶν τε καὶ σωμάτων τοῖς πεπιστευκόσι δυνηθέντος ἰάσασθαι;
εἰς τὸν τόπον τῆς φάτνης ἀπὸ συνηθείας ἐπείγεται. Τὴν φάτνην γὰρ γνωρίζει διὰ τὸ λαίμαργον. Διό- περ, ὡς ἀνοικείως εχόντων πρὸς ἄλληλα τῶν ζώων, ἐν Δευτερονομίῳ μὴ ἀροτριᾷν ἐν μόσχῳ καὶ ἀνθρώ- πῳ ο παρακελεύεται· τουτέστι, τὸ ἐνεργὸν τῆς ψυ- χῆς καὶ φιλόπονον, τῷ φιληδόνῳ καὶ παθητικῷ μὴ συζεύξῃς'. Οὐ γὰρ περὶ τῶν βοῶν μέλει τῷ Θεῷ. ᾿Αλλαχοῦ δὲ πάλιν συνέζευκται. Μακάριος γὰρ ἐς πειρῶν κ ἐπὶ πᾶν ὕδωρ, οὗ βοῦς καὶ ὄνος πατεῖ. Τουτέστιν, ὁ τῷ διδακτικῷ λόγῳ τό τε φιλόπονον τῆς ψυχῆς ἐπεγείρων, καὶ τὸ φιλήδονον αὐτῆς θερα πεύων· τὸ γὰρ ἐπιθυμητικὸν τῷ βάρει τῆς ἁμαρτίας πεφορτισμένον αχθοφοροῦντι δνῳ προσέοικεν. Εμὲ οὖν, φησίν, οὐκ ἔγνω τὸν εὐεργέτην, τὸν πάντων Δημιουργόν. Οσῃ δὲ βοῖ πρὸς ὄνον διαφορά, τοσαύ την Ισραήλ, ὁ Θεὸν ὁρῶν, ἔχει πρὸς τὸν ἁπλῶς λαόν χρηματίζοντα. Δ Ο γὰρ ὄνος κἂν τὸν δεσπότην οὐκ οἶδεν, ἀλλ᾽ οὖν Ει δι ΙΧ, 9. γρ. δνῳ. · ἴσ. γρ. συζεύξαι. δες". Οὐαὶ ἔθνος ἁμαρτωλόν, λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν, σπέρμα πονηρόν, υἱοὶ ἄνομοι, κ. τ. έ. Ἔθνος καὶ λαὸς πολλαχοῦ συνεζευγμένως λέγεται ὡς τὸ, ο Ἐν πολλῷ ἔθνει δόξα βασιλέως, ἐν δὲ ἐκθλί έψειν λαοῦ συντριβὴ δυνατοῦ. Καὶ τὸ, ο Ινα τί ἐφρύα ξαν ἔθνη καὶ λαοί; » Νυνὶ δὲ ἀπὸ τοῦ ἔθνος εἶ ναι ἁμαρτωλὸν ἀρξάμενοι, ἐπιδιδόντες πρὸς κακίαν, γίνονται λαὸς πλήρης ἀνομιῶν· καὶ ἀπὸ τοῦ σπέρ μα πονηρὸν εἶναι, καὶ τὸ γενέσθαι υἱοὶ ἄνομοι· ἡ γὰρ αὔξησις ἀπ᾿ ἐλαττόνων ἐν ἀρετῇ καὶ κακίᾳ. Ακολούθως δὲ μετὰ τὸ σπέρμα, υἱὸς, καὶ ἀναλόγως ἐπὶ ψυχῆς. Σπέρμα γὰρ διδασκαλίας, ἡ τῶν μαθητ μάτων καταβολή. Υἱὸς δὲ πᾶς ὁ τῷ διδαξαμένῳ γε γονώς παραπλήσιος, εἴτε κατ' ἀρετὴν, εἴτε κατὰ κακίαν. 'Αλλ' ὁ μὲν βασιλείας χρηματίζει, ὁ δὲ γεέν- νης υἱός. Ονειδίζει δὲ τοῖς Ἰουδαίοις, ὡς χείροσι τῶν ἄλλων ἐθνῶν. Οὐχ υἱοθεσία γὰρ τούτους, οὐχ ύψος δόξης, κρείττους εποίησεν. Οὐ διάφοροι μάστι γες τοῦ μαστιγοῦντος πάντα υἱὸν, ὃν παραδέχεται. Καὶ ἐπείπερ εὐγένειαν ηύχουν σωματικὴν, ὡς ὄντες ἐξ ᾿Αβραάμ, σπέρμα πονηρὸν, καὶ υἱοὺς ἀνόμους καλεῖ, ὡς καὶ ἐξάρχοντας Σοδόμων καὶ λαὸν Γομόρ ῥας, δεικνὺς ὡς προαίρεσις καὶ βίος εὐγένειάν τε καὶ τοὐναντίον ποιεῖ. Οὗτοι δὲ προγόνους μὲν ἔσχον λαμπροὺς τοὺς πατριάρχας· ἐκ πονηρῶν δὲ τῶν μετὰ ταῦτα πατέρων γεγόνασι πονηροί, ἀλλ' οὐ φύσει, μιμησάμενοι δὲ τὴν ἐκείνων προαίρεσιν. Μεγάλη δὲ κατηγορία, χρηματίζειν ὅλον ἔθνος ἁμαρτωλὸν, ὡς μηδένα σχεδὸν ἐν αὐτῷ κατορθοῦν. Τὸ δὲ, πλήρες ἁμαρτιῶν, πᾶν εἶδος κακίας ὑπέδειξεν. Τοιοῦτον τὸ, • Πεπληρωμένους πάσης ἀδικίας. » Καὶ τὸ, ο Οὔπω γὰρ ἀναπεπλήρωνται αἱ ἁμαρτίαι τῶν Αμορραίων. » Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· « Πληρώσατε καὶ ὑμεῖς τὸ μέτρον τῶν πατέρων ὑμῶν. » Σπέρμα δὲ πονηρόν, γρ. ὁ σπείρων. ν γρ. ἐκλείψει. PROCOPII GAZEI morem (agnoscit enim ipsum naturali quadamn ima- ginatione) vel sicut solet domini præsepe asinus, cognoverunt. Etsi enim dominum asinus non agno- scit, assuetudine tamen ad præsepis locum fertur; et præsepe ipsum, ventre magistro, novit discer- nere. Itaque, tanquam nihil hæc affinitatis inter se babeant animalia, in Deuteronomio", junctis asino et bove arare defensum legimus : id est, eam animi partem, quæ labore et strenuitate gaudet, cum ea, quæ voluptatibus, copulare. Non enim de bobus . cura Deo est "1. Alicubi tamen contra copulari vi- deas. Scribitur enim : e Beatus qui seminat super omnem aquam, ubi bos et asinus ambulant ** : › id est, qui doctrinæ verbo in anima laboris studium excitat, et ejus cohibet voluptatum libi - dines. Pars enim appetens, cum peccatorum pon- dere onusta est, vectario asino non multum dissimi- lis videatur. Me igitur, ait, non cognovit, beneficio- rum auctorem, rerumque omnium opificem. Quanta ergo inter asinum et bovem differentia, ta inter Israelem, qui Deum videt, reliquumque communi nomine vocatum populum, dissimili- tudo. VERS. 4-6. Væ, gens peccatrix, popule plene pec- calis, semen nequam, filii iniqui, etc. B Gentis populique nomen conjunctum sæpe usur- patur. Hinc illud In multa gente dignitas regis, et in paucitate populi attritio principis ". » illud : « Quare frenuerunt gentes, et populi medi- tati sunt inania " ? » At hic, ab eo, quod gens erat pec- catrix, exordium ducentes, eos in scelere progressus fecerunt ; ut populus iniquitatum plenus evaserint : quique semen nequam ante fuerunt, flii iniqui jam G facti sint. Solent enim virtutum et vitiorum Incre- menta a minoribus incipere. Congrue autem post seminis verbum, sequitur filius; idque habita ad animum ratione. Est enim doctrinæ semen discipli- narum fundamentum: filius autem, quisquis do- centi similis efficitur, sive virtutis, sive peccati studio. Sed ille quidem regui, hic vero gehennæ ftius appellatur. In Judæos autem, tanquam qui reliquis gentibus essent deteriores, contumeliose invehitur. Non enim eos adoptio, non gloriæ sublimitas, non verberum denique varietas, quibus in eos uti solet, quos filiorum loco habet, meliores reddiderunt. Quoniam vero corporalemn generis splendorem, tanquam qui de Abrahæ semine essent, jactabant; semen nequam, filiosque iniquos, ut el principes Sodomorum, populumque Gonorrhæ vo- cat ; ut animi instituto et vita, nobilitatem, et con - tra, parari doceat. Hi quidem patriarchas, claros procul dubio majores habuerunt ; sed malis dein- ceps orli patribus, non equidem natura, sed stu- diorum imitatione, iniqui evaserunt. Neque vero lenis est accusatio, quod universam gentem pecca- tricem, tanquam nullus in ea recté agendi studio te- neatur, appellat. Per populum deinde plenum pecca- bo Deut. xxi, 10. Cor. t · D tan- Prov. xiv, 28. ** Psal. 11, 1. 18a, xxx, 29. VARIÆ LECTIONES.
PG 87:1833Τινὲς δὲ, πᾶσα κεφαλὴ , τὸν καθ’ ἕνα φασὶν ἄνθρωπον, ὡς τὸ, «Λάβετε ἀρχὴν ἀπὸ πάσης συναγωγῆς Ἰσραὴλ κατὰ κεφαλὴν αὐτῶν.» Ὡς μηδενὸς εὑρεθέντος ἀξίου τὴν ἀπειλουμένην δίκην διαφυγεῖν. Ἔστι δὲ τραῦμα μὲν, λύσις τῆς τοῦ σώματος συνεχείας, κατὰ μικρόν τι μέρος τῆς συναφείας διακοπείσης· ὃ δηλοῦν δύναται τὰ σχίσματα τῆς Ἐκκλησίας. Ὁ δὲ μώλωψ , ἴχνος ἐστὶ πληγῆς ὕφαιμον, θλασθέντος τοῦ σώματος ἐκ τῆς ἀντιτυπίας τοῦ πλήξαντος. Καὶ τοῦτο δὲ κατά τι μέρος συνίσταται· ὃ τὰς ὑπούλους καρδίας δηλοῖ. Φλεγμονὴ δὲ ὄγκος ἐστὶ πυρώδης, συῤῥεόντων ἐπὶ τὸ ἀσθενὲς μέρος τῶν ὑγρῶν, καὶ τῇ παρὰ φύσιν θερμασίᾳ φλεγόντων τὸ πεπονθός· ὃ δηλοῖ, ψυχῆς ἔπαρσιν ἐξ οἰήσεως ἀλόγου ὀγκουμένης, καὶ διὰ τοῦτο κατὰ τῆς γνώσεως ἐπαιρομένης Χριστοῦ. Φησὶ δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων, ὡς οὐχ ἓν ἀφωρισμένως ἐσχήκασι πάθος, ἀλλ’ ἡνωμένως αὐτοῖς ἐπίκειται τὸ κακὸν, ὡς πάντα συγκεχῦσθαι ὁλοσχερῶς τὰ πάθη, καὶ μὴ δέχεσθαι πάθος ἕκαστον τὰ κατάλληλα βοηθήματα. Μάλαγμα μὲν οὖν ὁ μετὰ πραότητος καὶ ἐπιεικείας ταπεινωτικὸς τῶν ματαίων φυσιώσεων λόγος.
ὅτι δὴ μᾶλλον νυκτερίσι προσεκύνουν τοῖς εἰ- δώλοις ἐμφωλευούσαις αἴσθησιν ἐχούσαις · τοῖς τούτων καταγωγίοις ἀναισθήτοις ὑπάρχουσιν. Συγκατορύττε σθαι δὲ τοῖς ἑαυτῶν θεοῖς ἐσπουδάκασιν, ἀλλ' οὐ μετά Θεοῦ τῶν ὅλων ὄντες ἐκρύπτοντο, ἀλλ' ὁ δ Φαραὼ διώχων κατεποντίζετο. Αλλ' οὐδὲ Ῥαψάκου ταῖς ἀπειλαῖς μας νέντος ὁ Θεὸς ἀπεκρύπτετο τὸν ἀσεβῆ τιμωρούμενος. ΚΕΦΑΛ. Γ'. σια'. Ἰδοὺ δὴ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλήμ ισχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος. Γίγαντα καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄνθρωπον πολεμιστὴν, κ. τ. λ. Εἰπὼν περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐκδικήσεως, νῦν ἐξ ἑτέρας ἀρχῆς ἀφαίρεσιν ἀπειλεῖ τῶν ἐν τῷ προτέρῳ λαῷ τῶν τοῦ Θεοῦ χαρισμάτων, οὐ δι' εἰδωλολα - τρείαν εἰπὼν, οὐ δι᾿ ἄλλας ἀφαιρεθήσεσθαι πράξεις, διὰ δὲ τὴν βουλὴν, ἣν κατὰ τοῦ δικαίου, φησὶν, ἐβουλεύσαντο. Τους προφήτας γὰρ ἀποκτείναντες, τέλος καὶ τῷ Δεσπότῃ πάντων ἀσεβῶς ἐπεμάνησαν, τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ὅσον ἧκεν εἰς αὐτοὺς, ἀποκτεί ναντες, ἀφαιρεῖ δὲ πρῶτον ἰσχύοντα καὶ ἰσχύου- σαν, κατὰ δὲ ᾿Ακύλαν, ἔρεισμα καὶ ἐρεισμόν. Κατά δὲ τὸν Σύμμαχον, Στήριγμα καὶ στηριγμόν, δηλῶν, κατὰ τὸν λόγον τὸν ἀποστολικὸν, τοὺς κατὰ Θεὸν διαπρέποντας, οὓς καλεῖ στύλους καὶ ἑδραιώματα. Τοιούτους γὰρ εἶχεν καὶ ὁ πάλαι λαὸς ἰσχύει ι δὲ ς καὶ ὁ θείᾳ ροπῇ κρατῶν τῶν παθῶν. Τοιοῦτος δὲ νῦν παρ᾽ Ἰουδαίοις οὐδείς. Οὐ γὰρ δύνανται λέγειν, « Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ. » Ησ θένησαν γὰρ τῇ διὰ τὸν σταυρὸν ἀπιστία. Ο γὰρ μὴ ἔχων τὸν Χριστὸν, τὴν τοῦ Θεοῦ δύνα- μιν, τὴν ἰσχὺν, οὐκ ἔχει. Ἰσχύν τε ἄρτου, φησί, καὶ ἰσχὺν ὕδατος. Οὐκ ἄρτον οὔτε ὕδωρ ἁπλῶς, ἀλλ᾿ ἰσχὺν δὴ προφήτης ἄλλος ἡρμήνευσεν εἰπών Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐ δὲ δίψαν ὕδα τος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου, ο ὧν νομίζουσι μεταλαμβάνειν ἐν τῷ διέρχεσθαι τὰς θείας Γραφάς, φιλοκαλεῖν τε τὴν τούτων ἐκμάθησιν, οὐκ ἔχοντες τὴν τῶν θρεπτικῶν λόγων ἰσχὺν, καὶ πηγῆς τῆς ζωοποιοῦ. ῎Αρτου δὲ περὶ οὗ φησιν ὁ Δαβίδ, Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. » Καὶ ὑδάτων περὶ ὧν φησιν ὁ προφήτης· « Αντλήσατε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ Σωτηρίου. « Καὶ ὁ • Σωτήρ, ο "Ος δ᾽ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται πηγὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν· αἰώνιον. » Καὶ πάλιν, « Ἡ σάρξ μου, φησίν, ἀλη- Ιοτ, ιν, 14. 13. ε λ. τσ. η. ήταν. · ἀρ. τῶν. · ..ἰσχύων. COMMENTARII IN ISAIAM. A prodentes; qui eosdem occultare, et ne a militibus captivi secum ducerentur, eripere conari dixerit. Nihil enim ab idolis adjumenti quidquam sentie bant, qui illa fabricant. Fortasse etiam et vespert lionibus ipsis alicubi tenipla construxerant. Gaude enim locis tenebrosis et cæcis hoc genus animalis, eaque etiam tetro gravique odore solet inficere. Inter dæmonas igitur reputabuntur, quod respertiliones anima præditos idolis incubantes, potius adorarent, quam eorum latibula, quæ sensu carent. Studuerunt vero cum suis ipsi Deis defodi, sed non eo tempore latuerunt, cum Deo universorum duce, a Pharaone liberati sunt ipse autem instans a tergo mari absorptus"; imo nec eo tempore occultatus est Dominus, quo impium et furen- tem Rapsacem ultus est 28. B CAP. IH. VERS. 1-11. Ecce sane dominator Dominus exer. cituum auferet a Judæa et ab Jerusalem validum el validam, robur panis, et robur aqua, gigantem, et robustum, et hominem bellatorem, etc. Absoluto de ultionis die sermone, alium jam, non idololatriæ, non aliorum scelerum, sed hoc tantum nomine, quod adversus justum, ut ait, con- silium inierunt, de donis a veteri populo auferendis, exorditur. Prophetis enim trucidatis, tandem et in Dominum ipsum omnium,impie maxime furere ausi sunt, Auctoremque vitæ, quantum in ipsis fuit, vita privare. Auferet vero imprimis validum et validam aut fulcimentum et firmitudinem, ut Aquilæ vertenti placet, au', firmamentum et frmi- tatem, ut Symmachus; id est, pietate in Deum il- lustres columnas, et firmamenta, ut Apostoli verbis ulamur 3. Tales enim etiam olim priscus ille ha- buit populus sed tum maxime, cum validus esset, Deoque adjutore suis affectibus superior. At jam, qui talem se præstet, inter Judæos invenias nullum. Non enim jam ‹ Omnia possum in Cbristo, qui me confortat 30, › dicere queant. Sunt enim corum, quia crucis fidem non amplectuntur, prostratæ et dejectæ vires. Quoniam qui Christum non possidet, frustra a Deo virtutem et robur exspectat. Quod autem robur panis, et robur aquæ : non panem et aquam sim- pliciter dixit propheta ; alius his verbis est inter- • pretatus: • Ecce venit dies, ait Dominus, et mit- tam famem in terram, non fameni panis, aut sitim aquæ, sed famem audiendi verba Donini : » quo- rum se fore participes putant, qui sacras Scriptu- ras evolventes, in eas discendi studio incumbunt, D nutrientis alioquin robore verbi, aquaque vivifica destituti. Panem porro intelligit illum ipsum, de quo • sic locutus est David : « Panem coeli dedit eis Aquas item, de quibus ait propheta his verbis : Haurite aquam cum gaudio de fontibus Salvato- ris s. Et Salvator ipse : c Qui biberit ex aqua, quam dabo ei, niet fons aquæ salientis in vitam æter- pam s. » Et iterum : • Caro mea vere est cibus, Exod. xiv, seqq. IV Reg. xix, 35, 36; Isa. xxxv, 56. " Gal. 11, 9. Philipp. IV, vi, 11. s Psal. Lxxvii, 24. In. x1, 5. Amos VARIE LECTIONES.
Ἔλαιον δὲ ὁ μετὰ οἴκτου καὶ συμπαθείας τὸ δολερὸν, καὶ ὕπουλον, καὶ τραχὺ τῶν ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων καταλεαίνων. Κατάδεσμος δὲ ὁ τὰ πρὸς διάστασιν ἐπειγόμενα συγκρατῶν. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὁλοκληρία , καὶ τὰ ἑξῆς, Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν· Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὑγιὲς, ἀλλὰ τραῦμα, καὶ μώλωψ, καὶ πληγὴ, τραύματος οὐ σφιγγομένου, οὐδὲ ἐπιδεννομένου, οὐδὲ ἁπαλυνομένου ἐλαίῳ . ζθ. Ἡ γῆ ὑμῶν ἔρημος αἱ πόλεις ὑμῶν πυρίκαυστοι. Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, κ.τ.λ. Ταῦτα προεῖπεν ἐπὶ τῆς Ὀζίου βασιλείας, ἐπληρώθη δὲ μερικῶς μὲν ὑπὸ Βαβυλωνίων· ἐπὶ δὲ τῆς ὑπὸ Ῥωμαίων πολιορκίας ὁλοσχερῶς, ἃ μέχρι νῦν ὁρᾶται. Ἀμπελῶνα δὲ τὸ ἔθνος καλεῖ. Λέξει γὰρ προϊών· «Ὁ γὰρ ἀμπελὼν Κυρίου Σαβαὼθ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ ἐστι.» Τὴν δὲ τῆς ἐρημίας αἰτίαν φησὶν, ὅτι κραυγὴν ἐπόθησαν, καταλιπόντες τὸ πνεῦμα τὸ πρᾶόν τε καὶ ἡσύχιον. Ἀντιμετρεῖ γὰρ δικαίως ὁ Θεὸς ἐγκαταλιπὼν τοὺς ἐγκαταλιπόντας αὐτόν. Τὸ παντελὲς δὲ τῆς ἐγκαταλείψεως ἡ τοῦ ἀμπελῶνος σημαίνει σκηνή . Ἐν ὅσῳ γὰρ ἔχει καρποὺς, οἰκεῖται ὑπὸ τοῦ φυλάττοντος ἡ σκηνή .
ὅτι δὴ μᾶλλον νυκτερίσι προσεκύνουν τοῖς εἰ- δώλοις ἐμφωλευούσαις αἴσθησιν ἐχούσαις · τοῖς τούτων καταγωγίοις ἀναισθήτοις ὑπάρχουσιν. Συγκατορύττε σθαι δὲ τοῖς ἑαυτῶν θεοῖς ἐσπουδάκασιν, ἀλλ' οὐ μετά Θεοῦ τῶν ὅλων ὄντες ἐκρύπτοντο, ἀλλ' ὁ δ Φαραὼ διώχων κατεποντίζετο. Αλλ' οὐδὲ Ῥαψάκου ταῖς ἀπειλαῖς μας νέντος ὁ Θεὸς ἀπεκρύπτετο τὸν ἀσεβῆ τιμωρούμενος. ΚΕΦΑΛ. Γ'. σια'. Ἰδοὺ δὴ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλήμ ισχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος. Γίγαντα καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄνθρωπον πολεμιστὴν, κ. τ. λ. Εἰπὼν περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐκδικήσεως, νῦν ἐξ ἑτέρας ἀρχῆς ἀφαίρεσιν ἀπειλεῖ τῶν ἐν τῷ προτέρῳ λαῷ τῶν τοῦ Θεοῦ χαρισμάτων, οὐ δι' εἰδωλολα - τρείαν εἰπὼν, οὐ δι᾿ ἄλλας ἀφαιρεθήσεσθαι πράξεις, διὰ δὲ τὴν βουλὴν, ἣν κατὰ τοῦ δικαίου, φησὶν, ἐβουλεύσαντο. Τους προφήτας γὰρ ἀποκτείναντες, τέλος καὶ τῷ Δεσπότῃ πάντων ἀσεβῶς ἐπεμάνησαν, τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ὅσον ἧκεν εἰς αὐτοὺς, ἀποκτεί ναντες, ἀφαιρεῖ δὲ πρῶτον ἰσχύοντα καὶ ἰσχύου- σαν, κατὰ δὲ ᾿Ακύλαν, ἔρεισμα καὶ ἐρεισμόν. Κατά δὲ τὸν Σύμμαχον, Στήριγμα καὶ στηριγμόν, δηλῶν, κατὰ τὸν λόγον τὸν ἀποστολικὸν, τοὺς κατὰ Θεὸν διαπρέποντας, οὓς καλεῖ στύλους καὶ ἑδραιώματα. Τοιούτους γὰρ εἶχεν καὶ ὁ πάλαι λαὸς ἰσχύει ι δὲ ς καὶ ὁ θείᾳ ροπῇ κρατῶν τῶν παθῶν. Τοιοῦτος δὲ νῦν παρ᾽ Ἰουδαίοις οὐδείς. Οὐ γὰρ δύνανται λέγειν, « Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ. » Ησ θένησαν γὰρ τῇ διὰ τὸν σταυρὸν ἀπιστία. Ο γὰρ μὴ ἔχων τὸν Χριστὸν, τὴν τοῦ Θεοῦ δύνα- μιν, τὴν ἰσχὺν, οὐκ ἔχει. Ἰσχύν τε ἄρτου, φησί, καὶ ἰσχὺν ὕδατος. Οὐκ ἄρτον οὔτε ὕδωρ ἁπλῶς, ἀλλ᾿ ἰσχὺν δὴ προφήτης ἄλλος ἡρμήνευσεν εἰπών Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐ δὲ δίψαν ὕδα τος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου, ο ὧν νομίζουσι μεταλαμβάνειν ἐν τῷ διέρχεσθαι τὰς θείας Γραφάς, φιλοκαλεῖν τε τὴν τούτων ἐκμάθησιν, οὐκ ἔχοντες τὴν τῶν θρεπτικῶν λόγων ἰσχὺν, καὶ πηγῆς τῆς ζωοποιοῦ. ῎Αρτου δὲ περὶ οὗ φησιν ὁ Δαβίδ, Αρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς. » Καὶ ὑδάτων περὶ ὧν φησιν ὁ προφήτης· « Αντλήσατε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ Σωτηρίου. « Καὶ ὁ • Σωτήρ, ο "Ος δ᾽ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται πηγὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν· αἰώνιον. » Καὶ πάλιν, « Ἡ σάρξ μου, φησίν, ἀλη- Ιοτ, ιν, 14. 13. ε λ. τσ. η. ήταν. · ἀρ. τῶν. · ..ἰσχύων. COMMENTARII IN ISAIAM. A prodentes; qui eosdem occultare, et ne a militibus captivi secum ducerentur, eripere conari dixerit. Nihil enim ab idolis adjumenti quidquam sentie bant, qui illa fabricant. Fortasse etiam et vespert lionibus ipsis alicubi tenipla construxerant. Gaude enim locis tenebrosis et cæcis hoc genus animalis, eaque etiam tetro gravique odore solet inficere. Inter dæmonas igitur reputabuntur, quod respertiliones anima præditos idolis incubantes, potius adorarent, quam eorum latibula, quæ sensu carent. Studuerunt vero cum suis ipsi Deis defodi, sed non eo tempore latuerunt, cum Deo universorum duce, a Pharaone liberati sunt ipse autem instans a tergo mari absorptus"; imo nec eo tempore occultatus est Dominus, quo impium et furen- tem Rapsacem ultus est 28. B CAP. IH. VERS. 1-11. Ecce sane dominator Dominus exer. cituum auferet a Judæa et ab Jerusalem validum el validam, robur panis, et robur aqua, gigantem, et robustum, et hominem bellatorem, etc. Absoluto de ultionis die sermone, alium jam, non idololatriæ, non aliorum scelerum, sed hoc tantum nomine, quod adversus justum, ut ait, con- silium inierunt, de donis a veteri populo auferendis, exorditur. Prophetis enim trucidatis, tandem et in Dominum ipsum omnium,impie maxime furere ausi sunt, Auctoremque vitæ, quantum in ipsis fuit, vita privare. Auferet vero imprimis validum et validam aut fulcimentum et firmitudinem, ut Aquilæ vertenti placet, au', firmamentum et frmi- tatem, ut Symmachus; id est, pietate in Deum il- lustres columnas, et firmamenta, ut Apostoli verbis ulamur 3. Tales enim etiam olim priscus ille ha- buit populus sed tum maxime, cum validus esset, Deoque adjutore suis affectibus superior. At jam, qui talem se præstet, inter Judæos invenias nullum. Non enim jam ‹ Omnia possum in Cbristo, qui me confortat 30, › dicere queant. Sunt enim corum, quia crucis fidem non amplectuntur, prostratæ et dejectæ vires. Quoniam qui Christum non possidet, frustra a Deo virtutem et robur exspectat. Quod autem robur panis, et robur aquæ : non panem et aquam sim- pliciter dixit propheta ; alius his verbis est inter- • pretatus: • Ecce venit dies, ait Dominus, et mit- tam famem in terram, non fameni panis, aut sitim aquæ, sed famem audiendi verba Donini : » quo- rum se fore participes putant, qui sacras Scriptu- ras evolventes, in eas discendi studio incumbunt, D nutrientis alioquin robore verbi, aquaque vivifica destituti. Panem porro intelligit illum ipsum, de quo • sic locutus est David : « Panem coeli dedit eis Aquas item, de quibus ait propheta his verbis : Haurite aquam cum gaudio de fontibus Salvato- ris s. Et Salvator ipse : c Qui biberit ex aqua, quam dabo ei, niet fons aquæ salientis in vitam æter- pam s. » Et iterum : • Caro mea vere est cibus, Exod. xiv, seqq. IV Reg. xix, 35, 36; Isa. xxxv, 56. " Gal. 11, 9. Philipp. IV, vi, 11. s Psal. Lxxvii, 24. In. x1, 5. Amos VARIE LECTIONES.
PG 87:1835Τρυγηθέντων δὲ τούτων, ἔρημος ἀπολείπεται. Οὕτω τοῦ παντὸς ἔθνους καρποφοροῦντος, ὁ θεῖος εἱστήκει νεώς. Ἀντ’ ἐπισκοπῆς ἐντεῦθεν ἐφρούρει τοῦτο Θεὸς λέγων· «Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος [εἰς τεῖχος] πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς.» Τοιγαροῦν ἀγγελικαῖς ἐχαρακοῦτο δυνάμεσιν. Ὡς δὲ τῶν ἁμαρτιῶν τὰς ἀκάνθας ἐβλάστησε, καὶ σταφυλὴν χολῆς, καὶ κληματίδα Γομόῤῥας ἐποίησε, φησὶ, διὰ τοῦ ψάλλοντος ὁ Θεὸς, «Καθελῶ τὸν φραγμὸν αὐτοῦ, καὶ ἔσται εἰς διαρπαγεῖν,» καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ δι’ ἄλλου δὲ προφήτου φησίν· «Ἐγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονομίαν μου,» καὶ τὰ λοιπά. Ἱστόρηκεν δὲ καὶ ἐν τοῖς περὶ ἁλώσεως ὁ Ἰώσηπος, ὡς πρὶν ἁλῶναι τὴν πόλιν, ἠκούοντο τοῖς ἱερεῦσιν φωναὶ λεγόντων ἀγγέλων, «Μεταβαίνομεν ἐντεῦθεν·» Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, τὴν ὡς ἐν καρπῷ τιμιωτέραν οὐκ ἤνεγκε σταφυλὴν, οὐδὲ ὀπώραν τὴν πρόσκαιρον, καὶ σωματικὴν, κατὰ τὸν Μωσέως νόμον, λατρείαν. Ὡραία μὲν γὰρ τῇ θέᾳ καὶ εὐθαλὴς, ἀλλὰ καὶ πρόςκαιρος· πρὸς ἣν εἴρηται ἡ τοῦ ὀπωροφυλακίου κατάλειψις , ὅπερ αὖθίς ἐστιν ὁ νεώς. Σικυήρατον δὲ, τὸ τῶν σικυῶν εἴρηται φυλακτήριον.
Α κατά τι μέρος συνίσταται· ὃ τὰς ὑπούλους καρδίας δηλοί. Φλεγμονὴ δὲ ὄγκος ἐστὶ πυρώδης, συνδεόν των ἐπὶ τὸ ἀσθενὲς μέρος τῶν ὑγρῶν, καὶ τῇ παρά φύσιν θερμασία φλεγόντων τὸ πεπονθός· ὃ δηλοῖ ψυχῆς ἔπαρσιν ἐξ οιήσεως ἀλόγου ὀγκουμένης, καὶ διὰ τοῦτο κατὰ τῆς γνώσεως ἐπαιρομένης Χριστοῦ. Φησὶ δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων, ὡς οὐχ ἓν ἀφωρισμένω; 1; ἐσχήκασι πάθος, ἀλλ' ἡνωμένως αὐτοῖς ἐπίκειται τὸ κακόν, ὡς πάντα συγκεχύσθαι ολοσχερῶς τὰ πάθη, καὶ μὴ δέχεσθαι πάθος ἕκαστον τα κατάλληλα βοηθή ματα. Μάλαγμα μὲν οὖν ὁ μετὰ πραότητος καὶ ἐπι- εικείας ταπεινωτικὸς τῶν ματαίων φυσιώσεων λόγος. Ελαιον δὲ ὁ μετὰ οἴκτου καὶ συμπαθείας τὸ δολερόν, καὶ ὕπουλον, καὶ τραχὺ τῶν ἐν ὑποκρίσει ψευδολό γων καταλεαίνων. Κατάδεσμος δὲ ὁ τὰ πρὸς διάστα σιν επειγόμενα συγκρατών. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὁλοκληρία, καὶ τὰ ἑξῆς, Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν· Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὑγιές, ἀλλὰ τραϊ- για, καὶ μώλωψ, καὶ πληγὴ, τραύματος οὐ σφιγ γομένου, οὐδὲ ἐπιδεινομένους, οὐδὲ ἀπαλυνομέ νου ἐλαίῳ. Β . ζ'-θ'. 'Η γῆ ὑμῶν ἔρημος αἱ πόλεις ὑμῶν πυρί - καυστοι. Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλο τριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, κ. τ. λ. Ταῦτα προεἶπεν ἐπὶ τῆς Ὀξίου βασιλείας, έπλη ρώθη δὲ μερικῶς μὲν ὑπὸ Βαβυλωνίων· ἐπὶ δὲ τῆς ὑπ Ρωμαίων πολιορκίας ολοσχερῶς, ἃ μέχρι νῦν ὁρᾶται. ᾿Αμπελῶνα δὲ τὸ ἔθνος καλεῖ. Λέξει γὰρ προϊών Ο γὰρ ἀμπελὼν Κυρίου Σαβαὼθ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ ἐστι. ο Τὴν δὲ τῆς ἐρημίας αἰτίαν φησίν, ὅτι κραυγήν ἐπήθησαν, καταλιπόντες τὸ πνεῦμα τὸ πρᾶόν τε καὶ ἡσύχιον. Αντιμετρεῖ γὰρ δικαίως ἡ Θεὸς ἐγκαταλι- πὼν τοὺς ἐγκαταλιπόντας αὐτόν. Τὸ παντελὲς δὲ τῆς ἐγκαταλείψεως ἡ τοῦ ἀμπελῶνος σημαίνει σκηνή. Ἐν ὅσῳ γὰρ ἔχει καρπούς, οἰκεῖται ὑπὸ τοῦ φυλάτ- τοντος ἡ σκηνή. Τρυγηθέντων δὲ τούτων, ἔρημος ἀπολείπεται. Οὕτω τοῦ παντὸς ἔθνους καρποφοροῦν- τος, ὁ θεῖος εἱστήκει νεώς. Αντ' ἐπισκοπῆς ἐντεῦθεν ἐφρούρει τοῦτο Θεὸς λέγων· . Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος, [εἰς τεῖχος] πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς. » Τοιγαροῦν ἀγγελι- καῖς ἐχαρακοῦτο δυνάμεσιν. ὡς δὲ τῶν ἁμαρτιῶν τὰς ἀκάνθας ἐβλάστησε, καὶ σταφυλήν χολῆς, καὶ κληματίδα Γομόρρας ἐποίησε, φησί, διὰ τοῦ ψάλλον- τος ὁ Θεός, • Καθελῶ τὸν φραγμὸν αὐτοῦ, καὶ ἔσται εἰς διαρπαγεῖν δ, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ δι᾿ ἄλλου δὲ προφήτου φησίν· ο Ἐγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονομίαν μου, » καὶ τὰ λοιπά. Ἱστόρη *• η ίσ. γρ. ἐπιδεσμουμένου. γρ. προφητεύσαντος. - γρ. διαρπαγήν. PROCOPII GAZ.EI accedat medela, post Christi Salvatoris adventum; qui morbum omnem, qui omnem animorum et cor- porum infirmitatem credentibus sanare poterat ? Quidam autem omne caput, unumquemque sigil- latim hominem intelligunt : quomodo et illud : « Su- mite initium ab omni congregatione Israel, per ca- pita ipsorum “ ; › tanquam nullus, qui minas istas elingere dignus sit, reperiatur. Est vero vulnus, continuitatis in corpore solutio ; cum parte qua- dam modica connexio discinditur: quo possunt Ecclesiæ significari dissidia. Livor autein plagæ ve- stigium subcruentum ; cum teli quidem impetu contunditur corpus, sed coit parte aliqua : unde subdola et fallacia corda innuuntur. Plaga denique tumens, seu phlegmone, tumor ingens ; cum in debiliorem partem decumbit humor, et afectam calore præter naturam accendit : unde elatio ani. mi notatur prava absurdaque opinione intumescen- tis, et ob id adversus Christi decreta sese efferen- tis. Judæos vero non uno separatim morbo affici; sed omni confertim malorum genere, tanquam col- fuvie, opprini ; nec ab ullis congrua admitti auxilia, significat. Est ergo fomentum sermo ille, quo modeste ac fcniter, vani opinionum tumores retunduntur; oleum vero, quo, luctus et doloris com- munione, insidiosa, falsa, et aspera. simulate loquentium verba leniuntur: Circumligalio denique, qua simul ea, quæ ad dissensionem festinare videbantur, coercentur et retinentur. Cæterum, verba ista, non est in eo integritas, et quæ deinceps, ita reddit Symmachus: Non est´enim in ipso sanitas, sed vulnus, et vibex, et plaga vulnere non coeunte, neque obligato, neque oleo emollito. VERS. 7-9. Terra vestra deserta, civitates vestra igne succensa'. Regionem vestram corum vobis alieni devorant, etc. Ista prædixit Ozia rege ; quæ parte quidem ali- qua a Babylonis incœpta, a Romanis autem peni- tus, ipso obsidionis tempore, ut etiam nunc cer- nuntur, perfecta sunt. Significat autem vineæ no- mine, gentem ipsam. Dicet enim postea : Nam C. Vinea Domini Sabaoth domus est Israel 67. › Ad hac, desolationis causam facit, quod deser- to spiritu quieto et miti, vociferationem sint am- plexi. Rependit enim justa Deus, cum a quibus desertus est, eosdem deserit. Est vero derelictio- nis absolutæ signum desertum vineæ tentorium. Quandiu enim fructus habet vinea, a custode habi- katur tentorium; iisque collectis desertum relin- quitur: sic gens universa cum fructus edebat, divinum constabat templum; indeque veluti de specula, illius nomine, excubias agebat Deus, qui meam *, » et catera. Narrat enim, in expugnatio- Jerem. x11, 7. . ait : • Ego ero ei, ait Dominus, murus igneus in circuitu ; et in gloria ero in medio ipsius Itaque angelicis virtutibus, tanquam vallo, cingeba- tur. Sed ex quo scelerum sentes produxit, et uvam fellis, sarmentunique " Gomorrhæ fecit, tum per prophetam ait : Auferam sepem ejus, et erit in di- reptionem '; › cæteraque deinceps. Et per alium: • Religui domum meam, dimisi · hæreditatem Num. 1, 9. • I.a. v, D VARIE LECTIONES. . 7. *7* Zach. n, 5. *8 Deut. xxx11, 52. es Isa. v, 5. το
Ὅταν γὰρ τὸν ὄντως ἀφέντες Θεὸν, τὰς χεῖρας ἡμῶν ἐπάρωμεν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, παραδιδόμεθα τοῖς καταστρέφουσιν. Νόει δὲ καὶ γῆν μὲν ἔρημον , τὴν ψυχὴν ὡς δεχομένην τοῦ λόγου τὰ σπέρματα. Ἔρημον δὲ τὴν ἀρετῶν καὶ θεοσεβείας ἐστερημένην. Ἡ δὲ τοιαύτη καὶ πόλις πυρίκαυτος , διὰ τὸ πολλὴν ἔχειν ἐν τοῖς ἔργοις ματαιότητα, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἅπερ ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως καταπίμπραται. Ἡ αὐτὴ καὶ χώρα κατεσθιομένη ὑπ’ ἀλλοτρίων , οὔτε τῶν καρπῶν πεπληρωμένη τοῦ Πνεύματος, ἀγάπης, χαρᾶς, καὶ τῶν ἄλλων ἀλλοτρίων λογισμῶν ἐπιπεσόντων, καταναλίσκηται, καταστρέφουσί τε αὐτὴν οἱ ὄντως ἀλλότριοι δαίμονες, οἳ δὴ περιαιροῦντες τὰς ἀρετὰς, οὐκ ἀφίστανται πρὶν ἂν καὶ γνῶσιν ἐσφαλμένην ἐμβάλωσιν. Οὕτω πᾶς ἄκαρπος ἐπισκοπῆς ἀποστερεῖται Θεοῦ. Καρποφορῶν δὲ τῶν ἀποθηκῶν τῶν αἰωνίων ἀξίως, τῷ θείῳ φυλάττεται Πνεύματι ἀποσοβοῦντι τοὺς δυσμενεῖς. Τὴν δὲ ὀπώραν καὶ ἐπὶ τῆς βιωτικῆς ἡδυπαθείας δεξώμεθα, περὶ ἃς οὐ προσῆκεν ἐπτοῆσθαι ψυχὴν, ἄμπελον ὑπὸ Θεοῦ φυτευθεῖσαν ἀληθινὴν, κατ’ εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος αὐτὴν, ὃς τὸ μὲν καρποφοροῦν καθαίρει πρὸς γένεσιν πλειόνων καρπῶν.
Α κατά τι μέρος συνίσταται· ὃ τὰς ὑπούλους καρδίας δηλοί. Φλεγμονὴ δὲ ὄγκος ἐστὶ πυρώδης, συνδεόν των ἐπὶ τὸ ἀσθενὲς μέρος τῶν ὑγρῶν, καὶ τῇ παρά φύσιν θερμασία φλεγόντων τὸ πεπονθός· ὃ δηλοῖ ψυχῆς ἔπαρσιν ἐξ οιήσεως ἀλόγου ὀγκουμένης, καὶ διὰ τοῦτο κατὰ τῆς γνώσεως ἐπαιρομένης Χριστοῦ. Φησὶ δὲ περὶ τῶν Ἰουδαίων, ὡς οὐχ ἓν ἀφωρισμένω; 1; ἐσχήκασι πάθος, ἀλλ' ἡνωμένως αὐτοῖς ἐπίκειται τὸ κακόν, ὡς πάντα συγκεχύσθαι ολοσχερῶς τὰ πάθη, καὶ μὴ δέχεσθαι πάθος ἕκαστον τα κατάλληλα βοηθή ματα. Μάλαγμα μὲν οὖν ὁ μετὰ πραότητος καὶ ἐπι- εικείας ταπεινωτικὸς τῶν ματαίων φυσιώσεων λόγος. Ελαιον δὲ ὁ μετὰ οἴκτου καὶ συμπαθείας τὸ δολερόν, καὶ ὕπουλον, καὶ τραχὺ τῶν ἐν ὑποκρίσει ψευδολό γων καταλεαίνων. Κατάδεσμος δὲ ὁ τὰ πρὸς διάστα σιν επειγόμενα συγκρατών. Τὸ δὲ, Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὁλοκληρία, καὶ τὰ ἑξῆς, Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν· Οὐκ ἔστιν ἐν αὐτῷ ὑγιές, ἀλλὰ τραϊ- για, καὶ μώλωψ, καὶ πληγὴ, τραύματος οὐ σφιγ γομένου, οὐδὲ ἐπιδεινομένους, οὐδὲ ἀπαλυνομέ νου ἐλαίῳ. Β . ζ'-θ'. 'Η γῆ ὑμῶν ἔρημος αἱ πόλεις ὑμῶν πυρί - καυστοι. Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλο τριοι κατεσθίουσιν αὐτὴν, κ. τ. λ. Ταῦτα προεἶπεν ἐπὶ τῆς Ὀξίου βασιλείας, έπλη ρώθη δὲ μερικῶς μὲν ὑπὸ Βαβυλωνίων· ἐπὶ δὲ τῆς ὑπ Ρωμαίων πολιορκίας ολοσχερῶς, ἃ μέχρι νῦν ὁρᾶται. ᾿Αμπελῶνα δὲ τὸ ἔθνος καλεῖ. Λέξει γὰρ προϊών Ο γὰρ ἀμπελὼν Κυρίου Σαβαὼθ οἶκος τοῦ Ἰσραήλ ἐστι. ο Τὴν δὲ τῆς ἐρημίας αἰτίαν φησίν, ὅτι κραυγήν ἐπήθησαν, καταλιπόντες τὸ πνεῦμα τὸ πρᾶόν τε καὶ ἡσύχιον. Αντιμετρεῖ γὰρ δικαίως ἡ Θεὸς ἐγκαταλι- πὼν τοὺς ἐγκαταλιπόντας αὐτόν. Τὸ παντελὲς δὲ τῆς ἐγκαταλείψεως ἡ τοῦ ἀμπελῶνος σημαίνει σκηνή. Ἐν ὅσῳ γὰρ ἔχει καρπούς, οἰκεῖται ὑπὸ τοῦ φυλάτ- τοντος ἡ σκηνή. Τρυγηθέντων δὲ τούτων, ἔρημος ἀπολείπεται. Οὕτω τοῦ παντὸς ἔθνους καρποφοροῦν- τος, ὁ θεῖος εἱστήκει νεώς. Αντ' ἐπισκοπῆς ἐντεῦθεν ἐφρούρει τοῦτο Θεὸς λέγων· . Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος, [εἰς τεῖχος] πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς. » Τοιγαροῦν ἀγγελι- καῖς ἐχαρακοῦτο δυνάμεσιν. ὡς δὲ τῶν ἁμαρτιῶν τὰς ἀκάνθας ἐβλάστησε, καὶ σταφυλήν χολῆς, καὶ κληματίδα Γομόρρας ἐποίησε, φησί, διὰ τοῦ ψάλλον- τος ὁ Θεός, • Καθελῶ τὸν φραγμὸν αὐτοῦ, καὶ ἔσται εἰς διαρπαγεῖν δ, ν καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ δι᾿ ἄλλου δὲ προφήτου φησίν· ο Ἐγκαταλέλοιπα τὸν οἶκόν μου, ἀφῆκα τὴν κληρονομίαν μου, » καὶ τὰ λοιπά. Ἱστόρη *• η ίσ. γρ. ἐπιδεσμουμένου. γρ. προφητεύσαντος. - γρ. διαρπαγήν. PROCOPII GAZ.EI accedat medela, post Christi Salvatoris adventum; qui morbum omnem, qui omnem animorum et cor- porum infirmitatem credentibus sanare poterat ? Quidam autem omne caput, unumquemque sigil- latim hominem intelligunt : quomodo et illud : « Su- mite initium ab omni congregatione Israel, per ca- pita ipsorum “ ; › tanquam nullus, qui minas istas elingere dignus sit, reperiatur. Est vero vulnus, continuitatis in corpore solutio ; cum parte qua- dam modica connexio discinditur: quo possunt Ecclesiæ significari dissidia. Livor autein plagæ ve- stigium subcruentum ; cum teli quidem impetu contunditur corpus, sed coit parte aliqua : unde subdola et fallacia corda innuuntur. Plaga denique tumens, seu phlegmone, tumor ingens ; cum in debiliorem partem decumbit humor, et afectam calore præter naturam accendit : unde elatio ani. mi notatur prava absurdaque opinione intumescen- tis, et ob id adversus Christi decreta sese efferen- tis. Judæos vero non uno separatim morbo affici; sed omni confertim malorum genere, tanquam col- fuvie, opprini ; nec ab ullis congrua admitti auxilia, significat. Est ergo fomentum sermo ille, quo modeste ac fcniter, vani opinionum tumores retunduntur; oleum vero, quo, luctus et doloris com- munione, insidiosa, falsa, et aspera. simulate loquentium verba leniuntur: Circumligalio denique, qua simul ea, quæ ad dissensionem festinare videbantur, coercentur et retinentur. Cæterum, verba ista, non est in eo integritas, et quæ deinceps, ita reddit Symmachus: Non est´enim in ipso sanitas, sed vulnus, et vibex, et plaga vulnere non coeunte, neque obligato, neque oleo emollito. VERS. 7-9. Terra vestra deserta, civitates vestra igne succensa'. Regionem vestram corum vobis alieni devorant, etc. Ista prædixit Ozia rege ; quæ parte quidem ali- qua a Babylonis incœpta, a Romanis autem peni- tus, ipso obsidionis tempore, ut etiam nunc cer- nuntur, perfecta sunt. Significat autem vineæ no- mine, gentem ipsam. Dicet enim postea : Nam C. Vinea Domini Sabaoth domus est Israel 67. › Ad hac, desolationis causam facit, quod deser- to spiritu quieto et miti, vociferationem sint am- plexi. Rependit enim justa Deus, cum a quibus desertus est, eosdem deserit. Est vero derelictio- nis absolutæ signum desertum vineæ tentorium. Quandiu enim fructus habet vinea, a custode habi- katur tentorium; iisque collectis desertum relin- quitur: sic gens universa cum fructus edebat, divinum constabat templum; indeque veluti de specula, illius nomine, excubias agebat Deus, qui meam *, » et catera. Narrat enim, in expugnatio- Jerem. x11, 7. . ait : • Ego ero ei, ait Dominus, murus igneus in circuitu ; et in gloria ero in medio ipsius Itaque angelicis virtutibus, tanquam vallo, cingeba- tur. Sed ex quo scelerum sentes produxit, et uvam fellis, sarmentunique " Gomorrhæ fecit, tum per prophetam ait : Auferam sepem ejus, et erit in di- reptionem '; › cæteraque deinceps. Et per alium: • Religui domum meam, dimisi · hæreditatem Num. 1, 9. • I.a. v, D VARIE LECTIONES. . 7. *7* Zach. n, 5. *8 Deut. xxx11, 52. es Isa. v, 5. το
PG 87:1837Συλλαμβάνεται γὰρ τοῖς ἐθέλουσιν πρὸς τὴν ἀπὸ τῶν παθῶν κάθαρσιν, καθάπερ γεωργὸς ἄμπελον κλαδεύει, τῆς περιττῆς ἀπείργων λεύχης, καὶ τὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδὴν τελειῶν· τῆς δὲ μὴ βουλομένης ψυχῆς πίπτουσιν οἱ φραγμοὶ, αἱ παρὰ τῶν ἀγγέλων βοήθειαι, καὶ τοῖς παροδεύουσιν καὶ πορθεῖν βουλομένοις προτίθεται, υἱός τε ἄγριος ἀφανίζει τὸ πᾶν εἰσπηδῶν· καὶ ξένοι μὲν οἱ διοδεύοντες ἡμᾶς, αἱ τῶν παρὰ τὴν γνῶσιν ἁμαρτημάτων ἐνεργητικαὶ δυνάμεις εἰσὶν υἱὸς δὲ δίκην ἀλόγιστα ὁρμῶντος, καὶ ταῖς δυσωδίαις καλινδουμένου, τὰ πάθη προκαταλαμβάνει τὴν τοιαύτην ψυχὴν, ὅτι μὴ τὰ ἄξια τῆς θείας ἀποθήκης ἐκαρποφόρησεν, ἡδονὰς δὲ τὰ ῥευστὰς καὶ δυσώδεις, ὧν ἐπιθυμήσας ὁ ἐπιθυμητὴς πάλαι λαὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐτάφη. Ἔκλαιον γὰρ, φησὶ, μνησθέντες τῶν σικυῶν, καὶ τῶν πεπόνων, τῶν Αἰγυπτιακῶν βρωμάτων, ἃ οὐκ ἂν φάγοι Ἰσραηλίτης ὁ τῷ ἄρτῳ τῷ οὐρανίῳ τρεφόμενος. Ὃν ἐξουδενώσαντες ἐκεῖνοι τῶν κρομμύων ἐπεθύμουν καὶ τῶν σκορώδων. Τοιοῦτος γὰρ ὁ καθ’ ἡδονὴν βίος, ἐρεθιστικὸς καὶ δριμὺς ὑπάρχων, καὶ τῷ βάθει δυσωδίαν ἐναφίει, καὶ δάκρυα τοῖς ζῶσι κατ’ αὐτὸν ἐμποιῶν·
κεν δὲ καὶ ἐν τοῖς περὶ ἀλώσεω; ὁ Ἰώσηπος, ὡς πρὶν ἁλῶναι τὴν πόλιν, ηκούοντο τοῖς ἱερεῦσιν φω- καὶ λεγόντων ἀγγέλων, « Μεταβαίνομεν ὁ ἐντεῦθεν. Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, τὴν ὡς ἐν καρπῷ τιμιωτέραν οὐκ ἤνεγκε σταφυλὴν, οὐδὲ ὀπώραν τὴν πρόσκαιρον, και σωματικήν, κατὰ τὸν Μωσέως νόμου, λατρείαν. Ωραία μὲν γὰρ τῇ θέᾳ καὶ εὐθαλής, ἀλλὰ καὶ πρός- καιρος· πρὸς ἦν εἴρηται ἡ τοῦ ὀπωροφυλακίου κατάλειψις, ὅπερ αὐθές ἐστιν ὁ νεώς. Σικυήρατον δὲν τὸ τῶν σικυῶν εἴρηται φυλακτήριον. Οταν γὰρ τὸν ὄντως ἀφέντες Θεὸν, τὰς χεῖρας ἡμῶν ἐπάρωμεν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, παραδιδόμεθα τοῖς καταστρέ φουσιν. Νόει δὲ καὶ γῆν μὲν ἔρημον τὴν ψυχὴν ὡς δεχομένην τοῦ λόγου τὰ σπέρματα. Ερημον δὲ τὴν ἀρετῶν καὶ θεοσεβείας ἐστερημένην. 'Η δὲ τοι αύτη καὶ πόλις πυρίκαυτος, διὰ τὸ πολλὴν ἔχειν ἐν τοῖς ἔργοις ματαιότητα, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἅπερ ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως καταπίμπραται. Ἡ αὐτὴ καὶ χώρα κατεσθιομένη ὑπ' ἀλλοτρίων, οὔτε τῶν καρπῶν πεπληρωμένη τοῦ Πνεύματος, ἀγάπης, χαρᾶς, καὶ τῶν ἄλλων ἀλλοτρίων λογισμών ἐπιπεσόντων, καταναλίσκηται καταστρέφουσι τε αὐτὴν οἱ ὄντως ἀλλότριοι δαίμονες, οἱ δὴ περιαιροῦν τες τὰς ἀρετὰς, οὐκ ἀφίστανται πρὶν ἂν καὶ γνῶσιν ἐσφαλμένην ἐμβάλωσιν. Οὕτω πᾶς ἄκαρπος ἐπισκο τῆς ἀποστερεῖται Θεοῦ. Καρποφορῶν δὲ τῶν ἀποθης τῶν τῶν αἰωνίων ἀξίως, τῷ θείῳ φυλάττεται Πνεύ ματι ἀποσοβοῦντι τοὺς δυσμενείς. Τὴν δὲ ὀπώραν καὶ ἐπὶ τῆς βιωτικῆς ἡδυπαθείας δεξώμεθα, περὶ ἂς οὐ προσῆκεν ἐπτοῆσθαι ψυχήν, ἄμπελον ὑπὸ Θεοῦ φυτευθείσαν ἀληθινὴν, κατ' εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος αὐτήν, ἐς τὸ μὲν καρποφοροῦν καθαίρει πρὸς γένε- σιν πλειόνων καρπῶν. Συλλαμβάνεται γὰρ τοῖς ἐθέ- λουσιν πρὸς τὴν ἀπὸ τῶν παθῶν κάθαρσιν, καθάπερ γεωργὸς ἄμπελον κλαδεύει, τῆς περιττῆς ἀπείργων λεύχης, ο καὶ τὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδὴν τελειῶν· τῆς δὲ μὴ βουλομένης ψυχῆς πίπτουσιν οἱ φραγμοί, αἱ παρὰ τῶν ἀγγέλων βοήθειαι, καὶ τοῖς παροδεύουν σιν καὶ πορθεῖν βουλομένοις προτίθεται, υἱός τε ἄγριος ἀφανίζει τὸ πᾶν εἰσπηδῶν· καὶ ξένοι μὲν οἱ διοδεύοντες ἡμᾶς, αἱ τῶν παρὰ τὴν γνῶσιν ἁμαρτη μάτων ενεργητικαί δυνάμεις· εἰσὶν υἱὸς δὲ δίκην ἀλόγιστα ὁρμῶντος, καὶ ταῖς δυσωδίαις καλινδουμέν νου, τὰ πάθη προκαταλαμβάνει την τοιαύτην ψυχήν, ὅτι μὲ τὰ ἄξια τῆς θείας ἀποθήκης ἐκαρποφόρησεν, ἡδονὰς δὲ τὰς ῥευστὰς καὶ δυσώδεις, ὧν ἐπιθυμή σας ὁ ἐπιθυμητὴς πάλαι λαὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐτάφη. Εκλαιον γάρ, φησί, μνησθέντες τῶν σικυῶν, καὶ τῶν πεπίνων, τῶν Αἰγυπτιακῶν βρωμάτων, ἃ οὐκ ἂν φάγοι Ισραηλίτης ὁ τῷ ἄρτῳ τῷ οὐρανίῳ τρεφό μενος. Ον ἐξουδενώσαντες ἐκεῖνοι τῶν κρομμύων ἐπεθύμουν καὶ τῶν σχορώδων . Τοιοῦτος γὰρ ὁ καθ᾽ ἡδονὴν βίος, ἐμεθιστικὸς καὶ δριμὺς ὑπάρχων, καὶ τῷ βάθει δυσωδίαν ἐναφίει ', καὶ δάκρυα τοῖς ζῶσι κατ' αὐτὸν ἐμποιῶν· εἰ καὶ ὡς πολιορκουμένη πόλις γρ. μεταβαίνωμεν. · ἀφ. τὸ ἔρημον. γρ. καταναλίσκεται. γρ. βλάστης. γρ. υ. γρ. θός γρ. σκορόδιων γρ. ἐναριείς. COMMENTARII IN ISAIAM. A mis historia, Josephus '', antequam urbs caperetur, c, B C d, f D Joseph. lib. Lxxt, De bell. Jud. cap. 12; "Nun. 11, 5. auditas esse sacerdotibus angelorum voces, quæ ob ea discedendum monerent. Tantum vero abest, ait, ut, qui reliquorum fructuum præstantissimus est, uvam ediderit, ut ne fugaces quidem autumņi fructus, id est, corporeum legis Mosaicæ cultum, specie quidem pulchrum et virentem, sed tempo- rarium tamen, præstiterit; ad quem et ista refer- tur tentorii desertio; quo templum etiam significari potest. Dicitur vero cucumerarium, locus, uti cucumeres asservantur ; cum enim, Deo vero reli- eto, manus ɲostras ad alienum erigimus, tradimur vastatoribus. Terram porro animam intellige, tan- quam quæ verbi semina exceperit. Desertam vero, quæ virtutibus et cultu divino privetur. Talis est Igne succensa civitas, quæ operum multam habet vanitatem, ligna, fenum, arundinem ; que ipso ju- dicii die igne consumentur. Ipsa est et regio, quain devorant alieni nullis fructibus refertan Spiritus, dilectionis, gaudii : quae aliis etiam irrumpentibus alienis cogitationi bus, consumitur : quamque subvertunt alieni re vera dæmones ; nec prius dimittunt, quam virtuti- bus undique sublatis, in consilii errorem compu- lerint. Sic omnes, qui siue fructu sunt, Dei custo- dia destituuntur : qui autem fructus edunt sem- piternis horreis dignos, divinum Spiritum, qui» hostes arceat, habent custodem. Sumamus vero et fructus autumnales pro vitæ suavitatibus; quarum illecebris animam capi non decet, quæ vera De! vitis est, quæque ad imaginem Creatoris sata, ab eodem, cum fructus edit, ad uberiorem proventum expurgatur. Volentibus enim in expiandis affectibus opitulatur, et agricolæ in morem vites putantis sarmentorumque silvam coercentis, honesti stu- dium perficit: cum renuentis animæ vallum, id cst, angelorum auxilia corruant, et prætereuntibus, diripereque studentibus pateat; aperque ferox omnia perdat et conculcet ”. Sunt vere peregrini et illæ etiam, quæ in nos penetrant, minus prævisæ vitiorum effectrices potestates. Apri autem in mo- dum, solo sine ratione impetu ruentis, cœnoque fœtido volutari gaudentis, affectus animam istius- modi præoccupant, quod divinis horreis fructus dignos ipsa nequaquam ediderit, sed fusas volup- tates, et fœdas : quorum studio cum populus olim teneretur, in deserto sepultus est. Lugenant enim. inquit, memores cucumerum, et peponum 18, cibi videlicet Ægyptii, quem nunquam comederit, qui verus est Israelita coelesti pane enutritus; quem qui fastidiebant, cœepas et allia deposcebant. Talis enim est, quæ voluptatibus vita indulget, pruriens et acris, ex imoque graveolentiam immittens, et lacrymas ex illius instituto viventibus provocans. Et hi rursum, tanquam obsessa civitas, derelinquun} – Euseb. lib. xaxix Ilist., cap, 8. 11º Psal. LXXIX, 14. VARIE LECTIONES. *
οἳ καὶ ὡς πολιορκουμένη πόλις ἐγκαταλείπονται, ἣν πολέμιοι περικάθηνται, τῶν ἔνδον ἐπιτηδευόντων τὴν ἄνεσιν, ὡς ἂν ἀφυλάκτοις ἐπίθωνται. Ἐκάλεσεν δὲ αὐτὴν ἐκ τοῦ προτέρου ταύτης ὀνόματος θυγατέρα . Ἀκολούθως δὲ τοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος τολμηθεῖσιν ἐπήνεγκεν· Καὶ εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα . Τοῦτο δ’ ἂν εἴη περὶ οὗ φησιν ὁ Θεὸς Ἀβραάμ· «Ὅτι σοὶ δώσω καὶ τῷ σπέρματί σου.» Ὡς γὰρ ἐφ’ ἑνὸς εἶπεν, ὅς ἐστι Χριστὸς, ὁ κωλύσας τὰ Σοδόμων καὶ Γομόῤῥας παθεῖν. Οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες, ὡς ἔφη, υἱοὶ ἄνομοι, καὶ λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν· ὧν οὐκ ἂν εἴη τὸ σπέρμα · οὓς ὀφείλοντας τὰ Σοδόμων παθεῖν, τῇ ἰδίᾳ παρουσίᾳ κεκωλυμένους. Καὶ μετὰ τὴν κατὰ Χριστοῦ δὲ τόλμαν, τὸ μὲν λεῖμμα τὸ κατ’ ἐκλογὴν χάριτος ἐσώθη. Οἱ δὲ λοιποὶ ἐπωρώθησαν, οἳ καὶ παρεδόθησαν τῇ καταστροφῇ· περὶ ὧν φησιν Ἀμὼς ἐκ Θεοῦ· «Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθὼς κατέστρεψεν Κύριος Σόδομα καὶ Γόμοῤῥα,» τὴν τελευταίαν σημαίνων καταστροφήν.
κεν δὲ καὶ ἐν τοῖς περὶ ἀλώσεω; ὁ Ἰώσηπος, ὡς πρὶν ἁλῶναι τὴν πόλιν, ηκούοντο τοῖς ἱερεῦσιν φω- καὶ λεγόντων ἀγγέλων, « Μεταβαίνομεν ὁ ἐντεῦθεν. Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, τὴν ὡς ἐν καρπῷ τιμιωτέραν οὐκ ἤνεγκε σταφυλὴν, οὐδὲ ὀπώραν τὴν πρόσκαιρον, και σωματικήν, κατὰ τὸν Μωσέως νόμου, λατρείαν. Ωραία μὲν γὰρ τῇ θέᾳ καὶ εὐθαλής, ἀλλὰ καὶ πρός- καιρος· πρὸς ἦν εἴρηται ἡ τοῦ ὀπωροφυλακίου κατάλειψις, ὅπερ αὐθές ἐστιν ὁ νεώς. Σικυήρατον δὲν τὸ τῶν σικυῶν εἴρηται φυλακτήριον. Οταν γὰρ τὸν ὄντως ἀφέντες Θεὸν, τὰς χεῖρας ἡμῶν ἐπάρωμεν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, παραδιδόμεθα τοῖς καταστρέ φουσιν. Νόει δὲ καὶ γῆν μὲν ἔρημον τὴν ψυχὴν ὡς δεχομένην τοῦ λόγου τὰ σπέρματα. Ερημον δὲ τὴν ἀρετῶν καὶ θεοσεβείας ἐστερημένην. 'Η δὲ τοι αύτη καὶ πόλις πυρίκαυτος, διὰ τὸ πολλὴν ἔχειν ἐν τοῖς ἔργοις ματαιότητα, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἅπερ ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως καταπίμπραται. Ἡ αὐτὴ καὶ χώρα κατεσθιομένη ὑπ' ἀλλοτρίων, οὔτε τῶν καρπῶν πεπληρωμένη τοῦ Πνεύματος, ἀγάπης, χαρᾶς, καὶ τῶν ἄλλων ἀλλοτρίων λογισμών ἐπιπεσόντων, καταναλίσκηται καταστρέφουσι τε αὐτὴν οἱ ὄντως ἀλλότριοι δαίμονες, οἱ δὴ περιαιροῦν τες τὰς ἀρετὰς, οὐκ ἀφίστανται πρὶν ἂν καὶ γνῶσιν ἐσφαλμένην ἐμβάλωσιν. Οὕτω πᾶς ἄκαρπος ἐπισκο τῆς ἀποστερεῖται Θεοῦ. Καρποφορῶν δὲ τῶν ἀποθης τῶν τῶν αἰωνίων ἀξίως, τῷ θείῳ φυλάττεται Πνεύ ματι ἀποσοβοῦντι τοὺς δυσμενείς. Τὴν δὲ ὀπώραν καὶ ἐπὶ τῆς βιωτικῆς ἡδυπαθείας δεξώμεθα, περὶ ἂς οὐ προσῆκεν ἐπτοῆσθαι ψυχήν, ἄμπελον ὑπὸ Θεοῦ φυτευθείσαν ἀληθινὴν, κατ' εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος αὐτήν, ἐς τὸ μὲν καρποφοροῦν καθαίρει πρὸς γένε- σιν πλειόνων καρπῶν. Συλλαμβάνεται γὰρ τοῖς ἐθέ- λουσιν πρὸς τὴν ἀπὸ τῶν παθῶν κάθαρσιν, καθάπερ γεωργὸς ἄμπελον κλαδεύει, τῆς περιττῆς ἀπείργων λεύχης, ο καὶ τὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδὴν τελειῶν· τῆς δὲ μὴ βουλομένης ψυχῆς πίπτουσιν οἱ φραγμοί, αἱ παρὰ τῶν ἀγγέλων βοήθειαι, καὶ τοῖς παροδεύουν σιν καὶ πορθεῖν βουλομένοις προτίθεται, υἱός τε ἄγριος ἀφανίζει τὸ πᾶν εἰσπηδῶν· καὶ ξένοι μὲν οἱ διοδεύοντες ἡμᾶς, αἱ τῶν παρὰ τὴν γνῶσιν ἁμαρτη μάτων ενεργητικαί δυνάμεις· εἰσὶν υἱὸς δὲ δίκην ἀλόγιστα ὁρμῶντος, καὶ ταῖς δυσωδίαις καλινδουμέν νου, τὰ πάθη προκαταλαμβάνει την τοιαύτην ψυχήν, ὅτι μὲ τὰ ἄξια τῆς θείας ἀποθήκης ἐκαρποφόρησεν, ἡδονὰς δὲ τὰς ῥευστὰς καὶ δυσώδεις, ὧν ἐπιθυμή σας ὁ ἐπιθυμητὴς πάλαι λαὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐτάφη. Εκλαιον γάρ, φησί, μνησθέντες τῶν σικυῶν, καὶ τῶν πεπίνων, τῶν Αἰγυπτιακῶν βρωμάτων, ἃ οὐκ ἂν φάγοι Ισραηλίτης ὁ τῷ ἄρτῳ τῷ οὐρανίῳ τρεφό μενος. Ον ἐξουδενώσαντες ἐκεῖνοι τῶν κρομμύων ἐπεθύμουν καὶ τῶν σχορώδων . Τοιοῦτος γὰρ ὁ καθ᾽ ἡδονὴν βίος, ἐμεθιστικὸς καὶ δριμὺς ὑπάρχων, καὶ τῷ βάθει δυσωδίαν ἐναφίει ', καὶ δάκρυα τοῖς ζῶσι κατ' αὐτὸν ἐμποιῶν· εἰ καὶ ὡς πολιορκουμένη πόλις γρ. μεταβαίνωμεν. · ἀφ. τὸ ἔρημον. γρ. καταναλίσκεται. γρ. βλάστης. γρ. υ. γρ. θός γρ. σκορόδιων γρ. ἐναριείς. COMMENTARII IN ISAIAM. A mis historia, Josephus '', antequam urbs caperetur, c, B C d, f D Joseph. lib. Lxxt, De bell. Jud. cap. 12; "Nun. 11, 5. auditas esse sacerdotibus angelorum voces, quæ ob ea discedendum monerent. Tantum vero abest, ait, ut, qui reliquorum fructuum præstantissimus est, uvam ediderit, ut ne fugaces quidem autumņi fructus, id est, corporeum legis Mosaicæ cultum, specie quidem pulchrum et virentem, sed tempo- rarium tamen, præstiterit; ad quem et ista refer- tur tentorii desertio; quo templum etiam significari potest. Dicitur vero cucumerarium, locus, uti cucumeres asservantur ; cum enim, Deo vero reli- eto, manus ɲostras ad alienum erigimus, tradimur vastatoribus. Terram porro animam intellige, tan- quam quæ verbi semina exceperit. Desertam vero, quæ virtutibus et cultu divino privetur. Talis est Igne succensa civitas, quæ operum multam habet vanitatem, ligna, fenum, arundinem ; que ipso ju- dicii die igne consumentur. Ipsa est et regio, quain devorant alieni nullis fructibus refertan Spiritus, dilectionis, gaudii : quae aliis etiam irrumpentibus alienis cogitationi bus, consumitur : quamque subvertunt alieni re vera dæmones ; nec prius dimittunt, quam virtuti- bus undique sublatis, in consilii errorem compu- lerint. Sic omnes, qui siue fructu sunt, Dei custo- dia destituuntur : qui autem fructus edunt sem- piternis horreis dignos, divinum Spiritum, qui» hostes arceat, habent custodem. Sumamus vero et fructus autumnales pro vitæ suavitatibus; quarum illecebris animam capi non decet, quæ vera De! vitis est, quæque ad imaginem Creatoris sata, ab eodem, cum fructus edit, ad uberiorem proventum expurgatur. Volentibus enim in expiandis affectibus opitulatur, et agricolæ in morem vites putantis sarmentorumque silvam coercentis, honesti stu- dium perficit: cum renuentis animæ vallum, id cst, angelorum auxilia corruant, et prætereuntibus, diripereque studentibus pateat; aperque ferox omnia perdat et conculcet ”. Sunt vere peregrini et illæ etiam, quæ in nos penetrant, minus prævisæ vitiorum effectrices potestates. Apri autem in mo- dum, solo sine ratione impetu ruentis, cœnoque fœtido volutari gaudentis, affectus animam istius- modi præoccupant, quod divinis horreis fructus dignos ipsa nequaquam ediderit, sed fusas volup- tates, et fœdas : quorum studio cum populus olim teneretur, in deserto sepultus est. Lugenant enim. inquit, memores cucumerum, et peponum 18, cibi videlicet Ægyptii, quem nunquam comederit, qui verus est Israelita coelesti pane enutritus; quem qui fastidiebant, cœepas et allia deposcebant. Talis enim est, quæ voluptatibus vita indulget, pruriens et acris, ex imoque graveolentiam immittens, et lacrymas ex illius instituto viventibus provocans. Et hi rursum, tanquam obsessa civitas, derelinquun} – Euseb. lib. xaxix Ilist., cap, 8. 11º Psal. LXXIX, 14. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1838Σπέρμα δὲ καὶ τὸν ἀποστολικὸν νοητέον χορὸν, οὐχ ὡς τῶν ἀσεβῶν σπέρμα , τῶν δὲ προφητῶν μᾶλλον ὑπάρχοντας, οἳ τὸ πᾶν ἔθνος ἀπεγνωκότες, παραμυθίας ἐτύγχανον, περὶ τοῦ ἐξ αὐτῶν ἀναφανησομένου σπέρματος φωτιζόμενοι, ὅπερ ὡς ζύμη γενόμενον ἐν τοῖς ἔθνεσι, πάντας πρὸς τὴν οἰκείαν εἵλκυσεν ὁμοιότητα, ὡς κἀκείνους Ἰσραὴλ χρηματίζειν καὶ λαὸν Κυρίου, καὶ κρυπτὸν Ἰουδαῖον, καὶ τῶν πνευματικῶν ἐπαγγελιῶν κληρονόμον. Εἰ δὲ μὴ πρόξενοι πάσης θεοσεβείας ἐγένοντο, καὶ δι’ αὐτῶν ἐκκλησίαι πανταχοῦ καθίδρυντο (τοῦ νεὼ τοῦ παρ’ Ἰουδαίοις λελυμένου), τίσι τούτους ἐχρῆν παραβαλέσθαι, ἢ τῇ Σοδόμων καὶ Γομόῤῥας καταστροφῇ, ὧν οὐδὲν ὑπολέλειπται; Σόδομα δὲ ἔκκλισις, Γομόῤῥα δὲ στάσις ἑρμηνεύεται. Πάντες οὖν εἴχομεν, φησὶν, ἐκκλῖναι Θεοῦ, καὶ τὴν πνευματικὴν εἰρήνην ἀφέντες πολέμου πληρωθῆναι καὶ στάσεως, ἃ δὴ κακία καὶ τὰ πάθη ποιεῖ. Νῦν δὲ ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν εἰρήνη διὰ σαρκὸς πᾶσιν ἐπέλαμψεν· καὶ ταύτην εὐηγγελίσαντο πᾶσιν οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ, ὡς τὴν Ἐκκλησίαν τῆς εὐεργεσίας προσάγουσαν χαριστήρια, τὸ, Εἰ μὴ Κύριος κατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα , μετὰ πάσης εὐφημίας ὑμνεῖν.
κεν δὲ καὶ ἐν τοῖς περὶ ἀλώσεω; ὁ Ἰώσηπος, ὡς πρὶν ἁλῶναι τὴν πόλιν, ηκούοντο τοῖς ἱερεῦσιν φω- καὶ λεγόντων ἀγγέλων, « Μεταβαίνομεν ὁ ἐντεῦθεν. Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, τὴν ὡς ἐν καρπῷ τιμιωτέραν οὐκ ἤνεγκε σταφυλὴν, οὐδὲ ὀπώραν τὴν πρόσκαιρον, και σωματικήν, κατὰ τὸν Μωσέως νόμου, λατρείαν. Ωραία μὲν γὰρ τῇ θέᾳ καὶ εὐθαλής, ἀλλὰ καὶ πρός- καιρος· πρὸς ἦν εἴρηται ἡ τοῦ ὀπωροφυλακίου κατάλειψις, ὅπερ αὐθές ἐστιν ὁ νεώς. Σικυήρατον δὲν τὸ τῶν σικυῶν εἴρηται φυλακτήριον. Οταν γὰρ τὸν ὄντως ἀφέντες Θεὸν, τὰς χεῖρας ἡμῶν ἐπάρωμεν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, παραδιδόμεθα τοῖς καταστρέ φουσιν. Νόει δὲ καὶ γῆν μὲν ἔρημον τὴν ψυχὴν ὡς δεχομένην τοῦ λόγου τὰ σπέρματα. Ερημον δὲ τὴν ἀρετῶν καὶ θεοσεβείας ἐστερημένην. 'Η δὲ τοι αύτη καὶ πόλις πυρίκαυτος, διὰ τὸ πολλὴν ἔχειν ἐν τοῖς ἔργοις ματαιότητα, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἅπερ ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως καταπίμπραται. Ἡ αὐτὴ καὶ χώρα κατεσθιομένη ὑπ' ἀλλοτρίων, οὔτε τῶν καρπῶν πεπληρωμένη τοῦ Πνεύματος, ἀγάπης, χαρᾶς, καὶ τῶν ἄλλων ἀλλοτρίων λογισμών ἐπιπεσόντων, καταναλίσκηται καταστρέφουσι τε αὐτὴν οἱ ὄντως ἀλλότριοι δαίμονες, οἱ δὴ περιαιροῦν τες τὰς ἀρετὰς, οὐκ ἀφίστανται πρὶν ἂν καὶ γνῶσιν ἐσφαλμένην ἐμβάλωσιν. Οὕτω πᾶς ἄκαρπος ἐπισκο τῆς ἀποστερεῖται Θεοῦ. Καρποφορῶν δὲ τῶν ἀποθης τῶν τῶν αἰωνίων ἀξίως, τῷ θείῳ φυλάττεται Πνεύ ματι ἀποσοβοῦντι τοὺς δυσμενείς. Τὴν δὲ ὀπώραν καὶ ἐπὶ τῆς βιωτικῆς ἡδυπαθείας δεξώμεθα, περὶ ἂς οὐ προσῆκεν ἐπτοῆσθαι ψυχήν, ἄμπελον ὑπὸ Θεοῦ φυτευθείσαν ἀληθινὴν, κατ' εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος αὐτήν, ἐς τὸ μὲν καρποφοροῦν καθαίρει πρὸς γένε- σιν πλειόνων καρπῶν. Συλλαμβάνεται γὰρ τοῖς ἐθέ- λουσιν πρὸς τὴν ἀπὸ τῶν παθῶν κάθαρσιν, καθάπερ γεωργὸς ἄμπελον κλαδεύει, τῆς περιττῆς ἀπείργων λεύχης, ο καὶ τὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδὴν τελειῶν· τῆς δὲ μὴ βουλομένης ψυχῆς πίπτουσιν οἱ φραγμοί, αἱ παρὰ τῶν ἀγγέλων βοήθειαι, καὶ τοῖς παροδεύουν σιν καὶ πορθεῖν βουλομένοις προτίθεται, υἱός τε ἄγριος ἀφανίζει τὸ πᾶν εἰσπηδῶν· καὶ ξένοι μὲν οἱ διοδεύοντες ἡμᾶς, αἱ τῶν παρὰ τὴν γνῶσιν ἁμαρτη μάτων ενεργητικαί δυνάμεις· εἰσὶν υἱὸς δὲ δίκην ἀλόγιστα ὁρμῶντος, καὶ ταῖς δυσωδίαις καλινδουμέν νου, τὰ πάθη προκαταλαμβάνει την τοιαύτην ψυχήν, ὅτι μὲ τὰ ἄξια τῆς θείας ἀποθήκης ἐκαρποφόρησεν, ἡδονὰς δὲ τὰς ῥευστὰς καὶ δυσώδεις, ὧν ἐπιθυμή σας ὁ ἐπιθυμητὴς πάλαι λαὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐτάφη. Εκλαιον γάρ, φησί, μνησθέντες τῶν σικυῶν, καὶ τῶν πεπίνων, τῶν Αἰγυπτιακῶν βρωμάτων, ἃ οὐκ ἂν φάγοι Ισραηλίτης ὁ τῷ ἄρτῳ τῷ οὐρανίῳ τρεφό μενος. Ον ἐξουδενώσαντες ἐκεῖνοι τῶν κρομμύων ἐπεθύμουν καὶ τῶν σχορώδων . Τοιοῦτος γὰρ ὁ καθ᾽ ἡδονὴν βίος, ἐμεθιστικὸς καὶ δριμὺς ὑπάρχων, καὶ τῷ βάθει δυσωδίαν ἐναφίει ', καὶ δάκρυα τοῖς ζῶσι κατ' αὐτὸν ἐμποιῶν· εἰ καὶ ὡς πολιορκουμένη πόλις γρ. μεταβαίνωμεν. · ἀφ. τὸ ἔρημον. γρ. καταναλίσκεται. γρ. βλάστης. γρ. υ. γρ. θός γρ. σκορόδιων γρ. ἐναριείς. COMMENTARII IN ISAIAM. A mis historia, Josephus '', antequam urbs caperetur, c, B C d, f D Joseph. lib. Lxxt, De bell. Jud. cap. 12; "Nun. 11, 5. auditas esse sacerdotibus angelorum voces, quæ ob ea discedendum monerent. Tantum vero abest, ait, ut, qui reliquorum fructuum præstantissimus est, uvam ediderit, ut ne fugaces quidem autumņi fructus, id est, corporeum legis Mosaicæ cultum, specie quidem pulchrum et virentem, sed tempo- rarium tamen, præstiterit; ad quem et ista refer- tur tentorii desertio; quo templum etiam significari potest. Dicitur vero cucumerarium, locus, uti cucumeres asservantur ; cum enim, Deo vero reli- eto, manus ɲostras ad alienum erigimus, tradimur vastatoribus. Terram porro animam intellige, tan- quam quæ verbi semina exceperit. Desertam vero, quæ virtutibus et cultu divino privetur. Talis est Igne succensa civitas, quæ operum multam habet vanitatem, ligna, fenum, arundinem ; que ipso ju- dicii die igne consumentur. Ipsa est et regio, quain devorant alieni nullis fructibus refertan Spiritus, dilectionis, gaudii : quae aliis etiam irrumpentibus alienis cogitationi bus, consumitur : quamque subvertunt alieni re vera dæmones ; nec prius dimittunt, quam virtuti- bus undique sublatis, in consilii errorem compu- lerint. Sic omnes, qui siue fructu sunt, Dei custo- dia destituuntur : qui autem fructus edunt sem- piternis horreis dignos, divinum Spiritum, qui» hostes arceat, habent custodem. Sumamus vero et fructus autumnales pro vitæ suavitatibus; quarum illecebris animam capi non decet, quæ vera De! vitis est, quæque ad imaginem Creatoris sata, ab eodem, cum fructus edit, ad uberiorem proventum expurgatur. Volentibus enim in expiandis affectibus opitulatur, et agricolæ in morem vites putantis sarmentorumque silvam coercentis, honesti stu- dium perficit: cum renuentis animæ vallum, id cst, angelorum auxilia corruant, et prætereuntibus, diripereque studentibus pateat; aperque ferox omnia perdat et conculcet ”. Sunt vere peregrini et illæ etiam, quæ in nos penetrant, minus prævisæ vitiorum effectrices potestates. Apri autem in mo- dum, solo sine ratione impetu ruentis, cœnoque fœtido volutari gaudentis, affectus animam istius- modi præoccupant, quod divinis horreis fructus dignos ipsa nequaquam ediderit, sed fusas volup- tates, et fœdas : quorum studio cum populus olim teneretur, in deserto sepultus est. Lugenant enim. inquit, memores cucumerum, et peponum 18, cibi videlicet Ægyptii, quem nunquam comederit, qui verus est Israelita coelesti pane enutritus; quem qui fastidiebant, cœepas et allia deposcebant. Talis enim est, quæ voluptatibus vita indulget, pruriens et acris, ex imoque graveolentiam immittens, et lacrymas ex illius instituto viventibus provocans. Et hi rursum, tanquam obsessa civitas, derelinquun} – Euseb. lib. xaxix Ilist., cap, 8. 11º Psal. LXXIX, 14. VARIE LECTIONES. *
Πλὴν ἔσται καὶ τῶν Ἰσραηλιτῶν ἐν ὑστέροις ἀνάκλησις, εἰ καὶ ἐν ἀρχῇ λεῖμμα μόνον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο προφητικὸς ἐδήλωσεν λόγος, «Διότι, λέγων, ἡμέρας πολλὰς καθήσονται οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ οὐκ ὄντος βασιλέως, οὐδὲ ὄντος ἄρχοντος, οὐκ οὔσης θυσίας, οὐδὲ ὄντος θυσιαστηρίου, οὔτε ἱερατείας, οὔτε δήλων. Καὶ μετὰ ταῦτα ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ, καὶ ἐπιζητήσουσι Κύριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαυὶ̈δ τὸν βασιλέα αὐτῶν.» Καὶ ἀλλαχοῦ· «Οὐ μὴ ποιήσω κατὰ τὴν ὀργὴν τοῦ θυμοῦ μου, οὐ μὴ καταλίπω τοῦ ἐξαληφθῆναι τὸν Ἐφραί̈μ.» Τοῦτο καὶ καθ’ ἕτερον ἡμῖν ἐδηλοῦτο τρόπον. Ἠπείθησε μὲν γὰρ ὁ πάλαι λαὸς, περὶ οὗ φησιν, ὡς «Ὤμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσελεύσονται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου,» Χαλὲβ δὲ καὶ Ἰησοῦς συνεισέβησαν τῷ νέῳ λαῷ, τύπος ὄντες τοῦ ἐγκαταλείμματος Ἰσραὴλ, σεσωσμένου μὲν δι’ ὑπακοῆς καὶ πίστεως τῆς ἐν Χριστῷ, διαβιβασθέντος δὲ μεθ’ ἡμῶν τὸν ἅγιον Ἰορδάνην, καὶ κληρονομεῖν μέλλοντος τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. ι. Ἀκούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων· προσέχετε νόμον Θεοῦ, ὁ λαὸς Γομόῤῥας. Ἄνω μὲν οὐρανὸν καὶ γῆν ἐμαρτύρατο.
κεν δὲ καὶ ἐν τοῖς περὶ ἀλώσεω; ὁ Ἰώσηπος, ὡς πρὶν ἁλῶναι τὴν πόλιν, ηκούοντο τοῖς ἱερεῦσιν φω- καὶ λεγόντων ἀγγέλων, « Μεταβαίνομεν ὁ ἐντεῦθεν. Οὐ μόνον δὲ, φησὶν, τὴν ὡς ἐν καρπῷ τιμιωτέραν οὐκ ἤνεγκε σταφυλὴν, οὐδὲ ὀπώραν τὴν πρόσκαιρον, και σωματικήν, κατὰ τὸν Μωσέως νόμου, λατρείαν. Ωραία μὲν γὰρ τῇ θέᾳ καὶ εὐθαλής, ἀλλὰ καὶ πρός- καιρος· πρὸς ἦν εἴρηται ἡ τοῦ ὀπωροφυλακίου κατάλειψις, ὅπερ αὐθές ἐστιν ὁ νεώς. Σικυήρατον δὲν τὸ τῶν σικυῶν εἴρηται φυλακτήριον. Οταν γὰρ τὸν ὄντως ἀφέντες Θεὸν, τὰς χεῖρας ἡμῶν ἐπάρωμεν πρὸς Θεὸν ἀλλότριον, παραδιδόμεθα τοῖς καταστρέ φουσιν. Νόει δὲ καὶ γῆν μὲν ἔρημον τὴν ψυχὴν ὡς δεχομένην τοῦ λόγου τὰ σπέρματα. Ερημον δὲ τὴν ἀρετῶν καὶ θεοσεβείας ἐστερημένην. 'Η δὲ τοι αύτη καὶ πόλις πυρίκαυτος, διὰ τὸ πολλὴν ἔχειν ἐν τοῖς ἔργοις ματαιότητα, ξύλα, χόρτον, καλάμην· ἅπερ ἐν ἡμέρᾳ τῆς κρίσεως καταπίμπραται. Ἡ αὐτὴ καὶ χώρα κατεσθιομένη ὑπ' ἀλλοτρίων, οὔτε τῶν καρπῶν πεπληρωμένη τοῦ Πνεύματος, ἀγάπης, χαρᾶς, καὶ τῶν ἄλλων ἀλλοτρίων λογισμών ἐπιπεσόντων, καταναλίσκηται καταστρέφουσι τε αὐτὴν οἱ ὄντως ἀλλότριοι δαίμονες, οἱ δὴ περιαιροῦν τες τὰς ἀρετὰς, οὐκ ἀφίστανται πρὶν ἂν καὶ γνῶσιν ἐσφαλμένην ἐμβάλωσιν. Οὕτω πᾶς ἄκαρπος ἐπισκο τῆς ἀποστερεῖται Θεοῦ. Καρποφορῶν δὲ τῶν ἀποθης τῶν τῶν αἰωνίων ἀξίως, τῷ θείῳ φυλάττεται Πνεύ ματι ἀποσοβοῦντι τοὺς δυσμενείς. Τὴν δὲ ὀπώραν καὶ ἐπὶ τῆς βιωτικῆς ἡδυπαθείας δεξώμεθα, περὶ ἂς οὐ προσῆκεν ἐπτοῆσθαι ψυχήν, ἄμπελον ὑπὸ Θεοῦ φυτευθείσαν ἀληθινὴν, κατ' εἰκόνα τοῦ Κτίσαντος αὐτήν, ἐς τὸ μὲν καρποφοροῦν καθαίρει πρὸς γένε- σιν πλειόνων καρπῶν. Συλλαμβάνεται γὰρ τοῖς ἐθέ- λουσιν πρὸς τὴν ἀπὸ τῶν παθῶν κάθαρσιν, καθάπερ γεωργὸς ἄμπελον κλαδεύει, τῆς περιττῆς ἀπείργων λεύχης, ο καὶ τὴν πρὸς τὸ ἀγαθὸν σπουδὴν τελειῶν· τῆς δὲ μὴ βουλομένης ψυχῆς πίπτουσιν οἱ φραγμοί, αἱ παρὰ τῶν ἀγγέλων βοήθειαι, καὶ τοῖς παροδεύουν σιν καὶ πορθεῖν βουλομένοις προτίθεται, υἱός τε ἄγριος ἀφανίζει τὸ πᾶν εἰσπηδῶν· καὶ ξένοι μὲν οἱ διοδεύοντες ἡμᾶς, αἱ τῶν παρὰ τὴν γνῶσιν ἁμαρτη μάτων ενεργητικαί δυνάμεις· εἰσὶν υἱὸς δὲ δίκην ἀλόγιστα ὁρμῶντος, καὶ ταῖς δυσωδίαις καλινδουμέν νου, τὰ πάθη προκαταλαμβάνει την τοιαύτην ψυχήν, ὅτι μὲ τὰ ἄξια τῆς θείας ἀποθήκης ἐκαρποφόρησεν, ἡδονὰς δὲ τὰς ῥευστὰς καὶ δυσώδεις, ὧν ἐπιθυμή σας ὁ ἐπιθυμητὴς πάλαι λαὸς ἐν τῇ ἐρήμῳ ἐτάφη. Εκλαιον γάρ, φησί, μνησθέντες τῶν σικυῶν, καὶ τῶν πεπίνων, τῶν Αἰγυπτιακῶν βρωμάτων, ἃ οὐκ ἂν φάγοι Ισραηλίτης ὁ τῷ ἄρτῳ τῷ οὐρανίῳ τρεφό μενος. Ον ἐξουδενώσαντες ἐκεῖνοι τῶν κρομμύων ἐπεθύμουν καὶ τῶν σχορώδων . Τοιοῦτος γὰρ ὁ καθ᾽ ἡδονὴν βίος, ἐμεθιστικὸς καὶ δριμὺς ὑπάρχων, καὶ τῷ βάθει δυσωδίαν ἐναφίει ', καὶ δάκρυα τοῖς ζῶσι κατ' αὐτὸν ἐμποιῶν· εἰ καὶ ὡς πολιορκουμένη πόλις γρ. μεταβαίνωμεν. · ἀφ. τὸ ἔρημον. γρ. καταναλίσκεται. γρ. βλάστης. γρ. υ. γρ. θός γρ. σκορόδιων γρ. ἐναριείς. COMMENTARII IN ISAIAM. A mis historia, Josephus '', antequam urbs caperetur, c, B C d, f D Joseph. lib. Lxxt, De bell. Jud. cap. 12; "Nun. 11, 5. auditas esse sacerdotibus angelorum voces, quæ ob ea discedendum monerent. Tantum vero abest, ait, ut, qui reliquorum fructuum præstantissimus est, uvam ediderit, ut ne fugaces quidem autumņi fructus, id est, corporeum legis Mosaicæ cultum, specie quidem pulchrum et virentem, sed tempo- rarium tamen, præstiterit; ad quem et ista refer- tur tentorii desertio; quo templum etiam significari potest. Dicitur vero cucumerarium, locus, uti cucumeres asservantur ; cum enim, Deo vero reli- eto, manus ɲostras ad alienum erigimus, tradimur vastatoribus. Terram porro animam intellige, tan- quam quæ verbi semina exceperit. Desertam vero, quæ virtutibus et cultu divino privetur. Talis est Igne succensa civitas, quæ operum multam habet vanitatem, ligna, fenum, arundinem ; que ipso ju- dicii die igne consumentur. Ipsa est et regio, quain devorant alieni nullis fructibus refertan Spiritus, dilectionis, gaudii : quae aliis etiam irrumpentibus alienis cogitationi bus, consumitur : quamque subvertunt alieni re vera dæmones ; nec prius dimittunt, quam virtuti- bus undique sublatis, in consilii errorem compu- lerint. Sic omnes, qui siue fructu sunt, Dei custo- dia destituuntur : qui autem fructus edunt sem- piternis horreis dignos, divinum Spiritum, qui» hostes arceat, habent custodem. Sumamus vero et fructus autumnales pro vitæ suavitatibus; quarum illecebris animam capi non decet, quæ vera De! vitis est, quæque ad imaginem Creatoris sata, ab eodem, cum fructus edit, ad uberiorem proventum expurgatur. Volentibus enim in expiandis affectibus opitulatur, et agricolæ in morem vites putantis sarmentorumque silvam coercentis, honesti stu- dium perficit: cum renuentis animæ vallum, id cst, angelorum auxilia corruant, et prætereuntibus, diripereque studentibus pateat; aperque ferox omnia perdat et conculcet ”. Sunt vere peregrini et illæ etiam, quæ in nos penetrant, minus prævisæ vitiorum effectrices potestates. Apri autem in mo- dum, solo sine ratione impetu ruentis, cœnoque fœtido volutari gaudentis, affectus animam istius- modi præoccupant, quod divinis horreis fructus dignos ipsa nequaquam ediderit, sed fusas volup- tates, et fœdas : quorum studio cum populus olim teneretur, in deserto sepultus est. Lugenant enim. inquit, memores cucumerum, et peponum 18, cibi videlicet Ægyptii, quem nunquam comederit, qui verus est Israelita coelesti pane enutritus; quem qui fastidiebant, cœepas et allia deposcebant. Talis enim est, quæ voluptatibus vita indulget, pruriens et acris, ex imoque graveolentiam immittens, et lacrymas ex illius instituto viventibus provocans. Et hi rursum, tanquam obsessa civitas, derelinquun} – Euseb. lib. xaxix Ilist., cap, 8. 11º Psal. LXXIX, 14. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1840Νῦν δὲ τοῖς Ἰουδαίοις αὐτοῖς διαλέγεται, μερίσας αὐτοὺς εἰς ἄρχοντας , καὶ λαόν. Σοδόμων δὲ αὐτοὺς καὶ Γομόῤῥας καλεῖ, ὡς μέλλοντας αὐτοὺς παθεῖν παραπλήσια, ἢ καὶ διὰ τρόπων ὁμοιότητα. Καὶ προϊὼν γὰρ ἐρεῖ. Τὴν δὲ ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀπήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν σὺν τῇ ἀδικίᾳ αὐτῶν, ἐπεὶ ἐβουλεύσαντο βουλὴν πονηρὰν, καθ’ ἑαυτῶν εἰπόντες· «Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν.» Ἡ τοίνυν κατὰ τοῦ ἑνὸς λεγομένη δικαίου, Χριστοῦ δηλονότι, παρανομία, τοιαύτης αὐτοὺς προσηγορίας ἐνόχους ἀπέδειξε. Κολάζει δὲ αὐτῶν καὶ τὸ ὡς ἐπ’ εὐγενείᾳ τῇ ἐξ Ἀβραὰμ ὑπερήφανον, δηλῶν, κατὰ τὸν θεῖον Ἀπόστολον· «Ὡς οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖός ἐστι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· «Οὐ γὰρ οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, οὗτοι Ἰσραήλ· οὐδ’ ὅτι εἰσὶ σπέρμα Ἀβραὰμ, πάντως τέκνα.» Οὐκοῦν ἐκ τῶν ἐναντίων καὶ τοὺς ἐξ ἀλλοφύλων δυνατὸν χρηματίσαι ἄρχοντας Ἰσραὴλ, καὶ λαὸν Θεοῦ πράξεις ἀξίας παρεχομένους καὶ δόγματα.
Α' ἐγκαταλείπονται, εν πολέμιοι περικάθηνται, τῶν Εt ο υί-, Β Αt ἔνδον ἐπιτηδευόντων τὴν ἄνεσιν, ὡς ἂν ἀφυλάκτοις ἐπίθωνται. Ἐκάλεσεν δὲ αὐτὴν ἐκ τοῦ προτέρου ταύ της ονόματος θυγατέρα. Ακολούθως δὲ τοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος τολμηθεῖσιν ἐπήνεγκεν. Καὶ εἰ μὴ Κύ ριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα. Τοῦτο δ' ἂν εἴη περὶ οὗ φησιν ὁ Θεός Αβραάμ. Ότι σαν .. δώσω καὶ τῷ σπέρματί σου. » Ὡς γὰρ ἐφ' ἑνὸς εἶπεν, ὅς ἐστι Χριστὸς, ὁ κωλύσας τὰ Σοδόμων καὶ Γομόρ ῥας παθεῖν. Οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες, ὡς ἔφη, υἱοὶ ἄνο- μοι, καὶ λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν· ὧν οὐκ ἂν εἴη τὸ σπέρμα· οὓς ὀφείλοντας τα Σοδόμων παθεῖν, τῇ ἰδίᾳ παρουσίᾳ κεκωλυμένους ". Καὶ μετὰ τὴν κατὰ Χρι στοῦ δὲ τόλμαν, τὸ μὲν λεῖμμα τὸ κατ' ἐκλογὴν χά ριτος ἐσώθη. Οἱ δὲ λοιποὶ ἐπωρώθησαν, οἳ καὶ παρ- εδόθησαν τῇ καταστροφῇ· περὶ ὧν φησιν Αμώς ἐκ Θεοῦ· ι. Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθώς κατέστρεψεν Κύριος Σόδομα και Γόμορρα, ο τὴν τελευταίαν της μαίνων καταστροφήν. Σπέρμα δὲ καὶ τὸν ἀποστολικὸν νοητέον χορόν, οὐχ ὡς τῶν ἀσεβῶν σπέρμα, τῶν δὲ προφητῶν μᾶλλον ὑπάρχοντας, οἳ τὸ πᾶν ἔθνος ἀπο εγνωκότες, παραμυθίας ἐτύγχανον, περὶ ἡ τοῦ ἐξ αὐ- τῶν ἀναφανησομένου σπέρματος φωτιζόμενοι, ὅπερ ὡς ζύμη γενόμενον ἐν τοῖς ἔθνεσι, πάντας πρὸς τὴν οἰκείαν είλκυσεν ὁμοιότητα, ὡς κακείνους Ισραὴλ χρηματίζειν καὶ λαὸν Κυρίου, καὶ κρυπτὸν Ἰουδαῖον, καὶ τῶν πνευματικῶν ἐπαγγελιών κληρονόμον. Ε δὲ μὴ πρόξενοι πάσης θεοσεβείας ἐγένοντο, καὶ δι' αὐτῶν ἐκκλησίαι πανταχοῦ καθίδρυντο (τοῦ νεὼ τοῦ παρ' Ἰουδαίοις λελυμένου), τίσι τούτους ἐχρῆν παρα βαλέσθαι, ἢ τῇ Σοδόμων καὶ Γομόρρας καταστροφή, ὧν οὐδὲν ὑπολέλειπται; Σόδομα δὲ ἔκκλισις, Γου μέτρα δὲ στάσις ἑρμηνεύεται. Πάντες οὖν εἴχομεν, φησὶν, ἐκκλῖναι Θεοῦ, καὶ τὴν πνευματικὴν εἰρήνην ἀφέντες πολέμου πληρωθῆναι καὶ στάσεως, ἃ δὴ κακία καὶ τὰ πάθη ποιεῖ. Νῦν δὲ ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν εἰρήνη διὰ σαρκὸς πᾶσιν ἐπέλαμψεν· καὶ ταύ- την εὐηγγελίσαντο πᾶσιν οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταί, ὡς τὴν Ἐκκλησίαν τῆς εὐεργεσίας προσάγουσαν χα ριστήρια, τὸ, Εἰ μὴ Κύριος κατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, μετά πάσης εὐφημίας ὑμνεῖν. Πλὴν ἔσται καὶ τῶν Ισραηλιτῶν ἐν ὑστέροις ἀνάκλησις, εἰ καὶ ἐν ἀρχῇ λείμμα μόνον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο προφητικὸς ἐδήλω σεν λόγος, ο Διότι, λέγων, ἡμέρας πολλὰς καθήσου - ται οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ οὐκ ὄντος βασιλέως, οὐδὲ ὄντος γ. ἄρχοντος, οὐκ οὔσης θυσίας, οὐδὲ ὄντος θυσιαστη ρίου, οὔτε ἱερατείας, οὔτε δήλων. Καὶ μετὰ ταῦτα ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραήλ, καὶ ἐπιζητήσουσι Κύ ριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαυΐδ τὸν βασιλέα αὐτῶν. » Καὶ ἀλλαχοῦ· . Οὐ μὴ ποιήσω κατὰ τὴν ὀργὴν τοῦ θυμοῦ μου, οὐ μὴ καταλίπω· τοῦ ἐξαληφθῆναι ἡ τὸν Ἐφραίμ. » Τοῦτο καὶ καθ᾿ ἕτερον ἡμῖν ἐδηλοῦτο τρόπον. πείθησε μὲν γὰρ ὁ πάλαι λαὸς, περὶ οὗ φησιν, ὡς : Ωμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσελεύσον- ται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου, ο Χαλὲς δὲ καὶ Ἰησοῦς το κεκώλυκε μόνος. παρά. * γρ. ἐξαλειφθῆναι. - - . PROCOPII GAZEI tur fere ideo cingunt hostes, ut renuisse et ge- cure agentes'ex improviso adoriantur. Vocavit autem eam de priori hujus nomine, filiam. Con- sentanea deinde his, quæ adversus Salvatorem tentata sunt, dixit, cum, nisi Dominus exerci- tuum reliquisset nobis semen, intulit. Fortassis vero illul est, quod se Abrahamo, et semiui ejus, datu- rum pollicitus est 78. Tanquam enim de uno dixit, Christo videlicet; qui, ne Sodomis et Gomorrhæ similia paterentur, prohibuit. Nam reliqui omnes, ut ipse dixit, filii sunt scelerati, populus iniquita- tibus plenus; a quibus semen esse non potest; cum eos a Sodomorum et Gomorrhæ pœnis adventu suo solus liberavit. Adhaec, post illatam Christo inju- riam, reliquiæ quidem, secundum electionem kratise salvae factae sunt; cateri vero ex- cæcati, et subversioni traditi: de quibus Dei nu- nine allatus Amos, in hæc verba ait: s Subverti vos; sicut Deus Sodomam et Gomorrham 75. timam nimirum eversionem significans. Semen au- tem etiam apostolorum chorus intelligendus est; non quidem tanquam impiorum, sed prophetarum ' potius qui universæ gentis salute deplorata, a Deo consolationem adepti, ab eo semine, quod de se in lucem proditurum erat, illuminati sunt ; quod tanquam fermentum in gentibus exsistens, omnes in vitæ suæ similitudinem ita compulit, ut illi Israel, et populus Domini, et in abscondito Ju- dei, spiritualiumque promissionum hæredes facti sint. Quod si non se pietatis omnis conciliatores præbuissent, nec per eos essent ubique excitatæ C Ecclesiæ (quoniameverti Judæorum templum conti- git) : quibusnam eos potius quam Sodomorum et Gomorrhæ interitui, de quibus nihil omnino su- perest, comparari decuit? Significat autem Sodomæ nomen, declinationem: Gomorrha vero, seditionem. Omnes igitur, inquit, a Deo declinaturi eramus, sanctaque pace rejecta, bello et seditione (qualia solent scelerati mores parere), abundaturi. nunc -omnium longe mentes exsuperañs pax per carnem cunctis illuxit: eamque ita omnibus prædicarunt Christi discipuli; ut ipsa jam accepti beneficii gra- tias agens Ecclesia: Nisi Dominus nobis reli- quisset semen, omni cum fausto et laeto applausu concinat. Est tamen Israelitici populi, quantumvis initio reliquiarum nomine tautumn census sit, po- D -stea tandem futura revocatio. kstud enim prophetæ non dissimulavit oratio dicentis : « Quia multos dies sedebunt filii Israel sine rege, et sime principe, et sine sacrificio, et sine altari, et sine ephod, et sine theraphim; et posthæc revertentur Alji Israel, et quærent Dominum Deum suum, et David regem rem iræ meæ : non relinquam ut disperdam Ephraim 70*. » Istudet alio significabatur modo. Befragatus enim est vetus ille populus, de quo Suum Gen. xm,15. 1' Anios IV, 11. 76- Osee xt, 9. 1* Osee it, 4, 5. 'Isa. LIV, 20; Rom. x1, 26. VARLE LECTIONES. c. 16. » Et alibi: «Non faciam secundum furo-
Χωρισθέντος δὲ τοῦ ἐγκαταλειφθέντος ἡμῖν σπέρματος, ἀκολούθως τοὺς λοιποὺς τοιούτων ὀνομάτων ἠξίωσεν, ἄρχοντας λέγων Σοδόμων , διὰ τὸ μητρόπολιν ὥσπερ εἶναι τῆς πονηρίας τὰ Σόδομα , ἦς κατὰ κακίας ὑπερβολὴν ὑπερέχειν τοὺς ἄρχοντας. Οἰκείως δὲ καὶ παρέθηκεν, ὅτι ὥσπερ ἐκεῖνοι παρῃτοῦντο τὸν τὰ δίκαια κρίνοντα Λὼτ, λέγοντες· «Εἰσῆλθες παροικεῖν, μὴ καὶ κρίσιν κρίνειν;» Οὕτω καὶ οὗτοι τὸν δίκαιον παρῃτοῦντο κριτὴν, λέγοντες· «Σταύρου, σταύρου, αἶρε τὸν τοιοῦτον.» Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ξένους ὕβριζον· οὗτοι δὲ, τὸν εἰς τὰ ἴδια ἐλθόντα. Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ἀγγέλους· οὗτοι δὲ, εἰς Θεόν. Καὶ Ἱερουσαλὴμ τοίνυν ἐξ ἀσεβείας ἐγένετο Σόδομα . Ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις οὐχ εὗρε δέκα δικαίους ζητῶν ὁ Θεὸς, δι’ οὓς ἔδει σωθῆναι τὴν πόλιν· οὕτως ἡ Ἱερουσαλὴμ πολλὴν εἶχε τῶν δικαίων τὴν σπάνιν. Διόπερ Ἱερεμίᾳ λιπαροῦντι περὶ αὐτῆς ἔφασκεν ὁ Θεός·
Α' ἐγκαταλείπονται, εν πολέμιοι περικάθηνται, τῶν Εt ο υί-, Β Αt ἔνδον ἐπιτηδευόντων τὴν ἄνεσιν, ὡς ἂν ἀφυλάκτοις ἐπίθωνται. Ἐκάλεσεν δὲ αὐτὴν ἐκ τοῦ προτέρου ταύ της ονόματος θυγατέρα. Ακολούθως δὲ τοῖς κατὰ τοῦ Σωτῆρος τολμηθεῖσιν ἐπήνεγκεν. Καὶ εἰ μὴ Κύ ριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα. Τοῦτο δ' ἂν εἴη περὶ οὗ φησιν ὁ Θεός Αβραάμ. Ότι σαν .. δώσω καὶ τῷ σπέρματί σου. » Ὡς γὰρ ἐφ' ἑνὸς εἶπεν, ὅς ἐστι Χριστὸς, ὁ κωλύσας τὰ Σοδόμων καὶ Γομόρ ῥας παθεῖν. Οἱ γὰρ ἄλλοι πάντες, ὡς ἔφη, υἱοὶ ἄνο- μοι, καὶ λαὸς πλήρης ἁμαρτιῶν· ὧν οὐκ ἂν εἴη τὸ σπέρμα· οὓς ὀφείλοντας τα Σοδόμων παθεῖν, τῇ ἰδίᾳ παρουσίᾳ κεκωλυμένους ". Καὶ μετὰ τὴν κατὰ Χρι στοῦ δὲ τόλμαν, τὸ μὲν λεῖμμα τὸ κατ' ἐκλογὴν χά ριτος ἐσώθη. Οἱ δὲ λοιποὶ ἐπωρώθησαν, οἳ καὶ παρ- εδόθησαν τῇ καταστροφῇ· περὶ ὧν φησιν Αμώς ἐκ Θεοῦ· ι. Κατέστρεψα ὑμᾶς, καθώς κατέστρεψεν Κύριος Σόδομα και Γόμορρα, ο τὴν τελευταίαν της μαίνων καταστροφήν. Σπέρμα δὲ καὶ τὸν ἀποστολικὸν νοητέον χορόν, οὐχ ὡς τῶν ἀσεβῶν σπέρμα, τῶν δὲ προφητῶν μᾶλλον ὑπάρχοντας, οἳ τὸ πᾶν ἔθνος ἀπο εγνωκότες, παραμυθίας ἐτύγχανον, περὶ ἡ τοῦ ἐξ αὐ- τῶν ἀναφανησομένου σπέρματος φωτιζόμενοι, ὅπερ ὡς ζύμη γενόμενον ἐν τοῖς ἔθνεσι, πάντας πρὸς τὴν οἰκείαν είλκυσεν ὁμοιότητα, ὡς κακείνους Ισραὴλ χρηματίζειν καὶ λαὸν Κυρίου, καὶ κρυπτὸν Ἰουδαῖον, καὶ τῶν πνευματικῶν ἐπαγγελιών κληρονόμον. Ε δὲ μὴ πρόξενοι πάσης θεοσεβείας ἐγένοντο, καὶ δι' αὐτῶν ἐκκλησίαι πανταχοῦ καθίδρυντο (τοῦ νεὼ τοῦ παρ' Ἰουδαίοις λελυμένου), τίσι τούτους ἐχρῆν παρα βαλέσθαι, ἢ τῇ Σοδόμων καὶ Γομόρρας καταστροφή, ὧν οὐδὲν ὑπολέλειπται; Σόδομα δὲ ἔκκλισις, Γου μέτρα δὲ στάσις ἑρμηνεύεται. Πάντες οὖν εἴχομεν, φησὶν, ἐκκλῖναι Θεοῦ, καὶ τὴν πνευματικὴν εἰρήνην ἀφέντες πολέμου πληρωθῆναι καὶ στάσεως, ἃ δὴ κακία καὶ τὰ πάθη ποιεῖ. Νῦν δὲ ἡ ὑπερέχουσα πάντα νοῦν εἰρήνη διὰ σαρκὸς πᾶσιν ἐπέλαμψεν· καὶ ταύ- την εὐηγγελίσαντο πᾶσιν οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταί, ὡς τὴν Ἐκκλησίαν τῆς εὐεργεσίας προσάγουσαν χα ριστήρια, τὸ, Εἰ μὴ Κύριος κατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, μετά πάσης εὐφημίας ὑμνεῖν. Πλὴν ἔσται καὶ τῶν Ισραηλιτῶν ἐν ὑστέροις ἀνάκλησις, εἰ καὶ ἐν ἀρχῇ λείμμα μόνον ἐγένετο. Καὶ τοῦτο προφητικὸς ἐδήλω σεν λόγος, ο Διότι, λέγων, ἡμέρας πολλὰς καθήσου - ται οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ οὐκ ὄντος βασιλέως, οὐδὲ ὄντος γ. ἄρχοντος, οὐκ οὔσης θυσίας, οὐδὲ ὄντος θυσιαστη ρίου, οὔτε ἱερατείας, οὔτε δήλων. Καὶ μετὰ ταῦτα ἐπιστρέψουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραήλ, καὶ ἐπιζητήσουσι Κύ ριον τὸν Θεὸν αὐτῶν, καὶ Δαυΐδ τὸν βασιλέα αὐτῶν. » Καὶ ἀλλαχοῦ· . Οὐ μὴ ποιήσω κατὰ τὴν ὀργὴν τοῦ θυμοῦ μου, οὐ μὴ καταλίπω· τοῦ ἐξαληφθῆναι ἡ τὸν Ἐφραίμ. » Τοῦτο καὶ καθ᾿ ἕτερον ἡμῖν ἐδηλοῦτο τρόπον. πείθησε μὲν γὰρ ὁ πάλαι λαὸς, περὶ οὗ φησιν, ὡς : Ωμοσα ἐν τῇ ὀργῇ μου, εἰ εἰσελεύσον- ται εἰς τὴν κατάπαυσίν μου, ο Χαλὲς δὲ καὶ Ἰησοῦς το κεκώλυκε μόνος. παρά. * γρ. ἐξαλειφθῆναι. - - . PROCOPII GAZEI tur fere ideo cingunt hostes, ut renuisse et ge- cure agentes'ex improviso adoriantur. Vocavit autem eam de priori hujus nomine, filiam. Con- sentanea deinde his, quæ adversus Salvatorem tentata sunt, dixit, cum, nisi Dominus exerci- tuum reliquisset nobis semen, intulit. Fortassis vero illul est, quod se Abrahamo, et semiui ejus, datu- rum pollicitus est 78. Tanquam enim de uno dixit, Christo videlicet; qui, ne Sodomis et Gomorrhæ similia paterentur, prohibuit. Nam reliqui omnes, ut ipse dixit, filii sunt scelerati, populus iniquita- tibus plenus; a quibus semen esse non potest; cum eos a Sodomorum et Gomorrhæ pœnis adventu suo solus liberavit. Adhaec, post illatam Christo inju- riam, reliquiæ quidem, secundum electionem kratise salvae factae sunt; cateri vero ex- cæcati, et subversioni traditi: de quibus Dei nu- nine allatus Amos, in hæc verba ait: s Subverti vos; sicut Deus Sodomam et Gomorrham 75. timam nimirum eversionem significans. Semen au- tem etiam apostolorum chorus intelligendus est; non quidem tanquam impiorum, sed prophetarum ' potius qui universæ gentis salute deplorata, a Deo consolationem adepti, ab eo semine, quod de se in lucem proditurum erat, illuminati sunt ; quod tanquam fermentum in gentibus exsistens, omnes in vitæ suæ similitudinem ita compulit, ut illi Israel, et populus Domini, et in abscondito Ju- dei, spiritualiumque promissionum hæredes facti sint. Quod si non se pietatis omnis conciliatores præbuissent, nec per eos essent ubique excitatæ C Ecclesiæ (quoniameverti Judæorum templum conti- git) : quibusnam eos potius quam Sodomorum et Gomorrhæ interitui, de quibus nihil omnino su- perest, comparari decuit? Significat autem Sodomæ nomen, declinationem: Gomorrha vero, seditionem. Omnes igitur, inquit, a Deo declinaturi eramus, sanctaque pace rejecta, bello et seditione (qualia solent scelerati mores parere), abundaturi. nunc -omnium longe mentes exsuperañs pax per carnem cunctis illuxit: eamque ita omnibus prædicarunt Christi discipuli; ut ipsa jam accepti beneficii gra- tias agens Ecclesia: Nisi Dominus nobis reli- quisset semen, omni cum fausto et laeto applausu concinat. Est tamen Israelitici populi, quantumvis initio reliquiarum nomine tautumn census sit, po- D -stea tandem futura revocatio. kstud enim prophetæ non dissimulavit oratio dicentis : « Quia multos dies sedebunt filii Israel sine rege, et sime principe, et sine sacrificio, et sine altari, et sine ephod, et sine theraphim; et posthæc revertentur Alji Israel, et quærent Dominum Deum suum, et David regem rem iræ meæ : non relinquam ut disperdam Ephraim 70*. » Istudet alio significabatur modo. Befragatus enim est vetus ille populus, de quo Suum Gen. xm,15. 1' Anios IV, 11. 76- Osee xt, 9. 1* Osee it, 4, 5. 'Isa. LIV, 20; Rom. x1, 26. VARLE LECTIONES. c. 16. » Et alibi: «Non faciam secundum furo-
PG 87:1842«Περιδράμετε ἐν ταῖς ὁδοῖς Ἱερουσαλὴμ, καὶ ἴδετε, καὶ γνῶτε, καὶ ζητήσατε ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῆς ἐὰν εὕρητε ἄνδρα, εἰ ἔστι ποιῶν κρῖμα, καὶ ζητῶν πίστιν, καὶ ἵλεως ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος.» Καὶ παντὸς ἐστερημένοι καλοῦ, προσέτι καὶ πρὸς ἄκρον ἀσεβείας κατήντησαν, τὸν Χριστὸν ἀποκτείναντες· ὃ δὴ μάλιστα γέγονεν, διὰ τὴν τῶν ἀρχόντων ἀνοσιότητα . Εἰδότες γὰρ ὡς ἔστιν ὁ κληρονόμος, ἀνελεῖν ἐπεχείρησαν, θέλοντες αὐτοῦ τὸν ἀμπελῶνα κλῆρον ἴδιον ἀπεργάσασθαι. Περὶ ὧν ἐν προφήταις φησὶν ὁ Θεός· «Ποιμένες πολλοὶ διέφθειραν τὸν ἀμπελῶνά μου,» καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· «Ποιμένες ἠφρονεύσαντο, καὶ τὸν Κύριον οὐκ ἐξεζήτησαν. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνω πᾶσα ἡ νομὴ, καὶ διεσκορπίσθησαν.» Ἐχρῆν γὰρ Μωσῇ πιστεύσαντας ἐπιγνῶναι Κύριον, καὶ πρὸς αὐτὸν ὁδηγῆσαι τοὺς ἄλλους. «Περὶ ἐμοῦ γὰρ, φησὶν, ἐκεῖνος γέγραφεν, εἰπών· Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε.» Ὅθεν πληκτικῇ νουθεσίᾳ φιλανθρώπως αὐτοὺς ὁ προφήτης ἐπάγεται πρὸς τὸ δεῖν αὐτὸν ἐπιγνῶναι, τοῖς μὲν ἄρχουσιν ὡς ἐντρεχεστέροις, τοῦ ἀκοῦσαι βοῶν, ὅπερ μᾶλλον διανοίας ἐστίν.
συνεισέβησαν τῷ νέῳ λαῷ, τύπος ὄντες τοῦ ἐγκατα- λείμματος Ισραήλ, σεσωσμένου μὲν δι᾿ ὑπακοῆς καὶ πίστεως τῆς ἐν Χριστῷ, διαβιβασθέντος δὲ μεθ' ἡμῶν τὸν ἅγιον Ἰορδάνην, καὶ κληρονομεῖν μέλλοντος τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. τ. 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων προσέχετε νόμον Θεοῦ 1, ὁ λαὸς Γομόρρας. Ανω μὲν οὐρανὸν καὶ γῆν ἐμαρτύρατο. Νῦν δὲ τοῖς Ἰουδαίοις αὐτοῖς διαλέγεται, μερίσας αὐτοὺς εἰς ἄρχοντας, καὶ λαόν. Σοδόμων δὲ αὐτοὺς καὶ Γο- μόρρας καλεῖ, ὡς μέλλοντας αὐτοὺς παθεῖν παρα πλήσια, ἢ καὶ διὰ τρόπων ὁμοιότητα. Καὶ προϊών γὰρ ἐρεῖ. Τὴν δὲ ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀπήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν σὺν τῇ ἀδικίᾳ αὐτῶν, Β ἐπεὶ ἐβουλεύσαντο βουλὴν πονηράν, καθ᾿ ἑαυτῶν εἰ- τόντε;· « Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν. » 'Η τοίνυν κατὰ τοῦ ἑνὸς λεγομένη δικαίου, Χριστοῦ δηλονότι, παρανομία, τοιαύτης αὐτοὺς προσηγορίας ενόχους ἀπέδειξε. Κολάζει δὲ αὐτῶν καὶ τὸ ὡς ἐπ' εὐγενείᾳ τῇ ἐξ ᾿Αβραὰμ ὑπερήφανον, δηλῶν, κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον· . Ὡς οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖός ἐστι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· • Οὐ γὰρ οἱ ἐξ Ισραήλ, οὗτοι Ἰσραήλ· οὐδ᾽ ὅτι εἰσὶ σπέρμα ᾽Αβραὰμ, πάντως τέκνα. » Οὐκοῦν ἐν τῶν ἐναντίων καὶ τοὺς κ ἐξ ἀλλοφύλων δυνατὸν χρή- ματίσαι η ἄρχοντας Ἰσραήλ, καὶ λαὸν Θεοῦ πράξεις ἀξίας παρεχομένους καὶ δόγματα. Χωρισθέντος δὲ τοῦ ἐγκαταλειφθέντος ἡμῖν σπέρ ματος, ἀκολούθως τοὺς λοιποὺς τοιούτων ονομάτων Αξίωσεν, ἄρχοντας λέγων Σοδόμων, διὰ τὸ μητρό πολιν ὥσπερ εἶναι τῆς πονηρίας τὰ Σόδομα, ἧς ο κατὰ κακίας ὑπερβολὴν ὑπερέχειν τοὺς ἄρχοντας. Οἰκείως δὲ καὶ παρέθηκεν ὅτι ὥσπερ ἐκεῖνοι παρ- ητοῦντο τὸν τὰ δίκαια κρίνοντα Λωτ, λέγοντες· • Εἰσῆλθες παροικεῖν, μὴ καὶ κρίσιν κρίνειν; ν οὕτω καὶ οὗτοι τὸν δίκαιον παρητοῦντο κριτήν, λέγοντες - • Σταύρου, σταύρου, αἷρε τὸν τοιοῦτον. » Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ξένους ὕβριζον· οὗτοι δὲ, τὸν εἰς τὰ ἴδια ἐλθόντα. Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ἀγγέλους· οὗτοι δὲ, εἰς Θεόν. Καὶ Ἱερουσαλὴμ τοίνυν ἐξ ἀσεβείας ἐγένετο Σόδομα. Ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις οὐχ εὗρε δέκα δικαίους ζητῶν ὁ Θεὸς, δι' οὓς ἔδει σωθῆναι τὴν πόλιν· οὕτως ἡ Ἱερουσαλὴμ πολλὴν εἶχε τῶν δικαίων τὴν σπάνιν Διόπερ Ἱερεμία λιπαροῦντι περὶ αὐτῆς ἔφασκεν ὁ Θεός ο Περιδράμετε ἐν ταῖς ὁδοῖς Ἱερουσαλήμ, καὶ Έπετε, καὶ γνῶτε, καὶ ζητήσατε ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῆς ἐὰν εὕρητε ἄνδρα, εἰ ἔστι ποιῶν κρίμα, και ζητῶν πίστιν, καὶ ἵλεως ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος. » Καὶ παντὸς ἐστερημένοι καλοῦ, προσέτι καὶ πρὸς ἄκρον ἀσεβείας κατήντησαν, τὸν Χριστὸν ἀποκτεί ναντες· δ δὴ μάλιστα γέγονεν, διὰ τὴν τῶν ἀρχόν των ἀνοσιότητα. Εἰδότες γὰρ ὡς ἔστιν ὁ κληρονόμος, ἀνελεῖν ἐπεχείρησαν, θέλοντες αὐτοῦ τὸν ἀμπελῶνα Εt οἱ γ' νόμον Θεοῦ ἡμῶν. πάρ. τὸ τους. πίσ. είτ. τους. • Ισ. γρ. και. COMMENTARII IN ISAIAM. A scribitur : c Juravi in ira mca, si introibunt in re- C P, D quiein meam”, › At Chaleb, et Jesus, cum novo ingressi sunt, typumque reliquiarum Israel, que per obedientiam et fidem in Christum salvandæ erant, sancioque Jorlane superato, coelestis in- perii participes futura, habuerunt. VERS. 10. Audite verbum Domini, principes Sodo- morum : attendite legem Dei, populus Gomorrha. Superius quidem cœlum et terram obtestatus est; nunc vero Judæos ipsos alloquitur, eosque in populum et principes dividit. Vocal autem Scdo- morum et Gomorrhæ nomine; vel quod illis similia · passuri essent: vel certe propter morum similitu- dinem; ut in progressu dicet. Sua vero ipsi sce- Jera, sicut Sodoma, detexerunt suamque iniquita- tem prodiderunt, cup inito male consilio adversus se dixerunt : • Ligemus justum, quoniam inutilis est nobis f. » Una igitur eos isla adversus justumn, Christum videlicet, injuria, huic nomini obnoxios fecit. Eos autem, tanquam qui ab Abrahamo generis sui splendorem repetentes inso- lescerent, castigat : quod, juxta Apostolumn : Non qui in manifesto, Judaeus sit ", » el cætera. rursus, quod : • Non omnes qui ex Israel sunt, ii sunt Israelitæ; neque qui semen sunt Abra- ha, omnes filii *. » Possunt ergo ex contrariis, diversisque gentibus, principes Israel, populusque Dei effici; nimirum, si ad dogmatum consensionem operum dignitas accesserit. At eo fal separato, quod nobis relictum est, semine, apte reliquis principibus hujusmodi no- mina attribuit, Sodomorum inquiens : quoniam, ut erat urbs illa præcipua; ita quoque nequitia præter cæteras abundabat, ipsiusque principes scelere et maleficio longe populum superabant. Convenienter autem et populum addidit: quod quemadmodum illi incorrupte jura dicentem Lo- thum rejecerunt, his verbis lacessentes: Ingres sus es ut advena, nunquid ut judices "' ?, Sic et justum illi judicem recusarunt, cum dicerent : • Tolle, tolle ; crucifige eum 8. » Præterea, in ex- ternos illi fuere injurii: hi vero in eum, qui in propria venerat s. Illi item in angelos ; at isti, in Deum ipsum. Et ipsa igitur Hierosolyma, propter impietatem, Sodoma evaserant. Nam sicut in ipsis ne decem quidem probos reperit Deus, quorum nomine servari civitas posset : sic Hierosoly- mis mira erat integrorum virorum paucitas. Ita- que et Jeremiæ pro ea roganti dicebat Deus: • Circuite vias Jerusalem, et aspicite, et conside- rate, et quærite in plateis ejus, an inveniatis vi- rum facientem judicium, et quærentem veritatem; et propitius ero ei, ait Dominus ®. » Praterca nulla non virtute destituti, imo ad summum etiam vitiorum progressi fastigium Christum ipsum et Gen. SIS, n Juan. xis, 6. * Psal, aciv, 11. ** Sap. 11, 12. ” Rom.11, 28. ** Rom. ix, 6, 7. Joan. 1, 11. 6. Gen. xviii, seqq. Jerem. v, 1. VARIE LECTIONES. Digitized by 9. Google
Διὸ πρὸς τὸ γνῶναι τὸ βούλημα τῶν ἑαυτοῦ λόγων διεγείρων ὁ Κύριος φησίν· «Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω·» τοῖς δὲ λαοῖς , ὡς ἀσυνέτοις, τὸ προσέχειν , ἢ τὸ ἐπωτίζεσθαι , ὡς ἐξέδωκαν ἕτεροι. Δῆλον δὲ τὸ ψιλὸν τὸν ἦχον ἐντίθεσθαι τοῖς ὠσίν. Διὸ καὶ ἐν Ἐξόδῳ φησὶν ὁ λαός· «Πάντα ὅσα ἂν εἴπῃ ὁ Θεὸς, ποιήσομεν, καὶ ἀκουσόμεθα.» Οἱ μὲν γὰρ ἀτελεῖς ποιοῦσι τὰ σωματικὰ τοῦ νόμου φυλάττοντες· διὸ καὶ προτέτακται· «Ὁ δὲ τέλειος ἀκούει,» νοῶν τῶν ἐν τῷ νόμῳ τὸ βούλημα. Οὕτω δὲ πάλιν τοῖς μὲν ἄρχουσι τὸν λόγον ἀπένειμεν· τῷ λαῷ δὲ τὸν νόμον . Ὁ μὲν γὰρ νόμος κανών ἐστι δικαίων καὶ ἀδίκων· προστακτικὸς μὲν ὧν ποιητέον· ἀπαγορευτικὸς δὲ ὧν [οὐ, ἢ, μὴ] ποιητέον, ὃν ὁ πολὺς φυλάττειν ἐσπούδακεν ἄνθρωπος τὸν σκοπὸν ἀγνοῶν. Ὁ δὲ λόγος καὶ τῆς αἰτίας ἐστὶν ἀποδοτικὸς, δι’ ἣν ἔκαστον εἴρηται, πνευματικὸν τὸν νόμον δεικνύς. Ἄρχοντας δὲ Σοδόμων , οὐχ ὡς πονηρῶν ἄρχοντας μόνον, φησὶν, ἀλλὰ καὶ ὡς αὐτοὺς τοιούτους ὑπάρχοντας. Καὶ τοῦ λαοῦ δὲ τὴν πονηρίαν παρέστησεν εἰπὼν, λαὸς Γομόῤῥας . Ἤρκει γὰρ τὸ πρῶτον, εἰ τοῦ λαοῦ τὴν πονηρίαν ἐδήλου.
συνεισέβησαν τῷ νέῳ λαῷ, τύπος ὄντες τοῦ ἐγκατα- λείμματος Ισραήλ, σεσωσμένου μὲν δι᾿ ὑπακοῆς καὶ πίστεως τῆς ἐν Χριστῷ, διαβιβασθέντος δὲ μεθ' ἡμῶν τὸν ἅγιον Ἰορδάνην, καὶ κληρονομεῖν μέλλοντος τὴν τῶν οὐρανῶν βασιλείαν. τ. 'Ακούσατε λόγον Κυρίου, ἄρχοντες Σοδόμων προσέχετε νόμον Θεοῦ 1, ὁ λαὸς Γομόρρας. Ανω μὲν οὐρανὸν καὶ γῆν ἐμαρτύρατο. Νῦν δὲ τοῖς Ἰουδαίοις αὐτοῖς διαλέγεται, μερίσας αὐτοὺς εἰς ἄρχοντας, καὶ λαόν. Σοδόμων δὲ αὐτοὺς καὶ Γο- μόρρας καλεῖ, ὡς μέλλοντας αὐτοὺς παθεῖν παρα πλήσια, ἢ καὶ διὰ τρόπων ὁμοιότητα. Καὶ προϊών γὰρ ἐρεῖ. Τὴν δὲ ἀνομίαν αὐτῶν ὡς Σοδόμων ἀπήγγειλαν, καὶ ἐνεφάνισαν σὺν τῇ ἀδικίᾳ αὐτῶν, Β ἐπεὶ ἐβουλεύσαντο βουλὴν πονηράν, καθ᾿ ἑαυτῶν εἰ- τόντε;· « Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν. » 'Η τοίνυν κατὰ τοῦ ἑνὸς λεγομένη δικαίου, Χριστοῦ δηλονότι, παρανομία, τοιαύτης αὐτοὺς προσηγορίας ενόχους ἀπέδειξε. Κολάζει δὲ αὐτῶν καὶ τὸ ὡς ἐπ' εὐγενείᾳ τῇ ἐξ ᾿Αβραὰμ ὑπερήφανον, δηλῶν, κατὰ τὸν θεῖον ᾿Απόστολον· . Ὡς οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖός ἐστι, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· • Οὐ γὰρ οἱ ἐξ Ισραήλ, οὗτοι Ἰσραήλ· οὐδ᾽ ὅτι εἰσὶ σπέρμα ᾽Αβραὰμ, πάντως τέκνα. » Οὐκοῦν ἐν τῶν ἐναντίων καὶ τοὺς κ ἐξ ἀλλοφύλων δυνατὸν χρή- ματίσαι η ἄρχοντας Ἰσραήλ, καὶ λαὸν Θεοῦ πράξεις ἀξίας παρεχομένους καὶ δόγματα. Χωρισθέντος δὲ τοῦ ἐγκαταλειφθέντος ἡμῖν σπέρ ματος, ἀκολούθως τοὺς λοιποὺς τοιούτων ονομάτων Αξίωσεν, ἄρχοντας λέγων Σοδόμων, διὰ τὸ μητρό πολιν ὥσπερ εἶναι τῆς πονηρίας τὰ Σόδομα, ἧς ο κατὰ κακίας ὑπερβολὴν ὑπερέχειν τοὺς ἄρχοντας. Οἰκείως δὲ καὶ παρέθηκεν ὅτι ὥσπερ ἐκεῖνοι παρ- ητοῦντο τὸν τὰ δίκαια κρίνοντα Λωτ, λέγοντες· • Εἰσῆλθες παροικεῖν, μὴ καὶ κρίσιν κρίνειν; ν οὕτω καὶ οὗτοι τὸν δίκαιον παρητοῦντο κριτήν, λέγοντες - • Σταύρου, σταύρου, αἷρε τὸν τοιοῦτον. » Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ξένους ὕβριζον· οὗτοι δὲ, τὸν εἰς τὰ ἴδια ἐλθόντα. Κἀκεῖνοι μὲν, εἰς ἀγγέλους· οὗτοι δὲ, εἰς Θεόν. Καὶ Ἱερουσαλὴμ τοίνυν ἐξ ἀσεβείας ἐγένετο Σόδομα. Ὡς γὰρ ἐν ἐκείνοις οὐχ εὗρε δέκα δικαίους ζητῶν ὁ Θεὸς, δι' οὓς ἔδει σωθῆναι τὴν πόλιν· οὕτως ἡ Ἱερουσαλὴμ πολλὴν εἶχε τῶν δικαίων τὴν σπάνιν Διόπερ Ἱερεμία λιπαροῦντι περὶ αὐτῆς ἔφασκεν ὁ Θεός ο Περιδράμετε ἐν ταῖς ὁδοῖς Ἱερουσαλήμ, καὶ Έπετε, καὶ γνῶτε, καὶ ζητήσατε ἐν ταῖς πλατείαις αὐτῆς ἐὰν εὕρητε ἄνδρα, εἰ ἔστι ποιῶν κρίμα, και ζητῶν πίστιν, καὶ ἵλεως ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος. » Καὶ παντὸς ἐστερημένοι καλοῦ, προσέτι καὶ πρὸς ἄκρον ἀσεβείας κατήντησαν, τὸν Χριστὸν ἀποκτεί ναντες· δ δὴ μάλιστα γέγονεν, διὰ τὴν τῶν ἀρχόν των ἀνοσιότητα. Εἰδότες γὰρ ὡς ἔστιν ὁ κληρονόμος, ἀνελεῖν ἐπεχείρησαν, θέλοντες αὐτοῦ τὸν ἀμπελῶνα Εt οἱ γ' νόμον Θεοῦ ἡμῶν. πάρ. τὸ τους. πίσ. είτ. τους. • Ισ. γρ. και. COMMENTARII IN ISAIAM. A scribitur : c Juravi in ira mca, si introibunt in re- C P, D quiein meam”, › At Chaleb, et Jesus, cum novo ingressi sunt, typumque reliquiarum Israel, que per obedientiam et fidem in Christum salvandæ erant, sancioque Jorlane superato, coelestis in- perii participes futura, habuerunt. VERS. 10. Audite verbum Domini, principes Sodo- morum : attendite legem Dei, populus Gomorrha. Superius quidem cœlum et terram obtestatus est; nunc vero Judæos ipsos alloquitur, eosque in populum et principes dividit. Vocal autem Scdo- morum et Gomorrhæ nomine; vel quod illis similia · passuri essent: vel certe propter morum similitu- dinem; ut in progressu dicet. Sua vero ipsi sce- Jera, sicut Sodoma, detexerunt suamque iniquita- tem prodiderunt, cup inito male consilio adversus se dixerunt : • Ligemus justum, quoniam inutilis est nobis f. » Una igitur eos isla adversus justumn, Christum videlicet, injuria, huic nomini obnoxios fecit. Eos autem, tanquam qui ab Abrahamo generis sui splendorem repetentes inso- lescerent, castigat : quod, juxta Apostolumn : Non qui in manifesto, Judaeus sit ", » el cætera. rursus, quod : • Non omnes qui ex Israel sunt, ii sunt Israelitæ; neque qui semen sunt Abra- ha, omnes filii *. » Possunt ergo ex contrariis, diversisque gentibus, principes Israel, populusque Dei effici; nimirum, si ad dogmatum consensionem operum dignitas accesserit. At eo fal separato, quod nobis relictum est, semine, apte reliquis principibus hujusmodi no- mina attribuit, Sodomorum inquiens : quoniam, ut erat urbs illa præcipua; ita quoque nequitia præter cæteras abundabat, ipsiusque principes scelere et maleficio longe populum superabant. Convenienter autem et populum addidit: quod quemadmodum illi incorrupte jura dicentem Lo- thum rejecerunt, his verbis lacessentes: Ingres sus es ut advena, nunquid ut judices "' ?, Sic et justum illi judicem recusarunt, cum dicerent : • Tolle, tolle ; crucifige eum 8. » Præterea, in ex- ternos illi fuere injurii: hi vero in eum, qui in propria venerat s. Illi item in angelos ; at isti, in Deum ipsum. Et ipsa igitur Hierosolyma, propter impietatem, Sodoma evaserant. Nam sicut in ipsis ne decem quidem probos reperit Deus, quorum nomine servari civitas posset : sic Hierosoly- mis mira erat integrorum virorum paucitas. Ita- que et Jeremiæ pro ea roganti dicebat Deus: • Circuite vias Jerusalem, et aspicite, et conside- rate, et quærite in plateis ejus, an inveniatis vi- rum facientem judicium, et quærentem veritatem; et propitius ero ei, ait Dominus ®. » Praterca nulla non virtute destituti, imo ad summum etiam vitiorum progressi fastigium Christum ipsum et Gen. SIS, n Juan. xis, 6. * Psal, aciv, 11. ** Sap. 11, 12. ” Rom.11, 28. ** Rom. ix, 6, 7. Joan. 1, 11. 6. Gen. xviii, seqq. Jerem. v, 1. VARIE LECTIONES. Digitized by 9. Google
PG 87:1843Ταύτης δὲ τὸ πλέον ἀπονέμει τοῖς ἄρχουσι, διὰ τὸ προκαθέζεσθαι τὰ Σόδομα τῆς Πενταπόλεως, ἀρχικὴν αὐτῷ καὶ μείζω τὴν κακίαν δεικνύς. Ἄρχοντας δὲ Σοδόμων , πλὴν τῶν ἡττηθέντων, ἐξ ἱστορίας οὐ παρειλήφαμεν· διὰ δὲ τὸ σὺν πολλῇ παῤῥησίᾳ τοὺς ἀδικοῦντας ἐλέγχειν, φησὶν ὁ Παῦλος· «Ἡσαί̈ας δὲ ἀποτολμᾷ καὶ λέγει.» Τοιγαροῦν καὶ μίαν ταύτην αἰτίαν τῆς ἐπιβουλῆς τῆς κατὰ τοῦ προφήτου φασίν. Χρήσαιτο δ’ ἄν τις τούτοις πρὸς ἄρχοντας ἐκκλησιῶν ἀτόπους, καὶ παρανομοῦντα λαόν. ιαιε. τί μοι πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος· πλήρης εἰμὶ, κ.τ.λ. Καινὴν νομοθεσίαν ὁ λόγος εἰσάγει τὴν παλαιὰν παραιτούμενος, ὡς τοῖς σωματικῶς κατ’ αὐτὴν βιοῦσιν ἀνόνητον. Ἀδύνατον γὰρ αἷμα ταύρων καὶ τράγων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας, εἰ καὶ αὐτοὶ πλημμελοῦντες διὰ τούτων ἐνόμιζον ἐξιλεοῦσθαι Θεόν. Περιῃρημένου δὲ τοῦ σπέρματος, ὃ κατέλιπε Κύριος ὁ Θεὸς, εἰκότως νομιστέον περὶ τῶν κατὰ Χριστοῦ τοιαῦτα τετολμηκότων τὸν λόγον καθίστασθαι ἀρχόντων τε καὶ ἑπομένων. Τοιγαροῦν, φησὶν, Οὐκ ἔτι ἀνήσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. Ἀνῆκε γὰρ τοῖς εἰς Βαβυλῶνα ληφθεῖσιν ἑβδομήκοντα παρελθόντων ἐτῶν, ὡς ὁ Ζαχαρίας φησίν·
Α κλῆρον ἴδιον ἀπεργάσασθαι. Περὶ ὧν ἐν προφήταις • φησὶν ὁ Θεός· « Ποιμένες πολλοὶ διέφθειραν τὸν ἀμε πελῶνά μου, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· ο Ποιμένες ἡφρονεύσαντο, καὶ τὸν Κύριον οὐκ ἐξεζήτησαν. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνω πᾶσα ἡ νομὴ, καὶ διεσκορπίσθησαν.» Ἐχρὴν γὰρ Μωσῇ πιστεύσαντας ἐπιγνῶναι Κύριον, καὶ πρὸς αὐτὸν ὁδηγῆσαι τοὺς ἄλλους. • Περὶ ἐμοῦ γάρ, φησὶν, ἐκεῖνος γέγραφεν, εἰπών· Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε. » "Οθεν πληκτικῇ νουθε σία φιλανθρώπως αὐτοὺς ὁ προφήτης ἐπάγεται πρὸς τὸ δεῖν αὐτὸν ἐπιγνῶναι, τοῖς μὲν ἄρχουσιν ὡς ένα τρεχεστέρας, τοῦ ἀκοῦσαι βοῶν, ὅπερ μᾶλλον δια- νοίας ἐστίν. Διὸ πρὸς τὸ γνῶναι τὸ βούλημα τῶν ἑαυτοῦ λόγων διεγείρων ὁ Κύριος φησίν· ο Ο ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω·, τοῖς δὲ λαοῖς, ὡς ἀσυν έτοις, τὸ προσέχειν, ἢ τὸ ἐπωτίζεσθαι, ὡς ἐξέδω και ἕτεροι. Δῆλον δὲ τὸ ψιλὸν τὸν ἦχον ἐντίθεσθαι τοῖς ὡσίν. Διὸ καὶ ἐν Ἐξόδῳ φησὶν ὁ λαός· « Πάντα ὅσα ἂν εἴπῃ ὁ Θεὸς, ποιήσομεν, καὶ ἀκουσόμεθα. ο Οἱ μὲν γὰρ ἀτελεῖς ποιοῦσι τὰ σωματικὰ τοῦ νόμου φυλάττοντες· διὸ καὶ προτέτακται· 'Ο δὲ τέλειος ἀκούει, ο νοῶν τῶν ἐν τῷ νόμῳ τὸ βούλημα. Οὕτω δὲ πάλιν τοῖς μὲν ἄρχουσι τὸν λόγον ἀπένειμεν· τῷ λαῷ δὲ τὸν νόμον. Ὁ μὲν γὰρ νόμος κανών ἐστι δικαίων καὶ ἀδίκων προστακτικὸς μὲν ὧν ποιητέον ἀπαγορευτικὲς δὲ ὧν [ού, ἢ, μή] ποιητέον, ἂν ὁ πολὺς φυλάττειν ἐσπούδακεν ἄνθρωπος τὸν σκοπὸν ἀγνοῶν. Ο δὲ λόγος καὶ τῆς αἰτίας ἐστὶν ἀποδοτικό, δι' ἣν ἕκαστον εἴρηται, πνευματικὸν τὸν νόμον δεικνύς. "Αρχοντας δὲ Σοδόμων, οὐχ ὡς πονηρῶν ἄρχον- τας μόνον, φησὶν, ἀλλὰ καὶ ὡς αὐτοὺς τοιούτους ὑπάρχοντας. Καὶ τοῦ λαοῦ δὲ τὴν πονηρίαν παρ- έστησεν εἰπὼν, λαὸς Γομόρρας. Ηρχει γὰρ τὸ πρῶτ τον, εἰ τοῦ λαοῦ τὴν πονηρίαν ἐδήλου. Ταύτης δὲ τὰ πλέον ἀπονέμει τοῖς ἄρχουσι, διὰ τὸ προκαθέζεσθα: τα Σόδομα τῆς Πενταπόλεως, ἀρχικὴν αὐτῷ καὶ μείζω τὴν κακίαν δεικνύς. "Αρχοντας δὲ Σοδόμων, πλὴν τῶν ἡττηθέντων, ἐξ ἱστορίας οὐ παρειλήφαμεν διὰ δὲ τὸ σὺν πολλῇ παρρησίᾳ τοὺς ἀδικοῦντας ἐλέγε χειν, φησὶν ὁ Παῦλος· «Ησαΐας δὲ ἀποτολμᾷ καὶ λέγει. » Τοιγαροῦν καὶ μίαν ταύτην αἰτίαν τῆς ἐπι- βουλῆς τῆς κατὰ τοῦ προφήτου φασίν. Χρήσαιτο δ' ἄν τις τούτοις πρὸς ἄρχοντας ἐκκλησιῶν ἀτόπους, καὶ παρανομοῦντα λαόν. Β Χλίν, Α εμπέπλησμαι. ια-ιε'. Τί με πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος πλήρης εἰμὶ, κ. τ. λ. Καινήν νομοθεσίαν ὁ λόγος εἰσάγει τὴν παλαιὰν παραιτούμενος, ὡς τοῖς σωματικῶς κατ' αὐτὴν βιού - PROCOPII GAZ.EI Arucidare ausi sunt; quod totum principum sce- Jere imprimis patratuin est. Cum enim hæredem esse non ambigerent, spe hæreditatis adeundæ, vineæque usurpand:, adducti, in illius cædem conspirarunt. De his ita in prophetis loquitur Deus: ‹ Pastores multi demoliti sunt vineam aneam 86, » etc. hemque : Stulte egerunt pasto- res, et Dominum non quæsierunt. Propterea non intellexerunt, et omnis grex dispersus est 87. Eos enim oportuit Mosi fide habita, Dominum agnoscere, et ad eum reliquis viam munire. ‹ De me enim, ait, ille scripsit 88, cum dicit : Prophie- tam voluis suscitabit Deus de medio fratrum vestrorum, tanquam me. Ipsum audietis • Ita- que mordaci eos adhortatione, pro suo in illos studio, ad ipsius agnitionem propheta studet im- pellere principes quidem, tanquam acutiores, audiendi verbo provocans, quod ad mentem re- fertur magis. Non aliter quam, cum ad verba sua facit attentiores Dominus ait: Qui habet aures audiendi, audiat ”; populos autein crassiores et rudiores, attendendi aut, ut alii reddiderunt, auritus percipiendi, quod sonum tenuem auribus capere et haurire significat. Quare et in Exodo ait populus: • Omnia quæ locutus est Dominus, faciemus, et erimus attenti "., Qui enim non- dum perfecti sunt, corporalia legis observantes operantur ; unde prius habetur : « Perfectus au- tem audit; » mentem ad legis voluntatem conver- tens. Rursus, hac ratione, principibus quidem verbum ; populo autem legem attribuit. Est enimn C lex, justi et injusti regula, agenda imperans, pro- hibensque fugienda ; quamn, fiue alioquin igno- vato, non pauci mortales servare studuerunt. Sed terbum, causam etiam, qua quidque dicatur, legem nimirum spiritualem, demonstrat et docet. Principes autem Sodomorum appellat; non quod sint improborum duces solummodo, sed quod sint et ipsi tales. Nec tamen subditorum nequi- am reticet, cum populum Gomorrhæ nominat. Principio enim satis erat populi scelera notasse. Sed longe majora ideo tribuit principibus, quod primas inter quinque urbes facile Sodoma obti. merent; unde præcipua et omnium máxima ipso- rum iniquitas significatur. Sodomorum vero Prin- cipes, præterquam qui deleti sunt, ex historia nullos esse novimus. Non est autem omittendum, quia libertate multa peccantes arguere solitus erat propheta, de eo Paulum scripsisse his ver- bis: Isaias autem audet, et dicit ". » ltaque et unam hanc in eum insidiarum occasionem fuisse putari. Queunt præterea non male ista etiam in absurdos et insolentes Ecclesiæ præfe- ctos, ipsumque adeo exlegem populum torqueri. VERS. 11-15. Quo mihi multitudinem victimarum D' vestrarum, dicit Dominus? Plenus sum, etc. Recentis legis promulgationem inducit oratio, vetere, quæ nihil ex ejus instituto carnaliter de- Jerem xi, 10. *7 Jerem. x, 21. ns Deut. Svil', Joan. v, 46. VARIA LECTIONES. 7. " Isa. LXV, 4; Rom. x 20. 15. so Matth. xr, '15. * Exod.
«Τὰς πόλεις Ἰούδα ὑπερεῖδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος·» τοῖς δὲ Χριστὸν σταυρώσασιν οὐκ ἀνήσειν, φησὶν, πλὴν ὅτι ἐν ἐσχάτῳ τῶν ἡμερῶν τὸ ἐγκατάλειμμα σωθήσεται. Τῆς δὲ τοιαύτης ἐγκαταλείψεως τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν λέγων, Αἱ γὰρ χεῖρες ὑμῶν αἵματος πλήρεις , τὴν Χριστοῦ μιαιφονίαν δηλῶν. Τηρεῖ γὰρ ὡς οὐδαμοῦ νῦν αὐτῶν ὡς εἰδωλολατρούντων κατηγορεῖ, ἀλλ’ ὅτι μὴ ἔγνωσαν τὸν Κύριον, καὶ ὅτι ἐγκατέλιπον αὐτὸν, καὶ παρώξυναν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὰς θυσίας αὐτῶν, ὡς ἀσεβῶν, ἀποστρέφεται, καὶ προσκειμένων τοῖς ἁμαρτήμασιν. «Θυσία γὰρ τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμμένον.» Ἕκαστον γὰρ ἑαυτὸν προσάγειν δεῖ θυσίαν ζῶσαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, λογικὴν λατρείαν, θυσίαν αἰνέσεως. Ταῦτα γὰρ καὶ αἱ πρὶν θυσίαι σκιὰν ἔχουσαι τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, ὑπῃνίττοντο· εἰ καὶ τοῖς τότε παχέσιν οὖσιν κατὰ τὸ φαινόμενον ἥρμοττον μέχρι καιροῦ διορθώσεως· ἐπεὶ, ὅσον εἰς τὸ ἀρέσκειν Θεῷ, οὐκ ἂν τὰς θυσίας ἐνομοθέτησεν. Ἐπειδὴ δὲ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν ἀποπέμπεται, μίαν προσεδέξατο θυσίαν ἐπ’ ἐσχάτων αἰώνων, εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας, τὸν ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὸν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου.
Α κλῆρον ἴδιον ἀπεργάσασθαι. Περὶ ὧν ἐν προφήταις • φησὶν ὁ Θεός· « Ποιμένες πολλοὶ διέφθειραν τὸν ἀμε πελῶνά μου, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ πάλιν· ο Ποιμένες ἡφρονεύσαντο, καὶ τὸν Κύριον οὐκ ἐξεζήτησαν. Διὰ τοῦτο οὐκ ἔγνω πᾶσα ἡ νομὴ, καὶ διεσκορπίσθησαν.» Ἐχρὴν γὰρ Μωσῇ πιστεύσαντας ἐπιγνῶναι Κύριον, καὶ πρὸς αὐτὸν ὁδηγῆσαι τοὺς ἄλλους. • Περὶ ἐμοῦ γάρ, φησὶν, ἐκεῖνος γέγραφεν, εἰπών· Προφήτην ὑμῖν ἀναστήσει Κύριος ὁ Θεὸς ἐκ τῶν ἀδελφῶν ὑμῶν, ὡς ἐμέ· αὐτοῦ ἀκούσεσθε. » "Οθεν πληκτικῇ νουθε σία φιλανθρώπως αὐτοὺς ὁ προφήτης ἐπάγεται πρὸς τὸ δεῖν αὐτὸν ἐπιγνῶναι, τοῖς μὲν ἄρχουσιν ὡς ένα τρεχεστέρας, τοῦ ἀκοῦσαι βοῶν, ὅπερ μᾶλλον δια- νοίας ἐστίν. Διὸ πρὸς τὸ γνῶναι τὸ βούλημα τῶν ἑαυτοῦ λόγων διεγείρων ὁ Κύριος φησίν· ο Ο ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω·, τοῖς δὲ λαοῖς, ὡς ἀσυν έτοις, τὸ προσέχειν, ἢ τὸ ἐπωτίζεσθαι, ὡς ἐξέδω και ἕτεροι. Δῆλον δὲ τὸ ψιλὸν τὸν ἦχον ἐντίθεσθαι τοῖς ὡσίν. Διὸ καὶ ἐν Ἐξόδῳ φησὶν ὁ λαός· « Πάντα ὅσα ἂν εἴπῃ ὁ Θεὸς, ποιήσομεν, καὶ ἀκουσόμεθα. ο Οἱ μὲν γὰρ ἀτελεῖς ποιοῦσι τὰ σωματικὰ τοῦ νόμου φυλάττοντες· διὸ καὶ προτέτακται· 'Ο δὲ τέλειος ἀκούει, ο νοῶν τῶν ἐν τῷ νόμῳ τὸ βούλημα. Οὕτω δὲ πάλιν τοῖς μὲν ἄρχουσι τὸν λόγον ἀπένειμεν· τῷ λαῷ δὲ τὸν νόμον. Ὁ μὲν γὰρ νόμος κανών ἐστι δικαίων καὶ ἀδίκων προστακτικὸς μὲν ὧν ποιητέον ἀπαγορευτικὲς δὲ ὧν [ού, ἢ, μή] ποιητέον, ἂν ὁ πολὺς φυλάττειν ἐσπούδακεν ἄνθρωπος τὸν σκοπὸν ἀγνοῶν. Ο δὲ λόγος καὶ τῆς αἰτίας ἐστὶν ἀποδοτικό, δι' ἣν ἕκαστον εἴρηται, πνευματικὸν τὸν νόμον δεικνύς. "Αρχοντας δὲ Σοδόμων, οὐχ ὡς πονηρῶν ἄρχον- τας μόνον, φησὶν, ἀλλὰ καὶ ὡς αὐτοὺς τοιούτους ὑπάρχοντας. Καὶ τοῦ λαοῦ δὲ τὴν πονηρίαν παρ- έστησεν εἰπὼν, λαὸς Γομόρρας. Ηρχει γὰρ τὸ πρῶτ τον, εἰ τοῦ λαοῦ τὴν πονηρίαν ἐδήλου. Ταύτης δὲ τὰ πλέον ἀπονέμει τοῖς ἄρχουσι, διὰ τὸ προκαθέζεσθα: τα Σόδομα τῆς Πενταπόλεως, ἀρχικὴν αὐτῷ καὶ μείζω τὴν κακίαν δεικνύς. "Αρχοντας δὲ Σοδόμων, πλὴν τῶν ἡττηθέντων, ἐξ ἱστορίας οὐ παρειλήφαμεν διὰ δὲ τὸ σὺν πολλῇ παρρησίᾳ τοὺς ἀδικοῦντας ἐλέγε χειν, φησὶν ὁ Παῦλος· «Ησαΐας δὲ ἀποτολμᾷ καὶ λέγει. » Τοιγαροῦν καὶ μίαν ταύτην αἰτίαν τῆς ἐπι- βουλῆς τῆς κατὰ τοῦ προφήτου φασίν. Χρήσαιτο δ' ἄν τις τούτοις πρὸς ἄρχοντας ἐκκλησιῶν ἀτόπους, καὶ παρανομοῦντα λαόν. Β Χλίν, Α εμπέπλησμαι. ια-ιε'. Τί με πλῆθος τῶν θυσιῶν ὑμῶν; λέγει Κύριος πλήρης εἰμὶ, κ. τ. λ. Καινήν νομοθεσίαν ὁ λόγος εἰσάγει τὴν παλαιὰν παραιτούμενος, ὡς τοῖς σωματικῶς κατ' αὐτὴν βιού - PROCOPII GAZ.EI Arucidare ausi sunt; quod totum principum sce- Jere imprimis patratuin est. Cum enim hæredem esse non ambigerent, spe hæreditatis adeundæ, vineæque usurpand:, adducti, in illius cædem conspirarunt. De his ita in prophetis loquitur Deus: ‹ Pastores multi demoliti sunt vineam aneam 86, » etc. hemque : Stulte egerunt pasto- res, et Dominum non quæsierunt. Propterea non intellexerunt, et omnis grex dispersus est 87. Eos enim oportuit Mosi fide habita, Dominum agnoscere, et ad eum reliquis viam munire. ‹ De me enim, ait, ille scripsit 88, cum dicit : Prophie- tam voluis suscitabit Deus de medio fratrum vestrorum, tanquam me. Ipsum audietis • Ita- que mordaci eos adhortatione, pro suo in illos studio, ad ipsius agnitionem propheta studet im- pellere principes quidem, tanquam acutiores, audiendi verbo provocans, quod ad mentem re- fertur magis. Non aliter quam, cum ad verba sua facit attentiores Dominus ait: Qui habet aures audiendi, audiat ”; populos autein crassiores et rudiores, attendendi aut, ut alii reddiderunt, auritus percipiendi, quod sonum tenuem auribus capere et haurire significat. Quare et in Exodo ait populus: • Omnia quæ locutus est Dominus, faciemus, et erimus attenti "., Qui enim non- dum perfecti sunt, corporalia legis observantes operantur ; unde prius habetur : « Perfectus au- tem audit; » mentem ad legis voluntatem conver- tens. Rursus, hac ratione, principibus quidem verbum ; populo autem legem attribuit. Est enimn C lex, justi et injusti regula, agenda imperans, pro- hibensque fugienda ; quamn, fiue alioquin igno- vato, non pauci mortales servare studuerunt. Sed terbum, causam etiam, qua quidque dicatur, legem nimirum spiritualem, demonstrat et docet. Principes autem Sodomorum appellat; non quod sint improborum duces solummodo, sed quod sint et ipsi tales. Nec tamen subditorum nequi- am reticet, cum populum Gomorrhæ nominat. Principio enim satis erat populi scelera notasse. Sed longe majora ideo tribuit principibus, quod primas inter quinque urbes facile Sodoma obti. merent; unde præcipua et omnium máxima ipso- rum iniquitas significatur. Sodomorum vero Prin- cipes, præterquam qui deleti sunt, ex historia nullos esse novimus. Non est autem omittendum, quia libertate multa peccantes arguere solitus erat propheta, de eo Paulum scripsisse his ver- bis: Isaias autem audet, et dicit ". » ltaque et unam hanc in eum insidiarum occasionem fuisse putari. Queunt præterea non male ista etiam in absurdos et insolentes Ecclesiæ præfe- ctos, ipsumque adeo exlegem populum torqueri. VERS. 11-15. Quo mihi multitudinem victimarum D' vestrarum, dicit Dominus? Plenus sum, etc. Recentis legis promulgationem inducit oratio, vetere, quæ nihil ex ejus instituto carnaliter de- Jerem xi, 10. *7 Jerem. x, 21. ns Deut. Svil', Joan. v, 46. VARIA LECTIONES. 7. " Isa. LXV, 4; Rom. x 20. 15. so Matth. xr, '15. * Exod.
PG 87:1845Καὶ τῆς ἀληθείας φανείσης, ἀνόνητος ἡ σκιά. Καὶ δεῖ Θεῷ προσάγειν ἀρετάς τε καὶ πίστιν. Τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται Θεός. Ἐπεὶ καὶ πάλαι ὑπὲρ τῶν ἰδίων πλημμελημάτων προσέφερον, καὶ συνεχώρει Χριστὸς, ἐν τοῖς προσαγομένοις τυπούμενος. Ἀλλὰ νῦν ἐπιδημήσας, τοῖς τύποις πέρας ἐπέθηκεν. Τὸ δέ· Πλήρης εἰμὶ , ληπτέον καθ’ ἑαυτὸ, μὴ συνάπτοντα τοῖς ἑξῆς. Θεῷ γὰρ μόνῳ τὸ πλῆρες ἁρμόττει πάσης μακαριότητος, ἀλλ’ οὐ τῶν ἐφ’ ἑξῆς ἐπιφερομένων. «Ἐκ τοῦ γὰρ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν.» Πάντων γάρ ἐστιν ἐφετὸν, αὐτὸς οὐδενὸς ἐφιέμενος. Ἀπ’ αὐτοῦ στέφανος πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως. Καὶ Παῦλος, μετὰ τὴν ἐπίγνωσιν, πλήρης πνεύματος ὑπέστρεψεν εἰς Ἱερουσαλήμ· πλήρης ἐντεῦθεν ἡμερῶν Ἀβραάμ. Καὶ ἐν τῷ ἐπιστρέφοντι λαῷ ἡμέραι πλήρεις εὑρεθήσονται. Ἀλλ’ εἰ ἀποβάλλει πᾶσαν τὴν διὰ Μωϋσέως λατρείαν, πῶς «Ἓν ἰῶτα οὐ μὴ παρέλθῃ ἐκ τοῦ νόμου ἕως ἂν πάντα γένηται;» Οὐκ οὖν εὔδηλον ὡς τὸ σωματικὸν ἐκβαλὼν, τὸ πνευματικὸν πληροῦν ἐπαγγέλλεται.
Β • σιν ἀνόνητον. Αδύνατον γὰρ αἷμα ταύρων καὶ τρά- γων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας, εἰ καὶ αὐτοὶ πλημμελοῦντες διὰ τούτων ἐνόμιζον ἐξιλεοῦσθαι Θεόν. Περιῃρημέν του δὲ τοῦ σπέρματος, ὁ κατέλιπε Κύριος ὁ Θεὸς, εἰκότως νομιστέον περὶ τῶν κατὰ Χριστοῦ τοιαῦτα τετολμηκότων τὸν λόγον καθίστασθαι ἀρχόντων τε καὶ ἑπομένων. Τοιγαρούν, φησίν, οὐκ ἔτι ανήσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. Ἀνῆκε γὰρ τοῖς εἰς Βαβυλῶνα ληφθεῖσιν ἑβδομήκοντα παρελθόντων ἐτῶν, ὡς ὁ Ζα- χερίας φησίν· « Τὰς πόλεις Ἰούδα ὑπερείδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος ·, τοῖς δὲ Χριστὸν σταυρώσασιν οὐκ ἀνήσειν φησίν, πλὴν ὅτι ἐν ἐσχάτῳ τῶν ἡμερῶν τὴ ἐγκατάλειμμα σωθήσεται. Τῆς δὲ τοιαύτης έγκα- ταλείψεως τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν λέγων, Αἱ γὰρ χεῖ- γες ὑμῶν αἵματος πλήρεις, τὴν Χριστοῦ μιαιφονίαν δηλῶν. Τηρεῖ γὰρ ὡς οὐδαμοῦ νῦν αὐτῶν ὡς εἴδωλο- λατρούντων κατηγορεῖ, ἀλλ᾽ ὅτι μὴ ἔγνωσαν τὸν Κύ- ριον, καὶ ὅτι ἐγκατέλιπον αὐτὸν, καὶ παρώξυναν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὰς θυσίας αὐτῶν, ὡς ἀσεβῶν, ἀποστρέφεται, καὶ προσκειμένων τοῖς ἁμαρ- τήμασιν. « Θυσία γὰρ τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμμέ- νον. » Εκαστον γὰρ ἑαυτὸν προσάγειν δεῖ θυσίαν ζῶ- σαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, λογικὴν λατρείαν, θυσίαν αἰνέσεως. Ταῦτα γὰρ καὶ αἱ πρὶν θυσίαι σκιὰν ἔχου- σας τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, ὑπῃνίττοντο· εἰ καὶ τοῖς τότε παχέσιν οὖσιν κατὰ τὸ φαινόμενον ήρμοτ- τον μέχρι καιροῦ διορθώσεως· ἐπεὶ, ὅσον εἰς τὸ ἀρέ σκειν Θεῷ, οὐκ ἂν τὰς θυσίας. ἐνομοθέτησεν. Ἐπειδή δὲ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν ἀποπέμπεται, μίαν προσεδέξατο θυσίαν ἐπ᾿ ἐσχάτων αἰώνων, εἰς αθέτησιν ἁμαρτίας, τὸν ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὴν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ τῆς ἀληθείας φανεί σης, ἀνόνητος ἡ σκιά. Καὶ δεῖ Θεῷ προσάγειν ἀρετάς τε καὶ πίστιν. Τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται νεός. Ἐπεὶ καὶ πάλαι ὑπὲρ τῶν ἰδίων πλημμελη- μάτων προσέφερον, καὶ συνεχώρει Χριστός, ἐν τοῖς προσαγομένοις τυπούμενος. ᾿Αλλὰ νῦν ἐπιδημήσας, τοῖς τύποις πέρας ἐπέθηκεν. Τὸ δέ· Πλήρης εἰμὶ, ληπτέον καθ' ἑαυτὸ, μὴ συνάπτοντα τοῖς ἑξῆς. Θεῷ γὰρ μόνῳ τὸ πλῆρες ἁρμόττει πάσης μακαριότητος, ἀλλ' οὐ τῶν ἐφ' ἑξῆς ἐπιφερομένων. «Ἐκ τοῦ γὰρ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν. » Πάν- των γάρ ἐστιν ἐφετὸν, αὐτὸς οὐδενὸς ἐφιέμενος. Ἀπ᾿ αὐτοῦ Στέφανος πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως. Καὶ Παῦλος, μετὰ τὴν ἐπίγνωσιν, πλήρης πνεύματος ὑπ- έστρεψεν εἰς Ἱερουσαλήμ πλήρης ἐντεῦθεν ἡμε μῶν ᾿Αβραάμ. Καὶ ἐν τῷ ἐπιστρέφοντι λαῷ ἡμέραι πλήρεις εὑρεθήσονται. Αλλ' εἰ ἀποβάλλει πᾶσαν τὴν διὰ Μωϋσέως λατρείαν, πῶς «Εν ἰῶτα οὐ μὴ παρ- ἐλθῃ ἐκ τοῦ νόμου ἕως ἂν πάντα γένηται; » Οὐκ οὖν εὔδηλον ὡς τὸ σωματικὸν ἐκβαλών, τὸ πνευμα- τικὸν πληροῦν ἐπαγγέλλεται. • ν Τέρει δὲ ὡς οὗ πᾶν ἀπεδοκίμασεν αἶμα, τὸ δὲ ἐξ COMMENTARII IN ISAIAM. - hircorumve sanguis peccata tollere poterat; quan- tumvis se talibus peccantes reconciliari arbitra- rentur. Est vero putandum, eo semine excepto, quod Dominus Deus reliquum fecerat, merito in principes et subditos, qui adversus Christum talia ausi sunt, sermonem institui. Itaque, Non amplius addit, remillam peccata vestra. Remisit enim iis, qui in Babylonem abrepti erant, cum anni seplua- ginta præteriissent, teste Zacharia, ubi ait : c Ur bes Juda sprevisti annum hunc jam septuagesi- › At his se, qui Christum cruci affixerunt, remissurum negat; quanquam tamen ultimis ten)- poribus salvandæ sint reliquiæ. Neque vero derelictionis causam omittit, cum manus corum sanguine plenas esse, Christi cædem innuens, ad- jungit. Observat euim hoc loco, non quod idola coluerunt, sed quod Dominum non agnoverunt, et ipsum deseruerunt, Sanctumque Israel provocar verunt, argui. Itaque et eorum sacrificia, tanquain impiorum, et qui nihil aliud quam scelera cogitent, aversatur : ‹ Sacrificium namque Deo spiritus contribulatus 9., Decet enim seipsum, offerre unumquemque, hostiam viventem, sanetam, Deo placentem, rationabile obsequium," sacrifi- cium laudis ". Talia enim hostiæ, quæ prius un- bram futurorum bonorum habebant obscure signifcabant "; quantumvis specic quadam, ad usque instaurationis tempora crassioribus tune temporis convenirent; cum eo fine nequaquam sa- crificia jusserit les, ut Deo grata esse ostenderet. Quoniam vero sacrificiorum, qua ex legis imperio febant, multitudinem rejicit, unicam in peccati interitum ad ultima usque sæcula hostiam, agnury Dei scilicet, qui tollit peccata uuudios, ample ctitur. Exorta nimirum veritatis luce, nullius opia est unbra; decetque virtutum opera, et fidem, cujusmodi sacrificiis oblectetur, Deo offerre. Ad hac, et olim etiam, pro singulorum vitiis clen- dis offerendi lex erat; ipseque adeo in victi- mis Christus adumbratus, veniam largiebatur; sed ex quo nobiscum diversatus- est, figuris onuribus jam finem imposuit. Hoc autem, quod ait: Menus sum, separari, non cum sequentibus jungi, putan- A gentibus prodesset abrogata. Neque enim laurora D dum est. Uni namque Deo beatitudine omni plenum C esse congruit ; non illis ipsis rebus, qua: sequuntur. Nam : e Et ex ejus plenitudine omnes accepimus '; et hunc enim omnia appetunt, nec ullørum ipse desiderio capitur. Ab ipso Git Stephanus plenus gratia et fortitudine. Et Paulus, statim atque seipsum collegit, spiritu refertus Jerusalem con- tendit. Plenus inde dierum Abraham; indeque in populis, qui convertentur, pleni dies invenientur. Verumeuimvero, si omnem qui ex Mosis erat instituto, cultum rejicit ; qui tandem ‹ne iota quidem unum de lege peribit, donec omnia fiant*? › Apparet ergo reje, etis corporalibus, spiritualia se adimpleturum polliceri. Z clar. 1, 12. I, I. en Joan. 1, 29. 1; to Sed observa non sanguinem quemlibet, sel bru- Rom. An f Joan. 1, 16. Psal. Lxxi, 10. * Mat h. v, 18. Psal. stax, 25. lebro ! 3. Rom. 1%, 27. ** Psal.
Τήρει δὲ ὡς οὐ πᾶν ἀπεδοκίμασεν αἷμα , τὸ δὲ ἐξ ἀλόγων ζώων, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἐπ’ ἐσχάτων ἡμερῶν ἐκχυθέντος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, κρεῖττον λαλοῦντος παρὰ τὸ τοῦ Ἄβελ. Μετατιθεμένων δὲ τῶν θυσιῶν ἐπὶ τὸ πνευματικὸν, καὶ τὴν ἱερωσύνην ἐχρῆν μετατίθεσθαι, ἵνα ὁ κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδὲκ ἀντεισέλθῃ. Διασταλτέον δὲ καὶ τὸ ὁλοκαύτωμα , καὶ οὕτως ἐπενεκτέον, τῶν κριῶν · ἵνα πρὸς τὸ, οὐ βούλομαι , συμφώνως ἐπενεχθῇ. Πρὸς ὃ ἀποδοτέον τὸ, Οὐδ’ ἂν ἔρχησθε ὀφθῆναί μοι . Κοινὸν γὰρ τὸ, οὐ βούλομαι . Ἀθετεῖ δὲ μετὰ τῶν θυσιῶν καὶ τὸ, δεῖν ὁρᾶσθαι πᾶν ἀρσενικὸν ἐνώπιον Κυρίου. Ἄδικοι γὰρ ἦσαν καὶ σκολιοί. Γέγραπται δέ· «Ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους.» Καὶ «Εὐθύτητας ἴδε τὸ πρόςωπον αὐτοῦ· λέγει δὲ καὶ, Τίς ταῦτα ἐζήτησεν ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν ; τὰ σωματικὰ δηλονότι τοῦ νόμου. Ὅλος γὰρ ὁ νόμος ἀνακεφαλαιοῦται ἐν τῷ, »Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου, ὡς ἑαυτόν.« Καὶ, Πατεῖν μου , φησὶ, τὴν αὐλὴν οὐ προσθήσεσθε . Οὕτω φοβερὸν καταφρονεῖν Ἐκκλησίας ἀφορισθέντας, εἰ μὴ τὸ μέγιστον τῶν ἐπιτιμίων αἱρουμένους ἐπίτηδες. Δηλοῖ δὲ τὴν ὑβριστικὴν αὐτῶν εἴσοδον, ὡς καταπατούντων τὰ ἅγια.
Β • σιν ἀνόνητον. Αδύνατον γὰρ αἷμα ταύρων καὶ τρά- γων ἀφαιρεῖν ἁμαρτίας, εἰ καὶ αὐτοὶ πλημμελοῦντες διὰ τούτων ἐνόμιζον ἐξιλεοῦσθαι Θεόν. Περιῃρημέν του δὲ τοῦ σπέρματος, ὁ κατέλιπε Κύριος ὁ Θεὸς, εἰκότως νομιστέον περὶ τῶν κατὰ Χριστοῦ τοιαῦτα τετολμηκότων τὸν λόγον καθίστασθαι ἀρχόντων τε καὶ ἑπομένων. Τοιγαρούν, φησίν, οὐκ ἔτι ανήσω τὰς ἁμαρτίας ὑμῶν. Ἀνῆκε γὰρ τοῖς εἰς Βαβυλῶνα ληφθεῖσιν ἑβδομήκοντα παρελθόντων ἐτῶν, ὡς ὁ Ζα- χερίας φησίν· « Τὰς πόλεις Ἰούδα ὑπερείδες τοῦτο ἑβδομηκοστὸν ἔτος ·, τοῖς δὲ Χριστὸν σταυρώσασιν οὐκ ἀνήσειν φησίν, πλὴν ὅτι ἐν ἐσχάτῳ τῶν ἡμερῶν τὴ ἐγκατάλειμμα σωθήσεται. Τῆς δὲ τοιαύτης έγκα- ταλείψεως τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν λέγων, Αἱ γὰρ χεῖ- γες ὑμῶν αἵματος πλήρεις, τὴν Χριστοῦ μιαιφονίαν δηλῶν. Τηρεῖ γὰρ ὡς οὐδαμοῦ νῦν αὐτῶν ὡς εἴδωλο- λατρούντων κατηγορεῖ, ἀλλ᾽ ὅτι μὴ ἔγνωσαν τὸν Κύ- ριον, καὶ ὅτι ἐγκατέλιπον αὐτὸν, καὶ παρώξυναν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὰς θυσίας αὐτῶν, ὡς ἀσεβῶν, ἀποστρέφεται, καὶ προσκειμένων τοῖς ἁμαρ- τήμασιν. « Θυσία γὰρ τῷ Θεῷ πνεῦμα συντετριμμέ- νον. » Εκαστον γὰρ ἑαυτὸν προσάγειν δεῖ θυσίαν ζῶ- σαν, εὐάρεστον τῷ Θεῷ, λογικὴν λατρείαν, θυσίαν αἰνέσεως. Ταῦτα γὰρ καὶ αἱ πρὶν θυσίαι σκιὰν ἔχου- σας τῶν μελλόντων ἀγαθῶν, ὑπῃνίττοντο· εἰ καὶ τοῖς τότε παχέσιν οὖσιν κατὰ τὸ φαινόμενον ήρμοτ- τον μέχρι καιροῦ διορθώσεως· ἐπεὶ, ὅσον εἰς τὸ ἀρέ σκειν Θεῷ, οὐκ ἂν τὰς θυσίας. ἐνομοθέτησεν. Ἐπειδή δὲ τὸ πλῆθος τῶν κατὰ νόμον θυσιῶν ἀποπέμπεται, μίαν προσεδέξατο θυσίαν ἐπ᾿ ἐσχάτων αἰώνων, εἰς αθέτησιν ἁμαρτίας, τὸν ἀμνὸν τοῦ Θεοῦ τὴν αἴροντα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ τῆς ἀληθείας φανεί σης, ἀνόνητος ἡ σκιά. Καὶ δεῖ Θεῷ προσάγειν ἀρετάς τε καὶ πίστιν. Τοιαύταις γὰρ θυσίαις εὐαρεστεῖται νεός. Ἐπεὶ καὶ πάλαι ὑπὲρ τῶν ἰδίων πλημμελη- μάτων προσέφερον, καὶ συνεχώρει Χριστός, ἐν τοῖς προσαγομένοις τυπούμενος. ᾿Αλλὰ νῦν ἐπιδημήσας, τοῖς τύποις πέρας ἐπέθηκεν. Τὸ δέ· Πλήρης εἰμὶ, ληπτέον καθ' ἑαυτὸ, μὴ συνάπτοντα τοῖς ἑξῆς. Θεῷ γὰρ μόνῳ τὸ πλῆρες ἁρμόττει πάσης μακαριότητος, ἀλλ' οὐ τῶν ἐφ' ἑξῆς ἐπιφερομένων. «Ἐκ τοῦ γὰρ πληρώματος αὐτοῦ ἡμεῖς πάντες ἐλάβομεν. » Πάν- των γάρ ἐστιν ἐφετὸν, αὐτὸς οὐδενὸς ἐφιέμενος. Ἀπ᾿ αὐτοῦ Στέφανος πλήρης χάριτος καὶ δυνάμεως. Καὶ Παῦλος, μετὰ τὴν ἐπίγνωσιν, πλήρης πνεύματος ὑπ- έστρεψεν εἰς Ἱερουσαλήμ πλήρης ἐντεῦθεν ἡμε μῶν ᾿Αβραάμ. Καὶ ἐν τῷ ἐπιστρέφοντι λαῷ ἡμέραι πλήρεις εὑρεθήσονται. Αλλ' εἰ ἀποβάλλει πᾶσαν τὴν διὰ Μωϋσέως λατρείαν, πῶς «Εν ἰῶτα οὐ μὴ παρ- ἐλθῃ ἐκ τοῦ νόμου ἕως ἂν πάντα γένηται; » Οὐκ οὖν εὔδηλον ὡς τὸ σωματικὸν ἐκβαλών, τὸ πνευμα- τικὸν πληροῦν ἐπαγγέλλεται. • ν Τέρει δὲ ὡς οὗ πᾶν ἀπεδοκίμασεν αἶμα, τὸ δὲ ἐξ COMMENTARII IN ISAIAM. - hircorumve sanguis peccata tollere poterat; quan- tumvis se talibus peccantes reconciliari arbitra- rentur. Est vero putandum, eo semine excepto, quod Dominus Deus reliquum fecerat, merito in principes et subditos, qui adversus Christum talia ausi sunt, sermonem institui. Itaque, Non amplius addit, remillam peccata vestra. Remisit enim iis, qui in Babylonem abrepti erant, cum anni seplua- ginta præteriissent, teste Zacharia, ubi ait : c Ur bes Juda sprevisti annum hunc jam septuagesi- › At his se, qui Christum cruci affixerunt, remissurum negat; quanquam tamen ultimis ten)- poribus salvandæ sint reliquiæ. Neque vero derelictionis causam omittit, cum manus corum sanguine plenas esse, Christi cædem innuens, ad- jungit. Observat euim hoc loco, non quod idola coluerunt, sed quod Dominum non agnoverunt, et ipsum deseruerunt, Sanctumque Israel provocar verunt, argui. Itaque et eorum sacrificia, tanquain impiorum, et qui nihil aliud quam scelera cogitent, aversatur : ‹ Sacrificium namque Deo spiritus contribulatus 9., Decet enim seipsum, offerre unumquemque, hostiam viventem, sanetam, Deo placentem, rationabile obsequium," sacrifi- cium laudis ". Talia enim hostiæ, quæ prius un- bram futurorum bonorum habebant obscure signifcabant "; quantumvis specic quadam, ad usque instaurationis tempora crassioribus tune temporis convenirent; cum eo fine nequaquam sa- crificia jusserit les, ut Deo grata esse ostenderet. Quoniam vero sacrificiorum, qua ex legis imperio febant, multitudinem rejicit, unicam in peccati interitum ad ultima usque sæcula hostiam, agnury Dei scilicet, qui tollit peccata uuudios, ample ctitur. Exorta nimirum veritatis luce, nullius opia est unbra; decetque virtutum opera, et fidem, cujusmodi sacrificiis oblectetur, Deo offerre. Ad hac, et olim etiam, pro singulorum vitiis clen- dis offerendi lex erat; ipseque adeo in victi- mis Christus adumbratus, veniam largiebatur; sed ex quo nobiscum diversatus- est, figuris onuribus jam finem imposuit. Hoc autem, quod ait: Menus sum, separari, non cum sequentibus jungi, putan- A gentibus prodesset abrogata. Neque enim laurora D dum est. Uni namque Deo beatitudine omni plenum C esse congruit ; non illis ipsis rebus, qua: sequuntur. Nam : e Et ex ejus plenitudine omnes accepimus '; et hunc enim omnia appetunt, nec ullørum ipse desiderio capitur. Ab ipso Git Stephanus plenus gratia et fortitudine. Et Paulus, statim atque seipsum collegit, spiritu refertus Jerusalem con- tendit. Plenus inde dierum Abraham; indeque in populis, qui convertentur, pleni dies invenientur. Verumeuimvero, si omnem qui ex Mosis erat instituto, cultum rejicit ; qui tandem ‹ne iota quidem unum de lege peribit, donec omnia fiant*? › Apparet ergo reje, etis corporalibus, spiritualia se adimpleturum polliceri. Z clar. 1, 12. I, I. en Joan. 1, 29. 1; to Sed observa non sanguinem quemlibet, sel bru- Rom. An f Joan. 1, 16. Psal. Lxxi, 10. * Mat h. v, 18. Psal. stax, 25. lebro ! 3. Rom. 1%, 27. ** Psal.
PG 87:1847Τῶν δὲ εἰσιόντων ὁ μὲν εἰς αὐτὰ φθάνει τὰ Ἅγια τῶν ἁγίων, ἔσωθεν τοῦ καταπετάσματος τὰ σαρκικὰ διαβὰς, καὶ γυμνῇ τῇ θεωρίᾳ τῶν νοητῶν ὁμιλῶν· ὁ δὲ τῆς σωματικωτέρας λατρείας ἐφάπτεται. Ὁ δὲ νῦν εἰσαγόμενος τῆς αὐλῆς μόνης ἐπιβῆναι κελεύεται. Ὁ δὲ καὶ ταύτης ἔξω τῶν τῆς εὐσεβείας τόπων ἐλήλαται. Πρὸς δὲ τὰ πνευματικὰ τοῦ νόμου παρακαλεῖ διὰ τῆς τῶν σωματικῶν ἐκβολῆς. Πνευματικὴ γὰρ σεμίδαλις , λόγος περὶ Θεοῦ σωματικῆς ἐννοίας κεχωρισμένος. Ἀνάξιον Θεοῦ καὶ τὸ, Νομίζειν αὐτὸν τῆς δι’ ὀσφρήσεως εὐωδίας ἐπιθυμεῖν, καὶ μὴ θυμιάματος τὸν ἁγιασμὸν νοῆσαι τοῦ σώματος ὑπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν σωφροσύνης ἐπιτελούμενον, ἰσοκρατῶς ἐχόντων κ...στασίαν πρὸς ἄλληλα τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς κατὰ τὴν σύνθεσιν τοῦ θυμιάματος . Παρακαλεῖ δὲ καὶ νουμηνίαν ποιεῖν αἰωνίοις πρέπουσαν ἔτεσι, καὶ τὴν διὰ μετανοίας πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἀποκατάστασιν ἑορτήν. Νουμηνία γὰρ ἡ ἀρχὴ τοῦ ἐν φωτὶ βίου ἐκλειφθέντος τῇ πρὸς τὸ χεῖρον τροπῇ. Ἡ πρὸς αὐτὸ ἐπάνοδος, ἑορτή . Βούλεται δὲ καὶ Σάββατον τὴν τῶν κακῶν ἀργίαν νοεῖν. Ἀντὶ δὲ τῆς μεγάλης ἡμέρας, κλητὴν ἐξέδωκαν οἱ λοιποί·
ἀλόγων ζώων, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἐπ' ἐσχάτων • ἡμερῶν ἐκχυθέντος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, κρεῖττον λαλοῦντος παρὰ τὸ τοῦ ᾿Αβελ. Μετατιθεμένων δὲ τῶν θυσιῶν ἐπὶ τὸ πνευματικὸν, καὶ τὴν ἱερωσύνην ἐχρῆν μετατίθεσθαι, ἵνα δ κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἀντεισέλθῃ. Διασταλτέον δὲ καὶ τὸ ὁλοκαύτωμα, καὶ οὕτως ἐπενεκτέον, τῶν κριῶν· ἵνα πρὸς τὰς οὐ βούλομαι, συμφώνως ἐπενεχθῇ. Πρὸς ὁ ἀποδοτέον τό, Οὐδ᾽ ἂν ἔρχησθε ὀφθῆναι γιοι. Κοινὸν γὰρ τὸ, οὐ βούλομαι. ᾿Αθετεῖ δὲ μετὰ τῶν θυσιῶν καὶ τὸ, δεῖν ὁρᾶσθαι τῶν ἀρσενικὸν ἐνώπιον Κυρίου. "Αδικοι γὰρ ἦσαν καὶ σκολιοί. Γέγραπται δέ· • Οφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Καὶ « Εὐθύτητας ἶδε τὸ πρόσω ωπον αὐτοῦ ' λέγει δὲ καὶ, Τίς ταῦτα ἐζήτησεν ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν; τὰ σωματικὰ δηλονότι τοῦ νό μου. Όλος γὰρ ὁ νόμος ανακεφαλαιοῦται ἐν τῷ, δ Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, ὡς ἑαυτόν. » Και, Πα- τεῖν μου, φησί, τὴν αὐλὴν οὐ προσθήσεσθε. Οὕτω φοβερὸν καταφρονεῖν Ἐκκλησίας ἀφορισθέντας, εἰ μὴ τὸ μέγιστον τῶν ἐπιτιμίων αἱρουμένους ἐπίτηδες. Δηλοῖ δὲ τὴν ὑβριστικὴν αὐτῶν εἴσοδον, ὡς κατα- πατούντων τὰ ἅγια. Τῶν δὲ εἰσιόντων ὁ μὲν εἰς αὐτὰ φθάνει τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἔσωθεν τοῦ κατα- πετάσματος τὰ σαρκικὰ διαβὰς, καὶ γυμνῇ τῇ θεω- ρίᾳ τῶν νοητῶν ὁμιλῶν· ὁ δὲ τῆς σωματικωτέρας λατρείας ἐφάπτεται. Ὁ δὲ νῦν εἰσαγόμενος τῆς αὐλῆς μόνης ἐπιβῆναι κελεύεται. Ο δὲ καὶ ταύτης ἔξω τῶν τῆς εὐσεβείας τόπων ἐλήλαται. Πρὸς δὲ τὰ πνευματικὰ τοῦ νόμου παρακαλεῖ διὰ τῆς τῶν σω- σε ματικῶν ἐκβολῆς. Πνευματικὴ γὰρ σεμίδαλις, λόγος περὶ Θεοῦ σωματικῆς ἐννοίας κεχωρισμένος. Ανάξιον Θεοῦ καὶ τὸ, νομίζειν αὐτὸν τῆς δι᾽ ὀσφρήσεως εύο ωδίας ἐπιθυμεῖν, καὶ μὴ θυμιάματος τὸν ἁγιασμόν νοῆσαι τοῦ σώματος ὑπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν σωφροσύνης ἐπιτελούμενον, Ισοκρατῶς ἐχόντων κ...στασίαν τ πρὸς ἄλληλα τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς κατὰ τὴν σύντ θεσιν τοῦ θυμιάματος. Παρακαλεῖ δὲ καὶ νουμηνίαν ποιεῖν αἰωνίοις πρέπουσαν ἔτεσι, καὶ τὴν διὰ μετα νοίας πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἀποκατάστασιν ἑορτήν. Νου- μηνία γὰρ ἡ ἀρχὴ τοῦ ἐν φωτὶ βίου ἐκλειφθέντος τῇ πρὸς τὸ χεῖρον τροπῇ. Ἡ πρὸς αὐτὸ ἐπάνοδος, ἑορτή. Βούλεται δὲ καὶ Σάββατον τὴν τῶν κακῶν ἀργίαν νοεῖν. Ἀντὶ δὲ τῆς μεγάλης ἡμέρας, κλη- τὴν ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· ὡς μὴ μίαν σημαίνεσθαι, πᾶσαν δὲ τὴν ἐν τῷ νόμῳ καλουμένην κλητήν, οἷα ἡ πρώτη ἑβδόμη τῶν Ἀζύμων, καὶ τῆς Πεντηκο στῆς, καὶ ἡ δεκάτη τοῦ μηνός, καὶ πᾶσαι ἁπλῶς Επίσημοι ἑορταί. Καὶ νηστείαν δὲ βούλεται τὴν χωρὶς ἐπιδείξεως δουλαγωγοῦσαν τὸ φρόνημα τῆς σαρκός, ὅπερ οὐ διὰ πλησμονῆς βρωμάτων γίνεται, ἀλλὰ καὶ δι' ἀναστροφῆς ἀγαθῆς καὶ συνουσίας τῶν ὠφελούντων. Οὐδὲ τὴν ἀποχὴν δὲ τῶν βρωμάτων ἐπιτείνειν χρεών, ὥστε λυθῆναι τὸν τόνον τοῦ σώ- ματος, καὶ περιέλκειν εἰς ἀπροσεξίαν τὸν νοῦν. Παρ- λείπ. κατάστασιν. PROCOPII GAZEI SCOPI torum animalium detestari; ad ejus differentiam, A qui est ultimis diebus in peccatorum remissionem effusus, quique illo Abelis loquitur longe melius. Translatis vero in ea quæ sunt spiritus, sacrificiis, et sacerdotium ipsum transmutari oportebat; ut quod est secundum ordinem Melchisedech, vicem ipsius subiret. Est porro et holocaustum a præce- dentibus distinguendum, atque cum arietum jun- gendum; ut ad verbum holo congrue referatur : adl quod etiam respondet quod sequitur, Neque venia- tis in conspectum meum. Horum enim nolo coin- mune verbum est. Abrogat autem cum sacrificiis et illud, quod in Domini conspectum masculum omne venire jubebat : quia nullo non scelere et dolo abundabant. Scribitur autem : c Oculus Do- mimi super justos *. » Item : Æquitatem vidit B oculus ejus. Præterea addit : Quis hæc quæsivit de manibus vestris ? Corporalia nimirum legis præ- cepta. lloc enim veluti compendio lex tota conclu- ditur, ut proximum nostrum, non aliter ac nosmet- ipsos, diligamus. Deinde, Calcare, ait, atrium meum non apponetis. Adco horroris plenum est negotium, cos, qui separati sunt, Ecclesiam despicere; nisi qui penam omnium maximnam et gravissimam, ultro amplectuntur. Notat vero contumeliosum ipsorum ingressum, tanquam qui sancta conculca- rint. At eorum, qui ingrediuntur, alius quidem ad usque Sancta sanctorum, corporearum rerum velo ab interioribus detracto, nudaque intelligibilium contemplatione potitus, progreditur : alius vero -cultum magis corporeùm attingit. Qui autem nunc inducitur, solum ingredi atrium jussus, ne ad ex- terni quidem cultus, loca admittitur. Ad legis au- tem spiritualem contemplationen, per eam, quæ corporalium est, rejectionem nos provocat. Esὶ enitn spirituaļis siligo, sermo de Deo a rerum corporearum cogitatione separatus. Est etiam Deo indignum, olfactus illum voluptate delectari cre- dlere; nec incensi nonine, sanctificationem eam, quæ animi temperantia in corpore perdicitur, quoties æquali temperie animi partes inter se ad incensi compositionein consentiunt, intelligere. Ad neomeniam præterea sempiternis annis dignam, easque solemnitates celebrandas, quæ pœnitentiæ auxilio, res in antiquum statum restituant, adhor- D tatur. Est enim neomenia, vitæ in luce deficientis principium, cum fit in deterius mutatio: Solemni- tas autem ipsa ad eam reversio. Nee alia Sabbali nomine cessatio, præter eam, quæ a vitiis est, significatur. Cæterum pro magno die, celebrem re- liqui transtuleruut; ut non unum aliquem, sed quemlibet in lege celebrem, primum videlicet ac septimum azymorum, ipsamque Pentecostem, et mensis decimum; ipsas denique, ut summatim * Psal. xxxm, 16; Petr. 111, 12. • VARLE LECTIONES. : *
ὡς μὴ μίαν σημαίνεσθαι, πᾶσαν δὲ τὴν ἐν τῷ νόμῳ καλουμένην κλητὴν , οἷα ἡ πρώτη ἑβδόμη τῶν Ἀζύμων, καὶ τῆς Πεντηκοστῆς, καὶ ἡ δεκάτη τοῦ μηνὸς, καὶ πᾶσαι ἁπλῶς ἐπίσημοι ἑορταί . Καὶ νηστείαν δὲ βούλεται τὴν χωρὶς ἐπιδείξεως δουλαγωγοῦσαν τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, ὅπερ οὐ διὰ πλησμονῆς βρωμάτων γίνεται, ἀλλὰ καὶ δι’ ἀναστροφῆς ἀγαθῆς καὶ συνουσίας τῶν ὠφελούντων. Οὐδὲ τὴν ἀποχὴν δὲ τῶν βρωμάτων ἐπιτείνειν χρεὼν, ὥστε λυθῆναι τὸν τόνον τοῦ σώματος, καὶ περιέλκειν εἰς ἀπροσεξίαν τὸν νοῦν. Παρόντος δὲ τοῦ νυμφίου μὴ νηστεύειν ἐκελεύσθημεν τὴν ἐκ τοῦ λόγου νηστείαν. ικ. Λούσασθε· καθαροὶ γένεσθε. Ἀφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονηριῶν ὑμῶν, κ.τ.λ. Ἀκολούθως προτρέπεται τῆς ἐθελοθρησκείας τῆς κατὰ τὸν σωματικὸν νόμον μεταστάντας, τῆς Καινῆς ὑπηκόους Διαθήκης γενέσθαι. Διὸ καὶ τὰ ταύτης εἰσάγει μυστήρια, μονονουχὶ τὸ ἐν Εὐαγγελίοις βοῶν· «Ἐὰν μή τις ἀναγεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» Καὶ τό·
ἀλόγων ζώων, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἐπ' ἐσχάτων • ἡμερῶν ἐκχυθέντος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, κρεῖττον λαλοῦντος παρὰ τὸ τοῦ ᾿Αβελ. Μετατιθεμένων δὲ τῶν θυσιῶν ἐπὶ τὸ πνευματικὸν, καὶ τὴν ἱερωσύνην ἐχρῆν μετατίθεσθαι, ἵνα δ κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἀντεισέλθῃ. Διασταλτέον δὲ καὶ τὸ ὁλοκαύτωμα, καὶ οὕτως ἐπενεκτέον, τῶν κριῶν· ἵνα πρὸς τὰς οὐ βούλομαι, συμφώνως ἐπενεχθῇ. Πρὸς ὁ ἀποδοτέον τό, Οὐδ᾽ ἂν ἔρχησθε ὀφθῆναι γιοι. Κοινὸν γὰρ τὸ, οὐ βούλομαι. ᾿Αθετεῖ δὲ μετὰ τῶν θυσιῶν καὶ τὸ, δεῖν ὁρᾶσθαι τῶν ἀρσενικὸν ἐνώπιον Κυρίου. "Αδικοι γὰρ ἦσαν καὶ σκολιοί. Γέγραπται δέ· • Οφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Καὶ « Εὐθύτητας ἶδε τὸ πρόσω ωπον αὐτοῦ ' λέγει δὲ καὶ, Τίς ταῦτα ἐζήτησεν ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν; τὰ σωματικὰ δηλονότι τοῦ νό μου. Όλος γὰρ ὁ νόμος ανακεφαλαιοῦται ἐν τῷ, δ Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, ὡς ἑαυτόν. » Και, Πα- τεῖν μου, φησί, τὴν αὐλὴν οὐ προσθήσεσθε. Οὕτω φοβερὸν καταφρονεῖν Ἐκκλησίας ἀφορισθέντας, εἰ μὴ τὸ μέγιστον τῶν ἐπιτιμίων αἱρουμένους ἐπίτηδες. Δηλοῖ δὲ τὴν ὑβριστικὴν αὐτῶν εἴσοδον, ὡς κατα- πατούντων τὰ ἅγια. Τῶν δὲ εἰσιόντων ὁ μὲν εἰς αὐτὰ φθάνει τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἔσωθεν τοῦ κατα- πετάσματος τὰ σαρκικὰ διαβὰς, καὶ γυμνῇ τῇ θεω- ρίᾳ τῶν νοητῶν ὁμιλῶν· ὁ δὲ τῆς σωματικωτέρας λατρείας ἐφάπτεται. Ὁ δὲ νῦν εἰσαγόμενος τῆς αὐλῆς μόνης ἐπιβῆναι κελεύεται. Ο δὲ καὶ ταύτης ἔξω τῶν τῆς εὐσεβείας τόπων ἐλήλαται. Πρὸς δὲ τὰ πνευματικὰ τοῦ νόμου παρακαλεῖ διὰ τῆς τῶν σω- σε ματικῶν ἐκβολῆς. Πνευματικὴ γὰρ σεμίδαλις, λόγος περὶ Θεοῦ σωματικῆς ἐννοίας κεχωρισμένος. Ανάξιον Θεοῦ καὶ τὸ, νομίζειν αὐτὸν τῆς δι᾽ ὀσφρήσεως εύο ωδίας ἐπιθυμεῖν, καὶ μὴ θυμιάματος τὸν ἁγιασμόν νοῆσαι τοῦ σώματος ὑπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν σωφροσύνης ἐπιτελούμενον, Ισοκρατῶς ἐχόντων κ...στασίαν τ πρὸς ἄλληλα τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς κατὰ τὴν σύντ θεσιν τοῦ θυμιάματος. Παρακαλεῖ δὲ καὶ νουμηνίαν ποιεῖν αἰωνίοις πρέπουσαν ἔτεσι, καὶ τὴν διὰ μετα νοίας πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἀποκατάστασιν ἑορτήν. Νου- μηνία γὰρ ἡ ἀρχὴ τοῦ ἐν φωτὶ βίου ἐκλειφθέντος τῇ πρὸς τὸ χεῖρον τροπῇ. Ἡ πρὸς αὐτὸ ἐπάνοδος, ἑορτή. Βούλεται δὲ καὶ Σάββατον τὴν τῶν κακῶν ἀργίαν νοεῖν. Ἀντὶ δὲ τῆς μεγάλης ἡμέρας, κλη- τὴν ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· ὡς μὴ μίαν σημαίνεσθαι, πᾶσαν δὲ τὴν ἐν τῷ νόμῳ καλουμένην κλητήν, οἷα ἡ πρώτη ἑβδόμη τῶν Ἀζύμων, καὶ τῆς Πεντηκο στῆς, καὶ ἡ δεκάτη τοῦ μηνός, καὶ πᾶσαι ἁπλῶς Επίσημοι ἑορταί. Καὶ νηστείαν δὲ βούλεται τὴν χωρὶς ἐπιδείξεως δουλαγωγοῦσαν τὸ φρόνημα τῆς σαρκός, ὅπερ οὐ διὰ πλησμονῆς βρωμάτων γίνεται, ἀλλὰ καὶ δι' ἀναστροφῆς ἀγαθῆς καὶ συνουσίας τῶν ὠφελούντων. Οὐδὲ τὴν ἀποχὴν δὲ τῶν βρωμάτων ἐπιτείνειν χρεών, ὥστε λυθῆναι τὸν τόνον τοῦ σώ- ματος, καὶ περιέλκειν εἰς ἀπροσεξίαν τὸν νοῦν. Παρ- λείπ. κατάστασιν. PROCOPII GAZEI SCOPI torum animalium detestari; ad ejus differentiam, A qui est ultimis diebus in peccatorum remissionem effusus, quique illo Abelis loquitur longe melius. Translatis vero in ea quæ sunt spiritus, sacrificiis, et sacerdotium ipsum transmutari oportebat; ut quod est secundum ordinem Melchisedech, vicem ipsius subiret. Est porro et holocaustum a præce- dentibus distinguendum, atque cum arietum jun- gendum; ut ad verbum holo congrue referatur : adl quod etiam respondet quod sequitur, Neque venia- tis in conspectum meum. Horum enim nolo coin- mune verbum est. Abrogat autem cum sacrificiis et illud, quod in Domini conspectum masculum omne venire jubebat : quia nullo non scelere et dolo abundabant. Scribitur autem : c Oculus Do- mimi super justos *. » Item : Æquitatem vidit B oculus ejus. Præterea addit : Quis hæc quæsivit de manibus vestris ? Corporalia nimirum legis præ- cepta. lloc enim veluti compendio lex tota conclu- ditur, ut proximum nostrum, non aliter ac nosmet- ipsos, diligamus. Deinde, Calcare, ait, atrium meum non apponetis. Adco horroris plenum est negotium, cos, qui separati sunt, Ecclesiam despicere; nisi qui penam omnium maximnam et gravissimam, ultro amplectuntur. Notat vero contumeliosum ipsorum ingressum, tanquam qui sancta conculca- rint. At eorum, qui ingrediuntur, alius quidem ad usque Sancta sanctorum, corporearum rerum velo ab interioribus detracto, nudaque intelligibilium contemplatione potitus, progreditur : alius vero -cultum magis corporeùm attingit. Qui autem nunc inducitur, solum ingredi atrium jussus, ne ad ex- terni quidem cultus, loca admittitur. Ad legis au- tem spiritualem contemplationen, per eam, quæ corporalium est, rejectionem nos provocat. Esὶ enitn spirituaļis siligo, sermo de Deo a rerum corporearum cogitatione separatus. Est etiam Deo indignum, olfactus illum voluptate delectari cre- dlere; nec incensi nonine, sanctificationem eam, quæ animi temperantia in corpore perdicitur, quoties æquali temperie animi partes inter se ad incensi compositionein consentiunt, intelligere. Ad neomeniam præterea sempiternis annis dignam, easque solemnitates celebrandas, quæ pœnitentiæ auxilio, res in antiquum statum restituant, adhor- D tatur. Est enim neomenia, vitæ in luce deficientis principium, cum fit in deterius mutatio: Solemni- tas autem ipsa ad eam reversio. Nee alia Sabbali nomine cessatio, præter eam, quæ a vitiis est, significatur. Cæterum pro magno die, celebrem re- liqui transtuleruut; ut non unum aliquem, sed quemlibet in lege celebrem, primum videlicet ac septimum azymorum, ipsamque Pentecostem, et mensis decimum; ipsas denique, ut summatim * Psal. xxxm, 16; Petr. 111, 12. • VARLE LECTIONES. : *
PG 87:1848«Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὅνομα τοῦ Πατρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος.» Πῶς δὲ ὡς ἀνίατα ἡμαρτηκότων εἰπών· «Ἐὰν πληθύνητε τὴν δέησιν ὑμῶν, οὐκ εἰσακούσομαι·» νῦν ὡς ἰᾶσθαι διὰ τοῦ λουτροῦ δυνάμενος διαλέγεται; Ὅτι τὸ ἀδύνατον τοῦ νόμου Χριστὸς ἐλθὼν ἀνεπλήρωσεν, οὐκ ἐφ’ ἑκάστῳ καθαίρων μολύσματι ῥύπου σωματικοῦ, οὐδὲ πλύνειν κελεύων ἱμάτιον, ἐν δὲ βαπτίσματι τὰς ἡμετέρας ἀποκαθαίρων ψυχὰς, καὶ ἐποικοδομεῖν τῷ βαπτίσματι τὰς ἀρετὰς προτρεπόμενος. Ἡ μὲν γὰρ τοῦ λουτροῦ κάθαρσις, φιλανθρωπίας ἐστὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ τῆς τῶν κακῶν ἕξεως ἀπόθεσις, ἔργον ἡμέτερον, βοηθοῦντος κἀνταῦθα Θεοῦ, καὶ τοὺς ἐθέλοντας ὁδηγοῦντος πρὸς ἀρετήν. Οὐ δεῖ γὰρ ἀπρακτεῖν τῇ τοῦ βαπτίσματος ἐπανέχοντας χάριτι. Λοῦτρον μὲν γὰρ καθαίρει· ἀρεταὶ δὲ φαιδρύνουσιν. Ἀπέναντι δὲ τῶν ὀφθαλμῶν μου , φησὶν, ἐπειδὴ τοῖς ἀνθρώποις δυνατὸν ἐπιπλάστως καὶ καθ’ ὑπόκρισιν δοκεῖν ἠμᾶς ἀγαθούς· Θεὸς τὰς καρδίας ἐμβατεύων, καὶ τὰ κρυπτὰ τῆς διανοίας ὁρᾷ· ἤγουν ὡς μηδεμιᾶς πράξεως καθηκόντως ἀνυομένης, εἰ μὴ μετὰ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας ἐπιτελῆται.
ἀλόγων ζώων, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἐπ' ἐσχάτων • ἡμερῶν ἐκχυθέντος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, κρεῖττον λαλοῦντος παρὰ τὸ τοῦ ᾿Αβελ. Μετατιθεμένων δὲ τῶν θυσιῶν ἐπὶ τὸ πνευματικὸν, καὶ τὴν ἱερωσύνην ἐχρῆν μετατίθεσθαι, ἵνα δ κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἀντεισέλθῃ. Διασταλτέον δὲ καὶ τὸ ὁλοκαύτωμα, καὶ οὕτως ἐπενεκτέον, τῶν κριῶν· ἵνα πρὸς τὰς οὐ βούλομαι, συμφώνως ἐπενεχθῇ. Πρὸς ὁ ἀποδοτέον τό, Οὐδ᾽ ἂν ἔρχησθε ὀφθῆναι γιοι. Κοινὸν γὰρ τὸ, οὐ βούλομαι. ᾿Αθετεῖ δὲ μετὰ τῶν θυσιῶν καὶ τὸ, δεῖν ὁρᾶσθαι τῶν ἀρσενικὸν ἐνώπιον Κυρίου. "Αδικοι γὰρ ἦσαν καὶ σκολιοί. Γέγραπται δέ· • Οφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Καὶ « Εὐθύτητας ἶδε τὸ πρόσω ωπον αὐτοῦ ' λέγει δὲ καὶ, Τίς ταῦτα ἐζήτησεν ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν; τὰ σωματικὰ δηλονότι τοῦ νό μου. Όλος γὰρ ὁ νόμος ανακεφαλαιοῦται ἐν τῷ, δ Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, ὡς ἑαυτόν. » Και, Πα- τεῖν μου, φησί, τὴν αὐλὴν οὐ προσθήσεσθε. Οὕτω φοβερὸν καταφρονεῖν Ἐκκλησίας ἀφορισθέντας, εἰ μὴ τὸ μέγιστον τῶν ἐπιτιμίων αἱρουμένους ἐπίτηδες. Δηλοῖ δὲ τὴν ὑβριστικὴν αὐτῶν εἴσοδον, ὡς κατα- πατούντων τὰ ἅγια. Τῶν δὲ εἰσιόντων ὁ μὲν εἰς αὐτὰ φθάνει τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἔσωθεν τοῦ κατα- πετάσματος τὰ σαρκικὰ διαβὰς, καὶ γυμνῇ τῇ θεω- ρίᾳ τῶν νοητῶν ὁμιλῶν· ὁ δὲ τῆς σωματικωτέρας λατρείας ἐφάπτεται. Ὁ δὲ νῦν εἰσαγόμενος τῆς αὐλῆς μόνης ἐπιβῆναι κελεύεται. Ο δὲ καὶ ταύτης ἔξω τῶν τῆς εὐσεβείας τόπων ἐλήλαται. Πρὸς δὲ τὰ πνευματικὰ τοῦ νόμου παρακαλεῖ διὰ τῆς τῶν σω- σε ματικῶν ἐκβολῆς. Πνευματικὴ γὰρ σεμίδαλις, λόγος περὶ Θεοῦ σωματικῆς ἐννοίας κεχωρισμένος. Ανάξιον Θεοῦ καὶ τὸ, νομίζειν αὐτὸν τῆς δι᾽ ὀσφρήσεως εύο ωδίας ἐπιθυμεῖν, καὶ μὴ θυμιάματος τὸν ἁγιασμόν νοῆσαι τοῦ σώματος ὑπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν σωφροσύνης ἐπιτελούμενον, Ισοκρατῶς ἐχόντων κ...στασίαν τ πρὸς ἄλληλα τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς κατὰ τὴν σύντ θεσιν τοῦ θυμιάματος. Παρακαλεῖ δὲ καὶ νουμηνίαν ποιεῖν αἰωνίοις πρέπουσαν ἔτεσι, καὶ τὴν διὰ μετα νοίας πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἀποκατάστασιν ἑορτήν. Νου- μηνία γὰρ ἡ ἀρχὴ τοῦ ἐν φωτὶ βίου ἐκλειφθέντος τῇ πρὸς τὸ χεῖρον τροπῇ. Ἡ πρὸς αὐτὸ ἐπάνοδος, ἑορτή. Βούλεται δὲ καὶ Σάββατον τὴν τῶν κακῶν ἀργίαν νοεῖν. Ἀντὶ δὲ τῆς μεγάλης ἡμέρας, κλη- τὴν ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· ὡς μὴ μίαν σημαίνεσθαι, πᾶσαν δὲ τὴν ἐν τῷ νόμῳ καλουμένην κλητήν, οἷα ἡ πρώτη ἑβδόμη τῶν Ἀζύμων, καὶ τῆς Πεντηκο στῆς, καὶ ἡ δεκάτη τοῦ μηνός, καὶ πᾶσαι ἁπλῶς Επίσημοι ἑορταί. Καὶ νηστείαν δὲ βούλεται τὴν χωρὶς ἐπιδείξεως δουλαγωγοῦσαν τὸ φρόνημα τῆς σαρκός, ὅπερ οὐ διὰ πλησμονῆς βρωμάτων γίνεται, ἀλλὰ καὶ δι' ἀναστροφῆς ἀγαθῆς καὶ συνουσίας τῶν ὠφελούντων. Οὐδὲ τὴν ἀποχὴν δὲ τῶν βρωμάτων ἐπιτείνειν χρεών, ὥστε λυθῆναι τὸν τόνον τοῦ σώ- ματος, καὶ περιέλκειν εἰς ἀπροσεξίαν τὸν νοῦν. Παρ- λείπ. κατάστασιν. PROCOPII GAZEI SCOPI torum animalium detestari; ad ejus differentiam, A qui est ultimis diebus in peccatorum remissionem effusus, quique illo Abelis loquitur longe melius. Translatis vero in ea quæ sunt spiritus, sacrificiis, et sacerdotium ipsum transmutari oportebat; ut quod est secundum ordinem Melchisedech, vicem ipsius subiret. Est porro et holocaustum a præce- dentibus distinguendum, atque cum arietum jun- gendum; ut ad verbum holo congrue referatur : adl quod etiam respondet quod sequitur, Neque venia- tis in conspectum meum. Horum enim nolo coin- mune verbum est. Abrogat autem cum sacrificiis et illud, quod in Domini conspectum masculum omne venire jubebat : quia nullo non scelere et dolo abundabant. Scribitur autem : c Oculus Do- mimi super justos *. » Item : Æquitatem vidit B oculus ejus. Præterea addit : Quis hæc quæsivit de manibus vestris ? Corporalia nimirum legis præ- cepta. lloc enim veluti compendio lex tota conclu- ditur, ut proximum nostrum, non aliter ac nosmet- ipsos, diligamus. Deinde, Calcare, ait, atrium meum non apponetis. Adco horroris plenum est negotium, cos, qui separati sunt, Ecclesiam despicere; nisi qui penam omnium maximnam et gravissimam, ultro amplectuntur. Notat vero contumeliosum ipsorum ingressum, tanquam qui sancta conculca- rint. At eorum, qui ingrediuntur, alius quidem ad usque Sancta sanctorum, corporearum rerum velo ab interioribus detracto, nudaque intelligibilium contemplatione potitus, progreditur : alius vero -cultum magis corporeùm attingit. Qui autem nunc inducitur, solum ingredi atrium jussus, ne ad ex- terni quidem cultus, loca admittitur. Ad legis au- tem spiritualem contemplationen, per eam, quæ corporalium est, rejectionem nos provocat. Esὶ enitn spirituaļis siligo, sermo de Deo a rerum corporearum cogitatione separatus. Est etiam Deo indignum, olfactus illum voluptate delectari cre- dlere; nec incensi nonine, sanctificationem eam, quæ animi temperantia in corpore perdicitur, quoties æquali temperie animi partes inter se ad incensi compositionein consentiunt, intelligere. Ad neomeniam præterea sempiternis annis dignam, easque solemnitates celebrandas, quæ pœnitentiæ auxilio, res in antiquum statum restituant, adhor- D tatur. Est enim neomenia, vitæ in luce deficientis principium, cum fit in deterius mutatio: Solemni- tas autem ipsa ad eam reversio. Nee alia Sabbali nomine cessatio, præter eam, quæ a vitiis est, significatur. Cæterum pro magno die, celebrem re- liqui transtuleruut; ut non unum aliquem, sed quemlibet in lege celebrem, primum videlicet ac septimum azymorum, ipsamque Pentecostem, et mensis decimum; ipsas denique, ut summatim * Psal. xxxm, 16; Petr. 111, 12. • VARLE LECTIONES. : *
Δεῖ οὖν λογισμοὺς καθαίρειν, οὐ μόνον κακίας ἀποκόπτειν ἐνέργειαν, ὃ τῆς τελείας ἀγάπης ἐστί. Κατὰ γὰρ Παῦλον, «Ἡ ἀγάπη οὐ λογίζεται τὸ κακόν.» Καὶ τοῦτο ὄντως ἐστὶ τὸ, Βαπτισθῆναι Πνεύματι ἁγίῳ, καὶ πυρὶ πάντα ῥύπον συντῆξαι. Παραγγέλλει δέ που καὶ λόγιον, «Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν.» Φησὶ δὲ, Μάθετε καλὸν ποιεῖν . Οὐ γὰρ σαφὴς ὁ ἠθικὸς λόγος. Δικαίως γὰρ, φησὶ, τὸ δίκαιον διώξεις, δεῖν ὡς ἡμᾶς μετάγων περὶ δικαιοσύνης λόγον τὴν δικαίαν πρᾶξιν ἐπιτελεῖν. Ἐκζητήσατε κρίσιν . Ἢ τὸ φροντίζειν ἀεὶ καὶ μεριμνᾷν τοῦ Χριστοῦ τὸ κριτήριον (ἀποδώσει γὰρ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ) καὶ τὸ τοῦτο μελετᾷν ἀπείργει κακίας, καὶ προτρέπει πρὸς ἀρετήν. Ἢ τὸ δεῖν ἕκαστα κεκριμένως ποιεῖν. «Μετὰ βουλῆς γὰρ, φησὶ, πάντα ποίει.» Καὶ, «Λογισμοὶ δικαίων κρίματα.» Διττὴ δὲ ἡ ἀδικία· εἰς ψυχικὰ, καὶ σωματικά. Καὶ μείζων ἡ πρώτη, καὶ ταύτης μεῖζον τὸ κώλυμα. «Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὰ ὁμιλίαι κακαὶ, κατ’ ἀρετήν τε καὶ δόγματα.» Καὶ δεῖ τούτοις βοηθεῖν τὴν ἀπάτην ἐλέγχοντας.
ἀλόγων ζώων, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τοῦ ἐπ' ἐσχάτων • ἡμερῶν ἐκχυθέντος εἰς ἄφεσιν ἁμαρτιῶν, κρεῖττον λαλοῦντος παρὰ τὸ τοῦ ᾿Αβελ. Μετατιθεμένων δὲ τῶν θυσιῶν ἐπὶ τὸ πνευματικὸν, καὶ τὴν ἱερωσύνην ἐχρῆν μετατίθεσθαι, ἵνα δ κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ ἀντεισέλθῃ. Διασταλτέον δὲ καὶ τὸ ὁλοκαύτωμα, καὶ οὕτως ἐπενεκτέον, τῶν κριῶν· ἵνα πρὸς τὰς οὐ βούλομαι, συμφώνως ἐπενεχθῇ. Πρὸς ὁ ἀποδοτέον τό, Οὐδ᾽ ἂν ἔρχησθε ὀφθῆναι γιοι. Κοινὸν γὰρ τὸ, οὐ βούλομαι. ᾿Αθετεῖ δὲ μετὰ τῶν θυσιῶν καὶ τὸ, δεῖν ὁρᾶσθαι τῶν ἀρσενικὸν ἐνώπιον Κυρίου. "Αδικοι γὰρ ἦσαν καὶ σκολιοί. Γέγραπται δέ· • Οφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ δικαίους. » Καὶ « Εὐθύτητας ἶδε τὸ πρόσω ωπον αὐτοῦ ' λέγει δὲ καὶ, Τίς ταῦτα ἐζήτησεν ἐκ τῶν χειρῶν ὑμῶν; τὰ σωματικὰ δηλονότι τοῦ νό μου. Όλος γὰρ ὁ νόμος ανακεφαλαιοῦται ἐν τῷ, δ Αγαπήσεις τὸν πλησίον σου, ὡς ἑαυτόν. » Και, Πα- τεῖν μου, φησί, τὴν αὐλὴν οὐ προσθήσεσθε. Οὕτω φοβερὸν καταφρονεῖν Ἐκκλησίας ἀφορισθέντας, εἰ μὴ τὸ μέγιστον τῶν ἐπιτιμίων αἱρουμένους ἐπίτηδες. Δηλοῖ δὲ τὴν ὑβριστικὴν αὐτῶν εἴσοδον, ὡς κατα- πατούντων τὰ ἅγια. Τῶν δὲ εἰσιόντων ὁ μὲν εἰς αὐτὰ φθάνει τὰ ῞Αγια τῶν ἁγίων, ἔσωθεν τοῦ κατα- πετάσματος τὰ σαρκικὰ διαβὰς, καὶ γυμνῇ τῇ θεω- ρίᾳ τῶν νοητῶν ὁμιλῶν· ὁ δὲ τῆς σωματικωτέρας λατρείας ἐφάπτεται. Ὁ δὲ νῦν εἰσαγόμενος τῆς αὐλῆς μόνης ἐπιβῆναι κελεύεται. Ο δὲ καὶ ταύτης ἔξω τῶν τῆς εὐσεβείας τόπων ἐλήλαται. Πρὸς δὲ τὰ πνευματικὰ τοῦ νόμου παρακαλεῖ διὰ τῆς τῶν σω- σε ματικῶν ἐκβολῆς. Πνευματικὴ γὰρ σεμίδαλις, λόγος περὶ Θεοῦ σωματικῆς ἐννοίας κεχωρισμένος. Ανάξιον Θεοῦ καὶ τὸ, νομίζειν αὐτὸν τῆς δι᾽ ὀσφρήσεως εύο ωδίας ἐπιθυμεῖν, καὶ μὴ θυμιάματος τὸν ἁγιασμόν νοῆσαι τοῦ σώματος ὑπὸ τῆς κατὰ ψυχὴν σωφροσύνης ἐπιτελούμενον, Ισοκρατῶς ἐχόντων κ...στασίαν τ πρὸς ἄλληλα τῶν μερῶν τῆς ψυχῆς κατὰ τὴν σύντ θεσιν τοῦ θυμιάματος. Παρακαλεῖ δὲ καὶ νουμηνίαν ποιεῖν αἰωνίοις πρέπουσαν ἔτεσι, καὶ τὴν διὰ μετα νοίας πρὸς τὸ ἀρχαῖον ἀποκατάστασιν ἑορτήν. Νου- μηνία γὰρ ἡ ἀρχὴ τοῦ ἐν φωτὶ βίου ἐκλειφθέντος τῇ πρὸς τὸ χεῖρον τροπῇ. Ἡ πρὸς αὐτὸ ἐπάνοδος, ἑορτή. Βούλεται δὲ καὶ Σάββατον τὴν τῶν κακῶν ἀργίαν νοεῖν. Ἀντὶ δὲ τῆς μεγάλης ἡμέρας, κλη- τὴν ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· ὡς μὴ μίαν σημαίνεσθαι, πᾶσαν δὲ τὴν ἐν τῷ νόμῳ καλουμένην κλητήν, οἷα ἡ πρώτη ἑβδόμη τῶν Ἀζύμων, καὶ τῆς Πεντηκο στῆς, καὶ ἡ δεκάτη τοῦ μηνός, καὶ πᾶσαι ἁπλῶς Επίσημοι ἑορταί. Καὶ νηστείαν δὲ βούλεται τὴν χωρὶς ἐπιδείξεως δουλαγωγοῦσαν τὸ φρόνημα τῆς σαρκός, ὅπερ οὐ διὰ πλησμονῆς βρωμάτων γίνεται, ἀλλὰ καὶ δι' ἀναστροφῆς ἀγαθῆς καὶ συνουσίας τῶν ὠφελούντων. Οὐδὲ τὴν ἀποχὴν δὲ τῶν βρωμάτων ἐπιτείνειν χρεών, ὥστε λυθῆναι τὸν τόνον τοῦ σώ- ματος, καὶ περιέλκειν εἰς ἀπροσεξίαν τὸν νοῦν. Παρ- λείπ. κατάστασιν. PROCOPII GAZEI SCOPI torum animalium detestari; ad ejus differentiam, A qui est ultimis diebus in peccatorum remissionem effusus, quique illo Abelis loquitur longe melius. Translatis vero in ea quæ sunt spiritus, sacrificiis, et sacerdotium ipsum transmutari oportebat; ut quod est secundum ordinem Melchisedech, vicem ipsius subiret. Est porro et holocaustum a præce- dentibus distinguendum, atque cum arietum jun- gendum; ut ad verbum holo congrue referatur : adl quod etiam respondet quod sequitur, Neque venia- tis in conspectum meum. Horum enim nolo coin- mune verbum est. Abrogat autem cum sacrificiis et illud, quod in Domini conspectum masculum omne venire jubebat : quia nullo non scelere et dolo abundabant. Scribitur autem : c Oculus Do- mimi super justos *. » Item : Æquitatem vidit B oculus ejus. Præterea addit : Quis hæc quæsivit de manibus vestris ? Corporalia nimirum legis præ- cepta. lloc enim veluti compendio lex tota conclu- ditur, ut proximum nostrum, non aliter ac nosmet- ipsos, diligamus. Deinde, Calcare, ait, atrium meum non apponetis. Adco horroris plenum est negotium, cos, qui separati sunt, Ecclesiam despicere; nisi qui penam omnium maximnam et gravissimam, ultro amplectuntur. Notat vero contumeliosum ipsorum ingressum, tanquam qui sancta conculca- rint. At eorum, qui ingrediuntur, alius quidem ad usque Sancta sanctorum, corporearum rerum velo ab interioribus detracto, nudaque intelligibilium contemplatione potitus, progreditur : alius vero -cultum magis corporeùm attingit. Qui autem nunc inducitur, solum ingredi atrium jussus, ne ad ex- terni quidem cultus, loca admittitur. Ad legis au- tem spiritualem contemplationen, per eam, quæ corporalium est, rejectionem nos provocat. Esὶ enitn spirituaļis siligo, sermo de Deo a rerum corporearum cogitatione separatus. Est etiam Deo indignum, olfactus illum voluptate delectari cre- dlere; nec incensi nonine, sanctificationem eam, quæ animi temperantia in corpore perdicitur, quoties æquali temperie animi partes inter se ad incensi compositionein consentiunt, intelligere. Ad neomeniam præterea sempiternis annis dignam, easque solemnitates celebrandas, quæ pœnitentiæ auxilio, res in antiquum statum restituant, adhor- D tatur. Est enim neomenia, vitæ in luce deficientis principium, cum fit in deterius mutatio: Solemni- tas autem ipsa ad eam reversio. Nee alia Sabbali nomine cessatio, præter eam, quæ a vitiis est, significatur. Cæterum pro magno die, celebrem re- liqui transtuleruut; ut non unum aliquem, sed quemlibet in lege celebrem, primum videlicet ac septimum azymorum, ipsamque Pentecostem, et mensis decimum; ipsas denique, ut summatim * Psal. xxxm, 16; Petr. 111, 12. • VARLE LECTIONES. : *
PG 87:1850«Ῥύσαι γὰρ, φησὶν, ἀγομένους εἰς θάνατον, καὶ ἐκ πρίω κτεινομένους, μὴ φείσῃ.» Δεῖ δὲ καὶ τὴν σωματικὴν ἀδικίαν ἀπείργειν ὅση τις δύναμις. Κρίνατε ὀρφανῷ . Καὶ πατρὸς γὰρ ἔρημος, καὶ βοηθεῖν ἑαυτῷ διὰ τὴν ἡλικίαν ἀδυνατεῖ. Εἰ δὲ καὶ τῶν πεπιστευκότων Πατὴρ ὁ Θεὸς, ἐάν τις παραβὰς ἀποστατήσῃ τῆς πίστεως, καὶ τῶν πρεπόντων ἔργων τῇ πίστει, γέγονε μὲν ὀρφανὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς αὐτοῦ προνοίας ἔρημος ὤν. Δεῖ δὲ τοῦτον ἐπαναγαγεῖν, ὅθεν ἐκπέπτωκεν, ἐπιτιμήσει μετρίᾳ, καὶ λόγοις προσήκουσιν. Ἀλλὰ καὶ ὁ τὰ πονηρὰ πράσσων πατέρα ἔχει τὸν διάβολον, οὗπερ ἀποστὰς γέγονεν ὀρφανὸς ἀγαθὸς, καὶ δεῖται τοῦ χειραγωγοῦντος πρὸς τὸν ὄντως Πατέρα Θεὸν, ἀναγεννηθῆναι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου βουλόμενος. Τυγχανέτω οὖν τῆς προσηκούσης οἰκονομίας παρὰ τῶν τὰ κοινὰ διοικούντων. Καὶ ἡ χήρα δὲ ἡ ὄντως χήρα , καὶ πάσης ἔρημος βοηθείας, καὶ προσκειμένη λειτουργίᾳ Θεοῦ· καὶ ἡ ἀναλόγως ταύτῃ χήρα , τοῦ νυμφίου Λόγου, ψυχὴ ἐκπορευθεῖσα τοῖς δαίμοσιν, τῆς προσηκούσης ἀναλόγως ἑκατέρα βοηθείας ὀφείλει τυχεῖν.
ὄντος δὲ τοῦ νυμφίου μή νηστεύειν ἐκελεύσθημεν τὴν ἐκ τοῦ λόγου νηστείαν. ις'-κ. λούσασθε· καθαροὶ γένεσθε. Αφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονη ριῶν ' ὑμῶν, κ. τ. λ. Ακολούθως προτρέπεται τῆς ἐθελοθρησκείας τῆς κατὰ τὸν σωματικὴν νόμον μεταστάντας, τῆς Καινῆς ὑπηκόους Διαθήκης γενέσθαι. Διὸ καὶ τὰ ταύτης εἰσάγει μυστήρια, μονονουχὶ τὸ ἐν Εὐαγγελίοις βαν· ὁ Ἐὰν μή τις ἀναγεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύ ματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα- νῶν. » Καὶ τής « Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πα- τρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Πῶς δὲ ὡς ἀνίατα ἡμαρτηκότων εἰπών· . Ἐὰν πληθύνητε τὴν δέησιν ὑμῶν, οὐκ εἰσακούσομαι·, νῦν ὡς ἰᾶσθαι διὰ τοῦ λουτροῦ δυνάμενος διαλέγεται ; Οτι τὸ ἀδύ- να τον τοῦ νόμου Χριστὸς ἐλθὼν ἀνεπλήρωσεν, οὐκ ἐφ' ἑκάστῳ καθαίρων μολύσματι ρύπου σωματικοῦ, οὐδὲ πλύνειν κελεύων ἱμάτιον, ἐν δὲ βαπτίσματι τὰς ἡμετέρας αποκαθαίρων ψυχάς, καὶ ἐποικοδομεῖν το βαπτίσματι τὰς ἀρετὰς προτρεπόμενος. Η μὲν γὰρ τοῦ λουτροῦ κάθαρσις, φιλανθρωπίας ἐστὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ τῆς τῶν κακῶν ἕξεως ἀπόθεσις, ἔργον ἡμέτερον, βοηθοῦντος κανταῦθα Θεοῦ, καὶ τοὺς ἐθέλοντας ὁδηγοῦντος πρὸς ἀρετήν. Οὐ δεῖ γὰρ ἀπρακτεῖν τῇ τοῦ βαπτίσματος ἐπανέχοντας χάριτι. Λούτρον μὲν γὰρ καθαίρει· ἀρεταὶ δὲ φαιδρύνουσιν. Ἀπέναντι δὲ τῶν ὀφθαλμῶν μου, φησίν, ἐπειδὴ τοῖς ἀνθρώποις δυνατὴν ἐπιπλάστως καὶ καθ᾽ ὑπό· κρισιν δοκεῖν ἡμᾶς ἀγαθούς· Θεὸς ' τὰς καρδίας ἐμβατεύων, καὶ τὰ κρυπτὰ τῆς διανοίας ὁρᾷ ήγουν ὡς μηδεμιᾶς πράξεως καθηκόντως ἀνωσμένης, εἰ μὴ μετὰ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας ἐπιτελῆται. Δεῖ οὖν λογισμούς καθαίρειν, οὐ μόνον κακίας ἀπο- κόπτειν ἐνέργειαν, ὁ τῆς τελείας ἀγάπης ἐστί. Κατὰ γὰρ Παῦλον, « Ἡ ἀγάπη οὐ λογίζεται τὸ κακόν. ο Καὶ τοῦτο ὄντως ἐστὶ τὸ, Βαπτισθῆναι Πνεύματι ἁγίῳ, καὶ πυρὶ πάντα τύπου συντῆξαι. Παραγγέλλει δέ που καὶ λόγιον, « Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν Φησὶ δὲ, Μάθετε καλὸν ποιεῖν. Οὐ γὰρ σαφὴς ὁ ἠθικὸς λόγος. Δικαίως γάρ, φησί, τὸ δίκαιον διώξεις, δεῖν ὡς ἡμᾶς μετάγων περὶ δικαιοσύνης λόγον τὴν δικαίαν πράξιν ἐπιτελεῖν. Εκζητήσατε κρίσιν. "Η τὰ φροντίζειν ἀεὶ καὶ μεριμνὴν τοῦ Χριστοῦ τὸ κρι τήριον (ἀποδώσει γὰρ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ) καὶ τὸ τοῦτο μελετῶν ἀπείργει κακίας, καὶ προτρέπει πρὸς ἀρετήν. Η τὸ δεῖν ἕκαστα κεκριμένως ποιεῖν. • Μετά βουλῆς γὰρ, φησί, πάντα ποίει. » Και, ο Λόγι * Β Σ. πονηρευόμενο.. σ. είπ. δέ. 19. COMMENTARII IN ISAIAM. A dicam, solemniales universas significarent. Pra- terea jejunium postulat, quod ostentationis studio neglecto, carnis superbiam retundat; non quale fit cibi et potus ingurgitatione, sed bona conver- satione, et eorum quæ prodesse queunt, consuetudine. Nec tamen a cibo eousque abstinendum est, dum corporis viribus profligatis mens nobis in socordiam contrahatur; cum præsente Sponso verbi jejunium jejunare prohibeamur 5. Matth. 1x, 15. XVI, 20. VERS. 20. Lavamini; mundi estote; auferte malitias ab animabus vestris coram oculis meis. Cessate a nequitiis vestris, etc. › : Deinceps quos a corporeæ legis supersti- tione arcere studuit, Novum amplecti Testamen- tum hortatur; ideoque ipsius inducit mysteria, illud fere, quod est in Evangeliis clamans : Nisi quis renatus fuerit ex aqua et spiritu, non in- tradit in regnum calorum . » Et illud : « Euntes docete gentes, baptizantes eos in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti '. . Quomodo vero, pro- plerea quod ea admisissent, quæ medelam non ferunt, etiam si orationem suam multiplicarent, eos se non exauditurum dixit: eosdem jam, tan- quam per baptismum sanare possit, alloquitur? Nimirum, quod in lege deficiebat, adventu suo supplevit Christus, non corporis, non vestium imperata lotione et munditie; sed animorum per baptismum purgatione, et ad virtutum superstru ctionem adhortatione. Ut enim eam, quæ per la- varıttın est, purgationem sibi vendicat Dei in ho- mines amor sic scelerum pravos habitus nostra opera exuere, si divino auxilio voluntas nobis ad C virtutem dirigatur, possumus. Neque enim decet quemquam gratia baptismatis innixum otio langue- re, et a rebus gerendis avocari: cum purgare quisien lavacri sit; virtutum autem, splendorem et ornatum addere. Ab oculis autem meis, ait, quod ficte nos et simulate bonos hominibus videri facile sit cum Deus corda perscrutans, etiam mentis occulta perspiciat : tanquam nimirum ni- hil convenienter geratur, nisi ab ea, quæ in Christum est, pietate conficiatur. Decet igitur animi motus internos purgare; non ipsa modo nequitiæ opera (in quo perfectæ dilectionis caput est) amputare. Charitas enim, si Paulo' credi- mus, non cogitat malum; et id est revera S- ritu baptizari, igneque sordes omnes absumere : qued alicubi monet oraculum, cum omni custo- dia cor nostrum servari postulat ⁹. Sequitur vero : Discite bonum facere. Haud enim aperta est, quæ de moribus est disputatio; ideoque juste apud Nosem ", quod justum est, persequi cavetur : ni- mirum, ut quæ verbis de justitia factamus, reapse præstenius. Quærite judicium. Aut perpetuo nos ad Christi tribunal animum cogitationemque re- vocare monet; quando unicuique secundum opera D • • Joan. ut, 5. Matth. xxvIII, • VARIE LECTIONES Cor. xull, 5. • Prov. iv, 1. Deut.
Εἴποις δ’ ἂν χήραν καὶ τὴν κατὰ σάρκα τῶν Ἰσραηλιτῶν Ἐκκλησίαν ἀποθεμένην τὸν τοῦ νόμου ζυγὸν, ὥστε μηκέτι μοιχαλίδα χρηματίζειν γενομένην ἀνδρὶ ἑτέρῳ Χριστῷ, ἣν δεῖ παρ’ ἡμῶν δικαιοῦσθαι, τὴν τοῦ Εὐαγγελίου δικαιοσύνην μανθάνουσαν. Ταῦτα πάντα δεῖ προσεῖναι ἡμῖν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, οὐ κατ’ ὀφθαλμοφάνειαν, οὐδ’ ὡς ἔνδοθεν εἶναι λύκους ἅρπαγας. Οὐδ’ ἵνα τις, κατὰ τὸν Ἱερεμίαν, «Τῷ στόματι λαλῇ εἰρηνικὰ, καὶ ἐν ἑαυτῷ ἔχῃ τὴν ἔχθραν.» Περὶ οὗ, φησὶν ὁ Δαβίδ· «Ἡπαλύνθησαν ὁ λόγοι αὐτοῦ ὑπὲρ ἔλαιον, καὶ αὐτοί εἰσι βολίδες.» Κἂν γὰρ λανθάνειν οὗτοι σπουδάζοιεν· ἀλλ’ ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτοὺς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτοὺς, νεφροὺς καὶ καρδίας εἰδώς. Διὸ καὶ Παῦλός φησι· «Προνοούμενοι καλὰ οὐ μόνον ἐνώπιον Κυρίου, ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἀνθρώπων.» Ἐὰν δέ τις ἐξάρῃ τὰς πονηρίας ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν Κυρίου , γίνεται Ναθαναὴλ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν. Ὁ δὲ τοιοῦτος, παῤῥησίαν πως λαβὼν, εἰς τὸ δικαστήριον ἀπαντᾷ τοῦ Θεοῦ. Ἀξιοῖ γὰρ διὰ φιλανθρωπίαν πρὸς ἡμᾶς διελέγχεσθε , δεικνὺς ὅσα εὐεργετήσας ὅσα πέπονθεν ὑφ’ ἡμῶν.
ὄντος δὲ τοῦ νυμφίου μή νηστεύειν ἐκελεύσθημεν τὴν ἐκ τοῦ λόγου νηστείαν. ις'-κ. λούσασθε· καθαροὶ γένεσθε. Αφέλετε τὰς πονηρίας ἀπὸ τῶν ψυχῶν ὑμῶν, ἀπέναντι τῶν ὀφθαλμῶν μου. Παύσασθε ἀπὸ τῶν πονη ριῶν ' ὑμῶν, κ. τ. λ. Ακολούθως προτρέπεται τῆς ἐθελοθρησκείας τῆς κατὰ τὸν σωματικὴν νόμον μεταστάντας, τῆς Καινῆς ὑπηκόους Διαθήκης γενέσθαι. Διὸ καὶ τὰ ταύτης εἰσάγει μυστήρια, μονονουχὶ τὸ ἐν Εὐαγγελίοις βαν· ὁ Ἐὰν μή τις ἀναγεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύ ματος, οὐ μὴ εἰσέλθῃ εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρα- νῶν. » Καὶ τής « Πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη, βαπτίζοντες αὐτοὺς εἰς τὸ ὄνομα τοῦ Πα- τρὸς, καὶ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τοῦ ἁγίου Πνεύματος. » Πῶς δὲ ὡς ἀνίατα ἡμαρτηκότων εἰπών· . Ἐὰν πληθύνητε τὴν δέησιν ὑμῶν, οὐκ εἰσακούσομαι·, νῦν ὡς ἰᾶσθαι διὰ τοῦ λουτροῦ δυνάμενος διαλέγεται ; Οτι τὸ ἀδύ- να τον τοῦ νόμου Χριστὸς ἐλθὼν ἀνεπλήρωσεν, οὐκ ἐφ' ἑκάστῳ καθαίρων μολύσματι ρύπου σωματικοῦ, οὐδὲ πλύνειν κελεύων ἱμάτιον, ἐν δὲ βαπτίσματι τὰς ἡμετέρας αποκαθαίρων ψυχάς, καὶ ἐποικοδομεῖν το βαπτίσματι τὰς ἀρετὰς προτρεπόμενος. Η μὲν γὰρ τοῦ λουτροῦ κάθαρσις, φιλανθρωπίας ἐστὶ Θεοῦ. Ἡ δὲ τῆς τῶν κακῶν ἕξεως ἀπόθεσις, ἔργον ἡμέτερον, βοηθοῦντος κανταῦθα Θεοῦ, καὶ τοὺς ἐθέλοντας ὁδηγοῦντος πρὸς ἀρετήν. Οὐ δεῖ γὰρ ἀπρακτεῖν τῇ τοῦ βαπτίσματος ἐπανέχοντας χάριτι. Λούτρον μὲν γὰρ καθαίρει· ἀρεταὶ δὲ φαιδρύνουσιν. Ἀπέναντι δὲ τῶν ὀφθαλμῶν μου, φησίν, ἐπειδὴ τοῖς ἀνθρώποις δυνατὴν ἐπιπλάστως καὶ καθ᾽ ὑπό· κρισιν δοκεῖν ἡμᾶς ἀγαθούς· Θεὸς ' τὰς καρδίας ἐμβατεύων, καὶ τὰ κρυπτὰ τῆς διανοίας ὁρᾷ ήγουν ὡς μηδεμιᾶς πράξεως καθηκόντως ἀνωσμένης, εἰ μὴ μετὰ τῆς εἰς Χριστὸν εὐσεβείας ἐπιτελῆται. Δεῖ οὖν λογισμούς καθαίρειν, οὐ μόνον κακίας ἀπο- κόπτειν ἐνέργειαν, ὁ τῆς τελείας ἀγάπης ἐστί. Κατὰ γὰρ Παῦλον, « Ἡ ἀγάπη οὐ λογίζεται τὸ κακόν. ο Καὶ τοῦτο ὄντως ἐστὶ τὸ, Βαπτισθῆναι Πνεύματι ἁγίῳ, καὶ πυρὶ πάντα τύπου συντῆξαι. Παραγγέλλει δέ που καὶ λόγιον, « Πάσῃ φυλακῇ τήρει σὴν καρδίαν Φησὶ δὲ, Μάθετε καλὸν ποιεῖν. Οὐ γὰρ σαφὴς ὁ ἠθικὸς λόγος. Δικαίως γάρ, φησί, τὸ δίκαιον διώξεις, δεῖν ὡς ἡμᾶς μετάγων περὶ δικαιοσύνης λόγον τὴν δικαίαν πράξιν ἐπιτελεῖν. Εκζητήσατε κρίσιν. "Η τὰ φροντίζειν ἀεὶ καὶ μεριμνὴν τοῦ Χριστοῦ τὸ κρι τήριον (ἀποδώσει γὰρ ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ) καὶ τὸ τοῦτο μελετῶν ἀπείργει κακίας, καὶ προτρέπει πρὸς ἀρετήν. Η τὸ δεῖν ἕκαστα κεκριμένως ποιεῖν. • Μετά βουλῆς γὰρ, φησί, πάντα ποίει. » Και, ο Λόγι * Β Σ. πονηρευόμενο.. σ. είπ. δέ. 19. COMMENTARII IN ISAIAM. A dicam, solemniales universas significarent. Pra- terea jejunium postulat, quod ostentationis studio neglecto, carnis superbiam retundat; non quale fit cibi et potus ingurgitatione, sed bona conver- satione, et eorum quæ prodesse queunt, consuetudine. Nec tamen a cibo eousque abstinendum est, dum corporis viribus profligatis mens nobis in socordiam contrahatur; cum præsente Sponso verbi jejunium jejunare prohibeamur 5. Matth. 1x, 15. XVI, 20. VERS. 20. Lavamini; mundi estote; auferte malitias ab animabus vestris coram oculis meis. Cessate a nequitiis vestris, etc. › : Deinceps quos a corporeæ legis supersti- tione arcere studuit, Novum amplecti Testamen- tum hortatur; ideoque ipsius inducit mysteria, illud fere, quod est in Evangeliis clamans : Nisi quis renatus fuerit ex aqua et spiritu, non in- tradit in regnum calorum . » Et illud : « Euntes docete gentes, baptizantes eos in nomine Patris, et Filii, et Spiritus sancti '. . Quomodo vero, pro- plerea quod ea admisissent, quæ medelam non ferunt, etiam si orationem suam multiplicarent, eos se non exauditurum dixit: eosdem jam, tan- quam per baptismum sanare possit, alloquitur? Nimirum, quod in lege deficiebat, adventu suo supplevit Christus, non corporis, non vestium imperata lotione et munditie; sed animorum per baptismum purgatione, et ad virtutum superstru ctionem adhortatione. Ut enim eam, quæ per la- varıttın est, purgationem sibi vendicat Dei in ho- mines amor sic scelerum pravos habitus nostra opera exuere, si divino auxilio voluntas nobis ad C virtutem dirigatur, possumus. Neque enim decet quemquam gratia baptismatis innixum otio langue- re, et a rebus gerendis avocari: cum purgare quisien lavacri sit; virtutum autem, splendorem et ornatum addere. Ab oculis autem meis, ait, quod ficte nos et simulate bonos hominibus videri facile sit cum Deus corda perscrutans, etiam mentis occulta perspiciat : tanquam nimirum ni- hil convenienter geratur, nisi ab ea, quæ in Christum est, pietate conficiatur. Decet igitur animi motus internos purgare; non ipsa modo nequitiæ opera (in quo perfectæ dilectionis caput est) amputare. Charitas enim, si Paulo' credi- mus, non cogitat malum; et id est revera S- ritu baptizari, igneque sordes omnes absumere : qued alicubi monet oraculum, cum omni custo- dia cor nostrum servari postulat ⁹. Sequitur vero : Discite bonum facere. Haud enim aperta est, quæ de moribus est disputatio; ideoque juste apud Nosem ", quod justum est, persequi cavetur : ni- mirum, ut quæ verbis de justitia factamus, reapse præstenius. Quærite judicium. Aut perpetuo nos ad Christi tribunal animum cogitationemque re- vocare monet; quando unicuique secundum opera D • • Joan. ut, 5. Matth. xxvIII, • VARIE LECTIONES Cor. xull, 5. • Prov. iv, 1. Deut.
PG 87:1852Καὶ ὅμως ἀμνηστίαν ποιεῖται τῷ προειρημένῳ, καὶ αἵματι πεφοινιγμένους καθαίρων ἡμᾶς διὰ τῆς τοῦ λουτροῦ παλιγγενεσίας, καὶ βασιλείαν οὐρανῶν ἐπαγγέλλεται. Πρὸς ὃν λέξομεν ἐλεγχόμενοι [ὧδε], «Τί ἀνταποδώσω τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀνταπέδωκέ μοι;» Πολλαχοῦ δὲ τῆς Γραφῆς ἔχομεν ὡς ὁμοτίμως τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις εἰς κρίσιν συγκαταβαίνοντες.« Φησὶ γὰρ αὐτός· »Κύριος ἥξει εἰς κρίσιν μετὰ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ, καὶ μετὰ τῶν ἀρχόντων αὐτοῦ.« Καὶ Μιχαίας δέ φησιν, »Ἀκούσατε λόγον Κυρίου· Κύριος εἶπεν· Ἀνάστηθι καὶ κρίθητι πρὸς τὰ ὅρη, ὅτι κρίσις τῷ Κυρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ διελεγχθήσεται.« Θεῷ γὰρ πρέπουσα κρίσις ἡ κοινωνικὴ μᾶλλον, ἢ τυραννικὴ, τόπον ἀπολογίαις τοῖς κρινομένοις παρέχουσα. Γραφικῆς δὲ ταῦτα προςωποποιίας μέριμναν ἡμῖν ἐμποιούσης τῆς ἐκ τῶν ἔργων ἀπολογίας. Οὐ γὰρ ἀκούσομέν τι καὶ λέξομεν. Ἡ δὲ κρίσις μεταξὺ τῶν λογισμῶν κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ἐν ᾗ κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων.
Α σμοὶ δικαίων κρίματα. » Διττὴ δὲ ἡ ἀδικία· εἰς ψυχικά, καὶ σωματικά. Καὶ μείζων ἡ πρώτη, καὶ ταύτης μείζον τὸ κώλυμα. : Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὸ ὁμιλίαι κακαι, κατ' ἀρετήν τε καὶ δόγματα. Καὶ δεῖ τούτοις βοηθεῖν τὴν ἀπάτην ἐλέγχοντας. • Ρύσαι γάρ, φησίν, ἀγομέ νους εἰς θάνατον, καὶ ἐκ πρίων κτεινομένους, μὴ φεί- σῃ. » Δεῖ δὲ καὶ τὴν σωματικὴν ἀδικίαν ἀπείργειν ὅση τις δύναμις. Κρίνατε ὀρφανῷ. Καὶ πατρὸς γὰρ ἔρη μος, καὶ βοηθεῖν ἑαυτῷ διὰ τὴν ἡλικίαν ἀδυνατεῖ. Εἰ δὲ καὶ τῶν πεπιστευκότων Πατὴρ ὁ Θεὸς, εάν τις παραβὰς ἀποστατήσῃ τῆς πίστεως, καὶ τῶν πρε πόντων ἔργων τῇ πίστει, γέγονε μὲν ὀρφανὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς αὐτοῦ προνοίας ἔρημος ὤν. Δεῖ δὲ τοῦτον ἐπαναγαγεῖν, ὅθεν ἐκπέπτωκεν, ἐπιτιμήσει μετρίᾳ, καὶ λόγοις προσήκουσιν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τὰ πονηρὰ Β πράσσων πατέρα ἔχει τὸν διάβολον, οὗπερ ἀποστὰς γέγονεν ὀρφανὸς ἀγαθὸς, καὶ δεῖται τοῦ χειραγω γοῦντος πρὸς τὸν ὄντως Πατέρα Θεόν, ἀναγεννηθῆναι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου βουλόμενος. Τυγχανέτω οὖν τῆς προσηκούσης οἰκονομίας παρὰ τῶν τὰ κοινὰ διος- κούντων. Καὶ ἡ χήρα δὲ ἡ ὄντως χήρα, καὶ πάσης ἔρημος βοηθείας, καὶ προσκειμένη λειτουργία Θεοῦ· καὶ ἡ ἀναλόγως ταύτῃ χήρα, τοῦ νυμφίου Λόγου, ψυχὴ ἐκπορευθεῖσα τοῖς δαίμοσιν, τῆς προσηκούσης ἀναλόγως ἑκατέρα βοηθείας οφείλει τυχεῖν. Είποις δ' ἂν χήραν καὶ τὴν κατὰ σάρκα τῶν Ἰσραηλιτῶν Ἐκκλησίαν ἀπαθεμένην τὸν τοῦ νόμου ζυγόν, ὥστε μηκέτι μοιχαλίδα χρηματίζειν γενομένην ἀνδρὶ ἑτέρῳ Χριστῷ, ἣν δεῖ παρ᾽ ἡμῶν δικαιοῦσθαι, τὴν τοῦ Εὐαγγελίου δικαιοσύνην μανθάνουσαν. Ταῦτα πάντα δεῖ προσεῖναι ἡμῖν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, οὐ κατ' ὀφθαλ μοφάνειαν, οὐδ᾽ ὡς ἔνδοθεν εἶναι λύκους ἅρπαγας- οὐδ᾽ ἵνα τις, κατὰ τὸν Ἱερεμίαν, « Τῷ στόματι λαλῇ εἰρηνικὰ, καὶ ἐν ἑαυτῷ ἔχῃ τὴν ἔχθραν. » Περὶ οὗ φησὶν ὁ Δαβίδ·ε Μπαλύνθησαν οἱ λόγοι αὐτοῦ ὑπὲρ ἔλαιον, καὶ αὐτοί εἰσι βολίδες. » Κἂν γὰρ λανθάνειν οὗτοι σπουδάζοιεν· ἀλλ' ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτ τοὺς, νεφρούς καὶ καρδίας εἰδώς. Διὸ καὶ Παῦλός φησι· • Προνοούμενοι καλὰ οὐ μόνον ἐνώπιον Κυ- ρίου, ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἀνθρώπων. • Ἐὰν δέ τις ἐξάρῃ τὰς πονηρίας απέναντι τῶν ὀφθαλμῶν Κυρίου, γίνεται Ναθαναὴλ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν. Ὁ δὲ τοιοῦτος, παρρησίαν πως λαβὼν, εἰς τὸ δικαστήριον ἀπαντᾷ τοῦ Θεοῦ. 'Αξιοῖ γὰρ διὰ φιλανθρωπίαν πρὸς ἡμᾶς διελέγχεσθε ", δεικνὺς ὅσα εὐεργετήσας ὅσα πέπονθεν ὑφ' ἡμῶν. Καὶ ὅμως ἀμνηστίαν ποιεῖται τῷ προειρημένῳ, καὶ αἷματι πεφοινιγμένους καθαίρων ἡμᾶς διὰ τῆς Ριον. καιν, 11. γρ. ἐκποιούν. *. διαλέγεσία:. PROCOPII GAZEI redditurus est ; qum cura solet a vitiis revocare, et ad virtutem accendere : aut nihil, nisi pruden-, ter, agendum significat. ‹ Cum consilio enim, scri- bitur, omnia facito 's. . Item : e Cogitationes justo- rum, judicia 18. » Duplex autem cum injustitie genus sit, alterumque ad animi quidem, alterum autem ad corporis res pertineat · prius, ut majus, ita plus affert impedimenti. Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava 1;, neque id, si virtutis tantum; sed si doctrinæ viam etiam in- Luearis. Itaque fraude relecta, qui tales erunt, auxi- lio nostro juvandi sunt. ‹ Erue enim, scribitur, eos qui ad mortem ducuntur, et qui ad ca'dem agun- tur, redimere ne cesses ". > Decet præterea, quan- tum possumus, et eam etiam, quæ corpori infer- tur, injuriam propulsare. Judicate pupillo; nam et patre orbatur; et sibi ille per ætatem non potest opitulari. Itaque, quoniam credentium pater est Deus, si quis a fide, honestisque actionibus_resi- list, dio quidem orbus efficitur; quia ejus destitui- tur auxilio : sed est et ipse moderatæ increpatio- nis, decentisque sermonis auxilio, ad id, unde exciderat, revocaudus. Quinetiam, et qui scelerate agit, patrem habet diabolum, a quo cum defecit, felix puptilus evasit, egetque aliquo, si per Evan- gelium regenerari cupit, a quo ad Deum, qui vere pater est, deducatur. Ab his ergo qui publico munere funguntur, hujus ministerii leges accipiat. Vidùam autem, quæ vere vidua sit, quæque omni destituta auxilio Dei ministerio incumbat : et cam etiam, quæ hujus instar, sponsi Verbi vidua sit; anima scilicet dæmonum fornicatione inquinata; justa et idonea ratione adjuvari oportet. Intelligas vero et vidum nomine, Israelitarum Ecclesiam, quæ legis excusso jugo, non amplius adultera, Christo viro alteri nupsit : quam a nobis justam haberi, quod evangelicæ justitiæ disciplinam di- dicerit, aquum sit. Ista omnia inesse nobis in Domini conspectu decet, non ut in sensum oculo- rum veniunt; neque, ut intus simus lupi rapa- ces ''; neque, ut, quod Jeremias ait : Ore quis pacem loquatur, et occulte in seipso habeat odium ';, de quo et ipse cauit David : e Molliti sunt sermones ejus super oleum, et ipsi sunt ja- cula 18. » Quantumvis enim latere ipsi studeant; D qui tamen in cœlis habitat, irridebit eos, et sub- saunabit Dominus, renes et corda ipsorum in- tuens ", Itaque ait et Paulus: Providentes bona non solum coram Deo, sed etiam coram homini- bus s. » Quisquis vero coram oculis Domini iniquitates sustulit, fi Nathanael, vere Israelita, in quo dolus non est ". Qui talis est, fiducia plenus quodammodo ad Dei tribunal sponte accedit. Po- stulat enim pro sua iņ nos benevolentia coram nobis argui, ut quanta ille contulerit, quanta ipsi quoque beneficia reposuerimus, demonstret. i Et prædictis tamen oblivionem, nobisque san- guine quantumvis rubefactis (modo per lavacri re- C Prov, xi, F. | Cor. xv, 33. Peal. 119, 21. Matth. xxt, 27. ** Prov, xmt. 16. Matth. vit. 15. Jerem. 15, 8. ” Juan. 1, 47. Psal. 1, 4. » Il Cor. viii, 21; Rom. xit, VARLE LECTIONES " ·
Τοῦτο καὶ παρὰ τῷ Δανιὴλ λεγόμενον σημαίνουσι βίβλοι, ἐν τῷ μνημονευτικῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνακινεῖσθαι διδάσκουσαι τῶν πεπραγμένων τοὺς τύπους, μνημονεύοντος ἑκάστου καὶ βλέποντος δι’ ὃ κολαζόμεθα. Ὁ τοίνυν ἔλεγχος οὐχ ὡς κρινομένων ἡμῶν τῷ Δεσπότῃ (δικαιωθήσεται γὰρ ἐν τοῖς λόγοις αὐτοῦ, καὶ νικήσει κρινόμενος. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, οὐδὲ καυχήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν), ἐλεγχομένων δὲ μᾶλλον ἐν ἑαυτοῖς, ὡς «Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆναι εἰς ἡμᾶς.» Τὸ δὲ θεῖον λοῦτρον οἱ μέν φασιν ἀρκεῖν πρὸς τὸ λευκαίνειν ἡμᾶς ὡς χιόνα Δυσέκπλυτον γὰρ οὐδέν φασι Θεοῦ διασμίχοντος. Κατὰ Παῦλον εἰπόντα· «Οὐ δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις.» Καὶ, «Θεὸς ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων;» Οἱ δέ φασιν καθαίρειν μόνον, πράξεων δὲ χρῆναι πρὸς τὴν τοσαύτην λαμπρότητα, ὁποία ἡ ὀρφανοῦ κρίσις, καὶ χήρας δικαίωσις . Τοῦ δὲ φοινικοῦ τὸ κόκκινόν ἐστιν ἐρυθρότερον, ὅθεν ἀναλογεῖ τὸ μὲν πρὸς χιόνα , τὸ δὲ πρὸς ἔριον . Ἐρυθρῷ δὲ χρώματι τὰς ἁμαρτίας ἀπείκασεν, ὡς φοίνικας τῶν ἡμετέρων ψυχῶν.
Α σμοὶ δικαίων κρίματα. » Διττὴ δὲ ἡ ἀδικία· εἰς ψυχικά, καὶ σωματικά. Καὶ μείζων ἡ πρώτη, καὶ ταύτης μείζον τὸ κώλυμα. : Φθείρουσι γὰρ ἤθη χρηστὸ ὁμιλίαι κακαι, κατ' ἀρετήν τε καὶ δόγματα. Καὶ δεῖ τούτοις βοηθεῖν τὴν ἀπάτην ἐλέγχοντας. • Ρύσαι γάρ, φησίν, ἀγομέ νους εἰς θάνατον, καὶ ἐκ πρίων κτεινομένους, μὴ φεί- σῃ. » Δεῖ δὲ καὶ τὴν σωματικὴν ἀδικίαν ἀπείργειν ὅση τις δύναμις. Κρίνατε ὀρφανῷ. Καὶ πατρὸς γὰρ ἔρη μος, καὶ βοηθεῖν ἑαυτῷ διὰ τὴν ἡλικίαν ἀδυνατεῖ. Εἰ δὲ καὶ τῶν πεπιστευκότων Πατὴρ ὁ Θεὸς, εάν τις παραβὰς ἀποστατήσῃ τῆς πίστεως, καὶ τῶν πρε πόντων ἔργων τῇ πίστει, γέγονε μὲν ὀρφανὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς αὐτοῦ προνοίας ἔρημος ὤν. Δεῖ δὲ τοῦτον ἐπαναγαγεῖν, ὅθεν ἐκπέπτωκεν, ἐπιτιμήσει μετρίᾳ, καὶ λόγοις προσήκουσιν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ τὰ πονηρὰ Β πράσσων πατέρα ἔχει τὸν διάβολον, οὗπερ ἀποστὰς γέγονεν ὀρφανὸς ἀγαθὸς, καὶ δεῖται τοῦ χειραγω γοῦντος πρὸς τὸν ὄντως Πατέρα Θεόν, ἀναγεννηθῆναι διὰ τοῦ Εὐαγγελίου βουλόμενος. Τυγχανέτω οὖν τῆς προσηκούσης οἰκονομίας παρὰ τῶν τὰ κοινὰ διος- κούντων. Καὶ ἡ χήρα δὲ ἡ ὄντως χήρα, καὶ πάσης ἔρημος βοηθείας, καὶ προσκειμένη λειτουργία Θεοῦ· καὶ ἡ ἀναλόγως ταύτῃ χήρα, τοῦ νυμφίου Λόγου, ψυχὴ ἐκπορευθεῖσα τοῖς δαίμοσιν, τῆς προσηκούσης ἀναλόγως ἑκατέρα βοηθείας οφείλει τυχεῖν. Είποις δ' ἂν χήραν καὶ τὴν κατὰ σάρκα τῶν Ἰσραηλιτῶν Ἐκκλησίαν ἀπαθεμένην τὸν τοῦ νόμου ζυγόν, ὥστε μηκέτι μοιχαλίδα χρηματίζειν γενομένην ἀνδρὶ ἑτέρῳ Χριστῷ, ἣν δεῖ παρ᾽ ἡμῶν δικαιοῦσθαι, τὴν τοῦ Εὐαγγελίου δικαιοσύνην μανθάνουσαν. Ταῦτα πάντα δεῖ προσεῖναι ἡμῖν ἐνώπιον τοῦ Θεοῦ, οὐ κατ' ὀφθαλ μοφάνειαν, οὐδ᾽ ὡς ἔνδοθεν εἶναι λύκους ἅρπαγας- οὐδ᾽ ἵνα τις, κατὰ τὸν Ἱερεμίαν, « Τῷ στόματι λαλῇ εἰρηνικὰ, καὶ ἐν ἑαυτῷ ἔχῃ τὴν ἔχθραν. » Περὶ οὗ φησὶν ὁ Δαβίδ·ε Μπαλύνθησαν οἱ λόγοι αὐτοῦ ὑπὲρ ἔλαιον, καὶ αὐτοί εἰσι βολίδες. » Κἂν γὰρ λανθάνειν οὗτοι σπουδάζοιεν· ἀλλ' ὁ κατοικῶν ἐν οὐρανοῖς ἐκγελάσεται αὐτούς, καὶ ὁ Κύριος ἐκμυκτηριεῖ αὐτ τοὺς, νεφρούς καὶ καρδίας εἰδώς. Διὸ καὶ Παῦλός φησι· • Προνοούμενοι καλὰ οὐ μόνον ἐνώπιον Κυ- ρίου, ἀλλὰ καὶ ἐνώπιον ἀνθρώπων. • Ἐὰν δέ τις ἐξάρῃ τὰς πονηρίας απέναντι τῶν ὀφθαλμῶν Κυρίου, γίνεται Ναθαναὴλ ἀληθῶς Ἰσραηλίτης, ἐν ᾧ δόλος οὐκ ἔστιν. Ὁ δὲ τοιοῦτος, παρρησίαν πως λαβὼν, εἰς τὸ δικαστήριον ἀπαντᾷ τοῦ Θεοῦ. 'Αξιοῖ γὰρ διὰ φιλανθρωπίαν πρὸς ἡμᾶς διελέγχεσθε ", δεικνὺς ὅσα εὐεργετήσας ὅσα πέπονθεν ὑφ' ἡμῶν. Καὶ ὅμως ἀμνηστίαν ποιεῖται τῷ προειρημένῳ, καὶ αἷματι πεφοινιγμένους καθαίρων ἡμᾶς διὰ τῆς Ριον. καιν, 11. γρ. ἐκποιούν. *. διαλέγεσία:. PROCOPII GAZEI redditurus est ; qum cura solet a vitiis revocare, et ad virtutem accendere : aut nihil, nisi pruden-, ter, agendum significat. ‹ Cum consilio enim, scri- bitur, omnia facito 's. . Item : e Cogitationes justo- rum, judicia 18. » Duplex autem cum injustitie genus sit, alterumque ad animi quidem, alterum autem ad corporis res pertineat · prius, ut majus, ita plus affert impedimenti. Corrumpunt enim bonos mores colloquia prava 1;, neque id, si virtutis tantum; sed si doctrinæ viam etiam in- Luearis. Itaque fraude relecta, qui tales erunt, auxi- lio nostro juvandi sunt. ‹ Erue enim, scribitur, eos qui ad mortem ducuntur, et qui ad ca'dem agun- tur, redimere ne cesses ". > Decet præterea, quan- tum possumus, et eam etiam, quæ corpori infer- tur, injuriam propulsare. Judicate pupillo; nam et patre orbatur; et sibi ille per ætatem non potest opitulari. Itaque, quoniam credentium pater est Deus, si quis a fide, honestisque actionibus_resi- list, dio quidem orbus efficitur; quia ejus destitui- tur auxilio : sed est et ipse moderatæ increpatio- nis, decentisque sermonis auxilio, ad id, unde exciderat, revocaudus. Quinetiam, et qui scelerate agit, patrem habet diabolum, a quo cum defecit, felix puptilus evasit, egetque aliquo, si per Evan- gelium regenerari cupit, a quo ad Deum, qui vere pater est, deducatur. Ab his ergo qui publico munere funguntur, hujus ministerii leges accipiat. Vidùam autem, quæ vere vidua sit, quæque omni destituta auxilio Dei ministerio incumbat : et cam etiam, quæ hujus instar, sponsi Verbi vidua sit; anima scilicet dæmonum fornicatione inquinata; justa et idonea ratione adjuvari oportet. Intelligas vero et vidum nomine, Israelitarum Ecclesiam, quæ legis excusso jugo, non amplius adultera, Christo viro alteri nupsit : quam a nobis justam haberi, quod evangelicæ justitiæ disciplinam di- dicerit, aquum sit. Ista omnia inesse nobis in Domini conspectu decet, non ut in sensum oculo- rum veniunt; neque, ut intus simus lupi rapa- ces ''; neque, ut, quod Jeremias ait : Ore quis pacem loquatur, et occulte in seipso habeat odium ';, de quo et ipse cauit David : e Molliti sunt sermones ejus super oleum, et ipsi sunt ja- cula 18. » Quantumvis enim latere ipsi studeant; D qui tamen in cœlis habitat, irridebit eos, et sub- saunabit Dominus, renes et corda ipsorum in- tuens ", Itaque ait et Paulus: Providentes bona non solum coram Deo, sed etiam coram homini- bus s. » Quisquis vero coram oculis Domini iniquitates sustulit, fi Nathanael, vere Israelita, in quo dolus non est ". Qui talis est, fiducia plenus quodammodo ad Dei tribunal sponte accedit. Po- stulat enim pro sua iņ nos benevolentia coram nobis argui, ut quanta ille contulerit, quanta ipsi quoque beneficia reposuerimus, demonstret. i Et prædictis tamen oblivionem, nobisque san- guine quantumvis rubefactis (modo per lavacri re- C Prov, xi, F. | Cor. xv, 33. Peal. 119, 21. Matth. xxt, 27. ** Prov, xmt. 16. Matth. vit. 15. Jerem. 15, 8. ” Juan. 1, 47. Psal. 1, 4. » Il Cor. viii, 21; Rom. xit, VARLE LECTIONES " ·
PG 87:1853Ἀλλ’ ἡ μέν ἐστι δεσοποιὸς ὡς ἐν χρώματι, καὶ ἀνέκπλυτος. Ἡ δὲ τὴν ἐπιπολῆς ἔχουσα τάξιν εὐχερῶς ἀποπλύνεται, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τῆς ψυχῆς ῥᾷον, ἢ δυσκόλως καθαιρομένης. Τὸ μὲν οὖν ἔριον καίπερ ἔσθ’ ὅτε φυσικῶς ὑπάρχον λευκὸν , ἐξ ἐπιμελίας τινὸς ἑαυτοῦ λευκότερον γίνεται. Ὡς καὶ ἄνθρωπος τὰς φυσικὰς ἀφορμὰς ἐξ ἀσκήσεως τελειῶν, ἐπὶ πολὺ δύναιτο προελθεῖν ἀρετῆς. Ἡ δὲ χιὼν , ὕδωρ ἐν νεφέλαις οὖσα, τῇ τοῦ πνεύματος ἀνακοπτομένη βίᾳ λευκαίνεται, εἰς ἀφρὸν μὲν οἰδαίνουσα, πῆξιν δὲ λαβοῦσα τῷ τοῦ ἀέρος ψυχρῷ, καὶ πρὸς τὰ κάτω βάρη κινουμένη καὶ ῥέπουσα. Οὕτω καὶ ψυχὴ τὰς φυσικὰς ἀφορμὰς οἰκείᾳ τε ἀσκήσει, καὶ τῇ βοηθείᾳ τοῦ Πνεύματος συναυξήσασα, ἀξία γίνεται, ἐν τῇ δικαίᾳ τοῦ Θεοῦ κρίσει, τῆς χάριτι Θεοῦ διδομένης τοῖς ἁγίοις λαμπρότητος· ἧς τὸ αὐτεξούσιον ὁ λόγος ὑποφαίνων φησίν· Ἐὰν ἐθέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, φάγεσθε , φησὶν, ἀγαθά · ἢ διὰ τῶν σωματικῶν παχεῖς ὄντας τοὺς Ἰουδαίους παρακαλῶν· ἢ γῆν , φησὶ, τὴν ψυχὴν, κατὰ τὴν ἐν Εὐαγγελίοις τοῦ σπόρου παραβολὴν, ἣ τὸν οὐράνιον σπόρον ὑποδέχεσθαι λέγεται, ἧς ἀγαθὰ , τὰς κατ’ ἀρετήν φησι προκοπάς·
ο Μεσ τοῦ λουτροῦ παλιγγενεσίας, καὶ βασιλείαν οὐρανῶν επαγγέλλεται. Πρὸς δν λέξομεν ἐλεγχόμενοι [ὧδε], • Τί ἀνταποδώσω τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀντ' ἀπέδωκέ μοι; • Πολλαχοῦ δὲ τῆς Γραφῆς ἔχομεν ὡς ὁμοτίμως τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις εἰς κρίσιν συγκ καταβαίνοντες. Ο Φησὶ γὰρ αὐτός· ο Κύριος ἥξει εἰς κρίσιν μετὰ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ, καὶ μετὰ τῶν ἀρχόντων αὐτοῦ. » Καὶ Μιχαίας δέ φησιν, • Ακούσατε λόγον Κυρίου. Κύριος εἶπεν· Ανά- στηθι και κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, ὅτι κρίσις τῷ Κυ ρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ διελεγχθήσεται. ο Θεῷ γὰρ πρέπουσα κρίσις ή και νωνικὴ μᾶλλον ἢ τυραννική, τόπον ἀπολογίαις τοῖς κρινομένοις παρέχουσα. Γραφικῆς δὲ ταῦτα προσ- ωποποιίας μέριμναν ἡμῖν ἐμποιούσης τῆς ἐκ τῶν ἔργων ἀπολογίας. Οὐ γὰρ ἀκούσομέν τι καὶ λέξομεν. Ἡ δὲ κρίσις μεταξὺ τῶν λογισμῶν κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ἐν ᾗ κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων. Τοῦτο καὶ παρὰ τῷ Δα- νιὴλ λεγόμενον σημαίνουσι βίβλοι, ἐν τῷ μνημονευ τικῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνακινεῖσθαι διδάσκουσαι τῶν πεπραγμένων τους τύπους, μνημονεύοντος ἑκάστου καὶ βλέποντος δι' κολαζόμεθα. Ο τοίνυν ἔλεγχος οὐχ ὡς κρινομένων ἡμῶν τῷ Δεσπότῃ (δικαιωθή- σεται γὰρ ἐν τοῖς λόγοις αὐτοῦ, καὶ νικήσει κρινό μενος. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, οὐδὲ καυ χήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν), ελεγχομένων δὲ μᾶλλον ἐν ἑαυτοῖς, ὡς « Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆ- ναι εἰς ἡμᾶς. » Τὸ δὲ θεῖον λοῦτρον οἱ μέν φασιν άρ- κεῖν πρὸς τὸ λευκαίνειν ἡμᾶς ὡς χιόνα. Δυσέκ πλυτον γὰρ οὐδέν φασι Θεοῦ διασμέχοντος κ. Κατά Παῦλον εἰπόντα· « Οὐ ν δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερε περίσσευσεν ή χάρις. » Και, ο Θεός ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων; » Οἱ δέ φασιν καθαίρειν μόνον, πράξ ων δὲ χρῆναι πρὸς τὴν τοσαύτην λαμπρότητα, ὁποία ἡ ὀργανοῦ κρίσις, καὶ χήρας δικαίωσις. Του δὲ φοινικοῦ τὸ κόκκινον ἐστιν ἐρυθρότερον, ὅθεν ἀναλογεῖ τὸ μὲν πρὸς χιόνα, τὸ δὲ πρὸς ἔριον. Ερυ Ορῷ δὲ χρώματι τὰς ἁμαρτίας ἀπείκασεν, ὡς φοί- νίκας τῶν ἡμετέρων ψυχών. Αλλ' ἡ μέν ἐστι δεσο- πωὸς ὡς ἐν χρώματι, καὶ ἀνέκπλυτος. Ἡ δὲ τὴν ἐπιπολῆς ἔχουσα τάξιν εὐχερῶς ἀποπλύνεται, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τῆς ψυχῆς ῥᾷον, ἢ δυσκό λως καθαιρομένης. Τὸ μὲν οὖν ἔριον καίπερ ἔσθ' ὅτε φυσικός ὑπάρχον λευκόν, ἐξ ἐπιμελείας τινὸς ἑαυτοῦ λευκότερον γίνεται. Ως καὶ ἄνθρωπος τὰς φυ σικὰς ἀφορμὰς ἐξ ασκήσεως τελειῶν, ἐπὶ πολὺ δύο ναι το προελθεῖν ἀρετῆς. Ἡ δὲ χιών, ὕδωρ ἐν νεφέ- λαις οὖσα, τῇ τοῦ πνεύματος ἀνακοπτομένη βία λευ καίνετα εἰς ἀφρὸν μὲν οἶδαίνουσα, πῆξιν δὲ λαβοῦσα τῷ τοῦ ἀέρος ψυχρῷ, καὶ πρὸς τὰ κάτω βάρη κι νυμένη καὶ ρέπουσα. Οὕτω καὶ ψυχὴ τὰς φυσικάς ἀφορμάς οἰκείᾳ τε, ἀσκήσει, καὶ τῇ βοηθείᾳ τοῦ γρ. δια σμήχοντος. . * γρ. Ο. COMMENTARII IN ISAIAM. B tur; ad quem ita convicti respondebimus: • Quid retribuam Domino pro omnibus quæ retribuit mili 3s ? Multis vero in Scriptura locis Deum la- bemus pari veluti conditione in judicium cum hơ- minibus, descendentem. Ait enim propheta ipse : ‹ Dominus veniet in judicium cum sacerdoti, us populi, et cum principibus ipsius s. Item chæas Audite verbum Domini; Dominus locu- tus est. Surge, et contende judicio adversus mort- tes, quia judicium Domino cum populo suo, et cum populo suo dijud:cabitur ". › Deo namque judicium illud congruit, quod commyini societatis jure, non tyranni in modum peragitur, et accusatis præbet defensionis locum. Sed sunt ista Scripturis usi- tale personarun fictiones, ut defensionis ejus, quæ ab operibus est, nobis curam injiciant. Nequo enim quidquam tum vel audiemus vel dicemus. Erit autem judicium, inter se invicem cogitatio- num accusantium, aut etiam defendentium in dle, qua judicabit Deus occulta hominum. Istud et apud Danielem libri significant qui docent in hominum memoria rerum gestarum notas re- volvi; ut quibus de causis torqueamur singuli, meminerimus. Non de nobis ergo intelligitur ac- cusatio, tanquam Deum in jus vocantibus. (justid- cabitur enim in sermonibus suis ", el vincet accu- satus: nec quisquam adeo sordibus vacat, ut purum se cor habere audeat gloriari s), sed de convictis potius, intusque fatentibus, nequaquam condignas esse passiones hujus sæculi ad futuram gloriam, quæ revelabitur in nobis "7*. Ainut vero quidam sacrosanctum lavacrum satis esse, ut, quasi nix dealbemur: quomodo mulla adeo pervi- cax sordes exsistit, ut Deo mundante elui non queat, Paulo teste, in hæc verba : • Ubi abunda- vit delictum, superabundavit et gratia ". » item : • Deus est, qui jusiificat; quis est, qui conden- net ”? › Alii autem in eo quidem purgandi vim ad- mittunt; sed tamen operibus ad tantum splendo- rem, qualia sunt, pupillo judicare, et viduam defendere, opus esse contendunt. Est porro purpura rubrius coccinum; unde et istud quidem ad nivem; illam autem ad lanam retulit. Idco autem rubro A generationem purgemur) calorum regnum pollice C D colori peccata assimilat, quod ad animas posiras lepræ iustar se habeant; ejusque alia quidem per- tinax, veluti in coloribus, nunquam deponatur; alia autem summa in cute hærens facile eluatur: quomodo prompte, vel difficulter ab animo, pro eorum ratione, solent peccata removeri. Ut igitur lana quantumvis aliquando natura alba, cura ta- men el diligentia, seipsa plerumque fit albior: sic homo, qui naturæ impetus exercitatione reddide- rit meliores, poterit virtutem ipsam ad miros pro- Isa. 111, Dan. 15, seqq. » Psal. L, 6. Prov. xx, ** Rom. v, 20. Rom. vii, 33, 34. VARIA LECTIONES. 9. "Psal. cxv. 12. 14. * Mich. vi, 1, 2. 4. Rom. vult, 18.
ἢ τὰ ἐπηγγελμένα ἐν οὐρανῶν βασιλείᾳ γῆ λεγομένη, κατὰ τὸ, «Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν ·» ἢ τὰ ἀγαθὰ, «Ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ ἴδεν, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη.» Ἔνθα καὶ Ἱερουσαλὴμ, καὶ τὸ Σιὼν ὄρος, τὰ ἐπουράνια ταῦτα τοῖς πειθομένοις, τοῖς δὲ ἀπειθοῦσιν μάχαιραν ἀπειλεῖ. Κατὰ μὲν τὸ αἰσθητὸν, τὴν Ῥωμαϊκὴν, ἥτις αὐτοῖς παρὰ πόδας ἀπήντησε· κατὰ δὲ τὴν ἀναγωγὴν, τὴν διαβολικὴν, ὑφ’ ἣν γεγόνασιν, Χριστοῦ τὴν χάριν ἀρνούμενοι, ἤγουν ἁπλῶς ἔμψυχόν τινα [καὶ] νοητήν· περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι ἐμεθύσθη ἀφ’ αἵματος τραυματιῶν. Στόμα δὲ Κυρίου , τάχα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ συνεργῆσαν αὐτὰ γραφῆναι. Ὡς ἂν γὰρ μὴ καταφρονῶμεν τῶν ἀπειλῶν, στόμα τὸ ἀψευδὲς Κυρίου ταῦτα, φησὶν, εἴρηκεν . Καὶ προέταξε δὲ τοῦ μὴ εἰσακοῦσαι πάλιν τὸ μὴ θελῆσαι, καὶ τῶν κακῶν αἴτιον τὸ ἐφ’ ἡμῖν ὑποτίθεται. Συμφωνεῖ δὲ ταῦτα τοῖς διὰ Μωσέως εἰρημένοις ὑπὸ Θεοῦ· «Ἰδοὺ δέδωκα πρὸ προσώπου σου τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον.» Διὸ καὶ, Ἀφέλετε τὰς πονηρίας , προεῖπεν. Οὐδὲ γὰρ ἄλλον ὠφελεῖν ἢ βλάπτειν, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ἕκαστος δύναται.
ο Μεσ τοῦ λουτροῦ παλιγγενεσίας, καὶ βασιλείαν οὐρανῶν επαγγέλλεται. Πρὸς δν λέξομεν ἐλεγχόμενοι [ὧδε], • Τί ἀνταποδώσω τῷ Κυρίῳ περὶ πάντων, ὧν ἀντ' ἀπέδωκέ μοι; • Πολλαχοῦ δὲ τῆς Γραφῆς ἔχομεν ὡς ὁμοτίμως τοῦ Θεοῦ τοῖς ἀνθρώποις εἰς κρίσιν συγκ καταβαίνοντες. Ο Φησὶ γὰρ αὐτός· ο Κύριος ἥξει εἰς κρίσιν μετὰ τῶν πρεσβυτέρων τοῦ λαοῦ, καὶ μετὰ τῶν ἀρχόντων αὐτοῦ. » Καὶ Μιχαίας δέ φησιν, • Ακούσατε λόγον Κυρίου. Κύριος εἶπεν· Ανά- στηθι και κρίθητι πρὸς τὰ ὄρη, ὅτι κρίσις τῷ Κυ ρίῳ πρὸς τὸν λαὸν αὐτοῦ, καὶ μετὰ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ διελεγχθήσεται. ο Θεῷ γὰρ πρέπουσα κρίσις ή και νωνικὴ μᾶλλον ἢ τυραννική, τόπον ἀπολογίαις τοῖς κρινομένοις παρέχουσα. Γραφικῆς δὲ ταῦτα προσ- ωποποιίας μέριμναν ἡμῖν ἐμποιούσης τῆς ἐκ τῶν ἔργων ἀπολογίας. Οὐ γὰρ ἀκούσομέν τι καὶ λέξομεν. Ἡ δὲ κρίσις μεταξὺ τῶν λογισμῶν κατηγορούντων, ἢ καὶ ἀπολογουμένων ἐν ἡμέρᾳ, ἐν ᾗ κρινεῖ ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων. Τοῦτο καὶ παρὰ τῷ Δα- νιὴλ λεγόμενον σημαίνουσι βίβλοι, ἐν τῷ μνημονευ τικῷ τῶν ἀνθρώπων ἀνακινεῖσθαι διδάσκουσαι τῶν πεπραγμένων τους τύπους, μνημονεύοντος ἑκάστου καὶ βλέποντος δι' κολαζόμεθα. Ο τοίνυν ἔλεγχος οὐχ ὡς κρινομένων ἡμῶν τῷ Δεσπότῃ (δικαιωθή- σεται γὰρ ἐν τοῖς λόγοις αὐτοῦ, καὶ νικήσει κρινό μενος. Οὐδεὶς γὰρ καθαρὸς ἀπὸ ῥύπου, οὐδὲ καυ χήσεται ἁγνὴν ἔχειν τὴν καρδίαν), ελεγχομένων δὲ μᾶλλον ἐν ἑαυτοῖς, ὡς « Οὐκ ἄξια τὰ παθήματα τοῦ νῦν καιροῦ πρὸς τὴν μέλλουσαν δόξαν ἀποκαλυφθῆ- ναι εἰς ἡμᾶς. » Τὸ δὲ θεῖον λοῦτρον οἱ μέν φασιν άρ- κεῖν πρὸς τὸ λευκαίνειν ἡμᾶς ὡς χιόνα. Δυσέκ πλυτον γὰρ οὐδέν φασι Θεοῦ διασμέχοντος κ. Κατά Παῦλον εἰπόντα· « Οὐ ν δὲ ἐπλεόνασεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερε περίσσευσεν ή χάρις. » Και, ο Θεός ὁ δικαιῶν, τίς ὁ κατακρίνων; » Οἱ δέ φασιν καθαίρειν μόνον, πράξ ων δὲ χρῆναι πρὸς τὴν τοσαύτην λαμπρότητα, ὁποία ἡ ὀργανοῦ κρίσις, καὶ χήρας δικαίωσις. Του δὲ φοινικοῦ τὸ κόκκινον ἐστιν ἐρυθρότερον, ὅθεν ἀναλογεῖ τὸ μὲν πρὸς χιόνα, τὸ δὲ πρὸς ἔριον. Ερυ Ορῷ δὲ χρώματι τὰς ἁμαρτίας ἀπείκασεν, ὡς φοί- νίκας τῶν ἡμετέρων ψυχών. Αλλ' ἡ μέν ἐστι δεσο- πωὸς ὡς ἐν χρώματι, καὶ ἀνέκπλυτος. Ἡ δὲ τὴν ἐπιπολῆς ἔχουσα τάξιν εὐχερῶς ἀποπλύνεται, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τῆς ψυχῆς ῥᾷον, ἢ δυσκό λως καθαιρομένης. Τὸ μὲν οὖν ἔριον καίπερ ἔσθ' ὅτε φυσικός ὑπάρχον λευκόν, ἐξ ἐπιμελείας τινὸς ἑαυτοῦ λευκότερον γίνεται. Ως καὶ ἄνθρωπος τὰς φυ σικὰς ἀφορμὰς ἐξ ασκήσεως τελειῶν, ἐπὶ πολὺ δύο ναι το προελθεῖν ἀρετῆς. Ἡ δὲ χιών, ὕδωρ ἐν νεφέ- λαις οὖσα, τῇ τοῦ πνεύματος ἀνακοπτομένη βία λευ καίνετα εἰς ἀφρὸν μὲν οἶδαίνουσα, πῆξιν δὲ λαβοῦσα τῷ τοῦ ἀέρος ψυχρῷ, καὶ πρὸς τὰ κάτω βάρη κι νυμένη καὶ ρέπουσα. Οὕτω καὶ ψυχὴ τὰς φυσικάς ἀφορμάς οἰκείᾳ τε, ἀσκήσει, καὶ τῇ βοηθείᾳ τοῦ γρ. δια σμήχοντος. . * γρ. Ο. COMMENTARII IN ISAIAM. B tur; ad quem ita convicti respondebimus: • Quid retribuam Domino pro omnibus quæ retribuit mili 3s ? Multis vero in Scriptura locis Deum la- bemus pari veluti conditione in judicium cum hơ- minibus, descendentem. Ait enim propheta ipse : ‹ Dominus veniet in judicium cum sacerdoti, us populi, et cum principibus ipsius s. Item chæas Audite verbum Domini; Dominus locu- tus est. Surge, et contende judicio adversus mort- tes, quia judicium Domino cum populo suo, et cum populo suo dijud:cabitur ". › Deo namque judicium illud congruit, quod commyini societatis jure, non tyranni in modum peragitur, et accusatis præbet defensionis locum. Sed sunt ista Scripturis usi- tale personarun fictiones, ut defensionis ejus, quæ ab operibus est, nobis curam injiciant. Nequo enim quidquam tum vel audiemus vel dicemus. Erit autem judicium, inter se invicem cogitatio- num accusantium, aut etiam defendentium in dle, qua judicabit Deus occulta hominum. Istud et apud Danielem libri significant qui docent in hominum memoria rerum gestarum notas re- volvi; ut quibus de causis torqueamur singuli, meminerimus. Non de nobis ergo intelligitur ac- cusatio, tanquam Deum in jus vocantibus. (justid- cabitur enim in sermonibus suis ", el vincet accu- satus: nec quisquam adeo sordibus vacat, ut purum se cor habere audeat gloriari s), sed de convictis potius, intusque fatentibus, nequaquam condignas esse passiones hujus sæculi ad futuram gloriam, quæ revelabitur in nobis "7*. Ainut vero quidam sacrosanctum lavacrum satis esse, ut, quasi nix dealbemur: quomodo mulla adeo pervi- cax sordes exsistit, ut Deo mundante elui non queat, Paulo teste, in hæc verba : • Ubi abunda- vit delictum, superabundavit et gratia ". » item : • Deus est, qui jusiificat; quis est, qui conden- net ”? › Alii autem in eo quidem purgandi vim ad- mittunt; sed tamen operibus ad tantum splendo- rem, qualia sunt, pupillo judicare, et viduam defendere, opus esse contendunt. Est porro purpura rubrius coccinum; unde et istud quidem ad nivem; illam autem ad lanam retulit. Idco autem rubro A generationem purgemur) calorum regnum pollice C D colori peccata assimilat, quod ad animas posiras lepræ iustar se habeant; ejusque alia quidem per- tinax, veluti in coloribus, nunquam deponatur; alia autem summa in cute hærens facile eluatur: quomodo prompte, vel difficulter ab animo, pro eorum ratione, solent peccata removeri. Ut igitur lana quantumvis aliquando natura alba, cura ta- men el diligentia, seipsa plerumque fit albior: sic homo, qui naturæ impetus exercitatione reddide- rit meliores, poterit virtutem ipsam ad miros pro- Isa. 111, Dan. 15, seqq. » Psal. L, 6. Prov. xx, ** Rom. v, 20. Rom. vii, 33, 34. VARIA LECTIONES. 9. "Psal. cxv. 12. 14. * Mich. vi, 1, 2. 4. Rom. vult, 18.
PG 87:1855Τὸ δὲ προσῆκον ποιοῦντες, ὡς πρὸς ἰατρὸν δραμούμεθα καθαίροντα τὰς ἐν χρόνῳ πολλῷ στυφείσας ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν συνειδήσεις. κακγ. Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστὴ Σιὼν πλήρης κρίσεως; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταὶ, κ.τ.λ. Ἐλέγετο καὶ πρόσθεν· «Ἐγκαταλειφθήσεσθαι ἡ θυγάτηρ Σιὼν .» Οὕτω δὲ τὴν πόλιν ἐκάλει τὴν ἐπὶ τοῦ Σιὼν ὄρους, οἱονεὶ θυγατέρα τοῦ ὄρους, ἤγουν τὸν ἐν τῇ πόλει νεών. Νῦν δὲ ὥσπερ ἀποθαυμάζει τῆς τοσαύτης ἐπὶ τὸ χεῖρον μεταβολῆς τὴν αἰτίαν. Νόμῳ γὰρ τραφεῖσα θείῳ, πῶς ἐξεπόρνευσεν ; πρῶτον μὲν, πρὸς εἰδωλολατρείαν· μετὰ δὲ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν, εἰς διδασκαλίαν [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. Αἰτία δὲ τῆς κατὰ ψυχήν τε καὶ σῶμα πορνείας, ἀπιστία. Οὐδεὶς γὰρ Θεὸν πανταχοῦ παρεῖναι πιστεύων, βλέπειν δὲ καὶ τὰ ἐν διανοίαις λανθάνοντα, ἀνέχεται [οὐδὲν] ηνη φρονεῖν τι δεινὸν, ἢ τοῖς ἔργοις ἐπιτελεῖν. Πίοτειν δὲ πόλιν τὴν τῶν πιστῶν οἰκητόρων καλεῖ, ἐν οἷς ἀρετὴ καὶ δικαιοσύνη ἐνοικοῦσα ὥσπερ ἐπανεπαύετο. Τοῦτο γὰρ διὰ τοῦ κεκοιμῆσθαι παρέστησεν. Τοὺς κατὰ Δαβὶδ δὲ χρόνους ὑπογράφειν δοκεῖ.
Πνεύματος συναυξήσασα, ἀξία γίνεται, ἐν τῇ δικαία τοῦ Θεοῦ κρίσει, τῆς χάριτι Θεοῦ διδομένης τοῖς ἁγίοις λαμπρότητος · ἧς τὸ αὐτεξούσιον ὁ λόγος ὑπο- φαίνων φησίν· Ἐὰν ἐθέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, φάγεσθε, φησὶν, ἀγαθά· ἢ διὰ τῶν σωματικῶν παχεῖς ὄντας τοὺς Ἰουδαίους παρακαλῶν· ἡ γῆν, φησί, τὴν ψυχήν, κατὰ τὴν ἐν Εὐαγγελίοις τοῦ σπό ρου παραβολὴν, ἢ τὸν οὐράνιον σπόρον ὑποδέχεσθαι λέγεται, ἧς ἀγαθὰ, τὰς κατ᾿ ἀρετήν φησι προκο- πάς· ἢ τὰ ἐπηγγελμένα ἐν οὐρανῶν βασιλείᾳ γῆ λεγομένη, κατὰ τὸ, ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν, ἢ τὰ ἀγαθά, "Α ὀφθαλ μὸς οὐκ ἴδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. » Ενθα καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ Σιὼν ὅρος, τὰ ἐπουράνια ταῦτα τοῖς πειθομένοις, τοῖς δὲ ἀπειθοῦσιν μάχαιραν ἀπειλεῖ. Κατὰ μὲν τὸ αἰσθητὸν, τὴν Ῥωμαϊκήν, ἥτις αὐτοῖς παρὰ πόδας ἀπήντησε· κατὰ δὲ τὴν ἀναγωγήν, την διαβολικήν, ὑφ᾽ ἣν γεγόνασιν Χριστοῦ τὴν χάριν ἀρνούμενοι, ἤγουν ἁπλῶς ἔμψυχόν τινα [καὶ] νοητήν· περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι ἐμεθύσθη αφ' αἵματος τραυματιών. Στόμα δὲ Κυρίου, τάχα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ συνεργῆσαν αὐτὰ γραφῆναι. Ὡς ἂν γὰρ μὴ καταφρο- νῶμεν τῶν ἀπειλῶν, στόμα τὸ ἀψευδὲς Κυρίου ταῦ τα, φησίν, εἴρηκεν. Καὶ προέταξε δὲ τοῦ μὴ εἰσακοῦ σαι πάλιν τὸ μὴ θελῆσαι, καὶ τῶν κακῶν αἴτιον τὸ ἐφ' ἡμῖν ὑποτίθεται. Συμφωνεῖ δὲ ταῦτα τοῖς διὰ Μωσέως εἰρημένοις ὑπὸ Θεοῦ· . Ἰδοὺ δέδωκα πρὸ προσώπου σου τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον. » Διὸ καὶ, Αφέλετε τὰς πονηρίας, προείπεν. Οὐδὲ γὰρ ἄλλον ὠφελεῖν ἢ βλάπτειν, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ἕκαστος δύναται. Τὸ δὲ προσῆκον ποιοῦντες, ὡς πρὸς ἰατρὸν δραμού- μεθα καθαίροντα τὰς ἐν χρόνῳ πολλῷ στυφείσας ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν συνειδήσεις. Β κα' κγ'. Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστη Σιών πλήρης κρίσεως; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταὶ, κ. τ. λ. Ελέγετο καὶ πρόσθεν • Εγκαταλειφθήσεσθαι ἡ θυ γάτηρ Σιών. » Οὕτω δὲ τὴν πόλιν ἐκάλει τὴν ἐπὶ τοῦ Σιὼν ὅρους, οἱονεὶ θυγατέρα τοῦ ὄρους, ήγουν τὸν ἐν τῇ πόλει νεών. Νῦν δὲ ὥσπερ ἀποθαυμάζει τῆς τοσαύτης ἐπὶ τὸ χεῖρον μεταβολῆς τὴν αἰτίαν. Νόμῳ γὰρ τραφείσα θείῳ, πῶς ἐξεπόρνευσεν ; πρῶτον μὲν, πρὸς εἰδωλολατρείαν· μετὰ δὲ τὴν τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίαν, εἰς διδασκαλίαν [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. Αιτία δὲ τῆς κατὰ ψυχήν τε καὶ σῶμα πορνείας, ἀπιστία. Οὐδεὶς γὰρ Θεὸν πανταχοῦ παρ- εἶναι πιστεύων, βλέπειν δὲ καὶ τὰ ἐν διανοίαις λαν Σ. κυλίζετο. PROCOPII GAZÆI gressus perducere. Nis auten, in nubibus cum A nihil aliud quam aqua sit, ventorum impetu re- pressa albescit, spumæque in morem tumet : sed ubi eris frigiditate concretionem adepta est, suo pondere deorsum trahitur : sic anima, quæ nalu- rales impetus exercitatione singulari, sanctique Spiritus auxilio adauxerit, in illo Dei justo judicio, gratiæ splendore, quæ sanctis per ipsum datur, digna efficitur. Cujus adipiscendi potestatem nobis quæ sequitur, facit oratio, his verbis : Si volueritis, et audiveritis me, bona terræ comedetis. Ubi Judæos crasso et pingui ingenio præditos vel ad- dito rerum corporearum præmio adhortatur : vel terræ nomine juxta positam in Evangeliis de semi- pante parabolam, animam intelligit, quæ colo demissum semen excipiat so, cujus bona, ipsi sunt in virtute progressus: vel certe promissa in cœlo- rum regno significantur, qua ratione beatos esse mites, quoniam ipsi terram possessuri sunt, legi- mus : vel denique bona illa designat: ‹ Quæ nec oculus vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascenderunt ". Inde et Jerusalem, et montem Sion, coelestia liæc videlicet, credituris pollicetur; non credituris autem gladium : quæ sensu quidem esteriore, de Roniano, a quo statim sunt impetiti, dici putanda sunt; ar❤ono autem, et recondito de diabolo; quem illi, repudiata Christi gratia, subie- runt, animatum prorsus aliquem et intelligibilem, quem sanguine vulneratorum inebriatum esse scri- plum est *. Os autem Domini forsitan ipse dicatur Spiritus sanctus, cujus auxilio scripta ista sunt. C Siquidem, ne minas istas contemneremus, Os Do- mini, quod est a mendacio. alienum, locutum esse ait. Neque vero minime audiendi aliunde subisse ait impedimenta, quam ab aversa voluntate; ut malorum in nobis principium et causam jacere de- monstret; miro videlicet cum iis consensu, quæ a Deo per Mosen dicta sunt, ubi : • Ecce posui in conspectu tuo vitam et mortem » legimus; unde et malum de cogitationibus nostris auferendum prius meminit. Non enim alius alii tantum commodi vel incommodi, quantum sibi quisque af- ferre potest. At eo, quod decet, peracto, tum demum, tanquam ad medicum, confugimus; qui induratam temporis diuturnitate peccatis nostris conscientiam, molliat et sanet. VERS. 21-23. Quomodo facta est meretrix civi- tas fidelis Sion, plena judicii, in qua requievit jus- titia, nunc autem homicidæ, etc. ' Relictum iri Aliam Sion superius dictum est : quo nomine civitatem, quæ in monte Sion sita est, vocabat, tanquam montis fliam, urbis templum significaret; nunc vero tanta: in deterius mutatio- nis causam veluti stupefactus demiratur. In lege jenim divina educata Quomodo facta est meretrix ? Primum quidem quod idololatriam; deinde, quod a Salvatoris adventu, disciplinas et mandata homi- jnum amplexata est. Est vero fornicationis animi : p D Isa. LXIV, & ; Cor. 1, 9. Isa. XXXIV, 15. VARIÆ LECTIONES. et corporis causa incredulitas. Nemo enim Deum ubique adesse, et cernere quæ in mentibus latent, Marc. iv, 8, 20. " Matth. v, 1. • 6. " Deut. xxx,
Ταύτην γὰρ ἐκ χειρὸς ἀλλοφύλων λαβὼν, τοῦ [Θεοῦ] τὴν κιβωτὸν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν σκηνὴν κατεστήσατο, ᾤκει τε ταύτην [ἅγιον τό]πον χρηματίζουσαν. Τότε γὰρ ἦν πιστὴ καὶ δικαία . Χορούς τε γὰρ ὑμνοῦντας τῷ Θεῷ διέταξεν ὁ Δαβὶδ, ψαλμούς τε καὶ λογικωτέραν λατρείαν, ἧς αὐτὸς γέγονεν εὑρετὴς, συνόντων ἑτέρων αὐτῷ προφητῶν Ναθὰν, καὶ Γὰδ, καὶ Ἀσὰφ, τά τε περὶ τὸν Ἰδιθοὺμ, καὶ Αἰμᾶν υἱῶν τε Κορὲ, ὅσοι τε τοῖς τούτων χοροῖς συνετάττοντο. Εἰκὸς δὲ καὶ μετὰ Δαβὶδ, ἐπὶ τῶν εὐσεβῶν βασιλέων εὐηρεστημέναι Θεῷ, πιστοὺς καὶ δικαίους ἔχουσαν ἐξ εὐσεβείας οἰκήτορας. Πόρνη δὲ γέγονεν διὰ τοὺς πορνεύσαντας ἐν αὐτῇ, οὓς καὶ καλεῖ φονευτάς . [Ὕστερ]ον γὰρ ἐξέχεον αἷμα Χριστοῦ λέγοντες· «Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ’ ἡμᾶς.» Καὶ πρὸ τούτου τοὺς προφήτας ἀπέκτειναν. «Ἱερουσαλὴμ, γὰρ φησὶν, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τοὺς προφήτας.» «Τίνα γὰρ τῶν προφητῶν οὐκ ἀπέκτειναν οἱ πατέρες ὑμῶν;» ὁ Στέφανος Ἰουδαίους ἐπωνείδισεν. Ἁρμόσει δὲ μᾶλλον ἐπὶ τοῦ τῆς ἐπιδημίας ὁ λόγος καιροῦ· διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ γενεὰν πονηρὰν καὶ μοιχαλίδα τοὺς αὐτοὺς τούτους καλεῖ.
Πνεύματος συναυξήσασα, ἀξία γίνεται, ἐν τῇ δικαία τοῦ Θεοῦ κρίσει, τῆς χάριτι Θεοῦ διδομένης τοῖς ἁγίοις λαμπρότητος · ἧς τὸ αὐτεξούσιον ὁ λόγος ὑπο- φαίνων φησίν· Ἐὰν ἐθέλητε, καὶ εἰσακούσητέ μου, φάγεσθε, φησὶν, ἀγαθά· ἢ διὰ τῶν σωματικῶν παχεῖς ὄντας τοὺς Ἰουδαίους παρακαλῶν· ἡ γῆν, φησί, τὴν ψυχήν, κατὰ τὴν ἐν Εὐαγγελίοις τοῦ σπό ρου παραβολὴν, ἢ τὸν οὐράνιον σπόρον ὑποδέχεσθαι λέγεται, ἧς ἀγαθὰ, τὰς κατ᾿ ἀρετήν φησι προκο- πάς· ἢ τὰ ἐπηγγελμένα ἐν οὐρανῶν βασιλείᾳ γῆ λεγομένη, κατὰ τὸ, ο Μακάριοι οἱ πραεῖς, ὅτι αὐτοὶ κληρονομήσουσι τὴν γῆν, ἢ τὰ ἀγαθά, "Α ὀφθαλ μὸς οὐκ ἴδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη. » Ενθα καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ τὸ Σιὼν ὅρος, τὰ ἐπουράνια ταῦτα τοῖς πειθομένοις, τοῖς δὲ ἀπειθοῦσιν μάχαιραν ἀπειλεῖ. Κατὰ μὲν τὸ αἰσθητὸν, τὴν Ῥωμαϊκήν, ἥτις αὐτοῖς παρὰ πόδας ἀπήντησε· κατὰ δὲ τὴν ἀναγωγήν, την διαβολικήν, ὑφ᾽ ἣν γεγόνασιν Χριστοῦ τὴν χάριν ἀρνούμενοι, ἤγουν ἁπλῶς ἔμψυχόν τινα [καὶ] νοητήν· περὶ ἧς εἴρηται, ὅτι ἐμεθύσθη αφ' αἵματος τραυματιών. Στόμα δὲ Κυρίου, τάχα τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, τὸ συνεργῆσαν αὐτὰ γραφῆναι. Ὡς ἂν γὰρ μὴ καταφρο- νῶμεν τῶν ἀπειλῶν, στόμα τὸ ἀψευδὲς Κυρίου ταῦ τα, φησίν, εἴρηκεν. Καὶ προέταξε δὲ τοῦ μὴ εἰσακοῦ σαι πάλιν τὸ μὴ θελῆσαι, καὶ τῶν κακῶν αἴτιον τὸ ἐφ' ἡμῖν ὑποτίθεται. Συμφωνεῖ δὲ ταῦτα τοῖς διὰ Μωσέως εἰρημένοις ὑπὸ Θεοῦ· . Ἰδοὺ δέδωκα πρὸ προσώπου σου τὴν ζωὴν καὶ τὸν θάνατον. » Διὸ καὶ, Αφέλετε τὰς πονηρίας, προείπεν. Οὐδὲ γὰρ ἄλλον ὠφελεῖν ἢ βλάπτειν, ὡς αὐτὸς ἑαυτὸν ἕκαστος δύναται. Τὸ δὲ προσῆκον ποιοῦντες, ὡς πρὸς ἰατρὸν δραμού- μεθα καθαίροντα τὰς ἐν χρόνῳ πολλῷ στυφείσας ὑπὸ τῶν ἁμαρτιῶν ἡμῶν συνειδήσεις. Β κα' κγ'. Πῶς ἐγένετο πόρνη πόλις πιστη Σιών πλήρης κρίσεως; ἐν ᾗ δικαιοσύνη ἐκοιμήθη ἐν αὐτῇ, νῦν δὲ φονευταὶ, κ. τ. λ. Ελέγετο καὶ πρόσθεν • Εγκαταλειφθήσεσθαι ἡ θυ γάτηρ Σιών. » Οὕτω δὲ τὴν πόλιν ἐκάλει τὴν ἐπὶ τοῦ Σιὼν ὅρους, οἱονεὶ θυγατέρα τοῦ ὄρους, ήγουν τὸν ἐν τῇ πόλει νεών. Νῦν δὲ ὥσπερ ἀποθαυμάζει τῆς τοσαύτης ἐπὶ τὸ χεῖρον μεταβολῆς τὴν αἰτίαν. Νόμῳ γὰρ τραφείσα θείῳ, πῶς ἐξεπόρνευσεν ; πρῶτον μὲν, πρὸς εἰδωλολατρείαν· μετὰ δὲ τὴν τοῦ Σωτῆ ρος ἐπιδημίαν, εἰς διδασκαλίαν [καὶ] ἐντάλματα ἀνθρώπων. Αιτία δὲ τῆς κατὰ ψυχήν τε καὶ σῶμα πορνείας, ἀπιστία. Οὐδεὶς γὰρ Θεὸν πανταχοῦ παρ- εἶναι πιστεύων, βλέπειν δὲ καὶ τὰ ἐν διανοίαις λαν Σ. κυλίζετο. PROCOPII GAZÆI gressus perducere. Nis auten, in nubibus cum A nihil aliud quam aqua sit, ventorum impetu re- pressa albescit, spumæque in morem tumet : sed ubi eris frigiditate concretionem adepta est, suo pondere deorsum trahitur : sic anima, quæ nalu- rales impetus exercitatione singulari, sanctique Spiritus auxilio adauxerit, in illo Dei justo judicio, gratiæ splendore, quæ sanctis per ipsum datur, digna efficitur. Cujus adipiscendi potestatem nobis quæ sequitur, facit oratio, his verbis : Si volueritis, et audiveritis me, bona terræ comedetis. Ubi Judæos crasso et pingui ingenio præditos vel ad- dito rerum corporearum præmio adhortatur : vel terræ nomine juxta positam in Evangeliis de semi- pante parabolam, animam intelligit, quæ colo demissum semen excipiat so, cujus bona, ipsi sunt in virtute progressus: vel certe promissa in cœlo- rum regno significantur, qua ratione beatos esse mites, quoniam ipsi terram possessuri sunt, legi- mus : vel denique bona illa designat: ‹ Quæ nec oculus vidit, nec auris audivit, nec in cor hominis ascenderunt ". Inde et Jerusalem, et montem Sion, coelestia liæc videlicet, credituris pollicetur; non credituris autem gladium : quæ sensu quidem esteriore, de Roniano, a quo statim sunt impetiti, dici putanda sunt; ar❤ono autem, et recondito de diabolo; quem illi, repudiata Christi gratia, subie- runt, animatum prorsus aliquem et intelligibilem, quem sanguine vulneratorum inebriatum esse scri- plum est *. Os autem Domini forsitan ipse dicatur Spiritus sanctus, cujus auxilio scripta ista sunt. C Siquidem, ne minas istas contemneremus, Os Do- mini, quod est a mendacio. alienum, locutum esse ait. Neque vero minime audiendi aliunde subisse ait impedimenta, quam ab aversa voluntate; ut malorum in nobis principium et causam jacere de- monstret; miro videlicet cum iis consensu, quæ a Deo per Mosen dicta sunt, ubi : • Ecce posui in conspectu tuo vitam et mortem » legimus; unde et malum de cogitationibus nostris auferendum prius meminit. Non enim alius alii tantum commodi vel incommodi, quantum sibi quisque af- ferre potest. At eo, quod decet, peracto, tum demum, tanquam ad medicum, confugimus; qui induratam temporis diuturnitate peccatis nostris conscientiam, molliat et sanet. VERS. 21-23. Quomodo facta est meretrix civi- tas fidelis Sion, plena judicii, in qua requievit jus- titia, nunc autem homicidæ, etc. ' Relictum iri Aliam Sion superius dictum est : quo nomine civitatem, quæ in monte Sion sita est, vocabat, tanquam montis fliam, urbis templum significaret; nunc vero tanta: in deterius mutatio- nis causam veluti stupefactus demiratur. In lege jenim divina educata Quomodo facta est meretrix ? Primum quidem quod idololatriam; deinde, quod a Salvatoris adventu, disciplinas et mandata homi- jnum amplexata est. Est vero fornicationis animi : p D Isa. LXIV, & ; Cor. 1, 9. Isa. XXXIV, 15. VARIÆ LECTIONES. et corporis causa incredulitas. Nemo enim Deum ubique adesse, et cernere quæ in mentibus latent, Marc. iv, 8, 20. " Matth. v, 1. • 6. " Deut. xxx,
PG 87:1857Τοιγαροῦν ὁ προφήτης οὐκ εἰδωλολατρείαν νῦν ἀλλὰ μιαιφονίαν αὐτοῖς ἐγκαλεῖ. Καὶ ἐπειδὴ μετὰ τὸ τοσοῦτον κατὰ τοῦ Δεσπότου τόλμημα, θεοσεβείας εἶναι προσεποιοῦντο διδάσκαλοι, ταῖς τε Γραφικαῖς ἑρμηνείαις δευτερώσεις μυθικὰς ἐπεισέφερον· εἰκότως αὐτῶν ἀδόκιμον καλεῖ τὸ ἀργύριον. Καπηλεύοντας ὡς ἐξυδαροῦντας τὸν ἄκρατον καὶ ἐπιστρεπτικὸν τῶν Γραφῶν νοῦν, καὶ τὸν οἶνον τὸν εὐφραίνοντα καρδίας ἀνθρώπου, διὰ τῆς μυθώδους αὐτῶν παραδόσεως. Καὶ οἱ ἄρχοντές σου , φησὶν, ἀπειθεῖς . Καλοῦντι γὰρ οὐχ ὑπήκουσαν τῷ Χριστῷ. Καὶ Ἰούδα δὲ τοῦ κλέπτου γεγόνασι κοινωνοί . Συνῆσαν γὰρ αὐτῷ τῆς προδοσίας μετέχοντες. Προὐδίδοσαν δὲ καὶ δωροδοκοῦντες τὸ δίκαιον. Ἀνταπεδίδοσαν δὲ κακὸν, τὸν ὑπὲρ ὠφελείας ὑφαιροῦντες ἔλεγχον. Πεπιστευμένοι δὲ τῶν ἐνδεῶν τὴν ἐπισκοπὴν, ὀρφανοὺς καὶ χήρας παρέβλεπον· ἐν πᾶσί τε τούτων ἐκπεπορνευκότων, Θεοῦ ἡ πόλις ὠνόμασται πόρνη. Οὕτω τε ταύτην Ἱερεμίας καλεῖ λέγων· «Ἴδες ἃ ἐποίησέν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπορεύθησαν εἰς πᾶν ὄρος ὑψηλὸν καὶ ὑποκάτω παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσαν ἐκεῖ.» Καὶ πάλιν·
θάνοντα, ἀνέχεται [οὐδὲν] ηνη & φρονεῖν τι δεινὸν, ἢ τοῖς ἔργοις ἐπιτελεῖν. Πίοτειν ὁ δὲ πόλιν τὴν τῶν πιστῶν οἰκητόρων καλεῖ, ἐν οἷς ἀρετὴ καὶ δικαιο- σύνη ἐνοικοῦσα ὥσπερ ἐπανεπαύετο. Τοῦτο γὰρ διὰ τοῦ κεκοιμῆσθαι παρέστησεν. Τοὺς κατὰ Δαβὶδ δὲ χρόνους ὑπογράφειν δοκεῖ. Ταύτην γὰρ ἐκ χειρὸς ἀλο λοφύλων λαβών, τοῦ [Θεοῦ] τὴν κιβωτὸν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν σκηνὴν κατεστήσατο, ᾤκει τε ταύτην [ἅγιον τό] που χρηματίζουσαν. Τότε γὰρ ἦν πιστὴ καὶ δι καία. Χορούς τε γὰρ ὑμνοῦντας τῷ Θεῷ διέταξεν ὁ Δαβίδ, ψαλμούς τε καὶ λογικωτέραν λατρείαν, ἧς αὐτὸς γέγονεν ευρετής, συνόντων ἑτέρων αὐτῷ προσ φητῶν Ναθαν, καὶ Γάδ, καὶ ᾿Ασάφ, τά τε περὶ τὸν Ἰδοθούμ, καὶ Αἰμᾶν υἱῶν τε Κορέ, ὅ:οι τε τοῖς τού- των χοροῖς συνετάττοντο. Εἰκὸς δὲ καὶ μετὰ Δαβίδ, ἐπὶ τῶν εὐσεβῶν βασιλέων εὐηρεστημέναι Θεῷ, πιστοὺς Β καὶ δικαίους ἔχουσαν ἐξ εὐσεβείας οικήτορας. Πόρνη δὲ γέγονεν διὰ τοὺς πορνεύσαντας ἐν αὐτῇ, οὓς καὶ και λεῖ φονευτάς. [Ὕστερ]ον γὰρ ἐξέχεον αἷμα Χριστοῦ λέγοντες· « Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πρὸ τού του τους προφήτας ἀπέκτειναν. Ἱερουσαλήμ, γὰρ φησίν, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τους προφήτας. » Τίνα γὰρ τῶν προφητῶν οὐκ ἀπέκτειναν οἱ πατέ- ρε; ὑμῶν ; ν ὁ Στέφανος Ἰουδαίους ἐπωνείδισεν. 'Αρ μόσει δὲ μᾶλλον ἐπὶ τοῦ τῆς ἐπιδημίας ὁ λόγος και ροῦ· διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ γενεὰν πονηρὰν καὶ μοιχαλίδα τοὺς αὐτοὺς τούτους καλεῖ. Τοιγαροῦν ὁ προφήτης οὐκ εἰδωλολατρείαν νῦν, ἀλλὰ μιαιφονίαν αὐτοῖς ἐγε καλεῖ. Καὶ ἐπειδὴ μετὰ τὸ τοσοῦτον κατὰ τοῦ Δε- σπότου τόλμημα, θεοσεβείας εἶναι προσεποιοῦντο δι- α δάσκαλοι, ταῖς τε Γραφικαῖς ἑρμηνείαις δευτερώσεις μυθικὰς ἐπεισέφερον· εἰκότως αὐτῶν ἀδόκιμον καλεῖ τὸ ἀργύρων. Καπηλεύοντας ὡς ἐξυδαροῦν τας τὸν ἄκρατον καὶ ἐπιστρεπτικὸν τῶν Γραφών νοῦν, καὶ τὸν οἶνον τὸν εὐφραίνοντα καρδίας ἀνθρώ. που, διὰ τῆς μυθώδους αὐτῶν παραδόσεως. Καὶ οἱ ἄρχοντές σου, φησὶν, ἀπειθεῖς. Καλοῦντι γὰρ οὐχ ὑπήκουσαν τῷ Χριστῷ. Καὶ Ἰούδα δὲ τοῦ κλέπτου γεγόνασι κοινωνοί. Συνῆσαν γὰρ αὐτῷ τῆς προδοσ σίας μετέχοντες. Προὐδίδοσαν δὲ καὶ δωροδοκοῦν. τες τὸ δίκαιον. Ανταπεδίδοσαν δὲ κακὸν, τὸν ὑπὲρ ὠφελείας ὑφαιροῦντες ἔλεγχον. Πεπιστευμένοι δὲ τῶν ἐνδεῶν τὴν ἐπισκοπὴν, ὀρφανοὺς καὶ χήρας παρ ἔβλεπον· ἐν πᾶσι τε τούτων έκπεπορνευκότων, Θεοῦ ἡ πόλις ὠνόμασται πόρνη. Οὕτω τε ταύτην Ιερεμίας καλεῖ λέγων· ι Ιδες ἃ ἐποίησέν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπορεύθησαν εἰς πᾶν ὅρος ὑψηλὸν καὶ ὑπο- κάτω παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσαν ἐκεῖ. » Καὶ πάλιν· « Καὶ σὺ ἐξεπόρνευσας ἐν ποιμέ σε πολλοῖς, καὶ ἀνέκαμπτες πρός με, λέγει Κύριος. ο Πλὴν ὅτι ὁ μὲν εἰδωλολατρείαν, [6] δὲ πᾶσαν πονη- ρίαν κατηγορεί. Απείη δὲ ταῦτα πάσης - Εκκλη- xάνι, 25. ΣΧΗ!!, 37. γρ. 5. γρ. πιστήν. ε Ισ. γρ. περὶ τῆς. COMMENTARII IN ISAIAM. mittere sustineat. Civitatem autem fidelem, a fide- libus incolis habitatum, vocavit, inter quos virtus et justitia inhabitans veluti requiescat. Est enim istud requiescendi verbo significatum. Videtur porro Davidis tempora subinnuere. Hanc enim cum ali alienigenarum manu sustulisset, arcam Dei ibidem et tabernaculum collocarat; in eaque, quod san- ctus esset locus, habitabat. Erat enim tunc tempo- ris fidelis et justa. Nam et choros ad hymnorum modulationem in ea, psalmosque, et cultum Dei praestantiorem (cujus ipse, cum Natham, Gad, et Asaph, aliisque prophetis, auctor fuit) David insti- tuit, officiaque Idithum et Emam, et filiis Core ", reliquisque, quibus partes in choro essent aliquæ, descripsit. Est vero consentaneum, et post Davi- dis tempora sub regibus piis etiam Deo placuisse, cum fidei, justitiæ, religionisque nomine commen dalis civibus abundaret. At meretrix dicitur, pro- pier scortationes incolarum; quos item homicidas vocat. Tandem enim effuso Christi sanguine, di- cere ausi sunt : Sanguís ejus super nos 38. A existimans, indignum aliquid vel cogitare vel ad- tmo ne prophetis quidem ipsis antea pepercerunt. Ait enim : « Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis pro- phetas s. • D Quem enim prophetarum non occiderunt patres vestri, Judais exprobrat Stephanus ? Sed tempo ribus istis magis conveniant, quibus peregrinatus est nobiscum Salvator; unde erat etiam genera- tionem pravam et adulteram eos appellare solitus". Hoc itaque tempore, non eos jam idololatriæ, sed cædis, et homicidii, Isaias accusat. Et quoniam post tam audax in Dominum facinus, pietatis ma- gistri haberi volebant, Scripturæque interpreta- tionibus fabulosas traditiones adjungebant; nou immerito ipsorum argentum impurum esse ait; et cauponari, id est merum aqua extenuare, since- ramque et puram Scripttra mentem, vinumque illud, quod hominis cor latificare dicitur ", fabu- losis traditionibus adulterare. Ad hac principes lui, ait, inobedientes. Christi enim monita nequaquam audire, sed furis Judæ socii esse maluerunt; qui conjural proditionis exstitere participes. Quinetiam muneribus corrupti quod justum est, prodiderunt, utilitati dedecus præponentes. Illi rursus, cum esset egenorum sibi cura demandata, vupillos et viduas neglexerunt. Et in iis omnibus cum fornicata esset Dei civitas, ob id meretrix rite vocata est. Sic et Jeremias eɔm nuncupat his verbis: • Vides quæ fecerit nihi domus Israel. Abierunt super omnem montem excelsum, et sub omni ligno frondoso, et fornicati sunt i̇bi “。 › Itemque: ‹ Et tưfornicata es cum pastoribus multis, et reversa es ad me, ait Dominus ". » Verum hic idolorum cultum, ille vero omnia vitiorum genera insectatur. Que tamen de . * Par. xxi, seq. Matth. Matsa. Act. vi, 52. * Matth. xi, 39. Psal. cil, 15. "Jerem. i, 6. es ibid. 1. FARIE LECTIONES.
«Καὶ σὺ ἐξεπόρνευσας ἐν ποιμέσι πολλοῖς, καὶ ἀνέκαμπτες πρός με, λέγει Κύριος.» Πλὴν ὅτι ὁ μὲν εἰδωλολατρείαν, [ὁ] δὲ πᾶσαν πονηρίαν κατηγορεῖ. Ἀπείη δὲ ταῦτα πάσης Ἐκκλησίας ἀκοῦσαι, ὅταν ἀποβαλοῦσα τὸν λόγον τῆς πίστεως, ὃν ἐξαρχῆς οἱ Πατέρες παρέδοσαν οἱ παρθένον αὐτὴν ἁγνὴν παραστήσαντες τῷ Χριστῷ, πολλὰ καὶ ποικίλα λόγου παραδέχηται σπέρματα παρὰ τῶν τὴν σεμνότητα τῶν μυστηρίων ἐκπορνευσάντων, οἳ καὶ ψυχῶν εἰκότως λέγονται φονευταὶ, ἀπάτῃ καὶ δόλῳ τῶν ἁπλουστέρων τὴν ζωὴν ἀφαιρούμενοι, καθάπερ ξίφει, τῷ λόγῳ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας· ὧν ὁ τῆς πίστεως λόγος παρατετυπωμένος, ἀργύριόν ἐστιν ἀδόκιμον , τὴν βασιλικὴν μὴ φέρον εἰκόνα, ἣν ἀπόστολοι καὶ προφῆται παρέδωκαν, ὃ ἐχθροὶ παρακόψαντες, καὶ πολεμίαν ἐμβαλόντες μορφὴν, τοῖς βασιλικοῖς θησαυροῖς ἐπεισάγουσιν, τὸν θεῖον διαφθείροντες πλοῦτον. Καὶ τὸν οἶνον τὸν ἐμποιοῦντα εὐφροσύνην αἰώνιον οἰνοχοοῦντος τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων ἐξυδαροῦντες, ἐλέγχονται τὸν ἑαυτῶν ἐγκαταμιγνύοντες νοῦν, καὶ ἀπειθοῦντες τῷ Πνεύματι, καὶ τοὺς ὑπηκόους μιμεῖσθαι παρασκευάζοντες.
θάνοντα, ἀνέχεται [οὐδὲν] ηνη & φρονεῖν τι δεινὸν, ἢ τοῖς ἔργοις ἐπιτελεῖν. Πίοτειν ὁ δὲ πόλιν τὴν τῶν πιστῶν οἰκητόρων καλεῖ, ἐν οἷς ἀρετὴ καὶ δικαιο- σύνη ἐνοικοῦσα ὥσπερ ἐπανεπαύετο. Τοῦτο γὰρ διὰ τοῦ κεκοιμῆσθαι παρέστησεν. Τοὺς κατὰ Δαβὶδ δὲ χρόνους ὑπογράφειν δοκεῖ. Ταύτην γὰρ ἐκ χειρὸς ἀλο λοφύλων λαβών, τοῦ [Θεοῦ] τὴν κιβωτὸν ἐν αὐτῇ, καὶ τὴν σκηνὴν κατεστήσατο, ᾤκει τε ταύτην [ἅγιον τό] που χρηματίζουσαν. Τότε γὰρ ἦν πιστὴ καὶ δι καία. Χορούς τε γὰρ ὑμνοῦντας τῷ Θεῷ διέταξεν ὁ Δαβίδ, ψαλμούς τε καὶ λογικωτέραν λατρείαν, ἧς αὐτὸς γέγονεν ευρετής, συνόντων ἑτέρων αὐτῷ προσ φητῶν Ναθαν, καὶ Γάδ, καὶ ᾿Ασάφ, τά τε περὶ τὸν Ἰδοθούμ, καὶ Αἰμᾶν υἱῶν τε Κορέ, ὅ:οι τε τοῖς τού- των χοροῖς συνετάττοντο. Εἰκὸς δὲ καὶ μετὰ Δαβίδ, ἐπὶ τῶν εὐσεβῶν βασιλέων εὐηρεστημέναι Θεῷ, πιστοὺς Β καὶ δικαίους ἔχουσαν ἐξ εὐσεβείας οικήτορας. Πόρνη δὲ γέγονεν διὰ τοὺς πορνεύσαντας ἐν αὐτῇ, οὓς καὶ και λεῖ φονευτάς. [Ὕστερ]ον γὰρ ἐξέχεον αἷμα Χριστοῦ λέγοντες· « Τὸ αἷμα αὐτοῦ ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πρὸ τού του τους προφήτας ἀπέκτειναν. Ἱερουσαλήμ, γὰρ φησίν, Ἱερουσαλὴμ ἡ ἀποκτείνουσα τους προφήτας. » Τίνα γὰρ τῶν προφητῶν οὐκ ἀπέκτειναν οἱ πατέ- ρε; ὑμῶν ; ν ὁ Στέφανος Ἰουδαίους ἐπωνείδισεν. 'Αρ μόσει δὲ μᾶλλον ἐπὶ τοῦ τῆς ἐπιδημίας ὁ λόγος και ροῦ· διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ γενεὰν πονηρὰν καὶ μοιχαλίδα τοὺς αὐτοὺς τούτους καλεῖ. Τοιγαροῦν ὁ προφήτης οὐκ εἰδωλολατρείαν νῦν, ἀλλὰ μιαιφονίαν αὐτοῖς ἐγε καλεῖ. Καὶ ἐπειδὴ μετὰ τὸ τοσοῦτον κατὰ τοῦ Δε- σπότου τόλμημα, θεοσεβείας εἶναι προσεποιοῦντο δι- α δάσκαλοι, ταῖς τε Γραφικαῖς ἑρμηνείαις δευτερώσεις μυθικὰς ἐπεισέφερον· εἰκότως αὐτῶν ἀδόκιμον καλεῖ τὸ ἀργύρων. Καπηλεύοντας ὡς ἐξυδαροῦν τας τὸν ἄκρατον καὶ ἐπιστρεπτικὸν τῶν Γραφών νοῦν, καὶ τὸν οἶνον τὸν εὐφραίνοντα καρδίας ἀνθρώ. που, διὰ τῆς μυθώδους αὐτῶν παραδόσεως. Καὶ οἱ ἄρχοντές σου, φησὶν, ἀπειθεῖς. Καλοῦντι γὰρ οὐχ ὑπήκουσαν τῷ Χριστῷ. Καὶ Ἰούδα δὲ τοῦ κλέπτου γεγόνασι κοινωνοί. Συνῆσαν γὰρ αὐτῷ τῆς προδοσ σίας μετέχοντες. Προὐδίδοσαν δὲ καὶ δωροδοκοῦν. τες τὸ δίκαιον. Ανταπεδίδοσαν δὲ κακὸν, τὸν ὑπὲρ ὠφελείας ὑφαιροῦντες ἔλεγχον. Πεπιστευμένοι δὲ τῶν ἐνδεῶν τὴν ἐπισκοπὴν, ὀρφανοὺς καὶ χήρας παρ ἔβλεπον· ἐν πᾶσι τε τούτων έκπεπορνευκότων, Θεοῦ ἡ πόλις ὠνόμασται πόρνη. Οὕτω τε ταύτην Ιερεμίας καλεῖ λέγων· ι Ιδες ἃ ἐποίησέν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπορεύθησαν εἰς πᾶν ὅρος ὑψηλὸν καὶ ὑπο- κάτω παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσαν ἐκεῖ. » Καὶ πάλιν· « Καὶ σὺ ἐξεπόρνευσας ἐν ποιμέ σε πολλοῖς, καὶ ἀνέκαμπτες πρός με, λέγει Κύριος. ο Πλὴν ὅτι ὁ μὲν εἰδωλολατρείαν, [6] δὲ πᾶσαν πονη- ρίαν κατηγορεί. Απείη δὲ ταῦτα πάσης - Εκκλη- xάνι, 25. ΣΧΗ!!, 37. γρ. 5. γρ. πιστήν. ε Ισ. γρ. περὶ τῆς. COMMENTARII IN ISAIAM. mittere sustineat. Civitatem autem fidelem, a fide- libus incolis habitatum, vocavit, inter quos virtus et justitia inhabitans veluti requiescat. Est enim istud requiescendi verbo significatum. Videtur porro Davidis tempora subinnuere. Hanc enim cum ali alienigenarum manu sustulisset, arcam Dei ibidem et tabernaculum collocarat; in eaque, quod san- ctus esset locus, habitabat. Erat enim tunc tempo- ris fidelis et justa. Nam et choros ad hymnorum modulationem in ea, psalmosque, et cultum Dei praestantiorem (cujus ipse, cum Natham, Gad, et Asaph, aliisque prophetis, auctor fuit) David insti- tuit, officiaque Idithum et Emam, et filiis Core ", reliquisque, quibus partes in choro essent aliquæ, descripsit. Est vero consentaneum, et post Davi- dis tempora sub regibus piis etiam Deo placuisse, cum fidei, justitiæ, religionisque nomine commen dalis civibus abundaret. At meretrix dicitur, pro- pier scortationes incolarum; quos item homicidas vocat. Tandem enim effuso Christi sanguine, di- cere ausi sunt : Sanguís ejus super nos 38. A existimans, indignum aliquid vel cogitare vel ad- tmo ne prophetis quidem ipsis antea pepercerunt. Ait enim : « Jerusalem, Jerusalem, quæ occidis pro- phetas s. • D Quem enim prophetarum non occiderunt patres vestri, Judais exprobrat Stephanus ? Sed tempo ribus istis magis conveniant, quibus peregrinatus est nobiscum Salvator; unde erat etiam genera- tionem pravam et adulteram eos appellare solitus". Hoc itaque tempore, non eos jam idololatriæ, sed cædis, et homicidii, Isaias accusat. Et quoniam post tam audax in Dominum facinus, pietatis ma- gistri haberi volebant, Scripturæque interpreta- tionibus fabulosas traditiones adjungebant; nou immerito ipsorum argentum impurum esse ait; et cauponari, id est merum aqua extenuare, since- ramque et puram Scripttra mentem, vinumque illud, quod hominis cor latificare dicitur ", fabu- losis traditionibus adulterare. Ad hac principes lui, ait, inobedientes. Christi enim monita nequaquam audire, sed furis Judæ socii esse maluerunt; qui conjural proditionis exstitere participes. Quinetiam muneribus corrupti quod justum est, prodiderunt, utilitati dedecus præponentes. Illi rursus, cum esset egenorum sibi cura demandata, vupillos et viduas neglexerunt. Et in iis omnibus cum fornicata esset Dei civitas, ob id meretrix rite vocata est. Sic et Jeremias eɔm nuncupat his verbis: • Vides quæ fecerit nihi domus Israel. Abierunt super omnem montem excelsum, et sub omni ligno frondoso, et fornicati sunt i̇bi “。 › Itemque: ‹ Et tưfornicata es cum pastoribus multis, et reversa es ad me, ait Dominus ". » Verum hic idolorum cultum, ille vero omnia vitiorum genera insectatur. Que tamen de . * Par. xxi, seq. Matth. Matsa. Act. vi, 52. * Matth. xi, 39. Psal. cil, 15. "Jerem. i, 6. es ibid. 1. FARIE LECTIONES.
PG 87:1859Ἐξομοιοῦσθαι γὰρ φιλοῦσι τοῖς ἄρχουσι . Διὸ καὶ τὸ πιστὸν ἡ πόλις ἀποθεμένη, γέγονε πόρνη · τούτους καὶ κλεπτῶν κοινωνοὺς εἶναί φησιν, οὐ τῶν ἐπὶ κλέμμασιν ἑαλωκότων σμικροῖς, ἀλλ’ ἐθνῶν ἢ πόλεων ἄρχοντες, τὰ κοινὰ πα... έγοντες προφάσει θεοσεβείας, ἐξ ὧν ἀδικοῦσι, προςφέρουσιν. Οἱ δὲ, δέον ἐλέγχειν καὶ διορθοῦσθαι, λαμβάνουσιν, ἔσθ’ ὅτε καὶ μακαρίζοντες τοὺς παρέχοντας. Διὸ καὶ ἀγαπῶντας δῶρα , φησὶ, διὰ τοῖς προσιοῦσι συγχωροῦσι τῶν ἀπηγορευμένων πολλὰ, καὶ διώκουσιν ἀνταπόδομα , ὅπερ παντὸς μᾶλλον ἀλλότριον ἄρχοντος, [δέον, ἢ, ὃν δεῖ] τοὺς λελυπηκότας κατὰ πάντα τρόπον ἀμύνεσθαι. Πῶς γὰρ ἂν καὶ διδάσκοι μὴ ἀποδιδόναι κακὸν ἀντὶ κακοῦ; Τὴν δὲ τούτων ἀλαζονείαν χείρω τῆς τοῦ κριτοῦ τῆς ἀδικίας ἐλέγχων ὑπάρχουσαν ἐπήνεγκε, Κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες . Ἐκεῖνος γὰρ εἰ καὶ ἀσυμπαθὴς ἦν, διὰ τὸ τῆς προσιούσης χήρας καρτερικὸν προςέσχε τῇ κρίσει· οὗτοι δὲ καθόλου προσχεῖν οὐκ ἠνέσχοντο. κδλα. Διὰ τοῦτο, τὰδε λέγει ὁ Δεσπότης Κύριος Σαββαώθ· Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες Ἰσραήλ. Οὐ παύσεται γάρ μου ὁ θυμὸς ἐν τοῖς ὑπεναντίοις, καὶ κρίσιν ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ποιήσω, κ.τ.λ.
σίας ἀκοῦσαι, ὅταν ὁ ἀποβαλοῦσα τὸν λόγον τῆς πί στεως, ὃν ἐξαρχῆς οἱ Πατέρες παρέδοσαν οἱ παρθένον αὐτὴν ἁγνὴν παραστήσαντες τῷ Χριστῷ, πολλὰ καὶ ποικίλα λόγου παραδέχηται σπέρματα παρὰ τῶν τὴν σεμνότητα τῶν μυστηρίων εκπορνευσάντων, οἳ καὶ ψυχῶν εἰκότως λέγονται φονευται, ἀπάτῃ καὶ δήλω τῶν ἁπλουστέρων τὴν ζωὴν ἀφαιρούμενοι, καθάπερ ξίφει, τῷ λόγῳ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας· ὧν ὁ τῆς πίστεως λόγος παρατετυπωμένος, ἀργύριόν ἐστιν ἀδόκιμον, τὴν βασιλικὴν μὴ φέρον εἰκόνα, ἣν ἀπό- στολοι καὶ προφῆται παρέδωκαν, ὃ ἐχθροὶ παρακά ψαντες, καὶ πολεμίαν ἐμβαλόντες μορφὴν, τοῖς βα- σιλικοῖς θησαυροί, ἐπεισάγουσιν, τὸν θεῖον διαφθεί ροντες πλοῦτον. Καὶ τὸν οἶνον τὸν ἐμποιοῦντα εύο φροσύνην αἰώνιον οινοχοοῦντος τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων ἐξυδαροῦντες, ἐλέγχονται τὸν ἑαυτῶν ἐγκαταμιγνύοντες νοῦν, καὶ ἀπειθοῦντες τῷ Πνεύματι, καὶ τοὺς ὑπηκόους μιμεῖσθαι παρα- σκευάζοντες. Ἐξομοιούσθαι γὰρ φιλοῦσι τοῖς ἄρ χουσι. Διὸ καὶ τὸ πιστὸν ἡ πόλις ἀποθεμένη, γέγονε πόρνη· τούτους καὶ κλεπτών κοινωνοὺς εἶναί φη- σιν, οὐ τῶν ἐπὶ κλέμμασιν ἑαλωκότων σμικροίς, ἀλλ' ὁ ἐθνῶν ἢ πόλεων ἄρχοντες, τὰ κοινὰ πα 1. έγοντες προφάσει θεοσεβείας, ἐξ ὧν ἀδικοῦσι, προσ- φέρουσιν. Οἱ δὲ, δέον ἐλέγχειν καὶ διορθούσθαι, λαμβάνουσιν, ἔσθ' ὅτε καὶ μακαρίζοντες τοὺς παρ- έχοντας. Διὸ καὶ ἀγαπῶντας δῶρα, φησί, διὰ τοῖς προσιούσε συγχωροῦσι τῶν ἀπηγορευμένων πολλά, καὶ διώκουσιν ἀνταπόδομα, ὅπερ παντὸς μᾶλλον ἀλλότριον ἄρχοντος, [δέον, ἢ, ὃν δεῖ] τοὺς λελυπηκό τας κατά πάντα τρόπον ἀμύνεσθαι. Πῶς γὰρ ἂν καὶ διδάσκοι μὴ ἀποδιδόναι κακὸν ἀντὶ κακοῦ; Τὴν δὲ τούτων ἀλαζονείαν χείρω τῆς τοῦ κριτοῦ τῆς ἀδικίας ἐλέγχων ὑπάρχουσαν ἐπήνεγκε, Κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Ἐκεῖνος γὰρ εἰ καὶ ἀσυμπαθὴς ἦν, διὰ τὸ τῆς προσιούσης χήρας καρτερικόν προσ έσχε τῇ κρίσει· οὗτοι δὲ καθόλου προσχεῖν οὐκ ὴνα έσχοντο. κδ'-λα'. Διὰ τοῦτο, τάδε λέγει ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ· Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες Ισραήλ. Οὐ παύ- σεται γάρ μου ὁ θυμὸς ἐν τοῖς ὑπεναντίοις, καὶ κρίσιν ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ποιήσω, κ. τ. λ. Σαβαώθ ερμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν. ᾿Αναφέρεται δὲ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐν τρίτῳ γὰρ καὶ εἰκοστῷ ψαλ μῷ, περὶ τῆς ἀνόδου λέγων αὐτοῦ τῆς εἰς οὐρανόν, ἐπε ήνεγκεν ο Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασι- λεὺς τῆς δόξης. » Περὶ οὗ καὶ Παυλός φησιν· « Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρω σαν. » Τοῦ δὲ κατεφθάρθαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνατί θησιν τὰς αἰτίας τοῖς ἄρχουσι, τοῖς εἰς τὸ πλημμελεῖν τὸν λαὸν ὁδηγήσασιν. Οὗτοι δὲ ἦσαν περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ συμφώνως τοῖς νῦν· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματ τεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί. » Εαυτοῦ δὲ θυμὲν * γρ οὔτ᾽ ἄν. • ἴσ. λείπ. ὅτι τῶν. γρ. δι' α PROCOPII GAZÆI Ecclesia audiri prohibeat Deus; neque repudiato A fidei verbo, quod ab initio tradiderunt, qui illam virginem intactamque Christo Patres tradiderunt, ab his multa illa, et varia verbi semina admittat, qui mysteriorum venerandam majestatem adulte- rant; quique anim rum jure optimo interfectores ideo nominantur, quod fraudulenter et dolose, veluti gladio, hujus mundi sapienti: fuco, verbisque instructi, simplicioribus vitam adimunt. Horum de fide adulterata: Argentum est impurum; non aegio illo nobis per apostolos et prophetas tradito, signatum charactere; sed quod adversarii cudeutes. Dei opes ita se posse labefactare rati, in regios thesauros immiserunt. Præterea vinum ipsum, quod fundente Spiritu immortalem efficiebat laetitiam, in auditorum interitum, aqua extenuare arguuntur; nimirum de suo ingenio aliqua immi- scere, nec Spiritui credere, sed subditos ad vitæ similitudinem præparare; qui principum studia noresque solent imitari. Itaque nihil jam mirum est, si repudiata fide, civitas ipsa meretrix evaserit. Ad haec etiam (urum socios vocat, non illorum, qui in parvi momenti furtis deprehenduntur; sed quod gentium, aut urbium duces facti, publica undique corradunt, religionisque, et pietatis ementito no- mine, ex iis quæ injuste rapuerunt, offerunt. Alii autem, quorum muneris erat monere, et arguere, oblata non recipiunt tantum; sed et cos sæpe, a quibus accipiendi spes effulsit aliqua, beatos præ- dicant. Ait igitur ipsos munera diligere, quorum cupiditate multa largientibus vetita permittunt, Retributionesque sequuntur; quod est a principis officio maxime alienum; quem decet potius, 4112- cumque potest ratione, injuriam propulsare. Quo- nam enim pacto etiam malum pro malo non reddere docat “? (.alerum ut iniquitatis judicem istorum audacia longe superari ostendat, ad judicium viduæ non attendere subjungit. Ille siquidem quan- tumvis nulla tangeretur commiseratione, viduæ tamen adeuntis constantia superatus, ad causæ judicium advertit ; cum isti ad nihil omnino voluerint. VER». 24-31. Propter hoc, ait Dominus Deus Sabaoth: V@, putentes Israel. Non cessubit enim ſuror meus in adversariis, et judicium de hosti- bus meis faciam, etc. C D ... Cor. 11, 8. Dominus Sabaoth, idem quod virtutum vel exercituum Dominus, si verbi rationem quæ- ris, significat, et ad ipsum Salvatorem, qui Filius Dei est, refertur. Tertio enim et vicesimo psimo, ubi de illius in cœlos reditu sernio est : ● Dominus virtutum ipse est rex gloriæ **, › legi- mus. De eodem est et apud Paulum: Si enim cognovissent, nequaquam” Domínum gloriæ crucifi- xissent 4º, » Attotins Hierosolymitanæ corruptelæ cansam ad principes refert, qui monstrata populo peccandi via, scelerum ipsis auctores exstiterunt. Erant autem isti in quos similia usurpavit Salva- 4ª Rom. x11, 17. * Luc. xvi, 2-7. Psal, xxm, 10. VARIE LECTIONES. . 1. λείτ, πάντα συλλ
Σαβαὼθ ἑρμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν. Ἀναφέρεται δὲ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐν τρίτῳ γὰρ καὶ εἰκοστῷ ψαλμῷ, περὶ τῆς ἀνόδου λέγων αὐτοῦ τῆς εἰς οὐρανὸν, ἐπήνεγκε· «Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασιλεὺς τῆς δόξης.» Περὶ οὗ καὶ Παῦλός φησιν· «Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρωσαν.» Τοῦ δὲ κατεφθάρθαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνατίθησιν τὰς αἰτίας τοῖς ἄρχουσι, τοῖς εἰς τὸ πλημμελεῖν τὸν λαὸν ὁδηγήσασιν. Οὗτοι δὲ ἦσαν περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ συμφώνως τοῖς νῦν· «Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί.» Ἑαυτοῦ δὲ θυμὸν ὁ ἀπαθὴς λέγει Θεὸς, τὴν κολαστικὴν αὐτοῦ δύναμιν, Κύριον τοῖς ἄρχουσιν ἐποίσειν φησὶν, ἀνθρωπίνως φοβῶν. Ὁ γὰρ ἐλάχιστος συγγνωστός ἐστιν ἐλέους· δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἐτασθήσονται. Οἱ γὰρ ἰσχύοντες ἐν πλούτῳ, ἢ λόγῳ, ἢ ἄλλῃ τινὶ δυνάμει, καὶ μὴ τὴν προσήκουσαν ἐπικουρίαν τοῖς ἀσθενεστέροις προτείνοντες ἐν Ἐκκλησίᾳ, καὶ πανταχοῦ δίκας τίνουσι τῷ Θεῷ τῷ πρὸς τὰ δεδομένα τὸ ἔργον εἰσπράττοντι·
σίας ἀκοῦσαι, ὅταν ὁ ἀποβαλοῦσα τὸν λόγον τῆς πί στεως, ὃν ἐξαρχῆς οἱ Πατέρες παρέδοσαν οἱ παρθένον αὐτὴν ἁγνὴν παραστήσαντες τῷ Χριστῷ, πολλὰ καὶ ποικίλα λόγου παραδέχηται σπέρματα παρὰ τῶν τὴν σεμνότητα τῶν μυστηρίων εκπορνευσάντων, οἳ καὶ ψυχῶν εἰκότως λέγονται φονευται, ἀπάτῃ καὶ δήλω τῶν ἁπλουστέρων τὴν ζωὴν ἀφαιρούμενοι, καθάπερ ξίφει, τῷ λόγῳ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας· ὧν ὁ τῆς πίστεως λόγος παρατετυπωμένος, ἀργύριόν ἐστιν ἀδόκιμον, τὴν βασιλικὴν μὴ φέρον εἰκόνα, ἣν ἀπό- στολοι καὶ προφῆται παρέδωκαν, ὃ ἐχθροὶ παρακά ψαντες, καὶ πολεμίαν ἐμβαλόντες μορφὴν, τοῖς βα- σιλικοῖς θησαυροί, ἐπεισάγουσιν, τὸν θεῖον διαφθεί ροντες πλοῦτον. Καὶ τὸν οἶνον τὸν ἐμποιοῦντα εύο φροσύνην αἰώνιον οινοχοοῦντος τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων ἐξυδαροῦντες, ἐλέγχονται τὸν ἑαυτῶν ἐγκαταμιγνύοντες νοῦν, καὶ ἀπειθοῦντες τῷ Πνεύματι, καὶ τοὺς ὑπηκόους μιμεῖσθαι παρα- σκευάζοντες. Ἐξομοιούσθαι γὰρ φιλοῦσι τοῖς ἄρ χουσι. Διὸ καὶ τὸ πιστὸν ἡ πόλις ἀποθεμένη, γέγονε πόρνη· τούτους καὶ κλεπτών κοινωνοὺς εἶναί φη- σιν, οὐ τῶν ἐπὶ κλέμμασιν ἑαλωκότων σμικροίς, ἀλλ' ὁ ἐθνῶν ἢ πόλεων ἄρχοντες, τὰ κοινὰ πα 1. έγοντες προφάσει θεοσεβείας, ἐξ ὧν ἀδικοῦσι, προσ- φέρουσιν. Οἱ δὲ, δέον ἐλέγχειν καὶ διορθούσθαι, λαμβάνουσιν, ἔσθ' ὅτε καὶ μακαρίζοντες τοὺς παρ- έχοντας. Διὸ καὶ ἀγαπῶντας δῶρα, φησί, διὰ τοῖς προσιούσε συγχωροῦσι τῶν ἀπηγορευμένων πολλά, καὶ διώκουσιν ἀνταπόδομα, ὅπερ παντὸς μᾶλλον ἀλλότριον ἄρχοντος, [δέον, ἢ, ὃν δεῖ] τοὺς λελυπηκό τας κατά πάντα τρόπον ἀμύνεσθαι. Πῶς γὰρ ἂν καὶ διδάσκοι μὴ ἀποδιδόναι κακὸν ἀντὶ κακοῦ; Τὴν δὲ τούτων ἀλαζονείαν χείρω τῆς τοῦ κριτοῦ τῆς ἀδικίας ἐλέγχων ὑπάρχουσαν ἐπήνεγκε, Κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Ἐκεῖνος γὰρ εἰ καὶ ἀσυμπαθὴς ἦν, διὰ τὸ τῆς προσιούσης χήρας καρτερικόν προσ έσχε τῇ κρίσει· οὗτοι δὲ καθόλου προσχεῖν οὐκ ὴνα έσχοντο. κδ'-λα'. Διὰ τοῦτο, τάδε λέγει ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ· Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες Ισραήλ. Οὐ παύ- σεται γάρ μου ὁ θυμὸς ἐν τοῖς ὑπεναντίοις, καὶ κρίσιν ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ποιήσω, κ. τ. λ. Σαβαώθ ερμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν. ᾿Αναφέρεται δὲ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐν τρίτῳ γὰρ καὶ εἰκοστῷ ψαλ μῷ, περὶ τῆς ἀνόδου λέγων αὐτοῦ τῆς εἰς οὐρανόν, ἐπε ήνεγκεν ο Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασι- λεὺς τῆς δόξης. » Περὶ οὗ καὶ Παυλός φησιν· « Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρω σαν. » Τοῦ δὲ κατεφθάρθαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνατί θησιν τὰς αἰτίας τοῖς ἄρχουσι, τοῖς εἰς τὸ πλημμελεῖν τὸν λαὸν ὁδηγήσασιν. Οὗτοι δὲ ἦσαν περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ συμφώνως τοῖς νῦν· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματ τεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί. » Εαυτοῦ δὲ θυμὲν * γρ οὔτ᾽ ἄν. • ἴσ. λείπ. ὅτι τῶν. γρ. δι' α PROCOPII GAZÆI Ecclesia audiri prohibeat Deus; neque repudiato A fidei verbo, quod ab initio tradiderunt, qui illam virginem intactamque Christo Patres tradiderunt, ab his multa illa, et varia verbi semina admittat, qui mysteriorum venerandam majestatem adulte- rant; quique anim rum jure optimo interfectores ideo nominantur, quod fraudulenter et dolose, veluti gladio, hujus mundi sapienti: fuco, verbisque instructi, simplicioribus vitam adimunt. Horum de fide adulterata: Argentum est impurum; non aegio illo nobis per apostolos et prophetas tradito, signatum charactere; sed quod adversarii cudeutes. Dei opes ita se posse labefactare rati, in regios thesauros immiserunt. Præterea vinum ipsum, quod fundente Spiritu immortalem efficiebat laetitiam, in auditorum interitum, aqua extenuare arguuntur; nimirum de suo ingenio aliqua immi- scere, nec Spiritui credere, sed subditos ad vitæ similitudinem præparare; qui principum studia noresque solent imitari. Itaque nihil jam mirum est, si repudiata fide, civitas ipsa meretrix evaserit. Ad haec etiam (urum socios vocat, non illorum, qui in parvi momenti furtis deprehenduntur; sed quod gentium, aut urbium duces facti, publica undique corradunt, religionisque, et pietatis ementito no- mine, ex iis quæ injuste rapuerunt, offerunt. Alii autem, quorum muneris erat monere, et arguere, oblata non recipiunt tantum; sed et cos sæpe, a quibus accipiendi spes effulsit aliqua, beatos præ- dicant. Ait igitur ipsos munera diligere, quorum cupiditate multa largientibus vetita permittunt, Retributionesque sequuntur; quod est a principis officio maxime alienum; quem decet potius, 4112- cumque potest ratione, injuriam propulsare. Quo- nam enim pacto etiam malum pro malo non reddere docat “? (.alerum ut iniquitatis judicem istorum audacia longe superari ostendat, ad judicium viduæ non attendere subjungit. Ille siquidem quan- tumvis nulla tangeretur commiseratione, viduæ tamen adeuntis constantia superatus, ad causæ judicium advertit ; cum isti ad nihil omnino voluerint. VER». 24-31. Propter hoc, ait Dominus Deus Sabaoth: V@, putentes Israel. Non cessubit enim ſuror meus in adversariis, et judicium de hosti- bus meis faciam, etc. C D ... Cor. 11, 8. Dominus Sabaoth, idem quod virtutum vel exercituum Dominus, si verbi rationem quæ- ris, significat, et ad ipsum Salvatorem, qui Filius Dei est, refertur. Tertio enim et vicesimo psimo, ubi de illius in cœlos reditu sernio est : ● Dominus virtutum ipse est rex gloriæ **, › legi- mus. De eodem est et apud Paulum: Si enim cognovissent, nequaquam” Domínum gloriæ crucifi- xissent 4º, » Attotins Hierosolymitanæ corruptelæ cansam ad principes refert, qui monstrata populo peccandi via, scelerum ipsis auctores exstiterunt. Erant autem isti in quos similia usurpavit Salva- 4ª Rom. x11, 17. * Luc. xvi, 2-7. Psal, xxm, 10. VARIE LECTIONES. . 1. λείτ, πάντα συλλ
PG 87:1860οὓς καὶ ὑπεναντίους φησὶν, ὡς ἂν εἰ βαρυνθέντας αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν, ἀφ’ ὧν οὐ παύει τὸν θυμὸν ὅσον ὑπεναντίοι τυγχάνουσιν. Καλεῖ δὲ τούτους ἐχθροὺς , καὶ κρίσιν ἐξ αὐτῶν ποιήσειν φησίν. Ἔφη γὰρ αὐτός· «Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ μὴ κρίνεται. Ὁ δὲ ἀπιστῶν, ἤδη κέκριται.» Οἱ ἐχθροὶ τοίνυν τῆς κρίσεως αἴτιοι. «Ἔρχεται γὰρ, φησὶν, ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας.» Λέγει δὲ κεκριμένως τὰς κολάσεις ἐπάγειν αὐτοὺς, κατὰ τὴν ἀξίαν καὶ τῶν ἡμαρτημένων τὸ μέγεθος. Φιλάνθρωπος δὲ ὢν ὁ Λόγος, καὶ μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν, ἐπαγγέλλεται τοῖς μὴ τοῦ θυμοῦ δεομένοις, τὴν θεραπευτικὴν χεῖρα προσενεγκεῖν, καὶ διὰ ταύτης πυρώσειν ἐπὶ τὸ καθᾶραι , καὶ διακρῖναι τῶν χειρόνων τοὺς κρείττους. Δι’ ὃ Σύμμαχος μὲν εἶπεν, εἰς καθαρὸν τὴν σκωρίαν σου . Ὁ δὲ Ἀκύλας, τὸ γιγαρτῶδές σου , ὥςπερ οἱ πυροῦντες χαλκὸν, ἢ σίδηρον, τὴν σκωρίαν ἀποβάλλουσι, καὶ τὸ γιγαρτῶδες ἐν τοῖς ληνοῖς. Δηλοῖ δὲ τούτους εἶναι, δι’ ὧν ἐπιφέρει, τοὺς ἀνόμους , καὶ τοὺς ὑπερηφάνους · α...ων σαφέστερον εἰρημένων ὑπὸ τῶν Ἑβδομήκοντα, καὶ τὴν ἀλληγορίαν ἡρμηνευκότων.
σίας ἀκοῦσαι, ὅταν ὁ ἀποβαλοῦσα τὸν λόγον τῆς πί στεως, ὃν ἐξαρχῆς οἱ Πατέρες παρέδοσαν οἱ παρθένον αὐτὴν ἁγνὴν παραστήσαντες τῷ Χριστῷ, πολλὰ καὶ ποικίλα λόγου παραδέχηται σπέρματα παρὰ τῶν τὴν σεμνότητα τῶν μυστηρίων εκπορνευσάντων, οἳ καὶ ψυχῶν εἰκότως λέγονται φονευται, ἀπάτῃ καὶ δήλω τῶν ἁπλουστέρων τὴν ζωὴν ἀφαιρούμενοι, καθάπερ ξίφει, τῷ λόγῳ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας· ὧν ὁ τῆς πίστεως λόγος παρατετυπωμένος, ἀργύριόν ἐστιν ἀδόκιμον, τὴν βασιλικὴν μὴ φέρον εἰκόνα, ἣν ἀπό- στολοι καὶ προφῆται παρέδωκαν, ὃ ἐχθροὶ παρακά ψαντες, καὶ πολεμίαν ἐμβαλόντες μορφὴν, τοῖς βα- σιλικοῖς θησαυροί, ἐπεισάγουσιν, τὸν θεῖον διαφθεί ροντες πλοῦτον. Καὶ τὸν οἶνον τὸν ἐμποιοῦντα εύο φροσύνην αἰώνιον οινοχοοῦντος τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων ἐξυδαροῦντες, ἐλέγχονται τὸν ἑαυτῶν ἐγκαταμιγνύοντες νοῦν, καὶ ἀπειθοῦντες τῷ Πνεύματι, καὶ τοὺς ὑπηκόους μιμεῖσθαι παρα- σκευάζοντες. Ἐξομοιούσθαι γὰρ φιλοῦσι τοῖς ἄρ χουσι. Διὸ καὶ τὸ πιστὸν ἡ πόλις ἀποθεμένη, γέγονε πόρνη· τούτους καὶ κλεπτών κοινωνοὺς εἶναί φη- σιν, οὐ τῶν ἐπὶ κλέμμασιν ἑαλωκότων σμικροίς, ἀλλ' ὁ ἐθνῶν ἢ πόλεων ἄρχοντες, τὰ κοινὰ πα 1. έγοντες προφάσει θεοσεβείας, ἐξ ὧν ἀδικοῦσι, προσ- φέρουσιν. Οἱ δὲ, δέον ἐλέγχειν καὶ διορθούσθαι, λαμβάνουσιν, ἔσθ' ὅτε καὶ μακαρίζοντες τοὺς παρ- έχοντας. Διὸ καὶ ἀγαπῶντας δῶρα, φησί, διὰ τοῖς προσιούσε συγχωροῦσι τῶν ἀπηγορευμένων πολλά, καὶ διώκουσιν ἀνταπόδομα, ὅπερ παντὸς μᾶλλον ἀλλότριον ἄρχοντος, [δέον, ἢ, ὃν δεῖ] τοὺς λελυπηκό τας κατά πάντα τρόπον ἀμύνεσθαι. Πῶς γὰρ ἂν καὶ διδάσκοι μὴ ἀποδιδόναι κακὸν ἀντὶ κακοῦ; Τὴν δὲ τούτων ἀλαζονείαν χείρω τῆς τοῦ κριτοῦ τῆς ἀδικίας ἐλέγχων ὑπάρχουσαν ἐπήνεγκε, Κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Ἐκεῖνος γὰρ εἰ καὶ ἀσυμπαθὴς ἦν, διὰ τὸ τῆς προσιούσης χήρας καρτερικόν προσ έσχε τῇ κρίσει· οὗτοι δὲ καθόλου προσχεῖν οὐκ ὴνα έσχοντο. κδ'-λα'. Διὰ τοῦτο, τάδε λέγει ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ· Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες Ισραήλ. Οὐ παύ- σεται γάρ μου ὁ θυμὸς ἐν τοῖς ὑπεναντίοις, καὶ κρίσιν ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ποιήσω, κ. τ. λ. Σαβαώθ ερμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν. ᾿Αναφέρεται δὲ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐν τρίτῳ γὰρ καὶ εἰκοστῷ ψαλ μῷ, περὶ τῆς ἀνόδου λέγων αὐτοῦ τῆς εἰς οὐρανόν, ἐπε ήνεγκεν ο Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασι- λεὺς τῆς δόξης. » Περὶ οὗ καὶ Παυλός φησιν· « Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρω σαν. » Τοῦ δὲ κατεφθάρθαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνατί θησιν τὰς αἰτίας τοῖς ἄρχουσι, τοῖς εἰς τὸ πλημμελεῖν τὸν λαὸν ὁδηγήσασιν. Οὗτοι δὲ ἦσαν περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ συμφώνως τοῖς νῦν· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματ τεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί. » Εαυτοῦ δὲ θυμὲν * γρ οὔτ᾽ ἄν. • ἴσ. λείπ. ὅτι τῶν. γρ. δι' α PROCOPII GAZÆI Ecclesia audiri prohibeat Deus; neque repudiato A fidei verbo, quod ab initio tradiderunt, qui illam virginem intactamque Christo Patres tradiderunt, ab his multa illa, et varia verbi semina admittat, qui mysteriorum venerandam majestatem adulte- rant; quique anim rum jure optimo interfectores ideo nominantur, quod fraudulenter et dolose, veluti gladio, hujus mundi sapienti: fuco, verbisque instructi, simplicioribus vitam adimunt. Horum de fide adulterata: Argentum est impurum; non aegio illo nobis per apostolos et prophetas tradito, signatum charactere; sed quod adversarii cudeutes. Dei opes ita se posse labefactare rati, in regios thesauros immiserunt. Præterea vinum ipsum, quod fundente Spiritu immortalem efficiebat laetitiam, in auditorum interitum, aqua extenuare arguuntur; nimirum de suo ingenio aliqua immi- scere, nec Spiritui credere, sed subditos ad vitæ similitudinem præparare; qui principum studia noresque solent imitari. Itaque nihil jam mirum est, si repudiata fide, civitas ipsa meretrix evaserit. Ad haec etiam (urum socios vocat, non illorum, qui in parvi momenti furtis deprehenduntur; sed quod gentium, aut urbium duces facti, publica undique corradunt, religionisque, et pietatis ementito no- mine, ex iis quæ injuste rapuerunt, offerunt. Alii autem, quorum muneris erat monere, et arguere, oblata non recipiunt tantum; sed et cos sæpe, a quibus accipiendi spes effulsit aliqua, beatos præ- dicant. Ait igitur ipsos munera diligere, quorum cupiditate multa largientibus vetita permittunt, Retributionesque sequuntur; quod est a principis officio maxime alienum; quem decet potius, 4112- cumque potest ratione, injuriam propulsare. Quo- nam enim pacto etiam malum pro malo non reddere docat “? (.alerum ut iniquitatis judicem istorum audacia longe superari ostendat, ad judicium viduæ non attendere subjungit. Ille siquidem quan- tumvis nulla tangeretur commiseratione, viduæ tamen adeuntis constantia superatus, ad causæ judicium advertit ; cum isti ad nihil omnino voluerint. VER». 24-31. Propter hoc, ait Dominus Deus Sabaoth: V@, putentes Israel. Non cessubit enim ſuror meus in adversariis, et judicium de hosti- bus meis faciam, etc. C D ... Cor. 11, 8. Dominus Sabaoth, idem quod virtutum vel exercituum Dominus, si verbi rationem quæ- ris, significat, et ad ipsum Salvatorem, qui Filius Dei est, refertur. Tertio enim et vicesimo psimo, ubi de illius in cœlos reditu sernio est : ● Dominus virtutum ipse est rex gloriæ **, › legi- mus. De eodem est et apud Paulum: Si enim cognovissent, nequaquam” Domínum gloriæ crucifi- xissent 4º, » Attotins Hierosolymitanæ corruptelæ cansam ad principes refert, qui monstrata populo peccandi via, scelerum ipsis auctores exstiterunt. Erant autem isti in quos similia usurpavit Salva- 4ª Rom. x11, 17. * Luc. xvi, 2-7. Psal, xxm, 10. VARIE LECTIONES. . 1. λείτ, πάντα συλλ
Οἱ λοιποὶ, κασσίτερον , ἐκδεδώκασι. Τινὲς δὲ τὸν αὐτὸν θυμὸν καὶ χεῖρα νοήσαντες, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν ἑκάτερον, Ὅρα, φασὶ, τὸ αἴσιον τέλος τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ. Θυμοῦται γὰρ οὕτως, ὡς ἂν εὐεργετῇ τοὺς ἁμαρτωλοὺς διορθούμενος, ἀλλ’ οὐ κολάζων αὐτοὺς εἰς ἀφανισμόν. Καὶ τοῦτό φησιν αὐτὸς Κύριος· Πορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων, καὶ καθιεῖται χωνεύων, καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον, καὶ ὡς τὸ χρυσίον.« Καὶ τί λοιπὸν ἐντεῦθεν τὸ χρήσιμον; »Ἔσονται, φησὶ, τῷ Θεῷ προςάγοντες θυσίαν ἐν δικαιοσύνῃ.« Πῦρ δὲ καλεῖν ἔοικε, τὰς ἐκ τοῦ πολέμου καὶ τῶν ἄλλων περιστατικῶν συμφορὰς, πάλαι μὲν δι’ εἰδωλολατρείαν, ὕστερον δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν παροινίαν, ὅτε καὶ τὴν χεῖρα τούτοις ἐπαγαγὼν, ὥσπερ τις τεχνίτης, διέκρινεν ἐν πυρὶ τὸ κίβδηλόν τε καὶ γνήσιον, τὸ μὲν τηρήσας ἑαυτῷ, τὸ δὲ εἰς ὄλεθρον παραδούς. Βαπτίζει γὰρ πνεύματι καὶ πυρὶ, καὶ τῷ πτύῳ διακαθαριεῖ τὴν ἅλωνα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς· Οὐκοῦν, τοὺς ἀποστόλους ἐπιλεξάμενος, τοὺς ἀνόμους καὶ ἀλαζόνας Ῥωμαίοις παρέδωκεν, ἀπειθήσαντας μὲν τῷ νόμῳ, ἐπάραντας δὲ κέρας εἰς ὕψος καὶ λαλήσαντας κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν.
σίας ἀκοῦσαι, ὅταν ὁ ἀποβαλοῦσα τὸν λόγον τῆς πί στεως, ὃν ἐξαρχῆς οἱ Πατέρες παρέδοσαν οἱ παρθένον αὐτὴν ἁγνὴν παραστήσαντες τῷ Χριστῷ, πολλὰ καὶ ποικίλα λόγου παραδέχηται σπέρματα παρὰ τῶν τὴν σεμνότητα τῶν μυστηρίων εκπορνευσάντων, οἳ καὶ ψυχῶν εἰκότως λέγονται φονευται, ἀπάτῃ καὶ δήλω τῶν ἁπλουστέρων τὴν ζωὴν ἀφαιρούμενοι, καθάπερ ξίφει, τῷ λόγῳ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας· ὧν ὁ τῆς πίστεως λόγος παρατετυπωμένος, ἀργύριόν ἐστιν ἀδόκιμον, τὴν βασιλικὴν μὴ φέρον εἰκόνα, ἣν ἀπό- στολοι καὶ προφῆται παρέδωκαν, ὃ ἐχθροὶ παρακά ψαντες, καὶ πολεμίαν ἐμβαλόντες μορφὴν, τοῖς βα- σιλικοῖς θησαυροί, ἐπεισάγουσιν, τὸν θεῖον διαφθεί ροντες πλοῦτον. Καὶ τὸν οἶνον τὸν ἐμποιοῦντα εύο φροσύνην αἰώνιον οινοχοοῦντος τοῦ Πνεύματος, ἐπὶ καταστροφῇ τῶν ἀκουόντων ἐξυδαροῦντες, ἐλέγχονται τὸν ἑαυτῶν ἐγκαταμιγνύοντες νοῦν, καὶ ἀπειθοῦντες τῷ Πνεύματι, καὶ τοὺς ὑπηκόους μιμεῖσθαι παρα- σκευάζοντες. Ἐξομοιούσθαι γὰρ φιλοῦσι τοῖς ἄρ χουσι. Διὸ καὶ τὸ πιστὸν ἡ πόλις ἀποθεμένη, γέγονε πόρνη· τούτους καὶ κλεπτών κοινωνοὺς εἶναί φη- σιν, οὐ τῶν ἐπὶ κλέμμασιν ἑαλωκότων σμικροίς, ἀλλ' ὁ ἐθνῶν ἢ πόλεων ἄρχοντες, τὰ κοινὰ πα 1. έγοντες προφάσει θεοσεβείας, ἐξ ὧν ἀδικοῦσι, προσ- φέρουσιν. Οἱ δὲ, δέον ἐλέγχειν καὶ διορθούσθαι, λαμβάνουσιν, ἔσθ' ὅτε καὶ μακαρίζοντες τοὺς παρ- έχοντας. Διὸ καὶ ἀγαπῶντας δῶρα, φησί, διὰ τοῖς προσιούσε συγχωροῦσι τῶν ἀπηγορευμένων πολλά, καὶ διώκουσιν ἀνταπόδομα, ὅπερ παντὸς μᾶλλον ἀλλότριον ἄρχοντος, [δέον, ἢ, ὃν δεῖ] τοὺς λελυπηκό τας κατά πάντα τρόπον ἀμύνεσθαι. Πῶς γὰρ ἂν καὶ διδάσκοι μὴ ἀποδιδόναι κακὸν ἀντὶ κακοῦ; Τὴν δὲ τούτων ἀλαζονείαν χείρω τῆς τοῦ κριτοῦ τῆς ἀδικίας ἐλέγχων ὑπάρχουσαν ἐπήνεγκε, Κρίσει χήρας οὐ προσέχοντες. Ἐκεῖνος γὰρ εἰ καὶ ἀσυμπαθὴς ἦν, διὰ τὸ τῆς προσιούσης χήρας καρτερικόν προσ έσχε τῇ κρίσει· οὗτοι δὲ καθόλου προσχεῖν οὐκ ὴνα έσχοντο. κδ'-λα'. Διὰ τοῦτο, τάδε λέγει ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ· Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες Ισραήλ. Οὐ παύ- σεται γάρ μου ὁ θυμὸς ἐν τοῖς ὑπεναντίοις, καὶ κρίσιν ἐκ τῶν ἐχθρῶν μου ποιήσω, κ. τ. λ. Σαβαώθ ερμηνεύεται Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ Κύριος στρατιῶν. ᾿Αναφέρεται δὲ ἐπὶ τὸν Σωτῆρα τὸν Υἱὸν τοῦ Θεοῦ. Ἐν τρίτῳ γὰρ καὶ εἰκοστῷ ψαλ μῷ, περὶ τῆς ἀνόδου λέγων αὐτοῦ τῆς εἰς οὐρανόν, ἐπε ήνεγκεν ο Κύριος τῶν δυνάμεων αὐτός ἐστιν ὁ βασι- λεὺς τῆς δόξης. » Περὶ οὗ καὶ Παυλός φησιν· « Εἰ γὰρ ἔγνωσαν, οὐκ ἂν τὸν Κύριον τῆς δόξης ἐσταύρω σαν. » Τοῦ δὲ κατεφθάρθαι τὴν Ἱερουσαλὴμ ἀνατί θησιν τὰς αἰτίας τοῖς ἄρχουσι, τοῖς εἰς τὸ πλημμελεῖν τὸν λαὸν ὁδηγήσασιν. Οὗτοι δὲ ἦσαν περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ συμφώνως τοῖς νῦν· Οὐαὶ ὑμῖν, Γραμματ τεῖς καὶ Φαρισαῖοι, ὑποκριταί. » Εαυτοῦ δὲ θυμὲν * γρ οὔτ᾽ ἄν. • ἴσ. λείπ. ὅτι τῶν. γρ. δι' α PROCOPII GAZÆI Ecclesia audiri prohibeat Deus; neque repudiato A fidei verbo, quod ab initio tradiderunt, qui illam virginem intactamque Christo Patres tradiderunt, ab his multa illa, et varia verbi semina admittat, qui mysteriorum venerandam majestatem adulte- rant; quique anim rum jure optimo interfectores ideo nominantur, quod fraudulenter et dolose, veluti gladio, hujus mundi sapienti: fuco, verbisque instructi, simplicioribus vitam adimunt. Horum de fide adulterata: Argentum est impurum; non aegio illo nobis per apostolos et prophetas tradito, signatum charactere; sed quod adversarii cudeutes. Dei opes ita se posse labefactare rati, in regios thesauros immiserunt. Præterea vinum ipsum, quod fundente Spiritu immortalem efficiebat laetitiam, in auditorum interitum, aqua extenuare arguuntur; nimirum de suo ingenio aliqua immi- scere, nec Spiritui credere, sed subditos ad vitæ similitudinem præparare; qui principum studia noresque solent imitari. Itaque nihil jam mirum est, si repudiata fide, civitas ipsa meretrix evaserit. Ad haec etiam (urum socios vocat, non illorum, qui in parvi momenti furtis deprehenduntur; sed quod gentium, aut urbium duces facti, publica undique corradunt, religionisque, et pietatis ementito no- mine, ex iis quæ injuste rapuerunt, offerunt. Alii autem, quorum muneris erat monere, et arguere, oblata non recipiunt tantum; sed et cos sæpe, a quibus accipiendi spes effulsit aliqua, beatos præ- dicant. Ait igitur ipsos munera diligere, quorum cupiditate multa largientibus vetita permittunt, Retributionesque sequuntur; quod est a principis officio maxime alienum; quem decet potius, 4112- cumque potest ratione, injuriam propulsare. Quo- nam enim pacto etiam malum pro malo non reddere docat “? (.alerum ut iniquitatis judicem istorum audacia longe superari ostendat, ad judicium viduæ non attendere subjungit. Ille siquidem quan- tumvis nulla tangeretur commiseratione, viduæ tamen adeuntis constantia superatus, ad causæ judicium advertit ; cum isti ad nihil omnino voluerint. VER». 24-31. Propter hoc, ait Dominus Deus Sabaoth: V@, putentes Israel. Non cessubit enim ſuror meus in adversariis, et judicium de hosti- bus meis faciam, etc. C D ... Cor. 11, 8. Dominus Sabaoth, idem quod virtutum vel exercituum Dominus, si verbi rationem quæ- ris, significat, et ad ipsum Salvatorem, qui Filius Dei est, refertur. Tertio enim et vicesimo psimo, ubi de illius in cœlos reditu sernio est : ● Dominus virtutum ipse est rex gloriæ **, › legi- mus. De eodem est et apud Paulum: Si enim cognovissent, nequaquam” Domínum gloriæ crucifi- xissent 4º, » Attotins Hierosolymitanæ corruptelæ cansam ad principes refert, qui monstrata populo peccandi via, scelerum ipsis auctores exstiterunt. Erant autem isti in quos similia usurpavit Salva- 4ª Rom. x11, 17. * Luc. xvi, 2-7. Psal, xxm, 10. VARIE LECTIONES. . 1. λείτ, πάντα συλλ
PG 87:1862Μεγάλη δὲ εὐεργεσία ψυχῇ, τὸ τοὺς ἀνόμους καὶ τῆς ἀποστάσεως αἰτίους αὐτὴν χορηθῆναι. Διὸ καὶ τῆς Ἐκκλησίας οἱ τύποι, τοὺς ἀπηγορευμένα πλημμελοῦντας χωρίζουσιν, ὡς ἂν μὴ μικρὰ ζύμη ὅλον τὸ φύραμα δολώσῃ, τύπον ὄντας τῶν ἐκ τοῦ φοβεροῦ κριτηρίου πρὸς τὸ σκότος χωριζομένων, ὃ μὴ νοοῦντες ἀνεσθητοῦσιν πολλάκις. Τὴν δὲ ἀπὸ τοῦ τοὺς ἀνόμους μὴ χωρίζεσθαι βλάβην παρίστησι Παῦλος ἐπιτιμῶν Κορινθίοις, ὅτι μὴ ἐπένθησαν, ἵνα ἐξαρθῇ ἀπ’ αὐτῶν τὸ πονηρὸν ἐξειργασμένος. Τούτων δὲ, φησὶν, ἀπεληλαμένων, τοὺς περιλειφθέντας ὡς Χριστὸν δεδοκιμασμένον ἐπιστήσω σοι κριτὰς καὶ συμβούλους κατὰ τοὺς πρώην ἐκείνους . Εἰ μὴ γὰρ εἶχον πάλαι τοιούτους, οὐκ ἂν ἔλεγε διὰ τοῦ αὐτοῦ προφήτου· «Ἰδοὺ δὴ Κύριος Σαβαὼθ ἀφελεῖ ἀπὸ τοῦ Ἱερουσαλήμ.» Εἶτα εἰπὼν τίνας, ἐπιφέρει· «Καὶ δικαστὴν, καὶ προφήτην,» ἐν οἷς καὶ θαυμαστὸν Σύμβουλον , δι’ οὓς ὑπῆρχε τότε πιστὴ καὶ πλήρης κρίσεως καὶ δικαιοσύνης· καθ’ οὓς ἐπαγγέλλεται τοὺς ἀποστόλους ποιῆσαι τὸ κατ’ ἐκλογὴν λεῖμμα· περὶ ὧν ἔλεγεν·
ὁ ἀπαθὴς λέγει Θεός, τὴν κολαστικὴν αὐτοῦ δύναμιν, Κύριον τοῖς ἄρχουσιν ἐποίσειν φησὶν, ἀνθρωπίνως φοβῶν. Ὁ γὰρ ἐλάχιστος συγγνωστός ἐστιν ἐλέους· δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἑτασθήσονται. Οἱ γὰρ ἰσχύοντες ἐν πλούτῳ, ἢ λόγω, ἢ ἄλλῃ τινὶ δυνάμει, καὶ μὴ τὴν προσήκουσαν ἐπικουρίαν τοῖς ἀσθενεστέρεις προτεί- νοντες ἐν Ἐκκλησίᾳ, καὶ πανταχοῦ δίκας τίνουσι τῷ Θεῷ τῷ πρὸς τα δεδομένα τὸ ἔργον εἰσπράττοντι· οἷς καὶ ὑπεναντίους φησὶν, ὡς ἂν εἰ βαρυνθέντας αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν, ἀφ' ὧν οὐ παύει τὸν θυ- μὲν ὅσον ὑπεναντίοι τυγχάνουσιν. Καλεῖ δὲ τούτους ἐχθροὺς, καὶ κρίσιν ἐξ αὐτῶν ποιήσειν φησίν. Εφη γὰρ αὐτός· « Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ μὴ κρίνε- ται. ῾Ο δὲ ἀπιστῶν, ἤδη κέκριται. » Οἱ ἐχθροὶ τοίνυν τῆς κρίσεως αἴτιοι. « Ερχεται γάρ, φησίν, ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας. » Λέγει δὲ κεκριμένως τὰς κολάσεις ἐπάγειν αὐτοὺς, κατὰ τὴν ἀξίαν καὶ τῶν ἡμαρτημένων τὸ μέγεθος. Φιλάνθρω- της δὲ ὧν ὁ Λόγος, καὶ μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν, ἐπαγγέλλεται τοῖς μὴ τοῦ θυμοῦ δεομένοις, τὴν θεραπευτικὴν χεῖρα προσενεγκεῖν, καὶ διὰ ταύτης πυρώσειν ἐπὶ τὸ κατ θάραι, καὶ διακρῖναι τῶν χειρόνων τοὺς κρείττους. Δι' δ Σύμμαχος μὲν εἶπεν, εἰς καθαρὸν τὴν σκω- ρίαν σου. Ὁ δὲ Ἀκύλας, τὸ γιγαρτῶδές σου, ὥστ περ οἱ πυροῦντες χαλκόν, ἢ σίδηρον, τὴν σκωρίαν ἀποβάλλουσι, καὶ τὸ γιγαρτώδες· ἐν τοῖς ληνοῖς. Δη- λοῖ δὲ τούτους εἶναι, δι' ὧν ἐπιφέρει, τοὺς ἀνόμους, καὶ τοὺς ὑπερηφάνους" αι... ων σαφέστερον ειρημέν νων ὑπὸ τῶν ῾Εβδομήκοντα, καὶ τὴν ἀλληγορίαν ήρω μηνευκότων. Οἱ λοιποί, κασσίτερον, ἐκδεδώκασι. Τι- νὲς δὲ τὸν αὐτὸν θυμὸν καὶ χεῖρα νοήσαντες, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν ἑκάτερον, Ορα, φασί, τὸ αἴσιον τέλος, τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ. Θυμοῦται γὰρ οὕτως, ὡς ἂν εὐεργετῇ τοὺς ἁμαρτωλοὺς διορθούμενος, ἀλλ' οὐ κοι λάζων αὐτοὺς εἰς ἀφανισμόν. Καὶ τοῦτό φησιν αὐτὸς Κύριος - Πορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων, καὶ καθιεῖται χωνεύων, καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον, καὶ ὡς τὸ χρυσίον. » Καὶ τί λοιπὸν ἐν τεῦθεν τὸ χρήσιμον; «Ἔσονται, φησί, τῷ Θεῷ προσ- άγοντες θυσίαν ἐν δικαιοσύνῃ. › Πῖρ δὲ καλεῖν ἔοικε, τὰς ἐκ τοῦ πολέμου καὶ τῶν ἄλλων περιστατικῶν συμφοράς, πάλαι μὲν δι' εἰδωλολατρείαν, ὕστερον δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν παροινίαν, ὅτε καὶ τὴν χεῖρα τούτοι; ἐπαγαγών, ὥσπερ τις τεχνίτης, διέκρινεν ἐν πυρὶ τὸ κίβδηλόν τε καὶ γνήσιον, τὸ μὲν τηρήσας ἑαυτῷ, τὸ δὲ εἰς ἔλεθρον παραδούς. Βαπτίζει γὰρ πνεύματι καὶ πυρὶ, καὶ τῷ πτύῳ διακαθαριεῖ τὴν ἄλωνα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς· Οὐκοῦν, τοὺς ἀποστόλους ἐπιλεξάμενος, τοὺς ἀνόμους και ἀλαζόνας Ῥωμαίοις παρέδωκεν, ἀπειθήσαντας μὲν * γρ. εν. · ἴσ. αὐτῶν. COMMENTARII IN ISAIAM. A tor, cum ait : Va vobis Scrilæ et Pharisi, • B liypocrita ". » Suum autem furorem, expers alio- quin perturbationum Deus, ultricem scelerum po- testatem vocát: quam, cum humano more terrorem inducit, in principes immissurum se significat. U quisque enim minimus est, ita venia diguus ; pa tentes contra, potenter arguendi ***. Qui enim au opibus, aut verbo, aut aliqua alia facultate pollent, nec illis debitum, qui in Ecclesia, vel ubivis laborant, auxilium prætant, Deo tumn denum, cum pro acceptorum ratione opus exiget, pa'nas per. solvent. Atque ii sunt, quos adversarios vocat ; tanquam qui ejus mandata graviter tulerint ; unde non prius iram sit positurus, quam tales esse de- sierint. Hostes vero sibi exsistere, deque ipsis se judicium facturum asserit. Ait enim ipse: • Qui credit in me, non judicabitur; qui autem non cre- dit, jam judicatus est . Hostes ergo judicii ". ▸ auctores exsistunt. ‹ Venit enim, ait, ira Dei super filios incredulitatis **. » Cæterum pro peccatorum magnitudine, juste se in eos animadversurum diserte significat. Alioquin tamen Verbum, pro sna in homines benevolentia (quia non ita mortem peccatoris atque pœnitentiam exoptat) illis se, quibus furore non opus est, sanatricem manum allaturum pollicetur, ut Ad purum excoquantur, prolique ab improbis secernantur. Itaque Ad pu- rum scoriam tuam quidem Symmachus; Aquilas autem, vinacea tua reddiderunt; tauquam qui æs, aut ferrum excoquentes, scoriam, vinaceaque in C torcularibus abjiciunt. Istos autem exsistere, quos iniquos et superbos ait, ex his quæ sequuntur, significat, ut est a Septuaginta clarius, allegoriz sensu retecto, interpretatum; cum cæteri stamnum transtulerint. Nonnulli tamen idem furoris et manus vocabulis significari, deque iisdem utrumque usur- pari putantes, vide, aiunt, lætum et prosperum divini judicii exitum. Ita enim Deus irascitur, ut correptos beneficiis cumulet, non suppliciis perdat. Atque illud est quod ipse ait Dominus: Ambula- bit quasi ignis conflatorii, et quasi berba fullonum. Et sedebit conflans, et emundans, quasi argentum, et quasi aurum. ", Sed quæ inde postea utlitas ? • Erunt Domino, ait, sacrilicia offerentes in justi- tia s. » Ignem vero eas vocare consentaneum est, quæ ex bello, reliquisque rebus adversis, ortæ sunt calamita tes, olim quidem idololatriæ nomine, postea D vero, proper illatam Christo injuriam, conciliatas: quo nimirum tempore ipsis admota manu, vel- vti peritus aliquis artifex, adulterina a veris (ut discrevit, Matth. xx111, 23. *** Sap. vi, 7. • ibid. ss Matth. 11, 11. ss ibid. Joan. 111, 18. 12. ista sibi reservet, illa autem perdat) ignis ope Baptizat enim in spiritu et igni ³¹; et ventilabro purgabit aream suam *, et quæ deinceps. Selectis igitur apostolis, qui iniqui et superbi remanserunt Romanis tradidit, tanquam legis contemplores ; 4s Coloss. 111, VARIA LECTIONES. 6. Malach 11, 2, 3.
Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα , ὅτε καινῷ ὀνόματι πόλις δικαιοσύνης κληθήσεται ἀντὶ πόρνης · καὶ ἀντὶ τοῦ φονευτῶν, πόλις πιστὴ δικαιοσύνης καὶ ἀντὶ πόλεως, μητρόπολις . Καὶ ἄλλοις καθηγουμένη πρὸς σωτηρίαν· καὶ οἷον ἀποικίας τινὰς στέλλουσα τῶν μοναζόντων τὸ σύστημα· τοῦτο δὲ πάλαι μὲν συνεστήκει παρ’ Ἰουδαίοις, καὶ πέπτωκε, νυνὶ δὲ καθ’ ὅλης ὁρᾶται τῆς οἰκουμένης ἐν Ἐκκλησίαις Χριστοῦ τεθεμελιωμένον ἐπὶ τὴν πέτραν, ἀρχὴν ἀπὸ τῶν ἀποστόλων λαβὸν, καὶ τῇ διαδοχῇ προεδρεῦον ἐν Ἐκκλησίαις, περὶ ὧν θαυμάζων ἔλεγεν ὁ Δαβίδ· «Ἀντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησάν σοι υἱοί.» Ἰουδαῖοι γὰρ ὄντες, καὶ Ἰουδαίων οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων Συναγωγῆς υἱοὶ, πρὸς πατέρων μετέστησαν τάξιν ὁδηγοῦντες τὴν πάλαι μητέρα Συναγωγὴν ἐπὶ τὸν Χριστόν. Καὶ ἄλλος δὲ προφήτης περὶ Χριστοῦ φησι καὶ τῶν μαθητῶν· «Ἰδοὺ δὴ βασιλεὺς δίκαιος.» Διὰ τί δὲ ὑπερβὰς τοὺς βασιλεῖς, τῶν κριτῶν ἐμνήσθη, καίτοι καὶ ἐν βασιλεῦσί τινες γεγόνασιν ἀγαθοί; Ὅτιπερ ἐπὶ τῶν κριτῶν , αὐτόνομος ὑπῆρχεν ἡ πολιτεία, καὶ Θεὸν μόνον ἠπίσταντο βασιλέα. Κατ’ ἰδίαν γὰρ γνώμην ἐξ ἀβουλίας ἠρήσαντο βασιλέα.
ὁ ἀπαθὴς λέγει Θεός, τὴν κολαστικὴν αὐτοῦ δύναμιν, Κύριον τοῖς ἄρχουσιν ἐποίσειν φησὶν, ἀνθρωπίνως φοβῶν. Ὁ γὰρ ἐλάχιστος συγγνωστός ἐστιν ἐλέους· δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἑτασθήσονται. Οἱ γὰρ ἰσχύοντες ἐν πλούτῳ, ἢ λόγω, ἢ ἄλλῃ τινὶ δυνάμει, καὶ μὴ τὴν προσήκουσαν ἐπικουρίαν τοῖς ἀσθενεστέρεις προτεί- νοντες ἐν Ἐκκλησίᾳ, καὶ πανταχοῦ δίκας τίνουσι τῷ Θεῷ τῷ πρὸς τα δεδομένα τὸ ἔργον εἰσπράττοντι· οἷς καὶ ὑπεναντίους φησὶν, ὡς ἂν εἰ βαρυνθέντας αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν, ἀφ' ὧν οὐ παύει τὸν θυ- μὲν ὅσον ὑπεναντίοι τυγχάνουσιν. Καλεῖ δὲ τούτους ἐχθροὺς, καὶ κρίσιν ἐξ αὐτῶν ποιήσειν φησίν. Εφη γὰρ αὐτός· « Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, οὐ μὴ κρίνε- ται. ῾Ο δὲ ἀπιστῶν, ἤδη κέκριται. » Οἱ ἐχθροὶ τοίνυν τῆς κρίσεως αἴτιοι. « Ερχεται γάρ, φησίν, ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ ἐπὶ τοὺς υἱοὺς τῆς ἀπειθείας. » Λέγει δὲ κεκριμένως τὰς κολάσεις ἐπάγειν αὐτοὺς, κατὰ τὴν ἀξίαν καὶ τῶν ἡμαρτημένων τὸ μέγεθος. Φιλάνθρω- της δὲ ὧν ὁ Λόγος, καὶ μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν, ἐπαγγέλλεται τοῖς μὴ τοῦ θυμοῦ δεομένοις, τὴν θεραπευτικὴν χεῖρα προσενεγκεῖν, καὶ διὰ ταύτης πυρώσειν ἐπὶ τὸ κατ θάραι, καὶ διακρῖναι τῶν χειρόνων τοὺς κρείττους. Δι' δ Σύμμαχος μὲν εἶπεν, εἰς καθαρὸν τὴν σκω- ρίαν σου. Ὁ δὲ Ἀκύλας, τὸ γιγαρτῶδές σου, ὥστ περ οἱ πυροῦντες χαλκόν, ἢ σίδηρον, τὴν σκωρίαν ἀποβάλλουσι, καὶ τὸ γιγαρτώδες· ἐν τοῖς ληνοῖς. Δη- λοῖ δὲ τούτους εἶναι, δι' ὧν ἐπιφέρει, τοὺς ἀνόμους, καὶ τοὺς ὑπερηφάνους" αι... ων σαφέστερον ειρημέν νων ὑπὸ τῶν ῾Εβδομήκοντα, καὶ τὴν ἀλληγορίαν ήρω μηνευκότων. Οἱ λοιποί, κασσίτερον, ἐκδεδώκασι. Τι- νὲς δὲ τὸν αὐτὸν θυμὸν καὶ χεῖρα νοήσαντες, καὶ περὶ τῶν αὐτῶν ἑκάτερον, Ορα, φασί, τὸ αἴσιον τέλος, τῆς κρίσεως τοῦ Θεοῦ. Θυμοῦται γὰρ οὕτως, ὡς ἂν εὐεργετῇ τοὺς ἁμαρτωλοὺς διορθούμενος, ἀλλ' οὐ κοι λάζων αὐτοὺς εἰς ἀφανισμόν. Καὶ τοῦτό φησιν αὐτὸς Κύριος - Πορεύεται ὡς πῦρ χωνευτηρίου, καὶ ὡς πόα πλυνόντων, καὶ καθιεῖται χωνεύων, καὶ καθαρίζων ὡς τὸ ἀργύριον, καὶ ὡς τὸ χρυσίον. » Καὶ τί λοιπὸν ἐν τεῦθεν τὸ χρήσιμον; «Ἔσονται, φησί, τῷ Θεῷ προσ- άγοντες θυσίαν ἐν δικαιοσύνῃ. › Πῖρ δὲ καλεῖν ἔοικε, τὰς ἐκ τοῦ πολέμου καὶ τῶν ἄλλων περιστατικῶν συμφοράς, πάλαι μὲν δι' εἰδωλολατρείαν, ὕστερον δὲ διὰ τὴν εἰς Χριστὸν παροινίαν, ὅτε καὶ τὴν χεῖρα τούτοι; ἐπαγαγών, ὥσπερ τις τεχνίτης, διέκρινεν ἐν πυρὶ τὸ κίβδηλόν τε καὶ γνήσιον, τὸ μὲν τηρήσας ἑαυτῷ, τὸ δὲ εἰς ἔλεθρον παραδούς. Βαπτίζει γὰρ πνεύματι καὶ πυρὶ, καὶ τῷ πτύῳ διακαθαριεῖ τὴν ἄλωνα αὐτοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς· Οὐκοῦν, τοὺς ἀποστόλους ἐπιλεξάμενος, τοὺς ἀνόμους και ἀλαζόνας Ῥωμαίοις παρέδωκεν, ἀπειθήσαντας μὲν * γρ. εν. · ἴσ. αὐτῶν. COMMENTARII IN ISAIAM. A tor, cum ait : Va vobis Scrilæ et Pharisi, • B liypocrita ". » Suum autem furorem, expers alio- quin perturbationum Deus, ultricem scelerum po- testatem vocát: quam, cum humano more terrorem inducit, in principes immissurum se significat. U quisque enim minimus est, ita venia diguus ; pa tentes contra, potenter arguendi ***. Qui enim au opibus, aut verbo, aut aliqua alia facultate pollent, nec illis debitum, qui in Ecclesia, vel ubivis laborant, auxilium prætant, Deo tumn denum, cum pro acceptorum ratione opus exiget, pa'nas per. solvent. Atque ii sunt, quos adversarios vocat ; tanquam qui ejus mandata graviter tulerint ; unde non prius iram sit positurus, quam tales esse de- sierint. Hostes vero sibi exsistere, deque ipsis se judicium facturum asserit. Ait enim ipse: • Qui credit in me, non judicabitur; qui autem non cre- dit, jam judicatus est . Hostes ergo judicii ". ▸ auctores exsistunt. ‹ Venit enim, ait, ira Dei super filios incredulitatis **. » Cæterum pro peccatorum magnitudine, juste se in eos animadversurum diserte significat. Alioquin tamen Verbum, pro sna in homines benevolentia (quia non ita mortem peccatoris atque pœnitentiam exoptat) illis se, quibus furore non opus est, sanatricem manum allaturum pollicetur, ut Ad purum excoquantur, prolique ab improbis secernantur. Itaque Ad pu- rum scoriam tuam quidem Symmachus; Aquilas autem, vinacea tua reddiderunt; tauquam qui æs, aut ferrum excoquentes, scoriam, vinaceaque in C torcularibus abjiciunt. Istos autem exsistere, quos iniquos et superbos ait, ex his quæ sequuntur, significat, ut est a Septuaginta clarius, allegoriz sensu retecto, interpretatum; cum cæteri stamnum transtulerint. Nonnulli tamen idem furoris et manus vocabulis significari, deque iisdem utrumque usur- pari putantes, vide, aiunt, lætum et prosperum divini judicii exitum. Ita enim Deus irascitur, ut correptos beneficiis cumulet, non suppliciis perdat. Atque illud est quod ipse ait Dominus: Ambula- bit quasi ignis conflatorii, et quasi berba fullonum. Et sedebit conflans, et emundans, quasi argentum, et quasi aurum. ", Sed quæ inde postea utlitas ? • Erunt Domino, ait, sacrilicia offerentes in justi- tia s. » Ignem vero eas vocare consentaneum est, quæ ex bello, reliquisque rebus adversis, ortæ sunt calamita tes, olim quidem idololatriæ nomine, postea D vero, proper illatam Christo injuriam, conciliatas: quo nimirum tempore ipsis admota manu, vel- vti peritus aliquis artifex, adulterina a veris (ut discrevit, Matth. xx111, 23. *** Sap. vi, 7. • ibid. ss Matth. 11, 11. ss ibid. Joan. 111, 18. 12. ista sibi reservet, illa autem perdat) ignis ope Baptizat enim in spiritu et igni ³¹; et ventilabro purgabit aream suam *, et quæ deinceps. Selectis igitur apostolis, qui iniqui et superbi remanserunt Romanis tradidit, tanquam legis contemplores ; 4s Coloss. 111, VARIA LECTIONES. 6. Malach 11, 2, 3.
PG 87:1864Ἐχρῆν οὖν εὐεργετουμένους ἐπανελθεῖν ἐπὶ τὴν μακαρίαν κατάστασιν, τὸ ἐλευθέριον ἔχοντας. «Οὐ γὰρ ἦν βασιλεὺς ἐν Ἰσραὴλ, ἀλλ’ ἕκαστος τὸ εὐθὲς ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ἐποίει.» Ἢ ὅτι τοῦ ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπειδημήσαντος, οὐκέτι βασιλέων ὑπῆρχε καιρὸς, κριτῶν δὲ, περὶ ὧν εἴρηται, ὅτι Καθίσετε ἐπὶ δώδεκα θρόνους κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Πάλιν δὲ, διὰ τὸ αὐτεξούσιον, συμβούλους δώσειν ἐπήγγελται. Βασιλεὺς μὲν γὰρ προστάττει, πείθει δὲ σύμβουλος τοὺς οὐκ ἀφ’ ἑαυτῶν συνορῶντας τὰ δέοντα. Πᾶς οὖν ἐπίσκοπος, οὐκ ἄρχων, ἀλλὰ σύμβουλος δέδοται, ὡς οἱ προφῆται, καὶ Μωϋσῆς· οἷς πᾶσιν ...νόσιν ἐξομοιοῦσθαι χρεών. «Γνώμην δὲ δίδωμι ὡς ἠλεημένος ὑπὸ Κυρίου.» Ὅτι δὲ περὶ ὀλίγων ὁ λόγος, ἀπὸ τοῦ Ἰουδαίων περιλειφθέντων λαοῦ δεδήλωκεν ἐπενεγκών· Μετὰ γὰρ κρίματος σωθήσεται ἡ αἰχμαλωσία αὐτῆς, καὶ μετὰ ἐλεημοσύνης . Ἢ ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμήνευσαν μετὰ δικαιοσύνης . Οἱ γὰρ σωτηρίας ἄξιοι κριθέντες ὑπὸ Θεοῦ, μόνον τεύξονται τῆς ἐπαγγελίας, τῶν Ἰουδαίων φανταζομένων μίαν τὴν ἐπιστροφὴν ἔσεσθαι τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους.
Α τῷ νόμῳ, ἐπάραντας δὲ κέρα; εἰς ὕψος καὶ λαλή σαντας κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Μεγάλη δὲ εὐεργε σία ψυχῇ, τὸ τοὺς ἀνόμους καὶ τῆς ἀποστάσεως απ τους αὐτὴν χορηθῆναι 1. Διὸ καὶ τῆς Ἐκκλησίας οἱ τύποι, τοὺς ἀπηγορευμένα πλημμελοῦντας χωρίς ζουσιν, ὡς ἂν μὴ μικρά ζύμη ὅλον τὸ φύραμα δολώ σῃ, τύπον ὄντας τῶν ἐκ τοῦ φοβεροῦ κριτηρίου πρὸς τὸ σκότος χωριζομένων, ὁ μὴ νοοῦντες ἀνεσθητοῦ σιν πολλάκις. Τὴν δὲ ἀπὸ τοῦ τοὺς ἀνομους μὴ χω- ρίζεσθαι βλάβην παρίστησι Παῦλος ἐπιτιμῶν Κοριν θίοις, ὅτι μὴ ἐπενθησαν, ἵνα ἐξαρθῇ ἀπ' αὐτῶν τὸ πονηρὸν ἐξειργασμένος. Τούτων δὲ, φησίν, ἀπελη - λαμένων, τοὺς περιλειφθέντας ὡς Χρυσόν δεδοκι μασμένον ἐπιστήσω σοι κριτὰς καὶ συμβούλους κατὰ τοὺς πρώην ἐκείνους. Εἰ μὴ γὰρ εἶχον πά Β λαι τοιούτους, οὐκ ἂν ἔλεγε διὰ τοῦ αὐτοῦ προφή του • • Ἰδοὺ δὴ Κύριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τοῦ Με- ρουσαλήμ. » Εἶτα εἰπὼν τίνας, ἐπιφέρει· ι Καὶ δι- καστήν, καὶ προφήτην, ο ἐν οἷς καὶ θαυμαστὸν Σύμ βουλον, δι' οὓς ὑπῆρχε τότε πιστὴ καὶ πλήρης κρία σεως καὶ δικαιοσύνης· καθ' οὓς ἐπαγγέλλεται τοὺς ἀποστόλους ποιῆσαι τὸ κατ' ἐκλογὴν λείμμα· περὶ ὧν ἔλεγεν· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ εγκατέλι πεν ἡμῖν σπέρμα, ὅτε καινῷ ὀνόματι πόλις δικαιο- σύνης κληθήσεται ἀντὶ πόρνης· καὶ ἀντὶ τοῦ φο- νευτῶν, πόλις πιστὴ κ δικαιοσύνης καὶ ἀντὶ πόλεως, μητρόπολις. Καὶ ἄλλοις καθηγουμένη πρὸς σωτηρίαν · καὶ οἷον ἀποικίας τινὰς στέλλουσα τῶν μοναζόντων τὸ σύστημα· τοῦτο δὲ πάλαι μὲν συν- εστήκει παρ' Ἰουδαίοις, καὶ πέπτωκε, νυνὶ δὲ καθ' ὅλης ὁρᾶται τῆς οἰκουμένης ἐν Ἐκκλησίαις Χριστοῦ τεθεμελιωμένον ἐπὶ τὴν πέτραν, ἀρχὴν ἀπὸ τῶν ἀποστόλων λαβόν, καὶ τῇ διαδοχῇ προεδρεύον ἐν Εκκλησίαις, περὶ ὧν θαυμάζων ἔλεγεν ὁ Δαβίδ Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησάν σοι υιοί. » Ιου δαῖοι γὰρ ὄντες, καὶ Ἰουδαίων οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων Συναγωγής υἱοὶ πρὸς πατέρων μετέστη σαν τάξιν ὁδηγοῦντες τὴν πάλαι μητέρα Συναγωγὴν ἐπὶ τὸν Χριστόν. Καὶ ἄλλος δὲ προφήτης περί Χριστοῦ φησι καὶ τῶν μαθητῶν·. Ἰδοὺ δὴ βασιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρω ξουσι. » Διὰ τί δὲ ὑπερβὰς τοὺς βασιλεῖς, τῶν κρι- τῶν ἐμνήσθη, καίτοι καὶ ἐν βασιλεῦσί τινες γεγόνα- σιν ἀγαθοί; Οτιπερ ἐπὶ τῶν κριτῶν, αὐτόνομος ῃ ὑπῆρχεν ἡ πολιτεία, καὶ Θεὸν μόνον ἐπίσταντο βα- σιλέα. Κατ' ἰδίαν γὰρ γνώμην ἐξ ἀβουλίας ηρήσαν- το η βασιλέα. Εχρήν οὖν εὐεργετουμένους ἐπανελ θεῖν ἐπὶ τὴν μακαρίαν κατάστασιν, τὸ ἐλευθέριον ἔχοντας. • Οὐ γὰρ ἦν βασιλεὺς ἐν Ἰσραὴλ, ἀλλ᾿ ἕκα στὸς τὸ εὐθὲς ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ἐποίει. » Η ὅτι ἡ τοῦ ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπειδημήσαντος, οὐκ ἐτι βασιλέων ὑπῆρχε καιρός, κριτῶν δὲ, περὶ ὧν εἴ- ρηται, ὅτι Καθίσετε ἐπὶ δώδεκα θρόνους κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Πάλιν δὲ, διὰ τὸ αὐτ τεξούσιον, συμβούλους δώσειν ἐπήγγελται. Βασιλεὺς σ' ΧΑΣΙ, 1. γρ. αὐτῆς χωρισθῆναι. Ο γρ. ή * άψ. πιστή. γρ. ἀλλαχοῦ. - γρ. ᾐτήσαντο. PROCOPII GAZEI elaloque in alium corm adversus Deum iniquita tem loquentes ”. Nec vero leve est animæ bene- ficium, quod ab ea secernantur iniqui, et qui de- fectionis auctores exstitere. Itaque et illæ, quibus Ecclesia utitur, formulae, eos, qui velita patraruul, ¡a reliquis separant, ne modicum fermentum totam massam adulteret ; ita tremendum illud in tene- bras abjectorum judicium, ad quod imprudentes illi persæpe non advertunt, adumbrando. Verum quam non nisi maximo detrimento qui iniqui sunt cum aliis retineantur, vel ipse Paulus abunde te- stis est, ubi succenset Corinthiis 8, quod non luxis- sent, ut de medio sui, qui malum perpetrarat, tol Jeretur. His igitur abaccis, ait, Reliquos tibi, tanquain aurum probatum, restituam judices, et consiliarios ; sicut antiquitus. Neque enim si tales ohm non habuissent, istud unquam ab eodem pro- pheta audissent: Ecce certe dominator Dominus exercituum auferet ab Jerusalem 86. › › Deinde quos- mam adjiciens : . Et judicem, inquit, et prophe- tam ;, ubi nec venerandum omittit consilia- vium, per quos, co tempore, fidelis, judiciique, et justitiæ plena exstabat civitas; ad quorum exem- plum, apostolos antea reliquiarum nomine signifi- catos, cum de illis : Nisi Deus Sabaoth reliquisset nobis semen, usurpavit, effecturum se pollicetur: quo tempore, non meretrix amplius; sed recenti nomine justitia civitas; non homicidii, sed justi- tiæ plena; non civitas tantum, sed civitatum ma- gistra vocabitur; eritque retiquis dux, et auctor salutis; quippe quær de se cœlus corum, qui so- litario vitæ genere delectantur, tanquam colonias émittet; qualia dudum quidem apud Judæos inte- gra, nunc plane exciderunt; sed per orbem uni- versum in Ecclesiis Christi, quæ supra petram • fundatae sunt, perpetuo ab apostolis, eorum suc- cessionis ordine, qui illas regunt, ita vigere cer- nuntur, ut illorum admiratione ductus David, pro patribus illi natos esse filios diceret **. Judæi enim cum essent, Judaeorumque discipuli, et ipsorum èt Synagogæ filii, in patrum illi ordinem transierunt, veterem matrem Synagogain ad Christum dedu- centes. De Christo rursum, ejusque discipulis sic et alibi propheta: • Ecce rex justus regnabit, et principes cumn judicio imperabunt ". » Quam ob rem vero regibus prætermissis, judicum tantum memi- nit, cum tamen inter reges non defuerint aliqui, ´qui probitatis nomine queant commendari ? Quo- niam sub judicibus libera, snique juris erat eorum vitæ ratio, nec regem alium, præter Deum nove- rant. Sponte enim, sed sano nequaquam consilio, regem sibi postularunt. Beneficiis ergo ornatos, ad beatum pristinæ vitæ statum redire erat operæ pretium cum possent. Nonenim rex erat in Israël, sed unusquisque quod in oculis suis rectum vide- ss ibid. 1, 2. Isa. 111, 1. ibid. 2. ss Pal. xLiv, VARIE LECTIONES. sa Psal. Lxxiv, 6. * Cor. v, 6. C m 17. » Isǝ.
Αἰχμαλωσίας δὲ ἀπαλλαγὴν ἀπὸ πλάνης ἐπὶ Θεοῦ γνῶσιν μεταβολὴν, διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ τὴν ἔχουσαν περικοπὴν· «Πνεῦμα Κυρίου ἐπ’ ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν ἔχρισέ με.» Ἐν ᾗ ἐστι, «Κηρῦξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν·» περὶ ἑαυτοῦ εἰρῆσθαι διισχυρίσατο. Οὐδὲν γὰρ νῦν ὁ προφήτης περὶ αἰσθητῶν πολεμίων διήλεκται. Ἀλλ’ ἕκαστος ἁμαρτάνων ὑπὸ τοῦ πολεμίου δέσμιος, καὶ … … σχηματισμῶ τὴν παρ’ ἀνθρώπων δόξαν θηρῶντες, μετὰ τὴν φανέρωσιν τῶν κρυπτῶν (ὅταν γένηται πάντα γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα, μηδέ τις ἢ κτίσις ἀφανὴς), ἄωρον ἔσονται θέαμα τῆς νῦν περὶ αὐτοὺς ἀπάτης ἀφανισθείσης, ὥς τε δρυὶ τὰ κατ’ αὐτοὺς ἀπεικάζεσθαι· οὕτω γὰρ οἱ λοιποὶ τὴν τερέβινθον ἐκδεδώκασιν. Καὶ ἐν τῇ γενέσει δὲ τὴν αὐτὴν δρῦν καὶ τερέβινθον μεμαθήκασιν. Ἔσται δὲ καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου . Ἀλλ’ οὐ σίτου, οὐ δέ τινος ἑτέρου ἀναγκαιοτέρου, «Διὰ τὸ ἀφῃρῆσθαι παρ’ αὐτῶν ἰσχύοντα, καὶ ἰσχύουσαν ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα, καὶ ἰσχύοντα.» Ὡς μὴ δύνασθαι κατὰ Παῦλον εἰπεῖν, «Πάντα ἰςχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστοῦ;
Α τῷ νόμῳ, ἐπάραντας δὲ κέρα; εἰς ὕψος καὶ λαλή σαντας κατὰ τοῦ Θεοῦ ἀδικίαν. Μεγάλη δὲ εὐεργε σία ψυχῇ, τὸ τοὺς ἀνόμους καὶ τῆς ἀποστάσεως απ τους αὐτὴν χορηθῆναι 1. Διὸ καὶ τῆς Ἐκκλησίας οἱ τύποι, τοὺς ἀπηγορευμένα πλημμελοῦντας χωρίς ζουσιν, ὡς ἂν μὴ μικρά ζύμη ὅλον τὸ φύραμα δολώ σῃ, τύπον ὄντας τῶν ἐκ τοῦ φοβεροῦ κριτηρίου πρὸς τὸ σκότος χωριζομένων, ὁ μὴ νοοῦντες ἀνεσθητοῦ σιν πολλάκις. Τὴν δὲ ἀπὸ τοῦ τοὺς ἀνομους μὴ χω- ρίζεσθαι βλάβην παρίστησι Παῦλος ἐπιτιμῶν Κοριν θίοις, ὅτι μὴ ἐπενθησαν, ἵνα ἐξαρθῇ ἀπ' αὐτῶν τὸ πονηρὸν ἐξειργασμένος. Τούτων δὲ, φησίν, ἀπελη - λαμένων, τοὺς περιλειφθέντας ὡς Χρυσόν δεδοκι μασμένον ἐπιστήσω σοι κριτὰς καὶ συμβούλους κατὰ τοὺς πρώην ἐκείνους. Εἰ μὴ γὰρ εἶχον πά Β λαι τοιούτους, οὐκ ἂν ἔλεγε διὰ τοῦ αὐτοῦ προφή του • • Ἰδοὺ δὴ Κύριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τοῦ Με- ρουσαλήμ. » Εἶτα εἰπὼν τίνας, ἐπιφέρει· ι Καὶ δι- καστήν, καὶ προφήτην, ο ἐν οἷς καὶ θαυμαστὸν Σύμ βουλον, δι' οὓς ὑπῆρχε τότε πιστὴ καὶ πλήρης κρία σεως καὶ δικαιοσύνης· καθ' οὓς ἐπαγγέλλεται τοὺς ἀποστόλους ποιῆσαι τὸ κατ' ἐκλογὴν λείμμα· περὶ ὧν ἔλεγεν· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ εγκατέλι πεν ἡμῖν σπέρμα, ὅτε καινῷ ὀνόματι πόλις δικαιο- σύνης κληθήσεται ἀντὶ πόρνης· καὶ ἀντὶ τοῦ φο- νευτῶν, πόλις πιστὴ κ δικαιοσύνης καὶ ἀντὶ πόλεως, μητρόπολις. Καὶ ἄλλοις καθηγουμένη πρὸς σωτηρίαν · καὶ οἷον ἀποικίας τινὰς στέλλουσα τῶν μοναζόντων τὸ σύστημα· τοῦτο δὲ πάλαι μὲν συν- εστήκει παρ' Ἰουδαίοις, καὶ πέπτωκε, νυνὶ δὲ καθ' ὅλης ὁρᾶται τῆς οἰκουμένης ἐν Ἐκκλησίαις Χριστοῦ τεθεμελιωμένον ἐπὶ τὴν πέτραν, ἀρχὴν ἀπὸ τῶν ἀποστόλων λαβόν, καὶ τῇ διαδοχῇ προεδρεύον ἐν Εκκλησίαις, περὶ ὧν θαυμάζων ἔλεγεν ὁ Δαβίδ Αντὶ τῶν πατέρων σου ἐγεννήθησάν σοι υιοί. » Ιου δαῖοι γὰρ ὄντες, καὶ Ἰουδαίων οἱ μαθηταὶ, καὶ τῆς ἐκείνων Συναγωγής υἱοὶ πρὸς πατέρων μετέστη σαν τάξιν ὁδηγοῦντες τὴν πάλαι μητέρα Συναγωγὴν ἐπὶ τὸν Χριστόν. Καὶ ἄλλος δὲ προφήτης περί Χριστοῦ φησι καὶ τῶν μαθητῶν·. Ἰδοὺ δὴ βασιλεὺς δίκαιος βασιλεύσει, καὶ ἄρχοντες μετὰ κρίσεως ἄρω ξουσι. » Διὰ τί δὲ ὑπερβὰς τοὺς βασιλεῖς, τῶν κρι- τῶν ἐμνήσθη, καίτοι καὶ ἐν βασιλεῦσί τινες γεγόνα- σιν ἀγαθοί; Οτιπερ ἐπὶ τῶν κριτῶν, αὐτόνομος ῃ ὑπῆρχεν ἡ πολιτεία, καὶ Θεὸν μόνον ἐπίσταντο βα- σιλέα. Κατ' ἰδίαν γὰρ γνώμην ἐξ ἀβουλίας ηρήσαν- το η βασιλέα. Εχρήν οὖν εὐεργετουμένους ἐπανελ θεῖν ἐπὶ τὴν μακαρίαν κατάστασιν, τὸ ἐλευθέριον ἔχοντας. • Οὐ γὰρ ἦν βασιλεὺς ἐν Ἰσραὴλ, ἀλλ᾿ ἕκα στὸς τὸ εὐθὲς ἐν ὀφθαλμοῖς αὐτοῦ ἐποίει. » Η ὅτι ἡ τοῦ ἀληθινοῦ βασιλέως ἐπειδημήσαντος, οὐκ ἐτι βασιλέων ὑπῆρχε καιρός, κριτῶν δὲ, περὶ ὧν εἴ- ρηται, ὅτι Καθίσετε ἐπὶ δώδεκα θρόνους κρίνοντες τὰς δώδεκα φυλὰς τοῦ Ἰσραήλ. Πάλιν δὲ, διὰ τὸ αὐτ τεξούσιον, συμβούλους δώσειν ἐπήγγελται. Βασιλεὺς σ' ΧΑΣΙ, 1. γρ. αὐτῆς χωρισθῆναι. Ο γρ. ή * άψ. πιστή. γρ. ἀλλαχοῦ. - γρ. ᾐτήσαντο. PROCOPII GAZEI elaloque in alium corm adversus Deum iniquita tem loquentes ”. Nec vero leve est animæ bene- ficium, quod ab ea secernantur iniqui, et qui de- fectionis auctores exstitere. Itaque et illæ, quibus Ecclesia utitur, formulae, eos, qui velita patraruul, ¡a reliquis separant, ne modicum fermentum totam massam adulteret ; ita tremendum illud in tene- bras abjectorum judicium, ad quod imprudentes illi persæpe non advertunt, adumbrando. Verum quam non nisi maximo detrimento qui iniqui sunt cum aliis retineantur, vel ipse Paulus abunde te- stis est, ubi succenset Corinthiis 8, quod non luxis- sent, ut de medio sui, qui malum perpetrarat, tol Jeretur. His igitur abaccis, ait, Reliquos tibi, tanquain aurum probatum, restituam judices, et consiliarios ; sicut antiquitus. Neque enim si tales ohm non habuissent, istud unquam ab eodem pro- pheta audissent: Ecce certe dominator Dominus exercituum auferet ab Jerusalem 86. › › Deinde quos- mam adjiciens : . Et judicem, inquit, et prophe- tam ;, ubi nec venerandum omittit consilia- vium, per quos, co tempore, fidelis, judiciique, et justitiæ plena exstabat civitas; ad quorum exem- plum, apostolos antea reliquiarum nomine signifi- catos, cum de illis : Nisi Deus Sabaoth reliquisset nobis semen, usurpavit, effecturum se pollicetur: quo tempore, non meretrix amplius; sed recenti nomine justitia civitas; non homicidii, sed justi- tiæ plena; non civitas tantum, sed civitatum ma- gistra vocabitur; eritque retiquis dux, et auctor salutis; quippe quær de se cœlus corum, qui so- litario vitæ genere delectantur, tanquam colonias émittet; qualia dudum quidem apud Judæos inte- gra, nunc plane exciderunt; sed per orbem uni- versum in Ecclesiis Christi, quæ supra petram • fundatae sunt, perpetuo ab apostolis, eorum suc- cessionis ordine, qui illas regunt, ita vigere cer- nuntur, ut illorum admiratione ductus David, pro patribus illi natos esse filios diceret **. Judæi enim cum essent, Judaeorumque discipuli, et ipsorum èt Synagogæ filii, in patrum illi ordinem transierunt, veterem matrem Synagogain ad Christum dedu- centes. De Christo rursum, ejusque discipulis sic et alibi propheta: • Ecce rex justus regnabit, et principes cumn judicio imperabunt ". » Quam ob rem vero regibus prætermissis, judicum tantum memi- nit, cum tamen inter reges non defuerint aliqui, ´qui probitatis nomine queant commendari ? Quo- niam sub judicibus libera, snique juris erat eorum vitæ ratio, nec regem alium, præter Deum nove- rant. Sponte enim, sed sano nequaquam consilio, regem sibi postularunt. Beneficiis ergo ornatos, ad beatum pristinæ vitæ statum redire erat operæ pretium cum possent. Nonenim rex erat in Israël, sed unusquisque quod in oculis suis rectum vide- ss ibid. 1, 2. Isa. 111, 1. ibid. 2. ss Pal. xLiv, VARIE LECTIONES. sa Psal. Lxxiv, 6. * Cor. v, 6. C m 17. » Isǝ.
PG 87:1865ἀπολέσαντες γὰρ τὴν ἐλευθερίαν, τοῖς τυχοῦσι Ῥωμαίων δουλεύουσιν ἄρχουσιν, καὶ ἡ τῶν εἰδώλων, ἐν οἷς ἐθάῤῥουν, ἰσχὺς διελήλεγκται. Οὕτω σειραῖς τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Αὐτὰ γὰρ αὐτοῖς γέγονε μονονουχὶ πῦρ τε καὶ ξύλα. Καὶ ἡ προσδοκηθεῖσα δύναμις αὐτοὺς πυρὶ ἀσβέστῳ παρέδωκεν , ὡς καὶ πάντα τὰ παρ’ ἡμῶν πλημμελούμενα πυρὶ τοὺς δράσαντας παραδίδωσιν, κἂν αὐχῶσιν εἶναι Χριστιανοί. Ἄνομοι [καταυχηθήσονται] γὰρ, φησὶ, καὶ ἁμαρτωλοὶ ἅμα . Μηδεὶς οὖν ψιλῷ καυχάσθω Χριστιανισμῷ. Αἱ γὰρ ἐργασίαι πᾶσι πυρὸς αἴτιαι γίνονται τοῖς μὴ χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον, μηδὲ λίθους τιμίους, μόνην δὲ καλάμην οἰκοδομοῦσιν, ὡς περὶ τῶν Ἰουδαίων ὁ λόγος· ὧν τὴν μητρόπολιν καὶ τὸ αἰσθητὸν ἐπενείματο πῦρ παροινησάντων εἰς τὸν Χριστόν. Τινὲς δὲ, διὰ τῶν προκειμένων, τὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔφησαν δηλοῦσθαι κατάστασιν, τὴν ἀρχαίαν δόξαν ἀπειληφότων, καὶ κριτὰς ἀγαθοὺς, καὶ αἰσχυνομένων ἐφ’ οἷς πάλαι κατέλιπον τὸν Θεόν·
μὲν γὰρ προστάττει, πείθει δὲ σύμβουλος τοὺς οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν συνορῶντας τὰ δέοντα. Πᾶς οὖν ἐπίσκο- πος, οὐκ ἄρχων, ἀλλὰ σύμβουλος δέδοται, ὡς οἱ προφῆται, καὶ Μωϋσῆς· οἷς πᾶσινο... νόσιν ἐξομοιοῦ. σθαι χρεών. « Γνώμην δὲ δίδωμι ὡς ἠλεημένος ὑπὸ Κυρίου. Οτι δὲ περὶ ὀλίγων ὁ λόγος, ἀπὸ τοῦ Ἰου δαίων περιλειφθέντων λαοῦ δεδήλωκεν ἐπενεγκών· Μετὰ γὰρ κρίματος σωθήσεται ἡ αἰχμαλωσία αὐτῆς, καὶ μετὰ ἐλεημοσύνης. Η ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμήνευσαν μετὰ δικαιοσύνης. Οἱ γὰρ σωτηρίας ἄξιοι κριθέντες ὑπὸ Θεοῦ, μόνον τεύξονται τῆς ἐπαγ- γελίας, τῶν Ἰουδαίων φανταζομένων μίαν τὴν ἐπι- στροφὴν ἔπεσθαι τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Αἰγμα- λωσίας ἡ δὲ ἀπαλλαγὴν ἀπὸ πλάνης ἐπὶ Θεοῦ γνώσ σιν μεταβολὴν, διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ τὴν ἔχουσαν περικο- πὴν· › Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν έχρισέ με. » Εν ᾗ ἐστι, ο Κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν· ο περὶ ἑαυτοῦ εἰρῆσθαι διισχυρίσατο. Οὐδὲν γὰρ νῦν ὁ προφήτης περὶ αἰσθητῶν πολεμίων διήλεκται. ᾿Αλλ᾿ ἕκαστος ἁμαρτάνων ὑπὸ τοῦ πολεμίου δέσμιος, καὶ . • • σχηματισμῶ τὴν παρ' ἀνθρώπων δόξαν θηρῶντες, μετὰ τὴν φανέρωσιν τῶν κρυπτών (όταν γένηται πάντα γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα, μηδέ τις ἢ κτίσ σις ἀφανής), ἄωρον ἔσονται θέαμα τῆς νῦν περὶ αὐτ τοὺς ἀπάτης ἀφανισθείσης, ὥς τε δρυὶ τὰ κατ' αυτ τοὺς ἀπεικάζεσθαι· οὕτω γὰρ οἱ λοιποὶ τὴν τερέβιν θον ἐκδεδώκασιν. Καὶ ἐν τῇ Γενέσει δὲ τὴν αὐτὴν δρῦν καὶ τερέβινθον μεμαθήκασιν. Εσται δὲ καὶ ς ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου. Αλλ' οὐ σίτου, οὐ δέ τινος ἑτέρου ἀναγκαιοτέρου, « Διὰ τὸ ἀνηρῆσθαι παρ' αὐτῶν ἰσχύοντα, καὶ ἰσχύουσαν ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα, καὶ ἰσχύοντα. Ὡς μὴ δύνασθαι κατὰ Παῦλον εἰπεῖν, « Πάντα ίσο χύω ἐν τῷ ἐνδυναμούντί με Χριστῷ - Τις ἡμᾶς χω ρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ ;, ἀπολέσαντες γὰρ τὴν ἐλευθερίαν, τοῖς τυχούσι Ρωμαίων δουλεύ ουσιν ἄρχουσιν, καὶ ἡ τῶν εἰδώλων, ἐν οἷς ἐθάῤῥουν, Ισχύς διελήλεγκται. Οὕτω σειραῖς τῶν ἰδίων ἁμαρ τημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Αὐτὰ γὰρ αὐτοῖς γέ- γονε μονονουχὶ πῦρ τε καὶ ξύλα. Καὶ ἡ προσδοκηθεῖσα δύναμις αὐτοὺς πυρὶ ἀσβέστῳ παρέδωκεν, ὡς καὶ πάντα τὰ παρ' ἡμῶν πλημμελούμενα πυρὶ τοὺς δρά- σαντας παραδίδωσιν, κἂν αὐχῶσιν εἶναι Χριστιανοί. Ανομοι (καταυχηθήσονται] γάρ, φησὶ, καὶ ἁμαρτω λοὶ ἅμα. Μηδεὶς οὖν ψιλῷ καυχάσθω Χριστιανισμῷ. Αἱ γὰρ ἐργασίαι πᾶσι πυρὸς αίτιαι γίνονται τοῖς μὴ χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον, μηδὲ λίθους τιμίους, μόνην δὲ καλάμην οἰκοδομοῦσιν, ὡς περὶ τῶν Ἰουδαίων ὁ λόγος ὧν τὴν μητρόπολιν καὶ τὸ αἰσθητὸν ἐπενείματο πῦρ παροινησάντων εἰς τὸν Χριστόν. Τινὲς δὲ, διὰ τῶν προκειμένων, τὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔφησαν 6ο σε στ' Ισ. γρ. κανόσιν. αἰχμαλωσίας δὲ ἀπαλλαγὴν λέγει τὴν ἀπὸ πλάνης ἐπὶ Θεοῦ γνῶσιν μεταβολὴν, μὴ ἔχουσαν περικοπήν. Διὸ καὶ ὁ Σωτήρ φησι· Πνεῦμα. γρ. ή. γρ. αὐχῶμεν. · ἴσ. λ. φησίν. COMMENTARII IN ISAIAM. A batur, faciebat ". » Aut quoniam veritatis absente rege, regibus locus non remaneret, sed judicibus : quos supra thronos duodecim sessuros, totidemque tribus Israël judicaturos esse legimus ". Deine vero, propter arbitrii libertatem consiliarios datu- rum se pollicetur. Est enim regis imperare; consi- liarii autem, eos, qui per se non vident quæ recta sunt, edocere. Meminerint igitur episcopi se Ion tanquam principes, aut imperatores sed ut con- siliarios (quales prophetæ ipsi, et Moses exstiterunt; quibus per omnia similes esse debent) populo con- cedi : « At ipse consilium do, tanquam misericor- diam consecutus a Deo 69., Verum enimvero, quoniam de paucis sermo est, a Judaici populi re- liquiis progreditur, his verbis: Cum judicio enim B salvabitur captivitas ipsius, et cum misericordia; vel, prout alii sunt interpretati, cum justitia. Quos enim Deus salute dignos censuit, soli illi promis- sionis erunt participes; quantumvis solam gentis suæ universæ conversionem nescio quam somnient Judaei. Gaptivitatis autem liberationem, eam dicit mutationem, quæ ab errore fiet, renovato ad Dei cognitionem animo: quæque nullam postea ha - bitura sit intermissionem; unde illud est, quod ait Salvator : ‹ Spiritus Domini super me, propter quod unxit me. » Quo loco ? Predicare captivis remissionem 63, » de se dici confirmavit. Nihil enim nune de iis hostibus, qui sub sensum cadunt, pro- pheta disputat.imo omnis peccator ab hoste vinctus, et D Judic. xxi, 24. Matth. xix, 28. Gen. xxxv, 4, 8. Isa. 111, 13. • • ficto vultu ab hominibus gloriam venantes, post- quam quæ latent, retecta fuerint (quo nimirum tempore nuda fient et aperta omnia ", nullusque latendi creaturæ remanebit locus), tum patefacta fraude, adeo injucundum de se præbebunt specta- culum; ut eos non immerito quercui assimilarit ; sic enim reliqui pro terebintho reddiderunt; et in Genesis idem quercum et terebinthum esse didice- runt. Erit porro et robur ipsorum tanquam lini sli- pula, non frugum, aut rerun magis necessariarun; quando e Ab eis ablata sunt fortitudo omnis, om- neque robur panis, et robur aquæ, et fortis, et vir bellator :: » quibus efectum est, ut cum Paulo di- cere non queat:Omnia possum in'eo qui me confortat Christus er: - Quis nos separabit a diie- ctione Christi 6? » Nam libertate prorsus amissa, quibuslibet Romanorum serviunt imperatoribus, illudque idolorum robur, cui fidebant tantopere, vanum jam roboris nomen apparet. Adeo suis quis- que peccatis, tanquam catenis, constringitur. Illis enim ipsa pro igne et lignis exstiterunt; illosque exspectata virtus perpetuo igui tradidit ; non Cor. vi, 25. Isa. Lxt, ; Luc. iv, 18, 19. • Hebr. 1, Philipp. 1, 13. " Rom. vuli, 55. VARI LECTIONES. • P locum hunc varie mutilum, et perturbatum, sic legi posse putatim : Patrol. Gr. LXXXVII. 1. 63*
καὶ ἐν τῇ αἰχμαλωσίᾳ δὲ ταύτην φασὶ, τὴν αἰσχύνην ᾐσχύνθησαν πάντων στερηθέντες, καὶ ματαιωθείσης αὐτοῖς τῆς ἐπὶ τοῖς εἰδώλοις ἐλπίδος, δι’ ἣν γεγόνασιν ἀσθενεῖς, καὶ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ τὸ πῦρ ἀνῆψαν ἐφ’ ἑαυτούς. Ἀπόφασιν δὲ Θεοῦ τίς δὴ κωλῦσαι δυνήσεται; ΚΕΦΑΛ. Β. αδ. Λόγος ὁ γενόμενος πρὸς Ἡσαίαν υἱὸν Ἀμὼς περὶ τῆς Ἰουδαίας καὶ περὶ Ἱερουσαλήμ. Ἡ μὴν πρώτη, κατὰ τῆς Ἰουδαίας ὅρασις ἐπεγέγραπτο· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς Ἰουδαίας · κατὰ δὲ Σύμμαχον, ὑπὲρ τοῦ Ἰσραήλ . Εἰ μὲν περὶ ταύτης ἐπέφερεν ἀγαθὰ, τῆς εἰρημένης ἀπειλῆς ἡνεικα ειν μεταβολήν. Ἐπειδὴ δὲ σκυθρωπὰ περὶ ταύτης πάλιν ἐπήνεγκεν ... νηκε τὸν λαὸν αὐτοῦ τὸν οἶκον τοῦ Ἰακὼβ , καὶ τὰ λοιπά. Καὶ πάλιν, Ἰδοὺ δὴ Κύριος Σαβαὼθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας , καὶ τὰ ἑξῆς· ἀκολούθως ἀποδέδοται καὶ ... κατὰ τῆς Ἰουδαίας ὁράσει καθάπερ ἐκείνης ἐπανάληψιν ὄντα ῥώνης ... Τὰ νῦν κατὰ τῆς Ἰουδαίας ἐπέγραψεν, ἐπειδὴ μετὰ τῶν ἐθνῶν, περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, καὶ τοὺς Ἰουδαίους ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας γνῶσιν καλεῖ λέγων, Καὶ νῦν, ὁ οἶκος τοῦ Ἰακὼβ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ τοῦ Κυρίου . Τάχα δὲ καὶ προηγουμένως τούτους καλεῖ.
μὲν γὰρ προστάττει, πείθει δὲ σύμβουλος τοὺς οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν συνορῶντας τὰ δέοντα. Πᾶς οὖν ἐπίσκο- πος, οὐκ ἄρχων, ἀλλὰ σύμβουλος δέδοται, ὡς οἱ προφῆται, καὶ Μωϋσῆς· οἷς πᾶσινο... νόσιν ἐξομοιοῦ. σθαι χρεών. « Γνώμην δὲ δίδωμι ὡς ἠλεημένος ὑπὸ Κυρίου. Οτι δὲ περὶ ὀλίγων ὁ λόγος, ἀπὸ τοῦ Ἰου δαίων περιλειφθέντων λαοῦ δεδήλωκεν ἐπενεγκών· Μετὰ γὰρ κρίματος σωθήσεται ἡ αἰχμαλωσία αὐτῆς, καὶ μετὰ ἐλεημοσύνης. Η ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμήνευσαν μετὰ δικαιοσύνης. Οἱ γὰρ σωτηρίας ἄξιοι κριθέντες ὑπὸ Θεοῦ, μόνον τεύξονται τῆς ἐπαγ- γελίας, τῶν Ἰουδαίων φανταζομένων μίαν τὴν ἐπι- στροφὴν ἔπεσθαι τοῦ παντὸς αὐτῶν ἔθνους. Αἰγμα- λωσίας ἡ δὲ ἀπαλλαγὴν ἀπὸ πλάνης ἐπὶ Θεοῦ γνώσ σιν μεταβολὴν, διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ τὴν ἔχουσαν περικο- πὴν· › Πνεῦμα Κυρίου ἐπ' ἐμὲ, οὗ εἵνεκεν έχρισέ με. » Εν ᾗ ἐστι, ο Κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν· ο περὶ ἑαυτοῦ εἰρῆσθαι διισχυρίσατο. Οὐδὲν γὰρ νῦν ὁ προφήτης περὶ αἰσθητῶν πολεμίων διήλεκται. ᾿Αλλ᾿ ἕκαστος ἁμαρτάνων ὑπὸ τοῦ πολεμίου δέσμιος, καὶ . • • σχηματισμῶ τὴν παρ' ἀνθρώπων δόξαν θηρῶντες, μετὰ τὴν φανέρωσιν τῶν κρυπτών (όταν γένηται πάντα γυμνὰ καὶ τετραχηλισμένα, μηδέ τις ἢ κτίσ σις ἀφανής), ἄωρον ἔσονται θέαμα τῆς νῦν περὶ αὐτ τοὺς ἀπάτης ἀφανισθείσης, ὥς τε δρυὶ τὰ κατ' αυτ τοὺς ἀπεικάζεσθαι· οὕτω γὰρ οἱ λοιποὶ τὴν τερέβιν θον ἐκδεδώκασιν. Καὶ ἐν τῇ Γενέσει δὲ τὴν αὐτὴν δρῦν καὶ τερέβινθον μεμαθήκασιν. Εσται δὲ καὶ ς ἡ ἰσχὺς αὐτῶν ὡς καλάμη στυππίου. Αλλ' οὐ σίτου, οὐ δέ τινος ἑτέρου ἀναγκαιοτέρου, « Διὰ τὸ ἀνηρῆσθαι παρ' αὐτῶν ἰσχύοντα, καὶ ἰσχύουσαν ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος, γίγαντα, καὶ ἰσχύοντα. Ὡς μὴ δύνασθαι κατὰ Παῦλον εἰπεῖν, « Πάντα ίσο χύω ἐν τῷ ἐνδυναμούντί με Χριστῷ - Τις ἡμᾶς χω ρίσει ἀπὸ τῆς ἀγάπης τοῦ Χριστοῦ ;, ἀπολέσαντες γὰρ τὴν ἐλευθερίαν, τοῖς τυχούσι Ρωμαίων δουλεύ ουσιν ἄρχουσιν, καὶ ἡ τῶν εἰδώλων, ἐν οἷς ἐθάῤῥουν, Ισχύς διελήλεγκται. Οὕτω σειραῖς τῶν ἰδίων ἁμαρ τημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Αὐτὰ γὰρ αὐτοῖς γέ- γονε μονονουχὶ πῦρ τε καὶ ξύλα. Καὶ ἡ προσδοκηθεῖσα δύναμις αὐτοὺς πυρὶ ἀσβέστῳ παρέδωκεν, ὡς καὶ πάντα τὰ παρ' ἡμῶν πλημμελούμενα πυρὶ τοὺς δρά- σαντας παραδίδωσιν, κἂν αὐχῶσιν εἶναι Χριστιανοί. Ανομοι (καταυχηθήσονται] γάρ, φησὶ, καὶ ἁμαρτω λοὶ ἅμα. Μηδεὶς οὖν ψιλῷ καυχάσθω Χριστιανισμῷ. Αἱ γὰρ ἐργασίαι πᾶσι πυρὸς αίτιαι γίνονται τοῖς μὴ χρυσὸν μηδὲ ἄργυρον, μηδὲ λίθους τιμίους, μόνην δὲ καλάμην οἰκοδομοῦσιν, ὡς περὶ τῶν Ἰουδαίων ὁ λόγος ὧν τὴν μητρόπολιν καὶ τὸ αἰσθητὸν ἐπενείματο πῦρ παροινησάντων εἰς τὸν Χριστόν. Τινὲς δὲ, διὰ τῶν προκειμένων, τὴν μετὰ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔφησαν 6ο σε στ' Ισ. γρ. κανόσιν. αἰχμαλωσίας δὲ ἀπαλλαγὴν λέγει τὴν ἀπὸ πλάνης ἐπὶ Θεοῦ γνῶσιν μεταβολὴν, μὴ ἔχουσαν περικοπήν. Διὸ καὶ ὁ Σωτήρ φησι· Πνεῦμα. γρ. ή. γρ. αὐχῶμεν. · ἴσ. λ. φησίν. COMMENTARII IN ISAIAM. A batur, faciebat ". » Aut quoniam veritatis absente rege, regibus locus non remaneret, sed judicibus : quos supra thronos duodecim sessuros, totidemque tribus Israël judicaturos esse legimus ". Deine vero, propter arbitrii libertatem consiliarios datu- rum se pollicetur. Est enim regis imperare; consi- liarii autem, eos, qui per se non vident quæ recta sunt, edocere. Meminerint igitur episcopi se Ion tanquam principes, aut imperatores sed ut con- siliarios (quales prophetæ ipsi, et Moses exstiterunt; quibus per omnia similes esse debent) populo con- cedi : « At ipse consilium do, tanquam misericor- diam consecutus a Deo 69., Verum enimvero, quoniam de paucis sermo est, a Judaici populi re- liquiis progreditur, his verbis: Cum judicio enim B salvabitur captivitas ipsius, et cum misericordia; vel, prout alii sunt interpretati, cum justitia. Quos enim Deus salute dignos censuit, soli illi promis- sionis erunt participes; quantumvis solam gentis suæ universæ conversionem nescio quam somnient Judaei. Gaptivitatis autem liberationem, eam dicit mutationem, quæ ab errore fiet, renovato ad Dei cognitionem animo: quæque nullam postea ha - bitura sit intermissionem; unde illud est, quod ait Salvator : ‹ Spiritus Domini super me, propter quod unxit me. » Quo loco ? Predicare captivis remissionem 63, » de se dici confirmavit. Nihil enim nune de iis hostibus, qui sub sensum cadunt, pro- pheta disputat.imo omnis peccator ab hoste vinctus, et D Judic. xxi, 24. Matth. xix, 28. Gen. xxxv, 4, 8. Isa. 111, 13. • • ficto vultu ab hominibus gloriam venantes, post- quam quæ latent, retecta fuerint (quo nimirum tempore nuda fient et aperta omnia ", nullusque latendi creaturæ remanebit locus), tum patefacta fraude, adeo injucundum de se præbebunt specta- culum; ut eos non immerito quercui assimilarit ; sic enim reliqui pro terebintho reddiderunt; et in Genesis idem quercum et terebinthum esse didice- runt. Erit porro et robur ipsorum tanquam lini sli- pula, non frugum, aut rerun magis necessariarun; quando e Ab eis ablata sunt fortitudo omnis, om- neque robur panis, et robur aquæ, et fortis, et vir bellator :: » quibus efectum est, ut cum Paulo di- cere non queat:Omnia possum in'eo qui me confortat Christus er: - Quis nos separabit a diie- ctione Christi 6? » Nam libertate prorsus amissa, quibuslibet Romanorum serviunt imperatoribus, illudque idolorum robur, cui fidebant tantopere, vanum jam roboris nomen apparet. Adeo suis quis- que peccatis, tanquam catenis, constringitur. Illis enim ipsa pro igne et lignis exstiterunt; illosque exspectata virtus perpetuo igui tradidit ; non Cor. vi, 25. Isa. Lxt, ; Luc. iv, 18, 19. • Hebr. 1, Philipp. 1, 13. " Rom. vuli, 55. VARI LECTIONES. • P locum hunc varie mutilum, et perturbatum, sic legi posse putatim : Patrol. Gr. LXXXVII. 1. 63*
PG 87:1867Καὶ διὰ τῆς προλαβούσης γὰρ ὁράσεως ἱκανῶς αὐτοὺς προετρέψατο, καὶ πλὴν ὀλίγων ἀποδοκιμάσας αὐτοὺς, πρὸς τὰ ἔθνη χωρεῖ. Μεθ’ ὧν κἀκείνους οὐδὲν ἧττον καλεῖ. Τοιγαροῦν καὶ Παῦλός φησιν· «Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρῶτον λαλῆσαι τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη.» Τοῦτο καὶ νῦν ἐν τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις γεγένηται. Οὐκ ἀποτρόπου δὲ πάλιν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας εἶναι νῦν εἰπεῖν τὴν ἐπιγραφὴν, διὰ τὸ τὴν εὐαγγελικὴν ἐντεῦθεν ἄρξασθαι χάριν, καθ’ ἣν τὸ κήρυγμα, καὶ τὰς θεραπείας ὁ Χριστὸς ἐπεποίητο. Τὸ γὰρ αὐτοὺς ἠπειληκέναι, τὴν τοῦ Θεοῦ χάριν οὐκ ἀθετεῖ πρῶτον εἰς αὐτοὺς γενομένην. Τοιγαροῦν καὶ Ζαχαρίας ταύτην εὐηγγελίζετο· «Χαῖρε σφόδρα, θύγατερ Σιὼν,» καὶ τὰ αὐτὰ ταῦτα. Τῷ δὲ πρὸς νοῦν ὁρῶντι περὶ ἑτέρας δόξειεν λέγεσθαι νῦν Ἰουδαίας· καὶ Ἱερουσαλὴμ , καὶ ὑπὲρ Ἰουδαίας , κατὰ τὸν Σύμμαχον. Εἰσάγει γὰρ νόμον παρὰ τὸν Μωσέως καινὸν, καὶ Λόγον ἕτερον, καὶ ὄρος ἄλλο καινὸν, τὸ πάλαι μὲν ἀφανὲς, νῦν δὲ γεγονὸς ἐμφανὲς, οἶκόν τε Θεοῦ τοῖς ἔθνεσιν ἐγνωσμένων, οὐκ Ἰουδαίοις. Ἀκολούθως οὖν καὶ Ἰουδαίαν καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐκληπτέον ἐπηγγελμένας τοῖς ἔθνεσιν.
δηλοῦσθαι κατάστασιν, τὴν ἀρχαίαν δόξαν ἀπειλη- φότων, καὶ κριτὰς ἀγαθούς, καὶ αἰσχυνομένων ἐφ' οἷς πάλαι κατέλιπον τὸν Θεόν· καὶ ἐν τῇ αἰχμαλω σίᾳ δὲ ταύτην φασί, τὴν αἰσχύνην ησχύνθησαν πάνω των στερηθέντες, καὶ ματαιωθείσης αὐτοῖς τῆς ἐπὶ τοῖς εἰδώλοις ἐλπίδος, δι' ἣν γεγόνασιν ἀσθενεῖς, καὶ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ τὸ πῦρ ἀνῆψαν ἐφ' ἑαυτούς. Απόφασιν δὲ Θεοῦ τίς δὴ κωλύσαι δυνήσεται ; Η. Ο ΚΕΦΑΛ. Β'. αθ. Λόγος ο γενόμενος πρὸς Ησαίαν υἱόν Αμώς περὶ τῆς Ἰουδαίας καὶ περὶ ῾Ιερουσαλήμ. Ἡ μὴν πρώτη, κατὰ τῆς Ἰουδαίας δρασις ἐπε- γέγραπτο· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς Ἰουδαίας· κατὰ δὲ Σύμμαχον, ὑπὲρ τοῦ ᾿Ισραήλ. Εἰ μὲν περὶ ταύτη; ἐπέφερεν ἀγαθὰ, τῆς εἰρημένης ἀπειλῆς ἡνεικα ειν μεταβολήν. Ἐπειδὴ δὲ σκυθρωπὰ περὶ ταύτης πάλιν ἐπήνεγκεν "... νηκε τὸν λαὸν αὐτοῦ τὸν οἰκcν τοῦ Ἰακώβ, καὶ τὰ λοιπά. Καὶ πάλιν, Ἰδοὺ δὴ Κύ- ριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀκολούθως ἀποδέδοται καὶ ν... κατὰ τῆς Ἰουδαίας δράσει καθάπερ ἐκείνης ἐπανάληψιν όντας ρώνης... Τα νῦν κ' κατὰ τῆς Ἰουδαίας ἐπέγραψεν, ἐπειδὴ μετά τῶν ἐθνῶν, περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, καὶ τοὺς Ἰουδαίους ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας γνῶσιν καλεῖ λέγων, Καὶ νῦν, ὁ οἶκος τοῦ Ιακώβ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ τοῦ Κυρίου. Τάχα δὲ καὶ προηγουμένως τού- τους καλεῖ. Καὶ διὰ τῆς προλαβούσης γὰρ ὁράσεως ἱκανῶς αὐτοὺς προετρέψατο, και πλὴν ὀλίγων ἀπο- δοκιμάσας αὐτοὺς, πρὸς τὰ ἔθνη χωρεῖ. Μεθ' ὧν κάτ κείνους οὐδὲν ἧττον καλεῖ. Τοιγαροῦν καὶ Παῦλό; φησιν· « Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρωτον λαλῆσαι τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. » Τοῦτο καὶ νῦν ἐν τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις γεγένηται. Οὐκ ἀποτρόπου δὲ πάλιν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας εἶναι νῦν εἰπεῖν τὴν ἐπιγραφὴν, διὰ τὸ τὴν εὐαγγελικὴν ἐντεῦθεν άρξασθαι χάριν, καθ᾽ ἦν τὸ κήρυγμα, καὶ τὰς θεραπείας ὁ Χριστὸς ἡ ἐπεποίητο. Τὸ γὰρ αὐτοὺς ἠπειληκέναι, τὴν τοῦ Θεοῦ χάριν οὐκ ἀθετεῖ πρῶτον εἰς αὐτοὺς γενομένην. Τσιγαροῦν καὶ Ζαχαρίας ταύτην εὐηγγελίζετο· «Χαῖ με σφόδρα, θύγατερ Σιών, » καὶ τὰ αὐτὰ ταῦτα. Τῷ δὲ πρὸς νοῦν ὁρῶντι περὶ ἑτέρας δόξειεν λέγεσθαι νῦν Ιουδαίας· καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ὑπὲρ Ἰου δαίας, κατὰ τὸν Σύμμαχον. Εἰσάγει γὰρ νόμον παρά τὸν Μωσέως καινὸν, καὶ λόγον ἕτερον, καὶ ὄρος ἄλλο καινὸν, τὸ πάλαι μὲν ἀφανές, νῦν δὲ γεγονὸς ἐμφανὲς, οἶκόν τε Θεοῦ τοῖς ἔθνεσιν ἐγνωσμένον, ἰσ. γρ. ἔδει καλεῖν. " Ισ.εἰπὼν, ἀνῆκε, τ ἴσ. καὶ τάδε τῇ, κ ἴσὶ ῥαστώνης. - Τὰ νῦν δὲ περὶ τῆς. γ γρ. αὐτοῖς. PROCOPII GAZÆI aliter, quam quæ a nobis improbe aguntur omnia, A quantumlibet ipsi Christiano nomine gloriemur. Comburentur enim, ait, iniqui et peccatores simul. Cesset igitur jam quilibet nudum Christiani nomen confidenter jactare. Ignis enim quibuslibet opera- tiones causa sunt, qui neque aurum, neque ar- gentum, neque lapides pretiosos, sed solam stipu- lam ædificant ; veluti de Judæis præsens indicat oratio : quorum ne principi quidem civitati idem ille, qui sub sensum cadit, ignis, propter illatam Christo injuriam, pepercit. Non desunt autem, qui, per ea, quæ præmissa sunt, eorum statum, quæ captivitatem secuta sunt, demonstrari putent; cum veteris gloriæ splendorem, judicesque bonos, et veræ in Deum pietatis cultum amisisse Judæos puderet.' Aiunt etiam hoc demum pudore tactos esse, cum captivitate afligerentur. Erubuerunt enim, aiunt, vel tum maxime, cum omni ope destituti, eaque spe, quam in idolis collocarant, imbecilles esse se, et divini furoris ignem in sese accendisse didicerunt. Sed quis divinæ voluntatis decreta possit impedire ? CAP. B VERS. 1-4. Verbum, quod factum est ad Isaiam filium Amos, de Judæa et Jerusalem, etc. Prima quidem adversus Judæam visio inscripta est. Præsens autem de Judea, vel, secundum Symmachum, super Israel. Certe si de hac, post- quam comininationes recensuit, quæ fausta sunt, adjecisset, mutationem appellare decuisset. Sed quoniam de hac rursum, quæ tristia sunt, addidit his verbis : Dereliquit populum suum, domum Jacob, etc. Itemque : Ecce certe Dominus exercituum auferet a Judaa, et quæ deinceps : consequenter et ista ad visionem, quæ in Julæam præcessit, referuntur, tanquam illius repetitionem habeant inertia. Sunt autem et ista ob id de Judæa inscri- pla, quod cum gentibus, de quibus nunc sermo est. Judæos etiam ad veritatis notitiam vocat, his ver- bis : Ei nunc, domus Jacob, venite, et ambulemus in Luce Domini. Fortassis autem et istos imprimis vocal Abunde siquidem eos visione præcedenti adhortatus, cum prater paucos rejecisset, ad gen- tes transiit: quibuscum nihilominus et illos voca- vit. Itaque et Paulus ait : « Vobis oportebat pri- mum loqui verbum Dei: sed quoniam repellitis illud, ecce convertimur ad gentes 67'. . Quod et lac etiam prophetica oratione usurpari videmus. Nec vero absurdum præterea videtur, super Juda a inscriptionem admittere, cum inde Evangelii, cu- jus virtute prædicationis et curationis opera pa- travit Christus, gratiam cepisse notumn sit. Neque enim quod illis comminatus est, iisdem primum lanc esse communicatam gratiam prohibet. Itaque et de hac concionatus est his verbis Zacharias : « Lauda et lactare, filia Sion 68, » quæ cum istis eadem sunt. Quod si quis mentem intucatur, nunc de Judæa alia, et Jerusalem ; vel, ut interpre- tatur Symmachus, pro Jerusalem, sermo esse vi- deatur. Recentem enim, præter eam, quæ a Mose Lata est, legem, aliudque verbum, et montem etiam I Cor. 111, 12. Aci. X111,46. Zachar. 11, 10. D VARIA LECTIONES. ·
Περὶ ἧς φησι, «Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός.» Εἴη δ’ ἂν ἡ τὴν Θεοῦ γνῶσιν ἀνειληφυῖα ψυχὴ, ἣν οὐκ ἔσχεν ὁ πρῶτος λαός. Ἔφη γὰρ, «Ἰσραὴλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν.» Διὸ λαὸς Γομόῤῥας καὶ Σοδόμων ἄρχοντες ἐχρημάτισαν. Ἀκολούθως τοίνυν κλήσεως ἐθνῶν θεσπιζομένης, τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον προτάττειν ἐχρῆν συμφώνως Ἰωάννῃ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀρχὴν ἀπὸ τούτου ποιήσαντι,« Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος.» Αὐτὸν γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης εὐαγγελίζεται. Ταὐτὸν δὲ ὅρασίς τε καὶ Λόγος . Οὐδέτερον γὰρ αἰσθητόν. Ἃ γάρ τις ἀκούει, βλέπει τῷ νῷ. Καὶ ὧν αὖθις ὁρᾷ, φέρει τοὺς λόγους ἐν ἑαυτῷ. Καὶ πάλιν, μία μὲν ἡ τοῦ Πνεύματος χάρις δύναμιν ἐκ Θεοῦ τοῖς ἁγίοις παρέχουσα πρὸς τὴν τῶν ἀγνοουμένων διάγνωσιν δι’ ἀποκαλύψεώς τε καὶ φωτισμοῦ τῆς καρδίας· κατὰ δὲ τὴν τῶν πραγμάτων διαφορὰν, περὶ ἃ ἡ γνῶσις, ὅρασις, ἢ λόγος εἰκότως ἂν λέγοιτο. Ἀνωτέρω μὲν οὖν τὰ παρόντα ἐβλέπετο, ἡ κακία τοῦ λαοῦ, ὁ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ χωρισμὸς, τὸ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχάριστον· ἐνταῦθα τὸ μέλλον προαγορεύεται. Διὰ τοῦτο Λόγος περὶ τῶν ἐθνῶν τονῦν προαγορεύεται. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων μόνον ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν.
δηλοῦσθαι κατάστασιν, τὴν ἀρχαίαν δόξαν ἀπειλη- φότων, καὶ κριτὰς ἀγαθούς, καὶ αἰσχυνομένων ἐφ' οἷς πάλαι κατέλιπον τὸν Θεόν· καὶ ἐν τῇ αἰχμαλω σίᾳ δὲ ταύτην φασί, τὴν αἰσχύνην ησχύνθησαν πάνω των στερηθέντες, καὶ ματαιωθείσης αὐτοῖς τῆς ἐπὶ τοῖς εἰδώλοις ἐλπίδος, δι' ἣν γεγόνασιν ἀσθενεῖς, καὶ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ τὸ πῦρ ἀνῆψαν ἐφ' ἑαυτούς. Απόφασιν δὲ Θεοῦ τίς δὴ κωλύσαι δυνήσεται ; Η. Ο ΚΕΦΑΛ. Β'. αθ. Λόγος ο γενόμενος πρὸς Ησαίαν υἱόν Αμώς περὶ τῆς Ἰουδαίας καὶ περὶ ῾Ιερουσαλήμ. Ἡ μὴν πρώτη, κατὰ τῆς Ἰουδαίας δρασις ἐπε- γέγραπτο· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς Ἰουδαίας· κατὰ δὲ Σύμμαχον, ὑπὲρ τοῦ ᾿Ισραήλ. Εἰ μὲν περὶ ταύτη; ἐπέφερεν ἀγαθὰ, τῆς εἰρημένης ἀπειλῆς ἡνεικα ειν μεταβολήν. Ἐπειδὴ δὲ σκυθρωπὰ περὶ ταύτης πάλιν ἐπήνεγκεν "... νηκε τὸν λαὸν αὐτοῦ τὸν οἰκcν τοῦ Ἰακώβ, καὶ τὰ λοιπά. Καὶ πάλιν, Ἰδοὺ δὴ Κύ- ριος Σαβαώθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀκολούθως ἀποδέδοται καὶ ν... κατὰ τῆς Ἰουδαίας δράσει καθάπερ ἐκείνης ἐπανάληψιν όντας ρώνης... Τα νῦν κ' κατὰ τῆς Ἰουδαίας ἐπέγραψεν, ἐπειδὴ μετά τῶν ἐθνῶν, περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, καὶ τοὺς Ἰουδαίους ἐπὶ τὴν τῆς ἀληθείας γνῶσιν καλεῖ λέγων, Καὶ νῦν, ὁ οἶκος τοῦ Ιακώβ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ τοῦ Κυρίου. Τάχα δὲ καὶ προηγουμένως τού- τους καλεῖ. Καὶ διὰ τῆς προλαβούσης γὰρ ὁράσεως ἱκανῶς αὐτοὺς προετρέψατο, και πλὴν ὀλίγων ἀπο- δοκιμάσας αὐτοὺς, πρὸς τὰ ἔθνη χωρεῖ. Μεθ' ὧν κάτ κείνους οὐδὲν ἧττον καλεῖ. Τοιγαροῦν καὶ Παῦλό; φησιν· « Ὑμῖν ἦν ἀναγκαῖον πρωτον λαλῆσαι τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον· ἐπειδὴ δὲ ἀπωθεῖσθε αὐτὸν, ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. » Τοῦτο καὶ νῦν ἐν τοῖς τοῦ προφήτου λόγοις γεγένηται. Οὐκ ἀποτρόπου δὲ πάλιν ὑπὲρ τῆς Ἰουδαίας εἶναι νῦν εἰπεῖν τὴν ἐπιγραφὴν, διὰ τὸ τὴν εὐαγγελικὴν ἐντεῦθεν άρξασθαι χάριν, καθ᾽ ἦν τὸ κήρυγμα, καὶ τὰς θεραπείας ὁ Χριστὸς ἡ ἐπεποίητο. Τὸ γὰρ αὐτοὺς ἠπειληκέναι, τὴν τοῦ Θεοῦ χάριν οὐκ ἀθετεῖ πρῶτον εἰς αὐτοὺς γενομένην. Τσιγαροῦν καὶ Ζαχαρίας ταύτην εὐηγγελίζετο· «Χαῖ με σφόδρα, θύγατερ Σιών, » καὶ τὰ αὐτὰ ταῦτα. Τῷ δὲ πρὸς νοῦν ὁρῶντι περὶ ἑτέρας δόξειεν λέγεσθαι νῦν Ιουδαίας· καὶ Ἱερουσαλήμ, καὶ ὑπὲρ Ἰου δαίας, κατὰ τὸν Σύμμαχον. Εἰσάγει γὰρ νόμον παρά τὸν Μωσέως καινὸν, καὶ λόγον ἕτερον, καὶ ὄρος ἄλλο καινὸν, τὸ πάλαι μὲν ἀφανές, νῦν δὲ γεγονὸς ἐμφανὲς, οἶκόν τε Θεοῦ τοῖς ἔθνεσιν ἐγνωσμένον, ἰσ. γρ. ἔδει καλεῖν. " Ισ.εἰπὼν, ἀνῆκε, τ ἴσ. καὶ τάδε τῇ, κ ἴσὶ ῥαστώνης. - Τὰ νῦν δὲ περὶ τῆς. γ γρ. αὐτοῖς. PROCOPII GAZÆI aliter, quam quæ a nobis improbe aguntur omnia, A quantumlibet ipsi Christiano nomine gloriemur. Comburentur enim, ait, iniqui et peccatores simul. Cesset igitur jam quilibet nudum Christiani nomen confidenter jactare. Ignis enim quibuslibet opera- tiones causa sunt, qui neque aurum, neque ar- gentum, neque lapides pretiosos, sed solam stipu- lam ædificant ; veluti de Judæis præsens indicat oratio : quorum ne principi quidem civitati idem ille, qui sub sensum cadit, ignis, propter illatam Christo injuriam, pepercit. Non desunt autem, qui, per ea, quæ præmissa sunt, eorum statum, quæ captivitatem secuta sunt, demonstrari putent; cum veteris gloriæ splendorem, judicesque bonos, et veræ in Deum pietatis cultum amisisse Judæos puderet.' Aiunt etiam hoc demum pudore tactos esse, cum captivitate afligerentur. Erubuerunt enim, aiunt, vel tum maxime, cum omni ope destituti, eaque spe, quam in idolis collocarant, imbecilles esse se, et divini furoris ignem in sese accendisse didicerunt. Sed quis divinæ voluntatis decreta possit impedire ? CAP. B VERS. 1-4. Verbum, quod factum est ad Isaiam filium Amos, de Judæa et Jerusalem, etc. Prima quidem adversus Judæam visio inscripta est. Præsens autem de Judea, vel, secundum Symmachum, super Israel. Certe si de hac, post- quam comininationes recensuit, quæ fausta sunt, adjecisset, mutationem appellare decuisset. Sed quoniam de hac rursum, quæ tristia sunt, addidit his verbis : Dereliquit populum suum, domum Jacob, etc. Itemque : Ecce certe Dominus exercituum auferet a Judaa, et quæ deinceps : consequenter et ista ad visionem, quæ in Julæam præcessit, referuntur, tanquam illius repetitionem habeant inertia. Sunt autem et ista ob id de Judæa inscri- pla, quod cum gentibus, de quibus nunc sermo est. Judæos etiam ad veritatis notitiam vocat, his ver- bis : Ei nunc, domus Jacob, venite, et ambulemus in Luce Domini. Fortassis autem et istos imprimis vocal Abunde siquidem eos visione præcedenti adhortatus, cum prater paucos rejecisset, ad gen- tes transiit: quibuscum nihilominus et illos voca- vit. Itaque et Paulus ait : « Vobis oportebat pri- mum loqui verbum Dei: sed quoniam repellitis illud, ecce convertimur ad gentes 67'. . Quod et lac etiam prophetica oratione usurpari videmus. Nec vero absurdum præterea videtur, super Juda a inscriptionem admittere, cum inde Evangelii, cu- jus virtute prædicationis et curationis opera pa- travit Christus, gratiam cepisse notumn sit. Neque enim quod illis comminatus est, iisdem primum lanc esse communicatam gratiam prohibet. Itaque et de hac concionatus est his verbis Zacharias : « Lauda et lactare, filia Sion 68, » quæ cum istis eadem sunt. Quod si quis mentem intucatur, nunc de Judæa alia, et Jerusalem ; vel, ut interpre- tatur Symmachus, pro Jerusalem, sermo esse vi- deatur. Recentem enim, præter eam, quæ a Mose Lata est, legem, aliudque verbum, et montem etiam I Cor. 111, 12. Aci. X111,46. Zachar. 11, 10. D VARIA LECTIONES. ·
PG 87:1869Καὶ κατὰ τὸν θεῖον Ἀπόστολον, «Οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰουδαῖός ἔστιν, ἀλλ’ ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ.» Τῷ μὲν οὗν φανερῷ τὰ προειρημένα, τῷ δὲ κρυπτῷ τὰ μέλλοντα λέγεσθαι. Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησία, τεθεμελιωμένη ἐπὶ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ σωτήριον πέτραν. Ἐσχάτας δὲ ἡμέρας καλεῖ, τὰς τῷ τέλει τοῦ παρόντος αἰῶνος ἐγγύς· συγγενεῖς γὰρ τοῖς ὁρωμένοις ὁ χρόνος καὶ φθειρομένοις συμφθείρεται. Συνῳδὰ δὲ τούτοις τεθέσπικεν Ἰακὼβ τὰ ἐπ’ ἐσχάτων ἐσόμενα τοῖς παισὶ λέγειν ἐπαγγειλάμενος, «Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως οὗ ἔλθῃ ὃ ἀπόκειται, καὶ αὐτὸς προσδοκία ἐθνῶν.» Καὶ νῦν γὰρ ἥξει , φησὶ, πάντα τὰ ἔθνη ἐπὶ τὸ ὄρος Κυρίου , καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τὴν Χριστοῦ δηλῶν Ἐκκλησίαν, περὶ ἧς αὐτός φησιν· Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη. Τὸ ἐπ’ ἄκρου δὲ τῶν ὀρέων ὁ Παῦλος ἡμῖν ἐξηγήσατο φήσας, «Ἐποικοδομηθέντες ἐπὶ τῷ θεμελίῳ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν προφητῶν.» Τὸ δὲ ὅρος τοῦ Θεοῦ εἴποις ἂν ἴσως σωματικώτερον, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸ ἐπὶ χωρὰς αὐτοῖς. Καὶ πῶς ἐμφανὲς ἔσται φησὶν, ὡς λανθάνοντος πρότερον;
οὐκ Ἰουδαίοις. Ακολούθως οὖν καὶ Ἰουδαίαν καὶ Ιερουσαλὴμ ἐκληπτέον ἐπηγγελμένας τοῖς ἔθνεσιν. Περὶ ἧς φησι, « Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. » Είη δ' ἂν ἡ τὴν Θεοῦ γνῶσιν ἀνειληφυῖα ψυχή, ἣν οὐκ ἔσχεν ὁ πρῶτος λαός. Εφη γάρ, ε Ισραήλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν.» Διὸ λαὸς Γομόρρας καὶ Σοδόμων ἄρχοντες ἐχρημάτισαν. Ακολούθως τοίνυν κλήσεως ἐθνῶν θεσπιζομένης, τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον προτάττειν ἐχρῆν συμφώνως Ἰωάννῃ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀρχὴν ἀπὸ τούτου ποιήσαντι, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος. Αὐτὸν γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης εὐαγγε λίζεται. Ταὐτὸν δὲ ὅρασίς τε καὶ λόγος. Οὐδέτερον γὰρ αἰσθητόν. "Α γάρ τις ἀκούει, βλέπει τῷ νῷ. Καὶ ὧν αὖθις ὁρᾷ, φέρει τους λόγους ἐν ἑαυτῷ. Καὶ πάλιν, μία μὲν ἡ τοῦ Πνεύματος χάρις δύναμιν ἐκ Θεοῦ τοῖς ἁγίοις παρέχουσα πρὸς τὴν τῶν ἀγνοουμένων διάγνω· Β σιν δι᾿ ἀποκαλύψεώς τε καὶ φωτισμοῦ τῆς καρδίας· κατὰ δὲ τὴν τῶν πραγμάτων διαφοράν, περὶ ἃ ἡ γνώ- σις, δρασις, ἢ λόγος εἰκότως ἂν λέγοιτο. 'Ανωτέρω μὲν οὖν τὰ παρόντα ἐβλέπετο, ἡ κακία τοῦ λαοῦ, ὁ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ χωρισμός, τὸ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχά- ριστον· ἐνταῦθα τὸ μέλλον προαγορεύεται. Διὰ τοῦτο λόγος περὶ τῶν ἐθνῶν τονῦν προαγορεύεται. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων μόνον ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν. Καὶ κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον, « Οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰου- δαῖός ἔστιν, ἀλλ' ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ. » Τῷ μὲν οὖν φα- νερῷ τὰ προειρημένα, τῷ δὲ κρυπτῷ τὰ μέλλοντα λέγεσθαι ε. Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκε κλησία, τεθεμελιωμένη ἐπὶ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ σωτήριον πέτραν. Ἐσχάτας δὲ ἡμέρας καλεῖ, τὰς τῷ τέλει τοῦ παρόντος αἰῶνος ἐγγύς· συγγενείς " γὰρ τοῖς δρωμένοις ὁ χρόνος καὶ φθειρομένοις συμφθείρεται. Συναδὰ δὲ τούτοις τεθέσπικεν Ἰακὼβ τὰ ἐπ᾿ ἐσχά- των εσόμενα τοῖς παισὶ λέγειν ἐπαγγειλάμενος, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μερῶν αὐτοῦ, ἕως οὗ ἔλθῃ ὁ ἀπόκειται, καὶ αὐτ τις προσδοκία ἐθνῶν. Καὶ νῦν γὰρ ἤξει,φησί, πάν τα τὰ ἔθνη ἐπὶ τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τὴν Χριστοῦ δηλῶν Ἐκκλησίαν, περὶ ἧς αυτός φησιν· Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη. Τὸ ἐπ' ἄκρου δὲ τῶν ὀρέων ὁ Παῦλος ἡμῖν ἐξηγήσατο φήσας, ο Εποικοδομηθέντες ἐπὶ τῷ θεμελίῳ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν προφητῶν. » Τὸ δὲ ὄρος τοῦ Θεοῦ εἴποις ἂν ἴσως σωματικώτερον, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸ ἐπὶ χωρὰς αὐτοῖς Καὶ πῶς ἐμφανές ἔσται φησὶν, ὡς λανθάνοντος πρότερον; οὔτε γὰρ άλλου όρους γένεσιν, οὔτε δευτέρου οίκου κατα- σκευὴν ἐπ' ἄλλων ὁρῶν ἐσομένην ὁ σάρκινος Ἰσραὴλ περιμένει· κατὰ δὲ τοὺς Ησαίου χρόνους καὶ τὸ Σιών ὄρος, καὶ ὁ ναὸς, πᾶσιν ἐφαίνετο κατὰ τὴν νῦν διάνοιαν ὁ ὑψηλὸς καὶ οὐράνιος τοῦ Κυρίου 16- τος ὁ εὐαγγελικός. Η, ὡς ὁ μέγας Παῦλος Σιών ὄρος ἐπουράνιον εἶναι διδάσκει, καὶ ἄνω Ἱερουσαλήμ, ἣν τινά φησιν εἶναι μητέρα πάντων ἡμῶν. Οὐκ ἦν δὲ ἄρα τοῖς παλαιοῖς ἀνθρώποις ἐμφανὲς τοῦτο τὸ το Εt γρ. λέγεται. • γρ. συγγενής. γρ. χώρα: αὐτῆς. • COMMENTARII IN ISAIAM. A novum alium, antea quidem obscurum, nunc vero b. SP Psal. LXXV, 1. Isa. 1, 3. Joan. 1, 1. " Ephes. 11,20. illustrem, domunque Dci gentibus notam, non Ju- dais inducit. Sequitur ergo, ut Judaam, et Jerusa- lem, gentium prædicatione illustres intelligamus, a quibus e Notus in Judæa Deus ®, dicitur. Portasse vero et animus esse queat, qui Dei cognitionem resumpserit, qua primus carebat populus. Ait enim : ‹ Israel autem me non cognovit; et popu- lus me non intellexit ". » Quo fit ut populus Go- morrhæ Sodomorumque principes evaserint. Bono igitur ordine, post gentium voeationem, Verbum Dei prophetiæ præmisit; ut cum Joannis Evangelio conveniret, qui ejus a Verbo, « quod erat in prin- cipio ", » sumpsit exordium. Ipsum enim etiam nunc propheta enuntiat. Idem vero visionis, quod verbi nomine signifcari putandum est; cum nen- trum sensibus percipiatur. Quæ enim quis audit, mente intuetur. Et quæ oculis usurpamus, eorum intus ipsi rationes gerimus. Una quidem est præ- terea Spiritus gratia, virtutem a Deo sanctis viris, ad eorum quæ ignorantur, cognitionem per revela - tionem, cordisque illustrationem præstans; sed pro negotiorum differentia, in quæ cognitio in- cumbit, vel visio, vel verbum merito dicatur. Su- perius quidem ergo, quæ præsentia erant, ipsa nimirum populi iniquitas; ipsa a Deo secretio, ipse denique in benefcum et liberalem ingratus animus cernebatur; sed hic futurarum rerum agi- tur prædictio verbumque ideo de gentibus nunc prædicitur. Neque enim Judæorum tantum Deus est, sed et gentium. Deinde Apostolo teste : « Non qui in aperto Judæus est, sed qui in occulto ". » Ergo ad apertum superiora, ad occultum futura referuntur. At domus Domini illa ipsa est, quæ ex gentibus supra firmam salutaremque petram: fundamenta jecit Ecclesia. Novissimos autem dies vocat, qui extremum hujus sæculi finem prope attingunt. Cognatum enim iis, qua cadunt in aspectumn, tempus est ; illisque pereuntibus non potest non corrumpi. Conveniunt autem cum istis, qua vaticinatus est Jacob ; ubi quæ pustre- nis temporibus liberis suis essent eventura, di- cturum se professus, ait : • Non auferetur sce- ptrum de Juda, neque dux de femore ejus, donec veniat quod reconditur, et ipse erit exspectatio gentium '. . nunc enim ait : Venient omnes gentes in montem Dei; Christi videlicet Eccle- siam: de qua, quæ supra montem est, civitatem abscondi non posse legimus ". Quod autem in vertice montium dixit, vel Paulo pateat interprete; qui superædifcatos super fundamentum apostolo- rum et prophetarum scribit 7. Montem Dei præ- terea crassius fortasse quis ex Judæorum sensu, eum intelligat, qui in ipsa regione potet. Sed qui tandem manifestum fore ait; quasi prius latuisset ? Rom. 11, 28, 29. Gen. SLIX, 10. ** Matth. v, 14. C D VARIE LECTIONES. * b
οὔτε γὰρ ἄλλου ὄρους γένεσιν, οὔτε δευτέρου οἴκου κατασκευὴν ἐπ’ ἄλλων ὀρῶν ἐσομένην ὁ σάρκινος Ἰσραὴλ περιμένει· κατὰ δὲ τοὺς Ἡσαίου χρόνους καὶ τὸ Σιὼν ὄρος , καὶ ὁ ναὸς, πᾶσιν ἐφαίνετο κατὰ τὴν νῦν διάνοιαν ὁ ὑψηλὸς καὶ οὐράνιος τοῦ Κυρίου λόγος ὁ εὐαγγελικός. Ἢ, ὡς ὁ μέγας Παῦλος Σιὼν ὄρος ἐπουράνιον εἶναι διδάσκει, καὶ ἄνω Ἱερουσαλὴμ, ἥν τινά φησιν εἶναι μητέρα πάντων ἡμῶν. Οὐκ ἦν δὲ ἄρα τοῖς παλαιοῖς ἀνθρώποις ἐμφανὲς τοῦτο τὸ ὅρος · ἀλλ’ ὅτε Χριστὸς εἰς ἀθέτησιν ἀμαρτίας πεφανέρωται, γενόμενος τοῖς ἐπὶ γῆς πέτρα, ἐφ’ ᾗ τὴν ἰδίαν ᾠκοδόμησεν Ἐκκλησίαν. Ἐφάνη γὰρ νῦν ἅπασιν ὁ εὐαγγελικὸς λόγος μετὰ τῆς ὑποκειμένης αὐτῷ πέτρας, ὅτε τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν χρόνων ἐφανερώθη. ὄρη δὲ ἡ τοῦ Κυρίου κάθοδος ἐπὶ γῆς παρεικάσθη, διότι τὸ ὄρος ἐπὶ γῆς ἐστιν ὑψηλόν· καὶ ἡ σὰρξ δὲ τοῦ Κυρίου, γῆ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν ὑπάρχουσα, διὰ τῆς συναφείας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀνυψώθη, ὃν οἱ μιμούμενοι χρηματίζουσιν ὄρη , καὶ πέτραι τὸν οἶκον ἀνέχοντες τοῦ θεοῦ , οἷος ἦν ὁ Πέτρος πρὸς ὃν εἴρηται.
οὐκ Ἰουδαίοις. Ακολούθως οὖν καὶ Ἰουδαίαν καὶ Ιερουσαλὴμ ἐκληπτέον ἐπηγγελμένας τοῖς ἔθνεσιν. Περὶ ἧς φησι, « Γνωστὸς ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ ὁ Θεός. » Είη δ' ἂν ἡ τὴν Θεοῦ γνῶσιν ἀνειληφυῖα ψυχή, ἣν οὐκ ἔσχεν ὁ πρῶτος λαός. Εφη γάρ, ε Ισραήλ δέ με οὐκ ἔγνω, καὶ ὁ λαός με οὐ συνῆκεν.» Διὸ λαὸς Γομόρρας καὶ Σοδόμων ἄρχοντες ἐχρημάτισαν. Ακολούθως τοίνυν κλήσεως ἐθνῶν θεσπιζομένης, τὸν τοῦ Θεοῦ Λόγον προτάττειν ἐχρῆν συμφώνως Ἰωάννῃ τὴν τοῦ Εὐαγγελίου ἀρχὴν ἀπὸ τούτου ποιήσαντι, « Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος. Αὐτὸν γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης εὐαγγε λίζεται. Ταὐτὸν δὲ ὅρασίς τε καὶ λόγος. Οὐδέτερον γὰρ αἰσθητόν. "Α γάρ τις ἀκούει, βλέπει τῷ νῷ. Καὶ ὧν αὖθις ὁρᾷ, φέρει τους λόγους ἐν ἑαυτῷ. Καὶ πάλιν, μία μὲν ἡ τοῦ Πνεύματος χάρις δύναμιν ἐκ Θεοῦ τοῖς ἁγίοις παρέχουσα πρὸς τὴν τῶν ἀγνοουμένων διάγνω· Β σιν δι᾿ ἀποκαλύψεώς τε καὶ φωτισμοῦ τῆς καρδίας· κατὰ δὲ τὴν τῶν πραγμάτων διαφοράν, περὶ ἃ ἡ γνώ- σις, δρασις, ἢ λόγος εἰκότως ἂν λέγοιτο. 'Ανωτέρω μὲν οὖν τὰ παρόντα ἐβλέπετο, ἡ κακία τοῦ λαοῦ, ὁ ἀπὸ τοῦ Θεοῦ χωρισμός, τὸ περὶ τὸν εὐεργέτην ἀχά- ριστον· ἐνταῦθα τὸ μέλλον προαγορεύεται. Διὰ τοῦτο λόγος περὶ τῶν ἐθνῶν τονῦν προαγορεύεται. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων μόνον ὁ Θεὸς, ἀλλὰ καὶ ἐθνῶν. Καὶ κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον, « Οὐχ ὁ ἐν τῷ φανερῷ Ἰου- δαῖός ἔστιν, ἀλλ' ὁ ἐν τῷ κρυπτῷ. » Τῷ μὲν οὖν φα- νερῷ τὰ προειρημένα, τῷ δὲ κρυπτῷ τὰ μέλλοντα λέγεσθαι ε. Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Θεοῦ ἡ ἐξ ἐθνῶν Ἐκε κλησία, τεθεμελιωμένη ἐπὶ τὴν ἀῤῥαγῆ καὶ σωτήριον πέτραν. Ἐσχάτας δὲ ἡμέρας καλεῖ, τὰς τῷ τέλει τοῦ παρόντος αἰῶνος ἐγγύς· συγγενείς " γὰρ τοῖς δρωμένοις ὁ χρόνος καὶ φθειρομένοις συμφθείρεται. Συναδὰ δὲ τούτοις τεθέσπικεν Ἰακὼβ τὰ ἐπ᾿ ἐσχά- των εσόμενα τοῖς παισὶ λέγειν ἐπαγγειλάμενος, • Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μερῶν αὐτοῦ, ἕως οὗ ἔλθῃ ὁ ἀπόκειται, καὶ αὐτ τις προσδοκία ἐθνῶν. Καὶ νῦν γὰρ ἤξει,φησί, πάν τα τὰ ἔθνη ἐπὶ τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ ἐπὶ τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ, τὴν Χριστοῦ δηλῶν Ἐκκλησίαν, περὶ ἧς αυτός φησιν· Οὐ δύναται πόλις κρυβῆναι ἐπάνω ὄρους κειμένη. Τὸ ἐπ' ἄκρου δὲ τῶν ὀρέων ὁ Παῦλος ἡμῖν ἐξηγήσατο φήσας, ο Εποικοδομηθέντες ἐπὶ τῷ θεμελίῳ τῶν ἀποστόλων καὶ τῶν προφητῶν. » Τὸ δὲ ὄρος τοῦ Θεοῦ εἴποις ἂν ἴσως σωματικώτερον, ὡς Ἰουδαῖοι, τὸ ἐπὶ χωρὰς αὐτοῖς Καὶ πῶς ἐμφανές ἔσται φησὶν, ὡς λανθάνοντος πρότερον; οὔτε γὰρ άλλου όρους γένεσιν, οὔτε δευτέρου οίκου κατα- σκευὴν ἐπ' ἄλλων ὁρῶν ἐσομένην ὁ σάρκινος Ἰσραὴλ περιμένει· κατὰ δὲ τοὺς Ησαίου χρόνους καὶ τὸ Σιών ὄρος, καὶ ὁ ναὸς, πᾶσιν ἐφαίνετο κατὰ τὴν νῦν διάνοιαν ὁ ὑψηλὸς καὶ οὐράνιος τοῦ Κυρίου 16- τος ὁ εὐαγγελικός. Η, ὡς ὁ μέγας Παῦλος Σιών ὄρος ἐπουράνιον εἶναι διδάσκει, καὶ ἄνω Ἱερουσαλήμ, ἣν τινά φησιν εἶναι μητέρα πάντων ἡμῶν. Οὐκ ἦν δὲ ἄρα τοῖς παλαιοῖς ἀνθρώποις ἐμφανὲς τοῦτο τὸ το Εt γρ. λέγεται. • γρ. συγγενής. γρ. χώρα: αὐτῆς. • COMMENTARII IN ISAIAM. A novum alium, antea quidem obscurum, nunc vero b. SP Psal. LXXV, 1. Isa. 1, 3. Joan. 1, 1. " Ephes. 11,20. illustrem, domunque Dci gentibus notam, non Ju- dais inducit. Sequitur ergo, ut Judaam, et Jerusa- lem, gentium prædicatione illustres intelligamus, a quibus e Notus in Judæa Deus ®, dicitur. Portasse vero et animus esse queat, qui Dei cognitionem resumpserit, qua primus carebat populus. Ait enim : ‹ Israel autem me non cognovit; et popu- lus me non intellexit ". » Quo fit ut populus Go- morrhæ Sodomorumque principes evaserint. Bono igitur ordine, post gentium voeationem, Verbum Dei prophetiæ præmisit; ut cum Joannis Evangelio conveniret, qui ejus a Verbo, « quod erat in prin- cipio ", » sumpsit exordium. Ipsum enim etiam nunc propheta enuntiat. Idem vero visionis, quod verbi nomine signifcari putandum est; cum nen- trum sensibus percipiatur. Quæ enim quis audit, mente intuetur. Et quæ oculis usurpamus, eorum intus ipsi rationes gerimus. Una quidem est præ- terea Spiritus gratia, virtutem a Deo sanctis viris, ad eorum quæ ignorantur, cognitionem per revela - tionem, cordisque illustrationem præstans; sed pro negotiorum differentia, in quæ cognitio in- cumbit, vel visio, vel verbum merito dicatur. Su- perius quidem ergo, quæ præsentia erant, ipsa nimirum populi iniquitas; ipsa a Deo secretio, ipse denique in benefcum et liberalem ingratus animus cernebatur; sed hic futurarum rerum agi- tur prædictio verbumque ideo de gentibus nunc prædicitur. Neque enim Judæorum tantum Deus est, sed et gentium. Deinde Apostolo teste : « Non qui in aperto Judæus est, sed qui in occulto ". » Ergo ad apertum superiora, ad occultum futura referuntur. At domus Domini illa ipsa est, quæ ex gentibus supra firmam salutaremque petram: fundamenta jecit Ecclesia. Novissimos autem dies vocat, qui extremum hujus sæculi finem prope attingunt. Cognatum enim iis, qua cadunt in aspectumn, tempus est ; illisque pereuntibus non potest non corrumpi. Conveniunt autem cum istis, qua vaticinatus est Jacob ; ubi quæ pustre- nis temporibus liberis suis essent eventura, di- cturum se professus, ait : • Non auferetur sce- ptrum de Juda, neque dux de femore ejus, donec veniat quod reconditur, et ipse erit exspectatio gentium '. . nunc enim ait : Venient omnes gentes in montem Dei; Christi videlicet Eccle- siam: de qua, quæ supra montem est, civitatem abscondi non posse legimus ". Quod autem in vertice montium dixit, vel Paulo pateat interprete; qui superædifcatos super fundamentum apostolo- rum et prophetarum scribit 7. Montem Dei præ- terea crassius fortasse quis ex Judæorum sensu, eum intelligat, qui in ipsa regione potet. Sed qui tandem manifestum fore ait; quasi prius latuisset ? Rom. 11, 28, 29. Gen. SLIX, 10. ** Matth. v, 14. C D VARIE LECTIONES. * b
PG 87:1871«Καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν,» καὶ πᾶς ὅς τις ὑψηλὸν καὶ ἐπηρμένον ἔχει τὸ φρόνημα τῶν γηί̈νων ὑπερανεστηκὸς, χωροῦν τε τὴν θείαν γνῶσιν διὰ μέγεθος νοῦ καὶ καθαρότητα πράξεων. Οἱ δὲ τοιοῦτοι ἄκρα εἰσὶ τῶν ὀρέων , ἐφ’ ὧν ᾠκοδόμηται ὁ τοῦ Θεοῦ οἶκος ὑπερυψούμενος τῶν βουνῶν , οἵ τινες γήλοφοί τινές εἰσιν εὐπερίγραπτον ἔχοντες τὴν ἀπὸ γῆς ἐπανάστασιν, τῶν μὲν ταπεινῶν ὑπερέχοντες, τῶν δὲ ὑψηλοτάτων ἀπολιπόμενοι. Ἐπεὶ οὖν ἀνείκαστος ἡ κατὰ τὸ ἀνθρώπινον τοῦ Κυρίου ὑπεροχὴ πρὸς πάντας ὁμοῦ τοὺς ἐν οἵοις δήποτε διαφανεστάτους κατορθώμασιν, διὰ τοῦτο καὶ τῶν βουνῶν ὑπερανέστηκε . Μείζονος γὰρ δόξης παρὰ Μωϋσὴν ἠξιώθη, καθ’ ὅσον μείζονα τιμὴν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· καὶ παρὰ τὸν Ἀβραὰμ, ὃς ἠγαλλιάσατο τὴν ἡμέραν ἰδεῖν τῆς ἐνανθρωπήσεως, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη, καὶ δεκάτας δέδωκε τῷ Μελχισεδὲκ, ὃς ἦν τύπος τοῦ Κυρίου. Ἡ μὲν οὖν ἔνσαρκος τοῦ Κυρίου οἰκονομία τοιαύτη. «Ἁμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ.» Μὴ γὰρ εἴη τὴν θεότητα δοξάζειν ἐκ τῆς πρὸς τὰ δοῦλα ὑπεροχῆς, ἧς ἐπήρθη ἡ μεγαλοπρέπεια ὑπὲρ ἄνω τῶν οὐρανῶν.
φανέρωται, γενόμενος τοῖς ἐπὶ γῆς πέτρα, ἐφ' ἡ τὴν ἰδίαν ᾠκοδόμησεν Εκκλησίαν. Εφάνη γὰρ νῦν ἄπα- σιν ὁ εὐαγγελικός λόγος μετὰ τῆς ὑποκειμένης αὐτῷ πέτρας, ὅτε τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν χρόνων εφανερώθη. Ορη • δὲ ἡ τοῦ Κυρίου κάθοδος ἐπὶ γῆς παρεικάσθη, διότι τὸ ὄρος ἐπὶ γῆς ἐστιν ὑψηλόν· καὶ ἡ σὰρξ δὲ τοῦ Κυρίου, γῆ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν ὑπάρχουσα, διὰ τῆς συναφείας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀνυψώθη, ὃν οἱ μιμούμενοι χρηματίζουσιν ὄρη, καὶ πέτραι τὸν οἶ- κον ἀνέχοντες τοῦ Θεοῦ, οἷος ἦν ὁ Πέτρος πρὸς ὃν εἴρηται, « Καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, » καὶ πᾶς ὅς τις ὑψηλὴν καὶ ἐπηρμένον ἔχει τὸ φρόνημα τῶν γηίνων ὑπερανεστι - χός, χωροῦν τε τὴν θείαν γνῶσιν διὰ μέγεθος νοῦ καὶ καθαρότητα πράξεων. Οἱ δὲ τοιοῦτοι ἄκρα εἰσὶ τῶν ὀρέων, ἐφ᾽ ὧν ᾠκοδόμηται ὁ τοῦ Θεοῦ οἶκος ύπερ- υψούμενος τῶν βουνῶν, οἱ τινες γήλοφοι τινές εἰ σιν εὐπερίγραπτον ἔχοντες τὴν ἀπὸ γῆς ἐπανάστασιν, τῶν μὲν ταπεινῶν ὑπερέχοντες, τῶν δὲ ὑψηλοτάτων ἀπολιπόμενοι. Ἐπεὶ οὖν ἀνείκαστος ἡ κατὰ τὸ ἀν· θρώπινον τοῦ Κυρίου ὑπεροχὴ πρὸς πάντας ὁμοῦ τοὺς ἐν οἴοις δήποτε διαφανεστάτους κατορθώμασιν, διὰ τοῦτο καὶ τῶν βουνῶν ὑπερανέστηκε. Μείζονος γὰρ δόξης παρὰ Μωϋσὴν ἠξιώθη, καθ' ὅσον μείζονα τιμήν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· καὶ παρὰ τὸν ᾽Αβραὰμ, ὃς ήγαλλιάσατο τὴν ἡμέραν ἰδεῖν τῆς ἐνανθρωπήσεως, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη, καὶ δεκάτας δέδωκε τῷ Μελχισεδέκ, ὃς ἦν τύπος τοῦ Κυρίου. Η μὲν οὖν ἔνσαρκος τοῦ Κυρίου οικονομία τοιαύτη. • Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Μὴ γὰρ εἴη τὴν θεότητα δοξάζειν ἐκ τῆς πρὸς τὰ δοῦλα ὑπεροχῆς, ἧς ἐπήρθη ἡ μεγα- λοπρέπεια ὑπὲρ ἄνω τῶν οὐρανῶν. Ἐπὶ οὖν τοῦ Κυ ρίου πᾶν ἔθνος ἥξει, φησίν. "Ηξει γὰρ ἐπὶ τὴν πίσ στιν πάντα κληθέντα τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι· « Κ.- ρυχθήσεται γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ: » Καὶ τῶν ἀποστόλων ἐξῆλθεν ὁ φθόγγο; εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. ᾿Αλλὰ πῶς ἐν μὲν τῷ, ἥξειν πάντα Εφη τὰ ἔθνη· ἐν δὲ τῷ, πορεύεσθαι πολλά; ὅτι τὸ μὲν, ἐπὶ τοῦ πιστεύειν τέτακται· τὸ δὲ πορεύεσθαι, ἐπὶ τοῦ πολιτεύεσθαι. Πάντες γὰρ ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν. Πάντες δὲ, κατὰ τὰς ἐντολὰς [ού] πορευόμε- θα. Ἐπὶ γὰρ πολιτείας καὶ ὁ θεῖος ἔφη Δαβίδ, ο κάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυ- ρίου. » Πῶς οὖν ἔθνη πολλὰ φησί, τοῦ Κυρίου λέ γοντος ὀλίγους εἶναι τοὺς εὑρίσκοντας τὴν ὁδόν; ὅτι ἄλλο ἔθνος, ἡ ὁλότης· ἄλλο δὲ τὸ πλῆθος τὸ ὑπ' αὐτ τό. Πολλὰ μὲν οὖν ἔθνη, ἐν οἷς οἱ βιοῦντες ὀρθῶς· ἐκ δὲ τῶν ὑφ᾽ ἕκαστον ἔθνος, ὀλίγοι. Α δρος · ἀλλ' ὅτε Χριστὸς εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας πε- Β γρ. βρει. PROCOPII GAZEI Ma- Neque enim vel montis ortum recentem, vel do- mus alterius quibuslibet in montibus edificatio- nem carnalis exspectal Judæus. Imo vel ipsis Isaiæ temporibus, Mons Sion, et templum, eo- dem, quo nunc, sensu, excelsa, coelesteque Domi- nici Evangelii verbum ; esse apparebat; aut, sicut magnus docet ille Paulus, mons Sion cœlestis, supernaque Jerusalem, quam communem omnium matrem idem nominat ". Nec eo tamen tempore priscis hominibus talis mons ante manifestus ex- stitit, quam peccati Christus profligator, petra factus, supra quam suam ipse Ecclesiam con- struxit 77, in terris innotesceret. Omnibus enim jam, cum substrata eidem petra, inclaruit Evan- gelii verbum, ex quo mysterium illud, quod ab infinito Seculo latebat, ad temporum consumma- tionem prodiit in lucem 78. Monti porro Christi comparatus est in terram descensus; quia mons est, quod in terra multum eminet, ipsaque Do- mini caro, terra alioquin naturæ communione exsistens, per eam, quam habet cum Deo, alini- tatem, sursum assumpta, elevataque est: quam qui imitantur, montes illi, et petræ domum Dei fulcientes vocantur; qualis et Petrus exsti- tit, de quo illud • Et super hanc petram ædifi- cabo Ecclesiam meam ", . legimus. Qualis item quisquis supra caduca hæc evectus, rerum divi- narum cognitione, pro sua animi magnitudine, actionumque sinceritate, perfruitur. lidem vero et ipsi sunt montium vertices, in quibus constru- cta est Domus Domini elevata super colles; id est supra terræ cumulos modice quidem terra ela- tos, humilibusque paulo sublimiores; sed altissi- mis tamen depressiores. Quoniam vero Domini et hominum celsitudo, quantumlibet omnes rerum gestarum magnitudine clarissimnos simul compre- hendas, similis nunquam esse potest; ob id eam super colles elevari dixit. Amplioris enim gloriæ ipse præ Moyse dignus est habitus, quanto am- pliorem honorem habet domus, qui fabrica vil illain. Item præ Abrahamo, qui exsultavit, ut videret diem incarnationis, et vidit, et gavisus est, et decimas Melchisedecho, Christi typum gerenti praestitit. Talis enim Dominica incarna- tionis exstitit dispensatio. • Peccatum enim non fecit, nec inventus est in ore ipsius dolus 80. Absit enim, ut Deo gloriam ab ea celsitudine, qua rebus subjectis eminet, quaque vel cœlos exsuperat dignitate, quæramus. In domum Domini ergo, inquit, venient omnes gentes. Venient enim salutari prædicatione vocati: • Quoniam prædica- bitur Evangelium hoc in universo mundo", › Item, quoniam apostolorum vox in omneni ter. ram exivit ". Cæterum quonam tandem pacto venturas gentes omnes, deinde multas ambulaturas significat ? Nimirum, ut ad fidem, quod præcedit, quod sequitur autem, ad vitæ Galat. 1v, 26. * Matth. xvi, 18. es Matth. xxvi, 13. ** Psal. xv, 5; C D Coloss. 1, scqq. Rom. x, 18. VARIE LECTIONES. genus refera- Matth. xvi, 18. "I Petr. II, 22. •
Ἐπὶ οὖν τοῦ Κυρίου πᾶν ἔθνος ἥξει , φησίν. Ἥξει γὰρ ἐπὶ τὴν πίστιν πάντα κληθέντα τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι· «Κηρυχθήσεται γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ.» Καὶ τῶν ἀποστόλων ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. Ἀλλὰ πῶς ἐν μὲν τῷ, ἥξειν πάντα ἔφη τὰ ἔθνη · ἐν δὲ τῷ, πορεύεσθαι πολλά ; ὅτι τὸ μὲν, ἐπὶ τοῦ πιστεύειν τέτακται· τὸ δὲ πορεύεσθαι , ἐπὶ τοῦ πολιτεύεσθαι. Πάντες γὰρ ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν. Πάντες δὲ, κατὰ τὰς ἐντολὰς [οὐ] πορευόμεθα. Ἐπὶ γὰρ πολιτείας καὶ ὁ θεῖος ἔφη Δαβὶδ, «Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυρίου. »Πῶς οὖν ἔθνη πολλὰ , φησὶ, τοῦ Κυρίου λέγοντος ὀλίγους εἶναι τοὺς εὑρίσκοντας τὴν ὁδόν; ὅτι ἄλλο ἔθνος , ἡ ὁλότης· ἄλλο δὲ τὸ πλῆθος τὸ ὑπ’ αὐτό. Πολλὰ μὲν οὖν ἔθνη , ἐν οἷς οἱ βιοῦντες ὀρθῶς· ἐκ δὲ τῶν ὑφ’ ἕκαστον ἔθνος, ὀλίγοι. Καὶ Σοφονίας φησὶ, «Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς ἥξουσι τοῦ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα.» Ἀπολιπόντα τοίνυν τὰ ἔθνη τὴν πολύθεον πλάνην καὶ τὰ πάλαι νομιζόμενα δαίμοσιν ἢ θεοῖς ὄρη σωματικὰ σπεύδει νῦν ἐπὶ τὸν ὄντως Θεὸν ἀλλήλοις παρακελευόμενα·
φανέρωται, γενόμενος τοῖς ἐπὶ γῆς πέτρα, ἐφ' ἡ τὴν ἰδίαν ᾠκοδόμησεν Εκκλησίαν. Εφάνη γὰρ νῦν ἄπα- σιν ὁ εὐαγγελικός λόγος μετὰ τῆς ὑποκειμένης αὐτῷ πέτρας, ὅτε τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν χρόνων εφανερώθη. Ορη • δὲ ἡ τοῦ Κυρίου κάθοδος ἐπὶ γῆς παρεικάσθη, διότι τὸ ὄρος ἐπὶ γῆς ἐστιν ὑψηλόν· καὶ ἡ σὰρξ δὲ τοῦ Κυρίου, γῆ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν ὑπάρχουσα, διὰ τῆς συναφείας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀνυψώθη, ὃν οἱ μιμούμενοι χρηματίζουσιν ὄρη, καὶ πέτραι τὸν οἶ- κον ἀνέχοντες τοῦ Θεοῦ, οἷος ἦν ὁ Πέτρος πρὸς ὃν εἴρηται, « Καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, » καὶ πᾶς ὅς τις ὑψηλὴν καὶ ἐπηρμένον ἔχει τὸ φρόνημα τῶν γηίνων ὑπερανεστι - χός, χωροῦν τε τὴν θείαν γνῶσιν διὰ μέγεθος νοῦ καὶ καθαρότητα πράξεων. Οἱ δὲ τοιοῦτοι ἄκρα εἰσὶ τῶν ὀρέων, ἐφ᾽ ὧν ᾠκοδόμηται ὁ τοῦ Θεοῦ οἶκος ύπερ- υψούμενος τῶν βουνῶν, οἱ τινες γήλοφοι τινές εἰ σιν εὐπερίγραπτον ἔχοντες τὴν ἀπὸ γῆς ἐπανάστασιν, τῶν μὲν ταπεινῶν ὑπερέχοντες, τῶν δὲ ὑψηλοτάτων ἀπολιπόμενοι. Ἐπεὶ οὖν ἀνείκαστος ἡ κατὰ τὸ ἀν· θρώπινον τοῦ Κυρίου ὑπεροχὴ πρὸς πάντας ὁμοῦ τοὺς ἐν οἴοις δήποτε διαφανεστάτους κατορθώμασιν, διὰ τοῦτο καὶ τῶν βουνῶν ὑπερανέστηκε. Μείζονος γὰρ δόξης παρὰ Μωϋσὴν ἠξιώθη, καθ' ὅσον μείζονα τιμήν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· καὶ παρὰ τὸν ᾽Αβραὰμ, ὃς ήγαλλιάσατο τὴν ἡμέραν ἰδεῖν τῆς ἐνανθρωπήσεως, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη, καὶ δεκάτας δέδωκε τῷ Μελχισεδέκ, ὃς ἦν τύπος τοῦ Κυρίου. Η μὲν οὖν ἔνσαρκος τοῦ Κυρίου οικονομία τοιαύτη. • Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Μὴ γὰρ εἴη τὴν θεότητα δοξάζειν ἐκ τῆς πρὸς τὰ δοῦλα ὑπεροχῆς, ἧς ἐπήρθη ἡ μεγα- λοπρέπεια ὑπὲρ ἄνω τῶν οὐρανῶν. Ἐπὶ οὖν τοῦ Κυ ρίου πᾶν ἔθνος ἥξει, φησίν. "Ηξει γὰρ ἐπὶ τὴν πίσ στιν πάντα κληθέντα τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι· « Κ.- ρυχθήσεται γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ: » Καὶ τῶν ἀποστόλων ἐξῆλθεν ὁ φθόγγο; εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. ᾿Αλλὰ πῶς ἐν μὲν τῷ, ἥξειν πάντα Εφη τὰ ἔθνη· ἐν δὲ τῷ, πορεύεσθαι πολλά; ὅτι τὸ μὲν, ἐπὶ τοῦ πιστεύειν τέτακται· τὸ δὲ πορεύεσθαι, ἐπὶ τοῦ πολιτεύεσθαι. Πάντες γὰρ ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν. Πάντες δὲ, κατὰ τὰς ἐντολὰς [ού] πορευόμε- θα. Ἐπὶ γὰρ πολιτείας καὶ ὁ θεῖος ἔφη Δαβίδ, ο κάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυ- ρίου. » Πῶς οὖν ἔθνη πολλὰ φησί, τοῦ Κυρίου λέ γοντος ὀλίγους εἶναι τοὺς εὑρίσκοντας τὴν ὁδόν; ὅτι ἄλλο ἔθνος, ἡ ὁλότης· ἄλλο δὲ τὸ πλῆθος τὸ ὑπ' αὐτ τό. Πολλὰ μὲν οὖν ἔθνη, ἐν οἷς οἱ βιοῦντες ὀρθῶς· ἐκ δὲ τῶν ὑφ᾽ ἕκαστον ἔθνος, ὀλίγοι. Α δρος · ἀλλ' ὅτε Χριστὸς εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας πε- Β γρ. βρει. PROCOPII GAZEI Ma- Neque enim vel montis ortum recentem, vel do- mus alterius quibuslibet in montibus edificatio- nem carnalis exspectal Judæus. Imo vel ipsis Isaiæ temporibus, Mons Sion, et templum, eo- dem, quo nunc, sensu, excelsa, coelesteque Domi- nici Evangelii verbum ; esse apparebat; aut, sicut magnus docet ille Paulus, mons Sion cœlestis, supernaque Jerusalem, quam communem omnium matrem idem nominat ". Nec eo tamen tempore priscis hominibus talis mons ante manifestus ex- stitit, quam peccati Christus profligator, petra factus, supra quam suam ipse Ecclesiam con- struxit 77, in terris innotesceret. Omnibus enim jam, cum substrata eidem petra, inclaruit Evan- gelii verbum, ex quo mysterium illud, quod ab infinito Seculo latebat, ad temporum consumma- tionem prodiit in lucem 78. Monti porro Christi comparatus est in terram descensus; quia mons est, quod in terra multum eminet, ipsaque Do- mini caro, terra alioquin naturæ communione exsistens, per eam, quam habet cum Deo, alini- tatem, sursum assumpta, elevataque est: quam qui imitantur, montes illi, et petræ domum Dei fulcientes vocantur; qualis et Petrus exsti- tit, de quo illud • Et super hanc petram ædifi- cabo Ecclesiam meam ", . legimus. Qualis item quisquis supra caduca hæc evectus, rerum divi- narum cognitione, pro sua animi magnitudine, actionumque sinceritate, perfruitur. lidem vero et ipsi sunt montium vertices, in quibus constru- cta est Domus Domini elevata super colles; id est supra terræ cumulos modice quidem terra ela- tos, humilibusque paulo sublimiores; sed altissi- mis tamen depressiores. Quoniam vero Domini et hominum celsitudo, quantumlibet omnes rerum gestarum magnitudine clarissimnos simul compre- hendas, similis nunquam esse potest; ob id eam super colles elevari dixit. Amplioris enim gloriæ ipse præ Moyse dignus est habitus, quanto am- pliorem honorem habet domus, qui fabrica vil illain. Item præ Abrahamo, qui exsultavit, ut videret diem incarnationis, et vidit, et gavisus est, et decimas Melchisedecho, Christi typum gerenti praestitit. Talis enim Dominica incarna- tionis exstitit dispensatio. • Peccatum enim non fecit, nec inventus est in ore ipsius dolus 80. Absit enim, ut Deo gloriam ab ea celsitudine, qua rebus subjectis eminet, quaque vel cœlos exsuperat dignitate, quæramus. In domum Domini ergo, inquit, venient omnes gentes. Venient enim salutari prædicatione vocati: • Quoniam prædica- bitur Evangelium hoc in universo mundo", › Item, quoniam apostolorum vox in omneni ter. ram exivit ". Cæterum quonam tandem pacto venturas gentes omnes, deinde multas ambulaturas significat ? Nimirum, ut ad fidem, quod præcedit, quod sequitur autem, ad vitæ Galat. 1v, 26. * Matth. xvi, 18. es Matth. xxvi, 13. ** Psal. xv, 5; C D Coloss. 1, scqq. Rom. x, 18. VARIE LECTIONES. genus refera- Matth. xvi, 18. "I Petr. II, 22. •
PG 87:1872Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ . Οὐκ εἴρηται δὲ νῦν οὐρανοῦ καὶ γῆς Κύριος καὶ Θεὸς , ἀλλ’ Ἰακώβ · ἐπειδήπερ ὤφθη τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρωπίνῳ σχήματι, καὶ τὴν τοῦ πατριάρχου προσηγορίαν μετέβαλεν καλέσας αὐτὸν Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὸν τόπον ἐκάλεσεν εἶδος Θεοῦ , εἰπών· Ἴδον γὰρ Θεὸν πρόςωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ἡ ψυχή. Νῦν οὖν φησιν αὐτὸν ἐκεῖνον τοῖς ἔθνεσι γνώριμον ἔσεσθαι, ὡς τῷ Ἰακὼβ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπηγγείλατο κλῆσιν· οἷς νῦν προφητεύει τὸ ὄρος καὶ τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ , τὰ ἐν οὐρανοῖς ἐμφανῆ γενέσθαι καὶ γνώριμα Παύλου λέγοντος· «Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν.» Καὶ, «Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ.» Οἱ δὲ προκόπτοντες τῇ γνώσει, καὶ οἷον προκαταλαβόντες τὰ ἄνω, προκαλοῦνται πρὸς ὅμοιον ζῆλον τοὺς ἐμφιλοχωροῦντας τοῖς κάτω. Ὁ γὰρ συνεγερθεὶς τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, χειραγωγεῖ τοὺς φρονοῦντας ἐπίγεια. Καὶ εὐκτέον ἀνιόντας μὴ κατελθεῖν. Διττὴ γὰρ ἡ σχέσις.
φανέρωται, γενόμενος τοῖς ἐπὶ γῆς πέτρα, ἐφ' ἡ τὴν ἰδίαν ᾠκοδόμησεν Εκκλησίαν. Εφάνη γὰρ νῦν ἄπα- σιν ὁ εὐαγγελικός λόγος μετὰ τῆς ὑποκειμένης αὐτῷ πέτρας, ὅτε τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν χρόνων εφανερώθη. Ορη • δὲ ἡ τοῦ Κυρίου κάθοδος ἐπὶ γῆς παρεικάσθη, διότι τὸ ὄρος ἐπὶ γῆς ἐστιν ὑψηλόν· καὶ ἡ σὰρξ δὲ τοῦ Κυρίου, γῆ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν ὑπάρχουσα, διὰ τῆς συναφείας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀνυψώθη, ὃν οἱ μιμούμενοι χρηματίζουσιν ὄρη, καὶ πέτραι τὸν οἶ- κον ἀνέχοντες τοῦ Θεοῦ, οἷος ἦν ὁ Πέτρος πρὸς ὃν εἴρηται, « Καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, » καὶ πᾶς ὅς τις ὑψηλὴν καὶ ἐπηρμένον ἔχει τὸ φρόνημα τῶν γηίνων ὑπερανεστι - χός, χωροῦν τε τὴν θείαν γνῶσιν διὰ μέγεθος νοῦ καὶ καθαρότητα πράξεων. Οἱ δὲ τοιοῦτοι ἄκρα εἰσὶ τῶν ὀρέων, ἐφ᾽ ὧν ᾠκοδόμηται ὁ τοῦ Θεοῦ οἶκος ύπερ- υψούμενος τῶν βουνῶν, οἱ τινες γήλοφοι τινές εἰ σιν εὐπερίγραπτον ἔχοντες τὴν ἀπὸ γῆς ἐπανάστασιν, τῶν μὲν ταπεινῶν ὑπερέχοντες, τῶν δὲ ὑψηλοτάτων ἀπολιπόμενοι. Ἐπεὶ οὖν ἀνείκαστος ἡ κατὰ τὸ ἀν· θρώπινον τοῦ Κυρίου ὑπεροχὴ πρὸς πάντας ὁμοῦ τοὺς ἐν οἴοις δήποτε διαφανεστάτους κατορθώμασιν, διὰ τοῦτο καὶ τῶν βουνῶν ὑπερανέστηκε. Μείζονος γὰρ δόξης παρὰ Μωϋσὴν ἠξιώθη, καθ' ὅσον μείζονα τιμήν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· καὶ παρὰ τὸν ᾽Αβραὰμ, ὃς ήγαλλιάσατο τὴν ἡμέραν ἰδεῖν τῆς ἐνανθρωπήσεως, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη, καὶ δεκάτας δέδωκε τῷ Μελχισεδέκ, ὃς ἦν τύπος τοῦ Κυρίου. Η μὲν οὖν ἔνσαρκος τοῦ Κυρίου οικονομία τοιαύτη. • Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Μὴ γὰρ εἴη τὴν θεότητα δοξάζειν ἐκ τῆς πρὸς τὰ δοῦλα ὑπεροχῆς, ἧς ἐπήρθη ἡ μεγα- λοπρέπεια ὑπὲρ ἄνω τῶν οὐρανῶν. Ἐπὶ οὖν τοῦ Κυ ρίου πᾶν ἔθνος ἥξει, φησίν. "Ηξει γὰρ ἐπὶ τὴν πίσ στιν πάντα κληθέντα τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι· « Κ.- ρυχθήσεται γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ: » Καὶ τῶν ἀποστόλων ἐξῆλθεν ὁ φθόγγο; εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. ᾿Αλλὰ πῶς ἐν μὲν τῷ, ἥξειν πάντα Εφη τὰ ἔθνη· ἐν δὲ τῷ, πορεύεσθαι πολλά; ὅτι τὸ μὲν, ἐπὶ τοῦ πιστεύειν τέτακται· τὸ δὲ πορεύεσθαι, ἐπὶ τοῦ πολιτεύεσθαι. Πάντες γὰρ ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν. Πάντες δὲ, κατὰ τὰς ἐντολὰς [ού] πορευόμε- θα. Ἐπὶ γὰρ πολιτείας καὶ ὁ θεῖος ἔφη Δαβίδ, ο κάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυ- ρίου. » Πῶς οὖν ἔθνη πολλὰ φησί, τοῦ Κυρίου λέ γοντος ὀλίγους εἶναι τοὺς εὑρίσκοντας τὴν ὁδόν; ὅτι ἄλλο ἔθνος, ἡ ὁλότης· ἄλλο δὲ τὸ πλῆθος τὸ ὑπ' αὐτ τό. Πολλὰ μὲν οὖν ἔθνη, ἐν οἷς οἱ βιοῦντες ὀρθῶς· ἐκ δὲ τῶν ὑφ᾽ ἕκαστον ἔθνος, ὀλίγοι. Α δρος · ἀλλ' ὅτε Χριστὸς εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας πε- Β γρ. βρει. PROCOPII GAZEI Ma- Neque enim vel montis ortum recentem, vel do- mus alterius quibuslibet in montibus edificatio- nem carnalis exspectal Judæus. Imo vel ipsis Isaiæ temporibus, Mons Sion, et templum, eo- dem, quo nunc, sensu, excelsa, coelesteque Domi- nici Evangelii verbum ; esse apparebat; aut, sicut magnus docet ille Paulus, mons Sion cœlestis, supernaque Jerusalem, quam communem omnium matrem idem nominat ". Nec eo tamen tempore priscis hominibus talis mons ante manifestus ex- stitit, quam peccati Christus profligator, petra factus, supra quam suam ipse Ecclesiam con- struxit 77, in terris innotesceret. Omnibus enim jam, cum substrata eidem petra, inclaruit Evan- gelii verbum, ex quo mysterium illud, quod ab infinito Seculo latebat, ad temporum consumma- tionem prodiit in lucem 78. Monti porro Christi comparatus est in terram descensus; quia mons est, quod in terra multum eminet, ipsaque Do- mini caro, terra alioquin naturæ communione exsistens, per eam, quam habet cum Deo, alini- tatem, sursum assumpta, elevataque est: quam qui imitantur, montes illi, et petræ domum Dei fulcientes vocantur; qualis et Petrus exsti- tit, de quo illud • Et super hanc petram ædifi- cabo Ecclesiam meam ", . legimus. Qualis item quisquis supra caduca hæc evectus, rerum divi- narum cognitione, pro sua animi magnitudine, actionumque sinceritate, perfruitur. lidem vero et ipsi sunt montium vertices, in quibus constru- cta est Domus Domini elevata super colles; id est supra terræ cumulos modice quidem terra ela- tos, humilibusque paulo sublimiores; sed altissi- mis tamen depressiores. Quoniam vero Domini et hominum celsitudo, quantumlibet omnes rerum gestarum magnitudine clarissimnos simul compre- hendas, similis nunquam esse potest; ob id eam super colles elevari dixit. Amplioris enim gloriæ ipse præ Moyse dignus est habitus, quanto am- pliorem honorem habet domus, qui fabrica vil illain. Item præ Abrahamo, qui exsultavit, ut videret diem incarnationis, et vidit, et gavisus est, et decimas Melchisedecho, Christi typum gerenti praestitit. Talis enim Dominica incarna- tionis exstitit dispensatio. • Peccatum enim non fecit, nec inventus est in ore ipsius dolus 80. Absit enim, ut Deo gloriam ab ea celsitudine, qua rebus subjectis eminet, quaque vel cœlos exsuperat dignitate, quæramus. In domum Domini ergo, inquit, venient omnes gentes. Venient enim salutari prædicatione vocati: • Quoniam prædica- bitur Evangelium hoc in universo mundo", › Item, quoniam apostolorum vox in omneni ter. ram exivit ". Cæterum quonam tandem pacto venturas gentes omnes, deinde multas ambulaturas significat ? Nimirum, ut ad fidem, quod præcedit, quod sequitur autem, ad vitæ Galat. 1v, 26. * Matth. xvi, 18. es Matth. xxvi, 13. ** Psal. xv, 5; C D Coloss. 1, scqq. Rom. x, 18. VARIE LECTIONES. genus refera- Matth. xvi, 18. "I Petr. II, 22. •
Νοοῖτο δ’ ἂν ἐπὶ τῆς σαρκικῆς οἰκονομίας ὀρθῶς, Θεοῦ μὲν συγκαταβαίνοντος τῇ τῆς σαρκὸς κοινωνίᾳ, ταύτης δὲ συνυψουμένης ἑνώσει τῇ πρὸς αὐτόν. Προτρέπωμεν τοίνυν ἀλλήλους ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς θεολογίας ἀναδραμεῖν, ἀπὸ τοῦ πάθους ἀρχόμενοι, καὶ πρῶτον εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου , κατὰ τὰς κοινὰς περὶ Θεοῦ προλήψεις· εἶτα προκοπτούσῃ τῇ γνώσει τὴν τοῦ Θεοῦ προσθήσομεν ἰδιότητα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ . «Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς Ἀβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Τοῦτό μού ἐστιν ὄνομα αἰώνιον.» Συνῆψε γὰρ ἑαυτῷ τοὺς ἁγίους ἀειμνήστους εἶναι ποιῶν παρὰ τοῖς ἀεὶ μεμνημένοις Θεοῦ. Γνώσεται δὲ Θεὸν μὲν Ἰακὼβ , ὁ ἔτι παλαίων καὶ πτερνίζων τοὺς δαίμονας, τὰ ἑαυτῷ μανθάνων ἐφικτὰ καὶ ἁρμόδια· Θεὸν δὲ *ισραὴλ, ὁ τὴν τελείαν θεωρίαν δεξάμενος· ὁ δ’ οὖν Θεὸς Ἰακὼβ οὐκ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, ἐὰν μὴ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος . Μὴ δεχόμενοι γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, πῶς κατ’ αὐτὸ βιωσόμεθα; οἱ δὲ καλοῦντες ἀλλήλους, ἐὰν ὦσιν ἴσοι, πόθεν ἐπίστανται τὴν ὁδόν; Ἀλλὰ δηλονότι τὴν προθυμίαν ἐμφαίνουσιν, οὕτω δὲ τῶν ἀγαθῶν τὴν ἐπίτευξιν· ὡς εἰ νῦν τινες ἀλλήλοις λέγοιεν· Δεῦτε τῶν γηί̈νων ἀποστάντες φρονήσωμεν τὰ οὐράνια·
φανέρωται, γενόμενος τοῖς ἐπὶ γῆς πέτρα, ἐφ' ἡ τὴν ἰδίαν ᾠκοδόμησεν Εκκλησίαν. Εφάνη γὰρ νῦν ἄπα- σιν ὁ εὐαγγελικός λόγος μετὰ τῆς ὑποκειμένης αὐτῷ πέτρας, ὅτε τὸ μυστήριον τὸ ἀποκεκρυμμένον ἀπὸ τῶν αἰώνων ἐπὶ συντελείᾳ τῶν χρόνων εφανερώθη. Ορη • δὲ ἡ τοῦ Κυρίου κάθοδος ἐπὶ γῆς παρεικάσθη, διότι τὸ ὄρος ἐπὶ γῆς ἐστιν ὑψηλόν· καὶ ἡ σὰρξ δὲ τοῦ Κυρίου, γῆ κατὰ τὴν κοινὴν φύσιν ὑπάρχουσα, διὰ τῆς συναφείας τῆς πρὸς τὸν Θεὸν ἀνυψώθη, ὃν οἱ μιμούμενοι χρηματίζουσιν ὄρη, καὶ πέτραι τὸν οἶ- κον ἀνέχοντες τοῦ Θεοῦ, οἷος ἦν ὁ Πέτρος πρὸς ὃν εἴρηται, « Καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν Ἐκκλησίαν, » καὶ πᾶς ὅς τις ὑψηλὴν καὶ ἐπηρμένον ἔχει τὸ φρόνημα τῶν γηίνων ὑπερανεστι - χός, χωροῦν τε τὴν θείαν γνῶσιν διὰ μέγεθος νοῦ καὶ καθαρότητα πράξεων. Οἱ δὲ τοιοῦτοι ἄκρα εἰσὶ τῶν ὀρέων, ἐφ᾽ ὧν ᾠκοδόμηται ὁ τοῦ Θεοῦ οἶκος ύπερ- υψούμενος τῶν βουνῶν, οἱ τινες γήλοφοι τινές εἰ σιν εὐπερίγραπτον ἔχοντες τὴν ἀπὸ γῆς ἐπανάστασιν, τῶν μὲν ταπεινῶν ὑπερέχοντες, τῶν δὲ ὑψηλοτάτων ἀπολιπόμενοι. Ἐπεὶ οὖν ἀνείκαστος ἡ κατὰ τὸ ἀν· θρώπινον τοῦ Κυρίου ὑπεροχὴ πρὸς πάντας ὁμοῦ τοὺς ἐν οἴοις δήποτε διαφανεστάτους κατορθώμασιν, διὰ τοῦτο καὶ τῶν βουνῶν ὑπερανέστηκε. Μείζονος γὰρ δόξης παρὰ Μωϋσὴν ἠξιώθη, καθ' ὅσον μείζονα τιμήν ἔχει τοῦ οἴκου ὁ κατασκευάσας αὐτόν· καὶ παρὰ τὸν ᾽Αβραὰμ, ὃς ήγαλλιάσατο τὴν ἡμέραν ἰδεῖν τῆς ἐνανθρωπήσεως, καὶ ἴδεν, καὶ ἐχάρη, καὶ δεκάτας δέδωκε τῷ Μελχισεδέκ, ὃς ἦν τύπος τοῦ Κυρίου. Η μὲν οὖν ἔνσαρκος τοῦ Κυρίου οικονομία τοιαύτη. • Αμαρτίαν γὰρ οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη δόλος ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ. Μὴ γὰρ εἴη τὴν θεότητα δοξάζειν ἐκ τῆς πρὸς τὰ δοῦλα ὑπεροχῆς, ἧς ἐπήρθη ἡ μεγα- λοπρέπεια ὑπὲρ ἄνω τῶν οὐρανῶν. Ἐπὶ οὖν τοῦ Κυ ρίου πᾶν ἔθνος ἥξει, φησίν. "Ηξει γὰρ ἐπὶ τὴν πίσ στιν πάντα κληθέντα τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι· « Κ.- ρυχθήσεται γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον τοῦτο ἐν ὅλῳ τῷ κόσμῳ: » Καὶ τῶν ἀποστόλων ἐξῆλθεν ὁ φθόγγο; εἰς πᾶσαν τὴν γῆν. ᾿Αλλὰ πῶς ἐν μὲν τῷ, ἥξειν πάντα Εφη τὰ ἔθνη· ἐν δὲ τῷ, πορεύεσθαι πολλά; ὅτι τὸ μὲν, ἐπὶ τοῦ πιστεύειν τέτακται· τὸ δὲ πορεύεσθαι, ἐπὶ τοῦ πολιτεύεσθαι. Πάντες γὰρ ὁμολογοῦμεν τὴν πίστιν. Πάντες δὲ, κατὰ τὰς ἐντολὰς [ού] πορευόμε- θα. Ἐπὶ γὰρ πολιτείας καὶ ὁ θεῖος ἔφη Δαβίδ, ο κάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ οἱ πορευόμενοι ἐν νόμῳ Κυ- ρίου. » Πῶς οὖν ἔθνη πολλὰ φησί, τοῦ Κυρίου λέ γοντος ὀλίγους εἶναι τοὺς εὑρίσκοντας τὴν ὁδόν; ὅτι ἄλλο ἔθνος, ἡ ὁλότης· ἄλλο δὲ τὸ πλῆθος τὸ ὑπ' αὐτ τό. Πολλὰ μὲν οὖν ἔθνη, ἐν οἷς οἱ βιοῦντες ὀρθῶς· ἐκ δὲ τῶν ὑφ᾽ ἕκαστον ἔθνος, ὀλίγοι. Α δρος · ἀλλ' ὅτε Χριστὸς εἰς ἀθέτησιν ἁμαρτίας πε- Β γρ. βρει. PROCOPII GAZEI Ma- Neque enim vel montis ortum recentem, vel do- mus alterius quibuslibet in montibus edificatio- nem carnalis exspectal Judæus. Imo vel ipsis Isaiæ temporibus, Mons Sion, et templum, eo- dem, quo nunc, sensu, excelsa, coelesteque Domi- nici Evangelii verbum ; esse apparebat; aut, sicut magnus docet ille Paulus, mons Sion cœlestis, supernaque Jerusalem, quam communem omnium matrem idem nominat ". Nec eo tamen tempore priscis hominibus talis mons ante manifestus ex- stitit, quam peccati Christus profligator, petra factus, supra quam suam ipse Ecclesiam con- struxit 77, in terris innotesceret. Omnibus enim jam, cum substrata eidem petra, inclaruit Evan- gelii verbum, ex quo mysterium illud, quod ab infinito Seculo latebat, ad temporum consumma- tionem prodiit in lucem 78. Monti porro Christi comparatus est in terram descensus; quia mons est, quod in terra multum eminet, ipsaque Do- mini caro, terra alioquin naturæ communione exsistens, per eam, quam habet cum Deo, alini- tatem, sursum assumpta, elevataque est: quam qui imitantur, montes illi, et petræ domum Dei fulcientes vocantur; qualis et Petrus exsti- tit, de quo illud • Et super hanc petram ædifi- cabo Ecclesiam meam ", . legimus. Qualis item quisquis supra caduca hæc evectus, rerum divi- narum cognitione, pro sua animi magnitudine, actionumque sinceritate, perfruitur. lidem vero et ipsi sunt montium vertices, in quibus constru- cta est Domus Domini elevata super colles; id est supra terræ cumulos modice quidem terra ela- tos, humilibusque paulo sublimiores; sed altissi- mis tamen depressiores. Quoniam vero Domini et hominum celsitudo, quantumlibet omnes rerum gestarum magnitudine clarissimnos simul compre- hendas, similis nunquam esse potest; ob id eam super colles elevari dixit. Amplioris enim gloriæ ipse præ Moyse dignus est habitus, quanto am- pliorem honorem habet domus, qui fabrica vil illain. Item præ Abrahamo, qui exsultavit, ut videret diem incarnationis, et vidit, et gavisus est, et decimas Melchisedecho, Christi typum gerenti praestitit. Talis enim Dominica incarna- tionis exstitit dispensatio. • Peccatum enim non fecit, nec inventus est in ore ipsius dolus 80. Absit enim, ut Deo gloriam ab ea celsitudine, qua rebus subjectis eminet, quaque vel cœlos exsuperat dignitate, quæramus. In domum Domini ergo, inquit, venient omnes gentes. Venient enim salutari prædicatione vocati: • Quoniam prædica- bitur Evangelium hoc in universo mundo", › Item, quoniam apostolorum vox in omneni ter. ram exivit ". Cæterum quonam tandem pacto venturas gentes omnes, deinde multas ambulaturas significat ? Nimirum, ut ad fidem, quod præcedit, quod sequitur autem, ad vitæ Galat. 1v, 26. * Matth. xvi, 18. es Matth. xxvi, 13. ** Psal. xv, 5; C D Coloss. 1, scqq. Rom. x, 18. VARIE LECTIONES. genus refera- Matth. xvi, 18. "I Petr. II, 22. •
PG 87:1874εἰσέλθωμεν εἰς οἶκον Θεοῦ , καὶ τὴν ὁδὸν ἐκεῖθεν γνωσόμεθα τῆς πρὸς τὸ τέλειον ἀναβάσεως. Πόθεν δὲ ὁρμηθέντα τὰ ἔθνη, ἢ τίνος διδάξαντός φασι· Δεῦτε ἀναβῶμεν , ἐπήνεγκε λέγων· Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται ὁ νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ . Καινὸς γὰρ οὗτος ὁ νόμος , καὶ ξενίζων λόγος παρὰ τὸν ἐν ὄρει Σινᾶ, λεγόμενος ἐκ Σιὼν ἐξελεύσεσθαι , καὶ διδάξειν τὰ ἔθνη. Ὁ γὰρ εὐαγγελικὸς τοῦ Χριστοῦ νόμος ἄνωθεν ὁρμηθεὶς, ἐκ τῆς ἐπ’ οὐρανίου Σιὼν , μᾶλλον δὲ καὶ τῆς ἐπιγείου, ἐν ᾗ πέπονθεν ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Σωτὴρ, καὶ παθὼν ἀνέστη, καὶ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μυστικὰ παραγγέλματα τὴν ἀρχὴν λαβόντα προῆλθεν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τοὺς γὰρ περὶ τοῦ Μωσέως νόμου λέγεσθαι ταῦτα νομίζοντας, καὶ πῶς ἐκ Σιὼν οὗτος ἐρωτητέον· πῶς δὲ μέλλουσαν αὐτοῦ προφητεύει τὴν ἔξοδον. Τίς δὲ καὶ ὁ λόγος ; Εἰ γὰρ ὁ προφητικὸς, πῶς ἐξ Ἱερουσαλήμ ; Πανταχοῦ γὰρ τῆς Ἰουδαίας γεγένηται. Μᾶλλον δὲ κἀν τῇ αἰχμαλωσίᾳ καὶ Νινευῇ. Οὐκοῦν δεχέσθωσαν τὴν τοῦ Κυρίου νομοθεσίαν ἀπὸ τοῦ σκοπευτηρίου γενομένην, ἀπὸ τῆς αὐτοῦ σαρκὸς, ἀφ’ ἧς ἐπεσκόπει τὰ καθ’ ἡμᾶς, οὐ καὶ ὁ λόγος ἀρξ...
Καὶ Σοφονίας φησί, « Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς Α ἥξουσι τοῦ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα. ο ᾿Απο- λιπόντα τοίνυν τὰ ἔθνη τὴν πολύθεον πλάνην καὶ τὰ πάλαι νομιζόμενα δαίμοσιν ἢ θεοῖς ὄρη σωματ τικὰ σπεύδει νῦν ἐπὶ τὸν ὄντως Θεὸν ἀλλήλοις παρα κελευόμενα· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ ᾿Ιακώβ. Οὐκ εἴρηται δὲ νῦν οὐρανοῦ καὶ γῆς Κύριος καὶ Θεὸς, ἀλλ᾽ ᾿Ιακώβ· ἐπειδήπερ ὤφθη τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρω πίνω σχήματι, καὶ τὴν τοῦ πατριάρχου προσηγορίαν μετέβαλεν καλέσας αὐτὸν Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὸν τόπον ἐκάλεσεν εἶδος Θεοῦ, εἰπών· Ιδον γὰρ Θεὸν πρόσ- ωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ἡ ψυχή. Νῦν οὖν φησιν αὐτὸν ἐκεῖνον τοῖς ἔθνεσι γνώριμον ἔσε- σθαι, ὡς τῷ ᾿Ιακώβ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπηγγείλατο κλῆσιν· οἷς νῦν προφητεύει τὸ ὄρος καὶ τὸν οἶκον Β τοῦ Θεοῦ, τὰ ἐν οὐρανοῖς ἐμφανή γενέσθαι καὶ γνώ- ριμα Παύλου λέγοντος· Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν. » Καὶ, • Προσεληλύθατε Σιών ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » Οἱ δὲ προκόπτοντες τῇ γνώσει, καὶ οἷον προκαταλαβόντες τὰ ἄνω, προκα- λοῦνται πρὸς ὅμοιον ζῆλον τοὺς ἐμφιλοχωροῦντας τοῖς κάτω. Ο γὰρ συνεγερθεὶς τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, χειραγωγεί τους φρονοῦντας ἐπίγεια. Καὶ εὐκτέον ἀνιόντας μη κατελθεῖν. Διττὴ γὰρ ἡ σχέσις. Νοοῖτο δ᾽ ἂν ἐπὶ τῆς σαρκικῆς οἰκονομίας ὀρθῶς, Θεοῦ μὲν συγκαταβαίνοντος τῇ τῆς σαρκὸς κοινωνίᾳ, ταύτης δὲ συνυψουμένης ἑνώσει τῇ πρὸς αὐτόν. Προτρέπωμεν τοίνυν ἀλλήλους ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς θεολογίας ἀναδραμεῖν, ἀπὸ τοῦ πάθους ἀρχο- μενοι, καὶ πρῶτον εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, κατὰ τὰς κοινὰς περὶ Θεοῦ προλήψεις· εἶτα προκοπτούση τῇ γνώσει τὴν τοῦ Θεοῦ προσθήσομεν ἰδιότητα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. « Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Τοῦτό μου ἐστιν ὄνομα αιώνιον. » Συνήψε γὰρ ἑαυτῷ τοὺς ἁγίους ἀειμνή- στους εἶναι ποιῶν παρὰ τοῖς ἀεὶ μεμνημένοις Θεοῦ. Γνώσεται δὲ Θεὸν μὲν Ιακώβ, ὁ ἔτι παλαίων καὶ πτερνίζων τοὺς δαίμονας, τὰ ἑαυτῷ μανθάνων ἐφικτὰ καὶ ἁρμόδια· Θεὸν δὲ Ἰσραήλ, ὁ τὴν τελείαν θεω ρίαν δεξάμενος· ὁ δ᾽ οὖν Θεὸς Ἰακὼβ οὐκ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, ἐὰν μὴ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος. Μὴ δεχόμενοι γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, πῶς κατ' αὐτὸ βιωσόμεθα ; οἱ δὲ καλοῦντες ἀλλήλους, ἐὰν ὦσιν ἴσοι, πόθεν ἐπίστανται τὴν ὁδόν ; ᾿Αλλὰ δηλονότι τὴν προ- θυμίαν ἐμφαίνουσιν, οὕτω ὁ δὲ τῶν ἀγαθῶν τὴν ἐπίσ τευξιν· ὡς εἰ ὁ νῦν τινες ἀλλήλοις λέγοιεν· Δεῦτε τῶν γηΐνων ἀποστάντες φρονήσωμεν τὰ οὐράνια εἰσέλθωμεν εἰς οἶκον Θεοῦ, καὶ τὴν ὁδὸν ἐκεῖθεν COMMENTARII IN ISAIAM. tur. Fidem enim nulli non profitemur; cum tamen secundum præcepta non omnes ambulemus. Nam et de vitæ ratione intellexit quod ait David sanctissimus : ‹ Beati immaculati in via, qui am- bulant in lege Domini "., At vero, qui gentes multas dixit, cum paucos esse, qui viam inveniant æstetur Dominus "? Quia aliud, est gentem dicere universam, aliud subjectam genti multitudi- nem. Sunt ergo gentes multæ ; inter,quas non desunt, qui recte vivant : ex illis autem, qui singularum gentium nomine continentur,pauci. C 6s Psal. cxvist, 1: ss Matth. vu, 14. ** Hebr. x, 22. Coloss. 111, 1, 2. Præterea, Sophonia teste: ‹ Reges omnes terræ venien!, ut illi serviant sub jugum unum 8. Deorum enim fallaci rejecta multitudine, repudia- tisque sive dæmonum, sive, quos antea colebant, consecratis montibus, ad eum jam, qui vere Deus est, festinant, ita sese mutuo provocantes : Ve- nite, ascendamus in montem Domini, et in domum Dei Jacob. Nec vero jam cœli, terræque dominus sed Deus Jacob dicitur; qui patriarchæ humana forma apparuit, cum mutato nomine, Israelem eum nuncupavit, unde et locum, Dei faciem, Ja- cob appellavit "; cum se ei Deum facie ad facien vidisse, suamque servatam esse animam diceret. Eum ipsum ergo nunc gentibus notum fore innuit; uti Jacobo gentium vocationem prædixit; quibus uunc montem, domumque Dei, quæ in cœlis sunt, nota et aperta fore vaticinatur, astipulante Paulo his verbis : ‹ Illa autem quæ sursum est Jerusa- lem, libera est; quæ est mater nostra ". » Itaque: Accessistis ad montem Sion, civitatem Dei vi- ventis, celesten Jerusalem "., At qui cognitione profècerunt, quique veluti quæ sursum sunt, prio- res adepti sunt, alios rebus humilibus inhærentes ad simile provocant studium ®. Qui enim in Chris sto excitatur, idem coelestia quærit, reliquisque ad eadem dux est et auctor, qui terrena adhuc sapiunt. Atque utinam qui eo ascendunt, nunquam relabantur. Duplex enim habitus, duplexque ra- tio est; eaque recte ex incarnationis mysterio intelligetur; in quo se Deus ad carnis participa- tionem demisit, eamque facta unione secum exa!- tavit. Nos ergo ad divinitatis altitudinem capes- sendam mutuo excitemus, sumpto ab animorum. infirmitate exordio, primumque in montem Do- mini, secundum communes de Deo notitias, as- cendamus deinde promovente intelligentia, pe- culiare Dei Jacob adjiciemus discrimen. ‹ Sum enim ipse, ait, Deus Abraham, Deus Isaac, Deus Jacob; hoc mihi nomen est perpetuum • San- ctos enim sibi adjunxit, ut sempiternam illo rum memoriam, apud eos, qui Dei nunquam obliviscuntur, futuram esse ostenderet. Deum vero Jacob ille cognoscet, qui adhuc fuctatur, et dæmonas supplantat, quæ potest, sibique con- gruunt, addiscens: Deum autem Israel, qui per- fectam contemplationem fuerit amplexus. Deus ergo Jacob viam nobis ipsius non annuntiabit, nisi prius in montem ascendamus. Quo pacto enim, nisi adınisso prius Evangelio, ex ipsius institute vivamus? Qui vero sese invicem provocant, si • Sophon. !!!, 9. Gen. XXXII, 50. Galat. IV, 26. Exodl 11, 15.
μὲν ὡς ἐξ Ἱερουσαλὴμ εἰς πάντα διεδόθη τὸν κόσμον. Φασὶ τοίνυν οἱ καλοῦντες ἀλλήλους, ἢ ὅτι ληψόμεθα λόγον ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ , καὶ τοῦτον ἐκεῖ γεγονότες εἰσόμεθα· ἢ ὅτι καταλέλοιπε τὴν Σιὼν , καὶ οἷον ἐκβέβηκεν ἀπ’ αὐτῆς ὁ νόμος, καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ θεῖος [Λόγος] ἀποπεφοίτηκε, παροινησάντων αὐτῶν εἰς αὐτόν. Ἀφ’ οὗ τις ἔφη προφήτης· «Καὶ εἶπα, οὐ μὴ ποιήσω ὑμᾶς. Τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνησκέτω, καὶ τὸ ἐκλειπὸν ἐκλειπέτω,» καὶ τὰ κατάλοιπα. «Ἐσθιέτω ἄνθρωπος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ.» Ἐσφραγίσθη γὰρ ὅρασις καὶ προφητεία μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρόν. Διὸ [καὶ μὴ] δεξαμένοις τὸν λόγον ὁ Παῦλός φησιν, «Ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. Οὕτω γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ Κύριος.» Αὐτὸς δὲ καὶ διέκρινεν ἀναμέσον τῶν ἐθνῶν , ἀφορίσας ἑαυτῷ τοὺς ἀξίους, καὶ ἐκλεξάμενος τοὺς κλητοὺς ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. Ἀλλ’ ἐν μὲν συναγωγῇ Θεῶν στὰς Θεὸς διακρινεῖ· ἀναμέσον δὲ τῶν ἐθνῶν κρινεῖ . Τοῖς μὲν γὰρ ἁγίοις τὸ διακρίνεσθαι πρέπει, πρὸς τὴν τῆς ἀξίας αὐτοῦ γνῶσιν. Τοῖς δὲ μάτην βεβιωκόσιν τὸ κρίνεσθαι . Καὶ πάντες μὲν οὖν, φασί τινες, οἱ τῆς εὐσεβείας ἐκτὸς κατ’ αὐτὸ τοῦτο κρίνονται ·
Καὶ Σοφονίας φησί, « Πάντες οἱ βασιλεῖς τῆς γῆς Α ἥξουσι τοῦ δουλεύειν αὐτῷ ὑπὸ ζυγὸν ἕνα. ο ᾿Απο- λιπόντα τοίνυν τὰ ἔθνη τὴν πολύθεον πλάνην καὶ τὰ πάλαι νομιζόμενα δαίμοσιν ἢ θεοῖς ὄρη σωματ τικὰ σπεύδει νῦν ἐπὶ τὸν ὄντως Θεὸν ἀλλήλοις παρα κελευόμενα· Δεῦτε, καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου καὶ εἰς τὸν οἶκον τοῦ Θεοῦ ᾿Ιακώβ. Οὐκ εἴρηται δὲ νῦν οὐρανοῦ καὶ γῆς Κύριος καὶ Θεὸς, ἀλλ᾽ ᾿Ιακώβ· ἐπειδήπερ ὤφθη τῷ Ἰακὼβ ἐν ἀνθρω πίνω σχήματι, καὶ τὴν τοῦ πατριάρχου προσηγορίαν μετέβαλεν καλέσας αὐτὸν Ἰσραήλ. Διὸ καὶ τὸν τόπον ἐκάλεσεν εἶδος Θεοῦ, εἰπών· Ιδον γὰρ Θεὸν πρόσ- ωπον πρὸς πρόσωπον, καὶ ἐσώθη μου ἡ ψυχή. Νῦν οὖν φησιν αὐτὸν ἐκεῖνον τοῖς ἔθνεσι γνώριμον ἔσε- σθαι, ὡς τῷ ᾿Ιακώβ τὴν τῶν ἐθνῶν ἐπηγγείλατο κλῆσιν· οἷς νῦν προφητεύει τὸ ὄρος καὶ τὸν οἶκον Β τοῦ Θεοῦ, τὰ ἐν οὐρανοῖς ἐμφανή γενέσθαι καὶ γνώ- ριμα Παύλου λέγοντος· Ἡ δὲ ἄνω Ἱερουσαλὴμ ἐλευθέρα ἐστὶν, ἥτις ἐστὶ μήτηρ ἡμῶν. » Καὶ, • Προσεληλύθατε Σιών ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » Οἱ δὲ προκόπτοντες τῇ γνώσει, καὶ οἷον προκαταλαβόντες τὰ ἄνω, προκα- λοῦνται πρὸς ὅμοιον ζῆλον τοὺς ἐμφιλοχωροῦντας τοῖς κάτω. Ο γὰρ συνεγερθεὶς τῷ Χριστῷ, καὶ τὰ ἄνω ζητῶν, χειραγωγεί τους φρονοῦντας ἐπίγεια. Καὶ εὐκτέον ἀνιόντας μη κατελθεῖν. Διττὴ γὰρ ἡ σχέσις. Νοοῖτο δ᾽ ἂν ἐπὶ τῆς σαρκικῆς οἰκονομίας ὀρθῶς, Θεοῦ μὲν συγκαταβαίνοντος τῇ τῆς σαρκὸς κοινωνίᾳ, ταύτης δὲ συνυψουμένης ἑνώσει τῇ πρὸς αὐτόν. Προτρέπωμεν τοίνυν ἀλλήλους ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς θεολογίας ἀναδραμεῖν, ἀπὸ τοῦ πάθους ἀρχο- μενοι, καὶ πρῶτον εἰς τὸ ὄρος τοῦ Κυρίου, κατὰ τὰς κοινὰς περὶ Θεοῦ προλήψεις· εἶτα προκοπτούση τῇ γνώσει τὴν τοῦ Θεοῦ προσθήσομεν ἰδιότητα τοῦ Θεοῦ Ἰακώβ. « Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, ὁ Θεὸς ᾽Αβραὰμ, καὶ Ἰσαὰκ, καὶ Ἰακώβ. Τοῦτό μου ἐστιν ὄνομα αιώνιον. » Συνήψε γὰρ ἑαυτῷ τοὺς ἁγίους ἀειμνή- στους εἶναι ποιῶν παρὰ τοῖς ἀεὶ μεμνημένοις Θεοῦ. Γνώσεται δὲ Θεὸν μὲν Ιακώβ, ὁ ἔτι παλαίων καὶ πτερνίζων τοὺς δαίμονας, τὰ ἑαυτῷ μανθάνων ἐφικτὰ καὶ ἁρμόδια· Θεὸν δὲ Ἰσραήλ, ὁ τὴν τελείαν θεω ρίαν δεξάμενος· ὁ δ᾽ οὖν Θεὸς Ἰακὼβ οὐκ ἀναγγελεῖ ἡμῖν τὴν ὁδὸν αὐτοῦ, ἐὰν μὴ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος. Μὴ δεχόμενοι γὰρ τὸ Εὐαγγέλιον, πῶς κατ' αὐτὸ βιωσόμεθα ; οἱ δὲ καλοῦντες ἀλλήλους, ἐὰν ὦσιν ἴσοι, πόθεν ἐπίστανται τὴν ὁδόν ; ᾿Αλλὰ δηλονότι τὴν προ- θυμίαν ἐμφαίνουσιν, οὕτω ὁ δὲ τῶν ἀγαθῶν τὴν ἐπίσ τευξιν· ὡς εἰ ὁ νῦν τινες ἀλλήλοις λέγοιεν· Δεῦτε τῶν γηΐνων ἀποστάντες φρονήσωμεν τὰ οὐράνια εἰσέλθωμεν εἰς οἶκον Θεοῦ, καὶ τὴν ὁδὸν ἐκεῖθεν COMMENTARII IN ISAIAM. tur. Fidem enim nulli non profitemur; cum tamen secundum præcepta non omnes ambulemus. Nam et de vitæ ratione intellexit quod ait David sanctissimus : ‹ Beati immaculati in via, qui am- bulant in lege Domini "., At vero, qui gentes multas dixit, cum paucos esse, qui viam inveniant æstetur Dominus "? Quia aliud, est gentem dicere universam, aliud subjectam genti multitudi- nem. Sunt ergo gentes multæ ; inter,quas non desunt, qui recte vivant : ex illis autem, qui singularum gentium nomine continentur,pauci. C 6s Psal. cxvist, 1: ss Matth. vu, 14. ** Hebr. x, 22. Coloss. 111, 1, 2. Præterea, Sophonia teste: ‹ Reges omnes terræ venien!, ut illi serviant sub jugum unum 8. Deorum enim fallaci rejecta multitudine, repudia- tisque sive dæmonum, sive, quos antea colebant, consecratis montibus, ad eum jam, qui vere Deus est, festinant, ita sese mutuo provocantes : Ve- nite, ascendamus in montem Domini, et in domum Dei Jacob. Nec vero jam cœli, terræque dominus sed Deus Jacob dicitur; qui patriarchæ humana forma apparuit, cum mutato nomine, Israelem eum nuncupavit, unde et locum, Dei faciem, Ja- cob appellavit "; cum se ei Deum facie ad facien vidisse, suamque servatam esse animam diceret. Eum ipsum ergo nunc gentibus notum fore innuit; uti Jacobo gentium vocationem prædixit; quibus uunc montem, domumque Dei, quæ in cœlis sunt, nota et aperta fore vaticinatur, astipulante Paulo his verbis : ‹ Illa autem quæ sursum est Jerusa- lem, libera est; quæ est mater nostra ". » Itaque: Accessistis ad montem Sion, civitatem Dei vi- ventis, celesten Jerusalem "., At qui cognitione profècerunt, quique veluti quæ sursum sunt, prio- res adepti sunt, alios rebus humilibus inhærentes ad simile provocant studium ®. Qui enim in Chris sto excitatur, idem coelestia quærit, reliquisque ad eadem dux est et auctor, qui terrena adhuc sapiunt. Atque utinam qui eo ascendunt, nunquam relabantur. Duplex enim habitus, duplexque ra- tio est; eaque recte ex incarnationis mysterio intelligetur; in quo se Deus ad carnis participa- tionem demisit, eamque facta unione secum exa!- tavit. Nos ergo ad divinitatis altitudinem capes- sendam mutuo excitemus, sumpto ab animorum. infirmitate exordio, primumque in montem Do- mini, secundum communes de Deo notitias, as- cendamus deinde promovente intelligentia, pe- culiare Dei Jacob adjiciemus discrimen. ‹ Sum enim ipse, ait, Deus Abraham, Deus Isaac, Deus Jacob; hoc mihi nomen est perpetuum • San- ctos enim sibi adjunxit, ut sempiternam illo rum memoriam, apud eos, qui Dei nunquam obliviscuntur, futuram esse ostenderet. Deum vero Jacob ille cognoscet, qui adhuc fuctatur, et dæmonas supplantat, quæ potest, sibique con- gruunt, addiscens: Deum autem Israel, qui per- fectam contemplationem fuerit amplexus. Deus ergo Jacob viam nobis ipsius non annuntiabit, nisi prius in montem ascendamus. Quo pacto enim, nisi adınisso prius Evangelio, ex ipsius institute vivamus? Qui vero sese invicem provocant, si • Sophon. !!!, 9. Gen. XXXII, 50. Galat. IV, 26. Exodl 11, 15.
PG 87:1876πρὸς δὲ τὸν διάφορον ἐκάστου βίον καὶ πολιτείαν καὶ ἡ κρίσις διάφορος. Οὕτως οὖν ὁ εὐαγγελικὸς λόγος, τῶν ἐθνῶν διακρίνας [τὸν] λαὸν πολὺν, ἤλεγξεν , ἤτοι τοὺς πιστεύσαντας εἰς αὐτὸν, τὴν προτέραν αὐτῶν πλάνην ἐλέγξας, ἢ τοὺς εἰς αὐτὸν μὴ πιστεύσαντας ἐλέγξας , παρὰ τὴν αὐτῶν αἰτίαν ἀπολλυμένους. Διὰ δὲ τοῦ ἐλέγξει , τὸ δίκαιον τῆς κρίσεως δείκνυται. «Ἐλέγξω γάρ σε, φησὶ, καὶ παραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου.» Ἀλλ’ ἐνταῦθα μὲν διὰ μαρτύρων ὁ ἔλεγχος · ἐν δὲ τῷ τῶν κρυπτῶν δικαστηρίῳ, αὐτὰ ἡμῖν τὰ πράγματα παρίστανται, ἐν τῷ ἰδίῳ σχήματι ἑκάστης ἁμαρτίας παρισταμένης τῷ ἁμαρτήσαντι. Κἀκεῖ μὲν ὁ ἔλεγχος εἰς σύστασιν τοῦ δικαίου τῆς κρίσεως· ἐνταῦθα δὲ πρὸς διόρθωσιν. Βασανιζόμεθα γὰρ πικρῶς, τῶν ἡμαρτημένων λαβόντες συναίσθησιν, ἀναισθητοῦντες τὸ πρότερον. Οἱ δὴ οὖν καταδεξάμενοι αὐτὸν, πάσης πολεμικῆς προαιρέσεως ἀπαλλαγέντες, ἐν εἰρήνῃ διάγουσιν, ἀπηλλαγμένοι τῶν πάλαι κρατούντων δαιμόνων, οἷς φησιν ὁ Σωτήρ·
Α γνωσόμεθα τῆς πρὸς τὸ τέλειον ἀναβάσεως. Πόθεν δὲ ὁρμηθέντα τὰ ἔθνη, ἢ τίνος διδάξαντός φασι· Δεῦτε ἀναβῶμεν, ἐπήνεγκε λέγων· Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξ- ελεύσεται όνόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ'Ιερουσα- λήμ. Καινὸς γὰρ οὗτος ὁ νόμος, καὶ ξενίζων λόγος παρὰ τὸν ἐν ὄρει Σινᾶ, λεγόμενος ἐκ Σιὼν ἐξελεύ σεσθαι, καὶ διδάξειν τὰ ἔθνη. Ο γὰρ εὐαγγελικός τοῦ Χριστοῦ νόμος ἄνωθεν ὁρμηθείς, ἐκ τῆς ἐπ' αὐτ ρανίου Σιών, μᾶλλον δὲ καὶ τῆς ἐπιγείου, ἐν ᾗ πέ πονθεν ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Σωτὴρ, καὶ παθὼν ἀνέστη, καὶ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μυστικά παραγγέλματα τὴν ἀρχὴν λαβόντα προῆλθεν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τοὺς γὰρ περὶ τοῦ Μωσέως νόμου λέγεσθαι ταῦτα νομίζοντας, καὶ πῶς ἐκ Σιών οὗτος ἐρωτητέον· πῶς δὲ μέλλουσαν αὐτοῦ προφητεύει τὴν ἔξοδον. Β Τίς δὲ καὶ ὁ λόγος; Εἰ γὰρ ὁ προφητικός, πῶς ἐξ Ιερουσαλήμ; Πανταχοῦ γὰρ τῆς Ἰουδαίας γεγέ- νηται. Μᾶλλον δὲ κάν τῇ αἰχμαλωσίᾳ καὶ Νινευῇ. Οὐκοῦν δεχέσθωσαν τὴν τοῦ Κυρίου νομοθεσίαν ἀπὸ τοῦ σκοπευτηρίου γενομένην, ἀπὸ τῆς αὐτοῦ σαρκὸς, ἀφ' ἧς ἐπισκόπει τὰ καθ᾿ ἡμᾶς, οὐ καὶ ὁ λόγος ἀρξ... μὲν ὡς ' ἐξ Ιερουσαλὴμ εἰς πάντα διεδόθη τὸν κόσ σμον. Φασὶ τοίνυν οἱ καλοῦντες ἀλλήλους, ἢ ὅτι λη- ψόμεθα λόγον ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦτον ἐκεῖ γεγονότες εἰσόμεθα· ἢ ὅτι καταλέλοιπε τὴν Σιών, καὶ οἷον ἐκβέβηκεν ἀπ' αὐτῆς ὁ νόμος, καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ θεῖος [λόγος] ἀποπεφοί τηκε, παροινησάντων αὐτῶν εἰς αὐτόν. Αφ' οὗ τις ἔφη προφήτης ο Καὶ εἶπα, οὐ μὴ ποιήσω δ' ὑμᾶς. Τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνησκέτω, καὶ τὸ ἐκλειπὸν ἐκλειπέτω, » καὶ τὰ κατάλοιπα. « Ἐσθιέτω άνθρωπος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ. » Έσφρα γίσθη γὰρ ὅρασις καὶ προφητεία μετὰ τὸν τοῦ Σωτ τῆρος σταυρόν. Διὸ [καὶ μή] δεξαμένοις τὸν λόγον. ὁ Παῦλός φησιν, ο Ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. Οὕτω γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ Κύριος. » Αὐτὸς δὲ καὶ διέκρινεν ἡ ἀναμέσον τῶν ἐθνῶν, ἀφορίσας ἑαυτῷ τοὺς ἀξίους, καὶ ἐκλεξάμενος τους κλητοὺς ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. Αλλ' ἐν μὲν συναγωγῇ Θεῶν στὰς Θεὸς διακρινεῖ· ἀναμέσον δὲ τῶν ἐθνῶν κρινεί. Τοῖς μὲν γὰρ ἁγίοις τὸ διακρίνεσθαι πρέπει, πρὸς τὴν τῆς ἀξίας αὐτοῦ γνῶσιν. Τοῖς δὲ μάτην βεβιωκόσιν τὸ κρίνεσθαι. Καὶ πάντες μὲν οὖν, φασί τινες, οἱ Αt τῆς εὐσεβείας ἐκτὸς κατ' αὐτὸ τοῦτο κρίνονται· πρὸς δὲ τὸν διάφορον ἑκάστου βίον καὶ πολιτείαν καὶ ἡ κρίσις διάφορος. Οὕτως οὖν ὁ εὐαγγελικός λόγος, τῶν ἐθνῶν διακρίνας [τὸν] λαόν πολύν, ἤλεγξεν, ήτοι τοὺς πιστεύσαντας εἰς αὐτὸν, τὴν προτέραν αὐτῶν πλάνην ἐλέγξας, ἢ τοὺς εἰς αὐτὸν μὴ πιστεύσαντας ἐλέγξας ί, παρὰ τὴν αὐτῶν αἰτίαν οὔπω. ἄψ. τὸ ἐλέγξας. εγγν. ὡσει. Ο γρ. οὗ καὶ ὁ λόγος ἀρξάμενος. γγ. ποιμανώ. ἡ ἴσ. γρ. κρίνει. PROCOPII GAZ.EI æquales sunt, unde ipsi, monstrante nemine, viam addiscent? Suum ipsi nimirum studium ostendunt, qui boni nihil sunt adhuc consecuti : non aliter quam si nunc ita se mutuo alloquan - tur aliqul : Agile, spretis rebus terrenis cœlestia cogitemus; ingrediamur domum Domini; viam- que inde, qua patet ad perfectionem ascensus, addiscamus. Unde vero provocatæ gentes, et quo usæ præceptore: Venite, ascendamus dicairt, si- gnificat, cum ait De Sion esse exituram legem, el verbum Domini de Jerusalem. Est enim lex ista recens et verbum inaudita afferens aliud ab eo quod in Sina monte traditum est ; illud, inquam, quod de Sion egressurum, gentesque docturum si- guificatur. Superne euim Christi lex evangelica «le coelesti illa, imo etiam et terrestri Sione pro- diit; in qua salutis nostræ causa, et mori, el re- surgere Salvator voluit, ab eaque ejus in orbem universum propagandæ principium sumere. Nam qui de Mosis lege ista efferri arbitrantur, etiam quo pacto, de Sion illa exierit ; quomodo rursus fu- turum illius exitunt prædici; quod denique ver- bum significari putent, interrogandi sunt. Si enim propheticum respondeant, quomodo de Hie- rusalem prodiisse docebunt? Ubique enim in Ju- dæa exstitit, imo et ubi captivi tenebantur: et Ninivæ etiam. Leges ergo Domini, de summa spe- enla, id est de carne ipsius, manantes, unde res mostras intuebatur; unde etiam verbum, facto ex Jerusalem docendi principio, ad omnes dimanavit, anıplectantur. Aiunt ergo invicem sese vocantes: aut verbum de domo Dei sumemus; illudque cum eo semel pervenerimus, intelligemus: aut Sionem reliquit, ab eaque recessit lex; et ab so rusalem, contumeliose illud excipientibus Judæis, divinum verbum refugit. Laque ait propheta: ‹ Et dixi: Non pascam vos: C quod moritur, moriatur, et quod succinditur, suc- aidatur et reliqua, devorent unusquisque carnem proximi sui "., Est enim hæc eventu ipso post Salvatoris crucem, visio prophetiaque con- Hrmala. Itaque et eos, qui verbum non exceperant, his verbis alloquitur Paulus: Ecce convertimur ad gentes; sic enim nobis imperavit Dominus ". Idem vero Judicabit inter gentes; dignis quidem sibi seorsum positis, vocatis autem ab illis, qui tales non sunt, separatis. enim stans Deus in coetu deorum dijudicabit "; inter gentes aulem judica- bit. Eum enim inter sanctos, propter eximiam ipsius cognitionem, dijudicare; inter eos autem qui frus- tra vixerunt judicare convenit. Et hac igitur ratio- me aiunt quidam, quotquot pietatem non colunt D omnes judicabuntur; sed pro cujusque vitæ ratio- ne, et judicii etiam exstabit differentia. Sic ergo verbum evangelicum (postquam gentes a populo multo discrevit ) arguit vel cos, qui crediderunt ; cum priorem illorum errorem ostendit, vel eos, qui in ipsum non credentes, sua culpa perieruut. » Zachar. x1, 9. ss ibid. Act. xi 46, 47. Psal. Lxxxi, 1. VARIA LECTIONES. 18. d
«Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν.» Ὃ δὴ καὶ σημεῖον τῶν χρόνων ὁ λόγος ἐδίδου, φήσας τὰ πολεμικὰ πρὸς εἰρήνης ὄργανα μετατίθεσθαι, πάλιν πάντων ἐπ’ ἀλλήλους μεμηνότων. Οὐκ ἂν γὰρ εὕροι τις τοιαύτην εἰρηναίαν κατάστασιν, ὁποίαν ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν, κατὰ ἔθνη καὶ πόλεις τε καὶ ἀγρούς. Διό φησι, καὶ οὐ μὴ μάθωσιν ἔτι πολεμεῖν . Τὸ δὲ τῶν ἐλέγχων εὔχρηστον τέλος, τὸ τοὺς ταραχώδεις εἰς εἰρήνην μεταβαλεῖν. Ὁ γὰρ Χριστοῦ νόμος καὶ λόγος εἰρήνην ἐκήρυξεν τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, Ἰουδαίοις καὶ ἔθνεσιν , ὡς τὴν φθείρουσαν μάχαιραν , ζωοποιῶν σπερμάτων τῶν ἐκ τῆς σοφίας ταῖς λογικαῖς ψυχαῖς ἐγγινομένων εἶναι παρασκευαστικὴν ἄροτρον γενομένην ἁπαλύνον τὰ πεπορωμένα, ἀκάνθας ἀνατρέπον· τὴν δὲ ζιβύνην , τὸ πόῤῥωθεν κατακοντίζον καὶ ἀπωθούμενον, εἰς τὸ συνάγον ἐγγὺς καὶ συνδετικόν. Δρεπάνη γὰρ τὰ διεσκορπισμένα συναγαγοῦσα πρὸς κοινωνίαν, συνδεῖσθαι παρασκευάζει τὰ δράγματα. Πρὸς δὲ τὸ λογικὸν αὐταὶ θέρος συμβάλλονται, περὶ οὗ φησιν·
Α γνωσόμεθα τῆς πρὸς τὸ τέλειον ἀναβάσεως. Πόθεν δὲ ὁρμηθέντα τὰ ἔθνη, ἢ τίνος διδάξαντός φασι· Δεῦτε ἀναβῶμεν, ἐπήνεγκε λέγων· Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξ- ελεύσεται όνόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ'Ιερουσα- λήμ. Καινὸς γὰρ οὗτος ὁ νόμος, καὶ ξενίζων λόγος παρὰ τὸν ἐν ὄρει Σινᾶ, λεγόμενος ἐκ Σιὼν ἐξελεύ σεσθαι, καὶ διδάξειν τὰ ἔθνη. Ο γὰρ εὐαγγελικός τοῦ Χριστοῦ νόμος ἄνωθεν ὁρμηθείς, ἐκ τῆς ἐπ' αὐτ ρανίου Σιών, μᾶλλον δὲ καὶ τῆς ἐπιγείου, ἐν ᾗ πέ πονθεν ὑπὲρ ἡμῶν ὁ Σωτὴρ, καὶ παθὼν ἀνέστη, καὶ τὰ τῆς Καινῆς Διαθήκης μυστικά παραγγέλματα τὴν ἀρχὴν λαβόντα προῆλθεν εἰς πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Τοὺς γὰρ περὶ τοῦ Μωσέως νόμου λέγεσθαι ταῦτα νομίζοντας, καὶ πῶς ἐκ Σιών οὗτος ἐρωτητέον· πῶς δὲ μέλλουσαν αὐτοῦ προφητεύει τὴν ἔξοδον. Β Τίς δὲ καὶ ὁ λόγος; Εἰ γὰρ ὁ προφητικός, πῶς ἐξ Ιερουσαλήμ; Πανταχοῦ γὰρ τῆς Ἰουδαίας γεγέ- νηται. Μᾶλλον δὲ κάν τῇ αἰχμαλωσίᾳ καὶ Νινευῇ. Οὐκοῦν δεχέσθωσαν τὴν τοῦ Κυρίου νομοθεσίαν ἀπὸ τοῦ σκοπευτηρίου γενομένην, ἀπὸ τῆς αὐτοῦ σαρκὸς, ἀφ' ἧς ἐπισκόπει τὰ καθ᾿ ἡμᾶς, οὐ καὶ ὁ λόγος ἀρξ... μὲν ὡς ' ἐξ Ιερουσαλὴμ εἰς πάντα διεδόθη τὸν κόσ σμον. Φασὶ τοίνυν οἱ καλοῦντες ἀλλήλους, ἢ ὅτι λη- ψόμεθα λόγον ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ Θεοῦ, καὶ τοῦτον ἐκεῖ γεγονότες εἰσόμεθα· ἢ ὅτι καταλέλοιπε τὴν Σιών, καὶ οἷον ἐκβέβηκεν ἀπ' αὐτῆς ὁ νόμος, καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ θεῖος [λόγος] ἀποπεφοί τηκε, παροινησάντων αὐτῶν εἰς αὐτόν. Αφ' οὗ τις ἔφη προφήτης ο Καὶ εἶπα, οὐ μὴ ποιήσω δ' ὑμᾶς. Τὸ ἀποθνῆσκον ἀποθνησκέτω, καὶ τὸ ἐκλειπὸν ἐκλειπέτω, » καὶ τὰ κατάλοιπα. « Ἐσθιέτω άνθρωπος τὰς σάρκας τοῦ πλησίον αὐτοῦ. » Έσφρα γίσθη γὰρ ὅρασις καὶ προφητεία μετὰ τὸν τοῦ Σωτ τῆρος σταυρόν. Διὸ [καὶ μή] δεξαμένοις τὸν λόγον. ὁ Παῦλός φησιν, ο Ἰδοὺ στρεφόμεθα εἰς τὰ ἔθνη. Οὕτω γὰρ ἐντέταλται ἡμῖν ὁ Κύριος. » Αὐτὸς δὲ καὶ διέκρινεν ἡ ἀναμέσον τῶν ἐθνῶν, ἀφορίσας ἑαυτῷ τοὺς ἀξίους, καὶ ἐκλεξάμενος τους κλητοὺς ἀπὸ τῶν μὴ τοιούτων. Αλλ' ἐν μὲν συναγωγῇ Θεῶν στὰς Θεὸς διακρινεῖ· ἀναμέσον δὲ τῶν ἐθνῶν κρινεί. Τοῖς μὲν γὰρ ἁγίοις τὸ διακρίνεσθαι πρέπει, πρὸς τὴν τῆς ἀξίας αὐτοῦ γνῶσιν. Τοῖς δὲ μάτην βεβιωκόσιν τὸ κρίνεσθαι. Καὶ πάντες μὲν οὖν, φασί τινες, οἱ Αt τῆς εὐσεβείας ἐκτὸς κατ' αὐτὸ τοῦτο κρίνονται· πρὸς δὲ τὸν διάφορον ἑκάστου βίον καὶ πολιτείαν καὶ ἡ κρίσις διάφορος. Οὕτως οὖν ὁ εὐαγγελικός λόγος, τῶν ἐθνῶν διακρίνας [τὸν] λαόν πολύν, ἤλεγξεν, ήτοι τοὺς πιστεύσαντας εἰς αὐτὸν, τὴν προτέραν αὐτῶν πλάνην ἐλέγξας, ἢ τοὺς εἰς αὐτὸν μὴ πιστεύσαντας ἐλέγξας ί, παρὰ τὴν αὐτῶν αἰτίαν οὔπω. ἄψ. τὸ ἐλέγξας. εγγν. ὡσει. Ο γρ. οὗ καὶ ὁ λόγος ἀρξάμενος. γγ. ποιμανώ. ἡ ἴσ. γρ. κρίνει. PROCOPII GAZ.EI æquales sunt, unde ipsi, monstrante nemine, viam addiscent? Suum ipsi nimirum studium ostendunt, qui boni nihil sunt adhuc consecuti : non aliter quam si nunc ita se mutuo alloquan - tur aliqul : Agile, spretis rebus terrenis cœlestia cogitemus; ingrediamur domum Domini; viam- que inde, qua patet ad perfectionem ascensus, addiscamus. Unde vero provocatæ gentes, et quo usæ præceptore: Venite, ascendamus dicairt, si- gnificat, cum ait De Sion esse exituram legem, el verbum Domini de Jerusalem. Est enim lex ista recens et verbum inaudita afferens aliud ab eo quod in Sina monte traditum est ; illud, inquam, quod de Sion egressurum, gentesque docturum si- guificatur. Superne euim Christi lex evangelica «le coelesti illa, imo etiam et terrestri Sione pro- diit; in qua salutis nostræ causa, et mori, el re- surgere Salvator voluit, ab eaque ejus in orbem universum propagandæ principium sumere. Nam qui de Mosis lege ista efferri arbitrantur, etiam quo pacto, de Sion illa exierit ; quomodo rursus fu- turum illius exitunt prædici; quod denique ver- bum significari putent, interrogandi sunt. Si enim propheticum respondeant, quomodo de Hie- rusalem prodiisse docebunt? Ubique enim in Ju- dæa exstitit, imo et ubi captivi tenebantur: et Ninivæ etiam. Leges ergo Domini, de summa spe- enla, id est de carne ipsius, manantes, unde res mostras intuebatur; unde etiam verbum, facto ex Jerusalem docendi principio, ad omnes dimanavit, anıplectantur. Aiunt ergo invicem sese vocantes: aut verbum de domo Dei sumemus; illudque cum eo semel pervenerimus, intelligemus: aut Sionem reliquit, ab eaque recessit lex; et ab so rusalem, contumeliose illud excipientibus Judæis, divinum verbum refugit. Laque ait propheta: ‹ Et dixi: Non pascam vos: C quod moritur, moriatur, et quod succinditur, suc- aidatur et reliqua, devorent unusquisque carnem proximi sui "., Est enim hæc eventu ipso post Salvatoris crucem, visio prophetiaque con- Hrmala. Itaque et eos, qui verbum non exceperant, his verbis alloquitur Paulus: Ecce convertimur ad gentes; sic enim nobis imperavit Dominus ". Idem vero Judicabit inter gentes; dignis quidem sibi seorsum positis, vocatis autem ab illis, qui tales non sunt, separatis. enim stans Deus in coetu deorum dijudicabit "; inter gentes aulem judica- bit. Eum enim inter sanctos, propter eximiam ipsius cognitionem, dijudicare; inter eos autem qui frus- tra vixerunt judicare convenit. Et hac igitur ratio- me aiunt quidam, quotquot pietatem non colunt D omnes judicabuntur; sed pro cujusque vitæ ratio- ne, et judicii etiam exstabit differentia. Sic ergo verbum evangelicum (postquam gentes a populo multo discrevit ) arguit vel cos, qui crediderunt ; cum priorem illorum errorem ostendit, vel eos, qui in ipsum non credentes, sua culpa perieruut. » Zachar. x1, 9. ss ibid. Act. xi 46, 47. Psal. Lxxxi, 1. VARIA LECTIONES. 18. d
PG 87:1877«Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε ὅτι αἱ χῶραι λευκαί εἰσιν.» Πρὸς ὃν ἀποστέλλει τοὺς μαθητάς. Πολεμοποιὸς γὰρ οὐδεὶς πρὸς τοιοῦτο θέρος ἐστὶν ἐπιτήδειος. Ὡς οὖν ἐν τῇ καρδίᾳ πολέμου μὴ ἔχουσιν ὄργανον δέδωκεν ἐξουσίαν εἰρήνην ἐναφιέναι τοῖς οἴκοις εἰς οὓς ἀφίκονται· ὅπερ οὐκ ἦν ἕως ἐνείργει τὸ διαπύρως ὁ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας λόγος. Ἠκουνημένη γὰρ μελέτῃ καὶ πιθανότητι στίλβουσαν τοῦ λόγου τὴν μάχαιραν ἀλλήλοις προςέφερον· ὡς δὲ κατηγγέλει, «Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη,» ἅπαν ὅσον ψεῦδος τῇ ἀληθείᾳ ὑπεσιώπησε, καὶ οὐκέτι τοῖς διδασκάλοις λογομαχίας τρίβουσιν λόγος. Ἐπὶ δὲ τὴν χάριν τοῦ σωτηρίου λουτροῦ φιλανθρώπως καὶ τοὺς Ἰουδαίους καλεῖ. εθ. Καὶ νῦν ὁ οἶκος Ἰακὼβ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ Κυρίου. Ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ, τὸν οἶκον τοῦ Ἰακὼβ, κ.τ.λ. Φιλοστόργως ἄγαν παρακαλεῖ τοὺς οἰκείους καταδέξασθαι τὴν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι χυθεῖσαν εἰρήνην, καὶ τοῦ Εὐαγγελίου τὸ φῶς. Παρορμητικῶς δὲ ἄγαν ἑαυτὸν τῇ παραινέσει φέρων ὑπέβαλεν. Καλεῖ δὲ αὐτοὺς οὐκ Ἰακώβ (ἀνάξιοι γὰρ), ἀλλ’ ὡς οἶκον τούτου διακενόν.
ἀπολλυμένους. Διὰ δὲ τοῦ ἐλέγξει, τὸ δίκαιον τῆς κρίσεως δείκνυται. « Ελέγξω γάρ σε, φησί, καὶ παν ραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου. » Αλλ' ἐνταῦθα μὲν διὰ μαρτύρων ὁ ἔλεγχος· ἐν δὲ τῷ τῶν κρυπτῶν δικαστηρίῳ, αὐτὰ ἡμῖν τὰ πράγματα παρίστανται, ἐν τῷ ἰδίῳ σχήματι ἑκάστης ἁμαρτίας παρισταμένης τῷ ἁμαρτήσαντι. Κἀκεῖ μὲν ὁ ἔλεγχος εἰς σύστασιν τοῦ δικαίου τῆς κρίσεως· ἐνταῦθα δὲ πρὸς διόρθω- σιν. Βασανιζόμεθα γὰρ πικρῶς, τῶν ἡμαρτημένων λαβόντες συναίσθησιν, ἀναισθητοῦντες τὸ πρότερον. Οἱ δὴ οὖν καταδεξάμενοι αὐτὸν, πάσης πολεμικῆς προαιρέσεως ἀπαλλαγέντες, ἐν εἰρήνῃ διάγουσιν, ἀπηλλαγμένοι τῶν πάλαι κρατούντων δαιμόνων, οἷς φησιν ὁ Σωτήρ· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Ο δὴ καὶ σημεῖον τῶν χρόνων ὁ λόγος ἐδίδου, φήσας τὰ πολεμικὰ πρὸς δ εἰρήνης όργανα μετατίθεσθαι, πάλιν πάντων ἐπ' ἀλλήλους μεμηνότων. Οὐκ ἂν γὰρ εὕροι τις τοιαύτην εἰρηναίαν κατάστασιν, ὁποίαν ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν, κατὰ ἔθνη καὶ πόλεις τε καὶ ἀγρούς. Διό φησι, καὶ οὐ μὴ μά- θωσιν ἔτι πολεμεῖν. Τὸ δὲ τῶν ἐλέγχων εύχρηστον τέλος, τὸ τοὺς ταραχώδεις εἰς εἰρήνην μεταβαλεῖν. Ο γὰρ Χριστοῦ νόμος καὶ λόγος εἰρήνην ἐκήρυξεν τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, Ἰουδαίοις καὶ ἔθνεσιν, ὡς τὴν φθείρουσαν μάχαιραν, ζωοποιῶν σπερμάτων τῶν ἐκ τῆς σοφίας ταῖς λογικαῖς ψυχαῖς ἐγγινομένων εἶναι παρασκευαστικὴν ἄροτρον γενομένην ἀπαλύ νον τὰ πεπορωμένα, ἀκάνθας ἀνατρέπον· τὴν δὲ ζιβύνην, τὸ πόρρωθεν κατακοντίζον καὶ ἀπωθού μενον, εἰς τὸ συνάγον ἐγγὺς καὶ συνδετικόν. Δρε- πάνη γὰρ τὰ διεσκορπισμένα συναγαγοῦσα πρὸς κοινωνίαν, συνδεῖσθαι παρασκευάζει τὰ δράγματα. Πρὸς δὲ τὸ λογικὸν αὐταὶ θέρος συμβάλλονται, περὶ οὗ φησιν· ὁ Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε ὅτι αἱ χῶραι λευκαί εἰσιν. » Πρὸς ὃν ἀποστέλλει τοὺς μαθητάς. Πολεμοποιὸς γὰρ οὐδεὶς πρὸς τοιοῦτο θέρος ἐστὶν ἐπιτήδειος. Ὡς οὖν ἐν τῇ καρδίᾳ πολέμου μὴ ἔχουσιν ὄργανον δέδωκεν ἐξουσίαν εἰρήνην ένα αφιέναι τοῖς οἴκοις εἰς οὓς ἀφίκονται· ὅπερ οὐκ ἦν ἕως ἐνείργει * τὸ διαπύρως ὁ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας λόγος. Ηκουνημένη γὰρ μελέτῃ καὶ πιθανότητε στίλβουσαν τοῦ λόγου τὴν μάχαιραν ἀλλήλοις προσ- ἔφερον· ὡς δὲ κατηγγέλει, « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ο ἅπαν ὅσον ψεῦδος τῇ ἀληθείᾳ ὑπεσιώπησε, καὶ οὐκέτι τοῖς διδασκάλοις λογομαχίας τρίβουσιν λόγος. Ἐπὶ δὲ τὴν χάριν τοῦ σωτηρίου λουτροῦ φιλανθρώπως καὶ τοὺς Ἰουδαίους καλεῖ. ε-θ. Καὶ νῦν ὁ οἶκος Ιακώβ, δεῖτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ Κυρίου. Ανῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ, τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ιακώβ, κ. τ. λ. η γρ. πάλαι. * γρ. ἐνεγεῖτο, γρ. ήκονημένη. τ. σύ. COMMENTARII IN ISAIAM. B 1878- et æquitas. ‹ Arguam enim te, ait, et statuam contra faciem tuam . . Sed hoc loco, quæ testibus ft adhibitis, reprehensio intelligitur: cum in occul- to illo judicio, res ipsæ nobis obversentur, propria specie singula in auctorem suum peccata testentur : cum denique recti judicii illic sta- tuendi, hic autem poenarum ratio postuletur. Tum demum enim acerbe torquemur, cum sensu, quo antea caruimus, revocato in peccata mentis ocu- los intendimus. Qui illud ergo excipiunt cunctis prorsus; quæ solent semper eum animo bellum gerere, repulsis cupiditatibus superatisque dæ- πonibus, quibus antea obsidebantur, tranquille agunt; ii videlicet, ad quos ait Salvator: Pacem A Ostenditur autem arguendi verbo ipsa judicii meam do vobis, pacem meam relinquo vobis”. Atque hoc quidem temporum signum ipsa ora- tio, cum cuncta rei bellicæ instrumenta in pacis usum, omnibus antea inter se furentibus, con- versum iri significavit. Neque enim pacem ejus- modi, qualis in imperio Romano, post Christi ad- ventum, per gentes urbesque, et agros stetit, quisque reperiat. Itaque ait, nec discent amplius bellum gerere. Est vero reprehensionum Anis op- timus, cum turbulenti homines, in quietos, et pacis amatores transmutantur. Ita enim Christi lex et verbum, non vicinis modo, sed longe remo- tis id est Judais, et gentibus, pacem enuntiavit ; ut qui gladius fuerat ad interimendi usum fabri- catus, in aratrum jam conversus, semina illa vi- C vifica quæ sapientiæ beneficio, rationis participibus animis innascuntur, præpararet: et quæ jam ob- duruerant, emolliret, sentesque revelleret: lancea autem eminus petere et propellere solita, in id quod prope cogendi colligandique facultatem halet, verteretur. Falx enim quæ dispersa sunt, cogens in unum, manipulos ad colligationem præparat. Conferunt vero ista ad verbi messem, de qua le- gitur: Elevate oculos vestros: et videte quoniam regiones alba sunt "; » ad quam etiam discipulos suos mittit Christus. Neque enim qui bella ciet, ad hanc messem commodus esse ducat. Illis er- go, tanquam qui in corde nullum belli gestarent organum, quascumque domos appellerent, im- mittende pacis facultatem dedit: quod non licuit, donec mundanæ sapientiæ verbum ferociter intus desæviret. Cura siquidem magna, veluti admota cote acutum; rerumque probabilium specie ful- gentem orationis gladium in se invicem depromebant. At ex quo : ‹ Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus › annuntiari cœpit; omne prorsus veritas mendacium compescuit; ne jam inde qui verborum pugnas docebant, quidquam vel hiscere ausi sunt. Vocal vero perhu- maniter et Judæos ad salutaris lavacri gratiam. , m D Vens. - 9. Et nunc, domus Jacob, venile et ambulemus in lumine Domini. Dereliquit enim populum, domum Jacob; etc. o Joan. 1, Luc. 1, 14. VARIE LECTIONES. es Psal Laix, 21. Joan. xiv, 27. m
Ὑπεραπολογούμενος δὲ τοῦ Θεοῦ, τοῦ ἀνεθῆναι τὸν λαὸν τὰς αἰτίας ἐπήνεγκεν. Ἄλλο δέ τι τρανότερον, μετὰ τὸ ὄρος Κυρίου , καὶ τὸν οἶκον ἐπήνεγκε, κατὰ τὴν τῶν προκοπτόντων ἀνάβασιν καθαρωτέρας καταλαμβανόντων αὐγῆς εἰς κατανόησιν τῶν μακαρίων καὶ νοητῶν θεαμάτων. Τοιοῦτον τὸ, «Προσέλθετε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε, καὶ τὰ πρόσωπα ὑμῶν οὐ μὴ καταισχυνθείη.» Πῶς γὰρ ἂν αἰσχύνοιντο, ἐφ’ οὓς ἐσημειώθη τὸ φῶς τοῦ προςώπου Κυρίου; Καὶ ἐπειδὴ φῶς αὔταρκες τὸ νομικόν τε καὶ προφητικὸν ἔχειν ἑαυτοὺς ἐνόμιζον, τὸ Κυρίου προσέθηκεν. Ἐκεῖνα γὰρ λύχνος οἷα καὶ ἀστέρες ἦσαν, πρὶν ὀφθῆναι τὸν ἤλιον, μεθ’ ὃν ἐκεῖνα καλύπτεται τῶν ἀνονήτων γενόμενα. Διὸ καὶ ὁ Σωτὴρ αὐτοῖς ἔλεγεν· «Ἕως τὸ φῶς ἔχετε, περιπατεῖτε ἐν τῷ φωτὶ, ἵνα μὴ ἡ σκοτία ὑμᾶς καταλάβῃ. »περὶ ἑαυτοῦ λέγων·« Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου.» Καὶ νῦν ὁ προφήτης μονονουχὶ μεταπλάττομαί φησι, τὰ Μωϋσέως γράμματα πρὸς ἀλήθειαν. Ἀλλ’ ἐπεὶ διὰ τοὺς πατέρας ᾤοντο μελεῖν Θεῷ, κἂν δεινῶς ἁμαρτάνωσιν, κἂν μὴ τὸν δι’ ἡμᾶς σαρκωθέντα προσίοιντο, φησὶν αὐτοῖς· Ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ . Δηλοῖ δὲ τοῦτο προφήτης ἄλλος εἰπών·
ἀπολλυμένους. Διὰ δὲ τοῦ ἐλέγξει, τὸ δίκαιον τῆς κρίσεως δείκνυται. « Ελέγξω γάρ σε, φησί, καὶ παν ραστήσω κατὰ πρόσωπόν σου. » Αλλ' ἐνταῦθα μὲν διὰ μαρτύρων ὁ ἔλεγχος· ἐν δὲ τῷ τῶν κρυπτῶν δικαστηρίῳ, αὐτὰ ἡμῖν τὰ πράγματα παρίστανται, ἐν τῷ ἰδίῳ σχήματι ἑκάστης ἁμαρτίας παρισταμένης τῷ ἁμαρτήσαντι. Κἀκεῖ μὲν ὁ ἔλεγχος εἰς σύστασιν τοῦ δικαίου τῆς κρίσεως· ἐνταῦθα δὲ πρὸς διόρθω- σιν. Βασανιζόμεθα γὰρ πικρῶς, τῶν ἡμαρτημένων λαβόντες συναίσθησιν, ἀναισθητοῦντες τὸ πρότερον. Οἱ δὴ οὖν καταδεξάμενοι αὐτὸν, πάσης πολεμικῆς προαιρέσεως ἀπαλλαγέντες, ἐν εἰρήνῃ διάγουσιν, ἀπηλλαγμένοι τῶν πάλαι κρατούντων δαιμόνων, οἷς φησιν ὁ Σωτήρ· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Ο δὴ καὶ σημεῖον τῶν χρόνων ὁ λόγος ἐδίδου, φήσας τὰ πολεμικὰ πρὸς δ εἰρήνης όργανα μετατίθεσθαι, πάλιν πάντων ἐπ' ἀλλήλους μεμηνότων. Οὐκ ἂν γὰρ εὕροι τις τοιαύτην εἰρηναίαν κατάστασιν, ὁποίαν ἐπὶ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν, κατὰ ἔθνη καὶ πόλεις τε καὶ ἀγρούς. Διό φησι, καὶ οὐ μὴ μά- θωσιν ἔτι πολεμεῖν. Τὸ δὲ τῶν ἐλέγχων εύχρηστον τέλος, τὸ τοὺς ταραχώδεις εἰς εἰρήνην μεταβαλεῖν. Ο γὰρ Χριστοῦ νόμος καὶ λόγος εἰρήνην ἐκήρυξεν τοῖς ἐγγὺς, καὶ τοῖς μακρὰν, Ἰουδαίοις καὶ ἔθνεσιν, ὡς τὴν φθείρουσαν μάχαιραν, ζωοποιῶν σπερμάτων τῶν ἐκ τῆς σοφίας ταῖς λογικαῖς ψυχαῖς ἐγγινομένων εἶναι παρασκευαστικὴν ἄροτρον γενομένην ἀπαλύ νον τὰ πεπορωμένα, ἀκάνθας ἀνατρέπον· τὴν δὲ ζιβύνην, τὸ πόρρωθεν κατακοντίζον καὶ ἀπωθού μενον, εἰς τὸ συνάγον ἐγγὺς καὶ συνδετικόν. Δρε- πάνη γὰρ τὰ διεσκορπισμένα συναγαγοῦσα πρὸς κοινωνίαν, συνδεῖσθαι παρασκευάζει τὰ δράγματα. Πρὸς δὲ τὸ λογικὸν αὐταὶ θέρος συμβάλλονται, περὶ οὗ φησιν· ὁ Ἐπάρατε τοὺς ὀφθαλμοὺς ὑμῶν, καὶ ἴδετε ὅτι αἱ χῶραι λευκαί εἰσιν. » Πρὸς ὃν ἀποστέλλει τοὺς μαθητάς. Πολεμοποιὸς γὰρ οὐδεὶς πρὸς τοιοῦτο θέρος ἐστὶν ἐπιτήδειος. Ὡς οὖν ἐν τῇ καρδίᾳ πολέμου μὴ ἔχουσιν ὄργανον δέδωκεν ἐξουσίαν εἰρήνην ένα αφιέναι τοῖς οἴκοις εἰς οὓς ἀφίκονται· ὅπερ οὐκ ἦν ἕως ἐνείργει * τὸ διαπύρως ὁ τῆς τοῦ κόσμου σοφίας λόγος. Ηκουνημένη γὰρ μελέτῃ καὶ πιθανότητε στίλβουσαν τοῦ λόγου τὴν μάχαιραν ἀλλήλοις προσ- ἔφερον· ὡς δὲ κατηγγέλει, « Δόξα ἐν ὑψίστοις Θεῷ, καὶ ἐπὶ γῆς εἰρήνη, ο ἅπαν ὅσον ψεῦδος τῇ ἀληθείᾳ ὑπεσιώπησε, καὶ οὐκέτι τοῖς διδασκάλοις λογομαχίας τρίβουσιν λόγος. Ἐπὶ δὲ τὴν χάριν τοῦ σωτηρίου λουτροῦ φιλανθρώπως καὶ τοὺς Ἰουδαίους καλεῖ. ε-θ. Καὶ νῦν ὁ οἶκος Ιακώβ, δεῖτε καὶ πορευθῶμεν ἐν τῷ φωτὶ Κυρίου. Ανῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ, τὸν οἶκον τοῦ ᾿Ιακώβ, κ. τ. λ. η γρ. πάλαι. * γρ. ἐνεγεῖτο, γρ. ήκονημένη. τ. σύ. COMMENTARII IN ISAIAM. B 1878- et æquitas. ‹ Arguam enim te, ait, et statuam contra faciem tuam . . Sed hoc loco, quæ testibus ft adhibitis, reprehensio intelligitur: cum in occul- to illo judicio, res ipsæ nobis obversentur, propria specie singula in auctorem suum peccata testentur : cum denique recti judicii illic sta- tuendi, hic autem poenarum ratio postuletur. Tum demum enim acerbe torquemur, cum sensu, quo antea caruimus, revocato in peccata mentis ocu- los intendimus. Qui illud ergo excipiunt cunctis prorsus; quæ solent semper eum animo bellum gerere, repulsis cupiditatibus superatisque dæ- πonibus, quibus antea obsidebantur, tranquille agunt; ii videlicet, ad quos ait Salvator: Pacem A Ostenditur autem arguendi verbo ipsa judicii meam do vobis, pacem meam relinquo vobis”. Atque hoc quidem temporum signum ipsa ora- tio, cum cuncta rei bellicæ instrumenta in pacis usum, omnibus antea inter se furentibus, con- versum iri significavit. Neque enim pacem ejus- modi, qualis in imperio Romano, post Christi ad- ventum, per gentes urbesque, et agros stetit, quisque reperiat. Itaque ait, nec discent amplius bellum gerere. Est vero reprehensionum Anis op- timus, cum turbulenti homines, in quietos, et pacis amatores transmutantur. Ita enim Christi lex et verbum, non vicinis modo, sed longe remo- tis id est Judais, et gentibus, pacem enuntiavit ; ut qui gladius fuerat ad interimendi usum fabri- catus, in aratrum jam conversus, semina illa vi- C vifica quæ sapientiæ beneficio, rationis participibus animis innascuntur, præpararet: et quæ jam ob- duruerant, emolliret, sentesque revelleret: lancea autem eminus petere et propellere solita, in id quod prope cogendi colligandique facultatem halet, verteretur. Falx enim quæ dispersa sunt, cogens in unum, manipulos ad colligationem præparat. Conferunt vero ista ad verbi messem, de qua le- gitur: Elevate oculos vestros: et videte quoniam regiones alba sunt "; » ad quam etiam discipulos suos mittit Christus. Neque enim qui bella ciet, ad hanc messem commodus esse ducat. Illis er- go, tanquam qui in corde nullum belli gestarent organum, quascumque domos appellerent, im- mittende pacis facultatem dedit: quod non licuit, donec mundanæ sapientiæ verbum ferociter intus desæviret. Cura siquidem magna, veluti admota cote acutum; rerumque probabilium specie ful- gentem orationis gladium in se invicem depromebant. At ex quo : ‹ Gloria in excelsis Deo, et in terra pax hominibus › annuntiari cœpit; omne prorsus veritas mendacium compescuit; ne jam inde qui verborum pugnas docebant, quidquam vel hiscere ausi sunt. Vocal vero perhu- maniter et Judæos ad salutaris lavacri gratiam. , m D Vens. - 9. Et nunc, domus Jacob, venile et ambulemus in lumine Domini. Dereliquit enim populum, domum Jacob; etc. o Joan. 1, Luc. 1, 14. VARIE LECTIONES. es Psal Laix, 21. Joan. xiv, 27. m
PG 87:1879«Καὶ ἐπεθύμουν ἀγροὺς καὶ διήρπαζον ὀρφανοὺς, καὶ οἴκους κατεδυνάστευον.» Καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐμεγαλύνοντο λέγοντες· «Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ’ ἡμᾶς τὰ κακά;» Διὰ τοῦτο, «Δι’ ὑμᾶς, Σιὼν ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται,» καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν μὴ βουλομένοις αὐτὸν ὑποδέξασθαι· «Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος.» Ἀλλὰ γὰρ διὰ τί ἀνῆκεν αὐτοὺς , ὁ προφήτης ἐπήνεγκεν, ὅτι τοὺς πρὸ αὐτῶν τὴν χώραν οἰκοῦντας ἀσεβεῖς ἐμιμήσαντο. Χαλεπωτάτη δὲ ζημία ἡ ἀπὸ Θεοῦ ἐγκατάλειψις. Ὡς γὰρ κρατοῦντος αὐτοὺς τῇ χειρὶ διὰ φυλακῆς τοῦ Θεοῦ, τὸ, ἀνῆκας φησὶ, μηκέτι τοῦ λαοῦ προνοούμενος. Καὶ ὅρα πόσων κακῶν ὁ κληδονισμὸς Θεοῦ γιγνόμενος ἐγκαταλείψεως αἴτιος, διὰ τοὺς, ὅσοι τῶν πιστῶν τοῖς τοιούτοις συμπεριφέρονται. Πάντα γὰρ ταῦτα καὶ ὁ Μωσέως ἀπεκήρυξε νόμος, ὡς δαιμόνων εὑρήματα. «Σοὶ δὲ οὐχ οὕτω, φησὶν, ἔδωκεν Κύριος ὁ Θεός σου.» Ἄτοπον γὰρ, ἔχοντας τὴν ἐκ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ συμβολὴν, τοῖς εἰκῆ γινομένοις ἀπάγεσθαι. Εὕρημα δὲ τῶν Φυλιστιαίων ἔοικεν εἶναι κληδονισμὸς , ὡς Χαλδαίων ἀστρολογία, καὶ Αἰγυπτίων ἐπῳδαί τε καὶ φαρμακεῖαι, καὶ Κρητῶν οἰωνοσκοπία.
Α Φιλοστόργως ἄγαν παρακαλεῖ τοὺς οἰκείους κατα δέξασθαι τὴν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι χυθεῖσαν εἰρήνην, καὶ τοῦ Εὐαγγελίου τὸ φῶς. Παρορμητικῶς δὲ ἄγαν έχυ- τὸν τῇ παραινέσει φέρων ὑπέβαλεν. Καλεῖ δὲ αὐτοὺς οὐκ Ἰακώβ (ἀνάξιοι γὰρ), ἀλλ' ὡς οἶκον τούτου δια- κενόν. Υπεραπολογούμενος δὲ τοῦ Θεοῦ, τοῦ ἀνεθῆ. ναι τὸν λαὸν τὰς αἰτίας ἐπήνεγκεν. "Αλλο δέ τι τρανότερον, μετὰ τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ τὸν οἶκον ἐπήνεγκε, κατὰ τὴν τῶν προκοπτόντων ἀνάβασιν καθαρωτέρας καταλαμβανόντων αὐγῆς εἰς κατανόη σιν τῶν μακαρίων καὶ νοητῶν θεαμάτων. Τοιοῦτον τό, ο Προσέλθετε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε, καὶ τὰ πρόσωπα ὑμῶν οὐ μὴ καταισχυνθείη. » Πῶς γὰρ ἂν αἰσχύνοιντο, ἐφ᾽ οἷς ἐσημειώθη τὸ φῶς τοῦ προσο ώπου Κυρίου; Καὶ ἐπειδὴ φῶς αύταρκες τὸ νομικόν Β τε καὶ προφητικὸν ἔχειν ἑαυτοὺς ἐνόμιζον, τὸ Κυ· ρίου προσέθηκεν. Ἐκεῖνα γὰρ λύχνος οἷα καὶ ἀστέ- ρες ἦσαν, πρὶν ὀφθῆναι τὸν ἥλιον, μεθ᾿ ἂν ἐκεῖνα καλύπτεται τῶν ἀνονήτων γενόμενα. Διὸ καὶ ὁ Σωτήρ αὐτοῖς ἔλεγεν · ι Ἕως τὸ φῶς ἔχετε, περι- πατεῖτε ἐν τῷ φωτὶ, ἵνα μὴ ἡ σκοτία ὑμᾶς καταλά Εῃς, περὶ ἑαυτοῦ λέγων· « Εγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου. » Καὶ νῦν ὁ προφήτης μονονουχί μεταπλάτ τομαί φησι, τὰ Μωϋσέως γράμματα πρὸς ἀλήθειαν. 'Αλλ' ἐπεὶ διὰ τοὺς πατέρας ᾤοντο μελεῖν Θεῷ, καν δεινῶς ἁμαρτάνωσιν, κἂν μὴ τὸν δι' ἡμᾶς σαρχω- θέντα προσίοιντό, φησὶν αὐτοῖς· Ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ. Δηλοῖ δὲ τοῦτο προφήτης ἄλλος εἰπών· • Καὶ ἐπεθύμουν ἀγροὺς καὶ διήρπαζον ὀρφανούς, καὶ οἴκους κατεδυνάστευον. » Καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐμεγαλύνοντο λέγοντες· Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ' ἡμᾶς τὰ κακά;» Διὰ τοῦτο, « Δι' ὑμᾶς, Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν μὴ βουλομένοις αὐτὸν ὑπου δέξασθαι· « Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » ᾿Αλλὰ γὰρ διὰ τί ἀνῆκεν αὐτοὺς, ὁ προφήτης ἐπε ἤνεγκεν, ὅτι τοὺς πρὸ αὐτῶν τὴν χώραν οἰκοῦντας ἀσεβεῖς ἐμιμήσαντο. Χαλεπωτάτη δὲ ζημία ἡ ἀπὸ Θεοῦ ἐγκατάλειψις. Ως γὰρ κρατοῦντος αὐτοὺς τῇ χειρὶ διὰ φυλακῆς τοῦ Θεοῦ, τὸ, ἀνῆκας η φησί, μηκέτι τοῦ λαοῦ προνοούμενος. Καὶ ὅρα πόσων και κῶν ὁ κληδονισμὸς Θεοῦ γιγνόμενος ἐγκαταλείψεως αἴτιος, διὰ τοὺς, ὅσοι τῶν πιστῶν τοῖς τοιούτοις συμπεριφέρονται. Πάντα γὰρ ταῦτα καὶ ὁ Μωσέως ῃ ἀπεκήρυξε νόμος, ὡς δαιμόνων εὑρήματα. « Σοὶ δὲ οὐχ οὕτω, φησὶν, ἔδωκεν Κύριος ὁ Θεός σου. » "Ατο- που γὰρ, ἔχοντας τὴν ἐκ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ συμβολὴν, τοῖς εἰκῇ γινομένοις ἀπάγεσθαι. Εὕρημα δὲ τῶν Φυλιστιαίων ἔοικεν εἶναι κληδονισμός, ὡς Χαλδαίων ἀστρολογία, καὶ Αἰγυπτίων ἐπῳδαί τε καὶ φαρμακείαι, καὶ Κρητῶν οιωνοσκοπία. Καὶ τέκνα, φησίν, ἀλλόφυλα ἐγεννήθησαν ἐν αὐτῇ. Οταν γὰρ πόλις ἔθη μοχθηρά καταδέξηται, τοῖς ἐπιγινο- μένοις λοιπὸν ὥσπερ νόμος γίνεται τὸ τῶν πατέρων ἁμάρτημα· καὶ εὐθὺς ἐκ γενέσεως ἀλλότρια γίνεται ΧΙΙΙ, 6. ' γγ. ἀνῆκε. PROCOPII GAZÆI Peramanter domesticos adhortatur, ut elusam C in gentes omnes pacem, id est Evangelii splendorem, amplectantur, apla valde, et ad incendendumr com- mola adhortatione. Neque vero eos Jacobi sobolem amplius; qua jam indigni appellatione evaserant ; domum Jacob simpliciter vocavit: velutique sus- cepta pro Deo defensione, rejiciendi populi causas a 'jecit. Apertius praeterea quiddam est quod, post montem Domini, etiam domum adjunxit; ut pro- moventium notaret ascensum ; qui puriore et splen- liliore luce illustrati, beatarum rerum specta- vulorumque sola mentis agitatione cognitorum voluptate fruuntur. Tale est et illud * : « Acce- Jite ad eum et illuminamini, et facies vestræ non confundentur. » Qui possunt enim confundi, su- per quos signatum est lumen vultus Domini ' ? Quoniam vero abunde lucis habere copiam dicebant, qui legali et prophetica illustraretur: veluti in- terpretationis gratia, Domini vocabulum addidit. Lex enim et propheta. lampadis, et stellarum ins- tar, ante solis ortum habuere. At ex quo cæpit iste illucescere, inutiles illas occultari certum est. Itaque et eos sic adhortatur Salvator: • Quandiu lucem habetis ambulate in luce, ut non vọs tenebræ comprehendant *. » Et alibi cum do se loqueretur; e Ego sum lux mundi s. » Eo- dem et hic fere pacto Mosis se litteram in veri- tatem transformare clamitat propheta. Cæterum, quoniam propter majores suos Deo se curæ esse credebant, quamvis alioquin graviter peccarent ; et ab eo se, qui communis omnium salutis causa carnem assumpsit, averterent; populum dereliquisse Dominum propheta testatur. Quod et alius his verbis innuit, Concupierunt agros: bona crphanorum diripuerunt ; vi possederunt *. Atque ita de Domino verbis audacibus loquebantur : Nonne Dominus in nobis? Minime venient in nos mala s. Obil, Propter vos Sion, tanquam agor, arabitur *, » etc. Idem et ad ipsos aiebat Christus qui se nolebant recipere :: Ecce relin- quetur domus vestra deserta 7., Alioquin enim et causam cur ab ipso relicti sunt, addidit pro- pheta, nempe, quod eorum impietatem qui regio- nem prius incolebant, essent imitati. Est autem non levis multa, cum quis a Domino derelinquitur. Tanquam enim ipsos, omni adhibita servandi dili- gentia, prius manu Deus cohiberet, nec esset amplius de populo sollicitus, relinquendi verbum usurpavit. Præterea, quanta mala pariat divinatio (labet enim causam cur a Deo relinquantur) eorum exemplo intuere; qui fidem professi ejus- modi rebus agitantur. Omnia enim ista, vel ipsa Mosis lex, tanquam dæmonum commenta, vetuit. Tibi autem, ait, non ita dedit Dominus Deus tuus. Est enim absurdum plane eos, qui et cer- Pal. Psal. 1V, 7. s Joan. xii, 35. ' Joan. viui, 12. * Mich. u, 2. * Mich. II, 11. Jerem. xxvi, 18. ' Matth. xx, 38. * Deut. xvm, 14. VARIE LECTIONES. *
Καὶ τέκνα , φησὶν, ἀλλόφυλα ἐγεννήθησαν ἐν αὐτῇ . Ὅταν γὰρ πόλις ἔθη μοχθηρὰ καταδέξηται, τοῖς ἐπιγινομένοις λοιπὸν ὥσπερ νόμος γίνεται τὸ τῶν πατέρων ἁμάρτημα· καὶ εὐθὺς ἐκ γενέσεως ἀλλότρια γίνεται τοῦ Θεοῦ ἀλλόφυλα χρηματίζοντα, καὶ τῆς πορνείας πληθυνθείσης ἴσως ἐκ γυναικῶν ἀλλοφύλων ἐγένοντο. Ἐπὶ ψυχῆς δὲ τέκνα ἀλλόφυλα οἱ ἀπὸ τῶν ἔξωθεν τῆς θεοσεβείας λόγων καρποί. Τὸ δὲ φιλοπλουτεῖν, ὅσον δεινὸν δείκνυσιν μετὰ τοιούτων ἀσεβημάτων τάξας αὐτό. Χωρὶς γὰρ τῆς ἀδίκου κτήσεως ἡ μὲν πενία παιδαγωγός ἐστιν εἰς ἀδίκου κτήσεως πλοῦτος ὕβρεως ἀφορμή. Διό φησι μὴ θησαυρίζειν ἐπὶ τῆς γῆς. Τῶν δ’ ἵππων , φησὶν, οὐκ οὖν ἀριθμὸς , εἰπόντος τοῦ νόμου, μὴ πληθυνεῖς σεαυτῷ ἵππον. Καὶ πᾶς ἅγιος τὴν τούτων χρῆσιν ἀπέφυγε. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τὴν Ἰουδαίων ἀλαζονείαν. Τὸ δὲ, οὐκ ἦν ἀριθμὸς , ἢ ὑπερβολικόν· ἢ ὅτι παρὰ Θεῷ τῶν κακῶν οὐδὲν ἐναρίθμιον · οὐ γύναιον, ὡς ἀσθενές· οὐ παιδίον, ὡς εὐκαταφρόνητον, πλὴν πρωτοτόκων, καὶ Λευϊτῶν· οὐ δοῦλος, διὰ τὸ ἄτιμον· οὐκ ἐπίμικτος, διὰ τὸ ἀλλότριον. Εἶτα, καὶ περὶ βδελυγμάτων φησίν.
Α Φιλοστόργως ἄγαν παρακαλεῖ τοὺς οἰκείους κατα δέξασθαι τὴν πᾶσι τοῖς ἔθνεσι χυθεῖσαν εἰρήνην, καὶ τοῦ Εὐαγγελίου τὸ φῶς. Παρορμητικῶς δὲ ἄγαν έχυ- τὸν τῇ παραινέσει φέρων ὑπέβαλεν. Καλεῖ δὲ αὐτοὺς οὐκ Ἰακώβ (ἀνάξιοι γὰρ), ἀλλ' ὡς οἶκον τούτου δια- κενόν. Υπεραπολογούμενος δὲ τοῦ Θεοῦ, τοῦ ἀνεθῆ. ναι τὸν λαὸν τὰς αἰτίας ἐπήνεγκεν. "Αλλο δέ τι τρανότερον, μετὰ τὸ ὄρος Κυρίου, καὶ τὸν οἶκον ἐπήνεγκε, κατὰ τὴν τῶν προκοπτόντων ἀνάβασιν καθαρωτέρας καταλαμβανόντων αὐγῆς εἰς κατανόη σιν τῶν μακαρίων καὶ νοητῶν θεαμάτων. Τοιοῦτον τό, ο Προσέλθετε πρὸς αὐτὸν, καὶ φωτίσθητε, καὶ τὰ πρόσωπα ὑμῶν οὐ μὴ καταισχυνθείη. » Πῶς γὰρ ἂν αἰσχύνοιντο, ἐφ᾽ οἷς ἐσημειώθη τὸ φῶς τοῦ προσο ώπου Κυρίου; Καὶ ἐπειδὴ φῶς αύταρκες τὸ νομικόν Β τε καὶ προφητικὸν ἔχειν ἑαυτοὺς ἐνόμιζον, τὸ Κυ· ρίου προσέθηκεν. Ἐκεῖνα γὰρ λύχνος οἷα καὶ ἀστέ- ρες ἦσαν, πρὶν ὀφθῆναι τὸν ἥλιον, μεθ᾿ ἂν ἐκεῖνα καλύπτεται τῶν ἀνονήτων γενόμενα. Διὸ καὶ ὁ Σωτήρ αὐτοῖς ἔλεγεν · ι Ἕως τὸ φῶς ἔχετε, περι- πατεῖτε ἐν τῷ φωτὶ, ἵνα μὴ ἡ σκοτία ὑμᾶς καταλά Εῃς, περὶ ἑαυτοῦ λέγων· « Εγώ εἰμι τὸ φῶς τοῦ κόσμου. » Καὶ νῦν ὁ προφήτης μονονουχί μεταπλάτ τομαί φησι, τὰ Μωϋσέως γράμματα πρὸς ἀλήθειαν. 'Αλλ' ἐπεὶ διὰ τοὺς πατέρας ᾤοντο μελεῖν Θεῷ, καν δεινῶς ἁμαρτάνωσιν, κἂν μὴ τὸν δι' ἡμᾶς σαρχω- θέντα προσίοιντό, φησὶν αὐτοῖς· Ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ. Δηλοῖ δὲ τοῦτο προφήτης ἄλλος εἰπών· • Καὶ ἐπεθύμουν ἀγροὺς καὶ διήρπαζον ὀρφανούς, καὶ οἴκους κατεδυνάστευον. » Καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐμεγαλύνοντο λέγοντες· Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ' ἡμᾶς τὰ κακά;» Διὰ τοῦτο, « Δι' ὑμᾶς, Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν μὴ βουλομένοις αὐτὸν ὑπου δέξασθαι· « Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » ᾿Αλλὰ γὰρ διὰ τί ἀνῆκεν αὐτοὺς, ὁ προφήτης ἐπε ἤνεγκεν, ὅτι τοὺς πρὸ αὐτῶν τὴν χώραν οἰκοῦντας ἀσεβεῖς ἐμιμήσαντο. Χαλεπωτάτη δὲ ζημία ἡ ἀπὸ Θεοῦ ἐγκατάλειψις. Ως γὰρ κρατοῦντος αὐτοὺς τῇ χειρὶ διὰ φυλακῆς τοῦ Θεοῦ, τὸ, ἀνῆκας η φησί, μηκέτι τοῦ λαοῦ προνοούμενος. Καὶ ὅρα πόσων και κῶν ὁ κληδονισμὸς Θεοῦ γιγνόμενος ἐγκαταλείψεως αἴτιος, διὰ τοὺς, ὅσοι τῶν πιστῶν τοῖς τοιούτοις συμπεριφέρονται. Πάντα γὰρ ταῦτα καὶ ὁ Μωσέως ῃ ἀπεκήρυξε νόμος, ὡς δαιμόνων εὑρήματα. « Σοὶ δὲ οὐχ οὕτω, φησὶν, ἔδωκεν Κύριος ὁ Θεός σου. » "Ατο- που γὰρ, ἔχοντας τὴν ἐκ τῶν δικαιωμάτων τοῦ Θεοῦ συμβολὴν, τοῖς εἰκῇ γινομένοις ἀπάγεσθαι. Εὕρημα δὲ τῶν Φυλιστιαίων ἔοικεν εἶναι κληδονισμός, ὡς Χαλδαίων ἀστρολογία, καὶ Αἰγυπτίων ἐπῳδαί τε καὶ φαρμακείαι, καὶ Κρητῶν οιωνοσκοπία. Καὶ τέκνα, φησίν, ἀλλόφυλα ἐγεννήθησαν ἐν αὐτῇ. Οταν γὰρ πόλις ἔθη μοχθηρά καταδέξηται, τοῖς ἐπιγινο- μένοις λοιπὸν ὥσπερ νόμος γίνεται τὸ τῶν πατέρων ἁμάρτημα· καὶ εὐθὺς ἐκ γενέσεως ἀλλότρια γίνεται ΧΙΙΙ, 6. ' γγ. ἀνῆκε. PROCOPII GAZÆI Peramanter domesticos adhortatur, ut elusam C in gentes omnes pacem, id est Evangelii splendorem, amplectantur, apla valde, et ad incendendumr com- mola adhortatione. Neque vero eos Jacobi sobolem amplius; qua jam indigni appellatione evaserant ; domum Jacob simpliciter vocavit: velutique sus- cepta pro Deo defensione, rejiciendi populi causas a 'jecit. Apertius praeterea quiddam est quod, post montem Domini, etiam domum adjunxit; ut pro- moventium notaret ascensum ; qui puriore et splen- liliore luce illustrati, beatarum rerum specta- vulorumque sola mentis agitatione cognitorum voluptate fruuntur. Tale est et illud * : « Acce- Jite ad eum et illuminamini, et facies vestræ non confundentur. » Qui possunt enim confundi, su- per quos signatum est lumen vultus Domini ' ? Quoniam vero abunde lucis habere copiam dicebant, qui legali et prophetica illustraretur: veluti in- terpretationis gratia, Domini vocabulum addidit. Lex enim et propheta. lampadis, et stellarum ins- tar, ante solis ortum habuere. At ex quo cæpit iste illucescere, inutiles illas occultari certum est. Itaque et eos sic adhortatur Salvator: • Quandiu lucem habetis ambulate in luce, ut non vọs tenebræ comprehendant *. » Et alibi cum do se loqueretur; e Ego sum lux mundi s. » Eo- dem et hic fere pacto Mosis se litteram in veri- tatem transformare clamitat propheta. Cæterum, quoniam propter majores suos Deo se curæ esse credebant, quamvis alioquin graviter peccarent ; et ab eo se, qui communis omnium salutis causa carnem assumpsit, averterent; populum dereliquisse Dominum propheta testatur. Quod et alius his verbis innuit, Concupierunt agros: bona crphanorum diripuerunt ; vi possederunt *. Atque ita de Domino verbis audacibus loquebantur : Nonne Dominus in nobis? Minime venient in nos mala s. Obil, Propter vos Sion, tanquam agor, arabitur *, » etc. Idem et ad ipsos aiebat Christus qui se nolebant recipere :: Ecce relin- quetur domus vestra deserta 7., Alioquin enim et causam cur ab ipso relicti sunt, addidit pro- pheta, nempe, quod eorum impietatem qui regio- nem prius incolebant, essent imitati. Est autem non levis multa, cum quis a Domino derelinquitur. Tanquam enim ipsos, omni adhibita servandi dili- gentia, prius manu Deus cohiberet, nec esset amplius de populo sollicitus, relinquendi verbum usurpavit. Præterea, quanta mala pariat divinatio (labet enim causam cur a Deo relinquantur) eorum exemplo intuere; qui fidem professi ejus- modi rebus agitantur. Omnia enim ista, vel ipsa Mosis lex, tanquam dæmonum commenta, vetuit. Tibi autem, ait, non ita dedit Dominus Deus tuus. Est enim absurdum plane eos, qui et cer- Pal. Psal. 1V, 7. s Joan. xii, 35. ' Joan. viui, 12. * Mich. u, 2. * Mich. II, 11. Jerem. xxvi, 18. ' Matth. xx, 38. * Deut. xvm, 14. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1881Ἔδει γὰρ ἀρξαμένους ἀπὸ κληδονισμῶν , διὰ φυλαργυρίας τε καὶ ἱππομανίας ὁδεύσαντας, καταντῆσαι πρὸς εἰδωλολατρείαν τοὺς ἐπὶ πλούτου θαῤῥήσαντας ἀδηλότητι, καὶ ψεύδεσιν ἵπποις εἰς σωτηρίαν, ἀλλ’ οὐ τῷ δυνατῷ συντρίβειν πολέμους. Βδέλυγμα δὲ παρὰ Κυρίῳ πᾶσα πρᾶξις παράνομος. Πρὸς δὲ τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐφ’ οὗ ἐχρήσατο ἡ Γραφὴ, πᾶς ἀναπλασμὸς ψευδῶν δογμάτων ἐν διανοίᾳ τυπούμενος, εἰκότως λέγοιτο βδέλυγμα . Καὶ κατὰ τὸ φαινόμενον δέ φησιν ἡ Γραφὴ, «Ἐπικατάρατος ἄνθρωπος, ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευτὸν [βδέλυγμα Κυρίῳ] ἔργον χειρῶν τεχνίτου. Πρὸς ὃ σχετλιάζων ὁ προφήτης φησί· Καὶ ἔκρυψεν ἄνθρωπος, καὶ προςεκύνησεν ἀνήρ . Εἰ τὸ τιμιώτατον μετ’ ἀγγέλους ἐν λογικοῖς, εἰκόνι τε τιμηθὲν Θεοῦ ὑπέπεσεν εἰδώλῳ καθάπερ σώζειν ἰσχύοντι εἰς γῆν κεκυφὼς, καὶ μηδὲ ἄξιος ἀνανεύειν εἰς οὐρανοὺς, διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁμαρτίαν. Διὸ καὶ ἐταπεινώθη φησὶν, ὡς ἐξ ὕψους τοσούτου πεσὼν ὁ Χριστὸν ἔχων κεφαλὴν, καὶ τὸ μέγιστον τῆς αἰσχύνης, ὅτι καὶ ἀνήρ · διὸ καὶ, ὅτε μετὰ τοσαύτας παρανομίας εἰς εἰδωλολατρείαν κατήντησαν, ἐπήνεγκεν·
τοῦ Θεοῦ ἀλλόφυλα χρηματίζοντα, καὶ τῆς πορνείας πληθυνθείσης ἴσως ἐκ γυναικῶν ἀλλοφύλων ἐγένον το. Ἐπὶ ψυχῆς δὲ τέκνα αλλόφυλα οἱ ἀπὸ τῶν ἔξωθεν τῆς θεοσεβείας λόγων καρποί. Τὸ δὲ φιλο- · πλουτεῖν, ὅσον δεινὸν δείκνυσιν μετὰ τοιούτων ἀσε- σημάτων τάξας αὐτό. Χωρὶς γὰρ τῆς ἀδίκου κτήσεως ἡ μὲν πενία παιδαγωγός ἐστιν εἰς εὐσέβειαν· ὁ δὲ πλοῦτος ὕβρεως ἀφορμή. Διό φησι μὴ θησαυρίζειν ἐπὶ τῆς γῆς. Τῶν δ᾽ ἵππων, φησίν, οὐκ οὖν ο ἀριθμὸς, εἰπόντος τοῦ νόμου, μὴ πληθυνείς σεαυτῷ ἵππον. Καὶ πᾶς ἅγιος τὴν τούτων χρῆσιν ἀπέφυγε. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τὴν Ἰουδαίων ἀλαζονείαν. Τὸ δὲ, οὐκ ἦν ἀριθμὸς, ἢ ὑπερβολικὸν ἢ ὅτι παρὰ Θεῷ τῶν κακῶν οὐδὲν ἐναρίθμιον· οὐ γύναιον, ὡς ἀσθενές· οὐ παιδίον, ὡς εὐκαταφρόνητον, πλὴν πρωτοτόκων, καὶ Λευϊτῶν· οὐ δοῦλος, διὰ τὸ ἄτιμον · οὐκ ἐπίμι- Β κτος, διὰ τὸ ἀλλότριον. Εἶτα, καὶ περὶ βδελυγμάτων φησίν. Έδει γὰρ ἀρξαμένους ἀπὸ κληδονισμῶν, διὰ φυλαργυρία, τε καὶ ἱππομανίας ὁδεύσαντας, καταν τῆσαι πρὸς εἰδωλολατρείαν τοὺς ἐπὶ πλούτου θαῤῥή σαντας ἀδηλότητι, καὶ ψεύδεσιν ἵπποις εἰς σωτηρίαν, ἀλλ᾽ οὐ τῷ δυνατῷ συντρίβειν πολέμους. Βδέλυγμα δὲ παρὰ Κυρίῳ πᾶσα πρᾶξις παράνομος. Πρὸς δὲ τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐφ' οὗ ἐχρήσατο ἡ Γραφή, πᾶς ἀναπλασμὸς ψευδῶν δογμάτων ἐν διανοίᾳ τυπούμε- νος, εἰκότως λέγοιτο βδέλυγμα. Καὶ κατὰ τὸ φαινό μενον δέ φησιν ἡ Γραφή, « Επικατάρατος ἄνθρωπος, ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευτὸν [βδέλυγμα Κυ ρίῳ ἔργον χειρῶν τεχνίτου. Πρὸς ὁ σχετλιάζων ὁ προφήτης φησί. Καὶ ἔκρυψεν ἄνθρωπος, καὶ προσ εκύνησεν ἀνήρ. Εἰ τὸν τιμιώτατον μετ᾿ ἀγγέλους ἐν λογικοῖς, εἰκόνι τε τιμηθὲν Θεοῦ ὑπέπεσεν εἰδώ- λῳ καθάπερ σώζειν ἰσχύοντι εἰς γῆν κεκυφώς, καὶ μηδὲ ἄξιος ἀνανεύειν εἰς οὐρανοὺς, διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁμαρτίαν Διὸ καὶ ἐταπεινώθη φησίν, ὡς ἐξ ὕψους · τοσούτου πεσὼν ὁ Χριστὸν ἔχων κεφαλὴν, καὶ τὸ μέγιστον τῆς αἰσχύνης, ὅτι καὶ ἀνήρ· διὸ καὶ, ὅτε μετὰ τοσαύτας παρανομίας εἰς εἰδωλολατρείαν κατ ήντησαν, ἐπήνεγκεν· οὐ μὴ ἀνήσω αὐτοῖς, ὡς ἑαυτούς τε καταισχύνασι, καὶ τοῦ Θεοῦ τὴν ἀξίαν προσενέγκουσιν εἰδώλοις, καὶ τὸ μὴ ἀνεῖναι δὲ θείας εὐεργεσίας. Η γὰρ ἄνεσις ἀκολασίας ἐστὶν ἀφορμή. Θεοῦ δὲ μνήμην ἡ θλίψις ἐργάζεται. Ιστέον μέντοι ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμηνευταὶ, ἀντὶ τοῦ ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ) πρὸς τὸν Θεὸν τὸν λόγον ἀπέστρεψαν. ᾿Ακύλας μὲν, εἰάσας εἰπών· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἀπέρα ριψας. Ο δὲ Θεοδοτίων, ἀνῆκας. Οἱ καὶ ἐμφαίνου- σιν ἀλλοφύλους τινὰς κατὰ τοὺς προφητευομένους χρόνους μέλλειν οἰκῆσαι τὴν Ἰουδαίων, δηλαδὴ τοὺς Ρωμαίους πλούτῳ χαίροντας κληδονισμῷ τε, καὶ ἵπποις, καὶ τῇ τῶν εἰδωλολατρείᾳ, & χερσὶν ἰδίαις κατασκευάσονται. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις τὸν Σωτῆρα μὴ δεξαμένοις ἀπήντηκεν ἀπειθήσασι τῷ λέγοντι προφήτῃ· Δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ γρ. ἦν. Ρ γρ, ὅτι. ισ. κύριον. • COMMENTARII IN ISAIAM. A tis perfectique Dei operibus consiliorum rationem C • D inire possunt; ad ea, quæ temere fiunt, abduci. Videtur autem Palæstinorum inventum esse divi- natio; ut Chaldæorum astrologia ; ut Ægyptio - rum incantatio et veneficium; ut Cretensium au- guratio. Et filii, ait, alienigena nati sunt in ipsa. Cum enim sceleratos mores semel am- plexa est civitas; ad posteros, tanquam in le- gem, parentum flagitia transeunt : sicque qui erant ab ipso nascendi principio a Deo alieni, alieni- genæ non immerito nuncupantur; et ob id forsan, quod aucta scortatione, de mulieribus alienigenis nati essent. Ad animum autem si filios alienigenas referas, fructus illi fuerint intelligendi, qui de scriptis externis, et a pietate alienis, colliguntur. Divitiarum porro studium quam grave malum sit vel eo ostendit, quod in scelerum tantorum nu- mero, et hoc etiam crimen haberi voluit. Est enim, quæ injuste partis opibus caret ad pietatem dux et magistra paupertas: divitiæ vero contume- liæ, et injuriarum hortatrices: quo fit ut in terra thesauros colligere Christus prohibuerit. Equo- rum præterea, ait, non erat numerus; licet equos sibi multiplicare lege sit prohibitum "; omnes- que, qui sanctitate illustres fuerunt, eorum usum semper sint aversati : unde Judæorum superbiam aperte constat significare. Quod autem eorum non esse numerum scribit; aut id hyperbolice dicit; aut, nullo apud Deum numero mala haberi signi- ficat; non mulieren, propter sexus imbecillitatem; non puerum, si primo partu, Leviticoque genere procreatos excipias, propter ætatis facilem despe- clum; non servum, propter conditionis vilitatem ; non advenam, propter morum diversitatem. Dein- ceps et de abominationibus dicit. Par fuit enim eos, qui facto a divinationibus initio, ab opum etiam, equorumque insana libidine non abhor- ruerant, ipsam demum idololatriam attingere; qui divitiarum instabilitati, fallacibusque ad salutem equis confiderent; non ei, qui bella potest conte- rere ". Est vero abominatio, injusta omnnis apud Deum actio. Sin autem referas ad idololatriam (quo sensu hic utitur Scriptura), omnis jure falsorum dogmatum animo impressa imago, abominatio dici possit. De ea præterea, quæ sub sensum cadit oculorum, constat et illud usurpari, quod scribi- tur: ‹ Maledictus homo qui faciet sculptile, aut conflatile, abominationem Domino, opus manuum artificum 4. » Cujus rei vicem lugens propheta in- tulit : Et incurvavit se homo, et humiliatus est vir quia nimirum ratione præditorum om- nium, post angelos, præestantissimus, Deique ima- gine honoratus, ante idola prostratus, tanqua m salutem darent, in terram procubuit; ne cœlum Deut. xxvII, 15. * Matth. vi, 19, Deut, zvil, 16. Judith xvi, 3; Psal. xLv, 10. VARIÆ LECTIONES. ·
οὐ μὴ ἀνήσω αὐτοῖς , ὡς ἑαυτούς τε καταισχύνασι, καὶ τοῦ Θεοῦ τὴν ἀξίαν προσενέγκουσιν εἰδώλοις, καὶ τὸ μὴ ἀνεῖναι δὲ θείας εὐεργεσίας. Ἡ γὰρ ἄνεσις ἀκολασίας ἐστὶν ἀφορμή. Θεοῦ δὲ μνήμην ἡ θλῖψις ἐργάζεται. Ἰστέον μέντοι ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμηνευταὶ, ἀντὶ τοῦ ( ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ ) πρὸς τὸν Θεὸν τὸν λόγον ἀπέστρεψαν. Ἀκύλας μὲν, εἰάσας εἰπών · ὁ δὲ Σύμμαχος, ἀπέῤῥιψας . Ὁ δὲ Θεοδοτίων, ἀνῆκας . Οἳ καὶ ἐμφαίνουσιν ἀλλοφύλους τινὰς κατὰ τοὺς προφητευομένους χρόνους μέλλειν οἰκῆσαι τὴν Ἰουδαίαν, δηλαδὴ τοὺς Ῥωμαίους πλούτῳ χαίροντας κληδονισμῷ τε, καὶ ἵπποις, καὶ τῇ τῶν εἰδωλολατρείᾳ , ἃ χερσὶν ἰδίαις κατασκευάσονται. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις τὸν Σωτῆρα μὴ δεξαμένοις ἀπήντηκεν ἀπειθήσασι τῷ λέοντι προφήτῃ· Δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ φωτὶ Κυρίου , ἐπὶ δὲ τοῖς ἐκ τῶν ἀλλοφύλων γινομένοις ὁ προφήτης ἀγανακτῶν, πρὸς Κύριον ἔλεγεν ἀνῆκας τὸν λαόν σου τὸν Ἰακώβ . Καὶ τεκμήριον τῆς ἀνέσεως ἐξέθετο, τὰ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων γινόμενα. Καὶ μετὰ ταῦτά φησι· Καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς · ἀντὶ γὰρ τοῦ, οὐ μὴ ἀνήσω αὐτοὺς , ὁ μὲν Ἀκύλας, οὐ μὴ ἀνῇς αὐτοῖς ἑρμήνευσεν. Ὁ δὲ Σύμμαχος, καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς .
τοῦ Θεοῦ ἀλλόφυλα χρηματίζοντα, καὶ τῆς πορνείας πληθυνθείσης ἴσως ἐκ γυναικῶν ἀλλοφύλων ἐγένον το. Ἐπὶ ψυχῆς δὲ τέκνα αλλόφυλα οἱ ἀπὸ τῶν ἔξωθεν τῆς θεοσεβείας λόγων καρποί. Τὸ δὲ φιλο- · πλουτεῖν, ὅσον δεινὸν δείκνυσιν μετὰ τοιούτων ἀσε- σημάτων τάξας αὐτό. Χωρὶς γὰρ τῆς ἀδίκου κτήσεως ἡ μὲν πενία παιδαγωγός ἐστιν εἰς εὐσέβειαν· ὁ δὲ πλοῦτος ὕβρεως ἀφορμή. Διό φησι μὴ θησαυρίζειν ἐπὶ τῆς γῆς. Τῶν δ᾽ ἵππων, φησίν, οὐκ οὖν ο ἀριθμὸς, εἰπόντος τοῦ νόμου, μὴ πληθυνείς σεαυτῷ ἵππον. Καὶ πᾶς ἅγιος τὴν τούτων χρῆσιν ἀπέφυγε. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τὴν Ἰουδαίων ἀλαζονείαν. Τὸ δὲ, οὐκ ἦν ἀριθμὸς, ἢ ὑπερβολικὸν ἢ ὅτι παρὰ Θεῷ τῶν κακῶν οὐδὲν ἐναρίθμιον· οὐ γύναιον, ὡς ἀσθενές· οὐ παιδίον, ὡς εὐκαταφρόνητον, πλὴν πρωτοτόκων, καὶ Λευϊτῶν· οὐ δοῦλος, διὰ τὸ ἄτιμον · οὐκ ἐπίμι- Β κτος, διὰ τὸ ἀλλότριον. Εἶτα, καὶ περὶ βδελυγμάτων φησίν. Έδει γὰρ ἀρξαμένους ἀπὸ κληδονισμῶν, διὰ φυλαργυρία, τε καὶ ἱππομανίας ὁδεύσαντας, καταν τῆσαι πρὸς εἰδωλολατρείαν τοὺς ἐπὶ πλούτου θαῤῥή σαντας ἀδηλότητι, καὶ ψεύδεσιν ἵπποις εἰς σωτηρίαν, ἀλλ᾽ οὐ τῷ δυνατῷ συντρίβειν πολέμους. Βδέλυγμα δὲ παρὰ Κυρίῳ πᾶσα πρᾶξις παράνομος. Πρὸς δὲ τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐφ' οὗ ἐχρήσατο ἡ Γραφή, πᾶς ἀναπλασμὸς ψευδῶν δογμάτων ἐν διανοίᾳ τυπούμε- νος, εἰκότως λέγοιτο βδέλυγμα. Καὶ κατὰ τὸ φαινό μενον δέ φησιν ἡ Γραφή, « Επικατάρατος ἄνθρωπος, ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευτὸν [βδέλυγμα Κυ ρίῳ ἔργον χειρῶν τεχνίτου. Πρὸς ὁ σχετλιάζων ὁ προφήτης φησί. Καὶ ἔκρυψεν ἄνθρωπος, καὶ προσ εκύνησεν ἀνήρ. Εἰ τὸν τιμιώτατον μετ᾿ ἀγγέλους ἐν λογικοῖς, εἰκόνι τε τιμηθὲν Θεοῦ ὑπέπεσεν εἰδώ- λῳ καθάπερ σώζειν ἰσχύοντι εἰς γῆν κεκυφώς, καὶ μηδὲ ἄξιος ἀνανεύειν εἰς οὐρανοὺς, διὰ τὴν εἰς αὐτὸν ἁμαρτίαν Διὸ καὶ ἐταπεινώθη φησίν, ὡς ἐξ ὕψους · τοσούτου πεσὼν ὁ Χριστὸν ἔχων κεφαλὴν, καὶ τὸ μέγιστον τῆς αἰσχύνης, ὅτι καὶ ἀνήρ· διὸ καὶ, ὅτε μετὰ τοσαύτας παρανομίας εἰς εἰδωλολατρείαν κατ ήντησαν, ἐπήνεγκεν· οὐ μὴ ἀνήσω αὐτοῖς, ὡς ἑαυτούς τε καταισχύνασι, καὶ τοῦ Θεοῦ τὴν ἀξίαν προσενέγκουσιν εἰδώλοις, καὶ τὸ μὴ ἀνεῖναι δὲ θείας εὐεργεσίας. Η γὰρ ἄνεσις ἀκολασίας ἐστὶν ἀφορμή. Θεοῦ δὲ μνήμην ἡ θλίψις ἐργάζεται. Ιστέον μέντοι ὡς οἱ λοιποὶ ἑρμηνευταὶ, ἀντὶ τοῦ ἀνῆκε γὰρ τὸν λαὸν αὐτοῦ) πρὸς τὸν Θεὸν τὸν λόγον ἀπέστρεψαν. ᾿Ακύλας μὲν, εἰάσας εἰπών· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἀπέρα ριψας. Ο δὲ Θεοδοτίων, ἀνῆκας. Οἱ καὶ ἐμφαίνου- σιν ἀλλοφύλους τινὰς κατὰ τοὺς προφητευομένους χρόνους μέλλειν οἰκῆσαι τὴν Ἰουδαίων, δηλαδὴ τοὺς Ρωμαίους πλούτῳ χαίροντας κληδονισμῷ τε, καὶ ἵπποις, καὶ τῇ τῶν εἰδωλολατρείᾳ, & χερσὶν ἰδίαις κατασκευάσονται. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις τὸν Σωτῆρα μὴ δεξαμένοις ἀπήντηκεν ἀπειθήσασι τῷ λέγοντι προφήτῃ· Δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ γρ. ἦν. Ρ γρ, ὅτι. ισ. κύριον. • COMMENTARII IN ISAIAM. A tis perfectique Dei operibus consiliorum rationem C • D inire possunt; ad ea, quæ temere fiunt, abduci. Videtur autem Palæstinorum inventum esse divi- natio; ut Chaldæorum astrologia ; ut Ægyptio - rum incantatio et veneficium; ut Cretensium au- guratio. Et filii, ait, alienigena nati sunt in ipsa. Cum enim sceleratos mores semel am- plexa est civitas; ad posteros, tanquam in le- gem, parentum flagitia transeunt : sicque qui erant ab ipso nascendi principio a Deo alieni, alieni- genæ non immerito nuncupantur; et ob id forsan, quod aucta scortatione, de mulieribus alienigenis nati essent. Ad animum autem si filios alienigenas referas, fructus illi fuerint intelligendi, qui de scriptis externis, et a pietate alienis, colliguntur. Divitiarum porro studium quam grave malum sit vel eo ostendit, quod in scelerum tantorum nu- mero, et hoc etiam crimen haberi voluit. Est enim, quæ injuste partis opibus caret ad pietatem dux et magistra paupertas: divitiæ vero contume- liæ, et injuriarum hortatrices: quo fit ut in terra thesauros colligere Christus prohibuerit. Equo- rum præterea, ait, non erat numerus; licet equos sibi multiplicare lege sit prohibitum "; omnes- que, qui sanctitate illustres fuerunt, eorum usum semper sint aversati : unde Judæorum superbiam aperte constat significare. Quod autem eorum non esse numerum scribit; aut id hyperbolice dicit; aut, nullo apud Deum numero mala haberi signi- ficat; non mulieren, propter sexus imbecillitatem; non puerum, si primo partu, Leviticoque genere procreatos excipias, propter ætatis facilem despe- clum; non servum, propter conditionis vilitatem ; non advenam, propter morum diversitatem. Dein- ceps et de abominationibus dicit. Par fuit enim eos, qui facto a divinationibus initio, ab opum etiam, equorumque insana libidine non abhor- ruerant, ipsam demum idololatriam attingere; qui divitiarum instabilitati, fallacibusque ad salutem equis confiderent; non ei, qui bella potest conte- rere ". Est vero abominatio, injusta omnnis apud Deum actio. Sin autem referas ad idololatriam (quo sensu hic utitur Scriptura), omnis jure falsorum dogmatum animo impressa imago, abominatio dici possit. De ea præterea, quæ sub sensum cadit oculorum, constat et illud usurpari, quod scribi- tur: ‹ Maledictus homo qui faciet sculptile, aut conflatile, abominationem Domino, opus manuum artificum 4. » Cujus rei vicem lugens propheta in- tulit : Et incurvavit se homo, et humiliatus est vir quia nimirum ratione præditorum om- nium, post angelos, præestantissimus, Deique ima- gine honoratus, ante idola prostratus, tanqua m salutem darent, in terram procubuit; ne cœlum Deut. xxvII, 15. * Matth. vi, 19, Deut, zvil, 16. Judith xvi, 3; Psal. xLv, 10. VARIÆ LECTIONES. ·
PG 87:1883Ὅπερ οὐκ ἂν ἔχοι λόγον περὶ Ἰουδαίων εἰρῆσθαι (πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης κατηύξατο τοῦ ἰδίου λαοῦ;) ἀλλὰ τῶν ἐπῳκηκότων τὴν Ἰουδαίαν ἐθνῶν. Τοιγαροῦν ἐν τοῖς προκειμένοις, οὔτε τοῦ ἔθνους, οὔτε τοῦ λαοῦ ἐμνημόνευσεν· ἀλλὰ τῆς χώρας, καὶ γῆς, ὡς μελλούσης ξένων οἰκητόρων πληροῦσθαι. Τοῦτο δὲ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος παρουσίαν ἐγένετο. Πρότερον δὲ οὐ φαίνονται ἀλλόφυλοι τὴν Ἰουδαίαν οἰκήσαντες. Πρὶν μὲν γὰρ ἀπαχθῶσιν εἰς Βαβυλῶνα οἱ ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἐβασίλευον· κατὰ δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔρημος ἦν παντελῶς· μεθ’ ὃ πάλιν Ἰουδαῖοι ταύτην κατῴκησαν μέχρι τῆς Ῥωμαίων πολιορκίας. Μεθ’ ἣν ἄβατος αὐτοῖς ἡ πόλις ἐγένετο. Μέτοικοι γὰρ ὑπὸ Ῥωμαίων ἀχθέντες τῶν τόπων ἐκράτησαν. Τὰ δὲ μέλλοντα. ι.κα. Καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου, καὶ ἀπὸ δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν, κ.τ.λ … … τέλος αὐτὰς ἀποῤῥίψουσι φόβῳ τοῦ θραύοντος Κυρίου τὴν γῆν · ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τῆς πρώτης παρουσίας ἐκ μέρους γεγένηται. ἐληλεγμένων τῶν πάλαι νομιζομένων θεῶν. Ἑαυτοῖς γὰρ ἐπικουρεῖν οὐ δεδύνηνται.
φωτὶ Κυρίου, ἐπὶ δὲ τοῖς ἐκ τῶν ἀλλοφύλων γινομένοις ὁ προφήτης ἀγανακτών, προς Κύ ριον ἔλεγεν ἀνῆκας τὸν λαόν σου τὸν Ἰακώβ. Καὶ τεκμήριον τῆς ἀνέσεως ἐξέθετο, τὰ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων γινόμενα. Καὶ μετὰ ταῦτά φησι· Καλ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς· ἀντὶ γὰρ τοῦ, οὐ μὴ ἀνήσω αύ τοὺς, ὁ μὲν Ἀκύλας, οὐ μὴ ἀνῇς αὐτοῖς ἑρμήνευ σεν. Ο δὲ Σύμμαχος, καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς. Υπερ οὐκ ἂν ἔχοι λόγον περὶ Ἰουδαίων εἰρῆσθαι (πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης κατηύξατο τοῦ ἰδίου λαοῦ;) ἀλλὰ τῶν ἐπῳκηκότων τὴν Ιουδαίαν ἐθνῶν. Τοιγαροῦν ἐν τοῖς προκειμένοις, οὔτε τοῦ ἔθνους, οὔτε τοῦ λαοῦ ἐμνη- μένευσεν· ἀλλὰ τῆς χώρας, καὶ γῆς, ὡς μελλούσης ξένων οικητόρων πληροῦσθαι. Τοῦτο δὲ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος παρουσίαν ἐγένετο. Πρότερον δὲ οὐ φαίνον- ται ἀλλόφυλοι τὴν Ἰουδαίαν οἰκήσαντες. Πριν μὲν γὰρ ἀπαχθῶσιν εἰς Βαβυλῶνα οἱ ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἐβα- σίλευον· κατὰ δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔρημος ἦν παν τελῶς· μεθ' πάλιν Ἰουδαῖοι ταύτην κατῴκησαν μέχρι τῆς Ῥωμαίων πολιορκίας. Μεθ' ἐν ἄβατος αὐτοῖς ἡ πόλις ἐγένετο. Μέτοικοι γὰρ ὑπὸ Ῥω- μαίων ἀχθέντες τῶν τόπων ἐκράτησαν. Τὰ δὲ μέλλοντα· ἴσ. γρ. πολεμικούς. ι. κα'. Καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου, καὶ ἀπὸ δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν, κ. τ. λ τέλος αὐτὰς ἀποῤῥίψουσι φόβῳ τοῦ θραύοντος Κυ- ρίου τὴν γῆν· ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τῆς πρώτης παρουσίας ἐκ μέρους γεγένηται, ἐληλεγμένων τῶν πάλαι νομι ζομένων θεῶν. Ἑαυτοῖς γὰρ ἐπικουρεῖν οὐ δεδύνην- ται. Διὸ τεταπείνωνται μὲν οἱ τούτων προσκυνηταί· ὁ δὲ τῶν ὅλων ὕψωται Κύριος. Καὶ δεδιότες τὴν τῆς πολυτελοῦς ὕλης τῶν ζοάνων ἀφαίρεσιν, ταῦτα κατά τὴν προφητείαν ἀπέκρυπτον ἐν ἀφεγγέσι χωρίοις, τοὺς βασιλικούς · ἄνδρας λανθάνειν πειρώμενοι. Τὸ δὲ μὴ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, παύσα- σθε ὑμῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, δοκεῖ μὲν ἀνακολού- θως τοῖς πρόσθεν ἐπάγεσθαι. Πλὴν ἐπειδὴ πολλὰ περὶ τῶν ὑπερηφάνων καὶ μετεώρων προλέλεκται, παρ αινεῖ νῦν ὁ λόγος μὴ προσέχειν ἐκείνοις, μηδ' εἰ; θνητὸν ἐλπίζειν τινὰ, καὶ τὴν πᾶσαν ἐν τοῖς μυ κτήρσι κεκτημένον ζωήν. Ἴσως δὲ καὶ ταῖς ἀοράτοις PROCOPII GAZÆI B quidem, in quem tam graviter peccavit, suspicere A dignus. Itaque et humiliatus est, ait; id est, tanta celsitudine deturbatus, cum Christum pro capite haberet, virque etiam, qui pudor est permaximus, exsisteret. Quando igitur ad tantam scelerum col· luviem idolorum cultum addiderunt ; non remit- tam ipsis, inquit, qui nullam pudoris rationem ha- buerunt Deoque debitum peculiari nomine hono- rem in idola contulerunt. Praeterea, quod se re- missurum negat, divimæ etiam hoc liberalitatis est. Excitat enim intemperantiæ occasionem remissio; lemoriam vero de Deo aflictio. Non est autem silentio praetereundum quod superius: dereliquit enim populum suum, dictum est; converso ad Deum sermone, Aquilam quidem, dereliquisti ; Symmachum autem, abjecisti; Theodotionem vero, rejecisti transtulisse : qui et ipsi alienigenas quos- dam, Romanos videlicet, divitiarum cupidos, divi- nationibusque et equis, idolorumque cultu gauden- tes; quæ suis sibi manibus essent fabricaturi, de- signatis a propheta temporibus Judæam esse ha- bitaturos significant. Quæ certe ideo Judæis con- tigerunt, quod Salvatore repudiato ad prophetam non attenderint dicentem: Venitę et ambulemus in luce Domini. Cum autem propheta ab alienigenis talia committi doleret, Domino populum suum Jacob derelictum esse inclamat; additque derelictionis signum; ea nempe, quæ ab externis patra- rentur. Ad hæc ait, postea: Et non remittas illis; ita enim reddunt Aquila et Symmachus, pro eo quod est non dimittam illos: quod quia nulla ratione Judæis conveniat (qui enim genti suæ pro- pleta imprecetur?);sunt ista potius de gentibus, quæ Judram incolerent, intelligenda. Atque linc est, quod prius ncque gentis, neque populi meminit : sed regionis, et terræ; tauquam pere- grinis habitatoribus essent implendæ. Quod ideo post Christi tantum adventum contigisse putandum est, quod prius alienigenas Judæam babitasse nullos apparet. Priusquam enim in Babyloniam captivi ducerentur, de stirpe Davidis reges habuerunt. Et cum toto captivitatis tempore mera fuisset solitu- do, ab ejus fine rursus, ad Romananı usque obsidionem, eadem a suis est habitata Judæis; ad quam deinceps non illis aditus patuit. Hanc enim possedit a Romanis eo deducta colonia. Futura autem: VERS. 10-21.Et nunc ingredimini in petras, et C abscondimini in terram a facie timoris Domini, el. a gloria fortitudinis ejus, cum surrexerit ad per. cutiendum terram, etc. ipsas tandem metu Domini terram confringentis abjicient; quæ certe priore etiam ipsius adventu qua- dam ex parte facta sunt, cum qui olim pro diis culti sunt, falsi esse arguerentur. Sibi enim ne opitulari quidem valuerunt. Hinc ergo eorum quidem cultores humiliantur; universorum autem Dominus exalta- tur. Pretiosa itaque materiæ, qua idola constabant, jacturam veriti, cum ipsa, inquit propheta, tene- brosis in locis, regios viros celare conarentur, abscondebant. Quod autem Septuaginta interpretes non habent, quiescite vobis a viro; ad ea, quæ præcesserunt non convenienter additum videtur. Cæterum quoniam de superbis elatisque multis ante ſuit disputatum; jam nos propheta ne vel ad illos attendamus, vel in mortalem speremus ullum, qui in naribus vitam possideat, adhortatur. Fortasse · D VARIE LECTIONES.
Διὸ τεταπείνωνται μὲν οἱ τούτων προσκυνηταί· ὁ δὲ τῶν ὅλων ὕψωται Κύριος . Καὶ δεδιότες τὴν τῆς πολυτελοῦς ὕλης τῶν ζοάνων ἀφαίρεσιν, ταῦτα κατὰ τὴν προφητείαν ἀπέκρυπτον ἐν ἀφεγγέσι χωρίοις, τοὺς βασιλικοὺς ἄνδρας λανθάνειν πειρώμενοι. Τὸ δὲ μὴ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, παύσασθε ὑμῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου , δοκεῖ μὲν ἀνακολούθως τοῖς πρόσθεν ἐπάγεσθαι. Πλὴν ἐπειδὴ πολλὰ περὶ τῶν ὑπερηφάνων καὶ μετεώρων προλέλεκται, παραινεῖ νῦν ὁ λόγος μὴ προσέχειν ἐκείνοις, μηδ’ εἰς θνητὸν ἐλπίζειν τινὰ, καὶ τὴν πᾶσαν ἐν τοῖς μυκτῆρσι κεκτημένον ζωήν. Ἴσως δὲ καὶ ταῖς ἀοράτοις προστάσσει δυνάμεσιν, ἃς νυκτερίδας ὠνόμασε τροπικῶς, ἀπέχεσθαι λοιπὸν τῆς ἀνθρώπων ἐπιβουλῆς ἀσθενῶν μὲν ὄντων κατὰ τὴν σάρκα, τιμίων δὲ, καὶ μηδὲν ἀζήτητον ἐχόντων παρὰ Θεοῦ. Τὴν δὲ προκειμένην ῥῆσιν ἄλλως ἄνωθέν τινες ἐκλαμβάνουσι λέγοντες, ἄλλη παράκλησις αὐτὴ πρὸς τὸν οἶκον Ἰακὼβ , ἐπὶ τὸ συμφέρον παρακαλοῦσα. Ὡς γὰρ ἡ, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου · καὶ ὡς ἡ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ φωτὶ Κυρίου · οὕτω καὶ τὸ, εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν, ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου .
φωτὶ Κυρίου, ἐπὶ δὲ τοῖς ἐκ τῶν ἀλλοφύλων γινομένοις ὁ προφήτης ἀγανακτών, προς Κύ ριον ἔλεγεν ἀνῆκας τὸν λαόν σου τὸν Ἰακώβ. Καὶ τεκμήριον τῆς ἀνέσεως ἐξέθετο, τὰ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων γινόμενα. Καὶ μετὰ ταῦτά φησι· Καλ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς· ἀντὶ γὰρ τοῦ, οὐ μὴ ἀνήσω αύ τοὺς, ὁ μὲν Ἀκύλας, οὐ μὴ ἀνῇς αὐτοῖς ἑρμήνευ σεν. Ο δὲ Σύμμαχος, καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς. Υπερ οὐκ ἂν ἔχοι λόγον περὶ Ἰουδαίων εἰρῆσθαι (πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης κατηύξατο τοῦ ἰδίου λαοῦ;) ἀλλὰ τῶν ἐπῳκηκότων τὴν Ιουδαίαν ἐθνῶν. Τοιγαροῦν ἐν τοῖς προκειμένοις, οὔτε τοῦ ἔθνους, οὔτε τοῦ λαοῦ ἐμνη- μένευσεν· ἀλλὰ τῆς χώρας, καὶ γῆς, ὡς μελλούσης ξένων οικητόρων πληροῦσθαι. Τοῦτο δὲ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος παρουσίαν ἐγένετο. Πρότερον δὲ οὐ φαίνον- ται ἀλλόφυλοι τὴν Ἰουδαίαν οἰκήσαντες. Πριν μὲν γὰρ ἀπαχθῶσιν εἰς Βαβυλῶνα οἱ ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἐβα- σίλευον· κατὰ δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔρημος ἦν παν τελῶς· μεθ' πάλιν Ἰουδαῖοι ταύτην κατῴκησαν μέχρι τῆς Ῥωμαίων πολιορκίας. Μεθ' ἐν ἄβατος αὐτοῖς ἡ πόλις ἐγένετο. Μέτοικοι γὰρ ὑπὸ Ῥω- μαίων ἀχθέντες τῶν τόπων ἐκράτησαν. Τὰ δὲ μέλλοντα· ἴσ. γρ. πολεμικούς. ι. κα'. Καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου, καὶ ἀπὸ δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν, κ. τ. λ τέλος αὐτὰς ἀποῤῥίψουσι φόβῳ τοῦ θραύοντος Κυ- ρίου τὴν γῆν· ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τῆς πρώτης παρουσίας ἐκ μέρους γεγένηται, ἐληλεγμένων τῶν πάλαι νομι ζομένων θεῶν. Ἑαυτοῖς γὰρ ἐπικουρεῖν οὐ δεδύνην- ται. Διὸ τεταπείνωνται μὲν οἱ τούτων προσκυνηταί· ὁ δὲ τῶν ὅλων ὕψωται Κύριος. Καὶ δεδιότες τὴν τῆς πολυτελοῦς ὕλης τῶν ζοάνων ἀφαίρεσιν, ταῦτα κατά τὴν προφητείαν ἀπέκρυπτον ἐν ἀφεγγέσι χωρίοις, τοὺς βασιλικούς · ἄνδρας λανθάνειν πειρώμενοι. Τὸ δὲ μὴ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, παύσα- σθε ὑμῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, δοκεῖ μὲν ἀνακολού- θως τοῖς πρόσθεν ἐπάγεσθαι. Πλὴν ἐπειδὴ πολλὰ περὶ τῶν ὑπερηφάνων καὶ μετεώρων προλέλεκται, παρ αινεῖ νῦν ὁ λόγος μὴ προσέχειν ἐκείνοις, μηδ' εἰ; θνητὸν ἐλπίζειν τινὰ, καὶ τὴν πᾶσαν ἐν τοῖς μυ κτήρσι κεκτημένον ζωήν. Ἴσως δὲ καὶ ταῖς ἀοράτοις PROCOPII GAZÆI B quidem, in quem tam graviter peccavit, suspicere A dignus. Itaque et humiliatus est, ait; id est, tanta celsitudine deturbatus, cum Christum pro capite haberet, virque etiam, qui pudor est permaximus, exsisteret. Quando igitur ad tantam scelerum col· luviem idolorum cultum addiderunt ; non remit- tam ipsis, inquit, qui nullam pudoris rationem ha- buerunt Deoque debitum peculiari nomine hono- rem in idola contulerunt. Praeterea, quod se re- missurum negat, divimæ etiam hoc liberalitatis est. Excitat enim intemperantiæ occasionem remissio; lemoriam vero de Deo aflictio. Non est autem silentio praetereundum quod superius: dereliquit enim populum suum, dictum est; converso ad Deum sermone, Aquilam quidem, dereliquisti ; Symmachum autem, abjecisti; Theodotionem vero, rejecisti transtulisse : qui et ipsi alienigenas quos- dam, Romanos videlicet, divitiarum cupidos, divi- nationibusque et equis, idolorumque cultu gauden- tes; quæ suis sibi manibus essent fabricaturi, de- signatis a propheta temporibus Judæam esse ha- bitaturos significant. Quæ certe ideo Judæis con- tigerunt, quod Salvatore repudiato ad prophetam non attenderint dicentem: Venitę et ambulemus in luce Domini. Cum autem propheta ab alienigenis talia committi doleret, Domino populum suum Jacob derelictum esse inclamat; additque derelictionis signum; ea nempe, quæ ab externis patra- rentur. Ad hæc ait, postea: Et non remittas illis; ita enim reddunt Aquila et Symmachus, pro eo quod est non dimittam illos: quod quia nulla ratione Judæis conveniat (qui enim genti suæ pro- pleta imprecetur?);sunt ista potius de gentibus, quæ Judram incolerent, intelligenda. Atque linc est, quod prius ncque gentis, neque populi meminit : sed regionis, et terræ; tauquam pere- grinis habitatoribus essent implendæ. Quod ideo post Christi tantum adventum contigisse putandum est, quod prius alienigenas Judæam babitasse nullos apparet. Priusquam enim in Babyloniam captivi ducerentur, de stirpe Davidis reges habuerunt. Et cum toto captivitatis tempore mera fuisset solitu- do, ab ejus fine rursus, ad Romananı usque obsidionem, eadem a suis est habitata Judæis; ad quam deinceps non illis aditus patuit. Hanc enim possedit a Romanis eo deducta colonia. Futura autem: VERS. 10-21.Et nunc ingredimini in petras, et C abscondimini in terram a facie timoris Domini, el. a gloria fortitudinis ejus, cum surrexerit ad per. cutiendum terram, etc. ipsas tandem metu Domini terram confringentis abjicient; quæ certe priore etiam ipsius adventu qua- dam ex parte facta sunt, cum qui olim pro diis culti sunt, falsi esse arguerentur. Sibi enim ne opitulari quidem valuerunt. Hinc ergo eorum quidem cultores humiliantur; universorum autem Dominus exalta- tur. Pretiosa itaque materiæ, qua idola constabant, jacturam veriti, cum ipsa, inquit propheta, tene- brosis in locis, regios viros celare conarentur, abscondebant. Quod autem Septuaginta interpretes non habent, quiescite vobis a viro; ad ea, quæ præcesserunt non convenienter additum videtur. Cæterum quoniam de superbis elatisque multis ante ſuit disputatum; jam nos propheta ne vel ad illos attendamus, vel in mortalem speremus ullum, qui in naribus vitam possideat, adhortatur. Fortasse · D VARIE LECTIONES.
PG 87:1884Τίς δὲ τολμήσει συκοφαντεῖν τὴν Γραφὴν, ὡς συμβουλεύουσαν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου φυγεῖν, ἐν ταῖς κοιλότησι κρυφθέντας τῆς γῆς ; «Ποῦ γὰρ, φησὶ, πορευθῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός σου, καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου ποῦ φύγω; Τῶν τοίνυν ἠριθμημένων πρόσθε κακῶν μία τίς ἐστιν ἀπαλλαγὴ, τὸ εἰσελθεῖν εἰς τὴν σκέπην τῆς πέτρας , εἰς τὸ στερέωμα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως, ὅπου καὶ Μωϋσῆς ἐτέθη μέλλων ἰδεῖν τὸν Θεόν. Καὶ τὸ, Κρυφθῆναι τῇ γῇ θάπτοντας ἑαυτοὺς διὰ τοῦ βαπτίσματος, ὡς ἂν συνταφέντες αὐτῷ, καὶ τεθνηκότες τῇ ἁμαρτίᾳ ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν. Οὕτω γὰρ ἐκκλίνομεν ἀπὸ τοῦ φόβου Κυρίου θραύοντος τὴν γῆν , τὰ γήϊνα καὶ τὸν χοϊκὸν, ἵνα τὴν ἐν τῷ πνευματικῷ ζωὴν ἀνεμπόδιστον ἔχωμεν. Οὕτω δὲ φθᾶσαι τὴν μετ’ ἰσχύος αὐτοῦ καὶ δόξης ἀνάστασιν. Καὶ ἵνα μὴ νομίσῃς ἀναχώρησιν ἀπὸ Θεοῦ συμβουλεύειν σωματικὴν, δείκνυσιν ἐξ ὕψους ἀποσκοπεύοντα τὸν Θεὸν οὐδὲν τῶν κάτω λανθάνειν. Ταπεινὸς δὲ ἄνθρωπος οὐδὲν ὢν ἐν παραθέσει Θεοῦ, ἢ ὁ τὴν ἀλαζονείαν ἀποθεὶς μετρίῳ φρονήματι, ἢ ὁ πεσὼν ἐξ ὕψους δι’ ἁμαρτίαν·
φωτὶ Κυρίου, ἐπὶ δὲ τοῖς ἐκ τῶν ἀλλοφύλων γινομένοις ὁ προφήτης ἀγανακτών, προς Κύ ριον ἔλεγεν ἀνῆκας τὸν λαόν σου τὸν Ἰακώβ. Καὶ τεκμήριον τῆς ἀνέσεως ἐξέθετο, τὰ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων γινόμενα. Καὶ μετὰ ταῦτά φησι· Καλ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς· ἀντὶ γὰρ τοῦ, οὐ μὴ ἀνήσω αύ τοὺς, ὁ μὲν Ἀκύλας, οὐ μὴ ἀνῇς αὐτοῖς ἑρμήνευ σεν. Ο δὲ Σύμμαχος, καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς. Υπερ οὐκ ἂν ἔχοι λόγον περὶ Ἰουδαίων εἰρῆσθαι (πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης κατηύξατο τοῦ ἰδίου λαοῦ;) ἀλλὰ τῶν ἐπῳκηκότων τὴν Ιουδαίαν ἐθνῶν. Τοιγαροῦν ἐν τοῖς προκειμένοις, οὔτε τοῦ ἔθνους, οὔτε τοῦ λαοῦ ἐμνη- μένευσεν· ἀλλὰ τῆς χώρας, καὶ γῆς, ὡς μελλούσης ξένων οικητόρων πληροῦσθαι. Τοῦτο δὲ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος παρουσίαν ἐγένετο. Πρότερον δὲ οὐ φαίνον- ται ἀλλόφυλοι τὴν Ἰουδαίαν οἰκήσαντες. Πριν μὲν γὰρ ἀπαχθῶσιν εἰς Βαβυλῶνα οἱ ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἐβα- σίλευον· κατὰ δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔρημος ἦν παν τελῶς· μεθ' πάλιν Ἰουδαῖοι ταύτην κατῴκησαν μέχρι τῆς Ῥωμαίων πολιορκίας. Μεθ' ἐν ἄβατος αὐτοῖς ἡ πόλις ἐγένετο. Μέτοικοι γὰρ ὑπὸ Ῥω- μαίων ἀχθέντες τῶν τόπων ἐκράτησαν. Τὰ δὲ μέλλοντα· ἴσ. γρ. πολεμικούς. ι. κα'. Καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου, καὶ ἀπὸ δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν, κ. τ. λ τέλος αὐτὰς ἀποῤῥίψουσι φόβῳ τοῦ θραύοντος Κυ- ρίου τὴν γῆν· ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τῆς πρώτης παρουσίας ἐκ μέρους γεγένηται, ἐληλεγμένων τῶν πάλαι νομι ζομένων θεῶν. Ἑαυτοῖς γὰρ ἐπικουρεῖν οὐ δεδύνην- ται. Διὸ τεταπείνωνται μὲν οἱ τούτων προσκυνηταί· ὁ δὲ τῶν ὅλων ὕψωται Κύριος. Καὶ δεδιότες τὴν τῆς πολυτελοῦς ὕλης τῶν ζοάνων ἀφαίρεσιν, ταῦτα κατά τὴν προφητείαν ἀπέκρυπτον ἐν ἀφεγγέσι χωρίοις, τοὺς βασιλικούς · ἄνδρας λανθάνειν πειρώμενοι. Τὸ δὲ μὴ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, παύσα- σθε ὑμῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, δοκεῖ μὲν ἀνακολού- θως τοῖς πρόσθεν ἐπάγεσθαι. Πλὴν ἐπειδὴ πολλὰ περὶ τῶν ὑπερηφάνων καὶ μετεώρων προλέλεκται, παρ αινεῖ νῦν ὁ λόγος μὴ προσέχειν ἐκείνοις, μηδ' εἰ; θνητὸν ἐλπίζειν τινὰ, καὶ τὴν πᾶσαν ἐν τοῖς μυ κτήρσι κεκτημένον ζωήν. Ἴσως δὲ καὶ ταῖς ἀοράτοις PROCOPII GAZÆI B quidem, in quem tam graviter peccavit, suspicere A dignus. Itaque et humiliatus est, ait; id est, tanta celsitudine deturbatus, cum Christum pro capite haberet, virque etiam, qui pudor est permaximus, exsisteret. Quando igitur ad tantam scelerum col· luviem idolorum cultum addiderunt ; non remit- tam ipsis, inquit, qui nullam pudoris rationem ha- buerunt Deoque debitum peculiari nomine hono- rem in idola contulerunt. Praeterea, quod se re- missurum negat, divimæ etiam hoc liberalitatis est. Excitat enim intemperantiæ occasionem remissio; lemoriam vero de Deo aflictio. Non est autem silentio praetereundum quod superius: dereliquit enim populum suum, dictum est; converso ad Deum sermone, Aquilam quidem, dereliquisti ; Symmachum autem, abjecisti; Theodotionem vero, rejecisti transtulisse : qui et ipsi alienigenas quos- dam, Romanos videlicet, divitiarum cupidos, divi- nationibusque et equis, idolorumque cultu gauden- tes; quæ suis sibi manibus essent fabricaturi, de- signatis a propheta temporibus Judæam esse ha- bitaturos significant. Quæ certe ideo Judæis con- tigerunt, quod Salvatore repudiato ad prophetam non attenderint dicentem: Venitę et ambulemus in luce Domini. Cum autem propheta ab alienigenis talia committi doleret, Domino populum suum Jacob derelictum esse inclamat; additque derelictionis signum; ea nempe, quæ ab externis patra- rentur. Ad hæc ait, postea: Et non remittas illis; ita enim reddunt Aquila et Symmachus, pro eo quod est non dimittam illos: quod quia nulla ratione Judæis conveniat (qui enim genti suæ pro- pleta imprecetur?);sunt ista potius de gentibus, quæ Judram incolerent, intelligenda. Atque linc est, quod prius ncque gentis, neque populi meminit : sed regionis, et terræ; tauquam pere- grinis habitatoribus essent implendæ. Quod ideo post Christi tantum adventum contigisse putandum est, quod prius alienigenas Judæam babitasse nullos apparet. Priusquam enim in Babyloniam captivi ducerentur, de stirpe Davidis reges habuerunt. Et cum toto captivitatis tempore mera fuisset solitu- do, ab ejus fine rursus, ad Romananı usque obsidionem, eadem a suis est habitata Judæis; ad quam deinceps non illis aditus patuit. Hanc enim possedit a Romanis eo deducta colonia. Futura autem: VERS. 10-21.Et nunc ingredimini in petras, et C abscondimini in terram a facie timoris Domini, el. a gloria fortitudinis ejus, cum surrexerit ad per. cutiendum terram, etc. ipsas tandem metu Domini terram confringentis abjicient; quæ certe priore etiam ipsius adventu qua- dam ex parte facta sunt, cum qui olim pro diis culti sunt, falsi esse arguerentur. Sibi enim ne opitulari quidem valuerunt. Hinc ergo eorum quidem cultores humiliantur; universorum autem Dominus exalta- tur. Pretiosa itaque materiæ, qua idola constabant, jacturam veriti, cum ipsa, inquit propheta, tene- brosis in locis, regios viros celare conarentur, abscondebant. Quod autem Septuaginta interpretes non habent, quiescite vobis a viro; ad ea, quæ præcesserunt non convenienter additum videtur. Cæterum quoniam de superbis elatisque multis ante ſuit disputatum; jam nos propheta ne vel ad illos attendamus, vel in mortalem speremus ullum, qui in naribus vitam possideat, adhortatur. Fortasse · D VARIE LECTIONES.
ἐν ἐπαίνῳ δὲ νῦν ἡ τοῦ ὕψους τῶν ἀνθρώπων ταπείνωσις εἴρηται, ἀποτιθεμένου τοῦ ματαίου φρονήματος πρὸς τὴν ἰδίαν ἀπανιόντων ἀξίαν. Ἐπὶ κακῷ γὰρ ἐλέγετο τὸ, ἔκυψεν ἄνθρωπος, καὶ ἐταπεινώθη ἀνήρ . Νῦν γὰρ ὁ λόγος περὶ τῶν ὑποφυγόντων τῇ πέτρᾳ καὶ συνταφέντων Χριστῷ. Τὸ γὰρ ταπεινὸν ἐπιγνόντες τῆς φύσεως, μόνῳ τὸ, ὕψος μαρτυροῦσι Θεῷ, Ἐκείνῃ δὲ, φησὶ τῇ ἡμέρᾳ , ὥσπερ ὡμολογημένης διαλεγόμενος, ἢ μὴ σωματικὸν φῶς ἄρχον καὶ λῆγον ἀποτελεῖ, ἀλλ’ ἔστιν ἀκίνητος, ὁμοῖα πρὸς ἑαυτήν· ἐν ᾗ μόνος , φησὶν, ὑψωθήσεται Κύριος Πᾶν γὰρ ὕψος , καὶ πᾶσα λαμπρότης, κἂν αὐτῶν εἴη τῶν νοερωτέρων δυνάμεων, τῇ τῆς θείας ὑπερβολῇ δόξης ἀφανίζεται· πᾶν τε μέγα προφητῶν τε, καὶ ἀποστόλων, καὶ τῶν ἐν οὐρανῷ πάντων, ἐκείνου φανέντος, ταπεινωθήσεται . Πρὸς ἡμᾶς γὰρ τοὺς πτωχοτέρους μεγάλα ταῦτα καὶ ὑψηλά. Πρὸς αὐτὸν γὰρ, οὐδεὶς οὐ δυνατὸς, οὐ σοφός. Πρὸς ὃν καὶ Μωϋσῆς ἰσχνόφωνος καὶ βραδύγλωσσος, καὶ Ἀβραὰμ γῆ καὶ σποδός. Ὡς γὰρ φῶς καὶ λυχνία ὄντα τῷ φωτὶ τῆς σταθερᾶς μεσημβρίας ὑπεραυγάζονται· τὴν ἡμέραν δὲ Κυρίου , φησὶν, ἐπὶ πάντα ὑβριστὴν καὶ ὑπερήφανον . Ἀρχὴ γὰρ αὐτὴ κακῶν.
φωτὶ Κυρίου, ἐπὶ δὲ τοῖς ἐκ τῶν ἀλλοφύλων γινομένοις ὁ προφήτης ἀγανακτών, προς Κύ ριον ἔλεγεν ἀνῆκας τὸν λαόν σου τὸν Ἰακώβ. Καὶ τεκμήριον τῆς ἀνέσεως ἐξέθετο, τὰ παρὰ τῶν ἀλλοφύλων γινόμενα. Καὶ μετὰ ταῦτά φησι· Καλ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς· ἀντὶ γὰρ τοῦ, οὐ μὴ ἀνήσω αύ τοὺς, ὁ μὲν Ἀκύλας, οὐ μὴ ἀνῇς αὐτοῖς ἑρμήνευ σεν. Ο δὲ Σύμμαχος, καὶ μὴ ἀφῇς αὐτοῖς. Υπερ οὐκ ἂν ἔχοι λόγον περὶ Ἰουδαίων εἰρῆσθαι (πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης κατηύξατο τοῦ ἰδίου λαοῦ;) ἀλλὰ τῶν ἐπῳκηκότων τὴν Ιουδαίαν ἐθνῶν. Τοιγαροῦν ἐν τοῖς προκειμένοις, οὔτε τοῦ ἔθνους, οὔτε τοῦ λαοῦ ἐμνη- μένευσεν· ἀλλὰ τῆς χώρας, καὶ γῆς, ὡς μελλούσης ξένων οικητόρων πληροῦσθαι. Τοῦτο δὲ μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος παρουσίαν ἐγένετο. Πρότερον δὲ οὐ φαίνον- ται ἀλλόφυλοι τὴν Ἰουδαίαν οἰκήσαντες. Πριν μὲν γὰρ ἀπαχθῶσιν εἰς Βαβυλῶνα οἱ ἀπὸ τοῦ Δαβὶδ ἐβα- σίλευον· κατὰ δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν ἔρημος ἦν παν τελῶς· μεθ' πάλιν Ἰουδαῖοι ταύτην κατῴκησαν μέχρι τῆς Ῥωμαίων πολιορκίας. Μεθ' ἐν ἄβατος αὐτοῖς ἡ πόλις ἐγένετο. Μέτοικοι γὰρ ὑπὸ Ῥω- μαίων ἀχθέντες τῶν τόπων ἐκράτησαν. Τὰ δὲ μέλλοντα· ἴσ. γρ. πολεμικούς. ι. κα'. Καὶ νῦν εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου, καὶ ἀπὸ δόξης τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ὅταν ἀναστῇ θραῦσαι τὴν γῆν, κ. τ. λ τέλος αὐτὰς ἀποῤῥίψουσι φόβῳ τοῦ θραύοντος Κυ- ρίου τὴν γῆν· ἃ δὴ καὶ ἐπὶ τῆς πρώτης παρουσίας ἐκ μέρους γεγένηται, ἐληλεγμένων τῶν πάλαι νομι ζομένων θεῶν. Ἑαυτοῖς γὰρ ἐπικουρεῖν οὐ δεδύνην- ται. Διὸ τεταπείνωνται μὲν οἱ τούτων προσκυνηταί· ὁ δὲ τῶν ὅλων ὕψωται Κύριος. Καὶ δεδιότες τὴν τῆς πολυτελοῦς ὕλης τῶν ζοάνων ἀφαίρεσιν, ταῦτα κατά τὴν προφητείαν ἀπέκρυπτον ἐν ἀφεγγέσι χωρίοις, τοὺς βασιλικούς · ἄνδρας λανθάνειν πειρώμενοι. Τὸ δὲ μὴ κείμενον παρὰ τοῖς ἑβδομήκοντα, παύσα- σθε ὑμῖν ἀπὸ τοῦ ἀνθρώπου, δοκεῖ μὲν ἀνακολού- θως τοῖς πρόσθεν ἐπάγεσθαι. Πλὴν ἐπειδὴ πολλὰ περὶ τῶν ὑπερηφάνων καὶ μετεώρων προλέλεκται, παρ αινεῖ νῦν ὁ λόγος μὴ προσέχειν ἐκείνοις, μηδ' εἰ; θνητὸν ἐλπίζειν τινὰ, καὶ τὴν πᾶσαν ἐν τοῖς μυ κτήρσι κεκτημένον ζωήν. Ἴσως δὲ καὶ ταῖς ἀοράτοις PROCOPII GAZÆI B quidem, in quem tam graviter peccavit, suspicere A dignus. Itaque et humiliatus est, ait; id est, tanta celsitudine deturbatus, cum Christum pro capite haberet, virque etiam, qui pudor est permaximus, exsisteret. Quando igitur ad tantam scelerum col· luviem idolorum cultum addiderunt ; non remit- tam ipsis, inquit, qui nullam pudoris rationem ha- buerunt Deoque debitum peculiari nomine hono- rem in idola contulerunt. Praeterea, quod se re- missurum negat, divimæ etiam hoc liberalitatis est. Excitat enim intemperantiæ occasionem remissio; lemoriam vero de Deo aflictio. Non est autem silentio praetereundum quod superius: dereliquit enim populum suum, dictum est; converso ad Deum sermone, Aquilam quidem, dereliquisti ; Symmachum autem, abjecisti; Theodotionem vero, rejecisti transtulisse : qui et ipsi alienigenas quos- dam, Romanos videlicet, divitiarum cupidos, divi- nationibusque et equis, idolorumque cultu gauden- tes; quæ suis sibi manibus essent fabricaturi, de- signatis a propheta temporibus Judæam esse ha- bitaturos significant. Quæ certe ideo Judæis con- tigerunt, quod Salvatore repudiato ad prophetam non attenderint dicentem: Venitę et ambulemus in luce Domini. Cum autem propheta ab alienigenis talia committi doleret, Domino populum suum Jacob derelictum esse inclamat; additque derelictionis signum; ea nempe, quæ ab externis patra- rentur. Ad hæc ait, postea: Et non remittas illis; ita enim reddunt Aquila et Symmachus, pro eo quod est non dimittam illos: quod quia nulla ratione Judæis conveniat (qui enim genti suæ pro- pleta imprecetur?);sunt ista potius de gentibus, quæ Judram incolerent, intelligenda. Atque linc est, quod prius ncque gentis, neque populi meminit : sed regionis, et terræ; tauquam pere- grinis habitatoribus essent implendæ. Quod ideo post Christi tantum adventum contigisse putandum est, quod prius alienigenas Judæam babitasse nullos apparet. Priusquam enim in Babyloniam captivi ducerentur, de stirpe Davidis reges habuerunt. Et cum toto captivitatis tempore mera fuisset solitu- do, ab ejus fine rursus, ad Romananı usque obsidionem, eadem a suis est habitata Judæis; ad quam deinceps non illis aditus patuit. Hanc enim possedit a Romanis eo deducta colonia. Futura autem: VERS. 10-21.Et nunc ingredimini in petras, et C abscondimini in terram a facie timoris Domini, el. a gloria fortitudinis ejus, cum surrexerit ad per. cutiendum terram, etc. ipsas tandem metu Domini terram confringentis abjicient; quæ certe priore etiam ipsius adventu qua- dam ex parte facta sunt, cum qui olim pro diis culti sunt, falsi esse arguerentur. Sibi enim ne opitulari quidem valuerunt. Hinc ergo eorum quidem cultores humiliantur; universorum autem Dominus exalta- tur. Pretiosa itaque materiæ, qua idola constabant, jacturam veriti, cum ipsa, inquit propheta, tene- brosis in locis, regios viros celare conarentur, abscondebant. Quod autem Septuaginta interpretes non habent, quiescite vobis a viro; ad ea, quæ præcesserunt non convenienter additum videtur. Cæterum quoniam de superbis elatisque multis ante ſuit disputatum; jam nos propheta ne vel ad illos attendamus, vel in mortalem speremus ullum, qui in naribus vitam possideat, adhortatur. Fortasse · D VARIE LECTIONES.
PG 87:1886Κόρῳ γὰρ ἐξυβρίσας ὁ διάβολος ἀπέστη Θεοῦ κοινωνοὺς ἑτέρους λαβὼν, λέγων· «Ἐπάνω τῶν ἄστρων θήσομαι τὸν θρόνον μου·» ἄλλα τε εἰπὼν ἔφη· «Ἔσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ.» Ἐχρῆν τοίνυν ἐντεῦθεν ἄρξασθαι τὴν ἐκδίκησιν. Προηγεῖται δὲ τῆς ὑπερηφανίας ἡ ὕβρις. Ὁ γὰρ τοὺς ἄλλους διαπτύων, ἀλαζονείαν προοιμιάζεται. Τὸ ὑπερφαίνεσθαι γὰρ ἡ ὑπερηφάνεια δηλοῖ. Κολάζεται γὰρ ὁμοιοτρόπως τὰ συγγενῆ πλημμελήματα. Τῇ δὲ σχέσει διαφέρει τούτων ὁ ὑψηλὸς καὶ μετέωρος . Καὶ καθ’ ἑαυτὸν γὰρ ὢν ἑαυτὸν ὑψοῖ καὶ ἐπαίρει, διὰ κουφότητα μηδὲν ἔχων ἐστηριγμένον. Ἑαυτὸν δὲ ἀγνοήσας κολάζεται. Ἁμαρτία γὰρ, φησὶν, ἐστὶν ὁ μετεωρισμός. Τοὺς ἀναισθήτως δὲ φυσιουμένους, κέδρους τοῦ Λιβάνου καλεῖ. Ὑψηλαὶ γὰρ αὐταὶ λίαν ἀχρήστους ποιοῦσαι καρποὺς, οὐ γηρῶσαι ῥᾳδίως, οὔτε κατασηπόμεναι. Πλήρης δὲ πάσης ἦν εἰδωλολατρείας ὁ Λίβανος · καὶ τὰς ἐμφιλοχωρούσας αὐτῷ δυνάμεις ὀλεθρίας αἱ κέδροι σημαίνουσι, τὰ τῆς πονηρίας ὑψώματα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν, φησὶν ὁ Δαβίδ· «Συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου.» Σημαίνουσι δὲ καὶ τὰ ἤθη τὰ διακενῆ ἐπαιρόμεναι χωρὶς ὑποκειμένων καρπῶν·
προστάσσει δυνάμεσιν, ἃς νυκτερίδας ὠνόμασε τρυ- πικῶς, ἀπέχεσθαι λοιπὸν τῆς ἀνθρώπων ἐπιβουλῆς ἀσθενῶν μὲν ὄντων κατὰ τὴν σάρκα, τιμίων δὲ, καὶ μηδὲν ἀζήτητον εχόντων παρὰ Θεοῦ. Τὴν δὲ προκει· μένην ῥῆσιν ἄλλως ἄνωθέν τινες ἐκλαμβάνουσι λέ- γοντες, ἄλλη παράκλησις αὐτὴ πρὸς τὸν οἶκον Ια- κωδ, ἐπὶ τὸ συμφέρον παρακαλοῦσα. Ὡς γὰρ ἡ, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὡς ἡ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ φωτὶ Κυρίου· οὕτω καὶ τὸ, εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν, ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου. Τίς δὲ τολμήσει συκοφαντεῖν τὴν Γραφήν, ὡς συμ- βουλεύουσαν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου φυγεῖν, ἐν ταῖς ποιλότησι κρυφθέντας τῆς γῆς; • Ποῦ γάρ, φησί, πορευθῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός σου, καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου που φύγω;» Τῶν τοίνυν Αριθμημένων πρόσθε κακῶν μία τίς ἐστιν ἀπαλλαγή, τὸ εἰσελθεῖν εἰς τὴν σκέπην τῆς πέτρας, εἰς τὸ στερέωμα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως, ὅπου καὶ Μωϋ- σῆς ἐτέθη μέλλων ἰδεῖν τὸν Θεόν. Καὶ τὸ, Κρυφθῆ. ναι τῇ γῇ θάπτοντας ἑαυτοὺς διὰ τοῦ βαπτίσματος, ὡς ἂν συνταφέντες αὐτῷ, καὶ τεθνηκότες τῇ ἁμαρτία ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν. Οὕτω γὰρ ἐκκλί νομεν ἀπὸ τοῦ φόβου Κυρίου θραύοντος τὴν γῆν, τὰ γήινα καὶ τὸν χοϊκὸν, ἵνα τὴν ἐν τῷ πνευματικῷ ζωὴν ἀνεμπόδιστον ἔχωμεν. Οὕτω δὲ φθάσαι τὴν μετ᾿ ἰσχύος αὐτοῦ καὶ δόξης ἀνάστασιν. Καὶ ἵνα μὴ νομίσῃς ἀναχώρησιν ἀπὸ Θεοῦ συμβουλεύειν σωμα τικὴν, δείκνυσιν ἐξ ὕψους ἀποσκοπεύοντα τὸν Θεὸν οὐδὲν τῶν κάτω λανθάνειν. Ταπεινὸς δὲ ἄνθρωπος οὐδὲν ὧν ἐν παραθέσει Θεοῦ, ἢ ὁ τὴν ἀλαζονείαν ἀπο- θεὶς μετρίῳ φρονήματι, ἢ ὁ πεσὼν ἐξ ὕψους δι ἁμαρτίαν· ἐν ἐπαίνῳ δὲ νῦν ἡ τοῦ ὕψους τῶν ἀν θρώπων ταπείνωσις εἴρηται, ἀποτιθεμένου τοῦ μα ταίου φρονήματος πρὸς τὴν ἰδίαν ἀπανιόντων ἀξίαν. Ἐπὶ κακῷ γὰρ ἐλέγετο τὸ, ἔκυψεν ἄνθρωπος, καὶ ἐταπεινώθη ἀνήρ. Νῦν γὰρ ὁ λόγος περὶ τῶν ὑποφυ γόντων τῇ πέτρα καὶ συνταφέντων Χριστῷ. Τὸ γὰρ ταπεινὸν ἐπιγνόντες τῆς φύσεως, μόνῳ τὸ ὕψος μαρτυροῦσι Θεῷ. Εκείνῃ δὲ φησὶ τῇ ἡμέρᾳ, ὥσπερ ε ὡμολογημένης διαλεγόμενος, ἢ μὴ σωματικὸν φῶς ἄρχον καὶ λήγον ἀποτελεῖ, ἀλλ' ἔστιν ἀκίνητος, ὁμοῖα πρὸς ἑαυτήν· ἐν ᾗ μόνος, φησὶν, ὑψωθήσεται Κύ- ριος. Πᾶν γὰρ ὕψος, καὶ πᾶσα λαμπρότης, κἂν αὐτ τῶν εἴη τῶν νοερωτέρων δυνάμεων, τῇ τῆς θείας ὑπερβολῇ δόξης ἀφανίζεται· πᾶν τε μέγα προφητῶν τε, καὶ ἀποστόλων, καὶ τῶν ἐν οὐρανῷ πάντων, ἐκείνου φανέντος, ταπεινωθήσεται. Πρὸς ἡμᾶς γὰρ τοὺς πτωχοτέρους μεγάλα ταῦτα καὶ ὑψηλά. Πρὸς αὐτὸν γὰρ', οὐδεὶς οὐ δυνατὸς, οὐ σοφός. Πρὸς ἦν καὶ Μωϋσῆς ἰσχνόφωνος καὶ βραδύγλωσσος, καὶ ᾿Αβραάμ γῆ καὶ σποδός. Ὡς γὰρ φῶς καὶ λυχνία ὄντα τῷ φωτὶ τῆς σταθερᾶς μεσημβρίας υπεραυγάζονται. τὴν ἡμέραν δὲ Κυρίου, φησίν, ἐπὶ πάντα ὑβριστην καὶ ὑπερήφανον. Ἀρχὴ γὰρ αὐτὴ κακῶν. Κόρῳ γὰρ ἴσ. γπ. ὡς περί. ι ἴσ. γρ. δ'. ! COMMENTARII IN ISAIAM. B A vero invisibilibus etiam præcepit potestatibus (quas tropice vocal vespertiliones) ut insidias in posterum D die ait, tanquam de rata el cerla locutus, quæ C desinant hon.inibus tendere, quantumvis propter carnein infirmos, imbecillesque, charos tamen habet Deus; nec indiscussum quidquam eorum esse apud se permittit. Præposita autem verba aliter alii, repetito altius initio, explicantes, aliam hic Domui Jacob ad meliora fieri adhortationem volunt. Qua enim ratione: Venite et ascendamus in montem Domini, dictum est; itemque: Venite et ambulemus in luce Domini ; eamdem et hic : Ingredimini in petram, et abscondimini in terram a facie timoris Domini, dici arbitrantur. Quis vero Scripturæ : A facie furoris Domini fugere, et in terra cavernis latere monenti, audeat calumniari? « Quo enim ibo, ait, a spiritu tuo, et quo a facie tua fugiam ¹³? › Patet ergo hoc unum superiorum malorum super- esse effugium, ut nos in petræ tegumentum reci- piamus; id est, ut fidei in Christum firmamentum subeamus, quo se et Moyses ipse Dominum visurus contulit. itemque, ut ipsi baptismalis ope, tanquam terræ mandati, sepeliamur;quo tandem cum illo sepulti, peccatoque mortui, in novitate vitae ambule- mus 1. Sic enim furentis Domini, terramque, id est, terrenum et fragilem hominem 15, quo liberam in spiritu vitam vivamus, quatientis, faciem vita- bimus. Sic rursus ad illius, quæ est in fortitudine et gratia, resurrectionem perveniemus. Præterea ne corpoream quamdam a Deo secessionem suadere putes; nihil illum ab alto inferiora hac intuenten, latere posse demonstrat. At humilis homo` jure dicitur: vel quod, si cum Deo conferatur, nihil esse videri possit: vel quod animi modestiam am- plexus, superbiam et fastum omnem potuerit; vel certe, quod ex alto, per peccatum dejectus, ceci- derit. Est vero laudis ergo ista hominum sublimita- tis allata depressio; eorum videlicet, qui vano su- perbie faustu deposito, ad pristinam redierunt dignitatem. Erat enim quod superius dictum est: Incurvavit se homo, et humiliatus est vir, in malam rem usurpatum : at jam de his sermo est, qui ad petram confugerunt, et sunt cum Christo sepulti. Naturæ enim humilitatem agnoscentes, soli Deo peculiarem esse celsitudinem testantur. Illa autem nullum lucis corporeæ principium vel finem habi- tură, sibi semper similis immobilisque futura est; in qua solus, ut 'scribit, exaltabitur Dominus. Omnem enim exaltationem, omnemque claritatem, que spiritualibus alioqui potestatibus tribuitur, unus divinæ gloriæ splendor eximius magnitudine sua vincit et obscurat. Nam sive prophetarum, sive apostolorum, sive cœlestium denique omniuma sublimitatem intuearis, uno illo prodeunte omnia humiliabuntur. Su:t enim, si nobiscum tenuiori- Rom. vi, 4. Cor. xv, 47. YARLE LECTIONES. Psal. cxxxvi, 7. · Digitized-by Google
ἔστι γὰρ ἐπί τινι τῶν πλεονεκτημάτων, εἰ καὶ κακῶς, ὅμως δι’ αἰτίαν ἐπαίρεσθαι. Καὶ πῶς οὗτοι, Λιβάνου ; Πρῶτον μὲν, ὅτι δαιμονιῶδες πᾶν ἔπαρμα· ἔπειτα, ὅτι τὰ ἐπ’ ὄρους δένδρα, ἀλλοτρίῳ ὕψει μείζονά πως δοκεῖ. Τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ τοῖς μὴ ἐφ’ ἡμῖν ἐπαιρόμενοι. Εὕροις δ’ ἂν καὶ κέδρους ἐπαινουμένας. «Χορτασθήσονται γὰρ τὰ ξύλα τοῦ πεδίου, αἱ κέδροι τοῦ Λιβάνου ἃς ἐφύτευσε.» Καὶ «Αἰνοῦσι τὸν Κύριον ξύλα καρποφόρα καὶ πᾶσαι κέδροι.» Δείκνυται γὰρ, ὡς οὐδὲν τῇ φύσει κακόν. Παρ’ ἑαυτὸν δέ τις ἀλλοτριοῦται Θεοῦ, καὶ συνάπτεται. Αὐταὶ δὲ τοῦ Λιβάνου κοπτόμεναι (ὅ περ ἐστὶν εἰδωλολατρείας) εἰς τὴν κατασκευὴν παραλαμβάνονται τοῦ ναοῦ· μένουσαι δὲ κατ’ αὐτὴν συντρίβονται. Καθόλου μέν τοι, καὶ τὰ τῶν ζώων ἤθη, καὶ τὰ τῶν φυτῶν εἴδη, εἰς τὸ ποικίλον τῆς προαιρέσεως τῶν ἀνθρώπων λαμβάνεται. Δένδρον δὲ βαλάνου Βασᾶν , σκληρὸν ἦθος δηλοῖ καὶ ἀντίτυπον. Τοὺς δὲ τοιούτους, καὶ ἡ κοινὴ συνήθεια παρεικάζει δρυὶ̈, ἧς ὁ καρπὸς χοίρων τροφή. Ὅθεν δένδρον αἰσχύνης ὠνόμασται. Τοῦτο γὰρ τὸ Βασᾶν ἑρμηνεύεται. Κολάζονται οὖν καὶ ὧν ἡ δόξα ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν.
προστάσσει δυνάμεσιν, ἃς νυκτερίδας ὠνόμασε τρυ- πικῶς, ἀπέχεσθαι λοιπὸν τῆς ἀνθρώπων ἐπιβουλῆς ἀσθενῶν μὲν ὄντων κατὰ τὴν σάρκα, τιμίων δὲ, καὶ μηδὲν ἀζήτητον εχόντων παρὰ Θεοῦ. Τὴν δὲ προκει· μένην ῥῆσιν ἄλλως ἄνωθέν τινες ἐκλαμβάνουσι λέ- γοντες, ἄλλη παράκλησις αὐτὴ πρὸς τὸν οἶκον Ια- κωδ, ἐπὶ τὸ συμφέρον παρακαλοῦσα. Ὡς γὰρ ἡ, δεῦτε καὶ ἀναβῶμεν εἰς τὸ ὄρος Κυρίου· καὶ ὡς ἡ, δεῦτε καὶ πορευθῶμεν τῷ φωτὶ Κυρίου· οὕτω καὶ τὸ, εἰσέλθετε εἰς τὰς πέτρας, καὶ κρύπτεσθε εἰς τὴν γῆν, ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου. Τίς δὲ τολμήσει συκοφαντεῖν τὴν Γραφήν, ὡς συμ- βουλεύουσαν ἀπὸ προσώπου τοῦ φόβου Κυρίου φυγεῖν, ἐν ταῖς ποιλότησι κρυφθέντας τῆς γῆς; • Ποῦ γάρ, φησί, πορευθῶ ἀπὸ τοῦ πνεύματός σου, καὶ ἀπὸ τοῦ προσώπου σου που φύγω;» Τῶν τοίνυν Αριθμημένων πρόσθε κακῶν μία τίς ἐστιν ἀπαλλαγή, τὸ εἰσελθεῖν εἰς τὴν σκέπην τῆς πέτρας, εἰς τὸ στερέωμα τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως, ὅπου καὶ Μωϋ- σῆς ἐτέθη μέλλων ἰδεῖν τὸν Θεόν. Καὶ τὸ, Κρυφθῆ. ναι τῇ γῇ θάπτοντας ἑαυτοὺς διὰ τοῦ βαπτίσματος, ὡς ἂν συνταφέντες αὐτῷ, καὶ τεθνηκότες τῇ ἁμαρτία ἐν καινότητι ζωῆς περιπατήσωμεν. Οὕτω γὰρ ἐκκλί νομεν ἀπὸ τοῦ φόβου Κυρίου θραύοντος τὴν γῆν, τὰ γήινα καὶ τὸν χοϊκὸν, ἵνα τὴν ἐν τῷ πνευματικῷ ζωὴν ἀνεμπόδιστον ἔχωμεν. Οὕτω δὲ φθάσαι τὴν μετ᾿ ἰσχύος αὐτοῦ καὶ δόξης ἀνάστασιν. Καὶ ἵνα μὴ νομίσῃς ἀναχώρησιν ἀπὸ Θεοῦ συμβουλεύειν σωμα τικὴν, δείκνυσιν ἐξ ὕψους ἀποσκοπεύοντα τὸν Θεὸν οὐδὲν τῶν κάτω λανθάνειν. Ταπεινὸς δὲ ἄνθρωπος οὐδὲν ὧν ἐν παραθέσει Θεοῦ, ἢ ὁ τὴν ἀλαζονείαν ἀπο- θεὶς μετρίῳ φρονήματι, ἢ ὁ πεσὼν ἐξ ὕψους δι ἁμαρτίαν· ἐν ἐπαίνῳ δὲ νῦν ἡ τοῦ ὕψους τῶν ἀν θρώπων ταπείνωσις εἴρηται, ἀποτιθεμένου τοῦ μα ταίου φρονήματος πρὸς τὴν ἰδίαν ἀπανιόντων ἀξίαν. Ἐπὶ κακῷ γὰρ ἐλέγετο τὸ, ἔκυψεν ἄνθρωπος, καὶ ἐταπεινώθη ἀνήρ. Νῦν γὰρ ὁ λόγος περὶ τῶν ὑποφυ γόντων τῇ πέτρα καὶ συνταφέντων Χριστῷ. Τὸ γὰρ ταπεινὸν ἐπιγνόντες τῆς φύσεως, μόνῳ τὸ ὕψος μαρτυροῦσι Θεῷ. Εκείνῃ δὲ φησὶ τῇ ἡμέρᾳ, ὥσπερ ε ὡμολογημένης διαλεγόμενος, ἢ μὴ σωματικὸν φῶς ἄρχον καὶ λήγον ἀποτελεῖ, ἀλλ' ἔστιν ἀκίνητος, ὁμοῖα πρὸς ἑαυτήν· ἐν ᾗ μόνος, φησὶν, ὑψωθήσεται Κύ- ριος. Πᾶν γὰρ ὕψος, καὶ πᾶσα λαμπρότης, κἂν αὐτ τῶν εἴη τῶν νοερωτέρων δυνάμεων, τῇ τῆς θείας ὑπερβολῇ δόξης ἀφανίζεται· πᾶν τε μέγα προφητῶν τε, καὶ ἀποστόλων, καὶ τῶν ἐν οὐρανῷ πάντων, ἐκείνου φανέντος, ταπεινωθήσεται. Πρὸς ἡμᾶς γὰρ τοὺς πτωχοτέρους μεγάλα ταῦτα καὶ ὑψηλά. Πρὸς αὐτὸν γὰρ', οὐδεὶς οὐ δυνατὸς, οὐ σοφός. Πρὸς ἦν καὶ Μωϋσῆς ἰσχνόφωνος καὶ βραδύγλωσσος, καὶ ᾿Αβραάμ γῆ καὶ σποδός. Ὡς γὰρ φῶς καὶ λυχνία ὄντα τῷ φωτὶ τῆς σταθερᾶς μεσημβρίας υπεραυγάζονται. τὴν ἡμέραν δὲ Κυρίου, φησίν, ἐπὶ πάντα ὑβριστην καὶ ὑπερήφανον. Ἀρχὴ γὰρ αὐτὴ κακῶν. Κόρῳ γὰρ ἴσ. γπ. ὡς περί. ι ἴσ. γρ. δ'. ! COMMENTARII IN ISAIAM. B A vero invisibilibus etiam præcepit potestatibus (quas tropice vocal vespertiliones) ut insidias in posterum D die ait, tanquam de rata el cerla locutus, quæ C desinant hon.inibus tendere, quantumvis propter carnein infirmos, imbecillesque, charos tamen habet Deus; nec indiscussum quidquam eorum esse apud se permittit. Præposita autem verba aliter alii, repetito altius initio, explicantes, aliam hic Domui Jacob ad meliora fieri adhortationem volunt. Qua enim ratione: Venite et ascendamus in montem Domini, dictum est; itemque: Venite et ambulemus in luce Domini ; eamdem et hic : Ingredimini in petram, et abscondimini in terram a facie timoris Domini, dici arbitrantur. Quis vero Scripturæ : A facie furoris Domini fugere, et in terra cavernis latere monenti, audeat calumniari? « Quo enim ibo, ait, a spiritu tuo, et quo a facie tua fugiam ¹³? › Patet ergo hoc unum superiorum malorum super- esse effugium, ut nos in petræ tegumentum reci- piamus; id est, ut fidei in Christum firmamentum subeamus, quo se et Moyses ipse Dominum visurus contulit. itemque, ut ipsi baptismalis ope, tanquam terræ mandati, sepeliamur;quo tandem cum illo sepulti, peccatoque mortui, in novitate vitae ambule- mus 1. Sic enim furentis Domini, terramque, id est, terrenum et fragilem hominem 15, quo liberam in spiritu vitam vivamus, quatientis, faciem vita- bimus. Sic rursus ad illius, quæ est in fortitudine et gratia, resurrectionem perveniemus. Præterea ne corpoream quamdam a Deo secessionem suadere putes; nihil illum ab alto inferiora hac intuenten, latere posse demonstrat. At humilis homo` jure dicitur: vel quod, si cum Deo conferatur, nihil esse videri possit: vel quod animi modestiam am- plexus, superbiam et fastum omnem potuerit; vel certe, quod ex alto, per peccatum dejectus, ceci- derit. Est vero laudis ergo ista hominum sublimita- tis allata depressio; eorum videlicet, qui vano su- perbie faustu deposito, ad pristinam redierunt dignitatem. Erat enim quod superius dictum est: Incurvavit se homo, et humiliatus est vir, in malam rem usurpatum : at jam de his sermo est, qui ad petram confugerunt, et sunt cum Christo sepulti. Naturæ enim humilitatem agnoscentes, soli Deo peculiarem esse celsitudinem testantur. Illa autem nullum lucis corporeæ principium vel finem habi- tură, sibi semper similis immobilisque futura est; in qua solus, ut 'scribit, exaltabitur Dominus. Omnem enim exaltationem, omnemque claritatem, que spiritualibus alioqui potestatibus tribuitur, unus divinæ gloriæ splendor eximius magnitudine sua vincit et obscurat. Nam sive prophetarum, sive apostolorum, sive cœlestium denique omniuma sublimitatem intuearis, uno illo prodeunte omnia humiliabuntur. Su:t enim, si nobiscum tenuiori- Rom. vi, 4. Cor. xv, 47. YARLE LECTIONES. Psal. cxxxvi, 7. · Digitized-by Google
PG 87:1888Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, χωρίον τοῦτο τῆς Ἰουδαίας εἶναί φασι τὴν Βασᾶν , τὴν νῦν Βαταναίαν, δένδρων ἀρίστην τροφόν. Οὐ μόνον δὲ τὸν ἀσελγῆ βίον, ἀλλὰ καὶ τὴν εἰδωλολατρείαν, αἰσχύνην φησὶν ἡ Γραφή. Ὡς Ἐλιοῦ πρὸς Ἀχαὰβ, «Ἀποστεῖλαι, φησὶ, πρὸς αὐτὸν, εἰς τὸν Κάρμηλον τοὺς προφήτας, τῆς αἰσχύνης ἄνδρας, οἳ ἤσθιον τὰς τραπέζας Ἰεζαβέλ.» Πλὴν, «Πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν εἰς πῦρ ἐμβάλλεται κοπὲν ἐν τῇ Κυρίου ἡμέρᾳ.» Καὶ ἐπὶ πᾶν ὄρος , φησὶ, καὶ ἐπὶ πάντα βουνόν . Πονηραὶ δυνάμεις αὐταὶ, μέτρα τῶν ἀδικημάτων ἔχουσαι τὴν πρὸς ἀλλήλας διαφορὰν, ὡς ὄρη τε καὶ βουνοὶ τοῖς ὑποκειμένοις διαφέροντα. Κακεῖ γὰρ προαίρεσις μία τῷ μεγέθει διάφορος. Ὁ δὲ πύργος, ὑψηλὸν σκοπευτήριον πρὸς φυλακὴν πόλεως, καὶ γνῶσιν ἐφόδων πολεμικῶν, ὁποῖος ἡμῖν ὁ νοῦς ἐδόθη παρὰ Θεοῦ, φυλακτικὸς μὲν ἀγαθῶν, προβλέπων δὲ τοὺς ἐπιβουλεύοντας. Οὐ χρὴ δὲ τοῦτον ἐν αὐτῷ διὰ τῶν γηί̈νων τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον πραγματεύεσθαι. Καταβαίνει γὰρ ὁ Κύριος πρὸς αὐτὸν κάτω πεσόντα διὰ τὸ φρόνημα, διασπῶν ἐπὶ σωτηρίᾳ τὴν πρὸς τὰ κακὰ συμφωνίαν αὐτοῦ·
εξυβρίσας ὁ διάβολος ἀπέστη Θεοῦ κοινωνοὺς ἑτέρου: λαβὼν, λέγων· « Ἐπάνω τῶν ἄστρων θήσομαι τὸν θρόνον μου· › ἄλλα τε εἰπὼν ἔφη. Εσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. » Ἐχρῆν τοίνυν ἐντεῦθεν ἄρξασθαι τὴν ἐκδίκησιν. Προηγεῖται δὲ τῆς ὑπερηφανίας ἡ ὕβρις Ο γὰρ τοὺς ἄλλους διαπτύων, ἀλαζονείαν προοιμιά ζεται. Τὸ ὑπερφαίνεσθαι γὰρ ἡ ὑπερηφάνεια δηλοί. Κολάζεται γὰρ ὁμοιοτρόπως τὰ συγγενή πλημμελή- ματα. Τῇ δὲ σχέσει διαφέρει τούτων ὁ ὑψηλὸς καὶ μετέωρος. Καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν γὰρ ἂν ἑαυτὸν ὑψοῖ καὶ ἐπαίρει, διὰ κουφότητα μηδὲν ἔχων ἐστηριγμένον. Εαυτὸν δὲ ἀγνοήσας κολάζεται. Αμαρτία γάρ, φη- σὶν, ἐστὶν ὁ μετεωρισμός. Τοὺς ἀναισθήτως δὲ φυ- σιουμένους, κέδρους τοῦ Λιβάνου καλεῖ. Ὑψηλαὶ γὰρ αὐτοὶ λίαν ἀχρήστους ποιοῦσαι καρπούς, οὐ γηρῶσαι ῥᾳδίως, οὔτε κατασηπόμεναι. Πλήρης δὲ πάτης ἦν εἰδωλολατρείας ὁ Λίβανος· καὶ τὰς ἐμφι λοχωρούσας αὐτῷ δυνάμεις ολεθρία; αἱ κέδροι ση μαίνουσι, τὰ τῆς πονηρίας ὑψώματα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν, φησὶν ὁ Δα- 618• • Συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Σημαίνουσι δὲ καὶ τὰ ἤθη τὰ διακενή επαιρόμενα χωρὶς ὑποκειμένων καρπῶν· ἔστι γὰρ ἐπί τινι τῶν πλεονεκτημάτων, εἰ καὶ κακῶς, ὅμως δι' αἰτίαν ἐπ- αίρεσθαι. Καὶ πῶς οὗτοι, Λιβάνου; Πρῶτον μὲν, ὅτι δαιμονιῶδες πᾶν ἔπαρμα· ἔπειτα, ὅτι τὰ ἐπ' ὄρους δένδρα, άλλοτρίῳ ὕψει μείζονα πως δοκεῖ. Τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ τοῖς μὴ ἐφ' ἡμῖν ἐπαιρόμενοι. Εὕροις δ' ἂν καὶ κέδρους ἐπαινουμένας. « Χορτα σθήσονται γὰρ τὰ ξύλα τοῦ πεδίου, αἱ κέδροι τοῦ Λιβάνου ἃς ἐφύτευσε. » Καὶ ὁ Αἰνοῦσι τὸν Κύριον ξύλα καρποφόρα καὶ πᾶσαι κέδροι. » Δείκνυται γάρ, ὡς οὐδὲν τῇ φύσει κακόν. Παρ' ἑαυτὸν " δέ τις ἀλλο- τριοῦται Θεοῦ, καὶ συνάπτεται. Αὐταὶ δὲ τοῦ Λιβά νου κοπτόμεναι (ὅ περ ἐστὶν εἰδωλολατρείας) εἰς τὴν κατασκευὴν παραλαμβάνονται τοῦ ναοῦ· μένου σαι δὲ κατ' αὐτὴν συντρίβονται. Καθόλου μέν τοι, καὶ τὰ τῶν ζώων ἤθη, καὶ τὰ τῶν φυτῶν εἴδη, εἰς τὸ ποικίλον τῆς προαιρέσεως τῶν ἀνθρώπων λαμβάνε- ται. Δένδρον δὲ βαλάνου Βασᾶν, σκληρὸν ἦθος δηλοῖ καὶ ἀντίτυπον. Τοὺς δὲ τοιούτους, καὶ ἡ κοινὴ συνήθεια παρεικάζει δρυί, ἧς ὁ καρπὸς χοίρων τρο φή."Οθεν δένδρον αἰσχύνης ὠνόμασται. Τοῦτο γὰρ τὸ Βασᾶν ἑρμηνεύεται. Κολάζονται οὖν καὶ ὧν ἡ δόξα ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν. Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, χω- ρίον τοῦτο τῆς Ἰουδαίας εἶναί φασι τὴν Βασᾶν, τὴν νῦν Βαταναίαν, δένδρων ἀρίστην τροφόν. Οὐ μόνον δὲ τὸν ἀσελγῆ βίον, ἀλλὰ καὶ τὴν εἰδωλολατρείαν, αἰσχύνην φησὶν ἡ Γραφή. Ὡς Ἐλιοῦ πρὸς Αχαάβ, • Αποστείλαι, φησί, πρὸς αὐτὸν εἰς τὸν Κάρμηλον τοὺς προφήτας, τῆς αἰσχύνης ἄνδρας, οἳ ἤσθιον τὰς τραπέζας Ιεζαβέλ. » Πλὴν, « Πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν εἰς πῦρ ἐμβάλλεται κοπὲν ἐν τῇ Κυ ρίου ἡμέρᾳ. » Καὶ ἐπὶ πᾶν ὅρος, φησὶ, καὶ ἐπὶ πάντα βουνόν. Πονηραὶ δυνάμεις αὐταί, μέτρα τῶν γρ. παρ' ἑαυτοῦ. PROCOPII GAZ.EI - . bus ista conferantur, magna quidem et ardua:sive A autem cum illo, nihil quemquam vel posse, vel sapere quidquam certum est. Apud hune lingua tarum et blæsum Mosem 16, ipsumque Abraha- mum terram et pulverem " exstitisse legimus. Lam. padis enim accensæ instar, stato meridianæ lucis splendore, superati obtenebrescunt. Diem deinde Domini super omnem fore super- bum, et contumeliosum ait. Inde siquidem ma- lorum omnium principium et fons. Elatus enim superbia diabolus, sociis secum assumptis, a Deo recessit, ista usurpare ausus: ‹ Super astra Dei exaltabo solium meum 18;, quibus et alia adjicit inquiens: « Ero similis Altissimo'. » Inde igitur sumendum ultionis fuerat exordium. Viam vero munit, et ad contumeliam dux est superbia. Qui " enim alios fastidit, primus contumeliam facile aggreditur, nec aliud est quidquam super alios eferri, quam superbum esse : eaque ut cognata vi- tia sunt; sic pari modo puniri necesse est. Ab his vero habitu tantum differunt, qui sublimes excelsi- que dicuntur. Nam et in se ipsi attolluntur, et levi- tate intumescunt, firmum quidquam nihil habentes. plectuntur tamen quod sui obliti sunt; quia pecca- tum et ipsam esse elationem constat. Eos autem per Libani cedros intelligit, qui fastu occaecati intu- mescunt. Nam et ipsæ proceræ valde sunt; nec usibus idoneos fructus gerunt, vixque vel sene- scunt, vel putrescunt. Erat vero omni idololatriæ genere refertissimus Libanus. Hinc et quæ in eo vagabantur, malas potestates Cedri significant, quæ nequitiae fastigia adversus Dei notitiam sunt attul- lere solita : illae nimirum, de quibus est apud Davi. dem : • Conteret cedros Libani Dominus s. Si- gnificant autem et mores, nullis subjectis fructibus elatos. Quarumdem enim rerum possessione, elsi male id quidem, non sine ratione tamen, efferri quis possit. Præterea, quid istos, Libani cedros esse dixit? P.imum, quoniam dæmonicum quiddam omnis habet elatio. Deinde quoniam aliena quodam- modo celsitudine attolli videntur montane arbores: cujusmodi fere sunt, qui rerum externarum glo- ria efferuntur. Reperias alioqui et cedros laudari : • Saturabuntur enimn, scribitur, ligna canopi, et cedri Libani, quas plantavit ". » Item : « Laudabunt D Dominum ligna fructifera, et omnes cedri 1. Ni- hil enim suapte natura malum docet exsistere; cum sponte Deum quilibet vel adversetur, vel ample- ctatur. Ipsa autem Libani cedri excis (quod ad idololatriam retulerim), in templi assumuntur structuram, ibique remanentes conteruntur. Nimi- rum, ut semel dicam, et animalium naturales im- petus, et plantarum species, ad varios hominum mores significandos usurpantur. Arbor autem glandis Basan, ipsam morum duritiem, pervica- Exod. iv, 10. Gen. xvIII, 27. Isa. xiv, 13. ibid. 14. " Psal. xxviii, 5.. " Psal. ciii, 46. * Psal. GxLxit, 9, 10. B c น VARLE LECTIONES
περὶ οὗ τῆς οἰκοδομῆς κελεύει πρῶτον ψηφίζειν ὁ Κύριος, εἶτα πρὸς ἀπαρτισμὸν ἐκτησάμεθα. Τοῦτον ὑψηλοφρονοῦντα δεδιέναι δεῖν τὴν ἡμέραν Κυρίου φησίν. Καὶ τὸ τεῖχος δὲ φυλᾶττον πόλιν, τῶν πολεμίων τὰς προσβολὰς ἀποκρούεται. Οὕτω καὶ λόγων τῶν ἐν ἡμῖν, οἱ μὲν τῶν τῆς ἀληθείας δογμάτων φυλακτικοὶ, τῷ νῷ πρὸς τὸ μὴ καθαιρεῖσθαι τὰ δόγματα περικείμενοι· οἱ δὲ πρὸς ὀχύρωσιν ψεύδους, καὶ φυλακὴν ματαιότητος ἐκ τῆς ἔξωθεν ἐπινοίας ἐπιτηδευόμενοι. Τεῖχος γὰρ ἡ διαλεκτικὴ, μὴ συγχωροῦσα τοῖς βουλομένοις διαρπᾶσαί τε καὶ διαλῦσαι τὰ δόγματα. Διὸ τὰ μὲν τῆς Ἱερουσαλὴμ τείχη ἐπὶ τῶν χειρῶν ἀναγέγραπται τοῦ Κυρίου· τὰ δὲ Ἱεριχοῦς ὑπὸ Ἰωσιοῦ καθαιρεῖται φωνῇ μόνῃ διαλυόμενα. Ἄνω μὲν οὖν μόνα κατηγορεῖται τὰ ὑψηλά . Ἐνταῦθα δὲ, καὶ τὰ ἰσχύν τινα μετὰ τοῦ ὕψους ἔχοντα τὴν ἐν ταῖς ἀποδεικτικαῖς μεθόδοις ἐπὶ πολὺ κραταιωθεῖσαν πιθανότητα, καὶ ὑψωθεῖσαν, τεῖχος ὑψηλὸν τροπικῶς λέγοντος τοῦ προφήτου διαβεβαιουμένου ἐν ἡμέρᾳ Κυρίου τοῦτο καθαιρεθήσεσθαι. Γυμνασίας δὲ χάριν διὰ ὀνομάτων αὐτὰ παραδίδωσιν ἡ Γραφὴ μηδὲν εἰκῆ προσίεσθαι, μηδὲ τὸν νοῦν ἔχειν χαμαὶ συνεθίζουσα.
εξυβρίσας ὁ διάβολος ἀπέστη Θεοῦ κοινωνοὺς ἑτέρου: λαβὼν, λέγων· « Ἐπάνω τῶν ἄστρων θήσομαι τὸν θρόνον μου· › ἄλλα τε εἰπὼν ἔφη. Εσομαι ὅμοιος τῷ Ὑψίστῳ. » Ἐχρῆν τοίνυν ἐντεῦθεν ἄρξασθαι τὴν ἐκδίκησιν. Προηγεῖται δὲ τῆς ὑπερηφανίας ἡ ὕβρις Ο γὰρ τοὺς ἄλλους διαπτύων, ἀλαζονείαν προοιμιά ζεται. Τὸ ὑπερφαίνεσθαι γὰρ ἡ ὑπερηφάνεια δηλοί. Κολάζεται γὰρ ὁμοιοτρόπως τὰ συγγενή πλημμελή- ματα. Τῇ δὲ σχέσει διαφέρει τούτων ὁ ὑψηλὸς καὶ μετέωρος. Καὶ καθ᾿ ἑαυτὸν γὰρ ἂν ἑαυτὸν ὑψοῖ καὶ ἐπαίρει, διὰ κουφότητα μηδὲν ἔχων ἐστηριγμένον. Εαυτὸν δὲ ἀγνοήσας κολάζεται. Αμαρτία γάρ, φη- σὶν, ἐστὶν ὁ μετεωρισμός. Τοὺς ἀναισθήτως δὲ φυ- σιουμένους, κέδρους τοῦ Λιβάνου καλεῖ. Ὑψηλαὶ γὰρ αὐτοὶ λίαν ἀχρήστους ποιοῦσαι καρπούς, οὐ γηρῶσαι ῥᾳδίως, οὔτε κατασηπόμεναι. Πλήρης δὲ πάτης ἦν εἰδωλολατρείας ὁ Λίβανος· καὶ τὰς ἐμφι λοχωρούσας αὐτῷ δυνάμεις ολεθρία; αἱ κέδροι ση μαίνουσι, τὰ τῆς πονηρίας ὑψώματα τὰ ἐπαιρόμενα κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· περὶ ὧν, φησὶν ὁ Δα- 618• • Συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Σημαίνουσι δὲ καὶ τὰ ἤθη τὰ διακενή επαιρόμενα χωρὶς ὑποκειμένων καρπῶν· ἔστι γὰρ ἐπί τινι τῶν πλεονεκτημάτων, εἰ καὶ κακῶς, ὅμως δι' αἰτίαν ἐπ- αίρεσθαι. Καὶ πῶς οὗτοι, Λιβάνου; Πρῶτον μὲν, ὅτι δαιμονιῶδες πᾶν ἔπαρμα· ἔπειτα, ὅτι τὰ ἐπ' ὄρους δένδρα, άλλοτρίῳ ὕψει μείζονα πως δοκεῖ. Τοιοῦτοι δὲ καὶ οἱ τοῖς μὴ ἐφ' ἡμῖν ἐπαιρόμενοι. Εὕροις δ' ἂν καὶ κέδρους ἐπαινουμένας. « Χορτα σθήσονται γὰρ τὰ ξύλα τοῦ πεδίου, αἱ κέδροι τοῦ Λιβάνου ἃς ἐφύτευσε. » Καὶ ὁ Αἰνοῦσι τὸν Κύριον ξύλα καρποφόρα καὶ πᾶσαι κέδροι. » Δείκνυται γάρ, ὡς οὐδὲν τῇ φύσει κακόν. Παρ' ἑαυτὸν " δέ τις ἀλλο- τριοῦται Θεοῦ, καὶ συνάπτεται. Αὐταὶ δὲ τοῦ Λιβά νου κοπτόμεναι (ὅ περ ἐστὶν εἰδωλολατρείας) εἰς τὴν κατασκευὴν παραλαμβάνονται τοῦ ναοῦ· μένου σαι δὲ κατ' αὐτὴν συντρίβονται. Καθόλου μέν τοι, καὶ τὰ τῶν ζώων ἤθη, καὶ τὰ τῶν φυτῶν εἴδη, εἰς τὸ ποικίλον τῆς προαιρέσεως τῶν ἀνθρώπων λαμβάνε- ται. Δένδρον δὲ βαλάνου Βασᾶν, σκληρὸν ἦθος δηλοῖ καὶ ἀντίτυπον. Τοὺς δὲ τοιούτους, καὶ ἡ κοινὴ συνήθεια παρεικάζει δρυί, ἧς ὁ καρπὸς χοίρων τρο φή."Οθεν δένδρον αἰσχύνης ὠνόμασται. Τοῦτο γὰρ τὸ Βασᾶν ἑρμηνεύεται. Κολάζονται οὖν καὶ ὧν ἡ δόξα ἐν τῇ αἰσχύνῃ αὐτῶν. Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, χω- ρίον τοῦτο τῆς Ἰουδαίας εἶναί φασι τὴν Βασᾶν, τὴν νῦν Βαταναίαν, δένδρων ἀρίστην τροφόν. Οὐ μόνον δὲ τὸν ἀσελγῆ βίον, ἀλλὰ καὶ τὴν εἰδωλολατρείαν, αἰσχύνην φησὶν ἡ Γραφή. Ὡς Ἐλιοῦ πρὸς Αχαάβ, • Αποστείλαι, φησί, πρὸς αὐτὸν εἰς τὸν Κάρμηλον τοὺς προφήτας, τῆς αἰσχύνης ἄνδρας, οἳ ἤσθιον τὰς τραπέζας Ιεζαβέλ. » Πλὴν, « Πᾶν δένδρον μὴ ποιοῦν καρπὸν καλὸν εἰς πῦρ ἐμβάλλεται κοπὲν ἐν τῇ Κυ ρίου ἡμέρᾳ. » Καὶ ἐπὶ πᾶν ὅρος, φησὶ, καὶ ἐπὶ πάντα βουνόν. Πονηραὶ δυνάμεις αὐταί, μέτρα τῶν γρ. παρ' ἑαυτοῦ. PROCOPII GAZ.EI - . bus ista conferantur, magna quidem et ardua:sive A autem cum illo, nihil quemquam vel posse, vel sapere quidquam certum est. Apud hune lingua tarum et blæsum Mosem 16, ipsumque Abraha- mum terram et pulverem " exstitisse legimus. Lam. padis enim accensæ instar, stato meridianæ lucis splendore, superati obtenebrescunt. Diem deinde Domini super omnem fore super- bum, et contumeliosum ait. Inde siquidem ma- lorum omnium principium et fons. Elatus enim superbia diabolus, sociis secum assumptis, a Deo recessit, ista usurpare ausus: ‹ Super astra Dei exaltabo solium meum 18;, quibus et alia adjicit inquiens: « Ero similis Altissimo'. » Inde igitur sumendum ultionis fuerat exordium. Viam vero munit, et ad contumeliam dux est superbia. Qui " enim alios fastidit, primus contumeliam facile aggreditur, nec aliud est quidquam super alios eferri, quam superbum esse : eaque ut cognata vi- tia sunt; sic pari modo puniri necesse est. Ab his vero habitu tantum differunt, qui sublimes excelsi- que dicuntur. Nam et in se ipsi attolluntur, et levi- tate intumescunt, firmum quidquam nihil habentes. plectuntur tamen quod sui obliti sunt; quia pecca- tum et ipsam esse elationem constat. Eos autem per Libani cedros intelligit, qui fastu occaecati intu- mescunt. Nam et ipsæ proceræ valde sunt; nec usibus idoneos fructus gerunt, vixque vel sene- scunt, vel putrescunt. Erat vero omni idololatriæ genere refertissimus Libanus. Hinc et quæ in eo vagabantur, malas potestates Cedri significant, quæ nequitiae fastigia adversus Dei notitiam sunt attul- lere solita : illae nimirum, de quibus est apud Davi. dem : • Conteret cedros Libani Dominus s. Si- gnificant autem et mores, nullis subjectis fructibus elatos. Quarumdem enim rerum possessione, elsi male id quidem, non sine ratione tamen, efferri quis possit. Præterea, quid istos, Libani cedros esse dixit? P.imum, quoniam dæmonicum quiddam omnis habet elatio. Deinde quoniam aliena quodam- modo celsitudine attolli videntur montane arbores: cujusmodi fere sunt, qui rerum externarum glo- ria efferuntur. Reperias alioqui et cedros laudari : • Saturabuntur enimn, scribitur, ligna canopi, et cedri Libani, quas plantavit ". » Item : « Laudabunt D Dominum ligna fructifera, et omnes cedri 1. Ni- hil enim suapte natura malum docet exsistere; cum sponte Deum quilibet vel adversetur, vel ample- ctatur. Ipsa autem Libani cedri excis (quod ad idololatriam retulerim), in templi assumuntur structuram, ibique remanentes conteruntur. Nimi- rum, ut semel dicam, et animalium naturales im- petus, et plantarum species, ad varios hominum mores significandos usurpantur. Arbor autem glandis Basan, ipsam morum duritiem, pervica- Exod. iv, 10. Gen. xvIII, 27. Isa. xiv, 13. ibid. 14. " Psal. xxviii, 5.. " Psal. ciii, 46. * Psal. GxLxit, 9, 10. B c น VARLE LECTIONES
PG 87:1889Μετὰ δὲ τὸν ὑψηλόφρονα νοῦν, καὶ τοῖς ταπεινοῖς οὐ συναπαγόμενον, καὶ περὶ σωμάτων αὖθις αἰνίττεται, πλοῖα ταῦτα θαλάσσης εἰπών. Οὐ τοῖς ἀψύχοις γὰρ φοβερὰ ἡ τοῦ Κυρίου ἡμέρα · τοῖς δὲ διὰ τῶν σωμάτων ἐν τῷ ἁλμυρῷ τοῦ βίου τοῦ τούτου κλύδωνι σαλευομένοις, ὃν δὴ καταπατοῦσιν οἱ ἐν σαρκὶ ζῶντες, καὶ μὴ κατὰ σάρκα στρατευόμενοι, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασιν πολλοῖς, ὅτε καὶ τῷ βίῳ συγκαταβαίνουσιν ἐπὶ τὸ τῶν βεβυθισμένων κερδάναι τινάς. Διὸ εἴδοσαν τὰ ἔργα Κυρίου, μισθὸν τῆς ἐργασίας τὴν σύνεσιν τῶν ἔργων Κυρίου, καὶ τῶν ἐν τῷ βυθῷ θαυμασίων λαμβάνοντες. Ἀπειλεῖ δὲ καὶ τοῖς τὰ σώματα καλλωπίζουσιν, καὶ περὶ τὴν τούτων θέαν περιέργως ἐπτοημένοις. Οὐ γὰρ ἡ τῶν πλοίων θέα φοβερά· ἀλλ’ ἡ πρὸς ἐπιθυμίαν τοῦ σώματος κατανόησις. Ὅτι δὲ τὰ περὶ τῶν προειρημένων ἐστιν αἰνίγματα, δεδήλωκεν εἰπών· καὶ ταπεινωθήσεται πᾶς ἄνθρωπος τοῦτ’ ἕστι πᾶσα ἰδέα τῶν ἐν ἀνθρώποις κακῶν καταπεσεῖται. Μόνος δέ φησιν ὁ Κύριος ὑψωθήσεται . Φωτὸς γὰρ ἀναφανέντος, ἀφανίζεται σκότος, καὶ ἀληθείας ἀποδειχθείσης, ἡ τοῦ ψεύδους φύσις ἐλέγχεται.
ἀδικημάτων ἔχουσαι τὴν πρὸς ἀλλήλας διαφοράν, ώς Α ὄρη τε καὶ βουνοὶ τοῖς ὑποκειμένοις διαφέροντα. Κακεῖ γὰρ προαίρεσις μία τῷ μεγέθει διάφορος. Ο δὲ πύργος, ὑψηλὸν σκοπευτήριον πρὸς φυλακήν πόλ λεως, καὶ γνῶσιν ἐφόδων πολεμικῶν, ὁποῖος ἡμῖν ὁ νοῦς ἐδόθη παρὰ Θεοῦ, φυλακτικὸς μὲν ἀγαθῶν, προβλέπων δὲ τοὺς ἐπιβουλεύοντας. Οὐ χρὴ δὲ τοῦτον ἐν αὐτῷ διὰ τῶν γηίνων τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον πραγματεύεσθαι. Καταβαίνει γὰρ ὁ Κύριος πρὸς αὐτ τὸν κάτω πεσόντα διὰ τὸ φρόνημα, διασπῶν ἐπὶ σω- τηρία τὴν πρὸς τὰ κακὰ συμφωνίαν αὐτοῦ· περὶ οὗ τῆς οἰκοδομῆς κελεύει πρῶτον ψηφίζειν ὁ Κύριος, εἶτα = πρὸς ἀπαρτισμὸν ἐκτησάμεθα. Τοῦτον ὑψηλο φρονοῦντα δεδιέναι δεῖν τὴν ἡμέραν Κυρίου φησίν. Καὶ τὸ τεῖχος δὲ φυλᾶττον πόλιν, τῶν πολεμίων τὰς προσβολὰς ἀποκρούεται. Ει Οὕτω καὶ λόγων τῶν ἐν ἡμῖν, οἱ μὲν τῶν τῆς ἀλη θείας δογμάτων φυλακτικοὶ, τῷ νῷ πρὸς τὸ μὴ και θαιρεῖσθαι τὰ δόγματα περικείμενοι· οἱ δὲ πρὸς ὀχύρωσιν ψεύδους, καὶ φυλακήν ματαιότητος ἐκ τῆς ἔξωθεν ἐπινοίας ἐπιτηδευόμενοι. Τεῖχος γὰρ ἡ δια λεκτική, μὴ συγχωρούσα τοῖς βουλομένοις διαρπᾶσαι τε καὶ διαλύσαι τὰ δόγματα. Διὰ τὰ μὲν τῆς Ἱερου- σαλὴμ τείχη ἐπὶ τῶν χειρῶν ἀναγέγραπται τοῦ Κυρ ρίου· τὰ δὲ Ἱεριχοῦς ὑπὸ Ἰοσιοῦ καθαιρεῖται φωνῇ μόνῃ διαλυόμενα. Ανω μὲν οὖν μόνα κατηγορείται τὰ ὑψηλά. Ἐνταῦθα δὲ, καὶ τὰ ἰσχύν τινα μετὰ τοῦ ὕψους ἔχοντα τὴν ἐν ταῖς ἀποδεικτικαῖς μεθόδοις ἐπὶ πολὺ κραταιωθεῖσαν πιθανότητα, καὶ ὑψωθεῖ σαν, τείχος ὑψηλὸν τροπικῶς λέγοντος τοῦ προ- φήτου διαβεβαιουμένου ἐν ἡμέρᾳ Κυρίου τοῦτο καθε αιρεθήσεσθαι. Γυμνασίας δὲ χάριν διὰ ὀνομάτων αὐτὰ παραδίδωσιν ἡ Γραφή μηδὲν εἰκή προσίεσθαι, μηδὲ τὸν νοῦν ἔχειν χαμαὶ συνεθίζουσα. Μετὰ δὲ τὸν ὑψηλόφρονα νοῦν, καὶ τοῖς ταπεινοῖς οὐ συναπα- γόμενον, καὶ περὶ σωμάτων αὖθις αινίττεται, πλοία ταῦτα θαλάσσης εἰπών. Οὐ τοῖς ἀψύχοις γὰρ φοβερὰ ἡ τοῦ Κυρίου ἡμέρα· τοῖς δὲ διὰ τῶν σω- μάτων ἐν τῷ ἁλμυρῷ τοῦ βίου τοῦ τούτου κλύδωνι σαλευομένοις, ὃν δὴ καταπατοῦσιν οἱ ἐν σαρκὶ ζῶν- τες, καὶ μὴ κατὰ σάρκα στρατευόμενοι, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασιν πολλοῖς, ὅτε καὶ τῷ βίῳ συγκα- ταβαίνουσιν ἐπὶ τὸ τῶν βεβυθισμένων κερδάναι τι νὰς. Διὸ εἴδοσαν τὰ ἔργα Κυρίου, μισθὸν τῆς ἐργα ν ἰσ. γρ. ἑαυτῷ. * γε, εἰ τόσ COMMENTARII IN ISAIAM. ciamque significat : quibus qui præliti sunt, quer- cui plurimum, cujus glande sues vescuntur com- parantur : unde et turpitudinis arbor ipsa nuncu patur. Hoc enim, si nominis rationem postula: Basan significat. Et ipsi ergo plectuntur, quoru gloria in sua ipsorum turpitudine versatur. Deli- nite si quæras, Basan Judæa locum esse volunt alio nunc Batanæam nomine, arboribus nutriendis aptum maxime et fecundum. Neque vero solam vitæ lasciviam; sed ipsam etiam idololatriam tur- pitudinis nomine Scriptura significat. Elia sic Achabum alloquente: « Mitte ad ipsum in Carmeli montem prophetas, turpitudinis viros, qui come derunt de mensa Jezabelas. At vero : » Omnis arbor, quæ bonos fructus non facit, excidetur in B die Domini, et in ignem mittetur ". , super omnem montem, addit, et super omnem collem: quibus verbis ipsæ significantur malæ potestates quæ iniquitatum magnitudine discrepant inter se, non secus ac montes ipsi, collesque subjectorum mensura differunt. Namn et ibi unum est institutum, unaque intentio; sed magnitudine dispar. Turris autem excelsa ipsa est ad urbis salutem, hostiumque prospiciendum accessum comparata specula: qualis quæ nobis a Deo ad bonarum rerum observationem, malarumque vitationem collata est. Eam vero non decet de reditu sibi in cœlum terrenis rebus comparando, laborare. Ad ipsam enim, si fastum deponat, descendit Dominus; ut salutis ergo ejus ad mala consensum dissipet. De turris hujus ædificatione cogitantem jubet primum subducta ratione videre Dominus, si quæ sunt ad integram constructionem necessaria, comparata habemus. Eamdem rursum, si superbe elateque sential, diem Domini timere debere ait. Quin et murus ipse ad urbis custodiam factus, hostium propulsat impetus. C D Matth. in, 10. 2³ III Reg. xvm1, 19. mens Sic et doctrinarum, quæ in nobis sunt, aliæ quidem ad verorum dogmatum præsidium faciunt, mentenique cingunt, ne dogmata tollantur : aliæ vero ad falsitatis assertionem, vanitatisque studium retinendum, depromptis ab externis rationibus comparantur. Murus enim ars est ipsa disserenali, eos, qui dogmata diripere, et dissolvere conantu", propulsans. Inde et urbis Hierosolymitanæ muri in Domini manibus descripti esse dicuntur "; Jeri- chuntinæ autem sola Josue voce dejecti, prostrati- que. Superius ergo, excelsa quæ essent, sola re- prehensa sunt : hic autem, quæ robur aliquod celsitudini conjunctum nacta sunt, id est, qui per- suadendi facultate polentes attolluntur, excelsi muri nomine et ipsi, figurato dicendi genere, a prophet: designati, in die Domini perdendi veniunt. Sunt vero exercitationis gratia involucris ista per Scripturam tradita; quo temere nulli ad eam acce- dendum esse, nec humilium rerum contemplationi menten debere occupari significetur. Quia vero animi elationem, quæ humilibus non commovea- tur, exagitavit; de ipsis etiam corporibus obscure rursun disputal, cum ea naves maris appellat. Neque enim iis metuenda Domini dies esse potest, qui sensus facultate destituuntur: sed iis, qui in corporibus, hujus vitæ, tanquam Maris tempesta- tibus, agitantur; quas facile contemnunt, qui in carne viventes, ejus imperantis castra non sequun- 153. XLIS, 16. VARLE LECTIONFS.
Καὶ πάσης τῆς ἀληθινῆς θεωρίας καταληφθείσης, εὐκαταφρόνητα τὰ δοκοῦντα πρὶν ὑψηλὰ καὶ μετέωρα , πάσης λογικῆς φύσεως τὸ ὕψος μόνον μαρτυρούσης Θεῷ. Ἐπιπεπλεγμένως δὲ περὶ τῶν δύο τοῦ Κυρίου παρουσιῶν ἡ Γραφὴ διαλέγεται. Τὰ μὲν γὰρ προειρημένα, περὶ τῆς δευτέρας. Τὰ δὲ περὶ τῶν εἰδώλων ἐπιφερόμενα, περὶ τῆς πρώτης, ἀφ’ ἧς τὰ εἴδωλα, ξύλα καὶ λίθοι νομίζεται. Σταυροῦ δὲ καὶ θέαν καὶ τοὔνομα φεύγουσι δαίμονες. Οὐκ ἀπᾴδει δὲ παντελῶς οὐδὲ τῆς δευτέρας ὁ λόγος, ἥτις πρὸς τὴν τελείαν τῆς ἀσεβείας ἴδοι καθαίρεσιν. Εἴδωλα δὲ, καὶ τὰς ἐντυπωθείσας περὶ ψευδῶν δογμάτων φαντασίας ἐλέγομεν. Τοῦ τοίνυν ἀληθινοῦ φανέντος φωτὸς, ἕκαστος τῶν ἰδίων δογμάτων κατεγνωκὼς, ἐξαφανίσαι ταῦτα σπουδάσει ἐν οἱονεὶ σπηλαίοις καὶ τρώγλαις ἐγκατακρύψας αὐτὰ, ὁρῶν ἐκ τῆς ἐνεργείας τὰ φοβερὰ τοῦ Θεοῦ θραύοντος τὰ ὑλικά τε καὶ γήϊνα πρὸς τὴν τῶν πνευματικῶν ἤδη φανέρωσιν, καὶ ὡς δεῖ, ἐξαφανισθῆναι τοῦ χοϊκοῦ τὴν εἰκόνα, ἵνα ἡ τοῦ ἐπ’ οὐρανίου ἀναφανῇ. Ἀλλ’ οἱ τὸ πρῶτον τὰ εἴδωλα κατακρύψαντες , ὕστερον ἐκβάλλουσιν.
ἀδικημάτων ἔχουσαι τὴν πρὸς ἀλλήλας διαφοράν, ώς Α ὄρη τε καὶ βουνοὶ τοῖς ὑποκειμένοις διαφέροντα. Κακεῖ γὰρ προαίρεσις μία τῷ μεγέθει διάφορος. Ο δὲ πύργος, ὑψηλὸν σκοπευτήριον πρὸς φυλακήν πόλ λεως, καὶ γνῶσιν ἐφόδων πολεμικῶν, ὁποῖος ἡμῖν ὁ νοῦς ἐδόθη παρὰ Θεοῦ, φυλακτικὸς μὲν ἀγαθῶν, προβλέπων δὲ τοὺς ἐπιβουλεύοντας. Οὐ χρὴ δὲ τοῦτον ἐν αὐτῷ διὰ τῶν γηίνων τὴν εἰς οὐρανὸν ἄνοδον πραγματεύεσθαι. Καταβαίνει γὰρ ὁ Κύριος πρὸς αὐτ τὸν κάτω πεσόντα διὰ τὸ φρόνημα, διασπῶν ἐπὶ σω- τηρία τὴν πρὸς τὰ κακὰ συμφωνίαν αὐτοῦ· περὶ οὗ τῆς οἰκοδομῆς κελεύει πρῶτον ψηφίζειν ὁ Κύριος, εἶτα = πρὸς ἀπαρτισμὸν ἐκτησάμεθα. Τοῦτον ὑψηλο φρονοῦντα δεδιέναι δεῖν τὴν ἡμέραν Κυρίου φησίν. Καὶ τὸ τεῖχος δὲ φυλᾶττον πόλιν, τῶν πολεμίων τὰς προσβολὰς ἀποκρούεται. Ει Οὕτω καὶ λόγων τῶν ἐν ἡμῖν, οἱ μὲν τῶν τῆς ἀλη θείας δογμάτων φυλακτικοὶ, τῷ νῷ πρὸς τὸ μὴ και θαιρεῖσθαι τὰ δόγματα περικείμενοι· οἱ δὲ πρὸς ὀχύρωσιν ψεύδους, καὶ φυλακήν ματαιότητος ἐκ τῆς ἔξωθεν ἐπινοίας ἐπιτηδευόμενοι. Τεῖχος γὰρ ἡ δια λεκτική, μὴ συγχωρούσα τοῖς βουλομένοις διαρπᾶσαι τε καὶ διαλύσαι τὰ δόγματα. Διὰ τὰ μὲν τῆς Ἱερου- σαλὴμ τείχη ἐπὶ τῶν χειρῶν ἀναγέγραπται τοῦ Κυρ ρίου· τὰ δὲ Ἱεριχοῦς ὑπὸ Ἰοσιοῦ καθαιρεῖται φωνῇ μόνῃ διαλυόμενα. Ανω μὲν οὖν μόνα κατηγορείται τὰ ὑψηλά. Ἐνταῦθα δὲ, καὶ τὰ ἰσχύν τινα μετὰ τοῦ ὕψους ἔχοντα τὴν ἐν ταῖς ἀποδεικτικαῖς μεθόδοις ἐπὶ πολὺ κραταιωθεῖσαν πιθανότητα, καὶ ὑψωθεῖ σαν, τείχος ὑψηλὸν τροπικῶς λέγοντος τοῦ προ- φήτου διαβεβαιουμένου ἐν ἡμέρᾳ Κυρίου τοῦτο καθε αιρεθήσεσθαι. Γυμνασίας δὲ χάριν διὰ ὀνομάτων αὐτὰ παραδίδωσιν ἡ Γραφή μηδὲν εἰκή προσίεσθαι, μηδὲ τὸν νοῦν ἔχειν χαμαὶ συνεθίζουσα. Μετὰ δὲ τὸν ὑψηλόφρονα νοῦν, καὶ τοῖς ταπεινοῖς οὐ συναπα- γόμενον, καὶ περὶ σωμάτων αὖθις αινίττεται, πλοία ταῦτα θαλάσσης εἰπών. Οὐ τοῖς ἀψύχοις γὰρ φοβερὰ ἡ τοῦ Κυρίου ἡμέρα· τοῖς δὲ διὰ τῶν σω- μάτων ἐν τῷ ἁλμυρῷ τοῦ βίου τοῦ τούτου κλύδωνι σαλευομένοις, ὃν δὴ καταπατοῦσιν οἱ ἐν σαρκὶ ζῶν- τες, καὶ μὴ κατὰ σάρκα στρατευόμενοι, ποιοῦντες ἐργασίαν ἐν ὕδασιν πολλοῖς, ὅτε καὶ τῷ βίῳ συγκα- ταβαίνουσιν ἐπὶ τὸ τῶν βεβυθισμένων κερδάναι τι νὰς. Διὸ εἴδοσαν τὰ ἔργα Κυρίου, μισθὸν τῆς ἐργα ν ἰσ. γρ. ἑαυτῷ. * γε, εἰ τόσ COMMENTARII IN ISAIAM. ciamque significat : quibus qui præliti sunt, quer- cui plurimum, cujus glande sues vescuntur com- parantur : unde et turpitudinis arbor ipsa nuncu patur. Hoc enim, si nominis rationem postula: Basan significat. Et ipsi ergo plectuntur, quoru gloria in sua ipsorum turpitudine versatur. Deli- nite si quæras, Basan Judæa locum esse volunt alio nunc Batanæam nomine, arboribus nutriendis aptum maxime et fecundum. Neque vero solam vitæ lasciviam; sed ipsam etiam idololatriam tur- pitudinis nomine Scriptura significat. Elia sic Achabum alloquente: « Mitte ad ipsum in Carmeli montem prophetas, turpitudinis viros, qui come derunt de mensa Jezabelas. At vero : » Omnis arbor, quæ bonos fructus non facit, excidetur in B die Domini, et in ignem mittetur ". , super omnem montem, addit, et super omnem collem: quibus verbis ipsæ significantur malæ potestates quæ iniquitatum magnitudine discrepant inter se, non secus ac montes ipsi, collesque subjectorum mensura differunt. Namn et ibi unum est institutum, unaque intentio; sed magnitudine dispar. Turris autem excelsa ipsa est ad urbis salutem, hostiumque prospiciendum accessum comparata specula: qualis quæ nobis a Deo ad bonarum rerum observationem, malarumque vitationem collata est. Eam vero non decet de reditu sibi in cœlum terrenis rebus comparando, laborare. Ad ipsam enim, si fastum deponat, descendit Dominus; ut salutis ergo ejus ad mala consensum dissipet. De turris hujus ædificatione cogitantem jubet primum subducta ratione videre Dominus, si quæ sunt ad integram constructionem necessaria, comparata habemus. Eamdem rursum, si superbe elateque sential, diem Domini timere debere ait. Quin et murus ipse ad urbis custodiam factus, hostium propulsat impetus. C D Matth. in, 10. 2³ III Reg. xvm1, 19. mens Sic et doctrinarum, quæ in nobis sunt, aliæ quidem ad verorum dogmatum præsidium faciunt, mentenique cingunt, ne dogmata tollantur : aliæ vero ad falsitatis assertionem, vanitatisque studium retinendum, depromptis ab externis rationibus comparantur. Murus enim ars est ipsa disserenali, eos, qui dogmata diripere, et dissolvere conantu", propulsans. Inde et urbis Hierosolymitanæ muri in Domini manibus descripti esse dicuntur "; Jeri- chuntinæ autem sola Josue voce dejecti, prostrati- que. Superius ergo, excelsa quæ essent, sola re- prehensa sunt : hic autem, quæ robur aliquod celsitudini conjunctum nacta sunt, id est, qui per- suadendi facultate polentes attolluntur, excelsi muri nomine et ipsi, figurato dicendi genere, a prophet: designati, in die Domini perdendi veniunt. Sunt vero exercitationis gratia involucris ista per Scripturam tradita; quo temere nulli ad eam acce- dendum esse, nec humilium rerum contemplationi menten debere occupari significetur. Quia vero animi elationem, quæ humilibus non commovea- tur, exagitavit; de ipsis etiam corporibus obscure rursun disputal, cum ea naves maris appellat. Neque enim iis metuenda Domini dies esse potest, qui sensus facultate destituuntur: sed iis, qui in corporibus, hujus vitæ, tanquam Maris tempesta- tibus, agitantur; quas facile contemnunt, qui in carne viventes, ejus imperantis castra non sequun- 153. XLIS, 16. VARLE LECTIONFS.
PG 87:1891Δεῖ γὰρ πρῶτον ἐπαισχυνθῆναι τῷ ψεύδει, εἶτα καὶ ἐκβαλεῖν τῆς καρδίας, Καὶ ἀργυρᾶ μὲν εἴδωλα , τὰ λόγοις πιθανοῖς ψευδῆ συγκείμενα δόγματα. Χρυσᾶ δὲ, οἱ ἐν τῇ διανοίᾳ περὶ τοῦ ψευδοῦς ἐναποκείμενοι. Προσκυνεῖ δὲ τὰς νυκτερίδας ὁ τὴν τῶν δαιμόνων τὴν δύναμιν συγγενῆ οὖσαν τῷ σκότῳ θεοποιῶν· ὧν τις παυσάμενος εἰς τὰς τρώγλας εἰσελθεῖν τῆς στερεᾶς πέτρας ζητήσειεν. Μόναι δὲ αὗται κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως διαιρούμεναι. Σχισμαὶ δὲ πετρῶν , τοῦ σώματος αὐτοῦ τὸ πάθος σημαίνουσιν, ᾧ προσφυγεῖν καὶ ἐγκατακρυφθῆναι τῇ σκέπῃ πάντες εὔχονται διαπαντὸς οἱ σωζόμενοι· κατὰ δὲ τὸν ῥητὸν, γέλωτος ἀξίαν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀποφαίνεται σκέψιν, εἰ κατακρύπτουσι τοὺς θεοὺς καὶ σώζειν τοὺς προσκυνουμένους ἐπείγονται, τὸ τούτων ἀδρανὲς οἷς ποιοῦσι σημαίνοντες, μὴ σὺν αὐτοῖς αἰχμάλωτοι τοῖς πολεμίοις γενήσονται. Οὐδὲν γὰρ ἀπώναντο τῶν εἰδώλων οἱ ταῦτα κατασκευάσαντες. Καὶ τάχα που ταῖς νυκτερίσιν ἀνεδείμαντο τοὺς ναούς. Ἐμφιλοχωρεῖ γὰρ τοῖς ἀφεγγέσι τόποις τὸ ζῶον, οὓς δὴ καὶ δυσωδίας πληροῖ.
Α σίας τὴν σύνεσιν τῶν ἔργων Κυρίου, καὶ τῶν ἐν τῷ Β βυθῷ θαυμασίων λαμβάνοντες. Απειλεῖ δὲ καὶ τοῖς τὰ σώματα καλλωπίζουσιν, καὶ περὶ τὴν τούτων θέαν περιέργως επτοημένοις. Οὐ γὰρ ἡ τῶν πλοίων θέα φοβερά· ἀλλ' ἡ πρὸς ἐπιθυμίαν τοῦ σώματος κατα- νόησις. Οτι δὲ τὰ περὶ τῶν προειρημένων ἐστὶν αἰνίγματα, δεδήλωκεν εἰπών· καὶ ταπεινωθήσεται πᾶς ἄνθρωπος τοῦτ᾽ ἔστι πᾶσα ἰδέα τῶν ἐν ἀνθρώ ποις κακῶν καταπεσεῖται. Μόνος δέ φησιν ὁ Κύριος ὑψωθήσεται. Φωτὸς γὰρ ἀναφανέντος, ἀφανίζεται σκότος, καὶ ἀληθείας αποδειχθείσης, ἡ τοῦ ψεύδους φύσις ἐλέγχεται. Καὶ πάσης τῆς ἀληθινῆς θεωρίας καταληφθείσης, εὐκαταφρόνητα τὰ δοκοῦντα πρὶν ύψηλὰ καὶ μετέωρα, πάσης λογικής φύσεως τὸ ὕψος μόνον μαρτυρούσης Θεῷ. Ἐπιπεπλεγμένως δὲ περὶ τῶν δύο τοῦ Κυρίου παρουσιῶν ἡ Γραφὴ διαλέγεται. Τὰ μὲν γὰρ προειρημένα, περὶ τῆς δευ τέρας. Τὰ δὲ περὶ τῶν εἰδώλων ἐπιφερόμενα, περί τῆς πρώτης, ἀφ᾽ ἧς τὰ εἴδωλα, ξύλα καὶ λίθοι νομί- ζεται. Σταυροῦ δὲ καὶ θέαν καὶ τοὔνομα φεύγουσι δαίμονες. Οὐκ ἀπάδει δὲ παντελῶς οὐδὲ τῆς δευτέρας ὁ λόγος, ἥτις πρὸς τὴν τελείαν τῆς ἀσεβείας ἴδοι καθαίρεσιν. Είδωλα δὲ, καὶ τὰς ἐντυπωθείσας περὶ ψευδῶν δογμάτων φαντασίας ἐλέγομεν. Τοῦ τοίνυν ἀληθινοῦ φανέντος φωτός, ἕκαστος τῶν ἰδίων δογμά των κατεγνωκώς, ἐξαφανίσαι ταῦτα σπουδάσει ἐν οιονεί σπηλαίοις καὶ τρώγλαις ἐγκατακρύψας αυτ τὰ, ὁρῶν ἐκ τῆς ἐνεργείας τὰ φοβερὰ τοῦ Θεοῦ θραύοντος τὰ ὑλικά τε καὶ γήϊνα πρὸς τὴν τῶν πνευ- ματικῶν ἤδη φανέρωσιν, καὶ ὡς δεῖ, ἐξαφανισθῆναι τοῦ χοϊκοῦ τὴν εἰκόνα, ἵνα ἡ τοῦ ἐπ᾽ οὐρανίου ἀνα- φανῇ. Αλλ' οἱ τὸ πρῶτον τὰ εἴδωλα κατακρύψαντες, ὕστερον ἐκβάλλουσιν. Δεῖ γὰρ πρῶτον ἐπαισχυνθῆς ναι τῷ ψεύδει, εἶτα καὶ ἐκβαλεῖν τῆς καρδίας. Καὶ ἀργυρᾶ μὲν εἴδωλα, τὰ λόγοις πιθανοῖς ψευδή συγ κείμενα δόγματα. Χρυσᾶ δὲ, οἱ ἐν τῇ διανοίᾳ περὶ τοῦ ψευδοῦς ἐναποκείμενοι *. Προσκυνεῖ δὲ τὰς νυκτερίδας ὁ τὴν τῶν δαιμόνων τὴν δύναμιν συγκ γενῆ οὖσαν τῷ σκότῳ θεοποιῶν· ὧν τις παυσάμενος εἰς τὰς τρώγλας εἰσελθεῖν τῆς στερεᾶς πέτρας ζητήσειεν. Μόναι δὲ αὗται κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως διαιρούμεναι. Σχισμαὶ δὲ πε τρῶν, τοῦ σώματος αὐτοῦ τὸ πάθος σημαίνου σιν, ᾧ προσφυγεῖν καὶ ἐγκατακρυφθῆναι τῇ σκέπῃ πάντες εύχονται διαπαντὸς οἱ σωζόμενοι· κατὰ δὲ τὸν ῥητὸν, γέλωτος ἀξίαν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπο- φαίνεται σκέψιν, εἰ κατακρύπτουσι τοὺς θεοὺς καὶ σώζειν τοὺς προσκυνουμένους ἐπείγονται, τὸ τούτων ἀδρανές οἷς ποιοῦσι σημαίνοντες, μὴ σὺν αὐτοῖς αἰχ μάλωτοι τοῖς πολεμίοις γενήσονται. Οὐδὲν γὰρ ἀπώ- ναντο τῶν εἰδώλων οἱ ταῦτα κατασκευάσαντες. Καὶ τάχα που ταῖς νυκτερίσιν ἀνεδείμαντο τοὺς ναούς. Ἐμφιλοχωρεῖ γὰρ τοῖς ἀφεγγέσι τόποις τὸ ζῶον, ε; δὴ καὶ δυσωδίας πληροί. Αναλογίσονται τοίνυν γρ. εἴτις. 2.1. Ισ. λογισμοί. γρ. τό κ.λ. τσ. δαίμοσιν. PROCOPII GAZÆI tur; sed in aquis multis operationem faciunt 86, ideoque ad vitæ commoda sese domittunt, ut eo- rum, qui in profundo demersi sunt, aliquos lucren- tur : unde opera Domini vidisse, id est, rei gesta mercedem, divinorum operum, rerumque in pro- fundo mirabilium cognitionem percepisse dicuntur. Minitatur autem et iis, quibus corpora studiosius ornare, eaque etiam intuendo voluptate nimis anxie incitari gratum est. Neque enim est navium aspectus metuendus; sed corporum, quæ ad volu- platem expetuntur, contemplatio. Ut autem quæ su- perius dicta sunt, æniginata esse doceret, addidit : Et humiliabitur omnis homo ; idem penitus, ac si omne malorum genus ab homine depulsum iri diceret. Solus vero, ail, exaltabitur Dominus. Luce enim exorta, tenebras fugari, sicut et veritate de- monstrata, mendacii naturam argui, quæque prius excelsa sublimiaque videbantur (cunctis hominibus uni Deo propriam et peculiarem esse celsitudinem testantibus) despici facile et contemni necesse est. Mistim autem utrumque Christi adventum pro- phetæ complexa est oratio. De altero enim, quæ superius dicta sunt, intelliguntur; quæ vero de idolis adjecta, de priore, quo eadein lapides et ligna censentur exsistere. Crucis vero etiam aspectum el nomen dæmones refugiunt. Nec a secundo tamen penitus dissidet oratio, si quis ad integrum impie- tatis spectet interitum. Idola porro, eas etiam, quas sibi de falsis dogmatibus quisque fingit, opiniones esse dicebamus. Posteaquam ergo vera lux illuxit, abdicato quisque peculiarium dogmatum studio ista rejicere, et tanquam in speluncis cavernisque occul- tare ſesținabit, tum autem vel maxime, cum iram De: terrena ipsa, ut spiritualia manifestentur, con- fringere, et luto constantem imaginem, ut cœle- stis altera appareat, perdere videbit. Cæterum qui prius idola absconderunt, tandem et ipsa abjiciunt. Decet enim primum errore notato pudore affici; deinde ipsum a corde rejicere. Sunt porro argen- tea idola, falsa dogmata, quæ plausibilibus verbis asseruntur: aurea vero, quæ in mente contra ve- ritatem reconduntur cogitationes. Adorare rursum vespertiliones is dicitur, qui demonum potentiz, tenebris alioquin cognatæ, divinitatis aliquid tri- buit: a quibus qui se cupit revocari, foramina firma petræ ingredi quærat necesse est, quæ sola pro fidei in Christum modulo, solent aperiri. Signi- ficant porro scissuræ petrarum, corporis ipsius passionem, ad quam confugere, quibus salutis cura cst, eaque, tanquam tegumento, includi, celarique perptuo omnes exoptant. Caeterum, si litteran spectes, fugientes, latebrasque quærentes Judæos valde ridiculos fecerit, deorumque quibus ser- viebant, imbecillem infirmamque potentiam stolide Psal. cv, 2. b C D VARA LECTIONES *
Ἀναλογίσονται τοίνυν ὅτι δὴ μᾶλλον νυκτερίσι προσεκύνουν τοῖς εἰδώλοις ἐμφωλευούσαις αἴσθησιν ἐχούσαις τοῖς τούτων καταγωγίοις ἀναισθήτοις ὑπάρχουσιν. Συγκατορύττεσθαι δὲ τοῖς ἑαυτῶν θεοῖς ἐσπουδάκασιν, ἀλλ’ οὐ μετὰ Θεοῦ τῶν ὅλων ὄντες ἐκρύπτοντο, ἀλλ’ ὁ Φαραὼ διώκων κατεποντίζετο. Ἀλλ’ οὐδὲ Ῥαψάκου ταῖς ἀπειλαῖς μανέντος ὁ Θεὸς ἀπεκρύπτετο τὸν ἀσεβῆ τιμωρούμενος. ΚΕΦΑΛ. Γ. αια. Ἰδοὺ δὴ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαββαὼθ ἀφελεῖ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας, καὶ ἀπὸ Ἱερουσαλὴμ ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν, ἰσχὺν ἄρτου, καὶ ἰσχὺν ὕδατος. Γίγαντα καὶ ἰσχύοντα, καὶ ἄνθρωπον πολεμιστὴν, κ.τ.λ. Εἰπὼν περὶ τῆς ἡμέρας τῆς ἐκδικήσεως, νῦν ἐξ ἑτέρας ἀρχῆς ἀφαίρεσιν ἀπειλεῖ τῶν ἐν τῷ προτέρῳ λαῷ τῶν τοῦ Θεοῦ χαρισμάτων, οὐ δι’ εἰδωλολατρείαν εἰπὼν, οὐ δι’ ἄλλας ἀφαιρεθήσεσθαι πράξεις, διὰ δὲ τὴν βουλὴν, ἣν κατὰ τοῦ δικαίου , φησὶν, ἐβουλεύσαντο . Τοὺς προφήτας γὰρ ἀποκτείναντες, τέλος καὶ τῷ Δεσπότῃ πάντων ἀσεβῶς ἐπεμάνησαν, τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς, ὅσον ἧκεν εἰς αὐτοὺς, ἀποκτείναντες, ἀφαιρεῖ δὲ πρῶτον ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν , κατὰ δὲ Ἀκύλαν, ἔρεισμα καὶ ἐρεισμόν .
Α σίας τὴν σύνεσιν τῶν ἔργων Κυρίου, καὶ τῶν ἐν τῷ Β βυθῷ θαυμασίων λαμβάνοντες. Απειλεῖ δὲ καὶ τοῖς τὰ σώματα καλλωπίζουσιν, καὶ περὶ τὴν τούτων θέαν περιέργως επτοημένοις. Οὐ γὰρ ἡ τῶν πλοίων θέα φοβερά· ἀλλ' ἡ πρὸς ἐπιθυμίαν τοῦ σώματος κατα- νόησις. Οτι δὲ τὰ περὶ τῶν προειρημένων ἐστὶν αἰνίγματα, δεδήλωκεν εἰπών· καὶ ταπεινωθήσεται πᾶς ἄνθρωπος τοῦτ᾽ ἔστι πᾶσα ἰδέα τῶν ἐν ἀνθρώ ποις κακῶν καταπεσεῖται. Μόνος δέ φησιν ὁ Κύριος ὑψωθήσεται. Φωτὸς γὰρ ἀναφανέντος, ἀφανίζεται σκότος, καὶ ἀληθείας αποδειχθείσης, ἡ τοῦ ψεύδους φύσις ἐλέγχεται. Καὶ πάσης τῆς ἀληθινῆς θεωρίας καταληφθείσης, εὐκαταφρόνητα τὰ δοκοῦντα πρὶν ύψηλὰ καὶ μετέωρα, πάσης λογικής φύσεως τὸ ὕψος μόνον μαρτυρούσης Θεῷ. Ἐπιπεπλεγμένως δὲ περὶ τῶν δύο τοῦ Κυρίου παρουσιῶν ἡ Γραφὴ διαλέγεται. Τὰ μὲν γὰρ προειρημένα, περὶ τῆς δευ τέρας. Τὰ δὲ περὶ τῶν εἰδώλων ἐπιφερόμενα, περί τῆς πρώτης, ἀφ᾽ ἧς τὰ εἴδωλα, ξύλα καὶ λίθοι νομί- ζεται. Σταυροῦ δὲ καὶ θέαν καὶ τοὔνομα φεύγουσι δαίμονες. Οὐκ ἀπάδει δὲ παντελῶς οὐδὲ τῆς δευτέρας ὁ λόγος, ἥτις πρὸς τὴν τελείαν τῆς ἀσεβείας ἴδοι καθαίρεσιν. Είδωλα δὲ, καὶ τὰς ἐντυπωθείσας περὶ ψευδῶν δογμάτων φαντασίας ἐλέγομεν. Τοῦ τοίνυν ἀληθινοῦ φανέντος φωτός, ἕκαστος τῶν ἰδίων δογμά των κατεγνωκώς, ἐξαφανίσαι ταῦτα σπουδάσει ἐν οιονεί σπηλαίοις καὶ τρώγλαις ἐγκατακρύψας αυτ τὰ, ὁρῶν ἐκ τῆς ἐνεργείας τὰ φοβερὰ τοῦ Θεοῦ θραύοντος τὰ ὑλικά τε καὶ γήϊνα πρὸς τὴν τῶν πνευ- ματικῶν ἤδη φανέρωσιν, καὶ ὡς δεῖ, ἐξαφανισθῆναι τοῦ χοϊκοῦ τὴν εἰκόνα, ἵνα ἡ τοῦ ἐπ᾽ οὐρανίου ἀνα- φανῇ. Αλλ' οἱ τὸ πρῶτον τὰ εἴδωλα κατακρύψαντες, ὕστερον ἐκβάλλουσιν. Δεῖ γὰρ πρῶτον ἐπαισχυνθῆς ναι τῷ ψεύδει, εἶτα καὶ ἐκβαλεῖν τῆς καρδίας. Καὶ ἀργυρᾶ μὲν εἴδωλα, τὰ λόγοις πιθανοῖς ψευδή συγ κείμενα δόγματα. Χρυσᾶ δὲ, οἱ ἐν τῇ διανοίᾳ περὶ τοῦ ψευδοῦς ἐναποκείμενοι *. Προσκυνεῖ δὲ τὰς νυκτερίδας ὁ τὴν τῶν δαιμόνων τὴν δύναμιν συγκ γενῆ οὖσαν τῷ σκότῳ θεοποιῶν· ὧν τις παυσάμενος εἰς τὰς τρώγλας εἰσελθεῖν τῆς στερεᾶς πέτρας ζητήσειεν. Μόναι δὲ αὗται κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως διαιρούμεναι. Σχισμαὶ δὲ πε τρῶν, τοῦ σώματος αὐτοῦ τὸ πάθος σημαίνου σιν, ᾧ προσφυγεῖν καὶ ἐγκατακρυφθῆναι τῇ σκέπῃ πάντες εύχονται διαπαντὸς οἱ σωζόμενοι· κατὰ δὲ τὸν ῥητὸν, γέλωτος ἀξίαν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπο- φαίνεται σκέψιν, εἰ κατακρύπτουσι τοὺς θεοὺς καὶ σώζειν τοὺς προσκυνουμένους ἐπείγονται, τὸ τούτων ἀδρανές οἷς ποιοῦσι σημαίνοντες, μὴ σὺν αὐτοῖς αἰχ μάλωτοι τοῖς πολεμίοις γενήσονται. Οὐδὲν γὰρ ἀπώ- ναντο τῶν εἰδώλων οἱ ταῦτα κατασκευάσαντες. Καὶ τάχα που ταῖς νυκτερίσιν ἀνεδείμαντο τοὺς ναούς. Ἐμφιλοχωρεῖ γὰρ τοῖς ἀφεγγέσι τόποις τὸ ζῶον, ε; δὴ καὶ δυσωδίας πληροί. Αναλογίσονται τοίνυν γρ. εἴτις. 2.1. Ισ. λογισμοί. γρ. τό κ.λ. τσ. δαίμοσιν. PROCOPII GAZÆI tur; sed in aquis multis operationem faciunt 86, ideoque ad vitæ commoda sese domittunt, ut eo- rum, qui in profundo demersi sunt, aliquos lucren- tur : unde opera Domini vidisse, id est, rei gesta mercedem, divinorum operum, rerumque in pro- fundo mirabilium cognitionem percepisse dicuntur. Minitatur autem et iis, quibus corpora studiosius ornare, eaque etiam intuendo voluptate nimis anxie incitari gratum est. Neque enim est navium aspectus metuendus; sed corporum, quæ ad volu- platem expetuntur, contemplatio. Ut autem quæ su- perius dicta sunt, æniginata esse doceret, addidit : Et humiliabitur omnis homo ; idem penitus, ac si omne malorum genus ab homine depulsum iri diceret. Solus vero, ail, exaltabitur Dominus. Luce enim exorta, tenebras fugari, sicut et veritate de- monstrata, mendacii naturam argui, quæque prius excelsa sublimiaque videbantur (cunctis hominibus uni Deo propriam et peculiarem esse celsitudinem testantibus) despici facile et contemni necesse est. Mistim autem utrumque Christi adventum pro- phetæ complexa est oratio. De altero enim, quæ superius dicta sunt, intelliguntur; quæ vero de idolis adjecta, de priore, quo eadein lapides et ligna censentur exsistere. Crucis vero etiam aspectum el nomen dæmones refugiunt. Nec a secundo tamen penitus dissidet oratio, si quis ad integrum impie- tatis spectet interitum. Idola porro, eas etiam, quas sibi de falsis dogmatibus quisque fingit, opiniones esse dicebamus. Posteaquam ergo vera lux illuxit, abdicato quisque peculiarium dogmatum studio ista rejicere, et tanquam in speluncis cavernisque occul- tare ſesținabit, tum autem vel maxime, cum iram De: terrena ipsa, ut spiritualia manifestentur, con- fringere, et luto constantem imaginem, ut cœle- stis altera appareat, perdere videbit. Cæterum qui prius idola absconderunt, tandem et ipsa abjiciunt. Decet enim primum errore notato pudore affici; deinde ipsum a corde rejicere. Sunt porro argen- tea idola, falsa dogmata, quæ plausibilibus verbis asseruntur: aurea vero, quæ in mente contra ve- ritatem reconduntur cogitationes. Adorare rursum vespertiliones is dicitur, qui demonum potentiz, tenebris alioquin cognatæ, divinitatis aliquid tri- buit: a quibus qui se cupit revocari, foramina firma petræ ingredi quærat necesse est, quæ sola pro fidei in Christum modulo, solent aperiri. Signi- ficant porro scissuræ petrarum, corporis ipsius passionem, ad quam confugere, quibus salutis cura cst, eaque, tanquam tegumento, includi, celarique perptuo omnes exoptant. Caeterum, si litteran spectes, fugientes, latebrasque quærentes Judæos valde ridiculos fecerit, deorumque quibus ser- viebant, imbecillem infirmamque potentiam stolide Psal. cv, 2. b C D VARA LECTIONES *
PG 87:1893Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Στήριγμα καὶ στηριγμὸν , δηλῶν, κατὰ τὸν λόγον τὸν ἀποστολικὸν, τοὺς κατὰ Θεὸν διαπρέποντας, οὓς καλεῖ στύλους καὶ ἑδραιώματα. Τοιούτους γὰρ εἶχεν καὶ ὁ πάλαι λαὸς ἰσχύεν δὲ καὶ ὁ θείᾳ ῥοπῇ κρατῶν τῶν παθῶν. Τοιοῦτος δὲ νῦν παρ’ Ἰουδαίοις οὐδείς. Οὐ γὰρ δύνανται λέγειν, «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ.» Ἠςθένησαν γὰρ τῇ διὰ τὸν σταυρὸν ἀπιστίᾳ. Ὁ γὰρ μὴ ἔχων τὸν Χριστὸν, τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἰσχὺν , οὐκ ἔχει. Ἰσχύν τε ἄρτου , φησὶ, καὶ ἰσχὺν ὕδατος . Οὐκ ἄρτον οὔτε ὕδωρ ἁπλῶς, ἀλλ’ ἰσχὺν ὃ δὴ προφήτης ἄλλος ἡρμήνευσεν εἰπών· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐ δὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου,» ὧν νομίζουσι μεταλαμβάνειν ἐν τῷ διέρχεσθαι τὰς θείας Γραφὰς, φιλοκαλεῖν τε τὴν τούτων ἐκμάθησιν, οὐκ ἔχοντες τὴν τῶν θρεπτικῶν λόγων ἰσχὺν , καὶ πηγῆς τῆς ζωοποιοῦ. Ἄρτου δὲ περὶ οὗ φησιν ὁ Δαβὶδ, «Ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς.» Καὶ ὑδάτων περὶ ὧν φησιν ὁ προφήτης· «Ἀντλήσατε ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ Σωτηρίου.
Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Στήριγμα καὶ στηριγμὸν , δηλῶν, κατὰ τὸν λόγον τὸν ἀποστολικὸν, τοὺς κατὰ Θεὸν διαπρέποντας, οὓς καλεῖ στύλους καὶ ἑδραιώματα. Τοιούτους γὰρ εἶχεν καὶ ὁ πάλαι λαὸς ἰσχύεν δὲ καὶ ὁ θείᾳ ῥοπῇ κρατῶν τῶν παθῶν. Τοιοῦτος δὲ νῦν παρ’ Ἰουδαίοις οὐδείς. Οὐ γὰρ δύνανται λέγειν, «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ.» Ἠςθένησαν γὰρ τῇ διὰ τὸν σταυρὸν ἀπιστίᾳ. Ὁ γὰρ μὴ ἔχων τὸν Χριστὸν, τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἰσχὺν , οὐκ ἔχει. Ἰσχύν τε ἄρτου , φησὶ, καὶ ἰσχὺν ὕδατος . Οὐκ ἄρτον οὔτε ὕδωρ ἁπλῶς, ἀλλ’ ἰσχὺν ὃ δὴ προφήτης ἄλλος ἡρμήνευσεν εἰπών· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐ δὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου,» ὧν νομίζουσι μεταλαμβάνειν ἐν τῷ διέρχεσθαι τὰς θείας Γραφὰς, φιλοκαλεῖν τε τὴν τούτων ἐκμάθησιν, οὐκ ἔχοντες τὴν τῶν θρεπτικῶν λόγων ἰσχὺν , καὶ πηγῆς τῆς ζωοποιοῦ. Ἄρτου δὲ περὶ οὗ φησιν ὁ Δαβὶδ, «Ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς.» Καὶ ὑδάτων περὶ ὧν φησιν ὁ προφήτης· «Ἀντλήσατε ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ Σωτηρίου.
«Καὶ ὁ Σωτὴρ, »Ὃς δ’ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται πηγὴ ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον.« Καὶ πάλιν, »Ἡ σάρξ μου, φησὶν, ἀληθής ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθής ἐστι πόσις·« ἃ μὴ ἔχοντες, οὐκ εἶχον ἰσχὺν ἄρτου καὶ ὕδατος . Ἐξ ἀσθενῶν δὲ τροφῶν, ἀσθενεῖς οἱ τρεφόμενοι. Ἐπέλιπε δὲ αὐτοῖς καὶ ἡ ἰσχὺς τοῦ προφητικοῦ πνεύματος, καὶ κατάδιψοι τούτου τυγχάνουσιν. Ἔστι δὲ καὶ παρ’ ἡμῖν τροφὴ ἰσχὺν μὲν οὐκ ἐμποιοῦσα, κωλύουσα δὲ τελευτᾷν· ἧς οἱ Κορίνθιοι νήπιοι ὄντες μετέλαβον. Ἀλλὰ καὶ λάχανα ἀσθενούντων τροφή, Τελείων γὰρ ἦν στερεὰ τροφή. Δεῖ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνοῖξαι πρὸς τὸ τοιούτου ἐμπλησθῆναι ἄρτου καὶ ὕδατος . »Διάνοιξον γὰρ, φησὶ, τοὺς ὀφθαλμούς σου, καὶ ἐμπλήσθητι ἄρτων.« Καὶ διηνοίγησαν, φησὶ τῆς Ἄγαρ οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἴδεν τὸ ὕδωρ. Καὶ ἄλλως δὲ τῶν Ἰουδαίων ἀφῄρηται ὁ ζωοποιὸς ἄρτος , ὃς δίδωσι τῷ κόσμῳ ζωὴν, καὶ τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ ἡ τῶν ἁμαρτιῶν ἀπόθεσις, ἡ πνευματικὴ ἀνακίνησις ἡ συμμόρφους ἐργαζομένη Χριστοῦ, καὶ τὸ παῤῥησίαν ἔχειν εἰς οὐρανῶν βασιλείαν·
Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Στήριγμα καὶ στηριγμὸν , δηλῶν, κατὰ τὸν λόγον τὸν ἀποστολικὸν, τοὺς κατὰ Θεὸν διαπρέποντας, οὓς καλεῖ στύλους καὶ ἑδραιώματα. Τοιούτους γὰρ εἶχεν καὶ ὁ πάλαι λαὸς ἰσχύεν δὲ καὶ ὁ θείᾳ ῥοπῇ κρατῶν τῶν παθῶν. Τοιοῦτος δὲ νῦν παρ’ Ἰουδαίοις οὐδείς. Οὐ γὰρ δύνανται λέγειν, «Πάντα ἰσχύω ἐν τῷ ἐνδυναμοῦντί με Χριστῷ.» Ἠςθένησαν γὰρ τῇ διὰ τὸν σταυρὸν ἀπιστίᾳ. Ὁ γὰρ μὴ ἔχων τὸν Χριστὸν, τὴν τοῦ Θεοῦ δύναμιν τὴν ἰσχὺν , οὐκ ἔχει. Ἰσχύν τε ἄρτου , φησὶ, καὶ ἰσχὺν ὕδατος . Οὐκ ἄρτον οὔτε ὕδωρ ἁπλῶς, ἀλλ’ ἰσχὺν ὃ δὴ προφήτης ἄλλος ἡρμήνευσεν εἰπών· «Ἰδοὺ ἡμέραι ἔρχονται, λέγει Κύριος, καὶ ἀποστελῶ λιμὸν ἐπὶ τὴν γῆν, οὐ λιμὸν ἄρτου, οὐ δὲ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου,» ὧν νομίζουσι μεταλαμβάνειν ἐν τῷ διέρχεσθαι τὰς θείας Γραφὰς, φιλοκαλεῖν τε τὴν τούτων ἐκμάθησιν, οὐκ ἔχοντες τὴν τῶν θρεπτικῶν λόγων ἰσχὺν , καὶ πηγῆς τῆς ζωοποιοῦ. Ἄρτου δὲ περὶ οὗ φησιν ὁ Δαβὶδ, «Ἄρτον οὐρανοῦ ἔδωκεν αὐτοῖς.» Καὶ ὑδάτων περὶ ὧν φησιν ὁ προφήτης· «Ἀντλήσατε ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ Σωτηρίου.
PG 87:1895«Ἐὰν γάρ τις, φησὶ, μὴ γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν.» Γίγαντα δὲ, οὔτε τῶν Ἑβραίων ἡ φωνὴ, οὔτε οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευσάντων ὠνόμασαν· ἀντὶ δὲ τούτου, Ἀκύλας μὲν δύνατον , ὁ δὲ Σύμμαχος ἀνδρεῖον , ὁ δὲ Θεοδοτίων δυνάστην ἐξέδωκαν. Πλὴν ἐπὶ καλοῦ τὴν γίγαντος ἐνταῦθα προσηγορίαν εὑρίσκομεν, ὡς κἂν τῷ, «Ἀγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμεῖν ὁδόν.» Δηλοῖ δὲ τὸν εἰς ἄκρον ἰσχύος ἐλθόντα πνευματικῆς. Ἰσχύοντα δὲ, τὸν ὑποβεβηκότα βραχὺ, καὶ τῆς ἐν ἐκείνῳ νοουμένης ὑπεροχῆς ἐλαττούμενον. Ἑκάστῳ γὰρ δέδοται χάριτος μέτρον παρὰ Θεοῦ. Φησὶν γὰρ ὁ Παῦλος, «Θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν. »Ἀλλ’ ἕκαστος ὑμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἀπὸ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως.« Δύναιτο δ’ ἂν καὶ ἄλλως γίγας μὲν δηλοῦν τὸν ἐκ φύσεως ἔχοντα προτερήματα εἰς ἀνάληψιν ἐπιστήμης, ἢ πρὸς ἄσκησιν ἀρετῆς· φυσικὴ γὰρ ἡ τῶν γιγάντων ἰσχὺς, ἰσχύων δὲ, τὸν ἐκ μελέτης καὶ πόνων τὸ ἐκ φύσεως ἀγαθὸν τελειώσαντα. Οὐκ ἔτι δὲ παρ’ Ἰουδαίοις πολεμισταί · οὐδὲ γὰρ ἐναριθμοῦνται τοῖς στρατιωτικοῖς καταλόγοις.
θής ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθῆς ἐστι πό- σις· ν ἃ μὴ ἔχοντες, οὐκ εἶχον ἰσχὺν ἄρτον καὶ ὕδατος. Ἐξ ἀσθενῶν δὲ τροφῶν, ἀσθενεῖς οἱ τρεφό μενοι. Ἐπέλιπε δὲ αὐτοῖς καὶ ἡ ἰσχὺς τοῦ προφη τικοῦ πνεύματος, καὶ κατάδιψοι τούτου τυγχάνου- σιν. Ἔστι δὲ καὶ παρ' ἡμῖν τροφὴ ἰσχὺν μὲν οὐκ ἐμποιοῦσα, κωλύουσα δὲ τελευτῶν· ἧς οἱ Κορίνθιοι νήπιοι ὄντες μετέλαβον. ᾿Αλλὰ καὶ λάχανα άσθε νούντων τροφή. Τελείων γὰρ ἦν στερεά τροφή. Δεῖ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνοίξαι πρὸς τὸ τοιούτου ἐμπλη σθῆναι ἄρτου καὶ ὕδατος. • Διάνοιξον γάρ, φησί, τοὺς ὀφθαλμούς σου, καὶ ἐμπλήσθητι ἄρτων. » Καὶ διηνοίγησαν, φησί, τῆς ᾿Αγαρ οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἴδεν τὸ ὕδωρ. Καὶ ἄλλως δὲ τῶν Ἰουδαίων ἀφῄρηται ὁ ζωοποιὸς ἄρτος, ὃς δίδωσι τῷ κόσμῳ ζωὴν, καὶ τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ ἡ τῶν ἁμαρτιῶν ἀπόθεσις, ἡ πνευματικὴ ἀνακίνη- σις ἡ συμμόρφους εργαζομένη Χριστοῦ, καὶ τὸ παῤῥησίαν ἔχειν εἰς οὐρανῶν βασιλείαν· Ἐὰν γάρ τις, φησί, μὴ γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Γίγαντα δὲ, οὔτε τῶν Ἑβραίων ἡ φωνὴ, οὔτε οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευσάντων ὠνόμασαν ^ ἀντὶ δὲ τού- του, Ακύλας μὲν δύνατον, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀνδρεῖον, ὁ δὲ Θεοδοτίων δυνάστην ἐξέδωκαν. Πλὴν ἐπὶ καλοῦ τὴν γίγαντος ἐνταῦθα προσηγορίαν εὑρίσκομεν, ὡς κἂν τῷ, ο ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμείν οδόν. » Δηλοῖ δὲ τὸν εἰς ἄκρον ἰσχύος ἐλθόντα πνευματικῆς. Ἰσχύοντα δὲ, τὸν ὑποβεβηκότα βραχύ, καὶ τῆς ἐν ἐκείνῳ νοουμένης ὑπεροχῆς ἐλαττούμενον. Εκάστῳ γὰρ δέδοται χάριτος μέτρον παρὰ Θεοῦ. Φησὶν γὰρ ὁ Παῦλος, « Θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν. Αλλ' ἕκαστος ὑμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἀπὸ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. » Δύναιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως γίγας μὲν δηλοῦν τὸν ἐκ φύσεως ἔχοντα προτερήματα εἰς ἀνάληψιν ἐπιστήμης, ἢ πρὸς ἄσκη σιν ἀρετῆς· φυσικὴ γὰρ ἡ τῶν γιγάντων ἰσχὺς, ισχύων δὲ, τὸν ἐκ μελέτης καὶ πόνων τὸ ἐκ φύσεως ἀγαθὸν τελειώσαντα. Οὐκ ἔτι δὲ παρ᾽ Ἰουδαίοις πολεμισταί· οὐδὲ γὰρ ἐναριθμούνται τοῖς στρατιω τικοῖς καταλόγοις. Νικῶνται δὲ ταῖς ἡδοναῖς καὶ πάθεσι ψυχικοῖς, καὶ λόγοις εναντίοις, κρατεῖν οὐκ ἔτι δυνάμενοι· ἀλλ' οὐ δὲ ταῖς κατὰ νοῦν δικάζειν ἐν νοίαις. Οὐκ ἔχουσι γὰρ τὸν κατευθύνοντα πρὸς τὸ δέον Θεόν· ἀλλ' οὐ δὲ περὶ τῶν προσπιπτόντων κρίσ νειν ἴσασιν, ὅπερ ἀρέσκον ἐστὶν αὐτῷ. Οὗτοι δὲ καὶ παρεδόθησαν δικασταῖς τοῖς αἰχμαλωτίσασιν αὐτοὺς, αὐτοὶ μηκέτι δικάζοντες· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ που λεμισταὶ μὲν, οἱ τὴν τοῦ Κυρίου πανοπλίαν ἀναλαμ βάνοντες, καὶ πρὸς τὰς τοῦ διαβόλου μεθοδίας γεν ναίως ἱστάμενοι, συγκακοπαθοῦντες τῷ Εὐαγγελίῳ, καὶ μὴ ἐμπλεκόμενοι ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσωσιν. Δικασταὶ δὲ οἱ τοὺς ἀδελφοὺς συμβιβάζοντες, ἀφ᾽ ὧν καὶ ὁ κόσμος γρ. ἀνακαίνωσις. ΧΧ, 15. PROCOPII GAZÆI • B et sanguis meus vere est potus ; : quibus qui A carent, ne se quidem panis et aquæ robur habere somniare audeant; sed imbecillibus se cibis, et ad vitam roborandam impotentibus vesci fateantur ne- cesse est. Defecit vero ab eis et ipsa spiritus pro- phetici virtus, cujus siti torquentur tantopere. Est præterea apud nos etiam cibi genus ad nutritionem quidem impotens, sed mortem tamen arcens, vi- tamque protrahens, cujusmodi Corinthiis infanti- bus legitur appositus 36. Quin et olera infirmorum cibus sunt. Perfectorum enim tantum ille est, qui solidus dicitur 37. Decet vero oculos adaperire, ut isto pane, istaque aqua impleamur. « Aperi enim, ait, oculos tuos et saturare panibus 38., Agaram præ- terea aperuisse oculos, aquamque vidisse legimus Aliter etiam Judæis ablatum esse vivificum panem dicere possumus ; illum nempe, qui mundo vitam dedit: aliam item ablatam sacri scilicet baptisma- tis aquam, virtutemque ipsam, quæ peccata remit- tere, et Spiritus renovatione Christo conformes redderé, liberamque in cœli regiam ingrediendi ſa- cultatem præbere solet. • Nisi enim quis, ait, renatus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest in- gredi in regnum ccelorum 4. » Gigantem autem, neque Hebræus ipse sermo, neque reliquorum quisquam interpretum posuit : sed hujus loco Aqui- las quidem potentem ; Symmachus vero fortem ; Theodotio denique dynastem, quasi praefectum, vel præpotentem Latine dicas. Quanquam tamen gigantis nomen in bonam usurpari partem hoc loco reperiamus sicut et illic: Exsultavit ut gigas, ad currendam viam ". › Significat autem gigantis appellatio hominem illum, qui summum spiritua- lis fortitudinis fastigium sit adeptus. Fortis autem, sive polens, eum ipsum, qui paulo factus inferior, el ea etiam, quæ in illo cogitatio celsitudine supera- tur ; quia unicuique a Deo gratiæ tributam esse mensuram certum sit “. Ait enim Paulus : ‹ Velim quidem omnes homines esse sieut meipsum. Sed unusquisque vestrum proprium donum habet ex Deo ; alius quidem sic ; alius autem stc 4. . Potest vero et alind gigas significare; eum nempe, qui naturæ beneficio ad perceptionem doctrinæ, aut virtutis exercitationem, eximium quid privatim consecutus est. Naturale enim gigantum robur est. D At fortis eum qui cura tantum et labore, quod est a natura tributum, perficit et complet. Neque vero apud Judæos ulli restant amplius bellatores, quia militaribus catalogis nulli jam conscribuntur: sed voluptatum victi illecebris, animæque affectibus, et contrariis rationibus, superiores jam non evadere modo, sed ne mente quidem, quod justum est, vel agitare vel statuere queunt. Deo enim rectore, et ad id, quod æquum est, duce, ita destituuntur ; ut Joan. 111, * Joan. vi, 56. I Cor. 111,1,2. Psal. xviu, 6. * Ephes. iv, 17. C Hebr. v, 12. Prov. Cor. vis, 7. VARIE LECTIONES. Gen. xx1, 19. 5.
Νικῶνται δὲ ταῖς ἡδοναῖς καὶ πάθεσι ψυχικοῖς, καὶ λόγοις ἐναντίοις, κρατεῖν οὐκέτι δυνάμενοι· ἀλλ’ οὐ δὲ ταῖς κατὰ νοῦν δικάζειν ἐννοίαις. Οὐκ ἔχουσι γὰρ τὸν κατευθύνοντα πρὸς τὸ δέον Θεόν· ἀλλ’ οὐ δὲ περὶ τῶν προσπιπτόντων κρίνειν ἴσασιν, ὅπερ ἀρέσκον ἐστὶν αὐτῷ. Οὗτοι δὲ καὶ παρεδόθησαν δικασταῖς τοῖς αἰχμαλωτίσασιν αὐτοὺς, αὐτοὶ μηκέτι δικάζοντες· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ πολεμισταὶ μὲν, οἱ τὴν τοῦ Κυρίου πανοπλίαν ἀναλαμβάνοντες, καὶ πρὸς τὰς τοῦ διαβόλου μεθοδίας γενναίως ἱστάμενοι, συγκακοπαθοῦντες τῷ Εὐαγγελίῳ, καὶ μὴ ἐμπλεκόμενοι ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσωσιν. Δικασταὶ δὲ οἱ τοὺς ἀδελφοὺς συμβιβάζοντες, ἀφ’ ὧν καὶ ὁ κόσμος κρίνεται, οἳ καὶ ἀγγέλους κρινοῦσιν. Ἐὰν δὲ μὴ ὦσιν, ἀλλ’ ἐπὶ τῶν ἀπίστων κρίνονται δι’ ἀπορίαν ἁγίων· καὶ οὕτω σημεῖον ἐγκαταλείψεως. Ἀφαιρεῖ δὲ καὶ προφήτην . Πέπαυται γὰρ παρ’ αὐτοῖς τῆς προφητείας ἡ χάρις. Καὶ ἐσφράγισται ὅρασις καὶ προφητεία κατὰ τὸν Δανιήλ. Μέχρι γὰρ Ἰωάννου παρ’ αὐτοῖς ὑπῆρχεν ἡ προφητεία. Ἐν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ Θεὸς ἔθετο πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον δὲ προφήτας.
θής ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθῆς ἐστι πό- σις· ν ἃ μὴ ἔχοντες, οὐκ εἶχον ἰσχὺν ἄρτον καὶ ὕδατος. Ἐξ ἀσθενῶν δὲ τροφῶν, ἀσθενεῖς οἱ τρεφό μενοι. Ἐπέλιπε δὲ αὐτοῖς καὶ ἡ ἰσχὺς τοῦ προφη τικοῦ πνεύματος, καὶ κατάδιψοι τούτου τυγχάνου- σιν. Ἔστι δὲ καὶ παρ' ἡμῖν τροφὴ ἰσχὺν μὲν οὐκ ἐμποιοῦσα, κωλύουσα δὲ τελευτῶν· ἧς οἱ Κορίνθιοι νήπιοι ὄντες μετέλαβον. ᾿Αλλὰ καὶ λάχανα άσθε νούντων τροφή. Τελείων γὰρ ἦν στερεά τροφή. Δεῖ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνοίξαι πρὸς τὸ τοιούτου ἐμπλη σθῆναι ἄρτου καὶ ὕδατος. • Διάνοιξον γάρ, φησί, τοὺς ὀφθαλμούς σου, καὶ ἐμπλήσθητι ἄρτων. » Καὶ διηνοίγησαν, φησί, τῆς ᾿Αγαρ οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἴδεν τὸ ὕδωρ. Καὶ ἄλλως δὲ τῶν Ἰουδαίων ἀφῄρηται ὁ ζωοποιὸς ἄρτος, ὃς δίδωσι τῷ κόσμῳ ζωὴν, καὶ τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ ἡ τῶν ἁμαρτιῶν ἀπόθεσις, ἡ πνευματικὴ ἀνακίνη- σις ἡ συμμόρφους εργαζομένη Χριστοῦ, καὶ τὸ παῤῥησίαν ἔχειν εἰς οὐρανῶν βασιλείαν· Ἐὰν γάρ τις, φησί, μὴ γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Γίγαντα δὲ, οὔτε τῶν Ἑβραίων ἡ φωνὴ, οὔτε οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευσάντων ὠνόμασαν ^ ἀντὶ δὲ τού- του, Ακύλας μὲν δύνατον, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀνδρεῖον, ὁ δὲ Θεοδοτίων δυνάστην ἐξέδωκαν. Πλὴν ἐπὶ καλοῦ τὴν γίγαντος ἐνταῦθα προσηγορίαν εὑρίσκομεν, ὡς κἂν τῷ, ο ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμείν οδόν. » Δηλοῖ δὲ τὸν εἰς ἄκρον ἰσχύος ἐλθόντα πνευματικῆς. Ἰσχύοντα δὲ, τὸν ὑποβεβηκότα βραχύ, καὶ τῆς ἐν ἐκείνῳ νοουμένης ὑπεροχῆς ἐλαττούμενον. Εκάστῳ γὰρ δέδοται χάριτος μέτρον παρὰ Θεοῦ. Φησὶν γὰρ ὁ Παῦλος, « Θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν. Αλλ' ἕκαστος ὑμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἀπὸ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. » Δύναιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως γίγας μὲν δηλοῦν τὸν ἐκ φύσεως ἔχοντα προτερήματα εἰς ἀνάληψιν ἐπιστήμης, ἢ πρὸς ἄσκη σιν ἀρετῆς· φυσικὴ γὰρ ἡ τῶν γιγάντων ἰσχὺς, ισχύων δὲ, τὸν ἐκ μελέτης καὶ πόνων τὸ ἐκ φύσεως ἀγαθὸν τελειώσαντα. Οὐκ ἔτι δὲ παρ᾽ Ἰουδαίοις πολεμισταί· οὐδὲ γὰρ ἐναριθμούνται τοῖς στρατιω τικοῖς καταλόγοις. Νικῶνται δὲ ταῖς ἡδοναῖς καὶ πάθεσι ψυχικοῖς, καὶ λόγοις εναντίοις, κρατεῖν οὐκ ἔτι δυνάμενοι· ἀλλ' οὐ δὲ ταῖς κατὰ νοῦν δικάζειν ἐν νοίαις. Οὐκ ἔχουσι γὰρ τὸν κατευθύνοντα πρὸς τὸ δέον Θεόν· ἀλλ' οὐ δὲ περὶ τῶν προσπιπτόντων κρίσ νειν ἴσασιν, ὅπερ ἀρέσκον ἐστὶν αὐτῷ. Οὗτοι δὲ καὶ παρεδόθησαν δικασταῖς τοῖς αἰχμαλωτίσασιν αὐτοὺς, αὐτοὶ μηκέτι δικάζοντες· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ που λεμισταὶ μὲν, οἱ τὴν τοῦ Κυρίου πανοπλίαν ἀναλαμ βάνοντες, καὶ πρὸς τὰς τοῦ διαβόλου μεθοδίας γεν ναίως ἱστάμενοι, συγκακοπαθοῦντες τῷ Εὐαγγελίῳ, καὶ μὴ ἐμπλεκόμενοι ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσωσιν. Δικασταὶ δὲ οἱ τοὺς ἀδελφοὺς συμβιβάζοντες, ἀφ᾽ ὧν καὶ ὁ κόσμος γρ. ἀνακαίνωσις. ΧΧ, 15. PROCOPII GAZÆI • B et sanguis meus vere est potus ; : quibus qui A carent, ne se quidem panis et aquæ robur habere somniare audeant; sed imbecillibus se cibis, et ad vitam roborandam impotentibus vesci fateantur ne- cesse est. Defecit vero ab eis et ipsa spiritus pro- phetici virtus, cujus siti torquentur tantopere. Est præterea apud nos etiam cibi genus ad nutritionem quidem impotens, sed mortem tamen arcens, vi- tamque protrahens, cujusmodi Corinthiis infanti- bus legitur appositus 36. Quin et olera infirmorum cibus sunt. Perfectorum enim tantum ille est, qui solidus dicitur 37. Decet vero oculos adaperire, ut isto pane, istaque aqua impleamur. « Aperi enim, ait, oculos tuos et saturare panibus 38., Agaram præ- terea aperuisse oculos, aquamque vidisse legimus Aliter etiam Judæis ablatum esse vivificum panem dicere possumus ; illum nempe, qui mundo vitam dedit: aliam item ablatam sacri scilicet baptisma- tis aquam, virtutemque ipsam, quæ peccata remit- tere, et Spiritus renovatione Christo conformes redderé, liberamque in cœli regiam ingrediendi ſa- cultatem præbere solet. • Nisi enim quis, ait, renatus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest in- gredi in regnum ccelorum 4. » Gigantem autem, neque Hebræus ipse sermo, neque reliquorum quisquam interpretum posuit : sed hujus loco Aqui- las quidem potentem ; Symmachus vero fortem ; Theodotio denique dynastem, quasi praefectum, vel præpotentem Latine dicas. Quanquam tamen gigantis nomen in bonam usurpari partem hoc loco reperiamus sicut et illic: Exsultavit ut gigas, ad currendam viam ". › Significat autem gigantis appellatio hominem illum, qui summum spiritua- lis fortitudinis fastigium sit adeptus. Fortis autem, sive polens, eum ipsum, qui paulo factus inferior, el ea etiam, quæ in illo cogitatio celsitudine supera- tur ; quia unicuique a Deo gratiæ tributam esse mensuram certum sit “. Ait enim Paulus : ‹ Velim quidem omnes homines esse sieut meipsum. Sed unusquisque vestrum proprium donum habet ex Deo ; alius quidem sic ; alius autem stc 4. . Potest vero et alind gigas significare; eum nempe, qui naturæ beneficio ad perceptionem doctrinæ, aut virtutis exercitationem, eximium quid privatim consecutus est. Naturale enim gigantum robur est. D At fortis eum qui cura tantum et labore, quod est a natura tributum, perficit et complet. Neque vero apud Judæos ulli restant amplius bellatores, quia militaribus catalogis nulli jam conscribuntur: sed voluptatum victi illecebris, animæque affectibus, et contrariis rationibus, superiores jam non evadere modo, sed ne mente quidem, quod justum est, vel agitare vel statuere queunt. Deo enim rectore, et ad id, quod æquum est, duce, ita destituuntur ; ut Joan. 111, * Joan. vi, 56. I Cor. 111,1,2. Psal. xviu, 6. * Ephes. iv, 17. C Hebr. v, 12. Prov. Cor. vis, 7. VARIE LECTIONES. Gen. xx1, 19. 5.
PG 87:1896«Ἐὰν γὰρ, φησὶ, προφητεύητε, εἰσέλθῃ δὲ ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης· ἐλέγχεται.» Ἀλλ’ ὁ μὲν προφήτης , ἀποκαλύψει τοῦ Πνεύματος, προαγορεύει τὰ μέλλοντα· ὁ δὲ στοχαστὴς , συνέσει τῇ δι’ ἐμπειρίαν πραγμάτων, ἐξ ὁμοίου παραθέσεως τὸ μέλλον τεκμαίρεται· ὥσθ’ ὅταν τὰ Σοδομιτῶν ποιήσωμεν, πεισόμεθα παραπλήσια, ἐὰν μετανοήσωμεν, ὡς οἱ Νινευῖ̈ται σωζόμεθα. Πρεσβύτερος δὲ οὐχ ἀπλῶς ὁ τῆς προεδρίας ἀξιωθεὶς, ἀλλ’ ὁ φρενῶν κοσμούμενος γενναιότητι, καὶ τὸν τοῦ πρεσβυτέρου χαρακτῆρα φέρων ἀκέραιον· μάλιστα μὲν ἄγαμος· εἰ δὲ μὴ, μιᾶς γυναικὸς ἀνὴρ τέκνα ἔχων πιστὰ, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀντεχόμενος τοῦ κατὰ τὴν διδασκαλίαν πιστοῦ λόγου, ὡς δυνατὸς εἶναι καὶ παρακαλεῖν ἐν τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ, καὶ τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγχειν. Δεῖ δὲ προήκειν καθ’ ἡλικίαν πολλῶν πεπειραμένον διὰ τὸν χρόνον, καὶ τὸ εὐσταθὲς τῶν ἠθῶν ἐκ τῆς ἐπανθούσης αὐτῷ πολιτείας ὑποφαίνοντα. Δόξα γὰρ πρεσβυτέρου πολιαί. Κἂν ἐν ἡλικίᾳ δὲ ἓν φρόνημά τι εὕρῃ πρεσβυτικὸν, οὐκ ἀτιμαστέον τὸ δῶρον. Πολιὰ γὰρ, φησὶ, φρόνησις ἐν ἀνθρώποις. Ὧν ἀφῃρημένων τῆς Ἱερουσαλὴμ ψευδώνυμοι νῦν οἱ παρ’ Ἰουδαίοις πρεσβύτεροι .
θής ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθῆς ἐστι πό- σις· ν ἃ μὴ ἔχοντες, οὐκ εἶχον ἰσχὺν ἄρτον καὶ ὕδατος. Ἐξ ἀσθενῶν δὲ τροφῶν, ἀσθενεῖς οἱ τρεφό μενοι. Ἐπέλιπε δὲ αὐτοῖς καὶ ἡ ἰσχὺς τοῦ προφη τικοῦ πνεύματος, καὶ κατάδιψοι τούτου τυγχάνου- σιν. Ἔστι δὲ καὶ παρ' ἡμῖν τροφὴ ἰσχὺν μὲν οὐκ ἐμποιοῦσα, κωλύουσα δὲ τελευτῶν· ἧς οἱ Κορίνθιοι νήπιοι ὄντες μετέλαβον. ᾿Αλλὰ καὶ λάχανα άσθε νούντων τροφή. Τελείων γὰρ ἦν στερεά τροφή. Δεῖ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνοίξαι πρὸς τὸ τοιούτου ἐμπλη σθῆναι ἄρτου καὶ ὕδατος. • Διάνοιξον γάρ, φησί, τοὺς ὀφθαλμούς σου, καὶ ἐμπλήσθητι ἄρτων. » Καὶ διηνοίγησαν, φησί, τῆς ᾿Αγαρ οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἴδεν τὸ ὕδωρ. Καὶ ἄλλως δὲ τῶν Ἰουδαίων ἀφῄρηται ὁ ζωοποιὸς ἄρτος, ὃς δίδωσι τῷ κόσμῳ ζωὴν, καὶ τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ ἡ τῶν ἁμαρτιῶν ἀπόθεσις, ἡ πνευματικὴ ἀνακίνη- σις ἡ συμμόρφους εργαζομένη Χριστοῦ, καὶ τὸ παῤῥησίαν ἔχειν εἰς οὐρανῶν βασιλείαν· Ἐὰν γάρ τις, φησί, μὴ γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Γίγαντα δὲ, οὔτε τῶν Ἑβραίων ἡ φωνὴ, οὔτε οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευσάντων ὠνόμασαν ^ ἀντὶ δὲ τού- του, Ακύλας μὲν δύνατον, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀνδρεῖον, ὁ δὲ Θεοδοτίων δυνάστην ἐξέδωκαν. Πλὴν ἐπὶ καλοῦ τὴν γίγαντος ἐνταῦθα προσηγορίαν εὑρίσκομεν, ὡς κἂν τῷ, ο ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμείν οδόν. » Δηλοῖ δὲ τὸν εἰς ἄκρον ἰσχύος ἐλθόντα πνευματικῆς. Ἰσχύοντα δὲ, τὸν ὑποβεβηκότα βραχύ, καὶ τῆς ἐν ἐκείνῳ νοουμένης ὑπεροχῆς ἐλαττούμενον. Εκάστῳ γὰρ δέδοται χάριτος μέτρον παρὰ Θεοῦ. Φησὶν γὰρ ὁ Παῦλος, « Θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν. Αλλ' ἕκαστος ὑμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἀπὸ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. » Δύναιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως γίγας μὲν δηλοῦν τὸν ἐκ φύσεως ἔχοντα προτερήματα εἰς ἀνάληψιν ἐπιστήμης, ἢ πρὸς ἄσκη σιν ἀρετῆς· φυσικὴ γὰρ ἡ τῶν γιγάντων ἰσχὺς, ισχύων δὲ, τὸν ἐκ μελέτης καὶ πόνων τὸ ἐκ φύσεως ἀγαθὸν τελειώσαντα. Οὐκ ἔτι δὲ παρ᾽ Ἰουδαίοις πολεμισταί· οὐδὲ γὰρ ἐναριθμούνται τοῖς στρατιω τικοῖς καταλόγοις. Νικῶνται δὲ ταῖς ἡδοναῖς καὶ πάθεσι ψυχικοῖς, καὶ λόγοις εναντίοις, κρατεῖν οὐκ ἔτι δυνάμενοι· ἀλλ' οὐ δὲ ταῖς κατὰ νοῦν δικάζειν ἐν νοίαις. Οὐκ ἔχουσι γὰρ τὸν κατευθύνοντα πρὸς τὸ δέον Θεόν· ἀλλ' οὐ δὲ περὶ τῶν προσπιπτόντων κρίσ νειν ἴσασιν, ὅπερ ἀρέσκον ἐστὶν αὐτῷ. Οὗτοι δὲ καὶ παρεδόθησαν δικασταῖς τοῖς αἰχμαλωτίσασιν αὐτοὺς, αὐτοὶ μηκέτι δικάζοντες· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ που λεμισταὶ μὲν, οἱ τὴν τοῦ Κυρίου πανοπλίαν ἀναλαμ βάνοντες, καὶ πρὸς τὰς τοῦ διαβόλου μεθοδίας γεν ναίως ἱστάμενοι, συγκακοπαθοῦντες τῷ Εὐαγγελίῳ, καὶ μὴ ἐμπλεκόμενοι ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσωσιν. Δικασταὶ δὲ οἱ τοὺς ἀδελφοὺς συμβιβάζοντες, ἀφ᾽ ὧν καὶ ὁ κόσμος γρ. ἀνακαίνωσις. ΧΧ, 15. PROCOPII GAZÆI • B et sanguis meus vere est potus ; : quibus qui A carent, ne se quidem panis et aquæ robur habere somniare audeant; sed imbecillibus se cibis, et ad vitam roborandam impotentibus vesci fateantur ne- cesse est. Defecit vero ab eis et ipsa spiritus pro- phetici virtus, cujus siti torquentur tantopere. Est præterea apud nos etiam cibi genus ad nutritionem quidem impotens, sed mortem tamen arcens, vi- tamque protrahens, cujusmodi Corinthiis infanti- bus legitur appositus 36. Quin et olera infirmorum cibus sunt. Perfectorum enim tantum ille est, qui solidus dicitur 37. Decet vero oculos adaperire, ut isto pane, istaque aqua impleamur. « Aperi enim, ait, oculos tuos et saturare panibus 38., Agaram præ- terea aperuisse oculos, aquamque vidisse legimus Aliter etiam Judæis ablatum esse vivificum panem dicere possumus ; illum nempe, qui mundo vitam dedit: aliam item ablatam sacri scilicet baptisma- tis aquam, virtutemque ipsam, quæ peccata remit- tere, et Spiritus renovatione Christo conformes redderé, liberamque in cœli regiam ingrediendi ſa- cultatem præbere solet. • Nisi enim quis, ait, renatus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest in- gredi in regnum ccelorum 4. » Gigantem autem, neque Hebræus ipse sermo, neque reliquorum quisquam interpretum posuit : sed hujus loco Aqui- las quidem potentem ; Symmachus vero fortem ; Theodotio denique dynastem, quasi praefectum, vel præpotentem Latine dicas. Quanquam tamen gigantis nomen in bonam usurpari partem hoc loco reperiamus sicut et illic: Exsultavit ut gigas, ad currendam viam ". › Significat autem gigantis appellatio hominem illum, qui summum spiritua- lis fortitudinis fastigium sit adeptus. Fortis autem, sive polens, eum ipsum, qui paulo factus inferior, el ea etiam, quæ in illo cogitatio celsitudine supera- tur ; quia unicuique a Deo gratiæ tributam esse mensuram certum sit “. Ait enim Paulus : ‹ Velim quidem omnes homines esse sieut meipsum. Sed unusquisque vestrum proprium donum habet ex Deo ; alius quidem sic ; alius autem stc 4. . Potest vero et alind gigas significare; eum nempe, qui naturæ beneficio ad perceptionem doctrinæ, aut virtutis exercitationem, eximium quid privatim consecutus est. Naturale enim gigantum robur est. D At fortis eum qui cura tantum et labore, quod est a natura tributum, perficit et complet. Neque vero apud Judæos ulli restant amplius bellatores, quia militaribus catalogis nulli jam conscribuntur: sed voluptatum victi illecebris, animæque affectibus, et contrariis rationibus, superiores jam non evadere modo, sed ne mente quidem, quod justum est, vel agitare vel statuere queunt. Deo enim rectore, et ad id, quod æquum est, duce, ita destituuntur ; ut Joan. 111, * Joan. vi, 56. I Cor. 111,1,2. Psal. xviu, 6. * Ephes. iv, 17. C Hebr. v, 12. Prov. Cor. vis, 7. VARIE LECTIONES. Gen. xx1, 19. 5.
Διὰ δὲ τῆς ἀφαιρέσεως τοῦ πεντηκοντάρχου , πᾶσαν τὴν εὔτακτον περὶ αὐτοὺς οἰκονομίαν δηλοῖ συγχυθήσεσθαι, ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον εἰπὼν, ὅσον Ἰοθὸρ Μωϋσεῖ συνεβούλευσεν. Καὶ τὴν πᾶσαν δὲ πολιτικὴν εὐταξίαν παρίστησιν. Ἔτι γὰρ συνόντος αὐτοῖς τοῦ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος ἐπὶ ζωὴν τὴν αἰώνιον, ἦσαν ἔτι παρ’ αὐτοῖς ἀρχιερεῖς, καὶ ἡγούμενοι Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι. Τὰ δεινὰ δὲ τολμήσαντες κατ’ αὐτοῦ, τῶν ἀγαθῶν ἁπάντων ἐστέρηνται, καὶ συμβούλων τῶν εἰσηγουμένων τὰ δέοντα. Καὶ πρὸς τὰ βιωτικὰ μὲν γὰρ οἱ τοιοῦτοι λυσιτελεῖς, πρὸς δὲ τὰ ψυχικὰ, καὶ μάλα τοῖς πειθομένοις σωτήριοι. Ὧν τις ἀπορῶν, σκάφος ἐστὶν ἀκυβέρνητον ταῖς τρικυμίαις ἐκδεδομένον. Ἀφ’ οὗ δὲ τὸ πονηρὸν συμβούλιον ἐποιήσαντο, τὸ πῶς παραδώσουσιν Ἰησοῦν τὸν θαυμαστὸν, ἀφῃρέθησαν σύμβουλον , οὗ τὰς συμβουλὰς ἐθαύμαζον . Ἐξεπλήττοντο γὰρ ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ταῖς δὲ παραινέσεσιν αὐτοῦ οὐκ ἐπείθοντο. Πῶς δὲ οὐ θαυμαστὸς , ἀντὶ τοῦ, Ὀφθαλμὸν ἀντ’ ὀφθαλμοῦ, συμβουλεύων στρέφειν τῷ παίοντι καὶ τὴν ἄλλην σιαγόνα, μὴ ὀργίζεσθαι, μὴ δικάζεσθαι, μὴ ἐπιθυμεῖν κακῶς, μὴ κρίνειν ἐχθρὸν, νικᾷν δὲ ἀγάπῃ τὴν ἔχθραν;
θής ἐστι βρῶσις, καὶ τὸ αἷμά μου ἀληθῆς ἐστι πό- σις· ν ἃ μὴ ἔχοντες, οὐκ εἶχον ἰσχὺν ἄρτον καὶ ὕδατος. Ἐξ ἀσθενῶν δὲ τροφῶν, ἀσθενεῖς οἱ τρεφό μενοι. Ἐπέλιπε δὲ αὐτοῖς καὶ ἡ ἰσχὺς τοῦ προφη τικοῦ πνεύματος, καὶ κατάδιψοι τούτου τυγχάνου- σιν. Ἔστι δὲ καὶ παρ' ἡμῖν τροφὴ ἰσχὺν μὲν οὐκ ἐμποιοῦσα, κωλύουσα δὲ τελευτῶν· ἧς οἱ Κορίνθιοι νήπιοι ὄντες μετέλαβον. ᾿Αλλὰ καὶ λάχανα άσθε νούντων τροφή. Τελείων γὰρ ἦν στερεά τροφή. Δεῖ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς ἀνοίξαι πρὸς τὸ τοιούτου ἐμπλη σθῆναι ἄρτου καὶ ὕδατος. • Διάνοιξον γάρ, φησί, τοὺς ὀφθαλμούς σου, καὶ ἐμπλήσθητι ἄρτων. » Καὶ διηνοίγησαν, φησί, τῆς ᾿Αγαρ οἱ ὀφθαλμοὶ, καὶ ἴδεν τὸ ὕδωρ. Καὶ ἄλλως δὲ τῶν Ἰουδαίων ἀφῄρηται ὁ ζωοποιὸς ἄρτος, ὃς δίδωσι τῷ κόσμῳ ζωὴν, καὶ τὸ ὕδωρ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος, καὶ ἡ ἰσχὺς αὐτοῦ ἡ τῶν ἁμαρτιῶν ἀπόθεσις, ἡ πνευματικὴ ἀνακίνη- σις ἡ συμμόρφους εργαζομένη Χριστοῦ, καὶ τὸ παῤῥησίαν ἔχειν εἰς οὐρανῶν βασιλείαν· Ἐὰν γάρ τις, φησί, μὴ γεννηθῇ ἐξ ὕδατος καὶ Πνεύματος, οὐ δύναται εἰσελθεῖν εἰς τὴν βασιλείαν τῶν οὐρανῶν. » Γίγαντα δὲ, οὔτε τῶν Ἑβραίων ἡ φωνὴ, οὔτε οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευσάντων ὠνόμασαν ^ ἀντὶ δὲ τού- του, Ακύλας μὲν δύνατον, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀνδρεῖον, ὁ δὲ Θεοδοτίων δυνάστην ἐξέδωκαν. Πλὴν ἐπὶ καλοῦ τὴν γίγαντος ἐνταῦθα προσηγορίαν εὑρίσκομεν, ὡς κἂν τῷ, ο ᾿Αγαλλιάσεται ὡς γίγας δραμείν οδόν. » Δηλοῖ δὲ τὸν εἰς ἄκρον ἰσχύος ἐλθόντα πνευματικῆς. Ἰσχύοντα δὲ, τὸν ὑποβεβηκότα βραχύ, καὶ τῆς ἐν ἐκείνῳ νοουμένης ὑπεροχῆς ἐλαττούμενον. Εκάστῳ γὰρ δέδοται χάριτος μέτρον παρὰ Θεοῦ. Φησὶν γὰρ ὁ Παῦλος, « Θέλω δὲ πάντας ἀνθρώπους εἶναι ὡς καὶ ἐμαυτόν. Αλλ' ἕκαστος ὑμῶν ἴδιον ἔχει χάρισμα ἀπὸ Θεοῦ, ὁ μὲν οὕτως, ὁ δὲ οὕτως. » Δύναιτο δ' ἂν καὶ ἄλλως γίγας μὲν δηλοῦν τὸν ἐκ φύσεως ἔχοντα προτερήματα εἰς ἀνάληψιν ἐπιστήμης, ἢ πρὸς ἄσκη σιν ἀρετῆς· φυσικὴ γὰρ ἡ τῶν γιγάντων ἰσχὺς, ισχύων δὲ, τὸν ἐκ μελέτης καὶ πόνων τὸ ἐκ φύσεως ἀγαθὸν τελειώσαντα. Οὐκ ἔτι δὲ παρ᾽ Ἰουδαίοις πολεμισταί· οὐδὲ γὰρ ἐναριθμούνται τοῖς στρατιω τικοῖς καταλόγοις. Νικῶνται δὲ ταῖς ἡδοναῖς καὶ πάθεσι ψυχικοῖς, καὶ λόγοις εναντίοις, κρατεῖν οὐκ ἔτι δυνάμενοι· ἀλλ' οὐ δὲ ταῖς κατὰ νοῦν δικάζειν ἐν νοίαις. Οὐκ ἔχουσι γὰρ τὸν κατευθύνοντα πρὸς τὸ δέον Θεόν· ἀλλ' οὐ δὲ περὶ τῶν προσπιπτόντων κρίσ νειν ἴσασιν, ὅπερ ἀρέσκον ἐστὶν αὐτῷ. Οὗτοι δὲ καὶ παρεδόθησαν δικασταῖς τοῖς αἰχμαλωτίσασιν αὐτοὺς, αὐτοὶ μηκέτι δικάζοντες· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ που λεμισταὶ μὲν, οἱ τὴν τοῦ Κυρίου πανοπλίαν ἀναλαμ βάνοντες, καὶ πρὸς τὰς τοῦ διαβόλου μεθοδίας γεν ναίως ἱστάμενοι, συγκακοπαθοῦντες τῷ Εὐαγγελίῳ, καὶ μὴ ἐμπλεκόμενοι ταῖς τοῦ βίου πραγματείαις, ἵνα τῷ στρατολογήσαντι ἀρέσωσιν. Δικασταὶ δὲ οἱ τοὺς ἀδελφοὺς συμβιβάζοντες, ἀφ᾽ ὧν καὶ ὁ κόσμος γρ. ἀνακαίνωσις. ΧΧ, 15. PROCOPII GAZÆI • B et sanguis meus vere est potus ; : quibus qui A carent, ne se quidem panis et aquæ robur habere somniare audeant; sed imbecillibus se cibis, et ad vitam roborandam impotentibus vesci fateantur ne- cesse est. Defecit vero ab eis et ipsa spiritus pro- phetici virtus, cujus siti torquentur tantopere. Est præterea apud nos etiam cibi genus ad nutritionem quidem impotens, sed mortem tamen arcens, vi- tamque protrahens, cujusmodi Corinthiis infanti- bus legitur appositus 36. Quin et olera infirmorum cibus sunt. Perfectorum enim tantum ille est, qui solidus dicitur 37. Decet vero oculos adaperire, ut isto pane, istaque aqua impleamur. « Aperi enim, ait, oculos tuos et saturare panibus 38., Agaram præ- terea aperuisse oculos, aquamque vidisse legimus Aliter etiam Judæis ablatum esse vivificum panem dicere possumus ; illum nempe, qui mundo vitam dedit: aliam item ablatam sacri scilicet baptisma- tis aquam, virtutemque ipsam, quæ peccata remit- tere, et Spiritus renovatione Christo conformes redderé, liberamque in cœli regiam ingrediendi ſa- cultatem præbere solet. • Nisi enim quis, ait, renatus fuerit ex aqua et Spiritu, non potest in- gredi in regnum ccelorum 4. » Gigantem autem, neque Hebræus ipse sermo, neque reliquorum quisquam interpretum posuit : sed hujus loco Aqui- las quidem potentem ; Symmachus vero fortem ; Theodotio denique dynastem, quasi praefectum, vel præpotentem Latine dicas. Quanquam tamen gigantis nomen in bonam usurpari partem hoc loco reperiamus sicut et illic: Exsultavit ut gigas, ad currendam viam ". › Significat autem gigantis appellatio hominem illum, qui summum spiritua- lis fortitudinis fastigium sit adeptus. Fortis autem, sive polens, eum ipsum, qui paulo factus inferior, el ea etiam, quæ in illo cogitatio celsitudine supera- tur ; quia unicuique a Deo gratiæ tributam esse mensuram certum sit “. Ait enim Paulus : ‹ Velim quidem omnes homines esse sieut meipsum. Sed unusquisque vestrum proprium donum habet ex Deo ; alius quidem sic ; alius autem stc 4. . Potest vero et alind gigas significare; eum nempe, qui naturæ beneficio ad perceptionem doctrinæ, aut virtutis exercitationem, eximium quid privatim consecutus est. Naturale enim gigantum robur est. D At fortis eum qui cura tantum et labore, quod est a natura tributum, perficit et complet. Neque vero apud Judæos ulli restant amplius bellatores, quia militaribus catalogis nulli jam conscribuntur: sed voluptatum victi illecebris, animæque affectibus, et contrariis rationibus, superiores jam non evadere modo, sed ne mente quidem, quod justum est, vel agitare vel statuere queunt. Deo enim rectore, et ad id, quod æquum est, duce, ita destituuntur ; ut Joan. 111, * Joan. vi, 56. I Cor. 111,1,2. Psal. xviu, 6. * Ephes. iv, 17. C Hebr. v, 12. Prov. Cor. vis, 7. VARIE LECTIONES. Gen. xx1, 19. 5.
PG 87:1898Τὸν οὖν τοιαῦτα συμβουλεύοντα , διὰ τὸ μὴ παραδεχθῆναι παρ’ αὐτῶν, ἀφεῖλεν Κύριος καὶ πρότερον τοὺς προφήτας τὰ εἰς σωτηρίαν Ἰουδαίοις εἰσηγουμένης. Σοφὸς δὲ ἀρχιτέκτων , πᾶς οἰκοδομεῖν ἐκκλησίαν εἰδὼς, ὡς ὁ Παῦλος εἰπὼν, «Ὡς σοφὸς ἀρχιτέκτων θεμέλιον τέθεικα.» Καθ’ ὃν καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀρχιτεκτονεῖ Ἐκκλησίαν Θεοῦ λέγοντα, συνοικοδομεῖσθαι εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύματι. Καὶ τὸ, διὰ τῆς ἐπιχορηγίας τοῦ πνεύματος συνοικοδομεῖσθαι καὶ αὔξειν εἰς ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ. Τοὺς οὖν ἀποβαλόντας τὸν θαυμαστὸν σύμβουλον τὸν Θεοῦ Λόγον, ἐρήμους ἐποίησε τοῦ σοφοῦ ἀρχιτέκτονος τοῦ ἁγίου Πνεύματος. Ἀλλὰ καὶ συνετὸν ἀκροατὴν ἀφαιρεῖ τὸν ἔχοντα διάκρισιν Πνεύματος, καὶ συνιέντα, τίς μὲν ὁ ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλῶν, τίς δὲ ὁ ἐν Βεελζεβούλ. Διὸ καὶ Παῦλός φησιν· «Γίνεσθε φρόνιμοι τραπεζῖται, πάντα δοκιμάζετε, τὸ καλὸν κατέχετε, ἀπὸ παντὸς εἴδους πονηροῦ ἀπέχεσθε.» Εἰ δὲ κατὰ τὸν Σολομῶντα, Λόγος πολυτελὴς εἰς ἐπήκοον οὖς· ὅπου λόγος οὐκ ἔστιν, οὐδ’ ἀκοῆς χρεία. Τοῦ δὲ θαυμαστοῦ συμβούλου παραιρεθέντος, καὶ ὁ συνετὸς ἀκροατὴς συναφῄρηται. Μὴ ὄντος γὰρ ἀργυρίου, τραπεζίτης ἀργεῖ·
κρίνεται, οἳ καὶ ἀγγέλους κρινοῦσιν. Ἐὰν δὲ μὴ ὅσιν, ἀλλ' ἐπὶ τῶν ἀπίστων κρίνονται δι' ἀπορίαν ἁγίων· καὶ οὕτω σημεῖον ἐγκαταλείψεως. Αφαιρεῖ δὲ καὶ προφήτην. Πέπαυτα: γὰρ παρ' αὐτοῖς τῆς προφητείας ἡ χάρις. Καὶ ἐσφράγισται ὅρασις καὶ προφητεία κατὰ τὸν Δανιήλ. Μέχρι γάρ Ἰωάννου παρ' αὐτοῖς ὑπῆρχεν ἡ προφητεία. Ἐν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ Θεὸς ἔθετο πρῶτον ἀποστόλους, δεύ- δὲ προφήτας. « Ἐὰν γὰρ, φησὶ, προφητεύητε, εἰσέλθῃ δὲ ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης· ἐλέγχεται. ο 'Αλλ' ὁ μὲν προφήτης, ἀποκαλύψει τοῦ Πνεύματος, προαγο ρεύει τὰ μέλλοντα· ὁ δὲ στοχαστής, συνέσει τῇ δι' ἐμπειρίαν πραγμάτων, ἐξ ὁμοίου παραθέσεως τὸ μέλλον τεκμαίρεται· ὥσθ' ὅταν τὰ Σοδομιτῶν ποιή- σωμεν, πεισόμεθα παραπλήσια, ἐὰν μετανοήσωμεν, ὡς οἱ Νινευίται σωζόμεθα. Πρεσβύτερος δὲ οὐχ ἁπλῶς ὁ τῆς προεδρίας ἀξιωθεὶς, ἀλλ' ὁ φρενών κοσμούμενος γενναιότητι, καὶ τὸν τοῦ πρεσβυτέρου χαρακτήρα φέρων ἀκέραιον· μάλιστα μὲν ἄγαμος· εἰ δὲ μή, μιᾶς γυναικὸς ἀνὴρ τέκνα ἔχων πιστὰ, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀντεχόμενος τοῦ κατὰ τὴν διδασκαλίαν πιο στοῦ λόγου, ὡς δυνατὸς εἶναι καὶ παρακαλεῖν ἐν τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ, καὶ τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγ- χειν. Δεῖ δὲ προήκειν καθ' ἡλικίαν πολλῶν πεπειρα μένον διὰ τὸν χρόνον, καὶ τὸ εὐσταθὲς τῶν ἠθῶν ἐκ τῆς ἐπανθούσης αὐτῷ πολιτείας ἡ ὑποφαίνοντα. Δόξα γὰρ πρεσβυτέρου πολιαί. Κἂν ἐν ἡλικίᾳ δὲ ἐν φρόνημά τι εὕρῃ πρεσβυτικόν, οὐκ ἀτιμαστέον τὸ δῶρον. Πολιὰ γὰρ, φησί, φρόνησις ἐν ἀνθρώποις. ἂν ἀφῃρημένων τῆς Ἱερουσαλήμ ψευδώνυμοι νῦν οἱ παρ' Ἰουδαίοις πρεσβύτεροι. Διὰ δὲ τῆς ἀφαι ρέσεως τοῦ πεντηκοντάρχου, πᾶσαν τὴν εὔτακτον περὶ αὐτοὺς οἰκονομίαν δηλοῖ συγχυθήσεσθαι, ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον εἰπὼν, ὅσον Ἰοθόρ Μωϋσει συνεβού λευσεν. Καὶ τὴν πᾶσαν δὲ πολιτικὴν εὐταξίαν παρ- ίστησιν. "Ετι γὰρ συνόντος αὐτοῖς τοῦ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος ἐπὶ ζωὴν τὴν αἰώνιον, ἦσαν ἔτι παρ' αύτ τοῖς ἀρχιερεῖς, καὶ ἡγούμενοι Γραμματεῖς καὶ Φα- μισαῖοι. Τὰ δεινὰ δὲ τολμήσαντες κατ' αὐτοῦ, τῶν ἀγαθῶν ἁπάντων ἐστέρηνται, καὶ συμβούλων τῶν εἰσηγουμένων τὰ δέοντα. Καὶ πρὸς τὰ βιωτικὰ μὲν γὰρ οἱ τοιοῦτοι λυσιτελεῖς, πρὸς δὲ τὰ ψυχικά, καὶ μάλα τοῖς πειθομένοις σωτήριοι. Ὧν τις ἀπορῶν, σκάφος ἐστὶν ἀκυβέρνητον ταῖς τρικυμίαις ἐκδεδο- μένον. Αφ' οὗ δὲ τὸ πονηρὸν συμβούλιον ἐποιήσαντο, τὸ πῶς παραδώσουσιν Ἰησοῦν τὸν θαυμαστόν, ἀφ βρέθησαν σύμβουλον, οὗ τὰς συμβουλὰς ἐθαύμα- Β χιν, 24. γρ. πολιᾶς. COMMENTARII IN ISAIAM. A nec occurrentium rerum discrimen ullum habere, nec, quæ Deo gratiora sint, apud se valeant decer- nere. Traditi vero sunt etiam judicibus, apud quos non amplius ipsi jus dicentes, sed bello capti detinentur. Præterea, sunt et in Ecclesia quidem bellato- res, qui Domini armatura septi sese fortiter diaboli insidiis opponere; nullumque non Evangelii causa, laborem amplecti, nec ullis hujus vitæ negotiis, quibus imperatoris minuatur benevolentia, in- plicari solent. Judices autem, qui fratres inter se conciliare concordesque reddere student, intelligun- tur ; a quibus et nundus ipse, et angeli etiam judicabuntur. Quales alioquin si inveniantur nulli, vel ab ipsis etiam infidelibus, propter sanctorum penuriam, quo sic desertionis signum palam fiat, judicabuntur. C D Auferet vero eliam prophetam. Apud ipsos enim propheticum cessat munus; ipsaque jam visio, et prophetia, secundum Danielen, obsignat:e sunt 46. Ad Joannem enim usque penes ipsos stetit prophe- tiæ munus. At in Ecclesia Deus posuit primum apostolos, deinde prophetas ". « Si enim prophe taveris, ait, ingrediatur autem infidelis, aut iliora, arguitur *., Est vero propheta qui revelatione Spiritus futura prædicit: conjector autem, qui solo rerum usu adjutus, eventuum collata simili- tudine, de futuris conjicit : veluti quis moneat nos, si Sodomorum scelera imitemur, non illis quæ passi sunt, esse dissimilia laturos : sin autem im- probæ nos vitæ poeniteat, eadem nos, quæ et Nini- vitæ, esse experturos. Senen porro vocat, non eum simpliciter, quem dignitatis gradus reliquis præesse facit; sed quem animi commendet genero- sitas, senectutisque purus ille et illibatus, quo de- bent comunendari presbyteri, character : eum prae cipue, qui uxorem nunquam duxerit, vel salten, qui unius uxoris vir factus, fideles ab eadem filios sustulerit; sermonemque, qui secundum doctri- nam est, fidelem fuerit amplexus, ut potens sit exhortari in doctrina sana, et eos qui contradi- cunt arguere. Decet vero juvenibus eum præire, qui multarum rerum, temporis usu, notitiam ade- plus, morum constantiam, efflorescente in ipso canitie, ostentet. Est enim gloria presbyteri ipsa canities ". Quanquam, si in ipsa juvenili elate, senilis aliqua reperiatur prudentia, nequaquam et istud negligendum donum șit. Altera enim est ho- minibus canities, prudentia, ut scribitur. Quibus semel ab Hierosolymorum urbe sublatis, falso jam Judæi senum nomen usurpant. Per quinquagenarii vero ablationem aperte totum significans, ordinis omnis et œconomiæ, quam bene antea Mosis opera 4, de soceri sui consilio constitutam et co- hærentem habebant, perturbationem confusionem- que significat. Adhuc enim, conversante cum ipsis Christo, et ad vitam perpetuam vocante, habebant et sacerdotum principes, et Scribas, et Plari - sæos. Sed statim post graves in eum contumelias, et bonis privari omnibus, et consiliariis, qui recta monerent, quique illis præessent, destitui cape - * Dan. viii, ix, xII. * Ephes. iv, 11. Cor. XVIII, 1. PATROL. GR. LXXXVII. VARIE LECTIONES. Prov. xx, 29. Sap. tv, 8. Exod.
λυπηρὸν δὲ καὶ ὅταν λόγος μὲν ᾖ πλήρης νοημάτων, ὁ δὲ συνιεὶς μὴ παρῇ, τῷ μὴ ἔχειν ὦτα ψυχῆς, ἃ ζητεῖ Χριστὸς πρὸς τὴν τῶν ἰδίων λόγων ἀκρόασιν, λέγων, «Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω.» Καὶ ἐκ τούτων δὲ πάντων συνίσταται τὸ μετὰ τὴν σωτήριον παρουσίαν ταῦτα τέλους τετυχηκέναι· οὔτε γὰρ κατὰ τοὺς Ἡσαί̈ου χρόνους, οὔτε κατὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων ἅλωσιν, ταῦτα γεγένηται. Πολλοί τε γὰρ συνῆσαν προφῆται πρὸ τῆς πολιορκίας αὐτοῖς. Ἐπὶ τῆς τε Βαβυλῶνος κατὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Εἶχον δὲ καὶ διοικητὰς τοὺς κρίνοντας τὸν λαόν. Ἐν μὲν γὰρ Βαβυλῶνι Δανιὴλ κρίνει τοὺς πρεσβυτέρους. Μετά τε τὴν ἐπάνοδον ἦν Ἰησοῦς, ὁ τοῦ Ἰωσεδὲκ, καὶ Ζωροβάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιήλ. Καὶ μετ’ αὐτοὺς Μακαβαίους ἐγένοντο χρόνους. Καὶ πεντηκόνταρχοι δὲ πάντως ὡς ἐν τάξει πολεμικῇ, καὶ ὡς εἰκὸς σύμβουλοι θαυμαστοὶ , καὶ λόγων σοφῶν ἀρχιτέκτονες, κατὰ Παῦλον τῆς Ἐκκλησίας τὸν ἀρχιτέκτονα . Καὶ συνετοὶ δὲ ἀκροαταὶ οἳ τοὺς τῶν προφητῶν λόγους ἐνέκρινον, τοὺς τῶν ψευδοπροφητῶν ἀποδοκιμάζοντες πνεύματι κριτικῷ, κατὰ τὸν λέγοντα, ᾧ μὲν προφητείαν δεδόσθαι, ἄλλῳ δὲ διακρίσεις πνευμάτων.
κρίνεται, οἳ καὶ ἀγγέλους κρινοῦσιν. Ἐὰν δὲ μὴ ὅσιν, ἀλλ' ἐπὶ τῶν ἀπίστων κρίνονται δι' ἀπορίαν ἁγίων· καὶ οὕτω σημεῖον ἐγκαταλείψεως. Αφαιρεῖ δὲ καὶ προφήτην. Πέπαυτα: γὰρ παρ' αὐτοῖς τῆς προφητείας ἡ χάρις. Καὶ ἐσφράγισται ὅρασις καὶ προφητεία κατὰ τὸν Δανιήλ. Μέχρι γάρ Ἰωάννου παρ' αὐτοῖς ὑπῆρχεν ἡ προφητεία. Ἐν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ Θεὸς ἔθετο πρῶτον ἀποστόλους, δεύ- δὲ προφήτας. « Ἐὰν γὰρ, φησὶ, προφητεύητε, εἰσέλθῃ δὲ ἄπιστος, ἢ ἰδιώτης· ἐλέγχεται. ο 'Αλλ' ὁ μὲν προφήτης, ἀποκαλύψει τοῦ Πνεύματος, προαγο ρεύει τὰ μέλλοντα· ὁ δὲ στοχαστής, συνέσει τῇ δι' ἐμπειρίαν πραγμάτων, ἐξ ὁμοίου παραθέσεως τὸ μέλλον τεκμαίρεται· ὥσθ' ὅταν τὰ Σοδομιτῶν ποιή- σωμεν, πεισόμεθα παραπλήσια, ἐὰν μετανοήσωμεν, ὡς οἱ Νινευίται σωζόμεθα. Πρεσβύτερος δὲ οὐχ ἁπλῶς ὁ τῆς προεδρίας ἀξιωθεὶς, ἀλλ' ὁ φρενών κοσμούμενος γενναιότητι, καὶ τὸν τοῦ πρεσβυτέρου χαρακτήρα φέρων ἀκέραιον· μάλιστα μὲν ἄγαμος· εἰ δὲ μή, μιᾶς γυναικὸς ἀνὴρ τέκνα ἔχων πιστὰ, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀντεχόμενος τοῦ κατὰ τὴν διδασκαλίαν πιο στοῦ λόγου, ὡς δυνατὸς εἶναι καὶ παρακαλεῖν ἐν τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ, καὶ τοὺς ἀντιλέγοντας ἐλέγ- χειν. Δεῖ δὲ προήκειν καθ' ἡλικίαν πολλῶν πεπειρα μένον διὰ τὸν χρόνον, καὶ τὸ εὐσταθὲς τῶν ἠθῶν ἐκ τῆς ἐπανθούσης αὐτῷ πολιτείας ἡ ὑποφαίνοντα. Δόξα γὰρ πρεσβυτέρου πολιαί. Κἂν ἐν ἡλικίᾳ δὲ ἐν φρόνημά τι εὕρῃ πρεσβυτικόν, οὐκ ἀτιμαστέον τὸ δῶρον. Πολιὰ γὰρ, φησί, φρόνησις ἐν ἀνθρώποις. ἂν ἀφῃρημένων τῆς Ἱερουσαλήμ ψευδώνυμοι νῦν οἱ παρ' Ἰουδαίοις πρεσβύτεροι. Διὰ δὲ τῆς ἀφαι ρέσεως τοῦ πεντηκοντάρχου, πᾶσαν τὴν εὔτακτον περὶ αὐτοὺς οἰκονομίαν δηλοῖ συγχυθήσεσθαι, ἀπὸ μέρους τὸ ὅλον εἰπὼν, ὅσον Ἰοθόρ Μωϋσει συνεβού λευσεν. Καὶ τὴν πᾶσαν δὲ πολιτικὴν εὐταξίαν παρ- ίστησιν. "Ετι γὰρ συνόντος αὐτοῖς τοῦ Χριστοῦ, καὶ καλοῦντος ἐπὶ ζωὴν τὴν αἰώνιον, ἦσαν ἔτι παρ' αύτ τοῖς ἀρχιερεῖς, καὶ ἡγούμενοι Γραμματεῖς καὶ Φα- μισαῖοι. Τὰ δεινὰ δὲ τολμήσαντες κατ' αὐτοῦ, τῶν ἀγαθῶν ἁπάντων ἐστέρηνται, καὶ συμβούλων τῶν εἰσηγουμένων τὰ δέοντα. Καὶ πρὸς τὰ βιωτικὰ μὲν γὰρ οἱ τοιοῦτοι λυσιτελεῖς, πρὸς δὲ τὰ ψυχικά, καὶ μάλα τοῖς πειθομένοις σωτήριοι. Ὧν τις ἀπορῶν, σκάφος ἐστὶν ἀκυβέρνητον ταῖς τρικυμίαις ἐκδεδο- μένον. Αφ' οὗ δὲ τὸ πονηρὸν συμβούλιον ἐποιήσαντο, τὸ πῶς παραδώσουσιν Ἰησοῦν τὸν θαυμαστόν, ἀφ βρέθησαν σύμβουλον, οὗ τὰς συμβουλὰς ἐθαύμα- Β χιν, 24. γρ. πολιᾶς. COMMENTARII IN ISAIAM. A nec occurrentium rerum discrimen ullum habere, nec, quæ Deo gratiora sint, apud se valeant decer- nere. Traditi vero sunt etiam judicibus, apud quos non amplius ipsi jus dicentes, sed bello capti detinentur. Præterea, sunt et in Ecclesia quidem bellato- res, qui Domini armatura septi sese fortiter diaboli insidiis opponere; nullumque non Evangelii causa, laborem amplecti, nec ullis hujus vitæ negotiis, quibus imperatoris minuatur benevolentia, in- plicari solent. Judices autem, qui fratres inter se conciliare concordesque reddere student, intelligun- tur ; a quibus et nundus ipse, et angeli etiam judicabuntur. Quales alioquin si inveniantur nulli, vel ab ipsis etiam infidelibus, propter sanctorum penuriam, quo sic desertionis signum palam fiat, judicabuntur. C D Auferet vero eliam prophetam. Apud ipsos enim propheticum cessat munus; ipsaque jam visio, et prophetia, secundum Danielen, obsignat:e sunt 46. Ad Joannem enim usque penes ipsos stetit prophe- tiæ munus. At in Ecclesia Deus posuit primum apostolos, deinde prophetas ". « Si enim prophe taveris, ait, ingrediatur autem infidelis, aut iliora, arguitur *., Est vero propheta qui revelatione Spiritus futura prædicit: conjector autem, qui solo rerum usu adjutus, eventuum collata simili- tudine, de futuris conjicit : veluti quis moneat nos, si Sodomorum scelera imitemur, non illis quæ passi sunt, esse dissimilia laturos : sin autem im- probæ nos vitæ poeniteat, eadem nos, quæ et Nini- vitæ, esse experturos. Senen porro vocat, non eum simpliciter, quem dignitatis gradus reliquis præesse facit; sed quem animi commendet genero- sitas, senectutisque purus ille et illibatus, quo de- bent comunendari presbyteri, character : eum prae cipue, qui uxorem nunquam duxerit, vel salten, qui unius uxoris vir factus, fideles ab eadem filios sustulerit; sermonemque, qui secundum doctri- nam est, fidelem fuerit amplexus, ut potens sit exhortari in doctrina sana, et eos qui contradi- cunt arguere. Decet vero juvenibus eum præire, qui multarum rerum, temporis usu, notitiam ade- plus, morum constantiam, efflorescente in ipso canitie, ostentet. Est enim gloria presbyteri ipsa canities ". Quanquam, si in ipsa juvenili elate, senilis aliqua reperiatur prudentia, nequaquam et istud negligendum donum șit. Altera enim est ho- minibus canities, prudentia, ut scribitur. Quibus semel ab Hierosolymorum urbe sublatis, falso jam Judæi senum nomen usurpant. Per quinquagenarii vero ablationem aperte totum significans, ordinis omnis et œconomiæ, quam bene antea Mosis opera 4, de soceri sui consilio constitutam et co- hærentem habebant, perturbationem confusionem- que significat. Adhuc enim, conversante cum ipsis Christo, et ad vitam perpetuam vocante, habebant et sacerdotum principes, et Scribas, et Plari - sæos. Sed statim post graves in eum contumelias, et bonis privari omnibus, et consiliariis, qui recta monerent, quique illis præessent, destitui cape - * Dan. viii, ix, xII. * Ephes. iv, 11. Cor. XVIII, 1. PATROL. GR. LXXXVII. VARIE LECTIONES. Prov. xx, 29. Sap. tv, 8. Exod.
PG 87:1900Πάντων δὲ τούτων ἐκπεσόντες μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπιβουλὴν ἐμπαίκταις κυρίοις καὶ νεανίσκοις ἄρχουσι παρεδόθησαν. Διπλῆ δὲ τιμωρία, καὶ ἀφαιρεθῆναι τὰ ἀγαθὰ, καὶ παραδοθῆναι τοῖς χείροσιν. Χαλεπὴ γὰρ τιμωρία, τὸ ὑπὸ νεανίσκων ἄρχεσθαι πόλιν. Μυρία γὰρ ὑπὸ κουφότητος κακὰ συνέζευκται τῇ νεότητι. Ἑνικῶς δὲ εἰπὼν τὰ χρηστὰ, ἰσχύοντα καὶ ἰσχύουσαν , καί τ’ ἄλλα πρὸς πλῆθος ἀπειλεῖ κακά. Οὐχ ὅτι ἡλικίαν δὲ νέος κατηγορεῖται, ἀλλ’ ὁ νεαρὸς τὸ ἦθος. Ἐπεὶ καὶ πρὸς ... διελέγετο, «Μὴ λέγε ὅτι νεώτερός εἰμι,» δεικνὺς μὴ οὖσαν ἐν αὐτῷ τὴν νεότητα, διὰ τὴν τῆς διανοίας τελείωσιν. Ἐμπαῖκται γὰρ κυριεύσουσιν ὑμῶν τῶν παραστησάντων ἑαυτοὺς δούλους τῇ ἁμαρτίᾳ. Ὁ γὰρ κοινὸς ἐχθρὸς γινόμενος κύριος , οὐχ ὡς ἰδίοις χρῆται τοῖς ὑπὸ χεῖρα, ἀλλ’ ὡς ἐχθροῖς ἐμπομπεύει κατεπαιρόμενος αὐτῶν, καὶ κυρίου , οὗπερ τούτους ἀπέστησε. Τοιγαροῦν ὁ τῆς ἐκεῖθεν ἐνεργείας ἐπαισθανόμενος, φησὶν, ὅτι «Αἱ ψόαι μου ἐπλήσθησαν ἐμπαιγμάτων.» Τούτους δὲ τοὺς ἐμπαίκτας οὐκ αὐτός φησιν ἐπιστήσειν ὁ Κύριος, ὡς τοὺς νεανίσκους ἄρχοντας .
Α ζον. Εξεπλήττοντο γὰρ ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ταὶς - δὲ παραινέσεσιν αὐτοῦ οὐκ ἐπείθοντο. Πῶς δὲ οὐ θαυμαστός, ἀντὶ τοῦ, Οφθαλμὸν ἀντ᾽ ὀφθαλμοῦ, συμ- βουλεύων στρέφειν τῷ παίοντι καὶ τὴν ἄλλην σιαγόνα, μὴ ὀργίζεσθαι, μὴ δικάζεσθαι, μὴ ἐπιθυμεῖν κακῶς, μὴ κρίνειν ἐχθρὸν, νικᾷν δὲ ἀγάπῃ τὴν ἔχθραν ; Τον οὖν τοιαῦτα συμβουλεύοντα, διὰ τὸ μὴ παρα- δεχθῆναι παρ' αὐτῶν, ἀφεῖλεν Κύριος καὶ πρότερον τοὺς προφήτας τὰ εἰς σωτηρίαν Ιουδαίοις εἰσηγου- μένης 1. Σοφὺς δὲ ἀρχιτέκτων, πᾶς οἰκοδομεῖν ἐκκλησίαν εἰδὼς, ὡς ὁ Παῦλος εἰπὼν, ο Ως σοφὸς ἀρ χιτέκτων θεμέλιον τέθεικα. » Καθ᾽ ἂν καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀρχιτεκτονεί Εκκλησίαν Θεοῦ λέγοντα, συνοικοδομεῖσθαι εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύ- ματι. Καὶ τὸ διὰ τῆς ἐπιχορηγίας τοῦ πνεύματος ' Β συνοικοδομεῖσθαι καὶ αὔξειν εἰς ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ. γρ. εἰσηγουμένους Τοὺς οὖν ἀποβαλόντας τὸν θαυμαστὸν σύμβουλον τὸν Θεοῦ Λόγου, ἐρήμους ἐποίησε τοῦ σοφοῦ ἀρχι τέκτονος τοῦ ἁγίου Πνεύματος. ᾿Αλλὰ καὶ συνετών ἀκροατὴν ἀφαιρεῖ τὸν ἔχοντα διάκρισιν Πνεύματος, καὶ συνιέντα, τις μὲν ὁ ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλῶν, τίς δὲ ὁ ἐν Βεελζεβούλ. Διὸ καὶ Παυλός φησιν· « Γίνεσθε φρόνιμοι τραπεζίται, πάντα δοκιμάζετε, τὸ καλόν κατέχετε, ἀπὸ παντὸς εἴδους πονηροῦ ἀπέχεσθε.» Εἰ δὲ κατὰ τὸν Σολομῶντα, Λόγος πολυτελής εἰς ἐπι ήκοον οὖς· ὅπου Λόγος οὐκ ἔστιν, οὐδ᾽ ἀκοῆς χρεία. Τοῦ δὲ θαυμαστου συμβούλου παραιρεθέντος, καὶ ὁ συνετὸς ἀκροατής συναφῄρηται. Μὴ ὄντος γὰρ ἀργυρίου, τραπεζίτης ἀργεί λυ πηρὸν δὲ καὶ ὅταν λόγος μὲν ᾖ πλήρης νοημάτων, ὁ δὲ συνιεὶς μὴ παρῇ, τῷ μὴ ἔχειν τα ψυχῆς, ἃ ζη- τεῖ Χριστὸς πρὸς τὴν τῶν ἰδίων λόγων ἀκρόασιν, λέ- γων, « Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. » Καὶ ἐκ τού- των δὲ πάντων συνίσταται τὸ μετὰ τὴν σωτήριον παρουσίαν ταῦτα τέλους τετυχηκέναι· οὔτε γὰρ κατά τοὺς Ησαΐου χρόνους, οὔτε κατὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλω νίων ἅλωσιν, ταῦτα γεγένηται. Πολλοί τε γὰρ συνῆσαν προφῆται πρὸ τῆς πολιορκίας αὐτοῖς. Ἐπὶ τῆς τε Βαβυλῶνος κατὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Εἶχον δὲ καὶ διοικητάς τοὺς κρίνοντας τὸν λαόν. Ἐν μὲν γὰρ Βα- βυλώνι Δανιήλ κρίνει τους πρεσβυτέρους. Μετά το τὴν ἐπάνοδον ἦν Ἰησοῦς, ὁ τοῦ Ἰωσεδέκ, καὶ Ζωρο βάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιήλ. Καὶ μετ' αὐτοὺς Εσδρας και Νεεμίας. Καὶ συνετοῖς δὲ πρεσβυτέροις διεκοσμοῦν- το· καὶ ἀγαθοὶ δὲ πολεμισταὶ κατὰ τοὺς Μακαβαίους ἐγένοντο χρόνους. Καὶ πεντηκόνταρχοι δὲ πάντως ὡς ἐν τάξει πολεμικῇ, καὶ ὡς εἰκὸς σύμβουλοι θαυ μαστοί, καὶ λόγων σοφῶν ἀρχιτέκτονες, κατά Παν λον τῆς Ἐκκλησίας τὸν ἀρχιτέκτονα. Καὶ συνετοί PROCOPII GAZ.EI runt : qui tamen et ad vitæ rationem commodi, et ad animæ salutem, præcipue credentibus, ita sunt necessarii; ut qui illis careant, nihil a navi diffe- rant, quæ undis maxima tempestate sævientibus, co, qui clavum teneat, destituitur. Sed enim ex quo perversum de necand» illo mirabili Jesu consi- lium inierunt, eo sunt consiliario privati; cujus consilia mirari quidem (admirabantur enim super doctrina illius), sed eis nequaquam credere sole- bant. Quo pacto enim mirabilem non dixerim, qui non jam oculum pro oculo effodere, sed unam maxillam ferienti, alteram etiam porrigere, non irasci, non litigare; non male appetere, non accu- sare inimicum; sed odium dilectione superare, consulat? Tɔlem ergo consiliarium, quoniam ad- mittere noluerunt, et prophetas eliam, quos ad Ju- dæorum salutem præmiserat, Dominus abstulit. Est vero sapiens architectus omnis, qui Ecclesiam novit ædificare : qua ratione se Paulus, ut sapien- tem architectum fundamenta posuisse dicit itemque Spirituin sanctum Dei Ecclesiam ædificare, ut codificetur in tabernaculum Dei in spiritu *1. Præterea, ut ministratione spiritus coædificetur et crescat in templum sanctum in Domino. Eos igitur, qui mirabilem illum consiliarium, Dei verbum re- pulerunt, Spiritus sancti, id est, architecti sa- piculis, beneficio privavit. Auferet porro et pruden- tem auditorem; eum videlicet, qui discretionem habet Spiritus, quique novit, quis in Spiritu, quis in Beelzebub loquatur. Hinc et Paulus, nos pru- deutes mensarios exsistere, omniaque probare, et quod bonum sit tenere; ab omni denique mali specie abstinere jubet r. Quod si, juxta Salomonis sententiam **, verbum operosum in aurem audien- tem penetrat; profecto, ubi jam abest Verbum, auditu nihil opus esse certum est. Sublato itaque mirabili illo consiliario, non immerito auferendus et prudens auditor veniebat. Num enim, si defciunt nummi, et nummula-G rium frigere necesse est? Est vero etiam permo- lestum, quoties ad intelligendum difficilis et ab- strusa fuerit oratio, abesse ideo qui intelligat, quod mentis aures arrigere et adhibere non queat; quæ tamen Christus ad sermonis sui auscultatio- mem postulavit, cum dixit : • Qui habet aures au- diendi, audiat *. Quibus omnibus, ante Salva- toris adventum, finem suum nequaquam isthæc esse consecuta demonstratur. Neque enim vel Isaiæ ætate, vel Babylonicæ expugnationis tem- pore, contingere potuerunt; cum ante obsidionem permultos, post reversionem non paucos et pro- phetas et administratores, multos item populi ju- dices certum sit habuisse. Nam et Babyloniis senio- ibus jus dixisse constat Danielem; et post rever- sionem Jesum, itemque Zorobabelem Josedechi Salathielisque Gilios; Esdram deinde et Neeiniam. Præterea nec senum prudentium illis ornamentum defuit. Imo nec militaris virtus, si ad Machabaro- yum tempora respicias. Non defuere certe et quin- Cor. ut, 10. D Prov. xv, 2. * Luc. viu, 8. Ephes. 11, 20-22. I Thess. v, 13-22. VARIE LECTIONES.
Ἀφ’ ἑαυτῶν δὲ κυριεύειν , φησὶν, ἑκάστου τὸ κυριευθῆναι παρ’ αὐτῶν, διὰ τῶν ἔργων ἐπισπωμένων. Ἐμπαίξαντες δὲ πρὸς τοῦ σταυροῦ τῷ Χριστῷ, νεωτέρᾳ παρεδόθησαν τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ· ἐμπαῖκται δὲ καὶ αὐτῶν ἐκυρίευσαν, οὐκ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὴν ἀλήθειαν, μόνον δὲ πρὸς τὸ δοκεῖν διακείμενοι· ἔσθ’ ὅτε καὶ χρήμασιν ὠνούμενοι τὸ καλεῖσθαι ῥαββί. Τοὺς δὲ τοιούτους πῶς οὐκ ἄν τις εἴποι καὶ νέους εἶναι τὸ φρόνημα; τοιούτους ἔστιν αὐτοὺς Ἰουδαίων διδασκάλους ἰδεῖν. Ἀπείη δὲ τοιαύτην Ἐκκλησίαν ὁρᾷν ἀγομένην ὑπὸ τῶν πανουργίᾳ δηλούντων τὸν λόγον, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, διὰ τῆς χρηστολογίας καὶ πιθανολογίας ἐξαπατώντων τοὺς ἀκεραίους. Οὓς ἄν τις εἰκότως ἐμπαίκτας καλέσειεν. Ἀλλ’ εἰς ὅ τι φέρει ταῦτα τέλος, ἐπήνεγκεν, ὅτι συμπεσεῖται ὁ λαὸς ἄνθρωπος πρὸς ἄνθρωπον , πᾶσαν δεικνὺς ἀμιξίαν καὶ ταραχὴν, αἰδοῦς ἁπάσης ἀνῃρημένης καὶ τάξεως· φανερῶς δὲ, καὶ οὐ δι’ αἰνιγμάτων ἔτι, τὰ τῆς ἐσχάτης ἁλώσεως ἐκδιηγεῖται κακά. Στάσεως γὰρ καὶ φόνου τὴν πόλιν ἀνέπλησαν, μηδὲ φόβῳ τῶν πολεμίων ἀλλήλοις ὁμονοήσαντες, ἀλλήλοις δὲ φιλαρχοῦντες ἐπῄεσαν, μηδενὸς ἐμμένοντος πρεσβυτέρου διδάγμασιν·
Α ζον. Εξεπλήττοντο γὰρ ἐπὶ τῇ διδαχῇ αὐτοῦ, ταὶς - δὲ παραινέσεσιν αὐτοῦ οὐκ ἐπείθοντο. Πῶς δὲ οὐ θαυμαστός, ἀντὶ τοῦ, Οφθαλμὸν ἀντ᾽ ὀφθαλμοῦ, συμ- βουλεύων στρέφειν τῷ παίοντι καὶ τὴν ἄλλην σιαγόνα, μὴ ὀργίζεσθαι, μὴ δικάζεσθαι, μὴ ἐπιθυμεῖν κακῶς, μὴ κρίνειν ἐχθρὸν, νικᾷν δὲ ἀγάπῃ τὴν ἔχθραν ; Τον οὖν τοιαῦτα συμβουλεύοντα, διὰ τὸ μὴ παρα- δεχθῆναι παρ' αὐτῶν, ἀφεῖλεν Κύριος καὶ πρότερον τοὺς προφήτας τὰ εἰς σωτηρίαν Ιουδαίοις εἰσηγου- μένης 1. Σοφὺς δὲ ἀρχιτέκτων, πᾶς οἰκοδομεῖν ἐκκλησίαν εἰδὼς, ὡς ὁ Παῦλος εἰπὼν, ο Ως σοφὸς ἀρ χιτέκτων θεμέλιον τέθεικα. » Καθ᾽ ἂν καὶ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἀρχιτεκτονεί Εκκλησίαν Θεοῦ λέγοντα, συνοικοδομεῖσθαι εἰς κατοικητήριον Θεοῦ ἐν πνεύ- ματι. Καὶ τὸ διὰ τῆς ἐπιχορηγίας τοῦ πνεύματος ' Β συνοικοδομεῖσθαι καὶ αὔξειν εἰς ναὸν ἅγιον ἐν Κυρίῳ. γρ. εἰσηγουμένους Τοὺς οὖν ἀποβαλόντας τὸν θαυμαστὸν σύμβουλον τὸν Θεοῦ Λόγου, ἐρήμους ἐποίησε τοῦ σοφοῦ ἀρχι τέκτονος τοῦ ἁγίου Πνεύματος. ᾿Αλλὰ καὶ συνετών ἀκροατὴν ἀφαιρεῖ τὸν ἔχοντα διάκρισιν Πνεύματος, καὶ συνιέντα, τις μὲν ὁ ἐν Πνεύματι Θεοῦ λαλῶν, τίς δὲ ὁ ἐν Βεελζεβούλ. Διὸ καὶ Παυλός φησιν· « Γίνεσθε φρόνιμοι τραπεζίται, πάντα δοκιμάζετε, τὸ καλόν κατέχετε, ἀπὸ παντὸς εἴδους πονηροῦ ἀπέχεσθε.» Εἰ δὲ κατὰ τὸν Σολομῶντα, Λόγος πολυτελής εἰς ἐπι ήκοον οὖς· ὅπου Λόγος οὐκ ἔστιν, οὐδ᾽ ἀκοῆς χρεία. Τοῦ δὲ θαυμαστου συμβούλου παραιρεθέντος, καὶ ὁ συνετὸς ἀκροατής συναφῄρηται. Μὴ ὄντος γὰρ ἀργυρίου, τραπεζίτης ἀργεί λυ πηρὸν δὲ καὶ ὅταν λόγος μὲν ᾖ πλήρης νοημάτων, ὁ δὲ συνιεὶς μὴ παρῇ, τῷ μὴ ἔχειν τα ψυχῆς, ἃ ζη- τεῖ Χριστὸς πρὸς τὴν τῶν ἰδίων λόγων ἀκρόασιν, λέ- γων, « Ὁ ἔχων ὦτα ἀκούειν, ἀκουέτω. » Καὶ ἐκ τού- των δὲ πάντων συνίσταται τὸ μετὰ τὴν σωτήριον παρουσίαν ταῦτα τέλους τετυχηκέναι· οὔτε γὰρ κατά τοὺς Ησαΐου χρόνους, οὔτε κατὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλω νίων ἅλωσιν, ταῦτα γεγένηται. Πολλοί τε γὰρ συνῆσαν προφῆται πρὸ τῆς πολιορκίας αὐτοῖς. Ἐπὶ τῆς τε Βαβυλῶνος κατὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Εἶχον δὲ καὶ διοικητάς τοὺς κρίνοντας τὸν λαόν. Ἐν μὲν γὰρ Βα- βυλώνι Δανιήλ κρίνει τους πρεσβυτέρους. Μετά το τὴν ἐπάνοδον ἦν Ἰησοῦς, ὁ τοῦ Ἰωσεδέκ, καὶ Ζωρο βάβελ ὁ τοῦ Σαλαθιήλ. Καὶ μετ' αὐτοὺς Εσδρας και Νεεμίας. Καὶ συνετοῖς δὲ πρεσβυτέροις διεκοσμοῦν- το· καὶ ἀγαθοὶ δὲ πολεμισταὶ κατὰ τοὺς Μακαβαίους ἐγένοντο χρόνους. Καὶ πεντηκόνταρχοι δὲ πάντως ὡς ἐν τάξει πολεμικῇ, καὶ ὡς εἰκὸς σύμβουλοι θαυ μαστοί, καὶ λόγων σοφῶν ἀρχιτέκτονες, κατά Παν λον τῆς Ἐκκλησίας τὸν ἀρχιτέκτονα. Καὶ συνετοί PROCOPII GAZ.EI runt : qui tamen et ad vitæ rationem commodi, et ad animæ salutem, præcipue credentibus, ita sunt necessarii; ut qui illis careant, nihil a navi diffe- rant, quæ undis maxima tempestate sævientibus, co, qui clavum teneat, destituitur. Sed enim ex quo perversum de necand» illo mirabili Jesu consi- lium inierunt, eo sunt consiliario privati; cujus consilia mirari quidem (admirabantur enim super doctrina illius), sed eis nequaquam credere sole- bant. Quo pacto enim mirabilem non dixerim, qui non jam oculum pro oculo effodere, sed unam maxillam ferienti, alteram etiam porrigere, non irasci, non litigare; non male appetere, non accu- sare inimicum; sed odium dilectione superare, consulat? Tɔlem ergo consiliarium, quoniam ad- mittere noluerunt, et prophetas eliam, quos ad Ju- dæorum salutem præmiserat, Dominus abstulit. Est vero sapiens architectus omnis, qui Ecclesiam novit ædificare : qua ratione se Paulus, ut sapien- tem architectum fundamenta posuisse dicit itemque Spirituin sanctum Dei Ecclesiam ædificare, ut codificetur in tabernaculum Dei in spiritu *1. Præterea, ut ministratione spiritus coædificetur et crescat in templum sanctum in Domino. Eos igitur, qui mirabilem illum consiliarium, Dei verbum re- pulerunt, Spiritus sancti, id est, architecti sa- piculis, beneficio privavit. Auferet porro et pruden- tem auditorem; eum videlicet, qui discretionem habet Spiritus, quique novit, quis in Spiritu, quis in Beelzebub loquatur. Hinc et Paulus, nos pru- deutes mensarios exsistere, omniaque probare, et quod bonum sit tenere; ab omni denique mali specie abstinere jubet r. Quod si, juxta Salomonis sententiam **, verbum operosum in aurem audien- tem penetrat; profecto, ubi jam abest Verbum, auditu nihil opus esse certum est. Sublato itaque mirabili illo consiliario, non immerito auferendus et prudens auditor veniebat. Num enim, si defciunt nummi, et nummula-G rium frigere necesse est? Est vero etiam permo- lestum, quoties ad intelligendum difficilis et ab- strusa fuerit oratio, abesse ideo qui intelligat, quod mentis aures arrigere et adhibere non queat; quæ tamen Christus ad sermonis sui auscultatio- mem postulavit, cum dixit : • Qui habet aures au- diendi, audiat *. Quibus omnibus, ante Salva- toris adventum, finem suum nequaquam isthæc esse consecuta demonstratur. Neque enim vel Isaiæ ætate, vel Babylonicæ expugnationis tem- pore, contingere potuerunt; cum ante obsidionem permultos, post reversionem non paucos et pro- phetas et administratores, multos item populi ju- dices certum sit habuisse. Nam et Babyloniis senio- ibus jus dixisse constat Danielem; et post rever- sionem Jesum, itemque Zorobabelem Josedechi Salathielisque Gilios; Esdram deinde et Neeiniam. Præterea nec senum prudentium illis ornamentum defuit. Imo nec militaris virtus, si ad Machabaro- yum tempora respicias. Non defuere certe et quin- Cor. ut, 10. D Prov. xv, 2. * Luc. viu, 8. Ephes. 11, 20-22. I Thess. v, 13-22. VARIE LECTIONES.
PG 87:1901ἔχων δέ τις ἐκ βίου τὴν ἀτιμίαν, κατὰ σεμνοῦ τὸν τρόπον ὡπλίζετο. Ἐκτετηκότες δὲ λιμῷ, καὶ ἀλλήλων γευσάμενοι, προστάτας τοὺς δοκοῦντας πλουτεῖν ἐπεγράφοντο, καὶ συγγενεῖς, εἴπως διὰ τὸ γένος ἐπικλασθεῖεν πρὸς ἔλεον, οὐκ ἀγαθοὺς ζητοῦντες ἄρχειν, ἀλλὰ τοὺς τρέφοντας. Οἱ δὲ πενίαν ἴσην ἀντιπροὐβάλοντο. Κατακρατούσης δὲ τῆς διαστάσεως, οὐκ ἀπὸ συμφώνου τὴν ἐκλογὴν τῶν ἄρχειν δυναμένων ἐπεποίηντο. Ἕκαστος δὲ τοῦ προστυχόντος ἐπελαμβάνετο. Ἐληλάσθω δὲ τῆς ἐκκλησίας τὸ πάθος, ὥστε τὸν ἀποροῦντα γαμικῶν ἐνδυμάτων ωχεύοντά τε βρωμάτων πνευματικῶν, καὶ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον τὸν στηρίζοντα καρδίαν ἀνθρώπου ἐν τῷ κ[ρυπ]τῷ τῆς διανοίας οἴκῳ μὴ ἔχοντα πρὸς ἡγεμονίαν καλεῖν. Καὶ παρὰ μὲν Ἰουδαίοις οἱ καλούμενοι πρὸς ἀρχὴν, ὃ μὴ εἶχον, οὐκ ἐπηγγέλλοντο. Παρ’ ἡμῖν δέ τινες οὐ Χριστὸν ἐνδεδυμένοι, οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμοῦ, πρὸς ἀρχὴν πηδῶσι καὶ ἄκλητοι. Ἐδέοντο δὲ ἱματίου εὐσχήμονος, καὶ κοσμίου λόγου, τοῦ καλύπτοντος αὐτῶν τῆς ψυχῆς τὴν ἀσχημοσύνην. Οἱ δὲ κληθέντες οὐ καθόλου τότε παρῃτήσαντο τὴν ἀρχὴν , τὴν δὲ τοῦ λαοῦ τούτου . Καὶ τὴν αἰτίαν φασὶν, ὅτι Αἰνεῖτε Ἱερουσαλήμ .
δὲ ἀκροαταὶ οἱ τοὺς τῶν προφητῶν λόγους ενέκρι- Α νον, τοὺς τῶν ψευδοπροφητῶν ἀποδοκιμάζοντες πνεύ ματι κριτικῷ, κατὰ τὸν λέγοντα, ᾧ μὲν προφητείαν δεδόσθαι, ἄλλῳ δὲ διακρίσεις πνευμάτων. Πάντων δὲ τούτων ἐκπεσόντες μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπ:- βουλὴν ἐμπαίκταις κυρίοις καὶ νεανίσκοις ἄρ- χουσι παρεδόθησαν. Διπλῆ δὲ τιμωρία, καὶ ἀφαιρε- θῆναι τὰ ἀγαθὰ, καὶ παραδοθῆναι τοῖς χείροσιν. Χα- λεπὴ γὰρ τιμωρία, τὸ ὑπὸ νεανίσκων ἄρχεσθαι πόλ λιν. Μυρία γὰρ ὑπὸ κουφότητος κακὰ συνέζευκται τῇ νεότητι. Ἐνικῶς δὲ εἰπὼν τὰ χρηστά, ἰσχύοντα καὶ ισχύουσαν, καὶ τ᾿ ἄλλα πρὸς πλῆθος ἀπειλεῖ κακά. Οὐχ ὅτι ἡλικίαν δὲ νέος κατηγορείται, ἀλλ' ὁ νεαρὸς τὸ ἦθος. Ἐπεὶ καὶ πρὸς ἡ διελέγετο, « Μὴ λέ- γε ὅτι νεώτερός είμι, ο δεικνὺς μὴ οὖσαν ἐν αὐτῷ τὴν νεότητα, διὰ τὴν τῆς διανοίας τελείωσιν. Εμ. Β παῖκται γὰρ κυριεύσουσιν ὑμῶν τῶν παραστησάν- των ἑαυτοὺς δούλους τῇ ἁμαρτία. Ο γὰρ κοινὸς ἐχε θρὸς γινόμενος κύριος, οὐχ ὡς ἰδίοις χρῆται τοῖς ὑπὸ χεῖρα, ἀλλ' ὡς ἐχθροῖς ἐμπομπεύει κατεπαιρό- μενος αὐτῶν, καὶ κυρίου, ούπερ τούτους ἀπέστησε. Τοιγαροῦν ὁ τῆς ἐκεῖθεν ἐνεργείας ἐπαισθανόμενος, φησίν, ὅτι « Α' ψόαι μου ἐπλήσθησαν εμπαιγμάτων. Τούτους δὲ τοὺς ἐμπαίκτας οὐκ αὐτός φησιν ἐπι- στήσειν ὁ Κύριος, ὡς τοὺς νεανίσκους ἄρχοντας. ·ἀφ' ἑαυτῶν δὲ κυριεύειν, φησίν, ἑκάστου τὸ κυ- ριευθῆναι παρ' αὐτῶν, διὰ τῶν ἔργων ἐπισπωμένων. Εμπαίξαντες δὲ πρὸς τοῦ σταυροῦ τῷ Χριστῷ, νεω τέρα παρεδόθησαν τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ· ἐμπαῖκται δὲ καὶ αὐτῶν ἐκυρίευσαν, οὐκ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὴν ἀλήθειαν, μόνον δὲ πρὸς τὸ δοκεῖν διακείμενοι· ἔσθ' ὅτε καὶ χρήμασιν ὠνούμενοι τὸ καλεῖσθαι ῥαβδί. Τοὺς δὲ τοιούτους πῶς οὐκ ἄν τις εἴποι καὶ νέους εἶναι τὸ φρόνημα ; τοιούτους ἔστιν αὐτοὺς Ἰουδαίων διδασκάλους ἰδεῖν. Απείη δὲ τοιαύτην Εκκλησίαν ὁρᾶν ἀγομένην ὑπὸ τῶν πανουργία δηλούντων τὸν λόγον, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, διὰ τῆς χρηστολο- γίας καὶ πιθανολογίας ἐξαπατώντων τοὺς ἀκεραίους. Οὓς ἄν τις εἰκότως ἐμπαίκτας καλέσειεν. Αλλ' εἰς ὅ τι φέρει ταῦτα τέλος, ἐπήνεγκεν, ὅτι συμπεσεί. ται ὁ λαὸς ἄνθρωπος πρὸς ἄνθρωπον, πᾶσαν δει κνὺς ἀμιξίαν καὶ ταραχήν, αἰδοῦς ἁπάσης ἀνῃρη- μένης καὶ τάξεως· φανερῶς δὲ, καὶ οὐ δι' αἰνιγμάτων ἔτι, τὰ τῆς ἐσχάτης ἁλώσεως ἐκδιηγεῖται κακά. Στά σεως γὰρ καὶ φόνου τὴν πόλιν ἀνέπλησαν, μηδὲ φό- Εῳ τῶν πολεμίων ἀλλήλοις ὁμονοήσαντες, ἀλλήλοις δὲ φιλαρχοῦντες ἐπῄεσαν, μηδενὸς ἐμμένοντος πρεσβυτέρου διδάγμασιν· ἔχων δέ τις ἐκ βίου τὴν ἀτιμίαν, κατὰ σεμνοῦ τὸν τρόπον ὠπλίζετο. Εκτε τηκότες δὲ λιμῷ, καὶ ἀλλήλων γευσάμενοι, προστά τας τοὺς δοκοῦντας πλουτεῖν ἐπεγράφοντο, καὶ συγκ γενεῖς, εἴπως διὰ τὸ γένος ἐπικλασθεῖεν πρὸς ἔλεον, οὐκ ἀγαθοὺς ζητοῦντες ἄρχειν, ἀλλὰ τοὺς τρέφον. τας. ΧΧΑΝΗ, 8. 2. Ισ. Ἱερεμίαν Κύριος οὕτως. COMMENTARIJ IN ISAIAM. quagenarii, tanquam in acie militari; et ut proba- ... D bile est, mirabiles consiliarii, scientiarumque periti archiecti, ut cum Paulo Ecclesia constru ctore, loquar 55; prudentes item auditores, qui de prophetarum oratione judicare, discretionisque spiritu, falsos a veris, juxta traditam aliis prophe- tandi, aliis discernendi facultatem, dijudicare et rejicere possent. At his jam destituti omnibus post meditatas in Christum insidias, derisoribus domi- nis, juvenibusque principibus traditi sunt. Nec vero unum et simplex ultionis genus est, quod bonis privatos, deterioribus etiam traditum iri`minatur. Non enim leve malum est a juvenibus rempublicam administrari, quos mille, propter levitatem et in- constantiam, obnoxios esse constat incommodis. Singulariter autem cum validum et validam, cale- raque alia utilium ratione comprehensa, dixisset : multitudinis numero quæ mala sunt comminatur ; non quidem ætate, sed moribus juvenem accusans. Siquidem et Dominus ipse, cum Jeremian conveniret, ne se juniorem esse diceret, proli- buit ; ut juvenem esse miuiwe, qui mentis esset senili perfectione præditus, ostenderet. Illusores enim vobis dominabuntur, qui vos in peccati jugunı servitutemque dederitis. Cum enim communis ille hostis in suam dominium, suamque possessionem venit, non tanquam domesticis suis utitur subje- ctis ; sed in eos superbe, veluti de hostibus trium - plans, insultat, ne Domino quidem ipsi parceus, quo deficere eosdem ad se curavit. Inde est igitur, quod qui vires illius expertus erat, lumbos suos illusionibus plenos esse clamabat ". At ejusmodi illusores, sicut principes juvenes, non se jam datu- rum dicit Dominus; sed esse sponte sua domina- turos, qui ab unoquoque ad dominandi licentiam operibus attrahantur. Ante crucent vero quoniam Christo illuserunt: recentiori Romanorum impe · rio traditi sunt, eisque dominati sunt illusores, qui veritate nulla, sed virtutis opinione tantum ducebantur: imo etiam qui pecuniis aliquando Rabbi cognomentum sibi comparabant. Tales 211- tem quis non mente juvenes esse statuat? Ejus - modi omnino exsistere Judæorum magistros con- stal. Absit vero, ut ab his, qui privati commodi studio, versuite probitatem simulant, incaulosque auditores plausibilibus illis quidem, sed falsis verbi interpretationibus in fraudem deducunt, eodem redigi Ecclesiam conspiciamus. Hos autem quis non illusores jure dixerit? Cæterum, ut quem exitum ista tandem habitura sunt, non dubites, collapsurum populum, et hominem in hominem, ad- dit, ut confusionem meram, et perturbationem, omnisque pudoris et ordinis eversionem fore no- taret. Aperte porro, nec jam per ænigmata, ex- pugnationis ultimæ damna explicat. Seditione enim, et cæde urbem replerunt : non hostium C Cor. 1, 10. Jerein. 1, 7. Psal, VARIE LECTIONES. '
Ὑπὸ χειρὸς γὰρ Κυρίου τῷ δεσμῷ τῆς συναφείας κεκρατημένη, νῦν ἀποβέβληται , καὶ πέπτωκεν Ἰουδαία τῶν στηριγμάτων ὑφαιρεθέντων, ἀνόμων δὲ γλῶσσαν ἐκτήσαντο, τὴν καρδίαν πρὸς τὸν Θεὸν ἀλλοτρίαν κτησάμενοι, καὶ ἀντὶ τοῦ μελετᾷν ἐν νόμῳ Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτὸς, Σαμαρείτην εἶναι λέγοντες, αὐτὸν ἔχειν δαιμόνιον, φάγον τε καὶ οἰνοπότην, καὶ ἐκ πορνείας γεγενημένον. Ἐφ’ οἷς ἂν εἴποι τις οὐκ ἀδίκως, ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς. Καταστροφὴ δὲ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. Παῤῥησίαν τοίνυν μὴ ἔχοντες οὐκ ἀνανεύουσι πρὸς Θεόν. Τοιαῦτα γὰρ ἥμαρτον, ὡς Σοδομίταις αὐτοὺς παραβάλλεσθαι, μηδὲ λάθρα παρανομήσαντας δι’ αἰσχύνην, διὰ δὲ τὸ γαυριᾷν, τὴν ἁμαρτίαν πᾶσιν ἀναγγείλαντας . Ὡς γὰρ Σοδομῖται τῷ Λὼτ τοὺς ἄνδρας ἀπαιτοῦντες ἀνήγγειλαν τὴν ἀσέλγειαν· οὕτως οὗτοι τῷ Πιλάτῳ τὴν ἀνομίαν, «Αἶρε, αἶρε βοῶντες, σταύρου αὐτόν.» Κακὰ δὲ πᾶς βουλευόμενος, ἐφ’ ἑαυτὸν ἐβουλεύσατο· ὡς ἀπὸ στεῤῥῶν σωμάτων τὰ προσπεσόντα βέλη πρὸς τοὺς ἀφέντας ἐπάνεισιν. Τίς δὲ ἡ βουλή; Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν. Δήσαντες γὰρ τὸν Χριστὸν ἤγαγον πρὸς τὸν Καϊάφαν.
δὲ ἀκροαταὶ οἱ τοὺς τῶν προφητῶν λόγους ενέκρι- Α νον, τοὺς τῶν ψευδοπροφητῶν ἀποδοκιμάζοντες πνεύ ματι κριτικῷ, κατὰ τὸν λέγοντα, ᾧ μὲν προφητείαν δεδόσθαι, ἄλλῳ δὲ διακρίσεις πνευμάτων. Πάντων δὲ τούτων ἐκπεσόντες μετὰ τὴν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐπ:- βουλὴν ἐμπαίκταις κυρίοις καὶ νεανίσκοις ἄρ- χουσι παρεδόθησαν. Διπλῆ δὲ τιμωρία, καὶ ἀφαιρε- θῆναι τὰ ἀγαθὰ, καὶ παραδοθῆναι τοῖς χείροσιν. Χα- λεπὴ γὰρ τιμωρία, τὸ ὑπὸ νεανίσκων ἄρχεσθαι πόλ λιν. Μυρία γὰρ ὑπὸ κουφότητος κακὰ συνέζευκται τῇ νεότητι. Ἐνικῶς δὲ εἰπὼν τὰ χρηστά, ἰσχύοντα καὶ ισχύουσαν, καὶ τ᾿ ἄλλα πρὸς πλῆθος ἀπειλεῖ κακά. Οὐχ ὅτι ἡλικίαν δὲ νέος κατηγορείται, ἀλλ' ὁ νεαρὸς τὸ ἦθος. Ἐπεὶ καὶ πρὸς ἡ διελέγετο, « Μὴ λέ- γε ὅτι νεώτερός είμι, ο δεικνὺς μὴ οὖσαν ἐν αὐτῷ τὴν νεότητα, διὰ τὴν τῆς διανοίας τελείωσιν. Εμ. Β παῖκται γὰρ κυριεύσουσιν ὑμῶν τῶν παραστησάν- των ἑαυτοὺς δούλους τῇ ἁμαρτία. Ο γὰρ κοινὸς ἐχε θρὸς γινόμενος κύριος, οὐχ ὡς ἰδίοις χρῆται τοῖς ὑπὸ χεῖρα, ἀλλ' ὡς ἐχθροῖς ἐμπομπεύει κατεπαιρό- μενος αὐτῶν, καὶ κυρίου, ούπερ τούτους ἀπέστησε. Τοιγαροῦν ὁ τῆς ἐκεῖθεν ἐνεργείας ἐπαισθανόμενος, φησίν, ὅτι « Α' ψόαι μου ἐπλήσθησαν εμπαιγμάτων. Τούτους δὲ τοὺς ἐμπαίκτας οὐκ αὐτός φησιν ἐπι- στήσειν ὁ Κύριος, ὡς τοὺς νεανίσκους ἄρχοντας. ·ἀφ' ἑαυτῶν δὲ κυριεύειν, φησίν, ἑκάστου τὸ κυ- ριευθῆναι παρ' αὐτῶν, διὰ τῶν ἔργων ἐπισπωμένων. Εμπαίξαντες δὲ πρὸς τοῦ σταυροῦ τῷ Χριστῷ, νεω τέρα παρεδόθησαν τῇ Ῥωμαίων ἀρχῇ· ἐμπαῖκται δὲ καὶ αὐτῶν ἐκυρίευσαν, οὐκ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὴν ἀλήθειαν, μόνον δὲ πρὸς τὸ δοκεῖν διακείμενοι· ἔσθ' ὅτε καὶ χρήμασιν ὠνούμενοι τὸ καλεῖσθαι ῥαβδί. Τοὺς δὲ τοιούτους πῶς οὐκ ἄν τις εἴποι καὶ νέους εἶναι τὸ φρόνημα ; τοιούτους ἔστιν αὐτοὺς Ἰουδαίων διδασκάλους ἰδεῖν. Απείη δὲ τοιαύτην Εκκλησίαν ὁρᾶν ἀγομένην ὑπὸ τῶν πανουργία δηλούντων τὸν λόγον, ἐν ὑποκρίσει ψευδολόγων, διὰ τῆς χρηστολο- γίας καὶ πιθανολογίας ἐξαπατώντων τοὺς ἀκεραίους. Οὓς ἄν τις εἰκότως ἐμπαίκτας καλέσειεν. Αλλ' εἰς ὅ τι φέρει ταῦτα τέλος, ἐπήνεγκεν, ὅτι συμπεσεί. ται ὁ λαὸς ἄνθρωπος πρὸς ἄνθρωπον, πᾶσαν δει κνὺς ἀμιξίαν καὶ ταραχήν, αἰδοῦς ἁπάσης ἀνῃρη- μένης καὶ τάξεως· φανερῶς δὲ, καὶ οὐ δι' αἰνιγμάτων ἔτι, τὰ τῆς ἐσχάτης ἁλώσεως ἐκδιηγεῖται κακά. Στά σεως γὰρ καὶ φόνου τὴν πόλιν ἀνέπλησαν, μηδὲ φό- Εῳ τῶν πολεμίων ἀλλήλοις ὁμονοήσαντες, ἀλλήλοις δὲ φιλαρχοῦντες ἐπῄεσαν, μηδενὸς ἐμμένοντος πρεσβυτέρου διδάγμασιν· ἔχων δέ τις ἐκ βίου τὴν ἀτιμίαν, κατὰ σεμνοῦ τὸν τρόπον ὠπλίζετο. Εκτε τηκότες δὲ λιμῷ, καὶ ἀλλήλων γευσάμενοι, προστά τας τοὺς δοκοῦντας πλουτεῖν ἐπεγράφοντο, καὶ συγκ γενεῖς, εἴπως διὰ τὸ γένος ἐπικλασθεῖεν πρὸς ἔλεον, οὐκ ἀγαθοὺς ζητοῦντες ἄρχειν, ἀλλὰ τοὺς τρέφον. τας. ΧΧΑΝΗ, 8. 2. Ισ. Ἱερεμίαν Κύριος οὕτως. COMMENTARIJ IN ISAIAM. quagenarii, tanquam in acie militari; et ut proba- ... D bile est, mirabiles consiliarii, scientiarumque periti archiecti, ut cum Paulo Ecclesia constru ctore, loquar 55; prudentes item auditores, qui de prophetarum oratione judicare, discretionisque spiritu, falsos a veris, juxta traditam aliis prophe- tandi, aliis discernendi facultatem, dijudicare et rejicere possent. At his jam destituti omnibus post meditatas in Christum insidias, derisoribus domi- nis, juvenibusque principibus traditi sunt. Nec vero unum et simplex ultionis genus est, quod bonis privatos, deterioribus etiam traditum iri`minatur. Non enim leve malum est a juvenibus rempublicam administrari, quos mille, propter levitatem et in- constantiam, obnoxios esse constat incommodis. Singulariter autem cum validum et validam, cale- raque alia utilium ratione comprehensa, dixisset : multitudinis numero quæ mala sunt comminatur ; non quidem ætate, sed moribus juvenem accusans. Siquidem et Dominus ipse, cum Jeremian conveniret, ne se juniorem esse diceret, proli- buit ; ut juvenem esse miuiwe, qui mentis esset senili perfectione præditus, ostenderet. Illusores enim vobis dominabuntur, qui vos in peccati jugunı servitutemque dederitis. Cum enim communis ille hostis in suam dominium, suamque possessionem venit, non tanquam domesticis suis utitur subje- ctis ; sed in eos superbe, veluti de hostibus trium - plans, insultat, ne Domino quidem ipsi parceus, quo deficere eosdem ad se curavit. Inde est igitur, quod qui vires illius expertus erat, lumbos suos illusionibus plenos esse clamabat ". At ejusmodi illusores, sicut principes juvenes, non se jam datu- rum dicit Dominus; sed esse sponte sua domina- turos, qui ab unoquoque ad dominandi licentiam operibus attrahantur. Ante crucent vero quoniam Christo illuserunt: recentiori Romanorum impe · rio traditi sunt, eisque dominati sunt illusores, qui veritate nulla, sed virtutis opinione tantum ducebantur: imo etiam qui pecuniis aliquando Rabbi cognomentum sibi comparabant. Tales 211- tem quis non mente juvenes esse statuat? Ejus - modi omnino exsistere Judæorum magistros con- stal. Absit vero, ut ab his, qui privati commodi studio, versuite probitatem simulant, incaulosque auditores plausibilibus illis quidem, sed falsis verbi interpretationibus in fraudem deducunt, eodem redigi Ecclesiam conspiciamus. Hos autem quis non illusores jure dixerit? Cæterum, ut quem exitum ista tandem habitura sunt, non dubites, collapsurum populum, et hominem in hominem, ad- dit, ut confusionem meram, et perturbationem, omnisque pudoris et ordinis eversionem fore no- taret. Aperte porro, nec jam per ænigmata, ex- pugnationis ultimæ damna explicat. Seditione enim, et cæde urbem replerunt : non hostium C Cor. 1, 10. Jerein. 1, 7. Psal, VARIE LECTIONES. '
PG 87:1903Δύσχρηστος δὲ τοῖς ἀδικοῦσιν ἡ δικαιοσύνη, καθάπερ ὀφθαλμιῶσιν ὁ ἥλιος. Τὰ γεννήματα δὲ τῶν ἔργων αὐτῶν , αἰχμαλωσία, διασπορὰ, καταστροφὴ τοῦ ναῦ, ἡ ἀπὸ δόξης κατάπτωσις, ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου αὐτῶν, δι’ ἣν οὐκ ἀναβλέπουσι πρὸς Θεὸν, εἰς τὸν μονογενῆ Υἱὸν ἀσεβήσαντες, καὶ δήσαντες τὸν Λόγον, τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς, τὴν δικαιοσύνην, τὸν Σωτῆρα, τὸν ἰατρὸν, τὸν ἐλευθερωτήν· ἃ δὴ ποικίλως ἐπινοεῖται Χριστός. Ἐστέρηνται Λόγου, φωτὸς, ἀληθείας, ἀνθ’ ὧν ἔσπειραν, τοιαῦτα θερίζοντες. «Ὃ γὰρ ἂν σπείρῃ ἄνθρωπος, τοῦτο καὶ θερίσει.» Καὶ ὡς παρέδοσαν Πιλάτῳ τὸν Ἰησοῦν, καὶ ταῖς τῶν στρατιωτῶν ἀνημέροις ὀργαῖς· οὕτω καὶ αὐτοὶ, φησὶ, Ῥωμαίων παραδοθήσονται στρατιαῖς. Οἷς Ἰεζεκιὴλ συμφώνως φησὶ, «Καθὼς ἐποίησα, φησὶν, οὕτω καὶ ἔσται σοι. Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου.» Ταῦτα δὲ περὶ τῆς ἐσχάτης θείας εἴρηται κρίσεως ἀντιμετρούσης ἑκάστῳ τὸ δίκαιον. Εἰ δὲ διὰ τοῦτο· Οὐαὶ τῷ πονηρῷ, ὅτι κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ συμβήσεται αὐτῷ · ᾧ μὴ προεχώρησεν εἰς ἔργον ἡ κακία, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ συνετελέσθη, ἆρ’ οὐκ ἔσται κόλασις, καὶ οὐαί ;
Β Οἱ δὲ πενίαν ἴσην ἀντιπροὐβάλοντο. Κατακρατού σης δὲ τῆς διαστάσεως, οὐκ ἀπὸ συμφώνου τὴν ἐκλο γὴν τῶν ἄρχειν δυναμένων ἐπεποίηντο. Εκαστος δὲ τοῦ προστυχόντος ἐπελαμβάνετο. Ἐληλάσθω δὲ τῆς έκκλησίας τὸ πάθος, ὥστε τὸν ἀποροῦντα γαμικῶν ἐνδυμάτων κ ωχεύοντά τε βρωμάτων πνευματικῶν, καὶ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον τον στηρίζοντα καρδίαν ἀν- θρώπου ἐν τῷ κ[ρυπ]τῷ τῆς διανοίας οἴκῳ μὴ ἔχοντα πρὸς ἡγεμονίαν καλεῖν. Καὶ παρὰ μὲν Ἰουδαίοις οἱ καλούμενοι πρὸς ἀρχὴν, ὃ μὴ εἶχον, οὐκ ἐπηγγέλ λοντο. Παρ' ἡμῖν δέ τινες οὐ Χριστὸν ἐνδεδυμένοι, οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμοῦ, πρὸς ἀρχὴν πηδῶσι καὶ ἄκλητοι. Ἐδέοντο δὲ ἱματίου ευσχήμονος, καὶ και σμίου λόγου, τοῦ καλύπτοντος αὐτῶν τῆς ψυχῆς τὴν ἀσχημοσύνην. Οἱ δὲ κληθέντες οὐ καθόλου τότε παρ- ητήσαντο τὴν ἀρχὴν, τὴν δὲ τοῦ λαοῦ τούτου. Καὶ τὴν αἰτίαν φασὶν, ὅτι Αἰνεῖτε Ἱερουσαλήμ. Ὑπὸ χειρὸς γὰρ Κυρίου τῷ δεσμῷ τῆς συναφείας κεκρα- τημένη 1, νῦν ἀποβέβληται, καὶ πέπτωκεν Ἰου- δαία τῶν στηριγμάτων ὑφαιρεθέντων, ἀνέμων δὲ γλῶσσαν εκτήσαντο, τὴν καρδίαν πρὸς τὸν Θεὸν ἀλλοτρίαν κτησάμενοι, καὶ ἀντὶ τοῦ μελετᾷ, ἐν νό μῳ Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτὸς, Σαμαρείτην εἶναι λέο γοντες, αὐτὸν ἔχειν δαιμόνιον, φάγον τε καὶ οἶνος πότην, καὶ ἐκ πορνείας γεγενημένον. Εφ' οἷς ἂν εἴποι τις οὐκ ἀδίκως, εκτείνεται δίκτυα πτερωτοίς. Καταστροφὴ δὲ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. Παῤῥησίαν τοίνυν μὴ ἔχοντες οὐκ ἀνανεύουσι πρὸς Θεόν. Τοιαῦτα γὰρ ἥμαρτον, ὡς Σοδομίταις αὐτοὺς παραβάλλε σθαι, μηδὲ λάθρα παρανομήσαντας δι' αἰσχύνην, διὰ δὲ τὸ γαυριᾷν, τὴν ἁμαρτίαν πᾶσιν ἀναγγείλαντας. Ως γὰρ Σοδομῖται τῷ Λὼτ τοὺς ἄνδρας ἀπαιτοῦν τες ἀνήγγειλαν τὴν ἀσέλγειαν· οὕτως οὗτοι τῷ Π:- λάτῳ τὴν ἀνομίαν, « Αἴρε, αἷρε βοῶντες, σταύρου αὐτόν. » Κακὰ δὲ πᾶς βουλευόμενος, ἐφ' ἑαυτὸν ἐδου- λεύσατο· ὡς ἀπὸ στεῤῥῶν σωμάτων τὰ προσπεσόντα βέλη πρὸς τοὺς ἀφέντας επάνεισιν. Τίς δὲ ἡ βουλή; Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν. Δήσαντες γὰρ τὸν Χριστὸν ἤγαγον πρὸς τὸν Καϊάφαν. Δύσχρηστος δὲ τοῖς ἀδικοῦσιν ἡ δικαιοσύνη, καθάπερ ὀφθαλμιῶσιν ὁ ἥλιος. Τὰ γεννήματα δὲ τῶν ἔργων αὐτῶν, αἰχμαλωσία, διασπορά, καταστροφὴ τοῦ ναοῦ, ἡ ἀπὸ δόξης κατάπτωσις, ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου αὐτῶν, δι᾿ ἣν οὐκ ἀναβλέπουσι πρὸς Θεὸν, εἰς τὸν μου νογενῆ Υἱὸν ἀσεβήσαντες, καὶ δήσαντες τὸν Λόγον, τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς, τὴν δικαιοσύνην, τὸν Σωτῆρα, τὸν ἰατρὸν, τὸν ἐλευθερωτήν· ἃ δὴ ποικίλως ἐπινοεῖ ται Χριστός. Έστέρηνται Λόγου, φωτός, ἀληθείας. ἀνθ' ὧν ἔσπειραν, τοιαῦτα θερίζοντες. « Ο γὰρ ἂν σπείρῃ ἄνθρωπος, τοῦτο καὶ θερίσει. » Καὶ ὡς παρ- έδοσαν Πιλάτῳ τὸν Ἰησοῦν, καὶ ταῖς τῶν στρατιω τῶν ἀνημέροις ὀργαῖς· οὕτω καὶ αὐτοί, φησὶ, Ρω- Α Αt 6ο κ λ. ἴσ. τὸν μὴ εύω. λ. ἴσ. ποτέ. • $1903 PROCOPII GAZÆI anetu inter se cobærentes, sed dominandi studio alter in alterum delati : non denique seniorum mo- nita quidquam facientes; sed, ut quique erant scelere et turpitudine vitæ maxime infames, ita in probos et honoratos viros armis insultabant **. C Fame præterea tabescentes seseque mutuo depascentes, cum duces præsidesque quærerent, cos sibi, quos ditiores esse putabant, vel genere propinquiores, quo possent ad misericordiam magis commoveri, non bonos amplius, sed a quibus sus- - tentari, nutririque valerent, ascribebant: qui rursus et ipsi parem cum illis penuriam opponebant. Furente enim seditione, non eorum amplius, qui reliquis praeesse possent, æquo suffragiorum jure · delectus habebatur: sed obvius quivis assumeba- tur 59. Facessat vero ab Ecclesia morbus hic ; neque eu:, qui nuptialibus vestilus careat, quique spi- ritualibus epulis exceptos pascere, el verum panem illum cor hominis roborantem confirmantemque, ex mentis occulto pena depromere non possit, in ducem nobis unquam assumamus. Atque equidem apud Judæos, qui ad imperium vocabantur, ea se, quibus carebant, habere haudquaquam polliceban- tur: sed apud nos non desunt, qui nec Christum induti, nec visceribus misericordiæ commoti, nec ad imperandum vocati, ultro festinare non veren- tur. Egerent vero illi præclaro et honesto Verbi vestimento, quo animæ suæ turpitudinem occul- tarent. Cæterum qui vocati sunt, non eos a se principatum simpliciter, sed populi hujus tantum, rejecisse significat; causamque addit, cum Jeru- salem relinqui subjungit. Olim siquidem in manu Domini connexionis vinculo servata, nunc relicta est; sublatisque firmamentis ipsa concidit Judæa. Iniquorum vero linguas habuerunt, qui toti a Deo abhorrentes, in cujus lege die ac nocte meditari debuerant, Sanaritanum, edacem, vinosumn, nothum denique, et demoniacum dicere non crubuerunt. Quibus de causis non immerito tendi retia volati- libus quis dixerit. At improborum hominum non potest non infelix esse exitus. Omni ergo amissa prorsus confidentia, ad Deum sese erigere non possunt. Tam gravia enim eorum exsistunt scelera, Sodomitis ipsis comparentur; quorum exem. plo, uullo pudore sua etiam flagitia propalare, illisque gloriari, et omnibus prædicare non dubi- tent. Ut enim Sodomite viros a Lolo depo- scentes suam ipsi libidinis nequitiem aperte de- monstrarunt ; sic et isti profecto suam improbita- tem, dum voce clata : • Tolle, tolle; crucifige D eum “, Pilato inclamarunt. quicunque in alium mala cogitat, ipse sibi damnum meditatur; non secus ac tela, quae in solida corpora mittuntur, in eos, a quibus prodeunt redire videmus. Quod- nau ergo istud est consilium? Ligemus justum, quoniam inutilis est nobis. Ligatum enim ad Caipham Christum deduxerunt. Est porro justitia ' - Joseph. lib. v, vi, vit De bello Judaico. **Hegesip. lib. 1, 1v, v, De excid. urbis Il'crosol.; Eu- Joan. xix, 6. seb. lib. ut Historia eccles. Gen. xix. seqq. VARIE LECTIONES.
Ἀλλὰ τὸ τέλειον εἰπὼν ἐν κακίᾳ, σοὶ τὸ λειπὸν ἐξ ἀναλόγου κατέλιπεν. Τὸ γὰρ ἔργον τελειοῖ, ἡ δὲ τῆς διανοίας ὁρμὴ ἀτελής. Ἀντὶ δὲ τοῦ, αἱ γλῶσσαι αὐτῶν, Ἀκύλας φησὶ τὰ ἐπιτηδεύματα . Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀπειθοῦντες , ὁ Σύμμαχος, εἰς τὸ παραπικρᾶναι αὐτὸν , ἐξέδωκεν. Ἀπὸ δὲ τοῦ αἴου τῇ ψυχῇ αὐτῶν, ὅτι βεβούλευνται βουλὴν πονηρὰν , ὁ προφήτης λέγει θρηνῶν, ἰδὼν αὐτῶν τὴν ἀναιδῆ καὶ Σοδομιτικὴν τόλμαν τὴν εἰς ἀσέβειαν· ιβιε. Λαός μου, οἱ πράκτορες ὑμῶν καλαμῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύσουσιν ὑμῶν. Λαός μου, οἱ μακαρίζοντες ὑμᾶς πλανῶσιν ὑμᾶς, καὶ τὸν τρίβον τῶν ποδῶν ὑμῶν ταράσσουσιν, κ.τ.λ. Τῶν κατά τι πλημμελούντων, οἱ μὲν πταίουσιν ἐν γνώσει, νικώμενοι μὲν ὑπὸ τῆς κακίας, ὑπὸ δὲ τοῦ συνειδότος δακνόμενοι. Οἱ δὲ ἐν ἀγνοίᾳ, βοσκημάτων δίκην βιοῦντες. Πάντων δὲ χείρους, οἱ καὶ ἄλλους δι’ ἁρπαγῆς πρὸς τὴν κακίαν ἐνάγοντες· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγος πολλοὺς κατὰ πλάνην ἐν Ἰουδαίοις ὁρῶν ἁμαρτάνοντας, ἀφορίζει μὲν τῶν πρόσθε κατηγορηθέντων αὐτοὺς, οἷά τε Πατὴρ Χριστὸς τούτους παρακαλεῖ, λαὸν ἴδιον αὐτοὺς ὀνομάζων προτρεπτικῶς. Αὐτοῦ γὰρ πάντες, κἂν ἁμαρτάνωμεν.
Β Οἱ δὲ πενίαν ἴσην ἀντιπροὐβάλοντο. Κατακρατού σης δὲ τῆς διαστάσεως, οὐκ ἀπὸ συμφώνου τὴν ἐκλο γὴν τῶν ἄρχειν δυναμένων ἐπεποίηντο. Εκαστος δὲ τοῦ προστυχόντος ἐπελαμβάνετο. Ἐληλάσθω δὲ τῆς έκκλησίας τὸ πάθος, ὥστε τὸν ἀποροῦντα γαμικῶν ἐνδυμάτων κ ωχεύοντά τε βρωμάτων πνευματικῶν, καὶ τὸν ἀληθινὸν ἄρτον τον στηρίζοντα καρδίαν ἀν- θρώπου ἐν τῷ κ[ρυπ]τῷ τῆς διανοίας οἴκῳ μὴ ἔχοντα πρὸς ἡγεμονίαν καλεῖν. Καὶ παρὰ μὲν Ἰουδαίοις οἱ καλούμενοι πρὸς ἀρχὴν, ὃ μὴ εἶχον, οὐκ ἐπηγγέλ λοντο. Παρ' ἡμῖν δέ τινες οὐ Χριστὸν ἐνδεδυμένοι, οὐ σπλάγχνα οἰκτιρμοῦ, πρὸς ἀρχὴν πηδῶσι καὶ ἄκλητοι. Ἐδέοντο δὲ ἱματίου ευσχήμονος, καὶ και σμίου λόγου, τοῦ καλύπτοντος αὐτῶν τῆς ψυχῆς τὴν ἀσχημοσύνην. Οἱ δὲ κληθέντες οὐ καθόλου τότε παρ- ητήσαντο τὴν ἀρχὴν, τὴν δὲ τοῦ λαοῦ τούτου. Καὶ τὴν αἰτίαν φασὶν, ὅτι Αἰνεῖτε Ἱερουσαλήμ. Ὑπὸ χειρὸς γὰρ Κυρίου τῷ δεσμῷ τῆς συναφείας κεκρα- τημένη 1, νῦν ἀποβέβληται, καὶ πέπτωκεν Ἰου- δαία τῶν στηριγμάτων ὑφαιρεθέντων, ἀνέμων δὲ γλῶσσαν εκτήσαντο, τὴν καρδίαν πρὸς τὸν Θεὸν ἀλλοτρίαν κτησάμενοι, καὶ ἀντὶ τοῦ μελετᾷ, ἐν νό μῳ Κυρίου ἡμέρας καὶ νυκτὸς, Σαμαρείτην εἶναι λέο γοντες, αὐτὸν ἔχειν δαιμόνιον, φάγον τε καὶ οἶνος πότην, καὶ ἐκ πορνείας γεγενημένον. Εφ' οἷς ἂν εἴποι τις οὐκ ἀδίκως, εκτείνεται δίκτυα πτερωτοίς. Καταστροφὴ δὲ ἀνδρῶν παρανόμων κακή. Παῤῥησίαν τοίνυν μὴ ἔχοντες οὐκ ἀνανεύουσι πρὸς Θεόν. Τοιαῦτα γὰρ ἥμαρτον, ὡς Σοδομίταις αὐτοὺς παραβάλλε σθαι, μηδὲ λάθρα παρανομήσαντας δι' αἰσχύνην, διὰ δὲ τὸ γαυριᾷν, τὴν ἁμαρτίαν πᾶσιν ἀναγγείλαντας. Ως γὰρ Σοδομῖται τῷ Λὼτ τοὺς ἄνδρας ἀπαιτοῦν τες ἀνήγγειλαν τὴν ἀσέλγειαν· οὕτως οὗτοι τῷ Π:- λάτῳ τὴν ἀνομίαν, « Αἴρε, αἷρε βοῶντες, σταύρου αὐτόν. » Κακὰ δὲ πᾶς βουλευόμενος, ἐφ' ἑαυτὸν ἐδου- λεύσατο· ὡς ἀπὸ στεῤῥῶν σωμάτων τὰ προσπεσόντα βέλη πρὸς τοὺς ἀφέντας επάνεισιν. Τίς δὲ ἡ βουλή; Δήσωμεν τὸν δίκαιον, ὅτι δύσχρηστος ἡμῖν ἐστιν. Δήσαντες γὰρ τὸν Χριστὸν ἤγαγον πρὸς τὸν Καϊάφαν. Δύσχρηστος δὲ τοῖς ἀδικοῦσιν ἡ δικαιοσύνη, καθάπερ ὀφθαλμιῶσιν ὁ ἥλιος. Τὰ γεννήματα δὲ τῶν ἔργων αὐτῶν, αἰχμαλωσία, διασπορά, καταστροφὴ τοῦ ναοῦ, ἡ ἀπὸ δόξης κατάπτωσις, ἡ αἰσχύνη τοῦ προσώπου αὐτῶν, δι᾿ ἣν οὐκ ἀναβλέπουσι πρὸς Θεὸν, εἰς τὸν μου νογενῆ Υἱὸν ἀσεβήσαντες, καὶ δήσαντες τὸν Λόγον, τὴν ἀλήθειαν, τὸ φῶς, τὴν δικαιοσύνην, τὸν Σωτῆρα, τὸν ἰατρὸν, τὸν ἐλευθερωτήν· ἃ δὴ ποικίλως ἐπινοεῖ ται Χριστός. Έστέρηνται Λόγου, φωτός, ἀληθείας. ἀνθ' ὧν ἔσπειραν, τοιαῦτα θερίζοντες. « Ο γὰρ ἂν σπείρῃ ἄνθρωπος, τοῦτο καὶ θερίσει. » Καὶ ὡς παρ- έδοσαν Πιλάτῳ τὸν Ἰησοῦν, καὶ ταῖς τῶν στρατιω τῶν ἀνημέροις ὀργαῖς· οὕτω καὶ αὐτοί, φησὶ, Ρω- Α Αt 6ο κ λ. ἴσ. τὸν μὴ εύω. λ. ἴσ. ποτέ. • $1903 PROCOPII GAZÆI anetu inter se cobærentes, sed dominandi studio alter in alterum delati : non denique seniorum mo- nita quidquam facientes; sed, ut quique erant scelere et turpitudine vitæ maxime infames, ita in probos et honoratos viros armis insultabant **. C Fame præterea tabescentes seseque mutuo depascentes, cum duces præsidesque quærerent, cos sibi, quos ditiores esse putabant, vel genere propinquiores, quo possent ad misericordiam magis commoveri, non bonos amplius, sed a quibus sus- - tentari, nutririque valerent, ascribebant: qui rursus et ipsi parem cum illis penuriam opponebant. Furente enim seditione, non eorum amplius, qui reliquis praeesse possent, æquo suffragiorum jure · delectus habebatur: sed obvius quivis assumeba- tur 59. Facessat vero ab Ecclesia morbus hic ; neque eu:, qui nuptialibus vestilus careat, quique spi- ritualibus epulis exceptos pascere, el verum panem illum cor hominis roborantem confirmantemque, ex mentis occulto pena depromere non possit, in ducem nobis unquam assumamus. Atque equidem apud Judæos, qui ad imperium vocabantur, ea se, quibus carebant, habere haudquaquam polliceban- tur: sed apud nos non desunt, qui nec Christum induti, nec visceribus misericordiæ commoti, nec ad imperandum vocati, ultro festinare non veren- tur. Egerent vero illi præclaro et honesto Verbi vestimento, quo animæ suæ turpitudinem occul- tarent. Cæterum qui vocati sunt, non eos a se principatum simpliciter, sed populi hujus tantum, rejecisse significat; causamque addit, cum Jeru- salem relinqui subjungit. Olim siquidem in manu Domini connexionis vinculo servata, nunc relicta est; sublatisque firmamentis ipsa concidit Judæa. Iniquorum vero linguas habuerunt, qui toti a Deo abhorrentes, in cujus lege die ac nocte meditari debuerant, Sanaritanum, edacem, vinosumn, nothum denique, et demoniacum dicere non crubuerunt. Quibus de causis non immerito tendi retia volati- libus quis dixerit. At improborum hominum non potest non infelix esse exitus. Omni ergo amissa prorsus confidentia, ad Deum sese erigere non possunt. Tam gravia enim eorum exsistunt scelera, Sodomitis ipsis comparentur; quorum exem. plo, uullo pudore sua etiam flagitia propalare, illisque gloriari, et omnibus prædicare non dubi- tent. Ut enim Sodomite viros a Lolo depo- scentes suam ipsi libidinis nequitiem aperte de- monstrarunt ; sic et isti profecto suam improbita- tem, dum voce clata : • Tolle, tolle; crucifige D eum “, Pilato inclamarunt. quicunque in alium mala cogitat, ipse sibi damnum meditatur; non secus ac tela, quae in solida corpora mittuntur, in eos, a quibus prodeunt redire videmus. Quod- nau ergo istud est consilium? Ligemus justum, quoniam inutilis est nobis. Ligatum enim ad Caipham Christum deduxerunt. Est porro justitia ' - Joseph. lib. v, vi, vit De bello Judaico. **Hegesip. lib. 1, 1v, v, De excid. urbis Il'crosol.; Eu- Joan. xix, 6. seb. lib. ut Historia eccles. Gen. xix. seqq. VARIE LECTIONES.
PG 87:1905Διὸ καὶ πάντας θέλει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, μὴ βουλόμενος ἡμῶν τὸν θάνατον ὡς τὴν μετάνοιαν, ἤγουν ὡς δυναμένων, εἴπερ ἕλοιντο, Κυρίου γενέσθαι λαός · συγγνώμην τε νέμων τοῖς κατ’ ἄγνοιαν πλημμελήσασιν, τοὺς αἰτίους αὐτοῖς τῆς εἰς αὐτὸν ἀπιστίας ἐλέγχει, οὓς ἔμπροσθεν ἐμπαίκτας ὠνόμαζεν, οὓς καὶ καλαμᾶσθαί φησιν τὸν λαὸν , τὰς ἀπαρχὰς καὶ δεκάτας λαμβάνειν ἐθέλοντες, οὐ συνεχώρουν πιστεύειν Χριστῷ. Ἐν οἷς γὰρ ἐπλούτουν, μόνον φυλάττειν τὸν νόμον ἐκέλευον, ἐντολῶν παραμελοῦντες τῶν ἄλλων. Διόπερ αὐτοὺς ἐταλάνιζεν, ὡς ἀποδεκατοῦντας τὸ ἄνηθον, καὶ τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ κύμινον, ἀφιέντας δὲ τὰ τοῦ νόμου βαρύτερα, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. Ἔσθ’ ὅτε δὲ κα δίκην ἐπῆγον τοῖς πταίουσιν, ὡς ἄν τις ἁλοὺς, ἐπὶ ἐγκλήματι τὰ ὑπὲρ δύναμιν αὐτοῖς προσάγει φοβούμενος. Ὅθεν καλαμᾶσθαί φησιν, ὡς μετὰ τὸ θερίσαι, καὶ τοῖς ἔτι λειπομένοις προσάγοντας δεξιάν· καὶ πράκτορας καλεῖ.
μαίων παραδοθήσονται στρατιαῖς. Οἷς Ἰεζεκιήλ συμφώνως φησί, ο Καθὼς ἐποίησα, φησὶν, οὕτω καὶ ἔσται σοι. Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰ; κεφαλήν σου. » Ταῦτα δὲ περὶ τῆς ἐσχάτης θείας εἴρηται κρίσεως ἀντιμετρούσης ἑκάστῳ τὸν δίκαιον. Εἰ δὲ διὰ τοῦτο· Οὐαὶ τῷ πονηρῷ, ὅτι κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ συμβήσεται αὐτῷ· ᾧ μὴ προεχώρησεν εἰς ἔργον ἡ κακία, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ συνετελέσθη, ἆρ᾽ οὐκ ἔσται κόλασις, καὶ οὐαί ; ᾿Αλλὰ τὸ τέλειον εἰπὼν ἐν κακίᾳ, σοὶ τὸ λειπὸν ἐξ ἀναλόγου κατέλιπεν. Τὸ γὰρ ἔργον τελειοί, ἡ δὲ τῆς διανοίας ὁρμὴ ἀτελής. Αντί δὲ τοῦ, αἱ γλῶσσαι αὐτῶν, Ἀκύλας φησὶ τὰ ἐπιτης δεύματα. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀπειθοῦντες, ὁ Σύμμαχος, εἰς τὸ παραπικρᾶναι αὐτὸν, ἐξέδωκεν. ᾿Απὸ δὲ τοῦ αἵου κ τῇ ψυχῇ αὐτῶν, ὅτι βεβούλευνται βουλὴν πονηρὰν, ὁ προφήτης λέγει θρηνῶν, ἰδὼν αὐτῶν τὴν ἀναιδὴ καὶ Σοδομιτικὴν τόλμαν τὴν εἰς ἀσέβειαν Β ιβ-ιε. Λαός μου, οι πράκτορες ὑμῶν καλα- μῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύσουσιν ὑμῶν. Λαός μου, οἱ μακαρίζοντες ὑμᾶς πλανῶ- σιν ὑμᾶς, καὶ τὸν τρίβον τῶν ποδῶν ὑμῶν το μάσσουσιν, κ. τ. λ. Τῶν κατά τι πλημμελούντων, οἱ μὲν πταίουσιν ἐν γνώσει, νικώμενοι μὲν ὑπὸ τῆς κακίας, ὑπὸ δὲ τοῦ συνειδότος δακνόμενοι. Οἱ δὲ ἐν ἀγνοίᾳ, βοσκημάτων δίκην βιοῦντες. Πάντων δὲ χείρους, οἱ καὶ ἄλλους δι ἁρπαγῆς πρὸς τὴν κακίαν ἐνάγοντες· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγος πολλοὺς κατὰ πλάνην ἐν Ἰουδαίοις ὁρῶν ἁμαρ τάνοντας, ἀφορίζει μὲν τῶν πρόσθε κατηγορηθέντων αὐτοὺς, οἷά τε Πατὴρ Χριστὸς τούτους παρακαλεῖ, λαὸν ἴδιον αὐτοὺς ὀνομάζων προτρεπτικῶς. Αὐτοῦ γὰρ πάντες, κἂν ἁμαρτάνωμεν. Διὸ καὶ πάντας θέσ λει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, μὴ βουλόμενος ἡμῶν τὸν θάνατον ὡς τὴν μετάνοιαν, ἔγουν ὡς δυναμένων, εἴπερ ἕλοιντο, Κυρίου γενέ- σθαι λαός· συγγνώμην τε νέμων τοῖς κατ' ἄγνοιαν πλημμελήσασιν, τοὺς αἰτίου; αὐτοῖς τῆς εἰς αὐτὸν ἀπιστίας ἐλέγχει, οὓς ἔμπροσθεν ἐμπαίκτας ὠνό μαζεν, οὓς καὶ καλαμᾶσθαί φησιν τὸν λαὸν, η τὰς ἀπαρχὰς καὶ δεκάτας λαμβάνειν ἐθέλοντες, οὐ συν- εχώρουν πιστεύειν Χριστῷ. Ἐν οἷς γὰρ ἐπλούτουν, μόνον φυλάττειν τὸν νόμον ἐκέλευον, ἐντολῶν παρα- μελοῦντες τῶν ἄλλων. Διόπερ αὐτοὺς ἑταλάνιζεν, ὡς ἀποδεκατοῦντας τὸ ἄνηθον, καὶ τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ σε τι, 8. γρ. οὐαί. η λείπ. ὅτι, COMMENTARII IN ISAIAM. secus atque sol lippientibus oculis ". Exsistunt vero operum illorum fructus, captivitas, dispersio, templi eversio, reprobatio, ruina, vultus confusio ; quæ eos, quoniam in Verbum, in veritatem, in lucem, in justitiam, in Salvatorem, in medicum denique, Deumque libertatisque vindicem (quibus varie Christum significari intelligimus) tam con- tumeliose et impie peccarunt, ad Deum jam oculos, attollere non patitur, qui verbo, luce et veritate privantur, dignam ea, quam fecerant, semente, messem colligentes. ‹ Quod enim quisque semi- naverit, hoc ipsum et metet 63. > Denique, sicut Pilato, furentibusque militibus Jesum tradiderant : sic sunt et ipsi Romanorum copiis traditi. Nec his A contumeliosis, et injuriis hominibus inutilis; non B male conveniunt, quæ apud Ezechielem legimus: • Sicut fecisti, sic erit et tibi. Retributio tua re- tribuetur in caput tuum “. , Sed hæc de ultimo Dei judicio, quo cuique, quod justum est, rependetur, dici putanda sunt. Quod si ob id ræ malo fore ait, quoniam secundum opera manuum ejus fiet ei; num et illi etiam, cujus ad opus aliquod non- dum præcessit iniquitas, sed in eo solo concepta remansit, ultionem ipsam, maledictionemque ex- spectandam putabimus? Nimirum, quando quod est in scelere summum et perfectum dixit, pari de reliquis ratione sentiendum significavit. Opus enim ipsum, perfecit; cum cogitationis impetus imper fectus adhuc remaneat. Quod autem hic linguæ eorum legitur; studia vertit Aquilas: Quod item quæ Domini sunt, non credunt; Symmachus, ut provocarent eum. Ab eo deinde loco, ubi: Tα ani- ma eorum, quia malum consilium inierunt, scribitur; ista prophetam lugendo, cum eorum impu- dentem, Sodomilicarque ad impietatem audaciam cerneret, dixisse arbitramur. • C VERS. 12-25. Popule mi, exactores vestri racemant vos; et qua'stores dominantur vobis. Popule mi, qui beatum vos dicunt, decipiunt vos; el viam pedum vestrorum conturbant, etc. Eorum, qui in aliquo peccant, alii quidem cognitio- nis errore, sed malitia victi, repugnante tamen con- scientia, lubuntur: alii autem ignoratiore, vita nihil a pecudibus differentes. Sed omnium sunt longe ne- quissimi, qui vi cæteros ad flagitium adigunt. Can igitur Dei Verbum non paucos in Judæa opinionis errore peccare animadverteret; cos a superius ac- D cusatis separavit, et patris in morem benigne adhor «s Tertull. lib. De patient. tatus, populum suum peculiari nomine nuncupavit. Ipsius enim omnes, etiam peccatis onusti sumus. In- deque est, quod cunctos salvari, et ad veritatis agni- tionem pervenire; neque se interitum nostrum, sed poenitentiam exoptare clamitat : id est, suum nos (quia possumus, si volumus) fieri populum. Praeterea veniam ignoranter peccantibus lu- gitus, eos, qui peccandi illis auctores exstiterunt, infidelitatis. In se reos facit; quos superius illusores nominavit, eosdem nune popu'i racematores idco nuncupans, quod primitiis et decimis exigendis intenti, Christi fidem amplecti non sinerent. In quibus enim augendarum rerum spes effulserat, in his legem solum servare jubebant, de reliquis præ- Galat, Ezech. x1, 21. | Tim. 2, 4; Ezech. xvii, VARLE LECTIONES. '
Κατεξουσίαζον γὰρ αὐτῶν οὐ πράως, ὡς δὴ μαθηταῖς διδάσκαλοι προσφερόμενοι, ὡς δὲ σκληροὶ δεσπόται πρὸς τὸ δοκοῦν ἀναγκάζοντες, ἐναντίως τῷ θείῳ Πέτρῳ παραγγέλλοντι τοῖς διδασκάλοις μὴ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου. Καὶ ψυχῶν δὲ τυγχάνουσι πράκτορες πονηραὶ δυνάμεις τὴν ἐπὶ τὸ χεῖρον ἀπαιτοῦσαι σπουδήν· ὅθεν ἡ Γραφὴ μακαρίζει τοὺς μὴ ἀκούσαντας φωνὴν φορολόγου· τὸν τὰ πάθη δηλονότι νενικηκότα, καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας, ὡς μήτε θερίζεσθαι, μήτε καλαμᾶσθαι τὸν νοῦν· ἃ δὴ ποιεῖν οἱ Φαρισαῖοι πάντα τρόπον παρ’ Ἰουδαίοις ἐθέλοντες, πῆ μὲν ἐφόβουν, ὡς εἴρηται· πῆ δὲ τοὺς τῶν Ἰουδαίων οἴκους περιφοιτῶντες χρηστοεπεῖν ἐπεχείρουν, εὐλογημένον τε λαὸν ὠνόμαζον καὶ κλῆρον Θεοῦ, κέρδους τε χάριν παραλῦσαι τὸν νόμον ἀνέπειθον. Ἠτιᾶτο γὰρ αὐτοὺς ὁ Κύριος ὡς ἀκυροῦντας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἰδίαν παράδοσιν. Ταῦτα οὖν δρῶντες, οὐκ ἐῶσι, φησὶν, ὑμᾶς πρὸς τὸν σωτήριον λόγον ὁδοιπορεῖν , εἰδότες ὡς καταργουμένου τοῦ νόμου, μετέχειν τῶν διὰ τούτου λημμάτων οὐχ ἕξουσιν. Συνέχεον οὖν αὐτῶν τὰς ὁδοὺς , ταῖς σκιαῖς ἐναπομεῖναι κελεύοντες.
μαίων παραδοθήσονται στρατιαῖς. Οἷς Ἰεζεκιήλ συμφώνως φησί, ο Καθὼς ἐποίησα, φησὶν, οὕτω καὶ ἔσται σοι. Τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰ; κεφαλήν σου. » Ταῦτα δὲ περὶ τῆς ἐσχάτης θείας εἴρηται κρίσεως ἀντιμετρούσης ἑκάστῳ τὸν δίκαιον. Εἰ δὲ διὰ τοῦτο· Οὐαὶ τῷ πονηρῷ, ὅτι κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ συμβήσεται αὐτῷ· ᾧ μὴ προεχώρησεν εἰς ἔργον ἡ κακία, ἐν δὲ τῇ κακίᾳ συνετελέσθη, ἆρ᾽ οὐκ ἔσται κόλασις, καὶ οὐαί ; ᾿Αλλὰ τὸ τέλειον εἰπὼν ἐν κακίᾳ, σοὶ τὸ λειπὸν ἐξ ἀναλόγου κατέλιπεν. Τὸ γὰρ ἔργον τελειοί, ἡ δὲ τῆς διανοίας ὁρμὴ ἀτελής. Αντί δὲ τοῦ, αἱ γλῶσσαι αὐτῶν, Ἀκύλας φησὶ τὰ ἐπιτης δεύματα. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀπειθοῦντες, ὁ Σύμμαχος, εἰς τὸ παραπικρᾶναι αὐτὸν, ἐξέδωκεν. ᾿Απὸ δὲ τοῦ αἵου κ τῇ ψυχῇ αὐτῶν, ὅτι βεβούλευνται βουλὴν πονηρὰν, ὁ προφήτης λέγει θρηνῶν, ἰδὼν αὐτῶν τὴν ἀναιδὴ καὶ Σοδομιτικὴν τόλμαν τὴν εἰς ἀσέβειαν Β ιβ-ιε. Λαός μου, οι πράκτορες ὑμῶν καλα- μῶνται ὑμᾶς, καὶ οἱ ἀπαιτοῦντες κυριεύσουσιν ὑμῶν. Λαός μου, οἱ μακαρίζοντες ὑμᾶς πλανῶ- σιν ὑμᾶς, καὶ τὸν τρίβον τῶν ποδῶν ὑμῶν το μάσσουσιν, κ. τ. λ. Τῶν κατά τι πλημμελούντων, οἱ μὲν πταίουσιν ἐν γνώσει, νικώμενοι μὲν ὑπὸ τῆς κακίας, ὑπὸ δὲ τοῦ συνειδότος δακνόμενοι. Οἱ δὲ ἐν ἀγνοίᾳ, βοσκημάτων δίκην βιοῦντες. Πάντων δὲ χείρους, οἱ καὶ ἄλλους δι ἁρπαγῆς πρὸς τὴν κακίαν ἐνάγοντες· ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ Λόγος πολλοὺς κατὰ πλάνην ἐν Ἰουδαίοις ὁρῶν ἁμαρ τάνοντας, ἀφορίζει μὲν τῶν πρόσθε κατηγορηθέντων αὐτοὺς, οἷά τε Πατὴρ Χριστὸς τούτους παρακαλεῖ, λαὸν ἴδιον αὐτοὺς ὀνομάζων προτρεπτικῶς. Αὐτοῦ γὰρ πάντες, κἂν ἁμαρτάνωμεν. Διὸ καὶ πάντας θέσ λει σωθῆναι, καὶ εἰς ἐπίγνωσιν ἀληθείας ἐλθεῖν, μὴ βουλόμενος ἡμῶν τὸν θάνατον ὡς τὴν μετάνοιαν, ἔγουν ὡς δυναμένων, εἴπερ ἕλοιντο, Κυρίου γενέ- σθαι λαός· συγγνώμην τε νέμων τοῖς κατ' ἄγνοιαν πλημμελήσασιν, τοὺς αἰτίου; αὐτοῖς τῆς εἰς αὐτὸν ἀπιστίας ἐλέγχει, οὓς ἔμπροσθεν ἐμπαίκτας ὠνό μαζεν, οὓς καὶ καλαμᾶσθαί φησιν τὸν λαὸν, η τὰς ἀπαρχὰς καὶ δεκάτας λαμβάνειν ἐθέλοντες, οὐ συν- εχώρουν πιστεύειν Χριστῷ. Ἐν οἷς γὰρ ἐπλούτουν, μόνον φυλάττειν τὸν νόμον ἐκέλευον, ἐντολῶν παρα- μελοῦντες τῶν ἄλλων. Διόπερ αὐτοὺς ἑταλάνιζεν, ὡς ἀποδεκατοῦντας τὸ ἄνηθον, καὶ τὸ ἡδύοσμον, καὶ τὸ σε τι, 8. γρ. οὐαί. η λείπ. ὅτι, COMMENTARII IN ISAIAM. secus atque sol lippientibus oculis ". Exsistunt vero operum illorum fructus, captivitas, dispersio, templi eversio, reprobatio, ruina, vultus confusio ; quæ eos, quoniam in Verbum, in veritatem, in lucem, in justitiam, in Salvatorem, in medicum denique, Deumque libertatisque vindicem (quibus varie Christum significari intelligimus) tam con- tumeliose et impie peccarunt, ad Deum jam oculos, attollere non patitur, qui verbo, luce et veritate privantur, dignam ea, quam fecerant, semente, messem colligentes. ‹ Quod enim quisque semi- naverit, hoc ipsum et metet 63. > Denique, sicut Pilato, furentibusque militibus Jesum tradiderant : sic sunt et ipsi Romanorum copiis traditi. Nec his A contumeliosis, et injuriis hominibus inutilis; non B male conveniunt, quæ apud Ezechielem legimus: • Sicut fecisti, sic erit et tibi. Retributio tua re- tribuetur in caput tuum “. , Sed hæc de ultimo Dei judicio, quo cuique, quod justum est, rependetur, dici putanda sunt. Quod si ob id ræ malo fore ait, quoniam secundum opera manuum ejus fiet ei; num et illi etiam, cujus ad opus aliquod non- dum præcessit iniquitas, sed in eo solo concepta remansit, ultionem ipsam, maledictionemque ex- spectandam putabimus? Nimirum, quando quod est in scelere summum et perfectum dixit, pari de reliquis ratione sentiendum significavit. Opus enim ipsum, perfecit; cum cogitationis impetus imper fectus adhuc remaneat. Quod autem hic linguæ eorum legitur; studia vertit Aquilas: Quod item quæ Domini sunt, non credunt; Symmachus, ut provocarent eum. Ab eo deinde loco, ubi: Tα ani- ma eorum, quia malum consilium inierunt, scribitur; ista prophetam lugendo, cum eorum impu- dentem, Sodomilicarque ad impietatem audaciam cerneret, dixisse arbitramur. • C VERS. 12-25. Popule mi, exactores vestri racemant vos; et qua'stores dominantur vobis. Popule mi, qui beatum vos dicunt, decipiunt vos; el viam pedum vestrorum conturbant, etc. Eorum, qui in aliquo peccant, alii quidem cognitio- nis errore, sed malitia victi, repugnante tamen con- scientia, lubuntur: alii autem ignoratiore, vita nihil a pecudibus differentes. Sed omnium sunt longe ne- quissimi, qui vi cæteros ad flagitium adigunt. Can igitur Dei Verbum non paucos in Judæa opinionis errore peccare animadverteret; cos a superius ac- D cusatis separavit, et patris in morem benigne adhor «s Tertull. lib. De patient. tatus, populum suum peculiari nomine nuncupavit. Ipsius enim omnes, etiam peccatis onusti sumus. In- deque est, quod cunctos salvari, et ad veritatis agni- tionem pervenire; neque se interitum nostrum, sed poenitentiam exoptare clamitat : id est, suum nos (quia possumus, si volumus) fieri populum. Praeterea veniam ignoranter peccantibus lu- gitus, eos, qui peccandi illis auctores exstiterunt, infidelitatis. In se reos facit; quos superius illusores nominavit, eosdem nune popu'i racematores idco nuncupans, quod primitiis et decimis exigendis intenti, Christi fidem amplecti non sinerent. In quibus enim augendarum rerum spes effulserat, in his legem solum servare jubebant, de reliquis præ- Galat, Ezech. x1, 21. | Tim. 2, 4; Ezech. xvii, VARLE LECTIONES. '
PG 87:1907Κολακικῶς δέ τις μακαρίζων , οὐ μέτρια βλάπτει, τὴν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι παραιρούμενος αἴσθησιν, καὶ κωλύων τὴν ἐπὶ μετάνοιαν βαδίζειν ὁδόν . Αἱ μὲν γὰρ θλίψεις ταπείνωσιν, ὁ δὲ μακαρισμὸς φυσίωσιν ἐμποιεῖ. Κολακεία μὲν οὖν τοὺς ἁπλουστέρους ἐπαίρει, σπουδαίαν δὲ ψυχὴν οὐ κακηγορία συστέλλει, οὐκ ἔπαινοι ταύτην ἐπαίρουσιν. ..... ΚΕΦΑΛ. Ε. αη. Ἄσω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγαπητοῦ μου, τῷ ἀμπελῶνί μου, κ.τ.λ. ..... καὶ τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτὸ, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. Ὅπερ ὁ κακὸς οἰκονόμος οὐ διαπράττεται. Σκάπτειν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἰσχύω. Ἀκολουθεῖ δὲ τῷ μὴ τέμνεσθαι, μηδὲ σκάπτεσθαι , τὸ ἀναβαίνειν ὡς εἰς χέρσον ἀκάνθας , ἃς ὁ Κύριος ταῖς βιωτικαῖς μερίμναις ἀπείκασεν. Ἄνω μὲν οὖν ἔλεγεν. Ἐποίησε δὲ ἀκάνθας · ἐνταῦθα δὲ προσέθηκεν, ἀναβήσονται . Τὸ γὰρ μέγεθος τῆς κακίας, καὶ τὴν ἐπὶ πολὺ χύσιν ὁ λόγος ἐμφαίνει. Ἐπεὶ οὖν, φησὶ, ἀνέμεινα μὲν τοῦ ποιῆσαι καρπὸν , ἐξ ἰδίας δὲ προαιρέσεως ἀκάνθας ἐποίησεν , παραδώσω αὐτὸν ἐρημίᾳ τε καὶ ἀφανισμῷ, ὧν ἑαυτὸν κατέστησεν ἄξιον. Ἀλλὰ καὶ ταῖς νεφέλαις ἐντέλλεται τοῦ μὴ βρέξαι ἐπ’ αὐτόν ·
Α κύμινον, ἀφιέντας δὲ τὰ τοῦ νόμου βαρύτερα, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. Εσθ' ὅτε δὲ καὶ δίκην ἐπῆγον τοῖς πταίουσιν, ὡς ἄν τις ἁλούς, ἐπὶ ἐγκλήματι τὰ ὑπὲρ δύναμιν αὐτοῖς προσάγει φοβούς μενος. "Οθεν καλαμᾶσθαί φησιν, ὡς μετὰ τὸ θερί σαι, καὶ τοῖς ἔτι λειπομένοις προσάγοντας δεξιάν και πράκτορας καλεῖ. Κατεξουσίαζον γὰρ αὐτῶν οὐ πράως, ὡς δὴ μαθηταῖς διδάσκαλοι προσφερόμενοι, ὡς δὲ σκληροί δεσπόται πρὸς τὸ δοκοῦν ἀναγκάζον- τῆς, ἐναντίως τῷ θείῳ Πέτρῳ παραγγέλλοντι τοῖς δι δασκάλοις μὴ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου. Καὶ ψυχῶν δὲ τυγχά νουσι πράκτορες πονηραὶ δυνάμεις τὴν ἐπὶ τὸ χεῖ ρον ἀπαιτοῦσαι σπουδήν · ὅθεν ή Γραφή μακαρίζει τοὺς μὴ ἀκούσαντας φωνὴν φορολόγου· τὸν τὰ κά θη δηλονότι νενικηκότα, καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας, ὡς μήτε θερίζεσθαι, μήτε καλαμᾶσθαι τὸν νοῦν· ἃ δὴ ποιεῖν οἱ Φαρισαῖοι πάντα τρόπον παρ' Ἰου δαίοις ἐθέλοντες, πῆ μὲν ἐφόβουν, ὡς εἴρηται· τῆ δὲ τοὺς τῶν Ἰουδαίων οἴκους περιφοιτώντες χρηστο επεῖν ἐπεχείρουν, εὐλογημένον τε λαὸν ὠνόμαζον καὶ κλῆρον Θεοῦ, κέρδους τε χάριν παραλύσαι τὸν νόμον ἀνέπειθον. Ητιᾶτο γὰρ αὐτοὺς ὁ Κύριος ὡς ἀκυ ροῦντας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἰδίαν παρά- δοσιν. Ταῦτα οὖν ὁρῶντες, οὐκ ἐῶσι, φησὶν, ὑμᾶς πρὸς τὸν σωτήριον λόγον ὁδοιπορεῖν, εἰδότες ὡς καταργουμένου τοῦ νόμου, μετέχειν τῶν διὰ τούτου λημμάτων οὐχ ἕξουσιν. Συνέχεον οὖν αὐτῶν τὰς ἰδοὺς, ταῖς σκιαῖς ἐναπομεῖναι κελεύοντες. Κολα κικῶς δέ τις μακαρίζων, οὐ μέτρια βλάπτει, τὴν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι παραιρούμενος αἴσθησιν, καὶ κωλύων τὴν ἐπὶ μετάνοιαν βαδίζειν ὁδόν. Αἱ μὲν γὰρ θλίψεις ταπείνωσιν, ὁ δὲ μακαρισμὸς φυσίωσιν εμποιεῖ. Κολακεία μὲν οὖν τοὺς ἁπλουστέρους ἐπαι ρει, σπουδαίαν δὲ ψυχὴν οὐ κακηγορία συστέλλει, οὐκ ἔπαινοι ταύτην ἐπαίρουσιν. ΚΕΦΑΛ. Ε΄. α-η'. "Ασω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγα πητοῦ μου, τῷ ἀμπελῶνί μου, κ. τ. λ. καὶ τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτό, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. "Οπερ ὁ κακὸς οἰκονόμος οὐ διαπράττεται. Σκάπτειν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἰσχύω. Ακολουθεῖ δὲ τῷ μὴ τέμνεσθαι, μηδὲ σκάπτε- σθαι, τὸ ἀναβαίνειν ὡς εἰς χέρσον ἀκάνθας, ἃς ὁ Κύριος ταῖς βιωτικαῖς μερίμναις ἀπείκασεν. ῎Ανω μὲν οὖν ἔλεγεν, Εποίησε δὲ ἀκάνθας· ἐνταῦθα δὲ προσέθηκεν, ἀναβήσονται. Τὸ γὰρ μέγεθος τῆς κακίας, καὶ τὴν ἐπὶ πολὺ χύσιν ὁ λόγος ἐμφαίνει. Ἐπεὶ οὖν, φησὶν,ἀνέμεινα μὲν τοῦ ποιῆσαι καὶ πόν, ἐξ ἰδίας δὲ προαιρέσεως ακάνθας ἐποίησεν, παρα- δώσω αὐτὸν ἐρημίᾳ τε καὶ ἀφανισμῷ, ὧν ἑαυτὸν κατέστησεν ἄξιον. Ἀλλὰ καὶ ταῖς νεφέλαις ἐντέλο λεται τοῦ μὴ βρέξαι ἐπ' αὐτόν· οὕτω τοὺς προ PROCOPII GAZÆI ceptis parum solliciti. Eos igitur inde miseros dice- bat Christus ", quod anethum, et mentham cu- minumque decimarent, judiciumn autem, misericor- diam, fidem, quæ essent in lege graviora, præter- mitterent. Aliquando etiam et lapsos in jus vocabant, ut qui deprehensus esset, accusationa perterritus, munera supra vires eis offerret. Ideoque racemandi verbo usus est, tanquam in ea eliam, quæ a colli- gentibus relicta essent, manus injicerent. Vocal et exactores; quippe qui non clementer in eos potesta - tem suam, ut doctores in discipulos oporteba', exercerent: sed tanquam duri sævique Domini, a id quod placeret, adigerent; contraria plane quam est a Petro præscriptum ratione, qui doctores non clero dominari, sed se gregi exemplaria vitæ, quæ formas vocat, præstare jubet ". Sunt ad hæc ani- B marum exactores make potestates, quæ nequitiæ studium in nobis urgent; indeque beatos Scriptura praedicat 6.69, qui exactoris vocem non audierunt: id est, qui perturbationibus evasernnt superiores, nec mentem sibi demeti auferrique permiserunt. Quæ certe omnia pro viribus dum apud Juda:os Pharisæi efficere conarentur; partim, ut dictum est, terrebant ; parti domos eorum ober rantes, blanditiis verborum demulcendo, bea- tumque populum prædicando, et sortem Dei nun- cupandlo, lucri gratia Dei legem violare cogebant. Sunt enim a Domino accusati, tanquam qui privatis traditionibus Dei mandatum abrogarent 70. Taha igitur cum admittant, non sinunt vos, inquit, salutaris Verbi via insistere; haud ignari scilicet, quod antiquata lege, rerum istarum ad eos nulla sit amplius perventura utilitas. Vius ergo confun- debant, qui umbris acquiescere docebant. Neque vero parum nocet, qui adulatorie beatos dicit, cum adempto scelerum sensu, quæ ad pœnitentiam ducit Viam claudat. Parit enim afflictio humilita- tem, tumorem autem et superbiam felicitatis prædicatio. Simpliciores ergo attollit quidem adulatio; sed fortem animum nec unquam con- trabit vituperatio, nec facit insolentem laudatio. C CAP. V. 72-73 Vers. 1-8. Cantabo jam dilecto meo can- ticum dilecti mei, vineæ meæ, etc. ..... et qui fructumn fert, purgabit eum, ut D fructum copiosiorem afferat. Quod malus ille œco- nomus non fecit, qui se fodere non posse affirmavit. Quod autem nec pulala, nec fossa est, consequitur maxime, ut in ea, tanquam terra inculta, spinæ crescant, quas non male Dominus hujus vitæ curis similes fecit ". Spinas ergo fecisse superius dictum est : at hic crescere, quod est amplius, addidit. Nihil enim aliud quam sceleris magnitudinem, pro- fusamque ad vitia libidinem ipsa indicat oratio. Quoniam igitur ut fructus ederet, ait, exspectari ; sponte autem spinas produxit; desertam jam faciam, tollamque omnino; quoniam iis ipsa se pœnis di- gnam præstitit. Quin et nubibus ipsis, ne super Matth. xxm, 23. Petr. v, 3. Matth. xv, 3., " Matth. xii. 22. 68.69 Job XXXIX, seqq.
οὕτω τοὺς προφήτας καλῶν, διὰ τὸ καθαρὸν αὐτῶν καὶ διαυγὲς τοῦ βίου, διὸ οὐράνιος αὐτοῖς ἐχορηγεῖτο λόγος. Ὡς γὰρ νεφέλη ἀήρ ἐστι πάσχυς ἐκ τῆς ὑγρᾶς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιάσεως συνιστάμενος· καὶ μετεωρισθεὶς τοῖς ἀνέμοις, ὅταν λάβῃ παρ’ αὐτῶν ἀξιόλογον ἄθροισμα, καὶ τὸ ἐκ τῆς ἐνεσπαρμένης αὐτῷ νοτίδος βάρος ἱκανὸν ἐγγένηται, τότε σταγόνας εἰς τὴν γῆν καθίησιν. Καὶ αὐτὴ τῶν ὄμβρων ἡ φύσις ἀπὸ γῆς εἰς γῆν φερομένων· οὕτω καὶ οἱ προφῆται ἐκ μὲν τῆς κοινῆς ὁρμώμενοι φύσεως, διὰ καθαρότητα δὲ ψυχῆς τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος συνυψούμενοι, καὶ λόγων γονίμων σταγόνας ταῖς ψυχαῖς ταῖς ἀγαθαῖς καὶ καρποφόροις ἐνστάζοντες. Τοιοῦτος ὁ Μωϋσῆς, «Προσδοκάσθω, λέγων, ὡς ὑετὸς τὸ ἀπόφθεγμά μου.» Καὶ πάλιν, «Ὡς ὄμβρος ἐπ’ ἄγρωστιν καὶ ὡσεὶ νιφετὸς ἐπὶ χόρτον τὰ ῥήματά μου.» Ἐντέλλονται οὖν μὴ βρέχειν ἐπὶ τὸν ἀκανθοφόρον ἀμπελῶνα, τὸν ταῖς ἀκάνθαις ταῖς οἰκείαις στεφανώσαντά μου τὸν Κύριον, καὶ κραυγὴν ἄθεον ἐπὶ τούτῳ κινήσαντα, «Αἶρε, αἶρε, σταύρου αὐτόν.» Ταύτην γὰρ, φησὶν, τῆς ἐγκαταλείψεως τὴν αἰτίαν, δι’ ἣν καὶ ὁ ναὸς ἐπὶ γῆς, καὶ τὸ ἔθνος ἀνεπισκόπευτον, καὶ ὑετὸς αὐτοῖς οὐκ ἔστιν οὐράνιος·
Α κύμινον, ἀφιέντας δὲ τὰ τοῦ νόμου βαρύτερα, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. Εσθ' ὅτε δὲ καὶ δίκην ἐπῆγον τοῖς πταίουσιν, ὡς ἄν τις ἁλούς, ἐπὶ ἐγκλήματι τὰ ὑπὲρ δύναμιν αὐτοῖς προσάγει φοβούς μενος. "Οθεν καλαμᾶσθαί φησιν, ὡς μετὰ τὸ θερί σαι, καὶ τοῖς ἔτι λειπομένοις προσάγοντας δεξιάν και πράκτορας καλεῖ. Κατεξουσίαζον γὰρ αὐτῶν οὐ πράως, ὡς δὴ μαθηταῖς διδάσκαλοι προσφερόμενοι, ὡς δὲ σκληροί δεσπόται πρὸς τὸ δοκοῦν ἀναγκάζον- τῆς, ἐναντίως τῷ θείῳ Πέτρῳ παραγγέλλοντι τοῖς δι δασκάλοις μὴ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου. Καὶ ψυχῶν δὲ τυγχά νουσι πράκτορες πονηραὶ δυνάμεις τὴν ἐπὶ τὸ χεῖ ρον ἀπαιτοῦσαι σπουδήν · ὅθεν ή Γραφή μακαρίζει τοὺς μὴ ἀκούσαντας φωνὴν φορολόγου· τὸν τὰ κά θη δηλονότι νενικηκότα, καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας, ὡς μήτε θερίζεσθαι, μήτε καλαμᾶσθαι τὸν νοῦν· ἃ δὴ ποιεῖν οἱ Φαρισαῖοι πάντα τρόπον παρ' Ἰου δαίοις ἐθέλοντες, πῆ μὲν ἐφόβουν, ὡς εἴρηται· τῆ δὲ τοὺς τῶν Ἰουδαίων οἴκους περιφοιτώντες χρηστο επεῖν ἐπεχείρουν, εὐλογημένον τε λαὸν ὠνόμαζον καὶ κλῆρον Θεοῦ, κέρδους τε χάριν παραλύσαι τὸν νόμον ἀνέπειθον. Ητιᾶτο γὰρ αὐτοὺς ὁ Κύριος ὡς ἀκυ ροῦντας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἰδίαν παρά- δοσιν. Ταῦτα οὖν ὁρῶντες, οὐκ ἐῶσι, φησὶν, ὑμᾶς πρὸς τὸν σωτήριον λόγον ὁδοιπορεῖν, εἰδότες ὡς καταργουμένου τοῦ νόμου, μετέχειν τῶν διὰ τούτου λημμάτων οὐχ ἕξουσιν. Συνέχεον οὖν αὐτῶν τὰς ἰδοὺς, ταῖς σκιαῖς ἐναπομεῖναι κελεύοντες. Κολα κικῶς δέ τις μακαρίζων, οὐ μέτρια βλάπτει, τὴν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι παραιρούμενος αἴσθησιν, καὶ κωλύων τὴν ἐπὶ μετάνοιαν βαδίζειν ὁδόν. Αἱ μὲν γὰρ θλίψεις ταπείνωσιν, ὁ δὲ μακαρισμὸς φυσίωσιν εμποιεῖ. Κολακεία μὲν οὖν τοὺς ἁπλουστέρους ἐπαι ρει, σπουδαίαν δὲ ψυχὴν οὐ κακηγορία συστέλλει, οὐκ ἔπαινοι ταύτην ἐπαίρουσιν. ΚΕΦΑΛ. Ε΄. α-η'. "Ασω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγα πητοῦ μου, τῷ ἀμπελῶνί μου, κ. τ. λ. καὶ τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτό, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. "Οπερ ὁ κακὸς οἰκονόμος οὐ διαπράττεται. Σκάπτειν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἰσχύω. Ακολουθεῖ δὲ τῷ μὴ τέμνεσθαι, μηδὲ σκάπτε- σθαι, τὸ ἀναβαίνειν ὡς εἰς χέρσον ἀκάνθας, ἃς ὁ Κύριος ταῖς βιωτικαῖς μερίμναις ἀπείκασεν. ῎Ανω μὲν οὖν ἔλεγεν, Εποίησε δὲ ἀκάνθας· ἐνταῦθα δὲ προσέθηκεν, ἀναβήσονται. Τὸ γὰρ μέγεθος τῆς κακίας, καὶ τὴν ἐπὶ πολὺ χύσιν ὁ λόγος ἐμφαίνει. Ἐπεὶ οὖν, φησὶν,ἀνέμεινα μὲν τοῦ ποιῆσαι καὶ πόν, ἐξ ἰδίας δὲ προαιρέσεως ακάνθας ἐποίησεν, παρα- δώσω αὐτὸν ἐρημίᾳ τε καὶ ἀφανισμῷ, ὧν ἑαυτὸν κατέστησεν ἄξιον. Ἀλλὰ καὶ ταῖς νεφέλαις ἐντέλο λεται τοῦ μὴ βρέξαι ἐπ' αὐτόν· οὕτω τοὺς προ PROCOPII GAZÆI ceptis parum solliciti. Eos igitur inde miseros dice- bat Christus ", quod anethum, et mentham cu- minumque decimarent, judiciumn autem, misericor- diam, fidem, quæ essent in lege graviora, præter- mitterent. Aliquando etiam et lapsos in jus vocabant, ut qui deprehensus esset, accusationa perterritus, munera supra vires eis offerret. Ideoque racemandi verbo usus est, tanquam in ea eliam, quæ a colli- gentibus relicta essent, manus injicerent. Vocal et exactores; quippe qui non clementer in eos potesta - tem suam, ut doctores in discipulos oporteba', exercerent: sed tanquam duri sævique Domini, a id quod placeret, adigerent; contraria plane quam est a Petro præscriptum ratione, qui doctores non clero dominari, sed se gregi exemplaria vitæ, quæ formas vocat, præstare jubet ". Sunt ad hæc ani- B marum exactores make potestates, quæ nequitiæ studium in nobis urgent; indeque beatos Scriptura praedicat 6.69, qui exactoris vocem non audierunt: id est, qui perturbationibus evasernnt superiores, nec mentem sibi demeti auferrique permiserunt. Quæ certe omnia pro viribus dum apud Juda:os Pharisæi efficere conarentur; partim, ut dictum est, terrebant ; parti domos eorum ober rantes, blanditiis verborum demulcendo, bea- tumque populum prædicando, et sortem Dei nun- cupandlo, lucri gratia Dei legem violare cogebant. Sunt enim a Domino accusati, tanquam qui privatis traditionibus Dei mandatum abrogarent 70. Taha igitur cum admittant, non sinunt vos, inquit, salutaris Verbi via insistere; haud ignari scilicet, quod antiquata lege, rerum istarum ad eos nulla sit amplius perventura utilitas. Vius ergo confun- debant, qui umbris acquiescere docebant. Neque vero parum nocet, qui adulatorie beatos dicit, cum adempto scelerum sensu, quæ ad pœnitentiam ducit Viam claudat. Parit enim afflictio humilita- tem, tumorem autem et superbiam felicitatis prædicatio. Simpliciores ergo attollit quidem adulatio; sed fortem animum nec unquam con- trabit vituperatio, nec facit insolentem laudatio. C CAP. V. 72-73 Vers. 1-8. Cantabo jam dilecto meo can- ticum dilecti mei, vineæ meæ, etc. ..... et qui fructumn fert, purgabit eum, ut D fructum copiosiorem afferat. Quod malus ille œco- nomus non fecit, qui se fodere non posse affirmavit. Quod autem nec pulala, nec fossa est, consequitur maxime, ut in ea, tanquam terra inculta, spinæ crescant, quas non male Dominus hujus vitæ curis similes fecit ". Spinas ergo fecisse superius dictum est : at hic crescere, quod est amplius, addidit. Nihil enim aliud quam sceleris magnitudinem, pro- fusamque ad vitia libidinem ipsa indicat oratio. Quoniam igitur ut fructus ederet, ait, exspectari ; sponte autem spinas produxit; desertam jam faciam, tollamque omnino; quoniam iis ipsa se pœnis di- gnam præstitit. Quin et nubibus ipsis, ne super Matth. xxm, 23. Petr. v, 3. Matth. xv, 3., " Matth. xii. 22. 68.69 Job XXXIX, seqq.
PG 87:1908καίτοι καὶ ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Βαβυλῶνι προφῆται συνῆσαν αὐτοῖς, καὶ μετὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον· νῦν δὲ παντελῶς ἐκλελοίπασιν. Εἰ δέ τις λέγοι καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐπιλελοιπέναι τοῦ Χριστοῦ, ἀλλ’ οὐχ ἅπαντα· ἔτι γὰρ καὶ ὁ νεὼς συνειστήκει, καὶ τὴν νομικὴν ἐτέλουν λατρείαν, μέχρι τῆς αὐτοῦ παρουσίας. Νῦν δὲ καὶ πύργου καθαίρεσις, καὶ ἐρημία τοῦ ἀμπελῶνος , καὶ ἔκλειψις προφητῶν , ἀντὶ τῶν ἀκανθῶν ἐκείνων, καὶ τῆς κραυγῆς , ἣν ἀφίησιν πᾶσα ἡ πρὸς θάνατον ἁμαρτία, αὐτῆς βοώσης τῆς πράξεως, ὡς καὶ τὸ αἷμα τοῦ Ἀβὲλ βοᾷ. Ἀνομίαν δὲ ποιεῖ πᾶς μὴ κανόνι δικαιοσύνης, μηδὲ νόμου , πράττων δὲ ἀδιακρίτως τὰ δόξαντα, κραυγῆς ὢν καὶ θορύβου καὶ συγχύσεως αἴτιος· ὡς τοῖς δικαίοις κρίμασιν ἡσυχία παρέπεται, τῶν κρινομένων εὐσταθῶς καταδεχομένων τὰ ὁριζόμενα. Διὸ καὶ Παῦλός φησι, «Πᾶσα κραυγὴ καὶ θόρυβος ἀρθήτω ἀφ’ ὑμῶν.» Ἔστι δὲ καὶ κραυγή τις ἀστεία, ἣν ὁ Κύριος ἑστὼς ἐν τῷ ἱερῷ ἔκραξεν. Ἧ καὶ Δαβὶδ ἐκέχρητο λέγων, «Φωνῇ μου πρὸς Κύριον ἐκέκραξα,» ὃ δηλοῖ τὸ μεγαλόφωνον καὶ μεγαλοφυὲς τῶν οὐρανίων δογμάτων. Ὡς ἡ πρώτη κραυγὴ συγγενής ἐστιν ἀπὸ Σοδόμων καὶ Γομόῤῥας.
Α κύμινον, ἀφιέντας δὲ τὰ τοῦ νόμου βαρύτερα, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. Εσθ' ὅτε δὲ καὶ δίκην ἐπῆγον τοῖς πταίουσιν, ὡς ἄν τις ἁλούς, ἐπὶ ἐγκλήματι τὰ ὑπὲρ δύναμιν αὐτοῖς προσάγει φοβούς μενος. "Οθεν καλαμᾶσθαί φησιν, ὡς μετὰ τὸ θερί σαι, καὶ τοῖς ἔτι λειπομένοις προσάγοντας δεξιάν και πράκτορας καλεῖ. Κατεξουσίαζον γὰρ αὐτῶν οὐ πράως, ὡς δὴ μαθηταῖς διδάσκαλοι προσφερόμενοι, ὡς δὲ σκληροί δεσπόται πρὸς τὸ δοκοῦν ἀναγκάζον- τῆς, ἐναντίως τῷ θείῳ Πέτρῳ παραγγέλλοντι τοῖς δι δασκάλοις μὴ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου. Καὶ ψυχῶν δὲ τυγχά νουσι πράκτορες πονηραὶ δυνάμεις τὴν ἐπὶ τὸ χεῖ ρον ἀπαιτοῦσαι σπουδήν · ὅθεν ή Γραφή μακαρίζει τοὺς μὴ ἀκούσαντας φωνὴν φορολόγου· τὸν τὰ κά θη δηλονότι νενικηκότα, καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας, ὡς μήτε θερίζεσθαι, μήτε καλαμᾶσθαι τὸν νοῦν· ἃ δὴ ποιεῖν οἱ Φαρισαῖοι πάντα τρόπον παρ' Ἰου δαίοις ἐθέλοντες, πῆ μὲν ἐφόβουν, ὡς εἴρηται· τῆ δὲ τοὺς τῶν Ἰουδαίων οἴκους περιφοιτώντες χρηστο επεῖν ἐπεχείρουν, εὐλογημένον τε λαὸν ὠνόμαζον καὶ κλῆρον Θεοῦ, κέρδους τε χάριν παραλύσαι τὸν νόμον ἀνέπειθον. Ητιᾶτο γὰρ αὐτοὺς ὁ Κύριος ὡς ἀκυ ροῦντας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἰδίαν παρά- δοσιν. Ταῦτα οὖν ὁρῶντες, οὐκ ἐῶσι, φησὶν, ὑμᾶς πρὸς τὸν σωτήριον λόγον ὁδοιπορεῖν, εἰδότες ὡς καταργουμένου τοῦ νόμου, μετέχειν τῶν διὰ τούτου λημμάτων οὐχ ἕξουσιν. Συνέχεον οὖν αὐτῶν τὰς ἰδοὺς, ταῖς σκιαῖς ἐναπομεῖναι κελεύοντες. Κολα κικῶς δέ τις μακαρίζων, οὐ μέτρια βλάπτει, τὴν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι παραιρούμενος αἴσθησιν, καὶ κωλύων τὴν ἐπὶ μετάνοιαν βαδίζειν ὁδόν. Αἱ μὲν γὰρ θλίψεις ταπείνωσιν, ὁ δὲ μακαρισμὸς φυσίωσιν εμποιεῖ. Κολακεία μὲν οὖν τοὺς ἁπλουστέρους ἐπαι ρει, σπουδαίαν δὲ ψυχὴν οὐ κακηγορία συστέλλει, οὐκ ἔπαινοι ταύτην ἐπαίρουσιν. ΚΕΦΑΛ. Ε΄. α-η'. "Ασω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγα πητοῦ μου, τῷ ἀμπελῶνί μου, κ. τ. λ. καὶ τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτό, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. "Οπερ ὁ κακὸς οἰκονόμος οὐ διαπράττεται. Σκάπτειν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἰσχύω. Ακολουθεῖ δὲ τῷ μὴ τέμνεσθαι, μηδὲ σκάπτε- σθαι, τὸ ἀναβαίνειν ὡς εἰς χέρσον ἀκάνθας, ἃς ὁ Κύριος ταῖς βιωτικαῖς μερίμναις ἀπείκασεν. ῎Ανω μὲν οὖν ἔλεγεν, Εποίησε δὲ ἀκάνθας· ἐνταῦθα δὲ προσέθηκεν, ἀναβήσονται. Τὸ γὰρ μέγεθος τῆς κακίας, καὶ τὴν ἐπὶ πολὺ χύσιν ὁ λόγος ἐμφαίνει. Ἐπεὶ οὖν, φησὶν,ἀνέμεινα μὲν τοῦ ποιῆσαι καὶ πόν, ἐξ ἰδίας δὲ προαιρέσεως ακάνθας ἐποίησεν, παρα- δώσω αὐτὸν ἐρημίᾳ τε καὶ ἀφανισμῷ, ὧν ἑαυτὸν κατέστησεν ἄξιον. Ἀλλὰ καὶ ταῖς νεφέλαις ἐντέλο λεται τοῦ μὴ βρέξαι ἐπ' αὐτόν· οὕτω τοὺς προ PROCOPII GAZÆI ceptis parum solliciti. Eos igitur inde miseros dice- bat Christus ", quod anethum, et mentham cu- minumque decimarent, judiciumn autem, misericor- diam, fidem, quæ essent in lege graviora, præter- mitterent. Aliquando etiam et lapsos in jus vocabant, ut qui deprehensus esset, accusationa perterritus, munera supra vires eis offerret. Ideoque racemandi verbo usus est, tanquam in ea eliam, quæ a colli- gentibus relicta essent, manus injicerent. Vocal et exactores; quippe qui non clementer in eos potesta - tem suam, ut doctores in discipulos oporteba', exercerent: sed tanquam duri sævique Domini, a id quod placeret, adigerent; contraria plane quam est a Petro præscriptum ratione, qui doctores non clero dominari, sed se gregi exemplaria vitæ, quæ formas vocat, præstare jubet ". Sunt ad hæc ani- B marum exactores make potestates, quæ nequitiæ studium in nobis urgent; indeque beatos Scriptura praedicat 6.69, qui exactoris vocem non audierunt: id est, qui perturbationibus evasernnt superiores, nec mentem sibi demeti auferrique permiserunt. Quæ certe omnia pro viribus dum apud Juda:os Pharisæi efficere conarentur; partim, ut dictum est, terrebant ; parti domos eorum ober rantes, blanditiis verborum demulcendo, bea- tumque populum prædicando, et sortem Dei nun- cupandlo, lucri gratia Dei legem violare cogebant. Sunt enim a Domino accusati, tanquam qui privatis traditionibus Dei mandatum abrogarent 70. Taha igitur cum admittant, non sinunt vos, inquit, salutaris Verbi via insistere; haud ignari scilicet, quod antiquata lege, rerum istarum ad eos nulla sit amplius perventura utilitas. Vius ergo confun- debant, qui umbris acquiescere docebant. Neque vero parum nocet, qui adulatorie beatos dicit, cum adempto scelerum sensu, quæ ad pœnitentiam ducit Viam claudat. Parit enim afflictio humilita- tem, tumorem autem et superbiam felicitatis prædicatio. Simpliciores ergo attollit quidem adulatio; sed fortem animum nec unquam con- trabit vituperatio, nec facit insolentem laudatio. C CAP. V. 72-73 Vers. 1-8. Cantabo jam dilecto meo can- ticum dilecti mei, vineæ meæ, etc. ..... et qui fructumn fert, purgabit eum, ut D fructum copiosiorem afferat. Quod malus ille œco- nomus non fecit, qui se fodere non posse affirmavit. Quod autem nec pulala, nec fossa est, consequitur maxime, ut in ea, tanquam terra inculta, spinæ crescant, quas non male Dominus hujus vitæ curis similes fecit ". Spinas ergo fecisse superius dictum est : at hic crescere, quod est amplius, addidit. Nihil enim aliud quam sceleris magnitudinem, pro- fusamque ad vitia libidinem ipsa indicat oratio. Quoniam igitur ut fructus ederet, ait, exspectari ; sponte autem spinas produxit; desertam jam faciam, tollamque omnino; quoniam iis ipsa se pœnis di- gnam præstitit. Quin et nubibus ipsis, ne super Matth. xxm, 23. Petr. v, 3. Matth. xv, 3., " Matth. xii. 22. 68.69 Job XXXIX, seqq.
Διῃρέθη δὲ ἡ προσηγορία τοῦ Ἰακὼβ εἰς τὸν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδαν · καὶ πρότερον μὲν ἐπὶ τοῦ Δαβὶδ, μετὰ τὴν τελευτὴν τοῦ Σαοὺλ, εἰς αὐτὸν Δαβὶδ, καὶ τὸν υἱὸν τοῦ Σαούλ· ὕστερον δὲ ἡνίκα τοῦ Ῥοβοὰμ τὰς δέκα φυλὰς ἀπέστησεν Ἱεροβοάμ. Διὸ καὶ νῦν τὰς δύο προσηγορίας φησίν. Πλείονα δὲ ἡμάρτανεν Ἰσραὴλ , ὅθεν καὶ θᾶττον ᾐχμαλωτίσθη. Διὸ καὶ ἐνταῦθα, ὁ μὲν ἀκανθοφόρος ἀμπελὼν οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ γίνεται· ὁ δὲ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα , οὐκέτι ἀμπελὼν , ἀλλὰ νεόφυτον , οὐ κεχερσωμένον , ἀλλ’ ἠγαπημένον . Ἐπειδὴ δὲ σεσιώπηται ἐν τούτοις ὁ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος λόγος· διὰ τοῦτο Χριστὸς τοῖς ἄρχουσι τοῦ λαοῦ τὴν προκειμένην, ὡς γνώριμον, ἔφη παραβολὴν, καὶ τοὺς γεωργοὺς προστίθησι, τὸ λεῖπον ἀναπληρῶν· ἐν ᾗ φησιν, Ὃς ἐξέδοτο τὸν ἀμπελῶνα καὶ ἀπεδήμησεν. Οἱ δὲ τοὺς δούλους κατὰ καιρὸν ἥκοντας ἐπὶ τὸ λαβεῖν τοὺς καρποὺς, ἀπέκτειναν, οἷσπερ ὕστερον καὶ τὸν υἱὸν καὶ κληρονόμον προσέθηκαν. Διὸ κακοὺς κακῶς ἀπολέσειν ἠπείλει τοὺς γεωργούς. Εὐξώμεθα τοίνυν ἀπηρτῆσθαι τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου , οἷα κλήματα τῆς ζωοποιοῦ πιότητος ἐκπληρούμενοι. Οὕτω γὰρ δι’ οἰκειότητα πνευματικὴν καρποφόροι γινόμεθα.
Α κύμινον, ἀφιέντας δὲ τὰ τοῦ νόμου βαρύτερα, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. Εσθ' ὅτε δὲ καὶ δίκην ἐπῆγον τοῖς πταίουσιν, ὡς ἄν τις ἁλούς, ἐπὶ ἐγκλήματι τὰ ὑπὲρ δύναμιν αὐτοῖς προσάγει φοβούς μενος. "Οθεν καλαμᾶσθαί φησιν, ὡς μετὰ τὸ θερί σαι, καὶ τοῖς ἔτι λειπομένοις προσάγοντας δεξιάν και πράκτορας καλεῖ. Κατεξουσίαζον γὰρ αὐτῶν οὐ πράως, ὡς δὴ μαθηταῖς διδάσκαλοι προσφερόμενοι, ὡς δὲ σκληροί δεσπόται πρὸς τὸ δοκοῦν ἀναγκάζον- τῆς, ἐναντίως τῷ θείῳ Πέτρῳ παραγγέλλοντι τοῖς δι δασκάλοις μὴ ὡς κατακυριεύοντες τῶν κλήρων, ἀλλὰ τύποι γινόμενοι τοῦ ποιμνίου. Καὶ ψυχῶν δὲ τυγχά νουσι πράκτορες πονηραὶ δυνάμεις τὴν ἐπὶ τὸ χεῖ ρον ἀπαιτοῦσαι σπουδήν · ὅθεν ή Γραφή μακαρίζει τοὺς μὴ ἀκούσαντας φωνὴν φορολόγου· τὸν τὰ κά θη δηλονότι νενικηκότα, καὶ τῆς ἑαυτοῦ διανοίας, ὡς μήτε θερίζεσθαι, μήτε καλαμᾶσθαι τὸν νοῦν· ἃ δὴ ποιεῖν οἱ Φαρισαῖοι πάντα τρόπον παρ' Ἰου δαίοις ἐθέλοντες, πῆ μὲν ἐφόβουν, ὡς εἴρηται· τῆ δὲ τοὺς τῶν Ἰουδαίων οἴκους περιφοιτώντες χρηστο επεῖν ἐπεχείρουν, εὐλογημένον τε λαὸν ὠνόμαζον καὶ κλῆρον Θεοῦ, κέρδους τε χάριν παραλύσαι τὸν νόμον ἀνέπειθον. Ητιᾶτο γὰρ αὐτοὺς ὁ Κύριος ὡς ἀκυ ροῦντας τὴν ἐντολὴν τοῦ Θεοῦ, διὰ τὴν ἰδίαν παρά- δοσιν. Ταῦτα οὖν ὁρῶντες, οὐκ ἐῶσι, φησὶν, ὑμᾶς πρὸς τὸν σωτήριον λόγον ὁδοιπορεῖν, εἰδότες ὡς καταργουμένου τοῦ νόμου, μετέχειν τῶν διὰ τούτου λημμάτων οὐχ ἕξουσιν. Συνέχεον οὖν αὐτῶν τὰς ἰδοὺς, ταῖς σκιαῖς ἐναπομεῖναι κελεύοντες. Κολα κικῶς δέ τις μακαρίζων, οὐ μέτρια βλάπτει, τὴν ἐπὶ τοῖς ἁμαρτήμασι παραιρούμενος αἴσθησιν, καὶ κωλύων τὴν ἐπὶ μετάνοιαν βαδίζειν ὁδόν. Αἱ μὲν γὰρ θλίψεις ταπείνωσιν, ὁ δὲ μακαρισμὸς φυσίωσιν εμποιεῖ. Κολακεία μὲν οὖν τοὺς ἁπλουστέρους ἐπαι ρει, σπουδαίαν δὲ ψυχὴν οὐ κακηγορία συστέλλει, οὐκ ἔπαινοι ταύτην ἐπαίρουσιν. ΚΕΦΑΛ. Ε΄. α-η'. "Ασω δὴ τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγα πητοῦ μου, τῷ ἀμπελῶνί μου, κ. τ. λ. καὶ τὸ καρπὸν φέρον, καθαίρει αὐτό, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. "Οπερ ὁ κακὸς οἰκονόμος οὐ διαπράττεται. Σκάπτειν γὰρ, φησὶν, οὐκ ἰσχύω. Ακολουθεῖ δὲ τῷ μὴ τέμνεσθαι, μηδὲ σκάπτε- σθαι, τὸ ἀναβαίνειν ὡς εἰς χέρσον ἀκάνθας, ἃς ὁ Κύριος ταῖς βιωτικαῖς μερίμναις ἀπείκασεν. ῎Ανω μὲν οὖν ἔλεγεν, Εποίησε δὲ ἀκάνθας· ἐνταῦθα δὲ προσέθηκεν, ἀναβήσονται. Τὸ γὰρ μέγεθος τῆς κακίας, καὶ τὴν ἐπὶ πολὺ χύσιν ὁ λόγος ἐμφαίνει. Ἐπεὶ οὖν, φησὶν,ἀνέμεινα μὲν τοῦ ποιῆσαι καὶ πόν, ἐξ ἰδίας δὲ προαιρέσεως ακάνθας ἐποίησεν, παρα- δώσω αὐτὸν ἐρημίᾳ τε καὶ ἀφανισμῷ, ὧν ἑαυτὸν κατέστησεν ἄξιον. Ἀλλὰ καὶ ταῖς νεφέλαις ἐντέλο λεται τοῦ μὴ βρέξαι ἐπ' αὐτόν· οὕτω τοὺς προ PROCOPII GAZÆI ceptis parum solliciti. Eos igitur inde miseros dice- bat Christus ", quod anethum, et mentham cu- minumque decimarent, judiciumn autem, misericor- diam, fidem, quæ essent in lege graviora, præter- mitterent. Aliquando etiam et lapsos in jus vocabant, ut qui deprehensus esset, accusationa perterritus, munera supra vires eis offerret. Ideoque racemandi verbo usus est, tanquam in ea eliam, quæ a colli- gentibus relicta essent, manus injicerent. Vocal et exactores; quippe qui non clementer in eos potesta - tem suam, ut doctores in discipulos oporteba', exercerent: sed tanquam duri sævique Domini, a id quod placeret, adigerent; contraria plane quam est a Petro præscriptum ratione, qui doctores non clero dominari, sed se gregi exemplaria vitæ, quæ formas vocat, præstare jubet ". Sunt ad hæc ani- B marum exactores make potestates, quæ nequitiæ studium in nobis urgent; indeque beatos Scriptura praedicat 6.69, qui exactoris vocem non audierunt: id est, qui perturbationibus evasernnt superiores, nec mentem sibi demeti auferrique permiserunt. Quæ certe omnia pro viribus dum apud Juda:os Pharisæi efficere conarentur; partim, ut dictum est, terrebant ; parti domos eorum ober rantes, blanditiis verborum demulcendo, bea- tumque populum prædicando, et sortem Dei nun- cupandlo, lucri gratia Dei legem violare cogebant. Sunt enim a Domino accusati, tanquam qui privatis traditionibus Dei mandatum abrogarent 70. Taha igitur cum admittant, non sinunt vos, inquit, salutaris Verbi via insistere; haud ignari scilicet, quod antiquata lege, rerum istarum ad eos nulla sit amplius perventura utilitas. Vius ergo confun- debant, qui umbris acquiescere docebant. Neque vero parum nocet, qui adulatorie beatos dicit, cum adempto scelerum sensu, quæ ad pœnitentiam ducit Viam claudat. Parit enim afflictio humilita- tem, tumorem autem et superbiam felicitatis prædicatio. Simpliciores ergo attollit quidem adulatio; sed fortem animum nec unquam con- trabit vituperatio, nec facit insolentem laudatio. C CAP. V. 72-73 Vers. 1-8. Cantabo jam dilecto meo can- ticum dilecti mei, vineæ meæ, etc. ..... et qui fructumn fert, purgabit eum, ut D fructum copiosiorem afferat. Quod malus ille œco- nomus non fecit, qui se fodere non posse affirmavit. Quod autem nec pulala, nec fossa est, consequitur maxime, ut in ea, tanquam terra inculta, spinæ crescant, quas non male Dominus hujus vitæ curis similes fecit ". Spinas ergo fecisse superius dictum est : at hic crescere, quod est amplius, addidit. Nihil enim aliud quam sceleris magnitudinem, pro- fusamque ad vitia libidinem ipsa indicat oratio. Quoniam igitur ut fructus ederet, ait, exspectari ; sponte autem spinas produxit; desertam jam faciam, tollamque omnino; quoniam iis ipsa se pœnis di- gnam præstitit. Quin et nubibus ipsis, ne super Matth. xxm, 23. Petr. v, 3. Matth. xv, 3., " Matth. xii. 22. 68.69 Job XXXIX, seqq.
PG 87:1910Διό φησι, «Μείνατε ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν ὑμῖν. Καθὼς τὸ κλῆμα οὐ δύναται καρπὸν φέρειν οὐδὲν, ἐὰν μὴ μείνῃ ἐν τῇ ἀμπέλῳ· οὕτως οὐδὲ ὑμεῖς ἐὰν μὴ ἐν ἐμοὶ μείνητε. Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος, ὑμεῖς τὰ κλήματα· ὁ μὲν ὢν ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει καρπὸν πολύν.» Αὐτὸς οὖν καρποφόρους ποιεῖ. Αὐτὸς φραγμὸν περιτίθησιν. Καὶ ἐγείρας τεῖχος ἀποστήσει τοὺς διοδεύοντας. Πρὸς γὰρ αὐτὸν, λόγιόν φησιν ἕτερον, «Καὶ οἰκοδομηθήσονταί σοι ἔρημοι αἰώνιοι, καὶ μνημόσυνον γενεῶν γενεαῖς καὶ κληθήσῃ οἰκοδόμος φραγμῶν, καὶ τὰς τρίβους τὰς ἀναμέσον παύσεις.» ηιη. Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλησίον ἀφέλωνταί τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; ἠκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαββαὼθ ταῦτα, κ.τ.λ. Δύναται μὲν καὶ κοινὰ ταῦτα εἶναι παραγγέλματα τοῖς πλεονεξίαν καὶ τρυφὴ νενοσηκόσι. Δύναται δὲ καὶ συνηρτῆσθαι τῶν ἄνω, καὶ τὰς ἀκάνθας διηγεῖσθαι κατὰ μέρος, ἃς ἔφη τὸν ἀμπελῶνα πεποιηκέναι.
φήτας καλῶν, διὰ τὸ καθαρὸν αὐτῶν καὶ διαυγές Ο τοῦ βίου, διὸ ο ουράνιος αὐτοῖς ἐχορηγεῖτο λόγο;. Ως γὰρ νεφέλη ἀήρ ἐστι πάσχυς ἡ ἐκ τῆς ὑγρᾶς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιάσεως συνιστάμενος· καὶ μετεωρι σθεὶς τοῖς ἀνέμοις, όταν λάβῃ παρ' αὐτῶν ἀξιόλογον ἄθροισμα, καὶ τὸ ἐκ τῆς ἐνεσπαρμένης αὐτῷ νοτίδος βάρος ἱκανὸν ἐγγένηται, τότε σταγόνας εἰς τὴν γῆν καθίησιν. Καὶ αὐτὴ τῶν ὄμβρων ἡ φύσις ἀπὸ γῆς εἰς τὴν φερομένων· οὕτω καὶ οἱ προφῆται ἐκ μὲν τῆς κοινῆς ὁρμώμενοι φύσεως, διὰ καθαρότητα δὲ ψυχῆς τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος συνυψούμενοι, καὶ λόγων γονέμων σταγόνας ταῖς ψυχαῖς ταῖς ἀγαθαῖς καὶ καρποφόροις ἐνστάζοντες. Τοιοῦτος ὁ Μωϋσῆς, • Προσδοκάσθω, λέγων, ὡς ὑετὸς τὸ ἀπόφθεγμά μου. » Καὶ πάλιν, • Ως ὄμβρος ἐπ' ἄγρωστιν καὶ ὡσεὶ νιφετὸς ἐπὶ χόρτον τὰ ῥήματά μου. » Εντέλο λονται οὖν μὴ βρέχειν ἐπὶ τὸν ἀκανθοφόρον ἀμπε λῶνα, τὸν ταῖς ἀκάνθαις ταῖς οἰκείαις στεφανώ σαντά μου τὸν Κύριον, καὶ κραυγὴν ἄθεον ἐπὶ τούτῳ κινήσαντα, « Δίρε, αἱρέ, σταύρου αὐτόν. Ταύτην γάρ, φησὶν, τῆς ἐγκαταλείψεως τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν καὶ ὁ ναὸς ἐπὶ γῆς, καὶ τὸ ἔθνος ἀνεπισκόπευτον, καὶ νετὸς αὐτοῖς οὐκ ἔστιν οὐράνιος· καίτοι καὶ ἐν Αἰ- γύπτῳ καὶ Βαβυλῶν: προφῆται συνῆσαν αὐτοῖς, καὶ μετὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον· νῦν δὲ παντελῶς ἐκλε- λοίπασιν. » Εἰ δέ τις λέγοι καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐπιλελοι πέναι τοῦ Χριστοῦ, ἀλλ' οὐχ ἅπαντα· ἔτι γὰρ καὶ ὁ νεὼς συνειστήκει, καὶ τὴν νομικὴν ἐτέλουν λατρείαν, μέχρι τῆς αὐτοῦ παρουσίας. Νῦν δὲ καὶ πύργου καθαίρεσις, καὶ ἐρημία τοῦ ἀμπελῶνος, καὶ ἔκλει- ψις προφητῶν, ἀντὶ τῶν ἀκανθῶν ἐκείνων, καὶ τῆς κραυγής, ἣν ἀφίησιν πᾶσα ἡ πρὸς θάνατον ἁμαρτία, αὐτῆς βοώσης τῆς πράξεως, ὡς καὶ τὸ αἷμα τοῦ Αβέλ βοᾷ. Ανομίαν δὲ ποιεῖ πᾶς μὴ κανόνι δι καιοσύνης, μηδὲ νόμου, πράττων δὲ ἀδιακρίτως τὰ δόξαντα, κραυγῆς ὢν καὶ θορύβου και συγχύσεως αἴτιος · ὡς τοῖς δικαίοις κρίμασιν ἡσυχία παρέπεται, τῶν κρινομένων εὐσταθῶς καταδεχομένων τὰ ὁρι- ζόμενα. Διὸ καὶ Παῦλός φησι, « Πᾶσα κραυγή καὶ θόρυβος ἀρθήτω ἀφ' ὑμῶν. Ἔστι δὲ καὶ κραυγή τις ἀστεία, ἣν ὁ Κύριος ἑστὼς ἐν τῷ ἱερῷ ἔκραξεν. Η καὶ Δαβίδ ἐκέχρητο λέγων, « Φωνῇ μου προς Κύριον ἐκέκραξα, » ὁ δηλοῖ τὸ μεγαλόφωνον καὶ με- γαλοφυὲς τῶν οὐρανίων δογμάτων. Ως ἡ πρώτη κραυγή συγγενής ἐστιν ἀπὸ Σοδόμων καὶ Γομόρξας. Διῃρέθη δὲ ἡ προσηγορία τοῦ Ἰακώβ εἰς τὸν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδαν· καὶ πρότερον μὲν ἐπὶ τοῦ Δαβίδ, μετά τὴν τελευτὴν τοῦ Σαούλ, εἰς αὐτὸν Δαβίδ, καὶ τὸν υἱὸν τοῦ Σαούλ· ὕστερον δὲ ἡνίκα του Ροβοάμ τὰς δέκα φυλὰς ἀπέστησεν Ιεροβοάμ. Διὸ καὶ νῦν τὰς δύο προσηγορίας φησίν. Πλείονα δὲ ἡμάρτανεν Ισραήλ, ὅθεν καὶ θᾶττον ᾐχμαλωτίσθη. Διὸ καὶ ἐνταῦθα, ὁ μὲν ἀκανθοφόρος αμπελών οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ γίνεται· ὁ δὲ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα, ο γρ. δι' ο δ. Ρ γρ. παχύς. COMMENTARII IN ISAIAM. A ipsam pluant, mandaturum se minitatur : prophetas B per nubes, propter eorum vitæ puritatem et splen- dorem significans; unde et cœlitus illis loquendi suppetebat facultas. Ut enim nubes nihil aliud est, quam crassus quidam aer humido de terra vapore constans; qui sursum ventis evectus, simul atque eorum opera in justum acervum congregatus, ide- neam gravitatem humoris inspersione consecutus est, in terram guttatim labitur; unde ipsa imbrium a terra in terram delatarum natura exsistit. Sic usi- tato naturæ quidem ordine in lucem erumpunt pro- phetar, animi puritate tamen et Spiritus virtute aljuliattolluntur, fecundeque orationis guttas men- tibus bonis et frugiferis instillant. Talis Moses suis ipse verbis ostenditur, cum ait : Exspectetur, tanquam iubcr doc:rina mea ". » Rursus : c Quasi imber super terram, et quasi stillæ super gramina, eloquia mea 7³. Jubentur ergo nequáquam super spiniferam vineam pluere, quæ Dominum suis spi nis coronavit, quæque voce impia tollendum, cru- cique affigendum conclamavit. Hanc enim dereli- ctionis causam assignat, propter quam et templum eversum esse, gentemque custode carere, caelestem denique pluviam minime sentire liquet. Neque enim in Ægypto, ipsaque Babylone; imo ne post reditum quidem ab ista, prophetis unquam caruerunt : sed jam illis omnino destituuntur. C Quod si quis ante Christi adventum ista defecisse contendat; certe non omnia fateatur necesse est, cum templum ipsum staret adhuc Christi tempo - ribus, in eoque vigeret legis cultus. At jam et tur. ris eversio, et vitis desertio, et prophetarum denique amissio, in spinarum, et clamoris, vicem subierunt; quem omne ad mortem peccatum excitat, ipso vocem edente facinore : non aliter quam de Abelis sanguine scriptum legimus "Iniquitatem autem facit, quicunque nulla justitia, nulla legis regula, quæ veniunt in mentem, clamoris, et turbarum, confusionisque auctor, exsequitur: non aliter quam justa judicia pax ipsa consequitur, cum illi, quo- rum de rebus est lata sententia, eam constanter D inde est, quod utrumque cognomentum addidit; ipsumquc Israelem, cujus essent majora scelera, Deut. xxx11, 2. ibid. Gen. iv. 15. Ephes. IV, Psal. 111, et alibi. VARIE LECTIONES. 6. amplectuntur et servant. Inde et illa Pauli : Omnis clamor et tumultus tollatur a vobis "., Est praeter- ea honestus quidam, nec vituperandus clamor ; qualem stans in templo Christus emisit, quali usus est et David, cum ait : Voce mea ad Dominum clamavi; cœlestium nimirum dogmatum magni- tudinem vocis contentione significans: non aliter quam prior ille Sodomorum et Gonorrhæ clamori cognatus exstitit. Divisa est autem Jacobi appellatio in Israelem, et Judam. Sed prius quidem cum Saule mortuo regnare cœpisset David, in Davidem, et Saulis filium; deinde vero cum a Roboamo decem tribus ad se deficere curavit Jeroboamus. Atque 31.
Καὶ πάλιν, ἃ διὰ ταύτας Ἰουδαίοις συμβήσεται δυσχερῆ, ὧν ἔσεσθαι μελλόντων ὀλιγωροῦντες, ἀρπαγὲς καὶ μέθαις προσέκειντο, καὶ ταῦτα κατὰ τοῦ Κυρίου τολμήσαντες δεινότατα. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἡμῶν ἕκαστος ἐν ἑαυτῷ φέρει γεώργιον, φυλαξώμεθα τὸ προσκροῦσαι Θεῷ. Τότε γὰρ ὡς οἶκον ἀσφαλῆ τὴν ποικίλην ἀρετὴν κατοικήσομεν, πληθυνοῦμεν δὲ σῖτον ὥσπερ κοιλάδες. Εὐλογούμενα γὰρ αὐξήσει τὰ γεννήματα τῆς δικαιοσύνης ἡμῶν, κατὰ τὸν θεῖον Ἀπόστολον. Οὓς δὴ καὶ, φησὶν, ὅτι μέθυσοι βασιλείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσι. Τούτους γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης θρηνεῖ μὴ συγχωρουμένους ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου νήφοντι λογισμῷ. Συγκαιόμενοι γὰρ οἴνῳ , πρὸς τὸ πίνειν οὐκ ἔχουσι πέρας, τῆς συγκαύσεως δηλούσης καὶ τὴν φλόγα τὴν ἐκ τῶν ἄλλων ἐγειρομένην παθῶν ἐπιτεινόντων ταῦτα, καὶ τῶν ὀργάνων τῶν μουσικῶν, ἃ τοῦ Ἰωβάλ ἐστιν εὑρήματα, τοῦ ἐκ τοῦ Κάϊν καταγομένου, οἷς καὶ Λάβαν ἠβούλετο παραπέμπειν τὸν Ἰακὼβ, ἀλλ’ ἀπέδρα πρὸς τὸ ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου, ταῦτα κρίνας ἐμπόδιον, ὧν ἀκοῦσαι καὶ αἱ φυλαὶ τῶν Βαβυλωνίων κατέπιπτον.
φήτας καλῶν, διὰ τὸ καθαρὸν αὐτῶν καὶ διαυγές Ο τοῦ βίου, διὸ ο ουράνιος αὐτοῖς ἐχορηγεῖτο λόγο;. Ως γὰρ νεφέλη ἀήρ ἐστι πάσχυς ἡ ἐκ τῆς ὑγρᾶς ἀπὸ γῆς ἀναθυμιάσεως συνιστάμενος· καὶ μετεωρι σθεὶς τοῖς ἀνέμοις, όταν λάβῃ παρ' αὐτῶν ἀξιόλογον ἄθροισμα, καὶ τὸ ἐκ τῆς ἐνεσπαρμένης αὐτῷ νοτίδος βάρος ἱκανὸν ἐγγένηται, τότε σταγόνας εἰς τὴν γῆν καθίησιν. Καὶ αὐτὴ τῶν ὄμβρων ἡ φύσις ἀπὸ γῆς εἰς τὴν φερομένων· οὕτω καὶ οἱ προφῆται ἐκ μὲν τῆς κοινῆς ὁρμώμενοι φύσεως, διὰ καθαρότητα δὲ ψυχῆς τῇ δυνάμει τοῦ Πνεύματος συνυψούμενοι, καὶ λόγων γονέμων σταγόνας ταῖς ψυχαῖς ταῖς ἀγαθαῖς καὶ καρποφόροις ἐνστάζοντες. Τοιοῦτος ὁ Μωϋσῆς, • Προσδοκάσθω, λέγων, ὡς ὑετὸς τὸ ἀπόφθεγμά μου. » Καὶ πάλιν, • Ως ὄμβρος ἐπ' ἄγρωστιν καὶ ὡσεὶ νιφετὸς ἐπὶ χόρτον τὰ ῥήματά μου. » Εντέλο λονται οὖν μὴ βρέχειν ἐπὶ τὸν ἀκανθοφόρον ἀμπε λῶνα, τὸν ταῖς ἀκάνθαις ταῖς οἰκείαις στεφανώ σαντά μου τὸν Κύριον, καὶ κραυγὴν ἄθεον ἐπὶ τούτῳ κινήσαντα, « Δίρε, αἱρέ, σταύρου αὐτόν. Ταύτην γάρ, φησὶν, τῆς ἐγκαταλείψεως τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν καὶ ὁ ναὸς ἐπὶ γῆς, καὶ τὸ ἔθνος ἀνεπισκόπευτον, καὶ νετὸς αὐτοῖς οὐκ ἔστιν οὐράνιος· καίτοι καὶ ἐν Αἰ- γύπτῳ καὶ Βαβυλῶν: προφῆται συνῆσαν αὐτοῖς, καὶ μετὰ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον· νῦν δὲ παντελῶς ἐκλε- λοίπασιν. » Εἰ δέ τις λέγοι καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐπιλελοι πέναι τοῦ Χριστοῦ, ἀλλ' οὐχ ἅπαντα· ἔτι γὰρ καὶ ὁ νεὼς συνειστήκει, καὶ τὴν νομικὴν ἐτέλουν λατρείαν, μέχρι τῆς αὐτοῦ παρουσίας. Νῦν δὲ καὶ πύργου καθαίρεσις, καὶ ἐρημία τοῦ ἀμπελῶνος, καὶ ἔκλει- ψις προφητῶν, ἀντὶ τῶν ἀκανθῶν ἐκείνων, καὶ τῆς κραυγής, ἣν ἀφίησιν πᾶσα ἡ πρὸς θάνατον ἁμαρτία, αὐτῆς βοώσης τῆς πράξεως, ὡς καὶ τὸ αἷμα τοῦ Αβέλ βοᾷ. Ανομίαν δὲ ποιεῖ πᾶς μὴ κανόνι δι καιοσύνης, μηδὲ νόμου, πράττων δὲ ἀδιακρίτως τὰ δόξαντα, κραυγῆς ὢν καὶ θορύβου και συγχύσεως αἴτιος · ὡς τοῖς δικαίοις κρίμασιν ἡσυχία παρέπεται, τῶν κρινομένων εὐσταθῶς καταδεχομένων τὰ ὁρι- ζόμενα. Διὸ καὶ Παῦλός φησι, « Πᾶσα κραυγή καὶ θόρυβος ἀρθήτω ἀφ' ὑμῶν. Ἔστι δὲ καὶ κραυγή τις ἀστεία, ἣν ὁ Κύριος ἑστὼς ἐν τῷ ἱερῷ ἔκραξεν. Η καὶ Δαβίδ ἐκέχρητο λέγων, « Φωνῇ μου προς Κύριον ἐκέκραξα, » ὁ δηλοῖ τὸ μεγαλόφωνον καὶ με- γαλοφυὲς τῶν οὐρανίων δογμάτων. Ως ἡ πρώτη κραυγή συγγενής ἐστιν ἀπὸ Σοδόμων καὶ Γομόρξας. Διῃρέθη δὲ ἡ προσηγορία τοῦ Ἰακώβ εἰς τὸν Ἰσραὴλ καὶ Ἰούδαν· καὶ πρότερον μὲν ἐπὶ τοῦ Δαβίδ, μετά τὴν τελευτὴν τοῦ Σαούλ, εἰς αὐτὸν Δαβίδ, καὶ τὸν υἱὸν τοῦ Σαούλ· ὕστερον δὲ ἡνίκα του Ροβοάμ τὰς δέκα φυλὰς ἀπέστησεν Ιεροβοάμ. Διὸ καὶ νῦν τὰς δύο προσηγορίας φησίν. Πλείονα δὲ ἡμάρτανεν Ισραήλ, ὅθεν καὶ θᾶττον ᾐχμαλωτίσθη. Διὸ καὶ ἐνταῦθα, ὁ μὲν ἀκανθοφόρος αμπελών οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ γίνεται· ὁ δὲ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα, ο γρ. δι' ο δ. Ρ γρ. παχύς. COMMENTARII IN ISAIAM. A ipsam pluant, mandaturum se minitatur : prophetas B per nubes, propter eorum vitæ puritatem et splen- dorem significans; unde et cœlitus illis loquendi suppetebat facultas. Ut enim nubes nihil aliud est, quam crassus quidam aer humido de terra vapore constans; qui sursum ventis evectus, simul atque eorum opera in justum acervum congregatus, ide- neam gravitatem humoris inspersione consecutus est, in terram guttatim labitur; unde ipsa imbrium a terra in terram delatarum natura exsistit. Sic usi- tato naturæ quidem ordine in lucem erumpunt pro- phetar, animi puritate tamen et Spiritus virtute aljuliattolluntur, fecundeque orationis guttas men- tibus bonis et frugiferis instillant. Talis Moses suis ipse verbis ostenditur, cum ait : Exspectetur, tanquam iubcr doc:rina mea ". » Rursus : c Quasi imber super terram, et quasi stillæ super gramina, eloquia mea 7³. Jubentur ergo nequáquam super spiniferam vineam pluere, quæ Dominum suis spi nis coronavit, quæque voce impia tollendum, cru- cique affigendum conclamavit. Hanc enim dereli- ctionis causam assignat, propter quam et templum eversum esse, gentemque custode carere, caelestem denique pluviam minime sentire liquet. Neque enim in Ægypto, ipsaque Babylone; imo ne post reditum quidem ab ista, prophetis unquam caruerunt : sed jam illis omnino destituuntur. C Quod si quis ante Christi adventum ista defecisse contendat; certe non omnia fateatur necesse est, cum templum ipsum staret adhuc Christi tempo - ribus, in eoque vigeret legis cultus. At jam et tur. ris eversio, et vitis desertio, et prophetarum denique amissio, in spinarum, et clamoris, vicem subierunt; quem omne ad mortem peccatum excitat, ipso vocem edente facinore : non aliter quam de Abelis sanguine scriptum legimus "Iniquitatem autem facit, quicunque nulla justitia, nulla legis regula, quæ veniunt in mentem, clamoris, et turbarum, confusionisque auctor, exsequitur: non aliter quam justa judicia pax ipsa consequitur, cum illi, quo- rum de rebus est lata sententia, eam constanter D inde est, quod utrumque cognomentum addidit; ipsumquc Israelem, cujus essent majora scelera, Deut. xxx11, 2. ibid. Gen. iv. 15. Ephes. IV, Psal. 111, et alibi. VARIE LECTIONES. 6. amplectuntur et servant. Inde et illa Pauli : Omnis clamor et tumultus tollatur a vobis "., Est praeter- ea honestus quidam, nec vituperandus clamor ; qualem stans in templo Christus emisit, quali usus est et David, cum ait : Voce mea ad Dominum clamavi; cœlestium nimirum dogmatum magni- tudinem vocis contentione significans: non aliter quam prior ille Sodomorum et Gonorrhæ clamori cognatus exstitit. Divisa est autem Jacobi appellatio in Israelem, et Judam. Sed prius quidem cum Saule mortuo regnare cœpisset David, in Davidem, et Saulis filium; deinde vero cum a Roboamo decem tribus ad se deficere curavit Jeroboamus. Atque 31.
PG 87:1912Οἱ δὲ φυγόντες τὸν οἶνον τὸν Βαβυλώνιον, καὶ τοῦ βασιλέως ἐκείνου τὴν τράπεζαν, οὔτε πεσόντες προσεκύνησαν, καὶ τὴν δύναμιν ἔσβεσαν τοῦ πυρός. Βλέπει μὲν οὖν τις δι’ ὀφθαλμῶν τὰ ἔργα Κυρίου . Ἀπὸ δὲ τούτων κατανοεῖ τὰ ἀόρατα. Ταῦτα γὰρ τοῖς ποιήμασι νοούμενα καθορᾶται. Καὶ πῶς ἂν τοῦτο γένοιτο σκοπουμένου τῇ μέθῃ τοῦ νοῦ, καὶ Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἰσχύοντος; ἔργα δὲ χειρῶν , καὶ ἡ προσδοκωμένη κατὰ τὸν ᾅδην ἀντίδοσις, πῦρ καὶ γλῶττα ξηραινομένη, καὶ τὰ λοιπά· ὅθεν ἀνιστάμενοι ζῇν ἐθελήσωμεν ἱερατικῶς. « Οἶνον γὰρ καὶ σίκερα , φησὶν, οὐ πίεσθε» πρὸς Ἀαρὼν καὶ τοὺς υἱοὺς ὁ Θεὸς, «ἡνίκα ἂν εἰσπορεύεσθε εἰς τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου.» Σίκερα δὲ καθ’ Ἐβραίους πᾶν ἐμποιῆσαι μέθην δυνάμενον. Εἶτα λοιπὸν ἐπάγει τὰ διὰ ταῦτα δεινὰ γενόμενα μὲν αὐτοῖς ὑπὸ Βεσπασιανοῦ καὶ Ἀδριανοῦ Ῥωμαίων αὐτοκρατόρων.
οὐκέτι ἀμπελων, ἀλλὰ νεόφυτον, οὐ κεχερσωμές νον, ἀλλ' ἀγαπημένον. Ἐπειδὴ δὲ σεσιώπηται ἐν τούτοις ὁ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος λόγο;" διὰ τοῦτο Χριστὸς τοῖς ἄρχουσι τοῦ λαοῦ τὴν προ κειμένην, ὡς γνώριμον, ἔφη παραβολὴν, καὶ τοὺς γεωργούς προστίθησι, τὸ λεἶπον ἀναπληρῶν· ἐν ᾗ φησιν, ὓς ἐξέδοτο τὸν ἀμπελῶνα καὶ ἀπεδήμησεν. Οἱ δὲ τοὺς δούλους κατὰ καιρὸν ἥκοντας ἐπὶ τὸ λαβεῖν τοὺς καρποὺς, ἀπέκτειναν, οἷσπερ ὕστερον καὶ τὸν υἱὸν καὶ κληρονόμον προσέθηκαν. Διὸ κακοὺς κακῶς ἀπολέσειν ἠπείλει τους γεωργούς. Εὐξώμεθα τοίνυν ἀπηρτῆσθαι τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου, οἷα κλήματα τῆς ζωοποιοῦ πιότητος ἐκπληρούμενοι. Οὕτω γὰρ δι' οἰκειότητα πνευματικήν καρποφόροι γινόμεθα. Διό φησι, ο Μείνατε ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν ὑμῖν. Καθὼς τὸ κλῆμα οὐ δύναται καρπὸν φέρειν οὐδὲν, ἐὰν μὴ μείνῃ ἐν τῇ ἀμπέλῳ· οὕτως οὐδὲ ὑμεῖς ἐὰν μὴ ἐν ἐμοὶ μείνητε. Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος, ὑμεῖς τὰ κλή- ματα· ὁ μὲν ὢν ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει καρπὸν πολύν. » Αὐτὸς οὖν καρποφόρους ποιεῖ. Αύ- τὸς φραγμὲν περιτίθησιν. Καὶ ἐγείρας τεῖχος ἀπο- στήσει τοὺς διοδεύοντας. Πρὸς γὰρ αὐτὸν, λόγιόν φησιν ἕτερον, « Καὶ οἰκοδομηθήσονταί σοι ἔρημοι αἰώνιοι, καὶ μνημόσυνον γενεῶν γενεαῖς, καὶ κλη θήσῃ οἰκοδόμος φραγμῶν, καὶ τὰς τρίβους τὰς ἀνα- μέσον παύσεις. ο Β η ιη'. Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλη· ὠφέλωνται τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; ἠκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαββαώθ ταῦτα, κ. τ. λ. Δύναται μὲν καὶ κοινὰ ταῦτα εἶναι παραγγέλματα. τοῖς πλεονεξίαν καὶ τρυφὴν νενοσηκόσι. Δύναται δὲ καὶ συνηρτῆσθαι τῶν ἄνω, καὶ τὰς ἀκάνθας δι- ηγείσθαι κατά μέρος, ἃς ἔφη τὸν ἀμπελῶνα πεποιηκέ ναι. Καὶ πάλιν, ἃ διὰ ταύτας Ἰουδαίοις συμβήσε - ται δυσχερή, ὧν ἔσεσθαι μελλόντων ὀλιγωροῦντες, ἁρπαγές · καὶ μέθαις προσέκειντο, καὶ ταῦτα κατὰ τοῦ Κυρίου τολμήσαντες δεινότατα. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἡμῶν ἕκαστος ἐν ἑαυτῷ φέρει γεώργιον, φυλαξώμεθα τὸ προσκροῦσαι Θεῷ. Τότε γὰρ ὡς οἶκον ἀσφαλῆ τὴν ποικίλην ἀρετὴν κατοικήσομεν, πληθυνοῦμεν δὲ σἶτον ὥσπερ κοιλάδες. Εὐλογούμενα γὰρ αὐξήσει τα γεννήματα τῆς δικαιοσύνης ἡμῶν, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον. Οΰ; ι δὴ καὶ, φησὶν, ὅτι μέθυσοι βασι- λείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσι. Τούτους γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης θρηνεί μὴ συγχωρουμένους ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου νήφοντι λογισμῷ. Συγκαιόμενοι γὰρ εἴνῳ, πρὸς τὸ πίνειν οὐκ ἔχουσι πέρας, τῆς συγκαύσεως δηλούσης καὶ τὴν φλόγα τὴν ἐκ τῶν ἄλλων ἐγειρο μένην παθῶν ἐπιτεινόντων ταῦτα, καὶ τῶν ὀργάνων τῶν μουσικῶν, ἃ τοῦ Ἰωβάλ ἐστιν εὑρήματα, τοῦ ἐκ τοῦ Κάϊν καταγομένου, οἷς καὶ Λάβαν ἡβούλετο γρ. τοῖς. τ λείτ. ἴσ. τ' ἄλλα, γγ. ἁρπαγαίς. 1.31 PROCOPII GAZÆI captivitatis poenas sensisse celerius. Itaque et hic A spiniferam vineam, Israelis domum esse dicimus; virum autem Juda, non vineam amplius, sed plan- tam novellam, non incultam, sed dilectam. Quo- niam autem viticole nulla hic habetur mentio, ob id Christus ipse, veluti notam populi principibus parabolam apponit, ut ibi adderet, quod hic deesse videbatur, dum eis vineam suam se elocasse, rusque esse se profectum significavit; unde cum servos postulante tempore ad fructus percipiendos misisset, ab agricolis esse trucidatos ; imno me a filio quidem, quem postea miserat, esse tempera- tum. Unde malos male se perditurum agricolas minitabatur. Ipsi ergo veræ viti, tanquam vivifico repleti succo palmites, adhærere precibus conten - dlamus. Sic enim spiritus familiaritate et consuetu- dine adjuti, fructum sumus edituri. Ail enim : • Manete in me et ego in vobis. Ut enim nequit palmes fructum facere, nisi manserit in vite; sic et vos, nisi in me manseritis. Ego sum vitis, vos estis palmites; qui manet in me, et ego in eo, feret fructum copiosum ". . llle igitur ipse est, qui fructus in nobis edere, qui sepem circumdare, qui murum denique, quo transeuntes arceantur, exci- tare possit. Ad ipsum enim afind item refertur ora- culum, lis verbis : . Et adificabuntur deserta perpetua, monumentumque generationum generationibus; et vocaberis exstructor sepium, semi- tasque, quæ in medio sunt, cessare facies 78. hic VERS. 8-17. Væ qui conjungunt domum domui, et agrum agro copulant, ut vicino aliquid auferant. Nunquid habitabilis soli in terra ? audita enim sunt hæc auribus Domini exercituum, etc. C σlor Possunt et hæc quidem communiter in eos, qui libidinis et avaritia morbo laborant, efferri ; pos- sunt item superioribus adjungi, proque spinis, quas vitem peperisse dixit, separatim usurpari. Possunt et cætera denique, quæ Judæis eventura essent, per eas damna significari : de quorum e- ventu parum solliciti, rapinis interim et crapulis incumbebant, tanta in Dominum flagitia patrare minime veriti. Cæterum quoniam nostrum unus- quisque agri in se interni culturam sortitus est, caveamus in primis, Deum ne offendamus. Tunc enim virtutem multam, tanquam domum sta- bilem et tutam possidentes, habitabimus, frumen- D tumque, sicut valles, multiplicabimus. Benedictio- ne enim augebuntur semina justitiæ nostræ, ut Pauli verbis utamur ; qui ebriosos item regni Dei hæredes nunquam futuros asserit **. Hos enim etiam nunc luget propheta, qui sobria mente in- tueri opera Domini non permittantur. Vino enim succensi, flammam æstu ipso prodente, quæ per- turbationibus aliis, ista rursus augentibus exci- Latur, potandi finem non faciunt. Excitatur et 3-5. * Joan. SF, t Isa. LVIII, 12. * Cor. 1x, 10. Cor. vi, 10. VARIE LECTIONES. S pp. öv.
Καὶ κατὰ διάνοιαν δὲ στερηθέντες τοῦ ἐπιουσίου καὶ λογικοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς, λιμώττουσι δεινῶς, κατὰ τὸ, «Ἐπιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν, καὶ λιμώξουσιν ὡς κύων, καὶ κυκλώσουσι πόλιν.» Καὶ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀρνησάμενοι, τῷ τῆς ψυχῆς θανάτῳ περιπεπτώκασιν, ἀποστραφέντες τε τὸν ἐλθόντα κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνάβλεψιν, τοῖς νοητοῖς παρεδόθησαν αἰχμάλωτοι πολεμίοις. Ἐνεκρώθησαν οὖν οὐ διὰ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ διὰ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ διὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου, καὶ διὰ δίψαν ὕδατος, οὗ τις ἐκ τοῦ Κυρίου μεταλαβὼν οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· οὐ λιμοκτονήσει γὰρ Κύριος ψυχὰς δικαίων· οὐδὲ τὸ σπέρμα τοῦ δικαίου ζητεῖ ἄρτους· οὐδὲ νηστεύουσιν οἱ τοῦ νυμφῶνος υἱοὶ παρόντος αὐτοῖς τοῦ νυμφίου. Τὸ δὲ, Ἐπλάτυνεν ὁ ᾅδης τὴν ψυχὴν αὐτοῦ , τὸ πάθος τῶν ἀπολουμένων δηλοῖ. Οὐ γὰρ τὸ ζῶον οὕτως, οὐδ’ ἡ δύναμις ἐπιτεταμένη τοῖς ἀποθνήσκουσιν. Τὸ δὲ στόμα λέγων, παρέστησεν τόπον τινὰ ἐκ τῆς εἰς θάνατον ἁμαρτίας ἐνδοτάτω τῆς γῆς ἀφεγγῆ διὰ στομίου τινὸς τοὺς κατιόντας δεχόμενον. Αἰχμαλωτίζεται δέ τις, ἀπαχθεὶς ἀπάτῃ τῆς ἐν τῷ παραδείσῳ μακαριότητος.
οὐκέτι ἀμπελων, ἀλλὰ νεόφυτον, οὐ κεχερσωμές νον, ἀλλ' ἀγαπημένον. Ἐπειδὴ δὲ σεσιώπηται ἐν τούτοις ὁ περὶ τῶν γεωργῶν τοῦ ἀμπελῶνος λόγο;" διὰ τοῦτο Χριστὸς τοῖς ἄρχουσι τοῦ λαοῦ τὴν προ κειμένην, ὡς γνώριμον, ἔφη παραβολὴν, καὶ τοὺς γεωργούς προστίθησι, τὸ λεἶπον ἀναπληρῶν· ἐν ᾗ φησιν, ὓς ἐξέδοτο τὸν ἀμπελῶνα καὶ ἀπεδήμησεν. Οἱ δὲ τοὺς δούλους κατὰ καιρὸν ἥκοντας ἐπὶ τὸ λαβεῖν τοὺς καρποὺς, ἀπέκτειναν, οἷσπερ ὕστερον καὶ τὸν υἱὸν καὶ κληρονόμον προσέθηκαν. Διὸ κακοὺς κακῶς ἀπολέσειν ἠπείλει τους γεωργούς. Εὐξώμεθα τοίνυν ἀπηρτῆσθαι τῆς ἀληθινῆς ἀμπέλου, οἷα κλήματα τῆς ζωοποιοῦ πιότητος ἐκπληρούμενοι. Οὕτω γὰρ δι' οἰκειότητα πνευματικήν καρποφόροι γινόμεθα. Διό φησι, ο Μείνατε ἐν ἐμοὶ κἀγὼ ἐν ὑμῖν. Καθὼς τὸ κλῆμα οὐ δύναται καρπὸν φέρειν οὐδὲν, ἐὰν μὴ μείνῃ ἐν τῇ ἀμπέλῳ· οὕτως οὐδὲ ὑμεῖς ἐὰν μὴ ἐν ἐμοὶ μείνητε. Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος, ὑμεῖς τὰ κλή- ματα· ὁ μὲν ὢν ἐν ἐμοὶ, κἀγὼ ἐν αὐτῷ, οὗτος φέρει καρπὸν πολύν. » Αὐτὸς οὖν καρποφόρους ποιεῖ. Αύ- τὸς φραγμὲν περιτίθησιν. Καὶ ἐγείρας τεῖχος ἀπο- στήσει τοὺς διοδεύοντας. Πρὸς γὰρ αὐτὸν, λόγιόν φησιν ἕτερον, « Καὶ οἰκοδομηθήσονταί σοι ἔρημοι αἰώνιοι, καὶ μνημόσυνον γενεῶν γενεαῖς, καὶ κλη θήσῃ οἰκοδόμος φραγμῶν, καὶ τὰς τρίβους τὰς ἀνα- μέσον παύσεις. ο Β η ιη'. Οὐαὶ οἱ συνάπτοντες οἰκίαν πρὸς οἰκίαν, καὶ ἀγρὸν πρὸς ἀγρὸν ἐγγίζοντες, ἵνα τοῦ πλη· ὠφέλωνται τι. Μὴ οἰκήσετε μόνοι ἐπὶ τῆς γῆς; ἠκούσθη γὰρ εἰς τὰ ὦτα Κυρίου Σαββαώθ ταῦτα, κ. τ. λ. Δύναται μὲν καὶ κοινὰ ταῦτα εἶναι παραγγέλματα. τοῖς πλεονεξίαν καὶ τρυφὴν νενοσηκόσι. Δύναται δὲ καὶ συνηρτῆσθαι τῶν ἄνω, καὶ τὰς ἀκάνθας δι- ηγείσθαι κατά μέρος, ἃς ἔφη τὸν ἀμπελῶνα πεποιηκέ ναι. Καὶ πάλιν, ἃ διὰ ταύτας Ἰουδαίοις συμβήσε - ται δυσχερή, ὧν ἔσεσθαι μελλόντων ὀλιγωροῦντες, ἁρπαγές · καὶ μέθαις προσέκειντο, καὶ ταῦτα κατὰ τοῦ Κυρίου τολμήσαντες δεινότατα. Ἐπειδὴ δὲ καὶ ἡμῶν ἕκαστος ἐν ἑαυτῷ φέρει γεώργιον, φυλαξώμεθα τὸ προσκροῦσαι Θεῷ. Τότε γὰρ ὡς οἶκον ἀσφαλῆ τὴν ποικίλην ἀρετὴν κατοικήσομεν, πληθυνοῦμεν δὲ σἶτον ὥσπερ κοιλάδες. Εὐλογούμενα γὰρ αὐξήσει τα γεννήματα τῆς δικαιοσύνης ἡμῶν, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον. Οΰ; ι δὴ καὶ, φησὶν, ὅτι μέθυσοι βασι- λείαν Θεοῦ οὐ κληρονομήσουσι. Τούτους γὰρ καὶ νῦν ὁ προφήτης θρηνεί μὴ συγχωρουμένους ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου νήφοντι λογισμῷ. Συγκαιόμενοι γὰρ εἴνῳ, πρὸς τὸ πίνειν οὐκ ἔχουσι πέρας, τῆς συγκαύσεως δηλούσης καὶ τὴν φλόγα τὴν ἐκ τῶν ἄλλων ἐγειρο μένην παθῶν ἐπιτεινόντων ταῦτα, καὶ τῶν ὀργάνων τῶν μουσικῶν, ἃ τοῦ Ἰωβάλ ἐστιν εὑρήματα, τοῦ ἐκ τοῦ Κάϊν καταγομένου, οἷς καὶ Λάβαν ἡβούλετο γρ. τοῖς. τ λείτ. ἴσ. τ' ἄλλα, γγ. ἁρπαγαίς. 1.31 PROCOPII GAZÆI captivitatis poenas sensisse celerius. Itaque et hic A spiniferam vineam, Israelis domum esse dicimus; virum autem Juda, non vineam amplius, sed plan- tam novellam, non incultam, sed dilectam. Quo- niam autem viticole nulla hic habetur mentio, ob id Christus ipse, veluti notam populi principibus parabolam apponit, ut ibi adderet, quod hic deesse videbatur, dum eis vineam suam se elocasse, rusque esse se profectum significavit; unde cum servos postulante tempore ad fructus percipiendos misisset, ab agricolis esse trucidatos ; imno me a filio quidem, quem postea miserat, esse tempera- tum. Unde malos male se perditurum agricolas minitabatur. Ipsi ergo veræ viti, tanquam vivifico repleti succo palmites, adhærere precibus conten - dlamus. Sic enim spiritus familiaritate et consuetu- dine adjuti, fructum sumus edituri. Ail enim : • Manete in me et ego in vobis. Ut enim nequit palmes fructum facere, nisi manserit in vite; sic et vos, nisi in me manseritis. Ego sum vitis, vos estis palmites; qui manet in me, et ego in eo, feret fructum copiosum ". . llle igitur ipse est, qui fructus in nobis edere, qui sepem circumdare, qui murum denique, quo transeuntes arceantur, exci- tare possit. Ad ipsum enim afind item refertur ora- culum, lis verbis : . Et adificabuntur deserta perpetua, monumentumque generationum generationibus; et vocaberis exstructor sepium, semi- tasque, quæ in medio sunt, cessare facies 78. hic VERS. 8-17. Væ qui conjungunt domum domui, et agrum agro copulant, ut vicino aliquid auferant. Nunquid habitabilis soli in terra ? audita enim sunt hæc auribus Domini exercituum, etc. C σlor Possunt et hæc quidem communiter in eos, qui libidinis et avaritia morbo laborant, efferri ; pos- sunt item superioribus adjungi, proque spinis, quas vitem peperisse dixit, separatim usurpari. Possunt et cætera denique, quæ Judæis eventura essent, per eas damna significari : de quorum e- ventu parum solliciti, rapinis interim et crapulis incumbebant, tanta in Dominum flagitia patrare minime veriti. Cæterum quoniam nostrum unus- quisque agri in se interni culturam sortitus est, caveamus in primis, Deum ne offendamus. Tunc enim virtutem multam, tanquam domum sta- bilem et tutam possidentes, habitabimus, frumen- D tumque, sicut valles, multiplicabimus. Benedictio- ne enim augebuntur semina justitiæ nostræ, ut Pauli verbis utamur ; qui ebriosos item regni Dei hæredes nunquam futuros asserit **. Hos enim etiam nunc luget propheta, qui sobria mente in- tueri opera Domini non permittantur. Vino enim succensi, flammam æstu ipso prodente, quæ per- turbationibus aliis, ista rursus augentibus exci- Latur, potandi finem non faciunt. Excitatur et 3-5. * Joan. SF, t Isa. LVIII, 12. * Cor. 1x, 10. Cor. vi, 10. VARIE LECTIONES. S pp. öv.
PG 87:1913Νεκροῦται δὲ, τὴν ἐκ τῆς ἐντολῆς οὐκ ἔχων ζωήν. Εἰς ᾅδου δὲ κάτεισι ὁ φύσει κακίας τοῦ Θεοῦ χωρισθεὶς, τῷ ἀγαθῷ ποιούσης ἐναντίαν διάθεσιν. Ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων ὁ δίκαιος συνηγέρθη Χριστῷ, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανιοῖς. Κατίασι δὲ πρὸς ᾅδην , πρῶτον οἱ ἔνδοξοι , δοκοῦντες μὲν ἀγαθοὶ, μὴ τοιαῦτα δὲ τὰ ἕργα κτησάμενοι. Εἶτα οἱ μεγάλοι . δυνάμει καὶ ἀρχῇ τῶν πολλῶν ὑπερέχοντες, οἱ ἐξ ἀδικίας τε πλούσιοι , ἢ οἱ τὴν ἐπιθυμίαν τοῦ πλείονος ἀκόρεστον ἔχοντες, λοιμοί τε πάντες, οἱ διδάσκοντες πονηρὰ λόγοις, ἢ τῷ πρὸς ἁμαρτίαν ἐρεθισμῷ. Ἀγαλλιᾶται δὲ ἐν Ἰερουσαλὴμ τῇ γηί̈νῃ, ὁ κατὰ σάρκα ζῶν Ἰουδαῖος, πρὸς τὴν ἀποκειμένην τοῖς ἁγίοις μὴ βλέπων μακαριότητα. Ταπεινοῦται δὲ ἄνθρωπος μὲν ἁπλῶς ὁ κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας μείζων, καὶ τὴν δύναμιν τὴν ἐκ πρώτης αὐτῷ δοθεῖσαν κατασκευῆς, διὰ τὴν πρὸς τὰ κάτω συμπάθειαν. Ὁ δὲ καταξιωθεὶς ἤδη χρηματίζειν ἀνὴρ, πρὸς τὰ πάθη μαλακιζόμενος, ἀτιμάζεται ζημειωθεὶς οὐ τὸ κοινὸν ἁπλῶς, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐξ ἀσκήσεως αὐτῷ γεγονὸς ἀγαθόν. «Τοὺς γὰρ δοξάζοντάς με, δοξάσω· καὶ οἱ ἐξουθενοῦντές με, ἀτιμασθήσονται,» φησὶν ἐν πρώτῃ Βασιλειῶν.
παραπέμπειν τὸν Ἰακώβ, ἀλλ' ἀπέδρα πρὸς τὸ ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου, ταῦτα κρίνας ἐμπόδιον, ὧν ἀκοῦσα: καὶ αἱ φυλαὶ τῶν Βαβυλωνίων κατέπιπτον. Οἱ δὲ φυ- γόντες τὸν οἶνον τὸν Βαβυλώνιον, καὶ τοῦ βασιλέως ἐκείνου τὴν τράπεζαν, οὔτε πεσόντες προσεκύνησαν, καὶ τὴν δύναμιν ἔσβεσαν τοῦ πυρός. Βλέπει μὲν οὖν τις δι᾿ ὀφθαλμῶν τὰ ἔργα Κυρίου. Ἀπὸ δὲ τούτων κατανοεῖ τὰ ἀόρατα. Ταῦτα γὰρ τοῖς ποιήμασι νοού- - μενα καθορᾶται. Καὶ πῶς ἂν τοῦτο γένοιτο σκοπού μένου " τῇ μέθῃ τοῦ νοῦ, καὶ Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἰσχύον- τος; ἔργα δὲ χειρῶν, καὶ ἡ προσδοκωμένη κατὰ τὸν ξίδην ἀντίδοσις, πῦρ καὶ γλῶττα ξηραινομένη, καὶ τὰ λοιπά· ὅθεν ἀνιστάμενοι ζῆν ἐθελήσωμεν ἱερατι- κῶς. « Οἶνον γὰρ καὶ σίκερα, φησίν, οὐ πίεσθε ο πρός Ααρὼν καὶ τοὺς υἱοὺς ὁ Θεὸς, «ἡνίκα ἂν εἰσπορεύε σθε εἰς τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου. » Σίκερα δὲ καθ' Εβραίους πᾶν ἐμποιῆσαι μέθην δυνάμενον. Εἶτα λοιπὸν ἐπάγει τὰ διὰ ταῦτα δεινὰ γενόμενα μὲν αὐτ τοῖς ὑπὸ Βεσπασιανοῦ καὶ ᾿Αδριανοῦ Ῥωμαίων α τοκρατόρων. Καὶ κατὰ διάνοιαν δὲ στερηθέντες τοῦ ἐπιουσίου καὶ λογικοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς, λιμώττουσι δεινῶς, κατὰ τὸ, « Επιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν, καὶ λιμώξουσιν ὡς κύων, καὶ κυκλώσουσι πόλιν. » Καὶ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀρνησάμενοι, τῷ τῆς ψυχῆς θανάτῳ περιπεπτώκασιν, ἀποστραφέντες τε τὸν ἐλα θέντα κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνά βλέψιν, τοῖς νοητοῖς παρεδόθησαν αἰχμάλωτοι πολε μίοις. Ἐνεκρώθησαν οὖν οὐ διὰ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ διὰ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ διὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου, καὶ διὰ δίψαν ὕδατος, οὗ τις ἐκ τοῦ Κυρίου μεταλαβὼν οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· οὐ λιμοκτο- νήσει γὰρ Κύριος ψυχὰς δικαίων· οὐδὲ τὸ σπέρμα τοῦ δικαίου ζητεῖ ἄρτους· οὐδὲ νηστεύουσιν οἱ τοῦ νυμφῶνος υἱοὶ παρόντος αὐτοῖς τοῦ νυμφίου. Τὸ δὲ, Ἐπλάτυνεν ὁ ᾅδης τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸ πάθος τῶν ἀπολουμένων δηλοί. Οὐ γὰρ τὸ ζῶον οὕτως ", οὐδ᾽ ἡ δύναμις ἐπιτεταμένη τοῖς ἀποθνήσκουσιν. Τὸ δὲ στόμα λέγων, παρέστησεν τόπον τινὰ ἐκ τῆς εἰς θά- νατον ἁμαρτίας ἐνδοτάτω τῆς γῆς ἀφεγγῆ διὰ στο μίου τινὸς τοὺς κατιόντας δεχόμενον. Αιχμαλωτίζε ται δέ τις, ἀπαχθεὶς ἀπάτῃ τῆς ἐν τῷ παραδείσῳ μα καριότητος. Νεκροῦται δὲ, τὴν ἐκ τῆς ἐντολῆς οὐκ ἔχων ζωήν. Εἰς ᾅδου δὲ κάτεισι ὁ φύσει κακίας τοῦ Θεοῦ χωρισθεὶς, τῷ ἀγαθῷ ποιούσης ἐναντίαν διά θεσιν. Ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων ὁ δίκαιος συνηγέρθη Χριστῷ, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανοῖς. Κατέασι δὲ πρὸς ᾅδην, πρῶτον οἱ ἔνδοξοι, δοκοῦντες μὲν ἀγαθοὶ, μὴ τοιαῦτα δὲ τὰ ἔργα κτησάμενοι. Εἶτα οἱ μεγάλοι. δυνάμει καὶ ἀρχῇ τῶν πολλῶν ὑπερέχοντες, οἱ ἐξ ἀδικίας τε πλούσιοι, ἢ οἱ τὴν ἐπιθυμίαν τοῦ πλείο νας ακόρεστον ἔχοντες, λοιμοί τε πάντες, οἱ διδάσκον- γρ. σκοτουμένου. * γ'. οὗτος. COMMENTARII IN ISAIAM. A musicis organis, quorum auctorem Jubilem ile - B lum ª¹, qui Caini soboles exstitit, accepimus; qua- lia deducendo fratri cum adhibere studeret, 1.aba- nus, Jacobum ipsum, qui ea sibi impedimento fore credebat, ad opera Domini contemplanda con- stat effugisse **. Babylonios autem, qui aures illiş arrexissent, lapsos esse. At, qui Babyloniorum vinum, “egisque illius mensam evitarunt, nec ca- dentes adorarunt, ignis vim ipsi exstinxerunt ". Ergo Domini opera oculis ille demum considerat, qui eis excitatus, invisibilia animo meditatur. Hæc enim intuemur, quando cum operibus mentis cogitatione conferimus. Verum qui possit istud fieri, cum ebrietate obcaecatus animus, Deum non potest intueri ? Opera vero manuum pœnæ ips:e sunt, quæ omnes apud inferos manens, ignis, lin- gua arefacta, cæteraque alia expergefacti. Itaque vitam sacerdotum more degere contendamus. Vino enim el sicera Aaronem, ejusque filios, cum testi- monii tabernaculum ingressuri essent, abstinere jussit Dominus s. Est vero apud Hebreos, quid- quid inebriandi facultatem habet, siceræ nomine comprehensum. Deinceps ea adducit, quæ Vespa- siani, et Adriani temporibus, a Romanis ob hæc passi suut. Ad hæc ipsa animi cogitatione, substantiali rationabilique pane vite destituti, fame premuntur graviter, juxta illud : ‹ Convertentur ad vesperam, et famem patientur, ut canes, et circui- bunt civitatem 85. Nam et vitae Auctore abnegalo, animæ mortem subierunt; et eo qui captivis remissio- C nem, cæcisque visum nuntiaturus venerat, repulso, invisibilibus traditi sunt hostibus. Interierunt ergo non panis, aut aquæ inopia; sed audiendi verbi Dei fame, et aqua illius siti, quam qui a Domin hauserit, sitire in æternum non poterit. Nequa- quam enim justorum animas fame interire, nee justi semen panem quærere Deus patitur, qui Sponsi filios, præsente Sponso non vult jejunare 86. Quod autem infernum animam suam dilatasse ait ; id ut eorum qui perierunt cruciatus exprimeret, addidit. Neque enim hunc animal, aut vim esse aliquam, quæ in mortuos dilatetur, existimandum est. Deinde, cum os ei attribuit, locum quemdam in ipsis terræ visceribus caliginosum, peccati ad D mortem auctores eo descendentes ore suo excipien- tem significat. Fieri vero captivus quis dicitur, cum fraude a paradisi beatitudine abripitur et in- terire, cum quam ex præcepto habere debuerat, vitam non habet: in infernum autem descendere, cum scelerum multitudine, quibus honestati contrarius fit habitus, a Deo separatur. At ex dissimilibus plane cum Christo, qui ju- stus est excitatur, et coelitibus ipsis assidet. In in- fernum ergo priinum descendunt illustres, qui pre- bitatem simulantes, vitam ommino probitati cou- trariam exegerunt. Deinde magni, id est, virtute et dignitate popalo superiores. Tum, qui scelere et maleficio divites facti sunt, aut insatiabili habendi Gen. iv, 20. Gen. xxxi, seq. Dan. 1, seqq. 8. Levit. x, 9. f'sal. Lvill, 7. Maub. ix. 15. VARLE LECTIONES.
Ἐξουθενοῖ δὲ Θεὸν ὁ παραβαίνων τὰς ἐντολάς. Ὀφθαλμοὶ δὲ μετέωροι τῶν τὴν διάνοιαν εἰς τὸ ὕψος ἀράντων. Θεασάμενοι γὰρ τὸν τὰ πάντα ποιήσαντα, καὶ ὑπεράνω γεγονότες τῶν αἰσθητῶν, διὰ ψευδοδοξίας καὶ τοῦ προσπάσχειν τοῖς ὑλικοῖς, εἰκότως ἐταπεινώθησαν. Ὑψοῦται δὲ Κύριος ἐν κρίματι , κατὰ τὴν δικαίαν τῶν εἰρημένων ἀνταπόδοσιν. Καὶ καθ’ ἕκαστον δὲ κατόρθωμα ὑψοῦμεν Θεόν . Συνεργίᾳ γὰρ κατορθοῦμεν τῇ παρ’ αὐτοῦ. Διό φησιν, «Ὑψώσω σε, Κύριε, ὅτι ὑπέλαβές με·» καὶ πάλιν, ὑψοῦμεν αὐτὸν, θεωροῦντες αὐτοῦ τὴν σοφίαν, τὴν δύναμιν, τὰ κρίματα· ὡς λέγεσθαι περὶ τοῦ δικαίου, «Αἱ ὑψώσεις τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ λάρυγγι αὐτοῦ.» Ὁ δὲ τὸν Κύριον ἰδὼν ὑψούμενον , ἐν τοῖς κρίμασιν, ὁρᾷ καὶ τὴν δόξαν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ βοσκηθήσονται οἱ διηρπασμένοι ὡς ταῦροι , ὁ Σύμμαχος, Νεμεθήσονται , φησὶν, οἱ ἀμνοὶ αὐτῶν. Τὰ δὲ ἔρημα τῶν παρανόμων πάροικοι φάγονται · ἃ καὶ πρὸς λῆξιν ἐγένετο. Τῶν γὰρ ἀρχόντων τοῦ λαοῦ δίκην ταύρων ἀγέλης ἡγουμένων εἰς μετοικίαν ἀπαχθέντων, καὶ ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς διαρπασθέντων, τὰς ἐρήμους αὐτῶν χώρας πάροικοί τινες ἐπελθόντες καὶ μέτοικοι κατέσχον·
παραπέμπειν τὸν Ἰακώβ, ἀλλ' ἀπέδρα πρὸς τὸ ἰδεῖν τὰ ἔργα Κυρίου, ταῦτα κρίνας ἐμπόδιον, ὧν ἀκοῦσα: καὶ αἱ φυλαὶ τῶν Βαβυλωνίων κατέπιπτον. Οἱ δὲ φυ- γόντες τὸν οἶνον τὸν Βαβυλώνιον, καὶ τοῦ βασιλέως ἐκείνου τὴν τράπεζαν, οὔτε πεσόντες προσεκύνησαν, καὶ τὴν δύναμιν ἔσβεσαν τοῦ πυρός. Βλέπει μὲν οὖν τις δι᾿ ὀφθαλμῶν τὰ ἔργα Κυρίου. Ἀπὸ δὲ τούτων κατανοεῖ τὰ ἀόρατα. Ταῦτα γὰρ τοῖς ποιήμασι νοού- - μενα καθορᾶται. Καὶ πῶς ἂν τοῦτο γένοιτο σκοπού μένου " τῇ μέθῃ τοῦ νοῦ, καὶ Θεὸν ὁρᾷν οὐκ ἰσχύον- τος; ἔργα δὲ χειρῶν, καὶ ἡ προσδοκωμένη κατὰ τὸν ξίδην ἀντίδοσις, πῦρ καὶ γλῶττα ξηραινομένη, καὶ τὰ λοιπά· ὅθεν ἀνιστάμενοι ζῆν ἐθελήσωμεν ἱερατι- κῶς. « Οἶνον γὰρ καὶ σίκερα, φησίν, οὐ πίεσθε ο πρός Ααρὼν καὶ τοὺς υἱοὺς ὁ Θεὸς, «ἡνίκα ἂν εἰσπορεύε σθε εἰς τὴν σκηνὴν τοῦ μαρτυρίου. » Σίκερα δὲ καθ' Εβραίους πᾶν ἐμποιῆσαι μέθην δυνάμενον. Εἶτα λοιπὸν ἐπάγει τὰ διὰ ταῦτα δεινὰ γενόμενα μὲν αὐτ τοῖς ὑπὸ Βεσπασιανοῦ καὶ ᾿Αδριανοῦ Ῥωμαίων α τοκρατόρων. Καὶ κατὰ διάνοιαν δὲ στερηθέντες τοῦ ἐπιουσίου καὶ λογικοῦ ἄρτου τῆς ζωῆς, λιμώττουσι δεινῶς, κατὰ τὸ, « Επιστρέψουσιν εἰς ἑσπέραν, καὶ λιμώξουσιν ὡς κύων, καὶ κυκλώσουσι πόλιν. » Καὶ τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς ἀρνησάμενοι, τῷ τῆς ψυχῆς θανάτῳ περιπεπτώκασιν, ἀποστραφέντες τε τὸν ἐλα θέντα κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν, καὶ τυφλοῖς ἀνά βλέψιν, τοῖς νοητοῖς παρεδόθησαν αἰχμάλωτοι πολε μίοις. Ἐνεκρώθησαν οὖν οὐ διὰ λιμὸν ἄρτου, οὐδὲ διὰ δίψαν ὕδατος, ἀλλὰ διὰ λιμὸν τοῦ ἀκοῦσαι λόγον Κυρίου, καὶ διὰ δίψαν ὕδατος, οὗ τις ἐκ τοῦ Κυρίου μεταλαβὼν οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα· οὐ λιμοκτο- νήσει γὰρ Κύριος ψυχὰς δικαίων· οὐδὲ τὸ σπέρμα τοῦ δικαίου ζητεῖ ἄρτους· οὐδὲ νηστεύουσιν οἱ τοῦ νυμφῶνος υἱοὶ παρόντος αὐτοῖς τοῦ νυμφίου. Τὸ δὲ, Ἐπλάτυνεν ὁ ᾅδης τὴν ψυχὴν αὐτοῦ, τὸ πάθος τῶν ἀπολουμένων δηλοί. Οὐ γὰρ τὸ ζῶον οὕτως ", οὐδ᾽ ἡ δύναμις ἐπιτεταμένη τοῖς ἀποθνήσκουσιν. Τὸ δὲ στόμα λέγων, παρέστησεν τόπον τινὰ ἐκ τῆς εἰς θά- νατον ἁμαρτίας ἐνδοτάτω τῆς γῆς ἀφεγγῆ διὰ στο μίου τινὸς τοὺς κατιόντας δεχόμενον. Αιχμαλωτίζε ται δέ τις, ἀπαχθεὶς ἀπάτῃ τῆς ἐν τῷ παραδείσῳ μα καριότητος. Νεκροῦται δὲ, τὴν ἐκ τῆς ἐντολῆς οὐκ ἔχων ζωήν. Εἰς ᾅδου δὲ κάτεισι ὁ φύσει κακίας τοῦ Θεοῦ χωρισθεὶς, τῷ ἀγαθῷ ποιούσης ἐναντίαν διά θεσιν. Ἐκ δὲ τῶν ἐναντίων ὁ δίκαιος συνηγέρθη Χριστῷ, καὶ συνεκάθισεν ἐν τοῖς ἐπουρανοῖς. Κατέασι δὲ πρὸς ᾅδην, πρῶτον οἱ ἔνδοξοι, δοκοῦντες μὲν ἀγαθοὶ, μὴ τοιαῦτα δὲ τὰ ἔργα κτησάμενοι. Εἶτα οἱ μεγάλοι. δυνάμει καὶ ἀρχῇ τῶν πολλῶν ὑπερέχοντες, οἱ ἐξ ἀδικίας τε πλούσιοι, ἢ οἱ τὴν ἐπιθυμίαν τοῦ πλείο νας ακόρεστον ἔχοντες, λοιμοί τε πάντες, οἱ διδάσκον- γρ. σκοτουμένου. * γ'. οὗτος. COMMENTARII IN ISAIAM. A musicis organis, quorum auctorem Jubilem ile - B lum ª¹, qui Caini soboles exstitit, accepimus; qua- lia deducendo fratri cum adhibere studeret, 1.aba- nus, Jacobum ipsum, qui ea sibi impedimento fore credebat, ad opera Domini contemplanda con- stat effugisse **. Babylonios autem, qui aures illiş arrexissent, lapsos esse. At, qui Babyloniorum vinum, “egisque illius mensam evitarunt, nec ca- dentes adorarunt, ignis vim ipsi exstinxerunt ". Ergo Domini opera oculis ille demum considerat, qui eis excitatus, invisibilia animo meditatur. Hæc enim intuemur, quando cum operibus mentis cogitatione conferimus. Verum qui possit istud fieri, cum ebrietate obcaecatus animus, Deum non potest intueri ? Opera vero manuum pœnæ ips:e sunt, quæ omnes apud inferos manens, ignis, lin- gua arefacta, cæteraque alia expergefacti. Itaque vitam sacerdotum more degere contendamus. Vino enim el sicera Aaronem, ejusque filios, cum testi- monii tabernaculum ingressuri essent, abstinere jussit Dominus s. Est vero apud Hebreos, quid- quid inebriandi facultatem habet, siceræ nomine comprehensum. Deinceps ea adducit, quæ Vespa- siani, et Adriani temporibus, a Romanis ob hæc passi suut. Ad hæc ipsa animi cogitatione, substantiali rationabilique pane vite destituti, fame premuntur graviter, juxta illud : ‹ Convertentur ad vesperam, et famem patientur, ut canes, et circui- bunt civitatem 85. Nam et vitae Auctore abnegalo, animæ mortem subierunt; et eo qui captivis remissio- C nem, cæcisque visum nuntiaturus venerat, repulso, invisibilibus traditi sunt hostibus. Interierunt ergo non panis, aut aquæ inopia; sed audiendi verbi Dei fame, et aqua illius siti, quam qui a Domin hauserit, sitire in æternum non poterit. Nequa- quam enim justorum animas fame interire, nee justi semen panem quærere Deus patitur, qui Sponsi filios, præsente Sponso non vult jejunare 86. Quod autem infernum animam suam dilatasse ait ; id ut eorum qui perierunt cruciatus exprimeret, addidit. Neque enim hunc animal, aut vim esse aliquam, quæ in mortuos dilatetur, existimandum est. Deinde, cum os ei attribuit, locum quemdam in ipsis terræ visceribus caliginosum, peccati ad D mortem auctores eo descendentes ore suo excipien- tem significat. Fieri vero captivus quis dicitur, cum fraude a paradisi beatitudine abripitur et in- terire, cum quam ex præcepto habere debuerat, vitam non habet: in infernum autem descendere, cum scelerum multitudine, quibus honestati contrarius fit habitus, a Deo separatur. At ex dissimilibus plane cum Christo, qui ju- stus est excitatur, et coelitibus ipsis assidet. In in- fernum ergo priinum descendunt illustres, qui pre- bitatem simulantes, vitam ommino probitati cou- trariam exegerunt. Deinde magni, id est, virtute et dignitate popalo superiores. Tum, qui scelere et maleficio divites facti sunt, aut insatiabili habendi Gen. iv, 20. Gen. xxxi, seq. Dan. 1, seqq. 8. Levit. x, 9. f'sal. Lvill, 7. Maub. ix. 15. VARLE LECTIONES.
PG 87:1915ὅπερ ἔλεγε, Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίουσιν αὐτήν . Οὗ τοὐναντίον ἦν, ὅτε Θεὸς ὑπερεμάχει τοῦ ἰδίου λαοῦ. Νῦν δὲ δι’ ἄλλου προφήτου φησὶν ὁ Θεὸς, «Καλαμᾶσθε, καλαμᾶσθε, ὡς ἄμπελον τὰ κατάλοιπα τοῦ Ἰσραήλ. Ἐπιστρέψατε ὡς ὁ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρταλλον αὐτοῦ.» Φησὶν οὖν καὶ οὗτος, ὅτι οἱ πάλαι ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων διηρπασμένοι ἡνίκα τούτοις συνεμάχει Θεὸς, τὰ τούτων βοσκηθήσονται , ταύρων ἔχοντες δύναμιν. Καὶ τὰς ἐρήμους , φησὶ, τῶν πολιορκηθέντων ἄρνες οἱ ἐξ ἐθνῶν βοσκηθήσονται . βαθυτάτην, ὡς ἐν ἐρήμῳ, πόαν νεμόμενοι. Τοὺς [μὲν] ἰσχυροὺς ταύρους εἰπὼν, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἄρνας. Τοιαῦτα δὲ πάσχομεν ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων ἡττώμενοι κατὰ πόλεμον καὶ ὑπὸ τῶν ἀλόγων κινημάτων, ταύρων δίκην, ἐν τῇ ἐρημίᾳ τοῦ βίου τούτου διάξομεν. Ὅθεν οὐκ ἔφη, Βόες. Συναγελαστικαὶ γάρ. Ὁ δὲ ταῦρος θυμοειδὴς ὢν ἀποσπᾶται τῶν ἄλλων. ιηιθ. Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρτίας ὡς σχοινίῳ μακρῷ, καὶ ὡς ζυγοῦ ἱμάντι δαμάλεως τὰς ἀνομίας οἱ λέγοντες· Τὸ τάχος ἐγγισάτω ἃ ποιήσει, ἵνα ἴδωμεν. Καὶ ἐλθέτω ἡ βουλὴ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ, ἵνα γνῶμεν. Καὶ ταῦτα τοῖς προλεχθεῖσιν ἀκόλουθα.
Αγαλλιᾶται δὲ ἐν Ἱερουσαλήμ τῇ γηίνῃ, ὁ κατὰ σάρπα ζῶν Ἰουδαῖος, πρὸς τὴν ἀποκειμένην τοῖς ἁγίοις μὴ βλέπων μακαριότητα. Ταπεινοῦται δὲ ἄν- θρωπος μὲν ἁπλῶς ὁ κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας μείζων, καὶ τὴν δύναμιν τὴν ἐκ πρώτης αὐτῷ δοθεῖσαν κατα σκευῆς, διὰ τὴν πρὸς τὰ κάτω συμπάθειαν. Ὁ δὲ κατα αξιωθείς ήδη χρηματίζειν ἀνὴρ, πρὸς τὰ πάθη μπό λακιζόμενος, ατιμάζεται ζημιωθεὶς οὐ τὸ κοινὸν ἁπλῶς, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐξ ἀσκήσεως αὐτῷ γεγονὸς ἀγαπ θόν. « Τοὺς γὰρ δοξάζοντάς με, δοξάσω· καὶ οἱ ἐξου θενοῦντές με, άτιμασθήσονται, » φησὶν ἐν πρώτῃ Βα- σιλειῶν. Εξουθενοῖ δὲ Θεὸν ὁ παραβαίνων τὰς ἐντο λάς. Οφθαλμοὶ δὲ μετέωροι τῶν τὴν διάνοιαν εἰς τὸ ὕψος ἀράντων. Θεασάμενοι γὰρ τὸν τὰ πάντα ποιή- σαντα, καὶ ὑπεράνω γεγονότες τῶν αἰσθητῶν, διὰ ψευδοδοξίας καὶ τοῦ προσπάσχειν τοῖς ὑλικοῖς, εἰκό τως ἐταπεινώθησαν. 'Υψοῦται δὲ Κύριος ἐν κρίματι, κατὰ τὴν δικαίαν τῶν εἰρημένων ἀνταπόδοσιν. Κα! καθ᾿ ἕκαστον δὲ κατόρθωμα ὑψοῦμεν Θεόν. Συνεργία γὰρ κατορθοῦμεν τῇ παρ' αὐτοῦ. Διό φησιν, « Υψώ σω σε, Κύριε, ὅτι ὑπέλαβές με· ν καὶ πάλιν, ὑψοῦ μεν αὐτὸν, θεωροῦντες αὐτοῦ τὴν σοφίαν, τὴν δύναμιν, τὰ κρίματα· ὡς λέγεσθαι περὶ τοῦ δικαίου, « Αἱ ὑψών σεις τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ λάρυγγι αὐτοῦ. Ὁ δὲ τὸν Κύ ριον ἰδὼν ὑψούμενον, ἐν τοῖς κρίμασιν, ὁρᾷ καὶ τὴν δόξαν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ βοσκηθήσονται οι διηρπασμένοι ὡς ταῦροι, ὁ Σύμμαχος, Νεμεθήσονται, φησὶν, οἱ ἀμνοὶ * αὐ τῶν. Τὰ δὲ ἔρημα τῶν παρανόμων πάροικοι φά γονται· ἃ καὶ πρὸς λῆξιν ἐγένετο. Τῶν γὰρ ἀρχόν των τοῦ λαοῦ δίκην ταύρων ἀγέλης ἡγουμένων εἰς μετοικίαν ἀπαχθέντων, καὶ ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς διαρ πασθέντων, τὰς ἐρήμους αὐτῶν χώρας πάροικοί τινες ἐπελθόντες καὶ μέτοικοι κατέσχον· ὅπερ ἔλεγε, Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίου- σιν αὐτήν. Οὗ τοὐναντίον ἦν, ὅτε Θεὸς ὑπερμάχει τοῦ ἰδίου λαοῦ. Νῦν δὲ δι᾿ ἄλλου προφήτου φησὶν ὁ Θεός, ο Καλαμᾶσθε, καλαμᾶσθε, ὡς ἄμπελον τὰ και τάλοιπα τοῦ Ἰσραήλ. Επιστρέψατε ὡς ἡ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρταλλον αὐτοῦ. » Φησὶν οὖν καὶ οὗτος, ὅτι οἱ πάλαι ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων διηρπασμένοι ἡνίκα του τοις συνεμάχει Θεός, τὰ τούτων βοσκηθήσονται, ταύρων ἔχοντες δύναμιν. Καὶ τὰς ἐρήμους, φησί, Α τες πονηρὰ λόγοις, ἢ τῷ πρὸς ἁμαρτίαν ἐρεθισμό. Β Ειρα- τῶν πολιορκηθέντων ἄρνες οἱ ἐξ ἐθνῶν βοσκηθήσον- Ισ. κατά τάξιν. γρ. διάγοντες. ται, βαθυτάτην, ὡς ἐν ἐρήμῳ, πίαν νεμόμενοι. Τοὺς [μὲν] ἰσχυρούς ταύρους εἰπὼν, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἄρνας. Τοιαῦτα δὲ πάσχομεν ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων ἡττώμενοι κατὰ πόλεμον καὶ ὑπὸ τῶν ἀλόγων κινημάτων, ταύρων δίκην, ἐν τῇ ἐρημίᾳ τοῦ βίου τούτου διάξομεν ν. Οθεν οὐκ ἔφη, Βόες. Συναγε λαστικαὶ γάρ. Ο δὲ ταῦρος θυμοειδής ὢν ἀποσπᾶται τῶν ἄλλων. PROCOPII GAZEI › cupilitate tenentur : ii denique, qui pestes lomi- num nefaria verbis docent, aut ad peccandumi pro- vocant. Exsultat autem in terrena Jerusalem, qui- cunque ex carnis institu:o vitam agens Judaeus, ad illam minime, quæ beatis reposi'a est, gratiam attendit. Humiliatur vero homo simpliciter ille qui- dem, qui communium notitiarum, et virtutis ope, quam a prima accepit conformatione, altior evasit, per eum, quem habet cum inferioribus consensum. Sed qui viri nomine jam dignus evasit, si pertur- bationibus frangatur, eo non solum quod commu- ne habet simpliciter, sed illo etiam quod exercita- Lione sibi comparavit, bono multatus, ignominia afficitur. » Quicunque enim, ait Regum primo, glo- rifi: averit me, glorificabo eum : qui autem contem- runt me, erunt ignobiles . . Contemnit vero Deum, qui mandata illius transgreditur. Dicuntur eorum porro oculi sublimes, quorum in altum attollitur cogitatio. Rerum siquidem omnium opificem con- templati, et iis, quæ sub sensum cadunt, superio- res effecti, opinionis errore, terrenarumque rermin studio delectati, merito depressi esse dicuntur. Exal- tatur autem in judicio Deus, propter justam, de quibus dictum est, meritorum retributionem. Deum præterea singulis rebus bene gestis exaltamus. Quidquid enim bene gerimus, lotum ipso nobis auctore et adjutore gerimus. Itaque ait : « Exalta-. bo te, Domine, quoniam assumpsisti me 88. » Eum- dem rursus exaltamus, cum ipsius sapientiam, potentiam et judicia contemplamur; non se- tus ac de justo dicitur : « Altitudines Dei in gut- ture ipsius 8. » Qui porro in judiciis exaltatum Dominum contemplatur ; idem et gloriam justitiae ipsius intuetur. Caterum pro eo quod est : scentur direpti tanquam tauri; Symmachus habet : Pascentur agni juxta ordinem suum. Iniquorum autem deserta advenæ depascent. Quæ tandem etiam contigisse certum est. Populi enim principibus, tanquam tauris, armentorum ducibus, alio abactis per variasque gentes distractis, desertas eorum re- giones accolæ quidam et inquilini occuparunt; quod et his verbis monebat, cum diceret: Et re- gionem vestram coram vobis alieni depascent. A qui- bus illa plane discrepabant, quæ suo pro populo decertare solitus erat Dominus. Nunc autem per D alium prophetam ait Deus : e Racemate, racemate, inquam, quasi vinean, reliquias Israel. Convertite, tanquam vindemiator ad cartallum suum ”,, Si- guificat ergo et hic, eos, qui a Judæis quondam di- repti fuerant, cum bella Dominus pro eis gereret, Judæos ipsos esse depasturos, tauris robore non dissimiles. Ait præterea : Et deserta, obsessorum herbam videlicet, quæ multa crescit in deserto, gentium agnos esse depasturos; taurorum quidem nomine robore præstantes, agnorum vero, eos, qui tales non sint, intelligens. Talia porro patimur, cum ab adversariis potestatibus bello superati, nut- Psal. glxix, 6. Jerem. vi, 9. Reg. 11, 30. es Psal. xxvi, 10. * C VARLE LECTIONES.
Πολλῶν γὰρ ἐπακούσαντες διδασκαλικῶν λόγων τοῦ Σωτῆρος, μετ’ αὐτόν τε τῶν ἀποστόλων, ἐπιμένοντες ἀπιστίᾳ, προσθήκας ἐποιοῦντο πλημμελημάτων, ἀεὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἐπισυμπλέκοντες ἕτερα, καθάπερ οἱ πλέκοντες σχοινίον , παυσαμένου τοῦ κλωθομένου συνάπτουσιν ἕτερον, μακρὸν ποιῆσαι βουλόμενοι. Πᾶς δὲ ἁμαρτάνων, δεσμοὺς ἑαυτῷ δι’ ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζεται, μακρὸν, ἢ βραχὺ, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τὸ σχοινίον ᾧ δεσμεῖται ποιῶν. Διὰ γὰρ τοῦτο γινόμεθα δέσμιοι κατὰ τὴν Ἱερεμίου φωνήν. Σειραῖς γὰρ τῷ ὄντι τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Καὶ ἅπερ δὲ κατὰ τὸν πλησίον οὐκ ἐκ τοῦ παρατυχόντος, ἀλλ’ ἐκ βουλῆς καὶ ἐνέδρας καὶ μακρῶν συντελοῦμεν κατασκευῶν, σχοινίον ἐστὶ μακρὸν , δι’ οὗ καὶ πόῤῥω κειμένας ἑαυτοῖς τὰς ἁμαρτίας ἐπισυρόμεθα, ἤγουν τὰς ἐπ’ αὐταῖς τιμωρίας. Καὶ ταύτας γὰρ οἶδεν ἁμαρτίας καλεῖν ἡ Γραφή. Τρόπον γάρ τινα τὴν τοῦ Θεοῦ καθ’ ἑαυτὸν ἐλθεῖν βιαζόμεθα δίκην, ὡς ἡμῶν ἑκάστῳ λέγεσθαι· «Ἢ τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακροθυμίας καταφρονεῖς;» Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν·
Αγαλλιᾶται δὲ ἐν Ἱερουσαλήμ τῇ γηίνῃ, ὁ κατὰ σάρπα ζῶν Ἰουδαῖος, πρὸς τὴν ἀποκειμένην τοῖς ἁγίοις μὴ βλέπων μακαριότητα. Ταπεινοῦται δὲ ἄν- θρωπος μὲν ἁπλῶς ὁ κατὰ τὰς κοινὰς ἐννοίας μείζων, καὶ τὴν δύναμιν τὴν ἐκ πρώτης αὐτῷ δοθεῖσαν κατα σκευῆς, διὰ τὴν πρὸς τὰ κάτω συμπάθειαν. Ὁ δὲ κατα αξιωθείς ήδη χρηματίζειν ἀνὴρ, πρὸς τὰ πάθη μπό λακιζόμενος, ατιμάζεται ζημιωθεὶς οὐ τὸ κοινὸν ἁπλῶς, ἀλλὰ καὶ τὸ ἐξ ἀσκήσεως αὐτῷ γεγονὸς ἀγαπ θόν. « Τοὺς γὰρ δοξάζοντάς με, δοξάσω· καὶ οἱ ἐξου θενοῦντές με, άτιμασθήσονται, » φησὶν ἐν πρώτῃ Βα- σιλειῶν. Εξουθενοῖ δὲ Θεὸν ὁ παραβαίνων τὰς ἐντο λάς. Οφθαλμοὶ δὲ μετέωροι τῶν τὴν διάνοιαν εἰς τὸ ὕψος ἀράντων. Θεασάμενοι γὰρ τὸν τὰ πάντα ποιή- σαντα, καὶ ὑπεράνω γεγονότες τῶν αἰσθητῶν, διὰ ψευδοδοξίας καὶ τοῦ προσπάσχειν τοῖς ὑλικοῖς, εἰκό τως ἐταπεινώθησαν. 'Υψοῦται δὲ Κύριος ἐν κρίματι, κατὰ τὴν δικαίαν τῶν εἰρημένων ἀνταπόδοσιν. Κα! καθ᾿ ἕκαστον δὲ κατόρθωμα ὑψοῦμεν Θεόν. Συνεργία γὰρ κατορθοῦμεν τῇ παρ' αὐτοῦ. Διό φησιν, « Υψώ σω σε, Κύριε, ὅτι ὑπέλαβές με· ν καὶ πάλιν, ὑψοῦ μεν αὐτὸν, θεωροῦντες αὐτοῦ τὴν σοφίαν, τὴν δύναμιν, τὰ κρίματα· ὡς λέγεσθαι περὶ τοῦ δικαίου, « Αἱ ὑψών σεις τοῦ Θεοῦ ἐν τῷ λάρυγγι αὐτοῦ. Ὁ δὲ τὸν Κύ ριον ἰδὼν ὑψούμενον, ἐν τοῖς κρίμασιν, ὁρᾷ καὶ τὴν δόξαν τῆς δικαιοσύνης αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ βοσκηθήσονται οι διηρπασμένοι ὡς ταῦροι, ὁ Σύμμαχος, Νεμεθήσονται, φησὶν, οἱ ἀμνοὶ * αὐ τῶν. Τὰ δὲ ἔρημα τῶν παρανόμων πάροικοι φά γονται· ἃ καὶ πρὸς λῆξιν ἐγένετο. Τῶν γὰρ ἀρχόν των τοῦ λαοῦ δίκην ταύρων ἀγέλης ἡγουμένων εἰς μετοικίαν ἀπαχθέντων, καὶ ἐπὶ τῆς ἀλλοδαπῆς διαρ πασθέντων, τὰς ἐρήμους αὐτῶν χώρας πάροικοί τινες ἐπελθόντες καὶ μέτοικοι κατέσχον· ὅπερ ἔλεγε, Τὴν χώραν ὑμῶν ἐνώπιον ὑμῶν ἀλλότριοι κατεσθίου- σιν αὐτήν. Οὗ τοὐναντίον ἦν, ὅτε Θεὸς ὑπερμάχει τοῦ ἰδίου λαοῦ. Νῦν δὲ δι᾿ ἄλλου προφήτου φησὶν ὁ Θεός, ο Καλαμᾶσθε, καλαμᾶσθε, ὡς ἄμπελον τὰ και τάλοιπα τοῦ Ἰσραήλ. Επιστρέψατε ὡς ἡ τρυγῶν ἐπὶ τὸν κάρταλλον αὐτοῦ. » Φησὶν οὖν καὶ οὗτος, ὅτι οἱ πάλαι ὑπὸ τῶν Ἰουδαίων διηρπασμένοι ἡνίκα του τοις συνεμάχει Θεός, τὰ τούτων βοσκηθήσονται, ταύρων ἔχοντες δύναμιν. Καὶ τὰς ἐρήμους, φησί, Α τες πονηρὰ λόγοις, ἢ τῷ πρὸς ἁμαρτίαν ἐρεθισμό. Β Ειρα- τῶν πολιορκηθέντων ἄρνες οἱ ἐξ ἐθνῶν βοσκηθήσον- Ισ. κατά τάξιν. γρ. διάγοντες. ται, βαθυτάτην, ὡς ἐν ἐρήμῳ, πίαν νεμόμενοι. Τοὺς [μὲν] ἰσχυρούς ταύρους εἰπὼν, τοὺς δὲ μὴ τοιούτους ἄρνας. Τοιαῦτα δὲ πάσχομεν ὑπὸ τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων ἡττώμενοι κατὰ πόλεμον καὶ ὑπὸ τῶν ἀλόγων κινημάτων, ταύρων δίκην, ἐν τῇ ἐρημίᾳ τοῦ βίου τούτου διάξομεν ν. Οθεν οὐκ ἔφη, Βόες. Συναγε λαστικαὶ γάρ. Ο δὲ ταῦρος θυμοειδής ὢν ἀποσπᾶται τῶν ἄλλων. PROCOPII GAZEI › cupilitate tenentur : ii denique, qui pestes lomi- num nefaria verbis docent, aut ad peccandumi pro- vocant. Exsultat autem in terrena Jerusalem, qui- cunque ex carnis institu:o vitam agens Judaeus, ad illam minime, quæ beatis reposi'a est, gratiam attendit. Humiliatur vero homo simpliciter ille qui- dem, qui communium notitiarum, et virtutis ope, quam a prima accepit conformatione, altior evasit, per eum, quem habet cum inferioribus consensum. Sed qui viri nomine jam dignus evasit, si pertur- bationibus frangatur, eo non solum quod commu- ne habet simpliciter, sed illo etiam quod exercita- Lione sibi comparavit, bono multatus, ignominia afficitur. » Quicunque enim, ait Regum primo, glo- rifi: averit me, glorificabo eum : qui autem contem- runt me, erunt ignobiles . . Contemnit vero Deum, qui mandata illius transgreditur. Dicuntur eorum porro oculi sublimes, quorum in altum attollitur cogitatio. Rerum siquidem omnium opificem con- templati, et iis, quæ sub sensum cadunt, superio- res effecti, opinionis errore, terrenarumque rermin studio delectati, merito depressi esse dicuntur. Exal- tatur autem in judicio Deus, propter justam, de quibus dictum est, meritorum retributionem. Deum præterea singulis rebus bene gestis exaltamus. Quidquid enim bene gerimus, lotum ipso nobis auctore et adjutore gerimus. Itaque ait : « Exalta-. bo te, Domine, quoniam assumpsisti me 88. » Eum- dem rursus exaltamus, cum ipsius sapientiam, potentiam et judicia contemplamur; non se- tus ac de justo dicitur : « Altitudines Dei in gut- ture ipsius 8. » Qui porro in judiciis exaltatum Dominum contemplatur ; idem et gloriam justitiae ipsius intuetur. Caterum pro eo quod est : scentur direpti tanquam tauri; Symmachus habet : Pascentur agni juxta ordinem suum. Iniquorum autem deserta advenæ depascent. Quæ tandem etiam contigisse certum est. Populi enim principibus, tanquam tauris, armentorum ducibus, alio abactis per variasque gentes distractis, desertas eorum re- giones accolæ quidam et inquilini occuparunt; quod et his verbis monebat, cum diceret: Et re- gionem vestram coram vobis alieni depascent. A qui- bus illa plane discrepabant, quæ suo pro populo decertare solitus erat Dominus. Nunc autem per D alium prophetam ait Deus : e Racemate, racemate, inquam, quasi vinean, reliquias Israel. Convertite, tanquam vindemiator ad cartallum suum ”,, Si- guificat ergo et hic, eos, qui a Judæis quondam di- repti fuerant, cum bella Dominus pro eis gereret, Judæos ipsos esse depasturos, tauris robore non dissimiles. Ait præterea : Et deserta, obsessorum herbam videlicet, quæ multa crescit in deserto, gentium agnos esse depasturos; taurorum quidem nomine robore præstantes, agnorum vero, eos, qui tales non sint, intelligens. Talia porro patimur, cum ab adversariis potestatibus bello superati, nut- Psal. glxix, 6. Jerem. vi, 9. Reg. 11, 30. es Psal. xxvi, 10. * C VARLE LECTIONES.
PG 87:1917Οὐαὶ οἱ ἕλκοντες τὰς ἀνομίας, ὡς σχοινίῳ ματαιότητος, καὶ ὡς βρόχῳ τῆς ἁμάξης τὴν ἁμαρτίαν. Μακρὰ γὰρ ὄντα τὰ σχοινία δυσδιάλυτά ἐστιν, τῷ τῶν ἁμαρτημάτων εὐτόνῳ πυκνούμενα. Οἱ γὰρ ζυγόδεσμοι, οὐδὲ ὑπὸ τῶν ἰσχυροτάτων ζυγῶν, καὶ βιαίως ἐπισπωμένων τὰ βάρη, εὐχερῶς διαῤῥήγνυνται. Τὴν δὲ ἰσχὺν ἐπέτεινεν ἐκ δαμάλεως εἰπὼν τὸν ἱμάντα ἰσχυροῦ τε ζώου, καὶ οὔτε διὰ πόνον, οὔτε διὰ χρόνον ἠσθενηκότος. Ἢ οὕτως, ὡς οἱ τὰς δαμάλεις , ἤτοι τὰς βοῦς ὑποφέροντες τοῖς ζυγοῖς, ἕλκουσιν ἔσθ’ ὅτε σὺν βίᾳ πολλῇ εἰς πόνους [καὶ] καταδεσμεύουσιν· τὸν αὐτὸν τρόπον τοῖς ἐκ θείας ὀργῆς ἐσομένοις ἑαυτοὺς ὑποφέροντες ἔφασκον, Ἐγγισάτω τὸ τάχος ἃ ποιήσει , τὰς καθ’ ἑαυτῶν ἀπειλὰς παρά τε προφητῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, δι’ ἀπιστίαν τε ταύτας ἐπικαλούμενοι. Διό τις αὐτοὺς ταλανίζει προφήτης εἰπών· «Οὐαὶ οἱ ἐπιθυμοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου. Καὶ αὕτη ἐστὶ σκότος, καὶ οὐ φῶς.» Καὶ αὐτὸν μέντοι γενόμενον δέσμιον ἁμαρτίας ἀκολουθῆσαι Χριστῷ τῷ ἐροῦντι τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε. Ἅγιον δὲ Ἰσραὴλ τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον φησίν. κ.
ιη. ιθ'. Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρτίας ὡς Α σχοινίῳ μακρῷ, καὶ ὡς ζυγοῦ ἱμάντι δαμάλεως τὰς ἀνομίας οἱ λέγοντες· Τὸ τάχος ἐγγισάτω & ποιήσει, ἵνα ίδωμεν. Καὶ ἐλθέτω ἡ βουλὴ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ, ἵνα γνῶμεν. Καὶ ταῦτα τοῖς προλεχθεῖσιν ἀκόλουθα. Πολ λῶν γὰρ ἐπακούσαντες διδασκαλικῶν λόγων, τοῦ Σωτῆρος, μετ᾿ αὐτόν τε τῶν ἀποστόλων, ἐπιμέ νοντες ἀπιστία, προσθήκας ἐποιοῦντο πλημμελης μάτων, ἀεὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἐπισυμπλέκοντες ἕτερα, καθάπερ οἱ πλέκοντες σχοινίον, παυσαμέν νου τοῦ κλωθομένου συνάπτουσιν ἕτερον, μακρὸν ποιῆσαι βουλόμενοι. Πᾶς δὲ ἁμαρτάνων, δεσμούς ἑαυτῷ δι' ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζεται, μακρόν, ἢ βραχύ, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τὸ σχοι νίον ᾧ δεσμεῖται ποιῶν. Διὰ γὰρ τοῦτο γινόμεθα δέσμιοι κατὰ τὴν Ἱερεμίου φωνήν. Σειραῖς γὰρ τῷ ὄντι τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Καὶ ἅπερ δὲ κατὰ τὸν πλησίον οὐκ ἐκ τοῦ παρατι- χόντος, ἀλλ' ἐκ βουλῆς καὶ ἐνέδρας καὶ μακρῶν συν τελοῦμεν κατασκευῶν, σχοινίον ἐστὶ μακρόν, δι' οὗ καὶ πόρρω κειμένας ἑαυτοῖς τὰς ἁμαρτίας ἐπι · συρόμεθα, ήγουν τὰς ἐπ' αὐταῖς τιμωρίας. Καὶ ταύ τῆς γὰρ οἶδεν ἁμαρτίας καλεῖν ἡ Γραφή. Τρόπον γάρ τινα τὴν τοῦ Θεοῦ καθ' ἑαυτὸν ἐλθεῖν βιαζόμεθα δίκην, ὡς ἡμῶν ἑκάστῳ λέγεσθαι· ι Η τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακρο- θυμίας καταφρονεῖς; » Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν· Οὐαὶ οἱ ἕλκοντες τὰς ἀνομίας, ὡς σχοινίῳ μα- ταιότητος, καὶ ὡς βρόχῳ τῆς ἁμάξης τὴν ἁμαρτ τίαν. Μακρὰ γὰρ ὄντα τὰ σχοινία δυσδιάλυτά ἐστιν, τῷ τῶν ἁμαρτημάτων εὐτόνῳ πυκνούμενα. Οἱ γὰρ ζυγόδεσμοι, οὐδὲ ὑπὸ τῶν ἰσχυροτάτων ζυ γῶν, καὶ βιαίως ἐπισπωμένων τὰ βάρη, εὐχερῶς διαῤῥήγνυνται. Τὴν δὲ ἰσχὺν ἐπέτεινεν ἐκ δαμάλεως εἰπὼν τὸν ἱμάντα ἰσχυροῦ τε ζώου, καὶ οὔτε διὰ πής νον, ούτε διὰ χρόνον ἠσθενηκότος. "Η οὕτως, ὡς οἱ τὰς δαμάλεις, ήτοι τὰς βοῦς ὑποφέροντες τοῖς ζυγοίς, ἕλκουσιν ἔσθ' ὅτε σὺν βία πολλῇ εἰς πόνους [καὶ] και επδεσμεύουσιν· τὸν αὐτὸν τρόπον τοῖς ἐκ θείας ὀργῆς ἐσομένοις ἑαυτοὺς ὑποφέροντες ἔφασκον, Εγγισάτω τὸ τάχος ἃ ποιήσει, τὰς καθ᾿ ἑαυτῶν ἀπειλὰς παρά τε προφητῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, δι' ἀπιστίαν τε ταύτας ἐπικαλούμενοι. Διό τις αὐτ τοὺς ταλανίζει προφήτης εἰπών· «Οὐαὶ οἱ ἐπιθυ- μοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου. Καὶ αὕτη ἐστὶ σκότος, καὶ οὐ φῶς. » * Καὶ αὐτὸν μέντοι γενόμενον δέσμιον ἁμαρτίας ἀκολουθήσαι Χριστῷ τῷ ἐροῦντι τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε. Αγιον δὲ Ισραὴλ τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον φησίν. . κ'. Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν, καὶ τὸ • Ει γρ.τοῦ. · ἴσ. Δεῖ δέ. COMMENTARII IN ISAIAM. loque rɔtionis sensu, taurorum instar, acti cupiditatibus, per hujus vitæ deserta vagamur, unde mom boves jam (quos societate, armentisque gaudere videmus), sed lauros iracundos, et ab aliis avelli solitos, esse dixit. funiculo longo, et tanquam jugi loro juventa, ini- quitales, dicentes : Cito appropinquent qua faciel, ut videamus, et veniat consilium Israelis, ut sciamus. VERS. 18, 19. Va qui trahitis peccatn, tanquam B C D Rom. 11, 4. Amos v, ་ hæc illis, quæ prædicta sunt, consentanea exsistunt. Cum enim multa Salvatore et apostolis postea docentibus audissent, pertinaciter incređu- litatem amplexi, Nagiria Nagitiis amplificabant, alia aliis corum more addentes, qui dum funem texunt, deficiente materia, novam subinde adjiciunt, ut longum magis efficiant. Peccata vero quilibet, eo ipso,quod peccat, sibi tanquam vincula longa, vel brevia fabricat, pro ratione peccatorum funiculunt quo vinciatur, texens : ob idque, sicut est ab e- renula dictum, vincti eficimur. Vinculis eum reve- ra quilibet propriorum peccatorum constringitur. Præterea, quæ in vicinum, non temere, sed præ- meditato longisque insidiis molimur, funiculus lon- gus ipsa sunt, quo longe remota scelera, id est scelerum pœnas, in nostrum caput attrahimus. Solet enim hoc nomine Scriptura sæpe flagitia no- minare. Nam et numinis vindictam persæpe, tan- quam vi, in nos attrahimus; unde non immerito omnibus dici queat: An divitias bonitatis ejus, et patientiæ, et longanimitatis conteninitis ?, At vero sic habet Symmachi tralatio : Væ qui trahitis iniquitates, tanquam funiculo vanitatis, et tanquam laqueo plaustri, peccatum, funes enim longos non est dissolvere facile, quæ bene peccatorum densitate stipati sunt. Neque enim ipsa etiam lora jugalia, quantumvis robustis jugis onera vi trahentibus contendantur, facile disrumpuntur. Robur autem amplificavit, cum juvenca lorum, robusti videlicet animalis, nec dum laboribus aut late confecti, dixit. Vel certe, quod non aliter, quam qui juren- cas, aut boves jugis submittunt, vi multa ad labo- res aliquando trahunt, et vinciunt : sic qui se di- vinæ iræ ingruenti ultro subjiciebant, eam etiam non dubitabant provocare his verbis: Festinet, et veniat cito opus ejus, prophetarum minas nimirum, et Salvatoris ipsius easdem inculcantis magna per- Adiæ contumacia in suam perniciem invocantes, Indeque est, quod eis quidam imprecatur prophe- la, his verbis : • Væ desiderantibus diem Domini : et ipsa tenebræ, et non lux". > Decet vero et eum qui peccati nexibus impeditur, Christum in vinculis detentos voce soluturum, et exire jussurum, inse- qui. Sanctum deinde Israel, unigenitum Dei Ver- burn significat. VERS. 20. Va qui dicitis malum bonum, et bonum 18. VARIE LECTIONES. .
Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν, καὶ τὸ καλὸν πονηρὸν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς, καὶ τὸ φῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκὺ, καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν. Καὶ ταῦτα τοῖς αὐτοῖς ἐπιφέρεται. Τοὺς γὰρ ἀγαθοὺς τοῦ Σωτῆρος καὶ [φρο]νίμους λόγους ἀποστρεφόμενοι, τοὺς ἐναντίους λογισμοὺς ἀπεδέχοντο. Ἀντὶ δὲ τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτὸς , τὸ τῆς αὐτῶν πλάνης σκότος , ὥσπερ τι φῶς , κατησπάζοντο, τῆς τε κακίας τὴν πικρὰν φύσιν, ὥσπερ τινα γλυκεῖαν ἡδονὴν μετεδίωκον. Ὡς καὶ νῦν τοῦ Εὐαγγελίου τὴν ἀλήθειαν ἀποστρέφονται, καὶ τοὺς γραώδεις μύθους θαυμάζοντες, τοιοῦτον ἦν καὶ τὸ Χριστὸν μὲν ἀρνήσασθαι, τὸν δὲ Βαραββὰν ἐξαιτεῖν τῆς τῶν ληστῶν γεγονότας μερίδος· καὶ τὸ εἰδωλολάτρας μὲν ἀποδέχεσθαι, διώκειν δὲ τοῦ Χριστοῦ τὸν λαὸν τὸν σεμνόν τε καὶ σώφρονα. Παρωσάμενοι γὰρ τὸν διὰ Χριστοῦ φωτισμὸν, μεμενήκασιν ἐν σκότῳ, κατὰ τό· «Ὑπομεινάντων αὐτῶν, τὸ φῶς ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκότος· ὑπομείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιέστησαν.» Τελείου δέ ἐστιν, τοῦ διὰ τὴν ἕξιν γεγυμνασμένα ἔχοντος τὰ αἰσθητήρια, διακρίνειν δύνασθαι τὴν τοῦ καλοῦ φύσιν, ἀπὸ τοῦ πονηροῦ . Καὶ δοκίμου τραπεζίτου, τὸ καλὸν κατέχειν·
ιη. ιθ'. Οὐαὶ οἱ ἐπισπώμενοι τὰς ἁμαρτίας ὡς Α σχοινίῳ μακρῷ, καὶ ὡς ζυγοῦ ἱμάντι δαμάλεως τὰς ἀνομίας οἱ λέγοντες· Τὸ τάχος ἐγγισάτω & ποιήσει, ἵνα ίδωμεν. Καὶ ἐλθέτω ἡ βουλὴ τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ, ἵνα γνῶμεν. Καὶ ταῦτα τοῖς προλεχθεῖσιν ἀκόλουθα. Πολ λῶν γὰρ ἐπακούσαντες διδασκαλικῶν λόγων, τοῦ Σωτῆρος, μετ᾿ αὐτόν τε τῶν ἀποστόλων, ἐπιμέ νοντες ἀπιστία, προσθήκας ἐποιοῦντο πλημμελης μάτων, ἀεὶ τοῖς προλαβοῦσιν ἐπισυμπλέκοντες ἕτερα, καθάπερ οἱ πλέκοντες σχοινίον, παυσαμέν νου τοῦ κλωθομένου συνάπτουσιν ἕτερον, μακρὸν ποιῆσαι βουλόμενοι. Πᾶς δὲ ἁμαρτάνων, δεσμούς ἑαυτῷ δι' ὧν ἁμαρτάνει κατασκευάζεται, μακρόν, ἢ βραχύ, κατὰ λόγον τῶν ἁμαρτημάτων, τὸ σχοι νίον ᾧ δεσμεῖται ποιῶν. Διὰ γὰρ τοῦτο γινόμεθα δέσμιοι κατὰ τὴν Ἱερεμίου φωνήν. Σειραῖς γὰρ τῷ ὄντι τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Καὶ ἅπερ δὲ κατὰ τὸν πλησίον οὐκ ἐκ τοῦ παρατι- χόντος, ἀλλ' ἐκ βουλῆς καὶ ἐνέδρας καὶ μακρῶν συν τελοῦμεν κατασκευῶν, σχοινίον ἐστὶ μακρόν, δι' οὗ καὶ πόρρω κειμένας ἑαυτοῖς τὰς ἁμαρτίας ἐπι · συρόμεθα, ήγουν τὰς ἐπ' αὐταῖς τιμωρίας. Καὶ ταύ τῆς γὰρ οἶδεν ἁμαρτίας καλεῖν ἡ Γραφή. Τρόπον γάρ τινα τὴν τοῦ Θεοῦ καθ' ἑαυτὸν ἐλθεῖν βιαζόμεθα δίκην, ὡς ἡμῶν ἑκάστῳ λέγεσθαι· ι Η τοῦ πλούτου τῆς χρηστότητος αὐτοῦ, καὶ τῆς ἀνοχῆς, καὶ τῆς μακρο- θυμίας καταφρονεῖς; » Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν· Οὐαὶ οἱ ἕλκοντες τὰς ἀνομίας, ὡς σχοινίῳ μα- ταιότητος, καὶ ὡς βρόχῳ τῆς ἁμάξης τὴν ἁμαρτ τίαν. Μακρὰ γὰρ ὄντα τὰ σχοινία δυσδιάλυτά ἐστιν, τῷ τῶν ἁμαρτημάτων εὐτόνῳ πυκνούμενα. Οἱ γὰρ ζυγόδεσμοι, οὐδὲ ὑπὸ τῶν ἰσχυροτάτων ζυ γῶν, καὶ βιαίως ἐπισπωμένων τὰ βάρη, εὐχερῶς διαῤῥήγνυνται. Τὴν δὲ ἰσχὺν ἐπέτεινεν ἐκ δαμάλεως εἰπὼν τὸν ἱμάντα ἰσχυροῦ τε ζώου, καὶ οὔτε διὰ πής νον, ούτε διὰ χρόνον ἠσθενηκότος. "Η οὕτως, ὡς οἱ τὰς δαμάλεις, ήτοι τὰς βοῦς ὑποφέροντες τοῖς ζυγοίς, ἕλκουσιν ἔσθ' ὅτε σὺν βία πολλῇ εἰς πόνους [καὶ] και επδεσμεύουσιν· τὸν αὐτὸν τρόπον τοῖς ἐκ θείας ὀργῆς ἐσομένοις ἑαυτοὺς ὑποφέροντες ἔφασκον, Εγγισάτω τὸ τάχος ἃ ποιήσει, τὰς καθ᾿ ἑαυτῶν ἀπειλὰς παρά τε προφητῶν, καὶ αὐτοῦ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, δι' ἀπιστίαν τε ταύτας ἐπικαλούμενοι. Διό τις αὐτ τοὺς ταλανίζει προφήτης εἰπών· «Οὐαὶ οἱ ἐπιθυ- μοῦντες τὴν ἡμέραν Κυρίου. Καὶ αὕτη ἐστὶ σκότος, καὶ οὐ φῶς. » * Καὶ αὐτὸν μέντοι γενόμενον δέσμιον ἁμαρτίας ἀκολουθήσαι Χριστῷ τῷ ἐροῦντι τοῖς ἐν δεσμοῖς, Ἐξέλθετε. Αγιον δὲ Ισραὴλ τὸν μονογενῆ τοῦ Θεοῦ Λόγον φησίν. . κ'. Οὐαὶ οἱ λέγοντες τὸ πονηρὸν καλὸν, καὶ τὸ • Ει γρ.τοῦ. · ἴσ. Δεῖ δέ. COMMENTARII IN ISAIAM. loque rɔtionis sensu, taurorum instar, acti cupiditatibus, per hujus vitæ deserta vagamur, unde mom boves jam (quos societate, armentisque gaudere videmus), sed lauros iracundos, et ab aliis avelli solitos, esse dixit. funiculo longo, et tanquam jugi loro juventa, ini- quitales, dicentes : Cito appropinquent qua faciel, ut videamus, et veniat consilium Israelis, ut sciamus. VERS. 18, 19. Va qui trahitis peccatn, tanquam B C D Rom. 11, 4. Amos v, ་ hæc illis, quæ prædicta sunt, consentanea exsistunt. Cum enim multa Salvatore et apostolis postea docentibus audissent, pertinaciter incređu- litatem amplexi, Nagiria Nagitiis amplificabant, alia aliis corum more addentes, qui dum funem texunt, deficiente materia, novam subinde adjiciunt, ut longum magis efficiant. Peccata vero quilibet, eo ipso,quod peccat, sibi tanquam vincula longa, vel brevia fabricat, pro ratione peccatorum funiculunt quo vinciatur, texens : ob idque, sicut est ab e- renula dictum, vincti eficimur. Vinculis eum reve- ra quilibet propriorum peccatorum constringitur. Præterea, quæ in vicinum, non temere, sed præ- meditato longisque insidiis molimur, funiculus lon- gus ipsa sunt, quo longe remota scelera, id est scelerum pœnas, in nostrum caput attrahimus. Solet enim hoc nomine Scriptura sæpe flagitia no- minare. Nam et numinis vindictam persæpe, tan- quam vi, in nos attrahimus; unde non immerito omnibus dici queat: An divitias bonitatis ejus, et patientiæ, et longanimitatis conteninitis ?, At vero sic habet Symmachi tralatio : Væ qui trahitis iniquitates, tanquam funiculo vanitatis, et tanquam laqueo plaustri, peccatum, funes enim longos non est dissolvere facile, quæ bene peccatorum densitate stipati sunt. Neque enim ipsa etiam lora jugalia, quantumvis robustis jugis onera vi trahentibus contendantur, facile disrumpuntur. Robur autem amplificavit, cum juvenca lorum, robusti videlicet animalis, nec dum laboribus aut late confecti, dixit. Vel certe, quod non aliter, quam qui juren- cas, aut boves jugis submittunt, vi multa ad labo- res aliquando trahunt, et vinciunt : sic qui se di- vinæ iræ ingruenti ultro subjiciebant, eam etiam non dubitabant provocare his verbis: Festinet, et veniat cito opus ejus, prophetarum minas nimirum, et Salvatoris ipsius easdem inculcantis magna per- Adiæ contumacia in suam perniciem invocantes, Indeque est, quod eis quidam imprecatur prophe- la, his verbis : • Væ desiderantibus diem Domini : et ipsa tenebræ, et non lux". > Decet vero et eum qui peccati nexibus impeditur, Christum in vinculis detentos voce soluturum, et exire jussurum, inse- qui. Sanctum deinde Israel, unigenitum Dei Ver- burn significat. VERS. 20. Va qui dicitis malum bonum, et bonum 18. VARIE LECTIONES. .
PG 87:1919ὥσπερ ἀδοκίμου, τὸ παρὰ φύσιν ἔχειν τὰ κριτήρια διακείμενα. Τρεῖς μὲν οὖν συζυγίαι νῦν παρετέθησαν, ἐν μὲν τοῖς σωματικοῖς διαφέρουσαι, ἐν δὲ τοῖς ψυχικοῖς, κατὰ διαφόρους ἐπινοίας περὶ ἕν τι στρεφόμεναι. Καλὸν μὲν οὖν ὁρίζονται ἀγαθὸν ἐπαινετὸν, ᾧ τὸ αἰσχρὸν ἀντίκειται, ὃ νῦν ὠνόμασε πονηρόν · ὅπερ ἂν εἴη κακὸν ψεκτόν. Φῶς δὲ οὐσία διαχυτικὴ σκότους· Σκότος δὲ ἀὴρ ἐστερημένος φωτός . Καὶ γλυκύτης μὲν λειότης χυμοῦ ἢ χυλοῦ τὴν γευστικὴν ἡδύνουσα αἴσθησιν. Τὸ δὲ πικρὸν γευστὸν ἐκτραχύνον τὴν γεῦσιν. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ τὴν πρόχειρον ἔκδοσιν. Ἀλλ’ ἔοικε μὴ περὶ τῶν αἰσθήσει γνωρίμων ὑπάρχειν ὁ λόγος. Ἀλλ’ εἴπερ ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυγὴς, φωτίζουσα ὀφθαλμοὺς, ὁ μὴ ταύτῃ ζῶν, ἐν ὑλικοῖς δὲ πάθεσι κυλινδούμενος, ταῦτα νενόμικε φῶς ἐκείνην σκότος δοκῶν, καὶ δογματικῶς ὁ μὴ πιστεύων εἰς τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, τοῦτο μὲν σκότος, φῶς δὲ ποιεῖ τὸν διάβολον. Καὶ, εἰ γλυκεία τῷ λάρυγγι τοῦ δικαίου τὰ λόγια τοῦ Κυρίου, ὁ τὸ τῶν προσταγμάτων φεύγων ἐπίπονον, συγκατατιθέμενος δὲ τῷ λείῳ τῆς ἡδονῆς, οὗτος ἀναστρέφει τὸ γλυκὺ καὶ πικρόν .
Α καλόν πονηρόν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς, καὶ Β ο τὸ φῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκύ, καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν. Καὶ ταῦτα τοῖς αὐτοῖς ἐπιφέρεται. Τοὺς γὰρ ἀγαθοὺς τοῦ Σωτῆρος καὶ [φρονίμους λόγους ἀποστρεφόμενοι, τοὺς ἐναντίους λογισμοὺς ἀπὸ εδέχοντο. 'Αντὶ δὲ τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτός, τὸ τῆς αὐτῶν πλάνης σκότος, ὥσπερ τι φῶς, κατασπά ζοντο, τῆς τε κακίας την πικρὰν φύσιν, ὥσπερ τινὰ γλυκεῖαν ἡδονὴν μετεδίωκον. Ὡς καὶ νῦν τοῦ Εὐαγγελίου τὴν ἀλήθειαν ἀποστρέφονται, καὶ δ τοὺς γραώδεις μύθους θαυμάζοντες, τοιοῦτον ἦν καὶ τὸν Χριστὸν μὲν ἀρνήσασθαι, τὸν δὲ Βαραββάν ἐξαιτεῖν, τῆς τῶν λῃστῶν γεγονότας μερίδος · καὶ τὸ εἰδωλολάτρας μὲν ἀποδέχεσθαι, διώκειν δὲ τοῦ Χριστοῦ τὸν λαὸν τὸν σεμνόν τε καὶ σώφρονα. Παρ- ωσάμενοι γὰρ τὸν διὰ Χριστοῦ φωτισμόν, μεμενή κασιν ἐν σκότῳ, κατὰ τό· . Ὑπομεινάντων αὐτῶν.. τὸ φῶς ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκότος· ὑπομείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιέστησαν. » Τελείου δέ ἐστιν, τοῦ διὰ τὴν ἕξιν γεγυμνασμένα ἔχοντος τὰ αἰσθητή- ρια, διακρίνειν δύνασθαι τὴν τοῦ καλοῦ φύσιν, ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Καὶ δοκίμου τραπεζίτου, τὸ καλὸν κατέχειν· ὥσπερ ἀδοκίμου, τὸ παρὰ φύσιν ἔχειν τὰ κριτήρια διακείμενα. Τρεῖς μὲν οὖν συζυγίαι νῦν παρετέθησαν, ἐν μὲν τοῖς σωματικοῖς διαφέρουσαι, ἐν δὲ τοῖς ψυχικοῖς, κατά διαφόρους ἐπινοίας περί ἕν τι στρεφόμεναι. Καλόν μὲν οὖν ὁρίζονται ἀγαθὸν ἐπαινετόν, ᾧ τὸ αἰσχρὸν ἀντίκειται, ὁ νῦν ὠνόμασε πονηρόν· ὅπερ ἂν εἴη κακὸν ψεκτόν. Φῶς δὲ οὐσία διαχυτική • σκότους. Σκότος δὲ ἀὴρ ἐστερημένος φωτός. Καὶ γλυκύτης μὲν λειότης χυμοῦ ἢ χυλού τὴν γευστικὴν ἡδύνουσα αἴσθησιν. Τὸ δὲ πικρὸν γευστὸν ἐκτραχύνον τὴν γεῦσιν. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ τὴν πρόχειρον ἔκδοσιν. Αλλ' ἔοικε μὴ περὶ τῶν αἰσθήσει γνωρίμων ὑπάρχειν ὁ λόγος. Αλλ' εἴπερ ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυγής, φωτί ζουσα ὀφθαλμούς, ὁ μὴ ταύτῃ ζῶν, ἐν ὑλικοῖς δὲ πάθεσι κυλινδούμενος, ταῦτα νενόμικε φῶς ἐκείνην σκότος δοκῶν, καὶ δογματικῶς ὁ μὴ πιστεύων εἰς τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, τοῦτο μὲν σκότος, φῶς δὲ ποιεῖ τὸν διάβολον. Καὶ, εἰ γλυκεία τῷ λάρυγγι του δικαίου τὰ λόγια τοῦ Κυρίου, ὁ τὸ τῶν προσταγ μάτων φεύγων ἐπίπονον, συγκατατιθέμενος δὲ τῷ λείῳ τῆς ἡδονῆς, οὗτος ἀναστρέφει τὸ γλυκὺ καὶ πι- κρόν. ᾿Αλλὰ καὶ δογματικῶς, γλυκύτης ἐστὶν τοῖς ἐπιστημόνως αὐτοῦ γενομένοις ὁ Κύριος • • Γεύσα σθε γὰρ, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ ὁ Κύριος, ο Μη πιστεύων δέ τις αὐτῷ, τὸ γλυκύ λέγει πικρόν. Καὶ τὸ ἀληθὲς δὲ καλὸν, τὸ ἐν τῇ ψυχῇ συμμέτρως δια κειμένῃ κατ' ἀρετήν. Μεσότης γὰρ ἡ ἀρετὴ, ἧς τὸ ὑπερβάλλον ἢ λείπον, κακία· ὡς ἐπ' ἀνδρείας ἔλλειψις μὲν ἡ δειλία, ἡ δὲ θρασύτης πλεονασμός, ἅπερ αἴσχος ἐργάζονται, καὶ ὁ μὴ πιστεύων δὲ εἰς τὸν Κύ *6 τη Η ισ. αρ. καί, ο γγ. διασχιστική. Η χρηστός PROCOPII GAZEI malua; qui ponitis tenebras lucem, et lucem tene- bras ; qui ponitis amarum dulce, et dulce amarum. - B Et hæc in cosdeni dicuntur, quod sano et sobrio Salvatoris despecto consilio, contrarias rationes sequi, quod pro luce evangelica, erroris sui tene- bras, tanquam lucem aliquam amplecti ; quod ama- ram denique scelerum naturam, veluti dulcem vo- luptatem aliquam venari maluerunt : quemadmo- dum etiam nunc Evangelii veritatem respuere, a11- les autem fabulas admirari et retinere videmus. Adeo magnum erat, latronum partes sequendo Christum negare Barabbamque postulare; idolorum cultores probare, Christi vero populum hones ate et prudentia commendabilem insectari. Ea enim re- pudiata, quæ per Christum est, illustratione, in tenebris ipsi jacuerunt ; juxta illud: ‹ Exspectan- tibus ipsis lucem, tenebræ factæ sunt, exspectan - tes splendorem caligine, circumsepti sunt "., Est vero perfecti, qui exercitatis probe sensibus habi- tum contraxit, boni malique naturam posse dis- tinguere ; sicut et solertis nummularii, quod bo- mum est, retinere : non secus ac ineptum eum di- cimus, qui praeter naturam affecta judicandi in- strumenta habeat. Tres igitur nunc appositæ sunt corporeis quidem rebus discrepantes conjugatio- nes, sed variis acceptionibus circa unum quiddam, quod ad animum attinet, occupatæ. Bonum itaque id esse definiunt, quod honestum et laudabile sit : cui quod turpe est opponitur, malum nunc appellatum; quo nomine quod vituperandum est, significa- tur : lucem autem, substantiam tenebrarum dissipa tricem : tenebras vero, aerem luce destitutumn.Est rur- sus et dulce, quod humoris vel succi lenitate sensum exhilarat: amarum vero, quod gustum exasperat. Fuerit igitur ista quidem de medio sumpta et facilis explicatio. Sed de his, quæ sensu perci. piuntur, haudquaquam sumnenda videatur oratio. Verum, quia præceptum Domini lucidum, illumi- nare oculos dicitur ", qui non ad illius normam vitæ suæ cursum dirigit, sed lutosis voluptatum illecebris perfunditur; lucem ille voluptates, et Domini præceptum tenebras esse arbitratur. Præ- terea si ad dogmatum rationem attendas, qui in veram lucem non credit, illam quidem tenebras, D lucem autem diabolum facit. Ad hac, si dulcia in justi faucibus eloquia Domini exsistunt ; qui mandatorum onus refugit, hic voluptatum dulcedinem amplexus, dulcis et amari naturam evertit. Quin etiam dogmatum habita ratione, eis- dem dulcis est Dominus, a quibus scite fuerit de- gustatus: e Gustate enim, ait, et videte quoniam dulcis est Dominus",› qui vero in ipsum non credit, quod dulce est, amarum dicit. Est porro bonum revera, quod in omnia convenienter se- Isa. LIS, 9. ss Psal. xvii, 9. Psal. CXVIII, d Psal. xxxIн, 9. 103. VARIE LECTIONES. blo. ày,
Ἀλλὰ καὶ δογματικῶς, γλυκύτης ἐστὶν τοῖς ἐπιστημόνως αὐτοῦ γευομένοις ὁ Κύριος· «Γεύσασθε γὰρ, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ Κύριος.» Μὴ πιστεύων δέ τις αὐτῷ, τὸ γλυκὺ λέγει πικρόν . Καὶ τὸ ἀληθὲς δὲ καλὸν , τὸ ἐν τῇ ψυχῇ συμμέτρως διακειμένῃ κατ’ ἀρετήν. Μεσότης γὰρ ἡ ἀρετὴ, ἧς τὸ ὑπερβάλλον ἢ λεῖπον, κακία· ὡς ἐπ’ ἀνδρείας ἔλλειψις μὲν ἡ δειλία, ἡ δὲ θρασύτης πλεονασμὸς, ἅπερ αἶσχος ἐργάζονται, καὶ ὁ μὴ πιστεύων δὲ εἰς τὸν Κύριον, οὐδὲ τῇ τοῦ καλοῦ συγκατατίθεται φύσει. Κυρίως γὰρ ἐκεῖνο καλὸν , κατὰ τὸ, «Τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου·» αἶσχος δὲ πᾶν ὁ διάβολος. Ἐπεὶ οὖν οὐκ ἔστι κοινωνία φωτὶ πρὸς κάλλος, οὐδὲ συμφώνησις Χριστοῦ πρὸς Βελίαρ, χωριστέον ταῦτα ἀλλήλων· καὶ μὴ παραλογισθέντες, φῶς , νομίσωμεν τὸν μετασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτὸς, μηδὲ γλυκεῖαν τὴν ἡδονὴν, μηδὲ κάλλος σωματικὸν τοῦ ψυχικοῦ προτιμήσωμεν. Διὰ τί δὲ ἐπὶ μὲν τοῦ καλοῦ, τὸ, λέγοντες, εἴρηται· ἐπὶ δὲ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ γλυκέος τὸ, τιθέντες; κατά τι δὲ καὶ πικρότερον. Παρὰ γὰρ τὰς πρώτας αἱρέσεις τοῦ βίου διὰ τοῦ λόγου μόνον σφαλλόμεθα.
Α καλόν πονηρόν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς, καὶ Β ο τὸ φῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκύ, καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν. Καὶ ταῦτα τοῖς αὐτοῖς ἐπιφέρεται. Τοὺς γὰρ ἀγαθοὺς τοῦ Σωτῆρος καὶ [φρονίμους λόγους ἀποστρεφόμενοι, τοὺς ἐναντίους λογισμοὺς ἀπὸ εδέχοντο. 'Αντὶ δὲ τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτός, τὸ τῆς αὐτῶν πλάνης σκότος, ὥσπερ τι φῶς, κατασπά ζοντο, τῆς τε κακίας την πικρὰν φύσιν, ὥσπερ τινὰ γλυκεῖαν ἡδονὴν μετεδίωκον. Ὡς καὶ νῦν τοῦ Εὐαγγελίου τὴν ἀλήθειαν ἀποστρέφονται, καὶ δ τοὺς γραώδεις μύθους θαυμάζοντες, τοιοῦτον ἦν καὶ τὸν Χριστὸν μὲν ἀρνήσασθαι, τὸν δὲ Βαραββάν ἐξαιτεῖν, τῆς τῶν λῃστῶν γεγονότας μερίδος · καὶ τὸ εἰδωλολάτρας μὲν ἀποδέχεσθαι, διώκειν δὲ τοῦ Χριστοῦ τὸν λαὸν τὸν σεμνόν τε καὶ σώφρονα. Παρ- ωσάμενοι γὰρ τὸν διὰ Χριστοῦ φωτισμόν, μεμενή κασιν ἐν σκότῳ, κατὰ τό· . Ὑπομεινάντων αὐτῶν.. τὸ φῶς ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκότος· ὑπομείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιέστησαν. » Τελείου δέ ἐστιν, τοῦ διὰ τὴν ἕξιν γεγυμνασμένα ἔχοντος τὰ αἰσθητή- ρια, διακρίνειν δύνασθαι τὴν τοῦ καλοῦ φύσιν, ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Καὶ δοκίμου τραπεζίτου, τὸ καλὸν κατέχειν· ὥσπερ ἀδοκίμου, τὸ παρὰ φύσιν ἔχειν τὰ κριτήρια διακείμενα. Τρεῖς μὲν οὖν συζυγίαι νῦν παρετέθησαν, ἐν μὲν τοῖς σωματικοῖς διαφέρουσαι, ἐν δὲ τοῖς ψυχικοῖς, κατά διαφόρους ἐπινοίας περί ἕν τι στρεφόμεναι. Καλόν μὲν οὖν ὁρίζονται ἀγαθὸν ἐπαινετόν, ᾧ τὸ αἰσχρὸν ἀντίκειται, ὁ νῦν ὠνόμασε πονηρόν· ὅπερ ἂν εἴη κακὸν ψεκτόν. Φῶς δὲ οὐσία διαχυτική • σκότους. Σκότος δὲ ἀὴρ ἐστερημένος φωτός. Καὶ γλυκύτης μὲν λειότης χυμοῦ ἢ χυλού τὴν γευστικὴν ἡδύνουσα αἴσθησιν. Τὸ δὲ πικρὸν γευστὸν ἐκτραχύνον τὴν γεῦσιν. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ τὴν πρόχειρον ἔκδοσιν. Αλλ' ἔοικε μὴ περὶ τῶν αἰσθήσει γνωρίμων ὑπάρχειν ὁ λόγος. Αλλ' εἴπερ ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυγής, φωτί ζουσα ὀφθαλμούς, ὁ μὴ ταύτῃ ζῶν, ἐν ὑλικοῖς δὲ πάθεσι κυλινδούμενος, ταῦτα νενόμικε φῶς ἐκείνην σκότος δοκῶν, καὶ δογματικῶς ὁ μὴ πιστεύων εἰς τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, τοῦτο μὲν σκότος, φῶς δὲ ποιεῖ τὸν διάβολον. Καὶ, εἰ γλυκεία τῷ λάρυγγι του δικαίου τὰ λόγια τοῦ Κυρίου, ὁ τὸ τῶν προσταγ μάτων φεύγων ἐπίπονον, συγκατατιθέμενος δὲ τῷ λείῳ τῆς ἡδονῆς, οὗτος ἀναστρέφει τὸ γλυκὺ καὶ πι- κρόν. ᾿Αλλὰ καὶ δογματικῶς, γλυκύτης ἐστὶν τοῖς ἐπιστημόνως αὐτοῦ γενομένοις ὁ Κύριος • • Γεύσα σθε γὰρ, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ ὁ Κύριος, ο Μη πιστεύων δέ τις αὐτῷ, τὸ γλυκύ λέγει πικρόν. Καὶ τὸ ἀληθὲς δὲ καλὸν, τὸ ἐν τῇ ψυχῇ συμμέτρως δια κειμένῃ κατ' ἀρετήν. Μεσότης γὰρ ἡ ἀρετὴ, ἧς τὸ ὑπερβάλλον ἢ λείπον, κακία· ὡς ἐπ' ἀνδρείας ἔλλειψις μὲν ἡ δειλία, ἡ δὲ θρασύτης πλεονασμός, ἅπερ αἴσχος ἐργάζονται, καὶ ὁ μὴ πιστεύων δὲ εἰς τὸν Κύ *6 τη Η ισ. αρ. καί, ο γγ. διασχιστική. Η χρηστός PROCOPII GAZEI malua; qui ponitis tenebras lucem, et lucem tene- bras ; qui ponitis amarum dulce, et dulce amarum. - B Et hæc in cosdeni dicuntur, quod sano et sobrio Salvatoris despecto consilio, contrarias rationes sequi, quod pro luce evangelica, erroris sui tene- bras, tanquam lucem aliquam amplecti ; quod ama- ram denique scelerum naturam, veluti dulcem vo- luptatem aliquam venari maluerunt : quemadmo- dum etiam nunc Evangelii veritatem respuere, a11- les autem fabulas admirari et retinere videmus. Adeo magnum erat, latronum partes sequendo Christum negare Barabbamque postulare; idolorum cultores probare, Christi vero populum hones ate et prudentia commendabilem insectari. Ea enim re- pudiata, quæ per Christum est, illustratione, in tenebris ipsi jacuerunt ; juxta illud: ‹ Exspectan- tibus ipsis lucem, tenebræ factæ sunt, exspectan - tes splendorem caligine, circumsepti sunt "., Est vero perfecti, qui exercitatis probe sensibus habi- tum contraxit, boni malique naturam posse dis- tinguere ; sicut et solertis nummularii, quod bo- mum est, retinere : non secus ac ineptum eum di- cimus, qui praeter naturam affecta judicandi in- strumenta habeat. Tres igitur nunc appositæ sunt corporeis quidem rebus discrepantes conjugatio- nes, sed variis acceptionibus circa unum quiddam, quod ad animum attinet, occupatæ. Bonum itaque id esse definiunt, quod honestum et laudabile sit : cui quod turpe est opponitur, malum nunc appellatum; quo nomine quod vituperandum est, significa- tur : lucem autem, substantiam tenebrarum dissipa tricem : tenebras vero, aerem luce destitutumn.Est rur- sus et dulce, quod humoris vel succi lenitate sensum exhilarat: amarum vero, quod gustum exasperat. Fuerit igitur ista quidem de medio sumpta et facilis explicatio. Sed de his, quæ sensu perci. piuntur, haudquaquam sumnenda videatur oratio. Verum, quia præceptum Domini lucidum, illumi- nare oculos dicitur ", qui non ad illius normam vitæ suæ cursum dirigit, sed lutosis voluptatum illecebris perfunditur; lucem ille voluptates, et Domini præceptum tenebras esse arbitratur. Præ- terea si ad dogmatum rationem attendas, qui in veram lucem non credit, illam quidem tenebras, D lucem autem diabolum facit. Ad hac, si dulcia in justi faucibus eloquia Domini exsistunt ; qui mandatorum onus refugit, hic voluptatum dulcedinem amplexus, dulcis et amari naturam evertit. Quin etiam dogmatum habita ratione, eis- dem dulcis est Dominus, a quibus scite fuerit de- gustatus: e Gustate enim, ait, et videte quoniam dulcis est Dominus",› qui vero in ipsum non credit, quod dulce est, amarum dicit. Est porro bonum revera, quod in omnia convenienter se- Isa. LIS, 9. ss Psal. xvii, 9. Psal. CXVIII, d Psal. xxxIн, 9. 103. VARIE LECTIONES. blo. ày,
PG 87:1920Ἐνεργοῦντες δὲ τὸ κακὸν, καὶ μετὰ πεῖραν προσμένοντες, ὥσπερ ὅρους ἑαυτοῖς ἀκινήτους τῶν τῆς κακίας ἔργων τιθέμεθα. Κἄν τις ἐξ ἀσελγείας πρὸς σωφροσύνην οὐ μετατίθεται, τίθησιν ἑαυτῷ τὸ πικρὸν γλυκύ . Χεῖρον δὲ τούτου, τὸ καὶ συνηγορεῖν τῷ κακῷ , καὶ λέγειν τὸ καλὸν πονηρόν · οὐ μόνον γὰρ ποιοῦσι, φησὶν, αὐτὰ, ἀλλὰ καὶ συνευδοκοῦσι τοῖς πράσσουσι. Τιθέναι μὲν οὖν, τὸ πράττειν. Λέγειν δὲ, τὸ δογματίζειν. Ὃ τὴν εἰς θάνατον ἁμαρτίαν τινὲς ἀπεφήναντο τῶν εὐδοκούντων οὖσαν, ἀλλ’ οὐ δακνομένων ἐφ’ οἷς ἁμαρτάνουσιν· ἐξ οὗ τὸ μηδὲ μετανοεῖν ἐπιγίνεται. κακγ. Οὐαὶ οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς, καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες. Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πίνοντες τὸν οἶνον, καὶ οἱ δυνάσται, καὶ οἱ κεραννύντες τὸ σίκερα. Οἱ δικαιοῦντες τὸν ἀσεβῆ ἕνεκεν δώρων, καὶ τὸ δίκαιον τοῦ δικαίου αἴροντες. Καὶ ταῦτα τοῖς ἄνω πάλιν ἐφήρμοσεν, εἰ καὶ γενικὴν πρὸς τοὺς δοκησισόφους ἔχει τὴν ἀπειλὴν ὁποῖοί τινες ἦσαν οἱ τῶν Ἰουδαίων διδάσκαλοι, μηδὲν μὲν ἐπ’ ἀκριβείας διδάσκοντες, καλαμώμενοι δὲ τὸν λαὸν, καὶ τῇ μέθῃ προσκείμενοι.
Α καλόν πονηρόν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς, καὶ Β ο τὸ φῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκύ, καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν. Καὶ ταῦτα τοῖς αὐτοῖς ἐπιφέρεται. Τοὺς γὰρ ἀγαθοὺς τοῦ Σωτῆρος καὶ [φρονίμους λόγους ἀποστρεφόμενοι, τοὺς ἐναντίους λογισμοὺς ἀπὸ εδέχοντο. 'Αντὶ δὲ τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτός, τὸ τῆς αὐτῶν πλάνης σκότος, ὥσπερ τι φῶς, κατασπά ζοντο, τῆς τε κακίας την πικρὰν φύσιν, ὥσπερ τινὰ γλυκεῖαν ἡδονὴν μετεδίωκον. Ὡς καὶ νῦν τοῦ Εὐαγγελίου τὴν ἀλήθειαν ἀποστρέφονται, καὶ δ τοὺς γραώδεις μύθους θαυμάζοντες, τοιοῦτον ἦν καὶ τὸν Χριστὸν μὲν ἀρνήσασθαι, τὸν δὲ Βαραββάν ἐξαιτεῖν, τῆς τῶν λῃστῶν γεγονότας μερίδος · καὶ τὸ εἰδωλολάτρας μὲν ἀποδέχεσθαι, διώκειν δὲ τοῦ Χριστοῦ τὸν λαὸν τὸν σεμνόν τε καὶ σώφρονα. Παρ- ωσάμενοι γὰρ τὸν διὰ Χριστοῦ φωτισμόν, μεμενή κασιν ἐν σκότῳ, κατὰ τό· . Ὑπομεινάντων αὐτῶν.. τὸ φῶς ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκότος· ὑπομείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιέστησαν. » Τελείου δέ ἐστιν, τοῦ διὰ τὴν ἕξιν γεγυμνασμένα ἔχοντος τὰ αἰσθητή- ρια, διακρίνειν δύνασθαι τὴν τοῦ καλοῦ φύσιν, ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Καὶ δοκίμου τραπεζίτου, τὸ καλὸν κατέχειν· ὥσπερ ἀδοκίμου, τὸ παρὰ φύσιν ἔχειν τὰ κριτήρια διακείμενα. Τρεῖς μὲν οὖν συζυγίαι νῦν παρετέθησαν, ἐν μὲν τοῖς σωματικοῖς διαφέρουσαι, ἐν δὲ τοῖς ψυχικοῖς, κατά διαφόρους ἐπινοίας περί ἕν τι στρεφόμεναι. Καλόν μὲν οὖν ὁρίζονται ἀγαθὸν ἐπαινετόν, ᾧ τὸ αἰσχρὸν ἀντίκειται, ὁ νῦν ὠνόμασε πονηρόν· ὅπερ ἂν εἴη κακὸν ψεκτόν. Φῶς δὲ οὐσία διαχυτική • σκότους. Σκότος δὲ ἀὴρ ἐστερημένος φωτός. Καὶ γλυκύτης μὲν λειότης χυμοῦ ἢ χυλού τὴν γευστικὴν ἡδύνουσα αἴσθησιν. Τὸ δὲ πικρὸν γευστὸν ἐκτραχύνον τὴν γεῦσιν. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ τὴν πρόχειρον ἔκδοσιν. Αλλ' ἔοικε μὴ περὶ τῶν αἰσθήσει γνωρίμων ὑπάρχειν ὁ λόγος. Αλλ' εἴπερ ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυγής, φωτί ζουσα ὀφθαλμούς, ὁ μὴ ταύτῃ ζῶν, ἐν ὑλικοῖς δὲ πάθεσι κυλινδούμενος, ταῦτα νενόμικε φῶς ἐκείνην σκότος δοκῶν, καὶ δογματικῶς ὁ μὴ πιστεύων εἰς τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, τοῦτο μὲν σκότος, φῶς δὲ ποιεῖ τὸν διάβολον. Καὶ, εἰ γλυκεία τῷ λάρυγγι του δικαίου τὰ λόγια τοῦ Κυρίου, ὁ τὸ τῶν προσταγ μάτων φεύγων ἐπίπονον, συγκατατιθέμενος δὲ τῷ λείῳ τῆς ἡδονῆς, οὗτος ἀναστρέφει τὸ γλυκὺ καὶ πι- κρόν. ᾿Αλλὰ καὶ δογματικῶς, γλυκύτης ἐστὶν τοῖς ἐπιστημόνως αὐτοῦ γενομένοις ὁ Κύριος • • Γεύσα σθε γὰρ, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ ὁ Κύριος, ο Μη πιστεύων δέ τις αὐτῷ, τὸ γλυκύ λέγει πικρόν. Καὶ τὸ ἀληθὲς δὲ καλὸν, τὸ ἐν τῇ ψυχῇ συμμέτρως δια κειμένῃ κατ' ἀρετήν. Μεσότης γὰρ ἡ ἀρετὴ, ἧς τὸ ὑπερβάλλον ἢ λείπον, κακία· ὡς ἐπ' ἀνδρείας ἔλλειψις μὲν ἡ δειλία, ἡ δὲ θρασύτης πλεονασμός, ἅπερ αἴσχος ἐργάζονται, καὶ ὁ μὴ πιστεύων δὲ εἰς τὸν Κύ *6 τη Η ισ. αρ. καί, ο γγ. διασχιστική. Η χρηστός PROCOPII GAZEI malua; qui ponitis tenebras lucem, et lucem tene- bras ; qui ponitis amarum dulce, et dulce amarum. - B Et hæc in cosdeni dicuntur, quod sano et sobrio Salvatoris despecto consilio, contrarias rationes sequi, quod pro luce evangelica, erroris sui tene- bras, tanquam lucem aliquam amplecti ; quod ama- ram denique scelerum naturam, veluti dulcem vo- luptatem aliquam venari maluerunt : quemadmo- dum etiam nunc Evangelii veritatem respuere, a11- les autem fabulas admirari et retinere videmus. Adeo magnum erat, latronum partes sequendo Christum negare Barabbamque postulare; idolorum cultores probare, Christi vero populum hones ate et prudentia commendabilem insectari. Ea enim re- pudiata, quæ per Christum est, illustratione, in tenebris ipsi jacuerunt ; juxta illud: ‹ Exspectan- tibus ipsis lucem, tenebræ factæ sunt, exspectan - tes splendorem caligine, circumsepti sunt "., Est vero perfecti, qui exercitatis probe sensibus habi- tum contraxit, boni malique naturam posse dis- tinguere ; sicut et solertis nummularii, quod bo- mum est, retinere : non secus ac ineptum eum di- cimus, qui praeter naturam affecta judicandi in- strumenta habeat. Tres igitur nunc appositæ sunt corporeis quidem rebus discrepantes conjugatio- nes, sed variis acceptionibus circa unum quiddam, quod ad animum attinet, occupatæ. Bonum itaque id esse definiunt, quod honestum et laudabile sit : cui quod turpe est opponitur, malum nunc appellatum; quo nomine quod vituperandum est, significa- tur : lucem autem, substantiam tenebrarum dissipa tricem : tenebras vero, aerem luce destitutumn.Est rur- sus et dulce, quod humoris vel succi lenitate sensum exhilarat: amarum vero, quod gustum exasperat. Fuerit igitur ista quidem de medio sumpta et facilis explicatio. Sed de his, quæ sensu perci. piuntur, haudquaquam sumnenda videatur oratio. Verum, quia præceptum Domini lucidum, illumi- nare oculos dicitur ", qui non ad illius normam vitæ suæ cursum dirigit, sed lutosis voluptatum illecebris perfunditur; lucem ille voluptates, et Domini præceptum tenebras esse arbitratur. Præ- terea si ad dogmatum rationem attendas, qui in veram lucem non credit, illam quidem tenebras, D lucem autem diabolum facit. Ad hac, si dulcia in justi faucibus eloquia Domini exsistunt ; qui mandatorum onus refugit, hic voluptatum dulcedinem amplexus, dulcis et amari naturam evertit. Quin etiam dogmatum habita ratione, eis- dem dulcis est Dominus, a quibus scite fuerit de- gustatus: e Gustate enim, ait, et videte quoniam dulcis est Dominus",› qui vero in ipsum non credit, quod dulce est, amarum dicit. Est porro bonum revera, quod in omnia convenienter se- Isa. LIS, 9. ss Psal. xvii, 9. Psal. CXVIII, d Psal. xxxIн, 9. 103. VARIE LECTIONES. blo. ày,
Τοῦ γὰρ νόμου λέγοντος, «Κρῖμα δίκαιον κρίνατε,» ὁ προφήτης φησὶ πρὸς τὴν Ἱερουσαλήμ· «Οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσιν, κοινωνοὶ κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δῶρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προςέχοντες.» Ταῦτα γὰρ ἔδρων αἰσχρῶν λημμάτων ἡττώμενοι, πρὸς τὴν ἀσωτίαν τοῦ βίου. Διὸ τῆς προφήτης φησὶν, «Οἶνον ἐκ συκοφαντιῶν ἔπινον.» Καὶ κακῶν δὲ ὄντες διδάσκαλοι, τῷ τῆς ἀγνοίας ἐκεκάρωντο σκότῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ποτὸν ἐκίρνων δεδολωμένον, τὸ σίκερα , τὸν τοῦ Θεοῦ καπηλεύοντες λόγον. Πρὸς οὓς ἔλεγον, «Οἱ κάπηλοί σου μίσγουσιν τὸν οἶνον ὕδατι,» καὶ κατεδίκαζον δὲ τὸν ἀθῶον, ἀφιέντες τὸν αἴτιον. Λέγεται δὲ τὸ, οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς , οὐ μόνον περὶ τῶν εἰδέναι δοκούντων, ἅπερ οὐκ ἴσασιν, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν ἐχόντων μὲν χάρισμα γνώσεως, οὐ μεταδιδόντων δὲ τούτου τοῖς ἄλλοις. «Σοφία γὰρ κεκρυμμένη καὶ θησαυρὸς ἀφανὴς, τίς ὠφελία ἐν ἀμφοτέροις;» Οἷος ἦν ὁ τὸ τάλαντον κρύψας παρ’ ἑαυτῷ μείνας σοφός.
Α καλόν πονηρόν, οἱ τιθέντες τὸ σκότος φῶς, καὶ Β ο τὸ φῶς σκότος, οἱ τιθέντες τὸ πικρὸν γλυκύ, καὶ τὸ γλυκὺ πικρόν. Καὶ ταῦτα τοῖς αὐτοῖς ἐπιφέρεται. Τοὺς γὰρ ἀγαθοὺς τοῦ Σωτῆρος καὶ [φρονίμους λόγους ἀποστρεφόμενοι, τοὺς ἐναντίους λογισμοὺς ἀπὸ εδέχοντο. 'Αντὶ δὲ τοῦ εὐαγγελικοῦ φωτός, τὸ τῆς αὐτῶν πλάνης σκότος, ὥσπερ τι φῶς, κατασπά ζοντο, τῆς τε κακίας την πικρὰν φύσιν, ὥσπερ τινὰ γλυκεῖαν ἡδονὴν μετεδίωκον. Ὡς καὶ νῦν τοῦ Εὐαγγελίου τὴν ἀλήθειαν ἀποστρέφονται, καὶ δ τοὺς γραώδεις μύθους θαυμάζοντες, τοιοῦτον ἦν καὶ τὸν Χριστὸν μὲν ἀρνήσασθαι, τὸν δὲ Βαραββάν ἐξαιτεῖν, τῆς τῶν λῃστῶν γεγονότας μερίδος · καὶ τὸ εἰδωλολάτρας μὲν ἀποδέχεσθαι, διώκειν δὲ τοῦ Χριστοῦ τὸν λαὸν τὸν σεμνόν τε καὶ σώφρονα. Παρ- ωσάμενοι γὰρ τὸν διὰ Χριστοῦ φωτισμόν, μεμενή κασιν ἐν σκότῳ, κατὰ τό· . Ὑπομεινάντων αὐτῶν.. τὸ φῶς ἐγένετο αὐτοῖς εἰς σκότος· ὑπομείναντες αὐγὴν ἐν ἀωρίᾳ περιέστησαν. » Τελείου δέ ἐστιν, τοῦ διὰ τὴν ἕξιν γεγυμνασμένα ἔχοντος τὰ αἰσθητή- ρια, διακρίνειν δύνασθαι τὴν τοῦ καλοῦ φύσιν, ἀπὸ τοῦ πονηροῦ. Καὶ δοκίμου τραπεζίτου, τὸ καλὸν κατέχειν· ὥσπερ ἀδοκίμου, τὸ παρὰ φύσιν ἔχειν τὰ κριτήρια διακείμενα. Τρεῖς μὲν οὖν συζυγίαι νῦν παρετέθησαν, ἐν μὲν τοῖς σωματικοῖς διαφέρουσαι, ἐν δὲ τοῖς ψυχικοῖς, κατά διαφόρους ἐπινοίας περί ἕν τι στρεφόμεναι. Καλόν μὲν οὖν ὁρίζονται ἀγαθὸν ἐπαινετόν, ᾧ τὸ αἰσχρὸν ἀντίκειται, ὁ νῦν ὠνόμασε πονηρόν· ὅπερ ἂν εἴη κακὸν ψεκτόν. Φῶς δὲ οὐσία διαχυτική • σκότους. Σκότος δὲ ἀὴρ ἐστερημένος φωτός. Καὶ γλυκύτης μὲν λειότης χυμοῦ ἢ χυλού τὴν γευστικὴν ἡδύνουσα αἴσθησιν. Τὸ δὲ πικρὸν γευστὸν ἐκτραχύνον τὴν γεῦσιν. Ταῦτα μὲν οὖν κατὰ τὴν πρόχειρον ἔκδοσιν. Αλλ' ἔοικε μὴ περὶ τῶν αἰσθήσει γνωρίμων ὑπάρχειν ὁ λόγος. Αλλ' εἴπερ ἡ ἐντολὴ Κυρίου τηλαυγής, φωτί ζουσα ὀφθαλμούς, ὁ μὴ ταύτῃ ζῶν, ἐν ὑλικοῖς δὲ πάθεσι κυλινδούμενος, ταῦτα νενόμικε φῶς ἐκείνην σκότος δοκῶν, καὶ δογματικῶς ὁ μὴ πιστεύων εἰς τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, τοῦτο μὲν σκότος, φῶς δὲ ποιεῖ τὸν διάβολον. Καὶ, εἰ γλυκεία τῷ λάρυγγι του δικαίου τὰ λόγια τοῦ Κυρίου, ὁ τὸ τῶν προσταγ μάτων φεύγων ἐπίπονον, συγκατατιθέμενος δὲ τῷ λείῳ τῆς ἡδονῆς, οὗτος ἀναστρέφει τὸ γλυκὺ καὶ πι- κρόν. ᾿Αλλὰ καὶ δογματικῶς, γλυκύτης ἐστὶν τοῖς ἐπιστημόνως αὐτοῦ γενομένοις ὁ Κύριος • • Γεύσα σθε γὰρ, καὶ ἴδετε ὅτι Χριστὸς ὁ ὁ Κύριος, ο Μη πιστεύων δέ τις αὐτῷ, τὸ γλυκύ λέγει πικρόν. Καὶ τὸ ἀληθὲς δὲ καλὸν, τὸ ἐν τῇ ψυχῇ συμμέτρως δια κειμένῃ κατ' ἀρετήν. Μεσότης γὰρ ἡ ἀρετὴ, ἧς τὸ ὑπερβάλλον ἢ λείπον, κακία· ὡς ἐπ' ἀνδρείας ἔλλειψις μὲν ἡ δειλία, ἡ δὲ θρασύτης πλεονασμός, ἅπερ αἴσχος ἐργάζονται, καὶ ὁ μὴ πιστεύων δὲ εἰς τὸν Κύ *6 τη Η ισ. αρ. καί, ο γγ. διασχιστική. Η χρηστός PROCOPII GAZEI malua; qui ponitis tenebras lucem, et lucem tene- bras ; qui ponitis amarum dulce, et dulce amarum. - B Et hæc in cosdeni dicuntur, quod sano et sobrio Salvatoris despecto consilio, contrarias rationes sequi, quod pro luce evangelica, erroris sui tene- bras, tanquam lucem aliquam amplecti ; quod ama- ram denique scelerum naturam, veluti dulcem vo- luptatem aliquam venari maluerunt : quemadmo- dum etiam nunc Evangelii veritatem respuere, a11- les autem fabulas admirari et retinere videmus. Adeo magnum erat, latronum partes sequendo Christum negare Barabbamque postulare; idolorum cultores probare, Christi vero populum hones ate et prudentia commendabilem insectari. Ea enim re- pudiata, quæ per Christum est, illustratione, in tenebris ipsi jacuerunt ; juxta illud: ‹ Exspectan- tibus ipsis lucem, tenebræ factæ sunt, exspectan - tes splendorem caligine, circumsepti sunt "., Est vero perfecti, qui exercitatis probe sensibus habi- tum contraxit, boni malique naturam posse dis- tinguere ; sicut et solertis nummularii, quod bo- mum est, retinere : non secus ac ineptum eum di- cimus, qui praeter naturam affecta judicandi in- strumenta habeat. Tres igitur nunc appositæ sunt corporeis quidem rebus discrepantes conjugatio- nes, sed variis acceptionibus circa unum quiddam, quod ad animum attinet, occupatæ. Bonum itaque id esse definiunt, quod honestum et laudabile sit : cui quod turpe est opponitur, malum nunc appellatum; quo nomine quod vituperandum est, significa- tur : lucem autem, substantiam tenebrarum dissipa tricem : tenebras vero, aerem luce destitutumn.Est rur- sus et dulce, quod humoris vel succi lenitate sensum exhilarat: amarum vero, quod gustum exasperat. Fuerit igitur ista quidem de medio sumpta et facilis explicatio. Sed de his, quæ sensu perci. piuntur, haudquaquam sumnenda videatur oratio. Verum, quia præceptum Domini lucidum, illumi- nare oculos dicitur ", qui non ad illius normam vitæ suæ cursum dirigit, sed lutosis voluptatum illecebris perfunditur; lucem ille voluptates, et Domini præceptum tenebras esse arbitratur. Præ- terea si ad dogmatum rationem attendas, qui in veram lucem non credit, illam quidem tenebras, D lucem autem diabolum facit. Ad hac, si dulcia in justi faucibus eloquia Domini exsistunt ; qui mandatorum onus refugit, hic voluptatum dulcedinem amplexus, dulcis et amari naturam evertit. Quin etiam dogmatum habita ratione, eis- dem dulcis est Dominus, a quibus scite fuerit de- gustatus: e Gustate enim, ait, et videte quoniam dulcis est Dominus",› qui vero in ipsum non credit, quod dulce est, amarum dicit. Est porro bonum revera, quod in omnia convenienter se- Isa. LIS, 9. ss Psal. xvii, 9. Psal. CXVIII, d Psal. xxxIн, 9. 103. VARIE LECTIONES. blo. ày,
PG 87:1922Κἂν ἐπὶ κακῷ δέ τις, καὶ μὴ εἰς δόξαν Θεοῦ χρῆται τῇ γνώσει, οὐκ ἔστιν ἐνώπιον Θεοῦ ἐπιστήμων , ὡς οὐδὲ ὁ καταγράφων ἑαυτῷ τὸ κατόρθωμα, καὶ μὴ τὸν Θεὸν, ὡς αἴτιον τῆς δωρεᾶς ἀνυμνῶν. Πρὸς ὃν εὔκαιρον εἰπεῖν, «Τί δὲ ἔχεις ὃ οὐκ ἔλαβες; Εἰ δὲ καὶ ἔλαβες, τί καυχᾶσαι ὡς μὴ λαβών;» Λέγεται δὲ σύνεσις , οἷον εὐπαρακολουθησία ψυχῆς, ὀξέως εἰς ἓν συναγούσης τὰς τῶν πραγμάτων ἐννοίας· ἤγουν ἐντρέχεια διανοίας εὐπαρακολούθητος, τῷ ἑκάστῳ πράγματι οἰκεῖον εὑρίσκουσα. Ἐπιστήμη δὲ, ἕξι ἐν ἑαυτῇ τὸ βέβαιον ἔχουσα, ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου. Σοφίαν δὲ, φασὶν, ἐπιστήμην θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, καὶ τῶν τούτων αἰτιῶν. Ἐπειδὴ δὲ αὐτοσοφία ὁ Χριστὸς, σοφὸν ἐροῦμεν τὸν κατὰ μετοχὴν Χριστοῦ, καθ’ ὃ σοφία ἐστὶν, τετελειωμένον· ὡς οἱ τῆς σκηνῆς ἐκείνης ἀρχιτέκτονες· «Ἐμπλήσω γὰρ αὐτοὺς, φησὶ, πνεύματος σοφίας καὶ ἐπιστήμης·» ἅ τις αὐτῷ μὴ ἀνατιθεὶς ταλανίζεται. Ἀπείρητο δὲ Ναζιραίοις οἷνος καὶ σίκερα , καὶ τοῖς ἱερεῦσιν εἰσιοῦσιν εἰς τὰ ἅγια. Καὶ Σολομῶν ἐν Παροιμίαις φησίν·
μιον, οὐδὲ τῇ τοῦ καλοῦ συγκατατίθεται φύσει. Κυρίως γὰρ ἐκεῖνο καλόν, κατὰ τὸ « Τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου· ο αἶσχος δὲ πᾶν ὁ διάβολος. Ἐπεὶ οὖν οὐκ ἔστι κοινωνία φωτὶ πρὸς κάλλος €, ούτ δὲ συμφώνησις Χριστοῦ πρὸς Βελίαρ, χωριστέον ταῦτα ἀλλήλων· καὶ μὴ παραλογισθέντες, φῶς, νο μίσωμεν τὸν μετασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτός, μηδὲ γλυκεῖαν τὴν ἡδονὴν, μηδὲ κάλλος σωματικὸν τοῦ ψυχικοῦ προτιμήσωμεν. Δια τί δὲ ἐπὶ μὲν τοῦ καλοῦ, τὸ, λέγοντες, εἴρηται· ἐπὶ δὲ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ γλυκέος τὸ, τιθέντες; κατά τι μὲν οὖν τὸ λέγειν τοῦ πράττειν ἁπλούστερον, κατά τι δὲ καὶ πικρότε μον. Παρὰ γὰρ τὰς πρώτας αἱρέσεις τοῦ βίου διὰ τοῦ λόγου μόνον σφαλλόμεθα. Ενεργοῦντες δὲ τὸ και κὸν, καὶ μετὰ πεῖραν προσμένοντες, ὥσπερ ὅρους ἑαυτοῖς ἀκινήτους τῶν τῆς κακίας ἔργων τιθέμεθα. Β Κἄν τις ἐξ ἀσελγείας πρὸς σωφροσύνην οὐ μετατίθε ται, τίθησιν ἑαυτῷ τὸ πικρὸν γλυκύ. Χεῖρον δὲ τούτου, τὸ καὶ συνηγορεῖν τῷ κακῷ, καὶ λέγειν τὸ καλόν πονηρόν· οὐ μόνον γὰρ ποιοῦσι, φησίν, αὐτὰ, ἀλλὰ καὶ συνευδοκοῦσι τοῖς πράσσουσι. Τιθέ- και μὲν οὖν, τὸ πράττειν. Λέγειν δὲ, τὸ δογματίζειν. Ο τὴν εἰς θάνατον ἁμαρτίαν τινὲς ἀπεφήναντο τῶν εὐδοκούντων οὖσαν, ἀλλ᾽ οὐ δακνομένων ἐφ᾽ οἷς ἁμαρτάνουσιν · ἐξ οὗ τὸ μηδὲ μετανοεῖν ἐπιγί- νεται. κα-κγ'. Οὐαὶ οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς, καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες. Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πί- νοντες τὸν οἶνον, καὶ οἱ δυνάσται, καὶ οἱ κεραν- νύντες τὸ σίκερα. Οι δικαιοῦντες τὸν ἀσεβῆ ἔνε πεν δώρων, καὶ τὸ δίκαιον τοῦ δικαίου αἵροντες. Καὶ ταῦτα τοῖς ἄνω πάλιν ἐφήρμοσεν, εἰ καὶ γενικὴν πρὸς τοὺς δοκησισόφους ἔχει τὴν ἀπειλὴν ὁποῖοί τινες ἦσαν οἱ τῶν Ἰουδαίων διδάσκαλοι, μηδὲν μὲν ἐπ' ἀκριβείας διδάσκοντες, καλαμώμενοι δὲ τὸν λαὸν, καὶ τῇ μέθῃ προσκείμενοι. Τοῦ γὰρ νόμου λέγοντος, « Κρί μα δίκαιον κρίνατε, ο ὁ προφήτης φησὶ πρὸς τὴν Ιε- ρουσαλήμ· . Οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσιν, κοινωνοὶ κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δῶρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσ- έχοντες. » Ταῦτα γὰρ Εύρων αἰσχρῶν λημμάτων ἡττώμενοι, πρὸς τὴν ἀσωτίαν τοῦ βίου. Διὸ τῆς δ προφήτης φησίν, ο Οἶνον ἐκ συκοφαντιῶν ἔπινον. » Καὶ κακῶν δὲ ὄντες διδάσκαλοι, τῷ τῆς ἀγνοίας ἐκεκάρωντο σκότῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ποτὸν ἐκίρνων δεδολωμένον, τὸ σίκερα, τὸν τοῦ Θεοῦ καπηλεύοντες λόγον. Πρὸς οὓς ἔλεγον, « Οἱ κάπηλοί σου μίσγουσιν τὸν οἶνον ὕδατι, » καὶ κατεδίκαζον δὲ τὸν ἀθῶον, ἀφε ιέντες τὸν αἴτιον. γρ. σκότος. ἡ ἰσ. πρός. Εγρ. τις. , 1, COMMENTARII IN ISAIAM. ▸ A cundum virtutem affecta habetur. Mediocritatem enim virtutem dicimus in qua si quid vel desit, vel abundat, vitii nomine censetur; ut in forti- tudine quod abest, timiditas; quod abundat, au- dacia nominatur: quorum utrumque dedecus ope- ratur. Ad hæc in Dominum qui non credit, ho- nesti et pulchri naturæ non adhærescit. Honestum enim proprie bonum est, vel psalmi testimonio canentis : • Specie tua, et pulchritudine tua turpitudinis autem fons diabolus. Quoniam ergo nulla lucis et tenebrarum societas, nulla Christi et Belial esse potest 8; separanda ista a se in- vicem et distinguenda sunt: nec committendum, ut falsis decepti rationibus, vel quod se in lucis angelum transformat 9, lucem esse credamus; vel duces voluptatis illecebras, corporisque ve- nustatem, animæ pulchritudini præponamus. Ve- rumenimvero quid ad boni nomen, qui dicitis; ad lucem autem et dulce, qui ponitis, addidit? Est profecto aliquanto dicere, quam facere, sim- plicius, aliquanto etiam acerbius. Initio enim, cum in vita aliquid a nobis eligitur, tum sermo- mis error admittitur tantum. Sed cum malum operamur, si eidem facto periculo rursus incum- bimus, tum ipsi scelerum metas nobis immobiles ponimus. Quisquis rursus lascivia ad temperan- tiam animum non revocat, ipse sibi quod dulce est, amarum ponit. Sed facit longe deterius, qui malo patrocinatus, quod tale est, bonum non veretur dicere. Non enim, ait, ista faciunt tantum, sed facientibus etiam congratulantur. Est ergo idem ponere, quod facere: idem dicere, quod do- Gere: quod esse peccatum ad mortem definierunt nonnulli; cum est admissi sceleris dolor nullus, sed animi potius gratulatio; quo nihil a pœnitentia magis remotum est. G D Tens. 21-23 Va qui intelligentes sunt in seipsis, et coram se scientes. Væ qui robusti sunt in vobis qui bibunt vinum, et qui potentes sunt, et qui mi- scent siceram, qui justificant impian propter dona, et justitiam jus!i tollitis. Et hæc rursum superioribus congrue addita sunt licet iis nomine communi minetur, qui sibi sapientes videntur : quales erant in primis Judæo- rum doctores, qui populum tamen exacte et bene nihil docerent; sed toti incumbentes ebrietati, bonis ipsum spoliarent. Quamvis enim judicium justum judicare lex imperaret, sic Jerusalem ar- guit propheta : « Principes tui infideles, socii fu- rum, diligunt munera, sequuntur retributiones, pupillo non iudicant, et ad judicium viduæ non advertunt 4. Ista siquidem turpi quaestu ducti, ad fovendum vitæ luxum, scelera admittebant. Ad. quod spectans et alius quidam propheta, vinum eos injuste damnatorum bibere, dicebat ³. › Scelerum enim magistri chim essent, ignorantiæ tenebris offundebantur, aliisque dolosum potum, siceram nimirum, Dei verbum cauponantes, mi- scebant: unde caupones eorum vinum aqua di- luere, et in justum, scelerato sententia liberato, poenas decernere objiciebat. STPsal. XLIV, 5. [l Cor. vi, 15. Cor. 31, 14. VARIE LECTIONES. • Isa. * 25. • Amos 11, 8.
«Οἳ δυνάσται θυμώδεις εἰσὶν, οἶνον μὴ πινέτωσαν, ἵνα μὴ πιόντες ἐπιλάθωνται τῆς σοφίας.» Δεῖ γὰρ ἀθόλωτον ἔχειν τὸν νοῦν τόν τε Θεὸν θεραπεύοντα, καὶ τὸν ἀνθρώπων ἐπιμελούμενον. Ὁ μὲν γὰρ ἐλάχιστος καὶ συγγνωστὸς ἐλέου· «Δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἐτασθήσονται.» Καὶ ᾧ πολὺ παρέθεντο περισσότερον ἀπαιτήσουσιν αὐτόν. Καὶ πᾶς δὲ πάθει κρατούμενος, μεθύειν λέγεται τοςοῦτον, ὅσον τούτῳ κεκράτηται, κατὰ λόγον ὑπομένων τὴν ἔκστασιν, καὶ συγχύσει ταύτης εἰς λήθην τῆς σοφίας χωρῶν, ἀλλὰ πῶς ὁ ἔχων σοφίαν θυμώδης; Ὅτι μήπω λέγει τὸν ἀπαθῆ· περὶ δὲ τοῦ μετριοπαθοῦς καὶ ἑτέρωθί πού φησιν, «Ἄφρων αὐθήμερον ἐξαγγελεῖ ὀργὴν, σοφὸς δὲ ταμιεύεται κατὰ μέρος.» Λογισμῷ γὰρ τὸ πάθος ἡνιοχεῖ, καθὸ λέγεται, «Ὀργίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε.» Ὁ δὲ Κύριος διατάςσων τὰ τελειότερα, καθόλου τὴν ὀργὴν ἀπηγόρευσεν. κδλ. Διὰ τοῦτο ὃν τρόπον καυθήσεται καλάμη ὑπὸ ἄνθρακος πυρὸς, καὶ συγκαυθήσεται ὑπὸ φλογὸς ἀνειμένης. Ἡ ῥίζα αὐτῶν ὡς χνοῦς ἔσται, καὶ τὸ ἄνθος αὐτῶν, ὡς κονιορτὸς ἀναβήσεται. Οὐ γὰρ ἠθέλησαν τὸν νόμον Κυρίου Σαββαὼθ, ἀλλὰ τὸ λόγιον τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ παρώξυναν, κ.τ.λ.
μιον, οὐδὲ τῇ τοῦ καλοῦ συγκατατίθεται φύσει. Κυρίως γὰρ ἐκεῖνο καλόν, κατὰ τὸ « Τῇ ὡραιότητί σου καὶ τῷ κάλλει σου· ο αἶσχος δὲ πᾶν ὁ διάβολος. Ἐπεὶ οὖν οὐκ ἔστι κοινωνία φωτὶ πρὸς κάλλος €, ούτ δὲ συμφώνησις Χριστοῦ πρὸς Βελίαρ, χωριστέον ταῦτα ἀλλήλων· καὶ μὴ παραλογισθέντες, φῶς, νο μίσωμεν τὸν μετασχηματιζόμενον εἰς ἄγγελον φωτός, μηδὲ γλυκεῖαν τὴν ἡδονὴν, μηδὲ κάλλος σωματικὸν τοῦ ψυχικοῦ προτιμήσωμεν. Δια τί δὲ ἐπὶ μὲν τοῦ καλοῦ, τὸ, λέγοντες, εἴρηται· ἐπὶ δὲ τοῦ φωτὸς καὶ τοῦ γλυκέος τὸ, τιθέντες; κατά τι μὲν οὖν τὸ λέγειν τοῦ πράττειν ἁπλούστερον, κατά τι δὲ καὶ πικρότε μον. Παρὰ γὰρ τὰς πρώτας αἱρέσεις τοῦ βίου διὰ τοῦ λόγου μόνον σφαλλόμεθα. Ενεργοῦντες δὲ τὸ και κὸν, καὶ μετὰ πεῖραν προσμένοντες, ὥσπερ ὅρους ἑαυτοῖς ἀκινήτους τῶν τῆς κακίας ἔργων τιθέμεθα. Β Κἄν τις ἐξ ἀσελγείας πρὸς σωφροσύνην οὐ μετατίθε ται, τίθησιν ἑαυτῷ τὸ πικρὸν γλυκύ. Χεῖρον δὲ τούτου, τὸ καὶ συνηγορεῖν τῷ κακῷ, καὶ λέγειν τὸ καλόν πονηρόν· οὐ μόνον γὰρ ποιοῦσι, φησίν, αὐτὰ, ἀλλὰ καὶ συνευδοκοῦσι τοῖς πράσσουσι. Τιθέ- και μὲν οὖν, τὸ πράττειν. Λέγειν δὲ, τὸ δογματίζειν. Ο τὴν εἰς θάνατον ἁμαρτίαν τινὲς ἀπεφήναντο τῶν εὐδοκούντων οὖσαν, ἀλλ᾽ οὐ δακνομένων ἐφ᾽ οἷς ἁμαρτάνουσιν · ἐξ οὗ τὸ μηδὲ μετανοεῖν ἐπιγί- νεται. κα-κγ'. Οὐαὶ οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς, καὶ ἐνώπιον αὐτῶν ἐπιστήμονες. Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, οἱ πί- νοντες τὸν οἶνον, καὶ οἱ δυνάσται, καὶ οἱ κεραν- νύντες τὸ σίκερα. Οι δικαιοῦντες τὸν ἀσεβῆ ἔνε πεν δώρων, καὶ τὸ δίκαιον τοῦ δικαίου αἵροντες. Καὶ ταῦτα τοῖς ἄνω πάλιν ἐφήρμοσεν, εἰ καὶ γενικὴν πρὸς τοὺς δοκησισόφους ἔχει τὴν ἀπειλὴν ὁποῖοί τινες ἦσαν οἱ τῶν Ἰουδαίων διδάσκαλοι, μηδὲν μὲν ἐπ' ἀκριβείας διδάσκοντες, καλαμώμενοι δὲ τὸν λαὸν, καὶ τῇ μέθῃ προσκείμενοι. Τοῦ γὰρ νόμου λέγοντος, « Κρί μα δίκαιον κρίνατε, ο ὁ προφήτης φησὶ πρὸς τὴν Ιε- ρουσαλήμ· . Οἱ ἄρχοντές σου ἀπειθοῦσιν, κοινωνοὶ κλεπτῶν, ἀγαπῶντες δῶρα, διώκοντες ἀνταπόδομα, ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσει χήρας οὐ προσ- έχοντες. » Ταῦτα γὰρ Εύρων αἰσχρῶν λημμάτων ἡττώμενοι, πρὸς τὴν ἀσωτίαν τοῦ βίου. Διὸ τῆς δ προφήτης φησίν, ο Οἶνον ἐκ συκοφαντιῶν ἔπινον. » Καὶ κακῶν δὲ ὄντες διδάσκαλοι, τῷ τῆς ἀγνοίας ἐκεκάρωντο σκότῳ, καὶ τοῖς ἄλλοις ποτὸν ἐκίρνων δεδολωμένον, τὸ σίκερα, τὸν τοῦ Θεοῦ καπηλεύοντες λόγον. Πρὸς οὓς ἔλεγον, « Οἱ κάπηλοί σου μίσγουσιν τὸν οἶνον ὕδατι, » καὶ κατεδίκαζον δὲ τὸν ἀθῶον, ἀφε ιέντες τὸν αἴτιον. γρ. σκότος. ἡ ἰσ. πρός. Εγρ. τις. , 1, COMMENTARII IN ISAIAM. ▸ A cundum virtutem affecta habetur. Mediocritatem enim virtutem dicimus in qua si quid vel desit, vel abundat, vitii nomine censetur; ut in forti- tudine quod abest, timiditas; quod abundat, au- dacia nominatur: quorum utrumque dedecus ope- ratur. Ad hæc in Dominum qui non credit, ho- nesti et pulchri naturæ non adhærescit. Honestum enim proprie bonum est, vel psalmi testimonio canentis : • Specie tua, et pulchritudine tua turpitudinis autem fons diabolus. Quoniam ergo nulla lucis et tenebrarum societas, nulla Christi et Belial esse potest 8; separanda ista a se in- vicem et distinguenda sunt: nec committendum, ut falsis decepti rationibus, vel quod se in lucis angelum transformat 9, lucem esse credamus; vel duces voluptatis illecebras, corporisque ve- nustatem, animæ pulchritudini præponamus. Ve- rumenimvero quid ad boni nomen, qui dicitis; ad lucem autem et dulce, qui ponitis, addidit? Est profecto aliquanto dicere, quam facere, sim- plicius, aliquanto etiam acerbius. Initio enim, cum in vita aliquid a nobis eligitur, tum sermo- mis error admittitur tantum. Sed cum malum operamur, si eidem facto periculo rursus incum- bimus, tum ipsi scelerum metas nobis immobiles ponimus. Quisquis rursus lascivia ad temperan- tiam animum non revocat, ipse sibi quod dulce est, amarum ponit. Sed facit longe deterius, qui malo patrocinatus, quod tale est, bonum non veretur dicere. Non enim, ait, ista faciunt tantum, sed facientibus etiam congratulantur. Est ergo idem ponere, quod facere: idem dicere, quod do- Gere: quod esse peccatum ad mortem definierunt nonnulli; cum est admissi sceleris dolor nullus, sed animi potius gratulatio; quo nihil a pœnitentia magis remotum est. G D Tens. 21-23 Va qui intelligentes sunt in seipsis, et coram se scientes. Væ qui robusti sunt in vobis qui bibunt vinum, et qui potentes sunt, et qui mi- scent siceram, qui justificant impian propter dona, et justitiam jus!i tollitis. Et hæc rursum superioribus congrue addita sunt licet iis nomine communi minetur, qui sibi sapientes videntur : quales erant in primis Judæo- rum doctores, qui populum tamen exacte et bene nihil docerent; sed toti incumbentes ebrietati, bonis ipsum spoliarent. Quamvis enim judicium justum judicare lex imperaret, sic Jerusalem ar- guit propheta : « Principes tui infideles, socii fu- rum, diligunt munera, sequuntur retributiones, pupillo non iudicant, et ad judicium viduæ non advertunt 4. Ista siquidem turpi quaestu ducti, ad fovendum vitæ luxum, scelera admittebant. Ad. quod spectans et alius quidam propheta, vinum eos injuste damnatorum bibere, dicebat ³. › Scelerum enim magistri chim essent, ignorantiæ tenebris offundebantur, aliisque dolosum potum, siceram nimirum, Dei verbum cauponantes, mi- scebant: unde caupones eorum vinum aqua di- luere, et in justum, scelerato sententia liberato, poenas decernere objiciebat. STPsal. XLIV, 5. [l Cor. vi, 15. Cor. 31, 14. VARIE LECTIONES. • Isa. * 25. • Amos 11, 8.
PG 87:1923Προανακηρύττει πάλιν ταῖς ἀπειλαῖς τὰς κολάσεις, εἴ πως ἐπιστραφεῖεν ἀκούσαντες. Λέγει δὲ, διὰ τοῦτο , τοῦτ’ ἔστιν διὰ τὰ εἰρημένα, οὐ διά τινα συντυχίαν, ἢ φυσικὴν ἀνάγκην, ἢ εἱμαρμένην, δι’ ἅπερ δὲ ἐξέθετο πλημμελήματα. Τοῖς γὰρ ἀντὶ σταφυλῆς ξύλα, καὶ χόρτον, καὶ καλάμην , ἀκανθῶν τε πλῆθος πεποιηκόσιν, εἰκότως τὸ, Ὃν τρόπον συγκαυθήσεται καλάμη , φησὶ φλόγα δὲ ἀνειμένην καλεῖ τὴν ἀκάθεκτον, καὶ μηδενὸς κωλύοντος ἐπ’ ἐξουσίας· βαδίζουσαν. Δὲ τὴν ὡραιότητα λέγει τοῦ σώματος , τοῦ τε πλούτου τὴν δόξαν, καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους εὐπρέπειαν, ἃ τρόπον κονιορτοῦ , φησὶ, διασκεδασθήσεται. Οὐδὲ νῦν δὲ αὐτῶν εἰδωλολατρείαν κατηγορεῖ, ἀλλ’ ὅτι μὴ τὸν νόμον κατεδέξαντο, περὶ οὗπερ ἔφασκεν· «Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λόγος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ.» Λέγοι δ’ ἂν καὶ τὸν Μωϋσέως· «Εἰ ἐπιστεύετε γὰρ, φησὶ, Μωϋσεῖ, ἐπιστεύετε ἂν ἐμοί. Περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν.» Ἀλλ’ οὐδὲ τὸν εὐαγγελικὸν ἐδέξαντο λόγον. Διὸ τεθυμῶσθαι , φησὶν, ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ Κύριον . Ἑαυτοῦ γὰρ ἤθελεν εἶναι λαὸν, οἱ δὲ οὐκ ἐδέξαντο·
Α Β Λέγεται δὲ τὸ, οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς, οὐ μόνον περὶ τῶν εἰδέναι δοκούντων, ἅπερ οὐκ ἴσασιν, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν ἐχόντων μεν χάρισμα γνώσεως, οὐ με ταδιδόντων δὲ τούτου τοῖς ἄλλοις, ο Σοφία γὰρ κε- κρυμμένη καὶ θησαυρὸς ἀφανής, τίς ὠφελία ἐν ἀμε φοτέροις; » Οἷος ἦν ὁ τὸ τάλαντον κρύψας παρ' ἑαυ- τῷ μείνας σοφός. Κἂν ἐπὶ κακῷ δέ τις, καὶ μὴ εἰς δόξαν Θεοῦ χρῆται τῇ γνώσει, οὐκ ἔστιν ἐνώπιον Θεοῦ ἐπιστήμων, ὡς οὐδὲ ὁ καταγράφων ἑαυτῷ τὸ κατόρθωμα, καὶ μὴ τὸν Θεὸν, ὡς αἴτιον τῆς δωρεάς ἀνυμνῶν. Πρὸς ἂν εὔκαιρον εἰπεῖν, « Τί δὲ ἔχει; δ οὐκ ἔλαβες; Εἰ δὲ καὶ ἔλαβες, τί καυχᾶται ὡς μὴ λαβών ; » Λέγεται δὲ σύνεσις, οἷον εὐπαρακολουθησ σία ψυχῆς, ὀξέως εἰς ἓν συναγούσης τὰς τῶν προ γμάτων ἐννοίας· ήγουν εντρέχεια διανοίας εὐπαρα κολούθητος, τῷ ἑκάστῳ πράγματι οἰκεῖον εὑρίσκουσα. Επιστήμη δὲ, ἕξι · ἐν ἑαυτῇ τὸ βέβαιον ἔχουσα, ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου. Σοφίαν δὲ, φασίν, ἐπιστής μην θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, καὶ τῶν τούτων αἰτιῶν. Ἐπειδὴ δὲ αὐτοσοφία ὁ Χριστὸς, σου φὴν ἐροῦμεν τὸν κατὰ μετοχὴν Χριστοῦ, καθ᾽ ὁ σοφία ἐστὶν, τετελειωμένον· ὡς οἱ τῆς σκηνῆς ἐκείνης άρ- χιτέκτονες· . Εμπλήσω γὰρ αὐτοὺς, φησί, πνεύματ της σοφίας καὶ ἐπιστήμης· ο ἅ τις αὐτῷ μὴ ἀνατι θεὶς ταλανίζεται. Απείρητο δὲ Ναζιραίοις οἶνος καὶ σίκερα, καὶ τοῖς ἱερεῦσιν εἰσιοῦσιν εἰς τὰ ἅγια. Καὶ Σολομῶν ἐν Παροιμίαις φησίν' « Οἱ δυνάσται θυμώδεις εἰσὶν, οἶνον μὴ πινέτωσαν, ἵνα μὴ πιόντες ἐπιλάθων- ται τῆς σοφίας. » Δεῖ γὰρ ἀθόλωτον ἔχειν τὸν νοῦν τόν τε Θεὸν θεραπεύοντα, καὶ τὸν ἀνθρώπων έπιμετ λουμένον. Ὁ μὲν γὰρ ἐλάχιστος καὶ συγγνωστὸς ἐλέου· · Δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἑτασθήσονται. » Καὶ ᾧ πολὺ παρέθεντο περισσότερον ἀπαιτήσουσιν αὐτόν. Καὶ πᾶς δὲ πάθει κρατούμενος, μεθύειν λέγεται του οῦτον, ὅσον τούτῳ κεκράτηται, κατὰ λόγον ὑπομένων τὴν ἔκστασιν, καὶ συγχύσει ταύτης εἰς λήθην τῆς σοφίας χωρῶν, ἀλλὰ πῶς ὁ ἔχων σοφίαν θυμώδης ; Οτι μήπω λέγει τὸν ἀπαθῆ· περὶ δὲ τοῦ μετριοπα θοῦς καὶ ἑτέρωθι πού φησιν, "Αφρων αὐθήμερον ἐξ- αγγελεῖ ὀργὴν, σοφὸς δὲ ταμιεύεται κατά μέρος. ο Λογισμῷ γὰρ τὸ πάθος ἡνιοχεῖ, καθό λέγεται, ο Όρ γίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. . Ὁ δὲ Κύριος διατάσ σων τὰ τελειότερα, καθόλου τὴν ὀργὴν ἀπηγόρευ σεν. κδ.λ'. Διὰ τοῦτο ὃν τρόπον καυθήσεται καλάμη ὑπὸ ἄνθρακος πυρὸς, καὶ συγκαυθήσεται ὑπὸ φλογὸς ἀνειμένης, ἡρίζα αὐτῶν ὡς χνοῦς ἔσται, καὶ τὸ ἄνθος αὐτῶν, ὡς κονιορτὸς ἀναβήσεται. * Ο γρ. ἕξις. PROCOPII GAZEI Quod autem prudentes in seipsis dixit, non est de his tantum accipiendum qui sibi, quæ tainen ignorant, scire videntur, sed de his etiam, qui scientiæ donum sortiti, cæteros ejus participes non faciunt. c. Occultae enim scientie, thesauri- que abditi, quæ potest esse utilitas ? » Ejusmodi ille oxstitit, qui defosso talento sibi solus sapere maluit ‘. Si quis rursus et eam, quam habet, in malos usus, non in Dei gloriam scientiæ faculta- tem conferat, haud in oculis Domini sapiens esse queat: non secus ac qui quod praeclare gessit, propriæ virtuti solet ascribere, non Deum tanti muneris auctorem agnoscere, et prædicare. In quem opportune quis dixerit: Quid habes quod non acceperis? Quod si accepisti, quid gloriaris, quasi non acceperis *?, Dicitur vero intelligentia, animæ veluti facilis apprehensio, rerum notitias in unum statim colligentis. Vel solertia mentis expedita, quæ, quod rebus singulis proprium sit inveniat. Scientia autem habitus in se confirma- ti et ratione immutabilis. Sapientia vero divina- rum et humanarum rerum, quibus illæ continen- tur, scientia. Quoniam autem sapientia ipsa Chri- stus est, eum Chrisți participatione quatenus sa- pientia est, sapientem dicemus, quem perfectum significare volumus, quales arcæ illius exstitere opifices. c Iniplebo enim, scribitur, eus spiritu sapientiæ et scientiæ, quæ nisi quisque sibi adjungat, eumdem miserum et infelicem profitetur. Erat enim Nazarais, ipsisque sacerdotibus, quo- c tics in Sancta sanctorum esset ingrediendum, vino et sicera interdictum '. Est præterea et apud Salomonem in hunc modum loquens sententia : ‹ Vino, qui ad Iracundiam proni sunt principes, abstinento, ne cum biberint, sapientiæ obliviscan- tur *. » Decet enim, non eum modo, qui Dei mi- nisterio addictus sit, sed cui hominum cura man- data, animum purum et sincerum habere. Nam ut minimus quisque est, ita veniam meretur fa- cillime : Potentes autem potenter arguentur. — • Et cui multum traditum est, amplius ab ipso re- poscetur ". › Is rursum tandiu dicitur inebriari, quisquis affectibus constringitur; quandiu ratio- is imperio deturbatus, hujus se confusione, et sapientiæ oblivione detineri patitur. Caeterum qui potest, qui sapientiam habet, esse iracundus, nisi eum dicat, qui nondum prorsus est affectibus liberatus? At vero de eo, qui modice pertur- batur, etiam alicubi dicitur : Stultus eo ipso die, quo irritatur, iram prodit : quam sapiens recon- dit et differt quodam tenus ". . . Ratione enim tanquam freno, dolorem cohibet; ut dicitur : « Irasci- mini, et nolite pe care 1. At Dominus qui perfectiora longe imperat, irasci omnino probi- buit 13. C D VERS. 24-50. Propter id, sicut eruretur sti- pula a carbone ignis, el comburetur a flamma popu - tonte, sic radix eorum, tanquam favilla erit ; el flos eorum, tanquam pulvis, ascendet. Non enim volue- * Matth. xxv, 25. * Col. iv, 7. • Eccli. xx, 32. • Sap. vi, 7. 1º Luc. xii, 48. Prov. xii, 46. Exod. xxxi, 6. ' Levit. x, 9. • Prov. xxxi, 4. ss Psal. 1V, 5. Matth. v, 22. VARIE LECTIONES.
λοιπὸν αὐτοῖς πολεμίων ἔφοδον προφωνεῖ, καὶ πλῆθος τῶν ἀναιρουμένων, ὡς καὶ αὐτὰ πληροῦσθαι τὰ ὄρη σωμάτων νεκρῶν. Οἷον δὲ παραμενούσης αὐτοῖς εἰς ἔτι νῦν τῆς τοῦ Θεοῦ ὀργῆς, εἴρηται τὸ, Ἔτι ἡ χεὶρ ὑψηλή . Ὃ δηλῶν ὁ Παῦλός φησιν, «Ἔφθασεν δὲ εἰς αὐτοὺς ἡ ὀργὴ εἰς τέλος.» Πόθεν δὲ τὰ τοσαῦτα θνησιμαῖα λοιπὸν ἐπενήνοχεν, ἔφοδον ἐθνῶν ὑπογράφων, παράταξίν τε πολεμικήν; Πόθεν τε τὰ ὄρη παρωξύνθη , μᾶλλον δὲ ἐκλονήθη , κατὰ τὸν Ἀκύλαν· ἢ ἐταράχθη , κατὰ τὸν Σύμμαχον; Ἦν οὐκ ἀφ’ ἑαυτῶν ἐποιήσαντο, ὡς ἐκ Θεοῦ δὲ συρόμενοι, πρὸς τὴν τῶν ἡμαρτηκότων πολιορκίαν, ἐξ ἄκρου τῆς γῆς , ἵνα τὸ Ῥωμαίων δηλώσῃ στρατόπεδον ἀπὸ τῶν δυτικῶν ὥρμησαν μερῶν. Βαβυλωνίους γὰρ καὶ Ἀσσυρίους ἡ ἐξ ὀνόματος ἡ ἀπὸ βοῤῥᾶ καλεῖν εἴωθεν ἡ Γραφή. Βορειότεροι γὰρ οὗτοι τῆς Ἰουδαίας εἰσίν. Νῦν δὲ περὶ Ῥωμαίων λέγων φησὶν, Ὀργῶσιν ὡς λέοντες, καὶ [παρέστησαν] ὡς σκύμνοι λέοντος . Δηλῶν δὲ καὶ τὸ πλῆθος καὶ τὸ συμμιγὲς τῆς φωνῆς, θαλάττῃ κυμαινούσῃ τούτους ἀπείκασεν. Περὶ δὲ τῶν πολιορκουμένων φησὶν, Ἐμβλέψονται εἰς γῆν.
Α Β Λέγεται δὲ τὸ, οἱ συνετοὶ ἐν ἑαυτοῖς, οὐ μόνον περὶ τῶν εἰδέναι δοκούντων, ἅπερ οὐκ ἴσασιν, ἀλλὰ καὶ περὶ τῶν ἐχόντων μεν χάρισμα γνώσεως, οὐ με ταδιδόντων δὲ τούτου τοῖς ἄλλοις, ο Σοφία γὰρ κε- κρυμμένη καὶ θησαυρὸς ἀφανής, τίς ὠφελία ἐν ἀμε φοτέροις; » Οἷος ἦν ὁ τὸ τάλαντον κρύψας παρ' ἑαυ- τῷ μείνας σοφός. Κἂν ἐπὶ κακῷ δέ τις, καὶ μὴ εἰς δόξαν Θεοῦ χρῆται τῇ γνώσει, οὐκ ἔστιν ἐνώπιον Θεοῦ ἐπιστήμων, ὡς οὐδὲ ὁ καταγράφων ἑαυτῷ τὸ κατόρθωμα, καὶ μὴ τὸν Θεὸν, ὡς αἴτιον τῆς δωρεάς ἀνυμνῶν. Πρὸς ἂν εὔκαιρον εἰπεῖν, « Τί δὲ ἔχει; δ οὐκ ἔλαβες; Εἰ δὲ καὶ ἔλαβες, τί καυχᾶται ὡς μὴ λαβών ; » Λέγεται δὲ σύνεσις, οἷον εὐπαρακολουθησ σία ψυχῆς, ὀξέως εἰς ἓν συναγούσης τὰς τῶν προ γμάτων ἐννοίας· ήγουν εντρέχεια διανοίας εὐπαρα κολούθητος, τῷ ἑκάστῳ πράγματι οἰκεῖον εὑρίσκουσα. Επιστήμη δὲ, ἕξι · ἐν ἑαυτῇ τὸ βέβαιον ἔχουσα, ἀμετάπτωτος ὑπὸ λόγου. Σοφίαν δὲ, φασίν, ἐπιστής μην θείων καὶ ἀνθρωπίνων πραγμάτων, καὶ τῶν τούτων αἰτιῶν. Ἐπειδὴ δὲ αὐτοσοφία ὁ Χριστὸς, σου φὴν ἐροῦμεν τὸν κατὰ μετοχὴν Χριστοῦ, καθ᾽ ὁ σοφία ἐστὶν, τετελειωμένον· ὡς οἱ τῆς σκηνῆς ἐκείνης άρ- χιτέκτονες· . Εμπλήσω γὰρ αὐτοὺς, φησί, πνεύματ της σοφίας καὶ ἐπιστήμης· ο ἅ τις αὐτῷ μὴ ἀνατι θεὶς ταλανίζεται. Απείρητο δὲ Ναζιραίοις οἶνος καὶ σίκερα, καὶ τοῖς ἱερεῦσιν εἰσιοῦσιν εἰς τὰ ἅγια. Καὶ Σολομῶν ἐν Παροιμίαις φησίν' « Οἱ δυνάσται θυμώδεις εἰσὶν, οἶνον μὴ πινέτωσαν, ἵνα μὴ πιόντες ἐπιλάθων- ται τῆς σοφίας. » Δεῖ γὰρ ἀθόλωτον ἔχειν τὸν νοῦν τόν τε Θεὸν θεραπεύοντα, καὶ τὸν ἀνθρώπων έπιμετ λουμένον. Ὁ μὲν γὰρ ἐλάχιστος καὶ συγγνωστὸς ἐλέου· · Δυνατοὶ δὲ δυνατῶς ἑτασθήσονται. » Καὶ ᾧ πολὺ παρέθεντο περισσότερον ἀπαιτήσουσιν αὐτόν. Καὶ πᾶς δὲ πάθει κρατούμενος, μεθύειν λέγεται του οῦτον, ὅσον τούτῳ κεκράτηται, κατὰ λόγον ὑπομένων τὴν ἔκστασιν, καὶ συγχύσει ταύτης εἰς λήθην τῆς σοφίας χωρῶν, ἀλλὰ πῶς ὁ ἔχων σοφίαν θυμώδης ; Οτι μήπω λέγει τὸν ἀπαθῆ· περὶ δὲ τοῦ μετριοπα θοῦς καὶ ἑτέρωθι πού φησιν, "Αφρων αὐθήμερον ἐξ- αγγελεῖ ὀργὴν, σοφὸς δὲ ταμιεύεται κατά μέρος. ο Λογισμῷ γὰρ τὸ πάθος ἡνιοχεῖ, καθό λέγεται, ο Όρ γίζεσθε καὶ μὴ ἁμαρτάνετε. . Ὁ δὲ Κύριος διατάσ σων τὰ τελειότερα, καθόλου τὴν ὀργὴν ἀπηγόρευ σεν. κδ.λ'. Διὰ τοῦτο ὃν τρόπον καυθήσεται καλάμη ὑπὸ ἄνθρακος πυρὸς, καὶ συγκαυθήσεται ὑπὸ φλογὸς ἀνειμένης, ἡρίζα αὐτῶν ὡς χνοῦς ἔσται, καὶ τὸ ἄνθος αὐτῶν, ὡς κονιορτὸς ἀναβήσεται. * Ο γρ. ἕξις. PROCOPII GAZEI Quod autem prudentes in seipsis dixit, non est de his tantum accipiendum qui sibi, quæ tainen ignorant, scire videntur, sed de his etiam, qui scientiæ donum sortiti, cæteros ejus participes non faciunt. c. Occultae enim scientie, thesauri- que abditi, quæ potest esse utilitas ? » Ejusmodi ille oxstitit, qui defosso talento sibi solus sapere maluit ‘. Si quis rursus et eam, quam habet, in malos usus, non in Dei gloriam scientiæ faculta- tem conferat, haud in oculis Domini sapiens esse queat: non secus ac qui quod praeclare gessit, propriæ virtuti solet ascribere, non Deum tanti muneris auctorem agnoscere, et prædicare. In quem opportune quis dixerit: Quid habes quod non acceperis? Quod si accepisti, quid gloriaris, quasi non acceperis *?, Dicitur vero intelligentia, animæ veluti facilis apprehensio, rerum notitias in unum statim colligentis. Vel solertia mentis expedita, quæ, quod rebus singulis proprium sit inveniat. Scientia autem habitus in se confirma- ti et ratione immutabilis. Sapientia vero divina- rum et humanarum rerum, quibus illæ continen- tur, scientia. Quoniam autem sapientia ipsa Chri- stus est, eum Chrisți participatione quatenus sa- pientia est, sapientem dicemus, quem perfectum significare volumus, quales arcæ illius exstitere opifices. c Iniplebo enim, scribitur, eus spiritu sapientiæ et scientiæ, quæ nisi quisque sibi adjungat, eumdem miserum et infelicem profitetur. Erat enim Nazarais, ipsisque sacerdotibus, quo- c tics in Sancta sanctorum esset ingrediendum, vino et sicera interdictum '. Est præterea et apud Salomonem in hunc modum loquens sententia : ‹ Vino, qui ad Iracundiam proni sunt principes, abstinento, ne cum biberint, sapientiæ obliviscan- tur *. » Decet enim, non eum modo, qui Dei mi- nisterio addictus sit, sed cui hominum cura man- data, animum purum et sincerum habere. Nam ut minimus quisque est, ita veniam meretur fa- cillime : Potentes autem potenter arguentur. — • Et cui multum traditum est, amplius ab ipso re- poscetur ". › Is rursum tandiu dicitur inebriari, quisquis affectibus constringitur; quandiu ratio- is imperio deturbatus, hujus se confusione, et sapientiæ oblivione detineri patitur. Caeterum qui potest, qui sapientiam habet, esse iracundus, nisi eum dicat, qui nondum prorsus est affectibus liberatus? At vero de eo, qui modice pertur- batur, etiam alicubi dicitur : Stultus eo ipso die, quo irritatur, iram prodit : quam sapiens recon- dit et differt quodam tenus ". . . Ratione enim tanquam freno, dolorem cohibet; ut dicitur : « Irasci- mini, et nolite pe care 1. At Dominus qui perfectiora longe imperat, irasci omnino probi- buit 13. C D VERS. 24-50. Propter id, sicut eruretur sti- pula a carbone ignis, el comburetur a flamma popu - tonte, sic radix eorum, tanquam favilla erit ; el flos eorum, tanquam pulvis, ascendet. Non enim volue- * Matth. xxv, 25. * Col. iv, 7. • Eccli. xx, 32. • Sap. vi, 7. 1º Luc. xii, 48. Prov. xii, 46. Exod. xxxi, 6. ' Levit. x, 9. • Prov. xxxi, 4. ss Psal. 1V, 5. Matth. v, 22. VARIE LECTIONES.
PG 87:1925Καὶ ἰδοὺ σκότος σκληρὸν ἐν τῇ ἀπορίᾳ αὐτῶν , τὴν ἐκ τῶν δειμάτων ἀπορίαν δηλῶν, οἳ καὶ κοπρίων δίκην ὑποκείσονται τοῖς ἐχθροῖς . Σύσσημα δὲ, φησὶν, τὰ ὑπὸ τῶν ἀνατεταμένων σημείων, ἢ κατασπωμένων τοῖς στρατοπέδοις δηλούμενα. Ταῦτα δὲ πεπόνθασιν ἀποστραφέντες τὸν Λόγον Κυρίου, καθάπερ καὶ Ἱερεμίας φησὶν, «Ἐπτοήθησαν καὶ ἑάλωσαν.» Σοφία τίς ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὸν Λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν; Διὸ νῦν αὐτοὺς ἀπεικάζει καλάμῃ , ἥτις διάκενος οὖσα, ἐπὶ σαθρᾶς βαίνει τῆς βάσεως, ἀνώμαλόν τε ἔχει τὴν αὔξησιν, οἵους ἄν τις ὑπόθοιτο τοὺς ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου τούτου γνωρίμους. Κενοὶ γὰρ ὄντες τὸν ἔσω ἄνθρωπον, τῇ τοῦ βίου συζῶσιν ἀνωμαλίᾳ, βαίνοντες γὰρ ἐπὶ σαθροῦ. Ἄνθραξ δέ ἐστι πῦρ γεῶδες μετὰ τὴν τῆς φλογὸς πάροδον τῇ παχυτέρᾳ ὕλῃ ἐναπομεῖναν. Τοῖς οὖν ὑπὸ παθῶν φλεγομένοις, ὡς ἔνδον ἔχουσι τῆς καύσεως τὴν αἰτίαν, ἐξ ἧς ὁ πλούσιος ὑπὸ δίψης ἐφλέγετο , οἷοι καὶ οἱ τὸν οἶνον πίνοντες, καὶ ὑπὸ τούτου φλεγόμενοι , πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος, τὸν ἐκ τῆς καύσεως εἰκότως ἀφανισμὸν ἀπειλεῖ. Ἀλλὰ καὶ δώρων, ἔφη, χάριν τὸ δίκαιον διαστρέφουσιν.
Οὐ γὰρ ἠθέλησαν τον νόμον Κυρίου Σαββαώθ, ἀλλὰ τὸ λόγιον τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ παρώξυναν, κ. τ. λ. Προανακηρύττει πάλιν ταῖς ἀπειλαῖς τὰς κολά σεις, εἴ πως ἐπιστραφεῖον ἀκούσαντες. Λέγει δὲ, διὰ τοῦτο, τοῦτ' ἔστιν διὰ τὰ εἰρημένα, οὐ διά τινα συν- τυχίαν, ἢ φυσικὴν ἀνάγκην, ἢ εἰμαρμένην, δι' ἅπερ δὲ ἐξέθετο πλημμελήματα. Τοῖς γὰρ ἀντὶ σταφυλῆς ξύλα, καὶ χόρτον, καὶ καλάμην, ἀκανθῶν τε πλῆθος πεποιηκόσιν, εἰκότως τὸ, "Ον τρόπον συγκαυθήσε- ται καλάμη, φησί · φλόγα δὲ ἀνειμένην καλεῖ τὴν ἀκάθεκτον, καὶ μηδενὸς κωλύοντος ἐπ' ἐξουσίας βα- δίζουσαν δὲ τὴν ἡ ὡραιότητα λέγει τοῦ σώματος, τοῦ τε πλούτου τὴν δόξαν, καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους εὐ- πρέπειαν, ἃ τρόπον κονιορτοῦ, φησί, διασκεδασθή σεται. Οὐδὲ νῦν δὲ αὐτῶν εἰδωλολατρείαν κατηγορεί, Β ἀλλ' ὅτι μὴ τὸν νόμον κατεδέξαντο, περὶ οὗ περ ἔφασκεν· « Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λό- γος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ. - Λέγοι δ᾽ ἂν καὶ τὸν Μωϋσέως· « Εἰ ἐπιστεύετε γάρ, φησὶ, Μωϋσεῖ, ἐπι· στεύετε ἂν ἐμοί. Περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. » Αλλ' οὐδὲ τὸν εὐαγγελικὸν ἐδέξαντο λόγον. Διὸ τε θυμώσθαι, φησὶν, ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ Κύριον. Εαυτοῦ γὰρ ἤθελεν είναι λαόν, οἱ δὲ οὐκ ἐδέξαντο· λοιπὸν αὐτοῖς πολεμίων ἔφοδον προφωνεῖ, καὶ πλη θος τῶν ἀναιρουμένων, ὡς καὶ αὐτὰ πληροῦσθαι τὰ δ, η σωμάτων νεκρῶν. • Οἷον δὲ παραμενούσης αὐτοῖς εἰς ἔτι νῦν τῆς τοῦ Θεοῦ ὀργῆς, εἴρηται τὸ, "Ετι ἡ χεὶρ υψηλή. Ο δηλῶν. ὁ Παῦλός φησιν, «Εφθασεν δὲ εἰς αὐτοὺς ἡ ὀργὴ εἰς τέλος. » Πόθεν δὲ τὰ τοσαῦτα θνησιμαία λοιπὸν ἐπ. ενήνοχεν, ἔφοδον ἐθνῶν ὑπογράφων, παράταξιν τε πολεμικήν; Πόθεν τε τὰ ὄρη παρωξύνθη, μᾶλλον δὲ ἐκλογήθη, κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν ἢ ἐταράχθη, κατὰ τὸν Σύμμαχον ; "Ην οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν ἐποιήσαντο, ὡς ἐκ Θεοῦ δὲ συρόμενοι, πρὸς τὴν τῶν ἡμαρτηκότων που λιορκίαν, ἐξ ἄκρου τῆς γῆς, ἵνα τὸ Ῥωμαίων δη λώσῃ στρατόπεδον ἀπὸ τῶν δυτικῶν ὥρμησαν μερῶν. Βαβυλωνίους γὰρ καὶ ᾿Ασσυρίους ἡ κ ἐξ ὀνόματος ἡ ἀπὸ βοῤῥα καλεῖν εἴωθεν ἡ Γραφή. Βορειότεροι γὰρ οὗτοι τῆς Ἰουδαίας εἰσίν. Νῦν δὲ περὶ Ῥωμαίων λέγων φησίν, Οργώσιν ὡς λέοντες, καὶ [παρ- έστησαν] ὡς σκύμνοι λέοντος. Δηλῶν δὲ καὶ τὸ πλῆθος καὶ τὸ συμμιγὲς τῆς φωνῆς, θαλάττη κυ- μαινούσῃ τούτους ἀπείκασεν. Περὶ δὲ τῶν πολιορ- κουμένων φησίν, Εμβλέψονται εἰς γῆν. Καὶ ἰδοὺ σκότος σκληρὸν ἐν τῇ ἀπορίᾳ αὐτῶν, τὴν ἐκ τῶν δειμάτων ἀπορίαν δηλῶν, οἱ καὶ κοπρίων δίκην ὑπο κείσονται τοῖς ἐχθροῖς. Σύστημα δέ, φησὶν, τὰ ὑπὸ τῶν ἀνατεταμένων σημείων, ἢ κατασπωμένων τοῖς στρατοπέδοις δηλούμενα. Ταῦτα δὲ πεπόνθασιν ἀπο- στραφέντες τὸν Λόγον Κυρίου, καθάπερ καὶ Ἱερε- μίας φησίν, « Επτοήθησαν καὶ ἑάλωσαν. » Σοφία τις ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὸν Λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν; 137. 11, 5. γρ. τὴν δέ. γρ. ά. γρ. 1. τη γη. όρμωσιν. COMMENTARII IN ISAIAM. A runt legem Domini exercituum, sed oraculum sancti Israel exacerbaverunt, etc. i . Minas rursum ante ultiones prænuntiat, ut iis auditis, si deri possit, resipiscant. Ait vero, pro- pler id, hoc est, propter ea, quæ dicta sunt, non casu aliquo, vel naturæ necessitate, vel fato, sed ob ea, quæ ipsi admisere, facinora. Quibus enim pro uva lignum, fenumque, et stipula, spinarum. que copia, nata sunt, non immerito, sicut stipulam combustum iri ipsa dicuntur. Vocat autem flam - mam populantem, cujus incendium, ne potenter vagetur, ab ullo reprimi non queat. Nec aliud quidquam corporem pulchritudinis nomine, quam divitiarum gloriam, gentisque universæ splendo- rem, quæ pulveris instar dispergenda sit, siguifi- cat. Neque vero jam eos idololatriæ nomine inse- clatur, sed repudiata legis accusat, de qua lcgi- tur : e De Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem ". Fortasse auten Mosaicum intelli- gil. Si enim ait, Mosi crederetis, et mihi etiam; ‹ de me enim ipse scripsit 18., Sed neque evange- licum illi verbum amplexi sunt; unde est, quod furore Dominum in populum suum iratum esse dixit. Eum enim, a quo essent in populum delecti, admittere noluerunt. Hostium rursus ipsis invasio- nein, et cæsorum tantum fore numerum signifi- cal; ut montes ipsi cadaveribus repleantur. Deinde, tanquam de sæviente adhuc in ipsos ira Domini, intelligendum est, quod ait: Adhuc ma- nus ejus excelsa; quod his verbis innuit, et Pau- lus : : Pervenit autem ira Dei in illos in finem Quorsum vero, cum hostium irruptionem, milita- remque aciem describeret, tam multorum deinceps morticinorum meminit? Quorsum mentes exacer- batos, vel secundum Aquilam commotos; vel, ut Symmacho placet, conturbatos esse dixit? Nimi. rum, ut ista sponte nequaquam exsistere; sed, ut a Deo scelerum vindicem paterentur obsidionem, ab extremo terræ Romanum evocatum esse exerci- tum doceret. Assyrios enim et Babylonios, vel proprio, vel Aquilonis nomine distinguere solet Scriptura. Sunt enim Judæa magis septentriona- les. At hic de Romanis loquens, ait : Ruunt tan- i D quam leones; et astiterunt, tanquam catuli leonis, Joan. v, 46. | Thess. 11, 16. · j quorum ut multitudinem vocisque varietatem et confusionem notaret, æstuantis maris sonitui simi- les effecit. Est vero quod in terram inspecturum adjicit, de obsessis intelligendum. Et ecce addit tenebræ densæ in angustiis eorum ; nimirum, ut consilii eorum, in rebus dubiis et metu plenis, inopiam significet; qui tanquain stercora hostibus essent subjiciendi. Signa vera vocat, quæ solent exercitui, vel expansis, vel contractis vexillis a imperatoribus significari. Taliaque ideo, quod VARIÆ LECTIONES. * 7p. *. m
Διὸ καὶ τὴν ῥίζαν αὐτῶν συγκαυθήσεσθαι, ἥτις ἐστὶν ἡ φιλαργυρία· ἀφ’ ἧς ῥίζης οὐ καρποὶ γίνονται. Ἄνθος δὲ ὁποῖον; εἰκὸς κονιορτῷ παραπλήσιον ἀστάτῳ φύσει καὶ σκεδαστῇ. Καὶ, ὥσπερ οὗτος ἐμποδίζων ταῖς ἀναπνοαῖς ἐπιβουλεύει ἡμῶν τῇ ζωῇ· οὕτω, καὶ τῆς φιλαργυρίας τὰ ἄνθη , αἱ πλεονεξίαι, τὸ ψεῦδος, αἱ συκοφαντίαι, τὴν ἀληθῆ ζωὴν ἡμῶν ἀναιρεῖ, τῇ καθαρότητι τοῦ Πνεύματος ἐμποδίζοντα· εἰπὼν δὲ, Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, καὶ οἱ δυνάσται , νῦν φησὶ, Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύριος ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ , ὡς καὶ αὐτοῦ κατὰ ζῆλον τῶν προεστώτων ἡμαρτηκότος. Ἀπ’ ἐκείνων γὰρ ἐπὶ τοῦτον ἡ ὀργὴ τὴν πάροδον ἔσχηκεν· θυμὸς δὲ καὶ ὀργὴ τροπικῶς ἐπὶ Θεοῦ. Καὶ τάχα ἡ μὲν ἐπίπονος παίδευσις, ὀργή . Ὁ δὲ ταραχὴν ἡμῶν ἐμποιῶν τοῖς λογισμοῖς ἔλεγχος, θυμὸς προσηγόρευται. Ἐν θυμῷ γὰρ αὐτοῦ, φησὶ, ταράξει αὐτοὺς, μήπω λόγου μεταλαβεῖν αὐτοὺς ἀξιῶν. Ἡ δὲ ὀργὴ παιδεύει κατὰ τό· «Τότε λαλήσει, πρὸς αὐτοὺς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ. Θυμοῦ τοίνυν ἀνύει μᾶλλον, παιδεύουσα. Διόπερ Ἱερεμίας, »Παίδευσον ἡμᾶς, φησὶ, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ.« Οὐ γὰρ εἶπεν, Καὶ μὴ ἐν ὀργῇ.
Οὐ γὰρ ἠθέλησαν τον νόμον Κυρίου Σαββαώθ, ἀλλὰ τὸ λόγιον τοῦ ἁγίου Ἰσραὴλ παρώξυναν, κ. τ. λ. Προανακηρύττει πάλιν ταῖς ἀπειλαῖς τὰς κολά σεις, εἴ πως ἐπιστραφεῖον ἀκούσαντες. Λέγει δὲ, διὰ τοῦτο, τοῦτ' ἔστιν διὰ τὰ εἰρημένα, οὐ διά τινα συν- τυχίαν, ἢ φυσικὴν ἀνάγκην, ἢ εἰμαρμένην, δι' ἅπερ δὲ ἐξέθετο πλημμελήματα. Τοῖς γὰρ ἀντὶ σταφυλῆς ξύλα, καὶ χόρτον, καὶ καλάμην, ἀκανθῶν τε πλῆθος πεποιηκόσιν, εἰκότως τὸ, "Ον τρόπον συγκαυθήσε- ται καλάμη, φησί · φλόγα δὲ ἀνειμένην καλεῖ τὴν ἀκάθεκτον, καὶ μηδενὸς κωλύοντος ἐπ' ἐξουσίας βα- δίζουσαν δὲ τὴν ἡ ὡραιότητα λέγει τοῦ σώματος, τοῦ τε πλούτου τὴν δόξαν, καὶ τοῦ παντὸς ἔθνους εὐ- πρέπειαν, ἃ τρόπον κονιορτοῦ, φησί, διασκεδασθή σεται. Οὐδὲ νῦν δὲ αὐτῶν εἰδωλολατρείαν κατηγορεί, Β ἀλλ' ὅτι μὴ τὸν νόμον κατεδέξαντο, περὶ οὗ περ ἔφασκεν· « Ἐκ γὰρ Σιὼν ἐξελεύσεται νόμος, καὶ λό- γος Κυρίου ἐξ Ἱερουσαλήμ. - Λέγοι δ᾽ ἂν καὶ τὸν Μωϋσέως· « Εἰ ἐπιστεύετε γάρ, φησὶ, Μωϋσεῖ, ἐπι· στεύετε ἂν ἐμοί. Περὶ γὰρ ἐμοῦ ἐκεῖνος ἔγραψεν. » Αλλ' οὐδὲ τὸν εὐαγγελικὸν ἐδέξαντο λόγον. Διὸ τε θυμώσθαι, φησὶν, ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ Κύριον. Εαυτοῦ γὰρ ἤθελεν είναι λαόν, οἱ δὲ οὐκ ἐδέξαντο· λοιπὸν αὐτοῖς πολεμίων ἔφοδον προφωνεῖ, καὶ πλη θος τῶν ἀναιρουμένων, ὡς καὶ αὐτὰ πληροῦσθαι τὰ δ, η σωμάτων νεκρῶν. • Οἷον δὲ παραμενούσης αὐτοῖς εἰς ἔτι νῦν τῆς τοῦ Θεοῦ ὀργῆς, εἴρηται τὸ, "Ετι ἡ χεὶρ υψηλή. Ο δηλῶν. ὁ Παῦλός φησιν, «Εφθασεν δὲ εἰς αὐτοὺς ἡ ὀργὴ εἰς τέλος. » Πόθεν δὲ τὰ τοσαῦτα θνησιμαία λοιπὸν ἐπ. ενήνοχεν, ἔφοδον ἐθνῶν ὑπογράφων, παράταξιν τε πολεμικήν; Πόθεν τε τὰ ὄρη παρωξύνθη, μᾶλλον δὲ ἐκλογήθη, κατὰ τὸν ᾿Ακύλαν ἢ ἐταράχθη, κατὰ τὸν Σύμμαχον ; "Ην οὐκ ἀφ' ἑαυτῶν ἐποιήσαντο, ὡς ἐκ Θεοῦ δὲ συρόμενοι, πρὸς τὴν τῶν ἡμαρτηκότων που λιορκίαν, ἐξ ἄκρου τῆς γῆς, ἵνα τὸ Ῥωμαίων δη λώσῃ στρατόπεδον ἀπὸ τῶν δυτικῶν ὥρμησαν μερῶν. Βαβυλωνίους γὰρ καὶ ᾿Ασσυρίους ἡ κ ἐξ ὀνόματος ἡ ἀπὸ βοῤῥα καλεῖν εἴωθεν ἡ Γραφή. Βορειότεροι γὰρ οὗτοι τῆς Ἰουδαίας εἰσίν. Νῦν δὲ περὶ Ῥωμαίων λέγων φησίν, Οργώσιν ὡς λέοντες, καὶ [παρ- έστησαν] ὡς σκύμνοι λέοντος. Δηλῶν δὲ καὶ τὸ πλῆθος καὶ τὸ συμμιγὲς τῆς φωνῆς, θαλάττη κυ- μαινούσῃ τούτους ἀπείκασεν. Περὶ δὲ τῶν πολιορ- κουμένων φησίν, Εμβλέψονται εἰς γῆν. Καὶ ἰδοὺ σκότος σκληρὸν ἐν τῇ ἀπορίᾳ αὐτῶν, τὴν ἐκ τῶν δειμάτων ἀπορίαν δηλῶν, οἱ καὶ κοπρίων δίκην ὑπο κείσονται τοῖς ἐχθροῖς. Σύστημα δέ, φησὶν, τὰ ὑπὸ τῶν ἀνατεταμένων σημείων, ἢ κατασπωμένων τοῖς στρατοπέδοις δηλούμενα. Ταῦτα δὲ πεπόνθασιν ἀπο- στραφέντες τὸν Λόγον Κυρίου, καθάπερ καὶ Ἱερε- μίας φησίν, « Επτοήθησαν καὶ ἑάλωσαν. » Σοφία τις ἐστιν αὐτοῖς, ὅτι τὸν Λόγον Κυρίου ἀπεδοκίμασαν; 137. 11, 5. γρ. τὴν δέ. γρ. ά. γρ. 1. τη γη. όρμωσιν. COMMENTARII IN ISAIAM. A runt legem Domini exercituum, sed oraculum sancti Israel exacerbaverunt, etc. i . Minas rursum ante ultiones prænuntiat, ut iis auditis, si deri possit, resipiscant. Ait vero, pro- pler id, hoc est, propter ea, quæ dicta sunt, non casu aliquo, vel naturæ necessitate, vel fato, sed ob ea, quæ ipsi admisere, facinora. Quibus enim pro uva lignum, fenumque, et stipula, spinarum. que copia, nata sunt, non immerito, sicut stipulam combustum iri ipsa dicuntur. Vocat autem flam - mam populantem, cujus incendium, ne potenter vagetur, ab ullo reprimi non queat. Nec aliud quidquam corporem pulchritudinis nomine, quam divitiarum gloriam, gentisque universæ splendo- rem, quæ pulveris instar dispergenda sit, siguifi- cat. Neque vero jam eos idololatriæ nomine inse- clatur, sed repudiata legis accusat, de qua lcgi- tur : e De Sion exibit lex, et verbum Domini de Jerusalem ". Fortasse auten Mosaicum intelli- gil. Si enim ait, Mosi crederetis, et mihi etiam; ‹ de me enim ipse scripsit 18., Sed neque evange- licum illi verbum amplexi sunt; unde est, quod furore Dominum in populum suum iratum esse dixit. Eum enim, a quo essent in populum delecti, admittere noluerunt. Hostium rursus ipsis invasio- nein, et cæsorum tantum fore numerum signifi- cal; ut montes ipsi cadaveribus repleantur. Deinde, tanquam de sæviente adhuc in ipsos ira Domini, intelligendum est, quod ait: Adhuc ma- nus ejus excelsa; quod his verbis innuit, et Pau- lus : : Pervenit autem ira Dei in illos in finem Quorsum vero, cum hostium irruptionem, milita- remque aciem describeret, tam multorum deinceps morticinorum meminit? Quorsum mentes exacer- batos, vel secundum Aquilam commotos; vel, ut Symmacho placet, conturbatos esse dixit? Nimi. rum, ut ista sponte nequaquam exsistere; sed, ut a Deo scelerum vindicem paterentur obsidionem, ab extremo terræ Romanum evocatum esse exerci- tum doceret. Assyrios enim et Babylonios, vel proprio, vel Aquilonis nomine distinguere solet Scriptura. Sunt enim Judæa magis septentriona- les. At hic de Romanis loquens, ait : Ruunt tan- i D quam leones; et astiterunt, tanquam catuli leonis, Joan. v, 46. | Thess. 11, 16. · j quorum ut multitudinem vocisque varietatem et confusionem notaret, æstuantis maris sonitui simi- les effecit. Est vero quod in terram inspecturum adjicit, de obsessis intelligendum. Et ecce addit tenebræ densæ in angustiis eorum ; nimirum, ut consilii eorum, in rebus dubiis et metu plenis, inopiam significet; qui tanquain stercora hostibus essent subjiciendi. Signa vera vocat, quæ solent exercitui, vel expansis, vel contractis vexillis a imperatoribus significari. Taliaque ideo, quod VARIÆ LECTIONES. * 7p. *. m
PG 87:1927Χρηστοτέρα δὲ ἡ ἀπὸ κρίσεως παίδευσις, τῆς ἀπὸ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Ὁ γὰρ ἐν κρίσει παιδευθεὶς, ἀπὸ τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων φωτίζεται πρὸς τὸ κρίσει πάντα καὶ λόγῳ ποιεῖν. Λογισμοὶ γὰρ δικαίων καὶ κρίματα. Τοῦ δὲ Θεοῦ τὴν χεῖρα ἐπάγοντος τῷ λαῷ , τουτέστι τὴν κολαστικὴν δύναμιν, κατὰ τὸν Ἰώβ· «Χεὶρ γὰρ Κυρίου ἡ ἁψαμένη μου ἐστίν· περὶ οὗ καί φησιν ὁ διάβολος·» Οὐ μὴν δὲ, ἀλλ’ ἀπόστειλον τὴν χεῖρά σου καὶ ἅψαι τῶν ὀστέων αὐτοῦ. Τότε , φησὶ, παρωξύνθη τὰ ὄρη . Συγκινεῖται γὰρ τῷ Θεῷ πρὸς δίκην ἡ κτίσις. Οὕτω πανταχόθεν ἦσαν αἱ τῶν Αἰγυπτίων πληγαὶ, ἀπὸ ἀέρος, ἀπὸ γῆς, ἀπὸ ὕδατος. Καὶ πῦρ δὲ πρὸς τούτοις ἐφλόγιζε. Τινὲς δέ φασιν οὕτως εἰρῆσθαι τὰς Ῥωμαίων ἀρχὰς, διὰ τὸ ἐν δόξῃ περιφανὲς, καὶ τὸ ἐν ἀξιώμασιν ἐπηρμένον. Κοπρίοις δὲ διὰ τὴν ἀτιμίαν ἀπεικάζει τοὺς τεθνηκότας. Τοιοῦτοι καὶ οἱ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμείναντες, καὶ ὑπὸ τῶν ἐναντίων δυνάμεων καταπατούμενοι. Διὰ γὰρ τὴν ἀμετανόητον αὐτῶν καρδίαν, τὸν θυμὸν , φησὶν, οὐκ ἀποστραφήσεσθαι, πρὸς δὲ δίκην μένειν ἐπηρμένην τὴν χεῖρα ·
Διὴ νῦν αὐτοὺς ἀπεικάζει καλάμῃ, ἥτις διάκενος Π οὖσα, ἐπὶ σαθρᾶς βαίνει τῆς βάσεως, ἀνώμαλόν τε ἔχει τὴν αὔξησιν, οἷους ἄν τις ὑπόθοιτο τοὺς ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου τούτου γνωρίμους. Κενοὶ γὰρ ὄντες τὸν ἔσω ἄνθρωπον, τῇ τοῦ βίου συζῶσιν ἀνωμαλίᾳ, βαίνοντες γὰρ ἐπὶ σαθροῦ. ῎Ανθραξ δέ ἐστι πῦρ γεῶδες μετά τὴν τῆς φλογὸς πάροδον τῇ παχυτέρᾳ ὕλῃ ἐναπομεί ναν. Τοῖς οὖν ὑπὸ παθῶν φλεγομένοις, ὡς ἔνδον ἔχου- σι τῆς καύσεως τὴν αἰτίαν, ἐξ ἧς ὁ πλούσιος ὑπὸ δί- ψης ἐφλέγετο, οἷοι καὶ οἱ τὸν οἶνον πίνοντες, καὶ ὑπὸ τούτου φλεγόμενοι, πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος, τὸν ἐκ τῆς καύσεως εἰκότως ἀφανισμὸν ἀπειλεῖ. Ἀλλὰ καὶ δώρων, ἔφη, χάριν τὸ δίκαιον διαστρέ φουσιν. Διὸ καὶ τὴν ῥίζαν αὐτῶν συγκαυθήσεσθαι, ἥτις ἐστὶν ἡ φιλαργυρία· ἀφ᾿ ἧς ρίζης οὐ καρποί γίνονται. ῎Ανθος δὲ ὁποῖον ; εἰκὸς κονιορτῷ παρα- πλήσιον ἀστάτῳ φύσει καὶ σκεδαστῇ. Και, ὥσπερ οὗτος ἐμποδίζων ταῖς ἀναπνοαῖς ἐπιβουλεύει ἡμῶν τῇ ζωῇ· οὕτω, καὶ τῆς φιλαργυρίας τὰ ἄνθη, αἱ πλεονεξίαι, τὸ ψεῦδος, αἱ συκοφαντίαι, τὴν ἀληθῆ ζωὴν ἡμῶν ἀναιρεί, τῇ καθαρότητι τοῦ Πνεύματος ἐμποδίζοντα· εἰπὼν δὲ, Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, καὶ οἱ δυνάσται, νῦν φησὶ, Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύ ριος ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡς καὶ αὐτοῦ κατὰ ζῆλον τῶν προεστώτων ἡμαρτηκότος. ᾿Απ᾿ ἐκείνων γάρ ἐπὶ τοῦτον ἡ ὀργὴ τὴν πάροδον ἔσχηκεν· θυμὸς δὲ καὶ ὀργὴ τροπικῶς ἐπὶ Θεοῦ. Καὶ τάχα ἡ μὲν ἐπίσ πονος παίδευσις, ἐργή. Ο δὲ ταραχὴν ἡμῶν ἐμποιῶν τοῖς λογισμοῖς ἔλεγχος, θυμὸς προσηγόρευται. Έν θυμῷ γὰρ αὐτοῦ, φησί, ταράξει αὐτοὺς, μήπω λό γου μεταλαβεῖν αὐτοὺς ἀξιῶν. Ἡ δὲ ὀργὴ παιδεύει κατὰ τό· « Τότε λαλήσει, πρὸς αὐτοὺς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ. Θυμοῦ τοίνυν ἀνύει μᾶλλον, παιδεύουσα. Διόπερ Ἱερεμίας, « Παίδευσον ἡμᾶς, φησί, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Οὐ γὰρ εἶπεν, Καὶ μὴ ἐν ὀργῇ. Χρηστοτέρα δὲ ἡ ἀπὸ κρίσεως παίδευσις, τῆς ἀπὸ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Ὁ γὰρ ἐν κρίσει παιδευθεὶς, ἀπὸ τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων φωτίζεται πρὸς τὸ κρίσ σει πάντα καὶ λόγῳ ποιεῖν. Λογισμοὶ γὰρ δικαίων καὶ κρίματα. Τοῦ δὲ Θεοῦ τὴν χεῖρα ἐπάγοντος τῷ λαῷ, τουτέστι τὴν κολαστικὴν δύναμιν, κατὰ τὸν Ἰώβ· « Χεὶρ γὰρ Κυρίου ἡ ἀψαμένη μου ἐστίν» περὶ οὗ καί φησιν ὁ διάβολος · Οὐ μὴν δὲ, ἀλλ' ἀπόστει- λον τὴν χεῖρά σου καὶ ἅψαι τῶν ὀστέων αὐτοῦ. Τότε, φησί, παρωξύνθη τὰ ὄρη. Συγκινεῖται γὰρ τῷ Θεῷ πρὸς δίκην ἡ κτίσις. Οὕτω πανταχόθεν ἦσαν αἱ τῶν Αἰγυπτίων πληγαὶ, ἀπὸ ἀέρος, ἀπὸ γῆς, ἀπὸ ὕδατος. Καὶ πῦρ δὲ πρὸς τούτοις ἐφλόγιζε. Τινὲς δέ φασιν οὕτως εἰρῆσθαι τὰς Ρωμαίων ἀρχὰς, διὰ τὸ ἐν δόξῃ περιφανές, καὶ τὸ ἐν ἀξιώμασιν ἐπηρμένον. Κοπρίοις δὲ διὰ τὴν ἀτιμίαν ἀπεικάζει τους τεθνηκότας. Τει- οὗτοι καὶ οἱ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμείναντες, καὶ ὑπὸ ο πρ. γάρ. PROCOPII GAZÆI Verbum Domini essent aversali, Jeremia teste, A perpessi sunt. Ait enim his verbis : « Expaverunt, et capti sunt . . Quæ eniin illorum exstat sapien- tia, qui a se Christi Verbum repudiarunt? Ees ita- que non male nunc stipulæ comparat, quæ intus inanis, radici infirmæ innititur, et habet in- æqualia augmenta, qualia quis facile in hujus vitae celebrioribus personis animadvertere possit. Interio- *re enim homine prorsus inanes, reique imbecillæ innixi, intemperantis et inæqualis vitæ rationem sequuntur. Est autem carbo ignis ille terrenus, qui exstincta flamma solet in crassiori remanere materia. Illis ergo, qui suis accensi affectibus incendii causam gerunt interius (qualis illa, que divitem sitis incendebat 18. Quales item, qui vini potu comburuntur, quos nunc insectatur propheta ) extremum per flammam interitum comminatur. Rursus et jura ipsa sumendis muneribus ever- B tunt. Indeque est, quod radicem ipsorum, id est pecuniæ studium, quæ fructus edere non consue. vit, combusturum se significat. Caeterum qualis ipse flos? pulveri merito non absimilis, qui nec certo stare loco natura, nec dispergenti vento po- test reluctari. Deinde non aliter quam si gutturi ille inhæreat, respirationem remoratur, vit:rque nostrae molitur insidias; sic ipsi avaritiae fores, insanum scilicet habendi studium, mendacium, calumniæ, veram nobis vitam adimere. Sanetique Spiritus ad nos accessum solent impedire. Cæte- rum quia superius, Va fortibus vestris, et poten- tibus, dixerat; nunc jam iratum esse furorem Do- mini in populum suum significat, tanquam qui ipse præfectorum exemplo peccasset. Ab his enim ad C populum iram demanasse significat. Dicuntur au- tem de Deo non sine tropo ira et furor. Et iram, correptionem fortasse, quæ nonnisi laboris sensu aliquo fieri solet, appellant : furorem vero, repse- hensionem, quæ mentis nostræ operationes per- turbat. In furore enim suo turbabit eos, ait : tan- quam verbis dignos amplius non putet. At ira castigantis modo corripit; sicut scriptum est; et loquetur ad eos in ira sua, hoc habet ergo ira furore amplius, quod corripit. Itaque et Jeremias ait : « Corripe me, Domine, verumtamen in judicio, et non in furore tuo ". › Non enim, Et non in ia, dixit. Est vero quæ in judicio fit, sive corre- ptio, sive castigatio, illa longe, que a furore, et ira est, mitior. Qui enim judicio corripitur, Dei D judiciis, ut nihil nisi judicio et ratione, faciat, illustratur. ‹ Cogitationes enim justorum etiam judicia. » Quod autem manum suam in populum in- misisse dixit, vindicem potestatem significavit; non aliter, ac de Jobo legitur : « Quia malls Domini tetigit me "; de qua etiam et dia- bolus ipse sic loquitur : • Nequaquam, sed mitte manum tuam, et lange illius ossa Tunc, pergit, exacerbati sunt montes; quasi cum jerem. viii, 9. Luc. xvi, 24. Jerem. x, 21. Prov. x11, VARIE LECTIONES. 5. 21 Job xix, 21.
καθ’ ὧν καὶ τὰ ὄρη τὰ νοητὰ παροξύνεται, ἀρχαὶ, καὶ ἐξουσίαι, καὶ κοσμοκράτορες, ὑφ’ ὧν θνήσκει ψυχὴ, Θεοῦ μηκέτι κωλύοντος· ὡς ἐπὶ τῶν δικαίων παρεμβάλλει ἄγγελος Κυρίου κλωτῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύεται αὐτούς. Τοῦτο δὲ τέλος τῆς κατὰ Ὀζίαν τὸν βασιλέα προφητείας ἀρξαμένης ἀπὸ τοῦ, Ἄκουε, οὐρανὲ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ . Τὰ δὲ ἑξῆς μετὰ τελευτήν ἐστιν Ὀζίου ἐπὶ Ἰωαθὰμ, ὃς αὐτὸν διεδέξατο. ΚΕΦΑΛ. 2. αε. Καὶ ἐγένετο τοῦ ἐνιαυτοῦ, οὗ ἀπέθανεν Ὀζίας ὁ βασιλεὺς, εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. Καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ Σεραφεὶμ εἱστήκεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, κ.τ.λ. Τὸν Κύριον , ὃν ἐν τοῖς φθάσασι πολλάκις Σαβαὼθ ἀνεκήρυξεν, αὐτοψίᾳ παρείληφεν. Ἦν δὲ ὁ μονογενὴς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ὃς ὑποκαταβαίνων ἔσθ’ ὅτε τοῦ ἰδίου μεγέθους, ὁρατὸν ἀνθρώποις ἑαυτὸν ἀπεργάζεται. Ὤφθη πολλάκις τῷ Ἀβραὰμ, καθά φησιν ἡ Γραφὴ, καὶ ἐσχηματισμένος ἐν ἀνθρώπου μορφῇ, ὡς καὶ ὑπὸ δρῦν γενέσθαι, καὶ τοὺς πόδας ἀπονίψασθαι, καὶ κοινωνῆσαι τραπέζης. Καὶ Ἰσαὰκ δὲ ὤφθη, καὶ Ἰακὼβ πολλάκις· καὶ παλαίοντα τοῦτον εἶδεν ὡς ἄνθρωπον.
Διὴ νῦν αὐτοὺς ἀπεικάζει καλάμῃ, ἥτις διάκενος Π οὖσα, ἐπὶ σαθρᾶς βαίνει τῆς βάσεως, ἀνώμαλόν τε ἔχει τὴν αὔξησιν, οἷους ἄν τις ὑπόθοιτο τοὺς ἀπὸ τῶν τοῦ κόσμου τούτου γνωρίμους. Κενοὶ γὰρ ὄντες τὸν ἔσω ἄνθρωπον, τῇ τοῦ βίου συζῶσιν ἀνωμαλίᾳ, βαίνοντες γὰρ ἐπὶ σαθροῦ. ῎Ανθραξ δέ ἐστι πῦρ γεῶδες μετά τὴν τῆς φλογὸς πάροδον τῇ παχυτέρᾳ ὕλῃ ἐναπομεί ναν. Τοῖς οὖν ὑπὸ παθῶν φλεγομένοις, ὡς ἔνδον ἔχου- σι τῆς καύσεως τὴν αἰτίαν, ἐξ ἧς ὁ πλούσιος ὑπὸ δί- ψης ἐφλέγετο, οἷοι καὶ οἱ τὸν οἶνον πίνοντες, καὶ ὑπὸ τούτου φλεγόμενοι, πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος, τὸν ἐκ τῆς καύσεως εἰκότως ἀφανισμὸν ἀπειλεῖ. Ἀλλὰ καὶ δώρων, ἔφη, χάριν τὸ δίκαιον διαστρέ φουσιν. Διὸ καὶ τὴν ῥίζαν αὐτῶν συγκαυθήσεσθαι, ἥτις ἐστὶν ἡ φιλαργυρία· ἀφ᾿ ἧς ρίζης οὐ καρποί γίνονται. ῎Ανθος δὲ ὁποῖον ; εἰκὸς κονιορτῷ παρα- πλήσιον ἀστάτῳ φύσει καὶ σκεδαστῇ. Και, ὥσπερ οὗτος ἐμποδίζων ταῖς ἀναπνοαῖς ἐπιβουλεύει ἡμῶν τῇ ζωῇ· οὕτω, καὶ τῆς φιλαργυρίας τὰ ἄνθη, αἱ πλεονεξίαι, τὸ ψεῦδος, αἱ συκοφαντίαι, τὴν ἀληθῆ ζωὴν ἡμῶν ἀναιρεί, τῇ καθαρότητι τοῦ Πνεύματος ἐμποδίζοντα· εἰπὼν δὲ, Οὐαὶ οἱ ἰσχύοντες ὑμῶν, καὶ οἱ δυνάσται, νῦν φησὶ, Καὶ ἐθυμώθη ὀργῇ Κύ ριος ἐπὶ τὸν λαὸν αὐτοῦ, ὡς καὶ αὐτοῦ κατὰ ζῆλον τῶν προεστώτων ἡμαρτηκότος. ᾿Απ᾿ ἐκείνων γάρ ἐπὶ τοῦτον ἡ ὀργὴ τὴν πάροδον ἔσχηκεν· θυμὸς δὲ καὶ ὀργὴ τροπικῶς ἐπὶ Θεοῦ. Καὶ τάχα ἡ μὲν ἐπίσ πονος παίδευσις, ἐργή. Ο δὲ ταραχὴν ἡμῶν ἐμποιῶν τοῖς λογισμοῖς ἔλεγχος, θυμὸς προσηγόρευται. Έν θυμῷ γὰρ αὐτοῦ, φησί, ταράξει αὐτοὺς, μήπω λό γου μεταλαβεῖν αὐτοὺς ἀξιῶν. Ἡ δὲ ὀργὴ παιδεύει κατὰ τό· « Τότε λαλήσει, πρὸς αὐτοὺς ἐν ὀργῇ αὐτοῦ. Θυμοῦ τοίνυν ἀνύει μᾶλλον, παιδεύουσα. Διόπερ Ἱερεμίας, « Παίδευσον ἡμᾶς, φησί, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Οὐ γὰρ εἶπεν, Καὶ μὴ ἐν ὀργῇ. Χρηστοτέρα δὲ ἡ ἀπὸ κρίσεως παίδευσις, τῆς ἀπὸ θυμοῦ καὶ ὀργῆς. Ὁ γὰρ ἐν κρίσει παιδευθεὶς, ἀπὸ τῶν τοῦ Θεοῦ κριμάτων φωτίζεται πρὸς τὸ κρίσ σει πάντα καὶ λόγῳ ποιεῖν. Λογισμοὶ γὰρ δικαίων καὶ κρίματα. Τοῦ δὲ Θεοῦ τὴν χεῖρα ἐπάγοντος τῷ λαῷ, τουτέστι τὴν κολαστικὴν δύναμιν, κατὰ τὸν Ἰώβ· « Χεὶρ γὰρ Κυρίου ἡ ἀψαμένη μου ἐστίν» περὶ οὗ καί φησιν ὁ διάβολος · Οὐ μὴν δὲ, ἀλλ' ἀπόστει- λον τὴν χεῖρά σου καὶ ἅψαι τῶν ὀστέων αὐτοῦ. Τότε, φησί, παρωξύνθη τὰ ὄρη. Συγκινεῖται γὰρ τῷ Θεῷ πρὸς δίκην ἡ κτίσις. Οὕτω πανταχόθεν ἦσαν αἱ τῶν Αἰγυπτίων πληγαὶ, ἀπὸ ἀέρος, ἀπὸ γῆς, ἀπὸ ὕδατος. Καὶ πῦρ δὲ πρὸς τούτοις ἐφλόγιζε. Τινὲς δέ φασιν οὕτως εἰρῆσθαι τὰς Ρωμαίων ἀρχὰς, διὰ τὸ ἐν δόξῃ περιφανές, καὶ τὸ ἐν ἀξιώμασιν ἐπηρμένον. Κοπρίοις δὲ διὰ τὴν ἀτιμίαν ἀπεικάζει τους τεθνηκότας. Τει- οὗτοι καὶ οἱ τοῖς ἁμαρτήμασιν ἐπιμείναντες, καὶ ὑπὸ ο πρ. γάρ. PROCOPII GAZÆI Verbum Domini essent aversali, Jeremia teste, A perpessi sunt. Ait enim his verbis : « Expaverunt, et capti sunt . . Quæ eniin illorum exstat sapien- tia, qui a se Christi Verbum repudiarunt? Ees ita- que non male nunc stipulæ comparat, quæ intus inanis, radici infirmæ innititur, et habet in- æqualia augmenta, qualia quis facile in hujus vitae celebrioribus personis animadvertere possit. Interio- *re enim homine prorsus inanes, reique imbecillæ innixi, intemperantis et inæqualis vitæ rationem sequuntur. Est autem carbo ignis ille terrenus, qui exstincta flamma solet in crassiori remanere materia. Illis ergo, qui suis accensi affectibus incendii causam gerunt interius (qualis illa, que divitem sitis incendebat 18. Quales item, qui vini potu comburuntur, quos nunc insectatur propheta ) extremum per flammam interitum comminatur. Rursus et jura ipsa sumendis muneribus ever- B tunt. Indeque est, quod radicem ipsorum, id est pecuniæ studium, quæ fructus edere non consue. vit, combusturum se significat. Caeterum qualis ipse flos? pulveri merito non absimilis, qui nec certo stare loco natura, nec dispergenti vento po- test reluctari. Deinde non aliter quam si gutturi ille inhæreat, respirationem remoratur, vit:rque nostrae molitur insidias; sic ipsi avaritiae fores, insanum scilicet habendi studium, mendacium, calumniæ, veram nobis vitam adimere. Sanetique Spiritus ad nos accessum solent impedire. Cæte- rum quia superius, Va fortibus vestris, et poten- tibus, dixerat; nunc jam iratum esse furorem Do- mini in populum suum significat, tanquam qui ipse præfectorum exemplo peccasset. Ab his enim ad C populum iram demanasse significat. Dicuntur au- tem de Deo non sine tropo ira et furor. Et iram, correptionem fortasse, quæ nonnisi laboris sensu aliquo fieri solet, appellant : furorem vero, repse- hensionem, quæ mentis nostræ operationes per- turbat. In furore enim suo turbabit eos, ait : tan- quam verbis dignos amplius non putet. At ira castigantis modo corripit; sicut scriptum est; et loquetur ad eos in ira sua, hoc habet ergo ira furore amplius, quod corripit. Itaque et Jeremias ait : « Corripe me, Domine, verumtamen in judicio, et non in furore tuo ". › Non enim, Et non in ia, dixit. Est vero quæ in judicio fit, sive corre- ptio, sive castigatio, illa longe, que a furore, et ira est, mitior. Qui enim judicio corripitur, Dei D judiciis, ut nihil nisi judicio et ratione, faciat, illustratur. ‹ Cogitationes enim justorum etiam judicia. » Quod autem manum suam in populum in- misisse dixit, vindicem potestatem significavit; non aliter, ac de Jobo legitur : « Quia malls Domini tetigit me "; de qua etiam et dia- bolus ipse sic loquitur : • Nequaquam, sed mitte manum tuam, et lange illius ossa Tunc, pergit, exacerbati sunt montes; quasi cum jerem. viii, 9. Luc. xvi, 24. Jerem. x, 21. Prov. x11, VARIE LECTIONES. 5. 21 Job xix, 21.
PG 87:1929Ἤτει δὲ καὶ Μωϋσῆς γνωστῶς ἰδεῖν τὸν Θεὸν, ἀλλ’ ἀκήκοεν· «Οὐ δυνήσῃ ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. Οὐ γὰρ μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου, καὶ ζήσεται.» Ἡ γὰρ θεότης τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, μένει τοῖς πᾶσιν ἀθέατος. Καὶ Ἰεζεκιὴλ δὲ τὴν τούτου δόξαν δι’ αἰνιγμάτων ἑώρακεν. Τούτου δὲ καὶ ὁ παρὼν προφήτης ἠξίωται, καὶ μάρτυς ὁ Ἰωάννης. Εἰπὼν γὰρ, ὅτι εἶπεν Ἡσαί̈ας, Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμοὺς, καὶ τὰ λοιπὰ, «Ταῦτα εἶπε, φησὶν, Ἡσαί̈ας, ὅτε εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ.» Νῦν γὰρ Ἡσαί̈ας τοῦτό φησιν· «Ἀκοὴν ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ὤστε τὴν Χριστοῦ δόξαν διὰ τῶν προκειμένων ὁ προφήτης ἑώρακεν, οὐ πάντως σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοὺς ἔνδον πεφωτισμένους ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος. Συνεργίᾳ γὰρ φωτὸς τοῖς ἔνδον ὁρῶμεν καὶ τοῖς ἔξωθεν ὀφθαλμοῖς. Δι’ ὅ φησιν ὁ Σωτήρ· «Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν ὄψονται.» Οἷος ὢν Ἡσαί̈ας, Εἶδε τὸν Κύριον Σαβαὼθ , ἀλλ’ οὐ ζῶντος Ὀζίου· τοῦ γὰρ οὗτος ἐπὶ τοῖς διὰ Θεοῦ κατορθώμασιν, ἂ κατώρθωσε θεοσεβὴς τὰ πρῶτα γενόμενος, εἰς ἱερατικὴν ἰέναι λειτουργίαν παρεβιάζετο, μέχρι τῷ μετώπῳ λέπρας ἐπανθησάσης ἐλήλαται.
τῶν ἐναντίων δυνάμεων καταπατούμενοι. Διὰ γὰρ τὴν ἀμετανόητον αὐτῶν καρδίαν, τὸν θυμὸν, φησίν, οὐκ ἀποστραφήσεσθαι, πρὸς δὲ δίκην μένειν ἐπηρ μένην τὴν χεῖρα· καθ᾽ ὧν καὶ τὰ ὄρη τὰ νοητά παρ οξύνεται, ἀρχαί, καὶ ἐξουσίαι, καὶ κοσμοκράτορες, ὑφ' ὧν θνήσκει ψυχή, Θεοῦ μηκέτι κωλύοντος· ὡς ἐπὶ τῶν δικαίων παρεμβάλλει ἄγγελος Κυρίου κλυ των ο φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύεται αὐτούς. Τοῦτο δὲ τέλος τῆς κατὰ Ὀξίαν τὸν βασιλέα προφητείας ἀρξαμένης ἀπὸ τοῦ, Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ. Τὰ δὲ ἑξῆς μετὰ τελευτήν ἐστιν Οζίου ἐπὶ Ἰωα- θάμ, ὃς αὐτὸν διεδέξατο. ΚΕΦΑΛ. Γ'. α-ε'. Καὶ ἐγένετο τοῦ ἐνιαυτοῦ, οὗ ἀπέθανεν Οζίας ὁ βασιλεὺς, εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. Καὶ πλήρης ὁ οἶκος Ρ τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ Σεραφεὶμ εἰστή- κεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, κ. τ. λ. Τὸν Κύριον, ὃν ἐν τοῖς φθάσασι πολλάκις Σαβαώθ ἀνεκήρυξεν, αὐτοψία παρείληφεν. "Ην δὲ ὁ μονογε νῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ᾶς ὑποκαταβαίνων ἔσθ' ὅτε τοῦ ἰδίου μεγέθους, έρα- τὸν ἀνθρώποις ἑαυτὸν ἀπεργάζεται. Ὤφθη πολλάκις τῷ ᾿Αβραάμ, καθά φησιν ἡ Γραφή, καὶ ἐσχηματι σμένος ἐν ἀνθρώπου μορφῇ, ὡς καὶ ὑπὸ δρῦν γενέ- σθαι, καὶ τοὺς πόδας ἀπονίψασθαι, καὶ κοινωνῆσαι τραπέζης. Καὶ Ἰσαὰκ δὲ ὤφθη, καὶ Ἰακὼβ πολλά- κις· καὶ παλαίοντα τοῦτον εἶδεν ὡς ἄνθρωπον. Ητει δὲ καὶ Μωϋσῆς γνωστῶς ἰδεῖν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ἀκή- κεν ο Οὐ δυνήσῃ ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. Οὐ γὰρ μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου, καὶ ζήσεται.» Η γὰρ θεότης τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, μένει τοῖς πᾶσιν ἀθέατος. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὴν τούτου δόξαν δι' αἰνιγμάτων ἑώρακεν. Τούτου δὲ καὶ ὁ παρ ών προφήτης ἠξίωται, καὶ μάρτυς ὁ Ἰωάννης. Εἰ- πὼν γάρ, ὅτι εἶπεν Ησαΐας, Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ τὰ λοιπὰ,« Ταῦτα εἶπε, φησίν, Ἡσαΐας, ὅτι εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ. Νῦν γὰρ Ησαΐας τοῦτό φησιν· « Ακοὴν ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥστε τὴν Χριστοῦ δόξαν διὰ τῶν προκειμέ νων ὁ προφήτης ἑώρακεν, οὐ πάντως σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοὺς ἔνδον πεφωτισμένους η ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος. Συνεργία γὰρ φωτὸς τοῖς ἔνδον ὁρῶμεν καὶ τοῖς ἔξωθεν ὀφθαλμοῖς. Δι' ὅ φησιν ὁ Σωτήρ· • Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν έξονται. ο Οἷος ὢν Ησαΐας, Εἶδε τὸν Κύριον Σα- βαώθ, ἀλλ' οὐ ζῶντος Ὀξίου· τοῦ γὰρ οὗτος ἐπὶ τοῖς γρ. κύκλῳ. * [σ. βασιλέως καί. Ρ Θ. καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρουν τὸν ναόν. γρ. τοῖς ἔνδον πεφωτισμένοις· COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo in scelerum vindictam, et ipsa conspirans creatura commoveatur ". Ad hunc modum plagis undique Ægyptios, ab aere, ab aqua, a terra, ab ipso igne denique, a quo, præter hæc, consumerentur, obsessos fuisse legimus. Nc- que desunt, qui Romanorum imperium, pro- pler late patentein eorum gloriam, subli- memque dignitatis gradum, significari conten- dunt. Deinde stercoribus, mortuos, propter igno- miniam, similes facit. Tales exsistunt, qui pecca- torum sordibus inhærentes, ab adversariis potes- tatibus conculcantur. Eos enim propter cordis pervicaciamı, in quorum vindictam jam elata sit manus, furorem evitare non posse significat ; cuin et mon'es ipsi monte comprehensi, id est dominationes, mundanæ denique potestates, a quibus, Deo non amplius probibente, anima solet interire in eos exacerbentur: non aliter, quam angelum Domini timentes eum, circumdare, et liberare constat. Atque hic quidem finem suum consequi- tur, quæ Oziæ temporibus edita est prophetia, ejusque ab eo, quod dixit : Audi, cœlum ; ausculta, terra, exordium exstitit. Quæ deinceps sequuntur, áb Oziæ morte ad Joathamum usque, qui postea regni gubernacula suscepit, referuntur. B C CAP. VI. VERS. 1-5. Et factum est, anno quo mortuus est Ozias rex, vidi Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum. Et plena domus gloria ejus et Seraphim steterunt circum eam, etc. , Dominum, quem Sabaoth antea persæpe prædi- cavit, oculata fide se complexuin esse affirmat. Est autem is procul dubio unigenitum Dei Verbum; quod in Patris sinu recumbens, submissa ali- quando peculiaris gloriæ magnitudine, videndum se hominibus præbuit. Visus Abrahamo persape, Scriptura teste ", etiam in hominis speciem trans- fornatus; nimirum, cum sub quercu esset *, cum ei pedes ablueret, cum mensæ fieret particeps. Vi- sus est et Isaaco sæpe et Jacobo *, qui luctan- tem hominis more eumdem expertus est. Postula- vit vero Moses, aperte Deum ut videret: sed quæ sequuntur audivit : « Non poteris videre faciem meam: Non enim (addit) videbit me homo, et vi- vet ". › Unigeniti enim Filii Dei ipsa invisibilis manet omnibus divinitas. Vidit hujus et Ezechiel gloriam; sed per ænigmata 28. Tantæ etiam rei ho- nore dignum hunc prophetam habitum, vel Joannis testimonio, probatur. Cum enim ille usurpato Isaiæ testimonio, excæcatos eorum esse oculos, et quæ sequuntur, dixisset, tandem subjungit : « Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus ". Istud ipsum enim est, quod jam Isaias ait : e Auditu au- D dietis, et non intelligetis ", » cateraque deinceps. Constat ergo ex his, quæ superius posita sunt, Christum prophetam vidisse, nec illis tamen, quæ corporis sunt sed internis, id est, Spiritu sancto illuminatis oculis usurpasse. Lucis enim auxilio internis, veluti externis oculis videmus. Hinc est, » Gen. xxxii, seqq. Exod. xxxшı, 18-20. ss Sap. IV, 2. » Gen. xviii, 4. Gen. xxvi, seqq. » Εzech. seqq. so Joan. XI, 41. Isa. vi, 9; Matth. x111, 14. VARIE LECTIONES- PATROL. GR. LXXXVII
Τοῦ δὲ νόμου κελεύοντος ἐκπέμπεσθαι τῆς παρεμβολῆς τὸν νεκρὸν, ὡς ἀκάθαρτον, ᾤκησεν Ὀζίας ἐν Ἱερουσαλὴμ, τὴν πᾶσαν πόλιν μιαίνων· ὅθεν ὁ Δεσπότης σεσίγηκεν, οὐ τοὺς προφήτας ἀτιμάζων, ἀναξίους δὲ τῆς αὐτοῦ κρίνων νουθεσίας τοὺς ἀκαθάρτῳ συνοικοῦντας· καὶ γάρ φησι πρὸς Ἰεζεκιήλ· «Καὶ τὴν γλῶσσάν σου συνδήσω καὶ ἀποκωφωθήσῃ, καὶ οὐκ ἔσῃ αὐτοῖς εἰς ἄνδρα εὐθύνοντα, ὅτι οἶκος παραπικραίνων ἐστί.» Καὶ νῦν δὲ δι’ ἀγανάκτησιν σιωπᾷ, καὶ διὰ ταύτην Ἱεροσόλυμα σέσεισται. Δεδήλωκε δὲ τὸ τοιοῦτον Ἀμὼς εἰπών· «Λόγοι Ἀμώς.» Εἶτα τοὺς βασιλεῖς εἰπὼν, ἐφ’ ὧν οἱ λόγοι γεγόνασιν, ἐπήνεγκε· Πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ. Συμπέπαυται τοίνυν καὶ ἡ σιγὴ τετελευτηκότι τῷ βασιλεῖ, βασιλεύσαντος Ἰωαθὰμ, ὃς καὶ τὸ εὐθὲς ἐνώπιον Κυρίου πεποίηκεν καὶ μαρτύρεται. Εἶδεν οὖν τὸν Κύριον Σαβαὼθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ . Ἀλλ’ οὐκ ἐν τῷ οἴκῳ τὸν Κύριον ὁ προφήτης ἑώρακεν, ἀλλ’ ἐν θρόνῳ· περὶ οὗ πάντως φησὶν ἡ Γραφή· «Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Κύριος ἐν οὐρανῷ ὁ θρόνος αὐτοῦ.» Καὶ ὁ Κύριος δέ φησι·
τῶν ἐναντίων δυνάμεων καταπατούμενοι. Διὰ γὰρ τὴν ἀμετανόητον αὐτῶν καρδίαν, τὸν θυμὸν, φησίν, οὐκ ἀποστραφήσεσθαι, πρὸς δὲ δίκην μένειν ἐπηρ μένην τὴν χεῖρα· καθ᾽ ὧν καὶ τὰ ὄρη τὰ νοητά παρ οξύνεται, ἀρχαί, καὶ ἐξουσίαι, καὶ κοσμοκράτορες, ὑφ' ὧν θνήσκει ψυχή, Θεοῦ μηκέτι κωλύοντος· ὡς ἐπὶ τῶν δικαίων παρεμβάλλει ἄγγελος Κυρίου κλυ των ο φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύεται αὐτούς. Τοῦτο δὲ τέλος τῆς κατὰ Ὀξίαν τὸν βασιλέα προφητείας ἀρξαμένης ἀπὸ τοῦ, Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ. Τὰ δὲ ἑξῆς μετὰ τελευτήν ἐστιν Οζίου ἐπὶ Ἰωα- θάμ, ὃς αὐτὸν διεδέξατο. ΚΕΦΑΛ. Γ'. α-ε'. Καὶ ἐγένετο τοῦ ἐνιαυτοῦ, οὗ ἀπέθανεν Οζίας ὁ βασιλεὺς, εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. Καὶ πλήρης ὁ οἶκος Ρ τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ Σεραφεὶμ εἰστή- κεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, κ. τ. λ. Τὸν Κύριον, ὃν ἐν τοῖς φθάσασι πολλάκις Σαβαώθ ἀνεκήρυξεν, αὐτοψία παρείληφεν. "Ην δὲ ὁ μονογε νῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ᾶς ὑποκαταβαίνων ἔσθ' ὅτε τοῦ ἰδίου μεγέθους, έρα- τὸν ἀνθρώποις ἑαυτὸν ἀπεργάζεται. Ὤφθη πολλάκις τῷ ᾿Αβραάμ, καθά φησιν ἡ Γραφή, καὶ ἐσχηματι σμένος ἐν ἀνθρώπου μορφῇ, ὡς καὶ ὑπὸ δρῦν γενέ- σθαι, καὶ τοὺς πόδας ἀπονίψασθαι, καὶ κοινωνῆσαι τραπέζης. Καὶ Ἰσαὰκ δὲ ὤφθη, καὶ Ἰακὼβ πολλά- κις· καὶ παλαίοντα τοῦτον εἶδεν ὡς ἄνθρωπον. Ητει δὲ καὶ Μωϋσῆς γνωστῶς ἰδεῖν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ἀκή- κεν ο Οὐ δυνήσῃ ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. Οὐ γὰρ μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου, καὶ ζήσεται.» Η γὰρ θεότης τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, μένει τοῖς πᾶσιν ἀθέατος. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὴν τούτου δόξαν δι' αἰνιγμάτων ἑώρακεν. Τούτου δὲ καὶ ὁ παρ ών προφήτης ἠξίωται, καὶ μάρτυς ὁ Ἰωάννης. Εἰ- πὼν γάρ, ὅτι εἶπεν Ησαΐας, Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ τὰ λοιπὰ,« Ταῦτα εἶπε, φησίν, Ἡσαΐας, ὅτι εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ. Νῦν γὰρ Ησαΐας τοῦτό φησιν· « Ακοὴν ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥστε τὴν Χριστοῦ δόξαν διὰ τῶν προκειμέ νων ὁ προφήτης ἑώρακεν, οὐ πάντως σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοὺς ἔνδον πεφωτισμένους η ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος. Συνεργία γὰρ φωτὸς τοῖς ἔνδον ὁρῶμεν καὶ τοῖς ἔξωθεν ὀφθαλμοῖς. Δι' ὅ φησιν ὁ Σωτήρ· • Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν έξονται. ο Οἷος ὢν Ησαΐας, Εἶδε τὸν Κύριον Σα- βαώθ, ἀλλ' οὐ ζῶντος Ὀξίου· τοῦ γὰρ οὗτος ἐπὶ τοῖς γρ. κύκλῳ. * [σ. βασιλέως καί. Ρ Θ. καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρουν τὸν ναόν. γρ. τοῖς ἔνδον πεφωτισμένοις· COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo in scelerum vindictam, et ipsa conspirans creatura commoveatur ". Ad hunc modum plagis undique Ægyptios, ab aere, ab aqua, a terra, ab ipso igne denique, a quo, præter hæc, consumerentur, obsessos fuisse legimus. Nc- que desunt, qui Romanorum imperium, pro- pler late patentein eorum gloriam, subli- memque dignitatis gradum, significari conten- dunt. Deinde stercoribus, mortuos, propter igno- miniam, similes facit. Tales exsistunt, qui pecca- torum sordibus inhærentes, ab adversariis potes- tatibus conculcantur. Eos enim propter cordis pervicaciamı, in quorum vindictam jam elata sit manus, furorem evitare non posse significat ; cuin et mon'es ipsi monte comprehensi, id est dominationes, mundanæ denique potestates, a quibus, Deo non amplius probibente, anima solet interire in eos exacerbentur: non aliter, quam angelum Domini timentes eum, circumdare, et liberare constat. Atque hic quidem finem suum consequi- tur, quæ Oziæ temporibus edita est prophetia, ejusque ab eo, quod dixit : Audi, cœlum ; ausculta, terra, exordium exstitit. Quæ deinceps sequuntur, áb Oziæ morte ad Joathamum usque, qui postea regni gubernacula suscepit, referuntur. B C CAP. VI. VERS. 1-5. Et factum est, anno quo mortuus est Ozias rex, vidi Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum. Et plena domus gloria ejus et Seraphim steterunt circum eam, etc. , Dominum, quem Sabaoth antea persæpe prædi- cavit, oculata fide se complexuin esse affirmat. Est autem is procul dubio unigenitum Dei Verbum; quod in Patris sinu recumbens, submissa ali- quando peculiaris gloriæ magnitudine, videndum se hominibus præbuit. Visus Abrahamo persape, Scriptura teste ", etiam in hominis speciem trans- fornatus; nimirum, cum sub quercu esset *, cum ei pedes ablueret, cum mensæ fieret particeps. Vi- sus est et Isaaco sæpe et Jacobo *, qui luctan- tem hominis more eumdem expertus est. Postula- vit vero Moses, aperte Deum ut videret: sed quæ sequuntur audivit : « Non poteris videre faciem meam: Non enim (addit) videbit me homo, et vi- vet ". › Unigeniti enim Filii Dei ipsa invisibilis manet omnibus divinitas. Vidit hujus et Ezechiel gloriam; sed per ænigmata 28. Tantæ etiam rei ho- nore dignum hunc prophetam habitum, vel Joannis testimonio, probatur. Cum enim ille usurpato Isaiæ testimonio, excæcatos eorum esse oculos, et quæ sequuntur, dixisset, tandem subjungit : « Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus ". Istud ipsum enim est, quod jam Isaias ait : e Auditu au- D dietis, et non intelligetis ", » cateraque deinceps. Constat ergo ex his, quæ superius posita sunt, Christum prophetam vidisse, nec illis tamen, quæ corporis sunt sed internis, id est, Spiritu sancto illuminatis oculis usurpasse. Lucis enim auxilio internis, veluti externis oculis videmus. Hinc est, » Gen. xxxii, seqq. Exod. xxxшı, 18-20. ss Sap. IV, 2. » Gen. xviii, 4. Gen. xxvi, seqq. » Εzech. seqq. so Joan. XI, 41. Isa. vi, 9; Matth. x111, 14. VARIE LECTIONES- PATROL. GR. LXXXVII
PG 87:1930«Ὁ οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου.» Καὶ ἄλλος· «Ὑψοῦ ἦρται ὁ θρόνος αὐτοῦ,» ὅτι πάσης ἐστὶν ἐπέκεινα φύσεως ἡ τοῦ Θεοῦ βασιλεία. Τὸ δὲ βέβαιον, καὶ ἐν ταυτότητι τῶν ἀγαθῶν ἱδρυμένον, τῷ καθῆσθαι δεδήλωκεν. Καὶ ὁ Δαβίδ φησιν· «Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ.» Καὶ Ἱερεμίας, «Ὅτι σὺ καθήμενος τὸν αἰῶνα, καὶ ἡμεῖς ἀπολλύμενοι τὸν αἰῶνα.» Ἄνω μὲν οὖν ἑώρα τὸν Κύριον , τὸν δὲ οἶκον τὸν ἐπὶ γῆς [φησὶ] πλήρη τῆς δόξης , ὥσπερ φωτὸς ἀκτῖσιν ἄνωθεν ἐξ οὐρανοῦ ταῖς τοῦ θείου Λόγου μαρμαρυγαῖς αὐγαζόμενον. Οὔπω γὰρ δεδυσσεβηκότος Ἰσραὴλ εἰς τὸν Δεσπότην Χριστὸν, ἐπλήρου τὸν ἐκεῖσε ναὸν ἡ δόξα Κυρίου. Ἀρνησάμενοι δὲ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀκηκόασιν· «Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος.» Διερμηνεύεται δὲ σεραφεὶμ , ἐμπρησταὶ, ἤτοι θερμαίνοντες. Ψυχρὸν γὰρ οὐδὲν παρὰ ταῖς ἀνωτάτω δυνάμεσιν, καὶ ὁ κολλώμενος δὲ τῷ Κυρίῳ, ζέων ἀποτελεῖται τῷ Πνεύματι, καὶ θερμὸς τὴν ἀγάπην τὴν εἰς Θεόν. Τὰς δὲ κύκλῳ Θεοῦ δυνάμεις καὶ Δανιὴλ ἐδήλωσε λέγων·
τῶν ἐναντίων δυνάμεων καταπατούμενοι. Διὰ γὰρ τὴν ἀμετανόητον αὐτῶν καρδίαν, τὸν θυμὸν, φησίν, οὐκ ἀποστραφήσεσθαι, πρὸς δὲ δίκην μένειν ἐπηρ μένην τὴν χεῖρα· καθ᾽ ὧν καὶ τὰ ὄρη τὰ νοητά παρ οξύνεται, ἀρχαί, καὶ ἐξουσίαι, καὶ κοσμοκράτορες, ὑφ' ὧν θνήσκει ψυχή, Θεοῦ μηκέτι κωλύοντος· ὡς ἐπὶ τῶν δικαίων παρεμβάλλει ἄγγελος Κυρίου κλυ των ο φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύεται αὐτούς. Τοῦτο δὲ τέλος τῆς κατὰ Ὀξίαν τὸν βασιλέα προφητείας ἀρξαμένης ἀπὸ τοῦ, Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ. Τὰ δὲ ἑξῆς μετὰ τελευτήν ἐστιν Οζίου ἐπὶ Ἰωα- θάμ, ὃς αὐτὸν διεδέξατο. ΚΕΦΑΛ. Γ'. α-ε'. Καὶ ἐγένετο τοῦ ἐνιαυτοῦ, οὗ ἀπέθανεν Οζίας ὁ βασιλεὺς, εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. Καὶ πλήρης ὁ οἶκος Ρ τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ Σεραφεὶμ εἰστή- κεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, κ. τ. λ. Τὸν Κύριον, ὃν ἐν τοῖς φθάσασι πολλάκις Σαβαώθ ἀνεκήρυξεν, αὐτοψία παρείληφεν. "Ην δὲ ὁ μονογε νῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ᾶς ὑποκαταβαίνων ἔσθ' ὅτε τοῦ ἰδίου μεγέθους, έρα- τὸν ἀνθρώποις ἑαυτὸν ἀπεργάζεται. Ὤφθη πολλάκις τῷ ᾿Αβραάμ, καθά φησιν ἡ Γραφή, καὶ ἐσχηματι σμένος ἐν ἀνθρώπου μορφῇ, ὡς καὶ ὑπὸ δρῦν γενέ- σθαι, καὶ τοὺς πόδας ἀπονίψασθαι, καὶ κοινωνῆσαι τραπέζης. Καὶ Ἰσαὰκ δὲ ὤφθη, καὶ Ἰακὼβ πολλά- κις· καὶ παλαίοντα τοῦτον εἶδεν ὡς ἄνθρωπον. Ητει δὲ καὶ Μωϋσῆς γνωστῶς ἰδεῖν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ἀκή- κεν ο Οὐ δυνήσῃ ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. Οὐ γὰρ μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου, καὶ ζήσεται.» Η γὰρ θεότης τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, μένει τοῖς πᾶσιν ἀθέατος. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὴν τούτου δόξαν δι' αἰνιγμάτων ἑώρακεν. Τούτου δὲ καὶ ὁ παρ ών προφήτης ἠξίωται, καὶ μάρτυς ὁ Ἰωάννης. Εἰ- πὼν γάρ, ὅτι εἶπεν Ησαΐας, Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ τὰ λοιπὰ,« Ταῦτα εἶπε, φησίν, Ἡσαΐας, ὅτι εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ. Νῦν γὰρ Ησαΐας τοῦτό φησιν· « Ακοὴν ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥστε τὴν Χριστοῦ δόξαν διὰ τῶν προκειμέ νων ὁ προφήτης ἑώρακεν, οὐ πάντως σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοὺς ἔνδον πεφωτισμένους η ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος. Συνεργία γὰρ φωτὸς τοῖς ἔνδον ὁρῶμεν καὶ τοῖς ἔξωθεν ὀφθαλμοῖς. Δι' ὅ φησιν ὁ Σωτήρ· • Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν έξονται. ο Οἷος ὢν Ησαΐας, Εἶδε τὸν Κύριον Σα- βαώθ, ἀλλ' οὐ ζῶντος Ὀξίου· τοῦ γὰρ οὗτος ἐπὶ τοῖς γρ. κύκλῳ. * [σ. βασιλέως καί. Ρ Θ. καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρουν τὸν ναόν. γρ. τοῖς ἔνδον πεφωτισμένοις· COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo in scelerum vindictam, et ipsa conspirans creatura commoveatur ". Ad hunc modum plagis undique Ægyptios, ab aere, ab aqua, a terra, ab ipso igne denique, a quo, præter hæc, consumerentur, obsessos fuisse legimus. Nc- que desunt, qui Romanorum imperium, pro- pler late patentein eorum gloriam, subli- memque dignitatis gradum, significari conten- dunt. Deinde stercoribus, mortuos, propter igno- miniam, similes facit. Tales exsistunt, qui pecca- torum sordibus inhærentes, ab adversariis potes- tatibus conculcantur. Eos enim propter cordis pervicaciamı, in quorum vindictam jam elata sit manus, furorem evitare non posse significat ; cuin et mon'es ipsi monte comprehensi, id est dominationes, mundanæ denique potestates, a quibus, Deo non amplius probibente, anima solet interire in eos exacerbentur: non aliter, quam angelum Domini timentes eum, circumdare, et liberare constat. Atque hic quidem finem suum consequi- tur, quæ Oziæ temporibus edita est prophetia, ejusque ab eo, quod dixit : Audi, cœlum ; ausculta, terra, exordium exstitit. Quæ deinceps sequuntur, áb Oziæ morte ad Joathamum usque, qui postea regni gubernacula suscepit, referuntur. B C CAP. VI. VERS. 1-5. Et factum est, anno quo mortuus est Ozias rex, vidi Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum. Et plena domus gloria ejus et Seraphim steterunt circum eam, etc. , Dominum, quem Sabaoth antea persæpe prædi- cavit, oculata fide se complexuin esse affirmat. Est autem is procul dubio unigenitum Dei Verbum; quod in Patris sinu recumbens, submissa ali- quando peculiaris gloriæ magnitudine, videndum se hominibus præbuit. Visus Abrahamo persape, Scriptura teste ", etiam in hominis speciem trans- fornatus; nimirum, cum sub quercu esset *, cum ei pedes ablueret, cum mensæ fieret particeps. Vi- sus est et Isaaco sæpe et Jacobo *, qui luctan- tem hominis more eumdem expertus est. Postula- vit vero Moses, aperte Deum ut videret: sed quæ sequuntur audivit : « Non poteris videre faciem meam: Non enim (addit) videbit me homo, et vi- vet ". › Unigeniti enim Filii Dei ipsa invisibilis manet omnibus divinitas. Vidit hujus et Ezechiel gloriam; sed per ænigmata 28. Tantæ etiam rei ho- nore dignum hunc prophetam habitum, vel Joannis testimonio, probatur. Cum enim ille usurpato Isaiæ testimonio, excæcatos eorum esse oculos, et quæ sequuntur, dixisset, tandem subjungit : « Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus ". Istud ipsum enim est, quod jam Isaias ait : e Auditu au- D dietis, et non intelligetis ", » cateraque deinceps. Constat ergo ex his, quæ superius posita sunt, Christum prophetam vidisse, nec illis tamen, quæ corporis sunt sed internis, id est, Spiritu sancto illuminatis oculis usurpasse. Lucis enim auxilio internis, veluti externis oculis videmus. Hinc est, » Gen. xxxii, seqq. Exod. xxxшı, 18-20. ss Sap. IV, 2. » Gen. xviii, 4. Gen. xxvi, seqq. » Εzech. seqq. so Joan. XI, 41. Isa. vi, 9; Matth. x111, 14. VARIE LECTIONES- PATROL. GR. LXXXVII
«Χίλιαι χιλιάδες ἐλιτούργουν αὐτῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν ἔμπροσθεν αὐτοῦ.» Οὐκ ἐᾷ δὲ, καθ’ ἅ τινες ἐνόμισαν, δύο νοεῖσθαι τὰ Σεραφεὶμ , τὸ λέγεσθαι αὐτὰ κύκλῳ εἶναι Θεοῦ , καὶ περιέπειν αὑτοῦ τὸν θρόνον, τῷ ἐξ αὐτοῦ ζωοποιεῖσθαί τε καὶ φωτίζεσθαι, δι’ ἃς δυνάμεις καὶ Κύριος λέγεται Σαβαὼθ, δηλοῦν τὸ, Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ, Κύριος στρατιῶν. Ἓξ δὲ πτέρυγας ἑκάστῳ πεφυκέναι φησὶν, ἅπερ εἰσὶν ἔμφυτοί τινες ἀρεταὶ, δι’ ἃς ὑψοῦνται τοσοῦτον, ὡς πλησίον εἶναι Θεοῦ τὸν νοῦν ἔχοντες ἐν ἀποῤῥήτοις νοημάτων ὑψώμασιν. Ὡς γὰρ φυσικαί τινές εἰσι σωμάτων αἰσθήσεις, οὕτως ἐκείνας εἰκὸς δυνάμεσι θείαις παραδόξων τινῶν ἐνεργητικαῖς, ἡμῖν δὲ ἀγνώστοις, κεχρῆσθαι. Μή ποτε δὲ προαιρετικὰς αὐτὰς μᾶλλον ὑποθετέον, ἢ φυσικάς. Οὕτω γὰρ δίδωσι νοεῖν ὁ πεσὼν Ἑωσφόρος. Σωματικαὶ δὲ οὐκ ἂν εἶεν αἱ πτέρυγες, ὡς οὐδὲ ἐπὶ τοῦ· «Ὁ περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων.» Τῶν οὖν οὕτω λεγομένων πτερύγων, δύο μὲν τὸ ἴδιον ἐκάλυπτον πρόσωπον · ἀμέλει Σύμμαχος ἐξέδωκεν, τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ , ὡς μὴ τολμᾷν ἀτενὲς ὁρᾷν εἰς τὸ θεωρούμενον.
τῶν ἐναντίων δυνάμεων καταπατούμενοι. Διὰ γὰρ τὴν ἀμετανόητον αὐτῶν καρδίαν, τὸν θυμὸν, φησίν, οὐκ ἀποστραφήσεσθαι, πρὸς δὲ δίκην μένειν ἐπηρ μένην τὴν χεῖρα· καθ᾽ ὧν καὶ τὰ ὄρη τὰ νοητά παρ οξύνεται, ἀρχαί, καὶ ἐξουσίαι, καὶ κοσμοκράτορες, ὑφ' ὧν θνήσκει ψυχή, Θεοῦ μηκέτι κωλύοντος· ὡς ἐπὶ τῶν δικαίων παρεμβάλλει ἄγγελος Κυρίου κλυ των ο φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύεται αὐτούς. Τοῦτο δὲ τέλος τῆς κατὰ Ὀξίαν τὸν βασιλέα προφητείας ἀρξαμένης ἀπὸ τοῦ, Ακουε, οὐρανέ, καὶ ἐνωτίζου, γῆ. Τὰ δὲ ἑξῆς μετὰ τελευτήν ἐστιν Οζίου ἐπὶ Ἰωα- θάμ, ὃς αὐτὸν διεδέξατο. ΚΕΦΑΛ. Γ'. α-ε'. Καὶ ἐγένετο τοῦ ἐνιαυτοῦ, οὗ ἀπέθανεν Οζίας ὁ βασιλεὺς, εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου. Καὶ πλήρης ὁ οἶκος Ρ τῆς δόξης αὐτοῦ, καὶ Σεραφεὶμ εἰστή- κεισαν κύκλῳ αὐτοῦ, κ. τ. λ. Τὸν Κύριον, ὃν ἐν τοῖς φθάσασι πολλάκις Σαβαώθ ἀνεκήρυξεν, αὐτοψία παρείληφεν. "Ην δὲ ὁ μονογε νῆς τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ ὢν εἰς τὸν κόλπον τοῦ Πατρὸς, ᾶς ὑποκαταβαίνων ἔσθ' ὅτε τοῦ ἰδίου μεγέθους, έρα- τὸν ἀνθρώποις ἑαυτὸν ἀπεργάζεται. Ὤφθη πολλάκις τῷ ᾿Αβραάμ, καθά φησιν ἡ Γραφή, καὶ ἐσχηματι σμένος ἐν ἀνθρώπου μορφῇ, ὡς καὶ ὑπὸ δρῦν γενέ- σθαι, καὶ τοὺς πόδας ἀπονίψασθαι, καὶ κοινωνῆσαι τραπέζης. Καὶ Ἰσαὰκ δὲ ὤφθη, καὶ Ἰακὼβ πολλά- κις· καὶ παλαίοντα τοῦτον εἶδεν ὡς ἄνθρωπον. Ητει δὲ καὶ Μωϋσῆς γνωστῶς ἰδεῖν τὸν Θεὸν, ἀλλ' ἀκή- κεν ο Οὐ δυνήσῃ ἰδεῖν τὸ πρόσωπόν μου. Οὐ γὰρ μὴ ἴδῃ ἄνθρωπος τὸ πρόσωπόν μου, καὶ ζήσεται.» Η γὰρ θεότης τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, μένει τοῖς πᾶσιν ἀθέατος. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὴν τούτου δόξαν δι' αἰνιγμάτων ἑώρακεν. Τούτου δὲ καὶ ὁ παρ ών προφήτης ἠξίωται, καὶ μάρτυς ὁ Ἰωάννης. Εἰ- πὼν γάρ, ὅτι εἶπεν Ησαΐας, Τετύφλωκεν αὐτῶν τοὺς ὀφθαλμούς, καὶ τὰ λοιπὰ,« Ταῦτα εἶπε, φησίν, Ἡσαΐας, ὅτι εἶδε τὴν δόξαν αὐτοῦ. Νῦν γὰρ Ησαΐας τοῦτό φησιν· « Ακοὴν ἀκούσετε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ὥστε τὴν Χριστοῦ δόξαν διὰ τῶν προκειμέ νων ὁ προφήτης ἑώρακεν, οὐ πάντως σαρκὸς ὀφθαλμοῖς, ἀλλὰ τοὺς ἔνδον πεφωτισμένους η ὑπὸ τοῦ θείου Πνεύματος. Συνεργία γὰρ φωτὸς τοῖς ἔνδον ὁρῶμεν καὶ τοῖς ἔξωθεν ὀφθαλμοῖς. Δι' ὅ φησιν ὁ Σωτήρ· • Μακάριοι οἱ καθαροὶ τῇ καρδίᾳ, ὅτι αὐτοὶ τὸν Θεὸν έξονται. ο Οἷος ὢν Ησαΐας, Εἶδε τὸν Κύριον Σα- βαώθ, ἀλλ' οὐ ζῶντος Ὀξίου· τοῦ γὰρ οὗτος ἐπὶ τοῖς γρ. κύκλῳ. * [σ. βασιλέως καί. Ρ Θ. καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρουν τὸν ναόν. γρ. τοῖς ἔνδον πεφωτισμένοις· COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo in scelerum vindictam, et ipsa conspirans creatura commoveatur ". Ad hunc modum plagis undique Ægyptios, ab aere, ab aqua, a terra, ab ipso igne denique, a quo, præter hæc, consumerentur, obsessos fuisse legimus. Nc- que desunt, qui Romanorum imperium, pro- pler late patentein eorum gloriam, subli- memque dignitatis gradum, significari conten- dunt. Deinde stercoribus, mortuos, propter igno- miniam, similes facit. Tales exsistunt, qui pecca- torum sordibus inhærentes, ab adversariis potes- tatibus conculcantur. Eos enim propter cordis pervicaciamı, in quorum vindictam jam elata sit manus, furorem evitare non posse significat ; cuin et mon'es ipsi monte comprehensi, id est dominationes, mundanæ denique potestates, a quibus, Deo non amplius probibente, anima solet interire in eos exacerbentur: non aliter, quam angelum Domini timentes eum, circumdare, et liberare constat. Atque hic quidem finem suum consequi- tur, quæ Oziæ temporibus edita est prophetia, ejusque ab eo, quod dixit : Audi, cœlum ; ausculta, terra, exordium exstitit. Quæ deinceps sequuntur, áb Oziæ morte ad Joathamum usque, qui postea regni gubernacula suscepit, referuntur. B C CAP. VI. VERS. 1-5. Et factum est, anno quo mortuus est Ozias rex, vidi Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum. Et plena domus gloria ejus et Seraphim steterunt circum eam, etc. , Dominum, quem Sabaoth antea persæpe prædi- cavit, oculata fide se complexuin esse affirmat. Est autem is procul dubio unigenitum Dei Verbum; quod in Patris sinu recumbens, submissa ali- quando peculiaris gloriæ magnitudine, videndum se hominibus præbuit. Visus Abrahamo persape, Scriptura teste ", etiam in hominis speciem trans- fornatus; nimirum, cum sub quercu esset *, cum ei pedes ablueret, cum mensæ fieret particeps. Vi- sus est et Isaaco sæpe et Jacobo *, qui luctan- tem hominis more eumdem expertus est. Postula- vit vero Moses, aperte Deum ut videret: sed quæ sequuntur audivit : « Non poteris videre faciem meam: Non enim (addit) videbit me homo, et vi- vet ". › Unigeniti enim Filii Dei ipsa invisibilis manet omnibus divinitas. Vidit hujus et Ezechiel gloriam; sed per ænigmata 28. Tantæ etiam rei ho- nore dignum hunc prophetam habitum, vel Joannis testimonio, probatur. Cum enim ille usurpato Isaiæ testimonio, excæcatos eorum esse oculos, et quæ sequuntur, dixisset, tandem subjungit : « Hæc dixit Isaias, quando vidit gloriam ejus ". Istud ipsum enim est, quod jam Isaias ait : e Auditu au- D dietis, et non intelligetis ", » cateraque deinceps. Constat ergo ex his, quæ superius posita sunt, Christum prophetam vidisse, nec illis tamen, quæ corporis sunt sed internis, id est, Spiritu sancto illuminatis oculis usurpasse. Lucis enim auxilio internis, veluti externis oculis videmus. Hinc est, » Gen. xxxii, seqq. Exod. xxxшı, 18-20. ss Sap. IV, 2. » Gen. xviii, 4. Gen. xxvi, seqq. » Εzech. seqq. so Joan. XI, 41. Isa. vi, 9; Matth. x111, 14. VARIE LECTIONES- PATROL. GR. LXXXVII
PG 87:1932«Οὐδεὶς γὰρ ἔγνω τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ.» Δύο δὲ τοὺς πόδας ἐκάλυπτον τοὺς ἑαυτῶν , τὰ ἔσχατα τῆς οἰκείας πορείας, ὡς ἂν εἴποι τις τὰ βήματα, τοῦ βίου τὰς πράξεις ἐπισκιάζοντα, ὡς ἂν μὴ ἀκαλύπτοις ποσὶν τῷ ἑαυτῶν παραστήκοιεν βασιλεῖ. Τοῦ βίου δὲ κρύπτοντα τὴν πορείαν, τὴν μέσην μόνην κατάστασιν ἑαυτῶν παρεῖχον ὁρᾷν. Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μονογενοῦς τῆς μέσης προνοίας καὶ διοικήσεως τὴν σοφίαν ὑπερεθαύμαζον, μήτε τὸ πρόσωπον τῆς θεότητος τολμῶντα θεάσασθαι, μήτε τὸ ἀπειρομέγεθες τῆς ἀτελευτήτου καὶ ἀκαταλήπτου φύσεως, ὅπερ πόδας ἐκάλεσε. Ταῦτα γὰρ ἐκπληττόμενα ἐβόων κατὰ δύναμιν ἕκαστον, πολλάκις προσάλληλα τὴν ὑμνώδη ταύτην φωνήν· οὔτε γὰρ μίαν φωνὴν, οὔτε μὴν ἀθρόαν ἔπεμπον ἅπαντα, πρὸς δὲ τὸν ἕτερον ἕτερος ἐμφαίνων τὸ θαῦμα. Μάλιστα δὲ ὑπερεξέπληττεν αὐτὰ ἡ ἀπὸ τῶν ὑψηλοτάτων ἐπὶ τὰ ταπεινὰ τοσαύτη κατάβασις τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ Λόγου, ὡς μὴ μόνον τὸν οὐρανὸν ἔχειν τὴν δόξαν αὐτοῦ, διικνεῖσθαι δὲ καὶ μέχρι τῆς γῆς, καὶ ταύτην πληροῦν, ὅπερ ἐστὶ φιλανδρίας ὑπερβολή.
πρῶτα γενόμενος, εἰς ἱερατικὴν ἰέναι λειτουργίαν παρεβιάζετο, μέχρι τῷ μετώπῳ λέπρας επανθησά- σης ἐλήλαται. Τοῦ δὲ νόμου κελεύοντος ἐκπέμπεσθαι τῆς παρεμβολῆς τὸν νεκρόν, ὡς ἀκάθαρτον, ᾤκησεν Οζίας ἐν Ἱερουσαλήμ, τὴν πᾶσαν πόλιν μιαίνων· ὅθεν ὁ Δεσπότης σεσίγηκεν, οὐ τους προφήτας άτι μάζων, ἀναξίους δὲ τῆς αὐτοῦ κρίνων νουθεσίας τους ἀκαθάρτῳ συνοικοῦντας· καὶ γάρ φησι πρὸς Ἰεζε κιήλ· « Καὶ τὴν γλῶσσάν σου συνδήσω καὶ ἀποκω- φωθήσῃ, καὶ οὐκ ἔσῃ αὐτοῖς εἰς ἄνδρα εὐθύνοντα, ὅτι οἶκος παραπικραίνων ἐστί. » Καὶ νῦν δὲ δι' ἀγα νάκτησιν σιωπᾷ, καὶ διὰ ταύτην Ἱεροσόλυμα σέσει σται. Δεδήλωκε δὲ τὸ τοιοῦτον ᾿Αμὼς εἰπών· • Λόο γοι Αμώς. ο Εἶτα τοὺς βασιλεῖς εἰπὼν, ἐφ᾽ ὧν οἱ λό- γοι γεγόνασιν, ἐπήνεγκε · Πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ. Συμπέπαυται τοίνυν καὶ ἡ σιγή τετελευτηκότι τῷ βασιλεῖ, βασιλεύσαντος Ἰωαθαμ, ὃς καὶ τὸ εὐθὲς ἐνώπιον Κυρίου πεποίηκεν καὶ • μαρτύρεται. Εἶδεν οὖν τὸν Κύριον Σαβαώθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου υψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ. 'Αλλ' οὐκ ἐν τῷ οἴκῳ τὸν Κύριον δ προφήτης ἑώρακεν, ἀλλ' ἐν θρόνῳ· περὶ οὗ πάντως φησὶν ἡ Γραφή· ο Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Κύ- ριος ἐν οὐρανῷ ὁ θρόνος αὐτοῦ. Καὶ ὁ Κύριος δέ φησι· . Ο οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου. » Καὶ ἄλλος • Υψοῦ ἦρται ὁ θρόνο νος αὐτοῦ, ὁ ὅτι πάσης ἐστὶν ἐπέκεινα φύσεως ἡ τοῦ Θεοῦ βασιλεία. Τὸ δὲ βέβαιον, καὶ ἐν ταυτότητι τῶν ἀγαθῶν ἱδρυμένον, τῷ καθῆσθαι δεδήλωκεν. Καὶ ὁ Δα- βίδ φησιν· « Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. Καὶ Ἱερεμίας, ο Ὅτι σὺ καθήμενος τὸν αἰῶνα, καὶ ἡμεῖς ἀπολλύμενοι τὸν αἰῶνα. » Ανω μὲν οὖν ἑώρα τὸν Κύριον, τὸν δὲ οἶκον τὸν ἐπὶ γῆς [φησὶ] πλή ρη τῆς δόξης, ὥσπερ φωτὸς ἀκτῖσιν ἄνωθεν ἐξ οὐ ρανοῦ ταῖς τοῦ θείου Λόγου μαρμαρυγαῖς αὐγαζόμε νον. Οὔπω γὰρ δεδυσσεβηκότος Ισραὴλ εἰς τὸν Δε σπότην Χριστὸν, ἐπλήρου τὸν ἐκεῖσε ναὸν ἡ δόξα Κυρίου. Α διὰ Θεοῦ κατορθώμασιν, & κατώρθωσε θεοσεβής τὰ Αt Αρνησάμενοι δὲ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀκηκόασιν · Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος, ο Διερμη νεύεται δὲ σεραφείμ, εμπρησταί, ἤτοι θερμαίνον- τες. Ψυχρὸν γὰρ οὐδὲν παρὰ ταῖς ἀνωτάτω δυνά μεσιν, καὶ ὁ κολλώμενος δὲ τῷ Κυρίῳ, ζέων ἀποτε - λεῖται τῷ πνεύματι, καὶ θερμὸς τὴν ἀγάπην τὴν εἰς Θεόν. Τὰς δὲ κύκλῳ Θεοῦ δυνάμεις καὶ Δανιὴλ ἐδήλωσε λέγων· ὁ Χίλιαι χιλιάδες ἑλιτούργουν αὐτ τῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. » Οὐκ ἐᾷ δὲ, καθ᾿ ἅ τινες ἐνόμισαν, δύο * ΧΧVΙ, 16-22. • γρ. πεποιηκέναι. Ισ. Βαρούχ. PROCOPII GAZEI B quod ait Salvator : • Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt ". » Talis cum esset lsaius : Vidit Dominum Sabaoth : sed rege Ozia non amplius superstite. Ille enim pius initio, rerum felici successu eo elatus est, ut sacrum ministe- rium usurpare non dubitaret, donec efflorescente lepra in fronte abdicatus est ". Et quanquam legis præcepto extra castra leprosus, tanquam impurus, pelli juberetur : Hierosolyma tamen secedere recusans, totam urbem præsentia sua pollutam impuramque reddidit. Inde est, quod tacuit Do- minus, prophetas suos alioquin minime dedigna- tus ; sed eorum doctrina indignos arbitratus, qui eamdem cum homine impuro civitatem incolerent. Ita enim et Ezechielem alloquitur :¸‹ Et linguam tuam adhærere faciam palato tuo, et eris mulus, nec vir qui redarguat; quia domus exasperans est Hinc etiam nunc tacet irritatus: eamque ob causam Hierosolyma ipsa conimota sunt. Idem praeterea et Amos significat, cum ait : • Verba Amos ". » Deinde, regibus enumeratis, quorumn tempore verba facta essent, ante duos annos terræ motus intulit. Ergo cum rege ipso finem suum etiam habuit et hoc silentium ; quo nimirum tem. pore imperaret Joathamus, quem in oculis Domini quod rectum esset, fecisse testimonio comproba- tur : Vidit itaque Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum; et plena domus gloria ejus. At non in domo, sed in solio vidit. De quo omnino Seriplura loquitur, cum ait : • Dominus in tem- plo sancto suo. Dominus in cœlo thronus ejus 8., Ad hæc ait Dominus: Cœlum mihi thronus est, et terra scabellum pedum meorum 8. • Item alius : • Alte elevatus est thronus ipsius ; . quandoquidem supra naturam omnem regnum Do- mini attollitur. Quod autem sedentem facit, statum et firmum eumdem bonorum tenorem indicat. Sic et David ipse :<Deus in throno sancto suo se- det ". » Sic item et Baruch : c Quia tu sedes in sempiternum, nos autem peribimus in ævum “;, Dominum ergo videbat superius. domum jam, quæ in terra est, gloria ipsius plenam intuetur, nou secus ac supernæ lucis radiis, divinique Verbi splendore illustratam. Quo enim tempore in Christum Dominum nondum tam impie se gesserat Israel, quod ibi habebant templum Domini solebat replere gloria. C At ex quo semel illius regnum abjurarunt, sta- tim audierunt: Ecce relinquetur vobis domus deserta "., Seraphim autem si interpreteris, da- D grantes, sive ferventes sonabit. Nihil enim apud supernas potestates frigidum, nihil torpens. Dein- de, qui Domino sese adjungit, fervet ille spiritu, et dilectione in Deum accenditur. Quas autein Deum ambire ait potestates, easdem et Danielem significasse constat, cum ait: Millies mille mi- nistrabant ei, et decies mille myriades ante ipsum x, 5. . Ezech. 111, 26. ** Amos 1, so Psalo Baruch. 1, 3. * Matth. xx111, 38. 2. ss Matth. v, 8. Paral. Num. v. st Isa. Lxv, 1. ss Dan. v, 23. Psal. xxxxv1, 9. VARIA LECTIONES. segg. ·
Ὅτε μὲν οὖν ἡ τούτων ἐγένετο θέα, μόνος τῶν ἐπὶ γῆς ὁ ἐν Ἱερουσαλὴμ οἶκος, πλήρης ὑπῆρχε τῆς δόξης αὐτοῦ . Τοῦτο γὰρ ἔφησεν ὁ προφήτης. Ὅτε δὲ προγνώσει τοῦ μέλλοντος ἔμαθον, ὡς ἡ πᾶσα γῆ πλήρης ἔσται τῆς δόξης αὐτοῦ , τότε καὶ τὸ ὑπέρθυρον αἴρεται, ὁ δὲ οἶκος ἐπληροῦτο καπνοῦ . Ἐδείκνυτο γὰρ διὰ τούτων ἥ τε τῆς ἀσφαλείας ἀφαίρεσις, τοῦ ναοῦ γυμνουμένου, ὅτε τῷ οἴκῳ παρεσόμενος ἐμπρησμὸς, Χριστοῦ γνωσθέντος τοῖς ἔθνεσιν, ὅτε καὶ πᾶσιν ἐδείχθη τῆς αὐτοῦ θεολογίας ἡ δόξα, οὐχ ἑνὸς ἔτι, πλειόνων δὲ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης σταθέντων οἴκων κρειττόνων. Ὡς γὰρ τῇ Ἰουδαίων Συναγωγῇ τοῦ, Ἅγιος, ἅγιος, ἅγιος , οὐχ ἁρμόττοντος (ὁ γὰρ ὕμνος τῇ Ἐκκλησίᾳ τῇ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης ἀπέκειτο), ἡ ἄνωθεν αἴρεται χάρις. Ἀνάγκη τοίνυν καὶ τὰς παραστάδας σαλεύεσθαι ῥᾳδίως, ὅθεν πᾶσα χεὶρ σαλεύει τὰ Ἰουδαϊκά. Διὸ προφήτης τις ἔλεγεν· «Θήσω τὴν Ἱερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευόμενα.» Ὃ δὴ γέγονε πάσης τῆς γῆς πληρωθείσης τῆς δόξης αὐτοῦ . Τοῦτο δὲ καὶ προείρητο Μωϋσεῖ περὶ τῆς τοῦ λαοῦ μοσχοποιίας τὸν Θεὸν δυσωπήσαντι·
πρῶτα γενόμενος, εἰς ἱερατικὴν ἰέναι λειτουργίαν παρεβιάζετο, μέχρι τῷ μετώπῳ λέπρας επανθησά- σης ἐλήλαται. Τοῦ δὲ νόμου κελεύοντος ἐκπέμπεσθαι τῆς παρεμβολῆς τὸν νεκρόν, ὡς ἀκάθαρτον, ᾤκησεν Οζίας ἐν Ἱερουσαλήμ, τὴν πᾶσαν πόλιν μιαίνων· ὅθεν ὁ Δεσπότης σεσίγηκεν, οὐ τους προφήτας άτι μάζων, ἀναξίους δὲ τῆς αὐτοῦ κρίνων νουθεσίας τους ἀκαθάρτῳ συνοικοῦντας· καὶ γάρ φησι πρὸς Ἰεζε κιήλ· « Καὶ τὴν γλῶσσάν σου συνδήσω καὶ ἀποκω- φωθήσῃ, καὶ οὐκ ἔσῃ αὐτοῖς εἰς ἄνδρα εὐθύνοντα, ὅτι οἶκος παραπικραίνων ἐστί. » Καὶ νῦν δὲ δι' ἀγα νάκτησιν σιωπᾷ, καὶ διὰ ταύτην Ἱεροσόλυμα σέσει σται. Δεδήλωκε δὲ τὸ τοιοῦτον ᾿Αμὼς εἰπών· • Λόο γοι Αμώς. ο Εἶτα τοὺς βασιλεῖς εἰπὼν, ἐφ᾽ ὧν οἱ λό- γοι γεγόνασιν, ἐπήνεγκε · Πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ. Συμπέπαυται τοίνυν καὶ ἡ σιγή τετελευτηκότι τῷ βασιλεῖ, βασιλεύσαντος Ἰωαθαμ, ὃς καὶ τὸ εὐθὲς ἐνώπιον Κυρίου πεποίηκεν καὶ • μαρτύρεται. Εἶδεν οὖν τὸν Κύριον Σαβαώθ καθήμενον ἐπὶ θρόνου υψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ πλήρης ὁ οἶκος τῆς δόξης αὐτοῦ. 'Αλλ' οὐκ ἐν τῷ οἴκῳ τὸν Κύριον δ προφήτης ἑώρακεν, ἀλλ' ἐν θρόνῳ· περὶ οὗ πάντως φησὶν ἡ Γραφή· ο Κύριος ἐν ναῷ ἁγίῳ αὐτοῦ. Κύ- ριος ἐν οὐρανῷ ὁ θρόνος αὐτοῦ. Καὶ ὁ Κύριος δέ φησι· . Ο οὐρανός μοι θρόνος, ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν μου. » Καὶ ἄλλος • Υψοῦ ἦρται ὁ θρόνο νος αὐτοῦ, ὁ ὅτι πάσης ἐστὶν ἐπέκεινα φύσεως ἡ τοῦ Θεοῦ βασιλεία. Τὸ δὲ βέβαιον, καὶ ἐν ταυτότητι τῶν ἀγαθῶν ἱδρυμένον, τῷ καθῆσθαι δεδήλωκεν. Καὶ ὁ Δα- βίδ φησιν· « Ὁ Θεὸς κάθηται ἐπὶ θρόνου ἁγίου αὐτοῦ. Καὶ Ἱερεμίας, ο Ὅτι σὺ καθήμενος τὸν αἰῶνα, καὶ ἡμεῖς ἀπολλύμενοι τὸν αἰῶνα. » Ανω μὲν οὖν ἑώρα τὸν Κύριον, τὸν δὲ οἶκον τὸν ἐπὶ γῆς [φησὶ] πλή ρη τῆς δόξης, ὥσπερ φωτὸς ἀκτῖσιν ἄνωθεν ἐξ οὐ ρανοῦ ταῖς τοῦ θείου Λόγου μαρμαρυγαῖς αὐγαζόμε νον. Οὔπω γὰρ δεδυσσεβηκότος Ισραὴλ εἰς τὸν Δε σπότην Χριστὸν, ἐπλήρου τὸν ἐκεῖσε ναὸν ἡ δόξα Κυρίου. Α διὰ Θεοῦ κατορθώμασιν, & κατώρθωσε θεοσεβής τὰ Αt Αρνησάμενοι δὲ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ, ἀκηκόασιν · Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος, ο Διερμη νεύεται δὲ σεραφείμ, εμπρησταί, ἤτοι θερμαίνον- τες. Ψυχρὸν γὰρ οὐδὲν παρὰ ταῖς ἀνωτάτω δυνά μεσιν, καὶ ὁ κολλώμενος δὲ τῷ Κυρίῳ, ζέων ἀποτε - λεῖται τῷ πνεύματι, καὶ θερμὸς τὴν ἀγάπην τὴν εἰς Θεόν. Τὰς δὲ κύκλῳ Θεοῦ δυνάμεις καὶ Δανιὴλ ἐδήλωσε λέγων· ὁ Χίλιαι χιλιάδες ἑλιτούργουν αὐτ τῷ, καὶ μύριαι μυριάδες παρειστήκεισαν ἔμπροσθεν αὐτοῦ. » Οὐκ ἐᾷ δὲ, καθ᾿ ἅ τινες ἐνόμισαν, δύο * ΧΧVΙ, 16-22. • γρ. πεποιηκέναι. Ισ. Βαρούχ. PROCOPII GAZEI B quod ait Salvator : • Beati mundo corde, quoniam ipsi Deum videbunt ". » Talis cum esset lsaius : Vidit Dominum Sabaoth : sed rege Ozia non amplius superstite. Ille enim pius initio, rerum felici successu eo elatus est, ut sacrum ministe- rium usurpare non dubitaret, donec efflorescente lepra in fronte abdicatus est ". Et quanquam legis præcepto extra castra leprosus, tanquam impurus, pelli juberetur : Hierosolyma tamen secedere recusans, totam urbem præsentia sua pollutam impuramque reddidit. Inde est, quod tacuit Do- minus, prophetas suos alioquin minime dedigna- tus ; sed eorum doctrina indignos arbitratus, qui eamdem cum homine impuro civitatem incolerent. Ita enim et Ezechielem alloquitur :¸‹ Et linguam tuam adhærere faciam palato tuo, et eris mulus, nec vir qui redarguat; quia domus exasperans est Hinc etiam nunc tacet irritatus: eamque ob causam Hierosolyma ipsa conimota sunt. Idem praeterea et Amos significat, cum ait : • Verba Amos ". » Deinde, regibus enumeratis, quorumn tempore verba facta essent, ante duos annos terræ motus intulit. Ergo cum rege ipso finem suum etiam habuit et hoc silentium ; quo nimirum tem. pore imperaret Joathamus, quem in oculis Domini quod rectum esset, fecisse testimonio comproba- tur : Vidit itaque Dominum sedentem super solium excelsum et elevatum; et plena domus gloria ejus. At non in domo, sed in solio vidit. De quo omnino Seriplura loquitur, cum ait : • Dominus in tem- plo sancto suo. Dominus in cœlo thronus ejus 8., Ad hæc ait Dominus: Cœlum mihi thronus est, et terra scabellum pedum meorum 8. • Item alius : • Alte elevatus est thronus ipsius ; . quandoquidem supra naturam omnem regnum Do- mini attollitur. Quod autem sedentem facit, statum et firmum eumdem bonorum tenorem indicat. Sic et David ipse :<Deus in throno sancto suo se- det ". » Sic item et Baruch : c Quia tu sedes in sempiternum, nos autem peribimus in ævum “;, Dominum ergo videbat superius. domum jam, quæ in terra est, gloria ipsius plenam intuetur, nou secus ac supernæ lucis radiis, divinique Verbi splendore illustratam. Quo enim tempore in Christum Dominum nondum tam impie se gesserat Israel, quod ibi habebant templum Domini solebat replere gloria. C At ex quo semel illius regnum abjurarunt, sta- tim audierunt: Ecce relinquetur vobis domus deserta "., Seraphim autem si interpreteris, da- D grantes, sive ferventes sonabit. Nihil enim apud supernas potestates frigidum, nihil torpens. Dein- de, qui Domino sese adjungit, fervet ille spiritu, et dilectione in Deum accenditur. Quas autein Deum ambire ait potestates, easdem et Danielem significasse constat, cum ait: Millies mille mi- nistrabant ei, et decies mille myriades ante ipsum x, 5. . Ezech. 111, 26. ** Amos 1, so Psalo Baruch. 1, 3. * Matth. xx111, 38. 2. ss Matth. v, 8. Paral. Num. v. st Isa. Lxv, 1. ss Dan. v, 23. Psal. xxxxv1, 9. VARIA LECTIONES. segg. ·
PG 87:1934«Πλὴν ζῶ ἐγὼ, καὶ ζῇ τὸ ὄνομά μου, ὅτι πλησθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ.» Καὶ ἐν πρώτῳ καὶ ἑβδομηκοστῷ ψαλμῷ φησι, «Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο.» Καθὰ καὶ νῦν ἐβόα τὰ Σεραφεὶμ μέλλουσαν ἐκλάμπειν ἐπὶ γῆς ὁρῶντα τὴν δόξαν αὐτοῦ, μηδὲν ἐκ τῆς γεώδους ζημιουμένην οὐσίας, τὸν δὲ ἁγιασμὸν οὐχ ἅπαξ, ἀλλὰ πολλάκις, μᾶλλον δὲ καὶ ἀπειράκις ἐφθέγγετο, πρὸς τὸν ἕτερον ἕτερος τὸ ἴδιον θαῦμα δηλῶν· ἤγουν ἐξ ἀμοιβῆς ἀντιφωνοῦντα πρὸς ἄλληλα, οὐ διὰ τὸ κάμνειν, διὰ δὲ τὸ τὰς τιμὰς ἀλλήλοις παραχωρεῖν, ἀντιδωρεῖσθαί τε τὰς δοξολογίας· πάντα γὰρ ἐν κόσμῳ τὰ ἄνω. Τρὶς δὲ τὸ ἅγιος λέγοντες, κατακλείουσι τὴν δοξολογίαν εἰς τὸ, Κύριος Σαβαὼθ , ἐν μιᾷ θεότητος φύσει τὴν ἁγίαν τιθέντες Τριάδα. Τὴν δὲ μέλλουσαν αὐτοὺς ἐρημίαν καταλαβεῖν ὁ προφήτης μαθὼν, δέδοικε μὴ τῷ πλήθει καὶ αὐτὸς συναπόλοιτο. Καὶ τὴν ἀνθρωπίνην δὲ φύσιν τῇ φανείσῃ παρατιθεὶς, ὡς ἔστι τάλας φησὶ, καὶ τῶν ἰδίων χειλῶν τὴν ἀκαθαρσίαν ὁμολογεῖ, οὐ ψυχῆς, οὐδὲ παντὸς τοῦ σώματος, πλὴν εἰ μὴ τὴν πᾶσαν ἑαυτοῦ φύσιν ἐκ μέρους δηλοῖ, μᾶλλον δὲ τὰ λοιπὰ καὶ τὴν καρδίαν κεκάθαρτο.
νοεῖσθαι τὰ Σεραφεὶμ, τὸ λέγεσθαι αὐτὰ κύκλῳ εἶ- ο και Θεοῦ, καὶ περιέπειν αὐτοῦ τὸν θρόνον, τῷ ἐξ αὐτοῦ ζωοποιεῖσθαί τε καὶ φωτίζεσθαι, δι' ἃς δυνά- μεις καὶ Κύριος λέγεται Σαβαώθ, δηλοῦν τὸν Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ, Κύριος στρατιῶν. Ἐξ δὲ πτέρυ- γας ἑκάστῳ πεφυκέναι φησίν, ἅπερ εἰσὶν ἔμφυτοί τινες ἀρεται, δι' ἂς ὑψοῦνται τοσοῦτον, ὡς πλησίον εἶναι Θεοῦ τὸν νοῦν ἔχοντες ἐν ἀποῤῥήτοις νοημάτων ὑψώμασιν. Ὡς γὰρ φυσικαί τινές εἰσι σωμάτων απ σθήσεις, οὕτως ἐκείνας εἰκὸς δυνάμεσι θείαις παρα- δόξων τινῶν ἐνεργητικαῖς, ἡμῖν δὲ ἀγνώστοις, κε- χρῆσθαι. Μή ποτε δὲ προαιρετικὰς αὐτὰς μᾶλλον ὑποθετέον, ἢ φυσικάς. Οὕτω γὰρ δίδωσι νοεῖν ὁ πε- σών Εωσφόρος. Σωματικαὶ δὲ οὐκ ἂν εἶεν αἱ πτέρυ γες, ὡς οὐδὲ ἐπὶ τοῦ· ι Ο περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Τῶν οὖν οὕτω λεγομένων πτερύγων, δύο μὲν τὸ ἴδιον ἐκάλυπτον " πρόσωπον· ἀμέλει Σύμμαχος ἐξέδωκεν, τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, ὡς μὴ τολμῶν ἀτενὸς ὁρᾷν εἰς τὸ θεωρούμενον. . Οὐδεὶς γὰρ ἔγνω τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο Δύο δὲ τοὺς πόδας ἐκάλεπτον τοὺς ἑαυτῶν, τὰ ἔσχατα τῆς οἰκείας πορείας, ὡς ἂν εἴποι τις τὰ βή- ματα, τοῦ βίου τὰς πράξεις ἐπισκιάζοντα, ὡς ἂν μὴ ἀκαλύπτοις ποσὶν τῷ ἑαυτῶν παραστήκοιεν βασιλεῖ. Τοῦ βίου δὲ κρύπτοντα τὴν πορείαν, τὴν μέσην μέ- την κατάστασιν ἑαυτῶν παρεῖχον ὁρᾷν. Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μονογενοῦς τῆς μέσης προνοίας καὶ διοική. σεως τὴν σοφίαν ὑπερεθαύμαζον, μήτε τὸ πρόσωπον τῆς θεότητος τολμώντα θεάσασθαι, μήτε τὸ ἀπειρο- μέγεθες τῆς ἀτελευτήτου καὶ ἀκαταλήπτου φύσεως, ὅπερ πόδας εκάλεσε. Ταῦτα γὰρ ἐκπληττόμενα ἐβόων κατὰ δύναμιν ἕκαστον, πολλάκις προσάλληλα τὴν ὑμνώδη ταύτην φωνήν· οὔτε γὰρ μίαν φωνήν, οὔτε μὴν ἀθρόαν ἔπεμπον ἅπαντα, πρὸς δὲ τὸν ἕτερον ἕτερος ἐμφαίνων τὸ θαῦμα. Μάλιστα δὲ ὑπερ- εξέπληττεν αὐτὰ ἡ ἀπὸ τῶν ὑψηλοτάτων ἐπὶ τὰ ταπεινὰ τοσαύτη κατάβασις τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ Λό γου, ὡς μὴ μόνον τὸν οὐρανὸν ἔχειν τὴν δόξαν αυτ τοῦ, διικνεῖσθαι δὲ καὶ μέχρι τῆς γῆς, καὶ ταύτην πληροῦν, ὅπερ ἐστὶ φιλανδρίας ὑπερβολή. "Οτε μὲν οὖν ἡ τούτων ἐγένετο θέα, μόνος τῶν' ἐπὶ γῆς ὁ ἐν Ἱερουσαλὴμ οἶκος πλήρης ὑπῆρχε τῆς δόξης αὐ τοῦ. Τοῦτο γὰρ ἔφησεν ὁ προφήτης. "Οτε δὲ προ γνώσει τοῦ μέλλοντος ἔμαθον, ὡς ἡ πᾶσα γῆ πλή- ρης ἔσται τῆς δόξης αὐτοῦ, τότε καὶ τὸ ὑπέρθυ- ρον αίρεται, ὁ δὲ οἶκος ἐπληροῦτο καπνού. Ἐδείκνυτο γὰρ διὰ τούτων ἥ τε τῆς ἀσφαλείας ἀφαί. ρεσις, τοῦ ναοῦ γυμνουμένου, ὅ τε τῷ οἴκῳ παρεσό- μενος ἐμπρησμός, Χριστοῦ γνωσθέντος τοῖς ἔθνεσιν, ὅτε καὶ πᾶσιν ἐδείχθη τῆς αὐτοῦ θεολογίας ἡ δόξα, οὐχ ἑνὸς ἔτι, πλειόνων δὲ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης σταθέντων οίκων κρειττόνων. Ως γὰρ τῇ Ἰουδαίων Συναγωγή του, "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, οὐχ ἁρμόττον- τος (ὁ γὰρ ὕμνος τῇ Ἐκκλησίᾳ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰ κουμένης ἀπέκειτο ), ἡ ἄνωθεν αἴρεται χάρις. χι, 27. *³ γρ. ἐκάλυπτον. COMMENTARII IN ISAIAM. A stabant ". » Nec vero patitur, ut sicut arbitrati B sunt quidam, duo ob id Seraphim intelligantur, quod in circuitu Dei esse, ejusque thronum ambire dixit, ut ab ipso auiinentur et illustrentur ; ob qu:s potestates etiam Dominus Sabaoth, id est polesta- tum, sive exercituum Dominus appellatur. Quod autem sex alas unicuique attribuit, insitas quas- dam et innatas virtutes intelligit, quibus ita sur- sum attolli contingat, ut mente Deo quam proxime adhærescere, rerumque arcanarum meditatione in sublime erigi valeamus. Ut enim corporum natu- rales sensus quosdam habemus; sic divinis illis virtutibus nobis ignotis rerumque admirabilium effectricibus esse præditas consentaneum est; quæ et ipsæ tamen non delectu magis, quam natura censeantur. Quod ut ita cogitemus, facit ille, qui lapsus est, Lucifer. Corporeæ autem esse hic nequaquam valeant alæ, quemadmodum nec ubi : • Qui ambulas super pennas vento- rum", scribitur. Ex alarum igitur ejusmodi nu- mero, duabus quidem propriam faciem velabant, quod ita plane Symmachus intellexit, qui faciem suam interpretatus est; tanquam fixis oculis in id, quod contemplarentur, minime intueri audere significaret : « Nemo enim novit Filium, nisi, qui ipsum genuit, Pater's, Duabus autem pedes suos velabant, quæ propria gradiendi, nostrique corporis infiına organa; id est, vitæ anteactæ tanquam ob- umbrabant vestigia, ne ad regem suum nudis ac- cederent pedibus, sed celato prioris vitæ gressu, illius tantum medium statum spectandum exhibe- bant. Unigeniti præterea quæ omnibus in medio apparet, providentia et gubernationis sapien- tiam admirabantur, nec divinæ naturæ immensæ videlicet, atque incomprehensæ limites, quos pedes nominavit, audebant intueri. Ingenti enim admi- ratione incitati, totis vicissim alter ad alterum viribus canticum istud personabant. Neque enim una et confertin, sed ordine, certisque vicibus, aller alterum excipientes, quo miraculi in lucem magis prodiret dignitas, intonabant. Eos vero imprimis in admirationem trahebat divini Verbi tantus a supernis ad infima descensus, quo non cælis modo ejus gloria perfrui, sed ad terram usque etiam c D deferre, eaque istam, quod in mortales benevolen- es Dan. vii, tiæ maximum est argumentum, replere daretur. Quo ergo tempore rerum istarum editum est spe ctaculum, sola in orbe universo Hierosolymitana domus Gloria ipsius plena exstitit. Hoc enim ipsum dixisse propheta videtur. At quando futurorum præsensione Gloria ipsius terram universam ple- nam fore didicerunt: tunc et superliminare commo- veri domumque ipsam fumo repleri conspexerunt. Talibus enim et asyli fiduciam, templo videlicet spoliato, ademptum iri, et domum esse conflagra- *s Matth. Luc. x, 18. *Psal. xvi, 11. VARIE LECTIONES. 10. "
Οὐ γὰρ ἂν ἴδε τὸν Κύριον , τὰ δὲ χείλη φησὶν ἔχειν ἀκάθαρτα Πόθεν, ἢ ἐκ τῆς πρὸς τοὺς ἀκαθάρτους ὁμιλίας, οἷς ὁμιλῶν ἠναγκάζετο τῆς ἐκείνων μοχθηρίας ἄξια φθέγγεσθαι; οὕτω γὰρ ἦν καθαρὸς , ὡς κἀπὶ σμικρῷ κατανύττεσθαι καὶ ταλανίζειν ἑαυτόν. Δίκαιος γὰρ ἑαυτοῦ κατήγορος ἐν πρωτολογίᾳ· καὶ Ἀβραὰμ δὲ θεωρήσας τὸν Κύριον, γῆν καὶ σποδὸν ἑαυτὸν ἀπεκάλεσε, πρότερον μὴ τοῦτο εἰπὼν, ὡς οὐδὲ νῦν Ἡσαί̈ας τὸ τάλας πρὶν κατανοῆσαι τὸν Κύριον. Οὐδὲ Μωϋσῆς παιδευόμενος τὴν Αἰγυπτίων σοφίαν, καὶ, ὡς εἰκὸς, εὐφυίᾳ καὶ συνέσει τούτους νικῶν, ᾔσθετο ἑαυτοῦ ἰσχνοφώνου ἢ βραδυγλώσσου· ἀλλ’ ὅτε ἤκουσε τοῦ χρηματίζοντος, τὴν ἰδίαν φωνὴν ἐμέμψατο. Ὁ μέντοι Μωσέως προσέταξε νόμος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἁγίοις τὸν βέβηλον· καὶ τοῦτο διὰ πολλῆς ἐτίθεντο φυλακῆς. Διὸ καὶ Πέτρος ἐν τῷ τῆς ἄγρας πλήθει, τῆς Ἰησοῦ δυνάμεως πειραθεὶς, ὅτε κελεύσαντος αὐτοῦ καθῆκε τὸ δίκτυον, Ἔξελθε, φησὶν, ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός εἰμι, Κύριε. Ἄλλως γὰρ οὐκ ἂν ἠξίωσεν ἀπ’ αὐτοῦ τὸν Χριστὸν ἀπελθεῖν.
νοεῖσθαι τὰ Σεραφεὶμ, τὸ λέγεσθαι αὐτὰ κύκλῳ εἶ- ο και Θεοῦ, καὶ περιέπειν αὐτοῦ τὸν θρόνον, τῷ ἐξ αὐτοῦ ζωοποιεῖσθαί τε καὶ φωτίζεσθαι, δι' ἃς δυνά- μεις καὶ Κύριος λέγεται Σαβαώθ, δηλοῦν τὸν Κύριος τῶν δυνάμεων, ἢ, Κύριος στρατιῶν. Ἐξ δὲ πτέρυ- γας ἑκάστῳ πεφυκέναι φησίν, ἅπερ εἰσὶν ἔμφυτοί τινες ἀρεται, δι' ἂς ὑψοῦνται τοσοῦτον, ὡς πλησίον εἶναι Θεοῦ τὸν νοῦν ἔχοντες ἐν ἀποῤῥήτοις νοημάτων ὑψώμασιν. Ὡς γὰρ φυσικαί τινές εἰσι σωμάτων απ σθήσεις, οὕτως ἐκείνας εἰκὸς δυνάμεσι θείαις παρα- δόξων τινῶν ἐνεργητικαῖς, ἡμῖν δὲ ἀγνώστοις, κε- χρῆσθαι. Μή ποτε δὲ προαιρετικὰς αὐτὰς μᾶλλον ὑποθετέον, ἢ φυσικάς. Οὕτω γὰρ δίδωσι νοεῖν ὁ πε- σών Εωσφόρος. Σωματικαὶ δὲ οὐκ ἂν εἶεν αἱ πτέρυ γες, ὡς οὐδὲ ἐπὶ τοῦ· ι Ο περιπατῶν ἐπὶ πτερύγων ἀνέμων. » Τῶν οὖν οὕτω λεγομένων πτερύγων, δύο μὲν τὸ ἴδιον ἐκάλυπτον " πρόσωπον· ἀμέλει Σύμμαχος ἐξέδωκεν, τὸ πρόσωπον ἑαυτοῦ, ὡς μὴ τολμῶν ἀτενὸς ὁρᾷν εἰς τὸ θεωρούμενον. . Οὐδεὶς γὰρ ἔγνω τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ γεννήσας αὐτὸν Πατήρ. ο Δύο δὲ τοὺς πόδας ἐκάλεπτον τοὺς ἑαυτῶν, τὰ ἔσχατα τῆς οἰκείας πορείας, ὡς ἂν εἴποι τις τὰ βή- ματα, τοῦ βίου τὰς πράξεις ἐπισκιάζοντα, ὡς ἂν μὴ ἀκαλύπτοις ποσὶν τῷ ἑαυτῶν παραστήκοιεν βασιλεῖ. Τοῦ βίου δὲ κρύπτοντα τὴν πορείαν, τὴν μέσην μέ- την κατάστασιν ἑαυτῶν παρεῖχον ὁρᾷν. Καὶ αὐτοῦ δὲ τοῦ Μονογενοῦς τῆς μέσης προνοίας καὶ διοική. σεως τὴν σοφίαν ὑπερεθαύμαζον, μήτε τὸ πρόσωπον τῆς θεότητος τολμώντα θεάσασθαι, μήτε τὸ ἀπειρο- μέγεθες τῆς ἀτελευτήτου καὶ ἀκαταλήπτου φύσεως, ὅπερ πόδας εκάλεσε. Ταῦτα γὰρ ἐκπληττόμενα ἐβόων κατὰ δύναμιν ἕκαστον, πολλάκις προσάλληλα τὴν ὑμνώδη ταύτην φωνήν· οὔτε γὰρ μίαν φωνήν, οὔτε μὴν ἀθρόαν ἔπεμπον ἅπαντα, πρὸς δὲ τὸν ἕτερον ἕτερος ἐμφαίνων τὸ θαῦμα. Μάλιστα δὲ ὑπερ- εξέπληττεν αὐτὰ ἡ ἀπὸ τῶν ὑψηλοτάτων ἐπὶ τὰ ταπεινὰ τοσαύτη κατάβασις τῆς δόξης τοῦ Θεοῦ Λό γου, ὡς μὴ μόνον τὸν οὐρανὸν ἔχειν τὴν δόξαν αυτ τοῦ, διικνεῖσθαι δὲ καὶ μέχρι τῆς γῆς, καὶ ταύτην πληροῦν, ὅπερ ἐστὶ φιλανδρίας ὑπερβολή. "Οτε μὲν οὖν ἡ τούτων ἐγένετο θέα, μόνος τῶν' ἐπὶ γῆς ὁ ἐν Ἱερουσαλὴμ οἶκος πλήρης ὑπῆρχε τῆς δόξης αὐ τοῦ. Τοῦτο γὰρ ἔφησεν ὁ προφήτης. "Οτε δὲ προ γνώσει τοῦ μέλλοντος ἔμαθον, ὡς ἡ πᾶσα γῆ πλή- ρης ἔσται τῆς δόξης αὐτοῦ, τότε καὶ τὸ ὑπέρθυ- ρον αίρεται, ὁ δὲ οἶκος ἐπληροῦτο καπνού. Ἐδείκνυτο γὰρ διὰ τούτων ἥ τε τῆς ἀσφαλείας ἀφαί. ρεσις, τοῦ ναοῦ γυμνουμένου, ὅ τε τῷ οἴκῳ παρεσό- μενος ἐμπρησμός, Χριστοῦ γνωσθέντος τοῖς ἔθνεσιν, ὅτε καὶ πᾶσιν ἐδείχθη τῆς αὐτοῦ θεολογίας ἡ δόξα, οὐχ ἑνὸς ἔτι, πλειόνων δὲ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμένης σταθέντων οίκων κρειττόνων. Ως γὰρ τῇ Ἰουδαίων Συναγωγή του, "Αγιος, ἅγιος, ἅγιος, οὐχ ἁρμόττον- τος (ὁ γὰρ ὕμνος τῇ Ἐκκλησίᾳ τῇ καθ' ὅλης τῆς οἰ κουμένης ἀπέκειτο ), ἡ ἄνωθεν αἴρεται χάρις. χι, 27. *³ γρ. ἐκάλυπτον. COMMENTARII IN ISAIAM. A stabant ". » Nec vero patitur, ut sicut arbitrati B sunt quidam, duo ob id Seraphim intelligantur, quod in circuitu Dei esse, ejusque thronum ambire dixit, ut ab ipso auiinentur et illustrentur ; ob qu:s potestates etiam Dominus Sabaoth, id est polesta- tum, sive exercituum Dominus appellatur. Quod autem sex alas unicuique attribuit, insitas quas- dam et innatas virtutes intelligit, quibus ita sur- sum attolli contingat, ut mente Deo quam proxime adhærescere, rerumque arcanarum meditatione in sublime erigi valeamus. Ut enim corporum natu- rales sensus quosdam habemus; sic divinis illis virtutibus nobis ignotis rerumque admirabilium effectricibus esse præditas consentaneum est; quæ et ipsæ tamen non delectu magis, quam natura censeantur. Quod ut ita cogitemus, facit ille, qui lapsus est, Lucifer. Corporeæ autem esse hic nequaquam valeant alæ, quemadmodum nec ubi : • Qui ambulas super pennas vento- rum", scribitur. Ex alarum igitur ejusmodi nu- mero, duabus quidem propriam faciem velabant, quod ita plane Symmachus intellexit, qui faciem suam interpretatus est; tanquam fixis oculis in id, quod contemplarentur, minime intueri audere significaret : « Nemo enim novit Filium, nisi, qui ipsum genuit, Pater's, Duabus autem pedes suos velabant, quæ propria gradiendi, nostrique corporis infiına organa; id est, vitæ anteactæ tanquam ob- umbrabant vestigia, ne ad regem suum nudis ac- cederent pedibus, sed celato prioris vitæ gressu, illius tantum medium statum spectandum exhibe- bant. Unigeniti præterea quæ omnibus in medio apparet, providentia et gubernationis sapien- tiam admirabantur, nec divinæ naturæ immensæ videlicet, atque incomprehensæ limites, quos pedes nominavit, audebant intueri. Ingenti enim admi- ratione incitati, totis vicissim alter ad alterum viribus canticum istud personabant. Neque enim una et confertin, sed ordine, certisque vicibus, aller alterum excipientes, quo miraculi in lucem magis prodiret dignitas, intonabant. Eos vero imprimis in admirationem trahebat divini Verbi tantus a supernis ad infima descensus, quo non cælis modo ejus gloria perfrui, sed ad terram usque etiam c D deferre, eaque istam, quod in mortales benevolen- es Dan. vii, tiæ maximum est argumentum, replere daretur. Quo ergo tempore rerum istarum editum est spe ctaculum, sola in orbe universo Hierosolymitana domus Gloria ipsius plena exstitit. Hoc enim ipsum dixisse propheta videtur. At quando futurorum præsensione Gloria ipsius terram universam ple- nam fore didicerunt: tunc et superliminare commo- veri domumque ipsam fumo repleri conspexerunt. Talibus enim et asyli fiduciam, templo videlicet spoliato, ademptum iri, et domum esse conflagra- *s Matth. Luc. x, 18. *Psal. xvi, 11. VARIE LECTIONES. 10. "
PG 87:1935Καὶ οἱ Γεργεσηνοὶ δὲ μετὰ τὴν πεῖραν τῶν τοσούτων θαυμάτων παρεκάλεσαν μεταβῆναι ἀπὸ τῶν ὁρίων αὐτῶν, καίτοι κρατεῖν ἔδει μᾶλλον τὸν ἐλαύνοντα δαίμονας, καὶ πάσης νόσου γινόμενον ἰατρόν. Ὅθεν καὶ Φαρισαῖοι, κληθέντος πρὸς σωτηρίαν Ματθαίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον ἑαυτοῦ καλέσαντος Ἰησοῦν, ἐπειδὴ πολλοὶ συνῆσαν ἁμαρτωλοὶ καὶ τελῶναι, τοῖς αὐτοῦ μαθηταῖς ἔλεγον· Διὰ τί μετὰ ἁμαρτωλῶν καὶ τελωνῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν; Αἰτιᾶται δὲ καὶ τοὺς ἐξάρχοντας τῶν Ἰουδαίων Θεὸς λέγων, Ἀναμέσον ἁγίου καὶ βεβήλου οὐ διέστελλον. Δι’ ὃ καὶ νῦν ὁ προφήτης ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανένυκται , φησὶν, ὅτι τῶν ἁγίων δυνάμεων χείλεσι παναγίοις ὑμνούντων τὸν Κύριον, οὐκ εἶχε σὺν αὐτοῖς ἀνυμνεῖν, εἰδὼς ὡς οὐχ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλοῦ. Διόπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος· Οἴμοι, ὅτι ἐσιώπησα . Ἦν μὲν γὰρ ἀκάθαρτος χείλεσιν Ἰσραὴλ , βλαςφημήσας τὸν Κύριον Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. Ὁ δὲ προφήτης πρὸς αἷς εἰρήκαμεν αἰτίαις, μετριάζων ἑαυτὸν συναναμίγνυσιν τῷ λαῷ· τάχα δὲ καὶ τῆς ἀνθρώπου φύσεως τὴν νόσον ὁμολογεῖ, κατὰ Δαβὶδ εἰρηκότα· «Ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου·
Α Ανάγκη τοίνυν καὶ τὰς παραστάδας σαλεύεσθαι ῥᾳδίως, ὅθεν πᾶσα χεὶρ σαλεύει τὰ Ἰουδαϊκά. Διδ προφήτης τις ἔλεγεν «θήσω την Ιερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευόμενα. » "Ο δὴ γέγονε πάσης τῆς γῆς πληρωθείσης τῆς δόξης αὐτοῦ. Τοῦτο δὲ καὶ προείρητο Μωϋσεῖ περὶ τῆς τοῦ λαοῦ μοσχοποιίας τὸν Θεὸν δυσωπήσαντι· « Πλὴν ζῶ ἐγώ, καὶ ζῇ τὸ όνομά μου, ὅτι πλησθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. ο Καὶ ἐν πρώτῳ καὶ ἑβδομηκοστῷ ψαλμῷ φησι, • Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. » Καθὰ καὶ νῦν ἐβόα τὰ Σεραφεὶμ μέλλουσαν ἐκε λάμπειν ἐπὶ γῆς ὁρῶντα τὴν δόξαν αὐτοῦ, μηδὲν ἐκ τῆς γεώδους ζημιουμένην οὐσίας, τὸν δὲ ἁγιασμὸν οὐχ άπαξ, ἀλλὰ πολλάκις, μᾶλλον δὲ καὶ ἀπειράκις ἐφθέγγετο, πρὸς τὸν ἕτερον ἕτερος τὸ ἴδιον θαῦμα δηλῶν· ήγουν ἐξ ἀμοιβῆς ἀντιφωνοῦντα πρὸς ἄλλη λα, οὐ διὰ τὸ κάμνειν, διὰ δὲ τὸ τὰς τιμὰς ἀλλήλοις παραχωρεῖν, ἀντιδωρεῖσθαί τε τὰς δοξολογίας· πάντα γὰρ ἐν κόσμῳ τὰ ἄνω. Τρὶς δὲ τὸ ἅγιος λέγοντες, κατακλείουσι τὴν δοξολογίαν εἰς τὸ, Κύριος Σαβαώθ, ἐν μιᾷ θεότητος φύσει τὴν ἁγίαν τιθέντες Τριάδα. Τὴν δὲ μέλλουσαν αὐτοὺς ἐρημίαν καταλαβεῖν ὁ προ- φήτης μαθών, δέδοικε μὴ τῷ πλήθει καὶ αὐτὸς συν- απόλοιτο. Καὶ τὴν ἀνθρωπίνην δὲ φύσιν τῇ φανείση παρατιθεὶς, ὡς ἔστι τάλας φησὶ, καὶ τῶν ἰδίων χειλῶν τὴν ἀκαθαρσίαν ὁμολογεῖ, οὐ ψυχῆς, οὐδὲ παντὸς τοῦ σώματος, πλὴν εἰ μὴ τὴν πᾶσαν ἑαυτοῦ φύσιν ἐκ μέρους δηλοῖ, μᾶλλον δὲ τὰ λοιπὰ καὶ τὴν καρδίαν κεκάθαρτο. Οὐ γὰρ ἂν ἴδε τὸν Κύριον, τὰ δὲ χείλη φησὶν ἔχειν ἀκάθαρτα. Πόθεν, ἢ ἐκ τῆς πρὸς τοὺς ἀκαθάρτους ὁμιλίας, οἷς ὁμιλῶν ἠναγκά- ζετο τῆς ἐκείνων μοχθηρίας άξια φθέγγεσθαι ; οὕτω γὰρ ἦν καθαρός, ὡς κἀπὶ σμικρῷ κατανύττεσθαι καὶ ταλανίζειν ἑαυτόν. Δίκαιος γὰρ ἑαυτοῦ κατο ήγορος ἐν πρωτολογίᾳ· καὶ ᾿Αβραὰμ δὲ θεωρήσας τὸν Κύριον, γῆν καὶ σποδὸν ἑαυτὸν ἀπεκάλεσε, πρότερον μὴ τοῦτο εἰπὼν, ὡς οὐδὲ νῦν Ησαΐας τὸ τάλας πρὶν κατανοῆσαι τὸν Κύριον. Οὐδὲ Μωϋσῆς παι δευόμενος τὴν Αἰγυπτίων σοφίαν, και, ὡς εἰκὸς, εὐω φυίᾳ καὶ συνέσει τούτους νικών, ᾔσθετο ἑαυτοῦ ισχνοφώνου ή βραδυγλώσσου· ἀλλ᾽ ὅτε ἤκουσε τοῦ χρηματίζοντος, τὴν ἰδίαν φωνὴν ἐμέμψατο. Ο μένω τοι Μωσέως προσέταξε νόμος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἁγίοις τὸν βέβηλον· καὶ τοῦτο διὰ πολλῆς ἐτί- θεντο φυλακῆς. Διὸ καὶ Πέτρος ἐν τῷ τῆς ἄγρας πλήθει, τῆς Ἰησοῦ δυνάμεως πειραθείς, ὅτε κελεύ- σαντος αὐτοῦ καθῆκε τὸ δίκτυον, Εξελθε, φησίν, ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός είμι, Κύριε. "Αλλως γὰρ οὐκ ἂν ἠξίωσεν ἀπ' αὐτοῦ τὸν Χριστὸν ἀπελθεῖν. Καὶ οἱ Γεργεσηνοὶ δὲ μετὰ τὴν πεῖραν τῶν τοσούτων θαυμάτων παρεκάλεσαν μεταβῆναι ἀπὸ τῶν ὁρίων ΣΥΙΣΙ, 27. PROCOPII GAZEI Luram, cum gentibus innotuisset Christus signi- ficabatur, quo tempore non una amplius, sed pluribus et præstantioribus per orbem universum constructis domibus, divinitatis ipsius gloria appa- ruit. Tanquam enim Judaica, Sanctus, Sanctus, Sanctus (quod per orbem universum decantatura erat Ecclesia), non quadraret; quam superne ha- bebat, ab eadem gratia jam tollitur. Fuit ergo superliminare vel facile commoveri necesse, cum vim omnem ad Judaicas res commovendas tur- bandasque fieri contingeret. Hinc est, quod ait quidam propheta : «Ponam Jerusalem, veluti superliuinaria commora factum esse apparet, cum Gloria ipsius orbis universus repletus est. Ista lus vitulum conflasset, pudore et ægritudine perturbato prædixit Deus. ‹ Vivo ego, ait, et vivet nomen meum, quoniam implebitur gloria mea universa terra ". Psalmo præterea Lxxi scri bitur : « Et implebitur gloria ejus omnis terra. Fiat, fiat 46. Haud aliter et nunc inclamarunt Seraphim, cum B gloriam ejus in terra fore illustrem, nec ter- reuæ quidquam substantiæ admissuram, cernerent; sanctas autem laudes non semel modo, sed sæpe, imo etiam vicibus infinitis iterarent; dum alter alleri, quid peculiariter miraretur, ostenderet : id est, dum sibi vicissim ex adverso responderent, non ut cantandi labore sublevarentur; sed, ut spa- Lium laudes vicissim reponendi præberent. Neque enim fas, quæ sursum fiunt, ornate et decore fieri non putare. Ter deinde sanctus repetentes, in eo laudis summam concludunt, quod qui Dominum Sabaoth dicunt, in una divinitatis natura Trinita- tem ponunt. Videtur autem propheta, qui de futuro eorum excidio non ambigeret, ne et ipse simul cum multitudine pereal, metuere. Itaque compa- C rata hominum natura cum ea, quam viderat, mi- serum se exclamat, non animi, non corporis uni- versi, sed labiorum impuritatem confessus; nisi si quis ex parte totum intelligat, quanquam potius reliquis omnibus, et corde ipso, purum fuisse con- veniat; qui alias Dominum videre non poterat. Unde autem immunda se labia habere dixit, nisi ex quo- tidiana cum impuris hominibus consuetudine, qui- buscum agens, corumdem scelera non immerito cogeretur insectari? Adeo enim purus exstitit; ut perlevi de causa compunctus, miserum se et infeli- cem exclamet. Justus enim sui ipse est accusator “. Ita vero prior cum Deo allocutione Abrahamus, simulatque eumdem esset intuitus, terram esse se ct pulverem, non veritus est dicere s, id alioquin non antea professus, sicuti nec Isaias Me miserum prius, quam Deum esset intuitus, exclamavit. Imo Moses ille Ægyptiorum disciplina instructus, ipsis- que, ut par est ingenio, prudentiaque longe su- perior linguæ suæ balbutiem et tarditatem animad- verterat . Sed ex quo edentem Deum oracula audivit, linguæ suæ vitium statim non agnovit modo, sed accusavit. Mosis præterea legibus, ne cum sanctis profani misceantur, cautum esse, nec parva diligentia observatum, legimus. Indeque est D , Quod quidem tum rursus et Mosi, cum popu- Zachar. 51, 2. * Num. »v, 21; Deut. xxx, 3. ** Psal. LXXV, 9. Prov. xvın, 17. ** Gell.
Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης.« Νοσεῖ γὰρ τὸ ψεῦδος ἡ φύσις, εἰ καὶ νήφοντες ὀλίγοι τοῦτο φεύγειν δεδύνηνται. Ὅτι δὲ χρὴ καθαροῖς χείλεσιν ὑμνολογεῖν τὸν Θεὸν, δηλοῖ τις τῶν μαθητῶν περὶ τῆς γλώσσης εἰπὼν, »Ἐν αὐτῇ εὐλογοῦμεν τὸν Κύριον, καὶ ἐν αὐτῇ καταρώμεθα τοὺς ἀνθρώπους τοὺς καθ’ ὁμοίωσιν Θεοῦ γεγονότας. Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν ἔτι σαφέστερον εἰπών· Εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρου τὸν ναόν. Σεραφεὶμ ἑστῶτα ἐπάνωθεν . Ἐπειδὴ γὰρ ὁ οὐρανὸς αὐτῷ θρόνος , ἡ δὲ γῆ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ, ὁ ἐπὶ γῆς δὲ ναὸς, ἐν τῷ ὑποποδίῳ αὐτοῦ συνειστήκει· εἰκότως τὰ πληροῦντα τὸν ἐπὶ γῆς οἶκον, πρὸς ποδῶν ἐλέγετο τοῦ Θεοῦ. Σεραφεὶμ δὲ εἰστήκει ἐπάνωθεν τοῦ οἴκου . Οὐ γὰρ δὴ τοῦ Κυρίου, ἀλλ’ οὐδὲ εἴσω ἦν τοῦ οἴκου (ἦ γὰρ ἂν καὶ αὐτὰ πρὸς τοῖς ποσὶν ἦν τοῦ Θεοῦ), ἀλλ’ ἦν ὑπεράνω τοῦ οἴκου περιπολοῦντα τὸν βασίλειον θρόνον . Μὴ ἀγνοῶμεν δὲ ὡς οἶκόν τινες ἔφασαν τὸ σύμπαν σύστημα τῆς νοητῆς καὶ αἰσθητῆς κτίσεως, ἐπηρμένον δὲ θρόνον , τὴν ἐπὶ πάντων ἀρχήν. Ἐχρῆν δὲ τούτους προσθεῖναι καὶ πῶς ὁ οὕτω νοούμενος οἶκος ἐπληρώθη καπνοῦ . ιγ.
Α Ανάγκη τοίνυν καὶ τὰς παραστάδας σαλεύεσθαι ῥᾳδίως, ὅθεν πᾶσα χεὶρ σαλεύει τὰ Ἰουδαϊκά. Διδ προφήτης τις ἔλεγεν «θήσω την Ιερουσαλὴμ ὡς πρόθυρα σαλευόμενα. » "Ο δὴ γέγονε πάσης τῆς γῆς πληρωθείσης τῆς δόξης αὐτοῦ. Τοῦτο δὲ καὶ προείρητο Μωϋσεῖ περὶ τῆς τοῦ λαοῦ μοσχοποιίας τὸν Θεὸν δυσωπήσαντι· « Πλὴν ζῶ ἐγώ, καὶ ζῇ τὸ όνομά μου, ὅτι πλησθήσεται τῆς δόξης μου πᾶσα ἡ γῆ. ο Καὶ ἐν πρώτῳ καὶ ἑβδομηκοστῷ ψαλμῷ φησι, • Καὶ πληρωθήσεται τῆς δόξης αὐτοῦ πᾶσα ἡ γῆ. Γένοιτο, γένοιτο. » Καθὰ καὶ νῦν ἐβόα τὰ Σεραφεὶμ μέλλουσαν ἐκε λάμπειν ἐπὶ γῆς ὁρῶντα τὴν δόξαν αὐτοῦ, μηδὲν ἐκ τῆς γεώδους ζημιουμένην οὐσίας, τὸν δὲ ἁγιασμὸν οὐχ άπαξ, ἀλλὰ πολλάκις, μᾶλλον δὲ καὶ ἀπειράκις ἐφθέγγετο, πρὸς τὸν ἕτερον ἕτερος τὸ ἴδιον θαῦμα δηλῶν· ήγουν ἐξ ἀμοιβῆς ἀντιφωνοῦντα πρὸς ἄλλη λα, οὐ διὰ τὸ κάμνειν, διὰ δὲ τὸ τὰς τιμὰς ἀλλήλοις παραχωρεῖν, ἀντιδωρεῖσθαί τε τὰς δοξολογίας· πάντα γὰρ ἐν κόσμῳ τὰ ἄνω. Τρὶς δὲ τὸ ἅγιος λέγοντες, κατακλείουσι τὴν δοξολογίαν εἰς τὸ, Κύριος Σαβαώθ, ἐν μιᾷ θεότητος φύσει τὴν ἁγίαν τιθέντες Τριάδα. Τὴν δὲ μέλλουσαν αὐτοὺς ἐρημίαν καταλαβεῖν ὁ προ- φήτης μαθών, δέδοικε μὴ τῷ πλήθει καὶ αὐτὸς συν- απόλοιτο. Καὶ τὴν ἀνθρωπίνην δὲ φύσιν τῇ φανείση παρατιθεὶς, ὡς ἔστι τάλας φησὶ, καὶ τῶν ἰδίων χειλῶν τὴν ἀκαθαρσίαν ὁμολογεῖ, οὐ ψυχῆς, οὐδὲ παντὸς τοῦ σώματος, πλὴν εἰ μὴ τὴν πᾶσαν ἑαυτοῦ φύσιν ἐκ μέρους δηλοῖ, μᾶλλον δὲ τὰ λοιπὰ καὶ τὴν καρδίαν κεκάθαρτο. Οὐ γὰρ ἂν ἴδε τὸν Κύριον, τὰ δὲ χείλη φησὶν ἔχειν ἀκάθαρτα. Πόθεν, ἢ ἐκ τῆς πρὸς τοὺς ἀκαθάρτους ὁμιλίας, οἷς ὁμιλῶν ἠναγκά- ζετο τῆς ἐκείνων μοχθηρίας άξια φθέγγεσθαι ; οὕτω γὰρ ἦν καθαρός, ὡς κἀπὶ σμικρῷ κατανύττεσθαι καὶ ταλανίζειν ἑαυτόν. Δίκαιος γὰρ ἑαυτοῦ κατο ήγορος ἐν πρωτολογίᾳ· καὶ ᾿Αβραὰμ δὲ θεωρήσας τὸν Κύριον, γῆν καὶ σποδὸν ἑαυτὸν ἀπεκάλεσε, πρότερον μὴ τοῦτο εἰπὼν, ὡς οὐδὲ νῦν Ησαΐας τὸ τάλας πρὶν κατανοῆσαι τὸν Κύριον. Οὐδὲ Μωϋσῆς παι δευόμενος τὴν Αἰγυπτίων σοφίαν, και, ὡς εἰκὸς, εὐω φυίᾳ καὶ συνέσει τούτους νικών, ᾔσθετο ἑαυτοῦ ισχνοφώνου ή βραδυγλώσσου· ἀλλ᾽ ὅτε ἤκουσε τοῦ χρηματίζοντος, τὴν ἰδίαν φωνὴν ἐμέμψατο. Ο μένω τοι Μωσέως προσέταξε νόμος μὴ συναναμίγνυσθαι τοῖς ἁγίοις τὸν βέβηλον· καὶ τοῦτο διὰ πολλῆς ἐτί- θεντο φυλακῆς. Διὸ καὶ Πέτρος ἐν τῷ τῆς ἄγρας πλήθει, τῆς Ἰησοῦ δυνάμεως πειραθείς, ὅτε κελεύ- σαντος αὐτοῦ καθῆκε τὸ δίκτυον, Εξελθε, φησίν, ἀπ' ἐμοῦ, ὅτι ἀνὴρ ἁμαρτωλός είμι, Κύριε. "Αλλως γὰρ οὐκ ἂν ἠξίωσεν ἀπ' αὐτοῦ τὸν Χριστὸν ἀπελθεῖν. Καὶ οἱ Γεργεσηνοὶ δὲ μετὰ τὴν πεῖραν τῶν τοσούτων θαυμάτων παρεκάλεσαν μεταβῆναι ἀπὸ τῶν ὁρίων ΣΥΙΣΙ, 27. PROCOPII GAZEI Luram, cum gentibus innotuisset Christus signi- ficabatur, quo tempore non una amplius, sed pluribus et præstantioribus per orbem universum constructis domibus, divinitatis ipsius gloria appa- ruit. Tanquam enim Judaica, Sanctus, Sanctus, Sanctus (quod per orbem universum decantatura erat Ecclesia), non quadraret; quam superne ha- bebat, ab eadem gratia jam tollitur. Fuit ergo superliminare vel facile commoveri necesse, cum vim omnem ad Judaicas res commovendas tur- bandasque fieri contingeret. Hinc est, quod ait quidam propheta : «Ponam Jerusalem, veluti superliuinaria commora factum esse apparet, cum Gloria ipsius orbis universus repletus est. Ista lus vitulum conflasset, pudore et ægritudine perturbato prædixit Deus. ‹ Vivo ego, ait, et vivet nomen meum, quoniam implebitur gloria mea universa terra ". Psalmo præterea Lxxi scri bitur : « Et implebitur gloria ejus omnis terra. Fiat, fiat 46. Haud aliter et nunc inclamarunt Seraphim, cum B gloriam ejus in terra fore illustrem, nec ter- reuæ quidquam substantiæ admissuram, cernerent; sanctas autem laudes non semel modo, sed sæpe, imo etiam vicibus infinitis iterarent; dum alter alleri, quid peculiariter miraretur, ostenderet : id est, dum sibi vicissim ex adverso responderent, non ut cantandi labore sublevarentur; sed, ut spa- Lium laudes vicissim reponendi præberent. Neque enim fas, quæ sursum fiunt, ornate et decore fieri non putare. Ter deinde sanctus repetentes, in eo laudis summam concludunt, quod qui Dominum Sabaoth dicunt, in una divinitatis natura Trinita- tem ponunt. Videtur autem propheta, qui de futuro eorum excidio non ambigeret, ne et ipse simul cum multitudine pereal, metuere. Itaque compa- C rata hominum natura cum ea, quam viderat, mi- serum se exclamat, non animi, non corporis uni- versi, sed labiorum impuritatem confessus; nisi si quis ex parte totum intelligat, quanquam potius reliquis omnibus, et corde ipso, purum fuisse con- veniat; qui alias Dominum videre non poterat. Unde autem immunda se labia habere dixit, nisi ex quo- tidiana cum impuris hominibus consuetudine, qui- buscum agens, corumdem scelera non immerito cogeretur insectari? Adeo enim purus exstitit; ut perlevi de causa compunctus, miserum se et infeli- cem exclamet. Justus enim sui ipse est accusator “. Ita vero prior cum Deo allocutione Abrahamus, simulatque eumdem esset intuitus, terram esse se ct pulverem, non veritus est dicere s, id alioquin non antea professus, sicuti nec Isaias Me miserum prius, quam Deum esset intuitus, exclamavit. Imo Moses ille Ægyptiorum disciplina instructus, ipsis- que, ut par est ingenio, prudentiaque longe su- perior linguæ suæ balbutiem et tarditatem animad- verterat . Sed ex quo edentem Deum oracula audivit, linguæ suæ vitium statim non agnovit modo, sed accusavit. Mosis præterea legibus, ne cum sanctis profani misceantur, cautum esse, nec parva diligentia observatum, legimus. Indeque est D , Quod quidem tum rursus et Mosi, cum popu- Zachar. 51, 2. * Num. »v, 21; Deut. xxx, 3. ** Psal. LXXV, 9. Prov. xvın, 17. ** Gell.
PG 87:1937Καὶ ἀπεστάλη πρός με ἓν τῶν Σεραφεὶμ, καὶ ἐν τῇ χειρὶ εἶχεν ἄνθρακα, ὃν τῇ λαβίδι ἔλαβεν ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ἥψατο τοῦ στόματός μου, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ ἥψατο τοῦτο τῶν χειλέων σου, κ.τ.λ. Τῷ μὲν Ἱερεμίᾳ εἰρηκότι· «Ὁ ὢν, Δέσποτα Κύριε, ἰδοὺ, οὐκ ἐπίσταμαι λαλεῖν, ὅτι νεώτερος ἐγώ εἰμι,» ἐξέτεινε Κύριος τὴν αὑτοῦ χεῖρα, καὶ ἥψατο τοῦ στόματος αὐτοῦ πληρῶν τῆς προφητικῆς αὐτὸ χάριτος, ἐπείπερ οὐκ ἐδεῖτο καθάρσεως. Νῦν δὲ τῷ δεομένω ταύτης, οὐχ ὁ Κύριος, ἓν δὲ τῶν Σεραφεὶμ προσάγει τὸν ἄνθρακα τὸν καθάρσιον, ὅθεν εἰκότως τὴν, ἐμπρησταὶ, ἤγουν ἐμπιπρῶντες, προσηγορίαν ἠνέγκαντο. Δι’ ὃ περὶ τῆς ἀγγελικῆς δυνάμεως εἴρηται· «Ὁ ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα.» Καθαρτικοὶ γάρ εἰσι τῶν δεομένων καθάρσεως. Πληροῖ δὲ τὸ ἑαυτοῦ θυσιαστήριον ἀνθράκων καθαρτικῶν ὁ Θεὸς, δι’ ὅ πού φησιν· Ἄνθρακες ἀνήφθησαν ἀπ’ αὐτοῦ. Καὶ πῦρ καταναλίσκον τὸν Θεὸν ἐκάλει Μωσῆς. Βαπτίζει καὶ ὁ Σωτὴρ ἁγίῳ Πνεύματι καὶ πυρί. Οὐκ ἔστι γὰρ καθαρθῆναι, πλὴν διὰ τοῦ θείου πυρός. Ὁποῖον γάρ ἐστιν ἑκάστου τὸ ἔργον, τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει.
αὐτῶν, καίτοι κρατεῖν ἔδει μᾶλλον τὸν ἐλαύνοντα δαίμονας, καὶ πάσης νόσου γινόμενον ἰατρόν. "Οθεν καὶ Φαρισαῖοι, κληθέντος πρὸς σωτηρίαν Ματθαίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον ἑαυτοῦ καλέσαντος Ἰησοῦν, ἐπει· δὴ πολλοὶ συνῆσαν ἁμαρτωλοὶ καὶ τελῶναι, τοῖς αὐτ τοῦ μαθηταῖς ἔλεγον· Διὰ τί μετὰ ἁμαρτωλῶν καὶ τελωνῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν; Αἰτιᾶται δὲ καὶ τοὺς ἐξάρχοντας τῶν Ἰουδαίων Θεὸς λέγων, Αναμέ σου ἁγίου καὶ βεβήλου οὐ διέστελλον. Δι' καὶ νῦν ὁ προφήτης ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανένυκται, φησίν, ὅτι τῶν ἁγίων δυνάμεων χείλεσι παναγίοις ύμνούν- των τὸν Κύριον, οὐκ εἶχε σὺν αὐτοῖς ἀνυμνεῖν, εἰ- δὼς ὡς οὐχ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλού. Διόπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος· Οίμοι, ὅτι ἐσιώπησα. *Ην μὲν γὰρ ἀκάθαρτος χείλεσιν Ισραήλ, βλασ φημήσας τὸν Κύριον Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. Ὁ δὲ προφήτης πρὸς αἷς εἰρήκαμεν αἰτίαις, μετριάζων ἑαυτὸν συναναμίγνυσιν τῷ λαῷ· τάχα δὲ καὶ τῆς ἀνθρώπου φύσεως τὴν νόσον ὁμολογεῖ, κατὰ Δαβὶδ εἰρηκότα· . Ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου· Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. » Νοσεῖ γὰρ τὸ ψεῦδος ἡ φύσις, εἰ καὶ νήφοντες ὀλίγοι τοῦτο φεύγειν δεδύνηνται. Οτι δὲ χρὴ καθαροῖς χείλεσιν ὑμνολογεῖν τὸν Θεὸν, δηλοῖ τις τῶν μαθητῶν περὶ τῆς γλώσσης εἰπὼν, • Ἓν αὐτῇ εὐλογοῦμεν τὸν Κύριον, καὶ ἐν αὐτῇ κατ αρώμεθα τοὺς ἀνθρώπους τοὺς καθ' ομοίωσιν Θεοῦ γεγονότας., Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν ἔτι σαφέστε- - ρον εἰπών· Εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρό του ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρου τὸν ναόν. Σεραφεὶμ ἑστῶτα ἐπ- άνωθεν. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ οὐρανὸς αὐτῷ θρόνος, ἡ δὲ γῇ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ, ὁ ἐπὶ γῆς δὲ ναός, ἐν τῷ ὑποποδίῳ αὐτοῦ συνειστήκει· εἰκότως τὰ πληροῦντα τὸν ἐπὶ γῆς οἶκον, πρὸς ποδῶν ἐλέγετο τοῦ Θεοῦ. Σεραφεὶμ δὲ εἱστήκει ἐπάνωθεν τοῦ οἴκου. Οὐ γὰρ δὴ τοῦ Κυρίου, ἀλλ' οὐδὲ εἴσω ἦν τοῦ οἴκου (ἡ γὰρ ἂν καὶ αὐτὰ πρὸς τοῖς ποσὶν ἦν τοῦ Θεοῦ), ἀλλ᾽ ἦν ὑπεράνω τοῦ οἴκου περιπου λοῦντα τὸν βασίλειον θρόνον. Μὴ ἀγνοῶμεν δὲ ὡς οἶκόν τινες ἔφασαν τὸ σύμπαν σύστημα τῆς νοητῆς καὶ αἰσθητῆς κτίσεως, ἐπηρμένον δὲ θρόνον, την ἐπὶ πάντων ἀρχήν. Ἐχρῆν δὲ τούτους προσθεῖναι καὶ πῶς ὁ οὕτω νοούμενο; οἶκος επληρώθη και πνοῦ. Β ς-ιγ΄. Καὶ ἀπεστάλη προς με ἐν τῶν Σεραφείμ, Β καὶ ἐν τῇ χειρὶ εἶχεν ἄνθρακα, ὃν τῇ λαβίδι ἔλα δεν ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ἥψατο τοῦ στό ματός μου, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ ἤψατο τοῦτο τῶν χειλέων σου, κ. τ. λ. Τῷ μὲν Ἱερεμίᾳ εἰρηκότι· . Ὁ ὢν, Δέσποτα Κύ ριε, ἰδοῦ, οὐκ ἐπίσταμαι λαλεῖν, ὅτι νεώτερος ἐγώ * COMMENTARII IN ISAIAM. A quod in prædæ ubertate, cum divinæ virtutis peri- culum, retibus in Dei verbo laxatis 31, fecisset Petrus, Dominum a se quia peccator exsisteret, recedore postulavit *. Alioqui enim Christum a se ut rece- deret nunquam fuerat petiturus. Quin et Gergesoni miraculorum ejus magnitudinem experti, eum, nt suis finibus exiret, precati sunt ; cum dæmouas abigentem, morbumque omnem persanantem ain- plecti potius decuisset. Inde etiam quod cum vo- catus esset ad salutem Matthæus, domique Jesum exciperet, quoniam intererant peccatores multi, multi item publicani, a Pharisæis ejus discipuli, cur cum illis magister ederet, Interrogati sunt. Accusat autem et Judæos Dominus, qui sahetum a profano minime discernerent; ideoque se jam conscientiæ spiculo compungi ait propheta, qui labiis suis hymnum Deo dicentibus potestatilus, eadem ipse cum illis personare non valeat; qui ingratam Deo in ore peccatorum laudem esse non ignoraret. Itaque sic habet Symmachi interpretatio : Hei mihi, quoniam tacui. Erat enim revera labiis impurus Israel, qui in Duminum Jesum Christum ore blasphemo convicia exspuisset. Sed propheta præter eas, quas attulimus rationes, modestiæ causa, seipse populo admiscet. Fortasse vero et humanæ naturæ morbum confitetur, juxta Davidi- cum illud : • Dixi in excessu meo, omnis homo mendax s. Est enim mendacium hominibus na- turalis quidam morbus; quantumvis sit a nonnullis evitatum. Eum vero, qui ad Dei laudes sese accin- gat purgatis esse labiis oportere, satis indicavit apostolorum quidam de lingua sic locutus: In ipsa benedicimus Deum et Patrem, et in ipsa maledici- mus homines, qui ad imaginem et similitudinem Dei facti sunt *. At isthæc adhuc apertius inter- pretatus est Symmachus, cum ait: Vidi Dominum sedentem in throno excelso et elevato : et quæ sub pedibus ejus erant, templum replebant. Seraphim stabant superne. Quia enim cœlum ipsi thronus est terraque scabellum pedum ejus ; quod in terra deinde templum habetur, in ipsius etiam scabello consistit ; ea nerito quæ terrenam domum replent, sub Domini pedibus esse dicuntur. Sequitur vero : Seraphim stabant supra domum. Neque enim certe supra Dominum, ino ne intra domum quidem (essent enim et ipsa sub Dei pedibus), sed supra domum exsistere, regiunique thronum circumire significavit. Non ignoramus tamen, domus appel- latione, universam intelligibilis, visibilisque mundi, ipsam in res omnes potestatem intelligere. Sed posset hoc sensu domus usurpata fumo etiam repleri. Luc. v, 9. C structuram; sicut per thronum exaltatum, summam hujus sententiæ auctores oportuit explicare, qui VERS. 6-13. Et missus est ad me unus de Sera- phim, et in manu habebat prunam, quam forcipe accepit ab altari, et tetigit os meum, et dixit: Ecce tetigit hoc labia tua, etc. Cum dixisset Jeremias : « A, Domine Deus, ecce nescioloqui, quia puer ego sum "; » extendit Jerem. 1, 6. ss Matth. xvi, 23, Matth. vi!!, 54. * Psal. cxv, 11. ss Jac. 111, 9.
Καὶ σωθήσεται δὲ, φησὶν, ὡς διὰ πυρός. Μή ποτε δὲ Χριστοῦ σύμβολον ληπτέον τὸν ἄνθρακα , ὃς ξύλον μέν ἐστι τῇ φύσει, πλὴν ὅλος δι’ ὅλου μεμέστωται τοῦ πυρὸς, οὗ καὶ τὴν δύναμιν ἔχει καὶ τὴν ἐνέργειαν. Παρεικάζειν δὲ φιλεῖ πυρὶ καὶ τὸν Θεὸν ἡ θεία Γραφή. «Γέγονε δὲ σὰρξ ὁ Λόγος, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν.» Ἐν τῷ Χριστῷ γὰρ πᾶν τὸ τῆς θεότητος κατῴκηκε πλήρωμα, κατὰ τὸν τῆς ἑνώσεως τρόπον. Θαυματουργὸς ἐντεῦθεν καὶ τοῦ Σωτῆρος ἡ σάρξ. Ἥψατο γοῦν τῆς σοροῦ καὶ ἀνέστησε τὸν τῆς χεῖρας υἱόν. Καὶ πτύσας, τὸ βλέπειν χαρίζεται, ὃς περικαθαίρει τὰ χείλη γινόμενος ἐν αὐτοῖς, ὅταν τὴν πίστιν ὁμολογῶμεν τὴν εἰς αὐτόν. Διὸ καὶ Παῦλός φησιν· «Ἐγγύς σου τὸ ῥῆμά ἐστιν ἐν τῷ στόματί σου, καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου· τουτέστιν τὸ κήρυγμα τῆς πίστεως, ὃ κηρύσσομεν,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Δι’ αὐτοῦ γὰρ ὁ τῆς ἁμαρτίας ἐκτήκεται ῥύπος, γινόμεθά τε τῷ πνεύματι ζέοντες. Αὐτοῦ γὰρ ἡ σὰρξ ἦρε τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ Δαβὶδ δέ φησι· «Πεπυρωμένον τὸ λόγιον σου σφόδρα, καὶ ὁ δοῦλός σου ἠγάπησεν αὐτό·» τῆς ἐντεῦθεν ἐνεργείας αἰσθόμενος. Συγγενὲς δὲ τούτου τὸ πῦρ τὸ ἐπὶ τῆς βάτου καὶ τοῦ Χωρήβ·
αὐτῶν, καίτοι κρατεῖν ἔδει μᾶλλον τὸν ἐλαύνοντα δαίμονας, καὶ πάσης νόσου γινόμενον ἰατρόν. "Οθεν καὶ Φαρισαῖοι, κληθέντος πρὸς σωτηρίαν Ματθαίου, καὶ εἰς τὸν οἶκον ἑαυτοῦ καλέσαντος Ἰησοῦν, ἐπει· δὴ πολλοὶ συνῆσαν ἁμαρτωλοὶ καὶ τελῶναι, τοῖς αὐτ τοῦ μαθηταῖς ἔλεγον· Διὰ τί μετὰ ἁμαρτωλῶν καὶ τελωνῶν ἐσθίει ὁ διδάσκαλος ὑμῶν; Αἰτιᾶται δὲ καὶ τοὺς ἐξάρχοντας τῶν Ἰουδαίων Θεὸς λέγων, Αναμέ σου ἁγίου καὶ βεβήλου οὐ διέστελλον. Δι' καὶ νῦν ὁ προφήτης ὑπὸ τοῦ συνειδότος κατανένυκται, φησίν, ὅτι τῶν ἁγίων δυνάμεων χείλεσι παναγίοις ύμνούν- των τὸν Κύριον, οὐκ εἶχε σὺν αὐτοῖς ἀνυμνεῖν, εἰ- δὼς ὡς οὐχ ὡραῖος αἶνος ἐν στόματι ἁμαρτωλού. Διόπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος· Οίμοι, ὅτι ἐσιώπησα. *Ην μὲν γὰρ ἀκάθαρτος χείλεσιν Ισραήλ, βλασ φημήσας τὸν Κύριον Ἰησοῦν τὸν Χριστόν. Ὁ δὲ προφήτης πρὸς αἷς εἰρήκαμεν αἰτίαις, μετριάζων ἑαυτὸν συναναμίγνυσιν τῷ λαῷ· τάχα δὲ καὶ τῆς ἀνθρώπου φύσεως τὴν νόσον ὁμολογεῖ, κατὰ Δαβὶδ εἰρηκότα· . Ἐγὼ δὲ εἶπα ἐν τῇ ἐκστάσει μου· Πᾶς ἄνθρωπος ψεύστης. » Νοσεῖ γὰρ τὸ ψεῦδος ἡ φύσις, εἰ καὶ νήφοντες ὀλίγοι τοῦτο φεύγειν δεδύνηνται. Οτι δὲ χρὴ καθαροῖς χείλεσιν ὑμνολογεῖν τὸν Θεὸν, δηλοῖ τις τῶν μαθητῶν περὶ τῆς γλώσσης εἰπὼν, • Ἓν αὐτῇ εὐλογοῦμεν τὸν Κύριον, καὶ ἐν αὐτῇ κατ αρώμεθα τοὺς ἀνθρώπους τοὺς καθ' ομοίωσιν Θεοῦ γεγονότας., Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν ἔτι σαφέστε- - ρον εἰπών· Εἶδον τὸν Κύριον καθήμενον ἐπὶ θρό του ὑψηλοῦ καὶ ἐπηρμένου, καὶ τὰ πρὸς ποδῶν αὐτοῦ ἐπλήρου τὸν ναόν. Σεραφεὶμ ἑστῶτα ἐπ- άνωθεν. Ἐπειδὴ γὰρ ὁ οὐρανὸς αὐτῷ θρόνος, ἡ δὲ γῇ ὑποπόδιον τῶν ποδῶν αὐτοῦ, ὁ ἐπὶ γῆς δὲ ναός, ἐν τῷ ὑποποδίῳ αὐτοῦ συνειστήκει· εἰκότως τὰ πληροῦντα τὸν ἐπὶ γῆς οἶκον, πρὸς ποδῶν ἐλέγετο τοῦ Θεοῦ. Σεραφεὶμ δὲ εἱστήκει ἐπάνωθεν τοῦ οἴκου. Οὐ γὰρ δὴ τοῦ Κυρίου, ἀλλ' οὐδὲ εἴσω ἦν τοῦ οἴκου (ἡ γὰρ ἂν καὶ αὐτὰ πρὸς τοῖς ποσὶν ἦν τοῦ Θεοῦ), ἀλλ᾽ ἦν ὑπεράνω τοῦ οἴκου περιπου λοῦντα τὸν βασίλειον θρόνον. Μὴ ἀγνοῶμεν δὲ ὡς οἶκόν τινες ἔφασαν τὸ σύμπαν σύστημα τῆς νοητῆς καὶ αἰσθητῆς κτίσεως, ἐπηρμένον δὲ θρόνον, την ἐπὶ πάντων ἀρχήν. Ἐχρῆν δὲ τούτους προσθεῖναι καὶ πῶς ὁ οὕτω νοούμενο; οἶκος επληρώθη και πνοῦ. Β ς-ιγ΄. Καὶ ἀπεστάλη προς με ἐν τῶν Σεραφείμ, Β καὶ ἐν τῇ χειρὶ εἶχεν ἄνθρακα, ὃν τῇ λαβίδι ἔλα δεν ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου, καὶ ἥψατο τοῦ στό ματός μου, καὶ εἶπεν· Ἰδοὺ ἤψατο τοῦτο τῶν χειλέων σου, κ. τ. λ. Τῷ μὲν Ἱερεμίᾳ εἰρηκότι· . Ὁ ὢν, Δέσποτα Κύ ριε, ἰδοῦ, οὐκ ἐπίσταμαι λαλεῖν, ὅτι νεώτερος ἐγώ * COMMENTARII IN ISAIAM. A quod in prædæ ubertate, cum divinæ virtutis peri- culum, retibus in Dei verbo laxatis 31, fecisset Petrus, Dominum a se quia peccator exsisteret, recedore postulavit *. Alioqui enim Christum a se ut rece- deret nunquam fuerat petiturus. Quin et Gergesoni miraculorum ejus magnitudinem experti, eum, nt suis finibus exiret, precati sunt ; cum dæmouas abigentem, morbumque omnem persanantem ain- plecti potius decuisset. Inde etiam quod cum vo- catus esset ad salutem Matthæus, domique Jesum exciperet, quoniam intererant peccatores multi, multi item publicani, a Pharisæis ejus discipuli, cur cum illis magister ederet, Interrogati sunt. Accusat autem et Judæos Dominus, qui sahetum a profano minime discernerent; ideoque se jam conscientiæ spiculo compungi ait propheta, qui labiis suis hymnum Deo dicentibus potestatilus, eadem ipse cum illis personare non valeat; qui ingratam Deo in ore peccatorum laudem esse non ignoraret. Itaque sic habet Symmachi interpretatio : Hei mihi, quoniam tacui. Erat enim revera labiis impurus Israel, qui in Duminum Jesum Christum ore blasphemo convicia exspuisset. Sed propheta præter eas, quas attulimus rationes, modestiæ causa, seipse populo admiscet. Fortasse vero et humanæ naturæ morbum confitetur, juxta Davidi- cum illud : • Dixi in excessu meo, omnis homo mendax s. Est enim mendacium hominibus na- turalis quidam morbus; quantumvis sit a nonnullis evitatum. Eum vero, qui ad Dei laudes sese accin- gat purgatis esse labiis oportere, satis indicavit apostolorum quidam de lingua sic locutus: In ipsa benedicimus Deum et Patrem, et in ipsa maledici- mus homines, qui ad imaginem et similitudinem Dei facti sunt *. At isthæc adhuc apertius inter- pretatus est Symmachus, cum ait: Vidi Dominum sedentem in throno excelso et elevato : et quæ sub pedibus ejus erant, templum replebant. Seraphim stabant superne. Quia enim cœlum ipsi thronus est terraque scabellum pedum ejus ; quod in terra deinde templum habetur, in ipsius etiam scabello consistit ; ea nerito quæ terrenam domum replent, sub Domini pedibus esse dicuntur. Sequitur vero : Seraphim stabant supra domum. Neque enim certe supra Dominum, ino ne intra domum quidem (essent enim et ipsa sub Dei pedibus), sed supra domum exsistere, regiunique thronum circumire significavit. Non ignoramus tamen, domus appel- latione, universam intelligibilis, visibilisque mundi, ipsam in res omnes potestatem intelligere. Sed posset hoc sensu domus usurpata fumo etiam repleri. Luc. v, 9. C structuram; sicut per thronum exaltatum, summam hujus sententiæ auctores oportuit explicare, qui VERS. 6-13. Et missus est ad me unus de Sera- phim, et in manu habebat prunam, quam forcipe accepit ab altari, et tetigit os meum, et dixit: Ecce tetigit hoc labia tua, etc. Cum dixisset Jeremias : « A, Domine Deus, ecce nescioloqui, quia puer ego sum "; » extendit Jerem. 1, 6. ss Matth. xvi, 23, Matth. vi!!, 54. * Psal. cxv, 11. ss Jac. 111, 9.
PG 87:1939τοιούτῳ πυρὶ Κλεώπα καὶ Σίμωνος ἐκαίετο ἡ καρδία, ὅτε διήνοιγεν αὐτοῖς ὁ Κύριος τὰς Γραφάς. Τοιοῦτον Ἱερεμίας ἔλαβε πῦρ, δι’ ὃ καὶ ἔλεγεν· «Καὶ ἐγένετο πῦρ ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου, καὶ παρ’ εἶναι πάντοθεν.» Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπὶ τὴν γῆν ἦλθεν βαλεῖν. «Καὶ τί θέλω, φησίν; ἀλλ’ ἤδη ἀνήφθη.» Τοῦτο τὸ πῦρ ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου λαμβάνει τὸ Σεραφείμ . Χωρίον δὲ τοῦτο καθαρισμοῦ ψυχῶν ἐπουράνιον, ὅθεν ἐκπέμπεται ταῖς ἁγιαζομέναις δυνάμεσι τὸ καθάρσιον πῦρ . Αὖται μέντοι τῆς πρεπούσης ἑκάστῃ παρὰ Θεοῦ τιμῆς ἀπολαύουσαι ὑπὸ ζυγὸν ὑπάρχουσιν ἕνα· νεύμασι γὰρ ὑπηρετοῦσι Δεσποτικοῖς, ἐν μέρει τιμῆς τὴν δουλείαν δεχόμενα. Διὸ καὶ νῦν τὸ Σεραφεὶμ τῇ τοῦ προφήτου καθάρσει διακονεῖ, λαμβάνον τῇ λαβίδι τὸν ἄνθρακα , τὸ σέβας ἐμφαῖνον, ὅπερ ἔχει πρὸς τὸ θυσιαστήριον , χειρὶ μὴ τολμῆσαν ἐφάψασθαι. Ἀληθινὸν γὰρ ἦν τὸ πῦρ, ἀλλ’ οὐκ ἀλλότριον, ᾧ Ναβὰδ καὶ Ἀβιοὺδ κατεκάησαν. Τοῦτο γὰρ ὡς μὴ καῖον τοῖς χείλεσιν τοῦ προφήτου προσάγεται. Οὗτο νῦν διὰ τὸ καυστικὸν ἡ λαβὶς , ἀλλὰ δηλοῖ τὴν ἐν ἑκάστῳ τυγχάνουσαν ἐπιτηδειότητα πρὸς τὴν ἀναλογίαν τῆς ἐν ἑκάστῳ ὑπαρχούσης πρὸς τὸ καλὸν οἰκειώσεως.
είμι, » ἐξέτεινε Κύριος τὴν αὐτοῦ χεῖρα, καὶ ἥψατο τοῦ στόματος αὐτοῦ πληρῶν τῆς προφητικῆς αὐτὸ χάριτος, ἐπείπερ οὐκ ἐδεῖτο καθάρσεως. Νῦν δὲ τῷ δεομένω ταύτης, οὐχ ὁ Κύριος, ἐν δὲ τῶν Σεραφεὶμ προσάγει τὸν ἄνθρακα τὸν καθάρσιον, ὅθεν εἰκό- τως τὴν, ἐμπρησται, ἤγουν ἐμπιπρῶντες, προσηγο ρίαν ἠνέγκαντο. Δι' ἢ περὶ τῆς ἀγγελικῆς δυνάμεως · εἴρηται· ο Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Καθαρ τικοὶ γάρ εἰσι τῶν δεομένων καθάρσεως. Πληροῖ δὲ τὸ ἑαυτοῦ θυσιαστήριον ἀνθράκων καθαρτικῶν ὁ Θεός, δι᾿ ὅ πού φησιν · Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτ τοῦ. Καὶ πῦρ καταναλίσκον τὸν Θεὸν ἐκάλει Μωσής. Βαπτίζει καὶ ὁ Σωτὴρ ἁγίῳ Πνεύματι καὶ πυρί. Οὐκ ἔστι γὰρ καθαρθῆναι, πλὴν διὰ τοῦ θείου πυρός. Ὁποῖον γάρ ἐστιν ἑκάστου τὸ ἔργον, τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει. Καὶ σωθήσεται δέ, φησὶν, ὡς διὰ πυρός. Μή ποτε δὲ Χριστοῦ σύμβολον ληπτέον τὸν ἄν θρακα, ὃς ξύλον μέν ἐστι τῇ φύσει, πλὴν ὅλος δεν ὅλου μεμέστωται τοῦ πυρὸς, οὗ καὶ τὴν δύναμιν ἔχει καὶ τὴν ἐνέργειαν. Παρεικάζειν δὲ φιλεῖ πυρὶ καὶ τὸν Θεὸν ἡ θεία Γραφή, ο Γέγονε δὲ σὰρξ ὁ Λόγος, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. » Ἐν τῷ Χριστῷ γὰρ πᾶν τὸ τῆς θεότητος κατώκηκε πλήρωμα, κατὰ τὸν τῆς ἑνώσεως τρόπον. Θαυματουργὸς ἐντεῦθεν καὶ τοῦ Σωτῆρος ἡ σάρξ. Ηψατο γοῦν ' τῆς σωροῦ καὶ ἀνέστησε τὸν τῆς χεῖρας * υἱόν. Καὶ πτύσας, τὸ βλέπειν χαρίζεται, ὃς περικαθαίρει τὰ χείλη γινό- μενος ἐν αὐτοῖς, ὅταν τὴν πίστιν ὁμολογῶμεν τὴν εἰς αὐτόν. Δ Διὸ καὶ Παυλός φησιν·. Εγγύς σου τὸ ῥῆμά ἐστιν ἐν τῷ στόματί σου, καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου· τουτέστιν τὸ κήρυγμα τῆς πίστεως, ὅ κηρύσσομεν, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Δι' αὐτοῦ γὰρ ὁ τῆς ἁμαρτίας ἐκτήκεται ῥύπος, γινόμεθά τε τῷ πνεύματι ζέοντες. Αὐτοῦ γὰρ ἡ σὰρξ ἦρα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ Δαβὶδ δέ φησι· . Πεπυρωμένον τὸ λόγιον του σφόδρα, καὶ ὁ δοῦλός σου ἠγάπησεν αὐτό· ν τῆς ἐνα τεῦθεν ἐνεργείας αἰσθόμενος. Συγγενὲς δὲ τούτου τὸ πῦρ τὸ ἐπὶ τῆς βάτου καὶ τοῦ Χωρήβ· τοιούτῳ πυρί Κλεώπα καὶ Σίμωνος ἐκαίετο ἡ καρδία, ὅτε διήνοιγεν αὐτοῖς ὁ Κύριος τὰς Γραφάς. Τοιοῦτον Ἱερεμίας ἔλαβε πῦρ, δι' καὶ ἔλεγεν · ι Καὶ ἐγένετο πῦρ ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου, καὶ παρ᾽ εἶναι ν πάντοθεν. Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπὶ τὴν γῆν ἦλθεν βαλεῖν. « Καὶ τί θέλω, φησίν ; ἀλλ᾽ ἤδη ἀνήφθη. » Τοῦτο τὸ πῦρ ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου λαμβάνει το Σεραφείμ. Χω- ρίον δὲ τοῦτο καθαρισμοῦ ψυχῶν ἐπουράνιον, ὅθεν ἐκπέμπεται ταῖς ἁγιαζομέναις δυνάμεσι τὸ καθάρ στον πυρ. Αὗται μέντοι τῆς πρεπούσης ἑκάστῃ παρὰ Θεοῦ τιμῆς ἀπολαύουσαι ὑπὸ ζυγὸν ὑπάρχου- σιν ἕνα νεύμασι γὰρ ὑπηρετοῦσι Δεσποτικοῖς, ἐν μέρει τιμῆς τὴν δουλείαν δεχόμενα 4. Διὸ καὶ νῦν σε γρ. γάρ. χ γρ. χώρας. γρ. παρεῖμαι. · ἴσ. γρ. ἐν τῶν. γρ. δεχόμεναι. PROCOPII GAZÆI : cum manum suam Dominus, et tetigit os ejus, implens A spiritus prophetici gratia, cum purgatione opus non haberet #7 : qua cum isti opus sit, non Domi- nus ipse, sed Seraphim unus purgatoriam prunam admovet; unde urentes merito, sive accendentes, vocati sunt. Eam ob rem de potestatibus angelicis scriptum legimus : c Qui facit angelos suos spi- ritus, et ministros suos flammam urentem ³ª. Purgationis enim, quibus ipsa opus est, vim obti- ment. Implet autem altare suum purgatoriis carto- nibus Deus; indeque et alicubi, carbones succen- sos esse ab eo, legimus s. Ad hæc ignem consu- mentem, Deum Moses appellavit ". In Spiritu sancto èt igne præterea baptizat Salvator "1 misi solo igne divino purgari quemquam posse certum sit. Quale enim cujusque sit opus, ignis B ipse probabit, et salvabitur, ait, tanquam per ignem ". Fortasse vero Christus prunæ, sive car- bonis nomine, significatur, qui lignum natura exsistens, iguem toto corpore concipit, ejusque vires et actionem retinet. Solet vero Deum igni perlibenter Scriptura comparare. At: Verbum caro factum est, et habitavit in nobis ". , In Christo enim si unionis rationem contempleris, omnis habitavit deitatis plenitudo ". Est vero et hinc miraculorum effectrix caro Salvatoris. Si- niul ac enim loculum tetigit, redivivus viduæ fa- ctus est filius 6. Idem præterea sputo visum re- stituit " qui nunc labiis appositus, eadem quoties ejus fidem profitemur, repurgat. C Hinc et illa Pauli: ‹ Prope est verbum in ore tuo, et in corde tuo, hic est, Verbum fidei, quod prædicamus “7,ɔet quæ postea. Ejus enim opera peccatorum sordibus mundati spiritu ferventes efficimur; quod ejus caro mundi peccatum sustu- lerit. Ait vero et David : « Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud 8; ) postquam vires illius expertus est. Cognatus vero huic et ille, qui Mosi in rubo in monte Choreb apparuit, ignis est ". Nec ab eo differt, qui Cleo- phæ Simonique corda, cum eis Scripturas Dominus aperiret 7, incendebat. Talem et ipse sensit Jere- mias, cum diceret : . Et factus est ignis in visce- ribus meis, et fractus sum undique "., lunc ipsum et Salvator etiam ut in mundum jaceret D venit. « Et quid volo ? ait : enimvero jam accensus est ". » Hunc ergo ab altari ignem capit unus de Sera- phim, qui locus est purgationis animarum cœlestis, unde sanctificantibus et lustrantibus Potestatibus ignis purgatorius emittitur. Ipse siquidem datis a Deo cuique honoris nomine partibus defungentes, sub jugum unum ordinemque muneris veniunt. Nutibus enim Dominicis obsequentes, honoris Jerem. 1, 9. ss Psal. cii, 4. Cor. III, 13, 15. Joan. 1, 14. 48; llebr. x, 8. Psal. Cavill, 140. XII, 40. Psal. XVII, Coloss. 1, 19. Luc. vi, 14, 15. Joan. 1x, 6. Deut. xvi, ** Exod. 1, seq. Luc. xxiv, 52. VARIE LECTIONES. it Jerem.xx, 9. 6ο Deut. 1, 24 ; Hebr. xit, 23. σε Matth. 11, 11. 9. 72 Luc.
Ἢ, ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ πίστιν καὶ γνῶσιν, καθάπερ τινὶ λαβίδι , δεχόμεθα διὰ νομικῶν τε ἅμα καὶ προφητικῶν παιδευμάτων, ὧν ταῖς μαρτυρίαις οἱ ἀπόστολοι τοὺς ἰδίους λόγους ἐπισφραγίζοντες, ἔπειθον τοὺς ἀκούοντας, τὸν ἄνθρακα τοῖς αὐτῶν προσάγοντες χείλεσιν , καὶ τὴν πίστιν ὁμολογῆσαι παρασκευάζοντες· ὃν ὁ προφήτης δεξάμενος θαῤῥεῖ, μηκέτι λέγων· Τάλας ἐγώ· ἀποστολῇ δὲ τῇ παρὰ τοῦ φανέντος ἐπιτρέχων αὐτόματος. Τοσοῦτον δύνανται δυνάμεις λειτουργικαὶ πεμπόμεναι πρὸς τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, οὐκ αὐθεντικῶς, οὐδὲ αὐτεξουσίως παραγινόμεναι. Προηγουμένη γὰρ αὐταῖς καὶ κατὰ φύσιν ἐστὶ ζωὴ τῷ τοῦ Θεοῦ κάλλει ἐνατενίζειν ἀεὶ, καὶ διηνεκῶς δοξάζειν αὐτόν· περιστατικὴ δὲ ταύταις ἐνέργεια ἡ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιμέλεια καὶ στροφή. Τοιαύτη καὶ ἡ νῦν προσενεγκοῦσα τὸν ἄνθρακα . Νοήσωμεν δὲ τοῦτον λόγον ἀληθῆ, διαπύρως καὶ ἐλεγκτικῶς τὸ ψεῦδος καθαίροντα, οἷς ἂν ἀπὸ τῆς δραστηρίου δυνάμεως προσενεχθῇ. Τὴν γὰρ χεῖρα τοῦ Σεραφεὶμ ἐνέργειαν χρὴ νοεῖν ἀγαθῶν παρεκτικήν. Ὁ δ’ οὖν Κύριος καθαρθέντα τὸν προφήτην προστακτικῶς οὐκ ἀπέστειλεν, ἀλλά φησι· Τίς πορεύσεται ;
είμι, » ἐξέτεινε Κύριος τὴν αὐτοῦ χεῖρα, καὶ ἥψατο τοῦ στόματος αὐτοῦ πληρῶν τῆς προφητικῆς αὐτὸ χάριτος, ἐπείπερ οὐκ ἐδεῖτο καθάρσεως. Νῦν δὲ τῷ δεομένω ταύτης, οὐχ ὁ Κύριος, ἐν δὲ τῶν Σεραφεὶμ προσάγει τὸν ἄνθρακα τὸν καθάρσιον, ὅθεν εἰκό- τως τὴν, ἐμπρησται, ἤγουν ἐμπιπρῶντες, προσηγο ρίαν ἠνέγκαντο. Δι' ἢ περὶ τῆς ἀγγελικῆς δυνάμεως · εἴρηται· ο Ο ποιῶν τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ πνεύματα, καὶ τοὺς λειτουργοὺς αὐτοῦ πυρὸς φλόγα. » Καθαρ τικοὶ γάρ εἰσι τῶν δεομένων καθάρσεως. Πληροῖ δὲ τὸ ἑαυτοῦ θυσιαστήριον ἀνθράκων καθαρτικῶν ὁ Θεός, δι᾿ ὅ πού φησιν · Ανθρακες ἀνήφθησαν ἀπ' αὐτ τοῦ. Καὶ πῦρ καταναλίσκον τὸν Θεὸν ἐκάλει Μωσής. Βαπτίζει καὶ ὁ Σωτὴρ ἁγίῳ Πνεύματι καὶ πυρί. Οὐκ ἔστι γὰρ καθαρθῆναι, πλὴν διὰ τοῦ θείου πυρός. Ὁποῖον γάρ ἐστιν ἑκάστου τὸ ἔργον, τὸ πῦρ αὐτὸ δοκιμάσει. Καὶ σωθήσεται δέ, φησὶν, ὡς διὰ πυρός. Μή ποτε δὲ Χριστοῦ σύμβολον ληπτέον τὸν ἄν θρακα, ὃς ξύλον μέν ἐστι τῇ φύσει, πλὴν ὅλος δεν ὅλου μεμέστωται τοῦ πυρὸς, οὗ καὶ τὴν δύναμιν ἔχει καὶ τὴν ἐνέργειαν. Παρεικάζειν δὲ φιλεῖ πυρὶ καὶ τὸν Θεὸν ἡ θεία Γραφή, ο Γέγονε δὲ σὰρξ ὁ Λόγος, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν. » Ἐν τῷ Χριστῷ γὰρ πᾶν τὸ τῆς θεότητος κατώκηκε πλήρωμα, κατὰ τὸν τῆς ἑνώσεως τρόπον. Θαυματουργὸς ἐντεῦθεν καὶ τοῦ Σωτῆρος ἡ σάρξ. Ηψατο γοῦν ' τῆς σωροῦ καὶ ἀνέστησε τὸν τῆς χεῖρας * υἱόν. Καὶ πτύσας, τὸ βλέπειν χαρίζεται, ὃς περικαθαίρει τὰ χείλη γινό- μενος ἐν αὐτοῖς, ὅταν τὴν πίστιν ὁμολογῶμεν τὴν εἰς αὐτόν. Δ Διὸ καὶ Παυλός φησιν·. Εγγύς σου τὸ ῥῆμά ἐστιν ἐν τῷ στόματί σου, καὶ ἐν τῇ καρδίᾳ σου· τουτέστιν τὸ κήρυγμα τῆς πίστεως, ὅ κηρύσσομεν, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Δι' αὐτοῦ γὰρ ὁ τῆς ἁμαρτίας ἐκτήκεται ῥύπος, γινόμεθά τε τῷ πνεύματι ζέοντες. Αὐτοῦ γὰρ ἡ σὰρξ ἦρα τὴν ἁμαρτίαν τοῦ κόσμου. Καὶ Δαβὶδ δέ φησι· . Πεπυρωμένον τὸ λόγιον του σφόδρα, καὶ ὁ δοῦλός σου ἠγάπησεν αὐτό· ν τῆς ἐνα τεῦθεν ἐνεργείας αἰσθόμενος. Συγγενὲς δὲ τούτου τὸ πῦρ τὸ ἐπὶ τῆς βάτου καὶ τοῦ Χωρήβ· τοιούτῳ πυρί Κλεώπα καὶ Σίμωνος ἐκαίετο ἡ καρδία, ὅτε διήνοιγεν αὐτοῖς ὁ Κύριος τὰς Γραφάς. Τοιοῦτον Ἱερεμίας ἔλαβε πῦρ, δι' καὶ ἔλεγεν · ι Καὶ ἐγένετο πῦρ ἐν τοῖς ἐγκάτοις μου, καὶ παρ᾽ εἶναι ν πάντοθεν. Τοῦτο καὶ ὁ Σωτὴρ ἐπὶ τὴν γῆν ἦλθεν βαλεῖν. « Καὶ τί θέλω, φησίν ; ἀλλ᾽ ἤδη ἀνήφθη. » Τοῦτο τὸ πῦρ ἀπὸ τοῦ θυσιαστηρίου λαμβάνει το Σεραφείμ. Χω- ρίον δὲ τοῦτο καθαρισμοῦ ψυχῶν ἐπουράνιον, ὅθεν ἐκπέμπεται ταῖς ἁγιαζομέναις δυνάμεσι τὸ καθάρ στον πυρ. Αὗται μέντοι τῆς πρεπούσης ἑκάστῃ παρὰ Θεοῦ τιμῆς ἀπολαύουσαι ὑπὸ ζυγὸν ὑπάρχου- σιν ἕνα νεύμασι γὰρ ὑπηρετοῦσι Δεσποτικοῖς, ἐν μέρει τιμῆς τὴν δουλείαν δεχόμενα 4. Διὸ καὶ νῦν σε γρ. γάρ. χ γρ. χώρας. γρ. παρεῖμαι. · ἴσ. γρ. ἐν τῶν. γρ. δεχόμεναι. PROCOPII GAZÆI : cum manum suam Dominus, et tetigit os ejus, implens A spiritus prophetici gratia, cum purgatione opus non haberet #7 : qua cum isti opus sit, non Domi- nus ipse, sed Seraphim unus purgatoriam prunam admovet; unde urentes merito, sive accendentes, vocati sunt. Eam ob rem de potestatibus angelicis scriptum legimus : c Qui facit angelos suos spi- ritus, et ministros suos flammam urentem ³ª. Purgationis enim, quibus ipsa opus est, vim obti- ment. Implet autem altare suum purgatoriis carto- nibus Deus; indeque et alicubi, carbones succen- sos esse ab eo, legimus s. Ad hæc ignem consu- mentem, Deum Moses appellavit ". In Spiritu sancto èt igne præterea baptizat Salvator "1 misi solo igne divino purgari quemquam posse certum sit. Quale enim cujusque sit opus, ignis B ipse probabit, et salvabitur, ait, tanquam per ignem ". Fortasse vero Christus prunæ, sive car- bonis nomine, significatur, qui lignum natura exsistens, iguem toto corpore concipit, ejusque vires et actionem retinet. Solet vero Deum igni perlibenter Scriptura comparare. At: Verbum caro factum est, et habitavit in nobis ". , In Christo enim si unionis rationem contempleris, omnis habitavit deitatis plenitudo ". Est vero et hinc miraculorum effectrix caro Salvatoris. Si- niul ac enim loculum tetigit, redivivus viduæ fa- ctus est filius 6. Idem præterea sputo visum re- stituit " qui nunc labiis appositus, eadem quoties ejus fidem profitemur, repurgat. C Hinc et illa Pauli: ‹ Prope est verbum in ore tuo, et in corde tuo, hic est, Verbum fidei, quod prædicamus “7,ɔet quæ postea. Ejus enim opera peccatorum sordibus mundati spiritu ferventes efficimur; quod ejus caro mundi peccatum sustu- lerit. Ait vero et David : « Ignitum eloquium tuum vehementer, et servus tuus dilexit illud 8; ) postquam vires illius expertus est. Cognatus vero huic et ille, qui Mosi in rubo in monte Choreb apparuit, ignis est ". Nec ab eo differt, qui Cleo- phæ Simonique corda, cum eis Scripturas Dominus aperiret 7, incendebat. Talem et ipse sensit Jere- mias, cum diceret : . Et factus est ignis in visce- ribus meis, et fractus sum undique "., lunc ipsum et Salvator etiam ut in mundum jaceret D venit. « Et quid volo ? ait : enimvero jam accensus est ". » Hunc ergo ab altari ignem capit unus de Sera- phim, qui locus est purgationis animarum cœlestis, unde sanctificantibus et lustrantibus Potestatibus ignis purgatorius emittitur. Ipse siquidem datis a Deo cuique honoris nomine partibus defungentes, sub jugum unum ordinemque muneris veniunt. Nutibus enim Dominicis obsequentes, honoris Jerem. 1, 9. ss Psal. cii, 4. Cor. III, 13, 15. Joan. 1, 14. 48; llebr. x, 8. Psal. Cavill, 140. XII, 40. Psal. XVII, Coloss. 1, 19. Luc. vi, 14, 15. Joan. 1x, 6. Deut. xvi, ** Exod. 1, seq. Luc. xxiv, 52. VARIE LECTIONES. it Jerem.xx, 9. 6ο Deut. 1, 24 ; Hebr. xit, 23. σε Matth. 11, 11. 9. 72 Luc.
PG 87:1941Δοκιμάζοντος δὲ τοῦτον ἡ τοιαύτη φωνὴ, καὶ τὴν αὐτοῦ προθυμίαν προκαλουμένου, ὡς ἂν τῆς ἀγαθῆς προαιρέσεως κομίζοιτο τὸν μισθόν. Ἔοικε δὲ καὶ αἰτιᾶσθαι λίαν τὸν Ἰσραὴλ, ὡς τοῖς ἀποστελλομένοις ἀεὶ γινόμενον ἀπειθῆ, καὶ διαφόρως αὐτοὺς τιμωρούμενον. Τοιγαροῦν καὶ πρὸς τὸν Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· «Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ οὐ μὴ ἐθελήσωσιν ἀκοῦσαί σου, διότι οὐ βούλονται εἰσακοῦσαί μου, ὅτι πᾶς ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ φιλόνεικοί εἰσι καὶ σκληροκάρδιοι.» Ὅθεν ἔοικεν ἀποροῦντι, Τίς δυνήσεται πεῖσαι τὸν Ἰσραήλ; Ὁ δὲ, ἅτε ἄνθρακος τοῦ θείου μεταλαβὼν, καθαρὸς μέν ἐστι, πρόθυμος δὲ καὶ νεανικὸς πρὸς ἀποστολὴν, οὗ μετειληφότες μᾶλλον οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ θερμότεροι πρὸς ταύτην ἐγένοντο. Θεὸς δὲ τὸν Μωϋσῆν οὐκ ἠρώτησεν, ὡς νῦν Ἡσαί̈αν· ἀλλ’ ὡς ἔχων ἕτοιμον, φησί· «Δεῦρο, ἀποστείλω σε πρὸς Φαραὼ βασιλέα Αἰγύπτου.» Καὶ ὅμως παραιτεῖται, ὁ δὲ πλείστῃ τῇ ἀγάπῃ φερόμενος, ἀορίστως ἀκούσας τοῦ λόγου, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν μηδὲν ὧν πάσχειν ἤμελλεν λογισάμενος. Ἀλλ’ οὐκ ἐναντίαν ταύτῃ διάθεσιν ἔσχεν ὁ Μωϋσῆς.
τὸν Σεραφείμ τῇ τοῦ προφήτου καθάρσει διακονεῖ, λαμβάνον τῇ λαβίδι τὸν ἄνθρακα, τὸ σέβας ἐμ- φαῖνον, ὅπερ ἔχει πρὸς τὸ θυσιαστήριον, χειρὶ μὴ τολμῆσαν ἐφάψασθαι. Αληθινὸν γὰρ ἦν τὸ πῦρ, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον, ᾧ Ναδάβ καὶ ᾿Αβιούδ κατεκάησαν. Τοῦτο γὰρ ὡς μὴ καῖον τοῖς χείλεσιν τοῦ προφήτου προσάγεται. Οὗτο νῦν διὰ τὸ καυστικὸν ἡ λαβὶς, ἀλλὰ δηλοῖ τὴν ἐν ἑκάστῳ τυγχάνουσαν ἐπιτηδειότητα πρὸς τὴν τῶν ἀπὸ Θεοῦ διδομένων ἀγαθῶν ὑποδοχήν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς ἐν ἑκάστῳ ὑπαρχούσης πρὸς τὸ καλὸν οἰκειώσεως. Η, ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ πίστιν καὶ γνῶσιν, καθάπερ τινὶ λαβίδι, δεχόμεθα διὰ νομι- κῶν τε ἅμα καὶ προφητικῶν παιδευμάτων, ὧν ταῖς μαρτυρίαις οἱ ἀπόστολοι τοὺς ἰδίους λόγους ἐπισφρα γίζοντες, ἔπειθον τοὺς ἀκούοντας, τὸν ἄνθρακα τοῖς αὐτῶν προσάγοντες χείλεσιν, καὶ τὴν πίστιν ὁμολο- γῆσαι παρασκευάζοντες· ὃν ὁ προφήτης δεξάμενος Β θαῤῥεῖ, μηκέτι λέγων· Τάλας ἐγώ· ἀποστολῇ δὲ τῇ παρὰ τοῦ φανέντος ἐπιτρέχων αυτόματος. Τοσοῦτον δύνανται δυνάμεις λειτουργικαί πεμπόμεναι πρὸς τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, οὐκ αὐθεντι- κῶς, οὐδὲ αὐτεξουσίως παραγινόμεναι. Προηγουμένη γὰρ αὐταῖς καὶ κατὰ φύσιν ἐστὶ ζωὴ τῷ τοῦ Θεοῦ κάλλει ενατενίζειν ἀεὶ, καὶ διηνεκῶς δοξάζειν αὐτόν· περιστατικὴ δὲ ταύταις ἐνέργεια ἡ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιμέλεια καὶ στροφή. Τοιαύτη καὶ ἡ νῦν προσενεγκοῦσα τὸν ἄνθρακα. Νοήσωμεν δὲ τοῦ- τον λόγον ἀληθῆ, διαπύρως καὶ ἐλεγκτικῶς τὸ ψεῦ δες καθαίροντα, οἷς ἂν ἀπὸ τῆς δραστηρίου δυνά- μεως προσενεχθῇ. Τὴν γὰρ χεῖρα τοῦ Σεραφείμ ἐνέργειαν χρή νοεῖν ἀγαθῶν παρεκτικήν. Ο δ' οὖν Κύριος καθαρθέντα τὸν προφήτην προστακτικῶς οὐκ ἀπέστειλεν, ἀλλά φησι· Τίς πορεύσεται; Δοκιμά ζοντος δὲ τοῦτον ἡ τοιαύτη φωνὴ, καὶ τὴν αὐτοῦ προθυμίαν προκαλουμένου, ὡς ἂν τῆς ἀγαθῆς προαι- ρέσεως κομίζοιτο τὸν μισθόν. Εοικε δὲ καὶ αἰτια- σθαι λίαν τὸν Ἰσραήλ, ὡς τοῖς ἀποστελλομένοις ἀεὶ γινόμενον ἀπειθῆ, καὶ διαφόρως αυτούς τιμωρούμε νον. Τοιγαροῦν καὶ πρὸς τὸν Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· . Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ οὐ μὴ ἐθελήσωσιν ἀκοῦσαί σου, διότι οὐ βούλονται εἰσακοῦσαί μου, ὅτι πᾶς ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ φιλόνεικοί εἰσι καὶ σκληροκάρ διαι. ο "Οθεν ἔοικεν ἀποροῦντι, Τίς δυνήσεται πεῖσαι τὸν Ἰσραήλ; Ο δὲ, ἅτε ἄνθρακος τοῦ θείου μεταλα- σών, καθαρὸς μὲν ἐστι, πρόθυμος δὲ καὶ νεανικός πρὸς ἀποστολὴν, οὗ μετειληφότες μᾶλλον οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ θερμότεροι προς ταύτην ἐγένοντο. Θεὸς δὲ τὸν Μωϋσῆν οὐκ ἠρώτησεν, ὡς νῦν Ησαΐαν ἀλλ' ὡς ἔχων ἔτοιμον, φησί· « Δεῦρο, ἀποστείλω σε προς Φαραώ βασιλέα Αἰγύπτου. » Καὶ ὅμως παραι- τεῖται, ὁ δὲ πλείστῃ τῇ ἀγάπῃ φερόμενος, αορίστως ἀκούσας τοῦ λόγου, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν μηδὲν ὧν πά σχειν ήμελλεν λογισάμενος. 'Αλλ' οὐκ ἐναντίαν ταύτῃ διάθεσιν ἔσχεν ὁ Μωϋσῆς. Ἀλλ᾿ ᾔδει τὴν ὑπόθεσιν, εἰς ἦν ἀπεστέλλετο, καὶ ὡς ἀνένδοτος ἐστιν ὁ Φαραώ, 7. 1ª ὁ ἰσ. γρ. ἐν τῶν. Τρ οὗ τοίνυν. 19$1 COMMENTARII IN ISAIAM. • phetæ purgationi subservit unus de Seraphim, qui carbone de allari forcipe accepto, honorem, quem. altari exhibet, aperte significat, cum manu tangera non audet. Verus enim, non alienus ignis ille exstitit, quo Nadab el Abiud conflagrasse legimus”. Tanquam enim non urat, prophetæ labiis admo- vetur. Non hic igitur, ut urendi potestas vitetur, forceps adducitur ; sed, ut percipienda a Deo gra- tiæ juxta singulorum virtutis rationem, facultas demonstretur. Aut certe, quia quæ in Christum est fidem et cognitionem, non aliter quam forcipe, per legis et prophetarum documenta accepimus; quorum testimoniis scripta sua roborantes apo- stoli, auditores admolo tanquam labris carbone ad fidei confessionem præparatos, pertraxerunt. Quem cum semel excepisset propheta 100, mire confidens, miserum se non exclamat amplius, se l ultro ad ejus, quem vidit, missionem festinat. Adeo magnum est ministrarum virtutum, in eos qui salutem sunt consecuturi, monumentum; quæ non sponte tamen, sed Dei nutu missæ nobis ad- sunt. Primaria enim illis et naturalis vita est, in Dei pulchritudinem semper aciem intendere eum. que perpetuo celebrare: hæc autem adventitia functio, ut hominum curam habeant, et nobiscum versentur : qualis et ipsa nunc est, quæ carbonem deferre dicitur. Intelligamus vero et veritatis ver- bum exsistere, quod acriter et evidenter falsa de- struat, in quæ semel virtutis suæ vires converterit. Decet vero per manum Seraphim, vim ipsam bo- norum effectricem et largitricem intelligere. Neque vero purgatum prophetam Dominus abire jubet, sed his verbis interrogat: Quis ibit? Quæ vox probantis est, et alacritatem illius provocantis, bonique instituti tanquam mercedem pollicentis. Videtur autem Israeliticum populum non leviter ac- cusare, tanquam qui ad se missis semper reluctatus, eosdem variis cruciatuum generibus affecisset. Ita- que et nunc Ezechielem ipsum alloquitur Dominus: «Domus autem Israel nolunt audire te, quia nolunt audire me, quando quidem omnis domus Israel contentionibus delectatur, et duro corde est ". Indeque fit, ut dubitanti similis,quis Israelem flectere posset, et persuadere, quarere videatur. At hic, A ergo servitutem amplectuntur. Itaque et hic pro- c, D tanquam divino labris admoto carbone purga- Levit. x, 4, 2. * Ezech. 111, C C 7" Exod. III, 10. tus propheta, magna ad gerendam provinciam animi alacritate, et fervore accedit; cujus qui abundantius fuere participes Christi discipuli, in hujus legationis obeundo munere, etiam ferventio- res exstiterunt. Nec vero Mosen Deus, ut hic Isaiam, interrogavit, seul tanquam paratum haberet: • Accede, ait, mittam te ad Pharaonem regem Ægypti "; » et ille recusat tamen, cum hic majore longe dilectione praditus sermone noudum penitus VARIE LECTIONES.
Ἀλλ’ ᾔδει τὴν ὑπόθεσιν, εἰς ἣν ἀπεστέλλετο, καὶ ὡς ἀνένδοτός ἐστιν ὁ Φαραὼ, ὁ δὲ λαὸς Ἰσραὴλ δυσπειθὴς, πεῖραν τούτου μαθών. Εὖ γὰρ παθόντες τὸν εὐποιήσαντα φυγεῖν παρεσκεύασαν, καὶ προφάσει ποιμενικῆς τοὺς τῶν ἀνθρώπων θορύβους ἐξέκλινεν. Δηλοῖ δὲ τὴν γνώμην τοῖς ἐφεξῆς. Ὡς γὰρ ταῖς αὐτοῦ λιταῖς τὴν ἐπὶ τῇ μοσχοποιίᾳ δίκην ἀπέδρασαν, τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν εἰπόντος· «Πορεύου καὶ ὁδήγει τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ τὸν ἄγγελόν μου ἐξαποστελῶ ἔμπροσθέν σου,» φησὶν εὐθέως· «Δέομαι, Κύριε, εἰ μὴ αὐτὸς σὺ προπορεύῃ ἡμῶν, μὴ ἀναγάγῃς ἡμᾶς ἐντεῦθεν.» Τίνος χάριν; Ὅτι ἁμαρτωλὸς ὁ λαὸς χρῄζει τοῦ ἀφιέντος ἁμαρτίας, ὅπερ ἀγγέλοις ἀδύνατον. Τιμωρητικοὶ μὲν γὰρ τῶν ἁμαρτανομένων οἱ ἄγγελοι, συγχωρητικοὶ δὲ τούτων οὐκέτι. Διὸ καὶ ἐξαρχῆς ἔλεγεν, Προχείρισαι ἄλλον ὃν ἀποστελεῖς. Τουτέστιν, Ἐλθέτω ὁ ἀληθινὸς νομοθέτης, ὁ δυνατὸς Σωτὴρ, ὁ μόνος ἔχων ἐξουσίαν ἀφιέναι ἁμαρτίας. Οὐκ εἰσηκούσθη δὲ, ὅτι μήπω παρῆν τὸ πλήρωμα τῶν καιρῶν, καὶ ἔδει ἐν τοῖς τύποις προεθισθῆναι τὴν ἀνθρωπότητα. Ἡσαί̈ας δὲ τῶν ἁμαρτιῶν ἀφείμενος εἰπὼν, ὅτι Ἐν μέσῳ λαοῦ ἐγὼ οἰκῶ ἀκάθαρτα χείλη ἔχοντος ·
τὸν Σεραφείμ τῇ τοῦ προφήτου καθάρσει διακονεῖ, λαμβάνον τῇ λαβίδι τὸν ἄνθρακα, τὸ σέβας ἐμ- φαῖνον, ὅπερ ἔχει πρὸς τὸ θυσιαστήριον, χειρὶ μὴ τολμῆσαν ἐφάψασθαι. Αληθινὸν γὰρ ἦν τὸ πῦρ, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον, ᾧ Ναδάβ καὶ ᾿Αβιούδ κατεκάησαν. Τοῦτο γὰρ ὡς μὴ καῖον τοῖς χείλεσιν τοῦ προφήτου προσάγεται. Οὗτο νῦν διὰ τὸ καυστικὸν ἡ λαβὶς, ἀλλὰ δηλοῖ τὴν ἐν ἑκάστῳ τυγχάνουσαν ἐπιτηδειότητα πρὸς τὴν τῶν ἀπὸ Θεοῦ διδομένων ἀγαθῶν ὑποδοχήν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς ἐν ἑκάστῳ ὑπαρχούσης πρὸς τὸ καλὸν οἰκειώσεως. Η, ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ πίστιν καὶ γνῶσιν, καθάπερ τινὶ λαβίδι, δεχόμεθα διὰ νομι- κῶν τε ἅμα καὶ προφητικῶν παιδευμάτων, ὧν ταῖς μαρτυρίαις οἱ ἀπόστολοι τοὺς ἰδίους λόγους ἐπισφρα γίζοντες, ἔπειθον τοὺς ἀκούοντας, τὸν ἄνθρακα τοῖς αὐτῶν προσάγοντες χείλεσιν, καὶ τὴν πίστιν ὁμολο- γῆσαι παρασκευάζοντες· ὃν ὁ προφήτης δεξάμενος Β θαῤῥεῖ, μηκέτι λέγων· Τάλας ἐγώ· ἀποστολῇ δὲ τῇ παρὰ τοῦ φανέντος ἐπιτρέχων αυτόματος. Τοσοῦτον δύνανται δυνάμεις λειτουργικαί πεμπόμεναι πρὸς τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, οὐκ αὐθεντι- κῶς, οὐδὲ αὐτεξουσίως παραγινόμεναι. Προηγουμένη γὰρ αὐταῖς καὶ κατὰ φύσιν ἐστὶ ζωὴ τῷ τοῦ Θεοῦ κάλλει ενατενίζειν ἀεὶ, καὶ διηνεκῶς δοξάζειν αὐτόν· περιστατικὴ δὲ ταύταις ἐνέργεια ἡ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιμέλεια καὶ στροφή. Τοιαύτη καὶ ἡ νῦν προσενεγκοῦσα τὸν ἄνθρακα. Νοήσωμεν δὲ τοῦ- τον λόγον ἀληθῆ, διαπύρως καὶ ἐλεγκτικῶς τὸ ψεῦ δες καθαίροντα, οἷς ἂν ἀπὸ τῆς δραστηρίου δυνά- μεως προσενεχθῇ. Τὴν γὰρ χεῖρα τοῦ Σεραφείμ ἐνέργειαν χρή νοεῖν ἀγαθῶν παρεκτικήν. Ο δ' οὖν Κύριος καθαρθέντα τὸν προφήτην προστακτικῶς οὐκ ἀπέστειλεν, ἀλλά φησι· Τίς πορεύσεται; Δοκιμά ζοντος δὲ τοῦτον ἡ τοιαύτη φωνὴ, καὶ τὴν αὐτοῦ προθυμίαν προκαλουμένου, ὡς ἂν τῆς ἀγαθῆς προαι- ρέσεως κομίζοιτο τὸν μισθόν. Εοικε δὲ καὶ αἰτια- σθαι λίαν τὸν Ἰσραήλ, ὡς τοῖς ἀποστελλομένοις ἀεὶ γινόμενον ἀπειθῆ, καὶ διαφόρως αυτούς τιμωρούμε νον. Τοιγαροῦν καὶ πρὸς τὸν Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· . Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ οὐ μὴ ἐθελήσωσιν ἀκοῦσαί σου, διότι οὐ βούλονται εἰσακοῦσαί μου, ὅτι πᾶς ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ φιλόνεικοί εἰσι καὶ σκληροκάρ διαι. ο "Οθεν ἔοικεν ἀποροῦντι, Τίς δυνήσεται πεῖσαι τὸν Ἰσραήλ; Ο δὲ, ἅτε ἄνθρακος τοῦ θείου μεταλα- σών, καθαρὸς μὲν ἐστι, πρόθυμος δὲ καὶ νεανικός πρὸς ἀποστολὴν, οὗ μετειληφότες μᾶλλον οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ θερμότεροι προς ταύτην ἐγένοντο. Θεὸς δὲ τὸν Μωϋσῆν οὐκ ἠρώτησεν, ὡς νῦν Ησαΐαν ἀλλ' ὡς ἔχων ἔτοιμον, φησί· « Δεῦρο, ἀποστείλω σε προς Φαραώ βασιλέα Αἰγύπτου. » Καὶ ὅμως παραι- τεῖται, ὁ δὲ πλείστῃ τῇ ἀγάπῃ φερόμενος, αορίστως ἀκούσας τοῦ λόγου, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν μηδὲν ὧν πά σχειν ήμελλεν λογισάμενος. 'Αλλ' οὐκ ἐναντίαν ταύτῃ διάθεσιν ἔσχεν ὁ Μωϋσῆς. Ἀλλ᾿ ᾔδει τὴν ὑπόθεσιν, εἰς ἦν ἀπεστέλλετο, καὶ ὡς ἀνένδοτος ἐστιν ὁ Φαραώ, 7. 1ª ὁ ἰσ. γρ. ἐν τῶν. Τρ οὗ τοίνυν. 19$1 COMMENTARII IN ISAIAM. • phetæ purgationi subservit unus de Seraphim, qui carbone de allari forcipe accepto, honorem, quem. altari exhibet, aperte significat, cum manu tangera non audet. Verus enim, non alienus ignis ille exstitit, quo Nadab el Abiud conflagrasse legimus”. Tanquam enim non urat, prophetæ labiis admo- vetur. Non hic igitur, ut urendi potestas vitetur, forceps adducitur ; sed, ut percipienda a Deo gra- tiæ juxta singulorum virtutis rationem, facultas demonstretur. Aut certe, quia quæ in Christum est fidem et cognitionem, non aliter quam forcipe, per legis et prophetarum documenta accepimus; quorum testimoniis scripta sua roborantes apo- stoli, auditores admolo tanquam labris carbone ad fidei confessionem præparatos, pertraxerunt. Quem cum semel excepisset propheta 100, mire confidens, miserum se non exclamat amplius, se l ultro ad ejus, quem vidit, missionem festinat. Adeo magnum est ministrarum virtutum, in eos qui salutem sunt consecuturi, monumentum; quæ non sponte tamen, sed Dei nutu missæ nobis ad- sunt. Primaria enim illis et naturalis vita est, in Dei pulchritudinem semper aciem intendere eum. que perpetuo celebrare: hæc autem adventitia functio, ut hominum curam habeant, et nobiscum versentur : qualis et ipsa nunc est, quæ carbonem deferre dicitur. Intelligamus vero et veritatis ver- bum exsistere, quod acriter et evidenter falsa de- struat, in quæ semel virtutis suæ vires converterit. Decet vero per manum Seraphim, vim ipsam bo- norum effectricem et largitricem intelligere. Neque vero purgatum prophetam Dominus abire jubet, sed his verbis interrogat: Quis ibit? Quæ vox probantis est, et alacritatem illius provocantis, bonique instituti tanquam mercedem pollicentis. Videtur autem Israeliticum populum non leviter ac- cusare, tanquam qui ad se missis semper reluctatus, eosdem variis cruciatuum generibus affecisset. Ita- que et nunc Ezechielem ipsum alloquitur Dominus: «Domus autem Israel nolunt audire te, quia nolunt audire me, quando quidem omnis domus Israel contentionibus delectatur, et duro corde est ". Indeque fit, ut dubitanti similis,quis Israelem flectere posset, et persuadere, quarere videatur. At hic, A ergo servitutem amplectuntur. Itaque et hic pro- c, D tanquam divino labris admoto carbone purga- Levit. x, 4, 2. * Ezech. 111, C C 7" Exod. III, 10. tus propheta, magna ad gerendam provinciam animi alacritate, et fervore accedit; cujus qui abundantius fuere participes Christi discipuli, in hujus legationis obeundo munere, etiam ferventio- res exstiterunt. Nec vero Mosen Deus, ut hic Isaiam, interrogavit, seul tanquam paratum haberet: • Accede, ait, mittam te ad Pharaonem regem Ægypti "; » et ille recusat tamen, cum hic majore longe dilectione praditus sermone noudum penitus VARIE LECTIONES.
PG 87:1942εἶτα νῦν ἀκούσας, Τίς πορεύεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; νομίσας ἐπὶ τῷ παραπλήσια κακείνους εὐεργετηθῆναι, ζητεῖσθαι τὸν ἀποστελλόμενον , ὑπὸ περιχαρείας ἑαυτὸν ὑποβάλλει, ὡς ἂν κακείνοις ἀφεθῇ τὰ ἡμαρτημένα· ἀσφαλῆ μέντοι πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, ὡς ὠφελημένος ἐκ τῆς τοῦ ἄνθρακος ἤδη καθάρσεως. Πρὸς γὰρ δύο λόγους μίαν πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, Τίνα ἀποστελῶ ; καὶ, Τίς πορεύσεται; Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι, ἀπόστειλόν με , μηκέτι προσθεὶς καὶ, Ἐγὼ πορεύσομαι . Τὸ μὲν γὰρ δέξασθαι τὴν ἀποστολὴν, ἐφ’ ἡμῖν· τὸ δὲ δυναμωθῆναι πρὸς τὴν πορείαν, ἐκ τοῦ διδόντος τὴν χάριν Θεοῦ· διὸ τοῦτο κατέλιπε τῷ Θεῷ, μηδὲν ἐπαγγειλάμενος ἀσθενείᾳ τῆς φύσεως ...περ οὐκ ἔλαβεν ἑαυτῷ, τοῦτο χαρίζεται Κύριος, εἰπών· Πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ . Τὸ δέ· Ἰδοὺ, εἰμὶ ἐγὼ , θαῤῥῶν εἶπεν, ὡς ἤδη τοῦ ὄντος μεταλαβὼν, καὶ ἐν τοῖς οὖσιν ἀριθμῶν ἑαυτὸν μετὰ τὴν κάθαρσιν. Ἐπεὶ δὲ ἔθετο ὁ Θεὸς πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, διὰ τοῦτο Ἡσαί̈ας πρῶτον τὸ τῆς ἀποστολῆς δέχεται χάρισμα· καὶ Μωϋσῆς ἀκούει· «Δεῦρο ἀποστελῶ σε·» καὶ Ἱερεμίας·
τὸν Σεραφείμ τῇ τοῦ προφήτου καθάρσει διακονεῖ, λαμβάνον τῇ λαβίδι τὸν ἄνθρακα, τὸ σέβας ἐμ- φαῖνον, ὅπερ ἔχει πρὸς τὸ θυσιαστήριον, χειρὶ μὴ τολμῆσαν ἐφάψασθαι. Αληθινὸν γὰρ ἦν τὸ πῦρ, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον, ᾧ Ναδάβ καὶ ᾿Αβιούδ κατεκάησαν. Τοῦτο γὰρ ὡς μὴ καῖον τοῖς χείλεσιν τοῦ προφήτου προσάγεται. Οὗτο νῦν διὰ τὸ καυστικὸν ἡ λαβὶς, ἀλλὰ δηλοῖ τὴν ἐν ἑκάστῳ τυγχάνουσαν ἐπιτηδειότητα πρὸς τὴν τῶν ἀπὸ Θεοῦ διδομένων ἀγαθῶν ὑποδοχήν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς ἐν ἑκάστῳ ὑπαρχούσης πρὸς τὸ καλὸν οἰκειώσεως. Η, ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ πίστιν καὶ γνῶσιν, καθάπερ τινὶ λαβίδι, δεχόμεθα διὰ νομι- κῶν τε ἅμα καὶ προφητικῶν παιδευμάτων, ὧν ταῖς μαρτυρίαις οἱ ἀπόστολοι τοὺς ἰδίους λόγους ἐπισφρα γίζοντες, ἔπειθον τοὺς ἀκούοντας, τὸν ἄνθρακα τοῖς αὐτῶν προσάγοντες χείλεσιν, καὶ τὴν πίστιν ὁμολο- γῆσαι παρασκευάζοντες· ὃν ὁ προφήτης δεξάμενος Β θαῤῥεῖ, μηκέτι λέγων· Τάλας ἐγώ· ἀποστολῇ δὲ τῇ παρὰ τοῦ φανέντος ἐπιτρέχων αυτόματος. Τοσοῦτον δύνανται δυνάμεις λειτουργικαί πεμπόμεναι πρὸς τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, οὐκ αὐθεντι- κῶς, οὐδὲ αὐτεξουσίως παραγινόμεναι. Προηγουμένη γὰρ αὐταῖς καὶ κατὰ φύσιν ἐστὶ ζωὴ τῷ τοῦ Θεοῦ κάλλει ενατενίζειν ἀεὶ, καὶ διηνεκῶς δοξάζειν αὐτόν· περιστατικὴ δὲ ταύταις ἐνέργεια ἡ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιμέλεια καὶ στροφή. Τοιαύτη καὶ ἡ νῦν προσενεγκοῦσα τὸν ἄνθρακα. Νοήσωμεν δὲ τοῦ- τον λόγον ἀληθῆ, διαπύρως καὶ ἐλεγκτικῶς τὸ ψεῦ δες καθαίροντα, οἷς ἂν ἀπὸ τῆς δραστηρίου δυνά- μεως προσενεχθῇ. Τὴν γὰρ χεῖρα τοῦ Σεραφείμ ἐνέργειαν χρή νοεῖν ἀγαθῶν παρεκτικήν. Ο δ' οὖν Κύριος καθαρθέντα τὸν προφήτην προστακτικῶς οὐκ ἀπέστειλεν, ἀλλά φησι· Τίς πορεύσεται; Δοκιμά ζοντος δὲ τοῦτον ἡ τοιαύτη φωνὴ, καὶ τὴν αὐτοῦ προθυμίαν προκαλουμένου, ὡς ἂν τῆς ἀγαθῆς προαι- ρέσεως κομίζοιτο τὸν μισθόν. Εοικε δὲ καὶ αἰτια- σθαι λίαν τὸν Ἰσραήλ, ὡς τοῖς ἀποστελλομένοις ἀεὶ γινόμενον ἀπειθῆ, καὶ διαφόρως αυτούς τιμωρούμε νον. Τοιγαροῦν καὶ πρὸς τὸν Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· . Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ οὐ μὴ ἐθελήσωσιν ἀκοῦσαί σου, διότι οὐ βούλονται εἰσακοῦσαί μου, ὅτι πᾶς ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ φιλόνεικοί εἰσι καὶ σκληροκάρ διαι. ο "Οθεν ἔοικεν ἀποροῦντι, Τίς δυνήσεται πεῖσαι τὸν Ἰσραήλ; Ο δὲ, ἅτε ἄνθρακος τοῦ θείου μεταλα- σών, καθαρὸς μὲν ἐστι, πρόθυμος δὲ καὶ νεανικός πρὸς ἀποστολὴν, οὗ μετειληφότες μᾶλλον οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ θερμότεροι προς ταύτην ἐγένοντο. Θεὸς δὲ τὸν Μωϋσῆν οὐκ ἠρώτησεν, ὡς νῦν Ησαΐαν ἀλλ' ὡς ἔχων ἔτοιμον, φησί· « Δεῦρο, ἀποστείλω σε προς Φαραώ βασιλέα Αἰγύπτου. » Καὶ ὅμως παραι- τεῖται, ὁ δὲ πλείστῃ τῇ ἀγάπῃ φερόμενος, αορίστως ἀκούσας τοῦ λόγου, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν μηδὲν ὧν πά σχειν ήμελλεν λογισάμενος. 'Αλλ' οὐκ ἐναντίαν ταύτῃ διάθεσιν ἔσχεν ὁ Μωϋσῆς. Ἀλλ᾿ ᾔδει τὴν ὑπόθεσιν, εἰς ἦν ἀπεστέλλετο, καὶ ὡς ἀνένδοτος ἐστιν ὁ Φαραώ, 7. 1ª ὁ ἰσ. γρ. ἐν τῶν. Τρ οὗ τοίνυν. 19$1 COMMENTARII IN ISAIAM. • phetæ purgationi subservit unus de Seraphim, qui carbone de allari forcipe accepto, honorem, quem. altari exhibet, aperte significat, cum manu tangera non audet. Verus enim, non alienus ignis ille exstitit, quo Nadab el Abiud conflagrasse legimus”. Tanquam enim non urat, prophetæ labiis admo- vetur. Non hic igitur, ut urendi potestas vitetur, forceps adducitur ; sed, ut percipienda a Deo gra- tiæ juxta singulorum virtutis rationem, facultas demonstretur. Aut certe, quia quæ in Christum est fidem et cognitionem, non aliter quam forcipe, per legis et prophetarum documenta accepimus; quorum testimoniis scripta sua roborantes apo- stoli, auditores admolo tanquam labris carbone ad fidei confessionem præparatos, pertraxerunt. Quem cum semel excepisset propheta 100, mire confidens, miserum se non exclamat amplius, se l ultro ad ejus, quem vidit, missionem festinat. Adeo magnum est ministrarum virtutum, in eos qui salutem sunt consecuturi, monumentum; quæ non sponte tamen, sed Dei nutu missæ nobis ad- sunt. Primaria enim illis et naturalis vita est, in Dei pulchritudinem semper aciem intendere eum. que perpetuo celebrare: hæc autem adventitia functio, ut hominum curam habeant, et nobiscum versentur : qualis et ipsa nunc est, quæ carbonem deferre dicitur. Intelligamus vero et veritatis ver- bum exsistere, quod acriter et evidenter falsa de- struat, in quæ semel virtutis suæ vires converterit. Decet vero per manum Seraphim, vim ipsam bo- norum effectricem et largitricem intelligere. Neque vero purgatum prophetam Dominus abire jubet, sed his verbis interrogat: Quis ibit? Quæ vox probantis est, et alacritatem illius provocantis, bonique instituti tanquam mercedem pollicentis. Videtur autem Israeliticum populum non leviter ac- cusare, tanquam qui ad se missis semper reluctatus, eosdem variis cruciatuum generibus affecisset. Ita- que et nunc Ezechielem ipsum alloquitur Dominus: «Domus autem Israel nolunt audire te, quia nolunt audire me, quando quidem omnis domus Israel contentionibus delectatur, et duro corde est ". Indeque fit, ut dubitanti similis,quis Israelem flectere posset, et persuadere, quarere videatur. At hic, A ergo servitutem amplectuntur. Itaque et hic pro- c, D tanquam divino labris admoto carbone purga- Levit. x, 4, 2. * Ezech. 111, C C 7" Exod. III, 10. tus propheta, magna ad gerendam provinciam animi alacritate, et fervore accedit; cujus qui abundantius fuere participes Christi discipuli, in hujus legationis obeundo munere, etiam ferventio- res exstiterunt. Nec vero Mosen Deus, ut hic Isaiam, interrogavit, seul tanquam paratum haberet: • Accede, ait, mittam te ad Pharaonem regem Ægypti "; » et ille recusat tamen, cum hic majore longe dilectione praditus sermone noudum penitus VARIE LECTIONES.
«Ὅτι πρὸς πάντας οὓς ἂν ἐξαποστελῶ σε, πορεύσῃ.» Ἀκούει δὲ φωνῆς Κυρίου ὁ τὸ ἡγεμονικὸν ἐξ αὐτοῦ τυπωθεὶς, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ καθαρότητα τοῦ ἐνηχοῦντος ἀκροώμενος Λόγου, ὥσπερ βιβλίῳ τῇ ψυχῇ τὰ νοήματα τὰ θεῖα χαράττοντος. Τί οὖν εἰπεῖν Ἡσαί̈ας προστάττεται, Ἀκοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέποντες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε . Τίνα δὲ βλέψουσιν , ἢ τίνος ἀκούσονται , παρῆκεν ἡμῖν καταλιπὼν τοῦτο σκοπεῖν ἐκ τῆς ἀκολουθίας τοῦ λόγου λεγούσης, ὅτι Ὃν σὺ τεθέασαι Κύριον, ὦ προφῆτα, τοῦτον ὄψεται καὶ ὁ λαὸς οὗτός ποτε· καὶ οὗπερ ἀκήκοας , κακεῖνος ἀκούσεται · ἀλλ’ οὐ συνήσει, οὐδὲ γνώσεται , τὴν αὐτοῦ χάριν δέξασθαι μὴ βουλόμενος, ὡς ἀνθρώπου φανέντος ἐπὶ τῆς γῆς. Τοιγαροῦν προϊὼν, «Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, φησὶ, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν. Διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπακούων.» Τὸν δὲ τρόπον τοῦ ἑωρακέναι δεικνὺς, τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν . Ὁ μὲν γὰρ, ἅτε φῶς ὑπάρχων, πάντων ἐφώτιζε τὰς ψυχὰς, ὡς καὶ τυφλοῖς τὸ βλέπειν χαρίζεσθαι.
τὸν Σεραφείμ τῇ τοῦ προφήτου καθάρσει διακονεῖ, λαμβάνον τῇ λαβίδι τὸν ἄνθρακα, τὸ σέβας ἐμ- φαῖνον, ὅπερ ἔχει πρὸς τὸ θυσιαστήριον, χειρὶ μὴ τολμῆσαν ἐφάψασθαι. Αληθινὸν γὰρ ἦν τὸ πῦρ, ἀλλ᾽ οὐκ ἀλλότριον, ᾧ Ναδάβ καὶ ᾿Αβιούδ κατεκάησαν. Τοῦτο γὰρ ὡς μὴ καῖον τοῖς χείλεσιν τοῦ προφήτου προσάγεται. Οὗτο νῦν διὰ τὸ καυστικὸν ἡ λαβὶς, ἀλλὰ δηλοῖ τὴν ἐν ἑκάστῳ τυγχάνουσαν ἐπιτηδειότητα πρὸς τὴν τῶν ἀπὸ Θεοῦ διδομένων ἀγαθῶν ὑποδοχήν, κατὰ τὴν ἀναλογίαν τῆς ἐν ἑκάστῳ ὑπαρχούσης πρὸς τὸ καλὸν οἰκειώσεως. Η, ὅτι τὴν ἐπὶ Χριστῷ πίστιν καὶ γνῶσιν, καθάπερ τινὶ λαβίδι, δεχόμεθα διὰ νομι- κῶν τε ἅμα καὶ προφητικῶν παιδευμάτων, ὧν ταῖς μαρτυρίαις οἱ ἀπόστολοι τοὺς ἰδίους λόγους ἐπισφρα γίζοντες, ἔπειθον τοὺς ἀκούοντας, τὸν ἄνθρακα τοῖς αὐτῶν προσάγοντες χείλεσιν, καὶ τὴν πίστιν ὁμολο- γῆσαι παρασκευάζοντες· ὃν ὁ προφήτης δεξάμενος Β θαῤῥεῖ, μηκέτι λέγων· Τάλας ἐγώ· ἀποστολῇ δὲ τῇ παρὰ τοῦ φανέντος ἐπιτρέχων αυτόματος. Τοσοῦτον δύνανται δυνάμεις λειτουργικαί πεμπόμεναι πρὸς τοὺς μέλλοντας κληρονομεῖν σωτηρίαν, οὐκ αὐθεντι- κῶς, οὐδὲ αὐτεξουσίως παραγινόμεναι. Προηγουμένη γὰρ αὐταῖς καὶ κατὰ φύσιν ἐστὶ ζωὴ τῷ τοῦ Θεοῦ κάλλει ενατενίζειν ἀεὶ, καὶ διηνεκῶς δοξάζειν αὐτόν· περιστατικὴ δὲ ταύταις ἐνέργεια ἡ πρὸς ἡμᾶς τοὺς ἀνθρώπους ἐπιμέλεια καὶ στροφή. Τοιαύτη καὶ ἡ νῦν προσενεγκοῦσα τὸν ἄνθρακα. Νοήσωμεν δὲ τοῦ- τον λόγον ἀληθῆ, διαπύρως καὶ ἐλεγκτικῶς τὸ ψεῦ δες καθαίροντα, οἷς ἂν ἀπὸ τῆς δραστηρίου δυνά- μεως προσενεχθῇ. Τὴν γὰρ χεῖρα τοῦ Σεραφείμ ἐνέργειαν χρή νοεῖν ἀγαθῶν παρεκτικήν. Ο δ' οὖν Κύριος καθαρθέντα τὸν προφήτην προστακτικῶς οὐκ ἀπέστειλεν, ἀλλά φησι· Τίς πορεύσεται; Δοκιμά ζοντος δὲ τοῦτον ἡ τοιαύτη φωνὴ, καὶ τὴν αὐτοῦ προθυμίαν προκαλουμένου, ὡς ἂν τῆς ἀγαθῆς προαι- ρέσεως κομίζοιτο τὸν μισθόν. Εοικε δὲ καὶ αἰτια- σθαι λίαν τὸν Ἰσραήλ, ὡς τοῖς ἀποστελλομένοις ἀεὶ γινόμενον ἀπειθῆ, καὶ διαφόρως αυτούς τιμωρούμε νον. Τοιγαροῦν καὶ πρὸς τὸν Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· . Ὁ δὲ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ οὐ μὴ ἐθελήσωσιν ἀκοῦσαί σου, διότι οὐ βούλονται εἰσακοῦσαί μου, ὅτι πᾶς ὁ οἶκος τοῦ Ἰσραὴλ φιλόνεικοί εἰσι καὶ σκληροκάρ διαι. ο "Οθεν ἔοικεν ἀποροῦντι, Τίς δυνήσεται πεῖσαι τὸν Ἰσραήλ; Ο δὲ, ἅτε ἄνθρακος τοῦ θείου μεταλα- σών, καθαρὸς μὲν ἐστι, πρόθυμος δὲ καὶ νεανικός πρὸς ἀποστολὴν, οὗ μετειληφότες μᾶλλον οἱ τοῦ Χριστοῦ μαθηταὶ θερμότεροι προς ταύτην ἐγένοντο. Θεὸς δὲ τὸν Μωϋσῆν οὐκ ἠρώτησεν, ὡς νῦν Ησαΐαν ἀλλ' ὡς ἔχων ἔτοιμον, φησί· « Δεῦρο, ἀποστείλω σε προς Φαραώ βασιλέα Αἰγύπτου. » Καὶ ὅμως παραι- τεῖται, ὁ δὲ πλείστῃ τῇ ἀγάπῃ φερόμενος, αορίστως ἀκούσας τοῦ λόγου, ἐπιδίδωσιν ἑαυτὸν μηδὲν ὧν πά σχειν ήμελλεν λογισάμενος. 'Αλλ' οὐκ ἐναντίαν ταύτῃ διάθεσιν ἔσχεν ὁ Μωϋσῆς. Ἀλλ᾿ ᾔδει τὴν ὑπόθεσιν, εἰς ἦν ἀπεστέλλετο, καὶ ὡς ἀνένδοτος ἐστιν ὁ Φαραώ, 7. 1ª ὁ ἰσ. γρ. ἐν τῶν. Τρ οὗ τοίνυν. 19$1 COMMENTARII IN ISAIAM. • phetæ purgationi subservit unus de Seraphim, qui carbone de allari forcipe accepto, honorem, quem. altari exhibet, aperte significat, cum manu tangera non audet. Verus enim, non alienus ignis ille exstitit, quo Nadab el Abiud conflagrasse legimus”. Tanquam enim non urat, prophetæ labiis admo- vetur. Non hic igitur, ut urendi potestas vitetur, forceps adducitur ; sed, ut percipienda a Deo gra- tiæ juxta singulorum virtutis rationem, facultas demonstretur. Aut certe, quia quæ in Christum est fidem et cognitionem, non aliter quam forcipe, per legis et prophetarum documenta accepimus; quorum testimoniis scripta sua roborantes apo- stoli, auditores admolo tanquam labris carbone ad fidei confessionem præparatos, pertraxerunt. Quem cum semel excepisset propheta 100, mire confidens, miserum se non exclamat amplius, se l ultro ad ejus, quem vidit, missionem festinat. Adeo magnum est ministrarum virtutum, in eos qui salutem sunt consecuturi, monumentum; quæ non sponte tamen, sed Dei nutu missæ nobis ad- sunt. Primaria enim illis et naturalis vita est, in Dei pulchritudinem semper aciem intendere eum. que perpetuo celebrare: hæc autem adventitia functio, ut hominum curam habeant, et nobiscum versentur : qualis et ipsa nunc est, quæ carbonem deferre dicitur. Intelligamus vero et veritatis ver- bum exsistere, quod acriter et evidenter falsa de- struat, in quæ semel virtutis suæ vires converterit. Decet vero per manum Seraphim, vim ipsam bo- norum effectricem et largitricem intelligere. Neque vero purgatum prophetam Dominus abire jubet, sed his verbis interrogat: Quis ibit? Quæ vox probantis est, et alacritatem illius provocantis, bonique instituti tanquam mercedem pollicentis. Videtur autem Israeliticum populum non leviter ac- cusare, tanquam qui ad se missis semper reluctatus, eosdem variis cruciatuum generibus affecisset. Ita- que et nunc Ezechielem ipsum alloquitur Dominus: «Domus autem Israel nolunt audire te, quia nolunt audire me, quando quidem omnis domus Israel contentionibus delectatur, et duro corde est ". Indeque fit, ut dubitanti similis,quis Israelem flectere posset, et persuadere, quarere videatur. At hic, A ergo servitutem amplectuntur. Itaque et hic pro- c, D tanquam divino labris admoto carbone purga- Levit. x, 4, 2. * Ezech. 111, C C 7" Exod. III, 10. tus propheta, magna ad gerendam provinciam animi alacritate, et fervore accedit; cujus qui abundantius fuere participes Christi discipuli, in hujus legationis obeundo munere, etiam ferventio- res exstiterunt. Nec vero Mosen Deus, ut hic Isaiam, interrogavit, seul tanquam paratum haberet: • Accede, ait, mittam te ad Pharaonem regem Ægypti "; » et ille recusat tamen, cum hic majore longe dilectione praditus sermone noudum penitus VARIE LECTIONES.
PG 87:1944Οἱ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς καταμύσαντες, βλέποντες οὐκ ἔβλεπον , τουτέστι, δυνάμενοι βλέπειν, οὐκ ἤθελον. Γίνεται δὲ τοῦτο, ἢ καταφρονήσει τοῦ ὁρωμένου παρατρεπόντων τοὺς ὀφθαλμοὺς, ἢ προσποιήσει τοῦ μὴ ἑωρακέναι, ἅ τις ἑώρακε. Τὸ μὲν οὖν βλέψαι παρῆν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς τοῦ ὀφθέντος χάριτος· τὸ μὴ ἰδεῖν δὲ συμβέβηκεν μυσάντων τοὺς ὀφθαλμούς . Οὕτως ἀκούων τις οὐκ ἀκούει , εἰ μὴ συνιῇ παρακούων· ἃ δὴ γέγονεν αὐτοῖς ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας. Παρόντα γὰρ αὐτὸν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες οὐκ ἔβλεπον, τά τε μυστήρια τῆς βασιλείας διδάσκοντος οὐκ ἠνείχοντο. Οὕτω γὰρ καὶ Παῦλος νοῶν ἔλεγεν ἐν ταῖς Πράξεσιν πρὸς τοὺς ἐν Ῥώμῃ τυγχάνοντας Ἰουδαίους· «Καλῶς γὰρ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐλάλησε διὰ Ἡσαί̈ου τοῦ προφήτου πρὸς τοὺς πατέρας ὑμῶν λέγον· Πορεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ ,» καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀναφέρων ἐπιδημίαν τὸν λόγον. Τοῦτο δὲ ἦν ἄρα καὶ μάλα σαφῶς, ὅπερ ἔφη Χριστὸς, τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθεῖν εἰρημένοις· «Μὴ γογγύζετε κατ’ ἀλλήλων. Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν πρός με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσῃ αὐτόν.» Καὶ πάλιν·
ὁ δὲ λαὸς Ἰσραὴλ δυσπειθης, πεῖραν τούτου ματ θών. Β Εὖ γὰρ παθόντες τὸν εὐποιήσαντα φυγεῖν παρα εσκεύασαν, καὶ προφάσει ποιμενικῆς τοὺς τῶν ἀν- θρώπων θορύβους ἐξέκλινεν. Δηλοῖ δὲ τὴν γνώμην τοῖς ἐφεξῆς. Ὡς γὰρ ταῖς αὐτοῦ λιταῖς τὴν ἐπὶ τῇ μοσχοποιία δίκην ἀπέδρασαν, τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν εἰπόντος· « Πορεύου και οδήγει τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ τὸν ἄγγελόν μου ἐξαποστελῶ ἔμπροσθέν σου, ο φησὶν εὐθέως· ι Δέομαι, Κύριε, εἰ μὴ αὐτὸς σὺ προπορεύῃ ἡμῶν, μὴ ἀναγάγῃς ἡμᾶς ἐντεῦθεν. » Τίνος χάριν ; "Οτι ἁμαρτωλὸς ὁ λαὸς χρήζει τοῦ ἀφιέντος ἁμαρτίας, ὅπερ ἀγγέλοις ἀδύνατον. Τιμωρητικοὶ μὲν γὰρ τῶν ἁμαρτανομένων οἱ ἄγγελοι, συγχωρητικοὶ δὲ τούτων οὐκέτι. Διὸ καὶ ἐξαρχῆς ἔλεγεν, προχείρισαι ἄλλον ὃν ἀποστελεῖς. Τουτέστιν, Ἐλθέτω ὁ ἀληθινὸς νομοθέ της, ὁ δυνατὸς Σωτὴρ, ὁ μόνος ἔχων ἐξουσίαν ἀφιέναι ἁμαρτίας. Οὐκ εἰσηκούσθη δὲ, ὅτι μήπω παρῆν τὸ πλήρωμα τῶν καιρῶν, καὶ ἔδει ἐν τοῖς τύποις προ- εθισθῆναι τὴν ἀνθρωπότητα. Ησαΐας δὲ τῶν ἁμαρ τιῶν ἀφείμενος εἰπὼν, ὅτι Ἐν μέσῳ λαοῦ ἐγὼ οἰκῶ ἀκάθαρτα χείλη ἔχοντος· εἶτα νῦν ἀκούσας, Τίς πορεύεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; νομίσας ἐπὶ τῷ παι ραπλήσια κακείνους εὐεργετηθῆναι, ζητεῖσθαι τὸν ἀποστελλόμενον, ὑπὸ περιχαρείας ἑαυτὸν ὑποβάλ λει, ὡς ἂν κακείνοις ἀφεθῇ τὰ ἡμαρτημένα· ἀσφαλῆ μέντοι πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, ώς ὠφελημένος ἐκ τῆς τοῦ ἄνθρακος ήδη καθάρσεως. Πρὸς γὰρ δύο λόγους μίαν πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, Τίνα ἀπο- στελῶ; καὶ, Τίς πορεύσεται ; Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι, ἀπό στειλόν με, μηκέτι προσθεὶς καὶ, Εγώ πορεύσομαι. Τὸ μὲν γὰρ δέξασθαι τὴν ἀποστολὴν, ἐφ' ἡμῖν· τὸ δὲ δυναμωθῆναι πρὸς τὴν πορείαν, ἐκ τοῦ διδόντος τὴν χάριν Θεοῦ· διὸ τοῦτο κατέλιπε τῷ Θεῷ, μηδὲν ἐπ· αγγειλάμενος ἀσθενείᾳ τῆς φύσεως. . . περ δ οὐχ ἔλαβεν ἑαυτῷ, τοῦτο χαρίζεται Κύριος, ειπών που ρεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ. Τὸ δέ· 'Ιδού, εἰμὶ ἐγώ, θαῤῥῶν εἶπεν, ὡς ἤδη τοῦ ὄντος μεταλαβών, καὶ ἐν τοῖς οὖσιν ἀριθμῶν ἑαυτὸν μετὰ τὴν κάθαρσιν. Ἐπεὶ δὲ ἔθετο ὁ Θεὸς πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, διὰ τοῦτο Ἡσαΐας πρῶτον τὸ τῆς ἀποστο λῆς δέχεται χάρισμα· καὶ Μωϋσῆς ἀκούει· « Δεύρο ἀποστελῶ σε, καὶ Ἱερεμίας· «Ὅτι πρὸς πάντας οὓς ἂν ἐξαποστελῶ σε, πορεύσῃ. » 'Ακούει δὲ φωνῆς Κυρίου ὁ τὸ ἡγεμονικὸν ἐξ αὐτοῦ τυπωθεὶς, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ καθαρότητα τοῦ ἐνηχοῦντος ἀκροώμενος λό- γου, ὥσπερ βιβλίῳ τῇ ψυχῇ τὰ νοήματα τὰ θεῖα χα- ράττοντος. Τί οὖν εἰπεῖν Ησαΐας προστάττεται, Ακοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέπον τες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Τίνα δὲ βλέψουσιν, ἢ τίνος ἀκούσονται, παρῆκεν ἡμῖν καταλιπὼν τοῦτο 7• Δισ. 2. καὶ ὑπερ. PROCOPII GAZÆI audito, nihil eorum animo quidquam, quæ passurus A esset, cogitans, seipsum permittat. Neque est ta-. men, quod huic esse contrariam Mosis credamus animi sententiam. Sed notat ad quæ negotia mit- teretur, qui esse obstinato animo Pharaonem non ignorabat; qui populi pervicaciam experimento didicerat. De se enim benemeritum fuga sibi salutem quæ- rere compulerunt, et simulato pastoralis vitæ studio, honinum tumultus declinare. Verum, quid ipse sentiret postea satis aperuit. Constat enim suis eum precibus conflati vituli pœnas ab Israele depulisse; cum dicenti Domino : • Abi, populi- que istius dux esto, et mittam angelum meum ante te 7, statim reposuit : Precor, Domine, si te ducem nobis præbere non statuis, inde nos non educas ". » Quamobrem vero ? quia nimirum sce- Jeratus populus, peccatorum remissione, quam an- geli præstare nequeunt, opus haberet. Peccata enim ulcisci quidem, sed non item possunt remit- tere. Unde et alium superius, quem mitteret, ve- rum illum scilicet legislatorem, qui potest unus salutem dare, unus item peccata remittere, profe- rendum dicebat ". Sed est haudquaquam exaudi- tus, cumn temporum nondum adventasset plenitudo, fgurisque prius homines assuescere docerique conveniret. At Isaias peccatorum remissionem adeptus, cum medio in populo labia impura ha- bente habitare se dixisset; cum præterea, quis ad populum istum esset abiturus quæri audisset ; ta- lem ideo postulari, ut pari beneficio afficerentur, arbitratus; tum, sperata illorum nomine peccato- rum venia, latus offerre se, secureque, veluli carbonis opera purgatum decebat, respondere non dubitavit. Cum enim duo distincte, quem mittam, et quis ibit essent postulata; unica ambobus re- sponsione satisfecit, cum Ecce ego, Domine, mitte me, non autem amplius, iturum se, adjecit. Est enim in nostra situm potestate, apostolatum ad- mittere. Vires autem ad obeunduni sufficere, Dei unius, qui istam gratiam largitur, humanæ itaque imbecillitatis probe conscius, nihil ad id respon- ciens, soli Deo reliquit et quod sibi non arrogavit, Domino largiente accepit. Sequitur enim : Vade, et dic populo huic. Quod autem habetur: Ecce sum ego, confidentis verba sunt, tanquam ejus, qui D est, participem se, et in eorum quæ sunt, nu- mero, post purgationem censeri significet. Quo- niam vero apostolos primum, deinde pro- pletas, creavit Deus ; ob id primum apo- 19; stolatus gratiam Isaias excipit; audit et Moses : • Accede, mittain te • Et Jeremnias : • Ad omnes, ad quos mittam te, abibis 61. » Audit au- tein vocem Domini, qui mente ab ipso infor- mata, propter vitæ integritatem, resonantis in se Verbi, tanquam in libro, divinos conce- Exod. XXXI}}, 1, 7. C Ephes. iv, 11. se Exod. !!!, 33. ibil. 54. Exod. IV, 15. VARIE LECTIONES. 10. * Jerem.
«Πᾶς ὁ ἀκούσας παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ μαθὼν, ἔρχεται πρός με.» Οὐκ οὖν ἐκκέκληνται πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ δι’ ἀποκαλύψεως τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρὸς, ὅτι μηδὲ ἦσαν ἄξιοι τῆς αὐτοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς· καὶ ἐν τούτῳ τὸ εὔλογον τῆς τοῦ Θεοῦ κρίσεως ἀναφαίνεται. Εἰπόντος γὰρ Ἡσαί̈ου· Ὅτι ἀκάθαρτα χείλη ἔχω , καὶ περὶ τοῦ λαοῦ πάλιν τὰ ὅμοια, αὐτῷ μὲν ἐδόθη διὰ τοῦ ἄνθρακος ἡ χάρις τῆς συγχωρήσεως· τοῖς δὲ, οὐκέτι. Ὁ μὲν γὰρ ἰδὼν Κύριον Σαβαὼθ , ἐπίστευσεν οἷς ἐθεάσατο· οἱ δὲ βλέποντες ἐπιδημοῦντα τὸν Κύριον, οὐκ ἐπίστευον. Καὶ ὁ μὲν ἀκούσας τῆς δοξολογίας, συνῆκεν · οἱ δὲ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, οὐκ ἐδέχοντο. Καὶ ὁ μὲν κατανυγεὶς τῆς ἰδίας ἁμαρτίας ᾐσθάνετο, καὶ τάλας ἔφη πρὸς ἑαυτόν· τῶν δὲ ἐπαχύνθη ἡ καρδία, πρὸς τὸ μὴ τῶν ἰδίων κακῶν ἐπαισθάνεσθαι, καὶ προσελθεῖν τῷ δωρουμένῳ τὴν ἄφεσιν. Δι’ ὅ φησιν ὁ Κύριος πρὸς αὐτούς· «Ὅτι ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν.» Δόξει δὲ κωλύειν ἐπὶ τοὺς χρόνους ταῦτα τοῦ Σωτῆρος ἀνάγεσθαι, τὸ ( Εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ ) λέγεσθαι δεικτικῶς. Τοῦ γὰρ δεικνυμένου λαοῦ τίς ἤμελλε τοῦ Σωτῆρος ἀκούειν, ἢ βλέπειν αὐτοῦ τὰ θαυμάσια; Ἐξ ὁμοίου δὲ τοῦτο νοήσομεν.
ὁ δὲ λαὸς Ἰσραὴλ δυσπειθης, πεῖραν τούτου ματ θών. Β Εὖ γὰρ παθόντες τὸν εὐποιήσαντα φυγεῖν παρα εσκεύασαν, καὶ προφάσει ποιμενικῆς τοὺς τῶν ἀν- θρώπων θορύβους ἐξέκλινεν. Δηλοῖ δὲ τὴν γνώμην τοῖς ἐφεξῆς. Ὡς γὰρ ταῖς αὐτοῦ λιταῖς τὴν ἐπὶ τῇ μοσχοποιία δίκην ἀπέδρασαν, τοῦ Θεοῦ πρὸς αὐτὸν εἰπόντος· « Πορεύου και οδήγει τὸν λαὸν τοῦτον, καὶ τὸν ἄγγελόν μου ἐξαποστελῶ ἔμπροσθέν σου, ο φησὶν εὐθέως· ι Δέομαι, Κύριε, εἰ μὴ αὐτὸς σὺ προπορεύῃ ἡμῶν, μὴ ἀναγάγῃς ἡμᾶς ἐντεῦθεν. » Τίνος χάριν ; "Οτι ἁμαρτωλὸς ὁ λαὸς χρήζει τοῦ ἀφιέντος ἁμαρτίας, ὅπερ ἀγγέλοις ἀδύνατον. Τιμωρητικοὶ μὲν γὰρ τῶν ἁμαρτανομένων οἱ ἄγγελοι, συγχωρητικοὶ δὲ τούτων οὐκέτι. Διὸ καὶ ἐξαρχῆς ἔλεγεν, προχείρισαι ἄλλον ὃν ἀποστελεῖς. Τουτέστιν, Ἐλθέτω ὁ ἀληθινὸς νομοθέ της, ὁ δυνατὸς Σωτὴρ, ὁ μόνος ἔχων ἐξουσίαν ἀφιέναι ἁμαρτίας. Οὐκ εἰσηκούσθη δὲ, ὅτι μήπω παρῆν τὸ πλήρωμα τῶν καιρῶν, καὶ ἔδει ἐν τοῖς τύποις προ- εθισθῆναι τὴν ἀνθρωπότητα. Ησαΐας δὲ τῶν ἁμαρ τιῶν ἀφείμενος εἰπὼν, ὅτι Ἐν μέσῳ λαοῦ ἐγὼ οἰκῶ ἀκάθαρτα χείλη ἔχοντος· εἶτα νῦν ἀκούσας, Τίς πορεύεται πρὸς τὸν λαὸν τοῦτον; νομίσας ἐπὶ τῷ παι ραπλήσια κακείνους εὐεργετηθῆναι, ζητεῖσθαι τὸν ἀποστελλόμενον, ὑπὸ περιχαρείας ἑαυτὸν ὑποβάλ λει, ὡς ἂν κακείνοις ἀφεθῇ τὰ ἡμαρτημένα· ἀσφαλῆ μέντοι πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, ώς ὠφελημένος ἐκ τῆς τοῦ ἄνθρακος ήδη καθάρσεως. Πρὸς γὰρ δύο λόγους μίαν πεποίηται τὴν ἀπόκρισιν, Τίνα ἀπο- στελῶ; καὶ, Τίς πορεύσεται ; Ἰδοὺ ἐγώ εἰμι, ἀπό στειλόν με, μηκέτι προσθεὶς καὶ, Εγώ πορεύσομαι. Τὸ μὲν γὰρ δέξασθαι τὴν ἀποστολὴν, ἐφ' ἡμῖν· τὸ δὲ δυναμωθῆναι πρὸς τὴν πορείαν, ἐκ τοῦ διδόντος τὴν χάριν Θεοῦ· διὸ τοῦτο κατέλιπε τῷ Θεῷ, μηδὲν ἐπ· αγγειλάμενος ἀσθενείᾳ τῆς φύσεως. . . περ δ οὐχ ἔλαβεν ἑαυτῷ, τοῦτο χαρίζεται Κύριος, ειπών που ρεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ. Τὸ δέ· 'Ιδού, εἰμὶ ἐγώ, θαῤῥῶν εἶπεν, ὡς ἤδη τοῦ ὄντος μεταλαβών, καὶ ἐν τοῖς οὖσιν ἀριθμῶν ἑαυτὸν μετὰ τὴν κάθαρσιν. Ἐπεὶ δὲ ἔθετο ὁ Θεὸς πρῶτον ἀποστόλους, δεύτερον προφήτας, διὰ τοῦτο Ἡσαΐας πρῶτον τὸ τῆς ἀποστο λῆς δέχεται χάρισμα· καὶ Μωϋσῆς ἀκούει· « Δεύρο ἀποστελῶ σε, καὶ Ἱερεμίας· «Ὅτι πρὸς πάντας οὓς ἂν ἐξαποστελῶ σε, πορεύσῃ. » 'Ακούει δὲ φωνῆς Κυρίου ὁ τὸ ἡγεμονικὸν ἐξ αὐτοῦ τυπωθεὶς, διὰ τὴν ἐν αὐτῷ καθαρότητα τοῦ ἐνηχοῦντος ἀκροώμενος λό- γου, ὥσπερ βιβλίῳ τῇ ψυχῇ τὰ νοήματα τὰ θεῖα χα- ράττοντος. Τί οὖν εἰπεῖν Ησαΐας προστάττεται, Ακοῇ ἀκούσητε, καὶ οὐ μὴ συνῆτε, καὶ βλέπον τες βλέψητε, καὶ οὐ μὴ ἴδητε. Τίνα δὲ βλέψουσιν, ἢ τίνος ἀκούσονται, παρῆκεν ἡμῖν καταλιπὼν τοῦτο 7• Δισ. 2. καὶ ὑπερ. PROCOPII GAZÆI audito, nihil eorum animo quidquam, quæ passurus A esset, cogitans, seipsum permittat. Neque est ta-. men, quod huic esse contrariam Mosis credamus animi sententiam. Sed notat ad quæ negotia mit- teretur, qui esse obstinato animo Pharaonem non ignorabat; qui populi pervicaciam experimento didicerat. De se enim benemeritum fuga sibi salutem quæ- rere compulerunt, et simulato pastoralis vitæ studio, honinum tumultus declinare. Verum, quid ipse sentiret postea satis aperuit. Constat enim suis eum precibus conflati vituli pœnas ab Israele depulisse; cum dicenti Domino : • Abi, populi- que istius dux esto, et mittam angelum meum ante te 7, statim reposuit : Precor, Domine, si te ducem nobis præbere non statuis, inde nos non educas ". » Quamobrem vero ? quia nimirum sce- Jeratus populus, peccatorum remissione, quam an- geli præstare nequeunt, opus haberet. Peccata enim ulcisci quidem, sed non item possunt remit- tere. Unde et alium superius, quem mitteret, ve- rum illum scilicet legislatorem, qui potest unus salutem dare, unus item peccata remittere, profe- rendum dicebat ". Sed est haudquaquam exaudi- tus, cumn temporum nondum adventasset plenitudo, fgurisque prius homines assuescere docerique conveniret. At Isaias peccatorum remissionem adeptus, cum medio in populo labia impura ha- bente habitare se dixisset; cum præterea, quis ad populum istum esset abiturus quæri audisset ; ta- lem ideo postulari, ut pari beneficio afficerentur, arbitratus; tum, sperata illorum nomine peccato- rum venia, latus offerre se, secureque, veluli carbonis opera purgatum decebat, respondere non dubitavit. Cum enim duo distincte, quem mittam, et quis ibit essent postulata; unica ambobus re- sponsione satisfecit, cum Ecce ego, Domine, mitte me, non autem amplius, iturum se, adjecit. Est enim in nostra situm potestate, apostolatum ad- mittere. Vires autem ad obeunduni sufficere, Dei unius, qui istam gratiam largitur, humanæ itaque imbecillitatis probe conscius, nihil ad id respon- ciens, soli Deo reliquit et quod sibi non arrogavit, Domino largiente accepit. Sequitur enim : Vade, et dic populo huic. Quod autem habetur: Ecce sum ego, confidentis verba sunt, tanquam ejus, qui D est, participem se, et in eorum quæ sunt, nu- mero, post purgationem censeri significet. Quo- niam vero apostolos primum, deinde pro- pletas, creavit Deus ; ob id primum apo- 19; stolatus gratiam Isaias excipit; audit et Moses : • Accede, mittain te • Et Jeremnias : • Ad omnes, ad quos mittam te, abibis 61. » Audit au- tein vocem Domini, qui mente ab ipso infor- mata, propter vitæ integritatem, resonantis in se Verbi, tanquam in libro, divinos conce- Exod. XXXI}}, 1, 7. C Ephes. iv, 11. se Exod. !!!, 33. ibil. 54. Exod. IV, 15. VARIE LECTIONES. 10. * Jerem.
PG 87:1946Εἴρηται γάρ τινι τῶν δώδεκα· «Λαός μου, τί ἐποίησά σοι; ἀποκρίθη τί μοι. Διότι ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου, καὶ ἐξ οἴκου δουλείας ἐλυτρωσάμην σε, καὶ ἐξαπέστειλα ἔμπροσθέν σου τὸν Μωσῆ, καὶ Ἀαρὼν, καὶ Μαριάμ.» Ὥσπερ γὰρ τότε οὐχὶ ὁ κατὰ τὸν προφήτην λαὸς εἶδε τὴν Αἴγυπτον, οὐδὲ παρὰ τῶν εἰρημένων ὡδήγηται, καὶ ὅμως, ὡς ἐπὶ τούτοις ἀγνωμονῶν ὀνειδίζεται· οὕτω καὶ νῦν οἱ μὲν τότε ζῶντες ἐδείκνυντο· τὰ δὲ τῆς προφητείας, κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν ἐξέβαινεν. Ἔστι δὲ καὶ συνήθης ὁ τοιοῦτος λόγος ἡμῖν, ὃν ἀλλοιούμενόν τινες προσηγόρευσαν. Τὸν αὐτὸν γὰρ καλοῦμεν χορὸν, καὶ ὅτε καθ’ ἕνα ἐκάστου τῶν αὐτὸν πληρούντων ὑπεξελθόντος, ἕτεροι τοὺς ἐκείνων διαδέξονται τόπους. Ὃ δὴ καὶ πάσχουσιν πόλεις διαδοχῇ τῶν ἐπιγινομένων ἀντὶ τῶν ἐν μέρει θνησκόντων ἀναπληρούμεναι. Οὕτω καὶ λαὸς ὁ νῦν τῷ προφήτῃ δεικνύμενος λέγοιτ’ ἂν ὁ αὐτὸς τῷ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπάρχειν, οὐ διαμονῇ τῶν καθ’ ἕκαστον, τῇ κοινῇ δὲ τοῦ ἔθνους ὀνομασίᾳ. Τούτων οὖν ὁ προφήτης ἀκούσας πυνθάνεται. Ἕως πότε, Κύριε ; Τί γὰρ ἔσται τέλος τῆς τοσαύτης αὐτῶν ἀβλεψίας;
σκοπεῖν ἐκ τῆς ἀκολουθίας τοῦ λόγου λεγούσης, ὅτι Ον σὺ τεθέασαι Κύριον, ὦ προφῆτα, τοῦτον ἔψεται καὶ ὁ λαὸς οὗτός ποτε· καὶ οὗπερ ἀκήκοας, κακεῖνος ἀκούσεται· ἀλλ' οὐ συνήσει, οὐδὲ γνώσεται, τὴν αὐτοῦ χάριν δέξασθαι μή βουλόμενος, ὡς ἀνθρώπου φανέντος ἐπὶ τῆς γῆς. Τοιγαροῦν προϊών, « Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, φησὶ, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν. Διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπὸ ακούων. » Τίν δὲ τρόπον τοῦ ἑωρακέναι δεικνύς, τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν. Ο μὲν γὰρ, ἅτε φῶς ὑπάρχων, πάντων ἐφώτιζε τὰς ψυχὰς, ὡς καὶ τυφλοῖς τὸ βλέπειν χαρίζεσθαι. Οἱ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς καταμύσαντες, βλέποντες οὐκ ἔβλε πον, τουτέστι, δυνάμενοι βλέπειν, οὐκ ἤθελον. Γίνε- Β ται δὲ τοῦτο, ἢ καταφρονήσει τοῦ ὁρωμένου παρα- τρεπόντων τοὺς ὀφθαλμούς, ἢ προσποιήσει τοῦ μὴ ἑωρακέναι, ἅ τις ἑώρακε. Τὸ μὲν οὖν βλέψαι παρήν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς τοῦ ὀφθέντος χάριτος τὸ μὴ ἰδεῖν δὲ συμβέβηκεν μυσάντων τοὺς ὀφθαλμούς. Οὕτως ἀκούων τις οὐκ ἀκούει, εἰ μὴ συνιῇ παρακούων· & δὴ γέγονεν αὐτοῖς ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας. Παρόντα γὰρ αὐτὸν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες οὐκ ἔβλεπον, τα τε μυστήρια τῆς βασιλείας διδάσκοντος οὐκ ἠνεί χοντο. Οὕτω γὰρ καὶ Παῦλος νοῶν ἔλεγεν ἐν ταῖς Πρά ξεσιν πρὸς τοὺς ἐν Ῥώμῃ τυγχάνοντας Ἰουδαίους· • Καλῶς γὰρ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐλάλησε διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου πρὸς τοὺς πατέρας ὑμῶν λέγον· Πο- ρεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀναφέρων ἐπιδημίαν τὸν λόγον. Τοῦτο δὲ ἦν ἄρα καὶ μάλα σαφῶς, ὅπερ ἔφη Χρι- στὸς, τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθεῖν εἰρημένοις· . Μή γογγύζετε κατ' · ἀλλήλων. Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν προς με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσῃ αὐτ τόν. Καὶ πάλιν· « Πᾶς ὁ ἀκούσας παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ μαθών, ἔρχεται πρός με. » Οὐκ οὖν ἐκκέκλην ται πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ δι' ἀποκαλύψεως τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ὅτι μηδὲ ἦταν ἄξιοι τῆς αὐτοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς· καὶ ἐν τούτῳ τὸ εὔλογον τῆς τοῦ Θεοῦ κρίσεως ἀναφαίνεται. Εἰπόντος γὰρ Ησαΐου *Οτι ἀκάθαρτα χείλη ἔχω, καὶ περὶ τοῦ λαοῦ πάλιν τὰ ὅμοια, αὐτῷ μὲν ἐδόθη διὰ τοῦ ἄνθρακος ἡ χάρις τῆς συγχωρήσεως· τοῖς δὲ, οὐκέτι. Ὁ μὲν γὰρ Ιδών Κύριον Σαβαώθ, ἐπίστευσεν οἷς ἐθεάσατο· οἱ δὲ βλέ- ποντες ἐπιδημοῦντα τὸν Κύριον, οὐκ ἐπίστευον. Καὶ ὁ μὲν ἀκούσας της δοξολογίας, συνῆκεν· οἱ δὲ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, οὐκ ἐδέχοντο. Καὶ ὁ μὲν κατα- νυγεὶς τῆς ἰδίας αμαρτίας ησθάνετο, καὶ τάλας ἔφη πρὸς ἑαυτόν· τῶν δὲ ἐπαχύνθη ή καρδία, πρὸς τὸ μὴ τῶν ἰδίων κακῶν ἐπαισθάνεσθαι, καὶ προσελ- θεῖν τῷ δωρουμένῳ τὴν ἄφεσιν. Δι' ὅ φησιν ὁ Κύριος πρὸς αὐτούς· Οτι ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν. › Δόξει δὲ κωλύειν ἐπὶ τοὺς χρόνους ταῦτα τοῦ Σωτῆρος ἀνάγεσθαι, τὸ ( Εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ ) λέ- ΧΙΙΙ, · γρ. μετ' COMMENTARII IN ISAIAM A plus in anima nostra describentis, sonum auscul tat. Quid ergo dicere jubetur Isaias? Auditu au- dite; et nolite intelligere. Et videntes videte ; et nolite cognoscere. Quænam vero ipsi audituri es- sent, aut visuri, progressu orationis discendum re- liquit, dum quem propheta Dominum cerneret, eumdem esse quidem visurum populum addi- dit; quem item audiret, auditurum : sed eurn, cujus gratiam, cum ut homo in terris visus est, admittere noluerunt, nec cogniturum, nec intellecturum. Itaque ait postea : e in iniquita- tibus vestris venditi estis, et in sceleribus vestris dimisi matrem vestram ; quia veni, et non erat vir; vocavi, et non erat qui audiret 8., Videndi autem modum exprimens, oculos eorum clausos esse ad- D Isn. L, 1. Act. C jicit. Ille siquidem, quia lux erat, ita animis om- nium illucebat, ut cæcis visum etiam restitueret ; at qui oculos claudere voluerunt, videntes ipsi non viderunt ; id est, cum videre possent, noluerunt. Er- ficitur autem istud, vel cum ejus, quod cernitur, contemptu, oculos avertimus; vel cum ea, quæ ipsi videmus, non videre nos simulamus. Videre ergo potuissent, si ejus gratiam, in quem intueri debebant, amplexi essent. At quod non viderunt, id solum causa est, quod oculos clauserunt. Pari modo audiens quis, non audire, nisi quæ audit in- telligat, putandus est. Quæ ipsis certe cum in ter- ris Salvator ageret, contigisse nemo est, qui ambi- gat. Præsentem enim suisque obvium oculis nec videre, nec cœlestis regni mysteria docentem tole- rare potuerunt. Ita enim et Paulus secum in Actis reputans, sibi, qui Romæ occurrissent, Judæis ista exprobrat: Bene enim per Isaiam prophetam ad patres vestros locutus est Spiritus sanctus dicens: Vade, et dic populo huic *, etcætera, quæ ad Salvatoris nobiscum peregrinationem retulit. Istud ipsum autem vel liquido apparet exsistere; quod Israelitis fidem abnuentibus hoc modo di- cebat Christus: Nolite murmurare in invice n. Neno potest venire ad me, nisi Pater, qui misit me, traxerit eum ; › Et rursum : ‹ Omnis qui audivit a Patre, et didicit, venit ad me 85., Ad Filii igitur agnitionem, ex ea, quæ Dei Patrisque est, revelatione, quoniam erant salutis ejus, et vi- tae munere indigni, non vocantur : quo vel maxi- me divini judicii probitas æquitasque apparet. Isaiam enim, cum impura se, populunque labia ha- bere confessus esset, carbone admoto remissionis gratiam consecutum esse, istos autem nequaquam, videmus. Ille enim Dominum Sabaoth contempla- tus, quæ vidit, credidit : cum isti Dominum secum diversantem intuiti, in eumdem nequaquam cre- diderint. Ille etiam laudes auditas intellexit : cum isti auribus suis personantem Salvatorem experti, VARIE LECTIONES. 26. es Joan. vi, 43. ss ibid. 45.
Ὁ δὲ Θεὸς, δι’ ὧν ἐπιφέρει, δηλοῖ τὰ ἐπὶ Οὐεσπασιανοῦ γενόμενα τοῖς Ἰουδαίοις κακὰ, μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν, ὅτε καὶ πλεῖσται πόλεις γεγόνασιν ἀφανεῖς, ὡς ὄνομα τούτων μὴ λείπεσθαι, καθάπερ ἱστόρησεν ὁ Ἰώσηπος. Καὶ ὡς οἶκοι πλεῖστοι τῶν οἰκητόρων κεκένωνται μαχαίρᾳ, καὶ λιμῷ, φυγαῖς τε καὶ αἰχμαλωσίᾳ διεφθαρμένων. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ μετὰ ταῦτα μακρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους , σαφέστερον ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Μακρὰν ποιήσει Κύριος τοὺς ἀνθρώπους . Τοῦτο δὲ τὴν αἰχμαλωσίαν παρίστησι, καὶ τὸν τῆς φυγῆς σκεδασμόν. Τινὲς δὲ τοῦτό φασι δηλοῦν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἀλλοτρίωσιν, οἷς ἡ ἀπὸ μέρους ἐγένετο πήρωσις, ἵνα τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ. Ἐμακρύνθησαν δὲ ἁγίους ἀπεκτονότες, προσθέντες δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· ἀλλὰ καὶ οἱ καταλειφθέντες , φησὶ, πληθυνθήσονται , καίπερ οὕτως ὄντες ὀλίγοι, ὡς δοκεῖν αὐτοὺς μέρος εἶναι τῶν ἐφθαρμένων τὸ δέκατον. Τί δὲ καὶ τούτων ἔσται τέλος, ἐπήνεγκε. Καὶ πάλιν ἔσται εἰς προνομὴν , καὶ τὰ ἑξῆς·
σκοπεῖν ἐκ τῆς ἀκολουθίας τοῦ λόγου λεγούσης, ὅτι Ον σὺ τεθέασαι Κύριον, ὦ προφῆτα, τοῦτον ἔψεται καὶ ὁ λαὸς οὗτός ποτε· καὶ οὗπερ ἀκήκοας, κακεῖνος ἀκούσεται· ἀλλ' οὐ συνήσει, οὐδὲ γνώσεται, τὴν αὐτοῦ χάριν δέξασθαι μή βουλόμενος, ὡς ἀνθρώπου φανέντος ἐπὶ τῆς γῆς. Τοιγαροῦν προϊών, « Ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν ἐπράθητε, φησὶ, καὶ ταῖς ἀνομίαις ὑμῶν ἐξαπέστειλα τὴν μητέρα ὑμῶν. Διότι ἦλθον, καὶ οὐκ ἦν ἄνθρωπος, ἐκάλεσα καὶ οὐκ ἦν ὁ ὑπὸ ακούων. » Τίν δὲ τρόπον τοῦ ἑωρακέναι δεικνύς, τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτῶν ἐκάμμυσαν. Ο μὲν γὰρ, ἅτε φῶς ὑπάρχων, πάντων ἐφώτιζε τὰς ψυχὰς, ὡς καὶ τυφλοῖς τὸ βλέπειν χαρίζεσθαι. Οἱ δὲ τοὺς ὀφθαλμοὺς καταμύσαντες, βλέποντες οὐκ ἔβλε πον, τουτέστι, δυνάμενοι βλέπειν, οὐκ ἤθελον. Γίνε- Β ται δὲ τοῦτο, ἢ καταφρονήσει τοῦ ὁρωμένου παρα- τρεπόντων τοὺς ὀφθαλμούς, ἢ προσποιήσει τοῦ μὴ ἑωρακέναι, ἅ τις ἑώρακε. Τὸ μὲν οὖν βλέψαι παρήν αὐτοῖς ἀπὸ τῆς τοῦ ὀφθέντος χάριτος τὸ μὴ ἰδεῖν δὲ συμβέβηκεν μυσάντων τοὺς ὀφθαλμούς. Οὕτως ἀκούων τις οὐκ ἀκούει, εἰ μὴ συνιῇ παρακούων· & δὴ γέγονεν αὐτοῖς ἐπὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας. Παρόντα γὰρ αὐτὸν ὀφθαλμοῖς ὁρῶντες οὐκ ἔβλεπον, τα τε μυστήρια τῆς βασιλείας διδάσκοντος οὐκ ἠνεί χοντο. Οὕτω γὰρ καὶ Παῦλος νοῶν ἔλεγεν ἐν ταῖς Πρά ξεσιν πρὸς τοὺς ἐν Ῥώμῃ τυγχάνοντας Ἰουδαίους· • Καλῶς γὰρ τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον ἐλάλησε διὰ Ἡσαΐου τοῦ προφήτου πρὸς τοὺς πατέρας ὑμῶν λέγον· Πο- ρεύθητι, καὶ εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ, καὶ τὰ ἑξῆς, εἰς τὴν τοῦ Σωτῆρος ἀναφέρων ἐπιδημίαν τὸν λόγον. Τοῦτο δὲ ἦν ἄρα καὶ μάλα σαφῶς, ὅπερ ἔφη Χρι- στὸς, τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθεῖν εἰρημένοις· . Μή γογγύζετε κατ' · ἀλλήλων. Οὐδεὶς δύναται ἐλθεῖν προς με, ἐὰν μὴ ὁ Πατὴρ ὁ πέμψας με ἑλκύσῃ αὐτ τόν. Καὶ πάλιν· « Πᾶς ὁ ἀκούσας παρὰ τοῦ Πατρὸς καὶ μαθών, ἔρχεται πρός με. » Οὐκ οὖν ἐκκέκλην ται πρὸς ἐπίγνωσιν τοῦ Υἱοῦ δι' ἀποκαλύψεως τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός, ὅτι μηδὲ ἦταν ἄξιοι τῆς αὐτοῦ σωτηρίας τε καὶ ζωῆς· καὶ ἐν τούτῳ τὸ εὔλογον τῆς τοῦ Θεοῦ κρίσεως ἀναφαίνεται. Εἰπόντος γὰρ Ησαΐου *Οτι ἀκάθαρτα χείλη ἔχω, καὶ περὶ τοῦ λαοῦ πάλιν τὰ ὅμοια, αὐτῷ μὲν ἐδόθη διὰ τοῦ ἄνθρακος ἡ χάρις τῆς συγχωρήσεως· τοῖς δὲ, οὐκέτι. Ὁ μὲν γὰρ Ιδών Κύριον Σαβαώθ, ἐπίστευσεν οἷς ἐθεάσατο· οἱ δὲ βλέ- ποντες ἐπιδημοῦντα τὸν Κύριον, οὐκ ἐπίστευον. Καὶ ὁ μὲν ἀκούσας της δοξολογίας, συνῆκεν· οἱ δὲ τοῦ Σωτῆρος ἀκούσαντες, οὐκ ἐδέχοντο. Καὶ ὁ μὲν κατα- νυγεὶς τῆς ἰδίας αμαρτίας ησθάνετο, καὶ τάλας ἔφη πρὸς ἑαυτόν· τῶν δὲ ἐπαχύνθη ή καρδία, πρὸς τὸ μὴ τῶν ἰδίων κακῶν ἐπαισθάνεσθαι, καὶ προσελ- θεῖν τῷ δωρουμένῳ τὴν ἄφεσιν. Δι' ὅ φησιν ὁ Κύριος πρὸς αὐτούς· Οτι ἀποθανεῖσθε ἐν ταῖς ἁμαρτίαις ὑμῶν. › Δόξει δὲ κωλύειν ἐπὶ τοὺς χρόνους ταῦτα τοῦ Σωτῆρος ἀνάγεσθαι, τὸ ( Εἶπον τῷ λαῷ τούτῳ ) λέ- ΧΙΙΙ, · γρ. μετ' COMMENTARII IN ISAIAM A plus in anima nostra describentis, sonum auscul tat. Quid ergo dicere jubetur Isaias? Auditu au- dite; et nolite intelligere. Et videntes videte ; et nolite cognoscere. Quænam vero ipsi audituri es- sent, aut visuri, progressu orationis discendum re- liquit, dum quem propheta Dominum cerneret, eumdem esse quidem visurum populum addi- dit; quem item audiret, auditurum : sed eurn, cujus gratiam, cum ut homo in terris visus est, admittere noluerunt, nec cogniturum, nec intellecturum. Itaque ait postea : e in iniquita- tibus vestris venditi estis, et in sceleribus vestris dimisi matrem vestram ; quia veni, et non erat vir; vocavi, et non erat qui audiret 8., Videndi autem modum exprimens, oculos eorum clausos esse ad- D Isn. L, 1. Act. C jicit. Ille siquidem, quia lux erat, ita animis om- nium illucebat, ut cæcis visum etiam restitueret ; at qui oculos claudere voluerunt, videntes ipsi non viderunt ; id est, cum videre possent, noluerunt. Er- ficitur autem istud, vel cum ejus, quod cernitur, contemptu, oculos avertimus; vel cum ea, quæ ipsi videmus, non videre nos simulamus. Videre ergo potuissent, si ejus gratiam, in quem intueri debebant, amplexi essent. At quod non viderunt, id solum causa est, quod oculos clauserunt. Pari modo audiens quis, non audire, nisi quæ audit in- telligat, putandus est. Quæ ipsis certe cum in ter- ris Salvator ageret, contigisse nemo est, qui ambi- gat. Præsentem enim suisque obvium oculis nec videre, nec cœlestis regni mysteria docentem tole- rare potuerunt. Ita enim et Paulus secum in Actis reputans, sibi, qui Romæ occurrissent, Judæis ista exprobrat: Bene enim per Isaiam prophetam ad patres vestros locutus est Spiritus sanctus dicens: Vade, et dic populo huic *, etcætera, quæ ad Salvatoris nobiscum peregrinationem retulit. Istud ipsum autem vel liquido apparet exsistere; quod Israelitis fidem abnuentibus hoc modo di- cebat Christus: Nolite murmurare in invice n. Neno potest venire ad me, nisi Pater, qui misit me, traxerit eum ; › Et rursum : ‹ Omnis qui audivit a Patre, et didicit, venit ad me 85., Ad Filii igitur agnitionem, ex ea, quæ Dei Patrisque est, revelatione, quoniam erant salutis ejus, et vi- tae munere indigni, non vocantur : quo vel maxi- me divini judicii probitas æquitasque apparet. Isaiam enim, cum impura se, populunque labia ha- bere confessus esset, carbone admoto remissionis gratiam consecutum esse, istos autem nequaquam, videmus. Ille enim Dominum Sabaoth contempla- tus, quæ vidit, credidit : cum isti Dominum secum diversantem intuiti, in eumdem nequaquam cre- diderint. Ille etiam laudes auditas intellexit : cum isti auribus suis personantem Salvatorem experti, VARIE LECTIONES. 26. es Joan. vi, 43. ss ibid. 45.
PG 87:1947ἀνθ’ ὧν ἐξέδωκε Σύμμαχος, Καὶ πάλιν ἔσται εἰς καταβόσκησιν ὡς δρῦς, καὶ ὡς βάλανος, ἥτις ἀποβαλοῦσα ἵσταται μόνη , ἐρημίαν παντελῆ τοῦ λόγου προαγορεύοντος ὑπ’ Ἀδριανοῦ γεγονυῖαν τοῦ αὐτοκράτορος, ὅτε διατάγμασι καὶ νόμοις βασιλικοῖς οὐδὲ πόῤῥωθεν αὐτοῖς ἐξῆν τῆς ἑαυτῶν μητροπόλεως τὴν ἐρημίαν ἰδεῖν· ὅτε καὶ ξένοι τινὲς ἀλλογενεῖς κατέσχον ἐξελληνισθέντα τὸν τόπον, καὶ τὴν προσηγορίαν ἡ πόλις μετέλαβεν, ἐπώνυμος γενομένη τοῦ ταύτην ὑστάτου πολιορκήσαντος. Οἰκεῖα δὲ λίαν τὰ παραδείγματα, ὡς τερέβινθος, ἢ ὡς δρῦς, ἢ ὡς βάλανος, ὅταν ἐκπέσῃ ἐκ τῆς θήκης αὐτῆς . Οὐκέτι γὰρ ἀμπελὼν Κυρίου Σαβαὼθ, οὐδ’ ὡς παράδεισος Θεοῦ, οὐδ’ ὡς ἐλαία ὡραία, οὐδ’ ὡς φοῖνιξ κατὰ τὸν δίκαιον, ἢ ἄλλο τι τῶν ἡμέρων καὶ ἀναγκαίων φυτῶν ἔσεσθαι τούτους φησὶν, ὡς βάλανον . Οὐδὲ αὐτὴν συνεστῶσαν, ἀλλὰ πεσοῦσαν τῆς θήκης . Καὶ ὡς τερέβινθον , ἢ κατὰ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτὰς, ὡς δρῦν δὲ καὶ βάλανον . καὶ δρυμὸν, καὶ τῶν ἄλλων δένδρων, ὅσαπερ ἄκαρπα καὶ ἀνήμερα τὰ ἔθνη καλεῖν τὰ ἀλλόφυλα σύνηθες τῇ Γραφῇ.
Α γεσθαι δεικτικῶς. Τοῦ γὰρ δεικνυμένου λαοῦ τίς ἤμελλε τοῦ Σωτῆρος ἀκούειν, ἢ βλέπειν αὐτοῦ τὰ Β αλλοιού- μενον θαυμάσια; Ἐξ ὁμοίου δὲ τοῦτο νοήσομεν. Είρηται γάρ τινι τῶν δώδεκα· ο Λαός μου, τί ἐποίησά σοι ; ἀποκρίθητί μοι. Διότι ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύ πτου, καὶ ἐξ οἴκου δουλείας ελυτρωσάμην σε, καὶ ἐξαπέστειλα ἔμπροσθέν σου τὸν Μωσῆ, καὶ ᾿Ααρών, καὶ Μαριάμ. ο Ωσπερ γὰρ τότε οὐχὶ ὁ κατὰ τὸν προφήτην λαὸς εἶδε τὴν Αἴγυπτον, οὐδὲ παρὰ τῶν εἰρημένων ὡδήγηται, καὶ ὅμως, ὡς ἐπὶ τούτοις άγνω μονῶν ὀνειδίζεται· οὕτω καὶ νῦν οἱ μὲν τότε ζῶντες ἐδείκνυντο · τὰ δὲ τῆς προφητείας, κατὰ τὴν τοῦ Σω- τῆρος ἐπιδημίαν ἐξέβαινεν. Ἔστι δὲ καὶ συνήθης δ τοιοῦτος λόγος ἡμῖν, ὃν ἀλλοιούμενόν τινες προσηγό ρευσαν. Τὸν αὐτὸν γὰρ καλοῦμεν χορόν, καὶ ὅτε καθ' ἕνα ἑκάστου τῶν αὐτὸν πληρούντων ὑπεξελθόντος, ἕτεροι τοὺς ἐκείνων διαδέξονται τόπους. Ο δὴ καὶ πάσχουσιν πόλεις διαδοχῇ τῶν ἐπιγινομένων ἀντὶ τῶν ἐν μέρει θνησκόντων ἀναπληρούμεναι. Οὕτω καὶ λαὸς ὁ νῦν τῷ προφήτῃ δεικνύμενος λέγοιτ' ἂν ὁ αὐτὸς τῷ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπάρχειν, οὐ διαμονῇ τῶν καθ' ἕκαστον, τῇ κοινῇ δὲ τοῦ ἔθνους ὀνομασία. Τού- των οὖν ὁ προφήτης ἀκούσας πυνθάνεται, "Εως πότε, Κύριε ; Τί γὰρ ἔσται τέλος τῆς τοσαύτης αὐτῶν ἀβλε- ψίας; Ὁ δὲ Θεὸς, δι' ὧν ἐπιφέρει, δηλοῖ τὰ ἐπὶ Οὐ- εσπασιανού γενόμενα τοῖς Ἰουδαίοις κακὰ, μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν, ὅτε καὶ πλεῖσται πόλεις γε- γόνασιν ἀφανεῖς, ὡς ὄνομα τούτων μὴ λείπεσθαι, καθάπερ ἱστόρησεν ὁ Ἰώσηπος. Καὶ ὡς οἶκοι πλεῖστοι τῶν οἰκητόρων κεκένωνται μαχαίρᾳ, καὶ λιμῷ, φυ γαῖς τε καὶ αἰχμαλωσία διεφθαρμένων. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ μετὰ ταῦτα μακρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, σαφέστερον ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Μακρὰν ποιή- σει Κύριος τοὺς ἀνθρώπους. Τοῦτο δὲ τὴν αἰχμαλω σίαν παρίστησι, καὶ τὸν τῆς φυγῆς σκεδασμόν. Τινές δὲ τοῦτό φασι δηλοῦν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἀλλοτρίωσιν, οἷς ἡ ἀπὸ μέρους ἐγένετο πήρωσις, ἵνα τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ. Εμακρύνθησαν δὲ ἁγίους ἀπεκτονότες, προσθέντες δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· ἀλλὰ καὶ οἱ καταλειφθέντες, φησί, πληθυνθήσονται, καίπερ οὕτως ὄντες ὀλίγοι, ὡς δοκεῖν αὐτοὺς μέρος εἶναι τῶν ἐφθαρμένων τὸ δέκατον. Τί δὲ καὶ τούτων ἔσται τέλος, ἐπήνεγκε. Καὶ πάλιν ἔσται εἰς προνομὴν, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀνθ' ὧν ἐξ έδωκε Σύμμαχος, Καὶ πάλιν ἔσται εἰς καταβόσκη- σιν ὡς δρῦς, καὶ ὡς βάλανος, ἥτις ἀποβαλοῦσα ίσταται μόνη, ἐρημίαν παντελῆ τοῦ λόγου προ- αγορεύοντος υπ' ᾿Αδριανοῦ γεγονυίαν τοῦ αὐτοκράτο- ρος, ὅτε διατάγμασι καὶ νόμοις βασιλικοῖς οὐδὲ πόρ ρωθεν αὐτοῖς ἐξῆν τῆς ἑαυτῶν μητροπόλεως την ἐρημίαν ἰδεῖν· ὅτε καὶ ξένοι τινὲς ἀλλογενεῖς κατα ἔσχον ἐξελληνισθέντα τὸν τόπον, καὶ τὴν προσηγο- ρίαν ἡ πόλις μετέλαβεν, ἐπώνυμος γενομένη τοῦ ταύ την υστάτου πολιορκήσαντος. PROCOPII GAZÆI nequaquam admiserint. Ille denique corde com- punctus, peccatique sui conscientia commotus, miserum se exclamavit: cum istorum adeo indura- 'tum cor fuerit, ut nec sua peccata agnoscere nec ad eum qui peccata condonat voluerint acce- dere. Hinc est, quod eos sic alloquitur Christus : ‹ Et in peccatis vestris moriemini *. » Videbitur autem, quominus ad Salvatoris tempora isthæc re- ferantur, illud impedire; quod demonstrative, dic populo huic, expressa legantur. Quem enim ex toto populo, qui tum ostendebatur, Salvatorem vel au- diturum, vel ejus miracula intuiturum fuisse cre- dimus ? At ex simili, quale sit et istud, intellige- mus. Dixit enim ex duodecim quidám propheta : • Popule mi, quid feci tibi? Responde mili. Quan- doquidem eduxi te de terra Ægypti; et servitutis domo liberavi te, et misi ante te Mosen, Aaronem et Mariam . . Quemadmodum enim qui prophetæ tempore superstes erat populus Ægyptum non vi- derat; imo ne superius quidem nominatos duces unquam habuerat, et tamen in eus tanquam ingra- tus arguitur. Sic qui tum fuere superstites, bic intelliguntur. At certum est, quæ prophetia notantur, Salvatoris tempore contigisse. Est vero et bic usitatus nobis loquendi modus, quem Græce quidam nominarunt : Latine variatum, vel mutatum dicere possumus. Chorum enim eum- dem vocamus etiam cum singulis, quibus antea constabat, discedentibus, alii in eorum vicem lo- cumque subeunt. Quod certe et urbibus ipsis acci- dere videmus; cum prole in mortuorum locum suffecta, rursus implentur. Ad hunc modum, de- monstratus prophetæ populus, idem cum eo, qui temporibus Salvatoris superstes esset non singulo- rum duratione, sed communi gentis appellatione, dici potest. Talibus igitur auditis interrogat pro- pheta : Usquequo, Domine ? Quem tandem enimn finein cæcitatis habitura est civitas ? At ex his mala qua Judaeis, sub Vespasiano, post Salvatoris crucem accidlerunt, Deus siguifcavit : quo tempore permultæ ita deletæ sunt urbes, ut, teste Josepho, ne nomine quidem supersint. Pari quoque ratione gladio viduale domus : fame denique, exsilio, cap- tivitate, homines profligati et perdit. Cæterum pro his verbis: Et post hæc elongabit Deus homines; apertius extulit hoc modo Symmachus : Longe faciet Dominus homines : quod captivitatem, fugain et dispersionem potest significare. At non defuere, qui Judæorum a Deo aversionem quibus hæc ex parte cacitas contigerat, ut gentium intraret ple- D nitudo 88, notari autument. Sanctorum enim cæde et sanguine prius contaminati, adjecta vitæ aucto- ris nece, longe ipsi recesserunt. Cæterum qui relinquentur, ait, multiplicabuntur. Quamvis ita C pauci exsistant, ut ne mortuorum quidem decima pars esse videantur. Nec tamen et istorum qualis vitæ finis futurus sit, relicuit; cum eos rursus in depastionem fore, cæteraque, quæ sequuntur, di- serte monuit. Pro quibus, ita Syminachus El rursus in depastionem erit, tanquam quercus, et ss Joan. vult, 21. Mich. v, 3, 4. Rom. x1, 25.
Οἴει ὅμοιον ἔσεσθαι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φησὶ, μηδενὶ διαφέροντα τρόπῳ καὶ βίῳ, πλὴν ἐπὶ τὸ χεῖρον, ὡς τοὺς μὲν τὰς οἰκείας ἐπέχειν χώρας, καὶ τοὺς κατὰ φύσιν τὴν αὐτῶν προφέρειν καρποὺς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐκπεπτωκέναι, καὶ μηδὲ ὁμοίως ἐκείνοις ἐνεργεῖν, ὡς διὰ τοῦτο παραβάλλεσθαι δοκεῖ ἀγρίῳ φυτῷ, καὶ βαλάνου καρπῷ ζώων ἀλόγων θρεπτικῷ. Ἐπὶ τούτοις, μετὰ προσθήκης ἀστερίσκων, ἐπιλέγει περὶ τοῦ ἐξ αὐτῶν ἁγίου σπέρματος, περὶ οὗ τό· «Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα,» προὐλέγετο. Θεοδοτίων μὲν γὰρ ἔφη, Τὸ σπέρμα ἅγιον τὸ στήλωμα αὐτῆς. Ὁ δὲ Ἀκύλας στήλωσις ἔφησεν. Ὁ δὲ Σύμμαχος, ἡ στάσις αὐτῆς. Στάσις γὰρ τοῦ ἐκπεσόντος λαοῦ, τὸ ἐξ αὐτῶν ἅγιον σπέρμα τὸ μὴ τὴν ὁμοίαν τοῖς λοιποῖς ὑπομεῖναν πτῶσιν. Οἱ τὴν σωτήριον χάριν δεξάμενοι, καὶ συνέντες τὴν ἀκοὴν , καὶ ἰδόντες ἐθεάσαντο . Οὓς μακαρίζων ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν· «Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ, ὅτι βλέπουσιν, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν, ὅτι ἀκούουσι.» Τινὲς δὲ τὸ, Καὶ οἱ καταλειφθέντες πληθυνθήσονται , ἐπὶ τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκότων ἐδέξαντο.
Α γεσθαι δεικτικῶς. Τοῦ γὰρ δεικνυμένου λαοῦ τίς ἤμελλε τοῦ Σωτῆρος ἀκούειν, ἢ βλέπειν αὐτοῦ τὰ Β αλλοιού- μενον θαυμάσια; Ἐξ ὁμοίου δὲ τοῦτο νοήσομεν. Είρηται γάρ τινι τῶν δώδεκα· ο Λαός μου, τί ἐποίησά σοι ; ἀποκρίθητί μοι. Διότι ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύ πτου, καὶ ἐξ οἴκου δουλείας ελυτρωσάμην σε, καὶ ἐξαπέστειλα ἔμπροσθέν σου τὸν Μωσῆ, καὶ ᾿Ααρών, καὶ Μαριάμ. ο Ωσπερ γὰρ τότε οὐχὶ ὁ κατὰ τὸν προφήτην λαὸς εἶδε τὴν Αἴγυπτον, οὐδὲ παρὰ τῶν εἰρημένων ὡδήγηται, καὶ ὅμως, ὡς ἐπὶ τούτοις άγνω μονῶν ὀνειδίζεται· οὕτω καὶ νῦν οἱ μὲν τότε ζῶντες ἐδείκνυντο · τὰ δὲ τῆς προφητείας, κατὰ τὴν τοῦ Σω- τῆρος ἐπιδημίαν ἐξέβαινεν. Ἔστι δὲ καὶ συνήθης δ τοιοῦτος λόγος ἡμῖν, ὃν ἀλλοιούμενόν τινες προσηγό ρευσαν. Τὸν αὐτὸν γὰρ καλοῦμεν χορόν, καὶ ὅτε καθ' ἕνα ἑκάστου τῶν αὐτὸν πληρούντων ὑπεξελθόντος, ἕτεροι τοὺς ἐκείνων διαδέξονται τόπους. Ο δὴ καὶ πάσχουσιν πόλεις διαδοχῇ τῶν ἐπιγινομένων ἀντὶ τῶν ἐν μέρει θνησκόντων ἀναπληρούμεναι. Οὕτω καὶ λαὸς ὁ νῦν τῷ προφήτῃ δεικνύμενος λέγοιτ' ἂν ὁ αὐτὸς τῷ ἐπὶ τοῦ Σωτῆρος ὑπάρχειν, οὐ διαμονῇ τῶν καθ' ἕκαστον, τῇ κοινῇ δὲ τοῦ ἔθνους ὀνομασία. Τού- των οὖν ὁ προφήτης ἀκούσας πυνθάνεται, "Εως πότε, Κύριε ; Τί γὰρ ἔσται τέλος τῆς τοσαύτης αὐτῶν ἀβλε- ψίας; Ὁ δὲ Θεὸς, δι' ὧν ἐπιφέρει, δηλοῖ τὰ ἐπὶ Οὐ- εσπασιανού γενόμενα τοῖς Ἰουδαίοις κακὰ, μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν, ὅτε καὶ πλεῖσται πόλεις γε- γόνασιν ἀφανεῖς, ὡς ὄνομα τούτων μὴ λείπεσθαι, καθάπερ ἱστόρησεν ὁ Ἰώσηπος. Καὶ ὡς οἶκοι πλεῖστοι τῶν οἰκητόρων κεκένωνται μαχαίρᾳ, καὶ λιμῷ, φυ γαῖς τε καὶ αἰχμαλωσία διεφθαρμένων. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ μετὰ ταῦτα μακρυνεῖ ὁ Θεὸς τοὺς ἀνθρώπους, σαφέστερον ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Μακρὰν ποιή- σει Κύριος τοὺς ἀνθρώπους. Τοῦτο δὲ τὴν αἰχμαλω σίαν παρίστησι, καὶ τὸν τῆς φυγῆς σκεδασμόν. Τινές δὲ τοῦτό φασι δηλοῦν τὴν τῶν Ἰουδαίων ἀπὸ τοῦ Θεοῦ ἀλλοτρίωσιν, οἷς ἡ ἀπὸ μέρους ἐγένετο πήρωσις, ἵνα τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ. Εμακρύνθησαν δὲ ἁγίους ἀπεκτονότες, προσθέντες δὲ καὶ αὐτὸν τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς· ἀλλὰ καὶ οἱ καταλειφθέντες, φησί, πληθυνθήσονται, καίπερ οὕτως ὄντες ὀλίγοι, ὡς δοκεῖν αὐτοὺς μέρος εἶναι τῶν ἐφθαρμένων τὸ δέκατον. Τί δὲ καὶ τούτων ἔσται τέλος, ἐπήνεγκε. Καὶ πάλιν ἔσται εἰς προνομὴν, καὶ τὰ ἑξῆς· ἀνθ' ὧν ἐξ έδωκε Σύμμαχος, Καὶ πάλιν ἔσται εἰς καταβόσκη- σιν ὡς δρῦς, καὶ ὡς βάλανος, ἥτις ἀποβαλοῦσα ίσταται μόνη, ἐρημίαν παντελῆ τοῦ λόγου προ- αγορεύοντος υπ' ᾿Αδριανοῦ γεγονυίαν τοῦ αὐτοκράτο- ρος, ὅτε διατάγμασι καὶ νόμοις βασιλικοῖς οὐδὲ πόρ ρωθεν αὐτοῖς ἐξῆν τῆς ἑαυτῶν μητροπόλεως την ἐρημίαν ἰδεῖν· ὅτε καὶ ξένοι τινὲς ἀλλογενεῖς κατα ἔσχον ἐξελληνισθέντα τὸν τόπον, καὶ τὴν προσηγο- ρίαν ἡ πόλις μετέλαβεν, ἐπώνυμος γενομένη τοῦ ταύ την υστάτου πολιορκήσαντος. PROCOPII GAZÆI nequaquam admiserint. Ille denique corde com- punctus, peccatique sui conscientia commotus, miserum se exclamavit: cum istorum adeo indura- 'tum cor fuerit, ut nec sua peccata agnoscere nec ad eum qui peccata condonat voluerint acce- dere. Hinc est, quod eos sic alloquitur Christus : ‹ Et in peccatis vestris moriemini *. » Videbitur autem, quominus ad Salvatoris tempora isthæc re- ferantur, illud impedire; quod demonstrative, dic populo huic, expressa legantur. Quem enim ex toto populo, qui tum ostendebatur, Salvatorem vel au- diturum, vel ejus miracula intuiturum fuisse cre- dimus ? At ex simili, quale sit et istud, intellige- mus. Dixit enim ex duodecim quidám propheta : • Popule mi, quid feci tibi? Responde mili. Quan- doquidem eduxi te de terra Ægypti; et servitutis domo liberavi te, et misi ante te Mosen, Aaronem et Mariam . . Quemadmodum enim qui prophetæ tempore superstes erat populus Ægyptum non vi- derat; imo ne superius quidem nominatos duces unquam habuerat, et tamen in eus tanquam ingra- tus arguitur. Sic qui tum fuere superstites, bic intelliguntur. At certum est, quæ prophetia notantur, Salvatoris tempore contigisse. Est vero et bic usitatus nobis loquendi modus, quem Græce quidam nominarunt : Latine variatum, vel mutatum dicere possumus. Chorum enim eum- dem vocamus etiam cum singulis, quibus antea constabat, discedentibus, alii in eorum vicem lo- cumque subeunt. Quod certe et urbibus ipsis acci- dere videmus; cum prole in mortuorum locum suffecta, rursus implentur. Ad hunc modum, de- monstratus prophetæ populus, idem cum eo, qui temporibus Salvatoris superstes esset non singulo- rum duratione, sed communi gentis appellatione, dici potest. Talibus igitur auditis interrogat pro- pheta : Usquequo, Domine ? Quem tandem enimn finein cæcitatis habitura est civitas ? At ex his mala qua Judaeis, sub Vespasiano, post Salvatoris crucem accidlerunt, Deus siguifcavit : quo tempore permultæ ita deletæ sunt urbes, ut, teste Josepho, ne nomine quidem supersint. Pari quoque ratione gladio viduale domus : fame denique, exsilio, cap- tivitate, homines profligati et perdit. Cæterum pro his verbis: Et post hæc elongabit Deus homines; apertius extulit hoc modo Symmachus : Longe faciet Dominus homines : quod captivitatem, fugain et dispersionem potest significare. At non defuere, qui Judæorum a Deo aversionem quibus hæc ex parte cacitas contigerat, ut gentium intraret ple- D nitudo 88, notari autument. Sanctorum enim cæde et sanguine prius contaminati, adjecta vitæ aucto- ris nece, longe ipsi recesserunt. Cæterum qui relinquentur, ait, multiplicabuntur. Quamvis ita C pauci exsistant, ut ne mortuorum quidem decima pars esse videantur. Nec tamen et istorum qualis vitæ finis futurus sit, relicuit; cum eos rursus in depastionem fore, cæteraque, quæ sequuntur, di- serte monuit. Pro quibus, ita Syminachus El rursus in depastionem erit, tanquam quercus, et ss Joan. vult, 21. Mich. v, 3, 4. Rom. x1, 25.
PG 87:1949Εἰ δέ φησι, Καὶ ἔσονται εἰς προνομὴν , καὶ τὰ ἑξῆς, δηλοῖ, φασὶ, τὴν κατὰ μικρὸν ἀπὸ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν, ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον πολιτείαν μεταβολήν. Πάλιν γὰρ εἰς προνομὴν οὗτοι γενήσονται συνηγμένοι, ὡς συνάγεται ὁ τῆς τερεβίνθου καρπὸς, καὶ ὡς ἡ βάλανος ἡ ὥριμος ἤδη πρὸς συλλογήν. Τότε γὰρ ἀπολύεται ἀπὸ τοῦ πρὸς τῇ θήκῃ δεσμοῦ ἡ πεφθεῖσα ἤδη καὶ τελειωθεῖσα τῷ χρόνῳ. Τάχα δὲ, φασὶ, καὶ διὰ τὸ ἐκπεπτωκέναι γενομένους ἐν τῇ διασπορᾷ, βαλάνῳ τῆς θήκης ἐκπεσούσῃ παρεβλήθησαν. Συνάγονται δὲ οὗτοι, ὡς τερέβινθός τε καὶ βάλανος , ἐν τῷ γενέσθαι σπέρμα ἅγιον ἐν τῇ στάσει καὶ βεβαιότητι αὐτῶν, κατὰ τὴν προσθήκην Θεοδοτίωνος. Τινὲς δὲ οὕτως ἐνόησαν. Ἠρώτησεν ὁ προφήτης· Μέχρι τίνος ἡ πώρωσις; ὁ δὲ Θεὸς δηλῶν τὴν τοῦ παρόντος βίου συντέλειαν, τὰ ἐπὶ τούτοις ἐπήνεγκε. Δεῖ γὰρ πρῶτον πολέμους ἡμᾶς ἀκοῦσαι, καὶ ἀκοὰς πολέμων, ἀναστῆναί τε ἔθνος ἐπ’ ἔθνος, ἐρημωθῆναί τε πόλεις, καὶ οἴκους, εἶτα τὸ τέλος. Μεθ’ ὃ μακρύνονται λοιπὸν, μετὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως δηλονότι καιρὸν, διηνεκῆ ζῶντες βίον, ἀνῃρημένης εἰς ἅπαν φθορᾶς τε πάσης καὶ ἁμαρτίας·
Οἰκεῖα δὲ λίαν τὰ παραδείγματα, ὡς τερέβινθος, Α ἢ ὡς δρύς, ἢ ὡς βάλανος, ὅταν ἐκπέσῃ ἐκ τῆς θήκης αὐτῆς. Οὐκέτι γὰρ ἀμπελών Κυρίου Σαβαώθ, οὐδ᾿ ὡς παράδεισος Θεοῦ, οὐδ᾽ ὡς ἐλαία ὡραία, οὐδ᾽ ὡς φοίνιξ κατὰ τὸν δίκαιον, ἢ ἄλλο τι τῶν ἡμέ ρων καὶ ἀναγκαίων φυτῶν ἔσεσθαι τούτους φησὶν, ὡς βάλανον. Οὐδὲ αὐτὴν συνεστῶσαν, ἀλλὰ πεσού- σαν τῆς θήκης. Καὶ ὡς τερέβινθον, ἢ κατὰ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτές, ὡς δρῦν δὲ καὶ βάλανον, καὶ δρυμὸν, καὶ τῶν ἄλλων δένδρων, ὅσαπερ ἄκαρπα καὶ ἀνήμερα τὰ ἔθνη καλεῖν τὰ ἀλλόφυλα σύνηθες τῇ Γραφῇ. Οίει ὅμοιον ἔπεσθαι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φησί, μηδενὶ διαφέροντα τρόπῳ καὶ βίῳ, πλὴν ἐπὶ τὸ χεῖρον, ὡς τοὺς μὲν τὰς οἰκείας ἐπέχει, χώρας, καὶ τοὺς κατὰ φύσιν τὴν αὐτῶν προφέρειν καρπούς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐκπεπτωκέναι, καὶ μηδὲ ὁμοίως ἐκείνοις ἐνεργεῖν, ὡς διὰ τοῦτο παραβάλλεσθαι δοκεῖ ἀγρίῳ φυτῷ, καὶ βαλάνου καρπῷ ζώων ἀλόγων θρεπτικῷ. Ἐπὶ τούτοις, μετὰ προσθήκης ἀστερί- σκων, ἐπιλέγει περὶ τοῦ ἐξ αὐτῶν ἁγίου σπέρματος, περὶ οὗ τό· « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ο προϋλέγετο. Θεοδοτίων μὲν γὰρ ἔφη, Τὸ σπέρμα ἅγιον τὸ στήλωμα αὐτῆς. Ὁ δὲ Ακύ- λας στήλωσις ἔφησεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἡ στάσις αὐτῆς. Στάσις γὰρ τοῦ ἐκπεσόντος λαοῦ, τὸ ἐξ αὐτ τῶν ἅγιον σπέρμα τὸ μὴ τὴν ὁμοίαν τοῖς λοιποῖς ὑπομεῖναν πτῶσιν. Οἱ τὴν σωτήριον χάριν δεξάμενοι, καὶ συνέντες τὴν ἀκοὴν, καὶ ἰδόντες ἐθεά- σαντο. Οὓς μακαρίζων ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν · . Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ, ὅτι βλέπουσιν, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν, ὅτι ἀκούουσι. ο Τινὲς δὲ τὸ Καὶ οἱ καταλειφθέντες πληθυνθήσονται, ἐπὶ τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκό των ἐδέξαντο. Εἰ δέ φησι, Καὶ ἔσονται εἰς προνομήν, καὶ τὰ ἑξῆς, δηλοί, φασί, τὴν κατὰ μικρὸν ἀπὸ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν, ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον που λιτείαν μεταβολήν. Πάλιν γὰρ εἰς προνομὴν οὗτοι γενήσονται συνηγμένοι, ὡς συνάγεται ὁ τῆς τερε δίνθου καρπὸς, καὶ ὡς ἡ βάλανος ἡ ὥριμος ήδη πρὸς συλλογήν. Τότε γὰρ ἀπολύεται ἀπὸ τοῦ πρὸς τῇ θήκῃ δεσμοῦ ἡ πεφθεῖσα ἤδη καὶ τελειωθεῖσα τῷ χρόνῳ. Τάχα δὲ, φασὶ, καὶ διὰ τὸ ἐκπεπτωκέναι γενομένους ἐν τῇ διασπορᾷ, βαλάνῳ τῆς θήκης ἐκε πεσούσῃ παρεβλήθησαν. Συνάγονται δὲ οὗτοι, ὡς τε ρεβινθός τε καὶ βάλανος, ἐν τῷ γενέσθαι σπέρμα ἅγιον ἐν τῇ στάσει καὶ βεβαιότητι αὐτῶν, κατὰ τὴν προσθήκην Θεοδοτίωνος. Τινὲς δὲ οὕτως ἐνόησαν. Ἠρώτησεν ὁ προφήτης. Μέχρι τίνος ἡ πώρωσις ; ὁ δὲ θεὸς δηλῶν τὴν τοῦ παρόντος βίου συντέλειαν, τὰ ἐπὶ τούτοις ἐπήνεγκε. Δεῖ γὰρ πρῶτον πολέμους ἡμᾶς ἀκοῦσαι, καὶ ἀκοὰς πολέμων, ἀναστῆναι τε ** γρ. υἷς. γγν. διαφέρον τῷ. δ COMMENTARII IN ISAIAM. gens, quæ semel dejecta sola stat. Quibus procul dubio magnam illam solitudinem, verbique penuriam, quæ Adriano imperante fuit, intellexit: quo tempore legibus ita, regiisque edictis, abacti sunt, ut iis ne desertam quidem principem patriæ civitatem procul aspicere liceret: quam externæ gentes aliæ occupatam, falsis superstitionibus profanarunt, et præcedenti mutato, de ultimi nomine expugnatoris appellarunt. Commoda autem valde exempla adhibuit, cum tanquam terebinthus, aut quercus, aut glans, cum theca sua exciderit, dixit. Non enim eos jam vi- neam Domini Sabaoth, non ut Dei paradisum, non ut olivam pulchram, non ut palmam denique, cui justus comparatur, aut cicuratarum, ad usum- que vitæ necessariarum arborum aliquam; sed ve- luti glandem, nec eam quidem sibi constantem amplius, sed deciduan, relictaque theca humi ja- centem; vel tanquam terebinthum, vel (si alios sequaris interpretes ) quercum, et balanum, agre- stemque arborem aliquam, vel nullos, vel amaros fructus edentem (quibus Scriptura gentes usitate significat), fore prædicit. Nec lis absimilem Judo- rum fore gentem significat, quæ moribus et vita B cum his consential. Imo vero longe illis deterio- rem; cum et suas isti regiones occupent, et solito naturæ ordine fructus edant; illis contra, sua etiam nihil illis tale producente exciderint : unde agresti plantæ balanique fructui, quo bruta vescun- tur, comparari videantur. Posthæc adjectis aste- riscorum notis, de sancto illo semine, quod ab ipsis fuerat oriturum, aliqua colligit, de quo et illud antea : ‹ Nisi Dominus reliquisset nobis se- men › fuerat usurpatum. Theodotio enim, semen sanctum fulcimentum ejus; Aquila firmitatem; Symmachus autem stabilitatem, transtulerunt. E t enim populi cadentis stabilitas, semen illud, quod similem cum reliquis casum non sentit; nimirum, qui accepta salutari gratia auditu intellexerunt, eum- que, quem sunt contemplati, viderunt ; quos Sal- vator beatos prædicat his verbis : ‹ Beati oculi, quia vident, et aures vestre, 'quia " audiunt. > Non desunt autem, qui verba isla : Et qui relin- quentur, multiplicabuntur, de his, qui in Christum crediderunt, intelligant. Quod autem eos dicit in depastionem fore, et quæ sequuntur, de ea istud mutatione, quæ paulatim a Judaicis ritibus ad evangelicam vitam futura est, intelligendum putant. Rursus enim illi in depastionem, quando collecti fuerunt, futuri sunt; non aliter, quain solet terebinthi fructus, ipsaque adeo tempestiva glans in unum acervum congregari. Tunc enim excocta, temporisque diuturnitate maturata, vin- culo illo, quo in theca retinetur, exsiccato, solvi tur. Fortasse vero, aiunt, eo etiam quod proper peccata sua dispersi essent, glandi, quæ theca exciderit, comparantur. Congregantur vero ipsi tanquam terebinthus et balanus, dum semen san- ctum in sua firmitate et constantia, ut Theodotio- Psal. LXXXı, 13. * Isa. 1, 9. • Matth. xu, 16. B c D • VARIE LECTIONES.
τὸν δὲ νῦν πεπωρωμένον Ἰσραὴλ, ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος κληθήσεσθαι καιροῖς ἡ θεία λέγει Γραφή. ΚΕΦΑΛ. Ζ. αθ. Καὶ ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις Ἄχαζ τοῦ Ἰωάθαμ, τοῦ υἱοῦ Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα, ἀνέβη Ῥαασσὼν βασιλεὺς Ἀρὰμ, καὶ Φακεὲ υἱὸς Ῥομελίου, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ, πολεμῆσαι αὐτὴν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν πολιορκῆσαι αὐτὴν, κ.τ.λ. Τὰ πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ Ὀζίου βασιλέως ἐλέλεκτο. Μεθ’ ὃν Ἰωάθαμ . Οὗ κατ’ ἀρχὰς τῆς βασιλείας ἡ ὀπτασία γέγονε Κυρίου Σαβαὼθ καὶ τῶν Σεραφεὶμ, δηλοῦσα τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ἐτῶν δὲ διαγενομένων ἑκκαίδεκα (τοσαῦτα γὰρ ἐβασίλευσεν Ἰωάθαμ ), Ἄχαζ ὁ δυσσεβέστατος διαδέχεται, καθ’ ὃν θεσπίζεται τὰ προκείμενα, προφητεύοντα περὶ τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως τοῦ Μονογενοῦς. Ἔδει γὰρ ἀκολούθως ἐπενεχθῆναι ταύτην τοῖς περὶ τῆς θεότητος εἰρημένοις. Ἡ δὲ τῆς προφητείας ὑπόθεσις αὕτη .... ἀσεβοῦντι μετὰ τῶν ὑπηκόων Ἄχαζ κατὰ θείαν δίκην δύο βασιλεῖς ὁ Δαμασκοῦ καὶ Σαμαρείας ἐπέθεντο. Ῥαασσὼν ὁ πρῶτος, ὁ δὲ δεύτερος Φακεέ . Τοιγαροῦν ἀναιροῦσι μὲν αὐτῶν δώδεκα μυριάδας αἰχμαλώτους δὲ λαμβάνουσιν εἴκοσι·
Οἰκεῖα δὲ λίαν τὰ παραδείγματα, ὡς τερέβινθος, Α ἢ ὡς δρύς, ἢ ὡς βάλανος, ὅταν ἐκπέσῃ ἐκ τῆς θήκης αὐτῆς. Οὐκέτι γὰρ ἀμπελών Κυρίου Σαβαώθ, οὐδ᾿ ὡς παράδεισος Θεοῦ, οὐδ᾽ ὡς ἐλαία ὡραία, οὐδ᾽ ὡς φοίνιξ κατὰ τὸν δίκαιον, ἢ ἄλλο τι τῶν ἡμέ ρων καὶ ἀναγκαίων φυτῶν ἔσεσθαι τούτους φησὶν, ὡς βάλανον. Οὐδὲ αὐτὴν συνεστῶσαν, ἀλλὰ πεσού- σαν τῆς θήκης. Καὶ ὡς τερέβινθον, ἢ κατὰ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτές, ὡς δρῦν δὲ καὶ βάλανον, καὶ δρυμὸν, καὶ τῶν ἄλλων δένδρων, ὅσαπερ ἄκαρπα καὶ ἀνήμερα τὰ ἔθνη καλεῖν τὰ ἀλλόφυλα σύνηθες τῇ Γραφῇ. Οίει ὅμοιον ἔπεσθαι τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φησί, μηδενὶ διαφέροντα τρόπῳ καὶ βίῳ, πλὴν ἐπὶ τὸ χεῖρον, ὡς τοὺς μὲν τὰς οἰκείας ἐπέχει, χώρας, καὶ τοὺς κατὰ φύσιν τὴν αὐτῶν προφέρειν καρπούς, τοὺς δὲ τῆς ἑαυτῶν ἐκπεπτωκέναι, καὶ μηδὲ ὁμοίως ἐκείνοις ἐνεργεῖν, ὡς διὰ τοῦτο παραβάλλεσθαι δοκεῖ ἀγρίῳ φυτῷ, καὶ βαλάνου καρπῷ ζώων ἀλόγων θρεπτικῷ. Ἐπὶ τούτοις, μετὰ προσθήκης ἀστερί- σκων, ἐπιλέγει περὶ τοῦ ἐξ αὐτῶν ἁγίου σπέρματος, περὶ οὗ τό· « Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα, ο προϋλέγετο. Θεοδοτίων μὲν γὰρ ἔφη, Τὸ σπέρμα ἅγιον τὸ στήλωμα αὐτῆς. Ὁ δὲ Ακύ- λας στήλωσις ἔφησεν. Ο δὲ Σύμμαχος, ἡ στάσις αὐτῆς. Στάσις γὰρ τοῦ ἐκπεσόντος λαοῦ, τὸ ἐξ αὐτ τῶν ἅγιον σπέρμα τὸ μὴ τὴν ὁμοίαν τοῖς λοιποῖς ὑπομεῖναν πτῶσιν. Οἱ τὴν σωτήριον χάριν δεξάμενοι, καὶ συνέντες τὴν ἀκοὴν, καὶ ἰδόντες ἐθεά- σαντο. Οὓς μακαρίζων ὁ Σωτὴρ ἔλεγεν · . Μακάριοι οἱ ὀφθαλμοὶ, ὅτι βλέπουσιν, καὶ τὰ ὦτα ὑμῶν, ὅτι ἀκούουσι. ο Τινὲς δὲ τὸ Καὶ οἱ καταλειφθέντες πληθυνθήσονται, ἐπὶ τῶν εἰς Χριστὸν πεπιστευκό των ἐδέξαντο. Εἰ δέ φησι, Καὶ ἔσονται εἰς προνομήν, καὶ τὰ ἑξῆς, δηλοί, φασί, τὴν κατὰ μικρὸν ἀπὸ τῶν Ἰουδαϊκῶν ἐθῶν, ἐπὶ τὴν κατὰ τὸ Εὐαγγέλιον που λιτείαν μεταβολήν. Πάλιν γὰρ εἰς προνομὴν οὗτοι γενήσονται συνηγμένοι, ὡς συνάγεται ὁ τῆς τερε δίνθου καρπὸς, καὶ ὡς ἡ βάλανος ἡ ὥριμος ήδη πρὸς συλλογήν. Τότε γὰρ ἀπολύεται ἀπὸ τοῦ πρὸς τῇ θήκῃ δεσμοῦ ἡ πεφθεῖσα ἤδη καὶ τελειωθεῖσα τῷ χρόνῳ. Τάχα δὲ, φασὶ, καὶ διὰ τὸ ἐκπεπτωκέναι γενομένους ἐν τῇ διασπορᾷ, βαλάνῳ τῆς θήκης ἐκε πεσούσῃ παρεβλήθησαν. Συνάγονται δὲ οὗτοι, ὡς τε ρεβινθός τε καὶ βάλανος, ἐν τῷ γενέσθαι σπέρμα ἅγιον ἐν τῇ στάσει καὶ βεβαιότητι αὐτῶν, κατὰ τὴν προσθήκην Θεοδοτίωνος. Τινὲς δὲ οὕτως ἐνόησαν. Ἠρώτησεν ὁ προφήτης. Μέχρι τίνος ἡ πώρωσις ; ὁ δὲ θεὸς δηλῶν τὴν τοῦ παρόντος βίου συντέλειαν, τὰ ἐπὶ τούτοις ἐπήνεγκε. Δεῖ γὰρ πρῶτον πολέμους ἡμᾶς ἀκοῦσαι, καὶ ἀκοὰς πολέμων, ἀναστῆναι τε ** γρ. υἷς. γγν. διαφέρον τῷ. δ COMMENTARII IN ISAIAM. gens, quæ semel dejecta sola stat. Quibus procul dubio magnam illam solitudinem, verbique penuriam, quæ Adriano imperante fuit, intellexit: quo tempore legibus ita, regiisque edictis, abacti sunt, ut iis ne desertam quidem principem patriæ civitatem procul aspicere liceret: quam externæ gentes aliæ occupatam, falsis superstitionibus profanarunt, et præcedenti mutato, de ultimi nomine expugnatoris appellarunt. Commoda autem valde exempla adhibuit, cum tanquam terebinthus, aut quercus, aut glans, cum theca sua exciderit, dixit. Non enim eos jam vi- neam Domini Sabaoth, non ut Dei paradisum, non ut olivam pulchram, non ut palmam denique, cui justus comparatur, aut cicuratarum, ad usum- que vitæ necessariarum arborum aliquam; sed ve- luti glandem, nec eam quidem sibi constantem amplius, sed deciduan, relictaque theca humi ja- centem; vel tanquam terebinthum, vel (si alios sequaris interpretes ) quercum, et balanum, agre- stemque arborem aliquam, vel nullos, vel amaros fructus edentem (quibus Scriptura gentes usitate significat), fore prædicit. Nec lis absimilem Judo- rum fore gentem significat, quæ moribus et vita B cum his consential. Imo vero longe illis deterio- rem; cum et suas isti regiones occupent, et solito naturæ ordine fructus edant; illis contra, sua etiam nihil illis tale producente exciderint : unde agresti plantæ balanique fructui, quo bruta vescun- tur, comparari videantur. Posthæc adjectis aste- riscorum notis, de sancto illo semine, quod ab ipsis fuerat oriturum, aliqua colligit, de quo et illud antea : ‹ Nisi Dominus reliquisset nobis se- men › fuerat usurpatum. Theodotio enim, semen sanctum fulcimentum ejus; Aquila firmitatem; Symmachus autem stabilitatem, transtulerunt. E t enim populi cadentis stabilitas, semen illud, quod similem cum reliquis casum non sentit; nimirum, qui accepta salutari gratia auditu intellexerunt, eum- que, quem sunt contemplati, viderunt ; quos Sal- vator beatos prædicat his verbis : ‹ Beati oculi, quia vident, et aures vestre, 'quia " audiunt. > Non desunt autem, qui verba isla : Et qui relin- quentur, multiplicabuntur, de his, qui in Christum crediderunt, intelligant. Quod autem eos dicit in depastionem fore, et quæ sequuntur, de ea istud mutatione, quæ paulatim a Judaicis ritibus ad evangelicam vitam futura est, intelligendum putant. Rursus enim illi in depastionem, quando collecti fuerunt, futuri sunt; non aliter, quain solet terebinthi fructus, ipsaque adeo tempestiva glans in unum acervum congregari. Tunc enim excocta, temporisque diuturnitate maturata, vin- culo illo, quo in theca retinetur, exsiccato, solvi tur. Fortasse vero, aiunt, eo etiam quod proper peccata sua dispersi essent, glandi, quæ theca exciderit, comparantur. Congregantur vero ipsi tanquam terebinthus et balanus, dum semen san- ctum in sua firmitate et constantia, ut Theodotio- Psal. LXXXı, 13. * Isa. 1, 9. • Matth. xu, 16. B c D • VARIE LECTIONES.
PG 87:1951μετὰ τὴν τοιαύτην πληγὴν, καὶ δεύτερον ἐπεστράτευσαν ἑλεῖν ἐκ πολιορκίας ἐθέλοντες τὴν Ἱερουσαλὴμ, ἀποκτεῖναί τε τὸν Ἄχαζ, καὶ ἀντ’ αὐτοῦ βασιλέα καταστῆσαι τὸ νῦν Ταβεήλ . Ὧν ἀναγγελθέντων τῷ οἴκῳ Δαβὶδ (οὕτω δὲ τοὺς ἐκ Δαβὶδ ἅπαντας μετὰ τῶν ὑπηκόων ἐκάλουν), πάντες οὗτοι σαλεύονται τὴν ψυχὴν, πείρᾳ τῶν προλαβόντων δεδιότες τὰ μέλλοντα. Ταῦτα μετ’ ἀκριβείας ἡ δευτέρα τῶν Παραλειπομένων ἐδήλωσεν. Τὸν δὲ σάλον αὐτῶν ἀπεικάζει ξύλῳ δρυμοῦ , μηδὲ νῦν δένδρον παραλαβὼν εὐγενές τε καὶ ἥμερον. Ἀλλ’ ὁ μὴ θέλων τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὸ μετανοῆσαι, καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ ζῇν αὐτὸν, οὓς πρώην τιμωρία, τούτους νῦν φιλανθρωπία μετέρχεται. Πέμπει γὰρ πρὸς Ἄχαζ τὸν προφήτην, μετὰ τοῦ περιλειφθέντος ἐκ πλειόνων υἱοῦ . Καλεῖ δὲ τοῦτον Ἰασούβ. Περιελείφθη δὲ ἢ θανάτου τῶν ἀδελφῶν, ἢ τῆς τῶν πολλῶν Ἰουδαίων πλάνης μὴ μετασχών. Ἔδει γὰρ τὸν σωθέντας τῆς πλάνης μαθητεύεσθαι τῷ πατρὶ διὰ τοῦ παρεῖναι προσιόντι θαρσαλέως Θεῷ, καὶ ποιοῦντι τὰ κελευόμενα· εἰπεῖν δὲ προστάττει· Φύλαξαι τοῦ ἡσυχάσαι . Ὅπερ Σύμμαχος μέν φησιν, Φύλαξαι, καὶ ἡσύχασον . Ὁ δὲ Θεοδοτίων, Πρόσχες, καὶ ἡσύχασον.
ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος, ερημωθῆναι τε πόλεις, καὶ οἴκους, εἶτα τὸ τέλος. Μεθ' μακρύνονται λοιπόν, μετὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως δηλονότι καιρόν, διηνεκή ζῶντες βίον, ἀνῃρημένης εἰς ἅπαν φθορᾶς τε πάσης καὶ ἁμαρτίας· τὸν δὲ νῦν πεπωρωμένον Ισραήλ, ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος κληθήσεσθαι καιροῖς ἡ θεία λέγει Γραφή. Β ΚΕΦΑΛ. Ζ. α-θ'. Καὶ ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις "Αχαζ του Ιωάθαμ, τοῦ υἱοῦ Οζίου βασιλέως Ιούδα, ἀνέβη 'Ραασσών βασιλεὺς ᾿Αράμ, καὶ Φακεὲ υἱὸς 'Ρο- μελίου, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, ἐπὶ ῾Ιερουσαλήμ, που λεμῆσαι αὐτὴν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν πολιορκή σαι αὐτὴν, κ. τ. λ. Τὰ πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ Ὀζίου βασιλέως ἐλέλεκτο. Μεθ᾽ ἂν ᾿Ιωάθαμ. Οὗ κατ' ἀρχὰς τῆς βα σιλείας ἡ ὀπτασία γέγονε Κυρίου Σαβαώθ καὶ τῶν Σεραφείμ, δηλοῦσα τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ετῶν δὲ διαγενομένων εκκαίδεκα (τοσαῦτα γὰρ ἐβα- σίλευσεν Ιωάθαμ), "Αχαζ ὁ δυσσεβέστατος διαδέχε- ται, καθ᾿ ὃν θεσπίζεται τὰ προκείμενα, προφη- τεύοντα περὶ τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως τοῦ Μονογε νοῦς. Εδει γὰρ ἀκολούθως ἐπενεχθῆναι ταύτην τοῖς περὶ τῆς θεότητος ειρημένοις. 'Η δὲ τῆς προφητείας ὑπόθεσις αΰτη.... ἀσεβοῦντι μετὰ τῶν ὑπηκόων Αχαζ κατὰ θείαν δίκην δύο βασιλεῖς ὁ Δαμασκοῦ καὶ Σα μαρείας ἐπέθεντο. Ραασσὼν ὁ πρῶτος, ὁ δὲ δεύτ τερος Φακεέ. Τοιγαροῦν ἀναιροῦσι μὲν αὐτῶν δώδεκα μυριάδας, αἰχμαλώτους δὲ λαμβάνουσιν εἴκοσι· μετά τὴν τοιαύτην πληγήν, καὶ δεύτερον ἐπεστράτευσαν ἑλεῖν ἐκ πολιορκίας ἐθέλοντες τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀπο κτεῖναί τε τὸν ᾿Αχαζ, καὶ ἀντ᾽ αὐτοῦ βασιλέα κατα- στῆσαι τὸ νῦν Ταβεήλ Ων ἀναγγελθέντων τῷ οἴκῳ Δαβὶδ (οὕτω δὲ τού; ἐκ Δαβὶδ ἅπαντας μετά τῶν ὑπηκόων ἐκάλουν), πάντες οὗτοι σαλεύονται τὴν ψυχήν, πείρᾳ τῶν προλαβόντων δεδιότες τὰ μέλλοντα. Ταῦτα μετ' ἀκριβείας ή δευτέρα των Παραλειπομέ νων ἐδήλωσεν. Τὸν δὲ σάλον αὐτῶν ἀπεικάζει ξύλῳ δρυμοῦ, μηδὲ νῦν δένδρον παραλαβὼν εὐγενές τε καὶ ἥμερον. 'Αλλ' ὁ μὴ θέλων τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρ τωλοῦ, ὡς τὸ μετανοῆσαι, καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ ζῆν αὐτὸν, οὓς πρώην τιμωρίᾳ, τούτους νῦν φιλανθρω πία μετέρχεται. Πέμπει γὰρ πρὸς 'Αχαζ τὸν προφή την, μετὰ τοῦ περιλειφθέντος ἐκ πλειόνων υἱοῦ. Καλεῖ δὲ τοῦτον Ιασούδ. Περιελείφθη δὲ ἡ θανάτου τῶν ἀδελφῶν, ἢ τῆς τῶν πολλῶν Ἰουδαίων πλάνης μὴ μετασχών. Εδει γὰρ τὸν σωθέντας τῆς πλάνης μαθητεύεσθαι τῷ πατρὶ διὰ τοῦ παρεῖναι προσιόντι θαρσαλέως Θεῷ, καὶ ποιοῦντι τὰ κελευόμενα· εἰπεῖν δὲ προστάττει· Φύλαξαι, τοῦ ἡσυχάσαι. Οπερ γρ. τὸν υἱὸν Ταβεήλ. γρ. σωθέντα. PROCOPII GAZEI nem sequamur, funt. Non desunt tamen, qui ita A explicent. Quæsivit propheta: Usquequo tandem abitura est cæcitas ista? At Deus, ut præsentis vitæ consummationem notaret, quæ postea se- quuntur intulit : Oportet enim bella primum nos audire, et rumores bellorum, gentem adversus gentem insurgere, domos ipsas et urbes in solitu- dinem redigi, deinde finis : post quem deinceps, exacto nimirum resurrectionis tempore, prolonga- buntur, cum omni in sempiternum corruptione peccatoque purgati vitam agent perpetuam. Sed enim qui nunc excæcatus est Israel, eumdem ultimis sæculi temporibus vocatum iri testatur Scri- plura 98. " CAP. VII. VERS. 1-9. Et factum est in diebus Achaz filii Joatham, filii Oziæ regis Juda; ascendit Rhaa- son rex Aram, et Placee flius Rhomelia, rex Israel, in Jerusalem ad bellandum contra eam, et non polue- runt eam debellare, etc. Primas in narrandi serie, quæ sub Ozia exstitit prophetia habuit. Oziam secutus est Joatham; quo statim imperante, quæ de Domino Sabaoth et Se- raphim fuit, in qua Unigeniti significabatur divini- tas, visio subsecuta est. Sed non nisi elapsis jam annis sexdecim (non paucioribus enim impe- ravit Joatham) ad regni gubernacula impiissimus accessit Achus : cujus tempore ista est de Unige- miti secundum carnem generatione, in quem in- cumbimus edita prophetia. Sic enim ordo postulabat, ut ad ea quæ de divinitate præcesse- rant, hac altera sequeretur disputatio. Habet au- C tem hujusmodi argumentum prophetia. In impium Acharum, ejusque subditos, non sine justa Nuni- nis vindicta, Damasci et Samariæ reges duo con- spirarunt, prior Phacee, Rhaason alter nominati. Centum itaque et viginti trucidatis hominum milli- bus, ducenta altera bello cœperunt. Post tantain vero stragem collecto rursus exercitu magna urbis expugnandæ interficiendique Achazi, quo Thabe- elis filium regem crearent, spe concepta, Jerusalemn, obsessuri veniunt. Quæ cum domui Davidi (sic enim regis hujus posteros omnes, subditosque nominabant ), essent renuntiata; non parum omnes præteritæ cladis memoria commoti, rerum futura- rum, bellique eventui non diflidere ( sicut exacte altero Paralipomenon volumine describitur ") non potuerunt. Tantum vero eorum motum silvųrum ligno, fecundis cicuribusque arboribus ad com.. parationem non assumptis, similem efficit. Verum qui non peccatoris morte, sed ejus pœnitentia, et conversione potius, vita denique lætatur ”, quos ultus antea fuerat graviter, in eosdem nunc hu- manitatem clementiamque convertit. Prophetam enim ad Achazum mittit una cum relicto sibi c multis filio, quem Iasub nominat. Unus autem ille • Marc. XIII, seqq. • Ezech. Xvid, 23. D b. Isa. x, ; Rom. 1x, 27. "II Paral. xxvi, seqq. ; IV Reg. xvi, seqq. VARIE LECTIONES. h i
Καπνιζομένους δὲ δαλοὺς , τοὺς δύο κέκληκε βασιλεῖς, ὡς μήτε φῶς, μήτε δύναμιν ἔχοντας καυστικὴν ἤδη σβεσθεῖσαν. Εἰ γὰρ καὶ παιδευτικῇ, φησὶ, δυνάμει μετῆλθεν ὑμᾶς, ἢν ὀργὴν οἶδε καλεῖν ἡ Γραφὴ, παραδοὺς τοῖς πολεμίοις ὑμᾶς, ἀλλ’ οὖν παίσας ἰάσομαι , δι’ ἀμφοῖν ὑμᾶς καλῶν εἰς εὐσέβειαν, δι’ ὃ νῦν ἀνόνητος ἡ τῶν βασιλέων βουλή . Ἀρὰμ δὲ λέγει Συρίαν, Σαμάρειαν δὲ τὴν νῦν Σεβαστήν. Ἀρκεῖ γὰρ, φησὶν, τῇ μὲν Σαμαρείᾳ κεφαλὴν ἔχειν τὴν Δαμασκὸν , καὶ ταύτης εἶναι βασιλέα τὸν Ῥαασσών· τῷ δὲ Ἐφραὶ̈μ τῆς Σαμαρείας . Οὕτω δὲ ἐκάλουν τὰς δέκα φυλὰς Ἰσραὴλ, διὰ τὸν ἐξ Ἐφραὶ̈μ αὐτῶν βασιλεύσαντα, καὶ ταύτης ἡγεῖσθαι Ῥωμελίου υἱόν . Γνῶθι δὲ καὶ τοῦτο πρὸς τοῖς ἄλλοις, Ἄχαζ, ὡς ἐντὸς ἐτῶν πέντε καὶ ἑξήκοντα ἡ τῆς Σαμαρείας ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων βασιλεία καταλυθήσεται, τοῦ βασιλέως σὺν ὑπηκόοις παραδοθέντος αἰχμαλωσίᾳ. Ταῦτα προσέταξε λέγειν ὁ Θεὸς τῷ Ἄχαζ ἀπαντήσαντα τὸν προφήτην, κατά τινα τόπον, ὃν εὔκαιρον ᾔδει πρὸς τὸ περιτυχεῖν τῷ Ἄχαζ. Τοῦ δὲ χρόνου συμπληρωθέντος, Δαμασκὸς καὶ Σαμάρεια , οἵ τε τούτων βασιλεῖς καὶ ὑπήκοοι, πρὸς τῶν Ἀσσυρίων ἑάλωσαν, ὡς ἡ τετάρτη τῶν Βασιλείων δηλοῖ.
ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος, ερημωθῆναι τε πόλεις, καὶ οἴκους, εἶτα τὸ τέλος. Μεθ' μακρύνονται λοιπόν, μετὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως δηλονότι καιρόν, διηνεκή ζῶντες βίον, ἀνῃρημένης εἰς ἅπαν φθορᾶς τε πάσης καὶ ἁμαρτίας· τὸν δὲ νῦν πεπωρωμένον Ισραήλ, ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος κληθήσεσθαι καιροῖς ἡ θεία λέγει Γραφή. Β ΚΕΦΑΛ. Ζ. α-θ'. Καὶ ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις "Αχαζ του Ιωάθαμ, τοῦ υἱοῦ Οζίου βασιλέως Ιούδα, ἀνέβη 'Ραασσών βασιλεὺς ᾿Αράμ, καὶ Φακεὲ υἱὸς 'Ρο- μελίου, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, ἐπὶ ῾Ιερουσαλήμ, που λεμῆσαι αὐτὴν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν πολιορκή σαι αὐτὴν, κ. τ. λ. Τὰ πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ Ὀζίου βασιλέως ἐλέλεκτο. Μεθ᾽ ἂν ᾿Ιωάθαμ. Οὗ κατ' ἀρχὰς τῆς βα σιλείας ἡ ὀπτασία γέγονε Κυρίου Σαβαώθ καὶ τῶν Σεραφείμ, δηλοῦσα τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ετῶν δὲ διαγενομένων εκκαίδεκα (τοσαῦτα γὰρ ἐβα- σίλευσεν Ιωάθαμ), "Αχαζ ὁ δυσσεβέστατος διαδέχε- ται, καθ᾿ ὃν θεσπίζεται τὰ προκείμενα, προφη- τεύοντα περὶ τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως τοῦ Μονογε νοῦς. Εδει γὰρ ἀκολούθως ἐπενεχθῆναι ταύτην τοῖς περὶ τῆς θεότητος ειρημένοις. 'Η δὲ τῆς προφητείας ὑπόθεσις αΰτη.... ἀσεβοῦντι μετὰ τῶν ὑπηκόων Αχαζ κατὰ θείαν δίκην δύο βασιλεῖς ὁ Δαμασκοῦ καὶ Σα μαρείας ἐπέθεντο. Ραασσὼν ὁ πρῶτος, ὁ δὲ δεύτ τερος Φακεέ. Τοιγαροῦν ἀναιροῦσι μὲν αὐτῶν δώδεκα μυριάδας, αἰχμαλώτους δὲ λαμβάνουσιν εἴκοσι· μετά τὴν τοιαύτην πληγήν, καὶ δεύτερον ἐπεστράτευσαν ἑλεῖν ἐκ πολιορκίας ἐθέλοντες τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀπο κτεῖναί τε τὸν ᾿Αχαζ, καὶ ἀντ᾽ αὐτοῦ βασιλέα κατα- στῆσαι τὸ νῦν Ταβεήλ Ων ἀναγγελθέντων τῷ οἴκῳ Δαβὶδ (οὕτω δὲ τού; ἐκ Δαβὶδ ἅπαντας μετά τῶν ὑπηκόων ἐκάλουν), πάντες οὗτοι σαλεύονται τὴν ψυχήν, πείρᾳ τῶν προλαβόντων δεδιότες τὰ μέλλοντα. Ταῦτα μετ' ἀκριβείας ή δευτέρα των Παραλειπομέ νων ἐδήλωσεν. Τὸν δὲ σάλον αὐτῶν ἀπεικάζει ξύλῳ δρυμοῦ, μηδὲ νῦν δένδρον παραλαβὼν εὐγενές τε καὶ ἥμερον. 'Αλλ' ὁ μὴ θέλων τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρ τωλοῦ, ὡς τὸ μετανοῆσαι, καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ ζῆν αὐτὸν, οὓς πρώην τιμωρίᾳ, τούτους νῦν φιλανθρω πία μετέρχεται. Πέμπει γὰρ πρὸς 'Αχαζ τὸν προφή την, μετὰ τοῦ περιλειφθέντος ἐκ πλειόνων υἱοῦ. Καλεῖ δὲ τοῦτον Ιασούδ. Περιελείφθη δὲ ἡ θανάτου τῶν ἀδελφῶν, ἢ τῆς τῶν πολλῶν Ἰουδαίων πλάνης μὴ μετασχών. Εδει γὰρ τὸν σωθέντας τῆς πλάνης μαθητεύεσθαι τῷ πατρὶ διὰ τοῦ παρεῖναι προσιόντι θαρσαλέως Θεῷ, καὶ ποιοῦντι τὰ κελευόμενα· εἰπεῖν δὲ προστάττει· Φύλαξαι, τοῦ ἡσυχάσαι. Οπερ γρ. τὸν υἱὸν Ταβεήλ. γρ. σωθέντα. PROCOPII GAZEI nem sequamur, funt. Non desunt tamen, qui ita A explicent. Quæsivit propheta: Usquequo tandem abitura est cæcitas ista? At Deus, ut præsentis vitæ consummationem notaret, quæ postea se- quuntur intulit : Oportet enim bella primum nos audire, et rumores bellorum, gentem adversus gentem insurgere, domos ipsas et urbes in solitu- dinem redigi, deinde finis : post quem deinceps, exacto nimirum resurrectionis tempore, prolonga- buntur, cum omni in sempiternum corruptione peccatoque purgati vitam agent perpetuam. Sed enim qui nunc excæcatus est Israel, eumdem ultimis sæculi temporibus vocatum iri testatur Scri- plura 98. " CAP. VII. VERS. 1-9. Et factum est in diebus Achaz filii Joatham, filii Oziæ regis Juda; ascendit Rhaa- son rex Aram, et Placee flius Rhomelia, rex Israel, in Jerusalem ad bellandum contra eam, et non polue- runt eam debellare, etc. Primas in narrandi serie, quæ sub Ozia exstitit prophetia habuit. Oziam secutus est Joatham; quo statim imperante, quæ de Domino Sabaoth et Se- raphim fuit, in qua Unigeniti significabatur divini- tas, visio subsecuta est. Sed non nisi elapsis jam annis sexdecim (non paucioribus enim impe- ravit Joatham) ad regni gubernacula impiissimus accessit Achus : cujus tempore ista est de Unige- miti secundum carnem generatione, in quem in- cumbimus edita prophetia. Sic enim ordo postulabat, ut ad ea quæ de divinitate præcesse- rant, hac altera sequeretur disputatio. Habet au- C tem hujusmodi argumentum prophetia. In impium Acharum, ejusque subditos, non sine justa Nuni- nis vindicta, Damasci et Samariæ reges duo con- spirarunt, prior Phacee, Rhaason alter nominati. Centum itaque et viginti trucidatis hominum milli- bus, ducenta altera bello cœperunt. Post tantain vero stragem collecto rursus exercitu magna urbis expugnandæ interficiendique Achazi, quo Thabe- elis filium regem crearent, spe concepta, Jerusalemn, obsessuri veniunt. Quæ cum domui Davidi (sic enim regis hujus posteros omnes, subditosque nominabant ), essent renuntiata; non parum omnes præteritæ cladis memoria commoti, rerum futura- rum, bellique eventui non diflidere ( sicut exacte altero Paralipomenon volumine describitur ") non potuerunt. Tantum vero eorum motum silvųrum ligno, fecundis cicuribusque arboribus ad com.. parationem non assumptis, similem efficit. Verum qui non peccatoris morte, sed ejus pœnitentia, et conversione potius, vita denique lætatur ”, quos ultus antea fuerat graviter, in eosdem nunc hu- manitatem clementiamque convertit. Prophetam enim ad Achazum mittit una cum relicto sibi c multis filio, quem Iasub nominat. Unus autem ille • Marc. XIII, seqq. • Ezech. Xvid, 23. D b. Isa. x, ; Rom. 1x, 27. "II Paral. xxvi, seqq. ; IV Reg. xvi, seqq. VARIE LECTIONES. h i
PG 87:1952Εἷλε γὰρ ὁ μὲν Τεγλαθφαλλασὰρ τὴν Δαμασκὸν καὶ τὸν Ῥαασσὼν , ὁ δὲ Σαλμανασὰρ τὸν Ὠσηὲ καὶ Σαμάρειαν . Κατὰ κοινοῦ δὲ, τὸ ἐκλείψει ἐν τῷ, καὶ ἡ κεφαλὴ Σομόρων . Τά γε μὴν ἑξήκοντα πέντε ἔτη παῖδες Ἑβραίων φαίνονται μετ’ ἀκριβείας συνάγεσθαι, τούτων εἰ ποιήσαιτό τις ἀρχὴν ἀπὸ τοῦ πέμπτου καὶ εἰκοστοῦ ἔτους τῆς Ὀζίου βασιλείας. Προφητεύει μὲν γὰρ κατὰ τοῦτον Ἡσαί̈ας ὁμοῦ καὶ Ἀμώς· θεσπίζει δὲ πρῶτος Ἀμὼς τὴν ἅλωσιν Ἰσραὴλ ἐν ἡμέραις Ὀζίου βασιλέως Ἰούδα, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ τοῦ γενομένου, φασὶν, ὅτεπερ Ὀζίας εἰσελθὼν εἰς τὸ ἁγίασμα λεπροῦται, καὶ ἡ τοῦ θυσιαστηρίου πιότης ἐκκέχυται. Γίνεται δὲ τὰ λοιπὰ τοῦ Ὀζίου ἔτη εἰκοσιεπτά. Τὰ γὰρ πάντα δύο καὶ πεντήκοντα βεβασίλευκεν, ὧν κατὰ τὸ πέμπτον καὶ εἰκοστὸν, πρῶτος Ἀμὼς θεσπίζει τὰ περὶ τῆς ἁλώσεως Ἰσραήλ· μεθ’ ἃ τοῦ Ἰωαθὰμ ἔτη ἑκκαίδεκα, καὶ τοῦ Ἄχαζ ἄλλα τοσαῦτα, καὶ τῆς Ἐζεκίου βασιλείας ἕξ. Ἃ δὴ συντεθέντα πληροῖ τὰ πέντε καὶ τὰ ἑξήκοντα. Ἕκτῳ γὰρ ἔτει Ἐζεκίου τὴν ὑστάτην Ἰσραὴλ αἰχμαλωσίαν ὑπέμεινεν. Ταῦτα προλέγει Θεός.
ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος, ερημωθῆναι τε πόλεις, καὶ οἴκους, εἶτα τὸ τέλος. Μεθ' μακρύνονται λοιπόν, μετὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως δηλονότι καιρόν, διηνεκή ζῶντες βίον, ἀνῃρημένης εἰς ἅπαν φθορᾶς τε πάσης καὶ ἁμαρτίας· τὸν δὲ νῦν πεπωρωμένον Ισραήλ, ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος κληθήσεσθαι καιροῖς ἡ θεία λέγει Γραφή. Β ΚΕΦΑΛ. Ζ. α-θ'. Καὶ ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις "Αχαζ του Ιωάθαμ, τοῦ υἱοῦ Οζίου βασιλέως Ιούδα, ἀνέβη 'Ραασσών βασιλεὺς ᾿Αράμ, καὶ Φακεὲ υἱὸς 'Ρο- μελίου, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, ἐπὶ ῾Ιερουσαλήμ, που λεμῆσαι αὐτὴν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν πολιορκή σαι αὐτὴν, κ. τ. λ. Τὰ πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ Ὀζίου βασιλέως ἐλέλεκτο. Μεθ᾽ ἂν ᾿Ιωάθαμ. Οὗ κατ' ἀρχὰς τῆς βα σιλείας ἡ ὀπτασία γέγονε Κυρίου Σαβαώθ καὶ τῶν Σεραφείμ, δηλοῦσα τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ετῶν δὲ διαγενομένων εκκαίδεκα (τοσαῦτα γὰρ ἐβα- σίλευσεν Ιωάθαμ), "Αχαζ ὁ δυσσεβέστατος διαδέχε- ται, καθ᾿ ὃν θεσπίζεται τὰ προκείμενα, προφη- τεύοντα περὶ τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως τοῦ Μονογε νοῦς. Εδει γὰρ ἀκολούθως ἐπενεχθῆναι ταύτην τοῖς περὶ τῆς θεότητος ειρημένοις. 'Η δὲ τῆς προφητείας ὑπόθεσις αΰτη.... ἀσεβοῦντι μετὰ τῶν ὑπηκόων Αχαζ κατὰ θείαν δίκην δύο βασιλεῖς ὁ Δαμασκοῦ καὶ Σα μαρείας ἐπέθεντο. Ραασσὼν ὁ πρῶτος, ὁ δὲ δεύτ τερος Φακεέ. Τοιγαροῦν ἀναιροῦσι μὲν αὐτῶν δώδεκα μυριάδας, αἰχμαλώτους δὲ λαμβάνουσιν εἴκοσι· μετά τὴν τοιαύτην πληγήν, καὶ δεύτερον ἐπεστράτευσαν ἑλεῖν ἐκ πολιορκίας ἐθέλοντες τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀπο κτεῖναί τε τὸν ᾿Αχαζ, καὶ ἀντ᾽ αὐτοῦ βασιλέα κατα- στῆσαι τὸ νῦν Ταβεήλ Ων ἀναγγελθέντων τῷ οἴκῳ Δαβὶδ (οὕτω δὲ τού; ἐκ Δαβὶδ ἅπαντας μετά τῶν ὑπηκόων ἐκάλουν), πάντες οὗτοι σαλεύονται τὴν ψυχήν, πείρᾳ τῶν προλαβόντων δεδιότες τὰ μέλλοντα. Ταῦτα μετ' ἀκριβείας ή δευτέρα των Παραλειπομέ νων ἐδήλωσεν. Τὸν δὲ σάλον αὐτῶν ἀπεικάζει ξύλῳ δρυμοῦ, μηδὲ νῦν δένδρον παραλαβὼν εὐγενές τε καὶ ἥμερον. 'Αλλ' ὁ μὴ θέλων τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρ τωλοῦ, ὡς τὸ μετανοῆσαι, καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ ζῆν αὐτὸν, οὓς πρώην τιμωρίᾳ, τούτους νῦν φιλανθρω πία μετέρχεται. Πέμπει γὰρ πρὸς 'Αχαζ τὸν προφή την, μετὰ τοῦ περιλειφθέντος ἐκ πλειόνων υἱοῦ. Καλεῖ δὲ τοῦτον Ιασούδ. Περιελείφθη δὲ ἡ θανάτου τῶν ἀδελφῶν, ἢ τῆς τῶν πολλῶν Ἰουδαίων πλάνης μὴ μετασχών. Εδει γὰρ τὸν σωθέντας τῆς πλάνης μαθητεύεσθαι τῷ πατρὶ διὰ τοῦ παρεῖναι προσιόντι θαρσαλέως Θεῷ, καὶ ποιοῦντι τὰ κελευόμενα· εἰπεῖν δὲ προστάττει· Φύλαξαι, τοῦ ἡσυχάσαι. Οπερ γρ. τὸν υἱὸν Ταβεήλ. γρ. σωθέντα. PROCOPII GAZEI nem sequamur, funt. Non desunt tamen, qui ita A explicent. Quæsivit propheta: Usquequo tandem abitura est cæcitas ista? At Deus, ut præsentis vitæ consummationem notaret, quæ postea se- quuntur intulit : Oportet enim bella primum nos audire, et rumores bellorum, gentem adversus gentem insurgere, domos ipsas et urbes in solitu- dinem redigi, deinde finis : post quem deinceps, exacto nimirum resurrectionis tempore, prolonga- buntur, cum omni in sempiternum corruptione peccatoque purgati vitam agent perpetuam. Sed enim qui nunc excæcatus est Israel, eumdem ultimis sæculi temporibus vocatum iri testatur Scri- plura 98. " CAP. VII. VERS. 1-9. Et factum est in diebus Achaz filii Joatham, filii Oziæ regis Juda; ascendit Rhaa- son rex Aram, et Placee flius Rhomelia, rex Israel, in Jerusalem ad bellandum contra eam, et non polue- runt eam debellare, etc. Primas in narrandi serie, quæ sub Ozia exstitit prophetia habuit. Oziam secutus est Joatham; quo statim imperante, quæ de Domino Sabaoth et Se- raphim fuit, in qua Unigeniti significabatur divini- tas, visio subsecuta est. Sed non nisi elapsis jam annis sexdecim (non paucioribus enim impe- ravit Joatham) ad regni gubernacula impiissimus accessit Achus : cujus tempore ista est de Unige- miti secundum carnem generatione, in quem in- cumbimus edita prophetia. Sic enim ordo postulabat, ut ad ea quæ de divinitate præcesse- rant, hac altera sequeretur disputatio. Habet au- C tem hujusmodi argumentum prophetia. In impium Acharum, ejusque subditos, non sine justa Nuni- nis vindicta, Damasci et Samariæ reges duo con- spirarunt, prior Phacee, Rhaason alter nominati. Centum itaque et viginti trucidatis hominum milli- bus, ducenta altera bello cœperunt. Post tantain vero stragem collecto rursus exercitu magna urbis expugnandæ interficiendique Achazi, quo Thabe- elis filium regem crearent, spe concepta, Jerusalemn, obsessuri veniunt. Quæ cum domui Davidi (sic enim regis hujus posteros omnes, subditosque nominabant ), essent renuntiata; non parum omnes præteritæ cladis memoria commoti, rerum futura- rum, bellique eventui non diflidere ( sicut exacte altero Paralipomenon volumine describitur ") non potuerunt. Tantum vero eorum motum silvųrum ligno, fecundis cicuribusque arboribus ad com.. parationem non assumptis, similem efficit. Verum qui non peccatoris morte, sed ejus pœnitentia, et conversione potius, vita denique lætatur ”, quos ultus antea fuerat graviter, in eosdem nunc hu- manitatem clementiamque convertit. Prophetam enim ad Achazum mittit una cum relicto sibi c multis filio, quem Iasub nominat. Unus autem ille • Marc. XIII, seqq. • Ezech. Xvid, 23. D b. Isa. x, ; Rom. 1x, 27. "II Paral. xxvi, seqq. ; IV Reg. xvi, seqq. VARIE LECTIONES. h i
Συνιδὼν δὲ τὸν Ἄχαζ καὶ τὸν ὑπ’ αὐτῷ λαὸν ἀπίστως ἔχοντα πρὸς τὰ λελεγμένα, ἐπήγαγε τὸ, Ἑὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε . Τοῖς γὰρ ταῖς ἀπιστίαις περιυβρίζουσιν τοῦ Θεοῦ τὸν λόγον, οὐδ’ ἂν γένοιτο σύνεσις ἡ παρ’ αὐτοῦ. Τὸ δὲ, ἔξελθε , πρὸς τὸν προφήτην εἰρημένον, ὑψηλῶς ἐκδεκτέον. Ψυχὴ μὲν γὰρ ἑαυτὴν πρὸς τὴν θεωρίαν τῶν ὄντων συλλέγουσα, τῆς πρὸς τὸ σῶμα ἐπιπλοκῆς ἐξιέναι λέγεται. Πρὸς δὲ τοῖς ἀνθρωπίνοις γεγενημένη, ἢ καὶ πρὸς ἀναγκαίαν θεραπείαν τοῦ σώματος, ἢ καὶ μὴ δυνηθεῖσα πρὸς τὰ διαφέροντα πλέον ἐκτείνεσθαι, ἀπὸ τῶν ἔξω πρὸς τὰ ἔνδον ὥσπερ εἰσέρχεται. Ἔδει οὖν τοῦ ἔξελθε πρὸς τὸν προφήτην μέλλοντι λόγον ἀκοῦσαι Θεοῦ. Οὕτω πρὸς Ἀβραὰμ, Ἔξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, φησίν. Δεῖ γὰρ ἀναβῆναι τῆς γῆς, δηλαδὴ τῶν σωματικῶν, ἐξιόντας αὐτῆς. Εἶτα καὶ ἀπὸ τῆς συγγενείας, ἅπερ ἐστὶ τὰ αἰσθητήρια, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅς ἐστιν ἡ πρὸς τὰ φαῦλα τῶν ἐπιτηδευμάτων οἰκείωσις. Μεθ’ ἃ γέγραπται ὡς ἐξήγαγεν αὐτὸν ἔξω ὁ Θεὸς, τὴν προθυμίαν αὐτοῦ τὴν πρὸς τὴν ἔξοδον τελειῶν. Διὰ τοῦτο καὶ Μωϋσῆς ἔξω πήγνυσι τῆς παρεμβολῆς τὴν ἰδίαν σκηνήν.
ἔθνος ἐπ᾽ ἔθνος, ερημωθῆναι τε πόλεις, καὶ οἴκους, εἶτα τὸ τέλος. Μεθ' μακρύνονται λοιπόν, μετὰ τὸν τῆς ἀναστάσεως δηλονότι καιρόν, διηνεκή ζῶντες βίον, ἀνῃρημένης εἰς ἅπαν φθορᾶς τε πάσης καὶ ἁμαρτίας· τὸν δὲ νῦν πεπωρωμένον Ισραήλ, ἐν ἐσχάτοις τοῦ αἰῶνος κληθήσεσθαι καιροῖς ἡ θεία λέγει Γραφή. Β ΚΕΦΑΛ. Ζ. α-θ'. Καὶ ἐγένετο ἐν ταῖς ἡμέραις "Αχαζ του Ιωάθαμ, τοῦ υἱοῦ Οζίου βασιλέως Ιούδα, ἀνέβη 'Ραασσών βασιλεὺς ᾿Αράμ, καὶ Φακεὲ υἱὸς 'Ρο- μελίου, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, ἐπὶ ῾Ιερουσαλήμ, που λεμῆσαι αὐτὴν, καὶ οὐκ ἠδυνήθησαν πολιορκή σαι αὐτὴν, κ. τ. λ. Τὰ πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ Ὀζίου βασιλέως ἐλέλεκτο. Μεθ᾽ ἂν ᾿Ιωάθαμ. Οὗ κατ' ἀρχὰς τῆς βα σιλείας ἡ ὀπτασία γέγονε Κυρίου Σαβαώθ καὶ τῶν Σεραφείμ, δηλοῦσα τοῦ Μονογενοῦς τὴν θεότητα. Ετῶν δὲ διαγενομένων εκκαίδεκα (τοσαῦτα γὰρ ἐβα- σίλευσεν Ιωάθαμ), "Αχαζ ὁ δυσσεβέστατος διαδέχε- ται, καθ᾿ ὃν θεσπίζεται τὰ προκείμενα, προφη- τεύοντα περὶ τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως τοῦ Μονογε νοῦς. Εδει γὰρ ἀκολούθως ἐπενεχθῆναι ταύτην τοῖς περὶ τῆς θεότητος ειρημένοις. 'Η δὲ τῆς προφητείας ὑπόθεσις αΰτη.... ἀσεβοῦντι μετὰ τῶν ὑπηκόων Αχαζ κατὰ θείαν δίκην δύο βασιλεῖς ὁ Δαμασκοῦ καὶ Σα μαρείας ἐπέθεντο. Ραασσὼν ὁ πρῶτος, ὁ δὲ δεύτ τερος Φακεέ. Τοιγαροῦν ἀναιροῦσι μὲν αὐτῶν δώδεκα μυριάδας, αἰχμαλώτους δὲ λαμβάνουσιν εἴκοσι· μετά τὴν τοιαύτην πληγήν, καὶ δεύτερον ἐπεστράτευσαν ἑλεῖν ἐκ πολιορκίας ἐθέλοντες τὴν Ἱερουσαλήμ, ἀπο κτεῖναί τε τὸν ᾿Αχαζ, καὶ ἀντ᾽ αὐτοῦ βασιλέα κατα- στῆσαι τὸ νῦν Ταβεήλ Ων ἀναγγελθέντων τῷ οἴκῳ Δαβὶδ (οὕτω δὲ τού; ἐκ Δαβὶδ ἅπαντας μετά τῶν ὑπηκόων ἐκάλουν), πάντες οὗτοι σαλεύονται τὴν ψυχήν, πείρᾳ τῶν προλαβόντων δεδιότες τὰ μέλλοντα. Ταῦτα μετ' ἀκριβείας ή δευτέρα των Παραλειπομέ νων ἐδήλωσεν. Τὸν δὲ σάλον αὐτῶν ἀπεικάζει ξύλῳ δρυμοῦ, μηδὲ νῦν δένδρον παραλαβὼν εὐγενές τε καὶ ἥμερον. 'Αλλ' ὁ μὴ θέλων τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρ τωλοῦ, ὡς τὸ μετανοῆσαι, καὶ ἐπιστρέψαι, καὶ ζῆν αὐτὸν, οὓς πρώην τιμωρίᾳ, τούτους νῦν φιλανθρω πία μετέρχεται. Πέμπει γὰρ πρὸς 'Αχαζ τὸν προφή την, μετὰ τοῦ περιλειφθέντος ἐκ πλειόνων υἱοῦ. Καλεῖ δὲ τοῦτον Ιασούδ. Περιελείφθη δὲ ἡ θανάτου τῶν ἀδελφῶν, ἢ τῆς τῶν πολλῶν Ἰουδαίων πλάνης μὴ μετασχών. Εδει γὰρ τὸν σωθέντας τῆς πλάνης μαθητεύεσθαι τῷ πατρὶ διὰ τοῦ παρεῖναι προσιόντι θαρσαλέως Θεῷ, καὶ ποιοῦντι τὰ κελευόμενα· εἰπεῖν δὲ προστάττει· Φύλαξαι, τοῦ ἡσυχάσαι. Οπερ γρ. τὸν υἱὸν Ταβεήλ. γρ. σωθέντα. PROCOPII GAZEI nem sequamur, funt. Non desunt tamen, qui ita A explicent. Quæsivit propheta: Usquequo tandem abitura est cæcitas ista? At Deus, ut præsentis vitæ consummationem notaret, quæ postea se- quuntur intulit : Oportet enim bella primum nos audire, et rumores bellorum, gentem adversus gentem insurgere, domos ipsas et urbes in solitu- dinem redigi, deinde finis : post quem deinceps, exacto nimirum resurrectionis tempore, prolonga- buntur, cum omni in sempiternum corruptione peccatoque purgati vitam agent perpetuam. Sed enim qui nunc excæcatus est Israel, eumdem ultimis sæculi temporibus vocatum iri testatur Scri- plura 98. " CAP. VII. VERS. 1-9. Et factum est in diebus Achaz filii Joatham, filii Oziæ regis Juda; ascendit Rhaa- son rex Aram, et Placee flius Rhomelia, rex Israel, in Jerusalem ad bellandum contra eam, et non polue- runt eam debellare, etc. Primas in narrandi serie, quæ sub Ozia exstitit prophetia habuit. Oziam secutus est Joatham; quo statim imperante, quæ de Domino Sabaoth et Se- raphim fuit, in qua Unigeniti significabatur divini- tas, visio subsecuta est. Sed non nisi elapsis jam annis sexdecim (non paucioribus enim impe- ravit Joatham) ad regni gubernacula impiissimus accessit Achus : cujus tempore ista est de Unige- miti secundum carnem generatione, in quem in- cumbimus edita prophetia. Sic enim ordo postulabat, ut ad ea quæ de divinitate præcesse- rant, hac altera sequeretur disputatio. Habet au- C tem hujusmodi argumentum prophetia. In impium Acharum, ejusque subditos, non sine justa Nuni- nis vindicta, Damasci et Samariæ reges duo con- spirarunt, prior Phacee, Rhaason alter nominati. Centum itaque et viginti trucidatis hominum milli- bus, ducenta altera bello cœperunt. Post tantain vero stragem collecto rursus exercitu magna urbis expugnandæ interficiendique Achazi, quo Thabe- elis filium regem crearent, spe concepta, Jerusalemn, obsessuri veniunt. Quæ cum domui Davidi (sic enim regis hujus posteros omnes, subditosque nominabant ), essent renuntiata; non parum omnes præteritæ cladis memoria commoti, rerum futura- rum, bellique eventui non diflidere ( sicut exacte altero Paralipomenon volumine describitur ") non potuerunt. Tantum vero eorum motum silvųrum ligno, fecundis cicuribusque arboribus ad com.. parationem non assumptis, similem efficit. Verum qui non peccatoris morte, sed ejus pœnitentia, et conversione potius, vita denique lætatur ”, quos ultus antea fuerat graviter, in eosdem nunc hu- manitatem clementiamque convertit. Prophetam enim ad Achazum mittit una cum relicto sibi c multis filio, quem Iasub nominat. Unus autem ille • Marc. XIII, seqq. • Ezech. Xvid, 23. D b. Isa. x, ; Rom. 1x, 27. "II Paral. xxvi, seqq. ; IV Reg. xvi, seqq. VARIE LECTIONES. h i
PG 87:1954Διαβεβηκὼς γὰρ ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων, ἔξω κατέπηξε τὴν ἰδίαν σκηνὴν, τὴν ἑαυτοῦ ζωὴν ἑδράσας ἀσάλευτον. Ἑρμηνεύεται δὲ Ἰασοὺβ , ἐπιστρέφων· δεικνύντος τοῦ λόγου, ὡς ἐπιστρέφειν ἐθέλοντες δύνανται μετὰ τοῦ προφήτου κατορθῶσαι τὴν ἔξοδον, τῶν τῆς σαρκὸς παθῶν ἐξερχόμενοι. Τινὲς δέ φασιν ὑπόλειμμα καὶ ὑπολελειμμένος τὸ Ἰασοὺβ ἑρμηνεύεσθαι, τοῦ τύπου σημαίνοντος, ὅτι σωθήσεται τὸ ὑπόλειμμα τοῦ Ἰούδα μετὰ Θεοῦ μεμενηκός· Θεοῦ γὰρ εἰς τύπον ὁ προφήτης λαμβάνεται. Κελεύεται δὲ ἀνελθεῖν ἐπὶ τὴν ἄνοδον τὴν οὖσαν πρὸς τὴν κολυμβήθραν . Ἦν μὲν γὰρ ὁ τόπος καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν ἐπίσημος· γέγραπται γὰρ ὅτι ἀπέστειλεν ὁ βασιλεὺς Ἀσσυρίων Ῥαψάκην ἐκ Λάχεις εἰς Ἱερουσαλὴμ μετὰ δυνάμεως πολλῆς, καὶ ἔστη ἐν τῷ ὑδραγωγῷ τῆς κολυμβήθρας τῆς ἄνω, ἐν τῇ ὁδῷ τοῦ ἀγροῦ τοῦ κναφέως. Ἅμα δὲ διδάσκει τῶν ταπεινῶν καὶ χαμαὶ κειμένων ἀφίστασθαι. Τοῖς γὰρ ἄνω γενομένοις ὕδωρ ἐστὶν εἰς ἀποκάθαρσιν, καὶ ἀγρὸς κναφέως τοῦ τὸν ῥύπον ἀποκαθαίροντος, τοῦ Ἐκκλησιαστοῦ παραγγέλλοντος· «Ἐν παντὶ καιρῷ ἔστωσαν τὰ ἱμάτιά σου λευκά.» Κελεύει δὲ καὶ τῷ Μωϋσεῖ Κύριος πλύνειν τὰ ἱμάτια τοὺς μέλλοντας ἀκούειν Θεοῦ.
Σύμμαχος μέν φησιν, Φύλαξαι, καὶ ἡσύχασον. Α Ο δὲ Θεοδοτίων, Πρόσχες, καὶ ἡσύχασον. Καπνι ζομένους δὲ δαλούς, τοὺς δύο κέκληκε βασιλεῖς, ὡς μήτε φῶς, μήτε δύναμιν ἔχοντας καυστικήν ήδη σβεσθεῖσαν. Εἰ γὰρ καὶ παιδευτικῇ, φησί, δυνάμει μετῆλθεν ὁ ὑμᾶς, ἣν ὀργὴν οἶδε καλεῖν ἡ Γραφή, παραδοὺς τοῖς πολεμίοις ὑμᾶς, ἀλλ᾽ οὖν παίσας ιά- σομαι, δι' ἀμφοῖν ὑμᾶς καλῶν εἰς εὐσέβειαν, δι' δ νῦν ἀνόνητος ἡ τῶν βασιλέων βουλή. Αρὰμ δὲ λέγει Συρίαν, Σαμάρειαν δὲ τὴν νῦν Σε βαστήν. Αρκεῖ γὰρ, φησὶν, τῇ μὲν Σαμαρείακεφα- Τὴν ἔχειν τὴν Δαμασκὸν, καὶ ταύτης είναι βασιλέα τὸν 'Ραισσών· τῷ δὲ ᾿Εφραίμ τῆς Σαμαρείας. Οὕτω δὲ ἐκάλουν τὰς δέκα φυλὰς Ἰσραήλ, διὰ τὸν ἐξ Εφραίμ αὐτῶν βασιλεύσαντα, καὶ ταύτης ἡγεῖ εθαι Ρωμελίου υἱόν. Γνῶθι δὲ καὶ τοῦτο πρὸς τοῖς ἄλλοις, "Αχαζ, ὡς ἐντὸς ἐτῶν πέντε καὶ ἑξήκοντα ή τῆς Σαμαρείας ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλεία κατα- λυθήσεται, τοῦ βασιλέως σὺν ὑπηκόοις παραδοθέντος αἰχμαλωσία. Ταῦτα προσέταξε λέγειν ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αχαζ ἀπαντήσαντα τὸν προφήτην, κατά τινα τόπον, ἂν εὔκαιρον ᾔδει πρὸς τὸ περιτυχεῖν τῷ ᾿Αχαζ. Τοῦ δὲ χρόνου συμπληρωθέντος, Δαμασκὸς καὶ Σαμά ρεια, οι τε τούτων βασιλεῖς καὶ ὑπήκοοι, πρὸς τῶν Ασσυρίων εάλωσαν, ὡς ἡ τετάρτη τῶν Βασιλείων δηλοί. Εἷλε γὰρ ὁ μὲν Τεγλαθφαλλασὰρ τὴν Δαμα- σκὸν καὶ τὸν Ῥαασσών, ὁ δὲ Σαλμανασὰρ τὸν Ὡσηὲ καὶ Σαμάρειαν. Κατὰ κοινοῦ δὲ, τὸ ἐκλεί- ψει ἐν τῷ, καὶ ἡ κεφαλὴ Σομόρων. Τα γε μὴν ἑξή. κοντά πέντε έτη παῖδες Εβραίων φαίνονται μετ' ἀκριβείας συνάγεσθαι, τούτων εἰ ποιήσαιτό τις αρ χὴν ἀπὸ τοῦ πέμπτου καὶ εἰκοστοῦ ἔτους τῆς Ὀζίου βασιλείας. Προφητεύει μὲν γὰρ κατὰ τοῦτον Ησαΐας ἐμοῦ καὶ ᾿Αμώς· θεσπίζει δὲ πρῶτος Αμὼς τὴν ἅλω σιν Ἰσραὴλ ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ τοῦ γενομένου, φασίν, ὅτε περ Οξίας εἰσελθὼν εἰς τὸ ἁγίασμα λεπρούται, καὶ ἡ τοῦ θυσιαστηρίου πιότης εκκέχυται. Γίνεται δὲ τὰ λοιπὰ τοῦ Ὀξίου ἔτη εικοσιεπτά. Τὰ γὰρ πάντα δύο καὶ πεντήκοντα βεβασίλευκεν, ὧν κατὰ τὸ πέμπτον καὶ εἰκοστὸν, πρῶτος Ἀμως θεσπίζει τὰ περὶ τῆς ἁλώσεως Ἰσραήλ· μεθ' & τοῦ Ιωαθὰμ ἔτη ἐκκαί- δεκα, καὶ τοῦ ᾿Αχαζ ἄλλα τοσαῦτα, καὶ τῆς Εζεκίου βασιλείας Εξ. "Α δὴ συντεθέντα πληροῖ τὰ πέντε καὶ τὰ ἑξήκοντα. Εκτῳ γὰρ ἔτε: Εζεκίου τὴν ὑστάτην Ἰσραήλ αἰχμαλωσίαν ὑπέμεινεν. Ταῦτα προλέγει Θεός. Συνιδὼν δὲ τὸν ᾿Αχαζ καὶ τὸν ὑπ' αὐτῷ λαὸν ἀπίστως ἔχοντα πρὸς τὰ λελεγμένα, επήγαγε τὸν Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῖς γὰρ ταῖς ἀπιστίαις περιυβρίζουσιν τοῦ Θεοῦ τὸν λόγον, οὐδ' ἂν γένοιτο σύνεσις ἡ παρ' αὐτοῦ. Τὸ δὲ, ἔξελθε, πρὸς ** γρ. μετήλθεν. COMMENTARII IN ISAIΙΑΜ. evaserat, vel suis fratribus superstes; vel Judaica multitudinis errori nequaquam consentiens, filium enim errore liberatum, qui patri confidenter ad Deum accedenti, et imperata facienti adesset, ab eodem æquum fuit instrui docerique. Jubet autem dicere : Vide, ut quiescas; quod Symmachus : Vide et quiesce : Theodotio autem : Autende et quies sce, reddiderunt. Fumigantes porro titiones, duo reges vocavit, tanquam qui luce, ipsa urendi jam ex- tincta facultate, priventur. Ad vos enim quantumvis, ait, correctrice potentia, quam iram vocare Scriptura solet, accesserim, in hostiumque manus provocatos sanabo. Atque hinc est, quod tradiderim; cædens tamen ad pietatem utrinque · regum nihil hoc loco profcit consilium. au- memineris Per Aram autem Syriam intelligit; et per Sama- riam, eam, quam nunc vocamus Sebastam. Samariæ B enim ait, sufficit caput habere Damascum, et hujus regem esse Rhaasson: Ephraim autem Samaria. Hoc enim nomine decem Israelis tribus appella- bant, quod ex illa Ephraim imperatorem, et ducem, Rhomelia filium haberent. Scias vero, o Achaz et istud enim cæteris, fore ut intra sexaginta quinque annorum spatium, Samariæ regnum, rege ipso et subditis in captivitatem adductis ab Assyrio dissol- vatur, et evertatur. Talia Dominus Achazo regi, cum loci designatione quem in occursum prophetæ pu- taret idoneum, jussit denuntiari. Revera autem post illud exactum temporis spatium, Samaria ipsa et Damascus, cum suis regibus et subditis (ut quarto Regum volumine scribitur ”, in Assy- riorum potestatem venerunt. Damascum enim et C Raassonem cepit Teglathphalusar ; Oseam ]V Reg. xvi, seqq. * D tem et Samariam Salmanasar. Sed verbum deficiet clausula sequenti, caput Samaria, communiter inserere. Quod vero ad sexaginta quin- que annos attinet, hos demum exacte colligi posse voluerunt Hebræi, vicesimo quinto. Hujus enim tempore simul Isaias et Amos vaticinan- tur. Sed primus Amos Israelitarum captivita- tem eam vaticinatus est, quæ sub Ozia Judæ rege exstitit, ante duos annos terre motus, inquiunt ; quo tempore sanctuarium ingressus Ozias altaris effusa pinguedine lepra corripitur. Restant vero Oziæ regis anni viginti septem. Duos enim et quin- quaginta in universum imperavit, quorum si ad quintum et vicesimum spectes, Israeliticam ca- ptivitatem vaticinantem primum Amos inveneris. Post quos, Joathami sexdecim; totidemque Achaz; item Ezechiæ anni consequentur sex: quibus in sunımam collectis, sexaginta quinque consurgere necessum est. Seato enim, Ezechia regnante, cap- tivitatem ultimam passus est Israeliticus populus. Atque hæc ipsa sunt quæ longe ante prædixit Do- minus. Verum cum Achazum, ejusque popu lum fidem prædictis non adhibere cerneret, intulit : Si non credideritis, non intelligetis. Quibus enim in VARIE LECTIONES.
Ἔνθα τις φθάσας καὶ τὸ τοῦ γάμου ἔνδυμα ἔτοιμον ἕξει, ὡς ἂν μὴ δεθεὶς χεῖρας καὶ πόδας, τοῦ νυμφῶνος ἐκρίπτηται. Τινὲς δὲ καὶ τοῦ θείου βαπτίσματος τὴν κολυμβήθραν ἀπεφήναντο τύπον. Χρήσιμον δὲ καὶ ἡμῖν τὸ, Φύλαξαι τοῦ ἡσυχάσαι , πρὸς τὸ πάσῃ φυλακῇ τὴν καρδίαν τηρεῖν. Ἐὰ γὰρ ὁ ἰσχυρὸς φυλάσσῃ τὴν αὐτοῦ αὐλὴν ἐγρηγόρως, ἐν εἰρήνῃ ἐστὶν πάντα τὰ ὑπάρχοντα αὐτοῦ, ὃς καὶ ἡσυχάζει τοῦ ὄχλου μὴ φέρων τὸν θόρυβον, μηδὲ φοβούμενος παθητικὸν φόβον ἐν ἰσχυούσῃ ψυχῇ τῷ πνεύματι τῆς ἰσχύος. Διὰ τῶν δύο δὲ καπνιζομένων δαλῶν λαμβάνομεν πρόςταγμα, μὴ δειλιᾷν ἀπὸ τῶν Ἑλληνικῶν πιθανοτήτων, τῶν τε παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις δυσφημιῶν. Οἱ γὰρ δαλοὶ ἀπώλεσαν τοῦ τε φυτοῦ τὸ ζωτικὸν, καὶ τοῦ ξύλου τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ φωτεινὸν οὐκ ἔχοντες τοῦ πυρὸς, μελαίνουσι μόνον τοὺς ἁπτομένους αὐτῶν. Δακρύειν δὲ παρασκευάζουσι τῶν ὁρώντων τοὺς ὀφθαλμούς. Διό φησι Σολομῶν· «Ὥσπερ ὄμφαξ ὀδοῦσι βλαβερὸν, καὶ καπνὸς ὄμμασιν, οὕτως παρανομία τοῖς χρωμένοις αὐτῇ·» δηλῶν τῷ μὲν ὄμφακι, τὴν ἀμαρτητικὴν πρᾶξιν· τῷ δὲ καπνῷ , τὴν ἀπὸ τῆς ψευδωνύμου γνώσεως βλάβην, τὸ διορατικὸν τῆς ψυχῆς ἡμῶν συγχέουσαν.
Σύμμαχος μέν φησιν, Φύλαξαι, καὶ ἡσύχασον. Α Ο δὲ Θεοδοτίων, Πρόσχες, καὶ ἡσύχασον. Καπνι ζομένους δὲ δαλούς, τοὺς δύο κέκληκε βασιλεῖς, ὡς μήτε φῶς, μήτε δύναμιν ἔχοντας καυστικήν ήδη σβεσθεῖσαν. Εἰ γὰρ καὶ παιδευτικῇ, φησί, δυνάμει μετῆλθεν ὁ ὑμᾶς, ἣν ὀργὴν οἶδε καλεῖν ἡ Γραφή, παραδοὺς τοῖς πολεμίοις ὑμᾶς, ἀλλ᾽ οὖν παίσας ιά- σομαι, δι' ἀμφοῖν ὑμᾶς καλῶν εἰς εὐσέβειαν, δι' δ νῦν ἀνόνητος ἡ τῶν βασιλέων βουλή. Αρὰμ δὲ λέγει Συρίαν, Σαμάρειαν δὲ τὴν νῦν Σε βαστήν. Αρκεῖ γὰρ, φησὶν, τῇ μὲν Σαμαρείακεφα- Τὴν ἔχειν τὴν Δαμασκὸν, καὶ ταύτης είναι βασιλέα τὸν 'Ραισσών· τῷ δὲ ᾿Εφραίμ τῆς Σαμαρείας. Οὕτω δὲ ἐκάλουν τὰς δέκα φυλὰς Ἰσραήλ, διὰ τὸν ἐξ Εφραίμ αὐτῶν βασιλεύσαντα, καὶ ταύτης ἡγεῖ εθαι Ρωμελίου υἱόν. Γνῶθι δὲ καὶ τοῦτο πρὸς τοῖς ἄλλοις, "Αχαζ, ὡς ἐντὸς ἐτῶν πέντε καὶ ἑξήκοντα ή τῆς Σαμαρείας ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλεία κατα- λυθήσεται, τοῦ βασιλέως σὺν ὑπηκόοις παραδοθέντος αἰχμαλωσία. Ταῦτα προσέταξε λέγειν ὁ Θεὸς τῷ ᾿Αχαζ ἀπαντήσαντα τὸν προφήτην, κατά τινα τόπον, ἂν εὔκαιρον ᾔδει πρὸς τὸ περιτυχεῖν τῷ ᾿Αχαζ. Τοῦ δὲ χρόνου συμπληρωθέντος, Δαμασκὸς καὶ Σαμά ρεια, οι τε τούτων βασιλεῖς καὶ ὑπήκοοι, πρὸς τῶν Ασσυρίων εάλωσαν, ὡς ἡ τετάρτη τῶν Βασιλείων δηλοί. Εἷλε γὰρ ὁ μὲν Τεγλαθφαλλασὰρ τὴν Δαμα- σκὸν καὶ τὸν Ῥαασσών, ὁ δὲ Σαλμανασὰρ τὸν Ὡσηὲ καὶ Σαμάρειαν. Κατὰ κοινοῦ δὲ, τὸ ἐκλεί- ψει ἐν τῷ, καὶ ἡ κεφαλὴ Σομόρων. Τα γε μὴν ἑξή. κοντά πέντε έτη παῖδες Εβραίων φαίνονται μετ' ἀκριβείας συνάγεσθαι, τούτων εἰ ποιήσαιτό τις αρ χὴν ἀπὸ τοῦ πέμπτου καὶ εἰκοστοῦ ἔτους τῆς Ὀζίου βασιλείας. Προφητεύει μὲν γὰρ κατὰ τοῦτον Ησαΐας ἐμοῦ καὶ ᾿Αμώς· θεσπίζει δὲ πρῶτος Αμὼς τὴν ἅλω σιν Ἰσραὴλ ἐν ἡμέραις Οζίου βασιλέως Ιούδα, πρὸ δύο ἐτῶν τοῦ σεισμοῦ τοῦ γενομένου, φασίν, ὅτε περ Οξίας εἰσελθὼν εἰς τὸ ἁγίασμα λεπρούται, καὶ ἡ τοῦ θυσιαστηρίου πιότης εκκέχυται. Γίνεται δὲ τὰ λοιπὰ τοῦ Ὀξίου ἔτη εικοσιεπτά. Τὰ γὰρ πάντα δύο καὶ πεντήκοντα βεβασίλευκεν, ὧν κατὰ τὸ πέμπτον καὶ εἰκοστὸν, πρῶτος Ἀμως θεσπίζει τὰ περὶ τῆς ἁλώσεως Ἰσραήλ· μεθ' & τοῦ Ιωαθὰμ ἔτη ἐκκαί- δεκα, καὶ τοῦ ᾿Αχαζ ἄλλα τοσαῦτα, καὶ τῆς Εζεκίου βασιλείας Εξ. "Α δὴ συντεθέντα πληροῖ τὰ πέντε καὶ τὰ ἑξήκοντα. Εκτῳ γὰρ ἔτε: Εζεκίου τὴν ὑστάτην Ἰσραήλ αἰχμαλωσίαν ὑπέμεινεν. Ταῦτα προλέγει Θεός. Συνιδὼν δὲ τὸν ᾿Αχαζ καὶ τὸν ὑπ' αὐτῷ λαὸν ἀπίστως ἔχοντα πρὸς τὰ λελεγμένα, επήγαγε τὸν Ἐὰν μὴ πιστεύσητε, οὐδὲ μὴ συνῆτε. Τοῖς γὰρ ταῖς ἀπιστίαις περιυβρίζουσιν τοῦ Θεοῦ τὸν λόγον, οὐδ' ἂν γένοιτο σύνεσις ἡ παρ' αὐτοῦ. Τὸ δὲ, ἔξελθε, πρὸς ** γρ. μετήλθεν. COMMENTARII IN ISAIΙΑΜ. evaserat, vel suis fratribus superstes; vel Judaica multitudinis errori nequaquam consentiens, filium enim errore liberatum, qui patri confidenter ad Deum accedenti, et imperata facienti adesset, ab eodem æquum fuit instrui docerique. Jubet autem dicere : Vide, ut quiescas; quod Symmachus : Vide et quiesce : Theodotio autem : Autende et quies sce, reddiderunt. Fumigantes porro titiones, duo reges vocavit, tanquam qui luce, ipsa urendi jam ex- tincta facultate, priventur. Ad vos enim quantumvis, ait, correctrice potentia, quam iram vocare Scriptura solet, accesserim, in hostiumque manus provocatos sanabo. Atque hinc est, quod tradiderim; cædens tamen ad pietatem utrinque · regum nihil hoc loco profcit consilium. au- memineris Per Aram autem Syriam intelligit; et per Sama- riam, eam, quam nunc vocamus Sebastam. Samariæ B enim ait, sufficit caput habere Damascum, et hujus regem esse Rhaasson: Ephraim autem Samaria. Hoc enim nomine decem Israelis tribus appella- bant, quod ex illa Ephraim imperatorem, et ducem, Rhomelia filium haberent. Scias vero, o Achaz et istud enim cæteris, fore ut intra sexaginta quinque annorum spatium, Samariæ regnum, rege ipso et subditis in captivitatem adductis ab Assyrio dissol- vatur, et evertatur. Talia Dominus Achazo regi, cum loci designatione quem in occursum prophetæ pu- taret idoneum, jussit denuntiari. Revera autem post illud exactum temporis spatium, Samaria ipsa et Damascus, cum suis regibus et subditis (ut quarto Regum volumine scribitur ”, in Assy- riorum potestatem venerunt. Damascum enim et C Raassonem cepit Teglathphalusar ; Oseam ]V Reg. xvi, seqq. * D tem et Samariam Salmanasar. Sed verbum deficiet clausula sequenti, caput Samaria, communiter inserere. Quod vero ad sexaginta quin- que annos attinet, hos demum exacte colligi posse voluerunt Hebræi, vicesimo quinto. Hujus enim tempore simul Isaias et Amos vaticinan- tur. Sed primus Amos Israelitarum captivita- tem eam vaticinatus est, quæ sub Ozia Judæ rege exstitit, ante duos annos terre motus, inquiunt ; quo tempore sanctuarium ingressus Ozias altaris effusa pinguedine lepra corripitur. Restant vero Oziæ regis anni viginti septem. Duos enim et quin- quaginta in universum imperavit, quorum si ad quintum et vicesimum spectes, Israeliticam ca- ptivitatem vaticinantem primum Amos inveneris. Post quos, Joathami sexdecim; totidemque Achaz; item Ezechiæ anni consequentur sex: quibus in sunımam collectis, sexaginta quinque consurgere necessum est. Seato enim, Ezechia regnante, cap- tivitatem ultimam passus est Israeliticus populus. Atque hæc ipsa sunt quæ longe ante prædixit Do- minus. Verum cum Achazum, ejusque popu lum fidem prædictis non adhibere cerneret, intulit : Si non credideritis, non intelligetis. Quibus enim in VARIE LECTIONES.
PG 87:1956Εἶτά φησι, ὡς Μετὰ τὰς ἐπιστρεπτικὰς πληγὰς ὑμᾶς ἀπαλλάττω τῶν σκυθρωπῶν, ὡς ἰατρὸς μετὰ καῦσιν ἢ τομὴν θεραπεύων τὰ τραύματα. ιιζ. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ Ἄχαζ λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν Ἄχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω Κύριον. Καὶ εἶπεν· Ἀκούσατε δὴ, ὁ οἶκος Δαβὶδ, κ.τ.λ. Ἵνα περὶ τῆς δεδωρημένης αὐτῷ σωτηρίας πεισθῇ, βούλεται Θεὸς καὶ σημείῳ βεβαιῶσαι τὴν χάριν, ἐπειδὴ καὶ τοῖς εἰδώλοις προσέκειτο, καὶ φίλον ἀεὶ τοῖς τοιούτοις πολυπραγμονεῖν τὰς τῶν μελλόντων ἐκβάσεις διὰ χρησμῶν τε καὶ μαγγανείας, ὅτε καὶ μάλιστα κινδυνεύουσιν. Ὧν αὐτῶν ὁ Θεὸς ἀποτρέψαι βουλόμενος, παρ’ ἑαυτοῦ κελεύει τὸ σημεῖον αἰτεῖν . Ἀνωτέρω μὲν οὖν Ἄχαζ ἡσυχάζειν καὶ μὴ δειλιᾷν ἐδιδάσκετο· νῦν δὲ ὡς εὐπειθὴς πρὸς τὴν τοῦ προφήτου διδασκαλίαν γενόμενος, ἀμέσως τῆς θείας ἀξιοῦται φωνῆς· φέρει γὰρ τὸ πείθεσθαι τοῖς διακονοῦσι Θεῷ, πρὸς τὸ καὶ αὐτοῦ ἀκούειν δύνασθαι τοῦ Θεοῦ. Οἱ δὲ κατὰ τὸν Ἀβραὰμ, καὶ Μωϋσῆν, καὶ Ἡλίαν, καὶ Ἱερεμίαν ἀρχῆθεν, ὡς καθαροὶ, καὶ ἄνευ μέσου χωρῆσαι δύνανται τὰς ἐμφάσεις τοῦ Πνεύματος.
τὸν προφήτην εἰρημένον, ὑψηλῶς ἐκδεκτέον. Ψυχὴ μὲν γὰρ ἑαυτὴν πρὸς τὴν θεωρίαν τῶν ὄντων συλλέγουσα, τῆς πρὸς τὸ σῶμα ἐπιπλοκῆς ἐξιέναι λέγεται. Πρὸς δὲ τοῖς ἀνθρωπίνοις γεγενημένη, ἢ καὶ πρὸς ἀναγκαίαν θεραπείαν τοῦ σώματος, ἢ καὶ μὴ δυνηθεῖσα πρὸς τὰ διαφέροντα πλέον ἐκτείνεσθαι, ἀπὸ τῶν ἔξω πρὸς τὰ ἔνδον ὥσπερ εἰσέρχεται. Έδει οὖν τοῦ ἔξελθε πρὸς τὸν προφήτην μέλλοντι λόγον ἀκοῦσαι Θεοῦ. Οὕτω πρὸς 'Αβραάμ, "Εξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, φησίν. Δεῖ γὰρ ἀναβήναι τῆς γῆς, δηλαδή τῶν· σωματικῶν, ἐξιόντας αὐτῆς. Εἶτα καὶ ἀπὸ τῆς συγγενείας, ἅπερ ἐστὶ τὰ αἰσθητήρια, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅς ἐστιν ἡ πρὸς τὰ φαῦλα τῶν ἐπιτηδευμάτων οἰκείωσις. Μεθ' & γέγραπται ὡς ἐξήγαγεν αὐτὸν ἔξω ὁ Θεὸς, τὴν προθυμίαν αὐτοῦ τὴν πρὸς τὴν ἔξοδον τελειῶν. Διὰ τοῦτο καὶ Μωϋσ σῆς ἔξω πήγνυσι τῆς παρεμβολῆς τὴν ἰδίαν σκηνήν. Διαβεβηκὼς γὰρ ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων, ἔξω κατέπηξε τὴν ἰδίαν σκηνήν, τὴν ἑαυτοῦ ζωὴν ἑδράσας ἀσάλευ τον. Ερμηνεύεται δὲ Ἰασούδ, ἐπιστρέφων δεικνύνα τος τοῦ λόγου, ὡς ἐπιστρέφειν ἐθέλοντες δύνανται μετὰ τοῦ προφήτου κατορθώσαι τὴν ἔξοδον, τῶν τῆς σαρκὸς παθῶν ἐξερχόμενοι. Τινὲς δέ φασιν ὑπόλειμ μα καὶ ὑπολελειμμένος τὸ Ἰασοὺς ἑρμηνεύεσθαι, τοῦ τύπου σημαίνοντος, ὅτι σωθήσεται τὸ ὑπόλειμμα τοῦ Ἰούδα μετὰ Θεοῦ μεμενηκός· Θεοῦ γὰρ εἰς τύ πον ὁ προφήτης λαμβάνεται. Κελεύεται δὲ ἀνελθεῖν ἐπὶ τὴν ἄνοδον τὴν οὖσαν πρὸς τὴν κολυμβή θραν. "Ην μὲν γὰρ ὁ τόπος καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν ἐπίσημος· γέγραπται γὰρ ὅτι ἀπέστειλεν ὁ βασιλεὺς Ασσυρίων Ραψάκην ἐκ Λάχεις εἰς Ἱερουσαλήμ μετὰ δυνάμεως πολλῆς, καὶ ἔστη ἐν τῷ ὑδραγωγῷ τῆς κολυμβήθρας τῆς ἄνω, ἐν τῇ ὁδῷ τοῦ ἀγροῦ τοῦ αναφέως. Αμα δὲ διδάσκει τῶν ταπεινῶν καὶ χαμαί κειμένων ἀφίστασθαι. • Τοῖς γὰρ ἄνω γενομένοις ὕδωρ ἐστὶν εἰς ἀποκά θαρσιν, καὶ ἀγρὸς κναφέως τοῦ τὸν ῥύπον ἀποκαθαί- ροντος, τοῦ Ἐκκλησιαστού παραγγέλλοντος· « Εν παντὶ καιρῷ ἔστωσαν τὰ ἱμάτιά σου λευκά. » Κελεύει δὲ καὶ τῷ Μωϋσεῖ Κύριος πλύνειν τὰ ἱμάτια τους μέλλοντας ἀκούειν Θεοῦ. Ενθα τις φθάσας καὶ τὸ τοῦ γάμου ἔνδυμα ἕτοιμον ἕξει, ὡς ἂν μὴ δεθείς χεῖρας καὶ πόδας, τοῦ νυμφῶνος ἐκρίπτηται. Τινὲς δὲ καὶ τοῦ θείου βαπτίσματος τὴν κολυμβήθραν ἀπεφήναντο τύπον. Χρήσιμον δὲ καὶ ἡμῖν τὸ, Φύλα- ξαι τοῦ ἡσυχάσαι, πρὸς τὸ πάσῃ φυλακῇ τὴν καρ- δίαν τηρεῖν. Ἐὰν γὰρ ὁ ἰσχυρὸς φυλάσσῃ τὴν αὐτοῦ αὐλὴν ἐγρηγόρως, ἐν εἰρήνῃ ἐστὶν πάντα τὰ ὑπάρ χοντα αὐτοῦ, ὃς καὶ ἡσυχάζει τοῦ ὄχλου μὴ φέρων τὸν θόρυβον, μηδὲ φοβούμενος παθητικόν φόβον ἐν ἰσχυούσῃ ψυχῇ τῷ πνεύματι τῆς ἰσχύος. Διὰ τῶν [σ. γρ. εὐρανίων. PROCOPII GAZEI Dei verbum incredulitatis scelere contumeliosis A B & esse contigit, non potest in eos illa cadere, quæ a Deo est, intelligentia. Habet autem egredere ver- bum, quod ad prophetam refertur, sublimem quam- dam acceptionem. Animus enim cum se ad rerum cœlestium contemplationem colligit; eo nexu, quem habet cum corpore, liberare se, et quasi egredi di- citur. At rebus humanis incumbens, cum aut ad necessariam corporis servitutem, aut ad alia ne- gotia amplius nequit extendi, ab externis, ad ea quæ interna sunt, veluti ingreditur.Prophetam ergo, qui Deo sermonem auditurus esset, egredi, non ali- ter quam patria terra exire Abrahamum juberi opus fuit . Hanc enim qui relinquere studeat, corpo- rea primum rejicere necesse est, cognationem de- inde; qua sensus ipsi significantur; tumn paternam domum, quæ ipsa est malorum studiorum familia- ritas. Quibus sublatis, perfectaque et confirmata exeundi alacritate, eduxisse Abrahamum Dominum legimus. lisdem quoque et Mosen persuasum extra castra sibi tentorium fixisse putamus. Humanis enim se rebus eripiens, tentorium suum fixit extra castra, id est, vitam suam tirmam et perturbatio- nibus vacuam reddidit. Significat autem Jasub vo- cabulum, si interpreteris, idem quod convertens : nimirum, ut oratione discas, eos, qui in viam re- dire student, cum se carnis affectibus exemerint, facile cum propheta esse egressuros. Quidam vero reliquias sive relictum, Jasub nomen significare vo- lunt; tanquam figura quadam Judæ reliquias, quæ cum Deo remanserunt, servatum iri Scriptura de- monstret : cum Dei personam propheta sustineat. Jubetur autem superiorem illam, quæ ad piscinam ducit viam arripere; locum nimirum sic vocatum, et rerum gestarum memoria illustrem. Scribitur enim ab Assyrio Rapsacem ingenti cum exercitu ad oppugnandum Jerusalem missum, ex Lachis ad aquæ superioris piscinæ ductum, qua ad fullonis agrum tenditur, constitisse ". Docet vero et nos ab abjectis humilibusque rebus absistere. Confert enim iis, qui sursum eriguntur, aqua ad purgandum et abluendum: confert item et ful- lonis ager; cum hujus partes sint abluere sordes et mundare; cum ipse deinde, omni tempore alba servare vestimenta jubeat Ecclesiastes ' ; jubeat item et Moses eos qui Dominum sunt audituri, ea ipsa abluere ; ut qui ad eum ingreditur, ve- stem habeat nuptialem ne manibus pedibusque col. ligatis sponsi thalamo ejiciatur. Non defuerunt qui typum baptismatis piscinam habere docuerunt. Proderunt autem nobis haud parum, verba ista, vide, ut quiescas, quibus omni cura cor nostrum custodire monemur. Fortis enim cum atrium suum vigilanter custodit, in pace sunt omnia quæ pos- sidet. Ille item quietus turbæ non sensit mole- stias, sed fortitudinis spiritu, animo bene confir- C Eccle. 15, of Gen. Xll, • Matth. xxii, 15. * Luc. x1, 21. VARIE LECTIONES. 8. * Levil. sus, et alibi. 1. 98 Rom. 1x el XI. ” ]V Reg. xviii, 17.
Δι’ ὧν δὲ λέγει προσέθετο, τοῖς προάγουσιν ἐπισυνάπτει τὸν λόγον. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν μετὰ τὴν προφητείαν, τὴν περὶ τοῦ ἐκλείψειν τὸν Ἐφραὶ̈μ , τουτέστι τὸν ἀποστάντα Ἰσραὴλ, περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητεύεσθαι. Ἢ, καὶ οὕτως ἀπειρηκότος τοῦ Ἄχαζ τοῦ σημείου τὴν αἴτησιν , οὐκ ἀνεχομένου τε τιμᾷν, ἢ εἰδέναι τὸν ὄντως ὄντα Θεὸν, παρίστησιν ὡς οὐκ εἰς ἅπαν ἀγνοηθήσεται Κύριος παρὰ τοῦ Ἰσραὴλ, κατὰ καιροὺς δὲ αὐτὸν ἐπιγνώσονται. Διὸ, μηκέτι λόγου τὸν Ἄχαζ ὡς ἄπιστον ἀξιῶν, εἰ καὶ προσχήματι δῆθεν εὐλαβείας ἠπείθησε, τῷ οἴκῳ τοῦ Δαβὶδ διελέγετο, ἐξ οὗπερ ἤμελλεν ἀνατέλλειν κατὰ σάρκα Χριστὸς, καὶ πρὸς οὓς προηγουμένως ἀφίκετο· ὅτι γὰρ οὐκ εὐλαβείας εἵνεκεν παραιτεῖται τὸ σημεῖον αἰτεῖν , οὐδὲ τὸ συμφέρον θηρώμενος, δῆλον ἐκ τοῦ μὴ ἂν αὐτῷ προστάξαι τὸν Κύριον, εἴπερ ὑπῆρχεν ἀσύμφορον, ὅπερ ἐκεῖνος νομίσας ἀπέφυγεν. Ἄλλοι δὲ τὸν περὶ τοῦ Χριστοῦ σκοπὸν οὕτω τοῖς προκειμένοις ἁρμόττουσι· Ἐκ προσώπου, φασὶν, ἰδίου φησὶν ὁ προφήτης, Ἀκούσατε δὴ, οἶκος Δαβίδ . ὁ μὲν Θεὸς οἷα φιλάνθρωπος σημεῖον ὑμῖν ἠβουλήθη σωτήριον παρασχεῖν, δι’ οὗ τοὺς δύο βασιλέας νικήσετε.
τὸν προφήτην εἰρημένον, ὑψηλῶς ἐκδεκτέον. Ψυχὴ μὲν γὰρ ἑαυτὴν πρὸς τὴν θεωρίαν τῶν ὄντων συλλέγουσα, τῆς πρὸς τὸ σῶμα ἐπιπλοκῆς ἐξιέναι λέγεται. Πρὸς δὲ τοῖς ἀνθρωπίνοις γεγενημένη, ἢ καὶ πρὸς ἀναγκαίαν θεραπείαν τοῦ σώματος, ἢ καὶ μὴ δυνηθεῖσα πρὸς τὰ διαφέροντα πλέον ἐκτείνεσθαι, ἀπὸ τῶν ἔξω πρὸς τὰ ἔνδον ὥσπερ εἰσέρχεται. Έδει οὖν τοῦ ἔξελθε πρὸς τὸν προφήτην μέλλοντι λόγον ἀκοῦσαι Θεοῦ. Οὕτω πρὸς 'Αβραάμ, "Εξελθε ἐκ τῆς γῆς σου, φησίν. Δεῖ γὰρ ἀναβήναι τῆς γῆς, δηλαδή τῶν· σωματικῶν, ἐξιόντας αὐτῆς. Εἶτα καὶ ἀπὸ τῆς συγγενείας, ἅπερ ἐστὶ τὰ αἰσθητήρια, καὶ ἐκ τοῦ οἴκου τοῦ πατρός σου, ὅς ἐστιν ἡ πρὸς τὰ φαῦλα τῶν ἐπιτηδευμάτων οἰκείωσις. Μεθ' & γέγραπται ὡς ἐξήγαγεν αὐτὸν ἔξω ὁ Θεὸς, τὴν προθυμίαν αὐτοῦ τὴν πρὸς τὴν ἔξοδον τελειῶν. Διὰ τοῦτο καὶ Μωϋσ σῆς ἔξω πήγνυσι τῆς παρεμβολῆς τὴν ἰδίαν σκηνήν. Διαβεβηκὼς γὰρ ἀπὸ τῶν ἀνθρωπίνων, ἔξω κατέπηξε τὴν ἰδίαν σκηνήν, τὴν ἑαυτοῦ ζωὴν ἑδράσας ἀσάλευ τον. Ερμηνεύεται δὲ Ἰασούδ, ἐπιστρέφων δεικνύνα τος τοῦ λόγου, ὡς ἐπιστρέφειν ἐθέλοντες δύνανται μετὰ τοῦ προφήτου κατορθώσαι τὴν ἔξοδον, τῶν τῆς σαρκὸς παθῶν ἐξερχόμενοι. Τινὲς δέ φασιν ὑπόλειμ μα καὶ ὑπολελειμμένος τὸ Ἰασοὺς ἑρμηνεύεσθαι, τοῦ τύπου σημαίνοντος, ὅτι σωθήσεται τὸ ὑπόλειμμα τοῦ Ἰούδα μετὰ Θεοῦ μεμενηκός· Θεοῦ γὰρ εἰς τύ πον ὁ προφήτης λαμβάνεται. Κελεύεται δὲ ἀνελθεῖν ἐπὶ τὴν ἄνοδον τὴν οὖσαν πρὸς τὴν κολυμβή θραν. "Ην μὲν γὰρ ὁ τόπος καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν ἐπίσημος· γέγραπται γὰρ ὅτι ἀπέστειλεν ὁ βασιλεὺς Ασσυρίων Ραψάκην ἐκ Λάχεις εἰς Ἱερουσαλήμ μετὰ δυνάμεως πολλῆς, καὶ ἔστη ἐν τῷ ὑδραγωγῷ τῆς κολυμβήθρας τῆς ἄνω, ἐν τῇ ὁδῷ τοῦ ἀγροῦ τοῦ αναφέως. Αμα δὲ διδάσκει τῶν ταπεινῶν καὶ χαμαί κειμένων ἀφίστασθαι. • Τοῖς γὰρ ἄνω γενομένοις ὕδωρ ἐστὶν εἰς ἀποκά θαρσιν, καὶ ἀγρὸς κναφέως τοῦ τὸν ῥύπον ἀποκαθαί- ροντος, τοῦ Ἐκκλησιαστού παραγγέλλοντος· « Εν παντὶ καιρῷ ἔστωσαν τὰ ἱμάτιά σου λευκά. » Κελεύει δὲ καὶ τῷ Μωϋσεῖ Κύριος πλύνειν τὰ ἱμάτια τους μέλλοντας ἀκούειν Θεοῦ. Ενθα τις φθάσας καὶ τὸ τοῦ γάμου ἔνδυμα ἕτοιμον ἕξει, ὡς ἂν μὴ δεθείς χεῖρας καὶ πόδας, τοῦ νυμφῶνος ἐκρίπτηται. Τινὲς δὲ καὶ τοῦ θείου βαπτίσματος τὴν κολυμβήθραν ἀπεφήναντο τύπον. Χρήσιμον δὲ καὶ ἡμῖν τὸ, Φύλα- ξαι τοῦ ἡσυχάσαι, πρὸς τὸ πάσῃ φυλακῇ τὴν καρ- δίαν τηρεῖν. Ἐὰν γὰρ ὁ ἰσχυρὸς φυλάσσῃ τὴν αὐτοῦ αὐλὴν ἐγρηγόρως, ἐν εἰρήνῃ ἐστὶν πάντα τὰ ὑπάρ χοντα αὐτοῦ, ὃς καὶ ἡσυχάζει τοῦ ὄχλου μὴ φέρων τὸν θόρυβον, μηδὲ φοβούμενος παθητικόν φόβον ἐν ἰσχυούσῃ ψυχῇ τῷ πνεύματι τῆς ἰσχύος. Διὰ τῶν [σ. γρ. εὐρανίων. PROCOPII GAZEI Dei verbum incredulitatis scelere contumeliosis A B & esse contigit, non potest in eos illa cadere, quæ a Deo est, intelligentia. Habet autem egredere ver- bum, quod ad prophetam refertur, sublimem quam- dam acceptionem. Animus enim cum se ad rerum cœlestium contemplationem colligit; eo nexu, quem habet cum corpore, liberare se, et quasi egredi di- citur. At rebus humanis incumbens, cum aut ad necessariam corporis servitutem, aut ad alia ne- gotia amplius nequit extendi, ab externis, ad ea quæ interna sunt, veluti ingreditur.Prophetam ergo, qui Deo sermonem auditurus esset, egredi, non ali- ter quam patria terra exire Abrahamum juberi opus fuit . Hanc enim qui relinquere studeat, corpo- rea primum rejicere necesse est, cognationem de- inde; qua sensus ipsi significantur; tumn paternam domum, quæ ipsa est malorum studiorum familia- ritas. Quibus sublatis, perfectaque et confirmata exeundi alacritate, eduxisse Abrahamum Dominum legimus. lisdem quoque et Mosen persuasum extra castra sibi tentorium fixisse putamus. Humanis enim se rebus eripiens, tentorium suum fixit extra castra, id est, vitam suam tirmam et perturbatio- nibus vacuam reddidit. Significat autem Jasub vo- cabulum, si interpreteris, idem quod convertens : nimirum, ut oratione discas, eos, qui in viam re- dire student, cum se carnis affectibus exemerint, facile cum propheta esse egressuros. Quidam vero reliquias sive relictum, Jasub nomen significare vo- lunt; tanquam figura quadam Judæ reliquias, quæ cum Deo remanserunt, servatum iri Scriptura de- monstret : cum Dei personam propheta sustineat. Jubetur autem superiorem illam, quæ ad piscinam ducit viam arripere; locum nimirum sic vocatum, et rerum gestarum memoria illustrem. Scribitur enim ab Assyrio Rapsacem ingenti cum exercitu ad oppugnandum Jerusalem missum, ex Lachis ad aquæ superioris piscinæ ductum, qua ad fullonis agrum tenditur, constitisse ". Docet vero et nos ab abjectis humilibusque rebus absistere. Confert enim iis, qui sursum eriguntur, aqua ad purgandum et abluendum: confert item et ful- lonis ager; cum hujus partes sint abluere sordes et mundare; cum ipse deinde, omni tempore alba servare vestimenta jubeat Ecclesiastes ' ; jubeat item et Moses eos qui Dominum sunt audituri, ea ipsa abluere ; ut qui ad eum ingreditur, ve- stem habeat nuptialem ne manibus pedibusque col. ligatis sponsi thalamo ejiciatur. Non defuerunt qui typum baptismatis piscinam habere docuerunt. Proderunt autem nobis haud parum, verba ista, vide, ut quiescas, quibus omni cura cor nostrum custodire monemur. Fortis enim cum atrium suum vigilanter custodit, in pace sunt omnia quæ pos- sidet. Ille item quietus turbæ non sensit mole- stias, sed fortitudinis spiritu, animo bene confir- C Eccle. 15, of Gen. Xll, • Matth. xxii, 15. * Luc. x1, 21. VARIE LECTIONES. 8. * Levil. sus, et alibi. 1. 98 Rom. 1x el XI. ” ]V Reg. xviii, 17.
PG 87:1958Ὑμῶν δὲ ἀπειθησάντων, οὐδ’ οὕτω παρεῖδεν ἀπολλυμένους. Τὸ γὰρ σημεῖον ὑμῖν καὶ μὴ βουλομένοις χαρίζεται παράδοξον ὃν, καὶ οἷον οὐκ οἶδεν ἡ φύσις. Θεὸς γὰρ ἐκ Παρθένου τεχθήσεται, γαμικῆς συνόδου χωρίς. Τοῦτον οὖν ἀνακαλεῖσθε τοῖς βασιλεῦσι μαχόμενοι, τῇ τῆς προσηγορίας πεποιθότες δυνάμει. Μεθ’ ἡμῶν γὰρ εἶναι δηλοῖ τὸν Θεὸν, καὶ παῦσαι τοὺς θεοὺς Δαμασκοῦ, καὶ τοὺς οὐκ ὄντας ἀνακαλούμενος. Λέγε δὲ παρὰ τὴν συμβολὴν συνεχῶς τὸν Ἐμμανουήλ · δι’ ὃ, καλέσεις, ἕχει, ἀλλ’ οὐ, καλέσουσιν, ὡς ἐσφαλμένως ἐν Εὐαγγελίοις ἐγράφη. Οὔτε γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τις οὕτως ἐξέδωκεν. Οὐ γὰρ περὶ μέλλοντος ἡ κλῆσις ἡ τοῦ Ἐμμανουήλ . Οὐδὲ ὡς πάντες αὐτὸν οὕτω καλέσουσιν, εἴρηκεν. Ἡ γὰρ ἂν αὐτὸν καὶ ὁ ἄγγελος οὕτως ἐκάλεσεν ὁ φανεὶς τῇ μητέρι, ἀλλ’ οὐκ Ἰησοῦν τῆς σωτηρίας ἐπώνυμον. Οὐ καλέσουσιν οὖν, ἀλλὰ σὺ νῦν αὐτὸν οὕτω κάλει , ὡς συνόντα σοι Θεὸν τοῦτον ἀνακαλούμενος, τὸν ὕστερον μὲν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς φανησόμενον, νῦν δέ σε ῥύσασθαι οἰκείᾳ σωτηρίᾳ δυνάμενον, ἀντ’ ἐπῳδῆς δαιμόνων λεγόμενος· ἐκλιπεῖν γὰρ ἀδύνατον ὑμῶν τὸ σπέρμα, εἰ καὶ διὰ φόβον οὕτω διάκεισθε, ἕως κυήσῃ Παρθένος.
δύο δὲ καπνιζομένων δαλών λαμβάνομεν προσ- ταγμα, μὴ δειλιᾷν ἀπὸ τῶν Ἑλληνικῶν πιθανοτήτων, τῶν τε παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις δυσφημιών. Οἱ γὰρ δαλοὶ ἀπώλεσαν τοῦ τε φυτοῦ τὸ ζωτικὸν, καὶ τοῦ ξύλου τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ φωτεινὸν οὐκ ἔχοντες τοῦ πυρός, μελαίνουσι μόνον τοὺς ἁπτομένους αὐτῶν. Δακρύειν δὲ παρασκευάζουσι τῶν ὁρώντων τοὺς ὀφθαλμούς. Διό φησι Σολομῶν· Ωσπερ ἔμφαξ ὁδοῦσι βλαβερόν, καὶ καπνὸς ὄμμασιν, οὕτως παρανομία τοῖς χρωμένοις αὐτῇ·, δηλῶν τῷ μὲν ἔμφακι, τὴν ἁμαρτητικὴν πρᾶξιν· τῷ δὲ καπνῷ, τὴν ἀπὸ τῆς ψευδωνύμου γνώσεως βλάβην, τὸ διορατικὸν τῆς ψυ- χῆς ἡμῶν συγχέουσαν. Εἶτά φησι,ὡς Μετὰ τὰς επιστρεπτικὰς πληγὰς ὑμᾶς ἀπαλλάττω τῶν σκυ- θρωπῶν, ὡς ἰατρὸς μετὰ καῦσιν ἢ τομὴν θεραπεύων τα τραύματα. ι-ις'. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχαζ λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν· "Αχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω Κύριον. Καὶ εἶ- πεν· Ἀκούσατε δή, ὁ οἶκος Δαβίδ, κ. τ. λ. Ἵνα περὶ τῆς δεδωρημένης αὐτῷ σωτηρίας πεισθῇ, βούλεται Θεὸς καὶ σημείῳ βεβαιῶσαι τὴν χάριν, ἐπειδὴ καὶ τοῖς εἰδώλοις προσέκειτο, καὶ φίλον ἀεὶ τοῖς τοιούτοις πολυπραγμονεῖν τὰς τῶν μελλόντων ἐκβάσεις διὰ χρησμῶν τε καὶ μαγγανείας, ὅτε καὶ μάλιστα κινδυνεύουσιν. ἂν αὐτῶν ὁ Θεὸς ἀποτρέψαι βουλόμενος, παρ' ἑαυτοῦ κελεύει τὸ σημεῖον αἰτεῖν. 'Ανωτέρω μὲν οὖν "Αχαζ ἡσυχάζειν καὶ μὴ δειλιᾷν ἐδιδάσκετο· νῦν δὲ ὡς εὐπειθής πρὸς τὴν τοῦ προ- φήτου διδασκαλίαν γενόμενος, ἀμέσως τῆς θείας ἀξιοῦται φωνῆς· φέρει γὰρ τὸ πείθεσθαι τοῖς διακο- νοῦσι Θεῷ, πρὸς τὸ καὶ αὐτοῦ ἀκούειν δύνασθαι τοῦ Θεοῦ. Οἱ δὲν κατὰ τὸν ᾿Αβραάμ, καὶ Μωϋσῆν, καὶ Ηλίαν, καὶ Ἱερεμίαν ἀρχῆθεν, ὡς καθαροὶ, καὶ ἄνευ μέσου χωρῆσαι δύνανται τὰς ἐμφάσεις τοῦ Πνεύματος. Δι' ὧν δὲ λέγει προσέθετο, τοῖς προάγουσιν ἐπι συνάπτει τὸν λόγον. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν μετὰ τὴν προφητείαν, τὴν περὶ τοῦ ἐκλείψειν τὸν Ἐφραίμ, τουτέστι τὴν ἀποστάντα Ἰσραήλ, περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητεύεσθαι. "Η, καὶ οὕτως ἀπειρηκότος του "Αχαζ τοῦ σημείου τὴν αἴτησιν, οὐκ ἀνεχομένου τε τι- μῖν, ἢ εἰδέναι τὸν ὄντως ὄντα Θεόν, παρίστησιν ὡς οὐκ εἰς ἅπαν ἀγνοηθήσεται Κύριος παρὰ τοῦ Ἰσραήλ, κατὰ καιροὺς δὲ αὐτὸν ἐπιγνώσονται. Διό, μηκέτι λόγου τὸν Αχαζὡς ἄπιστον ἀξιῶν, εἰ καὶ προσχή- ματι δῆθεν εὐλαβείας επείθησε, τῷ οἴκῳ τοῦ Δα βὶδ διελέγετο, ἐξ οὗπερ ήμελλεν ἀνατέλλειν κατὰ σάρκα Χριστὸς, καὶ πρὸς οὓς προηγουμένως ἀφίκετο ότι γὰρ οὐκ εὐλαβείας είνεκεν παραιτεῖται τὸ ση- μεῖον· αἰτεῖν, οὐδὲ τὸ συμφέρον θηρώμενος, δῆλον * γρ. εἰσὶ δὲ, οἱ Εt η COMMENTARII IN ISAIAM., A malo, perturbationum metu, quæ mentem solent adoriri, non amplius agitatur. Per duos autem (u- migantes titiones, nec plausibiles gentium nugas vereri amplius, nec male sentientium hominum blasphemias metuere monemur. Privati enim titio- nes non communi modo plantarum vita desti- tuti ; sed ligni etiam robore, ipso denique, qui solet in igne relucere, splendore ; hoc solum ha- bent virium, ut a quibus prehensi fuerint, eosdem queant denigrare tantum, et intuentium oculis la- crymas provocare. Hinc apud Salomonem, non se- cus atque dentes uvam acerbam, fumumque ocu- los infestare; sic suis auctoribus damnum af- ferre scelera legimus: dum per uvæ acerbitatem peccati opus, per fumum autem depravati julicii B maculæ, quibus mentis nostræ lumen confunditur significantur. Post plagas deinde, ait, quibus ut ad conversionem provocemini usus sum ; missa jaoi facio acerbiora medici more post ustionem vel sectionem, vulnus ipsum sanaturus. . Prov. x, 26. VERS. 10-17. adjecit Dominus loqui ad Achaz, dicens : Pete tibi signum a Domino Deo tuo, in profundo, sive in excelso. Et dixit Achaz : Non petam, neque tentabo Dominum. Et dixit : Au- dite ergo, domus David, etc. Ut dato salutis muneri fides accederet quia ido- lis serviebant (solet autem id genus hominum rerum futurarum prædictionem tum maxime, cum in magno aliquo discrimine versantur ex oraculis magicisque artibus curiose sectari), promissam ipsi gratiam signo dato vult Deus ratam et certam efficere. Sed ut talibus eos avocet, signum a se jubet idem postulare. Superius igitur Achaz quie- C scere, nec vereri amplius jubebatur; at hic, tan- quam docenti prophetæ fidem adhibens, nullo amplius medio Dei voce dignus efficitur. Facit enim quæ Dei ministris fides adhibetur, ut Deum ipsum audire valeamus. Quanquam non desint etiam, qui, ut olim Abrahamus, Moses, Elias, et Jeremias tanquam puri, nullo inter- medio spiritualium revelationum capaces esse queant. Ideo autem sequitur adjecit, ut cum præceden- tibus orationis series connectatur ; erat enim consen- taneum ut ad prophetiam quæ de instanti defectione Ephraim, id est de Israele transfuga præcesserat, al- tera de Emmanuele sequeretur. Aut profecto (quo- niam signi postulationem ita rejicit Achaaus, ut Deum verum nec agnoscat nec revereatur) non Israeli tamen futurum perpetuo ignotum, sed tandem ali - quando certisque temporibus clarum fore significat. Achazum itaque veluti jam colloqnio suo indi- gnum dedignatus, qui suam alioquin contumaciam pietatis et reverentiæ fueo prætexerat ; ad domum jam David, ex quo secundum carnem Christus oriturus, ad ipsam primum perventurus erat, sermonem convertit. Quod enim non modestiæ, • Gen. x, xv, xvIII; Exod. xxx; III Reg. xix,xv ; Jerem. 1, VARIE LECTIONES.
Τοσαῦτα περὶ τοῦ σκοποῦ τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος προφητείας εἰπόντες, ἄνωθεν τοῖς κατὰ μέρος λοιπὸν ὑπεξέλθωμεν, τὰς τῶν ἄλλων ἑρμηνείας πρῶτον ἐκθέμενοι. Ἀντὶ γὰρ τοῦ εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος , ὁ μὲν Σύμμαχός φησιν, Βάθυνον εἰς ᾅδην, ἢ ὕψωσον ἄνω . Ὁ δὲ Ἀκύλας, Βάθυνον εἰς ᾅδην, μετεώρισον εἰς ὕψος . Ὁ δὲ Θεοδοτίων, βάθυνον εἰς ᾅδην, ὕψωσον ἄνω . Ἔστι μὲν οὖν σημεῖον πρᾶγμα φανερὸν κεκρυμμένου τινὸς καὶ ἀφανοῦς ἐν ἑαυτῷ τὴν δήλωσιν ἔχον· ὡς τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ, δηλοῦν τὴν εἰς ᾅδου κατάβασιν, καὶ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Δεῖ δὲ τὸ μὲν σημεῖον κατὰ τὸ ἐνεστὼς θεωρεῖσθαι· τὸ δὲ δηλούμενον, τοῖς τρισὶν ἔσθ’ ὅτε καταμερίζεσθαι χρόνοις· ἐνεστῶτι μὲν, ὡς ὁ ἐξιὼν ἐξ οἰκίας καπνὸς, τοῦ ἔνδον ἐστὶ σημεῖον πυρός· μέλλοντι δὲ, ὡς ἡ τῶν ὁρωμένων νεφῶν συνδρομὴ τοῦ γενησομένου ἐπὶ γῆς ὑετοῦ· παρεληλυθότι δὲ, ὡς τὰ τῆς ἀνθρακιᾶς λείψανα τῆς προκαυθείσης ἐπὶ ταύτῃ πυρᾶς. Ἡ μέντοι Γραφὴ, παράδοξα καὶ παραστατικά τινος μυστικοῦ λόγου σημεῖα καλεῖ. Ἐκ δὲ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ σημείων , τὸ εἰς ὕψος, ἢ εἰς βάθος , νοήσομεν, περὶ ὧν εἴρηται·
δύο δὲ καπνιζομένων δαλών λαμβάνομεν προσ- ταγμα, μὴ δειλιᾷν ἀπὸ τῶν Ἑλληνικῶν πιθανοτήτων, τῶν τε παρὰ τοῖς ἑτεροδόξοις δυσφημιών. Οἱ γὰρ δαλοὶ ἀπώλεσαν τοῦ τε φυτοῦ τὸ ζωτικὸν, καὶ τοῦ ξύλου τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ φωτεινὸν οὐκ ἔχοντες τοῦ πυρός, μελαίνουσι μόνον τοὺς ἁπτομένους αὐτῶν. Δακρύειν δὲ παρασκευάζουσι τῶν ὁρώντων τοὺς ὀφθαλμούς. Διό φησι Σολομῶν· Ωσπερ ἔμφαξ ὁδοῦσι βλαβερόν, καὶ καπνὸς ὄμμασιν, οὕτως παρανομία τοῖς χρωμένοις αὐτῇ·, δηλῶν τῷ μὲν ἔμφακι, τὴν ἁμαρτητικὴν πρᾶξιν· τῷ δὲ καπνῷ, τὴν ἀπὸ τῆς ψευδωνύμου γνώσεως βλάβην, τὸ διορατικὸν τῆς ψυ- χῆς ἡμῶν συγχέουσαν. Εἶτά φησι,ὡς Μετὰ τὰς επιστρεπτικὰς πληγὰς ὑμᾶς ἀπαλλάττω τῶν σκυ- θρωπῶν, ὡς ἰατρὸς μετὰ καῦσιν ἢ τομὴν θεραπεύων τα τραύματα. ι-ις'. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαι τῷ ᾿Αχαζ λέγων· Αἴτησαι σεαυτῷ σημεῖον παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος. Καὶ εἶπεν· "Αχαζ· Οὐ μὴ αἰτήσω, οὐδὲ μὴ πειράσω Κύριον. Καὶ εἶ- πεν· Ἀκούσατε δή, ὁ οἶκος Δαβίδ, κ. τ. λ. Ἵνα περὶ τῆς δεδωρημένης αὐτῷ σωτηρίας πεισθῇ, βούλεται Θεὸς καὶ σημείῳ βεβαιῶσαι τὴν χάριν, ἐπειδὴ καὶ τοῖς εἰδώλοις προσέκειτο, καὶ φίλον ἀεὶ τοῖς τοιούτοις πολυπραγμονεῖν τὰς τῶν μελλόντων ἐκβάσεις διὰ χρησμῶν τε καὶ μαγγανείας, ὅτε καὶ μάλιστα κινδυνεύουσιν. ἂν αὐτῶν ὁ Θεὸς ἀποτρέψαι βουλόμενος, παρ' ἑαυτοῦ κελεύει τὸ σημεῖον αἰτεῖν. 'Ανωτέρω μὲν οὖν "Αχαζ ἡσυχάζειν καὶ μὴ δειλιᾷν ἐδιδάσκετο· νῦν δὲ ὡς εὐπειθής πρὸς τὴν τοῦ προ- φήτου διδασκαλίαν γενόμενος, ἀμέσως τῆς θείας ἀξιοῦται φωνῆς· φέρει γὰρ τὸ πείθεσθαι τοῖς διακο- νοῦσι Θεῷ, πρὸς τὸ καὶ αὐτοῦ ἀκούειν δύνασθαι τοῦ Θεοῦ. Οἱ δὲν κατὰ τὸν ᾿Αβραάμ, καὶ Μωϋσῆν, καὶ Ηλίαν, καὶ Ἱερεμίαν ἀρχῆθεν, ὡς καθαροὶ, καὶ ἄνευ μέσου χωρῆσαι δύνανται τὰς ἐμφάσεις τοῦ Πνεύματος. Δι' ὧν δὲ λέγει προσέθετο, τοῖς προάγουσιν ἐπι συνάπτει τὸν λόγον. Καὶ ἀκόλουθόν γε ἦν μετὰ τὴν προφητείαν, τὴν περὶ τοῦ ἐκλείψειν τὸν Ἐφραίμ, τουτέστι τὴν ἀποστάντα Ἰσραήλ, περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητεύεσθαι. "Η, καὶ οὕτως ἀπειρηκότος του "Αχαζ τοῦ σημείου τὴν αἴτησιν, οὐκ ἀνεχομένου τε τι- μῖν, ἢ εἰδέναι τὸν ὄντως ὄντα Θεόν, παρίστησιν ὡς οὐκ εἰς ἅπαν ἀγνοηθήσεται Κύριος παρὰ τοῦ Ἰσραήλ, κατὰ καιροὺς δὲ αὐτὸν ἐπιγνώσονται. Διό, μηκέτι λόγου τὸν Αχαζὡς ἄπιστον ἀξιῶν, εἰ καὶ προσχή- ματι δῆθεν εὐλαβείας επείθησε, τῷ οἴκῳ τοῦ Δα βὶδ διελέγετο, ἐξ οὗπερ ήμελλεν ἀνατέλλειν κατὰ σάρκα Χριστὸς, καὶ πρὸς οὓς προηγουμένως ἀφίκετο ότι γὰρ οὐκ εὐλαβείας είνεκεν παραιτεῖται τὸ ση- μεῖον· αἰτεῖν, οὐδὲ τὸ συμφέρον θηρώμενος, δῆλον * γρ. εἰσὶ δὲ, οἱ Εt η COMMENTARII IN ISAIAM., A malo, perturbationum metu, quæ mentem solent adoriri, non amplius agitatur. Per duos autem (u- migantes titiones, nec plausibiles gentium nugas vereri amplius, nec male sentientium hominum blasphemias metuere monemur. Privati enim titio- nes non communi modo plantarum vita desti- tuti ; sed ligni etiam robore, ipso denique, qui solet in igne relucere, splendore ; hoc solum ha- bent virium, ut a quibus prehensi fuerint, eosdem queant denigrare tantum, et intuentium oculis la- crymas provocare. Hinc apud Salomonem, non se- cus atque dentes uvam acerbam, fumumque ocu- los infestare; sic suis auctoribus damnum af- ferre scelera legimus: dum per uvæ acerbitatem peccati opus, per fumum autem depravati julicii B maculæ, quibus mentis nostræ lumen confunditur significantur. Post plagas deinde, ait, quibus ut ad conversionem provocemini usus sum ; missa jaoi facio acerbiora medici more post ustionem vel sectionem, vulnus ipsum sanaturus. . Prov. x, 26. VERS. 10-17. adjecit Dominus loqui ad Achaz, dicens : Pete tibi signum a Domino Deo tuo, in profundo, sive in excelso. Et dixit Achaz : Non petam, neque tentabo Dominum. Et dixit : Au- dite ergo, domus David, etc. Ut dato salutis muneri fides accederet quia ido- lis serviebant (solet autem id genus hominum rerum futurarum prædictionem tum maxime, cum in magno aliquo discrimine versantur ex oraculis magicisque artibus curiose sectari), promissam ipsi gratiam signo dato vult Deus ratam et certam efficere. Sed ut talibus eos avocet, signum a se jubet idem postulare. Superius igitur Achaz quie- C scere, nec vereri amplius jubebatur; at hic, tan- quam docenti prophetæ fidem adhibens, nullo amplius medio Dei voce dignus efficitur. Facit enim quæ Dei ministris fides adhibetur, ut Deum ipsum audire valeamus. Quanquam non desint etiam, qui, ut olim Abrahamus, Moses, Elias, et Jeremias tanquam puri, nullo inter- medio spiritualium revelationum capaces esse queant. Ideo autem sequitur adjecit, ut cum præceden- tibus orationis series connectatur ; erat enim consen- taneum ut ad prophetiam quæ de instanti defectione Ephraim, id est de Israele transfuga præcesserat, al- tera de Emmanuele sequeretur. Aut profecto (quo- niam signi postulationem ita rejicit Achaaus, ut Deum verum nec agnoscat nec revereatur) non Israeli tamen futurum perpetuo ignotum, sed tandem ali - quando certisque temporibus clarum fore significat. Achazum itaque veluti jam colloqnio suo indi- gnum dedignatus, qui suam alioquin contumaciam pietatis et reverentiæ fueo prætexerat ; ad domum jam David, ex quo secundum carnem Christus oriturus, ad ipsam primum perventurus erat, sermonem convertit. Quod enim non modestiæ, • Gen. x, xv, xvIII; Exod. xxx; III Reg. xix,xv ; Jerem. 1, VARIE LECTIONES.
PG 87:1959«Ἐξαπέστειλε σημεῖα καὶ τέρατα ἐν μέσῳ σου, Αἴγυπτε.» Ἀπὸ γῆς μὲν γὰρ ἦσαν βάτραχοι, καὶ ἀκρίδες, κνίπες τε καὶ κυνόμυια· ἐξ οὐρανοῦ δὲ χάλαζα, πῦρ, σκότος τριήμερον, οἷον ἐπ’ Ἐζεκίου ὁ τοῦ ἡλίου γέγονεν ἀναποδισμὸς, καὶ τὸ ἀνελθεῖν φασιν ἐξ ᾅδου τὸν Σαμουὴλ εἰς ἔλεγχον τοῦ Σαούλ. Ἐκ δὲ βάθους σημεῖον ἦν Ἰωνᾶς ἐκ γαστρὸς τοῦ κήτους ἀναδραμών. Προστάττεται τοίνυν Ἄχαζ ὅθεν ἐθέλοι σημεῖον αἰτεῖν · μᾶλλον δὲ τὸ πάντων παραδοξότατον, καὶ θειότατον, καὶ ἄμφω συνειληφὸς ἐν αὐτῷ. Τοῦτο δὲ μόνου Θεοῦ παρασχεῖν. Διό φησιν· Αἴτησαι παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου . Τῆς μὲν οὖν κτίσεως οὐρανὸς μὲν ἀνώτατον, γῆ δὲ κατώτατον. Ἐπεὶ οὖν ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, τὸ μὲν βάθος τὴν γῆν, ἀφ’ ἧς ἡ σὰρξ ἐλήφθη, δηλοῖ· τὸ δὲ ὕψος , τὸν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Πατέρα καὶ Θεὸν ὄντα Λόγον. Μή ποτε δὲ βάθος μὲν σημαίνει τὰ κατώτατα τοῦ ᾅδου· ὕψος δὲ τὴν ὑπερουράνιον χώραν. Κατὰ τό· Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς ἀναβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν; τουτέστιν Χριστὸν καταγαγεῖν· ἢ, Τίς καταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τοῦτ’ ἔστιν Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἀναγαγεῖν.
Α ἐκ τοῦ μὴ ἂν αὐτῷ προστάξαι τὸν Κύριον, είπερ ὑπῆρχεν ἀσύμφορον, ὅπερ ἐκεῖνος νομίσας ἀπέφυγεν. Αλλοι δὲ τὸν περὶ τοῦ Χριστοῦ σκοπὸν οὕτω τοῖς προκειμένοις ἁρμόττουσι· Ἐκ προσώπου, φασὶν, ἰδίου φησὶν ὁ προφήτης, 'Ακούσατε δὴ, οἶκος Δαβίδ. Ὁ μὲν Θεὸς οἷα φιλάνθρωπος σημεῖον ὑμῖν ἠβουλήθη σωτήριον παρασχεῖν, δι' οὗ τοὺς δύο βασιλέας νια χήσετε. Ὑμῶν δὲ ἀπειθησάντων, οὐδ' οὕτω παρεῖδεν ἀπολλυμένους. Τὸ γὰρ σημεῖον ὑμῖν καὶ μὴ βουλο μένοις χαρίζεται παράδοξον ὂν, καὶ οἷον οὐκ οἶδεν ἡ φύσις. Θεὸς γὰρ ἐκ Παρθένου τεχθήσεται, γαμι κῆς συνόδου χωρίς. Τοῦτον οὖν ἀνακαλεῖσθε τοῖς βα- σιλεῦσι μαχόμενοι, τῇ τῆς προσηγορίας πεποιθότες δυνάμει. Μεθ᾿ ἡμῶν γὰρ εἶναι δηλοῖ τὸν Θεὸν, καὶ παῦσαι τοὺς θεοὺς Δαμασκοῦ, καὶ τοὺς οὐκ ὄντας ἀνακαλούμενος. Λέγε δὲ παρὰ τὴν συμβολὴν συν εχῶς τὸν Εμμανουήλ· δι' δ, καλέσεις, ἔχει, ἀλλ' οὐ, καλέσουσιν, ὡς ἐσφαλμένως ἐν Εὐαγγελίοις ἐγρά- φη. Οὔτε γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τις οὕτως ἐξω έδωχεν. ο γρ. λεγομένης. γρ. 1. 0. Οὐ γὰρ περὶ μέλλοντος ἡ κλῆσις ἡ τοῦ Ἐμμα νουήλ. Οὐδὲ ὡς πάντες αὐτὸν οὕτω καλέσουσιν, εἰ ρηκεν. Η η γὰρ ἂν αὐτὸν καὶ ὁ ἄγγελος οὕτως ἑκά- λεσεν ὁ φανεὶς τῇ μητέρι, ἀλλ' οὐκ Ἰησοῦν τῆς σωτηρίας ἐπώνυμον. Οὐ καλέσουσιν οὖν, ἀλλὰ σὺ νῦν αὐτὸν οὕτω κάλει, ὡς συνόντα σοι Θεὸν τοῦτον ἀνακαλούμενος, τὸν ὕστερον μὲν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς φανησόμενον, νῦν δέ σε ῥύσασθαι οἰκείᾳ σωτηρία δυσ νάμενον, ἀντ᾽ ἐπῳδῆς δαιμόνων λεγόμενος ο· ἐκλι- πεῖν γὰρ ἀδύνατον ὑμῶν τὸ σπέρμα, εἰ καὶ διὰ φό- 6ον οὕτω διάκεισθε, ἕως κυήσῃ Παρθένος. Τοσαῦτα περὶ τοῦ σκοποῦ τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος προφητείας εἰπόντες, ἄνωθεν τοῖς κατὰ μέρος λοιπὸν ὑπεξέλθω μεν, τὰς τῶν ἄλλων ἑρμηνείας πρῶτον ἐκθέμενοι. Ἀντὶ γὰρ τοῦ εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος, ὁ μὲν Σύμ μαχός φησιν, Βάθυνον εἰς ᾅδην, ἢ ὕψωσον ἄνω. Ο δὲ 'Ακύλας, Βάθυνον εἰς ᾅδην, μετεώρισον εἰς ὕψος. 'Ο δὲ Θεοδοτίων, Βάθυνον εἰς ᾅδην, ὕψωσον ἄνω. Ἔστι μὲν οὖν σημεῖον πρᾶγμα φανερὸν κε- κρυμμένου τινὸς καὶ ἀφανοῦς ἐν ἑαυτῷ τὴν δήλωσιν ἔχον· ὡς τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ, δηλοῦν τὴν εἰς ᾅδου κατάβασιν, καὶ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Δεῖ δὲ τὸ μὲν σημεῖον κατὰ τὸ ἐνεστώς θεωρεῖσθαι· τὸ δὲ δηλούσ μενον, τοῖς τρισὶν ἔσθ' ὅτε καταμερίζεσθαι χρόνοις· ἐνεστῶτι μὲν, ὡς ὁ ἐξιὼν ἐξ οἰκίας καπνός, τοῦ ἔνδον ἐστὶ σημεῖον πυρός μέλλοντι δὲ, ὡς ἡ τῶν δρωμένων νεφῶν συνδρομὴ τοῦ γενησομένου ἐπὶ γῆς ὑετοῦ· παρεληλυθότι δὲ, ὡς τὰ τῆς ἀνθρακιᾶς λεί ψανα της προκαυθείσης ἐπὶ ταύτῃ πυρᾶς. Η μένω το Γραφή, παράδοξα καὶ παραστατικά τινος μυστι κοῦ λόγου σημεῖα καλεῖ. Ἐκ δὲ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ PROCOPII GAZ.EI religionisque nomine signum postulare recusarit, ne id quidem ipsum quod pro se faceret ample- zus, vel inde notum fuerit, quod nihil Deus quidquam, quod damnosum foret, et si id fugiens aliter sentiret imperaturus fuisset. Alii tamen ad scopum, qui de Christo positus est, sic ista diri- gunt ut prophetam non alia, sed sua persona Davidicam domum velint in hunc modum com- pellare : Audile vero, domus David. Statuerat Deus vobis, pro suo in homines amore, salutis signum, quo a vobis reges duos superatum iri crederetis, tradere. Quod etsi credere recusalis, ue sic qui- dem vos tamen in perniciem vestram ruentes præ- terit. Signum enim vobis etiam invitis, signum- que, inquam, quod omnium superal opinionem, cujusmodi nec natura quidem ipsa novit, lar- B gitur. Deus enim ex Virgine, nullo nuptiali con- gressu nascetur. Hunc ipsum igitur contra reges pugnaturi, prout virtutis fidem nominis ostendit veritas (nobiscum enim Deus, et orantibus vobis Damasci divos, reliquosque qui hoc falso Emmanuelem crebro in conflictu vos ore nomine censentur, exstirpaturum se significat) invocate. usurpate. Est ergo vocabis, non vocabunt, sicuti mendose in Evangeliis legitur. Neque enim id patitur Hebraicus codex nec ita quisquam interpretatus est. Si quidem nec de futuro est Emmanuelis ap- pellatio, nec ita eum vocabunt omnes, dixit. Alio- quin enim et ita eum qui matri apparuit ange- lus, non Jesum, quo salutis auctor significatur, vocaturus fuerat. Non vocabunt igitur: sed ipse eum nunc sic vocato; tanquam Deum tecum ex- sistentem invocans : Deum, inquam, qui postremis tandem saculis appariturus sit; nunc autem pecu- liari virtute, non præstigiis et incantationibus, G quæ dæmonum exsistunt servare te, et periculis eripere valeat. Nequaquam enim semen vestrum, quantumvis vos occupet pavor, donec Virgo con- ceperit, deficere poterit. His igitur de prophetiæ scopo quæ Salvatorem respicit explicatis: reli- qua deinceps, petito altius dicendi principio, si- gillatim exsequemur, si prius aliorum interpreta- tiones attulerimus. Pro eo quod in profundo sive in excelso habemus, hortandi modo, demittere in in - fernum, evehere sursum, sive in excelsum, verbis prope iisdem, et inter se consentientibus, et Aquilas, et Symmachus, et Theodotio reddider runt. Est vero signum, manifesta res, arcana cujusdam et reconditæ in seipsa significationem habens. Verbi causa Jonæ signo ad inferos de- D scensus, et ab iisdem reditus significatur 8. Decet vero signum, secundum id, quod præsens est, considerari. Quod autem significatur, temporis aliquando triplici ratione dividi. Præsentis qui- dem, veluti cum domo fumus erumpit, ignis in- tus exsistentis esse signum dicimus. Futuri autem ex apparentium nebularum concursu futu- cum * Matth. 1, 23, Matth. xi1, 59. VARI LECTIONES.
Ἐπεὶ οὖν ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς, τὸ μὲν σημαίνει τοῦ Κυρίου τὴν κάθοδον· τὸ δὲ, τὸ ὑπεράνω γενέσθαι τῶν οὐρανῶν. Ἀναγκαίως δὲ, φασὶν, οἱ περὶ τηλικούτων λόγοι τῷ τότε κεκρατηκότι γίνονται βασιλεῖ, ὡς ἂν εἰς πάντας δι’ αὐτοῦ λαληθῇ τὰ προφητευόμενα· Ἡσαί̈ας μὲν γὰρ ἴσως ἂν ἠπιστήθη φθόνῳ τῶν κατ’ αὐτὸν ἀνθρώπων, ἢ τῇ λοιπῇ περὶ τὸν βίον ταπεινότητι, ὡς ἐκ τῆς ἰδίας ἀναπλάσας καρδίας τὸν περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας χρηματισμόν. Ὁ δὲ Ἄχαζ οὕτω τοῦτον ἐδέξατο, ὡς Λαβὰν, ὡς Ἀβιμέλεχ, ὡς Ναβουχοδονόσωρ, ὡς Φαραὼ, ὡς ὁ Καϊάφας· οὐ διὰ τὴν ἀξίαν τοῦ βίου, ὅσον διὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀξιώματος προςοῦσαν αὐτῷ ἀξιοπιστίαν. Ἀποστρέφει δ’ οὖν πρὸς τὸν οἶκον Δαβὶδ τὸν λόγον εἴτε Κύριος, εἴτε ὁ προφήτης, καί φησιν· Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρέχειν ἀνθρώποις; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα ; ὅπερ Ἀκύλας οὕτως ἑρμήνευσεν· Μήτι ὀλίγον μοχθεῖν ἄνδρα, ὅτι μοχθεῖτε καί γε τὸν Θεόν ; Τοιοῦτος δὲ τῶν προκειμένων ὁ νοῦς·
Α ἐκ τοῦ μὴ ἂν αὐτῷ προστάξαι τὸν Κύριον, είπερ ὑπῆρχεν ἀσύμφορον, ὅπερ ἐκεῖνος νομίσας ἀπέφυγεν. Αλλοι δὲ τὸν περὶ τοῦ Χριστοῦ σκοπὸν οὕτω τοῖς προκειμένοις ἁρμόττουσι· Ἐκ προσώπου, φασὶν, ἰδίου φησὶν ὁ προφήτης, 'Ακούσατε δὴ, οἶκος Δαβίδ. Ὁ μὲν Θεὸς οἷα φιλάνθρωπος σημεῖον ὑμῖν ἠβουλήθη σωτήριον παρασχεῖν, δι' οὗ τοὺς δύο βασιλέας νια χήσετε. Ὑμῶν δὲ ἀπειθησάντων, οὐδ' οὕτω παρεῖδεν ἀπολλυμένους. Τὸ γὰρ σημεῖον ὑμῖν καὶ μὴ βουλο μένοις χαρίζεται παράδοξον ὂν, καὶ οἷον οὐκ οἶδεν ἡ φύσις. Θεὸς γὰρ ἐκ Παρθένου τεχθήσεται, γαμι κῆς συνόδου χωρίς. Τοῦτον οὖν ἀνακαλεῖσθε τοῖς βα- σιλεῦσι μαχόμενοι, τῇ τῆς προσηγορίας πεποιθότες δυνάμει. Μεθ᾿ ἡμῶν γὰρ εἶναι δηλοῖ τὸν Θεὸν, καὶ παῦσαι τοὺς θεοὺς Δαμασκοῦ, καὶ τοὺς οὐκ ὄντας ἀνακαλούμενος. Λέγε δὲ παρὰ τὴν συμβολὴν συν εχῶς τὸν Εμμανουήλ· δι' δ, καλέσεις, ἔχει, ἀλλ' οὐ, καλέσουσιν, ὡς ἐσφαλμένως ἐν Εὐαγγελίοις ἐγρά- φη. Οὔτε γὰρ τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τις οὕτως ἐξω έδωχεν. ο γρ. λεγομένης. γρ. 1. 0. Οὐ γὰρ περὶ μέλλοντος ἡ κλῆσις ἡ τοῦ Ἐμμα νουήλ. Οὐδὲ ὡς πάντες αὐτὸν οὕτω καλέσουσιν, εἰ ρηκεν. Η η γὰρ ἂν αὐτὸν καὶ ὁ ἄγγελος οὕτως ἑκά- λεσεν ὁ φανεὶς τῇ μητέρι, ἀλλ' οὐκ Ἰησοῦν τῆς σωτηρίας ἐπώνυμον. Οὐ καλέσουσιν οὖν, ἀλλὰ σὺ νῦν αὐτὸν οὕτω κάλει, ὡς συνόντα σοι Θεὸν τοῦτον ἀνακαλούμενος, τὸν ὕστερον μὲν ἐν ἐσχάτοις καιροῖς φανησόμενον, νῦν δέ σε ῥύσασθαι οἰκείᾳ σωτηρία δυσ νάμενον, ἀντ᾽ ἐπῳδῆς δαιμόνων λεγόμενος ο· ἐκλι- πεῖν γὰρ ἀδύνατον ὑμῶν τὸ σπέρμα, εἰ καὶ διὰ φό- 6ον οὕτω διάκεισθε, ἕως κυήσῃ Παρθένος. Τοσαῦτα περὶ τοῦ σκοποῦ τῆς περὶ τοῦ Σωτῆρος προφητείας εἰπόντες, ἄνωθεν τοῖς κατὰ μέρος λοιπὸν ὑπεξέλθω μεν, τὰς τῶν ἄλλων ἑρμηνείας πρῶτον ἐκθέμενοι. Ἀντὶ γὰρ τοῦ εἰς βάθος, ἢ εἰς ὕψος, ὁ μὲν Σύμ μαχός φησιν, Βάθυνον εἰς ᾅδην, ἢ ὕψωσον ἄνω. Ο δὲ 'Ακύλας, Βάθυνον εἰς ᾅδην, μετεώρισον εἰς ὕψος. 'Ο δὲ Θεοδοτίων, Βάθυνον εἰς ᾅδην, ὕψωσον ἄνω. Ἔστι μὲν οὖν σημεῖον πρᾶγμα φανερὸν κε- κρυμμένου τινὸς καὶ ἀφανοῦς ἐν ἑαυτῷ τὴν δήλωσιν ἔχον· ὡς τὸ σημεῖον Ἰωνᾶ, δηλοῦν τὴν εἰς ᾅδου κατάβασιν, καὶ τὴν ἐκεῖθεν ἐπάνοδον. Δεῖ δὲ τὸ μὲν σημεῖον κατὰ τὸ ἐνεστώς θεωρεῖσθαι· τὸ δὲ δηλούσ μενον, τοῖς τρισὶν ἔσθ' ὅτε καταμερίζεσθαι χρόνοις· ἐνεστῶτι μὲν, ὡς ὁ ἐξιὼν ἐξ οἰκίας καπνός, τοῦ ἔνδον ἐστὶ σημεῖον πυρός μέλλοντι δὲ, ὡς ἡ τῶν δρωμένων νεφῶν συνδρομὴ τοῦ γενησομένου ἐπὶ γῆς ὑετοῦ· παρεληλυθότι δὲ, ὡς τὰ τῆς ἀνθρακιᾶς λεί ψανα της προκαυθείσης ἐπὶ ταύτῃ πυρᾶς. Η μένω το Γραφή, παράδοξα καὶ παραστατικά τινος μυστι κοῦ λόγου σημεῖα καλεῖ. Ἐκ δὲ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ PROCOPII GAZ.EI religionisque nomine signum postulare recusarit, ne id quidem ipsum quod pro se faceret ample- zus, vel inde notum fuerit, quod nihil Deus quidquam, quod damnosum foret, et si id fugiens aliter sentiret imperaturus fuisset. Alii tamen ad scopum, qui de Christo positus est, sic ista diri- gunt ut prophetam non alia, sed sua persona Davidicam domum velint in hunc modum com- pellare : Audile vero, domus David. Statuerat Deus vobis, pro suo in homines amore, salutis signum, quo a vobis reges duos superatum iri crederetis, tradere. Quod etsi credere recusalis, ue sic qui- dem vos tamen in perniciem vestram ruentes præ- terit. Signum enim vobis etiam invitis, signum- que, inquam, quod omnium superal opinionem, cujusmodi nec natura quidem ipsa novit, lar- B gitur. Deus enim ex Virgine, nullo nuptiali con- gressu nascetur. Hunc ipsum igitur contra reges pugnaturi, prout virtutis fidem nominis ostendit veritas (nobiscum enim Deus, et orantibus vobis Damasci divos, reliquosque qui hoc falso Emmanuelem crebro in conflictu vos ore nomine censentur, exstirpaturum se significat) invocate. usurpate. Est ergo vocabis, non vocabunt, sicuti mendose in Evangeliis legitur. Neque enim id patitur Hebraicus codex nec ita quisquam interpretatus est. Si quidem nec de futuro est Emmanuelis ap- pellatio, nec ita eum vocabunt omnes, dixit. Alio- quin enim et ita eum qui matri apparuit ange- lus, non Jesum, quo salutis auctor significatur, vocaturus fuerat. Non vocabunt igitur: sed ipse eum nunc sic vocato; tanquam Deum tecum ex- sistentem invocans : Deum, inquam, qui postremis tandem saculis appariturus sit; nunc autem pecu- liari virtute, non præstigiis et incantationibus, G quæ dæmonum exsistunt servare te, et periculis eripere valeat. Nequaquam enim semen vestrum, quantumvis vos occupet pavor, donec Virgo con- ceperit, deficere poterit. His igitur de prophetiæ scopo quæ Salvatorem respicit explicatis: reli- qua deinceps, petito altius dicendi principio, si- gillatim exsequemur, si prius aliorum interpreta- tiones attulerimus. Pro eo quod in profundo sive in excelso habemus, hortandi modo, demittere in in - fernum, evehere sursum, sive in excelsum, verbis prope iisdem, et inter se consentientibus, et Aquilas, et Symmachus, et Theodotio reddider runt. Est vero signum, manifesta res, arcana cujusdam et reconditæ in seipsa significationem habens. Verbi causa Jonæ signo ad inferos de- D scensus, et ab iisdem reditus significatur 8. Decet vero signum, secundum id, quod præsens est, considerari. Quod autem significatur, temporis aliquando triplici ratione dividi. Præsentis qui- dem, veluti cum domo fumus erumpit, ignis in- tus exsistentis esse signum dicimus. Futuri autem ex apparentium nebularum concursu futu- cum * Matth. 1, 23, Matth. xi1, 59. VARI LECTIONES.
PG 87:1961Οὐ μόνον ὅτι τοῖς ἀνθρώποις τοῦ Θεοῦ, τοῖς προφήταις ἐπιβουλεύοντες οὐ παύεσθε μόχθους ὑπὲρ τῆς ὑμετέρας σωτηρίας παρέχοντες, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τῷ πάντων Θεῷ, τοῖς μὲν εἰδώλοις προσέχοντες, αὐτῷ δὲ μὴ πειθόμενοι περὶ ὧν ὑμῖν ἐπηγγείλατο; Ἀγωνία μὲν οὖν φόβος ἐστὶ διαπτώσεως. Ἀλλὰ τοιοῦτο πάθος οὐ λέγει περὶ Θεὸν, δηλοῖ δὲ διὰ ταύτης τὴν ἀντιδιάθεσιν τῶν ἀνθισταμένων αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν. Ὅμως, φησὶ, κἂν μὴ τῆς ὑποδοχῆς εὑρίσκῃ τὸν ἄξιον, αὐτὸς δώσει τὸ σημεῖον , διὰ τὴν προωρισμένην οἰκονομίαν τῆς διὰ σαρκὸς γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν, οὐ διὰ μέσου καὶ διακόνου τινος, αὐτὸς δὲ δι’ ἑαυτοῦ· δηλῶν ἐντεῦθεν τοῦ διδομένου τὸ μέγεθος. Τὸν μὲν γὰρ νόμον διετάξατο δι’ ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσίτου Μωϋσέως. Τοῦτο δὲ αὐτὸς δίδωσιν. Εἰ δὲ θαυμάζεις Θεὸν γεννώμενον ἀκούων, πίστευσον ὅτι καὶ τρυφῇ νηπίων χρήσεται τοῖς ἄλλοις βρέφεσιν ὁμοίως· οὐ κατὰ φαντασίαν γὰρ ὀφθήσεται ἄνθρωπος· τοῦτο μὲν οὖν ἀνθρώπινον. Τὸ δὲ τῆς θεότητος αὐτοῦ παραστατικὸν, ὅτι μὴ περιμένει πρόσφορον ἡλικίαν πρὸς διάκρισιν ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ .
σημείων, τὸ εἰς ὕψος, ἢ εἰς βάθος, νοήσομεν, περὶ ὧν εἴρηται· « Εξαπέστειλε σημεῖα καὶ τέρατα ἐν μέσῳ σου, Αίγυπτε. » Απὸ γῆς μὲν γὰρ ἦσαν βάτραχοι, καὶ ἀκρίδες, κνίπες το καὶ κυνόμυια· ἐξ οὐρανοῦ δὲ χάλαζα, πῦρ, σκότος τριήμερον, οἷον ἐπ' Εζεκίου ὁ τοῦ ἡλίου γέγονεν ἀναποδισμός, καὶ τὸ ἀνελθεῖν φασιν ἐξ ᾅδου τὸν Σαμουὴλ εἰς ἔλεγ- χον τοῦ Σαούλ. Ἐκ δὲ βάθους σημεῖον ἦν Ἰωνᾶς ἐκ γαστρὸς τοῦ κήτους ἀναδραμών. Προστάττεται τοίνυν Αχαζ ὅθεν ἐθέλοι σημεῖον αἰτεῖν· μᾶλλον δὲ τὸ πάντων παραδοξότατον, καὶ θειότατον, καὶ ἄμφω συνειληφὸς ἐν αὐτῷ. Τοῦτο δὲ μόνου Θεοῦ παρασχεῖν. Διό φησιν· Αἴτησαι παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου. Τῆς μὲν οὖν κτίσεως οὐρανὸς μὲν ἀνώτατον, γῆ δὲ κατώτατον. Ἐπεὶ οὖν ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, τὸ μὲν βάθος τὴν γῆν, ἀφ' ἧς ἡ σάρξ ἐλήφθη, δηλοῖ· τὸ δὲ ὕψος, τὴν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Πατέρα καὶ Θεὸν ὄντα Λόγον. Μή ποτε δὲ βάθος μὲν σημαίνει τὰ κατώτατα τοῦ λου· ὕψος δὲ τὴν ὑπερουράνιον χώραν. Κατὰ τὸ · Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς αναβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν ; τουτέστιν Χριστὸν καταγαγεῖν· ἢ, Τίς και ταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τοῦτ' ἔστιν Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἀναγαγεῖν. Ἐπεὶ οὖν ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς, τὸ μὲν σημαίνει τοῦ Κυρίου τὴν κάτ θοδον· τὸ δὲ, τὸ ὑπεράνω γενέσθαι τῶν οὐρανῶν. Αναγκαίως δὲ, φασίν, οἱ περὶ τηλικούτων λόγοι τῷ τότε κεκρατηκότι γίνονται βασιλεῖ, ὡς ἂν εἰς πάντας δι' αὐτοῦ λαληθῇ τὰ προφητευόμενα· Ἡσαΐας μὲν γὰρ ἴσως ἂν ἠπιστήθη φθόνῳ τῶν κατ' αὐτὸν ἀν- θρώπων, ἢ τῇ λοιπῇ περὶ τὸν βίον ταπεινότητι, ὡς ἐκ τῆς ἰδίας ἀναπλάσας καρδίας τὸν περὶ τῆς τοῦ Σω- τῆρος ἐπιδημίας χρηματισμόν. Ὁ δὲ Αχαζ οὕτω τοῦτον ἐδέξατο, ὡς Λαβάν, ὡς Αβιμέλεχ, ὡς Να Γουχοδονόσωρ, ὡς Φαραώ, ὡς ὁ Καϊάφας· οὐ διὰ τὴν ἀξίαν τοῦ βίου, ὅσον διὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀξιώματος προστ οῦσαν αὐτῷ ἀξιοπιστίαν. Αποστρέφει δ' οὖν πρὸς τὸν οἶκον Δαβὶδ τὸν λόγον εἴτε Κύριος, εἴτε ὁ προ φήτης, καί φησιν· Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρ- ἔχειν ἀνθρώποις ; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα; ὅπερ Ακύλας οὕτως ἑρμήνευσεν· Μήτι ὀλίγον μου χθεῖν ἄνδρα, ότι μοχθεῖτε καί γε τὸν Θεόν ; Τοιοῦ- τος δὲ τῶν προκειμένων ὁ νοῦς· Οὐ μόνον ὅτι τοῖς ἀνθρώποις τοῦ Θεοῦ, τοῖς προφήταις ἐπιβουλεύοντες οὐ παύεσθε μόχθους ὑπὲρ τῆς ὑμετέρας σωτηρίας παρέχοντες, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τῷ πάντων Θεῷ, τοῖς μὲν εἰδώλοις προσέχοντες, αὐτῷ δὲ μὴ πειθόμενοι περὶ ὧν ὑμῖν ἐπηγγείλατο; Αγωνία μὲν οὖν φόβος ἐστὶ διαπτώσεως. Ἀλλὰ τοιοῦτο πάθος οὐ λέγει περὶ Θεὸν Ρ, δηλοῖ δὲ διὰ ταύτης τὴν ἀντιδιάθεσιν τῶν ἀν- Ουσταμένων αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν. Ομως, φησί, • Ρ γρ. Θεοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A ram in terra pluviam colligimus. Præveriti deni- que cum ex prunarum reliquiis flamma pyram esse consumptam conjicimus. Solet vero Scrip- tura, quæ præter communem opinionem flunt, et ar- canum quemdam sensum exhibent, signa appellare. Ex iis vero, quæ in Ægypto apparuerunt signis, satis quid hic in profundo, sive in cxcelso velit, notum est: cum de illis dicatur: Misit signa et prodigia in me- dio tui, Ægypte. De terra enim exstiterunt ranæ, Jocustæ, culices, muscæ, quæ caninæ nominantur 1:115 de coelo autem grando, ignis, trium dierum tene- bræ; cujus generis fuit et Ezechiæ tempore solis retroactus cursus "; et Samuel in Saulis probrum ab inferis evocatus ". Ex profundo autem et illud editum est; cum ex ceti ventre incolumis Jonas remeavit. B D Psal, cxxx¡V, • Exod. 1, 5, 9. Rom. x, 6, 7. " Ephes. 17,10. PATROL. GR. LXXXVIL C Jubetur ergo, undecunque voluerit Achazus, omnium maxime ab opinione alienum et divinum, vel quod utrumque in se complectitur (quale Dei unius est præstare posse), signum petere. Atque hinc est, quod ait : Pete a Domino Deo tuo. Itaque quia mundanæ fabricæ cælum quidem supremum; terra autem infima exsistit; quoniam Verbum caro factum est, per profundum nihil aliud, quam terram, unde sumpta caro est, per excelsum autem, quod prin- cipatum omnem, omnemque potentiam exsuperat, quod item erat in principio apud Patrem; ipsum scilicet Deum Verbum, significat. Nequaquam enim profundi nomen infimas terræ partes : ut nec excelsi, supremas caeli regiones, significavit; quale est illud : « Ne dixeris iu corde tuo: Quis as cendet in caelum? id est Christun deducere. Aul, quis descendet in abyssum ? hoc est Christum a mortuis revocare "3. › Quoniam igitur idem est, qui descendit, et qui ascendit "; hoc quidem Chri- stum descendisse, illud vero, supra omnes cœlos exsistere, innuit. Necessario autem, aiunt, ad eum ideo, qui tunc temporis rerum potiebatur, sermo habebatur, ut per eum in omnes, rerum quæ pre- dicuntur fama divulgetur. Fidem enim Isaias for- tasse minus, vel hominum invidia, vel ejus, quam degebat, vitæ humilitate, tanquam qui ex proprio sensu divinæ Salvatoris nostri incarnationis oracu- lum deprompsisse diceretur, apud suos erat inven- turus. Excepit vero hoc ipsum Achaz, ut Laban, ut Abimelech, ut Nabuchodonosor, ut Pharao, ut Caiphas, non vitæ dignitate, sed ea, quæ in per- sona relucebat, gravitate et auctoritate persuasus. Sermonem igitur ad Domum David, sive Dominus - ipse, sive propheta, convertit, et ait : Nunquid parum vobis est hominibus certamen, sive molestiam exhibere ? et quomodo etiam Domino molestiam exhibetis? quod est sic Aquila interpretatus : Nunquid parum, molestia hominem afficere, nisi etiam et Deum? Quorum sensus est bujusmodi : Quousque tandem, non viris Dei solum, id est pro- phetis; sed Deo etiam ipsi rerum omnium auctori, avocatis ad idola animis, nec jam amplius ad ea, quæ monet, attentis, insidias moliri, et negotia ³¹ Isa. xxxviii, 7, 1V Reg. *, J Reg. xxviii, seqq. 8; VARIA LECTIONES. 1.
Παρ’ αὐτὴν γὰρ τὴν γέννησιν κριτὴς ὢν, ἐκ φύσεως, ἀγαθῶν ἔσται ποιητικὸς καὶ κακῶν ἀφοριστικός· ὅπερ αὐτοῦ καὶ τὴν καθόλου κρίσιν παρίστησιν. Πονηρίας μὲν ἀποῤῥιπτομένης, ἀρετῆς δὲ τῶν προσηκόντων τυγχανούσης γέρων· ἀνθίστανται δὲ Ἰουδαῖοι τῇ ἐκδόσει τῶν Ἐβδομήκοντα, διὰ τὸ Παρθένον εἰρῆσθαι, καὶ μὴ νεᾶνιν , ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων ἕχει Γραφὴ, ὅπερ δηλοῖ τὴν ἀκμάζουσαν, ἀλλ’ οὐ γάμων ἄπειρον πάντως γυναῖκα. Καὶ πῶς σημεῖον , ἤτει θαυμαστὸν, ἐξ ἀνδρὸς γυναῖκα τεκεῖν; τὸ γὰρ σημεῖον , τεραστίου τινὸς καὶ παρηλλαγμένου τῆς τῶν ἀνθρώπων συνηθείας ἐστὶν ἐπίδειξις. Πῶς δὲ καὶ τὸ ἀπὸ θελήματος σαρκὸς γεννηθὲν Ἐμμανουὴλ ὀνομάζεται; Εἰ μὲν γὰρ σημεῖόν ἐστι τὸ δοθὲν, παράδοξος ἔσται καὶ ἡ γέννησις. Πῶς σημεῖον ; Πῶς δὲ πάλιν Ἐμμανουὴλ προςηγόρευται; Ὅτι δὲ καὶ τὴν Παρθένον νεᾶνιν ἰδίως κέκληκεν ἡ Γραφὴ, δῆλον ἐξ ὧν ἐν Δευτερονομίῳ φησίν· «Ἐὰν δὲ ἐν τῷ πεδίῳ εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην, καὶ ἐκβιασάμενος κοιμηθῇ μετ’ αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον μόνον. Καὶ τῇ νεάνιδι ποιήσετε οὐδὲν,» καὶ τὰ ἑξῆς.
σημείων, τὸ εἰς ὕψος, ἢ εἰς βάθος, νοήσομεν, περὶ ὧν εἴρηται· « Εξαπέστειλε σημεῖα καὶ τέρατα ἐν μέσῳ σου, Αίγυπτε. » Απὸ γῆς μὲν γὰρ ἦσαν βάτραχοι, καὶ ἀκρίδες, κνίπες το καὶ κυνόμυια· ἐξ οὐρανοῦ δὲ χάλαζα, πῦρ, σκότος τριήμερον, οἷον ἐπ' Εζεκίου ὁ τοῦ ἡλίου γέγονεν ἀναποδισμός, καὶ τὸ ἀνελθεῖν φασιν ἐξ ᾅδου τὸν Σαμουὴλ εἰς ἔλεγ- χον τοῦ Σαούλ. Ἐκ δὲ βάθους σημεῖον ἦν Ἰωνᾶς ἐκ γαστρὸς τοῦ κήτους ἀναδραμών. Προστάττεται τοίνυν Αχαζ ὅθεν ἐθέλοι σημεῖον αἰτεῖν· μᾶλλον δὲ τὸ πάντων παραδοξότατον, καὶ θειότατον, καὶ ἄμφω συνειληφὸς ἐν αὐτῷ. Τοῦτο δὲ μόνου Θεοῦ παρασχεῖν. Διό φησιν· Αἴτησαι παρὰ Κυρίου Θεοῦ σου. Τῆς μὲν οὖν κτίσεως οὐρανὸς μὲν ἀνώτατον, γῆ δὲ κατώτατον. Ἐπεὶ οὖν ὁ Λόγος σάρξ ἐγένετο, τὸ μὲν βάθος τὴν γῆν, ἀφ' ἧς ἡ σάρξ ἐλήφθη, δηλοῖ· τὸ δὲ ὕψος, τὴν ὑπεράνω πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, τὸν ἐν ἀρχῇ πρὸς τὸν Πατέρα καὶ Θεὸν ὄντα Λόγον. Μή ποτε δὲ βάθος μὲν σημαίνει τὰ κατώτατα τοῦ λου· ὕψος δὲ τὴν ὑπερουράνιον χώραν. Κατὰ τὸ · Μὴ εἴπῃς ἐν τῇ καρδίᾳ σου· Τίς αναβήσεται εἰς τὸν οὐρανόν ; τουτέστιν Χριστὸν καταγαγεῖν· ἢ, Τίς και ταβήσεται εἰς τὴν ἄβυσσον; τοῦτ' ἔστιν Χριστὸν ἐκ νεκρῶν ἀναγαγεῖν. Ἐπεὶ οὖν ὁ καταβὰς αὐτός ἐστι καὶ ὁ ἀναβὰς, τὸ μὲν σημαίνει τοῦ Κυρίου τὴν κάτ θοδον· τὸ δὲ, τὸ ὑπεράνω γενέσθαι τῶν οὐρανῶν. Αναγκαίως δὲ, φασίν, οἱ περὶ τηλικούτων λόγοι τῷ τότε κεκρατηκότι γίνονται βασιλεῖ, ὡς ἂν εἰς πάντας δι' αὐτοῦ λαληθῇ τὰ προφητευόμενα· Ἡσαΐας μὲν γὰρ ἴσως ἂν ἠπιστήθη φθόνῳ τῶν κατ' αὐτὸν ἀν- θρώπων, ἢ τῇ λοιπῇ περὶ τὸν βίον ταπεινότητι, ὡς ἐκ τῆς ἰδίας ἀναπλάσας καρδίας τὸν περὶ τῆς τοῦ Σω- τῆρος ἐπιδημίας χρηματισμόν. Ὁ δὲ Αχαζ οὕτω τοῦτον ἐδέξατο, ὡς Λαβάν, ὡς Αβιμέλεχ, ὡς Να Γουχοδονόσωρ, ὡς Φαραώ, ὡς ὁ Καϊάφας· οὐ διὰ τὴν ἀξίαν τοῦ βίου, ὅσον διὰ τὴν ἐκ τοῦ ἀξιώματος προστ οῦσαν αὐτῷ ἀξιοπιστίαν. Αποστρέφει δ' οὖν πρὸς τὸν οἶκον Δαβὶδ τὸν λόγον εἴτε Κύριος, εἴτε ὁ προ φήτης, καί φησιν· Μὴ μικρὸν ὑμῖν ἀγῶνα παρ- ἔχειν ἀνθρώποις ; καὶ πῶς Κυρίῳ παρέχετε ἀγῶνα; ὅπερ Ακύλας οὕτως ἑρμήνευσεν· Μήτι ὀλίγον μου χθεῖν ἄνδρα, ότι μοχθεῖτε καί γε τὸν Θεόν ; Τοιοῦ- τος δὲ τῶν προκειμένων ὁ νοῦς· Οὐ μόνον ὅτι τοῖς ἀνθρώποις τοῦ Θεοῦ, τοῖς προφήταις ἐπιβουλεύοντες οὐ παύεσθε μόχθους ὑπὲρ τῆς ὑμετέρας σωτηρίας παρέχοντες, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τῷ πάντων Θεῷ, τοῖς μὲν εἰδώλοις προσέχοντες, αὐτῷ δὲ μὴ πειθόμενοι περὶ ὧν ὑμῖν ἐπηγγείλατο; Αγωνία μὲν οὖν φόβος ἐστὶ διαπτώσεως. Ἀλλὰ τοιοῦτο πάθος οὐ λέγει περὶ Θεὸν Ρ, δηλοῖ δὲ διὰ ταύτης τὴν ἀντιδιάθεσιν τῶν ἀν- Ουσταμένων αὐτοῦ τοῖς προστάγμασιν. Ομως, φησί, • Ρ γρ. Θεοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A ram in terra pluviam colligimus. Præveriti deni- que cum ex prunarum reliquiis flamma pyram esse consumptam conjicimus. Solet vero Scrip- tura, quæ præter communem opinionem flunt, et ar- canum quemdam sensum exhibent, signa appellare. Ex iis vero, quæ in Ægypto apparuerunt signis, satis quid hic in profundo, sive in cxcelso velit, notum est: cum de illis dicatur: Misit signa et prodigia in me- dio tui, Ægypte. De terra enim exstiterunt ranæ, Jocustæ, culices, muscæ, quæ caninæ nominantur 1:115 de coelo autem grando, ignis, trium dierum tene- bræ; cujus generis fuit et Ezechiæ tempore solis retroactus cursus "; et Samuel in Saulis probrum ab inferis evocatus ". Ex profundo autem et illud editum est; cum ex ceti ventre incolumis Jonas remeavit. B D Psal, cxxx¡V, • Exod. 1, 5, 9. Rom. x, 6, 7. " Ephes. 17,10. PATROL. GR. LXXXVIL C Jubetur ergo, undecunque voluerit Achazus, omnium maxime ab opinione alienum et divinum, vel quod utrumque in se complectitur (quale Dei unius est præstare posse), signum petere. Atque hinc est, quod ait : Pete a Domino Deo tuo. Itaque quia mundanæ fabricæ cælum quidem supremum; terra autem infima exsistit; quoniam Verbum caro factum est, per profundum nihil aliud, quam terram, unde sumpta caro est, per excelsum autem, quod prin- cipatum omnem, omnemque potentiam exsuperat, quod item erat in principio apud Patrem; ipsum scilicet Deum Verbum, significat. Nequaquam enim profundi nomen infimas terræ partes : ut nec excelsi, supremas caeli regiones, significavit; quale est illud : « Ne dixeris iu corde tuo: Quis as cendet in caelum? id est Christun deducere. Aul, quis descendet in abyssum ? hoc est Christum a mortuis revocare "3. › Quoniam igitur idem est, qui descendit, et qui ascendit "; hoc quidem Chri- stum descendisse, illud vero, supra omnes cœlos exsistere, innuit. Necessario autem, aiunt, ad eum ideo, qui tunc temporis rerum potiebatur, sermo habebatur, ut per eum in omnes, rerum quæ pre- dicuntur fama divulgetur. Fidem enim Isaias for- tasse minus, vel hominum invidia, vel ejus, quam degebat, vitæ humilitate, tanquam qui ex proprio sensu divinæ Salvatoris nostri incarnationis oracu- lum deprompsisse diceretur, apud suos erat inven- turus. Excepit vero hoc ipsum Achaz, ut Laban, ut Abimelech, ut Nabuchodonosor, ut Pharao, ut Caiphas, non vitæ dignitate, sed ea, quæ in per- sona relucebat, gravitate et auctoritate persuasus. Sermonem igitur ad Domum David, sive Dominus - ipse, sive propheta, convertit, et ait : Nunquid parum vobis est hominibus certamen, sive molestiam exhibere ? et quomodo etiam Domino molestiam exhibetis? quod est sic Aquila interpretatus : Nunquid parum, molestia hominem afficere, nisi etiam et Deum? Quorum sensus est bujusmodi : Quousque tandem, non viris Dei solum, id est pro- phetis; sed Deo etiam ipsi rerum omnium auctori, avocatis ad idola animis, nec jam amplius ad ea, quæ monet, attentis, insidias moliri, et negotia ³¹ Isa. xxxviii, 7, 1V Reg. *, J Reg. xxviii, seqq. 8; VARIA LECTIONES. 1.
PG 87:1963Καὶ ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ἡ θάλπουσα τὸν Δαβὶδ παρθένος ἡ Ἀβισὰκ νεᾶνις εἴρηται, περὶ ἧς φησιν· Καὶ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἔγνω αὐτήν. Ἐκ Παρθένου τοίνυν ἁγίας ὁ Ἐμμανουὴλ , τῆς εἰπούσης· Καὶ πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Πρὸς ἣν εἶπεν ὁ ἄγγελος· Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Αὐτὴ ὑπόδικος οὐκ ἔστι τῷ περὶ καθαρισμοῦ νόμῳ. Φησὶ γὰρ ἐν Δευτερονομίῳ· Γυνὴ ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τεκῇ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. Μὴ σπερματισθεῖσα δὲ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἡ μήτηρ, καθαρά τέ ἐστι καὶ ἀμίαντος. Ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος Ἀδὰμ οὐκ ἐκ συνόδου γέγονε γαμικῆς, ἐκ δὲ τῆς γῆς ἐπλάσθη ληφθεὶς, καὶ ὁ ἔσχατος ἀνακαινίζων αὐτοῦ τὴν φθορὰν, ἐν τῇ παρθενικῇ μήτρᾳ διαπλασθὲν τὸ σῶμα λαμβάνει, ὡς ἂν ἐν ὁμοιώματι γένηται τῷ τῆς ἁμαρτίας διὰ σαρκός. Ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ παράδοξον τῆς γεννήσεως τοῖς μὴ παραδεχομένοις τὴν θείαν οἰκονομίαν, ἄπιστον γένηται· ἔκτισέ τινα τῶν ζώων ὁ Δημιουργὸς ἐκ θηλείας μόνης, χωρὶς ἀῤῥένων τικτόμενα. Τοιαῦτα γὰρ περὶ γυπῶν ἐν τῇ περὶ ζώων ἱστορεῖται συγγραφῇ.
σει τὸ σημεῖον, διὰ τὴν προωρισμένην οικονομίαν τῆς διὰ σαρκὸς γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν, οὐ διὰ μέσου καὶ διακόνου τινος, αὐτὸς δὲ δι᾿ ἑαυ τοῦ· δηλῶν ἐντεῦθεν τοῦ διδομένου τὸ μέγεθος. Τὸν μὲν γὰρ νόμον διετάξατο δι' ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσί του Μωϋσέως. Τοῦτο δὲ αὐτὸς δίδωσιν. Εἰ δὲ θαυ· μάζεις Θεὸν γεννώμενον ἀκούων, πίστευσον ὅτι καὶ τρυφῇ νηπίων χρήσεται τοῖς ἄλλοις βρέφεσιν ὁμοίως · οὐ κατὰ φαντασίαν γὰρ ἐφθήσεται ἄνθρωπος · τοῦτο μὲν οὖν ἀνθρώπινον. Τὸ δὲ τῆς θεότητος αὐτοῦ παρα στατικὴν, ὅτι μὴ περιμένει πρόσφορον ἡλικίαν πρὸς διάκρισιν ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Παρ' αὐτὴν γὰρ τὴν γέννησιν κριτὴς ὤν, ἐκ φύσεως, ἀγαθῶν ἔσται ποιη τικὸς καὶ κακῶν ἀφοριστικός· ὅπερ αὐτοῦ καὶ τὴν καθόλου κρίσιν παρίστησιν. Πονηρίας μὲν ἀπολει πτομένης, ἀρετῆς δὲ τῶν προσηκόντων τυγχανούσης γέρων· ἀνθίστανται δὲ Ἰουδαῖοι τῇ ἐκδόσει τῶν Ἑβδομήκοντα, διὰ τὸ Παρθένον εἰρῆσθαι, καὶ μὴ νεανιν, ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων ἔχει Γραφή, ὅπερ δη οι τὴν ἀκμάζουσαν, ἀλλ᾽ οὐ γάμων ἄπειρον πάντως γυναῖκα. Καὶ πῶς σημεῖον, ἥτει θαυμαστόν, ἐξ ἀνδρὸς γυναῖκα τεκεῖν; τὸ γὰρ σημεῖον, τεραστίου τινὸς καὶ παρηλλαγμένου τῆς τῶν ἀνθρώπων συνη- θείας ἐστὶν ἐπίδειξις. Πῶς δὲ καὶ τὸ ἀπὸ θελήματος σαρκὸς γεννηθέν Εμμανουὴλ ονομάζεται ; Εἰ μὲν γὰρ σημεῖον ἐστι τὸ δοθὲν, παράδοξος ἔσται καὶ ἡ γέννησις. Α κἂν μὴ τῆς ὑποδοχῆς εὑρίσκῃ τὸν ἄξιον, αὐτὸς δ ο γρ. κτι Πῶς : σημεῖον ; Πῶς δὲ πάλιν Εμμανουήλ προσ- ηγόρευται; "Οτι δὲ καὶ τὴν Παρθένον νεανιν ιδίως . κέκληκεν ή Γραφὴ, δῆλον ἐξ ὧν ἐν Δευτερονομίῳ φησίν· « Ἐὰν δὲ ἐν τῷ πεδίῳ εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην, καὶ ἐκβιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον μόνον. Καὶ τῇ νεάνιδι ποιήσετε οὐδὲν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ἡ θάλπουσα τὸν Δαβιδ παρ- θένος ἡ ᾿Αβισάκ νεάνις εἴρηται, περὶ ἧς φησιν· Καὶ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἔγνω αὐτήν. Ἐκ Παρθένου τοίνυν ἁγίας ὁ Εμμανουήλ, τῆς εἰπούσης· Καὶ πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Πρὸς ἣν εἶπεν ὁ ἄγγελος · Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Αὐτὴ ὑπόδικος οὐκ ἔστι τῷ περὶ καθαρισμού νόμῳ. Φησὶ γὰρ ἐν Δευτε ρονομίῳ· Γυνὴ ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τεκῇ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. Μὴ σπερματισθεῖσα δὲ τοῦ Ἐμμανουήλ ἡ μήτηρ, καθαρά τέ ἐστι καὶ ἁμίαντος. Ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος Ἀδὰμ οὐκ ἐκ συν- όπου γέγονε γαμικῆς, ἐκ δὲ τῆς γῆς ἐπλάσθη ληφθεὶς, καὶ ὁ ἔσχατος ἀνακαινίζων αὐτοῦ τὴν φθο ράν, ἐν τῇ παρθενικῇ μήτρα διαπλασθὲν τὸ σῶμα κ λ. ἴσ. εἰ δὲ τρόπος τῆς γεννήσεως κοινός. γρ. τρίτῃ. PROCOPII GAZEI B faeescere pergetis? Est igitur agonia, cum nos ancipitis ruinæ metus cruciat. Quæ perturbatio, quia in Deum non cadit; ita eorum, qui illius præ- ceptis sese opponunt, affectionem significasse pu tamus. Et tamen, ait, licet signum qui excipiat, dignus inveniatur nullus, dabit nihilominus ipse Dominus per Christi, de carne nascituri, ratam ante dispensationem : id est, non alio aliquo vel medio, vel ministro, sed ipse per se, ut inde collati beneficii magnitudinem significaret. Legem enim per angelos ordinavit in manu mediatoris Mosis ". At signum istud ipse largitur. Quod si Deum nasci audiens miraris: et ipsum communi infantium Pibo, non aliter quam cateri, usurum esse credito. Neque enim imaginaria duntaxat ratione homo apparebit. Atque hæc quidem humanitatis signa sunt et indicia. Sed erit divinitatis evidens argu- mentum, quod ad boui malique discrimen, ætatis tempus non sit exspectaturus. Abipso enim ortus principio judex, sponte natura boni agendi, mali- que fugiendi vim sortietur; ut hinc commune illud unius in omnes judicium intelligas, quo tanquam zlate provectus, scelera a virtute, quæ in bonis habetur, rejicere valeat. Adversantur vero Sep- tuaginta virorum interpretationi Judæi; quæ vir- ginem dixerit, non autem, ut fert Hebræorum Scri- ptura, puellam, id est alate quidem florentem, nuptiarum tamen prorsus haud expertem mulie- rem. Sed qui signum esse, vel quidquam habere potest admirabile, si, quæ virum passa est, mulier pariat ? Est enim signum prodigiosæ cujusdam rei, et ab hominum consuetudine remotæ, demonstra- tio. Qui deinde, quod ex carnis voluntate natum est, Emmanuel possit appellari? Si enim signum est, quod datum est, admirabilis et ipsa exsistat gencratio necesse est. Sin autem communis est generationis modus; C qui signum jam exsistere, qui rursus Emmanuel nominari queat? Cæterum ne non de virgine puella nomen etiam peculiariter usurpari putent; id ex Scripturæ verbis in Deuteronomio patebit, sic enim legitur : c Si autem in agro repererit vir puellam, quæ desponsata est, et apprehendens concubuerit cui ea, ipse morietur solus; puella nibil patie- tur 16, Tertio præterea Regum volumine, quæ Davidem fovebat virgo, Abisac nomine, puella dicitur; quam non regem cognovisse testatur hi storia ". Natus est ergo ille Emmanuel ex sancta Virgine; cui, cum illa quomodo futurum istud es- set, quia virum non cognosceret, postulasset; in eam Spiritum sanctum esse illapsurum, virtuteque Altissimi obumbraturum respondit angelus '', Ne- D quaquam enim legi Deuteronomicæ quæ mulierem admisso semine masculum enixam septem dies immundam haberi volebat, obnoxia fuit 19. Sed nullo seminis auxilio facta Emmanuelis mater, pura, intemerataque remnansit. Quoniam enim pri- mus ille Adamus, non nuptiali coitu procreatus 1s Galat. 111, Luc. 1, 34, 55. Levit. xit, 2. VARIA LECTIONES. 19. 14 Deut. xx, 25, 26. ¹ III Reg. 1, 3, 4.
Πάλιν δέ φασιν Ἰουδαῖοι περὶ τῆς Ἄχαζ ταῦτα λέγεσθαι γυναικὸς τὸν ἐξ αὐτῆς γενόμενον Ἐζεκίας μηνύοντα. Καὶ τίς ἐκάλεσε τοῦτον Ἐμμανουήλ ; Πῶς δὲ ἠπείθησε πονηρίᾳ πρὶν γνῶναι ἀγαθὸν ἢ κακόν ; πῶς δὲ τοῦτο σημεῖον ; Τὸ δὲ αὐτὸ πάλιν ἐροῦμεν· Τί δὲ προὔκειτο νῦν περὶ τῆς τούτου λέγειν γενέσεως; ἀλλὰ καὶ ἦν ἤδη τεχθεὶς, εἴ τις τοὺς χρόνους σκοπήσειε τῆς τε παρούσης προφητείας, καὶ τῆς ἐκείνου γενέσεως. Οὐκοῦν Ἐμμανουὴλ Θεοῦ Λόγος ὁ σαρκωθεὶς, ὃν καὶ σὺ, φησὶν, καλέσεις, ὦ οἶκος Δαβίδ · τοῦτ’ ἔστιν, ὁμολογήσεις τὸν Θεὸν ἐν ἀνθρωπείᾳ μορφῇ πεφηνότα, τὸν Ἀδὰμ ἀνακτίζοντα. Τοιγαροῦν, ὡς ἐκεῖνος ἦν πρὸ τῆς ἁμαρτίας, ἐν ἀγνοίᾳ τοῦ γνωστοῦ καλοῦ καὶ πονηροῦ κατὰ πεῖραν· οὕτω καὶ ὁ Ἐμμανουὴλ , ἐν τῇ παιδικῇ διαθέσει, τὸ ἀκέραιον καὶ ἄτρωτον ἔτι τοῦ Ἀδὰμ ἐμιμήσατο. Ἐν δὲ τῷ ἀθετεῖν πονηρίαν, τὴν ἐκ τῆς παρακοῆς παρανομίαν ἐπηνωρθώσατο. Νῦν μὲν οὖν, φησὶ, διὰ τὴν ἐμὴν φιλανθρωπίαν θαῤῥήσατε. Οὐ γὰρ λήψονται τὴν γῆν τὴν ὑμετέραν οἱ βασιλεῖς· μᾶλλον δὲ, τοῦ κατὰ τὸν Ἐμμανουὴλ μέλλοντος γίνεσθαι θαύματος ὕστερον, ἀξιόπιστον νῦν ἐνέχυρον λαμβανέτω, τὴν γῆν ἐλευθερωθῆναι, δι’ ἥνπερ πεφόβησαι.
σει τὸ σημεῖον, διὰ τὴν προωρισμένην οικονομίαν τῆς διὰ σαρκὸς γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν, οὐ διὰ μέσου καὶ διακόνου τινος, αὐτὸς δὲ δι᾿ ἑαυ τοῦ· δηλῶν ἐντεῦθεν τοῦ διδομένου τὸ μέγεθος. Τὸν μὲν γὰρ νόμον διετάξατο δι' ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσί του Μωϋσέως. Τοῦτο δὲ αὐτὸς δίδωσιν. Εἰ δὲ θαυ· μάζεις Θεὸν γεννώμενον ἀκούων, πίστευσον ὅτι καὶ τρυφῇ νηπίων χρήσεται τοῖς ἄλλοις βρέφεσιν ὁμοίως · οὐ κατὰ φαντασίαν γὰρ ἐφθήσεται ἄνθρωπος · τοῦτο μὲν οὖν ἀνθρώπινον. Τὸ δὲ τῆς θεότητος αὐτοῦ παρα στατικὴν, ὅτι μὴ περιμένει πρόσφορον ἡλικίαν πρὸς διάκρισιν ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Παρ' αὐτὴν γὰρ τὴν γέννησιν κριτὴς ὤν, ἐκ φύσεως, ἀγαθῶν ἔσται ποιη τικὸς καὶ κακῶν ἀφοριστικός· ὅπερ αὐτοῦ καὶ τὴν καθόλου κρίσιν παρίστησιν. Πονηρίας μὲν ἀπολει πτομένης, ἀρετῆς δὲ τῶν προσηκόντων τυγχανούσης γέρων· ἀνθίστανται δὲ Ἰουδαῖοι τῇ ἐκδόσει τῶν Ἑβδομήκοντα, διὰ τὸ Παρθένον εἰρῆσθαι, καὶ μὴ νεανιν, ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων ἔχει Γραφή, ὅπερ δη οι τὴν ἀκμάζουσαν, ἀλλ᾽ οὐ γάμων ἄπειρον πάντως γυναῖκα. Καὶ πῶς σημεῖον, ἥτει θαυμαστόν, ἐξ ἀνδρὸς γυναῖκα τεκεῖν; τὸ γὰρ σημεῖον, τεραστίου τινὸς καὶ παρηλλαγμένου τῆς τῶν ἀνθρώπων συνη- θείας ἐστὶν ἐπίδειξις. Πῶς δὲ καὶ τὸ ἀπὸ θελήματος σαρκὸς γεννηθέν Εμμανουὴλ ονομάζεται ; Εἰ μὲν γὰρ σημεῖον ἐστι τὸ δοθὲν, παράδοξος ἔσται καὶ ἡ γέννησις. Α κἂν μὴ τῆς ὑποδοχῆς εὑρίσκῃ τὸν ἄξιον, αὐτὸς δ ο γρ. κτι Πῶς : σημεῖον ; Πῶς δὲ πάλιν Εμμανουήλ προσ- ηγόρευται; "Οτι δὲ καὶ τὴν Παρθένον νεανιν ιδίως . κέκληκεν ή Γραφὴ, δῆλον ἐξ ὧν ἐν Δευτερονομίῳ φησίν· « Ἐὰν δὲ ἐν τῷ πεδίῳ εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην, καὶ ἐκβιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον μόνον. Καὶ τῇ νεάνιδι ποιήσετε οὐδὲν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ἡ θάλπουσα τὸν Δαβιδ παρ- θένος ἡ ᾿Αβισάκ νεάνις εἴρηται, περὶ ἧς φησιν· Καὶ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἔγνω αὐτήν. Ἐκ Παρθένου τοίνυν ἁγίας ὁ Εμμανουήλ, τῆς εἰπούσης· Καὶ πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Πρὸς ἣν εἶπεν ὁ ἄγγελος · Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Αὐτὴ ὑπόδικος οὐκ ἔστι τῷ περὶ καθαρισμού νόμῳ. Φησὶ γὰρ ἐν Δευτε ρονομίῳ· Γυνὴ ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τεκῇ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. Μὴ σπερματισθεῖσα δὲ τοῦ Ἐμμανουήλ ἡ μήτηρ, καθαρά τέ ἐστι καὶ ἁμίαντος. Ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος Ἀδὰμ οὐκ ἐκ συν- όπου γέγονε γαμικῆς, ἐκ δὲ τῆς γῆς ἐπλάσθη ληφθεὶς, καὶ ὁ ἔσχατος ἀνακαινίζων αὐτοῦ τὴν φθο ράν, ἐν τῇ παρθενικῇ μήτρα διαπλασθὲν τὸ σῶμα κ λ. ἴσ. εἰ δὲ τρόπος τῆς γεννήσεως κοινός. γρ. τρίτῃ. PROCOPII GAZEI B faeescere pergetis? Est igitur agonia, cum nos ancipitis ruinæ metus cruciat. Quæ perturbatio, quia in Deum non cadit; ita eorum, qui illius præ- ceptis sese opponunt, affectionem significasse pu tamus. Et tamen, ait, licet signum qui excipiat, dignus inveniatur nullus, dabit nihilominus ipse Dominus per Christi, de carne nascituri, ratam ante dispensationem : id est, non alio aliquo vel medio, vel ministro, sed ipse per se, ut inde collati beneficii magnitudinem significaret. Legem enim per angelos ordinavit in manu mediatoris Mosis ". At signum istud ipse largitur. Quod si Deum nasci audiens miraris: et ipsum communi infantium Pibo, non aliter quam cateri, usurum esse credito. Neque enim imaginaria duntaxat ratione homo apparebit. Atque hæc quidem humanitatis signa sunt et indicia. Sed erit divinitatis evidens argu- mentum, quod ad boui malique discrimen, ætatis tempus non sit exspectaturus. Abipso enim ortus principio judex, sponte natura boni agendi, mali- que fugiendi vim sortietur; ut hinc commune illud unius in omnes judicium intelligas, quo tanquam zlate provectus, scelera a virtute, quæ in bonis habetur, rejicere valeat. Adversantur vero Sep- tuaginta virorum interpretationi Judæi; quæ vir- ginem dixerit, non autem, ut fert Hebræorum Scri- ptura, puellam, id est alate quidem florentem, nuptiarum tamen prorsus haud expertem mulie- rem. Sed qui signum esse, vel quidquam habere potest admirabile, si, quæ virum passa est, mulier pariat ? Est enim signum prodigiosæ cujusdam rei, et ab hominum consuetudine remotæ, demonstra- tio. Qui deinde, quod ex carnis voluntate natum est, Emmanuel possit appellari? Si enim signum est, quod datum est, admirabilis et ipsa exsistat gencratio necesse est. Sin autem communis est generationis modus; C qui signum jam exsistere, qui rursus Emmanuel nominari queat? Cæterum ne non de virgine puella nomen etiam peculiariter usurpari putent; id ex Scripturæ verbis in Deuteronomio patebit, sic enim legitur : c Si autem in agro repererit vir puellam, quæ desponsata est, et apprehendens concubuerit cui ea, ipse morietur solus; puella nibil patie- tur 16, Tertio præterea Regum volumine, quæ Davidem fovebat virgo, Abisac nomine, puella dicitur; quam non regem cognovisse testatur hi storia ". Natus est ergo ille Emmanuel ex sancta Virgine; cui, cum illa quomodo futurum istud es- set, quia virum non cognosceret, postulasset; in eam Spiritum sanctum esse illapsurum, virtuteque Altissimi obumbraturum respondit angelus '', Ne- D quaquam enim legi Deuteronomicæ quæ mulierem admisso semine masculum enixam septem dies immundam haberi volebat, obnoxia fuit 19. Sed nullo seminis auxilio facta Emmanuelis mater, pura, intemerataque remnansit. Quoniam enim pri- mus ille Adamus, non nuptiali coitu procreatus 1s Galat. 111, Luc. 1, 34, 55. Levit. xit, 2. VARIA LECTIONES. 19. 14 Deut. xx, 25, 26. ¹ III Reg. 1, 3, 4.
PG 87:1964Οὐ γὰρ οἷόν τε τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελισθέντος μὴ γενέσθαι νῦν ὑμῖν πολιορκουμένοις ἐλευθερίαν. Πλὴν ἥξει καὶ ἐφ’ ὑμᾶς, ὁ οἷκος Δαβὶδ , οἷα μηδέ ποτε· σημαίνων τὰ ἐκ τῶν Ἀσσυρίων, κατὰ δέ τινας, Ῥωμαίων ἐπενεχθέντα δεινὰ, καθὰ οὐ γέγονεν, ἐξ οὗπερ οἱ τὴν Σαμάρειαν οἰκοῦντες εἰς ἑαυτοὺς περιέσπασαν τὴν Ἀσσυρίων ἔφοδον. Μείζω γὰρ ἀσεβήσαντες, οὐκ ἀφῆκαν ὑμᾶς πρώτους παθεῖν. Τὸ δὲ καταλειφθῆναι τὴν γῆν , τινὲς οὕτως ἑρμήνευσαν· ὅταν ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λαβοῦσα τέκῃ, καὶ σὺ καλέσῃς τοὔνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ , τότε πάντες οἱ παρενοχλοῦντες τῇ ἁγίᾳ γῇ, καταλείψουσιν αὐτήν. Οἱ γὰρ πολεμήσαντες τὴν Ἐκκλησίαν, τὸ ἄμαχον αὐτῆς ἰδόντες, ἀπεῖπον ἀφέντες αὐτὴν, ὡς παρὰ Θεοῦ σωζομένην. Καὶ τὸ, Ἀφ’ οὗ ἀφεῖλεν Ἐφραὶ̈μ ἀπὸ Ἰούδα , τινὲς οὕτως παρέστησαν· Ἀφ’ οὗ ἀπέστη Ἐφραὶ̈μ ἀπὸ τοῦ Ἰούδα, ἐν ἡμέραις Ἰεροβοάμ· ἀπ’ ἐκείνου τοίνυν οὐχ ἥκασιν ἡμέραι τοιαῦται τῷ οἴκῳ Δαβὶδ, οἵας ἐπάξει Κύριος . Ποίας δέ φησιν ἡμέρας; λέγω τὸν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων . ιηκε. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, συριεῖ Κύριος μυίαις, αἳ κυριεύουσι μέρος ποταμοῦ Αἰγύπτου· καὶ τῇ μελίσσῃ, ἤ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ἀσσυρίων.
σει τὸ σημεῖον, διὰ τὴν προωρισμένην οικονομίαν τῆς διὰ σαρκὸς γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν, οὐ διὰ μέσου καὶ διακόνου τινος, αὐτὸς δὲ δι᾿ ἑαυ τοῦ· δηλῶν ἐντεῦθεν τοῦ διδομένου τὸ μέγεθος. Τὸν μὲν γὰρ νόμον διετάξατο δι' ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσί του Μωϋσέως. Τοῦτο δὲ αὐτὸς δίδωσιν. Εἰ δὲ θαυ· μάζεις Θεὸν γεννώμενον ἀκούων, πίστευσον ὅτι καὶ τρυφῇ νηπίων χρήσεται τοῖς ἄλλοις βρέφεσιν ὁμοίως · οὐ κατὰ φαντασίαν γὰρ ἐφθήσεται ἄνθρωπος · τοῦτο μὲν οὖν ἀνθρώπινον. Τὸ δὲ τῆς θεότητος αὐτοῦ παρα στατικὴν, ὅτι μὴ περιμένει πρόσφορον ἡλικίαν πρὸς διάκρισιν ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Παρ' αὐτὴν γὰρ τὴν γέννησιν κριτὴς ὤν, ἐκ φύσεως, ἀγαθῶν ἔσται ποιη τικὸς καὶ κακῶν ἀφοριστικός· ὅπερ αὐτοῦ καὶ τὴν καθόλου κρίσιν παρίστησιν. Πονηρίας μὲν ἀπολει πτομένης, ἀρετῆς δὲ τῶν προσηκόντων τυγχανούσης γέρων· ἀνθίστανται δὲ Ἰουδαῖοι τῇ ἐκδόσει τῶν Ἑβδομήκοντα, διὰ τὸ Παρθένον εἰρῆσθαι, καὶ μὴ νεανιν, ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων ἔχει Γραφή, ὅπερ δη οι τὴν ἀκμάζουσαν, ἀλλ᾽ οὐ γάμων ἄπειρον πάντως γυναῖκα. Καὶ πῶς σημεῖον, ἥτει θαυμαστόν, ἐξ ἀνδρὸς γυναῖκα τεκεῖν; τὸ γὰρ σημεῖον, τεραστίου τινὸς καὶ παρηλλαγμένου τῆς τῶν ἀνθρώπων συνη- θείας ἐστὶν ἐπίδειξις. Πῶς δὲ καὶ τὸ ἀπὸ θελήματος σαρκὸς γεννηθέν Εμμανουὴλ ονομάζεται ; Εἰ μὲν γὰρ σημεῖον ἐστι τὸ δοθὲν, παράδοξος ἔσται καὶ ἡ γέννησις. Α κἂν μὴ τῆς ὑποδοχῆς εὑρίσκῃ τὸν ἄξιον, αὐτὸς δ ο γρ. κτι Πῶς : σημεῖον ; Πῶς δὲ πάλιν Εμμανουήλ προσ- ηγόρευται; "Οτι δὲ καὶ τὴν Παρθένον νεανιν ιδίως . κέκληκεν ή Γραφὴ, δῆλον ἐξ ὧν ἐν Δευτερονομίῳ φησίν· « Ἐὰν δὲ ἐν τῷ πεδίῳ εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην, καὶ ἐκβιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον μόνον. Καὶ τῇ νεάνιδι ποιήσετε οὐδὲν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ἡ θάλπουσα τὸν Δαβιδ παρ- θένος ἡ ᾿Αβισάκ νεάνις εἴρηται, περὶ ἧς φησιν· Καὶ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἔγνω αὐτήν. Ἐκ Παρθένου τοίνυν ἁγίας ὁ Εμμανουήλ, τῆς εἰπούσης· Καὶ πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Πρὸς ἣν εἶπεν ὁ ἄγγελος · Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Αὐτὴ ὑπόδικος οὐκ ἔστι τῷ περὶ καθαρισμού νόμῳ. Φησὶ γὰρ ἐν Δευτε ρονομίῳ· Γυνὴ ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τεκῇ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. Μὴ σπερματισθεῖσα δὲ τοῦ Ἐμμανουήλ ἡ μήτηρ, καθαρά τέ ἐστι καὶ ἁμίαντος. Ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος Ἀδὰμ οὐκ ἐκ συν- όπου γέγονε γαμικῆς, ἐκ δὲ τῆς γῆς ἐπλάσθη ληφθεὶς, καὶ ὁ ἔσχατος ἀνακαινίζων αὐτοῦ τὴν φθο ράν, ἐν τῇ παρθενικῇ μήτρα διαπλασθὲν τὸ σῶμα κ λ. ἴσ. εἰ δὲ τρόπος τῆς γεννήσεως κοινός. γρ. τρίτῃ. PROCOPII GAZEI B faeescere pergetis? Est igitur agonia, cum nos ancipitis ruinæ metus cruciat. Quæ perturbatio, quia in Deum non cadit; ita eorum, qui illius præ- ceptis sese opponunt, affectionem significasse pu tamus. Et tamen, ait, licet signum qui excipiat, dignus inveniatur nullus, dabit nihilominus ipse Dominus per Christi, de carne nascituri, ratam ante dispensationem : id est, non alio aliquo vel medio, vel ministro, sed ipse per se, ut inde collati beneficii magnitudinem significaret. Legem enim per angelos ordinavit in manu mediatoris Mosis ". At signum istud ipse largitur. Quod si Deum nasci audiens miraris: et ipsum communi infantium Pibo, non aliter quam cateri, usurum esse credito. Neque enim imaginaria duntaxat ratione homo apparebit. Atque hæc quidem humanitatis signa sunt et indicia. Sed erit divinitatis evidens argu- mentum, quod ad boui malique discrimen, ætatis tempus non sit exspectaturus. Abipso enim ortus principio judex, sponte natura boni agendi, mali- que fugiendi vim sortietur; ut hinc commune illud unius in omnes judicium intelligas, quo tanquam zlate provectus, scelera a virtute, quæ in bonis habetur, rejicere valeat. Adversantur vero Sep- tuaginta virorum interpretationi Judæi; quæ vir- ginem dixerit, non autem, ut fert Hebræorum Scri- ptura, puellam, id est alate quidem florentem, nuptiarum tamen prorsus haud expertem mulie- rem. Sed qui signum esse, vel quidquam habere potest admirabile, si, quæ virum passa est, mulier pariat ? Est enim signum prodigiosæ cujusdam rei, et ab hominum consuetudine remotæ, demonstra- tio. Qui deinde, quod ex carnis voluntate natum est, Emmanuel possit appellari? Si enim signum est, quod datum est, admirabilis et ipsa exsistat gencratio necesse est. Sin autem communis est generationis modus; C qui signum jam exsistere, qui rursus Emmanuel nominari queat? Cæterum ne non de virgine puella nomen etiam peculiariter usurpari putent; id ex Scripturæ verbis in Deuteronomio patebit, sic enim legitur : c Si autem in agro repererit vir puellam, quæ desponsata est, et apprehendens concubuerit cui ea, ipse morietur solus; puella nibil patie- tur 16, Tertio præterea Regum volumine, quæ Davidem fovebat virgo, Abisac nomine, puella dicitur; quam non regem cognovisse testatur hi storia ". Natus est ergo ille Emmanuel ex sancta Virgine; cui, cum illa quomodo futurum istud es- set, quia virum non cognosceret, postulasset; in eam Spiritum sanctum esse illapsurum, virtuteque Altissimi obumbraturum respondit angelus '', Ne- D quaquam enim legi Deuteronomicæ quæ mulierem admisso semine masculum enixam septem dies immundam haberi volebat, obnoxia fuit 19. Sed nullo seminis auxilio facta Emmanuelis mater, pura, intemerataque remnansit. Quoniam enim pri- mus ille Adamus, non nuptiali coitu procreatus 1s Galat. 111, Luc. 1, 34, 55. Levit. xit, 2. VARIA LECTIONES. 19. 14 Deut. xx, 25, 26. ¹ III Reg. 1, 3, 4.
Καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται πάντες ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πετρῶν, κ.τ.λ. Αἰγυπτίων ἔφοδον διὰ τούτων δηλοῖ μυρίας αὐτοὺς εἰπὼν, διὰ τὸ χαίρειν λύθροις καὶ αἵμασι τοῖς κατὰ τὴν εἰδωλολατρείαν· ἢ διὰ τὸ πλῆθος, καὶ τὸ μὴ λίαν εὔηχες τῆς φωνῆς. Θεοῦ δὲ νεύματι δείκνυσι τοὺς ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν χωρήσαντας, οἱονεὶ συρίγματι καλουμένους Θεοῦ, οὐκ ἀπὸ πάσης, ἐκ δὲ μέρους Αἰγύπτου. Ἥξειν δὲ καὶ Ἀσσυρίους φησὶν, οὓς μελίτταις ἀπείκασεν, διὰ τὸ πολεμικῷ κέντρῳ κεχρῆσθαι, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν τότε κρατεῖν. Ἢ, ὅτι ποικίλη καὶ εὔχρως ἡ μέλιττα . Τοιοῦτοι δὲ τὰς ἐσθῆτας Ἀσσύριοι, οὓς ἐλθόντας εἰς Ἰουδαίαν, πάντα τόπον καθέξειν ἀπόῤῥητον, μήτι γε τὰς πόλεις αὐτὰς, ἤγουν, ὡς περὶ μυιῶν λέγων ἐπέμεινε τῇ τροπῇ, δηλῶν ἅμα, ὡς πᾶσαν αὐτῶν ἐρευνήσουσι τὴν χώραν , ὡς μὴ δύνασθαί τι τῶν κεκρυμμένων λαθεῖν. Οὓς χρὴ δεδιέναι, φησὶν, ἀλλ’ οὐ τοὺς δύο τούτους καπνιζομένους δαλούς .
σει τὸ σημεῖον, διὰ τὴν προωρισμένην οικονομίαν τῆς διὰ σαρκὸς γεννήσεως τοῦ Χριστοῦ, τουτέστιν, οὐ διὰ μέσου καὶ διακόνου τινος, αὐτὸς δὲ δι᾿ ἑαυ τοῦ· δηλῶν ἐντεῦθεν τοῦ διδομένου τὸ μέγεθος. Τὸν μὲν γὰρ νόμον διετάξατο δι' ἀγγέλων ἐν χειρὶ μεσί του Μωϋσέως. Τοῦτο δὲ αὐτὸς δίδωσιν. Εἰ δὲ θαυ· μάζεις Θεὸν γεννώμενον ἀκούων, πίστευσον ὅτι καὶ τρυφῇ νηπίων χρήσεται τοῖς ἄλλοις βρέφεσιν ὁμοίως · οὐ κατὰ φαντασίαν γὰρ ἐφθήσεται ἄνθρωπος · τοῦτο μὲν οὖν ἀνθρώπινον. Τὸ δὲ τῆς θεότητος αὐτοῦ παρα στατικὴν, ὅτι μὴ περιμένει πρόσφορον ἡλικίαν πρὸς διάκρισιν ἀγαθοῦ καὶ κακοῦ. Παρ' αὐτὴν γὰρ τὴν γέννησιν κριτὴς ὤν, ἐκ φύσεως, ἀγαθῶν ἔσται ποιη τικὸς καὶ κακῶν ἀφοριστικός· ὅπερ αὐτοῦ καὶ τὴν καθόλου κρίσιν παρίστησιν. Πονηρίας μὲν ἀπολει πτομένης, ἀρετῆς δὲ τῶν προσηκόντων τυγχανούσης γέρων· ἀνθίστανται δὲ Ἰουδαῖοι τῇ ἐκδόσει τῶν Ἑβδομήκοντα, διὰ τὸ Παρθένον εἰρῆσθαι, καὶ μὴ νεανιν, ὡς ἡ τῶν Ἑβραίων ἔχει Γραφή, ὅπερ δη οι τὴν ἀκμάζουσαν, ἀλλ᾽ οὐ γάμων ἄπειρον πάντως γυναῖκα. Καὶ πῶς σημεῖον, ἥτει θαυμαστόν, ἐξ ἀνδρὸς γυναῖκα τεκεῖν; τὸ γὰρ σημεῖον, τεραστίου τινὸς καὶ παρηλλαγμένου τῆς τῶν ἀνθρώπων συνη- θείας ἐστὶν ἐπίδειξις. Πῶς δὲ καὶ τὸ ἀπὸ θελήματος σαρκὸς γεννηθέν Εμμανουὴλ ονομάζεται ; Εἰ μὲν γὰρ σημεῖον ἐστι τὸ δοθὲν, παράδοξος ἔσται καὶ ἡ γέννησις. Α κἂν μὴ τῆς ὑποδοχῆς εὑρίσκῃ τὸν ἄξιον, αὐτὸς δ ο γρ. κτι Πῶς : σημεῖον ; Πῶς δὲ πάλιν Εμμανουήλ προσ- ηγόρευται; "Οτι δὲ καὶ τὴν Παρθένον νεανιν ιδίως . κέκληκεν ή Γραφὴ, δῆλον ἐξ ὧν ἐν Δευτερονομίῳ φησίν· « Ἐὰν δὲ ἐν τῷ πεδίῳ εὕρῃ τὴν παῖδα τὴν μεμνηστευμένην, καὶ ἐκβιασάμενος κοιμηθῇ μετ' αὐτῆς, ἀποκτενεῖτε τὸν ἄνθρωπον μόνον. Καὶ τῇ νεάνιδι ποιήσετε οὐδὲν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἐν τῇ δευτέρᾳ τῶν Βασιλειῶν, ἡ θάλπουσα τὸν Δαβιδ παρ- θένος ἡ ᾿Αβισάκ νεάνις εἴρηται, περὶ ἧς φησιν· Καὶ ὁ βασιλεὺς οὐκ ἔγνω αὐτήν. Ἐκ Παρθένου τοίνυν ἁγίας ὁ Εμμανουήλ, τῆς εἰπούσης· Καὶ πῶς ἔσται μοι τοῦτο, ἐπεὶ ἄνδρα οὐ γινώσκω; Πρὸς ἣν εἶπεν ὁ ἄγγελος · Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. Αὐτὴ ὑπόδικος οὐκ ἔστι τῷ περὶ καθαρισμού νόμῳ. Φησὶ γὰρ ἐν Δευτε ρονομίῳ· Γυνὴ ἥτις ἂν σπερματισθῇ καὶ τεκῇ ἄρσεν, ἀκάθαρτος ἔσται ἑπτὰ ἡμέρας. Μὴ σπερματισθεῖσα δὲ τοῦ Ἐμμανουήλ ἡ μήτηρ, καθαρά τέ ἐστι καὶ ἁμίαντος. Ἐπεὶ γὰρ ὁ πρῶτος Ἀδὰμ οὐκ ἐκ συν- όπου γέγονε γαμικῆς, ἐκ δὲ τῆς γῆς ἐπλάσθη ληφθεὶς, καὶ ὁ ἔσχατος ἀνακαινίζων αὐτοῦ τὴν φθο ράν, ἐν τῇ παρθενικῇ μήτρα διαπλασθὲν τὸ σῶμα κ λ. ἴσ. εἰ δὲ τρόπος τῆς γεννήσεως κοινός. γρ. τρίτῃ. PROCOPII GAZEI B faeescere pergetis? Est igitur agonia, cum nos ancipitis ruinæ metus cruciat. Quæ perturbatio, quia in Deum non cadit; ita eorum, qui illius præ- ceptis sese opponunt, affectionem significasse pu tamus. Et tamen, ait, licet signum qui excipiat, dignus inveniatur nullus, dabit nihilominus ipse Dominus per Christi, de carne nascituri, ratam ante dispensationem : id est, non alio aliquo vel medio, vel ministro, sed ipse per se, ut inde collati beneficii magnitudinem significaret. Legem enim per angelos ordinavit in manu mediatoris Mosis ". At signum istud ipse largitur. Quod si Deum nasci audiens miraris: et ipsum communi infantium Pibo, non aliter quam cateri, usurum esse credito. Neque enim imaginaria duntaxat ratione homo apparebit. Atque hæc quidem humanitatis signa sunt et indicia. Sed erit divinitatis evidens argu- mentum, quod ad boui malique discrimen, ætatis tempus non sit exspectaturus. Abipso enim ortus principio judex, sponte natura boni agendi, mali- que fugiendi vim sortietur; ut hinc commune illud unius in omnes judicium intelligas, quo tanquam zlate provectus, scelera a virtute, quæ in bonis habetur, rejicere valeat. Adversantur vero Sep- tuaginta virorum interpretationi Judæi; quæ vir- ginem dixerit, non autem, ut fert Hebræorum Scri- ptura, puellam, id est alate quidem florentem, nuptiarum tamen prorsus haud expertem mulie- rem. Sed qui signum esse, vel quidquam habere potest admirabile, si, quæ virum passa est, mulier pariat ? Est enim signum prodigiosæ cujusdam rei, et ab hominum consuetudine remotæ, demonstra- tio. Qui deinde, quod ex carnis voluntate natum est, Emmanuel possit appellari? Si enim signum est, quod datum est, admirabilis et ipsa exsistat gencratio necesse est. Sin autem communis est generationis modus; C qui signum jam exsistere, qui rursus Emmanuel nominari queat? Cæterum ne non de virgine puella nomen etiam peculiariter usurpari putent; id ex Scripturæ verbis in Deuteronomio patebit, sic enim legitur : c Si autem in agro repererit vir puellam, quæ desponsata est, et apprehendens concubuerit cui ea, ipse morietur solus; puella nibil patie- tur 16, Tertio præterea Regum volumine, quæ Davidem fovebat virgo, Abisac nomine, puella dicitur; quam non regem cognovisse testatur hi storia ". Natus est ergo ille Emmanuel ex sancta Virgine; cui, cum illa quomodo futurum istud es- set, quia virum non cognosceret, postulasset; in eam Spiritum sanctum esse illapsurum, virtuteque Altissimi obumbraturum respondit angelus '', Ne- D quaquam enim legi Deuteronomicæ quæ mulierem admisso semine masculum enixam septem dies immundam haberi volebat, obnoxia fuit 19. Sed nullo seminis auxilio facta Emmanuelis mater, pura, intemerataque remnansit. Quoniam enim pri- mus ille Adamus, non nuptiali coitu procreatus 1s Galat. 111, Luc. 1, 34, 55. Levit. xit, 2. VARIA LECTIONES. 19. 14 Deut. xx, 25, 26. ¹ III Reg. 1, 3, 4.
PG 87:1966Γέγονε δὲ ταῦτα πρὸς λέξιν, ὅτε Νεχαὼ Φαραὼ κατὰ τῶν Ἀσσυρίων χώρων, κωλύοντα τὸν Ἰωσίαν ἀπέκτεινεν, καὶ τὸν Ἰωαχὰζ αἰχμάλωτον τὸν τούτου παῖδα λαβὼν, Ἐλιακεὶμ καταστήσας ἄρχειν, Ἰουδαίων ὑποφόρους τούτους ἐποίησε, μεθ’ ὂν Ἰεχονίας ἐκράτησεν, εἶτα Σεδεκίας, ἐφ’ οὗ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ τῆς Ἰουδαίας ἐλθὼν, ἐχειρώσατο, μικροῦ τε πάντας ἀνδραποδισάμενος Ἀσσυρίους οἰκήτορας εἰς τὴν χώραν ἐξέπεμψεν. Οἳ καθῃρημένων τῶν πόλεων σπήλαιά τε καὶ φάραγγας καὶ νάπας κατῴκησαν. Μεθ’ ἃ λοιπὸν ἀκολούθως, καὶ τὴν Ἀσσυρίων προφητεύει καθαίρεσιν, οἳ παρέτειναν ἄρχοντες τῆς Ἀσίας ἀπάσης, Αἰγύπτου τε καὶ Λιβύης ἐφ’ ὅλης ἔτεσιν χιλίοις που καὶ τριακοσίοις. Ἀλλ’ ἐπεὶ λαβόντες Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν νεὼν ἐμπρήσαντες, τὰ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῖς εἰδώλοις ἀνέθηκαν, οὐκ εἰς μακρὰν ὑπὸ Μήδων καθῄρηνται. Περσῶν τε πρῶτος ἐβασίλευσεν Κῦρος, ὃς τοὺς αἰχμαλώτους ἀνεὶς, οἰκοδομηθῆναι προσέταξε τὸν ναὸν, τὰ ἱερά τε πάλιν ἀπέδωκε σκεύη. Διό φησιν·
λαμβάνει, ὡς ἂν ἐν ὁμοιώματι γένηται τῷ τῆς ἀμαρ- τίας διὰ σαρκός. Ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ παράδοξον τῆς γεννήσεως τοῖς μὴ παραδεχομένοις τὴν θείαν οἶκο νομίαν, άπιστον γένηται· ἔκτισέ τινα τῶν ζώων ὁ Δημιουργὸς ἐκ θηλείας μόνης, χωρὶς ἀῤῥένων τικτό- μενα. Τοιαῦτα γὰρ περὶ γυπῶν ἐν τῇ περὶ ζώων ἱστορεῖται συγγραφή. Πάλιν δέ φασιν Ἰουδαῖοι περὶ τῆς ᾿Αχαζ ταῦτα λέγεσθαι γυναικὸς τὸν ἐξ αὐτῆς γενόμενον Εζεκίας μηνύοντα. Καὶ τὶς ἐκάλεσε τοῦτον Εμμανουήλ; Πῶς δὲ ἠπείθησε πονηρία πρὶν γνῶναι ἀγαθὸν ἢ κακόν; πῶς δὲ τοῦτο ση μεῖον ; Τὸ δὲ αὐτὸ πάλιν ἐροῦμεν· Τί δὲ προσκειτο νῦν περὶ τῆς τούτου λέγειν γενέσεως; ἀλλὰ καὶ ἦν ἤδη τεχθείς, εἴ τις τοὺς χρόνους σκοπήσειε της τε παρούσης προφητείας, καὶ τῆς ἐκείνου γενέσεως. Οὐκοῦν Ἐμμανουὴλ Θεοῦ Λόγος ὁ σαρκωθείς, ὃν Β και συ, φησίν, καλέσεις, ὦ οἶκος Δαβίδ· τοῦτ' ἔστιν, ὁμολογήσεις τὸν Θεὸν ἐν ἀνθρωπεία μορφή περη νότα, τὸν Ἀδὰμ ἀνακτίζοντα. Τοιγαροῦν, ὡς ἐκεῖνος ἦν πρὸ τῆς ἁμαρτίας, ἐν ἀγνοίᾳ τοῦ γνωστοῦ καλοῦ καὶ πονηροῦ κατὰ πεῖραν· οὕτω καὶ ὁ Ἐμμανουήλ, ἐν τῇ παιδικῇ διαθέσει, τὸ ἀκέραιον καὶ ἄτρωτον ἔτι τοῦ ᾿Αδὰμ ἐμιμήσατο. Ἐν δὲ τῷ ἀθετεῖν πονη ρίαν, τὴν ἐκ τῆς παρακοῆς παρανομίαν ἐπηνωρθώ- σατο. Νῦν μὲν οὖν, φησί, διὰ τὴν ἐμὴν φιλανθρωπίαν θαῤῥήσατε. Οὐ γὰρ λήψονται τὴν γῆν τὴν ὑμετέραν οἱ βασιλεῖς· μᾶλλον δὲ, τοῦ κατὰ τὸν Ἐμμανουὴλ μέλλοντος γίνεσθαι θαύματος ὕστερον, ἀξιόπιστον νῦν ἐνέχυρον λαμβανέτω, τὴν γῆν ἐλευθερωθῆναι, δι' ήνπερ πεφόβησαι ". Οὐ γὰρ οἷόν τε τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελισθέντος μὴ γενέσθαι νῦν ὑμῖν πολιορκου- μένοις ἐλευθερίαν. Πλὴν ἤξει καὶ ἐφ' ὑμᾶς, ὁ ' οἶκος Δαβίδ, οἷα μηδέ ποτε· σημαίνων τὰ ἐκ τῶν Ασσυ ρίων, κατὰ δέ τινας, Ῥωμαίων ἐπενεχθέντα δεινά, καθὰ οὐ γέγονεν, ἐξ οὗπερ οἱ τὴν Σαμάρειαν ο κοῦντες εἰς ἑαυτοὺς περιέσπασαν τὴν ᾿Ασσυρίων ἔφοδον. Μείζω γὰρ ἀπεβήσαντες, οὐκ ἀφῆκαν ὑμᾶς πρώτους κ παθεῖν. Τὸ δὲ καταλειφθῆναι τὴν γῆν, τινὲ; οὕτως ἑρμήνευσαν ὅταν ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λαβοῦσα τέκῃ, καὶ σὺ καλέσῃς τοὔνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, τότε πάντες οἱ παρενοχλούντες τῇ ἁγίᾳ γῇ, καταλείψουσιν αὐτήν. Οἱ γὰρ πολεμήσαν τες τὴν Ἐκκλησίαν, τὸ ἄμαχον αὐτῆς ἰδόντες, ἀπεῖ- πον ἀφέντες αὐτὴν, ὡς παρὰ Θεοῦ σωζομένην. Καὶ τὸ, Αφ' οὗ ἀφεῖλεν Ἐφραὶμ ἀπὸ Ἰούδα, τινὲς οὕτως παρέστησαν· 'Αφ' οὗ ἀπέστη Ἐφραὶμ ἀπὸ τοῦ Ἰούδα, ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ· ἀπ' ἐκείνου τοίνυν οὐχ ἥκασιν ἡμέραι τοιαῦται τῷ οἴκῳ Δαβίδ, οἵας ἐπάξει Κύριος. Ποίας δέ φησιν ἡμέρας ; λέγω τὸν βασιλέα των Ασσυρίων. Εt τη-κεʹ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, συριεί Κύριος μυίαις, αἳ κυριεύουσι μέρος ποταμοῦ γρ. λαμβάνετε. * γρ. πεφόβησε. κ ἴσ. γρ. πρὸ τοῦ. COMMMENTARII IN ISAIAM. A fuerat, sed terra efformatus : et hic ultimus, qui ejus corruptionem renovat, in virginis utero cor - pus sumit efformatum, ut ejus similitudinem ha- beat, quod peccato per carnem natum est. Cæte- rum ne non apud eos, qui divinæ incarnationis negotium non amplectuntur, mirabilis hic partus incredibilis esset; quædam etiam animalia, quæ nulla maris, sed feminæ solius opera nascerentur, rerum omnium creator Dominus, exsistere voluit. Talia enim de vulturibus in libris de animalibus narrantur. Aiunt porro Judæi de Achazi conjuge, ut sublatus ex ea notetur Ezechias, ista narrari. Sed a quibus is tandem Emmanuel est nuncupa- tus ? qui boni et mali discrimine nondum percepto, nequitiæ reluctatus? Qui deinde signum illud fue- rit? Ad hac, et illud etiam querimus : qui fuerit amplius de illius ortu necessum disputare? Longe enim antea, si hujus vaticinii tempus cum Ezechiæ natalibus compares, in lucem editum reperias. Est ergo Dei Verbum, quod carnemn assumpsit, ipse Emmanuel. Quem et tu, ait, Domus David, vocabis : id est, Deun humana specie sese prodere, Adamumque instaurare confiteberis. Itaque sicut ille nondum peccati macula vitiatus, boni malique scientiam experientia non didicerat, sic et ipse Emmanuel, puer ailliue quod in Adamo purun mauserat et incorruptum, imitatus est. In quo autern malitiam aspernatur, partam ex contumacia legis violationem correxit, et in melius commuta- vit. Jamn ergo summo re erga vos studio, sumn- mæque voluntati innixi, ait, confidite. Neque enim terrain vestram ipsi sunt capturi reges. Imo vero, quo rata sit futuri olim de Emmanuele miraculi fides; jam et hoc certum vobis, Adeque dignum pignus esto; fore ut ipsa, cui tantopere timetis, libertatem tellus adeptura sit. Vobis enim jam Salvatore aununtiato obsessis libertas non polest non existere. Sed venient super vos, O Davidica domus, quæ antehac nunquam : ipsæ nimirum vel ab Assyriis, vel, ut alii sentiunt, a Romanis, pos- tea toleratæ clades; quales ab eo tempore, quo Samaritani, Assyriorum in se ipsos exercitum attraxerunt, nullæ contigerunt, cum enim graviora essent impietatis vestra flagitia, vos nonnisi po- nis affectos dimiserunt. Quod autem derelictum iri terram dicit, non desunt qui ita explicent. Cum virgo habens in utero pepererit, nomenque ejus Emmanuel ipsa vocaverit, tum demum qui terram sanctam interturbant, omnes ips in deserent. Qui enim bella adversus Ecclesiam gerunt; robur ipsius inexpugnabile experti, ea relicta, tanquam quæ a Deo servetur, discedunt. illud deinde : Ex quo abstulit Ephraim a Juda, eo referunt quidam ut ad tempora Jeroboami referant, quibus Ephraim a Juda deficere contigit. Ab illis ergo non venerunt dies tales domui David, quales adducet Dominus. Verum quales tandem illi? Assyriorum scilicet regem intell git. . C D VERS. 18-23. Et erit in die illa : Sibilabit Dominus nruscis, quæ dominantur parti fluminis VARIE LECTIONES. 10. w.
Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ξυρήσει Κύριος τοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων οὐ τὴν κεφαλὴν μόνην τὴν πάλαι κομῶσαν, ὅτε τῆς οἰκουμένης ἐκράτουν, ἀλλὰ καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν , δηλαδὴ τὸ ἀνδρεῖον σχῆμα, ἢ τὸν πολὺν καὶ χυδαῖον λαὸν, καὶ τὸν πώγωνα , τοῦτ’ ἔστιν τὸν κατὰ φύσιν ἀνθρώποις πρέποντα κόσμον, ἤγουν τῆς ἀνδρείας τὰ σύμβολα. Τῆς ἐσχάτης δὲ ἀτιμίας ὁ τρόπος οὗτος ἐκρίνετο, κεφαλὴν ξυρεῖσθαι καὶ πώγωνα . Τοῦτο γὰρ καὶ ἐκδρῶν τινὲς ἐπὶ νεκροῖς ἑαυτοὺς ἀτιμάζοντες. Ὃ τοῖς ἱερεῦσιν ὁ τοῦ Μωϋσέως ἀπηγόρευσε νόμος· φησὶ δὲ καὶ Ἱερεμίας, πεπορθημένων δὲ τῶν Ἱεροσολύμων ὑπὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ, «Ἀνέβησαν ἄνδρες ἀπὸ Συχὲμ καὶ ἀπὸ Σαλὴμ καὶ Σαμαρείας ὀγδοήκοντα ἄνδρες, ἐξυρημένοι πώγωνας καὶ διεῤῥωγότες τὰ ἱμάτια καὶ κοπτόμενοι.» Ταῦτα δὲ τὸ πένθος καὶ τὴν ἀτιμίαν δηλοῖ. Φησὶν οὖν τὴν βασιλείαν Ἀσσυρίων ταπεινὴν ἀποδεῖξαι καὶ ἄνανδρον καὶ ἀσχήμονα. Μεμεθυσμένῳ δὲ λέγει ξυρῷ , τῇ μαχαίρᾳ ἀφειδῶς τε κειρούσῃ καὶ πληρουμένῃ τῶν πιπτόντων τοῦ αἴματος. Τινὲς δὲ (ὡς τοῦ ῥητοῦ, φασὶ, μεμισθωμένῳ ἔχοντος) δύναμίν τινα μισθοφορικὴν ἀποδείκνυσι, τὴν μέλλουσαν τῶν Ἀσσυρίων βασιλείαν ψιλοῦν.
λαμβάνει, ὡς ἂν ἐν ὁμοιώματι γένηται τῷ τῆς ἀμαρ- τίας διὰ σαρκός. Ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ παράδοξον τῆς γεννήσεως τοῖς μὴ παραδεχομένοις τὴν θείαν οἶκο νομίαν, άπιστον γένηται· ἔκτισέ τινα τῶν ζώων ὁ Δημιουργὸς ἐκ θηλείας μόνης, χωρὶς ἀῤῥένων τικτό- μενα. Τοιαῦτα γὰρ περὶ γυπῶν ἐν τῇ περὶ ζώων ἱστορεῖται συγγραφή. Πάλιν δέ φασιν Ἰουδαῖοι περὶ τῆς ᾿Αχαζ ταῦτα λέγεσθαι γυναικὸς τὸν ἐξ αὐτῆς γενόμενον Εζεκίας μηνύοντα. Καὶ τὶς ἐκάλεσε τοῦτον Εμμανουήλ; Πῶς δὲ ἠπείθησε πονηρία πρὶν γνῶναι ἀγαθὸν ἢ κακόν; πῶς δὲ τοῦτο ση μεῖον ; Τὸ δὲ αὐτὸ πάλιν ἐροῦμεν· Τί δὲ προσκειτο νῦν περὶ τῆς τούτου λέγειν γενέσεως; ἀλλὰ καὶ ἦν ἤδη τεχθείς, εἴ τις τοὺς χρόνους σκοπήσειε της τε παρούσης προφητείας, καὶ τῆς ἐκείνου γενέσεως. Οὐκοῦν Ἐμμανουὴλ Θεοῦ Λόγος ὁ σαρκωθείς, ὃν Β και συ, φησίν, καλέσεις, ὦ οἶκος Δαβίδ· τοῦτ' ἔστιν, ὁμολογήσεις τὸν Θεὸν ἐν ἀνθρωπεία μορφή περη νότα, τὸν Ἀδὰμ ἀνακτίζοντα. Τοιγαροῦν, ὡς ἐκεῖνος ἦν πρὸ τῆς ἁμαρτίας, ἐν ἀγνοίᾳ τοῦ γνωστοῦ καλοῦ καὶ πονηροῦ κατὰ πεῖραν· οὕτω καὶ ὁ Ἐμμανουήλ, ἐν τῇ παιδικῇ διαθέσει, τὸ ἀκέραιον καὶ ἄτρωτον ἔτι τοῦ ᾿Αδὰμ ἐμιμήσατο. Ἐν δὲ τῷ ἀθετεῖν πονη ρίαν, τὴν ἐκ τῆς παρακοῆς παρανομίαν ἐπηνωρθώ- σατο. Νῦν μὲν οὖν, φησί, διὰ τὴν ἐμὴν φιλανθρωπίαν θαῤῥήσατε. Οὐ γὰρ λήψονται τὴν γῆν τὴν ὑμετέραν οἱ βασιλεῖς· μᾶλλον δὲ, τοῦ κατὰ τὸν Ἐμμανουὴλ μέλλοντος γίνεσθαι θαύματος ὕστερον, ἀξιόπιστον νῦν ἐνέχυρον λαμβανέτω, τὴν γῆν ἐλευθερωθῆναι, δι' ήνπερ πεφόβησαι ". Οὐ γὰρ οἷόν τε τοῦ Σωτῆρος εὐαγγελισθέντος μὴ γενέσθαι νῦν ὑμῖν πολιορκου- μένοις ἐλευθερίαν. Πλὴν ἤξει καὶ ἐφ' ὑμᾶς, ὁ ' οἶκος Δαβίδ, οἷα μηδέ ποτε· σημαίνων τὰ ἐκ τῶν Ασσυ ρίων, κατὰ δέ τινας, Ῥωμαίων ἐπενεχθέντα δεινά, καθὰ οὐ γέγονεν, ἐξ οὗπερ οἱ τὴν Σαμάρειαν ο κοῦντες εἰς ἑαυτοὺς περιέσπασαν τὴν ᾿Ασσυρίων ἔφοδον. Μείζω γὰρ ἀπεβήσαντες, οὐκ ἀφῆκαν ὑμᾶς πρώτους κ παθεῖν. Τὸ δὲ καταλειφθῆναι τὴν γῆν, τινὲ; οὕτως ἑρμήνευσαν ὅταν ἡ παρθένος ἐν γαστρὶ λαβοῦσα τέκῃ, καὶ σὺ καλέσῃς τοὔνομα αὐτοῦ Ἐμμανουὴλ, τότε πάντες οἱ παρενοχλούντες τῇ ἁγίᾳ γῇ, καταλείψουσιν αὐτήν. Οἱ γὰρ πολεμήσαν τες τὴν Ἐκκλησίαν, τὸ ἄμαχον αὐτῆς ἰδόντες, ἀπεῖ- πον ἀφέντες αὐτὴν, ὡς παρὰ Θεοῦ σωζομένην. Καὶ τὸ, Αφ' οὗ ἀφεῖλεν Ἐφραὶμ ἀπὸ Ἰούδα, τινὲς οὕτως παρέστησαν· 'Αφ' οὗ ἀπέστη Ἐφραὶμ ἀπὸ τοῦ Ἰούδα, ἐν ἡμέραις Ιεροβοάμ· ἀπ' ἐκείνου τοίνυν οὐχ ἥκασιν ἡμέραι τοιαῦται τῷ οἴκῳ Δαβίδ, οἵας ἐπάξει Κύριος. Ποίας δέ φησιν ἡμέρας ; λέγω τὸν βασιλέα των Ασσυρίων. Εt τη-κεʹ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, συριεί Κύριος μυίαις, αἳ κυριεύουσι μέρος ποταμοῦ γρ. λαμβάνετε. * γρ. πεφόβησε. κ ἴσ. γρ. πρὸ τοῦ. COMMMENTARII IN ISAIAM. A fuerat, sed terra efformatus : et hic ultimus, qui ejus corruptionem renovat, in virginis utero cor - pus sumit efformatum, ut ejus similitudinem ha- beat, quod peccato per carnem natum est. Cæte- rum ne non apud eos, qui divinæ incarnationis negotium non amplectuntur, mirabilis hic partus incredibilis esset; quædam etiam animalia, quæ nulla maris, sed feminæ solius opera nascerentur, rerum omnium creator Dominus, exsistere voluit. Talia enim de vulturibus in libris de animalibus narrantur. Aiunt porro Judæi de Achazi conjuge, ut sublatus ex ea notetur Ezechias, ista narrari. Sed a quibus is tandem Emmanuel est nuncupa- tus ? qui boni et mali discrimine nondum percepto, nequitiæ reluctatus? Qui deinde signum illud fue- rit? Ad hac, et illud etiam querimus : qui fuerit amplius de illius ortu necessum disputare? Longe enim antea, si hujus vaticinii tempus cum Ezechiæ natalibus compares, in lucem editum reperias. Est ergo Dei Verbum, quod carnemn assumpsit, ipse Emmanuel. Quem et tu, ait, Domus David, vocabis : id est, Deun humana specie sese prodere, Adamumque instaurare confiteberis. Itaque sicut ille nondum peccati macula vitiatus, boni malique scientiam experientia non didicerat, sic et ipse Emmanuel, puer ailliue quod in Adamo purun mauserat et incorruptum, imitatus est. In quo autern malitiam aspernatur, partam ex contumacia legis violationem correxit, et in melius commuta- vit. Jamn ergo summo re erga vos studio, sumn- mæque voluntati innixi, ait, confidite. Neque enim terrain vestram ipsi sunt capturi reges. Imo vero, quo rata sit futuri olim de Emmanuele miraculi fides; jam et hoc certum vobis, Adeque dignum pignus esto; fore ut ipsa, cui tantopere timetis, libertatem tellus adeptura sit. Vobis enim jam Salvatore aununtiato obsessis libertas non polest non existere. Sed venient super vos, O Davidica domus, quæ antehac nunquam : ipsæ nimirum vel ab Assyriis, vel, ut alii sentiunt, a Romanis, pos- tea toleratæ clades; quales ab eo tempore, quo Samaritani, Assyriorum in se ipsos exercitum attraxerunt, nullæ contigerunt, cum enim graviora essent impietatis vestra flagitia, vos nonnisi po- nis affectos dimiserunt. Quod autem derelictum iri terram dicit, non desunt qui ita explicent. Cum virgo habens in utero pepererit, nomenque ejus Emmanuel ipsa vocaverit, tum demum qui terram sanctam interturbant, omnes ips in deserent. Qui enim bella adversus Ecclesiam gerunt; robur ipsius inexpugnabile experti, ea relicta, tanquam quæ a Deo servetur, discedunt. illud deinde : Ex quo abstulit Ephraim a Juda, eo referunt quidam ut ad tempora Jeroboami referant, quibus Ephraim a Juda deficere contigit. Ab illis ergo non venerunt dies tales domui David, quales adducet Dominus. Verum quales tandem illi? Assyriorum scilicet regem intell git. . C D VERS. 18-23. Et erit in die illa : Sibilabit Dominus nruscis, quæ dominantur parti fluminis VARIE LECTIONES. 10. w.
PG 87:1968Μετὰ δ’ οὖν τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλὴμ πτωχείαν ὑπερβάλλουσαν τοῖς ἀπομείνασιν ὁ λόγος δηλοῖ. Οὐ βοῶν γὰρ ἀγέλας, οὐ δὲ ποίμνιον προβάτων, μίαν δὲ δάμαλιν, καὶ πρόβατα δύο κεκτῆσθαι μόλις λέγει τινά. Καὶ τῷ βουτύρῳ δὲ καὶ μέλιτι τρέφεσθαι, λιμὸν παρίστησιν ἄρτου. Τὸ ἀπὸ τούτων δὲ γάλα πλεῖστον εἶναι δόξει, διὰ τὸ τῶν τρεφομένων ἐλάχιστον. Οὕτως οἱ ἀπειθοῦντες Θεῷ τῇ τῶν πνευματικῶν ἀγαθῶν ἐνδείᾳ κατατακήσονται γεγονότες ὀλιγοστοὶ, καὶ ἀποροῦντες ἄρτου τρέφειν εἰδότος εἰς εὐεξίαν τὴν νοητὴν, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ· πρὸς οὕς φησιν ὁ Θεός· «Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται· ὑμεῖς δὲ πεινάσετε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι πίονται, ὑμεῖς δὲ διψήσετε.» Τοῖς δὲ φρονοῦσιν ἅπερ ἐστὶν αὐτοῦ, λέγει· «Φάγετε, πίετε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον.» Δηλοῖ δὲ σαφέστερον ὁ λόγος τῶν ἀπομεινάντων τὴν ἔνδειαν, χερσοῦσθαι λέγων πᾶσαν ἄμπελον , κἂν σίκλον ἔχῃ τιμήν. Φέρειν δὲ μόνας ἀκάνθας τὴν γῆν , ὡς ἀντὶ ἄρτου καὶ οἴνου, βουτύρῳ κεχρῆσθαι καὶ γάλακτι . Παρίστησι δὲ ταῦτα μετὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων ἅλωσιν ἡ Γραφὴ, λέγουσα·
Α Αἰγυπτου· καὶ τῇ μελίσσῃ, ἢ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων. Καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται πάντες ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πετρῶν, κ. τ. λ. Αἰγυπτίων έφοδον διὰ τούτων δηλοί μυρίας αύ τοὺς εἰπὼν, διὰ τὸ χαίρειν λύθροις καὶ αἷμασι τοῖς κατὰ τὴν εἰδωλολατρείαν· ἢ διὰ τὸ πλῆθος, καὶ τὸ μὴ λίαν εύηχες τῆς φωνῆς. Θεοῦ δὲ νεύματι δείκνυσι τοὺς ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν χωρήσαντας, οἱονεὶ συρίγ ματι καλουμένους Θεοῦ, οὐκ ἀπὸ πάσης, ἐκ δὲ μέσ μους Αἰγύπτου. "Ηξειν δὲ καὶ Ἀσσυρίους φησὶν, οὓς μελίτταις ἀπείκασεν, διὰ τὸ πολεμικῷ κέντρῳ κεχρῆσθαι, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν τότε κρατεῖν. Η, ὅτι ποικίλη καὶ εύχρως ἡ μέλιττα. Τοιοῦτοι δὲ τὰς ἐσθῆτας Ασσύριοι, οὓς ἐλθόντας εἰς Ἰουδαίαν, πάντα τόπον καθέξειν ἀποῤῥητον, μήτι γε τὰς πόλεις αὐτ τὰς, ήγουν, ὡς περὶ μυιῶν λέγων ἐπέμεινε τῇ τρο πῇ, δηλῶν ἅμα, ὡς πᾶσαν αὐτῶν ἐρευνήσουσι τὴν χώραν, ὡς μὴ δύνασθαί τι τῶν κεκρυμμένων λαθεῖν. Οὓς χρὴ δεδιέναι, φησίν, ἀλλ' οὐ τοὺς δύο τούτους καπνιζομένους δαλούς. Γέγονε δὲ ταῦτα πρὸς λέ- ξιν, ὅτε Νεχαώ Φαραώ κατὰ τῶν ᾿Ασσυρίων χώ ρων 2, κωλύοντα τὸν Ἰωσίαν ἀπέκτεινεν, καὶ τὸν Ιωαχὰς αἰχμάλωτον τὸν τούτου παῖδα λαβών, Ελιακείμ καταστήσας ἄρχειν, Ἰουδαίων ὑποφόρους τούτους ἐποίησε, μεθ᾽ ἂν Ιεχονίας εκράτησεν, εἶτα Σεδεκίας, ἐφ᾽ οὗ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ τῆς Ἰου δαίας ἐλθὼν, ἔχειρώσατο, μικροῦ τε πάντας άνδρα ποδισάμενος Ασσυρίους οικήτορας εἰς τὴν χώραν ἐξέπεμψεν. Οἱ καθῃρημένων τῶν πόλεων σπήλαιά τε καὶ φάραγγας καὶ νάπας κατῴκησαν. Μεθ' & λοιπὸν ἀκολούθως, καὶ τὴν Ἀσσυρίων προφητεύει καθαίρεσιν, οἱ παρέτειναν ἄρχοντες τῆς Ἀσίας ἁπάσης, Αἰγύπτου τε καὶ Λιβύης ἐφ' ὅλης • ἔτεσιν χιλίοις που καὶ τριακοσίοις. Ἀλλ᾿ ἐπεὶ λαβόντες Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν νεὼν ἐμπρήσαντες, τὰ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῖς εἰδώλοις ἀνέθηκαν, οὐκ εἰς μακρὰν ὑπὸ Μήδων καθῄρηνται. Περσῶν τε πρῶτος ἐβασί λευσεν Κῦρος, ὃς τοὺς αἰχμαλώτους ἀνεὶς, οἰκοδο μηθῆναι προσέταξε τὸν ναὸν, τὰ ἱερά τε πάλιν ἀπέδωκε σκεύη. Διό φησιν· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ξυρήσει Κύριος τοῦ βασιλέως Ασσυρίων οὐ τὴν κεφαλὴν μόνην τὴν πάλαι κομῶσαν, ὅτε τῆς οἰκου μένης ἐκράτουν, ἀλλὰ καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, δηλαδὴ τὸ ἀνδρεῖον σχῆμα, ἢ τὸν πολὺν καὶ χυδαῖον λαὸν, καὶ τὸν πώγωνα, τοῦτ' ἔστιν τὸν κατὰ φύσιν ἀνθρώποις πρέποντα κόσμον, ήγουν τῆς ἀνδρείας τὰ σύμβολα. Τῆς ἐσχάτης δὲ ἀτιμίας ὁ τρόπος οὗτος ἐκρίνετο, κεφαλὴν ξυρεῖσθαι καὶ πώγωνα. Τοῦτο γὰρ καὶ ἐκδρῶν ὁ τινὲς ἐπὶ νεκροῖς ἑαυτοὺς ἀτιμά ζοντες. ο Ο τοῖς ἱερεῦσιν ὁ τοῦ Μωϋσέως απηγόρευσε νησ ** γρ, μυίας. γρ. χωρῶν. γρ. ὅλοις. Δρ. Έδρων. PROCOPII GAZÆI Ægypti; et api, que est in regione Assyriorum, et venient et requiescent omncs in vallibus regionis, et in cavernis petrarum, ctc. B Muscarum nomine militares Ægyptiorum copias intelligit, vel quod idolorum cultu intenti, sanie et cruora gaudentes muscasimitantur; vel quod eorum ita multitudinem, vocisque exilitatem demonstrat. Ostendit autem Dei nutu, tanquam sibilo, non ab omni quidem Ægypto, sed ab ipsius parte aliqua, ut Judæam invaderent, excitos evocatosque esse Ægy- ptios. Venturos eliam et Assyrios ait, quos apum nomine significat; vel propter militaris acu- lei usum, et imperium in gentes reliquas, vel pro- pter coloris in apibus varietatem et pulchritudinem : qualibus vestiri solent Assyrii; quos facta in Ju- deam impressione, in vetita absconditaque loca penetraturos, nedum ab urbibus esse temperatu- ros dicit; id est (sicut pergens in muscarum alle- goria demonstrat) omnem ita regionem perscru- taturos, ut nihil eos lateat, quod occultum sit. Itaque eos ipsos esse, quos metuendos, non duos illos fumigantes titiones dicit. Ad litteram autem ist- hæc contigere, quo tempore Nechao Pharao adver- sus Assyrios profectus, Josiam obsistere conantemn, aiterumque filiorum ejus interfecit, alterum autem Jonchazum nomine captivum habuit ; et Eliacimum, imperatis Judææ tributis, in regem, quem postea Jechonias Sedeciasque subsecuti sunt, evexit ”. Hujus rursum temporibus, cum in Judæan irrupis- set Nabuchodonosor, regione potitus, omnibusque, paucis exceptis, mancipiorum more divenditis, As- syrios incolas ea in loca, tanquain in coloniam, misit; qui et ipsi, vastatis urbibus, speluncas ipsas, et cavernas, ipsos denique saltus, inhabita- runt. Posthæc el Assyriorum etiam eversionem vaticinatur; qui Asia universa, Ægypto, Libya, denique totis mille et trecentis fere annis potiti, floruerunt. Sed quia expugnatis Hierosolymis sa- cram supellectilem templo incenso suis idolis con- secrare ausi fuerant, non multo postea tempore sunt et ipsi a Medis deleti. Persarum de gente primus illis imperavit Cyrus, a quo sunt in patriam postea dimissi, templique non modo imperata instauratio, sel et ejus sancta supellex restituta st. Atque D hue est, quod ait : In die illa radet Dominus regis Assyriorum non caput illud modo, quod olim co- ue gloria superbum, cum universo orbi domina- retur, habuit; sed pedum pilos, id est, virilis for- mæ robur, vel popularem et abjectam multitudi- nem; et barbam, quæ viris naturæ beneficio in ornamentum fortitudinisque symbolum concessa est. Erat enim cum summo conjunctum de- decore, caput et barbam radere"; hocque cum fecissent in mortuos nonnulli, ignominiam reporta- Est Mosis lege et id sacerdotibus prohibitum: C ¡V Reg. xxını, seqq.; II Paral. xxxv et xxxvi. " Dan. vi, seqq.; Esdr. et alibi. “Levit. xix, 27. VARIE LECTIONES. *
Καὶ ἀπὸ τῶν πτωχῶν τῆς γῆς ὑπέλιπεν ὁ ἀρχιμάγειρος εἰς ἀμπελουργοὺς ἐφ’ οὓς Γοδολίαν κατέστησε. Δεικνὺς δὲ τὸ χερσῶδες καὶ ἠκανθωμένον τῆς γῆς, φησὶν, ὡς οὐδὲ βαδίζειν ἔσται διὰ ταύτης ψιλῶς, δίχα βέλους καὶ τοξεύματος . Δίκην γὰρ βελῶν ἀντικείσονται τοῖς παριοῦσιν ἄκανθαι . Καὶ ἀκολούθως ἐπιλειψάσης ἡμῖν ἀμπέλου τῆς νοητῆς, πᾶν εἶδος ἐν ἡμῖν ἀνίσχει φαυλότητος. Τέλος δὲ ἀκάνθης τὸ πῦρ. Διὸ καὶ Παῦλός φησι· «Γῆ γὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ’ αὐτῆς ἐρχόμενον ὑετὸν,» καὶ τὰ ἑξῆς. Τοὺς οὖν ὑπολειφθέντας ὀλίγους, τοσούτῳ φησὶ κατέχεσθαι δείματι, ὡς τὰς ἐν ὄρεσι ποιεῖσθαι διατριβὰς, ὕλαις τε καὶ λόχμαις ἐγκατακρύπτεσθαι, κατὰ τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτῆρος· «Τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαίᾳ φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη.» Ἃ καὶ γεωργεῖν ἐπεχείρουν, τῆς ἀρίστης γῆς δι’ ἐρημίαν κεχερσωμένης, ὡς ἂν μόνον ἀναγκαίας εὐποροῖεν τροφῆς, λογιζόμενοι τὸ ἀδεὲς τῆς ἐνταῦθα διατριβῆς. Ἡ δὲ λοιπὴ γῆ κεχερσωμένη εἰς βόσκημα ἔσται προβάτου, καὶ καταπάτημα βοὸς , τοῦτ’ ἔστιν εἰς κατανομὰς προβάτων . Ἴσως καὶ διὰ τοῦτο, πολὺ τὸ γάλα καὶ τὸ βούτυρον ἔλεγεν ἔσεσθαι. Τὸ δὲ προκείμενον χωρίον οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο·
Α Αἰγυπτου· καὶ τῇ μελίσσῃ, ἢ ἐστιν ἐν χώρᾳ Ασσυρίων. Καὶ ἐλεύσονται, καὶ ἀναπαύσονται πάντες ἐν ταῖς φάραγξι τῆς χώρας, καὶ ἐν ταῖς τρώγλαις τῶν πετρῶν, κ. τ. λ. Αἰγυπτίων έφοδον διὰ τούτων δηλοί μυρίας αύ τοὺς εἰπὼν, διὰ τὸ χαίρειν λύθροις καὶ αἷμασι τοῖς κατὰ τὴν εἰδωλολατρείαν· ἢ διὰ τὸ πλῆθος, καὶ τὸ μὴ λίαν εύηχες τῆς φωνῆς. Θεοῦ δὲ νεύματι δείκνυσι τοὺς ἐπὶ τὴν Ἰουδαίαν χωρήσαντας, οἱονεὶ συρίγ ματι καλουμένους Θεοῦ, οὐκ ἀπὸ πάσης, ἐκ δὲ μέσ μους Αἰγύπτου. "Ηξειν δὲ καὶ Ἀσσυρίους φησὶν, οὓς μελίτταις ἀπείκασεν, διὰ τὸ πολεμικῷ κέντρῳ κεχρῆσθαι, καὶ τῶν λοιπῶν ἐθνῶν τότε κρατεῖν. Η, ὅτι ποικίλη καὶ εύχρως ἡ μέλιττα. Τοιοῦτοι δὲ τὰς ἐσθῆτας Ασσύριοι, οὓς ἐλθόντας εἰς Ἰουδαίαν, πάντα τόπον καθέξειν ἀποῤῥητον, μήτι γε τὰς πόλεις αὐτ τὰς, ήγουν, ὡς περὶ μυιῶν λέγων ἐπέμεινε τῇ τρο πῇ, δηλῶν ἅμα, ὡς πᾶσαν αὐτῶν ἐρευνήσουσι τὴν χώραν, ὡς μὴ δύνασθαί τι τῶν κεκρυμμένων λαθεῖν. Οὓς χρὴ δεδιέναι, φησίν, ἀλλ' οὐ τοὺς δύο τούτους καπνιζομένους δαλούς. Γέγονε δὲ ταῦτα πρὸς λέ- ξιν, ὅτε Νεχαώ Φαραώ κατὰ τῶν ᾿Ασσυρίων χώ ρων 2, κωλύοντα τὸν Ἰωσίαν ἀπέκτεινεν, καὶ τὸν Ιωαχὰς αἰχμάλωτον τὸν τούτου παῖδα λαβών, Ελιακείμ καταστήσας ἄρχειν, Ἰουδαίων ὑποφόρους τούτους ἐποίησε, μεθ᾽ ἂν Ιεχονίας εκράτησεν, εἶτα Σεδεκίας, ἐφ᾽ οὗ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ τῆς Ἰου δαίας ἐλθὼν, ἔχειρώσατο, μικροῦ τε πάντας άνδρα ποδισάμενος Ασσυρίους οικήτορας εἰς τὴν χώραν ἐξέπεμψεν. Οἱ καθῃρημένων τῶν πόλεων σπήλαιά τε καὶ φάραγγας καὶ νάπας κατῴκησαν. Μεθ' & λοιπὸν ἀκολούθως, καὶ τὴν Ἀσσυρίων προφητεύει καθαίρεσιν, οἱ παρέτειναν ἄρχοντες τῆς Ἀσίας ἁπάσης, Αἰγύπτου τε καὶ Λιβύης ἐφ' ὅλης • ἔτεσιν χιλίοις που καὶ τριακοσίοις. Ἀλλ᾿ ἐπεὶ λαβόντες Ἱεροσόλυμα, καὶ τὸν νεὼν ἐμπρήσαντες, τὰ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῖς εἰδώλοις ἀνέθηκαν, οὐκ εἰς μακρὰν ὑπὸ Μήδων καθῄρηνται. Περσῶν τε πρῶτος ἐβασί λευσεν Κῦρος, ὃς τοὺς αἰχμαλώτους ἀνεὶς, οἰκοδο μηθῆναι προσέταξε τὸν ναὸν, τὰ ἱερά τε πάλιν ἀπέδωκε σκεύη. Διό φησιν· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, ξυρήσει Κύριος τοῦ βασιλέως Ασσυρίων οὐ τὴν κεφαλὴν μόνην τὴν πάλαι κομῶσαν, ὅτε τῆς οἰκου μένης ἐκράτουν, ἀλλὰ καὶ τὰς τρίχας τῶν ποδῶν, δηλαδὴ τὸ ἀνδρεῖον σχῆμα, ἢ τὸν πολὺν καὶ χυδαῖον λαὸν, καὶ τὸν πώγωνα, τοῦτ' ἔστιν τὸν κατὰ φύσιν ἀνθρώποις πρέποντα κόσμον, ήγουν τῆς ἀνδρείας τὰ σύμβολα. Τῆς ἐσχάτης δὲ ἀτιμίας ὁ τρόπος οὗτος ἐκρίνετο, κεφαλὴν ξυρεῖσθαι καὶ πώγωνα. Τοῦτο γὰρ καὶ ἐκδρῶν ὁ τινὲς ἐπὶ νεκροῖς ἑαυτοὺς ἀτιμά ζοντες. ο Ο τοῖς ἱερεῦσιν ὁ τοῦ Μωϋσέως απηγόρευσε νησ ** γρ, μυίας. γρ. χωρῶν. γρ. ὅλοις. Δρ. Έδρων. PROCOPII GAZÆI Ægypti; et api, que est in regione Assyriorum, et venient et requiescent omncs in vallibus regionis, et in cavernis petrarum, ctc. B Muscarum nomine militares Ægyptiorum copias intelligit, vel quod idolorum cultu intenti, sanie et cruora gaudentes muscasimitantur; vel quod eorum ita multitudinem, vocisque exilitatem demonstrat. Ostendit autem Dei nutu, tanquam sibilo, non ab omni quidem Ægypto, sed ab ipsius parte aliqua, ut Judæam invaderent, excitos evocatosque esse Ægy- ptios. Venturos eliam et Assyrios ait, quos apum nomine significat; vel propter militaris acu- lei usum, et imperium in gentes reliquas, vel pro- pter coloris in apibus varietatem et pulchritudinem : qualibus vestiri solent Assyrii; quos facta in Ju- deam impressione, in vetita absconditaque loca penetraturos, nedum ab urbibus esse temperatu- ros dicit; id est (sicut pergens in muscarum alle- goria demonstrat) omnem ita regionem perscru- taturos, ut nihil eos lateat, quod occultum sit. Itaque eos ipsos esse, quos metuendos, non duos illos fumigantes titiones dicit. Ad litteram autem ist- hæc contigere, quo tempore Nechao Pharao adver- sus Assyrios profectus, Josiam obsistere conantemn, aiterumque filiorum ejus interfecit, alterum autem Jonchazum nomine captivum habuit ; et Eliacimum, imperatis Judææ tributis, in regem, quem postea Jechonias Sedeciasque subsecuti sunt, evexit ”. Hujus rursum temporibus, cum in Judæan irrupis- set Nabuchodonosor, regione potitus, omnibusque, paucis exceptis, mancipiorum more divenditis, As- syrios incolas ea in loca, tanquain in coloniam, misit; qui et ipsi, vastatis urbibus, speluncas ipsas, et cavernas, ipsos denique saltus, inhabita- runt. Posthæc el Assyriorum etiam eversionem vaticinatur; qui Asia universa, Ægypto, Libya, denique totis mille et trecentis fere annis potiti, floruerunt. Sed quia expugnatis Hierosolymis sa- cram supellectilem templo incenso suis idolis con- secrare ausi fuerant, non multo postea tempore sunt et ipsi a Medis deleti. Persarum de gente primus illis imperavit Cyrus, a quo sunt in patriam postea dimissi, templique non modo imperata instauratio, sel et ejus sancta supellex restituta st. Atque D hue est, quod ait : In die illa radet Dominus regis Assyriorum non caput illud modo, quod olim co- ue gloria superbum, cum universo orbi domina- retur, habuit; sed pedum pilos, id est, virilis for- mæ robur, vel popularem et abjectam multitudi- nem; et barbam, quæ viris naturæ beneficio in ornamentum fortitudinisque symbolum concessa est. Erat enim cum summo conjunctum de- decore, caput et barbam radere"; hocque cum fecissent in mortuos nonnulli, ignominiam reporta- Est Mosis lege et id sacerdotibus prohibitum: C ¡V Reg. xxını, seqq.; II Paral. xxxv et xxxvi. " Dan. vi, seqq.; Esdr. et alibi. “Levit. xix, 27. VARIE LECTIONES. *
PG 87:1969Εἰς Αἴγυπτον, φησὶ, κατέβη ὁ λαός μου παροικῆσαι ἐκεῖ, καὶ εἰς Ἀσσυρίους βίᾳ ἤχθησαν. Διατοῦτο προφητεύει ἐπὶ τῇ γεννήσει τοῦ Ἐμμανουὴλ , εἴτε ἐν Αἰγύπτῳ τις εἴη τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ, εἴτε ἐν Ἀσσυρίοις , ἐξελεύσεσθαι τούτους, καὶ ἐν τῇ χώρᾳ τῆς Ἰουδαίας γενομένους, ἀναπαύεσθαι ἐν ταῖς αὐτοφυέσι καὶ σχολαζούσαις καταδύσεσιν. Μυίας μέντοι κυριεύειν μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ μελίττας ἐν τῇ χώρᾳ εἶναι τῶν Ἀσσυρίων φησὶ, τὸ εὐτελὲς ἐνδεικνύμενος τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων. Μυῖα γὰρ ὀχληρὸν τοῖς ἀνθρώποις ζῶον, καὶ μυσαρὸν ἔχον ἀπὸ κόπρου τὴν γένεσιν. Ὧν καὶ ἡ ζωὴ ὀχληρὰ, καὶ ὁ θάνατος βδελυκτός. Τό τε μέρος κυριεύσουσι τοῦ ποταμοῦ Αἰγύπτου . Ἄνωθεν γὰρ ἐκ τῶν Αἰθιόπων ὁ Νεῖλος ἀρχόμενος, περὶ βραχὺ μέρος ἑαυτοῦ τὸ πρὸς ταῖς εἰς θάλατταν ἐκβολαῖς κατοικοῦσαν ἔχει τὴν Αἴγυπτον· ἐν ᾧ τόπῳ πᾶν εἶδος ἀλόγων ζώων τεθεοποίηται. Ταύτας οὖν τὰς μυίας τὸ ἀσθενὲς τῆς ἀντιτεταγμένης δυνάμεως, συριγμῷ ἑαυτοῦ ἀφανίσει ὁ Κύριος, δηλαδὴ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ἡ μέλισσα δὲ μικρὸν ζῶον καὶ ἀσθενὲς, ἐν ᾧ ἀμύνεται τελευτῶν.
μος· φησὶ δὲ καὶ Ἱερεμίας, πεπορθημένων δὲ τῶν Ἱεροσολύμων ὑπὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ, ο 'Ανέβησαν ἄνδρες ἀπὸ Συχὲμ καὶ ἀπὸ Σαλήμ καὶ Σαμαρείας ἐγδοήκοντα άνδρες, ἐξυρημένοι πώγωνας καὶ διεῤῥω- γάτες τὰ ἱμάτια καὶ κοπτόμενοι. » Ταῦτα δὲ τὸ πένθος καὶ τὴν ἀτιμίαν δηλοῖ. Φησὶν οὖν τὴν βασι λεία, Ασσυρίων ταπεινὴν ἀποδεῖξαι καὶ ἄνανδρον καὶ ἀσχήμονα. Μεμεθυσμένῳ δὲ λέγει ξυρῷ, τῇ μαχαίρᾳ ἀφειδώς τε χειρούσῃ καὶ πληρουμένῃ τῶν πιπτόντων τοῦ αἵματος. Τινὲς δὲ ὡς τοῦ ῥητοῦ, φασί, μεμισθωμένῳ ἔχοντος) δύναμίν τινα μισθοφορικήν ἀποδείκνυσι, τὴν μέλλουσαν τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλείαν ψιλοῦν. Μετὰ δ' οὖν τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλήμ πτω χείαν ὑπερβάλλουσαν τοῖς ἀπομείνασιν ὁ λόγος δη- λεῖ. Οὐ βοῶν γὰρ ἀγέλας, οὐ δὲ ποίμνιον προβάτων, μίαν δὲ δάμαλιν, καὶ πρόβατα δύο κεκτῆσθαι μόλις λέγει τινά. Καὶ τῷ βουτύρῳ δὲ καὶ μέλιτι τρέφεσθαι, λιμὸν παρίστησιν ἄρτου. Τὸ ἀπὸ τούτων δὲ γάλα πλεῖστον εἶναι δόξει, διὰ τὸ τῶν τρεφομένων ἐλάχιστον. Οὕτως οἱ ἀπειθοῦντες Θεῷ τῇ τῶν πνευ ματικῶν ἀγαθῶν ἐνδείᾳ κατατακήσονται γεγονότες ὀλιγοστοί, καὶ ἀποροῦντες ἄρτου τρέφειν εἰδότος εἰς εὐεξίαν τὴν νοητήν, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ· πρὸς οὓς φησιν ὁ Θεός· « Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται· ὑμεῖς δὲ πεινάσετε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι πίονται, ὑμεῖς δὲ διψήσετε. » Τοῖς δὲ φρονοῦσιν ἅπερ ἐστὶν αὐτοῦ, λέγει· ο Φάγετε, πίετε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον. • Δηλοῖ δὲ σαφέστερον ὁ λόγος τῶν ἀπο- μεινάντων τὴν ἔνδειαν, χερσοῦσθαι λέγων πᾶσαν ἄμπελον, κἂν σίκλον ἔχῃ τιμήν. Φέρειν δὲ μόνας ἀκάνθας τὴν γῆν, ὡς ἀντὶ ἄρτου καὶ οἴνου, βου- τύρῳ κεχρῆσθαι καὶ γάλακτι. Παρίστησι δὲ ταῦτα μετὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων ἅλωσιν ἡ Γραφή, λέγουσα· Καὶ ἀπὸ τῶν πτωχῶν τῆς γῆς ὑπέλιπεν ὁ ἀρχιμά γειρος εἰς ἀμπελουργοὺς ἐφ' οὗ; Γοδολίαν κατέστησε. Δεικνὺς δὲ τὸ χερσῶδες καὶ ἠκανθωμένον τῆς γῆς, φησίν, ὡς οὐδὲ βαδίζειν ἔσται διὰ ταύτης ψιλῶς, δίχα βέλους καὶ τοξεύματος. Δίκην γάρ βελῶν ἀν- τικείζονται τοῖς παριοῦσιν ἄκανθαι. Καὶ ἀκολούθως ἐπιλειψάσης ἡμῖν ἀμπέλου τῆς νοητῆς, πᾶν εἶδος ἐν ἡμῖν ἀνίσχει φαυλότητος. Τέλος δὲ ἀκάνθης τὸ πῦρ. Διὸ καὶ Παυλός φησι · « Γῇ γὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ' αὐτῆς ἐρχόμενον ὑετόν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τοὺς οὖν ὑπολειφθέντας ὀλίγους, τοσούτῳ φησὶ κατέχεσθαι δείματι, ὡς τὰς ἐν ὄρεσι ποιεῖσθαι διατριβάς, ύλαις τε καὶ λόχμαις ἐγκατακρύπτεσθαι, κατὰ τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτήρος· ο Τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαία φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη. » "Α καὶ γεωργεῖν ἐπεχείρουν, τῆς ἀρίστης γῆς δι' ἐρημίαν κεχερσωμένης, ὡς ἂν μόνον ἀναγ καίας εὐποροῖεν τροφῆς, λογιζόμενοι τὸ ἀδεὲς τῆς ἐνταῦθα διατριβῆς. Ἡ δὲ λοιπὴ γῆ κεχερσωμένη εἰς βόσκημα ἔσται προβάτου, καὶ καταπάτημα βεὺς, τοῦτ' ἔστιν εἰς κατανομὰς προβάτωνα, Ἴσως καὶ διὰ τοῦτο, πολὺ τὸ γάλα καὶ τὸ βούτυρον έλε· Εt πΧ, ε . ί. τοιαῦτα βουλόμενος. ὁ ἴς. 1. καὶ τῶν βοῶν. • COMMENTARII IN ISAIAM. B A quin et devastatis per Nabuchodonosorem Hie- c c D horridam fore terram ostendat, eam a nullo, nisi Jerem. xL1, 5. Isa. Lxv, 15. rosolymis, ait Jeremias, Venerunt viri de Sichem et Salem, et Samaria, octoginta numero, altonsi barbis, scissique vestibus, et laceri ; quæ lu- ctus et ignominiæ signa exstitisse certum est; nec hic alio fine adduci, quam ut afflictum Assyriorum imperium, mollitie et deformitate laborare signifi- cet. Quod autem novaculam inebriatam dicit, gladium nullo discrimine ferientem, et cæsorum sanguine madentein intelligit. Quidam tamen (tanquani con- ductam littera haberet) accersitum mercede aliquem, qui Assyrium regnum eversurus esset, exercituin intellexerunt. iis ergo, qui de excidio Hierosoly- milano remanserunt superstites, extremam rerum penurian ipsa prædicit oratio. Iliis enim diebus non jam boum armenta, non pecudum ovile, sed vaccam unicam, geminasque oves, vix quemquam possessurum significat. Deinde quot melle et butyro victuros dicit, summam panis inopiam, famemque significat: ideoque maximam ex vacca única, gemi- misque oviculis fore lactis ubertatem; quod cele rorum, quæ ad nutritionem faciunt, summa sit penuria. Non alia profecto ratione, qui Dei fden aversantur, spiritualium bonorum ope sublata, ad paucitatem redacti; eo pane privati, qui nutri- tione sua optimum mentis habitum efficere, et in virum perfectum evehere, in mensuram denique ætatis plenitudinis Christi promovere queat, conta- bescent. Sed juvat homines hujusmodi alloquen- tem Deum audire : « Ecce servi mei comedent, et vos esurietis; ecce servi miei bibent, et vos sitie- tis . At iis, qui quæ sunt ipsius, sapiunt : • Comedite, ait, bibite, et inebriemini, qui prope estis ”。 › At enim superstitum penuriam majorem, apertius longe ea prophetiæ verba significant, quae omnem vel siclo æstimatam vineam, desertam incul- tanique fore, solas autem spinas, panis et viui loco, producturam terram, quo lacte et butyro vesci cogantur, asserunt. Hæc autem post eam, quam a Babyloniis passa est, expugnationem contigisse Scriptura testatur "; Scriptura testatur ”; cum nonnullos principent exercitus de tenuiore plebe, ut vites ipsi colerent, reliquisse, eisque Godoliam præfecisse dicat. Sed ut desertam magis et incultam, spinisque et sentibus qui telo et arcu munitus sit, transiri posse asserit : cum telorum in morem transeuntibus ipsæ sint obstituræ spinæ. Merito deinde, quotiescunque a nobis intelligibilis vine cultus deseritur, omnis nos nequitiæ improbitatisque in animo radices agentis silva occupat. Sed est spinæ consummatio, Paulo teste, ignis ipse. Inde est quod ait : e Terra enim sape venientem super se libens imbrem 7, etc. Eos igitur, licet paucos, qui remansuri sunt, tanto metu correptum iri siguificat ; ut in montes Jerem. xxv. 27. V Reg. se 17. Hlebr. vi, S. VAREA LECTIONES.
Ἐναφεῖσα γὰρ τὸ κέντρον, συναπόλλυται τῇ πληγῇ, πάσχουσα ὧν ἔδρασε μείζω. Ὁποῖοι τῶν ἀνθρώπων οἱ πονηρότατοι. Μετὰ τὴν γέννησιν τοίνυν Χριστοῦ διασκεδασθείσης πάσης ἀντικειμένης δυνάμεως, συναχθήσονται οἱ υἱοὶ Ἰςραὴλ ἐν ταῖς αὐτοφυέσιν ὑποδοχαῖς, καὶ ἀναπαύσονται τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες, ἀτιμωθέντος τοῦ ἐπιβουλεύσαντος βασιλέως αὐτοῖς· ὅτε τοσαύτη κατὰ τὴν χώραν εὐετηρία γενήσεται, ὡς ἀρκεῖν τῷ κεκτημένῳ δάμαλιν καὶ πρόβατα δύο πρὸς αὐτάρκη τροφήν. Διὰ τὸ πάντας βουτύρῳ καὶ μέλιτι τρέφεσθαι· τοῦτ’ ἔστι, θρέψει ἔκαστος τὸ φιλόπονον καὶ γεωργικὸν τῆς ψυχῆς τὸ ἥμερόν τε καὶ εὐμετάδοτον. Ἀπὸ προβάτου γὰρ ἡ ὕλη τῆς σκέπης ἡμῖν, ὡς ἀπὸ τῆς κατ’ ἀρετὴν περιβολῆς ἡ ζωὴ τῷ σπουδαίῳ κεκόσμηται. Ἐπεὶ οὖν καὶ τρέφεται πνευματικῶς καὶ κοσμεῖται, διὰ τοῦτο θρέψει δάμαλιν καὶ πρόβατα δύο. Βούτυρον δὲ καὶ μέλι τὰ εἰσαγωγικὰ τῆς θείας διδασκαλίας λέγει διδάγματα· νηπιώδης γὰρ αὐτὴ καὶ πρώτη τροφὴ, μεθ’ ἣν εἰς ἄνδρας ἐλθὼν πρέπουσιν ἀνδρὶ πνευματικοῖς μαθήμασιν ἑαυτὸν ἐπιδίδωσιν. Εἶτα τοὺς ἐκ περιτομῆς δηλῶν, περὶ τῶν χιλίων ἀμπέλων φησίν·
μος· φησὶ δὲ καὶ Ἱερεμίας, πεπορθημένων δὲ τῶν Ἱεροσολύμων ὑπὸ τοῦ Ναβουχοδονόσωρ, ο 'Ανέβησαν ἄνδρες ἀπὸ Συχὲμ καὶ ἀπὸ Σαλήμ καὶ Σαμαρείας ἐγδοήκοντα άνδρες, ἐξυρημένοι πώγωνας καὶ διεῤῥω- γάτες τὰ ἱμάτια καὶ κοπτόμενοι. » Ταῦτα δὲ τὸ πένθος καὶ τὴν ἀτιμίαν δηλοῖ. Φησὶν οὖν τὴν βασι λεία, Ασσυρίων ταπεινὴν ἀποδεῖξαι καὶ ἄνανδρον καὶ ἀσχήμονα. Μεμεθυσμένῳ δὲ λέγει ξυρῷ, τῇ μαχαίρᾳ ἀφειδώς τε χειρούσῃ καὶ πληρουμένῃ τῶν πιπτόντων τοῦ αἵματος. Τινὲς δὲ ὡς τοῦ ῥητοῦ, φασί, μεμισθωμένῳ ἔχοντος) δύναμίν τινα μισθοφορικήν ἀποδείκνυσι, τὴν μέλλουσαν τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλείαν ψιλοῦν. Μετὰ δ' οὖν τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλήμ πτω χείαν ὑπερβάλλουσαν τοῖς ἀπομείνασιν ὁ λόγος δη- λεῖ. Οὐ βοῶν γὰρ ἀγέλας, οὐ δὲ ποίμνιον προβάτων, μίαν δὲ δάμαλιν, καὶ πρόβατα δύο κεκτῆσθαι μόλις λέγει τινά. Καὶ τῷ βουτύρῳ δὲ καὶ μέλιτι τρέφεσθαι, λιμὸν παρίστησιν ἄρτου. Τὸ ἀπὸ τούτων δὲ γάλα πλεῖστον εἶναι δόξει, διὰ τὸ τῶν τρεφομένων ἐλάχιστον. Οὕτως οἱ ἀπειθοῦντες Θεῷ τῇ τῶν πνευ ματικῶν ἀγαθῶν ἐνδείᾳ κατατακήσονται γεγονότες ὀλιγοστοί, καὶ ἀποροῦντες ἄρτου τρέφειν εἰδότος εἰς εὐεξίαν τὴν νοητήν, εἰς ἄνδρα τέλειον, εἰς μέτρον ἡλικίας τοῦ πληρώματος τοῦ Χριστοῦ· πρὸς οὓς φησιν ὁ Θεός· « Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι φάγονται· ὑμεῖς δὲ πεινάσετε. Ἰδοὺ οἱ δουλεύοντές μοι πίονται, ὑμεῖς δὲ διψήσετε. » Τοῖς δὲ φρονοῦσιν ἅπερ ἐστὶν αὐτοῦ, λέγει· ο Φάγετε, πίετε, καὶ μεθύσθητε, οἱ πλησίον. • Δηλοῖ δὲ σαφέστερον ὁ λόγος τῶν ἀπο- μεινάντων τὴν ἔνδειαν, χερσοῦσθαι λέγων πᾶσαν ἄμπελον, κἂν σίκλον ἔχῃ τιμήν. Φέρειν δὲ μόνας ἀκάνθας τὴν γῆν, ὡς ἀντὶ ἄρτου καὶ οἴνου, βου- τύρῳ κεχρῆσθαι καὶ γάλακτι. Παρίστησι δὲ ταῦτα μετὰ τὴν ὑπὸ Βαβυλωνίων ἅλωσιν ἡ Γραφή, λέγουσα· Καὶ ἀπὸ τῶν πτωχῶν τῆς γῆς ὑπέλιπεν ὁ ἀρχιμά γειρος εἰς ἀμπελουργοὺς ἐφ' οὗ; Γοδολίαν κατέστησε. Δεικνὺς δὲ τὸ χερσῶδες καὶ ἠκανθωμένον τῆς γῆς, φησίν, ὡς οὐδὲ βαδίζειν ἔσται διὰ ταύτης ψιλῶς, δίχα βέλους καὶ τοξεύματος. Δίκην γάρ βελῶν ἀν- τικείζονται τοῖς παριοῦσιν ἄκανθαι. Καὶ ἀκολούθως ἐπιλειψάσης ἡμῖν ἀμπέλου τῆς νοητῆς, πᾶν εἶδος ἐν ἡμῖν ἀνίσχει φαυλότητος. Τέλος δὲ ἀκάνθης τὸ πῦρ. Διὸ καὶ Παυλός φησι · « Γῇ γὰρ ἡ πιοῦσα τὸν ἐπ' αὐτῆς ἐρχόμενον ὑετόν, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τοὺς οὖν ὑπολειφθέντας ὀλίγους, τοσούτῳ φησὶ κατέχεσθαι δείματι, ὡς τὰς ἐν ὄρεσι ποιεῖσθαι διατριβάς, ύλαις τε καὶ λόχμαις ἐγκατακρύπτεσθαι, κατὰ τὸ ὑπὸ τοῦ Σωτήρος· ο Τότε οἱ ἐν τῇ Ἰουδαία φευγέτωσαν εἰς τὰ ὄρη. » "Α καὶ γεωργεῖν ἐπεχείρουν, τῆς ἀρίστης γῆς δι' ἐρημίαν κεχερσωμένης, ὡς ἂν μόνον ἀναγ καίας εὐποροῖεν τροφῆς, λογιζόμενοι τὸ ἀδεὲς τῆς ἐνταῦθα διατριβῆς. Ἡ δὲ λοιπὴ γῆ κεχερσωμένη εἰς βόσκημα ἔσται προβάτου, καὶ καταπάτημα βεὺς, τοῦτ' ἔστιν εἰς κατανομὰς προβάτωνα, Ἴσως καὶ διὰ τοῦτο, πολὺ τὸ γάλα καὶ τὸ βούτυρον έλε· Εt πΧ, ε . ί. τοιαῦτα βουλόμενος. ὁ ἴς. 1. καὶ τῶν βοῶν. • COMMENTARII IN ISAIAM. B A quin et devastatis per Nabuchodonosorem Hie- c c D horridam fore terram ostendat, eam a nullo, nisi Jerem. xL1, 5. Isa. Lxv, 15. rosolymis, ait Jeremias, Venerunt viri de Sichem et Salem, et Samaria, octoginta numero, altonsi barbis, scissique vestibus, et laceri ; quæ lu- ctus et ignominiæ signa exstitisse certum est; nec hic alio fine adduci, quam ut afflictum Assyriorum imperium, mollitie et deformitate laborare signifi- cet. Quod autem novaculam inebriatam dicit, gladium nullo discrimine ferientem, et cæsorum sanguine madentein intelligit. Quidam tamen (tanquani con- ductam littera haberet) accersitum mercede aliquem, qui Assyrium regnum eversurus esset, exercituin intellexerunt. iis ergo, qui de excidio Hierosoly- milano remanserunt superstites, extremam rerum penurian ipsa prædicit oratio. Iliis enim diebus non jam boum armenta, non pecudum ovile, sed vaccam unicam, geminasque oves, vix quemquam possessurum significat. Deinde quot melle et butyro victuros dicit, summam panis inopiam, famemque significat: ideoque maximam ex vacca única, gemi- misque oviculis fore lactis ubertatem; quod cele rorum, quæ ad nutritionem faciunt, summa sit penuria. Non alia profecto ratione, qui Dei fden aversantur, spiritualium bonorum ope sublata, ad paucitatem redacti; eo pane privati, qui nutri- tione sua optimum mentis habitum efficere, et in virum perfectum evehere, in mensuram denique ætatis plenitudinis Christi promovere queat, conta- bescent. Sed juvat homines hujusmodi alloquen- tem Deum audire : « Ecce servi mei comedent, et vos esurietis; ecce servi miei bibent, et vos sitie- tis . At iis, qui quæ sunt ipsius, sapiunt : • Comedite, ait, bibite, et inebriemini, qui prope estis ”。 › At enim superstitum penuriam majorem, apertius longe ea prophetiæ verba significant, quae omnem vel siclo æstimatam vineam, desertam incul- tanique fore, solas autem spinas, panis et viui loco, producturam terram, quo lacte et butyro vesci cogantur, asserunt. Hæc autem post eam, quam a Babyloniis passa est, expugnationem contigisse Scriptura testatur "; Scriptura testatur ”; cum nonnullos principent exercitus de tenuiore plebe, ut vites ipsi colerent, reliquisse, eisque Godoliam præfecisse dicat. Sed ut desertam magis et incultam, spinisque et sentibus qui telo et arcu munitus sit, transiri posse asserit : cum telorum in morem transeuntibus ipsæ sint obstituræ spinæ. Merito deinde, quotiescunque a nobis intelligibilis vine cultus deseritur, omnis nos nequitiæ improbitatisque in animo radices agentis silva occupat. Sed est spinæ consummatio, Paulo teste, ignis ipse. Inde est quod ait : e Terra enim sape venientem super se libens imbrem 7, etc. Eos igitur, licet paucos, qui remansuri sunt, tanto metu correptum iri siguificat ; ut in montes Jerem. xxv. 27. V Reg. se 17. Hlebr. vi, S. VAREA LECTIONES.
PG 87:1971«Ἄμπελον γὰρ ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἥτις εὐθηνήσασα πρότερον, ὕστερον ἠμελήθη στραφεῖσα πρὸς πικρίαν. Καὶ γέγονεν εἰς χέρσον , ὅτε μετὰ μυρίων αὐτοῖς βελῶν καὶ τοξευμάτων ὁ πολέμιος ἐπῆλθε στρατὸς ἐρημίαν ἐπάγων. Ὄρη δὲ ἀροτριώμενα , αἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκυῖαι ψυχαὶ, πρότερον μὲν ἔρημοι καὶ ἀγεώργητοι, καὶ ἠκανθωμέναι πρὸ τῆς Χριστοῦ παρουσίας· ἐπειδὴ δὲ ἦλθεν εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν, καὶ ἐκάλεσε τὰ μὴ ὄντα ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· διὰ τοῦτο, οἱ μὲν ἐκ περιτομῆς ἀπολέσαντες τὸ εὐθαλὲς καὶ τὸ ἔγκαρπον, εἰς χέρσον μετέβαλον· τὸ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν σύστημα, τὸ ἀροτριώμενον ὄρος , ἀροτριᾶται ἀπαλλαγὲν πάσης δειλίας τῶν πολεμίων. Ὅρος γὰρ ἡ ὑπὸ τῆς τοῦ Κυρίου διδασκαλίας ὑψωθεῖσα ψυχή· οὗ ἐλθόντος, ἐξεκλάσθη μὲν Ἰσραὴλ, κατεφυτεύθη δὲ τὰ ἔθνη, ὡς ἂν τῷ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία πᾶσιν οἰκονομηθῇ, καὶ ἀδεῶς τοῖς ὄρεσι τούτοις καὶ πρόβατα καὶ βόες ἐννεμόμενα, ἄφθονον τὴν παρ’ ἑαυτῶν ὠφέλειαν παρέχονται. Πρόβατα μὲν οἱ τὰ ἤθη χρηστότεροι· βόες δὲ οἱ πρὸς τὴν ἐργασίαν τῶν ἀναγκαίων φιλοπονώτατοι. ΚΕΦΑΛ. Η. αδ. Καὶ εἶπε Κύριος πρός με·
γεν ἔσεσθαι. Τὸ δὲ προκείμενον χωρίον οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο · Εἰς Αἴγυπτον, φησί, κατέβη ὁ λαός μου παροικῆσαι ἐκεῖ, καὶ εἰς ᾿Ασσυρίους βία ήχθησαν. Διατούτο προφητεύει ἐπὶ τῇ γεννήσει του Εμμα νουήλ, εἴτε ἐν Αἰγύπτῳ τις εἴη τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ, εἴτε ἐν Ἀσσυρίοις, ἐξελεύσεσθαι τούτους, καὶ ἐν τῇ χώρα τῆς Ἰουδαίας γενομένους, ἀναπαύεσθαι ἐν ταῖς αυτοφυέσι καὶ σχολαζούσαις καταδύσεσιν. Μυίας μέντοι κυριεύειν μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ μελίττας ἐν τῇ χώρᾳ εἶναι τῶν Ασσυρίων φησί, τὸ εὐτελὲς ἐνδεικνύμενος τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων. Μυῖα γὰρ ἐχληρὸν τοῖς ἀνθρώποις ζῶον, καὶ μυσαρόν ἔχον ἀπὸ κόπρου τήν γένεσιν. "Ων καὶ ἡ ζωὴ ὄχληρά, καὶ ὁ θάνατος βδελυκτός. Τό τε μέρος κυριεύσουσι τοῦ ποταμοῦ Αἰγύπτου. ῎Ανωθεν γὰρ ἐκ τῶν Αἰ- Β θιόπων ὁ Νεῖλος ἀρχόμενος, περὶ βραχὺ μέρος ἑαυ τοῦ τὸ πρὸς ταῖς εἰς θάλατταν ἐκβολαῖς κατοικοῦσαν ἔχει τὴν Αἴγυπτον· ἐν ᾧ τόπῳ πᾶν εἶδος ἀλόγων ζώων τεθεοποίηται. θ.. Ταύτας οὖν τὰς μυίας τὸ ἀσθενὲς τῆς ἀντιτεταγ μένης δυνάμεως, συριγμῷ ἑαυτοῦ ἀφανίσει ὁ Κύ ριος, δηλαδὴ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ἢ μέλισσα δὲ μικρὸν ζῶον καὶ ἀσθενὲς, ἐν ᾧ ἀμύνεται τελευτῶν. Ἐναφεῖσα γὰρ τὸ κέντρον, συν απόλλυται τη πληγή, πάσχουσα ὧν ἔδρασε μείζω. Ὁποῖοι τῶν ἀνθρώπων οἱ πονηρότατοι. Μετὰ τὴν γέννησιν τοίνυν Χριστοῦ διασκεδασθείσης πάσης αντικειμένης δυνάμεως, συναχθήσονται οἱ υἱοὶ Ἰσ ραὴλ ἐν ταῖς αὐτοφυέσιν ὑποδοχαῖς, καὶ ἀναπαύ σονται τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες, ἀτιμωθέντος τοῦ ἐπιβουλεύσαντος βασιλέως αὐτοῖς· ὅτε τοσαύτη κατὰ τὴν χώραν ευετηρία γενήσεται, ὡς ἀρκεῖν τῷ κεκτημένῳ δάμαλιν καὶ πρόβατα δύο πρὸς αὐτάρ κη τροφήν. Διὰ τὸ πάντας βουτύρῳ καὶ μέλιτι τρέ φεσθαι· τοῦτ' ἔστι, θρέψει ἕκαστος τὸ φιλόπονον καὶ γεωργικὸν τῆς ψυχῆς τὸ ἡμερόν τε καὶ εὐμετάδοτον. Ἀπὸ προβάτου γὰρ ἡ ὕλη τῆς σκέπης ἡμῖν, ὡς ἀπὸ τῆς κατ' ἀρετὴν περιβολῆς ἡ ζωὴ τῷ σπουδαίῳ κεκόσμηται. Ἐπεὶ οὖν καὶ τρέφεται πνευματικῶς καὶ κοσμεῖται, διὰ τοῦτο θρέψει δάμαλιν καὶ πρός Γατα δύο. Βούτυρον δὲ καὶ μέλι τὰ εἰσαγωγικὰ τῆς θείας διδασκαλίας λέγει διδάγματα· νηπιώδης γὰρ αὐτὴ καὶ πρώτη τροφή, μεθ' ἣν εἰς ἄνδρας έλε θὼν πρέπουσιν ἀνδρὶ πνευματικοῖς μαθήμασιν ἑαυ τὸν ἐπιδίδωσιν. Εἶτα τοὺς ἐκ περιτομής δηλῶν, περὶ τῶν χιλίων ἀμπέλων φησίν· «Αμπελον γὰρ ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ητις εὐθηνή- σασα πρότερον, ὕστερον ἡμελήθη στραφεῖσα πρὸς πικρίαν. Καὶ γέγονεν εἰς χέρσον, ὅτε μετά μυρίων αὐτοῖς βελῶν καὶ τοξευμάτων ὁ πολέμιος ἐπῆλθε στρατὸς ἐρημίαν ἐπάγων. Ορη δέ ἀρωτριώμενα, αἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκυίαι ψυχαί, πρότερον μέν PROCOPII GAZÆI sese recipere, ipsisque in silvis et saltibus, salutis A causà latere studeant : qua ratione illud est a Sal- vatore usurpatum : ‹ Tunc, qui in Judæa sunt, fugiant ad montes "; › nimirum, quos ipsi tuto, eis necessarii victus gratia (quoniam fertiles cam- pos longa jam solitudine desertos, sentes occnpa- rent) colere valerent. Quod vero reliquam terram desertam incultamque in ovium depastionem bovis- que conculcationem fore dixit : ovium pascua et : boum significavit ; idque adeo fortasse, ut lactis et { butyri copiam permagnam fore demonstraret. Non desunt porro, qui supra positum locum explicent, ac si diceret in Ægyptum populum suum, ut ibi habitaret, descendisse et in Assyrios per vim esse traductos. Haque vaticinatur ipsius Emmanuelis natalibus, sive quis ex populo inter Ægyptios aut inter Assyrios versetur, redituros istos, et in Judæa exsistentes latebras et specus ad requiem sibi quæ- situros. Muscas porro Ægyptiaci fluvii particulæ dominari, apes autem in Assyria esse cum dixit, vilitatem hostilis exercitus significavit. Est enim musca molestum et odiosum hominibus animalis genus, ipsis e stercoribus natum : cujus ut vita infesta, sie mors fetore gravis et odiosa. Ægyptiaci porro fluminis parti dominabuntur : quia ab Æthiopibus Nilus superne incipiens, modica sui parte, qua se in mare exonerat, adjacentem habet Ægyptum; ubi nullum constat esse animalis genus, quod pro Deo non habeatur. Has igitur muscas, imbelle nimirum et infirmum. hostilis exercitus genus, suo ipse sibilo, id est oris sui spiritu, disperdet Dominus. Est et apis exi- guum quoddam, et viribus carens animal; quod in hoste ulciscendo emori consuevit. Aculeo enim eum ferit, plagæ immoriens, majus quam intulit, damnum accipit, sceleratissimorum mores imitata. Post Christi natales igitur ommibus hostilis exer- citus fractis et dissipatis viribus, in sponte factis C receptaculis colligentur Israelis filii; tumque jugo captivitati§. liberati, magno insidiantis regis dede- eore requiescent, Quo quidem tempore, tanta re- gionis feracitas, et annonæ ubertas. futura est; ut qui vaccam unam, ovesque duas possederit, ei inde sit ad alimoniam satis. Butyro euim et melle omnes (id est labore, et colendi exercendique animi man- sueto et facili studio) nutrientur. Nobis enim ex ovium vellere, vestium, et ornatus facultas, tanquam a virtutis amictu, optimo cuique quæ beata dicitur vita suppetit. Quoniam igitur spiritualis quædam est nutritio; quidamque ornatus; ob id. vaccam, et duas oves homo nutriturus dicitur. Mel porno et butyrum divinæ doctrinæ rudimenta prima, pri- maque præcepta vocat, Infanțium eniɔn primus hic cibus est, quo, cum in viros adoleverint, ad spi- rituales magis, virisque dignas ascendunt disci- plinas. Deinde, ut eos, qui sunt ex circumcisione, significet, sermonem de mille vitibus instituit. ‹ Vineam enim ex Ægypto traustulit ”, › et quæ sequuntur. Hæc enim bene culto primum, multos et suaves fructus edebat; sed neglecta, tandem in amarorem desiit. Et in solitudinem ex co evasit, quod immissa telorum grandine in ipsam irruens * Matth. xxiv, 16. Psal. LXXIX, D
Λάβε σεαυτῷ τόμον καινὸν μέγαν, καὶ γράψον εἰς αὐτὸν γραφίδι ἀνθρώπου, τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων. Πάρεστι γάρ. Καὶ μάρτυράς μοι ποίησον πιστοὺς ἀνθρώπους, τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν Ζαχαρίαν υἱὸν Βαραχίου, κ.τ.λ. Εἰπὼν τὰ μέλλοντα καταλαβεῖν αὐτοὺς δυσχερῆ, τὸν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπανείληφε λόγον. Ἐπεὶ γὰρ τὸ σημεῖον ὑπῆρχε παράδοξον, παιδίον ἐκ παρθένου γενόμενον, οὐκέτι μὲν τῷ Ἄχαζ, οὐδὲ τῷ οἴκῳ Δαβὶδ, αὐτῷ δὲ τῷ προφήτῃ παραδείκνυσι τοῦ μυστηρίου τὸν τρόπον. Διδάσκων γὰρ αὐτὸν ἅπερ ἐν τῷ καινῷ γράφειν τόμῳ δεήσειεν, ἐκ προσώπου τοῦ ἰδίου φησὶ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν . Τοῦτ’ ἔστι ταῦτα γράψον. Ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἐκφορὰ ταῖς πάντων ἦν ἀκοαῖς, προστάττει τῷ προφήτῃ λαβεῖν τόμον , ἢ τεῦχος , ἢ διφθέρωμα , ἢ κεφαλίδα , κατὰ τοὺς λοιπούς. Ὁ δὲ τοῦ καινοῦ καὶ μεγάλου τόμος τύπος ἂν εἴη τῆς καινῆς καὶ μεγάλης διαθήκης, ὡς τῆς πρώτης πεπαλαιωμένης. Ἀσθενὴς γὰρ ἦν, καὶ τελειοῦν εἶχεν οὐδένα· Σεαυτῷ δέ φησιν, ἀντιδιαστέλλων τοὺς πιστεύοντας πρὸς τοὺς ἀπειθεῖν εἰρημένους. Ἐκείνοις γὰρ τὰ ἐν τῷ καινῷ δίδοται τόμῳ τὸ Χριστοῦ μυστήριον περιέχοντα.
γεν ἔσεσθαι. Τὸ δὲ προκείμενον χωρίον οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο · Εἰς Αἴγυπτον, φησί, κατέβη ὁ λαός μου παροικῆσαι ἐκεῖ, καὶ εἰς ᾿Ασσυρίους βία ήχθησαν. Διατούτο προφητεύει ἐπὶ τῇ γεννήσει του Εμμα νουήλ, εἴτε ἐν Αἰγύπτῳ τις εἴη τῶν ἀπὸ τοῦ λαοῦ, εἴτε ἐν Ἀσσυρίοις, ἐξελεύσεσθαι τούτους, καὶ ἐν τῇ χώρα τῆς Ἰουδαίας γενομένους, ἀναπαύεσθαι ἐν ταῖς αυτοφυέσι καὶ σχολαζούσαις καταδύσεσιν. Μυίας μέντοι κυριεύειν μέρους ποταμοῦ Αἰγύπτου, καὶ μελίττας ἐν τῇ χώρᾳ εἶναι τῶν Ασσυρίων φησί, τὸ εὐτελὲς ἐνδεικνύμενος τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων. Μυῖα γὰρ ἐχληρὸν τοῖς ἀνθρώποις ζῶον, καὶ μυσαρόν ἔχον ἀπὸ κόπρου τήν γένεσιν. "Ων καὶ ἡ ζωὴ ὄχληρά, καὶ ὁ θάνατος βδελυκτός. Τό τε μέρος κυριεύσουσι τοῦ ποταμοῦ Αἰγύπτου. ῎Ανωθεν γὰρ ἐκ τῶν Αἰ- Β θιόπων ὁ Νεῖλος ἀρχόμενος, περὶ βραχὺ μέρος ἑαυ τοῦ τὸ πρὸς ταῖς εἰς θάλατταν ἐκβολαῖς κατοικοῦσαν ἔχει τὴν Αἴγυπτον· ἐν ᾧ τόπῳ πᾶν εἶδος ἀλόγων ζώων τεθεοποίηται. θ.. Ταύτας οὖν τὰς μυίας τὸ ἀσθενὲς τῆς ἀντιτεταγ μένης δυνάμεως, συριγμῷ ἑαυτοῦ ἀφανίσει ὁ Κύ ριος, δηλαδὴ τῷ πνεύματι τοῦ στόματος αὐτοῦ. Καὶ ἢ μέλισσα δὲ μικρὸν ζῶον καὶ ἀσθενὲς, ἐν ᾧ ἀμύνεται τελευτῶν. Ἐναφεῖσα γὰρ τὸ κέντρον, συν απόλλυται τη πληγή, πάσχουσα ὧν ἔδρασε μείζω. Ὁποῖοι τῶν ἀνθρώπων οἱ πονηρότατοι. Μετὰ τὴν γέννησιν τοίνυν Χριστοῦ διασκεδασθείσης πάσης αντικειμένης δυνάμεως, συναχθήσονται οἱ υἱοὶ Ἰσ ραὴλ ἐν ταῖς αὐτοφυέσιν ὑποδοχαῖς, καὶ ἀναπαύ σονται τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες, ἀτιμωθέντος τοῦ ἐπιβουλεύσαντος βασιλέως αὐτοῖς· ὅτε τοσαύτη κατὰ τὴν χώραν ευετηρία γενήσεται, ὡς ἀρκεῖν τῷ κεκτημένῳ δάμαλιν καὶ πρόβατα δύο πρὸς αὐτάρ κη τροφήν. Διὰ τὸ πάντας βουτύρῳ καὶ μέλιτι τρέ φεσθαι· τοῦτ' ἔστι, θρέψει ἕκαστος τὸ φιλόπονον καὶ γεωργικὸν τῆς ψυχῆς τὸ ἡμερόν τε καὶ εὐμετάδοτον. Ἀπὸ προβάτου γὰρ ἡ ὕλη τῆς σκέπης ἡμῖν, ὡς ἀπὸ τῆς κατ' ἀρετὴν περιβολῆς ἡ ζωὴ τῷ σπουδαίῳ κεκόσμηται. Ἐπεὶ οὖν καὶ τρέφεται πνευματικῶς καὶ κοσμεῖται, διὰ τοῦτο θρέψει δάμαλιν καὶ πρός Γατα δύο. Βούτυρον δὲ καὶ μέλι τὰ εἰσαγωγικὰ τῆς θείας διδασκαλίας λέγει διδάγματα· νηπιώδης γὰρ αὐτὴ καὶ πρώτη τροφή, μεθ' ἣν εἰς ἄνδρας έλε θὼν πρέπουσιν ἀνδρὶ πνευματικοῖς μαθήμασιν ἑαυ τὸν ἐπιδίδωσιν. Εἶτα τοὺς ἐκ περιτομής δηλῶν, περὶ τῶν χιλίων ἀμπέλων φησίν· «Αμπελον γὰρ ἐξ Αἰγύπτου μετῆρε, » καὶ τὰ ἑξῆς. Ητις εὐθηνή- σασα πρότερον, ὕστερον ἡμελήθη στραφεῖσα πρὸς πικρίαν. Καὶ γέγονεν εἰς χέρσον, ὅτε μετά μυρίων αὐτοῖς βελῶν καὶ τοξευμάτων ὁ πολέμιος ἐπῆλθε στρατὸς ἐρημίαν ἐπάγων. Ορη δέ ἀρωτριώμενα, αἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκυίαι ψυχαί, πρότερον μέν PROCOPII GAZÆI sese recipere, ipsisque in silvis et saltibus, salutis A causà latere studeant : qua ratione illud est a Sal- vatore usurpatum : ‹ Tunc, qui in Judæa sunt, fugiant ad montes "; › nimirum, quos ipsi tuto, eis necessarii victus gratia (quoniam fertiles cam- pos longa jam solitudine desertos, sentes occnpa- rent) colere valerent. Quod vero reliquam terram desertam incultamque in ovium depastionem bovis- que conculcationem fore dixit : ovium pascua et : boum significavit ; idque adeo fortasse, ut lactis et { butyri copiam permagnam fore demonstraret. Non desunt porro, qui supra positum locum explicent, ac si diceret in Ægyptum populum suum, ut ibi habitaret, descendisse et in Assyrios per vim esse traductos. Haque vaticinatur ipsius Emmanuelis natalibus, sive quis ex populo inter Ægyptios aut inter Assyrios versetur, redituros istos, et in Judæa exsistentes latebras et specus ad requiem sibi quæ- situros. Muscas porro Ægyptiaci fluvii particulæ dominari, apes autem in Assyria esse cum dixit, vilitatem hostilis exercitus significavit. Est enim musca molestum et odiosum hominibus animalis genus, ipsis e stercoribus natum : cujus ut vita infesta, sie mors fetore gravis et odiosa. Ægyptiaci porro fluminis parti dominabuntur : quia ab Æthiopibus Nilus superne incipiens, modica sui parte, qua se in mare exonerat, adjacentem habet Ægyptum; ubi nullum constat esse animalis genus, quod pro Deo non habeatur. Has igitur muscas, imbelle nimirum et infirmum. hostilis exercitus genus, suo ipse sibilo, id est oris sui spiritu, disperdet Dominus. Est et apis exi- guum quoddam, et viribus carens animal; quod in hoste ulciscendo emori consuevit. Aculeo enim eum ferit, plagæ immoriens, majus quam intulit, damnum accipit, sceleratissimorum mores imitata. Post Christi natales igitur ommibus hostilis exer- citus fractis et dissipatis viribus, in sponte factis C receptaculis colligentur Israelis filii; tumque jugo captivitati§. liberati, magno insidiantis regis dede- eore requiescent, Quo quidem tempore, tanta re- gionis feracitas, et annonæ ubertas. futura est; ut qui vaccam unam, ovesque duas possederit, ei inde sit ad alimoniam satis. Butyro euim et melle omnes (id est labore, et colendi exercendique animi man- sueto et facili studio) nutrientur. Nobis enim ex ovium vellere, vestium, et ornatus facultas, tanquam a virtutis amictu, optimo cuique quæ beata dicitur vita suppetit. Quoniam igitur spiritualis quædam est nutritio; quidamque ornatus; ob id. vaccam, et duas oves homo nutriturus dicitur. Mel porno et butyrum divinæ doctrinæ rudimenta prima, pri- maque præcepta vocat, Infanțium eniɔn primus hic cibus est, quo, cum in viros adoleverint, ad spi- rituales magis, virisque dignas ascendunt disci- plinas. Deinde, ut eos, qui sunt ex circumcisione, significet, sermonem de mille vitibus instituit. ‹ Vineam enim ex Ægypto traustulit ”, › et quæ sequuntur. Hæc enim bene culto primum, multos et suaves fructus edebat; sed neglecta, tandem in amarorem desiit. Et in solitudinem ex co evasit, quod immissa telorum grandine in ipsam irruens * Matth. xxiv, 16. Psal. LXXIX, D
PG 87:1973Λέγεται δὲ καὶ μέγας ὁ τόμος . Οὐ δὲ γὰρ ἔχει τῆς νομικῆς ἱστορίας τὸ ταπεινόν. Δι’ ὃ καὶ ζημιοῦται Παῦλος ἡδέως, διὰ τὸ ὑπερέχον τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ. Καθὰ γάρ φησιν ἐπὶ κρείττοσι θυσίαις ἡ νέα νενομοθέτηται. Γραφίδι δέ φησιν ἀνθρώπου , διὰ τὸ λέξει ἀνθρωπίνῃ, καὶ τοῖς πολλοῖς βατῇ γεγράφθαι τοῦ Εὐαγγελίου τὰ ῥήματα. Εἶναι γὰρ ἑτέραν γραφὴν, οὐκ ἀνθρωπίνην, καθ’ ἣν δυνάμει τοῦ Πνεύματος οἱ ἐν βίβλῳ ζωῆς ἀπογράφονται. Τάχα δὲ τὰ περὶ τῆς θεότητος τοῦ Μονογενοῦς οὐκ ἀνθρωπίνης ἐστὶ γραφίδος, ὡς τὰ περὶ τῆς τούτου σαρκώσεως, περὶ ἧς νῦν πρόκειται λόγος. Ἕτερος γὰρ ἐκεῖνος ὁ κάλαμος, ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ θεῖός φησιν· «Ἡ γλώσσα μου κάλαμος γραμματέως ὀξυγράφου.» «Οἶδεν γὰρ οὐδεὶς τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατὴρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα πλὴν τοῦ Υἱοῦ, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ Θεὸς ἀποκαλύψαι.» Γραφίδι γὰρ ἀνθρωπίνῃ φησὶν Ἰωάννης· Ὁ Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ὅσα τὰ τούτοις ἀκόλουθα περὶ τῶν κατὰ σάρκα λεγόμενα. Γράφει τοίνυν ὑπὲρ τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων .
ἔρημοι καὶ ἀγεώργητοι, καὶ ἡκανθωμέναι πρὸ τῆς Χριστοῦ παρουσίας· ἐπειδὴ δὲ ἦλθεν εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν, καὶ ἐκάλεσε τὰ μὴ ὄντα ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· διὰ τοῦτο, οἱ μὲν ἐκ περιτομῆς ἀπολέσαντες τὸ εὐθαλὲς καὶ τὸ ἔγκαρπον, εἰς χέρ σον μετέβαλον· τὸ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν σύστημα, τὸ ἀροτριώμενον ὄρος, ἀροτριᾶται ἀπαλλαγὲν πάσης δειλίας τῶν πολεμίων. Ορος γὰρ ἡ ὑπὸ τῆς τοῦ Κυρίου ο διδασκαλίας ὑψωθεῖσα ψυχή· οὗ ἐλθόντος, ἐξεκλάσθη μὲν Ἰσραήλ, κατεφυτεύθη δὲ τὰ ἔθνη, ὡς ἂν τῷ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία πᾶσιν οἰκονομηθῇ, καὶ ἀδεῶς τοῖς ὄρεσι τούτοις καὶ πρόσ βατα καὶ βόες ἐννεμόμενα, ἄφθονον τὴν παρ' ἑαυ τῶν ὠφέλειαν παρέχονται. Πρόβατα μὲν οἱ τὰ ἤθη χρηστότεροι βόες δὲ οἱ πρὸς τὴν ἐργασίαν τῶν ἀναγκαίων φιλοπονώτατοι. ΚΕΦΑΛ. Η'. α-δ'. Καὶ εἶπε Κύριος πρός με· Λάβε σεαυτῷ τόμον καινόν μέγαν, καὶ γράψον εἰς αὐτὸν γρα- φίδι ἀνθρώπου, τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων. Πάρεστι γάρ. Καὶ μάρτυράς μοι ποίησον πιστοὺς ἀνθρώπους, τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν Ζαχα- ρίαν υἱὸν Βαραχίου, κ. τ. λ. Εἰπὼν τὰ μέλλοντα καταλαβεῖν αὐτοὺς δυσχερή, τὸν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπανείληφε λόγον. Ἐπεὶ γὰρ τὸ σημεῖον ὑπῆρχε παράδοξον, παιδίον ἐκ παρ- θένου γενόμενον, οὐκέτι μὲν τῷ ᾿Αχαζ, οὐδὲ τῷ οἴκῳ Δαβίδ, αὐτῷ δὲ τῷ προφήτῃ παραδείκνυσι τοῦ μυστηρίου τὸν τρόπον. Διδάσκων γὰρ αὐτὸν ἅπερ ἐν τῷ καινῷ γράφειν τόμῳ δεήσειεν, ἐκ προσώπου τοῦ ἰδίου φησὶ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν. Τοῦτ' ἔστι ταῦ τα γράψον. Ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἐκφορὰ ταῖς πάντων ἦν ἀκοαῖς, προστάττει τῷ προφήτῃ λαβεῖν τόμον, ἢ τεῦχος, ἢ διφθέρωμα, ἢ κεφαλίδα, κατὰ τοὺς λοι- πούς. Ὁ δὲ τοῦ καινοῦ καὶ μεγάλου τόμος τύπος ἂν εἴη τῆς καινῆς καὶ μεγάλης διαθήκης, ὡς τῆς πρώτης πεπαλαιωμένης. Ασθενής γὰρ ἦν, καὶ τε- λειοῦν εἶχεν οὐδένα· Σεαυτῷ δέ φησιν, ἀντιδιαστέλ- λων τοὺς πιστεύοντας πρὸς τοὺς ἀπειθεῖν εἰρημέ νους. Εκείνοις γὰρ τὰ ἐν τῷ καιρῷ δίδοται τόμῳ τὸ Χριστοῦ μυστήριον περιέχοντα. Λέγεται δὲ καὶ μέ γας ὁ τόμος. Οὐ δὲ γὰρ ἔχει τῆς νομικῆς ἱστορίας τὸ ταπεινόν. Δι' δ καὶ ζημιοῦται Παῦλος ἡδέως, διὰ τὸ ὑπερέχον τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ. Καθά γάρ φησιν ἐπὶ κρείττοσι θυσίαις ἡ νέα νενομοθέτητα:. Γραφίδι δέ φησιν ἀνθρώπου, διὰ τὸ λέξει ἀνθρω πίνῃ, καὶ τοῖς πολλοῖς βατῇ γεγράφθαι τοῦ Εὐαγγε. λίου τὰ ῥήματα. Εἶναι γὰρ ἑτέραν γραφήν, οὐκ ἀν- θρωπίνην, καθ' ἣν δυνάμει τοῦ Πνεύματος οἱ ἐν βίβλῳ ζωῆς ἀπογράφονται. Τάχα δὲ τὰ περὶ τῆς θεό τητος τοῦ Μονογενούς οὐκ ἀνθρωπίνης ἐστὶ γραφί * γρ. Χριστοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A hostis, desertam incultamque reddidit. Aratos 20- tem mon/es dixit, eorum jam qui fide Christum essent amplexi, neglectos autem et incultos, Christique carentia spinis horrentes animnos intelli- gens. Quoniam vero in ruinam et resurrectionem multorum venit "; eaque præterea, quæ non sunt vocavit, ut quæ exsistunt destrueret"; ideo qui ex circumcisione sunt, agrorum amœnitate simul et fer- tilitate privati, in vepres et solitudinem ipsi sese receperunt. Cum ex gentibus collecta multitudo (quam arali montis nomine significat), hostium metu liberata, quieta vivat et tranquilla. Est et mons, animus omnis, qui Christi doctrina susten- tatus in altum evehitur. Hujus ergo adventu avul- sus est Israel, et insertæ gentes; tanquam ejus lapsu B salutem procurari omnibus contigerit, ovesque et boves nullo metu in montibus pascere, suisque non exiguam dominis utilitatem et proventum afferre. Ovium - enim nomine qui bonis moribus præditi sunt, significantur; ut boum, qui ad operis necessi- tatem laborem nullum refugiunt. C CAP. VIII. VERS. 1-4. Et dixit Dominus ad me : Sume tibi librum novum magnum, et scribe in eo stylo hominis, ut cito direptionem faciat spoliorum. Adest enim . Et testes mihi adhibe fideles homines, Uriam sacer- dolem, et Zachariam filium Barachiæ, etc. Explicatis quæ ipsus essent invasuræ calamita- tibus, ad institutum de Emmanuele sermonem re- vertitur. Quonian enin admirabile orituri de virgine pueri signum fuerat, non Achago jam, nec domui Davidis, sed prophetæ ipsi mysterii mo- dum aperit. Eum enim quid in recenti libro scribi oporteat, monens, ex propria demum persona locutus: Ac- cessi, ait, ad prophetissam. Quibus nihil aliud, quam cum (scribe) dixit, significavit. Quoniam autem omnium aures ea ferre non poterant, pro- phetæ librum ipsum, sive codicem, sivo membranam, sive volumen, ut reliqui transtulerunt, sumere præ- cipit. Quem novum et magnum dicit, ut recentis magnique testamenti, tanquam priore antiquate, figuram aðuınbret ”. Imbecillum enim maxime fuit, nullaque perficiendi facultate præditum. Tibi autem addidit; ut credentes ab infidelibus distin- gueret. Illis enim ista donantur, quæ in recenti libro Christi mysterium complectuntur. Dicitur vero liber ideo magnus, quod legalis historiæ humilita- tem minime complectitur: qua ratione libenter se Paulus, propter eminentem Christi scientiam, de- tifmenta amplecti profitetur ". Melioribus enim hostiis, ait idem, nova les lata, confirmataque est. Ideo rursum stylo hominis dixit, quod bumana dialecto, vulgoque intelligibili, Evangelii verba conscribantur. Alias enim Scripturæ genus est haud humanum, in quo, auxiliante Spiritu, qui in D Luc. 11, 34. * Cor. 1, 28. 13. Hebr. vil, VARIE LECTIONES. Ephes. 111, 19.
Ἐγγίζειν γὰρ τὸν καιρὸν, καθ’ ὃν δεῖ ταῦτα τοὺς δύο βασιλέας παθεῖν ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν Ἀςσυρίων , δυνάμει τοῦ Ἐμμανουήλ Ὃν ἐπᾴδειν ἐν τῇ μάχῃ τοῖς Ἰουδαίοις προσέταξεν. Καὶ ἐπ’ αὐτῆς δὲ τῆς παρουσίας ταχεῖα γέγονε καὶ ἀστραπῆς πάσης ὀξυτέρα τοῦ Εὐαγγελίου ἡ διδασκαλία, διὰ πάσης τῆς οἰκουμένης σκυλεύουσα τοῦ αἰῶνος τούτου τὸν ἄρχοντα, καὶ πρὸς ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ τοὺς αἰχμαλωτισθέντας ἀφέλκουσα. Μάρτυρες δὲ τῶν γραφομένων ἔστωσαν , φησὶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, Οὐρίας καὶ Ζαχαρίας . Ἦσαν γὰρ τότε Οὐρίας μὲν ἱερεὺς, ὡς δῆλον ἐκ τῆς ἱστορίας, Ζαχαρίας δὲ προφήτης. Ἐπ’ Ἐζεκίου γὰρ γέγονεν, ὡς ἐν ταῖς Παραλειπομέναις γέγραπται. Συμβολικῶς δὲ τούτους εἰς μαρτύριον καλεῖ. Δηλοῖ γὰρ ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον, ὅνπερ ἐδίδασκεν· οἱ δὲ προφῆται διὰ Ζαχαρίου σημαίνονται. Συνίσταται δὲ τὸ εὐαγγέλιον ὑπὸ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενον. Ὅθεν ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἐν τῷ ὄρει μεταμορφώσεως, Μωϋσῆς καὶ Ἠλίας συνελάλουν περὶ Χριστοῦ, καὶ τῆς ἐξόδου, ἧς ἤμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλὴμ, ἥτις δηλοῖ τῆς οἰκονομίας τὸ πέρας, τὸν σταυρὸν, τὸν θάνατον, τὴν ἀνάστασιν, τὴν ἀνάληψιν.
ἔρημοι καὶ ἀγεώργητοι, καὶ ἡκανθωμέναι πρὸ τῆς Χριστοῦ παρουσίας· ἐπειδὴ δὲ ἦλθεν εἰς πτῶσιν καὶ ἀνάστασιν πολλῶν, καὶ ἐκάλεσε τὰ μὴ ὄντα ἵνα τὰ ὄντα καταργήσῃ· διὰ τοῦτο, οἱ μὲν ἐκ περιτομῆς ἀπολέσαντες τὸ εὐθαλὲς καὶ τὸ ἔγκαρπον, εἰς χέρ σον μετέβαλον· τὸ δὲ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν σύστημα, τὸ ἀροτριώμενον ὄρος, ἀροτριᾶται ἀπαλλαγὲν πάσης δειλίας τῶν πολεμίων. Ορος γὰρ ἡ ὑπὸ τῆς τοῦ Κυρίου ο διδασκαλίας ὑψωθεῖσα ψυχή· οὗ ἐλθόντος, ἐξεκλάσθη μὲν Ἰσραήλ, κατεφυτεύθη δὲ τὰ ἔθνη, ὡς ἂν τῷ ἐκείνων παραπτώματι ἡ σωτηρία πᾶσιν οἰκονομηθῇ, καὶ ἀδεῶς τοῖς ὄρεσι τούτοις καὶ πρόσ βατα καὶ βόες ἐννεμόμενα, ἄφθονον τὴν παρ' ἑαυ τῶν ὠφέλειαν παρέχονται. Πρόβατα μὲν οἱ τὰ ἤθη χρηστότεροι βόες δὲ οἱ πρὸς τὴν ἐργασίαν τῶν ἀναγκαίων φιλοπονώτατοι. ΚΕΦΑΛ. Η'. α-δ'. Καὶ εἶπε Κύριος πρός με· Λάβε σεαυτῷ τόμον καινόν μέγαν, καὶ γράψον εἰς αὐτὸν γρα- φίδι ἀνθρώπου, τοῦ ὀξέως προνομὴν ποιῆσαι σκύλων. Πάρεστι γάρ. Καὶ μάρτυράς μοι ποίησον πιστοὺς ἀνθρώπους, τὸν Οὐρίαν καὶ τὸν Ζαχα- ρίαν υἱὸν Βαραχίου, κ. τ. λ. Εἰπὼν τὰ μέλλοντα καταλαβεῖν αὐτοὺς δυσχερή, τὸν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπανείληφε λόγον. Ἐπεὶ γὰρ τὸ σημεῖον ὑπῆρχε παράδοξον, παιδίον ἐκ παρ- θένου γενόμενον, οὐκέτι μὲν τῷ ᾿Αχαζ, οὐδὲ τῷ οἴκῳ Δαβίδ, αὐτῷ δὲ τῷ προφήτῃ παραδείκνυσι τοῦ μυστηρίου τὸν τρόπον. Διδάσκων γὰρ αὐτὸν ἅπερ ἐν τῷ καινῷ γράφειν τόμῳ δεήσειεν, ἐκ προσώπου τοῦ ἰδίου φησὶ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν. Τοῦτ' ἔστι ταῦ τα γράψον. Ἐπειδὴ δὲ οὐκ ἐκφορὰ ταῖς πάντων ἦν ἀκοαῖς, προστάττει τῷ προφήτῃ λαβεῖν τόμον, ἢ τεῦχος, ἢ διφθέρωμα, ἢ κεφαλίδα, κατὰ τοὺς λοι- πούς. Ὁ δὲ τοῦ καινοῦ καὶ μεγάλου τόμος τύπος ἂν εἴη τῆς καινῆς καὶ μεγάλης διαθήκης, ὡς τῆς πρώτης πεπαλαιωμένης. Ασθενής γὰρ ἦν, καὶ τε- λειοῦν εἶχεν οὐδένα· Σεαυτῷ δέ φησιν, ἀντιδιαστέλ- λων τοὺς πιστεύοντας πρὸς τοὺς ἀπειθεῖν εἰρημέ νους. Εκείνοις γὰρ τὰ ἐν τῷ καιρῷ δίδοται τόμῳ τὸ Χριστοῦ μυστήριον περιέχοντα. Λέγεται δὲ καὶ μέ γας ὁ τόμος. Οὐ δὲ γὰρ ἔχει τῆς νομικῆς ἱστορίας τὸ ταπεινόν. Δι' δ καὶ ζημιοῦται Παῦλος ἡδέως, διὰ τὸ ὑπερέχον τῆς γνώσεως τοῦ Χριστοῦ. Καθά γάρ φησιν ἐπὶ κρείττοσι θυσίαις ἡ νέα νενομοθέτητα:. Γραφίδι δέ φησιν ἀνθρώπου, διὰ τὸ λέξει ἀνθρω πίνῃ, καὶ τοῖς πολλοῖς βατῇ γεγράφθαι τοῦ Εὐαγγε. λίου τὰ ῥήματα. Εἶναι γὰρ ἑτέραν γραφήν, οὐκ ἀν- θρωπίνην, καθ' ἣν δυνάμει τοῦ Πνεύματος οἱ ἐν βίβλῳ ζωῆς ἀπογράφονται. Τάχα δὲ τὰ περὶ τῆς θεό τητος τοῦ Μονογενούς οὐκ ἀνθρωπίνης ἐστὶ γραφί * γρ. Χριστοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A hostis, desertam incultamque reddidit. Aratos 20- tem mon/es dixit, eorum jam qui fide Christum essent amplexi, neglectos autem et incultos, Christique carentia spinis horrentes animnos intelli- gens. Quoniam vero in ruinam et resurrectionem multorum venit "; eaque præterea, quæ non sunt vocavit, ut quæ exsistunt destrueret"; ideo qui ex circumcisione sunt, agrorum amœnitate simul et fer- tilitate privati, in vepres et solitudinem ipsi sese receperunt. Cum ex gentibus collecta multitudo (quam arali montis nomine significat), hostium metu liberata, quieta vivat et tranquilla. Est et mons, animus omnis, qui Christi doctrina susten- tatus in altum evehitur. Hujus ergo adventu avul- sus est Israel, et insertæ gentes; tanquam ejus lapsu B salutem procurari omnibus contigerit, ovesque et boves nullo metu in montibus pascere, suisque non exiguam dominis utilitatem et proventum afferre. Ovium - enim nomine qui bonis moribus præditi sunt, significantur; ut boum, qui ad operis necessi- tatem laborem nullum refugiunt. C CAP. VIII. VERS. 1-4. Et dixit Dominus ad me : Sume tibi librum novum magnum, et scribe in eo stylo hominis, ut cito direptionem faciat spoliorum. Adest enim . Et testes mihi adhibe fideles homines, Uriam sacer- dolem, et Zachariam filium Barachiæ, etc. Explicatis quæ ipsus essent invasuræ calamita- tibus, ad institutum de Emmanuele sermonem re- vertitur. Quonian enin admirabile orituri de virgine pueri signum fuerat, non Achago jam, nec domui Davidis, sed prophetæ ipsi mysterii mo- dum aperit. Eum enim quid in recenti libro scribi oporteat, monens, ex propria demum persona locutus: Ac- cessi, ait, ad prophetissam. Quibus nihil aliud, quam cum (scribe) dixit, significavit. Quoniam autem omnium aures ea ferre non poterant, pro- phetæ librum ipsum, sive codicem, sivo membranam, sive volumen, ut reliqui transtulerunt, sumere præ- cipit. Quem novum et magnum dicit, ut recentis magnique testamenti, tanquam priore antiquate, figuram aðuınbret ”. Imbecillum enim maxime fuit, nullaque perficiendi facultate præditum. Tibi autem addidit; ut credentes ab infidelibus distin- gueret. Illis enim ista donantur, quæ in recenti libro Christi mysterium complectuntur. Dicitur vero liber ideo magnus, quod legalis historiæ humilita- tem minime complectitur: qua ratione libenter se Paulus, propter eminentem Christi scientiam, de- tifmenta amplecti profitetur ". Melioribus enim hostiis, ait idem, nova les lata, confirmataque est. Ideo rursum stylo hominis dixit, quod bumana dialecto, vulgoque intelligibili, Evangelii verba conscribantur. Alias enim Scripturæ genus est haud humanum, in quo, auxiliante Spiritu, qui in D Luc. 11, 34. * Cor. 1, 28. 13. Hebr. vil, VARIE LECTIONES. Ephes. 111, 19.
PG 87:1975Ἑρμηνεύεται δὲ ὁ μὲν Οὐρίας φωτισμὸς Θεοῦ, ὁ δὲ Ζαχαρίας μνήμη Θεοῦ. Υἱὸς δὲ Βαραχίου τῆς εὐλογίας τῆς τοῦ Θεοῦ. Τίς δὲ μάρτυς ἀξιοπιστότερος τοῦ πεφωτισμένου ὑπὸ Θεοῦ, καὶ μνήμην ἔχοντος τοῦ Θεοῦ; Ὧν δὴ παρόντων γράφει· Προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν, καὶ ἔτεκεν υἱόν . Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος, ὡς Αὐτὸς ἐγὼ προσελεύσομαι τῇ προφήτιδι. Καλεῖ δὲ οὕτω τὴν Μητέρα Χριστοῦ διὰ τὸ Πνεύματος ἁγίου μετασχεῖν, κατὰ τό· «Πνεῦμα ἅγιον ἐπελεύσεται ἐπὶ σὲ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι.» Παιδεύεται γὰρ ὁ προφήτης, ὡς οὐκ ἐξ αἴματος σαρκὸς, ἢ θελήματος ἀνδρὸς ἡ Χριστοῦ γενήσεται γέννησις. «Ἀπαρχὴ γὰρ Χριστὸς,» καὶ τῶν εἰς αὐτὸν ἀναγεννωμένων· περὶ ὧν εἴρηται ταῦτα. Δεξαμένη δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐπελθὸν ἐπ’ αὐτὴν ἡ Παρθένος προεφήτευσε λέγουσα· «Ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί·» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Προσῆλθον δὲ, φησὶ, συνηθείᾳ γραφικῇ ἀντὶ μέλλοντος τῷ ἐνεστῶτι χρησάμενος. Τὸν δὲ τεχθέντα, φησὶν, ὀνόμαζε ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον . Ἐπειδὴ καὶ πρὸ τῆς κατὰ σάρκα γεννήσεως, καὶ πρὶν ἐπιγράψασθαι γονέας σαρκικοὺς, τοὺς δύο καθαιρεῖ νῦν βασιλέας.
νῦν πρόκειται λόγος. Ετερος γὰρ ἐκεῖνος ὁ κάλα- μος, ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ θεῖός φησιν· «Η γλώσσα μου κάλαμος γραμματέως ἐξυγράφου. » - « Οἶδεν γὰρ οὐδεὶς τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα πλὴν τοῦ Υἱοῦ, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ θεὸς ἀποκα λύψαι. » Γραφίδι γὰρ ἀνθρωπίνῃ φησὶν Ἰωάννης· Ο Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ὅσα τὰ τούτοις ἀκόλουθα περὶ τῶν κατὰ σάρκα λεγόμενα. Γράφει τοίνυν ὑπὲρ τοῦ ἐξέως προνομήν ποιῆσαι σκύλων. Εγγίζειν γὰρ τὸν καιρὸν, καθ' ὃν δεῖ ταῦτα τοὺς δύο βασιλέας παθεῖν ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν ᾿Αστ συρίων, δυνάμει τοῦ Ἐμμανουήλ. Ον ἐπᾴδειν ἐν τῇ μάχῃ τοῖς Ιουδαίοις προσέταξεν. Καὶ ἐπ' αὐτῆς δὲ τῆς παρουσίας ταχεῖα γέγονε καὶ ἀστρατῆς πά- δος, ὡς τὰ περὶ τῆς τούτου σαρκώσεως, περὶ ἧς Β σης ὀξυτέρα τοῦ Εὐαγγελίου ἡ διδασκαλία, διὰ πάσης τῆς οἰκουμένης σκυλεύουσα τοῦ αἰῶνος τούτου τὸν ἄρχοντα, καὶ πρὸς ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ τοὺς αἰχμα λωτισθέντας ἀφέλκουσα. Μάρτυρες δὲ τῶν γραφο- μένων ἔστωσαν, φησὶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, Ουρίας καὶ Ζαχαρίας. "Ησαν γὰρ τότε Ουρίας μὲν ἱερεύς, ὡς δῆλον ἐκ τῆς ἱστορίας, Ζαχαρίας δὲ προφήτης. Ἐπ᾿ Εζεκίου γὰρ γέγονεν, ὡς ἐν ταῖς Παραλειπο- μέναις γέγραπται. Συμβολικῶς δὲ τούτους εἰς μαρ τύριον καλεῖ. Δηλοῖ γὰρ ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον, ὅνπερ ἐδίδασκεν· οἱ δὲ προφῆται διὰ Ζαχαρίου ση μαίνονται. Συνίσταται δὲ τὸ εὐαγγέλιον ὑπὸ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενον. Οθεν ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἐν τῷ ὄρει μεταμορφώσεως, Μωϋσῆς καὶ Ηλίας συνελάλουν περὶ Χριστοῦ, καὶ τῆς ἐξόδου, ής ήμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἥτις δηλοῖ τῆς οἰκονομίας τὸ πέρας, τὸν σταυρὸν, τὸν θάνατον, τήν ἀνάστασιν, τὴν ἀνάληψιν. Ἑρμηνεύεται δὲ ὁ μὲν Ουρίας φωτισμὸς Θεοῦ, ὁ δὲ Ζαχαρίας μνήμη Θεοῦ. Υἱὸς δὲ Βαραχίου τῆς εὐλογίας τῆς τοῦ Θεοῦ. Τίς δὲ μάρτυς ἀξιοπιστότερος τοῦ πεφωτισμένου ὑπὸ Θεοῦ, καὶ μνήμην ἔχοντος τοῦ Θεοῦ; τῶν δὴ παρόν των γράφει · Προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν, καὶ ἔτεκεν υἱόν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος, ὡς Αὐτὸς ἐγὼ προσελεύσομαι τῇ προφήτιδι. Καλεῖ δὲ οὕτω την Μητέρα Χριστοῦ διὰ τὸ Πνεύμα- τος ἁγίου μετασχεῖν, κατὰ τό· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπε ελεύσεται ἐπὶ σέ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Παιδεύεται γὰρ ὁ προφήτης, ὡς οὐκ ἐξ αἰ- ματος σαρκός, ή θελήματος ἀνδρὸς ἡ Χριστοῦ γενή- σεται γέννησις. • Απαρχὴ γὰρ Χριστὸς, ο καὶ τῶν εἰς αὐτὸν ἀναγεννωμένων· περὶ ὧν εἴρηται ταῦτα. Δεξαμένη δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐπελθὸν ἐπ' αὐτὴν ἡ Παρθένος προεφήτευσε λέγουσα· Ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί· κ καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Προσῆλθον δὲ, φησί, συνηθεία γραφικῇ ἀντὶ μέλλοντος τῷ ἐνεστῶτι χρησάμενος. Τὸν δὲ τεχθέντα, φησίν, ὀνόμαζε ταχέως σκύλευσον, ἐξέως προνό μευσον. Ἐπειδὴ καὶ πρὸ τῆς κατὰ σάρκα γεννή- σεως, καὶ πρὶν ἐπιγράψασθαι γονέας σαρκικούς, τοὺς δύο καθαιρεῖ νῦν βασιλέας. Καὶ τοῦτο πράξει ΧΙ. * Ε. 1, 13. PROCOPII GAZEI hbro vita sunt, describuntur. Fortasse tamen de A Unigeniti divinitate, ut de ejusdem incarnatione scribere, hnmani styli opus non fuerit. Alius enim longe est ille calamus; sicut est a sancto etiam Davide significatum, cum ait : ‹ Lingua mea, cala- mus scribæ velociter scribentis .-Novit enim Filium nullus, nisi Pater; nec Patrem nisi Filius, isque adeo, cui revelare Deus voluerit "., liu- mano enim stylo Joannes ipse Verbum carnem fac- tum esse, et in nobis habitasse, omniaque quæ ibi carni consentanea dicuntur, descripsit 3. Scribit igitur, ut cito spoliorum direptionem faciat. Instare enim tempus, quo regem utrumque ab Assyrio, Emmanuelis opera, quem in pugna Judæos invo- carè jussit, ista pati deceat. Ipso deinde adventu velos quidam, et coruscatione celerior per C orbem universum, saculi hujus et tenebrarum principenr spolians, et ad Christi auscultationem captivos trahens, evangelica doctrina splendor illuxit. Forum vero, ait, quæ in Evangelio scriben- tur, testes sunto Urias et Zacharias. Erant enim tunc temporis, historia teste, Urias quidenı sacerdos; propheta autem Zacharias. Vixit enim Ezechia rtate, ut in Paralipomenis labetur. Hos autem, non sine arcano quodam sensu et recondito, testes appellat. Lex enim Uriæ nomine, quam pontifex ipse docebat, significatur : sicut per Zachariam, prophetæ. Constat autem Evangelium legis et pro- phetarum testimoniis confirmari : unde est, ut quo tempore Christus in monte transfiguratus est, cuin eodem Mosem et Eliam de exitu, quem esset Hie- " rolymis adimpleturus, colluculos esse deprehendi- mus 37. Nec aliud certe est exitus, quam dispensa- Lionis ille terminus, qui cruce, morte, resurrectione, ascensione clauditur. Sonat autem Urias, si noni- nis ratio spectetur, idem quod Dei splendor. Zacha- rias vero, ac si Dei memoriam dicas; sicut et Barachiæ filius, Dei benedictionem. Quis autem eo testis fide dignior, qui sit divino splendore illu- stratus, qui sit memoriam Dei consecutus? liis igi tur præsentibus : Accessi, ait, ad prophelissam, et concepit, et peperit filium. Sic enim ad prophetissam Dominus accessurum significat; itaque Christi ma- trem, tanquam Spiritus sancti participem, nomi- mat; juxta illud : c Spiritus sanetus descendet in D te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi 88. • Chris- tum enim non ex sanguine carnis, neque ex volun- tate viris nasciturum docet propheta. Eorum siqui- dem, qui recentem in ipsum vitæ modum essent resumpturi (de quibus isthæc dicuntur) primitiæ Christus est 40. › Adventantis vero in se Spiritus sancti gratiam excipiens Virgo, sic numine affata de scipsa vaticinatur: ‹ Ecce enim ex hoc beatam jme dicent omnes generationes * ; » et quæ postea. Quod autem accessi ait, instanti, Scripturæ more, p: o futuro usus est. Jubet vero eum, qui na- Jean. I, & seqq. i Matth. u. 27. 137. Matth. xvi, 1 seqq. 39 Luc. 1, 30. 39 Jul. 1. 15.
Καὶ τοῦτο πράξει διὰ τοῦ τῶν Ἀσσυρίων βασιλέως, ὡς ἐμῇ χρώμενος, φησὶ, δυνάμει, τὰς βασιλείας αὐτῶν καταστρέψεται. Καὶ ἄλλως δὲ, ταχέως ἐσκύλευσε , τὸν ἰσχυρὸν, τὸν φυλάσσοντα, καθάπερ ἴδιον κτῆμα, τοὺς ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν πεπραμένους καὶ δεδεμένους θανάτῳ. Προενόμευσε δὲ, ταῖς ἰδίαις δυνάμεσι παραδοὺς εἰς φυλακὴν τοὺς πιστούς· «Ὧν οἱ ἄγγελοι βλέπουσιν, ὡς λέγει, τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρανοῖς.» Τὴν δὲ ὀξεῖαν αὐτοῦ προνομὴν δηλοῖ τὸ, «Ἀναβὰς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν. Ἔλαβεν δόματα ἐν οὐρανοῖς·» ὃ πεποίηκε, «Εἰσελθὼν εἰς τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ, καὶ διαρπάσας αὐτοῦ τὰ σκεύη,» καθά φησιν αὐτὸς ἐν παραβολῇ. Καὶ ὁ προφήτης δέ φησιν ἀλλαχοῦ· «Εὐαγγελίσασθαι πτωχοῖς ἀπέσταλκέν με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν.» Τὸ δὲ πάρεστιν εἰπὼν, ἅμα μὲν δηλοῖ τὴν τῶν βασιλέων τιμωρίαν οὐκ εἰς μακρὰν ἐσομένην. Ἅμα δὲ καὶ τὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας ἐγγίζειν φησίν. Ὃν δὲ κέκληκεν Ἐμμανουὴλ , νῦν ἐκάλεσε Ταχέως σκύλευσον, Ὀξέως προνόμευσον . Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τὸν Θεὸν ἐκ τῶν διαφόρων ὀνομάζειν ἐνεργειῶν· ὡς καὶ Ἰησοῦν , παρὰ τὴν ἀπὸ Θεοῦ δεδομένην ἡμῖν σωτηρίαν.
νῦν πρόκειται λόγος. Ετερος γὰρ ἐκεῖνος ὁ κάλα- μος, ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ θεῖός φησιν· «Η γλώσσα μου κάλαμος γραμματέως ἐξυγράφου. » - « Οἶδεν γὰρ οὐδεὶς τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα πλὴν τοῦ Υἱοῦ, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ θεὸς ἀποκα λύψαι. » Γραφίδι γὰρ ἀνθρωπίνῃ φησὶν Ἰωάννης· Ο Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ὅσα τὰ τούτοις ἀκόλουθα περὶ τῶν κατὰ σάρκα λεγόμενα. Γράφει τοίνυν ὑπὲρ τοῦ ἐξέως προνομήν ποιῆσαι σκύλων. Εγγίζειν γὰρ τὸν καιρὸν, καθ' ὃν δεῖ ταῦτα τοὺς δύο βασιλέας παθεῖν ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν ᾿Αστ συρίων, δυνάμει τοῦ Ἐμμανουήλ. Ον ἐπᾴδειν ἐν τῇ μάχῃ τοῖς Ιουδαίοις προσέταξεν. Καὶ ἐπ' αὐτῆς δὲ τῆς παρουσίας ταχεῖα γέγονε καὶ ἀστρατῆς πά- δος, ὡς τὰ περὶ τῆς τούτου σαρκώσεως, περὶ ἧς Β σης ὀξυτέρα τοῦ Εὐαγγελίου ἡ διδασκαλία, διὰ πάσης τῆς οἰκουμένης σκυλεύουσα τοῦ αἰῶνος τούτου τὸν ἄρχοντα, καὶ πρὸς ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ τοὺς αἰχμα λωτισθέντας ἀφέλκουσα. Μάρτυρες δὲ τῶν γραφο- μένων ἔστωσαν, φησὶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, Ουρίας καὶ Ζαχαρίας. "Ησαν γὰρ τότε Ουρίας μὲν ἱερεύς, ὡς δῆλον ἐκ τῆς ἱστορίας, Ζαχαρίας δὲ προφήτης. Ἐπ᾿ Εζεκίου γὰρ γέγονεν, ὡς ἐν ταῖς Παραλειπο- μέναις γέγραπται. Συμβολικῶς δὲ τούτους εἰς μαρ τύριον καλεῖ. Δηλοῖ γὰρ ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον, ὅνπερ ἐδίδασκεν· οἱ δὲ προφῆται διὰ Ζαχαρίου ση μαίνονται. Συνίσταται δὲ τὸ εὐαγγέλιον ὑπὸ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενον. Οθεν ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἐν τῷ ὄρει μεταμορφώσεως, Μωϋσῆς καὶ Ηλίας συνελάλουν περὶ Χριστοῦ, καὶ τῆς ἐξόδου, ής ήμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἥτις δηλοῖ τῆς οἰκονομίας τὸ πέρας, τὸν σταυρὸν, τὸν θάνατον, τήν ἀνάστασιν, τὴν ἀνάληψιν. Ἑρμηνεύεται δὲ ὁ μὲν Ουρίας φωτισμὸς Θεοῦ, ὁ δὲ Ζαχαρίας μνήμη Θεοῦ. Υἱὸς δὲ Βαραχίου τῆς εὐλογίας τῆς τοῦ Θεοῦ. Τίς δὲ μάρτυς ἀξιοπιστότερος τοῦ πεφωτισμένου ὑπὸ Θεοῦ, καὶ μνήμην ἔχοντος τοῦ Θεοῦ; τῶν δὴ παρόν των γράφει · Προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν, καὶ ἔτεκεν υἱόν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος, ὡς Αὐτὸς ἐγὼ προσελεύσομαι τῇ προφήτιδι. Καλεῖ δὲ οὕτω την Μητέρα Χριστοῦ διὰ τὸ Πνεύμα- τος ἁγίου μετασχεῖν, κατὰ τό· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπε ελεύσεται ἐπὶ σέ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Παιδεύεται γὰρ ὁ προφήτης, ὡς οὐκ ἐξ αἰ- ματος σαρκός, ή θελήματος ἀνδρὸς ἡ Χριστοῦ γενή- σεται γέννησις. • Απαρχὴ γὰρ Χριστὸς, ο καὶ τῶν εἰς αὐτὸν ἀναγεννωμένων· περὶ ὧν εἴρηται ταῦτα. Δεξαμένη δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐπελθὸν ἐπ' αὐτὴν ἡ Παρθένος προεφήτευσε λέγουσα· Ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί· κ καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Προσῆλθον δὲ, φησί, συνηθεία γραφικῇ ἀντὶ μέλλοντος τῷ ἐνεστῶτι χρησάμενος. Τὸν δὲ τεχθέντα, φησίν, ὀνόμαζε ταχέως σκύλευσον, ἐξέως προνό μευσον. Ἐπειδὴ καὶ πρὸ τῆς κατὰ σάρκα γεννή- σεως, καὶ πρὶν ἐπιγράψασθαι γονέας σαρκικούς, τοὺς δύο καθαιρεῖ νῦν βασιλέας. Καὶ τοῦτο πράξει ΧΙ. * Ε. 1, 13. PROCOPII GAZEI hbro vita sunt, describuntur. Fortasse tamen de A Unigeniti divinitate, ut de ejusdem incarnatione scribere, hnmani styli opus non fuerit. Alius enim longe est ille calamus; sicut est a sancto etiam Davide significatum, cum ait : ‹ Lingua mea, cala- mus scribæ velociter scribentis .-Novit enim Filium nullus, nisi Pater; nec Patrem nisi Filius, isque adeo, cui revelare Deus voluerit "., liu- mano enim stylo Joannes ipse Verbum carnem fac- tum esse, et in nobis habitasse, omniaque quæ ibi carni consentanea dicuntur, descripsit 3. Scribit igitur, ut cito spoliorum direptionem faciat. Instare enim tempus, quo regem utrumque ab Assyrio, Emmanuelis opera, quem in pugna Judæos invo- carè jussit, ista pati deceat. Ipso deinde adventu velos quidam, et coruscatione celerior per C orbem universum, saculi hujus et tenebrarum principenr spolians, et ad Christi auscultationem captivos trahens, evangelica doctrina splendor illuxit. Forum vero, ait, quæ in Evangelio scriben- tur, testes sunto Urias et Zacharias. Erant enim tunc temporis, historia teste, Urias quidenı sacerdos; propheta autem Zacharias. Vixit enim Ezechia rtate, ut in Paralipomenis labetur. Hos autem, non sine arcano quodam sensu et recondito, testes appellat. Lex enim Uriæ nomine, quam pontifex ipse docebat, significatur : sicut per Zachariam, prophetæ. Constat autem Evangelium legis et pro- phetarum testimoniis confirmari : unde est, ut quo tempore Christus in monte transfiguratus est, cuin eodem Mosem et Eliam de exitu, quem esset Hie- " rolymis adimpleturus, colluculos esse deprehendi- mus 37. Nec aliud certe est exitus, quam dispensa- Lionis ille terminus, qui cruce, morte, resurrectione, ascensione clauditur. Sonat autem Urias, si noni- nis ratio spectetur, idem quod Dei splendor. Zacha- rias vero, ac si Dei memoriam dicas; sicut et Barachiæ filius, Dei benedictionem. Quis autem eo testis fide dignior, qui sit divino splendore illu- stratus, qui sit memoriam Dei consecutus? liis igi tur præsentibus : Accessi, ait, ad prophelissam, et concepit, et peperit filium. Sic enim ad prophetissam Dominus accessurum significat; itaque Christi ma- trem, tanquam Spiritus sancti participem, nomi- mat; juxta illud : c Spiritus sanetus descendet in D te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi 88. • Chris- tum enim non ex sanguine carnis, neque ex volun- tate viris nasciturum docet propheta. Eorum siqui- dem, qui recentem in ipsum vitæ modum essent resumpturi (de quibus isthæc dicuntur) primitiæ Christus est 40. › Adventantis vero in se Spiritus sancti gratiam excipiens Virgo, sic numine affata de scipsa vaticinatur: ‹ Ecce enim ex hoc beatam jme dicent omnes generationes * ; » et quæ postea. Quod autem accessi ait, instanti, Scripturæ more, p: o futuro usus est. Jubet vero eum, qui na- Jean. I, & seqq. i Matth. u. 27. 137. Matth. xvi, 1 seqq. 39 Luc. 1, 30. 39 Jul. 1. 15.
PG 87:1976Δύναμις δὲ Δαμασκοῦ , οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντες. Σκύλα δὲ Σαμαρείας , οἱ ἐκ περιτομῆς εἶεν ἄπιστοι. Δαμασκὸς μὲν γὰρ Συρίας μητρόπολις, Σαμαρεία δὲ τοῦ Ἰσραήλ. Πῶς ὁ γεννηθεὶς εὐθὺς τούτους ἐσκύλευσε ; Διὰ τὸ μέλλειν οὐκ εἰς μακρὰν ταὐτὸ ποιεῖν· ἢ καὶ, ὅτι μάγοι προσελθόντες αὐτῷ προσεκύνησαν, ὡς Θεῷ, καὶ δῶρα προςήνεγκαν σκυλευθέντες πρὸς θεοσέβειαν ἔτι βρέφους ὑπάρχοντος πολεμήσαντος ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ τῶν ἄλλων, ἀπέναντι τοῦ νοητοῦ βασιλέως τῶν Ἀσσυρίων . Τὸ δὲ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν , οὐκ ἀπὸ προσώπου τοῦ Κυρίου, τοῦ δὲ προφητικοῦ φασιν εἰρῆσθαί τινες· οἳ καὶ τὸ, προσῆλθον , φασὶν ἀντὶ τοῦ ἤγγισα τῷ πνεύματι καὶ τῇ προγνώσει τῶν ἐσομένων τῇ προφήτιδι . Κατέλαβον γὰρ, καὶ οἷον ἐπλησίασα τῇ προγνώσει τῇ προφητικῇ, καὶ εἶδον τὴν σύλληψιν πόῤῥωθεν προενατενίσας τῷ χαρίσματι τῆς προφητείας· οἳ καὶ ἀποροῦσι πῶς κελευθεὶς ὁ προφήτης τόμον λαβεῖν , ἄλλο ποιεῖ, πρὸς τὴν προφῆτιν εἰσιών. Ἀλλὰ δῆλον, φασὶν, ὡς ἡ σιωπὴ ἡ πρὸς ἐκεῖνον συγκατάθεσιν καὶ πρᾶξιν ἐδήλωσεν. Πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης παρήκουσε τοῦ Θεοῦ;
νῦν πρόκειται λόγος. Ετερος γὰρ ἐκεῖνος ὁ κάλα- μος, ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ θεῖός φησιν· «Η γλώσσα μου κάλαμος γραμματέως ἐξυγράφου. » - « Οἶδεν γὰρ οὐδεὶς τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα πλὴν τοῦ Υἱοῦ, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ θεὸς ἀποκα λύψαι. » Γραφίδι γὰρ ἀνθρωπίνῃ φησὶν Ἰωάννης· Ο Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ὅσα τὰ τούτοις ἀκόλουθα περὶ τῶν κατὰ σάρκα λεγόμενα. Γράφει τοίνυν ὑπὲρ τοῦ ἐξέως προνομήν ποιῆσαι σκύλων. Εγγίζειν γὰρ τὸν καιρὸν, καθ' ὃν δεῖ ταῦτα τοὺς δύο βασιλέας παθεῖν ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν ᾿Αστ συρίων, δυνάμει τοῦ Ἐμμανουήλ. Ον ἐπᾴδειν ἐν τῇ μάχῃ τοῖς Ιουδαίοις προσέταξεν. Καὶ ἐπ' αὐτῆς δὲ τῆς παρουσίας ταχεῖα γέγονε καὶ ἀστρατῆς πά- δος, ὡς τὰ περὶ τῆς τούτου σαρκώσεως, περὶ ἧς Β σης ὀξυτέρα τοῦ Εὐαγγελίου ἡ διδασκαλία, διὰ πάσης τῆς οἰκουμένης σκυλεύουσα τοῦ αἰῶνος τούτου τὸν ἄρχοντα, καὶ πρὸς ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ τοὺς αἰχμα λωτισθέντας ἀφέλκουσα. Μάρτυρες δὲ τῶν γραφο- μένων ἔστωσαν, φησὶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, Ουρίας καὶ Ζαχαρίας. "Ησαν γὰρ τότε Ουρίας μὲν ἱερεύς, ὡς δῆλον ἐκ τῆς ἱστορίας, Ζαχαρίας δὲ προφήτης. Ἐπ᾿ Εζεκίου γὰρ γέγονεν, ὡς ἐν ταῖς Παραλειπο- μέναις γέγραπται. Συμβολικῶς δὲ τούτους εἰς μαρ τύριον καλεῖ. Δηλοῖ γὰρ ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον, ὅνπερ ἐδίδασκεν· οἱ δὲ προφῆται διὰ Ζαχαρίου ση μαίνονται. Συνίσταται δὲ τὸ εὐαγγέλιον ὑπὸ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενον. Οθεν ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἐν τῷ ὄρει μεταμορφώσεως, Μωϋσῆς καὶ Ηλίας συνελάλουν περὶ Χριστοῦ, καὶ τῆς ἐξόδου, ής ήμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἥτις δηλοῖ τῆς οἰκονομίας τὸ πέρας, τὸν σταυρὸν, τὸν θάνατον, τήν ἀνάστασιν, τὴν ἀνάληψιν. Ἑρμηνεύεται δὲ ὁ μὲν Ουρίας φωτισμὸς Θεοῦ, ὁ δὲ Ζαχαρίας μνήμη Θεοῦ. Υἱὸς δὲ Βαραχίου τῆς εὐλογίας τῆς τοῦ Θεοῦ. Τίς δὲ μάρτυς ἀξιοπιστότερος τοῦ πεφωτισμένου ὑπὸ Θεοῦ, καὶ μνήμην ἔχοντος τοῦ Θεοῦ; τῶν δὴ παρόν των γράφει · Προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν, καὶ ἔτεκεν υἱόν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος, ὡς Αὐτὸς ἐγὼ προσελεύσομαι τῇ προφήτιδι. Καλεῖ δὲ οὕτω την Μητέρα Χριστοῦ διὰ τὸ Πνεύμα- τος ἁγίου μετασχεῖν, κατὰ τό· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπε ελεύσεται ἐπὶ σέ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Παιδεύεται γὰρ ὁ προφήτης, ὡς οὐκ ἐξ αἰ- ματος σαρκός, ή θελήματος ἀνδρὸς ἡ Χριστοῦ γενή- σεται γέννησις. • Απαρχὴ γὰρ Χριστὸς, ο καὶ τῶν εἰς αὐτὸν ἀναγεννωμένων· περὶ ὧν εἴρηται ταῦτα. Δεξαμένη δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐπελθὸν ἐπ' αὐτὴν ἡ Παρθένος προεφήτευσε λέγουσα· Ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί· κ καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Προσῆλθον δὲ, φησί, συνηθεία γραφικῇ ἀντὶ μέλλοντος τῷ ἐνεστῶτι χρησάμενος. Τὸν δὲ τεχθέντα, φησίν, ὀνόμαζε ταχέως σκύλευσον, ἐξέως προνό μευσον. Ἐπειδὴ καὶ πρὸ τῆς κατὰ σάρκα γεννή- σεως, καὶ πρὶν ἐπιγράψασθαι γονέας σαρκικούς, τοὺς δύο καθαιρεῖ νῦν βασιλέας. Καὶ τοῦτο πράξει ΧΙ. * Ε. 1, 13. PROCOPII GAZEI hbro vita sunt, describuntur. Fortasse tamen de A Unigeniti divinitate, ut de ejusdem incarnatione scribere, hnmani styli opus non fuerit. Alius enim longe est ille calamus; sicut est a sancto etiam Davide significatum, cum ait : ‹ Lingua mea, cala- mus scribæ velociter scribentis .-Novit enim Filium nullus, nisi Pater; nec Patrem nisi Filius, isque adeo, cui revelare Deus voluerit "., liu- mano enim stylo Joannes ipse Verbum carnem fac- tum esse, et in nobis habitasse, omniaque quæ ibi carni consentanea dicuntur, descripsit 3. Scribit igitur, ut cito spoliorum direptionem faciat. Instare enim tempus, quo regem utrumque ab Assyrio, Emmanuelis opera, quem in pugna Judæos invo- carè jussit, ista pati deceat. Ipso deinde adventu velos quidam, et coruscatione celerior per C orbem universum, saculi hujus et tenebrarum principenr spolians, et ad Christi auscultationem captivos trahens, evangelica doctrina splendor illuxit. Forum vero, ait, quæ in Evangelio scriben- tur, testes sunto Urias et Zacharias. Erant enim tunc temporis, historia teste, Urias quidenı sacerdos; propheta autem Zacharias. Vixit enim Ezechia rtate, ut in Paralipomenis labetur. Hos autem, non sine arcano quodam sensu et recondito, testes appellat. Lex enim Uriæ nomine, quam pontifex ipse docebat, significatur : sicut per Zachariam, prophetæ. Constat autem Evangelium legis et pro- phetarum testimoniis confirmari : unde est, ut quo tempore Christus in monte transfiguratus est, cuin eodem Mosem et Eliam de exitu, quem esset Hie- " rolymis adimpleturus, colluculos esse deprehendi- mus 37. Nec aliud certe est exitus, quam dispensa- Lionis ille terminus, qui cruce, morte, resurrectione, ascensione clauditur. Sonat autem Urias, si noni- nis ratio spectetur, idem quod Dei splendor. Zacha- rias vero, ac si Dei memoriam dicas; sicut et Barachiæ filius, Dei benedictionem. Quis autem eo testis fide dignior, qui sit divino splendore illu- stratus, qui sit memoriam Dei consecutus? liis igi tur præsentibus : Accessi, ait, ad prophelissam, et concepit, et peperit filium. Sic enim ad prophetissam Dominus accessurum significat; itaque Christi ma- trem, tanquam Spiritus sancti participem, nomi- mat; juxta illud : c Spiritus sanetus descendet in D te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi 88. • Chris- tum enim non ex sanguine carnis, neque ex volun- tate viris nasciturum docet propheta. Eorum siqui- dem, qui recentem in ipsum vitæ modum essent resumpturi (de quibus isthæc dicuntur) primitiæ Christus est 40. › Adventantis vero in se Spiritus sancti gratiam excipiens Virgo, sic numine affata de scipsa vaticinatur: ‹ Ecce enim ex hoc beatam jme dicent omnes generationes * ; » et quæ postea. Quod autem accessi ait, instanti, Scripturæ more, p: o futuro usus est. Jubet vero eum, qui na- Jean. I, & seqq. i Matth. u. 27. 137. Matth. xvi, 1 seqq. 39 Luc. 1, 30. 39 Jul. 1. 15.
ἀλλ’ ἐκείνου δηλονότι περιγεγραμμένου, τὸ τῆς προφήτιδος ἐξ ἰδίας ἀρχῆς παραδίδοται. εη. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι· Διὰ τοῦ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλωὰμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ, ἀλλὰ βούλεσθαι ἔχειν τὸν Ῥαασσὼν, καὶ τὸν υἱὸν Ῥωμελίου βασιλέα ἐφ’ ὑμῶν, διὰ τοῦτο, ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ’ ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ, τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ, κ.τ.λ. Καὶ ταῦτα τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως· ἅπερ οὐ τῷ λαῷ, τῷ δὲ προφήτῃ λέγων προσέθηκε Κύριος, ὅτι παρήκουσεν ὁ λαὸς προσταχθεὶς μὴ φοβεῖσθαι τοὺς βασιλέας, τῇ δὲ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπικλήσει θαῤῥεῖν. Ὁ μὴ ποιήσαντες δουλεύειν ἠγάπων τοῖς βασιλεῦσι, τὸ ὕδωρ μὴ δεχόμενοι τοῦ Σιλωάμ · ὅπερ αὐτὸν δηλοῖ τὸν Ἐμμανουήλ· ὅς ἐστι πηγὴ ὕδατος ζῶντος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Ὃν οὔτε κατὰ τὸν πόλεμον τῶν βασιλέων, οὔτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αὐτοῦ σαρκώσεως ὑπεδέξαντο. Ἡσυχῇ δὲ καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν τὸ ὕδωρ ἐκδίδοται τοῦ Σιλωὰμ .
νῦν πρόκειται λόγος. Ετερος γὰρ ἐκεῖνος ὁ κάλα- μος, ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ θεῖός φησιν· «Η γλώσσα μου κάλαμος γραμματέως ἐξυγράφου. » - « Οἶδεν γὰρ οὐδεὶς τὸν Υἱὸν, εἰ μὴ ὁ Πατήρ, οὐδὲ τὸν Πατέρα πλὴν τοῦ Υἱοῦ, καὶ ᾧ ἐὰν βούληται ὁ θεὸς ἀποκα λύψαι. » Γραφίδι γὰρ ἀνθρωπίνῃ φησὶν Ἰωάννης· Ο Λόγος σὰρξ ἐγένετο, καὶ ἐσκήνωσεν ἐν ἡμῖν· ὅσα τὰ τούτοις ἀκόλουθα περὶ τῶν κατὰ σάρκα λεγόμενα. Γράφει τοίνυν ὑπὲρ τοῦ ἐξέως προνομήν ποιῆσαι σκύλων. Εγγίζειν γὰρ τὸν καιρὸν, καθ' ὃν δεῖ ταῦτα τοὺς δύο βασιλέας παθεῖν ὑπὸ τοῦ βασιλέως τῶν ᾿Αστ συρίων, δυνάμει τοῦ Ἐμμανουήλ. Ον ἐπᾴδειν ἐν τῇ μάχῃ τοῖς Ιουδαίοις προσέταξεν. Καὶ ἐπ' αὐτῆς δὲ τῆς παρουσίας ταχεῖα γέγονε καὶ ἀστρατῆς πά- δος, ὡς τὰ περὶ τῆς τούτου σαρκώσεως, περὶ ἧς Β σης ὀξυτέρα τοῦ Εὐαγγελίου ἡ διδασκαλία, διὰ πάσης τῆς οἰκουμένης σκυλεύουσα τοῦ αἰῶνος τούτου τὸν ἄρχοντα, καὶ πρὸς ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ τοὺς αἰχμα λωτισθέντας ἀφέλκουσα. Μάρτυρες δὲ τῶν γραφο- μένων ἔστωσαν, φησὶν ἐν τῷ Εὐαγγελίῳ, Ουρίας καὶ Ζαχαρίας. "Ησαν γὰρ τότε Ουρίας μὲν ἱερεύς, ὡς δῆλον ἐκ τῆς ἱστορίας, Ζαχαρίας δὲ προφήτης. Ἐπ᾿ Εζεκίου γὰρ γέγονεν, ὡς ἐν ταῖς Παραλειπο- μέναις γέγραπται. Συμβολικῶς δὲ τούτους εἰς μαρ τύριον καλεῖ. Δηλοῖ γὰρ ὁ μὲν ἱερεὺς τὸν νόμον, ὅνπερ ἐδίδασκεν· οἱ δὲ προφῆται διὰ Ζαχαρίου ση μαίνονται. Συνίσταται δὲ τὸ εὐαγγέλιον ὑπὸ νόμου καὶ τῶν προφητῶν μαρτυρούμενον. Οθεν ἐν τῷ καιρῷ τῆς ἐν τῷ ὄρει μεταμορφώσεως, Μωϋσῆς καὶ Ηλίας συνελάλουν περὶ Χριστοῦ, καὶ τῆς ἐξόδου, ής ήμελλε πληροῦν ἐν Ἱερουσαλήμ, ἥτις δηλοῖ τῆς οἰκονομίας τὸ πέρας, τὸν σταυρὸν, τὸν θάνατον, τήν ἀνάστασιν, τὴν ἀνάληψιν. Ἑρμηνεύεται δὲ ὁ μὲν Ουρίας φωτισμὸς Θεοῦ, ὁ δὲ Ζαχαρίας μνήμη Θεοῦ. Υἱὸς δὲ Βαραχίου τῆς εὐλογίας τῆς τοῦ Θεοῦ. Τίς δὲ μάρτυς ἀξιοπιστότερος τοῦ πεφωτισμένου ὑπὸ Θεοῦ, καὶ μνήμην ἔχοντος τοῦ Θεοῦ; τῶν δὴ παρόν των γράφει · Προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν, καὶ ἔτεκεν υἱόν. Φησὶ γὰρ ὁ Κύριος, ὡς Αὐτὸς ἐγὼ προσελεύσομαι τῇ προφήτιδι. Καλεῖ δὲ οὕτω την Μητέρα Χριστοῦ διὰ τὸ Πνεύμα- τος ἁγίου μετασχεῖν, κατὰ τό· « Πνεῦμα ἅγιον ἐπε ελεύσεται ἐπὶ σέ, καὶ δύναμις Ὑψίστου ἐπισκιάσει σοι. » Παιδεύεται γὰρ ὁ προφήτης, ὡς οὐκ ἐξ αἰ- ματος σαρκός, ή θελήματος ἀνδρὸς ἡ Χριστοῦ γενή- σεται γέννησις. • Απαρχὴ γὰρ Χριστὸς, ο καὶ τῶν εἰς αὐτὸν ἀναγεννωμένων· περὶ ὧν εἴρηται ταῦτα. Δεξαμένη δὲ τὸ Πνεῦμα τὸ ἐπελθὸν ἐπ' αὐτὴν ἡ Παρθένος προεφήτευσε λέγουσα· Ἰδοὺ γὰρ ἀπὸ τοῦ νῦν μακαριοῦσίν με πᾶσαι αἱ γενεαί· κ καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Προσῆλθον δὲ, φησί, συνηθεία γραφικῇ ἀντὶ μέλλοντος τῷ ἐνεστῶτι χρησάμενος. Τὸν δὲ τεχθέντα, φησίν, ὀνόμαζε ταχέως σκύλευσον, ἐξέως προνό μευσον. Ἐπειδὴ καὶ πρὸ τῆς κατὰ σάρκα γεννή- σεως, καὶ πρὶν ἐπιγράψασθαι γονέας σαρκικούς, τοὺς δύο καθαιρεῖ νῦν βασιλέας. Καὶ τοῦτο πράξει ΧΙ. * Ε. 1, 13. PROCOPII GAZEI hbro vita sunt, describuntur. Fortasse tamen de A Unigeniti divinitate, ut de ejusdem incarnatione scribere, hnmani styli opus non fuerit. Alius enim longe est ille calamus; sicut est a sancto etiam Davide significatum, cum ait : ‹ Lingua mea, cala- mus scribæ velociter scribentis .-Novit enim Filium nullus, nisi Pater; nec Patrem nisi Filius, isque adeo, cui revelare Deus voluerit "., liu- mano enim stylo Joannes ipse Verbum carnem fac- tum esse, et in nobis habitasse, omniaque quæ ibi carni consentanea dicuntur, descripsit 3. Scribit igitur, ut cito spoliorum direptionem faciat. Instare enim tempus, quo regem utrumque ab Assyrio, Emmanuelis opera, quem in pugna Judæos invo- carè jussit, ista pati deceat. Ipso deinde adventu velos quidam, et coruscatione celerior per C orbem universum, saculi hujus et tenebrarum principenr spolians, et ad Christi auscultationem captivos trahens, evangelica doctrina splendor illuxit. Forum vero, ait, quæ in Evangelio scriben- tur, testes sunto Urias et Zacharias. Erant enim tunc temporis, historia teste, Urias quidenı sacerdos; propheta autem Zacharias. Vixit enim Ezechia rtate, ut in Paralipomenis labetur. Hos autem, non sine arcano quodam sensu et recondito, testes appellat. Lex enim Uriæ nomine, quam pontifex ipse docebat, significatur : sicut per Zachariam, prophetæ. Constat autem Evangelium legis et pro- phetarum testimoniis confirmari : unde est, ut quo tempore Christus in monte transfiguratus est, cuin eodem Mosem et Eliam de exitu, quem esset Hie- " rolymis adimpleturus, colluculos esse deprehendi- mus 37. Nec aliud certe est exitus, quam dispensa- Lionis ille terminus, qui cruce, morte, resurrectione, ascensione clauditur. Sonat autem Urias, si noni- nis ratio spectetur, idem quod Dei splendor. Zacha- rias vero, ac si Dei memoriam dicas; sicut et Barachiæ filius, Dei benedictionem. Quis autem eo testis fide dignior, qui sit divino splendore illu- stratus, qui sit memoriam Dei consecutus? liis igi tur præsentibus : Accessi, ait, ad prophelissam, et concepit, et peperit filium. Sic enim ad prophetissam Dominus accessurum significat; itaque Christi ma- trem, tanquam Spiritus sancti participem, nomi- mat; juxta illud : c Spiritus sanetus descendet in D te, et virtus Altissimi obumbrabit tibi 88. • Chris- tum enim non ex sanguine carnis, neque ex volun- tate viris nasciturum docet propheta. Eorum siqui- dem, qui recentem in ipsum vitæ modum essent resumpturi (de quibus isthæc dicuntur) primitiæ Christus est 40. › Adventantis vero in se Spiritus sancti gratiam excipiens Virgo, sic numine affata de scipsa vaticinatur: ‹ Ecce enim ex hoc beatam jme dicent omnes generationes * ; » et quæ postea. Quod autem accessi ait, instanti, Scripturæ more, p: o futuro usus est. Jubet vero eum, qui na- Jean. I, & seqq. i Matth. u. 27. 137. Matth. xvi, 1 seqq. 39 Luc. 1, 30. 39 Jul. 1. 15.
PG 87:1978Δηλοῖ δὲ περὶ Χριστοῦ, ὅτι καὶ πρὶν ἐπιδημῆσαι, λανθανόντως συνεπορεύετο τῷ λαῷ, τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἀρδεύειν ἐπισκοπεῖν τε βουλόμενος, καὶ μηδέπω κηρυχθεὶς εἰς πάντα τὰ ἔθνη· ἀψοφητὶ δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν πεποίηται. Συμβαίνει δὲ καὶ τῇ προσηγορίᾳ τοῦ Σιλωὰμ ὃς ἀπεσταλμένος ἑρμηνεύεται. Ἀπόστολον γοῦν αὐτὸν καὶ ἀρχιερέα τῆς ὁμολογίας ἡμῶν ὁ Παῦλος καλεῖ. Καὶ τὸν ἐκ γεννητῆς δὲ τυφλὸν συμβολικῶς ὁ Σωτὴρ εἰς τὸν Σιλωὰμ ἐξαπέστειλεν. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἀνέβλεψε τὸ ὕδωρ δεξάμενος τοῦ Σιλωάμ . Ὁ δὲ νῦν κατηγορούμενος ὑπὸ τοῦ Κυρίου λαὸς, μὴ πιστεύσας τῷ Σιλωὰμ , ὅς ἐστιν Ἐμμανουὴλ, ἔρημος αὐτοῦ γίνεται. Καὶ ἀντὶ τῶν δύο βασιλέων, οἷς ἠγάπων, δουλεύειν τοῖς Ἀσσυρίοις ἐκδίδονται, καὶ τῷ νοητῶς τούτων ἐπάρχοντι, ὅτι τὸ ὕδωρ οὐκ ἠβουλήθησαν τοῦ Σιλωὰμ ἤγουν ἀπεδοκίμασαν , κατὰ Σύμμαχον, κατὰ τὸ, «Λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γονίας.» Ἀνθ’ ὧν αὐτοῖς ἐπάξειν φησὶ τὸ πολύ τε ὕδωρ καὶ ἰσχυρὸν τὸν Ἀσσύριον, τῷ ὕδατι τῷ ἡσύχῳ τοῦτον ἀντιτιθείς. Δόξαν δὲ αὐτοῦ, τοὺς ὑπ’ αὐτὸν ἄρχοντας ἐκάλεσεν καὶ λαούς. Ὕδατι δὲ παρεικάζειν τὸ πλῆθος φίλον τῇ θείᾳ Γραφῇ.
διὰ τοῦ τῶν Ασσυρίων βασιλέως, ὡς ' ἐμῇ χρώ- μενος, φησί, δυνάμει, τὰς βασιλείας αὐτῶν κατα στρέφεται. Καὶ ἄλλως δὲ, ταχέως ἐσκύλευσε, τὸν ἰσχυρὸν, τὴν φυλάσσοντα, καθάπερ ίδιον κτῆμα, τοὺς ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν πεπραμένους καὶ δε δεμένους θανάτῳ. Προενόμευσε δὲ, ταῖς ἰδίαις δυνάμεσι παραδοὺς εἰς φυλακὴν τοὺς πιστούς· κ ἂν οἱ ἄγγελοι βλέπουσιν, ὡς λέγει, τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρα νοῖ:. » Τὴν δὲ ἐξεῖαν αὐτοῦ προνομήν δηλοῖ τὸ • Αναβάς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν 5. Ελαβενδύματα ἐν οὐρανοῖς· ν ὅ πεποίηκε, « Εἰσελθὼν εἰ; τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ, καὶ διαρπάσας αὐτοῦ τὰ σκεύη, ο καθά φησιν αὐτὸς ἐν παραβολῇ. Καὶ ὁ προφήτης δέ φησιν ἀλλαχοῦ· ὁ Εὐαγγελίσασθαι πτω χαῖς ἀπέσταλκέν με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν. » Τὸ δὲ πάρεστιν εἰπών, ἅμα μὲν δηλοῖ τὴν τῶν βα σιλέων τιμωρίαν οὐκ εἰς μακρὰν ἐσομένην. "Αμα δὲ καὶ τὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας ἐγγίζειν φησίν. ῦν δὲ κέκληκεν Εμμανουὴλ, νῦν ἐκάλεσε Ταχέως σκύλευσον, Οξέως προνόμευσον. Εθος γὰρ τῇ Γραφῇ τὸν Θεὸν ἐκ τῶν διαφόρων ονομάζειν ενερ γειῶν· ὡς καὶ Ἰησοῦν, παρὰ τὴν ἀπὸ Θεοῦ δεδομέ νην ἡμῖν σωτηρίαν. Δύναμις δὲ Δαμασκοῦ, οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντες. Σκύλα δὲ Σαμαρείας, οἱ ἐκ περιτομῆς εἶεν ἄπιστοι. Δαμασκὸς μὲν γὰρ Συρίας μητρόπολις, Σαμαρεία δὲ τοῦ Ἰσραήλ. Πῶς ὁ γεν- νηθεὶς εὐθὺς τούτους ἐσκύλευσε; Διὰ τὸ μέλλειν οὐκ εἰς μακρὰν ταὐτὸ ποιεῖν· ἢ καὶ, ὅτι μάγοι προσελ θέντες αὐτῷ προσεκύνησαν, ὡς Θεῷ, καὶ δῶρα προσ- ήνεγκαν σκυλευθέντες πρὸς θεοσέβειαν ἔτι βρέφους ὑπάρχοντος πολεμήσαντος ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ τῶν ἄλ λων, ἀπέναντι τοῦ νοητοῦ βασιλέως τῶν Ασσυρίων. Τὸ δὲ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, οὐκ · ἀπὸ προσώπου τοῦ Κυρίου, τοῦ δὲ προφητικοῦ φασιν εἰρῆσθαί τινες· εἰ καὶ τὸ, προσῆλθον, φασὶν ἀντὶ τοῦ ἤγγισα τῷ πνεύματι καὶ τῇ προγνώσει τῶν ἐσομένων τῇ προφήτιδι. Κατέλαβον γὰρ, καὶ οἷον ἐπλησίασα τῇ προγνώσει τῇ προφητικῇ, καὶ εἶδον τὴν σύλληψιν πόρρωθεν προενατενίσας τῷ χαρίσματι τῆς προφητείας· οἱ καὶ ἀποροῦσι πῶς κελευθεὶς ὁ προφήτης τόμον λάβειν, ἄλλο ποιεῖ, πρὸς τὴν προ φῆτιν εἰσιών. Ἀλλὰ δῆλον, φασὶν, ὡς ἡ σιωπὴ ἡ πως ἐκεῖνον συγκατάθεσιν καὶ πρᾶξιν ἐδήλωσεν. Πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης παρήκουσε τοῦ Θεοῦ; ἀλλ' ἐκεί του δηλονότι περιγεγραμμένου, τὸ τῆς προφήτιδος ἐξ ἰδίας ἀρχῆς παραδίδοται. ε. η'. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι 1· Διὰ τοῦ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ γρ. ὅς. Βαγγ. καὶ ἔδωκε δίματα τοῖς ἀνθρώποις, γρ. προφήτου. ι λέγων COMMENTARII IN ISAΑΜ. tus sit, Cito spolia detrahe: Festina pradari appe lari : nimirum, quod ante ortum, qui secundum carnem est; ante item quam carnis suae parentes designare queat, duos istos reges Assyrii opera delebit; qui non sua, sed mea virtute usus, istorum regna deleturus est. B G D Est porro et alia in hunc modum interpretatio : Cito fortem, qui non secus ac peculium suum, peccato divenditos, morteque revinctos asserva- bat, spoliavit; divisit autem, cum potestatibus cos in custodiam tradidit. «Quorum angeli, ait, Pa- tris mei, qui in cælis est, faciem intuentur “. Sed celerem ejus deprædationem hoc ipso osten- dit, quod Ascendens in altum captivam duxit captivitatem, et dedit dona hominibus es, quod est ab ipso tum denum perfectum, cum e domum fortis ingressus, vasa ipsius (sicut ab eodem in parabola usurpatum legimus) diripuit *, » Rursus et alibi scribit propheta : e Evangelizare paupe- ribus misit me, prædicare captivis remissio - nem . . Quod vero adesse dixit; hoc ipso et no- minis vindictam regibus imminere, et instare Salvatoris adventum significavit. Sed quem antea Emmanuelem dixit, eumdem jam Cito spolia de- trahe: Festina pradari nominat. Suiet enim Seri- ptura ab effectuum varietate Deum nuncupare: ut Jesum, quia datæ salutis auctor nobis exstitit. Significat vero Damasci potentiæ nomine, eos, qui de gentium numero fidem åmplexi sunt; sicut ens per Samariæ spolia, qui ex circumcisione infideles remanserunt. Est enim Syrorum metropolis Da- mascus; ut Israelitarum Samaria. Quo pacto vero eos ab ipsis natalibus cito spoliavit infantulus ? Id adeo dixit profecto, vel quia non longe postea facturus esset : vel certe, quia a Magis ad se ve- nientibus tr, ut Deus sit adoratus, et ab eisdem (quos puer adhuc ab hostili manu, tanquam belli spolia, eripuerat, cum eoruin cæterorumque no- mine adversus intelligibilem Assyriorum regem congressus est) muneribus, ad religionis cultus- que divini significationem exornatus *. Verum quod in littera : Et accessi ad prophetissam legi- mus, id quidem non ad Dominum, sed ad prophete personam nonnulli referri volunt; nihil- que hoc verbo aliud, quam spiritu eum, rerumque futurarum pracognitione, ad prophetissam acces- sisse tanquam futurorum, notitia appropinquasse se, et apprehendisse, imo etiam conceptionem ipsam, mentis per prophetiae gratiam intenta acie, vidisse asserat. Quærunt iidem, quidl librum su- de- mere jussus, aliud tamen agens, ad prophetissam vates se conferat. At ipso silentio quid senserit, quid etiam egerit, satis aperuit. Qui enim Deo recuset propheta obtemperare? Illo nimirum scripto, quæ ad prophetissam spectant peculiari principio traduntur. VERS. 5-8. Et adjecit Dominus ad me adhuc: Pro eo quod non vult populus iste aquam Silvam, * Matth. xvını, 10. * Psal. Lxvi, 49; Ephes, iv, 8. wegatth. 11, stry. Vidle Justin. martyr. in Dialog. * Matth. xt, 29. Isa. LXT, 1; Luc. iv, 18. VARLE LECTIONES.
Φησὶ γοῦν διὰ φωνῆς προφητῶν· «Καὶ Νινευὴ, ὡς κολυμβήθρα ὑδάτων, τὰ ὕδατα αὐτῆς.» Οὐ μενεῖ δὲ, φησὶ, παρ’ αὐτοῖς ἀνὴρ αἴρων κεφαλήν · τοῦτ’ ἔστιν ἄρξαι δυνάμενος. Τὸ δὲ πλῆθος καλύψει πᾶσαν τὴν χώραν . Ὅπερ ἐπὶ Ἱερεμίου γέγονεν, στρατεύσαντος τοῦ Ναβουχοδονόσωρ. θι. Μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη, καὶ ἡττᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Ἰσχυκότες, ἡττᾶσθε. Ἐὰν γὰρ πάλιν ἰσχύσατε, πάλιν ἡττηθήσεσθε. Καὶ ἣν ἂν βουλὴν βουλεύσησθε, διασκεδάσει Κύριος, κ.τ.λ. Τοῖς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ καὶ ταῦτα συνήρτηται· ὃ καὶ δηλοῖ μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεὸς , δεύτερον νῦν ὑπὸ τοῦ προφήτου λεγόμενον. Ὧ μὴ πιστεύσαντας τοὺς ἄλλους ἐλέγξας τῆς ἐκείνων ἑαυτὸν κατηγορίας ἐλευθερῶν, ἐξ ἑαυτοῦ καὶ τῶν ὁμοίων σὺν ἡδονῇ πλείστῃ, μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεὸς ἀνακέκραγεν στραφεὶς πρὸς τὰ ἔθνη . Ταῦτα δ’ οὖν γνῶναι παρακελεύεται τὸν Ἐμμανουήλ· ὃν ὁ ἐκ περιτομῆς λαὸς οὐκ ἔγνω, οὔτε συνῆκεν. Ὑμεῖς δὲ, φησὶ, τὴν καλὴν ἧτταν ἡττήθητε αἰχμαλωτισθέντες εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ, δι’ οὗ τῆς δουλείας ἐλεύθεροι τοῦ νόμου τῆς ἀμαρτίας γενήσεσθε. Ἐπακούσασθε τοίνυν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς τῶν καταγγελλόντων ὑμῖν τὸ Εὐαγγέλιον.
διὰ τοῦ τῶν Ασσυρίων βασιλέως, ὡς ' ἐμῇ χρώ- μενος, φησί, δυνάμει, τὰς βασιλείας αὐτῶν κατα στρέφεται. Καὶ ἄλλως δὲ, ταχέως ἐσκύλευσε, τὸν ἰσχυρὸν, τὴν φυλάσσοντα, καθάπερ ίδιον κτῆμα, τοὺς ὑπὸ τὴν ἁμαρτίαν πεπραμένους καὶ δε δεμένους θανάτῳ. Προενόμευσε δὲ, ταῖς ἰδίαις δυνάμεσι παραδοὺς εἰς φυλακὴν τοὺς πιστούς· κ ἂν οἱ ἄγγελοι βλέπουσιν, ὡς λέγει, τὸ πρόσωπον τοῦ Πατρός μου τοῦ ἐν οὐρα νοῖ:. » Τὴν δὲ ἐξεῖαν αὐτοῦ προνομήν δηλοῖ τὸ • Αναβάς εἰς ὕψος ᾐχμαλώτευσεν αἰχμαλωσίαν 5. Ελαβενδύματα ἐν οὐρανοῖς· ν ὅ πεποίηκε, « Εἰσελθὼν εἰ; τὴν οἰκίαν τοῦ ἰσχυροῦ, καὶ διαρπάσας αὐτοῦ τὰ σκεύη, ο καθά φησιν αὐτὸς ἐν παραβολῇ. Καὶ ὁ προφήτης δέ φησιν ἀλλαχοῦ· ὁ Εὐαγγελίσασθαι πτω χαῖς ἀπέσταλκέν με, κηρύξαι αἰχμαλώτοις ἄφεσιν. » Τὸ δὲ πάρεστιν εἰπών, ἅμα μὲν δηλοῖ τὴν τῶν βα σιλέων τιμωρίαν οὐκ εἰς μακρὰν ἐσομένην. "Αμα δὲ καὶ τὰ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας ἐγγίζειν φησίν. ῦν δὲ κέκληκεν Εμμανουὴλ, νῦν ἐκάλεσε Ταχέως σκύλευσον, Οξέως προνόμευσον. Εθος γὰρ τῇ Γραφῇ τὸν Θεὸν ἐκ τῶν διαφόρων ονομάζειν ενερ γειῶν· ὡς καὶ Ἰησοῦν, παρὰ τὴν ἀπὸ Θεοῦ δεδομέ νην ἡμῖν σωτηρίαν. Δύναμις δὲ Δαμασκοῦ, οἱ ἀπὸ τῶν ἐθνῶν πιστεύοντες. Σκύλα δὲ Σαμαρείας, οἱ ἐκ περιτομῆς εἶεν ἄπιστοι. Δαμασκὸς μὲν γὰρ Συρίας μητρόπολις, Σαμαρεία δὲ τοῦ Ἰσραήλ. Πῶς ὁ γεν- νηθεὶς εὐθὺς τούτους ἐσκύλευσε; Διὰ τὸ μέλλειν οὐκ εἰς μακρὰν ταὐτὸ ποιεῖν· ἢ καὶ, ὅτι μάγοι προσελ θέντες αὐτῷ προσεκύνησαν, ὡς Θεῷ, καὶ δῶρα προσ- ήνεγκαν σκυλευθέντες πρὸς θεοσέβειαν ἔτι βρέφους ὑπάρχοντος πολεμήσαντος ὑπὲρ αὐτῶν, καὶ τῶν ἄλ λων, ἀπέναντι τοῦ νοητοῦ βασιλέως τῶν Ασσυρίων. Τὸ δὲ, καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, οὐκ · ἀπὸ προσώπου τοῦ Κυρίου, τοῦ δὲ προφητικοῦ φασιν εἰρῆσθαί τινες· εἰ καὶ τὸ, προσῆλθον, φασὶν ἀντὶ τοῦ ἤγγισα τῷ πνεύματι καὶ τῇ προγνώσει τῶν ἐσομένων τῇ προφήτιδι. Κατέλαβον γὰρ, καὶ οἷον ἐπλησίασα τῇ προγνώσει τῇ προφητικῇ, καὶ εἶδον τὴν σύλληψιν πόρρωθεν προενατενίσας τῷ χαρίσματι τῆς προφητείας· οἱ καὶ ἀποροῦσι πῶς κελευθεὶς ὁ προφήτης τόμον λάβειν, ἄλλο ποιεῖ, πρὸς τὴν προ φῆτιν εἰσιών. Ἀλλὰ δῆλον, φασὶν, ὡς ἡ σιωπὴ ἡ πως ἐκεῖνον συγκατάθεσιν καὶ πρᾶξιν ἐδήλωσεν. Πῶς γὰρ ἂν ὁ προφήτης παρήκουσε τοῦ Θεοῦ; ἀλλ' ἐκεί του δηλονότι περιγεγραμμένου, τὸ τῆς προφήτιδος ἐξ ἰδίας ἀρχῆς παραδίδοται. ε. η'. Καὶ προσέθετο Κύριος λαλῆσαί μοι ἔτι 1· Διὰ τοῦ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ γρ. ὅς. Βαγγ. καὶ ἔδωκε δίματα τοῖς ἀνθρώποις, γρ. προφήτου. ι λέγων COMMENTARII IN ISAΑΜ. tus sit, Cito spolia detrahe: Festina pradari appe lari : nimirum, quod ante ortum, qui secundum carnem est; ante item quam carnis suae parentes designare queat, duos istos reges Assyrii opera delebit; qui non sua, sed mea virtute usus, istorum regna deleturus est. B G D Est porro et alia in hunc modum interpretatio : Cito fortem, qui non secus ac peculium suum, peccato divenditos, morteque revinctos asserva- bat, spoliavit; divisit autem, cum potestatibus cos in custodiam tradidit. «Quorum angeli, ait, Pa- tris mei, qui in cælis est, faciem intuentur “. Sed celerem ejus deprædationem hoc ipso osten- dit, quod Ascendens in altum captivam duxit captivitatem, et dedit dona hominibus es, quod est ab ipso tum denum perfectum, cum e domum fortis ingressus, vasa ipsius (sicut ab eodem in parabola usurpatum legimus) diripuit *, » Rursus et alibi scribit propheta : e Evangelizare paupe- ribus misit me, prædicare captivis remissio - nem . . Quod vero adesse dixit; hoc ipso et no- minis vindictam regibus imminere, et instare Salvatoris adventum significavit. Sed quem antea Emmanuelem dixit, eumdem jam Cito spolia de- trahe: Festina pradari nominat. Suiet enim Seri- ptura ab effectuum varietate Deum nuncupare: ut Jesum, quia datæ salutis auctor nobis exstitit. Significat vero Damasci potentiæ nomine, eos, qui de gentium numero fidem åmplexi sunt; sicut ens per Samariæ spolia, qui ex circumcisione infideles remanserunt. Est enim Syrorum metropolis Da- mascus; ut Israelitarum Samaria. Quo pacto vero eos ab ipsis natalibus cito spoliavit infantulus ? Id adeo dixit profecto, vel quia non longe postea facturus esset : vel certe, quia a Magis ad se ve- nientibus tr, ut Deus sit adoratus, et ab eisdem (quos puer adhuc ab hostili manu, tanquam belli spolia, eripuerat, cum eoruin cæterorumque no- mine adversus intelligibilem Assyriorum regem congressus est) muneribus, ad religionis cultus- que divini significationem exornatus *. Verum quod in littera : Et accessi ad prophetissam legi- mus, id quidem non ad Dominum, sed ad prophete personam nonnulli referri volunt; nihil- que hoc verbo aliud, quam spiritu eum, rerumque futurarum pracognitione, ad prophetissam acces- sisse tanquam futurorum, notitia appropinquasse se, et apprehendisse, imo etiam conceptionem ipsam, mentis per prophetiae gratiam intenta acie, vidisse asserat. Quærunt iidem, quidl librum su- de- mere jussus, aliud tamen agens, ad prophetissam vates se conferat. At ipso silentio quid senserit, quid etiam egerit, satis aperuit. Qui enim Deo recuset propheta obtemperare? Illo nimirum scripto, quæ ad prophetissam spectant peculiari principio traduntur. VERS. 5-8. Et adjecit Dominus ad me adhuc: Pro eo quod non vult populus iste aquam Silvam, * Matth. xvını, 10. * Psal. Lxvi, 49; Ephes, iv, 8. wegatth. 11, stry. Vidle Justin. martyr. in Dialog. * Matth. xt, 29. Isa. LXT, 1; Luc. iv, 18. VARLE LECTIONES.
PG 87:1980«Εἰς πᾶσαν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν.» Καὶ, οἱ ἐν ὑμῖν δὲ ἰσχυροὶ τῷ λόγῳ καὶ δυνατοὶ, νικᾶσθε τοῦ τῆς εὐσεβείας κηρύγματος· καὶ μὴ θέλοντες γὰρ ἡττηθήσεσθε ἐπὶ ταῖς ματαίαις κατὰ τοῦ Θεοῦ βουλαῖς ὑμῶν ἐλεγχόμενοι, καὶ λόγοις τοῖς ἐξ ἀπειλῆς λεγομένοις. Λέγοι δ’ ἂν ἀποθέσθαι καὶ τὴν ἰσχὺν τὴν σωματικὴν, καὶ σαρκὸς ἀναλαμβάνειν ἀσθένειαν, ὡς ἂν ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ ἐν ἀσθενείᾳ τελειωθῇ. Ἐὰν δέ σοι πάλιν ἐπαναστῇ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, πάλιν ὑπόταξον τοῦτο τῷ πνεύματι, καὶ ἡ βουλὴ δὲ ὑμῶν καὶ ὁ λόγος ἀργήσει, διότι ἀπειλεῖ· Τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσει. Βουλὴν γὰρ ἀνθρωπίνην καταργεῖ ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ λόγον ἀνθρώπινον ἀθετεῖ ὁ Θεὸς Λόγος. Χρήσιμον δὲ ταῦτα λέγειν τοῖς τὴν Ἐκκλησίαν διώκουσι. Τινὲς δὲ τὰ μὲν πρῶτα πρὸς ἔθνη καὶ Ἰουδαίους εἰρῆσθαί φασιν, ἀπὸ δὲ τοῦ, ἰσχυκότες, ἡττᾶσθε , πρὸς Ἰουδαίους· κατίσχυσαν γὰρ τό γε ἧκον εἰς αὐτοὺς τοῦ Χριστοῦ, παραδόντες σταυρῷ. Ἀλλ’ ἐβουλεύσαντο βουλὴν ἣν οὐ μὴ δύνωνται στῆσαι. Πῶς γὰρ ἂν θανάτῳ περιέβαλον τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς;
Α τοῦ Σιλωὰμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ, ἀλλὰ βου- λεσθαι ἔχειν τὸν 'Ραασσών, καὶ τὸν υἱὸν 'Ρω- μελίου βασιλέα ἐφ' ὑμῶν, διὰ τοῦτο, ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ, τὸ ἰσχυ ρὸν, καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ, κ. τ. λ. Καὶ ταῦτα τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως· ἅπερ οὐ τῷ λαῷ, τῷ δὲ προφήτῃ λέγων προσέθηκε Κύριος, ὅτι παρήκουσεν ὁ λαὸς προσταχθεὶς μὴ φοβεῖσθαι τοὺς βασιλέας, τῇ δὲ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπικλήσει θα ῥεῖν. Ο μὴ ποιήσαντες δουλεύειν ἠγάπων τοῖς βασιλεῦσι, τὸ ὕδωρ μὴ δεχόμενοι του Σιλωάμ· ὅπερ αὐτὸν δηλοῖ τὸν Ἐμμανουήλ· ὅς ἐστι πηγή ὕδατος ζῶντος άλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Ον οὔτε κατὰ τὸν πό λεμον τῶν βασιλέων, οὔτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αὐτοῦ σαρκώσεως ὑπεδέξαντο. Ἡσυχῆ δὲ καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν τὸ ὕδωρ ἐκδίδο- ται τοῦ Σιλωάμ. Δηλοῖ δὲ περὶ Χριστοῦ, ὅτι καὶ πρὶν ἐπιδημῆσαι, λανθανόντως συνεπορεύετο τῷ λαῷ, τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἀρδεύειν ἐπισκοπεῖν τε βουλόμε- νος, καὶ μηδέπω κηρυχθεὶς εἰς πάντα τὰ ἔθνη· ἀψοφητὶ δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν πεποίηται. Συμβαίνει δὲ καὶ τῇ προσηγορίᾳ τοῦ Σιλωάμ &ς ἀπεσταλμένος ἑρμηνεύεται. ᾿Απόστολον γοῦν αὐτὸν καὶ ἀρχιερέα τῆς ὁμολογίας ἡμῶν ὁ Παῦλος καλεῖ. Καὶ τὸν ἐκ γεννητῆς δὲ τυφλὸν συμβολικῶς ὁ Σωτὴρ εἰς τὸν Σιλωάμ ἐξαπέστειλεν. Αλλ' ὁ μὲν ἀνέβλεψε τὸ ὕδωρ δεξάμενος τοῦ Σιλωάμ. Ο δὲ νῦν κατηγο- ρούμενος ὑπὸ τοῦ Κυρίου λαός, μὴ πιστεύσας τῷ Σιλωάμ, ὅς ἐστιν Εμμανουήλ, ἔρημος αὐτοῦ γίνε- ται. Καὶ ἀντὶ τῶν δύο βασιλέων, οἷς ἠγάπων, δου λεύειν τοῖς Ασσυρίοις ἐκδίδονται, καὶ τῷ νοητώς τούτων ἐπάρχοντι, ὅτι τὸ ὕδωρ οὐκ ἠβουλήθησαν τοῦ Σιλωάμ ήγουν ἀπεδοκίμασαν, κατά Σύμμαχον, κατὰ τὸ, « Λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γονίας. » Ανθ᾽ ὧν αὐτοῖς ἐπάξειν φησὶ τὸ πολύ τε ὕδωρ καὶ ἰσχυρὸν τὸν Ασσύριον, τῷ ὕδατι τῷ ἡσύχῳ τοῦτον ἀντιτιθείς. Δόξαν δὲ αὐτοῦ, τοὺς ὑπ' αὐτὸν ἄρχοντας εκάλεσεν καὶ λαούς. "Υδατι δὲ παρεικάζειν τὸ πλῆθος φίλον τῇ θείᾳ Γραφῇ. Φησὶ γοῦν διὰ φωνῆς προφητῶν Καὶ Νινευή, ὡς κολυμβήθρα ὑδάτων, τὰ ὕδατα αὐία τῆς Οὐ μενεῖ δὲ, φησὶ, παρ' αὐτοῖς ἀνὴρ αἴρων και φαλὴν· τοῦτ' ἔστιν ἄρξαι δυνάμενος. Τὸ δὲ πλῆθος καλύψει πᾶσαν τὴν χώραν. Ὅπερ ἐπὶ Ἱερεμίου ἔσ. γρ. προφήτου. γέγονεν, στρατεύσαντος τοῦ Ναβουχοδονόσωρ. θ-ι'. Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη, καὶ ἡτ τᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Ισχυ κότες, ἡττᾶσθε. Ἐὰν γὰρ πάλιν ἰσχύσατε, πάλιν ἡττηθήσεσθε. Καὶ ἣν ἂν βουλὴν βουλεύσησθε, διασκεδάσει Κύριος, κ. τ. λ. Τοῖς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ καὶ ταῦτα συνήρτηται· * xαι, 49. PROCOPII GAZEI quæ ftuit quite, seul voluit habere Rlnasson, et fi- lium Romelie regem super vos propterea ecce Do- minus adducit super vos aquam fluvii vehementem. et multam, regem Assyriorum, et gloriam ejus, etc. Et hæc etiam ejusdem sunt argumenti; quæ jam non ad populum, sed ad prophetam conversa ideo dirigit Dominus, quod regum metum ponere, unique Emmanuelis invocationi confidere jussus, nequaquam paruerit; sed abjecta Siloæ aqua, ipso scilicet Emmanuel, qui fous est aquæ salientis in vitam æternam ***, quem nec belli hu- jus, nec incarnationis tempore unquam admisit, regibus servire maluerit. B [k • • Fluunt autem, si rei veritatem spectes, quiete Siloæ uquæ, quemadmodum et bic narratur. Sed Christum innuit, qui nondum in lucem editus, nec gentibus adbuc prædicatus, cum populo tamen latenter versari, eorumque animas irrigare, et pascere solitus esset. Exstitit præterea quietus ejus, et sine strepitu adventus. Congruit vero et ipsa appellatio; cum eum, qui missus est, Silor nomen significet. Itaque et Apostolum illum, con- fessionisque pontificem Paulus appellavit. Neque eum, qui cæcus erat a natalibus, absque mysterio ad aquam Siloæ misit Salvator, cum visum ibi receperit. Qui autem hoc loco populus a Domino arguitur, in Siloam, qui ipse est Emmanuel, mini- c me credens, eo ipso destituatur; inque regum lorum locum, quibus acquieverunt, propter re- jectas, sive, ut Symmacho placet, reprobatas (quia ‹ Lapidem, quem reprobaverunt ædificantes, hic fa- ctus est in caput anguli t, Silom aquar, Assyriorum, menteque intelligibilis eoruin ducis jugum subire coacti sint. Hinc est igitur, quod multum adeo et vehementem Assyriorum aquæ vim in ipsos deri- vaturum se, et pro quieta violentam præbiturum significat. Gloriam vero ejus cum dixit, duces ipsos et populum, quibus imperat, demonstravit. Est vero aquæ nomine, multitudinem ingentem in Scripturis significari usitatum. Sic enim ha- bent prophetæ verba : « Et Ninive quasi pascua aquarum, aqua ejus *. » Non remanebit autem, D ait, Homo caput erigens; id est, qui imperare va- leat. Sed ipsa multitudo regionis universæ faciem occultabit, sicut Jeremiæ temporibus, propter Na- buchodonosori copias, accidisse certum est. VERS. 9, 10. Nobiscum Deus. Cognoscite, gentes, et vincimini. Audite usque a nibus terra, qui pravaluistis, vincemini. Si enim iterum præraluistis, rursum vincemini : et quodcunque consilium inieritis, dissipabit Dominus, etc. Et hæc etiam de Emmanuele qui nobiscum Deus *** Joan. IV, 14. Hebr. 111, 1. 11, 8. jk ss Joan. IX, • 7. Psal. cxvi, 22; Matth. so Nahum VARIE LECTIONES.
Διά φησιν, ἡττᾶσθε λοιπὸν μετὰ τοσοῦτον ἀνόνητον τόλμημα. Εἰ δὲ πάλιν ἀντιστῆτε τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν, πάλιν ἡττηθήσεσθε κολάζοντι λοιπὸν τῷ κριτῇ δίκας ὑπέχοντες. Χριστοῦ γὰρ ἀναληφθέντος, καὶ αὐτοῖς ἐπεβούλευον τοῖς ἀποστόλοις· «Παραγγελίᾳ, λέγοντες, παρηγγείλαμεν μηδὲν λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ.» Καί· «Ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἱερουσαλὴμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν.» Καὶ τύπτοντες ἐδόκουν πάλιν ἰσχύειν, ἀλλ’ ἐνίκων οἱ μαθηταὶ λέγοντες· Διότι μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός . Ἀνθ’ ὧν ἔτισαν δίκας ὑπὸ Ῥωμαίων ἡττώμενοι . ιαιε. Οὕτω λέγει Κύριος· Τῇ ἰσχυρᾷ χειρὶ ἀπειθοῦσι τῇ πορείᾳ τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ τούτου λέγοντες· Μή ποτε εἴπητε σκληρόν. Πᾶν γὰρ ὃ ἐὰν εἴπῃ ὁ λαὸς οὗτος σκληρὸν ἐστί. Τὸ δὲ φόβον αὐτοῦ οὐ μὴ φοβηθῆτε, οὐδὲ μὴ ταραχθῆτε, κ.τ.λ. Τὸν παρόντα λόγον πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντάς φησιν· κατὰ μέν τινας, Ἰουδαίους· κατὰ δέ τινας, ἐθνικούς·
Α τοῦ Σιλωὰμ τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ, ἀλλὰ βου- λεσθαι ἔχειν τὸν 'Ραασσών, καὶ τὸν υἱὸν 'Ρω- μελίου βασιλέα ἐφ' ὑμῶν, διὰ τοῦτο, ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ, τὸ ἰσχυ ρὸν, καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων, καὶ τὴν δόξαν αὐτοῦ, κ. τ. λ. Καὶ ταῦτα τῆς αὐτῆς ὑποθέσεως· ἅπερ οὐ τῷ λαῷ, τῷ δὲ προφήτῃ λέγων προσέθηκε Κύριος, ὅτι παρήκουσεν ὁ λαὸς προσταχθεὶς μὴ φοβεῖσθαι τοὺς βασιλέας, τῇ δὲ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἐπικλήσει θα ῥεῖν. Ο μὴ ποιήσαντες δουλεύειν ἠγάπων τοῖς βασιλεῦσι, τὸ ὕδωρ μὴ δεχόμενοι του Σιλωάμ· ὅπερ αὐτὸν δηλοῖ τὸν Ἐμμανουήλ· ὅς ἐστι πηγή ὕδατος ζῶντος άλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Ον οὔτε κατὰ τὸν πό λεμον τῶν βασιλέων, οὔτε κατὰ τὸν καιρὸν τῆς αὐτοῦ σαρκώσεως ὑπεδέξαντο. Ἡσυχῆ δὲ καὶ κατὰ τὴν ἱστορίαν τὸ ὕδωρ ἐκδίδο- ται τοῦ Σιλωάμ. Δηλοῖ δὲ περὶ Χριστοῦ, ὅτι καὶ πρὶν ἐπιδημῆσαι, λανθανόντως συνεπορεύετο τῷ λαῷ, τὰς ψυχὰς αὐτῶν ἀρδεύειν ἐπισκοπεῖν τε βουλόμε- νος, καὶ μηδέπω κηρυχθεὶς εἰς πάντα τὰ ἔθνη· ἀψοφητὶ δὲ καὶ τὴν ἑαυτοῦ παρουσίαν πεποίηται. Συμβαίνει δὲ καὶ τῇ προσηγορίᾳ τοῦ Σιλωάμ &ς ἀπεσταλμένος ἑρμηνεύεται. ᾿Απόστολον γοῦν αὐτὸν καὶ ἀρχιερέα τῆς ὁμολογίας ἡμῶν ὁ Παῦλος καλεῖ. Καὶ τὸν ἐκ γεννητῆς δὲ τυφλὸν συμβολικῶς ὁ Σωτὴρ εἰς τὸν Σιλωάμ ἐξαπέστειλεν. Αλλ' ὁ μὲν ἀνέβλεψε τὸ ὕδωρ δεξάμενος τοῦ Σιλωάμ. Ο δὲ νῦν κατηγο- ρούμενος ὑπὸ τοῦ Κυρίου λαός, μὴ πιστεύσας τῷ Σιλωάμ, ὅς ἐστιν Εμμανουήλ, ἔρημος αὐτοῦ γίνε- ται. Καὶ ἀντὶ τῶν δύο βασιλέων, οἷς ἠγάπων, δου λεύειν τοῖς Ασσυρίοις ἐκδίδονται, καὶ τῷ νοητώς τούτων ἐπάρχοντι, ὅτι τὸ ὕδωρ οὐκ ἠβουλήθησαν τοῦ Σιλωάμ ήγουν ἀπεδοκίμασαν, κατά Σύμμαχον, κατὰ τὸ, « Λίθος ὃν ἀπεδοκίμασαν οἱ οἰκοδομοῦντες, οὗτος ἐγενήθη εἰς κεφαλὴν γονίας. » Ανθ᾽ ὧν αὐτοῖς ἐπάξειν φησὶ τὸ πολύ τε ὕδωρ καὶ ἰσχυρὸν τὸν Ασσύριον, τῷ ὕδατι τῷ ἡσύχῳ τοῦτον ἀντιτιθείς. Δόξαν δὲ αὐτοῦ, τοὺς ὑπ' αὐτὸν ἄρχοντας εκάλεσεν καὶ λαούς. "Υδατι δὲ παρεικάζειν τὸ πλῆθος φίλον τῇ θείᾳ Γραφῇ. Φησὶ γοῦν διὰ φωνῆς προφητῶν Καὶ Νινευή, ὡς κολυμβήθρα ὑδάτων, τὰ ὕδατα αὐία τῆς Οὐ μενεῖ δὲ, φησὶ, παρ' αὐτοῖς ἀνὴρ αἴρων και φαλὴν· τοῦτ' ἔστιν ἄρξαι δυνάμενος. Τὸ δὲ πλῆθος καλύψει πᾶσαν τὴν χώραν. Ὅπερ ἐπὶ Ἱερεμίου ἔσ. γρ. προφήτου. γέγονεν, στρατεύσαντος τοῦ Ναβουχοδονόσωρ. θ-ι'. Μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. Γνῶτε, ἔθνη, καὶ ἡτ τᾶσθε, ἐπακούσατε ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς. Ισχυ κότες, ἡττᾶσθε. Ἐὰν γὰρ πάλιν ἰσχύσατε, πάλιν ἡττηθήσεσθε. Καὶ ἣν ἂν βουλὴν βουλεύσησθε, διασκεδάσει Κύριος, κ. τ. λ. Τοῖς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ καὶ ταῦτα συνήρτηται· * xαι, 49. PROCOPII GAZEI quæ ftuit quite, seul voluit habere Rlnasson, et fi- lium Romelie regem super vos propterea ecce Do- minus adducit super vos aquam fluvii vehementem. et multam, regem Assyriorum, et gloriam ejus, etc. Et hæc etiam ejusdem sunt argumenti; quæ jam non ad populum, sed ad prophetam conversa ideo dirigit Dominus, quod regum metum ponere, unique Emmanuelis invocationi confidere jussus, nequaquam paruerit; sed abjecta Siloæ aqua, ipso scilicet Emmanuel, qui fous est aquæ salientis in vitam æternam ***, quem nec belli hu- jus, nec incarnationis tempore unquam admisit, regibus servire maluerit. B [k • • Fluunt autem, si rei veritatem spectes, quiete Siloæ uquæ, quemadmodum et bic narratur. Sed Christum innuit, qui nondum in lucem editus, nec gentibus adbuc prædicatus, cum populo tamen latenter versari, eorumque animas irrigare, et pascere solitus esset. Exstitit præterea quietus ejus, et sine strepitu adventus. Congruit vero et ipsa appellatio; cum eum, qui missus est, Silor nomen significet. Itaque et Apostolum illum, con- fessionisque pontificem Paulus appellavit. Neque eum, qui cæcus erat a natalibus, absque mysterio ad aquam Siloæ misit Salvator, cum visum ibi receperit. Qui autem hoc loco populus a Domino arguitur, in Siloam, qui ipse est Emmanuel, mini- c me credens, eo ipso destituatur; inque regum lorum locum, quibus acquieverunt, propter re- jectas, sive, ut Symmacho placet, reprobatas (quia ‹ Lapidem, quem reprobaverunt ædificantes, hic fa- ctus est in caput anguli t, Silom aquar, Assyriorum, menteque intelligibilis eoruin ducis jugum subire coacti sint. Hinc est igitur, quod multum adeo et vehementem Assyriorum aquæ vim in ipsos deri- vaturum se, et pro quieta violentam præbiturum significat. Gloriam vero ejus cum dixit, duces ipsos et populum, quibus imperat, demonstravit. Est vero aquæ nomine, multitudinem ingentem in Scripturis significari usitatum. Sic enim ha- bent prophetæ verba : « Et Ninive quasi pascua aquarum, aqua ejus *. » Non remanebit autem, D ait, Homo caput erigens; id est, qui imperare va- leat. Sed ipsa multitudo regionis universæ faciem occultabit, sicut Jeremiæ temporibus, propter Na- buchodonosori copias, accidisse certum est. VERS. 9, 10. Nobiscum Deus. Cognoscite, gentes, et vincimini. Audite usque a nibus terra, qui pravaluistis, vincemini. Si enim iterum præraluistis, rursum vincemini : et quodcunque consilium inieritis, dissipabit Dominus, etc. Et hæc etiam de Emmanuele qui nobiscum Deus *** Joan. IV, 14. Hebr. 111, 1. 11, 8. jk ss Joan. IX, • 7. Psal. cxvi, 22; Matth. so Nahum VARIE LECTIONES.
PG 87:1981χεὶρ δὲ ἰσχυρὰ , ἡ δημιουργικὴ τῶν ὄντων ἁπάντων δύναμις, ὁ δι’ οὗ τὰ πάντα γέγονεν, Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ καταργήσας τὸν θάνατον, συντρίψας τε τὸν Σατανᾶν, καὶ σκυλεύσας τὸν ᾅδην, καὶ πρὸς ἀφθαρσίαν ἀνακαινίζων τὸ γένος, ᾧπερ ἀντέστησαν Ἰουδαῖοι κληθέντες καὶ μὴ δεξάμενοι τὸν Ἐμμανουήλ. Ἔτι δὲ καὶ ὅσοι τῶν ἐθνῶν παρέμειναν πρὸς τὴν πίστιν ἀσύμβατοι. Διχῶς γὰρ ἐπὶ Θεοῦ γνῶσιν ἀγόμεθα, ἢ φυσικαῖς ἐννοίαις χρησάμενοι, διὰ τῶν κτισμάτων γινώσκοντες τὸν Δημιουργὸν, ἢ διὰ τῆς τοῦ δοθέντος ἡμῖν νόμου διδασκαλίας· οὗτοι δὲ οὔτε τοῖς ποιήμασι τῆς ἰσχυρᾶς χειρὸς ἠκολούθησαν, περὶ ἧς εἴρηται, Ἡ δεξιά σου, Κύριε, δεδόξασται ἐν ἰσχύϊ, καὶ, Ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρανόν· οὔτε τῇ ὁδῷ . Αὐτὸς δέ φησιν· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός. Ἢ πορείαν λέγει τὴν ὁδὸν τοῦ βίου τὴν νομικὴν, τοῦ Κυρίου τυφλοὺς ὁδηγοὺς τοὺς διδασκάλους τοῦ νόμου προσαγορεύοντος. Εἴρηται δέ· «Καὶ ἐν τῇ ὁδῷ τῶν μαρτυρίων σου ἐτέρφθην.» Καί· «Ἐν τῇ ὁδῷ σου ζήσομαι.» Καί· «Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ.» Ταῦτα μὲν οὖν ὀρθῶς πρὸς Ἕλληνας εἴρηται. Εἰ δὲ πρὸς Ἰουδαίους ἢ, κατ’ ἔλλειψίν ἐστιν·
δ καὶ δηλοί μεθ' ἡμῶν ὁ Θεὸς, δεύτερον νῦν ὑπὸ τοῦ προφήτου λεγόμενον. ἢ μὴ πιστεύσαντας τοὺς ἄλ λους ἐλέγξας τῆς ἐκείνων ἑαυτὸν κατηγορίας ελευθε- ρῶν, ἐξ ἑαυτοῦ καὶ τῶν ὁμοίων σὺν ἡδονῇ πλείστῃ, μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς ἀνακέκραγεν στραφεὶς πρὸς τὰ ἔθνη. Ταῦτα δ' οὖν γνῶναι παρακελεύεται τὸν Ἐμ. μανουήλ· ὃν ὁ ἐκ περιτομῆς λαὸς οὐκ ἔγνω, οὔτε συν- ἧκεν. Ὑμεῖς δὲ, φησί, τὴν καλὴν ἧτταν ἡττήθητε αἰχμαλωτισθέντες εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ τῆς δουλείας ἐλεύθεροι τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας γενήσεσθε. Επακούσασθε τοίνυν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς τῶν καταγγελλόντων ὑμῖν τὸ Εὐαγγέλιον. • Εἰς πᾶσιν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. ο Καὶ, οἱ ἐν ὑμῖν δὲ ἰσχυροὶ τῷ λόγῳ καὶ δυνατοί, νε- κάσθε τοῦ τῆς εὐσεβείας κηρύγματος· καὶ μὴ θέλον- τες γὰρ ἡττηθήσεσθε ἐπὶ ταῖς ματαίαις κατὰ τοῦ Θεοῦ βουλαῖς ὑμῶν ἐλεγχόμενοι, καὶ λόγοις τοῖς ἐξ ἀπειλῆς λεγομένοις. Λέγοι δ' ἂν ἀποθέσθαι καὶ τὴν ἰσχὺν τὴν σωματικὴν, καὶ σαρκὸς ἀναλαμβάνειν ἀσθένειαν, ὡς ἂν ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ ἐν ἀσθενείᾳ τε λειωθῇ. Ἐὰν δέ σοι πάλιν ἐπαναστῇ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, πάλιν ὑπόταξον τοῦτο τῷ πνεύματι, καὶ ἡ βουλὴ δὲ ὑμῶν καὶ ὁ λόγος ἀργήσει, διότι ἀπειλεῖ· Τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσει. Βουλὴν γὰρ ἀνθρωπίνην καταργεῖ ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ λόγον ἀνθρώπινον ἀθετεῖ ὁ Θεὸς Λόγος. Χρήσιμον δὲ ταῦτα λέγειν τοῖς τὴν Ἐκκλησίαν διώκουσι. Τινὲς δὲ τὰ μὲν πρῶτα πρὸς ἔθνη καὶ Ἰουδαίους εἰρῆσθαί φασιν, ἀπὸ δὲ τοῦ, ἰσχυκότες, ἡττᾶσθε, πρὸς Ἰουδαίους· κατίσχυσαν γὰρ τό γε ήκον εἰς αὐ τοὺς τοῦ Χριστοῦ, παραδόντες σταυρῷ. Αλλ' ἐβουλεύ- σαντο βουλὴν ἣν οὐ μὴ δύνωνται στῆσαι. Πῶς γὰρ ἂν θανάτῳ περιέβαλον τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς; Διά ! φησιν, ἡττᾶσθε λοιπὸν μετὰ τοσοῦτον ἀνόνητον τόλ μημα. Εἰ δὲ πάλιν ἀντιστῆτε τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν, πάλιν ἡττηθήσεσθε κολάζοντι λοι τὸν τῷ κριτῇ δίκας ὑπέχοντες. Χριστοῦ γὰρ ἀναλη- φθέντος, καὶ αὐτοῖς ἐπεβούλευον τοῖς ἀποστόλοις · • Παραγγελία, λέγοντες, παρηγγείλαμεν μηδὲν λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. » Καί· « Ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἱερουσαλήμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν. » Καὶ τύπτοντες ἐδόκουν πάλιν ἰσχύειν, ἀλλ' ἐνίκων οἱ μαθηταὶ λέγον- τες· Διότι μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. 'Ανθ' ὧν ἔτισαν δίκας ὑπὸ Ῥωμαίων ἡττώμενοι. Β ια-ιε. Οὕτω λέγει Κύριος· Τῇ ἰσχυρᾷ χειρὶ ἀπειθοῦσι τῇ πορείᾳ τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ τούτου λέγοντες· Μή ποτε είπητε σκληρόν. Πᾶν γὰρ δ γρ. διδ. · COMMENTARII IN ISAIAM. A dicitur, iterum jam a propheta scribuntur. lu quen qui credere recusarunt, posteaquam arguit, seipsum crimine illorum liberans, ex se, sibique similibus maxima cum voluptate, converso aď gentes sermone, nobiscum Deus exclamat. Hæc igi- tur ad Emmanuelem cognoscendum, quem cir- cumcisus populus nec cognovit nec intellexit, ad- hortantur. Vos autem, ait, præclaro isto certamine superari vos permittite, Christique jugum almittite ; ut illi audientes vos a servitute legis peccati in li- bertatem asseratis. Eos igitur ab ultimis usque terræ fnibus, qui vobis Evangelium anuuutiant, audile. ‹In omnem enim terram exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum ". . Item, qui viri- bus eloquentiæ confiditis, vincimini jam, et pietatis præconio credite. Alioquin enim repugnantes, vano in Deum consiliorum vestrorum astu retecto, re- pressaque linguæ petulantia, victi concidetis. Vult autem fortasse ipsas etiam corporis vires exui, et carnis infirmitatem assumni, quo Dei virtus in infirm mitate perficiatur ". Quod si rursum insurrexerit in vos carnis petulantia, et ipsa rursus spiritui sub- · jiciatur, quo consilium vestrum, vestra item irrita maneant colloquia. Hinc illæ sunt in sacris commi- nationes : Perdam sapientiam sapientum, et pre- dentiam prudentium reprobabo "., Consilium enim mortalium destruet magni consilii angelus **, Deique Verbum humana colloquia dissipabit. Qua- lia certe eorum auribus, qui Ecclesiam hostiliter prosequuntur intonare swpissime, opera pretium duxerim. C Sunt tamen, qui priora quidem ad gentes et Judæos referri velint; quæ autem ab eo loco, ubi, qui prævaluistis, vincimini dicit, Judæis attribui. Prævaluerunt enim in Christum, quam maxime potuerunt, qui eum cruci tradiderunt. Sed consi- lium adversum se inierunt pessimum, quodque ipsi stabilire non valeant. Qui enim vitæ Auctori et Principi vitam eripiant? Inde est, quod eos, ut, post tam insignem audaciam, vinci se patiantur, · monet. Quod si iis rursum, qui Evangelium pra- dicant, repugnare pergant, iterum etiam viclos subactosque, poenas non posse judici non dare Jam enim Christo in calum recepto cum insidias etiam apostolis moliri, Chrisiique prædicationem remorari verbis isti pergerent; etiam atque etiam, • Præcepimus vobis, ne doceretis in nomine iste ; Et ecce repletis Jerusalem doctrina vestra **; › tamen non tulerunt inultum, qui postea sint a cedendo denique cum superiores sibi esse viderentur; vicerunt tamen hoc uno facile apostoli quod Deum secum esse profiterentur. Quod illi Romanis dericti. st Psal. AVI, 5; Rom. x, VERS. 11-13. Sic dicit Dominus : Forli manu rece- dunt a via itmeris populi hujus, dicentes: Nequando dicatis durum. Quidquid enim loquitur populus iste, » Isa. IX, ** Act.. G. Isa. XXIX, 14; Cor. 1, 19. ▼, 28. VARIA LECTIONES. 18. ** II Cor. x11, 9.
ἵνα ᾖ, καὶ τοῖς βαδίζουσιν ὁδοῦ πορείαν οὐ τὴν εὐθεῖαν καὶ τοῦ Κυρίου. Ἀπειθήσαντος ἤγουν τοῦ λαοῦ τούτου , φησὶν, οὗ τὸ πρόσωπον ἀναλαβὼν ἀρτίως ἔφασκεν, μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός · ἵνα πορείαν λέγει τὴν εὐαγγελικὴν τῆς ἐν νόμῳ παρεωραμένης σκιᾶς. Ἡ Συμμάχου δὲ ἔκδοσις τῇ ἐξηγήσει τῇ κατ’ ἔλλειψιν μαρτυρεῖ. Φησὶ γὰρ τάδε· Εἶπεν Κύριος πρὸς μὲ ὡς ἐν κράτει τῆς χειρὸς καὶ ἀπέστησέν με μὴ πορεύεσθαι τῇ ὁδῷ τοῦ λαοῦ τούτου, λέγων· Οὐκ ἐρεῖτε, ἄνταρσις. Πᾶν ὃ ἐὰν εἴποι ὁ λαὸς οὖτος, ἄνταρσις . Φησὶ δὲ, ὡς τῇ ἑαυτοῦ χειρὶ Κύριος ἐπιλαβόμενος ἀπέστησε τὸν ἑαυτοῦ προφήτην ἐμὲ, τοῦ μὴ τὴν αὐτὴν ὁδὸν βαδίζειν τῷ ἀπίστῳ τούτῳ λαῷ, μὴ πιστεύσαντι τῇ προφητείᾳ τοῦ ἐπικαλέσασθαι τὸν Ἐμμανουήλ. Οὗτοι μὲν γὰρ ἄνταρσιν ἡγοῦνται τὴν ὑμετέραν ἐξ αὐτῶν ἀναχώρησιν. Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐρεῖτε τοῦτο. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Μὴ εἴπητε , φησὶ, σκληρὸν εἶναι τὸν λόγον, ὥσπερ οὗτοι νομίζουσιν τὸν περὶ τοῦ δεῖν ἀποστῆναι τῆς τοῦ λαοῦ τούτου πορείας · κἂν ἐπιβουλεύοιεν ὡς ἀποστάντες ὑμῖν, αὐτοὺς μὲν μηδαμῶς, τὸν Θεὸν δὲ μόνον φοβεῖσθε . Ἀρχὴ γὰρ σοφίας φόβος Κυρίου.
δ καὶ δηλοί μεθ' ἡμῶν ὁ Θεὸς, δεύτερον νῦν ὑπὸ τοῦ προφήτου λεγόμενον. ἢ μὴ πιστεύσαντας τοὺς ἄλ λους ἐλέγξας τῆς ἐκείνων ἑαυτὸν κατηγορίας ελευθε- ρῶν, ἐξ ἑαυτοῦ καὶ τῶν ὁμοίων σὺν ἡδονῇ πλείστῃ, μεθ᾿ ἡμῶν ὁ Θεὸς ἀνακέκραγεν στραφεὶς πρὸς τὰ ἔθνη. Ταῦτα δ' οὖν γνῶναι παρακελεύεται τὸν Ἐμ. μανουήλ· ὃν ὁ ἐκ περιτομῆς λαὸς οὐκ ἔγνω, οὔτε συν- ἧκεν. Ὑμεῖς δὲ, φησί, τὴν καλὴν ἧτταν ἡττήθητε αἰχμαλωτισθέντες εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ, δι' οὗ τῆς δουλείας ἐλεύθεροι τοῦ νόμου τῆς ἁμαρτίας γενήσεσθε. Επακούσασθε τοίνυν ἕως ἐσχάτου τῆς γῆς τῶν καταγγελλόντων ὑμῖν τὸ Εὐαγγέλιον. • Εἰς πᾶσιν γὰρ τὴν γῆν ἐξῆλθεν ὁ φθόγγος αὐτῶν, καὶ εἰς τὰ πέρατα τῆς οἰκουμένης τὰ ῥήματα αὐτῶν. ο Καὶ, οἱ ἐν ὑμῖν δὲ ἰσχυροὶ τῷ λόγῳ καὶ δυνατοί, νε- κάσθε τοῦ τῆς εὐσεβείας κηρύγματος· καὶ μὴ θέλον- τες γὰρ ἡττηθήσεσθε ἐπὶ ταῖς ματαίαις κατὰ τοῦ Θεοῦ βουλαῖς ὑμῶν ἐλεγχόμενοι, καὶ λόγοις τοῖς ἐξ ἀπειλῆς λεγομένοις. Λέγοι δ' ἂν ἀποθέσθαι καὶ τὴν ἰσχὺν τὴν σωματικὴν, καὶ σαρκὸς ἀναλαμβάνειν ἀσθένειαν, ὡς ἂν ἡ δύναμις τοῦ Θεοῦ ἐν ἀσθενείᾳ τε λειωθῇ. Ἐὰν δέ σοι πάλιν ἐπαναστῇ τὸ φρόνημα τῆς σαρκὸς, πάλιν ὑπόταξον τοῦτο τῷ πνεύματι, καὶ ἡ βουλὴ δὲ ὑμῶν καὶ ὁ λόγος ἀργήσει, διότι ἀπειλεῖ· Τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσει. Βουλὴν γὰρ ἀνθρωπίνην καταργεῖ ὁ τῆς μεγάλης βουλῆς ἄγγελος, καὶ λόγον ἀνθρώπινον ἀθετεῖ ὁ Θεὸς Λόγος. Χρήσιμον δὲ ταῦτα λέγειν τοῖς τὴν Ἐκκλησίαν διώκουσι. Τινὲς δὲ τὰ μὲν πρῶτα πρὸς ἔθνη καὶ Ἰουδαίους εἰρῆσθαί φασιν, ἀπὸ δὲ τοῦ, ἰσχυκότες, ἡττᾶσθε, πρὸς Ἰουδαίους· κατίσχυσαν γὰρ τό γε ήκον εἰς αὐ τοὺς τοῦ Χριστοῦ, παραδόντες σταυρῷ. Αλλ' ἐβουλεύ- σαντο βουλὴν ἣν οὐ μὴ δύνωνται στῆσαι. Πῶς γὰρ ἂν θανάτῳ περιέβαλον τὸν ἀρχηγὸν τῆς ζωῆς; Διά ! φησιν, ἡττᾶσθε λοιπὸν μετὰ τοσοῦτον ἀνόνητον τόλ μημα. Εἰ δὲ πάλιν ἀντιστῆτε τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν, πάλιν ἡττηθήσεσθε κολάζοντι λοι τὸν τῷ κριτῇ δίκας ὑπέχοντες. Χριστοῦ γὰρ ἀναλη- φθέντος, καὶ αὐτοῖς ἐπεβούλευον τοῖς ἀποστόλοις · • Παραγγελία, λέγοντες, παρηγγείλαμεν μηδὲν λαλεῖν ἐπὶ τῷ ὀνόματι τούτῳ. » Καί· « Ἰδοὺ πεπληρώκατε τὴν Ἱερουσαλήμ τῆς διδαχῆς ὑμῶν. » Καὶ τύπτοντες ἐδόκουν πάλιν ἰσχύειν, ἀλλ' ἐνίκων οἱ μαθηταὶ λέγον- τες· Διότι μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός. 'Ανθ' ὧν ἔτισαν δίκας ὑπὸ Ῥωμαίων ἡττώμενοι. Β ια-ιε. Οὕτω λέγει Κύριος· Τῇ ἰσχυρᾷ χειρὶ ἀπειθοῦσι τῇ πορείᾳ τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ τούτου λέγοντες· Μή ποτε είπητε σκληρόν. Πᾶν γὰρ δ γρ. διδ. · COMMENTARII IN ISAIAM. A dicitur, iterum jam a propheta scribuntur. lu quen qui credere recusarunt, posteaquam arguit, seipsum crimine illorum liberans, ex se, sibique similibus maxima cum voluptate, converso aď gentes sermone, nobiscum Deus exclamat. Hæc igi- tur ad Emmanuelem cognoscendum, quem cir- cumcisus populus nec cognovit nec intellexit, ad- hortantur. Vos autem, ait, præclaro isto certamine superari vos permittite, Christique jugum almittite ; ut illi audientes vos a servitute legis peccati in li- bertatem asseratis. Eos igitur ab ultimis usque terræ fnibus, qui vobis Evangelium anuuutiant, audile. ‹In omnem enim terram exivit sonus eorum, et in fines orbis terræ verba eorum ". . Item, qui viri- bus eloquentiæ confiditis, vincimini jam, et pietatis præconio credite. Alioquin enim repugnantes, vano in Deum consiliorum vestrorum astu retecto, re- pressaque linguæ petulantia, victi concidetis. Vult autem fortasse ipsas etiam corporis vires exui, et carnis infirmitatem assumni, quo Dei virtus in infirm mitate perficiatur ". Quod si rursum insurrexerit in vos carnis petulantia, et ipsa rursus spiritui sub- · jiciatur, quo consilium vestrum, vestra item irrita maneant colloquia. Hinc illæ sunt in sacris commi- nationes : Perdam sapientiam sapientum, et pre- dentiam prudentium reprobabo "., Consilium enim mortalium destruet magni consilii angelus **, Deique Verbum humana colloquia dissipabit. Qua- lia certe eorum auribus, qui Ecclesiam hostiliter prosequuntur intonare swpissime, opera pretium duxerim. C Sunt tamen, qui priora quidem ad gentes et Judæos referri velint; quæ autem ab eo loco, ubi, qui prævaluistis, vincimini dicit, Judæis attribui. Prævaluerunt enim in Christum, quam maxime potuerunt, qui eum cruci tradiderunt. Sed consi- lium adversum se inierunt pessimum, quodque ipsi stabilire non valeant. Qui enim vitæ Auctori et Principi vitam eripiant? Inde est, quod eos, ut, post tam insignem audaciam, vinci se patiantur, · monet. Quod si iis rursum, qui Evangelium pra- dicant, repugnare pergant, iterum etiam viclos subactosque, poenas non posse judici non dare Jam enim Christo in calum recepto cum insidias etiam apostolis moliri, Chrisiique prædicationem remorari verbis isti pergerent; etiam atque etiam, • Præcepimus vobis, ne doceretis in nomine iste ; Et ecce repletis Jerusalem doctrina vestra **; › tamen non tulerunt inultum, qui postea sint a cedendo denique cum superiores sibi esse viderentur; vicerunt tamen hoc uno facile apostoli quod Deum secum esse profiterentur. Quod illi Romanis dericti. st Psal. AVI, 5; Rom. x, VERS. 11-13. Sic dicit Dominus : Forli manu rece- dunt a via itmeris populi hujus, dicentes: Nequando dicatis durum. Quidquid enim loquitur populus iste, » Isa. IX, ** Act.. G. Isa. XXIX, 14; Cor. 1, 19. ▼, 28. VARIA LECTIONES. 18. ** II Cor. x11, 9.
PG 87:1983Δι’ οὗ πᾶς ὁ ἐξ ἀνθρώπων ἐλαύνεται φόβος. Καὶ τότε λοιπὸν ἔσται σοι εἰς ἁγίασμα μηκέτι δεομένῳ σωματικοῦ τινος ἁγιάσματος . Οὕτω δὲ τὸν παρ’ αὐτοῖς ἐκάλουν συνεστῶτα νεὼν, καὶ τούτου τὰ ἐνδοτάτω. Αὐτὸς οὖν ἁγιάσει σε Κύριος , ἐὰν ἔσῃ πεποιθὼς ἐπ’ αὐτῷ, κατὰ δὲ τοὺς νοήσαντας λαὸν λέγεσθαι τὸν πιστὸν καὶ μετὰ τοῦ προφήτου ταττόμενον, ὅγε ἔλεγεν, μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεός · νοητέον τὸ, μήποτε εἴπητε σκληρὸν , ὅτι σκληρὸς Ἰουδαίοις ἐδόκει τῶν ἁγίων ἀποστόλων ὁ λόγος, μὴ ἀνεχομένων ἐμμένειν τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. Τοῖς οὖν ἀποστόλοις παρακελεύεται μὴ δεδιέναι τῶν ἐν νόμῳ τὸν φόβον , εἶναι δὲ μόνον θεοσεβεῖς. Ἤγουν ὅτι φοβουμένων αὐτῶν προσκροῦσαι Θεῷ, εἰ τὴν νομικὴν διώθοιντο λατρείαν τῷ Σωτῆρι πειθόμενοι τὴν σκιὰν καταλύοντι. Διόπερ ἔλεγον· «Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυε τὸ Σάββατον.» Ὑμεῖς καίπερ ἐξ αὐτῶν ὄντες, μὴ τοῖς αὐτοῖς ὑποφέρεσθε φόβοις . Ἁγιαζέσθω δὲ μᾶλλον παρ’ ὑμῶν ὁ τῆς δόξης Κύριος, τοῦτ’ ἔστι Χριστός. Κατὰ δὲ τοὺς οἰομένους πρὸς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἀπιστοῦντας εἶναι τὸν λόγον, μὴ πειθομένους μήτε φυσικῷ νόμῳ μήτε γραπτῷ·
Α ἐὰν εἴπῃ ὁ λαὸς οὗτος σκληρὸν ἐστί. Τὸν δὲ φό Ευν αὐτοῦ οὐ μὴ φοβηθήτε, οὐδὲ μὴ ταραχθῆτε, κ. τ. λ. τα Τὸν παρόντα λόγον πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντάς φησιν· κατὰ μέν τινας, Ἰουδαίους· κατὰ δέ τινας, ἐθνικούς· χεὶρ δὲ ἰσχυρὰ, ἡ δημιουργικὴ τῶν ὄντων ἁπάντων δύναμις, ὁ δι' οὗ τα πάντα γέγονεν, Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ καταργήσας τὸν θάνατον, συντρίψας τε τὸν Σατανᾶν, καὶ σκυλεύσας τὸν ᾅδην, καὶ πρὸς ἀφθαρ σίαν ἀνακαινίζων τὸ γένος, ὑπερ ἀντέστησαν Ἰου δαῖοι κληθέντες καὶ μὴ δεξάμενοι τὸν Ἐμμανουήλ. "Ετι δὲ καὶ ὅσοι τῶν ἐθνῶν παρέμειναν πρὸς τὴν πίστιν ἀσύμβατοι. Διχῶς γὰρ ἐπὶ Θεοῦ γνώσιν ἀγός μεθα, ἢ φυσικαῖς ἐννοίαις χρησάμενοι, διὰ τῶν κτισμάτων γινώσκοντες την Δημιουργόν, ἢ διὰ τῆς τοῦ δοθέντος ἡμῖν νόμου διδασκαλίας· οὗτοι δὲ οὔτε τοῖς ποιήμασι τῆς ἰσχυρᾶς χειρὸς ἠκολούθησαν, περὶ ἧς εἴρηται, Ἡ δεξιά σου, Κύριε, δεδόξασται ἐν ἰσχύϊ, καὶ, Ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρα νόν· οὔτε τῇ ὁδῷ. Αὐτὸς δέ φησιν· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός. "Η πορείαν λέγει τὴν ὁδὸν τοῦ βίου τὴν νομικήν, τοῦ Κυρίου τυφλούς οδηγούς τους διδασκάλους του νόμου προσαγορεύοντος. Εἴρηται δέ· « Καὶ ἐν τῇ ὁδῷ τῶν μαρτυρίων σου ἐτέρφθην. Καί· Ἐν τῇ ὁδῷ σου ζήσομαι. » Και· « Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ. » Ταῦτα μὲν οὖν ὀρθῶς πρὸς Ἕλληνας εἴρηται. Εἰ δὲ πρὸς Ἰουδαίους ἢ κατ' ἔλλειψιν ἐστιν· ἵνα ᾖ, καὶ π τοῖς βαδίζουσιν ὁδοῦ πορείαν οὐ τὴν εὐθεῖαν καὶ τοῦ Κυρίου. Απειθήσαντος ήγουν τοῦ λαοῦ τούτου, φησίν, οὗ τὸ πρόσωπον ἀναλαβὼν ἀρτίως ἔφασκεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ἵνα πορείαν λέγει ο τὴν εὐαγγε λικὴν τῆς ἐν νόμῳ παρεωραμένης σκιάς. Η Συμμά χου δὲ ἔκδοσις τῇ ἐξηγήσει τῇ κατ' ἔλλειψιν μαρτυ- ρεῖ. Φησὶ γὰρ τάδε· Εἶπεν Κύριος πρὸς μὲ ὡς ἐν κράτει τῆς χειρὸς καὶ ἀπέστησεν με μὴ πορεύε σθαι τῇ ὁδῷ τοῦ λαοῦ τούτου, λέγων· Οὐκ ἐρεῖτε, ἄνταρσις. Πᾶν ὃ ἐὰν εἶποι ὁ λαὸς οὗτος, ἄνταρ- σις. Φησὶ δὲ, ὡς τῇ ἑαυτοῦ χειρὶ Κύριος ἐπιλ. 6όμε νος ἀπέστησε τὸν ἑαυτοῦ προφήτην ἐμέ, τοῦ μὴ τὴν αὐτὴν ὁδὸν βαδίζειν τῷ ἀπίστῳ τούτῳ λαῷ, μὴ πιο στεύσαντι τῇ προφητείᾳ τοῦ ἐπικαλέσασθαι τὸν Ἐμ· μανουήλ. Οὗτοι μὲν γὰρ ἄνταρσιν ἡγοῦνται τὴν ὑμετέραν ἐξ αὐτῶν ἀναχώρησιν. Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐρεῖτε τοῦτο. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Μὴ εἴπητε, φησί, σκληρὸν εἶναι τὸν λόγον, ὥσπερ οὗτοι νο- μίζουσιν τὴν περὶ τοῦ δεῖν ἀποστῆναι τῆς τοῦ λαοῦ τούτου πορείας· κἂν ἐπιβουλεύοιεν ὡς ἀπο- στάντες ὑμῖν, αὐτοὺς μὲν μηδαμῶς, τὸν Θεὸν δὲ μό. τον φοβείσθε. Αρχή γάρ σοφία; φόβος Κυρίου. Δι οὗ πᾶς ὁ ἐξ ἀνθρώπων ἐλαύνεται φόβος. Καὶ τότε λοιπὸν ἔσται σοι εἰς ἀγίασμα μηκέτι δεομένῳ σωμα τικοῦ τινος ἁγιάσματος. Οὕτω δὲ τὸν παρ' αὐτοῖς εκάλουν συνεστώτα νεών, καὶ τούτου τὰ ἐνδοτάτω. Αὐτὸς οὖν ἀγιάσει σε Κύριος, ἐὰν ἔσῃ πεποιθώς την λέγῃ. η λ. σ. ἀπειλοῦσι. 32. Ο PROCOPII GAZEI aurum est. Timorem autem ejus ne metualis, neque conturbemini, etc. B Sermonem hunc adversus incredulos, vel Judaeos, ut volunt quidam ; vel eos, ut putant alii, qui gentium nomine intelliguntur, apparet insti- tuere. Est vero furtis manus, ipsa Dei virtus rerum omnium opifex; nimirum Filius, per quein omnia facta sunt "; qui mortem superavit; qui Satanæ vires attrivit ; qui infernum deprædatus est; qui genus humanum ad immortalitatem re- novavit; qui reluctantes Judæos, a quibus Emma- nuelis pomine nunquam admissus est, non habuit modo sed et omnes eos etiam, quotquot de gentium numero fidem amplecti recusarunt. Dupliciter enim ad Dei agnitionem ducimur : vel eum naturalibus usi notitiis, ex creatis rebus ad earum auctorem et opificem ascendimus: vel cum legis doctrina ins- tructi eamdem amplectimur. At omnino isti, nec fortis manus operibus, quantumlibet Domini dexte- ram esse in fortitudine magnificatam, cœlos deinde eadem stabilitos Scripturis testatum viderent 5ª, flem adbibere ; nec viam ipsam, quam se esse testatur, insistere voluerunt. Quanquam alioquin viæ nomine, legalem vitæ instituen læ rationem in- tellexisse videri queat; cum legis doctoribus căci- tatein Dominum exprobrasse palam sit. Scribitur præterea In via mandatorum tuorum delectatus sum, 59. . Deinde: In via tua vivam 60. » Item, Beati immaculati in via 61. Sunt igitur ista jure de gentibus usurpata. Quod si ad Judaeos refe- ras, per defectum dicantur necesse est; ut sit : Et ab ambulantibus viam itineris non rectam et Do- minicam, recedunt : nimirum, ut populus isle re- cessisse intelligatur, cujus personam non ita pri- dem assumens, nobiscum Deus usurparat : quo viæ nomine, despecta legis umbra, Evangelium signi- ficetur. Ei autem, quæ per defectum est Symma- chi astipulatur interpretatio, quæ ait: Et dixit Do- minus ad me, tanquam in forti manu etiam me recedere fecit, ne in hujus populi via ambula- rem ; dicens : Non dicetis: Conjuratio ; quidquid dicit populus hic, conjuratio est. Innuit vero se propheta propria Dei manu, ne eamdem viam teneret cum impio populo, qui prophetiæ fidem de Emmanuele D invocando negaret, esse revocatum: quia conjura- tionem illi suum ab eis secessum arbitrentur. AL vos nihil ejusmodi, ait, dicatis. Quod si ad Septua- ginta attendas, erit: Ne sermonem durum more is'orum, qui fugiendam deserendamque hujusce po- puli viam suadere conantur esse dicatis. Sin ideo rursum, quod a vobis defecerunt, insidias mo- l:antur; ipsos nequaquam, sed Deum solum timete. ♥ Initium enim sapientiæ timor Domini 62; » quo • Cor. 1, 24. Joan. 1. 5. CY, 10. ** Isa. xlviii, 13. C m, Psal. CXVIII, VARLE LECTIONES. ilidl. 57. ib d. 1. Paul. 1) 201
λέγοι ἂν, ὡς οὐ καρτεροῦσι τὰ προστάγματα τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ, τὸ σκληρὸν τῶν διατεταγμένων μὴ φέροντες, καθὰ καὶ Ἰουδαῖοι δυσανασχετοῦντες πρὸς τὰ τοῦ Κυρίου διδάγματα ἔλεγον, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος, τις δύναται αὐτοῦ ἀκούειν; Σκληρὸν γὰρ πόρνῳ τὸ σωφρονεῖν, καὶ τοῖς ἐν κακίᾳ τῆς ἀρετῆς ὁ ζυγός. Ἡ μὲν γὰρ τῷ λείῳ δελεάζει τῆς ἡδονῆς· τὴν δὲ περιποιοῦσιν οἱ πόνοι. Ὅθεν ἡ μὲν τὸ πλεῖστον, ἡ δὲ βραχεῖς ἄγαν ἔχει τοὺς ἐραστὰς λέγοντας, Διὰ τὸν λόγον τῶν χειλέων σου ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Οἳ καὶ πορευόμενοι ἐπορεύοντο καὶ ἔκλαιον βάλλοντες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Σπέρμα γὰρ αἱ νῦν θλίψεις τῶν μελλόντων εἰσὶν ἀγαθῶν. Ἀποτρέπουσιν οὖν οἱ ἐθνικοὶ τὸν λαὸν , καὶ σκληρὰ μὴ λέγειν αὐτοῖς ὀκνοῦντες προσιέναι πάλαι μὲν τῷ νόμῳ, νῦν δὲ τῇ πίστει, τοῦ μὲν τὸν ζυγὸν, τῆς δὲ τὴν πολιτείαν οὐχ ὑποφέροντες· πρὸς οὕς φησι· Τὸν φόβον αὐτῶν μὴ φοβεῖσθε , δηλαδὴ τῶν ἀρετῶν. Ἢ καὶ μεταστρέψας πρὸς τὸν λαὸν ἀποτείνεται, ὡς ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα περὶ ὑμῶν ἐπειλήφασιν, τὴν πρὸς ὑμᾶς ἕνωσιν διὰ τῶν νόμων φοβούμενοι, ὑμεῖς δὲ τὰς παρ’ αὐτῶν ἐπιβουλὰς μὴ ταράττεσθε.
Α ἐὰν εἴπῃ ὁ λαὸς οὗτος σκληρὸν ἐστί. Τὸν δὲ φό Ευν αὐτοῦ οὐ μὴ φοβηθήτε, οὐδὲ μὴ ταραχθῆτε, κ. τ. λ. τα Τὸν παρόντα λόγον πρὸς τοὺς ἀπειθοῦντάς φησιν· κατὰ μέν τινας, Ἰουδαίους· κατὰ δέ τινας, ἐθνικούς· χεὶρ δὲ ἰσχυρὰ, ἡ δημιουργικὴ τῶν ὄντων ἁπάντων δύναμις, ὁ δι' οὗ τα πάντα γέγονεν, Υἱὸς τοῦ Θεοῦ, ὁ καὶ καταργήσας τὸν θάνατον, συντρίψας τε τὸν Σατανᾶν, καὶ σκυλεύσας τὸν ᾅδην, καὶ πρὸς ἀφθαρ σίαν ἀνακαινίζων τὸ γένος, ὑπερ ἀντέστησαν Ἰου δαῖοι κληθέντες καὶ μὴ δεξάμενοι τὸν Ἐμμανουήλ. "Ετι δὲ καὶ ὅσοι τῶν ἐθνῶν παρέμειναν πρὸς τὴν πίστιν ἀσύμβατοι. Διχῶς γὰρ ἐπὶ Θεοῦ γνώσιν ἀγός μεθα, ἢ φυσικαῖς ἐννοίαις χρησάμενοι, διὰ τῶν κτισμάτων γινώσκοντες την Δημιουργόν, ἢ διὰ τῆς τοῦ δοθέντος ἡμῖν νόμου διδασκαλίας· οὗτοι δὲ οὔτε τοῖς ποιήμασι τῆς ἰσχυρᾶς χειρὸς ἠκολούθησαν, περὶ ἧς εἴρηται, Ἡ δεξιά σου, Κύριε, δεδόξασται ἐν ἰσχύϊ, καὶ, Ἐγὼ τῇ χειρί μου ἐστερέωσα τὸν οὐρα νόν· οὔτε τῇ ὁδῷ. Αὐτὸς δέ φησιν· Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδός. "Η πορείαν λέγει τὴν ὁδὸν τοῦ βίου τὴν νομικήν, τοῦ Κυρίου τυφλούς οδηγούς τους διδασκάλους του νόμου προσαγορεύοντος. Εἴρηται δέ· « Καὶ ἐν τῇ ὁδῷ τῶν μαρτυρίων σου ἐτέρφθην. Καί· Ἐν τῇ ὁδῷ σου ζήσομαι. » Και· « Μακάριοι οἱ ἄμωμοι ἐν ὁδῷ. » Ταῦτα μὲν οὖν ὀρθῶς πρὸς Ἕλληνας εἴρηται. Εἰ δὲ πρὸς Ἰουδαίους ἢ κατ' ἔλλειψιν ἐστιν· ἵνα ᾖ, καὶ π τοῖς βαδίζουσιν ὁδοῦ πορείαν οὐ τὴν εὐθεῖαν καὶ τοῦ Κυρίου. Απειθήσαντος ήγουν τοῦ λαοῦ τούτου, φησίν, οὗ τὸ πρόσωπον ἀναλαβὼν ἀρτίως ἔφασκεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· ἵνα πορείαν λέγει ο τὴν εὐαγγε λικὴν τῆς ἐν νόμῳ παρεωραμένης σκιάς. Η Συμμά χου δὲ ἔκδοσις τῇ ἐξηγήσει τῇ κατ' ἔλλειψιν μαρτυ- ρεῖ. Φησὶ γὰρ τάδε· Εἶπεν Κύριος πρὸς μὲ ὡς ἐν κράτει τῆς χειρὸς καὶ ἀπέστησεν με μὴ πορεύε σθαι τῇ ὁδῷ τοῦ λαοῦ τούτου, λέγων· Οὐκ ἐρεῖτε, ἄνταρσις. Πᾶν ὃ ἐὰν εἶποι ὁ λαὸς οὗτος, ἄνταρ- σις. Φησὶ δὲ, ὡς τῇ ἑαυτοῦ χειρὶ Κύριος ἐπιλ. 6όμε νος ἀπέστησε τὸν ἑαυτοῦ προφήτην ἐμέ, τοῦ μὴ τὴν αὐτὴν ὁδὸν βαδίζειν τῷ ἀπίστῳ τούτῳ λαῷ, μὴ πιο στεύσαντι τῇ προφητείᾳ τοῦ ἐπικαλέσασθαι τὸν Ἐμ· μανουήλ. Οὗτοι μὲν γὰρ ἄνταρσιν ἡγοῦνται τὴν ὑμετέραν ἐξ αὐτῶν ἀναχώρησιν. Ὑμεῖς δὲ οὐκ ἐρεῖτε τοῦτο. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Μὴ εἴπητε, φησί, σκληρὸν εἶναι τὸν λόγον, ὥσπερ οὗτοι νο- μίζουσιν τὴν περὶ τοῦ δεῖν ἀποστῆναι τῆς τοῦ λαοῦ τούτου πορείας· κἂν ἐπιβουλεύοιεν ὡς ἀπο- στάντες ὑμῖν, αὐτοὺς μὲν μηδαμῶς, τὸν Θεὸν δὲ μό. τον φοβείσθε. Αρχή γάρ σοφία; φόβος Κυρίου. Δι οὗ πᾶς ὁ ἐξ ἀνθρώπων ἐλαύνεται φόβος. Καὶ τότε λοιπὸν ἔσται σοι εἰς ἀγίασμα μηκέτι δεομένῳ σωμα τικοῦ τινος ἁγιάσματος. Οὕτω δὲ τὸν παρ' αὐτοῖς εκάλουν συνεστώτα νεών, καὶ τούτου τὰ ἐνδοτάτω. Αὐτὸς οὖν ἀγιάσει σε Κύριος, ἐὰν ἔσῃ πεποιθώς την λέγῃ. η λ. σ. ἀπειλοῦσι. 32. Ο PROCOPII GAZEI aurum est. Timorem autem ejus ne metualis, neque conturbemini, etc. B Sermonem hunc adversus incredulos, vel Judaeos, ut volunt quidam ; vel eos, ut putant alii, qui gentium nomine intelliguntur, apparet insti- tuere. Est vero furtis manus, ipsa Dei virtus rerum omnium opifex; nimirum Filius, per quein omnia facta sunt "; qui mortem superavit; qui Satanæ vires attrivit ; qui infernum deprædatus est; qui genus humanum ad immortalitatem re- novavit; qui reluctantes Judæos, a quibus Emma- nuelis pomine nunquam admissus est, non habuit modo sed et omnes eos etiam, quotquot de gentium numero fidem amplecti recusarunt. Dupliciter enim ad Dei agnitionem ducimur : vel eum naturalibus usi notitiis, ex creatis rebus ad earum auctorem et opificem ascendimus: vel cum legis doctrina ins- tructi eamdem amplectimur. At omnino isti, nec fortis manus operibus, quantumlibet Domini dexte- ram esse in fortitudine magnificatam, cœlos deinde eadem stabilitos Scripturis testatum viderent 5ª, flem adbibere ; nec viam ipsam, quam se esse testatur, insistere voluerunt. Quanquam alioquin viæ nomine, legalem vitæ instituen læ rationem in- tellexisse videri queat; cum legis doctoribus căci- tatein Dominum exprobrasse palam sit. Scribitur præterea In via mandatorum tuorum delectatus sum, 59. . Deinde: In via tua vivam 60. » Item, Beati immaculati in via 61. Sunt igitur ista jure de gentibus usurpata. Quod si ad Judaeos refe- ras, per defectum dicantur necesse est; ut sit : Et ab ambulantibus viam itineris non rectam et Do- minicam, recedunt : nimirum, ut populus isle re- cessisse intelligatur, cujus personam non ita pri- dem assumens, nobiscum Deus usurparat : quo viæ nomine, despecta legis umbra, Evangelium signi- ficetur. Ei autem, quæ per defectum est Symma- chi astipulatur interpretatio, quæ ait: Et dixit Do- minus ad me, tanquam in forti manu etiam me recedere fecit, ne in hujus populi via ambula- rem ; dicens : Non dicetis: Conjuratio ; quidquid dicit populus hic, conjuratio est. Innuit vero se propheta propria Dei manu, ne eamdem viam teneret cum impio populo, qui prophetiæ fidem de Emmanuele D invocando negaret, esse revocatum: quia conjura- tionem illi suum ab eis secessum arbitrentur. AL vos nihil ejusmodi, ait, dicatis. Quod si ad Septua- ginta attendas, erit: Ne sermonem durum more is'orum, qui fugiendam deserendamque hujusce po- puli viam suadere conantur esse dicatis. Sin ideo rursum, quod a vobis defecerunt, insidias mo- l:antur; ipsos nequaquam, sed Deum solum timete. ♥ Initium enim sapientiæ timor Domini 62; » quo • Cor. 1, 24. Joan. 1. 5. CY, 10. ** Isa. xlviii, 13. C m, Psal. CXVIII, VARLE LECTIONES. ilidl. 57. ib d. 1. Paul. 1) 201
PG 87:1985Ἔστω δέ σοι φόβος ὁ Κύριος . Μέγα δὲ πρὸς τελείωσιν πεπαιδευμένως φοβεῖσθαι καὶ μὴ εἶναι ψοφοδεεῖς. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· «Ἐκεῖ φοβηθήσονται φόβῳ ᾧ οὐκ ἦν φόβος.» Ἐκείνου τοίνυν τὴν παρουσίαν ἐκδέχου· ἐκείνου φοβοῦ τὸ κριτήριον. καὶ τὴν ἐ.. γῆ μετ’ ἀγγέλων παρουσίαν. Ἐὰν γὰρ ἦς πεποιθὼς ἐπ’ αὐτῷ, οὐ προσκόψεις, ὡς. λίθῳ προσκόμματος, καὶ πέτρᾳ σκανδάλου . Οἱ γὰρ τυφλοὶ προσπταίουσι λίθοις, σφαλεροί τε τὰς βάσεις περιολισθαίνουσι πέτραις, οὕτως ὁ τυφλὸς τὴν ψυχὴν, καὶ μὴ διὰ τῆς τῶν Γραφῶν διδασκαλίας ἐπιγνοὺς τοῦ Κυρίου τὴν παρουσίαν, τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι περιπταίει καὶ σκανδαλίζεται λέγων· «Ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωσῇ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν.» Καὶ προσκόψαντες οὗτοι τῷ λόγῳ πεπτώκασιν· τοῖς δὲ πεπιστευκόσιν ἁγίασμα γίνεται, ἀλλ’ οὐ πέτρα σκανδάλου διὰ τῆς ἐκ Παρθένου κυήσεως ὁ Ἐμμανουήλ. Ταῦτα καὶ Παῦλος ἐδίδασκε, λέγων Ἰουδαίοις μὲν σκάνδαλον, ἔθνεσι δὲ μωρίαν. Καὶ πάλιν, Ἰσραὴλ μὲν διώκων νόμον δικαιοσύνης, εἰς νόμον οὐκ ἔφθασε· διὰ τί; ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως, ἀλλ’ ὡς ἐξ ἔργων νόμου προσέκοψεν τῷ λίθῳ τοῦ προσκόμματος , καθὼς γέγραπται·
ἐπ' αὐτῷ, κατὰ δὲ τοὺς νοήσαντα; λαὸν λέγεσθαι τὸν πιστὸν καὶ μετὰ τοῦ προφήτου ταττόμενον, ὅτε ν ἔλεγεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· νοητέον τὸ, μήποτε εἴ- πητε σκληρόν, ὅτι σκληρὸς Ἰουδαίοις ἐδόκει τῶν ἁγίων ἀποστόλων ὁ λόγος, μὴ ἀνεχομένων ἐμμένειν τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. Τοῖς οὖν ἀποστόλοις παρακελεύε ται μὴ δεδιέναι τῶν ἐν νόμῳ τὸν φόβον, εἶναι δὲ μόνον θεοσεβεῖς. Ηγουν ὅτι φοβουμένων αὐτῶν προσκροῦσαι Θεῷ, εἰ τὴν νομικήν διώθοιντο λατρείαν τῷ Σωτῆρι πειθόμενοι τὴν σκιὰν καταλύοντι. Διόπερ ἔλεγον· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυε τὸ Σάββατον. » Ὑμεῖς καίπερ ἐξ αὐτῶν ὄν τες, μὴ τοῖς αὐτοῖς ὑποφέρεσθε φόβοις. Αγιαζέσθω δὲ μᾶλλον παρ' ὑμῶν ὁ τῆς δόξης Κύριος, τοῦτ' ἔστι Χριστός. Κατὰ δὲ τοὺς οἰομένους πρὸς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἀπιστοῦντας εἶναι τὸν λόγον, μή πειθομένους μήτε φυσικῷ νόμῳ μήτε γραπτῷ· λέγοι ἂν, ὡς οὐ καρτε ροῦσι τὰ προστάγματα τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ, τὸ σκλη- ρὸν τῶν διατεταγμένων μὴ φέροντες, καθὰ καὶ Ἰου- δαῖοι δυσανασχετοῦντες πρὸς τὰ τοῦ Κυρίου διδάγ ματα ἔλεγον, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος, τις δύο ναται αὐτοῦ ἀκούειν; Σκληρὸν γὰρ πόρνῳ τὸ σω- φρονεῖν, καὶ τοῖς ἐν κακίᾳ τῆς ἀρετῆς ὁ ζυγός. Ἡ μὲν γὰρ τῷ λείῳ δελεάζει τῆς ἡδονῆς· τὴν δὲ περιποιοῦ σιν οἱ πόνοι. Οθεν ἡ μὲν τὸ πλεῖστον, ἡ δὲ βραχεῖς ἄγαν ἔχει τοὺς ἐραστὰς λέγοντας, Διὰ τὸν λόγον τῶν χειλέων του ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Οἱ καὶ πορευόμενοι επορεύοντο καὶ ἔκλαιον βάλλοντες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Σπέρμα γύρ αἱ νῦν θλίψεις τῶν μελλόντων εἰσὶν ἀγαθῶν. Ἀποτρέπουσιν οὖν οἱ ἐθνι- καὶ τὸν λαὸν, καὶ σκληρὰ μὴ λέγειν αὐτοῖς ὀκνοῦν- τες προσιέναι πάλα: μὲν τῷ νόμῳ, νῦν δὲ τῇ πίστει, τοῦ μὲν τὸν ζυγόν, τῆς δὲ τὴν πολιτείαν οὐχ ὑποφέ- ροντες· πρὸς οὓς φησι· Τὸν φόβον αὐτῶν μὴ φο- βεῖσθε, δηλαδὴ τῶν ἀρετῶν. Η καὶ μεταστρέψας πρὸς τὸν λαὸν ἀποτείνεται, ὡς ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα περὶ ὑμῶν ἐπειλήφασιν, τὴν πρὸς ὑμᾶς ἔνωσιν διὰ τῶν νόμων φοβούμενοι, ὑμεῖς δὲ τὰς παρ' αὐτῶν ἐπιβου- λὰς μὴ ταράττεσθε. Εστω δέ σοι φόβος ὁ Κύριος. Μέγα δὲ πρὸς τελείωσιν πεπαιδευμένως φοβείσθαι καὶ μὴ εἶναι ψοφοδεείς. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ • Ἐκεῖ φοβηθήσονται φόβῳ ᾧ οὐκ ἦν φόβος. » Εκεί- του τοίνυν τὴν παρουσίαν ἐκδέχου· ἐκείνου φοβοῦ τὸ κριτήριον, καὶ τὴν ἐν. . γῆ μετ᾿ ἀγγέλων παρου σίαν. Ἐὰν γὰρ ἧς πεποιθὼς ἐπ' αὐτῷ, οὐ προσκόψεις, ὡς λίθῳ προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου. Οἱ γὰρ τυφλοί προσπταίουσι λίθοις, σφαλεροί τε τὰς βάσεις περιολισθαίνουσι πέτραις, οὕτως ὁ τυφλὸς τὴν ψυχὴν, καὶ μὴ διὰ τῆς τῶν Γραφών διδασκαλίας ἐπιγνοὺς τοῦ Κυρίου τὴν παρουσίαν, τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι περιπταίει καὶ σκανδαλίζεται λέγων· • Ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωσῃ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν. » Καὶ προσκόψαντες οὗτοι τῷ λόγῳ πεπτώκασιν· τοῖς δὲ πεπιστευκόσιν Ρ γρ. ὅς γε, ἢ ὅτι α ίσ. δηλονότι. * τῇ ἐκνοῦντας. · ἐπὶ γῇ. · γρ. ως. COMMENTARII IN ISAIAM. A solo humanus on nis metus abigitur. Tanque erit C illius sermonem, nec cujusquam auribus ferri tibi in sanctificationem, cum nulla corporis am- plius postulabitur sanctificatio. Sic enim suum ipst ten plum, cum staret adhuc, et quæ erant in eo penetrali: muncupabant. Te igitur demum sanctifi- cabit Dominus, cum fide ipsum fueris ampiexatus. Verum enim vero si in eorum sententiam descen- das, qui fidelem populum cum prophet: conjunctum, a quo nobiscum Deus dictum sit intelligi arbitran- tur: nequaquam durum diseritis, ideo usurpari falaris necesse esi, quod eorum sermo Judais, quos in legis umbra remanentes ferre non poterant apostoli, durus videretur. Apostolos igitur legalium metum ponere, et divino solum studere cultui adhor- tatur: nimirum, qui in Dei offensionem incurrere B vererentur, si repudiato legis cultu, Salvatoris fidem, a quo legis umbra dissipatur amplecteren- tur. Hinc est illud Judæorum: Si esset hic homo a Deo, non Sabbatum solveret "., Vos igitur, etsi ex iisdem estis, videritis, ne codem metu perterriti succumbatis. Quin potius, ut glorie Du- minum, id est Christum sanctificetis. Quod si eorum opinionem amplecteris, qui ad impius gentes ser mones referri putant, quæ se nulla vel naturæ lege, vel scripta persuaderi patiuntur: in eos fortasse, tanquam qui demonstratam populo viam, ejus asperitate deterriti, minus patienter ferent dictum videri queat : quemadmodum Judæis constat, qui Domini doctrina offensi, durum esse sa Joan. 15, 16. Joan. vi, 61. D 4. posse conquerebantur ". Est enim scortatori dura valde temperantia, durum etiam sceleratis virtutis jugum ; quippe qui blanda voluptatis esca capian- tur, cum nonnisi per laborum difficultates ad virtutem paleat aditus. Unde fit ut honestatem pauci, voluptatem infiniti sertentur amatores, qui propter verba labiorum tuorum Domine, vius duras custodisse se ; qui item, euntes ivisse se, et flevisse mittentes semina sua ", dicere queant. Semina enim futurorum bonorum exsistunt, quibus nunc exercemur, calamitates. Populum ergo gentes avertunt neque durum esse ipsis dicere verentur, olim quidem ad legem accedere, nunc autem ad fidem ; quæ neque illius jugum, neque istius insti- tutum subire voluerunt. Itaque ad populum sic ait: Timorem eorum ne metuatis, ut virtutes significet. Aut certe in populum, conversa ad ipsum oratione, invehitur; tanquam eam quidem illi de se genti bus opinionem præbuerint; unde secum coire le- gibus vereantur; neque tamen eorum insidias, sed Deum ipsum esse metuendum. Est vero magnum quid ad perfectionem, scite liberaliterque metuere; nec ad quemlibet strepitum consternari, quale si- gnificatur his verbis apud Davidem: Illic formi- * Psal. cxxv, 6. Psal. xvi, VARIE LECTIONES.
«Τοῦ τεθῆναι ἐν Σιὼν λίθον προσκόμματος, καὶ πέτραν σκανδάλου, καὶ [πᾶς] ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται.» Τὸ μὲν οὖν λίθον προσκόμματος καὶ πέτραν σκανδάλου ἐντεῦθεν εἴληφεν ὁ Ἀπόστολος, τὸ δέ· «Ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται·» ἐξ ἑτέρου τῆς προφητείας μέρους, ἐν ᾧ λέλεκται· «Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἀκρογωνιαῖον, ἐκλεκτὸν, ἔντιμον. Καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται.» Ὁ αὐτὸς δὲ Κύριος, τοῖς μὲν ἁγίασμα , τοῖς δὲ πρόσκομμα γίνεται. Καὶ πρόσκομμα μὲν ἴσως Ἕλλησιν τοῖς σοφίαν ζητοῦσιν, ἡ μωρία τοῦ κηρύγματος· Ἰουδαίοις δὲ ζητοῦσι σημεῖα, πέτρα σκανδάλου . Ἡμῖν δὲ τοῖς μὴ ζητοῦσι λογικαῖς ἀποδείξεσι τὴν τοῦ κηρύγματος ὑποβάλλειν ἁπλότητα, μήτε διὰ σημείων ἐκπειράζουσι τὴν ἀλήθειαν, Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Τῷ δὲ οἴκῳ Ἰακὼβ , τοῖς Ἰουδαίοις, φησὶν, οἱ πολλὴν κατὰ Χριστοῦ νοσήσαντες τὴν ἀπόνοιαν, ἔσονται προσεοικότες τοῖς ἐν παγίδι πεσοῦσιν καὶ τεθηρευμένοις εἰς ὄλεθρον, καὶ τοῖς ἐν κοιλώμασι , τοῦτ’ ἔστιν τοῖς εἰς βάθρον ὠλισθηκόσιν.
ἐπ' αὐτῷ, κατὰ δὲ τοὺς νοήσαντα; λαὸν λέγεσθαι τὸν πιστὸν καὶ μετὰ τοῦ προφήτου ταττόμενον, ὅτε ν ἔλεγεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· νοητέον τὸ, μήποτε εἴ- πητε σκληρόν, ὅτι σκληρὸς Ἰουδαίοις ἐδόκει τῶν ἁγίων ἀποστόλων ὁ λόγος, μὴ ἀνεχομένων ἐμμένειν τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. Τοῖς οὖν ἀποστόλοις παρακελεύε ται μὴ δεδιέναι τῶν ἐν νόμῳ τὸν φόβον, εἶναι δὲ μόνον θεοσεβεῖς. Ηγουν ὅτι φοβουμένων αὐτῶν προσκροῦσαι Θεῷ, εἰ τὴν νομικήν διώθοιντο λατρείαν τῷ Σωτῆρι πειθόμενοι τὴν σκιὰν καταλύοντι. Διόπερ ἔλεγον· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυε τὸ Σάββατον. » Ὑμεῖς καίπερ ἐξ αὐτῶν ὄν τες, μὴ τοῖς αὐτοῖς ὑποφέρεσθε φόβοις. Αγιαζέσθω δὲ μᾶλλον παρ' ὑμῶν ὁ τῆς δόξης Κύριος, τοῦτ' ἔστι Χριστός. Κατὰ δὲ τοὺς οἰομένους πρὸς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἀπιστοῦντας εἶναι τὸν λόγον, μή πειθομένους μήτε φυσικῷ νόμῳ μήτε γραπτῷ· λέγοι ἂν, ὡς οὐ καρτε ροῦσι τὰ προστάγματα τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ, τὸ σκλη- ρὸν τῶν διατεταγμένων μὴ φέροντες, καθὰ καὶ Ἰου- δαῖοι δυσανασχετοῦντες πρὸς τὰ τοῦ Κυρίου διδάγ ματα ἔλεγον, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος, τις δύο ναται αὐτοῦ ἀκούειν; Σκληρὸν γὰρ πόρνῳ τὸ σω- φρονεῖν, καὶ τοῖς ἐν κακίᾳ τῆς ἀρετῆς ὁ ζυγός. Ἡ μὲν γὰρ τῷ λείῳ δελεάζει τῆς ἡδονῆς· τὴν δὲ περιποιοῦ σιν οἱ πόνοι. Οθεν ἡ μὲν τὸ πλεῖστον, ἡ δὲ βραχεῖς ἄγαν ἔχει τοὺς ἐραστὰς λέγοντας, Διὰ τὸν λόγον τῶν χειλέων του ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Οἱ καὶ πορευόμενοι επορεύοντο καὶ ἔκλαιον βάλλοντες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Σπέρμα γύρ αἱ νῦν θλίψεις τῶν μελλόντων εἰσὶν ἀγαθῶν. Ἀποτρέπουσιν οὖν οἱ ἐθνι- καὶ τὸν λαὸν, καὶ σκληρὰ μὴ λέγειν αὐτοῖς ὀκνοῦν- τες προσιέναι πάλα: μὲν τῷ νόμῳ, νῦν δὲ τῇ πίστει, τοῦ μὲν τὸν ζυγόν, τῆς δὲ τὴν πολιτείαν οὐχ ὑποφέ- ροντες· πρὸς οὓς φησι· Τὸν φόβον αὐτῶν μὴ φο- βεῖσθε, δηλαδὴ τῶν ἀρετῶν. Η καὶ μεταστρέψας πρὸς τὸν λαὸν ἀποτείνεται, ὡς ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα περὶ ὑμῶν ἐπειλήφασιν, τὴν πρὸς ὑμᾶς ἔνωσιν διὰ τῶν νόμων φοβούμενοι, ὑμεῖς δὲ τὰς παρ' αὐτῶν ἐπιβου- λὰς μὴ ταράττεσθε. Εστω δέ σοι φόβος ὁ Κύριος. Μέγα δὲ πρὸς τελείωσιν πεπαιδευμένως φοβείσθαι καὶ μὴ εἶναι ψοφοδεείς. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ • Ἐκεῖ φοβηθήσονται φόβῳ ᾧ οὐκ ἦν φόβος. » Εκεί- του τοίνυν τὴν παρουσίαν ἐκδέχου· ἐκείνου φοβοῦ τὸ κριτήριον, καὶ τὴν ἐν. . γῆ μετ᾿ ἀγγέλων παρου σίαν. Ἐὰν γὰρ ἧς πεποιθὼς ἐπ' αὐτῷ, οὐ προσκόψεις, ὡς λίθῳ προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου. Οἱ γὰρ τυφλοί προσπταίουσι λίθοις, σφαλεροί τε τὰς βάσεις περιολισθαίνουσι πέτραις, οὕτως ὁ τυφλὸς τὴν ψυχὴν, καὶ μὴ διὰ τῆς τῶν Γραφών διδασκαλίας ἐπιγνοὺς τοῦ Κυρίου τὴν παρουσίαν, τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι περιπταίει καὶ σκανδαλίζεται λέγων· • Ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωσῃ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν. » Καὶ προσκόψαντες οὗτοι τῷ λόγῳ πεπτώκασιν· τοῖς δὲ πεπιστευκόσιν Ρ γρ. ὅς γε, ἢ ὅτι α ίσ. δηλονότι. * τῇ ἐκνοῦντας. · ἐπὶ γῇ. · γρ. ως. COMMENTARII IN ISAIAM. A solo humanus on nis metus abigitur. Tanque erit C illius sermonem, nec cujusquam auribus ferri tibi in sanctificationem, cum nulla corporis am- plius postulabitur sanctificatio. Sic enim suum ipst ten plum, cum staret adhuc, et quæ erant in eo penetrali: muncupabant. Te igitur demum sanctifi- cabit Dominus, cum fide ipsum fueris ampiexatus. Verum enim vero si in eorum sententiam descen- das, qui fidelem populum cum prophet: conjunctum, a quo nobiscum Deus dictum sit intelligi arbitran- tur: nequaquam durum diseritis, ideo usurpari falaris necesse esi, quod eorum sermo Judais, quos in legis umbra remanentes ferre non poterant apostoli, durus videretur. Apostolos igitur legalium metum ponere, et divino solum studere cultui adhor- tatur: nimirum, qui in Dei offensionem incurrere B vererentur, si repudiato legis cultu, Salvatoris fidem, a quo legis umbra dissipatur amplecteren- tur. Hinc est illud Judæorum: Si esset hic homo a Deo, non Sabbatum solveret "., Vos igitur, etsi ex iisdem estis, videritis, ne codem metu perterriti succumbatis. Quin potius, ut glorie Du- minum, id est Christum sanctificetis. Quod si eorum opinionem amplecteris, qui ad impius gentes ser mones referri putant, quæ se nulla vel naturæ lege, vel scripta persuaderi patiuntur: in eos fortasse, tanquam qui demonstratam populo viam, ejus asperitate deterriti, minus patienter ferent dictum videri queat : quemadmodum Judæis constat, qui Domini doctrina offensi, durum esse sa Joan. 15, 16. Joan. vi, 61. D 4. posse conquerebantur ". Est enim scortatori dura valde temperantia, durum etiam sceleratis virtutis jugum ; quippe qui blanda voluptatis esca capian- tur, cum nonnisi per laborum difficultates ad virtutem paleat aditus. Unde fit ut honestatem pauci, voluptatem infiniti sertentur amatores, qui propter verba labiorum tuorum Domine, vius duras custodisse se ; qui item, euntes ivisse se, et flevisse mittentes semina sua ", dicere queant. Semina enim futurorum bonorum exsistunt, quibus nunc exercemur, calamitates. Populum ergo gentes avertunt neque durum esse ipsis dicere verentur, olim quidem ad legem accedere, nunc autem ad fidem ; quæ neque illius jugum, neque istius insti- tutum subire voluerunt. Itaque ad populum sic ait: Timorem eorum ne metuatis, ut virtutes significet. Aut certe in populum, conversa ad ipsum oratione, invehitur; tanquam eam quidem illi de se genti bus opinionem præbuerint; unde secum coire le- gibus vereantur; neque tamen eorum insidias, sed Deum ipsum esse metuendum. Est vero magnum quid ad perfectionem, scite liberaliterque metuere; nec ad quemlibet strepitum consternari, quale si- gnificatur his verbis apud Davidem: Illic formi- * Psal. cxxv, 6. Psal. xvi, VARIE LECTIONES.
PG 87:1986Ἐγγιοῦσι δὲ, φησὶν, παντὶ κατασείειν εἰδότι, μηδεμίαν ἰσχὺν κεκτημένοι, κατὰ τοὺς πιστοὺς εἰπεῖν μὴ δυνάμενοι· «Ἡ ἰσχύς μου καὶ ἡ ὕμνησίς μου ὁ Κύριος.» Ἁλώσονται γὰρ οἱ ἐξ Ἰσραὴλ ὅσον μὲν ἦκεν εἰς ἐπικουρίαν τὴν ἄνωθεν, ὄντες ἐν ἀσφαλείᾳ πρὸς τοὺς αἰσθητοὺς καὶ νοητοὺς πολεμίους. Φησὶ γὰρ περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ Θεός· «Κἀγὼ ἔσομαι αὐτῇ τεῖχος πυρὸς κύκλοθεν.» Τῇ δὲ εἰς Χριστὸν παροινίᾳ τοῖς ἐχθροῖς γεγονότες εὐάλωτοι, εἰς τὰ ἔθνη μετελθούσης τῆς χάριτος. Ὁ δὲ Σύμμαχός φησιν· Εἰς λίθον προσκόμματος, καὶ εἰς πέτραν πτώματος, τοῖς δύο οἴκοις Ἰσραὴλ, εἰς παγίδα, καὶ εἰς σκάνδαλον τῶν οἰκούντων Ἱερουσαλήμ . Δύο δὲ οἴκους φησὶ, τόν τε τῶν ἀρχόντων καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων, τὸ πᾶν ἔθνος δηλῶν. Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, τοὺς δύο οἴκους ἐξέδωκαν. Διὰ τοῦτο δὲ, φησὶν, ἀδυνατήσουσιν ἐν αὐτοῖς πολλοὶ , δῆλον δι’ ὅτι γέγονεν αὐτοῖς εἰς λίθον προσκόμματος . Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐγγιοῦσιν , Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Καὶ παγιδευθήσονται καὶ συλληφθήσονται . Τὸ δὲ, ἄνθρωποι ἐν ἀσφαλείᾳ , περιττὸν, καὶ ὠβέλισται. ιιη. Τότε φανεροὶ ἔσονται οἱ σφραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν. Καὶ ἐρεῖ·
ἐπ' αὐτῷ, κατὰ δὲ τοὺς νοήσαντα; λαὸν λέγεσθαι τὸν πιστὸν καὶ μετὰ τοῦ προφήτου ταττόμενον, ὅτε ν ἔλεγεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· νοητέον τὸ, μήποτε εἴ- πητε σκληρόν, ὅτι σκληρὸς Ἰουδαίοις ἐδόκει τῶν ἁγίων ἀποστόλων ὁ λόγος, μὴ ἀνεχομένων ἐμμένειν τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. Τοῖς οὖν ἀποστόλοις παρακελεύε ται μὴ δεδιέναι τῶν ἐν νόμῳ τὸν φόβον, εἶναι δὲ μόνον θεοσεβεῖς. Ηγουν ὅτι φοβουμένων αὐτῶν προσκροῦσαι Θεῷ, εἰ τὴν νομικήν διώθοιντο λατρείαν τῷ Σωτῆρι πειθόμενοι τὴν σκιὰν καταλύοντι. Διόπερ ἔλεγον· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυε τὸ Σάββατον. » Ὑμεῖς καίπερ ἐξ αὐτῶν ὄν τες, μὴ τοῖς αὐτοῖς ὑποφέρεσθε φόβοις. Αγιαζέσθω δὲ μᾶλλον παρ' ὑμῶν ὁ τῆς δόξης Κύριος, τοῦτ' ἔστι Χριστός. Κατὰ δὲ τοὺς οἰομένους πρὸς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἀπιστοῦντας εἶναι τὸν λόγον, μή πειθομένους μήτε φυσικῷ νόμῳ μήτε γραπτῷ· λέγοι ἂν, ὡς οὐ καρτε ροῦσι τὰ προστάγματα τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ, τὸ σκλη- ρὸν τῶν διατεταγμένων μὴ φέροντες, καθὰ καὶ Ἰου- δαῖοι δυσανασχετοῦντες πρὸς τὰ τοῦ Κυρίου διδάγ ματα ἔλεγον, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος, τις δύο ναται αὐτοῦ ἀκούειν; Σκληρὸν γὰρ πόρνῳ τὸ σω- φρονεῖν, καὶ τοῖς ἐν κακίᾳ τῆς ἀρετῆς ὁ ζυγός. Ἡ μὲν γὰρ τῷ λείῳ δελεάζει τῆς ἡδονῆς· τὴν δὲ περιποιοῦ σιν οἱ πόνοι. Οθεν ἡ μὲν τὸ πλεῖστον, ἡ δὲ βραχεῖς ἄγαν ἔχει τοὺς ἐραστὰς λέγοντας, Διὰ τὸν λόγον τῶν χειλέων του ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Οἱ καὶ πορευόμενοι επορεύοντο καὶ ἔκλαιον βάλλοντες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Σπέρμα γύρ αἱ νῦν θλίψεις τῶν μελλόντων εἰσὶν ἀγαθῶν. Ἀποτρέπουσιν οὖν οἱ ἐθνι- καὶ τὸν λαὸν, καὶ σκληρὰ μὴ λέγειν αὐτοῖς ὀκνοῦν- τες προσιέναι πάλα: μὲν τῷ νόμῳ, νῦν δὲ τῇ πίστει, τοῦ μὲν τὸν ζυγόν, τῆς δὲ τὴν πολιτείαν οὐχ ὑποφέ- ροντες· πρὸς οὓς φησι· Τὸν φόβον αὐτῶν μὴ φο- βεῖσθε, δηλαδὴ τῶν ἀρετῶν. Η καὶ μεταστρέψας πρὸς τὸν λαὸν ἀποτείνεται, ὡς ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα περὶ ὑμῶν ἐπειλήφασιν, τὴν πρὸς ὑμᾶς ἔνωσιν διὰ τῶν νόμων φοβούμενοι, ὑμεῖς δὲ τὰς παρ' αὐτῶν ἐπιβου- λὰς μὴ ταράττεσθε. Εστω δέ σοι φόβος ὁ Κύριος. Μέγα δὲ πρὸς τελείωσιν πεπαιδευμένως φοβείσθαι καὶ μὴ εἶναι ψοφοδεείς. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ • Ἐκεῖ φοβηθήσονται φόβῳ ᾧ οὐκ ἦν φόβος. » Εκεί- του τοίνυν τὴν παρουσίαν ἐκδέχου· ἐκείνου φοβοῦ τὸ κριτήριον, καὶ τὴν ἐν. . γῆ μετ᾿ ἀγγέλων παρου σίαν. Ἐὰν γὰρ ἧς πεποιθὼς ἐπ' αὐτῷ, οὐ προσκόψεις, ὡς λίθῳ προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου. Οἱ γὰρ τυφλοί προσπταίουσι λίθοις, σφαλεροί τε τὰς βάσεις περιολισθαίνουσι πέτραις, οὕτως ὁ τυφλὸς τὴν ψυχὴν, καὶ μὴ διὰ τῆς τῶν Γραφών διδασκαλίας ἐπιγνοὺς τοῦ Κυρίου τὴν παρουσίαν, τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι περιπταίει καὶ σκανδαλίζεται λέγων· • Ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωσῃ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν. » Καὶ προσκόψαντες οὗτοι τῷ λόγῳ πεπτώκασιν· τοῖς δὲ πεπιστευκόσιν Ρ γρ. ὅς γε, ἢ ὅτι α ίσ. δηλονότι. * τῇ ἐκνοῦντας. · ἐπὶ γῇ. · γρ. ως. COMMENTARII IN ISAIAM. A solo humanus on nis metus abigitur. Tanque erit C illius sermonem, nec cujusquam auribus ferri tibi in sanctificationem, cum nulla corporis am- plius postulabitur sanctificatio. Sic enim suum ipst ten plum, cum staret adhuc, et quæ erant in eo penetrali: muncupabant. Te igitur demum sanctifi- cabit Dominus, cum fide ipsum fueris ampiexatus. Verum enim vero si in eorum sententiam descen- das, qui fidelem populum cum prophet: conjunctum, a quo nobiscum Deus dictum sit intelligi arbitran- tur: nequaquam durum diseritis, ideo usurpari falaris necesse esi, quod eorum sermo Judais, quos in legis umbra remanentes ferre non poterant apostoli, durus videretur. Apostolos igitur legalium metum ponere, et divino solum studere cultui adhor- tatur: nimirum, qui in Dei offensionem incurrere B vererentur, si repudiato legis cultu, Salvatoris fidem, a quo legis umbra dissipatur amplecteren- tur. Hinc est illud Judæorum: Si esset hic homo a Deo, non Sabbatum solveret "., Vos igitur, etsi ex iisdem estis, videritis, ne codem metu perterriti succumbatis. Quin potius, ut glorie Du- minum, id est Christum sanctificetis. Quod si eorum opinionem amplecteris, qui ad impius gentes ser mones referri putant, quæ se nulla vel naturæ lege, vel scripta persuaderi patiuntur: in eos fortasse, tanquam qui demonstratam populo viam, ejus asperitate deterriti, minus patienter ferent dictum videri queat : quemadmodum Judæis constat, qui Domini doctrina offensi, durum esse sa Joan. 15, 16. Joan. vi, 61. D 4. posse conquerebantur ". Est enim scortatori dura valde temperantia, durum etiam sceleratis virtutis jugum ; quippe qui blanda voluptatis esca capian- tur, cum nonnisi per laborum difficultates ad virtutem paleat aditus. Unde fit ut honestatem pauci, voluptatem infiniti sertentur amatores, qui propter verba labiorum tuorum Domine, vius duras custodisse se ; qui item, euntes ivisse se, et flevisse mittentes semina sua ", dicere queant. Semina enim futurorum bonorum exsistunt, quibus nunc exercemur, calamitates. Populum ergo gentes avertunt neque durum esse ipsis dicere verentur, olim quidem ad legem accedere, nunc autem ad fidem ; quæ neque illius jugum, neque istius insti- tutum subire voluerunt. Itaque ad populum sic ait: Timorem eorum ne metuatis, ut virtutes significet. Aut certe in populum, conversa ad ipsum oratione, invehitur; tanquam eam quidem illi de se genti bus opinionem præbuerint; unde secum coire le- gibus vereantur; neque tamen eorum insidias, sed Deum ipsum esse metuendum. Est vero magnum quid ad perfectionem, scite liberaliterque metuere; nec ad quemlibet strepitum consternari, quale si- gnificatur his verbis apud Davidem: Illic formi- * Psal. cxxv, 6. Psal. xvi, VARIE LECTIONES.
Μενῶ τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακὼβ, καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ, κ.τ.λ. Τὸν πρῶτον στίχον ὁ Σύμμαχος οὔτως ἐξέδωκεν· Δῆσον μαρτύριον, σφράγισαι τὸν νόμον ἐν τοῖς διδακτοῖς μου · οἷς καὶ τὰ Ἀκύλου συνᾴδει. Τότε δὲ , φησὶ, μετὰ τὸ συμβῆναι τὰ εἰρημένα τοῖς δύο οἴκοις τοῦ Ἰσραήλ · τότε δῆσον τὸν νόμον . Οὐκέτι γὰρ χρεία τοῦ Μωϋσέως νόμου, οὐδὲ τῶν παρ’ αὐτοῦ μαρτυρίων, τῆς καινῆς παραδιδομένης διδασκαλίας τοῖς διδακτοῖς αὐτοῦ, τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, οἵτινες φανεροὶ ἔσονται σφραγίζοντες τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν αὐτὸν, οὐκ ἔτι ὄντα χρήσιμον τῇ παραθέσει τοῦ κρείττονος. Ἄρ’ οὖν ἀφεξόμεθα τῶν νομικῶν ἀναγνωσμάτων Χριστοῦ λέγοντος· «Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς γραμματεὺς μαθητευθεὶς τῇ βασιλείᾳ τῶν οὐρανῶν, ὅμοιός ἐστι πλουσίῳ ἀνθρώπῳ, ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὐτοῦ καινὰ καὶ παλαιά.» Οὐκ οὖν, οὐ καθάπαξ, τὴν δὲ σωματικὴν ἐκδοχὴν αὐτοῦ παραιτούμεθα.
ἐπ' αὐτῷ, κατὰ δὲ τοὺς νοήσαντα; λαὸν λέγεσθαι τὸν πιστὸν καὶ μετὰ τοῦ προφήτου ταττόμενον, ὅτε ν ἔλεγεν, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεός· νοητέον τὸ, μήποτε εἴ- πητε σκληρόν, ὅτι σκληρὸς Ἰουδαίοις ἐδόκει τῶν ἁγίων ἀποστόλων ὁ λόγος, μὴ ἀνεχομένων ἐμμένειν τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ. Τοῖς οὖν ἀποστόλοις παρακελεύε ται μὴ δεδιέναι τῶν ἐν νόμῳ τὸν φόβον, εἶναι δὲ μόνον θεοσεβεῖς. Ηγουν ὅτι φοβουμένων αὐτῶν προσκροῦσαι Θεῷ, εἰ τὴν νομικήν διώθοιντο λατρείαν τῷ Σωτῆρι πειθόμενοι τὴν σκιὰν καταλύοντι. Διόπερ ἔλεγον· « Εἰ ἦν οὗτος παρὰ Θεοῦ ὁ ἄνθρωπος, οὐκ ἂν ἔλυε τὸ Σάββατον. » Ὑμεῖς καίπερ ἐξ αὐτῶν ὄν τες, μὴ τοῖς αὐτοῖς ὑποφέρεσθε φόβοις. Αγιαζέσθω δὲ μᾶλλον παρ' ὑμῶν ὁ τῆς δόξης Κύριος, τοῦτ' ἔστι Χριστός. Κατὰ δὲ τοὺς οἰομένους πρὸς τοὺς ἐξ ἐθνῶν ἀπιστοῦντας εἶναι τὸν λόγον, μή πειθομένους μήτε φυσικῷ νόμῳ μήτε γραπτῷ· λέγοι ἂν, ὡς οὐ καρτε ροῦσι τὰ προστάγματα τῆς ὁδοῦ τοῦ λαοῦ, τὸ σκλη- ρὸν τῶν διατεταγμένων μὴ φέροντες, καθὰ καὶ Ἰου- δαῖοι δυσανασχετοῦντες πρὸς τὰ τοῦ Κυρίου διδάγ ματα ἔλεγον, Σκληρός ἐστιν ὁ λόγος οὗτος, τις δύο ναται αὐτοῦ ἀκούειν; Σκληρὸν γὰρ πόρνῳ τὸ σω- φρονεῖν, καὶ τοῖς ἐν κακίᾳ τῆς ἀρετῆς ὁ ζυγός. Ἡ μὲν γὰρ τῷ λείῳ δελεάζει τῆς ἡδονῆς· τὴν δὲ περιποιοῦ σιν οἱ πόνοι. Οθεν ἡ μὲν τὸ πλεῖστον, ἡ δὲ βραχεῖς ἄγαν ἔχει τοὺς ἐραστὰς λέγοντας, Διὰ τὸν λόγον τῶν χειλέων του ἐγὼ ἐφύλαξα ὁδοὺς σκληράς. Οἱ καὶ πορευόμενοι επορεύοντο καὶ ἔκλαιον βάλλοντες τὰ σπέρματα αὐτῶν. Σπέρμα γύρ αἱ νῦν θλίψεις τῶν μελλόντων εἰσὶν ἀγαθῶν. Ἀποτρέπουσιν οὖν οἱ ἐθνι- καὶ τὸν λαὸν, καὶ σκληρὰ μὴ λέγειν αὐτοῖς ὀκνοῦν- τες προσιέναι πάλα: μὲν τῷ νόμῳ, νῦν δὲ τῇ πίστει, τοῦ μὲν τὸν ζυγόν, τῆς δὲ τὴν πολιτείαν οὐχ ὑποφέ- ροντες· πρὸς οὓς φησι· Τὸν φόβον αὐτῶν μὴ φο- βεῖσθε, δηλαδὴ τῶν ἀρετῶν. Η καὶ μεταστρέψας πρὸς τὸν λαὸν ἀποτείνεται, ὡς ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα περὶ ὑμῶν ἐπειλήφασιν, τὴν πρὸς ὑμᾶς ἔνωσιν διὰ τῶν νόμων φοβούμενοι, ὑμεῖς δὲ τὰς παρ' αὐτῶν ἐπιβου- λὰς μὴ ταράττεσθε. Εστω δέ σοι φόβος ὁ Κύριος. Μέγα δὲ πρὸς τελείωσιν πεπαιδευμένως φοβείσθαι καὶ μὴ εἶναι ψοφοδεείς. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ • Ἐκεῖ φοβηθήσονται φόβῳ ᾧ οὐκ ἦν φόβος. » Εκεί- του τοίνυν τὴν παρουσίαν ἐκδέχου· ἐκείνου φοβοῦ τὸ κριτήριον, καὶ τὴν ἐν. . γῆ μετ᾿ ἀγγέλων παρου σίαν. Ἐὰν γὰρ ἧς πεποιθὼς ἐπ' αὐτῷ, οὐ προσκόψεις, ὡς λίθῳ προσκόμματος, καὶ πέτρα σκανδάλου. Οἱ γὰρ τυφλοί προσπταίουσι λίθοις, σφαλεροί τε τὰς βάσεις περιολισθαίνουσι πέτραις, οὕτως ὁ τυφλὸς τὴν ψυχὴν, καὶ μὴ διὰ τῆς τῶν Γραφών διδασκαλίας ἐπιγνοὺς τοῦ Κυρίου τὴν παρουσίαν, τῷ εὐαγγελικῷ κηρύγματι περιπταίει καὶ σκανδαλίζεται λέγων· • Ἡμεῖς οἴδαμεν ὅτι Μωσῃ λελάληκεν ὁ Θεὸς, τοῦτον δὲ οὐκ οἴδαμεν πόθεν ἐστίν. » Καὶ προσκόψαντες οὗτοι τῷ λόγῳ πεπτώκασιν· τοῖς δὲ πεπιστευκόσιν Ρ γρ. ὅς γε, ἢ ὅτι α ίσ. δηλονότι. * τῇ ἐκνοῦντας. · ἐπὶ γῇ. · γρ. ως. COMMENTARII IN ISAIAM. A solo humanus on nis metus abigitur. Tanque erit C illius sermonem, nec cujusquam auribus ferri tibi in sanctificationem, cum nulla corporis am- plius postulabitur sanctificatio. Sic enim suum ipst ten plum, cum staret adhuc, et quæ erant in eo penetrali: muncupabant. Te igitur demum sanctifi- cabit Dominus, cum fide ipsum fueris ampiexatus. Verum enim vero si in eorum sententiam descen- das, qui fidelem populum cum prophet: conjunctum, a quo nobiscum Deus dictum sit intelligi arbitran- tur: nequaquam durum diseritis, ideo usurpari falaris necesse esi, quod eorum sermo Judais, quos in legis umbra remanentes ferre non poterant apostoli, durus videretur. Apostolos igitur legalium metum ponere, et divino solum studere cultui adhor- tatur: nimirum, qui in Dei offensionem incurrere B vererentur, si repudiato legis cultu, Salvatoris fidem, a quo legis umbra dissipatur amplecteren- tur. Hinc est illud Judæorum: Si esset hic homo a Deo, non Sabbatum solveret "., Vos igitur, etsi ex iisdem estis, videritis, ne codem metu perterriti succumbatis. Quin potius, ut glorie Du- minum, id est Christum sanctificetis. Quod si eorum opinionem amplecteris, qui ad impius gentes ser mones referri putant, quæ se nulla vel naturæ lege, vel scripta persuaderi patiuntur: in eos fortasse, tanquam qui demonstratam populo viam, ejus asperitate deterriti, minus patienter ferent dictum videri queat : quemadmodum Judæis constat, qui Domini doctrina offensi, durum esse sa Joan. 15, 16. Joan. vi, 61. D 4. posse conquerebantur ". Est enim scortatori dura valde temperantia, durum etiam sceleratis virtutis jugum ; quippe qui blanda voluptatis esca capian- tur, cum nonnisi per laborum difficultates ad virtutem paleat aditus. Unde fit ut honestatem pauci, voluptatem infiniti sertentur amatores, qui propter verba labiorum tuorum Domine, vius duras custodisse se ; qui item, euntes ivisse se, et flevisse mittentes semina sua ", dicere queant. Semina enim futurorum bonorum exsistunt, quibus nunc exercemur, calamitates. Populum ergo gentes avertunt neque durum esse ipsis dicere verentur, olim quidem ad legem accedere, nunc autem ad fidem ; quæ neque illius jugum, neque istius insti- tutum subire voluerunt. Itaque ad populum sic ait: Timorem eorum ne metuatis, ut virtutes significet. Aut certe in populum, conversa ad ipsum oratione, invehitur; tanquam eam quidem illi de se genti bus opinionem præbuerint; unde secum coire le- gibus vereantur; neque tamen eorum insidias, sed Deum ipsum esse metuendum. Est vero magnum quid ad perfectionem, scite liberaliterque metuere; nec ad quemlibet strepitum consternari, quale si- gnificatur his verbis apud Davidem: Illic formi- * Psal. cxxv, 6. Psal. xvi, VARIE LECTIONES.
PG 87:1988Τινὲς δὲ διαβάλλεσθαι διὰ τούτων φασὶ τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ τὰς ἀκοὰς ἀποκλείοντας, οἳ καὶ σφραγίζεσθαι λέγονται, τῇ μορφῇ τοῦ ἀντικειμένου ἑαυτοὺς ὁμοιώσαντες, μὴ θέλοντες ἐν ἑαυτοῖς μορφωθῆναι Χριστόν. Προτιμῶντες δὲ τοῦ ἐπουρανίου τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, ἀφ’ ἑαυτοῦ δὲ ὁ νόμος τῇ ἀσαφείᾳ τῶν ῥημάτων ἐσφράγισται διὰ νοῦ γυμνασίαν οὕτω παραδοθείς. Ὁ δὲ μὴ τῇ μελέτῃ λῦσαι τῇ ἀγνοίας ἐπιχειρῶν τὸν δεσμὸν σφραγίζειν αὐτὸν λέγεται. Ἐσφράγιζον καὶ Ἰουδαίων οἱ διδάσκαλοι προφάσει τῆς κατὰ τὸ γράμμα τηρήσεως οὐκ ἀποκαλύπτοντες τὰ ἐν τῷ βάθει μυστήρια. Περὶ ὧν, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὄτι Ἤρατε τὰς κλεῖς, καὶ οὔτε αὐτοὶ εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς δυναμένους εἰσελθεῖν κωλύετε. Ὁ δὲ τοιοῦτός φησιν Ἰουδαϊκός· μενῶ τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα , καὶ τὰ ἑξῆς. Λέγει δέ· Οὐ δέχομαι τὸν Ἐμμανουὴλ, εἰ καὶ νῦν ἐγκαταλέλειμμαι· μενῶ δέ ποτε τὴν ἐπισκοπὴν τοῦ Θεοῦ τοῦ νῦν ἡμᾶς ἀποστραφέντος . Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, οἱ εἰς Χριστὸν ἠλπικότες ταῦτά φασιν, τὸν μὲν νόμον ἀποστρεφόμενοι, τὴν δὲ τοῦ Χριστοῦ περιμένοντες χάριν, ὡς ἂν αὐτῶν ἁγίασμα γένηται · κατὰ τό·
ἁγίασμα γίνεται, ἀλλ' οὐ πέτρα σκανδάλου διὰ τῆς ἐκ Παρθένου κυήσεως ὁ Ἐμμανουήλ. Ταῦτα καὶ Παῦλος ἐδίδασκε, λέγων Ιουδαίοις μὲν σκάνδαλον, ἔθνεσι δὲ μωρίαν. Καὶ πάλιν, Ἰσραὴλ Εt μὲν διώκων νόμον δικαιοσύνης, εἰς νόμον οὐκ ἔφθασε διὰ τί ; ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως, ἀλλ' ὡς ἐξ ἔργων νόμου προσέκοψεν τῷ λίθῳ τοῦ προσκόμματος, καθώς Β γέγραπται· « Τοῦ τεθῆνα: " ἐν Σιὼν λίθον προσκόμε στ γρ. Ιδού τίθημι. * γρ. Χριστός. ματος, καὶ πέτραν σκανδάλου, καὶ ἱπᾶς] ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τὸ μὲν οὖν λίθον προσκόμματος καὶ πέτραν σκανδάλου ἐντεῦθεν εἴληφεν ὁ ᾿Απόστολος, τὸ δέ · Ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται·, ἐξ ἑτέρου τῆς προφητείας μέρους, ἐν ᾧ λέλεκται· «Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἀκρογωνιαῖον, ἐκλεκτόν, ἔντιμον. Καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. Ὁ αὐτὸς δὲ Κύ ριος", τοῖς μὲν ἁγίασμα, τοῖς δὲ πρόσκομμα γίνε· ται. Καὶ πρόσκομμα μὲν ἴσως Ἕλλησιν τοῖς σοφίαν ζητοῦσιν, ἡ μωρία τοῦ κηρύγματος· Ἰουδαίοις δὲ ζητοῦσι σημεία, πέτρα σκανδάλου. Ημῖν δὲ τοῖς μὴ ζητοῦσι λογικαῖς ἀποδείξεσι τὴν τοῦ κηρύγματος ὑποβάλλειν ἁπλότητα, μήτε διὰ σημείων εκπειράζω- σι τὴν ἀλήθειαν, Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Τῷ δὲ οἴκῳ Ἰακώβ, τοῖς Ἰουδαίοις, φησίν, πολλὴν κατὰ Χριστοῦ νοσήσαντες τὴν ἀπόνοιαν, ἔσον και προσεοικότες τοῖς ἐν παγίδι πεσοῦσιν καὶ τεθηρευμένοις εἰς ὄλεθρον, καὶ τοῖς ἐν κοιλώμασι, τοῦτ' ἔστιν τοῖς εἰς βάθρον ὠλισθηκόσιν. Ἐγγιοῦσι δὲ, φησὶν, παντὶ κατασείειν εἰδότι, μηδεμίαν ἰσχὺν κεκτημένοι, κατὰ τοὺς πιστοὺς εἰπεῖν μὴ δυνάμενοι • Ἡ ἰσχύς μου καὶ ἡ ὕμνησίς μου ὁ Κύριος. ο 'Αλώ σονται γὰρ οἱ ἐξ Ισραήλ ὅσον μὲν ἧκεν = εἰς ἐπι- κουρίαν τὴν ἄνωθεν, ὄντες ἐν ἀσφαλείᾳ πρὸς τοὺς αἰσθητοὺς καὶ νοητούς πολεμίους. Φησὶ γὰρ περί τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ Θεός· « Κἀγὼ ἔσομαι αὐτῇ τεῖχος πυρὸς κύκλοθεν. » Τῇ δὲ εἰς Χριστὸν παροινίᾳ τοῖς ἐχθροῖς γεγονότες εὐάλωτοι, εἰς τὰ ἔθνη μετελθού σης τῆς χάριτος. Ὁ δὲ Σύμμαχός φησιν· Εἰς λίθον προσκόμματος, καὶ εἰς πέτραν πτώματος, τοῖς δύο οἴκοις Ισραήλ, εἰς παγίδα, καὶ εἰς σκάνδα λον τῶν οἰκούντων Ἱερουσαλήμ. Δύο δὲ οἴκους φησί, τόν τε τῶν ἀρχόντων καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων, τὸ πᾶν ἔθνος δηλῶν. Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, τοὺς δύο οἴκους ἐξέδωκαν. Διὰ τοῦτο δὲ, φησὶν, ἀδυνατήσουσιν ἐν αὐτοῖς πολλοί, δῆλον δι' ὅτι γέγονεν αὐτοῖς εἰς λίθον προσκόμματος. Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐγγιοῦσιν, Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Καὶ παγιδευθήσονται καὶ το γρ. ὅσοι μὴ ἤλπισαν. ΧΧΥΗ, 16. * γρ. γεγόνασιν. PROCOPII GAZEI dabant, ubi non est timor ". » 1llius igitur adven- A tuin expetito. Illius judicium et præsentiam in terra cum angelis metuas. Si enim ipsum fide fueris amplexatus; non offensionis lapidem, non ad petram scandali offendes. Non aliter enim quam qui oculis privati, vel gressu titubante, ambulant, persæpe in saxa offendunt: sic qui mentis cæcitate laborat, aut qui, neglecto Scripturarum studio, Domini adventum ignorat, ad Evangelii præconium offendit ille, et scandalizatur, dicens : « Nos scimus quia Mosi locutus est Deus: at istum unde sit, ignoramus “. » Illi igitur ipsi sunt, qui in verbuın impingentes lapsi sunt: cum credentibus sanctificatio, non petra scandali natus ex Virgine Emmanuel exstiterit. B . Nec alia sunt, que Paulus docebat, cum eumdem esse Judæis quidem scandalum, gentibus autem stultitiam diceret 6. rursum cum Israelem se- clando legem justitia, ad legem non pervenisse · ideo dicit, quia non ex fide, sed quasi ex operibus legis 1, offendit in lapidem offensionis, sicut scriptum est : c Ecce pono in Sion lapidem offen- sionis, et petram scandali: et omnis qui credit in eum, non confundetur ". . Sumpsit igitur ex hoc loco Apostolus, quod lapidem offeusionis, et petram scandali, dixit. Quod autem sequitur : « Et omnis qui credit in eum non confundetur, › ex alia ejusdem prophetiæ parte sumptum est, ubi in hæc verba scribitur : • Ecce pono in Sion lapidem angularem, electum, pretiosum, et qui credit in ipsum non confundetur ". › Idem vero Christus aliis quidem sanctificatio, aliis vero ofendiculum exsistit . Et fortasse offensio est gen- tibus ipsis prædicationis stultitia, quæsapientiam quærunt. Judæis autem petra scandalt, qui signa postulant. Nobis autem (qui evangelicæ prærdica- C tionis simplicitatem vel logicis metiri demonstra- tionibus, vel signis de veritate periculum facere nunquam conati šumus) Christus Dei virtus, Dei item sapientia ". In quo autem domus Jacob me- minit, Judæos intelligit, quos multa in Christum amentia laborantes, iis fore non dissimiles asse- rit, qui venatorum laqueis capti, et in foveas delapsi ad cædem servantur. Appropinquabunt, ait, omni concutere valenti, omnibus ipsi viribus destituti, nec fidelium in morem dicere valentes: Fortitudo mea et laus mea Dominus "., Capientur enim Israelitarum quotquot adversus visibiles invisibi~ Jesque hostes securos esse se arbitrati, in id, quod petitur, auxilii fiduciam collocare noluerunt. Est enim Deus suum in Jerusalem studium testatus his verbis: Ego ero illi murus ignis in circui- tu "; » sed translata ad gentes gratia, ex quo in Christum sævitiam exercuerunt, hostium prædæ direptionique paluerunt. Sic autem habet Symmachi interpretatio: In lapidem offensionis, el in petram ruinæ duabus domibus Israel, in laqueum et in scandalum habitantium Jerusalem. Ubi per duas domos, cum cæteris interpretibus principes ipsos et subditos significavit, ut gentem universam con- Psal. LII, 6. Cor. 1, 24. Joan. ix, 29. f'sal. cxvi, 14. " D Cor. 1, 23. Zachar. 11, 5. of Romn. 1x, 51, 52. VARIE LECTIONES. * ibid. 33. * Isa.
«Ὑπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχεν μοι.» [ὑπομένει δὲ Κύριον] Ὃς καὶ καρτερεῖ τὰ δοκοῦντα Θεῷ, καὶ τοὺς ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγῶνας ἀνέχεται, στάσιν ἐν Θεῷ ποιούμενος ἀσφαλῆ, διὰ τοῦ βλέπειν, ὡς ἀπεστράφη Θεὸς τοὺς ἠπειθηκότας αὐτῷ. Τινὲς δὲ οἱ ταῦτα λέγοντες· διδάξει τὸ τοῦ Μονογενοῦς πρόσωπον εἰσαχθὲν καὶ λέγον περὶ αὐτῶν· Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἅ μοι ἔδωκεν ὁ Θεός · ἃ καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους παρέθετο. Τὰ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκὰ παιδία ἐξ ἀνδρός τε καὶ γυναικός· τὰ δὲ, τοῦ χρηματίζοντος ταῦτα Κυρίου, οὐκ ἐξ αἵματος, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκὸς, ἀλλ’ ἐκ Θεοῦ ἐγεννήθησαν, τοῦ Πατρὸς αὐτῷ τοιαῦτα τέκνα δεδωρημένου κατὰ σάρκα. Καθ’ ὃ γὰρ Θεὸς, πάντων κρατεῖ φυσικῶς, μηκέτι τῷ Μωϋσέως προσέχοντα νόμῳ. Παιδία δέ φησι τοὺς πιστοὺς, ὡς ἀναγεννηθέντας τῷ πνεύματι, καὶ τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον ἀπεκδυσαμένους· ἁπαλοὺς τὸν τρόπον, καὶ ἀπειροκάκους, ἀπογεγαλακτισμένους λοιπὸν ἀπὸ τῶν εἰσαγωγικῶν λόγων, καὶ ἐπὶ τὴν τῶν τελειοτέρων τροφὴν τῶν μυστηρίων χωροῦντας.
ἁγίασμα γίνεται, ἀλλ' οὐ πέτρα σκανδάλου διὰ τῆς ἐκ Παρθένου κυήσεως ὁ Ἐμμανουήλ. Ταῦτα καὶ Παῦλος ἐδίδασκε, λέγων Ιουδαίοις μὲν σκάνδαλον, ἔθνεσι δὲ μωρίαν. Καὶ πάλιν, Ἰσραὴλ Εt μὲν διώκων νόμον δικαιοσύνης, εἰς νόμον οὐκ ἔφθασε διὰ τί ; ὅτι οὐκ ἐκ πίστεως, ἀλλ' ὡς ἐξ ἔργων νόμου προσέκοψεν τῷ λίθῳ τοῦ προσκόμματος, καθώς Β γέγραπται· « Τοῦ τεθῆνα: " ἐν Σιὼν λίθον προσκόμε στ γρ. Ιδού τίθημι. * γρ. Χριστός. ματος, καὶ πέτραν σκανδάλου, καὶ ἱπᾶς] ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. » Τὸ μὲν οὖν λίθον προσκόμματος καὶ πέτραν σκανδάλου ἐντεῦθεν εἴληφεν ὁ ᾿Απόστολος, τὸ δέ · Ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται·, ἐξ ἑτέρου τῆς προφητείας μέρους, ἐν ᾧ λέλεκται· «Ἰδοὺ τίθημι ἐν Σιὼν λίθον ἀκρογωνιαῖον, ἐκλεκτόν, ἔντιμον. Καὶ ὁ πιστεύων εἰς αὐτὸν οὐ καταισχυνθήσεται. Ὁ αὐτὸς δὲ Κύ ριος", τοῖς μὲν ἁγίασμα, τοῖς δὲ πρόσκομμα γίνε· ται. Καὶ πρόσκομμα μὲν ἴσως Ἕλλησιν τοῖς σοφίαν ζητοῦσιν, ἡ μωρία τοῦ κηρύγματος· Ἰουδαίοις δὲ ζητοῦσι σημεία, πέτρα σκανδάλου. Ημῖν δὲ τοῖς μὴ ζητοῦσι λογικαῖς ἀποδείξεσι τὴν τοῦ κηρύγματος ὑποβάλλειν ἁπλότητα, μήτε διὰ σημείων εκπειράζω- σι τὴν ἀλήθειαν, Χριστὸς Θεοῦ δύναμις καὶ Θεοῦ σοφία. Τῷ δὲ οἴκῳ Ἰακώβ, τοῖς Ἰουδαίοις, φησίν, πολλὴν κατὰ Χριστοῦ νοσήσαντες τὴν ἀπόνοιαν, ἔσον και προσεοικότες τοῖς ἐν παγίδι πεσοῦσιν καὶ τεθηρευμένοις εἰς ὄλεθρον, καὶ τοῖς ἐν κοιλώμασι, τοῦτ' ἔστιν τοῖς εἰς βάθρον ὠλισθηκόσιν. Ἐγγιοῦσι δὲ, φησὶν, παντὶ κατασείειν εἰδότι, μηδεμίαν ἰσχὺν κεκτημένοι, κατὰ τοὺς πιστοὺς εἰπεῖν μὴ δυνάμενοι • Ἡ ἰσχύς μου καὶ ἡ ὕμνησίς μου ὁ Κύριος. ο 'Αλώ σονται γὰρ οἱ ἐξ Ισραήλ ὅσον μὲν ἧκεν = εἰς ἐπι- κουρίαν τὴν ἄνωθεν, ὄντες ἐν ἀσφαλείᾳ πρὸς τοὺς αἰσθητοὺς καὶ νοητούς πολεμίους. Φησὶ γὰρ περί τῆς Ἱερουσαλὴμ ὁ Θεός· « Κἀγὼ ἔσομαι αὐτῇ τεῖχος πυρὸς κύκλοθεν. » Τῇ δὲ εἰς Χριστὸν παροινίᾳ τοῖς ἐχθροῖς γεγονότες εὐάλωτοι, εἰς τὰ ἔθνη μετελθού σης τῆς χάριτος. Ὁ δὲ Σύμμαχός φησιν· Εἰς λίθον προσκόμματος, καὶ εἰς πέτραν πτώματος, τοῖς δύο οἴκοις Ισραήλ, εἰς παγίδα, καὶ εἰς σκάνδα λον τῶν οἰκούντων Ἱερουσαλήμ. Δύο δὲ οἴκους φησί, τόν τε τῶν ἀρχόντων καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων, τὸ πᾶν ἔθνος δηλῶν. Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, τοὺς δύο οἴκους ἐξέδωκαν. Διὰ τοῦτο δὲ, φησὶν, ἀδυνατήσουσιν ἐν αὐτοῖς πολλοί, δῆλον δι' ὅτι γέγονεν αὐτοῖς εἰς λίθον προσκόμματος. Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐγγιοῦσιν, Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Καὶ παγιδευθήσονται καὶ το γρ. ὅσοι μὴ ἤλπισαν. ΧΧΥΗ, 16. * γρ. γεγόνασιν. PROCOPII GAZEI dabant, ubi non est timor ". » 1llius igitur adven- A tuin expetito. Illius judicium et præsentiam in terra cum angelis metuas. Si enim ipsum fide fueris amplexatus; non offensionis lapidem, non ad petram scandali offendes. Non aliter enim quam qui oculis privati, vel gressu titubante, ambulant, persæpe in saxa offendunt: sic qui mentis cæcitate laborat, aut qui, neglecto Scripturarum studio, Domini adventum ignorat, ad Evangelii præconium offendit ille, et scandalizatur, dicens : « Nos scimus quia Mosi locutus est Deus: at istum unde sit, ignoramus “. » Illi igitur ipsi sunt, qui in verbuın impingentes lapsi sunt: cum credentibus sanctificatio, non petra scandali natus ex Virgine Emmanuel exstiterit. B . Nec alia sunt, que Paulus docebat, cum eumdem esse Judæis quidem scandalum, gentibus autem stultitiam diceret 6. rursum cum Israelem se- clando legem justitia, ad legem non pervenisse · ideo dicit, quia non ex fide, sed quasi ex operibus legis 1, offendit in lapidem offensionis, sicut scriptum est : c Ecce pono in Sion lapidem offen- sionis, et petram scandali: et omnis qui credit in eum, non confundetur ". . Sumpsit igitur ex hoc loco Apostolus, quod lapidem offeusionis, et petram scandali, dixit. Quod autem sequitur : « Et omnis qui credit in eum non confundetur, › ex alia ejusdem prophetiæ parte sumptum est, ubi in hæc verba scribitur : • Ecce pono in Sion lapidem angularem, electum, pretiosum, et qui credit in ipsum non confundetur ". › Idem vero Christus aliis quidem sanctificatio, aliis vero ofendiculum exsistit . Et fortasse offensio est gen- tibus ipsis prædicationis stultitia, quæsapientiam quærunt. Judæis autem petra scandalt, qui signa postulant. Nobis autem (qui evangelicæ prærdica- C tionis simplicitatem vel logicis metiri demonstra- tionibus, vel signis de veritate periculum facere nunquam conati šumus) Christus Dei virtus, Dei item sapientia ". In quo autem domus Jacob me- minit, Judæos intelligit, quos multa in Christum amentia laborantes, iis fore non dissimiles asse- rit, qui venatorum laqueis capti, et in foveas delapsi ad cædem servantur. Appropinquabunt, ait, omni concutere valenti, omnibus ipsi viribus destituti, nec fidelium in morem dicere valentes: Fortitudo mea et laus mea Dominus "., Capientur enim Israelitarum quotquot adversus visibiles invisibi~ Jesque hostes securos esse se arbitrati, in id, quod petitur, auxilii fiduciam collocare noluerunt. Est enim Deus suum in Jerusalem studium testatus his verbis: Ego ero illi murus ignis in circui- tu "; » sed translata ad gentes gratia, ex quo in Christum sævitiam exercuerunt, hostium prædæ direptionique paluerunt. Sic autem habet Symmachi interpretatio: In lapidem offensionis, el in petram ruinæ duabus domibus Israel, in laqueum et in scandalum habitantium Jerusalem. Ubi per duas domos, cum cæteris interpretibus principes ipsos et subditos significavit, ut gentem universam con- Psal. LII, 6. Cor. 1, 24. Joan. ix, 29. f'sal. cxvi, 14. " D Cor. 1, 23. Zachar. 11, 5. of Romn. 1x, 51, 52. VARIE LECTIONES. * ibid. 33. * Isa.
PG 87:1990Δοὺς δὲ ἡμῖν καὶ τὸ κράζειν ἐν πνεύματι, Ἀββᾶ ὁ πατὴρ, ἀδελφοὺς ἡμᾶς προςηγόρευσεν τῷ Πατρὶ καθάπερ ἀντιδιδοὺς οὓς ἐδέξατο· πρὸς ὃν καί φησιν· «Οὓς ἔδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου, σοὶ ἦσαν, κἀμοὶ αὐτοὺς ἔδωκας.» Κατὰ τό· «Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου.» Διὰ τούτων δὲ τῶν παιδίων , φησὶν, ἔσται σημεῖα καὶ τέρατα · ὅθεν οὕτως ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἃ δέδωκέν μοι ὁ Κύριος, εἰς σημεῖα, καὶ εἰς τέρατα ἐν Ἰσραήλ . Ἔδωκε γάρ μοι, φησὶν, αὐτὰ θαυματουργεῖν δι’ αὐτῶν· οἷς καὶ ἔλεγεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οἴκου Ἰσραὴλ ἀποστέλλων αὐτὰ, «Ἀσθενοῦντας θεραπεύετε, δαίμονας ἐκβάλλετε, δωρεὰν ἐλάβετε, δωρεὰν δότε.» Δι’ ὧν σημείων καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἐγίνετο κλῆσις. Τὸ γὰρ ἐξ ἀγνοίας εἰς γνῶσιν, καὶ πρὸς ἀρετὴν ἐκ κακίας μεταβαλεῖν, Ἐκκλησίας τε Θεοῦ πανταχοῦ συστῆναι τῆς γῆς, Θεοῦ χάριτος ἐναργῆ σημεῖα καθέστηκεν. Ἅπερ ἐστὶ παρὰ τοῦ Κυρίου σαβαώθ . Τίς δὲ ἄλλος τῶν στρατιωτῶν Κύριος , ἢ ὁ λεγόμενος ἀρχιστράτηγος τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ, παρ’ οὗ δέδοται τοῖς παιδίοις τὰ σημεῖα τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν; περὶ ὧν αὐτὸς λεγόντων·
συλληφθήσονται. Τὸ δὲ, ἄνθρωποι ἐν ἀσφαλείᾳ, περιττόν, καὶ ὠδέλισται. ις-ιη". Τότε φανεροὶ ἔσονται οἱ σφραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν. Καὶ ἐρεῖ· Μενῶ τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτ τῷ, κ. τ. λ. Τὸν πρῶτον στίχον ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν Δῆσον μαρτύριον, σφράγισαι τὸν νόμον ἐν τοῖς διδακτοῖς μου· οἷς καὶ τὰ ᾿Ακύλου συνάδει. Τότε δὲ, φησί, μετὰ τὸ συμβῆναι τὰ εἰρημένα τοῖς δύο οἴκοις τοῦ Ἰσραήλ· τότε δῆσον τὸν νόμον. Οὐκέτι γὰρ χρεία τοῦ Μωϋσέως νόμου, οὐδὲ τῶν παρ' αὐτοῦ μαρτυρίων, τῆς καινῆς παραδιδομένης διδασκαλίας Β τοῖς διδακτοῖς αὐτοῦ, τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, οἵ τινες φανεροὶ ἔσονται σφραγίζοντες τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν αὐτὸν, οὐκ ἔτι ὄντα χρήσιμον τῇ παραθέ- σει τοῦ κρείττονος. "Αρ' οὖν ἀφεξόμεθα τῶν νομικῶν ἀναγνωσμάτων Χριστοῦ λέγοντος· « Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς γραμματεὺς μαθητευθείς τῇ βασι- λεία τῶν οὐρανῶν, ὅμοιός ἐστι πλουσίω ἀνθρώπῳ, ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὐτοῦ καινὰ καὶ πα- λαιά. » Οὐκ οὖν, οὐ καθάπαξ, τὴν δὲ σωματικὴν ἐκδοχὴν αὐτοῦ παραιτούμεθα. Τινὲς δὲ διαβάλλεσθαι διὰ τού- των φασὶ τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ τὰς ἀκοὰς ἀποκλείοντας, εἰ καὶ σφραγίζεσθαι λέγονται, τῇ μορφῇ τοῦ ἀντι- κειμένου ἑαυτοὺς ὁμοιώσαντες, μὴ θέλοντες ἐν ἑαυ τοῖς μορφωθῆναι Χριστόν. Προτιμώντες δὲ τοῦ ἐπ- οὐρανίου τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, ἀφ' ἑαυτοῦ δὲ ὁ νόμος τῇ ἀσαφείᾳ τῶν ῥημάτων ἐσφράγισται διὰ τοῦ γυμνασίαν οὕτω παραδοθείς. Ὁ δὲ μὴ τῇ μελέτῃ λῦσαι τῆς ἀγνοίας ἐπιχειρῶν τὸν δεσμὸν σφραγίζειν αὐτὸν λέγεται. Ἐσφράγιζον καὶ Ἰουδαίων οἱ διδάσκα- λοι προφάσει τῆς κατὰ τὸ γράμμα τηρήσεως οὐκ ἀποκαλύπτοντες τὰ ἐν τῷ βάθει μυστήρια. Περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ, ὅτι Ἥρατε τὰς κλεῖς, καὶ οὔτε αὐτοὶ εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς δυναμένους εἰσελθεῖν κωλύετε. °) δὲ τοιοῦτός φησιν Ἰουδαϊκός Μενῶ = τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα, καὶ τὰ ἑξῆς. Λέγει δέ· Οὐ δέχο μα: τὸν Ἐμμανουήλ, εἰ καὶ νῦν ἐγκαταλέλειμμαι· μενῶ δέ ποτε τὴν ἐπισκοπὴν τοῦ Θεοῦ τοῦ νῦν ἡμᾶς ἀποστραφέντος. Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, οἱ εἰς Χριστὸν ἠλπικότες ταῦτά φασιν, τὸν μὲν νόμον ἀποστρεφόμενοι, τὴν δὲ τοῦ Χριστοῦ περιμένοντες χάριν, ὡς ἂν αὐτῶν ἁγίασμα γένηται· κατὰ τό • Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχεν μοι.» [ Υπομένει δε Κύριον] ὃς καὶ καρτερεῖ τὰ δου κοῦντα Θεῷ, καὶ τοὺς ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγῶνας ἀνέχε- ται, στάσιν ἐν Θεῷ ποιούμενος ἀσφαλῆ, διὰ τοῦ βλέ πειν, ὡς ἀπεστράφη Θεὸς τοὺς ἀπειθηκότας αὐτῷ. Τινὲς δὲ • οἱ ταῦτα λέγοντες· διδάξει τὸ τοῦ Μονο- γενούς πρόσωπον εἰσαχθὲν καὶ λέγον περὶ αὐτῶν· το γρ. Ἰουδαϊκῶς μενῶ. γρ. εἰσ:. Εt COMMENTARII IN ISAIAM. A prehenderet. Erunt itaque, ait, inter ipsus infirmi permulti nimirum, quod in lapidem offensionis illis exstitit. Pro quo autem: Appropinquabunt legimus, irretientur, et capientur extulit Symma- chus. Denique verba illa: Homines qui sunt in securitate, supervacua sunt, et ideo obelo jugulata. Matth. xiii, • C D VERS. 16-18. Tunc manifesti erunt qui obsignant legem, ut non discant. dicet: Exspectabo Deum, qui avertit faciem suam a domo Jacob, et confisus ero ei, etc. Primum versum sic reddit Symmachus: Liga testimonium, obsigna legem discipulis meis, quibus- cum et ipsa etiam Aquilæ consentit interpretatio. Tunc autem, ait; id est, postquam quæ dicta sunt duobus domibus Israel evenerint; tunc, inquam, legem ligato. Neque enim ulla tum vel Mosaicæ legis, vel emendicatorum ab ea suffragiorum erit necessitas, cum recentis disciplinæ vocatis genti - bus fiet promulgatio, quæ quidem manifeste erunt legem obsignantes, ne discant; eam scilicet, quæ nihil amplius, si cum praestantiori conferatur, habeat utilitatis. A legis igitur abstinebimus lectione, quando Christum dixisse constat : . Ideo omnis scriba doctus in regno cœlorum, similis est homini patrifamilias, qui profert de thesauro suo nova el vetera 16. Nequaquam profecto, nequaquam omnino: sed carnalem legis sensum aversabimur. Non desunt, qui eos hic argui existimant, qui legi divinæ aures suas obturarunt ; unde et signari ipsi, quia adver- sario fieri similes magis, quam Christi formam in cordis penetralibus gerere, terrenamque imaginen cœlesti præferre voluerunt. Est autem lex ipsa per se verborum obscuritate, ad exercendas ingenii vires, veluti sigillo obsignata, cujus qui ignorata difficultatis vinculum solvere non conetur, obsignare ipsum merito dixeris. Obsignabant porro et eam Judæorum magistri, cum elementari observatione contenti, hac specie demersam in fundo mysterio- rum gravitatem scrutari, et in apertum proferre non conabantur. In quos illa sunt Salvatoris ", ubi eos clavem quidem habere, non modo autem non ingredi, sed volentes aditu etiam prohibere conqueritur. Quorum qui nores imitatur, Judaico more sic ferme loqui videtur: Exspectabo Deum, qui avertit, etc., eodem plane sensu ac si diceret : Emmanuelem, quantumvis nunc deseror, non ad- nitto tamen ; sed avertentis nos Dei futuram tan- dem aliquando visitationem exspectabo. Sin autem priorem interpretationem sequamur, ista eorum verba fuerint, qui lege pesthabita in Christum spes suas collocare, ejusque gratiam retinere, quo in sanctificationem ipsis cederet, satis esse duxerunt ; quale est illud : c Exspectans exspe ctavi Dominum, et intendit mihi 78. > Dominum vero ii exspectare dicuntur qui, quæ Deo placent, Psal, xxxx, 2. VARIE LECTIONES. 52. 77 Luc. x1, 52.
«Ὡσαννᾶ ἐν τοῖς ὑψίστοις,» εἰρῆσθαι, φησὶ τὸ, ὅτι «Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον.» Περὶ ὧν ἐξομολογούμενος τῷ Πατρὶ, φησὶν, ὅτι ἔκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπεκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. Τὰ μυστικὰ παιδία νηπίους καλῶν τοὺς διὰ τῆς μαθητείας τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστηρίων τυχόντας, οἷς ἀπεκάλυψεν ὁ ἐν Σιὼν κατοικῶν τῷ ἐπουρανίῳ ὄρει . Περὶ οὗ φησιν ὁ Ἀπόστολος· «Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ.» ιθκβ. Καὶ ἐὰν εἴπωσι πρὸς ὑμᾶς· Ζητήσατε τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς γῆς φωνοῦντας, τοὺς κενολογοῦντας, οἳ ἐκ τῆς κοιλίας φωνοῦσιν. Οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητήσουσι; Τί ἐκζητήσουσι περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς; κ.τ.λ. Κατηχητικὸν ἐξυφαίνει λόγον ὁ Ἐμμανουὴλ τοῖς εἰς τέκνα λελογισμένοις, τῆς ἀρχαίας ἀπάγων αὐτοὺς δεισιδαιμονίας, ὡς ὄντας αὐτοῦ διδακτούς. Εἰ γὰρ συγγενεῖς ὑμᾶς [φησὶν] ἢ φίλοι παρακαλοῖεν ἐπὶ τὴν προτέραν πλάνην ἐπανελθεῖν, μὴ πείθεσθε τῇ συμβουλῇ, προφάσει προγνώσεως. Ταῦτα γὰρ ἐνεργοῦσιν ἐπὶ καταστροφῇ τῶν γινομένων οἱ δαίμονες. Καὶ πάθη γὰρ θεραπεύειν, καὶ προλέγειν ἰσχύουσι·
συλληφθήσονται. Τὸ δὲ, ἄνθρωποι ἐν ἀσφαλείᾳ, περιττόν, καὶ ὠδέλισται. ις-ιη". Τότε φανεροὶ ἔσονται οἱ σφραγιζόμενοι τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν. Καὶ ἐρεῖ· Μενῶ τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα τὸ πρόσωπον αὐτοῦ ἀπὸ τοῦ οἴκου Ἰακώβ, καὶ πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτ τῷ, κ. τ. λ. Τὸν πρῶτον στίχον ὁ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν Δῆσον μαρτύριον, σφράγισαι τὸν νόμον ἐν τοῖς διδακτοῖς μου· οἷς καὶ τὰ ᾿Ακύλου συνάδει. Τότε δὲ, φησί, μετὰ τὸ συμβῆναι τὰ εἰρημένα τοῖς δύο οἴκοις τοῦ Ἰσραήλ· τότε δῆσον τὸν νόμον. Οὐκέτι γὰρ χρεία τοῦ Μωϋσέως νόμου, οὐδὲ τῶν παρ' αὐτοῦ μαρτυρίων, τῆς καινῆς παραδιδομένης διδασκαλίας Β τοῖς διδακτοῖς αὐτοῦ, τοῖς ἐξ ἐθνῶν κεκλημένοις, οἵ τινες φανεροὶ ἔσονται σφραγίζοντες τὸν νόμον τοῦ μὴ μαθεῖν αὐτὸν, οὐκ ἔτι ὄντα χρήσιμον τῇ παραθέ- σει τοῦ κρείττονος. "Αρ' οὖν ἀφεξόμεθα τῶν νομικῶν ἀναγνωσμάτων Χριστοῦ λέγοντος· « Διὰ τοῦτο λέγω ὑμῖν, ὅτι πᾶς γραμματεὺς μαθητευθείς τῇ βασι- λεία τῶν οὐρανῶν, ὅμοιός ἐστι πλουσίω ἀνθρώπῳ, ὅστις ἐκβάλλει ἐκ τοῦ θησαυροῦ αὐτοῦ καινὰ καὶ πα- λαιά. » Οὐκ οὖν, οὐ καθάπαξ, τὴν δὲ σωματικὴν ἐκδοχὴν αὐτοῦ παραιτούμεθα. Τινὲς δὲ διαβάλλεσθαι διὰ τού- των φασὶ τοὺς τῷ θείῳ νόμῳ τὰς ἀκοὰς ἀποκλείοντας, εἰ καὶ σφραγίζεσθαι λέγονται, τῇ μορφῇ τοῦ ἀντι- κειμένου ἑαυτοὺς ὁμοιώσαντες, μὴ θέλοντες ἐν ἑαυ τοῖς μορφωθῆναι Χριστόν. Προτιμώντες δὲ τοῦ ἐπ- οὐρανίου τὴν εἰκόνα τοῦ χοϊκοῦ, ἀφ' ἑαυτοῦ δὲ ὁ νόμος τῇ ἀσαφείᾳ τῶν ῥημάτων ἐσφράγισται διὰ τοῦ γυμνασίαν οὕτω παραδοθείς. Ὁ δὲ μὴ τῇ μελέτῃ λῦσαι τῆς ἀγνοίας ἐπιχειρῶν τὸν δεσμὸν σφραγίζειν αὐτὸν λέγεται. Ἐσφράγιζον καὶ Ἰουδαίων οἱ διδάσκα- λοι προφάσει τῆς κατὰ τὸ γράμμα τηρήσεως οὐκ ἀποκαλύπτοντες τὰ ἐν τῷ βάθει μυστήρια. Περὶ ὧν φησιν ὁ Σωτὴρ, ὅτι Ἥρατε τὰς κλεῖς, καὶ οὔτε αὐτοὶ εἰσέρχεσθε, καὶ τοὺς δυναμένους εἰσελθεῖν κωλύετε. °) δὲ τοιοῦτός φησιν Ἰουδαϊκός Μενῶ = τὸν Θεὸν τὸν ἀποστρέψαντα, καὶ τὰ ἑξῆς. Λέγει δέ· Οὐ δέχο μα: τὸν Ἐμμανουήλ, εἰ καὶ νῦν ἐγκαταλέλειμμαι· μενῶ δέ ποτε τὴν ἐπισκοπὴν τοῦ Θεοῦ τοῦ νῦν ἡμᾶς ἀποστραφέντος. Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, οἱ εἰς Χριστὸν ἠλπικότες ταῦτά φασιν, τὸν μὲν νόμον ἀποστρεφόμενοι, τὴν δὲ τοῦ Χριστοῦ περιμένοντες χάριν, ὡς ἂν αὐτῶν ἁγίασμα γένηται· κατὰ τό • Υπομένων ὑπέμεινα τὸν Κύριον, καὶ προσέσχεν μοι.» [ Υπομένει δε Κύριον] ὃς καὶ καρτερεῖ τὰ δου κοῦντα Θεῷ, καὶ τοὺς ὑπὲρ εὐσεβείας ἀγῶνας ἀνέχε- ται, στάσιν ἐν Θεῷ ποιούμενος ἀσφαλῆ, διὰ τοῦ βλέ πειν, ὡς ἀπεστράφη Θεὸς τοὺς ἀπειθηκότας αὐτῷ. Τινὲς δὲ • οἱ ταῦτα λέγοντες· διδάξει τὸ τοῦ Μονο- γενούς πρόσωπον εἰσαχθὲν καὶ λέγον περὶ αὐτῶν· το γρ. Ἰουδαϊκῶς μενῶ. γρ. εἰσ:. Εt COMMENTARII IN ISAIAM. A prehenderet. Erunt itaque, ait, inter ipsus infirmi permulti nimirum, quod in lapidem offensionis illis exstitit. Pro quo autem: Appropinquabunt legimus, irretientur, et capientur extulit Symma- chus. Denique verba illa: Homines qui sunt in securitate, supervacua sunt, et ideo obelo jugulata. Matth. xiii, • C D VERS. 16-18. Tunc manifesti erunt qui obsignant legem, ut non discant. dicet: Exspectabo Deum, qui avertit faciem suam a domo Jacob, et confisus ero ei, etc. Primum versum sic reddit Symmachus: Liga testimonium, obsigna legem discipulis meis, quibus- cum et ipsa etiam Aquilæ consentit interpretatio. Tunc autem, ait; id est, postquam quæ dicta sunt duobus domibus Israel evenerint; tunc, inquam, legem ligato. Neque enim ulla tum vel Mosaicæ legis, vel emendicatorum ab ea suffragiorum erit necessitas, cum recentis disciplinæ vocatis genti - bus fiet promulgatio, quæ quidem manifeste erunt legem obsignantes, ne discant; eam scilicet, quæ nihil amplius, si cum praestantiori conferatur, habeat utilitatis. A legis igitur abstinebimus lectione, quando Christum dixisse constat : . Ideo omnis scriba doctus in regno cœlorum, similis est homini patrifamilias, qui profert de thesauro suo nova el vetera 16. Nequaquam profecto, nequaquam omnino: sed carnalem legis sensum aversabimur. Non desunt, qui eos hic argui existimant, qui legi divinæ aures suas obturarunt ; unde et signari ipsi, quia adver- sario fieri similes magis, quam Christi formam in cordis penetralibus gerere, terrenamque imaginen cœlesti præferre voluerunt. Est autem lex ipsa per se verborum obscuritate, ad exercendas ingenii vires, veluti sigillo obsignata, cujus qui ignorata difficultatis vinculum solvere non conetur, obsignare ipsum merito dixeris. Obsignabant porro et eam Judæorum magistri, cum elementari observatione contenti, hac specie demersam in fundo mysterio- rum gravitatem scrutari, et in apertum proferre non conabantur. In quos illa sunt Salvatoris ", ubi eos clavem quidem habere, non modo autem non ingredi, sed volentes aditu etiam prohibere conqueritur. Quorum qui nores imitatur, Judaico more sic ferme loqui videtur: Exspectabo Deum, qui avertit, etc., eodem plane sensu ac si diceret : Emmanuelem, quantumvis nunc deseror, non ad- nitto tamen ; sed avertentis nos Dei futuram tan- dem aliquando visitationem exspectabo. Sin autem priorem interpretationem sequamur, ista eorum verba fuerint, qui lege pesthabita in Christum spes suas collocare, ejusque gratiam retinere, quo in sanctificationem ipsis cederet, satis esse duxerunt ; quale est illud : c Exspectans exspe ctavi Dominum, et intendit mihi 78. > Dominum vero ii exspectare dicuntur qui, quæ Deo placent, Psal, xxxx, 2. VARIE LECTIONES. 52. 77 Luc. x1, 52.
PG 87:1991τὸ μὲν, διὰ τὸ διορατικώτεροι εἶναι τῶν ὑλικωτέρων ἰδιωμάτων, οἷον βοτανῶν ποιότητος καὶ κατ’ ἀλλήλου προσαγωγῆς· τὸ δὲ, τὸ πρώτους ὁρᾷν τὰ γεγενημένα, καὶ ὡς ἐσόμενα δῆθεν προβάλλεσθαι. Οἷον γνόντες τὰ τετυπωμένα περὶ Σαοὺλ ἀποφάσει τε δημοσιευθέντα Θεοῦ, τὸ τοῦ Σαμουὴλ σχηματισάμενοι πρόσωπον, ὡς ἰδίαν ἀπόφασιν ἀφηγήσαντο. Ἀπὸ γῆς δὲ φωνεῖν τοὺς ἐγγαστριμύθους φησίν. Οὐδὲν γὰρ οὐράνιον φθέγγονται· ὅπερ ὁμολογεῖ καὶ ἡ λέγουσα πρὸς Σαοὺλ, Ὁρῶ θεοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῆς γῆς. Ψυχὰς γὰρ ἐπαγγέλλονται τετελευτηκότων ἀνάγειν εἰς τὴν τῶν ζητουμένων φανέρωσιν· οὓς καὶ ματαιολόγους λέγει καὶ φωνοῦντας ἐκ κοιλίας · οὓς ὀνομάζουσι πυθῶνας· τάχα καὶ ὡς ἀπὸ καρδίας ἑαυτῶν φθεγγομένους. Ἀναπλάττει γὰρ τὸ ψεῦδος, τοῦ τῶν παρόντων θελήματος στοχαζόμενος. Λέγοιντο δ’ ἂν οὕτω, καὶ ὧν ὁ Θεὸς ἡ κοιλία, κἂν εὐλάβειαν ὑποκρίνοιντο καὶ διδάσκοιεν, πληρῶσαι ταύτην ἐθέλοντες. Κενολογοῦσι γὰρ, οὐκ ἀπὸ διαθέσεως λέγοντες. Ὁ γὰρ μὴ ποιῶν καὶ διδάσκων, πρὸς ὠφέλειαν οὐκ ἀξιόπιστος. Τὸ δὲ, οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητήσουσιν ; Κατ’ ἐρώτησιν εἴρηται καὶ κατ’ ἔλλειψιν ἴσως τοῦ, λέγετε πρὸς αὐτούς .
Β Α Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἤ μοι ἔδωκεν ὁ Θεός· Αt καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους παρέθετο. Τὰ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκά παιδία ἐξ ἀνδρό; τε καὶ γυναικός· τὰ δὲ, τοῦ χρηματίζοντος ταῦτα Κυρίου, οὐκ ἐξ αἷμα τος, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκός, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννή θησαν, τοῦ Πατρὸς αὐτῷ τοιαῦτα τέκνα δεδωρημέ νου κατὰ σάρκα. Καθ' ὃ γὰρ Θεός, πάντων κρατεί φυσικῶς, μηκέτι τῷ Μωϋσέως προσέχοντα ο νόμῳ. Παιδία δέ φησι τοὺς πιστοὺς, ὡς ἀναγεννηθέντας τῷ πνεύματι, καὶ τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον ἀπεκδυσα μένους· ἀπαλοὺς τὸν τρόπον, καὶ ἀπειροκάκους, ἀπογεγαλακτισμένους λοιπὸν ἀπὸ τῶν εἰσαγωγικών λόγων, καὶ ἐπὶ τὴν τῶν τελειοτέρων τροφὴν τῶν μυστηρίων χωροῦντας. Δοὺς δὲ ἡμῖν καὶ τὸ κράζειν ἐν πνεύματι, 'Αβᾶ ὁ πατὴρ, ἀδελφοὺς ἡμᾶς προσο ηγόρευσεν τῷ Πατρὶ καθάπερ ἀντιδιδοὺς οὓς ἐδέξατο· πρὸς ἦν καί φησιν· « Οὓς ἔδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου, σοὶ ἦσαν, καμοὶ αὐτοὺς ἔδωκας, ο Κατὰ τόν « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. Διὰ τούτων δὲ τῶν παιδίων, φησίν, ἔσται σημεία καὶ τέρατα· ὅθεν οὕτως ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἃ δέδωκέν μοι ὁ Κύριος, εἰς δ σημεῖα, καὶ εἰς τέρατα ἐν Ισραήλ. Εδωκε γάρ μοι, φησίν, αὐτὰ θαυματουργεῖν δι᾿ αὐτῶν· οἷς καὶ ἔλεγεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οἶκον Ἰσραὴλ ἀποστέλλων αὐτὰ, ο Ασθενοῦντας θερα πεύετε, δαίμονας ἐκβάλλετε, δωρεὰν ἐλάβετε, δω ρεὰν δότε. » Δι' ὧν σημείων καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἐγίνετο κλῆσις. Τὸ γὰρ ἐξ ἀγνοίας εἰς γνῶσιν, καὶ πρὸς ἀρετὴν ἐκ κακίας μεταβαλεῖν, Εκκλησίας τε Θεοῦ πανταχοῦ συστήναι τῆς γῆς, Θεοῦ χάριτος ἐναργή σημεία καθέστηκεν. "Απερ ἐστὶ παρὰ τοῦ Κυρίου σαβαώθ. Τίς δὲ ἄλλος τῶν στρατιωτῶν Κύριος, ἡ ὁ λεγόμενος ἀρχιστράτηγος τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ, παρ᾽ οὗ δέδοται τοῖς παιδίοις τὰ σημεῖα τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν; περὶ ὧν αὐτὸς λεγόντων· • Ωσαννᾶ ἐν τοῖς ὑψίστοις, ο εἰρῆσθαί φησι τὸ, ὅτι • Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον. » Περὶ ὧν ἐξομολογούμενος τῷ Πατρί, φησίν, ὅτι ἔκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπὸ εκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. Τὰ μυστικά παιδία νηπίους καλῶν τοὺς διὰ τῆς μαθητείας τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστηρίων τυχόντας, οἷς ἀπεκάλυψεν ὁ ἐν Σιών κατοικῶν τῷ ἐπουρανίῳ ὄρει. Περὶ οὗ φησιν ὁ ᾿Απόστολος « Προσεληλύθατε Σιών ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » θα γρ. προσέχων τ.. PROCOPII GAZ.ET. forti animo tolerant, nec oblata pro religione cor- tamina refugiunt, hoc uno fidem in eum roboran- tes, quod incredulos a se ipsum avertisse videant. Neque vero celandum est, exsistere nonnullos, qui personam hic Unigeniti induci velint, deque ipsis in hæc verba dicere: Ecce ego et pueri, quos dedit mihi Deus, quæ a Paulo etiam in eam, que exstat ad Hebræos Epistolam, relata sunt 7. Sunt enim Judaici pueri, qui ex maris et feminæ con- cubitu nascuntur. quos tanta dignatur appellatione Dominus, cosdem certe neque ex sanguine, neque ex voluntate carnis, sed ex Deo nasci oportet : quippe qui non secundum car- nem geniti, sed Deo ilti largiente tales sint filii în lucem editi. Hoc ipso enim quod Deus est, om- vium quoque natura Dominus est, nec amplius quidquam ad Mosis leges attendit. Puerorum au- tem nomine, eos, qui fidem amplexi sunt, veluti spiritu renatos, et veterem hominem exutos, in- telligit : morum nimirum simplicitate præditos, malique expertes; et qui, superatis rudibus Scri- pturæ elementis, lacte amplius non egent; sed mysteriorum capaces solido jam adultorum cibo vescuntur ss. At ex quo nobis etiam, Abba, pater, in spiritu per eum inclamare datum est ", fratres ab ipso jam nuncupantur, tanquam Patri, quos ipse acceperat, rependeret : ad quem his ipse etiamn verbis loquitur : « Quos dedisti mihi de mundo, tui erant, mihique cos dedisti "; » juxta illud: ‹ Pete a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ***. › Per hos autem, ait, pueros, signa erunt et prodigia. Quod est a reliquis ita redditum : Ecce ego et filii, quos dedit mihi Dominus, in signa el prodigia in Israel. Ideo enim mihi eos largitus est, ait, ut per eos prodigia ederem. Quibus et ipse Salvator, cum ad oves domus Israel, quæ peri- crant, eosdem mitteret, aiebat: Infirmos sanate, clemonas ejicite, gratis accepistis, gratis date Per quæ signa et ipsa gentium fiebat vocatio. Quod enim ignorationem cognitio, quod nequitiam probitas deturbarit; quod ubique terrarum deni- que fundamenta Dei jecerit Ecclesia, divinæ gra- tiæ signis apertis et manifestis, quæ nec ab alio etiam, quain a Domino exercituum esse queant, tribuatur necesse est. Quis autem alius ab eo exer- D cituum Dominus, qui est Dominicarum copiarum summus imperator; a quo signa pueris qui in eum crediderunt, data sunt? De quibus olim cum : • Hosanna in excelsis 88, , inclamarent, illud: c Ex ore infantium et lactentium perfecisti laudem usurpari ait. De quibus, inquam, gratiæ illa intelliguntur, quas Patri retulit, quod ea sapien. tibus et prudentibus occultasset, quae parvulis illis rolexisset er: mysticus nimirum parvu los significans, qui doctrinae illius ope, qui in Sion monte cœlesti habitat, mysteriorum revelatione po- tirentur. Hujus autem montis etiam meminit Apostolus cum ait : ‹ Accessistis ad Sion montem et civitatem Dei viventis, Jerusalein cœlestem **. C Hebr. 11, 12. , Siman. 1, 13. st flebr. v. ' ss Joan. xvu, G. Psal. 11, 8. es Matth. x, 8. ns Matth. xxι, so ibid. 16. Matth. x1, 23. fiebr. 311, 22. VABLE LECTIONES. b J. To. Cù C 12. ss Galat. 1, 6: Rom. vi. 15.
Εἰ γὰρ ἕκαστον ἔθνος , εἰ καὶ πεπλανημένως, ὅμως δ’ οὖν τοῦ ἰδίου Θεοῦ περιέχεται. Τοὺς τὴν ἀπλανῆ γνῶσιν ἔχοντάς τι ποιητέον, ἢ τὸν ἑαυτῶν ἐκζητῆσαι Θεὸν , μηδὲ ἐρωτᾷν περὶ πραγμάτων τοὺς ἁπάσης ἑτερημέρους ζωῆς; ἢ περὶ τῶν εἰδώλων λέγων, ἢ περὶ τῶν τῆς ὄντως ἐκπεπτωκότων ζωῆς, ὁποῖοι διὰ τῆς ἀποστασίας οἱ δαίμονες, μὴ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὸν ζῶντα τοῦ Θεοῦ λόγον· ἢ καὶ ὅτι ἄτοπον περὶ τῶν ἔτι ζώντων ἐπερωτᾷν τοὺς ἐν τῇ γῇ κειμένους. Πᾶσα γὰρ ἡ τοιαύτη μαγγανεία περὶ τὰ μνήματα στρέφεται. Τὸ δὲ, τί ἐκζητοῦσιν ; δυσανασχετοῦντός ἐστιν ἐπὶ τῇ τούτων ἀνοίᾳ, δι’ ὅτι τὸν κωφὸν ὁ λογικὸς ἐρωτᾷ γιγνόμενος κοινωνὸς διὰ τῆς παρακοῆς τῆς νεκρώσεως. Εἰ γὰρ χωροίης εἰς μαντεῖον, ἢ χρήσαιο καθαρμοῖς, ἢ τοῖς τοιούτοις, ἴσθι πρὸς νεκροὺς ἀπελθών. Ἔχων δὲ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον καὶ νόμον τὸν εὐαγγελικὸν, μὴ πολυπραγμόνει τὸ μέλλον· τὰ δὲ παρόντα πρὸς τὸ χρήσιμον διατίθεσο. Νόμον γὰρ εἰς βοήθειαν ἔλαβες , ἔχων μὲν μεγάλην ἐνυπάρχουσαν ἐκ φύσεως πρὸς τὸ καλὸν ἐπιτηδειότητα· ταύτην δὲ τελειῶν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν ἐκ τοῦ νόμου σοι χειραγωγίαν προσέθηκεν.
Β Α Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία ἤ μοι ἔδωκεν ὁ Θεός· Αt καὶ Παῦλος ἐν τῇ πρὸς Ἑβραίους παρέθετο. Τὰ μὲν γὰρ Ἰουδαϊκά παιδία ἐξ ἀνδρό; τε καὶ γυναικός· τὰ δὲ, τοῦ χρηματίζοντος ταῦτα Κυρίου, οὐκ ἐξ αἷμα τος, οὐδὲ ἐκ θελήματος σαρκός, ἀλλ' ἐκ Θεοῦ ἐγεννή θησαν, τοῦ Πατρὸς αὐτῷ τοιαῦτα τέκνα δεδωρημέ νου κατὰ σάρκα. Καθ' ὃ γὰρ Θεός, πάντων κρατεί φυσικῶς, μηκέτι τῷ Μωϋσέως προσέχοντα ο νόμῳ. Παιδία δέ φησι τοὺς πιστοὺς, ὡς ἀναγεννηθέντας τῷ πνεύματι, καὶ τὸν παλαιὸν ἄνθρωπον ἀπεκδυσα μένους· ἀπαλοὺς τὸν τρόπον, καὶ ἀπειροκάκους, ἀπογεγαλακτισμένους λοιπὸν ἀπὸ τῶν εἰσαγωγικών λόγων, καὶ ἐπὶ τὴν τῶν τελειοτέρων τροφὴν τῶν μυστηρίων χωροῦντας. Δοὺς δὲ ἡμῖν καὶ τὸ κράζειν ἐν πνεύματι, 'Αβᾶ ὁ πατὴρ, ἀδελφοὺς ἡμᾶς προσο ηγόρευσεν τῷ Πατρὶ καθάπερ ἀντιδιδοὺς οὓς ἐδέξατο· πρὸς ἦν καί φησιν· « Οὓς ἔδωκάς μοι ἐκ τοῦ κόσμου, σοὶ ἦσαν, καμοὶ αὐτοὺς ἔδωκας, ο Κατὰ τόν « Αίτησαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. Διὰ τούτων δὲ τῶν παιδίων, φησίν, ἔσται σημεία καὶ τέρατα· ὅθεν οὕτως ἐξέδωκαν οἱ λοιποί· Ἰδοὺ ἐγὼ καὶ τὰ παιδία, ἃ δέδωκέν μοι ὁ Κύριος, εἰς δ σημεῖα, καὶ εἰς τέρατα ἐν Ισραήλ. Εδωκε γάρ μοι, φησίν, αὐτὰ θαυματουργεῖν δι᾿ αὐτῶν· οἷς καὶ ἔλεγεν ὁ Σωτὴρ πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οἶκον Ἰσραὴλ ἀποστέλλων αὐτὰ, ο Ασθενοῦντας θερα πεύετε, δαίμονας ἐκβάλλετε, δωρεὰν ἐλάβετε, δω ρεὰν δότε. » Δι' ὧν σημείων καὶ ἡ τῶν ἐθνῶν ἐγίνετο κλῆσις. Τὸ γὰρ ἐξ ἀγνοίας εἰς γνῶσιν, καὶ πρὸς ἀρετὴν ἐκ κακίας μεταβαλεῖν, Εκκλησίας τε Θεοῦ πανταχοῦ συστήναι τῆς γῆς, Θεοῦ χάριτος ἐναργή σημεία καθέστηκεν. "Απερ ἐστὶ παρὰ τοῦ Κυρίου σαβαώθ. Τίς δὲ ἄλλος τῶν στρατιωτῶν Κύριος, ἡ ὁ λεγόμενος ἀρχιστράτηγος τῆς δυνάμεως τοῦ Θεοῦ, παρ᾽ οὗ δέδοται τοῖς παιδίοις τὰ σημεῖα τοῖς εἰς αὐτὸν πεπιστευκόσιν; περὶ ὧν αὐτὸς λεγόντων· • Ωσαννᾶ ἐν τοῖς ὑψίστοις, ο εἰρῆσθαί φησι τὸ, ὅτι • Ἐκ στόματος νηπίων καὶ θηλαζόντων κατηρτίσω αἶνον. » Περὶ ὧν ἐξομολογούμενος τῷ Πατρί, φησίν, ὅτι ἔκρυψας ταῦτα ἀπὸ σοφῶν καὶ συνετῶν, καὶ ἀπὸ εκάλυψας αὐτὰ νηπίοις. Τὰ μυστικά παιδία νηπίους καλῶν τοὺς διὰ τῆς μαθητείας τῆς ἀποκαλύψεως τῶν μυστηρίων τυχόντας, οἷς ἀπεκάλυψεν ὁ ἐν Σιών κατοικῶν τῷ ἐπουρανίῳ ὄρει. Περὶ οὗ φησιν ὁ ᾿Απόστολος « Προσεληλύθατε Σιών ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος, Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » θα γρ. προσέχων τ.. PROCOPII GAZ.ET. forti animo tolerant, nec oblata pro religione cor- tamina refugiunt, hoc uno fidem in eum roboran- tes, quod incredulos a se ipsum avertisse videant. Neque vero celandum est, exsistere nonnullos, qui personam hic Unigeniti induci velint, deque ipsis in hæc verba dicere: Ecce ego et pueri, quos dedit mihi Deus, quæ a Paulo etiam in eam, que exstat ad Hebræos Epistolam, relata sunt 7. Sunt enim Judaici pueri, qui ex maris et feminæ con- cubitu nascuntur. quos tanta dignatur appellatione Dominus, cosdem certe neque ex sanguine, neque ex voluntate carnis, sed ex Deo nasci oportet : quippe qui non secundum car- nem geniti, sed Deo ilti largiente tales sint filii în lucem editi. Hoc ipso enim quod Deus est, om- vium quoque natura Dominus est, nec amplius quidquam ad Mosis leges attendit. Puerorum au- tem nomine, eos, qui fidem amplexi sunt, veluti spiritu renatos, et veterem hominem exutos, in- telligit : morum nimirum simplicitate præditos, malique expertes; et qui, superatis rudibus Scri- pturæ elementis, lacte amplius non egent; sed mysteriorum capaces solido jam adultorum cibo vescuntur ss. At ex quo nobis etiam, Abba, pater, in spiritu per eum inclamare datum est ", fratres ab ipso jam nuncupantur, tanquam Patri, quos ipse acceperat, rependeret : ad quem his ipse etiamn verbis loquitur : « Quos dedisti mihi de mundo, tui erant, mihique cos dedisti "; » juxta illud: ‹ Pete a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam ***. › Per hos autem, ait, pueros, signa erunt et prodigia. Quod est a reliquis ita redditum : Ecce ego et filii, quos dedit mihi Dominus, in signa el prodigia in Israel. Ideo enim mihi eos largitus est, ait, ut per eos prodigia ederem. Quibus et ipse Salvator, cum ad oves domus Israel, quæ peri- crant, eosdem mitteret, aiebat: Infirmos sanate, clemonas ejicite, gratis accepistis, gratis date Per quæ signa et ipsa gentium fiebat vocatio. Quod enim ignorationem cognitio, quod nequitiam probitas deturbarit; quod ubique terrarum deni- que fundamenta Dei jecerit Ecclesia, divinæ gra- tiæ signis apertis et manifestis, quæ nec ab alio etiam, quain a Domino exercituum esse queant, tribuatur necesse est. Quis autem alius ab eo exer- D cituum Dominus, qui est Dominicarum copiarum summus imperator; a quo signa pueris qui in eum crediderunt, data sunt? De quibus olim cum : • Hosanna in excelsis 88, , inclamarent, illud: c Ex ore infantium et lactentium perfecisti laudem usurpari ait. De quibus, inquam, gratiæ illa intelliguntur, quas Patri retulit, quod ea sapien. tibus et prudentibus occultasset, quae parvulis illis rolexisset er: mysticus nimirum parvu los significans, qui doctrinae illius ope, qui in Sion monte cœlesti habitat, mysteriorum revelatione po- tirentur. Hujus autem montis etiam meminit Apostolus cum ait : ‹ Accessistis ad Sion montem et civitatem Dei viventis, Jerusalein cœlestem **. C Hebr. 11, 12. , Siman. 1, 13. st flebr. v. ' ss Joan. xvu, G. Psal. 11, 8. es Matth. x, 8. ns Matth. xxι, so ibid. 16. Matth. x1, 23. fiebr. 311, 22. VABLE LECTIONES. b J. To. Cù C 12. ss Galat. 1, 6: Rom. vi. 15.
PG 87:1993Εἰ δὲ βούλει περὶ τῶν μελλόντων πεπεῖσθαι, ποίει τὰ διατεταγμένα κατὰ τὸν νόμον, καὶ ἀνάμεινον τῶν ἀγαθῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Οὗτος δὲ ὁ νόμος οὐκ ἔστι, φησὶν, ὡς τὸ ῥῆμα τοῦτο τοῦ ἐγγαστριμύθου . Οὐ γὰρ πρὸς ἀπάτην κέρδους χάριν ἐπινενόηται, ἀλλ’ ἀληθείας ἐστὶ διδάσκαλος πᾶσι προῖκα προκείμενος, κατὰ τὴν λέγουσαν Ἡσαί̈ου φωνήν· «Οἱ διψῶντες, πορεύεσθε ἐφ’ ὕδωρ· καὶ ὅσοι μὴ ἔχοντες ἀργύριον, βαδίσαντες ἀγοράσατε ἄνευ ἀργυρίου καὶ τιμῆς.» Ἓν γὰρ δῶρον τοῦ καθ’ ἡμᾶς ἄξιον, νόμου τοῦ δοθέντος ἡ φυλακή. Ἐκεῖ δὲ πιπράσκουσι πολλάκις οὓς ἀναπλάττουσι πρὸς ἀπάτην χρησμούς. Εἰ δὲ τούτῳ τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ μὴ προςέχητε, ἥξει σκληρὰ λιμὸς ἐφ’ ὑμᾶς . Παιδαγωγεῖ γὰρ οὕτω πρὸς ἐπιστροφὴν ὁ Θεός. Ἐκάκωσα γάρ σε, φησὶν, καὶ ἐλιμαγχόνησα, ἵνα εὖ σε ποιήσω. Ἀλλ’ ὁ λιμὸς ἢ σίτου μόνον ἐστὶν, ἢ καὶ τῶν ἄλλων ἐδωδίμων. Ὡς λέγεται σκληρὸς εἰκότως ἀπαραμύθητος ὢν, δι’ οὗ λύπην ἐθέλει ποιεῖν εἰς σωτηρίαν ἀμεταμέλητον. Τάχα δὲ τοῖς ἐκπεσοῦσι τοῦ θείου νόμου λιμὸς σκληρὸς ἐπιφέρεται οὐκ ἄρτου, οὔτε ὕδατος, ἀλλὰ τοῦ ἀκούειν λόγον Κυρίου. Οὗτος γὰρ ἄρτος ἐξ οὐρανοῦ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ.
0-κβ. Καὶ ἐὰν εἴπωσι πρὸς ὑμᾶς· Ζητήσατε Α τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς γῆς φω νοῦντας, τοὺς κενολογοῦντας, οἱ ἐκ τῆς κοιλίας φωνοῦσιν. Οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητή σουσι; Τί ἐκζητήσουσι περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς ; κ. τ. λ. Κατηχητικὸν ἐξυφαίνει λόγον ὁ Ἐμμανουὴλ τοῖς εἰς τέκνα λελογισμένοις, τῆς ἀρχαίας ἀπάγων αὐτοὺς δεισιδαιμονίας, ὡς ὄντας αὐτοῦ διδακτούς. Εἰ γὰρ συγγενεῖς ὑμᾶς [φησίν] ἢ φίλοι παρακαλοῖεν ἐπὶ τὴν προτέραν πλάνην ἐπανελθεῖν, μὴ πείθεσθε τῇ συμ- βουλῇ, προφάσει προγνώσεως. Ταῦτα γὰρ ἐνεργοῦσιν ἐπὶ καταστροφῇ τῶν γινομένων οἱ δαίμονες. Καὶ πάθη γὰρ θεραπεύειν, καὶ προλέγειν ἰσχύουσι· τὸ μὲν, διὰ τὸ διορατικώτεροι εἶναι τῶν ὑλικωτέρων Ιδιωμάτων, οἷον βοτανῶν ποιότητος καὶ κατ' ἀλλήλου προσαγωγῆς· τὸ δὲ, τὸ πρώτους ὁρᾷν τὰ γεγενημένα, καὶ ὡς ἑσόμενα δῆθεν προβάλλεσθαι. Οἷον γνόντες τὰ τετυπωμένα περὶ Σαούλ ἀποφάσει τε δημοσιευθέντα Θεοῦ, τὸ τοῦ Σαμουήλ σχηματισάμενοι πρόσωπον, ὡς ἰδίαν ἀπόφασιν ἀφηγήσαντο. Ἀπὸ γῆς δὲ φωνεῖν τοὺς ἐγγαστριμύθους φησίν. Οὐδὲν γὰρ οὐράνιον φθέγγονται· ὅπερ ὁμολογεῖ καὶ ἡ λέγουσα πρὸς Σαούλ, Ορῶ θεοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῆς γῆς. Ψυχάς γὰρ ἐπαγγέλλονται τετελευτηκότων ἀνάγειν εἰς τὴν τῶν ζητουμένων φανέρωσιν· οὓς καὶ ματαιολόγους λέγει καὶ φωνοῦντας ἐκ κοιλίας· οὓς ὀνομάζουσι πυθῶνας· τάχα καὶ ὡς ἀπὸ καρδίας ἑαυτῶν φθεγγο- μένους. Αναπλάττει γὰρ τὸ ψεῦδος, τοῦ τῶν παρόν των θελήματος στοχαζόμενος. Λέγοιντο δ᾽ ἂν οὕτω, καὶ ὧν ὁ Θεὸς ἡ κοιλία, κἂν εὐλάβειαν ὑποκρίνοιντο καὶ διδάσκοιεν, πληρῶσαι ταύτην ἐθέλοντες. Κενο- λογοῦσι γὰρ, οὐκ ἀπὸ διαθέσεως λέγοντες. Ο γὰρ μὴ ποιῶν καὶ διδάσκων, πρὸς ὠφέλειαν οὐκ ἀξιόπιστος. Τὲ δὲ οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητήσουσιν; Κατ' ερώτησιν εἴρηται και κατ' ἔλλειψιν ἴσως τοῦ, λέγετε πρὸς αὐτούς. Εἰ γὰρ ἕκαστον ἔθνος, εἰ καὶ πεπλανημένως, ὅμως δ' οὖν τοῦ ἰδίου Θεοῦ περιέχει ται. Τοὺς τὴν ἁπλανῆ γνῶσιν ἔχοντάς τι ποιητέον, ἢ τὸν ἑαυτῶν ἐκζητῆσαι θείν, μηδὲ ἐρωτᾷν περί πραγμάτων τοὺς ἁπάσης ἑτερημέρους ζωῆς; ἢ περὶ τῶν εἰδώλων λέγων ', ἢ περὶ τῶν τῆς ὄντως ἐκπε- πτωκότων ζωῆς, ὁποῖοι διὰ τῆς ἀποστασίας οἱ δαί μονες, μὴ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὴν ζῶντα τοῦ Θεοῦ λόγων· ἢ καὶ ὅτι ἄτοπον περὶ τῶν ἔτι ζώντων ἐπ. ερωτᾷν τοὺς ἐν τῇ γῇ κειμένους. Πᾶσα γὰρ ἡ τοιαύτη μαγγανεία περὶ τὰ μνήματα στρέφεται. Τὸ δὲ, τί ἐκζητοῦσιν; δυσανασχετοῦντός ἐστιν ἐπὶ τῇ τούτων ἀνοίᾳ, δι' ὅτι τὸν κωφὸν ὁ λογικὸς ἐρωτᾷ γιγνόμενος κοινωνὸς διὰ τῆς παρακοῆς τῆς νεκρώσεως. Εἰ γὰρ χωροίης εἰς μαντείον, ἢ χρήσαιο καθαρμοῖς, ἢ ταῖς τοιούτοις, ἴσθι πρὸς νεκροὺς ἀπελθών. Β Εt γρ. Ισ. πειρωμένων. γρ. έστερημένους. Γἰσ. γρ. λέγει. COMMENTARII IN ISAIAM. B c VERS. 19-22. si dixerint vobis : Querite a py- thonibus, et iis, qui de terra loquuntur, qui vana di- cunt, qui de ventre respondent. Nonne gens a Deo suo requirit ? Quid requirunt pro vivis a mortuis ? Institutionis formulam quamdam Emmanuel in eorum gratiam, quos filii nomine censuit, ut tan- quam discipulos a veteri superstitione revocet, con- texit. Vos enim, ait, si vel cognati, vel amici, fu- turorum cognitionis prætextu ad præteritos erro- res retrahere verbis conentur; ejusmodi consilia rejicite. Talia enim dæmones in eorum interitum, qui experiri non verentur, moliuntur. Possunt enim et morbos sanare, et futura prædicere: illud quidem, quod penitius et perspicacius, insitas na- turæ proprietates, ut plantarum vires, earumque usus idoneus et admotiones vident. Istud vero, quod quæ geruntur primi intuentur, reliquis- que tanquam futura proponunt; ut, verbi causa, cum de Saule quæ rata essent, Deique sententia publicata, cognoscerent; assumpta statim Samue lis persona, tanquam propria ipsi decreta narra- runt ". Ait autem de terra pythonicos loqui, quia nihil coeleste effantur : idque vel mulierculæ testi- monio patuerit, quæ Saulem alloquens, deos se de terra ascendentes intueri profitetur : nimirum, quia mortuorum animas, ad eorum explicationem, quæ quæruntur, ab inferis evocare feruntur. Hos etiam vaniloquos ait, et de ventre loquentes, quos et pythonas appellant. Ideo etiam fortasse, quod de corde suo, id est, a se conficta, pro ratione au- ditorum loquantur. Possunt et de his intelligi, quo- rum Deus venter est ”; quique ipsum, quantumvis pictatem simulent, et doceant, farcire tamen et saturare student. Vana enim loquuntur, cum præ- ter animi institutum loquuntur. Neque sane pro- ficit ad utilitatis suasionem, qui quæ verbis docet, reipsa non prasiat. At quod sequitur, nunquid po- pulus a Deo suo requirit ? Per interrogationem for situm, atque adeo per defectum (quasi dicile ad ip- sos supplere necessum sit) poni putandum est. Si enim populus quisque peculiares deos (non sine errore tamen) amplectitur et consulit; quid decet facere veram numinis cognitionem adeptos ? Num suum ipsos Deum requirere? non autem de rebus eos interrogare, qui plane vita privati sunt? Intel- ligit autem vel idola, vel eos ipsos, qui ea plane que vera vita dicitur exciderunt, quales ipsi da- mones exsistunt, qui propter defectionem vivum in se Dei verbum non admittunt : vel etiam, quia ab- surdum est de superstitibus, eos, qui in terræ vis- ceribus jacent, interrogare. Assolet enim ejusmodi circa sepulcra omnis impostura versari. Quod autem quid requirent ait, animi affectum graviter et inique istorum amentiam ferentis exprimit; qui ratione præditi muta compellare, mortis propter contumaciam facti participes, non verentur. Si » ] Reg. xxvm, segg. ** Philipp. 11, 19. d VARIÆ LECTIONES. e PATROL. GR. LXXXVII.
Ὁ δὲ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκεν· Καὶ παρελεύσεται ἐξ αὐτοῦ ἐσκανδαλισμένος, καὶ πεινάσει. Ἔσται δὲ ὅταν πεινάσῃ καὶ παροξυνθῇ, καὶ καταράσεται βασιλέα ἑαυτοῦ . Παραβὰς γάρ τις τὸν θεῖον νόμον καὶ σκανδαλισθεὶς ὑπὸ τῆς τῶν δαιμόνων ἀπάτης πρόγνωσιν ἐπαγγελλομένης, λιμὸν ἕξει τροφῶν λογικῶν, ἔκστασίν τε καὶ παροξυσμὸν, ὡς τὸν πάλαι βασιλέα βλαςφημεῖν ἑαυτοῦ. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα, τὸν ἄρχοντα καὶ τὰ πάτρια · ὡς γὰρ μηδὲν σεμνὸν τῶν Ἐκκλησιαστικῶν ἐχόντων θεσμῶν τῶν Πατρόθεν ἡμῖν παραδεδομένων, αὐτά τε κακῶς ἐροῦσι, καὶ Χριστὸν τὸν τούτων καθηγησάμενον, οὓς καὶ σκότος τὸ νοητὸν διαδέξεται τῶν Εὐαγγελίων ἀποστραφέντας τὸ φῶς. Τινὲς δὲ τούτους, τοὺς περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, ὠφελημένους, ἐκ τοῦ λιμοῦ πρὸς ἐπιστροφὴν ἐκλαβόντες, φασὶν αὐτοὺς μετανοεῖν, βλασφημοῦντας τοῦ κόσμου τούτου τὸν ἄρχοντα , τῆς ἐξ αὐτοῦ βλάβης λαβόντα συναίσθησιν. Πάτρια δὲ τῶν ἐν ἁμαρτίαις ζώντων αἱ τοῦ βίου πραγματεῖαι, τὰ ἔργα τῆς σαρκὸς, οἷς συζῶντες τὸν θεῖον ἀπεστρέφοντο νόμον . Ὁ δὲ τοιοῦτος μακάριος.
0-κβ. Καὶ ἐὰν εἴπωσι πρὸς ὑμᾶς· Ζητήσατε Α τοὺς ἐγγαστριμύθους, καὶ τοὺς ἀπὸ τῆς γῆς φω νοῦντας, τοὺς κενολογοῦντας, οἱ ἐκ τῆς κοιλίας φωνοῦσιν. Οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητή σουσι; Τί ἐκζητήσουσι περὶ τῶν ζώντων τοὺς νεκρούς ; κ. τ. λ. Κατηχητικὸν ἐξυφαίνει λόγον ὁ Ἐμμανουὴλ τοῖς εἰς τέκνα λελογισμένοις, τῆς ἀρχαίας ἀπάγων αὐτοὺς δεισιδαιμονίας, ὡς ὄντας αὐτοῦ διδακτούς. Εἰ γὰρ συγγενεῖς ὑμᾶς [φησίν] ἢ φίλοι παρακαλοῖεν ἐπὶ τὴν προτέραν πλάνην ἐπανελθεῖν, μὴ πείθεσθε τῇ συμ- βουλῇ, προφάσει προγνώσεως. Ταῦτα γὰρ ἐνεργοῦσιν ἐπὶ καταστροφῇ τῶν γινομένων οἱ δαίμονες. Καὶ πάθη γὰρ θεραπεύειν, καὶ προλέγειν ἰσχύουσι· τὸ μὲν, διὰ τὸ διορατικώτεροι εἶναι τῶν ὑλικωτέρων Ιδιωμάτων, οἷον βοτανῶν ποιότητος καὶ κατ' ἀλλήλου προσαγωγῆς· τὸ δὲ, τὸ πρώτους ὁρᾷν τὰ γεγενημένα, καὶ ὡς ἑσόμενα δῆθεν προβάλλεσθαι. Οἷον γνόντες τὰ τετυπωμένα περὶ Σαούλ ἀποφάσει τε δημοσιευθέντα Θεοῦ, τὸ τοῦ Σαμουήλ σχηματισάμενοι πρόσωπον, ὡς ἰδίαν ἀπόφασιν ἀφηγήσαντο. Ἀπὸ γῆς δὲ φωνεῖν τοὺς ἐγγαστριμύθους φησίν. Οὐδὲν γὰρ οὐράνιον φθέγγονται· ὅπερ ὁμολογεῖ καὶ ἡ λέγουσα πρὸς Σαούλ, Ορῶ θεοὺς ἀναβαίνοντας ἀπὸ τῆς γῆς. Ψυχάς γὰρ ἐπαγγέλλονται τετελευτηκότων ἀνάγειν εἰς τὴν τῶν ζητουμένων φανέρωσιν· οὓς καὶ ματαιολόγους λέγει καὶ φωνοῦντας ἐκ κοιλίας· οὓς ὀνομάζουσι πυθῶνας· τάχα καὶ ὡς ἀπὸ καρδίας ἑαυτῶν φθεγγο- μένους. Αναπλάττει γὰρ τὸ ψεῦδος, τοῦ τῶν παρόν των θελήματος στοχαζόμενος. Λέγοιντο δ᾽ ἂν οὕτω, καὶ ὧν ὁ Θεὸς ἡ κοιλία, κἂν εὐλάβειαν ὑποκρίνοιντο καὶ διδάσκοιεν, πληρῶσαι ταύτην ἐθέλοντες. Κενο- λογοῦσι γὰρ, οὐκ ἀπὸ διαθέσεως λέγοντες. Ο γὰρ μὴ ποιῶν καὶ διδάσκων, πρὸς ὠφέλειαν οὐκ ἀξιόπιστος. Τὲ δὲ οὐκ ἔθνος πρὸς Θεὸν αὐτοῦ ἐκζητήσουσιν; Κατ' ερώτησιν εἴρηται και κατ' ἔλλειψιν ἴσως τοῦ, λέγετε πρὸς αὐτούς. Εἰ γὰρ ἕκαστον ἔθνος, εἰ καὶ πεπλανημένως, ὅμως δ' οὖν τοῦ ἰδίου Θεοῦ περιέχει ται. Τοὺς τὴν ἁπλανῆ γνῶσιν ἔχοντάς τι ποιητέον, ἢ τὸν ἑαυτῶν ἐκζητῆσαι θείν, μηδὲ ἐρωτᾷν περί πραγμάτων τοὺς ἁπάσης ἑτερημέρους ζωῆς; ἢ περὶ τῶν εἰδώλων λέγων ', ἢ περὶ τῶν τῆς ὄντως ἐκπε- πτωκότων ζωῆς, ὁποῖοι διὰ τῆς ἀποστασίας οἱ δαί μονες, μὴ ἔχοντες ἐν ἑαυτοῖς τὴν ζῶντα τοῦ Θεοῦ λόγων· ἢ καὶ ὅτι ἄτοπον περὶ τῶν ἔτι ζώντων ἐπ. ερωτᾷν τοὺς ἐν τῇ γῇ κειμένους. Πᾶσα γὰρ ἡ τοιαύτη μαγγανεία περὶ τὰ μνήματα στρέφεται. Τὸ δὲ, τί ἐκζητοῦσιν; δυσανασχετοῦντός ἐστιν ἐπὶ τῇ τούτων ἀνοίᾳ, δι' ὅτι τὸν κωφὸν ὁ λογικὸς ἐρωτᾷ γιγνόμενος κοινωνὸς διὰ τῆς παρακοῆς τῆς νεκρώσεως. Εἰ γὰρ χωροίης εἰς μαντείον, ἢ χρήσαιο καθαρμοῖς, ἢ ταῖς τοιούτοις, ἴσθι πρὸς νεκροὺς ἀπελθών. Β Εt γρ. Ισ. πειρωμένων. γρ. έστερημένους. Γἰσ. γρ. λέγει. COMMENTARII IN ISAIAM. B c VERS. 19-22. si dixerint vobis : Querite a py- thonibus, et iis, qui de terra loquuntur, qui vana di- cunt, qui de ventre respondent. Nonne gens a Deo suo requirit ? Quid requirunt pro vivis a mortuis ? Institutionis formulam quamdam Emmanuel in eorum gratiam, quos filii nomine censuit, ut tan- quam discipulos a veteri superstitione revocet, con- texit. Vos enim, ait, si vel cognati, vel amici, fu- turorum cognitionis prætextu ad præteritos erro- res retrahere verbis conentur; ejusmodi consilia rejicite. Talia enim dæmones in eorum interitum, qui experiri non verentur, moliuntur. Possunt enim et morbos sanare, et futura prædicere: illud quidem, quod penitius et perspicacius, insitas na- turæ proprietates, ut plantarum vires, earumque usus idoneus et admotiones vident. Istud vero, quod quæ geruntur primi intuentur, reliquis- que tanquam futura proponunt; ut, verbi causa, cum de Saule quæ rata essent, Deique sententia publicata, cognoscerent; assumpta statim Samue lis persona, tanquam propria ipsi decreta narra- runt ". Ait autem de terra pythonicos loqui, quia nihil coeleste effantur : idque vel mulierculæ testi- monio patuerit, quæ Saulem alloquens, deos se de terra ascendentes intueri profitetur : nimirum, quia mortuorum animas, ad eorum explicationem, quæ quæruntur, ab inferis evocare feruntur. Hos etiam vaniloquos ait, et de ventre loquentes, quos et pythonas appellant. Ideo etiam fortasse, quod de corde suo, id est, a se conficta, pro ratione au- ditorum loquantur. Possunt et de his intelligi, quo- rum Deus venter est ”; quique ipsum, quantumvis pictatem simulent, et doceant, farcire tamen et saturare student. Vana enim loquuntur, cum præ- ter animi institutum loquuntur. Neque sane pro- ficit ad utilitatis suasionem, qui quæ verbis docet, reipsa non prasiat. At quod sequitur, nunquid po- pulus a Deo suo requirit ? Per interrogationem for situm, atque adeo per defectum (quasi dicile ad ip- sos supplere necessum sit) poni putandum est. Si enim populus quisque peculiares deos (non sine errore tamen) amplectitur et consulit; quid decet facere veram numinis cognitionem adeptos ? Num suum ipsos Deum requirere? non autem de rebus eos interrogare, qui plane vita privati sunt? Intel- ligit autem vel idola, vel eos ipsos, qui ea plane que vera vita dicitur exciderunt, quales ipsi da- mones exsistunt, qui propter defectionem vivum in se Dei verbum non admittunt : vel etiam, quia ab- surdum est de superstitibus, eos, qui in terræ vis- ceribus jacent, interrogare. Assolet enim ejusmodi circa sepulcra omnis impostura versari. Quod autem quid requirent ait, animi affectum graviter et inique istorum amentiam ferentis exprimit; qui ratione præditi muta compellare, mortis propter contumaciam facti participes, non verentur. Si » ] Reg. xxvm, segg. ** Philipp. 11, 19. d VARIÆ LECTIONES. e PATROL. GR. LXXXVII.
PG 87:1995Εὑρήσει γὰρ τὸν ἀληθινὸν ἄρχοντα καὶ πατρίδα τὴν Ἱερουσαλὴμ , οἵ τινες καὶ ἀναβλέψονται εἰς τὸν οὐρανὸν ἄνω, συγκύπτοντες πάλαι καὶ τὰ ὑψηλὰ κατανοεῖν οὐ δυνάμενοι τῶν θείων θεωρημάτων· νῦν δὲ τὸν πρὸς τὰ γήϊνα δεσμὸν διαλύσαντες, καὶ τῶν νοητῶν θεωροῦντες τὴν φύσιν, καὶ τὸν τόπον, ἔνθα δεήσει τὸν θησαυρὸν ἀποτίθεσθαι. Ἐμβλέψονται δὲ καὶ εἰς τὴν γῆν , τὸ εὐτελὲς τῆς ἑαυτῶν φύσεως ἐκ τῆς πρὸς τὴν γῆν συγγενείας, οἱ τέως ἐπηρμένοι καὶ φρονοῦντες ἐφ’ ἑαυτοῖς. Ἐπὶ δὲ θαύματι τῶν τηλικούτων ἀποροῦντες στενοχωρούμενοι [καὶ] τῇ τῶν κατειλημμένων ἐκπλήξει τεταραγμένοι. «Ὅταν γὰρ συντελέσῃ, φησὶν, ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσεται.» Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν πόσα οὐκ οἶδεν, ἐὰν μὴ γεῦμα λάβῃ τῆς γνώσεως. Κατὰ τὸ, «Εἶπα, Σοφισθήσομαι, καὶ αὐτὴ ἐμακρύνθη ἀπ’ ἐμοῦ.» Πλὴν ὁ ἀγαθὸς Θεὸς ἐπαγγέλλεται τούτοις χρηστότερα. Οὐκ ἀπορηθήσεται γὰρ , φησὶν, ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιροῦ . Οὐκ εἰς τὸ παντελὲς αὐτὴ ἡ ἄγνοια τῶν ἀνθρώπων καθέξει τὸ γένος.
Εχων δὲ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον καὶ νόμον τὸν εὐαγ γελικόν, μὴ πολυπραγμόνει τὸ μέλλον· τὰ δὲ παρόντα πρὸς τὸ χρήσιμον διατίθετο. Νόμον γὰρ εἰς βοή θειαν ἔλαβες, ἔχων μὲν μεγάλην ἐνυπάρχουσαν ἐπ φύσεως πρὸς τὸ καλὸν ἐπιτηδειότητα· ταύτην δὲ τελειῶν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν ἐκ τοῦ νόμου σοι χειραγω γίαν προσέθηκεν. Εἰ δὲ βούλει περὶ τῶν μελλόντων πεπεῖσθαι, ποίει τὰ διατεταγμένα κατὰ τὸν νόμον, καὶ ἀνάμεινον τῶν ἀγαθῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Οὗτος δὲ ὁ νόμος οὐκ ἔστι, φησὶν, ὡς τὸ ῥῆμα τοῦτο τοῦ ἐγγαστριμύθου. Οὐ γὰρ πρὸς ἀπάτην κέρδους χάριν ἐπινενόηται, ἀλλ᾽ ἀληθείας ἐστὶ διδάσκαλος πᾶσι προίκα προκείμενος, κατὰ τὴν λέγουσαν Ἡσαΐου φωνήν· « Οἱ διψώντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ· καὶ ὅσοι μὴ ἔχοντες ἀργύριον, βαδίσαντε; ἀγοράσατε ἄνευ ἀργυρίου καὶ τιμῆς. » Εν γὰρ δῶρον τοῦ καθ' ἡμᾶς ἄξιον, νόμου τοῦ δοθέντος ἡ φυλακή. Ἐκεῖ δὲ πι πράσκουσι πολλάκις οὓς ἀναπλάττουσι πρὸς ἀπάτην χρησμούς. Εἰ δὲ τούτῳ τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ μὴ προσ έχητε, ἥξει σκληρά λιμὸς ἐφ' ὑμᾶς. Παιδαγωγεί γὰρ οὕτω πρὸς ἐπιστροφὴν ὁ Θεός. Ἐκάκωσα γάρ σε, φησὶν, καὶ ἐλιμαγχόνησα, ἵνα εὖ σε ποιήσω. Αλλ' ὁ λιμὸς ἢ σίτου μόνον ἐστὶν, ἢ καὶ τῶν ἄλλων ἐδωδί μων. Ως λέγεται σκληρὸς εἰκότως απαραμύθητος ὤν, δι' οὗ λύπην ἐθέλει ποιεῖν εἰς σωτηρίαν ἀμετα μέλητον. Τάχα δὲ τοῖς ἐκπεσοῦσι τοῦ θείου νόμου λιμὸς σκληρὸς ἐπιφέρεται οὐκ ἄρτου, οὔτε ὕδατος, ἀλλὰ τοῦ ἀκούειν λόγον Κυρίου. Οὗτος γὰρ ἄρτος ἐξ οὐρανοῦ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ. Ὁ δὲ Σύμμαχος οὔτ τως ἐξέδωκεν· Καὶ παρελεύσεται ἐξ αὐτοῦ ἐσκαν- δαλισμένος, καὶ πεινάσει. "Εσται δὲ ὅταν πεινάσῃ καὶ παροξυνθῇ, καὶ καταράσεται βασιλέα αυ τοῦ. Παραβὰς γάρ τις τὸν θεῖον νόμον καὶ σκανδα λισθεὶς ὑπὸ τῆς τῶν δαιμόνων ἀπάτης πρόγνωσιν έπαγγελλομένης, λιμὸν ἕξει τροφῶν λογικῶν, ἔκστα σίν τε καὶ παροξυσμόν, ὡς τὸν πάλαι βασιλέα βλαστ φημεῖν ἑαυτοῦ. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα, τὸν ἄρχοντα καὶ τὰ πάτρια· ὡς γὰρ μηδὲν σεμνὸν τῶν Εκκλησιαστικῶν ἐχόντων θεσμῶν τῶν Πατρόθεν ἡμῖν παραδεδομένων, αὐτά τε κακῶς ἐροῦσι, καὶ Χριστὸν τὸν τούτων καθηγησάμενον, οὓς καὶ σκότος τὸ νοητὸν διαδέξεται τῶν Εὐαγγελίων ἀποστραφέντας τὸ φῶς. Τινὲς δὲ τούτους, τοὺς περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, ὠφελημένους, ἐκ τοῦ λιμοῦ πρὸς ἐπιστροφὴν ἐκλα- βόντες, φασὶν αὐτοὺς μετανοεῖν, βλασφημοῦντας τοῦ κόσμου τούτου τὴν ἄρχοντα, τῆς ἐξ αὐτοῦ βλάβης λαβόντα συναίσθησιν. Πάτρια δὲ τῶν ἐν ἁμαρτίαις ζώντων αἱ τοῦ βίου πραγματείαι, τὰ ἔργα τῆς σαρ κός, οἷς συζῶντες τὸν θεῖον ἀπεστρέφοντο νόμον. Ο δὲ τοιοῦτος μακάριος. Ευρήσει γὰρ τὸν ἀληθινὸν ἄρ- χοντα καὶ πατρίδα τὴν ῾Ιερουσαλήμ, οι τινες καὶ ἀναβλέψονται εἰς τὸν οὐρανὸν ἄνω, συγκύπτοντες πάλαι καὶ τὰ ὑψηλὰ κατανοεῖν οὐ δυνάμενοι των οι γρ. λαβόντας. PROCOPII GAZEI enim vel oraculum adeas, vel lustrationibus, aliisque hujus generis rebus utaris, te mortuos ad- iisse putato. B – Sin autem Dei verbum, legemque evangelican A fueris amplexus, amplius te futura non tor- queant; sed præsentibns ad id, quod utile est, utere. Legem enim in auxilium accepisti, magno, ad id quod honestum est, adjumento naturæ bene- ficio præditus quod quia perficere voluit Deus, legis etiam adminiculum adjecit. Quod si de futu- ris tibi fidem fieri postulas, ea quæ lege jubentur, exsequere ; itaque bonorum fruitionem exspectato. At non est, ait, lex illa, sicut verbum istud, ventri- loqui nimirun. Neque enim est ad fraudem lucri causa excogitata, sed veritatis magistra, omnibus gratis proposita, ipso teste Isaia, cum ait • Om- nes sitientes, venite ad aquas, et qui non habetis argentum, properantes emite absque argento et pretio st. » Unum enim est nostra libertate dignum maxime beneficium; ipsa datæ legis observatio : cum illic, ut plurimum, quæ ad fraudem conficta sunt, oracula veneant. Quod si ad divinam istius- modi legem non attenditis; veniet, ait, super vos dura fames. Sic enim suos docere Deus, sic ad re- sipiscentiam deducere consuevit. Malis enim te pressi, ait, et fame, ut demererer. Caterun famis nomine, vel panis tantum, vel reliquorum adeo qua usui apta sunt, penuria significatur; quæ nec im- merito dura dicitur, cum sit illa implacabilis, per quam Deus salutis non pœnitendæ dolorem moli- tur. Et his etiam, qui divina lege exciderunt, dura fames immittitur, non panis modo, aut aquæ, sed audiendi verbum Dei ". Is enim ipse panis est de calo, qui mundo vitam largitur es. Symmachus autem sic transtulit: Et abibit ab ipso scandali- zatus, et famebit. Erii autem cum famuerit, et exa- cerbatus fuerit, etiam maledicet regi suo. Quisquis enim Dei lege despecta demonum fraude elusus, a quibus rerum futurarum cognitionem exspectat, scandalizatur; verbi ille fame, exstasi praeterea, et cxacerbatione eo usque laborabit, ut regem suum, vel, ut habent interpretes LXX, principem, legesque patrias convitiis insectari non dubitet. Tanquam enim nibil sanctum et venerandum ha- beant veteres a Patribus accepti Ecclesiæ ritus; ipsos, et corum auctorem Christum, insectabuntur; itaque eos, qui Evangelii lucem sunt aversati, mentis excipient tenebræ. Quidam autem eos, de quibus sermo est, fane ad resipiscentiam provo- catos et adjutos intelligentes, pœnitere, et mundi hujus principem, ex quo illos accepte injuriæ sen- sus admonuit, conviciis insectari volunt; patria au- tem eorum esse studia, qui in peccatis degunt : carnis opera nimirum, quibus ipsi irretiti a divi- na lege avertuntur. Sed qui tales sunt, non possunt ideo non esse beati, 'quod verum principem, patriam- Isa. LV, 1. c D Amos vi, 11. Joan. vi, 3. VAKIAS LECTIONES.
Ὁ γὰρ νῦν τῆς ἀληθείας ὠδίνων τὴν εὕρεσιν, ὄψεταί ποτε πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἐπειδ’ ἂν ἐνστῇ ὁ καιρὸς τῆς τῶν ὅλων ἀποκαταστάσεως, ὃ δηλοῖ τὸ ἕως καιροῦ . Τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ ἥξει εἰς ὑμᾶς σκληρὰ λιμὸς , ἀποστροφὴν εἶναι πρὸς τὸ Ἰουδαίων ἔθνος φασὶν, οἳ τὸν νόμον λαβόντες παρὰ Θεοῦ, οὐ προσήκαντο τὸν Χριστόν· οὗπερ ἐκπεσόντες, λιμῷ περιπεπτώκασι νοητῷ. Καί ποτε τῶν ἰδίων κακῶν ἐλθόντες εἰς αἴσθησιν, κακῶς ἐροῦσιν τὸν ἄρχοντα , τοὺς καθηγητὰς αὐτῶν Γραμματέας καὶ Φαρισαίους, καὶ τὰ ἔθη τὰ νόμιμα, δι’ ἃ δῆθεν ἀπέτρεπον αὐτοὺς πιστεύειν Χριστῷ, καὶ πρὸς τὴν κατ’ αὐτοῦ μιαιφονίαν διήγειρον, οὐδὲ νόμον πάντως λέγοντες, ἀλλ’ ἐντάλματα πάτρια δῆθεν καὶ διδασκαλίας ἀνθρώπων· διὸ σκοτούμενοι διαπορηθήσονται. Τὰ δὲ ἔθνη τὰ νῦν ἐν στενοχωρίᾳ τε καὶ λιμῷ , τῆς ἀφθόνου τραπέζης Χριστοῦ μεταλήψονται, ὅταν ἐνστῇ τῆς κλήσεως αὐτῶν ὁ καιρός. ΚΕΦΑΛ. Θ. αζ. Τοῦτο πρῶτον ταχὺ πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλὼν, ἡ γῆ Νεφθαλεὶμ, ὁδὸς θαλάσσης. Καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ἰουδαίας. Ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει·
Εχων δὲ τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον καὶ νόμον τὸν εὐαγ γελικόν, μὴ πολυπραγμόνει τὸ μέλλον· τὰ δὲ παρόντα πρὸς τὸ χρήσιμον διατίθετο. Νόμον γὰρ εἰς βοή θειαν ἔλαβες, ἔχων μὲν μεγάλην ἐνυπάρχουσαν ἐπ φύσεως πρὸς τὸ καλὸν ἐπιτηδειότητα· ταύτην δὲ τελειῶν ὁ Θεὸς, καὶ τὴν ἐκ τοῦ νόμου σοι χειραγω γίαν προσέθηκεν. Εἰ δὲ βούλει περὶ τῶν μελλόντων πεπεῖσθαι, ποίει τὰ διατεταγμένα κατὰ τὸν νόμον, καὶ ἀνάμεινον τῶν ἀγαθῶν τὴν ἀπόλαυσιν. Οὗτος δὲ ὁ νόμος οὐκ ἔστι, φησὶν, ὡς τὸ ῥῆμα τοῦτο τοῦ ἐγγαστριμύθου. Οὐ γὰρ πρὸς ἀπάτην κέρδους χάριν ἐπινενόηται, ἀλλ᾽ ἀληθείας ἐστὶ διδάσκαλος πᾶσι προίκα προκείμενος, κατὰ τὴν λέγουσαν Ἡσαΐου φωνήν· « Οἱ διψώντες, πορεύεσθε ἐφ᾽ ὕδωρ· καὶ ὅσοι μὴ ἔχοντες ἀργύριον, βαδίσαντε; ἀγοράσατε ἄνευ ἀργυρίου καὶ τιμῆς. » Εν γὰρ δῶρον τοῦ καθ' ἡμᾶς ἄξιον, νόμου τοῦ δοθέντος ἡ φυλακή. Ἐκεῖ δὲ πι πράσκουσι πολλάκις οὓς ἀναπλάττουσι πρὸς ἀπάτην χρησμούς. Εἰ δὲ τούτῳ τῷ νόμῳ τοῦ Θεοῦ μὴ προσ έχητε, ἥξει σκληρά λιμὸς ἐφ' ὑμᾶς. Παιδαγωγεί γὰρ οὕτω πρὸς ἐπιστροφὴν ὁ Θεός. Ἐκάκωσα γάρ σε, φησὶν, καὶ ἐλιμαγχόνησα, ἵνα εὖ σε ποιήσω. Αλλ' ὁ λιμὸς ἢ σίτου μόνον ἐστὶν, ἢ καὶ τῶν ἄλλων ἐδωδί μων. Ως λέγεται σκληρὸς εἰκότως απαραμύθητος ὤν, δι' οὗ λύπην ἐθέλει ποιεῖν εἰς σωτηρίαν ἀμετα μέλητον. Τάχα δὲ τοῖς ἐκπεσοῦσι τοῦ θείου νόμου λιμὸς σκληρὸς ἐπιφέρεται οὐκ ἄρτου, οὔτε ὕδατος, ἀλλὰ τοῦ ἀκούειν λόγον Κυρίου. Οὗτος γὰρ ἄρτος ἐξ οὐρανοῦ ζωὴν διδοὺς τῷ κόσμῳ. Ὁ δὲ Σύμμαχος οὔτ τως ἐξέδωκεν· Καὶ παρελεύσεται ἐξ αὐτοῦ ἐσκαν- δαλισμένος, καὶ πεινάσει. "Εσται δὲ ὅταν πεινάσῃ καὶ παροξυνθῇ, καὶ καταράσεται βασιλέα αυ τοῦ. Παραβὰς γάρ τις τὸν θεῖον νόμον καὶ σκανδα λισθεὶς ὑπὸ τῆς τῶν δαιμόνων ἀπάτης πρόγνωσιν έπαγγελλομένης, λιμὸν ἕξει τροφῶν λογικῶν, ἔκστα σίν τε καὶ παροξυσμόν, ὡς τὸν πάλαι βασιλέα βλαστ φημεῖν ἑαυτοῦ. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα, τὸν ἄρχοντα καὶ τὰ πάτρια· ὡς γὰρ μηδὲν σεμνὸν τῶν Εκκλησιαστικῶν ἐχόντων θεσμῶν τῶν Πατρόθεν ἡμῖν παραδεδομένων, αὐτά τε κακῶς ἐροῦσι, καὶ Χριστὸν τὸν τούτων καθηγησάμενον, οὓς καὶ σκότος τὸ νοητὸν διαδέξεται τῶν Εὐαγγελίων ἀποστραφέντας τὸ φῶς. Τινὲς δὲ τούτους, τοὺς περὶ ὧν νῦν ὁ λόγος, ὠφελημένους, ἐκ τοῦ λιμοῦ πρὸς ἐπιστροφὴν ἐκλα- βόντες, φασὶν αὐτοὺς μετανοεῖν, βλασφημοῦντας τοῦ κόσμου τούτου τὴν ἄρχοντα, τῆς ἐξ αὐτοῦ βλάβης λαβόντα συναίσθησιν. Πάτρια δὲ τῶν ἐν ἁμαρτίαις ζώντων αἱ τοῦ βίου πραγματείαι, τὰ ἔργα τῆς σαρ κός, οἷς συζῶντες τὸν θεῖον ἀπεστρέφοντο νόμον. Ο δὲ τοιοῦτος μακάριος. Ευρήσει γὰρ τὸν ἀληθινὸν ἄρ- χοντα καὶ πατρίδα τὴν ῾Ιερουσαλήμ, οι τινες καὶ ἀναβλέψονται εἰς τὸν οὐρανὸν ἄνω, συγκύπτοντες πάλαι καὶ τὰ ὑψηλὰ κατανοεῖν οὐ δυνάμενοι των οι γρ. λαβόντας. PROCOPII GAZEI enim vel oraculum adeas, vel lustrationibus, aliisque hujus generis rebus utaris, te mortuos ad- iisse putato. B – Sin autem Dei verbum, legemque evangelican A fueris amplexus, amplius te futura non tor- queant; sed præsentibns ad id, quod utile est, utere. Legem enim in auxilium accepisti, magno, ad id quod honestum est, adjumento naturæ bene- ficio præditus quod quia perficere voluit Deus, legis etiam adminiculum adjecit. Quod si de futu- ris tibi fidem fieri postulas, ea quæ lege jubentur, exsequere ; itaque bonorum fruitionem exspectato. At non est, ait, lex illa, sicut verbum istud, ventri- loqui nimirun. Neque enim est ad fraudem lucri causa excogitata, sed veritatis magistra, omnibus gratis proposita, ipso teste Isaia, cum ait • Om- nes sitientes, venite ad aquas, et qui non habetis argentum, properantes emite absque argento et pretio st. » Unum enim est nostra libertate dignum maxime beneficium; ipsa datæ legis observatio : cum illic, ut plurimum, quæ ad fraudem conficta sunt, oracula veneant. Quod si ad divinam istius- modi legem non attenditis; veniet, ait, super vos dura fames. Sic enim suos docere Deus, sic ad re- sipiscentiam deducere consuevit. Malis enim te pressi, ait, et fame, ut demererer. Caterun famis nomine, vel panis tantum, vel reliquorum adeo qua usui apta sunt, penuria significatur; quæ nec im- merito dura dicitur, cum sit illa implacabilis, per quam Deus salutis non pœnitendæ dolorem moli- tur. Et his etiam, qui divina lege exciderunt, dura fames immittitur, non panis modo, aut aquæ, sed audiendi verbum Dei ". Is enim ipse panis est de calo, qui mundo vitam largitur es. Symmachus autem sic transtulit: Et abibit ab ipso scandali- zatus, et famebit. Erii autem cum famuerit, et exa- cerbatus fuerit, etiam maledicet regi suo. Quisquis enim Dei lege despecta demonum fraude elusus, a quibus rerum futurarum cognitionem exspectat, scandalizatur; verbi ille fame, exstasi praeterea, et cxacerbatione eo usque laborabit, ut regem suum, vel, ut habent interpretes LXX, principem, legesque patrias convitiis insectari non dubitet. Tanquam enim nibil sanctum et venerandum ha- beant veteres a Patribus accepti Ecclesiæ ritus; ipsos, et corum auctorem Christum, insectabuntur; itaque eos, qui Evangelii lucem sunt aversati, mentis excipient tenebræ. Quidam autem eos, de quibus sermo est, fane ad resipiscentiam provo- catos et adjutos intelligentes, pœnitere, et mundi hujus principem, ex quo illos accepte injuriæ sen- sus admonuit, conviciis insectari volunt; patria au- tem eorum esse studia, qui in peccatis degunt : carnis opera nimirum, quibus ipsi irretiti a divi- na lege avertuntur. Sed qui tales sunt, non possunt ideo non esse beati, 'quod verum principem, patriam- Isa. LV, 1. c D Amos vi, 11. Joan. vi, 3. VAKIAS LECTIONES.
PG 87:1997ἴδετε φῶς μέγα, οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ, καὶ σκιᾷ θανάτου, κ.τ.λ. Τῶν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ἤρτηται λόγων καὶ ταῦτα· ἀλλ’ ἄνω μὲν ἦν περὶ τῶν ἀπειθησάντων ὁ λόγος· ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν αὐτὸν δεξαμένων· τίνες δὲ ἦσαν οἱ πρῶτοι τὸν Χριστὸν παραδεξάμενοι, Ἰωάννης ἐν Εὐαγγελίοις φησίν· «Ἀκούσας δὲ ὁ Σωτὴρ ὅτι Ἰωάννης παρεδόθη, ἀνεχώρησεν εἰς Γαλιλαίαν.» Εἶτα μακαρίσας τοὺς αὐτὴν κατοικοῦντας, καὶ τὴν παροῦσαν λέξιν ἐκθέμενος, ἐπάγει· «Ἀπὸ τότε ὁ Ἰησοῦς ἤρξατο κηρύσσειν καὶ λέγειν, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν.» Ἔδει γὰρ τὴν χώραν εἰπεῖν, ὅθεν τε ἤρξατο κηρύττειν, καὶ καθ’ ἣν τὰς πλείστας ἐποιεῖτο διατριβάς· ταύτην [οὖν] εὐαγγελίζεται φάσκων· Τοῦτο πρῶτον πίε . Δύο δὲ φυλαὶ ταύτην διεκληρώσαντο Ζαβουλών τε καὶ Νεφθαλείμ . Μεταξὺ δὲ τούτων καὶ ἀλλογενεῖς ᾤκουν, ὧν μέμνηται λέγων, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν, καὶ πέραν τοῦ Ἰορδάνου , τὰ γνωρίσματα λέγων τῆς κατὰ Παλαιστίνην Γαλιλαίας, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῆς κατὰ Φοινίκην· παραλίαν δὲ λέγει πᾶσαν τὴν ἀμφὶ τὴν Γεννησαρῖτιν λίμνην χώραν, ἣν καλεῖ τὸ Εὐαγγέλιον θάλασσαν.
Β θείων θεωρημάτων· νῦν δὲ τὸν πρὸς τὰ γήϊνα δεσμὸν διαλύσαντες, καὶ τῶν νοητῶν θεωροῦντες τὴν φύσιν, καὶ τὸν τόπον, ἔνθα δεήσει τὸν θησαυρὸν ἀποτίθεσθαι. Εμβλέψονται δὲ καὶ εἰς τὴν γῆν, τὸ εὐτελὲς τῆς ἑαυτῶν φύσεως ἐκ τῆς πρὸς τὴν γῆν συγγενείας, οἱ τέως ἐπηρμένοι καὶ φρονοῦντες ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἐπὶ δὲ θαύματι τῶν τηλικούτων ἀποροῦντες στενοχωρούμε- νοι [καὶ] τῇ τῶν κατειλημμένων ἐκπλήξει τεταραγ μένοι. «Όταν γὰρ συντελέσῃ, φησίν, ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσε ται. » Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν πόσα οὐκ οἶδεν, ἐὰν μὴ γεῦμα λάσῃ τῆς γνώσεως. Κατὰ τὸ «Είπα, Σοφισθήσομαι, καὶ αὐτὴ ἐμακρύνθη ἀπ' ἐμοῦ. » Πλὴν ὁ ἀγαθὸς Θεὸς ἐπαγγέλλεται τούτοις χρηστότερα. Οὐκ ἀπορηθήσε- ται γάρ, φησὶν, ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιρού. Οὐκ εἰς τὸ παντελὲς αὐτὴ ἡ ἄγνοια τῶν ἀνθρώπων καθέξει τὸ γένος. Ο γὰρ νῦν τῆς ἀληθείας ὠδίνων τὴν εὕρεσιν, όψεται ποτε πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἐπειδ' ἂν ἐνστῇ ὁ καιρὸς τῆς τῶν ὅλων ἀποκαταστά σεως, ὁ δηλοῖ τὸ ἕως καιροῦ. Τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ ἤξει εἰς ὑμᾶς σκληρὰ λιμὸς, ἀποστροφὴν εἶναι πρὸς τὸ Ἰουδαίων έθνος φασὶν, οἳ τὸν νόμον λαβόντες παρὰ Θεοῦ, οὐ προσήκαντο τὸν Χριστόν· οὗπερ ἐκπεσόν- τες, λιμῷ περιπεπτώκασι νοητῷ. Καί ποτε τῶν ἰδίων κακῶν ἐλθόντες εἰς αἴσθησιν, κακῶς ἐροῦσιν τὸν ἄρ χοντα, τοὺς καθηγητὰς αὐτῶν Γραμματέας καὶ Φα ρισαίους, καὶ τὰ ἔθη τὰ νόμιμα, δι᾽ ἃ δῆθεν ἀπέτρε- πον αὐτοὺς πιστεύειν Χριστῷ, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτοῦ μιαιφονίαν διήγειρον, οὐδὲ νόμον πάντως λέ- γοντες, ἀλλ' ἐντάλματα πάτρια δῆθεν καὶ διδασκα- λίας ἀνθρώπων· διὸ σκοτούμενοι διαπορηθήσονται. Τὰ δὲ ἔθνη τὰ νῦν ἐν στενοχωρίᾳ τε καὶ λιμῷ, τῆς ἀφθόνου τραπέζης Χριστοῦ μεταλήψονται, ὅταν ἐνστῇ τῆς κλήσεως αὐτῶν ὁ καιρός. ΚΕΦΑΛ. Θ'. α-ζ'. Τοῦτο πρώτον ταχὺ πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸς θαλάσσης. Καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέτ ραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ἰουδαίας. Ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει· ἴδετε φῶς μέγα, οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ, καὶ σκιᾷ θανάτου, κ. τ. λ. Τῶν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ήρτηται λόγων καὶ ταῦτα· ἀλλ᾽ ἄνω μὲν ἦν περὶ τῶν ἀπειθησάντων ὁ λόγος • ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν αὐτὸν δεξαμένων· τίνες δὲ ἦσαν οἱ πρῶτοι τὸν Χριστὸν παραδεξάμενοι, Ιωάννης Βεν Εὐαγγελίοις φησίν· . 'Ακούσας δὲ ὁ Σωτὴρ ὅτι Ἰωάν νης παρεδόθη, άνεχώρησεν εἰς Γαλιλαίαν. » Εἶτα μα καρίσας τοὺς αὐτὴν κατοικοῦντας, καὶ τὴν παροῦσαν λέξιν ἐκθέμενος, ἐπάγει· « Ἀπὸ τότε ὁ Ἰησοῦς ἤρξατο κηρύσσειν καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. ο Εδει γὰρ τὴν χώραν εἰπεῖν, • γρ. Ματθαίο;. COMMENTARII IN ISAIAM. B A que Jerusalem sunt inventuri. lidem eliam sursum alioquin quam legem, sed patria vere præcepta tur. Itaque tandem obcæcati confundentur: cum cum suum accesserit vocationis tempus, opipare h in cœlum erecti conspicient, olim quidem su- blimia rerum divinarum theoremata animo conci- pere non valentes ; nunc autem solutis rerum ter- renarum compagibus, intelligibilium naturam, et locum in quem deponere thesaurum conveniat ausi contemplari. În terram porro etipsi intuebun- tur, ut naturæ suæ vilitatem, ex ea, quam habet cum terra cognatione, qui prius elati de se non humiliter sentiebant, agnoscant. Erunt autem tan- tarum rerum miraculo attoniti et confusi, ipsaque rerum acceptarum admiratione commoti et pertur- bati : • Cum enim, ait, perfecerit homo, tum in- cipit; et cum requieverit, tunc in dubio erit Neque enim, quanta quis ignoret, unquam noverit, nisi prius scientiæ particulam aliquam degustarit; juxta illud : « Dixi : Sapiens fiam, et ipsa recessita me . . Sed istis longe meliora Deus pollicetur. Non enim confundetur, ait, qui in angustia est, us- que ad tempus; id est ; non in perpetuum mortales ipsa occupabit ignoratio. Qui enim anxie veritatem indagatur, ipsam tandem aliquando facie ad faciem cum finis sæculorum ultimus advenerit (quod ip- sum usque ad tempus significat) repertam intuebi- tur. Non desunt autem, qui quod habetur, veniet in vos fames dura, apost: ophen adJud eorum gentem, quæ, lege a Deo accepta, Christum adunit- tere noluerit, esse putent, quo postquam excide- runt, sunt et ipsi in spiritualem ſamem prolapsi. Verum si expergefacti, ad ea, quæ patiuntur, ma- la respexerint; principem ipsum, id est, Scribarum Pharisæorumque præfectos, ipsasque adeo usila- tas legis observationes, quibus populum a Christo avocatum in illius cædem excitarunt, nihil minus hominumque doctrinas docentes, conviciis insectabun gentes ipsæ, quas nunc premit angustia et fanes, Christi mensæ participes futuræ sunt. CAP. IX. C VERS. 1-7. Hoc primum velociter bibe, velociter fac, regio Zabulon, terra Nephthalim, via maris, et reliqui, qui juxta mare habitatis, et trans Jor- danem. Galilæa geulium, partes Juana, populus qui ambulat in tenebris. Videle lucem magnam, qui habitatis in regione, et umbra mortis, etc. Et hæc etiam de Emmanuele dicuntur. Sed fuit D de incredulis sermo superior. De illis autem hic, Eccli. svit, 6. » Eccle. vii. 24. o Matth. iv, 12. qui ipsum admiserunt. Quinam autem primi illi exstitere, a quibus admissus sit Christus, vel ipse in Evangeliis testatur Matthæus, ubi ait: ‹ Cum autem audisset Jesus, quod Joannes traditus esset, secessit in Galilæam *6. > Deinde cum beatos dixisset, qui ipsam incolerent, et hæc ipsa verba exposuisset, adjecit : « Exinde cepit Jesus pradi- care et dicere : Pœnitentiam agite, appropinqua- VARIE LECTIONES.
«Παράγων δὲ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδεν δύο ἀδελφούς.» Ἐντεῦθεν γὰρ ἦσαν οἱ μαθηταί. Περὶ ἣν λίμνην εἰσὶ καὶ κῶμαι Καφαρναοὺμ, καὶ Βηθσαϊδὰ καὶ ἡ Χωριάζει καὶ ὧν ἑτέρων ἐμνήσθη. Ἔστι δὲ καὶ Ἰορδάνου πέραν ἡ Γαλιλαία , καθ’ ἣν τὰ πλεῖστα διέτριβεν ὁ Σωτὴρ, δι’ ὃν πότον σωτήριον καὶ φῶς μέγα τοῖς ἐν αὐτῇ πρώτοις εὐαγγελίζεται. Τοῦ δὲ ζωοποιοῦ τούτου πότου εἰκόνα παρεῖχεν αἰσθητῶς ὁ Σωτὴρ τὸ ὕδωρ εἰς οἶνον ἐν τῷ γάμῳ μεταβαλὼν, ὃ καὶ ἀρχὴν σημείων Ἰωάννης φησὶν, καὶ ὡς ἐφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐπίστευσαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς αὐτόν. Ὅθεν ὁ προφήτης φησί· Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει . Βούλεται γὰρ δι’ ἔργων τὸν καρπὸν τοῦ λογικοῦ πόματος ἀποδιδόναι τοὺς τῆς θεοφανείας ἀξιωθέντας, καὶ τὸ μέγα φῶς δεξαμένους. Λέγοι δ’ ἂν τοῦτο καὶ ὡς δεδιψηκότι λαῷ τὴν προσδοκωμένην εὐαγγελιζόμενος χάριν. Θᾶττον γὰρ ὁ τοιοῦτος ἐκπίνοιτο πόμα σὺν ἡδονῇ· τοῦτ’ ἔστιν ὑποδέξαι τὴν εὐφροσύνην τὸ δόγμα τῆς σωτηρίας μηδὲν αὐτοῦ προτιμῶν. Τί γὰρ τοῦ κτίσαντος πρεσβύτερον, ἢ τιμιώτερον τοῦ πρωτοτόκου πάσης τῆς κτίσεως;
Β θείων θεωρημάτων· νῦν δὲ τὸν πρὸς τὰ γήϊνα δεσμὸν διαλύσαντες, καὶ τῶν νοητῶν θεωροῦντες τὴν φύσιν, καὶ τὸν τόπον, ἔνθα δεήσει τὸν θησαυρὸν ἀποτίθεσθαι. Εμβλέψονται δὲ καὶ εἰς τὴν γῆν, τὸ εὐτελὲς τῆς ἑαυτῶν φύσεως ἐκ τῆς πρὸς τὴν γῆν συγγενείας, οἱ τέως ἐπηρμένοι καὶ φρονοῦντες ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἐπὶ δὲ θαύματι τῶν τηλικούτων ἀποροῦντες στενοχωρούμε- νοι [καὶ] τῇ τῶν κατειλημμένων ἐκπλήξει τεταραγ μένοι. «Όταν γὰρ συντελέσῃ, φησίν, ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσε ται. » Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν πόσα οὐκ οἶδεν, ἐὰν μὴ γεῦμα λάσῃ τῆς γνώσεως. Κατὰ τὸ «Είπα, Σοφισθήσομαι, καὶ αὐτὴ ἐμακρύνθη ἀπ' ἐμοῦ. » Πλὴν ὁ ἀγαθὸς Θεὸς ἐπαγγέλλεται τούτοις χρηστότερα. Οὐκ ἀπορηθήσε- ται γάρ, φησὶν, ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιρού. Οὐκ εἰς τὸ παντελὲς αὐτὴ ἡ ἄγνοια τῶν ἀνθρώπων καθέξει τὸ γένος. Ο γὰρ νῦν τῆς ἀληθείας ὠδίνων τὴν εὕρεσιν, όψεται ποτε πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἐπειδ' ἂν ἐνστῇ ὁ καιρὸς τῆς τῶν ὅλων ἀποκαταστά σεως, ὁ δηλοῖ τὸ ἕως καιροῦ. Τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ ἤξει εἰς ὑμᾶς σκληρὰ λιμὸς, ἀποστροφὴν εἶναι πρὸς τὸ Ἰουδαίων έθνος φασὶν, οἳ τὸν νόμον λαβόντες παρὰ Θεοῦ, οὐ προσήκαντο τὸν Χριστόν· οὗπερ ἐκπεσόν- τες, λιμῷ περιπεπτώκασι νοητῷ. Καί ποτε τῶν ἰδίων κακῶν ἐλθόντες εἰς αἴσθησιν, κακῶς ἐροῦσιν τὸν ἄρ χοντα, τοὺς καθηγητὰς αὐτῶν Γραμματέας καὶ Φα ρισαίους, καὶ τὰ ἔθη τὰ νόμιμα, δι᾽ ἃ δῆθεν ἀπέτρε- πον αὐτοὺς πιστεύειν Χριστῷ, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτοῦ μιαιφονίαν διήγειρον, οὐδὲ νόμον πάντως λέ- γοντες, ἀλλ' ἐντάλματα πάτρια δῆθεν καὶ διδασκα- λίας ἀνθρώπων· διὸ σκοτούμενοι διαπορηθήσονται. Τὰ δὲ ἔθνη τὰ νῦν ἐν στενοχωρίᾳ τε καὶ λιμῷ, τῆς ἀφθόνου τραπέζης Χριστοῦ μεταλήψονται, ὅταν ἐνστῇ τῆς κλήσεως αὐτῶν ὁ καιρός. ΚΕΦΑΛ. Θ'. α-ζ'. Τοῦτο πρώτον ταχὺ πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸς θαλάσσης. Καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέτ ραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ἰουδαίας. Ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει· ἴδετε φῶς μέγα, οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ, καὶ σκιᾷ θανάτου, κ. τ. λ. Τῶν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ήρτηται λόγων καὶ ταῦτα· ἀλλ᾽ ἄνω μὲν ἦν περὶ τῶν ἀπειθησάντων ὁ λόγος • ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν αὐτὸν δεξαμένων· τίνες δὲ ἦσαν οἱ πρῶτοι τὸν Χριστὸν παραδεξάμενοι, Ιωάννης Βεν Εὐαγγελίοις φησίν· . 'Ακούσας δὲ ὁ Σωτὴρ ὅτι Ἰωάν νης παρεδόθη, άνεχώρησεν εἰς Γαλιλαίαν. » Εἶτα μα καρίσας τοὺς αὐτὴν κατοικοῦντας, καὶ τὴν παροῦσαν λέξιν ἐκθέμενος, ἐπάγει· « Ἀπὸ τότε ὁ Ἰησοῦς ἤρξατο κηρύσσειν καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. ο Εδει γὰρ τὴν χώραν εἰπεῖν, • γρ. Ματθαίο;. COMMENTARII IN ISAIAM. B A que Jerusalem sunt inventuri. lidem eliam sursum alioquin quam legem, sed patria vere præcepta tur. Itaque tandem obcæcati confundentur: cum cum suum accesserit vocationis tempus, opipare h in cœlum erecti conspicient, olim quidem su- blimia rerum divinarum theoremata animo conci- pere non valentes ; nunc autem solutis rerum ter- renarum compagibus, intelligibilium naturam, et locum in quem deponere thesaurum conveniat ausi contemplari. În terram porro etipsi intuebun- tur, ut naturæ suæ vilitatem, ex ea, quam habet cum terra cognatione, qui prius elati de se non humiliter sentiebant, agnoscant. Erunt autem tan- tarum rerum miraculo attoniti et confusi, ipsaque rerum acceptarum admiratione commoti et pertur- bati : • Cum enim, ait, perfecerit homo, tum in- cipit; et cum requieverit, tunc in dubio erit Neque enim, quanta quis ignoret, unquam noverit, nisi prius scientiæ particulam aliquam degustarit; juxta illud : « Dixi : Sapiens fiam, et ipsa recessita me . . Sed istis longe meliora Deus pollicetur. Non enim confundetur, ait, qui in angustia est, us- que ad tempus; id est ; non in perpetuum mortales ipsa occupabit ignoratio. Qui enim anxie veritatem indagatur, ipsam tandem aliquando facie ad faciem cum finis sæculorum ultimus advenerit (quod ip- sum usque ad tempus significat) repertam intuebi- tur. Non desunt autem, qui quod habetur, veniet in vos fames dura, apost: ophen adJud eorum gentem, quæ, lege a Deo accepta, Christum adunit- tere noluerit, esse putent, quo postquam excide- runt, sunt et ipsi in spiritualem ſamem prolapsi. Verum si expergefacti, ad ea, quæ patiuntur, ma- la respexerint; principem ipsum, id est, Scribarum Pharisæorumque præfectos, ipsasque adeo usila- tas legis observationes, quibus populum a Christo avocatum in illius cædem excitarunt, nihil minus hominumque doctrinas docentes, conviciis insectabun gentes ipsæ, quas nunc premit angustia et fanes, Christi mensæ participes futuræ sunt. CAP. IX. C VERS. 1-7. Hoc primum velociter bibe, velociter fac, regio Zabulon, terra Nephthalim, via maris, et reliqui, qui juxta mare habitatis, et trans Jor- danem. Galilæa geulium, partes Juana, populus qui ambulat in tenebris. Videle lucem magnam, qui habitatis in regione, et umbra mortis, etc. Et hæc etiam de Emmanuele dicuntur. Sed fuit D de incredulis sermo superior. De illis autem hic, Eccli. svit, 6. » Eccle. vii. 24. o Matth. iv, 12. qui ipsum admiserunt. Quinam autem primi illi exstitere, a quibus admissus sit Christus, vel ipse in Evangeliis testatur Matthæus, ubi ait: ‹ Cum autem audisset Jesus, quod Joannes traditus esset, secessit in Galilæam *6. > Deinde cum beatos dixisset, qui ipsam incolerent, et hæc ipsa verba exposuisset, adjecit : « Exinde cepit Jesus pradi- care et dicere : Pœnitentiam agite, appropinqua- VARIE LECTIONES.
PG 87:1998Πίε τοίνυν τοῦτο , μαθὼν ὡς Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος. Οὐδὲν πρὸ ἀρχῆς, οὐδὲν πρὸ τοῦ ἐν ἀρχῇ. Μὴ αἰῶνα προπίῃς, μὴ διάστημα τοπικὸν, ἢ χρονικόν· τούτου δὲ πρῶτον ἐπὶ τὴν τοῦ ἔργου χώρει παραδοχὴν συντόνως τε καὶ σπουδῇ. Τοιγαροῦν ὁ Παῦλος ὁμοῦ τε ἔπινε τὴν πίστιν, καὶ οὐδένα καιρὸν ἀνεβάλετο πρὸς τὸ κήρυγμα, ὅς γε οὐ δὲ προσανέθετο σαρκὶ καὶ αἵματι· δρομεὺς δὲ ὢν ἀγαθὸς, ἅμα τῷ συνθήματι πρὸς τὸ τέλος ἠπείγετο κατὰ σκοπὸν διώκων εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως. Οἱ τοίνυν εὐαγγελιζόμενοι, πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐν τῷ σκότῳ τῆς ἀγνοίας πορευόμενοι · ἐν τῇ Ἀνατολῇ τοῦ φωτὸς , ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, φῶς εἶδον μέγα . Πῶς δὲ οὐ μέγα , ὃ καὶ νοητοῖς ἐπιλάμπει καὶ αἰσθητοῖς; ὃ καὶ Πατρὶ σύνεστι, καὶ πάντα φωτίζει; ἐν σκιᾷ δὲ ἦσαν θανάτου οἱ τὰ «Πρὸς θάνατον ἁμαρτάνοντες, κατὰ τὸ, Ψυχὴ ἡ ἁμαρτάνουσα αὐτὴ ἀποθανεῖται.» Ὁ δὲ τοιοῦτος, ἕως μὲν ἐν τῷ παρόντι βίῳ τυγχάνει, οὔπω κατεπόθη θανάτῳ, μετανοῆσαι δυνάμενος, οὐ μὴν ἀπήλλακται παντελῶς. Διὸ λέγεται ἐν σκιᾷ θανάτου εἶναι. Καὶ ἄλλως ἐσκιάζοντο ὑπὸ θανάτου.
Β θείων θεωρημάτων· νῦν δὲ τὸν πρὸς τὰ γήϊνα δεσμὸν διαλύσαντες, καὶ τῶν νοητῶν θεωροῦντες τὴν φύσιν, καὶ τὸν τόπον, ἔνθα δεήσει τὸν θησαυρὸν ἀποτίθεσθαι. Εμβλέψονται δὲ καὶ εἰς τὴν γῆν, τὸ εὐτελὲς τῆς ἑαυτῶν φύσεως ἐκ τῆς πρὸς τὴν γῆν συγγενείας, οἱ τέως ἐπηρμένοι καὶ φρονοῦντες ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἐπὶ δὲ θαύματι τῶν τηλικούτων ἀποροῦντες στενοχωρούμε- νοι [καὶ] τῇ τῶν κατειλημμένων ἐκπλήξει τεταραγ μένοι. «Όταν γὰρ συντελέσῃ, φησίν, ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσε ται. » Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν πόσα οὐκ οἶδεν, ἐὰν μὴ γεῦμα λάσῃ τῆς γνώσεως. Κατὰ τὸ «Είπα, Σοφισθήσομαι, καὶ αὐτὴ ἐμακρύνθη ἀπ' ἐμοῦ. » Πλὴν ὁ ἀγαθὸς Θεὸς ἐπαγγέλλεται τούτοις χρηστότερα. Οὐκ ἀπορηθήσε- ται γάρ, φησὶν, ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιρού. Οὐκ εἰς τὸ παντελὲς αὐτὴ ἡ ἄγνοια τῶν ἀνθρώπων καθέξει τὸ γένος. Ο γὰρ νῦν τῆς ἀληθείας ὠδίνων τὴν εὕρεσιν, όψεται ποτε πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἐπειδ' ἂν ἐνστῇ ὁ καιρὸς τῆς τῶν ὅλων ἀποκαταστά σεως, ὁ δηλοῖ τὸ ἕως καιροῦ. Τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ ἤξει εἰς ὑμᾶς σκληρὰ λιμὸς, ἀποστροφὴν εἶναι πρὸς τὸ Ἰουδαίων έθνος φασὶν, οἳ τὸν νόμον λαβόντες παρὰ Θεοῦ, οὐ προσήκαντο τὸν Χριστόν· οὗπερ ἐκπεσόν- τες, λιμῷ περιπεπτώκασι νοητῷ. Καί ποτε τῶν ἰδίων κακῶν ἐλθόντες εἰς αἴσθησιν, κακῶς ἐροῦσιν τὸν ἄρ χοντα, τοὺς καθηγητὰς αὐτῶν Γραμματέας καὶ Φα ρισαίους, καὶ τὰ ἔθη τὰ νόμιμα, δι᾽ ἃ δῆθεν ἀπέτρε- πον αὐτοὺς πιστεύειν Χριστῷ, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτοῦ μιαιφονίαν διήγειρον, οὐδὲ νόμον πάντως λέ- γοντες, ἀλλ' ἐντάλματα πάτρια δῆθεν καὶ διδασκα- λίας ἀνθρώπων· διὸ σκοτούμενοι διαπορηθήσονται. Τὰ δὲ ἔθνη τὰ νῦν ἐν στενοχωρίᾳ τε καὶ λιμῷ, τῆς ἀφθόνου τραπέζης Χριστοῦ μεταλήψονται, ὅταν ἐνστῇ τῆς κλήσεως αὐτῶν ὁ καιρός. ΚΕΦΑΛ. Θ'. α-ζ'. Τοῦτο πρώτον ταχὺ πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸς θαλάσσης. Καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέτ ραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ἰουδαίας. Ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει· ἴδετε φῶς μέγα, οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ, καὶ σκιᾷ θανάτου, κ. τ. λ. Τῶν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ήρτηται λόγων καὶ ταῦτα· ἀλλ᾽ ἄνω μὲν ἦν περὶ τῶν ἀπειθησάντων ὁ λόγος • ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν αὐτὸν δεξαμένων· τίνες δὲ ἦσαν οἱ πρῶτοι τὸν Χριστὸν παραδεξάμενοι, Ιωάννης Βεν Εὐαγγελίοις φησίν· . 'Ακούσας δὲ ὁ Σωτὴρ ὅτι Ἰωάν νης παρεδόθη, άνεχώρησεν εἰς Γαλιλαίαν. » Εἶτα μα καρίσας τοὺς αὐτὴν κατοικοῦντας, καὶ τὴν παροῦσαν λέξιν ἐκθέμενος, ἐπάγει· « Ἀπὸ τότε ὁ Ἰησοῦς ἤρξατο κηρύσσειν καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. ο Εδει γὰρ τὴν χώραν εἰπεῖν, • γρ. Ματθαίο;. COMMENTARII IN ISAIAM. B A que Jerusalem sunt inventuri. lidem eliam sursum alioquin quam legem, sed patria vere præcepta tur. Itaque tandem obcæcati confundentur: cum cum suum accesserit vocationis tempus, opipare h in cœlum erecti conspicient, olim quidem su- blimia rerum divinarum theoremata animo conci- pere non valentes ; nunc autem solutis rerum ter- renarum compagibus, intelligibilium naturam, et locum in quem deponere thesaurum conveniat ausi contemplari. În terram porro etipsi intuebun- tur, ut naturæ suæ vilitatem, ex ea, quam habet cum terra cognatione, qui prius elati de se non humiliter sentiebant, agnoscant. Erunt autem tan- tarum rerum miraculo attoniti et confusi, ipsaque rerum acceptarum admiratione commoti et pertur- bati : • Cum enim, ait, perfecerit homo, tum in- cipit; et cum requieverit, tunc in dubio erit Neque enim, quanta quis ignoret, unquam noverit, nisi prius scientiæ particulam aliquam degustarit; juxta illud : « Dixi : Sapiens fiam, et ipsa recessita me . . Sed istis longe meliora Deus pollicetur. Non enim confundetur, ait, qui in angustia est, us- que ad tempus; id est ; non in perpetuum mortales ipsa occupabit ignoratio. Qui enim anxie veritatem indagatur, ipsam tandem aliquando facie ad faciem cum finis sæculorum ultimus advenerit (quod ip- sum usque ad tempus significat) repertam intuebi- tur. Non desunt autem, qui quod habetur, veniet in vos fames dura, apost: ophen adJud eorum gentem, quæ, lege a Deo accepta, Christum adunit- tere noluerit, esse putent, quo postquam excide- runt, sunt et ipsi in spiritualem ſamem prolapsi. Verum si expergefacti, ad ea, quæ patiuntur, ma- la respexerint; principem ipsum, id est, Scribarum Pharisæorumque præfectos, ipsasque adeo usila- tas legis observationes, quibus populum a Christo avocatum in illius cædem excitarunt, nihil minus hominumque doctrinas docentes, conviciis insectabun gentes ipsæ, quas nunc premit angustia et fanes, Christi mensæ participes futuræ sunt. CAP. IX. C VERS. 1-7. Hoc primum velociter bibe, velociter fac, regio Zabulon, terra Nephthalim, via maris, et reliqui, qui juxta mare habitatis, et trans Jor- danem. Galilæa geulium, partes Juana, populus qui ambulat in tenebris. Videle lucem magnam, qui habitatis in regione, et umbra mortis, etc. Et hæc etiam de Emmanuele dicuntur. Sed fuit D de incredulis sermo superior. De illis autem hic, Eccli. svit, 6. » Eccle. vii. 24. o Matth. iv, 12. qui ipsum admiserunt. Quinam autem primi illi exstitere, a quibus admissus sit Christus, vel ipse in Evangeliis testatur Matthæus, ubi ait: ‹ Cum autem audisset Jesus, quod Joannes traditus esset, secessit in Galilæam *6. > Deinde cum beatos dixisset, qui ipsam incolerent, et hæc ipsa verba exposuisset, adjecit : « Exinde cepit Jesus pradi- care et dicere : Pœnitentiam agite, appropinqua- VARIE LECTIONES.
Βαθεῖα γὰρ αὐτοὺς νεφέλη τῆς εἰδωλολατρείας ἐπέκειτο. Λοιπὸν ὁ λόγος πρὸς αὐτὸ μεταβαίνει τοῦ Κυρίου τὸ πρόσωπον. Τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ ὃ κατήγαγες, ἐν εὐφροσύνῃ . Ἐν ταύτῃ γὰρ τῇ χώρᾳ πλεῖστον ἐκτήσατο λαὸν, καὶ τοὺς ἀποστόλους αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ κατήγαγες, ἐμεγάλυνας ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Εὐφρανθήσονται δὲ οὗτοι καθάπερ ἐν ἀμητῷ . Πρὸς μὲν τὴν λέξιν, δι’ οὓς εὐλόγησεν ἄρτους ἐν ταύτῃ τῇ χώρᾳ ἑπτά τε καὶ πέντε, καὶ τοσούτους ἐχόρτασεν. Καὶ ἐν θερισμῷ γὰρ ἠθροισμένως καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ συμποσιάζειν εἰώθασιν. Πρὸς δὲ διάνοιαν, ὅτιπερ οἱ ἀπόστολοι, καὶ οἱ τούτων εἰσέτι νῦν ὄντες διάδοχοι, ἐνώπιον τοῦ Σωτῆρος εὐφραίνονται δίκην ἀμώντων ἐργαζόμενοι τοῦ θερισμοῦ τῶν ἐθνῶν ἐργᾶται τυγχάνοντες· πρὸς οὓς ἔλεγεν, ὁ μὲν θερισμὸς πολὺς οἱ δὲ ἐργᾶται ὀλίγοι, καὶ πῶς γὰρ οὐκ ὀλίγοι τινὲς, οἳ, ὡς δεῖ καθηγούμενοι πρὸς τὸν μέγαν καὶ πολὺν τῶν ἐθνῶν θερισμόν ; οἳ καὶ τῆς πολυθέου πλάνης εἰς ἑαυτοὺς διῃροῦντο τὰ σκύλα , ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς προνομεῖν ὁ Σωτὴρ ὁ λεγόμενος πρόσθε, ταχέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον ;
Β θείων θεωρημάτων· νῦν δὲ τὸν πρὸς τὰ γήϊνα δεσμὸν διαλύσαντες, καὶ τῶν νοητῶν θεωροῦντες τὴν φύσιν, καὶ τὸν τόπον, ἔνθα δεήσει τὸν θησαυρὸν ἀποτίθεσθαι. Εμβλέψονται δὲ καὶ εἰς τὴν γῆν, τὸ εὐτελὲς τῆς ἑαυτῶν φύσεως ἐκ τῆς πρὸς τὴν γῆν συγγενείας, οἱ τέως ἐπηρμένοι καὶ φρονοῦντες ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἐπὶ δὲ θαύματι τῶν τηλικούτων ἀποροῦντες στενοχωρούμε- νοι [καὶ] τῇ τῶν κατειλημμένων ἐκπλήξει τεταραγ μένοι. «Όταν γὰρ συντελέσῃ, φησίν, ἄνθρωπος, τότε ἄρχεται· καὶ ὅταν παύσηται, τότε ἀπορηθήσε ται. » Οὐδεὶς γὰρ οἶδεν πόσα οὐκ οἶδεν, ἐὰν μὴ γεῦμα λάσῃ τῆς γνώσεως. Κατὰ τὸ «Είπα, Σοφισθήσομαι, καὶ αὐτὴ ἐμακρύνθη ἀπ' ἐμοῦ. » Πλὴν ὁ ἀγαθὸς Θεὸς ἐπαγγέλλεται τούτοις χρηστότερα. Οὐκ ἀπορηθήσε- ται γάρ, φησὶν, ὁ ἐν στενοχωρίᾳ ὢν ἕως καιρού. Οὐκ εἰς τὸ παντελὲς αὐτὴ ἡ ἄγνοια τῶν ἀνθρώπων καθέξει τὸ γένος. Ο γὰρ νῦν τῆς ἀληθείας ὠδίνων τὴν εὕρεσιν, όψεται ποτε πρόσωπον πρὸς πρόσωπον, ἐπειδ' ἂν ἐνστῇ ὁ καιρὸς τῆς τῶν ὅλων ἀποκαταστά σεως, ὁ δηλοῖ τὸ ἕως καιροῦ. Τινὲς δὲ ἀπὸ τοῦ ἤξει εἰς ὑμᾶς σκληρὰ λιμὸς, ἀποστροφὴν εἶναι πρὸς τὸ Ἰουδαίων έθνος φασὶν, οἳ τὸν νόμον λαβόντες παρὰ Θεοῦ, οὐ προσήκαντο τὸν Χριστόν· οὗπερ ἐκπεσόν- τες, λιμῷ περιπεπτώκασι νοητῷ. Καί ποτε τῶν ἰδίων κακῶν ἐλθόντες εἰς αἴσθησιν, κακῶς ἐροῦσιν τὸν ἄρ χοντα, τοὺς καθηγητὰς αὐτῶν Γραμματέας καὶ Φα ρισαίους, καὶ τὰ ἔθη τὰ νόμιμα, δι᾽ ἃ δῆθεν ἀπέτρε- πον αὐτοὺς πιστεύειν Χριστῷ, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτοῦ μιαιφονίαν διήγειρον, οὐδὲ νόμον πάντως λέ- γοντες, ἀλλ' ἐντάλματα πάτρια δῆθεν καὶ διδασκα- λίας ἀνθρώπων· διὸ σκοτούμενοι διαπορηθήσονται. Τὰ δὲ ἔθνη τὰ νῦν ἐν στενοχωρίᾳ τε καὶ λιμῷ, τῆς ἀφθόνου τραπέζης Χριστοῦ μεταλήψονται, ὅταν ἐνστῇ τῆς κλήσεως αὐτῶν ὁ καιρός. ΚΕΦΑΛ. Θ'. α-ζ'. Τοῦτο πρώτον ταχὺ πίε, ταχὺ ποίει, χώρα Ζαβουλών, ἡ γῆ Νεφθαλείμ, ὁδὸς θαλάσσης. Καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν κατοικοῦντες, καὶ πέτ ραν τοῦ Ἰορδάνου, Γαλιλαία τῶν ἐθνῶν, τὰ μέρη τῆς Ἰουδαίας. Ὁ λαὸς ὁ πορευόμενος ἐν σκότει· ἴδετε φῶς μέγα, οἱ κατοικοῦντες ἐν χώρᾳ, καὶ σκιᾷ θανάτου, κ. τ. λ. Τῶν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ ήρτηται λόγων καὶ ταῦτα· ἀλλ᾽ ἄνω μὲν ἦν περὶ τῶν ἀπειθησάντων ὁ λόγος • ἐνταῦθα δὲ περὶ τῶν αὐτὸν δεξαμένων· τίνες δὲ ἦσαν οἱ πρῶτοι τὸν Χριστὸν παραδεξάμενοι, Ιωάννης Βεν Εὐαγγελίοις φησίν· . 'Ακούσας δὲ ὁ Σωτὴρ ὅτι Ἰωάν νης παρεδόθη, άνεχώρησεν εἰς Γαλιλαίαν. » Εἶτα μα καρίσας τοὺς αὐτὴν κατοικοῦντας, καὶ τὴν παροῦσαν λέξιν ἐκθέμενος, ἐπάγει· « Ἀπὸ τότε ὁ Ἰησοῦς ἤρξατο κηρύσσειν καὶ λέγειν, Μετανοεῖτε, ὅτι ἤγγικεν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν. ο Εδει γὰρ τὴν χώραν εἰπεῖν, • γρ. Ματθαίο;. COMMENTARII IN ISAIAM. B A que Jerusalem sunt inventuri. lidem eliam sursum alioquin quam legem, sed patria vere præcepta tur. Itaque tandem obcæcati confundentur: cum cum suum accesserit vocationis tempus, opipare h in cœlum erecti conspicient, olim quidem su- blimia rerum divinarum theoremata animo conci- pere non valentes ; nunc autem solutis rerum ter- renarum compagibus, intelligibilium naturam, et locum in quem deponere thesaurum conveniat ausi contemplari. În terram porro etipsi intuebun- tur, ut naturæ suæ vilitatem, ex ea, quam habet cum terra cognatione, qui prius elati de se non humiliter sentiebant, agnoscant. Erunt autem tan- tarum rerum miraculo attoniti et confusi, ipsaque rerum acceptarum admiratione commoti et pertur- bati : • Cum enim, ait, perfecerit homo, tum in- cipit; et cum requieverit, tunc in dubio erit Neque enim, quanta quis ignoret, unquam noverit, nisi prius scientiæ particulam aliquam degustarit; juxta illud : « Dixi : Sapiens fiam, et ipsa recessita me . . Sed istis longe meliora Deus pollicetur. Non enim confundetur, ait, qui in angustia est, us- que ad tempus; id est ; non in perpetuum mortales ipsa occupabit ignoratio. Qui enim anxie veritatem indagatur, ipsam tandem aliquando facie ad faciem cum finis sæculorum ultimus advenerit (quod ip- sum usque ad tempus significat) repertam intuebi- tur. Non desunt autem, qui quod habetur, veniet in vos fames dura, apost: ophen adJud eorum gentem, quæ, lege a Deo accepta, Christum adunit- tere noluerit, esse putent, quo postquam excide- runt, sunt et ipsi in spiritualem ſamem prolapsi. Verum si expergefacti, ad ea, quæ patiuntur, ma- la respexerint; principem ipsum, id est, Scribarum Pharisæorumque præfectos, ipsasque adeo usila- tas legis observationes, quibus populum a Christo avocatum in illius cædem excitarunt, nihil minus hominumque doctrinas docentes, conviciis insectabun gentes ipsæ, quas nunc premit angustia et fanes, Christi mensæ participes futuræ sunt. CAP. IX. C VERS. 1-7. Hoc primum velociter bibe, velociter fac, regio Zabulon, terra Nephthalim, via maris, et reliqui, qui juxta mare habitatis, et trans Jor- danem. Galilæa geulium, partes Juana, populus qui ambulat in tenebris. Videle lucem magnam, qui habitatis in regione, et umbra mortis, etc. Et hæc etiam de Emmanuele dicuntur. Sed fuit D de incredulis sermo superior. De illis autem hic, Eccli. svit, 6. » Eccle. vii. 24. o Matth. iv, 12. qui ipsum admiserunt. Quinam autem primi illi exstitere, a quibus admissus sit Christus, vel ipse in Evangeliis testatur Matthæus, ubi ait: ‹ Cum autem audisset Jesus, quod Joannes traditus esset, secessit in Galilæam *6. > Deinde cum beatos dixisset, qui ipsam incolerent, et hæc ipsa verba exposuisset, adjecit : « Exinde cepit Jesus pradi- care et dicere : Pœnitentiam agite, appropinqua- VARIE LECTIONES.
PG 87:2000Κατὰ γὰρ τὴν παραβολὴν, τοῦ ἰσχυροῦ τυγχάνων ἰσχυρότερος, ἦρε τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ, καὶ τὰ σκύλα διέδωκεν. Πανοπλίαν μὲν τὰς πονηρὰς δυνάμεις, δι’ ὧν ἐνείργει τὴν εἰδωλολατρείαν. Σκύλα δὲ τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς, ἃς ὑποσυλήσας εἶχεν ὑφ’ ἑαυτῷ λῃστοῦ καὶ τρόπῳ καὶ βίᾳ χρησάμενος. Ὁ δὲ ὡς ἀληθῶς ἰσχυρὸς καθελὼν τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐλευθερώσας τε τὰς σκυλευθείσας ψυχὰς, διένειμε τοῖς μαθηταῖς προνοεῖν καὶ θεραπεύειν αὐτάς· οἳ καὶ εὐφραίνονται καθάπερ ἐν ἀμητῷ τῆς Ἐκκλησίας , ὁρῶντες τὰ λήϊα. Καὶ ἄλλως, ὃ σπείρει ἕκαστος, τοῦτο καὶ θερίσει. Ἐν οὖν τῇ ἀνταποδόσει οἱ τὸν λόγον δεξάμενοι καὶ καρποφορήσαντες, ἀνάλογον τῶν ἐνταῦθα προκαταβεβλημένων παρὰ τοῦ δικαίου Κριτοῦ λαμβάνοντες τὸν μισθὸν, εὐφρανθήσονται τοῖς ἑαυτῶν ἐναπολαύοντες πόνοις. Οἱ γὰρ ἐκ σκύλων πλουτοῦντες ἀθρόαν ὑποδέχονται τοῦ πλούτου τὴν ἀφορμὴν, διόπερ ἄμφω φησὶν, καὶ τὰ ἐξ ἀντιδόσεως ἀγαθὰ, καὶ τὰ ἐκ χάριτος παρὰ τοῦ τὰ μεγάλα δωρουμένου διδόμενα· ἀλλ’ ἐπανέλθωμεν ὅθεν ἐξέβημεν.
ἐποιεῖτο διατριβάς· ταύτην [ούν] εὐαγγελίζεται φά σκων· Τοῦτο πρῶτον πίε. Δύο δὲ φυλαὶ ταύτην δι εκληρώσαντο Ζαβουλών τε καὶ Νεφθαλείμ. Μεταξύ δὲ τούτων καὶ ἀλλογενεῖς ᾤκουν, ων μέμνηται λέγων, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν, καὶ πέραν τοῦ Ἰορ δάνου, τὰ γνωρίσματα λέγων τῆς κατὰ Παλαιστίνην Γαλιλαίας, πρὸς ἀντιδιαστολήν τῆς κατὰ Φοινίκην· παραλίαν δὲ λέγει πᾶσαν τὴν ἀμφὶ τὴν Γεννησαρί τιν λίμνην χώραν, ἣν καλεῖ τὸ Εὐαγγέλιον θάλασσαν. • Παράγων δέ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδεν δύο ἀδελφούς. » Εντεῦθεν γὰρ ἦσαν οἱ μαθηταί. Περὶ ἦν λίμνην εἰσὶ καὶ κῶμαι Καφαρναούμ, καὶ Βηθσαϊδὰ καὶ ἡ Χωριάζει ἡ καὶ ὧν ἑτέρων ἐμνήσθη. Α ὅθεν τε ήρξατο κηρύττειν, καὶ καθ᾽ ἦν τὰς πλείστας Εστι δὲ καὶ Ἰορδάνου πέραν ἡ Γαλιλαία, καθ' ἦν τὰ πλεῖστα διέτριβεν ὁ Σωτήρ, δι᾿ ὃν πότον σω τήριον καὶ φῶς μέγα τοῖς ἐν αὐτῇ πρώτοις εὐαγγε λίζεται. Τοῦ δὲ ζωοποιοῦ τούτου πότου εἰκόνα παρ- εἶχεν αἰσθητῶς ὁ Σωτὴρ τὸ ὕδωρ εἰς οἶνον ἐν τῷ γάμῳ μεταβαλών, καὶ ἀρχὴν σημείων Ἰωάννης φησὶν, καὶ ὡς ἐφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐπίσ στευσαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς αὐτόν. "Οθεν ὁ προς φήτης φησί· Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει. Βού λεται γὰρ δι' ἔργων τὸν καρπὸν τοῦ λογικοῦ πόσ ματος ἀποδιδέναι τοὺς τῆς θεοφανείας ἀξιωθέντας, καὶ τὸ μέγα φῶς δεξαμένους. Λέγοι δ᾽ ἂν τοῦτο καὶ ὡς δεδιψηκότι λαῷ τὴν προσδοκωμένην ευαγγελιζό- μενος χάριν. Θάττον γὰρ ὁ τοιοῦτος ἐκπίνοιτο πόμα σὺν ἡδονῇ· τοῦτ' ἔστιν ὑποδέξαι τὴν εὐφροσύνην Ι τὸ δόγμα τῆς σωτηρίας μηδὲν αὐτοῦ προτιμῶν. Τί γὰρ τοῦ κτίσαντος πρεσβύτερον, ἢ τιμιώτερον τοῦ πρω τοτόκου πάσης τῆς κτίσεως ; Πίε τοίνυν τοῦτο, μα θὼν ὡς Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος. Οὐδὲν πρὸ ἀρχῆς, οὐ- δὲν πρὸ τοῦ ἐν ἀρχῇ. Μὴ αἰῶνα προπίῃς, μὴ διά- στημα τοπικὸν, ἢ χρονικόν τούτου δὲ πρῶτον ἐπὶ τὴν τοῦ ἔργου χώρει παραδοχήν συντόνως τε καὶ σπουδῇ. Τοιγαροῦν ὁ Παῦλος ὁμοῦ τε ἔπινε τὴν πίστιν, καὶ οὐδένα καιρὸν ἀνεβάλετο πρὸς τὸ κή ρυγμα, ὅς γε οὐ δὲ προσανέθετο σαρκὶ καὶ αἵματι · δρομεὺς δὲ ὢν ἀγαθὸς, ἅμα τῷ συνθήματι πρὸς τὸ τέλος ηπείγετο κατὰ σκοπὸν διώκων εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως. Οἱ τοίνυν εὐαγγελιζόμενοι, πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐν τῷ σκότῳ τῆς ἀγνοίας πορευόμε- ναι ἐν τῇ ᾿Ανατολῇ τοῦ φωτός, φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, φῶς εἶδον μέσ γα. Πῶς δὲ οὐ μέγα, ὃ καὶ νοητοῖς ἐπιλάμπει καὶ αἰσθητοῖς; ὅ καὶ Πατρὶ σύνεστι, καὶ πάντα φωτί ζει; ἐν σκιᾷ δὲ ἦσαν θανάτου οἱ τὰς Πρὸς θάνατον ἁμαρτάνοντες, κατὰ τὸ, Ψυχὴ ἡ ἁμαρτάνουσα αυτή ἀποθανεῖται. ο Ὁ δὲ τοιοῦτος, ἕως μὲν ἐν τῷ παρ όντι βίω τυγχάνει, οὔπω κατεπόθη θανάτων, μετα νῆσαι δυνάμενος, οὐ μὴν ἀπήλλακται παντελῶς. ¹ γρ. Χοραζίν, ἢ Χοροζαίμ. γγ. μετ' εὐφροσύνης. PROCOPII GAZÆI. sit enim regnum ccelorum . » Regionem enim, a qua coepisset Evangelii praedicatio, et in qua fre- quentius esset versari solitus, nominari decebat. Eam igitur jucunda oratione sic alloquitur: Hoc primum bibe; quam duæ tribus, Zabulon et Neph- thalim sorte fuerant consecutæ, et quam interme- diam externæ gentes incolebant nonnullæ quas ut s'gnificaret : Et reliqui, qui maritimam oram, et trans Jordanem habitatis, addidit, quo adjacentem Palestine Galilæam ab ea, quæ Phœniciæ vicina est, distingueret. Maritimam autem vocat omnein illam regionem, quæ circa Genesaretida lacum est; quod mare solet Evangelium appellare. Ait enim : Ambulans autem Jesus circa mare Galilææ, vi- dit duos fratres 9. , inde enim erant discipuli. Erant et circa lacum illum Capharnaum, et Bellisaida, et Chorozain, cæterique pagi alii, quo- rum meminit. C G Galat. 1, 46. Philipp. 111, 14. Joan. 1, 9. Est etiam et trans Jordanem Galilæa, in qua sæ- B pissime agebat Salvator : unde et salutarem potum, lucemque magnam his primum, qui eam incolebant annuntiat. Hujus deinde vivifici salutarisque potus corporeis sensibus facilem præbuit imaginem Sal- vator, cum aqua in vinum ibi commutata in nup- tiis, edendorum inde miraculorum, Joannis testi- monio, exordium sumpserit : ex quo statim ma- nifestata ejusdem gloria, in eum crediderunt apo- stoli. Hinc igitur a propheta modo : Hoc primum bibe, velociter fac, dicitur. Vult enim potus ejus, qui in verbis situs est, fructum ab eis reapse, qui di- vinææ apparitionis magnæque lucis participes fiunt, reddi, praestarique. Foriassis etiam et illud eo di- cit, quod sitienti populo jam dudum exspe- elatam annuntiet gratiam. Celerius enim ejus. modi aliquis cum voluptate poculum ebiberit : id est Salutis dogina lato et alacri animo, nihil illo prius, nihil præstantius credens, amplexatus fuerit. Quid enim Creatore antiquius ? aut quid primogenito omnis creaturæ præstantius ? Hoc ip- sum igitur bibe, qui in principio erat Verbum, di- diceris. Nihil principio antiquius. Nihil eo prius, quod erat in principio. Non Aona prabibas; non loci aliquod, non temporis intervallum: sed hujus te primum ad operis exceptionem enixe, et qua potes maxime diligentia, conferto. Paulus enim ipse, simulatque fidem bibit, non Evangelii prædi- cationem in tempus aliquod, qui ne carui quidem se et sanguini acquievisse dicat, distulit ; sed adl scopum statim, veluti cursor optimus, supernæ vo- cationis premium percepturus, dato signo prepe ravit. Quibus igitur ante Salvatoris adventum in tenebris ignorantiæ ambulantibus annuntiatum est Evangelium; hoc ipso jam lucis ortu, quæ illumi- nat omnem hominem venientem in hunc mundum³, Lucem viderunt magnam. Qui enim magna non ex- sistat, quæ mente et sensibus comprehensa illus- VARIE LECTIONES. Matth. IV, i D) 17. 95 ibid. 18. 99 Joan. 11, 11.
Εὐφραίνονται τοίνυν οἱ τοῦ Χριστοῦ μέχρι νῦν μαθηταὶ, διότι ἀφῄρηται ὁ ζυγὸς ὁ πάλαι τοῖς σκύλοις ἐπικείμενος, καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου τῶν σκύλων . Τὸν γὰρ τράχηλον αὐτῶν συνέκαμπτε ζυγὸς καὶ ῥάβδος θανατική. Τὰς γὰρ ψυχὰς τῇ δουλείᾳ τῆς ἁμαρτίας ὑπέταξεν ὁ πρὸς τοῦτο συλήσας αὐτάς· ὡς γὰρ ἀπαιτητὴς ἐφέστηκεν τῇ ἀνθρωπίνῃ ζωῇ ῥαβδίζων, καὶ νεύειν εἰς γῆν τῇ πρὸς τὰ πάθη σχέσει ποιῶν. Ὑπὸ ταύτης τῆς ῥάβδου πληγεὶς ἔλεγεν ὁ Δαβίδ· «Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου.» Ἡ πονηρὰ γὰρ ῥάβδος δυσώδεις μώλωπας τῷ πληγέντι ποιεῖ. Λογίζου τὸν ἐπιθυμίαις ποικίλαις ἀγόμενον πῶς ἔοικεν ῥαβδιζομένῳ. Κέντρα γὰρ καὶ ὠδῖνας ἐπιθυμία τοῖς ἀκολάστοις ποιεῖ, μέχρι μώλωπα δυσώδη ψυχαῖς ἀθλίαις ἐναπομάξηται, ὃν ἡ τῶν αἰσχρῶν ἐνεργάζεται μνήμη. Ταύτην οὖν διασκεδάσει τὴν ῥάβδον , ὡς διεσκέδασε τὴν ἀρχὴν Μαδιάμ . Ἱστορίας δὲ μέμνηται ἡ τῆς ἐν Ἀριθμοῖς [καὶ ἡ] ἢ τῆς ἐν τοῖς Κριταῖς. Πῆ μὲν λέγων, «Παρετάξαντο ἐπὶ Μαδιὰμ καθὰ ἐνετείλατο Κύριος τῷ Μωϋσεῖ, καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρσενικὸν, καὶ τοὺς βασιλεῖς Μαδιάμ.» Πῆ δέ φησι Γεδεών·
ἐποιεῖτο διατριβάς· ταύτην [ούν] εὐαγγελίζεται φά σκων· Τοῦτο πρῶτον πίε. Δύο δὲ φυλαὶ ταύτην δι εκληρώσαντο Ζαβουλών τε καὶ Νεφθαλείμ. Μεταξύ δὲ τούτων καὶ ἀλλογενεῖς ᾤκουν, ων μέμνηται λέγων, καὶ οἱ λοιποὶ οἱ τὴν παραλίαν, καὶ πέραν τοῦ Ἰορ δάνου, τὰ γνωρίσματα λέγων τῆς κατὰ Παλαιστίνην Γαλιλαίας, πρὸς ἀντιδιαστολήν τῆς κατὰ Φοινίκην· παραλίαν δὲ λέγει πᾶσαν τὴν ἀμφὶ τὴν Γεννησαρί τιν λίμνην χώραν, ἣν καλεῖ τὸ Εὐαγγέλιον θάλασσαν. • Παράγων δέ, φησὶν, ὁ Ἰησοῦς παρὰ τὴν θάλασσαν τῆς Γαλιλαίας, εἶδεν δύο ἀδελφούς. » Εντεῦθεν γὰρ ἦσαν οἱ μαθηταί. Περὶ ἦν λίμνην εἰσὶ καὶ κῶμαι Καφαρναούμ, καὶ Βηθσαϊδὰ καὶ ἡ Χωριάζει ἡ καὶ ὧν ἑτέρων ἐμνήσθη. Α ὅθεν τε ήρξατο κηρύττειν, καὶ καθ᾽ ἦν τὰς πλείστας Εστι δὲ καὶ Ἰορδάνου πέραν ἡ Γαλιλαία, καθ' ἦν τὰ πλεῖστα διέτριβεν ὁ Σωτήρ, δι᾿ ὃν πότον σω τήριον καὶ φῶς μέγα τοῖς ἐν αὐτῇ πρώτοις εὐαγγε λίζεται. Τοῦ δὲ ζωοποιοῦ τούτου πότου εἰκόνα παρ- εἶχεν αἰσθητῶς ὁ Σωτὴρ τὸ ὕδωρ εἰς οἶνον ἐν τῷ γάμῳ μεταβαλών, καὶ ἀρχὴν σημείων Ἰωάννης φησὶν, καὶ ὡς ἐφανέρωσε τὴν δόξαν αὐτοῦ, καὶ ἐπίσ στευσαν οἱ μαθηταὶ αὐτοῦ εἰς αὐτόν. "Οθεν ὁ προς φήτης φησί· Τοῦτο πρῶτον πίε, ταχὺ ποίει. Βού λεται γὰρ δι' ἔργων τὸν καρπὸν τοῦ λογικοῦ πόσ ματος ἀποδιδέναι τοὺς τῆς θεοφανείας ἀξιωθέντας, καὶ τὸ μέγα φῶς δεξαμένους. Λέγοι δ᾽ ἂν τοῦτο καὶ ὡς δεδιψηκότι λαῷ τὴν προσδοκωμένην ευαγγελιζό- μενος χάριν. Θάττον γὰρ ὁ τοιοῦτος ἐκπίνοιτο πόμα σὺν ἡδονῇ· τοῦτ' ἔστιν ὑποδέξαι τὴν εὐφροσύνην Ι τὸ δόγμα τῆς σωτηρίας μηδὲν αὐτοῦ προτιμῶν. Τί γὰρ τοῦ κτίσαντος πρεσβύτερον, ἢ τιμιώτερον τοῦ πρω τοτόκου πάσης τῆς κτίσεως ; Πίε τοίνυν τοῦτο, μα θὼν ὡς Ἐν ἀρχῇ ἦν ὁ Λόγος. Οὐδὲν πρὸ ἀρχῆς, οὐ- δὲν πρὸ τοῦ ἐν ἀρχῇ. Μὴ αἰῶνα προπίῃς, μὴ διά- στημα τοπικὸν, ἢ χρονικόν τούτου δὲ πρῶτον ἐπὶ τὴν τοῦ ἔργου χώρει παραδοχήν συντόνως τε καὶ σπουδῇ. Τοιγαροῦν ὁ Παῦλος ὁμοῦ τε ἔπινε τὴν πίστιν, καὶ οὐδένα καιρὸν ἀνεβάλετο πρὸς τὸ κή ρυγμα, ὅς γε οὐ δὲ προσανέθετο σαρκὶ καὶ αἵματι · δρομεὺς δὲ ὢν ἀγαθὸς, ἅμα τῷ συνθήματι πρὸς τὸ τέλος ηπείγετο κατὰ σκοπὸν διώκων εἰς τὸ βραβεῖον τῆς ἄνω κλήσεως. Οἱ τοίνυν εὐαγγελιζόμενοι, πρὸ τῆς ἐπιδημίας ἐν τῷ σκότῳ τῆς ἀγνοίας πορευόμε- ναι ἐν τῇ ᾿Ανατολῇ τοῦ φωτός, φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον, φῶς εἶδον μέσ γα. Πῶς δὲ οὐ μέγα, ὃ καὶ νοητοῖς ἐπιλάμπει καὶ αἰσθητοῖς; ὅ καὶ Πατρὶ σύνεστι, καὶ πάντα φωτί ζει; ἐν σκιᾷ δὲ ἦσαν θανάτου οἱ τὰς Πρὸς θάνατον ἁμαρτάνοντες, κατὰ τὸ, Ψυχὴ ἡ ἁμαρτάνουσα αυτή ἀποθανεῖται. ο Ὁ δὲ τοιοῦτος, ἕως μὲν ἐν τῷ παρ όντι βίω τυγχάνει, οὔπω κατεπόθη θανάτων, μετα νῆσαι δυνάμενος, οὐ μὴν ἀπήλλακται παντελῶς. ¹ γρ. Χοραζίν, ἢ Χοροζαίμ. γγ. μετ' εὐφροσύνης. PROCOPII GAZÆI. sit enim regnum ccelorum . » Regionem enim, a qua coepisset Evangelii praedicatio, et in qua fre- quentius esset versari solitus, nominari decebat. Eam igitur jucunda oratione sic alloquitur: Hoc primum bibe; quam duæ tribus, Zabulon et Neph- thalim sorte fuerant consecutæ, et quam interme- diam externæ gentes incolebant nonnullæ quas ut s'gnificaret : Et reliqui, qui maritimam oram, et trans Jordanem habitatis, addidit, quo adjacentem Palestine Galilæam ab ea, quæ Phœniciæ vicina est, distingueret. Maritimam autem vocat omnein illam regionem, quæ circa Genesaretida lacum est; quod mare solet Evangelium appellare. Ait enim : Ambulans autem Jesus circa mare Galilææ, vi- dit duos fratres 9. , inde enim erant discipuli. Erant et circa lacum illum Capharnaum, et Bellisaida, et Chorozain, cæterique pagi alii, quo- rum meminit. C G Galat. 1, 46. Philipp. 111, 14. Joan. 1, 9. Est etiam et trans Jordanem Galilæa, in qua sæ- B pissime agebat Salvator : unde et salutarem potum, lucemque magnam his primum, qui eam incolebant annuntiat. Hujus deinde vivifici salutarisque potus corporeis sensibus facilem præbuit imaginem Sal- vator, cum aqua in vinum ibi commutata in nup- tiis, edendorum inde miraculorum, Joannis testi- monio, exordium sumpserit : ex quo statim ma- nifestata ejusdem gloria, in eum crediderunt apo- stoli. Hinc igitur a propheta modo : Hoc primum bibe, velociter fac, dicitur. Vult enim potus ejus, qui in verbis situs est, fructum ab eis reapse, qui di- vinææ apparitionis magnæque lucis participes fiunt, reddi, praestarique. Foriassis etiam et illud eo di- cit, quod sitienti populo jam dudum exspe- elatam annuntiet gratiam. Celerius enim ejus. modi aliquis cum voluptate poculum ebiberit : id est Salutis dogina lato et alacri animo, nihil illo prius, nihil præstantius credens, amplexatus fuerit. Quid enim Creatore antiquius ? aut quid primogenito omnis creaturæ præstantius ? Hoc ip- sum igitur bibe, qui in principio erat Verbum, di- diceris. Nihil principio antiquius. Nihil eo prius, quod erat in principio. Non Aona prabibas; non loci aliquod, non temporis intervallum: sed hujus te primum ad operis exceptionem enixe, et qua potes maxime diligentia, conferto. Paulus enim ipse, simulatque fidem bibit, non Evangelii prædi- cationem in tempus aliquod, qui ne carui quidem se et sanguini acquievisse dicat, distulit ; sed adl scopum statim, veluti cursor optimus, supernæ vo- cationis premium percepturus, dato signo prepe ravit. Quibus igitur ante Salvatoris adventum in tenebris ignorantiæ ambulantibus annuntiatum est Evangelium; hoc ipso jam lucis ortu, quæ illumi- nat omnem hominem venientem in hunc mundum³, Lucem viderunt magnam. Qui enim magna non ex- sistat, quæ mente et sensibus comprehensa illus- VARIE LECTIONES. Matth. IV, i D) 17. 95 ibid. 18. 99 Joan. 11, 11.
PG 87:2002«Ἀνάστητε, ὅτι παρέδωκεν Κύριος ἐν χερσὶν ὑμῶν τὴν παρεμβολὴν Μαδιάμ.» Ὃ καὶ μᾶλλον ἔοικεν ὁ λόγος δηλοῦν. Ὡς γὰρ ἐπὶ Γεδεῶνος οὐχ ὅπλων παρατάξει νενίκηντο οἱ πολέμιοι, ἀφανεῖ δὲ καὶ θεηλάτῳ πληγῇ· οὕτω τῶν ψυχῶν οἱ πολέμιοι· καὶ ἡ τούτων διεσκέδασται ῥάβδος , ὧν ὁ ζυγὸς ἐπέκειτο, καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν διὰ τῆς εἰδωλολατρείας, καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ, διὰ τῶν Φαρισαίων. Πρὸς γὰρ τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου ζυγῷ , περὶ οὗ φασιν οἱ μαθηταί· «Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπιθεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε ὑμεῖς οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστᾶσαι;» καὶ αὐτοὶ βαρύτερον ἐπετίθεσαν ἀπλείστως καλαμώμενοι τὸν λαόν. Λέγοι δ’ ἂν καὶ ῥάβδον τὴν τούτων πλεονεξίαν, οἱ καὶ ἥδιστα πᾶν ὁτιοῦν ἂν ἔπαθον ἤπερ τὴν ἐπιδημίαν εἶδον Χριστοῦ. Διεσκέδασται τοίνυν τοῦ ἀπαιτοῦντος ἡ ῥάβδος , οἳ καὶ ἡττηθέντες πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀπαιτήσουσιν .
Διὸ λέγεται ἐν σκιᾷ θανάτου εἶναι. Καὶ ἄλλως ἐσκιάζοντο ὑπὸ θανάτου. Βαθεῖα γὰρ αὐτοὺς νεο φέλη τῆς εἰδωλολατρείας ἐπέκειτο. Λοιπὸν ὁ λόγος πρὸς αὐτὸ μεταβαίνει τοῦ Κυρίου τὸ πρόσωπον. Τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ ὁ κατήγαγες, ἐν εὐφροσύνῃ. Ἐν ταύτῃ γὰρ τῇ χώρα πλεῖστον ἐκτήσατο λαόν, καὶ τοὺς ἀποστόλους αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ κατήγα- γες, ἐμεγάλυνας ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Εὐφραν θήσονται δὲ οὗτις καθάπερ ἐν ἀμητῷ. Πρὸς μὲν τὴν λέξιν, δι' οὖς ευλόγησεν ἄρτους ἐν ταύτῃ τῇ χώρα ἑπτά τε καὶ πέντε, καὶ τοσούτους εχόρτασεν. Καὶ ἐν θερισμῷ γὰρ Αθροισμένως καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ συμπο σιάζειν ειώθασιν. Πρὸς δὲ διάνοιαν, ὅτιπερ οἱ ἀπό- στολοι, καὶ οἱ τούτων εἰσέτι νῦν ὄντες διάδοχοι, ἐνώπιον τοῦ Σωτῆρος εὐφραίνονται δίκην ἀμώντων ἐργαζόμενοι τοῦ θερισμοῦ τῶν ἐθνῶν ἐργᾶται τυγ χάνοντες· πρὸς οὓς ἔλεγεν, ὁ μὲν θερισμός πολύς, οἱ δὲ ἐργᾶται ὀλίγοι, καὶ πῶς γὰρ οὐκ κ ὀλίγοι τινὲς, οἶ, ὡς δεῖ καθηγούμενοι πρὸς τὸν μέγαν καὶ πολὺν τῶν ἐθνῶν θερισμόν; οἱ καὶ τῆς πολυθέου πλάνης εἰς ἑαυτοὺς διῃροῦντο τὰ σκύλα, ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς προνομεῖν ὁ Σωτὴρ ὁ λεγόμενος πρόσθε, τα χέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον ; Κατὰ γὰρ τὴν παραβολήν, τοῦ ἰσχυροῦ τυγχάνων ἰσχυρότερος, ἦρε τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ, καὶ τὰ σκύλα διέδωκεν. Πανοπλίαν μὲν τὰς πονηρὰς δυνάμεις, δι' ὧν ἐνείρ- γει τὴν εἰδωλολατρείαν. Σκύλα δὲ τὰς τῶν ἀνθρώ- πων ψυχάς, ἃς ὑποσυλήσας εἶχεν ὑφ' ἑαυτῷ λῃστοῦ καὶ τρόπῳ καὶ βίᾳ χρησάμενος. Ὁ δὲ ὡς ἀληθῶς · ἰσχυρὸς καθελὼν τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐλευθερώσας τε τὰς σκυλευθείσας ψυχάς, διένειμε τοῖς μαθηταῖς προνοεῖν καὶ θεραπεύειν αὐτάς· οἳ καὶ εὐφραίνον- ται καθάπερ ἐν ἁμητῷ τῆς Ἐκκλησίας, ὁρῶντες τὰ λήτα. Καὶ ἄλλως, ο σπείρει ἕκαστος, τοῦτο καὶ θερίσει. Ἐν οὖν τῇ ἀνταποδόσει οἱ τὸν λόγον δεξά μενοι καὶ καρποφορήσαντες, ἀνάλογον τῶν ἐνταῦθα προκαταβεβλημένων παρὰ τοῦ δικαίου Κριτοῦ λαμβά νοντες τὸν μισθὸν, εὐφρανθήσονται τοῖς ἑαυτῶν αναπολαύοντες πόνοις. Οἱ γὰρ ἐκ σκύλων πλουτούντες ἀθρόαν ὑποδέχονται τοῦ πλούτου τὴν ἀφορμὴν, διό περ ἄμφω φησὶν, καὶ τὰ ἐξ ἀντιδόσεως ἀγαθά, καὶ τὰ ἐκ χάριτος παρὰ τοῦ τὰ μεγάλα δωρουμένου διδά μενα· ἀλλ' ἐπανέλθωμεν ὅθεν ἐξέβημεν. Εὐφραί νονται τοίνυν οἱ τοῦ Χριστοῦ μέχρι νῦν μαθηταί, διότι ἀφῄρηται ὁ ζυγὸς ὁ πάλαι τοῖς σκύλοις ἐπι- Β κείμενος, καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου τῶν σκύλων. Τὸν γὰρ τράχηλον αὐτῶν συνέκαμπτε ζυγὸς καὶ ῥάβδος θανατική. Τὰς γὰρ ψυχὰς τῇ δουλείᾳ τῆς ἁμαρτίας ὑπέταξεν ὁ πρὸς τοῦτο συλή. σας αὐτάς· ὡς γὰρ ἀπαιτητὴς ἐφέστηκεν τῇ ἀνθρω πίνῃ ζωή ῥαβδίζων, καὶ νεύειν εἰς γῆν τῇ πρὸς τὰ πάθη σχέσει ποιῶν. Ὑπὸ ταύτης τῆς ῥάβδου πλη- γεὶς ἔλεγεν ὁ Δαβίδ· . Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου. » Η πονηρὰ γὰρ ῥάβδος Ευτώδεις μώλωπας τῷ πληγέντι ποιεῖ. Λογίζου τὸν ἐπιθυ- κ ἔσ. γρ. οὖν, γρ. προνομήν. 8. COMMENTARII IN ISAIAM. B A trat? quæ item cum Patre est, et omnia illu- C minat? Erant autem in umbra mortis qui ad mor- tem peccaverant; juxta illul : • Anima quæ pec- caverit, ipsa morietur ³, › Qui tamen est ejusmo- di, quandiu superstes fuerit, quia poenitere adhuc potis est; ut morte nondum absorptus, ita nec om- nino liberatus dici potest. Hinc est, quod in umbra mortis esse scribitur. Quin et morte alias, tanquam umbra, involvebantur. Profunda enim illos idolola- triæ nubes involvebat. Quæ sequitur deinceps, ad Domini personam transit oratio : Plurimam par- tem populi, quam deduxisti, in lætitia. Ea enim in regione magnum populi numerum, apostolos deni- que ipsos, sibi comparavit. Sed pro quo deduxisti legimus, magnificasti interpretantur cæteri. La- tabuntur vero isti, non secus atque qui in messe. Ad verbum quidem, quod septem ea in regione et quinque panibus consecratis, tantam hominum tur- bam saturavit. Solent enim messis praesertim tem- pore gregatim compotationes agitari. Ad sensum auteur; quia apostoli ipsi, et qui etiam nunc in eu- rum vicem subierunt, intuente ipso Salvatore, non aliter quam messores, gentium messem operati sunt: iidem nimirum, quibus idem messem quidem multam exsistere, operas autem paucas esse, dice- bat. Caeterum qui pauci tandem illi, qui magna et multe gentium messi rite fuerunt praefecti? qui item multitudinis deorum errore sublato, in sese spolia diviserunt, quæ in direptionem a Salvatore non ita pridem cito spolia detrahe, festina pradari nominato, acceperunt ? Forti siquidem, ut est in parabola *, qui superior exsistit, universam ejus armaturam tollit: id est potestates ipsas, quarum ope idololatriam operabatur. Spolia item, id est bominum animas, quibus vi apud se, prædonum more, detentis abutebatur. At hic re vera fortis, sublato jam idolorum cultu, animabusque prædo- num carcereliberatis, discipulis ipsis, qui tanquam in Ecclesiæ messe segetum copiam contemplati læ- tantur, earum salutis curam demandavit. Alias etiam et quod quisque seminaverit, illud idem et metet *. În remuneratione igitur, qui admisso Verbo fructus aliquos ediderunt, eorumdem con- gruam et justam ab æquo judice mercedem feren- tes, suorum ipsi laborum fructu jucundissimo pα- titi lætabuntur. Qui enim spoliis ditantur, ad opes iidem brevi itinere perveniunt. Ambe itaque, et quæ compensationis nomine accepimus, et quae gra- tis ab eo, qui magna largitur, significavit. Sed ut eo, unde exiimus, revertamur. Lactantur illi quidem, qui Christi ad hæc usque tempora discipuli exsti- terunt; quia jugum, quod spoliis imminebat, vir- Gamque ipsam quæ cervicibus suis, sublata videant. Mllorum siquidem cervicem jugum ipsum, et que mortem infert virga, inflectebant. Animas enim Ezech. XVIII, 20. * Matth. xit, seqq. • Galat. vi, VARIE LECTIONES.
Ἐπειδὴ γὰρ τὸν κόσμον τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν στολὴν αὐτῆς, τόν τε τῆς ἀρετῆς χιτῶνα μετὰ τῶν ἰδίων δυνάμεων σεσύληκεν ὁ διάβολος, γυμνὴν ἀποδείξας αὐτὴν καὶ ἀσχήμονα, καὶ ταῦτα δόλῳ καὶ ἀπάτῃ τῇ πρὸς αὐτὴν ἐποιήσατο; τούτου χάριν, φησὶν, ἀποτίσουσιν · οἱ καὶ τὸν καιρὸν δεδιότες τῆς ἀποτίσεως, ἐθελήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, πυρίκαυστοι μᾶλλον, ἢ τὸν Σωτῆρα τῶν ὅλων ἐπιδημοῦντα θεάσασθαι. Τοῦτον γὰρ φρίττοντες ἔλεγον· «Τί ἡμῖν καὶ σὺ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ, ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς.» Τὸ δὲ μεταλλαγῆς μετὰ προσθήκης φησίν. Οὐ γὰρ ἅπερ ἀφῃρήμεθα μόνον ἀπολαμβάνομεν, ἀλλὰ καὶ τῇ προσθήκῃ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως βελτιούμεθα. «Ἐνέδυσε γάρ με, φησὶν, ἱμάτιον σωτηρίου καὶ χιτῶνα εὐφροσύνης.» Ἐπισυνηγμένην δέ φησιν λαθραίως ἀφαιρεθεῖσαν. Τίς δὲ ἦν οὗτος, ὃν ἔφριττον, ἐπήνεγκεν· ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν υἱός · ὁ αὐτὸς δὲ τῷ Ἐμμανουὴλ, ὁ νῦν υἱὸς καὶ παιδίον λεγόμενος. Τρίτον τοῦτο υἱὸς ἐν τῇ νῦν προφητείᾳ καὶ παιδίον ῥηθείς.
Διὸ λέγεται ἐν σκιᾷ θανάτου εἶναι. Καὶ ἄλλως ἐσκιάζοντο ὑπὸ θανάτου. Βαθεῖα γὰρ αὐτοὺς νεο φέλη τῆς εἰδωλολατρείας ἐπέκειτο. Λοιπὸν ὁ λόγος πρὸς αὐτὸ μεταβαίνει τοῦ Κυρίου τὸ πρόσωπον. Τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ ὁ κατήγαγες, ἐν εὐφροσύνῃ. Ἐν ταύτῃ γὰρ τῇ χώρα πλεῖστον ἐκτήσατο λαόν, καὶ τοὺς ἀποστόλους αὐτοῦ. Ἀντὶ δὲ τοῦ κατήγα- γες, ἐμεγάλυνας ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Εὐφραν θήσονται δὲ οὗτις καθάπερ ἐν ἀμητῷ. Πρὸς μὲν τὴν λέξιν, δι' οὖς ευλόγησεν ἄρτους ἐν ταύτῃ τῇ χώρα ἑπτά τε καὶ πέντε, καὶ τοσούτους εχόρτασεν. Καὶ ἐν θερισμῷ γὰρ Αθροισμένως καὶ κατὰ τὸ αὐτὸ συμπο σιάζειν ειώθασιν. Πρὸς δὲ διάνοιαν, ὅτιπερ οἱ ἀπό- στολοι, καὶ οἱ τούτων εἰσέτι νῦν ὄντες διάδοχοι, ἐνώπιον τοῦ Σωτῆρος εὐφραίνονται δίκην ἀμώντων ἐργαζόμενοι τοῦ θερισμοῦ τῶν ἐθνῶν ἐργᾶται τυγ χάνοντες· πρὸς οὓς ἔλεγεν, ὁ μὲν θερισμός πολύς, οἱ δὲ ἐργᾶται ὀλίγοι, καὶ πῶς γὰρ οὐκ κ ὀλίγοι τινὲς, οἶ, ὡς δεῖ καθηγούμενοι πρὸς τὸν μέγαν καὶ πολὺν τῶν ἐθνῶν θερισμόν; οἱ καὶ τῆς πολυθέου πλάνης εἰς ἑαυτοὺς διῃροῦντο τὰ σκύλα, ἃ δέδωκεν αὐτοῖς εἰς προνομεῖν ὁ Σωτὴρ ὁ λεγόμενος πρόσθε, τα χέως σκύλευσον, ὀξέως προνόμευσον ; Κατὰ γὰρ τὴν παραβολήν, τοῦ ἰσχυροῦ τυγχάνων ἰσχυρότερος, ἦρε τὴν πανοπλίαν αὐτοῦ, καὶ τὰ σκύλα διέδωκεν. Πανοπλίαν μὲν τὰς πονηρὰς δυνάμεις, δι' ὧν ἐνείρ- γει τὴν εἰδωλολατρείαν. Σκύλα δὲ τὰς τῶν ἀνθρώ- πων ψυχάς, ἃς ὑποσυλήσας εἶχεν ὑφ' ἑαυτῷ λῃστοῦ καὶ τρόπῳ καὶ βίᾳ χρησάμενος. Ὁ δὲ ὡς ἀληθῶς · ἰσχυρὸς καθελὼν τὴν εἰδωλολατρείαν, ἐλευθερώσας τε τὰς σκυλευθείσας ψυχάς, διένειμε τοῖς μαθηταῖς προνοεῖν καὶ θεραπεύειν αὐτάς· οἳ καὶ εὐφραίνον- ται καθάπερ ἐν ἁμητῷ τῆς Ἐκκλησίας, ὁρῶντες τὰ λήτα. Καὶ ἄλλως, ο σπείρει ἕκαστος, τοῦτο καὶ θερίσει. Ἐν οὖν τῇ ἀνταποδόσει οἱ τὸν λόγον δεξά μενοι καὶ καρποφορήσαντες, ἀνάλογον τῶν ἐνταῦθα προκαταβεβλημένων παρὰ τοῦ δικαίου Κριτοῦ λαμβά νοντες τὸν μισθὸν, εὐφρανθήσονται τοῖς ἑαυτῶν αναπολαύοντες πόνοις. Οἱ γὰρ ἐκ σκύλων πλουτούντες ἀθρόαν ὑποδέχονται τοῦ πλούτου τὴν ἀφορμὴν, διό περ ἄμφω φησὶν, καὶ τὰ ἐξ ἀντιδόσεως ἀγαθά, καὶ τὰ ἐκ χάριτος παρὰ τοῦ τὰ μεγάλα δωρουμένου διδά μενα· ἀλλ' ἐπανέλθωμεν ὅθεν ἐξέβημεν. Εὐφραί νονται τοίνυν οἱ τοῦ Χριστοῦ μέχρι νῦν μαθηταί, διότι ἀφῄρηται ὁ ζυγὸς ὁ πάλαι τοῖς σκύλοις ἐπι- Β κείμενος, καὶ ἡ ῥάβδος ἡ ἐπὶ τοῦ τραχήλου τῶν σκύλων. Τὸν γὰρ τράχηλον αὐτῶν συνέκαμπτε ζυγὸς καὶ ῥάβδος θανατική. Τὰς γὰρ ψυχὰς τῇ δουλείᾳ τῆς ἁμαρτίας ὑπέταξεν ὁ πρὸς τοῦτο συλή. σας αὐτάς· ὡς γὰρ ἀπαιτητὴς ἐφέστηκεν τῇ ἀνθρω πίνῃ ζωή ῥαβδίζων, καὶ νεύειν εἰς γῆν τῇ πρὸς τὰ πάθη σχέσει ποιῶν. Ὑπὸ ταύτης τῆς ῥάβδου πλη- γεὶς ἔλεγεν ὁ Δαβίδ· . Προσώζεσαν καὶ ἐσάπησαν οἱ μώλωπές μου. » Η πονηρὰ γὰρ ῥάβδος Ευτώδεις μώλωπας τῷ πληγέντι ποιεῖ. Λογίζου τὸν ἐπιθυ- κ ἔσ. γρ. οὖν, γρ. προνομήν. 8. COMMENTARII IN ISAIAM. B A trat? quæ item cum Patre est, et omnia illu- C minat? Erant autem in umbra mortis qui ad mor- tem peccaverant; juxta illul : • Anima quæ pec- caverit, ipsa morietur ³, › Qui tamen est ejusmo- di, quandiu superstes fuerit, quia poenitere adhuc potis est; ut morte nondum absorptus, ita nec om- nino liberatus dici potest. Hinc est, quod in umbra mortis esse scribitur. Quin et morte alias, tanquam umbra, involvebantur. Profunda enim illos idolola- triæ nubes involvebat. Quæ sequitur deinceps, ad Domini personam transit oratio : Plurimam par- tem populi, quam deduxisti, in lætitia. Ea enim in regione magnum populi numerum, apostolos deni- que ipsos, sibi comparavit. Sed pro quo deduxisti legimus, magnificasti interpretantur cæteri. La- tabuntur vero isti, non secus atque qui in messe. Ad verbum quidem, quod septem ea in regione et quinque panibus consecratis, tantam hominum tur- bam saturavit. Solent enim messis praesertim tem- pore gregatim compotationes agitari. Ad sensum auteur; quia apostoli ipsi, et qui etiam nunc in eu- rum vicem subierunt, intuente ipso Salvatore, non aliter quam messores, gentium messem operati sunt: iidem nimirum, quibus idem messem quidem multam exsistere, operas autem paucas esse, dice- bat. Caeterum qui pauci tandem illi, qui magna et multe gentium messi rite fuerunt praefecti? qui item multitudinis deorum errore sublato, in sese spolia diviserunt, quæ in direptionem a Salvatore non ita pridem cito spolia detrahe, festina pradari nominato, acceperunt ? Forti siquidem, ut est in parabola *, qui superior exsistit, universam ejus armaturam tollit: id est potestates ipsas, quarum ope idololatriam operabatur. Spolia item, id est bominum animas, quibus vi apud se, prædonum more, detentis abutebatur. At hic re vera fortis, sublato jam idolorum cultu, animabusque prædo- num carcereliberatis, discipulis ipsis, qui tanquam in Ecclesiæ messe segetum copiam contemplati læ- tantur, earum salutis curam demandavit. Alias etiam et quod quisque seminaverit, illud idem et metet *. În remuneratione igitur, qui admisso Verbo fructus aliquos ediderunt, eorumdem con- gruam et justam ab æquo judice mercedem feren- tes, suorum ipsi laborum fructu jucundissimo pα- titi lætabuntur. Qui enim spoliis ditantur, ad opes iidem brevi itinere perveniunt. Ambe itaque, et quæ compensationis nomine accepimus, et quae gra- tis ab eo, qui magna largitur, significavit. Sed ut eo, unde exiimus, revertamur. Lactantur illi quidem, qui Christi ad hæc usque tempora discipuli exsti- terunt; quia jugum, quod spoliis imminebat, vir- Gamque ipsam quæ cervicibus suis, sublata videant. Mllorum siquidem cervicem jugum ipsum, et que mortem infert virga, inflectebant. Animas enim Ezech. XVIII, 20. * Matth. xit, seqq. • Galat. vi, VARIE LECTIONES.
PG 87:2003Ἔλεγεν γὰρ, «Ἡ Παρθένος τέξεται υἱὸν, ὃν καλέσεις Ἐμμανουήλ·» ᾧ ἐπήγαγεν, «Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν.» Καὶ πάλιν, «Ἡ προφῆτις, φησὶν, ἔτεκεν υἱόν.» Καὶ ἐπήνεγκεν, «Διότι πρὶν ἣ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα.» Καὶ νῦν τρίτον, ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν . Ὁ οὖν, υἱὸς οὗτος καὶ τὸ παιδίον ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον ἡμῖν τοῖς πεπιστευκόσι δοθεὶς , καὶ δι’ ἡμᾶς οὐ δι’ αὐτὸν γεννηθεὶς , πολυώνυμός τις ὢν, μεγάλης βουλῆς ἄγγελος ἐπὶ τοῦ παρόντος ὠνόμασται. Αὐτὸς γὰρ ὁ τὴν μεγάλην βουλὴν τὴν ἀποκεκρυμμένην ἀπὸ τῶν αἰώνων, τὴν ἑτέραις γενεαῖς μὴ φανερωθεῖσαν ἀγγείλας, ἐφανέρωσεν τὸν ἀνεξιχνίαστον ἑαυτοῦ πλοῦτον ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εἶναι τὰ ἔθνη συγκληρονόμα καὶ σύσσωμα οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ . Τοῦτ’ ἔστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δυνάμις ἐν τῷ σταυρῷ, ἐφ’ οὗπερ ὑψωθεὶς πάντας εἴλκυσε πρὸς ἑαυτόν. Τὴν γὰρ ἰσχὺν διὰ τοῦ ὤμου δηλοῖ. Πᾶσα γὰρ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς ἐν ὤμοις τε καὶ βραχίοσιν. Εἴρηται γὰρ καὶ βραχίων Κυρίου, κατὰ τό· «Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;» ἦρξε τοίνυν τοῖς ἐπ’ οὐρανῶν διὰ τῆς ἰδίας δυνάμεως. Ἰσχὺς γάρ ἐστι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός.
Κέντρα γὰρ καὶ ὠδῖνας ἐπιθυμία τοῖς ἀκολάστοις ποιεῖ, μέχρι μώλωπα δυσώδη ψυχαῖς ἀθλίαις ἐναπο μάξηται, ὃν ἡ τῶν αἰσχρῶν ἐνεργάζεται μνήμη. Ταύτην οὖν διασκεδάσει τὴν ῥάβδον, ὡς διεσκέ δασε τὴν ἀρχὴν Μαδιάμ. Ιστορίας δὲ μέμνηται ἡ τῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς [καὶ ἡ] ἢ τῆς ἐν τοῖς Κριταίς. Πή μὲν λέγων, « Παρετάξαντο ἐπὶ Μαδιάμ καθὰ ἐνετεί λατο Κύριος τῷ Μωϋσεῖ, καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρτε- νικὸν, καὶ τοὺς βασιλεῖς Μαδιάμ. ο Πῆ δέ φησι Γεδεών· ο 'Ανάστητε, ὅτι παρέδωκεν Κύριος ἐν χερσὶν ὑμῶν καὶ τὴν παρεμβολὴν Μαδιάμ. » Ο καὶ μᾶλλον ἔοικεν ὁ λόγος δηλοῦν. Ὡς γὰρ ἐπὶ Γεδεώνος οὐχ ὅπλων παρατάξει νενίκηντο οἱ πολέμιοι, ἀφανεῖ δὲ καὶ θεηλάτῳ πληγῇ· οὕτω τῶν ψυχῶν οἱ πολέ μιοι· καὶ ἡ τούτων διεσκέδασται ῥάβδος, ὧν δ ζυγὸς ἐπέκειτο, καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν διὰ τῆς εἰδωλολα τρείας, καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραήλ, διὰ τῶν Φαρισαίων. Πρὸς γὰρ τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου ζυγῷ, περὶ οὗ φασιν οἱ μαθηταί· ι Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπι- θεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε ὑμεῖς οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστάσαι; ν καὶ αὐτοὶ βαρύτερον επετίθεσαν ἀπλείστως καλα μώμενοι τὸν λαόν. Λέγοι δ' ἂν καὶ ῥάβδον τὴν τούς των πλεονεξίαν, οἱ καὶ ἥδιστα πᾶν ὁτιοῦν ἂν ἔπαθον ήπερ τὴν ἐπιδημίαν εἶδον Χριστοῦ. Διεσκέδασται τοίνυν τοῦ ἀπαιτοῦντος = ἡ ῥάβδος, οἳ καὶ ἡττη θέντες πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀπαιτήσουσιν. Ἐπε:- δὴ γὰρ τὸν κόσμον τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν στολὴν αὐ τῆς, τόν τε τῆς ἀρετῆς χιτῶνα μετὰ τῶν ἰδίων δυνά μεων σεσύληκεν ὁ διάβολος, γυμνὴν ἀποδείξας αὐτὴν καὶ ἀσχήμονα, καὶ ταῦτα δόλῳ καὶ ἀπάτῃ τῇ πρὸς αὐτὴν ἐποιήσατο; τούτου χάριν, φησίν, ἀποτίσου- σιν· οἱ καὶ τὸν καιρὸν δεδιότες τῆς ἀποτίσεως, ἐθελήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, πυρίκαυστοι μάλ λον, ἢ τὸν Σωτῆρα τῶν ὅλων ἐπιδημοῦντα θεάσασθαι. Τοῦτον γὰρ φρίττοντες ἔλεγον· « Τί ἡμῖν καὶ σὺ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ, ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; ν Τὸ δὲ μεταλλαγῆς μετά προσθήκης φησίν. Οὐ γὰρ ἅπερ ἀφῃρήμεθα μόνον ἀπολαμβάνομεν, ἀλλὰ καὶ τῇ προσθήκῃ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως βελτιούμεθα. • Ενέδυσε γάρ με, φησίν, ἱμάτιον σωτηρίου καὶ χιτῶνα εὐφροσύνης. » Επισυνηγμένην δέ φησιν λα θραίως ἀφαιρεθεῖσαν. Τίς δὲ ἦν οὗτος, ὃν ἔφριττον, ἐπήνεγκεν· ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν υἱός· ὁ αὐτὸς δὲ τῷ Ἐμμανουήλ, ὁ νῦν υἱὸς καὶ παιδίον λεγόμενος. Τρίτον τοῦτο υἱὸς ἐν τῇ νῦν προφητεία καὶ παιδίον ῥηθείς. Ἔλεγεν γὰρ, « Η Παρθένος τέξεται υἱὸν, ὃν καλέσεις Εμμανουήλ, ᾧ ἐπήγα γεν, « Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν. » Καὶ πάλιν, ο Η προφῆτις, φησὶν, ἔτεκεν υἱόν. » Καὶ ἐπήνεγκεν, « Διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα. μίαις ποικίλαις ἀγόμενον πῶς ἔοικεν ῥαβδιζομένῳ. γρ. ἡμῶν. γρ. τῶν ἀπαιτούντων. Ο γὰρ ἀποτίσουσιν. PROCOPII GAZÆI > B peccati imperio ille subjecerat, qui non alio fne A ipsas prædatus fuerat. Namque exactoris more, mortalium vitæ imminet virga feriens, et compa- rato perturbationum assiduitate habitu, in terram nutare cogit. Ea virga percussus dicebat David : ● Putruerunt, et corruptæ sunt cicatrices meæ 7. Quæ enim mala est virga, ei, quem ferit, graves fetore vibices inurit. Intuere aliquem cupiditati- bus nullis agitatum; et ei plane, qui virga percus- sus sit, similem Inveneris. Pungit enim non sine gravi dolore effrenata intemperantium libido, do- nec infelicibus animis fetidam impresserit vibicem, quam ipsa turpis vitæ memoria operatur. Virgam igitur istam dissipabit, non aliter quam Madianita- rum imperium illius opera dissipatum legimus. Ilj- storiæ meminit et Numerorum liber; et qui etiam Judicum dicitur. Numerorum quidem his verbis : Pugnarunt adversus Madianitas, quemadmodum Mosi præceperat Dominus, trucidaruntque quid- quid erat masculini sexus, ipsos denique Madia- nitarum reges B., Judicum autem, ubi Gedeonem ita loquentem facit : « Surgile, tradidit enim in ma- nus nostras Madianitarum castra Dominus '. Quod explicatius etiam significare ipsa videtur ora- tio. Veluti enim Gedeone duce, non armorum vi, sed occulta, divinitusque immissa plaga, superati sunt hostes; sic et qui animis nostris adver- Bantur : estque illorum virg a dissipata, a quibus et ipsæ gentes propter idololatriam, et populus Israe- liticus per Pharisæos, jugo premebantur. Adl legis enim jugum (de quo intelligenda sunt hæc discipu- lorum verba : • Nunc ergo quid tentatis Deum, qui jugum imponitis super cervices discipulorum, quod neque vos, neque patres vestri portare po- tuerunt ? › Et ipsi etiam graviora, pro sua insa- tiabili populum depascendi cupiditate, adjecerant. Non male etiam quis virgæ nomine immoderatam istorum habendi cupiditatem intellexerit, qui quid- vis se pati, quam Christi adventum contemplari, maluissent. Est igitur exactorum virga dissipata ; qui etiam devicti omnem stolam congregatam dolo, et vestimentum cum permutatione restituent. Quo - niam enim animæ ornatum, ipsiusque stolam, ip- sum denique virtutis amictum familiaribus potes- tatibus adjutus dolo et fraude depredari, nudamque D relinquere, et deturpare ausus est diabolus; ideo restituent inquit: deinde restitutionis tempus metuentes, cupient, si nati essent, igne potius esse combusti, quam Salvatorem omnium inter mortales agentem intueri. Ipsum enim exhorrescentes dicebant : • Quid tibi nobiscum, Fili Dei ? Ve- nisti ante tempus torquere nos " ? At quod cum permutatione dicit, accessionem significat. Ne- que enim ca solum, quibus privati sumus re penduntur, sed multa fidei facta accessione, longe quam antea efficimur meliores. Induit enim ' • Num. xxxt, 7. • Julic. vu, 15. ▼ Psal. xxxvII, 6. Act. IV, VARIE LECTIONES. 10. 11 Matth vin, 29.
Τινὲς δὲ τὸν σταυρὸν ἔφασαν, ὅτι τοῦτον ἦρεν ἐπὶ τοῦ ὤμου . πῶς δὲ μεγάλης βουλῆς ἄγγελός ἐστιν, Ἰωάννης ἐδήλωσεν λέγων· «Ὃν γὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς, τὰ ῥήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ.» Καὶ τοῖς ἀποστόλοις φησὶν ὁ Σωτήρ· «Ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐγνώρισα ὑμῖν.» Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξέδωκεν· Καὶ κληθήσεται ὄνομα αὐτοῦ παραδοξασμὸς, βουλευτικὸς, ἰσχυρός . Ὁ δὲ Ἀκύλας· Θαυμαστὸς, συμβουλεύων, ἰσχυρός . Ὁ δὲ Θεοδοτίων, θαυμαστὸς, συμβουλεύων, ἰσχυρός . Συμφώνως γὰρ πάντες τῷ παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα Θεὸς , ἐξέδωκαν ἰσχυρὸς , ὥσπερ εὐλαβηθέντες ἐπὶ παιδίου γεννωμένου τάξαι τοῦ Θεοῦ τοὔνομα. Οἱ δὲ Ἑβδομήκοντα τοῖς θεοπρεπῶς περὶ αὐτοῦ λεγομένοις ἐνατενίσαντες, τὸ παρὰ τοῖς Ἑβραίοις Ἢλ , Θεὸν εἰκότως ἑρμήνευσαν. Εἴπερ ἄρχων εἰρήνης , εἴρηται καὶ ἄρχων τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τὴν εἰρήνην ἔχειν ἀπέραντον. Τὸ δὲ Ἢλ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ πολλάκις παρείληφεν ἡ Γραφή. Καὶ γὰρ ἔνθα φησὶ, Καὶ ἐν σοὶ προσεύξονται, ὅτι ἐν σοὶ Θεός ἐστιν. Ἀντὶ τοῦ Θεὸς, τὸ Ἑβραικὸν Ἢλ ἔχει· Καὶ πάλιν ἐν τῷ λέγεσθαι, «Σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς καὶ οὐκ ᾔδειμεν·» πάλιν τὸ Ἢλ ἐμφέρεται.
Κέντρα γὰρ καὶ ὠδῖνας ἐπιθυμία τοῖς ἀκολάστοις ποιεῖ, μέχρι μώλωπα δυσώδη ψυχαῖς ἀθλίαις ἐναπο μάξηται, ὃν ἡ τῶν αἰσχρῶν ἐνεργάζεται μνήμη. Ταύτην οὖν διασκεδάσει τὴν ῥάβδον, ὡς διεσκέ δασε τὴν ἀρχὴν Μαδιάμ. Ιστορίας δὲ μέμνηται ἡ τῆς ἐν ᾿Αριθμοῖς [καὶ ἡ] ἢ τῆς ἐν τοῖς Κριταίς. Πή μὲν λέγων, « Παρετάξαντο ἐπὶ Μαδιάμ καθὰ ἐνετεί λατο Κύριος τῷ Μωϋσεῖ, καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρτε- νικὸν, καὶ τοὺς βασιλεῖς Μαδιάμ. ο Πῆ δέ φησι Γεδεών· ο 'Ανάστητε, ὅτι παρέδωκεν Κύριος ἐν χερσὶν ὑμῶν καὶ τὴν παρεμβολὴν Μαδιάμ. » Ο καὶ μᾶλλον ἔοικεν ὁ λόγος δηλοῦν. Ὡς γὰρ ἐπὶ Γεδεώνος οὐχ ὅπλων παρατάξει νενίκηντο οἱ πολέμιοι, ἀφανεῖ δὲ καὶ θεηλάτῳ πληγῇ· οὕτω τῶν ψυχῶν οἱ πολέ μιοι· καὶ ἡ τούτων διεσκέδασται ῥάβδος, ὧν δ ζυγὸς ἐπέκειτο, καὶ τοῖς ἐξ ἐθνῶν διὰ τῆς εἰδωλολα τρείας, καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραήλ, διὰ τῶν Φαρισαίων. Πρὸς γὰρ τῷ ἀπὸ τοῦ νόμου ζυγῷ, περὶ οὗ φασιν οἱ μαθηταί· ι Καὶ νῦν τί πειράζετε τὸν Θεὸν ἐπι- θεῖναι ζυγὸν ἐπὶ τὸν τράχηλον τῶν μαθητῶν, ὃν οὔτε ὑμεῖς οὔτε οἱ πατέρες ὑμῶν ἴσχυσαν βαστάσαι; ν καὶ αὐτοὶ βαρύτερον επετίθεσαν ἀπλείστως καλα μώμενοι τὸν λαόν. Λέγοι δ' ἂν καὶ ῥάβδον τὴν τούς των πλεονεξίαν, οἱ καὶ ἥδιστα πᾶν ὁτιοῦν ἂν ἔπαθον ήπερ τὴν ἐπιδημίαν εἶδον Χριστοῦ. Διεσκέδασται τοίνυν τοῦ ἀπαιτοῦντος = ἡ ῥάβδος, οἳ καὶ ἡττη θέντες πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀπαιτήσουσιν. Ἐπε:- δὴ γὰρ τὸν κόσμον τῆς ψυχῆς, καὶ τὴν στολὴν αὐ τῆς, τόν τε τῆς ἀρετῆς χιτῶνα μετὰ τῶν ἰδίων δυνά μεων σεσύληκεν ὁ διάβολος, γυμνὴν ἀποδείξας αὐτὴν καὶ ἀσχήμονα, καὶ ταῦτα δόλῳ καὶ ἀπάτῃ τῇ πρὸς αὐτὴν ἐποιήσατο; τούτου χάριν, φησίν, ἀποτίσου- σιν· οἱ καὶ τὸν καιρὸν δεδιότες τῆς ἀποτίσεως, ἐθελήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, πυρίκαυστοι μάλ λον, ἢ τὸν Σωτῆρα τῶν ὅλων ἐπιδημοῦντα θεάσασθαι. Τοῦτον γὰρ φρίττοντες ἔλεγον· « Τί ἡμῖν καὶ σὺ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ, ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς ; ν Τὸ δὲ μεταλλαγῆς μετά προσθήκης φησίν. Οὐ γὰρ ἅπερ ἀφῃρήμεθα μόνον ἀπολαμβάνομεν, ἀλλὰ καὶ τῇ προσθήκῃ τῆς εἰς Χριστὸν πίστεως βελτιούμεθα. • Ενέδυσε γάρ με, φησίν, ἱμάτιον σωτηρίου καὶ χιτῶνα εὐφροσύνης. » Επισυνηγμένην δέ φησιν λα θραίως ἀφαιρεθεῖσαν. Τίς δὲ ἦν οὗτος, ὃν ἔφριττον, ἐπήνεγκεν· ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν υἱός· ὁ αὐτὸς δὲ τῷ Ἐμμανουήλ, ὁ νῦν υἱὸς καὶ παιδίον λεγόμενος. Τρίτον τοῦτο υἱὸς ἐν τῇ νῦν προφητεία καὶ παιδίον ῥηθείς. Ἔλεγεν γὰρ, « Η Παρθένος τέξεται υἱὸν, ὃν καλέσεις Εμμανουήλ, ᾧ ἐπήγα γεν, « Πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον ἀγαθὸν ἢ κακόν. » Καὶ πάλιν, ο Η προφῆτις, φησὶν, ἔτεκεν υἱόν. » Καὶ ἐπήνεγκεν, « Διότι πρὶν ἢ γνῶναι τὸ παιδίον καλεῖν πατέρα καὶ μητέρα. μίαις ποικίλαις ἀγόμενον πῶς ἔοικεν ῥαβδιζομένῳ. γρ. ἡμῶν. γρ. τῶν ἀπαιτούντων. Ο γὰρ ἀποτίσουσιν. PROCOPII GAZÆI > B peccati imperio ille subjecerat, qui non alio fne A ipsas prædatus fuerat. Namque exactoris more, mortalium vitæ imminet virga feriens, et compa- rato perturbationum assiduitate habitu, in terram nutare cogit. Ea virga percussus dicebat David : ● Putruerunt, et corruptæ sunt cicatrices meæ 7. Quæ enim mala est virga, ei, quem ferit, graves fetore vibices inurit. Intuere aliquem cupiditati- bus nullis agitatum; et ei plane, qui virga percus- sus sit, similem Inveneris. Pungit enim non sine gravi dolore effrenata intemperantium libido, do- nec infelicibus animis fetidam impresserit vibicem, quam ipsa turpis vitæ memoria operatur. Virgam igitur istam dissipabit, non aliter quam Madianita- rum imperium illius opera dissipatum legimus. Ilj- storiæ meminit et Numerorum liber; et qui etiam Judicum dicitur. Numerorum quidem his verbis : Pugnarunt adversus Madianitas, quemadmodum Mosi præceperat Dominus, trucidaruntque quid- quid erat masculini sexus, ipsos denique Madia- nitarum reges B., Judicum autem, ubi Gedeonem ita loquentem facit : « Surgile, tradidit enim in ma- nus nostras Madianitarum castra Dominus '. Quod explicatius etiam significare ipsa videtur ora- tio. Veluti enim Gedeone duce, non armorum vi, sed occulta, divinitusque immissa plaga, superati sunt hostes; sic et qui animis nostris adver- Bantur : estque illorum virg a dissipata, a quibus et ipsæ gentes propter idololatriam, et populus Israe- liticus per Pharisæos, jugo premebantur. Adl legis enim jugum (de quo intelligenda sunt hæc discipu- lorum verba : • Nunc ergo quid tentatis Deum, qui jugum imponitis super cervices discipulorum, quod neque vos, neque patres vestri portare po- tuerunt ? › Et ipsi etiam graviora, pro sua insa- tiabili populum depascendi cupiditate, adjecerant. Non male etiam quis virgæ nomine immoderatam istorum habendi cupiditatem intellexerit, qui quid- vis se pati, quam Christi adventum contemplari, maluissent. Est igitur exactorum virga dissipata ; qui etiam devicti omnem stolam congregatam dolo, et vestimentum cum permutatione restituent. Quo - niam enim animæ ornatum, ipsiusque stolam, ip- sum denique virtutis amictum familiaribus potes- tatibus adjutus dolo et fraude depredari, nudamque D relinquere, et deturpare ausus est diabolus; ideo restituent inquit: deinde restitutionis tempus metuentes, cupient, si nati essent, igne potius esse combusti, quam Salvatorem omnium inter mortales agentem intueri. Ipsum enim exhorrescentes dicebant : • Quid tibi nobiscum, Fili Dei ? Ve- nisti ante tempus torquere nos " ? At quod cum permutatione dicit, accessionem significat. Ne- que enim ca solum, quibus privati sumus re penduntur, sed multa fidei facta accessione, longe quam antea efficimur meliores. Induit enim ' • Num. xxxt, 7. • Julic. vu, 15. ▼ Psal. xxxvII, 6. Act. IV, VARIE LECTIONES. 10. 11 Matth vin, 29.
PG 87:2005Καὶ πάλιν ἐν οἷς εἴρηται· «Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος.» Τὸ Ἤλ ἐστιν ἀντὶ τοῦ, Θεός. Οὐκοῦν καὶ νῦν τὸ Ἢλ γιββὼρ, Θεὸς ἰσχυρὸς εἰκότως ἑρμηνεύεται. Ἐπὶ καὶ αὐτὸς ὁ ἐκ τῆς παρθένου γενόμενος Ἐμμανουὴλ τὸ Ἢλ ἔχων, μεθ’ ἡμῶν ὁ Θεὸς , καὶ παρὰ τῶν ἄλλων ἑρμηνεύεται. Ὅτι δὲ καὶ νῦν τὸ Ἢλ ἐπὶ τοῦ Θεὸς, αὐτὸς δηλοῖ προϊών. Λέγει γὰρ, «Καὶ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἔσται τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα.» Ἀντὶ γὰρ τοῦ, Θεὸν ἰσχύοντα , τὸ Ἑβραϊκὸν πάλιν Ἢλ γιββὼρ ἔχει. Πρὸς ἃ βλέποντες οἱ Ἑβδομήκοντα Θεὸς ἔδωκαν. Διὸ καὶ τὰ συνεζευγμένα τούτοις περὶ αὐτοῦ ἐκπλαγέντες οἰκείᾳ τινὶ διανοίᾳ καὶ ἑτεροτρόπῳ κεφαλαιωδῶς εἶπον, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βουλῆς ἄγγελος . Παρίστησι δὲ Παῦλος πῶς καὶ Πατὴρ αἰῶνός ἐστιν εἰπών· «Ὥσπερ γὰρ ἐν τῷ Ἀδὰμ πάντες ἀποθνήσκομεν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθησόμεθα.» Ἐπὶ γὰρ τοῦ νέου αἰῶνος ἡ ἀπαρχὴ Χριστός· ἔπειτα οἱ τοῦ Χριστοῦ καὶ εἰρήνης ἄρχων ἂν εἴρηται. «Αὑτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη ἡμῶν,» εἰρηνοποιήσας τά τε ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τὸν κόσμον τῷ ἑαυτοῦ καταλλάξας Πατρί.
Β Καὶ νῦν τρίτον, ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν. Ο Α οὖν, υἱὸς οὗτος καὶ τὸ παιδίον ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον ἡμῖν τοῖς πεπιστευκόσι δοθεὶς, καὶ δι' ἡμᾶς οὐ δι' αὐτὸν γεννηθείς, πολυώνυμός τις ὤν, μεγά- λης βουλῆς ἄγγελος ἐπὶ τοῦ παρόντος ὠνόμασται. Αὐτὸς γὰρ ὁ τὴν μεγάλην βουλὴν τὴν ἀποκεκρυμ- μένην ἀπὸ τῶν αἰώνων, τὴν ἑτέραις γενεαῖς μὴ φα νερωθεῖσαν ἀγγείλας, ἐφανέρωσεν τὸν ἀνεξιχνίαστον ἑαυτοῦ πλοῦτον ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εἶναι τὰ ἔθνη συγκλη ρονόμα και σύσσωμα οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Τοῦτ' ἔστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δυνάμις ἐν τῷ σταυρῷ, ἐφ' οὗπερ ὑψωθεὶς πάντας είλκυσε πρὸς ἑαυτόν. Τὴν γὰρ ἰσχὺν διὰ τοῦ ὤμου δηλοί. Πᾶτα γὰρ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς ἐν ὤμοις τε καὶ βραχίοσιν. Εἴρηται γὰρ καὶ βραχίων Κυρίου, κατὰ τό· ι Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;, ἦρξε τοίνυν τοῖς ἐπ᾽ οὐρανῶν διὰ τῆς ἰδίας δυνάμεως. Ἰσχὺς γάρ ἐστι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Τινὲς δὲ τὸν σταυρὸν ἔφα- σαν, ὅτι τοῦτον ἦρεν ἐπὶ τοῦ ὤμου. Πῶς δὲ μεγά- λης βουλῆς ἄγγελος ἐστιν, Ιώαννης ἐδήλωσεν λέ- γων· › Ον γὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς, τὰ βήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ. » Καὶ τοῖς ἀποστόλοις φησὶν ὁ Σωτήρ· • Ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐγνώρισα ὑμῖν. · Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξ. ἔδωκεν· Καὶ κληθήσεται ὄνομα αὐτοῦ παραδοξα- σμὸς, βουλευτικός, ισχυρός. Ὁ δὲ Ακύλας· Θαν μαστός, συμβουλεύων, ισχυρός. Ο δὲ Θεοδοτίων, θαυμαστός, συμβουλεύων, ισχυρός. Συμφώνως γὰρ πάντες τῷ ν παρὰ τοῖς Εβδομήκοντα Θεός, ἐξέδωκαν ἰσχυρὸς, ὥσπερ εὐλαβηθέντες ἐπὶ παιδίου γενν μένου τάξαι τοῦ Θεοῦ τοὔνομα. Οἱ δὲ Ἑβδομήκοντα τοῖς θεοπρεπῶς περὶ αὐτοῦ λεγομένοις ενατενίσαν- τες, τὸ παρὰ τοῖς Εβραίοις Ηλ, Θεὸν εἰκότως ερμή νευσαν. Είπερ ἄρχων εἰρήνης, εἴρηται καὶ ἄρχων τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τὴν εἰρήνην ἔχειν ἀπέ- ραντον. Τὸ δὲ "Ηλ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ πολλάκις παρείληφεν ἡ Γραφή. Καὶ γὰρ ἔνθα φησὶ, Καὶ ἐν σοὶ προσεύξον. ται, ὅτι ἐν σοὶ Θεός ἐστιν. Ἀντὶ τοῦ Θεὸς, τὸ Ἑβραι κὸν ἀλ ἔχει· Καὶ πάλιν ἐν τῷ λέγεσθαι, ο Σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς καὶ οὐκ ᾔδειμεν· ν πάλιν τὸ Ηλ ἐμ- φέρεται. Καὶ πάλιν ἐν οἷς εἴρηται· « Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος. » Τὸ Ηλ ἐστιν ἀντὶ τοῦ, Θεός. Οὐκοῦν καὶ νῦν τὸ “Πλ γιόβώρ, Θεὸς ἰσχυρὸς εἰκότως ἑρμηνεύεται. Ἐπὶ καὶ αὐτὸς ὁ ἐκ τῆς παρο θένου γενόμενος Ἐμμανουὴλ τὸ 17.1 ἔχων, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεὸς, καὶ παρὰ τῶν ἄλλων ἑρμηνεύεται. Οτι δὲ Ρ • Ρ γρ. τό. COMMENTARII IN ISAIAM. me, ait, vestimento salutis, et tunica lætitiæ ". › Congregatim vero non aliam, quam quæ furtim ablata sit, intelligit. Intulit autem quein exhorrescerent, cum ait: Quia puer natus est nobis filius. Idem vero, qui et Emmanuel, nunc filius et puer; tertio jam in hac prophetia filius, et puer nominatus. Ait enim : e Virgo pariet filium, quem vocabis Emmanuel 13, quibus adjecit : • Priusqan cog- noscal puer bonum aut maluna ; » Deinde : « Ipsa, ait, prophetissa peperit filium, quibus subjicit : « Quoniam priusquam sciat puer vocare patrein et matrem p Isa. Lx1, 10. Isa. LIII, 1. Isa. vil, : Matth. ** Joan. 111, 34. C › Tertio denique jam quia puer natus est nobis. Hic igitur filius, qui et puer, nobis a Deo, qui (1- dem illius amplectimur, datus, nostroque, non sto nomine, natus, appellationum varietate abundaus, magni etiam hoc loco consilii angelus nuncupatur. Ille siquidem magnum consilium, quod sæculis la- lebat, nec reliquis innotuerat aetatibus, annuntia::s, impervestigabiles suas ipse gentibus, ut cohære- des et concorporales fierent, divitias expandit. Sequitur, cujus imperium super humerum ejus : quod idem est plane, ac si cjus regnum, ejusque potentiam in cruce, in qua et ipse exaltatus omnes ad se attraxit, apparuisse diceret ". Vires enim humeri nomine significantur. Nam et in humeris brachiisque, roboris nostri omnis apparet magni- tudo. Alioquin enim et brachium Domini dicitur, juxta illud : : « Et brachium Domini cui revelatum est 17?, Quidquid ergo sub cœlorum pateţ orbi- bus, id totum propria virtute imperio suo subjecit. Virtus enim Dei et Patris ipse est. Neque vero desunt, qui crucem hic intelligi, quam humeris gestavit, existiment. At qui magni consilii angelus exsistat, vel Joanuis testimonio patuerit. Quem enim, ait, misit Deus, verba ipse Dei loquitur 18, Quin et apostolos sic affatur Salvator: Vos au- tem dixi amicos, quoniam omnia, quæ a Patre au- divi, nota feci vobis ". › Verum sic habet Sym- machi editio : Et vocabitur nomen ejus admiratio, consultorius, fortis. Aquila auten : Admirabilis, consiliarius, fortis. Theodotionis autem : Admira- bilis, consultor, fortis. Uno enim omnes consensu, quod habent interpretes LXX : Deus, Fortis red- diderunt; tanquam de puero, qui nasceretur, nomen usurpare vererentur. Penitius autem inter- pretes LXX, ut Dei majestatem decuit, ad ea, quæ de eo dicerentur, mentis aciem intendentes, quod est apud Hebræos El, Deum merito reddide. runt : quia princeps pacis dictus est, el princeps ſu- turi surculi, et pacem habere nullo line terminatam. Neque vero dubium est persæpe El in sacris usur- pari. Ubi namque habetur, Et in te orabunt, quia in te Deus est. Ibi quod Deus nobis, El Hebræis scribitur. Rursus ubi dicitur: « Tu es Deus, et nos nesciebamus ; › El quoque Hebraice repe- rius. Denique quo loco in hac verba legitur : Ego sum Deus, et non est alius "; » plane et Joan. sı, 52. . Isa. vIII, 3, 4. Isa. vn, 16. 1, 23, Joan. xv,15. Isa. XLV, 15. st ibid. 21. VARIE LECTIONES. Dei
Ὡς δὲ ταῖς ἐνεργείαις ἀναλόγως ἄλλοτε ἄλλως προσαγορεύεται· οὕτως καὶ Ἰησοῦς κατὰ καιρὸν ἐχρημάτισεν ἐπιδημήσας διὰ σωτηρίαν τῷ βίῳ. Ἰησοῦς γὰρ σωτήριον, ἢ Σωτὴρ ἑρμηνεύεται. Τοιγαροῦν εἰπὼν ὁ Γαβριὴλ, Καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν , ἐπήνεγκεν· Οὗτος γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Εἶτά φησιν, Ἄξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχοντας καὶ ὑγείαν αὐτῷ, ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν διδασκάλους εἰπὼν, οἷς ψυχῆς ὑγείαν , καὶ πρὸς ἀλλήλους ἔχειν εἰρήνην χαρίζεται λέγων· «Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν.» Τὸ δὲ, ὑγείαν αὐτῷ , δείκνυσιν ὡς ὁ λόγος περὶ τοῦ Υἱοῦ παρὰ τοῦ Πατρὸς διὰ τὸ μυστήριον τῆς ἀναστάσεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ, διὰ τοῦτο, φησὶν ὑγείαν ἐπάγειν ἐπὶ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς, ἣν ὑπὲρ ἡμῶν ἀνείληφεν. Οὐ γὰρ λαμβάνει ταῦτα καθ’ ὃ Θεὸς, ἀλλ’ ὑγείας καὶ εἰρήνης γίνεται χορηγός. Καὶ ἢν ἐνταῦθά φησιν ὁ Πατὴρ, εἰρήνην διδόναι τοῖς ἄρχουσιν , αὐτὸς ὡς τὰ τοῦ Πατρὸς ἔχων ἴδιά φησιν. «Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν,» ὃς καὶ ἀντιλαμβάνει τὴν παρὰ τῶν δεξαμένων εἰρήνην . Τοιγαροῦν φησιν Ἡσαί̈ας, «Ποιήσωμεν εἰρήνην αὐτῷ·
Β Καὶ νῦν τρίτον, ὅτι παιδίον ἐγεννήθη ἡμῖν. Ο Α οὖν, υἱὸς οὗτος καὶ τὸ παιδίον ὁ παρὰ τοῦ Θεοῦ δῶρον ἡμῖν τοῖς πεπιστευκόσι δοθεὶς, καὶ δι' ἡμᾶς οὐ δι' αὐτὸν γεννηθείς, πολυώνυμός τις ὤν, μεγά- λης βουλῆς ἄγγελος ἐπὶ τοῦ παρόντος ὠνόμασται. Αὐτὸς γὰρ ὁ τὴν μεγάλην βουλὴν τὴν ἀποκεκρυμ- μένην ἀπὸ τῶν αἰώνων, τὴν ἑτέραις γενεαῖς μὴ φα νερωθεῖσαν ἀγγείλας, ἐφανέρωσεν τὸν ἀνεξιχνίαστον ἑαυτοῦ πλοῦτον ἐν τοῖς ἔθνεσιν, εἶναι τὰ ἔθνη συγκλη ρονόμα και σύσσωμα οὗ ἡ ἀρχὴ ἐγενήθη ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ. Τοῦτ' ἔστιν ἡ βασιλεία καὶ ἡ δυνάμις ἐν τῷ σταυρῷ, ἐφ' οὗπερ ὑψωθεὶς πάντας είλκυσε πρὸς ἑαυτόν. Τὴν γὰρ ἰσχὺν διὰ τοῦ ὤμου δηλοί. Πᾶτα γὰρ ἡμῶν ἡ ἰσχὺς ἐν ὤμοις τε καὶ βραχίοσιν. Εἴρηται γὰρ καὶ βραχίων Κυρίου, κατὰ τό· ι Καὶ ὁ βραχίων Κυρίου τίνι ἀπεκαλύφθη;, ἦρξε τοίνυν τοῖς ἐπ᾽ οὐρανῶν διὰ τῆς ἰδίας δυνάμεως. Ἰσχὺς γάρ ἐστι τοῦ Θεοῦ καὶ Πατρός. Τινὲς δὲ τὸν σταυρὸν ἔφα- σαν, ὅτι τοῦτον ἦρεν ἐπὶ τοῦ ὤμου. Πῶς δὲ μεγά- λης βουλῆς ἄγγελος ἐστιν, Ιώαννης ἐδήλωσεν λέ- γων· › Ον γὰρ ἀπέστειλεν ὁ Θεὸς, τὰ βήματα τοῦ Θεοῦ λαλεῖ. » Καὶ τοῖς ἀποστόλοις φησὶν ὁ Σωτήρ· • Ὑμᾶς δὲ εἴρηκα φίλους, ὅτι πάντα ἃ ἤκουσα παρὰ τοῦ Πατρὸς ἐγνώρισα ὑμῖν. · Ὁ δὲ Σύμμαχος ἐξ. ἔδωκεν· Καὶ κληθήσεται ὄνομα αὐτοῦ παραδοξα- σμὸς, βουλευτικός, ισχυρός. Ὁ δὲ Ακύλας· Θαν μαστός, συμβουλεύων, ισχυρός. Ο δὲ Θεοδοτίων, θαυμαστός, συμβουλεύων, ισχυρός. Συμφώνως γὰρ πάντες τῷ ν παρὰ τοῖς Εβδομήκοντα Θεός, ἐξέδωκαν ἰσχυρὸς, ὥσπερ εὐλαβηθέντες ἐπὶ παιδίου γενν μένου τάξαι τοῦ Θεοῦ τοὔνομα. Οἱ δὲ Ἑβδομήκοντα τοῖς θεοπρεπῶς περὶ αὐτοῦ λεγομένοις ενατενίσαν- τες, τὸ παρὰ τοῖς Εβραίοις Ηλ, Θεὸν εἰκότως ερμή νευσαν. Είπερ ἄρχων εἰρήνης, εἴρηται καὶ ἄρχων τοῦ μέλλοντος αἰῶνος, καὶ τὴν εἰρήνην ἔχειν ἀπέ- ραντον. Τὸ δὲ "Ηλ ἐπὶ τοῦ Θεοῦ πολλάκις παρείληφεν ἡ Γραφή. Καὶ γὰρ ἔνθα φησὶ, Καὶ ἐν σοὶ προσεύξον. ται, ὅτι ἐν σοὶ Θεός ἐστιν. Ἀντὶ τοῦ Θεὸς, τὸ Ἑβραι κὸν ἀλ ἔχει· Καὶ πάλιν ἐν τῷ λέγεσθαι, ο Σὺ γὰρ εἶ ὁ Θεὸς καὶ οὐκ ᾔδειμεν· ν πάλιν τὸ Ηλ ἐμ- φέρεται. Καὶ πάλιν ἐν οἷς εἴρηται· « Ἐγώ εἰμι ὁ Θεὸς, καὶ οὐκ ἔστιν ἄλλος. » Τὸ Ηλ ἐστιν ἀντὶ τοῦ, Θεός. Οὐκοῦν καὶ νῦν τὸ “Πλ γιόβώρ, Θεὸς ἰσχυρὸς εἰκότως ἑρμηνεύεται. Ἐπὶ καὶ αὐτὸς ὁ ἐκ τῆς παρο θένου γενόμενος Ἐμμανουὴλ τὸ 17.1 ἔχων, μεθ' ἡμῶν ὁ Θεὸς, καὶ παρὰ τῶν ἄλλων ἑρμηνεύεται. Οτι δὲ Ρ • Ρ γρ. τό. COMMENTARII IN ISAIAM. me, ait, vestimento salutis, et tunica lætitiæ ". › Congregatim vero non aliam, quam quæ furtim ablata sit, intelligit. Intulit autem quein exhorrescerent, cum ait: Quia puer natus est nobis filius. Idem vero, qui et Emmanuel, nunc filius et puer; tertio jam in hac prophetia filius, et puer nominatus. Ait enim : e Virgo pariet filium, quem vocabis Emmanuel 13, quibus adjecit : • Priusqan cog- noscal puer bonum aut maluna ; » Deinde : « Ipsa, ait, prophetissa peperit filium, quibus subjicit : « Quoniam priusquam sciat puer vocare patrein et matrem p Isa. Lx1, 10. Isa. LIII, 1. Isa. vil, : Matth. ** Joan. 111, 34. C › Tertio denique jam quia puer natus est nobis. Hic igitur filius, qui et puer, nobis a Deo, qui (1- dem illius amplectimur, datus, nostroque, non sto nomine, natus, appellationum varietate abundaus, magni etiam hoc loco consilii angelus nuncupatur. Ille siquidem magnum consilium, quod sæculis la- lebat, nec reliquis innotuerat aetatibus, annuntia::s, impervestigabiles suas ipse gentibus, ut cohære- des et concorporales fierent, divitias expandit. Sequitur, cujus imperium super humerum ejus : quod idem est plane, ac si cjus regnum, ejusque potentiam in cruce, in qua et ipse exaltatus omnes ad se attraxit, apparuisse diceret ". Vires enim humeri nomine significantur. Nam et in humeris brachiisque, roboris nostri omnis apparet magni- tudo. Alioquin enim et brachium Domini dicitur, juxta illud : : « Et brachium Domini cui revelatum est 17?, Quidquid ergo sub cœlorum pateţ orbi- bus, id totum propria virtute imperio suo subjecit. Virtus enim Dei et Patris ipse est. Neque vero desunt, qui crucem hic intelligi, quam humeris gestavit, existiment. At qui magni consilii angelus exsistat, vel Joanuis testimonio patuerit. Quem enim, ait, misit Deus, verba ipse Dei loquitur 18, Quin et apostolos sic affatur Salvator: Vos au- tem dixi amicos, quoniam omnia, quæ a Patre au- divi, nota feci vobis ". › Verum sic habet Sym- machi editio : Et vocabitur nomen ejus admiratio, consultorius, fortis. Aquila auten : Admirabilis, consiliarius, fortis. Theodotionis autem : Admira- bilis, consultor, fortis. Uno enim omnes consensu, quod habent interpretes LXX : Deus, Fortis red- diderunt; tanquam de puero, qui nasceretur, nomen usurpare vererentur. Penitius autem inter- pretes LXX, ut Dei majestatem decuit, ad ea, quæ de eo dicerentur, mentis aciem intendentes, quod est apud Hebræos El, Deum merito reddide. runt : quia princeps pacis dictus est, el princeps ſu- turi surculi, et pacem habere nullo line terminatam. Neque vero dubium est persæpe El in sacris usur- pari. Ubi namque habetur, Et in te orabunt, quia in te Deus est. Ibi quod Deus nobis, El Hebræis scribitur. Rursus ubi dicitur: « Tu es Deus, et nos nesciebamus ; › El quoque Hebraice repe- rius. Denique quo loco in hac verba legitur : Ego sum Deus, et non est alius "; » plane et Joan. sı, 52. . Isa. vIII, 3, 4. Isa. vn, 16. 1, 23, Joan. xv,15. Isa. XLV, 15. st ibid. 21. VARIE LECTIONES. Dei
PG 87:2007ποιήσωμεν εἰρήνην οἱ ἐρχόμενοι.« Δέχεται δὲ τὴν ὑγείαν , τοῦτ’ ἔστι τὴν ἀναβίωσιν, τοῦτο πάλιν ἐνεργήσας αὐτός· Λέγει γὰρ, »Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν.« Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Πατρός. Αὐτὸς ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ ζωή. Τούτοις ἐπιφέρεται, μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ . Ἦρξε γὰρ οὐ μόνης τῆς Ἰουδαίας, ἁπάσης δὲ μᾶλλον τῆς οἰκουμένης. Τὸ δὲ μεῖζον ὁ Παῦλος παρίστησι λέγων· »Κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν ἐνήργηκεν ἐν τῷ Χριστῷ ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ ἐν τοῖς ἐπουρανίοις πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως ὑπὲρ ἄνω, καὶ κυριότητος καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζομένου.« Οὐκ ἔσται δὲ τέλος τῆς εἰρήνης αὐτοῦ . Εἴρηται γὰρ, »Ἀνατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δικαιοσύνη καὶ πλῆθος εἰρήνης, περὶ ἧς εἰπών· «Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν,» ἐπήνεγκεν· «Οὐχ ὡς ὁ κόσμος δίδωσιν ὑμῖν.» Πέρας οὖν οὐκ ἔχει τὸ δῶρον ὑπερκόσμιον ὄν. Εἰ γὰρ ἦν ἐκ τοῦ κόσμου, συναπηρτίσθη ἂν τῇ τοῦ κόσμου συστάσει. Συνέσται τοίνυν αὐτὴ τῷ παρ’ αὐτοῦ δεξαμένῳ μέχρι παντός· ἡ δὲ Σολομῶντος εἰρήνη γεγραμμένοις ἔτεσι περιορίζεται.
Λέγει γάρ, ο Καὶ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἔσται τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, Θεὸν ισχύοντα, τὸ Ἑβραϊκὸν πάλιν αλλ για ὼς ἔχει. Πρὸς ἃ βλέποντες οἱ Εβδομήκοντα Θεὸς ἔδωκαν. Διδ καὶ τὰ συνεζευγμένα τούτοις περὶ αὐτοῦ ἐκπλαγέν τες οἰκείᾳ τινὶ διανοίᾳ καὶ ἑτεροτρόπῳ κεφαλαιωδῶς εἶπον, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βου- λῆς ἄγγελος. Παρίστησι δὲ Παῦλος πῶς καὶ Πατὴρ αἰῶνος ἐστιν εἰπών· « "Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ ᾿Αδάμ πάν τες ἀποθνήσκομεν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθησόμεθα. » Ἐπὶ " γὰρ τοῦ νέου αἰῶνος ἢ ἀπαρχὴ Χριστός· ἔπειτα οἱ τοῦ Χριστοῦ καὶ εἰρήνης ἄρχων ἂν εἴρηται. • Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη Α καὶ νῦν τὸ Η. ἐπὶ τοῦ Θεὸς 9, αὐτὸς δηλοῖ προϊών. β ἡμῶν, » εἰρηνοποιήσας τά τε ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τὸν κόσμον τῷ ἑαυτοῦ καταλλάξας Πατρί. ὡς δὲ ταῖς ἐνεργείαις ἀναλόγως ἄλλοτε ἄλλως προσαγορεύεται· οὕτως καὶ Ἰησοῦς κατὰ καιρὸν ἐχρημάτισεν ἐπιδημήσας διὰ σωτηρίαν τῷ βίῳ. Ιη- σοῖς γὰρ σωτήριον, ἢ Σωτὴρ ἑρμηνεύεται. Τοιγαρ οὖν εἰπὼν ὁ Γαβριήλ, Καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν, ἐπήνεγκεν Οὗτος γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Χ, 20. Εἶτά φησιν, Αξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχον τας καὶ ὑγείαν αὐτῷ, ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν διδασκάλους εἰπων, οἷς ψυχῆς ὑγείαν, καὶ πρὸς ἀλε λήλους ἔχειν εἰρήνην χαρίζεται λέγων· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Τὸ δὲ, ὑγείαν αὐτῷ, δείκνυσιν ὡς ὁ λόγος περὶ τοῦ Υἱοῦ παρὰ τοῦ Πατρὸς διὰ τὸ μυστήριον τῆς ἀναστάσεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ, διὰ τοῦτο, φησὶν ὑγείαν ἐπάγειν ἐπὶ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς, ἣν ὑπὲρ ἡμῶν ἀνείληφεν. Οὐ γὰρ λαμβάνει ταῦτα καθ' δ Θεός, ἀλλ' ὑγείας καὶ εἰρήνης γίνεται χορηγός. Καὶ ἣν ἐνταῦθά φησιν ὁ Πατήρ, εἰρήνην διδόναι τοῖς ἄρχουσιν, αὐτὸς ὡς τὰ τοῦ Πατρὸς ἔχων ἴδιά φησιν. • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ὃς καὶ ἀντιλαμβά- νει τὴν παρὰ τῶν δεξαμένων εἰρήνην. Τοιγαροῦν φησιν Ησαΐας, ο Ποιήσωμεν εἰρήνην αὐτῷ· ποιήσω- μεν εἰρήνην οἱ ἐρχόμενοι. » Δέχεται δὲ τὴν ὑγείαν, τοῦτ' ἔστι τὴν ἀναβίωσιν, τοῦτο πάλιν ἐνεργήσας αὐτός· Λέγει γάρ, ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. . Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Πατρός. Αὐτὸς ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ ζωή. Τούτοις ἐπιφέρεται, μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ. "Ηρξε γὰρ οὐ μόνης τῆς Ἰουδαίας, ἀπάσης δὲ μᾶλλον τῆς οἰκουμένης. Τὸ δὲ μεῖζον ὁ Παῦλος παρίστησι λέγων· • Κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν ἐνήργηκεν ἐν τῷ Χριστῷ ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, γρ. Θεοῦ. γρ. ἐστί. PROCOPII GAZÆI Hebræus sermo El usurpavit. Ergo et hic El gib- bor, Deus fortis merito translatum legimus. Adhaec, et quem antea de Virgine natum Emmanuel dixit, ideo alios nobiscum Deus, quia El adjunctum ha- beat, interpretatos esse constat. Jam vero etiam nunc positum El, Deum significare vel ipso ora- tionis progressu manifeste apparet. Ait enim : ‹ Et erunt confidentes super Deo sancto Israel in veri- tate, et quod residuum est Jacob super Deo forti s., Pro eo enim, quod Deo forti diximus, Hebræi rur- sum El gibbor habent. Ad quod cum respicerent viri LXX Deum sunt interpretati. Atque hinc est, quod quæ adhæc de codem consequuntur, in sum- mam, peculiari et diverso quodam intellectu col- ligentes: Et vocabitur nomen ejus magni consilii angelus, attoniti dixerunt. Qualiter autem et ipse sæculi pater appelletur, vel Pauli verbis intellige- mus, cum ait : • Sicut in Adam omnes morimur, ita et in Christo omnes vivificabimur ¹³. • Sunt enim novi sæculi primitiæ Christus ". De Christo deinde etiam princeps pacis optime effertur. ‹ Est enim ipse pax nostra ” » per quem quæ coelum, quæ terram incolunt omnia, pacem adepta sunt. Per quem denique mundus universus Patri reconciliatus est. Ut autem ex actionum ratione aliter atque aliter nominatur; sic et Jesus appellationem suo tempore, cum inter vivos propter eorum salutemi versaretur, sortitus est. Significat enim Jesus appellatio, idem quod Salutare, sive eum, qui salu- tem dedit. Itaque et Gabriel ipse, cum Jesum esse nuncupandum monuisset ** statim populo suo salutem esse laturum adjecit. Sequitur deinde: Inducam enim pacem super C ‘principes, et sanitatem ipsi. Quo certe loco, prin- cipum nomine, nihil aliud, quam Ecclesiarum præe- fectos et doctores innuit; quibus et ipse anima sanitatem mutuamque inter se pacem his verbis largitur : ‹ Pacem meam do vobis, pacem meam mitto vobis ". » At quod sanitatem ei, addidit, eo respexit ut a Patre de Filio, propter resurrectionis mysterium sermonem prodire demonstraret. Quo- miam enim ex infirmitate cruci affixus est, vivit autem ex virtute Dei; ob id sanitatem in carnis in- firmitatem, quam ipse nostri causa assumpsit, in- ducturu u se pollicetur. Neque enim ista, ut Deus, sed ut sanitatis largitor et pacis, assumpsit. Quam deinde se Pater hoc loco daturum pacem principi- bus pollicetur; eamdem ipse quoque sibi, quæe Pa- D tris sunt, vendicans Filius, suam dicere non ve- relur, his verbis : Pacem meam do vobis; › pacem et ipse ab iis, qui illam acceperunt, vicis- sim recipiens. Hinc est ergo quod ait Isaias: ● Pa- cem faciamus cum eo, pacem accedentes facia- mus". Recipit vero sanitatem; id est resurre- ctionem id ipsum rursus operatus. Ait enim: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ??., Est enim ipse Patris virtus, ipse resurrectio et vita". Postea magnum ejus imperium, adjungit. Neque enim Judææ tantum, sed orbi terrarum ss Isa. Isa. xxv, 5. Cor. xv, 22. Joan. 11, 19. * "ibid. 23. Joan. XI. 25. Ephes. 11, 14. * Luc. 1, 31. Joan. xiv, 27. r VARIE LECTIONES.
Ὅτι δὲ Χριστὸς ἦλθεν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐλευθερῶν δηλοῖ τὸ, ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ . Εἴρητο δὲ καὶ ὅτι οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. Πάντες γὰρ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ , ἀλλ’ ἁπλῶς ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβὶδ, καὶ ἐπὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ κατορθῶσαι αὐτὴν , προσυπακουόντων ἡμῶν τὸ ἥξειν αὐτὸν ἐπὶ τὸ κατορθῶσαι τὸν θρόνον Δαβὶδ , καὶ τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυίαν. Κατέστραπτο μὲν γὰρ ἀφ’ οὗ Ναβουχοδονόσωρ καθεῖλεν αὐτήν. Προὔλεγον δὲ προφῆται δι’ ὅλης λάμψειν αὐτὴν, ἡλίου δίκην, τῆς οἰκουμένης. Ἦλθεν οὖν πληρῶσαι τὴν ἐπαγγελίαν Χριστὸς ἐκ σπέρματος ὢν Δαβὶδ , κατὰ σάρκα, καταλάμπων τε τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχὰς, καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ καθ’ ὅλης κρατύνων τῆς οἰκουμένης, καί τοι παρ’ Ἰουδαίαν καθῄρητο. Κατορθῶσαι δὲ αὐτὸν ἐν κρίματι καὶ ἐν δικαιοσύνῃ . «Τὰ κρίματα γάρ σου, φησὶν, ἄβυσσος πολλὴ, καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ὡς ὄρη Θεοῦ.» Οὔτ’ οὖν τὰ κρίματα καταληπτὰ, οὔθ’ ἡ δικαιοσύνη κατ’ ἀξίαν τοῦ ὕψους θεωρητή. Καὶ ταῦτα ἔπραξεν Ἀπὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα ·
Λέγει γάρ, ο Καὶ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἔσται τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, Θεὸν ισχύοντα, τὸ Ἑβραϊκὸν πάλιν αλλ για ὼς ἔχει. Πρὸς ἃ βλέποντες οἱ Εβδομήκοντα Θεὸς ἔδωκαν. Διδ καὶ τὰ συνεζευγμένα τούτοις περὶ αὐτοῦ ἐκπλαγέν τες οἰκείᾳ τινὶ διανοίᾳ καὶ ἑτεροτρόπῳ κεφαλαιωδῶς εἶπον, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βου- λῆς ἄγγελος. Παρίστησι δὲ Παῦλος πῶς καὶ Πατὴρ αἰῶνος ἐστιν εἰπών· « "Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ ᾿Αδάμ πάν τες ἀποθνήσκομεν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθησόμεθα. » Ἐπὶ " γὰρ τοῦ νέου αἰῶνος ἢ ἀπαρχὴ Χριστός· ἔπειτα οἱ τοῦ Χριστοῦ καὶ εἰρήνης ἄρχων ἂν εἴρηται. • Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη Α καὶ νῦν τὸ Η. ἐπὶ τοῦ Θεὸς 9, αὐτὸς δηλοῖ προϊών. β ἡμῶν, » εἰρηνοποιήσας τά τε ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τὸν κόσμον τῷ ἑαυτοῦ καταλλάξας Πατρί. ὡς δὲ ταῖς ἐνεργείαις ἀναλόγως ἄλλοτε ἄλλως προσαγορεύεται· οὕτως καὶ Ἰησοῦς κατὰ καιρὸν ἐχρημάτισεν ἐπιδημήσας διὰ σωτηρίαν τῷ βίῳ. Ιη- σοῖς γὰρ σωτήριον, ἢ Σωτὴρ ἑρμηνεύεται. Τοιγαρ οὖν εἰπὼν ὁ Γαβριήλ, Καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν, ἐπήνεγκεν Οὗτος γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Χ, 20. Εἶτά φησιν, Αξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχον τας καὶ ὑγείαν αὐτῷ, ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν διδασκάλους εἰπων, οἷς ψυχῆς ὑγείαν, καὶ πρὸς ἀλε λήλους ἔχειν εἰρήνην χαρίζεται λέγων· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Τὸ δὲ, ὑγείαν αὐτῷ, δείκνυσιν ὡς ὁ λόγος περὶ τοῦ Υἱοῦ παρὰ τοῦ Πατρὸς διὰ τὸ μυστήριον τῆς ἀναστάσεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ, διὰ τοῦτο, φησὶν ὑγείαν ἐπάγειν ἐπὶ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς, ἣν ὑπὲρ ἡμῶν ἀνείληφεν. Οὐ γὰρ λαμβάνει ταῦτα καθ' δ Θεός, ἀλλ' ὑγείας καὶ εἰρήνης γίνεται χορηγός. Καὶ ἣν ἐνταῦθά φησιν ὁ Πατήρ, εἰρήνην διδόναι τοῖς ἄρχουσιν, αὐτὸς ὡς τὰ τοῦ Πατρὸς ἔχων ἴδιά φησιν. • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ὃς καὶ ἀντιλαμβά- νει τὴν παρὰ τῶν δεξαμένων εἰρήνην. Τοιγαροῦν φησιν Ησαΐας, ο Ποιήσωμεν εἰρήνην αὐτῷ· ποιήσω- μεν εἰρήνην οἱ ἐρχόμενοι. » Δέχεται δὲ τὴν ὑγείαν, τοῦτ' ἔστι τὴν ἀναβίωσιν, τοῦτο πάλιν ἐνεργήσας αὐτός· Λέγει γάρ, ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. . Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Πατρός. Αὐτὸς ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ ζωή. Τούτοις ἐπιφέρεται, μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ. "Ηρξε γὰρ οὐ μόνης τῆς Ἰουδαίας, ἀπάσης δὲ μᾶλλον τῆς οἰκουμένης. Τὸ δὲ μεῖζον ὁ Παῦλος παρίστησι λέγων· • Κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν ἐνήργηκεν ἐν τῷ Χριστῷ ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, γρ. Θεοῦ. γρ. ἐστί. PROCOPII GAZÆI Hebræus sermo El usurpavit. Ergo et hic El gib- bor, Deus fortis merito translatum legimus. Adhaec, et quem antea de Virgine natum Emmanuel dixit, ideo alios nobiscum Deus, quia El adjunctum ha- beat, interpretatos esse constat. Jam vero etiam nunc positum El, Deum significare vel ipso ora- tionis progressu manifeste apparet. Ait enim : ‹ Et erunt confidentes super Deo sancto Israel in veri- tate, et quod residuum est Jacob super Deo forti s., Pro eo enim, quod Deo forti diximus, Hebræi rur- sum El gibbor habent. Ad quod cum respicerent viri LXX Deum sunt interpretati. Atque hinc est, quod quæ adhæc de codem consequuntur, in sum- mam, peculiari et diverso quodam intellectu col- ligentes: Et vocabitur nomen ejus magni consilii angelus, attoniti dixerunt. Qualiter autem et ipse sæculi pater appelletur, vel Pauli verbis intellige- mus, cum ait : • Sicut in Adam omnes morimur, ita et in Christo omnes vivificabimur ¹³. • Sunt enim novi sæculi primitiæ Christus ". De Christo deinde etiam princeps pacis optime effertur. ‹ Est enim ipse pax nostra ” » per quem quæ coelum, quæ terram incolunt omnia, pacem adepta sunt. Per quem denique mundus universus Patri reconciliatus est. Ut autem ex actionum ratione aliter atque aliter nominatur; sic et Jesus appellationem suo tempore, cum inter vivos propter eorum salutemi versaretur, sortitus est. Significat enim Jesus appellatio, idem quod Salutare, sive eum, qui salu- tem dedit. Itaque et Gabriel ipse, cum Jesum esse nuncupandum monuisset ** statim populo suo salutem esse laturum adjecit. Sequitur deinde: Inducam enim pacem super C ‘principes, et sanitatem ipsi. Quo certe loco, prin- cipum nomine, nihil aliud, quam Ecclesiarum præe- fectos et doctores innuit; quibus et ipse anima sanitatem mutuamque inter se pacem his verbis largitur : ‹ Pacem meam do vobis, pacem meam mitto vobis ". » At quod sanitatem ei, addidit, eo respexit ut a Patre de Filio, propter resurrectionis mysterium sermonem prodire demonstraret. Quo- miam enim ex infirmitate cruci affixus est, vivit autem ex virtute Dei; ob id sanitatem in carnis in- firmitatem, quam ipse nostri causa assumpsit, in- ducturu u se pollicetur. Neque enim ista, ut Deus, sed ut sanitatis largitor et pacis, assumpsit. Quam deinde se Pater hoc loco daturum pacem principi- bus pollicetur; eamdem ipse quoque sibi, quæe Pa- D tris sunt, vendicans Filius, suam dicere non ve- relur, his verbis : Pacem meam do vobis; › pacem et ipse ab iis, qui illam acceperunt, vicis- sim recipiens. Hinc est ergo quod ait Isaias: ● Pa- cem faciamus cum eo, pacem accedentes facia- mus". Recipit vero sanitatem; id est resurre- ctionem id ipsum rursus operatus. Ait enim: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ??., Est enim ipse Patris virtus, ipse resurrectio et vita". Postea magnum ejus imperium, adjungit. Neque enim Judææ tantum, sed orbi terrarum ss Isa. Isa. xxv, 5. Cor. xv, 22. Joan. 11, 19. * "ibid. 23. Joan. XI. 25. Ephes. 11, 14. * Luc. 1, 31. Joan. xiv, 27. r VARIE LECTIONES.
PG 87:2008τοῦ μὲν ἀπὸ τοῦ νῦν , σημαίνοντος ἀρχὴν χρόνου διωρισμένην, δι’ ἧς ὁ καιρὸς ἐδηλοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τοῦ δὲ εἰς τὸν αἰῶνα , τὴν ἄπειρον αὐτοῦ βασιλείαν. Ὅρα δὲ πῶς ἀκολούθως αἱ προφητεῖαι προέρχονται. Ἐκ παρθένου ἔλεγεν αὐτὸν ἡ πρώτη τεχθήσεσθαι. Ὡς δὲ ζητουμένου τοῦ, πῶς ἔσται τοῦτο; τὸν Κύριον ἡ δευτέρα παρήγαγε λέγοντα, «Καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν.» Ὡς δὲ ταῦτα μεμαθηκότων ἡμῶν, ἡ τρίτη περὶ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ διεξέρχεται, τὴν ἀπόῤῥητον αὐτοῦ θεολογίαν παιδεύουσα. Τέλος δὲ τῆς περὶ αὐτοῦ προφητείας φησὶν, ὁ ζῆλος Κυρίου Σαβαὼθ ποιήσει ταῦτα . Ὁ δὲ ζῆλος ἀγαθὸς καὶ πρέπων αὐτῷ σῶσαι τοὺς ὑπὸ τοῦ διαβόλου κεκρατημένους. Καλῶς παρεζήλωσαν αὐτὸν οἱ ἐξ Ἰσραήλ. Διό φησιν ὁ Μωϋσῆς ἐν ᾠδῇ· «Αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ’ οὐ θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐτοὺς ἐπ’ οὐκ ἔθνει.» Ταῦτα μὲν κατὰ τοὺς Ἑβδομήκοντα. Κατὰ δὲ Σύμμαχον, ᾧ ἠκολούθησαν οἱ λοιποὶ, τοῦτον ἄνωθεν εἴρηται τὸν τρόπον ἡ ῥῆσις· Ὁ πρῶτος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβουλὼν καὶ γῆν Νεφθαλεὶμ, καὶ ὁ ἔσχατος ἐβάρυνεν ὁδὸν τὴν κατὰ θάλασσαν πέραν τοῦ Ἰορδάνου .
Λέγει γάρ, ο Καὶ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἔσται τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, Θεὸν ισχύοντα, τὸ Ἑβραϊκὸν πάλιν αλλ για ὼς ἔχει. Πρὸς ἃ βλέποντες οἱ Εβδομήκοντα Θεὸς ἔδωκαν. Διδ καὶ τὰ συνεζευγμένα τούτοις περὶ αὐτοῦ ἐκπλαγέν τες οἰκείᾳ τινὶ διανοίᾳ καὶ ἑτεροτρόπῳ κεφαλαιωδῶς εἶπον, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βου- λῆς ἄγγελος. Παρίστησι δὲ Παῦλος πῶς καὶ Πατὴρ αἰῶνος ἐστιν εἰπών· « "Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ ᾿Αδάμ πάν τες ἀποθνήσκομεν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθησόμεθα. » Ἐπὶ " γὰρ τοῦ νέου αἰῶνος ἢ ἀπαρχὴ Χριστός· ἔπειτα οἱ τοῦ Χριστοῦ καὶ εἰρήνης ἄρχων ἂν εἴρηται. • Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη Α καὶ νῦν τὸ Η. ἐπὶ τοῦ Θεὸς 9, αὐτὸς δηλοῖ προϊών. β ἡμῶν, » εἰρηνοποιήσας τά τε ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τὸν κόσμον τῷ ἑαυτοῦ καταλλάξας Πατρί. ὡς δὲ ταῖς ἐνεργείαις ἀναλόγως ἄλλοτε ἄλλως προσαγορεύεται· οὕτως καὶ Ἰησοῦς κατὰ καιρὸν ἐχρημάτισεν ἐπιδημήσας διὰ σωτηρίαν τῷ βίῳ. Ιη- σοῖς γὰρ σωτήριον, ἢ Σωτὴρ ἑρμηνεύεται. Τοιγαρ οὖν εἰπὼν ὁ Γαβριήλ, Καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν, ἐπήνεγκεν Οὗτος γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Χ, 20. Εἶτά φησιν, Αξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχον τας καὶ ὑγείαν αὐτῷ, ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν διδασκάλους εἰπων, οἷς ψυχῆς ὑγείαν, καὶ πρὸς ἀλε λήλους ἔχειν εἰρήνην χαρίζεται λέγων· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Τὸ δὲ, ὑγείαν αὐτῷ, δείκνυσιν ὡς ὁ λόγος περὶ τοῦ Υἱοῦ παρὰ τοῦ Πατρὸς διὰ τὸ μυστήριον τῆς ἀναστάσεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ, διὰ τοῦτο, φησὶν ὑγείαν ἐπάγειν ἐπὶ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς, ἣν ὑπὲρ ἡμῶν ἀνείληφεν. Οὐ γὰρ λαμβάνει ταῦτα καθ' δ Θεός, ἀλλ' ὑγείας καὶ εἰρήνης γίνεται χορηγός. Καὶ ἣν ἐνταῦθά φησιν ὁ Πατήρ, εἰρήνην διδόναι τοῖς ἄρχουσιν, αὐτὸς ὡς τὰ τοῦ Πατρὸς ἔχων ἴδιά φησιν. • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ὃς καὶ ἀντιλαμβά- νει τὴν παρὰ τῶν δεξαμένων εἰρήνην. Τοιγαροῦν φησιν Ησαΐας, ο Ποιήσωμεν εἰρήνην αὐτῷ· ποιήσω- μεν εἰρήνην οἱ ἐρχόμενοι. » Δέχεται δὲ τὴν ὑγείαν, τοῦτ' ἔστι τὴν ἀναβίωσιν, τοῦτο πάλιν ἐνεργήσας αὐτός· Λέγει γάρ, ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. . Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Πατρός. Αὐτὸς ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ ζωή. Τούτοις ἐπιφέρεται, μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ. "Ηρξε γὰρ οὐ μόνης τῆς Ἰουδαίας, ἀπάσης δὲ μᾶλλον τῆς οἰκουμένης. Τὸ δὲ μεῖζον ὁ Παῦλος παρίστησι λέγων· • Κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν ἐνήργηκεν ἐν τῷ Χριστῷ ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, γρ. Θεοῦ. γρ. ἐστί. PROCOPII GAZÆI Hebræus sermo El usurpavit. Ergo et hic El gib- bor, Deus fortis merito translatum legimus. Adhaec, et quem antea de Virgine natum Emmanuel dixit, ideo alios nobiscum Deus, quia El adjunctum ha- beat, interpretatos esse constat. Jam vero etiam nunc positum El, Deum significare vel ipso ora- tionis progressu manifeste apparet. Ait enim : ‹ Et erunt confidentes super Deo sancto Israel in veri- tate, et quod residuum est Jacob super Deo forti s., Pro eo enim, quod Deo forti diximus, Hebræi rur- sum El gibbor habent. Ad quod cum respicerent viri LXX Deum sunt interpretati. Atque hinc est, quod quæ adhæc de codem consequuntur, in sum- mam, peculiari et diverso quodam intellectu col- ligentes: Et vocabitur nomen ejus magni consilii angelus, attoniti dixerunt. Qualiter autem et ipse sæculi pater appelletur, vel Pauli verbis intellige- mus, cum ait : • Sicut in Adam omnes morimur, ita et in Christo omnes vivificabimur ¹³. • Sunt enim novi sæculi primitiæ Christus ". De Christo deinde etiam princeps pacis optime effertur. ‹ Est enim ipse pax nostra ” » per quem quæ coelum, quæ terram incolunt omnia, pacem adepta sunt. Per quem denique mundus universus Patri reconciliatus est. Ut autem ex actionum ratione aliter atque aliter nominatur; sic et Jesus appellationem suo tempore, cum inter vivos propter eorum salutemi versaretur, sortitus est. Significat enim Jesus appellatio, idem quod Salutare, sive eum, qui salu- tem dedit. Itaque et Gabriel ipse, cum Jesum esse nuncupandum monuisset ** statim populo suo salutem esse laturum adjecit. Sequitur deinde: Inducam enim pacem super C ‘principes, et sanitatem ipsi. Quo certe loco, prin- cipum nomine, nihil aliud, quam Ecclesiarum præe- fectos et doctores innuit; quibus et ipse anima sanitatem mutuamque inter se pacem his verbis largitur : ‹ Pacem meam do vobis, pacem meam mitto vobis ". » At quod sanitatem ei, addidit, eo respexit ut a Patre de Filio, propter resurrectionis mysterium sermonem prodire demonstraret. Quo- miam enim ex infirmitate cruci affixus est, vivit autem ex virtute Dei; ob id sanitatem in carnis in- firmitatem, quam ipse nostri causa assumpsit, in- ducturu u se pollicetur. Neque enim ista, ut Deus, sed ut sanitatis largitor et pacis, assumpsit. Quam deinde se Pater hoc loco daturum pacem principi- bus pollicetur; eamdem ipse quoque sibi, quæe Pa- D tris sunt, vendicans Filius, suam dicere non ve- relur, his verbis : Pacem meam do vobis; › pacem et ipse ab iis, qui illam acceperunt, vicis- sim recipiens. Hinc est ergo quod ait Isaias: ● Pa- cem faciamus cum eo, pacem accedentes facia- mus". Recipit vero sanitatem; id est resurre- ctionem id ipsum rursus operatus. Ait enim: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ??., Est enim ipse Patris virtus, ipse resurrectio et vita". Postea magnum ejus imperium, adjungit. Neque enim Judææ tantum, sed orbi terrarum ss Isa. Isa. xxv, 5. Cor. xv, 22. Joan. 11, 19. * "ibid. 23. Joan. XI. 25. Ephes. 11, 14. * Luc. 1, 31. Joan. xiv, 27. r VARIE LECTIONES.
Δηλῶν τὸν μὲν πρῶτον ταχύναντα , τὸν ἀποστολικὸν εἶναι χορὸν ἀπὸ τῆς χώρας τῶν φυλῶν τῶν εἰρημένων ὁρμώμενον. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· «Ἐν Ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ· ἐκεῖ Βενιαμεὶν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ζαβουλὼν, ἄρχοντες Νεφθαλείμ.» Δηλοῖ γὰρ ὁ Βενιαμεὶν τὸν Παῦλον φήσαντα φυλῆς Βενιαμείν. Τοὺς δὲ ἄρχοντας τῶν δύο φυλῶν τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους. Ἐκ τῆς γὰρ τούτων χώρας ὁρμώμενοι πρῶτοι προσεδέξαντο τὸν Χριστὸν, ὅθεν ἄρχοντες εἴρηνται. Διὸ καὶ νῦν φησιν· Ὁ πρῶτος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβουλὼν καὶ γῆν Νεφθαλείμ . Εἰπόντος γὰρ τοῦ Ἰησοῦ, «Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, παραχρῆμα ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ.» Οὗτοι μὲν ἐτάχυναν . Ὁ δὲ ἔσχατος , φησὶν, ἐβάρυνεν ὁδόν . Οἱ γὰρ μετὰ τὴν πρώτην κλῆσιν ἔσχατοι καλούμενοι οὐχ ὑπήκουσαν· οὓς καὶ ταλανίζων φησὶν, «Οὐαί σοι, Χοραζὶν, οὐαί σοι, Βηθσαϊδὰ, ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σιδῶνι,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ καὶ νῦν Ἰουδαῖοι ταῖς ἀπιστίαις κατέχονται. Ἐπαχύνθη γὰρ, φησὶν, ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις.
Λέγει γάρ, ο Καὶ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν ἅγιον Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, καὶ ἔσται τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακὼβ ἐπὶ Θεὸν ἰσχύοντα. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, Θεὸν ισχύοντα, τὸ Ἑβραϊκὸν πάλιν αλλ για ὼς ἔχει. Πρὸς ἃ βλέποντες οἱ Εβδομήκοντα Θεὸς ἔδωκαν. Διδ καὶ τὰ συνεζευγμένα τούτοις περὶ αὐτοῦ ἐκπλαγέν τες οἰκείᾳ τινὶ διανοίᾳ καὶ ἑτεροτρόπῳ κεφαλαιωδῶς εἶπον, καὶ καλεῖται τὸ ὄνομα αὐτοῦ μεγάλης βου- λῆς ἄγγελος. Παρίστησι δὲ Παῦλος πῶς καὶ Πατὴρ αἰῶνος ἐστιν εἰπών· « "Ωσπερ γὰρ ἐν τῷ ᾿Αδάμ πάν τες ἀποθνήσκομεν, οὕτως ἐν τῷ Χριστῷ πάντες ζωοποιηθησόμεθα. » Ἐπὶ " γὰρ τοῦ νέου αἰῶνος ἢ ἀπαρχὴ Χριστός· ἔπειτα οἱ τοῦ Χριστοῦ καὶ εἰρήνης ἄρχων ἂν εἴρηται. • Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ εἰρήνη Α καὶ νῦν τὸ Η. ἐπὶ τοῦ Θεὸς 9, αὐτὸς δηλοῖ προϊών. β ἡμῶν, » εἰρηνοποιήσας τά τε ἐπὶ τῆς γῆς, καὶ τὰ ἐν τοῖς οὐρανοῖς, καὶ τὸν κόσμον τῷ ἑαυτοῦ καταλλάξας Πατρί. ὡς δὲ ταῖς ἐνεργείαις ἀναλόγως ἄλλοτε ἄλλως προσαγορεύεται· οὕτως καὶ Ἰησοῦς κατὰ καιρὸν ἐχρημάτισεν ἐπιδημήσας διὰ σωτηρίαν τῷ βίῳ. Ιη- σοῖς γὰρ σωτήριον, ἢ Σωτὴρ ἑρμηνεύεται. Τοιγαρ οὖν εἰπὼν ὁ Γαβριήλ, Καὶ καλέσεις τὸ ὄνομα αὐτοῦ Ἰησοῦν, ἐπήνεγκεν Οὗτος γὰρ σώσει τὸν λαὸν αὐτοῦ. Χ, 20. Εἶτά φησιν, Αξω γὰρ εἰρήνην ἐπὶ τοὺς ἄρχον τας καὶ ὑγείαν αὐτῷ, ἄρχοντας τοὺς τῶν ἐκκλησιῶν διδασκάλους εἰπων, οἷς ψυχῆς ὑγείαν, καὶ πρὸς ἀλε λήλους ἔχειν εἰρήνην χαρίζεται λέγων· « Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν· εἰρήνην τὴν ἐμὴν ἀφίημι ὑμῖν. » Τὸ δὲ, ὑγείαν αὐτῷ, δείκνυσιν ὡς ὁ λόγος περὶ τοῦ Υἱοῦ παρὰ τοῦ Πατρὸς διὰ τὸ μυστήριον τῆς ἀναστάσεως. Ἐπεὶ γὰρ ἐσταυρώθη ἐξ ἀσθενείας, ζῇ δὲ ἐκ δυνάμεως Θεοῦ, διὰ τοῦτο, φησὶν ὑγείαν ἐπάγειν ἐπὶ τὴν ἀσθένειαν τῆς σαρκὸς, ἣν ὑπὲρ ἡμῶν ἀνείληφεν. Οὐ γὰρ λαμβάνει ταῦτα καθ' δ Θεός, ἀλλ' ὑγείας καὶ εἰρήνης γίνεται χορηγός. Καὶ ἣν ἐνταῦθά φησιν ὁ Πατήρ, εἰρήνην διδόναι τοῖς ἄρχουσιν, αὐτὸς ὡς τὰ τοῦ Πατρὸς ἔχων ἴδιά φησιν. • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ὃς καὶ ἀντιλαμβά- νει τὴν παρὰ τῶν δεξαμένων εἰρήνην. Τοιγαροῦν φησιν Ησαΐας, ο Ποιήσωμεν εἰρήνην αὐτῷ· ποιήσω- μεν εἰρήνην οἱ ἐρχόμενοι. » Δέχεται δὲ τὴν ὑγείαν, τοῦτ' ἔστι τὴν ἀναβίωσιν, τοῦτο πάλιν ἐνεργήσας αὐτός· Λέγει γάρ, ο Λύσατε τὸν ναὸν τοῦτον, καὶ ἐν τρισὶν ἡμέραις ἐγερῶ αὐτόν. . Αὐτὸς γάρ ἐστιν ἡ δύναμις τοῦ Πατρός. Αὐτὸς ἡ ἀνάστασις, καὶ ἡ ζωή. Τούτοις ἐπιφέρεται, μεγάλη ἡ ἀρχὴ αὐτοῦ. "Ηρξε γὰρ οὐ μόνης τῆς Ἰουδαίας, ἀπάσης δὲ μᾶλλον τῆς οἰκουμένης. Τὸ δὲ μεῖζον ὁ Παῦλος παρίστησι λέγων· • Κατὰ τὴν ἐνέργειαν τοῦ κράτους τῆς ἰσχύος αὐτοῦ, ἣν ἐνήργηκεν ἐν τῷ Χριστῷ ἐγείρας αὐτὸν ἐκ νεκρῶν, γρ. Θεοῦ. γρ. ἐστί. PROCOPII GAZÆI Hebræus sermo El usurpavit. Ergo et hic El gib- bor, Deus fortis merito translatum legimus. Adhaec, et quem antea de Virgine natum Emmanuel dixit, ideo alios nobiscum Deus, quia El adjunctum ha- beat, interpretatos esse constat. Jam vero etiam nunc positum El, Deum significare vel ipso ora- tionis progressu manifeste apparet. Ait enim : ‹ Et erunt confidentes super Deo sancto Israel in veri- tate, et quod residuum est Jacob super Deo forti s., Pro eo enim, quod Deo forti diximus, Hebræi rur- sum El gibbor habent. Ad quod cum respicerent viri LXX Deum sunt interpretati. Atque hinc est, quod quæ adhæc de codem consequuntur, in sum- mam, peculiari et diverso quodam intellectu col- ligentes: Et vocabitur nomen ejus magni consilii angelus, attoniti dixerunt. Qualiter autem et ipse sæculi pater appelletur, vel Pauli verbis intellige- mus, cum ait : • Sicut in Adam omnes morimur, ita et in Christo omnes vivificabimur ¹³. • Sunt enim novi sæculi primitiæ Christus ". De Christo deinde etiam princeps pacis optime effertur. ‹ Est enim ipse pax nostra ” » per quem quæ coelum, quæ terram incolunt omnia, pacem adepta sunt. Per quem denique mundus universus Patri reconciliatus est. Ut autem ex actionum ratione aliter atque aliter nominatur; sic et Jesus appellationem suo tempore, cum inter vivos propter eorum salutemi versaretur, sortitus est. Significat enim Jesus appellatio, idem quod Salutare, sive eum, qui salu- tem dedit. Itaque et Gabriel ipse, cum Jesum esse nuncupandum monuisset ** statim populo suo salutem esse laturum adjecit. Sequitur deinde: Inducam enim pacem super C ‘principes, et sanitatem ipsi. Quo certe loco, prin- cipum nomine, nihil aliud, quam Ecclesiarum præe- fectos et doctores innuit; quibus et ipse anima sanitatem mutuamque inter se pacem his verbis largitur : ‹ Pacem meam do vobis, pacem meam mitto vobis ". » At quod sanitatem ei, addidit, eo respexit ut a Patre de Filio, propter resurrectionis mysterium sermonem prodire demonstraret. Quo- miam enim ex infirmitate cruci affixus est, vivit autem ex virtute Dei; ob id sanitatem in carnis in- firmitatem, quam ipse nostri causa assumpsit, in- ducturu u se pollicetur. Neque enim ista, ut Deus, sed ut sanitatis largitor et pacis, assumpsit. Quam deinde se Pater hoc loco daturum pacem principi- bus pollicetur; eamdem ipse quoque sibi, quæe Pa- D tris sunt, vendicans Filius, suam dicere non ve- relur, his verbis : Pacem meam do vobis; › pacem et ipse ab iis, qui illam acceperunt, vicis- sim recipiens. Hinc est ergo quod ait Isaias: ● Pa- cem faciamus cum eo, pacem accedentes facia- mus". Recipit vero sanitatem; id est resurre- ctionem id ipsum rursus operatus. Ait enim: Solvite templum hoc, et in tribus diebus excitabo illud ??., Est enim ipse Patris virtus, ipse resurrectio et vita". Postea magnum ejus imperium, adjungit. Neque enim Judææ tantum, sed orbi terrarum ss Isa. Isa. xxv, 5. Cor. xv, 22. Joan. 11, 19. * "ibid. 23. Joan. XI. 25. Ephes. 11, 14. * Luc. 1, 31. Joan. xiv, 27. r VARIE LECTIONES.
PG 87:2010Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὅριον τῶν ἐθνῶν , ὅπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Γαλιλαία παρὰ τοῖς Ἑβδομήκοντα, θεινὲς τῶν ἐθνῶν , Ἀκύλας ἐξέδωκεν, τὰ πλήθη δηλῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν , ἃ πρότερον ἦν ἀγεώργητά τε καὶ ἄκαρπα. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἐφ’ ὑμᾶς· τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ · Ο Σύμμαχός φησιν, Ἐπλήθυνας τὸ ἔθνος ὃ οὐκ ἐμεγάλυνας . Τὸ γὰρ πρὶν ἀπεῤῥιμμένον διὰ τὴν ἀσέβειαν ἔθνος, τοῦτο νῦν ἀναλαβὼν ὁ σωτήριος Λόγος πνευματικῆς εὐλογίας ἐπλήρωσε. Κατὰ τὸ, «Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε.» Ἀντὶ δὲ τοῦ, Πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμάτιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν. Καὶ ἐθελήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, εἶναι πυρίκαυστοι · Σύμμαχός φησιν, Πᾶσα βία ἐβιάσθη ἐν σεισμῷ, καὶ περιβόλαιον ἐφύρη ἐν αἵματι, καὶ ἔσται εἰς καῦσιν καὶ κατάβρωμα πυρός · δηλῶν πᾶσαν ἀνθρώπων ψυχὴν βίαν πρὸ τῆς ἐπιδημίας παθεῖν ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, δι’ ὃν ἐμιάνθη τὰ τῆς ψυχῆς περιβόλαια καὶ πλεονεκτήματα, ὃς εἰς καῦσιν ἔσται διὰ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν γεννηθέντα, ὃν νεανίαν καλεῖ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀρχή· καὶ ἔσται , φησὶν, ἡ παιδεία ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ , δηλῶν αὐτοῦ τὸ πάθος, δι’ οὗ πεπαιδεύμεθα. Τοῦτο τέλος τῆς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητείας. ηιγ.
καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ ἐν τοῖς ἐπουρα- νίοις πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως ὑπὲρ ἄνω, καὶ κυριότητος καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζο μένου. » Οὐκ ἔσται δὲ τέλος τῆς εἰρήνης αὐτοῦ. Εἴρηται γάρ, ο ᾿Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δι καιοσύνη και πλῆθος εἰρήνης, περὶ ἧς εἰπών • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ἐπήνεγκεν· • Οὐχ ὡς ὁ κόσμος δίδωσιν ὑμῖν. » Πέρας οὖν οὐκ ἔχει τὸ δῶρον ὑπερκόσμιον ὅν. Εἰ γὰρ ἦν ἐκ τοῦ κό σμου, συναπηρτίσθη ἂν τῇ τοῦ κόσμου συστάσει. Συνέσται τοίνυν αὐτὴ τῷ παρ' αὐτοῦ δεξαμένῳ μέχρι παντός· ἡ δὲ Σολομῶντος εἰρήνη γεγραμμένοις ἔτεσι περιορίζεται. "Οτι δὲ Χριστὸς ἦλθεν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐλευθερῶν δηλοῖ τὸν ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ. Εἴρητο δὲ καὶ ὅτι οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐ δὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. Πάντες γὰρ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ εἶναι τὸ κατὰ σάρκα τὸν " Κύριον καταγγέλλουσιν. Οὐκ εἶπε δὲ ' καθεσθήτεσθε ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ, ἀλλ' ἁπλῶς ἐπὶ τὴν θρόνον Δαβίδ, καὶ ἐπὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ κατορθῶσαι αὐτὴν, προσυπα- κουόντων ἡμῶν τὸ ἥξειν αὐτὸν ἐπὶ τὸ κατορθῶσαι τὸν θρόνον Δαβίδ, καὶ τὴν σκηνὴν Δαβιδ τὴν περ πτωκυίαν. Κατέστραπτο μὲν γὰρ ἀφ' οὗ Ναβουχοδο- νόσωρ καθεῖλεν αὐτήν. Προὔλεγον δὲ προφῆται δι' ὅλης λάμψειν αὐτὴν, ἡλίου δίκην, τῆς οἰκουμένης. Ἦλθεν οὖν πληρῶσαι τὴν ἐπαγγελίαν Χριστὸς ἐκ σπέρματος ὢν Δαβίδ, κατὰ σάρκα, καταλάμπων τε τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχάς, καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ καθ' ὅλης κρατύνων τῆς οἰκουμένης, καί τοι παρ' Ἰουδαίαν καθῄρητο. Κατορθώσαι δὲ αὐτὸν ἐν κρίσ ματι καὶ ἐν δικαιοσύνῃ. « Τὰ κρίματα γάρ σου, φησίν, ἄνωστος πολλή, καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ὡς ὄρη Θεοῦ. » Οὔτ᾽ οὖν τὰ κρίματα καταληπτά, οὔθ᾽ ἡ δια καιοσύνη κατ' ἀξίαν τοῦ ὕψους θεωρητή. Καὶ ταῦτα ἔπραξεν ᾿Απὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα· τοῦ μὲν ἀπὸ τοῦ νῦν, σημαίνοντος ἀρχὴν χρόνου διωρισμέν νην, δι' ἧς ὁ καιρὸς ἐδηλοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τοῦ δὲ εἰς τὸν αἰῶνα, τὴν ἄπειρον αὐτ τοῦ βασιλείαν. Ορα δὲ πῶς ἀκολούθως αἱ προ- ζητεῖαι προέρχονται. Ἐκ παρθένου ἔλεγεν αὐτ τὸν ἡ πρώτη τεχθήσεσθαι. Ως δὲ ζητουμένου τοῦ, πῶς ἔσται τοῦτο; τὸν Κύριον ἡ δευτέρα παρήγαγε λέγοντα, ο Καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν. » Ως δὲ ταῦτα μεμαθηκότων ἡμῶν, ἡ τρίτη περὶ τοῦ παι δὸς αὐτοῦ διεξέρχεται, τὴν ἀπόῤῥητον αὐτοῦ θεολο- γίαν παιδεύουσα. η Τέλος δὲ τῆς περὶ αὐτοῦ προφητείας φησιν, ὁ ζη- 2ος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Ὁ δὲ ζῆλος ἀγαθὸς καὶ πρέπων αὐτῷ σῶσαι τοὺς ὑπὸ τοῦ διαβό * γρ. Χριστόν. Ο γρ. καθεστήσεσθαι. COMMENTARII IN ISAIAM. A potius universo imperavit. Al est longe amplius, B C D quod his verbis affert Apostolus : Secundum « operationem potentiæ ejus, quam operatus est in Chri- sto, suscitans illum a mortuis, et constituens ad dexteram suam in cœlestibus supra omnem princi- patum, et potestatem, et virtutem, et dominatio- nem, et omne quod nominatur " › Ejus autem pacis non erit finis. Scribitur enim: Exorietur in diebus ejus justitia, et multitudo pacis "; » de qua locutus est, cum • Pacem meam do vobis, dixit, ‹ Non quomodo inundus dat, › intulit: Fi- nem enim non habet, quod supra mundi conditio- nem donum est. Quia si ex mundo esset, ab ipsa origine mundi coepisse necessum sit. Erit ergo, quæ ab ipso prodierit, accipienti pax ipsa procul dubio sempiterna; non ut illa Salomonis, quæ certis annorum limitibus terminatur. Quod autem Judæorum gentem Christus liberaturus ve- nerit, eo ipso, quod super thronum David, adjecit, significavit. Praeterea neque principem in Juda, neque ducem de femore ipsius defecturum, donec veniant, quæ reposita sunt ipsi, prædictum fuerat 38. Omnes enim ex semine Davidis, quod ad carnem attinet, exisse Christum profitentur. Non dixit autem super thronum David sessurum; sed simpli- citer super thronum David, et super regnum ipsius, ad erigendum illud; ut præterea intelligeremus ven- turum esse ad thronum, ejusque regnum, quod ce- ciderat, excitandum. Eversum enim ab eo tempore secus jacebat, quo per Nabuchodonosorem fuerat occu- patum sed prædicebant prophetæ ipsum, non solem, per orbem universum splendorem suum esse emissurum. Venit ergo qui ex Davidis secundum carnem semine Christus est, ut promissa præstaret; ut hominum animas illustraret; ut suum denique ipse regnum, orbe universu potitus, quan- tumvis a Judaeis interfectus, stabiliret. Venit item, ut illud in judicio et justitia dirigeret. ‹ Judicia enim tua, » scribitur, c abyssus multa, et justitia tua sicut montes Dei ". Non possunt ergo ejus judicia comprehendi; sicuti nec justitia, propter dignitatis sublimitatem, cujusquam contemplatione percipi. Atque hæc quiden amodo et usque in sempiternum effecit. Amodo quidem; ut certum temporis principium, a quo capit ejus inter mor tales peregrinatio, significetur. In sempiternum autem; ut perpetuum ejus imperium fore non igno̟-" retur. Adverte autem quam recto et convenienti ordine procedant prophetiæ. Ex Virgine gignen- dum prima pollicebatur. Tanquam autem qui illud futurum esset, quæreretur, Dominum altera his verhis inducit loquentem: Et accessi ad prophetissam, et ipsa concepit, et peperit filium ”. Deinde tanquam abunde ista didicissemus, de puero rursum edisserens tertia, inelabilem no- bis ipsius divinitatem inculcat. Ephes. 1, 19-21. Psal. LXXI, 7. ' Denique sic de ipso prophetiam concludit: Ze- lus Domini exercituum faciet hæc; Zelus, inquam, bonus, eique congruens maxime, qui a diabolo ss Isa. viri, 3. Gen. xLix, 10. " Psal. xxν, 7. VARIA LECTIONES.
Θάνατον ἀπέστειλε Κύριος ἐπὶ Ἰακὼβ, καὶ ἦλθεν ἐπὶ Ἰσραήλ. Καὶ γνώσονται πᾶς ὁ λαὸς τοῦ Ἐφραὶ̈μ, καὶ οἱ ἐγκαθήμενοι ἐν Σαμαρείᾳ ἐφ’ ὕβρει καὶ ὑψηλῇ καρδίᾳ λέγοντες· Πλίνθοι πεπτώκασιν, κ.τ.λ. Τὴν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ πληρώσας ὑπόθεσιν, ἕπεται πάλιν τῷ ἐν ἀρχῇ προτεθέντι σκοπῷ, καὶ τῆς ἁμαρτίας ἀφηγεῖται τὴν δίωσιν, λέγων· Θάνατον ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼβ, καὶ ἦλθεν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ · οἱ δὲ λοιποὶ, λόγον ἀπέστειλεν, ἐξέδωκαν. Λόγον ἀποφατικὸν ὀργῆς δηλονότι κατὰ τῶν δύο βασιλέων τῶν συνελθόντων ἐπὶ τὸν Ἰούδαν, ὧν ὡς ἑτερογενῆ καὶ συμμαχοῦντα τὸν Συρίας, νῦν ἀφεὶς, περὶ τοῦ Σαμαρείας φησίν. Ἐπεὶ γὰρ ἀφῖκτο κατὰ Ἱερουσαλὴμ ὁ Σενναχηρεὶμ, προανεῖλε δὲ τὴν Σαμάρειαν (μείζω γὰρ τῶν Ἰουδαίων ἠσέβησεν Ἰσραὴλ , καὶ παρεδόθη πρῶτος ὑπὸ Θεοῦ) τούτου χάριν φησὶν, ὡς τὰ καθ’ ἑτέρων ἀπεσταλμένα δεινὰ, καθ’ ἑαυτῶν οἱ ἐξ Ἰσραὴλ ἐπεσπάσαντο. Τῆς δὲ Σαμαρείας ἁλούσης, δέον τοὺς περιλειφθέντας πείρᾳ μαθόντας ὅσον ἐστὶ δεινὸν προσκροῦσαι Θεῷ, δι’ ἐπιστροφῆς τε τοῦτον ἐξευμενίζεσθαι·
καὶ καθίσας αὐτὸν ἐν δεξιᾷ αὐτοῦ ἐν τοῖς ἐπουρα- νίοις πάσης ἀρχῆς καὶ ἐξουσίας, καὶ δυνάμεως ὑπὲρ ἄνω, καὶ κυριότητος καὶ παντὸς ὀνόματος ὀνομαζο μένου. » Οὐκ ἔσται δὲ τέλος τῆς εἰρήνης αὐτοῦ. Εἴρηται γάρ, ο ᾿Ανατελεῖ ἐν ταῖς ἡμέραις αὐτοῦ δι καιοσύνη και πλῆθος εἰρήνης, περὶ ἧς εἰπών • Εἰρήνην τὴν ἐμὴν δίδωμι ὑμῖν, ο ἐπήνεγκεν· • Οὐχ ὡς ὁ κόσμος δίδωσιν ὑμῖν. » Πέρας οὖν οὐκ ἔχει τὸ δῶρον ὑπερκόσμιον ὅν. Εἰ γὰρ ἦν ἐκ τοῦ κό σμου, συναπηρτίσθη ἂν τῇ τοῦ κόσμου συστάσει. Συνέσται τοίνυν αὐτὴ τῷ παρ' αὐτοῦ δεξαμένῳ μέχρι παντός· ἡ δὲ Σολομῶντος εἰρήνη γεγραμμένοις ἔτεσι περιορίζεται. "Οτι δὲ Χριστὸς ἦλθεν τὸ Ἰουδαίων ἔθνος ἐλευθερῶν δηλοῖ τὸν ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ. Εἴρητο δὲ καὶ ὅτι οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα, οὐ δὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ ἕως ἂν ἔλθῃ τὰ ἀποκείμενα αὐτῷ. Πάντες γὰρ ἐκ σπέρματος Δαβὶδ εἶναι τὸ κατὰ σάρκα τὸν " Κύριον καταγγέλλουσιν. Οὐκ εἶπε δὲ ' καθεσθήτεσθε ἐπὶ τὸν θρόνον Δαβίδ, ἀλλ' ἁπλῶς ἐπὶ τὴν θρόνον Δαβίδ, καὶ ἐπὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ κατορθῶσαι αὐτὴν, προσυπα- κουόντων ἡμῶν τὸ ἥξειν αὐτὸν ἐπὶ τὸ κατορθῶσαι τὸν θρόνον Δαβίδ, καὶ τὴν σκηνὴν Δαβιδ τὴν περ πτωκυίαν. Κατέστραπτο μὲν γὰρ ἀφ' οὗ Ναβουχοδο- νόσωρ καθεῖλεν αὐτήν. Προὔλεγον δὲ προφῆται δι' ὅλης λάμψειν αὐτὴν, ἡλίου δίκην, τῆς οἰκουμένης. Ἦλθεν οὖν πληρῶσαι τὴν ἐπαγγελίαν Χριστὸς ἐκ σπέρματος ὢν Δαβίδ, κατὰ σάρκα, καταλάμπων τε τὰς τῶν ἀνθρώπων ψυχάς, καὶ τὴν βασιλείαν αὐτοῦ καθ' ὅλης κρατύνων τῆς οἰκουμένης, καί τοι παρ' Ἰουδαίαν καθῄρητο. Κατορθώσαι δὲ αὐτὸν ἐν κρίσ ματι καὶ ἐν δικαιοσύνῃ. « Τὰ κρίματα γάρ σου, φησίν, ἄνωστος πολλή, καὶ ἡ δικαιοσύνη σου ὡς ὄρη Θεοῦ. » Οὔτ᾽ οὖν τὰ κρίματα καταληπτά, οὔθ᾽ ἡ δια καιοσύνη κατ' ἀξίαν τοῦ ὕψους θεωρητή. Καὶ ταῦτα ἔπραξεν ᾿Απὸ τοῦ νῦν καὶ εἰς τὸν αἰῶνα· τοῦ μὲν ἀπὸ τοῦ νῦν, σημαίνοντος ἀρχὴν χρόνου διωρισμέν νην, δι' ἧς ὁ καιρὸς ἐδηλοῦτο τῆς εἰς ἀνθρώπους ἐπιδημίας· τοῦ δὲ εἰς τὸν αἰῶνα, τὴν ἄπειρον αὐτ τοῦ βασιλείαν. Ορα δὲ πῶς ἀκολούθως αἱ προ- ζητεῖαι προέρχονται. Ἐκ παρθένου ἔλεγεν αὐτ τὸν ἡ πρώτη τεχθήσεσθαι. Ως δὲ ζητουμένου τοῦ, πῶς ἔσται τοῦτο; τὸν Κύριον ἡ δευτέρα παρήγαγε λέγοντα, ο Καὶ προσῆλθον πρὸς τὴν προφῆτιν, καὶ ἐν γαστρὶ ἔλαβεν καὶ ἔτεκεν υἱόν. » Ως δὲ ταῦτα μεμαθηκότων ἡμῶν, ἡ τρίτη περὶ τοῦ παι δὸς αὐτοῦ διεξέρχεται, τὴν ἀπόῤῥητον αὐτοῦ θεολο- γίαν παιδεύουσα. η Τέλος δὲ τῆς περὶ αὐτοῦ προφητείας φησιν, ὁ ζη- 2ος Κυρίου Σαβαώθ ποιήσει ταῦτα. Ὁ δὲ ζῆλος ἀγαθὸς καὶ πρέπων αὐτῷ σῶσαι τοὺς ὑπὸ τοῦ διαβό * γρ. Χριστόν. Ο γρ. καθεστήσεσθαι. COMMENTARII IN ISAIAM. A potius universo imperavit. Al est longe amplius, B C D quod his verbis affert Apostolus : Secundum « operationem potentiæ ejus, quam operatus est in Chri- sto, suscitans illum a mortuis, et constituens ad dexteram suam in cœlestibus supra omnem princi- patum, et potestatem, et virtutem, et dominatio- nem, et omne quod nominatur " › Ejus autem pacis non erit finis. Scribitur enim: Exorietur in diebus ejus justitia, et multitudo pacis "; » de qua locutus est, cum • Pacem meam do vobis, dixit, ‹ Non quomodo inundus dat, › intulit: Fi- nem enim non habet, quod supra mundi conditio- nem donum est. Quia si ex mundo esset, ab ipsa origine mundi coepisse necessum sit. Erit ergo, quæ ab ipso prodierit, accipienti pax ipsa procul dubio sempiterna; non ut illa Salomonis, quæ certis annorum limitibus terminatur. Quod autem Judæorum gentem Christus liberaturus ve- nerit, eo ipso, quod super thronum David, adjecit, significavit. Praeterea neque principem in Juda, neque ducem de femore ipsius defecturum, donec veniant, quæ reposita sunt ipsi, prædictum fuerat 38. Omnes enim ex semine Davidis, quod ad carnem attinet, exisse Christum profitentur. Non dixit autem super thronum David sessurum; sed simpli- citer super thronum David, et super regnum ipsius, ad erigendum illud; ut præterea intelligeremus ven- turum esse ad thronum, ejusque regnum, quod ce- ciderat, excitandum. Eversum enim ab eo tempore secus jacebat, quo per Nabuchodonosorem fuerat occu- patum sed prædicebant prophetæ ipsum, non solem, per orbem universum splendorem suum esse emissurum. Venit ergo qui ex Davidis secundum carnem semine Christus est, ut promissa præstaret; ut hominum animas illustraret; ut suum denique ipse regnum, orbe universu potitus, quan- tumvis a Judaeis interfectus, stabiliret. Venit item, ut illud in judicio et justitia dirigeret. ‹ Judicia enim tua, » scribitur, c abyssus multa, et justitia tua sicut montes Dei ". Non possunt ergo ejus judicia comprehendi; sicuti nec justitia, propter dignitatis sublimitatem, cujusquam contemplatione percipi. Atque hæc quiden amodo et usque in sempiternum effecit. Amodo quidem; ut certum temporis principium, a quo capit ejus inter mor tales peregrinatio, significetur. In sempiternum autem; ut perpetuum ejus imperium fore non igno̟-" retur. Adverte autem quam recto et convenienti ordine procedant prophetiæ. Ex Virgine gignen- dum prima pollicebatur. Tanquam autem qui illud futurum esset, quæreretur, Dominum altera his verhis inducit loquentem: Et accessi ad prophetissam, et ipsa concepit, et peperit filium ”. Deinde tanquam abunde ista didicissemus, de puero rursum edisserens tertia, inelabilem no- bis ipsius divinitatem inculcat. Ephes. 1, 19-21. Psal. LXXI, 7. ' Denique sic de ipso prophetiam concludit: Ze- lus Domini exercituum faciet hæc; Zelus, inquam, bonus, eique congruens maxime, qui a diabolo ss Isa. viri, 3. Gen. xLix, 10. " Psal. xxν, 7. VARIA LECTIONES.
PG 87:2012τοὐναντίον, ἀπονοούμενοι πύργους οἰκοδομήσωμεν ἔλεγον, μηκέτι κατὰ τοὺς πρότερον (ἐκ πλίνθου γὰρ ὄντες εἰκότως ἑάλωσαν) ἀπὸ λίθων δὲ καὶ ξύλων ἀσήπτων· ἀντὶ μὲν τῆς ἀσεβείας, τὰς πλίνθους αἰτιώμενοι τῆς ἁλώσεως· ἀντὶ δὲ θείας ἐπικουρίας, ὕλης θαῤῥοῦντες στεῤῥότητι, ὑβριστῶν ταῦτά φησι καὶ ὑπερηφάνων, οἳ καὶ γνώσονται , τοῦτ’ ἔστι τῆς ἑαυτῶν ἀπολαύσουσι γνώμης. Μετὰ γὰρ τὸν Σενναχηρεὶμ, καὶ τὰ δι’ αὐτοῦ γεγονότα δεινὰ, πάλιν ἐπιστρατεύει Ναβουχοδονόσωρ ἐν τοῖς Ἱερεμίου καιροῖς, Ἱερουσαλήμ τε εἷλε καὶ τὴν Σαμάρειαν· ὅ τε καὶ πρὸς τοὺς νῦν αὐθάδεις Ἱερεμίας φησίν· «Ἐπικατάρατος ὃς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ’ ἄνθρωπον, καὶ στηρίσει σάρκα βραχίονος αὐτοῦ, καὶ ἀπὸ Κυρίου ἀποστῇ ἡ καρδία αὐτοῦ.» Ἀλλὰ πλήττων ἰᾶται Θεὸς δι’ ἀμφοῖν παρακαλῶν εἰς εὐσέβειαν, ὁ νῦν τοῖς παθοῦσι τὴν δήωσιν ἐπαγγέλλεται. Τελευταῖος μὲν γὰρ κατὰ Ἰουδαίας ὁμοῦ καὶ Σαμαρείας ἐπιστρατεύσας Ναβουχοδονόσωρ εἶλε. Καὶ παρέτεινον εἰς ἑβδομηκοστὸν ἔτος αἰχμάλωτοι.
Λ λου κεκρατημένους. Καλώς " παρεζήλωσαν αὐτὸν οἱ ἐξ Ισραήλ. Διό φησιν ὁ Μωϋσῆς ἐν ᾠδῇ· . Αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐ τοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει. » Ταῦτα μὲν κατὰ τοὺς Ἑβδομής κοντα. Κατὰ δὲ Σύμμαχον, ᾧ ἠκολούθησαν οἱ λοιποί, τοῦτον ἄνωθεν είρηται τὸν τρόπον ἡ ῥῆσις. Ὁ πρώτ τος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβουλών καὶ γῆν Νεφθαλείμ, καὶ ὁ ἔσχατος ἐβάρυνεν ὁδὸν τὴν κατὰ θάλασσαν πέραν τοῦ Ἰορδάνου. Δηλῶν τὸν μὲν πρῶτον τα χύναντα, τὴν ἀποστολικὸν εἶναι χορὸν ἀπὸ τῆς χώ ρας τῶν φυλῶν τῶν εἰρημένων ἁρμώμενον. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· · Ἐν Ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ · ἐκεῖ Βενιαμείν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθα λείμ. ο Δηλοῖ γὰρ ὁ Βενιαμὶν τὸν Παῦλον φήσαντα Β φυλής Βενιαμείν. Τοὺς δὲ ἄρχοντας τῶν δύο φυλών τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους. Ἐκ τῆς γὰρ τούτων χώρας ὁρμώμενοι πρῶτοι προσεδέξαντο τὸν Χριστὸν, ὅθεν ἄρχοντες εἴρηνται. Διὸ καὶ νῦν φησιν· Ὁ πρῶτος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβούλων καὶ γῆν Νεφθαλείμ. Εἰ- πόντος γὰρ τοῦ Ἰησοῦ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, παραχρῆμα ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. » Οὗτοι μὲν ἐτάχυναν. Ο δὲ ἔσχατος, φησὶν, ἐβάρυνεν ὁδόν. Οἱ γὰρ μετά τὴν πρώτην κλήσιν ἔσχατοι καλούμενοι οὐχ ὑπήκου σαν· οὓς καὶ ταλανίζων φησὶν, «Ουαί σοι, Χοραζίν, οὐαί σοι, Βηθσαϊδα, ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σίδωνι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ καὶ νῦν Ἰουδαῖοι ταῖς ἀπιστίαις κατ έχονται. Ἐπαχύνθη γάρ, φησίν, ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὅριον τῶν ἐθνῶν, ὅπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Γαλιλαία παρὰ τοῖς Εβδομήκοντα, θεινὲς * τῶν ἐθνῶν, Ακύλας ἐξέδωκεν, τὰ πλήθη δηλῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, ὁ πρότερον ἦν ἀγεώργητά τε καὶ ἄκαρπα. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ἐφ' ὑμᾶς τ· τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ · Ο Σύμμαχός φησιν, Επλήθυνας τὸ ἔθνος δ οὐκ ἐμεγάλυνας. Τὸ γὰρ πρὶν ἀπεῤῥιμμένον διὰ τὴν ἀσέβειαν ἔθνος, τοῦτο νῦν ἀναλαβὼν ὁ σωτήριος Λόγος πνευματικῆς εὐλογίας ἐπλήρωσε. Κατὰ τό, ὁ Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε. ο 'Αντὶ δὲ τοῦ, Πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμά τιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν. Καὶ ἐθε λήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, εἶναι πυρίκαυστοι· Σύμμαχός φησιν, Πᾶσα βία ἐβιάσθη ἐν σεισμῷ, καὶ περιβόλαιον ἐφύρη ἐν αἵματι, καὶ ἔσται εἰς καῦσιν καὶ κατάβρωμα πυρός· δηλῶν πᾶσαν ἀνα θρώπων ψυχὴν βίαν πρὸ τῆς ἐπιδημίας παθεῖν ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, δι' ὃν ἐμιάνθη τὰ τῆς ψυχῆς περιβόλαια καὶ πλεονεκτήματα, ὃς εἰς καῦσιν ἔσται διὰ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν γεννηθέντα, ὃν νεανίαν καλεῖ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀρχή· καὶ ἔσται, φησίν, ἡ παιδεία ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, δηλῶν αὐτοῦ τὸ πάθος, δι' οὗ πεπαιδεύμεθα. Τοῦτο τέλος τῆς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητείας. ἴσ. γρ. κ' ἄλλως είσ. λ. αὐτόν. γρ. θίνες. γ ἄρ. τὸ ἐφ' ὑμᾶς : Λ. Ο', ὁ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ. PROCOPII GAZEI B in potestatem redactos eripere, et salvare satagal. Aliter ipsum ad æmulationem provocarunt Israe- litse. Itaque in cantico ait Moses : c Ipsi me pro• vocaverunt in eo, qui non est Deus ; et ego provo- -cabo eos in eo, qui non est populus ". » Atque hæc quidem juxta interpretes Septuaginta. Juxta Symmachum autem, quem secuti sunt reliqui, hoc modo reperias: Primus acceleravit terram Zabu- lon, et terram Nephthalim, et ultimus aggravarit viam, quæ juxta mare est, trans Jordanem. Quasi primum, qui accelerarit, apostolorum chorum, a prædictarum tribuum regione prodeuntem exsti- tisse significet. De quibus hoc modo legimus apud Davidem In Ecclesiis benedicite Deo Domino, de fontibus Israel, ibi Benjamin adolescentulus in mentis excessu, principes Zabulon, principes Nephthalin 3. Paulum enim, qui se de Benja- mitide esse asserit ", intelligit : ut reliquos apo- stolos per duarum tribuumn principes : ex quorum regione quia prodierunt, qui primi Christum am- plexi sunt, principes non immerito appellavit. At- que inde est, quod nunc Primus acceleravit terram Zabulon, et terram Nephthalim, addidit. Quia enim dicenti Christo : Agite; sequimini me, et faciam vos piscatores hominum: relictis statim retibus paruerunt *, » accelerasse dicuntur. At ultimus, ait, viam aggravavit. Non enim qui a primis ultimi vocati sunt, dicto fuere obtemperantes: ideoque eorum infelicitatem ita Christus insectatur : ‹ Væ tibi, Chorazin, væ tibi, Bethsaida: quoniam si in Tyro et Sidone", etc. Præterea Judæos ipsos etiam nunc occupat pertinacia. ‹ Induratum enim est, ait, cor corum ; » et quæ sequuntur. Quod autem terminum gentium, posuit Symmachus, pro Galilea, ut habent interpretes Septuaginta, Litora gentium reddidit Aquilas, ut alienigenarum multitudinem significaret, quæ prius inculta et fructibus carens exstiterat. Pro quo deinde Pluri- mam partem populi quam deduxisti in latitia habe- mus, Multiplicasti gentem, quam non magnifcasti, Symmachum reddidisse invenias. Quam enim gen- Lem antea propter impietatem abjecerat, eamdem nunc spirituali benedictione salutare Verbum cu- mulatissimam reddit; juxta illud : Crescite, ei multiplicamini “. Rursum quod labemus : Omnem stolam congregatam dolo, et vestimentum commutatione restituent et cupient si nati sint, igne esse combusti; ita Symmachus : Omnis vis violata est in commutatione, et vestimentum foedatum sanguine, eritque in combustionem et cibum ignis, ut mortalium animas ante adventum, vim pati Satanæ ostenderet, per quem earum vesti- menta, meliorque conditio, foedata sunt. Sed fore eumdem in combustionem per adolescentem, qui nostri causa natus est. At pro eo quod imperium s Matth. 1, 19. 20. ** Matth. xı, 21. cum C D . Deut. xxxii, 21. s Psal. Lxvi. 27, 28. Philipp. m. 5. A1 Isa. vi. 19; Joan. xii, 40. Gen. 1. 28. VARIE LECTIONES. ·
Φιλανθρωπίᾳ δὲ Θεοῦ τὴν ἰδίαν αὖθις ἀπέλαβον γῆν, καὶ κτίζειν ἐπιχειροῦντες τήν τε πόλιν καὶ τὸν ναὸν, ὑπ’ ἐθνῶν τῶν κύκλῳ, καὶ μάλιστα τῶν Σύρων διεκωλύοντο, θείᾳ δὲ τούτων ἐπεκράτουν ῥοπῇ. Εἶτα χρόνου προϊόντος Ἀντίοχος ὁ ἐπίκλην Ἐπιφανὴς, βασιλεύων τῆς Ἀσίας, πρὸς τὸν τῆς Αἰγύπτου κρατοῦντα Πτολεμαῖον συστησάμενος πόλεμον, ἧς ὑπέμεινεν ἥττης ἐνόμιζε παραμύθιον, εἴτι κατὰ Ἰουδαίας τολμήσειε, καὶ τὴν μητρόπολιν τούτων ἐλέων, καὶ τὸν νεὼν ἱεροσυλήσας, Λυσίαν στρατηγὸν ἑαυτοῦ ταύτης κατέλιπε φύλακα. Ἀλλ’ ὁ μὲν ἐπαναστάντων αὐτῷ τῶν Ἰουδαίων νενίκηται. Μαθὼν δὲ τὸ συμβὰν ὁ βασιλεὺς ἀθυμίᾳ τὸν βίον κατέστρεψε. Νῦν οὖν ὁ Θεὸς τοῖς διαφυγοῦσι τὴν ἐξ Ἀσσυρίων αἰχμαλωσίαν, τὴν ἰδίαν ῥοπὴν ἐπαγγέλλεται πρὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπ’ ὅρος Σιών . Τίνες δὲ οὗτοί φησιν εὐθὺς, Συρίαν ἀφ’ ἡλίου ἀνατολῶν , ὅτε τῆς οἰκοδομίας ἀπείργοντο, καὶ τοὺς Ἕλληνας ἀφ’ ἡλίου δυσμῶν . Ἕλλην γὰρ ἦν τὸ γένος Ἀντίοχος ἐκ Μακεδονίας, ἥτις τῆς δυτικωτέρας καθέστηκε λήξεως, καὶ μάλιστα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν εἰ κρίνοιντο. Ἦν δὲ πικρῶς Ἰουδαίοις ἐπενεχθεὶς, ὅτε καὶ τὰ Μακκαβαίων ἐγεγόνει παθείματα.
Λ λου κεκρατημένους. Καλώς " παρεζήλωσαν αὐτὸν οἱ ἐξ Ισραήλ. Διό φησιν ὁ Μωϋσῆς ἐν ᾠδῇ· . Αὐτοὶ παρεζήλωσάν με ἐπ' οὐ Θεῷ, κἀγὼ παραζηλώσω αὐ τοὺς ἐπ᾽ οὐκ ἔθνει. » Ταῦτα μὲν κατὰ τοὺς Ἑβδομής κοντα. Κατὰ δὲ Σύμμαχον, ᾧ ἠκολούθησαν οἱ λοιποί, τοῦτον ἄνωθεν είρηται τὸν τρόπον ἡ ῥῆσις. Ὁ πρώτ τος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβουλών καὶ γῆν Νεφθαλείμ, καὶ ὁ ἔσχατος ἐβάρυνεν ὁδὸν τὴν κατὰ θάλασσαν πέραν τοῦ Ἰορδάνου. Δηλῶν τὸν μὲν πρῶτον τα χύναντα, τὴν ἀποστολικὸν εἶναι χορὸν ἀπὸ τῆς χώ ρας τῶν φυλῶν τῶν εἰρημένων ἁρμώμενον. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· · Ἐν Ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ · ἐκεῖ Βενιαμείν νεώτερος ἐν ἐκστάσει, ἄρχοντες Ζαβουλών, ἄρχοντες Νεφθα λείμ. ο Δηλοῖ γὰρ ὁ Βενιαμὶν τὸν Παῦλον φήσαντα Β φυλής Βενιαμείν. Τοὺς δὲ ἄρχοντας τῶν δύο φυλών τοὺς λοιποὺς ἀποστόλους. Ἐκ τῆς γὰρ τούτων χώρας ὁρμώμενοι πρῶτοι προσεδέξαντο τὸν Χριστὸν, ὅθεν ἄρχοντες εἴρηνται. Διὸ καὶ νῦν φησιν· Ὁ πρῶτος ἐτάχυνεν γῆν Ζαβούλων καὶ γῆν Νεφθαλείμ. Εἰ- πόντος γὰρ τοῦ Ἰησοῦ, « Δεῦτε, ἀκολουθεῖτέ μοι, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων, παραχρῆμα ἀφέντες τὰ δίκτυα ἠκολούθησαν αὐτῷ. » Οὗτοι μὲν ἐτάχυναν. Ο δὲ ἔσχατος, φησὶν, ἐβάρυνεν ὁδόν. Οἱ γὰρ μετά τὴν πρώτην κλήσιν ἔσχατοι καλούμενοι οὐχ ὑπήκου σαν· οὓς καὶ ταλανίζων φησὶν, «Ουαί σοι, Χοραζίν, οὐαί σοι, Βηθσαϊδα, ὅτι εἰ ἐν Τύρῳ καὶ Σίδωνι, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀλλὰ καὶ νῦν Ἰουδαῖοι ταῖς ἀπιστίαις κατ έχονται. Ἐπαχύνθη γάρ, φησίν, ἡ καρδία τοῦ λαοῦ τούτου, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὅριον τῶν ἐθνῶν, ὅπερ ἐξέδωκε Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ Γαλιλαία παρὰ τοῖς Εβδομήκοντα, θεινὲς * τῶν ἐθνῶν, Ακύλας ἐξέδωκεν, τὰ πλήθη δηλῶν τῶν ἀλλοφύλων ἐθνῶν, ὁ πρότερον ἦν ἀγεώργητά τε καὶ ἄκαρπα. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ἐφ' ὑμᾶς τ· τὸ πλεῖστον τοῦ λαοῦ · Ο Σύμμαχός φησιν, Επλήθυνας τὸ ἔθνος δ οὐκ ἐμεγάλυνας. Τὸ γὰρ πρὶν ἀπεῤῥιμμένον διὰ τὴν ἀσέβειαν ἔθνος, τοῦτο νῦν ἀναλαβὼν ὁ σωτήριος Λόγος πνευματικῆς εὐλογίας ἐπλήρωσε. Κατὰ τό, ὁ Αὐξάνεσθε καὶ πληθύνεσθε. ο 'Αντὶ δὲ τοῦ, Πᾶσαν στολὴν ἐπισυνηγμένην δόλῳ, καὶ ἱμά τιον μετὰ καταλλαγῆς ἀποτίσουσιν. Καὶ ἐθε λήσουσιν, εἰ ἐγενήθησαν, εἶναι πυρίκαυστοι· Σύμμαχός φησιν, Πᾶσα βία ἐβιάσθη ἐν σεισμῷ, καὶ περιβόλαιον ἐφύρη ἐν αἵματι, καὶ ἔσται εἰς καῦσιν καὶ κατάβρωμα πυρός· δηλῶν πᾶσαν ἀνα θρώπων ψυχὴν βίαν πρὸ τῆς ἐπιδημίας παθεῖν ὑπὸ τοῦ Σατανᾶ, δι' ὃν ἐμιάνθη τὰ τῆς ψυχῆς περιβόλαια καὶ πλεονεκτήματα, ὃς εἰς καῦσιν ἔσται διὰ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν γεννηθέντα, ὃν νεανίαν καλεῖ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἀρχή· καὶ ἔσται, φησίν, ἡ παιδεία ἐπὶ τοῦ ὤμου αὐτοῦ, δηλῶν αὐτοῦ τὸ πάθος, δι' οὗ πεπαιδεύμεθα. Τοῦτο τέλος τῆς περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ προφητείας. ἴσ. γρ. κ' ἄλλως είσ. λ. αὐτόν. γρ. θίνες. γ ἄρ. τὸ ἐφ' ὑμᾶς : Λ. Ο', ὁ κατήγαγες ἐν εὐφροσύνῃ. PROCOPII GAZEI B in potestatem redactos eripere, et salvare satagal. Aliter ipsum ad æmulationem provocarunt Israe- litse. Itaque in cantico ait Moses : c Ipsi me pro• vocaverunt in eo, qui non est Deus ; et ego provo- -cabo eos in eo, qui non est populus ". » Atque hæc quidem juxta interpretes Septuaginta. Juxta Symmachum autem, quem secuti sunt reliqui, hoc modo reperias: Primus acceleravit terram Zabu- lon, et terram Nephthalim, et ultimus aggravarit viam, quæ juxta mare est, trans Jordanem. Quasi primum, qui accelerarit, apostolorum chorum, a prædictarum tribuum regione prodeuntem exsti- tisse significet. De quibus hoc modo legimus apud Davidem In Ecclesiis benedicite Deo Domino, de fontibus Israel, ibi Benjamin adolescentulus in mentis excessu, principes Zabulon, principes Nephthalin 3. Paulum enim, qui se de Benja- mitide esse asserit ", intelligit : ut reliquos apo- stolos per duarum tribuumn principes : ex quorum regione quia prodierunt, qui primi Christum am- plexi sunt, principes non immerito appellavit. At- que inde est, quod nunc Primus acceleravit terram Zabulon, et terram Nephthalim, addidit. Quia enim dicenti Christo : Agite; sequimini me, et faciam vos piscatores hominum: relictis statim retibus paruerunt *, » accelerasse dicuntur. At ultimus, ait, viam aggravavit. Non enim qui a primis ultimi vocati sunt, dicto fuere obtemperantes: ideoque eorum infelicitatem ita Christus insectatur : ‹ Væ tibi, Chorazin, væ tibi, Bethsaida: quoniam si in Tyro et Sidone", etc. Præterea Judæos ipsos etiam nunc occupat pertinacia. ‹ Induratum enim est, ait, cor corum ; » et quæ sequuntur. Quod autem terminum gentium, posuit Symmachus, pro Galilea, ut habent interpretes Septuaginta, Litora gentium reddidit Aquilas, ut alienigenarum multitudinem significaret, quæ prius inculta et fructibus carens exstiterat. Pro quo deinde Pluri- mam partem populi quam deduxisti in latitia habe- mus, Multiplicasti gentem, quam non magnifcasti, Symmachum reddidisse invenias. Quam enim gen- Lem antea propter impietatem abjecerat, eamdem nunc spirituali benedictione salutare Verbum cu- mulatissimam reddit; juxta illud : Crescite, ei multiplicamini “. Rursum quod labemus : Omnem stolam congregatam dolo, et vestimentum commutatione restituent et cupient si nati sint, igne esse combusti; ita Symmachus : Omnis vis violata est in commutatione, et vestimentum foedatum sanguine, eritque in combustionem et cibum ignis, ut mortalium animas ante adventum, vim pati Satanæ ostenderet, per quem earum vesti- menta, meliorque conditio, foedata sunt. Sed fore eumdem in combustionem per adolescentem, qui nostri causa natus est. At pro eo quod imperium s Matth. 1, 19. 20. ** Matth. xı, 21. cum C D . Deut. xxxii, 21. s Psal. Lxvi. 27, 28. Philipp. m. 5. A1 Isa. vi. 19; Joan. xii, 40. Gen. 1. 28. VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2013Καὶ τοῦτον δὲ θᾶττον ἡ θεία δίκη μετέρχεται, μετὰ τοὺς ἐκ Συρίας ὅλῳ στόματι τὸν ἱερὸν καταφαγόντα λαόν· ἀλλὰ καίπερ τῶν Ἰουδαίων τοσαῦτα παθόντων, ἡ χεὶρ ἔτι πρὸς δίκην ἐστὶ μετέωρος , καὶ πρὸς τὴν κατ’ αὐτῶν ἑτοιμοτάτη πληγὴν, διὰ τὴν μεγίστην ἀσέβειαν, ἣν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐτόλμησαν, δι’ ἣν ἀπωλείᾳ διηνεκεῖ τοῖς Ῥωμαίων παρεδόθησαν ὅπλοις. Τινὲς δὲ οὕτω φασὶν, ὡς ὁ ἀποσταλεὶς ἐπὶ τὸν Ἰακὼβ θάνατος, ἢ λόγος ἀποφατικὸς ὀργῆς , τοὺς ἐν αὐτοῖς κρείττους εἶναι νομιζομένους ἀξίους ὀργῆς καὶ θανάτου καταλαβὼν, Ἰσραὴλ χρηματίζοντας, τούτους μετῆλθεν. Τῷ γὰρ πατριάρχῃ, τὸ μὲν τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως ὄνομα ἦν Ἰακὼβ, μετὰ δὲ Θεοῦ ἐνισχύσαντι γεγένηται Ἰσραήλ. Κατὰ τοίνυν τῶν ἀλογωτέρων πεμφθεὶς, τοὺς λογικοὺς δοκοῦντας εὗρεν ἀξίους. Τινὲς δὲ ἐπὶ καλοῦ τὸν λόγον ἐξέλαβον, καί φασιν, ὡς δι’ ἐλεημοσύνην πρώτοις συγκαταβαίνει τοῖς ἀσθενεστέροις ὁ λόγος. Οἱ δὲ διορατικώτεροι τῆς ἐξ αὐτοῦ λαβόντες αἴσθησιν ὠφελείας, ἁρπάζουσιν αὐτὸν, τὴν πρὸς οὓς ἀπεστάλη νωθρότητα προλαμβάνοντες· τὸν γὰρ ἐν ἀρχῇ Λόγον πρὸς τὸν Θεὸν, ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼβ ὁ Πατήρ·
η-γ'. Θάνατον ἀπέστειλε Κύριος ἐπὶ Ἰακώβ, Α καὶ ἦλθεν ἐπὶ Ἰσραήλ. Καὶ γνώσονται πᾶς ὁ λαὸς τοῦ Εφραΐμ, καὶ οἱ ἐγκαθήμενοι ἐν Σαμαρείᾳ ἐφ' ὑβρει καὶ ὑψηλῇ καρδίᾳ λέγοντες· Πλίνθοι πε- πτώκασιν, κ. τ. λ. Τὴν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ πληρώσας ὑπόθεσιν, ἔπεται πάλιν τῷ ἐν ἀρχῇ προτεθέντι σκοπῷ, καὶ τῆς ἁμαρτίας • ἀφηγεῖται τὴν δίωσιν λέγων· Θάνατον ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼβ, καὶ ἦλθεν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ· οἱ δὲ λοιποὶ, λόγον ἀπέστειλεν, ἐξέδωκαν. Λόγον ἀποφατικὸν ὀργῆς δηλονότι κατὰ τῶν δύο βασιλέων τῶν συνελθόντων ἐπὶ τὸν Ἰούδαν, ὧν ὡς ἑτερογενή καὶ συμμαχοῦντα τὸν Συρίας, νῦν ἀφεὶς, περὶ τοῦ Σαμαρείας φησίν. Ἐπεὶ γὰρ ἀφικτο κατὰ Ἱερουσαλήμ ὁ Σενναχηρείμ, προανεῖλε δὲ τὴν Σαμάρειαν (μείζω γὰρ τῶν Ἰουδαίων ησέβησεν Ἰσραὴλ, καὶ παρεδόθη Β πρῶτος ὑπὸ Θεοῦ), τούτου χάριν φησὶν, ὡς τὰ καθ᾿ ἑτέρων ἀπεσταλμένα δεινά, καθ' ἑαυτῶν οἱ ἐξ Ἰσραὴλ ἐπεσπάσαντο. Τῆς δὲ Σαμαρείας ἀλούσης, δέον τοὺς περιλειφθέντας πείρᾳ μαθόντας ὅσον ἐστὶ δεινὸν προσκροῦσαι Θεῷ, δι᾿ ἐπιστροφῆς τε τοῦτον ἐξευμε νίζεσθαι· τοὐναντίον, ἀπονοούμενοι πύργους οἶκο- δομήσωμεν ἔλεγον, μηκέτι κατὰ τοὺς πρότερον (ἐκ πλίνθου γὰρ ὄντες εἰκότως εάλωσαν) ἀπὸ λίθων δὲ καὶ ξύλων ασήπτων· ἀντὶ μὲν τῆς ἀσεβείας, τὰς πλίνθους αἰτιώμενοι τῆς ἁλώσεως· ἀντὶ δὲ θείας ἐπικουρίας, ὕλης θαῤῥοῦντες στεῤῥότητι, ὑβριστῶν ταῦτά φησι καὶ ὑπερηφάνων, οἳ καὶ γνώσονται, τοῦτ᾽ ἔστι τῆς ἑαυτῶν ἀπολαύσουσι γνώμης. Μετά γὰρ τὸν Σενναχηρεὶμ, καὶ τὰ δι' αὐτοῦ γεγονότα δει- νὰ, πάλιν ἐπιστρατεύει Ναβουχοδονόσωρ ἐν τοῖς Ἱερεμίου καιροῖς, Ἱερουσαλήμ τε εἷλε καὶ τὴν Σα- μάρειαν· ὅ τε καὶ πρὸς τοὺς νῦν αὐθάδεις Ἱερεμίας φησίν· ὁ Ἐπικατάρατος δς ὰ τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄν θρωπον, καὶ στηρίσει σάρκα βραχίονος αὐτοῦ, καὶ ἀπὸ Κυρίου ἀποστῇ ἡ καρδία αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ πλήττων ἰᾶται Θεὸς δι' ἀμφοῖν παρακαλῶν εἰς εὐσέβειαν, ὁ δ νῦν τοῖς παθοῦσι τὴν δήωσιν ἐπαγγέλλεται. Τελευ ταῖος μὲν γὰρ κατὰ Ἰουδαίας ὁμοῦ καὶ Σαμαρείας ἐπιστρατεύσας Ναβουχοδονόσωρ εἷλε. Καὶ παρέτεινον εἰς ἑβδομηκοστὸν ἔτος αἰχμαλωτοί. Φιλανθρωπίᾳ δὲ Θεοῦ τὴν ἰδίαν αὖθις ἀπέλαβον γῆν, καὶ κτίζειν ἐπι- χειροῦντες τήν τε πόλιν καὶ τὸν ναὸν, ὑπ' ἐθνῶν τῶν κύκλῳ, καὶ μάλιστα τῶν Σύρων διεκωλύοντο, θείᾳ δὲ τούτων ἐπεκράτουν ῥοπῇ. Εἶτα χρόνου προϊόντος η Αντίοχος ὁ ἐπίκλην Επιφανής, βασιλεύων τῆς Ασίας, πρὸς τὸν τῆς Αἰγύπτου κρατοῦντα Πτολεμαῖον συν στησάμενος πόλεμον, ἧς ὑπέμεινεν ἥττης ἐνόμιζε παραμύθιον, εἴτι κατὰ Ἰουδαίας τολμήσεις, καὶ τὴν μητρόπολιν τούτων ἑλέων, καὶ τὸν νεὼν ἱεροσυλή- σας, Λυσίαν στρατηγὸν ἑαυτοῦ ταύτης κατέλιπε φύ- λακα. Αλλ' ὁ μὲν ἐπαναστάντων αὐτῷ τῶν Ἰουδαίων • γρ. Σαμαρείας. γρ. δήωσιν. γρ. ἐπιστρατεύων. γρ. 6. · γρ. ἐλών. COMMENTARII IN ISAIAM. legimus; et erit, idem dixit Symmachus, disciplina super humerum ejus, ut mortis genus, quod ad institutionem nostram facit, non ignoraremus. Atque hic quidem prophetiæ, quæ de Emmanucie fuit, finis est. b, Jerem. xvi, 5. C VERS. 8-15. Mortem misit Dominus in Jacob, et venit in Israel, et sciet omnis populus Ephraim, et qui sedent in Samaria, in superbia et elatione cordis dicentes ; Lateres ceciderunt, etc. Absoluta jam de Emmanuele disputatione, sco- pum quem sibi initio proposuerat, persequitur, Samariæque direptionem his verbis exprimens : Mortem, ait, misit in Jacob, et venit in Israel. Ver- bum autem, cæteri, verbum, inquam, divinæ iræ nuntium, in reges, qui junctis viribus in Judam ferebantur: quibus cum Syro tanquam alienigena et socio neglectis. de Samaritano jam sermonem instituit. Samariam enim primum, quo tempore adversus Hierosolyma movebat, evertit Sennache- rimus. Amplius enim et gravius, quam Judai, peccaverunt Israelita; quo factum est, ut primi, tradente Deo, in hostium potestatem venerint. ltaque, quæ in alios mala mittebantur, in suum caput Israelem attraxisse significat. Cæterum ex- pugnata jam; occupataque Samaria, cum decuisset superstites quam in Deum grave sit impingere expertos, eundem ponitudine placare : contra, dementati prorsus, turres ipsi construamus aie- bant, non quales antea (solis enim lateribus con- stantes expugnatas esse non mirum est), sed iis lapidibus et lignis, quæ cariem non sentiant : pes- sime ad lateres, non ad suam impietatem, expu- gnationis causam referentes, qui materiæ firmitu- dini potius et robori, quam Deo, confidant. Alsunt hominum ista insolentium et superborum, qui et ipsi scient, id est, qui elati animi pœnas jamjam daturi sunt. Post Sennacherimum enim et quas ipse populo inflixit calamitates, Jeremiæ rursum temporibus Jerusalem, et Samariam cœpit Nabu- chodonosor quod nec petulantibus istis reticuit Jeremias, cum ait : ‹ Maledictus qui confidit in homine, et ponit carnem brachium suum, et a Do- mino recedit cor ejus *. » At tam est nostræ sa‹ lutis peritus artifex Deus, ut vel plagas incutiens medeatur, utrinque nos ad pietatem provocans; quod eos etiam qui vastationem patiuntur non ignorare voluit. Postremus enim Judæam simul et Samariam expugnavit Nabuchodonosor, earumque incolas annis septuaginta captivos habuit: qui divina tandem liberalitate patriæ restituti, domos, urbemque, et templum instaurare cona- rentur, diu licet multumque a vicinis gentibus, Syris præcipue, prohibiti, id tamen sunt singulari Dei beneficio consecuti. Sed aliquo postea tempo- ris intervallo, cum adversus Ægypti regem Pto- lemæum, Antiochus, qui Epiphanes dicitur, Asia VARIE LECTIONES. cuul * c · d
ὁ δὲ νοῦς αὐτὸν ὁ καθαρὸς γνωρίσας ὑπέλαβεν. Οἱ δὲ τοιοῦτοι πρώην ἦσαν ὑβρισταί τε καὶ ὑπερήφανοι ἐν Σαμαρείᾳ καθήμενοι. Φησὶν γὰρ ἐν ταῖς Πράξεσιν, ἤκουσαν οἱ ἀπόστολοι ὅτι Σαμάρεια δέδεκται τὸν Λόγον. Τὴν δὲ πρὶν ὕβριν αὐτῶν ὁ προφήτης παρέδωκεν, ὅπως τῶν ἐξ Ἰούδα κατεθρασύνοντο, ἀσθένειαν μὲν ἐκείνοις, ἑαυτοῖς δὲ μαρτυροῦντες ἰσχύν. Τινὲς δὲ οὕτως, ὡς οἱ νῦν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἐπερχόμενοι τὴν μὲν Σαμάρειαν οἰκοῦντες, Ἰσραὴλ δὲ χρηματίζοντες καὶ λαὸς Ἐφραὶ̈μ, διὰ τὸ βασιλευθῆναι ὑπὸ τῶν ἐκ φυλῆς Ἐφραὶ̈μ, χλευάζοντες Ἱερουσαλὴμ, πλίνθοις αὐτὴν ἔλεγον οἰκοδομεῖσθαι, τὰ ἑαυτῶν κρείττω ποιήσειν ἐπαγγελλόμενοι. Καὶ ἀντὶ τοῦ ναοῦ, ὃν ᾠκοδόμησεν Σολομῶν, πύργον ἑαυτοῖς ἠξίουν κατασκευάσασθαι ὅμοια τοῖς ἐν Χαλάνῃ διανοούμενοι. Κακεῖνοι γὰρ ἔλεγον, Δεῦτε, πλινθεύσωμεν ἑαυτοῖς πλίνθους, καὶ ὀπτήσωμεν αὐτὰς πυρί.« Καὶ πάλιν· »Δεῦτε, οἰκοδομήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται ἕως τοῦ οὐρανοῦ.« Ἐκ τίνων δὲ ὁ πύργος ἑξῆς ἐμώρανεν, ὁ Θεὸς σοφίας τοῦ κόσμου ψιλὴν καὶ σμικρὰν δοκούσης ἔχειν γλυκύτητα; Τοιαῦτα γὰρ καὶ κατὰ ταύτην ἐπωνυμίαν ἐστὶ τὰ συκόμορα .
η-γ'. Θάνατον ἀπέστειλε Κύριος ἐπὶ Ἰακώβ, Α καὶ ἦλθεν ἐπὶ Ἰσραήλ. Καὶ γνώσονται πᾶς ὁ λαὸς τοῦ Εφραΐμ, καὶ οἱ ἐγκαθήμενοι ἐν Σαμαρείᾳ ἐφ' ὑβρει καὶ ὑψηλῇ καρδίᾳ λέγοντες· Πλίνθοι πε- πτώκασιν, κ. τ. λ. Τὴν περὶ τοῦ Ἐμμανουὴλ πληρώσας ὑπόθεσιν, ἔπεται πάλιν τῷ ἐν ἀρχῇ προτεθέντι σκοπῷ, καὶ τῆς ἁμαρτίας • ἀφηγεῖται τὴν δίωσιν λέγων· Θάνατον ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼβ, καὶ ἦλθεν ἐπὶ τὸν Ἰσραήλ· οἱ δὲ λοιποὶ, λόγον ἀπέστειλεν, ἐξέδωκαν. Λόγον ἀποφατικὸν ὀργῆς δηλονότι κατὰ τῶν δύο βασιλέων τῶν συνελθόντων ἐπὶ τὸν Ἰούδαν, ὧν ὡς ἑτερογενή καὶ συμμαχοῦντα τὸν Συρίας, νῦν ἀφεὶς, περὶ τοῦ Σαμαρείας φησίν. Ἐπεὶ γὰρ ἀφικτο κατὰ Ἱερουσαλήμ ὁ Σενναχηρείμ, προανεῖλε δὲ τὴν Σαμάρειαν (μείζω γὰρ τῶν Ἰουδαίων ησέβησεν Ἰσραὴλ, καὶ παρεδόθη Β πρῶτος ὑπὸ Θεοῦ), τούτου χάριν φησὶν, ὡς τὰ καθ᾿ ἑτέρων ἀπεσταλμένα δεινά, καθ' ἑαυτῶν οἱ ἐξ Ἰσραὴλ ἐπεσπάσαντο. Τῆς δὲ Σαμαρείας ἀλούσης, δέον τοὺς περιλειφθέντας πείρᾳ μαθόντας ὅσον ἐστὶ δεινὸν προσκροῦσαι Θεῷ, δι᾿ ἐπιστροφῆς τε τοῦτον ἐξευμε νίζεσθαι· τοὐναντίον, ἀπονοούμενοι πύργους οἶκο- δομήσωμεν ἔλεγον, μηκέτι κατὰ τοὺς πρότερον (ἐκ πλίνθου γὰρ ὄντες εἰκότως εάλωσαν) ἀπὸ λίθων δὲ καὶ ξύλων ασήπτων· ἀντὶ μὲν τῆς ἀσεβείας, τὰς πλίνθους αἰτιώμενοι τῆς ἁλώσεως· ἀντὶ δὲ θείας ἐπικουρίας, ὕλης θαῤῥοῦντες στεῤῥότητι, ὑβριστῶν ταῦτά φησι καὶ ὑπερηφάνων, οἳ καὶ γνώσονται, τοῦτ᾽ ἔστι τῆς ἑαυτῶν ἀπολαύσουσι γνώμης. Μετά γὰρ τὸν Σενναχηρεὶμ, καὶ τὰ δι' αὐτοῦ γεγονότα δει- νὰ, πάλιν ἐπιστρατεύει Ναβουχοδονόσωρ ἐν τοῖς Ἱερεμίου καιροῖς, Ἱερουσαλήμ τε εἷλε καὶ τὴν Σα- μάρειαν· ὅ τε καὶ πρὸς τοὺς νῦν αὐθάδεις Ἱερεμίας φησίν· ὁ Ἐπικατάρατος δς ὰ τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄν θρωπον, καὶ στηρίσει σάρκα βραχίονος αὐτοῦ, καὶ ἀπὸ Κυρίου ἀποστῇ ἡ καρδία αὐτοῦ. ὁ ᾿Αλλὰ πλήττων ἰᾶται Θεὸς δι' ἀμφοῖν παρακαλῶν εἰς εὐσέβειαν, ὁ δ νῦν τοῖς παθοῦσι τὴν δήωσιν ἐπαγγέλλεται. Τελευ ταῖος μὲν γὰρ κατὰ Ἰουδαίας ὁμοῦ καὶ Σαμαρείας ἐπιστρατεύσας Ναβουχοδονόσωρ εἷλε. Καὶ παρέτεινον εἰς ἑβδομηκοστὸν ἔτος αἰχμαλωτοί. Φιλανθρωπίᾳ δὲ Θεοῦ τὴν ἰδίαν αὖθις ἀπέλαβον γῆν, καὶ κτίζειν ἐπι- χειροῦντες τήν τε πόλιν καὶ τὸν ναὸν, ὑπ' ἐθνῶν τῶν κύκλῳ, καὶ μάλιστα τῶν Σύρων διεκωλύοντο, θείᾳ δὲ τούτων ἐπεκράτουν ῥοπῇ. Εἶτα χρόνου προϊόντος η Αντίοχος ὁ ἐπίκλην Επιφανής, βασιλεύων τῆς Ασίας, πρὸς τὸν τῆς Αἰγύπτου κρατοῦντα Πτολεμαῖον συν στησάμενος πόλεμον, ἧς ὑπέμεινεν ἥττης ἐνόμιζε παραμύθιον, εἴτι κατὰ Ἰουδαίας τολμήσεις, καὶ τὴν μητρόπολιν τούτων ἑλέων, καὶ τὸν νεὼν ἱεροσυλή- σας, Λυσίαν στρατηγὸν ἑαυτοῦ ταύτης κατέλιπε φύ- λακα. Αλλ' ὁ μὲν ἐπαναστάντων αὐτῷ τῶν Ἰουδαίων • γρ. Σαμαρείας. γρ. δήωσιν. γρ. ἐπιστρατεύων. γρ. 6. · γρ. ἐλών. COMMENTARII IN ISAIAM. legimus; et erit, idem dixit Symmachus, disciplina super humerum ejus, ut mortis genus, quod ad institutionem nostram facit, non ignoraremus. Atque hic quidem prophetiæ, quæ de Emmanucie fuit, finis est. b, Jerem. xvi, 5. C VERS. 8-15. Mortem misit Dominus in Jacob, et venit in Israel, et sciet omnis populus Ephraim, et qui sedent in Samaria, in superbia et elatione cordis dicentes ; Lateres ceciderunt, etc. Absoluta jam de Emmanuele disputatione, sco- pum quem sibi initio proposuerat, persequitur, Samariæque direptionem his verbis exprimens : Mortem, ait, misit in Jacob, et venit in Israel. Ver- bum autem, cæteri, verbum, inquam, divinæ iræ nuntium, in reges, qui junctis viribus in Judam ferebantur: quibus cum Syro tanquam alienigena et socio neglectis. de Samaritano jam sermonem instituit. Samariam enim primum, quo tempore adversus Hierosolyma movebat, evertit Sennache- rimus. Amplius enim et gravius, quam Judai, peccaverunt Israelita; quo factum est, ut primi, tradente Deo, in hostium potestatem venerint. ltaque, quæ in alios mala mittebantur, in suum caput Israelem attraxisse significat. Cæterum ex- pugnata jam; occupataque Samaria, cum decuisset superstites quam in Deum grave sit impingere expertos, eundem ponitudine placare : contra, dementati prorsus, turres ipsi construamus aie- bant, non quales antea (solis enim lateribus con- stantes expugnatas esse non mirum est), sed iis lapidibus et lignis, quæ cariem non sentiant : pes- sime ad lateres, non ad suam impietatem, expu- gnationis causam referentes, qui materiæ firmitu- dini potius et robori, quam Deo, confidant. Alsunt hominum ista insolentium et superborum, qui et ipsi scient, id est, qui elati animi pœnas jamjam daturi sunt. Post Sennacherimum enim et quas ipse populo inflixit calamitates, Jeremiæ rursum temporibus Jerusalem, et Samariam cœpit Nabu- chodonosor quod nec petulantibus istis reticuit Jeremias, cum ait : ‹ Maledictus qui confidit in homine, et ponit carnem brachium suum, et a Do- mino recedit cor ejus *. » At tam est nostræ sa‹ lutis peritus artifex Deus, ut vel plagas incutiens medeatur, utrinque nos ad pietatem provocans; quod eos etiam qui vastationem patiuntur non ignorare voluit. Postremus enim Judæam simul et Samariam expugnavit Nabuchodonosor, earumque incolas annis septuaginta captivos habuit: qui divina tandem liberalitate patriæ restituti, domos, urbemque, et templum instaurare cona- rentur, diu licet multumque a vicinis gentibus, Syris præcipue, prohibiti, id tamen sunt singulari Dei beneficio consecuti. Sed aliquo postea tempo- ris intervallo, cum adversus Ægypti regem Pto- lemæum, Antiochus, qui Epiphanes dicitur, Asia VARIE LECTIONES. cuul * c · d
PG 87:2015Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ κέδροι καθ’ ἑτέραν ἐπίνοιαν χρηματίζουσιν ἐπὶ τῇ ψευδωνύμῳ ἐπαιρόμενοι γνώσει, σκληρά τε ἤθη καὶ δυσκαμπῆ κεκτημένοι. Διὸ συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν, «Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ὑπεραιρόμενον καὶ ὑπερυψούμενον, ὡς τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, ὧν ἡ ἐξολόθρευσις ταχεῖα.» Παρῆλθον γὰρ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν. Οἳ καὶ τὰ ἐν δόγμασι τῶν εὐσεβούντων οἰκοδομήματα πλίνθους εἶναι πεπτωκυίας φασίν. Οὐ μὴν αἱ τοῦ Θεοῦ κέδροι τοιαῦται, ἀλλ’ ἄνδρες τὰ ἄνω ζητοῦντες, ἐν οὐρανῷ ἔχοντες τὸ πολίτευμα μετὰ τῶν καρποφόρων ξύλων, εἰς ὕμνον παραλαμβανόμενοι τοῦ Θεοῦ, περὶ ὧν αὖθίς φησιν· «Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου αἱ κέδροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσεν.» Ἐπεὶ τοίνυν ἐκεῖνοι τοιαῦτα κατ’ Ἰσραὴλ ἐθρασύναντο, τί φησίν; Καὶ ῥήξει ὁ Θεὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν ἐπ’ αὐτόν . Ταπεινωθήσονται γὰρ οἱ ἐπαρθέντες κατὰ τοῦ ἐνταῦθα τιμωμένου Θεοῦ.
Α νενίκηται. Μαθὼν δὲ τὸ συμβἂν ὁ βασιλεὺς ἀθυμία τὸν βίον κατέστρεψε. Νῦν οὖν ὁ Θεὸς τοῖς διαφυγούσι τὴν ἐξ ᾿Ασσυρίων αἰχμαλωσίαν, τὴν ἰδίαν ῥοπὴν ἐπαγγέλλεται πρὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπ' ἄρος Σιών. Τίνες δὲ οὗτοί φησιν εὐθὺς, Συρίαν ἀφ' ἡλίου ἀνατολῶν, ὅτε τῆς οἰκοδομίας ἀπείργοντο, καὶ τοὺς Ελληνας ἀφ' ἡλίου δυσμῶν. Ἕλλην γὰρ ἦν τὸ γέ νος ᾿Αντίοχος ἐκ Μακεδονίας, ἥτις τῆς δυτικωτέρας καθέστηκε λήξεως, καὶ μάλιστα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν εἰ κρίνοιντο. "Ην δὲ πικρῶς Ἰουδαίοις ἐπενεχθείς, ὅτε καὶ τὰ Μακκαβαίων ἐγεγόνει παθείματα Καὶ τοῦ τον δὲ θᾶττον ἡ θεία δίκη μετέρχεται, μετὰ τοὺς ἐκ Συρίας ὅλῳ στόματι τὸν ἱερὸν καταφαγόντα λαόν. Ἀλλὰ καίπερ τῶν Ἰουδαίων τοσαῦτα παθόντων, ἡ χεὶρ ἔτι πρὸς δίκην ἐστὶ μετέωρος, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτῶν ἑτοιμοτάτη πληγήν, διὰ τὴν μεγίστην ἀσέβειαν, ἣν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐτόλμησαν, δι' ἣν ἀπωλείᾳ διηνεκεί τοῖς Ῥωμαίων παρεδόθησαν ὅπλοις. γρ. παθήματα. Τινὲς δὲ οὕτω φασὶν, ὡς ὁ ἀποσταλεὶς ἐπὶ τὴν Ἰακὼβ θάνατος, ἢ λόγος ἀποφατικὸς ὀργῆς, τοὺς ἐν αὐτοῖς κρείττους είναι νομιζομένους ἀξίους ὀργῆς καὶ θανάτου καταλαβών, Ισραήλ χρηματίζοντας, τούτους μετῆλθεν. Τῷ γὰρ πατριάρχῃ, τὸ μὲν τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως ὄνομα ἦν Ἰακώβ, μετὰ δὲ Θεοῦ ἐνισχύσαντι γεγένηται Ἰσραήλ. Κατὰ τοίνυν τῶν αλογωτέρων πεμφθείς, τοὺς λογικούς δοκοῦντας εὖ- ρεν ἀξίους. Τινὲς δὲ ἐπὶ καλοῦ τὸν λόγον ἐξέλαβον, καί φασιν, ὡς δι' ἐλεημοσύνην πρώτοις συγκαταβαί νει τοῖς ἀσθενεστέροις ὁ λόγος. Οἱ δὲ διορατικώτεροι τῆς ἐξ αὐτοῦ λαβόντες αἴσθησιν ὠφελείας, ἁρπάζου σιν αὐτὸν, τὴν πρὸς οὓς ἀπεστάλη νωθρότητα προς λαμβάνοντες· τὸν γὰρ ἐν ἀρχῇ Λόγον πρὸς τὸν Θεὸν, ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼς ὁ Πατήρ· ὁ δὲ νοῦς αὐτὸν ὁ καθαρὸς γνωρίσας ὑπέλαβεν. Οἱ δὲ τοιοῦτοι πρώην ἦσαν ὑβρισταί τε καὶ ὑπερήφανοι ἐν Σαμαρείᾳ καθ ἡμενοι. Φησὶν γὰρ ἐν ταῖς Πράξεσιν, ήκουσαν οἱ ἀπόστολοι ὅτι Σαμάρεια δέδεκται τὸν Λόγον. Τὴν δὲ πρὶν ὕβριν αὐτῶν ὁ προφήτης παρέδωκεν, ὅπως τῶν ἐξ Ἰούδα κατεθρασύνοντο, ἀσθένειαν μὲν ἐκείνοις, ἑαυτοῖς δὲ μαρτυροῦντες ἰσχύν. Τινὲς δὲ οὕτως, ὡς οἱ νῦν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἐπερχόμενοι τὴν μὲν Σαμά- ρειαν οἰκοῦντες, Ἰσραὴλ δὲ χρηματίζοντες καὶ λαὸς Εφραιμ, διὰ τὸ βασιλευθῆναι ὑπὸ τῶν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, χλευάζοντες Ἱερουσαλήμ, πλίνθοις αὐτὴν ἔλεγον οἰκοδομεῖσθαι, τὰ ἑαυτῶν κρείττω ποιήσειν ἐπαγγελλόμενοι. Καὶ ἀντὶ τοῦ ναοῦ, ἐν ᾠκοδόμησεν Σολομῶν, πύργον ἑαυτοῖς ἠξίουν κατασκευάσασθαι ὅμοια τοῖς ἐν Χαλάνῃ διανοούμενοι. Κακεῖνοι γὰρ ἔλεγον, Δεῦτε, πλινθεύσωμεν ἑαυτοῖς πλίνθους, καὶ ὀπτήσωμεν αὐτὰς πυρί. » Καὶ πάλιν· . Δεῦτε, οἰκοδο · μήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται PROCOPII GAZ.EI rex, infeliciter pugnasset; acceptæ cladis solatium B f. per Romanos interitu vindicetur. arbitratus, si quid in Judæos auderet, capta re- gionis urbe principe, temploque sacrilege spoliato, Lysiam ibi ducem præfecit: cujus cum non ita post per insurgentes in eum Judæos interempti ad regem pervenisset nuntius, abjecto tristitia animo vitam cum morte commutavit. Jam illis igitur, qui Assyriorum captivitatem effugerint, adversus eos, qui in montem Sion sunt insurre- cturi, suum ipse Deus promptum fore paratumque auxilium pollicetur. Nec vero quinam ii sint, du- bitare patitur, cum Syriam ab oriente, quando in- stauratione prohibebantur ; Græcos autem ab occı- dente subjicit. Gracus enim genere ex Macedonia fuit Antiochus, quæ et ipsa, si comparentur, Judæa occidentalior exsistit. Fuerat vero in Judæos per- acerbus, cum Machabæos urgeret afflictio. Sed hunc etiam celeriter, secundum Assyrios, qui sacrum populum toto ore depascebant, divina ulta est justitia. Verum tot licet tantisque malis Judæi defuncti sint; tanquam tamen nondum pœnarum satis datum sit; in eosdem adhuc Domini manus extensa, et ad ultionem paratissima imminet, ut quod in Salvatorem scelus impie ausi sunt jugi Non desunt autem, qui de hoc loco ita sentiant, ut putent, Mortem in Jacob, sive verbum ira nun- tium, eos qui inter ipsos præstantiores habiti sunt, Ira et morte dignos, Israel nominatos invadere, ipsosque ulcisci. Jacob enim patriarcha nonen, car- nalis fuit generationis ; sed ex quo postea cum Deo prævaluit, Israel est nuncupatus 4. Cum igitur *. in minus rationis participes mitteretur, alios, qui rationis capaces videbantur, dignos reperit. Qui- C dam vero verbum in bonam partem accipientes, Scripturam, magna infirmorum misericordia, ad eo- rum imprimis captum sese accommodare volunt : sed perspicaciores ejus utilitate excitatos, eorum- que, ad quos mittebatur, tarditatem prævertentes, ipsum præripere. Verbum enim, quod erat in prin- cipio apud Deum ad Jacob misit Pater, quod qui purgato puroque animo cognovit, excepit. Tales autem exstiterunt, qui sedent in Samaria, antea contumeliosi et arrogantes. Legimus enim in Actis, audisse apostolos Verbum Dei Samariam excepisse. At prius ipsorum injurias exposuit pro- pheta, quomodo in Judæamn insultarint, sibi qui- dem fortitudinem, illis autem ignaviam tribuentes. Non desunt autem, qui ita explicent, ut velint, eos, qui nunc Hierosolymis insultant Samariam quidem habitare; sed Israelitas exsistentes et populum Ephraim, quia iis pareant, qui sunt de tribu Eph- raim, Jerusalem ridere, lateribus ipsam constru- clam esse dicentes, sua autem ipsos longe meliora facturos se pollicentes: proque templo quod est a Salomone constructum, turrim sibi, non aliter quam in Chalane tentatum legimus, excitaturos. Nam et illi etiam dicebant : • Venite, faciamus no- * Gen. xxxil, seqq. Act. viii, 14. D VARIE LECTIONES.
Καὶ πάντας φησὶ τοὺς ἐχθροὺς , τοὺς ἐν Δαμασκῷ μετὰ τῶν ἐν Σαμαρείᾳ δηλῶν, οἱ καὶ συνεμάχουν τῷ Ἰσραὴλ, πάντας τε τοὺς ἐπανισταμένους τῷ ὄρει Σιὼν (τοῦτ’ ἔστι, τῷ ἐνταῦθα τιμωμένῳ Θεῷ καθαίρεσιν ἐπαγγέλλεται), ὧν οἱ μὲν ἦσαν ἀνατολικοί τινες, οἱ δὲ ἀφ’ ἡλίου δυσμῶν , μέσοι δὲ τούτων οἱ Ἕλληνες , οἳ τὸν Ἰσραὴλ κατεσθίοντες, δι’ ὧν ἀσεβεῖν παρεσκεύαζον, βοηθεῖν ἐπηγγέλλοντο. Ὅλῳ γὰρ κατεσθίουσι στόματι οἱ διὰ τῆς σοφίας τοῦ κόσμου τούτου τῆς εὐσεβείας ἀφέλκοντες. Διόπερ ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς δικαίας κολάσεως ὑπάρχων ἐμφατικῶς κατ’ αὐτῶν ηὐτρεπίζετο· οἱ δὲ οὐκ ἐπέστρεφον κατὰ τὴν ἀμετανόητον ἑαυτῶν καρδίαν, θησαυρίζοντες ὀργὴν ἑαυτοῖς ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆ· καὶ ἐπεὶ μὴ διὰ λόγου, διὰ δὲ πληγῆς οὗτος ὁ λαὸς θεραπεύεται, γέγραπται. Καὶ πᾶς ὁ λαὸς οὗτος οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη . Ἔχομεν τοίνυν τὴν αἰτίαν, δι’ ἣν τὰ σκυθρωπὰ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγεται. Δεῖ γὰρ εἰδέναι πάντως, ὡς οὐκ ἐπεστράφησαν ἁμαρτάνοντες. ιδκα. Καὶ ἀφεῖλε Κύριος ἀπὸ Ἰσραὴλ κεφαλὴν καὶ οὐρὰν, μέγαν καὶ μικρὸν, ἐν μιᾷ ἡμέρᾳ, πρεσβύτην, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας. Αὕτη ἡ ἀρχὴ, καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα.
Α νενίκηται. Μαθὼν δὲ τὸ συμβἂν ὁ βασιλεὺς ἀθυμία τὸν βίον κατέστρεψε. Νῦν οὖν ὁ Θεὸς τοῖς διαφυγούσι τὴν ἐξ ᾿Ασσυρίων αἰχμαλωσίαν, τὴν ἰδίαν ῥοπὴν ἐπαγγέλλεται πρὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπ' ἄρος Σιών. Τίνες δὲ οὗτοί φησιν εὐθὺς, Συρίαν ἀφ' ἡλίου ἀνατολῶν, ὅτε τῆς οἰκοδομίας ἀπείργοντο, καὶ τοὺς Ελληνας ἀφ' ἡλίου δυσμῶν. Ἕλλην γὰρ ἦν τὸ γέ νος ᾿Αντίοχος ἐκ Μακεδονίας, ἥτις τῆς δυτικωτέρας καθέστηκε λήξεως, καὶ μάλιστα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν εἰ κρίνοιντο. "Ην δὲ πικρῶς Ἰουδαίοις ἐπενεχθείς, ὅτε καὶ τὰ Μακκαβαίων ἐγεγόνει παθείματα Καὶ τοῦ τον δὲ θᾶττον ἡ θεία δίκη μετέρχεται, μετὰ τοὺς ἐκ Συρίας ὅλῳ στόματι τὸν ἱερὸν καταφαγόντα λαόν. Ἀλλὰ καίπερ τῶν Ἰουδαίων τοσαῦτα παθόντων, ἡ χεὶρ ἔτι πρὸς δίκην ἐστὶ μετέωρος, καὶ πρὸς τὴν κατ' αὐτῶν ἑτοιμοτάτη πληγήν, διὰ τὴν μεγίστην ἀσέβειαν, ἣν κατὰ τοῦ Σωτῆρος ἐτόλμησαν, δι' ἣν ἀπωλείᾳ διηνεκεί τοῖς Ῥωμαίων παρεδόθησαν ὅπλοις. γρ. παθήματα. Τινὲς δὲ οὕτω φασὶν, ὡς ὁ ἀποσταλεὶς ἐπὶ τὴν Ἰακὼβ θάνατος, ἢ λόγος ἀποφατικὸς ὀργῆς, τοὺς ἐν αὐτοῖς κρείττους είναι νομιζομένους ἀξίους ὀργῆς καὶ θανάτου καταλαβών, Ισραήλ χρηματίζοντας, τούτους μετῆλθεν. Τῷ γὰρ πατριάρχῃ, τὸ μὲν τῆς κατὰ σάρκα γενέσεως ὄνομα ἦν Ἰακώβ, μετὰ δὲ Θεοῦ ἐνισχύσαντι γεγένηται Ἰσραήλ. Κατὰ τοίνυν τῶν αλογωτέρων πεμφθείς, τοὺς λογικούς δοκοῦντας εὖ- ρεν ἀξίους. Τινὲς δὲ ἐπὶ καλοῦ τὸν λόγον ἐξέλαβον, καί φασιν, ὡς δι' ἐλεημοσύνην πρώτοις συγκαταβαί νει τοῖς ἀσθενεστέροις ὁ λόγος. Οἱ δὲ διορατικώτεροι τῆς ἐξ αὐτοῦ λαβόντες αἴσθησιν ὠφελείας, ἁρπάζου σιν αὐτὸν, τὴν πρὸς οὓς ἀπεστάλη νωθρότητα προς λαμβάνοντες· τὸν γὰρ ἐν ἀρχῇ Λόγον πρὸς τὸν Θεὸν, ἀπέστειλεν ἐπὶ Ἰακὼς ὁ Πατήρ· ὁ δὲ νοῦς αὐτὸν ὁ καθαρὸς γνωρίσας ὑπέλαβεν. Οἱ δὲ τοιοῦτοι πρώην ἦσαν ὑβρισταί τε καὶ ὑπερήφανοι ἐν Σαμαρείᾳ καθ ἡμενοι. Φησὶν γὰρ ἐν ταῖς Πράξεσιν, ήκουσαν οἱ ἀπόστολοι ὅτι Σαμάρεια δέδεκται τὸν Λόγον. Τὴν δὲ πρὶν ὕβριν αὐτῶν ὁ προφήτης παρέδωκεν, ὅπως τῶν ἐξ Ἰούδα κατεθρασύνοντο, ἀσθένειαν μὲν ἐκείνοις, ἑαυτοῖς δὲ μαρτυροῦντες ἰσχύν. Τινὲς δὲ οὕτως, ὡς οἱ νῦν τῇ Ἱερουσαλὴμ ἐπερχόμενοι τὴν μὲν Σαμά- ρειαν οἰκοῦντες, Ἰσραὴλ δὲ χρηματίζοντες καὶ λαὸς Εφραιμ, διὰ τὸ βασιλευθῆναι ὑπὸ τῶν ἐκ φυλῆς Ἐφραίμ, χλευάζοντες Ἱερουσαλήμ, πλίνθοις αὐτὴν ἔλεγον οἰκοδομεῖσθαι, τὰ ἑαυτῶν κρείττω ποιήσειν ἐπαγγελλόμενοι. Καὶ ἀντὶ τοῦ ναοῦ, ἐν ᾠκοδόμησεν Σολομῶν, πύργον ἑαυτοῖς ἠξίουν κατασκευάσασθαι ὅμοια τοῖς ἐν Χαλάνῃ διανοούμενοι. Κακεῖνοι γὰρ ἔλεγον, Δεῦτε, πλινθεύσωμεν ἑαυτοῖς πλίνθους, καὶ ὀπτήσωμεν αὐτὰς πυρί. » Καὶ πάλιν· . Δεῦτε, οἰκοδο · μήσωμεν ἑαυτοῖς πόλιν καὶ πύργον, οὗ ἡ κεφαλὴ ἔσται PROCOPII GAZ.EI rex, infeliciter pugnasset; acceptæ cladis solatium B f. per Romanos interitu vindicetur. arbitratus, si quid in Judæos auderet, capta re- gionis urbe principe, temploque sacrilege spoliato, Lysiam ibi ducem præfecit: cujus cum non ita post per insurgentes in eum Judæos interempti ad regem pervenisset nuntius, abjecto tristitia animo vitam cum morte commutavit. Jam illis igitur, qui Assyriorum captivitatem effugerint, adversus eos, qui in montem Sion sunt insurre- cturi, suum ipse Deus promptum fore paratumque auxilium pollicetur. Nec vero quinam ii sint, du- bitare patitur, cum Syriam ab oriente, quando in- stauratione prohibebantur ; Græcos autem ab occı- dente subjicit. Gracus enim genere ex Macedonia fuit Antiochus, quæ et ipsa, si comparentur, Judæa occidentalior exsistit. Fuerat vero in Judæos per- acerbus, cum Machabæos urgeret afflictio. Sed hunc etiam celeriter, secundum Assyrios, qui sacrum populum toto ore depascebant, divina ulta est justitia. Verum tot licet tantisque malis Judæi defuncti sint; tanquam tamen nondum pœnarum satis datum sit; in eosdem adhuc Domini manus extensa, et ad ultionem paratissima imminet, ut quod in Salvatorem scelus impie ausi sunt jugi Non desunt autem, qui de hoc loco ita sentiant, ut putent, Mortem in Jacob, sive verbum ira nun- tium, eos qui inter ipsos præstantiores habiti sunt, Ira et morte dignos, Israel nominatos invadere, ipsosque ulcisci. Jacob enim patriarcha nonen, car- nalis fuit generationis ; sed ex quo postea cum Deo prævaluit, Israel est nuncupatus 4. Cum igitur *. in minus rationis participes mitteretur, alios, qui rationis capaces videbantur, dignos reperit. Qui- C dam vero verbum in bonam partem accipientes, Scripturam, magna infirmorum misericordia, ad eo- rum imprimis captum sese accommodare volunt : sed perspicaciores ejus utilitate excitatos, eorum- que, ad quos mittebatur, tarditatem prævertentes, ipsum præripere. Verbum enim, quod erat in prin- cipio apud Deum ad Jacob misit Pater, quod qui purgato puroque animo cognovit, excepit. Tales autem exstiterunt, qui sedent in Samaria, antea contumeliosi et arrogantes. Legimus enim in Actis, audisse apostolos Verbum Dei Samariam excepisse. At prius ipsorum injurias exposuit pro- pheta, quomodo in Judæamn insultarint, sibi qui- dem fortitudinem, illis autem ignaviam tribuentes. Non desunt autem, qui ita explicent, ut velint, eos, qui nunc Hierosolymis insultant Samariam quidem habitare; sed Israelitas exsistentes et populum Ephraim, quia iis pareant, qui sunt de tribu Eph- raim, Jerusalem ridere, lateribus ipsam constru- clam esse dicentes, sua autem ipsos longe meliora facturos se pollicentes: proque templo quod est a Salomone constructum, turrim sibi, non aliter quam in Chalane tentatum legimus, excitaturos. Nam et illi etiam dicebant : • Venite, faciamus no- * Gen. xxxil, seqq. Act. viii, 14. D VARIE LECTIONES.
PG 87:2017Οὗτος ἡ οὐρά. Καὶ ἔσονται οἱ μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες, κ.τ.λ. Τὸ ἀφεῖλε , Θεοδοτίων ἀφελεῖ · καὶ οἱ λοιποὶ δὲ ἐπὶ μέλλοντος· ὁ μὲν Ἀκύλας, ὀλοθρεύσει · ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐξολοθρεύσει . Πρὶν γὰρ ποιεῖν, ὁ Θεὸς ἐπιστρέφων προλέγει, ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ φησὶν, ὑφ’ ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τοῦ Ῥωμαϊκοῦ δηλονότι πολέμου. Τινὲς δὲ, μετὰ τὸ φθᾶσαι, φασὶν, ἐπ’ αὐτοὺς τὸν λόγον ἀπεσταλμένον, πᾶσαν τὴν κακὴν αὐτῶν διάταξιν συγχυθήσεσθαι λέγει. Κεφαλὴν καὶ οὐρὰν εἰπὼν, ᾐνίξατο ζῶον ἄλογον ᾧ τὸν λαὸν ἀφωμοίωσεν, ἤγουν τὸν λογικὸν καὶ τὸν ἄλογον, ἢ τὸν ἄρχοντα καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων ἕκαστον, ὃ δὴ καὶ διεσάφησεν εἰπὼν μέγαν καὶ μικρόν. Πρεσβύτην τε, φησὶ, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας , δηλῶν ἴσως τοὺς ἱερᾶσθαι λαχόντας, οἷς δὴ καί φασι προσφωνοῦντες οἱ μαθηταὶ, «Ἄρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι, εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπ’ εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς·» οἳ καὶ δωροδοκοῦντες ἐν κρίσει τὰ τῶν πλουσίων ἐθαύμαζον πρόσωπα · ἀντὶ δὲ οὗ, τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας , ὁ Σύμμαχος αἰδέσιμον ἔφησεν. Οὕτως οὖν ὁ αἰδέσιμος καὶ ὁ πρεσβύτης δύναται εἶναι ἡ κεφαλή.
ἕως τοῦ οὐρανοῦ. ὁ Ἐκ τίνων δὲ ὁ πύργος ἑξῆς ἐμώ- β.νεν, ὁ Θεός σοφίας του κόσμου ψιλὴν καὶ σμικρὰν δοκούσης ἔχειν γλυκύτητα; Τοιαῦτα γὰρ καὶ κατὰ ταύτην ἐπωνυμίαν ἐστὶ τὰ συκόμορα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ κέδροι καθ' ἑτέραν ἐπίνοιαν χρηματίζουσιν ἐπὶ τῇ ψευδωνύμῳ ἐπαιρόμενοι γνώσει, σκληρά τε ἤθη καὶ δυσκαμπῆ κεκτημένοι. Διὸ συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν, « Εἶδον τὸν ἀσεβὴ ὑπεραιρόμενον καὶ ὑπερυψούμενον, ὡς τὰς κέδρους του Λιβάνου, ὧν ἡ ἐξολόθρευσις ταχεία. » Παρῆλθον γὰρ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν. ὁ Οἰ καὶ τὰ ἐν δό- γμασι τῶν εὐσεβούντων οικοδομήματα πλίνθους εἶναι πεπτωκυίας φασίν. Οὐ μὴν αἱ τοῦ Θεοῦ κέδροι τοιαῦται, ἀλλ᾽ ἄνδρες τὰ ἄνω ζητοῦντες, ἐν οὐρανῷ ἔχοντες τὸ πολίτευμα μετὰ τῶν καρποφόρων ξύλων, εἰς ὕμνον παραλαμβανόμενοι τοῦ Θεοῦ, περὶ ὧν αὖθις φησιν· ο Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου αἱ κέ δροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσεν. » Ἐπεὶ τοίνυν ἐκεῖ- νοι τοιαῦτα κατ' Ἰσραὴλ ἐθρασύναντο, τί φησίν ; Καὶ ῥῄξει ὁ Θεὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν ἐπ' αὐτόν. Ταπεινωθήσονται γὰρ οἱ ἐπ- αρθέντες κατὰ τοῦ ἐνταῦθα τιμωμένου Θεοῦ. Καὶ πάντας φησὶ τοὺς ἐχθροὺς, τοὺς ἐν Δαμασκῷ μετά τῶν ἐν Σαμαρείᾳ δηλῶν, οἱ καὶ συνεμάχουν τῷ Ἰσραήλ, πάντας τε τοὺς ἐπανισταμένους τῷ ὄρει Σιών (τοῦτ' ἔστι, τῷ ἐνταῦθα τιμωμένῳ Θεῷ καθαίρεσιν ἐπαγγέλλεται), ὧν οἱ μὲν ἦσαν ἀνατολικοί τινες, οἱ δὲ ἀφ᾽ ἡλίου δυσμῶν, μέσοι δὲ τούτων οἱ Ἕλληνες, οἱ τὸν Ἰσραὴλ κατεσθίοντες, δι' ὧν ἀσεβεῖν παρ- εσκεύαζον, βοηθεῖν ἐπηγγέλλοντο. "Ολῳ γὰρ κατ εσθίουσι στόματι οἱ διὰ τῆς σοφίας τοῦ κόσμου τούτου τῆς εὐσεβείας ἀφέλκοντες. Διόπερ ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς δικαίας κολάσεως ὑπάρχων εμφατι κῶς ἡ κατ' αὐτῶν ηὐτρεπίζετο· οἱ δὲ οὐκ ἐπέστρεφον κατὰ τὴν ἀμετανόητον ἑαυτῶν καρδίαν, θησαυρίζον τες ὀργὴν ἑαυτοῖς ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς· καὶ ἐπεὶ μὴ διὰ λόγου, διὰ δὲ πληγῆς οὗτος ὁ λαὸς θεραπεύεται, γέ- γραπται. Καὶ πᾶς ὁ λαὸς οὗτος οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη. Έχομεν τοίνυν τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν τὰ σκυθρωπὰ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγεται. Δεῖ γὰρ εἰδέναι πάντως, ὡς οὐκ ἐπεστράφησαν ἁμαρτάνοντες. ι8-κα'. Καὶ ἀφεῖλε Κύριος ἀπὸ Ισραήλ κεφα- λὴν καὶ οὐράν, μέγαν καὶ μικρὶν, ἐν μιᾷ ἡμέρα, πρεσβύτην, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας. Αὕτη ἡ ἀρχὴ, καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα. Οὗτος ἡ οὐρά. Καὶ ἔσονται οι μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες, κ. τ. λ. Ει Ει Τὸ ἀφεῖλε, Θεοδοτίων ἀφελεῖ· καὶ οἱ λοιποὶ δὲ ἐπὶ μέλλοντος· ὁ μὲν ᾿Ακύλας, ὀλοθρεύσει· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐξολοθρεύσει. Πρὶν γὰρ ποιεῖν, ὁ Θεὸς ἐπιστρέφων προλέγει, ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ φησίν, ὑφ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τοῦ Ῥωμαϊκού δηλονότι * γρ. ἡ τῆς, ἡ εἰσὶ δέ. ἡ γρ. εμφατικός. COMMENTARII IN ISAIAM. 20:8 ● Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum 47. »› Verum quibus de causis ista deinceps infatuata est turris, quam ab hujus sæculi sapientia, quæ tenuem et modicam resipere videtur dulcedinem ? ejusmodi enim et sycomoros etiam, habita ad vocem ratione, constat exsistere. At qui tales exsistunt, et cedri etiam, alio quodam significationis genere, dicuntur, vanæ nimirum opinionis ſastu elati, durisque, et præfractis moribus præditi. Inde est quod Dominum Libani cedros contriturum ; quod item his verbis utentem legimus: Vidi impium superexaltatum super cedros Libani, quarum celer est interitus ; transivi enim, et ecce non erat 48. › Neque vero B desunt, qui quod in religionis dogmatibus pii adi- ficant, lateres deciduos esse dicant. At sunt ejus- modi nequaquam quæ Domini cedri nuncupantur, sed viri, quae sursum sunt,quærentes ", in cœlis con- versationem habentes cum lignis illis frugiferis, quæ in Dei laudem assununtur: de quibus rursum scri- bitur : « Saturabuntur ligna campi, cedri Libani, quas plantavit 50. » Quoniam igitur in Israelem talia ausi sunt, quid subjicit ? Et confringet Deus insur- gentes adversus montem Sion in ipsum. Deprimen- tur enim, qui in quod ¡bi colebatur, numen insurrexe- runt. Adhæc inimicorum nomine censet omnes quot- quot Damascum Samariamque incolunt, et Israe- lem bello adjuvant, quotquot item in montem Sion insurgunt: jamque numini eo loco celebrato et cul- A bis lateres, et excoquamus eos igni ". » Et iterum: C to interitum denuntiat. Horum exstitere alii quidem ab oriente, alii autem ab occidente ; amborum vero Græci intermedii, qui Israelem depascentes, eum- dem ad impietatem maligne pertrahebant, per quæ se illi auxilium moliri suadebant. Devorant enim toto ore, qui mundanæ sapientiæ astu a pietate re- vocent. Itaque nihil mirum jam, si Dei furorem, non obscurum justæ vindictæ nuntium, in eos pa- rari audiamus ; quos divinam iram sibi in die iræ thesaurizantes, non scelerum pœnituisse, nec ad Dominum redisse constat *. Deinde, quia plugis non verbis populum sanari videt, adjicit : Et populus iste universus non est conversus, donec percussus est. Jam ergo cur hominibus inferantur calamitates, tenemus. Omnino enim quia non convertuntur qui peccant, immitti putandum est. D VERS. 14-21. abstulit Dominus ab Israel caput, et caudam, magnum et parvum, una die, se- nem, et eos, qui facies admirantur. Ipse est caput,et prophetam docentem iniqua. Hæc est cauda. erunt qui beatum dicant populum hunc seducen- tes, etc. Quod abstulit habemus, auferet vertit Theodotio. Per futurum vero etiam reliqui, Aqui- la quidem et Symmachus, disperdet. Prædicit enim antequam conversionem operetur Dominus. Deinde, quod una die dicit, certum quoddam et • Coloss. 111, 1. ** Philipp. 11, 20. Psal. LIII, 46. Gen. x1, 3. ibid. 4. *8 Psal. xxxvi, 35. ss Rom. 1, 5. VARIE LECTIONES. i c. 2.
Κεφαλὴ γὰρ λαῶν ἱερεὺς, ὅταν ὡς ἐφ’ ἑνὸς νοῆται σώματος. Ἡ δὲ οὐρὰ , ὁ διδάσκων ἄνομα προφήτης, μηδεμίαν μὲν τάξιν ἔχων ἐν τῷ λαῷ, αὐτοχειροτόνητος δὲ καὶ προφητικὸν ἑαυτοῦ πνεῦμα καταψευδόμενος, οἷος ἦν Ἱερεμίου ὁ Ἀνανίας, καὶ ἐπὶ Μιχαίου· ἐν οἷς ἐγένετο τὸ πνεῦμα τὸ ψευδὲς, ὃ ἐξηπάτα τὸν Ἀχὰβ τοῖς Σύροις συμπλέκεσθαι. Ἕτεροι δέ φασιν, ὡς λέγοι ἄν τινας τὸν Μωϋσέως ἑρμηνεύοντας νόμον, ᾧπερ ἐπῆγον παραδόσεις ἀγράφους, ἐντάλματα ἀνθρώπων, οἳ καὶ πεπείκασιν ἀπειθῆσαι Χριστῷ, οἳς οὐρὰν ὀνομάζει, ὡς ταῖς γνώμαις ἑπομένους τῶν ἱερέων, οὓς καὶ προφήτας καλεῖ, καὶ διδάσκοντας ἄνομα . Ἦσαν μὲν γὰρ ἐν Ἰσραὴλ ψευδοπροφῆται, καθ’ ὃν ἦσαν καιρὸν οἱ ἐξ ἀληθείας προφῆται. Μετὰ δὲ τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλὴμ οὐκ ἂν ἔχοιμεν λέγειν τοιούτους γεγονότας τινὰς, πλὴν εἰ μήτις λέγοι Θευδᾶν τε καὶ Ἰούδαν, ὧν ἐμνήσθη Γαμαλιὴλ, τοὺς δ’ οὖν λέγοντας παρὰ ταῦτα, καὶ μακαρίζοντας τὸν λαὸν , πλάνους εἶναί φησιν, ἵνα τὸν λαὸν τοῖς κέρδεσι καταπίνωσιν. Προὔτρεπον γὰρ αὐτοὺς δωροφορεῖν τῷ Θεῷ διὰ κέρδος, οὐ δι’ εὐσέβειαν.
ἕως τοῦ οὐρανοῦ. ὁ Ἐκ τίνων δὲ ὁ πύργος ἑξῆς ἐμώ- β.νεν, ὁ Θεός σοφίας του κόσμου ψιλὴν καὶ σμικρὰν δοκούσης ἔχειν γλυκύτητα; Τοιαῦτα γὰρ καὶ κατὰ ταύτην ἐπωνυμίαν ἐστὶ τὰ συκόμορα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ κέδροι καθ' ἑτέραν ἐπίνοιαν χρηματίζουσιν ἐπὶ τῇ ψευδωνύμῳ ἐπαιρόμενοι γνώσει, σκληρά τε ἤθη καὶ δυσκαμπῆ κεκτημένοι. Διὸ συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν, « Εἶδον τὸν ἀσεβὴ ὑπεραιρόμενον καὶ ὑπερυψούμενον, ὡς τὰς κέδρους του Λιβάνου, ὧν ἡ ἐξολόθρευσις ταχεία. » Παρῆλθον γὰρ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν. ὁ Οἰ καὶ τὰ ἐν δό- γμασι τῶν εὐσεβούντων οικοδομήματα πλίνθους εἶναι πεπτωκυίας φασίν. Οὐ μὴν αἱ τοῦ Θεοῦ κέδροι τοιαῦται, ἀλλ᾽ ἄνδρες τὰ ἄνω ζητοῦντες, ἐν οὐρανῷ ἔχοντες τὸ πολίτευμα μετὰ τῶν καρποφόρων ξύλων, εἰς ὕμνον παραλαμβανόμενοι τοῦ Θεοῦ, περὶ ὧν αὖθις φησιν· ο Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου αἱ κέ δροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσεν. » Ἐπεὶ τοίνυν ἐκεῖ- νοι τοιαῦτα κατ' Ἰσραὴλ ἐθρασύναντο, τί φησίν ; Καὶ ῥῄξει ὁ Θεὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν ἐπ' αὐτόν. Ταπεινωθήσονται γὰρ οἱ ἐπ- αρθέντες κατὰ τοῦ ἐνταῦθα τιμωμένου Θεοῦ. Καὶ πάντας φησὶ τοὺς ἐχθροὺς, τοὺς ἐν Δαμασκῷ μετά τῶν ἐν Σαμαρείᾳ δηλῶν, οἱ καὶ συνεμάχουν τῷ Ἰσραήλ, πάντας τε τοὺς ἐπανισταμένους τῷ ὄρει Σιών (τοῦτ' ἔστι, τῷ ἐνταῦθα τιμωμένῳ Θεῷ καθαίρεσιν ἐπαγγέλλεται), ὧν οἱ μὲν ἦσαν ἀνατολικοί τινες, οἱ δὲ ἀφ᾽ ἡλίου δυσμῶν, μέσοι δὲ τούτων οἱ Ἕλληνες, οἱ τὸν Ἰσραὴλ κατεσθίοντες, δι' ὧν ἀσεβεῖν παρ- εσκεύαζον, βοηθεῖν ἐπηγγέλλοντο. "Ολῳ γὰρ κατ εσθίουσι στόματι οἱ διὰ τῆς σοφίας τοῦ κόσμου τούτου τῆς εὐσεβείας ἀφέλκοντες. Διόπερ ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς δικαίας κολάσεως ὑπάρχων εμφατι κῶς ἡ κατ' αὐτῶν ηὐτρεπίζετο· οἱ δὲ οὐκ ἐπέστρεφον κατὰ τὴν ἀμετανόητον ἑαυτῶν καρδίαν, θησαυρίζον τες ὀργὴν ἑαυτοῖς ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς· καὶ ἐπεὶ μὴ διὰ λόγου, διὰ δὲ πληγῆς οὗτος ὁ λαὸς θεραπεύεται, γέ- γραπται. Καὶ πᾶς ὁ λαὸς οὗτος οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη. Έχομεν τοίνυν τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν τὰ σκυθρωπὰ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγεται. Δεῖ γὰρ εἰδέναι πάντως, ὡς οὐκ ἐπεστράφησαν ἁμαρτάνοντες. ι8-κα'. Καὶ ἀφεῖλε Κύριος ἀπὸ Ισραήλ κεφα- λὴν καὶ οὐράν, μέγαν καὶ μικρὶν, ἐν μιᾷ ἡμέρα, πρεσβύτην, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας. Αὕτη ἡ ἀρχὴ, καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα. Οὗτος ἡ οὐρά. Καὶ ἔσονται οι μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες, κ. τ. λ. Ει Ει Τὸ ἀφεῖλε, Θεοδοτίων ἀφελεῖ· καὶ οἱ λοιποὶ δὲ ἐπὶ μέλλοντος· ὁ μὲν ᾿Ακύλας, ὀλοθρεύσει· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐξολοθρεύσει. Πρὶν γὰρ ποιεῖν, ὁ Θεὸς ἐπιστρέφων προλέγει, ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ φησίν, ὑφ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τοῦ Ῥωμαϊκού δηλονότι * γρ. ἡ τῆς, ἡ εἰσὶ δέ. ἡ γρ. εμφατικός. COMMENTARII IN ISAIAM. 20:8 ● Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum 47. »› Verum quibus de causis ista deinceps infatuata est turris, quam ab hujus sæculi sapientia, quæ tenuem et modicam resipere videtur dulcedinem ? ejusmodi enim et sycomoros etiam, habita ad vocem ratione, constat exsistere. At qui tales exsistunt, et cedri etiam, alio quodam significationis genere, dicuntur, vanæ nimirum opinionis ſastu elati, durisque, et præfractis moribus præditi. Inde est quod Dominum Libani cedros contriturum ; quod item his verbis utentem legimus: Vidi impium superexaltatum super cedros Libani, quarum celer est interitus ; transivi enim, et ecce non erat 48. › Neque vero B desunt, qui quod in religionis dogmatibus pii adi- ficant, lateres deciduos esse dicant. At sunt ejus- modi nequaquam quæ Domini cedri nuncupantur, sed viri, quae sursum sunt,quærentes ", in cœlis con- versationem habentes cum lignis illis frugiferis, quæ in Dei laudem assununtur: de quibus rursum scri- bitur : « Saturabuntur ligna campi, cedri Libani, quas plantavit 50. » Quoniam igitur in Israelem talia ausi sunt, quid subjicit ? Et confringet Deus insur- gentes adversus montem Sion in ipsum. Deprimen- tur enim, qui in quod ¡bi colebatur, numen insurrexe- runt. Adhæc inimicorum nomine censet omnes quot- quot Damascum Samariamque incolunt, et Israe- lem bello adjuvant, quotquot item in montem Sion insurgunt: jamque numini eo loco celebrato et cul- A bis lateres, et excoquamus eos igni ". » Et iterum: C to interitum denuntiat. Horum exstitere alii quidem ab oriente, alii autem ab occidente ; amborum vero Græci intermedii, qui Israelem depascentes, eum- dem ad impietatem maligne pertrahebant, per quæ se illi auxilium moliri suadebant. Devorant enim toto ore, qui mundanæ sapientiæ astu a pietate re- vocent. Itaque nihil mirum jam, si Dei furorem, non obscurum justæ vindictæ nuntium, in eos pa- rari audiamus ; quos divinam iram sibi in die iræ thesaurizantes, non scelerum pœnituisse, nec ad Dominum redisse constat *. Deinde, quia plugis non verbis populum sanari videt, adjicit : Et populus iste universus non est conversus, donec percussus est. Jam ergo cur hominibus inferantur calamitates, tenemus. Omnino enim quia non convertuntur qui peccant, immitti putandum est. D VERS. 14-21. abstulit Dominus ab Israel caput, et caudam, magnum et parvum, una die, se- nem, et eos, qui facies admirantur. Ipse est caput,et prophetam docentem iniqua. Hæc est cauda. erunt qui beatum dicant populum hunc seducen- tes, etc. Quod abstulit habemus, auferet vertit Theodotio. Per futurum vero etiam reliqui, Aqui- la quidem et Symmachus, disperdet. Prædicit enim antequam conversionem operetur Dominus. Deinde, quod una die dicit, certum quoddam et • Coloss. 111, 1. ** Philipp. 11, 20. Psal. LIII, 46. Gen. x1, 3. ibid. 4. *8 Psal. xxxvi, 35. ss Rom. 1, 5. VARIE LECTIONES. i c. 2.
PG 87:2018Δι’ ἣν αἰτίαν, οὔτε Χριστὸν αὐτοὶ προσήκαντο, καὶ τοῖς ἄλλοις τὴν βασιλείαν ἀπέκλεισαν. Διὰ τοῦτο ἐπὶ τοὺς νεανίσκους αὐτῶν οὐκ εὐφρανθήσεται Κύριος. Νεανίσκοι μὲν οὖν ἐν Ἐκκλησίαις, οἳ τὴν πνευματικὴν ἀνειληφότες ἰσχύν· οἷς φησιν Ἰωάννης, ὅτι ἰσχυροί ἐστε καὶ νενικήκατε τὸν πονηρόν. Ἦσαν δὲ καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας τινὲς ἀνδριζόμενοι πληρῶσαι τὴν ἐντολήν. Μετὰ δὲ τὴν ἐν νόμῳ σκιὰν οὐκ εὐφραίνεται Κύριος ἐπὶ τοῖς νεανίσκοις ἀντεχομένοις τοῦ γράμματος. Ὀρφανοὺς δέ φησι τοὺς ἀνατροφῆς πνευματικῆς ἐνδεεῖς· χήρας δὲ ἐν αἷς ὁ θεῖος Λόγος ἐπισπείρων ἐξέλιπεν πείσονται ταῦτα ὡς ἄνομοι καὶ πονηροί· τὸν καλοῦντα γὰρ πρὸς ζωὴν ἐθανάτωσαν. Ταῦτα δὲ ὡς ἀγαθὸς προλέγει, ὡς ἂν ἡ ἐν αὐτοῖς ἀνομία δίκην ὑλομανοῦς βοτάνης ὑπὸ πυρὸς ἀναλισκομένοις ἀφανισθῇ· τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, καυθήσεται ὡς πῦρ ἡ ἀνομία , καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀνομίαν δὲ τοὺς ἀνόμους δηλοῖ, ἄγαν αὐτοὺς τῇ ἀνομίᾳ πεποιῶσθαι δηλῶν. Τὸ δὲ, ὡς πῦρ καυθήσεσθαι , φασὶ σημαίνειν τινὲς, ὡς αὐτοὶ καθ’ ἑαυτῶν γενήσονται πῦρ. Οὐ γὰρ ἕτερος αὐτοῖς ἐποίσει τὴν φλόγα, πρὸς τοῦτο δὲ ἀλλήλοις ἀρκέσουσιν· ὃ δὴ φλογός ἐστι χείρονος.
ἕως τοῦ οὐρανοῦ. ὁ Ἐκ τίνων δὲ ὁ πύργος ἑξῆς ἐμώ- β.νεν, ὁ Θεός σοφίας του κόσμου ψιλὴν καὶ σμικρὰν δοκούσης ἔχειν γλυκύτητα; Τοιαῦτα γὰρ καὶ κατὰ ταύτην ἐπωνυμίαν ἐστὶ τὰ συκόμορα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ κέδροι καθ' ἑτέραν ἐπίνοιαν χρηματίζουσιν ἐπὶ τῇ ψευδωνύμῳ ἐπαιρόμενοι γνώσει, σκληρά τε ἤθη καὶ δυσκαμπῆ κεκτημένοι. Διὸ συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν, « Εἶδον τὸν ἀσεβὴ ὑπεραιρόμενον καὶ ὑπερυψούμενον, ὡς τὰς κέδρους του Λιβάνου, ὧν ἡ ἐξολόθρευσις ταχεία. » Παρῆλθον γὰρ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν. ὁ Οἰ καὶ τὰ ἐν δό- γμασι τῶν εὐσεβούντων οικοδομήματα πλίνθους εἶναι πεπτωκυίας φασίν. Οὐ μὴν αἱ τοῦ Θεοῦ κέδροι τοιαῦται, ἀλλ᾽ ἄνδρες τὰ ἄνω ζητοῦντες, ἐν οὐρανῷ ἔχοντες τὸ πολίτευμα μετὰ τῶν καρποφόρων ξύλων, εἰς ὕμνον παραλαμβανόμενοι τοῦ Θεοῦ, περὶ ὧν αὖθις φησιν· ο Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου αἱ κέ δροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσεν. » Ἐπεὶ τοίνυν ἐκεῖ- νοι τοιαῦτα κατ' Ἰσραὴλ ἐθρασύναντο, τί φησίν ; Καὶ ῥῄξει ὁ Θεὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν ἐπ' αὐτόν. Ταπεινωθήσονται γὰρ οἱ ἐπ- αρθέντες κατὰ τοῦ ἐνταῦθα τιμωμένου Θεοῦ. Καὶ πάντας φησὶ τοὺς ἐχθροὺς, τοὺς ἐν Δαμασκῷ μετά τῶν ἐν Σαμαρείᾳ δηλῶν, οἱ καὶ συνεμάχουν τῷ Ἰσραήλ, πάντας τε τοὺς ἐπανισταμένους τῷ ὄρει Σιών (τοῦτ' ἔστι, τῷ ἐνταῦθα τιμωμένῳ Θεῷ καθαίρεσιν ἐπαγγέλλεται), ὧν οἱ μὲν ἦσαν ἀνατολικοί τινες, οἱ δὲ ἀφ᾽ ἡλίου δυσμῶν, μέσοι δὲ τούτων οἱ Ἕλληνες, οἱ τὸν Ἰσραὴλ κατεσθίοντες, δι' ὧν ἀσεβεῖν παρ- εσκεύαζον, βοηθεῖν ἐπηγγέλλοντο. "Ολῳ γὰρ κατ εσθίουσι στόματι οἱ διὰ τῆς σοφίας τοῦ κόσμου τούτου τῆς εὐσεβείας ἀφέλκοντες. Διόπερ ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς δικαίας κολάσεως ὑπάρχων εμφατι κῶς ἡ κατ' αὐτῶν ηὐτρεπίζετο· οἱ δὲ οὐκ ἐπέστρεφον κατὰ τὴν ἀμετανόητον ἑαυτῶν καρδίαν, θησαυρίζον τες ὀργὴν ἑαυτοῖς ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς· καὶ ἐπεὶ μὴ διὰ λόγου, διὰ δὲ πληγῆς οὗτος ὁ λαὸς θεραπεύεται, γέ- γραπται. Καὶ πᾶς ὁ λαὸς οὗτος οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη. Έχομεν τοίνυν τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν τὰ σκυθρωπὰ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγεται. Δεῖ γὰρ εἰδέναι πάντως, ὡς οὐκ ἐπεστράφησαν ἁμαρτάνοντες. ι8-κα'. Καὶ ἀφεῖλε Κύριος ἀπὸ Ισραήλ κεφα- λὴν καὶ οὐράν, μέγαν καὶ μικρὶν, ἐν μιᾷ ἡμέρα, πρεσβύτην, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας. Αὕτη ἡ ἀρχὴ, καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα. Οὗτος ἡ οὐρά. Καὶ ἔσονται οι μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες, κ. τ. λ. Ει Ει Τὸ ἀφεῖλε, Θεοδοτίων ἀφελεῖ· καὶ οἱ λοιποὶ δὲ ἐπὶ μέλλοντος· ὁ μὲν ᾿Ακύλας, ὀλοθρεύσει· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐξολοθρεύσει. Πρὶν γὰρ ποιεῖν, ὁ Θεὸς ἐπιστρέφων προλέγει, ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ φησίν, ὑφ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τοῦ Ῥωμαϊκού δηλονότι * γρ. ἡ τῆς, ἡ εἰσὶ δέ. ἡ γρ. εμφατικός. COMMENTARII IN ISAIAM. 20:8 ● Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum 47. »› Verum quibus de causis ista deinceps infatuata est turris, quam ab hujus sæculi sapientia, quæ tenuem et modicam resipere videtur dulcedinem ? ejusmodi enim et sycomoros etiam, habita ad vocem ratione, constat exsistere. At qui tales exsistunt, et cedri etiam, alio quodam significationis genere, dicuntur, vanæ nimirum opinionis ſastu elati, durisque, et præfractis moribus præditi. Inde est quod Dominum Libani cedros contriturum ; quod item his verbis utentem legimus: Vidi impium superexaltatum super cedros Libani, quarum celer est interitus ; transivi enim, et ecce non erat 48. › Neque vero B desunt, qui quod in religionis dogmatibus pii adi- ficant, lateres deciduos esse dicant. At sunt ejus- modi nequaquam quæ Domini cedri nuncupantur, sed viri, quae sursum sunt,quærentes ", in cœlis con- versationem habentes cum lignis illis frugiferis, quæ in Dei laudem assununtur: de quibus rursum scri- bitur : « Saturabuntur ligna campi, cedri Libani, quas plantavit 50. » Quoniam igitur in Israelem talia ausi sunt, quid subjicit ? Et confringet Deus insur- gentes adversus montem Sion in ipsum. Deprimen- tur enim, qui in quod ¡bi colebatur, numen insurrexe- runt. Adhæc inimicorum nomine censet omnes quot- quot Damascum Samariamque incolunt, et Israe- lem bello adjuvant, quotquot item in montem Sion insurgunt: jamque numini eo loco celebrato et cul- A bis lateres, et excoquamus eos igni ". » Et iterum: C to interitum denuntiat. Horum exstitere alii quidem ab oriente, alii autem ab occidente ; amborum vero Græci intermedii, qui Israelem depascentes, eum- dem ad impietatem maligne pertrahebant, per quæ se illi auxilium moliri suadebant. Devorant enim toto ore, qui mundanæ sapientiæ astu a pietate re- vocent. Itaque nihil mirum jam, si Dei furorem, non obscurum justæ vindictæ nuntium, in eos pa- rari audiamus ; quos divinam iram sibi in die iræ thesaurizantes, non scelerum pœnituisse, nec ad Dominum redisse constat *. Deinde, quia plugis non verbis populum sanari videt, adjicit : Et populus iste universus non est conversus, donec percussus est. Jam ergo cur hominibus inferantur calamitates, tenemus. Omnino enim quia non convertuntur qui peccant, immitti putandum est. D VERS. 14-21. abstulit Dominus ab Israel caput, et caudam, magnum et parvum, una die, se- nem, et eos, qui facies admirantur. Ipse est caput,et prophetam docentem iniqua. Hæc est cauda. erunt qui beatum dicant populum hunc seducen- tes, etc. Quod abstulit habemus, auferet vertit Theodotio. Per futurum vero etiam reliqui, Aqui- la quidem et Symmachus, disperdet. Prædicit enim antequam conversionem operetur Dominus. Deinde, quod una die dicit, certum quoddam et • Coloss. 111, 1. ** Philipp. 11, 20. Psal. LIII, 46. Gen. x1, 3. ibid. 4. *8 Psal. xxxvi, 35. ss Rom. 1, 5. VARIE LECTIONES. i c. 2.
Πρὸς δὲ τὸ κρεῖττον ἕτεροι πάλιν δεινῶς ἐξέλαβον τὴν ἄγρωστιν φυσιολογήσαντες. Ἕως μὲν γὰρ ἐγκέχωσται τοῖς γηί̈νοις πάθεσιν ἡ ψυχὴ, τὰ ταύτης πάθη καθάπερ τις ἄγρωστις ἐκ τῆς σαρκὸς ἐκφυόμενα διέρπει δι’ ἀλλήλων τὴν γέννησιν ἔχοντα. Πολύγονος γὰρ ἡ πόα, καὶ οὐδαμοῦ καταλήγει ταύτης ἡ γένεσις. Τὸ δὲ πέρας τῆς πρώτης γεννήσεως ἀρχὴ τοῦ ἐφεξῆς γίνεται. Τοιαύτη τῶν ἁμαρτημάτων ἡ φύσις. Πορνεία γὰρ πορνείαν ἐφέλκεται, καὶ κλοπὴ κινεῖ πρὸς κλοπὴν, καὶ ψεύδει ψεῦδος ἀκολουθεῖ. Ἀλλ’ ἐὰν διὰ τῆς ἐξομολογήσεως τὴν ἁμαρτίαν γυμνώσωμεν, ξηρὰν αὐτὴν ἐργαζόμεθα ἀξίαν τοῦ ὑπὸ πυρὸς καταβρωθῆναι. Αὐτὴ δὲ καίεται ἐν τοῖς δάσεσι τοῦ δρυμοῦ . Ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν πολεμούμενος ὁ λαὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν δρυμὸν , καὶ ἐκλείπει μὴ ἐσθίων. Καὶ ὁ Ἀβεσαλὼμ πολεμούμενος εἰς δρυμὸν εἰσέρχεται. Λέγοι δ’ ἂν τοὺς ὑπούλους καὶ συνεσκιασμένους τῇ διανοίᾳ, καὶ πλεῖστα ταύτῃ τηροῦντας κακά. Τινὲς δέ φασιν, ὡς νέμονται μᾶλλον αἱ φλόγες εἰς ὕλην πεσοῦσαι τὴν εὐκατάπρηστον. Τῆς οὖν τούτων φλογὸς παρίστησι διὰ τούτου τὸ μέγεθος.
ἕως τοῦ οὐρανοῦ. ὁ Ἐκ τίνων δὲ ὁ πύργος ἑξῆς ἐμώ- β.νεν, ὁ Θεός σοφίας του κόσμου ψιλὴν καὶ σμικρὰν δοκούσης ἔχειν γλυκύτητα; Τοιαῦτα γὰρ καὶ κατὰ ταύτην ἐπωνυμίαν ἐστὶ τὰ συκόμορα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ κέδροι καθ' ἑτέραν ἐπίνοιαν χρηματίζουσιν ἐπὶ τῇ ψευδωνύμῳ ἐπαιρόμενοι γνώσει, σκληρά τε ἤθη καὶ δυσκαμπῆ κεκτημένοι. Διὸ συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. Καὶ διὰ τοῦτό φησιν, « Εἶδον τὸν ἀσεβὴ ὑπεραιρόμενον καὶ ὑπερυψούμενον, ὡς τὰς κέδρους του Λιβάνου, ὧν ἡ ἐξολόθρευσις ταχεία. » Παρῆλθον γὰρ, καὶ ἰδοὺ οὐκ ἦν. ὁ Οἰ καὶ τὰ ἐν δό- γμασι τῶν εὐσεβούντων οικοδομήματα πλίνθους εἶναι πεπτωκυίας φασίν. Οὐ μὴν αἱ τοῦ Θεοῦ κέδροι τοιαῦται, ἀλλ᾽ ἄνδρες τὰ ἄνω ζητοῦντες, ἐν οὐρανῷ ἔχοντες τὸ πολίτευμα μετὰ τῶν καρποφόρων ξύλων, εἰς ὕμνον παραλαμβανόμενοι τοῦ Θεοῦ, περὶ ὧν αὖθις φησιν· ο Χορτασθήσεται τὰ ξύλα τοῦ πεδίου αἱ κέ δροι τοῦ Λιβάνου, ἃς ἐφύτευσεν. » Ἐπεὶ τοίνυν ἐκεῖ- νοι τοιαῦτα κατ' Ἰσραὴλ ἐθρασύναντο, τί φησίν ; Καὶ ῥῄξει ὁ Θεὸς τοὺς ἐπανισταμένους ἐπὶ τὸ ὄρος Σιὼν ἐπ' αὐτόν. Ταπεινωθήσονται γὰρ οἱ ἐπ- αρθέντες κατὰ τοῦ ἐνταῦθα τιμωμένου Θεοῦ. Καὶ πάντας φησὶ τοὺς ἐχθροὺς, τοὺς ἐν Δαμασκῷ μετά τῶν ἐν Σαμαρείᾳ δηλῶν, οἱ καὶ συνεμάχουν τῷ Ἰσραήλ, πάντας τε τοὺς ἐπανισταμένους τῷ ὄρει Σιών (τοῦτ' ἔστι, τῷ ἐνταῦθα τιμωμένῳ Θεῷ καθαίρεσιν ἐπαγγέλλεται), ὧν οἱ μὲν ἦσαν ἀνατολικοί τινες, οἱ δὲ ἀφ᾽ ἡλίου δυσμῶν, μέσοι δὲ τούτων οἱ Ἕλληνες, οἱ τὸν Ἰσραὴλ κατεσθίοντες, δι' ὧν ἀσεβεῖν παρ- εσκεύαζον, βοηθεῖν ἐπηγγέλλοντο. "Ολῳ γὰρ κατ εσθίουσι στόματι οἱ διὰ τῆς σοφίας τοῦ κόσμου τούτου τῆς εὐσεβείας ἀφέλκοντες. Διόπερ ὁ θυμὸς τοῦ Θεοῦ, τῆς δικαίας κολάσεως ὑπάρχων εμφατι κῶς ἡ κατ' αὐτῶν ηὐτρεπίζετο· οἱ δὲ οὐκ ἐπέστρεφον κατὰ τὴν ἀμετανόητον ἑαυτῶν καρδίαν, θησαυρίζον τες ὀργὴν ἑαυτοῖς ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς· καὶ ἐπεὶ μὴ διὰ λόγου, διὰ δὲ πληγῆς οὗτος ὁ λαὸς θεραπεύεται, γέ- γραπται. Καὶ πᾶς ὁ λαὸς οὗτος οὐκ ἀπεστράφη, ἕως ἐπλήγη. Έχομεν τοίνυν τὴν αἰτίαν, δι᾿ ἣν τὰ σκυθρωπὰ τοῖς ἀνθρώποις ἐπάγεται. Δεῖ γὰρ εἰδέναι πάντως, ὡς οὐκ ἐπεστράφησαν ἁμαρτάνοντες. ι8-κα'. Καὶ ἀφεῖλε Κύριος ἀπὸ Ισραήλ κεφα- λὴν καὶ οὐράν, μέγαν καὶ μικρὶν, ἐν μιᾷ ἡμέρα, πρεσβύτην, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας. Αὕτη ἡ ἀρχὴ, καὶ προφήτην διδάσκοντα ἄνομα. Οὗτος ἡ οὐρά. Καὶ ἔσονται οι μακαρίζοντες τὸν λαὸν τοῦτον πλανῶντες, κ. τ. λ. Ει Ει Τὸ ἀφεῖλε, Θεοδοτίων ἀφελεῖ· καὶ οἱ λοιποὶ δὲ ἐπὶ μέλλοντος· ὁ μὲν ᾿Ακύλας, ὀλοθρεύσει· ὁ δὲ Σύμμαχος, ἐξολοθρεύσει. Πρὶν γὰρ ποιεῖν, ὁ Θεὸς ἐπιστρέφων προλέγει, ἐν μιᾷ δὲ ἡμέρᾳ φησίν, ὑφ' ἕνα καὶ τὸν αὐτὸν καιρὸν τοῦ Ῥωμαϊκού δηλονότι * γρ. ἡ τῆς, ἡ εἰσὶ δέ. ἡ γρ. εμφατικός. COMMENTARII IN ISAIAM. 20:8 ● Venite, faciamus nobis civitatem et turrim, cujus culmen pertingat ad cœlum 47. »› Verum quibus de causis ista deinceps infatuata est turris, quam ab hujus sæculi sapientia, quæ tenuem et modicam resipere videtur dulcedinem ? ejusmodi enim et sycomoros etiam, habita ad vocem ratione, constat exsistere. At qui tales exsistunt, et cedri etiam, alio quodam significationis genere, dicuntur, vanæ nimirum opinionis ſastu elati, durisque, et præfractis moribus præditi. Inde est quod Dominum Libani cedros contriturum ; quod item his verbis utentem legimus: Vidi impium superexaltatum super cedros Libani, quarum celer est interitus ; transivi enim, et ecce non erat 48. › Neque vero B desunt, qui quod in religionis dogmatibus pii adi- ficant, lateres deciduos esse dicant. At sunt ejus- modi nequaquam quæ Domini cedri nuncupantur, sed viri, quae sursum sunt,quærentes ", in cœlis con- versationem habentes cum lignis illis frugiferis, quæ in Dei laudem assununtur: de quibus rursum scri- bitur : « Saturabuntur ligna campi, cedri Libani, quas plantavit 50. » Quoniam igitur in Israelem talia ausi sunt, quid subjicit ? Et confringet Deus insur- gentes adversus montem Sion in ipsum. Deprimen- tur enim, qui in quod ¡bi colebatur, numen insurrexe- runt. Adhæc inimicorum nomine censet omnes quot- quot Damascum Samariamque incolunt, et Israe- lem bello adjuvant, quotquot item in montem Sion insurgunt: jamque numini eo loco celebrato et cul- A bis lateres, et excoquamus eos igni ". » Et iterum: C to interitum denuntiat. Horum exstitere alii quidem ab oriente, alii autem ab occidente ; amborum vero Græci intermedii, qui Israelem depascentes, eum- dem ad impietatem maligne pertrahebant, per quæ se illi auxilium moliri suadebant. Devorant enim toto ore, qui mundanæ sapientiæ astu a pietate re- vocent. Itaque nihil mirum jam, si Dei furorem, non obscurum justæ vindictæ nuntium, in eos pa- rari audiamus ; quos divinam iram sibi in die iræ thesaurizantes, non scelerum pœnituisse, nec ad Dominum redisse constat *. Deinde, quia plugis non verbis populum sanari videt, adjicit : Et populus iste universus non est conversus, donec percussus est. Jam ergo cur hominibus inferantur calamitates, tenemus. Omnino enim quia non convertuntur qui peccant, immitti putandum est. D VERS. 14-21. abstulit Dominus ab Israel caput, et caudam, magnum et parvum, una die, se- nem, et eos, qui facies admirantur. Ipse est caput,et prophetam docentem iniqua. Hæc est cauda. erunt qui beatum dicant populum hunc seducen- tes, etc. Quod abstulit habemus, auferet vertit Theodotio. Per futurum vero etiam reliqui, Aqui- la quidem et Symmachus, disperdet. Prædicit enim antequam conversionem operetur Dominus. Deinde, quod una die dicit, certum quoddam et • Coloss. 111, 1. ** Philipp. 11, 20. Psal. LIII, 46. Gen. x1, 3. ibid. 4. *8 Psal. xxxvi, 35. ss Rom. 1, 5. VARIE LECTIONES. i c. 2.
PG 87:2020Ἄγρωστιν δὲ, φασὶ, ξηρὰν καὶ δασῆ δρυμοῦ τὴν ἀγελαίαν ὀνομάζει πληθὺν, συῤῥαγέντων ἀλλήλοις ἐνστάσει τῶν δήμων, ὡς Ἰώσηπος ἱστορεῖ. Ἀλλὰ καὶ τῶν εἶναί τι δοκούντων ἅψεται τὸ δεινόν· ὃ δηλοῖ διὰ τοῦ, καὶ συγκαταφάγεται τὰ κύκλῳ τοῦ βουνοῦ πάντα. Βουνοὺς γὰρ τοὺς κατά τι τῶν ἄλλων ὑπερανεστηκότας καλεῖ. Τοῖς γὰρ τοιούτοις τὸ στασιάζον ἐν ταῖς πόλεσιν ἐπεφύετο. Ἁπλούστερον δὲ νοητέον, ὅτι κατὰ ταῦτα τὰ παραδείγματα μετελθοῦσα τοὺς προλεχθέντας ἡ ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μεγάλην ἐν αὐτοῖς ἐργάσεται σύγχυσιν, ὡς μηδὲ γένους εἶναι φειδώ. Ἐγκλινεῖ δέ τις προσιόντα τὸν ἀδελφὸν ἐπὶ τὸ τυχεῖν τινος ἀντιλήψεως εἰς τὰ δεξιά. Λιμῷ γὰρ καιόμενοι τῇδε κἀκεῖσε περιστραφήσονται καταδάκνοντες τοὺς ἐκ δεξιῶν, τοὺς ἐξ εὐωνύμων. Ἀλλ’ οὐδὲ σαρκῶν φείσονται τῶν ἰδίων, κατεξαναστήσονται δὲ ἀλλήλων ἀδελφοὶ , εἷς τε καθ’ ἑνὸς, καὶ καθ’ ἑτέρου δύω, ὡς Ἐφραὶ̈μ καὶ Μανασσῆς ἀλλήλους τε δάκνοντες, καὶ κοινῇ τὸν Ἰούδαν , δι’ ὧν δηλοῖ τὰς φυλάς.
τοὺς τὸν λόγον ἀπεσταλμένον, πᾶσαν τὴν κακήν αὐτῶν διάταξιν συγχυθήσεσθαι λέγει. Κεφαλὴν καὶ οὐρὼν εἰπὼν, ᾐνίξατο ζῶον ἄλογον ᾧ τὸν λαὸν ἀφω- μοίωσεν, ἤγουν τὸν λογικὸν καὶ τὸν ἄλογον, ἢ τὸν ἄρχοντα καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων ἕκαστον, ὃ δὴ καὶ διεσάφησεν εἰπὼν μέγαν καὶ μικρόν. Πρεσβύτην τε, φησὶ, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας, δη λῶν ἴσως τοὺς ἱερᾶσθαι λαχόντας, οἷς δὴ καί φασι προσφωνοῦντες οἱ μαθηταί, ο Αρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι, εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπ' εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς·, οἳ καὶ δωρο- δοκοῦντες ἐν κρίσει τὰ τῶν πλουσίων ἐθαύμαζον πρόσωπα· ἀντὶ δὲ οὗ, τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμά ζοντας, ὁ Σύμμαχος αἰδέσιμον ἔφησεν. Οὕτως οὖν ὁ αἰδέσιμος καὶ ὁ πρεσβύτης δύναται εἶναι ἡ κε- φαλή. Κεφαλὴ γὰρ λαῶν ἱερεύς, ὅταν ὡς ἐφ' ἑνὸς νοῆται σώματος. Ἡ δὲ οὐρά, ὁ διδάσκων νομα προ- φήτης, μηδεμίαν μὲν τάξιν ἔχων ἐν τῷ λαῷ, αὐτο- χειροτόνητος δὲ καὶ προφητικὸν ἑαυτοῦ πνεῦμα και ταψευδόμενος, οἷος ἦν Ιερεμίου ὁ ᾿Ανανίας, καὶ ἐπὶ δ Μιχαίου· ἐν οἷς ἐγένετο τὸ πνεῦμα τὸ ψευδές, δ ἐξη- πάτα τὸν ᾿Αχὰ τοῖς Σύροις συμπλέκεσθαι. Ετερος δέ φασιν, ὡς λέγοι ἄν τινας τὸν Μωϋσέως ἑρμηνεύον- τας νόμον, περ ἐπῆγον παραδόσεις ἀγράφους, ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, οἳ καὶ πεπείκασιν ἀπειθῆσαι Χρι στῷ, οἷς οὐρὰν ὀνομάζει, ὡς ταῖς γνώμαις ἑπομέ νους τῶν ἱερέων, οὓς καὶ προφήτας καλεῖ, καὶ δι δάσκοντας ἄνομα. Ησαν μὲν γὰρ ἐν Ἰσραὴλ ψευ δοπροφῆται, καθ᾽ ἂν ἦσαν καιρὸν οἱ ἐξ ἀληθείας προφῆται. Μετὰ δὲ τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλὴμ οὐκ ἂν ἔχοιμεν λέγειν τοιούτους γεγονότας τινάς, πλὴν εἰ μήτις λέγοι Θευδῶν τε καὶ Ἰούδαν, ὧν ἐμνήσθη Γα μαλιήλ, Τοὺς δ᾽ οὖν λέγοντας παρὰ ταῦτα, καὶ μακα- ρίζοντας τὸν λαὸν, πλάνους εἶναί φησιν, να τον λαὸν τοῖς κέρδεσι καταπίνωσιν. Α πολέμου. Τινὲς δὲ, μετὰ τὸ φθάσαι, φασίν, ἐπ' αὐτ Αt Προτρεπον γὰρ αὐτοὺς δωροφορεῖν τῷ Θεῷ διὰ κέρδος, οὐ δι' εὐσέβειαν. Δι' ἣν αἰτίαν, οὔτε Χριστὸν αὐτοὶ προσήκαντο, καὶ τοῖς ἄλλοις τὴν βασιλείαν ἀπέκλεισαν. Διὰ τοῦτο ἐπὶ τοὺς νεανίσκους αὐτῶν οὐκ εὐφρανθήσεται Κύριος. Νεανίσκοι μὲν οὖν ἐν Ἐκκλησίαις, οἳ τὴν πνευματικὴν ἀνειληφότες ἰσχύν· οἷς φησιν Ιωάννης, ὅτι ἰσχυροί έστε καὶ νενικήκατε τὸν πονηρόν. Ησαν δὲ καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας τινὲς ἀνδριζόμενοι πληρῶσαι τὴν ἐντολήν. Μετὰ δὲ τὴν ἐν νόμῳ σκιὰν οὐκ εὐφραίνεται Κύριος ἐπὶ τοῖς νεα νίσκοις ἀντεχομένοις τοῦ γράμματος. Ορφανούς δέ φησι τοὺς ἀνατροφής πνευματικῆς ἐνδεείς· χήρας δὲ ἐν αἷς ὁ θεῖος Λόγος επισπείρων ἐξέλιπεν πείσον ται ταῦτα ὡς ἄνομο: καὶ πονηροί· τὸν καλοῦντα γὰρ πρὸς ζωὴν ἐθανάτωσαν. Ταῦτα δὲ ὡς ἀγαθὸς προσ λέγει, ὡς ἂν ἡ ἐν αὐτοῖς ἀνομία δίκην ὑλομανούς βοτάνης ὑπὸ πυρὸς ἀναλισκομένοις ἀφανισθῇ· τοῦτο οι. PROCOPII GAZÆI B statum Romani belli tempus significat. Quidam tamen, ex quo ad eos, quod missum est, verbur pervenit, omnem perversum ordinem ipsorum confusum iri significare volunt. Deinde capitis et caudæ nomine, animal ratione carens innuit, cui populum similem fecit ; aut certe ratione prædi- tum, et quod ea destituitur: aut denique princi- pem, et subditorum quemlibet: quod certe magni et parvi adjectione declaravit. Ad hæc, quod se- nem, et eos, qui facies admirantur, addidit, ad eos forsan retulit, qui sacerdotii munus sortiti sunt, quos ita compellasse apostolos legimus : « Prin- cipes populi, et seniores, si nos hodie dijudica- mur in benefacto hominis infirmi,, etc., quo- modo et illi in disceptandis causis, divitum dona spectantes, eorum facies admirabantur. Verum, pro quo facies admirantes habemus, venerabilem posuit Symmachus. Sic ergo caput ipsum, idem, qui venerabilis, et senex, esse poterit. Est enim populorum caput sacerdos, cum tanquam in uno corpore consideratur; cauda autem, qui iniqua docet propheta, nullum in populo gradum, vel ordinem sortitus; nisi quem sua tantum auctori- tale, vaticinandi spiritum ementitus, falso sibi arrogat : qualis Jeremiæ Michææque temporibus Ananias, et alii exstiterunt, quibus mendax exsi- stens spiritus deceptum Achabum cum Syris com- misit. Alii putant Mosaicæ legis interpretes si- gnificari, qui junctis ad eam minime scriptis tra- diționibus, id est hominum mandatis, populum a Christi fide revocabant; ideoque caudas nominari, quod ex sacerdotum, quos prophetas etiam, et injusta docentes vocat, arbitrio penderent. Erant enim inter Israelitas falsi prophetæ eo etiam tem- pore, quo veri. si quis ea, quae Hierosolymi- tanum excidium secuta sunt, tempora ve- · stiget; non tales facile reperiat : nisi Theudam et Judam forsitan, quorum meminit Gamaliel ", eo in numero habeat. Ergo, qui præter hæc, populum verbis beantes doceant, impostores esse, et nihil aliud quam lucris inhiare, deque eo absorbendo cogitare significat. C D Neque enim pietatis ergo, ad offerenda Deo munera, sed, ut habendi sitim explerent, horta- hantur. Itaque tantum abest, ut ad Christum ipsi accesserint, ut ne cæteris quidem ejus regnum aperiri voluerint. Inde est, quod super eorum adultos lætaturum se Dominus pernegát. Sunt igi- tur adulti in Ecclesia, qui spiritus ope vires ha- bent instauratas: quales fortes esse, et malum devicisse testatur Joannes ". Neque vero defue. rumt, qui expleto ante Salvatoris adventum legis mandato, viros, se præstiterunt. Sed ex quo fu- gala es: legis umbra, non iis amplius, qui juveni- liter litteræ inhærentes eam mordicus tuentur, delecatur Dominus. Orphanos deinde eos intelli- git, qui spirituali carent educatione; et viduas, quæ Dei Verbo superseminante destituuntur. Isla enim, tanquam iniqui et improbi, patientur; qui **Act. IV, 8, 9. * Act. v, 36, 37. ss Joan. 11, 12-15. } [c. VARIE LECTIONES.
Ὑπὸ μίαν γὰρ ἦσαν βασιλείαν ἀμφότεραι, καὶ μίαν ᾤκουν πόλιν Σαμάρειαν, ἐξ ἑνὸς τοῦ Ἰωσὴφ καταγόμεναι, καὶ ὅμως ἀλλήλαις ἐπαναστήσονται, καὶ ταύτας φησὶ τῷ κατὰ Ἰούδα πολέμῳ μηκέτι σχολαζούσας, ἀλλήλας δὲ δαπανώσας τοῖς ξίφεσιν. Καὶ ταῦτα ἔσται ταύταις κατὰ θείαν ὀργὴν τὴν ἐχθρὰν αὐταῖς ἐμβαλούσης ἐπὶ συμφέροντι, καθάπερ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ ὄφεως τὴν ἐπὶ κακῷ διαλυούσης ὁμόνοιαν. Πρὸς ὃ καὶ ὁ Σωτήρ φησιν, ὡς οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν. Ἀλλήλοις δέ φησι, κακῶς διακείμενοι ἐν τῇ κατὰ τῶν πλησίον ἐπιβουλῇ συμφωνήσουσιν. Ἅμα γὰρ πολιορκήσουσιν τὸν Ἰούδαν , τοὺς ἐξομολογουμένους Θεῷ, καὶ λατρείᾳ τῇ αὐτοῦ παραμένοντας. Ἰούδας γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται. Ἡ γὰρ κακίας γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται. Ἡ γὰρ κακία πρὸς ἑαυτὴν ἀσύμφωνος οὖσα, τῇ μάχῃ τῇ κατ’ ἀρετῆς συμφωνεῖ. Οἷον θρασύτης καὶ δειλία πρὸς ἀλλήλας μὲν ἐναντίαι, μέσην δὲ πολιορκοῦσιν ἑκατέρωθε τὴν ἀνδρείαν. Νοητέον δὲ καὶ τὸ, ὅτι πεινάσει καὶ φάγεται ἐκ τῶν ἀριστερῶν αὐτοῦ . Ὁ γὰρ μὴ ἐργαζόμενος δεξιᾷ καὶ ἀποδοχῆς ἄξια, ἐκ τῶν ἀπηγορευμένων καὶ σκαιῶν ἐμπλησθήσεται.
τοὺς τὸν λόγον ἀπεσταλμένον, πᾶσαν τὴν κακήν αὐτῶν διάταξιν συγχυθήσεσθαι λέγει. Κεφαλὴν καὶ οὐρὼν εἰπὼν, ᾐνίξατο ζῶον ἄλογον ᾧ τὸν λαὸν ἀφω- μοίωσεν, ἤγουν τὸν λογικὸν καὶ τὸν ἄλογον, ἢ τὸν ἄρχοντα καὶ τὸν τῶν ἀρχομένων ἕκαστον, ὃ δὴ καὶ διεσάφησεν εἰπὼν μέγαν καὶ μικρόν. Πρεσβύτην τε, φησὶ, καὶ τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμάζοντας, δη λῶν ἴσως τοὺς ἱερᾶσθαι λαχόντας, οἷς δὴ καί φασι προσφωνοῦντες οἱ μαθηταί, ο Αρχοντες τοῦ λαοῦ καὶ πρεσβύτεροι, εἰ ἡμεῖς σήμερον ἀνακρινόμεθα ἐπ' εὐεργεσίᾳ ἀνθρώπου ἀσθενοῦς·, οἳ καὶ δωρο- δοκοῦντες ἐν κρίσει τὰ τῶν πλουσίων ἐθαύμαζον πρόσωπα· ἀντὶ δὲ οὗ, τοὺς τὰ πρόσωπα θαυμά ζοντας, ὁ Σύμμαχος αἰδέσιμον ἔφησεν. Οὕτως οὖν ὁ αἰδέσιμος καὶ ὁ πρεσβύτης δύναται εἶναι ἡ κε- φαλή. Κεφαλὴ γὰρ λαῶν ἱερεύς, ὅταν ὡς ἐφ' ἑνὸς νοῆται σώματος. Ἡ δὲ οὐρά, ὁ διδάσκων νομα προ- φήτης, μηδεμίαν μὲν τάξιν ἔχων ἐν τῷ λαῷ, αὐτο- χειροτόνητος δὲ καὶ προφητικὸν ἑαυτοῦ πνεῦμα και ταψευδόμενος, οἷος ἦν Ιερεμίου ὁ ᾿Ανανίας, καὶ ἐπὶ δ Μιχαίου· ἐν οἷς ἐγένετο τὸ πνεῦμα τὸ ψευδές, δ ἐξη- πάτα τὸν ᾿Αχὰ τοῖς Σύροις συμπλέκεσθαι. Ετερος δέ φασιν, ὡς λέγοι ἄν τινας τὸν Μωϋσέως ἑρμηνεύον- τας νόμον, περ ἐπῆγον παραδόσεις ἀγράφους, ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, οἳ καὶ πεπείκασιν ἀπειθῆσαι Χρι στῷ, οἷς οὐρὰν ὀνομάζει, ὡς ταῖς γνώμαις ἑπομέ νους τῶν ἱερέων, οὓς καὶ προφήτας καλεῖ, καὶ δι δάσκοντας ἄνομα. Ησαν μὲν γὰρ ἐν Ἰσραὴλ ψευ δοπροφῆται, καθ᾽ ἂν ἦσαν καιρὸν οἱ ἐξ ἀληθείας προφῆται. Μετὰ δὲ τὴν ἅλωσιν Ἱερουσαλὴμ οὐκ ἂν ἔχοιμεν λέγειν τοιούτους γεγονότας τινάς, πλὴν εἰ μήτις λέγοι Θευδῶν τε καὶ Ἰούδαν, ὧν ἐμνήσθη Γα μαλιήλ, Τοὺς δ᾽ οὖν λέγοντας παρὰ ταῦτα, καὶ μακα- ρίζοντας τὸν λαὸν, πλάνους εἶναί φησιν, να τον λαὸν τοῖς κέρδεσι καταπίνωσιν. Α πολέμου. Τινὲς δὲ, μετὰ τὸ φθάσαι, φασίν, ἐπ' αὐτ Αt Προτρεπον γὰρ αὐτοὺς δωροφορεῖν τῷ Θεῷ διὰ κέρδος, οὐ δι' εὐσέβειαν. Δι' ἣν αἰτίαν, οὔτε Χριστὸν αὐτοὶ προσήκαντο, καὶ τοῖς ἄλλοις τὴν βασιλείαν ἀπέκλεισαν. Διὰ τοῦτο ἐπὶ τοὺς νεανίσκους αὐτῶν οὐκ εὐφρανθήσεται Κύριος. Νεανίσκοι μὲν οὖν ἐν Ἐκκλησίαις, οἳ τὴν πνευματικὴν ἀνειληφότες ἰσχύν· οἷς φησιν Ιωάννης, ὅτι ἰσχυροί έστε καὶ νενικήκατε τὸν πονηρόν. Ησαν δὲ καὶ πρὸ τῆς ἐπιδημίας τινὲς ἀνδριζόμενοι πληρῶσαι τὴν ἐντολήν. Μετὰ δὲ τὴν ἐν νόμῳ σκιὰν οὐκ εὐφραίνεται Κύριος ἐπὶ τοῖς νεα νίσκοις ἀντεχομένοις τοῦ γράμματος. Ορφανούς δέ φησι τοὺς ἀνατροφής πνευματικῆς ἐνδεείς· χήρας δὲ ἐν αἷς ὁ θεῖος Λόγος επισπείρων ἐξέλιπεν πείσον ται ταῦτα ὡς ἄνομο: καὶ πονηροί· τὸν καλοῦντα γὰρ πρὸς ζωὴν ἐθανάτωσαν. Ταῦτα δὲ ὡς ἀγαθὸς προσ λέγει, ὡς ἂν ἡ ἐν αὐτοῖς ἀνομία δίκην ὑλομανούς βοτάνης ὑπὸ πυρὸς ἀναλισκομένοις ἀφανισθῇ· τοῦτο οι. PROCOPII GAZÆI B statum Romani belli tempus significat. Quidam tamen, ex quo ad eos, quod missum est, verbur pervenit, omnem perversum ordinem ipsorum confusum iri significare volunt. Deinde capitis et caudæ nomine, animal ratione carens innuit, cui populum similem fecit ; aut certe ratione prædi- tum, et quod ea destituitur: aut denique princi- pem, et subditorum quemlibet: quod certe magni et parvi adjectione declaravit. Ad hæc, quod se- nem, et eos, qui facies admirantur, addidit, ad eos forsan retulit, qui sacerdotii munus sortiti sunt, quos ita compellasse apostolos legimus : « Prin- cipes populi, et seniores, si nos hodie dijudica- mur in benefacto hominis infirmi,, etc., quo- modo et illi in disceptandis causis, divitum dona spectantes, eorum facies admirabantur. Verum, pro quo facies admirantes habemus, venerabilem posuit Symmachus. Sic ergo caput ipsum, idem, qui venerabilis, et senex, esse poterit. Est enim populorum caput sacerdos, cum tanquam in uno corpore consideratur; cauda autem, qui iniqua docet propheta, nullum in populo gradum, vel ordinem sortitus; nisi quem sua tantum auctori- tale, vaticinandi spiritum ementitus, falso sibi arrogat : qualis Jeremiæ Michææque temporibus Ananias, et alii exstiterunt, quibus mendax exsi- stens spiritus deceptum Achabum cum Syris com- misit. Alii putant Mosaicæ legis interpretes si- gnificari, qui junctis ad eam minime scriptis tra- diționibus, id est hominum mandatis, populum a Christi fide revocabant; ideoque caudas nominari, quod ex sacerdotum, quos prophetas etiam, et injusta docentes vocat, arbitrio penderent. Erant enim inter Israelitas falsi prophetæ eo etiam tem- pore, quo veri. si quis ea, quae Hierosolymi- tanum excidium secuta sunt, tempora ve- · stiget; non tales facile reperiat : nisi Theudam et Judam forsitan, quorum meminit Gamaliel ", eo in numero habeat. Ergo, qui præter hæc, populum verbis beantes doceant, impostores esse, et nihil aliud quam lucris inhiare, deque eo absorbendo cogitare significat. C D Neque enim pietatis ergo, ad offerenda Deo munera, sed, ut habendi sitim explerent, horta- hantur. Itaque tantum abest, ut ad Christum ipsi accesserint, ut ne cæteris quidem ejus regnum aperiri voluerint. Inde est, quod super eorum adultos lætaturum se Dominus pernegát. Sunt igi- tur adulti in Ecclesia, qui spiritus ope vires ha- bent instauratas: quales fortes esse, et malum devicisse testatur Joannes ". Neque vero defue. rumt, qui expleto ante Salvatoris adventum legis mandato, viros, se præstiterunt. Sed ex quo fu- gala es: legis umbra, non iis amplius, qui juveni- liter litteræ inhærentes eam mordicus tuentur, delecatur Dominus. Orphanos deinde eos intelli- git, qui spirituali carent educatione; et viduas, quæ Dei Verbo superseminante destituuntur. Isla enim, tanquam iniqui et improbi, patientur; qui **Act. IV, 8, 9. * Act. v, 36, 37. ss Joan. 11, 12-15. } [c. VARIE LECTIONES.
PG 87:2022Δι’ ὅλων δὲ τὸ θηριῶδες τῆς στάσεως καὶ τὴν ἀλληλοφαγίαν ἐμήνυσεν. ΚΕΦΑΛ. Ι. αδ. Οὐαὶ τοῖς γράφουσι πονηρίαν. Γράφοντες γὰρ πονηρίαν γράφουσιν. Ἐκκλίνοντες κρίσιν πτωχῶν, ἁρπάζοντες χρήματα πενήτων τοῦ λαοῦ μου, ὥς τε εἶναι αὐτοῖς χήραν εἰς διαρπαγὴν, καὶ ὀρφανὸν εἰς προνομὴν, κ.τ.λ. Καὶ ταῦτα πρὸς τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ βασιλευόμενος ἐν Σαμαρείᾳ, παρ’ οἷς ἦσάν τινες διὰ φιλονεικίαν τὴν πρὸς τοὺς προφήτας, ψευδεῖς γράφοντες προφητείας, οἳ καὶ συγγραφὰς ἐποιοῦντο παρανόμους ἐπ’ ὀρφανῶν καὶ χηρῶν ἀδικίᾳ. Τινὲς δὲ περὶ γραμμάτων τῶν τὸν νόμον παρεξηγουμένων εἰρῆσθαι ταῦτά φασιν, ὡς ἂν χαρίσωνται τοῖς καταδυναστεύουσιν ὀρφανούς τε καὶ χήρας . Μή ποτε δὲ πᾶς ἁμαρτάνων ὀφλημάτων γράφει χειρόγραφον, ἐπισκοπῆς δέ φησιν ἡμέραν , τὸν τοῦ πολέμου καιρὸν, καθ’ ὃν αὐτοῖς ἐπάγει τὴν δίκην ὁ τὰ δρώμενα παρὰ τούτων ἐπισκοπῶν. Πόῤῥωθεν δέ φησιν, οὐκ ἐκ τῶν ὁμόρων, ὡς πρώην ἐθνῶν, ἀλλ’ ἐξ αὐτῆς τῆς Ἀσσυρίας, ἤτι φιλανθρωπία Θεοῦ ταύτην ἐλαυνομένην αὐτοὶ καθ’ ἑαυτῶν ἐλθεῖν ἐκβιάζονται. Ὑψηλὴ δὲ πάλιν ἡ χείρ . Ὁ γὰρ θεῖος παραμένει θυμὸς τοῖς ἐπιμένουσι τοῖς ἁμαρτήμασιν.
γὰρ δηλοῖ τὸ, καυθήσεται ὡς πῦρ ἡ ἀνομία, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀνομίαν δὲ τοὺς ἀνόμους δηλοῖ, ἅγαν αυτ τοὺς τῇ ἀνομίᾳ πεποιῶσθαι δηλῶν. Τὸ δὲ, ὡς πῦρ καυθήσεσθαι, φασὶ σημαίνειν τινὲς, ὡς αὐτοὶ καθ᾽ ἑαυτῶν γενήσονται πῦρ. Οὐ γὰρ ἕτερος αὐτοῖς ἐποί- σει την φλόγα, πρὸς τοῦτο δὲ ἀλλήλοις ἀρκέσουσιν· δ δὴ φλογός ἐστι χείρονος. Πρὸς δὲ τὸ κρεῖττον ἕτε ροι πάλιν δεινῶς ἐξέλαβον τὴν ἄγρωστιν φυσιολογή- σαντες. Εως μὲν γὰρ ἐγκέχωσται τοῖς γηΐνοις πά- θεσιν ἡ ψυχὴ, τὰ ταύτης πάθη καθάπερ τις άγρωστις ἐκ τῆς σαρκὸς ἐκφυόμενα διέρπει δι' ἀλλήλων την γέννησιν ἔχοντα. Πολύγονος γὰρ ἡ πόα, καὶ οὐδαμοῦ καταλήγει ταύτης ἡ γένεσις. Τὸ δὲ πέρας τῆς πρώ- της γεννήσεως ἀρχὴ τοῦ ἐφεξῆς γίνεται. Τοιαύτη τῶν ἁμαρτημάτων ή φύσις. Πορνεία γὰρ πορνείαν ἐφέλκεται, καὶ κλοπή κινεῖ πρὸς κλοπὴν, καὶ ψεύδει Β ψεῦδος ἀκολουθεῖ. ᾿Αλλ' ἐὰν διὰ τῆς ἐξομολογήσεως τὴν ἁμαρτίαν γυμνώσωμεν, ξηρὰν αὐτὴν ἐργαζόμε- θα ἀξίαν τοῦ ὑπὸ πυρὸς καταβρωθῆναι. Αὐτὴ δὲ καίεται ἐν τοῖς δάσεσι τοῦ δρυμοῦ. Ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν πολεμούμενος ὁ λαὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν δρυμὸν, καὶ ἐκλείπει μὴ ἐσθίων. Καὶ ὁ ᾿Αβεσαλώμ πολεμούμενος εἰς δρυμὸν εἰσέρχεται. Λέγοι δ᾽ ἂν τοὺς ὑπούλους καὶ συνεσκιασμένους τῇ διανοίᾳ, καὶ πλεῖστα ταύτῃ τηροῦντας κακά. Τινὲς δέ φασιν, ὡς νέμονται μᾶλλον αἱ φλόγες εἰς ὕλην πεσοῦσαι τὴν εὐκατάπρηστον. Τῆς οὖν τούτων φλογὸς παρίστησι διὰ τούτου τὸ μέγεθος. "Αγρωστιν δὲ, φασί, ξηράν καὶ δατῇ δρυμοῦ τὴν ἀγελαίαν ὀνομάζει πληθύν, συῤῥαγέντων ἀλλήλοις ἐνστάσει τῶν δήμων, ὡς Ἰώ- σηπος ἱστορεῖ. Ἀλλὰ καὶ τῶν εἶναί τι δοκούντων ἅψεται τὸ δεινόν· ὅ δηλοῖ διὰ τοῦ, καὶ συγκαταρά γεται τὰ κύκλῳ τοῦ βουνοῦ πάντα. Βουνοὺς γὰρ τοὺς κατά τι τῶν ἄλλων ὑπερανεστηκότας καλεῖ. Τοῖς γὰρ τοιούτοις τὸ στασιάζον ἐν ταῖς πόλεσιν ἐπε· φύετο. Απλούστερον δὲ νοητέον, ὅτι κατὰ ταῦτα τὰ παραδείγματα μετελθοῦσα τοὺς προλεχθέντας ή ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μεγάλην ἐν αὐτοῖς ἐργάσεται σύγ χυσιν, ὡς μηδὲ γένους εἶναι φειδώ. Ἐγκλινεῖ δέ τις προσιόντα τὸν ἀδελφὸν ἐπὶ τὸ τυχεῖν τινος ἀντιλή- ψεως εἰς τὰ δεξιά. Λιμῷ γὰρ καιόμενοι τῇδε και κεῖσε περιστραφήσονται καταδάκνοντες τοὺς ἐκ δε- ξιῶν, τοὺς ἐξ ευωνύμων. Αλλ' οὐδὲ σαρκῶν φείσον καὶ τῶν ἰδίων, κατεξαναστήσονται δὲ ἀλλήλων ἀδελ φοί, εἷς τε καθ᾿ ἑνὸς, καὶ καθ᾿ ἑτέρου δύω, ὡς Ἐφραὶμ καὶ Μανασσῆς ἀλλήλους τε δάκνοντες, καὶ κοινῇ τὸν Ἰούδαν, δι' ὧν δηλοῖ τὰς φυλάς. Ὑπὸ μίαν γὰρ ἦσαν βασιλείαν ἀμφότεραι, καὶ μίαν ᾤχουν πόλιν Σαμάρειαν, ἐξ ἑνὸς τοῦ Ἰωσὴφ καταγό μεναι, καὶ ὅμως ἀλλήλαις ἐπαναστήσονται, καὶ ταύ τας φησὶ τῷ κατὰ Ἰούδα πολέμῳ μηκέτι σχολαζού σας, ἀλλήλας δὲ δαπανώτας τοῖς ξίφεσιν. COMMENTARII IN ISAIAM. B runt. Atque hæc quidem pro summa sua bonitate prænuntiat; ut quæ in ipsis herbæ luxuriantis more augescit iniquitas, igne consumpta ve-cinda- tur. Il enim significat, cum ait: Succendetur quasi ignis iniquitas, et quae sequuntur, ubi per iniquitatem, iniquos significavit; ut valde iniquos esse estenderet. At quos quasi ignem succensum iri ait ; co trabunt quidam, ut ignem adversum se ipsos fore dicant. Neque enim flammam in cos immissurum quemquam, cum sibi ad id satis sint; quod est flamma genus longe deterius. Sed est longe etiam praestantius; quod scite alii in gra minis naturam philosophantur. Quandiu enim terrenis cupiditatibus opprimitur animus, solent illa, tanquam gramen, ex carnis alimento produ- ctæ, serperc, et ex sese alias producere. Nam et fecundum maxime hoc herbæ genus est ; nec usquam augendi modum faciens, in quod primum desinere putes, ab hoc nova rursum pro paginis ducit exordium. Ejusmodi est profecto peccatorum natura. Trahit enim ad scortationem scortatio; ut fraus fraudem excitat; ut sequitur vanitas vanitatem. At si iniquitatem confessione retegamus, siccam certe, et dignam quæ igne con- sumatur, effecerimus. Succenditur porro eadem in densitate saltus. Nam Regum primo, vexatum bello populum in saltum recepisse se, palulique inopia laborantem defecisse; ipsum item Absalonem ea- dem occasione saltum ingressum esse legimus *, Sed eos fortasse intelligit, qui fictum obscurum- que animi consilium gerentes, ita quamplurima intus mala occultant. Alii autein eam polius ma- teriam flammas depasci, que combustioni sit aptior, si in ean inciderint, arbitrantur. Horum ergo flammæ magnitudinem per hec nobis expri- mit. Graminis deinde sicci, densique saltus no- mine, gregarian turbam innuere videtur. Josephi maxime testimonio, qui flagrante seditionis æstu mutuo sese plebem confecisse scribit "7. Quamvis et eos etiam, qui nominis alicujus” sunt, non in- Lactos praeteritura sit calamitas, quod ita signif- cavit, dum ait: Et devorabit, quæ circa colles sunt, omnia. Colles enim eos nominat, qui cæte- ris aliquanto superiores exsistunt. Talibus enim A cum, a quo ad vitam vocabantur, morte muita- C D se, qui in urbe seditiones movebant, adjungebant. Est autem simplicius intelligendum, quod secun- dum, hæc exempla, Dei furorem, quando in cos, de quibus antea, sæviet, ita omnia permisturum significat, ut ne cognationi quidem parcatur. Imo vero, ait, frater fratrem rogantem aliquid declina- bit ad dexteram. Fame enim, tanquam rabie. huc et illuc agentur, dentibus in quoslibet undequaque irruentes. Imo ne a suis quidem ipsi carni- bus abstinebunt, sed in se invicem qui fratres sùnt, in singulos singuli, et in alterum gemini consurgent: non aliter quam olim sese mutuo Ephraim et Manasses, et ambo Judam simul adorti sunt : quibus ipsas tribus significavit. Commune enim utræque regnum, communemquo urbem, Samariam nomine, colentes (quippe quæ ab uno Josephi capite prodierunt) in sese tamen irruent, suisque se post confectum bellum contra Judam, quia non possunt quiescere, gladiis conficient. * Reg. xiv et xxii. Ant. Jud., lib. xx, cap. 14; De bello Jud. lib. ix, cap. 6, lib. vi, cap. 1.
Οὗ παρελθόντος, Ποῦ , φησὶ, καταλείψετε τὴν δόξαν , ἣν εἴχετε πολλάκις τῶν πολεμίων περιγινόμενοι; ἐπαγωγὴν δέ φησι τὴν ἐπαγομένην τιμωρίαν ὑπὸ Θεοῦ. Τοῦτο δὲ πέρας τῶν πρὸς τὸν λαὸν ἀπειλῶν, αἱ μικρὸν ὕστερον τῶν Ἀσσυρίων ἐπελθόντων εἰς πέρας ἐξέβησαν. εια. Οὐαὶ Ἀσσυρίοις. Ἡ ῥάβδος τοῦ θυμοῦ μου καὶ ὀργῆς ἐστιν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν. Τὴν ὀργήν μου εἰς ἔθνος ἄνομον ἀποστελῶ. Καὶ τῷ ἐμῷ λαῷ συγκατάξω ποιῆσαι σκύλα, καὶ προνομὴν, καὶ καταπατεῖν τὰς πόλεις, καὶ θεῖναι αὐτὰς εἰς κονιορτὸν, κ.τ.λ. Ταῦτα μετὰ τὴν ἅλωσιν Σαμαρείας ὁ προφήτης φησίν. Τοιγαροῦν ὁ Ἀσσύριος εἴληφεν, καὶ , φησὶν, Ἀραβίαν, καὶ Δαμασκὸν, καὶ Σαμάρειαν . Θεὸς μὲν οὖν ὀργάνῳ τούτῳ χρησάμενος, τὸ ἴδιον νομιζόμενον τούτῳ παρεδίδου λαὸν ἀποκτεῖναι τοὺς ἄνδρας καὶ γυμνῶσαι κειμένους, καὶ διελέσθαι τὰ σκῦλα (προνομὴν γὰρ τοῦτο καλεῖ) καθελεῖν τε τὰς πόλεις εἰς ἔδαφος. Αὐτὸς δὲ μὴ τούτῳ συνιεὶς, ὡς ἰδίᾳ δυνάμει κρατήσας μείζω φαντάζεται, πρὸς τοῦτο τὸν νοῦν ἀπαλλάττων, καὶ καθιστὰς, τῶν ὑπηκόων ὡς μόνον ἄρχοντα θαυμαζόντων αὐτόν. Μήπω με, φησὶ, καλέσητε Κύριον, πρὶν ἂν τῶν ἄλλων κρατήσαιμι.
γὰρ δηλοῖ τὸ, καυθήσεται ὡς πῦρ ἡ ἀνομία, καὶ τὰ ἑξῆς. Ἀνομίαν δὲ τοὺς ἀνόμους δηλοῖ, ἅγαν αυτ τοὺς τῇ ἀνομίᾳ πεποιῶσθαι δηλῶν. Τὸ δὲ, ὡς πῦρ καυθήσεσθαι, φασὶ σημαίνειν τινὲς, ὡς αὐτοὶ καθ᾽ ἑαυτῶν γενήσονται πῦρ. Οὐ γὰρ ἕτερος αὐτοῖς ἐποί- σει την φλόγα, πρὸς τοῦτο δὲ ἀλλήλοις ἀρκέσουσιν· δ δὴ φλογός ἐστι χείρονος. Πρὸς δὲ τὸ κρεῖττον ἕτε ροι πάλιν δεινῶς ἐξέλαβον τὴν ἄγρωστιν φυσιολογή- σαντες. Εως μὲν γὰρ ἐγκέχωσται τοῖς γηΐνοις πά- θεσιν ἡ ψυχὴ, τὰ ταύτης πάθη καθάπερ τις άγρωστις ἐκ τῆς σαρκὸς ἐκφυόμενα διέρπει δι' ἀλλήλων την γέννησιν ἔχοντα. Πολύγονος γὰρ ἡ πόα, καὶ οὐδαμοῦ καταλήγει ταύτης ἡ γένεσις. Τὸ δὲ πέρας τῆς πρώ- της γεννήσεως ἀρχὴ τοῦ ἐφεξῆς γίνεται. Τοιαύτη τῶν ἁμαρτημάτων ή φύσις. Πορνεία γὰρ πορνείαν ἐφέλκεται, καὶ κλοπή κινεῖ πρὸς κλοπὴν, καὶ ψεύδει Β ψεῦδος ἀκολουθεῖ. ᾿Αλλ' ἐὰν διὰ τῆς ἐξομολογήσεως τὴν ἁμαρτίαν γυμνώσωμεν, ξηρὰν αὐτὴν ἐργαζόμε- θα ἀξίαν τοῦ ὑπὸ πυρὸς καταβρωθῆναι. Αὐτὴ δὲ καίεται ἐν τοῖς δάσεσι τοῦ δρυμοῦ. Ἐν τῇ πρώτῃ τῶν Βασιλειῶν πολεμούμενος ὁ λαὸς εἰσῆλθεν εἰς τὸν δρυμὸν, καὶ ἐκλείπει μὴ ἐσθίων. Καὶ ὁ ᾿Αβεσαλώμ πολεμούμενος εἰς δρυμὸν εἰσέρχεται. Λέγοι δ᾽ ἂν τοὺς ὑπούλους καὶ συνεσκιασμένους τῇ διανοίᾳ, καὶ πλεῖστα ταύτῃ τηροῦντας κακά. Τινὲς δέ φασιν, ὡς νέμονται μᾶλλον αἱ φλόγες εἰς ὕλην πεσοῦσαι τὴν εὐκατάπρηστον. Τῆς οὖν τούτων φλογὸς παρίστησι διὰ τούτου τὸ μέγεθος. "Αγρωστιν δὲ, φασί, ξηράν καὶ δατῇ δρυμοῦ τὴν ἀγελαίαν ὀνομάζει πληθύν, συῤῥαγέντων ἀλλήλοις ἐνστάσει τῶν δήμων, ὡς Ἰώ- σηπος ἱστορεῖ. Ἀλλὰ καὶ τῶν εἶναί τι δοκούντων ἅψεται τὸ δεινόν· ὅ δηλοῖ διὰ τοῦ, καὶ συγκαταρά γεται τὰ κύκλῳ τοῦ βουνοῦ πάντα. Βουνοὺς γὰρ τοὺς κατά τι τῶν ἄλλων ὑπερανεστηκότας καλεῖ. Τοῖς γὰρ τοιούτοις τὸ στασιάζον ἐν ταῖς πόλεσιν ἐπε· φύετο. Απλούστερον δὲ νοητέον, ὅτι κατὰ ταῦτα τὰ παραδείγματα μετελθοῦσα τοὺς προλεχθέντας ή ὀργὴ τοῦ Θεοῦ μεγάλην ἐν αὐτοῖς ἐργάσεται σύγ χυσιν, ὡς μηδὲ γένους εἶναι φειδώ. Ἐγκλινεῖ δέ τις προσιόντα τὸν ἀδελφὸν ἐπὶ τὸ τυχεῖν τινος ἀντιλή- ψεως εἰς τὰ δεξιά. Λιμῷ γὰρ καιόμενοι τῇδε και κεῖσε περιστραφήσονται καταδάκνοντες τοὺς ἐκ δε- ξιῶν, τοὺς ἐξ ευωνύμων. Αλλ' οὐδὲ σαρκῶν φείσον καὶ τῶν ἰδίων, κατεξαναστήσονται δὲ ἀλλήλων ἀδελ φοί, εἷς τε καθ᾿ ἑνὸς, καὶ καθ᾿ ἑτέρου δύω, ὡς Ἐφραὶμ καὶ Μανασσῆς ἀλλήλους τε δάκνοντες, καὶ κοινῇ τὸν Ἰούδαν, δι' ὧν δηλοῖ τὰς φυλάς. Ὑπὸ μίαν γὰρ ἦσαν βασιλείαν ἀμφότεραι, καὶ μίαν ᾤχουν πόλιν Σαμάρειαν, ἐξ ἑνὸς τοῦ Ἰωσὴφ καταγό μεναι, καὶ ὅμως ἀλλήλαις ἐπαναστήσονται, καὶ ταύ τας φησὶ τῷ κατὰ Ἰούδα πολέμῳ μηκέτι σχολαζού σας, ἀλλήλας δὲ δαπανώτας τοῖς ξίφεσιν. COMMENTARII IN ISAIAM. B runt. Atque hæc quidem pro summa sua bonitate prænuntiat; ut quæ in ipsis herbæ luxuriantis more augescit iniquitas, igne consumpta ve-cinda- tur. Il enim significat, cum ait: Succendetur quasi ignis iniquitas, et quae sequuntur, ubi per iniquitatem, iniquos significavit; ut valde iniquos esse estenderet. At quos quasi ignem succensum iri ait ; co trabunt quidam, ut ignem adversum se ipsos fore dicant. Neque enim flammam in cos immissurum quemquam, cum sibi ad id satis sint; quod est flamma genus longe deterius. Sed est longe etiam praestantius; quod scite alii in gra minis naturam philosophantur. Quandiu enim terrenis cupiditatibus opprimitur animus, solent illa, tanquam gramen, ex carnis alimento produ- ctæ, serperc, et ex sese alias producere. Nam et fecundum maxime hoc herbæ genus est ; nec usquam augendi modum faciens, in quod primum desinere putes, ab hoc nova rursum pro paginis ducit exordium. Ejusmodi est profecto peccatorum natura. Trahit enim ad scortationem scortatio; ut fraus fraudem excitat; ut sequitur vanitas vanitatem. At si iniquitatem confessione retegamus, siccam certe, et dignam quæ igne con- sumatur, effecerimus. Succenditur porro eadem in densitate saltus. Nam Regum primo, vexatum bello populum in saltum recepisse se, palulique inopia laborantem defecisse; ipsum item Absalonem ea- dem occasione saltum ingressum esse legimus *, Sed eos fortasse intelligit, qui fictum obscurum- que animi consilium gerentes, ita quamplurima intus mala occultant. Alii autein eam polius ma- teriam flammas depasci, que combustioni sit aptior, si in ean inciderint, arbitrantur. Horum ergo flammæ magnitudinem per hec nobis expri- mit. Graminis deinde sicci, densique saltus no- mine, gregarian turbam innuere videtur. Josephi maxime testimonio, qui flagrante seditionis æstu mutuo sese plebem confecisse scribit "7. Quamvis et eos etiam, qui nominis alicujus” sunt, non in- Lactos praeteritura sit calamitas, quod ita signif- cavit, dum ait: Et devorabit, quæ circa colles sunt, omnia. Colles enim eos nominat, qui cæte- ris aliquanto superiores exsistunt. Talibus enim A cum, a quo ad vitam vocabantur, morte muita- C D se, qui in urbe seditiones movebant, adjungebant. Est autem simplicius intelligendum, quod secun- dum, hæc exempla, Dei furorem, quando in cos, de quibus antea, sæviet, ita omnia permisturum significat, ut ne cognationi quidem parcatur. Imo vero, ait, frater fratrem rogantem aliquid declina- bit ad dexteram. Fame enim, tanquam rabie. huc et illuc agentur, dentibus in quoslibet undequaque irruentes. Imo ne a suis quidem ipsi carni- bus abstinebunt, sed in se invicem qui fratres sùnt, in singulos singuli, et in alterum gemini consurgent: non aliter quam olim sese mutuo Ephraim et Manasses, et ambo Judam simul adorti sunt : quibus ipsas tribus significavit. Commune enim utræque regnum, communemquo urbem, Samariam nomine, colentes (quippe quæ ab uno Josephi capite prodierunt) in sese tamen irruent, suisque se post confectum bellum contra Judam, quia non possunt quiescere, gladiis conficient. * Reg. xiv et xxii. Ant. Jud., lib. xx, cap. 14; De bello Jud. lib. ix, cap. 6, lib. vi, cap. 1.
PG 87:2024Τῶν γὰρ ἐπάνω Βαβυλῶνος οὔπω κεκράτηκα, οὐδὲ Χαλάνης, ἐν ᾗ διεῖλε τὰς γλώττας ἐπὶ τῇ πυργοποιί̈ᾳ Θεός. Ἐν ἡμέραις μὲν οὗν Ἄχαζ μέρος ἐλήφθη τοῦ ἐν Σαμαρείᾳ λαοῦ παρὰ τῶν Ἀσσυρίων . Ἐπὶ δὲ του... ...τον Ἐζεκίου πάντα τὸν λαὸν ᾐχμαλώτευσαν ἐπὶ τῇ πρώτῃ πληγῇ μηδαμῶς σωφρονίσαντα· διὰ φιλανθρωπίαν δὲ πάλιν προλέγει καὶ τοῖς ἐν Ἱεροσολύμοις τὰ μέλλοντα, τὴν ἀσέβειαν αὐτῶν αἰτιώμενος. Καὶ οὗτοι γὰρ εἰδωλολάτρησαν ἐπί τε Ἄχαζ καὶ χρόνων τῶν μετ’ αὐτόν. Πῶς δὲ ὀλολύζει τὰ γλυπτά ; Τὰ μὲν ἀναίσθητα, οὐδαμῶς, τὰ δὲ ὁμώνυμα τούτοις ἐνοικοῦντα δαιμόνια, τῆς ἀπὸ τῶν μιασμάτων ἡδονῆς ἀπολαύοντα· διόπερ οἱ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίοντες, κοινωνοὶ τραπέζης λέγονται δαιμονίων, ἅπερ δηλοῖ, καὶ τότε φησὶν, «Ἤξει εἰς Αἴγυπτον Κύριος καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται.» Ἐσείσθη γὰρ εἰς ἄβυσσον ἐλαυνόμενα κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν. Διὰ τοῦτο, ἐπικατάρατος ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευτὸν, καὶ θήσει αὐτὸ ἐν ἀποκρύφῳ. Κακὸν γὰρ ἑαυτῷ θησαυρίζει τὸν τῷ γλυπτῷ παρεπόμενον δαίμονα. ιβιθ.
Καὶ ταῦτα ἔσται ταύταις κατὰ θείαν ὀργὴν κ την ἐχθρῶν αὐτοῖς ἐμβαλούσης ἐπὶ συμφέροντι, καθάπερ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ ὅρεως τὴν ἐπὶ κακῷ διαλυούσης ὁμόνοιαν. Πρὸς ὅ καὶ ὁ Σωτήρ φησιν, ὡς οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάτ χαιραν. Αλλήλοις δέ φησι, κακῶς διακείμενοι ἐν τῇ κατὰ τῶν πλησίον ἐπιβουλῇ συμφωνήσουσιν. "Αμα γὰρ πολιορκήσουσιν τὸν Ἰούδαν, τοὺς ἐξομολογου- μένους Θεῷ, καὶ λατρείᾳ τῇ αὐτοῦ παραμένοντας. Ἰούδας γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται. Η γὰρ κακία πρὸς ἑαυτὴν ἀσύμφωνος οὖσα, τῇ μάχῃ τῇ κατ' ἀρετῆς συμφωνεί. Οἷον θρασύτης καὶ δειλία πρὸς ἀλλήλας μὲν ἐναντίαι, μέσην δὲ πολιορκοῦσιν ἑκατέρωθε τὴν ἀνδρείαν. Νοητέον δὲ καὶ τὸ, ὅτι πει- νάσει καὶ φάγεται ἐκ τῶν ἀριστερῶν αὐτοῦ. Ο γὰρ μὴ ἐργαζόμενος δεξιᾷ καὶ ἀποδοχῆς ἄξια, ἐκ τῶν ἀπηγορευμένων καὶ σκαιῶν ἐμπλησθήσεται. Δι' ὅλων δὲ τὸ θηριώδες τῆς στάσεως καὶ τὴν ἀλληλοφαγίαν ἐμήνυσεν. ΚΕΦΑΛ. Ι. α'-δ'. Οὐαὶ τοῖς γράφουσι πονηρίαν. Γράφοντες γὰρ πονηρίαν γράφουσιν. Ἐκκλίνοντες κρίσιν πτωχῶν, ἀρπάζοντες χρήματα πενήτων τοῦ λαοῦ μου, ὥς τε εἶναι αὐτοῖς χήραν εἰς διαρπαγὴν, καὶ ὀρφανὸν εἰς προνομήν, κ. τ. λ. Καὶ ταῦτα πρὸς τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ βασιλευόμενος ἐν Σαμαρεία, παρ' οἷς ἦσαν τινες διὰ φιλονεικίαν τὴν πρὸς τοὺς προφήτας, ψευδεῖς γράφοντες προσ φητείας, οἳ καὶ συγγραφὰς ἐποιοῦντο παρανόμους ἐπ' ὀρφανῶν καὶ χηρῶν ἀδικίᾳ. Τινὲς δὲ περὶ γραμ- μάτων τῶν τὸν νόμον παρεξηγουμένων εἰρῆσθαι ταῦιά φασιν, ὡς ἂν χαρίσωνται τοῖς καταδυναστεύ ουσιν ὀρφανούς τε καὶ χήρας. Μή ποτε δὲ πᾶς ἁμαρτάνων ὀφλημάτων γράφει χειρόγραφον ; ἐπι- σκοπῆς δέ φησιν ἡμέραν, τὸν τοῦ πολέμου καιρὸν, καθ᾽ ἂν αὐτοῖς ἐπάγει τὴν δίκην ὁ τὰ δρώμενα παρά τούτων ἐπισκοπῶν. Πόρρωθεν δέ φησιν, οὐκ ἐκ τῶν ὁμόρων, ὡς πρώην ἐθνῶν, ἀλλ' ἐξ αὐτῆς τῆς Ἀσσυ- μίας, ὅτι τα φιλανθρωπία Θεοῦ ταύτην ἐλαυνομένην αὐτοὶ καθ' ἑαυτῶν ἐλθεῖν ἐκβιάζονται. Υψηλὴ δὲ πάλιν ἡ χείρ. Ο γὰρ θεῖος παραμένει θυμὸς τοῖς ἐπιμένουσι τοῖς ἁμαρτήμασιν. Οὗ παρελθόντος, Που, Η φησί, καταλείψετε τὴν δόξαν, ἣν εἴχετε πολλάκις τῶν πολεμίων περιγινομένοι; ἐπαγωγὴν δέ φησι τὴν ἐπαγομένην τιμωρίαν ὑπὸ Θεοῦ. Τοῦτο δὲ πέρας τῶν πρὸς τὸν λαὸν ἀπειλῶν, αἱ μικρὸν ὕστερον τῶν Ασσυρίων ἐπελθόντων εἰς πέρας ἐξέβησαν. ε-ια'. Οὐαὶ Ασσυρίοις. Ἡ ῥάβδος τοῦ θυμοῦ μου καὶ ὀργῆς ἐστιν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν. Τὴν ὀργήν μου εἰς ἔθνος ἄνομον ἀποστελῶ. Καὶ τῷ ἐμῷ λαῷ συγκατάξω ποιῆσαι σκύλα, καὶ προνο- μὴν, καὶ καταπατεῖν τὰς πόλεις, καὶ θεῖναι αὐτὰς εἰς κονιορτών, κ. τ. λ. Ταῦτα μετὰ τὴν ἅλωσιν Σαμαρείας ὁ προφήτης φησίν. Τοιγαροῦν ὁ ᾿Ασσύριος εἴληφεν, καὶ, φησίν, γρ. τῆς θείας ὀργῆς. γρ. βασιλεύομενος, οι γρ. ἔτι. PROCOPII GAZ.EI Atque hæc quidem istis eventura sunt, divino A furore utiliter odium inter ipsas immittente, non secus ac illa olim, quæ inter mulierem et ser- dentem in perniciem cœperat consensio, dissoluta est. Sunt autem vel Salvatoris ore significata, cum se, non ut pacem in terram, sed ut gladium mit- teret, venisse pronuntiavit ”. Innuit autem acerbo cos alioqui inter se odio laborantes, in struendis proximo insidiis coituros tamen et Judam ipsum, id est eos, qui Deum professi, ejusdem cul- tum fortiter tuentur [hoc enim Judæ notat appel- latio) obsessuros. Vitium enim male secum alio- quin consentiens, in virtute coit tamen oppugnanda. Verbi causa, spectentur audacia et timiditas, pa- lam inter se contrariæ et mediam utrinque fortitu- dinem obsidere videbis. Est autem ad illud, quod ait : Quia esuriel, et comedet a sinistris ipsius, al- tendendum. Vetitis enim et sinistris saturabitur, qui dextra minime operatus, dignum commenda- tione nibil præstiterit. In universum autem nihil aliud, quam immanem quamdam seditionis mutuæ atque internecionis effigiem adumbrasse putandum est. CAP. X. VERS. 1.4. Ve scribentibus iniquitatem. Scriben- tes enim iniquitatem scribunt, declinantes judicium mendicorum, rapientes pecunias pauperum populi mei, ut sit eis vidua in direptionem, et pupillus in de- pastionem, etc. B Et hæc in Israelitas qui sub Samariæ im- perio degebant, dicuntur; e quibus ambitioso alii in prophetas odio falsas conscribebant prophetias ; alii scelerate in viduas et orphanos syngraphas & moliebantur. Sunt enim qui de scribis legem prave interpretantibus, quo orphanorum viduarumque op- pressoribus faverent, intelligi volunt. Annon vero quicunque peccat, rei debitæ signum manu sua exarat? visitationis porro diem, belli tempus iļļud nominat, quo pœnas ei daturi sunt, qui in scelera eorum intuetur : ideoque de longe addit, quo non a vicinis gentibus, ut antea, sed ex Assyria ipsa, quam Dei benignitate remotam vi in se attrahant, venire significet. Rursus et manum Dei erectam dicit. Neque enim solet ab eis furor divinus rece- dere, qui peccandi finem non faciunt. Eo autem ad- ventante, ubi, inquit, gloriam illam relinquetis, qua toties devictis hostibus gloriamini? Inductionem porro nominat poenas illas, quas ipsi, immittente Deo, pertulerunt. Atque hic quidem minarum in po- pulum, quas et ipse paulo post, irruentibus in eum Assyriis, persensit, finis est. VERS. 5-11. Ve Assyriis. Virga furoris mei, et iræ est in manibus eorum. Iram meam in gentem iniquam mittam, et populo meo præcipiam, ut et faciat spolia, et prædam, et conculcet civitates, ponat eas in pulverem, etc. Hæc a propheta post Samariæ expugnationem dicuntur. Cepit ergo Assyrius, inquit, et Arabiam, VARIA LECTIONES. *
Καὶ ἔσται, ὅταν συντελέσῃ Κύριος πάντα ποιῶν ἐν τῷ ὄρει Σιὼν, καὶ Ἱερουσαλὴμ, ἐπάξει ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν, τὸν ἄρχοντα τῶν Ἀςσυρίων, καὶ ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς δόξης τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. Εἶπε γάρ· Τῇ ἰσχύϊ ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέσεως ἀφελῶ ὄρια ἐθνῶν, κ.τ.λ. Ἔτι φησὶν, Ἔτι τοῖς Ἀσσυρίοις ἐνδίδωμι, μέχρι χειρώσονται καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ ὥσπερ τὸν Ἰσραήλ. Μετὰ ταῦτα γὰρ, ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν ἐπάξειν φησὶ, τὸν ἐν κακίᾳ μέγαν δηλῶν, ἢ τὸν παρ’ ἑαυτῷ, ἢ παρὰ τῶν ὑπηκόων κολακευόντων οὕτω λεγόμενον. Κυρίως γὰρ νοῦς μέγας , ὁ κατ’ ἀρετὴν καὶ γνῶσιν τέλειος ὢν, καὶ μηδὲν σμικρὸν περὶ Θεοῦ καὶ τῶν κριμάτων αὐτοῦ λογιζόμενος, ἐπάξειν δέ φησιν, ἐπεὶ μὴ δόξαν δέδωκεν ἐπὶ τοῖς αὐτῷ παραδοθεῖσιν Θεῷ, τὴν ἰδίαν προτάξας ἰσχὺν, ἢ τὴν τῶν εἰδώλων, οἷς ἀνέθηκε καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῦ Θεοῦ. Ἀλληγορίας δὲ νόμῳ, νοῦν μέγαν , ἢ τὸν ἀρχέκακόν φησι τὸν συναποστήσαντα πολλοὺς ἑαυτῷ, τροπικῶς νῦν Ἀςσυρίους λεχθέντας· ἤγουν δύναμιν ἀντικειμένην ἀπλῶς, ἄρχουσαν Ἀσσυρίων , ὡς λέγεται ὁ ἄρχων βασιλείας Περσῶν, ἢ Μήδων, ἢ τῶν Ἑλλήνων.
Καὶ ταῦτα ἔσται ταύταις κατὰ θείαν ὀργὴν κ την ἐχθρῶν αὐτοῖς ἐμβαλούσης ἐπὶ συμφέροντι, καθάπερ ἀνὰ μέσον τῆς γυναικὸς καὶ τοῦ ὅρεως τὴν ἐπὶ κακῷ διαλυούσης ὁμόνοιαν. Πρὸς ὅ καὶ ὁ Σωτήρ φησιν, ὡς οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάτ χαιραν. Αλλήλοις δέ φησι, κακῶς διακείμενοι ἐν τῇ κατὰ τῶν πλησίον ἐπιβουλῇ συμφωνήσουσιν. "Αμα γὰρ πολιορκήσουσιν τὸν Ἰούδαν, τοὺς ἐξομολογου- μένους Θεῷ, καὶ λατρείᾳ τῇ αὐτοῦ παραμένοντας. Ἰούδας γὰρ ἐξομολόγησις ἑρμηνεύεται. Η γὰρ κακία πρὸς ἑαυτὴν ἀσύμφωνος οὖσα, τῇ μάχῃ τῇ κατ' ἀρετῆς συμφωνεί. Οἷον θρασύτης καὶ δειλία πρὸς ἀλλήλας μὲν ἐναντίαι, μέσην δὲ πολιορκοῦσιν ἑκατέρωθε τὴν ἀνδρείαν. Νοητέον δὲ καὶ τὸ, ὅτι πει- νάσει καὶ φάγεται ἐκ τῶν ἀριστερῶν αὐτοῦ. Ο γὰρ μὴ ἐργαζόμενος δεξιᾷ καὶ ἀποδοχῆς ἄξια, ἐκ τῶν ἀπηγορευμένων καὶ σκαιῶν ἐμπλησθήσεται. Δι' ὅλων δὲ τὸ θηριώδες τῆς στάσεως καὶ τὴν ἀλληλοφαγίαν ἐμήνυσεν. ΚΕΦΑΛ. Ι. α'-δ'. Οὐαὶ τοῖς γράφουσι πονηρίαν. Γράφοντες γὰρ πονηρίαν γράφουσιν. Ἐκκλίνοντες κρίσιν πτωχῶν, ἀρπάζοντες χρήματα πενήτων τοῦ λαοῦ μου, ὥς τε εἶναι αὐτοῖς χήραν εἰς διαρπαγὴν, καὶ ὀρφανὸν εἰς προνομήν, κ. τ. λ. Καὶ ταῦτα πρὸς τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ βασιλευόμενος ἐν Σαμαρεία, παρ' οἷς ἦσαν τινες διὰ φιλονεικίαν τὴν πρὸς τοὺς προφήτας, ψευδεῖς γράφοντες προσ φητείας, οἳ καὶ συγγραφὰς ἐποιοῦντο παρανόμους ἐπ' ὀρφανῶν καὶ χηρῶν ἀδικίᾳ. Τινὲς δὲ περὶ γραμ- μάτων τῶν τὸν νόμον παρεξηγουμένων εἰρῆσθαι ταῦιά φασιν, ὡς ἂν χαρίσωνται τοῖς καταδυναστεύ ουσιν ὀρφανούς τε καὶ χήρας. Μή ποτε δὲ πᾶς ἁμαρτάνων ὀφλημάτων γράφει χειρόγραφον ; ἐπι- σκοπῆς δέ φησιν ἡμέραν, τὸν τοῦ πολέμου καιρὸν, καθ᾽ ἂν αὐτοῖς ἐπάγει τὴν δίκην ὁ τὰ δρώμενα παρά τούτων ἐπισκοπῶν. Πόρρωθεν δέ φησιν, οὐκ ἐκ τῶν ὁμόρων, ὡς πρώην ἐθνῶν, ἀλλ' ἐξ αὐτῆς τῆς Ἀσσυ- μίας, ὅτι τα φιλανθρωπία Θεοῦ ταύτην ἐλαυνομένην αὐτοὶ καθ' ἑαυτῶν ἐλθεῖν ἐκβιάζονται. Υψηλὴ δὲ πάλιν ἡ χείρ. Ο γὰρ θεῖος παραμένει θυμὸς τοῖς ἐπιμένουσι τοῖς ἁμαρτήμασιν. Οὗ παρελθόντος, Που, Η φησί, καταλείψετε τὴν δόξαν, ἣν εἴχετε πολλάκις τῶν πολεμίων περιγινομένοι; ἐπαγωγὴν δέ φησι τὴν ἐπαγομένην τιμωρίαν ὑπὸ Θεοῦ. Τοῦτο δὲ πέρας τῶν πρὸς τὸν λαὸν ἀπειλῶν, αἱ μικρὸν ὕστερον τῶν Ασσυρίων ἐπελθόντων εἰς πέρας ἐξέβησαν. ε-ια'. Οὐαὶ Ασσυρίοις. Ἡ ῥάβδος τοῦ θυμοῦ μου καὶ ὀργῆς ἐστιν ἐν ταῖς χερσὶν αὐτῶν. Τὴν ὀργήν μου εἰς ἔθνος ἄνομον ἀποστελῶ. Καὶ τῷ ἐμῷ λαῷ συγκατάξω ποιῆσαι σκύλα, καὶ προνο- μὴν, καὶ καταπατεῖν τὰς πόλεις, καὶ θεῖναι αὐτὰς εἰς κονιορτών, κ. τ. λ. Ταῦτα μετὰ τὴν ἅλωσιν Σαμαρείας ὁ προφήτης φησίν. Τοιγαροῦν ὁ ᾿Ασσύριος εἴληφεν, καὶ, φησίν, γρ. τῆς θείας ὀργῆς. γρ. βασιλεύομενος, οι γρ. ἔτι. PROCOPII GAZ.EI Atque hæc quidem istis eventura sunt, divino A furore utiliter odium inter ipsas immittente, non secus ac illa olim, quæ inter mulierem et ser- dentem in perniciem cœperat consensio, dissoluta est. Sunt autem vel Salvatoris ore significata, cum se, non ut pacem in terram, sed ut gladium mit- teret, venisse pronuntiavit ”. Innuit autem acerbo cos alioqui inter se odio laborantes, in struendis proximo insidiis coituros tamen et Judam ipsum, id est eos, qui Deum professi, ejusdem cul- tum fortiter tuentur [hoc enim Judæ notat appel- latio) obsessuros. Vitium enim male secum alio- quin consentiens, in virtute coit tamen oppugnanda. Verbi causa, spectentur audacia et timiditas, pa- lam inter se contrariæ et mediam utrinque fortitu- dinem obsidere videbis. Est autem ad illud, quod ait : Quia esuriel, et comedet a sinistris ipsius, al- tendendum. Vetitis enim et sinistris saturabitur, qui dextra minime operatus, dignum commenda- tione nibil præstiterit. In universum autem nihil aliud, quam immanem quamdam seditionis mutuæ atque internecionis effigiem adumbrasse putandum est. CAP. X. VERS. 1.4. Ve scribentibus iniquitatem. Scriben- tes enim iniquitatem scribunt, declinantes judicium mendicorum, rapientes pecunias pauperum populi mei, ut sit eis vidua in direptionem, et pupillus in de- pastionem, etc. B Et hæc in Israelitas qui sub Samariæ im- perio degebant, dicuntur; e quibus ambitioso alii in prophetas odio falsas conscribebant prophetias ; alii scelerate in viduas et orphanos syngraphas & moliebantur. Sunt enim qui de scribis legem prave interpretantibus, quo orphanorum viduarumque op- pressoribus faverent, intelligi volunt. Annon vero quicunque peccat, rei debitæ signum manu sua exarat? visitationis porro diem, belli tempus iļļud nominat, quo pœnas ei daturi sunt, qui in scelera eorum intuetur : ideoque de longe addit, quo non a vicinis gentibus, ut antea, sed ex Assyria ipsa, quam Dei benignitate remotam vi in se attrahant, venire significet. Rursus et manum Dei erectam dicit. Neque enim solet ab eis furor divinus rece- dere, qui peccandi finem non faciunt. Eo autem ad- ventante, ubi, inquit, gloriam illam relinquetis, qua toties devictis hostibus gloriamini? Inductionem porro nominat poenas illas, quas ipsi, immittente Deo, pertulerunt. Atque hic quidem minarum in po- pulum, quas et ipse paulo post, irruentibus in eum Assyriis, persensit, finis est. VERS. 5-11. Ve Assyriis. Virga furoris mei, et iræ est in manibus eorum. Iram meam in gentem iniquam mittam, et populo meo præcipiam, ut et faciat spolia, et prædam, et conculcet civitates, ponat eas in pulverem, etc. Hæc a propheta post Samariæ expugnationem dicuntur. Cepit ergo Assyrius, inquit, et Arabiam, VARIA LECTIONES. *
PG 87:2025Συνέσει τοίνυν ἰδίᾳ καὶ δυνάμει τὰ πραχθέντα τοῖς Ἀσσυρίοις ἀνέθηκεν οὖν ἑαυτὸν εἶναι μέγαν δοκῶν, μὴ θέμενος πρὸ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν εἰρήνην τοῦ Θεοῦ τὴν ὑπερέχουσαν πάντα νοῦν , ὑπερηφάνοις δὲ ὀφθαλμοῖς κατεπαρθεὶς τοῦ Θεοῦ. Λέγοι δ’ ἂν καὶ μέγαν νοῦν ὡς φρόνησιν τὴν πανουργίαν ἐπὶ κακῷ, ὡς ὁ ὄφις φρονιμώτερος τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅπερ ὁ θεῖος Ἀπόστολος ἐξηγούμενος πρὸς Κορινθίους, «Φοβοῦμαι, φησὶ, μήπως ὡς ὁ ὄφις ἐξηπάτηκεν Εὔαν ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτοῦ.» Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν, ὡς ὁ οἰκονόμος τῆς ἀδικίας φρονίμως ἐποίησεν· καὶ οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτός. Ἐπεὶ, καὶ νοῦν εἶναί φασι φρόνησιν συνεστραμμένην. Οὗτος οὖν ὁ νοῦς, ἐπεὶ οἶδεν, ὡς σοφοῦ οἱ ὀφθαλμοὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ, δοξάζει τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, ὡς τῶν γηί̈νων κρείττων, ἄνω τε βλέπων καὶ μὴ κύπτων εἰς γῆν. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ παρ’ Ἕλλησι σοφοὶ, ζῶντες μὲν κακῶς· δι’ ὧν δὲ περί τε οὐρανοῦ καὶ τῶν μετεώρων φασὶ, δόξαν τινα τοῖς ὀφθαλμοῖς τοῖς ἰδίοις περιτιθέμενοι. Ὀφθαλμοὺς οὖν τὰς ἐννοίας φησίν.
Αραβίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν. Θεός μὲν οὖν ὀργάνῳ τούτῳ χρησάμενος, τὸ ἴδιον νομιζό μενον τούτῳ παρεδίδου λαὸν ἀποκτεῖναι τοὺς ἄνδρας καὶ γυμνώσαι κειμένους, καὶ διελέσθαι τὰ σκῦλα (προνομὴν γὰρ τοῦτο καλεῖ) καθελεῖν τε τὰς πόλεις εἰς ἔδαφος. Αὐτὸς δὲ μὴ τούτῳ 1' συνιείς, ὡς ἰδίᾳ δυνάμει κρατήσας μείζω φαντάζεται, πρὸς τοῦτο τὸν νοῦν ἀπαλλάττων, καὶ καθιστὰς, τῶν ὑπηκόων ὡς μόνον ἄρχοντα θαυμαζόντων αὐτόν. Μήπω με, φησί, καλέ σητε κύριον, πρὶν ἂν τῶν ἄλλων κρατήσαιμι. Τῶν γὰρ ἐπάνω Βαβυλῶνος οὔπω κεκράτηκα, οὐδὲ Χαλά νης, ἐν ᾗ διεῖλε τὰς γλώττας ἐπὶ τῇ πυργοποιΐα Θεός. ή Ἐν ἡμέραις μὲν οὖν "Αχαζ μέρος ἐλήφθη τοῦ ἐν Σαμαρείᾳ λαού παρὰ τῶν 'Ασσυρίων. Ἐπὶ δὲ του... του και Εζεκίου πάντα τὸν λαὸν ᾐχμαλώτευσαν ἐπὶ τῇ πρώτη πληγή μηδαμῶς σωφρονίσαντα · διὰ φίλαν- θρωπίαν δὲ πάλιν προλέγει καὶ τοῖς ἐν Ἱεροσολύμοις τὰ μέλλοντα, τὴν ἀσέβειαν αὐτῶν αἰτιώμενος. Καὶ οὗτοι γὰρ εἰδωλολάτρησαν ἐπί τε "Αχαζ καὶ χρόνων τῶν μετ' αὐτόν. Πῶς δὲ ὀλολύζει τὰ γλυπτά; Τὰ μὲν ἀναίσθητα, οὐδαμῶς, τὰ δὲ ὁμώνυμα τούτοις ἐνοι- κοῦντα δαιμόνια, τῆς ἀπὸ τῶν μιασμάτων ἡδονῆς ἀπολαύοντα· διόπερ οἱ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίοντες, κοι- νωνοί τραπέζης λέγονται δαιμονίων, ἅπερ δηλοῖ, καὶ τότε φησίν, ο "Ηξει εἰς Αἴγυπτον Κύριος και σει- σθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται. » Εσείσθη γὰρ εἰς ἄβυσσον ἐλαυνόμενα κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν. Διὰ τοῦτο, ἐπικατάρατος ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευ- τὸν, καὶ θήσει αὐτὸ ἐν ἀποκρύφῳ. Κακὸν γὰρ ἑαυτῷ θησαυρίζει τὸν τῷ γλυπτῷ παρεπόμενον δαίμονα. ιβ-ιθ'. Καὶ ἔσται, ὅταν συντελέσῃ Κύριος πάντα ποιῶν ἐν τῷ ὄρει Σιών, καὶ ῾Ιερουσαλήμ, ἐπάξει ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν, τὴν ἄρχοντα τῶν Αστ συρίων, καὶ ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς δόξης τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. Εἶπε γάρ· Τῇ ἰσχύι ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέσεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, κ. τ. λ. Ετι φησίν, Ετι τοῖς Ἀσσυρίοις ἐνδίδωμι, μέχρι χειρώσονται καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ ὥσπερ τὸν Ἰσραήλ., Μετὰ ταῦτα γὰρ, ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν ἐπάξειν φησι, τὸν ἐν κακίᾳ μέγαν δηλῶν, ἢ τὸν παρ' ἑαυτῷ, ἢ παρὰ τῶν ὑπηκόων κολακευόντων οὕτω λεγόμενον. Κυρίως γὰρ νοῦς μέγας, ὁ κατ' ἀρετὴν καὶ γνῶσιν τέλειος ὤν, και μηδὲν σμικρόν περὶ Θεοῦ καὶ τῶν κριμάτων αὐτοῦ λογιζόμενος, ἐπάξειν δέ φησιν, ἐπεὶ μὴ δόξαν δέδωκεν ἐπὶ τοῖς αὐτῷ παραδοθεῖσιν Θεῷ, τὴν ἰδίαν προτάξας ἰσχύν, ἢ τὴν τῶν εἰδώλων, οἷς ἀνέθηκε καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αλληγορίας δὲ νόμῳ, νοῦν μέγαν, ἢ τὸν ἀρχέκακόν φησι τὸν συναποστήσαντα πολλοὺς ἑαυτῷ, τροπικῶς νῦν Αστ συρίους λεχθέντας· ήγουν δύναμιν ἀντικειμένην ἁπλῶς, ἄρχουσαν Ασσυρίων, ὡς λέγεται ὁ ἄρχων βασιλείας Περσῶν, ἢ Μήδων, ἢ τῶν Ἑλλήνων. Συν- » γρ. τοῦτο. κ' λ. ἴσ. τοῦ μετὰ τοῦτον. COMMENTARII IN ISAIAM. A et Damascum, et Samarium. Ei igitur tanquam in- strumento, quo viros necaret, jacentes nudaret, spo. liaque divideret (hoc enim est, quod prædam nun- cupat), urbes denique solo adequaret, populum suum tradidit Dominus. Sed illud minime intelligens, tan- quam esset sua virtute confectum, majora etiam ani- no, totus extra se videlicet factus, et mente caplus, cum jam eum, tanquam solum principem, subditi mi- rarentur, sibi polliceri ausus est. Ait enim hoc fere pacto: Dominum me prius, quam reliquis regionibus pɔtitum videatis, ne dicatis. Nondum enim ea, quæ supra Babylonen est, nondum Calana (ca nimirum, in qua turris exstructæ facinus confusio linguarum secuta est) regione potitus sum. Jam ergo, impe- ... rante Achazo, populi pars aliqua, quæ Samariam incolebat, in Assyriorum potestatem venerat. Sed Ezechia regnante, qui Achazum proxime excepit. universus tandem, quia ad primam plagam non re- sipuerat, in servitutem postea redactus est. Caeterum pro sua humanitate, et ipsis rursum llierosolymo rum incolis quæ futura sunt, prædicit vitæque impie, tatem arguit. Fuerant enim illi, et Achazo regnante, et iis etiam qui postea secuti sunt, idolorum cultum amplexati. Annon vero sculptilia quæ sensu carent ululare putabimus? Nequaquam omnino; sed ipsa ejusdem nominis dänionia, quæ scelerum et contagionis voluptatem senserunt. Hincque est, quod qui idolothytis vescuntur, dæmoniorum par. ticipes vocamus. Quod et his verbis albi significat Isaias : «Et tunc ingreditur Ægyptum Dominus, mo- vebunturque omnia sculptilia ipsins, et cor eorun superabitur. Sunt enim ad Salvatoris adventum commota, et in abyssum delurbata. Itaque male dictus quicunque sibi sculptile ant conflatile confecerit, ipsumque in occulto posuerit. Pessimum enim sibi ipse sculptili semper adjunctum dæmonium recondit. > C Jsa. XIX, 1. PATROL. GR. LXXXVII. p VERS.12-19.Et erit ; cumcompleverit Dominus cunct; opera in monte Sion, et Jerusalem, irruel in men!en. magnam, principem Assyriorum; et in celsitudinen gloriæ oculorum ejus. Dixit enim : Viribus faciam et sapientia intelligentiæ tollam fines gentium, etc. Adhuc, ait, adhuc Assyrios patior, donec Je- rusalem etiam, sicut Israelitas, in suam potestaten. redegerint. Post hæc enim in magnam menter, (sive scelerum, sive elati animi magnitudine intelligat, sive assentatorie ita a suis nominari significet irrupturum se pollicetur Dominus. Pro- prie enim mens magna est, quæ virtutis et cog- nitionis perfectione nihil mediocre de Deo ejusqu. judiciis, sential. Ideo autem irrupturum se ait, quoniam in beneficiorum memoriam auctori Dea gloriam non reposuisset, sed suam ipse pluris ve virtutem, vel idola fecisset, quibus sacram Dci supellectilem consecrasset. Quod si allegoria: queris; mentem magnam intelligit vel primum malorum interitusque auctorem qui multos a Deo Assyriorum nomine tropice designatos ad se pe!. VARIE LECTIONES. : '
Ἀλλ’ ὁ καρδίας ὁρῶν καὶ νεφροὺς, καὶ τὰ κεκρυμμένα καθίστησιν ἐναργῆ, λέγων ὡς διενοήθη παντοδαπῇ δυνάμει θαῤῥῶν καὶ τέχνῃ στρατηγικῇ, τὰ μὲν οἷς διώρισται τὰ ἔθνη παρ’ ἀλλήλων περιελεῖν, μιᾶς δὲ βασιλείας ἕνα μόνον ὅρον ποιεῖν, τοῖς ἑαυτοῦ σκήπτροις ὑποτάξας αὐτὰ, ἃ δὴ καλῶς διώρισεν ὁ Θεὸς, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. Μηδένα γὰρ ἐφορᾷν, μηδὲ Θεῷ μέλλειν τῶν ἐπὶ γῆς. Τοῦτο γὰρ ἡ τῶν ὠῶν καὶ νεοττῶν ἐρημία δηλοῖ. Τὰ δὲ ὠὰ μετὰ τοὺς νεοττοὺς ἐν ἐπιτάσει τῆς ὀλιγωρίας ἐπήνεγκεν. Ἐχρῆν δέ σε σκοπῆσαι, φησὶν, ὡς ὄργανον ἐγένου Θεοῦ, καθάπερ ἀξίνη, πρίων τε καὶ ῥάβδος τοῦ κινοῦντος δεόμενα. Δύναμιν γὰρ ἀφ’ ἑαυτῶν οὐδεμίαν πρὸς κίνησιν ἔχουσιν, ἀλλ’ ἐπεὶ μὴ οὕτως ἐλογίσω, μηδὲ τὴν ἰσχὺν ὅθεν ἔχεις ἐπέγνως, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος ἀτιμίᾳ τὴν σὴν τιμὴν διαδέξεται. Τιμὴν δέ φασι τὴν ὑποκειμένην αὐτῷ στρατιὰν, ἐφ’ ᾗ καὶ δεδόξαστο. Ἣν καὶ πῦρ ἀναλώσειν φησίν. Διαφέρει δὲ κατά τινας τοῦ κλέους ἡ δόξα . Τὴν μὲν γὰρ εἶναι τὸν ἀπὸ τῶν πολλῶν ἔπαινον. Τὸ δὲ κλέος τὸν ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν. Καὶ τιμὴ μὲν ἡ ἀπὸ τῶν τυχόντων ἔσθ’ ὅτε. Τὸ δὲ γέρας ἆθλόν ἐστιν ἀρετῆς.
Αραβίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν. Θεός μὲν οὖν ὀργάνῳ τούτῳ χρησάμενος, τὸ ἴδιον νομιζό μενον τούτῳ παρεδίδου λαὸν ἀποκτεῖναι τοὺς ἄνδρας καὶ γυμνώσαι κειμένους, καὶ διελέσθαι τὰ σκῦλα (προνομὴν γὰρ τοῦτο καλεῖ) καθελεῖν τε τὰς πόλεις εἰς ἔδαφος. Αὐτὸς δὲ μὴ τούτῳ 1' συνιείς, ὡς ἰδίᾳ δυνάμει κρατήσας μείζω φαντάζεται, πρὸς τοῦτο τὸν νοῦν ἀπαλλάττων, καὶ καθιστὰς, τῶν ὑπηκόων ὡς μόνον ἄρχοντα θαυμαζόντων αὐτόν. Μήπω με, φησί, καλέ σητε κύριον, πρὶν ἂν τῶν ἄλλων κρατήσαιμι. Τῶν γὰρ ἐπάνω Βαβυλῶνος οὔπω κεκράτηκα, οὐδὲ Χαλά νης, ἐν ᾗ διεῖλε τὰς γλώττας ἐπὶ τῇ πυργοποιΐα Θεός. ή Ἐν ἡμέραις μὲν οὖν "Αχαζ μέρος ἐλήφθη τοῦ ἐν Σαμαρείᾳ λαού παρὰ τῶν 'Ασσυρίων. Ἐπὶ δὲ του... του και Εζεκίου πάντα τὸν λαὸν ᾐχμαλώτευσαν ἐπὶ τῇ πρώτη πληγή μηδαμῶς σωφρονίσαντα · διὰ φίλαν- θρωπίαν δὲ πάλιν προλέγει καὶ τοῖς ἐν Ἱεροσολύμοις τὰ μέλλοντα, τὴν ἀσέβειαν αὐτῶν αἰτιώμενος. Καὶ οὗτοι γὰρ εἰδωλολάτρησαν ἐπί τε "Αχαζ καὶ χρόνων τῶν μετ' αὐτόν. Πῶς δὲ ὀλολύζει τὰ γλυπτά; Τὰ μὲν ἀναίσθητα, οὐδαμῶς, τὰ δὲ ὁμώνυμα τούτοις ἐνοι- κοῦντα δαιμόνια, τῆς ἀπὸ τῶν μιασμάτων ἡδονῆς ἀπολαύοντα· διόπερ οἱ τὰ εἰδωλόθυτα ἐσθίοντες, κοι- νωνοί τραπέζης λέγονται δαιμονίων, ἅπερ δηλοῖ, καὶ τότε φησίν, ο "Ηξει εἰς Αἴγυπτον Κύριος και σει- σθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται. » Εσείσθη γὰρ εἰς ἄβυσσον ἐλαυνόμενα κατὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν. Διὰ τοῦτο, ἐπικατάρατος ὅστις ποιήσει γλυπτὸν ἢ χωνευ- τὸν, καὶ θήσει αὐτὸ ἐν ἀποκρύφῳ. Κακὸν γὰρ ἑαυτῷ θησαυρίζει τὸν τῷ γλυπτῷ παρεπόμενον δαίμονα. ιβ-ιθ'. Καὶ ἔσται, ὅταν συντελέσῃ Κύριος πάντα ποιῶν ἐν τῷ ὄρει Σιών, καὶ ῾Ιερουσαλήμ, ἐπάξει ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν, τὴν ἄρχοντα τῶν Αστ συρίων, καὶ ἐπὶ τὸ ὕψος τῆς δόξης τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ. Εἶπε γάρ· Τῇ ἰσχύι ποιήσω, καὶ τῇ σοφίᾳ τῆς συνέσεως ἀφελῶ ὅρια ἐθνῶν, κ. τ. λ. Ετι φησίν, Ετι τοῖς Ἀσσυρίοις ἐνδίδωμι, μέχρι χειρώσονται καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ ὥσπερ τὸν Ἰσραήλ., Μετὰ ταῦτα γὰρ, ἐπὶ τὸν νοῦν τὸν μέγαν ἐπάξειν φησι, τὸν ἐν κακίᾳ μέγαν δηλῶν, ἢ τὸν παρ' ἑαυτῷ, ἢ παρὰ τῶν ὑπηκόων κολακευόντων οὕτω λεγόμενον. Κυρίως γὰρ νοῦς μέγας, ὁ κατ' ἀρετὴν καὶ γνῶσιν τέλειος ὤν, και μηδὲν σμικρόν περὶ Θεοῦ καὶ τῶν κριμάτων αὐτοῦ λογιζόμενος, ἐπάξειν δέ φησιν, ἐπεὶ μὴ δόξαν δέδωκεν ἐπὶ τοῖς αὐτῷ παραδοθεῖσιν Θεῷ, τὴν ἰδίαν προτάξας ἰσχύν, ἢ τὴν τῶν εἰδώλων, οἷς ἀνέθηκε καὶ σκεύη τὰ ἱερὰ τοῦ Θεοῦ. ᾿Αλληγορίας δὲ νόμῳ, νοῦν μέγαν, ἢ τὸν ἀρχέκακόν φησι τὸν συναποστήσαντα πολλοὺς ἑαυτῷ, τροπικῶς νῦν Αστ συρίους λεχθέντας· ήγουν δύναμιν ἀντικειμένην ἁπλῶς, ἄρχουσαν Ασσυρίων, ὡς λέγεται ὁ ἄρχων βασιλείας Περσῶν, ἢ Μήδων, ἢ τῶν Ἑλλήνων. Συν- » γρ. τοῦτο. κ' λ. ἴσ. τοῦ μετὰ τοῦτον. COMMENTARII IN ISAIAM. A et Damascum, et Samarium. Ei igitur tanquam in- strumento, quo viros necaret, jacentes nudaret, spo. liaque divideret (hoc enim est, quod prædam nun- cupat), urbes denique solo adequaret, populum suum tradidit Dominus. Sed illud minime intelligens, tan- quam esset sua virtute confectum, majora etiam ani- no, totus extra se videlicet factus, et mente caplus, cum jam eum, tanquam solum principem, subditi mi- rarentur, sibi polliceri ausus est. Ait enim hoc fere pacto: Dominum me prius, quam reliquis regionibus pɔtitum videatis, ne dicatis. Nondum enim ea, quæ supra Babylonen est, nondum Calana (ca nimirum, in qua turris exstructæ facinus confusio linguarum secuta est) regione potitus sum. Jam ergo, impe- ... rante Achazo, populi pars aliqua, quæ Samariam incolebat, in Assyriorum potestatem venerat. Sed Ezechia regnante, qui Achazum proxime excepit. universus tandem, quia ad primam plagam non re- sipuerat, in servitutem postea redactus est. Caeterum pro sua humanitate, et ipsis rursum llierosolymo rum incolis quæ futura sunt, prædicit vitæque impie, tatem arguit. Fuerant enim illi, et Achazo regnante, et iis etiam qui postea secuti sunt, idolorum cultum amplexati. Annon vero sculptilia quæ sensu carent ululare putabimus? Nequaquam omnino; sed ipsa ejusdem nominis dänionia, quæ scelerum et contagionis voluptatem senserunt. Hincque est, quod qui idolothytis vescuntur, dæmoniorum par. ticipes vocamus. Quod et his verbis albi significat Isaias : «Et tunc ingreditur Ægyptum Dominus, mo- vebunturque omnia sculptilia ipsins, et cor eorun superabitur. Sunt enim ad Salvatoris adventum commota, et in abyssum delurbata. Itaque male dictus quicunque sibi sculptile ant conflatile confecerit, ipsumque in occulto posuerit. Pessimum enim sibi ipse sculptili semper adjunctum dæmonium recondit. > C Jsa. XIX, 1. PATROL. GR. LXXXVII. p VERS.12-19.Et erit ; cumcompleverit Dominus cunct; opera in monte Sion, et Jerusalem, irruel in men!en. magnam, principem Assyriorum; et in celsitudinen gloriæ oculorum ejus. Dixit enim : Viribus faciam et sapientia intelligentiæ tollam fines gentium, etc. Adhuc, ait, adhuc Assyrios patior, donec Je- rusalem etiam, sicut Israelitas, in suam potestaten. redegerint. Post hæc enim in magnam menter, (sive scelerum, sive elati animi magnitudine intelligat, sive assentatorie ita a suis nominari significet irrupturum se pollicetur Dominus. Pro- prie enim mens magna est, quæ virtutis et cog- nitionis perfectione nihil mediocre de Deo ejusqu. judiciis, sential. Ideo autem irrupturum se ait, quoniam in beneficiorum memoriam auctori Dea gloriam non reposuisset, sed suam ipse pluris ve virtutem, vel idola fecisset, quibus sacram Dci supellectilem consecrasset. Quod si allegoria: queris; mentem magnam intelligit vel primum malorum interitusque auctorem qui multos a Deo Assyriorum nomine tropice designatos ad se pe!. VARIE LECTIONES. : '
PG 87:2027Εἶτα τούτοις ἐπήνεγκεν, ὡς ὁ πάλαι φωτίζων τὸν ἑαυτοῦ λαὸν καὶ ἁγιάζων αὐτὸν Θεὸς, σοὶ τῷ ὑπερηφάνῳ γενήσεται πῦρ . Ἀντὶ γὰρ τοῦ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐπὶ πυρὶ καιομένῳ , ἐξέδωκε Σύμμαχος· καὶ ὁ ἅγιος αὐτοῦ εἰς φλόγας . Ἀντὶ δὲ τοῦ, καταφάγεται ὡσεὶ χόρτον τὴν ὕλην· καταφάγεται τὰ ἀποκείμενα αὐτοῦ, καὶ τὰ πεφυλαγμένα αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ. Καὶ ἡ δόξα τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Καρμήλου αὐτοῦ; ἀπὸ ψυχῆς ἕως καρπὸς ἀναλωθήσεται. Καὶ ἔσται ὡς τετμημένος φεύγων. Τὰ δὲ ἐπίλοιπα τῶν ξύλων τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ ἀριθμῷ ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αὐτά. Δρυμὸν μὲν λέγων τὰ πλήθη τὰ σὺν αὐτῷ· Κάρμηλον δὲ, αὐτοῦ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφήν· ἅπερ ἀναλωθῆναί φησιν ὑπὸ τῆς κολαστικῆς δυνάμεως τοῦ προλεχθέντος πυρός . Ὧν αὐτῷ συμβάντων δρασμῷ χρησάμενος φεύξεται σὺν τοῖς μετ’ αὐτοῦ· οἱ δὲ περιλειφθέντες οὕτως ἔσονται βραχεῖς ὡς καὶ παιδίον αὐτῶν γραφῇ παραδοῦναι τὸν ἀριθμόν. Καθῃρέθη δὲ παραχρῆμα κατὰ τὰ προθεσπισθέντα τῶν Ἀσσυρίων ἡ δυναστεία. Τινὲς δὲ, τὸ ἁγιάσει αὐτὸν , τοῦτ’ ἔστιν ἀνακείμενον τῷ Θεῷ δείξει τὸν Ἰσραήλ·
Α έπει τοίνυν ἰδίᾳ καὶ δυνάμει τὰ πραχθέντα τοῖς σε Ασσυρίοις ἀνέθηκεν η οὖν ἑαυτὸν εἶναι μέγαν δου κῶν, μὴ θέμενος πρὸ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν εἰρήνην τοῦ Θεοῦ τὴν ὑπερέχουσαν πάντα νοῦν, ὑπερηφάνοις δὲ ὀφθαλμοῖς κατεπαρθεὶς τοῦ Θεοῦ. Λέγοι δ' ἂν καὶ μέγαν νοῦν ὡς φρόνησιν τὴν πανουργίαν ἐπὶ κακῷ, ὡς ὁ ὄφις φρονιμώτερος τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅπερ ὁ θεῖος ᾿Απόστολος εξηγούμενος πρὸς Κοριν θίους, ο Φοβοῦμαι, φησί, μήπως ὡς ὁ ὄφις ἐξηπάτ τηκεν Εὔαν ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτοῦ. • Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν, ὡς ὁ οἰκονόμος τῆς ἀδικίας φρονίμως ἐποίησεν· καὶ οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτός. Ἐπεὶ, καὶ νοῦν εἶναι φασι φρόνησιν συνεστραμμένην. Οὗτος οὖν ὁ νοῦς, ἐπεὶ οἶδεν, ὡς σοφοῦ οἱ ὀφθαλμοὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ, δοξάζει τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, ὡς τῶν γηΐνων κρείττων, ἄνω τε βλέπων καὶ μὴ κύπτων εἰς γῆν. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ παρ' Έλλησι σοφοί, ζῶντες μὲν κακῶς· δι' ὧν δὲ περί τε οὐρανοῦ καὶ τῶν μετεώρων φασί, δόξαν τινα τοῖς ὀφθαλμοῖς τοῖς ἰδίοις περι- τιθέμενοι. Οφθαλμοὺς οὖν τὰς ἐννοίας φησίν. Αλλ' ὁ καρδίας ὁρῶν καὶ νεφρούς, καὶ τὰ κεκρυμμένα. καθίστησιν εναργή, λέγων ὡς διενοήθη παντοδαπῇ δυνάμει θαῤῥῶν καὶ τέχνῃ στρατηγικῇ, τὰ μὲν οἷς διώρισται τὰ ἔθνη παρ' ἀλλήλων περιελεῖν, μιᾶς δὲ βασιλείας ἕνα μόνον ὅρον ποιεῖν, τοῖς ἑαυτοῦ σκή πτροις ὑποτάξας αὐτὰ, ἃ δὴ καλῶς διώρισεν ὁ Θεός, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. Μηδένα γὰρ ἐφορία, μηδὲ Θεῷ μέλλειν ἡ τῶν ἐπὶ γῆς. Τοῦτο γὰρ ἡ τῶν ὠῶν καὶ νεοττῶν ἐρημία δηλοί. Τὰ δὲ ὡὰ μετὰ τοὺς νεοττοὺς ἐν ἐπιτάσει τῆς ὀλιγωρίας ἐπήνεγκεν. Εχρήν δέ σε σκοπῆσαι, φησίν, ὡς ὄργανον ἐγένου Θεοῦ, καθάπερ ἀξίνη, πρίων τε καὶ ῥάβδος τοῦ κινοῦντος δεόμενα. Δύναμιν γὰρ ἀφ' ἑαυτῶν οὐδε μίαν πρὸς κίνησιν ἔχουσιν, ἀλλ' ἐπεὶ μὴ οὕτως ἐλο- γίσω, μηδὲ τὴν ἰσχὺν ὅθεν ἔχεις ἐπέγνως, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος ἀτιμίᾳ τὴν σὴν τιμὴν διαδέξει ται. Τιμὴν δέ φασι τὴν ὑποκειμένην αὐτῷ στρα τιάν, ἐφ' ᾗ καὶ δεδόξαστο. Ην καὶ πῦρ ἀναλώσειν φησίν. Διαφέρει δὲ κατά τινας τοῦ κλέους ἡ δόξα. Τὴν μὲν γὰρ εἶναι τὸν ἀπὸ τῶν πολλῶν ἔπαινον. Τὸ δὲ κλέος τὸν ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν. Καὶ τιμὴ μὲν ἡ ἀπὸ τῶν τυχόντων ἔσθ' ὅτε. Τὸ δὲ γέρας ἆθλόν ἐστιν ἀρετῆς. Εἶτα τούτοις ἐπήνεγκεν, ὡς ὁ πάλαι φωτί- ζων τὸν ἑαυτοῦ λαὸν καὶ ἁγιάζων αὐτὸν Θεὸς, σοὶ τῷ ὑπερηφάνῳ γενήσεται πῦρ. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐπὶ περὶ καιομένῳ, ἐξέδωκε Σύμμαχος· καὶ ὁ ἅγιος αὐτοῦ εἰς φλόγα. Ἀντὶ δὲ τοῦ, καταφάγε ται ὡσεὶ χόρτον τὴν ὕλην· καταφάγεται τὰ ἀπο- κείμενα αὐτοῦ, καὶ τὰ πεφυλαγμένα αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ. Καὶ ἡ δόξα τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Καρμήλιου αὐτοῦ, ἀπὸ ψυχῆς ἕως σαρκὸς ἀναλω θήσεται. Καὶ ἔσται ὡς τετμημένος φεύγων. Τα δὲ ἐπίλοιπα τῶν ξύλων τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ ἀριθμῷ ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτά. Δρυμὸν μὲν γρ. εἰς ἢ πρός. * λ. μέγαν. Ρ γρ. μέλειν. γρ. καί. • PROCOPII GAZEI , B lexit : vel certe potestatem adversariam simpli- citer Assyriorum principem ; qua ratione dicitur princeps regni Persarum, vel Medorum, vel Græ- corum . Sur igitur prudentiæ, suisque viribus quidquid ab Assyriis gestum est, arrogat et ma- gnifice de se sentiens Dei pacem omni mentis co- gitatione superiorem, ante oculos sibi non ponit, sed superbe in eum erigitur. Potest et mens ma- gna, non secus atque prudentia ipsa, in malam partem usurpari ; veluti cum prudentissimus animalium quæ in terra sunt, serpens dicitur. Testis est Apostolus ad Corinthios, cum ait : • Timeo ne, sicut serpens seduxit Evam prudentia sula 1, » etc. Testis et ipse Salvator cum villicum iniquitatis prudenter fecisse, et filios hujus sæculi filiis lucis prudentiores esse, dicit ". Præterea et magram mentem, prudentiam contortam, et obliquam esse aiunt. Hæc igitur mens quia no- vit sapientis oculos in capite ipsius exsistere suos ipsa oculos gloria afficit ; tanquam terre- nis rebus superior, avocata ab inferioribus acie, quæ sursum sunt contempletur. Tales exstiterunt qui inter gentes sapientis nomine commendantur, vitae quidem probitate obscuri, sed disputationi- bus de caelo, rebusque iis, quæ sublime fiunt oculos sibi gloria aliqua munire, illustresque reddere conati. Oculorum ergo nomine cogitationes in- tellexit, Verum qui corda et renes intuetur Domi- nus occulta etiam in apertum educit; movens Assyrium suis viribus et arte militari confisum, de tollendis iis qui gentes inter se distinguunt, li- mitibus cogitare, ut dilatatis finibus ea suo unius imperio adjiciat quæ pulchre a Deo cum gentes separaret Altissimus ", definita sunt et termi- nata, quippe qui nullum a Deo videri, nec infe- riora ista curare existimet. Neque enim aliud ororum pullorumque nominibus significavit: Quod deinde ova post pullos addidit, ita Providentiæ con- temptum adauxit. At istum cogitare decebat, ait, et videre nihil se esse aliud, quam Dei or- ganum non magis quam vel securim, vel serram, vel baculum denique, quibus movente opus est. Agendi enim ista nisi alienis agantur viribus, facultatem non habent. Que quando, ait, ita non est arbitratus; neque unde tibi vires suppetant ag. D novisti, ecce exercituum Dominus laudem tuam infamia et dedecore excipiet. Laudem vero copias illas quibus imperabat et quarum nomine gloriam consequebatur, appellat ; quæ igne eliam consun- ptum iri significat. Placet autem nonnullis inter honorem et gloriam aliquid interesse. Gloriam enim a populo, honorem vero a bonis tantum deferr: Itemque laudem a quibuslibet aliquando, præmium. autem virtutis esse honorarium. Addit se deinde, qui populo olim illucere, ipsumque sanctificare Dan. x, seqq. " II Cor. xt, 3. , Apoe. 1, 23. * Deut. xxxII, 8. Luc. C seq. Eccle. 11, 14. > Jerem. xvi, 10. xvi, VARIE LECTIONES. " »
τοιοῦτον γὰρ καὶ τὸ, Ἁγίασόν μοι πᾶν πρωτότοκον διανοῖγον μήτραν, τὰ ἀῤῥενικὰ τῷ Κυρίῳ, ἀντὶ τοῦ, Ἀνάθες. Ἁγιάσεσθαι γὰρ οὐ πάντως τὸ μετέχειν ἁγιασμοῦ, ἀλλὰ καὶ τῷ Θεῷ ἀνακεῖσθαι. Εἰ γὰρ μὴ ἴδιον ἡγεῖτο λαὸν, οὐκ ἂν ἐξέκαυσε κατὰ τῶν ἐναντίων τὸ πῦρ. Βουνοῖς δὲ καὶ ὄρεσι καὶ δρυμοῖς , τὴν τῶν Ἀςσυρίων μετὰ τῶν ἡγουμένων ἀπεικάζει πληθὺν, οἵπερ ἀποσβεσθήσονται πάλαι ὄντες δεινοὶ καὶ θερμοί· θανάτο γὰρ αὐτῶν καταφάγεται μόνον οὐχὶ ψυχάς τε καὶ σώματα, ὅτε καὶ βραχὺ τὸ λειπόμενον. Τὴν δὲ παροῦσαν τινὲς τιμωρίαν ἐπὶ Ῥαψάκου γεγονέναι νοοῦσιν, μεθ’ οὗ δὲ καλειφθέντες τὸν ἀριθμὸν τῷ τῶν Ἀσσυρίων ἀπήγγειλαν βασιλεῖ. Διττῆς δὲ οὔσης τῆς τοῦ πυρὸς ἐνεργείας, διένειμε τὴν μὲν φωτιστικὴν Ἰσραήλ· τὴν καυστικὴν δὲ, τοῖς Ἀσσυρίοις, διὰ τὴν ὑπερηφανίαν μεγάλου νοῦ πρὸς ἐναντίαν τάξιν τῶν πραγμάτων μεταχωρούντων. Ἁγιάζει δὲ, φασὶ, τὸ πῦρ , ἐπειδὰν φάγῃ ὡς χόρτον τὴν ὕλην . Ἐπεὶ οὖν πῦρ καταναλίσκον ἐστὶν ὁ Θεὸς, τὰ ἐξ ὕλης ἐλθόντα δαπανήσεται πάθη, καὶ τότε τὰ ὅρη τοῦ καίεσθαι παύσεται.
Α έπει τοίνυν ἰδίᾳ καὶ δυνάμει τὰ πραχθέντα τοῖς σε Ασσυρίοις ἀνέθηκεν η οὖν ἑαυτὸν εἶναι μέγαν δου κῶν, μὴ θέμενος πρὸ τῶν ὀφθαλμῶν τὴν εἰρήνην τοῦ Θεοῦ τὴν ὑπερέχουσαν πάντα νοῦν, ὑπερηφάνοις δὲ ὀφθαλμοῖς κατεπαρθεὶς τοῦ Θεοῦ. Λέγοι δ' ἂν καὶ μέγαν νοῦν ὡς φρόνησιν τὴν πανουργίαν ἐπὶ κακῷ, ὡς ὁ ὄφις φρονιμώτερος τῶν θηρίων τῶν ἐπὶ τῆς γῆς· ὅπερ ὁ θεῖος ᾿Απόστολος εξηγούμενος πρὸς Κοριν θίους, ο Φοβοῦμαι, φησί, μήπως ὡς ὁ ὄφις ἐξηπάτ τηκεν Εὔαν ἐν τῇ πανουργίᾳ αὐτοῦ. • Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν, ὡς ὁ οἰκονόμος τῆς ἀδικίας φρονίμως ἐποίησεν· καὶ οἱ υἱοὶ τοῦ αἰῶνος τούτου φρονιμώτεροι ὑπὲρ τοὺς υἱοὺς τοῦ φωτός. Ἐπεὶ, καὶ νοῦν εἶναι φασι φρόνησιν συνεστραμμένην. Οὗτος οὖν ὁ νοῦς, ἐπεὶ οἶδεν, ὡς σοφοῦ οἱ ὀφθαλμοὶ ἐπὶ τῆς κεφαλῆς αὐτοῦ, δοξάζει τοὺς ὀφθαλμοὺς αὐτοῦ, ὡς τῶν γηΐνων κρείττων, ἄνω τε βλέπων καὶ μὴ κύπτων εἰς γῆν. Τοιοῦτοι γὰρ οἱ παρ' Έλλησι σοφοί, ζῶντες μὲν κακῶς· δι' ὧν δὲ περί τε οὐρανοῦ καὶ τῶν μετεώρων φασί, δόξαν τινα τοῖς ὀφθαλμοῖς τοῖς ἰδίοις περι- τιθέμενοι. Οφθαλμοὺς οὖν τὰς ἐννοίας φησίν. Αλλ' ὁ καρδίας ὁρῶν καὶ νεφρούς, καὶ τὰ κεκρυμμένα. καθίστησιν εναργή, λέγων ὡς διενοήθη παντοδαπῇ δυνάμει θαῤῥῶν καὶ τέχνῃ στρατηγικῇ, τὰ μὲν οἷς διώρισται τὰ ἔθνη παρ' ἀλλήλων περιελεῖν, μιᾶς δὲ βασιλείας ἕνα μόνον ὅρον ποιεῖν, τοῖς ἑαυτοῦ σκή πτροις ὑποτάξας αὐτὰ, ἃ δὴ καλῶς διώρισεν ὁ Θεός, ὅτε διεμέριζεν ὁ Ὕψιστος ἔθνη. Μηδένα γὰρ ἐφορία, μηδὲ Θεῷ μέλλειν ἡ τῶν ἐπὶ γῆς. Τοῦτο γὰρ ἡ τῶν ὠῶν καὶ νεοττῶν ἐρημία δηλοί. Τὰ δὲ ὡὰ μετὰ τοὺς νεοττοὺς ἐν ἐπιτάσει τῆς ὀλιγωρίας ἐπήνεγκεν. Εχρήν δέ σε σκοπῆσαι, φησίν, ὡς ὄργανον ἐγένου Θεοῦ, καθάπερ ἀξίνη, πρίων τε καὶ ῥάβδος τοῦ κινοῦντος δεόμενα. Δύναμιν γὰρ ἀφ' ἑαυτῶν οὐδε μίαν πρὸς κίνησιν ἔχουσιν, ἀλλ' ἐπεὶ μὴ οὕτως ἐλο- γίσω, μηδὲ τὴν ἰσχὺν ὅθεν ἔχεις ἐπέγνως, ὁ τῶν δυνάμεων Κύριος ἀτιμίᾳ τὴν σὴν τιμὴν διαδέξει ται. Τιμὴν δέ φασι τὴν ὑποκειμένην αὐτῷ στρα τιάν, ἐφ' ᾗ καὶ δεδόξαστο. Ην καὶ πῦρ ἀναλώσειν φησίν. Διαφέρει δὲ κατά τινας τοῦ κλέους ἡ δόξα. Τὴν μὲν γὰρ εἶναι τὸν ἀπὸ τῶν πολλῶν ἔπαινον. Τὸ δὲ κλέος τὸν ἀπὸ τῶν ἀγαθῶν. Καὶ τιμὴ μὲν ἡ ἀπὸ τῶν τυχόντων ἔσθ' ὅτε. Τὸ δὲ γέρας ἆθλόν ἐστιν ἀρετῆς. Εἶτα τούτοις ἐπήνεγκεν, ὡς ὁ πάλαι φωτί- ζων τὸν ἑαυτοῦ λαὸν καὶ ἁγιάζων αὐτὸν Θεὸς, σοὶ τῷ ὑπερηφάνῳ γενήσεται πῦρ. Ἀντὶ γὰρ τοῦ, καὶ ἁγιάσει αὐτὸν ἐπὶ περὶ καιομένῳ, ἐξέδωκε Σύμμαχος· καὶ ὁ ἅγιος αὐτοῦ εἰς φλόγα. Ἀντὶ δὲ τοῦ, καταφάγε ται ὡσεὶ χόρτον τὴν ὕλην· καταφάγεται τὰ ἀπο- κείμενα αὐτοῦ, καὶ τὰ πεφυλαγμένα αὐτοῦ, ἐν ἡμέρᾳ μιᾷ. Καὶ ἡ δόξα τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ, καὶ τοῦ Καρμήλιου αὐτοῦ, ἀπὸ ψυχῆς ἕως σαρκὸς ἀναλω θήσεται. Καὶ ἔσται ὡς τετμημένος φεύγων. Τα δὲ ἐπίλοιπα τῶν ξύλων τοῦ δρυμοῦ αὐτοῦ ἀριθμῷ ἔσονται, καὶ παιδίον γράψει αυτά. Δρυμὸν μὲν γρ. εἰς ἢ πρός. * λ. μέγαν. Ρ γρ. μέλειν. γρ. καί. • PROCOPII GAZEI , B lexit : vel certe potestatem adversariam simpli- citer Assyriorum principem ; qua ratione dicitur princeps regni Persarum, vel Medorum, vel Græ- corum . Sur igitur prudentiæ, suisque viribus quidquid ab Assyriis gestum est, arrogat et ma- gnifice de se sentiens Dei pacem omni mentis co- gitatione superiorem, ante oculos sibi non ponit, sed superbe in eum erigitur. Potest et mens ma- gna, non secus atque prudentia ipsa, in malam partem usurpari ; veluti cum prudentissimus animalium quæ in terra sunt, serpens dicitur. Testis est Apostolus ad Corinthios, cum ait : • Timeo ne, sicut serpens seduxit Evam prudentia sula 1, » etc. Testis et ipse Salvator cum villicum iniquitatis prudenter fecisse, et filios hujus sæculi filiis lucis prudentiores esse, dicit ". Præterea et magram mentem, prudentiam contortam, et obliquam esse aiunt. Hæc igitur mens quia no- vit sapientis oculos in capite ipsius exsistere suos ipsa oculos gloria afficit ; tanquam terre- nis rebus superior, avocata ab inferioribus acie, quæ sursum sunt contempletur. Tales exstiterunt qui inter gentes sapientis nomine commendantur, vitae quidem probitate obscuri, sed disputationi- bus de caelo, rebusque iis, quæ sublime fiunt oculos sibi gloria aliqua munire, illustresque reddere conati. Oculorum ergo nomine cogitationes in- tellexit, Verum qui corda et renes intuetur Domi- nus occulta etiam in apertum educit; movens Assyrium suis viribus et arte militari confisum, de tollendis iis qui gentes inter se distinguunt, li- mitibus cogitare, ut dilatatis finibus ea suo unius imperio adjiciat quæ pulchre a Deo cum gentes separaret Altissimus ", definita sunt et termi- nata, quippe qui nullum a Deo videri, nec infe- riora ista curare existimet. Neque enim aliud ororum pullorumque nominibus significavit: Quod deinde ova post pullos addidit, ita Providentiæ con- temptum adauxit. At istum cogitare decebat, ait, et videre nihil se esse aliud, quam Dei or- ganum non magis quam vel securim, vel serram, vel baculum denique, quibus movente opus est. Agendi enim ista nisi alienis agantur viribus, facultatem non habent. Que quando, ait, ita non est arbitratus; neque unde tibi vires suppetant ag. D novisti, ecce exercituum Dominus laudem tuam infamia et dedecore excipiet. Laudem vero copias illas quibus imperabat et quarum nomine gloriam consequebatur, appellat ; quæ igne eliam consun- ptum iri significat. Placet autem nonnullis inter honorem et gloriam aliquid interesse. Gloriam enim a populo, honorem vero a bonis tantum deferr: Itemque laudem a quibuslibet aliquando, præmium. autem virtutis esse honorarium. Addit se deinde, qui populo olim illucere, ipsumque sanctificare Dan. x, seqq. " II Cor. xt, 3. , Apoe. 1, 23. * Deut. xxxII, 8. Luc. C seq. Eccle. 11, 14. > Jerem. xvi, 10. xvi, VARIE LECTIONES. " »
PG 87:2029Τὸ δὲ πῦρ τῶν λογικῶν τούτων ὀρῶν τε καὶ βουνῶν καὶ δρυμοῦ , ἀπὸ ψυχῶν ἀρξάμενον, εἰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Καλεῖ δὲ, φασὶν, ἡ Γραφὴ ὄρη μὲν, τοὺς ἐν προτερήμασί τισιν, ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ γεγονότας· δρυμοὺς δὲ, τοὺς ἀκάρπους καὶ μὴ φοιτείαν ἔχοντας τὴν τοῦ ἀληθινοῦ γεωργοῦ. Πάντων μέντοι τὸ πῦρ ἅπτεται ἀρξάμενον ἀπὸ ψυχῆς τῶν ἐν τῷ νῷ παθημάτων· εἰ μέχρι τούτων σταίη τὸ κακὸν, τὴν ἐνταῦθα μόνον ἀναλώσειεν ὕλην . Εἰ δὲ καὶ πρὸς πρᾶξιν ταῦτα χωρήσειε τὴν σαρκὸς, καὶ εἰς τὰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Οἷον εἰ σταίη μοιχεία μέχρι ψυχῆς, ἵσταται καὶ τὸ πῦρ. Ἐνέβλεψε γὰρ μόνον γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἀλλ’ οὐκ ἔφθειρε τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ποιήσας τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, πόρνης μέλη. Εἰ δὲ προέλθοι πρὸς σῶμα, μέχρι τούτου χωρεῖ εἰς τὸ πῦρ , καὶ ἔστι , φησὶν, ὁ φεύγων , ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιομένης . Τάχα ὁ φεύγων ἀπὸ τοῦ ἐμπρησμοῦ, ἐπιστροφῇ, καὶ μετανοίᾳ, φεύγει τὴν κολάζουσαν φλόγα . Οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔσονται ἀριθμὸς, οὐ μόνον διὰ τὸ εὐαρίθμητον, ἀλλ’ ὅτι καὶ ἄξιοι πρὸς ἀριθμὸν ἀναλαμβάνεσθαι θεῖον, κατὰ τοὺς ἀριθμηθέντας ἐν τῇ βίβλῳ τῶν Ἀριθμῶν.
λέγων τὰ πλήθη τὰ σὺν αὐτῷ· Κάρμηλον δὲ, αὐτοῦ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφήν· ἅπερ ἀναλωθῆναι φησιν ὑπὸ τῆς κολαστικής δυνάμεως τοῦ προλεχθέντος πυρές. ἂν αὐτῷ συμβάντων δρασμῷ χρησάμενος φεύξεται σὺν τοῖς μετ' αὐτοῦ· οἱ δὲ περιλειφθέντες οὕτως ἔσονται βραχεῖς ὡς καὶ παιδίον αὐτῶν γραφῇ παραδοῦναι τὴν ἀριθμόν. Καθηρέθη δὲ παραχρῆμα κατὰ τὰ προθεσπισθέντα τῶν Ασσυρίων ἡ δυνα στεία. Τινὲς δὲ, τὸ ἁγιάσει αὐτόν, τοῦτ' ἔστιν ἀνα- κείμενον τῷ Θεῷ δείξει τὸν Ἰσραήλ· τοιοῦτον γὰρ καὶ τὸν ᾿Αγίασόν μοι τῶν πρωτότοκον διανοίγον μή- τραν, τὰ ἀῤῥενικὰ τῷ Κυρίῳ, ἀντὶ τοῦ, Ανάθες. Αγιάσεσθαι γὰρ οὐ πάντως τὸ μετέχειν ἁγιασμοῦ, ἀλλὰ καὶ τῷ Θεῷ ἀνακεῖσθαι. Εἰ γὰρ μὴ ἴδιον ἡγεῖτο λαὸν, οὐκ ἂν ἐξέκαυσε κατὰ τῶν ἐναντίων τὸ πῦρ. Βουνοῖς δὲ καὶ ὄρεσι καὶ δρυμοῖς, τὴν τῶν 'Ασ. Β συρίων μετὰ τῶν ἡγουμένων ἀπεικάζει πληθύν, οἵπερ αποσβεσθήσονται πάλαι ὄντες δεινοὶ καὶ θερμοί - θανάτο ἡ γὰρ αὐτῶν καταράγεται μόνον οὐχὶ ψυχάς τε καὶ σώματα, ὅτε ο καὶ βραχὺ τὸ λειπόμενον. Τὴν δὲ παροῦσαν τινὲς τιμωρίαν ἐπὶ Ῥαψάκου γεγονέναι νοοῦσιν, μεθ᾿ οὗ δὲ καλειφθέντες τὸν ἀριθμὸν τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀπήγγειλαν βασιλεῖ. Διττῆς δὲ οὔσης τῆς τοῦ πυρὸς ἐνεργείας, διένειμε τὴν μὲν φωτιστι κὴν Ἰσραήλ· τὴν καυστικὴν δὲ, τοῖς Ασσυρίοις, διὰ τὴν ὑπερηφανίαν μεγάλου τοῦ πρὸς ἐναντίαν τάξιν τῶν πραγμάτων μεταχωρούντων. 'Αγιάζει δέ, φασί, τὸ πῦρ, ἐπειδὰν φάγῃ ὡς χόρτον τὴν ὕλην. Ἐπεὶ οὖν πῦρ καταναλίσκον ἐστὶν ὁ Θεὸς, τὰ ἐξ ὕλης ἐλ- θέντα δαπανήσεται πάθη, καὶ τότε τὰ ὄρη τοῦ καίε σθαι παύσεται. Τὸ δὲ πῦρ τῶν λογικῶν τούτων ὁ ὢν τε καὶ βουνῶν καὶ δρυμοῦ, ἀπὸ ψυχῶν ἀρξά μενον, εἰ σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Καλεῖ δὲ, φασὶν, ἡ Γραφὴ ὄρη μὲν, τοὺς ἐν προτερήματί τισιν, ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ γεγονότα, δρυμούς δὲ, τοὺς ἀκάμπους καὶ μὴ φοιτείαν " ἔχοντας τὴν τοῦ ἀληθινοῦ γεωργοῦ. Πάντων μέντοι τὸ πῦρ ἄπτεται ἀρξάμενον ἀπὸ ψυχῆς τῶν ἐν τῷ νῷ παθημάτων· τ εἰ μέχρι τούτων σταίη τὸ κακὸν, τὴν ἐνταῦθα μόνον ἀναλώσειεν ὕλην. Εἰ δὲ καὶ πρὸς πράξιν ταῦτα χωρήσεις τὴν διὰ σαρκὸς, καὶ εἰς τὰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Οἷον εἰ σταίη μοιχεία μέχρι ψυχῆς, ἵσταται καὶ τὸ πῦρ. Ενέβλεψε γάρ μόνον - γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἀλλ' οὐκ ἔφθειρε τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ποιήσας τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, πόρνης μέλη. Εἰ δὲ προέλθοι πρὸς σῶμα, μέχρι τούτου χωρεῖ εἰς τὸ πῦρ, καὶ ἔσται, φησὶν, ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιεμένης. Τάχα ὁ φεύγων· ἀπὸ τοῦ ἐμπρησμοῦ, ἐπιστροφῇ, καὶ μετανοίᾳ, φεύγει την κολάζουσα, φλόγα. Οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔσονται ἀριθμὸς, οὐ μόνον διὰ τὸ εὐαρίθμητον, ἀλλ' ὅτι καὶ ἄξ:οι πρὸς ἀριθμὸν ἀναλαμβάνεσθαι θεῖον, κατὰ τοὺς ἀριθμηθέντας ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμών. « Χαίρετε γάρ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγγέγρα- καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Παιδίον δὲ τὸ γράφον ταύ Γρ. θάνατος. Ο γρ. ὥστε. ' γρ. οἱ καταλ. γρ. φυτείαν ν ν γρ. καὶ. 20.0 COMMENTARII IN ISAIAΑΜ. · A solitus esset, eidem superbienti, Igrem futurum. г ' D C . Pro quo enim et sanctificabit ipsum in igne urente habemus, et sanctus ejus in flammam dixit Symmachus. Pro quo rursum, Et depascet tanquam fenum, silvam; idem depascet recondita ipsius, et quæ ab ipso servantur in die una et glo- ria saltus ejus et Curmeli ejus, ab anima ad car- nem usque consumetur, et erit tanquam casus ſu- giens. Reliqua autem saltus ejus, numero pauca erunt, et puer scribet ea. Quo sane loco saltus nomine, quam secum habebat turban intellexisse putandus est, quemadmodum per Carmelum, ejus opes et luxum, quem eadem vindice potentia, quam ignem antea diximus, consumptum iri, cum- que in ipso rerum discrimine ita fugam cum in sociis conversum iri dicit, ut relictorum numerus ipsa paucitate a puero facile teneri describique possit, Est enim non multo post, sicut ante prædictum fuerat,eversun Assyriorum imperium. Non desunt qui, sanctificabit ipsum, ad Israelem referent Deo- que consecratum iri velint; quo sensu primoge- nitum omne sexus masculini, quod vulvam ape- ruisset, Domino sanctificari, id est consecrari, precipitur : quando sanctifcandi verbum, non sanctificationis semper, sed consecrationis etiam significationem habere certum sit. Haudquaquam enim si populum non agnosceret, contra hostes ignem ipse fuerat accensurus. Collibus autem montibusque, et saltibus, Assyriorum duces, cum ipsa cæterorum multitudine assimilat; qui olim quidem valde potentes et fervidi, exstin- guentur tamen. Ita enim ipsorum non corpora tantum, sed animas etiam mors depascet ; ut exis guum, quod relinquatur, futurum sit. Sunt etiam qui poenas istas ad Rapsacæ tempus referant : cum quo qui evasere incolumes, Assyrio superstitem numerum denuntiarint 7. Cæterum cum duplex sit ignis virtus ; cam quidem, quæ illuminaudi est, Israeli attribuit: quæ autem urendi, Assy riis, quibus propter magna mentis superbiam in contrarium quam statuissent res abierunt, Sanctificat autem tum demum ignis, inquiunt, cum silvam tanquam fenum depascitur. Quoniam itaque ignis consumens exsistit Deus ", cos est animi mo- tus depasturus qui e silva prodeunt ; et tunc mons tium cessatura est combustio. Progredietur vero ignis in montes istos ratione præditos, in colles etiam et saltus, ab animis ad carnes usque, ibi solum urendi finem facturus. Montium deinde nomine eos in Scriptura significari putant qui aliis dignitate superiores tanquam construendis rebus præfcian- tur : Saltuum autein, qui, fructus nullos edentes,veri agricolæ artem et manum non sentiunt. Omnes igitur ignis invadit, facto ab animi doloribus principio, et si in eis malum steterit, co usque tan- • Exod. XIII, 2. € 1V Reg. xvi, 19. Deut. Iv, 24. . VARIE LECTIONES.
«Χαίρετε γὰρ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγγέγραπται ἐν τοῖς οὐρανοῖς.» Παιδίον δὲ τὸ γράφον ταύτην τὴν ἐγγραφὴν, περὶ οὗπερ ἐλέχθη, ὅτι παιδίον ἐγενήθη ἡμῖν υἱὸς , ᾧ προσεκύνησαν Μάγοι, ὃ κατῆλθεν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πάλιν ἦλθεν εἰς γῆν Ἰσραὴλ, ὅπερ γράφει τοὺς διὰ μετανοίας εἰς Θεὸν ἐπιστρέφοντας. κκγ. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνη, οὐκέτι προστεθήσεται καταλειφθὲν Ἰσραήλ. Καὶ οἱ σωθέντες τοῦ Ἰακὼβ οὐκέτι μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς· ἀλλὰ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, κ.τ.λ. Ὅτε, φησὶ, καταστραφῶσιν Ἀσσύριοι, οἱ περιλειφθέντες τοῦ λαοῦ τοῦ αἰχμαλωτισθέντος, οὓς ἐλευθέρους ὁ Κύρος ἀπέπεμψεν, οὐκ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τοὺς Ἀσσυρίους τοὺς ἠδικηκότας αὐτοὺς, ὅπερ φαίνεται ποιήσας Ἄχαζ, τοὺς ἱεροὺς θησαυροὺς καὶ τοὺς βασιλικοὺς ἀποστείλας τῶν Ἀσσυρίων τῷ βασιλεῖ, λέγων· Δοῦλός σου ἐγώ. Ἀνάβηθι καὶ σῶσόν με ἐκ χειρὸς βασιλέως Συρίας, καὶ ἐκ χειρὸς βασιλέως Ἰσραὴλ, ὅτε καὶ ἀνελθὼν συνέλαβε Δαμασκὸν, καὶ τὸν Ῥαασσὼν ἀπέστρεψεν. Οὐκ ἐπ’ ἀνθρώπῳ τοίνυν, Θεῷ δὲ μόνον οἵγε σωθέντες θαῤῥήσουσιν .
λέγων τὰ πλήθη τὰ σὺν αὐτῷ· Κάρμηλον δὲ, αὐτοῦ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφήν· ἅπερ ἀναλωθῆναι φησιν ὑπὸ τῆς κολαστικής δυνάμεως τοῦ προλεχθέντος πυρές. ἂν αὐτῷ συμβάντων δρασμῷ χρησάμενος φεύξεται σὺν τοῖς μετ' αὐτοῦ· οἱ δὲ περιλειφθέντες οὕτως ἔσονται βραχεῖς ὡς καὶ παιδίον αὐτῶν γραφῇ παραδοῦναι τὴν ἀριθμόν. Καθηρέθη δὲ παραχρῆμα κατὰ τὰ προθεσπισθέντα τῶν Ασσυρίων ἡ δυνα στεία. Τινὲς δὲ, τὸ ἁγιάσει αὐτόν, τοῦτ' ἔστιν ἀνα- κείμενον τῷ Θεῷ δείξει τὸν Ἰσραήλ· τοιοῦτον γὰρ καὶ τὸν ᾿Αγίασόν μοι τῶν πρωτότοκον διανοίγον μή- τραν, τὰ ἀῤῥενικὰ τῷ Κυρίῳ, ἀντὶ τοῦ, Ανάθες. Αγιάσεσθαι γὰρ οὐ πάντως τὸ μετέχειν ἁγιασμοῦ, ἀλλὰ καὶ τῷ Θεῷ ἀνακεῖσθαι. Εἰ γὰρ μὴ ἴδιον ἡγεῖτο λαὸν, οὐκ ἂν ἐξέκαυσε κατὰ τῶν ἐναντίων τὸ πῦρ. Βουνοῖς δὲ καὶ ὄρεσι καὶ δρυμοῖς, τὴν τῶν 'Ασ. Β συρίων μετὰ τῶν ἡγουμένων ἀπεικάζει πληθύν, οἵπερ αποσβεσθήσονται πάλαι ὄντες δεινοὶ καὶ θερμοί - θανάτο ἡ γὰρ αὐτῶν καταράγεται μόνον οὐχὶ ψυχάς τε καὶ σώματα, ὅτε ο καὶ βραχὺ τὸ λειπόμενον. Τὴν δὲ παροῦσαν τινὲς τιμωρίαν ἐπὶ Ῥαψάκου γεγονέναι νοοῦσιν, μεθ᾿ οὗ δὲ καλειφθέντες τὸν ἀριθμὸν τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀπήγγειλαν βασιλεῖ. Διττῆς δὲ οὔσης τῆς τοῦ πυρὸς ἐνεργείας, διένειμε τὴν μὲν φωτιστι κὴν Ἰσραήλ· τὴν καυστικὴν δὲ, τοῖς Ασσυρίοις, διὰ τὴν ὑπερηφανίαν μεγάλου τοῦ πρὸς ἐναντίαν τάξιν τῶν πραγμάτων μεταχωρούντων. 'Αγιάζει δέ, φασί, τὸ πῦρ, ἐπειδὰν φάγῃ ὡς χόρτον τὴν ὕλην. Ἐπεὶ οὖν πῦρ καταναλίσκον ἐστὶν ὁ Θεὸς, τὰ ἐξ ὕλης ἐλ- θέντα δαπανήσεται πάθη, καὶ τότε τὰ ὄρη τοῦ καίε σθαι παύσεται. Τὸ δὲ πῦρ τῶν λογικῶν τούτων ὁ ὢν τε καὶ βουνῶν καὶ δρυμοῦ, ἀπὸ ψυχῶν ἀρξά μενον, εἰ σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Καλεῖ δὲ, φασὶν, ἡ Γραφὴ ὄρη μὲν, τοὺς ἐν προτερήματί τισιν, ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ γεγονότα, δρυμούς δὲ, τοὺς ἀκάμπους καὶ μὴ φοιτείαν " ἔχοντας τὴν τοῦ ἀληθινοῦ γεωργοῦ. Πάντων μέντοι τὸ πῦρ ἄπτεται ἀρξάμενον ἀπὸ ψυχῆς τῶν ἐν τῷ νῷ παθημάτων· τ εἰ μέχρι τούτων σταίη τὸ κακὸν, τὴν ἐνταῦθα μόνον ἀναλώσειεν ὕλην. Εἰ δὲ καὶ πρὸς πράξιν ταῦτα χωρήσεις τὴν διὰ σαρκὸς, καὶ εἰς τὰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Οἷον εἰ σταίη μοιχεία μέχρι ψυχῆς, ἵσταται καὶ τὸ πῦρ. Ενέβλεψε γάρ μόνον - γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἀλλ' οὐκ ἔφθειρε τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ποιήσας τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, πόρνης μέλη. Εἰ δὲ προέλθοι πρὸς σῶμα, μέχρι τούτου χωρεῖ εἰς τὸ πῦρ, καὶ ἔσται, φησὶν, ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιεμένης. Τάχα ὁ φεύγων· ἀπὸ τοῦ ἐμπρησμοῦ, ἐπιστροφῇ, καὶ μετανοίᾳ, φεύγει την κολάζουσα, φλόγα. Οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔσονται ἀριθμὸς, οὐ μόνον διὰ τὸ εὐαρίθμητον, ἀλλ' ὅτι καὶ ἄξ:οι πρὸς ἀριθμὸν ἀναλαμβάνεσθαι θεῖον, κατὰ τοὺς ἀριθμηθέντας ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμών. « Χαίρετε γάρ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγγέγρα- καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Παιδίον δὲ τὸ γράφον ταύ Γρ. θάνατος. Ο γρ. ὥστε. ' γρ. οἱ καταλ. γρ. φυτείαν ν ν γρ. καὶ. 20.0 COMMENTARII IN ISAIAΑΜ. · A solitus esset, eidem superbienti, Igrem futurum. г ' D C . Pro quo enim et sanctificabit ipsum in igne urente habemus, et sanctus ejus in flammam dixit Symmachus. Pro quo rursum, Et depascet tanquam fenum, silvam; idem depascet recondita ipsius, et quæ ab ipso servantur in die una et glo- ria saltus ejus et Curmeli ejus, ab anima ad car- nem usque consumetur, et erit tanquam casus ſu- giens. Reliqua autem saltus ejus, numero pauca erunt, et puer scribet ea. Quo sane loco saltus nomine, quam secum habebat turban intellexisse putandus est, quemadmodum per Carmelum, ejus opes et luxum, quem eadem vindice potentia, quam ignem antea diximus, consumptum iri, cum- que in ipso rerum discrimine ita fugam cum in sociis conversum iri dicit, ut relictorum numerus ipsa paucitate a puero facile teneri describique possit, Est enim non multo post, sicut ante prædictum fuerat,eversun Assyriorum imperium. Non desunt qui, sanctificabit ipsum, ad Israelem referent Deo- que consecratum iri velint; quo sensu primoge- nitum omne sexus masculini, quod vulvam ape- ruisset, Domino sanctificari, id est consecrari, precipitur : quando sanctifcandi verbum, non sanctificationis semper, sed consecrationis etiam significationem habere certum sit. Haudquaquam enim si populum non agnosceret, contra hostes ignem ipse fuerat accensurus. Collibus autem montibusque, et saltibus, Assyriorum duces, cum ipsa cæterorum multitudine assimilat; qui olim quidem valde potentes et fervidi, exstin- guentur tamen. Ita enim ipsorum non corpora tantum, sed animas etiam mors depascet ; ut exis guum, quod relinquatur, futurum sit. Sunt etiam qui poenas istas ad Rapsacæ tempus referant : cum quo qui evasere incolumes, Assyrio superstitem numerum denuntiarint 7. Cæterum cum duplex sit ignis virtus ; cam quidem, quæ illuminaudi est, Israeli attribuit: quæ autem urendi, Assy riis, quibus propter magna mentis superbiam in contrarium quam statuissent res abierunt, Sanctificat autem tum demum ignis, inquiunt, cum silvam tanquam fenum depascitur. Quoniam itaque ignis consumens exsistit Deus ", cos est animi mo- tus depasturus qui e silva prodeunt ; et tunc mons tium cessatura est combustio. Progredietur vero ignis in montes istos ratione præditos, in colles etiam et saltus, ab animis ad carnes usque, ibi solum urendi finem facturus. Montium deinde nomine eos in Scriptura significari putant qui aliis dignitate superiores tanquam construendis rebus præfcian- tur : Saltuum autein, qui, fructus nullos edentes,veri agricolæ artem et manum non sentiunt. Omnes igitur ignis invadit, facto ab animi doloribus principio, et si in eis malum steterit, co usque tan- • Exod. XIII, 2. € 1V Reg. xvi, 19. Deut. Iv, 24. . VARIE LECTIONES.
PG 87:2030Λέγοι δ’ ἂν καὶ τὸ, μὴ πάλιν προσέχειν οἷς πάλαι προσέκειντο δαίμοσιν τοῖς τὰς αὐτῶν ἠδικηκόσι ψυχάς. Τινὲς δέ φασιν εἰρῆσθαι ταῦτα περὶ τῶν δι’ ἐπιστροφῆς ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα θεμένων. Οἱ γὰρ ἁμαρτωλοὶ τοῖς αὐτοὺς ἀδικοῦσι προστίθενται· μόνος δὲ πέποιθεν ἐν ἀληθείᾳ Θεῷ , ὁ μηδενὶ τῶν φαινομένων θαῤῥῶν, ταῖς ἐλπίσι μὴ μεριζόμενος, τὸ δὲ πᾶν ἀπονείμας Θεῷ. Τὸ δὲ κατάλειμμα , περὶ οὗ ἐπιφέρει ὅτι σωθήσεται , ἀορίστως λέγων περὶ αὐτοῦ, ἕτερόν ἐστιν παρὰ τὸ λεχθὲν, οὐκέτι προστεθήσεται τὸ καταλειφθὲν Ἰσραήλ . Τοῦτο μὲν γὰρ, τὸ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἐπανελθόν· τὸ δὲ πρῶτον τοιοῦτόν ἐστιν, καὶ ὁ τῆς θαλάττης ψάμμος ἄπειρος ἀριθμῷ, πρὸς γεωργίαν δὲ ἄχρηστος. Ὅταν οὖν πληθυνθεὶς Ἰσραὴλ ἄχρηστος ἐν τῇ καρποφορίᾳ γένηται τῇ κατὰ Θεὸν, τὸ μὲν πλῆθος αὐτῶν ἀπολεῖται, τὸ κατάλειμμα δὲ σωθήσεται. Μετὰ γὰρ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον μέχρι τῶν Ῥωμαϊκῶν χρόνων, εἰς πλῆθος ἐπέδωκαν ἄχρηστον, ἐξ ὧν οἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότες ἐσώθησαν. Τοῦτο δὲ, φησὶν, ἔσται, ἐπειδ’ ἂν συντετμημένον ἐπὶ γῆς ποιήσειε λόγον . Οἷος ὁ εὐαγγελικὸς, μὴ περιέχων τὰ παρὰ τῷ Μωϋσεῖ παραγγέλματα.
λέγων τὰ πλήθη τὰ σὺν αὐτῷ· Κάρμηλον δὲ, αὐτοῦ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφήν· ἅπερ ἀναλωθῆναι φησιν ὑπὸ τῆς κολαστικής δυνάμεως τοῦ προλεχθέντος πυρές. ἂν αὐτῷ συμβάντων δρασμῷ χρησάμενος φεύξεται σὺν τοῖς μετ' αὐτοῦ· οἱ δὲ περιλειφθέντες οὕτως ἔσονται βραχεῖς ὡς καὶ παιδίον αὐτῶν γραφῇ παραδοῦναι τὴν ἀριθμόν. Καθηρέθη δὲ παραχρῆμα κατὰ τὰ προθεσπισθέντα τῶν Ασσυρίων ἡ δυνα στεία. Τινὲς δὲ, τὸ ἁγιάσει αὐτόν, τοῦτ' ἔστιν ἀνα- κείμενον τῷ Θεῷ δείξει τὸν Ἰσραήλ· τοιοῦτον γὰρ καὶ τὸν ᾿Αγίασόν μοι τῶν πρωτότοκον διανοίγον μή- τραν, τὰ ἀῤῥενικὰ τῷ Κυρίῳ, ἀντὶ τοῦ, Ανάθες. Αγιάσεσθαι γὰρ οὐ πάντως τὸ μετέχειν ἁγιασμοῦ, ἀλλὰ καὶ τῷ Θεῷ ἀνακεῖσθαι. Εἰ γὰρ μὴ ἴδιον ἡγεῖτο λαὸν, οὐκ ἂν ἐξέκαυσε κατὰ τῶν ἐναντίων τὸ πῦρ. Βουνοῖς δὲ καὶ ὄρεσι καὶ δρυμοῖς, τὴν τῶν 'Ασ. Β συρίων μετὰ τῶν ἡγουμένων ἀπεικάζει πληθύν, οἵπερ αποσβεσθήσονται πάλαι ὄντες δεινοὶ καὶ θερμοί - θανάτο ἡ γὰρ αὐτῶν καταράγεται μόνον οὐχὶ ψυχάς τε καὶ σώματα, ὅτε ο καὶ βραχὺ τὸ λειπόμενον. Τὴν δὲ παροῦσαν τινὲς τιμωρίαν ἐπὶ Ῥαψάκου γεγονέναι νοοῦσιν, μεθ᾿ οὗ δὲ καλειφθέντες τὸν ἀριθμὸν τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀπήγγειλαν βασιλεῖ. Διττῆς δὲ οὔσης τῆς τοῦ πυρὸς ἐνεργείας, διένειμε τὴν μὲν φωτιστι κὴν Ἰσραήλ· τὴν καυστικὴν δὲ, τοῖς Ασσυρίοις, διὰ τὴν ὑπερηφανίαν μεγάλου τοῦ πρὸς ἐναντίαν τάξιν τῶν πραγμάτων μεταχωρούντων. 'Αγιάζει δέ, φασί, τὸ πῦρ, ἐπειδὰν φάγῃ ὡς χόρτον τὴν ὕλην. Ἐπεὶ οὖν πῦρ καταναλίσκον ἐστὶν ὁ Θεὸς, τὰ ἐξ ὕλης ἐλ- θέντα δαπανήσεται πάθη, καὶ τότε τὰ ὄρη τοῦ καίε σθαι παύσεται. Τὸ δὲ πῦρ τῶν λογικῶν τούτων ὁ ὢν τε καὶ βουνῶν καὶ δρυμοῦ, ἀπὸ ψυχῶν ἀρξά μενον, εἰ σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Καλεῖ δὲ, φασὶν, ἡ Γραφὴ ὄρη μὲν, τοὺς ἐν προτερήματί τισιν, ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ γεγονότα, δρυμούς δὲ, τοὺς ἀκάμπους καὶ μὴ φοιτείαν " ἔχοντας τὴν τοῦ ἀληθινοῦ γεωργοῦ. Πάντων μέντοι τὸ πῦρ ἄπτεται ἀρξάμενον ἀπὸ ψυχῆς τῶν ἐν τῷ νῷ παθημάτων· τ εἰ μέχρι τούτων σταίη τὸ κακὸν, τὴν ἐνταῦθα μόνον ἀναλώσειεν ὕλην. Εἰ δὲ καὶ πρὸς πράξιν ταῦτα χωρήσεις τὴν διὰ σαρκὸς, καὶ εἰς τὰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Οἷον εἰ σταίη μοιχεία μέχρι ψυχῆς, ἵσταται καὶ τὸ πῦρ. Ενέβλεψε γάρ μόνον - γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἀλλ' οὐκ ἔφθειρε τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ποιήσας τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, πόρνης μέλη. Εἰ δὲ προέλθοι πρὸς σῶμα, μέχρι τούτου χωρεῖ εἰς τὸ πῦρ, καὶ ἔσται, φησὶν, ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιεμένης. Τάχα ὁ φεύγων· ἀπὸ τοῦ ἐμπρησμοῦ, ἐπιστροφῇ, καὶ μετανοίᾳ, φεύγει την κολάζουσα, φλόγα. Οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔσονται ἀριθμὸς, οὐ μόνον διὰ τὸ εὐαρίθμητον, ἀλλ' ὅτι καὶ ἄξ:οι πρὸς ἀριθμὸν ἀναλαμβάνεσθαι θεῖον, κατὰ τοὺς ἀριθμηθέντας ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμών. « Χαίρετε γάρ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγγέγρα- καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Παιδίον δὲ τὸ γράφον ταύ Γρ. θάνατος. Ο γρ. ὥστε. ' γρ. οἱ καταλ. γρ. φυτείαν ν ν γρ. καὶ. 20.0 COMMENTARII IN ISAIAΑΜ. · A solitus esset, eidem superbienti, Igrem futurum. г ' D C . Pro quo enim et sanctificabit ipsum in igne urente habemus, et sanctus ejus in flammam dixit Symmachus. Pro quo rursum, Et depascet tanquam fenum, silvam; idem depascet recondita ipsius, et quæ ab ipso servantur in die una et glo- ria saltus ejus et Curmeli ejus, ab anima ad car- nem usque consumetur, et erit tanquam casus ſu- giens. Reliqua autem saltus ejus, numero pauca erunt, et puer scribet ea. Quo sane loco saltus nomine, quam secum habebat turban intellexisse putandus est, quemadmodum per Carmelum, ejus opes et luxum, quem eadem vindice potentia, quam ignem antea diximus, consumptum iri, cum- que in ipso rerum discrimine ita fugam cum in sociis conversum iri dicit, ut relictorum numerus ipsa paucitate a puero facile teneri describique possit, Est enim non multo post, sicut ante prædictum fuerat,eversun Assyriorum imperium. Non desunt qui, sanctificabit ipsum, ad Israelem referent Deo- que consecratum iri velint; quo sensu primoge- nitum omne sexus masculini, quod vulvam ape- ruisset, Domino sanctificari, id est consecrari, precipitur : quando sanctifcandi verbum, non sanctificationis semper, sed consecrationis etiam significationem habere certum sit. Haudquaquam enim si populum non agnosceret, contra hostes ignem ipse fuerat accensurus. Collibus autem montibusque, et saltibus, Assyriorum duces, cum ipsa cæterorum multitudine assimilat; qui olim quidem valde potentes et fervidi, exstin- guentur tamen. Ita enim ipsorum non corpora tantum, sed animas etiam mors depascet ; ut exis guum, quod relinquatur, futurum sit. Sunt etiam qui poenas istas ad Rapsacæ tempus referant : cum quo qui evasere incolumes, Assyrio superstitem numerum denuntiarint 7. Cæterum cum duplex sit ignis virtus ; cam quidem, quæ illuminaudi est, Israeli attribuit: quæ autem urendi, Assy riis, quibus propter magna mentis superbiam in contrarium quam statuissent res abierunt, Sanctificat autem tum demum ignis, inquiunt, cum silvam tanquam fenum depascitur. Quoniam itaque ignis consumens exsistit Deus ", cos est animi mo- tus depasturus qui e silva prodeunt ; et tunc mons tium cessatura est combustio. Progredietur vero ignis in montes istos ratione præditos, in colles etiam et saltus, ab animis ad carnes usque, ibi solum urendi finem facturus. Montium deinde nomine eos in Scriptura significari putant qui aliis dignitate superiores tanquam construendis rebus præfcian- tur : Saltuum autein, qui, fructus nullos edentes,veri agricolæ artem et manum non sentiunt. Omnes igitur ignis invadit, facto ab animi doloribus principio, et si in eis malum steterit, co usque tan- • Exod. XIII, 2. € 1V Reg. xvi, 19. Deut. Iv, 24. . VARIE LECTIONES.
Τὰ δὲ ῥήματα ταῦτα παρέθηκεν ἐν τῇ πρὸς Ῥωμαίους ὁ Παῦλος, ὀλίγην ἔχοντα τὴν παραλλαγήν· οὐδὲ γὰρ, ὡς ἡμεῖς, ἠκολούθει τοῖς ἑρμηνεύσασιν· Ἑβραῖος δὲ ὑπάρχων, κατὰ τὸ δόξαν αὐτῷ τὴν ῥῆσιν ἑρμήνευσε. Καὶ οἱ ἄλλοι δὲ μᾶλλον τῇ ἀποστολικῇ διηγήσει συνέδραμον. Φησὶ δὲ, Μὴ θαυμάσῃς εἰ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ ὑπὸ τοῦ παιδίου γραφόμενοι . Πολλοὶ γὰρ ὀνόματι, ὀλίγοι δὲ τοῖς ἔργοις τὸν Χριστὸν ἐπιγράφονται. Ὁ δὲ τρόπος τῆς σωτηρίας, τὸ τοῦ μὲν νόμου τὸ χάρισμα, τῶν δὲ προφητῶν τὴν διάταξιν, ἐν τῇ βραχυλογίᾳ τοῦ Εὐαγγελίου περιλαβεῖν. Ἀγαπήσεις γὰρ Κύριον τὸν Θεόν σου, καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. Ὁ οὖν συντελῶν καὶ πρὸς ἔργον ἄγων τὸν λόγον, συντεμών τε αὐτὸν καὶ συγκεφαλαιούμενος αὐτοῦ τὸ πλάτος ἐν ταῖς βραχυτάταις ἐντολαῖς, οὗτός ἐστι τὸ κατάλειμμα τὸ σωζόμενον. Πάντα, φησὶν, ὅσα ἐὰν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, κατὰ ταῦτα καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς. Οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται.
λέγων τὰ πλήθη τὰ σὺν αὐτῷ· Κάρμηλον δὲ, αὐτοῦ τὸν πλοῦτον καὶ τὴν τρυφήν· ἅπερ ἀναλωθῆναι φησιν ὑπὸ τῆς κολαστικής δυνάμεως τοῦ προλεχθέντος πυρές. ἂν αὐτῷ συμβάντων δρασμῷ χρησάμενος φεύξεται σὺν τοῖς μετ' αὐτοῦ· οἱ δὲ περιλειφθέντες οὕτως ἔσονται βραχεῖς ὡς καὶ παιδίον αὐτῶν γραφῇ παραδοῦναι τὴν ἀριθμόν. Καθηρέθη δὲ παραχρῆμα κατὰ τὰ προθεσπισθέντα τῶν Ασσυρίων ἡ δυνα στεία. Τινὲς δὲ, τὸ ἁγιάσει αὐτόν, τοῦτ' ἔστιν ἀνα- κείμενον τῷ Θεῷ δείξει τὸν Ἰσραήλ· τοιοῦτον γὰρ καὶ τὸν ᾿Αγίασόν μοι τῶν πρωτότοκον διανοίγον μή- τραν, τὰ ἀῤῥενικὰ τῷ Κυρίῳ, ἀντὶ τοῦ, Ανάθες. Αγιάσεσθαι γὰρ οὐ πάντως τὸ μετέχειν ἁγιασμοῦ, ἀλλὰ καὶ τῷ Θεῷ ἀνακεῖσθαι. Εἰ γὰρ μὴ ἴδιον ἡγεῖτο λαὸν, οὐκ ἂν ἐξέκαυσε κατὰ τῶν ἐναντίων τὸ πῦρ. Βουνοῖς δὲ καὶ ὄρεσι καὶ δρυμοῖς, τὴν τῶν 'Ασ. Β συρίων μετὰ τῶν ἡγουμένων ἀπεικάζει πληθύν, οἵπερ αποσβεσθήσονται πάλαι ὄντες δεινοὶ καὶ θερμοί - θανάτο ἡ γὰρ αὐτῶν καταράγεται μόνον οὐχὶ ψυχάς τε καὶ σώματα, ὅτε ο καὶ βραχὺ τὸ λειπόμενον. Τὴν δὲ παροῦσαν τινὲς τιμωρίαν ἐπὶ Ῥαψάκου γεγονέναι νοοῦσιν, μεθ᾿ οὗ δὲ καλειφθέντες τὸν ἀριθμὸν τῷ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀπήγγειλαν βασιλεῖ. Διττῆς δὲ οὔσης τῆς τοῦ πυρὸς ἐνεργείας, διένειμε τὴν μὲν φωτιστι κὴν Ἰσραήλ· τὴν καυστικὴν δὲ, τοῖς Ασσυρίοις, διὰ τὴν ὑπερηφανίαν μεγάλου τοῦ πρὸς ἐναντίαν τάξιν τῶν πραγμάτων μεταχωρούντων. 'Αγιάζει δέ, φασί, τὸ πῦρ, ἐπειδὰν φάγῃ ὡς χόρτον τὴν ὕλην. Ἐπεὶ οὖν πῦρ καταναλίσκον ἐστὶν ὁ Θεὸς, τὰ ἐξ ὕλης ἐλ- θέντα δαπανήσεται πάθη, καὶ τότε τὰ ὄρη τοῦ καίε σθαι παύσεται. Τὸ δὲ πῦρ τῶν λογικῶν τούτων ὁ ὢν τε καὶ βουνῶν καὶ δρυμοῦ, ἀπὸ ψυχῶν ἀρξά μενον, εἰ σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Καλεῖ δὲ, φασὶν, ἡ Γραφὴ ὄρη μὲν, τοὺς ἐν προτερήματί τισιν, ὅσον ἐπὶ τῇ κατασκευῇ γεγονότα, δρυμούς δὲ, τοὺς ἀκάμπους καὶ μὴ φοιτείαν " ἔχοντας τὴν τοῦ ἀληθινοῦ γεωργοῦ. Πάντων μέντοι τὸ πῦρ ἄπτεται ἀρξάμενον ἀπὸ ψυχῆς τῶν ἐν τῷ νῷ παθημάτων· τ εἰ μέχρι τούτων σταίη τὸ κακὸν, τὴν ἐνταῦθα μόνον ἀναλώσειεν ὕλην. Εἰ δὲ καὶ πρὸς πράξιν ταῦτα χωρήσεις τὴν διὰ σαρκὸς, καὶ εἰς τὰς σάρκας αὐτὰς καταντήσεται. Οἷον εἰ σταίη μοιχεία μέχρι ψυχῆς, ἵσταται καὶ τὸ πῦρ. Ενέβλεψε γάρ μόνον - γυναικὶ πρὸς τὸ ἐπιθυμῆσαι, ἀλλ' οὐκ ἔφθειρε τὸν ναὸν τοῦ Θεοῦ, ποιήσας τὰ μέλη τοῦ Χριστοῦ, πόρνης μέλη. Εἰ δὲ προέλθοι πρὸς σῶμα, μέχρι τούτου χωρεῖ εἰς τὸ πῦρ, καὶ ἔσται, φησὶν, ὁ φεύγων, ὡς ὁ φεύγων ἀπὸ φλογὸς καιεμένης. Τάχα ὁ φεύγων· ἀπὸ τοῦ ἐμπρησμοῦ, ἐπιστροφῇ, καὶ μετανοίᾳ, φεύγει την κολάζουσα, φλόγα. Οἱ δὲ καταλειφθέντες ἔσονται ἀριθμὸς, οὐ μόνον διὰ τὸ εὐαρίθμητον, ἀλλ' ὅτι καὶ ἄξ:οι πρὸς ἀριθμὸν ἀναλαμβάνεσθαι θεῖον, κατὰ τοὺς ἀριθμηθέντας ἐν τῇ βίβλῳ τῶν ᾿Αριθμών. « Χαίρετε γάρ, φησὶν ὁ Σωτὴρ, ὅτι τὰ ὀνόματα ὑμῶν ἐγγέγρα- καὶ ἐν τοῖς οὐρανοῖς. » Παιδίον δὲ τὸ γράφον ταύ Γρ. θάνατος. Ο γρ. ὥστε. ' γρ. οἱ καταλ. γρ. φυτείαν ν ν γρ. καὶ. 20.0 COMMENTARII IN ISAIAΑΜ. · A solitus esset, eidem superbienti, Igrem futurum. г ' D C . Pro quo enim et sanctificabit ipsum in igne urente habemus, et sanctus ejus in flammam dixit Symmachus. Pro quo rursum, Et depascet tanquam fenum, silvam; idem depascet recondita ipsius, et quæ ab ipso servantur in die una et glo- ria saltus ejus et Curmeli ejus, ab anima ad car- nem usque consumetur, et erit tanquam casus ſu- giens. Reliqua autem saltus ejus, numero pauca erunt, et puer scribet ea. Quo sane loco saltus nomine, quam secum habebat turban intellexisse putandus est, quemadmodum per Carmelum, ejus opes et luxum, quem eadem vindice potentia, quam ignem antea diximus, consumptum iri, cum- que in ipso rerum discrimine ita fugam cum in sociis conversum iri dicit, ut relictorum numerus ipsa paucitate a puero facile teneri describique possit, Est enim non multo post, sicut ante prædictum fuerat,eversun Assyriorum imperium. Non desunt qui, sanctificabit ipsum, ad Israelem referent Deo- que consecratum iri velint; quo sensu primoge- nitum omne sexus masculini, quod vulvam ape- ruisset, Domino sanctificari, id est consecrari, precipitur : quando sanctifcandi verbum, non sanctificationis semper, sed consecrationis etiam significationem habere certum sit. Haudquaquam enim si populum non agnosceret, contra hostes ignem ipse fuerat accensurus. Collibus autem montibusque, et saltibus, Assyriorum duces, cum ipsa cæterorum multitudine assimilat; qui olim quidem valde potentes et fervidi, exstin- guentur tamen. Ita enim ipsorum non corpora tantum, sed animas etiam mors depascet ; ut exis guum, quod relinquatur, futurum sit. Sunt etiam qui poenas istas ad Rapsacæ tempus referant : cum quo qui evasere incolumes, Assyrio superstitem numerum denuntiarint 7. Cæterum cum duplex sit ignis virtus ; cam quidem, quæ illuminaudi est, Israeli attribuit: quæ autem urendi, Assy riis, quibus propter magna mentis superbiam in contrarium quam statuissent res abierunt, Sanctificat autem tum demum ignis, inquiunt, cum silvam tanquam fenum depascitur. Quoniam itaque ignis consumens exsistit Deus ", cos est animi mo- tus depasturus qui e silva prodeunt ; et tunc mons tium cessatura est combustio. Progredietur vero ignis in montes istos ratione præditos, in colles etiam et saltus, ab animis ad carnes usque, ibi solum urendi finem facturus. Montium deinde nomine eos in Scriptura significari putant qui aliis dignitate superiores tanquam construendis rebus præfcian- tur : Saltuum autein, qui, fructus nullos edentes,veri agricolæ artem et manum non sentiunt. Omnes igitur ignis invadit, facto ab animi doloribus principio, et si in eis malum steterit, co usque tan- • Exod. XIII, 2. € 1V Reg. xvi, 19. Deut. Iv, 24. . VARIE LECTIONES.
PG 87:2032Ὁρᾷς ἐν τῇ φυσικῇ ἐννοίᾳ ὅλον τὸν λόγον συντελούμενόν τε καὶ συντεμνόμενον , ὅπερ δὲ ἐλέγομεν προλαβόντες περὶ τοῦ Θεὸς ἰσχυρὸς , ὅτι παρ’ Ἑβραίοις τὸ Ἤλ σημαίνει Θεὸν, τοῦτο καὶ νῦν βεβαιοῦται· τὸ γὰρ ἐπὶ Θεὸν ἰσχυρὸν , τὸ Ἤλ ἔχει τὸ Ἑβραϊκόν. κδλβ. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· Μὴ φοβοῦ, ὁ λαός μου, οἱ κατοικοῦντες ἐν Σιὼν, ἀπὸ Ἀσσυρίων, ὅτι ἐν ῥάβδῳ πατάξει σε· πληγὴν γὰρ ἐπάξω ἐπὶ σὲ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αἰγύπτου. Ἔτι γὰρ μικρὸν, καὶ παύσεται ἡ ὀργὴ, κ.τ.λ. Πληρώσας ὁ λόγος τὰ περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ, ὡς ἴσα πείσεται τῷ Ἰσραήλ· καὶ τὸν Ἀσσύριον ὁποῖα μένει δεινὰ, περί τε τῶν ἐς ὕστερον εὐσεβούντων εἰπών· ἃ δὴ μακροῖς ὕστερον συνέβαινε χρόνοις· νῦν περὶ τοῦ κατὰ τὸν Ἡσαί̈αν χρόνου φησὶν, ὅτε κατὰ Ἱερουσαλὴμ ὁ Ἀσσύριος ἐπὶ τῆς Ἐζεκίου βασιλείας ἐστράτευσεν. Ἀγωνιῶσι γὰρ τοῖς τότε διὰ τὴν μέλλουσαν ἔφοδον, μὴ καὶ λάθωσι τοῖς ἐν Σαμαρείᾳ πεπονθότες προσόμοια, παραινεῖ μὴ δεδιέναι τοὺς Ἀσσυρίους. Ἥξει μὲν γὰρ, φησὶ, καὶ βραχείας πειραθήσεσθε τῆς πληγῆς , ὡσανεὶ ῥάβδῳ παιόμενοι , πλὴν ἄπρακτος ἄπεισιν πληγῇ θειοτέρᾳ βαλλόμενος.
Α την τὴν ἐγγραφήν, περὶ οὗπερ ελέχθη, ὅτι Παιδίον ἐγενήθη ἡμῖν υἱὸς, ᾧ προσεκύνησαν Μάγοι, δ κατῆλθεν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πάλιν ἦλθεν εἰς γῆν Ισραήλ, ὅπερ γράφει τοὺς διὰ μετανοίας εἰς Θεὸν ἐπιστρέφοντας. Εt Β ο γρ. ὡς ή. κ-κγ'. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, οὐκέτι προστεθήσεται καταλειφθὲν Ισραήλ. Καὶ οἱ σως θέντες τοῦ Ἰακὼβ οὐκέτι μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς· ἀλλὰ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, κ. τ. λ. Οτε, φησί, καταστραφώσιν Ασσύριοι, οἱ περι- λειφθέντες τοῦ λαοῦ τοῦ αἰχμαλωτισθέντος, οὓς ἐλευθέρους ὁ Κύρος ἀπέπεμψεν, οὐκ ἔσονται πεποι- θότες ἐπὶ τοὺς ᾿Ασσυρίους τοὺς ἠδικηκότας αὐτοὺς, ὅπερ φαίνεται ποιήσας "Αχαζ, τοὺς ἱερούς θησαυ- ροὺς καὶ τοὺς βασιλικοὺς ἀποστείλας τῶν ᾿Ασσυ ρίων τῷ βασιλεῖ, λέγων· Δουλός σου ἐγώ. ᾿Ανάσηθι καὶ σῶσόν με ἐκ χειρὸς βασιλέως Συρίας, καὶ ἐκ χειρός βασιλέως Ισραήλ, ὅτε καὶ ἀνελθὼν συνέλαβε Δαμασκὸν, καὶ τὸν Ραασσὼν ἀπέστρεψεν. Οὐκ ἐπ' ἀνθρώπῳ τοίνυν, Θεῷ δὲ μόνον οἶγε σωθέντες θαρρή σουσιν. Λέγοι δ' ἂν καὶ τὸ, μὴ πάλιν προσέχειν οἷς πάλαι προσέκειντο δαίμοσιν τοῖς τὰς αὐτῶν ἠδικηκότι ψυχάς. Τινὲς δέ φασιν εἰρῆσθαι ταῦτα περὶ τῶν δι' ἐπιστροφῆς ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα θεμένων. Οἱ γὰρ ἁμαρτωλοὶ τοῖς αὐτοὺς ἀδικοῦσι προστίθενται μόνος δὲ πέποιθεν ἐν ἀληθείᾳ Θεῷ, ὁ μηδενὶ τῶν φαινο- μένων θαῤῥῶν, ταῖς ἐλπίσι μὴ μεριζόμενος, τὸ δὲ πᾶν ἀπονείμας Θεῷ. Τὸ δὲ κατάλειμμα, περὶ οὗ ἐπιφέρει ὅτι σωθήσεται, ἀορίστως λέγων περὶ αὐτ τοῦ, ἕτερόν ἐστιν παρὰ τὸ λεχθέν, οὐκέτι προστε θήσεται τὸ καταλειφθὲν Ισραήλ. Τοῦτο μὲν γὰρ, τὸ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας επανελθόν· τὸ δὲ πρῶτον τοιοῦτόν ἐστιν, καὶ ὁ κ τῆς θαλάττης ψάμμος ἄπει- ρος ἀριθμῷ, πρός γεωργίαν δὲ ἄχρηστος. Οταν οὖν πληθυνθείς Ισραήλ ἄχρηστος ἐν τῇ καρποφορία γέν νηται τῇ κατὰ Θεὸν, τὸ μὲν πλῆθος αὐτῶν ἀπολεῖ ται, τὸ κατάλειμμα δὲ σωθήσεται. Μετὰ γὰρ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον μέχρι τῶν Ῥωμαϊκών χρό- νων, εἰς πλῆθος ἐπέδωκαν ἄχρηστον, ἐξ ὧν οἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότες ἐσώθησαν. Τοῦτο δὲ, φησίν, ἔσται, ἐπειδ᾽ ἂν συντετμημένον ἐπὶ γῆς ποιήσεις λόγον. Οἷος ὁ εὐαγγελικός, μὴ περιέχων τὰ παρὰ τῷ Μωϋσεῖ παραγγέλματα. Τὰ δὲ ῥήματα ταῦτα PROCOPII GAZEI tum silcam devorabit. Quod si ad caruis opus ali- quod res processerit, nec carnibus etiam ipsis pe- percerit ; verbi causa: si cujus ad solum usque appetitum progressa est libido, in anima et ipse ignis consistet. Solum enim in mulierem libidinis ardore oculos torsit ; non Dei templum profanavit; non membra Christi, membra meretricis effe- cit". At si ad corpus usque processerit, eo usque et ignis ipse progredietur: Et erit, ait, fugiens, quasi fugiens a flamma comburente. Forsitan qui fugit a combustione, is est, qui, conversione pœ- nitentiaque ductus, ultricem effugere flammam conatur. Qui vero relinquentur erunt numerus; non ideo tantum, ut nullo negotio queant numerari, sed quod qui in divinum illorum ordinem redligantur, quos in Numerorum libro describi constat, digni reperiantur. Gaudete enim, ait Salvator, quoniam nomina vestra scripta sunt in cœlis "., Nec vero puer alius, a quo ista de- scriptio fiat, intelligendus est, quam de quo fuit antea: Puer natus est nobis • usurpatum ; Fi- lius ille nimirum, quem Magos adorasse, quem in Egyptum descendisse, quem rursus in terram Israelis rediisse certum est. Ille, inquam, qui vitæ pœnitudine sese ad Deum recipientes describit. VERS. 20-25. erit in die illa, non am- plius adjiciet residuum Israel, et qui salvati fuerint de domo Jacob, non amplius iis confident, a quibus injuria affecti sunt. Sed Deo sancto Israel confident in veritate, etc. Post eversas, inquit, Assyriorum opes non am- plius qui de populo in servitutem abducto relicti sunt, in libertatem autem postea Cyro vindice re- stituti Assyriis injuriæ auctoribus confident ut Achazus olim, qui, missis ad Assyrium sacris re- giisque thesauris, dixit ille '' : Ego servus tuus sum. Ascende et libera me de manu regis Syriæ et regis Israel's ; qui revertens, trucidato Itasin rege, Dama- acum expugnavit. Itaque non homini jam, sed Deo soli, a quo salutem sunt consecuti, confident. For. C sam et illud innuit, ne damonibus iterum, a qui- bus tantam animis injuriam experti sunt, allia- reant. Quibus lam placet de illis ista, qui ad Deum reversi, in eo spem omnem posuerunt, intelligi. Qui enim scelera amplectuntur, eorum partes, a quibus injuriam patiuntur, sequuntur. Contra, soli Deo confidit in veritate, qui nec ullis rebus, quæ cernuntur, nititur; nec alibi alio spe collocata di- viditur; sed totum se Deo committit. Verum enim- vero, quod ad reliquias attinet, quas salvandas esse indefinite locutus, intulit; aliud ab eo quod- dain, quod non amplius adjectum iri residuum Is- rael dixit, significavit. De hoc enim, quod ex captivitate rediit, intelligitur : cum primæ, arena maris similes, numero quidem ipso infinitæ sint, D sed ad agriculturain inutiles. Cum populus ergo Lsraeliticus factus jam numerosior, ad eum, qui ex Deo est, fructuum proventum inutilis evaserit, ejus tum pars maxima peritura est; salvabitur au- tem quod erit residuum. Ab eo enim, quo Babylo- rico exsilio Judaeorum liberata gens est, ad Ru- mana usque tempora, crevit non parum eadem, et supervacua admodum multitudine aucta est : ex qua tamen solos, qui in Christum crediderunt, • Cor. vi, 15. Luc. x, 20. * Isa. 1x, 6. • 1V Reg. 1, seqq. VARIE LECTIONES.
Αἴτιος δὲ τούτων εὐσεβὴς ὢν Ἐζεκίας, ἀλλ’ οὐ κατὰ τὸν Ἄχαζ τὸν πατέρα γενόμενος, καὶ τοὺς ὑπηκόους μεταβαλὼν εἰς εὐσέβειαν. Διό φησιν· Μὴ φοβοῦ, λαός μου . Οὐ πολέμῳ γὰρ πληγήσῃ . Καὶ ἡ κατὰ σοῦ δὲ ῥάβδος ὀλιγοχρόνιος γίνεται. Πληγήσῃ δὲ ὅμως, τῇ ὁδῷ σαυτὸν Αἰγύπτου ζήλῳ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπὶ Ἄχαζ τοῦ βασιλέως ἐκδούς. Εὐσεβούντων δὲ θᾶττον ὁ Ἀσσύριος φεύξεται ἐκ τόπου τόπον ἀσχημόνως ἀμείβων, διά τε χώρας ὑμετέρας καὶ πόλεων. Καὶ διαγράφει τὴν φυγὴν ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τὰ μέλλοντα παρόντα δεικνύς. Τὸ δὲ, Πληγὴν γὰρ ἐπάγει ἐπὶ σὲ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αἰγύπτου , Σύμμαχος οὔτως ἑρμήνευσεν· Ἐν ῥάβδῳ πλήξει, καὶ τὴν βακτηρίαν αὐτοῦ ἐπαρεῖ ἐπὶ σὲ, διὰ τὴν ὁδὸν Αἰγύπτου . Ἄλλοι δέ φασιν, ὡς Ὠσηὲ ὁ τοῦ Ἠλιᾶ, βασιλεὺς Ἰσραὴλ, Σαλμανασὰρ τῷ τῶν Ἀσσυρίων δουλωθεὶς βασιλεῖ, παραβὰς ἐπεκαλεῖτο πρὸς συμμαχίαν Σιγὼρ Βασιλέα Αἰγύπτου· ὁ δὲ Ἀσσύριος ἀγανακτήσας δεσμώτην αὐτὸν ἐποιήσατο, ὡς ἐν τετάρτῃ τῶν Βασιλειῶν φησιν. Ἠγανάκτησε γὰρ, φασὶν, ὁ Θεὸς, ὅτι μὴ ἐπ’ αὐτῷ θαῤῥήσας, ἐπὶ τὸν Αἰγύπτιον ἤλπισεν. Ὥσπερ οὖν καὶ ὅτε Ἄχαζ τὸν Ἀσσύριον ἐπεκαλέσατο κατὰ τῆς Δαμασκοῦ.
Α την τὴν ἐγγραφήν, περὶ οὗπερ ελέχθη, ὅτι Παιδίον ἐγενήθη ἡμῖν υἱὸς, ᾧ προσεκύνησαν Μάγοι, δ κατῆλθεν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πάλιν ἦλθεν εἰς γῆν Ισραήλ, ὅπερ γράφει τοὺς διὰ μετανοίας εἰς Θεὸν ἐπιστρέφοντας. Εt Β ο γρ. ὡς ή. κ-κγ'. Καὶ ἔσται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, οὐκέτι προστεθήσεται καταλειφθὲν Ισραήλ. Καὶ οἱ σως θέντες τοῦ Ἰακὼβ οὐκέτι μὴ πεποιθότες ὦσιν ἐπὶ τοὺς ἀδικήσαντας αὐτούς· ἀλλὰ ἔσονται πεποιθότες ἐπὶ τὸν Θεὸν τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ τῇ ἀληθείᾳ, κ. τ. λ. Οτε, φησί, καταστραφώσιν Ασσύριοι, οἱ περι- λειφθέντες τοῦ λαοῦ τοῦ αἰχμαλωτισθέντος, οὓς ἐλευθέρους ὁ Κύρος ἀπέπεμψεν, οὐκ ἔσονται πεποι- θότες ἐπὶ τοὺς ᾿Ασσυρίους τοὺς ἠδικηκότας αὐτοὺς, ὅπερ φαίνεται ποιήσας "Αχαζ, τοὺς ἱερούς θησαυ- ροὺς καὶ τοὺς βασιλικοὺς ἀποστείλας τῶν ᾿Ασσυ ρίων τῷ βασιλεῖ, λέγων· Δουλός σου ἐγώ. ᾿Ανάσηθι καὶ σῶσόν με ἐκ χειρὸς βασιλέως Συρίας, καὶ ἐκ χειρός βασιλέως Ισραήλ, ὅτε καὶ ἀνελθὼν συνέλαβε Δαμασκὸν, καὶ τὸν Ραασσὼν ἀπέστρεψεν. Οὐκ ἐπ' ἀνθρώπῳ τοίνυν, Θεῷ δὲ μόνον οἶγε σωθέντες θαρρή σουσιν. Λέγοι δ' ἂν καὶ τὸ, μὴ πάλιν προσέχειν οἷς πάλαι προσέκειντο δαίμοσιν τοῖς τὰς αὐτῶν ἠδικηκότι ψυχάς. Τινὲς δέ φασιν εἰρῆσθαι ταῦτα περὶ τῶν δι' ἐπιστροφῆς ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα θεμένων. Οἱ γὰρ ἁμαρτωλοὶ τοῖς αὐτοὺς ἀδικοῦσι προστίθενται μόνος δὲ πέποιθεν ἐν ἀληθείᾳ Θεῷ, ὁ μηδενὶ τῶν φαινο- μένων θαῤῥῶν, ταῖς ἐλπίσι μὴ μεριζόμενος, τὸ δὲ πᾶν ἀπονείμας Θεῷ. Τὸ δὲ κατάλειμμα, περὶ οὗ ἐπιφέρει ὅτι σωθήσεται, ἀορίστως λέγων περὶ αὐτ τοῦ, ἕτερόν ἐστιν παρὰ τὸ λεχθέν, οὐκέτι προστε θήσεται τὸ καταλειφθὲν Ισραήλ. Τοῦτο μὲν γὰρ, τὸ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας επανελθόν· τὸ δὲ πρῶτον τοιοῦτόν ἐστιν, καὶ ὁ κ τῆς θαλάττης ψάμμος ἄπει- ρος ἀριθμῷ, πρός γεωργίαν δὲ ἄχρηστος. Οταν οὖν πληθυνθείς Ισραήλ ἄχρηστος ἐν τῇ καρποφορία γέν νηται τῇ κατὰ Θεὸν, τὸ μὲν πλῆθος αὐτῶν ἀπολεῖ ται, τὸ κατάλειμμα δὲ σωθήσεται. Μετὰ γὰρ τὴν ἀπὸ Βαβυλῶνος ἐπάνοδον μέχρι τῶν Ῥωμαϊκών χρό- νων, εἰς πλῆθος ἐπέδωκαν ἄχρηστον, ἐξ ὧν οἱ εἰς Χριστὸν πεπιστευκότες ἐσώθησαν. Τοῦτο δὲ, φησίν, ἔσται, ἐπειδ᾽ ἂν συντετμημένον ἐπὶ γῆς ποιήσεις λόγον. Οἷος ὁ εὐαγγελικός, μὴ περιέχων τὰ παρὰ τῷ Μωϋσεῖ παραγγέλματα. Τὰ δὲ ῥήματα ταῦτα PROCOPII GAZEI tum silcam devorabit. Quod si ad caruis opus ali- quod res processerit, nec carnibus etiam ipsis pe- percerit ; verbi causa: si cujus ad solum usque appetitum progressa est libido, in anima et ipse ignis consistet. Solum enim in mulierem libidinis ardore oculos torsit ; non Dei templum profanavit; non membra Christi, membra meretricis effe- cit". At si ad corpus usque processerit, eo usque et ignis ipse progredietur: Et erit, ait, fugiens, quasi fugiens a flamma comburente. Forsitan qui fugit a combustione, is est, qui, conversione pœ- nitentiaque ductus, ultricem effugere flammam conatur. Qui vero relinquentur erunt numerus; non ideo tantum, ut nullo negotio queant numerari, sed quod qui in divinum illorum ordinem redligantur, quos in Numerorum libro describi constat, digni reperiantur. Gaudete enim, ait Salvator, quoniam nomina vestra scripta sunt in cœlis "., Nec vero puer alius, a quo ista de- scriptio fiat, intelligendus est, quam de quo fuit antea: Puer natus est nobis • usurpatum ; Fi- lius ille nimirum, quem Magos adorasse, quem in Egyptum descendisse, quem rursus in terram Israelis rediisse certum est. Ille, inquam, qui vitæ pœnitudine sese ad Deum recipientes describit. VERS. 20-25. erit in die illa, non am- plius adjiciet residuum Israel, et qui salvati fuerint de domo Jacob, non amplius iis confident, a quibus injuria affecti sunt. Sed Deo sancto Israel confident in veritate, etc. Post eversas, inquit, Assyriorum opes non am- plius qui de populo in servitutem abducto relicti sunt, in libertatem autem postea Cyro vindice re- stituti Assyriis injuriæ auctoribus confident ut Achazus olim, qui, missis ad Assyrium sacris re- giisque thesauris, dixit ille '' : Ego servus tuus sum. Ascende et libera me de manu regis Syriæ et regis Israel's ; qui revertens, trucidato Itasin rege, Dama- acum expugnavit. Itaque non homini jam, sed Deo soli, a quo salutem sunt consecuti, confident. For. C sam et illud innuit, ne damonibus iterum, a qui- bus tantam animis injuriam experti sunt, allia- reant. Quibus lam placet de illis ista, qui ad Deum reversi, in eo spem omnem posuerunt, intelligi. Qui enim scelera amplectuntur, eorum partes, a quibus injuriam patiuntur, sequuntur. Contra, soli Deo confidit in veritate, qui nec ullis rebus, quæ cernuntur, nititur; nec alibi alio spe collocata di- viditur; sed totum se Deo committit. Verum enim- vero, quod ad reliquias attinet, quas salvandas esse indefinite locutus, intulit; aliud ab eo quod- dain, quod non amplius adjectum iri residuum Is- rael dixit, significavit. De hoc enim, quod ex captivitate rediit, intelligitur : cum primæ, arena maris similes, numero quidem ipso infinitæ sint, D sed ad agriculturain inutiles. Cum populus ergo Lsraeliticus factus jam numerosior, ad eum, qui ex Deo est, fructuum proventum inutilis evaserit, ejus tum pars maxima peritura est; salvabitur au- tem quod erit residuum. Ab eo enim, quo Babylo- rico exsilio Judaeorum liberata gens est, ad Ru- mana usque tempora, crevit non parum eadem, et supervacua admodum multitudine aucta est : ex qua tamen solos, qui in Christum crediderunt, • Cor. vi, 15. Luc. x, 20. * Isa. 1x, 6. • 1V Reg. 1, seqq. VARIE LECTIONES.
PG 87:2034Ἀλλ’ οὐδὲν ταῦτα πρὸς τοὺς ἐν Ἱερουσαλὴμ, πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος ἐστὶν, εἰ ὁ Ἰσραὴλ ἐπεκαλέσατο τὸν Αἰγύπτιον . Τῷ δὲ Ἀσσυρίῳ , φησὶν, ἐπεγερεῖ Κύριος μάστιγα κατὰ τὴν πληγὴν Μαδιάμ . Ἀντὶ δὲ τοῦ, ἐν τόπῳ θλίψεως , Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Σοῦρ Χωρὴβ , ὡς μὴ δύνασθαι νοεῖν ἡμᾶς τὴν ἐπὶ τοῦ Γεδεὼν κατὰ τῶν Μαδιηνέων πληγὴν , ἀλλὰ τὴν ἐπὶ τοῦ Μωϋσέως. Ἡ μὲν γὰρ ἔρημος ἐκαλεῖτο Σοῦρ . Τὸ δὲ ὄρος ἐκαλεῖτο Χωρὴβ , ὡς ἐκ τῶν Ἀριθμῶν ἐγνώκαμεν, ὅτε καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρσενικὸν καὶ τοὺς βασιλεῖς Μαδιάμ· οἱ δὲ Ἀσσύριοι πληγέντες τῇ ἐμῇ μάστιγι , ἀποστρέψουσιν ἐν τῇ ὁδῷ τῇ κατὰ θάλασσαν . Τὴν γὰρ κατ’ Αἴγυπτον ὁδὸν ὁ Ἀσσύριος φεύγων ἀπήγει, ἐπαναστάντων Αἰθιόπων αὐτῷ, κατὰ τὴν ἱστορίαν εἰποῦσαν· «Καὶ ἀπέστρεψε Ῥαψάκης, καὶ εὗρε τὸν βασιλέα Ἀσσυρίων πολεμοῦντα ἐπὶ Λαβνᾶ, ὅτι ἤκουσεν ὅτι ἀπῆρεν ἐπὶ Λάχεις. Καὶ ἤκουσε Θαραχᾶ βασιλεὺς Αἰθιόπων λέγων, Ἰδοὺ ἐξῆλθον ζητεῖν μετὰ σοῦ.» Τινὲς δέ φασιν ὡς ἀγανακτήσας τῶν Ἀσσυρίων ὁ βασιλεὺς κατὰ τοῦ βασιλέως Αἰγύπτου, ἐφ’ οἷς ἐπηγγείλατο συμμαχεῖν τῷ Ὠσηὲ τῷ βασιλεῖ Ἰσραὴλ, κατ’ Αἰγυπτίων ἐστράτευσε, σύμφωνα τοῖς φθάσασι λέγοντες.
παρέθηκεν ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους ὁ Παῦλος, ὀλίγην ἔχοντα τὴν παραλλαγήν· οὐδὲ γὰρ, ὡς ἡμεῖς, ἠκολού θει τοῖς ἑρμηνεύσασιν· Ἑβραῖος δὲ ὑπάρχων, κατά τὸ δόξαν αὐτῷ τὴν ῥῆσιν ἑρμήνευσε. Καὶ οἱ ἄλλοι δὲ μᾶλλον τῇ ἀποστολικῇ διηγήσει συνέδραμον. Φησί δὲ, Μὴ θαυμάσῃς εἰ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ ὑπὸ τοῦ παιδίου γραφόμενοι. Πολλοὶ γὰρ ονόματι, ὀλίγοι δὲ τοῖς ἔρ- γοις τὸν Χριστὸν ἐπιγράφονται. Ὁ δὲ τρόπος τῆς σωτηρίας, τὸ τοῦ μὲν νόμου τὸ χάρισμα, τῶν δὲ προφητῶν τὴν διάταξιν, ἐν τῇ βραχυλογία τοῦ Εὐαγ- γελίου περιλαβεῖν. Αγαπήσεις γὰρ Κύριον τὸν Θεόν του, καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. Ο οὖν συντελῶν καὶ πρὸς ἔργον ἄγων τὸν λόγον, συν- τεμών τε αὐτὸν καὶ συγκεφαλαιούμενος αὐτοῦ τὸ πλάτος ἐν ταῖς βραχυτάταις ἐντολαῖς, οὗτός ἐστι τὸ κατάλειμμα τὸ σωζόμενον. Πάντα, φησὶν, ὅσα ἐὰν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, κατὰ ταῦτα καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς. Οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται. Ορᾷς ἐν τῇ φυσικῇ ἐννοίᾳ ὅλον τὸν λόγον συντελούμενόν τε καὶ συντεμνόμενον, ὅπερ δὲ ἐλέγομεν προλαβόντες περὶ τοῦ Θεὸς ἰσχυ ρὸς, ὅτι παρ' Εβραίοις τὸ Η. σημαίνει Θεόν, τοῦ το καὶ νῦν βεβαιοῦται· τὸ γὰρ ἐπὶ Θεὸν ἰσχυρὸν, τὸ Ηλ ἔχει τὸ Ἑβραϊκόν. Β κό-λβ'. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ · Μὴ φοβοῦ, ὁ λαός μου, οἱ κατοικοῦντες ἐν Σιών, ἀπὸ Ἀσσυρίων, ὅτι ἐν ῥάβδῳ πατάξει σε πλη· τὴν γὰρ ἐπάξω ἐπὶ σὲ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αl. γύπτου. Ετι γὰρ μικρὸν, καὶ παύσεται ἡ όρο γή, κ. τ. λ. Πληρώσας ὁ λόγος τὰ περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς (τα πείσεται τῷ Ἰσραήλ· καὶ τὸν ᾿Ασσύριον ὁποῖα μένει δεινά, περί τε τῶν ἐς ὕστερον εὐσεβούντων εἰπών· ἃ δὴ μακροῖς ὕστερον συνέβαινε χρόνοις· νῦν περὶ τοῦ κατὰ τὸν Ἡσαΐαν χρόνου φησίν, ὅτε κατὰ Ἱερουσαλὴμ ὁ ᾿Ασσύριος ἐπὶ τῆς Εζεκίου βα σιλείας ἐστράτευσεν. Αγωνιῶσι γὰρ τοῖς τότε διὰ τὴν μέλλουσαν ἔφοδον, μὴ καὶ λάθωσι τοῖς ἐν Σαμα ρεία πεπονθότες προσόμοια, παραινεῖ μὴ δεδιέναι τοὺς ᾿Ασσυρίους. "Ηξει μὲν γάρ, φησί, καὶ βραχείας πειραθήσεσθε τῆς πληγῆς, ὡσανεὶ ῥάβδῳ παιόμε- νοι, πλὴν ἄπρακτος ἄπεισιν πληγῇ θειοτέρα βαλιό μενος. Αἴτιος δὲ τούτων εὐσεβὴς ὢν Εζεκίας, ἀλλ' οὐ κατὰ τὸν ᾿Αχαζ τὸν πατέρα γενόμενος, καὶ τοὺς ὑπηκόους μεταβαλὼν εἰς εὐσέβειαν. Διό φησιν· Μή φοβοῦ, λαός μου. Οὐ πολέμῳ γὰρ πληγήσῃ. Καὶ ἡ κατὰ σοῦ δὲ ῥάβδος ἐλιγοχρόνιος γίνεται. Πληγή σῃ δὲ ὅμως, τῇ ὁδῷ σαυτὸν Αἰγύπτου ζήλῳ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπὶ ᾿Αχας τοῦ βασιλέως ἐκδούς. Εύ- σεβούντων δὲ θᾶττον ὁ ᾿Ασσύριος φεύξεται ἐκ τόπου τόπον ἀσχημόνως ἀμείβων, διά τε χώρας ὑμετέρας καὶ πόλεων. Καὶ διαγράφει την φυγὴν ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τὰ μέλλοντα παρόντα δεικνύς. Τὸ δὲ, Πληγὴν το ΣΤΗ, COMMENTARII IN ISAIAM. A salutem constat assecutus. Fore autem ista ail, cam abbreviatum in terra verbum, id est Evange- lium, quo alia jain a Mose præcepta continentur, effecerit. Sunt vero et hæc verba in eam, quæ est ad Romanos, Epistolam, paucis immutatis, a Paulo traussumpta f. Neque enim, ut solemus, ille cu- jusquam verba sequitur interpretis; sed Hebræa Hebræus ipse ad arbitrium exprimit.—Nec desunt etiam quibus magis apostolica placuit interpretatio. Prohibet autem mirari, quod a puero describi pau- cos audiamus : cum nomine quidem permultos, sed opere paucos Christum profiteri certum sit. At est salutis consequendæ optima ratio, si legis do- num, ipsasque prophetarum sanctiones paucis Evangelii capitibus complectaris. Diliges enim, ait, Dominum Deum tuum, et proximum tuum sicut teipsum 7., Qui perficit igitur et opere le- gem tuetur, diffusam ejus latitudinem brevibus præceptis, et capitibus complectens, eum esse re- liquius illas, quae salvande sunt, credimus. + On- nia, ait, quæcunque vultis ut faciant vobis homines, juxta hæc et vos facite illis. llæc enim lex est et prophetæ ”.» Vides naturali quadam notitia com- prehensum totum, et abbreviatum verbum. Cæterum quæ superius in locum illum, Deus fortis, a nobis ex Hebræis, qui El vocabulo Deum significant, ad- ducta sunt; et isto possunt loco confirmari. Hic enim, ubi in Deum fortem legimus, El ipsum quo- que Hebraicam litteram habere reperimus. C VERS. 21-32. Propter hoc hæc dicet Dominus exercituum: Noli timere, popule mi, qui habitas Sion, ab Assyriis : quia in virga percutiet te. Plagam enim inducam in te, ut videas viam Ægypti. Adhur enim paululum, et cessabil ira, etc. Absoluto sermone de paribus lierosolymita- norum et Israelitarum poenis, deque iis, que Assy- rium manebant, calamitatibus, de piis item in posterum futuris; que tamen longis temporibus postea impleta sunt: ad ea se deinceps, quæ sua ætate contigerunt, cum regnante Ezechia Jerusa- lem adortus est Assyrius Isaias accingit. Illos enim, qui tum vivebant, ad ejusmodi expe- ditionis nuntium consternatos; ne cadent cum Samaritanis impræmeditati et ipsi quoque pate- D rentur confidere, et Assyrium haudquaquam me- tuere adhortatur. Veniet siquidem, ait, modicaque ipsi plaga, tanquam virga, percutiemini; sed infe- clis tandem rebus, clade divinitus accepta disce- det: quorum in causa fuerit insignis Ezechiæ pietas non patrem imitantis, sed ad verum Dei cultum subditos provocantis. Atque hinc est, quod populum tanquam qui plagam eo bello nullam ac- cepturus sit timere prohibet. Hlinc, inquam, quod virgam, quam in eum parari videt, brevi cessatu- ram monet, sed percussuram tamen ideo, quod Ægyptios imitatus Achazi temporibus idololatria: riam institerit; Assyrium autem statim atque re- Rom. 1X, scqy.; Isa, xxxvii, seqq. 28. * Deut. vi, 5 ; Levit. xix, 8; Matth. xx, 57, 58. 7ª Matth. vi, 12. " IV Reg:
Ἀλλ’ εἰρήκαμεν ὡς οὐδὲν ταῦτα πρὸς Ἱερουσαλήμ. Καὶ νῦν δὲ φυγὴν ὁ λόγος τῶν Ἀσσυρίων ἔσεσθαι προθεσπίζει, ἀλλ’ οὐκ εὐημερίαν τοσαύτην, ὡς καὶ καθ’ ἑτέρων στρατεύεσθαι. Ἀλλ’ ἐκεῖνος μὲν, φησὶ, ταῦτα πείσεται. Ὑμεῖς δὲ τεύξεσθε παραμυθίας, μηκέτι ὑποκείμενοι τῷ ζυγῷ τῶν Ἀσσυρίων . Φησὶ γὰρ ἐν ταῖς Βασιλείαις, ὡς ὁ Ἀσσύριος Ἐζεκίᾳ φόρον ἐπέθηκε τριακόσια τάλαντα χρυσίου. Καὶ κινήσας, τούς τε ἱεροὺς θησαυροὺς καὶ τοὺς βασιλικοὺς παρέσχεν αὐτῷ. Ζυγὸν οὖν εἰκότως τοῦτον ἐκάλεσε. Διὸ προστάττονται παρακαλεῖν τὸν λαὸν , οἱ τοῦτο πρᾶξαι δυνάμενοι. Τί δὲ παρακαλεῖν ; ὑπὲρ τοῦ μεῖναι, καὶ μὴ φόβῳ μελετῆσαι δρασμόν. Τινὲς δέ φασιν, Παρακαλεῖτε ταύτῃ τῇ τῆς εὐσεβείας ἐμμένειν ὁδῷ · ὡς δὲ περὶ τῶν ὅσον οὔπω γενησομένων θεσπίζων, τὸ σήμερον εἰκότως προσέθηκε, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν χρόνοις ὕστερον ἐσομένων περί τε τὸν Ἀσσύριον, καὶ τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακώβ· ἃ δὴ πρὸ τῶν νυνὶ προκειμένων ἐλέγετο. Διό φησιν· Παρακαλεῖτε σήμερον μὴ φυγεῖν, τὴν νῦν δὴ καὶ σήμερον ἐπ’ Ἐζεκίου τῶν Ἀσσυρίων μέλλουσαν ἔφοδον. Βουνοὺς δέ φησιν, τοὺς ἐπαναβεβηκότας ψυχῇ, καὶ φρονήματι, προφήτας καὶ ἱερέας.
παρέθηκεν ἐν τῇ πρὸς Ρωμαίους ὁ Παῦλος, ὀλίγην ἔχοντα τὴν παραλλαγήν· οὐδὲ γὰρ, ὡς ἡμεῖς, ἠκολού θει τοῖς ἑρμηνεύσασιν· Ἑβραῖος δὲ ὑπάρχων, κατά τὸ δόξαν αὐτῷ τὴν ῥῆσιν ἑρμήνευσε. Καὶ οἱ ἄλλοι δὲ μᾶλλον τῇ ἀποστολικῇ διηγήσει συνέδραμον. Φησί δὲ, Μὴ θαυμάσῃς εἰ ὀλίγοι εἰσὶν οἱ ὑπὸ τοῦ παιδίου γραφόμενοι. Πολλοὶ γὰρ ονόματι, ὀλίγοι δὲ τοῖς ἔρ- γοις τὸν Χριστὸν ἐπιγράφονται. Ὁ δὲ τρόπος τῆς σωτηρίας, τὸ τοῦ μὲν νόμου τὸ χάρισμα, τῶν δὲ προφητῶν τὴν διάταξιν, ἐν τῇ βραχυλογία τοῦ Εὐαγ- γελίου περιλαβεῖν. Αγαπήσεις γὰρ Κύριον τὸν Θεόν του, καὶ ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς ἑαυτόν. Ο οὖν συντελῶν καὶ πρὸς ἔργον ἄγων τὸν λόγον, συν- τεμών τε αὐτὸν καὶ συγκεφαλαιούμενος αὐτοῦ τὸ πλάτος ἐν ταῖς βραχυτάταις ἐντολαῖς, οὗτός ἐστι τὸ κατάλειμμα τὸ σωζόμενον. Πάντα, φησὶν, ὅσα ἐὰν θέλητε ἵνα ποιῶσιν ὑμῖν οἱ ἄνθρωποι, κατὰ ταῦτα καὶ ὑμεῖς ποιεῖτε αὐτοῖς. Οὗτος γάρ ἐστιν ὁ νόμος καὶ οἱ προφῆται. Ορᾷς ἐν τῇ φυσικῇ ἐννοίᾳ ὅλον τὸν λόγον συντελούμενόν τε καὶ συντεμνόμενον, ὅπερ δὲ ἐλέγομεν προλαβόντες περὶ τοῦ Θεὸς ἰσχυ ρὸς, ὅτι παρ' Εβραίοις τὸ Η. σημαίνει Θεόν, τοῦ το καὶ νῦν βεβαιοῦται· τὸ γὰρ ἐπὶ Θεὸν ἰσχυρὸν, τὸ Ηλ ἔχει τὸ Ἑβραϊκόν. Β κό-λβ'. Διὰ τοῦτο τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ · Μὴ φοβοῦ, ὁ λαός μου, οἱ κατοικοῦντες ἐν Σιών, ἀπὸ Ἀσσυρίων, ὅτι ἐν ῥάβδῳ πατάξει σε πλη· τὴν γὰρ ἐπάξω ἐπὶ σὲ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αl. γύπτου. Ετι γὰρ μικρὸν, καὶ παύσεται ἡ όρο γή, κ. τ. λ. Πληρώσας ὁ λόγος τὰ περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ, ὡς (τα πείσεται τῷ Ἰσραήλ· καὶ τὸν ᾿Ασσύριον ὁποῖα μένει δεινά, περί τε τῶν ἐς ὕστερον εὐσεβούντων εἰπών· ἃ δὴ μακροῖς ὕστερον συνέβαινε χρόνοις· νῦν περὶ τοῦ κατὰ τὸν Ἡσαΐαν χρόνου φησίν, ὅτε κατὰ Ἱερουσαλὴμ ὁ ᾿Ασσύριος ἐπὶ τῆς Εζεκίου βα σιλείας ἐστράτευσεν. Αγωνιῶσι γὰρ τοῖς τότε διὰ τὴν μέλλουσαν ἔφοδον, μὴ καὶ λάθωσι τοῖς ἐν Σαμα ρεία πεπονθότες προσόμοια, παραινεῖ μὴ δεδιέναι τοὺς ᾿Ασσυρίους. "Ηξει μὲν γάρ, φησί, καὶ βραχείας πειραθήσεσθε τῆς πληγῆς, ὡσανεὶ ῥάβδῳ παιόμε- νοι, πλὴν ἄπρακτος ἄπεισιν πληγῇ θειοτέρα βαλιό μενος. Αἴτιος δὲ τούτων εὐσεβὴς ὢν Εζεκίας, ἀλλ' οὐ κατὰ τὸν ᾿Αχαζ τὸν πατέρα γενόμενος, καὶ τοὺς ὑπηκόους μεταβαλὼν εἰς εὐσέβειαν. Διό φησιν· Μή φοβοῦ, λαός μου. Οὐ πολέμῳ γὰρ πληγήσῃ. Καὶ ἡ κατὰ σοῦ δὲ ῥάβδος ἐλιγοχρόνιος γίνεται. Πληγή σῃ δὲ ὅμως, τῇ ὁδῷ σαυτὸν Αἰγύπτου ζήλῳ τῆς εἰδωλολατρείας ἐπὶ ᾿Αχας τοῦ βασιλέως ἐκδούς. Εύ- σεβούντων δὲ θᾶττον ὁ ᾿Ασσύριος φεύξεται ἐκ τόπου τόπον ἀσχημόνως ἀμείβων, διά τε χώρας ὑμετέρας καὶ πόλεων. Καὶ διαγράφει την φυγὴν ὀφθαλμοῖς, Θεοῦ τὰ μέλλοντα παρόντα δεικνύς. Τὸ δὲ, Πληγὴν το ΣΤΗ, COMMENTARII IN ISAIAM. A salutem constat assecutus. Fore autem ista ail, cam abbreviatum in terra verbum, id est Evange- lium, quo alia jain a Mose præcepta continentur, effecerit. Sunt vero et hæc verba in eam, quæ est ad Romanos, Epistolam, paucis immutatis, a Paulo traussumpta f. Neque enim, ut solemus, ille cu- jusquam verba sequitur interpretis; sed Hebræa Hebræus ipse ad arbitrium exprimit.—Nec desunt etiam quibus magis apostolica placuit interpretatio. Prohibet autem mirari, quod a puero describi pau- cos audiamus : cum nomine quidem permultos, sed opere paucos Christum profiteri certum sit. At est salutis consequendæ optima ratio, si legis do- num, ipsasque prophetarum sanctiones paucis Evangelii capitibus complectaris. Diliges enim, ait, Dominum Deum tuum, et proximum tuum sicut teipsum 7., Qui perficit igitur et opere le- gem tuetur, diffusam ejus latitudinem brevibus præceptis, et capitibus complectens, eum esse re- liquius illas, quae salvande sunt, credimus. + On- nia, ait, quæcunque vultis ut faciant vobis homines, juxta hæc et vos facite illis. llæc enim lex est et prophetæ ”.» Vides naturali quadam notitia com- prehensum totum, et abbreviatum verbum. Cæterum quæ superius in locum illum, Deus fortis, a nobis ex Hebræis, qui El vocabulo Deum significant, ad- ducta sunt; et isto possunt loco confirmari. Hic enim, ubi in Deum fortem legimus, El ipsum quo- que Hebraicam litteram habere reperimus. C VERS. 21-32. Propter hoc hæc dicet Dominus exercituum: Noli timere, popule mi, qui habitas Sion, ab Assyriis : quia in virga percutiet te. Plagam enim inducam in te, ut videas viam Ægypti. Adhur enim paululum, et cessabil ira, etc. Absoluto sermone de paribus lierosolymita- norum et Israelitarum poenis, deque iis, que Assy- rium manebant, calamitatibus, de piis item in posterum futuris; que tamen longis temporibus postea impleta sunt: ad ea se deinceps, quæ sua ætate contigerunt, cum regnante Ezechia Jerusa- lem adortus est Assyrius Isaias accingit. Illos enim, qui tum vivebant, ad ejusmodi expe- ditionis nuntium consternatos; ne cadent cum Samaritanis impræmeditati et ipsi quoque pate- D rentur confidere, et Assyrium haudquaquam me- tuere adhortatur. Veniet siquidem, ait, modicaque ipsi plaga, tanquam virga, percutiemini; sed infe- clis tandem rebus, clade divinitus accepta disce- det: quorum in causa fuerit insignis Ezechiæ pietas non patrem imitantis, sed ad verum Dei cultum subditos provocantis. Atque hinc est, quod populum tanquam qui plagam eo bello nullam ac- cepturus sit timere prohibet. Hlinc, inquam, quod virgam, quam in eum parari videt, brevi cessatu- ram monet, sed percussuram tamen ideo, quod Ægyptios imitatus Achazi temporibus idololatria: riam institerit; Assyrium autem statim atque re- Rom. 1X, scqy.; Isa, xxxvii, seqq. 28. * Deut. vi, 5 ; Levit. xix, 8; Matth. xx, 57, 58. 7ª Matth. vi, 12. " IV Reg:
PG 87:2035Ἐπεὶ καὶ ἀλλαχοῦ φησιν· «Παρακαλεῖτε τὸν λαόν μου, λέγει ὁ Θεὸς, ἱερεῖς, λαλήσατε εἰς τὴν καρδίαν Ἱερουσαλὴμ, παρακαλεῖτε αὐτήν. Κατὰ τὴν βουλὴν δὲ αὐτῶν λέγει τῶν Ἀσσυρίων , τοῦτ’ ἔστι, Πείσονται θᾶττον ἃ καθ’ ὑμῶν ἐβουλεύσατο. λγλδ. Ἰδοὺ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαὼθ συνταράσσει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος· καὶ οἱ ὑψηλοὶ τῇ ὕβρει συντριβήσονται, καὶ ταπεινωθήσονται, καὶ πεσοῦνται οἱ ὑψηλοὶ μαχαίρᾳ· ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται. Αὐτάρκως περὶ τῆς τῶν Ἀσσυρίων ἀλαζονείας εἰπὼν καὶ τῆς καθαιρέσεως, νῦν περὶ τῆς κατ’ ἔθνος πολυαρχίας διεξέρχεται. Ἐθνάρχαι γὰρ ἦσαν εἰδωλολατρείᾳ τὸν Κτίστην ὑβρίζοντες, καὶ πρὸς οἶκον φρονήματος ἐπαιρόμενοι. Καὶ τὴν τούτων οὖν προθεσπίζει καθαίρεσιν. Τινὲς δέ φασιν ὡς περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας μέλλων εἰπεῖν, τοὺς πάλαι φρονοῦντας ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ, καθελεῖν ἐπαγγέλλεται.
Α γὰρ ἐπάγει ἐπὶ σέ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αἰγύπτου, Σύμ μαχος οὕτως ἑρμήνευσεν· Εν ῥάβδῳ πλήξει, καὶ τὴν βακτηρίαν αὐτοῦ ἐπαρεῖ ἐπὶ σὲ διὰ τὴν ὁδὸν Αἰγύπτου. "Αλλοι δέ φασιν, ὡς Ωσηέ ὁ τοῦ Ηλια, βασιλεὺς Ισραήλ, Σαλμανασὰρ τῷ τῶν Αστυ ρίων δουλωθείς βασιλεῖ, παραβὰς ἐπικαλεῖτο πρὸς συμμαχίαν Σιγὼρ Βασιλέα Αἰγύπτου· ὁ δὲ 'Ασσύριο; ἀγανακτήσας δεσμώτην αὐτὸν ἐποιήσατο, ὡς ἐν τε τάρτῃ τῶν Βασιλειῶν φησιν. 'Ηγανάκτησε γάρ, φα- σὶν, ὁ Θεὸς, ὅτι μὴ ἐπ' αὐτῷ θαῤῥήσας, ἐπὶ τὸν Αἰγύπτιον ἤλπισεν. Ὥσπερ οὖν καὶ ὅτε "Αχαζ τὸν Ασσύριον ἐπεκαλέσατο κατὰ τῆς Δαμασκοῦ. 'Αλλ' οὐδὲν ταῦτα πρὸς τοὺς ἐν Ἱερουσαλήμ, πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος ἐστὶν, εἰ ὁ Ἰσραὴλ ἐπεκαλέσατο τὴν Αἰγύ πτιον. Τῷ δὲ 'Ασσυρίῳ, φησίν, ἐπεγερεῖ Κύριος μάστιγα κατὰ τὴν πληγὴν Μαδιάμ. 'Αντὶ δὲ τοῦ, ἐν τόπῳ θλίψεως, Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Σουρ Χω- ρὴδ, ὡς μὴ δύνασθαι νοεῖν ἡμᾶς τὴν ἐπὶ τοῦ Γεδεών κατὰ τῶν Μαδιηνέων πληγήν, ἀλλὰ τὴν ἐπὶ τοῦ Μωϋσέως. Η μὲν γὰρ ἔρημος ἐκαλεῖτο Σοῦρ. Τὸ δὲ ὄρος ἐκαλεῖτο Χωρήβ, ὡς ἐκ τῶν ἀριθμῶν ἐγνώκα- μεν, ὅτε καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρσενικὸν καὶ τοὺς βα- σιλεῖς Μαδιάμ· οἱ δὲ 'Ασσύριοι πληγέντες τῇ ἐμὴ μάστιγι, ἀποστρέψουσιν ἐν τῇ ὁδῷ τῇ κατὰ θά- λασσαν. Τὴν γὰρ κατ' Αἴγυπτον ὁδὸν ὁ ᾿Ασσύριος φεύγων ἀπήγει. ἐπαναστάντων Αἰθιόπων αὐτῷ, κατὰ τὴν ἱστορίαν εἰποῦσαν• • Καὶ ἀπέστρεψε Ραψάνης, καὶ εὗρε τὸν βασιλέα Ασσυρίων πολεμοῦντα ἐπὶ Λαϊνά, ὅτι ἤκουσεν ὅτι ἀπήρεν ἐπὶ Λάχεις. Και ἤκουσε Θαραχή βασιλεὺς Αιθιόπων λέγων, Ἰδοὺ ἐξ- ἦλθον ζητεῖν μετὰ σοῦ. ν' Τινὲς δέ φασιν ὡς ἀγανα κτήσας τῶν Ἀσσυρίων ὁ βασιλεὺς κατὰ τοῦ βασι λέως Αἰγύπτου, ἐφ᾽ οἷς ἐπηγγείλατο συμμαχεῖν τῷ Ὡσης τῷ βασιλεῖ Ἰσραὴλ, κατ' Αἰγυπτίων ἐστρά- τευσε, σύμφωνα τοῖς φθάσασι λέγοντες. Αλλ' εἰρή καμεν ὡς οὐδὲν ταῦτα πρὸς Ἱερουσαλήμ. Καὶ νῦν δὲ φυγὴν ὁ λόγος τῶν Ἀσσυρίων ἔσεσθαι προθε σπίζει, ἀλλ' οὐκ εὐημερίαν τοσαύτην, ὡς καὶ καθ᾽ ἑτέρων στρατεύεσθαι. 'Αλλ' ἐκεῖνος μὲν, φησί, ταῦτα πείσεται. Ὑμεῖς δὲ τεύξεσθε παραμυθίας, μηκέτι υποκείμενοι τῷ ζυγῷ τῶν Ἀσσυρίων. Φησὶ γὰρ ἐν ταῖς Βασιλείαις, ὡς ὁ Ασσύριος Εζεκίᾳ φόρον ἐπέθηκε τριακόσια τάλαντα χρυσίου. Καὶ κινήσας *, τούς τε ἱερούς θησαυροὺς καὶ τοὺς βασιλικούς παρο ἔσχεν αὐτῷ. Ζωγὲν οὖν εἰκότως τοῦτον ἐκάλεσε. Δι προστάττονται παρακαλεῖν τὸν λαὸν, οἱ τοῦτο πρᾶξαι δυνάμενοι. Τί δὲ παρακαλεῖν ; ὑπὲρ τοῦ μεἶναι, καὶ μὴ φόβῳ μελετῆσαι δρασμόν. Τινὲς δὲ φασιν, Παρακαλεῖτε ταύτῃ τῇ τῆς εὐσεβείας ἐ- μένειν ὁδῷ· ὡς δὲ περὶ τῶν ὅσον οὔπω γενησομένων τριακόσια τάλαντα αργυρίου, και τριάκοντα τάλαντα χρυσίου. κενώσας. γρ. 2135- PROCOPII GAZ.EI zipuerint, per urbes eorum turpiter locis aliis atque aliis immutatis, fugam celerius accepturum: quam ideo oculis subjicit, ut quæ futura audimus, esse Deo, præsentia credamus. Quod autem habe- mus : Plagam enim inducit super te, ut videas viam Egypti; ita reddidit Symmachus : Virga percutiet et baculum suum elevabit supra te, propter viam Egypti, Aiunt vero alii Oseam, Elia filium, re- gem Israel, cum Salmanazaris Assyrii servitute premeretur, auxilium ab Egyptio (Sigor} vocant) pedivisse; quare indignatum Assyrium, Oseam, et Regum quarto scribitur 77, in vinculis habuisse. Indignatus est enim, aiunt, Deus quod, neglecta in se fiducia, spem in Ægyptium collocarit: quemadmodum nimirum, cum est ab A.hazo adversus Damascum vocatus Assyrius. Sed nihil B ad eos, qui Hierosolymis sunt, ad quos habetur isthæc oratio, si est in auxilium ab Israele voca- tus Egyptius. In Assyrium porro, ait, flagellum excitabit secundum plagam Madiam. Verum, pro quo, In loco afflictionis habemus: In Sur Choreb interpretatus est Symmachus; ne illam, quæ Ge- deone Madianitarum duce 78, sed quæ per Mosen inflicta est, plagam intelligeremus. Sur enim ipsa solitudo vocabatur: eratque monti, teste Numerorum libro 78, nomen Choret, cum et eodem tempore sunt masculi omnes, ipsique adeo M- dianitarum reges, internecione deleti. Significat autem Assyrios flagello suo percussos, in cam se, quæ juxta mare est, viam recepturos. Hanc enim fugiens olim Assyrius, que Ægypto C vicina est cum cum, historia teste, Aithiopes adorti sunt) abripuit. Ait enim : c Reversus est enim Rapsaces, et invenit regem Assyrium op- pugnantem Labinam: audierat enim quod reces- sisset in Lacheis. Et audivit Tharacha rex Æthio- pum dicens: Ecce egressus est, ut pugnet adver- sum te s. s Sunt qui indignatum ob id Assyrium quod Oseæ Israelis regi suppetias ferre Ægyptium audiverat, adversus Ægyptics exercitum movisse existiment. Sed istorum alia non est a superiori- lus cpinio, quam nihil ad Jerusalem spectare diximus. Innuit vero et hic etiam fugam acceptu- ros Assyrios; non autem felices a leo successus habituros, ut alios etiam bello queant adoriri. Ista igitur, inquit, ipse passurus est. At ipsi con- solutionem nanciscemini, qui Assyriorum jugum amplius laturi non estis. Habet enim Regum hi- storia et Assyriam tributi nomine trecenta auri talenta Ezechiæ imperasse, ad quorum solutionem sacros thesauros, et regios necesse fuit, exhauriri : quod jugi nomine non immerito significatum est. Atque hinc est, quod populum illi, quibus ea inest facultas, consolari jubentur. Sed ad quid isthæc tandem consolatio ? mimirum, ut maneat, neque metu fugam arripiat. Sunt tamen qui, ut in hac st ibid Num. xxv, A seqq IV Reg. xix, sèqq. VARIE LECTIONES. IV Reg. xvi, 4. Judic. vi, seq1. f seqq. D Valgata editio habet
Ἰσχυροὶ γὰρ ὄντως τῇ ὕβρει γεγόνασιν, οὐ προφήτας μόνον ἀπεκτονότες, καὶ τοῖς τὰ βέλτιστα συμβουλεύουσι μαθηταῖς λέγοντες ἀναιδῶς, Ἄλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τὴν γλῶτταν ἐπιθήγοντες τῷ Χριστῷ, οἷς ὀξυτάτην τὸν Θεὸν ἐποίσειν ὀργὴν τῆς ἱερωσύνης τούτους ἐκτέμνουσαν ἢν ἐκάλεσε μάχαιραν . Εἴποι δ’ ἂν καὶ τῶν πολεμίων τὴν ἐπ’ αὐτοὺς χωρήσασαν μάχαιραν . Ἀλλὰ καὶ ὁ Λίβανος , φησὶ, σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται , οὕτω τὸν νεὼν μετὰ τῶν ἐπηρμένων ἱερέων δηλῶν. Λίβανον δὲ καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ οἱ δὲ καλεῖν ἡ Γραφή. Πρὸς ἣν ὁ Ζαχαρίας φησί· «Διάνοιξον, ὁ Λίβανος. τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. Ὀλολυξάτω, πίτυς, ὅτι πέπτωκε κέδρος. Ὀλολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμός σου ὁ σύμφυτος.» Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, τὴν τῶν κατ’ ἔθνος βασιλέων, καὶ αὐτοῦ τοῦ κατὰ τὸν νόμον ζῶντος λαοῦ παριστῶν τὴν καθαίρεσιν, τὸν χρόνον καθ’ ὃν ἔσται ταῦτα συνάπτει, τὴν εἰς ἀνθρώπους λέγων πάροδον τοῦ Χριστοῦ.
Α γὰρ ἐπάγει ἐπὶ σέ, τοῦ ἰδεῖν ὁδὸν Αἰγύπτου, Σύμ μαχος οὕτως ἑρμήνευσεν· Εν ῥάβδῳ πλήξει, καὶ τὴν βακτηρίαν αὐτοῦ ἐπαρεῖ ἐπὶ σὲ διὰ τὴν ὁδὸν Αἰγύπτου. "Αλλοι δέ φασιν, ὡς Ωσηέ ὁ τοῦ Ηλια, βασιλεὺς Ισραήλ, Σαλμανασὰρ τῷ τῶν Αστυ ρίων δουλωθείς βασιλεῖ, παραβὰς ἐπικαλεῖτο πρὸς συμμαχίαν Σιγὼρ Βασιλέα Αἰγύπτου· ὁ δὲ 'Ασσύριο; ἀγανακτήσας δεσμώτην αὐτὸν ἐποιήσατο, ὡς ἐν τε τάρτῃ τῶν Βασιλειῶν φησιν. 'Ηγανάκτησε γάρ, φα- σὶν, ὁ Θεὸς, ὅτι μὴ ἐπ' αὐτῷ θαῤῥήσας, ἐπὶ τὸν Αἰγύπτιον ἤλπισεν. Ὥσπερ οὖν καὶ ὅτε "Αχαζ τὸν Ασσύριον ἐπεκαλέσατο κατὰ τῆς Δαμασκοῦ. 'Αλλ' οὐδὲν ταῦτα πρὸς τοὺς ἐν Ἱερουσαλήμ, πρὸς οὓς νῦν ὁ λόγος ἐστὶν, εἰ ὁ Ἰσραὴλ ἐπεκαλέσατο τὴν Αἰγύ πτιον. Τῷ δὲ 'Ασσυρίῳ, φησίν, ἐπεγερεῖ Κύριος μάστιγα κατὰ τὴν πληγὴν Μαδιάμ. 'Αντὶ δὲ τοῦ, ἐν τόπῳ θλίψεως, Σύμμαχος ἐξέδωκεν, Σουρ Χω- ρὴδ, ὡς μὴ δύνασθαι νοεῖν ἡμᾶς τὴν ἐπὶ τοῦ Γεδεών κατὰ τῶν Μαδιηνέων πληγήν, ἀλλὰ τὴν ἐπὶ τοῦ Μωϋσέως. Η μὲν γὰρ ἔρημος ἐκαλεῖτο Σοῦρ. Τὸ δὲ ὄρος ἐκαλεῖτο Χωρήβ, ὡς ἐκ τῶν ἀριθμῶν ἐγνώκα- μεν, ὅτε καὶ ἀπέκτειναν πᾶν ἀρσενικὸν καὶ τοὺς βα- σιλεῖς Μαδιάμ· οἱ δὲ 'Ασσύριοι πληγέντες τῇ ἐμὴ μάστιγι, ἀποστρέψουσιν ἐν τῇ ὁδῷ τῇ κατὰ θά- λασσαν. Τὴν γὰρ κατ' Αἴγυπτον ὁδὸν ὁ ᾿Ασσύριος φεύγων ἀπήγει. ἐπαναστάντων Αἰθιόπων αὐτῷ, κατὰ τὴν ἱστορίαν εἰποῦσαν• • Καὶ ἀπέστρεψε Ραψάνης, καὶ εὗρε τὸν βασιλέα Ασσυρίων πολεμοῦντα ἐπὶ Λαϊνά, ὅτι ἤκουσεν ὅτι ἀπήρεν ἐπὶ Λάχεις. Και ἤκουσε Θαραχή βασιλεὺς Αιθιόπων λέγων, Ἰδοὺ ἐξ- ἦλθον ζητεῖν μετὰ σοῦ. ν' Τινὲς δέ φασιν ὡς ἀγανα κτήσας τῶν Ἀσσυρίων ὁ βασιλεὺς κατὰ τοῦ βασι λέως Αἰγύπτου, ἐφ᾽ οἷς ἐπηγγείλατο συμμαχεῖν τῷ Ὡσης τῷ βασιλεῖ Ἰσραὴλ, κατ' Αἰγυπτίων ἐστρά- τευσε, σύμφωνα τοῖς φθάσασι λέγοντες. Αλλ' εἰρή καμεν ὡς οὐδὲν ταῦτα πρὸς Ἱερουσαλήμ. Καὶ νῦν δὲ φυγὴν ὁ λόγος τῶν Ἀσσυρίων ἔσεσθαι προθε σπίζει, ἀλλ' οὐκ εὐημερίαν τοσαύτην, ὡς καὶ καθ᾽ ἑτέρων στρατεύεσθαι. 'Αλλ' ἐκεῖνος μὲν, φησί, ταῦτα πείσεται. Ὑμεῖς δὲ τεύξεσθε παραμυθίας, μηκέτι υποκείμενοι τῷ ζυγῷ τῶν Ἀσσυρίων. Φησὶ γὰρ ἐν ταῖς Βασιλείαις, ὡς ὁ Ασσύριος Εζεκίᾳ φόρον ἐπέθηκε τριακόσια τάλαντα χρυσίου. Καὶ κινήσας *, τούς τε ἱερούς θησαυροὺς καὶ τοὺς βασιλικούς παρο ἔσχεν αὐτῷ. Ζωγὲν οὖν εἰκότως τοῦτον ἐκάλεσε. Δι προστάττονται παρακαλεῖν τὸν λαὸν, οἱ τοῦτο πρᾶξαι δυνάμενοι. Τί δὲ παρακαλεῖν ; ὑπὲρ τοῦ μεἶναι, καὶ μὴ φόβῳ μελετῆσαι δρασμόν. Τινὲς δὲ φασιν, Παρακαλεῖτε ταύτῃ τῇ τῆς εὐσεβείας ἐ- μένειν ὁδῷ· ὡς δὲ περὶ τῶν ὅσον οὔπω γενησομένων τριακόσια τάλαντα αργυρίου, και τριάκοντα τάλαντα χρυσίου. κενώσας. γρ. 2135- PROCOPII GAZ.EI zipuerint, per urbes eorum turpiter locis aliis atque aliis immutatis, fugam celerius accepturum: quam ideo oculis subjicit, ut quæ futura audimus, esse Deo, præsentia credamus. Quod autem habe- mus : Plagam enim inducit super te, ut videas viam Egypti; ita reddidit Symmachus : Virga percutiet et baculum suum elevabit supra te, propter viam Egypti, Aiunt vero alii Oseam, Elia filium, re- gem Israel, cum Salmanazaris Assyrii servitute premeretur, auxilium ab Egyptio (Sigor} vocant) pedivisse; quare indignatum Assyrium, Oseam, et Regum quarto scribitur 77, in vinculis habuisse. Indignatus est enim, aiunt, Deus quod, neglecta in se fiducia, spem in Ægyptium collocarit: quemadmodum nimirum, cum est ab A.hazo adversus Damascum vocatus Assyrius. Sed nihil B ad eos, qui Hierosolymis sunt, ad quos habetur isthæc oratio, si est in auxilium ab Israele voca- tus Egyptius. In Assyrium porro, ait, flagellum excitabit secundum plagam Madiam. Verum, pro quo, In loco afflictionis habemus: In Sur Choreb interpretatus est Symmachus; ne illam, quæ Ge- deone Madianitarum duce 78, sed quæ per Mosen inflicta est, plagam intelligeremus. Sur enim ipsa solitudo vocabatur: eratque monti, teste Numerorum libro 78, nomen Choret, cum et eodem tempore sunt masculi omnes, ipsique adeo M- dianitarum reges, internecione deleti. Significat autem Assyrios flagello suo percussos, in cam se, quæ juxta mare est, viam recepturos. Hanc enim fugiens olim Assyrius, que Ægypto C vicina est cum cum, historia teste, Aithiopes adorti sunt) abripuit. Ait enim : c Reversus est enim Rapsaces, et invenit regem Assyrium op- pugnantem Labinam: audierat enim quod reces- sisset in Lacheis. Et audivit Tharacha rex Æthio- pum dicens: Ecce egressus est, ut pugnet adver- sum te s. s Sunt qui indignatum ob id Assyrium quod Oseæ Israelis regi suppetias ferre Ægyptium audiverat, adversus Ægyptics exercitum movisse existiment. Sed istorum alia non est a superiori- lus cpinio, quam nihil ad Jerusalem spectare diximus. Innuit vero et hic etiam fugam acceptu- ros Assyrios; non autem felices a leo successus habituros, ut alios etiam bello queant adoriri. Ista igitur, inquit, ipse passurus est. At ipsi con- solutionem nanciscemini, qui Assyriorum jugum amplius laturi non estis. Habet enim Regum hi- storia et Assyriam tributi nomine trecenta auri talenta Ezechiæ imperasse, ad quorum solutionem sacros thesauros, et regios necesse fuit, exhauriri : quod jugi nomine non immerito significatum est. Atque hinc est, quod populum illi, quibus ea inest facultas, consolari jubentur. Sed ad quid isthæc tandem consolatio ? mimirum, ut maneat, neque metu fugam arripiat. Sunt tamen qui, ut in hac st ibid Num. xxv, A seqq IV Reg. xix, sèqq. VARIE LECTIONES. IV Reg. xvi, 4. Judic. vi, seq1. f seqq. D Valgata editio habet
PG 87:2037Ἔδει γὰρ αὐτοῦ τὰ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως ἤδη διδάξαντα, καὶ τὸν τρόπον τῆς γενέσεως, τάς τε ἐπωνύμους προσηγορίας τῶν ἐπινοουμένων ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἀκολούθως συνειπεῖν, ἐξ ὁποίου γένους, ὁποίας ἔσται φυλῆς, οἷά τε κατορθώσειν αὐτοῦ ἡ εἰς ἀνθρώπους ἤμελλε κάθοδος, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ τῶν κατὰ τόπον ἀρχόντων καθαίρεσις αἰσθητῶν τε καὶ ἀοράτων, οἳ τὴν πλάνην αὐτοῖς τῆς εἰδωλολατρείας εἰργάζοντο. Τοὺς δὲ ὑψηλοὺς πολλάκις ὠνόμασεν, ὧν τὸ σύστημα τῷ Λιβάνῳ καὶ ταῖς ἐν αὐτῷ κέδροις, διὰ τὸ ὕψος ἀφομοιοῖ, συμφώνως τὸ, «Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ἐπαιρόμενον ὑπὲρ τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου.» Καὶ πάλιν, «Φωνὴ Κυρίου συντρίβοντος κέδρους· συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τὸν Λίβανον,» καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ δὲ μετὰ τῶν ἱερέων καὶ τῶν ἐν αὐτῇ νομοδιδασκάλων σημαίνων φησίν· Ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται . ΚΕΦΑΛ. ΙΑ. αι. Καὶ ἐξελεύσεται ῥάβδος ἐκτῆς ῥίζης Ἰεςσαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. Ἀναπαύσεται ἐπ’ αὐτὸν πνεῦμα τοῦ Θεοῦ. πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, κ.τ.λ.
θεσπίζων, τὸ σήμερον εἰκότως προσέθηκε, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν χρόνοις ὕστερον ἐσομένων περί τε τὸν ᾿Ασσύριον, καὶ τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακώβ· ἃ δὴ πρὸ τῶν νυνὶ προκειμένων ἐλέγετο. Διό φησιν· Παρα· καλεῖτε σήμερον μή φυγεῖν, τὴν νῦν δὴ καὶ σήμε ρον ἐπ᾽ Εζεκίου τῶν Ἀσσυρίων μέλλουσαν ἔφοδον. Βουνοὺς δέ φησιν, τοὺς ἐπαναβεβηκότας ψυχῇ, καὶ φρονήματι, προφήτας καὶ ἱερέας. Ἐπεὶ καὶ ἀλλαχοῦ φησιν · • Παρακαλεῖτε τὸν λαόν μου, λέγει ὁ Θεὸς, ἱερεῖς, λαλήσατε εἰς τὴν καρδίαν Ἱερουσαλήμ, παρα καλεῖτε αὐτήν. Κατὰ τὴν βουλὴν δὲ αὐτῶν λέγει τῶν Ασσυρίων, τοῦτ᾽ ἔστι, Πείσονται θᾶττον ἃ καθ᾽ ὑμῶν ἐβουλεύσατο 1. λγ-λδ'. Ἰδοὺ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ συν- Β ταράσσει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος· καὶ οἱ ὑψηλοὶ τῇ ὕβρει συντριβήσονται, καὶ ταπεινωθή- σονται, καὶ πεσοῦνται οἱ ὑψηλοὶ μαχαίρᾳ· ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται. Αὐτάρκως περὶ τῆς τῶν ᾿Ασσυρίων ἀλαζονείας εἰπὼν καὶ τῆς καθαιρέσεως, νῦν περὶ τῆς κατ' ἔθνος πολυαρχίας διεξέρχεται. Ἐθνάρχαι γὰρ ἦταν είνα λολατρεία τὸν Κτίστην ὑβρίζοντες, καὶ πρὸς οἶκον φρονήματος επαιρόμενοι. Καὶ τὴν τούτων οὖν προ- θεσπίζει καθαίρεσιν. Τινὲς δὲ φασιν ὡς περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας· μέλλων εἰπεῖν, τοὺς πάλαι φρονοῦντας ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ, καθελεῖν ἐπαγ τέλλεται. Ἰσχυροὶ γὰρ ὄντως τῇ ὕβρει γεγόνασιν, οὐ προφήτας μόνον ἀπεκτονότες, καὶ τοῖς τὰ βέλτι στα συμβουλεύουσι μαθηταῖς λέγοντες ἀναιδῶς, Αλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τὴν γλῶτταν ἐπιθήγοντες τῷ Χριστῷ, οἷς ὀξυτάτην τὸν Θεὸν ἐποίσειν ὀργὴν τῆς ἱερωσύ- νης τούτους. ἐκτέμνουσαν ἣν ἐκάλεσε μάχαιραν. Εἴποι δ' ἂν καὶ τῶν πολεμίων τὴν ἐπ' αὐτοὺς χωρή- σασαν μάχαιραν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ λίβανος, φησί, σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται, οὕτω τὸν νεών μετὰ τῶν ἐπηρμένων ἱερέων δηλῶν. Λίβανον δὲ καὶ τὴν Ίς- ρουσαλήμ οἱ δὲ ὁ καλεῖν ἡ Γραφή. Πρὸς ἦν ὁ Ζαχα- ρίας φησί· « Διάνοιξον, ὁ Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. Ολολυξάτω, πίτυς, ὅτι πέπτωκε κέδρος. Ολολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμός σου ὁ σύμ- φυτος. » Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, τὴν τῶν κατ᾽ ἔθνος βασιλέων, καὶ αὐτοῦ τοῦ κατὰ τὸν νόμον ζῶντος λαοῦ παριστῶν τὴν καθαίρεσιν, τὸν χρόνον καθ᾿ ὃν ἔσται ταῦτα συνάπτει, τὴν εἰς ἀνθρώπους λέ- γων πάροδον τοῦ Χριστοῦ. Έδει γὰρ αὐτοῦ τὰ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως ἤδη διδάξαντα, καὶ τὸν τρόπον τῆς γενέσεως, τάς τε ἐπωνύμους προσηγορίας τῶν ἐπινοουμένων ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἀκολούθως συν εἰπεῖν, ἐξ ὁποίου γένους, ὁποίας ἔσται φυλῆς, οἷά το κατορθώσειν αὐτοῦ ἡ εἰς ἀνθρώπους ήμελλε κάθοδος, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ τῶν κατὰ τόπον ἀρχόντων καθα!- Η γρ. οἶδε. 8" γρ. ἐβουλεύσαντο. Ο γρ. όγκου. COMMENTARII IN ISAIAM. A pietatis via maneat, hortandum velint. At tanquam de rebus mox futuris sermo habeatur, hodic intu- lit, ut eorum, quæ de Assyriis longe postea, deque Jacobi reliquiis, ut dictum antea, futura sunt, dis- criminis notam addidisse videatur. Atque hinc est, quod adhortandos monet ne hodie, id est, jam inde ingruentem Ezechine temporibus Assyriorum exer citum fugiant. Collium porro nomine prophetas ipsos cl sacerdotes reliquis mente et consilio su- periores et praestantiores intellexisse videtur. Pre- terea alibi scribitur : c Consolamini, populum meum sacerdotes, dicit Dominus. Loquimini in cor Jerusalem; adhortamini eam 8., Quod autem super eorum consilium dixit, de Assgriis intellexit, quos ea celeriter, quæ in populum meditati sunt, passuros esse significat. C ss Isa. IL, 1, 2. ss Zachar. x1, 1, 2. D VERS. 33, 34. Ecce Dominator Dominus Sabaoth conturbabit gloriosos cum fortitudine, et excelsi in- juria conterentur, et humiliabuntur, et cadent excelsi gladio, Libanus autem cum elatis concidet. Quia satis Assyriorum fastum et interitum explicavit, ad gentesjam pro regnorum varietate, sermonem convertit. Erant enim ipsarum princi- pes, despecto Conditoris cultu, idola amp'exi, et animi ferocitate valde tumidi elatique, quo fit, ut earum etiam interitum vaticinetur. Aiunt enim nonnulli, quia de Salvatoris adventu sermonem instituat, eorum, qui legis ombra superbe olim gloriabantur, eversionem denuntiare. Impetentius enim re vera agere, qui prophetarum cæde ma- dentes, eo impudenti pervenerunt, ut apostolos optima monentes, alium sibi errorem dicere non solum postularent; sed in Christum etiam ipsum linguæ petulantiam acuerent. Itaque Deum in illos furoris sui, quem vocat, gladium, ut ab eis sacer- dotium an putet, immissurum. Non male etiam fortasse dixerit, qui de hostium in eos grassaturo gladio intelligat. Quinetiam et Libanus, ait, cum ex- celsis cadet ita nimirum templum ipsum cum ela- tis timidisque sacerdotibus intelligens. Libanum. vero etiam Jerusalem nuncupare solet Scriptura : quo nomine et ipsam alloquitur Zacharias cum ait : e Aperi, Libane, portas tuas, et depascaler ignis cedros tuas. Ulula, alies, quia cecidit cedrus. Ululate, quercus Basanitidis, quoniam avulsus est saltus consitus 8ª. Quod si ad priorem respicis interpretationem; explicato satis ethnicorum re gum, populique legem tuentis interitu, ja: quo id tempore, Christi nimirum in lucem pro- deuntis, futurum sit, adjungit. Eum enim decebat, qui jam ipsius ortum de Virgine, qui modum na- scendi, qui virtutibus ejus congruas maxime et convenientes appellationes explicasset, genus etiam ipsum, et tribum, et quæ ab co praclare. quandiu cum hominibus versatus est, gesta sunt VARIAE LECTIONES. ,
Πῶς δὲ τοῦτο ἔσται, παρίστησιν, ἐκ ῥίζης Ἰεςσαὶ ῥάβδον εἰπὼν ἐξελεύσεσθαι, ἣ πάντας συντρίψει τοὺς ὑψηλούς. Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐκ ῥίζης, ἀπὸ κορμοῦ συμφώνως ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Καὶ γὰρ ἦν ἡ φυλὴ, καὶ πάτρια, ἐξ ἧς ἦν ὁ Χριστὸς, ὥσπερ τις κορμὸς , οὐκέτι κλάδους ἔχων, τῶν ἐκ διαδοχῆς τοῦ Δαβὶδ βασιλέων ἐκλελοιπότων μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων. Τὴν δὲ ῥάβδον, ῥαβδίον Ἀκύλας ἐξέδωκε, τοῦ Χριστοῦ δηλῶν τὸ κατὰ σάρκα μέτριόν τε καὶ ταπεινόν. Εἴρητο δὲ πρὸς Δαβίδ· «Ἐκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου.» Οἷς δὴ σύμφωνα καὶ οἱ προφῆταί φασιν, ὡς ἂν πανταχόθεν μαρτυρούμενον πιστεύηται γεγονός· πρὸς ἃ δὴ βλέπων καὶ ὁ Παῦλός φησιν, «Ὃ προεπηγγείλατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν Γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβὶδ κατὰ σάρκα.» Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος , ἢ τὸ βασιλικὸν ἀξίωμα τοῦ προφητευομένου (σύνθημα γὰρ βασιλείας ἡ ῥάβδος ), ἢ τὴν παντοκρατορικὴν αὐτοῦ δύναμιν, δι’ ἧς ἀνέχει τὸ πᾶν. Ἢ δι’ ἧς ἀνέχει τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν·
θεσπίζων, τὸ σήμερον εἰκότως προσέθηκε, πρὸς ἀντιδιαστολὴν τῶν χρόνοις ὕστερον ἐσομένων περί τε τὸν ᾿Ασσύριον, καὶ τὸ κατάλειμμα τοῦ Ἰακώβ· ἃ δὴ πρὸ τῶν νυνὶ προκειμένων ἐλέγετο. Διό φησιν· Παρα· καλεῖτε σήμερον μή φυγεῖν, τὴν νῦν δὴ καὶ σήμε ρον ἐπ᾽ Εζεκίου τῶν Ἀσσυρίων μέλλουσαν ἔφοδον. Βουνοὺς δέ φησιν, τοὺς ἐπαναβεβηκότας ψυχῇ, καὶ φρονήματι, προφήτας καὶ ἱερέας. Ἐπεὶ καὶ ἀλλαχοῦ φησιν · • Παρακαλεῖτε τὸν λαόν μου, λέγει ὁ Θεὸς, ἱερεῖς, λαλήσατε εἰς τὴν καρδίαν Ἱερουσαλήμ, παρα καλεῖτε αὐτήν. Κατὰ τὴν βουλὴν δὲ αὐτῶν λέγει τῶν Ασσυρίων, τοῦτ᾽ ἔστι, Πείσονται θᾶττον ἃ καθ᾽ ὑμῶν ἐβουλεύσατο 1. λγ-λδ'. Ἰδοὺ ὁ Δεσπότης Κύριος Σαβαώθ συν- Β ταράσσει τοὺς ἐνδόξους μετὰ ἰσχύος· καὶ οἱ ὑψηλοὶ τῇ ὕβρει συντριβήσονται, καὶ ταπεινωθή- σονται, καὶ πεσοῦνται οἱ ὑψηλοὶ μαχαίρᾳ· ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται. Αὐτάρκως περὶ τῆς τῶν ᾿Ασσυρίων ἀλαζονείας εἰπὼν καὶ τῆς καθαιρέσεως, νῦν περὶ τῆς κατ' ἔθνος πολυαρχίας διεξέρχεται. Ἐθνάρχαι γὰρ ἦταν είνα λολατρεία τὸν Κτίστην ὑβρίζοντες, καὶ πρὸς οἶκον φρονήματος επαιρόμενοι. Καὶ τὴν τούτων οὖν προ- θεσπίζει καθαίρεσιν. Τινὲς δὲ φασιν ὡς περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας· μέλλων εἰπεῖν, τοὺς πάλαι φρονοῦντας ἐπὶ τῇ τοῦ νόμου σκιᾷ, καθελεῖν ἐπαγ τέλλεται. Ἰσχυροὶ γὰρ ὄντως τῇ ὕβρει γεγόνασιν, οὐ προφήτας μόνον ἀπεκτονότες, καὶ τοῖς τὰ βέλτι στα συμβουλεύουσι μαθηταῖς λέγοντες ἀναιδῶς, Αλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν, ἀλλὰ καὶ αὐτῷ τὴν γλῶτταν ἐπιθήγοντες τῷ Χριστῷ, οἷς ὀξυτάτην τὸν Θεὸν ἐποίσειν ὀργὴν τῆς ἱερωσύ- νης τούτους. ἐκτέμνουσαν ἣν ἐκάλεσε μάχαιραν. Εἴποι δ' ἂν καὶ τῶν πολεμίων τὴν ἐπ' αὐτοὺς χωρή- σασαν μάχαιραν. ᾿Αλλὰ καὶ ὁ λίβανος, φησί, σὺν τοῖς ὑψηλοῖς πεσεῖται, οὕτω τὸν νεών μετὰ τῶν ἐπηρμένων ἱερέων δηλῶν. Λίβανον δὲ καὶ τὴν Ίς- ρουσαλήμ οἱ δὲ ὁ καλεῖν ἡ Γραφή. Πρὸς ἦν ὁ Ζαχα- ρίας φησί· « Διάνοιξον, ὁ Λίβανος, τὰς θύρας σου, καὶ καταφαγέτω πῦρ τὰς κέδρους σου. Ολολυξάτω, πίτυς, ὅτι πέπτωκε κέδρος. Ολολύξατε, δρύες τῆς Βασανίτιδος, ὅτι κατεσπάσθη ὁ δρυμός σου ὁ σύμ- φυτος. » Κατὰ δὲ τὴν προτέραν ἐξήγησιν, τὴν τῶν κατ᾽ ἔθνος βασιλέων, καὶ αὐτοῦ τοῦ κατὰ τὸν νόμον ζῶντος λαοῦ παριστῶν τὴν καθαίρεσιν, τὸν χρόνον καθ᾿ ὃν ἔσται ταῦτα συνάπτει, τὴν εἰς ἀνθρώπους λέ- γων πάροδον τοῦ Χριστοῦ. Έδει γὰρ αὐτοῦ τὰ περὶ τῆς ἐκ Παρθένου γενέσεως ἤδη διδάξαντα, καὶ τὸν τρόπον τῆς γενέσεως, τάς τε ἐπωνύμους προσηγορίας τῶν ἐπινοουμένων ἐν αὐτῷ δυνάμεων, ἀκολούθως συν εἰπεῖν, ἐξ ὁποίου γένους, ὁποίας ἔσται φυλῆς, οἷά το κατορθώσειν αὐτοῦ ἡ εἰς ἀνθρώπους ήμελλε κάθοδος, ἐν οἷς ἐστι καὶ ἡ τῶν κατὰ τόπον ἀρχόντων καθα!- Η γρ. οἶδε. 8" γρ. ἐβουλεύσαντο. Ο γρ. όγκου. COMMENTARII IN ISAIAM. A pietatis via maneat, hortandum velint. At tanquam de rebus mox futuris sermo habeatur, hodic intu- lit, ut eorum, quæ de Assyriis longe postea, deque Jacobi reliquiis, ut dictum antea, futura sunt, dis- criminis notam addidisse videatur. Atque hinc est, quod adhortandos monet ne hodie, id est, jam inde ingruentem Ezechine temporibus Assyriorum exer citum fugiant. Collium porro nomine prophetas ipsos cl sacerdotes reliquis mente et consilio su- periores et praestantiores intellexisse videtur. Pre- terea alibi scribitur : c Consolamini, populum meum sacerdotes, dicit Dominus. Loquimini in cor Jerusalem; adhortamini eam 8., Quod autem super eorum consilium dixit, de Assgriis intellexit, quos ea celeriter, quæ in populum meditati sunt, passuros esse significat. C ss Isa. IL, 1, 2. ss Zachar. x1, 1, 2. D VERS. 33, 34. Ecce Dominator Dominus Sabaoth conturbabit gloriosos cum fortitudine, et excelsi in- juria conterentur, et humiliabuntur, et cadent excelsi gladio, Libanus autem cum elatis concidet. Quia satis Assyriorum fastum et interitum explicavit, ad gentesjam pro regnorum varietate, sermonem convertit. Erant enim ipsarum princi- pes, despecto Conditoris cultu, idola amp'exi, et animi ferocitate valde tumidi elatique, quo fit, ut earum etiam interitum vaticinetur. Aiunt enim nonnulli, quia de Salvatoris adventu sermonem instituat, eorum, qui legis ombra superbe olim gloriabantur, eversionem denuntiare. Impetentius enim re vera agere, qui prophetarum cæde ma- dentes, eo impudenti pervenerunt, ut apostolos optima monentes, alium sibi errorem dicere non solum postularent; sed in Christum etiam ipsum linguæ petulantiam acuerent. Itaque Deum in illos furoris sui, quem vocat, gladium, ut ab eis sacer- dotium an putet, immissurum. Non male etiam fortasse dixerit, qui de hostium in eos grassaturo gladio intelligat. Quinetiam et Libanus, ait, cum ex- celsis cadet ita nimirum templum ipsum cum ela- tis timidisque sacerdotibus intelligens. Libanum. vero etiam Jerusalem nuncupare solet Scriptura : quo nomine et ipsam alloquitur Zacharias cum ait : e Aperi, Libane, portas tuas, et depascaler ignis cedros tuas. Ulula, alies, quia cecidit cedrus. Ululate, quercus Basanitidis, quoniam avulsus est saltus consitus 8ª. Quod si ad priorem respicis interpretationem; explicato satis ethnicorum re gum, populique legem tuentis interitu, ja: quo id tempore, Christi nimirum in lucem pro- deuntis, futurum sit, adjungit. Eum enim decebat, qui jam ipsius ortum de Virgine, qui modum na- scendi, qui virtutibus ejus congruas maxime et convenientes appellationes explicasset, genus etiam ipsum, et tribum, et quæ ab co praclare. quandiu cum hominibus versatus est, gesta sunt VARIAE LECTIONES. ,
PG 87:2039κατὰ τὸ, «Ἡ ῥάβδος σου καὶ ἡ βακτηρία σου, αὗταί με παρεκάλεσαν.» Ὑποστηρίζει γὰρ δικαίους ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμμένον. Ὠνόμασται δὲ διὰ φωνῆς προφητῶν ῥάβδος εὐκλεὴς, ῥάβδος μεγαλοσύνης. Ῥάβδος δὲ καὶ ἑτέρως, ἐπείπερ ἐστὶ ποιμὴν ἀγαθός· πρὸς ὅν φησί τις προφήτης· «Ποίμαινε λαόν σου ἐν ῥάβδῳ φυλήν σου, πρόβατα κληρονομίας σου.» Καὶ, ὡς κριτὴς δὲ λέγοιτο ῥάβδος , ἀποδιδοὺς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· πρὸς ὃν εἴρηται περὶ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθῶν, «Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδῳ σιδηρᾷ.» Οὗπερ εἰς τύπον ἐλήφθη καὶ ἡ ῥάβδος Ἀαρὼν, ἡ βλαστήσασα κάρυα· σύμβολον δέ φασιν τοῦτο τῆς πρὸς ὀλίγον τοῦ Σωτῆρος ἐν τῷ θανάτῳ κοιμήσεως. Ἀϋπνίας γὰρ εἶναι τὸ δένδρον ποιητικὸν, δι’ ἧς ῥάβδου θείας ὄντως καὶ νοητῆς, Μωϋσῆς θαυματουργῶν εἰς ἐλευθερίαν ἐξῆγε τὸν Ἰσραήλ· διὸ καὶ Θεοῦ ῥάβδον ταύτην ὠνόμαζε. Γέγονε γὰρ αὐτῷ ῥάβδος δυνάμεως κατὰ τὸ γεγραμμένον. Λέγεται δὲ καὶ ἄνθος . Ἐν αὐτῷ γὰρ, ἡμῶν ἡ φύσις πρὸς ἀφθαρσίαν ἀνέθαλεν, καὶ εἰς καινότητα ζωῆς. Ἄνθος δὲ καὶ διὰ τὴν νοητὴν εὐοσμίαν.
ρεσις αἰσθητῶν τε καὶ ἀοράτων, οἱ τὴν πλάνην αὐτ Β τοῖς τῆς εἰδωλολατρείας εἰργάζοντο. Τοὺς δὲ ὑψη λοὺς πολλάκις ὠνόμασεν, ὧν τὸ σύστημα τῷ Λιβάνω καὶ ταῖς ἐν αὐτῷ κέδροις, διὰ τὸ ὕψος ἀφομοιοί, συμφώνως τὸ ς, ο Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ἐπαιρόμενον ὑπὲρ τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Καὶ πάλιν, « Φωνή Κυ- μίου συντρίβοντος κέδρους· συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους του Λιβάνου, καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τὸν Λίβανον δ, ο καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ δὲ μετὰ τῶν ἱερέων καὶ τῶν ἐν αὐτῇ νομοδιδασκάλων σημαίνων φησίν· Ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοίς πεσεῖται. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. α-ι'. Καὶ ἐξελεύσεται ῥάΐδος ἐκτῆς ῥίζης Ιεστ σαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. ᾿Αναπαύ σεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, κ. τ. λ. Πῶς δὲ τοῦτο ἔσται, παρίστησιν, ἐκ ῥίζης Ιεσ. σαὶ ῥάβδον εἰπὼν ἐξελεύσεσθαι, ἢ πάντας συντρί ψει τοὺς ὑψηλούς. Αντί δὲ τοῦ ἐκ ρίζης, ἀπὸ κορ μου συμφώνως ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Καὶ γὰρ ἦν ἡ φυλή, καὶ πάτρια, ἐξ ἧς ἦν ὁ Χριστὸς, ὥσπερ τις κορμός, οὐκέτι κλάδους ἔχων, τῶν ἐκ διαδοχῆς τοῦ Δαβ δ βασιλέων ἐκλελοιπότων μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων. Τὴν δὲ ῥάβδον, ῥαβδίον 'Ακύ λα; ἐξέδωκε, τοῦ Χριστοῦ δηλῶν τὸ κατὰ σάρκα μέσ τριόν τε καὶ ταπεινόν. Εἴρητο δὲ πρὸς Δαβίδ· ι Εκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. Οἷς δὴ σύμφωνα καὶ οἱ προφῆτα! φασιν, ὡς ἂν πανε ταχόθεν μαρτυρούμενον πιστεύηται γεγονός πρὸς δ δὴ βλέπων καὶ ὁ Παῦλός φησιν, ο "Ο προεπηγγεί λατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν Γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβίδ κατὰ σάρκα. › Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος, ἢ τὸ βασι- λικὸν ἀξίωμα τοῦ προφητευομένου (σύνθημα γάρ βασιλείας ἡ ῥάβδος), ἢ τὴν παντοκρατορικὴν αὐτοῦ δύναμιν, δι' ἧς ἀνέχει τὸ πᾶν. Η δι' ἧς ἀνέχει τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν· κατὰ τὸ, . Ἡ ῥάβδος σου καὶ ἡ βακτηρία σου, αυταί με παρεκάλεσαν. ο Υποστηρίζει γὰρ δικαίους ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Ονόμασται δὲ διὰ φωνῆς προφητῶν ῥάβδος εὐκλεὴς, ῥάβδος μεγαλοσύνης. Ράβδος δὲ καὶ ἑτέρως, ἐπείπερ ἐστὶ ποιμὴν ἀγαθός· πρὸς ἦν φησί τις προφήτης : Ποίμαινε λαόν σου ἐν ῥάβδω φυλήν σου, πρόβατα κληρονομίας σου. » Καὶ, ὡς κριτὴς δὲ λέγοιτο ῥάβδος, ἀποδιδούς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· πρὸς ἂν εἴρηται περὶ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθῶν, ο Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδω σιδηρά. » Οπερ εἰς τύπον ἐλήφθη καὶ ἡ ῥάβδος Ααρών, ή βλαστήσασα κάρυα· σύμβολον δέ φασιν τοῦτο τῆς πρὸς ὀλίγον τοῦ Σωτῆρος ἐν τῷ θα κάτω κοιμήσεως. Αϋπνίας γὰρ εἶναι τὸ δένδρον γρ. τῷ ὁ γρ. του Λιβάνου. PROCOPII GAZEI (in quibus ipsa exsistit invisibilium et visibilium A principum eversio, a quibus in idololatriæ errorem Inducebantur) explicare. Vocavit autem excelsus eos persæpe, quorum cœtus, propter celsitudinem, Libano et cedris ejus similes fecit; juxta illud: • Vidi impium exaltatum super cedros Libani, lem : • Vox Domini confringentis cedros :, et, ● Comminuet eas, tanquam vitulum Libani **, › At enim ut Jerusalem ipsam cum sacerdotibus, cum legis etiam, qui in ea sunt, professoribus, significa- ret, Libanum cum excelsis casuram addidit. CAPUT XI. VERS. 1-10. Et egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet. Requiescet super eum spi- rilus Dei, spiritus sapientia et intellectus, spiritus consilii et fortitudinis, etc. Neque vero quomodo istud futurum sit, ignorare voluit, cum de radice Jesse orituram virgam, quæ excelsus omnes confractura sit, intulit. Quo loco, ubi radicem habemus, magno consensu, truncum reliquos vertisse reperias. Erat enim tribus ipsa, illaque adeo, unde Christus prodiit, familia non minus quam truncus aliquis ramorum honore spo- liatus; cum jam inde ab Assyriaca expugnatione in familia Davidis regum cessaret successio. Ubi autem virgam legimus, virgulam dixit Aquilas, ut Christi in carne submissionem et abjectionem si- gnificaret. Davidi enim in hæc verba prædicium legimus: De fructu ventris tui ponam super se- dem tuam 8. › Quibus et prophetæ omnes assen- tiuntur; ut quod undique testatum est, factum non ambigatur. Ad id certe et Paulum constat re- spexisse, cum ait: Quod ante promiserat per prophetas suos in Scripturis sanctis de Filio suo, qui factus est ex semine David secundum car- nem 8. » Virgæ autem nomine vel ejus, de quo vaticinium est, dignitas significatur; quia regiæ majestatis symbolum virga continet: vel summa illa potestas, qua cuncta moderatur, aut hominum patitur infirmitatem ; juxta Davidis illud : « Virga tua et baculus tuus ipsa me consolata sunt**, Sustental enim, eodem teste, rectos corde haec, virga inclyta, virga majestatis muncupata Potest et aliter etiam virga, quia pastor ipse bo. hus est vo, usurpari. Eumdem enim hoc nomine pro- pheta quidam compellat, cum : ‹ Pasce populum tuum in virga tribum tuam, oves hæreditatis tuæ, ait". Dicatur item virga, tanquam judex, qui uni- cuique secundum opera sua rependat " : et ad quem illud refertur, quod de infideli dictum est Israele : • Pasces eos in virga ferrea › Cujus in typum Aaronis illa, quæ juglandes olim reddidisse memo- ratur”, assumpta est. Putant vero et ita modicum Psal. xxxvi, 35. vo Joan. x, 14. VII, 11. d C Dominus ®. Est vero ipsa prophetarum voce virga D Pal. xxv!!!, 5. Psal. cxxxi, 11. ft 11. 1, 2. Psal. **11, 4. so Psal. • Mich. vu, 14. er Psal. LS1, 12. • Psal. 11, 9. * Num. xvi, 8. VARIE LECTIONES. '
«Ἐγὼ γὰρ, φησὶν, ἄνθος τοῦ πεδίου, κρίνον τῶν κοιλάδων.» Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος Ἀπόστολος, «Τῷ δὲ Θεῷ χάρις τῷ πάντοτε θριαμβεύοντι ἡμᾶς ἐν Χριστῷ, καὶ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὐτοῦ φανεροῦντι δι’ ἡμᾶς, ἐν παντὶ τόπῳ, [ὅτι] Χριστοῦ εὐωδία ἐςμὲν τῷ Θεῷ.» Δηλοῖ δὲ τὸ ἄνθος καὶ τὴν πᾶσιν αὐτοῦ κεχαρισμένην ἐπιδημίαν, ὅτι ἐν βραχεῖ τὴν χάριν παρασχόμενος τῆς ἐνανθρωπήσεως, ταχεῖαν καὶ οἱονεὶ παροδικὴν ποιεῖται τὴν ἐπιδημίαν. Ἐπαναπαύσεσθαι δέ φησι πνεῦμα Θεοῦ πολλὰς ἔχον τὰς ἐνεργείας· οὐχ ὅτι ἦν πνευματοφόρος ψιλὸς γενόμενος ἄνθρωπος, ἀλλ’ ὅτι Θεὸς ἐνανθρωπήσας οἰκειοῦται τὰ τῆς ἀνθρωπότητος ἴδια. Ἄνθρωπος γὰρ οὐκ οἴκοθεν ἔχει τὰ χαρίσματα τὰ τοῦ πνεύματος , ἀλλ’ αὐτὸ τοῦτο χάρισμά τε καὶ δῶρον Θεοῦ. «Τί γὰρ ἔχεις, φησὶν, ὃ οὐκ ἔλαβες;» Ταῦτα τοίνυν οὐχ ἑαυτῷ, Θεὸς ὢν, ἐδέξατο· ἀλλ’ ἡμῖν τοῖς ἐν ἐνδείᾳ παντὸς ἀγαθοῦ. Χορηγὸς γὰρ αὐτὸς τοῦ πνεύματος , καὶ οὐκ ἐκ μέτρου διδοὺς, ἀλλ’ ὡς ἐξ ἰδίου πληρώματος. Οὐκ οὖν τὸ λαβεῖν ἐπ’ αὐτοῦ, τῷ τῆς κενώσεως λογίζεται μέτρῳ· ἀναπαύσεται δὲ, φησὶν, ἐπ’ αὐτὸν , ἐπὶ τοῦ Ἀδὰμ μὴ ἀναπαυσάμενον πρὸς ἁμαρτίαν ἐκκλίναντα, καθὰ καὶ οἱ μετ’ αὐτόν.
ρεσις αἰσθητῶν τε καὶ ἀοράτων, οἱ τὴν πλάνην αὐτ Β τοῖς τῆς εἰδωλολατρείας εἰργάζοντο. Τοὺς δὲ ὑψη λοὺς πολλάκις ὠνόμασεν, ὧν τὸ σύστημα τῷ Λιβάνω καὶ ταῖς ἐν αὐτῷ κέδροις, διὰ τὸ ὕψος ἀφομοιοί, συμφώνως τὸ ς, ο Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ἐπαιρόμενον ὑπὲρ τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Καὶ πάλιν, « Φωνή Κυ- μίου συντρίβοντος κέδρους· συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους του Λιβάνου, καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τὸν Λίβανον δ, ο καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ δὲ μετὰ τῶν ἱερέων καὶ τῶν ἐν αὐτῇ νομοδιδασκάλων σημαίνων φησίν· Ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοίς πεσεῖται. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. α-ι'. Καὶ ἐξελεύσεται ῥάΐδος ἐκτῆς ῥίζης Ιεστ σαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. ᾿Αναπαύ σεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, κ. τ. λ. Πῶς δὲ τοῦτο ἔσται, παρίστησιν, ἐκ ῥίζης Ιεσ. σαὶ ῥάβδον εἰπὼν ἐξελεύσεσθαι, ἢ πάντας συντρί ψει τοὺς ὑψηλούς. Αντί δὲ τοῦ ἐκ ρίζης, ἀπὸ κορ μου συμφώνως ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Καὶ γὰρ ἦν ἡ φυλή, καὶ πάτρια, ἐξ ἧς ἦν ὁ Χριστὸς, ὥσπερ τις κορμός, οὐκέτι κλάδους ἔχων, τῶν ἐκ διαδοχῆς τοῦ Δαβ δ βασιλέων ἐκλελοιπότων μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων. Τὴν δὲ ῥάβδον, ῥαβδίον 'Ακύ λα; ἐξέδωκε, τοῦ Χριστοῦ δηλῶν τὸ κατὰ σάρκα μέσ τριόν τε καὶ ταπεινόν. Εἴρητο δὲ πρὸς Δαβίδ· ι Εκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. Οἷς δὴ σύμφωνα καὶ οἱ προφῆτα! φασιν, ὡς ἂν πανε ταχόθεν μαρτυρούμενον πιστεύηται γεγονός πρὸς δ δὴ βλέπων καὶ ὁ Παῦλός φησιν, ο "Ο προεπηγγεί λατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν Γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβίδ κατὰ σάρκα. › Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος, ἢ τὸ βασι- λικὸν ἀξίωμα τοῦ προφητευομένου (σύνθημα γάρ βασιλείας ἡ ῥάβδος), ἢ τὴν παντοκρατορικὴν αὐτοῦ δύναμιν, δι' ἧς ἀνέχει τὸ πᾶν. Η δι' ἧς ἀνέχει τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν· κατὰ τὸ, . Ἡ ῥάβδος σου καὶ ἡ βακτηρία σου, αυταί με παρεκάλεσαν. ο Υποστηρίζει γὰρ δικαίους ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Ονόμασται δὲ διὰ φωνῆς προφητῶν ῥάβδος εὐκλεὴς, ῥάβδος μεγαλοσύνης. Ράβδος δὲ καὶ ἑτέρως, ἐπείπερ ἐστὶ ποιμὴν ἀγαθός· πρὸς ἦν φησί τις προφήτης : Ποίμαινε λαόν σου ἐν ῥάβδω φυλήν σου, πρόβατα κληρονομίας σου. » Καὶ, ὡς κριτὴς δὲ λέγοιτο ῥάβδος, ἀποδιδούς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· πρὸς ἂν εἴρηται περὶ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθῶν, ο Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδω σιδηρά. » Οπερ εἰς τύπον ἐλήφθη καὶ ἡ ῥάβδος Ααρών, ή βλαστήσασα κάρυα· σύμβολον δέ φασιν τοῦτο τῆς πρὸς ὀλίγον τοῦ Σωτῆρος ἐν τῷ θα κάτω κοιμήσεως. Αϋπνίας γὰρ εἶναι τὸ δένδρον γρ. τῷ ὁ γρ. του Λιβάνου. PROCOPII GAZEI (in quibus ipsa exsistit invisibilium et visibilium A principum eversio, a quibus in idololatriæ errorem Inducebantur) explicare. Vocavit autem excelsus eos persæpe, quorum cœtus, propter celsitudinem, Libano et cedris ejus similes fecit; juxta illud: • Vidi impium exaltatum super cedros Libani, lem : • Vox Domini confringentis cedros :, et, ● Comminuet eas, tanquam vitulum Libani **, › At enim ut Jerusalem ipsam cum sacerdotibus, cum legis etiam, qui in ea sunt, professoribus, significa- ret, Libanum cum excelsis casuram addidit. CAPUT XI. VERS. 1-10. Et egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet. Requiescet super eum spi- rilus Dei, spiritus sapientia et intellectus, spiritus consilii et fortitudinis, etc. Neque vero quomodo istud futurum sit, ignorare voluit, cum de radice Jesse orituram virgam, quæ excelsus omnes confractura sit, intulit. Quo loco, ubi radicem habemus, magno consensu, truncum reliquos vertisse reperias. Erat enim tribus ipsa, illaque adeo, unde Christus prodiit, familia non minus quam truncus aliquis ramorum honore spo- liatus; cum jam inde ab Assyriaca expugnatione in familia Davidis regum cessaret successio. Ubi autem virgam legimus, virgulam dixit Aquilas, ut Christi in carne submissionem et abjectionem si- gnificaret. Davidi enim in hæc verba prædicium legimus: De fructu ventris tui ponam super se- dem tuam 8. › Quibus et prophetæ omnes assen- tiuntur; ut quod undique testatum est, factum non ambigatur. Ad id certe et Paulum constat re- spexisse, cum ait: Quod ante promiserat per prophetas suos in Scripturis sanctis de Filio suo, qui factus est ex semine David secundum car- nem 8. » Virgæ autem nomine vel ejus, de quo vaticinium est, dignitas significatur; quia regiæ majestatis symbolum virga continet: vel summa illa potestas, qua cuncta moderatur, aut hominum patitur infirmitatem ; juxta Davidis illud : « Virga tua et baculus tuus ipsa me consolata sunt**, Sustental enim, eodem teste, rectos corde haec, virga inclyta, virga majestatis muncupata Potest et aliter etiam virga, quia pastor ipse bo. hus est vo, usurpari. Eumdem enim hoc nomine pro- pheta quidam compellat, cum : ‹ Pasce populum tuum in virga tribum tuam, oves hæreditatis tuæ, ait". Dicatur item virga, tanquam judex, qui uni- cuique secundum opera sua rependat " : et ad quem illud refertur, quod de infideli dictum est Israele : • Pasces eos in virga ferrea › Cujus in typum Aaronis illa, quæ juglandes olim reddidisse memo- ratur”, assumpta est. Putant vero et ita modicum Psal. xxxvi, 35. vo Joan. x, 14. VII, 11. d C Dominus ®. Est vero ipsa prophetarum voce virga D Pal. xxv!!!, 5. Psal. cxxxi, 11. ft 11. 1, 2. Psal. **11, 4. so Psal. • Mich. vu, 14. er Psal. LS1, 12. • Psal. 11, 9. * Num. xvi, 8. VARIE LECTIONES. '
PG 87:2040Πάντες γὰρ ἐξέκλιναν, ἅμα ἠχρειώθησαν, ὁ δὲ Μονογενὴς καίτοι γεγονὼς καθ’ ἡμᾶς ἀνάλωτος ἦν ἁμαρτίαις. Ἐπανεπαύσατο οὖν τῇ τοῦ ἀνθρώπου φύσει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὡς, ἐν αὐτῷ πρώτῳ, καὶ ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους δευτέρᾳ, ὡς ἂν καὶ ἐν ἡμῖν ἐπαναπαύηται τοῖς πιστεύουσι. Κληρονομοῦμεν γὰρ τῶν τοῦ Χριστοῦ χαρισμάτων, ὡς καὶ τῶν τοῦ πρωτοπλάστου κακῶν. Ὅτι δὲ μὴ μερικὴν εἶχε τὴν τοῦ πνεύματος μέθεξιν, ἀλλ’ ἦν τὸ πλήρωμα τῆς θεότητος, τὸ ὡς ἐν ἰδίῳ ναῷ καταλύον σαρκὶ τῇ ψυχῇ νοερᾷ ἐψυχωμένῃ, δηλοῖ λέγων· Καὶ ἐμπλήσει αὐτὸν πνεῦμα φόβου Θεοῦ , καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ καθ’ ἓν δὲ χάρισμα πνεῦμα διάφορον, ἑνὶ δὲ, καὶ τῷ αὐτῷ, διάφοροι πρόσεισιν ἐνέργειαι, κατὰ Παῦλον λέγοντα· «Πάντα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ πνεῦμα διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ,» καθὼς βούλεται, ὡς καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐνεργεῖ πολυτρόπως. Ζωὴ γάρ ἐστι, φῶς τε, καὶ δύναμις. Εἰπὼν δὲ ὅτι τεχθήσεται κατὰ καιροὺς ὁ Ἐμμανουὴλ, τὰ δι’ ὧν ἔσται γνώριμος, προσεπάγει χρησίμως, ἀπό τε τῆς ἐν αὐτῷ θεοπρεποῦς ἀρετῆς, καὶ τῆς τῶν ἔργων λαμπρότητος λέγων· Οὐ κατὰ τὴν δόξαν κρινεῖ, οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἐλέγξει · ἃ δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών·
ρεσις αἰσθητῶν τε καὶ ἀοράτων, οἱ τὴν πλάνην αὐτ Β τοῖς τῆς εἰδωλολατρείας εἰργάζοντο. Τοὺς δὲ ὑψη λοὺς πολλάκις ὠνόμασεν, ὧν τὸ σύστημα τῷ Λιβάνω καὶ ταῖς ἐν αὐτῷ κέδροις, διὰ τὸ ὕψος ἀφομοιοί, συμφώνως τὸ ς, ο Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ἐπαιρόμενον ὑπὲρ τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Καὶ πάλιν, « Φωνή Κυ- μίου συντρίβοντος κέδρους· συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους του Λιβάνου, καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τὸν Λίβανον δ, ο καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ δὲ μετὰ τῶν ἱερέων καὶ τῶν ἐν αὐτῇ νομοδιδασκάλων σημαίνων φησίν· Ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοίς πεσεῖται. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. α-ι'. Καὶ ἐξελεύσεται ῥάΐδος ἐκτῆς ῥίζης Ιεστ σαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. ᾿Αναπαύ σεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, κ. τ. λ. Πῶς δὲ τοῦτο ἔσται, παρίστησιν, ἐκ ῥίζης Ιεσ. σαὶ ῥάβδον εἰπὼν ἐξελεύσεσθαι, ἢ πάντας συντρί ψει τοὺς ὑψηλούς. Αντί δὲ τοῦ ἐκ ρίζης, ἀπὸ κορ μου συμφώνως ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Καὶ γὰρ ἦν ἡ φυλή, καὶ πάτρια, ἐξ ἧς ἦν ὁ Χριστὸς, ὥσπερ τις κορμός, οὐκέτι κλάδους ἔχων, τῶν ἐκ διαδοχῆς τοῦ Δαβ δ βασιλέων ἐκλελοιπότων μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων. Τὴν δὲ ῥάβδον, ῥαβδίον 'Ακύ λα; ἐξέδωκε, τοῦ Χριστοῦ δηλῶν τὸ κατὰ σάρκα μέσ τριόν τε καὶ ταπεινόν. Εἴρητο δὲ πρὸς Δαβίδ· ι Εκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. Οἷς δὴ σύμφωνα καὶ οἱ προφῆτα! φασιν, ὡς ἂν πανε ταχόθεν μαρτυρούμενον πιστεύηται γεγονός πρὸς δ δὴ βλέπων καὶ ὁ Παῦλός φησιν, ο "Ο προεπηγγεί λατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν Γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβίδ κατὰ σάρκα. › Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος, ἢ τὸ βασι- λικὸν ἀξίωμα τοῦ προφητευομένου (σύνθημα γάρ βασιλείας ἡ ῥάβδος), ἢ τὴν παντοκρατορικὴν αὐτοῦ δύναμιν, δι' ἧς ἀνέχει τὸ πᾶν. Η δι' ἧς ἀνέχει τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν· κατὰ τὸ, . Ἡ ῥάβδος σου καὶ ἡ βακτηρία σου, αυταί με παρεκάλεσαν. ο Υποστηρίζει γὰρ δικαίους ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Ονόμασται δὲ διὰ φωνῆς προφητῶν ῥάβδος εὐκλεὴς, ῥάβδος μεγαλοσύνης. Ράβδος δὲ καὶ ἑτέρως, ἐπείπερ ἐστὶ ποιμὴν ἀγαθός· πρὸς ἦν φησί τις προφήτης : Ποίμαινε λαόν σου ἐν ῥάβδω φυλήν σου, πρόβατα κληρονομίας σου. » Καὶ, ὡς κριτὴς δὲ λέγοιτο ῥάβδος, ἀποδιδούς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· πρὸς ἂν εἴρηται περὶ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθῶν, ο Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδω σιδηρά. » Οπερ εἰς τύπον ἐλήφθη καὶ ἡ ῥάβδος Ααρών, ή βλαστήσασα κάρυα· σύμβολον δέ φασιν τοῦτο τῆς πρὸς ὀλίγον τοῦ Σωτῆρος ἐν τῷ θα κάτω κοιμήσεως. Αϋπνίας γὰρ εἶναι τὸ δένδρον γρ. τῷ ὁ γρ. του Λιβάνου. PROCOPII GAZEI (in quibus ipsa exsistit invisibilium et visibilium A principum eversio, a quibus in idololatriæ errorem Inducebantur) explicare. Vocavit autem excelsus eos persæpe, quorum cœtus, propter celsitudinem, Libano et cedris ejus similes fecit; juxta illud: • Vidi impium exaltatum super cedros Libani, lem : • Vox Domini confringentis cedros :, et, ● Comminuet eas, tanquam vitulum Libani **, › At enim ut Jerusalem ipsam cum sacerdotibus, cum legis etiam, qui in ea sunt, professoribus, significa- ret, Libanum cum excelsis casuram addidit. CAPUT XI. VERS. 1-10. Et egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet. Requiescet super eum spi- rilus Dei, spiritus sapientia et intellectus, spiritus consilii et fortitudinis, etc. Neque vero quomodo istud futurum sit, ignorare voluit, cum de radice Jesse orituram virgam, quæ excelsus omnes confractura sit, intulit. Quo loco, ubi radicem habemus, magno consensu, truncum reliquos vertisse reperias. Erat enim tribus ipsa, illaque adeo, unde Christus prodiit, familia non minus quam truncus aliquis ramorum honore spo- liatus; cum jam inde ab Assyriaca expugnatione in familia Davidis regum cessaret successio. Ubi autem virgam legimus, virgulam dixit Aquilas, ut Christi in carne submissionem et abjectionem si- gnificaret. Davidi enim in hæc verba prædicium legimus: De fructu ventris tui ponam super se- dem tuam 8. › Quibus et prophetæ omnes assen- tiuntur; ut quod undique testatum est, factum non ambigatur. Ad id certe et Paulum constat re- spexisse, cum ait: Quod ante promiserat per prophetas suos in Scripturis sanctis de Filio suo, qui factus est ex semine David secundum car- nem 8. » Virgæ autem nomine vel ejus, de quo vaticinium est, dignitas significatur; quia regiæ majestatis symbolum virga continet: vel summa illa potestas, qua cuncta moderatur, aut hominum patitur infirmitatem ; juxta Davidis illud : « Virga tua et baculus tuus ipsa me consolata sunt**, Sustental enim, eodem teste, rectos corde haec, virga inclyta, virga majestatis muncupata Potest et aliter etiam virga, quia pastor ipse bo. hus est vo, usurpari. Eumdem enim hoc nomine pro- pheta quidam compellat, cum : ‹ Pasce populum tuum in virga tribum tuam, oves hæreditatis tuæ, ait". Dicatur item virga, tanquam judex, qui uni- cuique secundum opera sua rependat " : et ad quem illud refertur, quod de infideli dictum est Israele : • Pasces eos in virga ferrea › Cujus in typum Aaronis illa, quæ juglandes olim reddidisse memo- ratur”, assumpta est. Putant vero et ita modicum Psal. xxxvi, 35. vo Joan. x, 14. VII, 11. d C Dominus ®. Est vero ipsa prophetarum voce virga D Pal. xxv!!!, 5. Psal. cxxxi, 11. ft 11. 1, 2. Psal. **11, 4. so Psal. • Mich. vu, 14. er Psal. LS1, 12. • Psal. 11, 9. * Num. xvi, 8. VARIE LECTIONES. '
Οὐ τῇ ὁράσει τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ κρινεῖ, οὐδὲ τῇ ἀκοῇ τῶν ὠτῶν αὐτοῦ ἐλέγξει· ἐν εὐθύτητι πτωχοὺς γῆς . Μαρτυρεῖ δὲ τούτοις τὰ Εὐαγγέλια. Σὺν παῤῥησίᾳ γὰρ ἤλεγχε πολλῇ νῦν μὲν τοὺς ἱερέας, λέγων· Ἀρθήσεται ἀφ’ ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθήσεται ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Νῦν δὲ τοῦς Γραμματεῖς καὶ Φαρισαίους, οὐαὶ τούτοις πολλάκις εἰπών. Ἀλλ’ οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἤλεγχεν , εἰς δὲ τὰς καρδίας ὁρῶν ἔφασκε· «Τί με πειράζετε, ὑποκριταί;» τοῖς Ἡρωδιανοῖς λέγων (πράκτορες δὲ οὗτοι τελωνῶν), ἐρωτῶσιν εἰ ἔξεστι δοῦναι κῆνσον Καίσαρι· «Ἐπιδείξατε γάρ μοι, φησὶ, τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου,» καὶ τὰ ἑξῆς. Καίτοι λόγοις ἐχρῶντο καλοῖς, «Διδάσκαλε, λέγοντες, οἴδαμεν ὅτι τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδάσκεις ἐν ἀληθείᾳ·» καὶ ὅμως αὐτοὺς κακουργοῦντας ἐξήλεγξε. Καὶ ταπεινῷ δὲ κρίσιν ἔκρινεν, ἠλέγχετε τοὺς ταπεινοὺς τῆς γῆς , ἢ κατὰ Σύμμαχον, τοὺς πτωχοὺς ἐν εὐθύτητι · περὶ ὧν ἔλεγεν, «Μακάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι,» οἵους εἶναι συνέβαινε τοὺς αὐτοῦ μαθητὰς, οὓς ἤλεγχε , ποτὲ μὲν λέγων·
ρεσις αἰσθητῶν τε καὶ ἀοράτων, οἱ τὴν πλάνην αὐτ Β τοῖς τῆς εἰδωλολατρείας εἰργάζοντο. Τοὺς δὲ ὑψη λοὺς πολλάκις ὠνόμασεν, ὧν τὸ σύστημα τῷ Λιβάνω καὶ ταῖς ἐν αὐτῷ κέδροις, διὰ τὸ ὕψος ἀφομοιοί, συμφώνως τὸ ς, ο Εἶδον τὸν ἀσεβῆ ἐπαιρόμενον ὑπὲρ τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου. » Καὶ πάλιν, « Φωνή Κυ- μίου συντρίβοντος κέδρους· συντρίψει Κύριος τὰς κέδρους του Λιβάνου, καὶ λεπτυνεῖ αὐτὰς ὡς τὸν μόσχον τὸν Λίβανον δ, ο καὶ τὴν Ἱερουσαλήμ δὲ μετὰ τῶν ἱερέων καὶ τῶν ἐν αὐτῇ νομοδιδασκάλων σημαίνων φησίν· Ὁ δὲ Λίβανος σὺν τοῖς ὑψηλοίς πεσεῖται. ΚΕΦΑΛ. ΙΑ'. α-ι'. Καὶ ἐξελεύσεται ῥάΐδος ἐκτῆς ῥίζης Ιεστ σαὶ, καὶ ἄνθος ἐκ τῆς ῥίζης ἀναβήσεται. ᾿Αναπαύ σεται ἐπ' αὐτὸν πνεῦμα τοῦ Θεοῦ, πνεῦμα σοφίας καὶ συνέσεως, πνεῦμα βουλῆς καὶ ἰσχύος, κ. τ. λ. Πῶς δὲ τοῦτο ἔσται, παρίστησιν, ἐκ ῥίζης Ιεσ. σαὶ ῥάβδον εἰπὼν ἐξελεύσεσθαι, ἢ πάντας συντρί ψει τοὺς ὑψηλούς. Αντί δὲ τοῦ ἐκ ρίζης, ἀπὸ κορ μου συμφώνως ἑρμήνευσαν οἱ λοιποί. Καὶ γὰρ ἦν ἡ φυλή, καὶ πάτρια, ἐξ ἧς ἦν ὁ Χριστὸς, ὥσπερ τις κορμός, οὐκέτι κλάδους ἔχων, τῶν ἐκ διαδοχῆς τοῦ Δαβ δ βασιλέων ἐκλελοιπότων μετὰ τὴν ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων. Τὴν δὲ ῥάβδον, ῥαβδίον 'Ακύ λα; ἐξέδωκε, τοῦ Χριστοῦ δηλῶν τὸ κατὰ σάρκα μέσ τριόν τε καὶ ταπεινόν. Εἴρητο δὲ πρὸς Δαβίδ· ι Εκ καρποῦ τῆς ὀσφύος σου θήσομαι ἐπὶ τοῦ θρόνου σου. Οἷς δὴ σύμφωνα καὶ οἱ προφῆτα! φασιν, ὡς ἂν πανε ταχόθεν μαρτυρούμενον πιστεύηται γεγονός πρὸς δ δὴ βλέπων καὶ ὁ Παῦλός φησιν, ο "Ο προεπηγγεί λατο διὰ τῶν προφητῶν αὐτοῦ ἐν Γραφαῖς ἁγίαις περὶ τοῦ Υἱοῦ αὐτοῦ τοῦ γενομένου ἐκ σπέρματος Δαβίδ κατὰ σάρκα. › Δηλοῖ δὲ ἡ ῥάβδος, ἢ τὸ βασι- λικὸν ἀξίωμα τοῦ προφητευομένου (σύνθημα γάρ βασιλείας ἡ ῥάβδος), ἢ τὴν παντοκρατορικὴν αὐτοῦ δύναμιν, δι' ἧς ἀνέχει τὸ πᾶν. Η δι' ἧς ἀνέχει τὴν τῶν ἀνθρώπων ἀσθένειαν· κατὰ τὸ, . Ἡ ῥάβδος σου καὶ ἡ βακτηρία σου, αυταί με παρεκάλεσαν. ο Υποστηρίζει γὰρ δικαίους ὁ Κύριος, κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Ονόμασται δὲ διὰ φωνῆς προφητῶν ῥάβδος εὐκλεὴς, ῥάβδος μεγαλοσύνης. Ράβδος δὲ καὶ ἑτέρως, ἐπείπερ ἐστὶ ποιμὴν ἀγαθός· πρὸς ἦν φησί τις προφήτης : Ποίμαινε λαόν σου ἐν ῥάβδω φυλήν σου, πρόβατα κληρονομίας σου. » Καὶ, ὡς κριτὴς δὲ λέγοιτο ῥάβδος, ἀποδιδούς ἑκάστῳ κατὰ τὰ ἔργα αὐτοῦ· πρὸς ἂν εἴρηται περὶ τῶν ἐξ Ἰσραὴλ ἀπειθῶν, ο Ποιμανεῖς αὐτοὺς ἐν ῥάβδω σιδηρά. » Οπερ εἰς τύπον ἐλήφθη καὶ ἡ ῥάβδος Ααρών, ή βλαστήσασα κάρυα· σύμβολον δέ φασιν τοῦτο τῆς πρὸς ὀλίγον τοῦ Σωτῆρος ἐν τῷ θα κάτω κοιμήσεως. Αϋπνίας γὰρ εἶναι τὸ δένδρον γρ. τῷ ὁ γρ. του Λιβάνου. PROCOPII GAZEI (in quibus ipsa exsistit invisibilium et visibilium A principum eversio, a quibus in idololatriæ errorem Inducebantur) explicare. Vocavit autem excelsus eos persæpe, quorum cœtus, propter celsitudinem, Libano et cedris ejus similes fecit; juxta illud: • Vidi impium exaltatum super cedros Libani, lem : • Vox Domini confringentis cedros :, et, ● Comminuet eas, tanquam vitulum Libani **, › At enim ut Jerusalem ipsam cum sacerdotibus, cum legis etiam, qui in ea sunt, professoribus, significa- ret, Libanum cum excelsis casuram addidit. CAPUT XI. VERS. 1-10. Et egredietur virga de radice Jesse, et flos de radice ascendet. Requiescet super eum spi- rilus Dei, spiritus sapientia et intellectus, spiritus consilii et fortitudinis, etc. Neque vero quomodo istud futurum sit, ignorare voluit, cum de radice Jesse orituram virgam, quæ excelsus omnes confractura sit, intulit. Quo loco, ubi radicem habemus, magno consensu, truncum reliquos vertisse reperias. Erat enim tribus ipsa, illaque adeo, unde Christus prodiit, familia non minus quam truncus aliquis ramorum honore spo- liatus; cum jam inde ab Assyriaca expugnatione in familia Davidis regum cessaret successio. Ubi autem virgam legimus, virgulam dixit Aquilas, ut Christi in carne submissionem et abjectionem si- gnificaret. Davidi enim in hæc verba prædicium legimus: De fructu ventris tui ponam super se- dem tuam 8. › Quibus et prophetæ omnes assen- tiuntur; ut quod undique testatum est, factum non ambigatur. Ad id certe et Paulum constat re- spexisse, cum ait: Quod ante promiserat per prophetas suos in Scripturis sanctis de Filio suo, qui factus est ex semine David secundum car- nem 8. » Virgæ autem nomine vel ejus, de quo vaticinium est, dignitas significatur; quia regiæ majestatis symbolum virga continet: vel summa illa potestas, qua cuncta moderatur, aut hominum patitur infirmitatem ; juxta Davidis illud : « Virga tua et baculus tuus ipsa me consolata sunt**, Sustental enim, eodem teste, rectos corde haec, virga inclyta, virga majestatis muncupata Potest et aliter etiam virga, quia pastor ipse bo. hus est vo, usurpari. Eumdem enim hoc nomine pro- pheta quidam compellat, cum : ‹ Pasce populum tuum in virga tribum tuam, oves hæreditatis tuæ, ait". Dicatur item virga, tanquam judex, qui uni- cuique secundum opera sua rependat " : et ad quem illud refertur, quod de infideli dictum est Israele : • Pasces eos in virga ferrea › Cujus in typum Aaronis illa, quæ juglandes olim reddidisse memo- ratur”, assumpta est. Putant vero et ita modicum Psal. xxxvi, 35. vo Joan. x, 14. VII, 11. d C Dominus ®. Est vero ipsa prophetarum voce virga D Pal. xxv!!!, 5. Psal. cxxxi, 11. ft 11. 1, 2. Psal. **11, 4. so Psal. • Mich. vu, 14. er Psal. LS1, 12. • Psal. 11, 9. * Num. xvi, 8. VARIE LECTIONES. '
PG 87:2042«Ἀκμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε.» Καὶ πάλιν, «Οὔπω νοεῖτε οὐδὲ συνίετε;» ποτὲ δὲ τῷ Πέτρῳ, «Ὀλιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας.» Καὶ πλεῖστα τοιαῦτα λέγων διήλεγχε . Πρὸς οἷς φησι· Καὶ πατάξει γῆν τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ . Ὅμοιον τῷ, «Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν.» Μάχαιρα δὲ ὁ λόγος τοῦ στόματος αὐτοῦ , δι’ οὗ τὰ γεώδη φρονήματα τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ἀνῄρει. Τινὲς δέ φασιν, ὡς τὸ θεῖον τοῦ Σωτῆρος διὰ τούτων παρίσταται. Γῆν γὰρ λέγει μάλιστα μὲν, ἢν ἂν καταρᾶσαι. Τὸ ἀληθὲς δ’ ἂν εἴη καὶ ἐπὶ πάσης τὸ εἰρημένον. Κατηράσατο γὰρ σύμπασαν τὴν ἀνθρώπου φύσιν εἰπών· «Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ.» Καὶ κόσμον ἀσεβῶν ὕδατι καταπνίξας· ἔτι δὲ καὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐπὶ τῇ κατ’ αὐτοῦ παροινίᾳ λέγων, «Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος.» Ἐγκαταλειφθεῖσα δὲ παρ’ αὐτοῦ πολέμῳ καὶ πυρὶ δεδαπάνηται. Τὴν δὲ θείαν αὐτοῦ φύσιν πρὸς τοῦτο παρίστησι τὸ, Ἐν πνεύματι τὰ χειλέων ἀνελεῖν ἀσεβῆ . Ἐπετίμα γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι. Καὶ ὅσον μὲν ἧκεν εἰς τὸ ἀνθρώπινον, ἡ διὰ στόματος καὶ χειλέων ἀπεκτυπεῖτο φωνή.
ποιητικόν, δι' ἧς ῥάβδου θείας ὄντως καὶ νοητής, Μωϋσῆς θαυματουργῶν εἰς ἐλευθερίαν ἐξῆγε τὴν Ἰσραήλ· διὸ καὶ Θεοῦ ῥάβδον ταύτην ὠνόμαζε. Γέ. γονε γὰρ αὐτῷ ῥάβδος δυνάμεως κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Λέγεται δὲ καὶ ἄνθος. Ἐν αὐτῷ γὰρ ἡμῶν ἡ φύσις πρὸς ἀφθαρσίαν ἀνέθανεν, καὶ εἰς καινός τητα ζωής. "Ανθος δὲ καὶ διὰ τὴν νοητὴν εὐοσμίαν. • Ἐγώ γάρ, φησίν, ἄνθος τοῦ πεδίου, κρίνον τῶν κοιλάδων. ο Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος Απόστολος, ο Τῷ δὲ Θεῷ χάρις τῷ πάντοτε θριαμβεύοντι ἡμᾶς ἐν Χρι- στῷ, καὶ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὐτοῦ φανεροῦντι δι' ἡμᾶς, ἐν παντὶ τόπῳ, [τι] Χριστοῦ εὐωδία επ μὲν τῷ Θεῷ. » Δηλοῖ δὲ τὸ ἄνθος καὶ τὴν πᾶσιν αὐτοῦ κεχαρισμένην ἐπιδημίαν, ὅτι ἐν βραχεῖ τὴν χάριν παρασχόμενος τῆς ἐνανθρωπήσεως, ταχείαν καὶ οἱονεὶ παροδικὴν ποιεῖται τὴν ἐπιδημίαν. Επ- αναπαύσεσθαι δέ φησι πνεύμα Θεοῦ πολλὰς ἔχον τὰς ἐνεργείας· οὐχ ὅτι ἦν πνευματοφόρος ψιλός γενόμενος άνθρωπος, ἀλλ' ὅτι θεὸς ἐνανθρωπήσας οἰκειοῦται τὰ τῆς ἀνθρωπότητος ίδια. "Ανθρωπος γὰρ οὐκ οἴκοθεν ἔχει τὰ χαρίσματα τὰ τοῦ πνεύμα- τος, ἀλλ' αὐτὸ τοῦτο χάρισμά τε καὶ δῶρον Θεοῦ. • Τί γὰρ ἔχεις. φησὶν, ὃ οὐκ ἔλαβες; » Ταῦτα τοίνυν οὐχ ἑαυτῷ, Θεὸς ὤν, ἐδέξατο· ἀλλ' ἡμῖν τοῖς ἐν ἐν- δείᾳ παντὸς ἀγαθοῦ. Χορηγὸς γὰρ αὐτὸς τοῦ πνεύ ματος, καὶ οὐκ ἐκ μέτρου διδοὺς, ἀλλ' ὡς ἐξ ἰδίου πληρώματος. Οὐκ οὖν τὸ λαβεῖν ἐπ' αὐτοῦ, τῷ τῆς κενώσεως λογίζεται μέτρῳ ἀναπαύσεται δέ, φησίν, ἐπ' αὐτὸν, ἐπὶ τοῦ ᾿Αδάμ μὴ ἀναπαυσάμενον πρὸς ἁμαρτίαν ἐκκλίναντα, καθὰ καὶ οἱ μετ' αὐτόν. Πάν- τις γὰρ ἐξέκλιναν, ἅμα ἡχρειώθησαν, ὁ δὲ Μονογενής καίτοι γεγονώς καθ' ἡμᾶς ἀνάλωτος ἦν ἁμαρτίαις. Επανεπαύσατο οὖν τῇ τοῦ ἀνθρώπου φύσει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὡς, ἐν αὐτῷ πρώτῳ, καὶ ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους δευτέρα, ὡς ἂν καὶ ἐν ἡμῖν ἐπ- αναπαύηται τοῖς πιστεύουσι. Κληρονομούμεν γὰρ τῶν τοῦ Χριστοῦ χαρισμάτων, ὡς καὶ τῶν τοῦ πρωτο- πλάστου κακῶν. "Οτι δὲ μὴ μερικὴν εἶχε τὴν τοῦ πνεύματος μέθεξιν, ἀλλ' ἦν τὸ πλήρωμα τῆς θεότη - τος, τὸ ὡς ἐν ἰδίῳ ναῷ καταλύον σαρκὶ τῇ ψυχῇ νοερᾷ ἐμψυχωμένῃ, δηλοῖ λέγων· Καὶ ἐμπλήσει αὐτὸν Πνεῦμα φόβου Θεοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ καθ᾿ ἐν δὲ χάρισμα Πνεῦμα διάφορον, ἑνὶ δὲ, καὶ τῷ αὐτῷ, διάφοροι πρόσεισιν ἐνέργειαι, κατὰ Παῦλον λέγοντα· • Πάντα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται, νὡς καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐνεργεῖ πολυτρόπως. Ζωὴ γάρ ἐστι, φῶς τε, καὶ δύναμις. Εἰπὼν δὲ ὅτι τεχθήσεται κατὰ καιροὺς ὁ Ἐμμανουὴλ, τὰ δι' ὧν ἔσται γνώριμος, προσεπάγει χρησίμως, ἀπό τε τῆς ἐν αὐτῷ θεοπρεποῦς ἀρετῆς, καὶ τῆς τῶν ἔργων λαμπρότητος λέγων· Οὐ κατὰ τὴν δόξαν κρινεῖ, οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἐλέγξει· ὰ δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Οὐ τῇ ἐράσ σει τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ κρινεῖ, οὐδὲ τῇ ἀκοῇ τῶν ὠτῶν αὐτοῦ ἐλέγξει' ἐν εὐθύτητι πτωχοὺς ὦ ; ἀλλὰ κρινεί. • COMMENTARII IN ISAIAM. B ‹ A tempus illud, quo mortuus in sepulcro jacuit Sal C vator, cum somnum ejusmodi dissipare planta cre- datur, adumbrari. Tali virga usus, divina plane, sensusque nostros fugiente, miraculorum patrator Moses, Israelitas in libertatem asseruit. Itaque et Dei virgam appellare non dubitavit. Huic enim vir- ga virtutis, quemadmodum scriptum est 9, exstitit. Dicitur etiam et flos. In hoc enim ad recentis vitæ immortalitatem nostra refloruit natura. Dicitur item fus, propter ejus qui mente percipitur, odoris suavitatem. Ego enim, ait, flos campi sum, lilium convallium³. › lisdem) et ipse ita assentitur Apo- stolus: Deo autem gratias, inquiens, qui semper nos triumphare facit in Christo, et odorem notitiæ suæ manifestat per nos in omni loco ; quia Christi bonus odor sumus Deo 97. › Significat rursum flos ipse datum omnibus incarnationis munus, quod momento citius eam nobis gratiam largitus, curren- tis modo peregrinationem absolverit. Requielurun vero in eo Domini spiritum, cujus nec pauçæ nec exigure sunt facultates, ait, non quod hominis more simpliciter afflatus spiritum gestaret ; sed quod in- carnationis mysterio partes humanitatis tutaretur. Neque enim spiritus dona domi recondita mortales habent, sed ipsa a Deo, ejus gratia et liberalitate, c piunt. e Quid enim habes, inquit, quod non ac- ceperis ?, Hac igitur non sibi, qui Deus est, sed no.is, qui summa bonorum penuria laboramus, as- sumpsit. Est enim spiritus ipse suppeditator, quem non ex mensura dat, sed ex se tanquam r fertissimo penu et plenissimo depromptum, tri- luit. Ne putes ergo, cum ab eo hauriri dictum in- telligis, ad eorum rationem, qui tandem exhauriun- tur, cum revocari. Quod deinde super eum requie- turum dixit, ad Adamum ejusque posteros respexit; super quos flagitiis impeditus, haudquaquam re- quiescere valuit. ‹ Omnes enim declinaverunt, simul inutilęs facti sunt %, › Solus autem unigenitus Dei Filius, quantumvis eamdem nobiscum naturam ha- beret, peccati laqueos evitavit. In hominis ergo natura Spiritus sanctus, tanquam in ipso primo, secundisque generis primitiis, requievit ; ut idem in credentibus nobis faceret. Nos enim Christi dona jure hereditario, sicut et parentis primi calami tates, consequuntur. Verum ne spiritus portionem tantum habere, non ipsam autem deitatis plenitu¬ dinem exsistere putares, qua tanquam proprio in templo, in carne anima intelligente pradita liabita - ret, his verbis: Et replebit eum Spiritus timoris Do- mini, et quæ sequuntur, usus est. Nec vero pro gratiarum varietate, varium esse Spiritum, sed unum eumdemque varias habere operationes Paulo teste credendum est . Ait enim : ‹ Omnia operatur unus etidem Spiritus, dividens singulis prout vult³; » cadem plane ratione, qua Dei Verbum multis ope- Cor. IV, 7, 3. Psal. si Rom. 11', 2. D es Psal. cis 12. Cant. 11, 1. II Cor. 11, 14, 15. * Cor. xi, 13. • 4, ibid. 11. VARIE LECTIONES.
Τῇ δὲ ἀῤῥήτῳ δυνάμει τοῦ Πνεύματος τὸ τῶν δαιμονίων συνεθραύετο γένος, ὡς βοῶντας λέγειν· «Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υἱὲ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς. Οἴδαμέν σε, τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ.» Ἀλλὰ καὶ ἔσται , φησὶν, δικαιοσύνη ἐζωσμένος τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ. Καὶ ἀλήθεια εἰλημμένος τὰς πλευράς . Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Καὶ ἔσται δικαιοσύνη περίζωμα τῆς ὀσφύος αὐτοῦ. Καὶ ἡ πίστις περίζωμα τῶν λαγόνων αὐτοῦ . Ἀξίωμα γὰρ αὐτῷ τῶν ἐν κόσμῳ τὸ σύμπαν οὐδέν. Ἀντὶ βασιλικῆς δὲ ζώνης χρυσῆς τε καὶ διαλίθου, τὴν δικαιοσύνην φησὶν ἐξῶσθαι καὶ τὴν ἀλήθειαν . Δηλοῖ δὲ καὶ ταῦτα τὴν τοῦ λόγου θεότητα, ὃς ἐγενήθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιοσύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν θεῖον Ἀπόστολον. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· «Ἐγώ εἰμι τὸ φῶς» ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή. Ἃ δὴ τὸν ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ζώνης περιέσφιγγον τρόπον, βασιλικῷ τε καὶ στρατικῷ σχήματι τὸ κατὰ τῶν ἀφανῶν καὶ ἀοράτων πολεμίων παράστημα τοῦ λόγου σημαίνοντος.
ποιητικόν, δι' ἧς ῥάβδου θείας ὄντως καὶ νοητής, Μωϋσῆς θαυματουργῶν εἰς ἐλευθερίαν ἐξῆγε τὴν Ἰσραήλ· διὸ καὶ Θεοῦ ῥάβδον ταύτην ὠνόμαζε. Γέ. γονε γὰρ αὐτῷ ῥάβδος δυνάμεως κατὰ τὸ γεγραμ- μένον. Λέγεται δὲ καὶ ἄνθος. Ἐν αὐτῷ γὰρ ἡμῶν ἡ φύσις πρὸς ἀφθαρσίαν ἀνέθανεν, καὶ εἰς καινός τητα ζωής. "Ανθος δὲ καὶ διὰ τὴν νοητὴν εὐοσμίαν. • Ἐγώ γάρ, φησίν, ἄνθος τοῦ πεδίου, κρίνον τῶν κοιλάδων. ο Λέγει δὲ καὶ ὁ θεῖος Απόστολος, ο Τῷ δὲ Θεῷ χάρις τῷ πάντοτε θριαμβεύοντι ἡμᾶς ἐν Χρι- στῷ, καὶ τὴν ὀσμὴν τῆς γνώσεως αὐτοῦ φανεροῦντι δι' ἡμᾶς, ἐν παντὶ τόπῳ, [τι] Χριστοῦ εὐωδία επ μὲν τῷ Θεῷ. » Δηλοῖ δὲ τὸ ἄνθος καὶ τὴν πᾶσιν αὐτοῦ κεχαρισμένην ἐπιδημίαν, ὅτι ἐν βραχεῖ τὴν χάριν παρασχόμενος τῆς ἐνανθρωπήσεως, ταχείαν καὶ οἱονεὶ παροδικὴν ποιεῖται τὴν ἐπιδημίαν. Επ- αναπαύσεσθαι δέ φησι πνεύμα Θεοῦ πολλὰς ἔχον τὰς ἐνεργείας· οὐχ ὅτι ἦν πνευματοφόρος ψιλός γενόμενος άνθρωπος, ἀλλ' ὅτι θεὸς ἐνανθρωπήσας οἰκειοῦται τὰ τῆς ἀνθρωπότητος ίδια. "Ανθρωπος γὰρ οὐκ οἴκοθεν ἔχει τὰ χαρίσματα τὰ τοῦ πνεύμα- τος, ἀλλ' αὐτὸ τοῦτο χάρισμά τε καὶ δῶρον Θεοῦ. • Τί γὰρ ἔχεις. φησὶν, ὃ οὐκ ἔλαβες; » Ταῦτα τοίνυν οὐχ ἑαυτῷ, Θεὸς ὤν, ἐδέξατο· ἀλλ' ἡμῖν τοῖς ἐν ἐν- δείᾳ παντὸς ἀγαθοῦ. Χορηγὸς γὰρ αὐτὸς τοῦ πνεύ ματος, καὶ οὐκ ἐκ μέτρου διδοὺς, ἀλλ' ὡς ἐξ ἰδίου πληρώματος. Οὐκ οὖν τὸ λαβεῖν ἐπ' αὐτοῦ, τῷ τῆς κενώσεως λογίζεται μέτρῳ ἀναπαύσεται δέ, φησίν, ἐπ' αὐτὸν, ἐπὶ τοῦ ᾿Αδάμ μὴ ἀναπαυσάμενον πρὸς ἁμαρτίαν ἐκκλίναντα, καθὰ καὶ οἱ μετ' αὐτόν. Πάν- τις γὰρ ἐξέκλιναν, ἅμα ἡχρειώθησαν, ὁ δὲ Μονογενής καίτοι γεγονώς καθ' ἡμᾶς ἀνάλωτος ἦν ἁμαρτίαις. Επανεπαύσατο οὖν τῇ τοῦ ἀνθρώπου φύσει τὸ Πνεῦμα τὸ ἅγιον, ὡς, ἐν αὐτῷ πρώτῳ, καὶ ὡς ἐν ἀπαρχῇ τοῦ γένους δευτέρα, ὡς ἂν καὶ ἐν ἡμῖν ἐπ- αναπαύηται τοῖς πιστεύουσι. Κληρονομούμεν γὰρ τῶν τοῦ Χριστοῦ χαρισμάτων, ὡς καὶ τῶν τοῦ πρωτο- πλάστου κακῶν. "Οτι δὲ μὴ μερικὴν εἶχε τὴν τοῦ πνεύματος μέθεξιν, ἀλλ' ἦν τὸ πλήρωμα τῆς θεότη - τος, τὸ ὡς ἐν ἰδίῳ ναῷ καταλύον σαρκὶ τῇ ψυχῇ νοερᾷ ἐμψυχωμένῃ, δηλοῖ λέγων· Καὶ ἐμπλήσει αὐτὸν Πνεῦμα φόβου Θεοῦ, καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ καθ᾿ ἐν δὲ χάρισμα Πνεῦμα διάφορον, ἑνὶ δὲ, καὶ τῷ αὐτῷ, διάφοροι πρόσεισιν ἐνέργειαι, κατὰ Παῦλον λέγοντα· • Πάντα ἐνεργεῖ τὸ ἓν καὶ τὸ αὐτὸ Πνεῦμα διαιροῦν ἰδίᾳ ἑκάστῳ, καθώς βούλεται, νὡς καὶ ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐνεργεῖ πολυτρόπως. Ζωὴ γάρ ἐστι, φῶς τε, καὶ δύναμις. Εἰπὼν δὲ ὅτι τεχθήσεται κατὰ καιροὺς ὁ Ἐμμανουὴλ, τὰ δι' ὧν ἔσται γνώριμος, προσεπάγει χρησίμως, ἀπό τε τῆς ἐν αὐτῷ θεοπρεποῦς ἀρετῆς, καὶ τῆς τῶν ἔργων λαμπρότητος λέγων· Οὐ κατὰ τὴν δόξαν κρινεῖ, οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἐλέγξει· ὰ δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Οὐ τῇ ἐράσ σει τῶν ὀφθαλμῶν αὐτοῦ κρινεῖ, οὐδὲ τῇ ἀκοῇ τῶν ὠτῶν αὐτοῦ ἐλέγξει' ἐν εὐθύτητι πτωχοὺς ὦ ; ἀλλὰ κρινεί. • COMMENTARII IN ISAIAM. B ‹ A tempus illud, quo mortuus in sepulcro jacuit Sal C vator, cum somnum ejusmodi dissipare planta cre- datur, adumbrari. Tali virga usus, divina plane, sensusque nostros fugiente, miraculorum patrator Moses, Israelitas in libertatem asseruit. Itaque et Dei virgam appellare non dubitavit. Huic enim vir- ga virtutis, quemadmodum scriptum est 9, exstitit. Dicitur etiam et flos. In hoc enim ad recentis vitæ immortalitatem nostra refloruit natura. Dicitur item fus, propter ejus qui mente percipitur, odoris suavitatem. Ego enim, ait, flos campi sum, lilium convallium³. › lisdem) et ipse ita assentitur Apo- stolus: Deo autem gratias, inquiens, qui semper nos triumphare facit in Christo, et odorem notitiæ suæ manifestat per nos in omni loco ; quia Christi bonus odor sumus Deo 97. › Significat rursum flos ipse datum omnibus incarnationis munus, quod momento citius eam nobis gratiam largitus, curren- tis modo peregrinationem absolverit. Requielurun vero in eo Domini spiritum, cujus nec pauçæ nec exigure sunt facultates, ait, non quod hominis more simpliciter afflatus spiritum gestaret ; sed quod in- carnationis mysterio partes humanitatis tutaretur. Neque enim spiritus dona domi recondita mortales habent, sed ipsa a Deo, ejus gratia et liberalitate, c piunt. e Quid enim habes, inquit, quod non ac- ceperis ?, Hac igitur non sibi, qui Deus est, sed no.is, qui summa bonorum penuria laboramus, as- sumpsit. Est enim spiritus ipse suppeditator, quem non ex mensura dat, sed ex se tanquam r fertissimo penu et plenissimo depromptum, tri- luit. Ne putes ergo, cum ab eo hauriri dictum in- telligis, ad eorum rationem, qui tandem exhauriun- tur, cum revocari. Quod deinde super eum requie- turum dixit, ad Adamum ejusque posteros respexit; super quos flagitiis impeditus, haudquaquam re- quiescere valuit. ‹ Omnes enim declinaverunt, simul inutilęs facti sunt %, › Solus autem unigenitus Dei Filius, quantumvis eamdem nobiscum naturam ha- beret, peccati laqueos evitavit. In hominis ergo natura Spiritus sanctus, tanquam in ipso primo, secundisque generis primitiis, requievit ; ut idem in credentibus nobis faceret. Nos enim Christi dona jure hereditario, sicut et parentis primi calami tates, consequuntur. Verum ne spiritus portionem tantum habere, non ipsam autem deitatis plenitu¬ dinem exsistere putares, qua tanquam proprio in templo, in carne anima intelligente pradita liabita - ret, his verbis: Et replebit eum Spiritus timoris Do- mini, et quæ sequuntur, usus est. Nec vero pro gratiarum varietate, varium esse Spiritum, sed unum eumdemque varias habere operationes Paulo teste credendum est . Ait enim : ‹ Omnia operatur unus etidem Spiritus, dividens singulis prout vult³; » cadem plane ratione, qua Dei Verbum multis ope- Cor. IV, 7, 3. Psal. si Rom. 11', 2. D es Psal. cis 12. Cant. 11, 1. II Cor. 11, 14, 15. * Cor. xi, 13. • 4, ibid. 11. VARIE LECTIONES.
PG 87:2044Εἰκὸς δὲ καὶ τὸ εὐαγγελικὸν διὰ τούτου σημαίνεσθαι κήρυγμα, κατὰ τὸ, «Ἡ δικαιοσύνη σου δικαιοσύνη εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ὁ νόμος σου ἀλήθεια.» Ἦν μὲν γὰρ καὶ ὁ νόμος δικαιοσύνης διδάσκαλος, ἀλλ’ οὐκ ἔμεινεν εἰς τὸν αἰῶνα τῆς τελειοτέρας ἀντεισηγμένης. Ἦν δὲ καὶ τύπος ἀληθείας · ὁ δὲ Χριστὸς ἔλεγεν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια . Διὰ τοσούτων ὥσπερ εἰκονογραφήσας τὸν προφητευόμενον, ἑξῆς αὐτοῦ διαγράφει τὰ κατορθώματα, δηλῶν ὡς τὰ ἤθη τὰ ἁρπακτικά τε καὶ θηριώδη τὸν τοιοῦτον ἀποθέμενα τρόπον, τοῖς ἐναντίοις ἀνακραθήσεται. Ὁμοῦ τε τοῖς ἐν Ἐκκλησίᾳ νεογνοῖς ὥσπερ ταῦρος καὶ μόσχος βοσκηθήσονται, τῆς αὐτῆς ἐκ τῶν θείων Λόγων μεταληψόμενοι τροφῆς. Καὶ βασιλικοὺς δὲ ἄνδρας καὶ ἐν ἀρχαῖς ὁρῶν πένησι καὶ τοῖς τυχοῦσιν ἐν Ἐκκλησίᾳ συναναστρεφομένους, εἴποις ἂν τὸ παρὸν πληροῦσθαι ῥητόν. Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις διὰ μὲν τῶν θηρίων τοὺς ἐθνικοὺς λέγων σημαίνεσθαι, ἄλλου κατ’ ἄλλο τῆς ἀλογίας εἴδους χαρακτηριζομένους.
ῥησία γὰρ ἤλεγχε πολλῇ νῦν μὲν τοὺς ἱερέας, λέγων Αρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθή σεται έθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς Νῦν δὲ τους Γραμματεῖς καὶ Φαρισαίους, οὐαὶ τούτοις πολ λάκις εἰπών. Α γῆς. Μαρτυρεῖ δὲ τούτοις τὰ Εὐαγγέλια. Σύν ταξ η Αλλ' οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἔλεγχεν, εἰς δὲ τὰς καρδίας ὁρῶν ἔφασκε· ι Τί με πειράζετε, υπου κριτα! ; οτοῖς Ηρωδιανος λέγων (πράκτορες δὲ οὗτος τελωνῶν), ἐρωτῶσιν εἰ ἔξεστι δοῦναι κῆνσον Καίσαρι • Επιδείξατε γάρ μοι, φησί, τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Καίτοι λόγοις ἐχρῶντο καλοῖς, ο Διδά- σκαλε, λέγοντες, οἴδαμεν ὅτι τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδά- οκεῖς ἐν ἀληθείᾳ· ν καὶ ὅμως αὐτοὺς κακουργοῦντας ἐξήλεγξε. Καὶ ταπεινῷ δὲ κρίσιν ἔκρινεν, λέγ χετε τοὺς ταπεινοὺς τῆς γῆς, ἢ κατὰ Σύμμαχον, τοὺς πτωχοὺς ἐν εὐθύτητι· περὶ ὧν ἔλεγεν, « Μα- κάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ν οἴους εἶναι συνέβαινε τοὺς αὐτοῦ μαθητάς, οὓς ἤλεγχε, ποτὲ μὲν λέγων· Ακμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε. Καὶ πάλιν, Ούπω νοεῖτε οὐδὲ συνίετε ; ν ποτὲ δὲ τῷ Πέτρῳ,«Ολιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας. » Καὶ πλεῖστα τοιαῦτα λέγων δι- ήλεγχε. Προς εἷς φησι· καὶ πατάξει γῆν τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ. "Ομοιον τῷ, « Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν. Μάχαιρα δὲ δ λόγος τοῦ στόματος αὐτοῦ, δι' οὗ τὰ γεώδη φρο νήματα τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ἀνήρει. Τινὲ; δέ φασιν, ὡς τὸ θεῖον τοῦ Σωτῆρος διὰ τούτων παρ ίσταται. Γῆν γὰρ λέγει μάλιστα μὲν, ἣν ἂν κατ αμᾶσαι 1. Τὸ ἀληθὲς δ' ἂν εἴη καὶ ἐπὶ πάσης τη εἰρημένον. Κατηράσατο γὰρ σύμπασαν τὴν ἀνθρώ που φύσιν εἰπών· « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. Καὶ κόσμον ἀσεβῶν ὕδατι καταπνίξας· ἔτι δὲ καὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐπὶ τῇ κατ᾿ αὐτοῦ παροινίᾳ λέγων, Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Εγκαι παλειφθεῖσα δὲ παρ᾽ αὐτοῦ πολέμῳ καὶ πυρὶ δεδα- πάνηται. Τὴν δὲ θείαν αὐτοῦ φύσιν πρὸς τοῦτο παρ- ίστησι τὸ, Ἐν πνεύματι τὰ χειλέων ἀνελεῖν ἀσε- βῆ. Ἐπετίμα γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι. Καὶ ὅσον μὲν ἧκεν εἰς τὸ ἀνθρώπινον, ἡ διὰ στόματος καὶ χειλέων ἀπεκτυπεῖτο φωνή. Τῇ δὲ ἀῤῥήτῳ δυ νάμει τοῦ Πνεύματος τὸ τῶν δαιμονίων συνεθραύετο γένος, ὡς βοῶντας λέγειν· « Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υιέ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς. Οι δαμέν σε, τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. 'Αλλὰ καὶ ἔσται, φησίν, δικαιοσύνη ἐζωσμένος τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ. Καὶ ἀλήθεια ειλημμένος τὰς πλευράς. Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Καὶ ἔσται δικαιοσύνη περίζωμα ' ". • γρ. κατηράσατο άλο 3. ν PROCOPII GAZ.EI fari modis animadvertimus. Vita enim idem ipse est,et lux, et potestas. Verumcnimvero, quia suo tandem tempore nasciturum Emmanuelem monuit ; utiliter jam, ut divinis virtutibus, operumque di- gnitate cognosci debeat, a/ljungit his verbis : Non secundum opinionem judicabit, neque secundum ru- morem arguet ; quæ sane a Symmacho perspicue sunt in hunc modum translata: Non secundum ri- sionem oculorum judicabit, neque secundum auditum aurium arguet : sed judicabit in rectitudine pauperes, quod est Evangeliorum testimonio comprobatum. Est enim magna persæpe libertate nunc sacerdoti- bus ipsis regni Dei privationem, ut ad gentes transiret, quae fructus ejus ederent, nimitatus : nune Scribes et Pharisæos multis aliis imprecationibus insectatus *. B Idem vero non secundum sermonem arguebat : sed in cordis penetralia oculorum acie irrumpens, tentantibus et simulate quærentibus Herodianis, a quibus publicanorum pecuniæ colligebantur, utrum censum Cæsari persolvere liceret, respondit ut sibi numisma census ostenderent, cæteraque illa, quæ sequuntur *. Honestam enim licet verbo- rum speciem prætenderent, magistrumque Dei viam monstrantem appellarent; sunt tamen a Christo calumniæ convicti. Judicavit etiam humili • Vir judicium, et humiles terra arguit; vel si ad Sym- machum respicis, pauperes in rectitudine, eos ni- mirum, quos ipse beatos Christus prædicat spiritu pauperes ; quales ejus fuere discipuli, quibus et • ipsa ne Domini quidem pepercit reprehensio. Ait enim Adhuc et vos sine intellectu estis 7. , Et, Nondum cognoscitis; nec intelligitis ?, Itemque Petrum alloquens peculiariter: modicae fidei, ad quid dubitusti ! » cujus ge- C neris multa etiam alia arguisse nemini dubium esse queat. Sequitur ergo, Et percuticl terram verbo oris sui. Cui non absimile fuerit et illud: «Non veni pacem mittere in terram, sed gladium, Est vero gladius, verbum oris ejus; quo rerum terrenaruin curæ, ac sollicitudines eorum, qui fidem ipsius amplexi sunt, amputat. Non de- sunt porro, qui istis divinitatem Salvatoris demon- strari dictitent. Terram enim significat, quam nia- ledixerat. Revera autem de universa maledi- • ctum putetur : quando omne penitus hominum genus exsecratus est, his verbis : « Terra es, et in terram reverteris ". Quando etiam mundum impietate depravatum eluvione exstinxit. Judæam vero et ipsam deinceps, ob contumcliam quam D ab ipsa passus est, sic alloquitur : « Ecce relin- quetur vobis domus vestra deserta ". , Ab ipso enim relicta, ferro et flamma plane consumpta est. Ad hac, ne divina ipsius natura lateret: In spiritu labiorum esse interfecturum impium adli- dit. Immundos enim spiritus increpabat : et quantum hominis admittebat conditio, ore et la- biis obstrepebat. Sed ita Spiritus ineffabili poten - Matth. xxΙ seqq. Matth. xx, 16. XXII, 58. * Matth. XXII seqq. Matth. xv, 9. • Matth. xiv, 21. seqq. Matth. XXII, * Matth. Gen. mi, 19. Matth. x, 34. VARIA LECTIONES. 1. Matth.
Διὰ δὲ τῶν ἡμέρων ζώων καὶ καθαρῶν τοὺς Ἰσραηλίτας, οἳ τῇ τοῦ νόμου διδασκαλίᾳ γεγόνασιν ἡμερώτεροι, σημαίνοντος τοῦ λόγου μίαν ἐξ ἀμφοῖν συστήσεσθαι ποίμνην ἀγρίων τε καὶ ἡμέρων, ἱερῶν τε καὶ ἀνιέρων ὑπὸ τῷ πάντων ἀρχιποίμενι τῷ νέμειν εἰδότι, καθά φησιν ὁ προφήτης, ἐν νομῇ ἀγαθῇ καὶ ἐν τόπῳ πίονι. Καλεῖ δὲ μοσχάριον , τὸν νέον τῶν πιστευσάντων λαὸν τὸν ἐν Χριστῷ νηπιάζοντα. Ταῦρον δὲ τάχα τὸν Ἰσραὴλ, ὡς ἡλικίᾳ προήκοντα· ἤγουν τὸ μὲν τοὺς εἰσαγομένους τῇ πίστει, τὸ δὲ τοὺς ὑπερκειμένους ἀρετῇ τε καὶ γνώσει. Κατὰ τὸ, «Εὐλόγησεν, Κύριος, τοὺς μικροὺς μετὰ τῶν μεγάλων.» Φησὶ δὲ καὶ Δαβίδ· «Πρεσβύται μετὰ νεωτέρων αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Τὰς ἐν Χριστῷ γὰρ ἡλικίας καὶ Ἰωάννης ἐμφαίνων γράφει παιδίοις καὶ πατράσι καὶ νεανίσκοις· Καὶ παιδίον , φησὶ, νήπιον ἄξει . Τὸ ἄξει , ἀντὶ τοῦ συνάξει λέλεκται. Καὶ τοῦτο δὲ μετὰ τῶν ἄλλων ἐν ἐκκλησίαις ἔστιν ἰδεῖν, τοὺς πλείστους τῶν προεστώτων δι’ ἀπλότητα ψυχῆς καὶ ἀκακίαν οὐδὲν νηπίων διαφέροντας. Ὅμως δ’ οὖν ἡγουμένους τῶν ἀπὸ παντὸς γένους κατὰ τὸ αὐτὸ συναγομένων.
ῥησία γὰρ ἤλεγχε πολλῇ νῦν μὲν τοὺς ἱερέας, λέγων Αρθήσεται ἀφ' ὑμῶν ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ δοθή σεται έθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς Νῦν δὲ τους Γραμματεῖς καὶ Φαρισαίους, οὐαὶ τούτοις πολ λάκις εἰπών. Α γῆς. Μαρτυρεῖ δὲ τούτοις τὰ Εὐαγγέλια. Σύν ταξ η Αλλ' οὐδὲ κατὰ τὴν λαλιὰν ἔλεγχεν, εἰς δὲ τὰς καρδίας ὁρῶν ἔφασκε· ι Τί με πειράζετε, υπου κριτα! ; οτοῖς Ηρωδιανος λέγων (πράκτορες δὲ οὗτος τελωνῶν), ἐρωτῶσιν εἰ ἔξεστι δοῦναι κῆνσον Καίσαρι • Επιδείξατε γάρ μοι, φησί, τὸ νόμισμα τοῦ κήνσου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Καίτοι λόγοις ἐχρῶντο καλοῖς, ο Διδά- σκαλε, λέγοντες, οἴδαμεν ὅτι τὴν ὁδὸν τοῦ Θεοῦ διδά- οκεῖς ἐν ἀληθείᾳ· ν καὶ ὅμως αὐτοὺς κακουργοῦντας ἐξήλεγξε. Καὶ ταπεινῷ δὲ κρίσιν ἔκρινεν, λέγ χετε τοὺς ταπεινοὺς τῆς γῆς, ἢ κατὰ Σύμμαχον, τοὺς πτωχοὺς ἐν εὐθύτητι· περὶ ὧν ἔλεγεν, « Μα- κάριοι οἱ πτωχοὶ τῷ πνεύματι, ν οἴους εἶναι συνέβαινε τοὺς αὐτοῦ μαθητάς, οὓς ἤλεγχε, ποτὲ μὲν λέγων· Ακμὴν καὶ ὑμεῖς ἀσύνετοί ἐστε. Καὶ πάλιν, Ούπω νοεῖτε οὐδὲ συνίετε ; ν ποτὲ δὲ τῷ Πέτρῳ,«Ολιγόπιστε, εἰς τί ἐδίστασας. » Καὶ πλεῖστα τοιαῦτα λέγων δι- ήλεγχε. Προς εἷς φησι· καὶ πατάξει γῆν τῷ λόγῳ τοῦ στόματος αὐτοῦ. "Ομοιον τῷ, « Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν. Μάχαιρα δὲ δ λόγος τοῦ στόματος αὐτοῦ, δι' οὗ τὰ γεώδη φρο νήματα τῶν εἰς αὐτὸν πεπιστευκότων ἀνήρει. Τινὲ; δέ φασιν, ὡς τὸ θεῖον τοῦ Σωτῆρος διὰ τούτων παρ ίσταται. Γῆν γὰρ λέγει μάλιστα μὲν, ἣν ἂν κατ αμᾶσαι 1. Τὸ ἀληθὲς δ' ἂν εἴη καὶ ἐπὶ πάσης τη εἰρημένον. Κατηράσατο γὰρ σύμπασαν τὴν ἀνθρώ που φύσιν εἰπών· « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. Καὶ κόσμον ἀσεβῶν ὕδατι καταπνίξας· ἔτι δὲ καὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐπὶ τῇ κατ᾿ αὐτοῦ παροινίᾳ λέγων, Ἰδοὺ ἀφίεται ὑμῖν ὁ οἶκος ὑμῶν ἔρημος. » Εγκαι παλειφθεῖσα δὲ παρ᾽ αὐτοῦ πολέμῳ καὶ πυρὶ δεδα- πάνηται. Τὴν δὲ θείαν αὐτοῦ φύσιν πρὸς τοῦτο παρ- ίστησι τὸ, Ἐν πνεύματι τὰ χειλέων ἀνελεῖν ἀσε- βῆ. Ἐπετίμα γὰρ τοῖς ἀκαθάρτοις πνεύμασι. Καὶ ὅσον μὲν ἧκεν εἰς τὸ ἀνθρώπινον, ἡ διὰ στόματος καὶ χειλέων ἀπεκτυπεῖτο φωνή. Τῇ δὲ ἀῤῥήτῳ δυ νάμει τοῦ Πνεύματος τὸ τῶν δαιμονίων συνεθραύετο γένος, ὡς βοῶντας λέγειν· « Τί ἡμῖν καὶ σοὶ, Υιέ τοῦ Θεοῦ; ἦλθες πρὸ καιροῦ βασανίσαι ἡμᾶς. Οι δαμέν σε, τίς εἶ, ὁ ἅγιος τοῦ Θεοῦ. 'Αλλὰ καὶ ἔσται, φησίν, δικαιοσύνη ἐζωσμένος τὴν ὀσφὺν αὐτοῦ. Καὶ ἀλήθεια ειλημμένος τὰς πλευράς. Κατὰ δὲ τὸν Σύμμαχον, Καὶ ἔσται δικαιοσύνη περίζωμα ' ". • γρ. κατηράσατο άλο 3. ν PROCOPII GAZ.EI fari modis animadvertimus. Vita enim idem ipse est,et lux, et potestas. Verumcnimvero, quia suo tandem tempore nasciturum Emmanuelem monuit ; utiliter jam, ut divinis virtutibus, operumque di- gnitate cognosci debeat, a/ljungit his verbis : Non secundum opinionem judicabit, neque secundum ru- morem arguet ; quæ sane a Symmacho perspicue sunt in hunc modum translata: Non secundum ri- sionem oculorum judicabit, neque secundum auditum aurium arguet : sed judicabit in rectitudine pauperes, quod est Evangeliorum testimonio comprobatum. Est enim magna persæpe libertate nunc sacerdoti- bus ipsis regni Dei privationem, ut ad gentes transiret, quae fructus ejus ederent, nimitatus : nune Scribes et Pharisæos multis aliis imprecationibus insectatus *. B Idem vero non secundum sermonem arguebat : sed in cordis penetralia oculorum acie irrumpens, tentantibus et simulate quærentibus Herodianis, a quibus publicanorum pecuniæ colligebantur, utrum censum Cæsari persolvere liceret, respondit ut sibi numisma census ostenderent, cæteraque illa, quæ sequuntur *. Honestam enim licet verbo- rum speciem prætenderent, magistrumque Dei viam monstrantem appellarent; sunt tamen a Christo calumniæ convicti. Judicavit etiam humili • Vir judicium, et humiles terra arguit; vel si ad Sym- machum respicis, pauperes in rectitudine, eos ni- mirum, quos ipse beatos Christus prædicat spiritu pauperes ; quales ejus fuere discipuli, quibus et • ipsa ne Domini quidem pepercit reprehensio. Ait enim Adhuc et vos sine intellectu estis 7. , Et, Nondum cognoscitis; nec intelligitis ?, Itemque Petrum alloquens peculiariter: modicae fidei, ad quid dubitusti ! » cujus ge- C neris multa etiam alia arguisse nemini dubium esse queat. Sequitur ergo, Et percuticl terram verbo oris sui. Cui non absimile fuerit et illud: «Non veni pacem mittere in terram, sed gladium, Est vero gladius, verbum oris ejus; quo rerum terrenaruin curæ, ac sollicitudines eorum, qui fidem ipsius amplexi sunt, amputat. Non de- sunt porro, qui istis divinitatem Salvatoris demon- strari dictitent. Terram enim significat, quam nia- ledixerat. Revera autem de universa maledi- • ctum putetur : quando omne penitus hominum genus exsecratus est, his verbis : « Terra es, et in terram reverteris ". Quando etiam mundum impietate depravatum eluvione exstinxit. Judæam vero et ipsam deinceps, ob contumcliam quam D ab ipsa passus est, sic alloquitur : « Ecce relin- quetur vobis domus vestra deserta ". , Ab ipso enim relicta, ferro et flamma plane consumpta est. Ad hac, ne divina ipsius natura lateret: In spiritu labiorum esse interfecturum impium adli- dit. Immundos enim spiritus increpabat : et quantum hominis admittebat conditio, ore et la- biis obstrepebat. Sed ita Spiritus ineffabili poten - Matth. xxΙ seqq. Matth. xx, 16. XXII, 58. * Matth. XXII seqq. Matth. xv, 9. • Matth. xiv, 21. seqq. Matth. XXII, * Matth. Gen. mi, 19. Matth. x, 34. VARIA LECTIONES. 1. Matth.
PG 87:2045Καὶ βοῦς δὲ φησὶ, καὶ ἄρκτος ὁμοῦ βοσκηθήσονται, καὶ ἅμα ἔσται τὰ παιδία αὐτῶν . Γεωργικῶν γὰρ ἀνδρῶν καὶ ἀγρίων, πενήτων τε καὶ πλουσίων, πονηρῶν τε καὶ ἀγαθῶν ὅπου παῖδες ἐν Ἐκκλησίᾳ συνέρχονται. Ἴσως δὲ παῖδάς φησιν, τὴν τῶν εἰρημένων ὁμοψυχίαν τε καὶ ὁμοπιστίαν. Σαρκοβόρος δὲ τὴν φύσιν λέων ἀχύροις τρεφόμενος ποηφάγου ζώου δίκην, ἄνθρωπος ἂν εἴη πάλιν θηριώδης καὶ ἀπηνὴς, ψιλῇ τῇ λέξει τῆς θείας χαίρων Γραφῆς, ἣν ἄχυρον ὁ λόγος καλεῖ. Πυρὸς γὰρ εἰκότως ὁ ἐν ἀποκρύφῳ νοῦς καὶ ὁ ψυχῶν τρόφιμος λόγος. Ἔτι πρὸς τούτοις, παιδίον νήπιον , ὁποῖον ἦν τὸ μικρῷ πρόσθεν εἰρημένον, ἐπὶ τρώγλην ἀσπίδων καὶ ἐπὶ κοίτην ἐκγόνων ἀσπίδων ἐπιβαλεῖν τὴν χεῖρα , φησὶν, ἀβλαβῶς. Δηλοῖ δὲ ταῦτα τῶν ὑπὸ δαιμόνων ἐνοχλουμένων τὰ σώματα, οἷς ἐμφωλεύοντα καὶ ἑρπυστικὰ ὄντα πνεύματα, καὶ ἰοβόλα, τρώγλαις ὥσπερ ἐγκοιτάζεται τοῖς αἰσθητηρίοις τοῦ σώματος.
τῆς ἐσφύος αὐτοῦ. Καὶ ἡ πίστις περίζωμα των λαγόνων αὐτοῦ. Αξίωμα γὰρ αὐτῷ τῶν ἐν κόσμῳ τὸ σύμπαν οὐδέν. Αντί βασιλικῆς δὲ ζώνης χρυσῆς τε καὶ διαλίθου, τὴν δικαιοσύνην φησὶν ἐξῶσθαι δ καὶ τὴν ἀλήθειαν. Δηλοῖ δὲ καὶ ταῦτα τὴν τοῦ Λόγου θεότητα, ὃς ἐγενήθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιο- σύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· 'Εγώ εἰμι τὸ φῶς » ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή. "Α δὴ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ζώνης περιέσφιγγον τρόπον, βασιλικῷ τε καὶ στρατικῷ σχήματι τὸ κατὰ τῶν ἀφανῶν καὶ ἀοράτων πολεμίων παράστημα τοῦ λόγου σημαίνοντος. Εἰκὸς δὲ καὶ τὸ εὐαγγελικὸν διὰ τούτου σημαίνεσθαι κή ρυγμα, κατὰ τὸ, ο Η δικαιοσύνη σου δικαιοσύνη εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ὁ νόμος σου ἀλήθεια. » Ην μὲν γὰρ καὶ ὁ νόμος δικαιοσύνης διδάσκαλος, ἀλλ' οὐκ ἔμει- γεν εἰς τὸν αἰῶνα τῆς τελειοτέρας ἀντεισηγμένης. *Ην δὲ καὶ τύπος ἀληθείας· ὁ δὲ Χριστὸς ἔλεγεν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. Διὰ τοσούτων ὥσπερ εἰκονο- γραφήσας τὸν προφητευόμενον, ἑξῆς αὐτοῦ διαγρά φει τα κατορθώματα, δηλῶν ὡς τὰ ἤθη τὰ ἁρπα κτικά τε καὶ θηριώδη τὸν τοιοῦτον ἀποθέμενα τρό- τον, τοῖς ἐναντίοις ἀνακραθήσεται. Ὁμοῦ τε τοῖς ἐν Ἐκκλησίᾳ νεογνοῖς ὥσπερ ταῦρος καὶ μόσχος βίσκηθήσονται, τῆς αὐτῆς ἐκ τῶν θείων Λόγων μετα ληψόμενοι τροφῆς. Καὶ βασιλικοὺς δὲ ἄνδρας καὶ ἐν ἀρχαῖς ὁρῶν πένησι καὶ τοῖς τυχοῦσιν ἐν Ἐκκλη- σία συναναστρεφομένους, εἴποις ἂν τὸ παρὸν πληροῦ σθαι ῥητόν. Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις διὰ μὲν τῶν θηρίων τοὺς ἐθνικούς λέγων σημαίνεσθαι, ἄλλου κατ' ἄλλο τῆς ἀλογίας εἴδους χαρακτηριζομένους. Β Διὰ δὲ τῶν ἡμέρων ζώων καὶ καθαρῶν τοὺς Ἰσρατ λίτας, εἰ τῇ τοῦ νόμου διδασκαλίᾳ γεγόνασιν ἡμερώ- τεροί, σημαίνοντος τοῦ λόγου μίαν ἐξ ἀμφοῖν συστή- σεσθαι ποίμνην ἀγρίων τε καὶ ἡμέρων, ἱερῶν τε καὶ ἀνιέρων ὑπὸ τῷ πάντων ἀρχιποίμενι τῷ νέμειν εἰ- δότι, καθά φησιν ὁ προφήτης, ἐν νομῇ ἀγαθῇ καὶ ἐν τόπῳ πίονι. Καλεῖ δὲ μεσχάριεν, τὸν νέον τῶν πιο στευσάντων λαὸν τὸν ἐν Χριστῷ νηπιάζοντα. Ταῦρον δὲ τάχα τὸν Ἰσραήλ, ὡς ἡλικίᾳ προήκοντα· ήγουν τὸ μὲν τοὺς εἰσαγομένους τῇ πίστει, τὸ δὲ τοὺς ὑπερ- κειμένους ἀρετῇ τε καὶ γνώσει. Κατὰ τὸν ο Ελλή- γησον, Κύριος, τους μικρούς μετὰ τῶν μεγάλων. Φησὶ δὲ καὶ Δαβίδ· ο Πρεσβύται μετά νεωτέρων αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Τὰς ἐν Χριστῷ γὰρ ἡλικίας καὶ Ἰωάννης ἐμφαίνων γράφει παιδίοις και πατράσι καὶ νεανίσκοις· Καὶ παιδίον, φησί, νήπιον ἄξει. Τὸ ἄξει, ἀντὶ τοῦ συνάξει λέλεκται. Καὶ τοῦτο δὲ μετὰ τῶν ἄλλων ἐν ἐκκλησίαις ἔστιν ἰδεῖν, τοὺς ΓΣΙΙΙ, 13. “ ἐξῶσθαι. COMMENTARII IN ISAIAM. B A tia, damnonum vires frangebantur, et toto gliere ruebant, ut clamantes : « Quid tibi nobiscum, Fili Dei ? » audirentur, c venisti ante tempus, ut torque res nos ". Non te ipsi ignoramus, nec sanctum Dei esse ambigimus. At erunt, ait, justitia succin. cti lumbi ipsius, et veritate latera involuta. Ut autem Symmachus Et erit justitia cingulum lumborum ejus, et fides cingulum renum ejus. Nullum enim eorum omnino, quibus sibi placent homines, insi- gne majestatis liabiturus est ; sed pro regio ciugulo, auro et gemmis insignito : Justitia et veritate suc- cinctum iri pollicetur. Ostendunt vero et hæc Chri- sti deitatem ; qui, Paulo teste ", factus est nolis sapientia a Deo, et justitia, et sanctificatio, et re- demptio. Quin et Salvator ipse, lucem esse se veritatemque, et viam profitetur " : quæ profecto, cinguli iustar, eum, qui de radice Jessa prodierat, constringebant: coque regio cjus et militari habitu, auxilium præbentem adversus visibiles et invisibiles hostes, oratio siguificavit. Nec est profecto dissentaneum istis Evangelii prædicationent designari ; juxta illud:c Justitia tua, justitia in st evlum, et lex tua veritas 17. › Justitiam enim et ipsa lex docebat. Sed non in perpetuum remansit, cum eam, quæ perfectior est, expulerit. Erat eadem et veritatis effigies: sed Christum veritatem ipsam exsistere, verbis ipsius testatum habemus. Is ergo prophetica narratione veluti delineatis et adumbratis, ad ea se deinceps, quæ praeclare ab co gesta sunt, explicanda couferens, rapaces et feros C olim homines mutato vitæ genere, studiis contra- riis penitus incubituros; simulque in Ecclesia recens natos (non secus atque vitulos et tauros simul pasci videmus) ejusdem divinorum verborum alimenti fore participes dixit. Nec vero erit, cum reges, et qui cum imperio sunt, inter plebeios et pauperes in Ecclesia versari conspexeris, quod de bujus prophetiæ fide quidquam addubites. Quod si per ferocia animalia, gentes significari quis dicat ; non male, meo judicio, sentiat; modo alia absurditatis feritatisque specie aliam existimet. notari Per mansueta autem et pura, Israelitas ipsos, qui per legis doctrinam facti sunt mansuetiores ; idemque ex ambobus, cicuribus et feris, sacris et profanis, ejus opera, qui pastorum princeps pa- scendi artein callens, propheta teste, in pascua optima, in pingues campos deducere valet, confla - tum iri ovile credanius. Vituli porro nomine, po- pulum intelligit, qui Christi fidem recenter ample- xus, in Christo puer est : ut ipsa forsan tauri ap- pellatione, Israelitas, tanquam aetate provectus. Nimirum, ut uno eos, qui fidei tantum elementa degustarunt altero, ut virtute jam et cognitione provectos, significet. Scriptum enim est : « Bene- dic, Domine, parvulos cum magnis 18. . Et apud D Davidem: Senes cum junioribus laudent nomen Matth. viii, 29. * Cor. 1,24, 30. Joan. vi, 12. Psal. cxlviii, 12. · Domini 's › Ætatum præterea in Christo discri- mina esse ut ostenderet Joannes, et pueris, et pa- tribus, et ipsis etiam adolescentibus, scribere se Jan. xiv, 6. Psal. cxvus, 142. Psal. VARIE LECTIONES.
Ταῦτα δὲ τὸ Χριστοῦ παιδίον ἀνήρ τις ἁπλοῦς καὶ τῇ κακίᾳ νηπιάζων, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀπελαύνων δυνάμει, τὴν ἰδίαν ἐπιτίθησι χήρα μηδὲν κακοποιεῖν δυναμένοις, διὰ τὸν ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ προελθόντα, τοῖς αὐτοῦ παιδίοις ἐξουσίαν παρέχοντα πατεῖν ἐπάνω ὄφεων καὶ σκορπίων. Νοήσεις δὲ τρώγλας καὶ κοίτας ἀσπίδων , καὶ τὰς τῶν αἱρετικῶν καταδύσεις, αἷς οἱ ἐν Χριστῷ νηπιάζοντες ἀβλαβῶς ἐπιβάλλουσι χεῖρα, Χριστοῦ τὰ κείνων δήγματα καὶ τὸν ἰὸν ἀποφαίνοντος ἄπρακτον. Ἅγιον δὲ ὄρος , τὴν Ἐκκλησίαν φησὶν ἐπηρμένην βίῳ καὶ δόγμασιν, ἔχουσάν τε τοῦ λόγου τοῦ ἐπουρανίου τὸ κήρυγμα. Ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ κατὰ τὴν Ἰουδαίαν ὄρος νοήσωμεν, ἐπήνεγκεν, ὅτι Ἐπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολὺ κατακαλύψαι θάλασσαν · οὕτω τὴν καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης Ἐκκλησίαν δηλῶν τὴν εὐσεβῆ γνῶσιν, πᾶν τὸ ἁλμυρὸν τῆς τοῦ βίου κακίας ὥσπερ πολλῷ τῷ ῥεύματι κατακλύζουσαν. Κατὰ καιρὸν δὲ, φησὶ, τὸν προφητευόμενον, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησόμενος , τοῦτ’ ἔστι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἄρξει τῶν ἐθνῶν. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων ἔσται βασιλεὺς, οὐδ’ ὥσπερ ὁ Δαβὶδ, οἵ τε τούτου διάδοχοι, βραχείας τινὸς γωνίας·
τῆς ἐσφύος αὐτοῦ. Καὶ ἡ πίστις περίζωμα των λαγόνων αὐτοῦ. Αξίωμα γὰρ αὐτῷ τῶν ἐν κόσμῳ τὸ σύμπαν οὐδέν. Αντί βασιλικῆς δὲ ζώνης χρυσῆς τε καὶ διαλίθου, τὴν δικαιοσύνην φησὶν ἐξῶσθαι δ καὶ τὴν ἀλήθειαν. Δηλοῖ δὲ καὶ ταῦτα τὴν τοῦ Λόγου θεότητα, ὃς ἐγενήθη ἡμῖν σοφία ἀπὸ Θεοῦ, δικαιο- σύνη τε καὶ ἁγιασμὸς καὶ ἀπολύτρωσις, κατὰ τὸν θεῖον Απόστολον. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· 'Εγώ εἰμι τὸ φῶς » ἡ ἀλήθεια καὶ ἡ ζωή. "Α δὴ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ ζώνης περιέσφιγγον τρόπον, βασιλικῷ τε καὶ στρατικῷ σχήματι τὸ κατὰ τῶν ἀφανῶν καὶ ἀοράτων πολεμίων παράστημα τοῦ λόγου σημαίνοντος. Εἰκὸς δὲ καὶ τὸ εὐαγγελικὸν διὰ τούτου σημαίνεσθαι κή ρυγμα, κατὰ τὸ, ο Η δικαιοσύνη σου δικαιοσύνη εἰς τὸν αἰῶνα, καὶ ὁ νόμος σου ἀλήθεια. » Ην μὲν γὰρ καὶ ὁ νόμος δικαιοσύνης διδάσκαλος, ἀλλ' οὐκ ἔμει- γεν εἰς τὸν αἰῶνα τῆς τελειοτέρας ἀντεισηγμένης. *Ην δὲ καὶ τύπος ἀληθείας· ὁ δὲ Χριστὸς ἔλεγεν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἀλήθεια. Διὰ τοσούτων ὥσπερ εἰκονο- γραφήσας τὸν προφητευόμενον, ἑξῆς αὐτοῦ διαγρά φει τα κατορθώματα, δηλῶν ὡς τὰ ἤθη τὰ ἁρπα κτικά τε καὶ θηριώδη τὸν τοιοῦτον ἀποθέμενα τρό- τον, τοῖς ἐναντίοις ἀνακραθήσεται. Ὁμοῦ τε τοῖς ἐν Ἐκκλησίᾳ νεογνοῖς ὥσπερ ταῦρος καὶ μόσχος βίσκηθήσονται, τῆς αὐτῆς ἐκ τῶν θείων Λόγων μετα ληψόμενοι τροφῆς. Καὶ βασιλικοὺς δὲ ἄνδρας καὶ ἐν ἀρχαῖς ὁρῶν πένησι καὶ τοῖς τυχοῦσιν ἐν Ἐκκλη- σία συναναστρεφομένους, εἴποις ἂν τὸ παρὸν πληροῦ σθαι ῥητόν. Οὐκ ἂν δὲ ἁμάρτοις διὰ μὲν τῶν θηρίων τοὺς ἐθνικούς λέγων σημαίνεσθαι, ἄλλου κατ' ἄλλο τῆς ἀλογίας εἴδους χαρακτηριζομένους. Β Διὰ δὲ τῶν ἡμέρων ζώων καὶ καθαρῶν τοὺς Ἰσρατ λίτας, εἰ τῇ τοῦ νόμου διδασκαλίᾳ γεγόνασιν ἡμερώ- τεροί, σημαίνοντος τοῦ λόγου μίαν ἐξ ἀμφοῖν συστή- σεσθαι ποίμνην ἀγρίων τε καὶ ἡμέρων, ἱερῶν τε καὶ ἀνιέρων ὑπὸ τῷ πάντων ἀρχιποίμενι τῷ νέμειν εἰ- δότι, καθά φησιν ὁ προφήτης, ἐν νομῇ ἀγαθῇ καὶ ἐν τόπῳ πίονι. Καλεῖ δὲ μεσχάριεν, τὸν νέον τῶν πιο στευσάντων λαὸν τὸν ἐν Χριστῷ νηπιάζοντα. Ταῦρον δὲ τάχα τὸν Ἰσραήλ, ὡς ἡλικίᾳ προήκοντα· ήγουν τὸ μὲν τοὺς εἰσαγομένους τῇ πίστει, τὸ δὲ τοὺς ὑπερ- κειμένους ἀρετῇ τε καὶ γνώσει. Κατὰ τὸν ο Ελλή- γησον, Κύριος, τους μικρούς μετὰ τῶν μεγάλων. Φησὶ δὲ καὶ Δαβίδ· ο Πρεσβύται μετά νεωτέρων αἰνεσάτωσαν τὸ ὄνομα Κυρίου. Τὰς ἐν Χριστῷ γὰρ ἡλικίας καὶ Ἰωάννης ἐμφαίνων γράφει παιδίοις και πατράσι καὶ νεανίσκοις· Καὶ παιδίον, φησί, νήπιον ἄξει. Τὸ ἄξει, ἀντὶ τοῦ συνάξει λέλεκται. Καὶ τοῦτο δὲ μετὰ τῶν ἄλλων ἐν ἐκκλησίαις ἔστιν ἰδεῖν, τοὺς ΓΣΙΙΙ, 13. “ ἐξῶσθαι. COMMENTARII IN ISAIAM. B A tia, damnonum vires frangebantur, et toto gliere ruebant, ut clamantes : « Quid tibi nobiscum, Fili Dei ? » audirentur, c venisti ante tempus, ut torque res nos ". Non te ipsi ignoramus, nec sanctum Dei esse ambigimus. At erunt, ait, justitia succin. cti lumbi ipsius, et veritate latera involuta. Ut autem Symmachus Et erit justitia cingulum lumborum ejus, et fides cingulum renum ejus. Nullum enim eorum omnino, quibus sibi placent homines, insi- gne majestatis liabiturus est ; sed pro regio ciugulo, auro et gemmis insignito : Justitia et veritate suc- cinctum iri pollicetur. Ostendunt vero et hæc Chri- sti deitatem ; qui, Paulo teste ", factus est nolis sapientia a Deo, et justitia, et sanctificatio, et re- demptio. Quin et Salvator ipse, lucem esse se veritatemque, et viam profitetur " : quæ profecto, cinguli iustar, eum, qui de radice Jessa prodierat, constringebant: coque regio cjus et militari habitu, auxilium præbentem adversus visibiles et invisibiles hostes, oratio siguificavit. Nec est profecto dissentaneum istis Evangelii prædicationent designari ; juxta illud:c Justitia tua, justitia in st evlum, et lex tua veritas 17. › Justitiam enim et ipsa lex docebat. Sed non in perpetuum remansit, cum eam, quæ perfectior est, expulerit. Erat eadem et veritatis effigies: sed Christum veritatem ipsam exsistere, verbis ipsius testatum habemus. Is ergo prophetica narratione veluti delineatis et adumbratis, ad ea se deinceps, quæ praeclare ab co gesta sunt, explicanda couferens, rapaces et feros C olim homines mutato vitæ genere, studiis contra- riis penitus incubituros; simulque in Ecclesia recens natos (non secus atque vitulos et tauros simul pasci videmus) ejusdem divinorum verborum alimenti fore participes dixit. Nec vero erit, cum reges, et qui cum imperio sunt, inter plebeios et pauperes in Ecclesia versari conspexeris, quod de bujus prophetiæ fide quidquam addubites. Quod si per ferocia animalia, gentes significari quis dicat ; non male, meo judicio, sentiat; modo alia absurditatis feritatisque specie aliam existimet. notari Per mansueta autem et pura, Israelitas ipsos, qui per legis doctrinam facti sunt mansuetiores ; idemque ex ambobus, cicuribus et feris, sacris et profanis, ejus opera, qui pastorum princeps pa- scendi artein callens, propheta teste, in pascua optima, in pingues campos deducere valet, confla - tum iri ovile credanius. Vituli porro nomine, po- pulum intelligit, qui Christi fidem recenter ample- xus, in Christo puer est : ut ipsa forsan tauri ap- pellatione, Israelitas, tanquam aetate provectus. Nimirum, ut uno eos, qui fidei tantum elementa degustarunt altero, ut virtute jam et cognitione provectos, significet. Scriptum enim est : « Bene- dic, Domine, parvulos cum magnis 18. . Et apud D Davidem: Senes cum junioribus laudent nomen Matth. viii, 29. * Cor. 1,24, 30. Joan. vi, 12. Psal. cxlviii, 12. · Domini 's › Ætatum præterea in Christo discri- mina esse ut ostenderet Joannes, et pueris, et pa- tribus, et ipsis etiam adolescentibus, scribere se Jan. xiv, 6. Psal. cxvus, 142. Psal. VARIE LECTIONES.
PG 87:2047πάσης δὲ κρατήσει τῆς γῆς, καὶ ἐπ’ αὐτῷ ἔθνη ἐλπιοῦσιν συμφώνως τῷ παρὰ Μωϋσεῖ. Οὐ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγούμενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκειται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. Ἀλλ’ ἐκεῖ μὲν, τὴν φυλὴν εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ, τὴν πατριὰν ἐκ ῥίζης λέγων Ἰεσσαὶ τοῦ Πατρὸς τοῦ Δαβίδ· διῄρηντο γὰρ εἰς πατριὰς αἱ φυλαί. Τὰ τροπικῶς δὲ προειρημένα θηρία, νῦν σαφῶς ἔθνη καλεῖ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν , ὁ μὲν Ἀκύλας ἐξέδωκεν, ὃς ἀνίσταται εἰς σύσσημον λαῶν · ὁ δὲ Σύμμαχος, ὃς ἀνίσταται σύςσημον τῶν ἐθνῶν . Διὸ τὴν σφραγίδα τοῦ πάθους αὐτοῦ καὶ τὸ σωτήριον· σημεῖον περιφέρει τὰ εἰς αὐτὸν ἔθνη πεπιστευκότα. Καὶ ἔσται , φησὶν, ἡ ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή . Κατὰ δὲ Ἀκύλαν καὶ Σύμμαχον, δόξα . Λίαν ἀκολούθως τῇ τῆς οἰκονομίας ἀρχῇ τε καὶ μέσοις, καὶ τὸ τέλος ὁποῖον ἔσται, δηλῶν· θάνατον μὲν οὐ λέγων αὐτοῦ, ἀνάπαυσιν δὲ καὶ τιμὴν , πρὸς βραχὺ τοῦ σώματος ἠρεμήσαντος, ὃ δὴ τέλος τῆς εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίας. Ἔλεγε γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα·
Ει Α πλείστους των προεστώτων δι' απλότητα ψυχῆς καὶ ἀκακίαν οὐδὲν νηπίων διαφέροντας. Όμως δ' οὖν τινὸς γωνίας· πάσης δὲ κρατήσει τῆς γῆς, καὶ ἡγουμένους τῶν ἀπὸ παντὸς γένους κατὰ τὸ αὐτὸ συναγομένων. Καὶ βοῖς δὲ, φησί, καὶ ἄρκτος ὁμοῦ βοσκηθήσονται, καὶ ἅμα ἔσται τὰ παιδία αὐτῶν. Γεωργικῶν γὰρ ἀνδρῶν καὶ ἀγρίων, πενήτων τε καὶ πλουσίων, πονηρῶν τε καὶ ἀγαθῶν ὅπου ἡ παῖδες ἐν Ἐκκλησίᾳ συνέρχονται. Ἴσως δὲ παῖδάς φησιν, τὴν τῶν εἰρημένων ὁμοψυχίαν τε καὶ ὁμοπιστίαν. Σαρ κοβόρος δὲ τὴν φύσιν λέων ἀγύροις τρεφόμενος ποηφάγου ζώου δίκην, ἄνθρωπος ἂν εἴη πάλιν θησ ριώδης καὶ ἀπηνής, ψιλῇ τῇ λέξει τῆς θείας χαίρων Γραφῆς, ἣν ἄχυρον ὁ λόγος καλεί. Πυρὸς γὰρ εἰκό. τως ὁ ἐν ἀποκρύφω νοῦς καὶ ὁ ψυχῶν τρόφιμος λό- γος. Ετι πρὸς τούτοις, παιδίον νήπιον, ὁποῖον ἦν τὸ μικρῷ πρόσθεν εἰρημένον, ἐπὶ τρώγλην ἀσπί δων καὶ ἐπὶ κοίτην ἐκγόνων ἀσπίδων ἐπιβαλεῖν τὴν χεῖρα, φησὶν, ἀβλαβῶς. Δηλοῖ δὲ ταῦτα τῶν ὑπὸ δαιμόνων ἐνοχλουμένων τὰ σώματα, οἷς ἐμφω λεύοντα καὶ ἑρπυστικὰ ὄντα πνεύματα, καὶ ἰοβόλα, τρώγλαις ὥσπερ ἐγκοιτάζεται τοῖς αἰσθητηρίοις τοῦ σώματος. Ταῦτα δὲ τὴ Χριστοῦ παιδίον ἀνήρ τις ἁπλοῦς καὶ τῇ κακίᾳ νηπιάζων, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀπελαύνων δυνάμει, τὴν ἰδίαν ἐπιτίθησι χήρα μηδὲν κακοποιεῖν δυναμένοις, διὰ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ προελθόντα, τοῖς αὐτοῦ παιδίοις ἐξουσίαν παρέχοντα πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Νοή σεις δὲ τρώγλας καὶ κοίτας ἀσπίδων, καὶ τὰς τῶν αἱρετικῶν καταδύσεις, αἷς οἱ ἐν Χριστῷ νηπια ζοντες ἀβλαβῶς ἐπιβάλλουσι χεῖρα, Χριστοῦ τὰ κείνων δήγματα καὶ τὸν ἰὸν ἀποφαίνοντος ἄπρακτον. "Αγιον δὲ ὄρος, τὴν Ἐκκλησίαν φησὶν ἐπηρμένην βίῳ καὶ δόγμασιν, ἔχουσάν τε τοῦ λόγου τοῦ ἐπουρα νέου τὸ κήρυγμα. ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν δρος νοήσωμεν, ἐπήνεγκεν, ὅτι Ἐπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θάλασσαν· οὕτω τὴν καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης Εκκλησίαν δηλῶν τὴν εὐσεβῆ γνῶσιν 1, πᾶν τὸ ἀλμυρὸν τῆς τοῦ βίου κακίας ὥσπερ πολλῷ τῷ ρεύματι κατακλύζουσαν. Κατὰ καιρὸν δὲ, φησί, τὸν προφητευόμενον, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησός μενος, τοῦτ' ἔστι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἄρξει τῶν ἐθνῶν. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων ἔσται βασιλεύς, οὐδ᾽ ὥσπερ ὁ Δαβίδ, οἵ τε τούτου διάδοχοι, βραχείας ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐἰπιοῦσιν συμφώνως τῷ παρὰ Μωϋσεί« Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγού μενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκει- ται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. ᾿Αλλ' ἐκεῖ μὲν, τὴν φυλὴν εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ, τὴν πατριὰν ἐκ ῥίζης λέγων Ἰεσσαὶ τοῦ Πατρὸς τοῦ Δαβίδ· διῄρηντο γὰρ εἰς πατριάς αι φυλαί. Τα τροπικῶς δὲ προειρη- μένα θηρία, νῦν σαφῶς ἔθνη καλεί. Αγγ. ὁμοῦ. γρ. χεῖρα, ἡ γρ. τῇ εὐσεβεῖ γνώσει. testatus est 30. • PROCOPII GAZÆI B puer parvulus, addit, aget eos. Quo loco agere, pro eo, quod est cogere et con- gregare positum est. Quod quidem cum aliis, licet in ecclesiis etiam intueri, in quibus maxima præ-' ſectorum pars morum simplicitate et bonitate ni- hil distans ab infantibus, eos tainen agit, qui ex omni genere hominum in unum coierunt. Et bos, ad- dit, et ursus simul pascentur et simul erunt catuli eo- rum. Colonorum enim et agrestium, pauperumque,et divitum, malorum etiam, et bonorum pueri in Ec- clesia simul coeunt. Fortassis autem puerorum no- mine, eorum etiam de quibus jam dictum est, ani- morum et fidei consensum significat. Leo rursus crudivorum natura animal, eorum morte jam, quæ herbis pascuntur, paleis vesci assuetus, homo dici queat qui, fero et immiti animo præditus, nudis sacræ Scripturæ verbis, quæ palearum nomine in- nuit, delectatur. Triticum enim jure optimo men- tem eam quæ latet intus, et rationem dixerimus, quibus nutritur animus. Adjungit autem el puerum infantem (qualis ille fuit de quo paulo ante diximus) super foramen aspidum, superque fetuum ipsorum cubile manum impune immissurum. Quibus verbis eorum corpora intelligit, quæ a dæmonibus infestantur; in quibus latitantes spiritus reptiles et venenati, veluti foraminibus, corporis sensibus incubant. Sed in istos, qui Christi puer est, vir simplex aliquis, et malitia puer, Salvatoris virtute fretus manum suam immittit; quibus nulla est no- cendi potestas, propter eum, qui de radice Jessa egressus, pueris suis serpentes et scorpiones con- culcandi facultatem largitus est ". Non male rur- sum per aspidum foramina, et cubilia, hæreticorum latibula, effugiaque intelligas; in quæ qui in Chri- sto pueri exsistunt, codem venenatis ipsorum mor- sibus vires adimente, tuto manus injicere possunt. Quod autem montem sanctum addidit, Ecclesiam ipsam, quæ morum et doctrinæ probitate, ipsa de- nique verbi coelestis promulgatione emineat, in- telligit. Atque ut ab eo qui in Judæa est, mentem nobis avocaret, quia repleta est universa terra co- gnitione Domini, sicut aqua multa cooperit mare, addidit : ut ita Ecclesiam, quæ toto orbe contine- tur, pia doctrina, Deique cognitione quidquid ha- het scelerata vita salsuginis multa veluti fluminis D C inundatione deleturam significaret. Stalo autem, nit, et prophetiis designato tempore (quando nimi- rum ex mortuis surrexerit) qui de-radice Jessæ egressurusest, gentibus imperabit. Nequaquam enim illo Judæorum, quod brevi terræ angulo contine- tur (ut David olim, ejusque posteri) regno conten- tus, orbi universo solus imperabit, et in ipso spe- rabunt omnes : quemadmodum a Mose Olim scri- ptum legimus, non defuturum principem ex Juda, neque ducem de femore ejus, donec veniat quod repositum est ipsumque fore exspectationen gentium ". Est vero considerandam, tribum a Mose; ** I Joann. 11, 12-14. "Luc. x, 19. * Gen. xLIX, 10. VARIÆ LECTIONES.
«Πάτερ, δόξασον με τῇ δόξῃ, ᾗ εἶχον πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι παρὰ σοί.» Δεδόξασται γὰρ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομείνας σταυρὸν, πρὸς ὃν χωρῶν, τὸ, Δόξασόν με, πρὸς τὸν Πατέρα φησί. Καὶ πάλιν. «Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου,» καὶ τὰ ἑξῆς. Τῇ μὲν γὰρ ἀπονοίας τῶν τολμησάντων, μῶμος ἦν, τῇ δὲ ἀναστάσει, πρὸς δόξαν κατήντησεν. Οὐ γὰρ ἦν, ὥσπερ ἐδόκουν, τὸ πάθος ἀκούσιον. Καὶ ἄλλως· Ἀνάπαυσις αὐτὴ Χριστοῦ, ἡ τιμὴ τῶν τιμώντων αὐτόν. Δι’ ὧν ὁμολογοῦσι Λόγον Θεοῦ καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα σημαίνοντες ὁμοφυί̈αν τε καὶ ὁμοτιμίαν καὶ ὕπαρξιν τὴν ἀί̈διον. Λέγοις δ’ ἂν ἀνάπαυσιν , καὶ ἣν, ἀναπαύει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. Κατὰ τὸ ἄλλῃ, Τοὺς ἐμὲ ἀγαπῶντας δοξάζω. Ἔστι γὰρ ἡ ἀνάπαυσις , ἣν ἀναπαύει Κύριος, τιμή · ἥτις κατὰ τὴν δικαιοκρισίαν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν τῶν πεπραγμένων ἀξίαν διανεμηθήσεται. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατέρι. Καὶ ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Κἀνταῦθα δὲ οἷς ἐνοικεῖ, τιμίους πάντας ποιεῖ. Ἐὰν γάρ τις ἀκούσῃ, φησὶ, τῶν λόγων μου, ἀγαπήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα, καὶ ἐν αὐτῷ καταλύσομεν. Ἀναστήσεται τοίνυν οὐ πρὸς τὸ κατάρξαι μόνον ἐθνῶν.
Ει Α πλείστους των προεστώτων δι' απλότητα ψυχῆς καὶ ἀκακίαν οὐδὲν νηπίων διαφέροντας. Όμως δ' οὖν τινὸς γωνίας· πάσης δὲ κρατήσει τῆς γῆς, καὶ ἡγουμένους τῶν ἀπὸ παντὸς γένους κατὰ τὸ αὐτὸ συναγομένων. Καὶ βοῖς δὲ, φησί, καὶ ἄρκτος ὁμοῦ βοσκηθήσονται, καὶ ἅμα ἔσται τὰ παιδία αὐτῶν. Γεωργικῶν γὰρ ἀνδρῶν καὶ ἀγρίων, πενήτων τε καὶ πλουσίων, πονηρῶν τε καὶ ἀγαθῶν ὅπου ἡ παῖδες ἐν Ἐκκλησίᾳ συνέρχονται. Ἴσως δὲ παῖδάς φησιν, τὴν τῶν εἰρημένων ὁμοψυχίαν τε καὶ ὁμοπιστίαν. Σαρ κοβόρος δὲ τὴν φύσιν λέων ἀγύροις τρεφόμενος ποηφάγου ζώου δίκην, ἄνθρωπος ἂν εἴη πάλιν θησ ριώδης καὶ ἀπηνής, ψιλῇ τῇ λέξει τῆς θείας χαίρων Γραφῆς, ἣν ἄχυρον ὁ λόγος καλεί. Πυρὸς γὰρ εἰκό. τως ὁ ἐν ἀποκρύφω νοῦς καὶ ὁ ψυχῶν τρόφιμος λό- γος. Ετι πρὸς τούτοις, παιδίον νήπιον, ὁποῖον ἦν τὸ μικρῷ πρόσθεν εἰρημένον, ἐπὶ τρώγλην ἀσπί δων καὶ ἐπὶ κοίτην ἐκγόνων ἀσπίδων ἐπιβαλεῖν τὴν χεῖρα, φησὶν, ἀβλαβῶς. Δηλοῖ δὲ ταῦτα τῶν ὑπὸ δαιμόνων ἐνοχλουμένων τὰ σώματα, οἷς ἐμφω λεύοντα καὶ ἑρπυστικὰ ὄντα πνεύματα, καὶ ἰοβόλα, τρώγλαις ὥσπερ ἐγκοιτάζεται τοῖς αἰσθητηρίοις τοῦ σώματος. Ταῦτα δὲ τὴ Χριστοῦ παιδίον ἀνήρ τις ἁπλοῦς καὶ τῇ κακίᾳ νηπιάζων, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀπελαύνων δυνάμει, τὴν ἰδίαν ἐπιτίθησι χήρα μηδὲν κακοποιεῖν δυναμένοις, διὰ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ προελθόντα, τοῖς αὐτοῦ παιδίοις ἐξουσίαν παρέχοντα πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Νοή σεις δὲ τρώγλας καὶ κοίτας ἀσπίδων, καὶ τὰς τῶν αἱρετικῶν καταδύσεις, αἷς οἱ ἐν Χριστῷ νηπια ζοντες ἀβλαβῶς ἐπιβάλλουσι χεῖρα, Χριστοῦ τὰ κείνων δήγματα καὶ τὸν ἰὸν ἀποφαίνοντος ἄπρακτον. "Αγιον δὲ ὄρος, τὴν Ἐκκλησίαν φησὶν ἐπηρμένην βίῳ καὶ δόγμασιν, ἔχουσάν τε τοῦ λόγου τοῦ ἐπουρα νέου τὸ κήρυγμα. ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν δρος νοήσωμεν, ἐπήνεγκεν, ὅτι Ἐπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θάλασσαν· οὕτω τὴν καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης Εκκλησίαν δηλῶν τὴν εὐσεβῆ γνῶσιν 1, πᾶν τὸ ἀλμυρὸν τῆς τοῦ βίου κακίας ὥσπερ πολλῷ τῷ ρεύματι κατακλύζουσαν. Κατὰ καιρὸν δὲ, φησί, τὸν προφητευόμενον, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησός μενος, τοῦτ' ἔστι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἄρξει τῶν ἐθνῶν. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων ἔσται βασιλεύς, οὐδ᾽ ὥσπερ ὁ Δαβίδ, οἵ τε τούτου διάδοχοι, βραχείας ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐἰπιοῦσιν συμφώνως τῷ παρὰ Μωϋσεί« Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγού μενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκει- ται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. ᾿Αλλ' ἐκεῖ μὲν, τὴν φυλὴν εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ, τὴν πατριὰν ἐκ ῥίζης λέγων Ἰεσσαὶ τοῦ Πατρὸς τοῦ Δαβίδ· διῄρηντο γὰρ εἰς πατριάς αι φυλαί. Τα τροπικῶς δὲ προειρη- μένα θηρία, νῦν σαφῶς ἔθνη καλεί. Αγγ. ὁμοῦ. γρ. χεῖρα, ἡ γρ. τῇ εὐσεβεῖ γνώσει. testatus est 30. • PROCOPII GAZÆI B puer parvulus, addit, aget eos. Quo loco agere, pro eo, quod est cogere et con- gregare positum est. Quod quidem cum aliis, licet in ecclesiis etiam intueri, in quibus maxima præ-' ſectorum pars morum simplicitate et bonitate ni- hil distans ab infantibus, eos tainen agit, qui ex omni genere hominum in unum coierunt. Et bos, ad- dit, et ursus simul pascentur et simul erunt catuli eo- rum. Colonorum enim et agrestium, pauperumque,et divitum, malorum etiam, et bonorum pueri in Ec- clesia simul coeunt. Fortassis autem puerorum no- mine, eorum etiam de quibus jam dictum est, ani- morum et fidei consensum significat. Leo rursus crudivorum natura animal, eorum morte jam, quæ herbis pascuntur, paleis vesci assuetus, homo dici queat qui, fero et immiti animo præditus, nudis sacræ Scripturæ verbis, quæ palearum nomine in- nuit, delectatur. Triticum enim jure optimo men- tem eam quæ latet intus, et rationem dixerimus, quibus nutritur animus. Adjungit autem el puerum infantem (qualis ille fuit de quo paulo ante diximus) super foramen aspidum, superque fetuum ipsorum cubile manum impune immissurum. Quibus verbis eorum corpora intelligit, quæ a dæmonibus infestantur; in quibus latitantes spiritus reptiles et venenati, veluti foraminibus, corporis sensibus incubant. Sed in istos, qui Christi puer est, vir simplex aliquis, et malitia puer, Salvatoris virtute fretus manum suam immittit; quibus nulla est no- cendi potestas, propter eum, qui de radice Jessa egressus, pueris suis serpentes et scorpiones con- culcandi facultatem largitus est ". Non male rur- sum per aspidum foramina, et cubilia, hæreticorum latibula, effugiaque intelligas; in quæ qui in Chri- sto pueri exsistunt, codem venenatis ipsorum mor- sibus vires adimente, tuto manus injicere possunt. Quod autem montem sanctum addidit, Ecclesiam ipsam, quæ morum et doctrinæ probitate, ipsa de- nique verbi coelestis promulgatione emineat, in- telligit. Atque ut ab eo qui in Judæa est, mentem nobis avocaret, quia repleta est universa terra co- gnitione Domini, sicut aqua multa cooperit mare, addidit : ut ita Ecclesiam, quæ toto orbe contine- tur, pia doctrina, Deique cognitione quidquid ha- het scelerata vita salsuginis multa veluti fluminis D C inundatione deleturam significaret. Stalo autem, nit, et prophetiis designato tempore (quando nimi- rum ex mortuis surrexerit) qui de-radice Jessæ egressurusest, gentibus imperabit. Nequaquam enim illo Judæorum, quod brevi terræ angulo contine- tur (ut David olim, ejusque posteri) regno conten- tus, orbi universo solus imperabit, et in ipso spe- rabunt omnes : quemadmodum a Mose Olim scri- ptum legimus, non defuturum principem ex Juda, neque ducem de femore ejus, donec veniat quod repositum est ipsumque fore exspectationen gentium ". Est vero considerandam, tribum a Mose; ** I Joann. 11, 12-14. "Luc. x, 19. * Gen. xLIX, 10. VARIÆ LECTIONES.
PG 87:2048Ἀλλὰ γὰρ καὶ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν , αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐν αὐτοῖς ἀνάπαυσιν . ιαιδ. Καὶ ἔσται τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει ὁ Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὃ ἐὰν καταλειφθῇ ἀπὸ τῶν Ἀσσυρίων, καὶ ἀπὸ Αἰγύπτου, καὶ ἀπὸ Βαβυλῶνος, καὶ ἀπὸ Αἰθιοπίας, καὶ ἀπὸ Ἐλαμιτῶν, καὶ ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν, καὶ ἐξ Ἀραβίας, κ.τ.λ. Μνήμην τῆς τῶν ἐθνῶν ποιησάμενος πίστεως εἰς τὸν ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ, καὶ τοῦ τῶν Ἰουδαίων μέμνηται μέρους. Ὡς ἂν μὴ δόξῃ τούτοις τὴν παρουσίαν ἔχειν ἀνόνητον, ἣν δηλοῖ διὰ τοῦ· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ . Ἀνθ’ οὗ φησὶν Ἀκύλας· Προσθήσει Κύριος δεύτερον τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ . Σύμμαχος δὲ, ἐκ δευτέρου , φησίν.
Ει Α πλείστους των προεστώτων δι' απλότητα ψυχῆς καὶ ἀκακίαν οὐδὲν νηπίων διαφέροντας. Όμως δ' οὖν τινὸς γωνίας· πάσης δὲ κρατήσει τῆς γῆς, καὶ ἡγουμένους τῶν ἀπὸ παντὸς γένους κατὰ τὸ αὐτὸ συναγομένων. Καὶ βοῖς δὲ, φησί, καὶ ἄρκτος ὁμοῦ βοσκηθήσονται, καὶ ἅμα ἔσται τὰ παιδία αὐτῶν. Γεωργικῶν γὰρ ἀνδρῶν καὶ ἀγρίων, πενήτων τε καὶ πλουσίων, πονηρῶν τε καὶ ἀγαθῶν ὅπου ἡ παῖδες ἐν Ἐκκλησίᾳ συνέρχονται. Ἴσως δὲ παῖδάς φησιν, τὴν τῶν εἰρημένων ὁμοψυχίαν τε καὶ ὁμοπιστίαν. Σαρ κοβόρος δὲ τὴν φύσιν λέων ἀγύροις τρεφόμενος ποηφάγου ζώου δίκην, ἄνθρωπος ἂν εἴη πάλιν θησ ριώδης καὶ ἀπηνής, ψιλῇ τῇ λέξει τῆς θείας χαίρων Γραφῆς, ἣν ἄχυρον ὁ λόγος καλεί. Πυρὸς γὰρ εἰκό. τως ὁ ἐν ἀποκρύφω νοῦς καὶ ὁ ψυχῶν τρόφιμος λό- γος. Ετι πρὸς τούτοις, παιδίον νήπιον, ὁποῖον ἦν τὸ μικρῷ πρόσθεν εἰρημένον, ἐπὶ τρώγλην ἀσπί δων καὶ ἐπὶ κοίτην ἐκγόνων ἀσπίδων ἐπιβαλεῖν τὴν χεῖρα, φησὶν, ἀβλαβῶς. Δηλοῖ δὲ ταῦτα τῶν ὑπὸ δαιμόνων ἐνοχλουμένων τὰ σώματα, οἷς ἐμφω λεύοντα καὶ ἑρπυστικὰ ὄντα πνεύματα, καὶ ἰοβόλα, τρώγλαις ὥσπερ ἐγκοιτάζεται τοῖς αἰσθητηρίοις τοῦ σώματος. Ταῦτα δὲ τὴ Χριστοῦ παιδίον ἀνήρ τις ἁπλοῦς καὶ τῇ κακίᾳ νηπιάζων, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀπελαύνων δυνάμει, τὴν ἰδίαν ἐπιτίθησι χήρα μηδὲν κακοποιεῖν δυναμένοις, διὰ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ προελθόντα, τοῖς αὐτοῦ παιδίοις ἐξουσίαν παρέχοντα πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Νοή σεις δὲ τρώγλας καὶ κοίτας ἀσπίδων, καὶ τὰς τῶν αἱρετικῶν καταδύσεις, αἷς οἱ ἐν Χριστῷ νηπια ζοντες ἀβλαβῶς ἐπιβάλλουσι χεῖρα, Χριστοῦ τὰ κείνων δήγματα καὶ τὸν ἰὸν ἀποφαίνοντος ἄπρακτον. "Αγιον δὲ ὄρος, τὴν Ἐκκλησίαν φησὶν ἐπηρμένην βίῳ καὶ δόγμασιν, ἔχουσάν τε τοῦ λόγου τοῦ ἐπουρα νέου τὸ κήρυγμα. ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν δρος νοήσωμεν, ἐπήνεγκεν, ὅτι Ἐπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θάλασσαν· οὕτω τὴν καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης Εκκλησίαν δηλῶν τὴν εὐσεβῆ γνῶσιν 1, πᾶν τὸ ἀλμυρὸν τῆς τοῦ βίου κακίας ὥσπερ πολλῷ τῷ ρεύματι κατακλύζουσαν. Κατὰ καιρὸν δὲ, φησί, τὸν προφητευόμενον, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησός μενος, τοῦτ' ἔστι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἄρξει τῶν ἐθνῶν. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων ἔσται βασιλεύς, οὐδ᾽ ὥσπερ ὁ Δαβίδ, οἵ τε τούτου διάδοχοι, βραχείας ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐἰπιοῦσιν συμφώνως τῷ παρὰ Μωϋσεί« Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγού μενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκει- ται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. ᾿Αλλ' ἐκεῖ μὲν, τὴν φυλὴν εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ, τὴν πατριὰν ἐκ ῥίζης λέγων Ἰεσσαὶ τοῦ Πατρὸς τοῦ Δαβίδ· διῄρηντο γὰρ εἰς πατριάς αι φυλαί. Τα τροπικῶς δὲ προειρη- μένα θηρία, νῦν σαφῶς ἔθνη καλεί. Αγγ. ὁμοῦ. γρ. χεῖρα, ἡ γρ. τῇ εὐσεβεῖ γνώσει. testatus est 30. • PROCOPII GAZÆI B puer parvulus, addit, aget eos. Quo loco agere, pro eo, quod est cogere et con- gregare positum est. Quod quidem cum aliis, licet in ecclesiis etiam intueri, in quibus maxima præ-' ſectorum pars morum simplicitate et bonitate ni- hil distans ab infantibus, eos tainen agit, qui ex omni genere hominum in unum coierunt. Et bos, ad- dit, et ursus simul pascentur et simul erunt catuli eo- rum. Colonorum enim et agrestium, pauperumque,et divitum, malorum etiam, et bonorum pueri in Ec- clesia simul coeunt. Fortassis autem puerorum no- mine, eorum etiam de quibus jam dictum est, ani- morum et fidei consensum significat. Leo rursus crudivorum natura animal, eorum morte jam, quæ herbis pascuntur, paleis vesci assuetus, homo dici queat qui, fero et immiti animo præditus, nudis sacræ Scripturæ verbis, quæ palearum nomine in- nuit, delectatur. Triticum enim jure optimo men- tem eam quæ latet intus, et rationem dixerimus, quibus nutritur animus. Adjungit autem el puerum infantem (qualis ille fuit de quo paulo ante diximus) super foramen aspidum, superque fetuum ipsorum cubile manum impune immissurum. Quibus verbis eorum corpora intelligit, quæ a dæmonibus infestantur; in quibus latitantes spiritus reptiles et venenati, veluti foraminibus, corporis sensibus incubant. Sed in istos, qui Christi puer est, vir simplex aliquis, et malitia puer, Salvatoris virtute fretus manum suam immittit; quibus nulla est no- cendi potestas, propter eum, qui de radice Jessa egressus, pueris suis serpentes et scorpiones con- culcandi facultatem largitus est ". Non male rur- sum per aspidum foramina, et cubilia, hæreticorum latibula, effugiaque intelligas; in quæ qui in Chri- sto pueri exsistunt, codem venenatis ipsorum mor- sibus vires adimente, tuto manus injicere possunt. Quod autem montem sanctum addidit, Ecclesiam ipsam, quæ morum et doctrinæ probitate, ipsa de- nique verbi coelestis promulgatione emineat, in- telligit. Atque ut ab eo qui in Judæa est, mentem nobis avocaret, quia repleta est universa terra co- gnitione Domini, sicut aqua multa cooperit mare, addidit : ut ita Ecclesiam, quæ toto orbe contine- tur, pia doctrina, Deique cognitione quidquid ha- het scelerata vita salsuginis multa veluti fluminis D C inundatione deleturam significaret. Stalo autem, nit, et prophetiis designato tempore (quando nimi- rum ex mortuis surrexerit) qui de-radice Jessæ egressurusest, gentibus imperabit. Nequaquam enim illo Judæorum, quod brevi terræ angulo contine- tur (ut David olim, ejusque posteri) regno conten- tus, orbi universo solus imperabit, et in ipso spe- rabunt omnes : quemadmodum a Mose Olim scri- ptum legimus, non defuturum principem ex Juda, neque ducem de femore ejus, donec veniat quod repositum est ipsumque fore exspectationen gentium ". Est vero considerandam, tribum a Mose; ** I Joann. 11, 12-14. "Luc. x, 19. * Gen. xLIX, 10. VARIÆ LECTIONES.
Ὡς γὰρ ἐν Αἰγύπτῳ ταλαιπωρουμένους αὐτοὺς ἠλευθέρωσεν τὴν παραδοξοποιὸν αὐτοῦ χεῖρα τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπαγαγὼν , οὕτω πάλιν διὰ παραδόξων αὐτὴν ἔργων κινήσειεν ὑπὲρ τοῦ κτήσασθαι, καὶ ζηλωτὸν ποιῆσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ , περὶ οὗ τὸ, εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα προέλεγεν, τὸ τῶν ἀποστόλων καὶ πεπιστευκότων σημαίνων μέρος ἐξ Ἰσραήλ. Ὃ δὴ λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν, ἐκ πάσης τῆς ἐν ἔθνεσιν Ἰουδαίων διασπορᾶς τοῖς διαφόρως αὐτοὺς πολεμήσασιν. Οἱ πανταχοῦ γὰρ πιστεύσαντες, λεῖμμα κατ’ ἐκλογὴν λέγονται χάριτος. Οὓς καὶ δοξάσειν φησὶν εἰκότως. Αἱ πανταχοῦ γὰρ Ἐκκλησίαν διὰ τούτων συνέστησαν. Καὶ τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον ἐκηρύχθη τοῖς ἔθνεσιν, συνεπιμαρτυροῦντος αὐτοῖς τοῦ Θεοῦ σημείοις καὶ τέρασιν, δοξάζοντός τε παρὰ πᾶσι τοῖς πιστεύσασιν. Τινὲς δὲ λεῖμμά φασι, τὸ ἀπὸ τῶν πολεμίων περισωθὲν, οἷς οὐκ αὐτάρκη τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ ἐρήμῳ, καὶ διὰ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τῶν Κριτῶν πρὸς θεογνωσίαν ὑπῆρξε σημεῖα. Διὸ προσθήσει κατὰ τὴν ἐπιδημίαν τὴν χεῖρα, ὡς ἂν εἰς ζῆλον ἀγάγοι τὸ ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ , πρὸς τὸ μὴ παραχωρῆσαι τούτου τοῖς ἔθνεσιν.
Ει Α πλείστους των προεστώτων δι' απλότητα ψυχῆς καὶ ἀκακίαν οὐδὲν νηπίων διαφέροντας. Όμως δ' οὖν τινὸς γωνίας· πάσης δὲ κρατήσει τῆς γῆς, καὶ ἡγουμένους τῶν ἀπὸ παντὸς γένους κατὰ τὸ αὐτὸ συναγομένων. Καὶ βοῖς δὲ, φησί, καὶ ἄρκτος ὁμοῦ βοσκηθήσονται, καὶ ἅμα ἔσται τὰ παιδία αὐτῶν. Γεωργικῶν γὰρ ἀνδρῶν καὶ ἀγρίων, πενήτων τε καὶ πλουσίων, πονηρῶν τε καὶ ἀγαθῶν ὅπου ἡ παῖδες ἐν Ἐκκλησίᾳ συνέρχονται. Ἴσως δὲ παῖδάς φησιν, τὴν τῶν εἰρημένων ὁμοψυχίαν τε καὶ ὁμοπιστίαν. Σαρ κοβόρος δὲ τὴν φύσιν λέων ἀγύροις τρεφόμενος ποηφάγου ζώου δίκην, ἄνθρωπος ἂν εἴη πάλιν θησ ριώδης καὶ ἀπηνής, ψιλῇ τῇ λέξει τῆς θείας χαίρων Γραφῆς, ἣν ἄχυρον ὁ λόγος καλεί. Πυρὸς γὰρ εἰκό. τως ὁ ἐν ἀποκρύφω νοῦς καὶ ὁ ψυχῶν τρόφιμος λό- γος. Ετι πρὸς τούτοις, παιδίον νήπιον, ὁποῖον ἦν τὸ μικρῷ πρόσθεν εἰρημένον, ἐπὶ τρώγλην ἀσπί δων καὶ ἐπὶ κοίτην ἐκγόνων ἀσπίδων ἐπιβαλεῖν τὴν χεῖρα, φησὶν, ἀβλαβῶς. Δηλοῖ δὲ ταῦτα τῶν ὑπὸ δαιμόνων ἐνοχλουμένων τὰ σώματα, οἷς ἐμφω λεύοντα καὶ ἑρπυστικὰ ὄντα πνεύματα, καὶ ἰοβόλα, τρώγλαις ὥσπερ ἐγκοιτάζεται τοῖς αἰσθητηρίοις τοῦ σώματος. Ταῦτα δὲ τὴ Χριστοῦ παιδίον ἀνήρ τις ἁπλοῦς καὶ τῇ κακίᾳ νηπιάζων, τῇ τοῦ Σωτῆρος ἀπελαύνων δυνάμει, τὴν ἰδίαν ἐπιτίθησι χήρα μηδὲν κακοποιεῖν δυναμένοις, διὰ τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ προελθόντα, τοῖς αὐτοῦ παιδίοις ἐξουσίαν παρέχοντα πατεῖν ἐπάνω ὄψεων καὶ σκορπίων. Νοή σεις δὲ τρώγλας καὶ κοίτας ἀσπίδων, καὶ τὰς τῶν αἱρετικῶν καταδύσεις, αἷς οἱ ἐν Χριστῷ νηπια ζοντες ἀβλαβῶς ἐπιβάλλουσι χεῖρα, Χριστοῦ τὰ κείνων δήγματα καὶ τὸν ἰὸν ἀποφαίνοντος ἄπρακτον. "Αγιον δὲ ὄρος, τὴν Ἐκκλησίαν φησὶν ἐπηρμένην βίῳ καὶ δόγμασιν, ἔχουσάν τε τοῦ λόγου τοῦ ἐπουρα νέου τὸ κήρυγμα. ὡς ἂν δὲ μὴ τὸ κατὰ τὴν Ἰου δαίαν δρος νοήσωμεν, ἐπήνεγκεν, ὅτι Ἐπλήσθη ἡ σύμπασα τοῦ γνῶναι τὸν Κύριον, ὡς ὕδωρ πολύ κατακαλύψαι θάλασσαν· οὕτω τὴν καθ᾽ ὅλης τῆς οἰκουμένης Εκκλησίαν δηλῶν τὴν εὐσεβῆ γνῶσιν 1, πᾶν τὸ ἀλμυρὸν τῆς τοῦ βίου κακίας ὥσπερ πολλῷ τῷ ρεύματι κατακλύζουσαν. Κατὰ καιρὸν δὲ, φησί, τὸν προφητευόμενον, ὁ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ ἀναστησός μενος, τοῦτ' ἔστι μετὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀνάστασιν, ἄρξει τῶν ἐθνῶν. Οὐ γὰρ Ἰουδαίων ἔσται βασιλεύς, οὐδ᾽ ὥσπερ ὁ Δαβίδ, οἵ τε τούτου διάδοχοι, βραχείας ἐπ' αὐτῷ ἔθνη ἐἰπιοῦσιν συμφώνως τῷ παρὰ Μωϋσεί« Οὐκ ἐκλείψει ἄρχων ἐξ Ἰούδα οὐδὲ ἡγού μενος ἐκ τῶν μηρῶν αὐτοῦ, ἕως ἂν ἔλθῃ ᾧ ἀπόκει- ται. Καὶ αὐτὸς ἔσται προσδοκία ἐθνῶν. ᾿Αλλ' ἐκεῖ μὲν, τὴν φυλὴν εἶπεν· ἐνταῦθα δὲ, τὴν πατριὰν ἐκ ῥίζης λέγων Ἰεσσαὶ τοῦ Πατρὸς τοῦ Δαβίδ· διῄρηντο γὰρ εἰς πατριάς αι φυλαί. Τα τροπικῶς δὲ προειρη- μένα θηρία, νῦν σαφῶς ἔθνη καλεί. Αγγ. ὁμοῦ. γρ. χεῖρα, ἡ γρ. τῇ εὐσεβεῖ γνώσει. testatus est 30. • PROCOPII GAZÆI B puer parvulus, addit, aget eos. Quo loco agere, pro eo, quod est cogere et con- gregare positum est. Quod quidem cum aliis, licet in ecclesiis etiam intueri, in quibus maxima præ-' ſectorum pars morum simplicitate et bonitate ni- hil distans ab infantibus, eos tainen agit, qui ex omni genere hominum in unum coierunt. Et bos, ad- dit, et ursus simul pascentur et simul erunt catuli eo- rum. Colonorum enim et agrestium, pauperumque,et divitum, malorum etiam, et bonorum pueri in Ec- clesia simul coeunt. Fortassis autem puerorum no- mine, eorum etiam de quibus jam dictum est, ani- morum et fidei consensum significat. Leo rursus crudivorum natura animal, eorum morte jam, quæ herbis pascuntur, paleis vesci assuetus, homo dici queat qui, fero et immiti animo præditus, nudis sacræ Scripturæ verbis, quæ palearum nomine in- nuit, delectatur. Triticum enim jure optimo men- tem eam quæ latet intus, et rationem dixerimus, quibus nutritur animus. Adjungit autem el puerum infantem (qualis ille fuit de quo paulo ante diximus) super foramen aspidum, superque fetuum ipsorum cubile manum impune immissurum. Quibus verbis eorum corpora intelligit, quæ a dæmonibus infestantur; in quibus latitantes spiritus reptiles et venenati, veluti foraminibus, corporis sensibus incubant. Sed in istos, qui Christi puer est, vir simplex aliquis, et malitia puer, Salvatoris virtute fretus manum suam immittit; quibus nulla est no- cendi potestas, propter eum, qui de radice Jessa egressus, pueris suis serpentes et scorpiones con- culcandi facultatem largitus est ". Non male rur- sum per aspidum foramina, et cubilia, hæreticorum latibula, effugiaque intelligas; in quæ qui in Chri- sto pueri exsistunt, codem venenatis ipsorum mor- sibus vires adimente, tuto manus injicere possunt. Quod autem montem sanctum addidit, Ecclesiam ipsam, quæ morum et doctrinæ probitate, ipsa de- nique verbi coelestis promulgatione emineat, in- telligit. Atque ut ab eo qui in Judæa est, mentem nobis avocaret, quia repleta est universa terra co- gnitione Domini, sicut aqua multa cooperit mare, addidit : ut ita Ecclesiam, quæ toto orbe contine- tur, pia doctrina, Deique cognitione quidquid ha- het scelerata vita salsuginis multa veluti fluminis D C inundatione deleturam significaret. Stalo autem, nit, et prophetiis designato tempore (quando nimi- rum ex mortuis surrexerit) qui de-radice Jessæ egressurusest, gentibus imperabit. Nequaquam enim illo Judæorum, quod brevi terræ angulo contine- tur (ut David olim, ejusque posteri) regno conten- tus, orbi universo solus imperabit, et in ipso spe- rabunt omnes : quemadmodum a Mose Olim scri- ptum legimus, non defuturum principem ex Juda, neque ducem de femore ejus, donec veniat quod repositum est ipsumque fore exspectationen gentium ". Est vero considerandam, tribum a Mose; ** I Joann. 11, 12-14. "Luc. x, 19. * Gen. xLIX, 10. VARIÆ LECTIONES.
PG 87:2050Ὁμοίως δὲ καθηγητὴν ἐπιγράφεσθαι τὸν Χριστὸν, ὃς δή φησι διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ’ αὐτοὺς, ἐπὶ Σιὼν ὄρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ἥκειν γὰρ ἔλεγεν εἰς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οἴκου Ἰσραήλ. Καὶ τοῖς ἰδίοις παρήγγελλε μαθηταῖς εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ πορεύεσθαι. Τοῦ δὲ Ἰςραὴλ, πλὴν ὀλίγων, μὴ δεξαμένου, εἰς τὰ ἔθνη μετελθούσης τῆς χάριτος, γεγόνασιν οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. Διὸ καὶ νῦν ὁ προφήτης τῶν ἐξ ἐθνῶν πρώτων μνησθεὶς, ἐπέθηκεν αὐτοῖς τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ, ὡς εἰς νῶτον τεθειμένου ἐν τοῖς περιλοίποις, κατὰ τὸν θεῖον Δαβίδ. Τοῦτο δὲ, φησὶ, τὸ κατάλειμμα ἀρεῖ σημεῖον ἐν τοῖς ἔθνεσιν , καὶ πρὸ πάντων συνάξει τοὺς ἀπολομένους Ἰσραήλ · αὐτοῖς γὰρ πρώτοις ἐκήρυξαν. Ἃ πρόβατα συμφώνως ἀπολωλότα φησὶν ὁ Σωτήρ. Τίς δὲ συνάξει , ἢ ὁ τῶν ἀποστόλων χορὸς, Ἢ ὁ ἐκ ῥίζης ἀνιστάμενος Ἰεςσαί ; Πρὸς γὰρ μίαν Ἐκκλησίαν τοὺς πρὶν ἀλλήλοις ἀντικαθεστῶτας συνήγαγεν. Διμερεῖς γὰρ ἦσαν ἐν Ἱερουσαλήμ τε καὶ Σαμαρείᾳ· τὸ δὲ σημεῖον ὅπερ ἦρεν, ἐστὶν περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ.
Β ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ὁ Λ μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκεν, ὃς ἀνίσταται εἰς σύσση- μον λαῶν· ὁ δὲ Σύμμαχος, ὃς ἀνίσταται σύστ σημον τῶν ἐθνῶν. Διὸ τὴν σφραγίδα του πάθους αὐτοῦ καὶ τὸ σωτήριον σημεῖον περιφέρει τὰ εἰς αὐτὸν ἔθνη πεπιστευκότα. Καὶ ἔσται, φησίν, ή ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. Κατὰ δὲ 'Ακύλαν καὶ Σύμμαχον, δόξα. Λίαν ἀκολούθως τῇ τῆς οἰκονομίας ἀρχῇ τε καὶ μέσοις, καὶ τὸ τέλος ὁποῖον ἔσται, δη- λῶν· θάνατον μὲν οὐ λέγων. αὐτοῦ, ἀνάπαυσιν δὲ καὶ τιμὴν, πρὸς βραχὺ τοῦ σώματος ηρεμήσαντος, ὁ δὴ τέλος τῆς εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίας. Ελεγε γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα· « Πάτερ, δόξασον με τῇ δόξῃ, ᾖ εἶχον πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι παρὰ σοί. » Δεδό ξασται γὰρ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομείνας σταυρὸν, πρὸς ἐν χωρῶν, τὸ, Δόξασόν με, πρὸς τὸν Πατέρα φησί. Καὶ πάλιν ο Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Τῇ μὲν γὰρ ἀπονοίας τῶν τολμησάντων, μῶμος ἦν, τῇ δὲ ἀναστάσει, πρὸς δόξαν κατήντησεν. Οὐ γὰρ ἦν, ὥσπερ ἐδόκουν, τὸ πάθος ἀκούσιον. Καὶ ἄλλως · 'Ανάπαυσις αὐτὴ Χριστοῦ, ἡ τιμὴ τῶν τιμώντων αὐτόν. Δι' ὧν ὁμολογοῦσι Λόγον Θεοῦ καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα σημαί νοντες ὁμοφυΐαν τε καὶ ὁμοτιμίαν καὶ ὕπαρξιν τὴν άΐδιον. Λέγοις δ' ἂν ἀνάπαυσιν, καὶ ἦν, ἀναπαύει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. Κατὰ τὸ ἄλλῃ, Τοὺς ἐμὲ ἀγαπῶντας δοξάζω. Εστι γὰρ ἡ ἀνάπαυσις, ἣν ἀναπαύει Κύριος, τιμή ἥτις κατὰ τὴν δικαιο- κρισίαν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν τῶν πεπραγμένων ἀξίαν διανεμηθήσεται. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατέρι. Καὶ ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Κἀνταῦθα δὲ οἷς ἐνοικεῖ, τιμίους πάντας ποιεῖ. Ἐὰν γάρ τις ἀκούσῃ, φησί, τῶν λόγων μου, ἀγαπήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα, καὶ ἐν αὐτῷ καταλύσομεν. ᾿Αναστήσεται τοίνυν οὐ πρὸς τὸ κατα ἀρξαι μόνον ἐθνῶν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν, αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐν αὐτοῖς κ ἀνάπαυ- σιν. • ια-ιδ'. Καὶ ἔσται τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει ὁ Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλώσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἐὰν καὶ ταλειφθῇ ἀπὸ τῶν 'Ασσυρίων, καὶ ἀπὸ Αἰγύπτου, καὶ ἀπὸ Βαβυλῶνος, καὶ ἀπὸ Αιθιοπίας, καὶ ἀπὸ Ελαμιτῶν, καὶ ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν, καὶ ἐξ Αραβίας, κ. τ. λ. Μνήμην τῆς τῶν ἐθνῶν ποιησάμενος πίστεως εἰς τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, καὶ τοῦ τῶν Ἰουδαίων μέμνη- και μέρους. ὓς ἂν μὴ δόξῃ τούτοι; τὴν παρουσίαν Ο Εt χιν, 2. γρ. αὐτῷ. COMMENTARII IN ISAIAM.. ab Isaia autem familiam, cum Jessæ nominat Davidis parentem, designari. Erat enim tribuum in fa- milias ipsas distinctio. Verum quæ tropice antea de feris dixerat, aperte jam ad gen:cs referri significat. B Sed pro quo, Qui consurgit ut gentibus imperet, habemus, Qui consurgit in signum populorum red- didisse Symmachum, Aquilam autem gentium re- perias ; indeque fieri, ut quotquot in Christum gen- tes et populi crediderunt, omnes mortis ejus salu- tare signum gestare videamus. Et erit, addit, re- quies ejus honor, vel, ut Symmacho et Aquile pla- cet, gloria : apposite profecto maxime ad econo- miæ principia, ad media, ad finem denique, quem illa esset habitura, significandum : cum non mor- tem quidem ipsius, sed requiem et honorem (requie- scente nimirum ad breve quoddam tempus ejus corpore) ostendat ; qui ejus inter homines econo miæ finis habetur ultimus. Sic enim Patrem compel- lasse legimus Pater, glorifica me ea gloria, quami habebamn, antequam mundus exstaret, apud te 8, Est enim cruce nostri causa tolerata glorificatus; ad quam cum libens pergeret, a Patre seipsum · glorificari postulavit. Eodem spectat et illud : • Nunc glorificatus est Filius hominis ", » et qu deinceps. Sanna enim et ludibrium, si eorum, quί talia ausi sunt amentiam intueris, exstitit. Sed glo- ria resurrectionem secuta est. Neque enim, ut co- rum ferebat opinio, mortem invitus oppetiit, Est et aliter Christi requies, honor ille, qui et ab ipsius defertur cultoribus; cum Verbum Dei, ejusque sa- pientiam et virtutem, et quam cum Patre habet naturæ simul et gloriæ communionem, æternam denique exsistentiam, agnoscimus et profitemur. Poles et requiem, qua Deo dilecti fruuntur, intelli- gere: ut alibi eos, a quibus diligitur, glorificatu- rum testatus est. Quem enim honorem præstat Do¬ minus, requiem appellamus; cumdemque nos isto Dei judicio pro gestorum dignitate decet exspe- clare; cum sint apud Patrem multæ mansiones 18; cum stella a stella gloria differat: cum omnes de- nique, in quibus ipse inhabitat, honore aficial. • Quisquis enim, ait, verba mea audiverit, diliget eum Pater meus, et ad ipsum veniemus, et mansionem apud eum faciemus "6. Consurget ergo, non ut gentibus solum imperet, sed ut honorem ipsis et gloriam, quamque ipse habet, requiem largiatur. ss Joan. Ivil, 5. ss Joan. xii, 31. C VERS. 11-14. erit die illa : Adjiciel Dominus ostendere manum suam, ut æmuletur superstiles re- liquias populi, quæ relinquentur ab Assyriis, et ab Ægypto, et a Babylone, et ab Athiopia, et ab Ele-, milis, et ab ortu solis, et ab Arabia, etc. Quia de gentium fide in eum, qui de radice Jessæ proditurus fuerat, mentionem fecerat ; et Judæorum vicis hoc loco non obliviscitur; ne et istis inutilis Joan. ibid. 23. VARIE LECTIONES. ·
«Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου,» λέγων δηλαδὴ τὸν σταυρὸν, δι’ οὗ τοῖς ἁγίοις ὁ κόσμος ἐσταύρωται, καὶ οὗτοι τῷ κόσμῳ. Οὗ δὴ νῦν τὴν δύναμιν ἡ προφητεία σημαίνουσα, καὶ τίνος χάριν ἡ σωτηρία διὰ σταυροῦ τοὺς πιστοὺς ἐκ τῶν τεσσάρων , φησὶ, περάτων τῆς οἰκουμένης συνάγεσθαι, τῶν ἄκρων τοῦ παντὸς εἰς τὸ μέσον συναπτομένων, καὶ τῆς ἐν τῷ μέσῳ δυνάμεως πρὸς τὰ τέσσαρα μέρη περατουμένης Τετραχῆ γὰρ τοῦ σταυροῦ τὰ μέρη διῄρηται, δι’ οὗ συνάγονται δύναμιν ἔχοντος καθαιρετικὴν ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, ἃς ἐν τῷ ξύλῳ ἀπεκδυσάμενος ἐθριάμβευσεν· ὃ δὴ νοήσας ὁ ἐκ τῶν ἀπολωλότων Ἰσραὴλ Παῦλός φησιν· Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Χριστοῦ· ἐκ δὲ τῆς ἱστορίας, πράγματος νοητοῦ τῷ προφήτῃ γέγονεν ἀφορμή. Ὡς γὰρ ἁλόντες αἰχμάλωτοι Ἰούδας καὶ Ἐφραὶ̈μ , εἶτα τυχόντες ἀφέσεως, οὐκέτι διῃρημένως κατῴκησαν, ἀλλὰ πάντες ἐν Ἱερουσαλὴμ μηκέτι μεμερισμένην ἔχοντες τὴν ἀρχὴν, ἀλλ’ εἰς ἕνα πάντες Ζοροβαβὲλ τὸν τοῦ Σαλαθιὴλ ἐκ σπέρματος ὄντα Δαβὶδ καὶ φυλῆς Ἰούδα, καὶ Ἰησοῦν τὸν τοῦ Ἰωσεδὲκ καὶ ἀρχιερέα τυγχάνοντα.
Β ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, ὁ ἀνιστάμενος ἄρχειν ἐθνῶν, ὁ Λ μὲν ᾿Ακύλας ἐξέδωκεν, ὃς ἀνίσταται εἰς σύσση- μον λαῶν· ὁ δὲ Σύμμαχος, ὃς ἀνίσταται σύστ σημον τῶν ἐθνῶν. Διὸ τὴν σφραγίδα του πάθους αὐτοῦ καὶ τὸ σωτήριον σημεῖον περιφέρει τὰ εἰς αὐτὸν ἔθνη πεπιστευκότα. Καὶ ἔσται, φησίν, ή ἀνάπαυσις αὐτοῦ τιμή. Κατὰ δὲ 'Ακύλαν καὶ Σύμμαχον, δόξα. Λίαν ἀκολούθως τῇ τῆς οἰκονομίας ἀρχῇ τε καὶ μέσοις, καὶ τὸ τέλος ὁποῖον ἔσται, δη- λῶν· θάνατον μὲν οὐ λέγων. αὐτοῦ, ἀνάπαυσιν δὲ καὶ τιμὴν, πρὸς βραχὺ τοῦ σώματος ηρεμήσαντος, ὁ δὴ τέλος τῆς εἰς ἀνθρώπους οἰκονομίας. Ελεγε γὰρ πρὸς τὸν Πατέρα· « Πάτερ, δόξασον με τῇ δόξῃ, ᾖ εἶχον πρὸ τοῦ τὸν κόσμον εἶναι παρὰ σοί. » Δεδό ξασται γὰρ τὸν ὑπὲρ ἡμῶν ὑπομείνας σταυρὸν, πρὸς ἐν χωρῶν, τὸ, Δόξασόν με, πρὸς τὸν Πατέρα φησί. Καὶ πάλιν ο Νῦν ἐδοξάσθη ὁ Υἱὸς τοῦ ἀνθρώπου, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Τῇ μὲν γὰρ ἀπονοίας τῶν τολμησάντων, μῶμος ἦν, τῇ δὲ ἀναστάσει, πρὸς δόξαν κατήντησεν. Οὐ γὰρ ἦν, ὥσπερ ἐδόκουν, τὸ πάθος ἀκούσιον. Καὶ ἄλλως · 'Ανάπαυσις αὐτὴ Χριστοῦ, ἡ τιμὴ τῶν τιμώντων αὐτόν. Δι' ὧν ὁμολογοῦσι Λόγον Θεοῦ καὶ σοφίαν καὶ δύναμιν τὴν πρὸς τὸν Πατέρα σημαί νοντες ὁμοφυΐαν τε καὶ ὁμοτιμίαν καὶ ὕπαρξιν τὴν άΐδιον. Λέγοις δ' ἂν ἀνάπαυσιν, καὶ ἦν, ἀναπαύει τοὺς ἀγαπῶντας αὐτόν. Κατὰ τὸ ἄλλῃ, Τοὺς ἐμὲ ἀγαπῶντας δοξάζω. Εστι γὰρ ἡ ἀνάπαυσις, ἣν ἀναπαύει Κύριος, τιμή ἥτις κατὰ τὴν δικαιο- κρισίαν τοῦ Θεοῦ πρὸς τὴν τῶν πεπραγμένων ἀξίαν διανεμηθήσεται. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατέρι. Καὶ ἀστὴρ ἀστέρος διαφέρει ἐν δόξῃ. Κἀνταῦθα δὲ οἷς ἐνοικεῖ, τιμίους πάντας ποιεῖ. Ἐὰν γάρ τις ἀκούσῃ, φησί, τῶν λόγων μου, ἀγαπήσει αὐτὸν ὁ Πατήρ μου, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐλευσόμεθα, καὶ ἐν αὐτῷ καταλύσομεν. ᾿Αναστήσεται τοίνυν οὐ πρὸς τὸ κατα ἀρξαι μόνον ἐθνῶν. ᾿Αλλὰ γὰρ καὶ εἰς τιμὴν καὶ δόξαν, αὐτοῖς χαριεῖται τὴν ἐν αὐτοῖς κ ἀνάπαυ- σιν. • ια-ιδ'. Καὶ ἔσται τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει ὁ Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλώσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ, ὁ ἐὰν καὶ ταλειφθῇ ἀπὸ τῶν 'Ασσυρίων, καὶ ἀπὸ Αἰγύπτου, καὶ ἀπὸ Βαβυλῶνος, καὶ ἀπὸ Αιθιοπίας, καὶ ἀπὸ Ελαμιτῶν, καὶ ἀπὸ ἡλίου ἀνατολῶν, καὶ ἐξ Αραβίας, κ. τ. λ. Μνήμην τῆς τῶν ἐθνῶν ποιησάμενος πίστεως εἰς τὸν ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ, καὶ τοῦ τῶν Ἰουδαίων μέμνη- και μέρους. ὓς ἂν μὴ δόξῃ τούτοι; τὴν παρουσίαν Ο Εt χιν, 2. γρ. αὐτῷ. COMMENTARII IN ISAIAM.. ab Isaia autem familiam, cum Jessæ nominat Davidis parentem, designari. Erat enim tribuum in fa- milias ipsas distinctio. Verum quæ tropice antea de feris dixerat, aperte jam ad gen:cs referri significat. B Sed pro quo, Qui consurgit ut gentibus imperet, habemus, Qui consurgit in signum populorum red- didisse Symmachum, Aquilam autem gentium re- perias ; indeque fieri, ut quotquot in Christum gen- tes et populi crediderunt, omnes mortis ejus salu- tare signum gestare videamus. Et erit, addit, re- quies ejus honor, vel, ut Symmacho et Aquile pla- cet, gloria : apposite profecto maxime ad econo- miæ principia, ad media, ad finem denique, quem illa esset habitura, significandum : cum non mor- tem quidem ipsius, sed requiem et honorem (requie- scente nimirum ad breve quoddam tempus ejus corpore) ostendat ; qui ejus inter homines econo miæ finis habetur ultimus. Sic enim Patrem compel- lasse legimus Pater, glorifica me ea gloria, quami habebamn, antequam mundus exstaret, apud te 8, Est enim cruce nostri causa tolerata glorificatus; ad quam cum libens pergeret, a Patre seipsum · glorificari postulavit. Eodem spectat et illud : • Nunc glorificatus est Filius hominis ", » et qu deinceps. Sanna enim et ludibrium, si eorum, quί talia ausi sunt amentiam intueris, exstitit. Sed glo- ria resurrectionem secuta est. Neque enim, ut co- rum ferebat opinio, mortem invitus oppetiit, Est et aliter Christi requies, honor ille, qui et ab ipsius defertur cultoribus; cum Verbum Dei, ejusque sa- pientiam et virtutem, et quam cum Patre habet naturæ simul et gloriæ communionem, æternam denique exsistentiam, agnoscimus et profitemur. Poles et requiem, qua Deo dilecti fruuntur, intelli- gere: ut alibi eos, a quibus diligitur, glorificatu- rum testatus est. Quem enim honorem præstat Do¬ minus, requiem appellamus; cumdemque nos isto Dei judicio pro gestorum dignitate decet exspe- clare; cum sint apud Patrem multæ mansiones 18; cum stella a stella gloria differat: cum omnes de- nique, in quibus ipse inhabitat, honore aficial. • Quisquis enim, ait, verba mea audiverit, diliget eum Pater meus, et ad ipsum veniemus, et mansionem apud eum faciemus "6. Consurget ergo, non ut gentibus solum imperet, sed ut honorem ipsis et gloriam, quamque ipse habet, requiem largiatur. ss Joan. Ivil, 5. ss Joan. xii, 31. C VERS. 11-14. erit die illa : Adjiciel Dominus ostendere manum suam, ut æmuletur superstiles re- liquias populi, quæ relinquentur ab Assyriis, et ab Ægypto, et a Babylone, et ab Athiopia, et ab Ele-, milis, et ab ortu solis, et ab Arabia, etc. Quia de gentium fide in eum, qui de radice Jessæ proditurus fuerat, mentionem fecerat ; et Judæorum vicis hoc loco non obliviscitur; ne et istis inutilis Joan. ibid. 23. VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2052Οὕτω νῦν ἐγηγερμένου τοῦ τιμίου σταυροῦ, γέγονεν ἄφεσις τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τῇ νοητῇ, συνδρομή τε πάντων εἰς ἑνότητα πίστεως, καὶ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀπηλλαγμένοι, εἰς τὴν Ἐκκλησίαν Χριστοῦ, τὴν νοητὴν συνῆλθον, Σιὼν, ἤγουν Ἱερουσαλὴμ, ὑφ’ ἕνα τελοῦντες βασιλέα Χριστὸν, οὗ τύπος ὁ Ζοροβαβὲλ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνακομίζων τὸν Ἰσραὴλ, καὶ Ἰησοῦς ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας. Ἐν ταυτῷ γὰρ ἄμφω νοεῖται Χριστὸς βασιλεύς τε καὶ ἀρχιερεὺς, ὅσιος, ἄκακος, ἀμίαντος, κεχωρισμένος τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν. Ὃς ὑπὲρ παντὸς τοῦ ἔθνους τὸν σταυρὸν κατεδέξατο, συνάγων ἄμφω τὸν Ἰούδαν καὶ τὸν Ἐφραί̈μ . Κατὰ Καί̈αφαν, τὸν διὰ τὸ σχῆμα τὸ ἱερατικὸν προφητεύσαντα. Καὶ οὐ μόνον ὑπὲρ αὐτοῦ, καθά φησιν Ἰωάννης, ἀλλ’ ἵνα καὶ τὰ τέκνα τοῦ Ἰησοῦ τὰ διεσκορπισμένα συναγάγῃ εἰς ἕν. Πάντων γὰρ γέγονεν εἰρήνη, λύσας τὸ μεσότοιχον τοῦ φραγμοῦ. Τὸ δὲ, Πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, καὶ θάλασσαν ἅμα προνομεύσουσιν ·
ἔχειν ανόνητον, ἣν δηλοῖ διὰ τοῦ· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ' εξ φησίν 'Ακύλας· Προσθήσει Κύριος δεύτερον τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Σύμμαχος δὲ, ἐκ δεύτερον, φησίν. ὡς γὰρ ἐν Αἰγύπτῳ ταλαιπωρου- μένους αὐτοὺς ἠλευθέρωσεν τὴν παραδοξοποιὸν αὐτ τοῦ χεῖρα τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπαγαγών, οὕτω πάλιν διὰ παραδόξων αὐτὴν ἔργων κινήσειεν ὑπὲρ τοῦ κτήσασθαι, καὶ ζηλωτὸν ποιῆσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ, περὶ οὗ τὸ, εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ εγκατα ἔλιπεν ἡμῖν σπέρμα προέλεγεν, τὸ τῶν ἀποστόλω καὶ πεπιστευκότων σημαίνων μέρος ἐξ Ισραήλ. Ο δὴ λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν, ἐκ πάσης τῆς ἐν ἔθνεσιν Ἰουδαίων διασπορᾶς τοῖς διαφόρως αὐτοὺς πολεμήσασιν. Οι πανταχοῦ γὰρ πιστεύσαντες, λείμμα κατ' ἐκλογὴν λέγονται χάριτος. Οὓς καὶ δο ξάσειν φησὶν εἰκότως. Αἱ πανταχοῦ γὰρ Ἐκκλησίαν διὰ τούτων συνέστησαν. Καὶ τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον εκηρύχθη τοῖς ἔθνεσιν, συνεπιμαρτυροῦντος αὐτοῖς τοῦ Θεοῦ σημείοις καὶ τέρασιν, δοξάζοντάς τε παρά πᾶσι τοῖς πιστεύσασιν, Τινὲς δὲ λεῖμμά φασι, τὸ ἀπὸ τῶν πολεμίων πε- ρισωθέν, οἷς οὐκ αὐτάρκη τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ ἐρή μῳ, καὶ διὰ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τῶν Κριτῶν πρὸς θεογνω σίαν ὑπῆρξε σημεία. Διὸ προσθήσει κατὰ ἣν ἐπι δημίων τὴν χεῖρα, ὡς ἂν εἰς ζῆλον ἀγάγοι τὸ ὑπό- λοιπον τοῦ λαοῦ, πρὸς τὸ μὴ παραχωρήσαι τούτου Ο τοῖς ἔθνεσιν. Ομοίως δὲ καθηγητὴν ἐπιγράφεσθαι τὸν Χριστὸν, ὃς δή φησι διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοὺς, ἐπὶ Σ:ὼν ὅρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ηκειν γὰρ ἔλεγεν εἰς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οίκου Ισραήλ. Καὶ τοῖς ἰδίοις παρήγγελλε μαθηταῖς εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ πορεύεσθαι. Τοῦ δὲ Ἰστ ραήλ, πλὴν ὀλίγων, μὴ δεξαμένου, εἰς τὰ ἔθνη μετα ελθούσης τῆς χάριτος, γεγόνασιν οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. Διὸ καὶ νῦν ὁ προφήτης τῶν ἐξ ἐθνῶν πρώτων μνησθεὶς, ἐπέθηκεν αὐτοῖς τοὺς ἐξ Ἰσραήλ, ὡς εἰς νῶτον τεθειμένου ἐν τοῖς περιλοί- ποις, κατὰ τὸν θεῖον Δαβίδ. Τοῦτο δέ, φησὶ, τὸ κατά λειμμα ἀρεῖ σημεῖον ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ πρὸ πάν- των συνάξει τοὺς ἀπολομένους Ισραήλ· αὐτοῖς γὰρ πρώτοις ἐκήρυξαν. "Α πρόβατα συμφώνως ἀπο- λωλότα φησὶν ὁ Σωτήρ. Τίς δὲ συνάξει, ἢ ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, Η ὁ ἐκ ῥίζης ἀνιστάμενος Ιεσ- σαί; Πρὸς γὰρ μίαν Ἐκκλησίαν τοὺς πρὶν ἀλλήλοις ἀντικαθεστῶτας συνήγαγεν. Διμερείς γὰρ ἦσαν ἐν Ἱερουσαλήμ τε καὶ Σαμαρείᾳ· τὸ δὲ σημεῖον ὅπερ ἦρεν, ἐστὶν περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ. Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, ο λέγων δηλαδὴ τὸν σταυρὸν, δι' οὗ τοῖς ἁγίοις ὁ κόσμος ἐσταύρωται, καὶ οὗτοι τῷ κόσμῳ. Οὗ δὴ νῦν τὴν δύναμιν ἡ προ φητεία σημαίνουσα, καὶ τίνος χάριν ἡ σωτηρία δια σταυροῦ τοὺς πιστοὺς ἐκ τῶν τεσσάρων, φησί, πε ράτων τῆς οἰκουμένης συνάγεσθαι, τῶν ἄκρων τοῦ σε • PROCOPII CAZEI esse Christi videretur adventus, quem hoc loco A aperit his verbis: In die illa adjiciet Dominus osten- dere manum suam, ut æmuletur reliquias populi; qua in hunc modum interpretatur Aquilas : Adji- ciet Dominus iterum manum suam, ut possideat re- liquias populi sui. Quod ait secundo Symmachus. Quemadmodum enim, cum misera in Ægy- pto servitute premerentur, ejus mirabiliter in Ary- Ægy- plios inducta manu liberati sunt. Sic est eadem ille admirandis operibus populi sui reliquias in suam potestatem asserturus, et in amulationem prabita rus. Nec dubium est eum hic populum intelligį, cujus antea semen, id est apostolos, credentisque populi Israelitici partem, quos exercituum Domi- num reliquisse testatus est propheta, tales enim ipsæ sunt per gratiæ electionem reliquiæ, quæ toto terrarum orbe varie a gentibus agitatæ, salvæ ta- men factae sunt . Sunt enim istorum opera,quot- quot in orbe cernas universo, Ecclesiæ constitutæ et stabilitæ. Est præterea sanctum non ab aliis in- ter gentes praedicatum Evangeliumn *, signis Deo et prodigiis tantum opus, veluti testimonio, confir- mante, et apud fideles commendante. - 29.39 B C Non desunt vero qui eos reliquiarum nomine, qui ex hostium manibus incolumes evaserunt, tan- quam eis ad Dei cognitionem non illa, quae in Agy Ægy- pio, non item quæ per Filium in solitudine, non que per judices denique patrata sunt prodigia, suf- ficere viderentur, intelligi putent. Itaque ipso ad ventus tempore manum dicit adjecturum, ut in æmulationem populi reliquias adducat, ne gentibus habendus ipse relinquatur. Similiter et Christum ducem et præfectum describi ait, qui Davidis voce regem se in eos super Sion montem sanctum ejus ab eo constitutum esse ; qui se item ad oves, quæ de domo Israelis perierant, venisse asserat", qui discipulos etiam in viam gentium abire prohi- beat s. Sed populo Israelitico, paucis tantum ex- ceptis, non admittente, quando ad gentes transivit gratia, exstitere ultimi, qui primi ; et primi, qui ultimi **. Hinc est igitur, quod nunc propheta, cum gentium prius meminisset, Israelitas ordine secun- do addidit, quo tanquam in dorsum (utor en m Davidis verbis 48), in reliquiis positus jacuisse significet. Elevabit autem (de reliquiis intelligens) D signum ingentibus, ait; et ante omnes congregabit perditos Israel. Nemo enim ipsis a Salvatore primum esse prædicatum Evangelium ignorat, quos non incongrue perditas oves nuncupabat. Sed quem tandem congregaturum putabimus ? Vel ipsum apo stolorum chorum, vel quem de radice Jessæ egres- surum asseruimus. Eos enim una, eademque Ec- clesia, qui prius inter se valde dissidebant, in unum compulit et colligavit; qui in duo olim, diversis Samariæ et Israelis nominibus, distrahe- bantur. Sed quodnam signum intelligat, haud cui- Rom. x1, 5. Marc. XVI, 15. 10.39 Psal. 11, 6. Psal. xx, 13. Matth. x, 6. ibid. 5. ss Matth. xx, 16.
τὸν εἰς τὰ ἔθνη διὰ γῆς τε καὶ θαλάττης δρόμον αἰνίττεται οὐκ Ἰουδαίοις χρωμένων κυβερνήταις, τοῖς δὲ λόγον τὸν τοῦ Χριστοῦ παραδεδειγμένοις, ἤτ’ οὖν ἁπλῶς ἐθνικοῖς. Διὰ θαλάττης γὰρ ἰὼν ὁ Παῦλος ἔφη· Νυχθήμερον πεποίηκα ἐν τῷ βυθῷ. Ἐπιβῆναί τέ φησιν αὐτὸν ὁ Λουκᾶς ἐν πλοίῳ Ἀλεξανδρινῷ παρασήμῳ Διοσκόροις. Ταῖς γὰρ πρώραις ἀεὶ θεῶν εἰκόνας ἐνέγραφον, ὡς καὶ νῦν ἁγίων μαρτύρων. Πρὸς ὃ εἰκότως τὸ ἀλλοφύλων ἐκ πολλοῦ προτεθέσπισται. Σωτῆρας δὲ πλεόντων εἶναι τοὺς Διοσκόρους ἐδόξαζον. Ἐν ταυτῷ δὲ, φησὶ, τὴν θάλαςσαν προνομεύουσι , τὰς νήσους οὕτω καλῶν. Ἐν παρόδῳ γὰρ αὐτὰς διερχόμενοι, τοῖς ἐνοικοῦσιν εὐηγγελίζοντο. Καθὰ δὴ τοῖς ἐν Μελίτῃ κατοικοῦσιν ὁ Παῦλος, ὅτεπερ εἰς Ῥώμην ἠπείγετο. Πολλάς τε κατ’ αὐτὴν ἰάσεις ἐργασάμενος, πολλοὺς μετέθηκεν εἰς εὐσέβειαν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὴν θάλασσαν προνομεύσουσιν , τοῦ δράκοντος, καὶ τῶν ὑπ’ αὐτῷ τελούντων περιγινόμενοι καθάπερ ἴδια σκῦλα τοὺς πλανωμένους λαμβάνοντες. Θάλασσαν γὰρ, νῦν τὸν τῆς κακώσεως ἀκουστέον τόπον, ὃν καὶ κοιλάδα λέγεσθαι κλαυθμῶνος ἀλλαχοῦ μεμαθήκαμεν.
ἔχειν ανόνητον, ἣν δηλοῖ διὰ τοῦ· Ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ προσθήσει Κύριος τοῦ δεῖξαι τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ ζηλῶσαι τὸ καταλειφθὲν ὑπόλοιπον τοῦ λαοῦ. ᾿Ανθ' εξ φησίν 'Ακύλας· Προσθήσει Κύριος δεύτερον τὴν χεῖρα αὐτοῦ τοῦ κτήσασθαι τὸ ὑπόλειμμα τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. Σύμμαχος δὲ, ἐκ δεύτερον, φησίν. ὡς γὰρ ἐν Αἰγύπτῳ ταλαιπωρου- μένους αὐτοὺς ἠλευθέρωσεν τὴν παραδοξοποιὸν αὐτ τοῦ χεῖρα τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπαγαγών, οὕτω πάλιν διὰ παραδόξων αὐτὴν ἔργων κινήσειεν ὑπὲρ τοῦ κτήσασθαι, καὶ ζηλωτὸν ποιῆσαι τὸ καταλειφθὲν τοῦ λαοῦ, περὶ οὗ τὸ, εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ εγκατα ἔλιπεν ἡμῖν σπέρμα προέλεγεν, τὸ τῶν ἀποστόλω καὶ πεπιστευκότων σημαίνων μέρος ἐξ Ισραήλ. Ο δὴ λείμμα κατ' ἐκλογὴν χάριτος γέγονεν, ἐκ πάσης τῆς ἐν ἔθνεσιν Ἰουδαίων διασπορᾶς τοῖς διαφόρως αὐτοὺς πολεμήσασιν. Οι πανταχοῦ γὰρ πιστεύσαντες, λείμμα κατ' ἐκλογὴν λέγονται χάριτος. Οὓς καὶ δο ξάσειν φησὶν εἰκότως. Αἱ πανταχοῦ γὰρ Ἐκκλησίαν διὰ τούτων συνέστησαν. Καὶ τὸ θεῖον Εὐαγγέλιον εκηρύχθη τοῖς ἔθνεσιν, συνεπιμαρτυροῦντος αὐτοῖς τοῦ Θεοῦ σημείοις καὶ τέρασιν, δοξάζοντάς τε παρά πᾶσι τοῖς πιστεύσασιν, Τινὲς δὲ λεῖμμά φασι, τὸ ἀπὸ τῶν πολεμίων πε- ρισωθέν, οἷς οὐκ αὐτάρκη τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, καὶ ἐρή μῳ, καὶ διὰ τοῦ Υἱοῦ, καὶ τῶν Κριτῶν πρὸς θεογνω σίαν ὑπῆρξε σημεία. Διὸ προσθήσει κατὰ ἣν ἐπι δημίων τὴν χεῖρα, ὡς ἂν εἰς ζῆλον ἀγάγοι τὸ ὑπό- λοιπον τοῦ λαοῦ, πρὸς τὸ μὴ παραχωρήσαι τούτου Ο τοῖς ἔθνεσιν. Ομοίως δὲ καθηγητὴν ἐπιγράφεσθαι τὸν Χριστὸν, ὃς δή φησι διὰ φωνῆς τοῦ Δαβίδ· Ἐγὼ δὲ κατεστάθην βασιλεὺς ἐπ' αὐτοὺς, ἐπὶ Σ:ὼν ὅρος τὸ ἅγιον αὐτοῦ. Ηκειν γὰρ ἔλεγεν εἰς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οίκου Ισραήλ. Καὶ τοῖς ἰδίοις παρήγγελλε μαθηταῖς εἰς ὁδὸν ἐθνῶν μὴ πορεύεσθαι. Τοῦ δὲ Ἰστ ραήλ, πλὴν ὀλίγων, μὴ δεξαμένου, εἰς τὰ ἔθνη μετα ελθούσης τῆς χάριτος, γεγόνασιν οἱ πρῶτοι ἔσχατοι, καὶ οἱ ἔσχατοι πρῶτοι. Διὸ καὶ νῦν ὁ προφήτης τῶν ἐξ ἐθνῶν πρώτων μνησθεὶς, ἐπέθηκεν αὐτοῖς τοὺς ἐξ Ἰσραήλ, ὡς εἰς νῶτον τεθειμένου ἐν τοῖς περιλοί- ποις, κατὰ τὸν θεῖον Δαβίδ. Τοῦτο δέ, φησὶ, τὸ κατά λειμμα ἀρεῖ σημεῖον ἐν τοῖς ἔθνεσιν, καὶ πρὸ πάν- των συνάξει τοὺς ἀπολομένους Ισραήλ· αὐτοῖς γὰρ πρώτοις ἐκήρυξαν. "Α πρόβατα συμφώνως ἀπο- λωλότα φησὶν ὁ Σωτήρ. Τίς δὲ συνάξει, ἢ ὁ τῶν ἀποστόλων χορός, Η ὁ ἐκ ῥίζης ἀνιστάμενος Ιεσ- σαί; Πρὸς γὰρ μίαν Ἐκκλησίαν τοὺς πρὶν ἀλλήλοις ἀντικαθεστῶτας συνήγαγεν. Διμερείς γὰρ ἦσαν ἐν Ἱερουσαλήμ τε καὶ Σαμαρείᾳ· τὸ δὲ σημεῖον ὅπερ ἦρεν, ἐστὶν περὶ οὗ φησιν ὁ Σωτήρ. Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου, ο λέγων δηλαδὴ τὸν σταυρὸν, δι' οὗ τοῖς ἁγίοις ὁ κόσμος ἐσταύρωται, καὶ οὗτοι τῷ κόσμῳ. Οὗ δὴ νῦν τὴν δύναμιν ἡ προ φητεία σημαίνουσα, καὶ τίνος χάριν ἡ σωτηρία δια σταυροῦ τοὺς πιστοὺς ἐκ τῶν τεσσάρων, φησί, πε ράτων τῆς οἰκουμένης συνάγεσθαι, τῶν ἄκρων τοῦ σε • PROCOPII CAZEI esse Christi videretur adventus, quem hoc loco A aperit his verbis: In die illa adjiciet Dominus osten- dere manum suam, ut æmuletur reliquias populi; qua in hunc modum interpretatur Aquilas : Adji- ciet Dominus iterum manum suam, ut possideat re- liquias populi sui. Quod ait secundo Symmachus. Quemadmodum enim, cum misera in Ægy- pto servitute premerentur, ejus mirabiliter in Ary- Ægy- plios inducta manu liberati sunt. Sic est eadem ille admirandis operibus populi sui reliquias in suam potestatem asserturus, et in amulationem prabita rus. Nec dubium est eum hic populum intelligį, cujus antea semen, id est apostolos, credentisque populi Israelitici partem, quos exercituum Domi- num reliquisse testatus est propheta, tales enim ipsæ sunt per gratiæ electionem reliquiæ, quæ toto terrarum orbe varie a gentibus agitatæ, salvæ ta- men factae sunt . Sunt enim istorum opera,quot- quot in orbe cernas universo, Ecclesiæ constitutæ et stabilitæ. Est præterea sanctum non ab aliis in- ter gentes praedicatum Evangeliumn *, signis Deo et prodigiis tantum opus, veluti testimonio, confir- mante, et apud fideles commendante. - 29.39 B C Non desunt vero qui eos reliquiarum nomine, qui ex hostium manibus incolumes evaserunt, tan- quam eis ad Dei cognitionem non illa, quae in Agy Ægy- pio, non item quæ per Filium in solitudine, non que per judices denique patrata sunt prodigia, suf- ficere viderentur, intelligi putent. Itaque ipso ad ventus tempore manum dicit adjecturum, ut in æmulationem populi reliquias adducat, ne gentibus habendus ipse relinquatur. Similiter et Christum ducem et præfectum describi ait, qui Davidis voce regem se in eos super Sion montem sanctum ejus ab eo constitutum esse ; qui se item ad oves, quæ de domo Israelis perierant, venisse asserat", qui discipulos etiam in viam gentium abire prohi- beat s. Sed populo Israelitico, paucis tantum ex- ceptis, non admittente, quando ad gentes transivit gratia, exstitere ultimi, qui primi ; et primi, qui ultimi **. Hinc est igitur, quod nunc propheta, cum gentium prius meminisset, Israelitas ordine secun- do addidit, quo tanquam in dorsum (utor en m Davidis verbis 48), in reliquiis positus jacuisse significet. Elevabit autem (de reliquiis intelligens) D signum ingentibus, ait; et ante omnes congregabit perditos Israel. Nemo enim ipsis a Salvatore primum esse prædicatum Evangelium ignorat, quos non incongrue perditas oves nuncupabat. Sed quem tandem congregaturum putabimus ? Vel ipsum apo stolorum chorum, vel quem de radice Jessæ egres- surum asseruimus. Eos enim una, eademque Ec- clesia, qui prius inter se valde dissidebant, in unum compulit et colligavit; qui in duo olim, diversis Samariæ et Israelis nominibus, distrahe- bantur. Sed quodnam signum intelligat, haud cui- Rom. x1, 5. Marc. XVI, 15. 10.39 Psal. 11, 6. Psal. xx, 13. Matth. x, 6. ibid. 5. ss Matth. xx, 16.
PG 87:2053Οὗτοι δὲ καὶ τὴν Ἰδουμαίαν προνομεύειν λέγονται τῶν γηί̈νων ἐπικρατοῦντες πραγμάτων. Καὶ Μωὰβ , ὃς ἑρμηνεύεται, ἐκ πατρός . Πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτὴρ, ὅτι «Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς τοῦ διαβόλου ἐστέ.» Τούτοις τὰς ἑαυτῶν ἐπιβάλλουσι χεῖρας , διὰ πράξεως ἀγαθῆς ὑποχειρίους λαμβάνοντες. Οἱ δὲ υἱοὶ Ἀμμὼν ἐπακούσονται πρῶτοι . Καὶ γὰρ οἱ τὴν κακίαν ἐλάττους, τοὺς χείρονας εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ προσλαμβάνουσιν. Ἑρμηνεύεται δὲ Ἀμμὼν, λαὸς μεθ’ ἡμῶν . Κατὰ δὲ τὴν ἱστορίαν, τὰ νῦν ἔθνη κατειλεγμένα δυσμενεῖς ἦσαν τοῦ παρ’ Ἰουδαίοις τιμωμένου Θεοῦ κατὰ τὸν τοῦ προφήτου καιρόν. Ὅθεν ὀνομαστὶ τούτους ἐξέθετο, ὡς καὶ τούτους προσιεμένους τὴν θεοσέβειαν. Ἔθνη δὲ ταῦτα τῶν τὴν Ἀραβίαν οἰκούντων. Θεοῦ γὰρ Ἐκκλησιῶν οἱ Χριστοῦ μαθηταὶ τὰς χώρας ταύτας ἐπλήρωσαν, ὅτε τὰς ἑαυτῶν χεῖρας , καὶ τὰς δι’ αὐτῶν ἐπιτελουμένας πράξεις ἐπὶ τὴν Ἀραβίαν ἐξέτειναν. Ὁμόρους δὲ ὄντας τοῖς Ἰουδαίοις εἰκὸς καὶ πρώτους τὸ κήρυγμα δέξασθαι. Πλὴν οὔτε τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τῶν ἑρμηνευτῶν οἱ λοιποὶ, τὴν προσθήκην περιέχουσιν τοῦ, πρῶτοι . ιε, ι.
παντὰς εἰς τὸ μέσον συναπτομένων, καὶ τῆς ἐν τῷ μέσῳ δυνάμεως πρὸς τὰ τέσσαρα μέρη περατουμένης. Τετραχῇ γὰρ τοῦ σταυροῦ τὰ μέρη διήρηται, δι' ο συνάγονται δύναμιν ἔχοντος καθαιρετικὴν ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, ὡς ἐν τῷ ξύλῳ ἀπεκδυσάμενος ἐθριάμβευ σεν· ὁ δὴ νοήσας ὁ ἐκ τῶν ἀπολωλότων Ισραήλ Παϋ- λός φησιν· Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Χριστοῦ· ἐκ δὲ τῆς ἱστορίας, πρά- γματος νοητοῦ τῷ προφήτῃ γέγονεν ἀφορμή. Ως γὰρ ἁλόντες αἰχμάλωτοι Ἰούδας καὶ Ἐφραίμ, εἶτα τυ χόντες ἀφέσεως, οὐκέτι διηρημένως κατώκησαν, ἀλλὰ πάντες ἐν Ἱερουσαλήμ μηκέτι μεμερισμένην ἔχοντες τὴν ἀρχὴν, ἀλλ' εἰς ἕνα πάντες Ζοροβάβελ τὸν τοῦ Σαλαθιὴλ ἐκ σπέρματος ὄντα Δαβίδ καὶ φυλῆς Ἰούδα, καὶ Ἰησοῦν τὸν τοῦ Ἰωσεδὲκ καὶ ἀρχιερέα τυγχάνον- τα. Οὕτω νῦν ἐγηγερμένου τοῦ τιμίου σταυροῦ, γέ- γονεν ἄφεσις τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τῇ νοητῇ, συνδρομή τε πάντων εἰς ἑνότητα πίστεως, καὶ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀπηλλαγμένοι, εἰς τὴν Ἐκκλησίαν Χρι- στοῦ, τὴν νοητὴν συνῆλθον, Σιών, ήγουν Ἱερουσα- λήμ, ὑφ' ἕνα τελοῦντες βασιλέα Χριστόν, οὗ τύπος ὁ Ζοροβαβὲλ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνακομίζων τὸν Ισραήλ, καὶ Ἰησοῦς ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας. Ἐν ταυτῷ γὰρ ἄμφω νοεῖται Χριστός βασιλεύς τε καὶ ἀρχιερεὺς, ὅσιος, ἄκακος, ἀμίαντος, κεχωρισμέ νος τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν. Ος ὑπὲρ παντὸς τοῦ Ἔθνους τὸν σταυρὸν κατεδέξατο, συνάγων ἄμφω τὸν Ἰούδαν καὶ τὸν Εφραίμ. Κατὰ Καταφαν, τὸν διὰ τὸ σχῆμα τὸ ἱερατικὸν προφητεύσαντα. Καὶ οὐ μό- νον ὑπὲρ αὐτοῦ, καθά φησιν Ἰωάννης, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ τὰ τέκνα τοῦ Ἰησοῦ τὰ διεσκορπισμένα συναγάγῃ εἰς ἕν. Πάντων γὰρ γέγονεν εἰρήνη, λύσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ. Τὸ δὲ, Πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, καὶ θάλασσαν ἅμα προνο μεύσουσιν· τὸν εἰς τὰ ἔθνη διὰ γῆς τε καὶ θαλάτ της δρόμον αινίττεται οὐκ Ἰουδαίοις χρωμένων κυβερνήταις, τοῖς δὲ λόγον τὸν τοῦ Χριστοῦ παραδε δειγμένοις, ἔτ᾽ οὖν ἁπλῶς ἐθνικοῖς. Διὰ θαλάττης γὰρ ἐὼν ὁ Παῦλος ἔφη· Νυχθήμερον πεποίηκα ἐν τῷ βυθῷ. Επιδῆνα! τέ φησιν αὐτὸν ὁ Λουκᾶς ἐν πλοίῳ ᾿Αλεξανδρινῷ παρασήμων Διοσκόροις. Ταῖς γὰρ πρώτ ραις ἀεὶ θεῶν εἰκόνας ἐνέγραφον, ὡς καὶ νῦν ἁγίων μαρτύρων. Πρὸς ὁ εἰκότως τὸ ἀλλοφύλων ἐκ πολλοῦ προτεθέσπισται. Σωτῆρας δὲ πλεόντων εἶναι τοὺς Διοσκόρους ἐδόξαζον. Ενταυτῷ δὲ, φησί, τὴν θάλασ σαν προνομεύσουσι, τὰς νήσους οὕτω καλῶν. Ἐν παρόδῳ γὰρ αὐτὰς διερχόμενοι, τοῖς ἐνοικοῦσιν εὐ χχιν, 50. σε Β γ. Θεοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A quam dubium esse potest, qui in Salvatoris verla intueatur. Ait enim : « Et videbunt signum Filii hominis *; › crucem innuens, per quam sanctis mundus, mundoque sancti crucifiguntur. Cujus ut vires et gratiam significaret propheta, per quam salutem sumus adepti, fideles ipsos ab uni- versæ terræ plagis quatuor coire dixit : extremis ni- mirum in totius melio membris coeuntibus, virtu- teque ab eodem ad extrema quatuor perveniente. Quadrifariam enim crucis partes ab eo distinctæ sunt, per quem coierunt, qui virtutum et princi- patuum tollendi facultatem habet, de quibus in ligno spoliatis triumphavit. Quod cum Paulus de eorum alioqui numero, qui perierant, minime ignoraret, in cruce sibi tantum gloriandum esse dixit ". Εst vero prophete ex rei gestae memoria, animo tantum intelligibile aliquid significandi oblatum argumentum. Quemadmodum enim ex quo Babylonica servitute Judas et Ephraim liberati sunt, non seorsim amplius, aut divisa imperii sede, habitasse, sed llierosolymis omnes sub uno Zoro- balcle Salathielis filio, qui de stirpe Davidica, deque tribu Juda prodierat; sub ipso item Jesu Josedechi filio, tunc temporis sacerdotum principe, vixisse leguntur. Sic ex quo venerandæ crucis erectum signum est, omnes, restituta illa prius, que mente concepia, non cernitur oculis', liber- tate, in fidei communionem coivisse, et pr. fligatis spiritibus immundis, in Christi Ecclesiam, sive Sionem, sive Jerusalem dicas intelligibilem, sub uno rege Christo (cujus typum Zorobabel populi quondam servitute exeuntis imperator, et Jesus ille magnus, sacerdotum princeps habuerunt), in- gressos esse nemo non videt. Matth. Cor. x1, 26, 27. * Galat. vi, 14. Act. XXI, 11. so ibid. D In eodem enim Christus intelligitur, rex simul et pontifex, sanctus, innoceus, impollutus, segre- gatus a peccatoribus, et excelsior cœlis factus, ut Pauli verbis utamur 4. Ille, inquam, qui gentis universæ nomine crucem amplexus est, ut ambo Judam et Ephraim colligeret : sicut est a Caipha propter sacerdotii dignitatem, qua fungebatur, pro- phelatum. Nec eo nomine solum, sed ut Dei f lios, qui, Joanne teste 48, dispersi erant, in unum congregaret. Omnibus enim, disturbato paricte qui maceriam dividebat, pacemi attulit *. Deinde quod adjicit volaturos in navibus alienigenarum, el mare statim prædaturos; cursum qui ad gentes terra marique futurus erat iunuit, non ducibus Judais; sed iis, qui verbum Christi amplexi essent, assum- plis, vel denique, ut uno verbo dicam, gentibus. Mari enim et ipse profectus Paulus, nocte se ac die in profundo egisse ait to Navem enim Alexan- drinam Dioscurorum insigne habentem ascendisse, Luca auctore, didicimus 1. Jamdiu enim in more positum erat, ut in navium proris deorum imagi- nes, sicuti et hodie sanctorum martyrum, depin- gerentur: ad idque non immerito quod alienigeña- rum dixit, longa ante prædictione retulit. Navi- gantibus enim salutem dare Dioscoros arbitra- • Hebr. vu, 25. Joan. XI, 52. * Ephes. 11, 14. VARLE LECTIONES.
Καὶ ἐρημώσει Κύριος τὴν θάλασσαν Αἰγύπτου, καὶ ἐπιβαλεῖ τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν πνεύματι βιαίῳ, καὶ πατάξει ἑπτὰ φάραγγας, ὥστε διαπορεύεσθαι αὐτὸν ἐν ὑποδήμασι, κ.τ.λ. Ὁ παρὼν λόγος οὐκ ἔστι περὶ τῆς Αἰγύπτου · ἰδιάζει γὰρ ἡ περὶ αὐτῆς προφητεία. Καὶ προγέγραπται ταύτης, Ὅρασις Αἰγύπτου. Τοῖς δὲ προλαβοῦσίν ἐστιν ἀκόλουθος, ὡς τοῦ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ δεισιδαιμονεστάτους καὶ τούτους ὄντας, μεθ’ ὧν ἔλεγεν περὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐθνῶν, τῆς πλάνης αὐτοὺς ἀπαλλάξοντος διὰ τὸ κατ’ ἐκλογὴν ὄντων τῶν ἐξ Ἱερουσαλὴμ μαθητῶν, μηδενὸς αὐτοῖς ἐμποδὼν ἐσομένου. Πάλαι γὰρ τῶν ἐθνῶν ἀνίκτως ἐχόντων πρὸς ἄλληλα, τοῖς διαβαίνειν ἐξ ἑτέρων εἰς ἑτέρους ἐθέλουσιν, οὐκ ἦν ὁδὸς ἀσφαλής. Πολλῷ δὲ μᾶλλον εἰ καὶ κινεῖν ἐπεχείρουν τὰ καθεστῶτα· Θεὸς δὲ τοῖς ἀποστόλοις τὸν δρόμον τὸν πανταχοῦ προποιεῖν ἐθέλων ἀκώλυτον, τὰς κατὰ μέρος καθελὼν δυναστείας, Ῥωμαίοις πάντα φέρων, ὑπέταξεν σύμβολον καταλύσεως τῆς ἐκ δαιμόνων πολυαρχία, μίαν τε πολιτείαν, καὶ μίαν ἀρχὴν, ὥσπερ οὖν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν, ἀπέδειξεν.
παντὰς εἰς τὸ μέσον συναπτομένων, καὶ τῆς ἐν τῷ μέσῳ δυνάμεως πρὸς τὰ τέσσαρα μέρη περατουμένης. Τετραχῇ γὰρ τοῦ σταυροῦ τὰ μέρη διήρηται, δι' ο συνάγονται δύναμιν ἔχοντος καθαιρετικὴν ἀρχῶν καὶ ἐξουσιῶν, ὡς ἐν τῷ ξύλῳ ἀπεκδυσάμενος ἐθριάμβευ σεν· ὁ δὴ νοήσας ὁ ἐκ τῶν ἀπολωλότων Ισραήλ Παϋ- λός φησιν· Ἐμοὶ δὲ μὴ γένοιτο καυχᾶσθαι, εἰ μὴ ἐν τῷ σταυρῷ τοῦ Χριστοῦ· ἐκ δὲ τῆς ἱστορίας, πρά- γματος νοητοῦ τῷ προφήτῃ γέγονεν ἀφορμή. Ως γὰρ ἁλόντες αἰχμάλωτοι Ἰούδας καὶ Ἐφραίμ, εἶτα τυ χόντες ἀφέσεως, οὐκέτι διηρημένως κατώκησαν, ἀλλὰ πάντες ἐν Ἱερουσαλήμ μηκέτι μεμερισμένην ἔχοντες τὴν ἀρχὴν, ἀλλ' εἰς ἕνα πάντες Ζοροβάβελ τὸν τοῦ Σαλαθιὴλ ἐκ σπέρματος ὄντα Δαβίδ καὶ φυλῆς Ἰούδα, καὶ Ἰησοῦν τὸν τοῦ Ἰωσεδὲκ καὶ ἀρχιερέα τυγχάνον- τα. Οὕτω νῦν ἐγηγερμένου τοῦ τιμίου σταυροῦ, γέ- γονεν ἄφεσις τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τῇ νοητῇ, συνδρομή τε πάντων εἰς ἑνότητα πίστεως, καὶ τῶν ἀκαθάρτων πνευμάτων ἀπηλλαγμένοι, εἰς τὴν Ἐκκλησίαν Χρι- στοῦ, τὴν νοητὴν συνῆλθον, Σιών, ήγουν Ἱερουσα- λήμ, ὑφ' ἕνα τελοῦντες βασιλέα Χριστόν, οὗ τύπος ὁ Ζοροβαβὲλ ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνακομίζων τὸν Ισραήλ, καὶ Ἰησοῦς ὁ ἱερεὺς ὁ μέγας. Ἐν ταυτῷ γὰρ ἄμφω νοεῖται Χριστός βασιλεύς τε καὶ ἀρχιερεὺς, ὅσιος, ἄκακος, ἀμίαντος, κεχωρισμέ νος τῶν ἁμαρτωλῶν, καὶ ὑψηλότερος τῶν οὐρανῶν, κατὰ τὴν Παύλου φωνήν. Ος ὑπὲρ παντὸς τοῦ Ἔθνους τὸν σταυρὸν κατεδέξατο, συνάγων ἄμφω τὸν Ἰούδαν καὶ τὸν Εφραίμ. Κατὰ Καταφαν, τὸν διὰ τὸ σχῆμα τὸ ἱερατικὸν προφητεύσαντα. Καὶ οὐ μό- νον ὑπὲρ αὐτοῦ, καθά φησιν Ἰωάννης, ἀλλ᾽ ἵνα καὶ τὰ τέκνα τοῦ Ἰησοῦ τὰ διεσκορπισμένα συναγάγῃ εἰς ἕν. Πάντων γὰρ γέγονεν εἰρήνη, λύσας τὸ μεσό τοιχον τοῦ φραγμοῦ. Τὸ δὲ, Πετασθήσονται ἐν πλοίοις ἀλλοφύλων, καὶ θάλασσαν ἅμα προνο μεύσουσιν· τὸν εἰς τὰ ἔθνη διὰ γῆς τε καὶ θαλάτ της δρόμον αινίττεται οὐκ Ἰουδαίοις χρωμένων κυβερνήταις, τοῖς δὲ λόγον τὸν τοῦ Χριστοῦ παραδε δειγμένοις, ἔτ᾽ οὖν ἁπλῶς ἐθνικοῖς. Διὰ θαλάττης γὰρ ἐὼν ὁ Παῦλος ἔφη· Νυχθήμερον πεποίηκα ἐν τῷ βυθῷ. Επιδῆνα! τέ φησιν αὐτὸν ὁ Λουκᾶς ἐν πλοίῳ ᾿Αλεξανδρινῷ παρασήμων Διοσκόροις. Ταῖς γὰρ πρώτ ραις ἀεὶ θεῶν εἰκόνας ἐνέγραφον, ὡς καὶ νῦν ἁγίων μαρτύρων. Πρὸς ὁ εἰκότως τὸ ἀλλοφύλων ἐκ πολλοῦ προτεθέσπισται. Σωτῆρας δὲ πλεόντων εἶναι τοὺς Διοσκόρους ἐδόξαζον. Ενταυτῷ δὲ, φησί, τὴν θάλασ σαν προνομεύσουσι, τὰς νήσους οὕτω καλῶν. Ἐν παρόδῳ γὰρ αὐτὰς διερχόμενοι, τοῖς ἐνοικοῦσιν εὐ χχιν, 50. σε Β γ. Θεοῦ. COMMENTARII IN ISAIAM. A quam dubium esse potest, qui in Salvatoris verla intueatur. Ait enim : « Et videbunt signum Filii hominis *; › crucem innuens, per quam sanctis mundus, mundoque sancti crucifiguntur. Cujus ut vires et gratiam significaret propheta, per quam salutem sumus adepti, fideles ipsos ab uni- versæ terræ plagis quatuor coire dixit : extremis ni- mirum in totius melio membris coeuntibus, virtu- teque ab eodem ad extrema quatuor perveniente. Quadrifariam enim crucis partes ab eo distinctæ sunt, per quem coierunt, qui virtutum et princi- patuum tollendi facultatem habet, de quibus in ligno spoliatis triumphavit. Quod cum Paulus de eorum alioqui numero, qui perierant, minime ignoraret, in cruce sibi tantum gloriandum esse dixit ". Εst vero prophete ex rei gestae memoria, animo tantum intelligibile aliquid significandi oblatum argumentum. Quemadmodum enim ex quo Babylonica servitute Judas et Ephraim liberati sunt, non seorsim amplius, aut divisa imperii sede, habitasse, sed llierosolymis omnes sub uno Zoro- balcle Salathielis filio, qui de stirpe Davidica, deque tribu Juda prodierat; sub ipso item Jesu Josedechi filio, tunc temporis sacerdotum principe, vixisse leguntur. Sic ex quo venerandæ crucis erectum signum est, omnes, restituta illa prius, que mente concepia, non cernitur oculis', liber- tate, in fidei communionem coivisse, et pr. fligatis spiritibus immundis, in Christi Ecclesiam, sive Sionem, sive Jerusalem dicas intelligibilem, sub uno rege Christo (cujus typum Zorobabel populi quondam servitute exeuntis imperator, et Jesus ille magnus, sacerdotum princeps habuerunt), in- gressos esse nemo non videt. Matth. Cor. x1, 26, 27. * Galat. vi, 14. Act. XXI, 11. so ibid. D In eodem enim Christus intelligitur, rex simul et pontifex, sanctus, innoceus, impollutus, segre- gatus a peccatoribus, et excelsior cœlis factus, ut Pauli verbis utamur 4. Ille, inquam, qui gentis universæ nomine crucem amplexus est, ut ambo Judam et Ephraim colligeret : sicut est a Caipha propter sacerdotii dignitatem, qua fungebatur, pro- phelatum. Nec eo nomine solum, sed ut Dei f lios, qui, Joanne teste 48, dispersi erant, in unum congregaret. Omnibus enim, disturbato paricte qui maceriam dividebat, pacemi attulit *. Deinde quod adjicit volaturos in navibus alienigenarum, el mare statim prædaturos; cursum qui ad gentes terra marique futurus erat iunuit, non ducibus Judais; sed iis, qui verbum Christi amplexi essent, assum- plis, vel denique, ut uno verbo dicam, gentibus. Mari enim et ipse profectus Paulus, nocte se ac die in profundo egisse ait to Navem enim Alexan- drinam Dioscurorum insigne habentem ascendisse, Luca auctore, didicimus 1. Jamdiu enim in more positum erat, ut in navium proris deorum imagi- nes, sicuti et hodie sanctorum martyrum, depin- gerentur: ad idque non immerito quod alienigeña- rum dixit, longa ante prædictione retulit. Navi- gantibus enim salutem dare Dioscoros arbitra- • Hebr. vu, 25. Joan. XI, 52. * Ephes. 11, 14. VARLE LECTIONES.
PG 87:2055Ὅτε δὴ καὶ Καῖσαρ Αὔγουστος ἐπιστρατεύσας Αἰγυπτίοις κεχείρωται, Θεοῦ νότῳ βιαίῳ πρὸς θάλαςσαν τοῦ ποταμοῦ τὸ ὕδωρ κενώσαντος , δι’ οὗ καὶ χωρὶς μάχης ἄβατον ᾤοντο Καίσαρι γενέσθαι τὴν Αἴγυπτον, διὰ πλῆθος ἅμα καὶ πλάτος τῶν ἀποτελουμένων ἐκ τούτου λιμνῶν ἃς ἄνωθεν καταῤῥέων ἐν τοῖς κάτω μέρεσιν ἀπεργάζεται διὰ τῶν ἑπτὰ στομάτων, δι’ ὧν ἐκδίδοται πρὸς τὴν θάλασσαν , ἃ δὴ φάραγγας ἡ προφητεία καλεῖ. Τοῦτο δὲ πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ὁ προφήτης διδάσκει λέγων· «Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· Καὶ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει καὶ ξηρανθήσεται,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Φίλον δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ καὶ αὐτὰς τὰς λίμνας θαλάσσας ἀποκαλεῖν. Πνεῦμα δέ φησι βιαιότατον , τὴν γενομένην τοῦ νότου κατὰ τῶν ὑδάτων ἐπαγωγὴν, ὡς τοσοῦτον ξηρανθῆναι τοῦ Νείλου τὰ στόματα, ὡς δύνασθαι καὶ μεθ’ ὑποδημάτων διαβαίνειν αὐτά . Τινὲς δὲ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τὰ μὲν ῥητῶς ἀξιοῦντες ἐννοεῖν, τὰ δὲ δι’ ἀλληγορίας. Οἷον ῥητῶς μὲν, τὸν Ἰεσσαὶ, τροπικῶς δὲ, τὴν ἐκ τῆς αὐτοῦ ῥίζης ῥάβδον . Καὶ ῥητῶς μὲν, τὰ ἔθνη, τροπικῶς δὲ, δι’ ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδηλοῦτο θηρίων.
Α ηγγελίζοντο. Καθὰ δὴ τοῖς ἐν Μελίτῃ κατοικοῦσιν δ Παῦλος, ὅτεπερ εἰς Ρώμην ἠπείγετο. Πολλάς τε κατ' αὐτὴν ἰάσεις εργασάμενος, πολλοὺς μετέθηκεν εἰς εὐσέβειαν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὴν θάλασσαν προϊ0- μεύσουσιν, τοῦ δράκοντος, καὶ τῶν ὑπ' αὐτῷ τελούν των περιγενόμενοι καθάπερ ίδια σκύλα τοὺς πλα νωμένους λαμβάνοντες. Θάλασσαν γάρ, νῦν τὸν τῆς κακώσεως ἀκουστέον τόπον, ὃν καὶ κοιλάδα λέγεσθαι κλαυθμῶνος ἀλλαχοῦ μεμαθήκαμεν. Οὗτοι δὲ καὶ τὴν Ιδουμαίαν προνομεύειν λέγονται τῶν γηίνων έπικρατοῦντες πραγμάτων. Καὶ Μωάβ, ὃς ἑρμη νεύεται, ἐκ πατρός. Πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ, ὅτι Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς τοῦ διαβόλου ἐστέ. Τούτοις τὰς ἑαυτῶν ἐπιβάλλουσι χεῖρας, διὰ πράξεως ἀγα θῆς ὑποχειρίους λαμβάνοντες. Οἱ δὲ υἱοὶ Ἀμμών επακούσονται πρῶτοι. Καὶ γὰρ οἱ τὴν κακίαν ἐλάτ- τους, τοὺς χείρονας εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ προσλαμβάνουσιν Ἑρμηνεύεται δὲ Αμμών, λαὸς μεθ' ἡμῶν. Κατὰ δὲ τὴν ἱστορίαν, τὰ νῦν ἔθνη κατει λεγμένα δυσμενεῖς ἦσαν τοῦ παρ᾽ Ἰουδαίοις τιμω μένου Θεοῦ κατὰ τὸν τοῦ προφήτου καιρόν. "Οθεν ὀνομαστὶ τούτους ἐξέθετο, ὡς καὶ τούτους προσιεμέ νους τὴν θεοσέβειαν. Εθνη δὲ ταῦτα τῶν τὴν Ἀρχ βίαν οἰκούντων. Θεοῦ γὰρ Ἐκκλησιῶν οἱ Χριστοῦ μαθηταὶ τὰς χώρας ταύτας ἐπλήρωσαν, ὅτε τὰς ἑαυ τῶν χεῖρας, καὶ τὰς δι' αὐτῶν ἐπιτελουμένας πρά ξεις ἐπὶ τὴν Ἀραβίαν ἐξέτειναν. Ομόρους δὲ ὄντας τοῖς Ἰουδαίοις εἰκὸς καὶ πρώτους τὸ κήρυγμα δέξα σθαι. Πλὴν οὔτε τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τῶν ἑρμηνευ- τῶν οἱ λοιποί, τὴν προσθήκην περιέχουσιν τοῦ, πρώτοι. Εt σε και γγ. προλαμβάνουσιν. » γρ. ἀνιάτως. τε, ις'. Καὶ ἐρημώσει Κύριος τὴν θάλασσαν Αι- γύπτου, καὶ ἐπιβαλεῖ τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν πνεύματι βιαίῳ, καὶ πατάξει ἑπτὰ κά ραγγας, ὥστε διαπορεύεσθαι αὐτὸν ἐν ὑποδή μασι, κ. τ. λ. • Ο παρών λόγος οὐκ ἔστι περὶ τῆς Αἰγύπτου ἰδιάζει γὰρ ἡ περὶ αὐτῆς προφητεία. Καὶ προγέ γραπται ταύτης, "Ορασις Αἰγύπτου. Τοῖς δὲ προλαβοῦ- σίν ἐστιν ἀκόλουθος, ὡς τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ δεισι- δαιμονεστάτους καὶ τούτους ὄντας, μεθ' ὧν ἔλεγεν περὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐθνῶν, τῆς πλάνης αὐτοὺς ἀπαλ λάξοντος διὰ τὸ κατ' ἐκλογὴν ὄντων τῶν ἐξ Ιερουσα- λὴμ μαθητῶν, μηδενὸς αὐτοῖς ἐμποδὼν ἐσομένου. Πάλαι γὰρ τῶν ἐθνῶν ἀνέκτως η ἐχόντων πρὸς ἄλληλα, τοῖς διαβαίνειν ἐξ ἑτέρων εἰς ἑτέρους ἐθέλουσιν, οὐκ ἦν ὁδὸς ἀσφαλής. Πολλῷ δὲ μᾶλλον εἰ καὶ κινεῖν ἐπεχείρουν τὰ καθεστῶτα· Θεὸς δὲ τοῖς ἀποστόλοις τὸν δρόμον τὸν πανταχοῦ προποιεῖν ἐθέλων ἀκώλυτον, τὰς κατὰ μέρος καθελών δυναστείας, Ρωμαίοις πάντα φέρων, ὑπέταξεν σύμβολον καταλύσεως τῆς PROCOPII GAZEI pantur. Quod autem ibidem mare prædaturos ait, insulas hoc nomine intelligit: quarum et ipsi in- colas, tanquam in transitu, Evangelium docuerunt: quod a Paulo Melitensibus ipsis, cum Romam properaret, factitatum legimus *. Multos enim ea in insula sanitati restituit, multos religionem do- cuit, et ad eam pertraxit. Possunt praterea qui mare deprædaturi sunt, etiam aliter intelligi; nimi- rum, qui, dracone et ceteris sub eo degentibus superiores facti, errantes, tanquam spolia, capiunt. Mare enim hic erumnarum locum intelligere de- bemus quem et alibi miseriarum vallem nuncu- pari didicimus. Dicentur rursus et ipsam depræ- • dari Idumæam, qui terrenis rebus, ipsoque adeo Moab, superiores evaserint. Est enim Moab, si nominis quæras rationem, idem quod ex pa- B m. tre, ad eosque locutus est Salvator, cum ex patre diabolo natos esse exprobravit *. Quod autem in eos manus suas injecturos dixit, nihil aliud plane, quam operum bonitate superaturos, sibique subdituros significavit. At Flii Ammon, addit, primi obedient. Videmus cnim eos, qui sce- lere aliis sunt inferiores, in amplectendo Christo nequiores prævertere. Signat autem Ammon, si verbi notatio postuletur, ac si, populus nobiscum, dicas. Quod si ad historiæ. fidem respicias, quas hoc loco gentes recenseri vides, ipso prophetæ tempore, Deo, qui apud Judæos colebatur, valde infestas inimicasque fuisse reperias. liinc est igi- tur, quod suis eas jam nominibus ad veram reli- gionem accedentes designat, quæ et Arabiam ipsam G incolebant, et sunt Christi discipulorum ope'multis Ecclesiis locupletatæ, cum suas illi in Arabiam usque manus, cæteraque opera, extenderent. Erat vero consentaneum, ut quæ Judæis vicinæ esseni, Evangelii prædicationem primæ omnium amplecterentur. Sed ignorandum non est, vocabulum primi, adjectitium esse, quod nec Hebraica ipsa, nec cateros interpretes, babere reperias. VERS. 15, 16. desolabit Dominus mare Egypti, et injiciet manum suam super fluvium spiritu vehementi, et perculiet septem valles, ut trajicere possit eum calceatus, etc. . Non est de Ægypto isthæc instituta disputatio (label cnim ipsa prophetiam, et peculiarem inscri- ptionem): sed superioribus accommoda, tanquam eo, qui de radice Jessæ prodiit, vanissimæ religioni addictos, cum vicinis Judææ gentibus, errore suo per futuras discipulorum secundum electionem de Jerusalem reliquias, liberante et eripiente, nihil p illis quidquam impedimento esse possit. Olim enim cum aliæ aliis patere gentes nondum didicissent, ɓed in se mutuo ferrentur, ab aliis ad alias trans- ire tutum satis non fuerat: sed tum maxime, si quæ certa erant et rata, movere quisquam aggres- sus fuisset. At Deus cum apostolis, quos univer- sum orbis stadium decurrere jubebat, viæ liberta- tem aperire statuisset, direptis omnibus sigillatim ** Act. xxxvi, seqq. Joan. vult, 14. ⚫ m · VARIE LECTIONES.
Κἀν τοῖς μετὰ χεῖρας, Αἴγυπτον μὲν τὴν αἰσθητὴν χώραν τῶν Αἰγυπτίων φασὶν, ἣν οὐκ ἐρημώσειν ὁ Κύριος εἴρηται· θάλασσαν δὲ ξηραινομένην , τῆς εἰδωλολατρείας τὸ πλῆθος. Τοῦτο γὰρ ὑποφαίνειν τό τε Ἑβραϊκὸν, καὶ τῶν λοιπῶν τὰς ἐκδόσεις εἰπόντων συμφώνως, καὶ ἀναθεματίσει Κύριος τὴν γλῶσσαν θαλάσσης Αἰγύπτου. Θάλασσαν δὲ εἴωθεν ὁ λόγος καλεῖν, ἢ τῶν ἀσεβούντων τὸ πλῆθος, ἢ τῆς κακίας τὸ χύμα ἁλμυρῶν ὥςπερ ὑδάτων πεπληρωμένης. Διὸ καὶ τὸν δράκοντα κατοικεῖν φησιν ἐν αὐτῇ. Ἄλλα τε γὰρ ὥς ἐστιν ἐν αὐτῇ λέγει Δαβίδ· «Καὶ δράκων ὃν ἔπλασας ἐμπαίζειν αὐτῷ.» Καὶ νῦν οὖν γλῶσσαν ἀσεβῶν διὰ τούτων ὁ λόγος δηλοῖ πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων, ὡς ἔφασκε Φαραώ· «Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἀποστελῶ.» Ταύτην οὖν ἀναθεματίσειν φησὶν, ἵνα μὴ τὴν πλάνην γλώσσῃ Αἰγυπτίᾳ κρατύνωσι, μάθωσι δὲ λαλεῖν τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια, ὀμνύναι τε ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαὼθ, ὃ δή φησιν προϊών· ἐντεῦθεν σιγᾷ τὰ παρ’ ἐκείνοις χρηστήρια, γοητεία τε πᾶσα καὶ πλάνη μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν ἐπαύσατο τῶν Αἰγυπτιαζόντων τὸ πρότερον.
Α ηγγελίζοντο. Καθὰ δὴ τοῖς ἐν Μελίτῃ κατοικοῦσιν δ Παῦλος, ὅτεπερ εἰς Ρώμην ἠπείγετο. Πολλάς τε κατ' αὐτὴν ἰάσεις εργασάμενος, πολλοὺς μετέθηκεν εἰς εὐσέβειαν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὴν θάλασσαν προϊ0- μεύσουσιν, τοῦ δράκοντος, καὶ τῶν ὑπ' αὐτῷ τελούν των περιγενόμενοι καθάπερ ίδια σκύλα τοὺς πλα νωμένους λαμβάνοντες. Θάλασσαν γάρ, νῦν τὸν τῆς κακώσεως ἀκουστέον τόπον, ὃν καὶ κοιλάδα λέγεσθαι κλαυθμῶνος ἀλλαχοῦ μεμαθήκαμεν. Οὗτοι δὲ καὶ τὴν Ιδουμαίαν προνομεύειν λέγονται τῶν γηίνων έπικρατοῦντες πραγμάτων. Καὶ Μωάβ, ὃς ἑρμη νεύεται, ἐκ πατρός. Πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ, ὅτι Ὑμεῖς ἐκ τοῦ πατρὸς τοῦ διαβόλου ἐστέ. Τούτοις τὰς ἑαυτῶν ἐπιβάλλουσι χεῖρας, διὰ πράξεως ἀγα θῆς ὑποχειρίους λαμβάνοντες. Οἱ δὲ υἱοὶ Ἀμμών επακούσονται πρῶτοι. Καὶ γὰρ οἱ τὴν κακίαν ἐλάτ- τους, τοὺς χείρονας εἰς τὴν ὑπακοὴν τοῦ Χριστοῦ προσλαμβάνουσιν Ἑρμηνεύεται δὲ Αμμών, λαὸς μεθ' ἡμῶν. Κατὰ δὲ τὴν ἱστορίαν, τὰ νῦν ἔθνη κατει λεγμένα δυσμενεῖς ἦσαν τοῦ παρ᾽ Ἰουδαίοις τιμω μένου Θεοῦ κατὰ τὸν τοῦ προφήτου καιρόν. "Οθεν ὀνομαστὶ τούτους ἐξέθετο, ὡς καὶ τούτους προσιεμέ νους τὴν θεοσέβειαν. Εθνη δὲ ταῦτα τῶν τὴν Ἀρχ βίαν οἰκούντων. Θεοῦ γὰρ Ἐκκλησιῶν οἱ Χριστοῦ μαθηταὶ τὰς χώρας ταύτας ἐπλήρωσαν, ὅτε τὰς ἑαυ τῶν χεῖρας, καὶ τὰς δι' αὐτῶν ἐπιτελουμένας πρά ξεις ἐπὶ τὴν Ἀραβίαν ἐξέτειναν. Ομόρους δὲ ὄντας τοῖς Ἰουδαίοις εἰκὸς καὶ πρώτους τὸ κήρυγμα δέξα σθαι. Πλὴν οὔτε τὸ Ἑβραϊκὸν, οὔτε τῶν ἑρμηνευ- τῶν οἱ λοιποί, τὴν προσθήκην περιέχουσιν τοῦ, πρώτοι. Εt σε και γγ. προλαμβάνουσιν. » γρ. ἀνιάτως. τε, ις'. Καὶ ἐρημώσει Κύριος τὴν θάλασσαν Αι- γύπτου, καὶ ἐπιβαλεῖ τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν πνεύματι βιαίῳ, καὶ πατάξει ἑπτὰ κά ραγγας, ὥστε διαπορεύεσθαι αὐτὸν ἐν ὑποδή μασι, κ. τ. λ. • Ο παρών λόγος οὐκ ἔστι περὶ τῆς Αἰγύπτου ἰδιάζει γὰρ ἡ περὶ αὐτῆς προφητεία. Καὶ προγέ γραπται ταύτης, "Ορασις Αἰγύπτου. Τοῖς δὲ προλαβοῦ- σίν ἐστιν ἀκόλουθος, ὡς τοῦ ἐκ ρίζης Ἰεσσαὶ δεισι- δαιμονεστάτους καὶ τούτους ὄντας, μεθ' ὧν ἔλεγεν περὶ τὴν Ἰουδαίαν ἐθνῶν, τῆς πλάνης αὐτοὺς ἀπαλ λάξοντος διὰ τὸ κατ' ἐκλογὴν ὄντων τῶν ἐξ Ιερουσα- λὴμ μαθητῶν, μηδενὸς αὐτοῖς ἐμποδὼν ἐσομένου. Πάλαι γὰρ τῶν ἐθνῶν ἀνέκτως η ἐχόντων πρὸς ἄλληλα, τοῖς διαβαίνειν ἐξ ἑτέρων εἰς ἑτέρους ἐθέλουσιν, οὐκ ἦν ὁδὸς ἀσφαλής. Πολλῷ δὲ μᾶλλον εἰ καὶ κινεῖν ἐπεχείρουν τὰ καθεστῶτα· Θεὸς δὲ τοῖς ἀποστόλοις τὸν δρόμον τὸν πανταχοῦ προποιεῖν ἐθέλων ἀκώλυτον, τὰς κατὰ μέρος καθελών δυναστείας, Ρωμαίοις πάντα φέρων, ὑπέταξεν σύμβολον καταλύσεως τῆς PROCOPII GAZEI pantur. Quod autem ibidem mare prædaturos ait, insulas hoc nomine intelligit: quarum et ipsi in- colas, tanquam in transitu, Evangelium docuerunt: quod a Paulo Melitensibus ipsis, cum Romam properaret, factitatum legimus *. Multos enim ea in insula sanitati restituit, multos religionem do- cuit, et ad eam pertraxit. Possunt praterea qui mare deprædaturi sunt, etiam aliter intelligi; nimi- rum, qui, dracone et ceteris sub eo degentibus superiores facti, errantes, tanquam spolia, capiunt. Mare enim hic erumnarum locum intelligere de- bemus quem et alibi miseriarum vallem nuncu- pari didicimus. Dicentur rursus et ipsam depræ- • dari Idumæam, qui terrenis rebus, ipsoque adeo Moab, superiores evaserint. Est enim Moab, si nominis quæras rationem, idem quod ex pa- B m. tre, ad eosque locutus est Salvator, cum ex patre diabolo natos esse exprobravit *. Quod autem in eos manus suas injecturos dixit, nihil aliud plane, quam operum bonitate superaturos, sibique subdituros significavit. At Flii Ammon, addit, primi obedient. Videmus cnim eos, qui sce- lere aliis sunt inferiores, in amplectendo Christo nequiores prævertere. Signat autem Ammon, si verbi notatio postuletur, ac si, populus nobiscum, dicas. Quod si ad historiæ. fidem respicias, quas hoc loco gentes recenseri vides, ipso prophetæ tempore, Deo, qui apud Judæos colebatur, valde infestas inimicasque fuisse reperias. liinc est igi- tur, quod suis eas jam nominibus ad veram reli- gionem accedentes designat, quæ et Arabiam ipsam G incolebant, et sunt Christi discipulorum ope'multis Ecclesiis locupletatæ, cum suas illi in Arabiam usque manus, cæteraque opera, extenderent. Erat vero consentaneum, ut quæ Judæis vicinæ esseni, Evangelii prædicationem primæ omnium amplecterentur. Sed ignorandum non est, vocabulum primi, adjectitium esse, quod nec Hebraica ipsa, nec cateros interpretes, babere reperias. VERS. 15, 16. desolabit Dominus mare Egypti, et injiciet manum suam super fluvium spiritu vehementi, et perculiet septem valles, ut trajicere possit eum calceatus, etc. . Non est de Ægypto isthæc instituta disputatio (label cnim ipsa prophetiam, et peculiarem inscri- ptionem): sed superioribus accommoda, tanquam eo, qui de radice Jessæ prodiit, vanissimæ religioni addictos, cum vicinis Judææ gentibus, errore suo per futuras discipulorum secundum electionem de Jerusalem reliquias, liberante et eripiente, nihil p illis quidquam impedimento esse possit. Olim enim cum aliæ aliis patere gentes nondum didicissent, ɓed in se mutuo ferrentur, ab aliis ad alias trans- ire tutum satis non fuerat: sed tum maxime, si quæ certa erant et rata, movere quisquam aggres- sus fuisset. At Deus cum apostolis, quos univer- sum orbis stadium decurrere jubebat, viæ liberta- tem aperire statuisset, direptis omnibus sigillatim ** Act. xxxvi, seqq. Joan. vult, 14. ⚫ m · VARIE LECTIONES.
PG 87:2057Εἰς δὲ τὸ ποταμὸν ἰδεῖν, πατασσόμενον , ἀφορμὰς ἐκ τῶν πρώην εἰρημένων ληψόμεθα, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλοὰμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ’ ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ πολὺ, τὸν βασιλέα τῶν Ἀσσυρίων. Οὕτως οὖν καὶ νῦν τὸ ἐξ αἰῶνος ἐν Αἰγύπτῳ βασίλειον ὁ προφήτης δηλοῖ, καθὰ φθάσας αὐτὸς ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Ἀσσυρίων ἑρμήνευσαν. Καὶ Ἰεζεκιὴλ δὲ ἀλληγορικῶς Αἰγύπτου λέγει ποταμοὺς , οὓς Φαραὼ πεποιηκέναι ἀλαζονεύεται. Εὐεργεσίας δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ μοχθηρῶν πραγμάτων ἐρήμωσις ἐν καιρῷ ἐπαγομένη δεκτῷ· πνεῦμα δὲ βίαιον οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων τὸν πρῶτον καθελόντα τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου Ῥωμαίων ἄρχοντα. Μεθ’ ὃ λοιπὸν μερικοὶ παρὰ τούτοις ὑπὸ Ῥωμαίων κατέστησαν ἄρχοντες ἐν Αἰγύπτῳ πολιτικοί τε καὶ στρατιωτικοὶ, νῦν ὀνομαζόμενοι φάραγγες , διὰ τὸ κοῖλον, ὥσπερ καὶ ταπεινότερον τῆς καθόλης ἐν αὐτῇ πρώην ἀρχῆς, ἣν κέκληκε ποταμόν . Τὸ δὲ πλῆθος τῶν κατ’ Αἴγυπτον ἀρχόντων ὁ τῶν ἑπτὰ παρίστησιν ἀριθμός. Τούτων δὲ γενομένων, βατὴ γέγονε λοιπὸν τοῖς εὐαγγελιζομένοις ἡ χώρα.
ἐκ δαιμόνων πολυαρχίας, μίαν τε πολιτείαν, καὶ μίαν ἀρχὴν, ὥσπερ οὖν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν, ἀπέδειξεν. Οτε δὴ καὶ Καίσαρ Αύγουστος ἐπιστρατεύσας Αι γυπτίοις κεχείρωται, Θεοῦ νότῳ βιαίῳ πρὸς θάλασ σαν τοῦ ποταμοῦ τὸ ὕδωρ κενώσαντος, δι' οὗ καὶ χωρὶς μάχης ἄβατον ᾤοντο Καίσαρι γενέσθαι τὴν Αἴγυπτον, διὰ πλῆθος ἅμα καὶ πλάτος τῶν ἀποτελοῦ μένων ἐκ τούτου λιμνῶν ἃς ἄνωθεν καταῤῥέων ἐν τοῖς κάτω μέρεσιν ἀπεργάζεται διὰ τῶν ἑπτὰ στομά- των, δι' ὧν ἐκδίδοται πρὸς τὴν θάλασσαν, ἃ δὴ φά ραγγας ή προφητεία καλεῖ. Τοῦτο δὲ πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ὁ προφήτης διδάσκει λέγων· « Τάδε λέγει Κύ ριος Σαβαώθ· Καὶ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει καὶ ξηραν θήσεται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Φίλον δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ καὶ αὐτὰς τὰς λίμνας θαλάσσας ἀποκαλεῖν. Πνεῦμα δέ φησι βιαιότατον, τὴν γενομένην τοῦ νό- του κατὰ τῶν ὑδάτων ἐπαγωγὴν, ὡς τοσοῦτον ξηραν- θῆναι τοῦ Νείλου τὰ στόματα, ὡς δύνασθαι καὶ μεθ' ὑποδημάτων διαβαίνειν αὐτά. Τινὲς δὲ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τὰ μὲν ῥητῶς ἀξιοῦντες· ἐννοεῖν, τὰ δὲ δι' ἀλληγορίας. Οἷον ῥητῶς μὲν, τὸν 'έσσαι, τροπι κῶς δὲ, τὴν ἐκ τῆς αὐτοῦ ῥίζης ῥάβδον. Καὶ ῥητῶς μὲν, τὰ ἔθνη, τροπικῶς δὲ, δι' ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδηλοῦτο θηρίων. Κάν τοῖς μετὰ χεῖρας, Αίγυπτον μὲν τὴν αἰσθητὴν χώραν τῶν Αἰγυπτίων φασὶν, ἣν οὐκ ἐρημώσειν ὁ Κύριος εἴρηται· θάλασσαν δὲ ξηραινομένην, τῆς εἰδωλολατρείας τὸ πλῆθος. Τοῦ- το γὰρ ὑποφαίνειν τό τε Εβραϊκὸν, καὶ τῶν λοιπῶν τὰς ἐκδόσεις εἰπόντων συμφώνως, καὶ ἀναθεματί- σει Κύριος τὴν γλῶσσαν θαλάσσης Αιγύπτου. θάλασσαν δὲ εἴωθεν ὁ λόγος καλεῖν, ἢ τῶν ἀσεβούν των τὸ πλῆθος, ἢ τῆς κακίας τὸ χύμα αλμυρῶν ὡσε περ υδάτων πεπληρωμένης. Διό καὶ τὸν δράκοντα κατοικεῖν φησιν ἐν αὐτῇ. Αλλα τε γὰρ ὡς ἐστιν ἐν αὐτῇ λέγει Δαβίδ· ι Καὶ δράκων ὃν ἔπλασας ἐμπαί. ζειν αὐτῷ. » Καὶ νῦν οὖν γλῶσσαν ἀσεβῶν διὰ τού- των ὁ λόγος δηλοῖ πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων, ὡς ἔφασκε Φαραώ· «Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἀποστελῶ. » Ταύτην οὖν ἀναθεματίσειν φησὶν, ἵνα μὴ τὴν πλάνην γλώσσῃ Αιγυπτίᾳ κρατύνωσι, μάθωσι δὲ λαλεῖν τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια, ομνύναι τε ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ, ὃ δή φησιν προϊών· ἐντεῦθεν σιγᾷ τὰ παρ' ἐκείνοις χρηστήρια, γοητ τεία τε πᾶσα καὶ πλάνη μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίαν ἐπαύσατο τῶν Αἰγυπτιαζόντων τὸ πρότερον. Εἰς δὲ τὸ ποταμὸν ἰδεῖν πατασσόμενον, ἀφορ μὰς ἐκ τῶν πρώην εἰρημένων ληψόμεθα, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλοάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ » σε ν, 3. γρ. ἀξιοῦνται. COMMENTARII IN ISAIAM. A regnis, rerumque summa ad Romnanos delata, ma- gni dæmonum labentis imperii significationem de- dit, unicamque reipublicæ formam et monarchiam, ut et Ecclesiam unam, unamque fidem, fore de, monstravit. Quo nimirum tempore Cæsar Augustus Ægypto potitus est, Deo ipso noli vehementia in mare fluminis aquam compellente, cujus auxilio sine armis a se prohiberi posse Cæsarem putabant Ægy, plii, propter lacuum amplitudinem et frequentiam quos eficit Nilus declivi alveo sese in mare ostiis septem exonerans; quæ nunc a pro- pheta valles appellantur. Id rursum propheta alibi docente, licebit intelligere. Ait enim : c Haec dicit Dominus exercituum. Et bibent Ægyptii aquam, quæ juxta mare est; fluvius autem deficiet, et sic B cabitur ", » et quæ postea. Est vero Scriptura familiare, lacus ipsos maria vocare. Per spiritum deinde rehementem, austri in aquas furentis impe- tum significat; cujus flatu adeo ipsa Nili ostią exaruerint, ut a calceatis trajici queant. Sunt vero nonnulli qui in prophetis quidem alia, prout seri- buntur; alia autem per allegoriam intelligi debere arbitrentur. Exempli grația, 'in Jessæ nomen, nihil præter quam quod verbo dicitur; in illius autem radicis virga, figurate quid aliud significari. Item cum gentes dixit, ad litteram sumi; cum varias autem ferarum species supra nominavit, tropice aliquid aliud designari. In his deinde, quæ jam agimus, ubi de Ægypto loquitur, regionem ipsam sensibus patentem, et Ægyptiis notam habitatori- bus significari; quam non se desolaturum, sed mare exarefactum, id est, idolorum turbam dicit Dominus. Hoc enim videtur innuere, si ad Hebræo- rum fontes, et reliquorum in vertendo consensum respicias, qui detestaturum Dominum linguam mariş Ægypti dixerunt. Solet vero Scriptura maris ap- pellationem, vel impiorum multitudinem, vel ne- quitia, tanquam maris salsugine, plenos luctus designare. Atque hinc est, quod in eo draconem habitare (alia enim in ipso etiam exsistere certum est), apud Davidem reperimus, ubi ait: «El draco, quem formasti ad illudendum ei*. » Itaque et ipso nunc linguæ nomine, impios eorum sermones, qui Deum olim ignorarunt, intelligit : qualem exsti- D Lisse verbis ipsius Pharaonem colligimus. Ait enim : c Dominum non novi, pec Israelem dimil tam 5. › Hanc igitur detestaturum se significat, ut errorem Ægyptia lingua tueri non pergat, sed san, cta Dei oracula eloqui, et in Domini exercituum nomine, sicut in sequentibus ait, jurare addiscat, Hine apud illos nec jam oracula respondere videmus amplius, nec ullum erroris genus et incantationis Ægyptiacæ vigere, ex quo Salvatorem versari in terris contigit. Isa. xıx, 4, 5. ss Psal. culi, 26. C Exod. Quominus autem fluvium percussum iri dubi- temus, ex iis, quæ superius jam dicta sunt, ad- duci nos patimur, quod populum hunc, qui aquas Siloæ leniter fluentes rejecerat, multam rɔpidioris fluvii aquam, id est Assyriorum, perpessurum) VARLE LECTIONES . · PATROL, GR. LXXXVII. Digitized by C5 Google
Τούτους γὰρ [καλεῖ] καταλειφθέντα λαὸν ἐν ὑποδήμασι τὸν ποταμὸν διαβαίνοντα , τάχα ἐπειδὴ Μωϋσεῖ καὶ Ἰησοῦ λέλεκται λῦσαι τὸ ὑπόδημα τοῦ ποδὸς, διὰ τὸ τὴν γῆν, ἐφ’ ἧς εἱστήκεσαν, ἁγίαν εἶναι· μὴ τοιαύτην δὲ εἶναι τὴν Αἴγυπτον, ἀλλὰ βέβηλον, κελεύονται τὸν ποταμὸν ὑποδεδεμένοι καταπατεῖν. Ξηραίνεται δὲ βιαίῳ Θεοῦ κεκρατημένος πνεύματι . Διόπερ ἀνάξιόν ἐστι τὸ ἔδαφος Αἰγύπτου γυμνὸν δέξασθαι τὸ ἴχνος τῶν διαπορευομένων ἁγίων. Ὅθεν καὶ οἱ τὸ πάσχα ἐσθίοντες τοὺς πόδας ὑποδήμασιν ἀσφαλίζονται. Φθάσας δέ τις ἐπὶ τὸν ἅγιον τόπον, ὑπολυέσθω. Διὸ καὶ τοῖς ἀποστόλοις ἐλέγετο, μὴ ὑποδήματα αἴρειν. Καὶ ἔσται , φησὶ, τῷ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ ἡμέρα ὅτε ἐξῆλθεν ἐκ γῆς Αἰγύπτου . Τότε γὰρ, φασὶ, παρῆλθον τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν, καὶ τὸν Ἰορδάνην ποταμὸν ὑποδεδεμένοι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ὁμοίως ἡσθήσονται ποσὶν τὸν ποταμὸν διαβαίνοντες, ἀκώλυτόν τε ποιούμενοι τὴν πανταχοῦ τῆς Αἰγυπτίων ὁδὸν, καὶ ᾄδοντες ᾠδὴν, ἣν ὁ προφήτης ἐκτίθεται παρόμοιον οὖσαν τῇ, «Ἄσωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται.» ΚΕΦΑΛ. ΙΒ. ἡ. Καὶ ἐρεῖ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ·
ἐκ δαιμόνων πολυαρχίας, μίαν τε πολιτείαν, καὶ μίαν ἀρχὴν, ὥσπερ οὖν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν, ἀπέδειξεν. Οτε δὴ καὶ Καίσαρ Αύγουστος ἐπιστρατεύσας Αι γυπτίοις κεχείρωται, Θεοῦ νότῳ βιαίῳ πρὸς θάλασ σαν τοῦ ποταμοῦ τὸ ὕδωρ κενώσαντος, δι' οὗ καὶ χωρὶς μάχης ἄβατον ᾤοντο Καίσαρι γενέσθαι τὴν Αἴγυπτον, διὰ πλῆθος ἅμα καὶ πλάτος τῶν ἀποτελοῦ μένων ἐκ τούτου λιμνῶν ἃς ἄνωθεν καταῤῥέων ἐν τοῖς κάτω μέρεσιν ἀπεργάζεται διὰ τῶν ἑπτὰ στομά- των, δι' ὧν ἐκδίδοται πρὸς τὴν θάλασσαν, ἃ δὴ φά ραγγας ή προφητεία καλεῖ. Τοῦτο δὲ πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ὁ προφήτης διδάσκει λέγων· « Τάδε λέγει Κύ ριος Σαβαώθ· Καὶ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει καὶ ξηραν θήσεται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Φίλον δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ καὶ αὐτὰς τὰς λίμνας θαλάσσας ἀποκαλεῖν. Πνεῦμα δέ φησι βιαιότατον, τὴν γενομένην τοῦ νό- του κατὰ τῶν ὑδάτων ἐπαγωγὴν, ὡς τοσοῦτον ξηραν- θῆναι τοῦ Νείλου τὰ στόματα, ὡς δύνασθαι καὶ μεθ' ὑποδημάτων διαβαίνειν αὐτά. Τινὲς δὲ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τὰ μὲν ῥητῶς ἀξιοῦντες· ἐννοεῖν, τὰ δὲ δι' ἀλληγορίας. Οἷον ῥητῶς μὲν, τὸν 'έσσαι, τροπι κῶς δὲ, τὴν ἐκ τῆς αὐτοῦ ῥίζης ῥάβδον. Καὶ ῥητῶς μὲν, τὰ ἔθνη, τροπικῶς δὲ, δι' ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδηλοῦτο θηρίων. Κάν τοῖς μετὰ χεῖρας, Αίγυπτον μὲν τὴν αἰσθητὴν χώραν τῶν Αἰγυπτίων φασὶν, ἣν οὐκ ἐρημώσειν ὁ Κύριος εἴρηται· θάλασσαν δὲ ξηραινομένην, τῆς εἰδωλολατρείας τὸ πλῆθος. Τοῦ- το γὰρ ὑποφαίνειν τό τε Εβραϊκὸν, καὶ τῶν λοιπῶν τὰς ἐκδόσεις εἰπόντων συμφώνως, καὶ ἀναθεματί- σει Κύριος τὴν γλῶσσαν θαλάσσης Αιγύπτου. θάλασσαν δὲ εἴωθεν ὁ λόγος καλεῖν, ἢ τῶν ἀσεβούν των τὸ πλῆθος, ἢ τῆς κακίας τὸ χύμα αλμυρῶν ὡσε περ υδάτων πεπληρωμένης. Διό καὶ τὸν δράκοντα κατοικεῖν φησιν ἐν αὐτῇ. Αλλα τε γὰρ ὡς ἐστιν ἐν αὐτῇ λέγει Δαβίδ· ι Καὶ δράκων ὃν ἔπλασας ἐμπαί. ζειν αὐτῷ. » Καὶ νῦν οὖν γλῶσσαν ἀσεβῶν διὰ τού- των ὁ λόγος δηλοῖ πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων, ὡς ἔφασκε Φαραώ· «Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἀποστελῶ. » Ταύτην οὖν ἀναθεματίσειν φησὶν, ἵνα μὴ τὴν πλάνην γλώσσῃ Αιγυπτίᾳ κρατύνωσι, μάθωσι δὲ λαλεῖν τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια, ομνύναι τε ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ, ὃ δή φησιν προϊών· ἐντεῦθεν σιγᾷ τὰ παρ' ἐκείνοις χρηστήρια, γοητ τεία τε πᾶσα καὶ πλάνη μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίαν ἐπαύσατο τῶν Αἰγυπτιαζόντων τὸ πρότερον. Εἰς δὲ τὸ ποταμὸν ἰδεῖν πατασσόμενον, ἀφορ μὰς ἐκ τῶν πρώην εἰρημένων ληψόμεθα, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλοάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ » σε ν, 3. γρ. ἀξιοῦνται. COMMENTARII IN ISAIAM. A regnis, rerumque summa ad Romnanos delata, ma- gni dæmonum labentis imperii significationem de- dit, unicamque reipublicæ formam et monarchiam, ut et Ecclesiam unam, unamque fidem, fore de, monstravit. Quo nimirum tempore Cæsar Augustus Ægypto potitus est, Deo ipso noli vehementia in mare fluminis aquam compellente, cujus auxilio sine armis a se prohiberi posse Cæsarem putabant Ægy, plii, propter lacuum amplitudinem et frequentiam quos eficit Nilus declivi alveo sese in mare ostiis septem exonerans; quæ nunc a pro- pheta valles appellantur. Id rursum propheta alibi docente, licebit intelligere. Ait enim : c Haec dicit Dominus exercituum. Et bibent Ægyptii aquam, quæ juxta mare est; fluvius autem deficiet, et sic B cabitur ", » et quæ postea. Est vero Scriptura familiare, lacus ipsos maria vocare. Per spiritum deinde rehementem, austri in aquas furentis impe- tum significat; cujus flatu adeo ipsa Nili ostią exaruerint, ut a calceatis trajici queant. Sunt vero nonnulli qui in prophetis quidem alia, prout seri- buntur; alia autem per allegoriam intelligi debere arbitrentur. Exempli grația, 'in Jessæ nomen, nihil præter quam quod verbo dicitur; in illius autem radicis virga, figurate quid aliud significari. Item cum gentes dixit, ad litteram sumi; cum varias autem ferarum species supra nominavit, tropice aliquid aliud designari. In his deinde, quæ jam agimus, ubi de Ægypto loquitur, regionem ipsam sensibus patentem, et Ægyptiis notam habitatori- bus significari; quam non se desolaturum, sed mare exarefactum, id est, idolorum turbam dicit Dominus. Hoc enim videtur innuere, si ad Hebræo- rum fontes, et reliquorum in vertendo consensum respicias, qui detestaturum Dominum linguam mariş Ægypti dixerunt. Solet vero Scriptura maris ap- pellationem, vel impiorum multitudinem, vel ne- quitia, tanquam maris salsugine, plenos luctus designare. Atque hinc est, quod in eo draconem habitare (alia enim in ipso etiam exsistere certum est), apud Davidem reperimus, ubi ait: «El draco, quem formasti ad illudendum ei*. » Itaque et ipso nunc linguæ nomine, impios eorum sermones, qui Deum olim ignorarunt, intelligit : qualem exsti- D Lisse verbis ipsius Pharaonem colligimus. Ait enim : c Dominum non novi, pec Israelem dimil tam 5. › Hanc igitur detestaturum se significat, ut errorem Ægyptia lingua tueri non pergat, sed san, cta Dei oracula eloqui, et in Domini exercituum nomine, sicut in sequentibus ait, jurare addiscat, Hine apud illos nec jam oracula respondere videmus amplius, nec ullum erroris genus et incantationis Ægyptiacæ vigere, ex quo Salvatorem versari in terris contigit. Isa. xıx, 4, 5. ss Psal. culi, 26. C Exod. Quominus autem fluvium percussum iri dubi- temus, ex iis, quæ superius jam dicta sunt, ad- duci nos patimur, quod populum hunc, qui aquas Siloæ leniter fluentes rejecerat, multam rɔpidioris fluvii aquam, id est Assyriorum, perpessurum) VARLE LECTIONES . · PATROL, GR. LXXXVII. Digitized by C5 Google
PG 87:2058Εὐλογήσω σε, Κύριε, διότι ὠργίσθης μοι, καὶ ἀπέστρεψας τὸν θυμόν σου, καὶ ἐλέησάς με. Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου. Πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ, σωθήσομαι ἐν αὐτῷ, καὶ οὐ φοβηθήσομαι· διότι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου Κύριος, καὶ ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν, κ.τ.λ. Τοῖς γὰρ Ἰουδαίοις τὸ Εὐαγγέλιον κηρύττοντες ἐν συναγωγαῖς, ἐκ δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφῆς Ἐκκλησίας ποιούμενοι, καινὸν ᾄδειν ᾆσμα τοὺς ὑπ’ αὐτῶν ὠφελουμένους ἐδίδασκον. Ὡς γὰρ ἀναιρεθέντος τοῦ πάλαι παρ’ αὐτοῖς ποταμοῦ, καὶ τῆς κυματουμένης θαλάσσης, φασίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου· πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ’ αὐτῷ. Καὶ οὐ φοβηθήσομαι , τῶν εὐσεβεῖν κωλυόντων ἀνηρημένων. Ἀντὶ δὲ τῶν πάλαι δαιμόνων, δόξα μου καὶ ἡ αἴνεσίς μου ὁ Κύριος. Ὠργίσθης δέ μοι, φησὶν, ἐξομολογούμενος, ὡς δίκαια παθὼν ἀποστραφεὶς τὸν Θεόν. Τὴν δὲ δοθεῖσαν τῶν ἁμαρτημάτων ἄφεσιν διὰ Χριστοῦ παρίστησι, λέγων· Ἀπέστρεψας τὸν θυμόν σου, καὶ ἠλέησάς με . Πολλάκις γὰρ ἀφίεταί τις καταλειπόμενος ἅπαξ τοῖς Αἰγυπτιακοῖς συναπαχθεὶς χρόνον ἀπολαῦσαί τινα τῆς ἰδίας ἀβουλίας, ἵνα θερίσῃ ἃ κακῶς ἔσπειρεν. Ἐλεηθεὶς δὲ δι’ ἀνακλήσεως, ᾄδει τὴν παροῦσαν ᾠδήν.
ἐκ δαιμόνων πολυαρχίας, μίαν τε πολιτείαν, καὶ μίαν ἀρχὴν, ὥσπερ οὖν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν, ἀπέδειξεν. Οτε δὴ καὶ Καίσαρ Αύγουστος ἐπιστρατεύσας Αι γυπτίοις κεχείρωται, Θεοῦ νότῳ βιαίῳ πρὸς θάλασ σαν τοῦ ποταμοῦ τὸ ὕδωρ κενώσαντος, δι' οὗ καὶ χωρὶς μάχης ἄβατον ᾤοντο Καίσαρι γενέσθαι τὴν Αἴγυπτον, διὰ πλῆθος ἅμα καὶ πλάτος τῶν ἀποτελοῦ μένων ἐκ τούτου λιμνῶν ἃς ἄνωθεν καταῤῥέων ἐν τοῖς κάτω μέρεσιν ἀπεργάζεται διὰ τῶν ἑπτὰ στομά- των, δι' ὧν ἐκδίδοται πρὸς τὴν θάλασσαν, ἃ δὴ φά ραγγας ή προφητεία καλεῖ. Τοῦτο δὲ πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ὁ προφήτης διδάσκει λέγων· « Τάδε λέγει Κύ ριος Σαβαώθ· Καὶ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει καὶ ξηραν θήσεται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Φίλον δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ καὶ αὐτὰς τὰς λίμνας θαλάσσας ἀποκαλεῖν. Πνεῦμα δέ φησι βιαιότατον, τὴν γενομένην τοῦ νό- του κατὰ τῶν ὑδάτων ἐπαγωγὴν, ὡς τοσοῦτον ξηραν- θῆναι τοῦ Νείλου τὰ στόματα, ὡς δύνασθαι καὶ μεθ' ὑποδημάτων διαβαίνειν αὐτά. Τινὲς δὲ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τὰ μὲν ῥητῶς ἀξιοῦντες· ἐννοεῖν, τὰ δὲ δι' ἀλληγορίας. Οἷον ῥητῶς μὲν, τὸν 'έσσαι, τροπι κῶς δὲ, τὴν ἐκ τῆς αὐτοῦ ῥίζης ῥάβδον. Καὶ ῥητῶς μὲν, τὰ ἔθνη, τροπικῶς δὲ, δι' ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδηλοῦτο θηρίων. Κάν τοῖς μετὰ χεῖρας, Αίγυπτον μὲν τὴν αἰσθητὴν χώραν τῶν Αἰγυπτίων φασὶν, ἣν οὐκ ἐρημώσειν ὁ Κύριος εἴρηται· θάλασσαν δὲ ξηραινομένην, τῆς εἰδωλολατρείας τὸ πλῆθος. Τοῦ- το γὰρ ὑποφαίνειν τό τε Εβραϊκὸν, καὶ τῶν λοιπῶν τὰς ἐκδόσεις εἰπόντων συμφώνως, καὶ ἀναθεματί- σει Κύριος τὴν γλῶσσαν θαλάσσης Αιγύπτου. θάλασσαν δὲ εἴωθεν ὁ λόγος καλεῖν, ἢ τῶν ἀσεβούν των τὸ πλῆθος, ἢ τῆς κακίας τὸ χύμα αλμυρῶν ὡσε περ υδάτων πεπληρωμένης. Διό καὶ τὸν δράκοντα κατοικεῖν φησιν ἐν αὐτῇ. Αλλα τε γὰρ ὡς ἐστιν ἐν αὐτῇ λέγει Δαβίδ· ι Καὶ δράκων ὃν ἔπλασας ἐμπαί. ζειν αὐτῷ. » Καὶ νῦν οὖν γλῶσσαν ἀσεβῶν διὰ τού- των ὁ λόγος δηλοῖ πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων, ὡς ἔφασκε Φαραώ· «Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἀποστελῶ. » Ταύτην οὖν ἀναθεματίσειν φησὶν, ἵνα μὴ τὴν πλάνην γλώσσῃ Αιγυπτίᾳ κρατύνωσι, μάθωσι δὲ λαλεῖν τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια, ομνύναι τε ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ, ὃ δή φησιν προϊών· ἐντεῦθεν σιγᾷ τὰ παρ' ἐκείνοις χρηστήρια, γοητ τεία τε πᾶσα καὶ πλάνη μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίαν ἐπαύσατο τῶν Αἰγυπτιαζόντων τὸ πρότερον. Εἰς δὲ τὸ ποταμὸν ἰδεῖν πατασσόμενον, ἀφορ μὰς ἐκ τῶν πρώην εἰρημένων ληψόμεθα, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλοάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ » σε ν, 3. γρ. ἀξιοῦνται. COMMENTARII IN ISAIAM. A regnis, rerumque summa ad Romnanos delata, ma- gni dæmonum labentis imperii significationem de- dit, unicamque reipublicæ formam et monarchiam, ut et Ecclesiam unam, unamque fidem, fore de, monstravit. Quo nimirum tempore Cæsar Augustus Ægypto potitus est, Deo ipso noli vehementia in mare fluminis aquam compellente, cujus auxilio sine armis a se prohiberi posse Cæsarem putabant Ægy, plii, propter lacuum amplitudinem et frequentiam quos eficit Nilus declivi alveo sese in mare ostiis septem exonerans; quæ nunc a pro- pheta valles appellantur. Id rursum propheta alibi docente, licebit intelligere. Ait enim : c Haec dicit Dominus exercituum. Et bibent Ægyptii aquam, quæ juxta mare est; fluvius autem deficiet, et sic B cabitur ", » et quæ postea. Est vero Scriptura familiare, lacus ipsos maria vocare. Per spiritum deinde rehementem, austri in aquas furentis impe- tum significat; cujus flatu adeo ipsa Nili ostią exaruerint, ut a calceatis trajici queant. Sunt vero nonnulli qui in prophetis quidem alia, prout seri- buntur; alia autem per allegoriam intelligi debere arbitrentur. Exempli grația, 'in Jessæ nomen, nihil præter quam quod verbo dicitur; in illius autem radicis virga, figurate quid aliud significari. Item cum gentes dixit, ad litteram sumi; cum varias autem ferarum species supra nominavit, tropice aliquid aliud designari. In his deinde, quæ jam agimus, ubi de Ægypto loquitur, regionem ipsam sensibus patentem, et Ægyptiis notam habitatori- bus significari; quam non se desolaturum, sed mare exarefactum, id est, idolorum turbam dicit Dominus. Hoc enim videtur innuere, si ad Hebræo- rum fontes, et reliquorum in vertendo consensum respicias, qui detestaturum Dominum linguam mariş Ægypti dixerunt. Solet vero Scriptura maris ap- pellationem, vel impiorum multitudinem, vel ne- quitia, tanquam maris salsugine, plenos luctus designare. Atque hinc est, quod in eo draconem habitare (alia enim in ipso etiam exsistere certum est), apud Davidem reperimus, ubi ait: «El draco, quem formasti ad illudendum ei*. » Itaque et ipso nunc linguæ nomine, impios eorum sermones, qui Deum olim ignorarunt, intelligit : qualem exsti- D Lisse verbis ipsius Pharaonem colligimus. Ait enim : c Dominum non novi, pec Israelem dimil tam 5. › Hanc igitur detestaturum se significat, ut errorem Ægyptia lingua tueri non pergat, sed san, cta Dei oracula eloqui, et in Domini exercituum nomine, sicut in sequentibus ait, jurare addiscat, Hine apud illos nec jam oracula respondere videmus amplius, nec ullum erroris genus et incantationis Ægyptiacæ vigere, ex quo Salvatorem versari in terris contigit. Isa. xıx, 4, 5. ss Psal. culi, 26. C Exod. Quominus autem fluvium percussum iri dubi- temus, ex iis, quæ superius jam dicta sunt, ad- duci nos patimur, quod populum hunc, qui aquas Siloæ leniter fluentes rejecerat, multam rɔpidioris fluvii aquam, id est Assyriorum, perpessurum) VARLE LECTIONES . · PATROL, GR. LXXXVII. Digitized by C5 Google
Ὅμοιον δὲ τοῦτο τῷ· «Ὀργὴν Κυρίου ὑποίσω, ὅτι ἥμαρτον αὐτῷ.» Καὶ τὸ, «Οὐ γὰρ εἰς τέλος ὀργισθήσεται, οὐδὲ εἰς τὸν αἰῶνα μηνιεῖ.» Αἰσθανόμενος δὲ τῆς εὐεργεσίας, καὶ λέγων, ὅτι ὠργίσθης μοι, καὶ ἠλέησάς με , φησίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου . Οὔτε δὲ οἱ ποιοῦντες τὴν ἐλεημοσύνην ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώπων, οὔτε οἱ δόξαν παρ’ ἀλλήλων ζητοῦντες, δύνανται λέγειν, ὅτι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου ὁ Κύριος . Ἀλλ’ οἱ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ ζητοῦντες, καὶ τὴν τοῦ, μὴ γινώμεθα κενόδοξοι, μὴ παραβαίνοντες ἐντολήν. Ἐπαγγελλομένου δὲ Θεοῦ, ὡς τοὺς δοξάζοντάς με δοξάσω, δῆλον ὡς καλῶς τις δοξάζων Θεὸν, δεδοξασμένος ἐστὶ παρ’ αὐτῷ. Καὶ Μωϋσέως γὰρ ἐδοξάσθη τὸ πρόσωπον, ἐπειδὴ καλῶς ᾔδει δοξάζειν Θεόν . Οὐδεὶς δὲ διημαρτημένας ἔχων ὑπολήψεις περὶ Θεοῦ, δεκτὴν ἔχει τὴν αἴνεσιν. Ἑνὸς γὰρ ἄμφω αἰνεῖν τε καὶ δοξάζειν καλῶς. Κεκτήμεθα δὲ τούτων ἑκάτερον ἠλεημένοι ὑπὸ Θεοῦ. Οὐ γὰρ κατὰ τὰ ἔργα ἃ ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ πολὺ αὐτοῦ ἔλεος ἡ δοθεῖσα χάρις ἡμῖν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τοῖς ἐπὶ τῆς ἐπιδημίας παρόμοια·
ἐκ δαιμόνων πολυαρχίας, μίαν τε πολιτείαν, καὶ μίαν ἀρχὴν, ὥσπερ οὖν Ἐκκλησίαν καὶ πίστιν, ἀπέδειξεν. Οτε δὴ καὶ Καίσαρ Αύγουστος ἐπιστρατεύσας Αι γυπτίοις κεχείρωται, Θεοῦ νότῳ βιαίῳ πρὸς θάλασ σαν τοῦ ποταμοῦ τὸ ὕδωρ κενώσαντος, δι' οὗ καὶ χωρὶς μάχης ἄβατον ᾤοντο Καίσαρι γενέσθαι τὴν Αἴγυπτον, διὰ πλῆθος ἅμα καὶ πλάτος τῶν ἀποτελοῦ μένων ἐκ τούτου λιμνῶν ἃς ἄνωθεν καταῤῥέων ἐν τοῖς κάτω μέρεσιν ἀπεργάζεται διὰ τῶν ἑπτὰ στομά- των, δι' ὧν ἐκδίδοται πρὸς τὴν θάλασσαν, ἃ δὴ φά ραγγας ή προφητεία καλεῖ. Τοῦτο δὲ πάλιν αὐτὸς ἡμᾶς ὁ προφήτης διδάσκει λέγων· « Τάδε λέγει Κύ ριος Σαβαώθ· Καὶ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει καὶ ξηραν θήσεται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Φίλον δὲ τῇ θείᾳ Γραφῇ καὶ αὐτὰς τὰς λίμνας θαλάσσας ἀποκαλεῖν. Πνεῦμα δέ φησι βιαιότατον, τὴν γενομένην τοῦ νό- του κατὰ τῶν ὑδάτων ἐπαγωγὴν, ὡς τοσοῦτον ξηραν- θῆναι τοῦ Νείλου τὰ στόματα, ὡς δύνασθαι καὶ μεθ' ὑποδημάτων διαβαίνειν αὐτά. Τινὲς δὲ τῶν ἐν τοῖς προφήταις τὰ μὲν ῥητῶς ἀξιοῦντες· ἐννοεῖν, τὰ δὲ δι' ἀλληγορίας. Οἷον ῥητῶς μὲν, τὸν 'έσσαι, τροπι κῶς δὲ, τὴν ἐκ τῆς αὐτοῦ ῥίζης ῥάβδον. Καὶ ῥητῶς μὲν, τὰ ἔθνη, τροπικῶς δὲ, δι' ὧν ἐν τοῖς πρόσθεν ἐδηλοῦτο θηρίων. Κάν τοῖς μετὰ χεῖρας, Αίγυπτον μὲν τὴν αἰσθητὴν χώραν τῶν Αἰγυπτίων φασὶν, ἣν οὐκ ἐρημώσειν ὁ Κύριος εἴρηται· θάλασσαν δὲ ξηραινομένην, τῆς εἰδωλολατρείας τὸ πλῆθος. Τοῦ- το γὰρ ὑποφαίνειν τό τε Εβραϊκὸν, καὶ τῶν λοιπῶν τὰς ἐκδόσεις εἰπόντων συμφώνως, καὶ ἀναθεματί- σει Κύριος τὴν γλῶσσαν θαλάσσης Αιγύπτου. θάλασσαν δὲ εἴωθεν ὁ λόγος καλεῖν, ἢ τῶν ἀσεβούν των τὸ πλῆθος, ἢ τῆς κακίας τὸ χύμα αλμυρῶν ὡσε περ υδάτων πεπληρωμένης. Διό καὶ τὸν δράκοντα κατοικεῖν φησιν ἐν αὐτῇ. Αλλα τε γὰρ ὡς ἐστιν ἐν αὐτῇ λέγει Δαβίδ· ι Καὶ δράκων ὃν ἔπλασας ἐμπαί. ζειν αὐτῷ. » Καὶ νῦν οὖν γλῶσσαν ἀσεβῶν διὰ τού- των ὁ λόγος δηλοῖ πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων, ὡς ἔφασκε Φαραώ· «Οὐκ οἶδα τὸν Κύριον, καὶ τὸν Ἰσραὴλ οὐκ ἀποστελῶ. » Ταύτην οὖν ἀναθεματίσειν φησὶν, ἵνα μὴ τὴν πλάνην γλώσσῃ Αιγυπτίᾳ κρατύνωσι, μάθωσι δὲ λαλεῖν τὰ τοῦ Θεοῦ λόγια, ομνύναι τε ἐν τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ, ὃ δή φησιν προϊών· ἐντεῦθεν σιγᾷ τὰ παρ' ἐκείνοις χρηστήρια, γοητ τεία τε πᾶσα καὶ πλάνη μετὰ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπι- δημίαν ἐπαύσατο τῶν Αἰγυπτιαζόντων τὸ πρότερον. Εἰς δὲ τὸ ποταμὸν ἰδεῖν πατασσόμενον, ἀφορ μὰς ἐκ τῶν πρώην εἰρημένων ληψόμεθα, διὰ τὸ μὴ βούλεσθαι τὸν λαὸν τοῦτον τὸ ὕδωρ τοῦ Σιλοάμ, τὸ πορευόμενον ἡσυχῇ. Διὰ τοῦτο ἰδοὺ Κύριος ἀνάγει ἐφ' ὑμᾶς τὸ ὕδωρ τοῦ ποταμοῦ τὸ ἰσχυρὸν, καὶ τὸ » σε ν, 3. γρ. ἀξιοῦνται. COMMENTARII IN ISAIAM. A regnis, rerumque summa ad Romnanos delata, ma- gni dæmonum labentis imperii significationem de- dit, unicamque reipublicæ formam et monarchiam, ut et Ecclesiam unam, unamque fidem, fore de, monstravit. Quo nimirum tempore Cæsar Augustus Ægypto potitus est, Deo ipso noli vehementia in mare fluminis aquam compellente, cujus auxilio sine armis a se prohiberi posse Cæsarem putabant Ægy, plii, propter lacuum amplitudinem et frequentiam quos eficit Nilus declivi alveo sese in mare ostiis septem exonerans; quæ nunc a pro- pheta valles appellantur. Id rursum propheta alibi docente, licebit intelligere. Ait enim : c Haec dicit Dominus exercituum. Et bibent Ægyptii aquam, quæ juxta mare est; fluvius autem deficiet, et sic B cabitur ", » et quæ postea. Est vero Scriptura familiare, lacus ipsos maria vocare. Per spiritum deinde rehementem, austri in aquas furentis impe- tum significat; cujus flatu adeo ipsa Nili ostią exaruerint, ut a calceatis trajici queant. Sunt vero nonnulli qui in prophetis quidem alia, prout seri- buntur; alia autem per allegoriam intelligi debere arbitrentur. Exempli grația, 'in Jessæ nomen, nihil præter quam quod verbo dicitur; in illius autem radicis virga, figurate quid aliud significari. Item cum gentes dixit, ad litteram sumi; cum varias autem ferarum species supra nominavit, tropice aliquid aliud designari. In his deinde, quæ jam agimus, ubi de Ægypto loquitur, regionem ipsam sensibus patentem, et Ægyptiis notam habitatori- bus significari; quam non se desolaturum, sed mare exarefactum, id est, idolorum turbam dicit Dominus. Hoc enim videtur innuere, si ad Hebræo- rum fontes, et reliquorum in vertendo consensum respicias, qui detestaturum Dominum linguam mariş Ægypti dixerunt. Solet vero Scriptura maris ap- pellationem, vel impiorum multitudinem, vel ne- quitia, tanquam maris salsugine, plenos luctus designare. Atque hinc est, quod in eo draconem habitare (alia enim in ipso etiam exsistere certum est), apud Davidem reperimus, ubi ait: «El draco, quem formasti ad illudendum ei*. » Itaque et ipso nunc linguæ nomine, impios eorum sermones, qui Deum olim ignorarunt, intelligit : qualem exsti- D Lisse verbis ipsius Pharaonem colligimus. Ait enim : c Dominum non novi, pec Israelem dimil tam 5. › Hanc igitur detestaturum se significat, ut errorem Ægyptia lingua tueri non pergat, sed san, cta Dei oracula eloqui, et in Domini exercituum nomine, sicut in sequentibus ait, jurare addiscat, Hine apud illos nec jam oracula respondere videmus amplius, nec ullum erroris genus et incantationis Ægyptiacæ vigere, ex quo Salvatorem versari in terris contigit. Isa. xıx, 4, 5. ss Psal. culi, 26. C Exod. Quominus autem fluvium percussum iri dubi- temus, ex iis, quæ superius jam dicta sunt, ad- duci nos patimur, quod populum hunc, qui aquas Siloæ leniter fluentes rejecerat, multam rɔpidioris fluvii aquam, id est Assyriorum, perpessurum) VARLE LECTIONES . · PATROL, GR. LXXXVII. Digitized by C5 Google
PG 87:2060δουλείας γὰρ ἐλευθερία γεγένηται, τότε μὲν αἰσθητοῦ, νυνὶ δὲ νοητοῦ Φαραώ. Τότε μὲν εἰς αἷμα τὸ ὕδωρ μετεσκευάζετο, νῦν δὲ σωτήριον γέγονεν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος. Οἱ τὸν Ἰσραὴλ διώκοντες ἐπὶ θαλάσσης Ἐρυθρᾶς ἀπεπνίγοντο· διὰ δὲ τῶν ἁγίων ἐδιδάσκοντο μαθητῶν τῶν τοῦ παρόντος βίου κυμάτων τε τῶν ἐν αὐτῷ διανήχεσθαι κλύδωνα. Χάλαζα τότε δεινή· νῦν ὁ θεῖος εἰς νοῦν αὐτοῖς καταβέβηκεν ὑετὸς ἐγκάρπους ἀποτελῶν. Σκότος τότε βαθύ· νῦν δὲ φῶς ἐν Χριστῷ. Ἐθρήνησαν Αἰγύπτιοι τὰ πρωτότοκα· νῦν δὲ σέσωκεν αὐτοὺς ὁ πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν, ὡς πάλαι τοῦ Ἰσραὴλ τὰ πρωτότοκα. Πῶς οὖν οὐκ ἦν ἐπὶ τούτοις ἀκόλουθον, εὐφραινομένους τὸν δοτῆρα τούτων ὑμνεῖν; Ὁ δὲ Θεὸς ἕτοιμος ὢν εἰς ἀντίδοσιν, τοὺς γνησίως αὐτὸν δοξάζοντας, πνευματικαῖς ἀμείβεται δωρεαῖς, λέγων, Καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου . Νοήσει δέ τις αὐτὸ τοῦ Σωτῆρος ἀκούων εἰπόντος, «Εἴ τις διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. Ὁ πιστεύων εἰς ἐμὲ, καθὼς εἶπεν ἡ Γραφὴ, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος.
Α πολύ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων. Οὕτως οὖν καὶ νῦν τὸ ἐξ αἰῶνος ἐν Αἰγύπτῳ βασίλειον ὁ προφήτης δηλοί, καθὰ φθάσας αὐτὸς ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Ασσυρίων ερμήνευσαν Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ ἀλληγο ρικῶς Αἰγύπτου λέγει ποταμούς, οὓς Φαραώ πε ποιηκέναι ἀλαζονεύεται. Εὐεργεσίας δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ μοχθηρῶν πραγμάτων ἐρήμωσις ἐν καιρῷ ἐπαγο- μένη δεκτῷ· πνεῦμα δὲ βίαιον οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων τὸν πρῶτον καθελόντα τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου Ρωμαίων ἄρχοντα. Μεθ' ὁ λοιπόν μερικοὶ παρὰ τούτοις ὑπὸ 'Ρωμαίων κατέστησαν ἄρχοντες ἐν Αἰω γύπτῳ πολιτικοί τε καὶ στρατιωτικοί, νῦν ὄνομα ζόμενοι φάραγγες, διὰ τὸ κοῖλον, ὥσπερ καὶ ταπει νότερον τῆς καθόλης ἐν αὐτῇ πρώην ἀρχῆς, ἣν κέ- κληκε ποταμόν. Τὸ δὲ πλῆθος τῶν κατ' Αίγυπτον ἀρχόντων ὁ τῶν ἑπτὰ παρίστησιν ἀριθμός. Τούτων δὲ γενομένων, βατή γέγονε λοιπὸν τοῖς εὐαγγελιζομένοις ἡ χώρα. Τούτους γὰρ [καλεί] καταλειφθέντα λαὸν ἐν ὑποδήμασι τὸν ποταμὸν διαβαίνοντα, τάχα ἐπειδὴ Μωϋσεῖ καὶ Ἰησοῦ λέλεκται λῦσαι τὸ ὑπό- δημα τοῦ ποδός, διὰ τὸ τὴν γῆν, ἐφ᾿ ἧς εἱστήκεσαν, ἁγίαν εἶναι· μὴ τοιαύτην δὲ εἶναι τὴν Αἴγυπτον, ἀλλὰ βέβηλον, κελεύονται τὸν ποταμὸν ὑποδεδεμένο: · καταπατεῖν. Ξηραίνεται δὲ βιαίῳ Θεοῦ κεκρατημένος πνεύματι. Διόπερ ἀνάξιόν ἐστι τὸ ἔδαφος Αἰγύπτου γυμνὸν δέξασθαι τὸ ίχνος τῶν διαπορευομένων ἁγίων. Οθεν καὶ οἱ τὸ πάσχα ἐσθίοντες τοὺς πόδας ὑποδή- μασιν ἀσφαλίζονται. Φθάσας δέ τις ἐπὶ τὸν ἅγιον τόπον, ὑπολυέσθω. Διὸ καὶ τοῖς ἀποστόλοις ἐλέγετο, μὴ ὑποδήματα αίρειν. Καὶ ἔσται, φησὶ, τῷ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ ἡμέρα ὅτε ἐξῆλθεν ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Τότε γὰρ, φασί, παρῆλθον τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν, καὶ τὸν Ἰορδάνην ποταμὸν ὑποδεδεμένοι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ὁμοίως ἡσθήσονται ποσὶν τὸν ποταμὸν διαβαίνοντες, ἀκώλυτόν τε ποιούμενοι τὴν πανταχοῦ τῆς Αἰγυ πτίων ὁδὸν, καὶ ἄδοντες ᾠδὴν, ἣν ὁ προφήτης ἐκ- τίθεται παρόμοιον οὖσαν τῇ, «Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται. ο Ρ γρ. εἰρμήνευσε. γ. Αἰγύπτου. ΚΕΦΑΛ. ΙΒ'. α'.ς'. Καὶ ἐρεῖ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· Εὐλογήσω σε, Κύριε, διότι ὠργίσθης μοι, καὶ ἀπέστρεψας τὸν θυμόν σου, καὶ ἐλέησάς με. Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου. Πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτῷ, σω θήσομαι ἐν αὐτῷ, καὶ οὐ φοβηθήσομαι· διότι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου Κύριος, καὶ ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν, κ. τ. λ. Τοῖς γὰρ Ἰουδαίοις τὸ Εὐαγγέλιον κηρύττοντες ἐν συναγωγαῖς, ἐκ δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφῆς Ἐκε κλησίας ποιούμενοι, καινὸν ἄδειν ᾆσμα τοὺς ὑπ' αὐ τῶν ὠφελουμένους ἐδίδασκον. Ὡς γὰρ ἀναιρεθέντος τοῦ πάλαι παρ' αὐτοῖς ποταμοῦ, καὶ τῆς κυματου μένης θαλάσσης, φασίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ 87* 'PROCOPII GAZÆI B - monuit. Sic igitur et nunc Ægyptium regnum, quod a sæculo exstabat, propheta significat, sicut et ipse antea Assyrium demonstravit. Ipse deinde Ezechiel allegorice Egypti fluvios usurpavit, quos P. se Pharao fecisse gloriatur. Est vero desolatio quæ scelerum causa mittitur, si idoneo tempore con- tingat, pro magno Dei beneficio numeranda. Ne- que vero si spiritum vehementem Romanum impe- ra!orem dixeris, a quo Ægyptiaci regni cepit ever- sio meo judicio aberraris. Fuere enim postea Ægypto a Romanis præfecti alii, qui distincto et peculiari munere, res eorum urbanas et militares administrarent, quos nunc.valles appellat, ut loci concavitatem simul, et summum, quod fuit an- tea fluvii nomine designatum imperiun, humilius jam factum esse intelligas. Numero deinde septe- nario, eorum, qui præsunt Ægypto multitudinem expressit : quibus tandem peractis, ipsa Ægypti regio Evangelium docentibus patuit. Hos enim popati relicti nomine, qui fluvium calceatus traje- cturus sit, ideo fortasse significat, quod Mosem et Josuaa pedum calceamenta dimittere, propter terræ, quam calcabant, sanctitatem, jussos esse legimus : cui cum valde dissimilis sit Ægyptus (profana nimirum et impura), fluvium calceatis pedibus trajicere jubentur. Arescit autem qui Dei spiritu vehementi victus ac superatus est. Itaque non meretur Ægypti solum, ut nudum transeun- tium sauctorum vestigia sentiat. Indeque eos qui pascha edere jubebantur, calceis pedes habere c munitos oportebat 57. At qui ad sacrum pervene- rit locum, is jam solvat calceamenta. Hincque iHud est, quod apostolos ulla gestare Christum de- fendisse legimus 87*. Et erit, ait, Israel, sicuti dies illa quando exiit de terra Ægypti. Tunc enim, aiunt, et Rubrum mare, et ipse Jordanis fluvius, calceatis patuit. Placet vero nonnullis, quando fluvium transire, et libere ubique Ægyptum om- nem permeare contigerit, alacres carmen a propheta editum, huic non multum dissimile, quod ita incipit: e Cantenus Domino ; gloriose enim magnificatus est "; » in lætitiæ signum cantatu- 36. CAPUT XII. V.1-6. El dicet indie illa : Benedicam tibi, Domine, quoniam iratus es mihi, et avertisti iram tuam, et misertus es mei. Ecce Deus meus, Salvator meus, confidens ero in eo; salvabor in eo, et non timebo : quia gloria mea, et laus mea Dominus, et factus est mihi in salutem, etc. Cum enim Evangelium docerent in Judæorum synagogis, Ecclesias autem de gentium conver- sione facerent; novum eos carmen, quibus tantæ fuerant utilitatis auctores, modulari docebant. Tanquam enim vetere apad se flumine, marique tempestuoso sublatis : Ecce, aiunt, Deus meus,Sal- *** Exod. m. 5; Josue, v, D Luc. x, 4. 5* Exod. xv, 21. VARIE LECTIONES 16. * Exod. xul, 11.
Τοῦτο δὲ ἔλεγεν περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἤμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτόν.« Καὶ πάλιν· »Ὃς δ’ ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει εἰς τὸν αἰῶνα. Ἀλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πηγὴ ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον.« Πηγαὶ τοίνυν σωτηρίου , ἢ οἱ ἅγιοι ἀπόστολοι· ἢ λόγοι πνευματικοὶ ἐξ ἁγίου Πνεύματος ἀνομβρωμένοι. Καὶ οἱ προφητικοὶ δὲ λόγοι, πηγαὶ ὠνομάζοντο Ἰσραὴλ, λέγοντος τοῦ Δαβίδ· »Ἐν Ἐκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγῶν Ἰσραήλ.« Εἰ δὲ ὁ εἰδωλολατρήσας ἐγκαλεῖται λαὸς, τὸ Ἐμὲ ἐγκατέλιπεν πηγὴν ὕδατος ζῶντος· δῆλον, ὡς ὁ πιστεύων, καὶ τοῖς θείοις ποτιζόμενος δόγμασιν, ἀντλεῖ ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου , ἀφ’ ὧν Αἰγύπτιοι πίεσθαι προφητεύονται, καὶ οἱ τούτοις τὸ σωτήριον ποτὸν διακονήσαντες. Τὴν δὲ τῶν τοῦτο πινόντων εὐφροσύνην παρίστησιν τὸ, »Ἐδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα·« ὅσον γάρ τις διψᾷ, τοσοῦτον πίνων εὐφραίνεται. Ἀντλεῖ δὲ ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ὁ τὸν νόμον τοῦ Κυρίου μελετῶν ἡμέρας τε καὶ νυκτός.
Α πολύ, τὸν βασιλέα τῶν ᾿Ασσυρίων. Οὕτως οὖν καὶ νῦν τὸ ἐξ αἰῶνος ἐν Αἰγύπτῳ βασίλειον ὁ προφήτης δηλοί, καθὰ φθάσας αὐτὸς ἐπὶ τοῦ βασιλέως τῶν Ασσυρίων ερμήνευσαν Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ ἀλληγο ρικῶς Αἰγύπτου λέγει ποταμούς, οὓς Φαραώ πε ποιηκέναι ἀλαζονεύεται. Εὐεργεσίας δὲ Θεοῦ ἡ ἀπὸ μοχθηρῶν πραγμάτων ἐρήμωσις ἐν καιρῷ ἐπαγο- μένη δεκτῷ· πνεῦμα δὲ βίαιον οὐκ ἂν ἁμάρτοις λέγων τὸν πρῶτον καθελόντα τὴν βασιλείαν Αἰγύπτου Ρωμαίων ἄρχοντα. Μεθ' ὁ λοιπόν μερικοὶ παρὰ τούτοις ὑπὸ 'Ρωμαίων κατέστησαν ἄρχοντες ἐν Αἰω γύπτῳ πολιτικοί τε καὶ στρατιωτικοί, νῦν ὄνομα ζόμενοι φάραγγες, διὰ τὸ κοῖλον, ὥσπερ καὶ ταπει νότερον τῆς καθόλης ἐν αὐτῇ πρώην ἀρχῆς, ἣν κέ- κληκε ποταμόν. Τὸ δὲ πλῆθος τῶν κατ' Αίγυπτον ἀρχόντων ὁ τῶν ἑπτὰ παρίστησιν ἀριθμός. Τούτων δὲ γενομένων, βατή γέγονε λοιπὸν τοῖς εὐαγγελιζομένοις ἡ χώρα. Τούτους γὰρ [καλεί] καταλειφθέντα λαὸν ἐν ὑποδήμασι τὸν ποταμὸν διαβαίνοντα, τάχα ἐπειδὴ Μωϋσεῖ καὶ Ἰησοῦ λέλεκται λῦσαι τὸ ὑπό- δημα τοῦ ποδός, διὰ τὸ τὴν γῆν, ἐφ᾿ ἧς εἱστήκεσαν, ἁγίαν εἶναι· μὴ τοιαύτην δὲ εἶναι τὴν Αἴγυπτον, ἀλλὰ βέβηλον, κελεύονται τὸν ποταμὸν ὑποδεδεμένο: · καταπατεῖν. Ξηραίνεται δὲ βιαίῳ Θεοῦ κεκρατημένος πνεύματι. Διόπερ ἀνάξιόν ἐστι τὸ ἔδαφος Αἰγύπτου γυμνὸν δέξασθαι τὸ ίχνος τῶν διαπορευομένων ἁγίων. Οθεν καὶ οἱ τὸ πάσχα ἐσθίοντες τοὺς πόδας ὑποδή- μασιν ἀσφαλίζονται. Φθάσας δέ τις ἐπὶ τὸν ἅγιον τόπον, ὑπολυέσθω. Διὸ καὶ τοῖς ἀποστόλοις ἐλέγετο, μὴ ὑποδήματα αίρειν. Καὶ ἔσται, φησὶ, τῷ Ἰσραὴλ, ὡς ἡ ἡμέρα ὅτε ἐξῆλθεν ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Τότε γὰρ, φασί, παρῆλθον τὴν Ἐρυθρὰν θάλασσαν, καὶ τὸν Ἰορδάνην ποταμὸν ὑποδεδεμένοι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ὁμοίως ἡσθήσονται ποσὶν τὸν ποταμὸν διαβαίνοντες, ἀκώλυτόν τε ποιούμενοι τὴν πανταχοῦ τῆς Αἰγυ πτίων ὁδὸν, καὶ ἄδοντες ᾠδὴν, ἣν ὁ προφήτης ἐκ- τίθεται παρόμοιον οὖσαν τῇ, «Ασωμεν τῷ Κυρίῳ· ἐνδόξως γὰρ δεδόξασται. ο Ρ γρ. εἰρμήνευσε. γ. Αἰγύπτου. ΚΕΦΑΛ. ΙΒ'. α'.ς'. Καὶ ἐρεῖ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ· Εὐλογήσω σε, Κύριε, διότι ὠργίσθης μοι, καὶ ἀπέστρεψας τὸν θυμόν σου, καὶ ἐλέησάς με. Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου. Πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτῷ, σω θήσομαι ἐν αὐτῷ, καὶ οὐ φοβηθήσομαι· διότι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου Κύριος, καὶ ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν, κ. τ. λ. Τοῖς γὰρ Ἰουδαίοις τὸ Εὐαγγέλιον κηρύττοντες ἐν συναγωγαῖς, ἐκ δὲ τῆς τῶν ἐθνῶν ἐπιστροφῆς Ἐκε κλησίας ποιούμενοι, καινὸν ἄδειν ᾆσμα τοὺς ὑπ' αὐ τῶν ὠφελουμένους ἐδίδασκον. Ὡς γὰρ ἀναιρεθέντος τοῦ πάλαι παρ' αὐτοῖς ποταμοῦ, καὶ τῆς κυματου μένης θαλάσσης, φασίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ 87* 'PROCOPII GAZÆI B - monuit. Sic igitur et nunc Ægyptium regnum, quod a sæculo exstabat, propheta significat, sicut et ipse antea Assyrium demonstravit. Ipse deinde Ezechiel allegorice Egypti fluvios usurpavit, quos P. se Pharao fecisse gloriatur. Est vero desolatio quæ scelerum causa mittitur, si idoneo tempore con- tingat, pro magno Dei beneficio numeranda. Ne- que vero si spiritum vehementem Romanum impe- ra!orem dixeris, a quo Ægyptiaci regni cepit ever- sio meo judicio aberraris. Fuere enim postea Ægypto a Romanis præfecti alii, qui distincto et peculiari munere, res eorum urbanas et militares administrarent, quos nunc.valles appellat, ut loci concavitatem simul, et summum, quod fuit an- tea fluvii nomine designatum imperiun, humilius jam factum esse intelligas. Numero deinde septe- nario, eorum, qui præsunt Ægypto multitudinem expressit : quibus tandem peractis, ipsa Ægypti regio Evangelium docentibus patuit. Hos enim popati relicti nomine, qui fluvium calceatus traje- cturus sit, ideo fortasse significat, quod Mosem et Josuaa pedum calceamenta dimittere, propter terræ, quam calcabant, sanctitatem, jussos esse legimus : cui cum valde dissimilis sit Ægyptus (profana nimirum et impura), fluvium calceatis pedibus trajicere jubentur. Arescit autem qui Dei spiritu vehementi victus ac superatus est. Itaque non meretur Ægypti solum, ut nudum transeun- tium sauctorum vestigia sentiat. Indeque eos qui pascha edere jubebantur, calceis pedes habere c munitos oportebat 57. At qui ad sacrum pervene- rit locum, is jam solvat calceamenta. Hincque iHud est, quod apostolos ulla gestare Christum de- fendisse legimus 87*. Et erit, ait, Israel, sicuti dies illa quando exiit de terra Ægypti. Tunc enim, aiunt, et Rubrum mare, et ipse Jordanis fluvius, calceatis patuit. Placet vero nonnullis, quando fluvium transire, et libere ubique Ægyptum om- nem permeare contigerit, alacres carmen a propheta editum, huic non multum dissimile, quod ita incipit: e Cantenus Domino ; gloriose enim magnificatus est "; » in lætitiæ signum cantatu- 36. CAPUT XII. V.1-6. El dicet indie illa : Benedicam tibi, Domine, quoniam iratus es mihi, et avertisti iram tuam, et misertus es mei. Ecce Deus meus, Salvator meus, confidens ero in eo; salvabor in eo, et non timebo : quia gloria mea, et laus mea Dominus, et factus est mihi in salutem, etc. Cum enim Evangelium docerent in Judæorum synagogis, Ecclesias autem de gentium conver- sione facerent; novum eos carmen, quibus tantæ fuerant utilitatis auctores, modulari docebant. Tanquam enim vetere apad se flumine, marique tempestuoso sublatis : Ecce, aiunt, Deus meus,Sal- *** Exod. m. 5; Josue, v, D Luc. x, 4. 5* Exod. xv, 21. VARIE LECTIONES 16. * Exod. xul, 11.
PG 87:2062«Στόμα γὰρ δικαίου μελετήσει σοφίαν.» Διὰ τοῦ γὰρ ζητεῖν ὀρθῶς, τὸ πνευματικὸν βούλημα συνιεὶς τῆς Γραφῆς, ἀντλήσει ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης , τόν τε τοῦ Θεοῦ Λόγον τὸ ζῶν ὕδωρ εὑρήσει, ὃς τοὺς ἀποστόλους ἀνέδειξε διὰ τοῦ πνεύματος πᾶσιν αὐτὸν τοῖς ἀγνοοῦσι πηγάζοντας. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· «Ὤφθησαν αἱ πηγαὶ τῶν ὑδάτων, καὶ ἀνεκαλύφθη τὰ θεμέλια τῆς οἰκουμένης.» Λίθος μὲν γὰρ ἐκλεκτὸς ὁ Χριστὸς εἰς τὰ θεμέλια Σιὼν, παρὰ τοῦ Πατρὸς τεθεῖσθαι λεγόμενος, τοῦτ’ ἔστι τῆς Ἐκκλησίας. Αὐτῷ γὰρ διὰ πίστεως οἰκοδομούμεθα οἶκος πνευματικὸς, εἰς ναὸν ἅγιον, εἰς κατοικητήριον τοῦ Θεοῦ ἐν πνεύματι. Λίθοι δὲ μετ’ αὐτὸν, ἤτοι θεμέλια τῆς οἰκουμένης, οἱ διὰ τοῦ κηρύγματος ἀνέχοντες ἡμᾶς πρὸς ἑδραιότητα τὴν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ. Σημειωτέον δὲ ὡς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁ παρὼν μέμνηται λόγος, κατὰ τὴν τῶν Ἑβραίων φωνὴν, ἀντὶ τοῦ Σωτὴρ , ἀεὶ τὸ Ἰησοῦ περιέχουσα. Ἐν τῷ, Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὁ Σωτήρ μου . Καὶ ἐν τῷ, ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν . Καὶ ἐν τῷ, ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου . Ἔπρεπε γὰρ τῇ περὶ τοῦ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ προφητείᾳ, τοῦ Σωτῆρος Ἰησοῦ τὴν προσηγορίαν ἐπενέγκαι.
μου· πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτῷ. Καὶ οὐ φοβη- θήσομαι, τῶν εὐσεβεῖν κωλυόντων ἀνηρημένων. Ἀντὶ δὲ τῶν πάλαι δαιμόνων, δόξα μου καὶ ἡ αἴνεσίς μου ὁ Κύριος. Αργίσθης δέ μοι, φησὶν, ἐξομολογούμενος, ὡς δίκαια παθὼν ἀποστραφεὶς τὸν Θεόν. Τὴν δὲ δοθεῖσαν τῶν ἁμαρτημάτων ἄφεσιν διὰ Χριστοῦ παρίστησι, λέγων· Απέστρεψας τὸν θυ μόν σου, καὶ ἠλέησάς με. Πολλάκις γὰρ ἀφίεται τις καταλειπόμενος ἅπαξ τοῖς Αἰγυπτιακοῖς συν απαχθείς χρόνον ἀπολαῦσαί τινα τῆς ἰδίας ἀβουλίας, ἵνα θερίσῃ ἃ κακῶς ἔσπειρεν. Ἐλεηθεὶς δὲ δι' ἀνα- κλήσεως, ᾄδει τὴν παροῦσαν ᾠδήν. "Ομοιον δὲ τοῦτο τῷ· « Οργὴν Κυρίου ὁποίσω, ὅτι ἥμαρτον αὐτῷ. » Καὶ τό, « Οὐ γὰρ εἰς τέλος όργισθήσεται, οὐδὲ εἰς τὸν αἰῶνα μηνιεῖ. » Αἰσθανόμενος δὲ τῆς εὐεργεσίας, καὶ λέγων, ὅτι ὠργίσθης μοι, καὶ ἡλέησάς με, Β φησίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου. Οὔτε δὲ οἱ ποιοῦντες τὴν ἐλεημοσύνην ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ πων, οὔτε οἱ δόξαν παρ' ἀλλήλων ζητοῦντες, δύναν ται λέγειν, ὅτι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου δ Κύριος. 'Αλλ' οἱ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ ζητοῦντες, καὶ τὴν τοῦ, μὴ γινώμεθα κενόδοξοι, μὴ παραβαίνοντες ἐντολήν. Επαγγελλομένου δὲ Θεοῦ, ὡς τοὺς δοξάζοντάς με δοξάσω, δῆλον ὡς καλῶς τις δοξάζων Θεὸν, δεδοξασμένος ἐστὶ παρ' αὐτῷ. Καὶ Μωϋσέως γὰρ ἐδοξάσθη τὸ πρόσωπον, ἐπειδὴ καλῶς ᾔδει δοξάζειν Θεόν. Οὐδεὶς δὲ διημαρτη-G μένας ἔχων ὑπολήψεις περὶ Θεοῦ, δεκτὴν ἔχει τὴν αἴνεσιν. Ενὸς γὰρ ἄμφω αἰνεῖν τε καὶ δοξάζειν καλώς. Κεκτήμεθα δὲ τούτων ἑκάτερον ἠλεημένοι ὑπὸ Θεοῦ. Οὐ γὰρ κατὰ τὰ ἔργα ἃ ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ πολὺ αὐτοῦ ἔλεος ἡ δοθεῖσα χάρις ἡμῖν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τοῖς ἐπὶ τῆς : ἐπιδημίας παρόμοια· δουλείας γὰρ ἐλευθερία γεγένηται, τότε μὲν αἰσθητοῦ, νυνὶ δὲ νοητοῦ Φα· ραώ. Τότε μὲν εἰς αἷμα τὸ ὕδωρ μετεσκευάζετο, νῦν δὲ σωτήριον γέγονεν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος. Οἱ τὸν Ἰσραὴλ διώκοντες ἐπὶ θαλάσσης Ερυθράς ἀπεπνίγοντο· διὰ δὲ τῶν ἁγίων ἐδιδάσκοντο μαθη τῶν τῶν τοῦ παρόντος βίου κυμάτων τε τῶν ἐν αὐτῷ διανήχεσθαι κλύδωνα. Χάλαζα τότε δεινή· νῦν ὁ θεῖος εἰς νοῦν αὐτοῖς καταβέβηκεν ὑετὸς ἐγκάρπους ἀποτελῶν. Σκότος τότε βαθύ· νῦν δὲ φῶς ἐν Χρι- στῷ. Εθρήνησαν Αἰγύπτιοι τὰ πρωτότοκα· νῦν δὲ σέσωκεν αὐτοὺς ὁ πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν, ὡς πάλαι τοῦ Ἰσραὴλ τὰ πρωτότοκα. Πῶς οὖν οὐκ ἦν ἐπὶ τούτοις ἀκόλουθον, εὐφραινομένους τὸν δοτῆρα τού των ὑμνεῖν; Ο δὲ Θεὸς ἕτοιμος ὢν εἰς ἀντίδοσιν, τοὺς γνησίως αὐτὸν δοξάζοντας, πνευματικαῖς ἀμεί βεται δωρεαίς, λέγων, Καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου. Νοήσει δέ τις αὐτὸ τοῦ Σωτῆρος ἀκούων εἰπόντος, ο Εἴ τις } Ισ. γρ. γῆς, COMMENTARII IN ISAIAM. A valor meus; confidens ero in eo; nec sublatis jam, quæ pietatis in me studium morabantur, quid- quam metuam; sed erit in locum dæmonum, qui- bus olim serviebam, gloria mea, et laus meu Do- minus. Ideo autem iratum sibi Dominum dixit, ut non injusta se, qui eum esset aversatus, pati significaret. Neque vero allatam nobis Christi nomine peccatorum veniam reticet, cum avertisti iram tuam, et misertus es mei, addit. Persæpɛ enim semel Ægyptios mores, et cultum am- plexus aliquis, ea tandiu retinere sinitur, donec, persolutis imprudentiæ pœnis, male metat, quæ male seminavit: qui tamen miserente Deo revo- calus, carmen istud modulatur, Est vero et huic non multum dissimile: Iram Domini portabo, quia peccavi ei ". » Item illud : Non enim in finem irascetur, neque in sæculum iracundiam servabit ". Cæterum tanquam bene percepto libertatis munere, cum iratum prius Dominum, suique misertum confessus esset, Ecce Deus meus Salvator meus, intulit. Neque vero illorum quis- quam, qui vel in hominum luce pauperibus lar giuntur, vel se laudari mutuo postulant, vere lau- dem et gloriam suam Dominum esse dixerit; sed qui Paulini mandati gloriæ cupiditatem prohiben, tis, diligens observator veram in Deo tantum quæsierit. At Deo ipso gloria se illos affecturum pol- licente, a quibus ea afcitur; nemini jam dubium esse queat, quin a quibus id recte fcri videat, eisdem et ipse gloriam reponat. r se Mich. vi, 9. Nam et Mosis vultus ideo gloriam consecutus est, quod Moses Deum gloria digne noverat alim cere ***. Neque vero Deo quisquam laudes acceptas decantarit, qui falsas de eodem cogitationes mente tueatur. Unius enim utrumque est, glorią et laude recte afficere, neque utroque prius polie- mur, quam Dei misericordiam consequamur. Ne- que enim secundum opera, quæ fecimus nos; sed secundum misericordiæ ipsius ubertatem gratia nobis data est “. Præterea, ut aliam explicatio- nem non omittamus; quæ in Ægypto accidisse le- gimus, a Salvatoris in terra nobiscum peregrina- tione differre nihil videantur. Tum enim sub seņe sum cadentis; hoc autem loco, Pharaonis menta comprehensi servitutis jugum excussum est. Tum in sanguinem rursus aqua inutari visa est, quæ jam sacri baptismatis ope salutaris est effecta. Tum deinde qui Israelem persequebantur, in Ry- bri maris undis exstincti sunt; cum qui hujus vitæ Buctibus agitabantur, sanctorum discipulo- rum præceptis adjuti incolumes enatarint. Non defuit tum copia grandinis calamitosa : cum nunc in eorum mentes fecundans illabatur imber. Pro- fundæ tum tenebræ : sed jam in Christo lucis ful- gor amplissimus. Luxerunt sua Ægyptii primoge nita; sed per eum jam, qui primus ex mortuis excitatus est **, sicut olim in primogeuitis Israeliş 6o Psai. cii, 9. now Exod. xxxiv, 29. " Psal. Lxxviii, 8; fimoth. 1, 9. • Coloss. 1, 18, VARIÆ LECTIONES.
Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ προφητευόμενος. Ἐπὶ τούτοις προσφωνεῖ τοῖς εὐαγγελισταῖς, ἃ δεῖ τοῖς ἐξ Αἰγύπτου μαθητευομένοις ἐρεῖν, Ὑμνεῖτε , λέγων, Κύριον· βοᾶτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ . Τοῖς ἄλλοις ταῦτα παραγγέλλειν εἰπὼν, ὅταν ἐμπλησθῶσιν αὐτοὶ τοῦ πνευματικοῦ πόματος. Ἡ δὲ βοὴ , φωνή ἐστι μέγεθος ἔχουσα δυνάμενον διϊκνεῖσθαι καὶ πρὸς τοὺς πόῤῥω. Βοᾶτε οὖν ἀντὶ τοῦ, μὴ μικρὰ φρονεῖτε περὶ Θεοῦ· μεγάλῃ δὲ θεολογεῖτε διανοίᾳ περὶ αὐτοῦ, ὡς καὶ τοῖς μακρὰν τῆς σωτηρίας ἐξάκουστον γενέσθαι τὸν λόγον, διὰ τὸ τῆς διδασκαλίας τρανόν. Ὃ δηλοῖ διὰ τῶν ἑξῆς, Ἀναγγείλατε , λέγων, ἐν τοῖς ἔθνεσιν τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ . Εἴπατε αὐτοῦ τὰ θαυμάσια. Τοῦτ’ ἔστι, δείξατε τοῖς ἀνοήτοις τὴν περὶ τὸν κόσμον διάταξιν, ἵνα προσαχθῶσι τῇ ἀγάπῃ τοῦ Κτίσαντος. Ὑψηλὰ δέ φησιν ὅσα πεποίηκεν ἐν οὐρανῷ καὶ ἐν γῇ, νοητά τε καὶ αἰσθητά. Ἢ περὶ τῆς ἐν ἡμῖν χρηστότητος ὅτι ὑψοῖ τοὺς τεταπεινωμένους καὶ συντετριμμένους τὴν καρδίαν. Ταπεινωθέντας γὰρ τῇ ἁμαρτίᾳ τῇ ἰδίᾳ ὑπερύψωσε δόξῃ.
μου· πεποιθὼς ἔσομαι ἐπ' αὐτῷ. Καὶ οὐ φοβη- θήσομαι, τῶν εὐσεβεῖν κωλυόντων ἀνηρημένων. Ἀντὶ δὲ τῶν πάλαι δαιμόνων, δόξα μου καὶ ἡ αἴνεσίς μου ὁ Κύριος. Αργίσθης δέ μοι, φησὶν, ἐξομολογούμενος, ὡς δίκαια παθὼν ἀποστραφεὶς τὸν Θεόν. Τὴν δὲ δοθεῖσαν τῶν ἁμαρτημάτων ἄφεσιν διὰ Χριστοῦ παρίστησι, λέγων· Απέστρεψας τὸν θυ μόν σου, καὶ ἠλέησάς με. Πολλάκις γὰρ ἀφίεται τις καταλειπόμενος ἅπαξ τοῖς Αἰγυπτιακοῖς συν απαχθείς χρόνον ἀπολαῦσαί τινα τῆς ἰδίας ἀβουλίας, ἵνα θερίσῃ ἃ κακῶς ἔσπειρεν. Ἐλεηθεὶς δὲ δι' ἀνα- κλήσεως, ᾄδει τὴν παροῦσαν ᾠδήν. "Ομοιον δὲ τοῦτο τῷ· « Οργὴν Κυρίου ὁποίσω, ὅτι ἥμαρτον αὐτῷ. » Καὶ τό, « Οὐ γὰρ εἰς τέλος όργισθήσεται, οὐδὲ εἰς τὸν αἰῶνα μηνιεῖ. » Αἰσθανόμενος δὲ τῆς εὐεργεσίας, καὶ λέγων, ὅτι ὠργίσθης μοι, καὶ ἡλέησάς με, Β φησίν· Ἰδοὺ ὁ Θεός μου, Σωτήρ μου. Οὔτε δὲ οἱ ποιοῦντες τὴν ἐλεημοσύνην ἔμπροσθεν τῶν ἀνθρώ πων, οὔτε οἱ δόξαν παρ' ἀλλήλων ζητοῦντες, δύναν ται λέγειν, ὅτι ἡ δόξα μου, καὶ ἡ αἴνεσίς μου δ Κύριος. 'Αλλ' οἱ τὴν δόξαν τὴν παρὰ τοῦ μόνου Θεοῦ ζητοῦντες, καὶ τὴν τοῦ, μὴ γινώμεθα κενόδοξοι, μὴ παραβαίνοντες ἐντολήν. Επαγγελλομένου δὲ Θεοῦ, ὡς τοὺς δοξάζοντάς με δοξάσω, δῆλον ὡς καλῶς τις δοξάζων Θεὸν, δεδοξασμένος ἐστὶ παρ' αὐτῷ. Καὶ Μωϋσέως γὰρ ἐδοξάσθη τὸ πρόσωπον, ἐπειδὴ καλῶς ᾔδει δοξάζειν Θεόν. Οὐδεὶς δὲ διημαρτη-G μένας ἔχων ὑπολήψεις περὶ Θεοῦ, δεκτὴν ἔχει τὴν αἴνεσιν. Ενὸς γὰρ ἄμφω αἰνεῖν τε καὶ δοξάζειν καλώς. Κεκτήμεθα δὲ τούτων ἑκάτερον ἠλεημένοι ὑπὸ Θεοῦ. Οὐ γὰρ κατὰ τὰ ἔργα ἃ ἐποιήσαμεν ἡμεῖς, ἀλλὰ κατὰ τὸ πολὺ αὐτοῦ ἔλεος ἡ δοθεῖσα χάρις ἡμῖν. Καὶ ἄλλως δὲ, τὰ ἐν Αἰγύπτῳ, τοῖς ἐπὶ τῆς : ἐπιδημίας παρόμοια· δουλείας γὰρ ἐλευθερία γεγένηται, τότε μὲν αἰσθητοῦ, νυνὶ δὲ νοητοῦ Φα· ραώ. Τότε μὲν εἰς αἷμα τὸ ὕδωρ μετεσκευάζετο, νῦν δὲ σωτήριον γέγονεν διὰ τοῦ ἁγίου βαπτίσματος. Οἱ τὸν Ἰσραὴλ διώκοντες ἐπὶ θαλάσσης Ερυθράς ἀπεπνίγοντο· διὰ δὲ τῶν ἁγίων ἐδιδάσκοντο μαθη τῶν τῶν τοῦ παρόντος βίου κυμάτων τε τῶν ἐν αὐτῷ διανήχεσθαι κλύδωνα. Χάλαζα τότε δεινή· νῦν ὁ θεῖος εἰς νοῦν αὐτοῖς καταβέβηκεν ὑετὸς ἐγκάρπους ἀποτελῶν. Σκότος τότε βαθύ· νῦν δὲ φῶς ἐν Χρι- στῷ. Εθρήνησαν Αἰγύπτιοι τὰ πρωτότοκα· νῦν δὲ σέσωκεν αὐτοὺς ὁ πρωτότοκος ἐκ νεκρῶν, ὡς πάλαι τοῦ Ἰσραὴλ τὰ πρωτότοκα. Πῶς οὖν οὐκ ἦν ἐπὶ τούτοις ἀκόλουθον, εὐφραινομένους τὸν δοτῆρα τού των ὑμνεῖν; Ο δὲ Θεὸς ἕτοιμος ὢν εἰς ἀντίδοσιν, τοὺς γνησίως αὐτὸν δοξάζοντας, πνευματικαῖς ἀμεί βεται δωρεαίς, λέγων, Καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου. Νοήσει δέ τις αὐτὸ τοῦ Σωτῆρος ἀκούων εἰπόντος, ο Εἴ τις } Ισ. γρ. γῆς, COMMENTARII IN ISAIAM. A valor meus; confidens ero in eo; nec sublatis jam, quæ pietatis in me studium morabantur, quid- quam metuam; sed erit in locum dæmonum, qui- bus olim serviebam, gloria mea, et laus meu Do- minus. Ideo autem iratum sibi Dominum dixit, ut non injusta se, qui eum esset aversatus, pati significaret. Neque vero allatam nobis Christi nomine peccatorum veniam reticet, cum avertisti iram tuam, et misertus es mei, addit. Persæpɛ enim semel Ægyptios mores, et cultum am- plexus aliquis, ea tandiu retinere sinitur, donec, persolutis imprudentiæ pœnis, male metat, quæ male seminavit: qui tamen miserente Deo revo- calus, carmen istud modulatur, Est vero et huic non multum dissimile: Iram Domini portabo, quia peccavi ei ". » Item illud : Non enim in finem irascetur, neque in sæculum iracundiam servabit ". Cæterum tanquam bene percepto libertatis munere, cum iratum prius Dominum, suique misertum confessus esset, Ecce Deus meus Salvator meus, intulit. Neque vero illorum quis- quam, qui vel in hominum luce pauperibus lar giuntur, vel se laudari mutuo postulant, vere lau- dem et gloriam suam Dominum esse dixerit; sed qui Paulini mandati gloriæ cupiditatem prohiben, tis, diligens observator veram in Deo tantum quæsierit. At Deo ipso gloria se illos affecturum pol- licente, a quibus ea afcitur; nemini jam dubium esse queat, quin a quibus id recte fcri videat, eisdem et ipse gloriam reponat. r se Mich. vi, 9. Nam et Mosis vultus ideo gloriam consecutus est, quod Moses Deum gloria digne noverat alim cere ***. Neque vero Deo quisquam laudes acceptas decantarit, qui falsas de eodem cogitationes mente tueatur. Unius enim utrumque est, glorią et laude recte afficere, neque utroque prius polie- mur, quam Dei misericordiam consequamur. Ne- que enim secundum opera, quæ fecimus nos; sed secundum misericordiæ ipsius ubertatem gratia nobis data est “. Præterea, ut aliam explicatio- nem non omittamus; quæ in Ægypto accidisse le- gimus, a Salvatoris in terra nobiscum peregrina- tione differre nihil videantur. Tum enim sub seņe sum cadentis; hoc autem loco, Pharaonis menta comprehensi servitutis jugum excussum est. Tum in sanguinem rursus aqua inutari visa est, quæ jam sacri baptismatis ope salutaris est effecta. Tum deinde qui Israelem persequebantur, in Ry- bri maris undis exstincti sunt; cum qui hujus vitæ Buctibus agitabantur, sanctorum discipulo- rum præceptis adjuti incolumes enatarint. Non defuit tum copia grandinis calamitosa : cum nunc in eorum mentes fecundans illabatur imber. Pro- fundæ tum tenebræ : sed jam in Christo lucis ful- gor amplissimus. Luxerunt sua Ægyptii primoge nita; sed per eum jam, qui primus ex mortuis excitatus est **, sicut olim in primogeuitis Israeliş 6o Psai. cii, 9. now Exod. xxxiv, 29. " Psal. Lxxviii, 8; fimoth. 1, 9. • Coloss. 1, 18, VARIÆ LECTIONES.
PG 87:2063Τὰ δὲ προκείμενα λέγειν φασί τινες τὸν ἀρτίως μυσταγωγούμενον, ὃς τῶν τοῦ σωτηρίου πηγῶν ἀρυσάμενος , τοσοῦτον ἐπέδωκεν, ὡς ἀποστολικὴν ἐνδείκνυσθαι λειτουργίαν τοῖς ἄλλοις, ὑμνεῖν τε λέγοντα Κύριον . Τίσι δὲ προστάττει βοᾷν , ἐπήνεγκε λέγων· Ἀναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ . Πῶς γὰρ οὐκ ἔνδοξος γένους ἀνθρώπων ἀνάπλασις, δαιμονικῆς τυραννίδος καθαίρεσις, αἰχμαλώτων ἐλευθερία, τυφλῶν ἀνάβλεψις, δικαίωσις, ἁγιασμὸς, υἱοθεσία τῶν πρὶν φυγάδων ἀπὸ Θεοῦ, γνῶσις Θεοῦ, νεκροὶ ἀνιστάμενοι, λεπροὶ καθαιρόμενοι; Οἱ ἐν ἀσθενείαις ἐῤῥώννυντο· ἠλαύνοντο δαίμονες· φλεγμαίνουσαν ἀπηύνασε θάλατταν· ἐφ’ οἷς ἀγαλλιᾶσθε , φησὶν, τοῖς κατοικοῦσι Σιὼν τοῖς ἐν Ἐκκλησίᾳ βεβαίαν ἔχουσι πίστιν. Σιὼν γὰρ ὁ εὐαγγελικὸς λόγος, ἐφ’ οὗ ἡ Ἐκκλησία Θεοῦ ᾠκοδόμηται. Ἐπεὶ οὖν ὁ ἅγιος τοῦ Ἰσραὴλ ἐν μέσῳ τῆς Ἐκκλησίας ὑψώθη, εὐφραίνεσθε οἱ ἐν αὐτοὶ μέσον ἔχοντες αὐτόν· κατὰ τὸ, «Ὅπου δύο καὶ τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν.» Ὑψώθη τοίνυν ἐν μέσῳ αὐτῆς , εἰ καὶ γέγονεν ἄνθρωπος, λαβὼν δούλου μορφὴν, Θεὸς ἀληθινὸς ἐκ τῶν ἀποτελεσμάτων τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀναδειχθείς.
εἰς ἐμὲ, καθὼς εἶπεν ἡ Γραφή, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ ἔλεγεν περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἡμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτόν. » Καὶ πάλιν· « Ος δ' ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει - εἰς τὸν αἰῶνα. ᾿Αλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πηγὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. » Πηγαί τοίνυν σωτηρίου, ἢ οἱ ἅγιοι ἀπό στολοι· ἢ λόγοι πνευματικοὶ ἐξ ἁγίου Πνεύματος ἀνομβρωμένοι. Καὶ οἱ προφητικοὶ δὲ λόγοι, πηγαί ὠνομάζοντο Ισραήλ, λέγοντος τοῦ Δαβίδ· . Έν Εκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγών Ἰσραήλ. » Εἰ δὲ ὁ εἰδωλολατρήσας ἐγκαλεῖται λαός, τὸ Ἐμὲ ἐγκατέλιπεν πηγὴν ὕδατος ζῶντος· δῆλον, ὡς ὁ πιστεύων, καὶ τοῖς θείοις ποτιζόμενος δόγματ σιν, ἀντλεῖ ὕδωρ μετ᾿ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγών τοῦ σωτηρίου, ἀφ᾽ ὧν Αἰγύπτιοι πίεσθαι προφη- τεύονται, καὶ οἱ τούτοις τὸ σωτήριον ποτὸν δια κονήσαντες. Τὴν δὲ τῶν τοῦτο πινόντων εὐφροσύνην παρίστησιν τὸ, « Εδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα·, ὅσον γάρ τις διψᾷ, τοσοῦτον πίνων εὐφραίνεται. ᾿Αντλεῖ δὲ ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ὁ τὸν νόμον τοῦ Κυρίου μελετῶν ἡμέ ρας τε καὶ νυκτός. «Στόμα γὰρ δικαίου μελετήσει σου φίαν. Διὰ τοῦ γὰρ ζητεῖν ὀρθῶς, τὸ πνευματικὸν βού λημα συνιείς τῆς Γραφῆς, ἀντλήσει ὕδωρ μετ' εὐφρο σύνης, τόν τε τοῦ Θεοῦ Λόγον τὸ ζῶν ὕδωρ εὑρήσει, ὃς τοὺς ἀποστόλους ἀνέδειξε διὰ τοῦ πνεύματος πα σιν αὐτὸν τοῖς ἀγνοοῦσι πηγάζοντας. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ ε Ωφθησαν αἱ πηγαὶ τῶν ὑδάτων, καὶ ἀνεκαλύφθη τὰ θεμέλια τῆς οἰκουμένης. » Λίθος μὲν γὰρ ἐκλεκτὸς ὁ Χριστὸς εἰς τὰ θεμέλια Σιών, παρὰ τοῦ Πατρὸς τεθεῖσθαι λεγόμενος, τοῦτ' ἔστι τῆς Ἐκκλησίας. Αὐτῷ γὰρ διὰ πίστεως οἰκοδομούμεθα οἶκος πνευματικὸς, εἰς ναὸν ἅγιον, εἰς κατοικητής ριον τοῦ Θεοῦ ἐν πνεύματι. Λίθοι δὲ μετ' αὐτὸν, ἤτοι θεμέλια τῆς οἰκουμένης, οἱ διὰ τοῦ κηρύγματος ἀνέχοντες ἡμᾶς πρὸς ἑδραιότητα τὴν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ. Σημειωτέον δὲ ὡς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁ παρών μέμνηται λόγος, κατὰ τὴν τῶν Εβραίων φωνὴν, ἀντὶ τοῦ Σωτὴρ, ἀεὶ τὸ Ἰησοῦ περιέχουσα. Ἐν τῷ, Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὁ Σωτήρ μου. Καὶ ἐν τῷ, ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν. Καὶ ἐν τῷ, ἐκ τῶν πης διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. Ο πιστεύων Ο γῶν τοῦ σωτηρίου. σε Επρεπε γὰρ τῇ περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ιεσσαί προ- φητεία, τοῦ Σωτῆρος Ἰησοῦ τὴν προσηγορίαν ἐπ- ενέγκαι. Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ προφητευόμενος. Ἐπὶ τούτοις προσφωνεί τοῖς εὐαγγελισταῖς, ἃ δεῖ τοῖς ἐξ • 66. PROCOPII GAZEI B factum est, salvi incolumesque remanserunt. Quis A ergo non eos tantorum auctorem beneficiorum merito laudasse qui eorumdem essent magna cum voluptate memores, arbitretur? At Deus, qui in gratia reponenda minime cunctator est, si quando digne gloria afficiatur, spiritualibus confestim re- spondens donis : Et haurielis aquas, ait, cum gau- dio, de fontibus Salvatoris. Quod si obscure di- ctum cuiquam videatur, Salvatorem ipsum in hæc verba audiat : c Si quis sitit, veniat ad me, et bi- bat. Qui credit in me, quemadmodum ait Scri- ptura, Alumina de ventre ejus fluent aquæ viventis. Hoc autem dicebat de Spiritu, quem erant acce- pturi, qui credidissent in ipsum • Et rursus : • Si quis aquam bibat, quam ego dabo ei, fiet in ipso fons aquæ salientis in vitam æter- nam ". » Sunt ergo salutis fontes, vel sancti apo- stoli, vel libri, qui Spiritu dictante tanquam in- bre, cœlitus immissi sunt. Sunt vero et propheta- rum scripta Israelis fontes apud Davidem, ubi ait: In ecclesiis benedicite Dominum de fonti- bus Israel. Quod si idololatriæ populum argui constat, ubi Me dereliquerunt fontem aquæ viven- tis, legitur ; et hic certe credentem, sitimque suam Dei decretis explere cupientem, cum gaudio de fontibus Salvatoris aquas esse hausturum ne- mini innuere dubium est; quas esse bibituri Ægyptii, et qui salutarem illis potum propinarunt prædicuntur. Sed eorum, qui illam biberunt, gau- dium satis illud expressit, quod his verbis scri- bitur • Sitivit anima mea ad Deum fortem vi- vum “. › Quo enim quisque sitit magis, co etiam amplius idem bibendo delectatur. Haurire vero aquas cum gaudio is dicitur, qui Domini legem die ac nocte meditatur ". Os enim justi, dicit Psaltes, meditatur sapientiam 6. . Recte siqui- dem qui quærit, idem arcano Scripturæ sensu per- cepto, aquam cum gaudio hauriel; Verbumque Dei vivum laticem, reperiet, a quo per spiritum mor- talibus cunctis, a quibus ipse antea fuit ignoratus scaturientes monstrati sunt discipuli; de quibus ita Davidem loqui comperimus : • Apparuerunt fontes aquarum, et revelata sunt fundamenta orbis terræ”. › Lapis enim in Sionis, id est Ecclesiæ, fundamenta electus, et a Patre ipso positus, cui D per fidem ædificamur domus spiritualis, in templum sanctum, in habitaculum Dei in spiritu, Christus est. Sunt vero secundum ipsum et lapides etiam, id est orbis terræ fundamenta nomi- nati, qui per prædicationem principes exorsi, nos in fidei veritatisque rectitudine et firmitudine reti- nuerunt. Non est autem prætermittendum, si ad Hebræa verba respicias, hic de communi omnium salutis auctore Jesu mentionem fieri; cum ubi Salvatoris vocem usurpamus, Jesum Hebraica ha¯ beant. Verbi causa, ubi legitur: Ecce Deus Salvator meus, et ibi ; factus est mihi in salutem. Et hic denique, cuin de fontibus Salvatoris dixit. Prophetiam enim, quæ de radice Jessa habetur, Jesu Salvatoris appellatione destituti cum de eo essel instituta, nequaquam decebat. Ad hæc, ser- mone ad Evangelistas converso, quid eis, qui 2. 6s Joan. vult, 37-39. Joan. 1, 14. 6s Psal. Lxvi, Tsal. xvi. 16. Psal. XLI, 27. Jerem. 11, 13. 6. Psal. ΧΧΧΙ, 50. 3. σε Psal. I,
Ὀνόματι δὲ Ἰσραὴλ καὶ Σιὼν , εἰς εὐθυμίαν ἄγει τοὺς ἐκ περιτομῆς, διὰ τοῦ νομίζειν εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν, ὡς ἂν τὴν παροῦσαν περιέποιεν βύβλον, οἷα δὴ τὰ κάλλιστα περὶ αὐτῶν θεσπίζουσα. ΚΕΦΑΛ. ΙΓ. αια. Ὅρασις κατὰ Βαβυλῶνος, ἣν εἶδεν Ἡσαί̈ας υἱὸς Ἀμώς. Ἐπ’ ὄρους πεδινοῦ ἄρατε σημεῖον. Ὑψώσατε τὴν φωνὴν αὐτοῖς. Μὴ φοβεῖσθε. Παρακαλεῖτε τῇ χειρὶ, ἀνοίξατε, οἱ ἄρχοντες. Ἐγὼ συντάσσω, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Ἡγιασμένοι εἰσὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Γίγαντες ἔρχονται πληρῶσαι τὸν θυμόν μου, χαίροντες ἅμα καὶ ὑβρίζοντες. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων, ὁμοία ἐθνῶν πολλῶν, κ.τ.λ. Ἑτέρας ὑποθέσεως ἄρχεται, μετὰ τὰ περὶ Χριστοῦ θεσπισθέντα, κατ’ ἐθνῶν ἀλλοφύλων ἐννέα τὰς ὁράσεις ἰδὼν, ἀπὸ Βαβυλῶνος ἀρξάμενος. Αἷς καὶ τὴν φάραγγα Σιὼν περιείληφεν, τοῖς ἀλλοφύλοις καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν συγκαλέσας, τούτων δὲ τῶν ἐθνῶν ἐποιήσατο μνήμην, ἃ καὶ μόνα τοῖς Ἰουδαίοις συνεχῶς ἐπετίθετο.
εἰς ἐμὲ, καθὼς εἶπεν ἡ Γραφή, ποταμοὶ ἐκ τῆς κοιλίας αὐτοῦ ῥεύσουσιν ὕδατος ζῶντος. Τοῦτο δὲ ἔλεγεν περὶ τοῦ Πνεύματος, οὗ ἡμελλον λαμβάνειν οἱ πιστεύοντες εἰς αὐτόν. » Καὶ πάλιν· « Ος δ' ἂν πίῃ ἐκ τοῦ ὕδατος οὗ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, οὐ μὴ διψήσει - εἰς τὸν αἰῶνα. ᾿Αλλὰ τὸ ὕδωρ, ὃ ἐγὼ δώσω αὐτῷ, γενήσεται ἐν αὐτῷ πηγὴ ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. » Πηγαί τοίνυν σωτηρίου, ἢ οἱ ἅγιοι ἀπό στολοι· ἢ λόγοι πνευματικοὶ ἐξ ἁγίου Πνεύματος ἀνομβρωμένοι. Καὶ οἱ προφητικοὶ δὲ λόγοι, πηγαί ὠνομάζοντο Ισραήλ, λέγοντος τοῦ Δαβίδ· . Έν Εκκλησίαις εὐλογεῖτε τὸν Θεὸν Κύριον ἐκ πηγών Ἰσραήλ. » Εἰ δὲ ὁ εἰδωλολατρήσας ἐγκαλεῖται λαός, τὸ Ἐμὲ ἐγκατέλιπεν πηγὴν ὕδατος ζῶντος· δῆλον, ὡς ὁ πιστεύων, καὶ τοῖς θείοις ποτιζόμενος δόγματ σιν, ἀντλεῖ ὕδωρ μετ᾿ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγών τοῦ σωτηρίου, ἀφ᾽ ὧν Αἰγύπτιοι πίεσθαι προφη- τεύονται, καὶ οἱ τούτοις τὸ σωτήριον ποτὸν δια κονήσαντες. Τὴν δὲ τῶν τοῦτο πινόντων εὐφροσύνην παρίστησιν τὸ, « Εδίψησεν ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα·, ὅσον γάρ τις διψᾷ, τοσοῦτον πίνων εὐφραίνεται. ᾿Αντλεῖ δὲ ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ὁ τὸν νόμον τοῦ Κυρίου μελετῶν ἡμέ ρας τε καὶ νυκτός. «Στόμα γὰρ δικαίου μελετήσει σου φίαν. Διὰ τοῦ γὰρ ζητεῖν ὀρθῶς, τὸ πνευματικὸν βού λημα συνιείς τῆς Γραφῆς, ἀντλήσει ὕδωρ μετ' εὐφρο σύνης, τόν τε τοῦ Θεοῦ Λόγον τὸ ζῶν ὕδωρ εὑρήσει, ὃς τοὺς ἀποστόλους ἀνέδειξε διὰ τοῦ πνεύματος πα σιν αὐτὸν τοῖς ἀγνοοῦσι πηγάζοντας. Περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ ε Ωφθησαν αἱ πηγαὶ τῶν ὑδάτων, καὶ ἀνεκαλύφθη τὰ θεμέλια τῆς οἰκουμένης. » Λίθος μὲν γὰρ ἐκλεκτὸς ὁ Χριστὸς εἰς τὰ θεμέλια Σιών, παρὰ τοῦ Πατρὸς τεθεῖσθαι λεγόμενος, τοῦτ' ἔστι τῆς Ἐκκλησίας. Αὐτῷ γὰρ διὰ πίστεως οἰκοδομούμεθα οἶκος πνευματικὸς, εἰς ναὸν ἅγιον, εἰς κατοικητής ριον τοῦ Θεοῦ ἐν πνεύματι. Λίθοι δὲ μετ' αὐτὸν, ἤτοι θεμέλια τῆς οἰκουμένης, οἱ διὰ τοῦ κηρύγματος ἀνέχοντες ἡμᾶς πρὸς ἑδραιότητα τὴν ἐν πίστει καὶ ἀληθείᾳ. Σημειωτέον δὲ ὡς Ἰησοῦ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ὁ παρών μέμνηται λόγος, κατὰ τὴν τῶν Εβραίων φωνὴν, ἀντὶ τοῦ Σωτὴρ, ἀεὶ τὸ Ἰησοῦ περιέχουσα. Ἐν τῷ, Ἰδοὺ ὁ Θεὸς ὁ Σωτήρ μου. Καὶ ἐν τῷ, ἐγένετό μοι εἰς σωτηρίαν. Καὶ ἐν τῷ, ἐκ τῶν πης διψᾷ, ἐρχέσθω πρὸς μὲ, καὶ πινέτω. Ο πιστεύων Ο γῶν τοῦ σωτηρίου. σε Επρεπε γὰρ τῇ περὶ τοῦ ἐκ ρίζης Ιεσσαί προ- φητεία, τοῦ Σωτῆρος Ἰησοῦ τὴν προσηγορίαν ἐπ- ενέγκαι. Αὐτὸς γὰρ ἦν ὁ προφητευόμενος. Ἐπὶ τούτοις προσφωνεί τοῖς εὐαγγελισταῖς, ἃ δεῖ τοῖς ἐξ • 66. PROCOPII GAZEI B factum est, salvi incolumesque remanserunt. Quis A ergo non eos tantorum auctorem beneficiorum merito laudasse qui eorumdem essent magna cum voluptate memores, arbitretur? At Deus, qui in gratia reponenda minime cunctator est, si quando digne gloria afficiatur, spiritualibus confestim re- spondens donis : Et haurielis aquas, ait, cum gau- dio, de fontibus Salvatoris. Quod si obscure di- ctum cuiquam videatur, Salvatorem ipsum in hæc verba audiat : c Si quis sitit, veniat ad me, et bi- bat. Qui credit in me, quemadmodum ait Scri- ptura, Alumina de ventre ejus fluent aquæ viventis. Hoc autem dicebat de Spiritu, quem erant acce- pturi, qui credidissent in ipsum • Et rursus : • Si quis aquam bibat, quam ego dabo ei, fiet in ipso fons aquæ salientis in vitam æter- nam ". » Sunt ergo salutis fontes, vel sancti apo- stoli, vel libri, qui Spiritu dictante tanquam in- bre, cœlitus immissi sunt. Sunt vero et propheta- rum scripta Israelis fontes apud Davidem, ubi ait: In ecclesiis benedicite Dominum de fonti- bus Israel. Quod si idololatriæ populum argui constat, ubi Me dereliquerunt fontem aquæ viven- tis, legitur ; et hic certe credentem, sitimque suam Dei decretis explere cupientem, cum gaudio de fontibus Salvatoris aquas esse hausturum ne- mini innuere dubium est; quas esse bibituri Ægyptii, et qui salutarem illis potum propinarunt prædicuntur. Sed eorum, qui illam biberunt, gau- dium satis illud expressit, quod his verbis scri- bitur • Sitivit anima mea ad Deum fortem vi- vum “. › Quo enim quisque sitit magis, co etiam amplius idem bibendo delectatur. Haurire vero aquas cum gaudio is dicitur, qui Domini legem die ac nocte meditatur ". Os enim justi, dicit Psaltes, meditatur sapientiam 6. . Recte siqui- dem qui quærit, idem arcano Scripturæ sensu per- cepto, aquam cum gaudio hauriel; Verbumque Dei vivum laticem, reperiet, a quo per spiritum mor- talibus cunctis, a quibus ipse antea fuit ignoratus scaturientes monstrati sunt discipuli; de quibus ita Davidem loqui comperimus : • Apparuerunt fontes aquarum, et revelata sunt fundamenta orbis terræ”. › Lapis enim in Sionis, id est Ecclesiæ, fundamenta electus, et a Patre ipso positus, cui D per fidem ædificamur domus spiritualis, in templum sanctum, in habitaculum Dei in spiritu, Christus est. Sunt vero secundum ipsum et lapides etiam, id est orbis terræ fundamenta nomi- nati, qui per prædicationem principes exorsi, nos in fidei veritatisque rectitudine et firmitudine reti- nuerunt. Non est autem prætermittendum, si ad Hebræa verba respicias, hic de communi omnium salutis auctore Jesu mentionem fieri; cum ubi Salvatoris vocem usurpamus, Jesum Hebraica ha¯ beant. Verbi causa, ubi legitur: Ecce Deus Salvator meus, et ibi ; factus est mihi in salutem. Et hic denique, cuin de fontibus Salvatoris dixit. Prophetiam enim, quæ de radice Jessa habetur, Jesu Salvatoris appellatione destituti cum de eo essel instituta, nequaquam decebat. Ad hæc, ser- mone ad Evangelistas converso, quid eis, qui 2. 6s Joan. vult, 37-39. Joan. 1, 14. 6s Psal. Lxvi, Tsal. xvi. 16. Psal. XLI, 27. Jerem. 11, 13. 6. Psal. ΧΧΧΙ, 50. 3. σε Psal. I,
PG 87:2065Διὸ παραμυθεῖται τοὺς πεπονθότας κακῶς, εὐαγγελιζόμενος τῶν κακῶς αὐτοῖς χρησαμένων τὴν τιμωρίαν, καὶ τὴν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνάκλησιν, ὡς ἂν εἰς ἔργον τῆς προφητείας ἐλθούσης, βέβαιοι γένοιντο περὶ τὸν Θεὸν, τὸν καὶ δίκην ἐπάγοντα, καὶ πρὶν γενέσθαι μηνύοντα. Τὰ δὲ τῆς θεογνωσίας χρηστὰ, οὐκ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ τοῖς ἔθνεσι πᾶσιν εὐαγγελίζεται. Ἐν ἀρχῇ δὲ τῆς ὅλης βίβλου, περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ τῆς προφητείας ἀρξάμενος, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Βαβυλωνίων νῦν ποιησάμενος, εἰς Ἱερουσαλὴμ πάλιν κατήντησεν. Οὕτως οὐδεμία προσωποληψία παρὰ Θεῷ ἀπὸ τῶν οἰκείων ἀρξαμένῳ καὶ λήξαντι. Ἦρξαν δὲ τῆς οἰκουμένης Ἀσσύριοι ἐπὶ ἔτη χίλια τριακόσια, μέχρι πολιορκήσαντες Ἱερουσαλὴμ ἀπάνθρωποι περὶ τοὺς ἁλόντας ἐγένοντο, μὴ δόντες δόξαν τῷ παραδεδωκότι Θεῷ· τὰ ἱερὰ δὲ σκεύη τοῖς εἰδώλοις ἀσεβῶς ἀναθέντες. Ὅρασις δὲ προφητικὴ, καὶ διὰ νοῦ, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν παραγίνεται, ὡς παρόντα βλεπόντων τὰ μέλλοντα Θεοῦ τὸν νοῦν καταλάμποντος, οὐκ ἔκστασιν ὑπομενόντων, ὡς ἐπὶ τῆς δαιμονικῆς ἐνεργείας.
Αἰγύπτου μαθητευομένοις ἐρεῖν, Υμνεῖτε, λέγων, Κύριον· βοᾶτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τοῖς ἄλλοις ταῦτα παραγγέλλειν εἰπὼν, ὅταν ἐμπλησθῶσιν αὐτοὶ τοῦ πνευματικοῦ πόματος. Ἡ δὲ βοὴ, φωνή ἐστι μέγε θας ἔχουσα δυνάμενον διῖκνεῖσθαι καὶ πρὸς τοὺς πό- ῥω. Βοᾶτε οὖν ἀντὶ τοῦ, μὴ μικρά φρονεῖτε περὶ Θεοῦ· μεγάλῃ δὲ θεολογεῖτε διανοίᾳ περὶ αὐτοῦ, ὡς καὶ τοῖς μακρὰν τῆς σωτηρίας ἐξάκουστον γενέσθαι τὸν λίγον, διὰ τὸ τῆς διδασκαλίας τρανόν. Ο δηλοῖ. διὰ τῶν ἑξῆς, ᾿Αναγγείλατε, λέγων, ἐν τοῖς ἔθνε σιν τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ. Εἴπατε αὐτοῦ τὰ θαυμάσια. Τοῦτ' ἔστι, δείξατε τοῖς ἀνοήτοις τὴν περὶ τὸν κόσμον διάταξιν, ἵνα προσαχθῶσι τῇ ἀγάπῃ τοῦ Κτίσαντος. Υψηλὰ δέ φησιν ὅσα πεποίηκεν ἐν οὐρανῷ καὶ ἐν γῇ, νοητά τε καὶ αἰσθητά. Η περὶ τῆς ἐν ἡμῖν χρη- στότητος ὅτι ὑψοῖ τοὺς τεταπεινωμένους καὶ συντε- τριμμένους τὴν καρδίαν. Ταπεινωθέντας γὰρ τῇ ἁμαρτίᾳ τῇ ἰδίᾳ ὑπερύψωσε δόξῃ. Τὰ δὲ προκείμενα λέγειν φασί τινες τὴν ἀρτίως μυσταγωγούμενον, ὃς τῶν τοῦ σωτηρίου πηγῶν ἀρυσάμενος, τοσοῦτον ἐπέδωκεν, ὡς ἀποστολικὴν ἐνδείκνυσθαι λειτουργίαν τοῖς ἄλλοις, ὑμνεῖν· τε λέγοντα Κύριον 8. Τίσ: δὲ προστάττει βοᾷν, ἐπήνεγκε λέγων· Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ. Πῶς γὰρ οὐκ ἔνδο- ξος γένους ἀνθρώπων ἀνάπλασις, δαιμονικῆς τυραν νίδος καθαίρεσις, αἰχμαλώτων ἐλευθερία, τυφλῶν ἀνάβλεψις, δικαίωσις, ἁγιασμὸς, υἱοθεσία τῶν πρὶν φυγάδων ἀπὸ Θεοῦ, γνῶσις Θεοῦ, νεκροὶ ἀνιστάμενοι, λεπροί καθαιρόμενοι; Οἱ ἐν ἀσθενείαις ἐῤῥώννυντο ἠλαύνοντο δαίμονες · φλεγμαίνουσαν ἀπηύνασε θάλατ ταν· ἐφ᾽ οἷς ἀγαλλιάσθε, φησὶν, τοῖς κατοικοῦσι Σιὼν τοῖς ἐν Ἐκκλησία βεβαίαν ἔχουσι πίστιν. Σιών γὰρ ὁ εὐαγγελικός λόγος, ἐφ᾿ οὗ ἡ Ἐκκλησία Θεοῦ ᾠκοδόμη ται. Ἐπεὶ οὖν ὁ ἅγιος τοῦ Ἰσραὴλ ἐν μέσῳ τῆς Εκκλησίας ὑψώθη, εὐφραίνεσθε οἱ ἐν αὐτοὶ ι μέσ σον ἔχοντες αὐτόν· κατὰ τὸ, ο Οπου δύο καὶ τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. » Υψώθη τοίνυν ἐν μέσῳ αὐτῆς, εἰ καὶ γέγονεν ἄνθρωπος, λαβὼν δούλου μορφήν, Θεὸς ἁλη- θινὸς ἐκ τῶν ἀποτελεσμάτων τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀναδει χθείς. Ὀνόματι δὲ Ἰσραὴλ καὶ Σιών, εἰς εὐθυμίαν ἄγει τοὺς ἐκ περιτομῆς, διὰ τοῦ νομίζειν εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν, ὡς ἂν τὴν παροῦσαν περιέποιεν βύβλον, οἷα δὴ τὰ κάλλιστα περὶ αὐτῶν θεσπίζουσα. ΚΕΦΑΛ. ΙΓ'. α-ια'. "Ορασις κατὰ Βαβυλῶνος, ἣν εἶδεν Ησαΐας υἱὸς 'Αμώς. Επ' ὅρους πεδινοῦ ἄρατε " σημεῖον. Υψώσατε τὴν φωνὴν αὐτοῖς. Μὴ φο- βεῖσθε. Παρακαλεῖτε τῇ χειρὶ, ἀνοίξατε, οἱ ἄρχον τες. Εγώ συντάσσω, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Ηγια CΑΡ. ΧΙΙΙ. γρ. λόγον τοῦ Κυρίου. ' γρ. ἐν αὐτῇ. COMMENTARII IN ISAIAM. B A Ægyptii doctrinam amplectuntur, dicere conveniat, innuit; cum hymnum cantare Domino admonet, et inclamare nomen ejus, ut ista etiam aliis annun- tiare, quando spirituali potu repletos esse conti- gerit, meminerint. Est autem clamor eo usque vocis contentione elatus sermo, ut ad eorum aures, qui procul absunt, pervenire valeat. Inclamare ergo cum præcipit, idem facit, ac si non humilia de Deu sentire, sed sursum erecta mente de co pli- losophari, et ita disserere jubeat, ut vel remotissi- mis gentibus ipsa docendi perspicuitate clarum el celebre salutis verbum evadat. Quod certe signi- ficari non ambigas, si ad ea, quæ sequuntur, aspe- xeris. Ait enim : Annuntiate in gentibus gloriosa ejus. Dicite ipsius mirabilia, id est, eum qui in mundo est, rerum ordinem rudibus ostendite, ut Conditoris saltem dilectione pelliciantur.Cum autem sublimia dixit, cuncta intellexit, quæ vel in cœlo, vel in terra, sive mente, sive sensibus ipsis com- prehenduntur, ab ipsa facta esse audimus. Nisi mavis ad ejus erga nos facilitatem respexisse di- cere; quem humiliatos et contritos corde in sublime videmus attollere. Quos enim scelerum depresserat gravitas, eosdem gloria sua sublimes et excelsos effecit. Non desunt tamen, qui quæ superius posita sunt, ad eum, qui recenter initiatus sit referant, quem hausta de fontibus Salvatoris aqua, eos volunt fecisse progressus, ut apostolicum aliis ministe- rium demonstrare, Dominique verbum celebrare queat. Neque vero quibus inclamare præcipiat, omisit, cum statim annuntiare in gentibus gloriosa ejus pracipit. Qui enim ipsa gloriosa non sit ha- minum formatio, dæmoniacæ tyrannidis eversio, ademptæ iibertatis, visionis,198 justificationis, sanctificationis restitutio, filiorum, qui prius a Deo recesserant, adoptio, Dei cognitio, mortuorum suscitatio, lepræ denique purgatio? Morbo labe- rantes sanavit, dæmonas fugavit, maris æstus compescuit. Itaque non immerito Sion habitatores, id est, eos qui servata fidei constantia in Ecclesiis remanserunt, exsultare dixit. Sionem enim verbum evangelicum, in quo Dei ædificatur Ecclesia, intelligimus. Quando igitur sanctum Israel in me- dio Ecclesiæ exaltari contigit; lætamini jam, qui eum in ipsa medium habeatis. Ait enim: Ubicunque fuerint duo, vel tres, in nomine meo gregati, illic sum in medio eorun 7. . Est ergo in medio ipsorum exaltatus, quantumvis homo, accepta servi forma "; Deus tamen operibus ipsis, a quibus ignorabatur, verus demonstratus. Israelis porro et Sionis apposito nomine Judæos alacriores facit, ut cum de se sermonem institui arbitrantur, libri liujus, qui tam praclara de se vaticinetur, lectionem amplectantur. Matth. xvIII, 20. 7ª Philipp. 11, 7. C D con- VERS. 1-11. Visio contra Babylonem quam vidit Isaias flius Amos. In monte campestri attollite signum. Elevate vocem ipsis. Ne metualis. Adhor- tamini manu ; aperite, principes. Ego instruo, ego duco eos. Sanctificati sunt, et ego duco eos. Gigantes VARIE LECTIONES. ·
Ἐκεῖνοι γὰρ οὐχ ὁρῶσι τὰς ἐγγιγνομένας αὐτοῖς φαντασίας, ἀλλὰ παρορῶσιν, ὥσπερ οἱ δαιμονῶντες, ὄρη καὶ ποταμοὺς, ἄνδρας τε καὶ θηρία μὴ παρόντα θεώμενοι, ὧν οὐδὲν ὅρασίς ἐστιν, ἀλλὰ παραφορὰ τοῦ νοῦ τὴν ἰδίαν ἐνέργειαν ἀπολέσαντος. Θεὸς δέ φησιν· «Ἐγὼ ὁράσεις ἐπλήθυνα.» Ὅρασιν δὲ χαριζόμενος, οὐ τυφλοῖ τὸν νοῦν, ὃν αὐτὸς κατεσκεύασεν· φωτίζων δὲ, ποιεῖ διαυγέστερον τῇ παρουσίᾳ τοῦ πνεύματος. Διόπερ ὁρῶντας τοὺς προφήτας ὠνόμαζον, ὡς ἂν ἐπιταθείσης αὐτοῖς κατὰ νοῦν τῆς ὁράσεως . Τίς οὖν ἐποίησε βλέποντα καὶ τυφλόν; Τὸν μὲν, ὄντα προφήτην, τὸν δὲ, διὰ κακίαν πρὸς τὸ μέλλον τυφλώττοντα; ὀφθαλμοὶ γὰρ βέβηλοι τὰ τῶν μακαρίων οὐχ ὁρῶσι θεάματα. Διό φησιν· «Εἰς κρῖμα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοὶ γένωνται.» Τῷ δὲ προφήτῃ τοὔνομα πρόσκειται τοῦ Πατρὸς, τοῦ λόγου δεικνύντος, ὡς καὶ προφητείας αὐτῷ διδάσκαλος γέγονεν, ἁγίας αὐτοῦ φροντίσας ἀνατροφῆς καὶ παιδεύσεως. Τίς οὖν ἡ Βαβυλὼν , καθ’ ἧς ἡ ὅρασις γέγονεν, κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, τόπος ἔνθα συνεχύθησαν τῶν πυργοποιούντων αἱ γλῶτται. Σύγχυσις γὰρ ἑρμηνεύεται τοὔνομα.
Αἰγύπτου μαθητευομένοις ἐρεῖν, Υμνεῖτε, λέγων, Κύριον· βοᾶτε τὸ ὄνομα αὐτοῦ. Τοῖς ἄλλοις ταῦτα παραγγέλλειν εἰπὼν, ὅταν ἐμπλησθῶσιν αὐτοὶ τοῦ πνευματικοῦ πόματος. Ἡ δὲ βοὴ, φωνή ἐστι μέγε θας ἔχουσα δυνάμενον διῖκνεῖσθαι καὶ πρὸς τοὺς πό- ῥω. Βοᾶτε οὖν ἀντὶ τοῦ, μὴ μικρά φρονεῖτε περὶ Θεοῦ· μεγάλῃ δὲ θεολογεῖτε διανοίᾳ περὶ αὐτοῦ, ὡς καὶ τοῖς μακρὰν τῆς σωτηρίας ἐξάκουστον γενέσθαι τὸν λίγον, διὰ τὸ τῆς διδασκαλίας τρανόν. Ο δηλοῖ. διὰ τῶν ἑξῆς, ᾿Αναγγείλατε, λέγων, ἐν τοῖς ἔθνε σιν τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ. Εἴπατε αὐτοῦ τὰ θαυμάσια. Τοῦτ' ἔστι, δείξατε τοῖς ἀνοήτοις τὴν περὶ τὸν κόσμον διάταξιν, ἵνα προσαχθῶσι τῇ ἀγάπῃ τοῦ Κτίσαντος. Υψηλὰ δέ φησιν ὅσα πεποίηκεν ἐν οὐρανῷ καὶ ἐν γῇ, νοητά τε καὶ αἰσθητά. Η περὶ τῆς ἐν ἡμῖν χρη- στότητος ὅτι ὑψοῖ τοὺς τεταπεινωμένους καὶ συντε- τριμμένους τὴν καρδίαν. Ταπεινωθέντας γὰρ τῇ ἁμαρτίᾳ τῇ ἰδίᾳ ὑπερύψωσε δόξῃ. Τὰ δὲ προκείμενα λέγειν φασί τινες τὴν ἀρτίως μυσταγωγούμενον, ὃς τῶν τοῦ σωτηρίου πηγῶν ἀρυσάμενος, τοσοῦτον ἐπέδωκεν, ὡς ἀποστολικὴν ἐνδείκνυσθαι λειτουργίαν τοῖς ἄλλοις, ὑμνεῖν· τε λέγοντα Κύριον 8. Τίσ: δὲ προστάττει βοᾷν, ἐπήνεγκε λέγων· Αναγγείλατε ἐν τοῖς ἔθνεσι τὰ ἔνδοξα αὐτοῦ. Πῶς γὰρ οὐκ ἔνδο- ξος γένους ἀνθρώπων ἀνάπλασις, δαιμονικῆς τυραν νίδος καθαίρεσις, αἰχμαλώτων ἐλευθερία, τυφλῶν ἀνάβλεψις, δικαίωσις, ἁγιασμὸς, υἱοθεσία τῶν πρὶν φυγάδων ἀπὸ Θεοῦ, γνῶσις Θεοῦ, νεκροὶ ἀνιστάμενοι, λεπροί καθαιρόμενοι; Οἱ ἐν ἀσθενείαις ἐῤῥώννυντο ἠλαύνοντο δαίμονες · φλεγμαίνουσαν ἀπηύνασε θάλατ ταν· ἐφ᾽ οἷς ἀγαλλιάσθε, φησὶν, τοῖς κατοικοῦσι Σιὼν τοῖς ἐν Ἐκκλησία βεβαίαν ἔχουσι πίστιν. Σιών γὰρ ὁ εὐαγγελικός λόγος, ἐφ᾿ οὗ ἡ Ἐκκλησία Θεοῦ ᾠκοδόμη ται. Ἐπεὶ οὖν ὁ ἅγιος τοῦ Ἰσραὴλ ἐν μέσῳ τῆς Εκκλησίας ὑψώθη, εὐφραίνεσθε οἱ ἐν αὐτοὶ ι μέσ σον ἔχοντες αὐτόν· κατὰ τὸ, ο Οπου δύο καὶ τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν ἐν τῷ ὀνόματί μου, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. » Υψώθη τοίνυν ἐν μέσῳ αὐτῆς, εἰ καὶ γέγονεν ἄνθρωπος, λαβὼν δούλου μορφήν, Θεὸς ἁλη- θινὸς ἐκ τῶν ἀποτελεσμάτων τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀναδει χθείς. Ὀνόματι δὲ Ἰσραὴλ καὶ Σιών, εἰς εὐθυμίαν ἄγει τοὺς ἐκ περιτομῆς, διὰ τοῦ νομίζειν εἰρῆσθαι περὶ αὐτῶν, ὡς ἂν τὴν παροῦσαν περιέποιεν βύβλον, οἷα δὴ τὰ κάλλιστα περὶ αὐτῶν θεσπίζουσα. ΚΕΦΑΛ. ΙΓ'. α-ια'. "Ορασις κατὰ Βαβυλῶνος, ἣν εἶδεν Ησαΐας υἱὸς 'Αμώς. Επ' ὅρους πεδινοῦ ἄρατε " σημεῖον. Υψώσατε τὴν φωνὴν αὐτοῖς. Μὴ φο- βεῖσθε. Παρακαλεῖτε τῇ χειρὶ, ἀνοίξατε, οἱ ἄρχον τες. Εγώ συντάσσω, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Ηγια CΑΡ. ΧΙΙΙ. γρ. λόγον τοῦ Κυρίου. ' γρ. ἐν αὐτῇ. COMMENTARII IN ISAIAM. B A Ægyptii doctrinam amplectuntur, dicere conveniat, innuit; cum hymnum cantare Domino admonet, et inclamare nomen ejus, ut ista etiam aliis annun- tiare, quando spirituali potu repletos esse conti- gerit, meminerint. Est autem clamor eo usque vocis contentione elatus sermo, ut ad eorum aures, qui procul absunt, pervenire valeat. Inclamare ergo cum præcipit, idem facit, ac si non humilia de Deu sentire, sed sursum erecta mente de co pli- losophari, et ita disserere jubeat, ut vel remotissi- mis gentibus ipsa docendi perspicuitate clarum el celebre salutis verbum evadat. Quod certe signi- ficari non ambigas, si ad ea, quæ sequuntur, aspe- xeris. Ait enim : Annuntiate in gentibus gloriosa ejus. Dicite ipsius mirabilia, id est, eum qui in mundo est, rerum ordinem rudibus ostendite, ut Conditoris saltem dilectione pelliciantur.Cum autem sublimia dixit, cuncta intellexit, quæ vel in cœlo, vel in terra, sive mente, sive sensibus ipsis com- prehenduntur, ab ipsa facta esse audimus. Nisi mavis ad ejus erga nos facilitatem respexisse di- cere; quem humiliatos et contritos corde in sublime videmus attollere. Quos enim scelerum depresserat gravitas, eosdem gloria sua sublimes et excelsos effecit. Non desunt tamen, qui quæ superius posita sunt, ad eum, qui recenter initiatus sit referant, quem hausta de fontibus Salvatoris aqua, eos volunt fecisse progressus, ut apostolicum aliis ministe- rium demonstrare, Dominique verbum celebrare queat. Neque vero quibus inclamare præcipiat, omisit, cum statim annuntiare in gentibus gloriosa ejus pracipit. Qui enim ipsa gloriosa non sit ha- minum formatio, dæmoniacæ tyrannidis eversio, ademptæ iibertatis, visionis,198 justificationis, sanctificationis restitutio, filiorum, qui prius a Deo recesserant, adoptio, Dei cognitio, mortuorum suscitatio, lepræ denique purgatio? Morbo labe- rantes sanavit, dæmonas fugavit, maris æstus compescuit. Itaque non immerito Sion habitatores, id est, eos qui servata fidei constantia in Ecclesiis remanserunt, exsultare dixit. Sionem enim verbum evangelicum, in quo Dei ædificatur Ecclesia, intelligimus. Quando igitur sanctum Israel in me- dio Ecclesiæ exaltari contigit; lætamini jam, qui eum in ipsa medium habeatis. Ait enim: Ubicunque fuerint duo, vel tres, in nomine meo gregati, illic sum in medio eorun 7. . Est ergo in medio ipsorum exaltatus, quantumvis homo, accepta servi forma "; Deus tamen operibus ipsis, a quibus ignorabatur, verus demonstratus. Israelis porro et Sionis apposito nomine Judæos alacriores facit, ut cum de se sermonem institui arbitrantur, libri liujus, qui tam praclara de se vaticinetur, lectionem amplectantur. Matth. xvIII, 20. 7ª Philipp. 11, 7. C D con- VERS. 1-11. Visio contra Babylonem quam vidit Isaias flius Amos. In monte campestri attollite signum. Elevate vocem ipsis. Ne metualis. Adhor- tamini manu ; aperite, principes. Ego instruo, ego duco eos. Sanctificati sunt, et ego duco eos. Gigantes VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2067Κατὰ δὲ τὸ νοητὸν, συγκεχυμένον ἐστὶ νοῦς ὑπὸ τῶν ἰδίων κακῶν θεομαχῶν ἀεὶ, καὶ πλάττων ἀλλότρια δόγματα, καὶ τὸ δοκεῖν αὐτοῖς συνυψούμενος . Φησὶ δ’ οὖν τοῖς Βαβυλωνίοις ὁ προφήτης ἐπιπηδῶν, Ἐπ’ ὄρους πεδινοῦ ἄρατε σημεῖον . Ἐπεὶ γὰρ ἀμέτρως ἐχρήσαντο τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ, εἰ καὶ δι’ εἰδωλολατρείαν αὐτοῖς παρεδόθησαν, ἀγανακτεῖ Θεὸς εἰκότως, καὶ διὰ Ζαχαρίου φησίν· «Ἐζήλωκα τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν Σιὼν ζῆλον μέγαν, καὶ θυμῷ μεγάλῳ ὀργίζομαι ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ ἐπιτιθέμενα· ἀνθ’ ὧν ἐγὼ μὲν ὠργίσθην ὀλίγα, αὐτοὶ δὲ συνεπέθεντο εἰς κακά.» Καὶ πρός γε τὴν Βαβυλῶνά φησιν· «Ἐγὼ δέδωκα αὐτοὺς εἰς τὰς χεῖράς σου, σὺ δὲ οὐκ ἔδωκας αὐτοῖς ἔλεος.» Ἀνθ’ ὧν αὐτὴν παρέδωκε Κύρῳ τῷ Μήδων καὶ Περσῶν βασιλεῖ, πρὸς ὃν ἐν Ἡσαί̈ᾳ φησί· «Τάδε λέγει Κύριος τῷ χριστῷ μου Κύρῳ, οὗ ἐκράτησα τῆς δεξιᾶς, ἐπακοῦσαι ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἔθνη, καὶ πόλεις οὐ συγκλεισθήσονται. Ἐγὼ ἔμπροσθέν σου πορεύσομαι, καὶ ὄρη ὁμαλιῶ. Θύρας χαλκᾶς συντρίψω, καὶ μοχλοὺς σιδηροῦς συγκλάσω.» Διὸ νικήσας ἀνῆκεν τῆς αἰχμαλωσίας τὸν Ἰσραὴλ, καὶ τὸν νεὼν ἀνεδείματο.
Α σμένοι εἰσὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Γίγαντες ἔρ- χονται πληρῶσαι τὸν θυμόν μου, χαίροντες ἅμα καὶ ὑβρίζοντες. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν · ὀρέων, ὁμοία ἐθνῶν πολλῶν, κ. τ. λ. Ἑτέρας ὑποθέσεως ἄρχεται, μετὰ τὰ περὶ Χρι στοῦ θεσπισθέντα, κατ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων ἐννέα τὰς δράσεις ἰδὼν, ἀπὸ Βαβυλῶνος ἀρξάμενος. Αἷς καὶ τὴν φάραγγα Σιών περιείληφεν, τοῖς ἀλλοφύλοις καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν συγκαλέσας ", τούτων δὲ τῶν ἐθνῶν ἐποιήσατο μνήμην, δ καὶ μόνα τοῖς Ἰουδαίοις συνεχῶς ἐπετίθετο. Διὸ παραμυθεῖται τοὺς πεπονθό- τας κακῶς, εὐαγγελιζόμενος τῶν κακῶς αὐτοῖς χρησ σαμένων τὴν τιμωρίαν, καὶ τὴν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνάκλησιν, ὡς ἂν εἰς ἔργον τῆς προφητείας ἐλθούσης, βέβαιοι γένοιντο περὶ τὸν Θεὸν, τὸν καὶ δίκην ἐπι άγοντα, καὶ πρὶν γενέσθαι μηνύοντα. Τὰ δὲ τῆς θεογνωσίας χρηστά, οὐκ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ τοῖς ἔθνεσι πᾶσιν εὐαγγελίζεται. Ἐν ἀρχῇ δὲ τῆς ὅλης βίβλου, περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ τῆς προφητείας ἀρξά μενος, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Βαβυλωνίων νῦν ποιησάμενος, εἰς Ἱερουσαλὴμ πάλιν κατήντησεν. Οὕτως οὐδεμία προσωποληψία παρὰ Θεῷ ἀπὸ τῶν οἰκείων αρξαμένῳ καὶ λήξαντι. Ηρξαν δὲ τῆς οἰ- κουμένης Ασσύριοι ἐπὶ ἔτη χίλια τριακόσια, μέχρι πολιορκήσαντες Ιερουσαλήμ ἀπάνθρωποι περὶ τοὺς ἀλόντας ἐγένοντο, μὴ δόντες δόξαν τῷ παραδεδωκότι Θεῷ· τὰ ἱερὰ δὲ σκεύη τοῖς εἰδώλοις ἀσεβῶς ἀνα- θέντες. Ορασις δὲ προφητική, καὶ διὰ νοῦ, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν παραγίνεται, ὡς παρόντα βλεπόντων τὰ μέλλοντα Θεοῦ τὸν νοῦν καταλάμποντος, οὐκ ἔχει στασιν ὑπομενόντων, ὡς ἐπὶ τῆς δαιμονικῆς ἐνερ- γείας. Ἐκεῖνοι γὰρ οὐχ ὁρῶσι τὰς ἐγγιγνομένας αύτ τοῖς φαντασίας, ἀλλὰ παρορῶσιν, ὥσπερ οἱ δαιμονῶν- τες, ὄρη καὶ ποταμούς, ἄνδρας τε καὶ θηρία μὴ παρόντα θεώμενοι, ὧν οὐδὲν ὅρασίς ἐστιν, ἀλλὰ παραφορὰ τοῦ νοῦ τὴν ἰδίαν ἐνέργειαν ἀπολέσαντος. Θεός δέ φησιν· . Ἐγὼ δράσεις επλήθυνα. » Ορασιν δὲ χαριζόμενος, οὐ τυφλοῖ τὸν νοῦν, ἄν αὐτὸς κατα εσκεύασεν· φωτίζων δὲ, ποιεῖ διαυγέστερον τῇ παρου σίᾳ τοῦ πνεύματος. Διόπερ ὁρῶντας τοὺς προφήτας ὠνόμαζον, ὡς ἂν ἐπιταθείσης αὐτοῖς κατὰ νοῦν τῆς ὀράσεως. Τίς οὖν ἐποίησε βλέποντα και τυφλόν; Τὸν μὲν, ὄντα προφήτην, τὸν δὲ, διὰ κακίαν πρὸς τὸ μέλλον τυφλώττοντα; ὀφθαλμοὶ γὰρ βέβηλοι τὰ τῶν Β μακαρίων οὐχ ὁρῶσι θεάματα. Διό φησιν· « Εἰς κρί 7ο Α' γγ. συγκλείσας. μα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοί γένωνται. Τῷ δὲ προφήτῃ τοὔνομα πρόσκειται τοῦ Πατρὸς, τοῦ λόγου δεικνύντος, ὡς καὶ προφητείας αὐτῷ διδάσκα λος γέγονεν, ἁγίας αὐτοῦ φροντίσας ἀνατροφῆς καὶ παιδεύσεως. Τίς οὖν ἡ Βαβυλών, καθ' ἧς ἡ ὅρασις γέγονεν, κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, τόπος ἔνθα συνεχύ θησαν τῶν πυργοποιούντων αἱ γλῶτται. Σύγχυσις γὰρ ἑρμηνεύεται τοὔνομα. Κατὰ δὲ τὸ νοητόν, συγκε χυμένον ἐστὶ νοῦς ὑπὸ τῶν ἰδίων κακῶν θεομαχών PROCOPII GAZEI teniunt, ut implant iram meam, gaudentes simul et insultantes. Voxgentium multarum in montibus, sinii- lis gentium multarum, etc. 73. Postquam de Christo vaticinatus est, novem adversus gentes intuitus visiones (in quibus vallem Sionis complectitur, inter exteros Judzorum etiam populum annumerans) in novum jam, facto a Ba- byloniis exordio, argumentum ingreditur : earum- que ideo meminit, quod solæ Judæos assidue im- peterent. Inde est igitur, quod injuriam perpessos consolatur, et injuriarum auctoribus poenas, ipsis- que ab exsilio revocationem impendere denuntiat : ut, cum eventu prophetiam veram esse probari contigerit, Deum firmius, quem et scelera ulcisci, et longe ante præmovere viderint, amplectantur. Sunt vero quæ ad Dei cognitionem prosunt, non Judais modo, sed ipsis etiam quibuscunque genti- bus nuntiata et proposita. Ipso enim statim totius libri principio, cum ab. ea, quæ de Jerusalem est, prophetia, dicere cœpisset; a Babyloniis jam ea, quæ de gentibus sunt, exordium ita su- mit, ut ad ipsam tandem Jerusalem iterum se re- cipiat. Ado est apud Deum personarum acceptio mulla 75; qui a suis incipere, et in eosdem desinere voluerit. Orbis autem imperio trecentis et mille annis, co usque potiti sunt Assyrii, donec expu- gnatis Hierosolymis in victos sæviores inbuma- hioresque facti, non gloriam Deo, cujus numine hostibus potiti fuerant, acceptam retulerunt: sed · sacrăm templi supellectilem idolis impie dedica- runt. Fit autem prophetica visio, cum mens ipsa livinitus illustrata, ipsique adeo interiores oculi, non edrim more, qui extra se positi, a dæmonibus torquentur, futura, tanquam præsentia, intuentur. Neque enim illi, quas intus habent, imagines vi- dent, sed videre se falso arbitrantur; non aliter quam qui insaniunt, dum montes et flumina, vi- rosque et ferus absentes intueri se putant; quιο- runvisio nihil aliud, quam mentis error operatione sua carentis, esse queat. At inquit Deus: Ipse sum, qui visiones multiplicavi "; » quas cum lar- gitur, non quam ipse construxit et ornavit, mentem buccat, sed spiritus praesentia luciliorem et cla- riorem facit. Unde sunt et prophetæ videntes no- D minati ; quasi dicas ingenti quodam et acuto men- tis visu præditos. Quis igitur fecit videntem et recum ? Alterum quidem prophetam : alterum au- tem suo scelere in futurarum rerum cognitione prorsus cæcutientem? Neque enim unquam beato- rum spectacula profanorum sunt intuituri oculi. Unde ait ‹ In Judicium ego in mundum veni, ut non videntes videant, et qui vident cæci fiant 78. › Est vero a propheta Patris nomen additum, ut eo be in prophetandi disciplina magistro; quem non C Coloss. 11, 23. Osee sil, 10. Juan. 1, 39. VARIA LECTIONES.
Τοιγαροῦν Ἱερεμίας περὶ τῆς ἁλώσεως Βαβυλῶνος εἰπὼν, καὶ ὡς ἀνέβη ἐπ’ αὐτὴν ἔθνος ἀπὸ βοῤῥᾶ, τούτοις ἐπήνεγκε· «Τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἥξουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ καὶ οἱ υἱοὶ Ἰούδα ἐπὶ τὸ αὐτό. Βαδίζοντες καὶ κλαίοντες πορεύσονται τὸν Θεὸν αὐτῶν ζητοῦντες.» Καὶ πάλιν, εἰπὼν, ὡς Ἐκδικῶ ἐπὶ τὸν βασιλέα Βαβυλῶνος, ἐπήνεγκε· Καὶ ἀποκαταστήσω τὸν Ἰσραὴλ εἰς τὴν νομὴν αὐτοῦ. Μήδοις οὖν καὶ Πέρσαις ὁ προφήτης ἐπιφωνεῖ, ὡς ἤδη Βαβυλῶνος κεκρατηκόσιν, αἴρειν ὑψοῦ τῆς νίκης τὸ σύμβολον, ἐμφανὲς ἐγείρασι τρόπαιον ἐπὶ τῇ κακοδαίμονι πόλει, περὶ ἧς αὐτός φησι· «Πῶς ἑάλω καὶ συνετρίβῃ ἡ σφῦρα πάσης τῆς γῆς; Τὴν ὠμότητα ταύτης καὶ πλεονεξίαν δηλῶν. Διόπερ αὐτοῖς τὸ τελευταῖον οἱ ἐξ Ἰσραὴλ παρεδόθησαν ἐπιτείναντες τὴν ἀσέβειαν, πρώην ἔθνεσιν τοῖς ὁμόροις παραδιδόμενοι. Ὄρος δὲ πεδινὸν ἐκάλεσεν τὸ γεώλοφον. Ἐπὶ μετρίου γὰρ ὕψους ἡ τῶν τροπαίων ἐγίνετο στάσις. Πρὸς δὲ νοῦν, ἐπιδείκνυται πῶς ἡ δυναστεία τῶν τὴν σύγχυσιν ἐργαζομένων ἁλίσκεται, ἐπειδὰν ἐπ’ ὄρος ἀνέλθωμεν μὴ ἀπόκρημνον, ἀλλ’ ὥστε ὕψος μὲν ἔχειν διὰ τὸ ἀνάστημα, ἀσφάλειαν δὲ παρέχειν τοῖς ἐφισταμένοις διὰ τὴν ὑπτιότητα.
Α σμένοι εἰσὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Γίγαντες ἔρ- χονται πληρῶσαι τὸν θυμόν μου, χαίροντες ἅμα καὶ ὑβρίζοντες. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν · ὀρέων, ὁμοία ἐθνῶν πολλῶν, κ. τ. λ. Ἑτέρας ὑποθέσεως ἄρχεται, μετὰ τὰ περὶ Χρι στοῦ θεσπισθέντα, κατ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων ἐννέα τὰς δράσεις ἰδὼν, ἀπὸ Βαβυλῶνος ἀρξάμενος. Αἷς καὶ τὴν φάραγγα Σιών περιείληφεν, τοῖς ἀλλοφύλοις καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν συγκαλέσας ", τούτων δὲ τῶν ἐθνῶν ἐποιήσατο μνήμην, δ καὶ μόνα τοῖς Ἰουδαίοις συνεχῶς ἐπετίθετο. Διὸ παραμυθεῖται τοὺς πεπονθό- τας κακῶς, εὐαγγελιζόμενος τῶν κακῶς αὐτοῖς χρησ σαμένων τὴν τιμωρίαν, καὶ τὴν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνάκλησιν, ὡς ἂν εἰς ἔργον τῆς προφητείας ἐλθούσης, βέβαιοι γένοιντο περὶ τὸν Θεὸν, τὸν καὶ δίκην ἐπι άγοντα, καὶ πρὶν γενέσθαι μηνύοντα. Τὰ δὲ τῆς θεογνωσίας χρηστά, οὐκ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ τοῖς ἔθνεσι πᾶσιν εὐαγγελίζεται. Ἐν ἀρχῇ δὲ τῆς ὅλης βίβλου, περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ τῆς προφητείας ἀρξά μενος, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Βαβυλωνίων νῦν ποιησάμενος, εἰς Ἱερουσαλὴμ πάλιν κατήντησεν. Οὕτως οὐδεμία προσωποληψία παρὰ Θεῷ ἀπὸ τῶν οἰκείων αρξαμένῳ καὶ λήξαντι. Ηρξαν δὲ τῆς οἰ- κουμένης Ασσύριοι ἐπὶ ἔτη χίλια τριακόσια, μέχρι πολιορκήσαντες Ιερουσαλήμ ἀπάνθρωποι περὶ τοὺς ἀλόντας ἐγένοντο, μὴ δόντες δόξαν τῷ παραδεδωκότι Θεῷ· τὰ ἱερὰ δὲ σκεύη τοῖς εἰδώλοις ἀσεβῶς ἀνα- θέντες. Ορασις δὲ προφητική, καὶ διὰ νοῦ, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν παραγίνεται, ὡς παρόντα βλεπόντων τὰ μέλλοντα Θεοῦ τὸν νοῦν καταλάμποντος, οὐκ ἔχει στασιν ὑπομενόντων, ὡς ἐπὶ τῆς δαιμονικῆς ἐνερ- γείας. Ἐκεῖνοι γὰρ οὐχ ὁρῶσι τὰς ἐγγιγνομένας αύτ τοῖς φαντασίας, ἀλλὰ παρορῶσιν, ὥσπερ οἱ δαιμονῶν- τες, ὄρη καὶ ποταμούς, ἄνδρας τε καὶ θηρία μὴ παρόντα θεώμενοι, ὧν οὐδὲν ὅρασίς ἐστιν, ἀλλὰ παραφορὰ τοῦ νοῦ τὴν ἰδίαν ἐνέργειαν ἀπολέσαντος. Θεός δέ φησιν· . Ἐγὼ δράσεις επλήθυνα. » Ορασιν δὲ χαριζόμενος, οὐ τυφλοῖ τὸν νοῦν, ἄν αὐτὸς κατα εσκεύασεν· φωτίζων δὲ, ποιεῖ διαυγέστερον τῇ παρου σίᾳ τοῦ πνεύματος. Διόπερ ὁρῶντας τοὺς προφήτας ὠνόμαζον, ὡς ἂν ἐπιταθείσης αὐτοῖς κατὰ νοῦν τῆς ὀράσεως. Τίς οὖν ἐποίησε βλέποντα και τυφλόν; Τὸν μὲν, ὄντα προφήτην, τὸν δὲ, διὰ κακίαν πρὸς τὸ μέλλον τυφλώττοντα; ὀφθαλμοὶ γὰρ βέβηλοι τὰ τῶν Β μακαρίων οὐχ ὁρῶσι θεάματα. Διό φησιν· « Εἰς κρί 7ο Α' γγ. συγκλείσας. μα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοί γένωνται. Τῷ δὲ προφήτῃ τοὔνομα πρόσκειται τοῦ Πατρὸς, τοῦ λόγου δεικνύντος, ὡς καὶ προφητείας αὐτῷ διδάσκα λος γέγονεν, ἁγίας αὐτοῦ φροντίσας ἀνατροφῆς καὶ παιδεύσεως. Τίς οὖν ἡ Βαβυλών, καθ' ἧς ἡ ὅρασις γέγονεν, κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, τόπος ἔνθα συνεχύ θησαν τῶν πυργοποιούντων αἱ γλῶτται. Σύγχυσις γὰρ ἑρμηνεύεται τοὔνομα. Κατὰ δὲ τὸ νοητόν, συγκε χυμένον ἐστὶ νοῦς ὑπὸ τῶν ἰδίων κακῶν θεομαχών PROCOPII GAZEI teniunt, ut implant iram meam, gaudentes simul et insultantes. Voxgentium multarum in montibus, sinii- lis gentium multarum, etc. 73. Postquam de Christo vaticinatus est, novem adversus gentes intuitus visiones (in quibus vallem Sionis complectitur, inter exteros Judzorum etiam populum annumerans) in novum jam, facto a Ba- byloniis exordio, argumentum ingreditur : earum- que ideo meminit, quod solæ Judæos assidue im- peterent. Inde est igitur, quod injuriam perpessos consolatur, et injuriarum auctoribus poenas, ipsis- que ab exsilio revocationem impendere denuntiat : ut, cum eventu prophetiam veram esse probari contigerit, Deum firmius, quem et scelera ulcisci, et longe ante præmovere viderint, amplectantur. Sunt vero quæ ad Dei cognitionem prosunt, non Judais modo, sed ipsis etiam quibuscunque genti- bus nuntiata et proposita. Ipso enim statim totius libri principio, cum ab. ea, quæ de Jerusalem est, prophetia, dicere cœpisset; a Babyloniis jam ea, quæ de gentibus sunt, exordium ita su- mit, ut ad ipsam tandem Jerusalem iterum se re- cipiat. Ado est apud Deum personarum acceptio mulla 75; qui a suis incipere, et in eosdem desinere voluerit. Orbis autem imperio trecentis et mille annis, co usque potiti sunt Assyrii, donec expu- gnatis Hierosolymis in victos sæviores inbuma- hioresque facti, non gloriam Deo, cujus numine hostibus potiti fuerant, acceptam retulerunt: sed · sacrăm templi supellectilem idolis impie dedica- runt. Fit autem prophetica visio, cum mens ipsa livinitus illustrata, ipsique adeo interiores oculi, non edrim more, qui extra se positi, a dæmonibus torquentur, futura, tanquam præsentia, intuentur. Neque enim illi, quas intus habent, imagines vi- dent, sed videre se falso arbitrantur; non aliter quam qui insaniunt, dum montes et flumina, vi- rosque et ferus absentes intueri se putant; quιο- runvisio nihil aliud, quam mentis error operatione sua carentis, esse queat. At inquit Deus: Ipse sum, qui visiones multiplicavi "; » quas cum lar- gitur, non quam ipse construxit et ornavit, mentem buccat, sed spiritus praesentia luciliorem et cla- riorem facit. Unde sunt et prophetæ videntes no- D minati ; quasi dicas ingenti quodam et acuto men- tis visu præditos. Quis igitur fecit videntem et recum ? Alterum quidem prophetam : alterum au- tem suo scelere in futurarum rerum cognitione prorsus cæcutientem? Neque enim unquam beato- rum spectacula profanorum sunt intuituri oculi. Unde ait ‹ In Judicium ego in mundum veni, ut non videntes videant, et qui vident cæci fiant 78. › Est vero a propheta Patris nomen additum, ut eo be in prophetandi disciplina magistro; quem non C Coloss. 11, 23. Osee sil, 10. Juan. 1, 39. VARIA LECTIONES.
PG 87:2068Βούλεται γὰρ ἡμᾶς ἀμφότερα περὶ Θεοῦ νοεῖν ὑψηλά τε καὶ ἀσφαλῆ. Ὁ δὲ τὰ περὶ τοῦ σταυροῦ κηρύττων μεγαλοφώνως, οὕτως ἦρεν ἐπ’ ὄρους τὸ σημεῖον , τὸν περὶ τοῦ πάθους λόγον μεγαλῦναι δυνάμενος, ἐξομαλισμῷ τε καὶ σαφηνείᾳ περὶ τῶν ἐπαγγελλομένων παραδιδούς· περὶ δὲ τῶν τοιούτων ἐπήνεγκεν· Ὑψώσατε τὴν φωνήν . Τοῦτ’ ἔστιν, ἐξ ἑαυτῶν λάβετε τὸ ὕψος τῆς φωνῆς, τὰς ἐνυπαρχούσας ὑμῖν ἀφορμὰς ἐκ τῶν κοινῶν ἐννοιῶν πρὸς Θεοῦ δοξολογίαν ἀνακινήσαντες. Ὁ γὰρ κάτω βλέπων καὶ γήϊνος, ταπεινὴν ἔχει περὶ τοῦ Θεοῦ τὴν φωνὴν , οἰκῶν ὥσπερ ἐν φάραγγι. Πάθος γὰρ ἕκαστον, μεθ’ οὗ τις κηρύττει, ταπεινὴν φωνὴν ἀπεργάζεται. Μὴ οὖν ὑπείκωμεν, μὴ φόβῳ , μὴ κέρδει, μὴ πειρασμοῖς, ὡς ἂν ἡμῶν ὑψηλὸν ὑπάρχῃ τὸ κήρυγμα. Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀλαλάζειν τοῖς Πέρσαις ἐπὶ τῇ Βαβυλῶνι παρακελεύεται, καὶ φωνὴν ἠχεῖν ἐπινίκιον. Τάχα δὲ καὶ θαῤῥεῖν πρὸς τὴν κατὰ τούτων μάχην παρακελεύεται. Τοῦτο γὰρ τὸ, μὴ φοβεῖσθαι δηλοῖ, Θεοῦ νικῶντος καὶ τὴν ἄμαχον δύναμιν. Εἶτα παρακαλεῖτε , φησὶ, τῇ χειρί . Νεύμασιν γὰρ ἐν πολέμῳ τὰ δοκοῦντα μᾶλλον σημαίνεται, μηδεμιᾶς πρὸς τὸν θόρυβον ἀρκούσης φωνῆς.
Α σμένοι εἰσὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Γίγαντες ἔρ- χονται πληρῶσαι τὸν θυμόν μου, χαίροντες ἅμα καὶ ὑβρίζοντες. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν · ὀρέων, ὁμοία ἐθνῶν πολλῶν, κ. τ. λ. Ἑτέρας ὑποθέσεως ἄρχεται, μετὰ τὰ περὶ Χρι στοῦ θεσπισθέντα, κατ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων ἐννέα τὰς δράσεις ἰδὼν, ἀπὸ Βαβυλῶνος ἀρξάμενος. Αἷς καὶ τὴν φάραγγα Σιών περιείληφεν, τοῖς ἀλλοφύλοις καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν συγκαλέσας ", τούτων δὲ τῶν ἐθνῶν ἐποιήσατο μνήμην, δ καὶ μόνα τοῖς Ἰουδαίοις συνεχῶς ἐπετίθετο. Διὸ παραμυθεῖται τοὺς πεπονθό- τας κακῶς, εὐαγγελιζόμενος τῶν κακῶς αὐτοῖς χρησ σαμένων τὴν τιμωρίαν, καὶ τὴν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνάκλησιν, ὡς ἂν εἰς ἔργον τῆς προφητείας ἐλθούσης, βέβαιοι γένοιντο περὶ τὸν Θεὸν, τὸν καὶ δίκην ἐπι άγοντα, καὶ πρὶν γενέσθαι μηνύοντα. Τὰ δὲ τῆς θεογνωσίας χρηστά, οὐκ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ τοῖς ἔθνεσι πᾶσιν εὐαγγελίζεται. Ἐν ἀρχῇ δὲ τῆς ὅλης βίβλου, περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ τῆς προφητείας ἀρξά μενος, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Βαβυλωνίων νῦν ποιησάμενος, εἰς Ἱερουσαλὴμ πάλιν κατήντησεν. Οὕτως οὐδεμία προσωποληψία παρὰ Θεῷ ἀπὸ τῶν οἰκείων αρξαμένῳ καὶ λήξαντι. Ηρξαν δὲ τῆς οἰ- κουμένης Ασσύριοι ἐπὶ ἔτη χίλια τριακόσια, μέχρι πολιορκήσαντες Ιερουσαλήμ ἀπάνθρωποι περὶ τοὺς ἀλόντας ἐγένοντο, μὴ δόντες δόξαν τῷ παραδεδωκότι Θεῷ· τὰ ἱερὰ δὲ σκεύη τοῖς εἰδώλοις ἀσεβῶς ἀνα- θέντες. Ορασις δὲ προφητική, καὶ διὰ νοῦ, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν παραγίνεται, ὡς παρόντα βλεπόντων τὰ μέλλοντα Θεοῦ τὸν νοῦν καταλάμποντος, οὐκ ἔχει στασιν ὑπομενόντων, ὡς ἐπὶ τῆς δαιμονικῆς ἐνερ- γείας. Ἐκεῖνοι γὰρ οὐχ ὁρῶσι τὰς ἐγγιγνομένας αύτ τοῖς φαντασίας, ἀλλὰ παρορῶσιν, ὥσπερ οἱ δαιμονῶν- τες, ὄρη καὶ ποταμούς, ἄνδρας τε καὶ θηρία μὴ παρόντα θεώμενοι, ὧν οὐδὲν ὅρασίς ἐστιν, ἀλλὰ παραφορὰ τοῦ νοῦ τὴν ἰδίαν ἐνέργειαν ἀπολέσαντος. Θεός δέ φησιν· . Ἐγὼ δράσεις επλήθυνα. » Ορασιν δὲ χαριζόμενος, οὐ τυφλοῖ τὸν νοῦν, ἄν αὐτὸς κατα εσκεύασεν· φωτίζων δὲ, ποιεῖ διαυγέστερον τῇ παρου σίᾳ τοῦ πνεύματος. Διόπερ ὁρῶντας τοὺς προφήτας ὠνόμαζον, ὡς ἂν ἐπιταθείσης αὐτοῖς κατὰ νοῦν τῆς ὀράσεως. Τίς οὖν ἐποίησε βλέποντα και τυφλόν; Τὸν μὲν, ὄντα προφήτην, τὸν δὲ, διὰ κακίαν πρὸς τὸ μέλλον τυφλώττοντα; ὀφθαλμοὶ γὰρ βέβηλοι τὰ τῶν Β μακαρίων οὐχ ὁρῶσι θεάματα. Διό φησιν· « Εἰς κρί 7ο Α' γγ. συγκλείσας. μα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοί γένωνται. Τῷ δὲ προφήτῃ τοὔνομα πρόσκειται τοῦ Πατρὸς, τοῦ λόγου δεικνύντος, ὡς καὶ προφητείας αὐτῷ διδάσκα λος γέγονεν, ἁγίας αὐτοῦ φροντίσας ἀνατροφῆς καὶ παιδεύσεως. Τίς οὖν ἡ Βαβυλών, καθ' ἧς ἡ ὅρασις γέγονεν, κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, τόπος ἔνθα συνεχύ θησαν τῶν πυργοποιούντων αἱ γλῶτται. Σύγχυσις γὰρ ἑρμηνεύεται τοὔνομα. Κατὰ δὲ τὸ νοητόν, συγκε χυμένον ἐστὶ νοῦς ὑπὸ τῶν ἰδίων κακῶν θεομαχών PROCOPII GAZEI teniunt, ut implant iram meam, gaudentes simul et insultantes. Voxgentium multarum in montibus, sinii- lis gentium multarum, etc. 73. Postquam de Christo vaticinatus est, novem adversus gentes intuitus visiones (in quibus vallem Sionis complectitur, inter exteros Judzorum etiam populum annumerans) in novum jam, facto a Ba- byloniis exordio, argumentum ingreditur : earum- que ideo meminit, quod solæ Judæos assidue im- peterent. Inde est igitur, quod injuriam perpessos consolatur, et injuriarum auctoribus poenas, ipsis- que ab exsilio revocationem impendere denuntiat : ut, cum eventu prophetiam veram esse probari contigerit, Deum firmius, quem et scelera ulcisci, et longe ante præmovere viderint, amplectantur. Sunt vero quæ ad Dei cognitionem prosunt, non Judais modo, sed ipsis etiam quibuscunque genti- bus nuntiata et proposita. Ipso enim statim totius libri principio, cum ab. ea, quæ de Jerusalem est, prophetia, dicere cœpisset; a Babyloniis jam ea, quæ de gentibus sunt, exordium ita su- mit, ut ad ipsam tandem Jerusalem iterum se re- cipiat. Ado est apud Deum personarum acceptio mulla 75; qui a suis incipere, et in eosdem desinere voluerit. Orbis autem imperio trecentis et mille annis, co usque potiti sunt Assyrii, donec expu- gnatis Hierosolymis in victos sæviores inbuma- hioresque facti, non gloriam Deo, cujus numine hostibus potiti fuerant, acceptam retulerunt: sed · sacrăm templi supellectilem idolis impie dedica- runt. Fit autem prophetica visio, cum mens ipsa livinitus illustrata, ipsique adeo interiores oculi, non edrim more, qui extra se positi, a dæmonibus torquentur, futura, tanquam præsentia, intuentur. Neque enim illi, quas intus habent, imagines vi- dent, sed videre se falso arbitrantur; non aliter quam qui insaniunt, dum montes et flumina, vi- rosque et ferus absentes intueri se putant; quιο- runvisio nihil aliud, quam mentis error operatione sua carentis, esse queat. At inquit Deus: Ipse sum, qui visiones multiplicavi "; » quas cum lar- gitur, non quam ipse construxit et ornavit, mentem buccat, sed spiritus praesentia luciliorem et cla- riorem facit. Unde sunt et prophetæ videntes no- D minati ; quasi dicas ingenti quodam et acuto men- tis visu præditos. Quis igitur fecit videntem et recum ? Alterum quidem prophetam : alterum au- tem suo scelere in futurarum rerum cognitione prorsus cæcutientem? Neque enim unquam beato- rum spectacula profanorum sunt intuituri oculi. Unde ait ‹ In Judicium ego in mundum veni, ut non videntes videant, et qui vident cæci fiant 78. › Est vero a propheta Patris nomen additum, ut eo be in prophetandi disciplina magistro; quem non C Coloss. 11, 23. Osee sil, 10. Juan. 1, 39. VARIA LECTIONES.
Καὶ ἄλλως δὲ, ὁ τὴν παράκλησιν τοῖς θλιβομένοις δι’ ἀγαθῶν ἔργων προσφέρων, τῇ μεταδοτικῇ χειρὶ τὴν πενίαν παρεμυθήσατο. Διδοὺς γὰρ μᾶλλον παρακαλέσει, λόγῳ παραινῶν τὴν πενίαν γενναίως ὑφίστασθαι. Τὴν δὲ χεῖρα τοῖς τοιούτοις ἀνοίγειν προτρέπεται, ὃ δηλοῖ τὴν μετάδοσιν, κατὰ τὸ, «Ἀνοίξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος.» Ὃ δὴ ποιεῖν πρώτους ἐθέλει τοὺς ἄρχοντας , ὡς ἂν εἰς τύπον τοῖς ὑπὸ χεῖρα γενήσονται. Δεῖ δὲ καὶ τὰ κεκλεισμένα τῆς Γραφῆς τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀνοίγειν . Ὅπερ οὐκ ἐποίουν οἱ Γραμματεῖς, τὰς κλεῖς ἔχοντες τῆς βασιλείας. Ἄρχοντες γὰρ οἱ τοιοῦτοι τὰς κλεῖς τῆς γνώσεως ἔχοντες. Ἐντεῦθεν ὁ Παῦλός φησι· «Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέῳγε πρὸς ὑμᾶς, Κορίνθιοι.» Πρὸς δὲ ῥητὸν, ἢ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς ἤδη κεκρατημένοις, τὰς πύλας ἀνοίγειν παρακελεύεται· ἢ δυνάμεσιν ἁγίαις συναιρομέναις τοῖς Πέρσαις. Τὸ γὰρ ἄμαχον ἐπιδεικνύμενος τῆς χειρὸς, ἐγὼ συντάσσω , φησὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς · ἢ κατὰ θεωρίαν, φησὶν ὡς ἡμᾶς χρὴ τὰ πρὸς δύναμιν ἐνεργεῖν. Ὁ γὰρ ἄγων αὐτοὺς, Κύριός ἐστιν, ὁ κατατάσσων ἕκαστον ἐν τῷ σώματι τῆς Ἐκκλησίας πρὸς τὴν ἰδίαν ἀξίαν.
Α σμένοι εἰσὶ, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς. Γίγαντες ἔρ- χονται πληρῶσαι τὸν θυμόν μου, χαίροντες ἅμα καὶ ὑβρίζοντες. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν · ὀρέων, ὁμοία ἐθνῶν πολλῶν, κ. τ. λ. Ἑτέρας ὑποθέσεως ἄρχεται, μετὰ τὰ περὶ Χρι στοῦ θεσπισθέντα, κατ' ἐθνῶν ἀλλοφύλων ἐννέα τὰς δράσεις ἰδὼν, ἀπὸ Βαβυλῶνος ἀρξάμενος. Αἷς καὶ τὴν φάραγγα Σιών περιείληφεν, τοῖς ἀλλοφύλοις καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν συγκαλέσας ", τούτων δὲ τῶν ἐθνῶν ἐποιήσατο μνήμην, δ καὶ μόνα τοῖς Ἰουδαίοις συνεχῶς ἐπετίθετο. Διὸ παραμυθεῖται τοὺς πεπονθό- τας κακῶς, εὐαγγελιζόμενος τῶν κακῶς αὐτοῖς χρησ σαμένων τὴν τιμωρίαν, καὶ τὴν ἐκ τῆς αἰχμαλωσίας ἀνάκλησιν, ὡς ἂν εἰς ἔργον τῆς προφητείας ἐλθούσης, βέβαιοι γένοιντο περὶ τὸν Θεὸν, τὸν καὶ δίκην ἐπι άγοντα, καὶ πρὶν γενέσθαι μηνύοντα. Τὰ δὲ τῆς θεογνωσίας χρηστά, οὐκ Ἰουδαίοις μόνοις, ἀλλὰ τοῖς ἔθνεσι πᾶσιν εὐαγγελίζεται. Ἐν ἀρχῇ δὲ τῆς ὅλης βίβλου, περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ τῆς προφητείας ἀρξά μενος, καὶ τῶν ἐθνῶν τὴν ἀρχὴν ἀπὸ Βαβυλωνίων νῦν ποιησάμενος, εἰς Ἱερουσαλὴμ πάλιν κατήντησεν. Οὕτως οὐδεμία προσωποληψία παρὰ Θεῷ ἀπὸ τῶν οἰκείων αρξαμένῳ καὶ λήξαντι. Ηρξαν δὲ τῆς οἰ- κουμένης Ασσύριοι ἐπὶ ἔτη χίλια τριακόσια, μέχρι πολιορκήσαντες Ιερουσαλήμ ἀπάνθρωποι περὶ τοὺς ἀλόντας ἐγένοντο, μὴ δόντες δόξαν τῷ παραδεδωκότι Θεῷ· τὰ ἱερὰ δὲ σκεύη τοῖς εἰδώλοις ἀσεβῶς ἀνα- θέντες. Ορασις δὲ προφητική, καὶ διὰ νοῦ, καὶ τῶν ἔνδον ὀφθαλμῶν παραγίνεται, ὡς παρόντα βλεπόντων τὰ μέλλοντα Θεοῦ τὸν νοῦν καταλάμποντος, οὐκ ἔχει στασιν ὑπομενόντων, ὡς ἐπὶ τῆς δαιμονικῆς ἐνερ- γείας. Ἐκεῖνοι γὰρ οὐχ ὁρῶσι τὰς ἐγγιγνομένας αύτ τοῖς φαντασίας, ἀλλὰ παρορῶσιν, ὥσπερ οἱ δαιμονῶν- τες, ὄρη καὶ ποταμούς, ἄνδρας τε καὶ θηρία μὴ παρόντα θεώμενοι, ὧν οὐδὲν ὅρασίς ἐστιν, ἀλλὰ παραφορὰ τοῦ νοῦ τὴν ἰδίαν ἐνέργειαν ἀπολέσαντος. Θεός δέ φησιν· . Ἐγὼ δράσεις επλήθυνα. » Ορασιν δὲ χαριζόμενος, οὐ τυφλοῖ τὸν νοῦν, ἄν αὐτὸς κατα εσκεύασεν· φωτίζων δὲ, ποιεῖ διαυγέστερον τῇ παρου σίᾳ τοῦ πνεύματος. Διόπερ ὁρῶντας τοὺς προφήτας ὠνόμαζον, ὡς ἂν ἐπιταθείσης αὐτοῖς κατὰ νοῦν τῆς ὀράσεως. Τίς οὖν ἐποίησε βλέποντα και τυφλόν; Τὸν μὲν, ὄντα προφήτην, τὸν δὲ, διὰ κακίαν πρὸς τὸ μέλλον τυφλώττοντα; ὀφθαλμοὶ γὰρ βέβηλοι τὰ τῶν Β μακαρίων οὐχ ὁρῶσι θεάματα. Διό φησιν· « Εἰς κρί 7ο Α' γγ. συγκλείσας. μα ἐγὼ εἰς τὸν κόσμον ἦλθον, ἵνα οἱ μὴ βλέποντες βλέπωσι, καὶ οἱ βλέποντες τυφλοί γένωνται. Τῷ δὲ προφήτῃ τοὔνομα πρόσκειται τοῦ Πατρὸς, τοῦ λόγου δεικνύντος, ὡς καὶ προφητείας αὐτῷ διδάσκα λος γέγονεν, ἁγίας αὐτοῦ φροντίσας ἀνατροφῆς καὶ παιδεύσεως. Τίς οὖν ἡ Βαβυλών, καθ' ἧς ἡ ὅρασις γέγονεν, κατὰ μὲν τὴν ἱστορίαν, τόπος ἔνθα συνεχύ θησαν τῶν πυργοποιούντων αἱ γλῶτται. Σύγχυσις γὰρ ἑρμηνεύεται τοὔνομα. Κατὰ δὲ τὸ νοητόν, συγκε χυμένον ἐστὶ νοῦς ὑπὸ τῶν ἰδίων κακῶν θεομαχών PROCOPII GAZEI teniunt, ut implant iram meam, gaudentes simul et insultantes. Voxgentium multarum in montibus, sinii- lis gentium multarum, etc. 73. Postquam de Christo vaticinatus est, novem adversus gentes intuitus visiones (in quibus vallem Sionis complectitur, inter exteros Judzorum etiam populum annumerans) in novum jam, facto a Ba- byloniis exordio, argumentum ingreditur : earum- que ideo meminit, quod solæ Judæos assidue im- peterent. Inde est igitur, quod injuriam perpessos consolatur, et injuriarum auctoribus poenas, ipsis- que ab exsilio revocationem impendere denuntiat : ut, cum eventu prophetiam veram esse probari contigerit, Deum firmius, quem et scelera ulcisci, et longe ante præmovere viderint, amplectantur. Sunt vero quæ ad Dei cognitionem prosunt, non Judais modo, sed ipsis etiam quibuscunque genti- bus nuntiata et proposita. Ipso enim statim totius libri principio, cum ab. ea, quæ de Jerusalem est, prophetia, dicere cœpisset; a Babyloniis jam ea, quæ de gentibus sunt, exordium ita su- mit, ut ad ipsam tandem Jerusalem iterum se re- cipiat. Ado est apud Deum personarum acceptio mulla 75; qui a suis incipere, et in eosdem desinere voluerit. Orbis autem imperio trecentis et mille annis, co usque potiti sunt Assyrii, donec expu- gnatis Hierosolymis in victos sæviores inbuma- hioresque facti, non gloriam Deo, cujus numine hostibus potiti fuerant, acceptam retulerunt: sed · sacrăm templi supellectilem idolis impie dedica- runt. Fit autem prophetica visio, cum mens ipsa livinitus illustrata, ipsique adeo interiores oculi, non edrim more, qui extra se positi, a dæmonibus torquentur, futura, tanquam præsentia, intuentur. Neque enim illi, quas intus habent, imagines vi- dent, sed videre se falso arbitrantur; non aliter quam qui insaniunt, dum montes et flumina, vi- rosque et ferus absentes intueri se putant; quιο- runvisio nihil aliud, quam mentis error operatione sua carentis, esse queat. At inquit Deus: Ipse sum, qui visiones multiplicavi "; » quas cum lar- gitur, non quam ipse construxit et ornavit, mentem buccat, sed spiritus praesentia luciliorem et cla- riorem facit. Unde sunt et prophetæ videntes no- D minati ; quasi dicas ingenti quodam et acuto men- tis visu præditos. Quis igitur fecit videntem et recum ? Alterum quidem prophetam : alterum au- tem suo scelere in futurarum rerum cognitione prorsus cæcutientem? Neque enim unquam beato- rum spectacula profanorum sunt intuituri oculi. Unde ait ‹ In Judicium ego in mundum veni, ut non videntes videant, et qui vident cæci fiant 78. › Est vero a propheta Patris nomen additum, ut eo be in prophetandi disciplina magistro; quem non C Coloss. 11, 23. Osee sil, 10. Juan. 1, 39. VARIA LECTIONES.
PG 87:2070Ἐφ’ οἷς ἐπάγει, ὅσους ἄγει κατὰ Βαβυλῶνος. Ὡς γίγαντες ἔρχονται. Χαίροντες μὲν, ὡς θαῤῥοῦντες ὅτι κρατήσουσιν. Περιφρονοῦντες δὲ τοὺς ἐναντίους, ὡς ἀσθενεῖς· ὅπερ ὕβριν ἐκάλεσεν. Ἀπειλεῖ δὲ καὶ ἄλλως θεομάχων τινῶν ἐπιδημίαν ἐπὶ δίκῃ τῶν πλημμελούντων, ἐξ ὧν φυγεῖν ἐθέλων τοὺς ἑαυτοῦ, πρὸς ὄρος ἀνήγαγε πεδινὸν, τὸ σημεῖον αὐτοῖς διδοὺς φυλακτήριον. Καὶ τὴν δι’ ἔργων ἀγαθῶν παρασκευὴν ὑποτίθεται χειρὶ τοὺς θλιβομένους παρακαλεῖν, ἀνοίγειν τε τὸ στόμα τοῖς μανθάνειν ἐθέλουσιν, ἵνα τοὺς γίγαντας φύγωσιν ἐπὶ κακοῦ τὰ πολλὰ ταττομένους, οὓς ἀγγέλους πονηροὺς λέγων, ἔοικεν παραδηλοῦν ὁ Δαβὶδ, οἵπερ ἐπιχαίρουσι μαστιζομένοις ἡμῖν δι’ ὠμότητα, καὶ τὴν ἡμετέραν ὀδύνην ἰδίαν κρίνοντες ἀπόλαυσιν, ἐνυβρίζουσι, καί τοι τοσαῦτα δρῶντες ὅσα Θεὸς συγχωρεῖ. Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων · καὶ τὰ ἑξῆς. Τὴν παμμιγῆ δείκνυσι τῶν ἐν τῷ πολέμῳ φωνὴν , ἀνθρώπων, ἵππων, νικώντων, φευγόντων. Ἥτις, φησὶν, οὐ τοιαύτη τίς ἐστιν, ὡς ὀλίγων ἀνθρώπων νομίζεσθαι. Ἀρχόντων δὲ πλείστων , καὶ ἀρχομένων, Βαβυλωνίων μὲν θρηνούντων, Περσῶν δὲ ἀλαλαζόντων.
ἀεὶ, καὶ πλάττων αλλότρια δόγματα, καὶ τὸ δοκεῖν αὐτοῖς συνυψούμενος. Φησὶ δ' οὖν τοῖς Βαβυλωνίοις ὁ προφήτης ἐπιπη δῶν, Επ' ὅρους πεδινοῦ ἄρατε σημεῖον. Ἐπεὶ γὰρ ἀμέτρως ἐχρήσαντο τοῖς ἐξ: Ἰσραὴλ, εἰ καὶ δι' εἰδω λολατρείαν αὐτοῖς παρεδόθησαν, ἀγανακτεῖ Θεὸς εἰ κότως, καὶ διὰ Ζαχαρίου φησίν· « Ἐζήλωκα τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν Σιὼν ζῆλον μέγαν, καὶ θυμῷ μεγάλῳ ὀργίζομαι ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ ἐπιτιθέμενα· ἀνθ' ὧν ἐγὼ μὲν ὠργίσθην ὀλίγα, αὐτοὶ δὲ συνεπέθεντο εἰς κακά. Καὶ πρός γε τὴν Βαβυλῶνά φησιν· «Εγώ δέδωκα αὐτοὺς εἰς τὰς χεῖράς σου, σὺ δὲ οὐκ ἔδωκας Β αὐτοῖς ἔλεος. » ᾿Ανθ' ὧν αὐτὴν παρέδωκε Κύρῳ τῷ Μήδων καὶ Περσῶν βασιλεῖ, πρὸς ἐν ἐν Ἡσαΐμ φησί· ἐκράτησα τῆς δεξιᾶς, ἐπακοῦσαι ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἔθνη, καὶ πόλεις οὐ συγκλεισθήσονται. Ἐγὼ ἔμπρο- σθέν σου πορεύσομαι, καὶ ὄρη ὁμαλιῶ. Θύρας χαλ- κᾶς συντρίψω, καὶ μοχλούς σιδηρούς συγκλάσω. » Διδ νικήσας ἀνῆκεν τῆς αἰχμαλωσίας τὸν Ἰσραὴλ, και τὸν νεὼν ἀνεδείματο. Τοιγαροῦν Ιερεμίας περὶ τῆς ἁλώσεως Βαβυλῶνος εἰπὼν, καὶ ὡς ἀνέβη ἐπ' αὐτήν. ἔθνος ἀπὸ βοῤῥᾶ, τούτοις ἐπήνεγκε · ε Τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἥξουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ καὶ οἱ υἱοὶ Ἰούδα ἐπὶ τὸ αὐτό. Βαδίζοντας καὶ κλαίοντες πορεύσονται τὸν Θεὸν αὐτῶν ζητοῦντες. » Καὶ πάλιν, εἰπὼν, ὡς Ἐκδικῶ ἐπὶ τὸν βασιλέα Βαβυλῶνος, ἐπήνεγκε· Καὶ ἀποκαταστήσω τὸν Ἰσραὴλ εἰς τὴν νομὴν αὐτοῦ. Μήδοις οὖν καὶ Πέρσαις ὁ προφήτης ἐπιφωνεί, ὡς ἤδη Βαβυλώνος κεκρατηκόσιν, αἴρειν ὑψοῦ τῆς νέα κης τὸ σύμβολον, ἐμφανὲς ἐγείρασι τρόπαιον ἐπὶ τῇ κακοδαίμονι πόλει, περὶ ἧς αὐτός φησι· . Πῶς ἑάνω καὶ συνετρίβῃ ἡ σφῦρα πάσης τῆς γῆς; Τηνὠμότητα ταύτης καὶ πλεονεξίαν δηλῶν. Διόπερ αὐτοῖς τὸ τε λευταῖον οἱ ἐξ Ισραήλ παρεδόθησαν ἐπιτείναντες τὴν ἀσέβειαν, πρώην ἔθνεσιν τοῖς ὁμόροις παραδιδόμε νοι. ῎Ορος δὲ πεδινὸν ἐκάλεσεν τὸ γεώλοφον. Επὶ μετρίου γὰρ ὕψους ἡ τῶν τροπαίων ἐγίνετο στάσις. Πρὸς δὲ νοῦν, ἐπιδείκνυται πῶς ἡ δυναστεία τῶν τὴν σύγχυσιν ἐργαζομένων ἁλίσκεται, ἐπειδὰν ἐπ᾿ ὄρος ἀνέλθωμεν μὴ ἀπόκρημνον, ἀλλ᾿ ὥστε ὕψος μὲν ἔχειν διὰ τὸ ἀνάστημα, ἀσφάλειαν δὲ παρέχειν τοῖς ἐφισταμένοις διὰ τὴν ὑπτιότητα. Βούλεται γὰρ ἡμᾶς ἀμφότερα περὶ Θεοῦ νοεῖν ὑψηλά τε καὶ ἀσφαλῆ. Ὁ δὲ τὰ περὶ τοῦ σταυροῦ κηρύττων μεγαλοφώνως, ού- τως " ήρεν ἐπ᾽ ὄρους τὸ σημεῖον, τὸν περὶ τοῦ πάθους λόγον μεγαλύναι δυνάμενος, ἐξομαλισμῷ τε καὶ σαφηνείαν περὶ τῶν ἐπαγγελλομένων παραδιδούς περὶ δὲ τῶν τοιούτων ἐπήνεγκεν· Ὑψώσατε τὴν φωνήν. Τοῦτ' ἔστιν, ἐξ ἑαυτῶν λάβετε τὸ ὕψος τῆς γρ. οὗτος. ν . τάο COMMENTARII IN ISAIAM A parum de sancta sua educatione sollicitum habuis- set, usum esse doceret. Cæterum quam hic dest- gnari Babylonem, adversus quam visio est, arbitramur? Locum equidem ipsum, si ad historiam spectes, in quo linguas eorum qui turrim ædificabant confusas esse accepimus. Confusionem enim, si nominis ratio quæritur, significat. Quod si arcanum postulas intellectum, mentem optime Baby- lonem dixeris, quæ suis confusa malis Deo semper adversatur, quæque confictis dogmatibus alienis, dum illis delectatur, elevatur. > Tanquam igitur in Babylonios propheta insurge- ret, In mome campestri elevari signum imperavit. Quoniam enim Israelitas, qui propter idololatriam eis fuerant traditi, inhumanius acceperant; non immerito Deus indignatur, et per Zachariam ait. in hunc modum : Zelatus sum Jerusalem, et Sion. zelo magno. Et ira magna irascor super gentes ir- ruentes : quia ego iratus sum parum, ipsi vero addiderunt ad mala ”. › Et ipsamı rursum Babylo- nem sic alloquitur : c Ego dedi ipsos in manus tuas, tu autem non dedisti eis misericordiam ". Atque inde est, quod a Cyro Medorumn Persarum- que rege subacta est; de quo apud Isaiam locutum Dominum his verbis reperias: Hæc dicit Dominus christo meo Cyro, cujus apprehendi dextram, ut subjiciam ante faciem ejus gentes, et urbes non claudentur. Ego ante te ibo, et montes adæquabo, portas ferreas conteram, et vectes ferreos confrin- gam *. » Inde victoria politus, captivos Israelitas domum dimisit, templumque instauravit. Jerenias itaque, cum de Babylonica expugnatione, deque gentis aquilonica in eam expeditione disseruisset, hæc addidit : c. In tempore illo venient filii Israel, et filii Juda in idem. Ambulantes et flentes prope- rabunt Deum suum quærentes ”. › Rursum, ubi se in Babylonium animadversurum, deque eo pœnast sumpturum dixisset, Israelem se in pascua sua reducturum paulo post intulit. Est ergo ad Medos et Persas prophetæ sermo directus; ut tanquam Babylone jam potiti, victoriæ symbolum in altum attollant, et tropæum urbi iufelici videndum aperte proponant; de qua in hæc etiam verba apud eum- dem legimus : Quomodo captus est et contritus malleus universæ terræ *?, quibus summain ejus sævitiam, summamque avaritiam procul dubio si- gnificasse putamus. Atque hinc est, quod in.eorum tandem manus Israelitæ, cum suam ipsi impieta- tem bene dilatassent, traditi sunt; cum jam tamen antea in vicinarum gentium potestatem venissent. Campestris autem montis nomine, collem significa- vit. Non enim nisi mediocriter erecto in loco tro- pra erigebantur. Sed si sensum postulas al- tiorem, ut eorum tandem, qui confusionis auctores exstiterunt, potentia ruitura sit ostendere videtur; cum montem non præruptum, aut præcipitem, sed magnitudine aliquatenus elatum, sua tamen etiam humilitate in eo manentibus securum et tutum con- scenderimus. Vult enim utraque nos de Deo, ex-, C u Zachar. 1, 44, 15. Isa. XLVII, 6. Isa. XLV, 1, 2. VARIE LECTIONES. Jerem. L, J. ibid. 23. 4. Τάδε λέγει Κύριος τῷ Χριστῷ μου Κύρῳ, οὗ
Οὓς καὶ ὁπλομάχους ἀποκαλεῖ, καὶ πόῤῥωθεν ἐρχόμενον ἔθνος ἀπ’ αὐτῆς ἤδη τῆς ἄρκτου, καὶ τῶν ὑπὸ ταύτῃ μερῶν. Ὡς κατὰ βούλησιν δὲ Θεοῦ χωροῦντας ἰδίους καλεῖ. Οἰκουμένην δὲ φθειρομένην, οὐ τὴν καθόλου φησί· τὴν περὶ ἧς δὲ πρόκειται χώραν, ἴσως καὶ τὸ μέγα καὶ πολυάνθρωπον αὐτῆς ἐνδεικνύμενος, ἀντιδιαστέλλων τε τὴν μετὰ τὴν ἅλωσιν ἐρημίαν. Εἰκὸς δὲ ταῦτα δηλοῦν καὶ τῶν κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν διαφόρων ἐθνῶν τὴν φωνὴν , ἣν καὶ πεδινὸν ὄρος ἔφη, πρὸς τὴν συλλογὴν τοῦ πλήθους εὐρυχωρίαν ταύτῃ διδοὺς, ἐπὶ τὸ ὕψος ἀναβαινόντων τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, μίαν τε φωνὴν ἐχόντων τῆς πίστεως. Μία δὲ οὖσα τῇ συμφωνίᾳ, πολλαῖς ἔοικε, διὰ τὸ μερισθῆναι γλώσσαις πυρὸς παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐφ’ ἕκαστον τῶν ἀποστόλων μελλόντων τοῖς ἔθνεσι κηρύξαι πᾶσιν τὸ Εὐαγγέλιον, ὧν τοὺς ἐκλεκτοὺς, βασιλέας καλεῖ, ὡς υἱοὺς τῆς βασιλείας ὑπάρχοντας. Ἐκ δὲ τοῦ, Κύριος ἐντέταλται ἔθνει ὁπλομάχῳ ἔρχεσθαι , διδασκόμεθα κρίσει Θεοῦ τὰς τιμωρίας ἐπάγεσθαι, καὶ ὡς οὐ δεῖ δεδιέναι τὸν τύπτοντα, τὸν ἐπιτάττοντα δὲ μᾶλλον παρακαλεῖν·
ἀεὶ, καὶ πλάττων αλλότρια δόγματα, καὶ τὸ δοκεῖν αὐτοῖς συνυψούμενος. Φησὶ δ' οὖν τοῖς Βαβυλωνίοις ὁ προφήτης ἐπιπη δῶν, Επ' ὅρους πεδινοῦ ἄρατε σημεῖον. Ἐπεὶ γὰρ ἀμέτρως ἐχρήσαντο τοῖς ἐξ: Ἰσραὴλ, εἰ καὶ δι' εἰδω λολατρείαν αὐτοῖς παρεδόθησαν, ἀγανακτεῖ Θεὸς εἰ κότως, καὶ διὰ Ζαχαρίου φησίν· « Ἐζήλωκα τὴν Ἱερουσαλὴμ καὶ τὴν Σιὼν ζῆλον μέγαν, καὶ θυμῷ μεγάλῳ ὀργίζομαι ἐπὶ τὰ ἔθνη τὰ ἐπιτιθέμενα· ἀνθ' ὧν ἐγὼ μὲν ὠργίσθην ὀλίγα, αὐτοὶ δὲ συνεπέθεντο εἰς κακά. Καὶ πρός γε τὴν Βαβυλῶνά φησιν· «Εγώ δέδωκα αὐτοὺς εἰς τὰς χεῖράς σου, σὺ δὲ οὐκ ἔδωκας Β αὐτοῖς ἔλεος. » ᾿Ανθ' ὧν αὐτὴν παρέδωκε Κύρῳ τῷ Μήδων καὶ Περσῶν βασιλεῖ, πρὸς ἐν ἐν Ἡσαΐμ φησί· ἐκράτησα τῆς δεξιᾶς, ἐπακοῦσαι ἔμπροσθεν αὐτοῦ ἔθνη, καὶ πόλεις οὐ συγκλεισθήσονται. Ἐγὼ ἔμπρο- σθέν σου πορεύσομαι, καὶ ὄρη ὁμαλιῶ. Θύρας χαλ- κᾶς συντρίψω, καὶ μοχλούς σιδηρούς συγκλάσω. » Διδ νικήσας ἀνῆκεν τῆς αἰχμαλωσίας τὸν Ἰσραὴλ, και τὸν νεὼν ἀνεδείματο. Τοιγαροῦν Ιερεμίας περὶ τῆς ἁλώσεως Βαβυλῶνος εἰπὼν, καὶ ὡς ἀνέβη ἐπ' αὐτήν. ἔθνος ἀπὸ βοῤῥᾶ, τούτοις ἐπήνεγκε · ε Τῷ καιρῷ ἐκείνῳ ἥξουσιν οἱ υἱοὶ Ἰσραὴλ καὶ οἱ υἱοὶ Ἰούδα ἐπὶ τὸ αὐτό. Βαδίζοντας καὶ κλαίοντες πορεύσονται τὸν Θεὸν αὐτῶν ζητοῦντες. » Καὶ πάλιν, εἰπὼν, ὡς Ἐκδικῶ ἐπὶ τὸν βασιλέα Βαβυλῶνος, ἐπήνεγκε· Καὶ ἀποκαταστήσω τὸν Ἰσραὴλ εἰς τὴν νομὴν αὐτοῦ. Μήδοις οὖν καὶ Πέρσαις ὁ προφήτης ἐπιφωνεί, ὡς ἤδη Βαβυλώνος κεκρατηκόσιν, αἴρειν ὑψοῦ τῆς νέα κης τὸ σύμβολον, ἐμφανὲς ἐγείρασι τρόπαιον ἐπὶ τῇ κακοδαίμονι πόλει, περὶ ἧς αὐτός φησι· . Πῶς ἑάνω καὶ συνετρίβῃ ἡ σφῦρα πάσης τῆς γῆς; Τηνὠμότητα ταύτης καὶ πλεονεξίαν δηλῶν. Διόπερ αὐτοῖς τὸ τε λευταῖον οἱ ἐξ Ισραήλ παρεδόθησαν ἐπιτείναντες τὴν ἀσέβειαν, πρώην ἔθνεσιν τοῖς ὁμόροις παραδιδόμε νοι. ῎Ορος δὲ πεδινὸν ἐκάλεσεν τὸ γεώλοφον. Επὶ μετρίου γὰρ ὕψους ἡ τῶν τροπαίων ἐγίνετο στάσις. Πρὸς δὲ νοῦν, ἐπιδείκνυται πῶς ἡ δυναστεία τῶν τὴν σύγχυσιν ἐργαζομένων ἁλίσκεται, ἐπειδὰν ἐπ᾿ ὄρος ἀνέλθωμεν μὴ ἀπόκρημνον, ἀλλ᾿ ὥστε ὕψος μὲν ἔχειν διὰ τὸ ἀνάστημα, ἀσφάλειαν δὲ παρέχειν τοῖς ἐφισταμένοις διὰ τὴν ὑπτιότητα. Βούλεται γὰρ ἡμᾶς ἀμφότερα περὶ Θεοῦ νοεῖν ὑψηλά τε καὶ ἀσφαλῆ. Ὁ δὲ τὰ περὶ τοῦ σταυροῦ κηρύττων μεγαλοφώνως, ού- τως " ήρεν ἐπ᾽ ὄρους τὸ σημεῖον, τὸν περὶ τοῦ πάθους λόγον μεγαλύναι δυνάμενος, ἐξομαλισμῷ τε καὶ σαφηνείαν περὶ τῶν ἐπαγγελλομένων παραδιδούς περὶ δὲ τῶν τοιούτων ἐπήνεγκεν· Ὑψώσατε τὴν φωνήν. Τοῦτ' ἔστιν, ἐξ ἑαυτῶν λάβετε τὸ ὕψος τῆς γρ. οὗτος. ν . τάο COMMENTARII IN ISAIAM A parum de sancta sua educatione sollicitum habuis- set, usum esse doceret. Cæterum quam hic dest- gnari Babylonem, adversus quam visio est, arbitramur? Locum equidem ipsum, si ad historiam spectes, in quo linguas eorum qui turrim ædificabant confusas esse accepimus. Confusionem enim, si nominis ratio quæritur, significat. Quod si arcanum postulas intellectum, mentem optime Baby- lonem dixeris, quæ suis confusa malis Deo semper adversatur, quæque confictis dogmatibus alienis, dum illis delectatur, elevatur. > Tanquam igitur in Babylonios propheta insurge- ret, In mome campestri elevari signum imperavit. Quoniam enim Israelitas, qui propter idololatriam eis fuerant traditi, inhumanius acceperant; non immerito Deus indignatur, et per Zachariam ait. in hunc modum : Zelatus sum Jerusalem, et Sion. zelo magno. Et ira magna irascor super gentes ir- ruentes : quia ego iratus sum parum, ipsi vero addiderunt ad mala ”. › Et ipsamı rursum Babylo- nem sic alloquitur : c Ego dedi ipsos in manus tuas, tu autem non dedisti eis misericordiam ". Atque inde est, quod a Cyro Medorumn Persarum- que rege subacta est; de quo apud Isaiam locutum Dominum his verbis reperias: Hæc dicit Dominus christo meo Cyro, cujus apprehendi dextram, ut subjiciam ante faciem ejus gentes, et urbes non claudentur. Ego ante te ibo, et montes adæquabo, portas ferreas conteram, et vectes ferreos confrin- gam *. » Inde victoria politus, captivos Israelitas domum dimisit, templumque instauravit. Jerenias itaque, cum de Babylonica expugnatione, deque gentis aquilonica in eam expeditione disseruisset, hæc addidit : c. In tempore illo venient filii Israel, et filii Juda in idem. Ambulantes et flentes prope- rabunt Deum suum quærentes ”. › Rursum, ubi se in Babylonium animadversurum, deque eo pœnast sumpturum dixisset, Israelem se in pascua sua reducturum paulo post intulit. Est ergo ad Medos et Persas prophetæ sermo directus; ut tanquam Babylone jam potiti, victoriæ symbolum in altum attollant, et tropæum urbi iufelici videndum aperte proponant; de qua in hæc etiam verba apud eum- dem legimus : Quomodo captus est et contritus malleus universæ terræ *?, quibus summain ejus sævitiam, summamque avaritiam procul dubio si- gnificasse putamus. Atque hinc est, quod in.eorum tandem manus Israelitæ, cum suam ipsi impieta- tem bene dilatassent, traditi sunt; cum jam tamen antea in vicinarum gentium potestatem venissent. Campestris autem montis nomine, collem significa- vit. Non enim nisi mediocriter erecto in loco tro- pra erigebantur. Sed si sensum postulas al- tiorem, ut eorum tandem, qui confusionis auctores exstiterunt, potentia ruitura sit ostendere videtur; cum montem non præruptum, aut præcipitem, sed magnitudine aliquatenus elatum, sua tamen etiam humilitate in eo manentibus securum et tutum con- scenderimus. Vult enim utraque nos de Deo, ex-, C u Zachar. 1, 44, 15. Isa. XLVII, 6. Isa. XLV, 1, 2. VARIE LECTIONES. Jerem. L, J. ibid. 23. 4. Τάδε λέγει Κύριος τῷ Χριστῷ μου Κύρῳ, οὗ
PG 87:2072οὐδὲ μιμεῖσθαι τοὺς λέγοντας ἀσεβῶς, δεῖν θυσίαν προσάγειν πνεύμασι πονηροῖς, ὡς ἂν αὐτῶν τὴν κακίαν ἐκμειλιζώμεθα. Εἴτε γὰρ θεραπεύσητε, εἴτε καὶ μὴ, δρᾷν αὐτοὺς ἀνάγκη τὸ προσταττόμενον τῷ δοθέντι μέτρῳ χρωμένους. Ἡ δὲ τούτων πανοπλία τῇ τῶν δικαίων ἀντίκειται. Τοῖς μὲν γὰρ θυρεός ἐστι πίστεως· τοῖς δὲ ἀπιστίας. Τοῖς μὲν λόγου μάχαιρα, τοῖς δὲ ἀλογίας. Τοῖς μὲν θώραξ δικαιοσύνης πρὸς τὴν ἀσφάλειαν, τοῖς δὲ ἀδικίας. Σωτηρίας τούτοις περικεφάλαια, τούτοις δὲ ἀπωλείας, ἕτοιμοι τούτοις οἱ πόδες πρὸς τὸ Εὐαγγέλιον τῆς εἰρήνης, ὀξεῖς ἐκείνοις πρὸς τὸ ἐκχέαι αἷμα. Οἳ καὶ ἀπὸ γῆς εἰσι, πόῤῥωθεν μὲν Θεοῦ, πόῤῥωθεν δὲ τοῦ βίου τούτου πρὸς κόλασιν ἐκεῖθεν ἀγόμενοι. Οἱ γὰρ συνεργοῦντες ἡμῖν τὰ πρὸς σωτηρίαν, σύνοικοί τε καὶ γείτονες. Ἐκείνων δὲ κατακέχρηται τῇ ὠμότητι πρὸς θεραπείαν ἡμετέραν ἡ Πρόνοια, ὡς ἰατρὸς ἐχίδνης ἰῷ οὓς οὐ τὸ πνεῦμα ἀλλ’ ἡ σὰρξ παραδίδοται, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Φύγελός τε καὶ Ἑρμογένης αὐτοῖς παρεδόθησαν οὐκ εἰς ἀπώλειαν, ἵνα δὲ παιδευθῶσι μὴ βλασφημεῖν.
νῶν ἐννοιῶν πρὸς Θεοῦ δοξολογίαν ἀνακινήσαντες. Ο γὰρ κάτω βλέπων καὶ γήϊνος, ταπεινὴν ἔχει περὶ τοῦ Θεοῦ τὴν φωνὴν, οἰκῶν ὥσπερ ἐν φάραγγι. Πάθος γὰρ ἕκαστον, μεθ᾽ οὗ τις κηρύττει, ταπεινήν φωνὴν ἀπεργάζεται. Μὴ οὖν ὑπείκωμεν, μὴ φόβῳ, μὴ κέρδει, μὴ πειρασμοῖς, ὡς ἂν ἡμῶν ὑψηλὸν ὑπάρχῃ τὸ κήρυγμα. Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀλαλάζειν τοῖς Πέρσαις ἐπὶ τῇ Βαβυλῶνι παρακελεύεται, καὶ φωνὴν ἡγεῖν ἐπινίκιον. Τάχα δὲ καὶ θαῤῥεῖν πρὸς τὴν κατὰ τούτων μάχην παρακελεύεται. Τοῦτο γὰρ τὸ, μὴ φοβεῖσθαι δηλοί, Θεοῦ νικῶντος καὶ τὴν ἁμα χον δύναμιν. Εἶτα παρακαλεῖτε, φησί, τῇ χειρί. Νεύμασιν γὰρ ἐν πολέμῳ τὰ δοκοῦντα μᾶλλον σημαί νεται, μηδεμιᾶς πρὸς τὸν θόρυβον αρχούσης φωνής. δι' ἀγαθῶν ἔργων προσφέρων, τῇ μεταδοτικῇ χειρὶ τὴν πενίαν παρεμυθήσατο. Διδοὺς γὰρ μᾶλλον παρα- καλέσει, ο λόγῳ παραινῶν τὴν πενίαν γενναίως ὑφί στασθαι. Τὴν δὲ χεῖρα τοῖς τοιούτοις ἀνοίγειν προ- τρέπεται, ὃ δηλοῖ τὴν μετάδοσιν, κατὰ τὸ, ο 'Ανοί ξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. ο Ο δὴ ποιεῖν πρώτους ἐθέλει τοὺς ἄρχοντας, ὡς ἂν εἰς τύπον τοῖς ὑπὸ χεῖρα γενήσον ται. Δεῖ δὲ καὶ τὰ κεκλεισμένα τῆς Γραφῆς τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀνοίγειν. Ὅπερ οὐκ ἐποίουν οἱ Γραμματ τεῖς, τὰς κλεῖς ἔχοντες τῆς βασιλείας. φωνῆς, τὰς ἐνυπαρχούσας ὑμῖν ἀφορμὰς ἐκ τῶν κοι Β Καὶ ἄλλως δὲ, ὁ τὴν παράκλησιν τοῖς θλιβομένοις κ ἔσ. λ. 4. Αρχοντες γὰρ οἱ τοιοῦτοι τὰς κλεῖς τῆς γνώσεως ἔχοντες. Εντεῦθεν ὁ Παῦλός φησι· . Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς, Κορίνθιοι. » Πρὸς δὲ ῥητὸν, ἢ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς ἤδη κεκρατημένοις, τὰς πύλας ἀνοίγειν παρακελεύεται· ἢ δυνάμεσιν ἁγίαις συναι- ρομέναις τοῖς Πέρσαις. Τὸ γὰρ ἄμαχον ἐπιδεικνύμεν νος τῆς χειρὸς, ἐγὼ συντάσσω, φησί, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς· ἢ κατὰ θεωρίαν, φησὶν ὡς ἡμᾶς χρὴ τὰ πρὸς δύναμιν ἐνεργεῖν. Ο γὰρ ἄγων αὐτοὺς, Κύριός ἐστιν, ὁ κατατάσσων ἕκαστον ἐν τῷ σώματι τῆς Ἐκκλησίας πρὸς τὴν ἰδίαν ἀξίαν. Ἐφ᾽ οἷς ἐπάγει, ὅσους ἄγει κατὰ Βαβυλῶνος. Ὡς γίγαντες ἔρχον- ται. Χαίροντες μὲν, ὡς θαῤῥοῦντες ὅτι κρατήσου- σιν. Περιφρονοῦντες δὲ τοὺς ἐναντίους, ὡς ἀσθενεῖς· ὅπερ ὕβριν ἐκάλεσεν. ᾿Απειλεῖ δὲ καὶ ἄλλως θεο- μάχων τινῶν ἐπιδημίαν ἐπὶ δίκῃ τῶν πλημμελούν- των, ἐξ ὧν φυγεῖν ἐθέλων τοὺς ἑαυτοῦ, πρὸς ὅρος ἀνήγαγε πεδινόν, τὸ σημεῖον αὐτοῖς διδοὺς φυλα κτήριον. Καὶ τὴν δι' ἔργων ἀγαθῶν παρασκευὴν ὑπο- τίθεται χειρὶ τοὺς θλιβομένους παρακαλεῖν, ἀνοί- γειν τε τὸ στόμα τοῖς μανθάνειν ἐθέλουσιν, ἵνα τοὺς γίγαντας φύγωσιν ἐπὶ κακοῦ τὰ πολλὰ ταττομένους, • PROCOPII GAZEI celsa videlicet, et tuta sentire. At qui magna A vocis contentione crucem prædical, is in monte signum elevare, id est potenti oratione Christi mor- tem amplificare posse dicitur, et promissiones pla- has apertasque reddere. Hos antem cum vocem exaltare jussit, Deum profecto, ac si quam in se- ipsis illi ex communibus notitis Deum prædicandi materiam habent, assumere, in eaque laborare moneret, dixisse videtur. Qui enim vulta demisso terrenis rebus incumbit, humilem profecto de Deo (quasi in convallibus habitet) vocem edit; cum ejus humilitatem in præconibus ipse, quibus deprimun- tur, animi perturbationes eficiant. Ne metui igitur, ne lucro, ne tentationibus ipsis quo sublimis eva- dat nobis prædicatio, succumbamus. Ad litteram autem, Persas pro superatis Babyloniis verborum applausu excipere, vocemque edere triumphalem jubet. Forsitan etiam et confidenti esse animo ad- versus eos, in quos pugnaturi sunt, adhortatur. Hoc enim ipsum, quod nolite timere dixit, signif- cat; cum Deo quantumvis exercitum vincere promptum sit. Deinde, adhortamini manu, adjicit. Nutibus enim potius in bello quam voce, quæ to- multu, strepituque intercepta satis esse nequit, quæ volumus significamus. Qui rursum afflictis per bona opera consolationem affert, paupertatem largitrice manu leviorem reddit. Largiendo enim potius con- solationem attuleris, quam si verbis ad ferendam fortiter paupertatem adhortatus fueris. Quod autem manum illis aperire suadet, de erogando certe admonet. Juxta illud : Aperiente te manum tuamn, omnia implebuntur bonitate ". Quod certe imprimis efficere principes, quo subditis in exemplum Ipsi evadant, exposcit. Decet vero et qua imperitis occlusa sunt, Scripturas aperire, contra quam a Scribis (qui regni claves habebant ",) effectum est. Recte siquidem principes, quibus est ea cluvium C scientiae potestas, nominantur. Indeque est, quod os suum Corinthiis patere dicebat Paulus 83. Ad litteram autem, aut Babylonjos jam, tanquam vi- clos; aut sanctas ipsas potestates, inita cum Per- sis societate, portas jubet aperire. Invictam enim manus potentiam ostendens ipse, ait, instruo : ipse, inquam, duco eos. Aut nos (si via placet con- templationis) pro viribus ad operationis studium exhortari videtur. Ducem enim habent Dominum, qui unumquemque in Ecclesiæ corpore pro sua di- gnitate ordinat. Deinde quantos adversus Babylo- nem ducat, subjicit, cum tanquam gigantes venire eddit : Gaudentes quidem et alarres, ut qui victu- ros se non diffidant; adversarios autem superbe, tanquam viribus impares, contemnant : quod qui- dem injuriæ verbo ipsi significatum est. Minitatur autem et aliter, nonnullorum (quibus est cum Deo bellum gerere familiare) in sceleratorum pœnas instare adventum; a quibus sese suos eripere cum exoptet, eosdem erecto salutis signo, in montem campestrem educit. Admonet præterea, ut eos, qui Psal. ct:1, 28. 6s Luc. x1, 53. [[ Cor. v, 11. VARIE LECTIONES,
Οἱ αὐτοὶ δὲ καὶ ἀπὸ γῆς πόῤῥωθεν , ὅτι τὸν περίγειον εἴλοντο τόπον, καὶ ἀπ’ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ, ὅθεν αὐτοῖς ἡ πρώτη γέγονε πτῶσις. Εἶτά φησιν· Ὀλολύξατε· ἐγγὺς γὰρ ἡ ἡμέρα Κυρίου · ὡς οὐδενὸς τοῦ θρηνεῖν ὑπολελειμμένου Βαβυλωνίοις. Θεοῦ δὲ κατασείοντος εἰς δειλίαν τὰς τούτων ψυχὰς, πᾶσα χεὶρ ἐκλυθήσεται, καὶ πᾶσα ψυχὴ ἀνθρώπου δειλιάσει . Πάντα γὰρ ἀνόνητα τότε πρὸς κώλυμα. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλήν τις ἀποστρέψει, κατὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ ἄλλως δὲ, πρὸς τὴν ἀπειλὴν τοῦ Θεοῦ, τὴν διὰ τῶν ὁπλομάχων, ὀλολυγμὸς καὶ θρῆνος προστέτακται, δι’ ὧν ἔστι δυσωπῆσαι Θεόν· φιλάνθρωπος γὰρ ὢν ἀπειλεῖ, καὶ τῶν μετανοούντων ἀποστρέφει τὴν ἀπειλήν. Εἰ μὴ γὰρ ἠβούλετο τοῦ ἁμαρτωλοῦ τὴν μετάνοιαν, τί τὴν ἀπειλὴν τοῖς Νινευί̈ταις ἐκήρυττεν; παρ’ αὐτοῦ γὰρ ἡ συντριβὴ , τὰ συντριβῆς ἀφανίζοντος ἄξια. Ὡς συντρίβει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας τοῦ δικαίου καὶ, Κύριος συντρίβων πολέμους, καὶ, Συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, τοὺς ἀλαζόνας καὶ τοὺς ὑπεραιρομένους κατὰ τῆς ἀληθείας.
νῶν ἐννοιῶν πρὸς Θεοῦ δοξολογίαν ἀνακινήσαντες. Ο γὰρ κάτω βλέπων καὶ γήϊνος, ταπεινὴν ἔχει περὶ τοῦ Θεοῦ τὴν φωνὴν, οἰκῶν ὥσπερ ἐν φάραγγι. Πάθος γὰρ ἕκαστον, μεθ᾽ οὗ τις κηρύττει, ταπεινήν φωνὴν ἀπεργάζεται. Μὴ οὖν ὑπείκωμεν, μὴ φόβῳ, μὴ κέρδει, μὴ πειρασμοῖς, ὡς ἂν ἡμῶν ὑψηλὸν ὑπάρχῃ τὸ κήρυγμα. Κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀλαλάζειν τοῖς Πέρσαις ἐπὶ τῇ Βαβυλῶνι παρακελεύεται, καὶ φωνὴν ἡγεῖν ἐπινίκιον. Τάχα δὲ καὶ θαῤῥεῖν πρὸς τὴν κατὰ τούτων μάχην παρακελεύεται. Τοῦτο γὰρ τὸ, μὴ φοβεῖσθαι δηλοί, Θεοῦ νικῶντος καὶ τὴν ἁμα χον δύναμιν. Εἶτα παρακαλεῖτε, φησί, τῇ χειρί. Νεύμασιν γὰρ ἐν πολέμῳ τὰ δοκοῦντα μᾶλλον σημαί νεται, μηδεμιᾶς πρὸς τὸν θόρυβον αρχούσης φωνής. δι' ἀγαθῶν ἔργων προσφέρων, τῇ μεταδοτικῇ χειρὶ τὴν πενίαν παρεμυθήσατο. Διδοὺς γὰρ μᾶλλον παρα- καλέσει, ο λόγῳ παραινῶν τὴν πενίαν γενναίως ὑφί στασθαι. Τὴν δὲ χεῖρα τοῖς τοιούτοις ἀνοίγειν προ- τρέπεται, ὃ δηλοῖ τὴν μετάδοσιν, κατὰ τὸ, ο 'Ανοί ξαντος δέ σου τὴν χεῖρα, τὰ σύμπαντα πλησθήσονται χρηστότητος. ο Ο δὴ ποιεῖν πρώτους ἐθέλει τοὺς ἄρχοντας, ὡς ἂν εἰς τύπον τοῖς ὑπὸ χεῖρα γενήσον ται. Δεῖ δὲ καὶ τὰ κεκλεισμένα τῆς Γραφῆς τοῖς ἀγνοοῦσιν ἀνοίγειν. Ὅπερ οὐκ ἐποίουν οἱ Γραμματ τεῖς, τὰς κλεῖς ἔχοντες τῆς βασιλείας. φωνῆς, τὰς ἐνυπαρχούσας ὑμῖν ἀφορμὰς ἐκ τῶν κοι Β Καὶ ἄλλως δὲ, ὁ τὴν παράκλησιν τοῖς θλιβομένοις κ ἔσ. λ. 4. Αρχοντες γὰρ οἱ τοιοῦτοι τὰς κλεῖς τῆς γνώσεως ἔχοντες. Εντεῦθεν ὁ Παῦλός φησι· . Τὸ στόμα ἡμῶν ἀνέωγε πρὸς ὑμᾶς, Κορίνθιοι. » Πρὸς δὲ ῥητὸν, ἢ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς ἤδη κεκρατημένοις, τὰς πύλας ἀνοίγειν παρακελεύεται· ἢ δυνάμεσιν ἁγίαις συναι- ρομέναις τοῖς Πέρσαις. Τὸ γὰρ ἄμαχον ἐπιδεικνύμεν νος τῆς χειρὸς, ἐγὼ συντάσσω, φησί, καὶ ἐγὼ ἄγω αὐτούς· ἢ κατὰ θεωρίαν, φησὶν ὡς ἡμᾶς χρὴ τὰ πρὸς δύναμιν ἐνεργεῖν. Ο γὰρ ἄγων αὐτοὺς, Κύριός ἐστιν, ὁ κατατάσσων ἕκαστον ἐν τῷ σώματι τῆς Ἐκκλησίας πρὸς τὴν ἰδίαν ἀξίαν. Ἐφ᾽ οἷς ἐπάγει, ὅσους ἄγει κατὰ Βαβυλῶνος. Ὡς γίγαντες ἔρχον- ται. Χαίροντες μὲν, ὡς θαῤῥοῦντες ὅτι κρατήσου- σιν. Περιφρονοῦντες δὲ τοὺς ἐναντίους, ὡς ἀσθενεῖς· ὅπερ ὕβριν ἐκάλεσεν. ᾿Απειλεῖ δὲ καὶ ἄλλως θεο- μάχων τινῶν ἐπιδημίαν ἐπὶ δίκῃ τῶν πλημμελούν- των, ἐξ ὧν φυγεῖν ἐθέλων τοὺς ἑαυτοῦ, πρὸς ὅρος ἀνήγαγε πεδινόν, τὸ σημεῖον αὐτοῖς διδοὺς φυλα κτήριον. Καὶ τὴν δι' ἔργων ἀγαθῶν παρασκευὴν ὑπο- τίθεται χειρὶ τοὺς θλιβομένους παρακαλεῖν, ἀνοί- γειν τε τὸ στόμα τοῖς μανθάνειν ἐθέλουσιν, ἵνα τοὺς γίγαντας φύγωσιν ἐπὶ κακοῦ τὰ πολλὰ ταττομένους, • PROCOPII GAZEI celsa videlicet, et tuta sentire. At qui magna A vocis contentione crucem prædical, is in monte signum elevare, id est potenti oratione Christi mor- tem amplificare posse dicitur, et promissiones pla- has apertasque reddere. Hos antem cum vocem exaltare jussit, Deum profecto, ac si quam in se- ipsis illi ex communibus notitis Deum prædicandi materiam habent, assumere, in eaque laborare moneret, dixisse videtur. Qui enim vulta demisso terrenis rebus incumbit, humilem profecto de Deo (quasi in convallibus habitet) vocem edit; cum ejus humilitatem in præconibus ipse, quibus deprimun- tur, animi perturbationes eficiant. Ne metui igitur, ne lucro, ne tentationibus ipsis quo sublimis eva- dat nobis prædicatio, succumbamus. Ad litteram autem, Persas pro superatis Babyloniis verborum applausu excipere, vocemque edere triumphalem jubet. Forsitan etiam et confidenti esse animo ad- versus eos, in quos pugnaturi sunt, adhortatur. Hoc enim ipsum, quod nolite timere dixit, signif- cat; cum Deo quantumvis exercitum vincere promptum sit. Deinde, adhortamini manu, adjicit. Nutibus enim potius in bello quam voce, quæ to- multu, strepituque intercepta satis esse nequit, quæ volumus significamus. Qui rursum afflictis per bona opera consolationem affert, paupertatem largitrice manu leviorem reddit. Largiendo enim potius con- solationem attuleris, quam si verbis ad ferendam fortiter paupertatem adhortatus fueris. Quod autem manum illis aperire suadet, de erogando certe admonet. Juxta illud : Aperiente te manum tuamn, omnia implebuntur bonitate ". Quod certe imprimis efficere principes, quo subditis in exemplum Ipsi evadant, exposcit. Decet vero et qua imperitis occlusa sunt, Scripturas aperire, contra quam a Scribis (qui regni claves habebant ",) effectum est. Recte siquidem principes, quibus est ea cluvium C scientiae potestas, nominantur. Indeque est, quod os suum Corinthiis patere dicebat Paulus 83. Ad litteram autem, aut Babylonjos jam, tanquam vi- clos; aut sanctas ipsas potestates, inita cum Per- sis societate, portas jubet aperire. Invictam enim manus potentiam ostendens ipse, ait, instruo : ipse, inquam, duco eos. Aut nos (si via placet con- templationis) pro viribus ad operationis studium exhortari videtur. Ducem enim habent Dominum, qui unumquemque in Ecclesiæ corpore pro sua di- gnitate ordinat. Deinde quantos adversus Babylo- nem ducat, subjicit, cum tanquam gigantes venire eddit : Gaudentes quidem et alarres, ut qui victu- ros se non diffidant; adversarios autem superbe, tanquam viribus impares, contemnant : quod qui- dem injuriæ verbo ipsi significatum est. Minitatur autem et aliter, nonnullorum (quibus est cum Deo bellum gerere familiare) in sceleratorum pœnas instare adventum; a quibus sese suos eripere cum exoptet, eosdem erecto salutis signo, in montem campestrem educit. Admonet præterea, ut eos, qui Psal. ct:1, 28. 6s Luc. x1, 53. [[ Cor. v, 11. VARIE LECTIONES,
PG 87:2074Δεῖ δὲ φθάνοντας τοῦ Κυρίου τὴν συντριβὴν , τὴν ἑαυτῶν μεγαλόφρονα καρδίαν συντρίβειν , ἵνα γένηται θυσία ἡ ταπείνωσις αὐτῆς. Ὡς πρὸς Θεὸν γὰρ τιμωρούμενον, πᾶσα χεὶρ ἀσθενὴς καὶ ψυχὴ δειλή. Ἀνθρώπου δὲ, φασὶν, εἰκότως προσέθηκεν. Ἡ μὲν γὰρ τῶν ἀγγέλων, κρείττων δειλίας, ἡ δὲ τῶν ἀλόγων ἐλάττων. Ἡ δὲ γὰρ πτοεῖται μὲν, οὐ δειλιᾷ δέ. Δειλία γάρ ἐστιν ἔλλειψις τῶν ἀπὸ τῆς ἀνδρείας δογμάτων. Πρέσβεις δέ φησι ταραχθήσεσθαι , τοὺς τῶν εἰδώλων θεραπευτὰς, οἳ κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν περὶ Κῦρον προσδοκωμένων, κατεμαντεύοντο χρηστὰ καὶ λιτὰς προσῆγον τοῖς δαίμοσιν, ὑπὲρ τῆς χώρας πρεσβεύοντες. Αἰσχυνθήσονται δὲ τῶν ἐναντίων γενησομένων, καὶ ὀδυροῦνται πρὸς ἀλλήλους. Τοῦτο γὰρ τὸ συμφοράσουσιν , οὐαὶ τυχὸν, καὶ συμφορᾶς προφέροντες ῥήματα. Ἐξ ἀθυμίας δὲ αὐτῶν τὰ πρόσωπα μελανθήσεται, ὡς σποδοῦ μαρανθείσης λείψανον εἶναι δοκεῖν· ἢ καὶ τὸ ἐκ τῆς αἰσχύνης παρίστησιν ἔρευθος. Ἔρχεται γὰρ καιρὸς, καθ’ ὃν ἀπαραίτητος ὀργὴ Θεοῦ τὴν τῶν Χαλδαίων ὅλην ἐρημώσει χώραν, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξ αὐτῆς ἀπολέσει · τοῦτ’ ἔστι, πάντας ὄντας ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσει.
οὓς ἀγγέλους πονηροὺς λέγων, ἔοικεν παραδηλοῦν ὁ Α Δαβίδ, οἵπερ ἐπιχαίρουσι μαστιζομένοις ἡμῖν δι' ὠμότητα, καὶ τὴν ἡμετέραν ὀδύνην ἰδίαν κρίνοντες ἀπόλαυσιν, ἐνυβρίζουσι, καί τοι τοσαῦτα ὁρῶντες ὅσα Θεός συγχωρεί. Φωνη ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων· καὶ τὰ ἑξῆς. Την παμμιγή δείκνυσι τῶν ἐν τῷ πολέμῳ φωνὴν, ἀνθρώπων, ἵππων, νικώντων, φευγόντων. "Ητις, φησίν, οὐ τοιαύτη τίς ἐστιν, ὡς ὀλίγων ἀνθρώπων νομίζεσθαι. 'Αρχόντων δὲ πλεί- στων, καὶ ἀρχομένων, Βαβυλωνίων μὲν θρηνούν- των, Περσῶν δὲ ἀλαλαζόντων. Οὓς καὶ ὁπλομάχους ἀποκαλεῖ, καὶ πόρρωθεν ἐρχόμενον ἔθνος ἀπ' αὐτ τῆς ἤδη τῆς ἄρκτον, καὶ τῶν ὑπὸ ταύτῃ μερῶν. Ὡς κατά βούλησιν δὲ Θεοῦ χωροῦντας ιδίους καλεί. Οἰκουμένην δὲ φθειρομένην, οὐ τὴν καθόλου φησί· τὴν περὶ ἧς δὲ πρόκειται χώραν, ἴσως καὶ τὸ μέγα καὶ πολυάνθρωπον αὐτῆς ἐνδεικνύμενος, ἀντιδια στέλλων τε τὴν μετὰ τὴν ἅλωσιν ἐρημίαν. Εἰκὸς δὲ ταῦτα δηλοῦν καὶ τῶν κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν διαφό ρων ἐθνῶν τὴν φωνὴν, ἣν καὶ πεδινὸν ὄρος ἔφη, πρὸς τὴν συλλογὴν τοῦ πλήθους εὐρυχωρίαν ταύτῃ διδοὺς, ἐπὶ τὸ ὕψος ἀναβαινόντων τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, μίαν τε φωνὴν ἐχόντων τῆς πίστεως. Μία δὲ οὖσα τῇ συμφωνία, πολλαῖς ἔοικε, διὰ τὸ μερισθῆναι γλώσσαις πυρός παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐφ' ἔκα στον τῶν ἀποστόλων μελλόντων τοῖς ἔθνεσι κηρύξαι πᾶσιν τὸ Εὐαγγέλιον, ὧν τοὺς ἐκλεκτούς, βασιλέας καλεῖ, ὡς υἱοὺς τῆς βασιλείας ὑπάρχοντας. Ἐκ δὲ τοῦ, Κύριος ἐντέταλται ἔθνει όπλομάχῳ ἔρχε σθαι, διδασκόμεθα κρίσει Θεοῦ τὰς τιμωρίας ἐπ- ἀγεσθαι, καὶ ὡς οὐ δεῖ δεδιέναι τὸν τύπτοντα, τὸν επιτάττοντα δὲ μᾶλλον παρακαλεῖν· οὐδὲ μιμεῖσθαι τοὺς λέγοντας ἀσεβῶς, δεῖν θυσίαν προσάγειν πνεύ- μασι πονηροῖς, ὡς ἂν αὐτῶν τὴν κακίαν ἐκμειλιζώ- μεθα. Είτε γὰρ θεραπεύτησε, εἴτε καὶ μὴ, δρᾶν αὐ τοὺς ἀνάγκη τὸ προσταττόμενον τῷ δοθέντι μέτρῳ χρωμένους. Ἡ δὲ τούτων πανοπλία τῇ τῶν δικαίων ἀντίκειται. Τοῖς μὲν γὰρ θυρεός ἐστι πίστεως· τοῖς δὲ ἀπιστίας. Τοῖς μὲν λόγου μάχαιρα, τοῖς δὲ ἁλο γίας. Τοῖς μὲν θώραξ δικαιοσύνης πρὸς τὴν ἀσφά λειαν, τοῖς δὲ ἀδικίας. Σωτηρίας τούτοις περικεφά λαια, τούτοις δὲ ἀπωλείας, ἕτοιμοι τούτοις οἱ πόδες πρὸς τὸ Εὐαγγέλιον τῆς εἰρήνης, ὀξεῖς ἐκείνοις πρὸς τὸ ἐκχέαι αἷμα. Οι καὶ ἀπὸ γῆς εἰσι, πόρρωθεν μὲν Θεοῦ, πόρρωθεν δὲ τοῦ βίου τούτου πρὸς κόλασιν ἐκεῖθεν ἀγόμενοι. Οἱ γὰρ συνεργοῦντες ἡμῖν τὰ πρὸς σωτηρίαν, σύνοικοί τε καὶ γείτονες. Εκείνων δε και τακέχρηται τῇ ὠμότητι πρὸς θεραπείαν ἡμετέραν ἡ Πρόνοια, ὡς ἰατρὸς ἐχίδνης τῷ οὓς" οὐ τὸ πνεῦμα ἀλλ' ἡ σάρξ παραδίδοται, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Φύ γελός τε καὶ Ἑρμογένης αὐτοῖς παρεδόθησαν οὖν εἰς ἀπώλειαν, ἵνα δὲ παιδευθῶσι μὴ βλασφημεῖν. τ λείπ. ἴσ. ἔθνος. γρ. οἷς. • COMMENTARII IN ISAIAM. B afflicti sunt, bene merendo, tanquam manu adhorte- mur; utque discendi cupidis os aperiamus, doceamus. que qua ratione malo fine multa molientes Gigantes edugere valeant, quos malorum nomine angelorum Davidem intellexisse probabile est ** ; qui cum nos crudeliter cæsos viderint, lætantur, et ex doloris nostri gravitate voluptatem capientes, contume- liose nobis insultant; licet non majora, quam eis a Deo conceditur, efficiant. Vox gentium multarum in montibus, et quæ sequuntur; promiscuam eo- rum vocem ostendit, qui in prælio sunt bominum, equorum, vincentium, fugientium : qualem pauco- rum hominum, haud quisquam dixerit, sed prin- cipum multorum, et subditorum; id est lugentium Babyloniorum, et Persarum exsultantium, quos bellicosos, et gentem procul, id est, ab ipso aquilone, vicinisque locis, venturam asseruit. Sucs autem vocat, ut Dei voluntate progredi non dubi- tes. Quod vero perditam terram dixit, non orbem universum, sed de qua sermo instituitur regionem innuit quam ideo forsan sic nominavit, ut gen- tem magnam et populosam esse doceret; camque, quæ expugnationem secuta est, solitudinem distin- gueret. Nec vero incongruum est, talibus variarum etiam gentium vocem in Ecclesia (quam per mon- tem campestrem intellexit) significari: cui, ad mul- titudinis collectionem, loci amplitudinem ascribit; cum ad eam, propter divinæ cognitionis altitudi · nem, uniusque fidei vocem ascendant multi. At consensu ipso una eademque cum sit, multiplex ideo videtur, quod linguis igneis, Spiritus sancti opera, in quemlibet apostolorum, qui gentibus universis erant Evangelium prædicaturi, dissecta fuit : quorum de numero qui delecti sunt, reges eos, tanquam regni tilios, appellat. In quo præterea gentem bellicosam venire jubet Dominus; panas certe Dei judicio immitti, neque inferentem me- tuere, sed jubentem potius deprecari docemur oportere; non eorum imitari impietatem, qui ma- lorum spirituum nequitiam sacrificiis demulcere adhortantur; quos sive ambias, sive negligas, agere tamen et sævire, prout imperanti placet, ne- çessum est. Est vero illorum tota, ei, qua tegun- tur justi, contraria plane armatura. His enim fidei clypeus in promptu est, illis autem incredulitatis. His fulget rationis et verbi gladius; illis temerita- tis. His inest ad securitatem justitiæ lorica; illis injustitiæ. His item salutis galea; illis perditionis. His pedes ad sectandum pacis Evangelium prom- pti paratique ; illis ad effundendum sanguinem ve- loces. Illi item sunt de terra longinqua, longe qui- dem a Deo remoti, de longe etiam ad hujus vitæ scelera ulciscenda acciti. Sunt enim quorum opera ad salutem utimur, non externi, sed domestici¸ vicinique. Sed illorum crudelitate ad medelam curationemque nostram Dei abutitur providentia; non aliter quam viperæ veneno medicus; quibus in carnem tantum, quo spiritus servetur incolumis Psal. LXXVIII, . VARIE LECTIONES. 4. 85 Act. 11, 1 seqq.
Οὐ γὰρ ἀντιδιαστέλλει δικαίοις οὖσιν ἐν Βαβυλῶνι. Καὶ ἐπὶ τὰ μεγέθη τῶν συμφορῶν, σκότου καὶ ἀχλύος τὸν ἀνθρώπινον καταπίμπλησι νοῦν, κἂν ὁ τῆς ἡμέρας τύχῃ καιρὸς, κἂν σελήνῃ καὶ ἄστροις ἡ νὺξ καταλάμπηται, τούτου χάριν ταῦτά φησι, σκοτισθήσεται , οὐ φύσει, τῶν δὲ ἀθυμούντων οὕτω δοκούντων ὁρᾷν. Τὸ δὲ, Ἐντελοῦμαι κακὰ , ἢ ἀντὶ τοῦ, ἀπειλήσω· ἢ ἀπενεχθῆναι προστάξω. Δι’ Ὠρίωνος δὲ, τὰ λαμπρὰ τῶν ἀστέρων ἐδήλωσεν. Ἄλλως δὲ παρ’ Ἑβραίοις τὸ ἄστρον τοῦτο λεγόμενον, οἱ ἑρμηνεύσαντες πρὸς τὴν κρατοῦσαν παρ’ Ἕλλησι συνήθειαν ἐκδεδώκασι. Καὶ ἐν Ἰὼβ δέ φησιν ἡ Γραφὴ, Πλειάδα καὶ Ἕσπερον καὶ Ἀρκτοῦρον, καὶ ταμιεία νότου πάλιν οὕτως ἐξ Ἑλλήνων λεγόμενα. Τινὲς δὲ τὰ προειρημένα ῥητὰ, διὰ τὸ λέγεσθαι τῇ οἰκουμένῃ πάσῃ κακὰ, τοῦτον ἐξηγοῦνται τὸν τρόπον. Μέλλων γὰρ, φασὶν, ὁ λόγος μερικὴν ἀπειλὴν κατὰ Βαβυλῶνος ποιήσασθαι, περὶ τῆς καθολικῆς τοῦ Θεοῦ προεκτίθεται κρίσεως, καθόλου περὶ τῶν ἀσεβῶν οἷα πείσονται διηγούμενος· εἶθ’ οὕτως ἐπὶ τὴν μερικὴν τῆς Βαβυλῶνος μετέρχεται κόλασιν. Περὶ δὲ τῆς γενικῆς τέως λέγων· Ἐπ’ ὄρους , φησὶ, πεδινοῦ ἄρατε σημεῖον .
οὓς ἀγγέλους πονηροὺς λέγων, ἔοικεν παραδηλοῦν ὁ Α Δαβίδ, οἵπερ ἐπιχαίρουσι μαστιζομένοις ἡμῖν δι' ὠμότητα, καὶ τὴν ἡμετέραν ὀδύνην ἰδίαν κρίνοντες ἀπόλαυσιν, ἐνυβρίζουσι, καί τοι τοσαῦτα ὁρῶντες ὅσα Θεός συγχωρεί. Φωνη ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων· καὶ τὰ ἑξῆς. Την παμμιγή δείκνυσι τῶν ἐν τῷ πολέμῳ φωνὴν, ἀνθρώπων, ἵππων, νικώντων, φευγόντων. "Ητις, φησίν, οὐ τοιαύτη τίς ἐστιν, ὡς ὀλίγων ἀνθρώπων νομίζεσθαι. 'Αρχόντων δὲ πλεί- στων, καὶ ἀρχομένων, Βαβυλωνίων μὲν θρηνούν- των, Περσῶν δὲ ἀλαλαζόντων. Οὓς καὶ ὁπλομάχους ἀποκαλεῖ, καὶ πόρρωθεν ἐρχόμενον ἔθνος ἀπ' αὐτ τῆς ἤδη τῆς ἄρκτον, καὶ τῶν ὑπὸ ταύτῃ μερῶν. Ὡς κατά βούλησιν δὲ Θεοῦ χωροῦντας ιδίους καλεί. Οἰκουμένην δὲ φθειρομένην, οὐ τὴν καθόλου φησί· τὴν περὶ ἧς δὲ πρόκειται χώραν, ἴσως καὶ τὸ μέγα καὶ πολυάνθρωπον αὐτῆς ἐνδεικνύμενος, ἀντιδια στέλλων τε τὴν μετὰ τὴν ἅλωσιν ἐρημίαν. Εἰκὸς δὲ ταῦτα δηλοῦν καὶ τῶν κατὰ τὴν Ἐκκλησίαν διαφό ρων ἐθνῶν τὴν φωνὴν, ἣν καὶ πεδινὸν ὄρος ἔφη, πρὸς τὴν συλλογὴν τοῦ πλήθους εὐρυχωρίαν ταύτῃ διδοὺς, ἐπὶ τὸ ὕψος ἀναβαινόντων τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, μίαν τε φωνὴν ἐχόντων τῆς πίστεως. Μία δὲ οὖσα τῇ συμφωνία, πολλαῖς ἔοικε, διὰ τὸ μερισθῆναι γλώσσαις πυρός παρὰ τοῦ ἁγίου Πνεύματος ἐφ' ἔκα στον τῶν ἀποστόλων μελλόντων τοῖς ἔθνεσι κηρύξαι πᾶσιν τὸ Εὐαγγέλιον, ὧν τοὺς ἐκλεκτούς, βασιλέας καλεῖ, ὡς υἱοὺς τῆς βασιλείας ὑπάρχοντας. Ἐκ δὲ τοῦ, Κύριος ἐντέταλται ἔθνει όπλομάχῳ ἔρχε σθαι, διδασκόμεθα κρίσει Θεοῦ τὰς τιμωρίας ἐπ- ἀγεσθαι, καὶ ὡς οὐ δεῖ δεδιέναι τὸν τύπτοντα, τὸν επιτάττοντα δὲ μᾶλλον παρακαλεῖν· οὐδὲ μιμεῖσθαι τοὺς λέγοντας ἀσεβῶς, δεῖν θυσίαν προσάγειν πνεύ- μασι πονηροῖς, ὡς ἂν αὐτῶν τὴν κακίαν ἐκμειλιζώ- μεθα. Είτε γὰρ θεραπεύτησε, εἴτε καὶ μὴ, δρᾶν αὐ τοὺς ἀνάγκη τὸ προσταττόμενον τῷ δοθέντι μέτρῳ χρωμένους. Ἡ δὲ τούτων πανοπλία τῇ τῶν δικαίων ἀντίκειται. Τοῖς μὲν γὰρ θυρεός ἐστι πίστεως· τοῖς δὲ ἀπιστίας. Τοῖς μὲν λόγου μάχαιρα, τοῖς δὲ ἁλο γίας. Τοῖς μὲν θώραξ δικαιοσύνης πρὸς τὴν ἀσφά λειαν, τοῖς δὲ ἀδικίας. Σωτηρίας τούτοις περικεφά λαια, τούτοις δὲ ἀπωλείας, ἕτοιμοι τούτοις οἱ πόδες πρὸς τὸ Εὐαγγέλιον τῆς εἰρήνης, ὀξεῖς ἐκείνοις πρὸς τὸ ἐκχέαι αἷμα. Οι καὶ ἀπὸ γῆς εἰσι, πόρρωθεν μὲν Θεοῦ, πόρρωθεν δὲ τοῦ βίου τούτου πρὸς κόλασιν ἐκεῖθεν ἀγόμενοι. Οἱ γὰρ συνεργοῦντες ἡμῖν τὰ πρὸς σωτηρίαν, σύνοικοί τε καὶ γείτονες. Εκείνων δε και τακέχρηται τῇ ὠμότητι πρὸς θεραπείαν ἡμετέραν ἡ Πρόνοια, ὡς ἰατρὸς ἐχίδνης τῷ οὓς" οὐ τὸ πνεῦμα ἀλλ' ἡ σάρξ παραδίδοται, ἵνα τὸ πνεῦμα σωθῇ. Φύ γελός τε καὶ Ἑρμογένης αὐτοῖς παρεδόθησαν οὖν εἰς ἀπώλειαν, ἵνα δὲ παιδευθῶσι μὴ βλασφημεῖν. τ λείπ. ἴσ. ἔθνος. γρ. οἷς. • COMMENTARII IN ISAIAM. B afflicti sunt, bene merendo, tanquam manu adhorte- mur; utque discendi cupidis os aperiamus, doceamus. que qua ratione malo fine multa molientes Gigantes edugere valeant, quos malorum nomine angelorum Davidem intellexisse probabile est ** ; qui cum nos crudeliter cæsos viderint, lætantur, et ex doloris nostri gravitate voluptatem capientes, contume- liose nobis insultant; licet non majora, quam eis a Deo conceditur, efficiant. Vox gentium multarum in montibus, et quæ sequuntur; promiscuam eo- rum vocem ostendit, qui in prælio sunt bominum, equorum, vincentium, fugientium : qualem pauco- rum hominum, haud quisquam dixerit, sed prin- cipum multorum, et subditorum; id est lugentium Babyloniorum, et Persarum exsultantium, quos bellicosos, et gentem procul, id est, ab ipso aquilone, vicinisque locis, venturam asseruit. Sucs autem vocat, ut Dei voluntate progredi non dubi- tes. Quod vero perditam terram dixit, non orbem universum, sed de qua sermo instituitur regionem innuit quam ideo forsan sic nominavit, ut gen- tem magnam et populosam esse doceret; camque, quæ expugnationem secuta est, solitudinem distin- gueret. Nec vero incongruum est, talibus variarum etiam gentium vocem in Ecclesia (quam per mon- tem campestrem intellexit) significari: cui, ad mul- titudinis collectionem, loci amplitudinem ascribit; cum ad eam, propter divinæ cognitionis altitudi · nem, uniusque fidei vocem ascendant multi. At consensu ipso una eademque cum sit, multiplex ideo videtur, quod linguis igneis, Spiritus sancti opera, in quemlibet apostolorum, qui gentibus universis erant Evangelium prædicaturi, dissecta fuit : quorum de numero qui delecti sunt, reges eos, tanquam regni tilios, appellat. In quo præterea gentem bellicosam venire jubet Dominus; panas certe Dei judicio immitti, neque inferentem me- tuere, sed jubentem potius deprecari docemur oportere; non eorum imitari impietatem, qui ma- lorum spirituum nequitiam sacrificiis demulcere adhortantur; quos sive ambias, sive negligas, agere tamen et sævire, prout imperanti placet, ne- çessum est. Est vero illorum tota, ei, qua tegun- tur justi, contraria plane armatura. His enim fidei clypeus in promptu est, illis autem incredulitatis. His fulget rationis et verbi gladius; illis temerita- tis. His inest ad securitatem justitiæ lorica; illis injustitiæ. His item salutis galea; illis perditionis. His pedes ad sectandum pacis Evangelium prom- pti paratique ; illis ad effundendum sanguinem ve- loces. Illi item sunt de terra longinqua, longe qui- dem a Deo remoti, de longe etiam ad hujus vitæ scelera ulciscenda acciti. Sunt enim quorum opera ad salutem utimur, non externi, sed domestici¸ vicinique. Sed illorum crudelitate ad medelam curationemque nostram Dei abutitur providentia; non aliter quam viperæ veneno medicus; quibus in carnem tantum, quo spiritus servetur incolumis Psal. LXXVIII, . VARIE LECTIONES. 4. 85 Act. 11, 1 seqq.
PG 87:2075Τοῦτο δὲ τὸ προφητικὸν πνεῦμα ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ Λόγου προφέρεται, κελεύει τε τοῖς ἀμφ’ αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνοῖξαι θύρας κεκλεισμένας, καὶ τοῖς ἔνδον οὖσι προϊέναι, παρακελεύσασθαι, καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὴν τῶν ἀσεβῶν τιμωρίαν. Δι’ ὧν εἰκὸς δηλοῦσθαι χώραν ἀφωρισμένην δυνάμεσιν ἀντικειμέναις οἱονεὶ δεσμωτήριον τούτων ὑπάρχουσαν. Καὶ μήποτε αὐτή ἐστιν ἡ ἄβυσσος, ἣν πεπληρῶσθαι δρακόντων δηλοῖ τὸ, δράκοντες καὶ πᾶσαι ἄβυσσοι, εἰς ἣν μὴ πεμφθῆναι πρὸ καιροῦ τὸν Χριστὸν παρεκάλουν οἱ δαίμονες, ὡς εἰδότες ἔσεσθαί ποτε τούτου καιρόν; Τὰς δὲ τοιαύτας δυνάμεις γίγαντάς φησιν, ἢ ὡς γιγάντων οὔσας ψυχάς· ἢ τῶν ἐξ οὐρανοῦ κατελθόντων ἀγγέλων, ἐξ ὧν οἱ γίγαντες ἐγεννήθησαν ταῖς τῶν ἀνθρώπων θυγατράσι μιγέντων, ἢ καὶ ἑτέρας ἀποστατικὰς δυνάμεις μέχρι τοῦ τῆς κρίσεως δεδεμένας καιροῦ.
γρ. ἐπεί. Οἱ αὐτοὶ δὲ καὶ ἀπὸ γῆς πόῤῥωθεν, ὅτι τὸν πε ρίγειον είλοντο τόπον, καὶ ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ, ὅθεν αὐτοῖς ἡ πρώτη γέγονε πτῶσις. Εἶτά φησιν· Ολολύξατε· ἐγγὺς γὰρ ἡ ἡμέρα Κυρίου· ὡς οὐδενὸς τοῦ θρηνεῖν ὑπολελειμμένου Βαβυλωνίοις. Θεοῦ δὲ κατασείοντες εἰς δειλίαν τὰς τούτων ψυχάς. πᾶσα χεὶρ ἐκλυθήσεται, καὶ πᾶσα ψυχὴ ἀνθρώ που δειλιάσει. Πάντα γὰρ ἀνόνητα τότε πρὸς κώλυ- μα. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλήν τις ἀποστρέψει ; και τὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ ἄλλως δὲ, πρὸς τὴν ἀπει λὴν τοῦ Θεοῦ, τὴν διὰ τῶν ὀπλομάχων, ολολυγα μὸς καὶ θρῆνος προστέτακται, δι' ὧν ἔστι δυσωπῆσαι Θεόν· φιλάνθρωπος γὰρ ὢν ἀπειλεῖ, καὶ τῶν μετα- νοούντων ἀποστρέφει τὴν ἀπειλήν. Εἰ μὴ γὰρ ἡθού λετο τοῦ ἁμαρτωλοῦ τὴν μετάνοιαν, τί τὴν ἀπειλήν τοῖς Νινευίταις ἐκήρυττεν ; παρ' αὐτοῦ γὰρ ἡ συν- τριβὴ, τὰ συντριβῆς ἀφανίζοντος άξια. Ως συντρί βει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας τοῦ δικαίου καὶ Κύριος συντρίβων πολέμους, και, Συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, τοὺς ἀλαζόνας καὶ τοὺς ὑπεραιρομένους κατὰ τῆς ἀληθείας. Δεῖ δὲ φθάνον τας τοῦ Κυρίου την συντριβήν, τὴν ἑαυτῶν μεγα λόφρονα καρδίαν συντρίβειν, ἵνα γένηται θυσία ή ταπείνωσις αὐτῆς. Ως πρὸς Θεὸν γὰρ τιμωρούμε νον, πᾶσα χεὶρ ἀσθενὴς καὶ ψυχὴ δειλή. Ανθρώ- που δέ, φασίν, εἰκότως προσέθηκεν. Ἡ μὲν γὰρ τῶν ἀγγέλων, κρείττων δειλίας, ἡ δὲ τῶν ἀλόγων ἐλάτε των. Ἡ δὲ γὰρ πτοεῖται μὲν, οὐ δειλιᾷ δέ. Δειλία γάρ ἐστιν ἔλλειψις τῶν ἀπὸ τῆς ἀνδρείας δογμάτων. Πρέσβεις δέ φησι ταραχθήσεσθαι, τοὺς τῶν εἰδώ- λων θεραπευτάς, οἱ κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν περὶ Κῦρον προσδοκωμένων, κατεμαντεύοντο χρηστὰ καὶ λιτὰς προσῆγον τοῖς δαίμοσιν, ὑπὲρ τῆς χώρας πρεσβεύον- τες. Αἰσχυνθήσονται δὲ τῶν ἐναντίων γενησομένων, καὶ ὀδυροῦνται πρὸς ἀλλήλους. Τοῦτο γὰρ τὸ συμ- φοράσουσιν, οὐαὶ τυχὸν, καὶ συμφορᾶς προφέρον τες ῥήματα. Εξ ἀθυμίας δὲ αὐτῶν τὰ πρόσωπα μελανθήσεται, ὡς ἀποδοῦ μαρανθείσης λείψανον εἶ ναι δοκεῖν ἢ καὶ τὸ ἐκ τῆς αἰσχύνης παρίστησιν Ερευθος. Ερχεται γὰρ καιρός, καθ᾽ ἂν ἀπαραίτητος ὀργὴ Θεοῦ τὴν τῶν Χαλδαίων ὅλην ἐρημώσει χώ- ραν, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξ αὐτῆς· ἀπολέσει· τοῦτ᾽ ἔστι, πάντας ὄντας ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσει. Οὐ γὰρ ἀντιδιαστέλλει δικαίοις οὖσιν ἐν Βαβυλῶνι. Καὶ ἐπὶ · τὰ μεγέθη τῶν συμφορῶν, σκότου καὶ ἀχλύος τὸν ἀνθρώπινον καταπίμπλησι νοῦν, κἂν ὁ τῆς ἡμέ ρας τύχῃ καιρός, κἂν σελήνῃ καὶ ἄστροις ἡ νύξ και ταλάμπηται, τούτου χάριν ταῦτά φησι, σκοτισθή σεται, οὐ φύσει, τῶν δὲ ἀθυμούντων οὕτω δοκούν - των ὁρᾷν. Τὸ δὲ, Εντελοῦμαι κακά, ἢ ἀντὶ τοῦ, ἀπειλήσω· ἡ ἀπενεχθῆναι προστάξω. Δι' Ὡρίωνος δὲ, τὰ λαμπρὰ τῶν ἀστέρων εδήλωσεν. Αλλως εξ παρ' Εβραίοις τὸ ἄστρον τοῦτο λεγόμενον, οἱ ἑρμη PROCOPII GAZÆI potestas permittitur : qua ratione Phylegum et Hermogenem non in interitum, sed ut blas phemandum non esse discerent, traditos legimus ". Eosdem rursum de terra longinqua venire dixit, A quod in terra sedem locumque sibi elegerint, nec a summo coelo, unde olim primum dejecti sunt, parum distent. Sequitur deinde : Ululate, quia prope est dies Domini: tanquam præter lamenta el luctum nihil jam Babyloniis restare moneat. Deo namque metum animis eorumi incutiente manus omnis dissolvetur, et omnis anima hominis timebit. Vani siquidem tum fuerint, quicunque ad impe- diendum conatus adhibebuntur. Quis enim ut scri- bitur, manum erectam queat evertere? Aliter vero et ad Dei minas, quas a bellicosis impendere dixit, ululatus et lamentationes, quibus Deum placari certum est, addidit. Solet enim pro suo in boni- nes amore Deus minitari; et cum eos pœnituerit, minas avertere. Qui enim Ninivitis interitum de- B nuntiasset, si pœnitentes odisset? Ab ipso enim contritio, qui perdidit quæ contritione digna sunt : ut Satanam sub pedibus justi, ut bella, ut cedros Libani, id est superbos, et veritati insurgentes, conterere Dominum legimus 87. Decet autem eos, qui Dei contritionem effugere cupiant, suum ipsos cor elatum tumidumque conlerere, ut sacrificii vi- cem ipsius gerat humilitas. Est enim, si cum poe- nas exigente Deo conferatur, omnis imbecilla ma- nus, et omnis timila anima. Nec vero, aiunt, in- merito hominis adjectum est vocabulum; cum sit illa, quæ angelorum est timiditati minime obnoxia; contra, quæ brutorum; quam pavere quidem et terreri, sed timidam esse non volunt qui placito- rum defectum, quæ a fortitudine petuntur, timi- ditatem definiunt. Quod autem turbatum iri legatos ait, idolorum cultores significat; qui, ut par est, instante Cyri adventu, quæ ex usu erant vaticina- bantur, et supplicationibus pro regione interceden- tes damonas fatigabant. Sed pudore suffundentur, cum in contrarium omnia cessisse viderint, mutuoque lugebunt (hoc enim ipsum est, quod condolendi verbo significavit). Væ forsan, et si quæ sunt ejusmodi miseriarum judicia, usurpantes. Ita autem præ maximo animi dolore nigrescent eorum vulius, ut esse marcidi cineris reliquia videantur : nisi si natum ex pudore ruborem etiam significare voluisse existimes. Jamjam enim tempus appetit, quo implacabilis Dei furor Chaldæos omnes popu- latus regionem vastabit, peccatoresque perdet ex ea ; quod certe idem est, ac si scelerate viventes ad unum omnes deleturum se dicat. Neque enim quid- quam discriminis gratia addidit, qui justis Baby- lonem destitui non ignorabat. Quia deinde calami- tatum magnitudo vel ipso diei tempore, vel cum luna stellisque nor illustratur; tenebras hominum animis et caliginem offundit; ideo, non matura Tim. 1, 16, 17. Rom. xvi, 20. C D VARIE LECTIONES.
Ἐπειδ’ ἂν δὲ τὸ τοῦ Θεοῦ δικαιωτήριον ἐπιστῇ, ἀποστελεῖ μὲν, ὡς αὐτός φησι, τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλπιγγος μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσι τοὺς ἐκλεκτοὺς αὐτοῦ, ἀπ’ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ ἕως ἄκρων αὐτοῦ, τὰς δὲ κολάσεις ὥσπερ διὰ δημίων τῶν ἀντικειμένων δυνάμεων τοῖς κολασθησομένοις ἐπάξει, προςτάξας τοῖς ἀμφ’ αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνεῖναι τούτων τὸ δεσμωτήριον, ὡς ἂν προελθοῦσαι τοὺς ἀσεβεῖς τιμωρήσονται, μέλλουσαι καὶ αὗται τὴν οἰκείαν ἐκδέχεσθαι κρίσιν. Ὄρος δὲ πεδινὸν , τὸν περίγειον ἐκάλεσε τόπον, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων οἰκητήριον, ἔνθα τὸ σημεῖον παρασχεῖν τῆς μελλούσης ἐπιτίθεσθαι τοῦ Θεοῦ κρίσεως παρακελεύεται (περὶ οὖ τάχα φησὶ, Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου) καὶ ὑψηλῇ φωνῇ συγκαλεῖν ἐπὶ τὸ κριτήριον. Εἶτά φησι, Παρακαλεῖτε τῇ χειρί· ἀνοίξατε, ἄρχοντες . Ἀνθ’ οὗ Σύμμαχός φησι· Κινήσατε χεῖρα, καὶ ἐξελευθέτωσαν θύρας . Δῆλον ὡς ἀπὸ τοῦ ἐξωτάτου σκότους, ἐν ᾧ καθειργμέναι τυγχάνουσιν. Αἳ οὐκ ἂν ἐξῆλθον, μὴ τοῦ κριτοῦ τοῦτο προστάξαντος. Ἐπιφέρει δὲ ὡς γίγαντές εἰσιν οἱ καλούμενοι. Ἀνθ’ οὗ, Ἀκύλας καὶ Σύμμαχος δυνατοὺς ἐκδεδώκασι.
γρ. ἐπεί. Οἱ αὐτοὶ δὲ καὶ ἀπὸ γῆς πόῤῥωθεν, ὅτι τὸν πε ρίγειον είλοντο τόπον, καὶ ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ, ὅθεν αὐτοῖς ἡ πρώτη γέγονε πτῶσις. Εἶτά φησιν· Ολολύξατε· ἐγγὺς γὰρ ἡ ἡμέρα Κυρίου· ὡς οὐδενὸς τοῦ θρηνεῖν ὑπολελειμμένου Βαβυλωνίοις. Θεοῦ δὲ κατασείοντες εἰς δειλίαν τὰς τούτων ψυχάς. πᾶσα χεὶρ ἐκλυθήσεται, καὶ πᾶσα ψυχὴ ἀνθρώ που δειλιάσει. Πάντα γὰρ ἀνόνητα τότε πρὸς κώλυ- μα. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλήν τις ἀποστρέψει ; και τὰ τὸ γεγραμμένον, καὶ ἄλλως δὲ, πρὸς τὴν ἀπει λὴν τοῦ Θεοῦ, τὴν διὰ τῶν ὀπλομάχων, ολολυγα μὸς καὶ θρῆνος προστέτακται, δι' ὧν ἔστι δυσωπῆσαι Θεόν· φιλάνθρωπος γὰρ ὢν ἀπειλεῖ, καὶ τῶν μετα- νοούντων ἀποστρέφει τὴν ἀπειλήν. Εἰ μὴ γὰρ ἡθού λετο τοῦ ἁμαρτωλοῦ τὴν μετάνοιαν, τί τὴν ἀπειλήν τοῖς Νινευίταις ἐκήρυττεν ; παρ' αὐτοῦ γὰρ ἡ συν- τριβὴ, τὰ συντριβῆς ἀφανίζοντος άξια. Ως συντρί βει τὸν Σατανᾶν ὑπὸ τοὺς πόδας τοῦ δικαίου καὶ Κύριος συντρίβων πολέμους, και, Συντρίβει Κύριος τὰς κέδρους τοῦ Λιβάνου, τοὺς ἀλαζόνας καὶ τοὺς ὑπεραιρομένους κατὰ τῆς ἀληθείας. Δεῖ δὲ φθάνον τας τοῦ Κυρίου την συντριβήν, τὴν ἑαυτῶν μεγα λόφρονα καρδίαν συντρίβειν, ἵνα γένηται θυσία ή ταπείνωσις αὐτῆς. Ως πρὸς Θεὸν γὰρ τιμωρούμε νον, πᾶσα χεὶρ ἀσθενὴς καὶ ψυχὴ δειλή. Ανθρώ- που δέ, φασίν, εἰκότως προσέθηκεν. Ἡ μὲν γὰρ τῶν ἀγγέλων, κρείττων δειλίας, ἡ δὲ τῶν ἀλόγων ἐλάτε των. Ἡ δὲ γὰρ πτοεῖται μὲν, οὐ δειλιᾷ δέ. Δειλία γάρ ἐστιν ἔλλειψις τῶν ἀπὸ τῆς ἀνδρείας δογμάτων. Πρέσβεις δέ φησι ταραχθήσεσθαι, τοὺς τῶν εἰδώ- λων θεραπευτάς, οἱ κατὰ τὸ εἰκὸς, τῶν περὶ Κῦρον προσδοκωμένων, κατεμαντεύοντο χρηστὰ καὶ λιτὰς προσῆγον τοῖς δαίμοσιν, ὑπὲρ τῆς χώρας πρεσβεύον- τες. Αἰσχυνθήσονται δὲ τῶν ἐναντίων γενησομένων, καὶ ὀδυροῦνται πρὸς ἀλλήλους. Τοῦτο γὰρ τὸ συμ- φοράσουσιν, οὐαὶ τυχὸν, καὶ συμφορᾶς προφέρον τες ῥήματα. Εξ ἀθυμίας δὲ αὐτῶν τὰ πρόσωπα μελανθήσεται, ὡς ἀποδοῦ μαρανθείσης λείψανον εἶ ναι δοκεῖν ἢ καὶ τὸ ἐκ τῆς αἰσχύνης παρίστησιν Ερευθος. Ερχεται γὰρ καιρός, καθ᾽ ἂν ἀπαραίτητος ὀργὴ Θεοῦ τὴν τῶν Χαλδαίων ὅλην ἐρημώσει χώ- ραν, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξ αὐτῆς· ἀπολέσει· τοῦτ᾽ ἔστι, πάντας ὄντας ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσει. Οὐ γὰρ ἀντιδιαστέλλει δικαίοις οὖσιν ἐν Βαβυλῶνι. Καὶ ἐπὶ · τὰ μεγέθη τῶν συμφορῶν, σκότου καὶ ἀχλύος τὸν ἀνθρώπινον καταπίμπλησι νοῦν, κἂν ὁ τῆς ἡμέ ρας τύχῃ καιρός, κἂν σελήνῃ καὶ ἄστροις ἡ νύξ και ταλάμπηται, τούτου χάριν ταῦτά φησι, σκοτισθή σεται, οὐ φύσει, τῶν δὲ ἀθυμούντων οὕτω δοκούν - των ὁρᾷν. Τὸ δὲ, Εντελοῦμαι κακά, ἢ ἀντὶ τοῦ, ἀπειλήσω· ἡ ἀπενεχθῆναι προστάξω. Δι' Ὡρίωνος δὲ, τὰ λαμπρὰ τῶν ἀστέρων εδήλωσεν. Αλλως εξ παρ' Εβραίοις τὸ ἄστρον τοῦτο λεγόμενον, οἱ ἑρμη PROCOPII GAZÆI potestas permittitur : qua ratione Phylegum et Hermogenem non in interitum, sed ut blas phemandum non esse discerent, traditos legimus ". Eosdem rursum de terra longinqua venire dixit, A quod in terra sedem locumque sibi elegerint, nec a summo coelo, unde olim primum dejecti sunt, parum distent. Sequitur deinde : Ululate, quia prope est dies Domini: tanquam præter lamenta el luctum nihil jam Babyloniis restare moneat. Deo namque metum animis eorumi incutiente manus omnis dissolvetur, et omnis anima hominis timebit. Vani siquidem tum fuerint, quicunque ad impe- diendum conatus adhibebuntur. Quis enim ut scri- bitur, manum erectam queat evertere? Aliter vero et ad Dei minas, quas a bellicosis impendere dixit, ululatus et lamentationes, quibus Deum placari certum est, addidit. Solet enim pro suo in boni- nes amore Deus minitari; et cum eos pœnituerit, minas avertere. Qui enim Ninivitis interitum de- B nuntiasset, si pœnitentes odisset? Ab ipso enim contritio, qui perdidit quæ contritione digna sunt : ut Satanam sub pedibus justi, ut bella, ut cedros Libani, id est superbos, et veritati insurgentes, conterere Dominum legimus 87. Decet autem eos, qui Dei contritionem effugere cupiant, suum ipsos cor elatum tumidumque conlerere, ut sacrificii vi- cem ipsius gerat humilitas. Est enim, si cum poe- nas exigente Deo conferatur, omnis imbecilla ma- nus, et omnis timila anima. Nec vero, aiunt, in- merito hominis adjectum est vocabulum; cum sit illa, quæ angelorum est timiditati minime obnoxia; contra, quæ brutorum; quam pavere quidem et terreri, sed timidam esse non volunt qui placito- rum defectum, quæ a fortitudine petuntur, timi- ditatem definiunt. Quod autem turbatum iri legatos ait, idolorum cultores significat; qui, ut par est, instante Cyri adventu, quæ ex usu erant vaticina- bantur, et supplicationibus pro regione interceden- tes damonas fatigabant. Sed pudore suffundentur, cum in contrarium omnia cessisse viderint, mutuoque lugebunt (hoc enim ipsum est, quod condolendi verbo significavit). Væ forsan, et si quæ sunt ejusmodi miseriarum judicia, usurpantes. Ita autem præ maximo animi dolore nigrescent eorum vulius, ut esse marcidi cineris reliquia videantur : nisi si natum ex pudore ruborem etiam significare voluisse existimes. Jamjam enim tempus appetit, quo implacabilis Dei furor Chaldæos omnes popu- latus regionem vastabit, peccatoresque perdet ex ea ; quod certe idem est, ac si scelerate viventes ad unum omnes deleturum se dicat. Neque enim quid- quam discriminis gratia addidit, qui justis Baby- lonem destitui non ignorabat. Quia deinde calami- tatum magnitudo vel ipso diei tempore, vel cum luna stellisque nor illustratur; tenebras hominum animis et caliginem offundit; ideo, non matura Tim. 1, 16, 17. Rom. xvi, 20. C D VARIE LECTIONES.
PG 87:2077Λέγει δὲ δυνάμεις τὰς τιμωρητικάς. Τοῦτο γὰρ ἡ Γραφὴ λέγουσα περὶ τῶν Αἰγυπτίων παρίστησιν· «Ἀπέστειλεν ἐπ’ αὐτοὺς ὀργὴν καὶ θυμὸν καὶ θλῖψιν, ἀποστολὴν δι’ ἀγγέλων πονηρῶν·» ὧν δηλοῖ τὴν ἐπὶ τοῖς κολαζομένοις ὠμότητα, χαρὰν αὐτῶν λέγων καὶ ὕβριν . Ταῦτα μὲν οὖν φασι περὶ τούτων. Τὰ δὲ ἑξῆς, περὶ τῶν κριθησομένων ἐθνῶν ἐπιλέγει, οἳ φωνὰς ἀφήσουσι, καθ’ ἑαυτῶν ἐξομολογούμενοι, τὰς ἑαυτῶν ὀλοφυρόμενοι συμφορὰς, ὑπήκοοί τε καὶ βασιλεῖς , διὰ τοὺς ὁπλομάχους τοὺς φθείροντας Θεοῦ προστάξει τὴν οἰκουμένην. Τούτους ἔλεγε γίγαντας μακρὰν ὄντας πάλαι, καὶ ὥσπερ ἐν θεμελίοις τοῦ οὐρανοῦ ἀποκεκλεισμένους. οἳ κατὰ καιρὸν κληθέντες φθείρουσι πᾶσαν τὴν τῶν κακῶν οἰκουμένην, μετὰ τὸν ἀφορισμὸν τῶν δικαίων. Οὕτω καὶ ἐν Εὐαγγελίοις τῶν ἐκ δεξιῶν κληθέντων ἐπὶ τὴν ἡτοιμασμένην αὐτοῖς βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, ἐπὶ τοὺς ἐν ἀριστεροῖς ἡ ἀπειλὴ τοῦ πυρὸς ἐξενήνεκται. Ταῦτα περὶ τῆς μελλούσης εἰπὼν κρίσεως, ἐπεὶ μήπω ταύτης καιρὸν, ἐπὶ μετάνοιαν πρὶν γενέσθαι ταύτην καλεῖ τοὺς ἁμαρτωλοὺς, ἐπὶ τοῖς ἰδίοις κακοῖς ἀποκλαίεσθαι παραινῶν.
νεύσαντες πρὸς τὴν κρατοῦσαν παρ' Έλλησι συν- Α ήθειαν ἐκδεδώκασι. Καὶ ἐν Ἰὼβ δέ φησιν ἡ Γραφή, Πλειάδα και Εσπερον καὶ ᾿Αρκτούρον, καὶ ταμιεία Β νότου πάλιν οὕτως ἐξ Ελλήνων λεγόμενα. Τινὲς δὲ τὰ προειρημένα ῥητά, διὰ τὸ λέγεσθαι τῇ οἰκουμένῃ πάσῃ κακά, τοῦτον ἐξηγοῦνται τὸν τρόπον. Μέλλων γὰρ, φασὶν, ὁ λόγος μερικὴν ἀπειλὴν κατὰ Βαβυλώ νος ποιήσασθαι, περὶ τῆς καθολικῆς τοῦ Θεοῦ προεκτίθεται κρίσεως, καθόλου περὶ τῶν ἀσεβῶν οἷα πείσονται διηγούμενος· εἶθ' οὕτως ἐπὶ τὴν μετ ρικὴν τῆς Βαβυλῶνος μετέρχεται κόλασιν. Περί δὲ τῆς γενικῆς τέως λέγων· Επ' ὄρους, φησί, πεδι- τοῦ ἄρατε σημεῖον. Τοῦτο δὲ τὸ προφητικὸν πνεῦ μα ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ Λόγου προφέρεται, κα λεύει τε τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνοίξαι θύρας και κλεισμένας, καὶ τοῖς ἔνδον οὖσι προϊέναι, παρακε λεύσασθαι, καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὴν τῶν ἀσεβῶν τι μωρίαν. Δι' ὧν εἰκὸς δηλοῦσθαι χώραν αφωρισμέ- την δυνάμεσιν ἀντικειμέναις οἱονεὶ δεσμωτήριον τούτων ὑπάρχουσαν. 87° Καὶ μήποτε αὐτή ἐστιν ἡ ἄβυσσος, ἣν πεπληρῶ σθαι δρακόντων δηλοῖ τὸν δράκοντες καὶ πᾶσαι ἄβυσσοι, εἰς ἣν μὴ πεμφθῆναι πρὸ καιροῦ τὸν Χρι στην παρεκάλουν οἱ δαίμονες, ὡς εἰδότες ἔσεσθαί ποτε τούτου καιρόν; Τὰς δὲ τοιαύτας δυνάμεις για γαντάς φησιν, ἢ ὡς γιγάντων οὔσας ψυχάς· ἢ τῶν ἐξ οὐρανοῦ κατελθόντων ἀγγέλων, ἐξ ὧν οἱ γίγαντες ἐγεννήθησαν ταῖς τῶν ἀνθρώπων θυγα τράσι μιγέντων, ἢ καὶ ἑτέρας ἀποστατικάς δυνάμεις μέχρι τοῦ τῆς κρίσεως δεδεμένας καιροῦ. Ἐπειδ᾽ ἂν δὲ τὸ τοῦ Θεοῦ δικαιωτήριον ἐπιστῇ, ἀποστελεῖ μὲν, ὡς αὐτός φησι, τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλ πιγγος μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσι τοὺς ἐκλεκτούς αὐτοῦ, ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ ἕως ἄκρων αὐτοῦ, τὰς δὲ κολάσεις ὥσπερ διὰ δημίων τῶν ἀντικειμέ- των δυνάμεων τοῖς κολασθησομένοις ἐπάξει, προσ- τάξας τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνεῖναι τούτων τὸ δεσμωτήριον, ὡς ἂν προελθοῦσαι τοὺς ἀσεβεῖς τις μωρήσονται, μέλλουσαι καὶ αὗται τὴν οἰκείαν έχε δέχεσθαι κρίσιν. "Ορος δὲ πεδινὸν, τὸν περίγειον ἐκάλεσε τόπον, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων οικητή- ριον, ἔνθα τὸ σημεῖον παρασχεῖν τῆς μελλούσης ἐπιτίθεσθαι τοῦ Θεοῦ κρίσεως παρακελεύεται (πο. ρ' οὗ τάχα φησί, Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου) καὶ ὑψηλῇ φωνῇ συγκαλεῖν ἐπὶ τὸ κριτήριον. Εἶτά φησι, Παρακαλεῖτε τῇ χειρὶ· ἀνοί- ξατε, ἄρχοντες. Ανθ᾿ οὗ Σύμμαχός φησι· Κινήσα τε χεῖρα, καὶ ἐξελευθέτωσαν θύρας. Δῆλον ὡς ἀπὸ τοῦ ἐξωτάτου σκότους, ἐν ᾧ καθειργμέναι τυγ- χάνουσιν. Α' οὐκ ἂν ἐξῆλθον, μὴ τοῦ κριτοῦ τοῦτο προστάξαντος. Ἐπιφέρει δὲ ὡς γιγαντές εἰσιν οἱ οι χιν, 31. γρ. ταμεία, ο άρ, τὸ παρακελεύσασθαι. ἀρ, • COMMENTARII IN ISAIAM. - quidem, sed præ dolore animi rem ita se videre pu- tantibus, obtenebratum iri solem significavit. Quod autem mandaturum se mala adjicit, vel se nimis territurum, vel certe, ut tollantur mandaturum innuit. Deinde per Orionem, stellarum insignium splendorem significavit. Alias vero quod apud Ile- bræos hujus astri nomine designatur, ad eam, quæ tum vigebat in Græcia, loquendi consuetudinem traxerunt interpretes. In Jobi deinde libro, quod Pleiadem et Arcturum, austrique penetralia legi- nius 67' ; et ipso etiam Græcorum more dici debe- mus existimare. Non desunt tamen qui superiora, quoniam orbi universo mala denuntiari videant, hoc modo explicent. Cum enim, aiunt, in Babylo- nem peculiares minas edere propheta instituisset; B quæ prius ad universum Dei judicium spectabant, notatis impiorum omnium pœnis, demonstrarı et proponi voluit, ut deinceps ad singularem scelerum Babylonis ultionem transiret ; de universo vero illa exsistere, quibus in monte campestri signum elevari divini Verbi persona profert, et angelis, quibus ipse qui intus clauduntur accedere, necnon impiorum jussit. Hoc autem prophetæ spiritus, tanquam ex stipatur, clausas portas jubet aperire, ad eosque, penas urgere. Unde certam aliquam, qua tanquam carcere hostiles claudantur potestates regionem designari non fuerit dissentaneum. C D Eamne vero abyssum illam esse arbitremur, quam serpentibus impletum iri, serpentes et om- nes abyssos nominans Scriptura dixit 88; in quam ne ante tempus mittantur, Christum dæmones de- precantur, tanquam se tandem aliquando mitti debere confiteantur ? Ejusmodi vero potestates vel gigantas nominat, vel gigantum illis non absi- miles animas; vel certe angelos quosdam, qui e cœlo delapsi cum filiabus liominum coisse, et gi. gantas procreasse feruntur ". Vel denique trans- fugas potestates alias, quæ ad judicii usque tem- pora vinctæ clausæque cohibeantur. Cum enim Dei instabit judicium, millet, ut ipse ait, angelos suos cum tuba magna, et congregabunt electos ejus, a summis calorum, usque ad terminos eorum. Poenas autem puniendis per adversarias potestates, tanquam tortores, immittet; ipsisque stipatoribus angelis eorum vincula solvere, ut impios adortæ ulciscantur, suam tamen et ipsæ postea sententiam subituræ peculiariter, imperabit. Montis vero cam- pestris nomine, vicinum terra locum, atque adeo hominum quodlibet demnicilium significat, in quo signum divini instantis judicii (ad quod forsan non male dictum istud, Et videbunt signum Filii homi- nis", retulerit) præbere jubet, et voce elala ad illud omnes convocare. Postea adjicit, adhortamini manu; aperite, principes, quorum vice, ita Symma- chus : Movele manum, et egrediantur portis: tan- quam nimirum profundissimis e tenebris, in qui- bus vinctæ coercentur, unde nec ipsæ, nisi judicis imperio, poterant exire. Quos autem gigantas vo- Matth. Job. IX, 8, 9. Psal. CXLVIII, 7,9. es Matthi viii, 28-33. Gen. vi, 2-4. "Matth. xxiv, 30. VARIE LECTIONES.
Ἥξει γὰρ, φησὶν, ἡ προλεχθεῖσα τῆς ὀργῆς ἡμέρα , καὶ πλησίον ἐστίν. Πολὺς δὲ ὁ χρόνος ἀφ’ οὗ ἐγγίζειν αὐτὴ λέγεται πάντων τῶν προφητῶν διαμαρτυραμένων αὐτῆς τὴν ἐγγύτητα, ὡς ἂν μηδεὶς ἀναπεπτωκὼς, ὡς χρονιζούσης αὐτῆς ἀνέτοιμος εὑρεθῇ. Τίνες δὲ οἱ πρέςβεις οἱ ταρασσόμενοι , ἡνίκα ἂν ἐπιστῇ ἡ τοῦ Κυρίου ἡμέρα; Δῆλον ὅσους διὰ παραβολῆς ᾐνίξατο Κύριος. «Ἄνθρωπος γὰρ, φησὶν, εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι.» Εἶτα περὶ τῶν δέκα μνῶν τῶν δοθεισῶν τοῖς δούλοις εἰπών φησιν· «Οἱ δὲ πολῖται αὐτοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἔπεμψαν ὀπίσω αὐτοῦ πρέςβεις, ὅτι Οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ’ ἡμᾶς.» Καὶ πῶς γὰρ οὐκ εὐγενὴς ὁ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πατρὸς ἔχων τὴν ὕπαρξιν; καὶ ὁ κατὰ τὸν Σωτῆρα δὲ ἄνθρωπος, εὐγενὴς ἂν λέγοιτο γεγονὼς ἐκ σπέρματος Δαβίδ. Πορεύεται οὖν εἰς χώραν μακρὰν, οὐ τοσοῦτον τῷ τόπῳ διεστῶσαν, ὅσον τῇ καταστάσει τῶν πραγμάτων. Ἐγγὺς γὰρ ὁ Θεὸς τῶν ἀγαθῶν, τῶν δὲ πλημμελούντων ἀπῴκισται. Ὃς διαβόλου τυραννίδι τὸν κόσμον ἰδὼν ὑποκείμενον, ἐλεήσας τοὺς ἀνθρώπους, βασιλεὺς αὐτῶν γενέσθαι κατεδέξατο.
νεύσαντες πρὸς τὴν κρατοῦσαν παρ' Έλλησι συν- Α ήθειαν ἐκδεδώκασι. Καὶ ἐν Ἰὼβ δέ φησιν ἡ Γραφή, Πλειάδα και Εσπερον καὶ ᾿Αρκτούρον, καὶ ταμιεία Β νότου πάλιν οὕτως ἐξ Ελλήνων λεγόμενα. Τινὲς δὲ τὰ προειρημένα ῥητά, διὰ τὸ λέγεσθαι τῇ οἰκουμένῃ πάσῃ κακά, τοῦτον ἐξηγοῦνται τὸν τρόπον. Μέλλων γὰρ, φασὶν, ὁ λόγος μερικὴν ἀπειλὴν κατὰ Βαβυλώ νος ποιήσασθαι, περὶ τῆς καθολικῆς τοῦ Θεοῦ προεκτίθεται κρίσεως, καθόλου περὶ τῶν ἀσεβῶν οἷα πείσονται διηγούμενος· εἶθ' οὕτως ἐπὶ τὴν μετ ρικὴν τῆς Βαβυλῶνος μετέρχεται κόλασιν. Περί δὲ τῆς γενικῆς τέως λέγων· Επ' ὄρους, φησί, πεδι- τοῦ ἄρατε σημεῖον. Τοῦτο δὲ τὸ προφητικὸν πνεῦ μα ἐκ προσώπου τοῦ Θεοῦ Λόγου προφέρεται, κα λεύει τε τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνοίξαι θύρας και κλεισμένας, καὶ τοῖς ἔνδον οὖσι προϊέναι, παρακε λεύσασθαι, καὶ σπεύδειν ἐπὶ τὴν τῶν ἀσεβῶν τι μωρίαν. Δι' ὧν εἰκὸς δηλοῦσθαι χώραν αφωρισμέ- την δυνάμεσιν ἀντικειμέναις οἱονεὶ δεσμωτήριον τούτων ὑπάρχουσαν. 87° Καὶ μήποτε αὐτή ἐστιν ἡ ἄβυσσος, ἣν πεπληρῶ σθαι δρακόντων δηλοῖ τὸν δράκοντες καὶ πᾶσαι ἄβυσσοι, εἰς ἣν μὴ πεμφθῆναι πρὸ καιροῦ τὸν Χρι στην παρεκάλουν οἱ δαίμονες, ὡς εἰδότες ἔσεσθαί ποτε τούτου καιρόν; Τὰς δὲ τοιαύτας δυνάμεις για γαντάς φησιν, ἢ ὡς γιγάντων οὔσας ψυχάς· ἢ τῶν ἐξ οὐρανοῦ κατελθόντων ἀγγέλων, ἐξ ὧν οἱ γίγαντες ἐγεννήθησαν ταῖς τῶν ἀνθρώπων θυγα τράσι μιγέντων, ἢ καὶ ἑτέρας ἀποστατικάς δυνάμεις μέχρι τοῦ τῆς κρίσεως δεδεμένας καιροῦ. Ἐπειδ᾽ ἂν δὲ τὸ τοῦ Θεοῦ δικαιωτήριον ἐπιστῇ, ἀποστελεῖ μὲν, ὡς αὐτός φησι, τοὺς ἀγγέλους αὐτοῦ μετὰ σάλ πιγγος μεγάλης, καὶ ἐπισυνάξουσι τοὺς ἐκλεκτούς αὐτοῦ, ἀπ᾿ ἄκρου τοῦ οὐρανοῦ ἕως ἄκρων αὐτοῦ, τὰς δὲ κολάσεις ὥσπερ διὰ δημίων τῶν ἀντικειμέ- των δυνάμεων τοῖς κολασθησομένοις ἐπάξει, προσ- τάξας τοῖς ἀμφ' αὐτὸν ἀγγέλοις ἀνεῖναι τούτων τὸ δεσμωτήριον, ὡς ἂν προελθοῦσαι τοὺς ἀσεβεῖς τις μωρήσονται, μέλλουσαι καὶ αὗται τὴν οἰκείαν έχε δέχεσθαι κρίσιν. "Ορος δὲ πεδινὸν, τὸν περίγειον ἐκάλεσε τόπον, καὶ πᾶν τὸ τῶν ἀνθρώπων οικητή- ριον, ἔνθα τὸ σημεῖον παρασχεῖν τῆς μελλούσης ἐπιτίθεσθαι τοῦ Θεοῦ κρίσεως παρακελεύεται (πο. ρ' οὗ τάχα φησί, Καὶ ὄψονται τὸ σημεῖον τοῦ Υἱοῦ τοῦ ἀνθρώπου) καὶ ὑψηλῇ φωνῇ συγκαλεῖν ἐπὶ τὸ κριτήριον. Εἶτά φησι, Παρακαλεῖτε τῇ χειρὶ· ἀνοί- ξατε, ἄρχοντες. Ανθ᾿ οὗ Σύμμαχός φησι· Κινήσα τε χεῖρα, καὶ ἐξελευθέτωσαν θύρας. Δῆλον ὡς ἀπὸ τοῦ ἐξωτάτου σκότους, ἐν ᾧ καθειργμέναι τυγ- χάνουσιν. Α' οὐκ ἂν ἐξῆλθον, μὴ τοῦ κριτοῦ τοῦτο προστάξαντος. Ἐπιφέρει δὲ ὡς γιγαντές εἰσιν οἱ οι χιν, 31. γρ. ταμεία, ο άρ, τὸ παρακελεύσασθαι. ἀρ, • COMMENTARII IN ISAIAM. - quidem, sed præ dolore animi rem ita se videre pu- tantibus, obtenebratum iri solem significavit. Quod autem mandaturum se mala adjicit, vel se nimis territurum, vel certe, ut tollantur mandaturum innuit. Deinde per Orionem, stellarum insignium splendorem significavit. Alias vero quod apud Ile- bræos hujus astri nomine designatur, ad eam, quæ tum vigebat in Græcia, loquendi consuetudinem traxerunt interpretes. In Jobi deinde libro, quod Pleiadem et Arcturum, austrique penetralia legi- nius 67' ; et ipso etiam Græcorum more dici debe- mus existimare. Non desunt tamen qui superiora, quoniam orbi universo mala denuntiari videant, hoc modo explicent. Cum enim, aiunt, in Babylo- nem peculiares minas edere propheta instituisset; B quæ prius ad universum Dei judicium spectabant, notatis impiorum omnium pœnis, demonstrarı et proponi voluit, ut deinceps ad singularem scelerum Babylonis ultionem transiret ; de universo vero illa exsistere, quibus in monte campestri signum elevari divini Verbi persona profert, et angelis, quibus ipse qui intus clauduntur accedere, necnon impiorum jussit. Hoc autem prophetæ spiritus, tanquam ex stipatur, clausas portas jubet aperire, ad eosque, penas urgere. Unde certam aliquam, qua tanquam carcere hostiles claudantur potestates regionem designari non fuerit dissentaneum. C D Eamne vero abyssum illam esse arbitremur, quam serpentibus impletum iri, serpentes et om- nes abyssos nominans Scriptura dixit 88; in quam ne ante tempus mittantur, Christum dæmones de- precantur, tanquam se tandem aliquando mitti debere confiteantur ? Ejusmodi vero potestates vel gigantas nominat, vel gigantum illis non absi- miles animas; vel certe angelos quosdam, qui e cœlo delapsi cum filiabus liominum coisse, et gi. gantas procreasse feruntur ". Vel denique trans- fugas potestates alias, quæ ad judicii usque tem- pora vinctæ clausæque cohibeantur. Cum enim Dei instabit judicium, millet, ut ipse ait, angelos suos cum tuba magna, et congregabunt electos ejus, a summis calorum, usque ad terminos eorum. Poenas autem puniendis per adversarias potestates, tanquam tortores, immittet; ipsisque stipatoribus angelis eorum vincula solvere, ut impios adortæ ulciscantur, suam tamen et ipsæ postea sententiam subituræ peculiariter, imperabit. Montis vero cam- pestris nomine, vicinum terra locum, atque adeo hominum quodlibet demnicilium significat, in quo signum divini instantis judicii (ad quod forsan non male dictum istud, Et videbunt signum Filii homi- nis", retulerit) præbere jubet, et voce elala ad illud omnes convocare. Postea adjicit, adhortamini manu; aperite, principes, quorum vice, ita Symma- chus : Movele manum, et egrediantur portis: tan- quam nimirum profundissimis e tenebris, in qui- bus vinctæ coercentur, unde nec ipsæ, nisi judicis imperio, poterant exire. Quos autem gigantas vo- Matth. Job. IX, 8, 9. Psal. CXLVIII, 7,9. es Matthi viii, 28-33. Gen. vi, 2-4. "Matth. xxiv, 30. VARIE LECTIONES.
PG 87:2079Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεῦσαι, ἄχρις οὗ θῇ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἦλθεν οὖν εἰς χώραν μακρὰν τοῦ Θεοῦ, τὸν περίγειν τόπον τὴν ἐπὶ τὰ ἔθνη βασιλείαν λαβεῖν, κατὰ τὸ, «Αἴτησαι παρ’ ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου.» Οἱ δὲ τελοῦντες ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐ μόνον ἄνθρωποι, ἀλλὰ καὶ δυνάμεις, τὴν αὐτοῦ βασιλείαν οὐ κατεδέξαντο. Δόντος δὲ αὐτοῦ τὰς ἐντολὰς, καὶ τὴν ἐργασίαν ἐπιζητοῦντος αὐτῶν, ἔπεμψαν πρέσβεις ὀπίσω αὐτοῦ ἀρνούμενοι τὴν αὐτοῦ βασιλείαν. Εἶεν δ’ ἂν οἱ πρέσβεις , οἱ τὸν θάνατον ἐνεργήσαντες αὐτοῦ, νομίσαντες διὰ τοῦ σταυροῦ διακόπτειν αὐτοῦ τὴν βασιλείαν, λέγοντες τῷ Πιλάτῳ· «Μὴ γράφε ὅτι βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων, ἀλλ’ ὅτι ἐκεῖνος εἶπε, βασιλεύς εἰμι·» οἳ κατακριθέντες ἐκ τῆς ἑαυτῶν πονηρίας ἐμποδὼν οὐ γεγόνασι τῇ οἰκονομίᾳ. Οὐδεὶς δὲ θέλει φαῦλα πράττων, ὑπὸ Χριστοῦ βασιλεύεσθαι. Περὶ ὧν, ὅτι ταραχθήσονται , φησὶν ὁ προφήτης, ὅταν ἴδωσι τὸν Κύριον μετὰ δόξης ἐρχόμενον. Ἰδοὺ γὰρ ἡμέρα Κυρίου ἔρχεται ἀνίατος . Ταύτην ἄλλην εἶναί φασι παρὰ τὴν προτέραν, περὶ ἦς εἶπεν· Ἐγγὺς ἡ ἡμέρα Κυρίου .
νατοὺς ἐκδεδώκασι. Λέγει δὲ δυνάμεις τὰς τιμωρη τικάς. Τοῦτο γὰρ ἡ Γραφή λέγουσα περὶ τῶν Αἰ- γυπτίων παρίστησιν· « Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ο όρο γὴν καὶ θυμὸν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρῶν·, ὧν δηλοῖ τὴν ἐπὶ τοῖς κολαζομένοις ὠμότητα, χαρὰν αὐτῶν λέγων καὶ ὕβριν. Ταῦτα μὲν οὖν φασι περὶ τούτων. Τὰ δὲ ἑξῆς, περὶ τῶν κριθησομένων ἐθνῶν ἐπιλέγει, οἱ φωνὰς ἀφήσουσι, καθ' ἑαυτῶν ἐξομολογούμενοι, τὰς ἑαυτῶν ὀλοφυρό μενοι συμφοράς, ὑπήκοοί τε καὶ βασιλεῖς, διὰ τοὺς ἐπλομάχους τους φθείροντας Θεοῦ προστάξει τὴν οἰκουμένην. Τούτους ἔλεγε γίγαντας μακρὰν ὄντας πάλαι, καὶ ὥσπερ ἐν θεμελίοις τοῦ οὐρανοῦ ἀπο κεκλεισμένους, οἱ κατὰ καιρὸν κληθέντες φθείρου- σ: πᾶσαν τὴν τῶν κακῶν οἰκουμένην, μετὰ τὸν ἀφορισμὸν τῶν δικαίων. Οὕτω καὶ ἐν Εὐαγγελίοις τῶν ἐκ δεξιῶν κληθέντων ἐπὶ τὴν ἡτοιμασμένην αὐ τοῖς βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, ἐπὶ τοὺς ἐν ἀριστεροῖς ἡ ἀπειλὴ τοῦ πυρὸς ἐξενήνεκται. Ταῦτα περὶ τῆς μελλούσης εἰπὼν κρίσεως, ἐπεὶ μήπω ταύτης καιρὸν δ, ἐπὶ μετάνοιαν πρὶν γενέσθαι ταύ την καλεῖ τοὺς ἁμαρτωλούς, ἐπὶ τοῖς· ἰδίοις κακοῖς ἀποκλαίεσθαι παραινῶν. "Ηξει γάρ, φησίν, ἡ προ- λεχθεῖσα τῆς ὀργῆς ἡμέρα, καὶ πλησίον ἐστίν. Πολὺς δὲ ὁ χρόνος ἀφ' οὗ ἐγγίζειν αὐτὴ λέγεται πάνω των τῶν προφητῶν διαμαρτυρημένων αὐτῆς τὴν ἐγγύτητα, ὡς ἂν μηδεὶς ἀναπεπτωκώς, ὡς χρονι- ζούσης αὐτῆς ἀνέτοιμος εὑρεθῇ. Τίνες δὲ οἱ πρέσε δεις οἱ ταρασσόμενοι, ἡνίκα ἂν ἐπιστῇ ἡ τοῦ Κυ ρίου ἡμέρα; Δῆλον ὅσους διὰ παραβολῆς ηνίξατο Κύριος. ο "Ανθρωπος γάρ, φησίν, εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι. » Εἶτα περὶ τῶν δέκα μνῶν τῶν δοθει σῶν τοῖς δούλοις εἰπών φησιν· • Οἱ δὲ πολῖται αὐτ τοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἔπεμψαν ὀπίσω αὐτοῦ πρέσε σεις, ὅτι οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πῶς γὰρ οὐκ εὐγενὴς ὁ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα- τρὸς ἔχων τὴν ὕπαρξιν; καὶ ὁ κατὰ τὸν Σωτῆρα κ δὲ ἄνθρωπος, εὐγενής ἂν λέγοιτο γεγονὼς ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ. Πορεύεται οὖν εἰς χώραν μακράν, οὐ τοσοῦτον τῷ τόπῳ διεστῶσαν, ὅσον τῇ καταστάσει τῶν πραγμάτων. Ἐγγὺς γὰρ ὁ Θεὸς τῶν ἀγαθῶν, τῶν δὲ πλημμελούντων ἀπῴκισται. Ος διαβόλου καλούμενοι. Ανθ᾽ οὖ, Ακύλας και Σύμμαχος δι Β α τυραννίδι τὸν κόσμον ἰδὼν ὑποκείμενον, ἐλεήσας τοὺς ἀνθρώπους, βασιλεὺς αὐτῶν γενέσθαι κατεδέ- ξατο. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεῦσαι, ἄχρις οὗ θῇ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἦλθεν οὖν εἰς χώραν μακρὰν τοῦ Θεοῦ, τὸν περίγειν ἡ τόπον τὴν ἐπὶ τὰ ἔθνη βασιλείαν λαβεῖν, κατὰ τὸ, ο Αίτη σαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Οἱ δὲ τελοῦντες· ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐ μόνον ἄνθρωποι, ἀλλὰ καὶ δυνάμεις, τὴν αὐτοῦ βασιλείαν οὐ κατεδέξαντο. Δόντος δὲ αὐτ τοῦ τὰς ἐντολὰς, καὶ τὴν ἐργασίαν ἐπιζητοῦντος λίπ. ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ. γρ. φθεροῦσι. γρ. καιρός. Η γρ. τὴν σάρκα. γρ. περίγειον. PROCOPII GAZ.EI f cavit,potentes Aquila et Symmachus interpretantur: A intelligitque scelerum ultrices potestates. Nain et id Scriptura testatur, cum de Ægyptiis ad hunc modum loquitur :e Misit in eos iram indignationis suæ:indi- gnationem, et iram, et tribulationem, immissiones per angelos malos . . Quorum, ut in eos, quos ulcisci decet, immanitas significetur, gaudii nomen ct injuriæ adhibuit. Sed quæ de istis dicunt, hac- tenus. De gentibus deinceps, quæ judicanda sunt, disputatio instituitur; quæ vocem adversum se edituræ sunt, suam ipsæ calamitatem ejulatu testificantes, subditi sinul et reges, propter bella- tores Dei jussu terram omnem disperdentes: quos gigantas esse longe distantes, et tanquam cœli fun- damentis concludi dixit; qui suo evocati tempore, quando justorum secretionem feri contigerit, ma- Jorun terram omnem disperdituri vastaturique sunt. Eadem prorsus et in Evangeliis usurpantur, ubi dextros quidem ad præparatum sibi a constitu- tione mundi regnum vocari, sinistros autem ignis æterni supplicio terreri legimus ". Atque his qui- dem quæ de futuro judicio (cujus nondum tempus advenit) proferuntur, peccatores ad pœnitentiam longe prius quam contingant, hortari, et instanti- bus malis retectis, ad luctum provocare studet. Ve. niet enim, ait, iræ dies, ante significata, et prope est. Jamdiu siquidem ipsa appetere, prophetis quoque testantibus omnibus, ideo dicitur; ut eorum nul- Ius, qui ceciderunt, tanquam ea procrastinante im- paratus offen latur. Quinam vero isti sint legati, quos, cum dies Domini advenerit, turbatum iri si- gnificavit? lli nimirum, quotquot obscure nobis in parabola Dominus aperuit. e Homo enim quidam nobilis, inquit, abiit in regionem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et reverteretur 9. › Deinde sermone de decem mnis absoluto: Cives autem ipsius, adjicit, oderant eum, et miserunt legatio- nem post illum dicentes : Nolumus hunc regnare super nos ". Qui enim nobilem non dixerimus, qui ex Patris essentia suam habet exsistentiam? Ipse præterea secundum carnem homo, relato ad Davidem genere, nobilis non immerito censeatur. Abit igitur in regionem longinquam : sed non ita locorum intervallo, atque negotiorum ratione dis- sitam et remotam. Bonis enim ut semper adest D Deus, ita longe a peccatoribus recedit or : qui dia- bolica tyrannide opprimi mortales intuitus, tam misera conditione permotus regendos eos et prote- gendos assumpsit. Nec est profecto quod ipsius imperii finis exspectetur, donec inimicos suis ipse pedibus subjecerit. Venit ergo in remotanı a Deo regionem, ut terrenum locum, id est, impe- rism in gentes, acciperet; juxta illud : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam **. Qui vero sub hujus sæculi principe degunt, non , fsal. Lxxvi, 49. * Matth. xxv, 34-46. Luc. xix, 12. ibid. 14. Psal. cxvi, 155. Psal. 11, 8. VARIE LECTIONES. •
Ἐκείνη γὰρ, περὶ τῆς ἰδίας ἑκάστου συντελείας, ἥτις ἐγγὺς πάρεστιν· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς καθολικῆς, ἥπερ δὴ καὶ κυρίως ἐστὶν ἡμέρα. Νυκτὶ γὰρ οὐ διακόπτεται. Διὸ καὶ ἐν αὐτῇ φανεροῦται τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους. Ὁ δὲ παρὼν βίος, νύξ· ἐν ᾧ ταῦτα συγκέκρυπται. Ἐκείνην οὖν ἀνίατον ἔφησεν. Οὐκ ἔστι γὰρ ἐξετάσασθαι τοὺς προσαγομένους ἐν αὐτῇ πόνους. Οἰκονομικὸν δὲ τοῦτο, φασὶ, φόβον ἐμποιοῦν πρὸς τὸ ἐργάζεσθαι, ἕως ἡμέρα ἐστίν· ἔρχεται γὰρ νὺξ, ὅτε οὐδεὶς δύναται ἐργάσασθαι· δεδεμένος δὲ χεῖρας καὶ πόδας τῷ δεσμῷ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων, εἰς τὸ σκότος ἐμβάλλεται. Τότε δὲ, φησὶν, οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ τὸ φῶς οὐ δώσουσι , λέγοντος τοῦ Κυρίου. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλῖψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται , καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις, οἷς ἐπιλέγει· καὶ κόψονται πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. Ὧ σύμφωνον τό· Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων. Φωνὴ βασιλέων καὶ ἐθνῶν συνηγμένων . ιβι. Καὶ ἀπολῶ ὕβριν ἀνόμων, καὶ ὕβριν ὑπερηφάνων ταπεινώσω. Καὶ ἔσονται οἱ καταλελειμμένοι ἔντιμοι μᾶλλον, ἢ τὸ χρυσίον τὸ ἄπυρον, καὶ ἄνθρωπος μᾶλλον ἔντιμος ἔσται ἢ ὁ λίθος ὁ ἐκ Σουφείρ, κ.τ.λ.
νατοὺς ἐκδεδώκασι. Λέγει δὲ δυνάμεις τὰς τιμωρη τικάς. Τοῦτο γὰρ ἡ Γραφή λέγουσα περὶ τῶν Αἰ- γυπτίων παρίστησιν· « Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ο όρο γὴν καὶ θυμὸν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρῶν·, ὧν δηλοῖ τὴν ἐπὶ τοῖς κολαζομένοις ὠμότητα, χαρὰν αὐτῶν λέγων καὶ ὕβριν. Ταῦτα μὲν οὖν φασι περὶ τούτων. Τὰ δὲ ἑξῆς, περὶ τῶν κριθησομένων ἐθνῶν ἐπιλέγει, οἱ φωνὰς ἀφήσουσι, καθ' ἑαυτῶν ἐξομολογούμενοι, τὰς ἑαυτῶν ὀλοφυρό μενοι συμφοράς, ὑπήκοοί τε καὶ βασιλεῖς, διὰ τοὺς ἐπλομάχους τους φθείροντας Θεοῦ προστάξει τὴν οἰκουμένην. Τούτους ἔλεγε γίγαντας μακρὰν ὄντας πάλαι, καὶ ὥσπερ ἐν θεμελίοις τοῦ οὐρανοῦ ἀπο κεκλεισμένους, οἱ κατὰ καιρὸν κληθέντες φθείρου- σ: πᾶσαν τὴν τῶν κακῶν οἰκουμένην, μετὰ τὸν ἀφορισμὸν τῶν δικαίων. Οὕτω καὶ ἐν Εὐαγγελίοις τῶν ἐκ δεξιῶν κληθέντων ἐπὶ τὴν ἡτοιμασμένην αὐ τοῖς βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, ἐπὶ τοὺς ἐν ἀριστεροῖς ἡ ἀπειλὴ τοῦ πυρὸς ἐξενήνεκται. Ταῦτα περὶ τῆς μελλούσης εἰπὼν κρίσεως, ἐπεὶ μήπω ταύτης καιρὸν δ, ἐπὶ μετάνοιαν πρὶν γενέσθαι ταύ την καλεῖ τοὺς ἁμαρτωλούς, ἐπὶ τοῖς· ἰδίοις κακοῖς ἀποκλαίεσθαι παραινῶν. "Ηξει γάρ, φησίν, ἡ προ- λεχθεῖσα τῆς ὀργῆς ἡμέρα, καὶ πλησίον ἐστίν. Πολὺς δὲ ὁ χρόνος ἀφ' οὗ ἐγγίζειν αὐτὴ λέγεται πάνω των τῶν προφητῶν διαμαρτυρημένων αὐτῆς τὴν ἐγγύτητα, ὡς ἂν μηδεὶς ἀναπεπτωκώς, ὡς χρονι- ζούσης αὐτῆς ἀνέτοιμος εὑρεθῇ. Τίνες δὲ οἱ πρέσε δεις οἱ ταρασσόμενοι, ἡνίκα ἂν ἐπιστῇ ἡ τοῦ Κυ ρίου ἡμέρα; Δῆλον ὅσους διὰ παραβολῆς ηνίξατο Κύριος. ο "Ανθρωπος γάρ, φησίν, εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι. » Εἶτα περὶ τῶν δέκα μνῶν τῶν δοθει σῶν τοῖς δούλοις εἰπών φησιν· • Οἱ δὲ πολῖται αὐτ τοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἔπεμψαν ὀπίσω αὐτοῦ πρέσε σεις, ὅτι οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πῶς γὰρ οὐκ εὐγενὴς ὁ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα- τρὸς ἔχων τὴν ὕπαρξιν; καὶ ὁ κατὰ τὸν Σωτῆρα κ δὲ ἄνθρωπος, εὐγενής ἂν λέγοιτο γεγονὼς ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ. Πορεύεται οὖν εἰς χώραν μακράν, οὐ τοσοῦτον τῷ τόπῳ διεστῶσαν, ὅσον τῇ καταστάσει τῶν πραγμάτων. Ἐγγὺς γὰρ ὁ Θεὸς τῶν ἀγαθῶν, τῶν δὲ πλημμελούντων ἀπῴκισται. Ος διαβόλου καλούμενοι. Ανθ᾽ οὖ, Ακύλας και Σύμμαχος δι Β α τυραννίδι τὸν κόσμον ἰδὼν ὑποκείμενον, ἐλεήσας τοὺς ἀνθρώπους, βασιλεὺς αὐτῶν γενέσθαι κατεδέ- ξατο. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεῦσαι, ἄχρις οὗ θῇ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἦλθεν οὖν εἰς χώραν μακρὰν τοῦ Θεοῦ, τὸν περίγειν ἡ τόπον τὴν ἐπὶ τὰ ἔθνη βασιλείαν λαβεῖν, κατὰ τὸ, ο Αίτη σαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Οἱ δὲ τελοῦντες· ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐ μόνον ἄνθρωποι, ἀλλὰ καὶ δυνάμεις, τὴν αὐτοῦ βασιλείαν οὐ κατεδέξαντο. Δόντος δὲ αὐτ τοῦ τὰς ἐντολὰς, καὶ τὴν ἐργασίαν ἐπιζητοῦντος λίπ. ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ. γρ. φθεροῦσι. γρ. καιρός. Η γρ. τὴν σάρκα. γρ. περίγειον. PROCOPII GAZ.EI f cavit,potentes Aquila et Symmachus interpretantur: A intelligitque scelerum ultrices potestates. Nain et id Scriptura testatur, cum de Ægyptiis ad hunc modum loquitur :e Misit in eos iram indignationis suæ:indi- gnationem, et iram, et tribulationem, immissiones per angelos malos . . Quorum, ut in eos, quos ulcisci decet, immanitas significetur, gaudii nomen ct injuriæ adhibuit. Sed quæ de istis dicunt, hac- tenus. De gentibus deinceps, quæ judicanda sunt, disputatio instituitur; quæ vocem adversum se edituræ sunt, suam ipsæ calamitatem ejulatu testificantes, subditi sinul et reges, propter bella- tores Dei jussu terram omnem disperdentes: quos gigantas esse longe distantes, et tanquam cœli fun- damentis concludi dixit; qui suo evocati tempore, quando justorum secretionem feri contigerit, ma- Jorun terram omnem disperdituri vastaturique sunt. Eadem prorsus et in Evangeliis usurpantur, ubi dextros quidem ad præparatum sibi a constitu- tione mundi regnum vocari, sinistros autem ignis æterni supplicio terreri legimus ". Atque his qui- dem quæ de futuro judicio (cujus nondum tempus advenit) proferuntur, peccatores ad pœnitentiam longe prius quam contingant, hortari, et instanti- bus malis retectis, ad luctum provocare studet. Ve. niet enim, ait, iræ dies, ante significata, et prope est. Jamdiu siquidem ipsa appetere, prophetis quoque testantibus omnibus, ideo dicitur; ut eorum nul- Ius, qui ceciderunt, tanquam ea procrastinante im- paratus offen latur. Quinam vero isti sint legati, quos, cum dies Domini advenerit, turbatum iri si- gnificavit? lli nimirum, quotquot obscure nobis in parabola Dominus aperuit. e Homo enim quidam nobilis, inquit, abiit in regionem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et reverteretur 9. › Deinde sermone de decem mnis absoluto: Cives autem ipsius, adjicit, oderant eum, et miserunt legatio- nem post illum dicentes : Nolumus hunc regnare super nos ". Qui enim nobilem non dixerimus, qui ex Patris essentia suam habet exsistentiam? Ipse præterea secundum carnem homo, relato ad Davidem genere, nobilis non immerito censeatur. Abit igitur in regionem longinquam : sed non ita locorum intervallo, atque negotiorum ratione dis- sitam et remotam. Bonis enim ut semper adest D Deus, ita longe a peccatoribus recedit or : qui dia- bolica tyrannide opprimi mortales intuitus, tam misera conditione permotus regendos eos et prote- gendos assumpsit. Nec est profecto quod ipsius imperii finis exspectetur, donec inimicos suis ipse pedibus subjecerit. Venit ergo in remotanı a Deo regionem, ut terrenum locum, id est, impe- rism in gentes, acciperet; juxta illud : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam **. Qui vero sub hujus sæculi principe degunt, non , fsal. Lxxvi, 49. * Matth. xxv, 34-46. Luc. xix, 12. ibid. 14. Psal. cxvi, 155. Psal. 11, 8. VARIE LECTIONES. •
PG 87:2080Καὶ ταῦτα πάλιν, οἱ μὲν τοῖς περὶ τῆς καθόλου κρίσεως προσκεῖσθαί φασιν, οἱ δὲ περὶ Χαλδαίων ἰδικώτερον λέγεσθαι, ἀγαθότητος δὲ Θεοῦ τὸ, ὕβριν ἀνόμων καὶ ὑπερηφάνων ἀπολεῖν τε καὶ ταπεινοῦν , ὡς ἂν ἀποκαταστήσῃ καθαρὸν ἀπὸ πάσης κακίας τὸ ἑαυτοῦ δημιούργημα· ὡς καὶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν ἀθετεῖ διελέγχων, οὐκ οὖσαν ἀληθῆ καθ’ ἃ τοῖς πλανωμένοις δοκεῖ. Οὕτως ὑπὸ ἰατροῦ νόσος ἀπόλλυσθαι λέγεται, καὶ σκότος ὑπὸ ἡλίου. Διὸ καὶ Ἰακὼβ εὐλογῶν τοὺς υἱοὺς Συμεὼν καὶ Λευὶ, Ἐπικατάρατος, φησὶν, ὁ θυμὸς αὐτῶν· τὴν πονηρὰν γὰρ ἕξιν διὰ τῆς κατάρας ἐξαναλίσκει, ὡς ἂν τὸ καταλειπόμενον ἐν αὐτοῖς ἄξιον τῆς εὐλογίας τοῦ πατριάρχου γένηται. Οὕτω καὶ Νῶέ φησιν· Ἐπικατάρατος Χαναάν· καίτοι Χὰμ ἦν ὁ λελυπηκὼς, ἀλλ’ ὅμως οὐκ αὐτῶ καταρᾶται, ἀλλὰ τῷ γεννήματι αὐτοῦ, καὶ τῷ ἔργῳ, ᾧπερ συμβολικῶς ὀνομάζεται Χαναάν. Ἑρμηνεύεται γὰρ, ὡς σάλος. Ἐν κινήσει γὰρ ἡ ἕξις γινομένη τὸ πάθος ἐπιτελεῖ. Ἡ δὲ ὕβρις , ἢν ἀπολεῖν φησι, πάσης ἐστὶν ἀνομίας ἐμφατική. Οἱ γὰρ ἄνομοι ὑβρίζουσι μὲν εἰς τὸν ναὸν, ὑβρίζουσι δὲ εἰς τὸν πλησίον, καὶ εἰς τὸ κατ’ εἰκόνα.
νατοὺς ἐκδεδώκασι. Λέγει δὲ δυνάμεις τὰς τιμωρη τικάς. Τοῦτο γὰρ ἡ Γραφή λέγουσα περὶ τῶν Αἰ- γυπτίων παρίστησιν· « Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ο όρο γὴν καὶ θυμὸν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρῶν·, ὧν δηλοῖ τὴν ἐπὶ τοῖς κολαζομένοις ὠμότητα, χαρὰν αὐτῶν λέγων καὶ ὕβριν. Ταῦτα μὲν οὖν φασι περὶ τούτων. Τὰ δὲ ἑξῆς, περὶ τῶν κριθησομένων ἐθνῶν ἐπιλέγει, οἱ φωνὰς ἀφήσουσι, καθ' ἑαυτῶν ἐξομολογούμενοι, τὰς ἑαυτῶν ὀλοφυρό μενοι συμφοράς, ὑπήκοοί τε καὶ βασιλεῖς, διὰ τοὺς ἐπλομάχους τους φθείροντας Θεοῦ προστάξει τὴν οἰκουμένην. Τούτους ἔλεγε γίγαντας μακρὰν ὄντας πάλαι, καὶ ὥσπερ ἐν θεμελίοις τοῦ οὐρανοῦ ἀπο κεκλεισμένους, οἱ κατὰ καιρὸν κληθέντες φθείρου- σ: πᾶσαν τὴν τῶν κακῶν οἰκουμένην, μετὰ τὸν ἀφορισμὸν τῶν δικαίων. Οὕτω καὶ ἐν Εὐαγγελίοις τῶν ἐκ δεξιῶν κληθέντων ἐπὶ τὴν ἡτοιμασμένην αὐ τοῖς βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, ἐπὶ τοὺς ἐν ἀριστεροῖς ἡ ἀπειλὴ τοῦ πυρὸς ἐξενήνεκται. Ταῦτα περὶ τῆς μελλούσης εἰπὼν κρίσεως, ἐπεὶ μήπω ταύτης καιρὸν δ, ἐπὶ μετάνοιαν πρὶν γενέσθαι ταύ την καλεῖ τοὺς ἁμαρτωλούς, ἐπὶ τοῖς· ἰδίοις κακοῖς ἀποκλαίεσθαι παραινῶν. "Ηξει γάρ, φησίν, ἡ προ- λεχθεῖσα τῆς ὀργῆς ἡμέρα, καὶ πλησίον ἐστίν. Πολὺς δὲ ὁ χρόνος ἀφ' οὗ ἐγγίζειν αὐτὴ λέγεται πάνω των τῶν προφητῶν διαμαρτυρημένων αὐτῆς τὴν ἐγγύτητα, ὡς ἂν μηδεὶς ἀναπεπτωκώς, ὡς χρονι- ζούσης αὐτῆς ἀνέτοιμος εὑρεθῇ. Τίνες δὲ οἱ πρέσε δεις οἱ ταρασσόμενοι, ἡνίκα ἂν ἐπιστῇ ἡ τοῦ Κυ ρίου ἡμέρα; Δῆλον ὅσους διὰ παραβολῆς ηνίξατο Κύριος. ο "Ανθρωπος γάρ, φησίν, εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι. » Εἶτα περὶ τῶν δέκα μνῶν τῶν δοθει σῶν τοῖς δούλοις εἰπών φησιν· • Οἱ δὲ πολῖται αὐτ τοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἔπεμψαν ὀπίσω αὐτοῦ πρέσε σεις, ὅτι οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πῶς γὰρ οὐκ εὐγενὴς ὁ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα- τρὸς ἔχων τὴν ὕπαρξιν; καὶ ὁ κατὰ τὸν Σωτῆρα κ δὲ ἄνθρωπος, εὐγενής ἂν λέγοιτο γεγονὼς ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ. Πορεύεται οὖν εἰς χώραν μακράν, οὐ τοσοῦτον τῷ τόπῳ διεστῶσαν, ὅσον τῇ καταστάσει τῶν πραγμάτων. Ἐγγὺς γὰρ ὁ Θεὸς τῶν ἀγαθῶν, τῶν δὲ πλημμελούντων ἀπῴκισται. Ος διαβόλου καλούμενοι. Ανθ᾽ οὖ, Ακύλας και Σύμμαχος δι Β α τυραννίδι τὸν κόσμον ἰδὼν ὑποκείμενον, ἐλεήσας τοὺς ἀνθρώπους, βασιλεὺς αὐτῶν γενέσθαι κατεδέ- ξατο. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεῦσαι, ἄχρις οὗ θῇ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἦλθεν οὖν εἰς χώραν μακρὰν τοῦ Θεοῦ, τὸν περίγειν ἡ τόπον τὴν ἐπὶ τὰ ἔθνη βασιλείαν λαβεῖν, κατὰ τὸ, ο Αίτη σαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Οἱ δὲ τελοῦντες· ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐ μόνον ἄνθρωποι, ἀλλὰ καὶ δυνάμεις, τὴν αὐτοῦ βασιλείαν οὐ κατεδέξαντο. Δόντος δὲ αὐτ τοῦ τὰς ἐντολὰς, καὶ τὴν ἐργασίαν ἐπιζητοῦντος λίπ. ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ. γρ. φθεροῦσι. γρ. καιρός. Η γρ. τὴν σάρκα. γρ. περίγειον. PROCOPII GAZ.EI f cavit,potentes Aquila et Symmachus interpretantur: A intelligitque scelerum ultrices potestates. Nain et id Scriptura testatur, cum de Ægyptiis ad hunc modum loquitur :e Misit in eos iram indignationis suæ:indi- gnationem, et iram, et tribulationem, immissiones per angelos malos . . Quorum, ut in eos, quos ulcisci decet, immanitas significetur, gaudii nomen ct injuriæ adhibuit. Sed quæ de istis dicunt, hac- tenus. De gentibus deinceps, quæ judicanda sunt, disputatio instituitur; quæ vocem adversum se edituræ sunt, suam ipsæ calamitatem ejulatu testificantes, subditi sinul et reges, propter bella- tores Dei jussu terram omnem disperdentes: quos gigantas esse longe distantes, et tanquam cœli fun- damentis concludi dixit; qui suo evocati tempore, quando justorum secretionem feri contigerit, ma- Jorun terram omnem disperdituri vastaturique sunt. Eadem prorsus et in Evangeliis usurpantur, ubi dextros quidem ad præparatum sibi a constitu- tione mundi regnum vocari, sinistros autem ignis æterni supplicio terreri legimus ". Atque his qui- dem quæ de futuro judicio (cujus nondum tempus advenit) proferuntur, peccatores ad pœnitentiam longe prius quam contingant, hortari, et instanti- bus malis retectis, ad luctum provocare studet. Ve. niet enim, ait, iræ dies, ante significata, et prope est. Jamdiu siquidem ipsa appetere, prophetis quoque testantibus omnibus, ideo dicitur; ut eorum nul- Ius, qui ceciderunt, tanquam ea procrastinante im- paratus offen latur. Quinam vero isti sint legati, quos, cum dies Domini advenerit, turbatum iri si- gnificavit? lli nimirum, quotquot obscure nobis in parabola Dominus aperuit. e Homo enim quidam nobilis, inquit, abiit in regionem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et reverteretur 9. › Deinde sermone de decem mnis absoluto: Cives autem ipsius, adjicit, oderant eum, et miserunt legatio- nem post illum dicentes : Nolumus hunc regnare super nos ". Qui enim nobilem non dixerimus, qui ex Patris essentia suam habet exsistentiam? Ipse præterea secundum carnem homo, relato ad Davidem genere, nobilis non immerito censeatur. Abit igitur in regionem longinquam : sed non ita locorum intervallo, atque negotiorum ratione dis- sitam et remotam. Bonis enim ut semper adest D Deus, ita longe a peccatoribus recedit or : qui dia- bolica tyrannide opprimi mortales intuitus, tam misera conditione permotus regendos eos et prote- gendos assumpsit. Nec est profecto quod ipsius imperii finis exspectetur, donec inimicos suis ipse pedibus subjecerit. Venit ergo in remotanı a Deo regionem, ut terrenum locum, id est, impe- rism in gentes, acciperet; juxta illud : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam **. Qui vero sub hujus sæculi principe degunt, non , fsal. Lxxvi, 49. * Matth. xxv, 34-46. Luc. xix, 12. ibid. 14. Psal. cxvi, 155. Psal. 11, 8. VARIE LECTIONES. •
Καὶ διὰ τῆς εἰκόνος ἡ ὕβρις ἀναβαίνει ἐπὶ τὸν κτίσαντα, καθὰ καὶ εἰς βασιλέα, διὰ τῆς εἰκόνος ὑβριζομένης. Καὶ πρὸ πάντων, δι’ ὧν τις ἁμαρτάνει, ἑαυτὸν καθυβρίζει· ὕβρεως ἄρα γέννημα πᾶσα ἁμαρτία· καὶ τοῦ ὑβριστοῦ πρώτου καθάπτεται· οὕτω δὲ καὶ ὑπερηφανία τῆς ἀνομίας ἐστὶν ἀδελφή. Ὧ γὰρ ἄν τις ἁμάρτῃ, τὴν ἐναντίαν ἀρετὴν ὑπερηφανεῖ τῷ πλημμελήματι. Ὁ οὖν ἀντιτασσόμενος ὑπερηφάνοις Κύριος, καὶ ταπεινῶν ἁμαρτωλοὺς ἕως γῆς, ἐπαγγέλλεται τὴν ὕβριν τῶν ὑπερηφάνων ταπεινώσειν , ῥυόμενος αὐτοὺς ἐκ τῆς πρὸς τὸν διάβολον ὁμοιότητος, ὃς πατήρ ἐστιν ὑπερηφανίας , ἐνάγων αὐτοὺς πρὸς τὸ μαθητεύεσθαι τῷ εἰπόντι· Μάθετε ἀπ’ ἐμοῦ, ὅτι πρᾶός εἰμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. Ταῦτα δὲ, φασὶ, καθολικῶς περὶ τῆς ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ κόσμου κρίσεως εἴρηται·
νατοὺς ἐκδεδώκασι. Λέγει δὲ δυνάμεις τὰς τιμωρη τικάς. Τοῦτο γὰρ ἡ Γραφή λέγουσα περὶ τῶν Αἰ- γυπτίων παρίστησιν· « Απέστειλεν ἐπ' αὐτοὺς ο όρο γὴν καὶ θυμὸν καὶ θλίψιν, ἀποστολὴν δι' ἀγγέλων πονηρῶν·, ὧν δηλοῖ τὴν ἐπὶ τοῖς κολαζομένοις ὠμότητα, χαρὰν αὐτῶν λέγων καὶ ὕβριν. Ταῦτα μὲν οὖν φασι περὶ τούτων. Τὰ δὲ ἑξῆς, περὶ τῶν κριθησομένων ἐθνῶν ἐπιλέγει, οἱ φωνὰς ἀφήσουσι, καθ' ἑαυτῶν ἐξομολογούμενοι, τὰς ἑαυτῶν ὀλοφυρό μενοι συμφοράς, ὑπήκοοί τε καὶ βασιλεῖς, διὰ τοὺς ἐπλομάχους τους φθείροντας Θεοῦ προστάξει τὴν οἰκουμένην. Τούτους ἔλεγε γίγαντας μακρὰν ὄντας πάλαι, καὶ ὥσπερ ἐν θεμελίοις τοῦ οὐρανοῦ ἀπο κεκλεισμένους, οἱ κατὰ καιρὸν κληθέντες φθείρου- σ: πᾶσαν τὴν τῶν κακῶν οἰκουμένην, μετὰ τὸν ἀφορισμὸν τῶν δικαίων. Οὕτω καὶ ἐν Εὐαγγελίοις τῶν ἐκ δεξιῶν κληθέντων ἐπὶ τὴν ἡτοιμασμένην αὐ τοῖς βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου, ἐπὶ τοὺς ἐν ἀριστεροῖς ἡ ἀπειλὴ τοῦ πυρὸς ἐξενήνεκται. Ταῦτα περὶ τῆς μελλούσης εἰπὼν κρίσεως, ἐπεὶ μήπω ταύτης καιρὸν δ, ἐπὶ μετάνοιαν πρὶν γενέσθαι ταύ την καλεῖ τοὺς ἁμαρτωλούς, ἐπὶ τοῖς· ἰδίοις κακοῖς ἀποκλαίεσθαι παραινῶν. "Ηξει γάρ, φησίν, ἡ προ- λεχθεῖσα τῆς ὀργῆς ἡμέρα, καὶ πλησίον ἐστίν. Πολὺς δὲ ὁ χρόνος ἀφ' οὗ ἐγγίζειν αὐτὴ λέγεται πάνω των τῶν προφητῶν διαμαρτυρημένων αὐτῆς τὴν ἐγγύτητα, ὡς ἂν μηδεὶς ἀναπεπτωκώς, ὡς χρονι- ζούσης αὐτῆς ἀνέτοιμος εὑρεθῇ. Τίνες δὲ οἱ πρέσε δεις οἱ ταρασσόμενοι, ἡνίκα ἂν ἐπιστῇ ἡ τοῦ Κυ ρίου ἡμέρα; Δῆλον ὅσους διὰ παραβολῆς ηνίξατο Κύριος. ο "Ανθρωπος γάρ, φησίν, εὐγενὴς ἐπορεύθη εἰς χώραν μακρὰν λαβεῖν ἑαυτῷ βασιλείαν, καὶ ὑποστρέψαι. » Εἶτα περὶ τῶν δέκα μνῶν τῶν δοθει σῶν τοῖς δούλοις εἰπών φησιν· • Οἱ δὲ πολῖται αὐτ τοῦ ἐμίσουν αὐτὸν, καὶ ἔπεμψαν ὀπίσω αὐτοῦ πρέσε σεις, ὅτι οὐ θέλομεν τοῦτον βασιλεῦσαι ἐφ' ἡμᾶς. » Καὶ πῶς γὰρ οὐκ εὐγενὴς ὁ ἐκ τῆς οὐσίας τοῦ Πα- τρὸς ἔχων τὴν ὕπαρξιν; καὶ ὁ κατὰ τὸν Σωτῆρα κ δὲ ἄνθρωπος, εὐγενής ἂν λέγοιτο γεγονὼς ἐκ σπέρ ματος Δαβίδ. Πορεύεται οὖν εἰς χώραν μακράν, οὐ τοσοῦτον τῷ τόπῳ διεστῶσαν, ὅσον τῇ καταστάσει τῶν πραγμάτων. Ἐγγὺς γὰρ ὁ Θεὸς τῶν ἀγαθῶν, τῶν δὲ πλημμελούντων ἀπῴκισται. Ος διαβόλου καλούμενοι. Ανθ᾽ οὖ, Ακύλας και Σύμμαχος δι Β α τυραννίδι τὸν κόσμον ἰδὼν ὑποκείμενον, ἐλεήσας τοὺς ἀνθρώπους, βασιλεὺς αὐτῶν γενέσθαι κατεδέ- ξατο. Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεῦσαι, ἄχρις οὗ θῇ τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Ἦλθεν οὖν εἰς χώραν μακρὰν τοῦ Θεοῦ, τὸν περίγειν ἡ τόπον τὴν ἐπὶ τὰ ἔθνη βασιλείαν λαβεῖν, κατὰ τὸ, ο Αίτη σαι παρ' ἐμοῦ, καὶ δώσω σοι ἔθνη τὴν κληρονομίαν σου. » Οἱ δὲ τελοῦντες· ὑπὸ τὸν ἄρχοντα τοῦ αἰῶνος τούτου, οὐ μόνον ἄνθρωποι, ἀλλὰ καὶ δυνάμεις, τὴν αὐτοῦ βασιλείαν οὐ κατεδέξαντο. Δόντος δὲ αὐτ τοῦ τὰς ἐντολὰς, καὶ τὴν ἐργασίαν ἐπιζητοῦντος λίπ. ὀργὴν θυμοῦ αὐτοῦ. γρ. φθεροῦσι. γρ. καιρός. Η γρ. τὴν σάρκα. γρ. περίγειον. PROCOPII GAZ.EI f cavit,potentes Aquila et Symmachus interpretantur: A intelligitque scelerum ultrices potestates. Nain et id Scriptura testatur, cum de Ægyptiis ad hunc modum loquitur :e Misit in eos iram indignationis suæ:indi- gnationem, et iram, et tribulationem, immissiones per angelos malos . . Quorum, ut in eos, quos ulcisci decet, immanitas significetur, gaudii nomen ct injuriæ adhibuit. Sed quæ de istis dicunt, hac- tenus. De gentibus deinceps, quæ judicanda sunt, disputatio instituitur; quæ vocem adversum se edituræ sunt, suam ipsæ calamitatem ejulatu testificantes, subditi sinul et reges, propter bella- tores Dei jussu terram omnem disperdentes: quos gigantas esse longe distantes, et tanquam cœli fun- damentis concludi dixit; qui suo evocati tempore, quando justorum secretionem feri contigerit, ma- Jorun terram omnem disperdituri vastaturique sunt. Eadem prorsus et in Evangeliis usurpantur, ubi dextros quidem ad præparatum sibi a constitu- tione mundi regnum vocari, sinistros autem ignis æterni supplicio terreri legimus ". Atque his qui- dem quæ de futuro judicio (cujus nondum tempus advenit) proferuntur, peccatores ad pœnitentiam longe prius quam contingant, hortari, et instanti- bus malis retectis, ad luctum provocare studet. Ve. niet enim, ait, iræ dies, ante significata, et prope est. Jamdiu siquidem ipsa appetere, prophetis quoque testantibus omnibus, ideo dicitur; ut eorum nul- Ius, qui ceciderunt, tanquam ea procrastinante im- paratus offen latur. Quinam vero isti sint legati, quos, cum dies Domini advenerit, turbatum iri si- gnificavit? lli nimirum, quotquot obscure nobis in parabola Dominus aperuit. e Homo enim quidam nobilis, inquit, abiit in regionem longinquam, ut acciperet sibi regnum, et reverteretur 9. › Deinde sermone de decem mnis absoluto: Cives autem ipsius, adjicit, oderant eum, et miserunt legatio- nem post illum dicentes : Nolumus hunc regnare super nos ". Qui enim nobilem non dixerimus, qui ex Patris essentia suam habet exsistentiam? Ipse præterea secundum carnem homo, relato ad Davidem genere, nobilis non immerito censeatur. Abit igitur in regionem longinquam : sed non ita locorum intervallo, atque negotiorum ratione dis- sitam et remotam. Bonis enim ut semper adest D Deus, ita longe a peccatoribus recedit or : qui dia- bolica tyrannide opprimi mortales intuitus, tam misera conditione permotus regendos eos et prote- gendos assumpsit. Nec est profecto quod ipsius imperii finis exspectetur, donec inimicos suis ipse pedibus subjecerit. Venit ergo in remotanı a Deo regionem, ut terrenum locum, id est, impe- rism in gentes, acciperet; juxta illud : • Postula a me, et dabo tibi gentes hæreditatem tuam **. Qui vero sub hujus sæculi principe degunt, non , fsal. Lxxvi, 49. * Matth. xxv, 34-46. Luc. xix, 12. ibid. 14. Psal. cxvi, 155. Psal. 11, 8. VARIE LECTIONES. •
PG 87:2082διὸ ἐν αὐτοῖς, τῆς οἰκουμένης ὅλης μεμνημένος, οὐδεμίαν Βαβυλῶνος πεποίηται μνείαν, μετὰ δὲ τὸ ἐπενεχθῆναι τὰ εἰρημένα, οἱ ἐκ πολλῶν εὑρισκόμενοι ἄνθρωποι μηδὲν βλαβέντες τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῆς πρὸς τοὺς ἀνόμους κοινωνίας, διὰ δὲ πειρασμῶν μυρίων βάσανον δεδωκότες ἀκριβῆ τῆς ἑαυτῶν προαιρέσεως, παντὸς τιμίου δοκοῦντος ἐν ἀνθρώποις ἔσονται τιμιώτεροι , τῆς ἀνδρὸς εὑρεθέντες ἄξιοι προσηγορίας, καὶ τὸ κατὰ φύσιν λογικὸν διασώζοντες, χρηματίζοντες ἄνθρωποι , τῷ μὴ τεθηριῶσθαι τοῖς ἄλλοις ὁμοίως. Ἄπυρος δὲ χρυσὸς , ὁ διὰ τὸ φύσει καθαρὸν καὶ ἀμιγὲς πρὸς ἄλλα, πυρώσεως οὐ δεόμενος. Σουφεὶρ δὲ χώρα τῆς Ἰνδικῆς, ἔνθα γίνεσθαι τὰς τιμιωτάτας λίθους φησί. Δηλοῖ τοίνυν ἢ τῶν ἀρετὴν ἐχόντων τὸ σπάνιον, ἢ τῶν ὅλως ζώντων μετὰ τὴν ἅλωσιν Βαβυλῶνος· εἴγε περὶ ταύτης ὁ λόγος, ἐφ’ οἷς οὐρανοῦ θυμὸν ὑποτίθεται, οὐχ ὡς ἐμψύχου, καθ’ ἃ δή τινες οἴονται, ἀλλὰ τὰς ἐν αὐτῷ δυνάμεις δηλῶν, ὥσπερ φαμὲν, Ἡ πόλις ἐκβέβηκε, Πᾶσα ἡ πόλις ᾔτησέ τι παρὰ τοῦ ἄρχοντος, τοὺς ἐνοικοῦντας σημαίνοντες. Συγκινεῖται δὲ τῷ Δεσπότῃ κατὰ τῶν ἀσεβούντων ἡ κτίσις· ὡς καὶ χαρὰ γίνεται ἐν τοῖς μετανοοῦσιν ἐν οὐρανῷ.
αὐτῶν, ἔπεμψαν πρέσβεις ὀπίσω αὐτοῦ ἀρνούμενοι τὴν αὐτοῦ βασιλείαν. Εἶεν δ' ἂν οἱ πρέσβεις, οἱ τὸν θάνατον ἐνεργήσαντες αὐτοῦ, νομίσαντες διὰ τοῦ σταυροῦ διακόπτειν αὐτοῦ τὴν βασιλείαν, λέγοντες τῷ Πιλάτῳ · « Μὴ γράφε ὅτι βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων, ἀλλ' ὅτι ἐκεῖνος εἶπε, βασιλεύς εἰμι ·, οἳ κατακρι θέντες ἐκ τῆς ἑαυτῶν πονηρίας ἐμποδὼν οὐ γεγό- νασι τῇ οἰκονομία. Οὐδεὶς δὲ θέλει φαῦλα πράττων, ὑπὸ Χριστοῦ βασιλεύεσθαι. Περὶ ὧν, ὅτι ταραχθή- σονται, φησὶν ὁ προφήτης, ὅταν ἴδωσι τὸν Κύριον μετὰ δόξης ἐρχόμενον. Ἰδοὺ γὰρ ἡμέρα Κυρίου ἔρχεται ἀνίατος. Ταύτην ἄλλην εἶναί φασι παρὰ τὴν προτέραν, περὶ ἧς εἶπεν· Ἐγγὺς ἡ ἡμέρα Κυ- ρίου. Εκείνη γὰρ, περὶ τῆς ἰδίας ἑκάστου συντε λείας, ἥτις ἐγγὺς πάρεστιν· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς καθολικῆς, ἤπερ δὴ καὶ κυρίως ἐστὶν ἡμέρα. Νυκτί · γὰρ οὐ διακόπτεται. Διὸ καὶ ἐν αὐτῇ φανεροῦται τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους. Ο δὲ παρὼν βίος, νύξ· ἐν ᾧ ταῦτα συγκέκρυπται. Εκείνην οὖν ἀνίατον ἔφησεν. Οὐκ ἔστι γὰρ ἐξετάσασθαι τοὺς προσαγομένους ἐν αὐτῇ πόνους. Οἰκονομικὸν ἡ δὲ τοῦτο, φασί, φόβον ἐμποιοῦν πρὸς τὸ ἐργάζεσθαι, ἕως ἡμέρα ἐστίν· ἔρχεται γάρ νύξ, ὅτε οὐδεὶς δύναται ἐργάσασθαι· δεδεμένος δὲ χεῖρας καὶ πόδας τῷ δεσμῷ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων, εἰς τὸ σκότος ἐμβάλλεται. Τότε δὲ, φησὶν, οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ τὸ φῶς οὐ δώ- σουσι, λέγοντος τοῦ Κυρίου. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσε ται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις, οἷς ἐπιλέγει· καὶ κόψοντα: πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. Τῷ σύμφωνον τό· Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων. Φωνὴ βασιλέων καὶ ἐθνῶν συνηγμένων. @ ιβεις'. Καὶ ἀπολῷ ὕβριν ἀνόμων, καὶ ὕβριν ὑπερηφάνων ταπεινώσω. Καὶ ἔσονται οἱ καταλε λειμμένοι ἔντιμοι μᾶλλον, ἢ τὸ χρυσίον τὸ ἄπυ- ρον, καὶ ἄνθρωπος μᾶλλον ἔντιμος ἔσται ἢ ὁ λίθος ὁ ἐκ Σουφείς, κ. τ. λ. Ει Καὶ ταῦτα πάλιν, οἱ μὲν τοῖς περὶ τῆς καθόλου κρίσεως προσκεῖσθαί φασιν, οἱ δὲ περὶ Χαλδαίων ἰδικώτερον λέγεσθαι, ἀγαθότητος δὲ Θεοῦ τὸ, ὕβριν ἀνόμων καὶ ὑπερηφάνων ἀπολεῖν τε καὶ ταπει τοῦν, ὡς ἂν ἀποκαταστήσῃ καθαρὸν ἀπὸ πάσης κακίας τὸ ἑαυτοῦ δημιούργημα· ὡς καὶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν ἀθετεῖ διελέγχων, οὐκ οὖσαν ἀληθῆ καθ' ἃ τοῖς πλανωμένοις δοκεῖ. Οὕτως ὑπὸ ἰατροῦ νόσος ἀπόλλυσθαι λέγεται, καὶ σκότος ὑπὸ ἡλίου. Διὸ καὶ Ἰακὼβ εὐλογῶν τοὺς υἱοὺς Συμεὼν καὶ Λευί, Επι κατάρατος, φησὶν, ὁ θυμὸς αὐτῶν· τὴν πονηρὰν γὰρ ἕξιν διὰ τῆς κατάρας ἐξαναλίσκει, ὡς ἂν τὸ καταλει πόμενον ἐν αὐτοῖς ἄξιον τῆς εὐλογίας τοῦ πατριάρ- που γένηται. Οὕτω καὶ Νῶέ φησιν· Επικατάρατος Χαναάν· καίτοι Χὰμ ἦν ὁ λελυπηκώς, ἀλλ' ὅμως οὐκ αὐτῷ καταρᾶται, ἀλλὰ τῷ γεννήματι αὐτοῦ, γρ. οἰκονομικῶς. COMMENTARII IN ISAIAM. B A homines modo, sed potestates etiam, haudquaquam C imperium ejus ferre voluerunt. Sed cum ea præ- ciperet, quæ fieri postularet, missa ad eum lega- tione regem esse suum ipsi postea pernegarunt et abjurarunt. Dicantur forsan et legati non male, qui mortis ejus auctores, ejusdem regnum se cruce posse exscindere arbitrati, Pilato, ne regem eum esse Judæorum scriberet, sed quod regem se esse diceret, inclamabant. Sed suo ipsi scelere convicti dispensationem morari vel avertere nequiverunt. Nullus autem, qui scelesta operatur, Christo rege unquam gaudere poterit. Quo fit ut de hoc honi- num genere turbabuntur verbum usurpavit pro- pheta; quo tempore nimirum cum gloria Dominum venient em viderint. Sequuntur vero: Ecce enim dies Domini ven it implacabilis. Quam esse a supe- riore aliam, de qua prope est dies Domini scribeba- tur, aiunt. Illam cnim de cuilibet imminente con- summatione exsistere, hanc autem universam on- nium, quæ proprie dies appellatur, intelligi. Ne- que enim tum nocte intercidetur aliqua : nec qua in tenebris latent, fugere quemquam poterunt, quibus vita hæc significatur, in qua ista occultan- tur. Illam ergo implacabilem nuncupavit, cujus mederi doloribus nihil quidquam valeat. Provide autem et sapienter, ut, donec dies est, laboremus istis metum incuti arbitrantur. Venit namque nos, cum nemo poterit operari: sed suis, tanquam vinculo, peccatis quisque manibus et pedibus con- strictis in tenebras detrudetur. Tunc enim, ait, jubente Domino, ipsa coli stelle lumen non da- bunt: sed illorum statim temporum miseriam So- montibus; vos regum et gentium congregatorum. fis excipient tenebra, aliaque, quæ sequuntur, quibus omnes tribus e terra amputandas esse colligit. Quale fuit et illud antea : Voæ gentium multarum in VERS. 12-16. Et perdam injuriam iniquo- rum, et contumeliam superborum deprimam. erunt, qui relicti sunt, pretiosiores auro obrizo, et homo pretiosior lapide ex Suphir, etc. Et hæc etiam ad universum judicium alii, alii autem ad Chaldæos tantum referunt. Sed in eo Dei apparet bonitas, quod injuriam iniquorum, et su- perbiam perditurum se, atque repressurum dicit, ut suum ipse opus omni scelere et labe vacuum effi- ciat : quo, veluti morbus ope medici, vel tenebra D solis adventu, fugari dicuntur; sic sapientiam sa- we Joan. xix, 21. Joan. 15, 4. pientum (licet errantibus vera et recta videantur) pravam convincat, et evertat. Itaque et Jacob, cum filiis suis Simeoni et Levi fausta precaretur, eo- rum furori maledixit, ut postquam imprecatione malus esset deletus habitus, quod in ipsis erat re- liquum patriarchae dignum benedictione fieret . Quomodo et illa Noe sumenda sunt, quibus Cha- naam exsecratur 3. Etsi enim patrem dolore Cham ipse affecerat, non filio tamen imprecatus est pa- Gen. xLix, 5-7. Gen. vir, 20-27. VARIA LECTIONES.
Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ ἐπὶ τοῖς ἀνόμοις ὁ οὐρανὸς ἐξίσταταί τε καὶ φρίττει· καὶ ἐν Αἰγύπτῳ γὰρ ὕδωρ μὲν εἰς αἷμα μετέβαλεν· ἐξῆρψε δὲ βατράχους ἡ γῆ· καθῆκε δὲ χάλαζαν οὐρανός· ὁ δὲ ἀὴρ σκότος ὑπῆρχε βαθύτατον. Οὕτω δὲ καὶ νῦν οὐρανοῦ θυμὸν νοητέον, ὡς ἅπερ ἐξ αὐτοῦ τοῖς κολαζομένοις ἐπάγεται φοβερὰ, ἄστρων ἐκλείψεις, σκηπτοί τε καὶ σκληραὶ βρονταὶ, καὶ ἀέρος ἀχλὺς, ἃ δὴ γίνεται διὰ θυμὸν ὀργῆς Κυρίου , οὕτω λεγομένης τῆς κατὰ κόλασιν ἀναθυμιάσεως, καὶ τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτηκόσιν ἐξάψεως. Γῆ δὲ, φησὶν, ἐκ τῶν θεμελίων σεισθήσεται · τοῦτ’ ἔστιν, οὐκ ἐπιβολῆς ἔχουσα τὸν βρασμόν. Θεμέλια δὲ γῆς ἄγνωστά φησιν ἐν Ἰὼβ ἀνθρώπου φύσει Κύριος. «Ποῦ ἦς ἐν τῷ θεμελιοῦν με τὴν γῆν; ἀπάγγειλον δή μοι εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν, τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς, εἰ οἶδας; ἢ τίς ὁ ἐπαγαγὼν σπαρτίον ἐπ’ αὐτήν; ἐπὶ τίνος οἱ κρίκοι αὐτῆς πεπήγασιν; τίς δέ ἐστιν ὁ βαλὼν λίθον γωνιαῖον ἐπ’ αὐτῆς;» Οἱ δὲ τῆς ἔξω σοφίας φασὶ τεθεμελιῶσθαι τὴν γῆν ἐν τῷ κέντρῳ τῆς περιεχούσης οὐρανοῦ σφαίρας αὐτήν. Ἰσόῤῥοπος γάρ περ ἀφισταμένη πανταχόθεν, ἐστὶν ἀκλόνητος· καὶ ταῦτα δὴ, φασὶ, τὰ ῥητὰ δηλοῖ τὴν συντέλειαν.
αὐτῶν, ἔπεμψαν πρέσβεις ὀπίσω αὐτοῦ ἀρνούμενοι τὴν αὐτοῦ βασιλείαν. Εἶεν δ' ἂν οἱ πρέσβεις, οἱ τὸν θάνατον ἐνεργήσαντες αὐτοῦ, νομίσαντες διὰ τοῦ σταυροῦ διακόπτειν αὐτοῦ τὴν βασιλείαν, λέγοντες τῷ Πιλάτῳ · « Μὴ γράφε ὅτι βασιλεὺς τῶν Ἰουδαίων, ἀλλ' ὅτι ἐκεῖνος εἶπε, βασιλεύς εἰμι ·, οἳ κατακρι θέντες ἐκ τῆς ἑαυτῶν πονηρίας ἐμποδὼν οὐ γεγό- νασι τῇ οἰκονομία. Οὐδεὶς δὲ θέλει φαῦλα πράττων, ὑπὸ Χριστοῦ βασιλεύεσθαι. Περὶ ὧν, ὅτι ταραχθή- σονται, φησὶν ὁ προφήτης, ὅταν ἴδωσι τὸν Κύριον μετὰ δόξης ἐρχόμενον. Ἰδοὺ γὰρ ἡμέρα Κυρίου ἔρχεται ἀνίατος. Ταύτην ἄλλην εἶναί φασι παρὰ τὴν προτέραν, περὶ ἧς εἶπεν· Ἐγγὺς ἡ ἡμέρα Κυ- ρίου. Εκείνη γὰρ, περὶ τῆς ἰδίας ἑκάστου συντε λείας, ἥτις ἐγγὺς πάρεστιν· ἡ δὲ νῦν, περὶ τῆς καθολικῆς, ἤπερ δὴ καὶ κυρίως ἐστὶν ἡμέρα. Νυκτί · γὰρ οὐ διακόπτεται. Διὸ καὶ ἐν αὐτῇ φανεροῦται τὰ κρυπτὰ τοῦ σκότους. Ο δὲ παρὼν βίος, νύξ· ἐν ᾧ ταῦτα συγκέκρυπται. Εκείνην οὖν ἀνίατον ἔφησεν. Οὐκ ἔστι γὰρ ἐξετάσασθαι τοὺς προσαγομένους ἐν αὐτῇ πόνους. Οἰκονομικὸν ἡ δὲ τοῦτο, φασί, φόβον ἐμποιοῦν πρὸς τὸ ἐργάζεσθαι, ἕως ἡμέρα ἐστίν· ἔρχεται γάρ νύξ, ὅτε οὐδεὶς δύναται ἐργάσασθαι· δεδεμένος δὲ χεῖρας καὶ πόδας τῷ δεσμῷ τῶν ἰδίων ἁμαρτημάτων, εἰς τὸ σκότος ἐμβάλλεται. Τότε δὲ, φησὶν, οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ τὸ φῶς οὐ δώ- σουσι, λέγοντος τοῦ Κυρίου. Εὐθέως δὲ μετὰ τὴν θλίψιν τῶν ἡμερῶν ἐκείνων, ὁ ἥλιος σκοτισθήσε ται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις, οἷς ἐπιλέγει· καὶ κόψοντα: πᾶσαι αἱ φυλαὶ τῆς γῆς. Τῷ σύμφωνον τό· Φωνὴ ἐθνῶν πολλῶν ἐπὶ τῶν ὀρέων. Φωνὴ βασιλέων καὶ ἐθνῶν συνηγμένων. @ ιβεις'. Καὶ ἀπολῷ ὕβριν ἀνόμων, καὶ ὕβριν ὑπερηφάνων ταπεινώσω. Καὶ ἔσονται οἱ καταλε λειμμένοι ἔντιμοι μᾶλλον, ἢ τὸ χρυσίον τὸ ἄπυ- ρον, καὶ ἄνθρωπος μᾶλλον ἔντιμος ἔσται ἢ ὁ λίθος ὁ ἐκ Σουφείς, κ. τ. λ. Ει Καὶ ταῦτα πάλιν, οἱ μὲν τοῖς περὶ τῆς καθόλου κρίσεως προσκεῖσθαί φασιν, οἱ δὲ περὶ Χαλδαίων ἰδικώτερον λέγεσθαι, ἀγαθότητος δὲ Θεοῦ τὸ, ὕβριν ἀνόμων καὶ ὑπερηφάνων ἀπολεῖν τε καὶ ταπει τοῦν, ὡς ἂν ἀποκαταστήσῃ καθαρὸν ἀπὸ πάσης κακίας τὸ ἑαυτοῦ δημιούργημα· ὡς καὶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν ἀθετεῖ διελέγχων, οὐκ οὖσαν ἀληθῆ καθ' ἃ τοῖς πλανωμένοις δοκεῖ. Οὕτως ὑπὸ ἰατροῦ νόσος ἀπόλλυσθαι λέγεται, καὶ σκότος ὑπὸ ἡλίου. Διὸ καὶ Ἰακὼβ εὐλογῶν τοὺς υἱοὺς Συμεὼν καὶ Λευί, Επι κατάρατος, φησὶν, ὁ θυμὸς αὐτῶν· τὴν πονηρὰν γὰρ ἕξιν διὰ τῆς κατάρας ἐξαναλίσκει, ὡς ἂν τὸ καταλει πόμενον ἐν αὐτοῖς ἄξιον τῆς εὐλογίας τοῦ πατριάρ- που γένηται. Οὕτω καὶ Νῶέ φησιν· Επικατάρατος Χαναάν· καίτοι Χὰμ ἦν ὁ λελυπηκώς, ἀλλ' ὅμως οὐκ αὐτῷ καταρᾶται, ἀλλὰ τῷ γεννήματι αὐτοῦ, γρ. οἰκονομικῶς. COMMENTARII IN ISAIAM. B A homines modo, sed potestates etiam, haudquaquam C imperium ejus ferre voluerunt. Sed cum ea præ- ciperet, quæ fieri postularet, missa ad eum lega- tione regem esse suum ipsi postea pernegarunt et abjurarunt. Dicantur forsan et legati non male, qui mortis ejus auctores, ejusdem regnum se cruce posse exscindere arbitrati, Pilato, ne regem eum esse Judæorum scriberet, sed quod regem se esse diceret, inclamabant. Sed suo ipsi scelere convicti dispensationem morari vel avertere nequiverunt. Nullus autem, qui scelesta operatur, Christo rege unquam gaudere poterit. Quo fit ut de hoc honi- num genere turbabuntur verbum usurpavit pro- pheta; quo tempore nimirum cum gloria Dominum venient em viderint. Sequuntur vero: Ecce enim dies Domini ven it implacabilis. Quam esse a supe- riore aliam, de qua prope est dies Domini scribeba- tur, aiunt. Illam cnim de cuilibet imminente con- summatione exsistere, hanc autem universam on- nium, quæ proprie dies appellatur, intelligi. Ne- que enim tum nocte intercidetur aliqua : nec qua in tenebris latent, fugere quemquam poterunt, quibus vita hæc significatur, in qua ista occultan- tur. Illam ergo implacabilem nuncupavit, cujus mederi doloribus nihil quidquam valeat. Provide autem et sapienter, ut, donec dies est, laboremus istis metum incuti arbitrantur. Venit namque nos, cum nemo poterit operari: sed suis, tanquam vinculo, peccatis quisque manibus et pedibus con- strictis in tenebras detrudetur. Tunc enim, ait, jubente Domino, ipsa coli stelle lumen non da- bunt: sed illorum statim temporum miseriam So- montibus; vos regum et gentium congregatorum. fis excipient tenebra, aliaque, quæ sequuntur, quibus omnes tribus e terra amputandas esse colligit. Quale fuit et illud antea : Voæ gentium multarum in VERS. 12-16. Et perdam injuriam iniquo- rum, et contumeliam superborum deprimam. erunt, qui relicti sunt, pretiosiores auro obrizo, et homo pretiosior lapide ex Suphir, etc. Et hæc etiam ad universum judicium alii, alii autem ad Chaldæos tantum referunt. Sed in eo Dei apparet bonitas, quod injuriam iniquorum, et su- perbiam perditurum se, atque repressurum dicit, ut suum ipse opus omni scelere et labe vacuum effi- ciat : quo, veluti morbus ope medici, vel tenebra D solis adventu, fugari dicuntur; sic sapientiam sa- we Joan. xix, 21. Joan. 15, 4. pientum (licet errantibus vera et recta videantur) pravam convincat, et evertat. Itaque et Jacob, cum filiis suis Simeoni et Levi fausta precaretur, eo- rum furori maledixit, ut postquam imprecatione malus esset deletus habitus, quod in ipsis erat re- liquum patriarchae dignum benedictione fieret . Quomodo et illa Noe sumenda sunt, quibus Cha- naam exsecratur 3. Etsi enim patrem dolore Cham ipse affecerat, non filio tamen imprecatus est pa- Gen. xLix, 5-7. Gen. vir, 20-27. VARIA LECTIONES.
PG 87:2083Οἱ δὲ περὶ Βαβυλωνίων εἰρῆσθαι νομίζοντες λέγουσιν, ὡς οἱ προφῆται τὴν θείαν καὶ ἄφραστον δύναμιν δεχόμενοι κατὰ νοῦν, ὑπερβολικῶς αἴρουσιν ὑψοῦ τὰς φωνὰς, καὶ μεγέθη τοῖς διηγήμασιν ἐπινοοῦσιν ἐξαίρετα. Οἱ δὲ φεύγειν , φησὶ, τότε πειρώμενοι τὰ δεινὰ, δόξουσιν ἐοικέναι δορκαδίῳ σμικρῷ , ἀλλ’ οὐ τελείοις, κοῦφόν τε καὶ ταχὺν ποιουμένοις τὸν δρόμον· εὐπτόητον δὲ τὸ ζῶον, κἀν ταῖς φυγαῖς οὐχ ἱστάμενον. Καὶ ὡς πρόβατον ἔσονται πλανώμενον . Οὐ γὰρ ἔχει σύνεσιν οἰκείαν τὸ πρόβατον , ὡς ὁρμίσαι μὲν ἐπὶ τὰς τροφίμους νομὰς, αὐλισθῆναι δὲ ἐν τόποις ἀσφαλεστέροις, ἢ πότον ἑαυτοῖς ἐκζητῆσαι, ἐὰν μή τις ᾖ ποιμαίνων, καὶ ἐπ’ αὐτὰ καθηγούμενος. Οὕτως οὖν τοῖς φεύγουσί φησιν, Οὐκ ἔσται τις ἄρχων ὁ καὶ συνάγειν δυνάμενος, καὶ καταφυγὴν αὐτοῖς παρασχεῖν. Οἱ μὲν γὰρ διασπείρονται διωκόμενοι· οἱ δὲ μένοντες, ἡττηθήσονται · ἢ καὶ, κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνευτὰς, ἐκκεντηθήσονται . Οἱ δὲ κἂν συστῶσι ἀλλήλων, ὑποπεσοῦνται τῇ μαχαίρᾳ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ . Οὐ μόνον δὲ ταῦτα διαθήσουσιν τοὺς ἀσεβεῖς αἱ δυνάμεις αἱ τιμωρητικαὶ, ἤγουν τοὺς Βαβυλωνίους οἱ Πέρσαι ·
Ερμηνεύεται γὰρ, ὡς σάλος. Εν κινήσει γὰρ ἡ ἕξις γινομένη τὸ πάθος ἐπιτελεῖ. καὶ τῷ ἔργῳ, ᾧπερ συμβολικῶς ὀνομάζεται Χαναάν. Ἡ δὲ ὕβρις, ἣν ἀπολεῖν φησι, πάσης ἐστὶν ἀνομίας εμφατική. Οἱ γὰρ ἄνομοι ὑβρίζουσι μὲν εἰς τὸν ναὸν, ὑβρίζουσι δὲ εἰς τὸν πλησίον, καὶ εἰς τὸ κατ' εἰκόνα. Καὶ διὰ τῆς εἰκόνος ἡ ὕβρις ἀνα- Φαίνει ἐπὶ τὸν κτίσαντα, καθὰ καὶ εἰς βασιλέα, δια τῆς εἰκόνος ὑβριζομένης. Καὶ πρὸ πάντων, δι' ὧν τις ἁμαρτάνει, ἑαυτὸν καθυβρίζει· ὕβρεως ἄρα γέν- νημα πᾶσα ἁμαρτία· καὶ τοῦ ὑβριστοῦ πρώτου καθ- άπτεται· οὕτω δὲ καὶ ὑπερηφανία τῆς ἀνομίας ἐστὶν ἀδελφή. Ο γὰρ ἄν τις ἁμάρτη, τὴν ἐναντίαν ἀρετὴν ὑπερηφανεῖ τῷ πλημμελήματι. Ὁ οὖν ἀν- ἡ ἐνοικοῦντας σημαίνοντες. Συγκινεῖται δὲ τῷ Δεσπό Δεν, 11. - 17. τιτασσόμενος ὑπερηφάνοις Κύριος, καὶ ταπεινών ἁμαρτωλοὺς ἕως γῆς, ἐπαγγέλλεται τὴν ὕβριν τῶν ὑπερηφάνων ταπεινώσειν, βυόμενος αὐτοὺς ἐκ τῆς πρὸς τὸν διάβολον ὁμοιότητος, ὃς πατήρ ἐστιν ὑπερηφανίας, ενάγων αὐτοὺς πρὸς τὸ μαθητεύεσθα: τῷ εἰπόντι · Μάθετε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ὅτι πριός είμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. Ταῦτα δὲ, φασί, καθολικῶς περὶ τῆς ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ κόσμου κρίσεως εἴρηται· διὸ ἐν αὐτοῖς, τῆς οἰκουμένης ὅλης μεμνημένος, ού δεμίαν Βαβυλώνος πεποίηται μνείαν, μετὰ δὲ τὸ ἐπενεχθῆναι τὰ εἰρημένα, οἱ ἐκ πολλῶν εὑρισκόμε νοι άνθρωποι μηδὲν βλαβέντες τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῆς πρὸς τοὺς ἀνόμους κοινωνίας, διὰ δὲ πειρασμῶν μυ ρίων βάσανον δεδωκότες ἀκριβῆ τῆς ἑαυτῶν προαι- ρέσεως, παντός τιμίου δοκοῦντος ἐν ἀνθρώποις ἔσονται τιμιώτεροι, τῆς ἀνδρὸς εὑρεθέντες ἄξιοι προσηγορίας, καὶ τὸ κατὰ φύσιν λογικὸν διασώζον τες, χρηματίζοντες ἄνθρωποι, τῷ μὴ τεθηριώσθαι τοῖς ἄλλοις ὁμοίως. Απυρος δὲ χρυσὸς, ὁ διὰ τὸ φύσει καθαρὸν καὶ ἀμιγὲς πρὸς ἄλλα, πυρώσεως οὐ δεόμενος. Σουφεὶς δὲ χώρα τῆς Ἰνδικῆς, ἔνθα γίνε σθαι τὰς τιμιωτάτας λίθους φησί κ. Δηλοί τοίνυν ἢ τῶν ἀρετὴν ἐχόντων τὸ σπάνιον, ἢ τῶν ὅλως ζώντων μετὰ τὴν ἅλωσιν Βαβυλῶνος· εἶχε περὶ ταύτης δ λόγος, ἐφ' οἷς οὐρανοῦ θυμὸν ὑποτίθεται, οὐχ ὡς ἐμψύχου, καθ᾽ ἃ δή τινες οἴονται, ἀλλὰ τὰς ἐν αὐτῷ & δυνάμεις δηλῶν, ὥσπερ φαμὲν, Ἡ πόλις ἐκβέβηκε, Πᾶσα ἡ πόλις ᾔτησέ τι παρὰ τοῦ ἄρχοντος, τοὺς τῇ κατὰ τῶν ἀσεβούντων ἡ κτίσις· ὡς καὶ χαρὰ για νεται ἐν τοῖς μετανοοῦσιν ἐν οὐρανῷ. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ ἐπὶ ταῖς ἀνόμοις ὁ οὐρανὸς ἐξίσταται τε καὶ φρίτ τει· καὶ ἐν Αἰγύπτῳ γὰρ ὕδωρ μὲν εἰς αἷμα μετ ἔβαλεν· ἐξῆρψε δὲ βατράχους ἡ γῆ καθῆκε δὲ χά- λαζαν οὐρανός· ὁ δὲ ἀὴρ σκότος ὑπῆρχε βαθύτατον. Οὕτω δὲ καὶ νῦν οὐρανοῦ θυμόν νοητέον, ὡς ἅπερ ἐξ αὐτοῦ τοῖς κολαζομένοις ἐπάγεται φοβερά, άστρων ἐκλείψεις, σκηπτοί τε καὶ σκληραί βρονταί, καὶ * κ γρ. φασί. γρ. ἐξέρειξε, • PROCOPII GAZEI 208% rens, seul proli ipsius, et operi, unde symbolice A nomicn est adeptus Chanaan Significat enim tanquam æstum, sive commotionem, si verbi ratio requiratur. Perturbationem siquidem is absolvit babitus, qui in motu exsistit. Est deinde injuria, quam se perditurum dicit, cujuslibet iniquitatis nou obscura significatio. In- juriam enim faciunt qui iniqui sunt, et templo ipsi, et proximo, et Dei imagini a qua ad Con- ditorem a se auditum injuria : non aliter quam quæ progreditur a læsa regis imagine, ad regem ipsum. Estque imprimis certum et indubitatum, in quo quisque peccat, in hoc ipse sibi contume- liam afferre. Et certe peccatum omne contunie- tiæ soboles est; quæ sui primum auctorem ado- ritur et mullat. Pari ratione et iniquitatis seror B esse dicatur superbia. Ideo enim quisque peccat, quod oppositam sceleri virtutem superbe despicit. Qui superbis igitur resistit Dominus *, quique pec- catores ad terram usque deprimit, injuriam se su- perborum depressurum pollicetur, et ea quam cum diabolo superbiæ parente habent *, abstersa simili- 4udine, in ejus scholam, qui discere a se præcipit, quia mitis sit et humilis corde, deducturum. Sed universe ista de judicio, quod in extrema mundi periodo futurum est, aiunt intelligi: inde- que fieri, ut cum in eis terræ totius meminerit, nihil de Babylone quidquam adjunxerit. Cæterum ubi contigerint quæ dicta sunt; qui ex infinito numero, integritate animi conservata, cum ini- quis societatem non iniverint, sed per infinita ten- C tationum tormenta probati, exactum voluntatis suæ testimonium dederint; omni re illi quantum- vis mortalibus eximia, pretiosiores erunt; hominis videlicet appellatione digni : quippe qui incorrupto et illæso rationis munere; quod a natura possi- dent, non cum aliis feritatem amplexi, homines esse se testati sint. Dicitur autem aurum id obri- zum, quod purum putum natura exsistens, quia generis alterius nihil admistum habet, coctione non indiget. Est vero Suphir, Indiæ regio, in qua pretiosos lapides aiunt reperiri. Significat ergo vel proborum, vel eorum certe, qui capta Babylone superstites futuri sunt, paucitatem. Quod si de ista sermo est, in quibus iram cali subjicit, non animatum asseri, quod placuit quibusdam, sed quæ sunt in ipso virtutes designari putamus. Quo locu- tionis genere cum urbem egressam esse, eamdemque a principe suo petivisse aliquid dicimus, nihil aliud quam urbis cives intelligimus. Cum ipso enim Do- mino adversus impios, auctoris sui partes amplexa mundi fabrica movetur, non aliter quam propter eos, qui resipiscunt, lætari caelum et gaudere dicitur. Et alicubi rursum propter sceleratos • Sap. xr, Matth, xt, 29. * Prov. 111, 34, Jac. iv, 10; Petr. v, 5. * Job XL1, 25. VARIE LECTIONES. • Psal.
ἀλλὰ καὶ γυναῖκας καὶ παῖδας , ὡς ὁμοίως ὑπάρχοντας ἀσεβεῖς. Τὸ δὲ εἰς τὴν χώραν αὐτοῦ διῶξαι , ἀντὶ τοῦ ἐπειχθῆναι. Δεδιότες γὰρ τοὺς πολεμίους, φησὶ, καὶ τὴν ἡδίστην αὐτοῖς φεύξονται χώραν . Συμφωνεῖ δὲ τῷ τοὺς παῖδας ἄρξουσιν , ὁ Δαβὶδ πρὸς τὴν Βαβυλῶνα λέγων, «Μακάριος ὃς κρατήσει καὶ ἐδαφιεῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέτραν.» Εἰ δὲ δεῖ νοητῶς περὶ τῶν συμβεβηκότων Ἀσσυρίοις εἰπεῖν, εὕροις ἂν ἀκωλύτως τῇ περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείᾳ λεχθείσῃ τὰ περὶ τῆς νοητῆς Βαβυλῶνος, καὶ τοῦ ταύτης ἄρχοντος διαβόλου λεγόμενα, ὃς κατὰ τὸν ἱστορικὸν βασιλέα πολεμεῖ μὲν ἀεὶ τοῖς ἀνακειμένοις Θεῷ, πολλούς τε λίαν αἰχμαλώτους ἐργάζεται, καὶ τούτοις ἐπιχαίρει τῆς πατρίδος ἐληλαμένοις, καὶ γῆς τῆς ἁγίας. Ἀλλ’ ἐγήγερται τὸ τοῦ Σωτῆρος σημεῖον ὁ θεῖος σταυρὸς, καὶ ἠλαλάξαμεν κατ’ αὐτοῦ ᾠδὴν ᾄδοντες ἐπινίκιον τῷ δι’ ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν τε νενικηκότι, καὶ τὴν φωνὴν ὑψώσαμεν , τῆς πίστεως τὴν ὁμολογίαν ποιούμενοι.
Ερμηνεύεται γὰρ, ὡς σάλος. Εν κινήσει γὰρ ἡ ἕξις γινομένη τὸ πάθος ἐπιτελεῖ. καὶ τῷ ἔργῳ, ᾧπερ συμβολικῶς ὀνομάζεται Χαναάν. Ἡ δὲ ὕβρις, ἣν ἀπολεῖν φησι, πάσης ἐστὶν ἀνομίας εμφατική. Οἱ γὰρ ἄνομοι ὑβρίζουσι μὲν εἰς τὸν ναὸν, ὑβρίζουσι δὲ εἰς τὸν πλησίον, καὶ εἰς τὸ κατ' εἰκόνα. Καὶ διὰ τῆς εἰκόνος ἡ ὕβρις ἀνα- Φαίνει ἐπὶ τὸν κτίσαντα, καθὰ καὶ εἰς βασιλέα, δια τῆς εἰκόνος ὑβριζομένης. Καὶ πρὸ πάντων, δι' ὧν τις ἁμαρτάνει, ἑαυτὸν καθυβρίζει· ὕβρεως ἄρα γέν- νημα πᾶσα ἁμαρτία· καὶ τοῦ ὑβριστοῦ πρώτου καθ- άπτεται· οὕτω δὲ καὶ ὑπερηφανία τῆς ἀνομίας ἐστὶν ἀδελφή. Ο γὰρ ἄν τις ἁμάρτη, τὴν ἐναντίαν ἀρετὴν ὑπερηφανεῖ τῷ πλημμελήματι. Ὁ οὖν ἀν- ἡ ἐνοικοῦντας σημαίνοντες. Συγκινεῖται δὲ τῷ Δεσπό Δεν, 11. - 17. τιτασσόμενος ὑπερηφάνοις Κύριος, καὶ ταπεινών ἁμαρτωλοὺς ἕως γῆς, ἐπαγγέλλεται τὴν ὕβριν τῶν ὑπερηφάνων ταπεινώσειν, βυόμενος αὐτοὺς ἐκ τῆς πρὸς τὸν διάβολον ὁμοιότητος, ὃς πατήρ ἐστιν ὑπερηφανίας, ενάγων αὐτοὺς πρὸς τὸ μαθητεύεσθα: τῷ εἰπόντι · Μάθετε ἀπ᾿ ἐμοῦ, ὅτι πριός είμι, καὶ ταπεινὸς τῇ καρδίᾳ. Ταῦτα δὲ, φασί, καθολικῶς περὶ τῆς ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ κόσμου κρίσεως εἴρηται· διὸ ἐν αὐτοῖς, τῆς οἰκουμένης ὅλης μεμνημένος, ού δεμίαν Βαβυλώνος πεποίηται μνείαν, μετὰ δὲ τὸ ἐπενεχθῆναι τὰ εἰρημένα, οἱ ἐκ πολλῶν εὑρισκόμε νοι άνθρωποι μηδὲν βλαβέντες τὴν ψυχὴν ἀπὸ τῆς πρὸς τοὺς ἀνόμους κοινωνίας, διὰ δὲ πειρασμῶν μυ ρίων βάσανον δεδωκότες ἀκριβῆ τῆς ἑαυτῶν προαι- ρέσεως, παντός τιμίου δοκοῦντος ἐν ἀνθρώποις ἔσονται τιμιώτεροι, τῆς ἀνδρὸς εὑρεθέντες ἄξιοι προσηγορίας, καὶ τὸ κατὰ φύσιν λογικὸν διασώζον τες, χρηματίζοντες ἄνθρωποι, τῷ μὴ τεθηριώσθαι τοῖς ἄλλοις ὁμοίως. Απυρος δὲ χρυσὸς, ὁ διὰ τὸ φύσει καθαρὸν καὶ ἀμιγὲς πρὸς ἄλλα, πυρώσεως οὐ δεόμενος. Σουφεὶς δὲ χώρα τῆς Ἰνδικῆς, ἔνθα γίνε σθαι τὰς τιμιωτάτας λίθους φησί κ. Δηλοί τοίνυν ἢ τῶν ἀρετὴν ἐχόντων τὸ σπάνιον, ἢ τῶν ὅλως ζώντων μετὰ τὴν ἅλωσιν Βαβυλῶνος· εἶχε περὶ ταύτης δ λόγος, ἐφ' οἷς οὐρανοῦ θυμὸν ὑποτίθεται, οὐχ ὡς ἐμψύχου, καθ᾽ ἃ δή τινες οἴονται, ἀλλὰ τὰς ἐν αὐτῷ & δυνάμεις δηλῶν, ὥσπερ φαμὲν, Ἡ πόλις ἐκβέβηκε, Πᾶσα ἡ πόλις ᾔτησέ τι παρὰ τοῦ ἄρχοντος, τοὺς τῇ κατὰ τῶν ἀσεβούντων ἡ κτίσις· ὡς καὶ χαρὰ για νεται ἐν τοῖς μετανοοῦσιν ἐν οὐρανῷ. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ ἐπὶ ταῖς ἀνόμοις ὁ οὐρανὸς ἐξίσταται τε καὶ φρίτ τει· καὶ ἐν Αἰγύπτῳ γὰρ ὕδωρ μὲν εἰς αἷμα μετ ἔβαλεν· ἐξῆρψε δὲ βατράχους ἡ γῆ καθῆκε δὲ χά- λαζαν οὐρανός· ὁ δὲ ἀὴρ σκότος ὑπῆρχε βαθύτατον. Οὕτω δὲ καὶ νῦν οὐρανοῦ θυμόν νοητέον, ὡς ἅπερ ἐξ αὐτοῦ τοῖς κολαζομένοις ἐπάγεται φοβερά, άστρων ἐκλείψεις, σκηπτοί τε καὶ σκληραί βρονταί, καὶ * κ γρ. φασί. γρ. ἐξέρειξε, • PROCOPII GAZEI 208% rens, seul proli ipsius, et operi, unde symbolice A nomicn est adeptus Chanaan Significat enim tanquam æstum, sive commotionem, si verbi ratio requiratur. Perturbationem siquidem is absolvit babitus, qui in motu exsistit. Est deinde injuria, quam se perditurum dicit, cujuslibet iniquitatis nou obscura significatio. In- juriam enim faciunt qui iniqui sunt, et templo ipsi, et proximo, et Dei imagini a qua ad Con- ditorem a se auditum injuria : non aliter quam quæ progreditur a læsa regis imagine, ad regem ipsum. Estque imprimis certum et indubitatum, in quo quisque peccat, in hoc ipse sibi contume- liam afferre. Et certe peccatum omne contunie- tiæ soboles est; quæ sui primum auctorem ado- ritur et mullat. Pari ratione et iniquitatis seror B esse dicatur superbia. Ideo enim quisque peccat, quod oppositam sceleri virtutem superbe despicit. Qui superbis igitur resistit Dominus *, quique pec- catores ad terram usque deprimit, injuriam se su- perborum depressurum pollicetur, et ea quam cum diabolo superbiæ parente habent *, abstersa simili- 4udine, in ejus scholam, qui discere a se præcipit, quia mitis sit et humilis corde, deducturum. Sed universe ista de judicio, quod in extrema mundi periodo futurum est, aiunt intelligi: inde- que fieri, ut cum in eis terræ totius meminerit, nihil de Babylone quidquam adjunxerit. Cæterum ubi contigerint quæ dicta sunt; qui ex infinito numero, integritate animi conservata, cum ini- quis societatem non iniverint, sed per infinita ten- C tationum tormenta probati, exactum voluntatis suæ testimonium dederint; omni re illi quantum- vis mortalibus eximia, pretiosiores erunt; hominis videlicet appellatione digni : quippe qui incorrupto et illæso rationis munere; quod a natura possi- dent, non cum aliis feritatem amplexi, homines esse se testati sint. Dicitur autem aurum id obri- zum, quod purum putum natura exsistens, quia generis alterius nihil admistum habet, coctione non indiget. Est vero Suphir, Indiæ regio, in qua pretiosos lapides aiunt reperiri. Significat ergo vel proborum, vel eorum certe, qui capta Babylone superstites futuri sunt, paucitatem. Quod si de ista sermo est, in quibus iram cali subjicit, non animatum asseri, quod placuit quibusdam, sed quæ sunt in ipso virtutes designari putamus. Quo locu- tionis genere cum urbem egressam esse, eamdemque a principe suo petivisse aliquid dicimus, nihil aliud quam urbis cives intelligimus. Cum ipso enim Do- mino adversus impios, auctoris sui partes amplexa mundi fabrica movetur, non aliter quam propter eos, qui resipiscunt, lætari caelum et gaudere dicitur. Et alicubi rursum propter sceleratos • Sap. xr, Matth, xt, 29. * Prov. 111, 34, Jac. iv, 10; Petr. v, 5. * Job XL1, 25. VARIE LECTIONES. • Psal.
PG 87:2085Ἐντέταλται δὲ καὶ ὁ Κύριος ἔρχεσθαι ἔθνει ὁπλομάχῳ , δηλονότι τῷ τῶν ἁγίων, οἷς ἡ μάχη οὐ πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, πρὸς ἀρχὰς δὲ μᾶλλον καὶ ἐξουσίας, ἀντετάξαντό τε καὶ νενικήκασιν ἀντεπάγοντες αὐταῖς τὴν πολιορκίαν οἷά τινα πόλιν, τὴν εἰδωλολατρείαν πορθοῦντες τὴν πάλαι δεινὴν καὶ ἀνάλωτον Χριστοῦ στρατηγοῦντος, καὶ τῶν ὑπερασπιζόντων ἀγγέλων, ὡς εὐαριθμήτους λείπεσθαι τῶν ὑπ’ ἐκείνων ἁλόντων, καὶ τούτους περιδεεῖς καὶ ἀπειρηκότας παντελῶς τὴν ἀντίστασιν. Ἐπὶ τοιαύτην ἡμᾶς ὁ προφήτης ἀλληγορίαν κινῶν, μετὰ τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος, τὰ περὶ τῶν Βαβυλωνίων ἐπήνεγκεν. ιζκβ. Ἰδοὺ ἐπεγείρω ἡμῖν τοὺς Μήδους, οἲ ἀργύριον οὐ λογίζονται, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχουσι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσι, καὶ τὰ τέκνα ὑμῶν οὐ μὴ ἐλεήσωσιν, οὐδὲ ἐπὶ τοῖς τέκνοις σου φείσονται οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν. Ταχὺ ἔρχεται, καὶ οὐ χρονιεῖ. Οἱ περὶ καθολικῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ προλαβόντα νομίσαντες, ἐντεῦθεν ἰδιάζειν τὰ περὶ τῶν Ἀσσυρίων φασίν. Οὐ πολλοῖς δὲ ὕστερον χρόνοις τῆς παρούσης προφητείας, ὡς ἡ ἱστορία παρέδωκεν, ἐπέθεντο Μῆδοι τῇ τῶν Ἀσσυρίων ἀρχῇ.
αέρος ἀχλὺς, ἃ δή γίνεται διὰ θυμὸν ὀργῆς Κυ- ρίου, οὕτω λεγομένης τῆς κατὰ κόλασιν ἀναθυμιά- σεως, καὶ τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτηκόσιν ἐξάψεως. Γῆ δέ, φησὶν, ἐν τῶν θεμελίων σεισθήσεται· τοῦτ᾽ ἔστιν, οὐκ ἐπιβολῆς = ἔχουσα τὸν βρασμόν. Θεμά Μια δὲ γῆς ἄγνωστά φησιν ἐν Ἰὼβ ἀνθρώπου φύσ σει Κύριος. « Ποῦ ἧς ἐν τῷ θεμελιοῦν μὲ τὴν γῆν ; ἀπάγγειλον δή μοι εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν, τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς, εἰ οἶδας ; ἢ τίς ὁ ἐπαγαγὼν σπαρ τίον ἐπ' αὐτήν; ἐπὶ τίνος οἱ κρίκοι αὐτῆς πεπήγα- σιν; τίς δέ ἐστιν ὁ βαλὼν λίθον γωνιαῖον ἐπ' αὐτ τῆς; » Οἱ δὲ τῆς ἔξω σοφίας φασὶ τεθεμελιῶσθαι τὴν γῆν ἐν τῷ κέντρῳ τῆς περιεχούσης οὐρανοῦ σφαίρας αὐτήν. Ισόρροπος γάρ περ ἀφισταμένη πανταχόθεν, ἐστὶν ἀκλόνητος· καὶ ταῦτα δὴ, φασί, τὰ μητὰ δηλοῖ τὴν συντέλειαν. Οἱ δὲ περὶ Βαβυλωνίων Β εἰρῆσθαι νομίζοντες λέγουσιν, ὡς οἱ προφῆται τὴν θείαν καὶ ἄφραστον δύναμιν δεχόμενοι κατὰ νοῦν, ὑπερβολικῶς αίρουσιν ὑψοῦ τὰς φωνὰς, καὶ μεγέθη τοῖς διηγήμασιν ἐπινοοῦσιν ἐξαίρετα. Οἱ δὲ φεύγειν, φησί, τότε πειρώμενοι τὰ δεινὰ, δόξουσιν εοικέναι δορκαδίῳ σμικρῷ, ἀλλ' οὐ τελείοις, κουφόν τε καὶ ταχὺν ποιουμένοις τὸν δρόμον· εὐπτόητον δὲ τὸ ζῶον, κὰν ταῖς φυγαῖς οὐχ ἱστάμενον. Ο Καὶ ὡς πρόβατον ἔσονται πλανώμενον. Οὐ γὰρ Έχει σύνεσιν οἰκείαν τὸ πρόβατον, ὡς ὁρμίσαι μὲν ἐπὶ τὰς τροφίμους νομάς, αὐλισθῆναι δὲ ἐν τόποις ἀσφαλεστέροις, ἢ πότον ἑαυτοῖς ἐκζητῆσαι, ἐὰν μή τις ᾗ ποιμαίνων, καὶ ἐπ' αὐτὰ καθηγούμενος. Οὕτως οὖν τοῖς φεύγουσι φησιν, Οὐκ ἔσται τις ἄρχων ὁ καὶ συνάγειν δυνάμενος, καὶ καταφυγὴν αὐτοῖς παρα- σχεῖν. Οἱ μὲν γὰρ διασπείρονται ο διωκόμενοι· οἱ δὲ μένοντες, ηττηθήσονται· ἢ καὶ, κατὰ τοὺς λοιπούς Ερμηνευτὰς, έκκεντηθήσονται. Οἱ δὲ κἂν συστῶσι ἀλλήλων, ὑποπεσοῦνται τῇ μαχαίρᾳ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα διαθήσουσιν τοὺς ἀσε βεῖς αἱ δυνάμεις αἱ τιμωρητικαί, ήγουν τοὺς Βαβυ- Ιωνίους οι Πέρσαι· ἀλλὰ καὶ γυναῖκας καὶ παῖ δες, ὡς ὁμοίω; ὑπάρχοντας ἀσεβεῖς. Τὸ δὲ εἰς τὴν · χώραν αὐτοῦ διώξαι ἀντὶ τοῦ ἐπειχθῆναι. Δεδιό. τῆς γὰρ τοὺς πολεμίους, φησὶ, καὶ τὴν ἡδίστην αὐτοῖς φεύξονται χώραν. Συμφωνεῖ δὲ τῷ τοὺς παῖδας Εξουσινά, ὁ Δαβὶδ πρὸς τὴν Βαβυλῶνα λέγων, • Μακάριος ὃς κρατήσει καὶ ἐδαφ:εῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέτραν. » Εἰ δὲ δεῖ νοητῶς περὶ τῶν συμ- · βεβηκότων Ασσυρίοις εἰπεῖν, εὕροις ἂν ἀκωλύτως · τῇ περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείᾳ λεχθείσῃ τὰ περὶ τῆς νοητῆς Βαβυλῶνος, καὶ τοῦ ταύτης ἄρχοντος • γρ. ἐπιπολής. ῥήξουσιν. η γρ. ἰσορρόπως γὰρ περιαφισταμένη. " " γρ. διασπεροῦντα. η γγ. διώξεται. γρ. COMMENTARII IN ISAIAM.. A moveri et inhorrere colum dicitur. In Ægypto siquidem aquam in sanguinem inutatam esse ; terram item ranas ebullisse; cœlum deinde gran- dinem demisisse, aerem denique in profundissi- mas tenebras esse conversum sine controversia est. Haud absimili et hic ratione, cœli iram par est ea intelligi quibus terrentur impii ; cujusmodi ipsi sunt planetarum defectus, tonitrua, fulmina, aeris caligines: quæ certe fiunt propter iram Do- minici furoris quo nomine vindicæ fervor et eos rum, qui peccaverunt, incensio significatur. Terra autem ab ipsis, ait, movebitur fundamentis. Quo certe nihil aliud, quam ne superficie tenus æstum el concussionem passuram credamus, monuisse videtur. Sunt vero Domino teste in Jobi libro, ipsa humanæ naturæ ignola terra fundamenta. « Ubi enim eras, ait, quando ponebam fundamemta terra? Indica mihi, si habes intelligentiam, quis posuit mensuras ejus, si nosti; vel quis tetendit super eam lineam? Super quo bases illius solidatæ sunt? aut quis demisit lapidem ejus angularem 10? At ipsam exter- næ disciplinæ sectatores in ambientis undique cœli puncto stabiliri fundarique non dubitant asserere. Equo enim suspensam libramine, cum pari di- stet undique intervallo, immotam esse necesse est. Significant ergo verba ista nihil aliud, inquiunt, `quani consummationem. Qui autem ad Babylonios referunt, prophetas putant, postquam divinam et ineffabilem virtutem mente exceperint, supra modum voces attollere, narrationesque suas exi- mio quodam et alto dicendi genere excogitato exornare. Qui autem fuga, addit, calamita- tem evadere conabuntur, damulæ ii, robore adhuc ad cursum velocitatemque destitutæ quæ adultis în promptu sunt similes exsistent. Est enim damarum genus pavidum maxime, neque quam in- ceperit, fugan sistere didicit. C P, D Isa. xit, 13. Job xxxvi, 4.6. * Et erunt, addit, tanquam ovis errans. Nam et pecudes ipsa haud ita suapte natura sagaces sunt et providæ, ut vel ad pascua per se exire, tutisque locis stabulari, aut adaquari, nisi pastore, tanquam duce, præevio valeant. Ad hunc igiturino- dum, inquit, aliquo, qui fugientibus præsit, et palantes congregare, effugiumque præbere va- leat, destituentur. Dispergentur enim alii fugati et abacti : quibus autem manere satius visum fuerit, vincentur et ipsi ; aut, ut aliis placet interpretibus, transfgentur. Denique ne ipsi quidem, quotquot coire, congregarique contigerit, evadent; sed fu- roris divini gladio occumbent. Neque vero ista solum in impios, ultrices scelerum potestates (id est, in Babylonios Persa) committent ; sed in eorum etiam uxores et liberos, tanquam impietatis participes, desævient. Quod deinde in regionem suam impulsum iri dixit, idem significavit, ac si hostium metu vel jucundissimam sibi regionem fugituros esse demon- straret. Convenit porro quod pueros allident, cum Davide, qui Babylonen alloquens, beatum fore pra- dicat, qui tenebit, et allidet parvulos ejus ad petram • Quod si arcano sensu de his, quæ Assyriis contigerunt, dicere opus est ; nihil repu- Psal. cxxxvι, 9. VARIE LECTIONES. ⚫
Πρῶτος δὲ τούτους Κῦρος ὁ Περσῶν ὑπέταξε βασιλεὺς, ὁ καὶ τὴν αἰχμαλωσίαν τῶν Ἰουδαίων ἀνεὶς, οὗπερ ὀνομαστὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐμνημόνευσεν. Εἰσέτι δὲ καὶ νῦν ἀληθὲς δείκνυται καὶ τὸ, Οὐ κατοικηθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον . Τινὲς δέ φασιν, ὡς ὁρίζει χρόνῳ τὴν ἐρημίαν, ὡς μετὰ ταῦτα πάλιν οἰκηθησομένης. Ἄραβας δέ φησιν, ἢ τοὺς νῦν καλουμένους Σαρακηνοὺς, οἳ πάλαι δι’ ἐμπορίαν καὶ ἐπ’ αὐτῆς ἐσκηνοποιοῦντο τῆς Βαβυλῶνος · διό φησι Σύμμαχος, οὐδὲ σκηνοποιήσει ἐκεῖ Ἄραψι τοὺς ἐκ τῆς ὁμόρου Πέρσαις εὐδαίμονος Ἀραβίας. Ἀλλ’ ἐπεὶ πολλὰ τῶν ἐρήμων ἐπινέμονται τόπων ποιμένες, μάνδρας τοῖς ἑαυτῶν θρέμμασιν ἑαυτοῖς ποριζόμενοι, οὐδ’ εἰς τοῦτο χρησίμην ἔσεσθαι τὴν Βαβυλῶνά φησιν· ἡμέρων δὲ καὶ λογικῶν ζώων ἔρημος γενομένη, δαίμοσιν ἐνδιαίτημα καὶ θηρίοις γενήσεται. Φιληδοῦσι γὰρ τοῖς ἐρήμοις τόποις οἱ δαίμονες. Διά τε τῶν θηρίων τὸ ἄγνωστον, τὴν Ἑβραϊκὴν θέντες λέξιν σιεῖν , οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευτῶν ἐκδεδώκασιν· ἀντὶ δὲ τοῦ σειρῆνες , τοῦ στρουθοκαμήλους . Φιλέρημον γὰρ ὂν τὸ ζῶον, ταῖς ἀγονωτάταις ἐναυλίζεται ψάμμοις. Καὶ ἀντὶ τοῦ ὀνοκένταυροι, σιεῖν πάλιν ἐξέδωκαν.
αέρος ἀχλὺς, ἃ δή γίνεται διὰ θυμὸν ὀργῆς Κυ- ρίου, οὕτω λεγομένης τῆς κατὰ κόλασιν ἀναθυμιά- σεως, καὶ τῆς ἐπὶ τοῖς ἡμαρτηκόσιν ἐξάψεως. Γῆ δέ, φησὶν, ἐν τῶν θεμελίων σεισθήσεται· τοῦτ᾽ ἔστιν, οὐκ ἐπιβολῆς = ἔχουσα τὸν βρασμόν. Θεμά Μια δὲ γῆς ἄγνωστά φησιν ἐν Ἰὼβ ἀνθρώπου φύσ σει Κύριος. « Ποῦ ἧς ἐν τῷ θεμελιοῦν μὲ τὴν γῆν ; ἀπάγγειλον δή μοι εἰ ἐπίστασαι σύνεσιν, τίς ἔθετο τὰ μέτρα αὐτῆς, εἰ οἶδας ; ἢ τίς ὁ ἐπαγαγὼν σπαρ τίον ἐπ' αὐτήν; ἐπὶ τίνος οἱ κρίκοι αὐτῆς πεπήγα- σιν; τίς δέ ἐστιν ὁ βαλὼν λίθον γωνιαῖον ἐπ' αὐτ τῆς; » Οἱ δὲ τῆς ἔξω σοφίας φασὶ τεθεμελιῶσθαι τὴν γῆν ἐν τῷ κέντρῳ τῆς περιεχούσης οὐρανοῦ σφαίρας αὐτήν. Ισόρροπος γάρ περ ἀφισταμένη πανταχόθεν, ἐστὶν ἀκλόνητος· καὶ ταῦτα δὴ, φασί, τὰ μητὰ δηλοῖ τὴν συντέλειαν. Οἱ δὲ περὶ Βαβυλωνίων Β εἰρῆσθαι νομίζοντες λέγουσιν, ὡς οἱ προφῆται τὴν θείαν καὶ ἄφραστον δύναμιν δεχόμενοι κατὰ νοῦν, ὑπερβολικῶς αίρουσιν ὑψοῦ τὰς φωνὰς, καὶ μεγέθη τοῖς διηγήμασιν ἐπινοοῦσιν ἐξαίρετα. Οἱ δὲ φεύγειν, φησί, τότε πειρώμενοι τὰ δεινὰ, δόξουσιν εοικέναι δορκαδίῳ σμικρῷ, ἀλλ' οὐ τελείοις, κουφόν τε καὶ ταχὺν ποιουμένοις τὸν δρόμον· εὐπτόητον δὲ τὸ ζῶον, κὰν ταῖς φυγαῖς οὐχ ἱστάμενον. Ο Καὶ ὡς πρόβατον ἔσονται πλανώμενον. Οὐ γὰρ Έχει σύνεσιν οἰκείαν τὸ πρόβατον, ὡς ὁρμίσαι μὲν ἐπὶ τὰς τροφίμους νομάς, αὐλισθῆναι δὲ ἐν τόποις ἀσφαλεστέροις, ἢ πότον ἑαυτοῖς ἐκζητῆσαι, ἐὰν μή τις ᾗ ποιμαίνων, καὶ ἐπ' αὐτὰ καθηγούμενος. Οὕτως οὖν τοῖς φεύγουσι φησιν, Οὐκ ἔσται τις ἄρχων ὁ καὶ συνάγειν δυνάμενος, καὶ καταφυγὴν αὐτοῖς παρα- σχεῖν. Οἱ μὲν γὰρ διασπείρονται ο διωκόμενοι· οἱ δὲ μένοντες, ηττηθήσονται· ἢ καὶ, κατὰ τοὺς λοιπούς Ερμηνευτὰς, έκκεντηθήσονται. Οἱ δὲ κἂν συστῶσι ἀλλήλων, ὑποπεσοῦνται τῇ μαχαίρᾳ τῆς ὀργῆς τοῦ Θεοῦ. Οὐ μόνον δὲ ταῦτα διαθήσουσιν τοὺς ἀσε βεῖς αἱ δυνάμεις αἱ τιμωρητικαί, ήγουν τοὺς Βαβυ- Ιωνίους οι Πέρσαι· ἀλλὰ καὶ γυναῖκας καὶ παῖ δες, ὡς ὁμοίω; ὑπάρχοντας ἀσεβεῖς. Τὸ δὲ εἰς τὴν · χώραν αὐτοῦ διώξαι ἀντὶ τοῦ ἐπειχθῆναι. Δεδιό. τῆς γὰρ τοὺς πολεμίους, φησὶ, καὶ τὴν ἡδίστην αὐτοῖς φεύξονται χώραν. Συμφωνεῖ δὲ τῷ τοὺς παῖδας Εξουσινά, ὁ Δαβὶδ πρὸς τὴν Βαβυλῶνα λέγων, • Μακάριος ὃς κρατήσει καὶ ἐδαφ:εῖ τὰ νήπιά σου πρὸς τὴν πέτραν. » Εἰ δὲ δεῖ νοητῶς περὶ τῶν συμ- · βεβηκότων Ασσυρίοις εἰπεῖν, εὕροις ἂν ἀκωλύτως · τῇ περὶ τοῦ Χριστοῦ προφητείᾳ λεχθείσῃ τὰ περὶ τῆς νοητῆς Βαβυλῶνος, καὶ τοῦ ταύτης ἄρχοντος • γρ. ἐπιπολής. ῥήξουσιν. η γρ. ἰσορρόπως γὰρ περιαφισταμένη. " " γρ. διασπεροῦντα. η γγ. διώξεται. γρ. COMMENTARII IN ISAIAM.. A moveri et inhorrere colum dicitur. In Ægypto siquidem aquam in sanguinem inutatam esse ; terram item ranas ebullisse; cœlum deinde gran- dinem demisisse, aerem denique in profundissi- mas tenebras esse conversum sine controversia est. Haud absimili et hic ratione, cœli iram par est ea intelligi quibus terrentur impii ; cujusmodi ipsi sunt planetarum defectus, tonitrua, fulmina, aeris caligines: quæ certe fiunt propter iram Do- minici furoris quo nomine vindicæ fervor et eos rum, qui peccaverunt, incensio significatur. Terra autem ab ipsis, ait, movebitur fundamentis. Quo certe nihil aliud, quam ne superficie tenus æstum el concussionem passuram credamus, monuisse videtur. Sunt vero Domino teste in Jobi libro, ipsa humanæ naturæ ignola terra fundamenta. « Ubi enim eras, ait, quando ponebam fundamemta terra? Indica mihi, si habes intelligentiam, quis posuit mensuras ejus, si nosti; vel quis tetendit super eam lineam? Super quo bases illius solidatæ sunt? aut quis demisit lapidem ejus angularem 10? At ipsam exter- næ disciplinæ sectatores in ambientis undique cœli puncto stabiliri fundarique non dubitant asserere. Equo enim suspensam libramine, cum pari di- stet undique intervallo, immotam esse necesse est. Significant ergo verba ista nihil aliud, inquiunt, `quani consummationem. Qui autem ad Babylonios referunt, prophetas putant, postquam divinam et ineffabilem virtutem mente exceperint, supra modum voces attollere, narrationesque suas exi- mio quodam et alto dicendi genere excogitato exornare. Qui autem fuga, addit, calamita- tem evadere conabuntur, damulæ ii, robore adhuc ad cursum velocitatemque destitutæ quæ adultis în promptu sunt similes exsistent. Est enim damarum genus pavidum maxime, neque quam in- ceperit, fugan sistere didicit. C P, D Isa. xit, 13. Job xxxvi, 4.6. * Et erunt, addit, tanquam ovis errans. Nam et pecudes ipsa haud ita suapte natura sagaces sunt et providæ, ut vel ad pascua per se exire, tutisque locis stabulari, aut adaquari, nisi pastore, tanquam duce, præevio valeant. Ad hunc igiturino- dum, inquit, aliquo, qui fugientibus præsit, et palantes congregare, effugiumque præbere va- leat, destituentur. Dispergentur enim alii fugati et abacti : quibus autem manere satius visum fuerit, vincentur et ipsi ; aut, ut aliis placet interpretibus, transfgentur. Denique ne ipsi quidem, quotquot coire, congregarique contigerit, evadent; sed fu- roris divini gladio occumbent. Neque vero ista solum in impios, ultrices scelerum potestates (id est, in Babylonios Persa) committent ; sed in eorum etiam uxores et liberos, tanquam impietatis participes, desævient. Quod deinde in regionem suam impulsum iri dixit, idem significavit, ac si hostium metu vel jucundissimam sibi regionem fugituros esse demon- straret. Convenit porro quod pueros allident, cum Davide, qui Babylonen alloquens, beatum fore pra- dicat, qui tenebit, et allidet parvulos ejus ad petram • Quod si arcano sensu de his, quæ Assyriis contigerunt, dicere opus est ; nihil repu- Psal. cxxxvι, 9. VARIE LECTIONES. ⚫
PG 87:2087Ἀντὶ δὲ τῶν ἐχίνων, σειρῆνας . Τάχα που διὰ τὸ τῶν δαιμόνων ἀπατηλόν· ὁποίας ὁ μῦθος τὰς Σειρῆνας παρέδωκεν. Τινὲς δὲ Σειρῆνας ἐξηγήσαντο, τὰ εὐστομεῖν εἰδότα πτηνά· ἢ κατά γε, φασὶ, τὴν Ἑβραίων ἔκδοσιν, τὴν γλαῦκα · τοὺς δέ γε τῶν ὄνων ἀγρίους, φασὶν, ὀνοκενταύρους ὠνόμασεν· ἐχίνους δὲ τοὺς ἀκάνθαις ὀξείαις οἱονεὶ φρίττοντας μύας· ἅπαντα τὴν ἐρημίαν δηλοῖ. Διὸ καὶ ἤχου φησὶ τὰς οἰκίας πλησθήσεσθαι , τὴν τῶν ἀοικήτων σημαίνων ἠχώ. Λέγει δὲ τοὺς Μήδους , διὰ τὸ πλουτεῖν, χρημάτων ὑπερορᾷν , ὡς ἄπορον εἶναι Βαβυλωνίοις παρὰ τούτων ἐξωνεῖσθαι τὴν ἅλωσιν· Τὸ δὲ Μήδων ὄνομα μεταλαμβανόμενον, σημαίνει ἀπὸ ἱκανοῦ. Οὐκοῦν ὁ ἱκανὸς ἐν πᾶσιν ἐπάγειν ἑκάστῳ τὰ πρὸς ἀξίαν, οὗτος τοὺς Μήδους κινεῖ. Ἢ τάχα ἐπειδὴ ὁ Μαδαὶ̈ κτίστης ἐστὶ τῆς Μηδίας , ὃς ἑρμηνεύεται ἐκμέτρησις , λέγοιντο οἱ Μῆδοι ἐπάγεσθαι εἰς τὸ κολάζειν ἐν μέτρῳ τοὺς κακῶς βεβιωκότας. Ὧ γὰρ μέτρῳ μετρεῖ ἕκαστος ἀγαθὰ ἢ κακὰ, τὰ τῆς ἀμοιβῆς ἢ κολάσεως ἀπολήψεται. Ὧ ἀκόλουθον καὶ τέκνα Βαβυλωνίων νοεῖν, τοὺς καρποὺς, καὶ τὰ γεννήματα τῆς ἐκείνων ψυχῆς·
διαβόλου λεγόμενα, δς κατὰ τὸν ἱστορικὸν βασιλέα πολεμεῖ μὲν ἀεὶ τοῖς ἀνακειμένοις Θεῷ, πολλούς τε λίαν αἰχμαλώτους ἐργάζεται, καὶ τούτοις ἐπιχαίρει τῆς πατρίδος ἐληλαμένοις, καὶ γῆς τῆς ἁγίας. Αλλ' ἐγήγερται τὸ τοῦ Σωτῆρος σημεῖον ὁ θεῖος σταυρός, καὶ ἐλαλάξαμεν κατ' αὐτοῦ ᾠδὴν ἄδοντες ἐπινίκιον τῷ δι' ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν τε νενικηκότι, καὶ τὴν φως τὴν ὑψώσαμεν, τῆς πίστεως τὴν ὁμολογίαν ποιού μενοι. Εντέταλται δὲ καὶ ὁ Κύριος ἔρχεσθαι ἔθνει ὁπλομάχῳ, δηλονότι τῷ τῶν ἁγίων, οἷς ἡ μάχη οὐ πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, πρὸς ἀρχὰς δὲ μᾶλλον καὶ έξουσίας, ἀντετάξαντό τε καὶ νενικήκασιν ἀντεπάγον- τες αὐταῖς τὴν πολιορκίαν οἷά τινα πόλιν, τὴν εἰδω λολατρείαν πορθοῦντες τὴν πάλαι δεινὴν καὶ ἀνάλω τον Χριστοῦ στρατηγοῦντος, καὶ τῶν ὑπερασπιζόν- των αγγέλων, ὡς εὐαριθμήτους λείπεσθαι τῶν ὑπ' ἐκείνων ἁλόντων, καὶ τούτους περιδεεῖς καὶ ἀπειρη- κότας παντελῶς τὴν ἀντίστασιν. Ἐπὶ τοιαύτην ἡμᾶς ὁ προφήτης ἀλληγορίαν κινῶν, μετὰ τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος, τὰ περὶ τῶν Βαβυλωνίων ἐπήνεγ Β κεν. ιζ-κβ'. Ἰδοὺ ἐπεγείρω ἡμῖν τοὺς Μήδους, οι ἀργύριον οὐ λογίζονται, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχουσι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσι, καὶ τὰ τέκνα ὑμῶν οὐ μὴ ἐλεήσωσιν, οὐδὲ ἐπὶ τοῖς τέκνοις σου φείσονται οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν. Ταχὺ ἔρχεται, καὶ οὐ χρονιεῖ. Οἱ περὶ καθολικῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ προλαβόντα νομίσαντες, ἐντεῦθεν ἰδιάζειν τὰ περὶ τῶν Ασσυρίων φασίν. Οὐ πολλοῖς δὲ ὕστερον χρόνοις τῆς παρούσης προφητείας, ὡς ἡ ἱστορία παρέδωκεν, ἐπέθεντο Μῆδοι τῇ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀρχῇ. Πρῶτος δὲ τούτους Κῦρος ὁ Περσῶν ὑπέταξε βασιλεὺς, ὁ καὶ τὴν αίχε μαλωσίαν τῶν Ἰουδαίων ἀνείς, ούπερ όνομαστὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐμνημόνευσεν. Εἰσέτι δὲ καὶ νῦν ἀληθὲς δείκνυται καὶ τὸ, Οὐ κατ οικηθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον. Τινες δέ φα σιν, ὡς ὁρίζει χρόνῳ τὴν ἐρημίαν, ὡς μετὰ ταῦτα πάλιν οἰκηθησομένης. "Αραβας δέ φησιν, ἢ τοὺς νῦν καλουμένους Σαρακηνούς, οἳ πάλαι δι' ἐμπορίαν καὶ ἐπ' αὐτῆς ἐσκηνοποιοῦντο τῆς Βαβυλῶνος· διό φησι Σύμμαχος, οὐδὲ σκηνοποιήσει ἐκεῖ 'Αραψι τοὺς ἐκ τῆς ὁμόρου Πέρσαις εὐδαίμονος Αραβίας. 'Αλλ' ἐπεὶ πολλὰ τῶν ἐρήμων ἐπινέμονται τόπων ποιμένες, μάνδρας τοῖς ἑαυτῶν θρέμμασιν ἑαυτοῖς ποριζόμενοι, οὐδ᾽ εἰς τοῦτο χρησίμην ἔσεσθαι τὴν Βαβυλωνά φησιν· ἡμέρων δὲ καὶ λογικῶν ζώων Έρημος γενομένη, δαίμοσιν ἐνδιαίτημα καὶ θηρίοις γενήσεται. Φιληδοῦσι γὰρ τοῖς ἐρήμοις τόποις οἱ δαί μονες. Διά τε τῶν θηρίων τὸ ἄγνωστον, την Εβραϊ κὴν θέντες λέξιν σιεῖν, οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευτών ἐκδεδώκασιν· ἀντὶ δὲ τοῦ σειρήνες, τοῦ • στρουθο καμήλους. Φιλέρημον γὰρ ἂν τὸ ζῶον, ταῖς ἀγονα γρ. Αραψ, ή τούς. " γρ. τούς. PROCOPII GAZEI gnat, quæ de Christi prophetia dicta sunt, ad Ba- A bylonetu intelligibilem, ejusque principem diabolum referri ; qui ad regis morem in historia designa- tum, adversus eos qui Deum colunt, assidue bella gerens, permultos valde captivos facit ; quibus idem, posteaquam patria, sanctaque terra expulit, insultat. Sed excitatum tandem est Salvatoris si- gnum, divina scilicet illa crux ; hymnoque adver- sus cum triumphali magna cum lætitia decantato in ejus laudem, qui propter nos, nostroque nomine victoriam adeptus est, fidei professionem edentes vo- cem eleravimus. Imperavit porro bellicosa genti Dominus ut veniret : sanctis nimirum, qui pugna, non adversus carnem et sanguinem, sed adversus principatus et potestates commissa ", victoria po- titi, casque veluti urbem, id est idololatriam gra- vem olim et inexpugnabilem, Christo duce et pro- tegentibus angelis, ita diripuerunt, ut pauci jam ex eorum numero, qui ab ipsis capti sunt, et ii qui- dem magno metu consternati, neque ullo modo re- sistere valentes, remaneant. Ad hujusmodi nos al- legoriæ contemplationem cum vellet adducere propheta, posteaquam de Salvatore dixisset; de Ba- byloniis esse sibi agendum existimavit. VERS. 17-22. Ecce suscito vobis Medos, qui argenti rationem non habent, neque auro indigent. Arcus ju- venum conterent, et filiorum vestrorum non misere- buntur, neque liberis vestris parcent oculi eorum. Cito veniet, et non tardabit. Qui superiora ad commune omnium judicium re- ferri existimant, hinc peculiarem de Assyriis dis- C putationem institui volunt. Nec vero Medi longo post hanc prophetiam tempore, sicut ex hi- storia notum est, in Assyriorum regnum irruperunt: sed hos Persarum primus idem sibi subjecit Cyrus, qui Judæis libertatem restituit, et est suo nomine de- inceps a propheta nuncupatus Præterea vero et nunc verum esse illud osten- ditur, quod in perpetuum tempus non habitatum iri dicitur. Quanquam non desint, qui solitudinis va- stitatisque tempus, quo elapso rursus habitanda sit, definiri contendant. Intelligit autem eos Arabum nomine, quos nunc Saracenos vocamus; qui olim mercaturæ causa in ipsa Babylone tentoria exci- tabant : quo sensu non ibi tentorio positurum Arabem dixisse Symmachum putamus : vel eos D profecto, qui Persis vicini felicem illam Arabiam incolebant. Verumenimvero cum grege plurimum in solitudines ad pabula deducto, ibidem pastores sibi, suisque ovibus tentoria soleant excitare: ne ad id quidem Babylonem commodam, sed mansuetu- dine omni et ratione præditis animalibus vacuam, demonum ferarumque latibulum fore significat. Gaudent enim desertis incultisque locis ipsi dæ- mones. Est deinde advertendum, quosdam inter- Ephes. vi, 12. Iga. xLiv, xv. VARIE LECTIONES. Г
οἷα καὶ τὰ τοῦ μακαριζομένου παρὰ τῷ Ψαλμῳδῷ, ἐν ᾧ ἡ μὲν γυνὴ, ἡ σοφία ἐστὶν, ἣν ἐκζητήσας νύμφην ἠγάγετο, τοῦ κάλλους αὐτῆς ὁ δίκαιος γενόμενος ἐραστής. Υἱοὶ δὲ νοῦ καὶ σοφίας ἅμα συνελθόντων γεννήματα τοιαῦτα παρίστησιν ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἕκτῳ ψαλμῷ λέγων, Θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος· ἧς τὸν τὰ τέκνα πρὸς τὴν πέτραν ἐδαφίζοντα μεμακάρικεν, προβλέπων ὁμοῦ μηδεμίαν ἀπὸ Μήδων ἐσομένην φειδώ . Οὐ μακαρίζει δὲ τὸν ὁπωσοῦν ἀνελόντα Βαβυλώνιον τέκνον , τὰ νήπια δὲ καὶ ἀρτιγενῆ ἐλθεῖν μὴ συγχωροῦντα πρὸς αὔξησιν, ὡς ἂν μὴ γένωνται χείρω, καὶ ἀναιροῦντα ἰδίᾳ σοφίᾳ τοῦ συγκεχυμένου τὰ γεννήματα, ὃς ὀνομάζεται Βαβυλώνιος, ταῦτα πρὸς τὴν πέτραν ἀράσσοντα· πέτρα δὲ κὰν τούτῳ Χριστός. Τοῦτο δ’ ἂν γένοιτο τῶν φαύλων συγκρουομένων δογμάτων τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας. Ταχὺ δὲ ἥξειν ταῦτά φησι. Καὶ τὸ παρ’ ἡμῖν γὰρ μακρότατον, βραχὺ λίαν ἐστὶ παρὰ Θεῷ. Χίλιά γ’ οὖν ἔτη ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς ἡ ἡμέρα ἡ χθὲς, εἴρηται, καὶ ὡς φυλακὴ ἐν νυκτί· Καὶ οὐκ εἰς μακρὰν δὲ φασὶ, τῆς προφητείας ἐγένετο. Ὁμοῦ δὲ τοῖς μὲν Βαβυλωνίοις πικροτέραν ἐμβάλλει φροντίδα·
διαβόλου λεγόμενα, δς κατὰ τὸν ἱστορικὸν βασιλέα πολεμεῖ μὲν ἀεὶ τοῖς ἀνακειμένοις Θεῷ, πολλούς τε λίαν αἰχμαλώτους ἐργάζεται, καὶ τούτοις ἐπιχαίρει τῆς πατρίδος ἐληλαμένοις, καὶ γῆς τῆς ἁγίας. Αλλ' ἐγήγερται τὸ τοῦ Σωτῆρος σημεῖον ὁ θεῖος σταυρός, καὶ ἐλαλάξαμεν κατ' αὐτοῦ ᾠδὴν ἄδοντες ἐπινίκιον τῷ δι' ἡμᾶς ὑπὲρ ἡμῶν τε νενικηκότι, καὶ τὴν φως τὴν ὑψώσαμεν, τῆς πίστεως τὴν ὁμολογίαν ποιού μενοι. Εντέταλται δὲ καὶ ὁ Κύριος ἔρχεσθαι ἔθνει ὁπλομάχῳ, δηλονότι τῷ τῶν ἁγίων, οἷς ἡ μάχη οὐ πρὸς αἷμα καὶ σάρκα, πρὸς ἀρχὰς δὲ μᾶλλον καὶ έξουσίας, ἀντετάξαντό τε καὶ νενικήκασιν ἀντεπάγον- τες αὐταῖς τὴν πολιορκίαν οἷά τινα πόλιν, τὴν εἰδω λολατρείαν πορθοῦντες τὴν πάλαι δεινὴν καὶ ἀνάλω τον Χριστοῦ στρατηγοῦντος, καὶ τῶν ὑπερασπιζόν- των αγγέλων, ὡς εὐαριθμήτους λείπεσθαι τῶν ὑπ' ἐκείνων ἁλόντων, καὶ τούτους περιδεεῖς καὶ ἀπειρη- κότας παντελῶς τὴν ἀντίστασιν. Ἐπὶ τοιαύτην ἡμᾶς ὁ προφήτης ἀλληγορίαν κινῶν, μετὰ τὰ περὶ τοῦ Σωτῆρος, τὰ περὶ τῶν Βαβυλωνίων ἐπήνεγ Β κεν. ιζ-κβ'. Ἰδοὺ ἐπεγείρω ἡμῖν τοὺς Μήδους, οι ἀργύριον οὐ λογίζονται, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχουσι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσι, καὶ τὰ τέκνα ὑμῶν οὐ μὴ ἐλεήσωσιν, οὐδὲ ἐπὶ τοῖς τέκνοις σου φείσονται οἱ ὀφθαλμοὶ αὐτῶν. Ταχὺ ἔρχεται, καὶ οὐ χρονιεῖ. Οἱ περὶ καθολικῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ προλαβόντα νομίσαντες, ἐντεῦθεν ἰδιάζειν τὰ περὶ τῶν Ασσυρίων φασίν. Οὐ πολλοῖς δὲ ὕστερον χρόνοις τῆς παρούσης προφητείας, ὡς ἡ ἱστορία παρέδωκεν, ἐπέθεντο Μῆδοι τῇ τῶν ᾿Ασσυρίων ἀρχῇ. Πρῶτος δὲ τούτους Κῦρος ὁ Περσῶν ὑπέταξε βασιλεὺς, ὁ καὶ τὴν αίχε μαλωσίαν τῶν Ἰουδαίων ἀνείς, ούπερ όνομαστὶ διὰ τῶν ἑξῆς ἐμνημόνευσεν. Εἰσέτι δὲ καὶ νῦν ἀληθὲς δείκνυται καὶ τὸ, Οὐ κατ οικηθήσεται εἰς τὸν αἰῶνα χρόνον. Τινες δέ φα σιν, ὡς ὁρίζει χρόνῳ τὴν ἐρημίαν, ὡς μετὰ ταῦτα πάλιν οἰκηθησομένης. "Αραβας δέ φησιν, ἢ τοὺς νῦν καλουμένους Σαρακηνούς, οἳ πάλαι δι' ἐμπορίαν καὶ ἐπ' αὐτῆς ἐσκηνοποιοῦντο τῆς Βαβυλῶνος· διό φησι Σύμμαχος, οὐδὲ σκηνοποιήσει ἐκεῖ 'Αραψι τοὺς ἐκ τῆς ὁμόρου Πέρσαις εὐδαίμονος Αραβίας. 'Αλλ' ἐπεὶ πολλὰ τῶν ἐρήμων ἐπινέμονται τόπων ποιμένες, μάνδρας τοῖς ἑαυτῶν θρέμμασιν ἑαυτοῖς ποριζόμενοι, οὐδ᾽ εἰς τοῦτο χρησίμην ἔσεσθαι τὴν Βαβυλωνά φησιν· ἡμέρων δὲ καὶ λογικῶν ζώων Έρημος γενομένη, δαίμοσιν ἐνδιαίτημα καὶ θηρίοις γενήσεται. Φιληδοῦσι γὰρ τοῖς ἐρήμοις τόποις οἱ δαί μονες. Διά τε τῶν θηρίων τὸ ἄγνωστον, την Εβραϊ κὴν θέντες λέξιν σιεῖν, οἱ λοιποὶ τῶν ἑρμηνευτών ἐκδεδώκασιν· ἀντὶ δὲ τοῦ σειρήνες, τοῦ • στρουθο καμήλους. Φιλέρημον γὰρ ἂν τὸ ζῶον, ταῖς ἀγονα γρ. Αραψ, ή τούς. " γρ. τούς. PROCOPII GAZEI gnat, quæ de Christi prophetia dicta sunt, ad Ba- A bylonetu intelligibilem, ejusque principem diabolum referri ; qui ad regis morem in historia designa- tum, adversus eos qui Deum colunt, assidue bella gerens, permultos valde captivos facit ; quibus idem, posteaquam patria, sanctaque terra expulit, insultat. Sed excitatum tandem est Salvatoris si- gnum, divina scilicet illa crux ; hymnoque adver- sus cum triumphali magna cum lætitia decantato in ejus laudem, qui propter nos, nostroque nomine victoriam adeptus est, fidei professionem edentes vo- cem eleravimus. Imperavit porro bellicosa genti Dominus ut veniret : sanctis nimirum, qui pugna, non adversus carnem et sanguinem, sed adversus principatus et potestates commissa ", victoria po- titi, casque veluti urbem, id est idololatriam gra- vem olim et inexpugnabilem, Christo duce et pro- tegentibus angelis, ita diripuerunt, ut pauci jam ex eorum numero, qui ab ipsis capti sunt, et ii qui- dem magno metu consternati, neque ullo modo re- sistere valentes, remaneant. Ad hujusmodi nos al- legoriæ contemplationem cum vellet adducere propheta, posteaquam de Salvatore dixisset; de Ba- byloniis esse sibi agendum existimavit. VERS. 17-22. Ecce suscito vobis Medos, qui argenti rationem non habent, neque auro indigent. Arcus ju- venum conterent, et filiorum vestrorum non misere- buntur, neque liberis vestris parcent oculi eorum. Cito veniet, et non tardabit. Qui superiora ad commune omnium judicium re- ferri existimant, hinc peculiarem de Assyriis dis- C putationem institui volunt. Nec vero Medi longo post hanc prophetiam tempore, sicut ex hi- storia notum est, in Assyriorum regnum irruperunt: sed hos Persarum primus idem sibi subjecit Cyrus, qui Judæis libertatem restituit, et est suo nomine de- inceps a propheta nuncupatus Præterea vero et nunc verum esse illud osten- ditur, quod in perpetuum tempus non habitatum iri dicitur. Quanquam non desint, qui solitudinis va- stitatisque tempus, quo elapso rursus habitanda sit, definiri contendant. Intelligit autem eos Arabum nomine, quos nunc Saracenos vocamus; qui olim mercaturæ causa in ipsa Babylone tentoria exci- tabant : quo sensu non ibi tentorio positurum Arabem dixisse Symmachum putamus : vel eos D profecto, qui Persis vicini felicem illam Arabiam incolebant. Verumenimvero cum grege plurimum in solitudines ad pabula deducto, ibidem pastores sibi, suisque ovibus tentoria soleant excitare: ne ad id quidem Babylonem commodam, sed mansuetu- dine omni et ratione præditis animalibus vacuam, demonum ferarumque latibulum fore significat. Gaudent enim desertis incultisque locis ipsi dæ- mones. Est deinde advertendum, quosdam inter- Ephes. vi, 12. Iga. xLiv, xv. VARIE LECTIONES. Г
PG 87:2089τοῖς δὲ Ἰσραηλίταις, διὰ τὴν αἰχμαλωσίαν παράκλησιν. Τῆς δὲ Βαβυλῶνος ὥσπερ ἐπώνυμον ἦν τὸ, ἔνδοξος . Καὶ ἔλεγον, ἡ ἔνδοξος Βαβυλών . Ἐναργῶς δὲ λίαν δείκνυσιν, ἐξ οἵας εἰς οἵαν ἥξει κατάστασιν. Αἴτιος δὲ ὁ βασιλεὺς Χαλδαίων βασίλειον αὐτὴν ἰσχυρόν τε καὶ λαμπρὸν ποιησάμενος· ἀπεικάζει δὲ Σοδόμοις κοὶ Γομόῤῥᾳ τὴν ἑρμηνείαν αὐτῆς. Ἑρμηνεύεται δὲ Σόδομα , τύφλωσις, καὶ στείρωσις, καὶ ἑστῶσα σιωπὴ, καὶ ὁμοίωμα, καὶ ἔγκλησις καὶ θεμέλιος αὐτῶν. Γόμοῤῥα δὲ, μέτρον καὶ στάσις. Οἷς ἡ Βαβυλὼν ὁμοίως καταστραφήσεται. Θεὸς γὰρ εὐεργετῶν τοὺς καταστρεφομένους , ὡς ἰατρὸς καταστρέφει τυφλότητα. Καταστροφὴ δὲ τυφλότητος, ὁράσεως ἀρχή. Καὶ καταστρέφει στείρωσιν, τὴν ἀγωνίαν ἐλαύνων, γεννήματα δικαιοσύνης ἔργων δωρούμενος, καὶ σιωπὴν ἑστῶσαν, ἵνα λόγον ἐμβάλῃ καρδίας πρὸς τὸ δοξάζειν τὸν Θεόν. Καὶ μέτρον καὶ στάσιν, ἵνα τῆς κακίας τὸ μέτρον τῆς ἐν αὐτῇ καὶ τὴν ταραχὴν καθέλῃ, ὡς ἂν οἱ στασιάζοντες, καὶ ἐν τῇ καταστάσει τῇ ἐναντίᾳ τῆς εἰρήνης ὄντες βελτιωθῶσιν ἀντιμετροῦντες ἀρετὴν τῇ κακίᾳ.
Ο τάταις ἐναυλίζεται ψάμμεις. Καὶ ἀντὶ τοῦ ἐνοκέν- ταυροι, σιεῖν πάλιν ἐξέδωκαν. Αντὶ δὲ τῶν ἐχίνων, σειρήνας. Τάχα που διὰ τὸ τῶν δαιμόνων ἀπατηλόν ὁποίας ὁ μῦθος τας Σειρήνας παρέδωκεν. Τινὲς δὲ Σειρήνας ἐξηγήσαντο, τὰ εὐστομεῖν εἰδότα πτηνά ἢ κατά γε, φασί, τὴν Εβραίων ἔκδοσιν, τὴν γλαῦκα· τοὺς δέ γε τῶν ὄνων ἀγρίους, φασὶν, ὀνοκενταύρους ὠνόμασεν· ἐχίνους δὲ τοὺς ἀκάνθαις οξείαις οἱονεὶ φρίττοντας μύας· ἅπαντα τὴν ἐρημίαν δηλοῖ. Διδ καὶ ἤχου φησὶ τὰς οἰκίας πλησθήσεσθαι, τὴν τῶν ἀοικήτων σημαίνων ηχώ. Λέγει δὲ τοὺς Μήδους, διὰ τὸ πλουτεῖν, χρημάτων ὑπερορᾷν, ὡς ἄπορον εἶναι Βαβυλωνίοις παρὰ τούτων εξωνεῖσθαι τὴν ἅλωσιν. Τὸ δὲ Μήδων ὄνομα μεταλαμβανόμενον, σημαίνει ἀπὸ ἱκανοῦ. Οὐκοῦν ὁ ἱκανὸς ἐν πᾶσιν ἐπάγειν ἑκά- στιν τὰ πρὸς ἀξίαν, οὗτος τοὺς Μήδους κινεῖ. Η Β τάχα ἐπειδὴ ὁ Μαδαί κτίστης ἐστὶ τῆς Μηδίας, ὃς ἑρμηνεύεται ἐκμέτρησις, λέγοιντο οἱ Μῆδοι ἐπάγε σθαι εἰ; τὸ κολάζειν ἐν μέτρῳ τοὺς κακῶς βεβιωκό- τας. Ο γὰρ μέτρῳ μετρεῖ ἕκαστος ἀγαθὰ ἢ κακά, τὰ τῆς ἀμοιβῆς ἢ κολάσεως ἀπολήψεται. ᾧ ἀκόλου- θον καὶ τέκνα Βαβυλωνίων νοεῖν, τοὺς καρπούς, καὶ τὰ γεννήματα τῆς ἐκείνων ψυχῆς· οἷα καὶ τὰ τοῦ μακαριζομένου παρὰ τῷ Ψαλμῳδῷ, ἐν ᾧ ἡ μὲν γυνή, ἡ σοφία ἐστὶν, ἣν ἐκζητήσας νύμφην ηγάγετο, τοῦ κάλλους αὐτῆς ὁ δίκαιος γενόμενος ἐραστής. Υἱοὶ δὲ τοῦ ὁ καὶ σοφίας ἅμα συνελθόντων γεννήματα τοιαῦτα παρίστησιν ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ λέ γων, θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος· ἧς τὸν τὰ τέκνα πρὸς τὴν πέτραν ἐδαφίζοντα με μακάρικεν, προβλέπων ὁμοῦ μηδεμίαν ἀπὸ Μήδων επομένην φειδώ. Οὐ μακαρίζει δὲ τὸν ὁπωσοῦν ἀνελόντα Βα βυλώνιον τέκνον, τὰ νήπια δὲ καὶ ἀρτιγενῆ ἐλθεῖν μὴ συγχωροῦντα πρὸς αὔξησιν, ὡς ἂν μὴ γένωνται χείρω, καὶ ἀναιροῦντα ἰδίᾳ σοφίᾳ τοῦ συγκεχυμένου τὰ γεννήματα, ὃς ὀνομάζεται Βαβυλώνιος, ταῦτα πρὸς τὴν πέτραν ἀράσσοντα· πέτρα δὲ κἂν τούτῳ Χριστός. Τοῦτο δ' ἂν γένοιτο τῶν φαύλων συγχρουο- μένων δογμάτων τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας. Ταχὺ δὲ ἥξειν ταῦτά φησι. Καὶ τὸ παρ' ἡμῖν γὰρ μακρότατον, βραχὺ λίαν ἐστὶ παρὰ Θεῷ. Χιλιά γ' οὖν ἔτη ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς ἡ ἡμέρα ἡ χθές, εἴρηται, καὶ ὡς φυλακή ἐν νυκτία· Καὶ οὐκ εἰς μακρὰν δὲ φασὶ, τῆς προφη τείας ἐγένετο. Ομοῦ δὲ τοῖς μὲν Βαβυλωνίοις πικρο · τέραν ἐμβάλλει φροντίδα· τοῖς δὲ Ἰσραηλίταις, διὰ τὴν αἰχμαλωσίαν παράκλησιν. Τῆς δὲ Βαβυλῶνος ὥσπερ ἐπώνυμον ἦν τὸ ἔνδοξος. Καὶ ἔλεγον; ἡ ἔν- δοξος Βαβυλών. Εναργῶς δὲ λίαν δείκνυσιν, ἐξ οἷας εἰς οἷαν ἥξει κατάστασιν. Αἴτιος δὲ ὁ βασιλεύς Χαλδαίων βασίλειον αὐτὴν ἰσχυρόν τε καὶ λαμπρὸν ποιησάμενος· ἀπεικάζει δὲ Σοδόμοις καὶ Γομέῤῥᾳ τὴν ἑρμηνείαν * αὐτῆς. Ἑρμηνεύεται δὲ Σόδομα, τύφλωσις, καὶ στείρωσις, καὶ ἑστῶσα σιωπὴ, καὶ ὁμοίωμα, καὶ ἔγκλησις καὶ θεμέλιος αὐτῶν. Γόμορρα δὲ, μέτρον καὶ στάσις. Οἷς ἡ Βαβυλών ὁμοίως και • γρ. υἱοῖς. " γρ. ή. ' γρ. ἐρημίαν. COMMENTARII IN ISAIAM. A pretes, propter ferarum ignorationem, vocem He D Matth. vi, 2. ¹³ Psal. xliv, 10-14. * PATROL. GR. LXXXVII. C braicam siin retinuisse; pro Sirenivus autem struthiocamelos reddidisse. Gaudet enim genus hoc animalis locorum solitudine, et in arenis quam ma- xime infertilibus stabulatur ; rursum pro onocen- taurorum nomine, Hebraicum siin usurparunt, et pro echinis, Sirenas; ita forsan dæmonum naturam fraudibus aptam significantes; qualia de Sirenibus fabulæ tradiderunt. Sunt vero qui Sirenas volu- crum genus esse quoddam interpretantur, quod modulari et canere didicerit, vel noctuam, ut He- bræis placet: onocentauros autem asinos agrestes; echinos vero mures spinis acutis horridos, quæ omnia vastitatem et solitudinem significant. Itaque, et sonitu, addit, implebuntur domus; ut vagorum et sede carentium ejulatus exprimeret. Quod autem Medus, gentem divitiis abundantem, pecunias asper- nari dicit; id ideo facit, ut ab illis expu- guationem servitutemque pecunia redimendi, si quam animo conceperint, spem moveat amputari. Significat vero Medorum noinen, per transsumptio- nem, quasi dicas ab idoneo, sive potenti, ut ab en, qui quemque, prout dignus, accipere queal, Medus exciri intelligamus. Nisi forte a Media con- ditore Madai (quod nomen mensuram significat) derivari, et ad pœnas digne de sceleratis et cum mensura exigendas, induci malis : cum unun- quemque qua inensura bona vel mala metitur, eadem prorsus vel præmium, vel vindictam exspectare conveniat “. Quo sensu Babyloniorum filios, fru- clus a patribus editos, et illorum animæ fetus intel- ligi non est incongruum. Hujusmodi etiam istius illa sunt, qui a Psalmorum auctore beatus prædi. catur, ubi uxoris partes tuetur sapientia, quam uxorem justus decore illius irretitus ambivit et duxit 15. Mentis vero et sapientiæ simul coeuntium Olios, tanquam fetus ejusmodi, psalmo cxxxvi pro- poni, videas ubi filiam Babylonis miseram, et qui ejus liberos ad petram collidat, ideo beatum præ- dicat, quod ipsis nihil quidquam parcituros Medos prævideret . Nec tamen beatum prædicari, qui ". Babylonium puerum quemlibet interfecerit putan- dum est : sed qui reeens in luce editos crescere prohibuerit, dederitque operam ne deteriores fiant; quique suæ sapientiæ auxilio confusæ mentis (quæ Babylonis nomine designatur) elisos fetus ad pe tram, qui Christus est, enecarit : quæ tum demum accidisse videbimus, cum ad veritatis verbum falsa dogmata offendere et diffringi contigerit; quæ cito esse eventura affirmare non dubitat. Quod enim longissimum temporis esse spatium putamus, Deo modicum et breve valde est ; apud quem mille anni tanquam dies sunt hesterna, et tanquam custodia in nocte s. Aiunt præterea non longe ista a pro- phetiæ tempore contigisse. Est porro adverten- Psal. LXXXIX, ** Psal, cxxxvı, 8, 9. VARIE LECTIONES. 4. €8
Πᾶς δὲ πρεσβεύων εἱμαρμένην, καὶ τὴν τῶν ἄστρων κίνησιν ἀναγκαστικὴν εἶναι πάντων ὑποτιθέμενος, ὅσον ἐπ’ αὐτὸν τῆς εὐσεβείας ἀφιστῶν τοὺς ἀκούοντας, ἔνδοξα καλεῖ τῶν Βαβυλωνίων τὰ πράγματα. Συγχυτικὰ γὰρ ταῦτα διανοίας, ἀναιροῦντα τὴν Πρόνοιαν, καὶ τὸ ἐφ’ ἡμῖν, ἄξιά τε τὸ εἶναι Βαβυλῶνος ὁμώνυμα. Χαλδαίων γὰρ ἀστρολογία γέγονε εὕρημα. Ταύτην καταστρέφει Κύριος, καὶ ἐνοικίζονται δαίμονες ἀποστάντος αὐτῆς τοῦ Θεοῦ, εἴτε πόλιν αὐτὴν, εἴτε ψυχὴν ἐθέλοις εἰπεῖν, ἐν ᾗ κατεστραμμένῃ ποιμὴν ἀγαθὸς οὐκ ἐναυλίζει τὴν ποίμνην, ἥτις καὶ ἤχου πληροῦται μηδὲν ἐν αὐτῇ τρανὸν ἢ διηρθρωμένον ἔχουσα ῥῆμα, παθῶν δὲ θόρυβον ἄσημον, ἣν κατεπάδουσι πονηραὶ δυνάμεις ἐγκλίσει φωνῆς ὑποθέλγουσαι, ἢ διὰ φωνῆς, ἢ δι’ ἄλλου τρόπου τινὸς ἡδονὴν ἐμποιοῦσαι πρὸς θήραμα καὶ λήθην τῆς ἰδίας πατρίδος ἀπεργαζόμεναι. Ἠχὼ δέ ἐστιν ἀνακλωμένη φωνὴ ἀπὸ σωμάτων ἀντιτύπων, ἐπανιοῦσά τε πάλιν ἐπὶ τὸν ταύτην προέμενον, ὅπερ ἐν ἐρημίᾳ μέν ἐστιν ἀκώλυτον. Ἐν οἰκουμένοις δὲ τόποις ὑπὸ τῶν ἄλλοθεν ἄλλων ἀντηχούσων φωνῶν, τῶν τε παραφερομένων σκευῶν ἢ σωμάτων διακοπέντος τοῦ ἀέρος, εἴωθε παραθραύεσθαι·
Ο τάταις ἐναυλίζεται ψάμμεις. Καὶ ἀντὶ τοῦ ἐνοκέν- ταυροι, σιεῖν πάλιν ἐξέδωκαν. Αντὶ δὲ τῶν ἐχίνων, σειρήνας. Τάχα που διὰ τὸ τῶν δαιμόνων ἀπατηλόν ὁποίας ὁ μῦθος τας Σειρήνας παρέδωκεν. Τινὲς δὲ Σειρήνας ἐξηγήσαντο, τὰ εὐστομεῖν εἰδότα πτηνά ἢ κατά γε, φασί, τὴν Εβραίων ἔκδοσιν, τὴν γλαῦκα· τοὺς δέ γε τῶν ὄνων ἀγρίους, φασὶν, ὀνοκενταύρους ὠνόμασεν· ἐχίνους δὲ τοὺς ἀκάνθαις οξείαις οἱονεὶ φρίττοντας μύας· ἅπαντα τὴν ἐρημίαν δηλοῖ. Διδ καὶ ἤχου φησὶ τὰς οἰκίας πλησθήσεσθαι, τὴν τῶν ἀοικήτων σημαίνων ηχώ. Λέγει δὲ τοὺς Μήδους, διὰ τὸ πλουτεῖν, χρημάτων ὑπερορᾷν, ὡς ἄπορον εἶναι Βαβυλωνίοις παρὰ τούτων εξωνεῖσθαι τὴν ἅλωσιν. Τὸ δὲ Μήδων ὄνομα μεταλαμβανόμενον, σημαίνει ἀπὸ ἱκανοῦ. Οὐκοῦν ὁ ἱκανὸς ἐν πᾶσιν ἐπάγειν ἑκά- στιν τὰ πρὸς ἀξίαν, οὗτος τοὺς Μήδους κινεῖ. Η Β τάχα ἐπειδὴ ὁ Μαδαί κτίστης ἐστὶ τῆς Μηδίας, ὃς ἑρμηνεύεται ἐκμέτρησις, λέγοιντο οἱ Μῆδοι ἐπάγε σθαι εἰ; τὸ κολάζειν ἐν μέτρῳ τοὺς κακῶς βεβιωκό- τας. Ο γὰρ μέτρῳ μετρεῖ ἕκαστος ἀγαθὰ ἢ κακά, τὰ τῆς ἀμοιβῆς ἢ κολάσεως ἀπολήψεται. ᾧ ἀκόλου- θον καὶ τέκνα Βαβυλωνίων νοεῖν, τοὺς καρπούς, καὶ τὰ γεννήματα τῆς ἐκείνων ψυχῆς· οἷα καὶ τὰ τοῦ μακαριζομένου παρὰ τῷ Ψαλμῳδῷ, ἐν ᾧ ἡ μὲν γυνή, ἡ σοφία ἐστὶν, ἣν ἐκζητήσας νύμφην ηγάγετο, τοῦ κάλλους αὐτῆς ὁ δίκαιος γενόμενος ἐραστής. Υἱοὶ δὲ τοῦ ὁ καὶ σοφίας ἅμα συνελθόντων γεννήματα τοιαῦτα παρίστησιν ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ λέ γων, θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος· ἧς τὸν τὰ τέκνα πρὸς τὴν πέτραν ἐδαφίζοντα με μακάρικεν, προβλέπων ὁμοῦ μηδεμίαν ἀπὸ Μήδων επομένην φειδώ. Οὐ μακαρίζει δὲ τὸν ὁπωσοῦν ἀνελόντα Βα βυλώνιον τέκνον, τὰ νήπια δὲ καὶ ἀρτιγενῆ ἐλθεῖν μὴ συγχωροῦντα πρὸς αὔξησιν, ὡς ἂν μὴ γένωνται χείρω, καὶ ἀναιροῦντα ἰδίᾳ σοφίᾳ τοῦ συγκεχυμένου τὰ γεννήματα, ὃς ὀνομάζεται Βαβυλώνιος, ταῦτα πρὸς τὴν πέτραν ἀράσσοντα· πέτρα δὲ κἂν τούτῳ Χριστός. Τοῦτο δ' ἂν γένοιτο τῶν φαύλων συγχρουο- μένων δογμάτων τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας. Ταχὺ δὲ ἥξειν ταῦτά φησι. Καὶ τὸ παρ' ἡμῖν γὰρ μακρότατον, βραχὺ λίαν ἐστὶ παρὰ Θεῷ. Χιλιά γ' οὖν ἔτη ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς ἡ ἡμέρα ἡ χθές, εἴρηται, καὶ ὡς φυλακή ἐν νυκτία· Καὶ οὐκ εἰς μακρὰν δὲ φασὶ, τῆς προφη τείας ἐγένετο. Ομοῦ δὲ τοῖς μὲν Βαβυλωνίοις πικρο · τέραν ἐμβάλλει φροντίδα· τοῖς δὲ Ἰσραηλίταις, διὰ τὴν αἰχμαλωσίαν παράκλησιν. Τῆς δὲ Βαβυλῶνος ὥσπερ ἐπώνυμον ἦν τὸ ἔνδοξος. Καὶ ἔλεγον; ἡ ἔν- δοξος Βαβυλών. Εναργῶς δὲ λίαν δείκνυσιν, ἐξ οἷας εἰς οἷαν ἥξει κατάστασιν. Αἴτιος δὲ ὁ βασιλεύς Χαλδαίων βασίλειον αὐτὴν ἰσχυρόν τε καὶ λαμπρὸν ποιησάμενος· ἀπεικάζει δὲ Σοδόμοις καὶ Γομέῤῥᾳ τὴν ἑρμηνείαν * αὐτῆς. Ἑρμηνεύεται δὲ Σόδομα, τύφλωσις, καὶ στείρωσις, καὶ ἑστῶσα σιωπὴ, καὶ ὁμοίωμα, καὶ ἔγκλησις καὶ θεμέλιος αὐτῶν. Γόμορρα δὲ, μέτρον καὶ στάσις. Οἷς ἡ Βαβυλών ὁμοίως και • γρ. υἱοῖς. " γρ. ή. ' γρ. ἐρημίαν. COMMENTARII IN ISAIAM. A pretes, propter ferarum ignorationem, vocem He D Matth. vi, 2. ¹³ Psal. xliv, 10-14. * PATROL. GR. LXXXVII. C braicam siin retinuisse; pro Sirenivus autem struthiocamelos reddidisse. Gaudet enim genus hoc animalis locorum solitudine, et in arenis quam ma- xime infertilibus stabulatur ; rursum pro onocen- taurorum nomine, Hebraicum siin usurparunt, et pro echinis, Sirenas; ita forsan dæmonum naturam fraudibus aptam significantes; qualia de Sirenibus fabulæ tradiderunt. Sunt vero qui Sirenas volu- crum genus esse quoddam interpretantur, quod modulari et canere didicerit, vel noctuam, ut He- bræis placet: onocentauros autem asinos agrestes; echinos vero mures spinis acutis horridos, quæ omnia vastitatem et solitudinem significant. Itaque, et sonitu, addit, implebuntur domus; ut vagorum et sede carentium ejulatus exprimeret. Quod autem Medus, gentem divitiis abundantem, pecunias asper- nari dicit; id ideo facit, ut ab illis expu- guationem servitutemque pecunia redimendi, si quam animo conceperint, spem moveat amputari. Significat vero Medorum noinen, per transsumptio- nem, quasi dicas ab idoneo, sive potenti, ut ab en, qui quemque, prout dignus, accipere queal, Medus exciri intelligamus. Nisi forte a Media con- ditore Madai (quod nomen mensuram significat) derivari, et ad pœnas digne de sceleratis et cum mensura exigendas, induci malis : cum unun- quemque qua inensura bona vel mala metitur, eadem prorsus vel præmium, vel vindictam exspectare conveniat “. Quo sensu Babyloniorum filios, fru- clus a patribus editos, et illorum animæ fetus intel- ligi non est incongruum. Hujusmodi etiam istius illa sunt, qui a Psalmorum auctore beatus prædi. catur, ubi uxoris partes tuetur sapientia, quam uxorem justus decore illius irretitus ambivit et duxit 15. Mentis vero et sapientiæ simul coeuntium Olios, tanquam fetus ejusmodi, psalmo cxxxvi pro- poni, videas ubi filiam Babylonis miseram, et qui ejus liberos ad petram collidat, ideo beatum præ- dicat, quod ipsis nihil quidquam parcituros Medos prævideret . Nec tamen beatum prædicari, qui ". Babylonium puerum quemlibet interfecerit putan- dum est : sed qui reeens in luce editos crescere prohibuerit, dederitque operam ne deteriores fiant; quique suæ sapientiæ auxilio confusæ mentis (quæ Babylonis nomine designatur) elisos fetus ad pe tram, qui Christus est, enecarit : quæ tum demum accidisse videbimus, cum ad veritatis verbum falsa dogmata offendere et diffringi contigerit; quæ cito esse eventura affirmare non dubitat. Quod enim longissimum temporis esse spatium putamus, Deo modicum et breve valde est ; apud quem mille anni tanquam dies sunt hesterna, et tanquam custodia in nocte s. Aiunt præterea non longe ista a pro- phetiæ tempore contigisse. Est porro adverten- Psal. LXXXIX, ** Psal, cxxxvı, 8, 9. VARIE LECTIONES. 4. €8
PG 87:2090ὧν ἡ νὺξ ἀπηλλαγμένη μᾶλλον ἠχώδης ἐστίν. Τοιοῦτος καὶ ὁ κνηθόμενος τὴν ἀκοὴν, ἀπὸ μὲν τῆς ἀληθείας ἀποστρέφει· ἐπὶ δὲ τοὺς μύθους τραπεὶς, εὐτόνου μὲν μὴ ἀνεχόμενος λόγου, μηδὲ τῆς ἐπ’ ἐλέγχοις ἐπιτιμήσεως, χαίρων δὲ μόνῳ τῷ κολακεύοντι. Ὀρχεῖσθαι δὲ λέγεται τὰ ἐνεργοῦντα ἐν ἡμῖν τὰ πάθη δαιμόνια , ἄλλοτε ἄλλου πάθους ὥσπερ ὀρχηστοῦ ὑποδυόμενα πρόσωπον, καὶ ἐξ ἑτέρου πρὸς ἕτερον, ὡς ἐν κινήσει μελῶν μεταβαίνοντα· κατασκιρτᾷ γὰρ ἐν ἡμῖν ἐγχορεύοντα. Τὸ δὲ τῶν ὀνοκενταύρων ὄνομα σύνθετον, ἐμφαίνει τινὰ καὶ ἀλλόκοτον δαίμονα, νῦν μὲν ἡμᾶς πρὸς ἀνθρώπινα ποιοῦντος ὁρᾷν· νῦν δὲ πρὸς τὰ κτηνώδη παρασύροντος πάθη. Τούτους δὲ, φασὶ, τριχιῶντας Ἀκύλας ὠνόμασε, δηλῶν κάθυλον καὶ ἐσκοτισμένον δαίμονα . Ὁ δὲ ἐχῖνος , δαιμόνιον ἕτερον δύσληπτον καὶ πανοῦργον. ΚΕΦΑΛ. ΙΔ. ακζ. Καὶ ἐλεήσει Κύριος τὸν Ἰακὼβ, καὶ ἐκλέξεται ἔτι τὸν Ἰσραήλ.
Ο τάταις ἐναυλίζεται ψάμμεις. Καὶ ἀντὶ τοῦ ἐνοκέν- ταυροι, σιεῖν πάλιν ἐξέδωκαν. Αντὶ δὲ τῶν ἐχίνων, σειρήνας. Τάχα που διὰ τὸ τῶν δαιμόνων ἀπατηλόν ὁποίας ὁ μῦθος τας Σειρήνας παρέδωκεν. Τινὲς δὲ Σειρήνας ἐξηγήσαντο, τὰ εὐστομεῖν εἰδότα πτηνά ἢ κατά γε, φασί, τὴν Εβραίων ἔκδοσιν, τὴν γλαῦκα· τοὺς δέ γε τῶν ὄνων ἀγρίους, φασὶν, ὀνοκενταύρους ὠνόμασεν· ἐχίνους δὲ τοὺς ἀκάνθαις οξείαις οἱονεὶ φρίττοντας μύας· ἅπαντα τὴν ἐρημίαν δηλοῖ. Διδ καὶ ἤχου φησὶ τὰς οἰκίας πλησθήσεσθαι, τὴν τῶν ἀοικήτων σημαίνων ηχώ. Λέγει δὲ τοὺς Μήδους, διὰ τὸ πλουτεῖν, χρημάτων ὑπερορᾷν, ὡς ἄπορον εἶναι Βαβυλωνίοις παρὰ τούτων εξωνεῖσθαι τὴν ἅλωσιν. Τὸ δὲ Μήδων ὄνομα μεταλαμβανόμενον, σημαίνει ἀπὸ ἱκανοῦ. Οὐκοῦν ὁ ἱκανὸς ἐν πᾶσιν ἐπάγειν ἑκά- στιν τὰ πρὸς ἀξίαν, οὗτος τοὺς Μήδους κινεῖ. Η Β τάχα ἐπειδὴ ὁ Μαδαί κτίστης ἐστὶ τῆς Μηδίας, ὃς ἑρμηνεύεται ἐκμέτρησις, λέγοιντο οἱ Μῆδοι ἐπάγε σθαι εἰ; τὸ κολάζειν ἐν μέτρῳ τοὺς κακῶς βεβιωκό- τας. Ο γὰρ μέτρῳ μετρεῖ ἕκαστος ἀγαθὰ ἢ κακά, τὰ τῆς ἀμοιβῆς ἢ κολάσεως ἀπολήψεται. ᾧ ἀκόλου- θον καὶ τέκνα Βαβυλωνίων νοεῖν, τοὺς καρπούς, καὶ τὰ γεννήματα τῆς ἐκείνων ψυχῆς· οἷα καὶ τὰ τοῦ μακαριζομένου παρὰ τῷ Ψαλμῳδῷ, ἐν ᾧ ἡ μὲν γυνή, ἡ σοφία ἐστὶν, ἣν ἐκζητήσας νύμφην ηγάγετο, τοῦ κάλλους αὐτῆς ὁ δίκαιος γενόμενος ἐραστής. Υἱοὶ δὲ τοῦ ὁ καὶ σοφίας ἅμα συνελθόντων γεννήματα τοιαῦτα παρίστησιν ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ λέ γων, θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος· ἧς τὸν τὰ τέκνα πρὸς τὴν πέτραν ἐδαφίζοντα με μακάρικεν, προβλέπων ὁμοῦ μηδεμίαν ἀπὸ Μήδων επομένην φειδώ. Οὐ μακαρίζει δὲ τὸν ὁπωσοῦν ἀνελόντα Βα βυλώνιον τέκνον, τὰ νήπια δὲ καὶ ἀρτιγενῆ ἐλθεῖν μὴ συγχωροῦντα πρὸς αὔξησιν, ὡς ἂν μὴ γένωνται χείρω, καὶ ἀναιροῦντα ἰδίᾳ σοφίᾳ τοῦ συγκεχυμένου τὰ γεννήματα, ὃς ὀνομάζεται Βαβυλώνιος, ταῦτα πρὸς τὴν πέτραν ἀράσσοντα· πέτρα δὲ κἂν τούτῳ Χριστός. Τοῦτο δ' ἂν γένοιτο τῶν φαύλων συγχρουο- μένων δογμάτων τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας. Ταχὺ δὲ ἥξειν ταῦτά φησι. Καὶ τὸ παρ' ἡμῖν γὰρ μακρότατον, βραχὺ λίαν ἐστὶ παρὰ Θεῷ. Χιλιά γ' οὖν ἔτη ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς ἡ ἡμέρα ἡ χθές, εἴρηται, καὶ ὡς φυλακή ἐν νυκτία· Καὶ οὐκ εἰς μακρὰν δὲ φασὶ, τῆς προφη τείας ἐγένετο. Ομοῦ δὲ τοῖς μὲν Βαβυλωνίοις πικρο · τέραν ἐμβάλλει φροντίδα· τοῖς δὲ Ἰσραηλίταις, διὰ τὴν αἰχμαλωσίαν παράκλησιν. Τῆς δὲ Βαβυλῶνος ὥσπερ ἐπώνυμον ἦν τὸ ἔνδοξος. Καὶ ἔλεγον; ἡ ἔν- δοξος Βαβυλών. Εναργῶς δὲ λίαν δείκνυσιν, ἐξ οἷας εἰς οἷαν ἥξει κατάστασιν. Αἴτιος δὲ ὁ βασιλεύς Χαλδαίων βασίλειον αὐτὴν ἰσχυρόν τε καὶ λαμπρὸν ποιησάμενος· ἀπεικάζει δὲ Σοδόμοις καὶ Γομέῤῥᾳ τὴν ἑρμηνείαν * αὐτῆς. Ἑρμηνεύεται δὲ Σόδομα, τύφλωσις, καὶ στείρωσις, καὶ ἑστῶσα σιωπὴ, καὶ ὁμοίωμα, καὶ ἔγκλησις καὶ θεμέλιος αὐτῶν. Γόμορρα δὲ, μέτρον καὶ στάσις. Οἷς ἡ Βαβυλών ὁμοίως και • γρ. υἱοῖς. " γρ. ή. ' γρ. ἐρημίαν. COMMENTARII IN ISAIAM. A pretes, propter ferarum ignorationem, vocem He D Matth. vi, 2. ¹³ Psal. xliv, 10-14. * PATROL. GR. LXXXVII. C braicam siin retinuisse; pro Sirenivus autem struthiocamelos reddidisse. Gaudet enim genus hoc animalis locorum solitudine, et in arenis quam ma- xime infertilibus stabulatur ; rursum pro onocen- taurorum nomine, Hebraicum siin usurparunt, et pro echinis, Sirenas; ita forsan dæmonum naturam fraudibus aptam significantes; qualia de Sirenibus fabulæ tradiderunt. Sunt vero qui Sirenas volu- crum genus esse quoddam interpretantur, quod modulari et canere didicerit, vel noctuam, ut He- bræis placet: onocentauros autem asinos agrestes; echinos vero mures spinis acutis horridos, quæ omnia vastitatem et solitudinem significant. Itaque, et sonitu, addit, implebuntur domus; ut vagorum et sede carentium ejulatus exprimeret. Quod autem Medus, gentem divitiis abundantem, pecunias asper- nari dicit; id ideo facit, ut ab illis expu- guationem servitutemque pecunia redimendi, si quam animo conceperint, spem moveat amputari. Significat vero Medorum noinen, per transsumptio- nem, quasi dicas ab idoneo, sive potenti, ut ab en, qui quemque, prout dignus, accipere queal, Medus exciri intelligamus. Nisi forte a Media con- ditore Madai (quod nomen mensuram significat) derivari, et ad pœnas digne de sceleratis et cum mensura exigendas, induci malis : cum unun- quemque qua inensura bona vel mala metitur, eadem prorsus vel præmium, vel vindictam exspectare conveniat “. Quo sensu Babyloniorum filios, fru- clus a patribus editos, et illorum animæ fetus intel- ligi non est incongruum. Hujusmodi etiam istius illa sunt, qui a Psalmorum auctore beatus prædi. catur, ubi uxoris partes tuetur sapientia, quam uxorem justus decore illius irretitus ambivit et duxit 15. Mentis vero et sapientiæ simul coeuntium Olios, tanquam fetus ejusmodi, psalmo cxxxvi pro- poni, videas ubi filiam Babylonis miseram, et qui ejus liberos ad petram collidat, ideo beatum præ- dicat, quod ipsis nihil quidquam parcituros Medos prævideret . Nec tamen beatum prædicari, qui ". Babylonium puerum quemlibet interfecerit putan- dum est : sed qui reeens in luce editos crescere prohibuerit, dederitque operam ne deteriores fiant; quique suæ sapientiæ auxilio confusæ mentis (quæ Babylonis nomine designatur) elisos fetus ad pe tram, qui Christus est, enecarit : quæ tum demum accidisse videbimus, cum ad veritatis verbum falsa dogmata offendere et diffringi contigerit; quæ cito esse eventura affirmare non dubitat. Quod enim longissimum temporis esse spatium putamus, Deo modicum et breve valde est ; apud quem mille anni tanquam dies sunt hesterna, et tanquam custodia in nocte s. Aiunt præterea non longe ista a pro- phetiæ tempore contigisse. Est porro adverten- Psal. LXXXIX, ** Psal, cxxxvı, 8, 9. VARIE LECTIONES. 4. €8
Καὶ ἀναπαύσονται ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῶν, καὶ ὁ γειώρας προστεθήσεται πρὸς αὐτοὺς, καὶ προστεθήσεται πρὸς τὸν οἶκον Ἰακὼβ, καὶ λήψονται αὐτοὺς ἔθνη, καὶ εἰσάξουσιν εἰς τὸν τόπον αὐτῶν, καὶ κατακληρονομήσουσι, καὶ πληθυνθήσονται ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Θεοῦ εἰς δούλους καὶ δούλας, κ.τ.λ. Εἰπὼν ἃ πείσεται Βαβυλὼν δυσχερῆ, τὰ περὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπιφέρει, χρηστὰ τὴν ἐπὶ Κύρου λέγων ἀνάκλησιν. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὁ γειώρας , ἐξέδωκαν οἱ λοιποὶ ὁ προσήλυτος . Οὐχ ἁπλῶς δὲ προσήλυτος , φασί τινες, ἀλλ’ ὅτι γεωργίᾳ προσκείμενος. Κυρίως μὲν οὖν ὁ γειώρας δηλοῖ τὸν ἰθαγενῆ, καὶ αὐτόχθονα. Συνανιόντες δὲ Βαβυλωνίων αὐτόχθονες ἤμελλον εἶναι παρ’ Ἰουδαίαν προσήλυτοι . Φέρει τοίνυν εἰς ταυτὸν ἑκατέρα διάνοια. Εὐπραξίας γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον ἥξειν Ἰουδαίους φησὶν, ὡς τοὺς πρὶν αὐτοὺς ἑλόντας συναναβῆναι εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτοῖς. Τοῦτο μὲν συγγένειαν πρὸς αὐτοὺς ἐσχηκότας, τοῦτο δὲ τῆς αὐτῶν θεοσεβείας ὡς ἐν χρονίῳ μετειληφότας διατριβῇ, καὶ τοὺς πρὶν εἰδωλολάτρας δούλους καὶ δούλας γενέσθαι Θεοῦ. Ἔθνη δέ φησι τοὺς Ἰουδαίους προπέμποντα πρὸς τὴν ἰδίαν εἰσοίσουσι γῆν.
Ο τάταις ἐναυλίζεται ψάμμεις. Καὶ ἀντὶ τοῦ ἐνοκέν- ταυροι, σιεῖν πάλιν ἐξέδωκαν. Αντὶ δὲ τῶν ἐχίνων, σειρήνας. Τάχα που διὰ τὸ τῶν δαιμόνων ἀπατηλόν ὁποίας ὁ μῦθος τας Σειρήνας παρέδωκεν. Τινὲς δὲ Σειρήνας ἐξηγήσαντο, τὰ εὐστομεῖν εἰδότα πτηνά ἢ κατά γε, φασί, τὴν Εβραίων ἔκδοσιν, τὴν γλαῦκα· τοὺς δέ γε τῶν ὄνων ἀγρίους, φασὶν, ὀνοκενταύρους ὠνόμασεν· ἐχίνους δὲ τοὺς ἀκάνθαις οξείαις οἱονεὶ φρίττοντας μύας· ἅπαντα τὴν ἐρημίαν δηλοῖ. Διδ καὶ ἤχου φησὶ τὰς οἰκίας πλησθήσεσθαι, τὴν τῶν ἀοικήτων σημαίνων ηχώ. Λέγει δὲ τοὺς Μήδους, διὰ τὸ πλουτεῖν, χρημάτων ὑπερορᾷν, ὡς ἄπορον εἶναι Βαβυλωνίοις παρὰ τούτων εξωνεῖσθαι τὴν ἅλωσιν. Τὸ δὲ Μήδων ὄνομα μεταλαμβανόμενον, σημαίνει ἀπὸ ἱκανοῦ. Οὐκοῦν ὁ ἱκανὸς ἐν πᾶσιν ἐπάγειν ἑκά- στιν τὰ πρὸς ἀξίαν, οὗτος τοὺς Μήδους κινεῖ. Η Β τάχα ἐπειδὴ ὁ Μαδαί κτίστης ἐστὶ τῆς Μηδίας, ὃς ἑρμηνεύεται ἐκμέτρησις, λέγοιντο οἱ Μῆδοι ἐπάγε σθαι εἰ; τὸ κολάζειν ἐν μέτρῳ τοὺς κακῶς βεβιωκό- τας. Ο γὰρ μέτρῳ μετρεῖ ἕκαστος ἀγαθὰ ἢ κακά, τὰ τῆς ἀμοιβῆς ἢ κολάσεως ἀπολήψεται. ᾧ ἀκόλου- θον καὶ τέκνα Βαβυλωνίων νοεῖν, τοὺς καρπούς, καὶ τὰ γεννήματα τῆς ἐκείνων ψυχῆς· οἷα καὶ τὰ τοῦ μακαριζομένου παρὰ τῷ Ψαλμῳδῷ, ἐν ᾧ ἡ μὲν γυνή, ἡ σοφία ἐστὶν, ἣν ἐκζητήσας νύμφην ηγάγετο, τοῦ κάλλους αὐτῆς ὁ δίκαιος γενόμενος ἐραστής. Υἱοὶ δὲ τοῦ ὁ καὶ σοφίας ἅμα συνελθόντων γεννήματα τοιαῦτα παρίστησιν ἐν ἑκατοστῷ τριακοστῷ ἔκτῳ ψαλμῷ λέ γων, θυγάτηρ Βαβυλῶνος ἡ ταλαίπωρος· ἧς τὸν τὰ τέκνα πρὸς τὴν πέτραν ἐδαφίζοντα με μακάρικεν, προβλέπων ὁμοῦ μηδεμίαν ἀπὸ Μήδων επομένην φειδώ. Οὐ μακαρίζει δὲ τὸν ὁπωσοῦν ἀνελόντα Βα βυλώνιον τέκνον, τὰ νήπια δὲ καὶ ἀρτιγενῆ ἐλθεῖν μὴ συγχωροῦντα πρὸς αὔξησιν, ὡς ἂν μὴ γένωνται χείρω, καὶ ἀναιροῦντα ἰδίᾳ σοφίᾳ τοῦ συγκεχυμένου τὰ γεννήματα, ὃς ὀνομάζεται Βαβυλώνιος, ταῦτα πρὸς τὴν πέτραν ἀράσσοντα· πέτρα δὲ κἂν τούτῳ Χριστός. Τοῦτο δ' ἂν γένοιτο τῶν φαύλων συγχρουο- μένων δογμάτων τῷ λόγῳ τῆς ἀληθείας. Ταχὺ δὲ ἥξειν ταῦτά φησι. Καὶ τὸ παρ' ἡμῖν γὰρ μακρότατον, βραχὺ λίαν ἐστὶ παρὰ Θεῷ. Χιλιά γ' οὖν ἔτη ἐνώπιον αὐτοῦ, ὡς ἡ ἡμέρα ἡ χθές, εἴρηται, καὶ ὡς φυλακή ἐν νυκτία· Καὶ οὐκ εἰς μακρὰν δὲ φασὶ, τῆς προφη τείας ἐγένετο. Ομοῦ δὲ τοῖς μὲν Βαβυλωνίοις πικρο · τέραν ἐμβάλλει φροντίδα· τοῖς δὲ Ἰσραηλίταις, διὰ τὴν αἰχμαλωσίαν παράκλησιν. Τῆς δὲ Βαβυλῶνος ὥσπερ ἐπώνυμον ἦν τὸ ἔνδοξος. Καὶ ἔλεγον; ἡ ἔν- δοξος Βαβυλών. Εναργῶς δὲ λίαν δείκνυσιν, ἐξ οἷας εἰς οἷαν ἥξει κατάστασιν. Αἴτιος δὲ ὁ βασιλεύς Χαλδαίων βασίλειον αὐτὴν ἰσχυρόν τε καὶ λαμπρὸν ποιησάμενος· ἀπεικάζει δὲ Σοδόμοις καὶ Γομέῤῥᾳ τὴν ἑρμηνείαν * αὐτῆς. Ἑρμηνεύεται δὲ Σόδομα, τύφλωσις, καὶ στείρωσις, καὶ ἑστῶσα σιωπὴ, καὶ ὁμοίωμα, καὶ ἔγκλησις καὶ θεμέλιος αὐτῶν. Γόμορρα δὲ, μέτρον καὶ στάσις. Οἷς ἡ Βαβυλών ὁμοίως και • γρ. υἱοῖς. " γρ. ή. ' γρ. ἐρημίαν. COMMENTARII IN ISAIAM. A pretes, propter ferarum ignorationem, vocem He D Matth. vi, 2. ¹³ Psal. xliv, 10-14. * PATROL. GR. LXXXVII. C braicam siin retinuisse; pro Sirenivus autem struthiocamelos reddidisse. Gaudet enim genus hoc animalis locorum solitudine, et in arenis quam ma- xime infertilibus stabulatur ; rursum pro onocen- taurorum nomine, Hebraicum siin usurparunt, et pro echinis, Sirenas; ita forsan dæmonum naturam fraudibus aptam significantes; qualia de Sirenibus fabulæ tradiderunt. Sunt vero qui Sirenas volu- crum genus esse quoddam interpretantur, quod modulari et canere didicerit, vel noctuam, ut He- bræis placet: onocentauros autem asinos agrestes; echinos vero mures spinis acutis horridos, quæ omnia vastitatem et solitudinem significant. Itaque, et sonitu, addit, implebuntur domus; ut vagorum et sede carentium ejulatus exprimeret. Quod autem Medus, gentem divitiis abundantem, pecunias asper- nari dicit; id ideo facit, ut ab illis expu- guationem servitutemque pecunia redimendi, si quam animo conceperint, spem moveat amputari. Significat vero Medorum noinen, per transsumptio- nem, quasi dicas ab idoneo, sive potenti, ut ab en, qui quemque, prout dignus, accipere queal, Medus exciri intelligamus. Nisi forte a Media con- ditore Madai (quod nomen mensuram significat) derivari, et ad pœnas digne de sceleratis et cum mensura exigendas, induci malis : cum unun- quemque qua inensura bona vel mala metitur, eadem prorsus vel præmium, vel vindictam exspectare conveniat “. Quo sensu Babyloniorum filios, fru- clus a patribus editos, et illorum animæ fetus intel- ligi non est incongruum. Hujusmodi etiam istius illa sunt, qui a Psalmorum auctore beatus prædi. catur, ubi uxoris partes tuetur sapientia, quam uxorem justus decore illius irretitus ambivit et duxit 15. Mentis vero et sapientiæ simul coeuntium Olios, tanquam fetus ejusmodi, psalmo cxxxvi pro- poni, videas ubi filiam Babylonis miseram, et qui ejus liberos ad petram collidat, ideo beatum præ- dicat, quod ipsis nihil quidquam parcituros Medos prævideret . Nec tamen beatum prædicari, qui ". Babylonium puerum quemlibet interfecerit putan- dum est : sed qui reeens in luce editos crescere prohibuerit, dederitque operam ne deteriores fiant; quique suæ sapientiæ auxilio confusæ mentis (quæ Babylonis nomine designatur) elisos fetus ad pe tram, qui Christus est, enecarit : quæ tum demum accidisse videbimus, cum ad veritatis verbum falsa dogmata offendere et diffringi contigerit; quæ cito esse eventura affirmare non dubitat. Quod enim longissimum temporis esse spatium putamus, Deo modicum et breve valde est ; apud quem mille anni tanquam dies sunt hesterna, et tanquam custodia in nocte s. Aiunt præterea non longe ista a pro- phetiæ tempore contigisse. Est porro adverten- Psal. LXXXIX, ** Psal, cxxxvı, 8, 9. VARIE LECTIONES. 4. €8
PG 87:2092Ὃ δὴ Κύρου προστάξαντος γέγονεν, ἡνίκα τῶν ἀναβάντων Ἰησοῦς καὶ Ζωροβαβὲλ ἡγήσαντο. Καὶ Ξέρξου τοῦ μετ’ αὐτὸν, ἡνίκα τὸν Ἔσδραν μετὰ πολλῶν πέμπων ἐπιστολῶν, παραπέμπειν, αὐτὸν δεξιῶς καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, τοῖς ἐν μέσῳ προσέταξεν ἔθνεσιν. Καὶ Νεεμίου μετὰ ταῦτα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν χωροῦντος πρὸς τὸ γράψαι τοῖς πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ φύλακας αὐτῷ συναπέστειλεν ἄνδρας δυνάμεως ὁ τῶν Περσῶν βασιλεύς· ταυτὶ γὰρ Ἔσδρας ἱστόρησεν. Προλέγει δὲ καὶ τοὺς τὸν Ἱσραὴλ Βαβυλωνίους αἰχμαλωτίσαντας, δοριαλώτους ὑπὸ Κύρου δηλονότι γενήσεσθαι. Ἢ καὶ τάχα, διὰ τὸ τοὺς συναναβάντας αὐτοῖς ὑπὸ ζυγὸν γενέσθαι τοῦ νόμου καθάπερ αἰχμαλώτους , ἑαλωκότας τὴν καλὴν καὶ σωτήριον ἅλωσιν. Κατ’ ἐκεῖνο δὲ τοῦ καιροῦ ἀνεθήσει τοῦ θυμοῦ σου , φησίν. ΚΕΦΑΛ. ΙΕ. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΤΗΣ ΜΩΑΒΙΤΙΔΟΣ . αθ. Νυκτὸς ἀπολεῖται ἡ Μωαβῖτις. Νυκτὸς γὰρ ἀπολεῖται τὸ τεῖχος τῆς Μωαβίτιδος. Λυπεῖσθε ἐφ’ ἑαυτοῖς. Ἀπολεῖται γὰρ καὶ Γεβῶν, οὗ ὁ βωμὸς ὑμῶν, ἐκεῖ ἀναβήσεσθε κλαίειν ἐπὶ Ναβᾶν τῆς Μωαβίτιδος, κ.τ.λ. … τοῦ οὐκ ἔρχεται πρὸς τὸ φῶς. Ὧν ὄντων ἐν νυκτὶ , καὶ τὸ τεῖχος πίπτειν νυκτὸς τὰ ὀχυρώματα τὰ σοφιστικά.
ταστραφήσεται, Θεὸς γὰρ εὐεργετῶν κ τοὺς καταστρε Β φομένους, ὡς ἰατρὸς καταστρέφει τυφλότητα. Και ταστροφὴ δὲ τυφλότητος, δράσεως αρχή. Καὶ κατα- στρέφει στείρωσιν, τὴν ἀγωνίαν ἐλαύνων, γεννήματα δικαιοσύνης ἔργων δωρούμενος, καὶ σιωπὴν ἑστῶσαν, ἵνα λόγον ἐμβάλῃ καρδίας πρὸς τὸ δοξάζειν τὸν Θεόν. Καὶ μέτρον καὶ στάσιν, ἵνα τῆς κακίας τὸ μέτρον τῆς ἐν αὐτῇ καὶ τὴν ταραχὴν καθέλῃ, ὡς ἂν οἱ στα σιάζοντες, καὶ ἐν τῇ καταστάσει τῇ ἐναντίᾳ τῆς εἰ- ρήνης ὄντες βελτιωθῶσιν ἀντιμετροῦντες ἀρετὴν τῇ κακίᾳ. Πᾶς δὲ πρεσβεύων εἱμαρμένην, καὶ τὴν τῶν ἄστρων κίνησιν ἀναγκαστικὴν εἶναι πάντων ὑποτιθέ μενος, ὅσον ἐπ' αὐτὸν τῆς εὐσεβείας ἀφιστῶν τοὺς ἀκούοντας, ἔνδοξα καλεῖ τῶν Βαβυλωνίων τὰ πρά- γματα. Συγχυτικὰ γὰρ ταῦτα διανοίας, ἀναιροῦντα την Πρόνοιαν, καὶ τὸ ἐφ' ἡμῖν, ἄξιά τε τὸ ν εἶναι Βα- βυλῶνος ὁμώνυμα. Χαλδαίων γὰρ ἀστρολογία γέγονε εύρημα. Ταύτην καταστρέφει Κύριος, καὶ ἐνοικίζον ται δαίμονες ἀποστάντος αὐτῆς τοῦ Θεοῦ, εἴτε πόλιν αὐτὴν, εἴτε ψυχὴν ἐθέλοις εἰπεῖν, ἐν ᾗ κατεστραμ μένῃ ποιμὴν ἀγαθὸς οὐκ ἐναυλίζει τὴν ποίμνην, ἥτις καὶ ἤχου πληροῦται μηδὲν ἐν αὐτῇ τρανὸν ἢ διηρο θρωμένον ἔχουσα ῥῆμα, παθῶν δὲ θόρυβον ἄσημον, ἣν κατεπάδουσι πονηραι δυνάμεις εγκλίσει φωνῆς ὑπο- θέλγουσαι, ἢ διὰ φωνῆς, ἢ δι᾽ ἄλλου τρόπου τινὸς ἡδο νὴν ἐμποιοῦσαι πρὸς θήραμα καὶ λήθην τῆς ἰδίας πα- τρίδος ἀπεργαζόμεναι. Ηχὼ δέ ἐστιν ἀνακλωμένη φωνὴ ἀπὸ σωμάτων ἀντιτύπων, ἐπανιοῦσά τε πάλιν ἐπὶ τὸν ταύτην προέμενον, ὅπερ ἐν ἐρημίᾳ μέν ἐστιν ακώλυτον. Ἐν οἰκουμένοις δὲ τόποις ὑπὸ τῶν ἄλλο- θεν ἄλλων ἀντηχούσων φωνῶν, τῶν τε παραφερομέν νων σκευῶν ἢ σωμάτων διακοπέντος τοῦ ἀέρος, εἴωθε παραθραύεσθαι· ὧν ἡ νὺξ ἀπηλλαγμένη μᾶλλον ἐχώ δης ἐστίν. Τοιοῦτος καὶ ὁ κνηθόμενος τὴν ἀκοὴν, ἀπὸ μὲν τῆς ἀληθείας ἀποστρέφει· ἐπὶ δὲ τοὺς μύθους τραπείς, εὐτόνου μὲν μὴ ἀνεχόμενος λόγου, μηδὲ τῆς ἐπ' ἐλέγχοις ἐπιτιμήσεως, χαίρων δὲ μόνῳ τῷ κολακεύοντι. Ορχεῖσθαι δὲ λέγεται τὰ ἐνεργοῦντα ἐν ἡμῖν τὰ πάθη δαιμόνια, ἄλλοτε ἄλλου πάθους ὥσπερ ὀρχηστοῦ ὑποδυόμενα πρόσωπον, καὶ ἐξ ἑτέρου πρὸς ἕτερον, ὡς ἐν κινήσει μελῶν μεταβαί- νοντα· κατασκιρτᾷ γὰρ ἐν ἡμῖν ἐγχορεύοντα. Τὰ δὲ τῶν ὀνοκενταύρων ὄνομα σύνθετον, ἐμφαίνει τινὰ καὶ ἀλλόκοτον δαίμονα, νῦν μὲν ἡμᾶς πρὸς ἀνθρώπινα ποιοῦντος ὁρᾷν· νῦν δὲ πρὸς τὰ κτηνώδη παρασύρον τος πάθη. Τούτους δὲ, φασί, τριχιῶντας 'Ακύλας ὠνο- μασε, δηλῶν κάθυλον καὶ ἐσκοτισμένον δαίμονα. Ὁ δὲ ἐχῖνος, δαιμόνιον ἕτερον δύσληπτον καὶ πανοῦργον. γρ. εὐεργετεί, γ γρ. του PROCOPII GAZÆI dum, eadem simul opera Babyloniis acerbiorem & curam ; Israelitis autem, propter servitutis jugum, consolationem afferri. Cæterum, Babylonis fere tam invaluerat inclyta cognomen, et eo titulo passim vocitabatur. At non obscure profecto unde prodierit, et quo etiam abitura sit, demonstravit. Fuerat vero tanta celebritatis auctor Chaldæorum rex, qui illam regiam præclaram et munitam esse voluerat : cujus tamen solitudinem, ei, quæ Sodo- mis et Gomorrhæ contigit, comparare non veretur. Significat autem Sodomorum appellatio, si ejus ra- tionem postules, cacitatem, sterilitatem ; silentii constantiam, similitudinem, accusationen, fuuda- mentum denique eorum. Gomorrhæ vero, mensuram et seditionem; quibus non dissimilem interitum Babyloniis denuntiat. Quos enim a Deo everti videas, beneficiis cumulari putandum est; non aliter, quam cum a medico depelli cæcitatem contigerit. Est vero videndi principium cæcitatis ipsa depulsio. Sterilitatem deinde evertit, cum fecunditatem lar · gitus justitiæ opera edere, et tanquam procreare facit. Evertit item silentii constantiam, ut cordi Sermonem ad laudes Deo decantandas immittat. Evertit præterea mensuram et seditionem, quo pec- cati mensuram, et ejus comites turbas auferat; ut qui tumultuantur, vitamque paci contrariam se- etantur, meliores fiant, et honestatem pro scelere reponant. Caeterum quicunque fatum amplectitur, et astrorum motum vim rebus afferre necessitatis c arbitratur, totis ille viribus auditores a pictate ar- cere, et inclytæ Babylonis facta amplecti putandus est. Mentis enim cogitationes ista perturbant, pro- videntiamque, et ipsam arbitrii libertatem sic tol- lunt; ut merito Babylonici nominis rationem resi- pere astrologiam agnoscas. Ilanc ergo evertit Dominus; et eamdem, quia ipse recessit ab ea, sive urbem intelligas, sive animam, occupant de- mones: nec in ea amplius, quæ eversa est, bonus pastor stabulatur; sed sonitu repletur, nihil quid- quam disertum edens, nihil quod articulatæ vocis speciem referat, sed sonos inconditos, pertur- bationum tantummodo judices. Quale illud est, quod edunt vocis inflexione malə; potestates, sive ipsa modulatione, sive alio quodam modo volupta- tis illecebras, et patriæ oblivionem inducant. Est D vero echo, vox illa, quæ a solido corpore reper. cussa ad auctorem suum revertitur; quod est in solitudine fieri usitatum, et facile. In locis au- tem habitatis non ita; cum multa hinc inde obstrepent, rerum præterea necessariarum, vel corporum agitatio acrem perturbet; unde illam disrumpi dissiparique contingit; quibus cum plane nox veritate avocatus, careat, die magis esse sonoram non mirum est. Talis est qui aurium pruritu a ·dum fabulɔrum inanitatem sequitur 19, ab efficaci rigidoque verbo abhorret, nec increpari se et re- prehendi patitur; sed adulatione totus et mollitie difuit. Saltare autem in nobis, quæ nostros nobis- cum moderantur affectus, dæmonia tum dicuntur, cum alia, tanquam saltatoris assumpta persona, ex hoc in illud, tanquam in membrorum motu, transeunt. Lasciviunt enim ipsa in nobis, et tanquata 4× || Tim. iv, 3, 4. VARIE LECTIONES.
Τούτοις γὰρ, ὡς ἀσφαλέσιν, ἠλαζονεύοντο. Ὧν δὴ πιπτόντων ἐν ἐλέγχοις ὀδύρονται· οἳ καὶ τοὺς περὶ Θεοῦ λόγους ἀστάτους ἔχοντες βωμὸν οἰκοδομοῦσι πεσούμενον Δεηβὼν χρηματίζοντα, εἰς ὃν ἀνιέναι παρακελεύονται μετανοοῦντες, οὐ θύσοντες, ὡς ὅτ’ ἂν ἐλάτρευον τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα, τὴν θυσίαν τῆς ἑαυτῶν αἰνέσεως ἐπ’ ἀλλοτρίων θυσιαστηρίων προσάγοντες, ἀνθ’ ὧν κλαιέτωσαν τῆς κατὰ Θεὸν λύπης σωτηρίαν αὐτοῖς ἀμεταμέλητον προξενούσης. Τοιοῦτοι καὶ οἱ τὰς ἐλπίδας ἐπὶ ῥευστοῖς ἔχοντες πράγμασιν. Κλαίειν οὖν κελεύει τοὺς, ὧν τὰ ἤθη τὰ χρηστὰ διέφθειραν ὁμιλίαι κακαί. Ὧν καὶ τῆς διδασκαλίας ἀπογυμνοῦσθαι δεῖν διδάσκει, διὰ τοῦ φαλακρώματος μηκέτι τὸν κόσμον περικειμένους τὸν ἐξ αὐτῶν. Ἀντὶ κεφαλῆς γάρ εἰσιν οἱ καθηγηταὶ, κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀτιμίαν δηλοῖ. Σύμβολον γὰρ ἀτιμίας φαλάκρωμα , ὥσπερ οὖν κατατομὴ βραχιόνων, τοῦ κόπτεσθαι καὶ θρηνεῖν . Ἢ ὅτι τοῖς εἰδωλολάτραις ἔθος ἐντομίδας ποιεῖν ἐν παρειαῖς καὶ βραχίοσιν. Αἰνίττεται δὲ τὸ, δι’ ἀγαθῆς πολιτείας ἐξευτελίζειν τῶν πονηρῶν διδασκάλων τὰς ὑποθήκας τὰς πρακτικὰς εἰς ἔλεγχον ἀγομένας διὰ δὲ τῆς διαιρέσεως·
ταστραφήσεται, Θεὸς γὰρ εὐεργετῶν κ τοὺς καταστρε Β φομένους, ὡς ἰατρὸς καταστρέφει τυφλότητα. Και ταστροφὴ δὲ τυφλότητος, δράσεως αρχή. Καὶ κατα- στρέφει στείρωσιν, τὴν ἀγωνίαν ἐλαύνων, γεννήματα δικαιοσύνης ἔργων δωρούμενος, καὶ σιωπὴν ἑστῶσαν, ἵνα λόγον ἐμβάλῃ καρδίας πρὸς τὸ δοξάζειν τὸν Θεόν. Καὶ μέτρον καὶ στάσιν, ἵνα τῆς κακίας τὸ μέτρον τῆς ἐν αὐτῇ καὶ τὴν ταραχὴν καθέλῃ, ὡς ἂν οἱ στα σιάζοντες, καὶ ἐν τῇ καταστάσει τῇ ἐναντίᾳ τῆς εἰ- ρήνης ὄντες βελτιωθῶσιν ἀντιμετροῦντες ἀρετὴν τῇ κακίᾳ. Πᾶς δὲ πρεσβεύων εἱμαρμένην, καὶ τὴν τῶν ἄστρων κίνησιν ἀναγκαστικὴν εἶναι πάντων ὑποτιθέ μενος, ὅσον ἐπ' αὐτὸν τῆς εὐσεβείας ἀφιστῶν τοὺς ἀκούοντας, ἔνδοξα καλεῖ τῶν Βαβυλωνίων τὰ πρά- γματα. Συγχυτικὰ γὰρ ταῦτα διανοίας, ἀναιροῦντα την Πρόνοιαν, καὶ τὸ ἐφ' ἡμῖν, ἄξιά τε τὸ ν εἶναι Βα- βυλῶνος ὁμώνυμα. Χαλδαίων γὰρ ἀστρολογία γέγονε εύρημα. Ταύτην καταστρέφει Κύριος, καὶ ἐνοικίζον ται δαίμονες ἀποστάντος αὐτῆς τοῦ Θεοῦ, εἴτε πόλιν αὐτὴν, εἴτε ψυχὴν ἐθέλοις εἰπεῖν, ἐν ᾗ κατεστραμ μένῃ ποιμὴν ἀγαθὸς οὐκ ἐναυλίζει τὴν ποίμνην, ἥτις καὶ ἤχου πληροῦται μηδὲν ἐν αὐτῇ τρανὸν ἢ διηρο θρωμένον ἔχουσα ῥῆμα, παθῶν δὲ θόρυβον ἄσημον, ἣν κατεπάδουσι πονηραι δυνάμεις εγκλίσει φωνῆς ὑπο- θέλγουσαι, ἢ διὰ φωνῆς, ἢ δι᾽ ἄλλου τρόπου τινὸς ἡδο νὴν ἐμποιοῦσαι πρὸς θήραμα καὶ λήθην τῆς ἰδίας πα- τρίδος ἀπεργαζόμεναι. Ηχὼ δέ ἐστιν ἀνακλωμένη φωνὴ ἀπὸ σωμάτων ἀντιτύπων, ἐπανιοῦσά τε πάλιν ἐπὶ τὸν ταύτην προέμενον, ὅπερ ἐν ἐρημίᾳ μέν ἐστιν ακώλυτον. Ἐν οἰκουμένοις δὲ τόποις ὑπὸ τῶν ἄλλο- θεν ἄλλων ἀντηχούσων φωνῶν, τῶν τε παραφερομέν νων σκευῶν ἢ σωμάτων διακοπέντος τοῦ ἀέρος, εἴωθε παραθραύεσθαι· ὧν ἡ νὺξ ἀπηλλαγμένη μᾶλλον ἐχώ δης ἐστίν. Τοιοῦτος καὶ ὁ κνηθόμενος τὴν ἀκοὴν, ἀπὸ μὲν τῆς ἀληθείας ἀποστρέφει· ἐπὶ δὲ τοὺς μύθους τραπείς, εὐτόνου μὲν μὴ ἀνεχόμενος λόγου, μηδὲ τῆς ἐπ' ἐλέγχοις ἐπιτιμήσεως, χαίρων δὲ μόνῳ τῷ κολακεύοντι. Ορχεῖσθαι δὲ λέγεται τὰ ἐνεργοῦντα ἐν ἡμῖν τὰ πάθη δαιμόνια, ἄλλοτε ἄλλου πάθους ὥσπερ ὀρχηστοῦ ὑποδυόμενα πρόσωπον, καὶ ἐξ ἑτέρου πρὸς ἕτερον, ὡς ἐν κινήσει μελῶν μεταβαί- νοντα· κατασκιρτᾷ γὰρ ἐν ἡμῖν ἐγχορεύοντα. Τὰ δὲ τῶν ὀνοκενταύρων ὄνομα σύνθετον, ἐμφαίνει τινὰ καὶ ἀλλόκοτον δαίμονα, νῦν μὲν ἡμᾶς πρὸς ἀνθρώπινα ποιοῦντος ὁρᾷν· νῦν δὲ πρὸς τὰ κτηνώδη παρασύρον τος πάθη. Τούτους δὲ, φασί, τριχιῶντας 'Ακύλας ὠνο- μασε, δηλῶν κάθυλον καὶ ἐσκοτισμένον δαίμονα. Ὁ δὲ ἐχῖνος, δαιμόνιον ἕτερον δύσληπτον καὶ πανοῦργον. γρ. εὐεργετεί, γ γρ. του PROCOPII GAZÆI dum, eadem simul opera Babyloniis acerbiorem & curam ; Israelitis autem, propter servitutis jugum, consolationem afferri. Cæterum, Babylonis fere tam invaluerat inclyta cognomen, et eo titulo passim vocitabatur. At non obscure profecto unde prodierit, et quo etiam abitura sit, demonstravit. Fuerat vero tanta celebritatis auctor Chaldæorum rex, qui illam regiam præclaram et munitam esse voluerat : cujus tamen solitudinem, ei, quæ Sodo- mis et Gomorrhæ contigit, comparare non veretur. Significat autem Sodomorum appellatio, si ejus ra- tionem postules, cacitatem, sterilitatem ; silentii constantiam, similitudinem, accusationen, fuuda- mentum denique eorum. Gomorrhæ vero, mensuram et seditionem; quibus non dissimilem interitum Babyloniis denuntiat. Quos enim a Deo everti videas, beneficiis cumulari putandum est; non aliter, quam cum a medico depelli cæcitatem contigerit. Est vero videndi principium cæcitatis ipsa depulsio. Sterilitatem deinde evertit, cum fecunditatem lar · gitus justitiæ opera edere, et tanquam procreare facit. Evertit item silentii constantiam, ut cordi Sermonem ad laudes Deo decantandas immittat. Evertit præterea mensuram et seditionem, quo pec- cati mensuram, et ejus comites turbas auferat; ut qui tumultuantur, vitamque paci contrariam se- etantur, meliores fiant, et honestatem pro scelere reponant. Caeterum quicunque fatum amplectitur, et astrorum motum vim rebus afferre necessitatis c arbitratur, totis ille viribus auditores a pictate ar- cere, et inclytæ Babylonis facta amplecti putandus est. Mentis enim cogitationes ista perturbant, pro- videntiamque, et ipsam arbitrii libertatem sic tol- lunt; ut merito Babylonici nominis rationem resi- pere astrologiam agnoscas. Ilanc ergo evertit Dominus; et eamdem, quia ipse recessit ab ea, sive urbem intelligas, sive animam, occupant de- mones: nec in ea amplius, quæ eversa est, bonus pastor stabulatur; sed sonitu repletur, nihil quid- quam disertum edens, nihil quod articulatæ vocis speciem referat, sed sonos inconditos, pertur- bationum tantummodo judices. Quale illud est, quod edunt vocis inflexione malə; potestates, sive ipsa modulatione, sive alio quodam modo volupta- tis illecebras, et patriæ oblivionem inducant. Est D vero echo, vox illa, quæ a solido corpore reper. cussa ad auctorem suum revertitur; quod est in solitudine fieri usitatum, et facile. In locis au- tem habitatis non ita; cum multa hinc inde obstrepent, rerum præterea necessariarum, vel corporum agitatio acrem perturbet; unde illam disrumpi dissiparique contingit; quibus cum plane nox veritate avocatus, careat, die magis esse sonoram non mirum est. Talis est qui aurium pruritu a ·dum fabulɔrum inanitatem sequitur 19, ab efficaci rigidoque verbo abhorret, nec increpari se et re- prehendi patitur; sed adulatione totus et mollitie difuit. Saltare autem in nobis, quæ nostros nobis- cum moderantur affectus, dæmonia tum dicuntur, cum alia, tanquam saltatoris assumpta persona, ex hoc in illud, tanquam in membrorum motu, transeunt. Lasciviunt enim ipsa in nobis, et tanquata 4× || Tim. iv, 3, 4. VARIE LECTIONES.
PG 87:2094οἳ καὶ πολλάκις τὸν βίον εἶναι δοκοῦντες ὀρθοὶ, πρὸς ἄτοπα καθέλκουσι δόγματα, καὶ ἤδη φωραθέντες ἴσους τὸν βίον ἐργάζονται, ἄγοντες διὰ τῆς πλατείας ὁδοῦ τῆς τῶν πρὸς ἡδονὴν φερόντων ψυχαγωγίας. Ἔνθα κελεύει κόπτεσθαι τὸν βεβασανισμένον βίον προαιρουμένους ἐπὶ ταῖς ἡδοναῖς μετεγνωκότας, ὁδὸν ζητοῦντας τὴν στενήν τε καὶ τεθλιμμένην, σάκκον τε περικειμένους πενθεῖν , ἐφ’ οἷς διὰ τῆς ὀσφύος ἐξήμαρτον, ἥτις ἀντὶ τῶν γεννητικῶν πολλάκις παραλαμβάνεται· ἔτι γὰρ ἦν ἐν τῇ ὀσφύϊ τοῦ πατρὸς Ἀβραὰμ ὁ Λευί̈· καὶ, Ἔστωσαν αἱ ὀσφύες ὑμῶν περιεζωσμέναι διὰ τὸ δεῖν συστεῖλαι τὰς ὀρέξεις τὰς ὑπουργοὺς τῆς γεννήσεως. Διαγράφει δὲ πόλιν ὑπὸ πολέμου κατειλημμένην, ὅτεπερ οἱ μὲν ἐν πλατείαις καὶ στενωποῖς οἰμώζοντες διαθέουσιν, τὸ δὲ θῆλυ γένος, καὶ νήπια ἐνορῶντα ταῖς φάλαγξι τῶν πολεμίων ὀδύρεται. Τὰ δὲ ὑψηλὰ καὶ διάκενα τῶν μαθημάτων ἐκάλεσε δώματα . Τὰς δὲ οἱονεὶ διαιρέσεις τῶν νοημάτων ῥύμας τῆς Μωαβίτιδος · εἴτ’ οὖν τις ἐφ’ ὑψωμάτων ἐγένετο ἐπαιρομένων κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· εἴτ’ ἐν διαλεκτικῇ τινι λόγων διαιρέσει δοκούντων εὐκρινῶς περὶ ἑκάστου διαλαμβάνειν τῶν προβλημάτων·
ΚΕΦΑΛ. ΙΔ'. α'ζ. Καὶ ἐλεήσει Κύριος τὸν Ἰακώβ, καὶ ἐκλέξεται ὅτι τὸν Ἰσραήλ. Καὶ ἀναπαύσονται ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῶν, καὶ ὁ γειώρας προστεθήσεται πρὸς αὐτοὺς, καὶ προστεθήσεται πρὸς τὸν οἶκον Ἰακώβ, καὶ λήψονται αὐτοὺς ἔθνη, καὶ εἰσάξου- σιν εἰς τὸν τόπον αὐτῶν, καὶ κατακληρονομή- σουσι, καὶ πληθυνθήσονται ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Θεοῦ εἰς δούλους καὶ δούλας, κ. τ. λ. Β Εἰπὼν ὁ πείσεται Βαβυλών δυσχερή, τὰ περὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπιφέρει, χρηστὰ τὴν ἐπὶ Κύρου λέγων ἀνάκλησιν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ ὁ γειώρας, ἐξέδωκαν οἱ λοι ποὺ ὁ προσήλυτος:Οὐχ ἁπλῶς δὲ προσήλυτος, φασί τινες, ἀλλ' ὅτι : γεωργία προσκείμενος. Κυρίως μὲν ο ν δ γειώρας δηλοῖ τὸν ιθαγενῆ, καὶ αὐτόχθονα. Συνανιόντες δὲ Βαβυλωνίων αὐτόχθονες ήμελλον εἶναι παρ᾽ Ἰουδαίαν προσήλυτοι. Φέρει τοίνυν εἰς ταυτὸν ἑκατέρα διάνοια. Εὐπραξίας γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον ἥξειν Ἰουδαίους φησὶν, ὡς τοὺς πρὶν αὐτοὺς ἑλόντας συν- αναβῆναι εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτοῖς. Τοῦτο μὲν συγ γένειαν πρὸς αὐτοὺς ἐσχηκότας, τοῦτο δὲ τῆς αὐτῶν θεοσεβείας ὡς ἐν χρονίῳ μετειληφότας διατριβῇ, καὶ τοὺς πρὶν εἰδωλολάτρας δούλους καὶ δού λας γενέσθαι Θεοῦ. Ἔθνη δέ φησι τοὺς Ἰουδαίους προπέμποντα πρὸς τὴν ἰδίαν εἰσοίσουσι γῆν. Ο δή Κύρου προστάξαντος γέγονεν, ἡνίκα τῶν ἀναβάντων Ἰησοῦς καὶ Ζωροβαβελ ἡγήσαντο. Καὶ Ξέρξου τοῦ μετ' αὐτὸν, ἡνίκα τὸν Ἔσδραν μετὰ πολλῶν πέμ- πων ἐπιστολῶν, παραπέμπειν, αὐτὸν δεξιῶς καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, τοῖς ἐν μέσῳ προσέταξεν ἔθνεσιν. Καὶ Νεεμίου μετὰ ταῦτα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν χωροῦντος - πρὸς τὸ γράψαι τοῖς πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ φύλακας αὐτῷ συναπέστειλεν ἄνδρας δυνάμεως ὁ τῶν Περσῶν βασιλεύς· ταυτὶ γὰρ Εσδρας ἱστόρησεν. Προλέγει δὲ καὶ τοὺς τὸν Ἰσραὴλ Βαβυλωνίους αἰχμιλωτί σαντας, δοριαλώτους ὑπὸ Κύρου δηλονότι γενήσε σθαι. Η καὶ τάχα, διὰ τὸ τοὺς συναναβάντας αὐτοῖς ὑπὸ ζυγὸν γενέσθαι τοῦ νόμου καθάπερ αἰχμαλώ τους, εαλωκότας τὴν καλὴν καὶ σωτήριον ἅλωσιν. Κατ' ἐκεῖνο δὲ τοῦ καιροῦ ἀνεθήσει τοῦ θυμοῦ σου, φτσίν. ΚΕΦΑΛ. ΙΕ. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΤΗΣ ΜΩΑΒΙΤΙΔΟΣ. α''. Νυκτὸς ἀπολεῖται ἡ Μωαβίτις. Νυκτὸς γὰρ ἀπολεῖται τὸ τεῖχος τῆς Μωαβίτιδος. Λυπεί- σθε ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἀπολεῖται γὰρ καὶ Γεβῶν, οὗ ὁ βωμὸς ὑμῶν, ἐκεῖ ἀναβήσεσθε κλαίειν ἐπὶ Να Εᾶν τῆς Μωαβίτιδος, κ. τ. λ. • τοῦ οὐκ ἔρχεται πρὸς τὸ Εt γειώραν Λι γειώρας, γρ. ὁ τῇ. COMMENTARII IN ISAIAM. choreas ducunt. Est vero ideo onocentaurorum nomen haud simplex additum, ut dæmonis monstro- sum quoddam genus significetur, cujus impulsu mox ad humanarum rerum contemplationem ocu- los convertamus; mox item ad brutorum rapiamur affectus. Itaque et istos, aiunt, hirsutos nominavit Aquilas, ut obscenum dæmonem et caliginosum indicaret. Significat deinde echinus et dæmonium aliud astutum, et captu difficile. A I Esdr ‚-x; Il´Esdr. 1, 11. C D CAP. XIV. 219-220 VERS. 1-7. miserebitur Dominus Jacob, et eligel adhuc Israel, et requiescent in terra sua, et advenia illis adjungetur, et adjungetur do- mui Jacob, et capient eos gentes, et inducent in locum suum, et possidebunt, et implebuntur in terra Dei in servos et servas, etc. Expositis quas perpessura esset Babylon asperitatibus, jam quær Judzos lela et prospera sub Cyro maneant, reditum nimirum adjungit. Verum quem hic advenam, Græce dicit, prosely- tum cateri interpretantur. non proselytum nonnulli simpliciter, sed qui agrorum cuitni incumbat. Est igitur proprie idem quod vernaculus et indigena. Futurum autem erat, ut qui de Babyloniis indigenæ Julæos sequerentur, apud illos proselytorum nomen haberent, quo fit, ut in idem cadat utriusque sensus. Eo enim feli- citatis res Judæoruin perventuras dicit, ut a quibus autea capti essent, iidem sint secum in Judæam, partim contracta cum eis affinitate, partim longa religionis communione persuasi, commigraturi : neque recusent, abjectis idolis que antea colebant, Dei servi et ancillæ fieri. Significat vero non sine gentium comitatu in patriam rever- suros esse Judæos; quod Cyro primum jubente factum legimus, cum Jesum et Zorobabelem reversionis duces habuerunt: deinde imperante Cyri successore Xerxe, cum Esdram multis ad præfectos litteris instructum, multoque gentium praesidio septum, Artaxerxe denique, cum Nele- miam, cui rex, facta redeundi in Judæam potestate, præterquam quod in Mesopotamiam litteras dedit, etiam ad itineris securitatem copias militares ad- junxit. Ita enim litteris Esdras consignavit Prædicit vero Babylonios, qui Israelem ceperant, tum quidem eliam sed a Cyro capiendos. Vel for- san etiam, quia secuti redeuntes legis jugum subire non recusarent, pulchra illa et salutari ratione capiendos esse significat. At co tempore inquit, remittes furorem luum. . CAP. XV. • • • VERBUM CONTRA MOABITIDEM. 222-223 VERS. 1-9. Nocte peribit Moabilis, nocte enim peribit murus Moabitidis. Contristemini in vobis. Peribit enim et Gebon ubi ara vestra, illuc ascendetis ad plorandum super Naban Hua- bitidis, etc. VARIE LECTIONES. non venit ad lucem quibus in
ὁ τοιοῦτος ὀλολυζέτω διὰ τῆς μετανοίας. Οὐ θεῖοι γὰρ, ἀλλ’ ἀνθρώπινοι λογισμοὶ τῶν Μωαβιτῶν τὰ διδάγματα . Πῶς δὲ κατὰ τὴν λέξιν, ἡ ὀσφὺς βοᾷ τῆς Μωαβίτιδος, καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῆς γνώσεται ; ἢ ὅτι προεισβάλλουσιν ἀεὶ τῶν ἀνηκέστων κακῶν ἀθυμίαι δειναί; Δηλοῖ τοίνυν ἡ τῆς ὀσφύος βοὴ, ὡς ἐν ὠδῖσιν ἡ Μωαβῖτίς ἐστι κεκρυμμένους ἔχουσα πόνους, φυσικῶς τε συναισθανομένη, καὶ ταῖς φήμαις σαλεύουσα. Βοᾷ γὰρ μέχρη Σηγὼρ, ἣν ὁρίζειν τὴν Μωαβῖτιν φασὶ, τοῦτ’ ἔστιν ἡ πᾶσα χώρα μέχρι περάτων αὐτῆς, ἐξ ὧν ἡ Παλαιστίνη τὴν Ἀραβίαν ἐκδέχεται. Ἄλλως δὲ, τὸ ἐπικείμενον πένθος τῇ Μωαβίτιδι αἴτιον βίου γενόμενον σώφρονος, Βοᾷ ἐπὶ τῇ κραυγῇ τῆς Ἐσεβὼν καὶ Ἐλεάλη, καὶ Ἰασσά · τοῦ λόγου τὴν ἐπὶ μετανοίᾳ προκοπὴν ὑπεμφαίνοντος. Ὅτε θρηνοῦμεν ἑαυτούς τε καὶ τοὺς συνημαρτηκότας ἡμῖν, διὰ τῆς βοῆς κἀκείνοις γεγονότες ὑπόδειγμα μέχρι πόῤῥω, διὰ τῆς βοῆς τῆς μετανοίας τὸν τρόπον δημοσιεύοντες. Κωμῶν δὲ καὶ πόλεων τὰ κατειλεγμένα τῆς Μωαβίτιδός ἐστιν ὀνόματα μέχρι τοῦ παρόντος γνωριζόμενα, αἳ πᾶσαι τὴν ἐκ τῶν Ἀσσυρίων ὑπέμειναν ἄλωσιν.
ΚΕΦΑΛ. ΙΔ'. α'ζ. Καὶ ἐλεήσει Κύριος τὸν Ἰακώβ, καὶ ἐκλέξεται ὅτι τὸν Ἰσραήλ. Καὶ ἀναπαύσονται ἐπὶ τῆς γῆς αὐτῶν, καὶ ὁ γειώρας προστεθήσεται πρὸς αὐτοὺς, καὶ προστεθήσεται πρὸς τὸν οἶκον Ἰακώβ, καὶ λήψονται αὐτοὺς ἔθνη, καὶ εἰσάξου- σιν εἰς τὸν τόπον αὐτῶν, καὶ κατακληρονομή- σουσι, καὶ πληθυνθήσονται ἐπὶ τῆς γῆς τοῦ Θεοῦ εἰς δούλους καὶ δούλας, κ. τ. λ. Β Εἰπὼν ὁ πείσεται Βαβυλών δυσχερή, τὰ περὶ τῶν Ἰουδαίων ἐπιφέρει, χρηστὰ τὴν ἐπὶ Κύρου λέγων ἀνάκλησιν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ ὁ γειώρας, ἐξέδωκαν οἱ λοι ποὺ ὁ προσήλυτος:Οὐχ ἁπλῶς δὲ προσήλυτος, φασί τινες, ἀλλ' ὅτι : γεωργία προσκείμενος. Κυρίως μὲν ο ν δ γειώρας δηλοῖ τὸν ιθαγενῆ, καὶ αὐτόχθονα. Συνανιόντες δὲ Βαβυλωνίων αὐτόχθονες ήμελλον εἶναι παρ᾽ Ἰουδαίαν προσήλυτοι. Φέρει τοίνυν εἰς ταυτὸν ἑκατέρα διάνοια. Εὐπραξίας γὰρ ἐπὶ τοσοῦτον ἥξειν Ἰουδαίους φησὶν, ὡς τοὺς πρὶν αὐτοὺς ἑλόντας συν- αναβῆναι εἰς τὴν Ἰουδαίαν αὐτοῖς. Τοῦτο μὲν συγ γένειαν πρὸς αὐτοὺς ἐσχηκότας, τοῦτο δὲ τῆς αὐτῶν θεοσεβείας ὡς ἐν χρονίῳ μετειληφότας διατριβῇ, καὶ τοὺς πρὶν εἰδωλολάτρας δούλους καὶ δού λας γενέσθαι Θεοῦ. Ἔθνη δέ φησι τοὺς Ἰουδαίους προπέμποντα πρὸς τὴν ἰδίαν εἰσοίσουσι γῆν. Ο δή Κύρου προστάξαντος γέγονεν, ἡνίκα τῶν ἀναβάντων Ἰησοῦς καὶ Ζωροβαβελ ἡγήσαντο. Καὶ Ξέρξου τοῦ μετ' αὐτὸν, ἡνίκα τὸν Ἔσδραν μετὰ πολλῶν πέμ- πων ἐπιστολῶν, παραπέμπειν, αὐτὸν δεξιῶς καὶ τοὺς σὺν αὐτῷ, τοῖς ἐν μέσῳ προσέταξεν ἔθνεσιν. Καὶ Νεεμίου μετὰ ταῦτα πρὸς τὴν Ἰουδαίαν χωροῦντος - πρὸς τὸ γράψαι τοῖς πέραν τοῦ ποταμοῦ καὶ φύλακας αὐτῷ συναπέστειλεν ἄνδρας δυνάμεως ὁ τῶν Περσῶν βασιλεύς· ταυτὶ γὰρ Εσδρας ἱστόρησεν. Προλέγει δὲ καὶ τοὺς τὸν Ἰσραὴλ Βαβυλωνίους αἰχμιλωτί σαντας, δοριαλώτους ὑπὸ Κύρου δηλονότι γενήσε σθαι. Η καὶ τάχα, διὰ τὸ τοὺς συναναβάντας αὐτοῖς ὑπὸ ζυγὸν γενέσθαι τοῦ νόμου καθάπερ αἰχμαλώ τους, εαλωκότας τὴν καλὴν καὶ σωτήριον ἅλωσιν. Κατ' ἐκεῖνο δὲ τοῦ καιροῦ ἀνεθήσει τοῦ θυμοῦ σου, φτσίν. ΚΕΦΑΛ. ΙΕ. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΤΗΣ ΜΩΑΒΙΤΙΔΟΣ. α''. Νυκτὸς ἀπολεῖται ἡ Μωαβίτις. Νυκτὸς γὰρ ἀπολεῖται τὸ τεῖχος τῆς Μωαβίτιδος. Λυπεί- σθε ἐφ' ἑαυτοῖς. Ἀπολεῖται γὰρ καὶ Γεβῶν, οὗ ὁ βωμὸς ὑμῶν, ἐκεῖ ἀναβήσεσθε κλαίειν ἐπὶ Να Εᾶν τῆς Μωαβίτιδος, κ. τ. λ. • τοῦ οὐκ ἔρχεται πρὸς τὸ Εt γειώραν Λι γειώρας, γρ. ὁ τῇ. COMMENTARII IN ISAIAM. choreas ducunt. Est vero ideo onocentaurorum nomen haud simplex additum, ut dæmonis monstro- sum quoddam genus significetur, cujus impulsu mox ad humanarum rerum contemplationem ocu- los convertamus; mox item ad brutorum rapiamur affectus. Itaque et istos, aiunt, hirsutos nominavit Aquilas, ut obscenum dæmonem et caliginosum indicaret. Significat deinde echinus et dæmonium aliud astutum, et captu difficile. A I Esdr ‚-x; Il´Esdr. 1, 11. C D CAP. XIV. 219-220 VERS. 1-7. miserebitur Dominus Jacob, et eligel adhuc Israel, et requiescent in terra sua, et advenia illis adjungetur, et adjungetur do- mui Jacob, et capient eos gentes, et inducent in locum suum, et possidebunt, et implebuntur in terra Dei in servos et servas, etc. Expositis quas perpessura esset Babylon asperitatibus, jam quær Judzos lela et prospera sub Cyro maneant, reditum nimirum adjungit. Verum quem hic advenam, Græce dicit, prosely- tum cateri interpretantur. non proselytum nonnulli simpliciter, sed qui agrorum cuitni incumbat. Est igitur proprie idem quod vernaculus et indigena. Futurum autem erat, ut qui de Babyloniis indigenæ Julæos sequerentur, apud illos proselytorum nomen haberent, quo fit, ut in idem cadat utriusque sensus. Eo enim feli- citatis res Judæoruin perventuras dicit, ut a quibus autea capti essent, iidem sint secum in Judæam, partim contracta cum eis affinitate, partim longa religionis communione persuasi, commigraturi : neque recusent, abjectis idolis que antea colebant, Dei servi et ancillæ fieri. Significat vero non sine gentium comitatu in patriam rever- suros esse Judæos; quod Cyro primum jubente factum legimus, cum Jesum et Zorobabelem reversionis duces habuerunt: deinde imperante Cyri successore Xerxe, cum Esdram multis ad præfectos litteris instructum, multoque gentium praesidio septum, Artaxerxe denique, cum Nele- miam, cui rex, facta redeundi in Judæam potestate, præterquam quod in Mesopotamiam litteras dedit, etiam ad itineris securitatem copias militares ad- junxit. Ita enim litteris Esdras consignavit Prædicit vero Babylonios, qui Israelem ceperant, tum quidem eliam sed a Cyro capiendos. Vel for- san etiam, quia secuti redeuntes legis jugum subire non recusarent, pulchra illa et salutari ratione capiendos esse significat. At co tempore inquit, remittes furorem luum. . CAP. XV. • • • VERBUM CONTRA MOABITIDEM. 222-223 VERS. 1-9. Nocte peribit Moabilis, nocte enim peribit murus Moabitidis. Contristemini in vobis. Peribit enim et Gebon ubi ara vestra, illuc ascendetis ad plorandum super Naban Hua- bitidis, etc. VARIE LECTIONES. non venit ad lucem quibus in
PG 87:2095Καὶ Ἀριὴλ γὰρ μέχρι νῦν μεγίστη καθέστηκεν Ἀρεοπόλεως κώμη, καθὰ καὶ αἱ λοιπαί. Καὶ διάκενον τὸ περὶ τούτων ἀλληγορεῖν, τοσοῦτον γνῶναι δέον, ὡς τῆς εἰδωλολατρείας αὐτῶν τὴν δι’ ἐρημίας ἀπώλειαν προφωνεῖ διὰ τοῦ βωμοῦ τοῦ Δαίμων καὶ τοῦ ἄρχοντος· παρ’ οἷς νῦν ἡ τοῦ Θεοῦ γνῶσις ἐκκλησίαι τε πανταχοῦ καθεστήκασιν. Ἐπάγει δὲ τίνος ἕνεκα τὰ προειρημένα συμβαίνει τὴν Μωαβῖτιν παθεῖν, λέγων· Δάμαλίς ἐστι τριετής . Ὁ γὰρ τρίτος ἐνιαυτὸς τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων ἀρκεῖ πρὸς ἀκμὴν, εἴς τε τὸ σφριγῶσαν αὐτοῖς ἐνεργάσασθαι δύναμιν. Ἡ Μωαβῖτις τοίνυν ἰσχυρά τις οὖσα καὶ ἀπειρόζυγος ἐπεπήδα τοῖς πέλας, κατασκιρτῶσα πως τῶν ἀσθενεστέρων ἤγουν τελεία τίς ἐστιν ἡ τριετίζουσα δάμαλις , τοῦ τε γεννᾷν ἔχει δύναμιν, καὶ τοῦ τὸν τράχηλον ὑπέχειν ζυγῷ, δι’ ἧς δείκνυσι τῶν δυναμένων ἐπιστρέφειν τὸ ἴδιον, ὡς τελειοῦσθαι μὲν κατὰ τὴν τῆς ψυχῆς ἡλικίαν, ἔχειν δὲ τὸν λόγον δυνάμενον ὑποβαίνειν τῷ ζυγῷ τῆς ἀληθείας. Ὧν τις ἐστερημένος οὐκ ἀπαιτεῖται τῆς μετανοίας τὰ ἔργα. Διὸ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἔφησεν ὁ Θεός·
νυκτὸς τὰ ὀχυρώματα τὰ σοφιστικά. Τούτοις γάρ, ὡς ἀσφαλέσιν, Αλαζονεύοντο. "Ων δὴ πιπτόντων ἐν ελέγχοις οδύρονται· οἳ καὶ τοὺς περὶ Θεοῦ λόγους ἀστάτους ἔχοντες βωμὸν οἰκοδομοῦσι πεσούμενον Δεηβὼν χρηματίζοντα, εἰς ὃν ἀνιέναι παρακελεύον ται μετανοοῦντες, οὐ θύσοντες, ὡς ὅτ' ἂν ἐλάτρευον τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα, τὴν θυσίαν τῆς ἑαυτῶν αἰνέσεως ἐπ' ἀλλοτρίων θυσιαστηρίων προσάγοντες, ἀνθ' ὧν κλαιέτωσαν τῆς κατὰ Θεὸν λύπης σωτηρίαν αὐτοῖς ἀμεταμέλητον προξενούσης. Τοιοῦτοι καὶ οἱ τὰς ἐλπίδας ἐπὶ ῥευστοῖς ἔχοντες πράγμασιν. Κλαίειν οὖν κελεύει τοὺς, ὧν τὰ ἤθη τὰ χρηστά διέφθειραν όμι λίαι κακαί. ἂν καὶ τῆς διδασκαλίας ἀπογυμνοῦσθαι δεῖν διδάσκει, διὰ τοῦ φαλακρώματος μηκέτι τὸν κόσμον περικειμένους τὸν ἐξ αὐτῶν. ᾿Αντὶ κεφαλῆς γάρ εἰσιν οἱ καθηγηταί, κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀτιμίαν δηλοί. Σύμβολον γὰρ ἀτιμίας φαλάκρωμα, ὥσπερ οὖν κατατομή βραχιόνωνα, τοῦ κόπτεσθαι καὶ θρηνεῖν. Η ὅτι τοῖς εἰδωλολάτραις ἔθος ἐντομίδας ποιεῖν ἐν παρειαῖς καὶ βραχίοσιν. Αινίττεται δὲ τὸ, δι' ἀγαθῆς πολιτείας ἐξευτελίζειν τῶν πονηρῶν δι δασκάλων τὰς ὑποθήκας τὰς πρακτικὰς εἰς ἔλεγχον ἀγομένας διὰ δὲ ν τῆς διαιρέσεως· οἳ καὶ πολλάκις τὸν βίον εἶναι δοκοῦντες ὀρθοί, πρὸς ἄτοπα καθέλ- κουσι δόγματα, καὶ ἤδη ο φωραθέντες ἴσους τὸν βίον ἐργάζονται, ἄγοντες διὰ τῆς πλατείας ὁδοῦ τῆς τῶν πρὸς ἡδονὴν φερόντων ψυχαγωγίας. Ενθα κελεύει κόπτεσθαι τὸν βεβασανισμένον βίον προαιρουμέ νους ἐπὶ ταῖς ἡδοναῖς μετεγνωκότας, ὁδὸν ζητοῦντας τὴν στενήν τε καὶ τεθλιμμένην, σάκκον τε περίκει- μένους πενθεῖν, ἐφ᾽ οἷς διὰ τῆς ὀσφύος ἐξήμαρτον, ἥτις ἀντὶ τῶν γεννητικών πολλάκις παραλαμβάνεται ἔτι γὰρ ἦν ἐν τῇ ὀσφύϊ τοῦ πατρὸς ᾽Αβραὰμ ὁ Λευτ καὶ, Ἔστωσαν αἱ ὀσφύες ὑμῶν περιεζωσμέναι διὰ τὸ δεῖν συστεῖλαι τὰς ὀρέξεις τὰς ὑπουργούς τῆς γεννή σεως. Διαγράφει δὲ πόλιν ὑπὸ πολέμου κατειλημμέ νην, ὅτι περ οἱ μὲν ἐν πλατείαις καὶ στενωποῖς ο μώζοντες διαθέουσιν, τὸ δὲ θῆλυ γένος, καὶ νήπια ἐνορῶντα ταῖς φάλαγξι ὰ τῶν πολεμίων οδύρεται. Τὰ δὲ ὑψηλὰ καὶ διάκενα τῶν μαθημάτων εκάλεσε δώ- ματα. Τὰς δὲ οἱονεὶ διαιρέσεις τῶν νοημάτων ῥύμας τῆς Μωαβίτιδος· εἶτ᾽ οὖν τις ἐφ' ὑψωμάτων ἐγένετο ἐπαιρομένων κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· εἴτ' ἐν φῶς. Τῶν ὄντων ἐν νυκτὶ, καὶ τὸ τεῖχος πίπτειν διαλεκτική τινι λόγων διαιρέσει δοκούντων εὐκρινῶς περὶ ἑκάστου διαλαμβάνειν τῶν προβλημάτων· ὁ τοι- οὗτος ὁλολυζέτω διὰ τῆς μετανοίας. Οἱ θεῖοι γάρ, ἀλλ' ἀνθρώπινοι λογισμοὶ τῶν Μωαβιτῶν τὰ διδά- γματα. Πῶς δὲ κατὰ τὴν λέξιν, ἡ ἐσφὺς βοᾷ τῆς Μωαβίτιδος, καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῆς γνώσεται ; ἢ ὅτι προεισβάλλουσιν ἀεὶ τῶν ἀνηκέστων κακῶν ἀθυμίαι δειναί; γρ κατατομή. Β: τ, δέ εγρ.μή. γρ. τὰς φάλαγγας. PROCOPII GAZEI B C b nocle versantibus, et murus ipse, noctis videlicet A propugnacula sophistica concidunt. Istis enim, tanquam firmissimis, gloriabantur, quibus jam eversis et dirutis, non sine dedecore lamentantur, qui etiam absurda de Deo sentientes, aram Dee- bon oracula reddentem exstruunt, quam poeniten. tes jam ascendere jubentur, non ut prius, cum, Creatore despecto, creaturæ serviebant, in- que altaribus alienis laudis sacrificia sua offere- bant; pro quihus lugere nunc, eoque, qui secun dum Deum est, et salutem affert non pœnitendam, dolore affici jubentur. Tales eos etiam dixerim, qui spem fluxis in rebus habuerunt. Jubet ergo eos Lugere, quorum boni mores malis commerciis de pravati sunt : cum usurpato calcitii nomine (quo talis abjiciendus innuitur ornatus) doctrinas eas exuere docet oportere Sunt enim capitis instar vloctores. Ad litteram autem ignominiam signif- cat, cujus est symbolum calvilium ; ut planclus et luctus ipsa brachiorum dissectio: vel quia idolo- rum cultoribus vultum et brachia sibi dissecare esset usitatum. Innuunt autem ista probitate vitæ minuendas et deprimendas esse malorum doctorum de rebus agendis præceptiones, velutique disse- ctione probandas qui sæpe probitatis specie in absurda dogmata deducunt, et nisi deprehendan- tur, vita similes efficiunt, perque vias latas ad vò- luptatis illecebras ducunt. Jubet itaque probatum vitæ genus amplexos et pœnitentes dissecari, viamque vitæ augustam et tritam quærere, et succo indulos, lumbos sibi, quibus tam sape pec- carunt, præcingere et lugere. Lumborum enim vo- 'cabulo spermaticas sæpe intelligi partes inde con- stiterit, quod Levi adhuc in Abrahæ lumbis exsti- tisse dicat Scriptura °; et alibi lumbos habere præcinctos ", id est appetitus qui generationi subserviunt cohibere admoneat. Describit autem urbis expugnationem, in qua aliis per plateas et an- giportus magno ejulatu discurrentibus, ipsæ etiam mulieres cum infantibus hostiles copias intuitæ miserabiliter lamentantur. Tectorum deinde nomine, sublimes et inanes disciplinas; sicut per Moabili- dis vicos, cogitationum ipsarum et rationum velut distributiones. Quisquis ergo sive adversus Dei cognitionem sublimis, sive dialecticis rationibus D de quavis re proposita ad disputandum idoneus attollitur, jam pœnitentiam amplexus lugeat. Fuerant enim Moabitarum non divinis, sed huma- nis innixæ rationibus præceptiones. Qui autem quod in littera habetur, Moabitidis lumbos clamare animumque ejus cognoscere intelligemus? An ideo dictum putabimus, quod insignes, et quæ vitari nequeunt, calamitates magni semper præcurrunt ‘animorum cruciatus? Hebr. vu, 10. Luc. sit, 33. . VARLE LECTIONES. d
«Λάβε μοι δάμαλιν τριετίζουσαν, καὶ κριὸν τριετίζοντα.» Τρυγόνα δὲ καὶ περιστερὰν οὐ περιέγραψε χρόνῳ, διὰ τὸ εὐθὺς τὰ ζῶα ταῦτα τῆς γεννήσεως ἄρχεσθαι, ἐπὶ δὲ τῆς ἀναβάσεως , φησὶ, τῆς λουὶδ κλαίοντες ἀναβήσονται . Ἀρχὴ γὰρ εὐφροσύνης ἐστὶ τὸ κλαίειν καλῶς, τὴν διὰ προκοπῆς τε ἀνάβασιν ἡ κατὰ Θεὸν λύπη ποιεῖ. Ἐφ’ ᾗ καὶ Παῦλος εὐφραίνετο τοὺς ἑαυτοῦ λόγους ὁρῶν εἰς συναίσθησιν ἄγοντας. Κλαίων γάρ τις ἐπὶ τοῖς ἰδίοις κακοῖς, μὴ ἔχων ἔτι κατάβασιν, οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς. Πρὸς δὲ τὸ ἀναβαίνειν αὐτὸν ἡ τοιαύτη λύπη χειραγωγεῖ. Ὑψηλὴν δὲ εἶναί φασι καὶ λεωφόρον τινὰ τὴν Ἀρωνιεὶμ , ἀνακομίζειν τε εἰς αὐτὴν τοὺς ἐξ ἑτέρων φεύγοντας πόλεων. Διό φησι, κλαίοντες ἀναβήσονται . Φωνὴ δὲ τοῖς κλαίουσι, σύντριμμα καὶ σεισμὸς , προαναφωνοῦσι τὰ ἐκ τοῦ πολέμου συμβησόμενα πάθη πᾶσαν σείοντος πόλιν καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας συντρίβοντος. Καὶ λόγος δὲ καθαπτόμενος τὸ φρόνημα συντρίβει τὸ πονηρὸν, καὶ σάλον ὥσπερ τοῖς αὐτοῦ λογισμοῖς ἐνεργάζεται πρὸς τὸ τοὺς μὲν ἐκριζωθῆναι, τοὺς δὲ ὑγιεῖς ἀντεισάγεσθαι λόγους. Διὸ καρδίαν συντετριμμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξουδενώσει.
νυκτὸς τὰ ὀχυρώματα τὰ σοφιστικά. Τούτοις γάρ, ὡς ἀσφαλέσιν, Αλαζονεύοντο. "Ων δὴ πιπτόντων ἐν ελέγχοις οδύρονται· οἳ καὶ τοὺς περὶ Θεοῦ λόγους ἀστάτους ἔχοντες βωμὸν οἰκοδομοῦσι πεσούμενον Δεηβὼν χρηματίζοντα, εἰς ὃν ἀνιέναι παρακελεύον ται μετανοοῦντες, οὐ θύσοντες, ὡς ὅτ' ἂν ἐλάτρευον τῇ κτίσει παρὰ τὸν Κτίσαντα, τὴν θυσίαν τῆς ἑαυτῶν αἰνέσεως ἐπ' ἀλλοτρίων θυσιαστηρίων προσάγοντες, ἀνθ' ὧν κλαιέτωσαν τῆς κατὰ Θεὸν λύπης σωτηρίαν αὐτοῖς ἀμεταμέλητον προξενούσης. Τοιοῦτοι καὶ οἱ τὰς ἐλπίδας ἐπὶ ῥευστοῖς ἔχοντες πράγμασιν. Κλαίειν οὖν κελεύει τοὺς, ὧν τὰ ἤθη τὰ χρηστά διέφθειραν όμι λίαι κακαί. ἂν καὶ τῆς διδασκαλίας ἀπογυμνοῦσθαι δεῖν διδάσκει, διὰ τοῦ φαλακρώματος μηκέτι τὸν κόσμον περικειμένους τὸν ἐξ αὐτῶν. ᾿Αντὶ κεφαλῆς γάρ εἰσιν οἱ καθηγηταί, κατὰ δὲ τὸ ῥητὸν, ἀτιμίαν δηλοί. Σύμβολον γὰρ ἀτιμίας φαλάκρωμα, ὥσπερ οὖν κατατομή βραχιόνωνα, τοῦ κόπτεσθαι καὶ θρηνεῖν. Η ὅτι τοῖς εἰδωλολάτραις ἔθος ἐντομίδας ποιεῖν ἐν παρειαῖς καὶ βραχίοσιν. Αινίττεται δὲ τὸ, δι' ἀγαθῆς πολιτείας ἐξευτελίζειν τῶν πονηρῶν δι δασκάλων τὰς ὑποθήκας τὰς πρακτικὰς εἰς ἔλεγχον ἀγομένας διὰ δὲ ν τῆς διαιρέσεως· οἳ καὶ πολλάκις τὸν βίον εἶναι δοκοῦντες ὀρθοί, πρὸς ἄτοπα καθέλ- κουσι δόγματα, καὶ ἤδη ο φωραθέντες ἴσους τὸν βίον ἐργάζονται, ἄγοντες διὰ τῆς πλατείας ὁδοῦ τῆς τῶν πρὸς ἡδονὴν φερόντων ψυχαγωγίας. Ενθα κελεύει κόπτεσθαι τὸν βεβασανισμένον βίον προαιρουμέ νους ἐπὶ ταῖς ἡδοναῖς μετεγνωκότας, ὁδὸν ζητοῦντας τὴν στενήν τε καὶ τεθλιμμένην, σάκκον τε περίκει- μένους πενθεῖν, ἐφ᾽ οἷς διὰ τῆς ὀσφύος ἐξήμαρτον, ἥτις ἀντὶ τῶν γεννητικών πολλάκις παραλαμβάνεται ἔτι γὰρ ἦν ἐν τῇ ὀσφύϊ τοῦ πατρὸς ᾽Αβραὰμ ὁ Λευτ καὶ, Ἔστωσαν αἱ ὀσφύες ὑμῶν περιεζωσμέναι διὰ τὸ δεῖν συστεῖλαι τὰς ὀρέξεις τὰς ὑπουργούς τῆς γεννή σεως. Διαγράφει δὲ πόλιν ὑπὸ πολέμου κατειλημμέ νην, ὅτι περ οἱ μὲν ἐν πλατείαις καὶ στενωποῖς ο μώζοντες διαθέουσιν, τὸ δὲ θῆλυ γένος, καὶ νήπια ἐνορῶντα ταῖς φάλαγξι ὰ τῶν πολεμίων οδύρεται. Τὰ δὲ ὑψηλὰ καὶ διάκενα τῶν μαθημάτων εκάλεσε δώ- ματα. Τὰς δὲ οἱονεὶ διαιρέσεις τῶν νοημάτων ῥύμας τῆς Μωαβίτιδος· εἶτ᾽ οὖν τις ἐφ' ὑψωμάτων ἐγένετο ἐπαιρομένων κατὰ τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ· εἴτ' ἐν φῶς. Τῶν ὄντων ἐν νυκτὶ, καὶ τὸ τεῖχος πίπτειν διαλεκτική τινι λόγων διαιρέσει δοκούντων εὐκρινῶς περὶ ἑκάστου διαλαμβάνειν τῶν προβλημάτων· ὁ τοι- οὗτος ὁλολυζέτω διὰ τῆς μετανοίας. Οἱ θεῖοι γάρ, ἀλλ' ἀνθρώπινοι λογισμοὶ τῶν Μωαβιτῶν τὰ διδά- γματα. Πῶς δὲ κατὰ τὴν λέξιν, ἡ ἐσφὺς βοᾷ τῆς Μωαβίτιδος, καὶ ἡ ψυχὴ αὐτῆς γνώσεται ; ἢ ὅτι προεισβάλλουσιν ἀεὶ τῶν ἀνηκέστων κακῶν ἀθυμίαι δειναί; γρ κατατομή. Β: τ, δέ εγρ.μή. γρ. τὰς φάλαγγας. PROCOPII GAZEI B C b nocle versantibus, et murus ipse, noctis videlicet A propugnacula sophistica concidunt. Istis enim, tanquam firmissimis, gloriabantur, quibus jam eversis et dirutis, non sine dedecore lamentantur, qui etiam absurda de Deo sentientes, aram Dee- bon oracula reddentem exstruunt, quam poeniten. tes jam ascendere jubentur, non ut prius, cum, Creatore despecto, creaturæ serviebant, in- que altaribus alienis laudis sacrificia sua offere- bant; pro quihus lugere nunc, eoque, qui secun dum Deum est, et salutem affert non pœnitendam, dolore affici jubentur. Tales eos etiam dixerim, qui spem fluxis in rebus habuerunt. Jubet ergo eos Lugere, quorum boni mores malis commerciis de pravati sunt : cum usurpato calcitii nomine (quo talis abjiciendus innuitur ornatus) doctrinas eas exuere docet oportere Sunt enim capitis instar vloctores. Ad litteram autem ignominiam signif- cat, cujus est symbolum calvilium ; ut planclus et luctus ipsa brachiorum dissectio: vel quia idolo- rum cultoribus vultum et brachia sibi dissecare esset usitatum. Innuunt autem ista probitate vitæ minuendas et deprimendas esse malorum doctorum de rebus agendis præceptiones, velutique disse- ctione probandas qui sæpe probitatis specie in absurda dogmata deducunt, et nisi deprehendan- tur, vita similes efficiunt, perque vias latas ad vò- luptatis illecebras ducunt. Jubet itaque probatum vitæ genus amplexos et pœnitentes dissecari, viamque vitæ augustam et tritam quærere, et succo indulos, lumbos sibi, quibus tam sape pec- carunt, præcingere et lugere. Lumborum enim vo- 'cabulo spermaticas sæpe intelligi partes inde con- stiterit, quod Levi adhuc in Abrahæ lumbis exsti- tisse dicat Scriptura °; et alibi lumbos habere præcinctos ", id est appetitus qui generationi subserviunt cohibere admoneat. Describit autem urbis expugnationem, in qua aliis per plateas et an- giportus magno ejulatu discurrentibus, ipsæ etiam mulieres cum infantibus hostiles copias intuitæ miserabiliter lamentantur. Tectorum deinde nomine, sublimes et inanes disciplinas; sicut per Moabili- dis vicos, cogitationum ipsarum et rationum velut distributiones. Quisquis ergo sive adversus Dei cognitionem sublimis, sive dialecticis rationibus D de quavis re proposita ad disputandum idoneus attollitur, jam pœnitentiam amplexus lugeat. Fuerant enim Moabitarum non divinis, sed huma- nis innixæ rationibus præceptiones. Qui autem quod in littera habetur, Moabitidis lumbos clamare animumque ejus cognoscere intelligemus? An ideo dictum putabimus, quod insignes, et quæ vitari nequeunt, calamitates magni semper præcurrunt ‘animorum cruciatus? Hebr. vu, 10. Luc. sit, 33. . VARLE LECTIONES. d
PG 87:2097Συντριβείσης γὰρ τῆς μοχθηρᾶς διαθέσεως, κλαύσονταί τε καὶ ἀναβήσονται . Ὧν οὐδέτερον ἔσται συνεστηκυίας καὶ μήπω σεσαλευμένης. Τὸ ὕδωρ τῆς Νεβρὶδ ἔρημον ἔσται . Πόλιν δὲ ταύτην, φασὶ, κειμένην μὲν ἐν ἐσχάταις τῆς χώρας, Ἐρυθρᾷ δὲ γειτνιῶσαν θαλάττῃ εὔυδρόν τε καὶ εὔβοτον, ὡς ἀρκεῖν ἵππῳ πολλῇ, εἶναί τε τοὺς οἰκοῦντας μαχιμωτάτους· ἀλλ’ ἐπιόντων τῶν πολεμίων ἔρημος ὑδάτων ἔσται, καὶ χλωροῦ χόρτου , ὡς τοὺς ἱππότας ἀσθενεῖν ἀνῃρημένης τῆς ἵππου διὰ λιμόν. Οὗ γεγονότος, φησὶ, μὴ ἄρα φρονήσει μέγα καὶ οὕτως ἐφ’ ἑαυτῆς; δηλοῖ δὲ καὶ, ὡς τὸ τῆς ψευδοδοξίας ὕδωρ πρότερον ῥέον ἀφθόνως, ἀφανισθήσεται. Ὅπερ ἀντίκειται τῷ τῆς ἀναπαύσεως ὕδατι, ἐφ’ οὗ Κύριος ἐκτρέφει τοὺς ὑπ’ αὐτοῦ ποιμαινομένους. Ὃ καὶ δίδωσι τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ὡς ἂν σχοῖεν ἐν ἑαυτοῖς πηγὴν ὕδατος ἁλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ φαῦλον ὕδωρ χόρτον μόνον ἐκτρέφει. Καὶ αὐτὸς οὐκ ἔσται. Τοῦτ’ ἔστιν, αἱ ψυχαὶ αἱ τὴν πρόσκαιρον ταύτην καὶ ταχὺ μαραινομένην τοῦ κόσμου δόξαν πεπαιδευμέναι ταχὺ ἀπανθήσουσι, τοῦ οἷον ἄρδοντος αὐτὰς ἐρημωθέντος λόγου.
Δηλοῖ τοίνυν ἡ τῆς ὀσφύος βοὴ, ὡς ἐν ὠδῖσιν ἡ Α Μωαβιτίς ἐστι κεκρυμμένους ἔχουσα πόνους, φυσι κῶς τε συναισθανομένη, καὶ ταῖς φήμαις σαλεύουσα. Βοᾷ γὰρ μέχρη • Σηγώρ, ἣν ὁρίζειν τὴν Μωαβίτιν φασί, τοῦτ' ἔστιν ἡ πᾶσα χώρα μέχρι περάτων αὐ- τῆς, ἐξ ὧν ἡ Παλαιστίνη τὴν ᾿Αραβίαν ἐκδέχεται. "Αλλως δὲ, τὸ ἐπικείμενον πένθος τῇ Μωαβίτιδι απ τιον βίου γενόμενον σώφρονος, Βοᾷ ἐπὶ τῇ κραυγῇ τῆς Ἐσεβὼν καὶ 'Ελεάλη, καὶ 'Ιασσά· τοῦ λόγου τὴν ἐπὶ μετανοίᾳ προκοπὴν ὑπεμφαίνοντος. "Οτε θρηνοῦμεν ἑαυτούς τε καὶ τοὺς συνημαρτηκότας ἡμῖν, διὰ τῆς βοῆς κακείνοις γεγονότες ὑπόδειγμα μέχρι πόρρω, διὰ τῆς βοῆς τῆς μετανοίας τὸν τρό- που δημοσιεύοντες. Κωμῶν δὲ καὶ πόλεων τὰ κατει λεγμένα τῆς Μωαδίτιδός ἐστιν ονόματα μέχρι του Β παρόντος γνωριζόμενα, αἱ πᾶσαι τὴν ἐκ τῶν Ασσυ ρίων ὑπέμειναν ἅλωσιν. Καὶ 'Αριὴλ γὰρ μέχρι νῦν μεγίστη καθέστηκεν ᾿Αρεοπόλεως κώμη, καθὰ καὶ αἱ λοιπαί. Καὶ διάκενον τὸ περὶ τούτων ἀλληγορεῖν, τοσοῦτον γνῶναι δέον, ὡς τῆς εἰδωλολατρείας αὐτῶν τὴν δι' ἐρημίας ἀπώλειαν προφωνεῖ διὰ τοῦ βωμοῦ τοῦ Δαίμων καὶ τοῦ ἄρχοντος· παρ' οἷς νῦν ἡ τοῦ Θεοῦ γνῶσις ἐκκλησίαι τε πανταχοῦ καθεστήκασιν. Επάγει δὲ τίνος ἕνεκα τὰ προειρημένα συμβαίνει τὴν Μωαβίτιν παθεῖν, λέγων· Δάμαλις ἐστι τριβ τής. Ο γὰρ τρίτος ἐνιαυτὸς τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων ἀρκεῖ πρὸς ἀκμήν, εἰς τε τὸ σφριγῶσαν αὐτοῖς ἐν εργάσασθαι δύναμιν. 'Η Μωαβίτις τοίνυν ἰσχυρά τις οὗτά καὶ ἀπειρόζυγος ἐπεπήδα τοῖς πέλας, κατασκιρ- τῶσα πως τῶν ἀσθενεστέρων ήγουν τελεία τίς ἐστιν ἡ τριετίζουσα δάμαλις, τοῦ τε γεννᾶν ἔχει δύναμιν, καὶ τοῦ τὸν τράχηλον ὑπέχειν ζυγῷ, δι' ἧς δείκνυ- σι τῶν δυναμένων ἐπιστρέφειν τὸ ἴδιον, ὡς τελειού- σθαι μὲν κατὰ τὴν τῆς ψυχῆς ἡλικίαν, ἔχειν δὲ τὸν λόγον δυνάμενον ὑποβαίνειν τῷ ζυγῷ τῆς ἀλη θείας. Ων τις ἐστερημένος οὐκ ἀπαιτεῖται τῆς μετα- νοίας τὰ ἔργα. Διὸ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἔφησεν ὁ Θεός· « Λάδι και δάμαλιν τριετίζουσαν, καὶ κριόν τριετίζον- τα. » Τρυγόνα δὲ καὶ περιστερὰν οὐ περιέγραψε χρόνῳ, διὰ τὸ εὐθὺς τὰ ζῶα ταῦτα τῆς γεννήσεως ἄρχεσθαι, ἐπὶ δὲ τῆς ἀναβάσεως, φησί, τῆς " λουίδ κλαίοντες ἀναβήσονται. Αρχή γάρ εὐφροσύνης ἐστὶ τὸ κλαίειν καλῶς, τὴν διὰ προκοπῆς τε ἀνάβασιν ἡ κατὰ Θεὸν λύπη ποιεῖ. Εφ' ᾗ καὶ Παῦλος εὐφραίνετο τοὺς ἑαυτοῦ λόγους ὁρῶν εἰς συναίσθησιν ἄγοντας. Ελαίων γάρ τις ἐπὶ τοῖς ἰδίοις κακοῖς, μὴ ἔχων ἔτι κατάβασιν, οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς. Πρὸς δὲ τὸ ἀναβαίνειν αὐτὸν ἡ τοιαύτη λύπη χειραγω γεῖ. Ὑψηλὴν δὲ εἶναί φασι καὶ λεωφόρον τινὰ τὴν Ἀρωνιείμ, ἀνακομίζειν τε εἰς αὐτὴν τοὺς ἐξ ἑτέρων φεύγοντας πόλεων. Διό φησι, κλαίοντες ἀναβήσονται. Φωνὴ δὲ τοῖς κλαίουσι, σύντριμ- » γρ. μέχρι. Ο γρ. Αιητών. Η γρ. λυείθα • • e COMMENTARII IN ISAIAM. B Significat ergo lumborum clamor iste, oecuite jam laborare Moabitidem, quæ naturali quodam impetu id præsential, et rumore jain perterrita agitetur. Clamat enim ad Segor usque, quo Moa- bitidis volunt produci limites: id est, tota ipsa suis terminis comprehensa regio, quibus Arabiam excipit Palæstina. Alias autem fuit iste Moabitidis luctus vitæ eidem temperantioris occasio. Ad Ese- bon porro clamorem clamant et Eleale et Jassa : quibus verbis pœnitentiæ progressus et utilitas ostenditur. Cum enim nostram ipsi sortem, et eo- rum qui nobiscum peccaverunt, lugemus, eo eliam illis in posterum clamore ad pœnitentiam, tan- quam edito publice exemplo, auctores sumus. Sum vero quæ hoc loco Moabitidis urbes et pagi nomi- nantur, huc usque celebres, Assyriorum direptio- nem omnes experturæ et toleraturæ. Ariel enim vicus ingens, superest adhuc, ut reliquæ, et Arco- polis dicitur. In his etiam quoniam allegorias sectari vanum et otiosum est, hoc tantum videtur tenendum, cultum idolorum vastitate et soli- tudine apud eos propter aram Deebon, et princi- pem, tollendum significari. Quibus locis nunc ve rum Dei cultum vigere, et ubique ecclesias ex- structas esse constat. Nec vero quare Moabitidem ista pati contingat, ignorari voluit, qui vitulam esse triennem addidit : cum brutis ad ætatis florem et perfectionem, ad lasciviam denique et con- ceptum triennium satis sit. Moabitis igitur, cum C polens esset neque jugum adhuc experta, vicinis insultabat, et in infirmiores se quodammodo petu, lantiorem præbebat. Alias certe perfecta quædam. est, quæ trium sit annorum ritulo, habetque ge- nerandi, jugumque collo subeundi facultatem : in qua illorum partes describuntur, qui possunt resi- piscere ; nimirum, ut perfectam quidem ani- mæ ætatem, rationem autem, quæ veritatis jugum subire valeat, habeant. Quibus qui destituuntur non est quod ab eis pœnitentiæ opera exspectes. Hinc et Abrahamum his verbis alloquitur Domi- bus : c Sume tibi vitulam et arietem triennes 21. Columbæ autem et turturis ætatem ideo tempore non definiunt, quod cito id genus animalium ge‐ nerandi facultatem sortiatur. In ascensu aulem Gen. xv, 9. Cor. vn, sey. • g D luith, inquit, lugentes ascendent. Est enim læcitize principium luctus idoneus, ascensumque cum fructu dolor ille efficit, qui secundum Deum est. Isto et Paulus lætabatur, cum verba sua eos qui sibi essent conscii, commovisse animadverteret ". Cum enim peccata sua quis lugel, gressum ille sistens, in profundissima terra loca descendere non pergit; et ad ascensum fere tali dolore, tan- quam manu deducitur. Allan autem esse, et viamm quandam publicam aroniim dicunt, in quam se qui ex aliis urbibus fugiebant, recipere solebant; unde lugentes ascensuros dixit. Vox autem lugen VARIA LECTIONES
Τὸ δὲ, μὴ καὶ οὕτως μέλλει σωθῆναι , δείκνυσιν ὡς ἡ Μωαβῖτις μέλλουσα σώζεσθαι ὁδοῖς τισι καὶ τοῖς ἐπιπονωτέροις παιδεύμασιν ἐναχθήσεται. Καὶ τὸ, ἀπολεῖται γὰρ νυκτὸς , καὶ τὰ τοιαῦτα, δείκνυσιν ὡς ταῦτα γίνεται πρὸς σωτηρίαν αὐτῇ. Ἐπάξω γὰρ, φησὶ, ἐπὶ τὴν φάραγγα Ἄραβας , τάχα που σημαίνων τοὺς πλησιοχώρους Ἄραβας, ἢ καὶ τοὺς τούτων ἐνδοτάτω Σαρακηνούς. Οἷς καὶ αὐτοῖς παραδώσειν φησὶ τὴν Μωάβ. Ἢ καὶ ὡς τοῖς Ἀσσυρίοις ἀκολουθήσασι. Μέχρι γὰρ τῆς Περσίδος μετὰ Δαμασκὸν παρατείνοντες τοῖς Βαβυλωνίοις συνεστρατεύοντο. Φάραγγα δὲ, κατὰ τὸ εἰκὸς, ὀνομάζει τὴν Νεβρὶδ , διὰ τὸ κοῖλον τῆς θέσεως, τῶν ἄλλων ἐν ὕψει κειμένων. Δηλοῖ δὲ ὡς οἱ μὲν πρότεροι διὰ τοῦ κλαυθμοῦ σωθήσονται. Οἱ δὲ τὴν ἀμετανόητον ἔχοντες καρδίαν, διὰ τῆς ἐξ Ἀράβων ἐπαγομένης πληγῆς [ὀλέσονται], Ἄραβες δὲ οἱ ἑσπέριοι. Ἢ τάχα αἱ οἰκεῖαι τῷ σκότῳ δυνάμεις, δι’ ὧν ἀποστέλλονται παιδευτικαὶ πληγαὶ τοῖς τὴν ἀμετανόητον καρδίαν ἔχουσιν. Τὸ δὲ, συνῆψεν ἡ βοὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος , τὸ πληρῶσαι πᾶσαν δηλοῖ·
Δηλοῖ τοίνυν ἡ τῆς ὀσφύος βοὴ, ὡς ἐν ὠδῖσιν ἡ Α Μωαβιτίς ἐστι κεκρυμμένους ἔχουσα πόνους, φυσι κῶς τε συναισθανομένη, καὶ ταῖς φήμαις σαλεύουσα. Βοᾷ γὰρ μέχρη • Σηγώρ, ἣν ὁρίζειν τὴν Μωαβίτιν φασί, τοῦτ' ἔστιν ἡ πᾶσα χώρα μέχρι περάτων αὐ- τῆς, ἐξ ὧν ἡ Παλαιστίνη τὴν ᾿Αραβίαν ἐκδέχεται. "Αλλως δὲ, τὸ ἐπικείμενον πένθος τῇ Μωαβίτιδι απ τιον βίου γενόμενον σώφρονος, Βοᾷ ἐπὶ τῇ κραυγῇ τῆς Ἐσεβὼν καὶ 'Ελεάλη, καὶ 'Ιασσά· τοῦ λόγου τὴν ἐπὶ μετανοίᾳ προκοπὴν ὑπεμφαίνοντος. "Οτε θρηνοῦμεν ἑαυτούς τε καὶ τοὺς συνημαρτηκότας ἡμῖν, διὰ τῆς βοῆς κακείνοις γεγονότες ὑπόδειγμα μέχρι πόρρω, διὰ τῆς βοῆς τῆς μετανοίας τὸν τρό- που δημοσιεύοντες. Κωμῶν δὲ καὶ πόλεων τὰ κατει λεγμένα τῆς Μωαδίτιδός ἐστιν ονόματα μέχρι του Β παρόντος γνωριζόμενα, αἱ πᾶσαι τὴν ἐκ τῶν Ασσυ ρίων ὑπέμειναν ἅλωσιν. Καὶ 'Αριὴλ γὰρ μέχρι νῦν μεγίστη καθέστηκεν ᾿Αρεοπόλεως κώμη, καθὰ καὶ αἱ λοιπαί. Καὶ διάκενον τὸ περὶ τούτων ἀλληγορεῖν, τοσοῦτον γνῶναι δέον, ὡς τῆς εἰδωλολατρείας αὐτῶν τὴν δι' ἐρημίας ἀπώλειαν προφωνεῖ διὰ τοῦ βωμοῦ τοῦ Δαίμων καὶ τοῦ ἄρχοντος· παρ' οἷς νῦν ἡ τοῦ Θεοῦ γνῶσις ἐκκλησίαι τε πανταχοῦ καθεστήκασιν. Επάγει δὲ τίνος ἕνεκα τὰ προειρημένα συμβαίνει τὴν Μωαβίτιν παθεῖν, λέγων· Δάμαλις ἐστι τριβ τής. Ο γὰρ τρίτος ἐνιαυτὸς τοῖς ἀλόγοις τῶν ζώων ἀρκεῖ πρὸς ἀκμήν, εἰς τε τὸ σφριγῶσαν αὐτοῖς ἐν εργάσασθαι δύναμιν. 'Η Μωαβίτις τοίνυν ἰσχυρά τις οὗτά καὶ ἀπειρόζυγος ἐπεπήδα τοῖς πέλας, κατασκιρ- τῶσα πως τῶν ἀσθενεστέρων ήγουν τελεία τίς ἐστιν ἡ τριετίζουσα δάμαλις, τοῦ τε γεννᾶν ἔχει δύναμιν, καὶ τοῦ τὸν τράχηλον ὑπέχειν ζυγῷ, δι' ἧς δείκνυ- σι τῶν δυναμένων ἐπιστρέφειν τὸ ἴδιον, ὡς τελειού- σθαι μὲν κατὰ τὴν τῆς ψυχῆς ἡλικίαν, ἔχειν δὲ τὸν λόγον δυνάμενον ὑποβαίνειν τῷ ζυγῷ τῆς ἀλη θείας. Ων τις ἐστερημένος οὐκ ἀπαιτεῖται τῆς μετα- νοίας τὰ ἔργα. Διὸ καὶ τῷ Ἀβραὰμ ἔφησεν ὁ Θεός· « Λάδι και δάμαλιν τριετίζουσαν, καὶ κριόν τριετίζον- τα. » Τρυγόνα δὲ καὶ περιστερὰν οὐ περιέγραψε χρόνῳ, διὰ τὸ εὐθὺς τὰ ζῶα ταῦτα τῆς γεννήσεως ἄρχεσθαι, ἐπὶ δὲ τῆς ἀναβάσεως, φησί, τῆς " λουίδ κλαίοντες ἀναβήσονται. Αρχή γάρ εὐφροσύνης ἐστὶ τὸ κλαίειν καλῶς, τὴν διὰ προκοπῆς τε ἀνάβασιν ἡ κατὰ Θεὸν λύπη ποιεῖ. Εφ' ᾗ καὶ Παῦλος εὐφραίνετο τοὺς ἑαυτοῦ λόγους ὁρῶν εἰς συναίσθησιν ἄγοντας. Ελαίων γάρ τις ἐπὶ τοῖς ἰδίοις κακοῖς, μὴ ἔχων ἔτι κατάβασιν, οὐκ εἰσελεύσεται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς. Πρὸς δὲ τὸ ἀναβαίνειν αὐτὸν ἡ τοιαύτη λύπη χειραγω γεῖ. Ὑψηλὴν δὲ εἶναί φασι καὶ λεωφόρον τινὰ τὴν Ἀρωνιείμ, ἀνακομίζειν τε εἰς αὐτὴν τοὺς ἐξ ἑτέρων φεύγοντας πόλεων. Διό φησι, κλαίοντες ἀναβήσονται. Φωνὴ δὲ τοῖς κλαίουσι, σύντριμ- » γρ. μέχρι. Ο γρ. Αιητών. Η γρ. λυείθα • • e COMMENTARII IN ISAIAM. B Significat ergo lumborum clamor iste, oecuite jam laborare Moabitidem, quæ naturali quodam impetu id præsential, et rumore jain perterrita agitetur. Clamat enim ad Segor usque, quo Moa- bitidis volunt produci limites: id est, tota ipsa suis terminis comprehensa regio, quibus Arabiam excipit Palæstina. Alias autem fuit iste Moabitidis luctus vitæ eidem temperantioris occasio. Ad Ese- bon porro clamorem clamant et Eleale et Jassa : quibus verbis pœnitentiæ progressus et utilitas ostenditur. Cum enim nostram ipsi sortem, et eo- rum qui nobiscum peccaverunt, lugemus, eo eliam illis in posterum clamore ad pœnitentiam, tan- quam edito publice exemplo, auctores sumus. Sum vero quæ hoc loco Moabitidis urbes et pagi nomi- nantur, huc usque celebres, Assyriorum direptio- nem omnes experturæ et toleraturæ. Ariel enim vicus ingens, superest adhuc, ut reliquæ, et Arco- polis dicitur. In his etiam quoniam allegorias sectari vanum et otiosum est, hoc tantum videtur tenendum, cultum idolorum vastitate et soli- tudine apud eos propter aram Deebon, et princi- pem, tollendum significari. Quibus locis nunc ve rum Dei cultum vigere, et ubique ecclesias ex- structas esse constat. Nec vero quare Moabitidem ista pati contingat, ignorari voluit, qui vitulam esse triennem addidit : cum brutis ad ætatis florem et perfectionem, ad lasciviam denique et con- ceptum triennium satis sit. Moabitis igitur, cum C polens esset neque jugum adhuc experta, vicinis insultabat, et in infirmiores se quodammodo petu, lantiorem præbebat. Alias certe perfecta quædam. est, quæ trium sit annorum ritulo, habetque ge- nerandi, jugumque collo subeundi facultatem : in qua illorum partes describuntur, qui possunt resi- piscere ; nimirum, ut perfectam quidem ani- mæ ætatem, rationem autem, quæ veritatis jugum subire valeat, habeant. Quibus qui destituuntur non est quod ab eis pœnitentiæ opera exspectes. Hinc et Abrahamum his verbis alloquitur Domi- bus : c Sume tibi vitulam et arietem triennes 21. Columbæ autem et turturis ætatem ideo tempore non definiunt, quod cito id genus animalium ge‐ nerandi facultatem sortiatur. In ascensu aulem Gen. xv, 9. Cor. vn, sey. • g D luith, inquit, lugentes ascendent. Est enim læcitize principium luctus idoneus, ascensumque cum fructu dolor ille efficit, qui secundum Deum est. Isto et Paulus lætabatur, cum verba sua eos qui sibi essent conscii, commovisse animadverteret ". Cum enim peccata sua quis lugel, gressum ille sistens, in profundissima terra loca descendere non pergit; et ad ascensum fere tali dolore, tan- quam manu deducitur. Allan autem esse, et viamm quandam publicam aroniim dicunt, in quam se qui ex aliis urbibus fugiebant, recipere solebant; unde lugentes ascensuros dixit. Vox autem lugen VARIA LECTIONES
PG 87:2099καὶ ἐπεὶ τὸ αὐτὸ δύναται καὶ πέρας εἶναι χώρας καὶ ἀρχὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος , νῦν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τὴν προσηγορίαν εἴληφεν. Καὶ ὀλολυγμὸς αὐτῆς πάντα πεπλήρωκεν ἕως τοῦ φρέατος Ἐλείμ . Ὀνομάζει δὲ τήν τε Ἀγαλλεὶμ , καὶ τὸ φρέαρ τοῦ Ἐλεὶμ , ὡς ἔξω πόλεις οὔσας, ἐπ’ αὐτοῖς κειμένας τέρμασιν. Εὐϋδροτάτην δὲ λόγος εἶναι τὴν Ῥεμμῶν , ἀλλ’ ὅμως καὶ ταύτης τὸ ὕδωρ τῷ τῶν σφαττομένων αἵματι μολυνθήσεται. Τὸ δὲ ὕδωρ τὸ Δεηβὼν . Πάλιν τὸ ὕδωρ διδασκαλίαν φησὶν, ὅπερ αἵματος πλῆρες εἶναι λέγει, διὰ τὸ ἐνόχους θανάτου γίνεσθαι τοῖς διδασκομένοις τοὺς κακῶς καθηγουμένους· τοιοῦτοι γὰρ οἱ ἀπολλύντες τὰς ψυχὰς ὀλέθριοι λόγοι. Καὶ ἀρῶ , φησὶ, τὸ σπέρμα Μωάβ . Τὸ μὴ μεταστὰν ἐπὶ τὰ κρείττονα, ἀλλὰ μεῖναν ἐν τοῖς μὴ εἰσερχομένοις εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου, σπέρμα τοῦ Μωάβ. Οὐκ εἰσελεύσονται γὰρ Μωαβῖται εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου ἕως δεκάτης γενεᾶς, καὶ ἕως εἰς τὸν αἰῶνα· ἐξαίρειν ἀπειλεῖ. Ὃ καὶ σπέρμα τοῦ Ἀριὴλ ὀνομάζει, ὅπερ ἑρμηνεύεται λέγων. Τοὺς γὰρ φρονικοὺς καὶ ὁ Κύριος ἐκ τοῦ διαβόλου γεγεννῆσθαί φησιν, ὁρῶν τῶν Ἰουδαίων τὴν κατ’ αὐτοῦ φονῶσαν προαίρεσιν λέγων·
Α μα καὶ σεισμός, προαναφωνοῦσι τὰ ἐκ τοῦ πολέμου συμβησόμενα πάθη πᾶσαν σείοντος πόλιν καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας συντρίβοντος. Καὶ λόγος δὲ καθαπτόμε μας το φρόνημα συντρίβει τὸ πονηρὸν, καὶ σάλον ὥσπερ τοῖς αὐτοῦ λογισμοῖς ἐνεργάζεται πρὸς τὸ τοὺς μὲν ἐκριζωθῆναι, τοὺς δὲ ὑγιεῖς ἀντεισάγεσθαι λόγους. Διὸ καρδίαν συντετριμμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξ- ουδενώσει. Συντριβείσης γὰρ τῆς μοχθηρᾶς διαθέτ σεως, κλαύσονταί τε καὶ ἀναβήσονται. Ον οὐδέτε- ρον ἔσται συνεστηκυίας καὶ μήπω σεσαλευμένης. Το ὕδωρ τῆς Νεβρὶδ ἔρημον ἔσται. Πόλιν δὲ ταύτην, φασί, κειμένην μὲν ἐν ἐσχαταῖς τῆς χώρας, Ἐρυθρα δὲ γειτνιῶσαν θαλάττῃ εὐυδρόν τε καὶ εὔβοτον, ὡς ἀρκεῖν ἵππῳ πολλῇ, εἶναί τε τοὺς οἰκοῦντας μαχι μωτάτους· ἀλλ' ἐπιόντων τῶν πολεμίων έρημος ὑδά των ἔσται, καὶ χλωροῦ χόρτον, ὡς τοὺς ἱππότας ἀσθενεῖν ἀνῃρημένης τῆς ἵππου διὰ λιμόν. Οὗ γεγο- νότος, φησί, μὴ ἄρα φρονήσει μέγα καὶ οὕτως ἐφ' ἑαυτῆς ; δηλοῖ δὲ καὶ, ὡς τὸ τῆς ψευδοδοξίας ὕδωρ πρότερον ῥέον ἀφθόνως, ἀφανισθήσεται. Ὅπερ ἀντί- κειται τῷ τῆς ἀναπαύσεως ὕδατι, ἐφ' οὗ Κύριος έχε τρέφει τοὺς ὑπ' αὐτοῦ ποιμαινομένους. “Θ καὶ δίδωσι τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ὡς ἂν σχοῖεν ἐν ἑαυτοῖς πηγὴν ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ φαῦλον ὕδωρ χόρτον μόνον εκτρέφει. Καὶ αὐτὸς οὐκ ἔσται. Τοῦτ᾽ ἔστιν, αἱ ψυχαὶ αἱ τὴν πρόσκαιρον ταύ- την καὶ ταχὺ μαραινομένην τοῦ κόσμου δόξαν πεπαι- δευμέναι ταχὺ ἀπανθήσουσι, τοῦ οἶον ἄρδοντος αὐτ τὰς ἐρημωθέντος λόγου. Τὸ δὲ, μὴ καὶ οὕτως μέλλει σωθῆναι, δείκνυσιν ὡς ἡ Μωαβίτις μέλλουσα σώζεσθαι ὁδοῖς τισι καὶ τοῖς ἐπιπονωτέροις παιδεύμασιν ἐναχθήσεται. Καὶ τὸν ἀπολεῖται γὰρ νυκτὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, δείκνυ σιν ὡς ταῦτα γίνεται πρὸς σωτηρίαν αὐτῇ. Επάξω γάρ, φησὶ, ἐπὶ τὴν φάραγγα Αραβας, τάχα που ση μαίνων τοὺς πλησιοχώρους Αραβας, ἢ καὶ τοὺς τούτων ἐνδοτάτω Σαρακηνούς. Οἷς καὶ αὐτοῖς παρα- δώσειν φησὶ τὴν Μωάβ. "Η καὶ ὡς τοῖς Ασσυρίους ἀκολουθήσασι. Μέχρι γὰρ τῆς Περσίδος μετὰ Δα- μασκὸν παρατείνοντες τοῖς Βαβυλωνίοις συνεστρα τεύοντο. Φάραγγα δὲ, κατὰ τὸ εἰκὸς, ὀνομάζει την Νεβρίδ, διὰ τὸ κοῖλον τῆς θέσεως, τῶν ἄλλων ἐν ύψει κειμένων. Δηλοῖ δὲ ὡς οἱ μὲν πρότεροι διὰ τοῦ κλαυθμοῦ σωθήσονται. Οἱ δὲ τὴν ἀμετανόητον ἔχον- της καρδίαν, διὰ τῆς ἐξ ᾿Αράβων επαγομένης πλη γῆς [ὀλέσονται], "Αραβες δὲ οἱ ἑσπέριοι. Η τάχα αἱ οἰκεῖαι τῷ σκότῳ δυνάμεις, δι' ὧν ἀποστέλλονται παιδευτικαὶ πληγαὶ τοῖς τὴν ἀμετανόητον καρδίαν έχουσιν. Τὸ δὲ, συνῆψεν ἡ βοὴ τὸ ὅριον τῆς Μωα βίτιδος, τὸ πληρῶσαι πᾶσαν δηλοῖ· καὶ ἐπεὶ τὸ αὐτὸ δύναται καὶ πέρας εἶναι χώρας καὶ ἀρχὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος, νῦν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τὴν προσηγο ρίαν εἴληφεν. Καὶ ἀλολυγμὸς αὐτῆς πάντα πεπλή- ρωχεν ἕως τοῦ φρέατος Ἐλείμ. Ονομάζει δὲ τὴν Β το Αγαλλείμ, καὶ τὸ φρέαρ τοῦ Ἐλείμ, ὡς ἔξω PROCOPII GAZÆI tibus contritio fuerit et concussio, cum eas cala- mitates, quas bello urbem et cives ipsos concu- Liente, sensuri sunt, clamore ante significabunt. Conteri vero et fastum ipsa ratio, cum sensus pravitatem invadit; suisque cogitationibus, tan- quam salum excitat; dum quæ non bene decreta sunt avellere, quæ meliora autem inducere cona- tur. Atque inde est, quod cor contritum non de- struere Deum legimus ". Pravis enim affectioni- bus contritis, lugebunt et ascendent : quorum neu- Frum, quamdiu stare illus contigerit, esse poterit. Sequitur deinde aquam nebrid desertam fore: ad quod urbem hanc in extrema regione sitam esse, et Erythreo mari vicinam, aquis deinde et pascuis ita abundare, ut equorum alendæ multitudini (unde bellicosissimi habitatores fiant), apta sit : B quæ tamen invadente hoste, aquis ita deserta futura sil et viridi herba destituta, ut equos viribus desti- tutos fame tandem perire contingat. Quod cum fet, inquit, annon erit quod ita de se magnilice sential ? Significat vero etiam depravata opinionis aquam, quæ prius abunde fluebat, esse desituram : cui ea opponitur, quæ refectionis dici- tur ; qua gregem suum nutrire Dominus con- suevit; et quam credentibus largitur, ut in se fontem aquæ in vitam æternain salientis ha- beant : cum mala aqua mox periturum ſenum tantum, id est animas ad fluxato et caducam hujus mundi gloriam institutas, tanquam sublato irri- gatore verbo jamjam marcescentes, brevique mo- rituras enutriat. C Quod autem quærit, num ita servari queal ; Moa- bitidem certa quadam via, et asperiore vite insti- tuto ad salutem posse deduci significat. Quod deinde perituram nocte, et ejus generis alia, prius affirmavit; ad ejus ista salutem agitari demon- strat. Præterea quod Arabas inducturum se in val- lem dicit; eos forsan, qui hoc nomine vicini sunt, intelligit; vel iis etiam longe interiores Saracenos: quibus se quoque Moabitas ideo forte traditurum interminatur, quod essent ipsi Assyrios secuti. In Persidem enim usque a Damasco extensi cum Babyloniis militarunt. Est porro consentaneum vallem Nebrid appellare, ut loci concavitatem in- dicet, cum aliarum situs sit excelsior. Ac priores quidem gemitu salvandos esse, reliquos autem propter animi pertinaciam, plaga ab Arabibus ac- cepta, perituros significat. Sunt autem Arabes, si nominis rationem sequaris, idem quod vespertini : aut ipsæ tenebris assuetæ potestates, per quas correctrices plage pertinacibus mittuntur. Quod autem Moabitidis terminos atligisse clamorem dicit, totam replevisse regionem significat. Deinde, quia idem Moabiticæ gentis initium' et terminus esse potest, nunc a principio momen accepit. Et uiu- latus ejus omnia implevit usque ad puteum Elim. Nominatim vero designat Agallim et puteum Elim ; sc Psal, L, 19. Psal ss, 2. Jean. 1. iv, 1; vn, GS.
«Ὑμεῖς ἐκ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν ποιεῖτε.» Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ’ ἀρχῆς. Σπέρμα οὖν Μωὰβ οἱ ἀποστάται τῆς Ἐκκλησίας. Σπέρμα δὲ Ἀριὴλ , οἱ κατὰ τῶν ἀδελφῶν φονῶντες ὀλεθρίαν λόγοις ταῖς αὐτῶν ψυχαῖς ἐμποιοῦντες τὸν θάνατον. Εἶτά φησιν, καὶ τὸ κατάλοιπον Ἄδαμα . Τοῦτο δὲ σημαίνει τὴν γῆν τὴν παρθενικὴν, ἀφ’ ἧς Ἀδὰμ ἐπλάσθη. ΚΕΦΑΛ. Ι. αε. Ἀποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν. Μὴ πέτρα ἔρημος ἔσται, τὸ ὄρος Σιών; ἔσῃ γὰρ ὡς πετεινοῦ ἀνιπταμένου νεοσσὸς ἀφῃρημένος, θύγατερ Μωάβ, κ.τ.λ. Ἀποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν . Τοῦτ’ ἔστι, τὸ κατάλοιπον τῶν ἀνθρώπων τῶν τὰ γήϊνα φρονούντων, δι’ οὗ γεγενῆσθαι ἐκ τῆς ἑαυτῶν κακίας ἑρπετὰ καὶ ἰοβόλα· ἑρπετὰ μὲν, τῷ τὸ ὕψος ἀποβαλεῖν, ἐφ’ οὗ κατὰ τὴν πρώτην κατασκευὴν βεβηκότες ἐτύγχανον. Ἰοβόλα δὲ, διὰ τὸ φθαρτικὸν τῶν συνόντων τούτους ἐξαποστέλλειν ὁ λόγος φησί. Μετὰ οὖν τοὺς προτέρους Μωαβίτας, περὶ ὧν τὰ κρείττονα εἴρηται, εἴ τις ἐν τῇ γῇ καταλείπεται, καὶ ὁμοιοῦται τῷ ὄφει , περὶ οὗ εἴρηται, ὅτι «Γῆν φαγῇ πάσας τὰς ἡμέρας σου·» οὗτος ἐξαποστέλλεται, ὡς τὰ ἑρπετά .
Α μα καὶ σεισμός, προαναφωνοῦσι τὰ ἐκ τοῦ πολέμου συμβησόμενα πάθη πᾶσαν σείοντος πόλιν καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας συντρίβοντος. Καὶ λόγος δὲ καθαπτόμε μας το φρόνημα συντρίβει τὸ πονηρὸν, καὶ σάλον ὥσπερ τοῖς αὐτοῦ λογισμοῖς ἐνεργάζεται πρὸς τὸ τοὺς μὲν ἐκριζωθῆναι, τοὺς δὲ ὑγιεῖς ἀντεισάγεσθαι λόγους. Διὸ καρδίαν συντετριμμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξ- ουδενώσει. Συντριβείσης γὰρ τῆς μοχθηρᾶς διαθέτ σεως, κλαύσονταί τε καὶ ἀναβήσονται. Ον οὐδέτε- ρον ἔσται συνεστηκυίας καὶ μήπω σεσαλευμένης. Το ὕδωρ τῆς Νεβρὶδ ἔρημον ἔσται. Πόλιν δὲ ταύτην, φασί, κειμένην μὲν ἐν ἐσχαταῖς τῆς χώρας, Ἐρυθρα δὲ γειτνιῶσαν θαλάττῃ εὐυδρόν τε καὶ εὔβοτον, ὡς ἀρκεῖν ἵππῳ πολλῇ, εἶναί τε τοὺς οἰκοῦντας μαχι μωτάτους· ἀλλ' ἐπιόντων τῶν πολεμίων έρημος ὑδά των ἔσται, καὶ χλωροῦ χόρτον, ὡς τοὺς ἱππότας ἀσθενεῖν ἀνῃρημένης τῆς ἵππου διὰ λιμόν. Οὗ γεγο- νότος, φησί, μὴ ἄρα φρονήσει μέγα καὶ οὕτως ἐφ' ἑαυτῆς ; δηλοῖ δὲ καὶ, ὡς τὸ τῆς ψευδοδοξίας ὕδωρ πρότερον ῥέον ἀφθόνως, ἀφανισθήσεται. Ὅπερ ἀντί- κειται τῷ τῆς ἀναπαύσεως ὕδατι, ἐφ' οὗ Κύριος έχε τρέφει τοὺς ὑπ' αὐτοῦ ποιμαινομένους. “Θ καὶ δίδωσι τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ὡς ἂν σχοῖεν ἐν ἑαυτοῖς πηγὴν ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ φαῦλον ὕδωρ χόρτον μόνον εκτρέφει. Καὶ αὐτὸς οὐκ ἔσται. Τοῦτ᾽ ἔστιν, αἱ ψυχαὶ αἱ τὴν πρόσκαιρον ταύ- την καὶ ταχὺ μαραινομένην τοῦ κόσμου δόξαν πεπαι- δευμέναι ταχὺ ἀπανθήσουσι, τοῦ οἶον ἄρδοντος αὐτ τὰς ἐρημωθέντος λόγου. Τὸ δὲ, μὴ καὶ οὕτως μέλλει σωθῆναι, δείκνυσιν ὡς ἡ Μωαβίτις μέλλουσα σώζεσθαι ὁδοῖς τισι καὶ τοῖς ἐπιπονωτέροις παιδεύμασιν ἐναχθήσεται. Καὶ τὸν ἀπολεῖται γὰρ νυκτὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, δείκνυ σιν ὡς ταῦτα γίνεται πρὸς σωτηρίαν αὐτῇ. Επάξω γάρ, φησὶ, ἐπὶ τὴν φάραγγα Αραβας, τάχα που ση μαίνων τοὺς πλησιοχώρους Αραβας, ἢ καὶ τοὺς τούτων ἐνδοτάτω Σαρακηνούς. Οἷς καὶ αὐτοῖς παρα- δώσειν φησὶ τὴν Μωάβ. "Η καὶ ὡς τοῖς Ασσυρίους ἀκολουθήσασι. Μέχρι γὰρ τῆς Περσίδος μετὰ Δα- μασκὸν παρατείνοντες τοῖς Βαβυλωνίοις συνεστρα τεύοντο. Φάραγγα δὲ, κατὰ τὸ εἰκὸς, ὀνομάζει την Νεβρίδ, διὰ τὸ κοῖλον τῆς θέσεως, τῶν ἄλλων ἐν ύψει κειμένων. Δηλοῖ δὲ ὡς οἱ μὲν πρότεροι διὰ τοῦ κλαυθμοῦ σωθήσονται. Οἱ δὲ τὴν ἀμετανόητον ἔχον- της καρδίαν, διὰ τῆς ἐξ ᾿Αράβων επαγομένης πλη γῆς [ὀλέσονται], "Αραβες δὲ οἱ ἑσπέριοι. Η τάχα αἱ οἰκεῖαι τῷ σκότῳ δυνάμεις, δι' ὧν ἀποστέλλονται παιδευτικαὶ πληγαὶ τοῖς τὴν ἀμετανόητον καρδίαν έχουσιν. Τὸ δὲ, συνῆψεν ἡ βοὴ τὸ ὅριον τῆς Μωα βίτιδος, τὸ πληρῶσαι πᾶσαν δηλοῖ· καὶ ἐπεὶ τὸ αὐτὸ δύναται καὶ πέρας εἶναι χώρας καὶ ἀρχὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος, νῦν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τὴν προσηγο ρίαν εἴληφεν. Καὶ ἀλολυγμὸς αὐτῆς πάντα πεπλή- ρωχεν ἕως τοῦ φρέατος Ἐλείμ. Ονομάζει δὲ τὴν Β το Αγαλλείμ, καὶ τὸ φρέαρ τοῦ Ἐλείμ, ὡς ἔξω PROCOPII GAZÆI tibus contritio fuerit et concussio, cum eas cala- mitates, quas bello urbem et cives ipsos concu- Liente, sensuri sunt, clamore ante significabunt. Conteri vero et fastum ipsa ratio, cum sensus pravitatem invadit; suisque cogitationibus, tan- quam salum excitat; dum quæ non bene decreta sunt avellere, quæ meliora autem inducere cona- tur. Atque inde est, quod cor contritum non de- struere Deum legimus ". Pravis enim affectioni- bus contritis, lugebunt et ascendent : quorum neu- Frum, quamdiu stare illus contigerit, esse poterit. Sequitur deinde aquam nebrid desertam fore: ad quod urbem hanc in extrema regione sitam esse, et Erythreo mari vicinam, aquis deinde et pascuis ita abundare, ut equorum alendæ multitudini (unde bellicosissimi habitatores fiant), apta sit : B quæ tamen invadente hoste, aquis ita deserta futura sil et viridi herba destituta, ut equos viribus desti- tutos fame tandem perire contingat. Quod cum fet, inquit, annon erit quod ita de se magnilice sential ? Significat vero etiam depravata opinionis aquam, quæ prius abunde fluebat, esse desituram : cui ea opponitur, quæ refectionis dici- tur ; qua gregem suum nutrire Dominus con- suevit; et quam credentibus largitur, ut in se fontem aquæ in vitam æternain salientis ha- beant : cum mala aqua mox periturum ſenum tantum, id est animas ad fluxato et caducam hujus mundi gloriam institutas, tanquam sublato irri- gatore verbo jamjam marcescentes, brevique mo- rituras enutriat. C Quod autem quærit, num ita servari queal ; Moa- bitidem certa quadam via, et asperiore vite insti- tuto ad salutem posse deduci significat. Quod deinde perituram nocte, et ejus generis alia, prius affirmavit; ad ejus ista salutem agitari demon- strat. Præterea quod Arabas inducturum se in val- lem dicit; eos forsan, qui hoc nomine vicini sunt, intelligit; vel iis etiam longe interiores Saracenos: quibus se quoque Moabitas ideo forte traditurum interminatur, quod essent ipsi Assyrios secuti. In Persidem enim usque a Damasco extensi cum Babyloniis militarunt. Est porro consentaneum vallem Nebrid appellare, ut loci concavitatem in- dicet, cum aliarum situs sit excelsior. Ac priores quidem gemitu salvandos esse, reliquos autem propter animi pertinaciam, plaga ab Arabibus ac- cepta, perituros significat. Sunt autem Arabes, si nominis rationem sequaris, idem quod vespertini : aut ipsæ tenebris assuetæ potestates, per quas correctrices plage pertinacibus mittuntur. Quod autem Moabitidis terminos atligisse clamorem dicit, totam replevisse regionem significat. Deinde, quia idem Moabiticæ gentis initium' et terminus esse potest, nunc a principio momen accepit. Et uiu- latus ejus omnia implevit usque ad puteum Elim. Nominatim vero designat Agallim et puteum Elim ; sc Psal, L, 19. Psal ss, 2. Jean. 1. iv, 1; vn, GS.
PG 87:2100Ἐσθίει δὲ γῆν ὁ σπείρων εἰς τὴν σάρκα, καὶ ἐκ τῆς σαρκὸς θερίζων φθοράν. Δηλοῖ δὲ τὸ, ὡς ἑρπετὰ τὸ ὑπολελειμμένον ἀποσταλῆναι , ὅτι πικροὶ ὄντες ἀεὶ βαδιοῦνται εἰς αἰχμαλωσίαν, καθάπερ ὄφεις ἐπῳδαῖς γεγοητευμένοι. Ἀναγάγοις δ’ ἂν καὶ οὕτως ἄνωθεν τὸ ῥητόν. Ψυχὴ τῷ θείῳ φόβῳ τετειχισμένη, ἰσχυρὰ καὶ δυσάλωτος. Νικᾷ δὲ μᾶλλον ἀρχάς τε καὶ ἐξουσίας. Εἰ δὲ τοῦ Θεοῦ τὰς ἐντολὰς ἀποσείσαιτο, ἀπογυμνοῖ πάσης αὑτὴν ἐπικουρίας, καὶ τεῖχος ὥσπερ περιελὼν εὐόλισθον αὐτὴν τοῖς πάθεσιν ἀπεργάζεται. Οὕτω παραδίδονταί τινες εἰς ἀδόκιμον νοῦν. Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, φησὶ, τίς ἀνοίξει; μεθ’ ἅ φησι, Μὴ πέτρα ἔρημός ἐστι τὸ ὅρος Σιών ; πάλαι γὰρ ἐπιστρατεύσας τῇ Σαμαρείᾳ Σαλμανασσὰρ ὁ Ἀσσύριος, εἷλέ τε τὰς ἐν αὐτῇ πόλεις, καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πολλὰ προσηδίκησεν. Ἐφ’ οἷς ἐπεμβαίνοντες οἱ Μωαβῖται, πέτραν αὐτὴν ἠρημωμένην ὠνόμαζον, ἀσθένειαν ὥσπερ ἐπιφέροντες τῷ ταύτης Θεῷ. Διὸ μετά τινος ἤθους πρὸς αὐτοὺς ἀποτείνεται, ὡς δὴ πεισομένους τὰ χείρονα, ὧν ἐκείνοις ὠνείδιζον, νεοσσῷ τε τούτους ἀπείκασεν ἐψιλωμένῳ σκέπης μητρός.
Α μα καὶ σεισμός, προαναφωνοῦσι τὰ ἐκ τοῦ πολέμου συμβησόμενα πάθη πᾶσαν σείοντος πόλιν καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας συντρίβοντος. Καὶ λόγος δὲ καθαπτόμε μας το φρόνημα συντρίβει τὸ πονηρὸν, καὶ σάλον ὥσπερ τοῖς αὐτοῦ λογισμοῖς ἐνεργάζεται πρὸς τὸ τοὺς μὲν ἐκριζωθῆναι, τοὺς δὲ ὑγιεῖς ἀντεισάγεσθαι λόγους. Διὸ καρδίαν συντετριμμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξ- ουδενώσει. Συντριβείσης γὰρ τῆς μοχθηρᾶς διαθέτ σεως, κλαύσονταί τε καὶ ἀναβήσονται. Ον οὐδέτε- ρον ἔσται συνεστηκυίας καὶ μήπω σεσαλευμένης. Το ὕδωρ τῆς Νεβρὶδ ἔρημον ἔσται. Πόλιν δὲ ταύτην, φασί, κειμένην μὲν ἐν ἐσχαταῖς τῆς χώρας, Ἐρυθρα δὲ γειτνιῶσαν θαλάττῃ εὐυδρόν τε καὶ εὔβοτον, ὡς ἀρκεῖν ἵππῳ πολλῇ, εἶναί τε τοὺς οἰκοῦντας μαχι μωτάτους· ἀλλ' ἐπιόντων τῶν πολεμίων έρημος ὑδά των ἔσται, καὶ χλωροῦ χόρτον, ὡς τοὺς ἱππότας ἀσθενεῖν ἀνῃρημένης τῆς ἵππου διὰ λιμόν. Οὗ γεγο- νότος, φησί, μὴ ἄρα φρονήσει μέγα καὶ οὕτως ἐφ' ἑαυτῆς ; δηλοῖ δὲ καὶ, ὡς τὸ τῆς ψευδοδοξίας ὕδωρ πρότερον ῥέον ἀφθόνως, ἀφανισθήσεται. Ὅπερ ἀντί- κειται τῷ τῆς ἀναπαύσεως ὕδατι, ἐφ' οὗ Κύριος έχε τρέφει τοὺς ὑπ' αὐτοῦ ποιμαινομένους. “Θ καὶ δίδωσι τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ὡς ἂν σχοῖεν ἐν ἑαυτοῖς πηγὴν ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ φαῦλον ὕδωρ χόρτον μόνον εκτρέφει. Καὶ αὐτὸς οὐκ ἔσται. Τοῦτ᾽ ἔστιν, αἱ ψυχαὶ αἱ τὴν πρόσκαιρον ταύ- την καὶ ταχὺ μαραινομένην τοῦ κόσμου δόξαν πεπαι- δευμέναι ταχὺ ἀπανθήσουσι, τοῦ οἶον ἄρδοντος αὐτ τὰς ἐρημωθέντος λόγου. Τὸ δὲ, μὴ καὶ οὕτως μέλλει σωθῆναι, δείκνυσιν ὡς ἡ Μωαβίτις μέλλουσα σώζεσθαι ὁδοῖς τισι καὶ τοῖς ἐπιπονωτέροις παιδεύμασιν ἐναχθήσεται. Καὶ τὸν ἀπολεῖται γὰρ νυκτὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, δείκνυ σιν ὡς ταῦτα γίνεται πρὸς σωτηρίαν αὐτῇ. Επάξω γάρ, φησὶ, ἐπὶ τὴν φάραγγα Αραβας, τάχα που ση μαίνων τοὺς πλησιοχώρους Αραβας, ἢ καὶ τοὺς τούτων ἐνδοτάτω Σαρακηνούς. Οἷς καὶ αὐτοῖς παρα- δώσειν φησὶ τὴν Μωάβ. "Η καὶ ὡς τοῖς Ασσυρίους ἀκολουθήσασι. Μέχρι γὰρ τῆς Περσίδος μετὰ Δα- μασκὸν παρατείνοντες τοῖς Βαβυλωνίοις συνεστρα τεύοντο. Φάραγγα δὲ, κατὰ τὸ εἰκὸς, ὀνομάζει την Νεβρίδ, διὰ τὸ κοῖλον τῆς θέσεως, τῶν ἄλλων ἐν ύψει κειμένων. Δηλοῖ δὲ ὡς οἱ μὲν πρότεροι διὰ τοῦ κλαυθμοῦ σωθήσονται. Οἱ δὲ τὴν ἀμετανόητον ἔχον- της καρδίαν, διὰ τῆς ἐξ ᾿Αράβων επαγομένης πλη γῆς [ὀλέσονται], "Αραβες δὲ οἱ ἑσπέριοι. Η τάχα αἱ οἰκεῖαι τῷ σκότῳ δυνάμεις, δι' ὧν ἀποστέλλονται παιδευτικαὶ πληγαὶ τοῖς τὴν ἀμετανόητον καρδίαν έχουσιν. Τὸ δὲ, συνῆψεν ἡ βοὴ τὸ ὅριον τῆς Μωα βίτιδος, τὸ πληρῶσαι πᾶσαν δηλοῖ· καὶ ἐπεὶ τὸ αὐτὸ δύναται καὶ πέρας εἶναι χώρας καὶ ἀρχὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος, νῦν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τὴν προσηγο ρίαν εἴληφεν. Καὶ ἀλολυγμὸς αὐτῆς πάντα πεπλή- ρωχεν ἕως τοῦ φρέατος Ἐλείμ. Ονομάζει δὲ τὴν Β το Αγαλλείμ, καὶ τὸ φρέαρ τοῦ Ἐλείμ, ὡς ἔξω PROCOPII GAZÆI tibus contritio fuerit et concussio, cum eas cala- mitates, quas bello urbem et cives ipsos concu- Liente, sensuri sunt, clamore ante significabunt. Conteri vero et fastum ipsa ratio, cum sensus pravitatem invadit; suisque cogitationibus, tan- quam salum excitat; dum quæ non bene decreta sunt avellere, quæ meliora autem inducere cona- tur. Atque inde est, quod cor contritum non de- struere Deum legimus ". Pravis enim affectioni- bus contritis, lugebunt et ascendent : quorum neu- Frum, quamdiu stare illus contigerit, esse poterit. Sequitur deinde aquam nebrid desertam fore: ad quod urbem hanc in extrema regione sitam esse, et Erythreo mari vicinam, aquis deinde et pascuis ita abundare, ut equorum alendæ multitudini (unde bellicosissimi habitatores fiant), apta sit : B quæ tamen invadente hoste, aquis ita deserta futura sil et viridi herba destituta, ut equos viribus desti- tutos fame tandem perire contingat. Quod cum fet, inquit, annon erit quod ita de se magnilice sential ? Significat vero etiam depravata opinionis aquam, quæ prius abunde fluebat, esse desituram : cui ea opponitur, quæ refectionis dici- tur ; qua gregem suum nutrire Dominus con- suevit; et quam credentibus largitur, ut in se fontem aquæ in vitam æternain salientis ha- beant : cum mala aqua mox periturum ſenum tantum, id est animas ad fluxato et caducam hujus mundi gloriam institutas, tanquam sublato irri- gatore verbo jamjam marcescentes, brevique mo- rituras enutriat. C Quod autem quærit, num ita servari queal ; Moa- bitidem certa quadam via, et asperiore vite insti- tuto ad salutem posse deduci significat. Quod deinde perituram nocte, et ejus generis alia, prius affirmavit; ad ejus ista salutem agitari demon- strat. Præterea quod Arabas inducturum se in val- lem dicit; eos forsan, qui hoc nomine vicini sunt, intelligit; vel iis etiam longe interiores Saracenos: quibus se quoque Moabitas ideo forte traditurum interminatur, quod essent ipsi Assyrios secuti. In Persidem enim usque a Damasco extensi cum Babyloniis militarunt. Est porro consentaneum vallem Nebrid appellare, ut loci concavitatem in- dicet, cum aliarum situs sit excelsior. Ac priores quidem gemitu salvandos esse, reliquos autem propter animi pertinaciam, plaga ab Arabibus ac- cepta, perituros significat. Sunt autem Arabes, si nominis rationem sequaris, idem quod vespertini : aut ipsæ tenebris assuetæ potestates, per quas correctrices plage pertinacibus mittuntur. Quod autem Moabitidis terminos atligisse clamorem dicit, totam replevisse regionem significat. Deinde, quia idem Moabiticæ gentis initium' et terminus esse potest, nunc a principio momen accepit. Et uiu- latus ejus omnia implevit usque ad puteum Elim. Nominatim vero designat Agallim et puteum Elim ; sc Psal, L, 19. Psal ss, 2. Jean. 1. iv, 1; vn, GS.
Οὕτως ἄρα χρήσιμον τὸ, Ἐὰν πέσῃ ὁ ἐχθρὸς, οὐ μὴ ἐπιχαρῆς αὐτῷ, ὅτι ὄψεται Κύριος, καὶ οὐκ ἀρέσει αὐτῷ, καὶ ἀποστρέψει τὸν θυμὸν αὐτοῦ ἀπ’ αὐτοῦ. Πέτραν δὲ ἔρημον τὸ ὄρος ἐκάλουν Σιὼν , ὡς σμικρόν τε καὶ ἄσπορον, καὶ πρὸς τροφὴν οὐκ ἀρκοῦν, οὔτε τοῖς οἰκοῦσιν, οὔτε τοῖς νεμομένοις. Νεοσσὸς δὲ, τῆς μητρὸς ἀναπτάσης τῷ φόβῳ, ἀδρανὴς μὲν πρὸς ἄμυναν, ἀδύνατος δὲ πρὸς φυγήν. Οὕτως αἱ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ καὶ ἀστάτου πνεύματος ἐκτρεφόμεναι ψυχαὶ, ἐπειδ’ ἂν ἐπιτύχωσι τοῦ δι’ ἔργων ἀγαθῶν καὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπικλήσεως αὐτὰς ἐκδιώκοντος, ἐρημωθεῖσαι τὴν καλὴν ἐρήμωσιν, εὐληπτότεραί εἰσι πρὸς τὴν ἐν Χριστῷ ἀνατροφὴν τὴν ἄγουσαν εἰς τελείωσιν. Ἔπειτα δὲ, Ἀρνὼν πλείονα βουλεύου . Πεπορθημένης γὰρ τῆς Μωαβιτῶν πόλεως, οἱ διαφυγόντες μετεφοίτησαν εἰς Ἀρνὼν πόλιν ὀχυρωτάτην, πρὸς ἥν φησι· Σκόπει πῶς δυνήσῃ διασῶσαι τοὺς πρὸς σὲ καταφυγόντας. Καὶ ἄλλως δὲ μετά τινος ἤθους προκαλεῖται τὴν περὶ πάντων τῶν κατὰ φιλοσοφίαν πεπλασμένων δογμάτων δοξάσασαν ἔτι προστιθέναι τῇ περὶ τούτων βουλῇ , ὡς ἂν κόρον λαβοῦσα καὶ γνοῦσα τὸ τούτων ἀνόνητον, προσέλθῃ τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ.
Α μα καὶ σεισμός, προαναφωνοῦσι τὰ ἐκ τοῦ πολέμου συμβησόμενα πάθη πᾶσαν σείοντος πόλιν καὶ τοὺς ἐνοικοῦντας συντρίβοντος. Καὶ λόγος δὲ καθαπτόμε μας το φρόνημα συντρίβει τὸ πονηρὸν, καὶ σάλον ὥσπερ τοῖς αὐτοῦ λογισμοῖς ἐνεργάζεται πρὸς τὸ τοὺς μὲν ἐκριζωθῆναι, τοὺς δὲ ὑγιεῖς ἀντεισάγεσθαι λόγους. Διὸ καρδίαν συντετριμμένην ὁ Θεὸς οὐκ ἐξ- ουδενώσει. Συντριβείσης γὰρ τῆς μοχθηρᾶς διαθέτ σεως, κλαύσονταί τε καὶ ἀναβήσονται. Ον οὐδέτε- ρον ἔσται συνεστηκυίας καὶ μήπω σεσαλευμένης. Το ὕδωρ τῆς Νεβρὶδ ἔρημον ἔσται. Πόλιν δὲ ταύτην, φασί, κειμένην μὲν ἐν ἐσχαταῖς τῆς χώρας, Ἐρυθρα δὲ γειτνιῶσαν θαλάττῃ εὐυδρόν τε καὶ εὔβοτον, ὡς ἀρκεῖν ἵππῳ πολλῇ, εἶναί τε τοὺς οἰκοῦντας μαχι μωτάτους· ἀλλ' ἐπιόντων τῶν πολεμίων έρημος ὑδά των ἔσται, καὶ χλωροῦ χόρτον, ὡς τοὺς ἱππότας ἀσθενεῖν ἀνῃρημένης τῆς ἵππου διὰ λιμόν. Οὗ γεγο- νότος, φησί, μὴ ἄρα φρονήσει μέγα καὶ οὕτως ἐφ' ἑαυτῆς ; δηλοῖ δὲ καὶ, ὡς τὸ τῆς ψευδοδοξίας ὕδωρ πρότερον ῥέον ἀφθόνως, ἀφανισθήσεται. Ὅπερ ἀντί- κειται τῷ τῆς ἀναπαύσεως ὕδατι, ἐφ' οὗ Κύριος έχε τρέφει τοὺς ὑπ' αὐτοῦ ποιμαινομένους. “Θ καὶ δίδωσι τοῖς πιστεύουσιν εἰς αὐτὸν, ὡς ἂν σχοῖεν ἐν ἑαυτοῖς πηγὴν ὕδατος ἀλλομένου εἰς ζωὴν αἰώνιον. Τὸ δὲ φαῦλον ὕδωρ χόρτον μόνον εκτρέφει. Καὶ αὐτὸς οὐκ ἔσται. Τοῦτ᾽ ἔστιν, αἱ ψυχαὶ αἱ τὴν πρόσκαιρον ταύ- την καὶ ταχὺ μαραινομένην τοῦ κόσμου δόξαν πεπαι- δευμέναι ταχὺ ἀπανθήσουσι, τοῦ οἶον ἄρδοντος αὐτ τὰς ἐρημωθέντος λόγου. Τὸ δὲ, μὴ καὶ οὕτως μέλλει σωθῆναι, δείκνυσιν ὡς ἡ Μωαβίτις μέλλουσα σώζεσθαι ὁδοῖς τισι καὶ τοῖς ἐπιπονωτέροις παιδεύμασιν ἐναχθήσεται. Καὶ τὸν ἀπολεῖται γὰρ νυκτὸς, καὶ τὰ τοιαῦτα, δείκνυ σιν ὡς ταῦτα γίνεται πρὸς σωτηρίαν αὐτῇ. Επάξω γάρ, φησὶ, ἐπὶ τὴν φάραγγα Αραβας, τάχα που ση μαίνων τοὺς πλησιοχώρους Αραβας, ἢ καὶ τοὺς τούτων ἐνδοτάτω Σαρακηνούς. Οἷς καὶ αὐτοῖς παρα- δώσειν φησὶ τὴν Μωάβ. "Η καὶ ὡς τοῖς Ασσυρίους ἀκολουθήσασι. Μέχρι γὰρ τῆς Περσίδος μετὰ Δα- μασκὸν παρατείνοντες τοῖς Βαβυλωνίοις συνεστρα τεύοντο. Φάραγγα δὲ, κατὰ τὸ εἰκὸς, ὀνομάζει την Νεβρίδ, διὰ τὸ κοῖλον τῆς θέσεως, τῶν ἄλλων ἐν ύψει κειμένων. Δηλοῖ δὲ ὡς οἱ μὲν πρότεροι διὰ τοῦ κλαυθμοῦ σωθήσονται. Οἱ δὲ τὴν ἀμετανόητον ἔχον- της καρδίαν, διὰ τῆς ἐξ ᾿Αράβων επαγομένης πλη γῆς [ὀλέσονται], "Αραβες δὲ οἱ ἑσπέριοι. Η τάχα αἱ οἰκεῖαι τῷ σκότῳ δυνάμεις, δι' ὧν ἀποστέλλονται παιδευτικαὶ πληγαὶ τοῖς τὴν ἀμετανόητον καρδίαν έχουσιν. Τὸ δὲ, συνῆψεν ἡ βοὴ τὸ ὅριον τῆς Μωα βίτιδος, τὸ πληρῶσαι πᾶσαν δηλοῖ· καὶ ἐπεὶ τὸ αὐτὸ δύναται καὶ πέρας εἶναι χώρας καὶ ἀρχὴ τὸ ὅριον τῆς Μωαβίτιδος, νῦν ἀπὸ τῆς ἀρχῆς τὴν προσηγο ρίαν εἴληφεν. Καὶ ἀλολυγμὸς αὐτῆς πάντα πεπλή- ρωχεν ἕως τοῦ φρέατος Ἐλείμ. Ονομάζει δὲ τὴν Β το Αγαλλείμ, καὶ τὸ φρέαρ τοῦ Ἐλείμ, ὡς ἔξω PROCOPII GAZÆI tibus contritio fuerit et concussio, cum eas cala- mitates, quas bello urbem et cives ipsos concu- Liente, sensuri sunt, clamore ante significabunt. Conteri vero et fastum ipsa ratio, cum sensus pravitatem invadit; suisque cogitationibus, tan- quam salum excitat; dum quæ non bene decreta sunt avellere, quæ meliora autem inducere cona- tur. Atque inde est, quod cor contritum non de- struere Deum legimus ". Pravis enim affectioni- bus contritis, lugebunt et ascendent : quorum neu- Frum, quamdiu stare illus contigerit, esse poterit. Sequitur deinde aquam nebrid desertam fore: ad quod urbem hanc in extrema regione sitam esse, et Erythreo mari vicinam, aquis deinde et pascuis ita abundare, ut equorum alendæ multitudini (unde bellicosissimi habitatores fiant), apta sit : B quæ tamen invadente hoste, aquis ita deserta futura sil et viridi herba destituta, ut equos viribus desti- tutos fame tandem perire contingat. Quod cum fet, inquit, annon erit quod ita de se magnilice sential ? Significat vero etiam depravata opinionis aquam, quæ prius abunde fluebat, esse desituram : cui ea opponitur, quæ refectionis dici- tur ; qua gregem suum nutrire Dominus con- suevit; et quam credentibus largitur, ut in se fontem aquæ in vitam æternain salientis ha- beant : cum mala aqua mox periturum ſenum tantum, id est animas ad fluxato et caducam hujus mundi gloriam institutas, tanquam sublato irri- gatore verbo jamjam marcescentes, brevique mo- rituras enutriat. C Quod autem quærit, num ita servari queal ; Moa- bitidem certa quadam via, et asperiore vite insti- tuto ad salutem posse deduci significat. Quod deinde perituram nocte, et ejus generis alia, prius affirmavit; ad ejus ista salutem agitari demon- strat. Præterea quod Arabas inducturum se in val- lem dicit; eos forsan, qui hoc nomine vicini sunt, intelligit; vel iis etiam longe interiores Saracenos: quibus se quoque Moabitas ideo forte traditurum interminatur, quod essent ipsi Assyrios secuti. In Persidem enim usque a Damasco extensi cum Babyloniis militarunt. Est porro consentaneum vallem Nebrid appellare, ut loci concavitatem in- dicet, cum aliarum situs sit excelsior. Ac priores quidem gemitu salvandos esse, reliquos autem propter animi pertinaciam, plaga ab Arabibus ac- cepta, perituros significat. Sunt autem Arabes, si nominis rationem sequaris, idem quod vespertini : aut ipsæ tenebris assuetæ potestates, per quas correctrices plage pertinacibus mittuntur. Quod autem Moabitidis terminos atligisse clamorem dicit, totam replevisse regionem significat. Deinde, quia idem Moabiticæ gentis initium' et terminus esse potest, nunc a principio momen accepit. Et uiu- latus ejus omnia implevit usque ad puteum Elim. Nominatim vero designat Agallim et puteum Elim ; sc Psal, L, 19. Psal ss, 2. Jean. 1. iv, 1; vn, GS.
PG 87:2102Ἀπὸ ἑνὸς δὲ χωρίου τῆς Μωαβίτιδος ὅλον ἡμῖν ἐνδείκνυται τὸν τόπον τῆς Ἀραβίας. Εἶτα παραινεῖ, Ποιεῖτε σκέπην πένθους αὐτῇ . Οἱ γὰρ ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις, εἴτε κατὰ τὸν βίον, εἴτε κατὰ τὴν γνῶσιν ἐνεργαζόμενοι λύπην, ὥστε τινὰς ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ μακαρίως πενθεῖν, οὖτοι ποιοῦσι σκέπην πένθους . Πρὸς γὰρ τοὺς τῶν τοιούτων ἐπιμελομένους ὁ λόγος, ἵν’ ἐν τῷ ἀποκλεῖσαι τὴν ἐκ τῶν ἑτεροδοξούντων ἀπάτην, χώραν τῷ ἀληθινῷ δῶσι φωτὶ ταῖς καρδίαις ἐλλάμψαι τῶν εἰς αὐτὸν πιστευόντων, πρὸς τῷ καὶ τῶν μετανοούντων τινὰς κατακλείστους γεγονότας πενθεῖν περισκέποντας ἑαυτοὺς ἀπὸ τῆς τῶν ἔξωθεν ὁμιλίας καὶ θέας. Πρὸς δὲ λέξιν, πρὸς τὴν Ἀρνὼν , Ναὶ, φησὶν, ἐσκέψω τι φιλάνθρωπον. Σκέπη γενοῦ τοῖς ἀφορήτῳ πένθει κατειλημμένοις. Σκοτία γὰρ αὐτοὺς ἐν μεσημβρίᾳ κατείληφε, τὸν νοῦν αὐτοῖς τοῦ περὶ θανάτου φόβου θολώσαντος. Διό φησι, Καὶ ἐξέστησαν . Εἰ δὲ καὶ σώσεις, φησὶ, τοὺς ἀπὸ πολέμου φυγόντας , ἀλλὰ τῶν τεθνηκότων ἐλάχιστον τυγχάνουσι λείψανον. Οὐ γὰρ ἐν ἀρχῇ τοῦ πολέμου τοὺς φυγάδας ἐδέξω. Μετὰ πλείστην δέ σοι παροικοῦσιν ἀπώλειαν.
πόλεις οὖσας, ἐπ' αὐτοῖς κειμένας τέρμασιν. Εύδρο τάτην δὲ λόγος εἶναι τὴν 'Ρεμμῶν, ἀλλ' ὅμως καὶ ταύτης τὸ ὕδωρ τῷ τῶν σφαττομένων αἵματι μολυν- θήσεται. Τὸ δὲ ὕδωρ τὸ Δεητῶν. Πάλιν τὸ ὕδωρ δι- δασκαλίαν φησίν, ὅπερ αἵματος πλῆρες εἶναι λέγει, διὰ τὸ ἐνόχους θανάτου γίνεσθαι τοῖς διδασκομένοις τοὺς κακῶς καθηγουμένους· τοιοῦτοι γὰρ οἱ ἀπολ- λύντες τὰς ψυχὰς ολέθριοι λόγοι. Καὶ ἀρῶ, φησί, τὸ σπέρμα Μωάβ. Τὸ μὴ μεταστὰν ἐπὶ τὰ κρείττονα, ἀλλὰ μεῖναν ἐν τοῖς μὴ εἰσερχομένοις εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου, σπέρμα τοῦ Μωάβ. Οὐκ εἰσελεύσονται γὰρ Μωαβῖται εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου έως δεκάτης γε- νεᾶς, καὶ ἕως εἰς τὴν αἰῶνα· ἐξαίρειν ἡ ἀπειλεῖ. "Ο καὶ σπέρμα τοῦ Ἀριὴλ ὀνομάζει, ὅπερ ἑρμηνεύε τα: λέγων 1. Τοὺς γὰρ φρονικούς καὶ ὁ Κύριος ἐκ τοῦ διαβόλου γεγεννῆσθαί φησιν, ὁρῶν τῶν Ἰουδαίων Β τὴν κατ' αὐτοῦ φονῶσαν προαίρεσιν λέγων· . Ὑμεῖς ἐκ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν ποιεῖτε. · Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ᾿ ἀρχῆς. Σπέρμα οὖν Μωάβ οἱ ἀποστάται τῆς Εκκλησίας. Σπέρμα δὲ Ἀριήλ, οἱ κατὰ τῶν ἀδελ- φῶν φονῶντες ἀλεθρίαν λόγοις ταῖς αὐτῶν ψυχαῖς ἐμποιοῦντες τὸν θάνατον. Εἶτά φησιν, καὶ τὸ κατά- λοιπον "Αδαμα. Τοῦτο δὲ σημαίνει τὴν γῆν τὴν παρθενικὴν, ἀφ᾿ ἧς ᾿Αδὰμ ἐπλάσθη. ΚΕΦΑΛ. 17'. α'-5'. Αποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν. Μὴ πέτρα ἔρημος ἔσται, τὸ ὄρος Σιών ; ἔσῃ γὰρ ὡς πετεινοῦ ἀνιπταμένου νεοσσὸς ἀφηρημένος, θύο γατερ Μωάβ, κ. τ. 2. Αποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν. Τοῦτ' ἔστι, τὸ κατάλοιπον τῶν ἀνθρώπων τῶν τὰ γήινα φρο- νούντων, δι' οὗ κ γεγενῆσθαι ἐκ τῆς ἑαυτῶν κακίας ἑρπετὰ καὶ ἰοβόλα· ἑρπετὰ μὲν, τῷ τὸ ὕψος ἀποβα· λεῖν, ἐφ' οὗ κατὰ τὴν πρώτην κατασκευήν βεβηκότες ἐτύγχανον. Ἰοβόλα δὲ, διὰ τὸ φθαρτικὸν τῶν συν- όντων τούτους ἐξαποστέλλειν ὁ λόγος φησί. Μετὰ οὖν τοὺς προτέρους Μωαβίτας, περὶ ὧν τὰ κρείττονα εἴρηται, εἴ τις ἐν τῇ γῇ καταλείπεται, καὶ ὁμοιοῦται τῷ ὄφει, περὶ οὗ εἴρηται, ὅτι « Γῆν φαγῇ πάσας τας ἡμέρας σου· › οὗτος ἐξαποστέλλεται, ὡς τὰ ἑρπετά. Ἐσθίει δὲ γῆν ὁ σπείρων εἰς τὴν σάρκα, καὶ ἐκ τῆς σαρχές θερίζων φθοράν. Δηλοῖ δὲ τὸ, ὡς ἑρπετὰ τὸ ὑπολελειμμένον ἀποσταλῆναι, ὅτι πικροὶ ὄντες ἀεὶ βαδιοῦνται εἰς αἰχμαλωσίαν, καθάπερ ὄφεις ἐπῳδαῖς γεγοητευμένοι. 'Αναγάγοις δ' ἂν καὶ οὕτως ἄνωθεν τὸ ῥητόν. Ψυχὴ τῷ θείῳ φόβῳ τετειχισμένη, ἰσχυρὰ καὶ δυσάλωτος. Νικᾷ δὲ μᾶλλον ἀρχάς τε καὶ ἐξ- ουσίας. Εἰ δὲ τοῦ Θεοῦ τὰς ἐντολὰς ἀποσείσαιτο, ἀπογυμνοί πάσης αὐτὴν ἐπικουρίας, καὶ τεῖχος ὥσπερ περιελὼν εὐάλισθον αὐτὴν τοῖς πάθεσιν ἀπεργάζεται. Οὕτω παραδίδονταί τινες εἰς ἀδόκιμον νοῦν. Ἐὰν κ β. ἴσ. οὖν τούτων γένος. · ἴσ. γρ. λέων Θεοῦ. γρ. φανι τους. * γρ. διὰ τά . COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam externm civitates sint, et in finibus ipsis C D collocate. Remmon autem, quam aquis abundare dicit, occisorum sanguine inquinatam iri signidicat. Sequitur deinde aqua Deebon; in quo rursus aquæ nomine doctrinam intelligit, eamque san- guine plenam esse dicit, ut mortis causam docto res malos suis præceptionibus afferre demonstret. Tales enim ipsi sunt in animorum perniciem ex- cogitati sermones. Et tollam, ait, semen Moab, Illud nimirum, quod adl meliora minime transire, sed cum iis, qui Domini Ecclesiam ingressi non sunt, remanere maluerit. Neque enim Moabitæ in Ec- clesiam Domini in progeniem usque decimam, et in sæculum usque intraturi sunt ". Gentem igitur sublaturum se interminatur, et semen ariel (quasi Dei leonem dicas) appellat. Sanguinarios autem diabolo parente natos esse vel ipse testatus est Dominus, cum paratum ad cædem in se Judeo- rum animum intuitus, eos ex patre diabolo esse, et patris sui opera facere dixit, qui ab initio ho- micida exstitit. Semen ergo Moab ipsi sunt, qui Ecclesian deserunt. Semen autem Ariel, qui fra- trum sanguinem sitientes, perversis sernionibus animas eorum morti tradere non verentur. Sequi- tur deinde et reliquum Adama: quod virginem illam, ex qua effictus est Adamus, terram signi- ficat. Deut. sxi1, 2. Joan. viii, 41. * Gen. 111, 14. CAP. XVI. Vans. 1-5. Mittam tanquam serpentes in terram. Num petra deserta erit mons Sion? Eris enim sicut avis avolantis pullus ablatus, filia Moab, etc. . Mittam tanquam serpentes in terram; il est, quod de hominibus superest, qui terrenis re- bus addicti sunt; quando sua ipsi nequitia serpen- tum naturam et virus assumpserunt. Serpentum quidem, quia celsitudinem illam, quain a prin creatione fuerant adepti, abjecerunt. Virus autem, quia eos, quibuscum versantur, inficere et perdere soliti sunt quo nomine eos se missurum etiam allicinal prophetia. Post primos igitur Moabitas, cle quibus quæ fausta magis essent, prædicta sunt, si quis in terra reliquus sit serpenti illi similis, cui terra vesci toto vitæ tempore imperatum legimus "; mittetur et ille tanquam serpentes. Terram autem comedit; qui, facta in carne semente, ex eademu corruptionem percipit s. Ideo vero se tanquam serpentes, quod superfuerit, missurum dicit; quod acerbitate et sævitia exosi in captivitatem semper, tanquam serpentes incantationibus agendi sint. Pu teris autem verba ista ad sensum arcanum ita tra- here. Anima quæ divino timore, tanquam muro, cingitur, ita valida est et potens, ut non modo non expugnari, sed principatus et potestates superare so Galat. vi, 8. VARIE LECTIONES.
Σὺ δὲ προσεδόκας ὅτι καὶ αὐτοὶ ἔσονταί σοι σκέπη κατὰ καιροὺς ἀπὸ προσώπου διώκοντος , ὅπερ ἀδύνατον. Ἤρθη γὰρ ἡ συμμαχία σου , καὶ ὁ ἄρχων ἀπώλετο ὁ καταπατῶν ἐπὶ τῆς γῆς . Ὁ γὰρ ἀεί σοι συνασπίσας τῶν Μωαβιτῶν ἡγούμενος, ὥσπερ τινὰ χοῦν καταπατεῖν εἰωθὼς τοὺς ἀνθεστηκότας, ἀπόλωλεν. Οὕτω τοῖς Μωαβίταις προσαπώλετο καὶ ἡ τοῦ δύνασθαι κρατῆσαι πάλιν ἐλπίς. Οἱ γὰρ ἀσεβεῖς ὁλόριζοι, φησὶν, ἐκ γῆς ὀλοῦνται. Πρὸς ἀναγωγῆς δὲ νοῦν, δοκεῖ τῆς μεσημβρίας τὸ φῶς εἶναι λαμπρότερον. Τῆς οὖν ἀληθείας ἀπὸ κτίσεως κόσμου νοεῖσθαι δυναμένης, πανταχόθεν ὑπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ σοφίας περιλαμπόμενοι, Θεοῦ τινες ἐνόσησαν ἄγνοιαν, ὄντες ἐν σκοτίᾳ τῶν πραγμάτων τὴν μεσημβρίαν ἐχόντων. Οἳ καὶ δίκην μεμηνότων ἐξέστησαν , ἀνυπόστατα φαντασιούμενοι δόγματα. Ἑρμηνεία γὰρ τοῦ μεσημβρινοῦ σκότους ἔκστασις. Μὴ ἀχθῇς δὲ, φησὶ, προτρέπων μὴ πιθανοῖς τισιν ἄγεσθαι λόγοις ἢ δόγμασι, μὴ τοῖς τούτων διδασκάλοις ἀκολουθοῦντες κατακρημνισθῶμεν.
πόλεις οὖσας, ἐπ' αὐτοῖς κειμένας τέρμασιν. Εύδρο τάτην δὲ λόγος εἶναι τὴν 'Ρεμμῶν, ἀλλ' ὅμως καὶ ταύτης τὸ ὕδωρ τῷ τῶν σφαττομένων αἵματι μολυν- θήσεται. Τὸ δὲ ὕδωρ τὸ Δεητῶν. Πάλιν τὸ ὕδωρ δι- δασκαλίαν φησίν, ὅπερ αἵματος πλῆρες εἶναι λέγει, διὰ τὸ ἐνόχους θανάτου γίνεσθαι τοῖς διδασκομένοις τοὺς κακῶς καθηγουμένους· τοιοῦτοι γὰρ οἱ ἀπολ- λύντες τὰς ψυχὰς ολέθριοι λόγοι. Καὶ ἀρῶ, φησί, τὸ σπέρμα Μωάβ. Τὸ μὴ μεταστὰν ἐπὶ τὰ κρείττονα, ἀλλὰ μεῖναν ἐν τοῖς μὴ εἰσερχομένοις εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου, σπέρμα τοῦ Μωάβ. Οὐκ εἰσελεύσονται γὰρ Μωαβῖται εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου έως δεκάτης γε- νεᾶς, καὶ ἕως εἰς τὴν αἰῶνα· ἐξαίρειν ἡ ἀπειλεῖ. "Ο καὶ σπέρμα τοῦ Ἀριὴλ ὀνομάζει, ὅπερ ἑρμηνεύε τα: λέγων 1. Τοὺς γὰρ φρονικούς καὶ ὁ Κύριος ἐκ τοῦ διαβόλου γεγεννῆσθαί φησιν, ὁρῶν τῶν Ἰουδαίων Β τὴν κατ' αὐτοῦ φονῶσαν προαίρεσιν λέγων· . Ὑμεῖς ἐκ τοῦ Πατρὸς ὑμῶν τοῦ διαβόλου ἐστὲ, καὶ τὰ ἔργα τοῦ Πατρὸς ὑμῶν ποιεῖτε. · Ἐκεῖνος ἀνθρωποκτόνος ἦν ἀπ᾿ ἀρχῆς. Σπέρμα οὖν Μωάβ οἱ ἀποστάται τῆς Εκκλησίας. Σπέρμα δὲ Ἀριήλ, οἱ κατὰ τῶν ἀδελ- φῶν φονῶντες ἀλεθρίαν λόγοις ταῖς αὐτῶν ψυχαῖς ἐμποιοῦντες τὸν θάνατον. Εἶτά φησιν, καὶ τὸ κατά- λοιπον "Αδαμα. Τοῦτο δὲ σημαίνει τὴν γῆν τὴν παρθενικὴν, ἀφ᾿ ἧς ᾿Αδὰμ ἐπλάσθη. ΚΕΦΑΛ. 17'. α'-5'. Αποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν. Μὴ πέτρα ἔρημος ἔσται, τὸ ὄρος Σιών ; ἔσῃ γὰρ ὡς πετεινοῦ ἀνιπταμένου νεοσσὸς ἀφηρημένος, θύο γατερ Μωάβ, κ. τ. 2. Αποστελῶ ὡς ἑρπετὰ ἐπὶ τὴν γῆν. Τοῦτ' ἔστι, τὸ κατάλοιπον τῶν ἀνθρώπων τῶν τὰ γήινα φρο- νούντων, δι' οὗ κ γεγενῆσθαι ἐκ τῆς ἑαυτῶν κακίας ἑρπετὰ καὶ ἰοβόλα· ἑρπετὰ μὲν, τῷ τὸ ὕψος ἀποβα· λεῖν, ἐφ' οὗ κατὰ τὴν πρώτην κατασκευήν βεβηκότες ἐτύγχανον. Ἰοβόλα δὲ, διὰ τὸ φθαρτικὸν τῶν συν- όντων τούτους ἐξαποστέλλειν ὁ λόγος φησί. Μετὰ οὖν τοὺς προτέρους Μωαβίτας, περὶ ὧν τὰ κρείττονα εἴρηται, εἴ τις ἐν τῇ γῇ καταλείπεται, καὶ ὁμοιοῦται τῷ ὄφει, περὶ οὗ εἴρηται, ὅτι « Γῆν φαγῇ πάσας τας ἡμέρας σου· › οὗτος ἐξαποστέλλεται, ὡς τὰ ἑρπετά. Ἐσθίει δὲ γῆν ὁ σπείρων εἰς τὴν σάρκα, καὶ ἐκ τῆς σαρχές θερίζων φθοράν. Δηλοῖ δὲ τὸ, ὡς ἑρπετὰ τὸ ὑπολελειμμένον ἀποσταλῆναι, ὅτι πικροὶ ὄντες ἀεὶ βαδιοῦνται εἰς αἰχμαλωσίαν, καθάπερ ὄφεις ἐπῳδαῖς γεγοητευμένοι. 'Αναγάγοις δ' ἂν καὶ οὕτως ἄνωθεν τὸ ῥητόν. Ψυχὴ τῷ θείῳ φόβῳ τετειχισμένη, ἰσχυρὰ καὶ δυσάλωτος. Νικᾷ δὲ μᾶλλον ἀρχάς τε καὶ ἐξ- ουσίας. Εἰ δὲ τοῦ Θεοῦ τὰς ἐντολὰς ἀποσείσαιτο, ἀπογυμνοί πάσης αὐτὴν ἐπικουρίας, καὶ τεῖχος ὥσπερ περιελὼν εὐάλισθον αὐτὴν τοῖς πάθεσιν ἀπεργάζεται. Οὕτω παραδίδονταί τινες εἰς ἀδόκιμον νοῦν. Ἐὰν κ β. ἴσ. οὖν τούτων γένος. · ἴσ. γρ. λέων Θεοῦ. γρ. φανι τους. * γρ. διὰ τά . COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam externm civitates sint, et in finibus ipsis C D collocate. Remmon autem, quam aquis abundare dicit, occisorum sanguine inquinatam iri signidicat. Sequitur deinde aqua Deebon; in quo rursus aquæ nomine doctrinam intelligit, eamque san- guine plenam esse dicit, ut mortis causam docto res malos suis præceptionibus afferre demonstret. Tales enim ipsi sunt in animorum perniciem ex- cogitati sermones. Et tollam, ait, semen Moab, Illud nimirum, quod adl meliora minime transire, sed cum iis, qui Domini Ecclesiam ingressi non sunt, remanere maluerit. Neque enim Moabitæ in Ec- clesiam Domini in progeniem usque decimam, et in sæculum usque intraturi sunt ". Gentem igitur sublaturum se interminatur, et semen ariel (quasi Dei leonem dicas) appellat. Sanguinarios autem diabolo parente natos esse vel ipse testatus est Dominus, cum paratum ad cædem in se Judeo- rum animum intuitus, eos ex patre diabolo esse, et patris sui opera facere dixit, qui ab initio ho- micida exstitit. Semen ergo Moab ipsi sunt, qui Ecclesian deserunt. Semen autem Ariel, qui fra- trum sanguinem sitientes, perversis sernionibus animas eorum morti tradere non verentur. Sequi- tur deinde et reliquum Adama: quod virginem illam, ex qua effictus est Adamus, terram signi- ficat. Deut. sxi1, 2. Joan. viii, 41. * Gen. 111, 14. CAP. XVI. Vans. 1-5. Mittam tanquam serpentes in terram. Num petra deserta erit mons Sion? Eris enim sicut avis avolantis pullus ablatus, filia Moab, etc. . Mittam tanquam serpentes in terram; il est, quod de hominibus superest, qui terrenis re- bus addicti sunt; quando sua ipsi nequitia serpen- tum naturam et virus assumpserunt. Serpentum quidem, quia celsitudinem illam, quain a prin creatione fuerant adepti, abjecerunt. Virus autem, quia eos, quibuscum versantur, inficere et perdere soliti sunt quo nomine eos se missurum etiam allicinal prophetia. Post primos igitur Moabitas, cle quibus quæ fausta magis essent, prædicta sunt, si quis in terra reliquus sit serpenti illi similis, cui terra vesci toto vitæ tempore imperatum legimus "; mittetur et ille tanquam serpentes. Terram autem comedit; qui, facta in carne semente, ex eademu corruptionem percipit s. Ideo vero se tanquam serpentes, quod superfuerit, missurum dicit; quod acerbitate et sævitia exosi in captivitatem semper, tanquam serpentes incantationibus agendi sint. Pu teris autem verba ista ad sensum arcanum ita tra- here. Anima quæ divino timore, tanquam muro, cingitur, ita valida est et potens, ut non modo non expugnari, sed principatus et potestates superare so Galat. vi, 8. VARIE LECTIONES.
PG 87:2104«Τυφλὸς γὰρ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ, ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πεσοῦνται.» Τὸ δὲ, Μὴ ἀχθῇς , μὴ ἐξ ἀρχῆς παρέθετο ὁ τὴν πρὸ ταύτης φήσας ἐξήγησιν, ὅτι Μὴ ἐν ἀρχῇ πρὸς σὲ τοῦ πολέμου κατέφυγον. Μετὰ ταῦτα τῇ θυγατρὶ Σιὼν ὁ φιλάνθρωπος λέγει Θεὸς περὶ τῶν μετὰ τὴν ἐπιστροφὴν μελλόντων αὐτῇ παροικῆσαι Μωαβιτῶν μετὰ τὴν πάλαι φυγὴν πρὸς τὸν ἴδιον ἐπανηκόντων δεσπότην. Σκεπασθήσονται γὰρ, φησὶ, παρ’ ὑμῖν πεισόμενοι μηδὲν ἀπὸ προσώπου διώκοντος . Οἱ γάρ ποτε συμμαχοῦντες διώξουσι Μωὰβ πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρέψαντα· καθάπερ γὰρ νεοσσὸς τῆς πονηρᾶς προστασίας ἀφῄρηται, τοῦ πρὶν ἄρχοντος ἐλευθερωθεὶς, ὃς ἀπώλετο δι’ ὑπερηφανίαν καὶ τυραννίδα πάντας πατῶν. Ἐφ’ ᾧ ἀρθέντι ἐπάγει ἡ προφητεία τὰ ἐσόμενα ἀγαθὰ περὶ τοῦ θρόνου Δαβίδ. Ἄρχοντα δὲ καλεῖ, τὸν τῷ ἔθνει πονηρὸν ἐφεδρεύοντα δαίμονα, ἢ τὸν ἄρχοντα τοῦ ἔθνους, οἷος ὁ Ἑλλήνων, ἢ Βαβυλωνίων ἄρχων, ὃν ἀπολεῖσθαί φησιν. Ἐπείπερ τὰς ψυχὰς αὐτῶν κατεπάτει , ὡς ἄνω βλέπειν μὴ δύνασθαι· ἐπ’ αὐτῷ δὲ πάλαι τὰς τῆς συμμαχίας τῆς ἐν πολέμοις ἐλπίδας ἐτίθεντο. Μεθ’ ὃν ἀπολωλότα φησὶ, καὶ κατορθωθήσεται μετ’ ἐλέους ὁ θρόνος .
Α γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, φησί, τίς ἀνοίξει ; μεθ᾿ Β ἅ φησι, Μὴ πέτρα Ερημός ἐστι τὸ ὄρος Σιών ; πάλαι γὰρ ἐπιστρατεύσας τῇ Σαμαρείᾳ Σαλμανασσὰρ ὁ Ασσύριος, εἷλέ τε τὰς ἐν αὐτῇ πόλεις, καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πολλὰ προσηδίκησεν. Εφ' οἷς ἐπεμβαίνον- τες οἱ Μωαβίται, πέτραν αὐτὴν ἠρημωμένην ὠνό μαζον, ἀσθένειαν ὥσπερ ἐπιφέροντες τῷ ταύτης Θεῷ. Διὸ μετά τινος ἤθους πρὸς αὐτοὺς ἀποτείνεται, ὡς δὴ πεισαμένους τὰ χείρονα, ὧν ἐκείνοις ὠνείδιζον, νεοσσῷ τε τούτους ἀπείκασεν ἐψιλωμένῳ σκέπης μητρός. Οὕτως ἄρα χρήσιμον τὸ, Ἐὰν πέσῃ ὁ ἐχθρὸς, οὐ μὴ ἐπιχαρῆς αὐτῷ, ὅτι ὄψεται Κύριος, καὶ οὐκ ἀρέσει αὐτῷ, καὶ ἀποστρέψει τὸν θυμὸν αὐτοῦ ἀπ' αὐτοῦ. Πέτραν δὲ ἔρημον τὸ ὄρος εκάλουν Σιών, ώς σμικρόν τε καὶ ἄσπορον, καὶ πρὸς τροφὴν οὐκ ἀρκοῦν, οὔτε τοῖς οἰκοῦσιν, οὔτε τοῖς νεμομένοις. Νεοσσὸς δὲ, τῆς μητρὸς ἀναπτάσης τῷ φόβῳ, ἀδρανὴς μὲν πρὸς ἄμυναν, ἀδύνατος δὲ πρὸς φυγήν. Οὕτως αἱ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ καὶ ἀστάτου πνεύματος εκτρεφόμεναι ψυ χαὶ, ἐπειδ᾽ ἂν ἐπιτύχωσι τοῦ δι᾿ ἔργων ἀγαθῶν καὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπικλήσεως αὐτὰς ἐκδιώκοντος, ἐρημωθεῖσαι τὴν καλὴν ἐρήμωσιν, εὐληπτότερα εἰσι πρὸς τὴν ἐν Χριστῷ ἀνατροφὴν τὴν ἄγουσαν εἰς τελείωσιν. Επειτα δὲ, Αρνών πλείονα βου· λεύου. Πεπορθημένης γὰρ τῆς Μωαβιτῶν πόλεως, οι διαφυγόντες μετεφοίτησαν εἰς Ἀρνών πόλιν ὀχυ ρωτάτην, πρὸς ἦν φησι· Σκόπει πῶς δυνήσῃ δια σῶσαι τοὺς πρὸς σὲ καταφυγόντας. Καὶ ἄλλως δὲ μετά τινος ήθους προκαλεῖται τὴν περὶ πάντων τῶν κατὰ φιλοσοφίαν πεπλασμένων δογμάτων δοξάσασαν ἔτι προστιθέναι τῇ περὶ τούτων βουλῇ, ὡς ἂν κόρον λαβοῦσα καὶ γνοῦσα τὸ τούτων ἀνόνητον, προσέλθῃ τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ. ᾿Απὸ ἑνὸς δὲ χωρίου τῆς Μωαβίτιδος ὅλον ἡμῖν ἐνδείκνυται τὸν τόπον τῆς Αραβίας. Εἶτα παραινεῖ, Ποιεῖτε σκέπην πένθους αὐτῇ. Οἱ γὰρ ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις, εἴτε κατὰ τὸν βίον, εἴτε κατὰ τὴν γνῶσιν ἐνεργαζόμενοι λύπην, ὥστε τινὰς ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ μακαρίως πενθεῖν. οὗτοι ποιοῦσι σκέπην πένθους. Πρὸς γὰρ τοὺς τῶν τοι ούτων ἐπιμελομένους ὁ λόγος, ἵν' ἐν τῷ ἀποκλεῖσαι τὴν ἐκ τῶν ἑτεροδοξούντων ἀπάτην, χώραν τῷ ἀλη θινῷ δῶσι φωτὶ ταῖς καρδίαις ἐλλάμψαι τῶν εἰς αὐτ τὸν πιστευόντων, πρὸς τῷ καὶ τῶν μετανοούντων τινὰς κατακλείστους γεγονότας πενθεῖν περισκέπον η τας ἑαυτοὺς ἀπὸ τῆς τῶν ἔξωθεν ὁμιλίας καὶ θέας. Πρὸς δὲ λέξιν, πρὸς τὴν Ἀρνών, Ναί, φησίν, ἐσκέψω τι φιλάνθρωπον. Σκέπη γενοῦ τοῖς ἀφορήτῳ πένθει κατειλημμένοις. Σκοτία γὰρ αὐτοὺς ἐν μεσημβρία κατείληφε, τὸν νοῦν αὐτοῖς τοῦ περὶ θανάτου φόβου θελώσαντος. Διό φησι, Καὶ ἐξέστησαν. Εἰ δὲ καὶ σώσεις, φησί, τοὺς ἀπὸ πολέμου φυγόντας, ἀλλὰ τῶν τεθνηκότων ἐλάχιστον τυγχάνουσι λείψανον. Οὐ γὰρ ἐν ἀρχῇ τοῦ πολέμου τοὺς φυγάδας ἐδέξω. Μετὰ πλείστην δέ σοι παροικοῦσιν ἀπώλειαν. Σὺ δὲ προσεδέκας ὅτι καὶ αὐτοὶ ἔσονταί σοι σκέπη κατά χχιν, 18. χιν, 17. [σ. ἐγένου . 2:03 PROCOPII GAZÆI q eat. Quod si nei præcepta semel a se rejecerit, omni prorsus auxilio destituitur, et tanquam sub- Jato muro, perturbationibus cunctis opportuna, interituique proxima efficitur. Quo modo in repro- bum sensum abeunt nonnulli. c Si enim, inquit, adversus hominem claudat, quis aperial *?, Num petra deserta est mons Sion? Moverat enim adver- sus Samariam olim Salmanasar Assyrius, et ali- quot in eadem expugnatis urbibus, muka Judæam clade affecerat ; unde ipsi insultantes Moabita, per tram desertam, contumeliose ejusdem Deo virium imbecillitatem exprobrantes, appellabant ". Itaque non sine affectu jam in eos insurgit, et tanquam iis quibus exprobrabant, graviora passuri essent, pullo eos matris præsidio destituto comparat. Adeo prodest, cum ceciderit inimicus, ipsi non insultare, quoniam id Dominus aspicit, eique displicet, et avertit iram suam ab eo ”. Petram autem desertam montem Sion, tanquam parvam et sterilem, quæque hec incolis, nec pabulatorilus ad vitam sufficeret, appellabant; ut pullum qui, matre metu abacta, viribus ad in- juriæ propulsationem et fugam destitutus esset. Sic quæ a malo et inquieto spiritu enutriuntur animæ, si per operum bonitatem, et Salvatoris invocatio- nem, persecutorem adipiscantur; tum desertæ feli- citer ad nutritionem, quæ in Christo perfectionem efficit, fiunt aptæ magis et idoneæ. Deinde vero, ad- jicit, Arnon plura consule. Direpta euim Moabita- rum urbe, qui evaserant, in Arnon munitissimam, quam hic de profugoruin salute admonet, se rece- perant. Alias etiam non sine affectu adhortatur, ut ad hujus rei consilium etiam a philosophia cond- etas adjungat rationes, ut exsaturata tandem, et ea- rum vanitatem agnoscens, sanam doctrinam am- plectatur. Ab uno autem Moabitidis loco, totam nobis Arabiæ regionem proponit. Ita deinde loro tatur: Facite ipsi operimentum planctus. Quos enim sua crimina, sive circa mores, sive circa doctri- nam admissa ita angunt, ut ad verum luctum adi- Rant, illi ipsi sunt, qui luctus operimentum faciunt. Nam ad eos, qui talia curant, sermo est ; ul, ex- clusis diversa sentientium opinionibus, vero lumi- ni locum concedant, quo in se credentium, et eo- rum etiam mentes illustret, qui pœnitentia ducti abditis et tenebrosis locis ad luctum se, externa- rumque rerum aspectum familiaritatemque vitan- dam, concluserunt. Ad litteram autem, converso ad Arnon sermone, reip humanitatis plenam ab eo excogitatam esse significat, quæ magno et intole- r bili luctu oppressos tueri dignata sit. Eos enim medio ipso die, mente scilicet, mortis motu pertur- batos invaserunt tenebræ ; ideoque obstupuisse ad- jecit. Quantumlibet autem a bellò fugientes serves, ait; mortuorum tamen exsistunt perparvæ reliqui:r. Prov. Isa. xxi, 22; Apoc. uli, 7. IV Reg. VARIE LECTIONES.
Ἔδει γὰρ ἀπολομένης εἰδωλολατρείας, ἀγαθῶν ἐλπίδας εὐαγγελίζεσθαι, ὡς σκηνὴ Δαβὶδ καὶ θρόνος Θεοῦ συστήσεται παρ’ αὐτοῖς, οὐκ ἀνθρώπων σπουδῇ, φιλανθρωπίᾳ δὲ μόνῃ Θεοῦ. Ἀκύλας δὲ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδωκαν· Καὶ ἑτοιμασθήσεται ἐν ἐλέῳ, ἤγουν μετ’ ἐλέους, θρόνος . Τίνι δὲ ἑτοιμασθήσεται, ἢ πάντως Χριστῷ τῷ ἐκ σπέρματος τεχθησομένῳ Δαβίδ; σκηνὴν δὲ Δαβὶδ εἴωθεν ἡ προφητεία τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖν. Ἐπεὶ καὶ Δαβὶδ καλεῖν ἔθος αὐτῇ τὸν Χριστὸν, ὡς υἱὸν ὄντα Δαβίδ. Θρόνον δὲ τὸν ἐν Ἐκκλησίᾳ τὸν ταύτης ἐκάλεσε πρόεδρον, ὃς τὸν σωματικὸν ἐπέχει θρόνον, τὸ ποτηρῶν ὥσπερ Χριστῷ. Ὅτι δὲ σκηνὴν τὴν ἐξ ἐθνῶν Ἐκκλησίαν δηλοῖ, παρέστησεν ἐν Πράξεσιν τῶν ἀποστόλων Ἰάκωβος ὁ πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος γεγονὼς, «Ἄνδρες ἀδελφοὶ, λέγων, ἀκούσατέ μου. Συμεὼν ἐξηγήσατο καθὼς πρῶτον ὁ Θεὸς ἐπεσκέψατο λαβεῖν ἐξ ἐθνῶν λαὸν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ τούτῳ συμφωνοῦσιν οἱ λόγοι τῶν προφητῶν, καθὼς γέγραπται· Μετὰ ταῦτα ἀναστρέψω καὶ ἀνοικοδομήσω τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυῖαν, καὶ τὰ κατεστραμμένα αὐτῆς ἀνοικοδομήσω, καὶ ἀνορθώσω αὐτὴν, ὅπως ἂν ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων τὸν Κύριον.
Α γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου, φησί, τίς ἀνοίξει ; μεθ᾿ Β ἅ φησι, Μὴ πέτρα Ερημός ἐστι τὸ ὄρος Σιών ; πάλαι γὰρ ἐπιστρατεύσας τῇ Σαμαρείᾳ Σαλμανασσὰρ ὁ Ασσύριος, εἷλέ τε τὰς ἐν αὐτῇ πόλεις, καὶ τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πολλὰ προσηδίκησεν. Εφ' οἷς ἐπεμβαίνον- τες οἱ Μωαβίται, πέτραν αὐτὴν ἠρημωμένην ὠνό μαζον, ἀσθένειαν ὥσπερ ἐπιφέροντες τῷ ταύτης Θεῷ. Διὸ μετά τινος ἤθους πρὸς αὐτοὺς ἀποτείνεται, ὡς δὴ πεισαμένους τὰ χείρονα, ὧν ἐκείνοις ὠνείδιζον, νεοσσῷ τε τούτους ἀπείκασεν ἐψιλωμένῳ σκέπης μητρός. Οὕτως ἄρα χρήσιμον τὸ, Ἐὰν πέσῃ ὁ ἐχθρὸς, οὐ μὴ ἐπιχαρῆς αὐτῷ, ὅτι ὄψεται Κύριος, καὶ οὐκ ἀρέσει αὐτῷ, καὶ ἀποστρέψει τὸν θυμὸν αὐτοῦ ἀπ' αὐτοῦ. Πέτραν δὲ ἔρημον τὸ ὄρος εκάλουν Σιών, ώς σμικρόν τε καὶ ἄσπορον, καὶ πρὸς τροφὴν οὐκ ἀρκοῦν, οὔτε τοῖς οἰκοῦσιν, οὔτε τοῖς νεμομένοις. Νεοσσὸς δὲ, τῆς μητρὸς ἀναπτάσης τῷ φόβῳ, ἀδρανὴς μὲν πρὸς ἄμυναν, ἀδύνατος δὲ πρὸς φυγήν. Οὕτως αἱ ὑπὸ τοῦ πονηροῦ καὶ ἀστάτου πνεύματος εκτρεφόμεναι ψυ χαὶ, ἐπειδ᾽ ἂν ἐπιτύχωσι τοῦ δι᾿ ἔργων ἀγαθῶν καὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπικλήσεως αὐτὰς ἐκδιώκοντος, ἐρημωθεῖσαι τὴν καλὴν ἐρήμωσιν, εὐληπτότερα εἰσι πρὸς τὴν ἐν Χριστῷ ἀνατροφὴν τὴν ἄγουσαν εἰς τελείωσιν. Επειτα δὲ, Αρνών πλείονα βου· λεύου. Πεπορθημένης γὰρ τῆς Μωαβιτῶν πόλεως, οι διαφυγόντες μετεφοίτησαν εἰς Ἀρνών πόλιν ὀχυ ρωτάτην, πρὸς ἦν φησι· Σκόπει πῶς δυνήσῃ δια σῶσαι τοὺς πρὸς σὲ καταφυγόντας. Καὶ ἄλλως δὲ μετά τινος ήθους προκαλεῖται τὴν περὶ πάντων τῶν κατὰ φιλοσοφίαν πεπλασμένων δογμάτων δοξάσασαν ἔτι προστιθέναι τῇ περὶ τούτων βουλῇ, ὡς ἂν κόρον λαβοῦσα καὶ γνοῦσα τὸ τούτων ἀνόνητον, προσέλθῃ τῇ ὑγιαινούσῃ διδασκαλίᾳ. ᾿Απὸ ἑνὸς δὲ χωρίου τῆς Μωαβίτιδος ὅλον ἡμῖν ἐνδείκνυται τὸν τόπον τῆς Αραβίας. Εἶτα παραινεῖ, Ποιεῖτε σκέπην πένθους αὐτῇ. Οἱ γὰρ ἐπὶ τοῖς ἡμαρτημένοις, εἴτε κατὰ τὸν βίον, εἴτε κατὰ τὴν γνῶσιν ἐνεργαζόμενοι λύπην, ὥστε τινὰς ἐλθεῖν ἐπὶ τὸ μακαρίως πενθεῖν. οὗτοι ποιοῦσι σκέπην πένθους. Πρὸς γὰρ τοὺς τῶν τοι ούτων ἐπιμελομένους ὁ λόγος, ἵν' ἐν τῷ ἀποκλεῖσαι τὴν ἐκ τῶν ἑτεροδοξούντων ἀπάτην, χώραν τῷ ἀλη θινῷ δῶσι φωτὶ ταῖς καρδίαις ἐλλάμψαι τῶν εἰς αὐτ τὸν πιστευόντων, πρὸς τῷ καὶ τῶν μετανοούντων τινὰς κατακλείστους γεγονότας πενθεῖν περισκέπον η τας ἑαυτοὺς ἀπὸ τῆς τῶν ἔξωθεν ὁμιλίας καὶ θέας. Πρὸς δὲ λέξιν, πρὸς τὴν Ἀρνών, Ναί, φησίν, ἐσκέψω τι φιλάνθρωπον. Σκέπη γενοῦ τοῖς ἀφορήτῳ πένθει κατειλημμένοις. Σκοτία γὰρ αὐτοὺς ἐν μεσημβρία κατείληφε, τὸν νοῦν αὐτοῖς τοῦ περὶ θανάτου φόβου θελώσαντος. Διό φησι, Καὶ ἐξέστησαν. Εἰ δὲ καὶ σώσεις, φησί, τοὺς ἀπὸ πολέμου φυγόντας, ἀλλὰ τῶν τεθνηκότων ἐλάχιστον τυγχάνουσι λείψανον. Οὐ γὰρ ἐν ἀρχῇ τοῦ πολέμου τοὺς φυγάδας ἐδέξω. Μετὰ πλείστην δέ σοι παροικοῦσιν ἀπώλειαν. Σὺ δὲ προσεδέκας ὅτι καὶ αὐτοὶ ἔσονταί σοι σκέπη κατά χχιν, 18. χιν, 17. [σ. ἐγένου . 2:03 PROCOPII GAZÆI q eat. Quod si nei præcepta semel a se rejecerit, omni prorsus auxilio destituitur, et tanquam sub- Jato muro, perturbationibus cunctis opportuna, interituique proxima efficitur. Quo modo in repro- bum sensum abeunt nonnulli. c Si enim, inquit, adversus hominem claudat, quis aperial *?, Num petra deserta est mons Sion? Moverat enim adver- sus Samariam olim Salmanasar Assyrius, et ali- quot in eadem expugnatis urbibus, muka Judæam clade affecerat ; unde ipsi insultantes Moabita, per tram desertam, contumeliose ejusdem Deo virium imbecillitatem exprobrantes, appellabant ". Itaque non sine affectu jam in eos insurgit, et tanquam iis quibus exprobrabant, graviora passuri essent, pullo eos matris præsidio destituto comparat. Adeo prodest, cum ceciderit inimicus, ipsi non insultare, quoniam id Dominus aspicit, eique displicet, et avertit iram suam ab eo ”. Petram autem desertam montem Sion, tanquam parvam et sterilem, quæque hec incolis, nec pabulatorilus ad vitam sufficeret, appellabant; ut pullum qui, matre metu abacta, viribus ad in- juriæ propulsationem et fugam destitutus esset. Sic quæ a malo et inquieto spiritu enutriuntur animæ, si per operum bonitatem, et Salvatoris invocatio- nem, persecutorem adipiscantur; tum desertæ feli- citer ad nutritionem, quæ in Christo perfectionem efficit, fiunt aptæ magis et idoneæ. Deinde vero, ad- jicit, Arnon plura consule. Direpta euim Moabita- rum urbe, qui evaserant, in Arnon munitissimam, quam hic de profugoruin salute admonet, se rece- perant. Alias etiam non sine affectu adhortatur, ut ad hujus rei consilium etiam a philosophia cond- etas adjungat rationes, ut exsaturata tandem, et ea- rum vanitatem agnoscens, sanam doctrinam am- plectatur. Ab uno autem Moabitidis loco, totam nobis Arabiæ regionem proponit. Ita deinde loro tatur: Facite ipsi operimentum planctus. Quos enim sua crimina, sive circa mores, sive circa doctri- nam admissa ita angunt, ut ad verum luctum adi- Rant, illi ipsi sunt, qui luctus operimentum faciunt. Nam ad eos, qui talia curant, sermo est ; ul, ex- clusis diversa sentientium opinionibus, vero lumi- ni locum concedant, quo in se credentium, et eo- rum etiam mentes illustret, qui pœnitentia ducti abditis et tenebrosis locis ad luctum se, externa- rumque rerum aspectum familiaritatemque vitan- dam, concluserunt. Ad litteram autem, converso ad Arnon sermone, reip humanitatis plenam ab eo excogitatam esse significat, quæ magno et intole- r bili luctu oppressos tueri dignata sit. Eos enim medio ipso die, mente scilicet, mortis motu pertur- batos invaserunt tenebræ ; ideoque obstupuisse ad- jecit. Quantumlibet autem a bellò fugientes serves, ait; mortuorum tamen exsistunt perparvæ reliqui:r. Prov. Isa. xxi, 22; Apoc. uli, 7. IV Reg. VARIE LECTIONES.
PG 87:2105Καὶ πάντα τὰ ἔθνη, ἐφ’ οὓς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου, λέγει Κύριος.« Ταῦτ’ οὖν ἔσεσθαι, φησὶν, οὐ διὰ τύπων καὶ συμβόλων, ἀλλὰ μετὰ ἀληθείας . Ἐκκλησίας γὰρ παρὰ τοῖς Μωαβίταις συστησομένης, ὁ ταύτης προεστὼς καθιεῖται κρίνων δικαίως. Ἤγουν θρόνον φησὶ, δηλῶν ὅτι πάντες βασιλευθήσονται ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸ, »Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἕως ἂν θῇ τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ.« Διορθοῦται δὲ ὁ θρόνος, τῷ διορθώσεως τυχεῖν τὰ βασιλευόμενα· ὅπερ γίνεται οὐ κατὰ τὴν ἀξίαν τῶν μελλόντων βασιλευθήσεσθαι, κατὰ δὲ τὸν ἔλεον καὶ τὴν χρηστότητα τοῦ Θεοῦ. Καθεδεῖται οὗν, φησὶν, ὁ Δαβὶδ , ὁ ἱκανὸς χειρὶ καὶ δυνάμει Χριστὸς μετὰ ἀληθείας, καὶ βασιλεύσει ἐν σκηνῇ, ἕως ποιήσῃ κρίνων τὴν ἐπὶ πᾶσι κρίσιν . Ἡ δὲ μετὰ ἀληθείας καθέδρα δείκνυσι τὸν τοῦ ψεύδους ἀφανισμόν. Βασιλεύσει δὲ ἕως ποιήσῃ κρίσιν. Τὴν ἐπὶ πᾶσιν αὐτοῦ δικαιοκρισίαν καθίστησι, καθ’ ἣν οὐχ ὡς ἔτυχεν ἀποφαίνεται, τὸ δὲ πρέπον ἑκάστῳ ζητῶν, ὡς πρὸς τέλος ἀγαθὸν φέρειν ἑκάστῳ τὸ κρῖμα, κατεπείγων τὴν δικαιοσύνην, οὐκ ἀνειμένως ποιῶν, σπουδῇ δὲ πλείστῃ.
καιροὺς ἀπὸ προσώπου διώκοντος, ὅπερ ἀδύνατον. Ήρθη γὰρ ἡ συμμαχία σου, καὶ ὁ ἄρχων ἀπ ώλετο ὁ καταπατῶν ἐπὶ τῆς γῆς. Ο γὰρ ἀεί σοι συνασπίσας τῶν Μωαβιτῶν ἡγού- μενος, ὥσπερ τινὰ χοῦν καταπατεῖν εἰωθὼς τοὺς ἀνθεστηκότας, ἀπόλωλεν. Οὕτω τοῖς Μωαβίταις προσαπώλετο καὶ ἡ τοῦ δύνασθαι κρατῆσαι πάλιν ἐλ- πίς. Οἱ γὰρ ἀσεβεῖς ὁλόριζοι, φησὶν, ἐκ γῆς ὀλοῦνται. Πρὸς ἀναγωγῆς δὲ νοῦν, δοκεῖ τῆς μεσημβρίας τὸ φῶς κ εἶναι λαμπρότερον. Τῆς οὖν ἀληθείας ἀπὸ κτίσεως κόσμου νοεῖσθαι δυναμένης, πανταχόθεν ὑπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ σοφίας περιλαμπόμενοι, Θεοῦ τινες ἐνόσησαν ἄγνοιαν, ὄντες ἐν σκοτίᾳ τῶν πραγμάτων τὴν μεσημβρίαν ἐχόντων. Οἱ καὶ δίκην μεμηνότων Β ἐξέστησαν, ἀνυπόστατα φαντασιούμενοι δόγματα. Ερμηνεία γὰρ τοῦ μεσημβρινοῦ σκότους ἔκστα σις. Μὴ ἀχθῇς δέ, φησί, προτρέπων μὴ πιθανοῖς τισιν ἄγεσθαι λόγοις ἢ δόγμασι, μὴ τοῖς τούτων δι- δασκάλοις ἀκολουθοῦντες κατακρημνισθῶμεν. ι Τυ φλὸς γὰρ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ, ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πε σοῦνται. » Τὸ δὲ, Μὴ ἀχθῇς, μὴ ἐξ ἀρχῆς παρέθετο δ τὴν πρὸ ταύτης φήσας ἐξήγησιν, ὅτι Μὴ ἐν ἀρχῇ πρὸς σὲ τοῦ πολέμου κατέφυγον. Μετὰ ταῦτα τῇ θυγατρὶ Σιὼν ὁ φιλάνθρωπος λέγει Θεὸς περὶ τῶν μετὰ τὴν ἐπιστροφὴν μελλόντων αὐτῇ παροικῆσαι Μωαβιτῶν μετὰ τὴν πάλαι φυγὴν πρὸς τὸν ἴδιον ἐπανηκόντων δεσπότην. Σκεπασθήσονται γάρ, φησί, παρ' ὑμῖν πεισόμενοι μηδὲν ἀπὸ προσώπου διώκον τος. Οι γάρ ποτε συμμαχούντες διώξουσι Μωάβ πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρέψαντα· καθάπερ γὰρ νεοσσὸς τῆς πονηρᾶς προστασίας ἀφῄρηται, τοῦ πρὶν ἄρχον τος ελευθερωθείς, ὃς ἀπώλετο δι᾿ ὑπερηφανίαν καὶ τυραννίδα πάντα; πατῶν. Ἐφ᾽ ᾧ ἀρθέντι ἐπάγει ἡ προφητεία τὰ ἐσόμενα ἀγαθὰ περὶ τοῦ θρόνου Δα- βίδ. "Αρχοντα δὲ καλεῖ, τὸν τῷ ἔθνει πονηρὸν ἐφ- εδρεύοντα δαίμονα, ἢ τὸν ἄρχοντα τοῦ ἔθνους, οἷος ὁ Ἑλλήνων, ἡ Βαβυλωνίων ἄρχων, ὃν ἀπολεῖσθαι φησιν. Ἐπείπερ τὰς ψυχὰς αὐτῶν κατεπάτει, ὡς ἄνω βλέπειν μὴ δύνασθαι· ἐπ' αὐτῷ δὲ πάλαι τὰς τῆς συμμαχίας τῆς ἐν πολέμοις ἐλπίδας ἐτίθεντο. Μεθ᾿ ἂν ἀπολωλότα φησί, καὶ κατορθωθήσεται μετ' ἐλέους ὁ θρόνος. Εδει γὰρ ἀπολομένης εἰδωλολα τρείας, ἀγαθῶν ἐλπίδας εὐαγγελίζεσθαι, ὡς σκηνή Δαβὶδ καὶ θρόνος Θεοῦ συστήσεται παρ' αὐτοῖς, οὐκ ἀνθρώπων σπουδῇ, φιλανθρωπίᾳ δὲ μόνῃ Θεοῦ. Ακύλας δὲ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδωκαν· Καὶ ἑτοιμα σθήσεται ἐν ἐλέῳ, ἤγουν μετ' ἐλέους, θρόνος. Τίνι δὲ ἑτοιμασθήσεται, ἢ πάντως Χριστῷ τῷ ἐκ σπέρματος τεχθησομένῳ Δαβίδ ; σκηνὴν δὲ Δαβὶδ εἴωθεν ἡ προφητεία τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖν. Ἐπεὶ καὶ Δαβὶδ καλεῖν ἔθος αὐτῇ τὸν Χριστόν, ὡς υἱὸν ὄντα Δαβίδ. Θρόνον δὲ τὸν ἐν Ἐκκλησία τὴν ταύτης εκά λεσε πρόεδρον, δς τὸν σωματικὴν ἐπέχει θρόνον, τὸ τἰε. Αυτῆς ἀληθείας. η αγγ τόπου. COMMENTARII IN ISAIAM. A Non enim ipso belli initio excepisti fugientes; sed multa jam accepta clade tecum habitant….. At quod suo tempore tibi a persequentis facie in tegu- mentum futuros exspectabas, fieri omnino et illud non potest, quia sublatum est auxilium tuum, et quod qui terram conculcabat, princeps periit. Occidit enim Moabitarum ille, quo duce solebas repugnantes, tanquam pulverem, conculcare. Si- mul ergo cum isto Moabitis in posterum vincendi potestas omnis, et spes excidit ; neque enim im- pios radicitus a terra perituros, dictante Scriptura, dubitamus. Quod si anagogicum sensum specte- nus, luce meridiana veritatis lumen clarius esse apparet. Quamvis ergo ab ipsa mundi creatione vi- deri et percipi veritas potuerit, non defuere ta- men, qui, divina undique sapientia illustrati, Dei ignoratione laborarunt ; cum in tenebris rerum me- ridianam lucem habentium versarentur · qui etiam furentium more, cum absurda sibi dogmata finge- rent, obstupuerunt. Habet enim noctis meridianæ significationem stupor ipse. Quod autem ne ducaris addit, verborum nos, vel opinionum probabilitate adduci prohibet, ne ejusmodi magistros secuti cum illis precipites ruamus. c Cæcus enimn si caco du- catum præstet, ambo in foveam casuri sint ".› At pro eo, quod ne ducaris dictum est, non ab initio ille posuit, qui non nisi bello propemodum confe- cto, ad Arnon confugisse Moabitas annotavit. Post hæc, filiam Sion Deus ipse pro sua in homines be. nevolentia de Moabitis alloquitur, qui resipiscentes, ad suum tandem Dominum reversi, juxta eam ha- bilaturi sunt. Prolegentur enim, inquit, a vobis nullo a persequente accepto detrimento. Qui nan- que belli societatem inierant, conversos ad Deum Moabitas persecuturi sunt. Exsistuntenim tanquam pullus a mala potestate erepti, et priori Domino, qui fastu et tyrannide elatus omnia conculcabat, liberati: quo jam sublato, quæ Davidis thronum maneant, prophetia adjungit. Principem autem ap- pellat, vel malum dæmonem, qui genti insidiatur; vel gentis ducem, qualis est Babyloniorum aut Græcorum aliquis; quem ideo periisse dicit, quod eorum animas ita conculcabat, ut ne sursuin quidemn aspicere permitteret. In eo autem cum bellis oppressi, spem auxilii jampridem collocas- sent ; ipso jam exstincto, cum misericordia thro- num directum iri significat. Sublato siquidem ido- lorum cultu, bonorum spem annuntiari decuit ; Da- vidis nempe tabernaculum, Deique thronum apud eos non hominum cura et diligentia, sed sola ejus- dem esse humanitate erigendum. Cæterum quod Aquilas et Theodotio in misericordia præparandum thronum dixerunt, cum misericordia significare voluerunt. Cui autem, nisi Christo omnino, qui ex Davidis semine nasciturus erat, præparatum iri pu temus ? Solet præterca tabernaculum Darid, Eccle- ss Matth. av, 11. C D VARIE LECTIONES.
Καθ’ ἱστορίαν δὲ ταῦτά τινες ἐξηγήσαντο, ὡς δηλοῦντα τὴν ὑπὸ Κύρου γενομένην ἄφεσιν τοῦ λαοῦ, Θεοῦ τοῦτον οἰκτείραντος, καὶ τὴν παρ’ Ἰουδαίοις βασιλείαν διορθουμένου, εἴς τε τὴν οἰκείαν ἄγοντος τάξιν. Τοῦτο γὰρ τὸν θρόνον δηλοῦν, ἐφ’ οὗ καθιεῖται μετ’ ἀληθείας ἐν σκηνῇ Δαβὶδ κρίνων σκηνὴν , λέγοντες Δαβὶδ τὰ βασίλεια, ἐν οἷς ποιούμενοι τὰς διατριβὰς, ἐδίκαζον ἐννόμως, τὸν θρόνον διέποντες δικαίως, εἰ καὶ μὴ πάντες τοιοῦτοι γεγόνασιν. Οὐκ ἔτι δὲ διῄρητο βασιλεὺς Ἰούδα καὶ Ἰσραὴλ μετὰ τὴν ἐπάνοδον, ἐτέλουν δὲ πάντες ὑπὸ μίαν ἐν Ἰεροσολύμοις ἀρχήν. Τοῦτο δέ τις προφήτης ἐμήνυσε λέγων; «Καὶ ἀναβήσονται ἐκ τῆς γῆς, καὶ κοπιάσουσι μικρὸν τοῦ χρίειν βασιλέα καὶ ἄρχοντα.» Ταῦτα μέντοι πρὸς τὴν Μωὰβ εἴρηται τὴν ἔρημον πέτραν τὸ Σιὼν ὄρος καλέσασαν, δηλοῦντα τὴν Ἰουδαίων ἀνάκλησιν, καὶ τὴν ἀί̈διον ἐκείνης ἀπώλειαν. ιδ. Ἠκούσαμεν τὴν ὕβριν Μωάβ. Ὑβριστὴς σφόδρα, τὴν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως. Ὀλολύξει Μωάβ· ἐν γὰρ τῇ Μωαβίτιδι πάντες ὀλολύξουσι. Τοῖς κατοικοῦσι δὲ Σὴθ μελέτησις. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Ἐσεβῶν, κ.τ.λ.
καιροὺς ἀπὸ προσώπου διώκοντος, ὅπερ ἀδύνατον. Ήρθη γὰρ ἡ συμμαχία σου, καὶ ὁ ἄρχων ἀπ ώλετο ὁ καταπατῶν ἐπὶ τῆς γῆς. Ο γὰρ ἀεί σοι συνασπίσας τῶν Μωαβιτῶν ἡγού- μενος, ὥσπερ τινὰ χοῦν καταπατεῖν εἰωθὼς τοὺς ἀνθεστηκότας, ἀπόλωλεν. Οὕτω τοῖς Μωαβίταις προσαπώλετο καὶ ἡ τοῦ δύνασθαι κρατῆσαι πάλιν ἐλ- πίς. Οἱ γὰρ ἀσεβεῖς ὁλόριζοι, φησὶν, ἐκ γῆς ὀλοῦνται. Πρὸς ἀναγωγῆς δὲ νοῦν, δοκεῖ τῆς μεσημβρίας τὸ φῶς κ εἶναι λαμπρότερον. Τῆς οὖν ἀληθείας ἀπὸ κτίσεως κόσμου νοεῖσθαι δυναμένης, πανταχόθεν ὑπὸ τῆς τοῦ Θεοῦ σοφίας περιλαμπόμενοι, Θεοῦ τινες ἐνόσησαν ἄγνοιαν, ὄντες ἐν σκοτίᾳ τῶν πραγμάτων τὴν μεσημβρίαν ἐχόντων. Οἱ καὶ δίκην μεμηνότων Β ἐξέστησαν, ἀνυπόστατα φαντασιούμενοι δόγματα. Ερμηνεία γὰρ τοῦ μεσημβρινοῦ σκότους ἔκστα σις. Μὴ ἀχθῇς δέ, φησί, προτρέπων μὴ πιθανοῖς τισιν ἄγεσθαι λόγοις ἢ δόγμασι, μὴ τοῖς τούτων δι- δασκάλοις ἀκολουθοῦντες κατακρημνισθῶμεν. ι Τυ φλὸς γὰρ τυφλὸν ἐὰν ὁδηγῇ, ἀμφότεροι εἰς βόθυνον πε σοῦνται. » Τὸ δὲ, Μὴ ἀχθῇς, μὴ ἐξ ἀρχῆς παρέθετο δ τὴν πρὸ ταύτης φήσας ἐξήγησιν, ὅτι Μὴ ἐν ἀρχῇ πρὸς σὲ τοῦ πολέμου κατέφυγον. Μετὰ ταῦτα τῇ θυγατρὶ Σιὼν ὁ φιλάνθρωπος λέγει Θεὸς περὶ τῶν μετὰ τὴν ἐπιστροφὴν μελλόντων αὐτῇ παροικῆσαι Μωαβιτῶν μετὰ τὴν πάλαι φυγὴν πρὸς τὸν ἴδιον ἐπανηκόντων δεσπότην. Σκεπασθήσονται γάρ, φησί, παρ' ὑμῖν πεισόμενοι μηδὲν ἀπὸ προσώπου διώκον τος. Οι γάρ ποτε συμμαχούντες διώξουσι Μωάβ πρὸς τὸν Θεὸν ἐπιστρέψαντα· καθάπερ γὰρ νεοσσὸς τῆς πονηρᾶς προστασίας ἀφῄρηται, τοῦ πρὶν ἄρχον τος ελευθερωθείς, ὃς ἀπώλετο δι᾿ ὑπερηφανίαν καὶ τυραννίδα πάντα; πατῶν. Ἐφ᾽ ᾧ ἀρθέντι ἐπάγει ἡ προφητεία τὰ ἐσόμενα ἀγαθὰ περὶ τοῦ θρόνου Δα- βίδ. "Αρχοντα δὲ καλεῖ, τὸν τῷ ἔθνει πονηρὸν ἐφ- εδρεύοντα δαίμονα, ἢ τὸν ἄρχοντα τοῦ ἔθνους, οἷος ὁ Ἑλλήνων, ἡ Βαβυλωνίων ἄρχων, ὃν ἀπολεῖσθαι φησιν. Ἐπείπερ τὰς ψυχὰς αὐτῶν κατεπάτει, ὡς ἄνω βλέπειν μὴ δύνασθαι· ἐπ' αὐτῷ δὲ πάλαι τὰς τῆς συμμαχίας τῆς ἐν πολέμοις ἐλπίδας ἐτίθεντο. Μεθ᾿ ἂν ἀπολωλότα φησί, καὶ κατορθωθήσεται μετ' ἐλέους ὁ θρόνος. Εδει γὰρ ἀπολομένης εἰδωλολα τρείας, ἀγαθῶν ἐλπίδας εὐαγγελίζεσθαι, ὡς σκηνή Δαβὶδ καὶ θρόνος Θεοῦ συστήσεται παρ' αὐτοῖς, οὐκ ἀνθρώπων σπουδῇ, φιλανθρωπίᾳ δὲ μόνῃ Θεοῦ. Ακύλας δὲ καὶ Θεοδοτίων ἐξέδωκαν· Καὶ ἑτοιμα σθήσεται ἐν ἐλέῳ, ἤγουν μετ' ἐλέους, θρόνος. Τίνι δὲ ἑτοιμασθήσεται, ἢ πάντως Χριστῷ τῷ ἐκ σπέρματος τεχθησομένῳ Δαβίδ ; σκηνὴν δὲ Δαβὶδ εἴωθεν ἡ προφητεία τὴν Ἐκκλησίαν καλεῖν. Ἐπεὶ καὶ Δαβὶδ καλεῖν ἔθος αὐτῇ τὸν Χριστόν, ὡς υἱὸν ὄντα Δαβίδ. Θρόνον δὲ τὸν ἐν Ἐκκλησία τὴν ταύτης εκά λεσε πρόεδρον, δς τὸν σωματικὴν ἐπέχει θρόνον, τὸ τἰε. Αυτῆς ἀληθείας. η αγγ τόπου. COMMENTARII IN ISAIAM. A Non enim ipso belli initio excepisti fugientes; sed multa jam accepta clade tecum habitant….. At quod suo tempore tibi a persequentis facie in tegu- mentum futuros exspectabas, fieri omnino et illud non potest, quia sublatum est auxilium tuum, et quod qui terram conculcabat, princeps periit. Occidit enim Moabitarum ille, quo duce solebas repugnantes, tanquam pulverem, conculcare. Si- mul ergo cum isto Moabitis in posterum vincendi potestas omnis, et spes excidit ; neque enim im- pios radicitus a terra perituros, dictante Scriptura, dubitamus. Quod si anagogicum sensum specte- nus, luce meridiana veritatis lumen clarius esse apparet. Quamvis ergo ab ipsa mundi creatione vi- deri et percipi veritas potuerit, non defuere ta- men, qui, divina undique sapientia illustrati, Dei ignoratione laborarunt ; cum in tenebris rerum me- ridianam lucem habentium versarentur · qui etiam furentium more, cum absurda sibi dogmata finge- rent, obstupuerunt. Habet enim noctis meridianæ significationem stupor ipse. Quod autem ne ducaris addit, verborum nos, vel opinionum probabilitate adduci prohibet, ne ejusmodi magistros secuti cum illis precipites ruamus. c Cæcus enimn si caco du- catum præstet, ambo in foveam casuri sint ".› At pro eo, quod ne ducaris dictum est, non ab initio ille posuit, qui non nisi bello propemodum confe- cto, ad Arnon confugisse Moabitas annotavit. Post hæc, filiam Sion Deus ipse pro sua in homines be. nevolentia de Moabitis alloquitur, qui resipiscentes, ad suum tandem Dominum reversi, juxta eam ha- bilaturi sunt. Prolegentur enim, inquit, a vobis nullo a persequente accepto detrimento. Qui nan- que belli societatem inierant, conversos ad Deum Moabitas persecuturi sunt. Exsistuntenim tanquam pullus a mala potestate erepti, et priori Domino, qui fastu et tyrannide elatus omnia conculcabat, liberati: quo jam sublato, quæ Davidis thronum maneant, prophetia adjungit. Principem autem ap- pellat, vel malum dæmonem, qui genti insidiatur; vel gentis ducem, qualis est Babyloniorum aut Græcorum aliquis; quem ideo periisse dicit, quod eorum animas ita conculcabat, ut ne sursuin quidemn aspicere permitteret. In eo autem cum bellis oppressi, spem auxilii jampridem collocas- sent ; ipso jam exstincto, cum misericordia thro- num directum iri significat. Sublato siquidem ido- lorum cultu, bonorum spem annuntiari decuit ; Da- vidis nempe tabernaculum, Deique thronum apud eos non hominum cura et diligentia, sed sola ejus- dem esse humanitate erigendum. Cæterum quod Aquilas et Theodotio in misericordia præparandum thronum dixerunt, cum misericordia significare voluerunt. Cui autem, nisi Christo omnino, qui ex Davidis semine nasciturus erat, præparatum iri pu temus ? Solet præterca tabernaculum Darid, Eccle- ss Matth. av, 11. C D VARIE LECTIONES.
PG 87:2107Τὴν Μωαβιτῶν ἀλαζονείαν προλαβόντες καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερεμίου προφητείας ἐδείκνυμεν, καὶ νῦν δὲ ταύτην ὁ προφήτης ἐδήλωσεν. Χρηστὰ δὲ περὶ τῆς ἐπαγγελίας εἰπὼν τοῦ θρόνου Δαβὶδ, καὶ διὰ μέσου, κατὰ τὸ σύνηθες τῇ Γραφῇ, διαναπαύσας, τὴν α...ην πρὸς τὰ σκυθρωπότερα, χάριν ἐπιστροφῆς ἐπανέρχεται. Ὡς ἂν μὴ τοῦ πλούτου καταφρονήσωμεν τῆς χρηστότητος, ὀργὴν ἑαυτοῖς θησαυρίζοντες. Οὕτως εἰπὼν ὁ Δαβὶδ, χρηστὸς Κύριος τοῖς σύμπασιν· καὶ ἐπεξεργασάμενος, ὅτι ὑποστηρίζει τοὺς καταπίπτοντας, ὅτι δίδωσι τὴν τροφὴν ἐν εὐκαιρίᾳ, οὐκ ἐν τούτοις κατέληξεν· ἀλλ’ ἔφη· Φυλάσσει Κύριος πάντας τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, καὶ πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξολοθρεύσει. Καθάπερ δέ τι μυστήριον Ἡσαί̈ας ἐν μέσῳ τὸ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας κατέκρυψε τοῖς ἀξίοις τοῦ ταῦτα συνιέναι παρεμβαλών. Συναφῆ τοιγαροῦν τὰ νῦν τοῖς πρὸ τῶν περὶ τοῦ θρόνου λελεγμένων Δαβίδ. Κατὰ δέ τινας, τὰ περὶ τῆς ἀποκαταστάσεως τῶν ἐξ Ἰσραὴλ αἰχμαλώτων εἰπὼν, πρὸς τοὺς ἐπιχαρέντας αὐτοῖς αὖθις τῶν Μωαβιτῶν ἐπιφέρει τὰ δυσχερῆ, διὰ τὴν αὐτῶν ὑπερήφανον ἐπ’ ἀσεβείᾳ προαίρεσιν, ὡς ἐκ προσώπου λέγων τῶν προφητῶν, Ἠκούσαμεν τὴν ὕβριν Μωάβ .
Ἐκκλησίαν δηλοί, παρέστησεν ἐν Πράξεσιν τῶν ἀποστό λων Ἰάκωβος ὁ πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος γεγο- νώς, ο Ανδρες ἀδελφοὶ, λέγων, ἀκούσατέ μου. Συμεών ἐξηγήσατο καθώς πρῶτον ὁ Θεὸς ἐπεσκέψατο λαβεῖν ἐξ ἐθνῶν λαὸν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ τούτῳ συμφωνοῦσιν οἱ λόγοι τῶν προφητῶν, καθώς γέγραπται· Μετὰ ταῦτα ἀναστρέψω καὶ ἀνοικοδομήσω τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυίαν, καὶ τὰ κατεστραμμένα αὐτῆς ἀνοικο δομήσω, καὶ ἀνορθώσω αὐτὴν, ὅπως ἂν ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων τὸν Κύριον. Καὶ πάντα τὰ ἔθνη, ἐφ' οὕς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου, λέγει Κύριος. » Ταῦτ᾽ οὖν ἔσεσθαι, φησίν, οὐ διὰ τύπων καὶ συμβόλων, ἀλλὰ μετὰ ἀληθείας. Ἐκκλησίας γὰρ παρὰ τοῖς Μωαβίταις συστησομένης, ὁ ταύτης προ- εστὼς καθιεῖται κρίνων δικαίως. Ηγουν θρόνον φησί, δηλῶν ὅτι πάντες βασιλευθήσονται ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸ, ο Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἕως ἂν θῇ τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Διορθοῦ- ται δὲ ὁ θρόνος, τῷ διορθώσεως τυχεῖν τὰ βασιλευό μενα · ὅπερ γίνεται οὐ κατὰ τὴν ἀξίαν τῶν μελλόν των βασιλευθήσεσθαι, κατὰ δὲ τὸν ἔλεον καὶ τὴν χρηστότητα τοῦ Θεοῦ. Α ποτηρῶν ὥσπερ Χριστῷ. Οτι δὲ σκηνὴν τὴν ἐξ ἐθνῶν Β Καθεδεῖται ο οὖν, φησὶν, ὁ Δαβίδ, ὁ ἱκανὸς χειρὶ καὶ δυνάμει Χριστὸς μετὰ ἀληθείας, καὶ βασιλεύς σει ἐν σκηνῇ, ἕως ποιήσῃ κρίνων τὴν ἐπὶ πᾶσι κρίσιν. Ἡ δὲ μετὰ ἀληθείας καθέδρα δείκνυσι τὸν τοῦ ψεύδους ἀφανισμόν. Βασιλεύσει δὲ ἕως ποιήσῃ κρίσιν. Τὴν ἐπὶ πᾶσιν αὐτοῦ δικαιοκρισίαν καθίστη τι, καθ᾿ ἣν οὐχ ὡς ἔτυχεν ἀποφαίνεται, τὸ δὲ πρέ- πον ἑκάστῳ ζητῶν, ὡς πρὸς τέλος ἀγαθὸν φέρειν ἑκάστῳ τὸ κρῖμα, κατεπείγων τὴν δικαιοσύνην, οὐκ ἀνειμένως ποιῶν, σπουδῇ δὲ πλείστῃ. Καθ' ἱστορίαν δὲ ταῦτά τινες ἐξηγήσαντο, ὡς δηλοῦντα τὴν ὑπὸ Κύρου γενομένην ἄφεσιν τοῦ λαοῦ, Θεοῦ τοῦτον οἰκτείραντος, καὶ τὴν παρ᾽ Ἰουδαίοις βασιλείαν διορ θουμένου, εἴς τε τὴν οἰκείαν ἄγοντος τάξιν. Τοῦτο γὰρ τὸν θρόνον δηλοῦν, ἐφ' οὗ καθιεῖται μετ' ἀληθείας ἐν σκηνῇ Δαβὶδ κρίνων σκηνήν, λέγου- τες Δαβὶδ τὰ βασίλεια, ἐν οἷς ποιούμενοι τὰς δια- τριβὰς, ἐδίκαζον ἐννόμως, τὸν θρόνον διέποντες δι- καίως, εἰ καὶ μὴ πάντες τοιοῦτοι γεγόνασιν. Οὐκ ἔτι δὲ διῄρητο βασιλεύς Ιούδα καὶ Ἰσραὴλ μετὰ τὴν ἐπάνοδον, ἐτέλουν δὲ πάντες ὑπὸ μίαν ἐν Ἱεροσολύ- μοις ἀρχήν. Τοῦτο δέ τις προφήτης εμήνυσε λέγων; • Καὶ ἀναβήσονται ἐκ τῆς γῆς, καὶ κοπιάσουσι με κρὸν τοῦ χρίειν βασιλέα καὶ ἄρχοντα. : Ταῦτα μέν τοι πρὸς τὴν Μωάβ εἴρηται τὴν ἔρημον πέτρα: τὸ Σιών ὄρος καλέσασαν, δηλοῦντα τὴν Ἰουδαίων ἀνάκλησιν, καὶ τὴν ἀΐδιον ἐκείνης ἀπώλειαν. Ο γρ. καθιείται. PROCOPII GAZEI . siam significare prophetia s; sicut et Davidis no- mine Christum ipsum, tanquam Davidis filium. Per thronum deinde in Ecclesia exsistentem, ejus præ- sidem significant,qui, corporeum thronum occupans, locum veluti Christo reservat. Verum ne non taber- naculi nomine collectam ex gentibus Ecclesiam in- tellexisse putemus; abunde id primus ille Hieroso- lymitarum antistes Jacobus in apostolorum Actibus docuit, ubi ait : « Viri fratres, audite me. Symeon narravit quemadmodum Deus curavit assumere ex gentibus populum nomini suo: et hinc concordant prophetarum verba, quemadmodum scriptum est : Post hæc revertar, et collapsum Davidis taberna- culum instaurabo, dirutaque ejus rursum ædificabo, et ipsum erigam, ut Dominum reliqui homines re- quirant, et omnes gentes super quas invocatum est nomen neum, dicit Dominus 3., Il:ec igitur non Oguris aut symbolis, sed in veritate futura demon- strat. Collecta enim apud Moabitas Ecclesia, qui eidem præfuerit, juste judicans sedebit. Vel certe thronum ideo dicit, ut a Christo omnes regendos et gubernandos significet. Juxta illud: Oportet enim ipsum regnare, donec ponat inimicos suos sub pe- dibus suis ". › Tum demum enim reparari et erigi thronus dicitur, cum ea recte, ir. quæ im- perium exercemus, disponuntur et reguntur: quod non eorum, qui regendi sunt dignitate sed summa Dei unius benignitate et misericordia efficitur. Sedebit ergo David, ait, id est, manu et potestate idoneus Christus cum veritate, et regnabit in ta- bernaculo, donec judex de omnibus sententiam ſerat. Ostendit autem quod cum veritate sessurum dicit, falsitatis et mendacii profligationem. Quod deinde, regnaturum ait, donec judicium fecerit; justum ejus in omnibus fore judicium innuit, qui non Lemere, non cunctanter, sed cura magna et dili- gentia quid quemque deceat exquirendo, quo jus suum tandem quivis consequatur, sententiam la- turus sit. Non desunt, qui historiæ sensum secuti, ad cam quæ Cyro imperante divina miseratione con- tigit, reversionem trahant; quo tempore Judæorum res instauratas, et in suum ordinem restitutas fuisse legimus. Hoc enim significare throni nomine, in quo sedebit in veritate judicans in tabernaculo David. Ideoque tabernaculum Davidis regiam ipsius, in qua qui degebant ex legum sensu jus alicebant; thronumque juste, quanquam non omnes, obire consueverant. Neque vero in Judam et Israe- lem amplius ab ipso reversionis tempore regni divisio fuit, sed uno omnes, qui Hierosolymis esset, gaudebant principatu. Quod etiam ab alio propheta legimus ita significatum: ‹ Et ascendent ex terra, et paululum in rege et principe ungendo labora- bunt. » Atque hæc sunt, quæ in Moabitas montem Sion petram desertam appellantes, usurpantur, in quibus Judeorum reversio, Amos 1x, {1 Act. xv, C – et istorum interitus sempiterna significantur. 10. D Act. sy, 15-17, Cor. xv, 25. Osee 1, 11. VARIA LECTIONES.
Συναινοῦσι γὰρ ὡς ἐν δίκῃ κολάζοντι τῷ Θεῷ, ὡς ἀκηκοότες οἷα διὰ τοῦ Βαλαὰμ ἐφ’ ὕβρει τοῦ τῶν ὅλων ἐμηχανῶντο Θεοῦ, ὅσα τε μετὰ ταῦτα τῇ τοῦ Θεοῦ μαχόμενα πεποιήκασι δόξῃ. Ἀνθ’ ὧν ἀμείβεται τοῖς εἰρηκόσι τοῦτο Θεὸς, τὴν ὑπερηφανείαν ἐξῆρα , αὐτόχρημα τοὺς Μωαβίτας ὑπερηφανίαν εἰπών. Ὑπερηφάνοις γὰρ ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, καὶ μάλιστα νοσοῦσιν ἀσέβειαν. Διὸ πρὸς αὐτὴν ἀποστρέφεται, καί φησιν· Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως , δηλῶν ὡς Ἐγὼ μὲν ἐξέκοψα τὴν Μωάβ. Ἀλλ’ οὐ τοῦτο προύλεγον αἱ παρ’ αὐτοῖς οὖσαι μαντεῖαι τἀναντία μηνύουσαι. Μεγάλα γὰρ ἐφρόνουν ἐπὶ τῷ μαντευομένῳ δαίμονι παρ’ αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Οὐχ οὕτω , φησὶν, οἱ βραχίονες αὐτοῦ . Δηλῶν ὡς οἷς ἀλαζονεύεται πράξεις ὁμοίας οὐκ ἔχει. Τινὲς δέ φασιν, ὡς τὸ πάλαι τῆς τοῦ Βαλαὰμ μαντείας ἀνόνητον ἐπιδείκνυσιν. Ὀλολύξει Μωὰβ , δείκνυσιν ὡς ἃ μὴ προσεδόκων ἐκ τῆς μαντείας ἀπήντηκεν. Ὀλολυγμὸς δὲ ὀδυνηρὰ φωνὴ γυναικῶν βαρυτάτῳ πένθει κεκρατημένων. Δείκνυσι δὲ νῦν καὶ τῆς πληγῆς τὸ ἀλγεινὸν, καὶ τῶν πασχόντων τὸ ἀσθενὲς, τοῖς κατοικοῦσι τὸ Ἀσεδὲθ μελέτησις . Πόλις αὕτη Μωὰβ θρῆνον ἴσος ἐμμελῆ καθ’ ἑαυτῶν ἐμελέτησαν.
Ἐκκλησίαν δηλοί, παρέστησεν ἐν Πράξεσιν τῶν ἀποστό λων Ἰάκωβος ὁ πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος γεγο- νώς, ο Ανδρες ἀδελφοὶ, λέγων, ἀκούσατέ μου. Συμεών ἐξηγήσατο καθώς πρῶτον ὁ Θεὸς ἐπεσκέψατο λαβεῖν ἐξ ἐθνῶν λαὸν τῷ ὀνόματι αὐτοῦ, καὶ τούτῳ συμφωνοῦσιν οἱ λόγοι τῶν προφητῶν, καθώς γέγραπται· Μετὰ ταῦτα ἀναστρέψω καὶ ἀνοικοδομήσω τὴν σκηνὴν Δαβὶδ τὴν πεπτωκυίαν, καὶ τὰ κατεστραμμένα αὐτῆς ἀνοικο δομήσω, καὶ ἀνορθώσω αὐτὴν, ὅπως ἂν ἐκζητήσωσιν οἱ κατάλοιποι τῶν ἀνθρώπων τὸν Κύριον. Καὶ πάντα τὰ ἔθνη, ἐφ' οὕς ἐπικέκληται τὸ ὄνομά μου, λέγει Κύριος. » Ταῦτ᾽ οὖν ἔσεσθαι, φησίν, οὐ διὰ τύπων καὶ συμβόλων, ἀλλὰ μετὰ ἀληθείας. Ἐκκλησίας γὰρ παρὰ τοῖς Μωαβίταις συστησομένης, ὁ ταύτης προ- εστὼς καθιεῖται κρίνων δικαίως. Ηγουν θρόνον φησί, δηλῶν ὅτι πάντες βασιλευθήσονται ὑπὸ τοῦ Χριστοῦ, κατὰ τὸ, ο Δεῖ γὰρ αὐτὸν βασιλεύειν ἕως ἂν θῇ τοὺς ἐχθροὺς ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ. Διορθοῦ- ται δὲ ὁ θρόνος, τῷ διορθώσεως τυχεῖν τὰ βασιλευό μενα · ὅπερ γίνεται οὐ κατὰ τὴν ἀξίαν τῶν μελλόν των βασιλευθήσεσθαι, κατὰ δὲ τὸν ἔλεον καὶ τὴν χρηστότητα τοῦ Θεοῦ. Α ποτηρῶν ὥσπερ Χριστῷ. Οτι δὲ σκηνὴν τὴν ἐξ ἐθνῶν Β Καθεδεῖται ο οὖν, φησὶν, ὁ Δαβίδ, ὁ ἱκανὸς χειρὶ καὶ δυνάμει Χριστὸς μετὰ ἀληθείας, καὶ βασιλεύς σει ἐν σκηνῇ, ἕως ποιήσῃ κρίνων τὴν ἐπὶ πᾶσι κρίσιν. Ἡ δὲ μετὰ ἀληθείας καθέδρα δείκνυσι τὸν τοῦ ψεύδους ἀφανισμόν. Βασιλεύσει δὲ ἕως ποιήσῃ κρίσιν. Τὴν ἐπὶ πᾶσιν αὐτοῦ δικαιοκρισίαν καθίστη τι, καθ᾿ ἣν οὐχ ὡς ἔτυχεν ἀποφαίνεται, τὸ δὲ πρέ- πον ἑκάστῳ ζητῶν, ὡς πρὸς τέλος ἀγαθὸν φέρειν ἑκάστῳ τὸ κρῖμα, κατεπείγων τὴν δικαιοσύνην, οὐκ ἀνειμένως ποιῶν, σπουδῇ δὲ πλείστῃ. Καθ' ἱστορίαν δὲ ταῦτά τινες ἐξηγήσαντο, ὡς δηλοῦντα τὴν ὑπὸ Κύρου γενομένην ἄφεσιν τοῦ λαοῦ, Θεοῦ τοῦτον οἰκτείραντος, καὶ τὴν παρ᾽ Ἰουδαίοις βασιλείαν διορ θουμένου, εἴς τε τὴν οἰκείαν ἄγοντος τάξιν. Τοῦτο γὰρ τὸν θρόνον δηλοῦν, ἐφ' οὗ καθιεῖται μετ' ἀληθείας ἐν σκηνῇ Δαβὶδ κρίνων σκηνήν, λέγου- τες Δαβὶδ τὰ βασίλεια, ἐν οἷς ποιούμενοι τὰς δια- τριβὰς, ἐδίκαζον ἐννόμως, τὸν θρόνον διέποντες δι- καίως, εἰ καὶ μὴ πάντες τοιοῦτοι γεγόνασιν. Οὐκ ἔτι δὲ διῄρητο βασιλεύς Ιούδα καὶ Ἰσραὴλ μετὰ τὴν ἐπάνοδον, ἐτέλουν δὲ πάντες ὑπὸ μίαν ἐν Ἱεροσολύ- μοις ἀρχήν. Τοῦτο δέ τις προφήτης εμήνυσε λέγων; • Καὶ ἀναβήσονται ἐκ τῆς γῆς, καὶ κοπιάσουσι με κρὸν τοῦ χρίειν βασιλέα καὶ ἄρχοντα. : Ταῦτα μέν τοι πρὸς τὴν Μωάβ εἴρηται τὴν ἔρημον πέτρα: τὸ Σιών ὄρος καλέσασαν, δηλοῦντα τὴν Ἰουδαίων ἀνάκλησιν, καὶ τὴν ἀΐδιον ἐκείνης ἀπώλειαν. Ο γρ. καθιείται. PROCOPII GAZEI . siam significare prophetia s; sicut et Davidis no- mine Christum ipsum, tanquam Davidis filium. Per thronum deinde in Ecclesia exsistentem, ejus præ- sidem significant,qui, corporeum thronum occupans, locum veluti Christo reservat. Verum ne non taber- naculi nomine collectam ex gentibus Ecclesiam in- tellexisse putemus; abunde id primus ille Hieroso- lymitarum antistes Jacobus in apostolorum Actibus docuit, ubi ait : « Viri fratres, audite me. Symeon narravit quemadmodum Deus curavit assumere ex gentibus populum nomini suo: et hinc concordant prophetarum verba, quemadmodum scriptum est : Post hæc revertar, et collapsum Davidis taberna- culum instaurabo, dirutaque ejus rursum ædificabo, et ipsum erigam, ut Dominum reliqui homines re- quirant, et omnes gentes super quas invocatum est nomen neum, dicit Dominus 3., Il:ec igitur non Oguris aut symbolis, sed in veritate futura demon- strat. Collecta enim apud Moabitas Ecclesia, qui eidem præfuerit, juste judicans sedebit. Vel certe thronum ideo dicit, ut a Christo omnes regendos et gubernandos significet. Juxta illud: Oportet enim ipsum regnare, donec ponat inimicos suos sub pe- dibus suis ". › Tum demum enim reparari et erigi thronus dicitur, cum ea recte, ir. quæ im- perium exercemus, disponuntur et reguntur: quod non eorum, qui regendi sunt dignitate sed summa Dei unius benignitate et misericordia efficitur. Sedebit ergo David, ait, id est, manu et potestate idoneus Christus cum veritate, et regnabit in ta- bernaculo, donec judex de omnibus sententiam ſerat. Ostendit autem quod cum veritate sessurum dicit, falsitatis et mendacii profligationem. Quod deinde, regnaturum ait, donec judicium fecerit; justum ejus in omnibus fore judicium innuit, qui non Lemere, non cunctanter, sed cura magna et dili- gentia quid quemque deceat exquirendo, quo jus suum tandem quivis consequatur, sententiam la- turus sit. Non desunt, qui historiæ sensum secuti, ad cam quæ Cyro imperante divina miseratione con- tigit, reversionem trahant; quo tempore Judæorum res instauratas, et in suum ordinem restitutas fuisse legimus. Hoc enim significare throni nomine, in quo sedebit in veritate judicans in tabernaculo David. Ideoque tabernaculum Davidis regiam ipsius, in qua qui degebant ex legum sensu jus alicebant; thronumque juste, quanquam non omnes, obire consueverant. Neque vero in Judam et Israe- lem amplius ab ipso reversionis tempore regni divisio fuit, sed uno omnes, qui Hierosolymis esset, gaudebant principatu. Quod etiam ab alio propheta legimus ita significatum: ‹ Et ascendent ex terra, et paululum in rege et principe ungendo labora- bunt. » Atque hæc sunt, quæ in Moabitas montem Sion petram desertam appellantes, usurpantur, in quibus Judeorum reversio, Amos 1x, {1 Act. xv, C – et istorum interitus sempiterna significantur. 10. D Act. sy, 15-17, Cor. xv, 25. Osee 1, 11. VARIA LECTIONES.
PG 87:2109Ὁ δὲ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Τοῖς εὐφραινομένοις ἐν τῷ τείχει τῷ ὀστρακίνῳ φθέγξασθε, τὸ ἀσθενὲς δηλῶν τοῦ, ᾧπερ φθεγγομένῳ ἐπεποίθεσαν, δαίμονος. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Ἐσεβών . Πρὸς Ἀσσυρίους ἔοικε λέγειν, περὶ πόλεως τῶν Μωαβιτῶν Ἐσεβὼν εὐρυχωρίαν ἐχούσης ἐν τοῖς περικειμένοις αὐτῇ προαστείοις ἣν μετὰ τῆς Σεβαμὰ παρακελεύεται διαθεῖναι κακῶς, ὡς πενθῆσαί πως τεμνομένας τὰς τούτων ἀμπέλους. Ἔθνη δὲ καταπίνοντας , τοὺς Ἀσσυρίους καλεῖ· τὴν δὲ Μωαβιτῶν αὑτοῖς παρακελεύεται δῄωσιν, μέχρι τῆς Ἰαζεὶρ πόλεως Μωαβίτιδος. Λέγοι δ’ ἂν ἴσως ἀμπέλους καὶ τῶν Μωαβιτῶν τοὺς οἰκήτορας, οὓς καὶ ξύλα καὶ δρυμὸν ἔθος καλεῖν τῇ Γραφῇ. Κατὰ τὸ, «Ὁ γὰρ ἀμπελὼν Κυρίου Σαβαὼθ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ἠγαπημένον. Δηλοῖ δὲ ἡ ὀπώρα, καὶ ὁ θερισμὸς, καὶ ἡ ἄμπελος καθ’ ἕτερον τρόπον, τὸ εὐθαλὲς, καὶ ἀκμαῖον, καὶ ὡραῖον, καὶ τρυφηλὸν τῆς ἐκείνων ζωῆς· ἐν ᾗ, καθάπερ μεθύοντες, διῆγον ἐντρυφῶντες τῇ δυσσεβείᾳ.
ς-ιν. Ηκούσαμεν τὴν ὕβριν Μωάβ. Υβριστής Α σφόδρα, τὴν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως. Ολολύξει Μωάβ· ἐν γὰρ τῇ Μωαβίτιδι πάντες ολολύξουσι. Τοῖς κατ οικοῦσι δὲ Σὴθ μελέτησις. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβῶν, κ. τ. λ. Τὴν Μωαβιτῶν ἀλαζονείαν προλαβόντες καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερεμίου προφητείας εδείκνυμεν, καὶ νῦν δὲ ταύτην ὁ προφήτης εδήλωσεν. Χρηστὰ δὲ περὶ τῆς ἐπαγγελίας εἰπὼν τοῦ θρόνου Δαβίδ, καὶ διὰ μέσου, κατὰ τὸ σύνηθες τῇ Γραφῇ, διαναπαύσας, την α...ην Γ πρὸς τὰ σκυθρωπότερα, χάριν ἐπιστροφῆς ἐπανέρ- χεται. Ὡς ἂν μὴ τοῦ πλούτου καταφρονήσωμεν τῆς χρηστότητος, ὀργὴν ἑαυτοῖς θησαυρίζοντες. Ού- τως εἰπὼν ὁ Δαβίδ, χρηστός Κύριος τοῖς σύμπασιν. καὶ ἐπεξεργασάμενος, ὅτι ὑποστηρίζει τους κατα- πίπτοντας, ὅτι δίδωσι τὴν τροφὴν ἐν εὐκαιρίᾳ, οὐκ ἐν τούτοις κατέληξεν· ἀλλ᾽ ἔφη· Φυλάσσει Κύριος πάντας τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, καὶ πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξολοθρεύσει. Καθάπερ δέ τι μυστήριον Ησαΐας ἐν μέσῳ τὸ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδη- μίας κατέκρυψε τοῖς ἀξίοις τοῦ ταῦτα συνιέναι παρ- εμβαλών. Συναφή τοιγαροῦν τὰ νῦν τοῖς πρὸ τῶν περὶ τοῦ θρόνου λελεγμένων Δαβίδ. Κατὰ δέ τινας, τὰ περὶ τῆς ἀποκαταστάσεως τῶν ἐξ Ἰσραὴλ αἰχμαλώτων εἰπὼν, πρὸς τοὺς ἐπιχαρέντας αὐτοῖς αὖθις τῶν Μωαβιτῶν ἐπιφέρει τὰ δυσχερή, διὰ τὴν αὐτῶν ὑπερήφανον ἐπ' ἀσεβείᾳ προαίρεσιν, ὡς ἐκ προσώπου λέγων τῶν προφητῶν, Ἀκούσαμεν τὴν υβριν Μωάβ. Συναινοῦσι γὰρ ὡς ἐν δίκῃ κολάζοντι τῷ Θεῷ, ὡς ἀκηκοότες οἷα διὰ τοῦ Βαλαὰμ ἐφ' ὕβρει τοῦ τῶν ὅλων ἐμηχανῶντο Θεοῦ, ὅσα τε μετὰ ταῦτα τῇ τοῦ Θεοῦ μαχόμενα πεποιήκασι δόξῃ. Ανθ᾽ ὧν ἀμείβεται τοῖς εἰρηκόσι τοῦτο Θεὸς, τὴν ὑπερηφανείαν ἐξῆρα, αυτόχρημα τοὺς Μωαβίτας ὑπερηφανίαν εἰπών. Υπερηφάνοις γὰρ ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, καὶ μάλιστα νοσοῦσιν ἀσέβειαν. Διδ πρὸς αὐτὴν ἀποστρέφεται, καί φησιν· Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως, δηλῶν ὡς Ἐγὼ μὲν ἐξω ἔκοψα τὴν Μωάβ. Ἀλλ᾿ οὐ τοῦτο προλεγον αἱ παρ' αὐτοῖς οἶσαι μαντείαι τἀναντία μηνύουσαι. Μεγάλα γὰρ ἐφρόνουν ἐπὶ τῷ μαντευομένῳ δαίμονι παρ' αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Οὐχ οὕτω, φησὶν, οἱ βρα χίονες αὐτοῦ. Δηλῶν ὡς οἷς ἀλαζονεύεται πράξεις ὁμοίας οὐκ ἔχει. Τινὲς δέ φασιν, ὡς τὸ πάλαι τῆς τοῦ Βαλαάμ μαντείας ἀνόνητον ἐπιδείκνυσιν. Όλο- Λύξει Μωάβ, δείκνυσιν ὡς ἃ μὴ προσεδόκων ἐκ τῆς μαντείας ἀπήντηκεν. Ολολυγμός δὲ ὀδυνηρὰ φωνή γυναικῶν βαρυτάτῳ πένθει κεκρατημένων. Δείκνυ σι δὲ νῦν καὶ τῆς πληγῆς τὸ ἀλγεινὸν, καὶ τῶν πασχόντων τὸ ἀσθενὲς, τοῖς κατοικοῦσι τὸ Ἀσε- δεθ α μελέτησις. Πόλις αὕτη Μωαβ θρήνον ἴσος ε ἐμμελῆ καθ᾿ ἑαυτῶν ἐμελέτησαν. Ο δὲ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Τοῖς εὐφραινομένοις ἐν τῷ τείχει τῷ ὀστρακίνῳ φθέγξασθε, τὸ ἀσθενὲς δηλῶν τοῦ, ** γρ. γ. + Η γρ. Ελλην. . Σ:0. γρ. ἴσως, . COMMENTARII IN ISAIAM. B Vens. 6-14. Αudicimus injuriam Moab. Con- tumeliosus ralde est. Superbium sustuli. Non sic divinatio tua, non sic. Ululabit Moab. In Moabitide enim omnes ululabunt. Habitantibus autem Seth meditatio. Et non reverebitur campos Esebon, etc. Et hic etiam Moabitarum arrogantiam, quam ex Jeremiæ sententia superius attigimus ", propheta insectatur. Sed ubi quæ lata essent de throno Davidis attulit, medio veluti cursu respi- rans aliquantum, quod ad resipiscentiam excitan- dam Scripturæ usitatum est, aliam rursus de atro- cioribus comminationem aggreditur; ne, divitias bo- nitatis contemnentes, iram sibi ipsi thesaurizent . Sic et David, cum per benignum in omnibus Domi- num, labentesque fulcire, cibumque idoneo ten- pore præbere dixisset, in his sibi non quiescendum putavit, sed omnes se, a quibus diligitur, servatu- rum ; omnes etiam sceleratos perditurum adjun- xil. Occultavit autem in medio, veluti arcanum quid, quod erat de Salvatoris adventu mysterium Isaias; ut in eorum gratiam, qui ejus intelligentia digni essent, intercalaretur. Itaque non est quod ista cum superioribus, quæ de Davidis throno dicta sunt, conjungi dubitemus. Placet nonnullis, post absolutum sermonem de Israelitici populi rever- sione, alium rursus in Moabitas, qui in eundem contumeliose insultarent, tanquam prophetarum voce institui, qui ad retundendam eorum in im- pietate audaciam, Moabitarum se injuriam audi- visse clanitent. Deo enim, aiunt, qui juste in eos animadvertat, ipsi congratulentur, tanquam quæ per Balaamum contumeliose in Deum universorum, et quæ bello postea adversus ejusdem gloriam tentarint, audiverint * : pro quibus, ista loquen- tibus respondet Deus superbiam se sustulisse, ut vere superbos esse Moabitas demonstret qui su- perbis sese opponere, et iis præcipue, qui pietatem oppugnant, in more habeat. Atque hinc est quod converso ad eum sermone: Non sic divinatio tua, non sic, intulit; tanquam se Moabitidem excidisse signifcaret : quod a suis oraculis contraria plane docentibus minime prædictuin fuerat. Insolesce- bant enim quia damnonem apud se vaticinantem C D habebant. Quod autem non sic brachia ejus inter- Jerem. xlviii, seq?. pretatus est Symmachus; actiones ipsas, quibus elata superbit, dissimiles esse significat. Alii vera Balsani inutilem divinationem notari putante Deinde quod ululabit Moab addidit : Aljum divina- lionis eventum, quam putabant fuisse demonstral. Est vero ululatus mulierum vox illa, quæ luctus acerbissimi dolorem exprimit maximum. Quod au- tem habitatoribus Seth meditatio sequitur, ita nunɑ et plagæ dolorem, et affectarum virium imbecilli- tatem ejus significat. Est porro hæc Moabitarum Rom. 11, 5. Num, sxiv, seqq. VARIE LECTIONES.
Ἡ δὲ πρόσταξις τοῦ μὴ δεῖν ἐντραπῆναι , δηλοῖ Θεοῦ τὸ ἔργον, οὐκ Ἀσσυρίων τὴν δύναμιν, πρὸς οὓς αὖθίς φησιν, Οὐ μὴ συνάψητε τοὺς εἰς τὴν ἔρημον ἐξ αὐτῶν φυγόντας, κελεύων ἐᾷν αὐτοὺς, καὶ μὴ τοῖς ἀνῃρημένοις προσθεῖναι πλάνην δὲ καὶ λήθην εἰληφέναι τούτων δοκεῖν. Ὁ γὰρ Θεός ἐστι καὶ κολάζων φιλάνθρωπος. Ὡς δὲ παρ’ αὐτοῦ πεμφθέντας καὶ ἀπεσταλμένους τοὺς Ἀσσυρίους καλεῖ· προσέῤῥιπται δὲ τὸ, ἐγκατελείφθησαν , μᾶλλον ὡς οὐκ ἂν ἐν τούτοις γέγονεν ἡ Μωὰβ, εἰ μὴ Θεὸς αὐτὴν ἐγκατέλιπε. Διὰ τοῦτο κλαύσομαι, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζήρ . Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης ἐπιστένων ταῖς αὐτῶν συμφοραῖς. Πεπορθῆσθαι δὲ τὴν Ἰαζὴρ ὑπὲρ τὰς ἄλλας παρίστησιν, ὡς ἂν πρέποι ταύτην οὕτω τὰς ἄλλας θρηνῶν Σάβαμά τε καὶ Ἐσεβών, ἀμπέλους αὐτῶν καλῶν τοὺς οἰκήτορας. Ὧν ἐπὶ τῷ θερισμῷ καὶ τῷ τρυγητῷ στρατὸς ὁ τῶν πολεμίων ἐλάλησεν τὸ, καταπατήσω, καὶ ἅπαντα πεσοῦνται . Καὶ τὸ, ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων σου . Δυσσεβεῖς γὰρ ὄντες πρόφασιν εὐφροσύνης τὸ θύειν εἶχον ἀεὶ, καὶ τελεῖσθαι τοῖς δαίμοσιν· ἀνθ’ ὧν, φησὶν, οὐ μὴ πατήσετε οἶνον . Εἰ μὲν ἐπὶ τῶν ἀμπέλων , δῆλον·
ς-ιν. Ηκούσαμεν τὴν ὕβριν Μωάβ. Υβριστής Α σφόδρα, τὴν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως. Ολολύξει Μωάβ· ἐν γὰρ τῇ Μωαβίτιδι πάντες ολολύξουσι. Τοῖς κατ οικοῦσι δὲ Σὴθ μελέτησις. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβῶν, κ. τ. λ. Τὴν Μωαβιτῶν ἀλαζονείαν προλαβόντες καὶ ἀπὸ τῆς Ἱερεμίου προφητείας εδείκνυμεν, καὶ νῦν δὲ ταύτην ὁ προφήτης εδήλωσεν. Χρηστὰ δὲ περὶ τῆς ἐπαγγελίας εἰπὼν τοῦ θρόνου Δαβίδ, καὶ διὰ μέσου, κατὰ τὸ σύνηθες τῇ Γραφῇ, διαναπαύσας, την α...ην Γ πρὸς τὰ σκυθρωπότερα, χάριν ἐπιστροφῆς ἐπανέρ- χεται. Ὡς ἂν μὴ τοῦ πλούτου καταφρονήσωμεν τῆς χρηστότητος, ὀργὴν ἑαυτοῖς θησαυρίζοντες. Ού- τως εἰπὼν ὁ Δαβίδ, χρηστός Κύριος τοῖς σύμπασιν. καὶ ἐπεξεργασάμενος, ὅτι ὑποστηρίζει τους κατα- πίπτοντας, ὅτι δίδωσι τὴν τροφὴν ἐν εὐκαιρίᾳ, οὐκ ἐν τούτοις κατέληξεν· ἀλλ᾽ ἔφη· Φυλάσσει Κύριος πάντας τοὺς ἀγαπῶντας αὐτὸν, καὶ πάντας τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐξολοθρεύσει. Καθάπερ δέ τι μυστήριον Ησαΐας ἐν μέσῳ τὸ περὶ τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδη- μίας κατέκρυψε τοῖς ἀξίοις τοῦ ταῦτα συνιέναι παρ- εμβαλών. Συναφή τοιγαροῦν τὰ νῦν τοῖς πρὸ τῶν περὶ τοῦ θρόνου λελεγμένων Δαβίδ. Κατὰ δέ τινας, τὰ περὶ τῆς ἀποκαταστάσεως τῶν ἐξ Ἰσραὴλ αἰχμαλώτων εἰπὼν, πρὸς τοὺς ἐπιχαρέντας αὐτοῖς αὖθις τῶν Μωαβιτῶν ἐπιφέρει τὰ δυσχερή, διὰ τὴν αὐτῶν ὑπερήφανον ἐπ' ἀσεβείᾳ προαίρεσιν, ὡς ἐκ προσώπου λέγων τῶν προφητῶν, Ἀκούσαμεν τὴν υβριν Μωάβ. Συναινοῦσι γὰρ ὡς ἐν δίκῃ κολάζοντι τῷ Θεῷ, ὡς ἀκηκοότες οἷα διὰ τοῦ Βαλαὰμ ἐφ' ὕβρει τοῦ τῶν ὅλων ἐμηχανῶντο Θεοῦ, ὅσα τε μετὰ ταῦτα τῇ τοῦ Θεοῦ μαχόμενα πεποιήκασι δόξῃ. Ανθ᾽ ὧν ἀμείβεται τοῖς εἰρηκόσι τοῦτο Θεὸς, τὴν ὑπερηφανείαν ἐξῆρα, αυτόχρημα τοὺς Μωαβίτας ὑπερηφανίαν εἰπών. Υπερηφάνοις γὰρ ὁ Θεὸς ἀντιτάσσεται, καὶ μάλιστα νοσοῦσιν ἀσέβειαν. Διδ πρὸς αὐτὴν ἀποστρέφεται, καί φησιν· Οὐχ οὕτως ἡ μαντεία σου, οὐχ οὕτως, δηλῶν ὡς Ἐγὼ μὲν ἐξω ἔκοψα τὴν Μωάβ. Ἀλλ᾿ οὐ τοῦτο προλεγον αἱ παρ' αὐτοῖς οἶσαι μαντείαι τἀναντία μηνύουσαι. Μεγάλα γὰρ ἐφρόνουν ἐπὶ τῷ μαντευομένῳ δαίμονι παρ' αὐτοῖς· ὁ δὲ Σύμμαχος, Οὐχ οὕτω, φησὶν, οἱ βρα χίονες αὐτοῦ. Δηλῶν ὡς οἷς ἀλαζονεύεται πράξεις ὁμοίας οὐκ ἔχει. Τινὲς δέ φασιν, ὡς τὸ πάλαι τῆς τοῦ Βαλαάμ μαντείας ἀνόνητον ἐπιδείκνυσιν. Όλο- Λύξει Μωάβ, δείκνυσιν ὡς ἃ μὴ προσεδόκων ἐκ τῆς μαντείας ἀπήντηκεν. Ολολυγμός δὲ ὀδυνηρὰ φωνή γυναικῶν βαρυτάτῳ πένθει κεκρατημένων. Δείκνυ σι δὲ νῦν καὶ τῆς πληγῆς τὸ ἀλγεινὸν, καὶ τῶν πασχόντων τὸ ἀσθενὲς, τοῖς κατοικοῦσι τὸ Ἀσε- δεθ α μελέτησις. Πόλις αὕτη Μωαβ θρήνον ἴσος ε ἐμμελῆ καθ᾿ ἑαυτῶν ἐμελέτησαν. Ο δὲ Σύμμαχος οὕτως ἐξέδωκε· Τοῖς εὐφραινομένοις ἐν τῷ τείχει τῷ ὀστρακίνῳ φθέγξασθε, τὸ ἀσθενὲς δηλῶν τοῦ, ** γρ. γ. + Η γρ. Ελλην. . Σ:0. γρ. ἴσως, . COMMENTARII IN ISAIAM. B Vens. 6-14. Αudicimus injuriam Moab. Con- tumeliosus ralde est. Superbium sustuli. Non sic divinatio tua, non sic. Ululabit Moab. In Moabitide enim omnes ululabunt. Habitantibus autem Seth meditatio. Et non reverebitur campos Esebon, etc. Et hic etiam Moabitarum arrogantiam, quam ex Jeremiæ sententia superius attigimus ", propheta insectatur. Sed ubi quæ lata essent de throno Davidis attulit, medio veluti cursu respi- rans aliquantum, quod ad resipiscentiam excitan- dam Scripturæ usitatum est, aliam rursus de atro- cioribus comminationem aggreditur; ne, divitias bo- nitatis contemnentes, iram sibi ipsi thesaurizent . Sic et David, cum per benignum in omnibus Domi- num, labentesque fulcire, cibumque idoneo ten- pore præbere dixisset, in his sibi non quiescendum putavit, sed omnes se, a quibus diligitur, servatu- rum ; omnes etiam sceleratos perditurum adjun- xil. Occultavit autem in medio, veluti arcanum quid, quod erat de Salvatoris adventu mysterium Isaias; ut in eorum gratiam, qui ejus intelligentia digni essent, intercalaretur. Itaque non est quod ista cum superioribus, quæ de Davidis throno dicta sunt, conjungi dubitemus. Placet nonnullis, post absolutum sermonem de Israelitici populi rever- sione, alium rursus in Moabitas, qui in eundem contumeliose insultarent, tanquam prophetarum voce institui, qui ad retundendam eorum in im- pietate audaciam, Moabitarum se injuriam audi- visse clanitent. Deo enim, aiunt, qui juste in eos animadvertat, ipsi congratulentur, tanquam quæ per Balaamum contumeliose in Deum universorum, et quæ bello postea adversus ejusdem gloriam tentarint, audiverint * : pro quibus, ista loquen- tibus respondet Deus superbiam se sustulisse, ut vere superbos esse Moabitas demonstret qui su- perbis sese opponere, et iis præcipue, qui pietatem oppugnant, in more habeat. Atque hinc est quod converso ad eum sermone: Non sic divinatio tua, non sic, intulit; tanquam se Moabitidem excidisse signifcaret : quod a suis oraculis contraria plane docentibus minime prædictuin fuerat. Insolesce- bant enim quia damnonem apud se vaticinantem C D habebant. Quod autem non sic brachia ejus inter- Jerem. xlviii, seq?. pretatus est Symmachus; actiones ipsas, quibus elata superbit, dissimiles esse significat. Alii vera Balsani inutilem divinationem notari putante Deinde quod ululabit Moab addidit : Aljum divina- lionis eventum, quam putabant fuisse demonstral. Est vero ululatus mulierum vox illa, quæ luctus acerbissimi dolorem exprimit maximum. Quod au- tem habitatoribus Seth meditatio sequitur, ita nunɑ et plagæ dolorem, et affectarum virium imbecilli- tatem ejus significat. Est porro hæc Moabitarum Rom. 11, 5. Num, sxiv, seqq. VARIE LECTIONES.
PG 87:2111εἰ δὲ ἐπ’ ἀνθρώπων νοητέον, ὡς ἄμα γονεῦσι τὰ τούτων οἰχήσεται τέκνα, μὴ φειδομένου μηδὲ γυναικὸς κυοφορούσης τινός. Ὧπερ ὅμοιον τὸ, «Οὐαὶ ταῖς τικτούσαις, καὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, ἐν ἐκείναις ταῖς ἡμέραις.» Διὰ τοῦτο ἡ κοιλία μου ἐπὶ Μωὰβ, ὡς κιθάρα ἠχήσει . Πάσης γάρ σου φησὶν, εὐφροσύνης ἀφῃρημένης , ᾠδὴν καὶ μέλος τὰς σὰς ποιήσομαι συμφορὰς, πᾶσι κηρύττων αὐτὰς, ὡς εἰς χέρσον μεταβληθείσης τῆς χώρας. Διὸ καὶ προὔλεγεν αὐτοῖς ἀποκλαύσασθαι. Εἶθ’ ὡς ὑπεραλγῶν ἐπὶ τῇ τῶν ψυχῶν ἀπωλείᾳ καὶ πλάνῃ (ἐπεὶ καλέσας αὐτοὺς διὰ τοῦ ἀποκλαύσασθαι πρὸς μετάνοιαν, πειθομένους οὐκ ἔσχεν), τὸν ὑπὲρ αὐτῶν ἀναλαμβάνει κλαυθμὸν, εἰπὼν μὲν ἤδη, Διὰ τοῦτο κλαύσομαι. Καὶ νῦν δὲ, φησὶ, τὰ ἐμὰ δάκρυα , καὶ ὁ κλαυθμὸς δι’ οὐδὲν ἕτερον, ἢ εἰς τὸ ἐντραπῆναί σε, ἤγουν, ἐντραπήσῃ μάτην καλοῦσα πολλάκις τοὺς μὴ σῶσαι δυναμένους θεούς. Ὡς τεῖχος ᾧ ἐνεκαίνισας . Ἐπὶ γὰρ σεισμῷ τὸ τεῖχος κατέπεσεν, ὡς ἐλέγομεν, ἀνεκαίνισαν αὐτὸ μοχθοῦντες ἀνόνητα. Κλαύσομαι οὖν φησὶ, μετὰ τῶν ἄλλων σου συμφορῶν, καὶ ὃ μάτην ᾠκοδομήσω τεῖχος ὑπὸ τῶν πολεμίων κατενεχθέν. Εἶτά φησι·
ᾧπερ φθεγγομένῳ ἐπεποίθεσαν, δαίμονος. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβών. Προς Ασσυρίους ἔοικε λέγειν, περὶ πόλεως τῶν Μωαβιτῶν Ἐσείων ευρυχωρίαν ἐχούσης ἐν τοῖς περικειμένοις αὐτῇ προαστείοις ἣν μετὰ τῆς Σεβαμὰ παρακελεύεται δια θεῖναι κακῶς, ὡς πενθῆσαι πως τεμνομένας τὰς τούτων ἀμπέλους. Εθνη δὲ καταπίνοντας, τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· τὴν δὲ Μωαβιτῶν αὐτοῖς παρα κελεύεται δῄωσιν, μέχρι τῆς Ἰαζειρ πόλεως Μωαβί- τιδος. Λέγοι δ' ἂν ἴσως ἀμπέλους καὶ τῶν Μωαβι- τῶν τοὺς οἰκήτορας, οὓς καὶ ξύλα καὶ δρυμὸν ἔθος καλεῖν τῇ Γραφῇ. Κατὰ τὸ, ο Ὁ γὰρ ἀμπελών Κυ ρίου Σαβαώθ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ηγαπη - μένον. Δηλοῖ δὲ ἡ ὁπώρα, καὶ ὁ θερισμός, καὶ ἡ • ἄμπελος καθ' ἕτερον τρόπον, τὸ εὐθαλές, καὶ Β ἀκμαῖον, καὶ ὡραῖον, καὶ τρυφηλὸν τῆς ἐκείνων ζωῆς· ἐν ᾖ, καθάπερ μεθύοντες, διήγον ἐντρυφῶν- τες τῇ δυσσεβείς. Η δὲ πρόσταξις τοῦ μὴ δεῖν ἐνο τραπῆναι, δηλοῦ Θεοῦ τὸ ἔργον, οὐκ Ασσυρίων την δύναμιν, πρὸς οὓς αὖθις φησιν, Οὐ μὴ συνάψητε τοὺς εἰς τὴν ἔρημον ἐξ αὐτῶν φυγόντας, κελεύων ἐᾶν αὐτοὺς, καὶ μὴ τοῖς ἀνῃρημένοις προσθεῖναι, πλάνην δὲ καὶ λήθην εἰληφέναι τούτων δοκεῖν. Ο γὰρ Θεός ἐστι καὶ κολάζων φιλάνθρωπος. ὡς δὲ παρ' αὐτοῦ πεμφθέντας καὶ ἀπεσταλμένους τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· προσέῤῥιπται δὲ τὸ, ἐγκατελεί φθησαν, μᾶλλον • ὡς οὐκ ἂν ἐν τούτοις γέγονεν ἡ Μωάβ, εἰ μὴ Θεὸς αὐτὴν ἐγκατέλιπε. Διὰ τοῦτο κλαύσομαι, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζήρ. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης επιστένων ταῖς αὐτῶν συμφοραῖς. ἴσ. γρ. μηνύθ Πεπορθῆσθαι δὲ τὴν Ἰαζὴρ ὑπὲρ τὰς ἄλλας παρίστησιν, ὡς ἂν πρέποι ταύτην οὕτω τὰς ἄλλας θρηνῶν Σάβαμά τε καὶ Ἐσεβὼν, ἀμπέλους αὐτῶν καλῶν τοὺς οἰκήτορας. ἂν ἐπὶ τῷ θερισμῷ καὶ τῷ τρυγητῷ στρατὸς ὁ τῶν πολεμίων ἐλάλησεν τὸ, καταπατήσω, καὶ ἅπαντα πεσοῦνται. Καὶ τὴν ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων σου. Δυσσεβεῖς γὰρ ὄντες πρόφασιν εὐ φροσύνης τὰ θύειν εἶχον ἀεὶ, καὶ τελεῖσθαι τοῖς δεί- μοσιν· ἀνθ' ὧν, φησὶν, οὐ μὴ πατήσετε οἶνον. ΕΙ μὲν ἐπὶ τῶν ἀμπέλων, δῆλον· εἰ δὲ ἐπ' ἀνθρώπων νοητέον, ὡς ἅμα γονεῦσι τὰ τούτων οἰχήσεται τέχνα, μὴ φειδομένου μηδὲ γυναικὸς κυοφορούσης τινός, μπερ ὅμοιον τό, Οὐαὶ ταῖς τικτούσαις, καὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, ἐν ἐκείναις ταῖς· ἡμέ ραις. Διὰ τοῦτο ἡ κοιλία μου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει. Πάσης γάρ σου φησίν, εὐφροσύνης ἀ- ῃρημένης, ᾠδὴν καὶ μέλος τὰς σας ποιήσομαι συμ- φοράς, πᾶσι κηρύττων αὐτὰς, ὡς εἰς χέρσον μετα βληθείσης τῆς χώρας. Διὸ καὶ προὔλεγεν αὐτοῖς ἀποκλαύσασθαι. Εἶθ᾽ ὡς ὑπεραλγῶν ἐπὶ τῇ τῶν ψυ 21!1 PROCOPII GAZI ' civitas, quæ in eos forsan lainentaliones fuerat A versibus meditata. Symniachus autem, Exsultanti- bus in muro testaceo dicite, interpretatus est; ut dæmonis imbecillitatem, cujus responsis tantopere confidebant, ostenderet. Sequitur: El non reverebitur campos Esebon, in quo ad Assyrios esse sermo videtur, de Esebon Moabilica civitate; cujus lati- fundia suburbiorum, quibus ipsa cingebatur, ita cum Sebama male jubet afficere; ut ipsæ etiam excisæ vites lugere quodammodo videantur. Idco autem Assyrios gentes absorbere ait, quod Moabi- tarum direptionem ad Iazir usque ejusdem regio- nis civitatem, illis imperet. Vitium deinde nomine eius quoque regionis incolas forte significat, quos ligna et silvas appellare Scripturis usitatum est. Hujus generis est et illud : . Vinea Domini Sa- Laoth,. homo Juda, nova plantatio dilecta ". Significant vero autumnus, et messis, et vitis, alio inodo florentis et integræ ætatis. Robur omni vo- luptatum generi, quibus, tanquam ebrii, impie delectabantur, idoneum. Quod deinde nihil parcen- dum jubet, ita lei opus, non vires Assyriorum ostendit; quos rursus eos, qui in desertum aufu- gerunt, non attingere, sed relinquere; non inter- fectis addere, sed errore et oblivione præteriri jubet. Neque enin Deus, etiam cum scelera ulci- scitur, humanitatem ponere est solitus. Vocat deinde Assyrios tanquam a se missos. Quod autem relictos esse adjecit, in his nequaquam futuram Moabitidem, nisi a Deo relicta esset, significavit. Propter hoc, plorabo, ait, tanquam ploratum Iazir : quæ a propheta, tanquam eorum calamitates lugeat, usurpantur. > Jazır autem præter cæteras amplius direptam, ut C par erat, esse significat. Et Sabama pariter atque Esebon, urbes alias, vitium nomine eorundem in- colas intelligens, lamentatur : quorum messem el windemiam hostilis exercitus ita se, ut omnia de- cidant conculcaturum, ita denique effecturum di- cit, ut ab ejus vitibus omnis lætitia et exsultatio tollatur. lmpii enim cum essent, re nulla magis quam dæmonibus sacrificandi, et iisdem se con- secrandi occasione semper gaudebant: quo nomi- ne, vinum eos non calcaturos dicit. Quod quidem si ad viles referatur, apertum est: sin autem ad ho- mines, liberos etiam cum parentibus ipsis, quia ne prægnanti quidem mulieri parcatur, esse perituros significatur. Cujus generis illud est, quod diebus illis, et ipsas etiam uterumn gestantes feminas, mi- D seras et infelices fore minatur. Sequitur vero : Propter hoc venter meus ad Moab, velut cithara sonabit. Omni enim ait sublato a te lætitiæ genere, calamitates tuas cunctis annuntians, casdem in carmen et cantilenam abire faciam; tanquam in terram desertam et incultam regio transierit: unde et eos antea ad gemitum horta- 4ª Isa. v, 7. • VARLE LECTIONES. .
Τοῦτο τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν Κύριος ἐπὶ Μωὰβ, ὁπότε καὶ ἐλάλησεν . Οἱ δὲ λοιποὶ ἐξέδωκαν, ἐκ τότε καὶ νῦν ἐλάλησεν . Δηλοῖ δὲ ἡ Γραφὴ, ὅτι πάλαι μὲν λόγοις ἐθεσπίζετο, νυνὶ δὲ καὶ ἔργοις ἐπιτελεῖται. Καὶ πρὸ τοῦ παρόντος γὰρ προφήτου, διὰ Μωσέως ἐῤῥέθη· Οὐκ εἰσελεύσεται Ἀμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου ἕως δεκάτης γενεᾶς· ὁ τοίνυν πάλαι λαλήσας περὶ αὐτῆς, καὶ νῦν τοῦτο ποιεῖ δι’ ἐμοῦ. Καὶ νῦν λέγω, Ἐν τρισὶν ἐτῶν μισθωτοῦ . Ὁ δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ μισθωτοῦ, ὡς ἐπὶ μισθωτοῦ , φησίν. Οἱ δὲ τρεῖς τὰ μετὰ ταῦτα διέστειλαν εἰπόντες· Ἀτιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ . Ὁ γὰρ καὶ σύνδεσμος τῶν ἑξῆς ἑτέραν ἔδειξε τὴν διάνοιαν τῶν πρόσθε, δηλούντων ὡς ἐν τρισὶν ἔτεσιν τὰ περὶ τῆς Μωὰβ ἐλάλησε Κύριος διὰ τοῦ προφήτου, ὡς μισθωτόν τινα τὸν ἄνδρα πρὸς τὴν τῶν ῥημάτων διάνοιαν λαβών. Οὐ γὰρ ὥσπερ ἡμεῖς ἀθρόως συνάπτοντες τὸ πᾶν ἀνάγνωσμα διερχόμεθα, οὕτω καὶ ὁ προφήτης· ἀλλὰ κατὰ μέρος ἐν διαφόρῳ τῷ χρόνῳ μέχρι τρίτον ἔτος ἐπλήρωσεν. Τινὲς δὲ τὸ, ὁπότε ἐλάλησε , δηλοῦν φασι τὸ σπάνιον τῆς τοῦ Θεοῦ πρὸς τοὺς Μωαβίτας γενομένης φωνῆς. Τῷ μὲν γὰρ Ἰσραὴλ συνεχῶς διαλέγεται·
ᾧπερ φθεγγομένῳ ἐπεποίθεσαν, δαίμονος. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβών. Προς Ασσυρίους ἔοικε λέγειν, περὶ πόλεως τῶν Μωαβιτῶν Ἐσείων ευρυχωρίαν ἐχούσης ἐν τοῖς περικειμένοις αὐτῇ προαστείοις ἣν μετὰ τῆς Σεβαμὰ παρακελεύεται δια θεῖναι κακῶς, ὡς πενθῆσαι πως τεμνομένας τὰς τούτων ἀμπέλους. Εθνη δὲ καταπίνοντας, τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· τὴν δὲ Μωαβιτῶν αὐτοῖς παρα κελεύεται δῄωσιν, μέχρι τῆς Ἰαζειρ πόλεως Μωαβί- τιδος. Λέγοι δ' ἂν ἴσως ἀμπέλους καὶ τῶν Μωαβι- τῶν τοὺς οἰκήτορας, οὓς καὶ ξύλα καὶ δρυμὸν ἔθος καλεῖν τῇ Γραφῇ. Κατὰ τὸ, ο Ὁ γὰρ ἀμπελών Κυ ρίου Σαβαώθ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ηγαπη - μένον. Δηλοῖ δὲ ἡ ὁπώρα, καὶ ὁ θερισμός, καὶ ἡ • ἄμπελος καθ' ἕτερον τρόπον, τὸ εὐθαλές, καὶ Β ἀκμαῖον, καὶ ὡραῖον, καὶ τρυφηλὸν τῆς ἐκείνων ζωῆς· ἐν ᾖ, καθάπερ μεθύοντες, διήγον ἐντρυφῶν- τες τῇ δυσσεβείς. Η δὲ πρόσταξις τοῦ μὴ δεῖν ἐνο τραπῆναι, δηλοῦ Θεοῦ τὸ ἔργον, οὐκ Ασσυρίων την δύναμιν, πρὸς οὓς αὖθις φησιν, Οὐ μὴ συνάψητε τοὺς εἰς τὴν ἔρημον ἐξ αὐτῶν φυγόντας, κελεύων ἐᾶν αὐτοὺς, καὶ μὴ τοῖς ἀνῃρημένοις προσθεῖναι, πλάνην δὲ καὶ λήθην εἰληφέναι τούτων δοκεῖν. Ο γὰρ Θεός ἐστι καὶ κολάζων φιλάνθρωπος. ὡς δὲ παρ' αὐτοῦ πεμφθέντας καὶ ἀπεσταλμένους τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· προσέῤῥιπται δὲ τὸ, ἐγκατελεί φθησαν, μᾶλλον • ὡς οὐκ ἂν ἐν τούτοις γέγονεν ἡ Μωάβ, εἰ μὴ Θεὸς αὐτὴν ἐγκατέλιπε. Διὰ τοῦτο κλαύσομαι, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζήρ. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης επιστένων ταῖς αὐτῶν συμφοραῖς. ἴσ. γρ. μηνύθ Πεπορθῆσθαι δὲ τὴν Ἰαζὴρ ὑπὲρ τὰς ἄλλας παρίστησιν, ὡς ἂν πρέποι ταύτην οὕτω τὰς ἄλλας θρηνῶν Σάβαμά τε καὶ Ἐσεβὼν, ἀμπέλους αὐτῶν καλῶν τοὺς οἰκήτορας. ἂν ἐπὶ τῷ θερισμῷ καὶ τῷ τρυγητῷ στρατὸς ὁ τῶν πολεμίων ἐλάλησεν τὸ, καταπατήσω, καὶ ἅπαντα πεσοῦνται. Καὶ τὴν ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων σου. Δυσσεβεῖς γὰρ ὄντες πρόφασιν εὐ φροσύνης τὰ θύειν εἶχον ἀεὶ, καὶ τελεῖσθαι τοῖς δεί- μοσιν· ἀνθ' ὧν, φησὶν, οὐ μὴ πατήσετε οἶνον. ΕΙ μὲν ἐπὶ τῶν ἀμπέλων, δῆλον· εἰ δὲ ἐπ' ἀνθρώπων νοητέον, ὡς ἅμα γονεῦσι τὰ τούτων οἰχήσεται τέχνα, μὴ φειδομένου μηδὲ γυναικὸς κυοφορούσης τινός, μπερ ὅμοιον τό, Οὐαὶ ταῖς τικτούσαις, καὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, ἐν ἐκείναις ταῖς· ἡμέ ραις. Διὰ τοῦτο ἡ κοιλία μου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει. Πάσης γάρ σου φησίν, εὐφροσύνης ἀ- ῃρημένης, ᾠδὴν καὶ μέλος τὰς σας ποιήσομαι συμ- φοράς, πᾶσι κηρύττων αὐτὰς, ὡς εἰς χέρσον μετα βληθείσης τῆς χώρας. Διὸ καὶ προὔλεγεν αὐτοῖς ἀποκλαύσασθαι. Εἶθ᾽ ὡς ὑπεραλγῶν ἐπὶ τῇ τῶν ψυ 21!1 PROCOPII GAZI ' civitas, quæ in eos forsan lainentaliones fuerat A versibus meditata. Symniachus autem, Exsultanti- bus in muro testaceo dicite, interpretatus est; ut dæmonis imbecillitatem, cujus responsis tantopere confidebant, ostenderet. Sequitur: El non reverebitur campos Esebon, in quo ad Assyrios esse sermo videtur, de Esebon Moabilica civitate; cujus lati- fundia suburbiorum, quibus ipsa cingebatur, ita cum Sebama male jubet afficere; ut ipsæ etiam excisæ vites lugere quodammodo videantur. Idco autem Assyrios gentes absorbere ait, quod Moabi- tarum direptionem ad Iazir usque ejusdem regio- nis civitatem, illis imperet. Vitium deinde nomine eius quoque regionis incolas forte significat, quos ligna et silvas appellare Scripturis usitatum est. Hujus generis est et illud : . Vinea Domini Sa- Laoth,. homo Juda, nova plantatio dilecta ". Significant vero autumnus, et messis, et vitis, alio inodo florentis et integræ ætatis. Robur omni vo- luptatum generi, quibus, tanquam ebrii, impie delectabantur, idoneum. Quod deinde nihil parcen- dum jubet, ita lei opus, non vires Assyriorum ostendit; quos rursus eos, qui in desertum aufu- gerunt, non attingere, sed relinquere; non inter- fectis addere, sed errore et oblivione præteriri jubet. Neque enin Deus, etiam cum scelera ulci- scitur, humanitatem ponere est solitus. Vocat deinde Assyrios tanquam a se missos. Quod autem relictos esse adjecit, in his nequaquam futuram Moabitidem, nisi a Deo relicta esset, significavit. Propter hoc, plorabo, ait, tanquam ploratum Iazir : quæ a propheta, tanquam eorum calamitates lugeat, usurpantur. > Jazır autem præter cæteras amplius direptam, ut C par erat, esse significat. Et Sabama pariter atque Esebon, urbes alias, vitium nomine eorundem in- colas intelligens, lamentatur : quorum messem el windemiam hostilis exercitus ita se, ut omnia de- cidant conculcaturum, ita denique effecturum di- cit, ut ab ejus vitibus omnis lætitia et exsultatio tollatur. lmpii enim cum essent, re nulla magis quam dæmonibus sacrificandi, et iisdem se con- secrandi occasione semper gaudebant: quo nomi- ne, vinum eos non calcaturos dicit. Quod quidem si ad viles referatur, apertum est: sin autem ad ho- mines, liberos etiam cum parentibus ipsis, quia ne prægnanti quidem mulieri parcatur, esse perituros significatur. Cujus generis illud est, quod diebus illis, et ipsas etiam uterumn gestantes feminas, mi- D seras et infelices fore minatur. Sequitur vero : Propter hoc venter meus ad Moab, velut cithara sonabit. Omni enim ait sublato a te lætitiæ genere, calamitates tuas cunctis annuntians, casdem in carmen et cantilenam abire faciam; tanquam in terram desertam et incultam regio transierit: unde et eos antea ad gemitum horta- 4ª Isa. v, 7. • VARLE LECTIONES. .
PG 87:2112τοῖς δὲ ἔθνεσιν ὡς ἀλλοτρίοις σιγᾷ. Πλὴν ὅτι γεύει καὶ τούτους τῆς ἰδίας φιλανθρωπίας, ἵνα διὰ τῆς ἐν ὀλίγοις πείρας, πρὸς τὴν τῶν τελείων ἐπιθυμίαν ὁρμῶσι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ἀνακομίζει πρὸς ἱστορίαν τὸν λόγον, ὅτεπερ αἱ δέκα φυλαὶ τῆς Δαβὶδ βασιλείας ἀποσπασθεῖσαι τῇ τοῦ ἀποστήσαντος Ἱεροβοὰμ δυσσεβείᾳ παρηκολούθησαν. Ἐφ’ οἷς ἀγανακτήσας Θεὸς οἱονεὶ Σαλμανασσὰρ ἐμισθώσατο τὸν Ἀσσύριον, ὃς ἀνάστατον τὴν τούτων ἀπέδειξε χώραν τρισὶν ὅλοις ἔτεσιν ἐνιζήσας αὐτῇ, ὅτε δὴ καὶ τὴν Μωὰβ ἐχειρώσατο. Εἰ τοίνυν λελάληκε καὶ πάλαι Θεὸς, ἀλλὰ καὶ νῦν λέγω, ὅτι ἐν τοῖς τρισὶν ἔτεσιν τῶν ἐτῶν τοῦ μισθωτοῦ Σαλμανασσὰρ ἀτιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ · τοῦτ’ ἔστιν ἡ βασιλεία, ἢ τὰ μεγέθη τῶν πόλεων, καὶ τῶν ἐνοικούντων τὸ πλῆθος, ἣ καὶ δηλοῖ τὴν ἡλικίαν τὴν μάχιμον. Ἄνωθεν δὲ, νόμοις ἀλληγορίας, ὑβριστὴν Μωὰβ τὸν ἀρχέκακον καὶ ἀποστάτην νοήσωμεν δαίμονα, τῷ τε γὰρ κτίστῃ, καὶ τοῖς ἀνθρώποις ἐνύβρισε, καὶ τοὺς ἀλόντας ὑβριστὰς ἀπεργάζεται, τοὺς λαλοῦντας ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος αἱρετικοὺς, καὶ τοὺς ἐλέγχοντας ἐξ ἀπορίας ὑβρίζοντας .
ᾧπερ φθεγγομένῳ ἐπεποίθεσαν, δαίμονος. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβών. Προς Ασσυρίους ἔοικε λέγειν, περὶ πόλεως τῶν Μωαβιτῶν Ἐσείων ευρυχωρίαν ἐχούσης ἐν τοῖς περικειμένοις αὐτῇ προαστείοις ἣν μετὰ τῆς Σεβαμὰ παρακελεύεται δια θεῖναι κακῶς, ὡς πενθῆσαι πως τεμνομένας τὰς τούτων ἀμπέλους. Εθνη δὲ καταπίνοντας, τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· τὴν δὲ Μωαβιτῶν αὐτοῖς παρα κελεύεται δῄωσιν, μέχρι τῆς Ἰαζειρ πόλεως Μωαβί- τιδος. Λέγοι δ' ἂν ἴσως ἀμπέλους καὶ τῶν Μωαβι- τῶν τοὺς οἰκήτορας, οὓς καὶ ξύλα καὶ δρυμὸν ἔθος καλεῖν τῇ Γραφῇ. Κατὰ τὸ, ο Ὁ γὰρ ἀμπελών Κυ ρίου Σαβαώθ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ηγαπη - μένον. Δηλοῖ δὲ ἡ ὁπώρα, καὶ ὁ θερισμός, καὶ ἡ • ἄμπελος καθ' ἕτερον τρόπον, τὸ εὐθαλές, καὶ Β ἀκμαῖον, καὶ ὡραῖον, καὶ τρυφηλὸν τῆς ἐκείνων ζωῆς· ἐν ᾖ, καθάπερ μεθύοντες, διήγον ἐντρυφῶν- τες τῇ δυσσεβείς. Η δὲ πρόσταξις τοῦ μὴ δεῖν ἐνο τραπῆναι, δηλοῦ Θεοῦ τὸ ἔργον, οὐκ Ασσυρίων την δύναμιν, πρὸς οὓς αὖθις φησιν, Οὐ μὴ συνάψητε τοὺς εἰς τὴν ἔρημον ἐξ αὐτῶν φυγόντας, κελεύων ἐᾶν αὐτοὺς, καὶ μὴ τοῖς ἀνῃρημένοις προσθεῖναι, πλάνην δὲ καὶ λήθην εἰληφέναι τούτων δοκεῖν. Ο γὰρ Θεός ἐστι καὶ κολάζων φιλάνθρωπος. ὡς δὲ παρ' αὐτοῦ πεμφθέντας καὶ ἀπεσταλμένους τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· προσέῤῥιπται δὲ τὸ, ἐγκατελεί φθησαν, μᾶλλον • ὡς οὐκ ἂν ἐν τούτοις γέγονεν ἡ Μωάβ, εἰ μὴ Θεὸς αὐτὴν ἐγκατέλιπε. Διὰ τοῦτο κλαύσομαι, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζήρ. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης επιστένων ταῖς αὐτῶν συμφοραῖς. ἴσ. γρ. μηνύθ Πεπορθῆσθαι δὲ τὴν Ἰαζὴρ ὑπὲρ τὰς ἄλλας παρίστησιν, ὡς ἂν πρέποι ταύτην οὕτω τὰς ἄλλας θρηνῶν Σάβαμά τε καὶ Ἐσεβὼν, ἀμπέλους αὐτῶν καλῶν τοὺς οἰκήτορας. ἂν ἐπὶ τῷ θερισμῷ καὶ τῷ τρυγητῷ στρατὸς ὁ τῶν πολεμίων ἐλάλησεν τὸ, καταπατήσω, καὶ ἅπαντα πεσοῦνται. Καὶ τὴν ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων σου. Δυσσεβεῖς γὰρ ὄντες πρόφασιν εὐ φροσύνης τὰ θύειν εἶχον ἀεὶ, καὶ τελεῖσθαι τοῖς δεί- μοσιν· ἀνθ' ὧν, φησὶν, οὐ μὴ πατήσετε οἶνον. ΕΙ μὲν ἐπὶ τῶν ἀμπέλων, δῆλον· εἰ δὲ ἐπ' ἀνθρώπων νοητέον, ὡς ἅμα γονεῦσι τὰ τούτων οἰχήσεται τέχνα, μὴ φειδομένου μηδὲ γυναικὸς κυοφορούσης τινός, μπερ ὅμοιον τό, Οὐαὶ ταῖς τικτούσαις, καὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, ἐν ἐκείναις ταῖς· ἡμέ ραις. Διὰ τοῦτο ἡ κοιλία μου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει. Πάσης γάρ σου φησίν, εὐφροσύνης ἀ- ῃρημένης, ᾠδὴν καὶ μέλος τὰς σας ποιήσομαι συμ- φοράς, πᾶσι κηρύττων αὐτὰς, ὡς εἰς χέρσον μετα βληθείσης τῆς χώρας. Διὸ καὶ προὔλεγεν αὐτοῖς ἀποκλαύσασθαι. Εἶθ᾽ ὡς ὑπεραλγῶν ἐπὶ τῇ τῶν ψυ 21!1 PROCOPII GAZI ' civitas, quæ in eos forsan lainentaliones fuerat A versibus meditata. Symniachus autem, Exsultanti- bus in muro testaceo dicite, interpretatus est; ut dæmonis imbecillitatem, cujus responsis tantopere confidebant, ostenderet. Sequitur: El non reverebitur campos Esebon, in quo ad Assyrios esse sermo videtur, de Esebon Moabilica civitate; cujus lati- fundia suburbiorum, quibus ipsa cingebatur, ita cum Sebama male jubet afficere; ut ipsæ etiam excisæ vites lugere quodammodo videantur. Idco autem Assyrios gentes absorbere ait, quod Moabi- tarum direptionem ad Iazir usque ejusdem regio- nis civitatem, illis imperet. Vitium deinde nomine eius quoque regionis incolas forte significat, quos ligna et silvas appellare Scripturis usitatum est. Hujus generis est et illud : . Vinea Domini Sa- Laoth,. homo Juda, nova plantatio dilecta ". Significant vero autumnus, et messis, et vitis, alio inodo florentis et integræ ætatis. Robur omni vo- luptatum generi, quibus, tanquam ebrii, impie delectabantur, idoneum. Quod deinde nihil parcen- dum jubet, ita lei opus, non vires Assyriorum ostendit; quos rursus eos, qui in desertum aufu- gerunt, non attingere, sed relinquere; non inter- fectis addere, sed errore et oblivione præteriri jubet. Neque enin Deus, etiam cum scelera ulci- scitur, humanitatem ponere est solitus. Vocat deinde Assyrios tanquam a se missos. Quod autem relictos esse adjecit, in his nequaquam futuram Moabitidem, nisi a Deo relicta esset, significavit. Propter hoc, plorabo, ait, tanquam ploratum Iazir : quæ a propheta, tanquam eorum calamitates lugeat, usurpantur. > Jazır autem præter cæteras amplius direptam, ut C par erat, esse significat. Et Sabama pariter atque Esebon, urbes alias, vitium nomine eorundem in- colas intelligens, lamentatur : quorum messem el windemiam hostilis exercitus ita se, ut omnia de- cidant conculcaturum, ita denique effecturum di- cit, ut ab ejus vitibus omnis lætitia et exsultatio tollatur. lmpii enim cum essent, re nulla magis quam dæmonibus sacrificandi, et iisdem se con- secrandi occasione semper gaudebant: quo nomi- ne, vinum eos non calcaturos dicit. Quod quidem si ad viles referatur, apertum est: sin autem ad ho- mines, liberos etiam cum parentibus ipsis, quia ne prægnanti quidem mulieri parcatur, esse perituros significatur. Cujus generis illud est, quod diebus illis, et ipsas etiam uterumn gestantes feminas, mi- D seras et infelices fore minatur. Sequitur vero : Propter hoc venter meus ad Moab, velut cithara sonabit. Omni enim ait sublato a te lætitiæ genere, calamitates tuas cunctis annuntians, casdem in carmen et cantilenam abire faciam; tanquam in terram desertam et incultam regio transierit: unde et eos antea ad gemitum horta- 4ª Isa. v, 7. • VARLE LECTIONES. .
Ὃν καὶ θεραπεύων ὁ Κύριός φησιν, ὡς ἐπὶ νόσου δεινῆς, Τὴν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. Ἀλλὰ καὶ ἡ ὕβρις καὶ ἡ μῆνις αὐτοῦ, φησὶν, ἐστὶ ἰδιόκτητα πάθη. Ὀλολύζει δὲ φησὶν, ἀλγῶν, καὶ τῆς ἰδίας ἀσθενείας ἐπαισθανόμενος. Τεῖχος δὲ ὀστράκινον , τὴν τῶν ἐπὶ σοφίᾳ φυσώντων ἐκάλεσε διαλεκτικὴν, ἑφ’ ᾗπερ εὐφραίνονται. Τὸ φθέγξασθαι δὲ αὐτοῖς τοῦτο τεῖχος προσέθηκεν ὀστράκου , δηλονότι σαθρότερα μελέτησιν ταῦτα ποιουμένοις, δέον μελετᾷν ἐν τῷ νόμῳ Κυρίου. Καὶ ὅμως οὐκ ἐντραπήσονται . Διὸ τιμωροῦνται τῇ τῶν πεδίων Ἐσεβὼν ἀφορίᾳ· τοῦτο δὲ διαλογισμὸς ἑρμηνεύεται. Τούτων οὖν οἱ διαλογισμοὶ, πεδία λεχθέντες διὰ τὸ πλῆθος, πενθήσουσιν ἀνονήτου τῆς αὐτῶν ἀσεβείας φανησομένης. Πενθήσει καὶ ἡ ἄμπελος Σεβαμά . Ἑκάστου γὰρ ἔθνους ἐστί τις ἄμπελος . Ἐκ γὰρ ἀμπέλου Σοδόμων ἡ ἄμπελος αὐτῶν. Καὶ ἀπέκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αὐτῶν, περὶ τῶν Αἰγυπτίων ὁ Μωσῆς. Ἔστι καὶ ἄμπελος ἣν ἐφύτευσε Κύριος. Ἄσω γὰρ, φησὶ, τῷ ἠγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγαπητοῦ τῷ ἀμπελῶνι.
ᾧπερ φθεγγομένῳ ἐπεποίθεσαν, δαίμονος. Καὶ οὐκ ἐντραπήσῃ τὰ πεδία Εσεβών. Προς Ασσυρίους ἔοικε λέγειν, περὶ πόλεως τῶν Μωαβιτῶν Ἐσείων ευρυχωρίαν ἐχούσης ἐν τοῖς περικειμένοις αὐτῇ προαστείοις ἣν μετὰ τῆς Σεβαμὰ παρακελεύεται δια θεῖναι κακῶς, ὡς πενθῆσαι πως τεμνομένας τὰς τούτων ἀμπέλους. Εθνη δὲ καταπίνοντας, τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· τὴν δὲ Μωαβιτῶν αὐτοῖς παρα κελεύεται δῄωσιν, μέχρι τῆς Ἰαζειρ πόλεως Μωαβί- τιδος. Λέγοι δ' ἂν ἴσως ἀμπέλους καὶ τῶν Μωαβι- τῶν τοὺς οἰκήτορας, οὓς καὶ ξύλα καὶ δρυμὸν ἔθος καλεῖν τῇ Γραφῇ. Κατὰ τὸ, ο Ὁ γὰρ ἀμπελών Κυ ρίου Σαβαώθ ἄνθρωπος τοῦ Ἰούδα νεόφυτον ηγαπη - μένον. Δηλοῖ δὲ ἡ ὁπώρα, καὶ ὁ θερισμός, καὶ ἡ • ἄμπελος καθ' ἕτερον τρόπον, τὸ εὐθαλές, καὶ Β ἀκμαῖον, καὶ ὡραῖον, καὶ τρυφηλὸν τῆς ἐκείνων ζωῆς· ἐν ᾖ, καθάπερ μεθύοντες, διήγον ἐντρυφῶν- τες τῇ δυσσεβείς. Η δὲ πρόσταξις τοῦ μὴ δεῖν ἐνο τραπῆναι, δηλοῦ Θεοῦ τὸ ἔργον, οὐκ Ασσυρίων την δύναμιν, πρὸς οὓς αὖθις φησιν, Οὐ μὴ συνάψητε τοὺς εἰς τὴν ἔρημον ἐξ αὐτῶν φυγόντας, κελεύων ἐᾶν αὐτοὺς, καὶ μὴ τοῖς ἀνῃρημένοις προσθεῖναι, πλάνην δὲ καὶ λήθην εἰληφέναι τούτων δοκεῖν. Ο γὰρ Θεός ἐστι καὶ κολάζων φιλάνθρωπος. ὡς δὲ παρ' αὐτοῦ πεμφθέντας καὶ ἀπεσταλμένους τοὺς Ασσυρίους καλεῖ· προσέῤῥιπται δὲ τὸ, ἐγκατελεί φθησαν, μᾶλλον • ὡς οὐκ ἂν ἐν τούτοις γέγονεν ἡ Μωάβ, εἰ μὴ Θεὸς αὐτὴν ἐγκατέλιπε. Διὰ τοῦτο κλαύσομαι, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζήρ. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης επιστένων ταῖς αὐτῶν συμφοραῖς. ἴσ. γρ. μηνύθ Πεπορθῆσθαι δὲ τὴν Ἰαζὴρ ὑπὲρ τὰς ἄλλας παρίστησιν, ὡς ἂν πρέποι ταύτην οὕτω τὰς ἄλλας θρηνῶν Σάβαμά τε καὶ Ἐσεβὼν, ἀμπέλους αὐτῶν καλῶν τοὺς οἰκήτορας. ἂν ἐπὶ τῷ θερισμῷ καὶ τῷ τρυγητῷ στρατὸς ὁ τῶν πολεμίων ἐλάλησεν τὸ, καταπατήσω, καὶ ἅπαντα πεσοῦνται. Καὶ τὴν ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων σου. Δυσσεβεῖς γὰρ ὄντες πρόφασιν εὐ φροσύνης τὰ θύειν εἶχον ἀεὶ, καὶ τελεῖσθαι τοῖς δεί- μοσιν· ἀνθ' ὧν, φησὶν, οὐ μὴ πατήσετε οἶνον. ΕΙ μὲν ἐπὶ τῶν ἀμπέλων, δῆλον· εἰ δὲ ἐπ' ἀνθρώπων νοητέον, ὡς ἅμα γονεῦσι τὰ τούτων οἰχήσεται τέχνα, μὴ φειδομένου μηδὲ γυναικὸς κυοφορούσης τινός, μπερ ὅμοιον τό, Οὐαὶ ταῖς τικτούσαις, καὶ ταῖς ἐν γαστρὶ ἐχούσαις, ἐν ἐκείναις ταῖς· ἡμέ ραις. Διὰ τοῦτο ἡ κοιλία μου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει. Πάσης γάρ σου φησίν, εὐφροσύνης ἀ- ῃρημένης, ᾠδὴν καὶ μέλος τὰς σας ποιήσομαι συμ- φοράς, πᾶσι κηρύττων αὐτὰς, ὡς εἰς χέρσον μετα βληθείσης τῆς χώρας. Διὸ καὶ προὔλεγεν αὐτοῖς ἀποκλαύσασθαι. Εἶθ᾽ ὡς ὑπεραλγῶν ἐπὶ τῇ τῶν ψυ 21!1 PROCOPII GAZI ' civitas, quæ in eos forsan lainentaliones fuerat A versibus meditata. Symniachus autem, Exsultanti- bus in muro testaceo dicite, interpretatus est; ut dæmonis imbecillitatem, cujus responsis tantopere confidebant, ostenderet. Sequitur: El non reverebitur campos Esebon, in quo ad Assyrios esse sermo videtur, de Esebon Moabilica civitate; cujus lati- fundia suburbiorum, quibus ipsa cingebatur, ita cum Sebama male jubet afficere; ut ipsæ etiam excisæ vites lugere quodammodo videantur. Idco autem Assyrios gentes absorbere ait, quod Moabi- tarum direptionem ad Iazir usque ejusdem regio- nis civitatem, illis imperet. Vitium deinde nomine eius quoque regionis incolas forte significat, quos ligna et silvas appellare Scripturis usitatum est. Hujus generis est et illud : . Vinea Domini Sa- Laoth,. homo Juda, nova plantatio dilecta ". Significant vero autumnus, et messis, et vitis, alio inodo florentis et integræ ætatis. Robur omni vo- luptatum generi, quibus, tanquam ebrii, impie delectabantur, idoneum. Quod deinde nihil parcen- dum jubet, ita lei opus, non vires Assyriorum ostendit; quos rursus eos, qui in desertum aufu- gerunt, non attingere, sed relinquere; non inter- fectis addere, sed errore et oblivione præteriri jubet. Neque enin Deus, etiam cum scelera ulci- scitur, humanitatem ponere est solitus. Vocat deinde Assyrios tanquam a se missos. Quod autem relictos esse adjecit, in his nequaquam futuram Moabitidem, nisi a Deo relicta esset, significavit. Propter hoc, plorabo, ait, tanquam ploratum Iazir : quæ a propheta, tanquam eorum calamitates lugeat, usurpantur. > Jazır autem præter cæteras amplius direptam, ut C par erat, esse significat. Et Sabama pariter atque Esebon, urbes alias, vitium nomine eorundem in- colas intelligens, lamentatur : quorum messem el windemiam hostilis exercitus ita se, ut omnia de- cidant conculcaturum, ita denique effecturum di- cit, ut ab ejus vitibus omnis lætitia et exsultatio tollatur. lmpii enim cum essent, re nulla magis quam dæmonibus sacrificandi, et iisdem se con- secrandi occasione semper gaudebant: quo nomi- ne, vinum eos non calcaturos dicit. Quod quidem si ad viles referatur, apertum est: sin autem ad ho- mines, liberos etiam cum parentibus ipsis, quia ne prægnanti quidem mulieri parcatur, esse perituros significatur. Cujus generis illud est, quod diebus illis, et ipsas etiam uterumn gestantes feminas, mi- D seras et infelices fore minatur. Sequitur vero : Propter hoc venter meus ad Moab, velut cithara sonabit. Omni enim ait sublato a te lætitiæ genere, calamitates tuas cunctis annuntians, casdem in carmen et cantilenam abire faciam; tanquam in terram desertam et incultam regio transierit: unde et eos antea ad gemitum horta- 4ª Isa. v, 7. • VARLE LECTIONES. .
PG 87:2114Καὶ τῆς βασιλείας δὲ τὸν ἀμπελῶνα, φησὶν ὁ Κύριος, ἀπὸ τῶν μὴ ποιούντων ἀρθέντα καρποὺς ἔθνει δοθῆναι ποιοῦντι τοὺς ταύτης καρποὺς, δηλῶν τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας, καθ’ οὓς οὐκ ἐπολιτεύοντο, ὧν τὰ νοήματα δοθῆναι ἔθνη διὰ πολιτείας ποιοῦντι καρπούς. Αὐτὴ λόγος ἀληθείας ἡ ἄμπελος · ἡ δὲ τῶν Αἰγυπτίων τοῦ ψεύδους πρὸς γεωργίαν αὐτοῖς παρὰ τοῦ κοσμοκράτορος δοθεῖσα τοῦ σκότους τούτου· ἡ δὲ Σοδόμων ἀκαθάρτου βίου καὶ πράξεων, ἂς δὴ γεωργεῖν ὁ πονηρὸς αὐτοὺς ἐμισθώσατο. Ἐξ ὧν λαβόντες Γραμματεῖς καὶ Φαρισαῖοι τὰ σπέρματα, τοῦ λέγοντος ἐξετμήθησαν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, Γομόῤῥας ἔχοντες κληματίδα. Διὸ καὶ γεωργοῦσι σταφυλὴν χολῆς καὶ βότρυν πικρίας. Ὁ δὲ οἶνος αὐτῶν θυμὸς δρακόντων καὶ ἀσπίδων ἀνίατος. Ἡ σεβαμὰ δὲ ἄμπελος (ἐπιστροφὴ δὲ ἑρμηνεύεται) λόγον ἐσχηματισμένον δηλοῖ πρὸς εὐλάβειαν. Σχηματίζονται γὰρ βίον ὀρθὸν, ὑπαγόμενοι πολλοὺς εἰς τὴν οἰκείαν διαστροφὴν, χρηστὰ πράττειν δοκοῦντες καὶ παραινεῖν.
χῶν ἀπωλείᾳ καὶ πλάνῃ (ἐπεὶ καλέσας αὐτοὺς διὰ τοῦ ἀποκλαύσασθαι πρὸς μετάνοιαν, πειθομένους οὐκ ἔσχεν), τὸν ὑπὲρ αὐτῶν ἀναλαμβάνει κλαυθμόν, εἰπὼν μὲν ἤδη, Διὰ τοῦτο κλαύσομαι. Καὶ νῦν δὲ, φησί, τὰ ἐμὰ δάκρυα, καὶ ὁ κλαυθμὸς δι᾿ οὐδὲν ἕτερον, ἢ εἰς τὸ ἐντροπῆναί σε, ήγουν, ἐντραπήσῃ μάτην καλοῦσα πολλάκις τοὺς μὴ σῶσαι δυναμένους θεούς. Ως τεῖχος ᾧ ἐνεκαίνισας. Ἐπὶ γὰρ σεισμῷ τὸ τεῖχος κατέπεσεν, ὡς ἐλέγομεν, ἀνεκαί- νισαν αὐτὸ μοχθοῦντες ἀνόνητα. Κλαύσομαι οὖν φησί, μετὰ τῶν ἄλλων σου συμφορῶν, καὶ ὃ μάτην ᾠκοδομήσω τεῖχος ὑπὸ τῶν πολεμίων κατενεχθέν. Εἶτά φησι· Τοῦτο τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν Κύριος ἐπὶ Μωάβ, οπότε καὶ ἐλάλησεν. Οἱ δὲ λοιποὶ ἐξέδωκαν, δι τότε καὶ νῦν ἐλάλησεν. Δηλοῖ δὲ ἡ Γραφὴ, ὅτι πάλαι μὲν λόγοις ἐθεσπίζετο, νυνὶ δὲ καὶ ἔργοις ἐπι- τελεῖται. Καὶ πρὸ τοῦ παρόντος γὰρ προφήτου, διὰ Μωσέως ἐῤῥέθη· Οὐκ εἰσελεύσεται ᾿Αμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου ἕως δεκάτης γε- νεᾶς· ὁ τοίνυν πάλαι λαλήσας περὶ αὐτῆς, καὶ νῦν τοῦτο ποιεῖ δι᾿ ἐμοῦ. Β Καὶ νῦν λέγω, Ἐν τρισὶν ἐτῶν μισθωτού. Ὁ δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ μισθωτοῦ, ὡς ἐπὶ μισθω τοῦ, φησίν. Οἱ δὲ τρεῖς τὰ μετὰ ταῦτα διέστειλαν εἰπόντες· Ατιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ. Ο γὰρ καὶ σύνδεσμος τῶν ἑξῆς ἑτέραν ἔδειξε τὴν διάνοιαν τῶν πρόσθε, δηλούντων ὡς ἐν τρισὶν ἔτεσιντὰ περὶ τῆς Μωὰν ἐλάλησε Κύριος διὰ τοῦ προφήτου, ὡς μισθωτόν τινα τὸν ἄνδρα πρὸς τὴν τῶν ῥημά- των διάνοιαν λαβών. Οὐ γὰρ ὥσπερ ἡμεῖς ἁθρόως συνάπτοντες τὸ πᾶν ἀνάγνωσμα διερχόμεθα, οὕτω καὶ ὁ προφήτης· ἀλλὰ κατὰ μέρος ἐν διαφόρῳ τῷ χρόνῳ μέχρι τρίτον ἔτος ἐπλήρωσεν. Τινὲς δὲ τὸ, οπότε ἐλάλησε, δηλοῦν φασι τὸ σπάνιον τῆς τοῦ Θεοῦ πρὸς τοὺς Μωαβίτας γενομένης φωνής. Τῷ μὲν γὰρ Ἰσραὴλ συνεχῶς διαλέγεται· τοῖς δὲ ἔθνε σιν ὡς ἀλλοτρίοις σιγᾷ. Πλὴν ὅτι γεύει καὶ τούτους τῆς ἰδίας φιλανθρωπίας, ἵνα διὰ τῆς ἐν ὀλίγοις πεί- ρας, πρὸς τὴν τῶν τελείων ἐπιθυμίαν ὁρμῶσι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ἀνακομίζει πρὸς ἱστορίαν τὸν λόγον, ὅτεπερ αἱ δέκα φυλαὶ τῆς Δαβὶδ βασιλείας αποσπα σθεῖσαι τῇ τοῦ ἀποστήσαντος Ιεροβοάμ δυσσεβεία παρηκολούθησαν. Ἐφ᾽ οἷς ἀγανακτήσας Θεὸς οἱονεὶ Σαλμανασσὰρ ἐμισθώσατο τὴν Ασσύριον, ὃς ἀνά- στατον τὴν τούτων ἀπέδειξε χώραν τρισὶν ὅλοις ἔτε- σιν ἐνιζήσας αὐτῇ, ὅτε δὴ καὶ τὴν Μωαβ έχειρώ- σατο. Εἰ τοίνυν λελάληκε καὶ πάλαι Θεὸς, ἀλλὰ καὶ νῦν λέγω, ὅτι ἐν τοῖς τρισὶν ἔτεσιν τῶν ἐτῶν τοῦ μισθωτοῦ Σαλμανασσὰρ ἀτιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ · τοῦτ' ἔστιν ἡ βασιλεία, ἢ τὰ μεγέ 6η τῶν πόλεων, καὶ τῶν ἐνοικούντων τὸ πλῆθος, ή καὶ δηλοῖ τὴν ἡλικίαν τὴν μάχιμον. Ισ. δ. COMMENTARII IN ISAIAM. 21:4 A batur. Ipso deinde animorum errore et interitu commotus (quando lacrymis ad pœnitentiam invi- tatos audientes non habuit) eorum jam nomine, tanquam luctu revocato, ob id se ploraturum sigui- ficat quasi ad lacrymas et ploratum nullo alio fine, quam ut pudore saltem suffundantur, excitari se dicat : ac si frustra sæpe diis invocatis elusos, in quibus nullam servandi potestatem experti sint, pulore tandem confusum iri demonstret. Sequitur deinde, tanquam murum, quem instaurasti. Postquam enim terræ motu murus ipse, uti dicebamus, cor- ruiss. t, eumdem renovari frustra curaverant. Plo- rabo igitur, ait, cum cæteris calamitatibus tuis, et istud etiam, quod murum ab hostibus dejectum frustra excitaveris. Deinde ait : Hoc est verbum quod locutus est Dominus ad Moab, quando etiam loculus est. Ubi reliqui transtulerunt; jam inde et nunc locutus est. Significat autem Scriptura, Deum verbis quidem olim prædixisse, nunc vero reipsa efficere; quandoquidem longe ante hujus etiam prophetæ tempora in Domini Ecclesiam nec Ammonitas, nec Moabitas ad decimam usque generationem ingressuros esse a Mose pronuntiatum sit s. Qui ergo de illa dudum locutus fuerat, istud idem nunc per me, inquit, perficit. Quod deinde sequitur: Et nunc dico in tribus annis mercenarii; primum Symmachus tanquam sub mercenario dixit. Deinde quæ postea sequantur, ita tres distinguunt interpretes, et legunt: Et au- feretur gloria Moab. Ipsa enim et conjunctionis particula, aliam sequentium sententiam ostendit, quam fuerat præcedentium, quibus in tribus annis C res Moab locutum esse Dominum per prophetam si- D gnificatum est ; tanquam mercenarium aliquem vi- rum ad verborum sensum explicandum assumpsis- set. Non enim confertim, ut nos lectionem totam conjungentes facimus; sed vario membratim tein- pore, donec tertius impleretur annus, prophetam dixisse existimant. Nonnulli autem hisce, quando locutus est, rarum Domini ad Moabitas sermonem ideo significari putaverunt; quod Israelem sæpe, gentes autem, tanquam a se alienas, nunquam allo- quitur talibus autem suam ideo benevolentiam degustandam praebere, ut cum eam parvis in rebus experti fuerint, in magnas et perfectas ferantur avidius. Non desunt tamen, qui sermonem ad ejus temporis historiam putent referri, quo decem tri- bus, relicto Davidis regno, ad impium Jeroboamum defecerunt; qua re indignatus Dominus, Assyrium Salmanassarem tanquam mercede conduxit, ut triennio integro in corum regione moratus, eam popularetur quo tempore et Moabitide etiam poti- tus est. Si ergo aiunt, olim locutus est Dominus, et nunc elium dico, quod in tribus annis merce- narii Salmanassaris ignominia afficietur gloria Moab : quibus verbis, vel regnum ipsum; vel ure bium amplitudinem, et civium frequentiam; vel denique bello idoneum ætatis illius robur signi- ficari par sit. Deut. XXII, 3. * VARIE LECTIONES.
Ὧν τὰ δόγματα καὶ βίος ἄμπελος σεβαμὰ γνήσιον ἔχοντα μηδὲ ἐν ὑπὸ Μωαβιτῶν γεωργουμένη, ἡ τὰ ἴδια πολλὰ ποιοῦσα γεννήματα καταπίνειν τὰ ἔθνη λέγεται διαλεκτικῇ δυνάμει τοὺς ἀγυμνάστους, δι’ ὧν νικᾷ καταπίνουσα. Πρὸς οὓς καταπίνοντας ὁ λόγος φησὶ τοὺς τοιούτους λόγους καταπατεῖν . Ἡ γὰρ περὶ τούτου σχολὴ σχολάζειν ὑμᾶς οὐκ ἐᾷ [καὶ] συναφθῆναι πρὸς Ἰαζὴρ , τὴν ἑρμηνευομένην ἰσχὺς, ἣν οὖσαν πνευματικὴν οὐχ ὑποδέξεταί τις, ἐὰν μὴ τὰς ἀμπέλους καταπατήσῃ τῆς Σεβαμὰ τῆς ἰδίας ἐρημίας ἐπιλαθόμενος, καταλείπει δὲ ταύτην κρείττοσι χωρίοις ἐνδιαιτώμενος. Εἶτά φησιν· Οἱ ἀπεσταλμένοι ἐγκατελείφθησαν . Ψευδὴς γὰρ ἀπόστολος ὑπὸ Θεοῦ καταλείπεται . Ὑφ’ ὧν μὴ ἀπατᾶσθαί φησιν, ὡς ἰσχὺν ἐχόντων τοῖς πράγμασιν. Ἀβοήθητοι γάρ εἰσιν ἐκ Θεοῦ, ὡς μὴ διαβεβηκότες τὴν θάλαςσαν καὶ τοὺς πειρασμοὺς περιφεύγοντες. Τοιοῦτον γὰρ τὸ, «Ἦλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης.» Ὁ γὰρ ἀθλητὴς ὁμόσε τούτοις χωρεῖ, μὴ συγκαθιεὶς ἑαυτὸν δόγμασιν ἐθνικοῖς, διὰ σαρκὸς ἡδονὰς κερδᾶναι θέλων τοὺς διωγμούς.
χῶν ἀπωλείᾳ καὶ πλάνῃ (ἐπεὶ καλέσας αὐτοὺς διὰ τοῦ ἀποκλαύσασθαι πρὸς μετάνοιαν, πειθομένους οὐκ ἔσχεν), τὸν ὑπὲρ αὐτῶν ἀναλαμβάνει κλαυθμόν, εἰπὼν μὲν ἤδη, Διὰ τοῦτο κλαύσομαι. Καὶ νῦν δὲ, φησί, τὰ ἐμὰ δάκρυα, καὶ ὁ κλαυθμὸς δι᾿ οὐδὲν ἕτερον, ἢ εἰς τὸ ἐντροπῆναί σε, ήγουν, ἐντραπήσῃ μάτην καλοῦσα πολλάκις τοὺς μὴ σῶσαι δυναμένους θεούς. Ως τεῖχος ᾧ ἐνεκαίνισας. Ἐπὶ γὰρ σεισμῷ τὸ τεῖχος κατέπεσεν, ὡς ἐλέγομεν, ἀνεκαί- νισαν αὐτὸ μοχθοῦντες ἀνόνητα. Κλαύσομαι οὖν φησί, μετὰ τῶν ἄλλων σου συμφορῶν, καὶ ὃ μάτην ᾠκοδομήσω τεῖχος ὑπὸ τῶν πολεμίων κατενεχθέν. Εἶτά φησι· Τοῦτο τὸ ῥῆμα ὃ ἐλάλησεν Κύριος ἐπὶ Μωάβ, οπότε καὶ ἐλάλησεν. Οἱ δὲ λοιποὶ ἐξέδωκαν, δι τότε καὶ νῦν ἐλάλησεν. Δηλοῖ δὲ ἡ Γραφὴ, ὅτι πάλαι μὲν λόγοις ἐθεσπίζετο, νυνὶ δὲ καὶ ἔργοις ἐπι- τελεῖται. Καὶ πρὸ τοῦ παρόντος γὰρ προφήτου, διὰ Μωσέως ἐῤῥέθη· Οὐκ εἰσελεύσεται ᾿Αμμανίτης καὶ Μωαβίτης εἰς Ἐκκλησίαν Κυρίου ἕως δεκάτης γε- νεᾶς· ὁ τοίνυν πάλαι λαλήσας περὶ αὐτῆς, καὶ νῦν τοῦτο ποιεῖ δι᾿ ἐμοῦ. Β Καὶ νῦν λέγω, Ἐν τρισὶν ἐτῶν μισθωτού. Ὁ δὲ Σύμμαχος ἀντὶ τοῦ μισθωτοῦ, ὡς ἐπὶ μισθω τοῦ, φησίν. Οἱ δὲ τρεῖς τὰ μετὰ ταῦτα διέστειλαν εἰπόντες· Ατιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ. Ο γὰρ καὶ σύνδεσμος τῶν ἑξῆς ἑτέραν ἔδειξε τὴν διάνοιαν τῶν πρόσθε, δηλούντων ὡς ἐν τρισὶν ἔτεσιντὰ περὶ τῆς Μωὰν ἐλάλησε Κύριος διὰ τοῦ προφήτου, ὡς μισθωτόν τινα τὸν ἄνδρα πρὸς τὴν τῶν ῥημά- των διάνοιαν λαβών. Οὐ γὰρ ὥσπερ ἡμεῖς ἁθρόως συνάπτοντες τὸ πᾶν ἀνάγνωσμα διερχόμεθα, οὕτω καὶ ὁ προφήτης· ἀλλὰ κατὰ μέρος ἐν διαφόρῳ τῷ χρόνῳ μέχρι τρίτον ἔτος ἐπλήρωσεν. Τινὲς δὲ τὸ, οπότε ἐλάλησε, δηλοῦν φασι τὸ σπάνιον τῆς τοῦ Θεοῦ πρὸς τοὺς Μωαβίτας γενομένης φωνής. Τῷ μὲν γὰρ Ἰσραὴλ συνεχῶς διαλέγεται· τοῖς δὲ ἔθνε σιν ὡς ἀλλοτρίοις σιγᾷ. Πλὴν ὅτι γεύει καὶ τούτους τῆς ἰδίας φιλανθρωπίας, ἵνα διὰ τῆς ἐν ὀλίγοις πεί- ρας, πρὸς τὴν τῶν τελείων ἐπιθυμίαν ὁρμῶσι. Τινὲς δέ φασιν, ὡς ἀνακομίζει πρὸς ἱστορίαν τὸν λόγον, ὅτεπερ αἱ δέκα φυλαὶ τῆς Δαβὶδ βασιλείας αποσπα σθεῖσαι τῇ τοῦ ἀποστήσαντος Ιεροβοάμ δυσσεβεία παρηκολούθησαν. Ἐφ᾽ οἷς ἀγανακτήσας Θεὸς οἱονεὶ Σαλμανασσὰρ ἐμισθώσατο τὴν Ασσύριον, ὃς ἀνά- στατον τὴν τούτων ἀπέδειξε χώραν τρισὶν ὅλοις ἔτε- σιν ἐνιζήσας αὐτῇ, ὅτε δὴ καὶ τὴν Μωαβ έχειρώ- σατο. Εἰ τοίνυν λελάληκε καὶ πάλαι Θεὸς, ἀλλὰ καὶ νῦν λέγω, ὅτι ἐν τοῖς τρισὶν ἔτεσιν τῶν ἐτῶν τοῦ μισθωτοῦ Σαλμανασσὰρ ἀτιμασθήσεται ἡ δόξα Μωάβ · τοῦτ' ἔστιν ἡ βασιλεία, ἢ τὰ μεγέ 6η τῶν πόλεων, καὶ τῶν ἐνοικούντων τὸ πλῆθος, ή καὶ δηλοῖ τὴν ἡλικίαν τὴν μάχιμον. Ισ. δ. COMMENTARII IN ISAIAM. 21:4 A batur. Ipso deinde animorum errore et interitu commotus (quando lacrymis ad pœnitentiam invi- tatos audientes non habuit) eorum jam nomine, tanquam luctu revocato, ob id se ploraturum sigui- ficat quasi ad lacrymas et ploratum nullo alio fine, quam ut pudore saltem suffundantur, excitari se dicat : ac si frustra sæpe diis invocatis elusos, in quibus nullam servandi potestatem experti sint, pulore tandem confusum iri demonstret. Sequitur deinde, tanquam murum, quem instaurasti. Postquam enim terræ motu murus ipse, uti dicebamus, cor- ruiss. t, eumdem renovari frustra curaverant. Plo- rabo igitur, ait, cum cæteris calamitatibus tuis, et istud etiam, quod murum ab hostibus dejectum frustra excitaveris. Deinde ait : Hoc est verbum quod locutus est Dominus ad Moab, quando etiam loculus est. Ubi reliqui transtulerunt; jam inde et nunc locutus est. Significat autem Scriptura, Deum verbis quidem olim prædixisse, nunc vero reipsa efficere; quandoquidem longe ante hujus etiam prophetæ tempora in Domini Ecclesiam nec Ammonitas, nec Moabitas ad decimam usque generationem ingressuros esse a Mose pronuntiatum sit s. Qui ergo de illa dudum locutus fuerat, istud idem nunc per me, inquit, perficit. Quod deinde sequitur: Et nunc dico in tribus annis mercenarii; primum Symmachus tanquam sub mercenario dixit. Deinde quæ postea sequantur, ita tres distinguunt interpretes, et legunt: Et au- feretur gloria Moab. Ipsa enim et conjunctionis particula, aliam sequentium sententiam ostendit, quam fuerat præcedentium, quibus in tribus annis C res Moab locutum esse Dominum per prophetam si- D gnificatum est ; tanquam mercenarium aliquem vi- rum ad verborum sensum explicandum assumpsis- set. Non enim confertim, ut nos lectionem totam conjungentes facimus; sed vario membratim tein- pore, donec tertius impleretur annus, prophetam dixisse existimant. Nonnulli autem hisce, quando locutus est, rarum Domini ad Moabitas sermonem ideo significari putaverunt; quod Israelem sæpe, gentes autem, tanquam a se alienas, nunquam allo- quitur talibus autem suam ideo benevolentiam degustandam praebere, ut cum eam parvis in rebus experti fuerint, in magnas et perfectas ferantur avidius. Non desunt tamen, qui sermonem ad ejus temporis historiam putent referri, quo decem tri- bus, relicto Davidis regno, ad impium Jeroboamum defecerunt; qua re indignatus Dominus, Assyrium Salmanassarem tanquam mercede conduxit, ut triennio integro in corum regione moratus, eam popularetur quo tempore et Moabitide etiam poti- tus est. Si ergo aiunt, olim locutus est Dominus, et nunc elium dico, quod in tribus annis merce- narii Salmanassaris ignominia afficietur gloria Moab : quibus verbis, vel regnum ipsum; vel ure bium amplitudinem, et civium frequentiam; vel denique bello idoneum ætatis illius robur signi- ficari par sit. Deut. XXII, 3. * VARIE LECTIONES.
PG 87:2115Διὰ τοῦτο, Κλαύσομαι , φησὶν, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζὴρ , ὃν οἱ κατὰ Θεὸν κλαίουσι δυνατοὶ τὴν τοῦ βίου παροικίαν στενάζοντες, ποθοῦντες δὲ καὶ ἐκλείποντες εἰς τὰς αὐλὰς τοῦ Κυρίου· μήποτε δὲ καὶ ὡς ἰσχὺς κλαίεται μαρανθεῖσα νοσήματι, οὕτω καὶ ἄμπελος Σεβαμὰ μαρανθεῖσά τε καὶ μέλλουσα πυρὶ παραδίδοσθαι. Εἶτά φησι πρὸς τὴν Μωαβῖτιν , ὡς τὰ ταύτης δένδρα κατέβαλεν ἡ Ἐσεβὼν καὶ Ἐλεαλή . Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ μὲν Ἐσεβὼν , λογισμοί· ἡ δὲ Ἐλεαλὴ , Θεοῦ διάβασις. Ἡ γὰρ ἄμπελος ἡ ἀλλοτρία, καὶ ἡ φυτεία, ἢν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐράνιος, καταβάλλεται, ἑτεροδόξων ὄντα φρονήματα ὑπὸ λογισμῶν ὀρθῶν καὶ τῆς ἀνόδου τῆς πρὸς Θεὸν δι’ ἀγαθῶν ἔργων ὑψούσης ἡμᾶς. Μακάριος γὰρ οὗ ἐστιν ἀντίληψις αὐτοῦ παρὰ σοῦ, ἀναβάσεις σου ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. Μεθ’ ἅ φησιν, Ἐπὶ τῷ θερισμῷ σου καὶ τῷ τρυγητῷ σου καταπατήσω , εἰκότως· ὃν γὰρ θερίζει σῖτον, καὶ ὃν τρυγᾷ οἶνον, ἐναντίως ἔχουσι τῷ ἄρτῳ τῷ στηρίζοντι καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ οἴνῳ τῷ εὐφραίνοντι καρδίαν ἀνθρώπου. Διὸ πατεῖται παρὰ Θεοῦ τροφὴν ἢ ποτὸν γενέσθαι τοῖς ἐξ ἀδιακρισίας ἀγνοοῦσι κωλύοντος. Καὶ ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων.
Ανωθεν δέ, νόμοις ἀλληγορίας, ὑβριστήν Μωά τὸν ἀρχέκακιν καὶ ἀποστάτην νοήσωμεν δαίμονα, τῷ τε γὰρ κτίστῃ, καὶ τοῖς ἀνθρώποις ἐνύβρισε, καὶ τοὺς ἁλόντας αριστὰς ἀπεργάζεται, τους λα λοῦντας ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος αιρετικούς, καὶ τοὺς ελέγχοντας ἐξ ἀπορίας ὑβρίζοντας. Ον καὶ θερα πεύων ὁ Κύριός φησιν, ὡς ἐπὶ νόσου δεινῆς, Τήν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ὕβρις καὶ ἡ μῆνις αὐτοῦ, φησὶν, ἐστὶ ἰδιόκτητα πάθη. Ολολύζει δὲ φησὶν, ἀλγῶν, καὶ τῆς ἰδίας ἀσθενείας ἐπαισθα νόμενος. Τεῖχος δὲ ὀστράκινον, τὴν τῶν ἐπὶ σοφί φυσώντων ἐκάλεσε διαλεκτικὴν, ἐφ' ᾗπερ εὐφραί νονται. Τὸ φθέγξασθαι η δὲ αὐτοῖς τοῦτο τεῖχος προσέθηκεν ἐστράκου, δηλονότι σαθρότερα μελέτ τησιν ταῦτα ποιουμένοις, δέον μελετῶν ἐν τῷ νόμῳ Β Κυρίου. Καὶ ὅμως οὐκ ἐντραπήσονται. Διὸ τιμω ροῦνται τῇ τῶν πεδίων Εσεβὼν ἀφορίᾳ· τοῦτο δὲ διαλογισμὸς ἑρμηνεύεται. Τούτων οὖν οἱ διαλογισμοί, πεδία λεχθέντες διὰ τὸ πλῆθος, πενθήσουσιν ἀνονήτου τῆς αὐτῶν ἀσε βείας φανησομένης. Πενθήσει καὶ ἡ ἄμπελος Σε βαμά. Εκάστου γὰρ ἔθνους ἐστί τις ἄμπελος. Εκ γὰρ ἀμπέλου Σοδόμων ἡ ἄμπελος αὐτῶν. Καὶ ἀπ έκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αὐτῶν, περὶ τῶν Αἰγυπτίων ὁ Μωσῆς. Ἔστι καὶ ἄμπελος ἣν ἐφύτευσε Κύριος. "Ασω γάρ, φησί, τῷ ἡγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγαπητοῦ τῷ ἀμπελῶνι. Καὶ τῆς βασιλείας δὲ τὴν ἀμπελῶνα, φησὶν ὁ Κύριος, ἀπὸ τῶν μὴ ποιούντων ἀρθέντα καρποὺς "' ἔθνει δοθῆναι ποιοῦντι τοὺς ταύ της καρπούς, δηλῶν τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας, καθ᾽ οἷς οὐκ ἐπολιτεύοντο, ὧν τὰ νοήματα δοθῆναι ἔθνη διὰ πολιτείας ποιοῦντι καρπούς. Αὐτὴ λόγος ἀληθείας ἡ ἄμπελος· ἡ δὲ τῶν Αἰγυπτίων τοῦ ψεύ δους πρὸς γεωργίαν αὐτοῖς παρὰ τοῦ κοσμοκράτορος δοθεῖσα τοῦ σκότους τούτου· ἡ δὲ Σοδόμων ἀκαθάρ του βίου καὶ πράξεων, &ς δὴ γεωργεῖν ὁ πονηρὸς αὐτοὺς ἐμισθώσατο. Ἐξ ὧν λαβόντες Γραμματείς καὶ Φαρισαῖοι τὰ σπέρματα, τοῦ λέγοντος ἐξετμήθη σαν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, Γομόρρας ἔχοντες κληματίδα. Διὸ καὶ γεωργοῦσι σταφυλὴν χολῆς καὶ βότρυν πικρίας. Ὁ δὲ οἶνος αὐτῶν θυμὸς δρακόντων καὶ ἀσπίδων ἀνίατος. Η σεβαμὰ δὲ ἄμπελος (ἐπιστροφὴ δὲ ἑρμηνεύεται) λόγον ἐσχη- ματισμένον δηλοῖ πρὸς εὐλάβειαν. Σχηματίζονται γὰρ βίον ὀρθὸν, ὑπαγόμενοι πολλοὺς εἰς τὴν οἰκείαν διαστροφήν, χρηστὰ πράττειν δοκοῦντες καὶ παρ- αινεῖν. ἂν τὰ δόγματα καὶ βίος ἄμπελος σεβαμα γνήσιον ἔχοντα μηδὲ ἐν ν ὑπὸ Μωαβιτών γεωργου μένη, ἡ τὰ ἴδια πολλὰ ποιοῦσα γεννήματα κατα- γρ. φθέγξασθε, κ' καρποὺς ἀρθέντα. ' γρ. ἔχουσα μηδέν. PROCOPII GAZÆI Quod si ad allegoriæ leges ab initio placet re- A vocare, per contumeliosum Moub calamitatis aucto- rem apostatam dæmonem intelleximus. Neque enim in Creatorem modo, sed et in homines ipsos etiam contumeliosus fuit; eosque quos cepit, probris alios insectari, pravisque et lereticis opinionibus intumescere docuit ; in eos denique, a quibus re- futantur, quando nihil apte jam respondere valent, contumeliis insurgere. Quem sanare tamen, et lan- quam gravi morbo liberare cum studeat Dominus, superbiam se sustulisse adjicit. Sunt vero etiam injuria et furor, inquit, privato jure ad eum per- tinentes morbi. Ululabit item ait, non sine dolore, cum suam ipse virium imbecillitatem senserit. Si- gnificat deinde muri testacei nomine, illorum disse- rendi facultaten, quibus est sapientiæ opinione in- B tumescere jucundum. Quod autem loqui ad eos im- perat, qui in muro isto tesiaceo lætantur; ita va- nam eorum et imbecillam esse operam demonstrat, qui studium suum ad Dominicæ legis meditationem conferre debuerant. Nec tamen ait, convertentur ; et eos ob id ulciscetur camporum Esebon infertili- tas; cujus si nominis rationem postules, idem ac si cogitationem dicas, significabit. Horum igitur lugebunt, inquit, cogitationes agro- rum nomine, propter amplitudinem, significat; quando temerariam suam et stultam pietatis ra- tionem retectam intuebuntur. Lugebit etiam el vi- nea Sebama. Genti siquidem cuique attributa est quædam vinea. Scribitur enim : . De vinea Sodo- morum vinea eorum s. » Et apud Mosen : « Inter- fecit in grandine vineam eorum "., Est rursus et vinea quam plantavit Dominus. › Cantabo enim dilecto, ait, canticum dilecti vineæ "., Regni dein- de vineam bis se ablaturum significat Dominus *7, qui fructum non edunt; genti autem, quæ fructus pariat, daturum ; legem nimirum et pro- phetas : quorum præcepta cum negligerent, ea se genti patefacturum pollicetur, quæ vitæ instituto fructus pariat. Est igitur vinea isthæc verbum veri- talis : quæ autem Ægyptiorum, falsitatis et men- dacii; quæ eis a tenebrarum principe in culturam data est Sodomorum autem, vitæ sceleratæ et impuræ; quas ut colerent, a malo mercede condu- eti sunt. Ab iis cum Scribæ et Pharisæi originem ducerent, ab eo, qui veram se vitem esse profite- tur 4, refecti sunt, Gomorrhæ sarmenta habentes; unde uvam fellis et botrum amarissimum college- runt “ Vinum autem eorum fel draconum et aspi· duin insanabile ". Significat autem vinea Seba- ma (il est conversio, si vim nominis explices.ser- monem eum qui est ad pietatis et religionis spe- ciem comparatus. Multos enim, dum vitæ probita- tem simulant, ad suum vivendi genus isti pertra- hunt, qui honesta facere et hortari credantur : * Deut. xxx11, 32. Psal. Lxxvii, 47. » Deut. xxx11, 32. ibid. 33. C D Isa. V, 1. VARIE LECTIONES. - Matth. XXI, seqq. Joan. xv, 1.
Ἀφῃρέθη γὰρ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐδόθη ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Καὶ ἡ τῆσδε ψευδωνύμου γνώσεως φαντασία τὴν μὴ οὖσαν εὐφροσύνην ἀληθῆ τοῖς ἁλοῦσιν ἐμβάλλουσα, παραιρεῖται παρὰ Θεοῦ βοηθοῦντος τοῖς ἐκ ταύτης ἀπατωμένοις. Εἴποις δ’ ἂν ὑπολήνια , τὰς δεχομένας τὴν μοχθηρὰν διδασκαλίαν ψυχάς. Ἡ δὲ κοιλία τοῦ προφήτου ἐπὶ Μωὰβ, ὡς κιθάρα ἠχήσει , μουσικὴν εὐρυθμίαν ἀπὸ τῆς τοῦ κρούοντος ἐπιστήμης ἀποτελοῦσα. Λέγει δὲ κοιλίαν , ἅπερ ἐντὸς ἐκάλεσεν ὁ Δαβὶδ, Εὐλόγει, λέγων, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ, τοὺς λογισμοὺς σημαίνων τοὺς ἀγαθοὺς, τοὺς ἑκάστης γεννητικοὺς ἀρετῆς· ἐξ ὧν γὰρ ἕνδον κατορθοῦμεν εὐλογοῦμεν τὸν Κύριον. Οἷος ἦν Ἡσαί̈ας τὰ ἐντὸς ἔχων ὡς τεῖχος ὃ ἐνεκαίνισεν ὁ Θεὸς χάριτι περιτειχίζων αὐτὸν, ὡς μὴ διδόναι παρείσδυσιν τοῖς χείροσι λογισμοῖς, δίκην πολεμίων περικαθεζομένοις ἡμᾶς. Διὰ τοῦτο δὲ, φησὶ, τοὺς ἰσχυροὺς ἐχαρίσω μοι λογισμοὺς, ὡς ἐντραπῆναί σε τοὺς οὐκ ἐπιστρέφοντας ἐπὶ σὲ, διὰ τῆς τῶν προσαγομένων ἐλέγχων αὐτοῖς εὐτονίας·
Ανωθεν δέ, νόμοις ἀλληγορίας, ὑβριστήν Μωά τὸν ἀρχέκακιν καὶ ἀποστάτην νοήσωμεν δαίμονα, τῷ τε γὰρ κτίστῃ, καὶ τοῖς ἀνθρώποις ἐνύβρισε, καὶ τοὺς ἁλόντας αριστὰς ἀπεργάζεται, τους λα λοῦντας ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος αιρετικούς, καὶ τοὺς ελέγχοντας ἐξ ἀπορίας ὑβρίζοντας. Ον καὶ θερα πεύων ὁ Κύριός φησιν, ὡς ἐπὶ νόσου δεινῆς, Τήν ὑπερηφανίαν ἐξῆρα. ᾿Αλλὰ καὶ ἡ ὕβρις καὶ ἡ μῆνις αὐτοῦ, φησὶν, ἐστὶ ἰδιόκτητα πάθη. Ολολύζει δὲ φησὶν, ἀλγῶν, καὶ τῆς ἰδίας ἀσθενείας ἐπαισθα νόμενος. Τεῖχος δὲ ὀστράκινον, τὴν τῶν ἐπὶ σοφί φυσώντων ἐκάλεσε διαλεκτικὴν, ἐφ' ᾗπερ εὐφραί νονται. Τὸ φθέγξασθαι η δὲ αὐτοῖς τοῦτο τεῖχος προσέθηκεν ἐστράκου, δηλονότι σαθρότερα μελέτ τησιν ταῦτα ποιουμένοις, δέον μελετῶν ἐν τῷ νόμῳ Β Κυρίου. Καὶ ὅμως οὐκ ἐντραπήσονται. Διὸ τιμω ροῦνται τῇ τῶν πεδίων Εσεβὼν ἀφορίᾳ· τοῦτο δὲ διαλογισμὸς ἑρμηνεύεται. Τούτων οὖν οἱ διαλογισμοί, πεδία λεχθέντες διὰ τὸ πλῆθος, πενθήσουσιν ἀνονήτου τῆς αὐτῶν ἀσε βείας φανησομένης. Πενθήσει καὶ ἡ ἄμπελος Σε βαμά. Εκάστου γὰρ ἔθνους ἐστί τις ἄμπελος. Εκ γὰρ ἀμπέλου Σοδόμων ἡ ἄμπελος αὐτῶν. Καὶ ἀπ έκτεινεν ἐν χαλάζῃ τὴν ἄμπελον αὐτῶν, περὶ τῶν Αἰγυπτίων ὁ Μωσῆς. Ἔστι καὶ ἄμπελος ἣν ἐφύτευσε Κύριος. "Ασω γάρ, φησί, τῷ ἡγαπημένῳ ᾆσμα τοῦ ἀγαπητοῦ τῷ ἀμπελῶνι. Καὶ τῆς βασιλείας δὲ τὴν ἀμπελῶνα, φησὶν ὁ Κύριος, ἀπὸ τῶν μὴ ποιούντων ἀρθέντα καρποὺς "' ἔθνει δοθῆναι ποιοῦντι τοὺς ταύ της καρπούς, δηλῶν τὸν νόμον καὶ τοὺς προφήτας, καθ᾽ οἷς οὐκ ἐπολιτεύοντο, ὧν τὰ νοήματα δοθῆναι ἔθνη διὰ πολιτείας ποιοῦντι καρπούς. Αὐτὴ λόγος ἀληθείας ἡ ἄμπελος· ἡ δὲ τῶν Αἰγυπτίων τοῦ ψεύ δους πρὸς γεωργίαν αὐτοῖς παρὰ τοῦ κοσμοκράτορος δοθεῖσα τοῦ σκότους τούτου· ἡ δὲ Σοδόμων ἀκαθάρ του βίου καὶ πράξεων, &ς δὴ γεωργεῖν ὁ πονηρὸς αὐτοὺς ἐμισθώσατο. Ἐξ ὧν λαβόντες Γραμματείς καὶ Φαρισαῖοι τὰ σπέρματα, τοῦ λέγοντος ἐξετμήθη σαν, Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, Γομόρρας ἔχοντες κληματίδα. Διὸ καὶ γεωργοῦσι σταφυλὴν χολῆς καὶ βότρυν πικρίας. Ὁ δὲ οἶνος αὐτῶν θυμὸς δρακόντων καὶ ἀσπίδων ἀνίατος. Η σεβαμὰ δὲ ἄμπελος (ἐπιστροφὴ δὲ ἑρμηνεύεται) λόγον ἐσχη- ματισμένον δηλοῖ πρὸς εὐλάβειαν. Σχηματίζονται γὰρ βίον ὀρθὸν, ὑπαγόμενοι πολλοὺς εἰς τὴν οἰκείαν διαστροφήν, χρηστὰ πράττειν δοκοῦντες καὶ παρ- αινεῖν. ἂν τὰ δόγματα καὶ βίος ἄμπελος σεβαμα γνήσιον ἔχοντα μηδὲ ἐν ν ὑπὸ Μωαβιτών γεωργου μένη, ἡ τὰ ἴδια πολλὰ ποιοῦσα γεννήματα κατα- γρ. φθέγξασθε, κ' καρποὺς ἀρθέντα. ' γρ. ἔχουσα μηδέν. PROCOPII GAZÆI Quod si ad allegoriæ leges ab initio placet re- A vocare, per contumeliosum Moub calamitatis aucto- rem apostatam dæmonem intelleximus. Neque enim in Creatorem modo, sed et in homines ipsos etiam contumeliosus fuit; eosque quos cepit, probris alios insectari, pravisque et lereticis opinionibus intumescere docuit ; in eos denique, a quibus re- futantur, quando nihil apte jam respondere valent, contumeliis insurgere. Quem sanare tamen, et lan- quam gravi morbo liberare cum studeat Dominus, superbiam se sustulisse adjicit. Sunt vero etiam injuria et furor, inquit, privato jure ad eum per- tinentes morbi. Ululabit item ait, non sine dolore, cum suam ipse virium imbecillitatem senserit. Si- gnificat deinde muri testacei nomine, illorum disse- rendi facultaten, quibus est sapientiæ opinione in- B tumescere jucundum. Quod autem loqui ad eos im- perat, qui in muro isto tesiaceo lætantur; ita va- nam eorum et imbecillam esse operam demonstrat, qui studium suum ad Dominicæ legis meditationem conferre debuerant. Nec tamen ait, convertentur ; et eos ob id ulciscetur camporum Esebon infertili- tas; cujus si nominis rationem postules, idem ac si cogitationem dicas, significabit. Horum igitur lugebunt, inquit, cogitationes agro- rum nomine, propter amplitudinem, significat; quando temerariam suam et stultam pietatis ra- tionem retectam intuebuntur. Lugebit etiam el vi- nea Sebama. Genti siquidem cuique attributa est quædam vinea. Scribitur enim : . De vinea Sodo- morum vinea eorum s. » Et apud Mosen : « Inter- fecit in grandine vineam eorum "., Est rursus et vinea quam plantavit Dominus. › Cantabo enim dilecto, ait, canticum dilecti vineæ "., Regni dein- de vineam bis se ablaturum significat Dominus *7, qui fructum non edunt; genti autem, quæ fructus pariat, daturum ; legem nimirum et pro- phetas : quorum præcepta cum negligerent, ea se genti patefacturum pollicetur, quæ vitæ instituto fructus pariat. Est igitur vinea isthæc verbum veri- talis : quæ autem Ægyptiorum, falsitatis et men- dacii; quæ eis a tenebrarum principe in culturam data est Sodomorum autem, vitæ sceleratæ et impuræ; quas ut colerent, a malo mercede condu- eti sunt. Ab iis cum Scribæ et Pharisæi originem ducerent, ab eo, qui veram se vitem esse profite- tur 4, refecti sunt, Gomorrhæ sarmenta habentes; unde uvam fellis et botrum amarissimum college- runt “ Vinum autem eorum fel draconum et aspi· duin insanabile ". Significat autem vinea Seba- ma (il est conversio, si vim nominis explices.ser- monem eum qui est ad pietatis et religionis spe- ciem comparatus. Multos enim, dum vitæ probita- tem simulant, ad suum vivendi genus isti pertra- hunt, qui honesta facere et hortari credantur : * Deut. xxx11, 32. Psal. Lxxvii, 47. » Deut. xxx11, 32. ibid. 33. C D Isa. V, 1. VARIE LECTIONES. - Matth. XXI, seqq. Joan. xv, 1.
PG 87:2117λείπει γὰρ τῷ ἐντραπῆναι , τὸ αὐτοὺς ἔξωθεν ὀφεῖλον παραλαμβάνεσθαι. Ἐντρέπεται δὲ Θεὸν ὁ καλῶς νικῶντι νῶτα διδοὺς, μηδὲν ἁψιμαχῶν πρὸς ἀλήθειάν τε καὶ ἀρετήν. Διὰ δὲ τῶν ἑξῆς, τὸν ἐπὶ τέλει δηλοῖ τῆς εἰδωλολατρείας ἀφανισμὸν διὰ τῆς ἐπιφανείας τοῦ λόγου, καὶ τῆς Μωὰβ τιμωρίας ὥριες χρόνον, ὃν ἔτη τρία καλεῖ μισθωτοῦ . Διαβάλλει δὲ τὸν μισθωτὸν ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ ὄντα ποιμένα, καὶ τῇ φυγῇ τοῖς λύκοις προδιδόντα τὰ πρόβατα. Καὶ πάροικος δὲ μισθωτὸς ἱερέως οὐκ ἔδεται ἅγια, καθὰ νομοθετεῖ Μωσῆς· ἐξεμίσθωσεν οὖν ἑαυτὸν ὁ Μωὰβ , καὶ γέγονεν μισθωτὸς οὐκ ἀγαπήσας τὸν Θεὸν, φαντασίᾳ δὲ μισθοῦ, καὶ σωματικῶν ἐλπίδι πάντα ποιῶν, ὡς ὁ ποιῶν τὴν ἐλεημοσύνην εἰς τὸ δοξασθῆναι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων. Ἐλεῶν γὰρ οὐ ποιεῖ, μάτην δὲ δόξαν θηρώμενος. Τοιοῦτος καὶ ὁ μὴ πόθῳ τῆς ἀρετῆς σωφρονῶν, δοκεῖν δὲ μόνον βουλόμενος. Ἄτιμοι τοίνυν οἱ τοιοῦτοι παρὰ Θεῷ, ἀτιμίαν ἔχοντες μισθωτοῦ , ὡς οὐκ ἐκ διαθέσεως, τὸ δὲ τῆς ἀρετῆς ἔργον ἐπίπλαστον ἔχοντες· καὶ ὅσον ἐνταῦθα πλουτοῦσι τὸ δοκεῖν πλοῦτον τὸν μάταιον, τοσοῦτον μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῶν τὰ κρυπτὰ ἀποδοθήσεται τῆς αἰσχύνης ὁ μισθός ·
πίνειν τὰ ἔθνη λέγεται διαλεκτικῇ δυνάμει τους ἀγυμνάστους, δι' ὧν νικᾷ καταπίνουσα. Σ μ Πρὸς οὓς καταπίνοντας ὁ λόγος φησὶ τοὺς τοιού- τους λόγους καταπατεῖν. Ἡ γὰρ περὶ τούτου σχολή σχολάζειν ὑμᾶς οὐκ ἐξ [καὶ] συναφθῆναι πρὸς Ιαζής, τὴν ἑρμηνευομένην ἰσχύς, ἣν οὖσαν πνευ- ματικὴν οὐχ ὑποδέξεταί τις, ἐὰν μὴ τὰς ἀμπέλους καταπατήσῃ τῆς Σεβαμὰ τῆς ἰδίας ἐρημίας ἐπι λαθόμενος, καταλείπει δὲ ταύτην κρείττοσι χωρίοις ἐνδιαιτώμενος. Εἶτά φησιν· Οἱ ἀπεσταλμένοι ἐγκατ- ελείφθησαν. Ψευδῆς γὰρ ἀπόστολος ὑπὸ Θεοῦ καταλείπεται. Ὑφ᾽ ὧν μὴ ἀπατᾶσθαί φησιν, ὡς ἰσχὺν ἐχόντων τοῖς πράγμασιν. ᾿Αβοήθητοι γάρ εἰσιν ἐκ Θεοῦ, ὡς μὴ διαβεβηκότες τὴν θάλασ σαν καὶ τοὺς πειρασμούς περιφεύγοντες. Τοιοῦτον γὰρ τὸ, « Ηλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. » Ο γὰρ ἀθλητὴς ὁμόσε τούτοις χωρεί, μὴ συγκαθιείς ἑαυτὸν δόγμασιν ἐθνικοῖς, διὰ σαρκὸς ἡδονὰς κερ- δῆναι θέλων τοὺς διωγμούς. Διὰ τοῦτο, Κλαύσομαι, φησὶν, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζὴρ, ἂν οἱ κατὰ Θεὸν κλαίουσι δυνατοὶ τὴν τοῦ βίου παροικίαν στενά- ζοντες, ποθοῦντες δὲ καὶ ἐκλείποντες εἰς τὰς αὐλὰς τοῦ Κυρίου· μήποτε δὲ καὶ ὡς ἰσχὺς κλαίεται μαθ ρανθεῖσα νοσήματι, οὕτω καὶ ἄμπελος Σεβαμά μα ρανθεῖσά τε καὶ μέλλοντα πυρὶ παραδίδοσθαι. Εἶτά φησι πρὸς τὴν Μωαβίτιν, ὡς τὰ ταύτης δένδρα κατέβαλεν ἡ Ἑσεβὼν καὶ Ἐλεαλή. Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ μὲν Εσεβών, λογισμοί· ἡ δὲ Ἑλεαλὴ, Θεοῦ ς διάβασις. Η γὰρ ἄμπελος ἡ ἀλλοτρία, καὶ ἡ φυτεία, ἦν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐράνιος, καταβάλλεται, ἑτεροδόξων ὄντα φρονήματα ὑπὸ λογισμῶν ὀρθῶν καὶ τῆς ἀνόδου τῆς πρὸς Θεὸν δι' ἀγαθῶν ἔργων ὑψούσης ἡμᾶς. Μακάριος γὰρ οὗ ἐστιν ἀντίληψις αὐτοῦ παρὰ σοῦ, ἀναβάσεις σου ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. Μεθ' ά φησιν, Ἐπὶ τῷ θερισμῷ σου καὶ τῷ τρυ γητῷ σου καταπατήσω, εἰκότως· ἐν γὰρ θερίζει σἶτον, καὶ ὃν τρυγᾷ οἶνον, ἐναντίως ἔχουσι τῷ ἄρτῳ τῷ στηρίζοντι καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ οἴνῳ τῷ εὐ φραίνοντι καρδίαν ἀνθρώπου. Διὸ πατεῖται παρὰ Θεοῦ τροφὴν ἢ ποτὲν γενέσθαι τοῖς ἐξ ἀδιακρισίας ἀγνοοῦσι κωλύοντος. Καὶ ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων. Αφηρέθη γὰρ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐδόθη ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Καὶ ἡ τῆσδε ψευ δωνύμου γνώσεως φαντασία τὴν μὴ οὖσαν εὐφρο σύνην ἀληθῆ τοῖς ἁλοῦσιν ἐμβάλλουσα, παραιρεί ται παρὰ Θεοῦ βοηθοῦντος τοῖς ἐκ ταύτης ἀπατω- μένοις. Εἴποις δ' ἂν ὑπολήνια, τὰς δεχομένας τὴν μοχθηρὰν διδασκαλίαν ψυχάς. Ἡ δὲ κοιλία τοῦ προφήτου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει, μουσικὴν 15ο * γρ. καταλείπῃ. COMMENTARII IN ISAIAM. A quorum tamen sive doctrina, sive vita, tanquam vinea Sebama, quæ a Moabitis colitur, sincerum nihil habeat ; sed multa privatim edita sobole, dialectica facultate male exercitatas gentes absorbeat. Jubet itaque eos, qui absorbent, ejusmodi ratio- nes prophetæ conculcare, quando quod in his dis- ceptationibus otium impenditur, neque nos quie- scere, neque cum lazir (quæ robur sen vires signi- ficat) conjungi permittit : quam, cum spiritualis sit, nemo assequatur, qui Sebama vineas non con- culcarit, et propria solitudinis oblitus, ea relicta, loca meliora non incolebat. Adjicit deinde : Qui missi sunt, derelicti sunt. Quia qui apostoli nomen ementitur, a Deo derelinquitur : atque a talibus cavere præcipit, qui in operibus vires suas osten- tant, ne decipiamur. Divina siquidem ope ideo sunt destituti, quod mare non transierunt nec est illud : tentationes effugerunt. Tale enim • Veni in altitudinem maris ". » Ad haec enim, qui athleta est, cominus accedit, ethnicorum pla- cita amplectendo, per corporis voluptates per- secutiones studens effugere. Hinc est, quod ploraturum se tanquam ploratu Iazir addit; quomo- do ipsi plorare soliti sunt, qui ad Deum vires suas et potentiam referentes, vitæ genus anteactum ita deflent, ut atriorum Domini desiderio veluti tabc- scant et deficiants: non eorum more, qui vires mor- bo languidas, veluti arescentem et jam igni tra- dendam vineam Sebana plorant. Deinde converso ad Moabiiidem sermone, arbores ejus ab Esebon, et Eleale dejectas esse adjicit: quorum utramque si interpreteris, rationes Esebon, transitum Eleale sonabit. Vitis enim peregrina, eaque etiam consi- tio, quam Pater cœlestis non plantavit, avellitur 8: quorum nomine, temerarias a fide alienorum opi- niones intelligimus, quæ cogitationibus rectis, ope- rumque bonitate, quibus ipsi ad Deum redeuntes erigimur, evertuntur. Beatum enim merito dixerim, cujus a te auxilium, Domine, et cujus in corde ascensiones tuge 6. D Psal. LXVIII, 3. Sequitur deinde, messem tuam et vindemiam tuam conculcabo : nec immerito sane; quando quæ ab- ea, sive messis, sive vindemia colligitur, contraria plane ratione ab ipso pane, qui cor hominis confir- mnat, et a vino, quod idem lærifcat se, se habeat. A Deo itaque conculcatur, ne iis jam, qui certa ra- tione in potum et cibum eodem uti non didiceru: t, nutriendi facultatem retineat. Et tolletur lætitia et exsultatio de ritibus tuis. Ab Israel enim ablatum est regnum Dei, et genti, quæ fructus ejus ederet, datum. Abluta rursus et ipsa, Deo deceptis opitu- Jante, vanæ et absurdæ opinionis persuasio, quæ falsam captis pro vera lætitiam afferebat. Torcula- ria deinde, malis præceptionibus imbutas animas possis appellare. Eo deinde, quo: prophet;e venter ad Moab tanquam citharam sonaturus dicitur, con- ** Psal. LXXXını, 3. Matth. xv, 13. Psal. LXXXIII, VARIE LECTIONES. 6. 6s Psal. culi,
καὶ ὁ πολλὴν συνάγων ταῖς χερσὶν ἀκαρπίαν, πλείονα τὴν ὕλην ἕξει τῆς ἀτιμίας . Καὶ ὁ ἐνεργῶν θησαυρίσματα γλώσσῃ ψευδεῖ, μάταια διώκει, καὶ ἐλεύσεται ἐπὶ παγίδας θανάτου, καὶ καταλειφθήσεται ὀλιγοστὸς, καὶ οὐκ ἔντιμος , εὐεργεσίᾳ τῶν ἐπὶ κακίαν συγκεκροτημένων. ΚΕΦΑΛ. ΙΖ. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΔΑΜΑΣΚΟΝ . αια. Ἰδοὺ Δαμασκὸς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων, καὶ ἔσται εἰς πτῶσιν, καταλελειμμένη εἰς τὸν αἰῶνα, εἰς κοίτην ποιμνίων καὶ ἀνάπαυσιν. Καὶ οὐκ ἔσται ὁ διώκων. Καὶ οὐκέτι ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν ἐκεῖ τὸν Ἐφραὶ̈μ, κ.τ.λ. Ἄνω δὴ μὲν διὰ τῶν ἔμπροσθεν τὸν τῶν Ἀσσυρίων ἄρχοντα παρέστησεν λέγοντα, Καὶ ἔλαβον Ἀραβίαν, καὶ Δαμασκὸν, καὶ Σαμάρειαν, ὃ καὶ δηλοῦται διὰ τῆς ἐν Βασιλείαις Γραφῆς λεγούσης. «Καὶ ἀνέβη βασιλεὺς Ἀσσυρίων εἰς Δαμασκὸν, καὶ συνέλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπῴκισεν αὐτήν.» Νῦν δέ φησιν ὁ λόγος περὶ μελλούσης ἑτέρας ἁλώσεως, ἣν ὁ Βαβυλώνιος πεποίηται βασιλεὺς, ὅτε τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπῆλθεν αὖθις, καὶ ταύτην ἑλὼν, ἐκ βάθρων τε πᾶσαν ἠφανικώς. Ἣν δηλῶν Ἱερεμίας φησίν· «Ἐξελύθη Δαμασκός·
πίνειν τὰ ἔθνη λέγεται διαλεκτικῇ δυνάμει τους ἀγυμνάστους, δι' ὧν νικᾷ καταπίνουσα. Σ μ Πρὸς οὓς καταπίνοντας ὁ λόγος φησὶ τοὺς τοιού- τους λόγους καταπατεῖν. Ἡ γὰρ περὶ τούτου σχολή σχολάζειν ὑμᾶς οὐκ ἐξ [καὶ] συναφθῆναι πρὸς Ιαζής, τὴν ἑρμηνευομένην ἰσχύς, ἣν οὖσαν πνευ- ματικὴν οὐχ ὑποδέξεταί τις, ἐὰν μὴ τὰς ἀμπέλους καταπατήσῃ τῆς Σεβαμὰ τῆς ἰδίας ἐρημίας ἐπι λαθόμενος, καταλείπει δὲ ταύτην κρείττοσι χωρίοις ἐνδιαιτώμενος. Εἶτά φησιν· Οἱ ἀπεσταλμένοι ἐγκατ- ελείφθησαν. Ψευδῆς γὰρ ἀπόστολος ὑπὸ Θεοῦ καταλείπεται. Ὑφ᾽ ὧν μὴ ἀπατᾶσθαί φησιν, ὡς ἰσχὺν ἐχόντων τοῖς πράγμασιν. ᾿Αβοήθητοι γάρ εἰσιν ἐκ Θεοῦ, ὡς μὴ διαβεβηκότες τὴν θάλασ σαν καὶ τοὺς πειρασμούς περιφεύγοντες. Τοιοῦτον γὰρ τὸ, « Ηλθον εἰς τὰ βάθη τῆς θαλάσσης. » Ο γὰρ ἀθλητὴς ὁμόσε τούτοις χωρεί, μὴ συγκαθιείς ἑαυτὸν δόγμασιν ἐθνικοῖς, διὰ σαρκὸς ἡδονὰς κερ- δῆναι θέλων τοὺς διωγμούς. Διὰ τοῦτο, Κλαύσομαι, φησὶν, ὡς τὸν κλαυθμὸν Ἰαζὴρ, ἂν οἱ κατὰ Θεὸν κλαίουσι δυνατοὶ τὴν τοῦ βίου παροικίαν στενά- ζοντες, ποθοῦντες δὲ καὶ ἐκλείποντες εἰς τὰς αὐλὰς τοῦ Κυρίου· μήποτε δὲ καὶ ὡς ἰσχὺς κλαίεται μαθ ρανθεῖσα νοσήματι, οὕτω καὶ ἄμπελος Σεβαμά μα ρανθεῖσά τε καὶ μέλλοντα πυρὶ παραδίδοσθαι. Εἶτά φησι πρὸς τὴν Μωαβίτιν, ὡς τὰ ταύτης δένδρα κατέβαλεν ἡ Ἑσεβὼν καὶ Ἐλεαλή. Ἑρμηνεύεται δὲ ἡ μὲν Εσεβών, λογισμοί· ἡ δὲ Ἑλεαλὴ, Θεοῦ ς διάβασις. Η γὰρ ἄμπελος ἡ ἀλλοτρία, καὶ ἡ φυτεία, ἦν οὐκ ἐφύτευσεν ὁ Πατὴρ ὁ οὐράνιος, καταβάλλεται, ἑτεροδόξων ὄντα φρονήματα ὑπὸ λογισμῶν ὀρθῶν καὶ τῆς ἀνόδου τῆς πρὸς Θεὸν δι' ἀγαθῶν ἔργων ὑψούσης ἡμᾶς. Μακάριος γὰρ οὗ ἐστιν ἀντίληψις αὐτοῦ παρὰ σοῦ, ἀναβάσεις σου ἐν τῇ καρδίᾳ αὐτοῦ. Μεθ' ά φησιν, Ἐπὶ τῷ θερισμῷ σου καὶ τῷ τρυ γητῷ σου καταπατήσω, εἰκότως· ἐν γὰρ θερίζει σἶτον, καὶ ὃν τρυγᾷ οἶνον, ἐναντίως ἔχουσι τῷ ἄρτῳ τῷ στηρίζοντι καρδίαν ἀνθρώπου, καὶ οἴνῳ τῷ εὐ φραίνοντι καρδίαν ἀνθρώπου. Διὸ πατεῖται παρὰ Θεοῦ τροφὴν ἢ ποτὲν γενέσθαι τοῖς ἐξ ἀδιακρισίας ἀγνοοῦσι κωλύοντος. Καὶ ἀρθήσεται εὐφροσύνη καὶ ἀγαλλίαμα ἐκ τῶν ἀμπέλων. Αφηρέθη γὰρ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ ἡ βασιλεία τοῦ Θεοῦ, καὶ ἐδόθη ἔθνει ποιοῦντι τοὺς καρποὺς αὐτῆς. Καὶ ἡ τῆσδε ψευ δωνύμου γνώσεως φαντασία τὴν μὴ οὖσαν εὐφρο σύνην ἀληθῆ τοῖς ἁλοῦσιν ἐμβάλλουσα, παραιρεί ται παρὰ Θεοῦ βοηθοῦντος τοῖς ἐκ ταύτης ἀπατω- μένοις. Εἴποις δ' ἂν ὑπολήνια, τὰς δεχομένας τὴν μοχθηρὰν διδασκαλίαν ψυχάς. Ἡ δὲ κοιλία τοῦ προφήτου ἐπὶ Μωάβ, ὡς κιθάρα ηχήσει, μουσικὴν 15ο * γρ. καταλείπῃ. COMMENTARII IN ISAIAM. A quorum tamen sive doctrina, sive vita, tanquam vinea Sebama, quæ a Moabitis colitur, sincerum nihil habeat ; sed multa privatim edita sobole, dialectica facultate male exercitatas gentes absorbeat. Jubet itaque eos, qui absorbent, ejusmodi ratio- nes prophetæ conculcare, quando quod in his dis- ceptationibus otium impenditur, neque nos quie- scere, neque cum lazir (quæ robur sen vires signi- ficat) conjungi permittit : quam, cum spiritualis sit, nemo assequatur, qui Sebama vineas non con- culcarit, et propria solitudinis oblitus, ea relicta, loca meliora non incolebat. Adjicit deinde : Qui missi sunt, derelicti sunt. Quia qui apostoli nomen ementitur, a Deo derelinquitur : atque a talibus cavere præcipit, qui in operibus vires suas osten- tant, ne decipiamur. Divina siquidem ope ideo sunt destituti, quod mare non transierunt nec est illud : tentationes effugerunt. Tale enim • Veni in altitudinem maris ". » Ad haec enim, qui athleta est, cominus accedit, ethnicorum pla- cita amplectendo, per corporis voluptates per- secutiones studens effugere. Hinc est, quod ploraturum se tanquam ploratu Iazir addit; quomo- do ipsi plorare soliti sunt, qui ad Deum vires suas et potentiam referentes, vitæ genus anteactum ita deflent, ut atriorum Domini desiderio veluti tabc- scant et deficiants: non eorum more, qui vires mor- bo languidas, veluti arescentem et jam igni tra- dendam vineam Sebana plorant. Deinde converso ad Moabiiidem sermone, arbores ejus ab Esebon, et Eleale dejectas esse adjicit: quorum utramque si interpreteris, rationes Esebon, transitum Eleale sonabit. Vitis enim peregrina, eaque etiam consi- tio, quam Pater cœlestis non plantavit, avellitur 8: quorum nomine, temerarias a fide alienorum opi- niones intelligimus, quæ cogitationibus rectis, ope- rumque bonitate, quibus ipsi ad Deum redeuntes erigimur, evertuntur. Beatum enim merito dixerim, cujus a te auxilium, Domine, et cujus in corde ascensiones tuge 6. D Psal. LXVIII, 3. Sequitur deinde, messem tuam et vindemiam tuam conculcabo : nec immerito sane; quando quæ ab- ea, sive messis, sive vindemia colligitur, contraria plane ratione ab ipso pane, qui cor hominis confir- mnat, et a vino, quod idem lærifcat se, se habeat. A Deo itaque conculcatur, ne iis jam, qui certa ra- tione in potum et cibum eodem uti non didiceru: t, nutriendi facultatem retineat. Et tolletur lætitia et exsultatio de ritibus tuis. Ab Israel enim ablatum est regnum Dei, et genti, quæ fructus ejus ederet, datum. Abluta rursus et ipsa, Deo deceptis opitu- Jante, vanæ et absurdæ opinionis persuasio, quæ falsam captis pro vera lætitiam afferebat. Torcula- ria deinde, malis præceptionibus imbutas animas possis appellare. Eo deinde, quo: prophet;e venter ad Moab tanquam citharam sonaturus dicitur, con- ** Psal. LXXXını, 3. Matth. xv, 13. Psal. LXXXIII, VARIE LECTIONES. 6. 6s Psal. culi,
PG 87:2119ἀπεστράφη εἰς φυγήν.« Καὶ μεθ’ ἕτερα, »Διατοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οἱ πολεμισταί σου πεσοῦνται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησὶ Κύριος τῶν δυνάμεων· Καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταφάγεται ἄμφοδα υἱοῦ Ἄδερ.« Πρόσκειται δὲ νῦν κατὰ μόνους τοὺς Ἑβδομήκοντα τῷ καταλελειμμένη τὸ εἰς τὸν αἰῶνα · ὅπερ ἐστὶ περιττόν. Χρονικὴ γὰρ, ἀλλ’ οὐ διηνεκὴς ἡ πτῶσις ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων ἐγένετο, ὅτε καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ ἐχειρώσαντο. Ὡς γὰρ αὕτη ὑπὸ τῶν ἀφεθέντων αἰχμαλώτων ᾠκίσθη, οὕτως ἀνοικοδομηθείσης Δαμασκοῦ βασίλειον ἐν αὐτῇ συνέστη πάλιν· ὃ καὶ μέχρι τῶν ἀποστολικῶν διήρκεσε χρόνων. Φησὶ γοῦν ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Ἀρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν ἐφρούρει τὴν πόλιν πιάσαι με. Τὰ οὖν πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ τοὺς τῶν Ἀσσυρίων ἀνοίσομεν χρόνους, καθ’ οὓς συνέβη Δαμασκῷ πολιορκία διττή. Εἰκὸς δέ φασι, κἀν τοῖς Περσικοῖς τε καὶ Μακεδονικοῖς ἕτερα πάλιν παθεῖν, ἃ καὶ δηλοῦσθαι διὰ τοῦ· Ἰδοὺ Δαμασκὸς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων . Τὸ δὲ οὐκ ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Ἐφραὶμ, καὶ οὐκέτι βασιλεία ἐν Δαμασκῷ , τοῖς Ῥωμαϊκοῖς ἁρμόσειε χρόνοις.
Α εὐρυθμίαν ἀπὸ τῆς τοῦ κρούοντος ἐπιστήμης ἀποτε Β λοῦσα. Λέγει δὲ κοιλίαν, ἅπερ ἐντὸς ἐκάλεσεν ὁ Δαβίδ, Εὐλόγει, λέγων, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ, τοὺς λογισμούς ση μαίνων τοὺς ἀγαθούς, τοὺς ἑκάστης γεννητικοὺς ἀρε τῆς· ἐξ ὧν γὰρ ἔνδον κατορθοῦμεν εὐλογοῦμεν τὸν Κύ ριον. Οἷος ἦν Ησαΐας τὰ ἐντὸς ἔχων ὡς τεῖχος ὁ ἐν εκαίνισεν ὁ Θεός χάριτι περιτειχίζων αὐτὸν, ὡς μὴ διδόναι παρείσδυσιν τοῖς χείροσι λογισμοίς, δίκην πολεμίων περικαθεζομένοις ἡμᾶς. Διὰ τοῦτο δέ, φησί, τοὺς ἰσχυροὺς ἐχαρίσω μοι λογισμούς, ὡς ἐντρα- πῆναι σε τοὺς οὐκ ἐπιστρέφοντας ἐπὶ σὲ, διὰ τῆς τῶν προσαγομένων ἐλέγχων αὐτοῖς εὐτονίας· λείπει γὰρ τῷ ἐντραπῆναι, τὸ αὐτοὺς ἔξωθεν ὀφείλον παραλαμβάνεσθαι. Εντρέπεται δὲ Θεὸν ὁ καλῶς νικῶντι νῶτα διδοὺς, μηδὲν ἁψιμαχῶν πρὸς ἀλή θειάν τε καὶ ἀρετήν. Διὰ δὲ τῶν ἑξῆς, τὸν ἐπὶ τέλει δηλοῖ τῆς εἰδωλολατρείας ἀφανισμὸν διὰ τῆς ἐπιφα- νείας τοῦ λόγου, καὶ τῆς Μωάβ τιμωρίας ὥριες χρόνον, ὃν ἔτη τρία καλεί μισθωτού. Διαβάλλει δὲ τὸν μισθωτὸν ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ ὄντα ποιμένα, καὶ τῇ φυγῇ τοῖς λύκοις προδιδόντα τὰ πρόβατα. Καὶ παρ- οικος δὲ μισθωτὸς ἱερέως οὐκ ἔδεται ἅγια, καθα νομοθετεί Μωσῆς· ἐξεμίσθωσεν οὖν ἑαυτὸν ὁ Μωάβ, καὶ γέγονεν μισθωτὸς οὐκ ἀγαπήσας τὸν Θεὸν, φαντασίᾳ δὲ μισθοῦ, καὶ σωματικῶν ἐλπίδι πάντα ποιῶν, ὡς ὁ ποιῶν τὴν ἐλεημοσύνην εἰς τὸ δοξα σθῆναι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων. Ἐλεῶν γὰρ οὐ ποιεῖ, μάτην δὲ δόξαν θηρώμενος. Τοιοῦτος καὶ ὁ μὴ πόθῳ τῆς ἀρετῆς σωφρονῶν, δοκεῖν δὲ μόνον βουλόμενος. Ατιμοι τοίνυν οἱ τοιοῦτοι παρὰ Θεῷ, ἀτιμίαν ἔχον- τες μισθωτοῦ, ὡς οὐκ ἐκ διαθέσεως, τὸ δὲ τῆς ἀρετῆ; ἔργον ἐπίπλαστον ἔχοντες· καὶ ὅσον ἐνταῦθα πλουτοῦσι τὸ δοκεῖν πλοῦτον τὸν μάταιον, τοσοῦτον κ μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῶν τὰ κρυπτὰ ἀποδοθή- σεται τῆς αἰσχύνης ὁ μισθός· καὶ ὁ πολλὴν συν- ἄγων ταῖς χερσὶν ἀκαρπίαν, πλείονα τὴν ὕλην ἕξει τῆς ἀτιμίας. Καὶ ὁ ἐνεργῶν θησαυρίσματα γλώσσῃ ψευδεῖ, μάταια διώκει, καὶ ἐλεύσεται ἐπὶ παγίδας θανάτου, καὶ καταλειφθήσεται ὀλιγοστὸς, καὶ οὐκ ἔντιμος, εὐεργεσίᾳ τῶν ἐπὶ κακίαν συγκεκροτη μένων. γρ. ὥρισε. 2ἴσ. τοσοῦτος. ΚΕΦΑΛ. ΙΖ'. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΔΑΜΑΣΚΟΝ. αν ια'. Ιδού Δαμασκὸς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων, καὶ ἔσται εἰς πτῶσιν, καταλελειμμένη εἰς τὸν αἰῶνα, εἰς κοίτην ποιμνίων καὶ ἀνάπαυσιν. Καὶ οὐκ ἔσται ὁ διώκων. Καὶ οὐκέτι ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν ἐκεῖ τὸν Ἐφραίμ, κ. τ. λ. *Ανω δὴ μὲν διὰ τῶν ἔμπροσθεν τὸν τῶν Ἀσσυ ρίων ἄρχοντα παρέστησεν λέγοντα, Καὶ ἔλαβον Αρα PROCOPII GAZEI centus musicus, qui pulsentis industria perficiatur, describitur; et ventris nomine ea significantur, quæ interna David appellat, cum animam suam ad Domini laudes, et quæ intra se sunt ad sancti no- minis ejus prædicationem hortatur 56; honestus scilicet, et virtutum omnium parentes animi cogitationes innuens. Ex quibus enim bene intus sentimus, iisdem ipsi Deum laudare et benedicere putamur. Qualis erat Isaias, cui Deus quæ intus erant, tanquam muro instaurato cinxerat et muni- veral, ne cogitationibus malis, a quibus, tanquani lostibus, obsidemur, ad eum accessus pateret. Fortes igitur et validas rationes a Deo sibi in id esse concessas ostendit, ut qui ad eum non rever- tuntur, argumentorum viribus, quæ ipsis addu- cuntur, confundi possint. Est enim ad confundendi verbum, ipsos, quod deest, extrinsecus assumen - dum. Optime autem Dei nomine confunditur, qui pudore suffusus, ita vincenti terga dat, ut bellum adversus veritatem et virtutem amplius non in- slaurel. Quæ postea sequuntur, idolorum cultum, ipso verbi adventu tandem sublatum iri funditus, immuunt: quibus pœnarum ultionisque Moabitica tempus definivit, quod mercenarii triennium appel- lat. Accusal vero et mercenarium Salvator ** lan- quam qui pastor non sit, fugaque arrepta, gregem lupis prodere consueverit. Quin et peregrinum mer- cede sacerdoti famulantem: iis, quæ sancta sunt, vesci cavet Moses legislator. Se ipse ergo merce- narium fecit Moab, qui non amore in Deum, sed mercedis opinione, rerumque corporearum ex- spectatione, fecerit omnia, quod ii solent qui lar- giuntur egenis, ut ab hominibus laudentur. Non enim id faciunt, quod eorum miseria moveantur; scd quod gloriam venentur inauiter, quales et ipsi sunt, qui non virtutis studio, sed hominum opinio- ne ducti aliquid aggrediuntur. Inglorii ergo tales anerito apud Deum sunt, qui mercenarii ignominiam, non lonesto mentis affectu, sed simulata probita- tis specie consequuntur. Quantum deinde refert divítum in hac vita, si vanæ putentur divitiæ: tan- tuin quoque dedecoris et ignominiæ, quo tempore occulta omnibus patere contigerit, mercedis nomine reponetur. Quo enim plura quisque scelera ad- miserit, eo et ille majorem ad ignominiam materiam habuerit. Qui rursum mendacis linguæ thesauros recondit, vana persequitur, et in mortis laqueos deveniet, egentissimusque et non honorabilis, eorum beneficio qui in malitia coacervati sunt, relinquetur. C CAP. XVII. , VERBUM CONTRA DAMASCUM. VERS. 1-11. Ecce Damascus tolletur a civitatibus,el erit in ruinam, derelicta in sæculum, in cubile gregum el requiem. Et non erit qui persequatur. Et non erit amplius munita, ut illuc confugiat Ephraim, etc. Antea quidem (ut superioribus patet) Assyriorum principem de Arabia, de Dama- Psul. cul, 1. Joan. x, 43. D VARIE LECTIONES.
Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν οἱ κατὰ μέρος πανταχοῦ καθῄρηντο βασιλεῖς. Μερικὴν γὰρ πτῶσιν, ἀλλ’ οὐκ ἀφανισμὸν παντελῆ τὰ πρῶτα παρίστη τῆς προφητείας, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὀχυρά . Καὶ πάλιν, οὐκ ἔσται βασιλεία ἐν Δαμασκῷ . Ὡς μελλούσης μὲν ἔσεσθαι, πλὴν οὐκ ὀχυρᾶς , οὐδὲ βασιλευούσης, οἷα καὶ πρότερον. Εἴποις δ’ ἂν καὶ ἄλλως. Φασὶ ταπείνωσιν αὐτοῖς τὰ παρόντα καὶ βίον δηλοῦν ἰδιωτικὸν, ὥς που λέγεται καὶ πλούσιος ἐκπίπτειν εἰς πενίαν μεταβαλὼν, ὅ τε ἐν ἀξιώματι πρὸς ἀτιμίαν ἐλθών· ὁποῖον καὶ τὸ, οἶκος Ἰσραὴλ πέπτωκεν, οὐκ ἔτι μὴ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι. Οὕτω καὶ νῦν, τὸ εἰς πτῶσιν , τὴν καθαίρεσιν δηλοῦν τῆς βασιλείας νοοῖτο. Πάλαι γὰρ ἐκράτει τῶν Σύρων, πρὶν οἱ τοῦ Μακεδόνος Ἀλεξάνδρου διάδοχοι τῶν νῦν ἐν Συρίᾳ λαμπρῶν οἰκισταὶ γεγόνασι πόλεων, Ἀντιοχείας, Λαοδικείας, Ἀπαμίας· ἰδιώτας τοίνυν ἔσεσθαι δηλοῖ τοὺς ταύτης οἰκήτορας, δίκην ἀγέλης ποιμνίων διὰ τὸ τούτων ἀγέλαιον οἰκήσοντας. Τὸ οὖν ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων , βασιλικῶν νοητέον, ὃ νῦν ἐπὶ Ῥωμαίων ἑώραται, οἷς ὑποκύπτει, μηδενὸς ἔτι πολεμίου διώκοντος, διὰ τὴν τῶν κρατούντων ἰσχύν.
Α εὐρυθμίαν ἀπὸ τῆς τοῦ κρούοντος ἐπιστήμης ἀποτε Β λοῦσα. Λέγει δὲ κοιλίαν, ἅπερ ἐντὸς ἐκάλεσεν ὁ Δαβίδ, Εὐλόγει, λέγων, ἡ ψυχή μου, τὸν Κύριον, καὶ πάντα τὰ ἐντός μου τὸ ὄνομα τὸ ἅγιον αὐτοῦ, τοὺς λογισμούς ση μαίνων τοὺς ἀγαθούς, τοὺς ἑκάστης γεννητικοὺς ἀρε τῆς· ἐξ ὧν γὰρ ἔνδον κατορθοῦμεν εὐλογοῦμεν τὸν Κύ ριον. Οἷος ἦν Ησαΐας τὰ ἐντὸς ἔχων ὡς τεῖχος ὁ ἐν εκαίνισεν ὁ Θεός χάριτι περιτειχίζων αὐτὸν, ὡς μὴ διδόναι παρείσδυσιν τοῖς χείροσι λογισμοίς, δίκην πολεμίων περικαθεζομένοις ἡμᾶς. Διὰ τοῦτο δέ, φησί, τοὺς ἰσχυροὺς ἐχαρίσω μοι λογισμούς, ὡς ἐντρα- πῆναι σε τοὺς οὐκ ἐπιστρέφοντας ἐπὶ σὲ, διὰ τῆς τῶν προσαγομένων ἐλέγχων αὐτοῖς εὐτονίας· λείπει γὰρ τῷ ἐντραπῆναι, τὸ αὐτοὺς ἔξωθεν ὀφείλον παραλαμβάνεσθαι. Εντρέπεται δὲ Θεὸν ὁ καλῶς νικῶντι νῶτα διδοὺς, μηδὲν ἁψιμαχῶν πρὸς ἀλή θειάν τε καὶ ἀρετήν. Διὰ δὲ τῶν ἑξῆς, τὸν ἐπὶ τέλει δηλοῖ τῆς εἰδωλολατρείας ἀφανισμὸν διὰ τῆς ἐπιφα- νείας τοῦ λόγου, καὶ τῆς Μωάβ τιμωρίας ὥριες χρόνον, ὃν ἔτη τρία καλεί μισθωτού. Διαβάλλει δὲ τὸν μισθωτὸν ὁ Σωτὴρ, ὡς μὴ ὄντα ποιμένα, καὶ τῇ φυγῇ τοῖς λύκοις προδιδόντα τὰ πρόβατα. Καὶ παρ- οικος δὲ μισθωτὸς ἱερέως οὐκ ἔδεται ἅγια, καθα νομοθετεί Μωσῆς· ἐξεμίσθωσεν οὖν ἑαυτὸν ὁ Μωάβ, καὶ γέγονεν μισθωτὸς οὐκ ἀγαπήσας τὸν Θεὸν, φαντασίᾳ δὲ μισθοῦ, καὶ σωματικῶν ἐλπίδι πάντα ποιῶν, ὡς ὁ ποιῶν τὴν ἐλεημοσύνην εἰς τὸ δοξα σθῆναι ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων. Ἐλεῶν γὰρ οὐ ποιεῖ, μάτην δὲ δόξαν θηρώμενος. Τοιοῦτος καὶ ὁ μὴ πόθῳ τῆς ἀρετῆς σωφρονῶν, δοκεῖν δὲ μόνον βουλόμενος. Ατιμοι τοίνυν οἱ τοιοῦτοι παρὰ Θεῷ, ἀτιμίαν ἔχον- τες μισθωτοῦ, ὡς οὐκ ἐκ διαθέσεως, τὸ δὲ τῆς ἀρετῆ; ἔργον ἐπίπλαστον ἔχοντες· καὶ ὅσον ἐνταῦθα πλουτοῦσι τὸ δοκεῖν πλοῦτον τὸν μάταιον, τοσοῦτον κ μετὰ τὸ ἀποκαλυφθῆναι ἡμῶν τὰ κρυπτὰ ἀποδοθή- σεται τῆς αἰσχύνης ὁ μισθός· καὶ ὁ πολλὴν συν- ἄγων ταῖς χερσὶν ἀκαρπίαν, πλείονα τὴν ὕλην ἕξει τῆς ἀτιμίας. Καὶ ὁ ἐνεργῶν θησαυρίσματα γλώσσῃ ψευδεῖ, μάταια διώκει, καὶ ἐλεύσεται ἐπὶ παγίδας θανάτου, καὶ καταλειφθήσεται ὀλιγοστὸς, καὶ οὐκ ἔντιμος, εὐεργεσίᾳ τῶν ἐπὶ κακίαν συγκεκροτη μένων. γρ. ὥρισε. 2ἴσ. τοσοῦτος. ΚΕΦΑΛ. ΙΖ'. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΟ ΚΑΤΑ ΔΑΜΑΣΚΟΝ. αν ια'. Ιδού Δαμασκὸς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων, καὶ ἔσται εἰς πτῶσιν, καταλελειμμένη εἰς τὸν αἰῶνα, εἰς κοίτην ποιμνίων καὶ ἀνάπαυσιν. Καὶ οὐκ ἔσται ὁ διώκων. Καὶ οὐκέτι ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν ἐκεῖ τὸν Ἐφραίμ, κ. τ. λ. *Ανω δὴ μὲν διὰ τῶν ἔμπροσθεν τὸν τῶν Ἀσσυ ρίων ἄρχοντα παρέστησεν λέγοντα, Καὶ ἔλαβον Αρα PROCOPII GAZEI centus musicus, qui pulsentis industria perficiatur, describitur; et ventris nomine ea significantur, quæ interna David appellat, cum animam suam ad Domini laudes, et quæ intra se sunt ad sancti no- minis ejus prædicationem hortatur 56; honestus scilicet, et virtutum omnium parentes animi cogitationes innuens. Ex quibus enim bene intus sentimus, iisdem ipsi Deum laudare et benedicere putamur. Qualis erat Isaias, cui Deus quæ intus erant, tanquam muro instaurato cinxerat et muni- veral, ne cogitationibus malis, a quibus, tanquani lostibus, obsidemur, ad eum accessus pateret. Fortes igitur et validas rationes a Deo sibi in id esse concessas ostendit, ut qui ad eum non rever- tuntur, argumentorum viribus, quæ ipsis addu- cuntur, confundi possint. Est enim ad confundendi verbum, ipsos, quod deest, extrinsecus assumen - dum. Optime autem Dei nomine confunditur, qui pudore suffusus, ita vincenti terga dat, ut bellum adversus veritatem et virtutem amplius non in- slaurel. Quæ postea sequuntur, idolorum cultum, ipso verbi adventu tandem sublatum iri funditus, immuunt: quibus pœnarum ultionisque Moabitica tempus definivit, quod mercenarii triennium appel- lat. Accusal vero et mercenarium Salvator ** lan- quam qui pastor non sit, fugaque arrepta, gregem lupis prodere consueverit. Quin et peregrinum mer- cede sacerdoti famulantem: iis, quæ sancta sunt, vesci cavet Moses legislator. Se ipse ergo merce- narium fecit Moab, qui non amore in Deum, sed mercedis opinione, rerumque corporearum ex- spectatione, fecerit omnia, quod ii solent qui lar- giuntur egenis, ut ab hominibus laudentur. Non enim id faciunt, quod eorum miseria moveantur; scd quod gloriam venentur inauiter, quales et ipsi sunt, qui non virtutis studio, sed hominum opinio- ne ducti aliquid aggrediuntur. Inglorii ergo tales anerito apud Deum sunt, qui mercenarii ignominiam, non lonesto mentis affectu, sed simulata probita- tis specie consequuntur. Quantum deinde refert divítum in hac vita, si vanæ putentur divitiæ: tan- tuin quoque dedecoris et ignominiæ, quo tempore occulta omnibus patere contigerit, mercedis nomine reponetur. Quo enim plura quisque scelera ad- miserit, eo et ille majorem ad ignominiam materiam habuerit. Qui rursum mendacis linguæ thesauros recondit, vana persequitur, et in mortis laqueos deveniet, egentissimusque et non honorabilis, eorum beneficio qui in malitia coacervati sunt, relinquetur. C CAP. XVII. , VERBUM CONTRA DAMASCUM. VERS. 1-11. Ecce Damascus tolletur a civitatibus,el erit in ruinam, derelicta in sæculum, in cubile gregum el requiem. Et non erit qui persequatur. Et non erit amplius munita, ut illuc confugiat Ephraim, etc. Antea quidem (ut superioribus patet) Assyriorum principem de Arabia, de Dama- Psul. cul, 1. Joan. x, 43. D VARIE LECTIONES.
PG 87:2121Εἰς τοῦτο δὲ καταστᾶσα, τῷ τῶν Ἰουδαίων ἔθνει πῶς ἐπικουρῆσαι δυνήσεται, καθάπερ καὶ πρότερον; οὔτε δέ φησιν ἐν Δαμασκῷ τῶν Σύρων ἔσται βασίλειον, οὔτε τῆς Συρίας ἑτέρωθι (τοῦτο γάρ φασι καὶ τὸ κατάλοιπον τῶν Σύρων δηλοῦν), ἀλλὰ καρτερεῖ, φησὶ, μετὰ Θεοῦ λαὸν ἡμαρτηκότα πεισομένη τὰ παραπλήσια. Καλεῖ δὲ δόξαν Ἱερουσαλὴμ, καὶ ταύτης πίονα , τὴν βασιλείαν, τὴν ἱερωσύνην. Τὸ ἁγίασμα, τὴν κατὰ νόμον λατρείαν, τὴν προφητικὴν χάριν, καὶ τοῦ λαοῦ τὴν ἐλευθερίαν. Ὅτε δὲ τούτων Ἰσραὴλ ἀπεστέρητο καὶ τῆς βασιλείας ἡ Δαμασκός . Διό φησιν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ , τὸν καιρὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας δηλῶν. Ὅρα δὲ ὅπως οὐ παντελῆ τοῦ Ἰακὼβ ἀναίρεσιν ἔφησεν ἔσεσθαι, τῆς δόξης δὲ μόνης αὐτῶν. Ὅτε φησὶν, ὡς ἐν ἀμητῷ συνάγονται μὲν οἱ ἀστάχυες, καταλείπεται δὲ ἐν τῇ χώρᾳ καλάμη ψιλὴ , οὕτως ἔσεσθαι καὶ τὸν Ἰουδαίων λαὸν, ἀποτμηθέντων μὲν τῶν πάλαι παρ’ αὐτοῖς ἀσταχύων , μόνης δὲ τῆς καλάμης ἐν αὐτοῖς περιλειφθείσης. Κἂν εὑρεθῇ δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀξιόλογος, ἔστα κατὰ στάχυν οὐκ ἐν πεδίῳ φυέντα, ἀλλ’ ἐν κοιλάδι καὶ φάραγγι καταξήρῳ καὶ στερεᾷ.
θίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν, ο καὶ δηλοῦτα: διὰ τῆς ἐν Βασιλείαις Γραφῆς λεγούσης: Καὶ ἀνέβη βασιλεὺς ᾿Ασσυρίων εἰς Δαμασκὸν, καὶ συνέλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπώκισεν αὐτήν. ο Νῦν δέ φησιν ὁ λόγος περὶ μελλούσης ἑτέρας ἁλώσεως, ἣν ὁ Βαβυλώνιος πεποίηται βασιλεὺς, ὅτε τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπῆλθεν αὖθις, καὶ ταύτην ἑλών, ἐκ βάθρων τε πᾶσαν ἡφα- ικώς. Ην δηλῶν Ἱερεμίας φησίν • Εξελύθη Δα μασκός· ἀπεστράφη εἰς φυγήν. » Καὶ μεθ' ἕτερα, Διατοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οι πολεμισταί σου πεσοῦνται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησί Κύριος τῶν δυνάμεων. Καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταφάγεται ἀμφοδα υἱοῦ ᾿Αδερ. » Πρόσκειται δὲ νῦν κατὰ μόνους τους Εβδομήκοντα τῷ καταλελειμμένη τὸ εἰς τὸν αἰῶνα· ἵπερ ἐστὶ περιττόν. Χρονικὴ γάρ, ἀλλ' οὐ Β διηνεκής ἡ πτῶσις ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐγένετο, ὅτε καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ εχειρώσαντο. Ὡς γὰρ αὕτη ὑπὸ τῶν ἀφεθέντων αἰχμαλώτων ᾠκίσθη, οὕτως ἀνοικο- δομηθείσης Δαμασκοῦ βασίλειον ἐν αὐτῇ συνέστη πάλιν· ὃ καὶ μέχρι τῶν ἀποστολικῶν διήρκεσε χρό- νων. Φησί γοῦν ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν ἐφρούρει την πό- λιν πιάσαι με. Τὰ οὖν πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ τοὺς τῶν Ασσυ ρίων ἀνοίσομεν χρόνους, καθ' οὓς συνέβη Δαμασκῷ πολιορκία διττή. Εἰκὸς δέ φασι, καν τοῖς Περσικοῖς τε καὶ Μακεδονικοῖς ἕτερα πάλιν παθεῖν, ἃ καὶ δη- λοῦσθαι διὰ τοῦ· Ἰδοὺ Δαμασκὺς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων. Τὸ δὲ οὐκ ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Ἐφραὶμ, καὶ οὐκέτι βασιλεία ἐν Δαμασκῷ, τοῖς Ρωμαϊκοῖς ἁρμόσεις χρόνοις. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν οἱ κατὰ μέρος πανταχού καθώ ῄρηντο βασιλεῖς. Μερικὴν γὰρ πτῶσιν, ἀλλ᾿ οὐκ ἀφανισμὸν παντελῆ τὰ πρῶτα παρέστη τῆς προφη τείας, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὀχυρά. Καὶ πάλιν, οὐκ ἔσται βασιλεία εν Δαμασκῷ. Ως μελλούσης μὲν ἔσεσθαι, πλὴν οὐκ ὀχυρᾶς, οὐδὲ βασιλευούσης, οἷα καὶ πρότερον. Εἴποις δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως. Φασὶ ταπείνωσιν αὐτοῖ; τὰ παρόντα καὶ βίον δηλοῦν ἰδιωτικόν, ὥς που λέγεται καὶ πλούσιος ἐκ- πίπτειν εἰς πενίαν μεταβαλών, ὅ τε ἐν ἀξιώματι πρὸς ἀτιμίαν ἐλθών· ὁποῖον καὶ τὸν οἶκος Ισραήλ πέτ πτωκεν, οὐκ ἔτι μὴ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι. Οὕτω καὶ νῦν, τὸ εἰς πτῶσιν, την καθαίρεσιν δηλοῦν τῆς βασιλείας νοοῖτο. Πάλαι γὰρ ἐκράτει τῶν Σύρων, πρὶν οἱ τοῦ Μακεδόνος ᾿Αλεξάνδρου διάδοχοι τῶν νῦν ἐν Συρίᾳ λαμπρῶν οἰκισταὶ γεγόνασι πόλεων, Αντιο χείας, Λαοδικείας, Απαμίας· ἰδιώτας τοίνυν ἔσεσθαι δηλοῖ τοὺς ταύτης οικήτορας, δίκην ἀγέλης ποιμνίων διὰ τὸ τούτων ἀγέλαιον οἰκήσοντας. Τὸ οὖν ἀρθήσε ται ἀπὸ πόλεων, βασιλικῶν νοητέον, ὃ νῦν ἐπὶ Ρω- μαίων εώραται, οἷς υποκύπτει, μηδενὸς ἔτι πολε- μίου διώκοντος, διὰ τὴν τῶν κρατούντων ἰσχύν. Εἰς τοῦτο δὲ καταστᾶσα, τῷ τῶν Ἰουδαίων έθνει πως ἐπικουρῆσαι δυνήσεται, καθάπερ καὶ πρότερον ; οὔτε δέ φησιν ἐν Δαμασκῷ τῶν Σύρων ἔσται βασί- COMMENTARII IN ISAIAM. • A sco, deque Samaria a se occupatis gloriantem initio dixit; quod et in Regum historia legimus his verbis: ‹ Et ascendit rex Assyriorum in Da- mascum, et cepit eam, et transtulit eam **. • Nune vero de expeditione alia sermo est, quam adversus Hierosolymam movit Babylonius, cum eam iterum expugnavit, et totam funditus delevit; de qua et Jeremias sic loquitur: « Dissoluta est Damascus, in fugam conversa est **. • Quibus ita subjicit : • Ideo cadent juvenes ejus in plateis ejus, et tui omnes viri bello strenui cadent in illa die, ait Do- minus excrcituum. Et accendam ignem in muro Damasci, et devorabit Divia Gilii Ader ". » Hlic au- tem advertendum est, ab interpretibus Septua- ginta tantum, post derelicta vocabulum, supera- canee in saculum adjici. Neque enim in perpetuum, C sed ad tempus usque aliquod excidium illud fuit, cum et Hierosolymam expugnarunt Assyrii. UL enim hæc a suis in libertatem restitutis habitata est, sic et Damascum instaurari, et ad apostolo- rum usque tempora regni regiam habere iterum, vel Paulo teste, contigit, ubi ait Damasci, gentis præfectum Aretam, regis Damascenorum excubias in urbe posuisse, ut se comprehenderet. Prima ergo in prophetia, ad ea Assyriorum tem- pora, quibus Damascum bis obsidionem pati con - tigit, referemus. Est vero consentaneum, aiunt, et aliam quoque, sive Persicis, sive Macedonicis temporibus pertulisse, quæ verbis istis : Ecce Da mascus auſeretur ab urbibus, significetur. Quod autem non munitam fore, ut co confugiat Ephraim, ne- que amplius futuram in Damasco regiam adjecit, ad Romana tempora referri queat; cum ab ipso Salvatoris adventu singull reges ubique sublati sint. Quadam enim ex parte, non integrum et summum interitum prima prophetiæ verba signifi- care hinc primum arbitrer, quod fore non munitam, deinde quod regiam Damascum non habituram dixit, tanquam futuram quidem; sed nequaquam munitam, regnoque ipso, sicut antea, decoratani demonstret. Posset et alio modo explicari. Volunt enim privatæ vitæ humilitatem et abjectiorem per hæc illis significari; qua ratione qui dives est, in D paupertatem, qui autem in honore et dignitate, in dedecus atque ignominiam casurus aliquando dici- tur. Cujus generis est et illud, quod domum Israel cecidisse, nec postea ut excitetur, effecturam legi- mus. Pari ratione et hic, quod in ruinam legimus ; casuruin regnum, et sublatum iri significare queat. Syris enim olim potiebatur, cum in ea nondum regione Antiochiam, Laodiceam, Apamiam urbes etiam nunc florentes Alexandri successores com· didissent. Privatos igitur et imperio spoliatos, gregum more, qui in caulis stabulari solent, ejus incolas fore significat. Quod igitur ab urbibus au- ſerendam dicit, de regiis (quando nunc sub Roma- norum esse potestate, nec jam propter corum poten- as IV Reg. XVI, 9. Jaren. xLiς, 21. ibisl. 20, 27. PATROL. GR. LXXXVII. Cor. x1, 52.
Τοῦ στάχυος οἶμαι τὸν τῶν μαθητῶν δηλοῦντος χορὸν, περὶ ὧν ἔλεγεν· Εἰ μὴ Κύριος Σαβαὼθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα.« Τοὺς δὲ τούτων ἐκκρίτους δι’ ἑτέρου δεδήλωκε παραδείγματος, ὡς ῥῶγες εἰπὼν δύο, ἢ τρεῖς ἐπ’ ἄκρου μετεώρου, ἢ τέσσαρες, ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτοῦ καταλειφθῇ . Ἐν γὰρ τοῖς δηλουμένοις χρόνοις, τοσαύτη, φησὶν, ἔσται τῶν σωζομένων ἡ σπάνη, ὡς ἑνὶ πάντας παραβάλλεσθαι στάχυϊ . Ὧν τοὺς ἀκροτάτους ἔσεσθαί που δύο ἢ τρεῖς. Ἐπ’ ἄκρου γὰρ εἰπὼν μετεώρου , τὸ τούτων προῦχον αἰνίττεται, οὓς προσεκαλεῖτο ποτὲ μὲν κατὰ συζυγίαν, ποτὲ δὲ κατὰ τρεῖς ὁ Σωτὴρ, ἐκλεκτῶν ὥσπερ ἐκλεκτοτέρους Πέτρον, Ἰάκωβον, Ἰωάννην, οἷς ἐν ὄρει μόνοις τὴν μεταμόρφωσιν ἔδειξεν· τήν τε θυγατέρα τοῦ ἀρχισυναγώγου, πάλιν ἐπὶ τούτων ἀνέστησεν. Τοὺς δὲ λοιποὺς τέσσαρας ἢ πέντε φησὶ, τοῦτ’ ἔστιν ἐννέα. Εἰ δὲ συντεθεῖεν δύο, καὶ τρεῖς καὶ τέσσαρας, καὶ πέντε , τὸν Τῶν, ιδ, ποιήσουσιν ἀριθμὸν, προστιθεμένου τοῖς δώδεκα Παύλου, κλητοῦ καὶ αὐτοῦ ἀποστόλου τυγχάνοντος, καὶ Ἰακώβου, ὃς ἀδελφὸς ὢν τοῦ Κυρίου πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος ὑπ’ αὐτοῦ καταστῆναι τοῦ Κυρίου διαμνημονεύεται·
θίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν, ο καὶ δηλοῦτα: διὰ τῆς ἐν Βασιλείαις Γραφῆς λεγούσης: Καὶ ἀνέβη βασιλεὺς ᾿Ασσυρίων εἰς Δαμασκὸν, καὶ συνέλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπώκισεν αὐτήν. ο Νῦν δέ φησιν ὁ λόγος περὶ μελλούσης ἑτέρας ἁλώσεως, ἣν ὁ Βαβυλώνιος πεποίηται βασιλεὺς, ὅτε τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπῆλθεν αὖθις, καὶ ταύτην ἑλών, ἐκ βάθρων τε πᾶσαν ἡφα- ικώς. Ην δηλῶν Ἱερεμίας φησίν • Εξελύθη Δα μασκός· ἀπεστράφη εἰς φυγήν. » Καὶ μεθ' ἕτερα, Διατοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οι πολεμισταί σου πεσοῦνται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησί Κύριος τῶν δυνάμεων. Καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταφάγεται ἀμφοδα υἱοῦ ᾿Αδερ. » Πρόσκειται δὲ νῦν κατὰ μόνους τους Εβδομήκοντα τῷ καταλελειμμένη τὸ εἰς τὸν αἰῶνα· ἵπερ ἐστὶ περιττόν. Χρονικὴ γάρ, ἀλλ' οὐ Β διηνεκής ἡ πτῶσις ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐγένετο, ὅτε καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ εχειρώσαντο. Ὡς γὰρ αὕτη ὑπὸ τῶν ἀφεθέντων αἰχμαλώτων ᾠκίσθη, οὕτως ἀνοικο- δομηθείσης Δαμασκοῦ βασίλειον ἐν αὐτῇ συνέστη πάλιν· ὃ καὶ μέχρι τῶν ἀποστολικῶν διήρκεσε χρό- νων. Φησί γοῦν ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν ἐφρούρει την πό- λιν πιάσαι με. Τὰ οὖν πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ τοὺς τῶν Ασσυ ρίων ἀνοίσομεν χρόνους, καθ' οὓς συνέβη Δαμασκῷ πολιορκία διττή. Εἰκὸς δέ φασι, καν τοῖς Περσικοῖς τε καὶ Μακεδονικοῖς ἕτερα πάλιν παθεῖν, ἃ καὶ δη- λοῦσθαι διὰ τοῦ· Ἰδοὺ Δαμασκὺς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων. Τὸ δὲ οὐκ ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Ἐφραὶμ, καὶ οὐκέτι βασιλεία ἐν Δαμασκῷ, τοῖς Ρωμαϊκοῖς ἁρμόσεις χρόνοις. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν οἱ κατὰ μέρος πανταχού καθώ ῄρηντο βασιλεῖς. Μερικὴν γὰρ πτῶσιν, ἀλλ᾿ οὐκ ἀφανισμὸν παντελῆ τὰ πρῶτα παρέστη τῆς προφη τείας, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὀχυρά. Καὶ πάλιν, οὐκ ἔσται βασιλεία εν Δαμασκῷ. Ως μελλούσης μὲν ἔσεσθαι, πλὴν οὐκ ὀχυρᾶς, οὐδὲ βασιλευούσης, οἷα καὶ πρότερον. Εἴποις δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως. Φασὶ ταπείνωσιν αὐτοῖ; τὰ παρόντα καὶ βίον δηλοῦν ἰδιωτικόν, ὥς που λέγεται καὶ πλούσιος ἐκ- πίπτειν εἰς πενίαν μεταβαλών, ὅ τε ἐν ἀξιώματι πρὸς ἀτιμίαν ἐλθών· ὁποῖον καὶ τὸν οἶκος Ισραήλ πέτ πτωκεν, οὐκ ἔτι μὴ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι. Οὕτω καὶ νῦν, τὸ εἰς πτῶσιν, την καθαίρεσιν δηλοῦν τῆς βασιλείας νοοῖτο. Πάλαι γὰρ ἐκράτει τῶν Σύρων, πρὶν οἱ τοῦ Μακεδόνος ᾿Αλεξάνδρου διάδοχοι τῶν νῦν ἐν Συρίᾳ λαμπρῶν οἰκισταὶ γεγόνασι πόλεων, Αντιο χείας, Λαοδικείας, Απαμίας· ἰδιώτας τοίνυν ἔσεσθαι δηλοῖ τοὺς ταύτης οικήτορας, δίκην ἀγέλης ποιμνίων διὰ τὸ τούτων ἀγέλαιον οἰκήσοντας. Τὸ οὖν ἀρθήσε ται ἀπὸ πόλεων, βασιλικῶν νοητέον, ὃ νῦν ἐπὶ Ρω- μαίων εώραται, οἷς υποκύπτει, μηδενὸς ἔτι πολε- μίου διώκοντος, διὰ τὴν τῶν κρατούντων ἰσχύν. Εἰς τοῦτο δὲ καταστᾶσα, τῷ τῶν Ἰουδαίων έθνει πως ἐπικουρῆσαι δυνήσεται, καθάπερ καὶ πρότερον ; οὔτε δέ φησιν ἐν Δαμασκῷ τῶν Σύρων ἔσται βασί- COMMENTARII IN ISAIAM. • A sco, deque Samaria a se occupatis gloriantem initio dixit; quod et in Regum historia legimus his verbis: ‹ Et ascendit rex Assyriorum in Da- mascum, et cepit eam, et transtulit eam **. • Nune vero de expeditione alia sermo est, quam adversus Hierosolymam movit Babylonius, cum eam iterum expugnavit, et totam funditus delevit; de qua et Jeremias sic loquitur: « Dissoluta est Damascus, in fugam conversa est **. • Quibus ita subjicit : • Ideo cadent juvenes ejus in plateis ejus, et tui omnes viri bello strenui cadent in illa die, ait Do- minus excrcituum. Et accendam ignem in muro Damasci, et devorabit Divia Gilii Ader ". » Hlic au- tem advertendum est, ab interpretibus Septua- ginta tantum, post derelicta vocabulum, supera- canee in saculum adjici. Neque enim in perpetuum, C sed ad tempus usque aliquod excidium illud fuit, cum et Hierosolymam expugnarunt Assyrii. UL enim hæc a suis in libertatem restitutis habitata est, sic et Damascum instaurari, et ad apostolo- rum usque tempora regni regiam habere iterum, vel Paulo teste, contigit, ubi ait Damasci, gentis præfectum Aretam, regis Damascenorum excubias in urbe posuisse, ut se comprehenderet. Prima ergo in prophetia, ad ea Assyriorum tem- pora, quibus Damascum bis obsidionem pati con - tigit, referemus. Est vero consentaneum, aiunt, et aliam quoque, sive Persicis, sive Macedonicis temporibus pertulisse, quæ verbis istis : Ecce Da mascus auſeretur ab urbibus, significetur. Quod autem non munitam fore, ut co confugiat Ephraim, ne- que amplius futuram in Damasco regiam adjecit, ad Romana tempora referri queat; cum ab ipso Salvatoris adventu singull reges ubique sublati sint. Quadam enim ex parte, non integrum et summum interitum prima prophetiæ verba signifi- care hinc primum arbitrer, quod fore non munitam, deinde quod regiam Damascum non habituram dixit, tanquam futuram quidem; sed nequaquam munitam, regnoque ipso, sicut antea, decoratani demonstret. Posset et alio modo explicari. Volunt enim privatæ vitæ humilitatem et abjectiorem per hæc illis significari; qua ratione qui dives est, in D paupertatem, qui autem in honore et dignitate, in dedecus atque ignominiam casurus aliquando dici- tur. Cujus generis est et illud, quod domum Israel cecidisse, nec postea ut excitetur, effecturam legi- mus. Pari ratione et hic, quod in ruinam legimus ; casuruin regnum, et sublatum iri significare queat. Syris enim olim potiebatur, cum in ea nondum regione Antiochiam, Laodiceam, Apamiam urbes etiam nunc florentes Alexandri successores com· didissent. Privatos igitur et imperio spoliatos, gregum more, qui in caulis stabulari solent, ejus incolas fore significat. Quod igitur ab urbibus au- ſerendam dicit, de regiis (quando nunc sub Roma- norum esse potestate, nec jam propter corum poten- as IV Reg. XVI, 9. Jaren. xLiς, 21. ibisl. 20, 27. PATROL. GR. LXXXVII. Cor. x1, 52.
PG 87:2122οἳ δὴ πάντες ἐπ’ ἄκρου τῆς ἐλαίας δηλαδὴ τῆς Ἰουδαίων διαδοχῆς, ἣν καὶ Παῦλος ῥίζαν ἁγίαν, καὶ ἀπαρχὴν καὶ καλλιέλαιον εἴρηκε. Μετὰ δὲ τὴν τῶν ἀποστόλων, ἀκολούθως σφόδρα καὶ τῶν ἐθνῶν τῶν πολυθέων ἐδήλωσε τὴν ἐπιστροφὴν, οὐκ ἔτι λέγων τοῖς ἄλσεσι προςέξουσιν, οὐδὲ τοῖς ἐνταῦθα βωμοῖς, μόνον δὲ τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιγνώσονται, οἱ πρὶν ἀπηλλοτριωμένοι τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ξένοι τῶν διαθηκῶν τῆς ἐπαγγελίας, τὸν ἀποδοθέντα χρόνον ἡμέραν καλῶν, καθ’ ὃν ἐγκαταλελειμμέναι φησὶν αἱ πόλεις ἔσονται τοῦ Ἰσραήλ. Ὡς γὰρ, ὅτε ταύτας Ἀμοῤῥαῖοι κατέλιπον, ἀντειςήχθης, φησίν· οὕτω σου, φησὶν, ἐξωσθέντος οἰκήσουσιν ἕτεροι. Ἡ γὰρ ἀσέβεια τῆς ἐκβολῆς ἐπ’ ἀμφοτέρων αἰτία. Καὶ νῦν ἔστι τὴν Ἰουδαίαν ὑφ’ Ἑλλήνων οἰκουμένην ἰδεῖν. Πλεῖσται δὲ πόλεις, κατὰ τὴν προφητείαν, ὑπὸ Ῥωμαίων ἐξηρημώθησαν, ἀνθ’ ὧν φησιν, αὐτῶν τὸν Κύριον κατέλιπον , τοῦτ’ ἔστι τὸν Ἰησοῦν , κατὰ τὴν τῶν Ἑβραίων φωνήν. Ὅπως δὲ γέγονεν αὐτοῖς ἀεὶ βοηθὸς , δηλοῖ τὸ, «Ποσάκις ἠθέλησα ἐπισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου,» καὶ τὰ ἑξῆς. Ὧν τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν δηλοῖ τὸ διότι ἐφύτευσαν φυτείαν ἄπιστον , ὅτε καὶ ἐπλανήθησαν .
θίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν, ο καὶ δηλοῦτα: διὰ τῆς ἐν Βασιλείαις Γραφῆς λεγούσης: Καὶ ἀνέβη βασιλεὺς ᾿Ασσυρίων εἰς Δαμασκὸν, καὶ συνέλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπώκισεν αὐτήν. ο Νῦν δέ φησιν ὁ λόγος περὶ μελλούσης ἑτέρας ἁλώσεως, ἣν ὁ Βαβυλώνιος πεποίηται βασιλεὺς, ὅτε τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπῆλθεν αὖθις, καὶ ταύτην ἑλών, ἐκ βάθρων τε πᾶσαν ἡφα- ικώς. Ην δηλῶν Ἱερεμίας φησίν • Εξελύθη Δα μασκός· ἀπεστράφη εἰς φυγήν. » Καὶ μεθ' ἕτερα, Διατοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οι πολεμισταί σου πεσοῦνται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησί Κύριος τῶν δυνάμεων. Καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταφάγεται ἀμφοδα υἱοῦ ᾿Αδερ. » Πρόσκειται δὲ νῦν κατὰ μόνους τους Εβδομήκοντα τῷ καταλελειμμένη τὸ εἰς τὸν αἰῶνα· ἵπερ ἐστὶ περιττόν. Χρονικὴ γάρ, ἀλλ' οὐ Β διηνεκής ἡ πτῶσις ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐγένετο, ὅτε καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ εχειρώσαντο. Ὡς γὰρ αὕτη ὑπὸ τῶν ἀφεθέντων αἰχμαλώτων ᾠκίσθη, οὕτως ἀνοικο- δομηθείσης Δαμασκοῦ βασίλειον ἐν αὐτῇ συνέστη πάλιν· ὃ καὶ μέχρι τῶν ἀποστολικῶν διήρκεσε χρό- νων. Φησί γοῦν ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν ἐφρούρει την πό- λιν πιάσαι με. Τὰ οὖν πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ τοὺς τῶν Ασσυ ρίων ἀνοίσομεν χρόνους, καθ' οὓς συνέβη Δαμασκῷ πολιορκία διττή. Εἰκὸς δέ φασι, καν τοῖς Περσικοῖς τε καὶ Μακεδονικοῖς ἕτερα πάλιν παθεῖν, ἃ καὶ δη- λοῦσθαι διὰ τοῦ· Ἰδοὺ Δαμασκὺς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων. Τὸ δὲ οὐκ ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Ἐφραὶμ, καὶ οὐκέτι βασιλεία ἐν Δαμασκῷ, τοῖς Ρωμαϊκοῖς ἁρμόσεις χρόνοις. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν οἱ κατὰ μέρος πανταχού καθώ ῄρηντο βασιλεῖς. Μερικὴν γὰρ πτῶσιν, ἀλλ᾿ οὐκ ἀφανισμὸν παντελῆ τὰ πρῶτα παρέστη τῆς προφη τείας, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὀχυρά. Καὶ πάλιν, οὐκ ἔσται βασιλεία εν Δαμασκῷ. Ως μελλούσης μὲν ἔσεσθαι, πλὴν οὐκ ὀχυρᾶς, οὐδὲ βασιλευούσης, οἷα καὶ πρότερον. Εἴποις δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως. Φασὶ ταπείνωσιν αὐτοῖ; τὰ παρόντα καὶ βίον δηλοῦν ἰδιωτικόν, ὥς που λέγεται καὶ πλούσιος ἐκ- πίπτειν εἰς πενίαν μεταβαλών, ὅ τε ἐν ἀξιώματι πρὸς ἀτιμίαν ἐλθών· ὁποῖον καὶ τὸν οἶκος Ισραήλ πέτ πτωκεν, οὐκ ἔτι μὴ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι. Οὕτω καὶ νῦν, τὸ εἰς πτῶσιν, την καθαίρεσιν δηλοῦν τῆς βασιλείας νοοῖτο. Πάλαι γὰρ ἐκράτει τῶν Σύρων, πρὶν οἱ τοῦ Μακεδόνος ᾿Αλεξάνδρου διάδοχοι τῶν νῦν ἐν Συρίᾳ λαμπρῶν οἰκισταὶ γεγόνασι πόλεων, Αντιο χείας, Λαοδικείας, Απαμίας· ἰδιώτας τοίνυν ἔσεσθαι δηλοῖ τοὺς ταύτης οικήτορας, δίκην ἀγέλης ποιμνίων διὰ τὸ τούτων ἀγέλαιον οἰκήσοντας. Τὸ οὖν ἀρθήσε ται ἀπὸ πόλεων, βασιλικῶν νοητέον, ὃ νῦν ἐπὶ Ρω- μαίων εώραται, οἷς υποκύπτει, μηδενὸς ἔτι πολε- μίου διώκοντος, διὰ τὴν τῶν κρατούντων ἰσχύν. Εἰς τοῦτο δὲ καταστᾶσα, τῷ τῶν Ἰουδαίων έθνει πως ἐπικουρῆσαι δυνήσεται, καθάπερ καὶ πρότερον ; οὔτε δέ φησιν ἐν Δαμασκῷ τῶν Σύρων ἔσται βασί- COMMENTARII IN ISAIAM. • A sco, deque Samaria a se occupatis gloriantem initio dixit; quod et in Regum historia legimus his verbis: ‹ Et ascendit rex Assyriorum in Da- mascum, et cepit eam, et transtulit eam **. • Nune vero de expeditione alia sermo est, quam adversus Hierosolymam movit Babylonius, cum eam iterum expugnavit, et totam funditus delevit; de qua et Jeremias sic loquitur: « Dissoluta est Damascus, in fugam conversa est **. • Quibus ita subjicit : • Ideo cadent juvenes ejus in plateis ejus, et tui omnes viri bello strenui cadent in illa die, ait Do- minus excrcituum. Et accendam ignem in muro Damasci, et devorabit Divia Gilii Ader ". » Hlic au- tem advertendum est, ab interpretibus Septua- ginta tantum, post derelicta vocabulum, supera- canee in saculum adjici. Neque enim in perpetuum, C sed ad tempus usque aliquod excidium illud fuit, cum et Hierosolymam expugnarunt Assyrii. UL enim hæc a suis in libertatem restitutis habitata est, sic et Damascum instaurari, et ad apostolo- rum usque tempora regni regiam habere iterum, vel Paulo teste, contigit, ubi ait Damasci, gentis præfectum Aretam, regis Damascenorum excubias in urbe posuisse, ut se comprehenderet. Prima ergo in prophetia, ad ea Assyriorum tem- pora, quibus Damascum bis obsidionem pati con - tigit, referemus. Est vero consentaneum, aiunt, et aliam quoque, sive Persicis, sive Macedonicis temporibus pertulisse, quæ verbis istis : Ecce Da mascus auſeretur ab urbibus, significetur. Quod autem non munitam fore, ut co confugiat Ephraim, ne- que amplius futuram in Damasco regiam adjecit, ad Romana tempora referri queat; cum ab ipso Salvatoris adventu singull reges ubique sublati sint. Quadam enim ex parte, non integrum et summum interitum prima prophetiæ verba signifi- care hinc primum arbitrer, quod fore non munitam, deinde quod regiam Damascum non habituram dixit, tanquam futuram quidem; sed nequaquam munitam, regnoque ipso, sicut antea, decoratani demonstret. Posset et alio modo explicari. Volunt enim privatæ vitæ humilitatem et abjectiorem per hæc illis significari; qua ratione qui dives est, in D paupertatem, qui autem in honore et dignitate, in dedecus atque ignominiam casurus aliquando dici- tur. Cujus generis est et illud, quod domum Israel cecidisse, nec postea ut excitetur, effecturam legi- mus. Pari ratione et hic, quod in ruinam legimus ; casuruin regnum, et sublatum iri significare queat. Syris enim olim potiebatur, cum in ea nondum regione Antiochiam, Laodiceam, Apamiam urbes etiam nunc florentes Alexandri successores com· didissent. Privatos igitur et imperio spoliatos, gregum more, qui in caulis stabulari solent, ejus incolas fore significat. Quod igitur ab urbibus au- ſerendam dicit, de regiis (quando nunc sub Roma- norum esse potestate, nec jam propter corum poten- as IV Reg. XVI, 9. Jaren. xLiς, 21. ibisl. 20, 27. PATROL. GR. LXXXVII. Cor. x1, 52.
Εἰ δὲ μεταβαλὼν, φησὶν, ἐπὶ τὴν ἀνατείλασαν τῷ κόσμῳ τοῦ φωτὸς πρωί̈αν τοῦ εὐαγγελικοῦ, καὶ τοῦ τῆς δικαιοσύνης Ἡλίου, ἕτερον σπέρμα κατάθοιο τῇ σεαυτοῦ διανοίᾳ (περὶ οὗ φησιν, «Ἐξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι.» Καί· «Ὡμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἰδίῳ ἀγρῷ») ἀνθήσει ἐν σοὶ εἰς ἀμητὸν , καὶ διδάξεις ἑτέρους, ὡς παισὶ τοῦ κλήρου μεταδιδούς . Τινὲς μέντοι μίαν μόνην ἅλωσιν Δαμασκοῦ τὴν ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων εἰπόντες, τὴν πᾶσαν ῥῆσιν περὶ αὐτῆς, καὶ τῶν κατ’ αὐτὴν ἐξηγήσαντο χρόνων, ἣν ὡς μήπω γενομένην, ἔσεσθαι νῦν ὁ προφήτης φησὶν, ὅτεπερ ὑπὸ τῶν οἰκητόρων ἀπολωλότων καταλειφθήσεται. Ἐν ᾗ δι’ ἐρημίαν παντελῆ κοιτασθήσεται ποίμνια, καὶ οὐκ ἔσται , φησὶν, ὁ διώκων, μηδενὸς τοῖς ποιμέσιν ἐπιτιμήσοντος. Καὶ οὐχ ἕξει ταῖς δέκα φυλαῖς συμμαχῆσαι ὡς εἰώθει χρηματιζούσαις Ἐφραί̈μ . Κατ’ ἔμφασιν δέ φασιν τὸ, καὶ οὐκ ἔσται ἐν αὐτῇ βασιλεία , τὴν ἰσχυρὰν, καθὰ καὶ πρώην, βασιλείαν δηλοῦν. Οἱ γὰρ μετὰ ταῦτα τοπάρχαι καὶ φύλαρχοι μᾶλλον ἐγένοντο. Ἀτονήσει δὲ καὶ τῶν Σύρων ἐν αὐτῇ τὸ λοιπὸν , τοῦτ’ ἔστι πᾶν τὸ ἔθνος τὸ ὑπ’ αὐτήν.
θίαν, καὶ Δαμασκόν, καὶ Σαμάρειαν, ο καὶ δηλοῦτα: διὰ τῆς ἐν Βασιλείαις Γραφῆς λεγούσης: Καὶ ἀνέβη βασιλεὺς ᾿Ασσυρίων εἰς Δαμασκὸν, καὶ συνέλαβεν αὐτὴν, καὶ ἀπώκισεν αὐτήν. ο Νῦν δέ φησιν ὁ λόγος περὶ μελλούσης ἑτέρας ἁλώσεως, ἣν ὁ Βαβυλώνιος πεποίηται βασιλεὺς, ὅτε τοῖς Ἱεροσολύμοις ἐπῆλθεν αὖθις, καὶ ταύτην ἑλών, ἐκ βάθρων τε πᾶσαν ἡφα- ικώς. Ην δηλῶν Ἱερεμίας φησίν • Εξελύθη Δα μασκός· ἀπεστράφη εἰς φυγήν. » Καὶ μεθ' ἕτερα, Διατοῦτο πεσοῦνται νεανίσκοι ἐν πλατείαις σου, καὶ πάντες οἱ ἄνδρες οι πολεμισταί σου πεσοῦνται ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, φησί Κύριος τῶν δυνάμεων. Καὶ καύσω πῦρ ἐν τείχει Δαμασκοῦ, καὶ καταφάγεται ἀμφοδα υἱοῦ ᾿Αδερ. » Πρόσκειται δὲ νῦν κατὰ μόνους τους Εβδομήκοντα τῷ καταλελειμμένη τὸ εἰς τὸν αἰῶνα· ἵπερ ἐστὶ περιττόν. Χρονικὴ γάρ, ἀλλ' οὐ Β διηνεκής ἡ πτῶσις ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων ἐγένετο, ὅτε καὶ τὴν Ἱερουσαλὴμ εχειρώσαντο. Ὡς γὰρ αὕτη ὑπὸ τῶν ἀφεθέντων αἰχμαλώτων ᾠκίσθη, οὕτως ἀνοικο- δομηθείσης Δαμασκοῦ βασίλειον ἐν αὐτῇ συνέστη πάλιν· ὃ καὶ μέχρι τῶν ἀποστολικῶν διήρκεσε χρό- νων. Φησί γοῦν ὁ Παῦλος ἐν Δαμασκῷ ὁ ἐθνάρχης Αρέτα τοῦ βασιλέως Δαμασκηνῶν ἐφρούρει την πό- λιν πιάσαι με. Τὰ οὖν πρῶτα τῆς προφητείας ἐπὶ τοὺς τῶν Ασσυ ρίων ἀνοίσομεν χρόνους, καθ' οὓς συνέβη Δαμασκῷ πολιορκία διττή. Εἰκὸς δέ φασι, καν τοῖς Περσικοῖς τε καὶ Μακεδονικοῖς ἕτερα πάλιν παθεῖν, ἃ καὶ δη- λοῦσθαι διὰ τοῦ· Ἰδοὺ Δαμασκὺς ἀρθήσεται ἀπὸ πόλεων. Τὸ δὲ οὐκ ἔσται ὀχυρὰ τοῦ καταφυγεῖν Ἐφραὶμ, καὶ οὐκέτι βασιλεία ἐν Δαμασκῷ, τοῖς Ρωμαϊκοῖς ἁρμόσεις χρόνοις. Μετὰ γὰρ τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν οἱ κατὰ μέρος πανταχού καθώ ῄρηντο βασιλεῖς. Μερικὴν γὰρ πτῶσιν, ἀλλ᾿ οὐκ ἀφανισμὸν παντελῆ τὰ πρῶτα παρέστη τῆς προφη τείας, ὡς δῆλον ἐκ τοῦ, καὶ οὐκ ἔσται ὀχυρά. Καὶ πάλιν, οὐκ ἔσται βασιλεία εν Δαμασκῷ. Ως μελλούσης μὲν ἔσεσθαι, πλὴν οὐκ ὀχυρᾶς, οὐδὲ βασιλευούσης, οἷα καὶ πρότερον. Εἴποις δ᾽ ἂν καὶ ἄλλως. Φασὶ ταπείνωσιν αὐτοῖ; τὰ παρόντα καὶ βίον δηλοῦν ἰδιωτικόν, ὥς που λέγεται καὶ πλούσιος ἐκ- πίπτειν εἰς πενίαν μεταβαλών, ὅ τε ἐν ἀξιώματι πρὸς ἀτιμίαν ἐλθών· ὁποῖον καὶ τὸν οἶκος Ισραήλ πέτ πτωκεν, οὐκ ἔτι μὴ προσθήσει τοῦ ἀναστῆναι. Οὕτω καὶ νῦν, τὸ εἰς πτῶσιν, την καθαίρεσιν δηλοῦν τῆς βασιλείας νοοῖτο. Πάλαι γὰρ ἐκράτει τῶν Σύρων, πρὶν οἱ τοῦ Μακεδόνος ᾿Αλεξάνδρου διάδοχοι τῶν νῦν ἐν Συρίᾳ λαμπρῶν οἰκισταὶ γεγόνασι πόλεων, Αντιο χείας, Λαοδικείας, Απαμίας· ἰδιώτας τοίνυν ἔσεσθαι δηλοῖ τοὺς ταύτης οικήτορας, δίκην ἀγέλης ποιμνίων διὰ τὸ τούτων ἀγέλαιον οἰκήσοντας. Τὸ οὖν ἀρθήσε ται ἀπὸ πόλεων, βασιλικῶν νοητέον, ὃ νῦν ἐπὶ Ρω- μαίων εώραται, οἷς υποκύπτει, μηδενὸς ἔτι πολε- μίου διώκοντος, διὰ τὴν τῶν κρατούντων ἰσχύν. Εἰς τοῦτο δὲ καταστᾶσα, τῷ τῶν Ἰουδαίων έθνει πως ἐπικουρῆσαι δυνήσεται, καθάπερ καὶ πρότερον ; οὔτε δέ φησιν ἐν Δαμασκῷ τῶν Σύρων ἔσται βασί- COMMENTARII IN ISAIAM. • A sco, deque Samaria a se occupatis gloriantem initio dixit; quod et in Regum historia legimus his verbis: ‹ Et ascendit rex Assyriorum in Da- mascum, et cepit eam, et transtulit eam **. • Nune vero de expeditione alia sermo est, quam adversus Hierosolymam movit Babylonius, cum eam iterum expugnavit, et totam funditus delevit; de qua et Jeremias sic loquitur: « Dissoluta est Damascus, in fugam conversa est **. • Quibus ita subjicit : • Ideo cadent juvenes ejus in plateis ejus, et tui omnes viri bello strenui cadent in illa die, ait Do- minus excrcituum. Et accendam ignem in muro Damasci, et devorabit Divia Gilii Ader ". » Hlic au- tem advertendum est, ab interpretibus Septua- ginta tantum, post derelicta vocabulum, supera- canee in saculum adjici. Neque enim in perpetuum, C sed ad tempus usque aliquod excidium illud fuit, cum et Hierosolymam expugnarunt Assyrii. UL enim hæc a suis in libertatem restitutis habitata est, sic et Damascum instaurari, et ad apostolo- rum usque tempora regni regiam habere iterum, vel Paulo teste, contigit, ubi ait Damasci, gentis præfectum Aretam, regis Damascenorum excubias in urbe posuisse, ut se comprehenderet. Prima ergo in prophetia, ad ea Assyriorum tem- pora, quibus Damascum bis obsidionem pati con - tigit, referemus. Est vero consentaneum, aiunt, et aliam quoque, sive Persicis, sive Macedonicis temporibus pertulisse, quæ verbis istis : Ecce Da mascus auſeretur ab urbibus, significetur. Quod autem non munitam fore, ut co confugiat Ephraim, ne- que amplius futuram in Damasco regiam adjecit, ad Romana tempora referri queat; cum ab ipso Salvatoris adventu singull reges ubique sublati sint. Quadam enim ex parte, non integrum et summum interitum prima prophetiæ verba signifi- care hinc primum arbitrer, quod fore non munitam, deinde quod regiam Damascum non habituram dixit, tanquam futuram quidem; sed nequaquam munitam, regnoque ipso, sicut antea, decoratani demonstret. Posset et alio modo explicari. Volunt enim privatæ vitæ humilitatem et abjectiorem per hæc illis significari; qua ratione qui dives est, in D paupertatem, qui autem in honore et dignitate, in dedecus atque ignominiam casurus aliquando dici- tur. Cujus generis est et illud, quod domum Israel cecidisse, nec postea ut excitetur, effecturam legi- mus. Pari ratione et hic, quod in ruinam legimus ; casuruin regnum, et sublatum iri significare queat. Syris enim olim potiebatur, cum in ea nondum regione Antiochiam, Laodiceam, Apamiam urbes etiam nunc florentes Alexandri successores com· didissent. Privatos igitur et imperio spoliatos, gregum more, qui in caulis stabulari solent, ejus incolas fore significat. Quod igitur ab urbibus au- ſerendam dicit, de regiis (quando nunc sub Roma- norum esse potestate, nec jam propter corum poten- as IV Reg. XVI, 9. Jaren. xLiς, 21. ibisl. 20, 27. PATROL. GR. LXXXVII. Cor. x1, 52.
PG 87:2124Συναλῶναι δὲ τῇ Δαμασκῷ καὶ τὰς φυλὰς τὰς δέκα δηλοῖ καὶ τὰ πλήθη τούτων, ἐφ’ οἷς ἐφρόνουν, ὡς ὄντες ἀνάλωτοι. Διὸ καὶ δόξαν ταῦτα καλεῖ, ὡς καὶ πίονα δόξης τὸν τούτων βασιλέα. Ὡς γὰρ ἡ τετάρτη τῶν Βασιλειῶν διδάσκει, Σαλμανασσὰρ ἐπολιόρκησεν ἐπ’ ἔτη τρία Σαμάρειαν, εἷλέν τε ταύτην, καὶ τὸν Ὠσηὲ μετῴκισεν εἰς Βαβυλῶνα βασιλέα τούτων ὑπάρχοντα. Εἰ μή που πίονα δόξης τοὺς ἐνδόξους ἄνδρας καὶ πλούτῳ κομῶντας λέγει, ταῖς τε παρὰ πάντων βαρυνομένους τιμαῖς. Διὰ δὲ τῆς τῶν ἀσταχύων παραβολῆς, ἔτι δὲ καὶ τῆς ἐλαίας τὴν ἄπονον ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων παρίστησι κοπτόντων ἄδην τοὺς ἄνδρας, ὡς ἐπὶ θέρους, καὶ πληγαῖς πολλαῖς ὡς ἐπ’ ἐλαίας τρυγωμένης, τοὺς πολεμίους ἐλαυνόντων τῶν ἐπελθόντων· ἅμα δὲ, καὶ τὸ μὴ παντελῶς ἀπολεῖσθαι τὸ γένος. Βραχὺ γάρ τι λεῖμμα καταλειφθήσεσθαι καλάμην ὥσπερ ἄτιμον, τοὺς διαλαθόντας, ὡς ἐπ’ ἐλαίας, τῶν τρυγώντων τοὺς ὀφθαλμούς. Παιδευθέντες δέ φησιν ἐπιγνώσονται Κύριον. Διὸ καὶ Παῦλος εἰς παιδείαν ὑπομένειν παρακελεύεται.
Α λειον, οὔτε τῆς Συρίας ετέρωθι (τοῦτο γάρ φασι καὶ τὸ κατάλοιπον τῶν Σύρων δηλοῦν), ἀλλὰ καρ- τερεί, φησί, μετὰ Θεοῦ λαὸν ἡμαρτηκότα πεισομένη τὰ παραπλήσια. Καλεῖ δὲ δόξαν Ιερουσαλήμ, καὶ ταύτης πίονα, τὴν βασιλείαν, τὴν ἱερωσύνην. Τὸ ἁγίασμα, τὴν κατὰ νόμον λατρείαν, τὴν προφητικήν χάριν, καὶ τοῦ λαοῦ τὴν ἐλευθερίαν. "Οτε δὲ τούτων Ἰσραὴλ ἀπεστέρητο καὶ τῆς βασιλείας ἡ Δαμασκός. Διόφησιν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τὸν καιρὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας δηλῶν. Ορα δὲ ὅπως οὐ παντελῆ τοῦ Ἰακὼβ ἀναίρεσιν ἔφησεν ἔσεσθαι, τῆς δόξης δὲ μόνης αὐτῶν. Ὅτε φησὶν, ὡς ἐν ἁμητῷ συν- άγονται μὲν οἱ ἀστάχυες, καταλείπεται δὲ ἐν τῇ χώρα καλάμη ψιλή, οὕτως ἔσεσθαι καὶ τὸν Ἰου- δαίων λαὸν, ἀποτμηθέντων μὲν τῶν πάλαι παρ' αὐ Β τοῖς ἀσταχύων, μόνης δὲ τῆς καλάμης ἐν αὐτοῖς περιλειφθείσης. Κἂν εὑρεθῇ δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀξιόλογος, ἔσται κατὰ στάχυν οὐκ ἐν πεδίῳ φυέντα, ἀλλ' ἐν κοιλάδι καὶ φάραγγι καταξήρῳ καὶ στερεά. Τοῦ στάχυος οἶμαι τὸν τῶν μαθητῶν δηλοῦντος χορόν, περὶ ὧν ἔλεγεν, Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα. » Τοὺς δὲ τούτων ἐκκρίτους δι' ἑτέρου δεδή λωκε παραδείγματος, ὡς ῥῶγες εἰπὼν δύο, ἢ τρεῖς ἐπ' ἄκρου μετεώρου, ἢ τέσσαρες, ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτοῦ καταλειφθῇ. Ἐν γὰρ τοῖς δη λουμένοις χρόνοις, τοσαύτη, φησὶν, ἔσται τῶν σωζο- μένων ή σπάνη, ὡς ἑνὶ πάντας παραβάλλεσθαι στάχυϊ. ἂν τοὺς ἀκροτάτους ἔσεσθαί που δύο ἢ τρεῖς. Επ' ἄκρον γὰρ εἰπὼν μετεώρου, τὸ τούτων προῦχον αἰνίττεται, οὓς προσεκαλεῖτο ποτὲ μὲν κατὰ συζυγίαν, ποτὲ δὲ κατὰ τρεῖς ὁ Σωτὴρ, έκλε- κτῶν ὥσπερ ἐκλεκτοτέρους Πέτρον, Ἰάκωβον, Ἰωάν νην, οἷς ἐν ὄρει μόνοις τὴν μεταμόρφωσιν ἔδειξεν· τήν τε θυγατέρα τοῦ ἀρχισυναγώγου, πάλιν ἐπὶ τού- των ἀνέστησεν. Τοὺς δὲ λοιποὺς τέσσαρας ἢ πέντε φησί, τοῦτ' ἔστιν ἐννέα. Εἰ δὲ συντεθεῖεν δύο, καὶ τρεῖς καὶ τέσσαρας, καὶ πέντε, τὸν Τῶν, ιδ', ποιήσουσιν ἀριθμὸν, προστιθεμένου τοῖς δώδεκα Παύλου, κλητοῦ καὶ αὐτοῦ ἀποστόλου τυγχάνοντος, καὶ Ἰακώβου, ὃς ἀδελφὸς ὢν τοῦ Κυρίου πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος ὑπ' αὐτοῦ καταστῆναι τοῦ υρίου διαμνημονεύεται· οἳ δὴ πάντες ἐπ' ἄκρου τῆς ἐλαίας δηλαδὴ τῆς Ἰουδαίων διαδοχῆς, ἣν καὶ Παῦλος ῥίζαν ἁγίαν, καὶ ἀπαρχὴν καὶ καλλιέλαιον εἴρηκε. Μετὰ δὲ τὴν τῶν ἀποστόλων, ἀκολούθως σφόδρα καὶ τῶν ἐθνῶν τῶν πολυθέων ἐδήλωσε τὴν ἐπιστροφὴν, οὐκ ἔτι λέγων τοῖς ἄλσεσι προς ἐξουσιν, οὐδὲ τοῖς ἐνταῦθα βωμοῖς, μόνον δὲ τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιγνώσονται, οι πρὶν ἀπηλ λοτριωμένοι τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ξένοι τῶν διαθηκῶν τῆς ἐπαγγελίας, τὸν ἀποδοθέντα χρόνον ἡμέραν καλῶν, καθ' δν ἐγκαταλελειμμέναι φησὶν αἱ πόλεις ἔσονται τοῦ Ἰσραήλ. σε PROCOPII GAZÆI Liam, a quoquam bello vexari constat ), intelligen- dum est. In hunc autem rerum statum cum semel inciderit, num Judæorum genti jam, sicut antea suppetias ferre poterit ? Imo vero ne in Damasco quidem ipsa Syrorum, aut alibi in Syria uspiam (hoc enim per reliquum Syrorum putant significari) regnum supererit ; sed, eadem cum pec- catore Dei populo tolerare cogetur. Vocat autem gloriam Israel et ejus pinguia, regnum ipsum, ipsum sacerdotium, ipsam sanctificationem, ipsum lege imperatum cultum, ipsam prophetandi gra- tiam, ipsam denique populi libertatem quibus ut statim Dei privatus est populus, ita regnum ipsa amisit Damascus : ideoque in die illa, quo Salva- toris adventum designaret, adjunxit. Vide autem quo pacto non domum Jacob universam, sed glo- riam tantum ipsius sublaturum se interminetur; B . C cum tanquam spicas, quæ messis tempore colliguntur, relictis inanibus in agro calamis, Judæorum fore populum significet; a quo jam resectas esse spicas, solas autem nunc in eo stipulas remanere constet, Quod si etiam inter eos reperiatur non contem- nendus aliquis ; erit, inquit, non ad spicæ modum, quæ in agro nasci consuevit, sed in profunda, sic- caque et dura convalle. Spicæ auten nomine, ut ego quidem sentio, discipulorum coelum, de quibus superius illud : « Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis seinen ",, usurpavit, intellexit. Caterum qui inter eos eximii exstitere, alia ratione demon- strant; cum sicut olivæ grana duo, aut tria in summo cacumine, aut quatuor, aut quinque ipsius rainos esse relinquendos addidit; quasi designato tempore paucum adeo servatorum forte rumerum significet, ut uni omnes spice comparari queant, quorum summi duo, aut tres futuri sint. Nam cum in subli- mi summitate dixit, eorum eminentiam, quos binos quidem olim, et trinos vocavit Christus, electorum veluti eximios, Petrum, Jacobum, et Joannem; quibus in nonte præsentibus non transformatus modo apparuit ", sed et ipsam synagogæ principis fliam a morte revocavit ", obscure significavit. Reliquos autem, novem scilicet, quatuor aut quinque numerandi vocabulis. Quod si duo et tres, el qua- tuor, et quinque in summam colligas, Pau- Jumque adjungas, qui est et ipse vocatus apostolus, et Jacobum denique, qui Domini frater erat, primus ab eodem llierosolymnoruin creatus episcopus ; quatuordecim numero reperias, D qui in olere fastigio omnes, id est, in ipsa Judæo- rum successione, quam et idem Paulus radicem sanctam et primitias, et bonam olivam appellat remanserunt. Post apostolorum autem vocationem, congrue valde et ipsam gentium, quæ deorum mul- titudinem amplexata fuerant, conversionem pro- ponit; qui eas non lucos amplius, et erecta in eis allaria curaturus; sed sanctumn Israel unum agni- turas amfirmet ; cum prius a vera Dei cognitione alieni, testamentorumque promissionis expertes essent "; ubi prælixum tempus illud, quo desertæ futuræ sunt urbes Israel, diem appellat. « Isa. 1, 9. Matth. XVII, seqq. er Ephes. ", 12. ' * Luc. vill, seqq. es Galat. 1, 1. Rom. 1, 16, 26.
Τοῖς γὰρ προφήταις ἐκ φιλανθρωπίας Θεοῦ μὴ πεισθέντες κηρύττουσι, τοῦ δὲ Θεοῦ καθάπερ πῶλοι κατασκιρτήσαντες ἔπαθον ὃ δή φησι καὶ Δαβὶδ, «Ἐν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἄγξεις» εἰπών· καὶ κατεγνωκότες ἑαυτῶν τῆς ἀσεβείας ἀπέστησαν. Μακαριώτερον δὲ τὸ πρὸ πείρας κακῶν, ἐπιγινώσκειν τὸν Κύριον. Μιμησάμενοι δὲ τοὺς Ἀμοῤῥαίους , ἅπερ ἐκεῖνοι πεπόνθασιν ἑλόντες ἀμογητὶ καὶ παθόντες, ποτὲ μὲν ὑπὲρ αὐτῶν, ἐπικουροῦντος Θεοῦ. Δι’ ἅπερ, ὥς φασιν, ἠσέβησαν ὕστερον, μηδὲν ὧν πρώην εὐηργέτηντο μνημονεύσαντες , μικροῦ γε πάλιν ταῖς τῶν εἰδώλων εἰρηκότες δαμάλεσιν, οὗτοι οἱ θεοί σου Ἰσραὴλ, οἵ τινες ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Μετὰ Θεοῦ γὰρ νικῶμεν ἔθνη τὰ ἐν ἡμῖν, καὶ τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους, καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος οὐχ εὑρήσει τόπον ἐν ἡμῖν. Ἠμεληκότες δὲ τοῦ προςκεῖσθαι Θεῷ, ἀσθενεῖς τε καὶ ἄνανδροι τοῖς ποσὶν ὑποκεισόμεθα τῶν ἐχθρῶν. Εἶτα δείκνυσιν ὡς ἐπλανήθησαν οἱ ἐξ Ἰσραὴλ τῇ πολυχειρίᾳ θαῤῥήσαντες, ὡς μηδενὸς αὐτοὺς πατάξοντος, καὶ τῆς ἐλπίδος διήμαρτον.
Α λειον, οὔτε τῆς Συρίας ετέρωθι (τοῦτο γάρ φασι καὶ τὸ κατάλοιπον τῶν Σύρων δηλοῦν), ἀλλὰ καρ- τερεί, φησί, μετὰ Θεοῦ λαὸν ἡμαρτηκότα πεισομένη τὰ παραπλήσια. Καλεῖ δὲ δόξαν Ιερουσαλήμ, καὶ ταύτης πίονα, τὴν βασιλείαν, τὴν ἱερωσύνην. Τὸ ἁγίασμα, τὴν κατὰ νόμον λατρείαν, τὴν προφητικήν χάριν, καὶ τοῦ λαοῦ τὴν ἐλευθερίαν. "Οτε δὲ τούτων Ἰσραὴλ ἀπεστέρητο καὶ τῆς βασιλείας ἡ Δαμασκός. Διόφησιν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τὸν καιρὸν τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας δηλῶν. Ορα δὲ ὅπως οὐ παντελῆ τοῦ Ἰακὼβ ἀναίρεσιν ἔφησεν ἔσεσθαι, τῆς δόξης δὲ μόνης αὐτῶν. Ὅτε φησὶν, ὡς ἐν ἁμητῷ συν- άγονται μὲν οἱ ἀστάχυες, καταλείπεται δὲ ἐν τῇ χώρα καλάμη ψιλή, οὕτως ἔσεσθαι καὶ τὸν Ἰου- δαίων λαὸν, ἀποτμηθέντων μὲν τῶν πάλαι παρ' αὐ Β τοῖς ἀσταχύων, μόνης δὲ τῆς καλάμης ἐν αὐτοῖς περιλειφθείσης. Κἂν εὑρεθῇ δέ τις ἐν αὐτοῖς ἀξιόλογος, ἔσται κατὰ στάχυν οὐκ ἐν πεδίῳ φυέντα, ἀλλ' ἐν κοιλάδι καὶ φάραγγι καταξήρῳ καὶ στερεά. Τοῦ στάχυος οἶμαι τὸν τῶν μαθητῶν δηλοῦντος χορόν, περὶ ὧν ἔλεγεν, Εἰ μὴ Κύριος Σαβαώθ ἐγκατέλιπεν ἡμῖν σπέρμα. » Τοὺς δὲ τούτων ἐκκρίτους δι' ἑτέρου δεδή λωκε παραδείγματος, ὡς ῥῶγες εἰπὼν δύο, ἢ τρεῖς ἐπ' ἄκρου μετεώρου, ἢ τέσσαρες, ἢ πέντε ἐπὶ τῶν κλάδων αὐτοῦ καταλειφθῇ. Ἐν γὰρ τοῖς δη λουμένοις χρόνοις, τοσαύτη, φησὶν, ἔσται τῶν σωζο- μένων ή σπάνη, ὡς ἑνὶ πάντας παραβάλλεσθαι στάχυϊ. ἂν τοὺς ἀκροτάτους ἔσεσθαί που δύο ἢ τρεῖς. Επ' ἄκρον γὰρ εἰπὼν μετεώρου, τὸ τούτων προῦχον αἰνίττεται, οὓς προσεκαλεῖτο ποτὲ μὲν κατὰ συζυγίαν, ποτὲ δὲ κατὰ τρεῖς ὁ Σωτὴρ, έκλε- κτῶν ὥσπερ ἐκλεκτοτέρους Πέτρον, Ἰάκωβον, Ἰωάν νην, οἷς ἐν ὄρει μόνοις τὴν μεταμόρφωσιν ἔδειξεν· τήν τε θυγατέρα τοῦ ἀρχισυναγώγου, πάλιν ἐπὶ τού- των ἀνέστησεν. Τοὺς δὲ λοιποὺς τέσσαρας ἢ πέντε φησί, τοῦτ' ἔστιν ἐννέα. Εἰ δὲ συντεθεῖεν δύο, καὶ τρεῖς καὶ τέσσαρας, καὶ πέντε, τὸν Τῶν, ιδ', ποιήσουσιν ἀριθμὸν, προστιθεμένου τοῖς δώδεκα Παύλου, κλητοῦ καὶ αὐτοῦ ἀποστόλου τυγχάνοντος, καὶ Ἰακώβου, ὃς ἀδελφὸς ὢν τοῦ Κυρίου πρῶτος Ἱεροσολύμων ἐπίσκοπος ὑπ' αὐτοῦ καταστῆναι τοῦ υρίου διαμνημονεύεται· οἳ δὴ πάντες ἐπ' ἄκρου τῆς ἐλαίας δηλαδὴ τῆς Ἰουδαίων διαδοχῆς, ἣν καὶ Παῦλος ῥίζαν ἁγίαν, καὶ ἀπαρχὴν καὶ καλλιέλαιον εἴρηκε. Μετὰ δὲ τὴν τῶν ἀποστόλων, ἀκολούθως σφόδρα καὶ τῶν ἐθνῶν τῶν πολυθέων ἐδήλωσε τὴν ἐπιστροφὴν, οὐκ ἔτι λέγων τοῖς ἄλσεσι προς ἐξουσιν, οὐδὲ τοῖς ἐνταῦθα βωμοῖς, μόνον δὲ τὸν ἅγιον τοῦ Ἰσραὴλ ἐπιγνώσονται, οι πρὶν ἀπηλ λοτριωμένοι τῆς γνώσεως τοῦ Θεοῦ, καὶ ξένοι τῶν διαθηκῶν τῆς ἐπαγγελίας, τὸν ἀποδοθέντα χρόνον ἡμέραν καλῶν, καθ' δν ἐγκαταλελειμμέναι φησὶν αἱ πόλεις ἔσονται τοῦ Ἰσραήλ. σε PROCOPII GAZÆI Liam, a quoquam bello vexari constat ), intelligen- dum est. In hunc autem rerum statum cum semel inciderit, num Judæorum genti jam, sicut antea suppetias ferre poterit ? Imo vero ne in Damasco quidem ipsa Syrorum, aut alibi in Syria uspiam (hoc enim per reliquum Syrorum putant significari) regnum supererit ; sed, eadem cum pec- catore Dei populo tolerare cogetur. Vocat autem gloriam Israel et ejus pinguia, regnum ipsum, ipsum sacerdotium, ipsam sanctificationem, ipsum lege imperatum cultum, ipsam prophetandi gra- tiam, ipsam denique populi libertatem quibus ut statim Dei privatus est populus, ita regnum ipsa amisit Damascus : ideoque in die illa, quo Salva- toris adventum designaret, adjunxit. Vide autem quo pacto non domum Jacob universam, sed glo- riam tantum ipsius sublaturum se interminetur; B . C cum tanquam spicas, quæ messis tempore colliguntur, relictis inanibus in agro calamis, Judæorum fore populum significet; a quo jam resectas esse spicas, solas autem nunc in eo stipulas remanere constet, Quod si etiam inter eos reperiatur non contem- nendus aliquis ; erit, inquit, non ad spicæ modum, quæ in agro nasci consuevit, sed in profunda, sic- caque et dura convalle. Spicæ auten nomine, ut ego quidem sentio, discipulorum coelum, de quibus superius illud : « Nisi Dominus Sabaoth reliquisset nobis seinen ",, usurpavit, intellexit. Caterum qui inter eos eximii exstitere, alia ratione demon- strant; cum sicut olivæ grana duo, aut tria in summo cacumine, aut quatuor, aut quinque ipsius rainos esse relinquendos addidit; quasi designato tempore paucum adeo servatorum forte rumerum significet, ut uni omnes spice comparari queant, quorum summi duo, aut tres futuri sint. Nam cum in subli- mi summitate dixit, eorum eminentiam, quos binos quidem olim, et trinos vocavit Christus, electorum veluti eximios, Petrum, Jacobum, et Joannem; quibus in nonte præsentibus non transformatus modo apparuit ", sed et ipsam synagogæ principis fliam a morte revocavit ", obscure significavit. Reliquos autem, novem scilicet, quatuor aut quinque numerandi vocabulis. Quod si duo et tres, el qua- tuor, et quinque in summam colligas, Pau- Jumque adjungas, qui est et ipse vocatus apostolus, et Jacobum denique, qui Domini frater erat, primus ab eodem llierosolymnoruin creatus episcopus ; quatuordecim numero reperias, D qui in olere fastigio omnes, id est, in ipsa Judæo- rum successione, quam et idem Paulus radicem sanctam et primitias, et bonam olivam appellat remanserunt. Post apostolorum autem vocationem, congrue valde et ipsam gentium, quæ deorum mul- titudinem amplexata fuerant, conversionem pro- ponit; qui eas non lucos amplius, et erecta in eis allaria curaturus; sed sanctumn Israel unum agni- turas amfirmet ; cum prius a vera Dei cognitione alieni, testamentorumque promissionis expertes essent "; ubi prælixum tempus illud, quo desertæ futuræ sunt urbes Israel, diem appellat. « Isa. 1, 9. Matth. XVII, seqq. er Ephes. ", 12. ' * Luc. vill, seqq. es Galat. 1, 1. Rom. 1, 16, 26.
PG 87:2126Ὡς δὲ τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες ἐν Ἱερουσαλὴμ τῇ κατὰ Θεὸν λατρείᾳ προσέκειντο αὐτοί τε καὶ παῖδες ἐν ἀσφαλείᾳ κατῴκησαν. Τὸ γὰρ σὸν σπέρμα καὶ τὸ σὸν γένος, φησὶν, ἄπιστον ἔσται καὶ σφαλερὸν ἀπειθοῦντος Θεῷ· πληθυνθὲν γὰρ τοῦτο θεωρῶν ἐπλανήθης, ὡς ὑπάρχων ἀνάλωτος. Ἀλλὰ πεσοῦνται, φησὶ, δίκην ἀσταχύων κειρόμενοι. Ἐὰν δὲ τὸ πρωὶ̈ σπείρῃς γεγονὼς ἐν φωτὶ, τὸν σώζοντα μόνον εἰδὼς, τότε σοι τὸ σπαρὲν τελεσφορηθήσεται μὴ ἀπολλύμενον ἄωρον. Καὶ παραπέμψεις εἰς υἱοὺς καθάπερ τινὰ κλῆρον τὴν εὐθυμίαν, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐπικουρίας τὴν μέθοδον. ιβιδ. Οὐαὶ πλῆθος ἐθνῶν πολλῶν. Ὡς θάλασσα κυμαίνουσα, οὕτω ταραχθήσεσθε. Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν, ὡς ὕδωρ ἠχήσει. Ὡς ὕδωρ πολὺ, ἔθνη πολλά. Ὡς ὕδατος πολλοῦ βίᾳ καταφερομένου, κ.τ.λ. Εἰπὼν τῶν ἐθνῶν τὴν ἐπιστροφὴν, καὶ τὴν Ἰουδαίων εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν, μεταβαίνει τοὐντεῦθεν ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἐν αὐτῇ Δαμασκῷ καὶ ταῖς λοιπαῖς χώραις ἐν ἀπιστίᾳ μεινάντων, μελλόντων πολιορκῆσαι τὴν Ἐκκλησίαν Χριστοῦ, οἱ καὶ κλονηθήσονται κυμαινούσης δίκην θαλάττης ἐπὶ τῷ κηρύγματι τῷ εὐαγγελικῷ ξενιζόμενοι καθαιροῦντι τὴν εἰδωλολατρείαν.
Ὡς γὰρ, ὅτε ταύτας Αμοῤῥαῖοι κατέλιπον, ἀντεις- Α ήχθης, φησίν· οὕτω σου, φησὶν, ἐξωσθέντος οἰκή σουσιν ἕτεροι. Η γὰρ ἀσέβεια τῆς ἐκβολῆς ἐπ' ἀμ- φοτέρων αἰτία. Καὶ νῦν ἔστι τὴν Ἰουδαίαν ὑφ᾽ Ελ- λήνων οἰκουμένην ἰδεῖν. Πλείσται δὲ πόλεις, κατά τὴν προφητείαν, ὑπὸ Ῥωμαίων ἐξηρημώθησαν, ἀνθ' ὧν φησιν, αὐτῶν τὸν Κύριον κατέλιπον, τοῦτ' ἔστι τὸν Ἰησοῦν, κατὰ τὴν τῶν Ἑβραίων φωνήν. Όπως οι γέγονεν αὐτοῖς ἀεὶ βοηθός, δηλοῖ τὸ . Ποσάκις ἠθέλησα επισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, » καὶ τὰ ἑξῆς. ἂν τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν δηλοῖ τὸ διότι ἐφύτευσαν φυτείαν άπιστον, ὅτε καὶ ἐπλανήθησαν. Εἰ δὲ μεταβαλών, φησίν, ἐπὶ τὴν ἀνατείλασαν τῷ κόσμῳ τοῦ φωτὸς πρωίαν τοῦ εὐαγγελικοῦ, καὶ τοῦ τῆς δι καιοσύνης Ηλίου, ἕτερον σπέρμα κατάθοιο τῇ σεαυ- τοῦ διανοίᾳ (περὶ οὗ φησιν, • Εξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι. » Καί · . Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐ ρανῶν σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἰδίῳ ἀγρῷ») ἀνθήσει ἐν σοὶ εἰς ἀμητὸν, καὶ διδάξεις ἑτέρους, ὡς παισὶ τοῦ κλήρου μεταδιδούς. Τινὲς μέντοι μίαν μόνην ἅλωσιν Δαμασκοῦ τὴν ὑπὸ τῶν Ἀσσυ ρίων εἰπόντες, τὴν πᾶσαν βήσιν περὶ αὐτῆς, καὶ τῶν κατ' αὐτὴν ἐξηγήσαντο χρόνων, ἣν ὡς μήπω γενομένην, ἔσεσθαι νῦν ὁ προφήτης φησίν, ὅτε περ ὑπὸ τῶν οἰκητόρων ἀπολωλότων καταλειφθήσεται. Ἐν ᾗ δι' ἐρημίαν παντελή κοιτασθήσεται ποίμνια, καὶ οὐκ ἔσται, φησίν, ὁ διώκων, μηδενὸς τοῖς ποιμέσιν ἐπιτιμήσοντος. Καὶ οὐχ ἕξει ταῖς δέκα φυ λαῖς συμμαχῆσαι ὡς εἰώθει χρηματιζούσαις Εφραίμ. Κατ' ἔμφασιν δέ φασιν τὸ, καὶ οὐκ ἔσται ἐν αὐτῇ βασιλεία, τὴν ἰσχυρὰν, καθὰ καὶ πρώην, βα- σιλείαν δηλοῦν. Οἱ γὰρ μετὰ ταῦτα τοπάρχαι καὶ φύλαρχοι μᾶλλον ἐγένοντο. Ατονήσει δὲ καὶ τῶν Σύρων ἐν αὐτῇ τὸ λοιπὸν, τοῦτ᾽ ἔστι πᾶν τὸ ἔθνος τὸ ὑπ' αὐτήν. Συναλῶναι δὲ τῇ Δαμασκῷ καὶ τὰς φυλὰς τὰς δέκα δηλοῖ καὶ τὰ πλήθη τούτων, ἐφ᾽ οἷς ἐφρόνουν, ὡς ὄντες ἀνάλωτοι. Διὸ καὶ δόξαν ταῦτα καλεῖ, ὡς καὶ πίονα δόξης τὸν τούτων βασιλέα. Ως γὰρ ἡ τετάρτη τῶν Βασι λειῶν διδάσκει, Σαλμανασσὰρ ἐπολιόρκησεν ἐπ' ἔτη τρία Σαμάρειαν, εἷλέν τε ταύτην, καὶ τὸν Ἀσης μετώκισεν εἰς Βαβυλώνα βασιλέα τούτων ὑπάρχοντα. Εἰ μή που πίονα δόξης τοὺς ἐνδόξους ἄνδρας καὶ πλούτῳ κομῶντας λέγει, ταῖς τε παρὰ πάντων βα- ρυνομένους τιμαῖς. Διὰ δὲ τῆς τῶν ἀσταχύων παρα- βολῆς, ἔτι δὲ καὶ τῆς ἐλαίας τὴν ἄπονον ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων παρίστησι κοπτόντων άδην τοὺς ἄνδρας, ὡς ἐπὶ θέρους, και πληγαίς πολλαῖς ὡς ἐπ' ἐλαίας τρυγωμένης 4, τοὺς πολεμίους ἐλαυνόντων τῶν ἐπελθόντων· ἅμα δὲ, καὶ τὸ μὴ παντελῶς ἀπο- λεῖσθαι τὸ γένος. Βραχύ γάρ τι λείμμα καταλει φθήσεσθαι καλάμην ὥσπερ ἄτιμον, τοὺς διαλαθόν τας, ὡς ἐπ' ἐλαίας, τῶν τρυγώντων τοὺς ὀφθαλμούς. « ἰσ. πολλαῖς τοὺς πολεμίους ἐπελθόντας ἐλαυνόντων, ὡς ἐπ' ἐλαίας τραγωμένης. COMMENTARII IN ISAIAM. B C i Sicut enim prius ab Amorrhæis desertæ sunt, ait, ut in eas inducereris; sic et te expulso easdem occupabunt alii, cum utriusque expulsionis causa sit impietas; cum Judæam etiam a gentibus obti- neri constet. Eorum enim urbes per multas a Ro- manis ideo in solitudinem redactas esse significat, quod Dominum suum, Jesum videlicet, juxta vocem Hebræorum, reliquerunt : qui tamen quam ipsis ad auxilium semper paratus fuerit, ex eo patebit, quod frustra se filios ejus semper studuisse sub alis, gallinæ more, cogere et fovere conqueritur ". Eo- rum itaque vel inde apparet infidelitas, quod plan- tationem infidelem, unde et ipsos errasse certum est, planlaverunt. Quod si mutata tamen sententia, ait, ad exorientem mundo evangelicæ lucis, solis- que justitiæ matutinam horam intuens, semen in animo tuo aliud (de quo nimirum : « Exiit qui seminat seminare “ ; » et : « Simile est regnum cœlorum ei, qui seminat bonum semen in agro suo 7º, sermo est) adjeceris : Florebit in te ad messem, et alios, tanquam transmissa in filios hæreditate, doce- bis. Non desunt, qui unam tantum Damasci per Assyrios expugnationem significari putantes, add eam ejusque tempora (tanquam nondum præterie- rit, tumque propheta futuram demum innual, cum pereuntibus incolis capietur) litteram on- nem retulerunt. In hac ergo, propter solitudinem summam, recubituros greges significatur; nec fore qui persequatur, quando nemo pastores urgeat aut reprehendat; imo nec unde tribubus decem, quæ Ephraim nomine intelliguntur, usitato more auxi- lietur habituram. Emphatice autem non futurum in ea regnum addidit; ut regni, quod antea potens et, validum fuerat, vires esse diminutas ostendat. Qui enim postea regnum habuerunt, toparchæ magis, gentique præfecti, quam reges exstiterunt. Deficie aulem et Syrorum, qui in ea sunt, reliquum : gens ea nimirum omnis, quæ ipsi subjicitur. Ideo vero et decem cum Damasco tribus, eorumque pe- rituram multitudinem significat; quod de se ita, ac si expugnari nunquam potuissent, sentirent. Matth. xxiii, 37. Matth. xi, 3. D Et hoc ipsum est, quod gloriam quidem, et pin- guia gloria, regem eorum appellat. Ut enim Re- gum quarto legimus, Samariam tribus annis ob- sessam expugnavit Salmanasar, Oseamque regem ejus bello captum in Babyloniam transtulit ”. Nisi forsan pinguia gloriæ homines divitiis gloriæque tumidos, et tanquam difluentes, honoribusque præter cæteros cumulatos intelligat. Per spicarum autem et olivæ similitudinem, perfacilem Assyriis expugnationem fore significat; quibus ita impune hostes cedere liceat, atque spicas demelere; fu- gientesque ictibus ita crebris petere et ferire, ut cum olivæ decutiuntur. Nec ob id tamen funditus gentem esse perituram; quando reliquiæ breve, (non aliter quam quæ post messemn neglectæ jacell stipulæ ; aut quæ in decutiendis olivis collectorum Ibid. 24. " IV Reg. xvi, 18. VARIE LECTIONES. ·
Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν ὡς ὕδωρ ἠχήσει . Ὡς γὰρ θαλάττης νῶτα μετεωρίζεται τοῖς πνεύμασιν ἀνιστάμενα, καὶ τῷ ἤχῳ κατακτυπεῖ τοὺς ἀκούοντας· οὕτω τὰ πλήθη τῶν ἐν ἀπιστίᾳ μεινάντων, ὑπὸ τῶν ἀοράτων ἐθνῶν ἐνεργούμενα, κατὰ τῆς Ἐκκλησίας ἠχήσει τὴν ἐπανάστασιν· ὧν δηλοῖ τοὺς μὲν θυμοὺς ἡ κυμαίνουσα θάλαττα , τὰς δὲ κατὰ τῶν πιστῶν ἀπειλὰς τὸ ἠχοῦν ὕδωρ . Τὸ δὲ βίᾳ φερόμενον ὕδωρ , ὡς ὑφ’ ἑτέρων ἐνεργούμενοι τολμῶσι ταῦτα κατὰ τῆς Ἐκκλησίας, ὧν τὸ τέλος δηλῶν ἐπάγει. Καὶ ἀποσκορακιεῖ αὐτὸν , κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν· Ἐπιτιμήσειεν αὐτῷ , ἢ ἐμβριμήσεται κατὰ Σύμμαχον· δηλονότι, τῷ πλήθει τῶν ἀπίστων ἐθνῶν, καὶ τῷ τούτοις ἐνεργοῦντι διαβόλῳ. Τίς δὲ ἐπιτιμήσει; περὶ οὗ πάντως εἴρηται, «Ἐπιτιμήσει Κύριος ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ἱερουσαλήμ. Ἐπιτιμῶν δὲ τί ποιήσει; καὶ πόῤῥω αὐτὸν διώξεται ὡς χνοῦν ἀχύρου, καὶ ὡς κονιορτὸν τροχοῦ καταιγὶς φέρουσα . Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ πρὸς δυσμαῖς τοῦ βίου πενθήσουσιν , ὅτε οὐκ ἔτι ὑπάρχουσιν· ὅτε πρωὶ̈ καὶ νέον φῶς τοῖς δικαίοις ἀνατελεῖ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Οὓς οἱ προνομεύσαντες τοιοῦτον ἕξουσι τέλος καὶ μερίδα καὶ κλῆρον.
Ὡς γὰρ, ὅτε ταύτας Αμοῤῥαῖοι κατέλιπον, ἀντεις- Α ήχθης, φησίν· οὕτω σου, φησὶν, ἐξωσθέντος οἰκή σουσιν ἕτεροι. Η γὰρ ἀσέβεια τῆς ἐκβολῆς ἐπ' ἀμ- φοτέρων αἰτία. Καὶ νῦν ἔστι τὴν Ἰουδαίαν ὑφ᾽ Ελ- λήνων οἰκουμένην ἰδεῖν. Πλείσται δὲ πόλεις, κατά τὴν προφητείαν, ὑπὸ Ῥωμαίων ἐξηρημώθησαν, ἀνθ' ὧν φησιν, αὐτῶν τὸν Κύριον κατέλιπον, τοῦτ' ἔστι τὸν Ἰησοῦν, κατὰ τὴν τῶν Ἑβραίων φωνήν. Όπως οι γέγονεν αὐτοῖς ἀεὶ βοηθός, δηλοῖ τὸ . Ποσάκις ἠθέλησα επισυναγαγεῖν τὰ τέκνα σου, » καὶ τὰ ἑξῆς. ἂν τὴν εἰς αὐτὸν ἀπιστίαν δηλοῖ τὸ διότι ἐφύτευσαν φυτείαν άπιστον, ὅτε καὶ ἐπλανήθησαν. Εἰ δὲ μεταβαλών, φησίν, ἐπὶ τὴν ἀνατείλασαν τῷ κόσμῳ τοῦ φωτὸς πρωίαν τοῦ εὐαγγελικοῦ, καὶ τοῦ τῆς δι καιοσύνης Ηλίου, ἕτερον σπέρμα κατάθοιο τῇ σεαυ- τοῦ διανοίᾳ (περὶ οὗ φησιν, • Εξῆλθεν ὁ σπείρων τοῦ σπεῖραι. » Καί · . Ωμοιώθη ἡ βασιλεία τῶν οὐ ρανῶν σπείραντι καλὸν σπέρμα ἐν τῷ ἰδίῳ ἀγρῷ») ἀνθήσει ἐν σοὶ εἰς ἀμητὸν, καὶ διδάξεις ἑτέρους, ὡς παισὶ τοῦ κλήρου μεταδιδούς. Τινὲς μέντοι μίαν μόνην ἅλωσιν Δαμασκοῦ τὴν ὑπὸ τῶν Ἀσσυ ρίων εἰπόντες, τὴν πᾶσαν βήσιν περὶ αὐτῆς, καὶ τῶν κατ' αὐτὴν ἐξηγήσαντο χρόνων, ἣν ὡς μήπω γενομένην, ἔσεσθαι νῦν ὁ προφήτης φησίν, ὅτε περ ὑπὸ τῶν οἰκητόρων ἀπολωλότων καταλειφθήσεται. Ἐν ᾗ δι' ἐρημίαν παντελή κοιτασθήσεται ποίμνια, καὶ οὐκ ἔσται, φησίν, ὁ διώκων, μηδενὸς τοῖς ποιμέσιν ἐπιτιμήσοντος. Καὶ οὐχ ἕξει ταῖς δέκα φυ λαῖς συμμαχῆσαι ὡς εἰώθει χρηματιζούσαις Εφραίμ. Κατ' ἔμφασιν δέ φασιν τὸ, καὶ οὐκ ἔσται ἐν αὐτῇ βασιλεία, τὴν ἰσχυρὰν, καθὰ καὶ πρώην, βα- σιλείαν δηλοῦν. Οἱ γὰρ μετὰ ταῦτα τοπάρχαι καὶ φύλαρχοι μᾶλλον ἐγένοντο. Ατονήσει δὲ καὶ τῶν Σύρων ἐν αὐτῇ τὸ λοιπὸν, τοῦτ᾽ ἔστι πᾶν τὸ ἔθνος τὸ ὑπ' αὐτήν. Συναλῶναι δὲ τῇ Δαμασκῷ καὶ τὰς φυλὰς τὰς δέκα δηλοῖ καὶ τὰ πλήθη τούτων, ἐφ᾽ οἷς ἐφρόνουν, ὡς ὄντες ἀνάλωτοι. Διὸ καὶ δόξαν ταῦτα καλεῖ, ὡς καὶ πίονα δόξης τὸν τούτων βασιλέα. Ως γὰρ ἡ τετάρτη τῶν Βασι λειῶν διδάσκει, Σαλμανασσὰρ ἐπολιόρκησεν ἐπ' ἔτη τρία Σαμάρειαν, εἷλέν τε ταύτην, καὶ τὸν Ἀσης μετώκισεν εἰς Βαβυλώνα βασιλέα τούτων ὑπάρχοντα. Εἰ μή που πίονα δόξης τοὺς ἐνδόξους ἄνδρας καὶ πλούτῳ κομῶντας λέγει, ταῖς τε παρὰ πάντων βα- ρυνομένους τιμαῖς. Διὰ δὲ τῆς τῶν ἀσταχύων παρα- βολῆς, ἔτι δὲ καὶ τῆς ἐλαίας τὴν ἄπονον ἅλωσιν τὴν ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων παρίστησι κοπτόντων άδην τοὺς ἄνδρας, ὡς ἐπὶ θέρους, και πληγαίς πολλαῖς ὡς ἐπ' ἐλαίας τρυγωμένης 4, τοὺς πολεμίους ἐλαυνόντων τῶν ἐπελθόντων· ἅμα δὲ, καὶ τὸ μὴ παντελῶς ἀπο- λεῖσθαι τὸ γένος. Βραχύ γάρ τι λείμμα καταλει φθήσεσθαι καλάμην ὥσπερ ἄτιμον, τοὺς διαλαθόν τας, ὡς ἐπ' ἐλαίας, τῶν τρυγώντων τοὺς ὀφθαλμούς. « ἰσ. πολλαῖς τοὺς πολεμίους ἐπελθόντας ἐλαυνόντων, ὡς ἐπ' ἐλαίας τραγωμένης. COMMENTARII IN ISAIAM. B C i Sicut enim prius ab Amorrhæis desertæ sunt, ait, ut in eas inducereris; sic et te expulso easdem occupabunt alii, cum utriusque expulsionis causa sit impietas; cum Judæam etiam a gentibus obti- neri constet. Eorum enim urbes per multas a Ro- manis ideo in solitudinem redactas esse significat, quod Dominum suum, Jesum videlicet, juxta vocem Hebræorum, reliquerunt : qui tamen quam ipsis ad auxilium semper paratus fuerit, ex eo patebit, quod frustra se filios ejus semper studuisse sub alis, gallinæ more, cogere et fovere conqueritur ". Eo- rum itaque vel inde apparet infidelitas, quod plan- tationem infidelem, unde et ipsos errasse certum est, planlaverunt. Quod si mutata tamen sententia, ait, ad exorientem mundo evangelicæ lucis, solis- que justitiæ matutinam horam intuens, semen in animo tuo aliud (de quo nimirum : « Exiit qui seminat seminare “ ; » et : « Simile est regnum cœlorum ei, qui seminat bonum semen in agro suo 7º, sermo est) adjeceris : Florebit in te ad messem, et alios, tanquam transmissa in filios hæreditate, doce- bis. Non desunt, qui unam tantum Damasci per Assyrios expugnationem significari putantes, add eam ejusque tempora (tanquam nondum præterie- rit, tumque propheta futuram demum innual, cum pereuntibus incolis capietur) litteram on- nem retulerunt. In hac ergo, propter solitudinem summam, recubituros greges significatur; nec fore qui persequatur, quando nemo pastores urgeat aut reprehendat; imo nec unde tribubus decem, quæ Ephraim nomine intelliguntur, usitato more auxi- lietur habituram. Emphatice autem non futurum in ea regnum addidit; ut regni, quod antea potens et, validum fuerat, vires esse diminutas ostendat. Qui enim postea regnum habuerunt, toparchæ magis, gentique præfecti, quam reges exstiterunt. Deficie aulem et Syrorum, qui in ea sunt, reliquum : gens ea nimirum omnis, quæ ipsi subjicitur. Ideo vero et decem cum Damasco tribus, eorumque pe- rituram multitudinem significat; quod de se ita, ac si expugnari nunquam potuissent, sentirent. Matth. xxiii, 37. Matth. xi, 3. D Et hoc ipsum est, quod gloriam quidem, et pin- guia gloria, regem eorum appellat. Ut enim Re- gum quarto legimus, Samariam tribus annis ob- sessam expugnavit Salmanasar, Oseamque regem ejus bello captum in Babyloniam transtulit ”. Nisi forsan pinguia gloriæ homines divitiis gloriæque tumidos, et tanquam difluentes, honoribusque præter cæteros cumulatos intelligat. Per spicarum autem et olivæ similitudinem, perfacilem Assyriis expugnationem fore significat; quibus ita impune hostes cedere liceat, atque spicas demelere; fu- gientesque ictibus ita crebris petere et ferire, ut cum olivæ decutiuntur. Nec ob id tamen funditus gentem esse perituram; quando reliquiæ breve, (non aliter quam quæ post messemn neglectæ jacell stipulæ ; aut quæ in decutiendis olivis collectorum Ibid. 24. " IV Reg. xvi, 18. VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2128Οὕτω δὲ πάλιν τινὲς τὴν προκειμένην ἐξηγήσαντο ῥῆσιν· ὡς φιλάνθρωπος ὢν ὁ Θεὸς φοβήσας ταῖς ἀπειλαῖς τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ, οἰκονομικῶς καὶ τὴν ἐπ’ ἀγαθοῖς ἐλπίδα προβάλλεται δι’ ἀμφοῖν προτρεπόμενος. Εἰπὼν τοίνυν τὰ μέλλοντα τούτοις δεινὰ, καὶ τὴν τούτων αἰτίαν, ὅτι Κύριον ἐγκατέλιπον· νῦν ἐπήνεγκεν ἅπερ οἱ τούτους δουλωσάμενοι πείσονται, τὴν συμβᾶσαν πληγὴν τοῖς μετὰ Ῥαψάκου προλέγων, ὃν ἐκ Λάχις ἔπεμψε κατ’ Ἱερουσαλὴμ ὁ Σεναχειρὶμ τῆς Ἰουδαίας τὰς πόλεις ἑλὼν, ὃς τοῦ τῶν Ἰουδαίων καταφλυαρήσας Θεοῦ, τὴν δι’ ἀγγέλου νυκτερινὴν ὑπέστην πληγήν· ταύτην γὰρ ἀκούσας ὁ Σενναχειρὶμ ἀπῄει φυγὰς, καὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων οὐκ εἰς μακρὰν ἀπώλετο παίδων. Ταλανίζει τοίνυν τὸ μετ’ αὐτοῦ πλῆθος ἐπελθὸν ὁ προφήτης, ὡς ὄσον οὔπω τεθνηξόμενον, τὴν ταραχώδη τούτων ἔφοδον ἀπεικάζων θαλάττῃ καὶ ὕδασιν. Οὓς καὶ πολλῶν ἐθνῶν ἐκάλεσε νῶτον , ὡς νικᾷν εἰωθότας. Οἱονεὶ γὰρ νῶτος ἐγένοντο, τῶν φευγόντων κατὰ νώτου τούτους διώκοντες. Ἀλλὰ τὸν ἄγοντα, φησὶν, ἀποσκορακίσας διώξεται, ὡς τροχοῦ κονιορτὸν ἀνέμου σφοδροτέρου προσβάλλοντος.
Παῦλος εἰς παιδείαν ὑπομένειν παρακελεύεται. Τοῖς γὰρ προφήταις ἐκ φιλανθρωπίας Θεοῦ μὴ πεισθέντες κηρύττουσι, τοῦ δὲ Θεοῦ καθάπερ πῶλοι κατασκιρ τήσαντες ἔπαθον δ δή φησι καὶ Δαβίδ, Εν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἄγξεις » εἰπών· καὶ κατ εγνωκότες ἑαυτῶν τῆς ἀσεβείας ἀπέστησαν. Μακα- ριώτερον δὲ τὸ πρὸ πείρας κακῶν, ἐπιγινώσκειν τὸν Κύριον. · Α Παιδευθέντες δέ φησιν ἐπιγνώσονται Κύριον. Διὸ καὶ Μιμησαμένοι δὲ τοὺς ᾿Αμεῤῥαίους, ἅπερ ἐκεῖνοι πεπόνθασιν ἑλέντες ἀμογητὶ καὶ παθόντες, ποτὲ μὲν ὑπὲρ αὐτῶν, ἐπικουροῦντος Θεοῦ. Δι' ἅπερ, ως φα σιν, ησέβησαν ὕστερον, μηδὲν ὧν πρώην ευηργέτην το η μνημονεύσαντες, μικροῦ γε πάλιν ταῖς τῶν εἰδώλων ο εἰρηκότες δαμάλεσιν, οὗτοι οἱ θεοί σου Ισραήλ, οἱ τινες ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Μετὰ Θεοῦ γὰρ νικῶμεν ἔθνη τὰ ἐν ἡμῖν, καὶ τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους, καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος οὐχ εὑρήσει τόπον ἐν ἡμῖν. Ἡμεληκότες δὲ τοῦ προσ κεῖσθαι Θεῷ, ἀσθενεῖς τε καὶ ἄνανδροι τοῖς ποσὶν ὑποκεισόμεθα τῶν ἐχθρῶν. Εἶτα δείκνυσιν ὡς ἐπλα νήθησαν οἱ ἐξ Ισραήλ τῇ πολυχειρία θαρρήσαντες, ὡς μηδενὸς αὐτοὺς πατάξοντος, καὶ τῆς ἐλπίδος δια ἡμαρτον. ὡς δὲ τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες ἐν Ἱερουσαλήμ τῇ κατὰ Θεὸν λατρεία προσέκειντο αὐτοί τε καὶ παῖδες ἐν ἀσφαλείᾳ κατῴκησαν. Τὸ γὰρ σύν σπέρμα καὶ τὸ σὸν γένος, φησὶν, άπιστον ἔσται καὶ σφαλερὸν ἀπειθοῦντος Θεῷ· πληθυνθὲν γὰρ τοῦτο θεωρῶν ἐπλανήθης, ὡς ὑπάρχων ἀνάλωτος. Αλλά πεσοῦνται, φησὶ,δίκην ἀσταχύων κειρόμενοι. Ἐὰν δὲ τὸ πρωΐ σπείρης γεγονώς ἐν φωτι, τὸν σώζοντα μόνον εἰδὼς, τότε σοι τὸ σπαρὲν τελεσφορηθήσεται μὴ ἀπολο λύμενον ἄωρον. Καὶ παραπέμψει; εἰς υἱοὺς καθάπερ τινὰ κλῆρον τὴν εὐθυμίαν, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐπικου- ρίας τὴν μέθοδον. . ιβ-ιδ. Οὐαὶ πλῆθος ἐθνῶν πολλῶν. Ὡς θά λασσα κυμαίνουσα, οὕτω ταραχθήσεσθε. Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν, ὡς ὕδωρ ἠχήσει. Ως ὕδωρ πολύ, ἔθνη πολλά. Ως ὕδατος πολλοῦ βίᾳ κατα φερομένου, κ. τ. λ. Εἰπὼν τῶν ἐθνῶν τὴν ἐπιστροφὴν, καὶ τὴν Ἰου δαίων εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν, μεταβαίνει τοὐντεῦθεν ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἐν αὐτῇ Δαμασκῷ καὶ ταῖς λοι- παῖς χώραις ἐν ἀπιστίᾳ μεινάντων, μελλόντων πο λιορκῆσαι τὴν Ἐκκλησίαν Χριστοῦ, οἱ καὶ κλονη θήσονται κυμαινούσης δίκην θαλάττης ἐπὶ τῷ κηρύγματι τῷ εὐαγγελικῷ ξενιζόμενοι καθαιρούντι τὴν εἰδωλολατρείαν. Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν ὡς ὕδωρ ἠχήσει. Ως γὰρ θαλάττης νῶτα μετεωρίζε ται τοῖς πνεύμασιν ἀνιστάμενα, καὶ τῷ ἤχῳ κατα- κτυπεῖ τοὺς ἀκούοντας· οὕτω τὰ πλήθη τῶν ἐν ἀπιστία μεινάντων, ὑπὸ τῶν ἀοράτων ἐθνῶν ἐνερ PROCOPII GAZEI oculos effugiunt) superfuturæ sini; quæ tamen et ipsæ Deum postea agnoscent, ob idque a Paulo ad doctrinam ferendam invitantur 73. Cum enim pro- phetis divina benignitate concionantibus minime credidissent; sed in Deum, tanquam jumentorum pulli petulanter se gessissent; et ad ipsum etiam, · quod apud Davidem legimus, dum in camo et freno maxillas eorum constringe *, . ait, passi sunt, suaque tandem agnita impietate, non sine pœnitudine ab ea recesserunt : quos tamen tius exstitisset. · ante prenas resipiscere, Deumque agnoscere bea- B Cæterum Amorrhæos imitati, eadem cum illis et isti quoque passi sunt, dum victi sæpe, sæpe etiam victores (Deo nimirum contra ipsos alias, alias etiam pro ipsis stante) evaserunt. Atque hæc ideo contigisse volunt, quod beneficiorum acceptorum immemores eo devenerant impietatis, ut parum ab- fuerit, quin idolorum vitulos compellando, cos esse deos illos, a quibus de terra Ægypti eductus essel Israel, dixerint. Deo enim auxiliante, quæ sunt in nobis gentes, eosque etiam, qui hujus mundi tenebrarum potestatem sortiti sunt, ita su- peramus, ut non dominatoris spiritus locum in nobis reperiat. Verum simulatque Deo inniti de- sierimus, tanquam infirmi et ignavi pedibus ho - stium conculcamur. Deinde errasse Israelitas osten- dit, qui numeroso exercitu confusi, tanquam a nullo percuti et superari possent, ea spe excide- rint; quod autem patriæ restituti, ibi cum liberis in odio et pace vixerunt, vero Dei cultui, quem ipsi amplexi sunt, esse tribuendum. Neque enim, si Deo non pareas ait, semen tuum, et genus fidele, el constans esse queat. Cum enim multiplicatum illud esse videres, errasti; tanquam expugnari non posses. Sed spicarum in morem messorum falce concident. Sin autem mane seminaveris, id est, si in luce versatus ad Salvatorem unum aspexeris, tum tibi, quod seminatum est, non ante maturitatem præreptum perire, sed perfici continget. Atque ita animi tranquillitatem supernique a Deo impetrandi auxilii viam, tanquam hæreditatem aliquam filiis aperies. VeRs. 12-14. Væ multitudini gentium mul- tarum. Sicut mare fluctuans, sic turbabimini et humerus gentium multarum, tanquam aqua résona- bit. Tanquam aqua multa, gentes multæ ; quasi aquæ multæ vi impulsæ, etc. C Explicata gentium conversione, Judæorumque in Christum pervicacia, ad eam se jam multitudinem convertit, quæ Damasci, ceterisque locis perfidiam D servans, Christi Ecclesiam esset oppugnatura : quan, sicut mare fluctibus agitatum, cum idolola- tría liberatam ad Evangelii prædicationem admitti contigerit, conturbatum iri, multarumque gentium humerum, velut aquam sonitum edituram esse si- gnificat. Ut enim maris terga cum ventis agitan- tur, sursum elevantur, et sonitu aures audientium obtundunt, sic quæ in incredulitate remansit mal- titudo, si ab invisibilibus gentibus vexetur, eoriti Hebr. xi, 25. Psal. xxxi, 9.
Πρὸς αὐτὸν γὰρ ἔφη δι’ Ἡσαίου ὁ Θεὸς, «Καὶ ἐμβαλῶ φίμον εἰς τὴν ῥῖνά σου, καὶ χαλινὸν εἰς τὰ χείλη σου, καὶ ἀποστρέψω σε τῇ ὁδῷ ᾗ ἦλθες ἐν αὐτῇ. Τὸ δὲ τῶν Ἰουδαίων πένθος ἐν ἑσπέρᾳ , τὰ τῆς ἐπιούσης ἡμέρας ὀνειροπολούντων κακὰ, τὰ διὰ νυκτὸς τοῖς πολεμίοις συμβεβηκότα δείξας ὄρθρος παρεμυθήσατο, μαθόντων ὡς ὁ τῶν πολεμίων οὐκ ἔστι στρατός· ἤγουν τὸ τῆς ἑσπέρας πένθος , φησὶν, οὐκ ἔσται πρωί̈ . Περὶ οὗ φησι καὶ Δαβὶδ, »Τὸ ἑσπέρας αὐλισθήσεται κλαυθμὸς, καὶ εἰς τὸ πρωὶ̈ ἀγαλλίασις. Οὐκοῦν καὶ ὅτε τὴν ψυχὴν αἱ πονηραὶ πολιορκοῦσι δυνάμεις, δίκην ὕδατος βιαίου τὰ ἐν ἡμῖν ἐγείρουσαι πάθη, ἢ τοὺς ἔξωθεν ἐπάγουσαι λογισμοὺς, κατὰ τὸν Ἐζεκίαν, Θεὸν καλοῦντες μὴ δείσωμεν. Παρεμβαλεῖ γὰρ ἄγγελος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ ῥύσεται αὐτούς. Ὁμοίως, κἂν αἱρετικοὶ σοφιστικῶν λόγων κόμπῳ κατὰ τῆς ἀληθείας ἐγείρωνται ἢ διωγμοὺς, καὶ θλίψεις ἐπάγωσι, προσήκει θαῤῥεῖν. Χειρὶ γὰρ κρυφαίᾳ πολεμήσει Κύριος ἐπὶ Ἀμαλὴκ ἀπὸ γενεῶν εἰς γενεὰς, καθὰ γέγραπται. ΚΕΦΑΛ. ΙΗ. αζ. Οὐαὶ γῆς πλοίων, πτέρυγες ἐπέκεινα ποταμῶν Αἰθιοπίας.
Παῦλος εἰς παιδείαν ὑπομένειν παρακελεύεται. Τοῖς γὰρ προφήταις ἐκ φιλανθρωπίας Θεοῦ μὴ πεισθέντες κηρύττουσι, τοῦ δὲ Θεοῦ καθάπερ πῶλοι κατασκιρ τήσαντες ἔπαθον δ δή φησι καὶ Δαβίδ, Εν κημῷ καὶ χαλινῷ τὰς σιαγόνας αὐτῶν ἄγξεις » εἰπών· καὶ κατ εγνωκότες ἑαυτῶν τῆς ἀσεβείας ἀπέστησαν. Μακα- ριώτερον δὲ τὸ πρὸ πείρας κακῶν, ἐπιγινώσκειν τὸν Κύριον. · Α Παιδευθέντες δέ φησιν ἐπιγνώσονται Κύριον. Διὸ καὶ Μιμησαμένοι δὲ τοὺς ᾿Αμεῤῥαίους, ἅπερ ἐκεῖνοι πεπόνθασιν ἑλέντες ἀμογητὶ καὶ παθόντες, ποτὲ μὲν ὑπὲρ αὐτῶν, ἐπικουροῦντος Θεοῦ. Δι' ἅπερ, ως φα σιν, ησέβησαν ὕστερον, μηδὲν ὧν πρώην ευηργέτην το η μνημονεύσαντες, μικροῦ γε πάλιν ταῖς τῶν εἰδώλων ο εἰρηκότες δαμάλεσιν, οὗτοι οἱ θεοί σου Ισραήλ, οἱ τινες ἀνήγαγόν σε ἐκ γῆς Αἰγύπτου. Μετὰ Θεοῦ γὰρ νικῶμεν ἔθνη τὰ ἐν ἡμῖν, καὶ τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ σκότους, καὶ τὸ πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος οὐχ εὑρήσει τόπον ἐν ἡμῖν. Ἡμεληκότες δὲ τοῦ προσ κεῖσθαι Θεῷ, ἀσθενεῖς τε καὶ ἄνανδροι τοῖς ποσὶν ὑποκεισόμεθα τῶν ἐχθρῶν. Εἶτα δείκνυσιν ὡς ἐπλα νήθησαν οἱ ἐξ Ισραήλ τῇ πολυχειρία θαρρήσαντες, ὡς μηδενὸς αὐτοὺς πατάξοντος, καὶ τῆς ἐλπίδος δια ἡμαρτον. ὡς δὲ τῆς αἰχμαλωσίας ῥυσθέντες ἐν Ἱερουσαλήμ τῇ κατὰ Θεὸν λατρεία προσέκειντο αὐτοί τε καὶ παῖδες ἐν ἀσφαλείᾳ κατῴκησαν. Τὸ γὰρ σύν σπέρμα καὶ τὸ σὸν γένος, φησὶν, άπιστον ἔσται καὶ σφαλερὸν ἀπειθοῦντος Θεῷ· πληθυνθὲν γὰρ τοῦτο θεωρῶν ἐπλανήθης, ὡς ὑπάρχων ἀνάλωτος. Αλλά πεσοῦνται, φησὶ,δίκην ἀσταχύων κειρόμενοι. Ἐὰν δὲ τὸ πρωΐ σπείρης γεγονώς ἐν φωτι, τὸν σώζοντα μόνον εἰδὼς, τότε σοι τὸ σπαρὲν τελεσφορηθήσεται μὴ ἀπολο λύμενον ἄωρον. Καὶ παραπέμψει; εἰς υἱοὺς καθάπερ τινὰ κλῆρον τὴν εὐθυμίαν, καὶ τῆς ἄνωθεν ἐπικου- ρίας τὴν μέθοδον. . ιβ-ιδ. Οὐαὶ πλῆθος ἐθνῶν πολλῶν. Ὡς θά λασσα κυμαίνουσα, οὕτω ταραχθήσεσθε. Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν, ὡς ὕδωρ ἠχήσει. Ως ὕδωρ πολύ, ἔθνη πολλά. Ως ὕδατος πολλοῦ βίᾳ κατα φερομένου, κ. τ. λ. Εἰπὼν τῶν ἐθνῶν τὴν ἐπιστροφὴν, καὶ τὴν Ἰου δαίων εἰς Χριστὸν ἀπιστίαν, μεταβαίνει τοὐντεῦθεν ἐπὶ τὰ πλήθη τῶν ἐν αὐτῇ Δαμασκῷ καὶ ταῖς λοι- παῖς χώραις ἐν ἀπιστίᾳ μεινάντων, μελλόντων πο λιορκῆσαι τὴν Ἐκκλησίαν Χριστοῦ, οἱ καὶ κλονη θήσονται κυμαινούσης δίκην θαλάττης ἐπὶ τῷ κηρύγματι τῷ εὐαγγελικῷ ξενιζόμενοι καθαιρούντι τὴν εἰδωλολατρείαν. Καὶ νῶτος ἐθνῶν πολλῶν ὡς ὕδωρ ἠχήσει. Ως γὰρ θαλάττης νῶτα μετεωρίζε ται τοῖς πνεύμασιν ἀνιστάμενα, καὶ τῷ ἤχῳ κατα- κτυπεῖ τοὺς ἀκούοντας· οὕτω τὰ πλήθη τῶν ἐν ἀπιστία μεινάντων, ὑπὸ τῶν ἀοράτων ἐθνῶν ἐνερ PROCOPII GAZEI oculos effugiunt) superfuturæ sini; quæ tamen et ipsæ Deum postea agnoscent, ob idque a Paulo ad doctrinam ferendam invitantur 73. Cum enim pro- phetis divina benignitate concionantibus minime credidissent; sed in Deum, tanquam jumentorum pulli petulanter se gessissent; et ad ipsum etiam, · quod apud Davidem legimus, dum in camo et freno maxillas eorum constringe *, . ait, passi sunt, suaque tandem agnita impietate, non sine pœnitudine ab ea recesserunt : quos tamen tius exstitisset. · ante prenas resipiscere, Deumque agnoscere bea- B Cæterum Amorrhæos imitati, eadem cum illis et isti quoque passi sunt, dum victi sæpe, sæpe etiam victores (Deo nimirum contra ipsos alias, alias etiam pro ipsis stante) evaserunt. Atque hæc ideo contigisse volunt, quod beneficiorum acceptorum immemores eo devenerant impietatis, ut parum ab- fuerit, quin idolorum vitulos compellando, cos esse deos illos, a quibus de terra Ægypti eductus essel Israel, dixerint. Deo enim auxiliante, quæ sunt in nobis gentes, eosque etiam, qui hujus mundi tenebrarum potestatem sortiti sunt, ita su- peramus, ut non dominatoris spiritus locum in nobis reperiat. Verum simulatque Deo inniti de- sierimus, tanquam infirmi et ignavi pedibus ho - stium conculcamur. Deinde errasse Israelitas osten- dit, qui numeroso exercitu confusi, tanquam a nullo percuti et superari possent, ea spe excide- rint; quod autem patriæ restituti, ibi cum liberis in odio et pace vixerunt, vero Dei cultui, quem ipsi amplexi sunt, esse tribuendum. Neque enim, si Deo non pareas ait, semen tuum, et genus fidele, el constans esse queat. Cum enim multiplicatum illud esse videres, errasti; tanquam expugnari non posses. Sed spicarum in morem messorum falce concident. Sin autem mane seminaveris, id est, si in luce versatus ad Salvatorem unum aspexeris, tum tibi, quod seminatum est, non ante maturitatem præreptum perire, sed perfici continget. Atque ita animi tranquillitatem supernique a Deo impetrandi auxilii viam, tanquam hæreditatem aliquam filiis aperies. VeRs. 12-14. Væ multitudini gentium mul- tarum. Sicut mare fluctuans, sic turbabimini et humerus gentium multarum, tanquam aqua résona- bit. Tanquam aqua multa, gentes multæ ; quasi aquæ multæ vi impulsæ, etc. C Explicata gentium conversione, Judæorumque in Christum pervicacia, ad eam se jam multitudinem convertit, quæ Damasci, ceterisque locis perfidiam D servans, Christi Ecclesiam esset oppugnatura : quan, sicut mare fluctibus agitatum, cum idolola- tría liberatam ad Evangelii prædicationem admitti contigerit, conturbatum iri, multarumque gentium humerum, velut aquam sonitum edituram esse si- gnificat. Ut enim maris terga cum ventis agitan- tur, sursum elevantur, et sonitu aures audientium obtundunt, sic quæ in incredulitate remansit mal- titudo, si ab invisibilibus gentibus vexetur, eoriti Hebr. xi, 25. Psal. xxxi, 9.
PG 87:2129Ὁ ἀποστέλλων ἐν θαλάσσῃ ὅμηρα, καὶ ἐπιστολὰς βιβλίνας ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Πορεύσονται γὰρ ἄγγελοι κοῦφοι πρὸς ἔθνος μετέωρον, καὶ ξένον λαὸν καὶ χαλεπόν, κ.τ.λ. Οἱ ἐπὶ Ῥώμης ἄρχοντες Ἰουδαίων τὰ περὶ Χριστοῦ τῷ Παύλῳ διδάσκοντι λέγουσιν· «Ἡμεῖς οὔτε γράμματα ἐδεξάμεθα περὶ σοῦ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας.» Καὶ μετ’ ὀλίγα· «Περὶ μὲν γὰρ τῆς αἱρέσεως ταύτης γνωστὸν ἡμῖν ἐστιν,» ὅτι πανταχοῦ ἀντιλέγεται· ὡς τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πανταχοῦ γεγραφότων τὸ περὶ Χριστοῦ μὴ προσίεσθαι κήρυγμα. Ἀντὶ δὲ τοῦ ὅμηρα , ὁ μὲν Ἀκύλας πρεσβυτὰς , ὁ δὲ Σύμμαχος ἀποστόλους ἐξέδωκε. Τούτους οὖν καὶ τὴν γῆν αὐτῶν ὁ προφήτης ὀδύρεται, ἧς ἡ κακία καὶ μέχρι τῆς Αἰθιόπων ἀφίκετο. Διὸ καὶ κατὰ Σύμμαχον εἴρηται· Οὐαὶ γῆς, ὁ ἦχος πτερωτὸς ἡ πέραθεν ποταμῶν Αἰθιοπίας . Ὁ γὰρ τῶν γραψάντων ἦχος μέχρι καὶ τῶν Αἰθιοπίας ὅρων, καὶ τῶν τῆς γῆς περάτων διέδραμεν, ὡς διὰ πλοίων τινῶν ἱπταμένων. Οἵτε διακομίζοντες τὰς ἐπιστολὰς τὰς βιβλίνας ἀπόστολοι πανταχοῦ γῆς οὐ διοδεύοντες μόνον, ἀλλὰ καὶ ναυτιλλόμενοι. Μέχρι δὲ νῦν ἀποστόλους καλοῦσι τοὺς ἐν κύκλῳ παρὰ τῶν ἀρχόντων περιφέροντας γράμματα.
γούμενα, κατὰ τῆς Ἐκκλησίας ήχήσει τὴν ἐπανά Α στασιν· ὧν δηλοῖ τοὺς μὲν θυμούς ἡ κυμαίνουσα θάλαττα, τὰς δὲ κατὰ τῶν πιστῶν ἀπειλὲς τὸ ἠχοῦν ὕδωρ. Τὸ δὲ βίᾳ φερόμενον ὕδωρ, ὡς ὑφ' ἑτέρων ενεργούμενοι τολμῶσι ταῦτα κατὰ τῆς Ἐκκλησίας, ὧν τὸ τέλος δηλῶν ἐπάγει. Καὶ ἀποσκορακιεῖ αὐτ τὸν, κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν· Ἐπιτιμήσειεν αὐτῷ, ἢ ἐμβριμήσεται κατὰ Σύμμαχον· δηλονότι, τῷ πλήθει τῶν ἀπίστων ἐθνῶν, καὶ τῷ τούτοις ἐνεργοῦντι δια- βόλῳ. Τί; δὲ ἐπιτιμήσει; περὶ οὗ πάντως είρηται, • Επιτιμήσει Κύριος ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ιερουσαλήμ.ν Επιτιμῶν δὲ τί ποιήσει; καὶ πόρρω αὐτὸν διώξεται ὡς χνοῦν ἀχύρου, καὶ ὡς κοι νιορτον τροχοῦ καταιγὶς φέρουσα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ πρὸς δυσμαῖς τοῦ βίου πενθήσουσιν, ὅτε οὐκ · ἔτι ὑπάρχουσιν· ὅτε πρωΐ καὶ νέον φῶς τοῖς δι καίοις ἀνατελεῖ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Οὓς οἱ προνομεύσαντες τοιοῦτον ἕξουσι τέλος καὶ μερίδα καὶ κληρέν. Οὕτω δὲ πάλιν τινὲς τὴν προκειμένην ἐξηγήσαντο ῥῆσιν· ὡς φιλάνθρωπος ὢν ὁ Θεὸς φο- βήσας ταῖς ἀπειλαῖς τοὺς ἐξ Ἰσραήλ, οἰκονομικῶς καὶ τὴν ἐπ' ἀγαθοῖς ἐλπίδα προβάλλεται δι' ἀμφοῖν προτρεπόμενος. Β Εἰπὼν τοίνυν τὰ μέλλοντα τούτοις δεινά, καὶ τὴν τούτων αἰτίαν, ὅτι Κύριον ἐγκατέλιπον· νῦν ἐπι ήνεγκεν ἅπερ οἱ τούτους δουλωσάμενοι πείσονται, την συμβᾶσαν πληγὴν τοῖς μετὰ Ῥαψάκου προλέγων, ὃν ἐκ Λάχις ἔπεμψε κατ' Ἱερουσαλὴμ ὁ Σεναχειρὶμ τῆς Ἰουδαίας τὰς πόλεις ἑλών, ὃς τοῦ τῶν Ἰουδαίων καταφλυαρήσας Θεοῦ, τὴν δι' ἀγγέλου νυκτερινὴν ὑπο έστην πληγήν ταύτην γὰρ ἀκούσας ὁ Σενναχει ριμ ἀπῄει φυγάς, καὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων οὐκ εἰς μακρὰν ἀπώ- λετο παίδων. Ταλανίζει τοίνυν τὸ μετ' αὐτοῦ πλῆθος ἐπελθὸν ὁ προφήτης, ὡς ὅσον ούπω τεθνηξόμενον, τὴν ταραχώδη τούτων ἔφοδον ἀπεικάζων θαλάττη καὶ ὕδα σιν. Οΰς καὶ πολλῶν ἐθνῶν ἐκάλεσε νῶτον, ὡς νικᾷν ειωθότας. Οἱονεὶ γὰρ νῶτος ἐγένοντο, τῶν φευγόντων κατὰ νώτου τούτους διώκοντες. Ἀλλὰ τὸν ἄγοντα, φη- σὶν, ἀποσκορακίσας διώξεται, ὡς τροχοῦ κονιορτόν ἀνέμου σφοδροτέρου προσβάλλοντος. Πρὸς αὐτὸν γὰρ ἔφη δι' Ησαίου ὁ Θεός, ο Καὶ ἐμβαλῶ φίμον εἰς τὴν ῥινά σου, καὶ χαλινὸν εἰς τὰ χείλη σου, καὶ ἀποστρέψω σε τῇ ὁδῷ ᾗ ἦλθες ἐν αὐτῇ. Τὸ δὲ τῶν Ἰουδαίων πένθος ἐν ἑσπέρᾳ, τὰ τῆς ἐπιούσης ἡμέ ρας ονειροπολούντων κακὰ, τὰ διὰ νυκτὸς τοῖς πολε- μίας συμβεβηκότα δείξας ὄρθρος παρεμυθήσατο, μαθόντων ὡς ὁ τῶν πολεμίων οὐκ ἔστι στρατός· ήγουν τὸ τῆς ἑσπέρας πένθος, φησὶν, οὐκ ἔσται πρωί. Περὶ οὗ φησι καὶ Δαβίδ, « Τὸ ἑσπέρας αυλισθήσεται κλαυ θμὸς, καὶ εἰς τὸ πρωί ἀγαλλίασις. Οὐκοῦν καὶ ὅτε τὴν ψυχὴν αἱ πονηρα, πολιορκοῦσι δυνάμεις, δίκην ὕδατος βιαίου τὰ ἐν ἡμῖν ἐγείρουσαι πάθη, ἢ τοὺς ἔξωθεν ἐπάγουσαι λογισμούς, κατὰ τὸν Εζεκίαν, το γρ. καί. COMMENTARII IN ISAIAM. adversus Ecclesiam rebellionem et impetum sonitu b demonstrabit: quorum quidem furorem per mare fuctuans; minas autem adversus fideles per reso- nantem aquam significavit. Quod autem vi impal- sum esse aquam adjicit, id ideo facit, ut vi aliena adactos talia in Ecclesiam audere doceat: quorum tamen ut finem ostendat, eos se exterminaturum aflirmat, quo loco notandum est ab Aquila incre- pandi verbum, a Symmacho autem comminandi quod ad infidelium multitudinem, eosque exercen- tem diabolum referatur, usurpari. Quis est autem qui increpet, nisi de quo legitur : e Increpabit Do- minus qui in te Jerusalem elegit " ? » Quid porro ſuturum, ubi increpuerit? et longe eum persequetur, tanquam ramentum palearum, et tanquam pulverem rotæ, turbine agente. Qui sunt ejusmodi, et illi ad vitæ occasum, id est, cum esse desinent, lugebunt : tum denum scilicet, cuni mane etiam nova lux futuro illo sæculo justis orietur. Talem rursum qui deprædantur, exitum, talem partem, talem de- nique sortem relaturi sunt. Sunt porro, qui ista etiam sic explicent, ut Deum pro sua in homines benevolentia, postquam Israelem minis terruisset, bonorum spe ostentata prudenter utroque modo ad se velint impellere. C D Zach. 111; 2. ** ¡V Reg. xix. seqq. Postquam ergo impendentium malorum causam, quod a Domino defecerunt, attulit, quæ jam eos maneant, a quibus in servitutem redacti sunt prædicit : cladem nempe Rapsacis, quem direptis olim universis Judææ urbibus, adversus Hieroso- lymam miserat Sennacherimus: ubi nonnulla im- pie adversus Judæorum Deum debacchatus, noctu per angelum deletus est 7. Hujus enim cladis cum ad Sennacherimum pervenisset nuntius, fugamque arripuisset, non ita multo post a filiis suis inter- emptus est. Infelicem ergo, quæ eo veluti jamjam. moritura venerat, multitudinem appellat; tumul- tuosamque eorum invasionem mari et aquis .com parat; multarum denique gentium dorsum, quasi vincere illis esset usitatum, nominat. Tanquam enim dorsum ipsi fuerunt, qui fugientes a tergo persequerentur. At ducem, inquit, ubi extermiuave- rit, persequetur, tanquam rolæ pulverem, quæ ven- torum solet impetu agitari et dissipari. Ita enim. eum per Isaiam prophetam alloquitur Dominus: ‹ Et injiciam camum in nares tuas, et frenum in labia tua; et qua via accessisti, eadem redire te faciam 76. . Deinde, quod de vespertino Judzorum. luctu habetur, qui mala sequenti dieimminere som- niabant, eorum id demonstratione mitigat, quæ noctu hostibus acciderunt, cum hostium non esse exercitum didicerunt, ac si vespertinum luctum, Dei alterius ortu desiturum significet: De quo et Da- vid ipse intellexisse videtur, cum ait: • Ad ve sperum demorabitur fletus, et ad matutinum læti. XXXVII, 29. Isa. VARIÆ LECTIONES. *
Ἀντὶ δὲ τοῦ πορεύσονται ἄγγελοι κοῦφοι, πορεύεσθε , φασὶν οἱ λοιποὶ, ὡς ἀρχὴν εἶναι προστάγματος πρὸς τοὺς μαθητὰς εἰρημένου τοῦ Σωτῆρος Χριστοῦ, οὓς πρὸς τοὺς τῶν Ἰουδαίων διέστειλεν ἀποστόλους . Σύμφωνα δὲ τοῖς παροῦσι πρὸς αὐτούς φησιν ὁ Χριστός· Πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οἴκου Ἰσραήλ. Καὶ πορευθέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη· καὶ τὸ εὐσταλές τε καὶ κοῦφον αὐτοῖς ὑποτίθεται ῥᾴστην αὐτοῖς τὴν πορείαν ποιῶν· μηδὲν ἄρητε κατὰ τὴν ὁδόν· καὶ, μὴ κτήσησθε χρυσὸν, μηδὲ ἄργυρον, μὴ χαλκὸν, μὴ πήραν, μὴ δύο χιτῶνας, μὴ ῥάβδον, μὴ ὑποδήματα. Ἰέναι δὲ κελεύει πρὸς ἔθνος μετέωρόν τε καὶ ξένον, καὶ πρὸς λαὸν χαλεπόν . Πρὸς τοὺς ἐν ἔθνεσι γὰρ ἀλλογενεῖς ἀπεστέλλοντο βέβαιον ἔχοντας οὐδὲν, ἀνέμῳ δὲ τῆς πολυθέου πλάνης περιφερομένους παντὶ, καὶ χαλεπῶς ἔχοντας πρὸς αὐτούς. Καὶ διέβαινον μέχρι τῶν περάτων τῆς γῆς, ὃ δηλοῖ τὸ, τίς αὐτοῦ ἐπέκεινα ; ἀνθ’ οὗ Σύμμαχος μεθ’ ὃν οὐκ ἔστιν ἐπέκεινα λέγει. Τοῦτο δὲ τὸ ἔθνος ἀνέλπιστον ἦν, κατὰ τὸν Ἀπόστολον εἰπόντα, ἐλπίδα μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν κόσμῳ.
γούμενα, κατὰ τῆς Ἐκκλησίας ήχήσει τὴν ἐπανά Α στασιν· ὧν δηλοῖ τοὺς μὲν θυμούς ἡ κυμαίνουσα θάλαττα, τὰς δὲ κατὰ τῶν πιστῶν ἀπειλὲς τὸ ἠχοῦν ὕδωρ. Τὸ δὲ βίᾳ φερόμενον ὕδωρ, ὡς ὑφ' ἑτέρων ενεργούμενοι τολμῶσι ταῦτα κατὰ τῆς Ἐκκλησίας, ὧν τὸ τέλος δηλῶν ἐπάγει. Καὶ ἀποσκορακιεῖ αὐτ τὸν, κατὰ δὲ τὸν Ἀκύλαν· Ἐπιτιμήσειεν αὐτῷ, ἢ ἐμβριμήσεται κατὰ Σύμμαχον· δηλονότι, τῷ πλήθει τῶν ἀπίστων ἐθνῶν, καὶ τῷ τούτοις ἐνεργοῦντι δια- βόλῳ. Τί; δὲ ἐπιτιμήσει; περὶ οὗ πάντως είρηται, • Επιτιμήσει Κύριος ἐν σοὶ ὁ ἐκλεξάμενος τὴν Ιερουσαλήμ.ν Επιτιμῶν δὲ τί ποιήσει; καὶ πόρρω αὐτὸν διώξεται ὡς χνοῦν ἀχύρου, καὶ ὡς κοι νιορτον τροχοῦ καταιγὶς φέρουσα. Οἱ δὲ τοιοῦτοι, καὶ πρὸς δυσμαῖς τοῦ βίου πενθήσουσιν, ὅτε οὐκ · ἔτι ὑπάρχουσιν· ὅτε πρωΐ καὶ νέον φῶς τοῖς δι καίοις ἀνατελεῖ κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Οὓς οἱ προνομεύσαντες τοιοῦτον ἕξουσι τέλος καὶ μερίδα καὶ κληρέν. Οὕτω δὲ πάλιν τινὲς τὴν προκειμένην ἐξηγήσαντο ῥῆσιν· ὡς φιλάνθρωπος ὢν ὁ Θεὸς φο- βήσας ταῖς ἀπειλαῖς τοὺς ἐξ Ἰσραήλ, οἰκονομικῶς καὶ τὴν ἐπ' ἀγαθοῖς ἐλπίδα προβάλλεται δι' ἀμφοῖν προτρεπόμενος. Β Εἰπὼν τοίνυν τὰ μέλλοντα τούτοις δεινά, καὶ τὴν τούτων αἰτίαν, ὅτι Κύριον ἐγκατέλιπον· νῦν ἐπι ήνεγκεν ἅπερ οἱ τούτους δουλωσάμενοι πείσονται, την συμβᾶσαν πληγὴν τοῖς μετὰ Ῥαψάκου προλέγων, ὃν ἐκ Λάχις ἔπεμψε κατ' Ἱερουσαλὴμ ὁ Σεναχειρὶμ τῆς Ἰουδαίας τὰς πόλεις ἑλών, ὃς τοῦ τῶν Ἰουδαίων καταφλυαρήσας Θεοῦ, τὴν δι' ἀγγέλου νυκτερινὴν ὑπο έστην πληγήν ταύτην γὰρ ἀκούσας ὁ Σενναχει ριμ ἀπῄει φυγάς, καὶ ὑπὸ τῶν ἰδίων οὐκ εἰς μακρὰν ἀπώ- λετο παίδων. Ταλανίζει τοίνυν τὸ μετ' αὐτοῦ πλῆθος ἐπελθὸν ὁ προφήτης, ὡς ὅσον ούπω τεθνηξόμενον, τὴν ταραχώδη τούτων ἔφοδον ἀπεικάζων θαλάττη καὶ ὕδα σιν. Οΰς καὶ πολλῶν ἐθνῶν ἐκάλεσε νῶτον, ὡς νικᾷν ειωθότας. Οἱονεὶ γὰρ νῶτος ἐγένοντο, τῶν φευγόντων κατὰ νώτου τούτους διώκοντες. Ἀλλὰ τὸν ἄγοντα, φη- σὶν, ἀποσκορακίσας διώξεται, ὡς τροχοῦ κονιορτόν ἀνέμου σφοδροτέρου προσβάλλοντος. Πρὸς αὐτὸν γὰρ ἔφη δι' Ησαίου ὁ Θεός, ο Καὶ ἐμβαλῶ φίμον εἰς τὴν ῥινά σου, καὶ χαλινὸν εἰς τὰ χείλη σου, καὶ ἀποστρέψω σε τῇ ὁδῷ ᾗ ἦλθες ἐν αὐτῇ. Τὸ δὲ τῶν Ἰουδαίων πένθος ἐν ἑσπέρᾳ, τὰ τῆς ἐπιούσης ἡμέ ρας ονειροπολούντων κακὰ, τὰ διὰ νυκτὸς τοῖς πολε- μίας συμβεβηκότα δείξας ὄρθρος παρεμυθήσατο, μαθόντων ὡς ὁ τῶν πολεμίων οὐκ ἔστι στρατός· ήγουν τὸ τῆς ἑσπέρας πένθος, φησὶν, οὐκ ἔσται πρωί. Περὶ οὗ φησι καὶ Δαβίδ, « Τὸ ἑσπέρας αυλισθήσεται κλαυ θμὸς, καὶ εἰς τὸ πρωί ἀγαλλίασις. Οὐκοῦν καὶ ὅτε τὴν ψυχὴν αἱ πονηρα, πολιορκοῦσι δυνάμεις, δίκην ὕδατος βιαίου τὰ ἐν ἡμῖν ἐγείρουσαι πάθη, ἢ τοὺς ἔξωθεν ἐπάγουσαι λογισμούς, κατὰ τὸν Εζεκίαν, το γρ. καί. COMMENTARII IN ISAIAM. adversus Ecclesiam rebellionem et impetum sonitu b demonstrabit: quorum quidem furorem per mare fuctuans; minas autem adversus fideles per reso- nantem aquam significavit. Quod autem vi impal- sum esse aquam adjicit, id ideo facit, ut vi aliena adactos talia in Ecclesiam audere doceat: quorum tamen ut finem ostendat, eos se exterminaturum aflirmat, quo loco notandum est ab Aquila incre- pandi verbum, a Symmacho autem comminandi quod ad infidelium multitudinem, eosque exercen- tem diabolum referatur, usurpari. Quis est autem qui increpet, nisi de quo legitur : e Increpabit Do- minus qui in te Jerusalem elegit " ? » Quid porro ſuturum, ubi increpuerit? et longe eum persequetur, tanquam ramentum palearum, et tanquam pulverem rotæ, turbine agente. Qui sunt ejusmodi, et illi ad vitæ occasum, id est, cum esse desinent, lugebunt : tum denum scilicet, cuni mane etiam nova lux futuro illo sæculo justis orietur. Talem rursum qui deprædantur, exitum, talem partem, talem de- nique sortem relaturi sunt. Sunt porro, qui ista etiam sic explicent, ut Deum pro sua in homines benevolentia, postquam Israelem minis terruisset, bonorum spe ostentata prudenter utroque modo ad se velint impellere. C D Zach. 111; 2. ** ¡V Reg. xix. seqq. Postquam ergo impendentium malorum causam, quod a Domino defecerunt, attulit, quæ jam eos maneant, a quibus in servitutem redacti sunt prædicit : cladem nempe Rapsacis, quem direptis olim universis Judææ urbibus, adversus Hieroso- lymam miserat Sennacherimus: ubi nonnulla im- pie adversus Judæorum Deum debacchatus, noctu per angelum deletus est 7. Hujus enim cladis cum ad Sennacherimum pervenisset nuntius, fugamque arripuisset, non ita multo post a filiis suis inter- emptus est. Infelicem ergo, quæ eo veluti jamjam. moritura venerat, multitudinem appellat; tumul- tuosamque eorum invasionem mari et aquis .com parat; multarum denique gentium dorsum, quasi vincere illis esset usitatum, nominat. Tanquam enim dorsum ipsi fuerunt, qui fugientes a tergo persequerentur. At ducem, inquit, ubi extermiuave- rit, persequetur, tanquam rolæ pulverem, quæ ven- torum solet impetu agitari et dissipari. Ita enim. eum per Isaiam prophetam alloquitur Dominus: ‹ Et injiciam camum in nares tuas, et frenum in labia tua; et qua via accessisti, eadem redire te faciam 76. . Deinde, quod de vespertino Judzorum. luctu habetur, qui mala sequenti dieimminere som- niabant, eorum id demonstratione mitigat, quæ noctu hostibus acciderunt, cum hostium non esse exercitum didicerunt, ac si vespertinum luctum, Dei alterius ortu desiturum significet: De quo et Da- vid ipse intellexisse videtur, cum ait: • Ad ve sperum demorabitur fletus, et ad matutinum læti. XXXVII, 29. Isa. VARIÆ LECTIONES. *
PG 87:2131Ὧ δὴ σύμφωνα προϊὼν ὁ προφήτης ἐρεῖ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐφροσύνης· ὅπερ ἦν ἔθνος καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου καταπεπατημένον . Παραθαῤῥύνων δὲ τούτους φησὶ, νῦν οἱ ποταμοὶ τῆς γῆς ἐπὶ τῇ ὑμετέρᾳ πορείᾳ κατοικηθήσονται. Ποταμοὺς λέγων τῶν εἰς Θεὸν ἐπιστρεφόντων τὸ πλῆθος, ὥσπερ οὖν καὶ χώρας τούτων, τὰς Ἐκκλησίας. Ὡς γὰρ κύμασι θαλάττης τεταραγμένης τοὺς ἀπίστους ἀνωτέρω παρέβαλλεν· οὕτω νῦν τοὺς πιστοὺς γλυκέσι ποταμοῖς εὐσταθῶς κινουμένοις, περὶ ὧν ἀλλαχοῦ φησιν· «Ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ, Κύριε, ἐπῆραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν.» Καὶ, «Ποταμοὶ κροτήσουσι χεῖρας ἐπὶ τὸ αὐτό.» Οἳ πρότερον ὅντες ἀοίκητοι, ἀλλότριοι ἦσαν Θεοῦ, ἔρημός τε αὐτῶν θεοσεβείας ἡ χώρα · ἥντινα, καὶ τοὺς ποταμοὺς κατοικεῖσθαι ποιήσει τὸ ὑμέτερον κήρυγμα. Καὶ τοῦ σταυροῦ τὸ σημεῖον οὕτως ἔσται πᾶσι πρόδηλον, ὡς ἐπ’ ὄρους ὑψούμενον . καὶ σάλπιγγος ἦχος , τὸ ὑμέτερον εἶναι δόξειε κήρυγμα πᾶσι χωροῦν εἰς ἐπήκοον. Εἶτα διδάσκει πῶς ἀταράχως οἰκεῖσθαι δυνήσεται. Τῇ γὰρ ἰδίᾳ πόλει χορηγεῖ Θεὸς τὴ ἀσφάλειαν , ὡς εἰκότως εἰρῆσθαι περὶ αὐτῆς·
λος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ εύσε ται αὐτούς. Ομοίως, καν αἱρετικοὶ σοφιστικῶν λόγων κόμπῳ κατὰ τῆς ἀληθείας ἐγείρωνται ή διωγμούς, καὶ θλίψεις ἐπάγωσι, προσήκει θαῤῥεῖν. Χειρὶ γὰρ κρυφαία πολεμήσει Κύριος ἐπὶ ᾿Αμαλήκ ἀπὸ γενεῶν εἰς γενεάς, καθὰ γέγραπτα:. Α Θεὸν καλοῦντες μὴ δε σωμεν. Παρεμβαλεῖ γὰρ ἄγγε Β ΚΕΦΑΛ. ΙΗ'. ὅ- α'-ζ'. Οὐαὶ γῆς πλοίων, πτέρυγες ἐπέκεινα που ταμῶν Αἰθιοπίας. ῾Ο ἀποστέλλων ἐν θαλάσσῃ - μηρα, καὶ ἐπιστολὰς βιβλίνας ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Πορεύσονται γὰρ ἄγγελοι κούφοι πρὸς ἔθνος μετέωρον, καὶ ξένον λαὸν καὶ χαλεπόν, κ. τ. λ. Οἱ ἐπὶ Ῥώμης ἄρχοντες Ἰουδαίων τὰ περὶ Χρι- στοῦ τῷ Παύλῳ διδάσκοντι λέγουσιν· « Ἡμεῖς οὔτε γράμματα ἐδεξάμεθα περὶ σοῦ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας. » Καὶ μετ' ὀλίγα· . Περὶ μὲν γὰρ τῆς αἱρέσεως ταύ- της γνωστὸν ἡμῖν ἐστιν, ο ὅτι πανταχοῦ ἀντιλέγε ται· ὡς τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πανταχοῦ γεγραφότων τὸ περὶ Χριστοῦ μὴ προσίεσθαι κήρυγμα. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ ὅμηρα, ὁ μὲν 'Ακύλας πρεσβυτάς, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀποστόλους ἐξέδωκε. Τούτους οὖν καὶ τὴν γῆν αὐ τῶν ὁ προφήτη; οδύρεται, ἧς ἡ κακία καὶ μέχρι τῆς Αιθιόπων ἀφίκετο. Διὸ καὶ κατὰ Σύμμαχον είρηται· Οὐαὶ γῆς, ὁ ἦχος πτερωτὸς ἡ πέραθεν ποταμών Αιθιοπίας. Ὁ γὰρ τῶν γραψάντων ἦχος μέχρι και τῶν Αιθιοπίας ὅρων, καὶ τῶν τῆς γῆς περάτων διο έδραμεν, ὡς διὰ πλοίων τινῶν ἱπταμένων. Οἴτε δια- κομίζοντες τὰς ἐπιστολὰς τὰς βιβλίνας ἀπόστο- λοι πανταχοῦ γῆς οὐ διοδεύοντες μόνον, ἀλλὰ καὶ ναυτιλλόμενοι. Μέχρι δὲ νῦν ἀποστόλους καλοῦσι τοὺς ἐν κύκλῳ παρὰ τῶν ἀρχόντων περιφέροντας γράμματα. Ἀντὶ δὲ τοῦ πορεύσονται άγγελοι κοι φοι, πορεύεσθε, φασὶν οἱ λοιποί, ὡς ἀρχὴν εἶναι προστάγματος πρὸς τοὺς μαθητάς εἰρημένου τοῦ Σω τῆρος Χριστοῦ, οὓς πρὸς τοὺς τῶν Ἰουδαίων διέστει λεν ἀποστόλους. Σύμφωνα δὲ τοῖς παροῦσι πρὸς αὐτούς φησιν ὁ Χριστός. Πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οίκου Ισραήλ. Καὶ πορευ- θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη· καὶ τὸ εὐστα λές τε καὶ κούφον αὐτοῖς ὑποτίθεται ῥᾴστην αὐτοῖς τὴν πορείαν ποιῶν· μηδὲν ἄρητε κατὰ τὴν ὁδόν· και, μὴ κτήσησθε χρυσόν, μηδὲ ἄργυρον, μὴ χαλο κὸν, μὴ πήραν, μὴ δύο χιτῶνας, μὴ βάδιον, μὴ ὑποδήματα. Ιέναι δὲ κελεύει πρὸς ἔθνος μετέωρόν τε καὶ ξένον, καὶ πρὸς λαὸν χαλεπόν. Πρὸς τοὺς ἐν ἔθνεσι γὰρ ἀλλογενεῖς ἀπεστέλλοντο βέβαιον ἔχον τας οὐδὲν, ἀνέμῳ δὲ τῆς πολυθέου πλάνης περιφε ρουμένους παντὶ, καὶ χαλεπῶς ἔχοντας πρὸς αὐτούς. Καὶ διέβαινον μέχρι τῶν περάτων τῆς γῆς, ὁ δηλοί τὸ, τίς αὐτοῦ ἐπέκεινα; ἀνθ' οὗ Σύμμαχος μεθ' ὃν οὐκ ἔστιν ἐπέκεινα λέγει. Τοῦτο δὲ τὸ ἔθνος ἀνέλπιστον ἦν, κατὰ τὴν ᾿Απόστολον εἰπόντα, εν πίδα PROCOPII GAZÆI tia ". » Ne ergo quotiescunque vel perturbationi- bus in nɔbis tanquam fluctibus excitatis, vel exter- nis rationibus admotis animum nostrum malæ obsi⚫ debunt potestates metuamus; sed Ezechiam secuti Deum invocemus qui timorem Domini aın- plexos ab ejusdem angelo sopiri et liberari non dubitamus. Similiter, quantumvis hæretici sophi- sticarum rationum fastu vel veritatem oppugnare vel persecutionem movere conentur, adversus ea omnia confidamus, qui Dominum occulta' manu in sæcula sæculorum adversus Amalecum pugnaturum, monente Scriptura, non ambigimus 78. CAP. XVIII. VERS. 1-7. Væ terræ navium, alæ supra fluvios Ethiopia. Qui mittit in mari obsides, et epistolas biblinas supra aquas. Ibunt enim nuntii celeres ad gentem excelsam, et peregrinum populum, et gra- vem, etc. Judzorum principes, qui Romæ agebant, Paulum, a quo Christi fidem docebantur, his verbis allocutos esse legimus: • Nos neque litteras de te a Judæa accepimus : neque adveniens aliquis fra. trum nuntiavit . . Et paulo post : • Nam de ɛecta hac notum nobis fit, quod ubique ei contra- dicitur **,› quasi scriptis ubique per eos, qui in Judæa essent, litteris, Christi prædicationem non admitti significetur. Verum, pro eo quod obsides legimus, senes Aquilas, et apostolos Symmachus transtulerunt. Eorum ergo vicem non solum, sed terræ ipsius etiam, cujus adeo crevit iniquitas, ut ad Ethiopas etiam penetrarit, propheta lamenta- c tur. Indeque est, quod secundum Symmachum : Væ terræ sonus alatus ultra Æthiopiæ fluvios perve- nit, scriptum legimus. Lorum enim sermo, qui aliis ista per litteras significarunt tanquam sonus aliquis, superatis Ethiopia montibus, ad ultimos usque orbis fines, navibus, non aliter quam alis, evolavit: ipsi denique ubique gentium terra mari- que profecti nuntii, biblinas epistolas detulerunt. Nam et nunc etiam nuntios appellamus, qui princi- pum litteras ferunt quocunque ipsi jusserint. Vērum quo loco ibunt nuntii celeres legimus, Ite dicunt cæteri; tanquam hoc primum ad Salvatoris Christi discipulos referatur, quos ut a Judaeorum distin- gueret apostolis, hoc nomine appellavit. Neque vero ab istis illa dissentiunt, quibus eos Christus D ad perditas primum Israelis oves, tum ad gentes jubet proficisci "1. Quod ut fieret facilius et expe- ditius, nihil, quod iter impediret, assumere, non aurum, non argentum, non ferrum, non peram, non tunicas duas, non baculum, non calceos deni que possidere permisit 8. Jubet vero ad gentem excelsam et peregrinam, populumque gravem abire. Mittebantur enim ad alienigenas cum gen- tibus degentes, qui nihil certum firmumque habe- bant; sed qui erroris vento deorum multitudinem · spirantis, circumferebantur; unde graves ipsis fiebant. Imo ad ultimos orbis usque limites perve- Psal. $$1$, x, 10. et Matth. xv. ss Matth. 6. 78 Exod. xv, 8-13. 79 Act. XXVIII, 21. 80 ibid., 92.
«Δεδοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ,» καὶ, «Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ.» Ἐν ᾗ καὶ φῶς οὐ τὸ τυχὸν ἔσται, ἀλλ’ ἐοικὸς ἡλίῳ μεσημβρινῷ . Καὶ ἀβλαβὲς ἔσται τοῖς ὁρῶσι φησί. Σὺν αὐτῷ γὰρ καὶ νεφέλη δρόσου γενήσεται. Καὶ φῶς μὲν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ τὴν Ἐκκλησίαν φωτίζων. Νεφέλη δὲ δρόσου τὸ πνεῦμα τὸ ἅγιον, ἐπισκιάζον τοῖς μὴ δυναμένοις τὴν ἄκραν τοῦ Μονογενοῦς χωρῆσαι θεολογίαν. Οὕτω γὰρ τὸ ταύτης ἄκρατον κεκραμένον ἔσται, διὰ τὴν τοῦ θείου Πνεύματος ὥσπερ τινὸς νεφέλης ὑποδρομήν. Ἅπερ ἔσται, φησὶ, πρὸ τοῦ θερισμοῦ , τὰς ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ δηλῶν δίκην ἀσταχύων ἀνθούσας , καθὰ προύλεγε· καὶ «Εὐφρανθήσονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ·» ἃς λευκὰς χώρας φησὶν ὁ Σωτὴρ δεομένας πολλῶν ἐργατῶν. Καὶ ταῦτα μὲν ἔσται περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πόλιν πρὸ τῆς συντελείας . Μετὰ δὲ τοῦ παρόντος βίου τὸν θερισμὸν , καὶ αὐτῆς ἀκράτου μεθέξουσι τῆς θεότητος οἱ τοῦ τέλους ἐκείνου καταξιούμενοι.
λος Κυρίου κύκλῳ τῶν φοβουμένων αὐτὸν, καὶ εύσε ται αὐτούς. Ομοίως, καν αἱρετικοὶ σοφιστικῶν λόγων κόμπῳ κατὰ τῆς ἀληθείας ἐγείρωνται ή διωγμούς, καὶ θλίψεις ἐπάγωσι, προσήκει θαῤῥεῖν. Χειρὶ γὰρ κρυφαία πολεμήσει Κύριος ἐπὶ ᾿Αμαλήκ ἀπὸ γενεῶν εἰς γενεάς, καθὰ γέγραπτα:. Α Θεὸν καλοῦντες μὴ δε σωμεν. Παρεμβαλεῖ γὰρ ἄγγε Β ΚΕΦΑΛ. ΙΗ'. ὅ- α'-ζ'. Οὐαὶ γῆς πλοίων, πτέρυγες ἐπέκεινα που ταμῶν Αἰθιοπίας. ῾Ο ἀποστέλλων ἐν θαλάσσῃ - μηρα, καὶ ἐπιστολὰς βιβλίνας ἐπάνω τοῦ ὕδατος. Πορεύσονται γὰρ ἄγγελοι κούφοι πρὸς ἔθνος μετέωρον, καὶ ξένον λαὸν καὶ χαλεπόν, κ. τ. λ. Οἱ ἐπὶ Ῥώμης ἄρχοντες Ἰουδαίων τὰ περὶ Χρι- στοῦ τῷ Παύλῳ διδάσκοντι λέγουσιν· « Ἡμεῖς οὔτε γράμματα ἐδεξάμεθα περὶ σοῦ ἀπὸ τῆς Ἰουδαίας. » Καὶ μετ' ὀλίγα· . Περὶ μὲν γὰρ τῆς αἱρέσεως ταύ- της γνωστὸν ἡμῖν ἐστιν, ο ὅτι πανταχοῦ ἀντιλέγε ται· ὡς τῶν ἐν Ἰουδαίᾳ πανταχοῦ γεγραφότων τὸ περὶ Χριστοῦ μὴ προσίεσθαι κήρυγμα. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ ὅμηρα, ὁ μὲν 'Ακύλας πρεσβυτάς, ὁ δὲ Σύμμαχος ἀποστόλους ἐξέδωκε. Τούτους οὖν καὶ τὴν γῆν αὐ τῶν ὁ προφήτη; οδύρεται, ἧς ἡ κακία καὶ μέχρι τῆς Αιθιόπων ἀφίκετο. Διὸ καὶ κατὰ Σύμμαχον είρηται· Οὐαὶ γῆς, ὁ ἦχος πτερωτὸς ἡ πέραθεν ποταμών Αιθιοπίας. Ὁ γὰρ τῶν γραψάντων ἦχος μέχρι και τῶν Αιθιοπίας ὅρων, καὶ τῶν τῆς γῆς περάτων διο έδραμεν, ὡς διὰ πλοίων τινῶν ἱπταμένων. Οἴτε δια- κομίζοντες τὰς ἐπιστολὰς τὰς βιβλίνας ἀπόστο- λοι πανταχοῦ γῆς οὐ διοδεύοντες μόνον, ἀλλὰ καὶ ναυτιλλόμενοι. Μέχρι δὲ νῦν ἀποστόλους καλοῦσι τοὺς ἐν κύκλῳ παρὰ τῶν ἀρχόντων περιφέροντας γράμματα. Ἀντὶ δὲ τοῦ πορεύσονται άγγελοι κοι φοι, πορεύεσθε, φασὶν οἱ λοιποί, ὡς ἀρχὴν εἶναι προστάγματος πρὸς τοὺς μαθητάς εἰρημένου τοῦ Σω τῆρος Χριστοῦ, οὓς πρὸς τοὺς τῶν Ἰουδαίων διέστει λεν ἀποστόλους. Σύμφωνα δὲ τοῖς παροῦσι πρὸς αὐτούς φησιν ὁ Χριστός. Πορεύεσθε δὲ μᾶλλον πρὸς τὰ ἀπολωλότα πρόβατα οίκου Ισραήλ. Καὶ πορευ- θέντες μαθητεύσατε πάντα τὰ ἔθνη· καὶ τὸ εὐστα λές τε καὶ κούφον αὐτοῖς ὑποτίθεται ῥᾴστην αὐτοῖς τὴν πορείαν ποιῶν· μηδὲν ἄρητε κατὰ τὴν ὁδόν· και, μὴ κτήσησθε χρυσόν, μηδὲ ἄργυρον, μὴ χαλο κὸν, μὴ πήραν, μὴ δύο χιτῶνας, μὴ βάδιον, μὴ ὑποδήματα. Ιέναι δὲ κελεύει πρὸς ἔθνος μετέωρόν τε καὶ ξένον, καὶ πρὸς λαὸν χαλεπόν. Πρὸς τοὺς ἐν ἔθνεσι γὰρ ἀλλογενεῖς ἀπεστέλλοντο βέβαιον ἔχον τας οὐδὲν, ἀνέμῳ δὲ τῆς πολυθέου πλάνης περιφε ρουμένους παντὶ, καὶ χαλεπῶς ἔχοντας πρὸς αὐτούς. Καὶ διέβαινον μέχρι τῶν περάτων τῆς γῆς, ὁ δηλοί τὸ, τίς αὐτοῦ ἐπέκεινα; ἀνθ' οὗ Σύμμαχος μεθ' ὃν οὐκ ἔστιν ἐπέκεινα λέγει. Τοῦτο δὲ τὸ ἔθνος ἀνέλπιστον ἦν, κατὰ τὴν ᾿Απόστολον εἰπόντα, εν πίδα PROCOPII GAZÆI tia ". » Ne ergo quotiescunque vel perturbationi- bus in nɔbis tanquam fluctibus excitatis, vel exter- nis rationibus admotis animum nostrum malæ obsi⚫ debunt potestates metuamus; sed Ezechiam secuti Deum invocemus qui timorem Domini aın- plexos ab ejusdem angelo sopiri et liberari non dubitamus. Similiter, quantumvis hæretici sophi- sticarum rationum fastu vel veritatem oppugnare vel persecutionem movere conentur, adversus ea omnia confidamus, qui Dominum occulta' manu in sæcula sæculorum adversus Amalecum pugnaturum, monente Scriptura, non ambigimus 78. CAP. XVIII. VERS. 1-7. Væ terræ navium, alæ supra fluvios Ethiopia. Qui mittit in mari obsides, et epistolas biblinas supra aquas. Ibunt enim nuntii celeres ad gentem excelsam, et peregrinum populum, et gra- vem, etc. Judzorum principes, qui Romæ agebant, Paulum, a quo Christi fidem docebantur, his verbis allocutos esse legimus: • Nos neque litteras de te a Judæa accepimus : neque adveniens aliquis fra. trum nuntiavit . . Et paulo post : • Nam de ɛecta hac notum nobis fit, quod ubique ei contra- dicitur **,› quasi scriptis ubique per eos, qui in Judæa essent, litteris, Christi prædicationem non admitti significetur. Verum, pro eo quod obsides legimus, senes Aquilas, et apostolos Symmachus transtulerunt. Eorum ergo vicem non solum, sed terræ ipsius etiam, cujus adeo crevit iniquitas, ut ad Ethiopas etiam penetrarit, propheta lamenta- c tur. Indeque est, quod secundum Symmachum : Væ terræ sonus alatus ultra Æthiopiæ fluvios perve- nit, scriptum legimus. Lorum enim sermo, qui aliis ista per litteras significarunt tanquam sonus aliquis, superatis Ethiopia montibus, ad ultimos usque orbis fines, navibus, non aliter quam alis, evolavit: ipsi denique ubique gentium terra mari- que profecti nuntii, biblinas epistolas detulerunt. Nam et nunc etiam nuntios appellamus, qui princi- pum litteras ferunt quocunque ipsi jusserint. Vērum quo loco ibunt nuntii celeres legimus, Ite dicunt cæteri; tanquam hoc primum ad Salvatoris Christi discipulos referatur, quos ut a Judaeorum distin- gueret apostolis, hoc nomine appellavit. Neque vero ab istis illa dissentiunt, quibus eos Christus D ad perditas primum Israelis oves, tum ad gentes jubet proficisci "1. Quod ut fieret facilius et expe- ditius, nihil, quod iter impediret, assumere, non aurum, non argentum, non ferrum, non peram, non tunicas duas, non baculum, non calceos deni que possidere permisit 8. Jubet vero ad gentem excelsam et peregrinam, populumque gravem abire. Mittebantur enim ad alienigenas cum gen- tibus degentes, qui nihil certum firmumque habe- bant; sed qui erroris vento deorum multitudinem · spirantis, circumferebantur; unde graves ipsis fiebant. Imo ad ultimos orbis usque limites perve- Psal. $$1$, x, 10. et Matth. xv. ss Matth. 6. 78 Exod. xv, 8-13. 79 Act. XXVIII, 21. 80 ibid., 92.
PG 87:2133Ὅτε καὶ διάκρισις τῶν ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ συναγομένων Ἐκκλησίᾳ γενήσεται, τῶν περιττῶν τῆς ἀμπέλου κλημάτων , καὶ τῶν ἐν αὐτῇ βοτρύων ἀφαιρουμένων , εἰς βοράν τε ταῖς κολαστικαῖς ἐκδιδομένων δυνάμεσιν, τῶν δὲ καρποφόρων ψυχῶν τῆς παρὰ τῷ Θεῷ τευξομένων ἐλπίδος. Τίς δὲ ἀφελεῖ , καὶ τίς ἐκκόψει , δεδήλωκεν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ παριστὰς τὴν ἄμπελον καὶ τὰ κλήματα, τούς τε ἀγαθοὺς καὶ ἀνονήτους καρποὺς, λέγων· «Ἐγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀληθινὴ, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός.» Πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ μὴ φέρον καρπὸν, αἴρει αὐτό. Καὶ πᾶν τὸ καρπὸν φέρον καθαίρει αὐτὸ, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. Καὶ πάλιν πλατύτερον εἰπὼν, τὴν παραβολὴν ἐπήγαγεν, Ἐὰν μή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ κλῆμα, καὶ ἐξηράνθη· καὶ συνάξουσιν αὐτὸ, καὶ εἰς πῦρ βαλοῦσι, καὶ καίεται· ἑαυτὸν μὲν ἄμπελον εἰπὼν, κλήματα δὲ, τοὺς μαθητάς. Οἷς ἀκόλουθον βότρυς νοεῖν τοὺς ὑπὸ τοῖς ἀποστόλοις μαθητευομένους· ὧν τὰ ὥσπερ νεκριμαῖα βοτρύδια , καὶ ζωτικῆς δυνάμεως ἄμοιρα, κατὰ τὸν τῆς συντελείας καιρὸν, μετὰ τῶν μὴ φερόντων καρπὸν κλημάτων ἀποβληθήσεται. Οὕτως Ἰούδας ὁ προδότης, ὡς βότρυς ἄχρηστος ἀπεκόπτετο·
μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν κόσμῳ. " δὴ σύμφωνα προϊὼν ὁ προφήτης ἐρεῖ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐφροσύνης· ὅπερ ἦν ἔθνος καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου καταπεπατημένον. Παραθαρρύνων δὲ τούτους φησί, νῦν οἱ ποταμοί τῆς γῆς ἐπὶ τῇ ὑμετέρᾳ πορείᾳ κατοικηθήσονται. Ποταμούς λέγων τῶν εἰς Θεὸν ἐπιστρεφόντων τὸ πλῆθος, ὥσπερ οὖν καὶ χώρας τούτων, τὰς Ἐκκλη- σίας. ὡς γὰρ κύμασι θαλάττης τεταραγμένης τους ἀπίστους ἀνωτέρω παρέβαλλεν· οὕτω νῦν τοὺς πιστοὺς γλυκέσι ποταμοῖς εὐσταθῶς κινουμένοις, περὶ ὧν ἀλλαχοῦ φησιν· ι Ἐπῆραν οἱ ποταμοί, Κύριε, ἐπ- ἦραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. » Και, « Ποταμοὶ κρο- τήσουσι χεῖρας ἐπὶ τὸ αὐτό. • Οι πρότερον όντες ἀοίκητοι, ἀλλότριοι ἦσαν Θεοῦ, ἔρημός τε αὐτῶν θεοσεβείας ἡ χώρα· ἥντινα, καὶ τοὺς ποταμούς κατ- Β οικεῖσθαι ποιήσει τὸ ὑμέτερον κήρυγμα. Καὶ τοῦ σταυροῦ τὸ σημεῖον οὕτως ἔσται πᾶσι πρόδηλον, ὡς ἐπ' ὅρους υψούμενον. Καὶ σάλπιγγος ἦχος, τὸ ὑμέτερον εἶναι δόξειε κήρυγμα πᾶσι χωροῦν εἰς ἐπ- ήκεον. Εἶτα διδάσκει πῶς ἀταράχως οἰκεῖσθαι δυ- νήσεται. Τῇ γὰρ ἰδίᾳ πόλει χορηγεῖ Θεὸς τὴν ἀσφάλειαν, ὡς εἰκότως εἰρῆσθαι περὶ αὐτῆς· « Δε δοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ, ο καὶ, ο Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ἐν ᾗ καὶ φῶς οὐ τὸ τυχὸν ἔσται, ἀλλ' ἐοικὸς ἡλίῳ μεσημβρινῷ. Καὶ ἀβλαβὲς ἔσται τοῖς ὁρῶσι φησί. Σὺν αὐτῷ γὰρ καὶ νεφέλη δρόσου γενήσεται. Και φῶς μὲν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ τὴν Ἐκκλησίαν φωτίζων. Νεφέλη δὲ δρόσου τὸ Πνεῦμα, τὸ ἅγιον, ἐπισκιάζον τοῖς μὴ δυναμένοις τὴν ἄκραν τοῦ Μονογενοῦς χωρῆσαι θεολογίαν. Οὕτω γὰρ τὸ ταύτης ἄκρατον κεκραμένον ἔσται, διὰ τὴν τοῦ θείου Πνεύματος ὥσπερ τινὸς νεφέλης ὑποδρομήν. Απερ ἔσται, φησί, πρὸ τοῦ θερισμοῦ, τὰς ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ δηλῶν δίκην ἀστα- χύων ἀνθούσας, καθὰ προύλεγε· καὶ « Εὐφρανθής σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ· ο ἃς λευκὰς χώρας φησὶν ὁ Σωτὴρ δεομένας πολλῶν ἐργατῶν. Καὶ ταῦτα μὲν ἔσται περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πόλιν πρὸ τῆς συντελείας. Μετὰ δὲ τοῦ παρόντος βίου τὸν θερισμόν, καὶ αὐτῆς ἀκράτου μεθέξουσι τῆς θεότητος οἱ τοῦ τέλους εκείνου καταξιούμενοι. Οτε καὶ διάκρισις τῶν ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ συναγομένων Ἐκκλησίᾳ γενήσεται, τῶν περιττῶν τῆς ἀμπέλου κλημάτων, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ βοτρύων ἀφαιρουμέ νων, εἰς βοράν τε ταῖς κολαστικαῖς ἐκδιδομένων δυο νάμεσιν, τῶν δὲ καρποφόρων ψυχῶν τῆς παρὰ τῷ Θεῷ τευξομένων ἐλπίδος. Τίς δὲ ἀφέλει, καὶ τίς ἐκκόψει, δεδήλωκεν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ παριστάς τὴν ἄμπελον καὶ τὰ κλήματα, τούς τε ἀγαθοὺς καὶ ἀνονή- τους καρπούς, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀλη- θινή, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός. » Πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ COMMENTARII IN ISAIAM. A nerunt, ut docet sequentibus verbis, duni quis ultra illum sit, quærit : quorum loco Symmachus post quem non ultra haberi interpretatus est. Erat vero gens ista sine spe, quales ii sunt, quos nec fidem nec Deum in mundo habere dicit Aposto- lus 83. Cui certe non erit illud incongruum, quod pergens apponet propheta, cum non spe destitutos homines lætitia impletum iri dicet; qualis illa gens exstitit, quæ a diabolo conculcata est. Hos autem ut confidere, bonoque esse animo faciat, nunc Auvii terra in restra via habitabuntur adjicit ; fu- viorum nomine, eorum multitudinem intelligens, qui ad Deum confluxerunt, ut et regionum appella- tione Ecclesias ipsas significavit. Sicut enim inů- deles antea agitato mari similes fecit, sic et fideles jam dulcibus aquis sedatisque fluminibus compa- ravit. De his et alibi legimus, cum ait : « Eleva- verunt flumina, Domine, elevaverunt flumina vocem suam ", » et : ‹ Flumina plaudent manu simul **. › Ideo nimirum, quod cum prius minime habitarentur, a Deo alienos esse, et regionem pie- tate carere contingebat: quam jam, ipsaque adeo flumina vestra habitari faciet Evangelii promul- gatio. Ita deinde crucis manifestum et conspicuum signum futurum est, ut in monte eletari; ita rursus buccinæ sonus ingens futurus; ut ab omnibus, qui allendere velint, exaudiri facile et intelligi vestra queat prædicatio. Deinde, qua ratione tuto habi- tari possit, ostendit. Neque enim civitatem suam (de qua Gloriosa dicta sunt de te, civitas Dei "; et rursus : ‹ Fluminis impetus lætificabunt civita- tem Dei 87, legimus) : securitate carere patietur Dominus. Nec est quod in ea vulgare lumen aliquod exspectes; sed quale meridiana luce, nullo intuen- tium dispendio, roris nube temperatum conspicitur. Lumen est ad hæc et ipsum Dei Verbum, quod Ecclesiam illustrat; ut roris nubes sanctus ipse Spiritus, quo ii inumbrantur, qui ad summam unigeniti Filii divinitatem intendere aciem non possent. C Ita enim divini Spiritus auxilio, tanquam nubis alicujus elusione, ejus temperabitur puritas. Atque hæc quidem erunt, inquit, ante messem, ut in Dei Ecclesiis, spicarum more florentea significa- ret, sicut antea, cum • Lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe 88, › dixit; quas etiam regiones albescere ", et operariis multis in- digere ipse etiam docuit Salvator. Atque hæc quidem de Dei civitate ante consummationem futura sunt. Post autem hujus vitæ messem, et meræ D deitatis evadent participes qui hujus consummar Ephes. 11, 12. * Psal. scil, 3. * Psal. xcvit, 8. ** Joan. iv, 35. * Luc. x, 2. tionis digni reperientur, quo tempore collectorum in Ecclesia Dei discrimen habebitur : amputatis. nimirum superfluis de vite sarmentis, sublatisque ab eodein racemulis, et ultricibus in cibum pote- statibus abjectis; animis autem, qui fructus edi- derunt, sua spe in Deo potientibus. Quis autem esset ablaturus, quos item amputaturus, non etiam Salvator ignorari voluit, cum de site, de sarmen- tis, de bonis inutilibusque fructibus in hæc verba locutus est : ‹ Ego sum vitis vera, Pater meus est Psal. LXXXVI, 3. Psal. XLV, 5. Isa. 15, 3.
καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ, ὅσαι βοτρύων διαφοραὶ, τοσαῦται ψυχῶν. Τῶν διδασκάλων εἰς κλημάτων λόγον λαμβανομένων κυπρίζει τις, ἡ δὲ ὄμφαξ , ἡ δὲ τελεία, ἡ δὲ ἀνεμόφθορος. Τῶν μὲν οὖν ἀκάρπων τὸ τέλος τοιοῦτον· τῶν δὲ καρποφόρων ἐπήνεγκε λέγων· Καὶ ἀνενεχθήσεται δῶρα Κυρίῳ Σαβαὼθ ἐκ λαοῦ τεθλιμμένου καὶ ἐκτετιλμένου . Εἴη δ’ ἂν οὗτος ὁ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ὁδεύων τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωὴν, ὃς ἐκτέτιλται τῆς κοινῆς τῶν ἀνθρώπων ἠλλοτριωμένος ζωῆς. Ὃν καὶ πολύν φησιν, ὡς παρὰ Θεῷ τοιοῦτον ὑπάρχοντα, οὗ τὰ λογικὰ δῶρα, καὶ τὰς ἀναιμάκτους θυσίας μὴ διαλείπειν φησὶ Θεῶ προσφερομένας ἔν τε τῷ νῦν αἰῶνι καὶ μέλλοντι. Ὁ δὲ λαὸς οὗτος , τὸ ἄνω ῥηθέν ἐστιν ἔθνος καταπεπατημένον φασὶ καὶ ἐλπίζον . Διὰ μὲν τὴν ὑπομονὴν ἐλπίζον . «Ἡ γὰρ ὑπομονὴ ἐλπίδα [κατεργάζεται], ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει,» κατὰ τὸν μέγαν Ἀπόστολον. Ὑπὸ δὲ τῶν διωξάντων καταπεπατημένον . Καὶ γὰρ Ἀκύλας ἐξέδωκεν, ἔθνος ὑπομένον καὶ συμπεπατημένον Μεθ’ ἅ φησιν ὁ προφήτης, ὅ ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ . Τίνος δὲ, ἢ τοῦ Θεοῦ;
μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν κόσμῳ. " δὴ σύμφωνα προϊὼν ὁ προφήτης ἐρεῖ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐφροσύνης· ὅπερ ἦν ἔθνος καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου καταπεπατημένον. Παραθαρρύνων δὲ τούτους φησί, νῦν οἱ ποταμοί τῆς γῆς ἐπὶ τῇ ὑμετέρᾳ πορείᾳ κατοικηθήσονται. Ποταμούς λέγων τῶν εἰς Θεὸν ἐπιστρεφόντων τὸ πλῆθος, ὥσπερ οὖν καὶ χώρας τούτων, τὰς Ἐκκλη- σίας. ὡς γὰρ κύμασι θαλάττης τεταραγμένης τους ἀπίστους ἀνωτέρω παρέβαλλεν· οὕτω νῦν τοὺς πιστοὺς γλυκέσι ποταμοῖς εὐσταθῶς κινουμένοις, περὶ ὧν ἀλλαχοῦ φησιν· ι Ἐπῆραν οἱ ποταμοί, Κύριε, ἐπ- ἦραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. » Και, « Ποταμοὶ κρο- τήσουσι χεῖρας ἐπὶ τὸ αὐτό. • Οι πρότερον όντες ἀοίκητοι, ἀλλότριοι ἦσαν Θεοῦ, ἔρημός τε αὐτῶν θεοσεβείας ἡ χώρα· ἥντινα, καὶ τοὺς ποταμούς κατ- Β οικεῖσθαι ποιήσει τὸ ὑμέτερον κήρυγμα. Καὶ τοῦ σταυροῦ τὸ σημεῖον οὕτως ἔσται πᾶσι πρόδηλον, ὡς ἐπ' ὅρους υψούμενον. Καὶ σάλπιγγος ἦχος, τὸ ὑμέτερον εἶναι δόξειε κήρυγμα πᾶσι χωροῦν εἰς ἐπ- ήκεον. Εἶτα διδάσκει πῶς ἀταράχως οἰκεῖσθαι δυ- νήσεται. Τῇ γὰρ ἰδίᾳ πόλει χορηγεῖ Θεὸς τὴν ἀσφάλειαν, ὡς εἰκότως εἰρῆσθαι περὶ αὐτῆς· « Δε δοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ, ο καὶ, ο Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ἐν ᾗ καὶ φῶς οὐ τὸ τυχὸν ἔσται, ἀλλ' ἐοικὸς ἡλίῳ μεσημβρινῷ. Καὶ ἀβλαβὲς ἔσται τοῖς ὁρῶσι φησί. Σὺν αὐτῷ γὰρ καὶ νεφέλη δρόσου γενήσεται. Και φῶς μὲν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ τὴν Ἐκκλησίαν φωτίζων. Νεφέλη δὲ δρόσου τὸ Πνεῦμα, τὸ ἅγιον, ἐπισκιάζον τοῖς μὴ δυναμένοις τὴν ἄκραν τοῦ Μονογενοῦς χωρῆσαι θεολογίαν. Οὕτω γὰρ τὸ ταύτης ἄκρατον κεκραμένον ἔσται, διὰ τὴν τοῦ θείου Πνεύματος ὥσπερ τινὸς νεφέλης ὑποδρομήν. Απερ ἔσται, φησί, πρὸ τοῦ θερισμοῦ, τὰς ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ δηλῶν δίκην ἀστα- χύων ἀνθούσας, καθὰ προύλεγε· καὶ « Εὐφρανθής σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ· ο ἃς λευκὰς χώρας φησὶν ὁ Σωτὴρ δεομένας πολλῶν ἐργατῶν. Καὶ ταῦτα μὲν ἔσται περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πόλιν πρὸ τῆς συντελείας. Μετὰ δὲ τοῦ παρόντος βίου τὸν θερισμόν, καὶ αὐτῆς ἀκράτου μεθέξουσι τῆς θεότητος οἱ τοῦ τέλους εκείνου καταξιούμενοι. Οτε καὶ διάκρισις τῶν ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ συναγομένων Ἐκκλησίᾳ γενήσεται, τῶν περιττῶν τῆς ἀμπέλου κλημάτων, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ βοτρύων ἀφαιρουμέ νων, εἰς βοράν τε ταῖς κολαστικαῖς ἐκδιδομένων δυο νάμεσιν, τῶν δὲ καρποφόρων ψυχῶν τῆς παρὰ τῷ Θεῷ τευξομένων ἐλπίδος. Τίς δὲ ἀφέλει, καὶ τίς ἐκκόψει, δεδήλωκεν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ παριστάς τὴν ἄμπελον καὶ τὰ κλήματα, τούς τε ἀγαθοὺς καὶ ἀνονή- τους καρπούς, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀλη- θινή, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός. » Πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ COMMENTARII IN ISAIAM. A nerunt, ut docet sequentibus verbis, duni quis ultra illum sit, quærit : quorum loco Symmachus post quem non ultra haberi interpretatus est. Erat vero gens ista sine spe, quales ii sunt, quos nec fidem nec Deum in mundo habere dicit Aposto- lus 83. Cui certe non erit illud incongruum, quod pergens apponet propheta, cum non spe destitutos homines lætitia impletum iri dicet; qualis illa gens exstitit, quæ a diabolo conculcata est. Hos autem ut confidere, bonoque esse animo faciat, nunc Auvii terra in restra via habitabuntur adjicit ; fu- viorum nomine, eorum multitudinem intelligens, qui ad Deum confluxerunt, ut et regionum appella- tione Ecclesias ipsas significavit. Sicut enim inů- deles antea agitato mari similes fecit, sic et fideles jam dulcibus aquis sedatisque fluminibus compa- ravit. De his et alibi legimus, cum ait : « Eleva- verunt flumina, Domine, elevaverunt flumina vocem suam ", » et : ‹ Flumina plaudent manu simul **. › Ideo nimirum, quod cum prius minime habitarentur, a Deo alienos esse, et regionem pie- tate carere contingebat: quam jam, ipsaque adeo flumina vestra habitari faciet Evangelii promul- gatio. Ita deinde crucis manifestum et conspicuum signum futurum est, ut in monte eletari; ita rursus buccinæ sonus ingens futurus; ut ab omnibus, qui allendere velint, exaudiri facile et intelligi vestra queat prædicatio. Deinde, qua ratione tuto habi- tari possit, ostendit. Neque enim civitatem suam (de qua Gloriosa dicta sunt de te, civitas Dei "; et rursus : ‹ Fluminis impetus lætificabunt civita- tem Dei 87, legimus) : securitate carere patietur Dominus. Nec est quod in ea vulgare lumen aliquod exspectes; sed quale meridiana luce, nullo intuen- tium dispendio, roris nube temperatum conspicitur. Lumen est ad hæc et ipsum Dei Verbum, quod Ecclesiam illustrat; ut roris nubes sanctus ipse Spiritus, quo ii inumbrantur, qui ad summam unigeniti Filii divinitatem intendere aciem non possent. C Ita enim divini Spiritus auxilio, tanquam nubis alicujus elusione, ejus temperabitur puritas. Atque hæc quidem erunt, inquit, ante messem, ut in Dei Ecclesiis, spicarum more florentea significa- ret, sicut antea, cum • Lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe 88, › dixit; quas etiam regiones albescere ", et operariis multis in- digere ipse etiam docuit Salvator. Atque hæc quidem de Dei civitate ante consummationem futura sunt. Post autem hujus vitæ messem, et meræ D deitatis evadent participes qui hujus consummar Ephes. 11, 12. * Psal. scil, 3. * Psal. xcvit, 8. ** Joan. iv, 35. * Luc. x, 2. tionis digni reperientur, quo tempore collectorum in Ecclesia Dei discrimen habebitur : amputatis. nimirum superfluis de vite sarmentis, sublatisque ab eodein racemulis, et ultricibus in cibum pote- statibus abjectis; animis autem, qui fructus edi- derunt, sua spe in Deo potientibus. Quis autem esset ablaturus, quos item amputaturus, non etiam Salvator ignorari voluit, cum de site, de sarmen- tis, de bonis inutilibusque fructibus in hæc verba locutus est : ‹ Ego sum vitis vera, Pater meus est Psal. LXXXVI, 3. Psal. XLV, 5. Isa. 15, 3.
PG 87:2134ἐρεῖ γὰρ ἐν Ἐκκλησίᾳ πολιτευόμενον, ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν. Οὐδὲ γὰρ τὸν πάντα ποταμὸν ἐχώρει τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἡ δηλωθεῖσα χώρα . Κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτὰς, οὐ διήρπασαν ποταμοὶ τὴν γῆν, εἴρηται· τούτου γὰρ τὴν γῆν οἱ διῶκται διήρπασαν , τὴν τοῦ Θεοῦ καταπατήσαντες πόλιν, ὡς δηλοῖ τό· ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι, καὶ τὸ χείμαῤῥον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. Ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ λαὸς ἐλευθερωθεὶς ἀνοίσει δῶρα Κυρίῳ ἐν ὄρει Σιὼν τῆς ἐπ’ οὐρανίου πόλεως καταξιωθεὶς ὑπ’ ἀρχιερεῖ τῷ Χριστῷ. Προσεληλύθατε γὰρ, φησὶ, Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπ’ οὐρανίῳ. Τὴν δὲ παροῦσαν ῥῆσιν ἄλλως τινὲς ἐξηγούμενοι θαυμαστόν φασιν εἰ κατὰ Δαμασκοῦ μὲν ὁ λόγος, Αἰθιοπίας δὲ πεποίηται μνήμην. Πρὸς ὅ φασιν, ὡς διαφόρως ἀσεβοῦντα Θεὸς παιδεύων τὸν Ἰσραὴλ, πυκνὰς αὐτοῖς πολεμίων ἐπήγετο προσβολάς· καὶ δέον ἐπὶ τούτοις μετανοεῖν, ποτὲ μὲν τοὺς Σύρους, ποτὲ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους πρὸς συμμαχίαν ἐκάλουν, ὧν καὶ τὰς λατρείας ἐζήλουν· Ἄχαζ γ’ οὖν ἐν Δαμασκῷ γεγονὼς, περιττὸν ἰδὼν ἐκεῖ τῇ κατασκευῇ βωμὸν, ἐμφερὲς ποιήσας ἀνέθηκεν ἐν οἴκῳ Κυρίου.
μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν κόσμῳ. " δὴ σύμφωνα προϊὼν ὁ προφήτης ἐρεῖ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐφροσύνης· ὅπερ ἦν ἔθνος καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου καταπεπατημένον. Παραθαρρύνων δὲ τούτους φησί, νῦν οἱ ποταμοί τῆς γῆς ἐπὶ τῇ ὑμετέρᾳ πορείᾳ κατοικηθήσονται. Ποταμούς λέγων τῶν εἰς Θεὸν ἐπιστρεφόντων τὸ πλῆθος, ὥσπερ οὖν καὶ χώρας τούτων, τὰς Ἐκκλη- σίας. ὡς γὰρ κύμασι θαλάττης τεταραγμένης τους ἀπίστους ἀνωτέρω παρέβαλλεν· οὕτω νῦν τοὺς πιστοὺς γλυκέσι ποταμοῖς εὐσταθῶς κινουμένοις, περὶ ὧν ἀλλαχοῦ φησιν· ι Ἐπῆραν οἱ ποταμοί, Κύριε, ἐπ- ἦραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. » Και, « Ποταμοὶ κρο- τήσουσι χεῖρας ἐπὶ τὸ αὐτό. • Οι πρότερον όντες ἀοίκητοι, ἀλλότριοι ἦσαν Θεοῦ, ἔρημός τε αὐτῶν θεοσεβείας ἡ χώρα· ἥντινα, καὶ τοὺς ποταμούς κατ- Β οικεῖσθαι ποιήσει τὸ ὑμέτερον κήρυγμα. Καὶ τοῦ σταυροῦ τὸ σημεῖον οὕτως ἔσται πᾶσι πρόδηλον, ὡς ἐπ' ὅρους υψούμενον. Καὶ σάλπιγγος ἦχος, τὸ ὑμέτερον εἶναι δόξειε κήρυγμα πᾶσι χωροῦν εἰς ἐπ- ήκεον. Εἶτα διδάσκει πῶς ἀταράχως οἰκεῖσθαι δυ- νήσεται. Τῇ γὰρ ἰδίᾳ πόλει χορηγεῖ Θεὸς τὴν ἀσφάλειαν, ὡς εἰκότως εἰρῆσθαι περὶ αὐτῆς· « Δε δοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ, ο καὶ, ο Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ἐν ᾗ καὶ φῶς οὐ τὸ τυχὸν ἔσται, ἀλλ' ἐοικὸς ἡλίῳ μεσημβρινῷ. Καὶ ἀβλαβὲς ἔσται τοῖς ὁρῶσι φησί. Σὺν αὐτῷ γὰρ καὶ νεφέλη δρόσου γενήσεται. Και φῶς μὲν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ τὴν Ἐκκλησίαν φωτίζων. Νεφέλη δὲ δρόσου τὸ Πνεῦμα, τὸ ἅγιον, ἐπισκιάζον τοῖς μὴ δυναμένοις τὴν ἄκραν τοῦ Μονογενοῦς χωρῆσαι θεολογίαν. Οὕτω γὰρ τὸ ταύτης ἄκρατον κεκραμένον ἔσται, διὰ τὴν τοῦ θείου Πνεύματος ὥσπερ τινὸς νεφέλης ὑποδρομήν. Απερ ἔσται, φησί, πρὸ τοῦ θερισμοῦ, τὰς ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ δηλῶν δίκην ἀστα- χύων ἀνθούσας, καθὰ προύλεγε· καὶ « Εὐφρανθής σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ· ο ἃς λευκὰς χώρας φησὶν ὁ Σωτὴρ δεομένας πολλῶν ἐργατῶν. Καὶ ταῦτα μὲν ἔσται περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πόλιν πρὸ τῆς συντελείας. Μετὰ δὲ τοῦ παρόντος βίου τὸν θερισμόν, καὶ αὐτῆς ἀκράτου μεθέξουσι τῆς θεότητος οἱ τοῦ τέλους εκείνου καταξιούμενοι. Οτε καὶ διάκρισις τῶν ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ συναγομένων Ἐκκλησίᾳ γενήσεται, τῶν περιττῶν τῆς ἀμπέλου κλημάτων, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ βοτρύων ἀφαιρουμέ νων, εἰς βοράν τε ταῖς κολαστικαῖς ἐκδιδομένων δυο νάμεσιν, τῶν δὲ καρποφόρων ψυχῶν τῆς παρὰ τῷ Θεῷ τευξομένων ἐλπίδος. Τίς δὲ ἀφέλει, καὶ τίς ἐκκόψει, δεδήλωκεν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ παριστάς τὴν ἄμπελον καὶ τὰ κλήματα, τούς τε ἀγαθοὺς καὶ ἀνονή- τους καρπούς, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀλη- θινή, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός. » Πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ COMMENTARII IN ISAIAM. A nerunt, ut docet sequentibus verbis, duni quis ultra illum sit, quærit : quorum loco Symmachus post quem non ultra haberi interpretatus est. Erat vero gens ista sine spe, quales ii sunt, quos nec fidem nec Deum in mundo habere dicit Aposto- lus 83. Cui certe non erit illud incongruum, quod pergens apponet propheta, cum non spe destitutos homines lætitia impletum iri dicet; qualis illa gens exstitit, quæ a diabolo conculcata est. Hos autem ut confidere, bonoque esse animo faciat, nunc Auvii terra in restra via habitabuntur adjicit ; fu- viorum nomine, eorum multitudinem intelligens, qui ad Deum confluxerunt, ut et regionum appella- tione Ecclesias ipsas significavit. Sicut enim inů- deles antea agitato mari similes fecit, sic et fideles jam dulcibus aquis sedatisque fluminibus compa- ravit. De his et alibi legimus, cum ait : « Eleva- verunt flumina, Domine, elevaverunt flumina vocem suam ", » et : ‹ Flumina plaudent manu simul **. › Ideo nimirum, quod cum prius minime habitarentur, a Deo alienos esse, et regionem pie- tate carere contingebat: quam jam, ipsaque adeo flumina vestra habitari faciet Evangelii promul- gatio. Ita deinde crucis manifestum et conspicuum signum futurum est, ut in monte eletari; ita rursus buccinæ sonus ingens futurus; ut ab omnibus, qui allendere velint, exaudiri facile et intelligi vestra queat prædicatio. Deinde, qua ratione tuto habi- tari possit, ostendit. Neque enim civitatem suam (de qua Gloriosa dicta sunt de te, civitas Dei "; et rursus : ‹ Fluminis impetus lætificabunt civita- tem Dei 87, legimus) : securitate carere patietur Dominus. Nec est quod in ea vulgare lumen aliquod exspectes; sed quale meridiana luce, nullo intuen- tium dispendio, roris nube temperatum conspicitur. Lumen est ad hæc et ipsum Dei Verbum, quod Ecclesiam illustrat; ut roris nubes sanctus ipse Spiritus, quo ii inumbrantur, qui ad summam unigeniti Filii divinitatem intendere aciem non possent. C Ita enim divini Spiritus auxilio, tanquam nubis alicujus elusione, ejus temperabitur puritas. Atque hæc quidem erunt, inquit, ante messem, ut in Dei Ecclesiis, spicarum more florentea significa- ret, sicut antea, cum • Lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe 88, › dixit; quas etiam regiones albescere ", et operariis multis in- digere ipse etiam docuit Salvator. Atque hæc quidem de Dei civitate ante consummationem futura sunt. Post autem hujus vitæ messem, et meræ D deitatis evadent participes qui hujus consummar Ephes. 11, 12. * Psal. scil, 3. * Psal. xcvit, 8. ** Joan. iv, 35. * Luc. x, 2. tionis digni reperientur, quo tempore collectorum in Ecclesia Dei discrimen habebitur : amputatis. nimirum superfluis de vite sarmentis, sublatisque ab eodein racemulis, et ultricibus in cibum pote- statibus abjectis; animis autem, qui fructus edi- derunt, sua spe in Deo potientibus. Quis autem esset ablaturus, quos item amputaturus, non etiam Salvator ignorari voluit, cum de site, de sarmen- tis, de bonis inutilibusque fructibus in hæc verba locutus est : ‹ Ego sum vitis vera, Pater meus est Psal. LXXXVI, 3. Psal. XLV, 5. Isa. 15, 3.
Γέγονε τοίνυν ἡ ὅρασις κατὰ Δαμασκοῦ . Τὸν δὲ λόγον ἐπὶ τοὺς Αἰγυπτίους μεθίστησιν, ὧν οἱ ἐξ Ἰούδα μάλιστα τῆς συμμαχίας ἐξήρτηντο, καθ’ ὃν αὐτοῖς καιρὸν ἐπῆλθον οἱ Βαβυλώνιοι. Φωνὴ δὲ τοῦτο προφήτου παρίστησιν, οὐαὶ λέγουσα οἱ καταβαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ’ ἵπποις καὶ ἅρμασι πεποιθότες. Ὅτε δὲ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ Ἰουδαίας ἐστράτευσεν, ὁδοῦ πάρεργον γὰρ τῆς ἑῴας ἐληί̈ζετο πόλεις. Τὴν δὲ Σύρον νῆσον οὖσαν ἀπορίᾳ πλοίων ἑλεῖν μὴ δυνάμενος, μέσῳ χώματι συνάψας πρὸς ἤπειρον πεζῇ διαβὰς ἐπολιόρκει τὴν πόλιν. Τὸ δὲ μέλλον δεδιότες οἱ Τύριοι, μετεσκευάσαντο πρὸς τὰς ναῦς ἐρήμην ἀφέντες τὴν πόλιν. Διὸ ταύτην ἀφεὶς, τὴν Αἰγυπτίων ἐλθὼν ἐχειρώσατο, Θεοῦ παραδόντος διὰ τὴν ἀλαζονείαν, ἣν εἶχον κατ’ αὐτοῦ, καὶ τῶν Ἰουδαίων Αἰγύπτιοι πρὸς ἐπικουρίαν ὑπὸ τούτων καλούμενοι, ὡς δὴ τούτους τοῦ Θεοῦ μὴ σώζειν ἰσχύοντος, δυνατωτέρους Θεοὺς τοὺς ἰδίους νομίζοντος. Ταῦτα δηλῶν πρὸς Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· «Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεὺς Βαβυλῶνος κατεδουλώσατο αὐτοῦ τὴν δύναμιν δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον.
μὴ ἔχοντες καὶ ἄθεοι ἐν κόσμῳ. " δὴ σύμφωνα προϊὼν ὁ προφήτης ἐρεῖ, καὶ οἱ ἀπηλπισμένοι τῶν ἀνθρώπων ἐμπλησθήσονται εὐφροσύνης· ὅπερ ἦν ἔθνος καὶ ὑπὸ τοῦ διαβόλου καταπεπατημένον. Παραθαρρύνων δὲ τούτους φησί, νῦν οἱ ποταμοί τῆς γῆς ἐπὶ τῇ ὑμετέρᾳ πορείᾳ κατοικηθήσονται. Ποταμούς λέγων τῶν εἰς Θεὸν ἐπιστρεφόντων τὸ πλῆθος, ὥσπερ οὖν καὶ χώρας τούτων, τὰς Ἐκκλη- σίας. ὡς γὰρ κύμασι θαλάττης τεταραγμένης τους ἀπίστους ἀνωτέρω παρέβαλλεν· οὕτω νῦν τοὺς πιστοὺς γλυκέσι ποταμοῖς εὐσταθῶς κινουμένοις, περὶ ὧν ἀλλαχοῦ φησιν· ι Ἐπῆραν οἱ ποταμοί, Κύριε, ἐπ- ἦραν οἱ ποταμοὶ φωνὰς αὐτῶν. » Και, « Ποταμοὶ κρο- τήσουσι χεῖρας ἐπὶ τὸ αὐτό. • Οι πρότερον όντες ἀοίκητοι, ἀλλότριοι ἦσαν Θεοῦ, ἔρημός τε αὐτῶν θεοσεβείας ἡ χώρα· ἥντινα, καὶ τοὺς ποταμούς κατ- Β οικεῖσθαι ποιήσει τὸ ὑμέτερον κήρυγμα. Καὶ τοῦ σταυροῦ τὸ σημεῖον οὕτως ἔσται πᾶσι πρόδηλον, ὡς ἐπ' ὅρους υψούμενον. Καὶ σάλπιγγος ἦχος, τὸ ὑμέτερον εἶναι δόξειε κήρυγμα πᾶσι χωροῦν εἰς ἐπ- ήκεον. Εἶτα διδάσκει πῶς ἀταράχως οἰκεῖσθαι δυ- νήσεται. Τῇ γὰρ ἰδίᾳ πόλει χορηγεῖ Θεὸς τὴν ἀσφάλειαν, ὡς εἰκότως εἰρῆσθαι περὶ αὐτῆς· « Δε δοξασμένα ἐλαλήθη περὶ σοῦ ἡ πόλις τοῦ Θεοῦ, ο καὶ, ο Τοῦ ποταμοῦ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ἐν ᾗ καὶ φῶς οὐ τὸ τυχὸν ἔσται, ἀλλ' ἐοικὸς ἡλίῳ μεσημβρινῷ. Καὶ ἀβλαβὲς ἔσται τοῖς ὁρῶσι φησί. Σὺν αὐτῷ γὰρ καὶ νεφέλη δρόσου γενήσεται. Και φῶς μὲν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος, ὁ τὴν Ἐκκλησίαν φωτίζων. Νεφέλη δὲ δρόσου τὸ Πνεῦμα, τὸ ἅγιον, ἐπισκιάζον τοῖς μὴ δυναμένοις τὴν ἄκραν τοῦ Μονογενοῦς χωρῆσαι θεολογίαν. Οὕτω γὰρ τὸ ταύτης ἄκρατον κεκραμένον ἔσται, διὰ τὴν τοῦ θείου Πνεύματος ὥσπερ τινὸς νεφέλης ὑποδρομήν. Απερ ἔσται, φησί, πρὸ τοῦ θερισμοῦ, τὰς ἐν ταῖς Ἐκκλησίαις τοῦ Θεοῦ δηλῶν δίκην ἀστα- χύων ἀνθούσας, καθὰ προύλεγε· καὶ « Εὐφρανθής σονται ἐνώπιόν σου, ὡς οἱ εὐφραινόμενοι ἐν ἀμήτῳ· ο ἃς λευκὰς χώρας φησὶν ὁ Σωτὴρ δεομένας πολλῶν ἐργατῶν. Καὶ ταῦτα μὲν ἔσται περὶ τὴν τοῦ Θεοῦ πόλιν πρὸ τῆς συντελείας. Μετὰ δὲ τοῦ παρόντος βίου τὸν θερισμόν, καὶ αὐτῆς ἀκράτου μεθέξουσι τῆς θεότητος οἱ τοῦ τέλους εκείνου καταξιούμενοι. Οτε καὶ διάκρισις τῶν ἐν τῇ τοῦ Θεοῦ συναγομένων Ἐκκλησίᾳ γενήσεται, τῶν περιττῶν τῆς ἀμπέλου κλημάτων, καὶ τῶν ἐν αὐτῇ βοτρύων ἀφαιρουμέ νων, εἰς βοράν τε ταῖς κολαστικαῖς ἐκδιδομένων δυο νάμεσιν, τῶν δὲ καρποφόρων ψυχῶν τῆς παρὰ τῷ Θεῷ τευξομένων ἐλπίδος. Τίς δὲ ἀφέλει, καὶ τίς ἐκκόψει, δεδήλωκεν αὐτὸς ὁ Σωτὴρ παριστάς τὴν ἄμπελον καὶ τὰ κλήματα, τούς τε ἀγαθοὺς καὶ ἀνονή- τους καρπούς, λέγων· « Εγώ εἰμι ἡ ἄμπελος ἡ ἀλη- θινή, ὁ Πατήρ μου ὁ γεωργός. » Πᾶν κλῆμα ἐν ἐμοὶ COMMENTARII IN ISAIAM. A nerunt, ut docet sequentibus verbis, duni quis ultra illum sit, quærit : quorum loco Symmachus post quem non ultra haberi interpretatus est. Erat vero gens ista sine spe, quales ii sunt, quos nec fidem nec Deum in mundo habere dicit Aposto- lus 83. Cui certe non erit illud incongruum, quod pergens apponet propheta, cum non spe destitutos homines lætitia impletum iri dicet; qualis illa gens exstitit, quæ a diabolo conculcata est. Hos autem ut confidere, bonoque esse animo faciat, nunc Auvii terra in restra via habitabuntur adjicit ; fu- viorum nomine, eorum multitudinem intelligens, qui ad Deum confluxerunt, ut et regionum appella- tione Ecclesias ipsas significavit. Sicut enim inů- deles antea agitato mari similes fecit, sic et fideles jam dulcibus aquis sedatisque fluminibus compa- ravit. De his et alibi legimus, cum ait : « Eleva- verunt flumina, Domine, elevaverunt flumina vocem suam ", » et : ‹ Flumina plaudent manu simul **. › Ideo nimirum, quod cum prius minime habitarentur, a Deo alienos esse, et regionem pie- tate carere contingebat: quam jam, ipsaque adeo flumina vestra habitari faciet Evangelii promul- gatio. Ita deinde crucis manifestum et conspicuum signum futurum est, ut in monte eletari; ita rursus buccinæ sonus ingens futurus; ut ab omnibus, qui allendere velint, exaudiri facile et intelligi vestra queat prædicatio. Deinde, qua ratione tuto habi- tari possit, ostendit. Neque enim civitatem suam (de qua Gloriosa dicta sunt de te, civitas Dei "; et rursus : ‹ Fluminis impetus lætificabunt civita- tem Dei 87, legimus) : securitate carere patietur Dominus. Nec est quod in ea vulgare lumen aliquod exspectes; sed quale meridiana luce, nullo intuen- tium dispendio, roris nube temperatum conspicitur. Lumen est ad hæc et ipsum Dei Verbum, quod Ecclesiam illustrat; ut roris nubes sanctus ipse Spiritus, quo ii inumbrantur, qui ad summam unigeniti Filii divinitatem intendere aciem non possent. C Ita enim divini Spiritus auxilio, tanquam nubis alicujus elusione, ejus temperabitur puritas. Atque hæc quidem erunt, inquit, ante messem, ut in Dei Ecclesiis, spicarum more florentea significa- ret, sicut antea, cum • Lætabuntur coram te, tanquam qui lætantur in messe 88, › dixit; quas etiam regiones albescere ", et operariis multis in- digere ipse etiam docuit Salvator. Atque hæc quidem de Dei civitate ante consummationem futura sunt. Post autem hujus vitæ messem, et meræ D deitatis evadent participes qui hujus consummar Ephes. 11, 12. * Psal. scil, 3. * Psal. xcvit, 8. ** Joan. iv, 35. * Luc. x, 2. tionis digni reperientur, quo tempore collectorum in Ecclesia Dei discrimen habebitur : amputatis. nimirum superfluis de vite sarmentis, sublatisque ab eodein racemulis, et ultricibus in cibum pote- statibus abjectis; animis autem, qui fructus edi- derunt, sua spe in Deo potientibus. Quis autem esset ablaturus, quos item amputaturus, non etiam Salvator ignorari voluit, cum de site, de sarmen- tis, de bonis inutilibusque fructibus in hæc verba locutus est : ‹ Ego sum vitis vera, Pater meus est Psal. LXXXVI, 3. Psal. XLV, 5. Isa. 15, 3.
PG 87:2136Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα, καὶ πᾶς ὦμος μαδὼν, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκληρᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρῳ. Ἀντὶ τούτου ἔδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου.« Διόπερ ὁ προφήτης αὐτῇ ἐπιφωνεῖ τὸ, Οὐαί. Αἰθιοπίας δὲ ποταμοὺς τὰ ἑπτὰ στόματα τοῦ Νείλου δηλοῖ· γῆν δὲ ἐπέκεινα ποταμῶν ὀνομάζει τὴν νῦν Ἀλεξάνδρειαν, τότε καλουμένην Ὦν . Καὶ Ἀμὼν δέ φασί τινες ἐξηγησάμενοι τὸν Ἱερεμίαν, ἐλέγετο. Ἀφέστηκε δὲ τοῦ τελευταίου στόματος, ὅπερ Ἡράκλειον ὀνομάζεται, σταδίοις τάχα που τὸν ἀριθμὸν ὀγδοήκοντα. Διὸ ταύτην ἐπέκεινα , φησὶ, ποταμῶν . Οὗτοι δὲ τὸν Νεῖλον ἄνω κάτω διέπλεον, τὰ μὲν ἐξάγοντες, τὰ δὲ κομιζόμενοι. Διὸ ταλανίζει τὰς τούτων ὁλκάδας , δι’ αὐτῶν δηλῶν τοὺς ἐμπλέοντας, ὡς διαφθαρησομένης αὐτοῖς, καθ’ ὃν ἁλώσονται χρόνον, τῆς ἐμπορείας. Πτέρυγας δὲ πλοίων τὰ ἱστία καλεῖ. Πτηνοῦ γὰρ δίκην ἐμπιπτόντων αὐτοῖς τῶν πνευμάτων αἱ νῆες διέρχονται. Ὅμηρα δὲ διὰ θαλάσσης καὶ βιβλίνας ἐπιστολὰς οὕτω φασί. Κινύραν λέγουσί τινες ποιηταὶ Μύῤῥᾳ τῇ θυγατρὶ συγγενόμενον, παῖδα ποιῆσαι τὸν Ἄδωνιν. Τὴν δὲ πρᾶξιν αἰδεσθεὶς ἐν ὄρει τοῦτον ἐξέθετο.
Α μὴ φέρον καρπὸν, αἴρει αυτό. Καὶ πᾶν τὸ καρπόν φέρον καθαίρει αὐτὸ, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. Καὶ . Β Εt πάλιν πλατύτερον εἰπὼν, τὴν παραβολὴν ἐπήγαγεν, Ἐὰν μή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ κλῆμα, καὶ ἐξηράνθη· καὶ συνάξουσιν αὐτό, καὶ εἰς πῦρ βαλοῦσι, καὶ καίεται· ἑαυτὸν μὲν ἄμπελον εἰπὼν, κλήματα δὲ, τοὺς μαθητάς. Οἷς ἀκόλουθον βότρυς νοεῖν τοὺς ὑπὸ τοῖς ἀποστόλοις μαθητευομένου;· ὧν τὰ ὥσπερ νεκριμαία βοτρύδια, καὶ ζωτικῆς δυνά- μεως ἄμοιρα, κατὰ τὸν τῆς συντελείας καιρόν, μετὰ τῶν μὴ φερόντων καρπὸν κλημάτων ἀποβληθήσεται. Οὕτως Ἰούδας ὁ προδότης, ὡς βότρυς ἄχρηστος ἀπεκόπτετο· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ, ὅσαι βοτρύων διαφοραί, τοσαῦται ψυχῶν. Των διδασκάλων εἰς κλη μάτων λόγον λαμβανομένων κυπρίζει τις, ἡ δὲ ὄμ φαξ, ἡ δὲ τελεία, ἡ δὲ ἀνεμόφθορος. Τῶν μὲν οὖν ἀκάρπων τὸ τέλος τοιοῦτον· τῶν δὲ καρποφόρων ἐπήνεγκε λέγων · Καὶ ἀνενεχθήσεται δῶρα Κυρίῳ Σαβαώθ ἐκ λαοῦ τεθλιμμένου καὶ ἐκτετιλμένου. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ὁδεύων τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωήν, ὃς ἐκτέτιπται τῆς κοινῆς τῶν ἀνθρώπων ηλλοτριωμένος ζωής. Ον καὶ πολύν φησιν, ὡς παρὰ Θεῷ τοιοῦτον ὑπάρχοντα, οὗ τὰ λογικὰ δῶρα, καὶ τὰς ἀναιμάκτους θυσίας μὴ δια- λείπειν φησὶ Θεῷ προσφερομένας ἔν τε τῷ γῦν αἰῶν: καὶ μέλλοντι. ῾Ο δὲ λαὸς οὗτος, τὸ ἄνω ῥηθέν ἐστιν ἔθνος καταπεπατημένον φασὶ καὶ ἐλπίζον. Διὰ μὲν τὴν ὑπομονὴν ἐλπίζων. ι Η γὰρ ὑπομονὴ ἐλπίδα [κατεργάζεται], ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ο κατά τὸν μέγαν Απόστολον. Ὑπὸ δὲ τῶν διωξάντων κατα πεπατημένον. Καὶ γὰρ Ἀκύλας ἐξέδωκεν, ἔθνος ὑπομένον καὶ συμπεπατημένον. Μεθ᾽ ἅ φησιν ὁ προφήτης, ὅ ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ. Τίνος δὲ, ἢ τοῦ Θεοῦ; ἐρεῖ γὰρ ἐν Ἐκκλη σία πολιτευόμενον, ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν. Οὐδὲ γὰρ τὸν πάντα ποτα- μὲν ἐχώρει τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἡ δηλωθεῖσα χώρα. Κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτὰς, οὐ διήρπασαν που ταμοὶ τὴν γῆν, εἴρηται· τούτου γὰρ τὴν γῆν εξ διῶνται διήρπασαν, τὴν τοῦ Θεοῦ καταπατήσαντες πόλιν, ὡς δηλοῖ τό· ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι, καὶ τὸ χείμαρρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. Ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ λαὸς ἐλευθερωθεὶς ἀνοίσει δῶρα Κυ- ρίῳ ἐν ὄρει Σιὼν τῆς ἐπ' οὐρανίου πόλεως καταξιω θεὶς ὑπ' ἀρχιερεῖ τῷ Χριστῷ. Προσεληλύθατε γὰρ, φησί, Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπ' οὐρανίῳ. Τὴν δὲ παροῦσαν ῥῆσιν ἄλλως τινὲς ἐξηγούμενοι θαυμαστόν φασιν εἰ κατὰ Δαμασκοῦ μὲν ὁ λόγος, Αιθιοπίας δὲ πεποίηται μνήμην. Πρὸς ὅ φασιν, ὡς διαφόρως ἀσεβοῦντα Θεὸς παιδεύων τὸν Ἰσραήλ, πυκνάς αὐτοῖς πολεμίων ἐπήγετο προσόν- λάς· καὶ δέον ἐπὶ τούτοις μετανοεῖν, ποτὲ μὲν τοὺς Σύρους, ποτὲ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους πρὸς συμμαχίας ἐκάλουν, ὧν καὶ τὰς λατρείας ἐζήλουν· "Αχαζ γ' οὖν ἐν Δαμασκῷ γεγονώς, περιττὸν ἰδὼν ἐκεῖ τῇ κατα- σκευῇ βωμὸν, ἐμφερές ποιήσας ἀνέθηκεν ἐν οἴκῳ Κυρίου. PROCOPIL.GAZEI agricola . . Omnem palmitem in me, qui fru- ctum non facit, tollet eum, ut uberiorem fructum edat. Idem rursum fusius, cum ablata similitudine adjunxit : Si quis in me non manet, foras, tan- quam palmes, ejectus est, et aruit, qui postea col- lectus, et in ignem missus comburetur: quasi vitem se ipse, palmites autem discipulos appellaret. Neque vero incongruum fore arbitror, eos race- morum nomine, qui ab apostolis edocti sunt, si- gnificari de quibus tanquam demortui racemuli, vitalisque facultatis expertes, denium illi abjiciuntur, qui ipso consummationis tempore nihil fructus edidisse reperientur. Sic Judas ille proditor, non aliter quam botrus inutilis, abscissus est. In Ecclesia deinde, quot racemorum, tot et animarum diferentias reperias; quarum, cum pal. mitum instar habeant doctores, uvam acer- bam producit alius; alius item perfectam et matu- ram, alius denique ventorum malignitate corru- ptam. Talis eorum ergo, qui fructus edere nullos consueverunt, futurus est finis. Aliorum deinceps qui frugiferi dicuntur, ratio sequitur, cum ait : afferentur munera Domino exercituum de populo attrito, et divulso. Enimvero is fortasse fuerit, qui angustum et tritum ad vitam iter ingressus, a communi hominum vitæ genere separatur, ac di- vellitur; hunc etiam magnum evasurum affirmat apud Deum; quippe cui nec rationalia dona, nec sanguine carentes hostiæ, quæ Deo nostris istis futurisque temporibus perpetuo offerantur, un- quam defuturæ sint. Aiunt vero qui hic populus habetur, gentem illam, quam conculcatam et sperantem dixit antea, significari. Sperantem qui- dem, propter patientiam: Patientia enim magno teste Apostolo, spem operatur; spes autem non confundit es : : sed a persequentibus conculcatam. Vertit enim et Aquilas ipse, gentem tolerantem et conculcatam. Deinde adjicit propheta : Quæ est in parte fluminis regionis ejus. Verum cujusnam tan- dem, si non Dei? Eam enim, cum in Ecclesia ver- sari continget, ex parte cognoscere, ex parte autem prophetare, audiemus ". Neque enim omne flu- men Dei Verbum declarata regio excepit. Alios deinde cujus terram flumina diripuerunt transtu- lisse reperiemus. Ilujus enim persecutores terram diripuisse, cum Dei civitatem conculcarunt, vel eo constat, quod fluvios venisse, et flavisse ventos, et torrentem animam nostrum pertransisse legimus Cæterum liberatus Dei populus munera Domino in monte Sion, cœlesti nimirum civitate, qua per summum pontificem Christum dignus est habitus, deferet; cum ad montem Sion, ad civitatem Dei viventis, calestem Jerusalem, ascendere jubea mur inirum putant, eur, cum sit in Damascum pro- phetia, in Ethiopia mentionem inciderit. Volunt itaque Deum, qui variis modis in se pec- cantem Israelem castigare statuisset, id crebris Joan. xv, 1. ** Rom. v, 4,5. ” Cor. xiu, 9. D C hostium incursionibus effecisse; quibus cum resi- Psal, oxym. 5. e Hebr. si, 22. 95. At sunt, qui verba ista aliter interpretari,
Νύμφαι δὲ τοῦτον ὀρεάδες ἐξέθρεψαν. Εὐπρεπὴς δὲ τὴν ὥραν γενόμενος μετήρχετο κυνηγέσια. Ὧ συνῆλθεν Ἀφροδίτη τὸ κάλλος θαυμάσασα· ἐφ’ ᾧ ζηλοτυπήσας Ἄρης (ἦν γὰρ αὐτῆς ἐραστὴς) εἰς σῦν μεταβληθεὶς θηρῶντα τοῦτον ἀπέκτεινε. Τὸ δὲ πάθος Ἀφροδίτη μὴ φέρουσα, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐχώρει τὸν ᾅδην ἀνοίσουσα τὸν ἐρώμενον. Ὡς δὲ καὶ ἡ τοῦ Πλούτωνος ἀντήρα τούτου γυνὴ, συνέθεντο πρὸς ἀλλήλας μερισθέντος εἰς δύο τοῦ ἔτους, πρὸς ἥμισυ συνεῖναι τῷ νέῳ. Ὡς δὲ ἀνελθοῦσα τοῦτο τοῖς φίλοις ἀπήγγειλε, πανήγυριν ἦγον τὴν ἄνοδον, ὥσπερ οὖν καὶ θρῆνον τὴν κάθοδον. Ἅπερ ἄμφω καὶ διὰ τῶν μετὰ ταῦτα χρόνων ἐκράτησεν. Καὶ δὴ καὶ κατ’ Ἀλεξάνδρειαν ἡ τοιαύτη πανήγυρις ἤγετο μέχρι τῶν καθ’ ἡμᾶς χρόνων, φησὶν ὁ τὴν ἐξήγησιν τὴν παροῦσαν εἰπών. τῶν τοιούτων ὀργίων καὶ Ἰουδαῖοι δυσσεβοῦντες μετέλαβον. Φησί γ’ οὖν Ἰεζεκιὴλ, «Καὶ εἶδον, καὶ ἰδοὺ ἐκεῖ γυναῖκες καθήμεναι θρηνοῦσαι τὸν Θαμμοὺζ, ὅπερ ἐστὶ τὸν Ἄδωνιν.» Ἐποίουν δέ τι τοιοῦτον οἱ τὴν εἰρημένην πόλιν οἰκοῦντες. Κέραμον λαβόντες ἐνέβαλλον ἐπιστολὴν πρὸς τὰς ἐν βίβλῳ γυναῖκας ὡς εὑρηθέντος Ἀδώνιδος.
Α μὴ φέρον καρπὸν, αἴρει αυτό. Καὶ πᾶν τὸ καρπόν φέρον καθαίρει αὐτὸ, ἵνα καρπὸν πλείονα φέρῃ. Καὶ . Β Εt πάλιν πλατύτερον εἰπὼν, τὴν παραβολὴν ἐπήγαγεν, Ἐὰν μή τις μείνῃ ἐν ἐμοὶ, ἐβλήθη ἔξω ὡς τὸ κλῆμα, καὶ ἐξηράνθη· καὶ συνάξουσιν αὐτό, καὶ εἰς πῦρ βαλοῦσι, καὶ καίεται· ἑαυτὸν μὲν ἄμπελον εἰπὼν, κλήματα δὲ, τοὺς μαθητάς. Οἷς ἀκόλουθον βότρυς νοεῖν τοὺς ὑπὸ τοῖς ἀποστόλοις μαθητευομένου;· ὧν τὰ ὥσπερ νεκριμαία βοτρύδια, καὶ ζωτικῆς δυνά- μεως ἄμοιρα, κατὰ τὸν τῆς συντελείας καιρόν, μετὰ τῶν μὴ φερόντων καρπὸν κλημάτων ἀποβληθήσεται. Οὕτως Ἰούδας ὁ προδότης, ὡς βότρυς ἄχρηστος ἀπεκόπτετο· καὶ ἐν Ἐκκλησίᾳ δὲ, ὅσαι βοτρύων διαφοραί, τοσαῦται ψυχῶν. Των διδασκάλων εἰς κλη μάτων λόγον λαμβανομένων κυπρίζει τις, ἡ δὲ ὄμ φαξ, ἡ δὲ τελεία, ἡ δὲ ἀνεμόφθορος. Τῶν μὲν οὖν ἀκάρπων τὸ τέλος τοιοῦτον· τῶν δὲ καρποφόρων ἐπήνεγκε λέγων · Καὶ ἀνενεχθήσεται δῶρα Κυρίῳ Σαβαώθ ἐκ λαοῦ τεθλιμμένου καὶ ἐκτετιλμένου. Εἴη δ' ἂν οὗτος ὁ τὴν στενὴν καὶ τεθλιμμένην ὁδεύων τὴν ἀπάγουσαν εἰς τὴν ζωήν, ὃς ἐκτέτιπται τῆς κοινῆς τῶν ἀνθρώπων ηλλοτριωμένος ζωής. Ον καὶ πολύν φησιν, ὡς παρὰ Θεῷ τοιοῦτον ὑπάρχοντα, οὗ τὰ λογικὰ δῶρα, καὶ τὰς ἀναιμάκτους θυσίας μὴ δια- λείπειν φησὶ Θεῷ προσφερομένας ἔν τε τῷ γῦν αἰῶν: καὶ μέλλοντι. ῾Ο δὲ λαὸς οὗτος, τὸ ἄνω ῥηθέν ἐστιν ἔθνος καταπεπατημένον φασὶ καὶ ἐλπίζον. Διὰ μὲν τὴν ὑπομονὴν ἐλπίζων. ι Η γὰρ ὑπομονὴ ἐλπίδα [κατεργάζεται], ἡ δὲ ἐλπὶς οὐ καταισχύνει, ο κατά τὸν μέγαν Απόστολον. Ὑπὸ δὲ τῶν διωξάντων κατα πεπατημένον. Καὶ γὰρ Ἀκύλας ἐξέδωκεν, ἔθνος ὑπομένον καὶ συμπεπατημένον. Μεθ᾽ ἅ φησιν ὁ προφήτης, ὅ ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ. Τίνος δὲ, ἢ τοῦ Θεοῦ; ἐρεῖ γὰρ ἐν Ἐκκλη σία πολιτευόμενον, ἐκ μέρους γινώσκομεν, καὶ ἐκ μέρους προφητεύομεν. Οὐδὲ γὰρ τὸν πάντα ποτα- μὲν ἐχώρει τὸν τοῦ Θεοῦ λόγον ἡ δηλωθεῖσα χώρα. Κατὰ δὲ τοὺς ἄλλους ἑρμηνευτὰς, οὐ διήρπασαν που ταμοὶ τὴν γῆν, εἴρηται· τούτου γὰρ τὴν γῆν εξ διῶνται διήρπασαν, τὴν τοῦ Θεοῦ καταπατήσαντες πόλιν, ὡς δηλοῖ τό· ἦλθον οἱ ποταμοὶ καὶ ἔπνευσαν οἱ ἄνεμοι, καὶ τὸ χείμαρρον διῆλθεν ἡ ψυχὴ ἡμῶν. Ὁ δὲ τοῦ Θεοῦ λαὸς ἐλευθερωθεὶς ἀνοίσει δῶρα Κυ- ρίῳ ἐν ὄρει Σιὼν τῆς ἐπ' οὐρανίου πόλεως καταξιω θεὶς ὑπ' ἀρχιερεῖ τῷ Χριστῷ. Προσεληλύθατε γὰρ, φησί, Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπ' οὐρανίῳ. Τὴν δὲ παροῦσαν ῥῆσιν ἄλλως τινὲς ἐξηγούμενοι θαυμαστόν φασιν εἰ κατὰ Δαμασκοῦ μὲν ὁ λόγος, Αιθιοπίας δὲ πεποίηται μνήμην. Πρὸς ὅ φασιν, ὡς διαφόρως ἀσεβοῦντα Θεὸς παιδεύων τὸν Ἰσραήλ, πυκνάς αὐτοῖς πολεμίων ἐπήγετο προσόν- λάς· καὶ δέον ἐπὶ τούτοις μετανοεῖν, ποτὲ μὲν τοὺς Σύρους, ποτὲ δὲ τοὺς Αἰγυπτίους πρὸς συμμαχίας ἐκάλουν, ὧν καὶ τὰς λατρείας ἐζήλουν· "Αχαζ γ' οὖν ἐν Δαμασκῷ γεγονώς, περιττὸν ἰδὼν ἐκεῖ τῇ κατα- σκευῇ βωμὸν, ἐμφερές ποιήσας ἀνέθηκεν ἐν οἴκῳ Κυρίου. PROCOPIL.GAZEI agricola . . Omnem palmitem in me, qui fru- ctum non facit, tollet eum, ut uberiorem fructum edat. Idem rursum fusius, cum ablata similitudine adjunxit : Si quis in me non manet, foras, tan- quam palmes, ejectus est, et aruit, qui postea col- lectus, et in ignem missus comburetur: quasi vitem se ipse, palmites autem discipulos appellaret. Neque vero incongruum fore arbitror, eos race- morum nomine, qui ab apostolis edocti sunt, si- gnificari de quibus tanquam demortui racemuli, vitalisque facultatis expertes, denium illi abjiciuntur, qui ipso consummationis tempore nihil fructus edidisse reperientur. Sic Judas ille proditor, non aliter quam botrus inutilis, abscissus est. In Ecclesia deinde, quot racemorum, tot et animarum diferentias reperias; quarum, cum pal. mitum instar habeant doctores, uvam acer- bam producit alius; alius item perfectam et matu- ram, alius denique ventorum malignitate corru- ptam. Talis eorum ergo, qui fructus edere nullos consueverunt, futurus est finis. Aliorum deinceps qui frugiferi dicuntur, ratio sequitur, cum ait : afferentur munera Domino exercituum de populo attrito, et divulso. Enimvero is fortasse fuerit, qui angustum et tritum ad vitam iter ingressus, a communi hominum vitæ genere separatur, ac di- vellitur; hunc etiam magnum evasurum affirmat apud Deum; quippe cui nec rationalia dona, nec sanguine carentes hostiæ, quæ Deo nostris istis futurisque temporibus perpetuo offerantur, un- quam defuturæ sint. Aiunt vero qui hic populus habetur, gentem illam, quam conculcatam et sperantem dixit antea, significari. Sperantem qui- dem, propter patientiam: Patientia enim magno teste Apostolo, spem operatur; spes autem non confundit es : : sed a persequentibus conculcatam. Vertit enim et Aquilas ipse, gentem tolerantem et conculcatam. Deinde adjicit propheta : Quæ est in parte fluminis regionis ejus. Verum cujusnam tan- dem, si non Dei? Eam enim, cum in Ecclesia ver- sari continget, ex parte cognoscere, ex parte autem prophetare, audiemus ". Neque enim omne flu- men Dei Verbum declarata regio excepit. Alios deinde cujus terram flumina diripuerunt transtu- lisse reperiemus. Ilujus enim persecutores terram diripuisse, cum Dei civitatem conculcarunt, vel eo constat, quod fluvios venisse, et flavisse ventos, et torrentem animam nostrum pertransisse legimus Cæterum liberatus Dei populus munera Domino in monte Sion, cœlesti nimirum civitate, qua per summum pontificem Christum dignus est habitus, deferet; cum ad montem Sion, ad civitatem Dei viventis, calestem Jerusalem, ascendere jubea mur inirum putant, eur, cum sit in Damascum pro- phetia, in Ethiopia mentionem inciderit. Volunt itaque Deum, qui variis modis in se pec- cantem Israelem castigare statuisset, id crebris Joan. xv, 1. ** Rom. v, 4,5. ” Cor. xiu, 9. D C hostium incursionibus effecisse; quibus cum resi- Psal, oxym. 5. e Hebr. si, 22. 95. At sunt, qui verba ista aliter interpretari,
PG 87:2138Εἶτα σφραγίσαντες ἐνέβαλλον τῇ θαλάττῃ, τελετάς τινας ἐπ’ αὐτῷ ποιησάμενοι, καὶ, ὡς οἱ πέμποντες ἔλεγον, αὐτομάτως εἰς βίβλον ἀπεκομίζετο, καὶ πέρας θρήνου ταῖς ἐκεῖ γυναιξὶν ἀπειργάζετο. Οὐαὶ τοίνυν, φησὶ, πρὸς τοῖς πλοίοις καὶ τοῖς ἀποστέλλουσιν ἐν θαλάσσῃ ὅμηρα , τοῦτ’ ἔστι τῆς ὁμοφροσύνης ἐνέχυρα τοῖς τὴν αὐτὴν νοσοῦσιν ἀσέβειαν, οὐ πλοίοις , ἀλλ’ ἐπὶ νώτων θαλάττης ἀφιεῖσι τὸν κέραμον . Οἱ οὖν ἐπέκεινα ποταμῶν Αἰθιοπίας αἰτοῦσιν ἐπικουρίαν τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ οὐκ ἐπηγγείλαντο μόνον, ἀλλὰ γὰρ καὶ πεπόμφασιν, εἰ καὶ ὤνησαν οὐδὲν ἀποστείλαντες. Διόπερ ἀγανακτήσαντες ἐπῆλθον Αἰγυπτίοις οἱ Βαβυλώνιοι. Μελλόντων οὖν αὐτοῖς τούτων ἐπιστρατεύειν, δρομαῖοί τινες ἐκ τῆς Ἰουδαίας τὴν μέλλουσαν ἀπήγγελον ἔφοδον. Τούτους ὁ προφήτης κούφους ἀγγέλους καλεῖ. Ἔθνος δὲ μετέωρον τοὺς Αἰγυπτίους καλεῖ, τὸ ὑπερήφανον, ἢ τὸ ἄφρον δηλῶν. Ξένον δὲ καὶ χαλεπὸν , ὡς ξενίζον ἐν χαλεπότητι, καὶ πρὸς τοῦτο μηδένα ἔχον ἐπέκεινα. Τίς γὰρ αὐτοῦ ἐπέκεινά φησι; Σφόδρα δὲ ἦσαν εἰδωλολάτραι.
Γέγονε τοίνυν ἡ ὅρασις κατὰ Δαμασκοῦ. Τὸν δὲ Α λόγον ἐπὶ τοὺς Αιγυπτίους μεθίστησιν, ὧν οἱ ἐξ Ἰούδα μάλιστα τῆς συμμαχίας ἐξήρτηντο, καθ᾽ ἂν αὐτοῖς καιρὸν ἐπῆλθον οἱ Βαβυλώνιοι. Φωνὴ δὲ τοῦτο προφήτου παρίστησιν, οὐαὶ λέγουσα οἱ κατα- βαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ᾽ ἵπποις καὶ ἅρμασι πεποιθότες. Οτε δὲ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ Ἰουδαίας ἐστράτευσεν, ὁδοῦ πάρεργον τὰς τῆς ἑψας ἐληΐζετο πόλεις. Τὴν δὲ Σύρον • νῆσον οὖσαν ἀπορίᾳ πλοίων ἑλεῖν μὴ δυνάμενος, μέσῳ χώματι συνάψας πρὸς ἤπειρον πεζῇ διαβὰς ἐπολιόρκει τὴν πόλιν. Τὸ δὲ μέλλον δεδιότες οἱ Τύριοι, μετεσκευά- σαντο πρὸς τὰς ναῦς ἐρήμην ἀφέντες τὴν πόλιν. Διδ ταύτην ἀφεὶς, τὴν Αἰγυπτίων ἐλθὼν ἐχειρώσατο, Θεοῦ παραδόντος διὰ τὴν ἀλαζονείαν, ἣν εἶχον κατ' αὐτοῦ, καὶ τῶν Ἰουδαίων Αἰγύπτιοι πρὸς ἐπικουρίαν Β ὑπὸ τούτων καλούμενοι, ὡς δὴ τούτους τοῦ Θεοῦ μὴ σώζειν ἰσχύοντος, δυνατωτέρους θεοὺς τοὺς ἰδίους νομίζοντος. Ταῦτα δηλῶν πρὸς Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· « Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεὺς Βα βυλῶνος κατεδουλώσατο αὐτοῦ τὴν δύναμιν δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον. Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα, καὶ πᾶς ὡμος μαθών, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκλη- μᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρῳ. ᾿Αντὶ τούτου ἔδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου. » Διόπερ ὁ προφήτης αὐτῇ ἐπι- φωνεῖ τὸ, Οὐαί. Αιθιοπίας δὲ ποταμοὺς τὰ ἑπτὰ στό- ματα τοῦ Νείλου δηλοῖ· γῆν δὲ ἐπέκεινα ποταμῶν ὀνομάζει τὴν νῦν ᾿Αλεξάνδρειαν, τότε καλουμένην. ἂν ὁ. Καὶ Ἀμών δέ φασί τινες ἐξηγησάμενοι τὸν Ἱερεμίαν, ἐλέγετο. Αφέστηκε ἐὲ τοῦ τελευταίου στόματος, ὅπερ Ηράκλειον ὀνομάζεται, σταδίοις τάχα που τὸν ἀριθμὸν ὀγδοήκοντα. Διὸ ταύτην ἐπέκεινα, φησί, ποταμῶν. Οὗτοι δὲ τὸν Νεῖλον ἄνω κάτω διο ἐπλεον, τὰ μὲν ἐξάγοντες, τὰ δὲ κομιζόμενοι. Διὸ τα- λανίζει τὰς τούτων ὁλκάδας, δι' αὐτῶν δηλῶν τοὺς ἐμπλέοντας, ὡς διαφθαρησομένης αὐτοῖς, καθ᾿ ἂν ἁλώσονται χρόνον, τῆς ἐμπορείας. Πτέρυγας δὲ πλοίων τὰ ἱστία καλεῖ. Πτηνοῦ γὰρ δίκην ἐμπι- πτόντων αὐτοῖς τῶν πνευμάτων αἱ νῆες διέρχονται. Ομηρα δὲ διὰ θαλάσσης καὶ βιβλίνας ἐπιστο- λάς οὕτω φασί. Κινύραν λέγουσι τινες ποιηταὶ Μα τῇ θυγατρὶ συγγενόμενον, παῖδα ποιῆσαι τὸν Αδω νιν. Τὴν δὲ πρᾶξιν αἰδεσθεὶς ἐν ὄρει τοῦτον ἐξέθετο. Νύμφαι δὲ τοῦτον ἐρεάδες ἐξέθρεψαν. Ευπρεπής δὲ τὴν ὥραν γενόμενος μετήρχετο κυνηγέσια. Τη συν ῆλθεν 'Αφροδίτη τὸ κάλλος θαυμάσασα· ἐφ᾽ ᾧ ζηλο τυπήσας "Αρης (ἦν γὰρ αὐτῆς ἐραστής) εἰς σῦν μετα- βληθείς θηρῶντα τοῦτον ἀπέκτεινε. Τὸ δὲ πάθος 'Αφροδίτη μὴ φέρουσα, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐγώσει τὸν * ο γγι. Τύρον. γρ. Νε. COMMENTARII IN ISAIAM. piscere, ad eumque redire debuisset, ad Syros potius, et Ægyptios, quos in belli societatem imi- tato religionis cultu advocabant, sese contulisse. Achazus enim operosam et vario instructam or- natu Damasci aram intuitus, eidem persimilem in Domini domum excitari et consecrari curavit. C quod alas navium dixit, vela certe significare voluit; cum irruentibus in ea ventis, more avium per mare ferri naves videamus. Est ergo in Damascum visio quidem: sed ad Ægyptios eliam, ad quorum auxilium Judas eo tempore confugerat, quo a Babyloniis premebatur, oratio transfunditur. Atque id ipsum quidem vel prophetæ sermo indicat, cum illis imprecatur, qui ab Egyptiis in equis et curribus gloriantibus auxi- lium petere non dubitarunt. Nabuchodonosor au- tem cum in Judæam exercitum duceret, orientis urbes obiter deprædabatur. Verum cum navigio- rum penuria, et Tyrum quoque adhuc insulam capere non posset, opere interjecto contineuti additam pedestri milite tandiu oppugnare non de- stitit, quoad rei eventum exstimescentes Tyrii de- serta urbe salutem sibi tutam navibus esse malue- runt. Itaque cum urbe relicta in Ægyptios movisset, illis potitus est, propter arrogantiam, qua adversus ipsum et Judæos usi fuerant, a quibus se in auxi- lium accersitos putabant, tanquam eos servare Deus non posset, aut potentiora numina haberent. Quod Dei ipsius ad Ezechielem verbis pateat, cum ait : • Fili hominis, Nabuchodonosor rex Babylo- mis servire fecit exercitum suum servitute magna adversus Tyrum. Omne caput calvum est redditum, et ommis kumerus detritus est, et merces non est reddita ei, neque exercitui ejus de Tyro, pro ser- vitute dura, quam servivit mihi adversus cam. Ob id dedi ei terram Ægypti . . Hinc est igitur, quod væ in eam exclamat Isaias. Deinde per Ethio piæ fluvios, septem Nili ostia. significat, ut per terram supra fluvios urbem nunc Alexandriam no- C mine, vel No tunc temporis, vel, ut nonnullis placet, qui Jeremiam explicarunt, Amon appella- tam. Abest autem ab ultimo fluvii ostio, quod Heraclium vocant, stadiis fere octoginta : unde est, quod supra fluvios esse dicit. Verum quia sursum deorsum ab illis Nilus mercibus partim educendis, partim inducendis navigabatur, eorum ideo naviculas, id est naviculis delatos, infelices dicit, quod quo capientur tempore, ista etiam illis mercaturæ exercende peritura sit facultas. Deinde D Ezech. xxix, 18, 19. d Præterea cur obsides per mare et biblinas epis- tolas addidit, sic explicat. Placet poetis quibus- dam Cinyram olim cum Myrra filia rem habuisse, natumque inde filium Adonim nomine, cujus rei cum patrem puderet, in monte fuisse expositum, et a nymphis Oreadibus educatum. Cum autem ad florem ætatis pervenisset, et venatione delectare- tur, Venerem cjus pulchritudine victam, cum ado- lescente esse congressam: Martem deinde Veneris amore captum, et id ipsum ægre ferentem, cum se VARIE LECTIONES.
Διὸ καὶ ἀνέλπιστον ἔθνος καὶ καταπεπατημένον τούτους εἶναί φησιν, ὡς οὐκ ἔχον ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα, καὶ ὑπὸ δαιμόνων ταῖς ἀπάταις καταπατούμενον . Διὸ καὶ ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων καταπεπάτηνται . Τὸν δὲ τῆς ἁλώσεως τρόπον ἐπήνεγκεν, οὕτως εἰπὼν τοὺς Ἀσσυρίους διαβήσεσθαι τῆς Αἰγύπτου τοὺς ποταμοὺς , τὰς διώρυχας. Οὕτω καὶ τὰς λίμνας εἰπὼν, ἐφ’ οἷς ἐφρόνουν ὡς ἀνάλωτον αὐτοῖς ποιοῦσι τὴν Αἴγυπτον, ὡς δοκεῖν πως καὶ χώραν εἶναι τούτους κατοικουμένην ἀποξηραινομένης πάσης ὑδάτων συστάσεως. Τὸ δὲ τῶν Αἰγυπτίων πάθος φησὶν, οὕτω πᾶσι δῆλον γενήσεται, ὡς σημεῖον ἀφ’ ὕψους σύνθημα στρατοπέδῳ γινόμενον, καὶ ὡς φθεγγομένη σάλπιγξ ἀκουστόν; Ὧν δὴ γινομένων φησὶ, τὴν πόλιν σώσω τὴν ἐμαυτοῦ , τὰ κατὰ Ῥαψάκην, καὶ τὰς ρπε χιλιάδας ἀπολομένας δηλῶν. Οὕτω δέ φησι τὰ τῆς σωτηρίας ἔσται πᾶσι περιφανῆ, καθ’ ἃ δὴ καὶ φῶς ἡλίου μεσημβρινὸν , καὶ τοῖς κινδυνεύουσι τὰ τῆς ἐμῆς ἐπικουρίας καὶ σκέπης ὡς νεφέλη δρόσου γενήσεται πρὸ τοῦ θερισμοῦ. Δρόσου γὰρ οἱ θερίζοντες δέονται εὐαφεῖς αὐτοῖς προποιούσης τοὺς στάχυας.
Γέγονε τοίνυν ἡ ὅρασις κατὰ Δαμασκοῦ. Τὸν δὲ Α λόγον ἐπὶ τοὺς Αιγυπτίους μεθίστησιν, ὧν οἱ ἐξ Ἰούδα μάλιστα τῆς συμμαχίας ἐξήρτηντο, καθ᾽ ἂν αὐτοῖς καιρὸν ἐπῆλθον οἱ Βαβυλώνιοι. Φωνὴ δὲ τοῦτο προφήτου παρίστησιν, οὐαὶ λέγουσα οἱ κατα- βαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ᾽ ἵπποις καὶ ἅρμασι πεποιθότες. Οτε δὲ Ναβουχοδονόσωρ κατὰ Ἰουδαίας ἐστράτευσεν, ὁδοῦ πάρεργον τὰς τῆς ἑψας ἐληΐζετο πόλεις. Τὴν δὲ Σύρον • νῆσον οὖσαν ἀπορίᾳ πλοίων ἑλεῖν μὴ δυνάμενος, μέσῳ χώματι συνάψας πρὸς ἤπειρον πεζῇ διαβὰς ἐπολιόρκει τὴν πόλιν. Τὸ δὲ μέλλον δεδιότες οἱ Τύριοι, μετεσκευά- σαντο πρὸς τὰς ναῦς ἐρήμην ἀφέντες τὴν πόλιν. Διδ ταύτην ἀφεὶς, τὴν Αἰγυπτίων ἐλθὼν ἐχειρώσατο, Θεοῦ παραδόντος διὰ τὴν ἀλαζονείαν, ἣν εἶχον κατ' αὐτοῦ, καὶ τῶν Ἰουδαίων Αἰγύπτιοι πρὸς ἐπικουρίαν Β ὑπὸ τούτων καλούμενοι, ὡς δὴ τούτους τοῦ Θεοῦ μὴ σώζειν ἰσχύοντος, δυνατωτέρους θεοὺς τοὺς ἰδίους νομίζοντος. Ταῦτα δηλῶν πρὸς Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· « Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεὺς Βα βυλῶνος κατεδουλώσατο αὐτοῦ τὴν δύναμιν δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον. Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα, καὶ πᾶς ὡμος μαθών, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκλη- μᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρῳ. ᾿Αντὶ τούτου ἔδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου. » Διόπερ ὁ προφήτης αὐτῇ ἐπι- φωνεῖ τὸ, Οὐαί. Αιθιοπίας δὲ ποταμοὺς τὰ ἑπτὰ στό- ματα τοῦ Νείλου δηλοῖ· γῆν δὲ ἐπέκεινα ποταμῶν ὀνομάζει τὴν νῦν ᾿Αλεξάνδρειαν, τότε καλουμένην. ἂν ὁ. Καὶ Ἀμών δέ φασί τινες ἐξηγησάμενοι τὸν Ἱερεμίαν, ἐλέγετο. Αφέστηκε ἐὲ τοῦ τελευταίου στόματος, ὅπερ Ηράκλειον ὀνομάζεται, σταδίοις τάχα που τὸν ἀριθμὸν ὀγδοήκοντα. Διὸ ταύτην ἐπέκεινα, φησί, ποταμῶν. Οὗτοι δὲ τὸν Νεῖλον ἄνω κάτω διο ἐπλεον, τὰ μὲν ἐξάγοντες, τὰ δὲ κομιζόμενοι. Διὸ τα- λανίζει τὰς τούτων ὁλκάδας, δι' αὐτῶν δηλῶν τοὺς ἐμπλέοντας, ὡς διαφθαρησομένης αὐτοῖς, καθ᾿ ἂν ἁλώσονται χρόνον, τῆς ἐμπορείας. Πτέρυγας δὲ πλοίων τὰ ἱστία καλεῖ. Πτηνοῦ γὰρ δίκην ἐμπι- πτόντων αὐτοῖς τῶν πνευμάτων αἱ νῆες διέρχονται. Ομηρα δὲ διὰ θαλάσσης καὶ βιβλίνας ἐπιστο- λάς οὕτω φασί. Κινύραν λέγουσι τινες ποιηταὶ Μα τῇ θυγατρὶ συγγενόμενον, παῖδα ποιῆσαι τὸν Αδω νιν. Τὴν δὲ πρᾶξιν αἰδεσθεὶς ἐν ὄρει τοῦτον ἐξέθετο. Νύμφαι δὲ τοῦτον ἐρεάδες ἐξέθρεψαν. Ευπρεπής δὲ τὴν ὥραν γενόμενος μετήρχετο κυνηγέσια. Τη συν ῆλθεν 'Αφροδίτη τὸ κάλλος θαυμάσασα· ἐφ᾽ ᾧ ζηλο τυπήσας "Αρης (ἦν γὰρ αὐτῆς ἐραστής) εἰς σῦν μετα- βληθείς θηρῶντα τοῦτον ἀπέκτεινε. Τὸ δὲ πάθος 'Αφροδίτη μὴ φέρουσα, καὶ πρὸς αὐτὸν ἐγώσει τὸν * ο γγι. Τύρον. γρ. Νε. COMMENTARII IN ISAIAM. piscere, ad eumque redire debuisset, ad Syros potius, et Ægyptios, quos in belli societatem imi- tato religionis cultu advocabant, sese contulisse. Achazus enim operosam et vario instructam or- natu Damasci aram intuitus, eidem persimilem in Domini domum excitari et consecrari curavit. C quod alas navium dixit, vela certe significare voluit; cum irruentibus in ea ventis, more avium per mare ferri naves videamus. Est ergo in Damascum visio quidem: sed ad Ægyptios eliam, ad quorum auxilium Judas eo tempore confugerat, quo a Babyloniis premebatur, oratio transfunditur. Atque id ipsum quidem vel prophetæ sermo indicat, cum illis imprecatur, qui ab Egyptiis in equis et curribus gloriantibus auxi- lium petere non dubitarunt. Nabuchodonosor au- tem cum in Judæam exercitum duceret, orientis urbes obiter deprædabatur. Verum cum navigio- rum penuria, et Tyrum quoque adhuc insulam capere non posset, opere interjecto contineuti additam pedestri milite tandiu oppugnare non de- stitit, quoad rei eventum exstimescentes Tyrii de- serta urbe salutem sibi tutam navibus esse malue- runt. Itaque cum urbe relicta in Ægyptios movisset, illis potitus est, propter arrogantiam, qua adversus ipsum et Judæos usi fuerant, a quibus se in auxi- lium accersitos putabant, tanquam eos servare Deus non posset, aut potentiora numina haberent. Quod Dei ipsius ad Ezechielem verbis pateat, cum ait : • Fili hominis, Nabuchodonosor rex Babylo- mis servire fecit exercitum suum servitute magna adversus Tyrum. Omne caput calvum est redditum, et ommis kumerus detritus est, et merces non est reddita ei, neque exercitui ejus de Tyro, pro ser- vitute dura, quam servivit mihi adversus cam. Ob id dedi ei terram Ægypti . . Hinc est igitur, quod væ in eam exclamat Isaias. Deinde per Ethio piæ fluvios, septem Nili ostia. significat, ut per terram supra fluvios urbem nunc Alexandriam no- C mine, vel No tunc temporis, vel, ut nonnullis placet, qui Jeremiam explicarunt, Amon appella- tam. Abest autem ab ultimo fluvii ostio, quod Heraclium vocant, stadiis fere octoginta : unde est, quod supra fluvios esse dicit. Verum quia sursum deorsum ab illis Nilus mercibus partim educendis, partim inducendis navigabatur, eorum ideo naviculas, id est naviculis delatos, infelices dicit, quod quo capientur tempore, ista etiam illis mercaturæ exercende peritura sit facultas. Deinde D Ezech. xxix, 18, 19. d Præterea cur obsides per mare et biblinas epis- tolas addidit, sic explicat. Placet poetis quibus- dam Cinyram olim cum Myrra filia rem habuisse, natumque inde filium Adonim nomine, cujus rei cum patrem puderet, in monte fuisse expositum, et a nymphis Oreadibus educatum. Cum autem ad florem ætatis pervenisset, et venatione delectare- tur, Venerem cjus pulchritudine victam, cum ado- lescente esse congressam: Martem deinde Veneris amore captum, et id ipsum ægre ferentem, cum se VARIE LECTIONES.
PG 87:2139Καὶ κατ’ εὐχὰς αὐτοῖς ἡ δρόσος δεομένοις ἐγγίνεται, καθὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἡ παρὰ Θεοῦ σωτηρία. Μεταφορικῶς δὲ λοιπὸν ἀπὸ τῶν γεωργούντων τὰ μέλλοντα πάθη παρίστησιν, ἢ τοῖς πολιορκήσασιν Ἱερουσαλὴμ Ἀσσυρίοις [ἢ καὶ τοῖς Αἰγυπτίοις]· ἐπειδ’ ἂν γὰρ οἱ βότρυες ἐξανθήσωσιν καὶ ὄμφακες γένωνται περικόπτουσι τῶν κλημάτων καὶ τῶν βοτρύων τὰ περιττὰ, καὶ οἷον ἐπιφυλλίδας, ὡς μὴ συμπνίγειν τὰ κρείττονα καὶ χρηστότερα. Οὕτως οὖν ἐπὶ μὲν τῶν Ἀσσυρίων τὸν πολὺν καὶ λεπτὸν ἀνεῖλε λαὸν ὁ Θεός. Ὧν τὰ πτώματα τρυφὴ γέγονε τοῖς θηρίοις καὶ πετεινοῖς . Ὁ δὲ μεγάλου βότρυος δίκην ἐπέχων ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐπηκόοις οὐ συναπόλωλεν. Ἐπὶ δὲ τῶν Αἰγυπτίων νοήσεις, ὅτι μὴ πᾶσαν αὐτῶν τὴν χώραν εἷλον οἱ δυσμενεῖς· ἀλλ’ οἷον μικροῖς βοτρυδίοις , ταῖς κατὰ τόπους συνοικίαις ἢ κώμαις ἐπαφιέντες τὴν μάχαιραν, συνεμέτρησαν τοὺς θυμοὺς τοῦ φιλανθρώπου Θεοῦ, παιδεύοντος μὲν τοὺς προσκρούοντας, οὐκ εἰς ἅπαν δὲ συγχωροῦντος τοὺς παιδευομένους ἀπόλλυσθαι. Τοιγαροῦν ἐφεξῆς περὶ τῆς αὐτῶν ἐπιστροφῆς διεξέρχεται.
Πλούτωνος ἀντήρα τούτου γυνή, συνέθεντο πρὸς ἀλ λήλας μερισθέντος εἰς δύο τοῦ ἔτους, πρὸς ἥμισυ συνεῖναι τῷ νέῳ. Ὡς δὲ ἀνελθοῦσα τοῦτο τοῖς φίλοις ἀπήγγειλε, πανήγυριν ἦγον τὴν ἄνοδον, ὥσπερ οὖν καὶ θρήνον τὴν κάθοδον. "Απερ ἄμφω καὶ διὰ τῶν μετὰ ταῦτα χρόνων εκράτησεν. Καὶ δὴ καὶ κατ' ᾿Αλε- ξάνδρειαν ἡ τοιαύτη πανήγυρις ήγετο μέχρι τῶν καθ' ἡμᾶς χρόνων, φησὶν ὁ τὴν ἐξήγησιν τὴν παροῦσαν εἰπών. Τῶν τοιούτων ὀργίων καὶ Ἰουδαῖοι δυσσε βοῦντες μετέλαβον. Φησί γ' οὖν Ἰεζεκιήλ, ο Καὶ εἶδον, καὶ ἰδοὺ ἐκεῖ γυναῖκες καθήμεναι θρηνοῦσαι τὸν Θαμμούς, ὅπερ ἐστὶ τὸν ᾿Αδωνιν. » Εποίουν δέ τι τοιοῦτον οἱ τὴν εἰρημένην πόλιν οἰκοῦντες. Κέ- ραμον λαβόντες ἐνέβαλλον ἐπιστολὴν πρὸς τὰς ἐν βίβλω γυναῖκας ὡς εὑρηθέντος Αδώνιδος. Εἶτα σφραγίσαντες ἐνέβαλλον τῇ θαλάττη, τελετάς τινας ἐπ' αὐτῷ ποιησάμενοι, καὶ, ὡς οἱ πέμποντες ἔλεγον, αὐτομάτως εἰς βίβλον ἀπεκομίζετο, καὶ πέρας θρή νου ταῖς ἐκεῖ γυναιξὶν ἀπειργάζετο. Οὐαὶ τοίνυν, φτ σι, πρὸς τοῖς πλοίοις καὶ τοῖς ἀποστέλλουσιν ἐν θαλάσσῃ ὅμηρα, τοῦτ' ἔστι τῆς ὁμοφροσύνης ενέ- χυρα τοῖς τὴν αὐτὴν νοσοῦσιν ἀσέβειαν, οὐ πλοίοις, ἀλλ' ἐπὶ νώτων θαλάττης ἀφιεῖσι τὸν κέραμον. Α αδὴν ἀνοίσουσα τὸν ἐρωμένον. ὡς δὲ καὶ ἡ τοῦ Αt- γρ. τούτων. Οἱ οὖν ἐπέκεινα ποταμῶν Αιθιοπίας αἰτοῦσιν ἐπικουρίαν τοῖς ἐξ Ισραήλ οὐκ ἐπηγγείλαντο μόνο», ἀλλὰ γὰρ καὶ πεπόμφασιν, εἰ καὶ ὤνησαν οὐδὲν ἀπο- στείλαντες. Διόπερ ἀγανακτήσαντες ἐπῆλθον Αίγυ πτίοις οἱ Βαβυλώνιοι. Μελλόντων οὖν αὐτοῖς τούτων ἐπιστρατεύειν, δρομαῖοί τινες ἐκ τῆς Ἰουδαίας τὴν μέλλουσαν ἀπήγγελον ἔφοδον. Τούτους ὁ προφήτης κούφους ἀγγέλους καλεῖ. Ἔθνος δὲ μετέωρον τοὺς Αἰγυπτίους καλεῖ, τὸ ὑπερήφανον, ἢ τὸ ἄφρον δη- λῶν. Ξένον δὲ καὶ χαλεπὸν, ὡς ξενίζον ἐν χαλεπό τητι, καὶ πρὸς τοῦτο μηδένα ἔχον ἐπέκεινα. Τίς γὰρ αὐτοῦ ἐπέκεινά φησι; Τοῦτ᾽ ἔστι, Τίς ἐν τοῖς εἰρη μένοις Αἰγυπτίους νικᾷ ; Σφόδρα δὲ ἦσαν εἰδωλολά τραι. Διὸ καὶ ἀνέλπιστον ἔθνος καὶ καταπεπατη μένον τούτους εἶναί φησιν, ὡς οὐκ ἔχον ἐπὶ Θεῷ τὴν ελπίδα, καὶ ὑπὸ δαιμόνων ταῖς ἀπάταις καταπατού μενον. Διὸ καὶ ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων καταπεπάτην- ται. Τὸν δὲ τῆς ἁλώσεως τρόπον ἐπήνεγκεν, οὕτως εἰπὼν τοὺς Ασσυρίους διαβήσεσθαι τῆς Αἰγύπτου τοὺς ποταμούς, τὰς διώρυχας. Οὕτω καὶ τὰς λίμνας εἰπὼν, ἐφ᾽ οἷς ἐφρόνουν ὡς ἀνάλωτον αὐτοῖς ποιοῦσι την Αίγυπτον, ὡς δοκεῖν πως καὶ χώραν εἶναι τού- τους ο κατοικουμένην ἀποξηραινομένης πάσης ὑδά των συστάσεως. Τὸ δὲ τῶν Αἰγυπτίων πάθος φησίν, οὕτω πᾶσι δῆλον γενήσεται, ὡς σημεῖον ἀφ᾽ ὕψους σύνθημα στρατοπέδω γινόμενον, καὶ ὡς φθεγγομένη σάλπιγξ ἀκουστόν; "Ων δή γινομένων φησὶ, τὴν πόλιν σώσω τὴν ἐμαυτοῦ, τὰ κατὰ Ῥαψάκην, καὶ PROCOPII GAZ.EI in aprum mutasset, venantem interemisse : Vene- rem autem cum mortis dolorem ferre non posset, etiam ad inferos, ut amasium inde referret, pene- trasse. Verum cum et ibi etiam a Plutonis conjuge adamari eundem contigisset, anno in duo tributo, ut adolescente sex mensibus divæ alternis potiren- tur inter easdem convenisse. Postea vero, cum id reversa amicis narrasset, instituta festorum cele- britate sicut antea desiderium absentis luctu testati fuerant, eosdem revertenti esse congratulatos. que horum utrumque in posterum ad nostra etiam usque tempora (si hujus sententiæ auctori credi- mus) Alexandriæ celebrari cujusmodi ritum orgio- rum etiam Judæi veræ pietatis immemores postea sibi assumpserunt. Nam et apud Ezechielem in hæc verba legimus: ‹ Et vidi, et ecce sedentes mulieres Thammuz il est Adonim) lugebant. Tale vero quiddam erat, quod urbis illius cives efficiebant. In testam litteras ad mulieres, quæ bibli erant, tanquam Adonide reperto, conjicie- bant ; quod,obsignata postea, sacrisque peractis in mare demissa, ut dicebant, qui mittebant, Biblum sponte deferebatur, fugendique civitatis mulieribus Anem adventu faciebat. Væ ergo cum navi- bus, inquit, tum iis etiam, qui in mari obsides mittunt, nimirum qui traditis inter se sceleris socie- tatisque pignoribus, eodem impietatis morbo laborarunt, neque nares, sed commissam maris tergo testam mittunt. B Non solum itaque qui supra Æthiopiæ fluvios C degunt, petentibus Israelitis auxilium promise- runt, sed quod fuerant polliciti, quanquam nec ila valde profecerunt, miserunt. Exacerbati siqui- dem inde Babylonii cum in Ægyptios arma para- rent, missis ex Judæa cursoribus, quos celeres nuntios appellat Isaias, belli hujus apparatus certiores facti sunt. Quod deinde gentem excelsam Egyptios dicit, id ideo facit, ut eorum vel fa- stum, vel dementiam designet. Non aliter quam cum peregrinam et gravem, ut omnes asperitate vincere demonstret. Quis enim, inquit, supra illum? id est quis in his quæ dicta sunt, Ægyptiis supe- rior? Fuerunt autem idololatriæ addictissimi Ægyp- tii, unde gentem esse conculcatam, veluti quæ fide in Deum destituta, dæmonumque fraudibus objecta ab Assyriis etiam conculcaretur, significavit. Neque vero expugnationis modum reticuit, cum Ægypti fluvios, id est aquæ divortia; cum paludes ipsas quibus tantum superbiebant, ut iis inexpugnabi- dem esse Egyptum crederent, transituros Assyrios cum omni aquarum denique congerie desiccata, regionem eam tanquam habitabilem futuram esse dixit. Ita autem cunctis Ægyptiorum, ait, nota erit afflictio, ut palam sigrum exercitui intuendum elevari, aut ipsam tubæ vocem, quo possit audiri facilius, attolli putes. Nec in his tamen est, ait, quod urbem meam perire me passurum arbitreris ; Ezech. vi, 14. • D VARLE LECTIONES.
Τὴν γὰρ τῶν εἰδώλων ἀσέβειαν ἀρνησάμενοι, τὴν εἰς Θεὸν τῶν ὅλων προσδέξονται πίστιν, δῶρα προσφέροντες εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἐλπίδα, πίστιν, ἀγάπην. Διὰ δὲ τὰς ἐκ Θεοῦ παιδείας ἐπενεχθείσας αὐτοῖς, λαὸν αὐτὸν τεθλιμμένον πρὸς ἀμείνω ζωὴν, δίκην μοσχείας ὠφελούσης πρὸς αὔξησιν. Ὥσπερ γὰρ ἐκ πλάνης εἰς θείας ἐννοίας μετεφυτεύθησαν καὶ καρποφοροῦσι διηνεκῶς. Ὅθεν αὐτοὺς καὶ μέγαν ὀνομάζει λαὸν ἐν τοῖς κατὰ Χριστὸν πᾶσιν ἀκμάζοντας ὅσον ἐν πλάνῃ τὸ πρότερον. Οὗ γὰρ ἐπερίσσευσεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερεπερίσσευσεν ἡ χάρις. Τὸν δὲ τῆς καρποφορίας τόπον διὰ τῆς Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν ἐκάλεσεν, διὰ τὸ ταύτης ὕψος ὄρος εἰπών. Οὐδὲν γὰρ χθαμαλὸν ἐν αὐτῇ, καὶ δηλοῖ τοὔνομα σκοπευτήριον. Τὸ δὲ, Ὅ ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ , ὅτι περ ἡ πρὸς Θεὸν τῶν Αἰγυπτίων ἐπιστροφὴ ἐκ μέρους ἀρξαμένη τῆς χώρας, διὰ πάσης διέδραμεν Ῥινοκορούρων, τυχὸν ἤ τινος τῶν αὐτόθι πόλεων ἐπέκεινα κειμένων τοῦ ποταμοῦ . Λέξει γὰρ προϊὼν, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγυπτίων, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυρίῳ.
Πλούτωνος ἀντήρα τούτου γυνή, συνέθεντο πρὸς ἀλ λήλας μερισθέντος εἰς δύο τοῦ ἔτους, πρὸς ἥμισυ συνεῖναι τῷ νέῳ. Ὡς δὲ ἀνελθοῦσα τοῦτο τοῖς φίλοις ἀπήγγειλε, πανήγυριν ἦγον τὴν ἄνοδον, ὥσπερ οὖν καὶ θρήνον τὴν κάθοδον. "Απερ ἄμφω καὶ διὰ τῶν μετὰ ταῦτα χρόνων εκράτησεν. Καὶ δὴ καὶ κατ' ᾿Αλε- ξάνδρειαν ἡ τοιαύτη πανήγυρις ήγετο μέχρι τῶν καθ' ἡμᾶς χρόνων, φησὶν ὁ τὴν ἐξήγησιν τὴν παροῦσαν εἰπών. Τῶν τοιούτων ὀργίων καὶ Ἰουδαῖοι δυσσε βοῦντες μετέλαβον. Φησί γ' οὖν Ἰεζεκιήλ, ο Καὶ εἶδον, καὶ ἰδοὺ ἐκεῖ γυναῖκες καθήμεναι θρηνοῦσαι τὸν Θαμμούς, ὅπερ ἐστὶ τὸν ᾿Αδωνιν. » Εποίουν δέ τι τοιοῦτον οἱ τὴν εἰρημένην πόλιν οἰκοῦντες. Κέ- ραμον λαβόντες ἐνέβαλλον ἐπιστολὴν πρὸς τὰς ἐν βίβλω γυναῖκας ὡς εὑρηθέντος Αδώνιδος. Εἶτα σφραγίσαντες ἐνέβαλλον τῇ θαλάττη, τελετάς τινας ἐπ' αὐτῷ ποιησάμενοι, καὶ, ὡς οἱ πέμποντες ἔλεγον, αὐτομάτως εἰς βίβλον ἀπεκομίζετο, καὶ πέρας θρή νου ταῖς ἐκεῖ γυναιξὶν ἀπειργάζετο. Οὐαὶ τοίνυν, φτ σι, πρὸς τοῖς πλοίοις καὶ τοῖς ἀποστέλλουσιν ἐν θαλάσσῃ ὅμηρα, τοῦτ' ἔστι τῆς ὁμοφροσύνης ενέ- χυρα τοῖς τὴν αὐτὴν νοσοῦσιν ἀσέβειαν, οὐ πλοίοις, ἀλλ' ἐπὶ νώτων θαλάττης ἀφιεῖσι τὸν κέραμον. Α αδὴν ἀνοίσουσα τὸν ἐρωμένον. ὡς δὲ καὶ ἡ τοῦ Αt- γρ. τούτων. Οἱ οὖν ἐπέκεινα ποταμῶν Αιθιοπίας αἰτοῦσιν ἐπικουρίαν τοῖς ἐξ Ισραήλ οὐκ ἐπηγγείλαντο μόνο», ἀλλὰ γὰρ καὶ πεπόμφασιν, εἰ καὶ ὤνησαν οὐδὲν ἀπο- στείλαντες. Διόπερ ἀγανακτήσαντες ἐπῆλθον Αίγυ πτίοις οἱ Βαβυλώνιοι. Μελλόντων οὖν αὐτοῖς τούτων ἐπιστρατεύειν, δρομαῖοί τινες ἐκ τῆς Ἰουδαίας τὴν μέλλουσαν ἀπήγγελον ἔφοδον. Τούτους ὁ προφήτης κούφους ἀγγέλους καλεῖ. Ἔθνος δὲ μετέωρον τοὺς Αἰγυπτίους καλεῖ, τὸ ὑπερήφανον, ἢ τὸ ἄφρον δη- λῶν. Ξένον δὲ καὶ χαλεπὸν, ὡς ξενίζον ἐν χαλεπό τητι, καὶ πρὸς τοῦτο μηδένα ἔχον ἐπέκεινα. Τίς γὰρ αὐτοῦ ἐπέκεινά φησι; Τοῦτ᾽ ἔστι, Τίς ἐν τοῖς εἰρη μένοις Αἰγυπτίους νικᾷ ; Σφόδρα δὲ ἦσαν εἰδωλολά τραι. Διὸ καὶ ἀνέλπιστον ἔθνος καὶ καταπεπατη μένον τούτους εἶναί φησιν, ὡς οὐκ ἔχον ἐπὶ Θεῷ τὴν ελπίδα, καὶ ὑπὸ δαιμόνων ταῖς ἀπάταις καταπατού μενον. Διὸ καὶ ὑπὸ τῶν ᾿Ασσυρίων καταπεπάτην- ται. Τὸν δὲ τῆς ἁλώσεως τρόπον ἐπήνεγκεν, οὕτως εἰπὼν τοὺς Ασσυρίους διαβήσεσθαι τῆς Αἰγύπτου τοὺς ποταμούς, τὰς διώρυχας. Οὕτω καὶ τὰς λίμνας εἰπὼν, ἐφ᾽ οἷς ἐφρόνουν ὡς ἀνάλωτον αὐτοῖς ποιοῦσι την Αίγυπτον, ὡς δοκεῖν πως καὶ χώραν εἶναι τού- τους ο κατοικουμένην ἀποξηραινομένης πάσης ὑδά των συστάσεως. Τὸ δὲ τῶν Αἰγυπτίων πάθος φησίν, οὕτω πᾶσι δῆλον γενήσεται, ὡς σημεῖον ἀφ᾽ ὕψους σύνθημα στρατοπέδω γινόμενον, καὶ ὡς φθεγγομένη σάλπιγξ ἀκουστόν; "Ων δή γινομένων φησὶ, τὴν πόλιν σώσω τὴν ἐμαυτοῦ, τὰ κατὰ Ῥαψάκην, καὶ PROCOPII GAZ.EI in aprum mutasset, venantem interemisse : Vene- rem autem cum mortis dolorem ferre non posset, etiam ad inferos, ut amasium inde referret, pene- trasse. Verum cum et ibi etiam a Plutonis conjuge adamari eundem contigisset, anno in duo tributo, ut adolescente sex mensibus divæ alternis potiren- tur inter easdem convenisse. Postea vero, cum id reversa amicis narrasset, instituta festorum cele- britate sicut antea desiderium absentis luctu testati fuerant, eosdem revertenti esse congratulatos. que horum utrumque in posterum ad nostra etiam usque tempora (si hujus sententiæ auctori credi- mus) Alexandriæ celebrari cujusmodi ritum orgio- rum etiam Judæi veræ pietatis immemores postea sibi assumpserunt. Nam et apud Ezechielem in hæc verba legimus: ‹ Et vidi, et ecce sedentes mulieres Thammuz il est Adonim) lugebant. Tale vero quiddam erat, quod urbis illius cives efficiebant. In testam litteras ad mulieres, quæ bibli erant, tanquam Adonide reperto, conjicie- bant ; quod,obsignata postea, sacrisque peractis in mare demissa, ut dicebant, qui mittebant, Biblum sponte deferebatur, fugendique civitatis mulieribus Anem adventu faciebat. Væ ergo cum navi- bus, inquit, tum iis etiam, qui in mari obsides mittunt, nimirum qui traditis inter se sceleris socie- tatisque pignoribus, eodem impietatis morbo laborarunt, neque nares, sed commissam maris tergo testam mittunt. B Non solum itaque qui supra Æthiopiæ fluvios C degunt, petentibus Israelitis auxilium promise- runt, sed quod fuerant polliciti, quanquam nec ila valde profecerunt, miserunt. Exacerbati siqui- dem inde Babylonii cum in Ægyptios arma para- rent, missis ex Judæa cursoribus, quos celeres nuntios appellat Isaias, belli hujus apparatus certiores facti sunt. Quod deinde gentem excelsam Egyptios dicit, id ideo facit, ut eorum vel fa- stum, vel dementiam designet. Non aliter quam cum peregrinam et gravem, ut omnes asperitate vincere demonstret. Quis enim, inquit, supra illum? id est quis in his quæ dicta sunt, Ægyptiis supe- rior? Fuerunt autem idololatriæ addictissimi Ægyp- tii, unde gentem esse conculcatam, veluti quæ fide in Deum destituta, dæmonumque fraudibus objecta ab Assyriis etiam conculcaretur, significavit. Neque vero expugnationis modum reticuit, cum Ægypti fluvios, id est aquæ divortia; cum paludes ipsas quibus tantum superbiebant, ut iis inexpugnabi- dem esse Egyptum crederent, transituros Assyrios cum omni aquarum denique congerie desiccata, regionem eam tanquam habitabilem futuram esse dixit. Ita autem cunctis Ægyptiorum, ait, nota erit afflictio, ut palam sigrum exercitui intuendum elevari, aut ipsam tubæ vocem, quo possit audiri facilius, attolli putes. Nec in his tamen est, ait, quod urbem meam perire me passurum arbitreris ; Ezech. vi, 14. • D VARLE LECTIONES.
PG 87:2141Πεπατημένον δέ φησι τὸν λαὸν τοῖς τοῦ πολέμου δεινοῖς, ἐλπίζειν δὲ ὡς δὴ θέμενον ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα. ΚΕΦΑΛ. ΙΘ. ΟΡΑΣΙΣ ΑΙΓΥΠΤΟΥ . αιε. Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κούφης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. Καὶ ἐπεγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ’ Αἰγυπτίους, καὶ πολεμήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρωπος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νομὸς ἐπὶ νομόν, κ.τ.λ. Συγγεγενημένη δὴ τοῖς εἰρημένοις ἐῤῥέθη περὶ θαλάσσης Αἰγύπτου καὶ ποταμοῦ. Πλὴν ἀλλ’ ἐκεῖνα μὲν ἐδήλου ῥᾴστην ὁδὸν ἔσεσθαι τοῖς εὐαγγελιζομένοις Χριστόν· τὰ δὲ παρόντα προεφώνει τοῖς Αἰγυπτίοις τὰ κάλλιστα. Ἐπ’ οὐδεμιᾶς δὲ τῶν εἰρημένων ὁράσεων ἥξειν ὁ Κύριος ἐπὶ νεφέλης κούφης ἐλέγετο. Ἕτερα δέ τινα περὶ αὐτῶν ἰδιάζοντα· Αἰγύπτου δὲ ὅρασις , ἀλλ’ οὐ κατ’ Αἰγύπτου, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων προγέγραπται· ἢ ὡς αὐτῆς Αἰγύπτου μελλούσης ὁρᾷν νῷ διορατικῷ τὰ λεγόμενα· ἢ ὡς τῆς προφητείας περιεχούσης Αἰγύπτῳ τὰ κάλλιστα· τί γὰρ μακαριώτερον τοῦ ἐπιδημῆσαι ταύτῃ τὸν Κύριον, καὶ γνώσεως μεταδιδόναι τῆς ἑαυτοῦ;
τας μπει χιλιάδας ἀπολομένας δηλῶν. Οὕτω δέ φησι τὰ τῆς σωτηρίας ἔσται πᾶσι περιφανῆ, καθ' & δὴ καὶ φῶς ἡλίου μεσημβρινόν, καὶ τοῖς κινδυνεύουσι τὰ τῆς ἐμῆς ἐπικουρίας καὶ σκέπης ὡς νεφέλη δρόσου γενήσεται πρὸ τοῦ θερισμοῦ. Δρόσου γὰρ οἱ θερί- ζοντες δέονται εὐαφεῖς αὐτοῖς προποιούσης τους στά- χυας. Καὶ κατ' εὐχὰς αὐτοῖς ἡ δρόσος δεομένοις ἐγε γίνεται, καθὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἡ παρὰ Θεοῦ σωτη- ρία. Μεταφορικῶς δὲ λοιπὸν ἀπὸ τῶν γεωργούντων τὰ μέλλοντα πάθη παρίστησιν, ἢ τοῖς πολιορκήσασιν Ἱερουσαλήμ Ασσυρίοις [ ἢ καὶ τοῖς Αἰγυπτίοις ]· ἐπειδ᾽ ἂν γὰρ οἱ βότρυες ἐξανθήσωσιν καὶ ὄμςα- κες γένωνται, περικόπτουσι τῶν κλημάτων καὶ τῶν βοτρύων τὰ περιττά, καὶ οἷον ἐπιφυλλίδας, ὡς μὴ, συμπνίγειν τὰ κρείττονα καὶ χρηστότερα. Οὕτως οὖν ἐπὶ μὲν τῶν Ασσυρίων τὸν πολὺν καὶ Β λεπτὸν ἀνεῖλε λαὸν ὁ Θεός. ἂν τὰ πτώματα τρυφὴ γέγονε τοῖς θηρίοις καὶ πετεινοῖς. Ὁ δὲ μεγάλου βότρυος δίκην ἐπέχων ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐπηκόοις οὐ συναπόλωλεν. Ἐπὶ δὲ τῶν Αἰγυπτίων νοήσεις, ὅτι μὴ πᾶσαν αὐτῶν τὴν χώραν εἷλον οἱ δυσμενεῖς· ἀλλ᾽ οἷον μικροίς βοτρυδίοις, ταῖς κατὰ τόπους συνοικίαις ἢ κώμαις ἐπαφιέντες τὴν μάχαιραν, συνεμέτρησαν τοὺς θυμοὺς τοῦ φιλανθρώπου Θεοῦ, παιδεύοντος μὲν τοὺς προσκρούοντας, οὐκ εἰς ἅπαν δὲ συγχωροῦντος τοὺς παιδευομένους ἀπόλλυσθαι. Τοιγαροῦν ἐφεξῆς περὶ τῆς αὐτῶν ἐπιστροφῆς διεξέρχεται. Τὴν γὰρ τῶν εἰδώλων ἀσέβειαν ἀρνησάμενοι, τὴν εἰς Θεὸν τῶν ὅλων προσδέξονται πίστιν, δῶρα προσφέροντες εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἐλπίδα, πίστιν, ἀγάπην. Διὰ δὲ τὰς ἐκ Θεοῦ παιδείας ἐπενεχθείσας αὐτοῖς, λαὸν αὐτὸν τεθλιμμένον πρὸς ἀμείνω ζωήν, δίκην μοσχείας ὠφελούσης πρὸς αὔξησιν. Ωσπερ γὰρ ἐκ πλάνης εἰς θείας ἐννοίας μετεφυτεύθησαν καὶ καρποφοροῦσι δια ηνεκώς. Ὅθεν αὐτοὺς καὶ μέγαν ὀνομάζει λαὸν ἐν τοῖς κατὰ Χριστὸν πᾶσιν ἀκμάζοντας ὅσον ἐν πλάνῃ τὸ πρότερον. Οὐ γὰρ ἐπερίσσευσεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερο επερίσσευσεν ή χάρις. Τὸν δὲ τῆς καρποφορίας τόσ που διὰ τῆς Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν εκάλεσεν, διὰ τὸ ταύτης ὕψος όρος εἰπών. Οὐδὲν γὰρ χθαμαλὸν ἐν αὐτῇ, καὶ δηλοί τούνομα σκοπευτήριον. Τὸ δὲ, "Ο ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ, ὅτι περ ἡ πρὸς Θεὸν τῶν Αἰγυπτίων ἐπιστροφὴ ἐκ μέρους ἀρξαμένη τῆς χώρας, διὰ πάσης διέδραμεν Ρινοκο ρούρων, τυχὸν ἢ τινος τῶν αὐτόθι πόλεων ἐπέκεινα κειμένων τοῦ ποταμοῦ. Λέξει γὰρ προϊων, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρα Αἰγυπτίων, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυ- ρίῳ. Πεπατημένον δέ φησι τὸν λαὸν τοῖς τοῦ που λέμου δεινοῖς, ἐλπίζειν δὲ ὡς δὴ θέμενον ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα. γρ. τροφή. Είσ. λείπει, καὶ εἶτα καὶ τετιλμένον, ὡς μεταβάσεως. COMMENTARII IN ISAIAM. ' A Rapsacen his verbis 8, et virorum centum octa- botris, qui flore deposito in fructum acerbum jam pinorum luxuriem, ne quod melius et præstantius est suffocetur, amputare agricolæ. f C ginta quinque millium, qui postea perierunt, exer- citum significans. Ita autem, ait, quæ ad ejus salutem spectant, clara omuibus et manifesta apparebunt ; ut cum Solis lumen ipso meridie in- tuemur. Ille deindle, qui in periculo versantur, tan- quam roris nubes ante messem protectio mea, meumque auxilium nunquam defuturum est. Rore enim messores indigent, ut stipularum mol- lior exsistat complexus: qui se egentibus fiat tum ex voto contingit maxime: non aliter quam Judæis a Domino cum salus concessa est. Deinceps autem sumpta ab agricolis metaphora, quæ ab Assyriis Jerusalem obsidentibus, vel Ægyptiis etiam even- tura sint declarat. Solent enim in sarmentis et evaserunt, superflua et tanquam tenuiorum pam- Ad hunc igitur modum qui inter Assyrios nu- merosior et tenuior erat populus, a Domino sub- latus est, eorumque cadavera rege excepto qui magni botri instar cladem evasit, ſeris et avibus in escam relicta. Possis vero ad Ægyptios referre si non universam ipsorum regionem hostes cepis- se, sed in ædes aliquot et vicos, dum se ad cle- mentis et mansueti Dei in puniendo rationem tem- perarent, qui castigare magis, quam delere fun- dilus consuevit, tanquam in racemulos gladium convertisse intellexeris. Atque hinc quidem est quod de eorum conversione, in iis quæ postca sequuntur disputari videmus. Fidem enim, ait, in Deum universi, abjurata idolorum impietate, donisque in suavitatis odorem, spe, fide atque dilectione oblatis, amplexabuntur. Populum autem ipsum, propter penas, quas immittente Deo perpes- sus est, afflictum vocat. Vocat et avulsum, ut facto a vitam præstantiorem transitu, ista tanquam vivi- radicum usitata agricolis translatione, nonnihil ad incrementum profuisse ostendat. Ab errore enim in veram Dei cognitionem veluti transplan- tati, fructus edere nunquam desinunt. Atque hine est, quod eos populum magnum, id est, tantum jam fidei in Christum, quantum antea errore potentes et florentes appellat. Ubi enim abundavit peccatum, ibi et gratia. Nec vero offerendorum fructuum locum ignorari voluit, qui Sionis, id est Ecclesiæ, quam ab altitudine montem appellavit, meminerit. Nihil enim in ea humile, vel ipsa nominis ratione, quae speculum significet reperias. Ideo autem quæ est in parte fluvii regionis ejus adjecit, ut Ægyptiorum adl Deum conversionem, sumpto a parte initio, universam regionem per- currisse, et ad Rinoeuros usque, vel aliam ali- quam urbem quæ supra fluvium sit, pervenisse de- monstret. Dicet enim postea fore die illa altare Domino in Ægyptiorum regione, et columnam in finibus ipsius Domino. At quod populum attritum addidit, ad belli calamitates retulit. Quod item sperantem, ad spem, quae in Deum est. ”IV Reg. xix, seqq. D VARIÆ LECTIONES.
Ἥξει δέ φασιν ἐπὶ νεφέλης κούφης , ἢ οὗπερ ἀνείληφε σώματος ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου. Ὡς γὰρ ἡ νεφέλη οὐκ ἄλλοθεν ἔχει σύστασιν, ἢ ἐξ ἀέρος καὶ ἀναθυμιάσεως τῆς γῆς· οὕτως ἐπὶ τοῦ Κυρίου τὸ σῶμα ἐξ ἁγίου Πνεύματος ὑπέστη καὶ γεώδους οὐσίας. Ὧ δὴ Θεὸς ἐποχούμενος κατὰ τὴν νηπίαν ἡλικίαν ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον ὠφελουμένην ἀῤῥήτῳ δυνάμει διὰ τῆς εἰς αὐτὴν ἐπιδημίας τὰ μέγιστα. Ταύτης γὰρ οἱ κατ’ Αἴγυπτον ἐξαιρέτως ἐδέοντο δεισιδαιμονέστατοι γεγονότες ἁπάντων, ὡς καὶ μέχρι τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ἐκπεπτωκέναι λατρείας· ὡς καὶ γυμνῇ κεφαλῇ τὸν τούτων βασιλέα βοᾷν, οὐκ οἶδα τὸν Κύριον. Οὕτως ἀδέσποτόν τε καὶ ἀπρονόητον ἠγοῦντο τὸ πᾶν. Διαπαντὸς δὲ καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὑπῆρχον πολέμιοι. Διὸ τοῖς ἀγνοοῦσιν ἄγαν αὐτὸν ἡ τούτου προθεσπίζεται γνῶσις, πάσης εἰδώλων ἀσεβείας ἀνῃρημένης. Εἰ δὲ μὴ τὸ, ἐπὶ νεφέλης προςέκειτο, ἔδοξεν ἂν ἀσωμάτων λέγεσθαι δυνάμει, καθ’ ἣν διέπει τὸ πᾶν, ὑπάρχων ἐν ἅπασιν. Ἐν τῷ κόσμῳ γὰρ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι’ αὐτοῦ ἐγένετο. Ὧ τρόπῳ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ πρότερον ἦν. Εἶπεν γὰρ Κύριος πρὸς Μωσέα καὶ Ἀαρὼν ἐν γῇ Αἰγύπτου . Καὶ πάλιν ἦν Κύριος μετὰ Ἰωσήφ.
τας μπει χιλιάδας ἀπολομένας δηλῶν. Οὕτω δέ φησι τὰ τῆς σωτηρίας ἔσται πᾶσι περιφανῆ, καθ' & δὴ καὶ φῶς ἡλίου μεσημβρινόν, καὶ τοῖς κινδυνεύουσι τὰ τῆς ἐμῆς ἐπικουρίας καὶ σκέπης ὡς νεφέλη δρόσου γενήσεται πρὸ τοῦ θερισμοῦ. Δρόσου γὰρ οἱ θερί- ζοντες δέονται εὐαφεῖς αὐτοῖς προποιούσης τους στά- χυας. Καὶ κατ' εὐχὰς αὐτοῖς ἡ δρόσος δεομένοις ἐγε γίνεται, καθὰ καὶ τοῖς Ἰουδαίοις ἡ παρὰ Θεοῦ σωτη- ρία. Μεταφορικῶς δὲ λοιπὸν ἀπὸ τῶν γεωργούντων τὰ μέλλοντα πάθη παρίστησιν, ἢ τοῖς πολιορκήσασιν Ἱερουσαλήμ Ασσυρίοις [ ἢ καὶ τοῖς Αἰγυπτίοις ]· ἐπειδ᾽ ἂν γὰρ οἱ βότρυες ἐξανθήσωσιν καὶ ὄμςα- κες γένωνται, περικόπτουσι τῶν κλημάτων καὶ τῶν βοτρύων τὰ περιττά, καὶ οἷον ἐπιφυλλίδας, ὡς μὴ, συμπνίγειν τὰ κρείττονα καὶ χρηστότερα. Οὕτως οὖν ἐπὶ μὲν τῶν Ασσυρίων τὸν πολὺν καὶ Β λεπτὸν ἀνεῖλε λαὸν ὁ Θεός. ἂν τὰ πτώματα τρυφὴ γέγονε τοῖς θηρίοις καὶ πετεινοῖς. Ὁ δὲ μεγάλου βότρυος δίκην ἐπέχων ὁ βασιλεὺς τοῖς ἐπηκόοις οὐ συναπόλωλεν. Ἐπὶ δὲ τῶν Αἰγυπτίων νοήσεις, ὅτι μὴ πᾶσαν αὐτῶν τὴν χώραν εἷλον οἱ δυσμενεῖς· ἀλλ᾽ οἷον μικροίς βοτρυδίοις, ταῖς κατὰ τόπους συνοικίαις ἢ κώμαις ἐπαφιέντες τὴν μάχαιραν, συνεμέτρησαν τοὺς θυμοὺς τοῦ φιλανθρώπου Θεοῦ, παιδεύοντος μὲν τοὺς προσκρούοντας, οὐκ εἰς ἅπαν δὲ συγχωροῦντος τοὺς παιδευομένους ἀπόλλυσθαι. Τοιγαροῦν ἐφεξῆς περὶ τῆς αὐτῶν ἐπιστροφῆς διεξέρχεται. Τὴν γὰρ τῶν εἰδώλων ἀσέβειαν ἀρνησάμενοι, τὴν εἰς Θεὸν τῶν ὅλων προσδέξονται πίστιν, δῶρα προσφέροντες εἰς ὀσμὴν εὐωδίας, ἐλπίδα, πίστιν, ἀγάπην. Διὰ δὲ τὰς ἐκ Θεοῦ παιδείας ἐπενεχθείσας αὐτοῖς, λαὸν αὐτὸν τεθλιμμένον πρὸς ἀμείνω ζωήν, δίκην μοσχείας ὠφελούσης πρὸς αὔξησιν. Ωσπερ γὰρ ἐκ πλάνης εἰς θείας ἐννοίας μετεφυτεύθησαν καὶ καρποφοροῦσι δια ηνεκώς. Ὅθεν αὐτοὺς καὶ μέγαν ὀνομάζει λαὸν ἐν τοῖς κατὰ Χριστὸν πᾶσιν ἀκμάζοντας ὅσον ἐν πλάνῃ τὸ πρότερον. Οὐ γὰρ ἐπερίσσευσεν ἡ ἁμαρτία, ὑπερο επερίσσευσεν ή χάρις. Τὸν δὲ τῆς καρποφορίας τόσ που διὰ τῆς Σιὼν τὴν Ἐκκλησίαν εκάλεσεν, διὰ τὸ ταύτης ὕψος όρος εἰπών. Οὐδὲν γὰρ χθαμαλὸν ἐν αὐτῇ, καὶ δηλοί τούνομα σκοπευτήριον. Τὸ δὲ, "Ο ἐστιν ἐν μέρει ποταμοῦ τῆς χώρας αὐτοῦ, ὅτι περ ἡ πρὸς Θεὸν τῶν Αἰγυπτίων ἐπιστροφὴ ἐκ μέρους ἀρξαμένη τῆς χώρας, διὰ πάσης διέδραμεν Ρινοκο ρούρων, τυχὸν ἢ τινος τῶν αὐτόθι πόλεων ἐπέκεινα κειμένων τοῦ ποταμοῦ. Λέξει γὰρ προϊων, ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρα Αἰγυπτίων, καὶ στήλη πρὸς τὸ ὅριον αὐτῆς τῷ Κυ- ρίῳ. Πεπατημένον δέ φησι τὸν λαὸν τοῖς τοῦ που λέμου δεινοῖς, ἐλπίζειν δὲ ὡς δὴ θέμενον ἐπὶ Θεῷ τὴν ἐλπίδα. γρ. τροφή. Είσ. λείπει, καὶ εἶτα καὶ τετιλμένον, ὡς μεταβάσεως. COMMENTARII IN ISAIAM. ' A Rapsacen his verbis 8, et virorum centum octa- botris, qui flore deposito in fructum acerbum jam pinorum luxuriem, ne quod melius et præstantius est suffocetur, amputare agricolæ. f C ginta quinque millium, qui postea perierunt, exer- citum significans. Ita autem, ait, quæ ad ejus salutem spectant, clara omuibus et manifesta apparebunt ; ut cum Solis lumen ipso meridie in- tuemur. Ille deindle, qui in periculo versantur, tan- quam roris nubes ante messem protectio mea, meumque auxilium nunquam defuturum est. Rore enim messores indigent, ut stipularum mol- lior exsistat complexus: qui se egentibus fiat tum ex voto contingit maxime: non aliter quam Judæis a Domino cum salus concessa est. Deinceps autem sumpta ab agricolis metaphora, quæ ab Assyriis Jerusalem obsidentibus, vel Ægyptiis etiam even- tura sint declarat. Solent enim in sarmentis et evaserunt, superflua et tanquam tenuiorum pam- Ad hunc igitur modum qui inter Assyrios nu- merosior et tenuior erat populus, a Domino sub- latus est, eorumque cadavera rege excepto qui magni botri instar cladem evasit, ſeris et avibus in escam relicta. Possis vero ad Ægyptios referre si non universam ipsorum regionem hostes cepis- se, sed in ædes aliquot et vicos, dum se ad cle- mentis et mansueti Dei in puniendo rationem tem- perarent, qui castigare magis, quam delere fun- dilus consuevit, tanquam in racemulos gladium convertisse intellexeris. Atque hinc quidem est quod de eorum conversione, in iis quæ postca sequuntur disputari videmus. Fidem enim, ait, in Deum universi, abjurata idolorum impietate, donisque in suavitatis odorem, spe, fide atque dilectione oblatis, amplexabuntur. Populum autem ipsum, propter penas, quas immittente Deo perpes- sus est, afflictum vocat. Vocat et avulsum, ut facto a vitam præstantiorem transitu, ista tanquam vivi- radicum usitata agricolis translatione, nonnihil ad incrementum profuisse ostendat. Ab errore enim in veram Dei cognitionem veluti transplan- tati, fructus edere nunquam desinunt. Atque hine est, quod eos populum magnum, id est, tantum jam fidei in Christum, quantum antea errore potentes et florentes appellat. Ubi enim abundavit peccatum, ibi et gratia. Nec vero offerendorum fructuum locum ignorari voluit, qui Sionis, id est Ecclesiæ, quam ab altitudine montem appellavit, meminerit. Nihil enim in ea humile, vel ipsa nominis ratione, quae speculum significet reperias. Ideo autem quæ est in parte fluvii regionis ejus adjecit, ut Ægyptiorum adl Deum conversionem, sumpto a parte initio, universam regionem per- currisse, et ad Rinoeuros usque, vel aliam ali- quam urbem quæ supra fluvium sit, pervenisse de- monstret. Dicet enim postea fore die illa altare Domino in Ægyptiorum regione, et columnam in finibus ipsius Domino. At quod populum attritum addidit, ad belli calamitates retulit. Quod item sperantem, ad spem, quae in Deum est. ”IV Reg. xix, seqq. D VARIÆ LECTIONES.
PG 87:2143Καὶ περιττὸν ὑπῆρχεν ἐπὶ πάσης χώρας ἁρμόσαι δυνάμενον. Ἀλλὰ γὰρ τὴν μετὰ σώματος ἐπιδημίαν ἐδήλωσεν, τοῦτο νεφέλην εἰπών. Τάχα καὶ διὰ τὸ κινημάτων ἀπηλλάχθαι γεωδεστέρων, ἐπιθυμίας τε σωματικὰς ὑπερίπτασθαι, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ἕτεροι δὲ κούφην ὑπειλήφασιν εἰρῆσθαι νεφέλην τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἧς ἐν ἀγκάλαις εἰς Αἴγυπτον ἐκομίζετο· ἤγουν φασὶν, ὡς ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ τοῦτον εἶδεν Ἡσαί̈ας ὑπὸ δυνάμεων θείων ὑμνούμενον. Καὶ παλαιὸν ἡμερῶν ὁ Δανιὴλ ἐπὶ θρόνου καὶ ὡς ὑν [ἀνθρώπου] μετὰ τῶν νεφελῶν ἐρχόμενον. Ἰεζεκιήλ τε εἶδος ἀνθρώπου ἐξ ἠλέκτρου τε καὶ πυρός. Ἅπερ ἔμφασίν τινα δόξης θεοπρεποῦς καὶ μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστὸν ὑπαινίττεται. Οὕτω καὶ νῦν τὴν νεφέλην ληπτέον ἐφ’ ὑετοῦ τε καὶ δρόσου πνευματικῆς, αὐτοῦ τε τοῦ σωτηρίου βαπτίσματος. Τοιγαροῦν τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ Παῦλος βεβαπτίσθαι φησὶν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Προηγεῖτο δὲ αὐτῶν ἐν μὲν ἡμέρᾳ, νεφέλη· ἐν δὲ νυκτὶ, στύλος πυρός.
ΚΕΦΑΛ. ΙΘ'. ΟΡΑΣΙΣ ΑΙΓΥΠΤΟΥ. α'-ιε'. Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κού- φης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. Καὶ ἐπ εγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αίγυπτίους, καὶ πολε- μήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρω- πος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νομὸς ἐπὶ νομών, κ. τ. λ. Συγγεγενημένης δὴ τοῖς εἰρημένοις ἐῤῥέθη περὶ θαλάσσης Αἰγύπτου καὶ ποταμοῦ. Πλὴν ἀλλ' ἐκεῖνα μὲν ἐδήλου ῥᾴστην ὁδὸν ἔσεσθαι τοῖς εὐαγγελιζομέ νοις Χριστόν· τὰ δὲ παρόντα προεφώνει ἡ τοῖς εἰ γυπτίοις τὰ κάλλιστα. Επ' οὐδεμιᾶς δὲ τῶν εἰρημέ νων δράσεων ἤξειν ὁ Κύριος ἐπὶ νεφέλης κούφης ἐλέγετο. Ετερα δέ τινα περὶ αὐτῶν ἰδιάζοντα· Α· γύπτου δὲ ὅρασις, ἀλλ' οὐ κατ' Αἰγύπτου, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων προγέγραπται· ἢ ὡς αὐτῆς Αἰγύπτου μελλούσης ὁρᾷν νῷ διορατικῷ τὰ λεγόμενα· ἢ ὡς τῆς προφητείας περιεχούσης Αιγύπτῳ τὰ κάλλιστα· τί γὰρ μακαριώτερον τοῦ ἐπιδημῆσαι ταύτῃ τὸν Κύ ριον, καὶ γνώσεως μεταδιδόναι τῆς ἑαυτοῦ; "Ηξει δέ φασιν ἐπὶ νεφέλης κούφης, ἢν οὗπερ ἀνείληφε σώ- ματος ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου. Ως γὰρ ἡ νεφέλη οὐκ ἄλλοθεν ἔχει σύστασιν, ἢ ἐξ ἀέρος καὶ ἀναθυμιάσεως τῆς γῆς· οὕτως ἐπὶ τοῦ Κυρίου τὸ σῶμα ἐξ ἁγίου Πνεύματος ὑπέστη καὶ γεώδους οὐσίας. " δὴ Θεὸς ἐποχούμενος κατὰ τὴν νηπίαν ἡλικίαν ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον ὠφελουμένην ἀῤῥήτῳ δυνάμει διὰ τῆς εἰς αὐτὴν ἐπιδημίας τὰ μέσ γιστα. Ταύτης γὰρ οἱ κατ' Αίγυπτον ἐξαιρέτως ἐδέοντο δεισιδαιμονέστατοι γεγονότες ἁπάντων, ὡς καὶ μέχρι τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ἐκπεπτωκέναι λατρείας· ὡς καὶ γυμνῇ κεφαλῇ τὸν τούτων βασιλέα βοᾷν, οὐκ οἶδα τὸν Κύριον. Οὕτως ἀδέσποτόν τε καὶ ἀπρονόητον ἡγοῦντο τὸ πᾶν. Διαπαντὸς δὲ καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὑπῆρχον πολέμιοι. Διὸ τοῖς ἀγνοοῦσιν ἄγαν αὐτὸν ἡ τούτου προθεσπίζεται γνῶσις, πάσης εἰδώλων άσε- βείας ἀνῃρημένης. Εἰ δὲ μὴ τὸ, ἐπὶ νεφέλης προσ έκειτο, ἔδοξεν ἂν ἀσωμάτων * λέγεσθαι δυνάμει, καθ' ἣν διέπει τὸ πᾶν, ὑπάρχων ἐν ἅπασιν. Ἐν τῷ κόσμῳ γὰρ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Ο τρόπῳ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ πρότερον ἦν. Εἶπεν γάρ Κύριος πρὸς Μωσέα καὶ Ααρὼν ἐν γῇ Αἰγύπτου. Καὶ πάλιν ἦν Κύριος μετὰ Ἰωσήφ. Καὶ περιττὸν ὑπῆρχεν ἐπὶ πάσης χώρας ἁρμόσαι δυνάμενον 1. 'Αλλὰ γὰρ τὴν μετὰ σώμα. τος ἐπιδημίαν ἐδήλωσεν, τοῦτο νεφέλην εἰπών. Τάχα καὶ διὰ τὸ κινημάτων ἀπηλλάχθαι γεωδεστέρων, ἐπι- θυμίας τε σωματικὰς ὑπερίπτασθαι, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ετεροι δὲ κούρην υπειλήφασιν εἰρῆσθαι νενέ. λην τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἧς ἐν ἀγκάλαις εἰς Αἴγυ Η γρ. συγγεγενημένα, ἡ ἴσ. προσφωνεί. Γ γρ. ἐφ. κ γγν. ἀσωμάτῳ. Τἰσ. γρ. ὑπῆρχεν ἂν ἐπὶ τίτης χώρας ἀρχεται δύναμιν αὐτοῦ. PROCOPII GAZÆI CAP. XIX. VISIO EGYPTI. VERS. 1- 15. Ecce Dominus sedet super nubem levem et veniet in Egyptum, et movebuntur manufacta Egypti a facre ejus, et cor eorum supe- rabitur in eis ; et excitabuntur Ægyptii in Ægyptios, et bellabit homo adversus fratrem suum, et homo contra proximum suum, civitas adversus civitatem, regio adversus regionem, etc. A Superioribus, quæ mari fluvioque Ægypti convenirent (unde et eorum, qui Christum an- nuntiarent, viam fore perfacilem patuit), allala sunt. Jam Egyptiis quæ faustissima impendeant, istis demonstrantur. Neque vero in præcedentium visionum ulla venire in nube leni Domiuum, sed peculiaria quaedam de singulis dici reperias. In- scribitur autem Ægypti visio, non adversus Ægy- plum, ut superiores nonnullas, vel quod perspi- caciori mente, quae dicuntur, intuitura sit Ægyptus, vel quod Ægypto quæ conducant, prophetia con- tineat. Quid enim quam quod in ea peregrinatus est Dominus, et suæ participem cognitionis effecit, habeat beatius? in nube autem, ait, id est, eo quod de Spiritu sancto, sanctaque Virgine assumpsit, corpore veniet. Ut enim aere terræque exhalatione nubem, sic Spiritu sancto, terrenaque substantia Domini corpus constare credimus: quo cum vehe- retur, puer in Ægyptum venit, ut eam ineffabili quadam virtute, sua isla peregrinatione maximis C B cumularet beneficiis. Ea enim maxime omnium præter cæteros Ægyptii indigere videbantur, qui tam longe a religione recesserant, ut ne a bruto- rum quidem animalium cultu abstinerent; qui re- gem rursus, magno adversus providentiam univer- sique gubernationem fastu, Deum a se ignorari publice profitentem haberent; qui denique Israe- litas hostili semper infestoque animo fuissent in- sectati. Hinc est igitur quod eum maxime ignoran- tibus, sublato omni idolorum cultu, bujus futura longo ante tempore cognitio praedicitur. Quod si in nube non adjecisset, virtute quadam corporis experte, qua omnia in omnibus exsistens modera- tur, id facere videatur. In mundo enim erat, mun- dusque per ipsum factus est D qua ratione et in Ægypto etiam ante fuisse, in qua Mosen el Aaro- nen allocutum esse constat, nemo negabit. Erat præterea et Dominus cum Josepho: superfluum- que videatur ad singulas regiones ejus virtutem. accommodare. Enimvero nubis nomine, corpus ipsum, in quo nobiscum versatus est, ideo forsitan significavit, quod terrenis motibus liberatus, corporeisque perturbationibus, qui nec peccatum ullum admisisset, nec in ore fraudis quidquam habuisset, superior semper fuerit. Sunt tamen qui per levem nubem sacrosanctam Virginem, a qua in Ægyptum ulnis est delatus, * Joan. 1, 10. Isa. L'n, 9; Petr. 11, 22. VARIA LECTIONES.
Εἰ χρῆν οὖν ἐπὶ καθαιρέσει τῶν Αἰγυπτίων θεοπρεπῶς ἰόντα τὸν Κύριον ἐπὶ κούφης ὁρᾶσθαι νεφέλης , δι’ ἧς ἦν καὶ μόνης τῆς εἰδωλολατρείας, ἀποσμήχεσθαι τὰς κηλίδας. Κούφη δὲ κούφους ἐργάζεται τὸ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποθεμένους φορτίον. Ἡ δὲ κάθισις ἢ ἀνάπαυσιν, ἤγουν ἐξουσίαν αἰνίττεται. Ἐπαναπαύεται γὰρ οὐ νομικῇ λατρείᾳ Χριστὸς, τῇ δὲ τελειώσει τῇ διὰ τοῦ βαπτίσματος, δι’ ἧς καὶ βασιλεύει τῶν ἐπὶ γῆς. Κατορθοῖ δὲ τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπιδημῶν, τὸ σεισθῆναι τούτων τὰ εἴδωλα, ὅτε Θεοῦ μὲν Ἐκκλησίαι καθ’ ὅλης Αἰγύπτου καθίδρυντο. Ἐπεσκόπει δὲ ταύτας ἐπιδημῶν ὁ Θεὸς κατὰ τὸ, ὅπου δύο ἢ τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὸν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. Καρδίαν δὲ τῶν Αἰγυπτίων φησὶν ἡττηθήσεσθαι , μὴ ἀντιβαινόντων τῷ θείῳ κηρύγματι, τὴν δὲ καλὴν ἧτταν ἡττησομένων. Τινὲς δὲ καρδίαν φασὶν εἰρῆσθαι τῶν ἀγαλμάτων τοὺς δαίμονας, οὓς ἡττηθήσεσθαι , ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνέας, τακήσεσθαι ἀφανεῖ καὶ ἀοράτῳ δυνάμει. Τούτων γὰρ ἡ πλάνη, ἐξ οὗ γεγόνασιν αὐτοῖς Ἐκκλησίαι, κατ’ ὀλίγον ἐσβέννυτο.
ΚΕΦΑΛ. ΙΘ'. ΟΡΑΣΙΣ ΑΙΓΥΠΤΟΥ. α'-ιε'. Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κού- φης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. Καὶ ἐπ εγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αίγυπτίους, καὶ πολε- μήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρω- πος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νομὸς ἐπὶ νομών, κ. τ. λ. Συγγεγενημένης δὴ τοῖς εἰρημένοις ἐῤῥέθη περὶ θαλάσσης Αἰγύπτου καὶ ποταμοῦ. Πλὴν ἀλλ' ἐκεῖνα μὲν ἐδήλου ῥᾴστην ὁδὸν ἔσεσθαι τοῖς εὐαγγελιζομέ νοις Χριστόν· τὰ δὲ παρόντα προεφώνει ἡ τοῖς εἰ γυπτίοις τὰ κάλλιστα. Επ' οὐδεμιᾶς δὲ τῶν εἰρημέ νων δράσεων ἤξειν ὁ Κύριος ἐπὶ νεφέλης κούφης ἐλέγετο. Ετερα δέ τινα περὶ αὐτῶν ἰδιάζοντα· Α· γύπτου δὲ ὅρασις, ἀλλ' οὐ κατ' Αἰγύπτου, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων προγέγραπται· ἢ ὡς αὐτῆς Αἰγύπτου μελλούσης ὁρᾷν νῷ διορατικῷ τὰ λεγόμενα· ἢ ὡς τῆς προφητείας περιεχούσης Αιγύπτῳ τὰ κάλλιστα· τί γὰρ μακαριώτερον τοῦ ἐπιδημῆσαι ταύτῃ τὸν Κύ ριον, καὶ γνώσεως μεταδιδόναι τῆς ἑαυτοῦ; "Ηξει δέ φασιν ἐπὶ νεφέλης κούφης, ἢν οὗπερ ἀνείληφε σώ- ματος ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου. Ως γὰρ ἡ νεφέλη οὐκ ἄλλοθεν ἔχει σύστασιν, ἢ ἐξ ἀέρος καὶ ἀναθυμιάσεως τῆς γῆς· οὕτως ἐπὶ τοῦ Κυρίου τὸ σῶμα ἐξ ἁγίου Πνεύματος ὑπέστη καὶ γεώδους οὐσίας. " δὴ Θεὸς ἐποχούμενος κατὰ τὴν νηπίαν ἡλικίαν ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον ὠφελουμένην ἀῤῥήτῳ δυνάμει διὰ τῆς εἰς αὐτὴν ἐπιδημίας τὰ μέσ γιστα. Ταύτης γὰρ οἱ κατ' Αίγυπτον ἐξαιρέτως ἐδέοντο δεισιδαιμονέστατοι γεγονότες ἁπάντων, ὡς καὶ μέχρι τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ἐκπεπτωκέναι λατρείας· ὡς καὶ γυμνῇ κεφαλῇ τὸν τούτων βασιλέα βοᾷν, οὐκ οἶδα τὸν Κύριον. Οὕτως ἀδέσποτόν τε καὶ ἀπρονόητον ἡγοῦντο τὸ πᾶν. Διαπαντὸς δὲ καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὑπῆρχον πολέμιοι. Διὸ τοῖς ἀγνοοῦσιν ἄγαν αὐτὸν ἡ τούτου προθεσπίζεται γνῶσις, πάσης εἰδώλων άσε- βείας ἀνῃρημένης. Εἰ δὲ μὴ τὸ, ἐπὶ νεφέλης προσ έκειτο, ἔδοξεν ἂν ἀσωμάτων * λέγεσθαι δυνάμει, καθ' ἣν διέπει τὸ πᾶν, ὑπάρχων ἐν ἅπασιν. Ἐν τῷ κόσμῳ γὰρ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Ο τρόπῳ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ πρότερον ἦν. Εἶπεν γάρ Κύριος πρὸς Μωσέα καὶ Ααρὼν ἐν γῇ Αἰγύπτου. Καὶ πάλιν ἦν Κύριος μετὰ Ἰωσήφ. Καὶ περιττὸν ὑπῆρχεν ἐπὶ πάσης χώρας ἁρμόσαι δυνάμενον 1. 'Αλλὰ γὰρ τὴν μετὰ σώμα. τος ἐπιδημίαν ἐδήλωσεν, τοῦτο νεφέλην εἰπών. Τάχα καὶ διὰ τὸ κινημάτων ἀπηλλάχθαι γεωδεστέρων, ἐπι- θυμίας τε σωματικὰς ὑπερίπτασθαι, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ετεροι δὲ κούρην υπειλήφασιν εἰρῆσθαι νενέ. λην τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἧς ἐν ἀγκάλαις εἰς Αἴγυ Η γρ. συγγεγενημένα, ἡ ἴσ. προσφωνεί. Γ γρ. ἐφ. κ γγν. ἀσωμάτῳ. Τἰσ. γρ. ὑπῆρχεν ἂν ἐπὶ τίτης χώρας ἀρχεται δύναμιν αὐτοῦ. PROCOPII GAZÆI CAP. XIX. VISIO EGYPTI. VERS. 1- 15. Ecce Dominus sedet super nubem levem et veniet in Egyptum, et movebuntur manufacta Egypti a facre ejus, et cor eorum supe- rabitur in eis ; et excitabuntur Ægyptii in Ægyptios, et bellabit homo adversus fratrem suum, et homo contra proximum suum, civitas adversus civitatem, regio adversus regionem, etc. A Superioribus, quæ mari fluvioque Ægypti convenirent (unde et eorum, qui Christum an- nuntiarent, viam fore perfacilem patuit), allala sunt. Jam Egyptiis quæ faustissima impendeant, istis demonstrantur. Neque vero in præcedentium visionum ulla venire in nube leni Domiuum, sed peculiaria quaedam de singulis dici reperias. In- scribitur autem Ægypti visio, non adversus Ægy- plum, ut superiores nonnullas, vel quod perspi- caciori mente, quae dicuntur, intuitura sit Ægyptus, vel quod Ægypto quæ conducant, prophetia con- tineat. Quid enim quam quod in ea peregrinatus est Dominus, et suæ participem cognitionis effecit, habeat beatius? in nube autem, ait, id est, eo quod de Spiritu sancto, sanctaque Virgine assumpsit, corpore veniet. Ut enim aere terræque exhalatione nubem, sic Spiritu sancto, terrenaque substantia Domini corpus constare credimus: quo cum vehe- retur, puer in Ægyptum venit, ut eam ineffabili quadam virtute, sua isla peregrinatione maximis C B cumularet beneficiis. Ea enim maxime omnium præter cæteros Ægyptii indigere videbantur, qui tam longe a religione recesserant, ut ne a bruto- rum quidem animalium cultu abstinerent; qui re- gem rursus, magno adversus providentiam univer- sique gubernationem fastu, Deum a se ignorari publice profitentem haberent; qui denique Israe- litas hostili semper infestoque animo fuissent in- sectati. Hinc est igitur quod eum maxime ignoran- tibus, sublato omni idolorum cultu, bujus futura longo ante tempore cognitio praedicitur. Quod si in nube non adjecisset, virtute quadam corporis experte, qua omnia in omnibus exsistens modera- tur, id facere videatur. In mundo enim erat, mun- dusque per ipsum factus est D qua ratione et in Ægypto etiam ante fuisse, in qua Mosen el Aaro- nen allocutum esse constat, nemo negabit. Erat præterea et Dominus cum Josepho: superfluum- que videatur ad singulas regiones ejus virtutem. accommodare. Enimvero nubis nomine, corpus ipsum, in quo nobiscum versatus est, ideo forsitan significavit, quod terrenis motibus liberatus, corporeisque perturbationibus, qui nec peccatum ullum admisisset, nec in ore fraudis quidquam habuisset, superior semper fuerit. Sunt tamen qui per levem nubem sacrosanctam Virginem, a qua in Ægyptum ulnis est delatus, * Joan. 1, 10. Isa. L'n, 9; Petr. 11, 22. VARIA LECTIONES.
PG 87:2144Ἐπεδήμει δὲ ταύταις ὁ Κύριος ἐνδόξῳ σώματι, τὸ ἐκ νεκρῶν ἀναστάσεως, ὅπερ ἂν εἴη νεφέλη κούφη μεταβληθὲν τῆς φθαρτῆς καὶ γεώδους οὐσίας. Ἐφ’ ᾧπερ ἀοράτως ὀχούμενος ἐπεδήμει συμπράττων ἐν Αἰγύπτῳ τοῖς αὐτὸν καταγγέλλουσιν. Κἂν ὅτε δὲ παῖς ὢν Αἰγυπτίοις ἐπεδήμησεν, εἴπωμεν ἀῤῥήτῳ δυνάμει, τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ νοητέον ἠσθενηκέναι τοὺς δαίμονας καθῃρημένης αὐτῶν τῆς δυνάμεως. Ὅτε καὶ ἐπαναστήσονται , φησὶν, Αἰγύπτιοι ἐπ’ Αἰγυπτίους . Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐπαναστήσονται, ἡττήσω μὲν Ἀκύλας Αἰγυπτίους Αἰγυπτίοις· συμβαλῶ δὲ Σύμμαχος εἴρηκεν· κατὰ τὸ, «Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν.» Οἱ μὲν γὰρ προσέτρεχον, οἱ δὲ ἀντέτεινον τῷ κηρύγματι, ὡς διεστάναι πάντα μὲν οἶκον , πᾶσαν δὲ κώμην, καὶ πόλιν, καὶ χώραν. Νομοὺς γὰρ ἐκάλουν τὰς χώρας. Καὶ ἄλλως δὲ, δαιμόνων νόμος λατρείας τῷ κατὰ Χριστὸν ἀντετάσσετο πρὸς αὐτοῦ καθαιρούμενος λυομένης Αἰγύπτῳ τῆς ἐπὶ κακῷ συμφωνίας, ὃ δηλοῖ μάλιστα τὸ, στασιάσω καὶ συμβαλῶ . Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ, ἔσονται μεμερισμένοι δύο ἐπὶ τρισὶ, καὶ τρεῖς ἐπὶ δυσίν.
ΚΕΦΑΛ. ΙΘ'. ΟΡΑΣΙΣ ΑΙΓΥΠΤΟΥ. α'-ιε'. Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κού- φης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. Καὶ ἐπ εγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αίγυπτίους, καὶ πολε- μήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρω- πος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νομὸς ἐπὶ νομών, κ. τ. λ. Συγγεγενημένης δὴ τοῖς εἰρημένοις ἐῤῥέθη περὶ θαλάσσης Αἰγύπτου καὶ ποταμοῦ. Πλὴν ἀλλ' ἐκεῖνα μὲν ἐδήλου ῥᾴστην ὁδὸν ἔσεσθαι τοῖς εὐαγγελιζομέ νοις Χριστόν· τὰ δὲ παρόντα προεφώνει ἡ τοῖς εἰ γυπτίοις τὰ κάλλιστα. Επ' οὐδεμιᾶς δὲ τῶν εἰρημέ νων δράσεων ἤξειν ὁ Κύριος ἐπὶ νεφέλης κούφης ἐλέγετο. Ετερα δέ τινα περὶ αὐτῶν ἰδιάζοντα· Α· γύπτου δὲ ὅρασις, ἀλλ' οὐ κατ' Αἰγύπτου, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων προγέγραπται· ἢ ὡς αὐτῆς Αἰγύπτου μελλούσης ὁρᾷν νῷ διορατικῷ τὰ λεγόμενα· ἢ ὡς τῆς προφητείας περιεχούσης Αιγύπτῳ τὰ κάλλιστα· τί γὰρ μακαριώτερον τοῦ ἐπιδημῆσαι ταύτῃ τὸν Κύ ριον, καὶ γνώσεως μεταδιδόναι τῆς ἑαυτοῦ; "Ηξει δέ φασιν ἐπὶ νεφέλης κούφης, ἢν οὗπερ ἀνείληφε σώ- ματος ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου. Ως γὰρ ἡ νεφέλη οὐκ ἄλλοθεν ἔχει σύστασιν, ἢ ἐξ ἀέρος καὶ ἀναθυμιάσεως τῆς γῆς· οὕτως ἐπὶ τοῦ Κυρίου τὸ σῶμα ἐξ ἁγίου Πνεύματος ὑπέστη καὶ γεώδους οὐσίας. " δὴ Θεὸς ἐποχούμενος κατὰ τὴν νηπίαν ἡλικίαν ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον ὠφελουμένην ἀῤῥήτῳ δυνάμει διὰ τῆς εἰς αὐτὴν ἐπιδημίας τὰ μέσ γιστα. Ταύτης γὰρ οἱ κατ' Αίγυπτον ἐξαιρέτως ἐδέοντο δεισιδαιμονέστατοι γεγονότες ἁπάντων, ὡς καὶ μέχρι τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ἐκπεπτωκέναι λατρείας· ὡς καὶ γυμνῇ κεφαλῇ τὸν τούτων βασιλέα βοᾷν, οὐκ οἶδα τὸν Κύριον. Οὕτως ἀδέσποτόν τε καὶ ἀπρονόητον ἡγοῦντο τὸ πᾶν. Διαπαντὸς δὲ καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὑπῆρχον πολέμιοι. Διὸ τοῖς ἀγνοοῦσιν ἄγαν αὐτὸν ἡ τούτου προθεσπίζεται γνῶσις, πάσης εἰδώλων άσε- βείας ἀνῃρημένης. Εἰ δὲ μὴ τὸ, ἐπὶ νεφέλης προσ έκειτο, ἔδοξεν ἂν ἀσωμάτων * λέγεσθαι δυνάμει, καθ' ἣν διέπει τὸ πᾶν, ὑπάρχων ἐν ἅπασιν. Ἐν τῷ κόσμῳ γὰρ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Ο τρόπῳ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ πρότερον ἦν. Εἶπεν γάρ Κύριος πρὸς Μωσέα καὶ Ααρὼν ἐν γῇ Αἰγύπτου. Καὶ πάλιν ἦν Κύριος μετὰ Ἰωσήφ. Καὶ περιττὸν ὑπῆρχεν ἐπὶ πάσης χώρας ἁρμόσαι δυνάμενον 1. 'Αλλὰ γὰρ τὴν μετὰ σώμα. τος ἐπιδημίαν ἐδήλωσεν, τοῦτο νεφέλην εἰπών. Τάχα καὶ διὰ τὸ κινημάτων ἀπηλλάχθαι γεωδεστέρων, ἐπι- θυμίας τε σωματικὰς ὑπερίπτασθαι, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ετεροι δὲ κούρην υπειλήφασιν εἰρῆσθαι νενέ. λην τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἧς ἐν ἀγκάλαις εἰς Αἴγυ Η γρ. συγγεγενημένα, ἡ ἴσ. προσφωνεί. Γ γρ. ἐφ. κ γγν. ἀσωμάτῳ. Τἰσ. γρ. ὑπῆρχεν ἂν ἐπὶ τίτης χώρας ἀρχεται δύναμιν αὐτοῦ. PROCOPII GAZÆI CAP. XIX. VISIO EGYPTI. VERS. 1- 15. Ecce Dominus sedet super nubem levem et veniet in Egyptum, et movebuntur manufacta Egypti a facre ejus, et cor eorum supe- rabitur in eis ; et excitabuntur Ægyptii in Ægyptios, et bellabit homo adversus fratrem suum, et homo contra proximum suum, civitas adversus civitatem, regio adversus regionem, etc. A Superioribus, quæ mari fluvioque Ægypti convenirent (unde et eorum, qui Christum an- nuntiarent, viam fore perfacilem patuit), allala sunt. Jam Egyptiis quæ faustissima impendeant, istis demonstrantur. Neque vero in præcedentium visionum ulla venire in nube leni Domiuum, sed peculiaria quaedam de singulis dici reperias. In- scribitur autem Ægypti visio, non adversus Ægy- plum, ut superiores nonnullas, vel quod perspi- caciori mente, quae dicuntur, intuitura sit Ægyptus, vel quod Ægypto quæ conducant, prophetia con- tineat. Quid enim quam quod in ea peregrinatus est Dominus, et suæ participem cognitionis effecit, habeat beatius? in nube autem, ait, id est, eo quod de Spiritu sancto, sanctaque Virgine assumpsit, corpore veniet. Ut enim aere terræque exhalatione nubem, sic Spiritu sancto, terrenaque substantia Domini corpus constare credimus: quo cum vehe- retur, puer in Ægyptum venit, ut eam ineffabili quadam virtute, sua isla peregrinatione maximis C B cumularet beneficiis. Ea enim maxime omnium præter cæteros Ægyptii indigere videbantur, qui tam longe a religione recesserant, ut ne a bruto- rum quidem animalium cultu abstinerent; qui re- gem rursus, magno adversus providentiam univer- sique gubernationem fastu, Deum a se ignorari publice profitentem haberent; qui denique Israe- litas hostili semper infestoque animo fuissent in- sectati. Hinc est igitur quod eum maxime ignoran- tibus, sublato omni idolorum cultu, bujus futura longo ante tempore cognitio praedicitur. Quod si in nube non adjecisset, virtute quadam corporis experte, qua omnia in omnibus exsistens modera- tur, id facere videatur. In mundo enim erat, mun- dusque per ipsum factus est D qua ratione et in Ægypto etiam ante fuisse, in qua Mosen el Aaro- nen allocutum esse constat, nemo negabit. Erat præterea et Dominus cum Josepho: superfluum- que videatur ad singulas regiones ejus virtutem. accommodare. Enimvero nubis nomine, corpus ipsum, in quo nobiscum versatus est, ideo forsitan significavit, quod terrenis motibus liberatus, corporeisque perturbationibus, qui nec peccatum ullum admisisset, nec in ore fraudis quidquam habuisset, superior semper fuerit. Sunt tamen qui per levem nubem sacrosanctam Virginem, a qua in Ægyptum ulnis est delatus, * Joan. 1, 10. Isa. L'n, 9; Petr. 11, 22. VARIA LECTIONES.
Διὸ καὶ ταραχθήσεται τὸ Πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων , φησὶ, κατὰ Σύμμαχον δὲ ῥαγήσεται, σχισθήσεται δὲ κατὰ Θεοδοτίωνα. Κατὰ δὲ Ἀκύλαν πλαδαρωθήσεται . Ἃ δὴ πάντα ἐπὶ προκοπῇ τῶν Αἰγυπτίων γενήσεται, διασκεδαννυμένης τῆς δεισιδαίμονος ἐκείνων βουλῆς, ὅτε καὶ ἀποροῦντες κατὰ τὸ σύνηθες αὐτοῖς ἐπὶ χρησμοὺς καὶ μαντείας διαφόρους τραπήσονται. Ἐκ γῆς δὲ φωνοῦντας τοὺς νεκρομάντεις φησίν. Ἐγγαστριμύθους δὲ, τοὺς ἐκ τῆς αὐτῶν καρδίας, ἢ δαίμονος τοῦ ἐνοικοῦντος ἐρευγομένους, ὥσπερ οὖν καὶ γνώστας, τοὺς σπλαγχνοσκοποῦντας ἐκάλεσεν. Μάλιστα δὲ ταύταις τῶν Ῥωμαίων αὐτοῖς ἐπιόντων ἐκέχρηντο. Τούτους γὰρ σκληροὺς ὡς ἀνικήτους, καὶ πρὸς πᾶσαν ἧτταν ἀνενδότους καλεῖ. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τῆς τῶν εἰδώλων καθαιρέσεως τὸν καιρὸν, τῆς τῶν Αἰγυπτίων βασιλείας ἐκβαλλομένης. Συνεισῆλθε γὰρ τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι καὶ ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ βασιλέων καθαίρεσις· μᾶλλον δὲ καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Σωτῆρος γεννήσει ἐπὶ Αὐγούστου Καίσαρος γενομένη. Δυνατὸς γὰρ ὢν οὗτος βασιλεὺς τὴν Αἴγυπτον πρῶτος τοῖς Ῥωμαίοις ὑπέταξε.
ΚΕΦΑΛ. ΙΘ'. ΟΡΑΣΙΣ ΑΙΓΥΠΤΟΥ. α'-ιε'. Ἰδοὺ Κύριος κάθηται ἐπὶ νεφέλης κού- φης, καὶ ἥξει εἰς Αἴγυπτον, καὶ σεισθήσεται τὰ χειροποίητα Αἰγύπτου ἀπὸ προσώπου αὐτοῦ, καὶ ἡ καρδία αὐτῶν ἡττηθήσεται ἐν αὐτοῖς. Καὶ ἐπ εγερθήσονται Αἰγύπτιοι ἐπ' Αίγυπτίους, καὶ πολε- μήσει ἄνθρωπος τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἄνθρω- πος τὸν πλησίον αὐτοῦ, πόλις ἐπὶ πόλιν, καὶ νομὸς ἐπὶ νομών, κ. τ. λ. Συγγεγενημένης δὴ τοῖς εἰρημένοις ἐῤῥέθη περὶ θαλάσσης Αἰγύπτου καὶ ποταμοῦ. Πλὴν ἀλλ' ἐκεῖνα μὲν ἐδήλου ῥᾴστην ὁδὸν ἔσεσθαι τοῖς εὐαγγελιζομέ νοις Χριστόν· τὰ δὲ παρόντα προεφώνει ἡ τοῖς εἰ γυπτίοις τὰ κάλλιστα. Επ' οὐδεμιᾶς δὲ τῶν εἰρημέ νων δράσεων ἤξειν ὁ Κύριος ἐπὶ νεφέλης κούφης ἐλέγετο. Ετερα δέ τινα περὶ αὐτῶν ἰδιάζοντα· Α· γύπτου δὲ ὅρασις, ἀλλ' οὐ κατ' Αἰγύπτου, καθάπερ ἐπὶ τῶν ἄλλων προγέγραπται· ἢ ὡς αὐτῆς Αἰγύπτου μελλούσης ὁρᾷν νῷ διορατικῷ τὰ λεγόμενα· ἢ ὡς τῆς προφητείας περιεχούσης Αιγύπτῳ τὰ κάλλιστα· τί γὰρ μακαριώτερον τοῦ ἐπιδημῆσαι ταύτῃ τὸν Κύ ριον, καὶ γνώσεως μεταδιδόναι τῆς ἑαυτοῦ; "Ηξει δέ φασιν ἐπὶ νεφέλης κούφης, ἢν οὗπερ ἀνείληφε σώ- ματος ἐξ ἁγίου Πνεύματος καὶ τῆς ἁγίας Παρθένου. Ως γὰρ ἡ νεφέλη οὐκ ἄλλοθεν ἔχει σύστασιν, ἢ ἐξ ἀέρος καὶ ἀναθυμιάσεως τῆς γῆς· οὕτως ἐπὶ τοῦ Κυρίου τὸ σῶμα ἐξ ἁγίου Πνεύματος ὑπέστη καὶ γεώδους οὐσίας. " δὴ Θεὸς ἐποχούμενος κατὰ τὴν νηπίαν ἡλικίαν ἦλθεν εἰς Αἴγυπτον ὠφελουμένην ἀῤῥήτῳ δυνάμει διὰ τῆς εἰς αὐτὴν ἐπιδημίας τὰ μέσ γιστα. Ταύτης γὰρ οἱ κατ' Αίγυπτον ἐξαιρέτως ἐδέοντο δεισιδαιμονέστατοι γεγονότες ἁπάντων, ὡς καὶ μέχρι τῆς τῶν ἀλόγων ζώων ἐκπεπτωκέναι λατρείας· ὡς καὶ γυμνῇ κεφαλῇ τὸν τούτων βασιλέα βοᾷν, οὐκ οἶδα τὸν Κύριον. Οὕτως ἀδέσποτόν τε καὶ ἀπρονόητον ἡγοῦντο τὸ πᾶν. Διαπαντὸς δὲ καὶ τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ὑπῆρχον πολέμιοι. Διὸ τοῖς ἀγνοοῦσιν ἄγαν αὐτὸν ἡ τούτου προθεσπίζεται γνῶσις, πάσης εἰδώλων άσε- βείας ἀνῃρημένης. Εἰ δὲ μὴ τὸ, ἐπὶ νεφέλης προσ έκειτο, ἔδοξεν ἂν ἀσωμάτων * λέγεσθαι δυνάμει, καθ' ἣν διέπει τὸ πᾶν, ὑπάρχων ἐν ἅπασιν. Ἐν τῷ κόσμῳ γὰρ ἦν, καὶ ὁ κόσμος δι' αὐτοῦ ἐγένετο. Ο τρόπῳ καὶ ἐν Αἰγύπτῳ πρότερον ἦν. Εἶπεν γάρ Κύριος πρὸς Μωσέα καὶ Ααρὼν ἐν γῇ Αἰγύπτου. Καὶ πάλιν ἦν Κύριος μετὰ Ἰωσήφ. Καὶ περιττὸν ὑπῆρχεν ἐπὶ πάσης χώρας ἁρμόσαι δυνάμενον 1. 'Αλλὰ γὰρ τὴν μετὰ σώμα. τος ἐπιδημίαν ἐδήλωσεν, τοῦτο νεφέλην εἰπών. Τάχα καὶ διὰ τὸ κινημάτων ἀπηλλάχθαι γεωδεστέρων, ἐπι- θυμίας τε σωματικὰς ὑπερίπτασθαι, ὃς ἁμαρτίαν οὐκ ἐποίησεν, οὐδὲ εὑρέθη ἐν τῷ στόματι αὐτοῦ δόλος. Ετεροι δὲ κούρην υπειλήφασιν εἰρῆσθαι νενέ. λην τὴν ἁγίαν Παρθένον, ἧς ἐν ἀγκάλαις εἰς Αἴγυ Η γρ. συγγεγενημένα, ἡ ἴσ. προσφωνεί. Γ γρ. ἐφ. κ γγν. ἀσωμάτῳ. Τἰσ. γρ. ὑπῆρχεν ἂν ἐπὶ τίτης χώρας ἀρχεται δύναμιν αὐτοῦ. PROCOPII GAZÆI CAP. XIX. VISIO EGYPTI. VERS. 1- 15. Ecce Dominus sedet super nubem levem et veniet in Egyptum, et movebuntur manufacta Egypti a facre ejus, et cor eorum supe- rabitur in eis ; et excitabuntur Ægyptii in Ægyptios, et bellabit homo adversus fratrem suum, et homo contra proximum suum, civitas adversus civitatem, regio adversus regionem, etc. A Superioribus, quæ mari fluvioque Ægypti convenirent (unde et eorum, qui Christum an- nuntiarent, viam fore perfacilem patuit), allala sunt. Jam Egyptiis quæ faustissima impendeant, istis demonstrantur. Neque vero in præcedentium visionum ulla venire in nube leni Domiuum, sed peculiaria quaedam de singulis dici reperias. In- scribitur autem Ægypti visio, non adversus Ægy- plum, ut superiores nonnullas, vel quod perspi- caciori mente, quae dicuntur, intuitura sit Ægyptus, vel quod Ægypto quæ conducant, prophetia con- tineat. Quid enim quam quod in ea peregrinatus est Dominus, et suæ participem cognitionis effecit, habeat beatius? in nube autem, ait, id est, eo quod de Spiritu sancto, sanctaque Virgine assumpsit, corpore veniet. Ut enim aere terræque exhalatione nubem, sic Spiritu sancto, terrenaque substantia Domini corpus constare credimus: quo cum vehe- retur, puer in Ægyptum venit, ut eam ineffabili quadam virtute, sua isla peregrinatione maximis C B cumularet beneficiis. Ea enim maxime omnium præter cæteros Ægyptii indigere videbantur, qui tam longe a religione recesserant, ut ne a bruto- rum quidem animalium cultu abstinerent; qui re- gem rursus, magno adversus providentiam univer- sique gubernationem fastu, Deum a se ignorari publice profitentem haberent; qui denique Israe- litas hostili semper infestoque animo fuissent in- sectati. Hinc est igitur quod eum maxime ignoran- tibus, sublato omni idolorum cultu, bujus futura longo ante tempore cognitio praedicitur. Quod si in nube non adjecisset, virtute quadam corporis experte, qua omnia in omnibus exsistens modera- tur, id facere videatur. In mundo enim erat, mun- dusque per ipsum factus est D qua ratione et in Ægypto etiam ante fuisse, in qua Mosen el Aaro- nen allocutum esse constat, nemo negabit. Erat præterea et Dominus cum Josepho: superfluum- que videatur ad singulas regiones ejus virtutem. accommodare. Enimvero nubis nomine, corpus ipsum, in quo nobiscum versatus est, ideo forsitan significavit, quod terrenis motibus liberatus, corporeisque perturbationibus, qui nec peccatum ullum admisisset, nec in ore fraudis quidquam habuisset, superior semper fuerit. Sunt tamen qui per levem nubem sacrosanctam Virginem, a qua in Ægyptum ulnis est delatus, * Joan. 1, 10. Isa. L'n, 9; Petr. 11, 22. VARIA LECTIONES.
PG 87:2146Μεθ’ ὃν ὁμοίως οἱ Ῥωμαίων ἅπαντες κραταιοὶ βασιλεῖς κατεδουλοῦντο τὴν Αἴγυπτον, στρατιωτικοὺς αὐτοῖς ἐκπέμποντες ἄρχοντας. Ὧν τὸ σκληρὸν ἐδήλωσε Δανιὴλ, σιδηρᾶν αὐτῶν τὴν βασιλείαν εἰπών. Καὶ θηρίον ἔχον ὀδόντας σιδηροῦς, καὶ ὄνυχας σιδηροῦς. Οἷς ἐπιφέρεται· Καὶ πίονται ὕδωρ Αἰγύπτιοι τὸ παρὰ θάλασσαν . Ἀνθ’ οὗ φησιν Ἀκύλας, Ἀναποθήσεται ὕδατα ἀπὸ θαλάσσης . Ὁ δὲ Σύμμαχος, Ἀφανισθήσεται . Τροπικῶς δὲ θάλασσα , τὸ ταραχῶδες πλῆθος τῶν Αἰγυπτίων διὸ καὶ ἀνωτέρω τὰ πολλὰ ἔθνη ὡς θάλασσαν ἔφη κυμαίνουσαν. Καὶ ἐν οἷς περὶ τοῦ ἐκ ῥίζης Ἰεσσαὶ διελάμβανεν, ἔλεγε· καὶ ἐρημώσει Κύριος τὴν θάλασσαν Αἰγύπτου. Ταύτης δὲ τὸ πλῆθος καὶ Ἱερεμίας ἀκρίσιν ἀπείκασε καὶ δρυμῷ, λέγων· «Ἐκκόψατε τὸν δρυμὸν αὐτῆς, λέγει Κύριος, ὅτι οὐ μὴ εἰκασθῇ, ὅτι πολὺ πληθυνεῖ ὑπὲρ ἀκρίδα, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἀριθμός.» Ἡ δὲ τοῦ ποταμοῦ ἔκλειψις , τῆς βασιλείας ἐστὶ σημαντικὴ, ὡς κἂν τοῖς περὶ τοῦ ἐκ ῥίζης ἔφασκεν Ἰεσσαὶ, καὶ ἐπιβαλεῖ Κύριος τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ εἴρηται, Ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει, καὶ ξηρανθήσεται πᾶσα συναγωγὴ ὕδατος .
Β στον ἐκομίζετο · ήγουν φασίν, ὡς ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ τοῦτον εἶδεν Ησαΐας ὑπὸ δυνάμεων θείων ὑμνούμε- νον. Καὶ παλαιὸν ἡμερῶν ὁ Δανιὴλ ἐπὶ θρόνου καὶ ὡς Αν [ανθρώπου] μετὰ τῶν νεφελῶν ἐρχόμενον. Ἰεζε κιήλ τε εἶδος ἀνθρώπου ἐξ ἠλέκτρου τε καὶ πυρός. *Απερ ἔμφασίν τινα δόξης θεοπρεποῦς καὶ μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστὸν ὑπαινίττεται. Οὕτω καὶ νῦν τὴν νεφέλην ληπτέον ἐφ' ὑετοῦ τε καὶ δρόσου πνευμα τικῆς, αὐτοῦ τε τοῦ σωτηρίου βαπτίσματος. Τοιγαρο οὖν τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ Παῦλος βεβαπτίσθαι φησὶν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Προηγεῖτο δὲ αὐτῶν ἐν μὲν ἡμέρᾳ, νεφέλη· ἐν δὲ νυκτί, στύλος πυρός. Εἰ χρῆν οὖν ἐπὶ καθαιρέσει τῶν Αἰγυπτίων θεο- πρεπῶς ἰόντα τὸν Κύριον ἐπὶ κούφης ὁρᾶσθαι νερό λης, δι' ἧς ἦν καὶ μόνης τῆς εἰδωλολατρείας, ἀπο- σμήχεσθαι τὰς κηλίδας. Κούφη δὲ κούφους εργάζε. ται τὸ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποθεμένους φορτίον. Η δὲ κάθισις ἢ ἀνάπαυσιν, ήγουν ἐξουσίαν αινίττεται. Ἐπαναπαύεται γὰρ οὐ νομικῇ λατρείᾳ Χριστός, τῇ δὲ τελειώσει τῇ διὰ τοῦ βαπτίσματος, δι' ἧς καὶ βα σιλεύει τῶν ἐπὶ γῆς. Κατορθοί δὲ τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπιδημῶν, τὸ " σεισθῆναι τούτων τὰ εἴδωλα, ὅτε Θεοῦ μὲν Ἐκκλησίαι καθ' ὅλης Αἰγύπτου καθίδρυντο. Επ- εσκόπει δὲ ταύτας ἐπιδημῶν ὁ Θεὸς κατὰ τὸ, ὅπου δύο ή τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὲν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. Καρδίαν δὲ τῶν Αἰγυπτίων φησὶν ἡττηθήσεσθαι, μὴ ἀντιβαινόντων τῷ θείῳ κηρύγματι, τὴν δὲ καλὴν ἧτταν ἡττησομένων. Τινὲς δὲ καρδίαν φασὶν εἰρῆσθαι τῶν ἁγαλμάτων τοὺς δαίμονας, οὓς ἡττηθήσεσθαι, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνέας, τακήσεσθαι ἀφανεῖ καὶ ἀοράτῳ δυνάμει. Τούτων γὰρ ἡ πλάνη, ἐξ οὗ γεγόνασιν αὐτοῖς Έχε κλησίαι, κατ' ολίγον ἐσβέννυτο. Ἐπεδήμει δὲ ταύταις ὁ Κύριος ἐνδόξῳ σώματι, τὸν ἐκ νεκρῶν ἀναστά σεως, ὅπερ ἂν εἴη νεφέλη κούφη μεταβληθὲν τῆς φθαρτῆς καὶ γεώδους ουσίας. Ἐφ᾽ ᾧπερ ἀοράτως ὀχούμενος ἐπεδήμει συμπράτ- των ἐν Αἰγύπτῳ τοῖς αὐτὸν καταγγέλλουσιν. Κἂν ὅτε δὲ παῖς ὢν Αἰγυπτίοις ἐπεδήμησεν, εἴπωμεν ἀῤῥήτῳ δυνάμει, τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ νοητέον ἠσθενηκέναι τοὺς δαίμονας καθῃρημένης αὐτῶν τῆς δυνάμεως. Οτε καὶ ἐπαναστήσονται, φησὶν, Αἰγύπτιοι ἐπ' Αἰγυπτίους. Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐπαναστήσονται, ἡττή- σων μὲν ᾿Ακύλας Αἰγυπτίους Αιγυπτίοις· συμ βαλῶ δὲ Σύμμαχος εἴρηκεν· κατὰ τὸ, ο Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν. » Οἱ μὲν γὰρ προσέτρεχον, οἱ δὲ ἀντέτεινον τῷ κηρύγματι, ὡς διεστάναι πάντα μὲν οἶκον, πᾶσαν δὲ κώμην, καὶ πόλιν, καὶ χώραν. Νομοὺς γὰρ ἐκάλουν τὰς χώρας. Καὶ ἄλλως δὲ, δαιμόνων νόμος λατρείας τῷ κατά Χριστὸν ἀντετάσσετο πρὸς αὐτοῦ καθαιρούμενος νομός ΤΟ Ο γρ. ἐχρῆν, η γρ. τῷ, ο γριτα, η γρ. στασιάσω. 31. DR COMMENTARII IN ISAIAM. A intelligi arbitrentur : vel qua plane ratione ab Isaia cœlestium virtutum hymnis ipse laudari visus est: quo pacto item Antiquus dierum in throno tanquam Filius hominis in nubibus a Da- niele venire ' ; quo denique modo humana specie electro et igne constante Ezechieli apparere. Quæ quidem ut divinæ gloriae et arcam in Christo myste rii speciem demonstrant, sic et nubis nomen, plu- viæ, rorisque spiritualis, et salutaris etiam baptismi significationem habet. Indeque est, quod in nube et mari Israelitas, quos die ipso nubes, nocle au- tem columna ignis anteibat, Paulo teste, baptizatos esse legimus *. Dominum igitur oportuit, qui ad purgandos Ægyptios observato divinitatis decoro proficiscebatur, in nube levi, qua sola idololatriæ sordibus alluerentur, apparere. Levem autem ideo dicit, ut, deposito peccatorum onere, agiliores nos fieri intelligas sicut et sessione ipsa vel re- quicn, vel certe potentiam significari. Neque enim in legis observatione, sed in ea, quæ per baptismum est, perfectione, qua etiam regnat in terris, Christus requiescit. Prospere autem ideo feliciterque Egyptiis hic cedit adventus, quod eorum idola, quo tempore tota regione propagari Ecclesias contigit, commoveri necessum fuit. Obiisse vero ipsas, et in eis esse Deum versari solitum inde credimus, quod ubicunque duo vel tres ejus nomine congregari animadvertisset eo- run in medio futurum se pollicitus sit 3. Cæte- C rum quod superatum iri cor Ægyptiorum dixit, non divinæ prædicationi reluctaturos, sed pulchra ista utilique ratione in victoriam sese præbituros significavit. Non desunt, qui cordis nomine latentes in simulacris dæmonas (quos vel superari debere, vel, ut alii interpretantur, ignota quadam et in- visibili virtute tabe confectum iri aiunt) ideo signi- ficari putent, quod ex quo tempore Ecclesias eos habere contigit, eorumdem fraudes excidisse pati- latim videamus. Ad eas vero accedebat Dominus suo illo post resurrectionem glorioso cor- pore (quod nubes levis, propter corruptibilem terrenamque substantiam immutatam dici queat) quod cum illis per Ægyp'um invisibiliter ferebatur, quibus annuntiabatur. D Nec male præterea cum puer in Ægypto versa - tus est, ineffabili quadam præesentia virtutis ejus damonas ipsos erepta sibi potestate superatos fu- gisse dicamus, quo tempore etiam in Egyptios ipsos insurrecturi sunt Egyptii. Quo loco seditio- nem quidem inter Ægyptios Dominum excitaturum, Aquilas; in sese autem commissurum dixit Symma- chus; qua ratione idem se, non ut pacem, sed ut gladium in terram mittat, venisse profitetur '. Cum enim ad Evangelii promulgationem acclamarent alii, alii contra reluctarentur, eo ventum est, ut domus omnis omnisque vicus, omnis etiam civitas, omis denique regio, vocabulo hic signi- ficata, divideretur. Alio deinde interpretationis modo, et ipsa daemonum lex de colendis idoli, • Matth. x, • Isa. vi,1-5. * Dan. vir, 13. * Cor. x, 2. * Matth. xvii, 20. VARIÆ LECTIONES. ·
Μετὰ δὲ τὸν πρῶτον ποταμὸν , καὶ ἑτέρους ἐκλείψειν φησὶ καὶ τὰς διώρυγας , μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τοὺς ἄρχοντας τοὺς κατὰ μέρος δηλῶν. Συναγωγὰς δὲ τὰς πολεμικὰς αὐτῶν δυνάμεις ἐκάλεσε. Καὶ Ἰεζεκιὴλ δὲ συνῳδὰ τούτοις φησί· Τάδε λέγει Κύριος· «Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπὶ σὲ Φαραὼ τὸν ἄρχοντα τὸν μέγαν, τὸν καθήμενον ἐν μέσῳ τῶν ποταμῶν αὐτοῦ.» Μεθ’ ὃ καί φησι· «Προσκολλήσω τοὺς ἰχθύας τοῦ ποταμοῦ πρὸς πτέρυγάς σου.» Καὶ μεθ’ ἕτερα· «Καὶ ἐκκενώσουσι πάντες τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πλησθήσεται ἡ γῆ τραυματιῶν. Καὶ δώσω τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν ἐρήμους.» Καὶ πάλιν· «Ἐκεράτιζες τοῖς ποταμοῖς σου, καὶ κατεπάτεις τοὺς ποταμούς σου.» Καὶ Ἱερεμίας δέ φησι· «Τίς οὗτος; ὡς ποταμὸς ἀναβήσεται, καὶ ὡς ποταμοὶ κυμαίνουσιν ὕδωρ. Ὕδατα Αἰγύπτου [ὡς ποταμὸς ἀναβήσεται]. Δι’ ὧν δηλοῦται τὰ πλήθη τῶν παρ’ αὐτοῖς στρατευομένων, ὧν μέσων ἐγκαθήμενον τὸν δράκοντα εἰκὸς ἦν μεγαλαυχεῖν. Ἰχθύας δὲ τοὺς ὑποκειμένους τοῖς κατὰ μέρος νοήσομεν ἄρχουσιν. Ἐκεράτιζε δὲ τοῖς ὑπ’ αὐτῷ στρατευομένοις οὓς καὶ καταπατεῖν αὐτὸν ἔφη τυραννικῶς δυναστεύοντα.
Β στον ἐκομίζετο · ήγουν φασίν, ὡς ἐπὶ θρόνου ὑψηλοῦ τοῦτον εἶδεν Ησαΐας ὑπὸ δυνάμεων θείων ὑμνούμε- νον. Καὶ παλαιὸν ἡμερῶν ὁ Δανιὴλ ἐπὶ θρόνου καὶ ὡς Αν [ανθρώπου] μετὰ τῶν νεφελῶν ἐρχόμενον. Ἰεζε κιήλ τε εἶδος ἀνθρώπου ἐξ ἠλέκτρου τε καὶ πυρός. *Απερ ἔμφασίν τινα δόξης θεοπρεποῦς καὶ μυστηρίου τοῦ κατὰ Χριστὸν ὑπαινίττεται. Οὕτω καὶ νῦν τὴν νεφέλην ληπτέον ἐφ' ὑετοῦ τε καὶ δρόσου πνευμα τικῆς, αὐτοῦ τε τοῦ σωτηρίου βαπτίσματος. Τοιγαρο οὖν τοὺς ἐξ Ἰσραὴλ ὁ Παῦλος βεβαπτίσθαι φησὶν ἐν τῇ νεφέλῃ, καὶ ἐν τῇ θαλάσσῃ. Προηγεῖτο δὲ αὐτῶν ἐν μὲν ἡμέρᾳ, νεφέλη· ἐν δὲ νυκτί, στύλος πυρός. Εἰ χρῆν οὖν ἐπὶ καθαιρέσει τῶν Αἰγυπτίων θεο- πρεπῶς ἰόντα τὸν Κύριον ἐπὶ κούφης ὁρᾶσθαι νερό λης, δι' ἧς ἦν καὶ μόνης τῆς εἰδωλολατρείας, ἀπο- σμήχεσθαι τὰς κηλίδας. Κούφη δὲ κούφους εργάζε. ται τὸ τῶν ἁμαρτημάτων ἀποθεμένους φορτίον. Η δὲ κάθισις ἢ ἀνάπαυσιν, ήγουν ἐξουσίαν αινίττεται. Ἐπαναπαύεται γὰρ οὐ νομικῇ λατρείᾳ Χριστός, τῇ δὲ τελειώσει τῇ διὰ τοῦ βαπτίσματος, δι' ἧς καὶ βα σιλεύει τῶν ἐπὶ γῆς. Κατορθοί δὲ τοῖς Αἰγυπτίοις ἐπιδημῶν, τὸ " σεισθῆναι τούτων τὰ εἴδωλα, ὅτε Θεοῦ μὲν Ἐκκλησίαι καθ' ὅλης Αἰγύπτου καθίδρυντο. Επ- εσκόπει δὲ ταύτας ἐπιδημῶν ὁ Θεὸς κατὰ τὸ, ὅπου δύο ή τρεῖς συνηγμένοι εἰσὶν εἰς τὸ ἐμὲν ὄνομα, ἐκεῖ εἰμι ἐν μέσῳ αὐτῶν. Καρδίαν δὲ τῶν Αἰγυπτίων φησὶν ἡττηθήσεσθαι, μὴ ἀντιβαινόντων τῷ θείῳ κηρύγματι, τὴν δὲ καλὴν ἧτταν ἡττησομένων. Τινὲς δὲ καρδίαν φασὶν εἰρῆσθαι τῶν ἁγαλμάτων τοὺς δαίμονας, οὓς ἡττηθήσεσθαι, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς ἑρμηνέας, τακήσεσθαι ἀφανεῖ καὶ ἀοράτῳ δυνάμει. Τούτων γὰρ ἡ πλάνη, ἐξ οὗ γεγόνασιν αὐτοῖς Έχε κλησίαι, κατ' ολίγον ἐσβέννυτο. Ἐπεδήμει δὲ ταύταις ὁ Κύριος ἐνδόξῳ σώματι, τὸν ἐκ νεκρῶν ἀναστά σεως, ὅπερ ἂν εἴη νεφέλη κούφη μεταβληθὲν τῆς φθαρτῆς καὶ γεώδους ουσίας. Ἐφ᾽ ᾧπερ ἀοράτως ὀχούμενος ἐπεδήμει συμπράτ- των ἐν Αἰγύπτῳ τοῖς αὐτὸν καταγγέλλουσιν. Κἂν ὅτε δὲ παῖς ὢν Αἰγυπτίοις ἐπεδήμησεν, εἴπωμεν ἀῤῥήτῳ δυνάμει, τῇ Χριστοῦ παρουσίᾳ νοητέον ἠσθενηκέναι τοὺς δαίμονας καθῃρημένης αὐτῶν τῆς δυνάμεως. Οτε καὶ ἐπαναστήσονται, φησὶν, Αἰγύπτιοι ἐπ' Αἰγυπτίους. Ἀντὶ δὲ τοῦ ἐπαναστήσονται, ἡττή- σων μὲν ᾿Ακύλας Αἰγυπτίους Αιγυπτίοις· συμ βαλῶ δὲ Σύμμαχος εἴρηκεν· κατὰ τὸ, ο Οὐκ ἦλθον βαλεῖν εἰρήνην ἐπὶ τὴν γῆν, ἀλλὰ μάχαιραν. » Οἱ μὲν γὰρ προσέτρεχον, οἱ δὲ ἀντέτεινον τῷ κηρύγματι, ὡς διεστάναι πάντα μὲν οἶκον, πᾶσαν δὲ κώμην, καὶ πόλιν, καὶ χώραν. Νομοὺς γὰρ ἐκάλουν τὰς χώρας. Καὶ ἄλλως δὲ, δαιμόνων νόμος λατρείας τῷ κατά Χριστὸν ἀντετάσσετο πρὸς αὐτοῦ καθαιρούμενος νομός ΤΟ Ο γρ. ἐχρῆν, η γρ. τῷ, ο γριτα, η γρ. στασιάσω. 31. DR COMMENTARII IN ISAIAM. A intelligi arbitrentur : vel qua plane ratione ab Isaia cœlestium virtutum hymnis ipse laudari visus est: quo pacto item Antiquus dierum in throno tanquam Filius hominis in nubibus a Da- niele venire ' ; quo denique modo humana specie electro et igne constante Ezechieli apparere. Quæ quidem ut divinæ gloriae et arcam in Christo myste rii speciem demonstrant, sic et nubis nomen, plu- viæ, rorisque spiritualis, et salutaris etiam baptismi significationem habet. Indeque est, quod in nube et mari Israelitas, quos die ipso nubes, nocle au- tem columna ignis anteibat, Paulo teste, baptizatos esse legimus *. Dominum igitur oportuit, qui ad purgandos Ægyptios observato divinitatis decoro proficiscebatur, in nube levi, qua sola idololatriæ sordibus alluerentur, apparere. Levem autem ideo dicit, ut, deposito peccatorum onere, agiliores nos fieri intelligas sicut et sessione ipsa vel re- quicn, vel certe potentiam significari. Neque enim in legis observatione, sed in ea, quæ per baptismum est, perfectione, qua etiam regnat in terris, Christus requiescit. Prospere autem ideo feliciterque Egyptiis hic cedit adventus, quod eorum idola, quo tempore tota regione propagari Ecclesias contigit, commoveri necessum fuit. Obiisse vero ipsas, et in eis esse Deum versari solitum inde credimus, quod ubicunque duo vel tres ejus nomine congregari animadvertisset eo- run in medio futurum se pollicitus sit 3. Cæte- C rum quod superatum iri cor Ægyptiorum dixit, non divinæ prædicationi reluctaturos, sed pulchra ista utilique ratione in victoriam sese præbituros significavit. Non desunt, qui cordis nomine latentes in simulacris dæmonas (quos vel superari debere, vel, ut alii interpretantur, ignota quadam et in- visibili virtute tabe confectum iri aiunt) ideo signi- ficari putent, quod ex quo tempore Ecclesias eos habere contigit, eorumdem fraudes excidisse pati- latim videamus. Ad eas vero accedebat Dominus suo illo post resurrectionem glorioso cor- pore (quod nubes levis, propter corruptibilem terrenamque substantiam immutatam dici queat) quod cum illis per Ægyp'um invisibiliter ferebatur, quibus annuntiabatur. D Nec male præterea cum puer in Ægypto versa - tus est, ineffabili quadam præesentia virtutis ejus damonas ipsos erepta sibi potestate superatos fu- gisse dicamus, quo tempore etiam in Egyptios ipsos insurrecturi sunt Egyptii. Quo loco seditio- nem quidem inter Ægyptios Dominum excitaturum, Aquilas; in sese autem commissurum dixit Symma- chus; qua ratione idem se, non ut pacem, sed ut gladium in terram mittat, venisse profitetur '. Cum enim ad Evangelii promulgationem acclamarent alii, alii contra reluctarentur, eo ventum est, ut domus omnis omnisque vicus, omnis etiam civitas, omis denique regio, vocabulo hic signi- ficata, divideretur. Alio deinde interpretationis modo, et ipsa daemonum lex de colendis idoli, • Matth. x, • Isa. vi,1-5. * Dan. vir, 13. * Cor. x, 2. * Matth. xvii, 20. VARIÆ LECTIONES. ·
PG 87:2148Τροπικῶς γάρ φασιν ἀνάγκη ταῦτα νοεῖν, ὡς καὶ τὸ πρόσθεν ῥηθὲν ἔθνος ἀνέλπιστον καὶ καταπεπατημένον, οὗ οἱ ποταμοὶ διήρπασαν τὴν γῆν. Εἰ μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις καὶ ἀνθρώπων ἀφανισμὸν ἐπῆγεν ἡ προφητεία, οὐδὲν ἐλείπετο ζητεῖν. Ἀκόλουθον γὰρ ἦν καὶ τὰ ζῶα πᾶσι τοῖς ὕδασι συναπόλλυσθαι. Νῦν δὲ μετὰ τὴν τῶν ὑδάτων ἀπώλειαν, πολυπληθίας ἐσομένης κατ’ Αἴγυπτον μέμνηται, καὶ ὡς ἔσται θυσιαστήριον Κυρίῳ, ἐν ᾧ θύσειν τοὺς Αἰγυπτίους [φησί]. Καὶ πῶς ἐγίνοντο, εἰ τὸ ὕδωρ ἅπαν ἐξέλιπεν; ὅθεν τροπικῶς νοητέον ταῦτα σημαίνοντα τῶν Αἰγυπτίων τὴν βασιλείαν καὶ τὰ πλήθη τῆς μαχίμου δυνάμεως. Ἄλλοι δὲ ῥητῶς τὰ προειρημένα νοοῦντές φασιν, ὡς Οὐασπασιανὸς τὴν Ἰουδαίαν ἑλὼν κατ’ Αἰγυπτίων ἐστράτευσε. Καὶ Θεὸς αὐτῷ κατὰ πάντα ποιήσας, πᾶσαν ὑδάτων συναγωγὴν ἀπεξήρανεν, ὡς ὑδάτων ἐνδείᾳ, τοῖς παρ’ αἰγιαλὸν ὀρύγμασιν πότιμον πῶς ὕδωρ Αἰγυπτίους ζητεῖν, δι’ ὧν τὸ τῆς θαλάςσης διηθούμενον ὕδωρ ποτιμώτερον γίνεται. Τότε φασὶν εἰς Αἴγυπτον ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸ σωτηρίον κήρυγμα διαγγέλλοντας.
δηλοῖ μάλιστα τὸ, στασιάσω καὶ συμβαλώ. Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ ἔσονται μεμερισμένοι δύο ἐπὶ τρισὶ, καὶ τρεῖς ἐπὶ δυσίν. Διὸ καὶ ταραχθήσεται τὸ Πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων, φησί, κατά Σύμμαχον δὲ ῥαγήσε ται, σχισθήσεται δὲ κατὰ Θεοδοτίωνα. Κατὰ δὲ Ακύλαν πλαδαρωθήσεται. "Α δὴ πάντα ἐπὶ προκοπῇ τῶν Αἰγυπτίων γενήσεται, διασκεδαννυμένης τῆς δεισιδαίμονος ἐκείνων βουλῆς, ὅτε καὶ ἀποροῦντες κατὰ τὸ σύνηθες αὐτοῖς ἐπὶ χρησμοὺς καὶ μαντείας διαφόρους τραπήσονται. Ἐκ γῆς δὲ φωνοῦντας τοὺς νεκρομάντεις φησίν. Εγγαστριμύθους δὲ, τοὺς ἐκ τῆς αὐτῶν καρδίας, ἢ δαίμονος τοῦ ἐνοικοῦντος ἐρευ γομένους, ὥσπερ οὖν καὶ γνώστας, τους σπλαγχνο- σκοποῦντας ἐκάλεσεν. Μάλιστα δὲ ταύταις τῶν Ρω- μαίων αὐτοῖς ἐπιόντων εκέχρηντο. Τούτους γὰρ σκληροὺς ὡς ἀνικήτους, καὶ πρὸς πᾶσαν ἦταν ἀν- ενδότους καλεί. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τῆς τῶν εἰδώλων καθαιρέσεως τὸν καιρὸν, τῆς τῶν Αἰγυπτίων βασι λείας ἐκβαλλομένης. Συνεισῆλθε γὰρ τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι καὶ ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ βασιλέων καθαί ρεσις· μᾶλλον δὲ καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Σωτῆρος γεννήσει ἐπὶ Αὐγούστου Καίσαρος γενομένη. Δυνατὸς γὰρ ὢν οὗτος βασιλεὺς τὴν Αἴγυπτον πρῶτος τοῖς Ῥωμαίοις ὑπέταξε. Μεθ᾿ ἂν ὁμοίως οἱ 'Ρωμαίων ἅπαντες κρα ταιοὶ βασιλεῖς κατεδουλοῦντο τὴν Αἴγυπτον, στρατιω τικοὺς αὐτοῖς ἐκπέμποντες ἄρχοντας. ἂν τὸ σκληρ ρὸν ἐδήλωσε Δανιήλ, σιδηρᾶν αὐτῶν τὴν βασιλείαν εἰπών. Καὶ θηρίον ἔχον οδόντας σιδηρούς, καὶ ἔνυχας σιδηροῦς. νόμος λυομένης Αιγύπτῳ τῆς ἐπὶ κακῷ συμφωνίας, δ Β οἷς ἐπιφέρεται· Καὶ πίονται ὕδωρ Αἰγύπτιοι τὸ γρ. Αιγύπτου. 23. ἴσ. λ. λέγεται. παρὰ θάλασσαν. Ανθ᾽ οὗ φησιν Ακύλας, Αναποθή σεται ὕδατα ἀπὸ θαλάσσης. Ὁ δὲ Σύμμαχος, Αφα νισθήσεται. Τροπικῶς δὲ θάλασσα, τὸ ταραχώδες πλῆθος τῶν Αἰγυπτίων· διὸ καὶ ἀνωτέρω τὰ πολλὰ ἔθνη, ὡς θάλασσαν ἔφη κυμαίνουσαν. Καὶ ἐν οἷς περὶ τοῦ ἐκ ρίξης Ἰεσσαὶ διελάμβανεν, ἔλεγε· καὶ ἐρημώ σει Κύριος τὴν θάλασσαν Αἰγύπτου. Ταύτης δὲ τὸ πλῆθος καὶ Ἱερεμίας ἀκρίσιν ἀπείκασε καὶ δρυμῷ, λέγων· « Εκκόψατε τὸν δρυμὸν αὐτῆς, λέγει Κύριος, ὅτι οὐ μὴ εἰκασθῇ, ὅτι πολὺ πληθυνεί ὑπὲρ ἀκρίδα, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἀριθμός. » 'Η δὲ τοῦ ποταμοῦ ἔκλειψης, τῆς βασιλείας ἐστὶ σημαντική, ὡς καν τοῖς περὶ τοῦ ἐκ ρίζης ἔφασκεν Ἰεσσαὶ, καὶ ἐπιβα λεῖ Κύριος τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ εἴρηται, 'Ο δὲ ποταμὸς ἐκλεί ψει, καὶ ξηρανθήσεται πᾶσα συναγωγὴ ὕδατος. Μετὰ δὲ τὸν πρῶτον ποταμὸν, καὶ ἑτέρους ἐκλεί ψειν φησὶ καὶ τὰς διώρυγας, μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τοὺς ἄρχοντας τοὺς κατὰ μέρος δηλῶν. Συν- αγωγὰς δὲ τὰς πολεμικὰς αὐτῶν δυνάμεις ἐκάλεσε. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ συνῳδὲ τούτοις φησί· Τάδε λέγει Κύριος· « Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπὶ σὲ Φαραὼ τὸν ἄρχοντα τὸν PROCOPII GAZI Grace appellata, quam dissipato malarum / voluntatum consensu in Ægypto abrogavit Domi- nus, ut excitandi, in se committendique verbis signi- Sicavit) Christianæ repugnabat. Hoc enim demum est, quos duos in tres, et tres in duos dividendos esse legimus. Ideo ergo Egyptiorum spiritum tur- batum iri (quod rumpendi quidem verbo Syuma- chus, dividendi autem Theodotio, Aquila vero laxandi extulerunt), affirmant. Quae certe omnia, dissipato religionis impiæ consilio, in Ægyptiorum utilitatem futura sunt, quo tempore in angustias redacti ad nullum non genus oraculorum et vati- ciniorum, sicut ipsis usitatum erat, convertentur. Vocal autem de terra loquentes, eos qui per mor- tuos vaticinantur; et ventriloquos, qui de suo corde vel inhabitantis in eo vel damonis opera loquu- tur: quales exsistunt et arioli ipsi, et qui ex visce- rum inspectione de futuris pronuntiant, quibus omnibus, eo præcipue tempore cum in Romano- run potestatem venerunt, utebantur. Appellat enim duros, tanquam invictum infractumque clade qualibet animum possiderent. Nec vero quo tem- pore idota peritura sint, reticuit, cum Ægyptiaci regni interitum notavit. Quo enim in Ægyptum tempore salutis ingressa est promulgatio, ab eo- dem quoque, si non ab ipso potius Salvatoris na- tali, Cesare Augusto imperante, regni coepit abro- gatio. Primus enim iste devictam Ægyptum impe- rio Romano adjecit, quam, qui postea secuti sunt imperatores, missis in regionem ducibus et copiis, sibi servire coegerunt. Nec vero illorum duritiem male significavit, cum ferreum imperium eorum, ferreisque unguibus et dentibus præditam feram nominavit 7. Sequitur deinde : Et bibunt aquam Ægyptii, c quod est juxta mare : quo loco Aquilas aquæ a mari absorbentur interpretatus est, Symmachus autem, exterminabuntur. Significatur vero per mare ipsa Ægyptiorum multitudo, quo pacto gentes multas antea, tanquam mare fluctibus agitatum dixit. Quo deinde loco de radice Jessæ disseruit, et mare Ægypti desertum se redditurum minitantem Domi- num introduxit. Hujus quoque amplitudinem et Jeremias ipse locustis et saltui comparavit, ubi ait: Succidite saltum ejus, dicit Dominus, quia non supputabitur, quia multiplicabit super locustam, et non est eis numerus 8. Ad quod desiturum fluvium dixit, de regno certe, non aliter quam antea (cum de radice Jessæ sermo esset) in ejus fluvios immissurum manum, cateraque alia, bo- D minum monuit, intellexit. Et mox etiam desiturum fluvium, omnemque aquæ congregationem aridam futuram adjecit. Quod autem cum principe fluvio et fossas etiam defecturas dixit, cum regno ipso el principes etiam sigillatim perituros demonstra- vit, ipsas quoque militares copias congregationis nomine significans. Neque sane ab istis discrepant Dan. ut et vul. Jerem. XLV), · VARIE LECTIONES.
Τῶν δὲ τὴν Αἴγυπτον οἰκούντων οἱ μὲν τὰ πεδία, οἱ δὲ τὰ ἕλη κεκλήρωνται, οἵπερ ἕλιοι καὶ βουκόλοι διὰ πλῆθος τῶν παρ’ αὐτοῖς γινομένων βοῶν ὀνομάζονται. Χρῶνται δὲ οὐ σίτῳ καὶ οἴνῳ τούτων ἀποροῦντες, ἰχθύσι δὲ καὶ γάλακτι καὶ ζύψῳ καὶ τοῖς ἐξ ἑλῶν ἁπαλοῖς τεμνομένοις οἳ καὶ τὸ λινὸν ἐργαζόμενοι τὸ σχιστόν . Ὧν ἔνδεια, φησὶ, πάντων ἐκλελοιπότων τῶν ὑδάτων γενήσεται. Οἱ δὲ τὴν πρώτην ἐκδεδωκότες ἐξήγησιν, καὶ τοῦτον αὖθις ἀλληγοροῦσι τὸν τρόπον. Νόει ποταμὸν λέγοντες καὶ τὴν πάλαι παρ’ Αἰγυπτίοις φιλοσοφίαν ἀκμάζουσαν. Εἴρηται γὰρ, καὶ ἐπαιδεύθη Μωσῆς πάσῃ σοφίᾳ Αἰγυπτίων, ἧς λόγος ἔῤῥει πολύς. Οὗ μέρη καὶ ποταμοὶ καὶ διώρυχες τῶν καθ’ ἕκαστον παρ’ αὐτοῖς μαθημάτων οἱ λόγοι, ἐξ ὧν ἐφύοντο οὐκ ἐλαία καὶ ἄμπελος, οὐκ ἀναγκαῖον ἢ κάρπιμον οὐδὲ ἓν, κάλαμος δὲ καὶ ἄχι, καὶ πάπυρος . Ὁ δὲ δράκων, ὃν ἔπλασεν ἐμπαίζειν αὐτῷ, παρ’ Ἰὼβ λέγεται κοιτάζεσθαι παρὰ πάπυρον καὶ κάλαμον καὶ βούτομον. Καὶ Ἰεζεκιὴλ δὲ τὸν Φαραὼ κέκληκε δράκοντα·
δηλοῖ μάλιστα τὸ, στασιάσω καὶ συμβαλώ. Τοῦτο γάρ ἐστι τὸ ἔσονται μεμερισμένοι δύο ἐπὶ τρισὶ, καὶ τρεῖς ἐπὶ δυσίν. Διὸ καὶ ταραχθήσεται τὸ Πνεῦμα τῶν Αἰγυπτίων, φησί, κατά Σύμμαχον δὲ ῥαγήσε ται, σχισθήσεται δὲ κατὰ Θεοδοτίωνα. Κατὰ δὲ Ακύλαν πλαδαρωθήσεται. "Α δὴ πάντα ἐπὶ προκοπῇ τῶν Αἰγυπτίων γενήσεται, διασκεδαννυμένης τῆς δεισιδαίμονος ἐκείνων βουλῆς, ὅτε καὶ ἀποροῦντες κατὰ τὸ σύνηθες αὐτοῖς ἐπὶ χρησμοὺς καὶ μαντείας διαφόρους τραπήσονται. Ἐκ γῆς δὲ φωνοῦντας τοὺς νεκρομάντεις φησίν. Εγγαστριμύθους δὲ, τοὺς ἐκ τῆς αὐτῶν καρδίας, ἢ δαίμονος τοῦ ἐνοικοῦντος ἐρευ γομένους, ὥσπερ οὖν καὶ γνώστας, τους σπλαγχνο- σκοποῦντας ἐκάλεσεν. Μάλιστα δὲ ταύταις τῶν Ρω- μαίων αὐτοῖς ἐπιόντων εκέχρηντο. Τούτους γὰρ σκληροὺς ὡς ἀνικήτους, καὶ πρὸς πᾶσαν ἦταν ἀν- ενδότους καλεί. Δηλοῖ δὲ διὰ τούτων τῆς τῶν εἰδώλων καθαιρέσεως τὸν καιρὸν, τῆς τῶν Αἰγυπτίων βασι λείας ἐκβαλλομένης. Συνεισῆλθε γὰρ τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι καὶ ἡ τῶν ἐν Αἰγύπτῳ βασιλέων καθαί ρεσις· μᾶλλον δὲ καὶ αὐτῇ τῇ τοῦ Σωτῆρος γεννήσει ἐπὶ Αὐγούστου Καίσαρος γενομένη. Δυνατὸς γὰρ ὢν οὗτος βασιλεὺς τὴν Αἴγυπτον πρῶτος τοῖς Ῥωμαίοις ὑπέταξε. Μεθ᾿ ἂν ὁμοίως οἱ 'Ρωμαίων ἅπαντες κρα ταιοὶ βασιλεῖς κατεδουλοῦντο τὴν Αἴγυπτον, στρατιω τικοὺς αὐτοῖς ἐκπέμποντες ἄρχοντας. ἂν τὸ σκληρ ρὸν ἐδήλωσε Δανιήλ, σιδηρᾶν αὐτῶν τὴν βασιλείαν εἰπών. Καὶ θηρίον ἔχον οδόντας σιδηρούς, καὶ ἔνυχας σιδηροῦς. νόμος λυομένης Αιγύπτῳ τῆς ἐπὶ κακῷ συμφωνίας, δ Β οἷς ἐπιφέρεται· Καὶ πίονται ὕδωρ Αἰγύπτιοι τὸ γρ. Αιγύπτου. 23. ἴσ. λ. λέγεται. παρὰ θάλασσαν. Ανθ᾽ οὗ φησιν Ακύλας, Αναποθή σεται ὕδατα ἀπὸ θαλάσσης. Ὁ δὲ Σύμμαχος, Αφα νισθήσεται. Τροπικῶς δὲ θάλασσα, τὸ ταραχώδες πλῆθος τῶν Αἰγυπτίων· διὸ καὶ ἀνωτέρω τὰ πολλὰ ἔθνη, ὡς θάλασσαν ἔφη κυμαίνουσαν. Καὶ ἐν οἷς περὶ τοῦ ἐκ ρίξης Ἰεσσαὶ διελάμβανεν, ἔλεγε· καὶ ἐρημώ σει Κύριος τὴν θάλασσαν Αἰγύπτου. Ταύτης δὲ τὸ πλῆθος καὶ Ἱερεμίας ἀκρίσιν ἀπείκασε καὶ δρυμῷ, λέγων· « Εκκόψατε τὸν δρυμὸν αὐτῆς, λέγει Κύριος, ὅτι οὐ μὴ εἰκασθῇ, ὅτι πολὺ πληθυνεί ὑπὲρ ἀκρίδα, καὶ οὐκ ἔστιν αὐτοῖς ἀριθμός. » 'Η δὲ τοῦ ποταμοῦ ἔκλειψης, τῆς βασιλείας ἐστὶ σημαντική, ὡς καν τοῖς περὶ τοῦ ἐκ ρίζης ἔφασκεν Ἰεσσαὶ, καὶ ἐπιβα λεῖ Κύριος τὴν χεῖρα αὐτοῦ ἐπὶ τὸν ποταμὸν, καὶ τὰ ἑξῆς. Καὶ ἀλλαχοῦ δὲ εἴρηται, 'Ο δὲ ποταμὸς ἐκλεί ψει, καὶ ξηρανθήσεται πᾶσα συναγωγὴ ὕδατος. Μετὰ δὲ τὸν πρῶτον ποταμὸν, καὶ ἑτέρους ἐκλεί ψειν φησὶ καὶ τὰς διώρυγας, μετὰ τῆς βασιλείας καὶ τοὺς ἄρχοντας τοὺς κατὰ μέρος δηλῶν. Συν- αγωγὰς δὲ τὰς πολεμικὰς αὐτῶν δυνάμεις ἐκάλεσε. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ συνῳδὲ τούτοις φησί· Τάδε λέγει Κύριος· « Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπὶ σὲ Φαραὼ τὸν ἄρχοντα τὸν PROCOPII GAZI Grace appellata, quam dissipato malarum / voluntatum consensu in Ægypto abrogavit Domi- nus, ut excitandi, in se committendique verbis signi- Sicavit) Christianæ repugnabat. Hoc enim demum est, quos duos in tres, et tres in duos dividendos esse legimus. Ideo ergo Egyptiorum spiritum tur- batum iri (quod rumpendi quidem verbo Syuma- chus, dividendi autem Theodotio, Aquila vero laxandi extulerunt), affirmant. Quae certe omnia, dissipato religionis impiæ consilio, in Ægyptiorum utilitatem futura sunt, quo tempore in angustias redacti ad nullum non genus oraculorum et vati- ciniorum, sicut ipsis usitatum erat, convertentur. Vocal autem de terra loquentes, eos qui per mor- tuos vaticinantur; et ventriloquos, qui de suo corde vel inhabitantis in eo vel damonis opera loquu- tur: quales exsistunt et arioli ipsi, et qui ex visce- rum inspectione de futuris pronuntiant, quibus omnibus, eo præcipue tempore cum in Romano- run potestatem venerunt, utebantur. Appellat enim duros, tanquam invictum infractumque clade qualibet animum possiderent. Nec vero quo tem- pore idota peritura sint, reticuit, cum Ægyptiaci regni interitum notavit. Quo enim in Ægyptum tempore salutis ingressa est promulgatio, ab eo- dem quoque, si non ab ipso potius Salvatoris na- tali, Cesare Augusto imperante, regni coepit abro- gatio. Primus enim iste devictam Ægyptum impe- rio Romano adjecit, quam, qui postea secuti sunt imperatores, missis in regionem ducibus et copiis, sibi servire coegerunt. Nec vero illorum duritiem male significavit, cum ferreum imperium eorum, ferreisque unguibus et dentibus præditam feram nominavit 7. Sequitur deinde : Et bibunt aquam Ægyptii, c quod est juxta mare : quo loco Aquilas aquæ a mari absorbentur interpretatus est, Symmachus autem, exterminabuntur. Significatur vero per mare ipsa Ægyptiorum multitudo, quo pacto gentes multas antea, tanquam mare fluctibus agitatum dixit. Quo deinde loco de radice Jessæ disseruit, et mare Ægypti desertum se redditurum minitantem Domi- num introduxit. Hujus quoque amplitudinem et Jeremias ipse locustis et saltui comparavit, ubi ait: Succidite saltum ejus, dicit Dominus, quia non supputabitur, quia multiplicabit super locustam, et non est eis numerus 8. Ad quod desiturum fluvium dixit, de regno certe, non aliter quam antea (cum de radice Jessæ sermo esset) in ejus fluvios immissurum manum, cateraque alia, bo- D minum monuit, intellexit. Et mox etiam desiturum fluvium, omnemque aquæ congregationem aridam futuram adjecit. Quod autem cum principe fluvio et fossas etiam defecturas dixit, cum regno ipso el principes etiam sigillatim perituros demonstra- vit, ipsas quoque militares copias congregationis nomine significans. Neque sane ab istis discrepant Dan. ut et vul. Jerem. XLV), · VARIE LECTIONES.
PG 87:2149Ἵν’ οὖν ἐκλείπῃ ταῦτα, δράκων τε Αἰγύπτιος, καὶ ἡ τούτου φιλοσοφία, Κύριος εἰκότως τούτοις ἐπιδημεῖ, ταῦτα μὲν παύων τῇ παρουσίᾳ, ἀντιδοὺς δὲ ποτὸν καινῶν ὑδάτων σωτήριον, περὶ οὗ πρόσθεν ἐλέγετο, καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ’ εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου. Καὶ ἀντὶ ποταμοῦ ποταμὸν, οὗ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ὁρᾷς ὡς ἐπὶ ὠφελείᾳ ταῦτα τῶν Αἰγυπτίων θεσπίζεται; Διὸ κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα λέγεται τὸ, πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν . ὁ δὲ ποταμὸς ἐκλείψει . Μὴ ὑφεστῶτος γὰρ ὕδατος Αἰγυπτιακοῦ, μηδὲ ποτίμου τοῦ θαλαττίου τυγχάνοντος, καινὸν ὕδωρ αὐτοῖς ἐπαγγέλλεται. Ἀλλὰ γὰρ ἐκλειπόντων τῶν Αἰγυπτιακῶν ὑδάτων, οἱ θηραταὶ τῶν ἰχθύων, δηλαδὴ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν, πενθήσειν λέγονται τυγχάνοντες ἐναντίοι τοῖς, πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· Δεῦτε, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Ἐκεῖνοι γὰρ διὰ τῆς παρ’ αὐτοῖς φιλοσοφίας καὶ γοητείας, τὰς ψυχὰς ἐδελέαζον οἱονεὶ σαγήνῃ , ταῖς τῶν λόγων πλοκαῖς συλλαμβάνοντες. Ἐναντία δὲ ταύτῃ σαγήνῃ περὶ ἧς εἴρηται·
μέγαν, τὸν καθήμενον ἐν μέσῳ τῶν ποταμῶν αὐτοῦ. » Α Μεθ' & καί φησι· « Προσκολλήσω τοὺς ἰχθύας τοῦ ποτα μοῦ πρὸς πτέρυγάς σου. » Καὶ μεθ' ἕτερα· « Καὶ ἐκ- κενώσουσι πάντες τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πλησθήσεται ἡ γῆ τραυματιῶν. Καὶ δώσω τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν ἐρήμους. » Καὶ πάλιν· « Ἐκεράτι- ζες τοῖς ποταμοῖς σου, καὶ κατεπάτεις τους ποτα- μούς σου. » ή Καὶ Ἱερεμίας δέ φησι· « Τίς οὗτος ; ὡς ποταμός ἀναβήσεται, καὶ ὡς ποταμοί κυμαίνουσιν ὕδωρ. Ὕδατα Αἰγύπτου [ὡς ποταμὸς ἀναβήσεται). Δι' ὧν δηλοῦται τὰ πλήθη τῶν παρ' αὐτοῖς στρατευομένων, ὧν μέσων ἐγκαθήμενον τὸν δράκοντα • εἰκὸς ἦν μεγαλαυχεῖν. Ιχθύας δὲ τοὺς ὑποκειμένους τοῖς κατὰ μέρος νοήσομεν ἄρχουσιν. Ἐκεράτιζε δὲ τοῖς ὑπ' αὐτῷ στρατευομένοις οὓς ' καὶ καταπατεῖν αὐτ τὸν ἔφη τυραννικῶς δυναστεύοντα. Τροπικῶς γάρ φασιν ἀνάγκη ταῦτα νοεῖν, ὡς καὶ τὸ πρόσθεν ῥη- θὲν ἔθνος ἀνέλπιστον καὶ καταπεπατημένον, οὗ οἱ ποταμοὶ διήρπασαν τὴν γῆν. Εἰ μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις καὶ ἀνθρώπων ἀφανισμὸν ἐπῆγεν ἡ προφητεία, οὐ δὲν ἐλείπετο ζητεῖν. Ακόλουθον γὰρ ἦν καὶ τὰ ζῶα πᾶσι τοῖς ὕδασι συναπόλλυσθαι. Νῦν δὲ μετὰ τὴν τῶν ὑδάτων ἀπώλειαν, πολυπληθίας ἐσομένης κατ' Αίγυπτον μέμνηται, καὶ ὡς ἔσται θυσιαστήριον Κυ- ρίῳ, ἐν ᾧ θύσειν τοὺς Αἰγυπτίους [φησί]. Καὶ πῶς ἐγίνοντο ", εἰ τὸ ὕδωρ ἅπαν ἐξέλιπεν ; ὅθεν τροπικῶς νοητέον ταῦτα σημαίνοντα τῶν Αἰγυπτίων τὴν βασι- λείαν καὶ τὰ πλήθη τῆς μαχίμου δυνάμεως. "Αλλοι δὲ ῥητῶς τὰ προειρημένα νοοῦντές φασιν, ὡς Οὐασπασιανὸς τὴν Ἰουδαίαν ἐλὼν κατ' Αἰγυπτίων ἐστράτευσε. Καὶ Θεὸς αὐτῷ κατὰ πάντα ποιήσας, πᾶσαν ὑδάτων συναγωγὴν ἀπεξήρανεν, ὡς ὑδα- των ἐνδείᾳ, τοῖς παρ' αἰγιαλὸν ὀρύγμασιν πότιμον πῶς ὕδωρ Αἰγυπτίους ζητεῖν, δι' ὧν τὸ τῆς θαλάσσ σης διηθούμενον ὕδωρ ποτιμώτερον γίνεται. Τότε φασὶν εἰς Αἴγυπτον ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸ σωτηρίον κή ρυγμα διαγγέλλοντας. Τῶν δὲ τὴν Αἴγυπτον οἰκούν- των οἱ μὲν τὰ πεδία, οἱ δὲ τὰ ἔλη κεκλήρωνται, οί περ ἔλιοι καὶ βουκολοι διὰ πλῆθος τῶν παρ' αὐτοῖς γινομένων βοῶν ὀνομάζονται. Χρῶνται δὲ οὐ σίτῳ καὶ οἴνῳ τούτων ἀποροῦντες, ιχθύσι δὲ καὶ γάλακτι καὶ ζύψῳ ν καὶ τοῖς ἐξ ἑλῶν ἀπαλοῖς τεμνομένοις οἱ καὶ τὸ λινὸν ἐργαζόμενοι τὸ σχιστόν. "Ων εν- δεια, φησί, πάντων ἐκλελοιπότων τῶν ὑδάτων γενήσε- και Οἱ δὲ τὴν πρώτην ἐκδεδωκότες εξήγησιν, καὶ τοῦ τον αὖθις αλληγοροῦσι τὸν τρόπον. Νόει ποταμὸν λέγοντες καὶ τὴν πάλαι παρ' Αἰγυπτίοις φιλοσοφίαν ἀκμάζουσαν. Εἴρηται γάρ, καὶ ἐπαιδεύθη Μωσης πάσῃ σοφίᾳ Αίγυπτίων, ἧς λόγος Εβρει πολύς. Οὗ μέρη καὶ ποταμοὶ καὶ διώρυχες τῶν καθ᾿ ἕκαστον παρ' αὐτοῖς μαθημάτων οἱ λόγοι, ἐξ ὧν ἐφύοντο οὐκ γρ. ἄρχοντα. γρ. ώς. * γρ. γένοιτο, τ γρ. ζύθο. COMMENTARII IN ISAIAM. quæ in hac verba apud Ezechielen iegimus, B c D • Ecce ego contra te Pharao, princeps magne, qui cubus in medio fuminum tuorum '. Deinde adjicit : « Agglutinabo pisces fluvii alis tuis 10. Rursum post nonnulla : « Et stringent omnes gladios suos in Ægyptum, terraque vulneratis implebitur, et dabo fluvios corum desertos ". Et rursum Insultabas fluviis tuis, fluviosque tuos conculcabas". › Et apud Jeremiam : « Quis iste ? tanquam flu- vios ascendet, et tanquam fluvii inundant aquam. Aquæ Ægypti tanquam fluvius ascendent Quibus certe verbis militares copias innuit; qua- rum in medio cum princeps sederet, extulisse se, et superbisse par est. Pisces autem cum nominat, suis quosque ducibus subjectos milites intelligit, in quos ita insultasse significat, ut eos præ sævitia et crudelitate pedibus conculcare non dubitaverit. Tropice porro et ista, sicut illud prius : Gens inf- delis et conculcata, cujus fluvii terram diripuerunt, intelligi volunt. Si istis ergo et hominum interitum prophetia adjecisset, nihil amplius, quod postulares reliquisset. Sequebatur enim, ut cum aquis omni- bus et animalia etiam ipsa simul interirent. Nunc vero post aquarum interitum, magnæ etiam in Ægypto futura multitudinis, imo altaris etiam, in quo Domino sacra facturi sint, meminit. Verum qui fiat, si aqua omnis deficiat ? Hinc ergo Ægyp- tiorum imperium et bellici exercitus amplitudinem tropice ista nobis innuere arbitramur. Alii plane ad Vespasiani tempora referri arbitrantur, quibus armis Ægyptum occupavit : cui quidem ita per omnia favit Dominus, ut omni dessiccata aquarum congregatione, propter earum penuriam, fossas ipso in littore, in quas marinæ receptæ mora ali- qua potui aptiores evaderent, Ægyptios conficere, itaque aquam quærere necesse fuerit; eoque maxi- me tempore salutaris nuntii præcones in Ægyp- tum penetrasse. Quia vero eorum, qui in Ægypto degunt, agros quidem alii, alii autem paludes in- colunt, ob id palustres alios, alios autem armenta- rios, a boum, quibus abundant, copia, nominari. Neque vero pane et vino, qui illis careant, sed piscibus, lacteque, et aptlo, caterisque tenellis aliis quibuscumque possunt, per paludes in cibum refectis, vesci, linumque fssile operari : quorum omnium, deficientibus aquis, summam fore penuriam significat. Verum qui primam attulerunt explicationem, et istum rursus allegoriae sensum proponunt. Intellige, aiunt, fluvii nomine, veterem illam, quæ apud Ægyptios olim viguit, philosophandi rationem. Nan et Mosen ipsum universa Egyptiorum sapientia, fama apud omnes celebri, instructum fuisse legi- inus, cujus partes fluviornm et fossarum appella- • Ezech. xxix, 3. ibid. 4. t ibid. 10. Ezech. xxxn, 2. Jerein. xlvi, 7, 8. น VARIE LECTIONES. ·
ὁμοία ἐστὶν ἡ βασιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλαςσαν, καὶ συλλαβούσῃ ἀπὸ παντὸς γένους ἰχθύων. Τὸν λόγον τὸν περὶ τῆς βασιλείας τῆς παραβολῆς καὶ ἰχθύας τοὺς ἀνθρώπους ὑποδηλούσης. Πενθοῦσιν οὖν, ὡς μηκέτι διὰ τὸν παύσαντα Χριστὸν ἔχοντες ἐργασίαν, κατὰ τὸ, «Ἀπολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω.» Καὶ τοὺς ἐργαζομένους τὸ λίνον , οὐ τὸ στέῤῥον καὶ ἀῤῥαγὲς, ἀλλὰ τὸν λόγον τὸν διεῤῥωγότα καὶ ἐσχισμένον. Καὶ βύσσος δὲ τοῦ τῶν Αἰγυπτίων ἠρδεύετο ποταμοῦ . Οἱ τοίνυν τούτων ἐργάται στενάξουσιν, ὅτε μηκέτι αὐτοῖς πρὸς περιβολὴν, καὶ κόσμον τῆς παρ’ αὐτῶν σοφίας εὐπορεῖτο τὰ τούτων ὑφάσματα λόγοις τὸ ψεῦδος καλύπτουσιν ἀπατηλοῖς τε καὶ πιθανοῖς. Μεθ’ ὧν στενάξουσι καὶ οἱ τὸν νόθον οἶνον , οὐ τὸν ἐξ ἀμπέλου κατασκευάζοντες. Ὧν δὴ πάντων χορηγὸς ὁ Αἰγυπτιακός ἐστι ποταμὸς, οὗ ἀποτρέπων ἕτερος προφήτης φησί· Τί σοι καὶ τῇ γῇ Αἰγύπτου τοῦ πιεῖν ὕδωρ Γηών; Τὰ δὲ τούτων ἑξῆς περὶ ἀφανῶν ἀρχόντων προλέγεται, οἳ ταῖς περιφανέσι καὶ μεγίσταις ἐφέδρευον πόλεσι, τῇ τε Τάνει καὶ Μέμφει .
μέγαν, τὸν καθήμενον ἐν μέσῳ τῶν ποταμῶν αὐτοῦ. » Α Μεθ' & καί φησι· « Προσκολλήσω τοὺς ἰχθύας τοῦ ποτα μοῦ πρὸς πτέρυγάς σου. » Καὶ μεθ' ἕτερα· « Καὶ ἐκ- κενώσουσι πάντες τὰς μαχαίρας αὐτῶν εἰς Αἴγυπτον, καὶ πλησθήσεται ἡ γῆ τραυματιῶν. Καὶ δώσω τοὺς ποταμοὺς αὐτῶν ἐρήμους. » Καὶ πάλιν· « Ἐκεράτι- ζες τοῖς ποταμοῖς σου, καὶ κατεπάτεις τους ποτα- μούς σου. » ή Καὶ Ἱερεμίας δέ φησι· « Τίς οὗτος ; ὡς ποταμός ἀναβήσεται, καὶ ὡς ποταμοί κυμαίνουσιν ὕδωρ. Ὕδατα Αἰγύπτου [ὡς ποταμὸς ἀναβήσεται). Δι' ὧν δηλοῦται τὰ πλήθη τῶν παρ' αὐτοῖς στρατευομένων, ὧν μέσων ἐγκαθήμενον τὸν δράκοντα • εἰκὸς ἦν μεγαλαυχεῖν. Ιχθύας δὲ τοὺς ὑποκειμένους τοῖς κατὰ μέρος νοήσομεν ἄρχουσιν. Ἐκεράτιζε δὲ τοῖς ὑπ' αὐτῷ στρατευομένοις οὓς ' καὶ καταπατεῖν αὐτ τὸν ἔφη τυραννικῶς δυναστεύοντα. Τροπικῶς γάρ φασιν ἀνάγκη ταῦτα νοεῖν, ὡς καὶ τὸ πρόσθεν ῥη- θὲν ἔθνος ἀνέλπιστον καὶ καταπεπατημένον, οὗ οἱ ποταμοὶ διήρπασαν τὴν γῆν. Εἰ μὲν οὖν ἐπὶ τούτοις καὶ ἀνθρώπων ἀφανισμὸν ἐπῆγεν ἡ προφητεία, οὐ δὲν ἐλείπετο ζητεῖν. Ακόλουθον γὰρ ἦν καὶ τὰ ζῶα πᾶσι τοῖς ὕδασι συναπόλλυσθαι. Νῦν δὲ μετὰ τὴν τῶν ὑδάτων ἀπώλειαν, πολυπληθίας ἐσομένης κατ' Αίγυπτον μέμνηται, καὶ ὡς ἔσται θυσιαστήριον Κυ- ρίῳ, ἐν ᾧ θύσειν τοὺς Αἰγυπτίους [φησί]. Καὶ πῶς ἐγίνοντο ", εἰ τὸ ὕδωρ ἅπαν ἐξέλιπεν ; ὅθεν τροπικῶς νοητέον ταῦτα σημαίνοντα τῶν Αἰγυπτίων τὴν βασι- λείαν καὶ τὰ πλήθη τῆς μαχίμου δυνάμεως. "Αλλοι δὲ ῥητῶς τὰ προειρημένα νοοῦντές φασιν, ὡς Οὐασπασιανὸς τὴν Ἰουδαίαν ἐλὼν κατ' Αἰγυπτίων ἐστράτευσε. Καὶ Θεὸς αὐτῷ κατὰ πάντα ποιήσας, πᾶσαν ὑδάτων συναγωγὴν ἀπεξήρανεν, ὡς ὑδα- των ἐνδείᾳ, τοῖς παρ' αἰγιαλὸν ὀρύγμασιν πότιμον πῶς ὕδωρ Αἰγυπτίους ζητεῖν, δι' ὧν τὸ τῆς θαλάσσ σης διηθούμενον ὕδωρ ποτιμώτερον γίνεται. Τότε φασὶν εἰς Αἴγυπτον ἐλθεῖν καὶ τοὺς τὸ σωτηρίον κή ρυγμα διαγγέλλοντας. Τῶν δὲ τὴν Αἴγυπτον οἰκούν- των οἱ μὲν τὰ πεδία, οἱ δὲ τὰ ἔλη κεκλήρωνται, οί περ ἔλιοι καὶ βουκολοι διὰ πλῆθος τῶν παρ' αὐτοῖς γινομένων βοῶν ὀνομάζονται. Χρῶνται δὲ οὐ σίτῳ καὶ οἴνῳ τούτων ἀποροῦντες, ιχθύσι δὲ καὶ γάλακτι καὶ ζύψῳ ν καὶ τοῖς ἐξ ἑλῶν ἀπαλοῖς τεμνομένοις οἱ καὶ τὸ λινὸν ἐργαζόμενοι τὸ σχιστόν. "Ων εν- δεια, φησί, πάντων ἐκλελοιπότων τῶν ὑδάτων γενήσε- και Οἱ δὲ τὴν πρώτην ἐκδεδωκότες εξήγησιν, καὶ τοῦ τον αὖθις αλληγοροῦσι τὸν τρόπον. Νόει ποταμὸν λέγοντες καὶ τὴν πάλαι παρ' Αἰγυπτίοις φιλοσοφίαν ἀκμάζουσαν. Εἴρηται γάρ, καὶ ἐπαιδεύθη Μωσης πάσῃ σοφίᾳ Αίγυπτίων, ἧς λόγος Εβρει πολύς. Οὗ μέρη καὶ ποταμοὶ καὶ διώρυχες τῶν καθ᾿ ἕκαστον παρ' αὐτοῖς μαθημάτων οἱ λόγοι, ἐξ ὧν ἐφύοντο οὐκ γρ. ἄρχοντα. γρ. ώς. * γρ. γένοιτο, τ γρ. ζύθο. COMMENTARII IN ISAIAM. quæ in hac verba apud Ezechielen iegimus, B c D • Ecce ego contra te Pharao, princeps magne, qui cubus in medio fuminum tuorum '. Deinde adjicit : « Agglutinabo pisces fluvii alis tuis 10. Rursum post nonnulla : « Et stringent omnes gladios suos in Ægyptum, terraque vulneratis implebitur, et dabo fluvios corum desertos ". Et rursum Insultabas fluviis tuis, fluviosque tuos conculcabas". › Et apud Jeremiam : « Quis iste ? tanquam flu- vios ascendet, et tanquam fluvii inundant aquam. Aquæ Ægypti tanquam fluvius ascendent Quibus certe verbis militares copias innuit; qua- rum in medio cum princeps sederet, extulisse se, et superbisse par est. Pisces autem cum nominat, suis quosque ducibus subjectos milites intelligit, in quos ita insultasse significat, ut eos præ sævitia et crudelitate pedibus conculcare non dubitaverit. Tropice porro et ista, sicut illud prius : Gens inf- delis et conculcata, cujus fluvii terram diripuerunt, intelligi volunt. Si istis ergo et hominum interitum prophetia adjecisset, nihil amplius, quod postulares reliquisset. Sequebatur enim, ut cum aquis omni- bus et animalia etiam ipsa simul interirent. Nunc vero post aquarum interitum, magnæ etiam in Ægypto futura multitudinis, imo altaris etiam, in quo Domino sacra facturi sint, meminit. Verum qui fiat, si aqua omnis deficiat ? Hinc ergo Ægyp- tiorum imperium et bellici exercitus amplitudinem tropice ista nobis innuere arbitramur. Alii plane ad Vespasiani tempora referri arbitrantur, quibus armis Ægyptum occupavit : cui quidem ita per omnia favit Dominus, ut omni dessiccata aquarum congregatione, propter earum penuriam, fossas ipso in littore, in quas marinæ receptæ mora ali- qua potui aptiores evaderent, Ægyptios conficere, itaque aquam quærere necesse fuerit; eoque maxi- me tempore salutaris nuntii præcones in Ægyp- tum penetrasse. Quia vero eorum, qui in Ægypto degunt, agros quidem alii, alii autem paludes in- colunt, ob id palustres alios, alios autem armenta- rios, a boum, quibus abundant, copia, nominari. Neque vero pane et vino, qui illis careant, sed piscibus, lacteque, et aptlo, caterisque tenellis aliis quibuscumque possunt, per paludes in cibum refectis, vesci, linumque fssile operari : quorum omnium, deficientibus aquis, summam fore penuriam significat. Verum qui primam attulerunt explicationem, et istum rursus allegoriae sensum proponunt. Intellige, aiunt, fluvii nomine, veterem illam, quæ apud Ægyptios olim viguit, philosophandi rationem. Nan et Mosen ipsum universa Egyptiorum sapientia, fama apud omnes celebri, instructum fuisse legi- inus, cujus partes fluviornm et fossarum appella- • Ezech. xxix, 3. ibid. 4. t ibid. 10. Ezech. xxxn, 2. Jerein. xlvi, 7, 8. น VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2151Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔσονται οἱ Αἰγύπτιοι, ὡς γυναῖκες, ἐν φόβῳ, ἐν τρόμῳ, ἀπὸ προσώπου τῆς χειρὸς Κυρίου Σαβαὼθ, ἣν αὐτὸς ἐπιβαλεῖ αὐτοῖς. Καὶ ἔσται ἡ χώρα τῶν Ἰουδαίων τοῖς Αἰγυπτίοις εἰς φόβητρον. Πᾶς ὃς ἐὰν ὀνομάσῃ αὐτὴν αὐτοῖς, φοβηθήσονται διὰ τὴν βουλὴν ἣν βεβούλευται Κύριος ἐπ’ αὐτοὺς, κ.τ.λ. ... ἐν κρίσει τοὺς θλίβοντας μετερχόμενος. Τούτῳ γὰρ τῷ τρόπῳ καὶ γνώσονται τὸν Κύριον ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ, ὃν ἡμέραν ἐκάλεσε. Τινὲς δὲ πρὸς αὐτὴν ὅλως τὴν ἐπιδημίαν τὸν λόγον ἐξέλαβον. Τῆς γὰρ ἀνθρωπίνης φύσεως ὑπὸ τῶν δαιμόνων τυραννουμένης, φορτίῳ τε κακῶν συνεχομένης πολλῷ, ὡς αὐτοῦ βοῶντος τοῦ πράγματος, Θεὸς τὸ γένος ἠλέησεν. Οὕτω γὰρ λέγεται καὶ αἷμα τοῦ Ἄβελ βοᾷν, τὴν ἀτοπίαν τοῦ πράγματος βδελυξαμένου Θεοῦ. Πῶς γὰρ ἐκάλουν, φασὶν, ὃν ἠγνόουν τὸ πρότερον, ἀλλ’ ἢ δι’ ὧν ἔπασχον μόνον, ὅτε καὶ τὸν Λόγον αὐτοῖς ἐν ἀνθρωπείᾳ πέμπει μορφῇ; Καὶ σέσωκε κρίνων , τουτ’ ἔστι δικαίαν ἐπ’ αὐτοῖς ἐκφέρων τὴν κρίσιν, σειραῖς ζόφου τοὺς θλίβοντας παραδούς. Διό φησιν αὐτός· Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω.
Α ἐλαία καὶ ἄμπορος, οὐκ ἀναγκαῖον ἢ κάρπιμον οὐδὲ Β Ει ἓν, κάλαμος δὲ καὶ ἄχι, καὶ πάπυρος. Ὁ δὲ δρά κων, ὃν ἔπλασεν ἐμπαίζειν αὐτῷ, παρ' Ἰὼβ λέγεται κοιτάζεσθαι παρὰ πάπυρον καὶ κάλαμον καὶ μο τομον. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὸν Φαραὼ κέκληκε δράκοντα "Ιν' οὖν ἐκλείπῃ ταῦτα, δράκων τε Αἰγύπτιος, καὶ ἡ τούτου φιλοσοφία, Κύριος εἰκότως τούτοις ἐπισ δημεῖ, ταῦτα μὲν παύων τῇ παρουσίᾳ, ἀντιδοὺς δὲ ποτὸν καινῶν ὑδάτων σωτήριον, περὶ οὗ πρόσθεν ἐλέγετο, καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου. Καὶ ἀντὶ ποταμοῦ ποτα μόν, οὗ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ορᾷς ὡς ἐπὶ ὠφελείᾳ ταῦτα τῶν Αἰγυπτίων θεσπίζεται; Διὸ κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα λέγεται τὸ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. 'Ο δὲ ποταμὸς ἐκλείψει. Μὴ ὑφεστῶτος γὰρ ὕδατος Αἰγυπτιακού, μηδὲ ποτίμου τοῦ θαλαττίου τυγχά νοντος, καινὸν ὕδωρ αὐτοῖς ἐπαγγέλλεται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐκλειπόντων τῶν Αἰγυπτιακῶν ὑδάτων, οἱ θηραταὶ τῶν ἰχθύων, δηλαδὴ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν, πενθήσει λέγονται τυγχάνοντες ἐναντίοι τοῖς, πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· Δεῦτε, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Ἐκεῖ οι γὰρ διὰ τῆς παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίας και γοητείας, τὰς ψυχὰς ἐδελέαζον οἱονεὶ σαγήνῃ, ταῖς τῶν λόγων πλοκαῖς συλλαμβάνοντες. Εναντία δὲ ταύτῃ σαγήνῃ περὶ ἧς εἴρηται· ὁμοία ἐστὶν ἡ βα- σιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλας- σαν, καὶ συλλαβούσῃ ἀπὸ παντὸς γένους ἰχθύων. Τὸν λόγον τὸν περὶ τῆς βασιλείας τῆς παραβολῆς καὶ ιχθύας τοὺς ἀνθρώπους ὑποδηλούσης. Πενθούσιν οὖν, ὡς μηκέτι διὰ τὸν παύσαντα Χριστὸν ἔχοντες εργασίαν, κατὰ τὸ, ο Απολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω. Καὶ * τοὺς ἐς γαζομένους τὸ λίνον, οὐ τὸ στέῤῥον καὶ ἀῤῥαγές, ἀλλὰ τὸν λόγον τὸν διεῤῥωγότα καὶ ἐσχισμένον. Καὶ βύσσος δὲ τοῦ τῶν Αἰγυπτίων ἠρδεύετο ποτα μοῦς. Οἱ τοίνυν τούτων ἐργάται στενάξουσιν, ὅτε μηκέτι αὐτοῖς πρὸς περιβολὴν, καὶ κόσμον τῆς παρ' αὐτῶν σοφίας εὐπορεῖτο τὰ τούτων ὑφάσματα λό- γοις τὸ ψεῦδος καλύπτουσιν ἀπατηλοῖς τε καὶ πιθα νοῖς. Μεθ' ὧν στενάξουσι καὶ οἱ τὸν νόθον οἶνον, οὐ τὸν ἐξ ἀμπέλου κατασκευάζοντες. "Ον δὴ πάνω των χορηγὸς ὁ Αἰγυπτιακός έστι ποταμὸς, οὗ ἀπο- τρέπων ἕτερος προφήτης φησι· Τί σοι καὶ τῇ γῇ Αἰγύπτου τοῦ πιεῖν ὕδωρ Γηών ; Τὰ δὲ τούτων ἑξῆς περὶ ἀφανῶν ἀρχόντων προλέγεται, οἳ ταῖς περι- φανέσι καὶ μεγίσταις ἐφέδρευον πόλεσι, τῇ τε Τάνει καὶ Μέμφει. [ις' κε'.] Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔπονται οἱ Αἰγύπτιοι ὡς γυναῖκες, ἐν φόβῳ, ἐν τρόμῳ, ἀπὸ προσώπου τῆς χειρός Κύριου Σαβαώθ, ἣν αὐτὲς ἐπιβαλεῖ αὐτοῖς. Καὶ ἔσται ἡ χώρα τῶν Ἰουδαίων τοῖς Αἰγυπτίοις 1ν. 19. αἰσχύνη λήψεται. γ γρ. τῷ τῶν Αἰγυπτίων ἡρδεύετο ποταμό. PROCOPII GAZÆI utiliumve tione designate, ipsi sunt, qui de singulis discipli· mis apud eos habentur libri ; ex quibus nec olea, nec vitis, nec rerum necessariarum quidquam, sed calamus tantum, juncusque et pupy- rus producantur. Dicitur et draco, quem fecit, ut illa teret ei, apud Jebum ', juxta papyrum, et ca- Lamum, et betonium, cubile suum ponere. Vocavit vero et Ezechiel Pharaonem draconis nomine. Me- rio igitur ut apud istos draco ille Egyptius, ejus. que cesset philosophia, peregrinatur Dominus, qui illa præsentia sua tollit, in eorumque locum recen- tiuni aquarum salutarem polum (quo de prius in- tellexit, cum hausturos aquas de fontibus Salvato- ris dixit et pro fumine lumen, cujus impetus civitatem Dei lætificet, reponere consuevit. Vides ergo ut in Ægyptiorum utilitatem ista prædicentur? Atque inde est, quod interpretes Septuaginta, et bibent Ægyptii aquam juxta mare: fluvius autem deficiel, reddiderunt. Quibus enim nihil Ægyptia- cæ aquæ supersit, cum sit ad potum marina inutilis, novum aliud aquæ genus annuntiatur. Sed enim cum Ægyptiacæ aquæ defecerint, tum illi demum lugebunt, quibus pisces, id est hominum animas, venari usitatum fuerat; quia illis plane repugnent, qui piscatores hominum ut fierent, a Domino vo- cali sunt 13. Sua enim illi philosophia et incanta- tione deceptas animas, verborum involucris, tan- quam retibus contraria ejus omnino sagenæ ratione, quæ in mare missa omne piscium genus amplecti- tur, regnumque calorum, et homines ipsos signi- c ficat 16, involvebant. Lugeant ergo qui eas artes sibi per Christi adventum ablatas esse vident, juxta il- Jud: Perdam sapientiam sapientium, et prudentiam prudentium destruam 17. » Et confusio appre- hendet eos, qui operantur linum, id est, qui non solidam et firmam, sed præfractam et minime co- haerentem rationem sequuntur. byssus deinde Egyptiorum fluvio irrigabatur. Lugebunt itaque rerum istarum opifices, quando non sibi amplius ad amictum, suæque sapientiæ ornatum, telas istas, quibus falsa verborum lenocinio, tanquam velis obtegere solebant, suppetere deprehendent. Cum his lugebunt et illi, qui adulterinum vinum, non quod ex vite nasci solet, effecerunt. Quæ certe omnia cum ab Ægypti fluvio suppeditari alius pro- D pheta cerneret, ita verbis avertere conatus est, cum ait : « Quid tibi cum Ægypti terra, ut bibas aquam Geon 18? . Quæ autem deinceps sequuntur, el principibus obscuris, qui magnis et illustribus predicunter. C VERS. 16-25. Die illa erunt Ægyptii tanquam mulieres in timore, et tremore, a facie manus Do- mini Sabaoth, quam ipse immittet. Et erit regio Ju- dæorum Ægyptiis in terrorem. Quicunque eam nɔ. civitatibus, Tani videlicet, et Memphi insidiabantur, Job XL, Jerem. 11, 18. seqq. $8 Matth. Matth. xill, VARIE LECTIONES. 47. Isa. xxxix, ; Cor. 1, 19. * 2.
Οὕτω Χριστὸς ἐδίκασε τυράννῳ καὶ κόσμῳ, εἵλκυσέν τε καὶ τοὺς Αἰγυπτίους πρὸς ἑαυτόν· ἀνθ’ ὧν χαριστηρίους θυσίας ἐκτελοῦσιν ἐπαγγελλόμενοι, μέχρι τε παντὸς τοῖς τῆς πίστεως ἐναθλοῦσιν ἀγῶσι κατὰ τό· «Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε.» Ἐπιστῆσαι δὲ τὸν νοῦν ἀναγκαῖον, ὡς καινοῦ νόμου καὶ Καινῆς Διαθήκης παρίστησιν ὁ λόγος εἰςαγωγήν. Μωσέως γὰρ ἀπαγορεύσαντος ἐκτὸς, Ἱερουσαλὴμ μὴ δεῖν γενέσθαι θυσιαστήριον , καὶ τὴν τοῦ Λευὶ̈ μόνην ἱερατεύειν φυλὴν ἐπιτάξαντος, πῶς ἡ προφητεία θυσιαστήριον ἐν Αἰγύπτῳ καθίστησιν, ἱερέας τε Θεοῦ τοὺς Αἰγυπτίους γενέσθαι φησί; Κατὰ δὲ τὸν Ἀπόστολον, μετατιθεμένης ἱερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. Μετὰ δὲ τὰ εἰρημένα φησὶν ὁ προφήτης· Καὶ πατάξει Κύριος τοὺς Αἰγυπτίους πληγῆ, καὶ ἰάσεται αὐτούς . «Ὃν γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει. Μαστιγοῖ δὲ πάντα υἱὸν ὃν παραδέχεται.» Πληγὴν οὖν ἐπάγει τοῖς Αἰγυπτίοις , ὅτ’ ἂν τύχωσι τούτου δεόμενοι, μὴ μηκύνων αὐτοῦ τὴν ὀργήν. Τινὲς δέ φασιν ὡς πληγὴν καλεῖ τὴν ὑπὸ Ῥωμαίοις δουλείαν, δι’ ἧς αὐτοὺς ἰάσατο, πάροδον εἰς αὐτοὺς παρασχὼν τῷ σωτηρίῳ κηρύγματι.
Α ἐλαία καὶ ἄμπορος, οὐκ ἀναγκαῖον ἢ κάρπιμον οὐδὲ Β Ει ἓν, κάλαμος δὲ καὶ ἄχι, καὶ πάπυρος. Ὁ δὲ δρά κων, ὃν ἔπλασεν ἐμπαίζειν αὐτῷ, παρ' Ἰὼβ λέγεται κοιτάζεσθαι παρὰ πάπυρον καὶ κάλαμον καὶ μο τομον. Καὶ Ἰεζεκιήλ δὲ τὸν Φαραὼ κέκληκε δράκοντα "Ιν' οὖν ἐκλείπῃ ταῦτα, δράκων τε Αἰγύπτιος, καὶ ἡ τούτου φιλοσοφία, Κύριος εἰκότως τούτοις ἐπισ δημεῖ, ταῦτα μὲν παύων τῇ παρουσίᾳ, ἀντιδοὺς δὲ ποτὸν καινῶν ὑδάτων σωτήριον, περὶ οὗ πρόσθεν ἐλέγετο, καὶ ἀντλήσετε ὕδωρ μετ' εὐφροσύνης ἐκ τῶν πηγῶν τοῦ σωτηρίου. Καὶ ἀντὶ ποταμοῦ ποτα μόν, οὗ τὰ ὁρμήματα εὐφραίνουσι τὴν πόλιν τοῦ Θεοῦ. Ορᾷς ὡς ἐπὶ ὠφελείᾳ ταῦτα τῶν Αἰγυπτίων θεσπίζεται; Διὸ κατὰ τοὺς ἑβδομήκοντα λέγεται τὸ πίονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸ ὕδωρ τὸ παρὰ θάλασσαν. 'Ο δὲ ποταμὸς ἐκλείψει. Μὴ ὑφεστῶτος γὰρ ὕδατος Αἰγυπτιακού, μηδὲ ποτίμου τοῦ θαλαττίου τυγχά νοντος, καινὸν ὕδωρ αὐτοῖς ἐπαγγέλλεται. ᾿Αλλὰ γὰρ ἐκλειπόντων τῶν Αἰγυπτιακῶν ὑδάτων, οἱ θηραταὶ τῶν ἰχθύων, δηλαδὴ τῶν ἀνθρωπίνων ψυχῶν, πενθήσει λέγονται τυγχάνοντες ἐναντίοι τοῖς, πρὸς οὓς ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· Δεῦτε, καὶ ποιήσω ὑμᾶς ἁλιεῖς ἀνθρώπων. Ἐκεῖ οι γὰρ διὰ τῆς παρ' αὐτοῖς φιλοσοφίας και γοητείας, τὰς ψυχὰς ἐδελέαζον οἱονεὶ σαγήνῃ, ταῖς τῶν λόγων πλοκαῖς συλλαμβάνοντες. Εναντία δὲ ταύτῃ σαγήνῃ περὶ ἧς εἴρηται· ὁμοία ἐστὶν ἡ βα- σιλεία τῶν οὐρανῶν σαγήνῃ βληθείσῃ εἰς τὴν θάλας- σαν, καὶ συλλαβούσῃ ἀπὸ παντὸς γένους ἰχθύων. Τὸν λόγον τὸν περὶ τῆς βασιλείας τῆς παραβολῆς καὶ ιχθύας τοὺς ἀνθρώπους ὑποδηλούσης. Πενθούσιν οὖν, ὡς μηκέτι διὰ τὸν παύσαντα Χριστὸν ἔχοντες εργασίαν, κατὰ τὸ, ο Απολῶ τὴν σοφίαν τῶν σοφῶν, καὶ τὴν σύνεσιν τῶν συνετῶν ἀθετήσω. Καὶ * τοὺς ἐς γαζομένους τὸ λίνον, οὐ τὸ στέῤῥον καὶ ἀῤῥαγές, ἀλλὰ τὸν λόγον τὸν διεῤῥωγότα καὶ ἐσχισμένον. Καὶ βύσσος δὲ τοῦ τῶν Αἰγυπτίων ἠρδεύετο ποτα μοῦς. Οἱ τοίνυν τούτων ἐργάται στενάξουσιν, ὅτε μηκέτι αὐτοῖς πρὸς περιβολὴν, καὶ κόσμον τῆς παρ' αὐτῶν σοφίας εὐπορεῖτο τὰ τούτων ὑφάσματα λό- γοις τὸ ψεῦδος καλύπτουσιν ἀπατηλοῖς τε καὶ πιθα νοῖς. Μεθ' ὧν στενάξουσι καὶ οἱ τὸν νόθον οἶνον, οὐ τὸν ἐξ ἀμπέλου κατασκευάζοντες. "Ον δὴ πάνω των χορηγὸς ὁ Αἰγυπτιακός έστι ποταμὸς, οὗ ἀπο- τρέπων ἕτερος προφήτης φησι· Τί σοι καὶ τῇ γῇ Αἰγύπτου τοῦ πιεῖν ὕδωρ Γηών ; Τὰ δὲ τούτων ἑξῆς περὶ ἀφανῶν ἀρχόντων προλέγεται, οἳ ταῖς περι- φανέσι καὶ μεγίσταις ἐφέδρευον πόλεσι, τῇ τε Τάνει καὶ Μέμφει. [ις' κε'.] Τῇ δὲ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ ἔπονται οἱ Αἰγύπτιοι ὡς γυναῖκες, ἐν φόβῳ, ἐν τρόμῳ, ἀπὸ προσώπου τῆς χειρός Κύριου Σαβαώθ, ἣν αὐτὲς ἐπιβαλεῖ αὐτοῖς. Καὶ ἔσται ἡ χώρα τῶν Ἰουδαίων τοῖς Αἰγυπτίοις 1ν. 19. αἰσχύνη λήψεται. γ γρ. τῷ τῶν Αἰγυπτίων ἡρδεύετο ποταμό. PROCOPII GAZÆI utiliumve tione designate, ipsi sunt, qui de singulis discipli· mis apud eos habentur libri ; ex quibus nec olea, nec vitis, nec rerum necessariarum quidquam, sed calamus tantum, juncusque et pupy- rus producantur. Dicitur et draco, quem fecit, ut illa teret ei, apud Jebum ', juxta papyrum, et ca- Lamum, et betonium, cubile suum ponere. Vocavit vero et Ezechiel Pharaonem draconis nomine. Me- rio igitur ut apud istos draco ille Egyptius, ejus. que cesset philosophia, peregrinatur Dominus, qui illa præsentia sua tollit, in eorumque locum recen- tiuni aquarum salutarem polum (quo de prius in- tellexit, cum hausturos aquas de fontibus Salvato- ris dixit et pro fumine lumen, cujus impetus civitatem Dei lætificet, reponere consuevit. Vides ergo ut in Ægyptiorum utilitatem ista prædicentur? Atque inde est, quod interpretes Septuaginta, et bibent Ægyptii aquam juxta mare: fluvius autem deficiel, reddiderunt. Quibus enim nihil Ægyptia- cæ aquæ supersit, cum sit ad potum marina inutilis, novum aliud aquæ genus annuntiatur. Sed enim cum Ægyptiacæ aquæ defecerint, tum illi demum lugebunt, quibus pisces, id est hominum animas, venari usitatum fuerat; quia illis plane repugnent, qui piscatores hominum ut fierent, a Domino vo- cali sunt 13. Sua enim illi philosophia et incanta- tione deceptas animas, verborum involucris, tan- quam retibus contraria ejus omnino sagenæ ratione, quæ in mare missa omne piscium genus amplecti- tur, regnumque calorum, et homines ipsos signi- c ficat 16, involvebant. Lugeant ergo qui eas artes sibi per Christi adventum ablatas esse vident, juxta il- Jud: Perdam sapientiam sapientium, et prudentiam prudentium destruam 17. » Et confusio appre- hendet eos, qui operantur linum, id est, qui non solidam et firmam, sed præfractam et minime co- haerentem rationem sequuntur. byssus deinde Egyptiorum fluvio irrigabatur. Lugebunt itaque rerum istarum opifices, quando non sibi amplius ad amictum, suæque sapientiæ ornatum, telas istas, quibus falsa verborum lenocinio, tanquam velis obtegere solebant, suppetere deprehendent. Cum his lugebunt et illi, qui adulterinum vinum, non quod ex vite nasci solet, effecerunt. Quæ certe omnia cum ab Ægypti fluvio suppeditari alius pro- D pheta cerneret, ita verbis avertere conatus est, cum ait : « Quid tibi cum Ægypti terra, ut bibas aquam Geon 18? . Quæ autem deinceps sequuntur, el principibus obscuris, qui magnis et illustribus predicunter. C VERS. 16-25. Die illa erunt Ægyptii tanquam mulieres in timore, et tremore, a facie manus Do- mini Sabaoth, quam ipse immittet. Et erit regio Ju- dæorum Ægyptiis in terrorem. Quicunque eam nɔ. civitatibus, Tani videlicet, et Memphi insidiabantur, Job XL, Jerem. 11, 18. seqq. $8 Matth. Matth. xill, VARIE LECTIONES. 47. Isa. xxxix, ; Cor. 1, 19. * 2.
PG 87:2153Πρότερον γὰρ οὐκ ἦν ἐπιφοιτᾷν ἀμίκτως διακειμένοις. Πλὴν ὠφελείᾳ, καὶ οὐ θυμῷ πληγὴν ἐπάγει Θεός. Ὅπερ εἰδότες οἱ προφῆταί φασι· «Παίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ.» Καὶ πάλιν· «Ἐν θλίψει μικρᾷ ἡ παιδεία σου ἡμῖν.» Καὶ τῇ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγῇ φησιν· Ἐν πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσαλήμ. Μεθ’ ἅ φησι· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ , κατὰ τὸν αὐτὸν δηλονότι καιρὸν, ἔσται ὁδὸς Ἀσσυρίοις πρὸς Αἰγυπτίους , οὔτω λέγων κατὰ τὴν παλαιὰν συνήθειαν, τούς τε Συρίαν καὶ Μεσοποταμίαν οἰκοῦντας, οἳ τοῖς Αἰγυπτίοις πολέμιοι διετέλεσαν, ὅτε πρὸ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς ἰδίοις βασιλεῦσιν ἐκέχρηντο· οὗτοι μὲν τοῖς ἀπὸ Ἀντιόχου, Πτολεμαίοις δὲ ἐκεῖνοι· μέσοι δὲ ὅντες Ἰουδαῖοι ὑπ’ ἀμφοτέρων ἀνὰ μέρος ἐβάλλοντο. Χριστὸς δὲ παραγενόμενος, ἡ πάντων εἰρήνη, οὐ μόνον τὰ ἐπίγεια τοῖς ἐπουρανίοις συνῆψεν· ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη πρὸς ἄλληλα. Καθὰ καὶ ταῦτα τὰ τρία δυσμενῶς διακείμενα, καὶ μιᾶς ἠξίωσεν εὐλογίας, ὡς μηκέτι τὸν Ἰσραὴλ κατεπαίρεσθαι λαὸν Θεοῦ χρηματίζοντα καὶ μόνον εὐλογημένον . Πάντες γὰρ εὐσέβειαν ἐδιδάχθησαν, καὶ τῆς πρὸς ἀλλήλους ἀγάπης ἀντέχεσθαι.
εἰς φόβητρον. Πᾶς ὃς ἐὰν ὀνομάσῃ αὐτὴν αὐτοῖς, φοβηθήσονται διὰ τὴν βουλὴν ἢν βεβούλευται Κύριος ἐπ' αὐτοὺς, κ. τ. λ. ἐν κρίσει τοὺς θλίβοντας μετερχόμε νος. Τούτῳ γὰρ τῷ τρόπῳ καὶ γνώσονται τὸν Κύ ριον ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ, ἐν ἡμέραν εκάλεσε. Τινὲς δὲ πρὸς αὐτὴν ὅλως τὴν ἐπιδημίαν τὸν λόγον ἐξέλαβον. Τῆς γὰρ ἀνθρωπίνης φύσεως ὑπὸ τῶν δαιμόνων τυραννουμένης, φορτίῳ τε κακῶν συνεχι μένης πολλῷ, ὡς αὐτοῦ βοῶντος τοῦ πράγματος, Θεὸς τὸ γένος ηλέησεν. Οὕτω γὰρ λέγεται καὶ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοᾷν, τὴν ἀτοπίαν τοῦ πράγματος βδελυ- ξαμένου Θεοῦ. Πῶς γὰρ ἐκάλουν, φασίν, ἂν ἡγνόουν τὸ πρότερον, ἀλλ' ἢ δι᾽ ὧν ἔπασχον μόνον, ὅτε καὶ τὸν λόγον αὐτοῖς ἐν ἀνθρωπείᾳ πέμπει μορφῇ ; Καὶ σέσωκε κρίνων, τοῦτ' ἔστι δικαίαν ἐπ' αὐτοῖς ἐκ- φέρων τὴν κρίσιν, σειραῖς ζόφου τοὺς θλίβοντα; παραδούς. Διό φησιν αὐτός· Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Οὕτω Χριστὸς ἐδίκασε τυράννῳ καὶ κόσμῳ, ελκυσέν τε καὶ τοὺς Αιγυπτίους πρὸς ἑαυτόν· ἀνθ' ὧν χαριστηρίους θυσίας ἐκτελοῦσιν ἐπαγγελλόμενοι, μέχρι τε παντὸς τοῖς τῆς πί στεως ἐναθλοῦσιν ἀγῶσι κατὰ τό· Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε. » Ἐπιστῆσαι δὲ τὸν νοῦν ἀναγκαῖον, ὡς καινοῦ να μου καὶ Καινῆς Διαθήκης παρίστησιν ὁ λόγος εἰσ αγωγήν. Μωσέως γὰρ ἀπαγορεύσαντος ἐκτὸς, Ἱερου- σαλὴμ μὴ δεῖν γενέσθαι θυσιαστήριον, καὶ τὴν τοῦ Λευῒ μένην ἱερατεύειν φυλὴν ἐπιτάξαντος, πῶς ἡ προφητεία θυσιαστήριον ἐν Αἰγύπτῳ καθίστησιν, ἱερέας τε Θεοῦ τοὺς Αἰγυπτίους γενέσθαι φησί ; Κατὰ δὲ τὸν ᾿Απόστολον, μετατιθεμένης ιερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. Μετὰ δὲ τὰ εἰρημένα φησὶν ὁ προφήτης· Καὶ πατάξει Κύ- γιος τοὺς Αἰγυπτίους πληγῇ, καὶ ἰάσεται αὐτούς. • "Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει. Μαστιγοῖ δὲ πάνω τα υἱὸν ὂν παραδέχεται. » Πληγήν οὖν ἐπάγει τοῖς Αἰγυπτίοις, ὅτ' ἂν τύχωσι τούτου δεόμενοι, μή μηκύνων αὐτοῦ τὴν ὀργήν. Τινὲς δέ φασιν ὡς πλη γὴν καλεῖ τὴν ὑπὸ Ῥωμαίοις δουλείαν, δι' ἧς αὐτ τοὺς ἰάτατο, πάροδον εἰς αὐτοὺς παρασχών τῷ σω τηρίῳ κηρύγματι. Πρότερον γὰρ οὐκ ἦν ἐπιφοιτάν ἀμίκτως διακειμένοις. Πλὴν ὠφελείᾳ, καὶ οὐ θυμῷ πληγὴν ἐπάγει Θεός. "Οπερ εἰδότες οἱ προφῆται φασι· ο Μαίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Καὶ πάλιν· « Ἐν θλίψει μικρᾷ ἡ παιδεία σου ἡμῖν. » Καὶ τῇ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή φησιν· Ἐν πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσα- λήμ. Μεθ' ά φησι· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, κατὰ τὸν αὐ- τὸν δηλονότι καιρὸν, ἔσται ὁδὸς Ἀσσυρίοις πρὸς Αἰγυπτίους, οὕτω λέγων κατὰ τὴν παλαιὰν συν ήθειαν, τούς τε Συρίαν και Μεσοποταμίαν οἰκοῦντας, οἱ τοῖς Αἰγυπτίοις πολέμιοι διετέλεσαν, ὅτε πρὸ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς ἰδίοις βασιλεῦσιν ἐκέχρηντο· 11. Ὁ COMMENTARII IN ISAIAM. A minaverit ipsis, esparescent propter consilium quod consuluit Dominus in eos, etc. B D in judicio supplicium de opprimentibus sumens. Hoc enim pacto, id est, ipso adictionis teinpore, quod diei nomine significavit, Donid agnoscent. Sunt autem nonnulli, qui ad ipsum omninò incarnationem locum referri existiment. Cum enìm in homines tyrannidem exercerent dæ- mones; malorumque onere gravissimo, ut rebus ipsis patuit, premerentur, eorum tandem misertus est Dominus. Ita siquidem et Abelis sanguis in- dignum facinus abominante Deo, clamare dicitur s Qui enim aiunt, cum iuvocassent, quem an- tea ignorabant; nisi iis tantum adducti, quæ misso in hominis forma Verbo passi sunt? El salvavit judicans ; id est, justa sententia tenebrarum cale- nis eos a quibus opprimebantur, tradidit. Atque hoc est, quod jam adesse mundi hujus judicium, jamque ejusdem principem foras expulsum iri dixit". Sic igitur tyrannum et mundum Christus judicavit ; sic denique Ægyptios omnes ad se ipse pertraxit. In quorum memoriam premissis gratiarum hostiis, fideique in perpetuum certaminibus defuncti (juxta illud, quo vovere, volaque persolvere monetur 3) certanien ineunt. Gen. 17, 10. * Joan. x1, 31. *¹ Psal. Lxxv, 12. sa. xxvi. 16. PATROL. GR. LXXXVII. Est vero hic mente diligenter attendere neces- sarium, nobis bic novæ legis Novique Testamenti rudimenta proponi. Qui enim Mosis lege nonnisi intra Hierosolyma altare erigi, nullamque tribum aliam, præter Leviticam sacerdotio fungi caveute, in Ægypto jam altare excitatum iri, futuro:que sacerdotes Ægyptios affirmat prophetia? Atqui au- ctore Apostolo, mutato sacerdotio, et legis mutatio fiat necesse est ". Adjicit vero ad superiora pro- pheta, his verbis: Et percutiel Dominus Ægyptios plaga, et sanabit eos. Quem enim diligit, castigat, el quemcunque verberibus cædit, in filium ample- clitur s. Plagam ergo in Egyptios, qua maxime opus habere videbantur, inducit ; neque iram suam protrahit. Sunt porro qui plaga nomine, quam passi sunt a Romanis servitutem intelligant, per quam in eɔ sunt sanati, quod hac via salutis sit ad cos delatus nuntius. Neque enim ad eos antea pervenire poterat, qui ab hominum reliquorum consuetudine abhorrerent. Sed utilitatis ergo, non ir.e indulgens inducit plagam Dominus. Quod qui- dem cum minime a prophetis ignoraretur, ita eni compellant : c Domine, castiga uos, verumn in judicio, et non in ira ”, › Et rursus : « In afflictione parva tua nobis castigatio s > Deinde, converso ad Judæorum Synagogam sermone: In labore et ver- beribus castigaberis, Jerusalem. Addit postea : Die illa, illo videlicet tempore, erit via Assyrias ad Ægyptios; ita veteri et usitata consuetudine eos significans, qui Syriam et Mesopotamiam inco- ** Jerem .xxx, ** Hebr. vi, 12. • »Hebr. XII, 6,
Τὰς γὰρ μαχαίρας εἰς ζιβύνας συγκόψαντες, ταύτας ἐπ’ ἀλλήλους οὐκ αἴρουσιν ὑπὸ ζυγὸν ἕνα γεγονότες, πνευματικῶς μὲν Θεοῦ, σωματικῶς δὲ Ῥωμαίων. Δουλεύουσι δὲ τοῖς Ἀσσυρίοις Αἰγύπτιοι τὴν τῆς ἀγάπης δουλείαν. Ἢ, ὥς φασί τινες, διὰ τὰ Ῥωμαϊκὰ Σύρων ἐν Αἰγύπτῳ στρατόπεδα, Σύρους τέ τινας ἀρχικῆς ἐξουσίας δυνάμει καταδουλουμένους αὐτούς. Ὁ μὲν οὗν εὐλογημένος ἐν Αἰγύπτῳ καὶ ἐν Ἀσσυρίοις λαὸς , διὰ τῆς τῶν Ἐκκλησιῶν ὁρᾶται πολυπληθίας, ὁ δὲ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ κατὰ τὸν τοῦ κηρύγματος ἤκμασε χρόνον. Ἀπαρχὴ γὰρ τῆς εἰς Χριστὸν ἐγένοντο πίστεως, ἐξ ὧν εὐαγγελισταὶ, καὶ μαθηταὶ, καὶ ἀπόστολοι· διὸ πάντες οἱ τῶν τριῶν ἐθνῶν ἐπὶ γῆς εὐλόγηνται . Ἀντὶ δὲ τοῦ, καὶ ἐν Ἀσσυρίοις, καὶ Ἀσσοὺρ ἐξέδωκαν οἱ λοιποὶ, ὡς ἂν μή τις τοὺς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Συρίᾳ νομίσειεν Ἰουδαίους, ἀλλ’ αὐτοὺς Αἰγυπτίους καὶ αὐτοὺς Ἀσσυρίους . Τὸ δὲ θαυμαστὸν, ὅτι ὁ πρωτότοκος ἐν τέκνοις τρίτος ὠνόμασται. Παροινήσας γὰρ εἰς Χριστὸν, κατόπιν τέθειται τῶν ἐθνῶν. Ὅτ’ ἂν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται.
εἰς φόβητρον. Πᾶς ὃς ἐὰν ὀνομάσῃ αὐτὴν αὐτοῖς, φοβηθήσονται διὰ τὴν βουλὴν ἢν βεβούλευται Κύριος ἐπ' αὐτοὺς, κ. τ. λ. ἐν κρίσει τοὺς θλίβοντας μετερχόμε νος. Τούτῳ γὰρ τῷ τρόπῳ καὶ γνώσονται τὸν Κύ ριον ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ, ἐν ἡμέραν εκάλεσε. Τινὲς δὲ πρὸς αὐτὴν ὅλως τὴν ἐπιδημίαν τὸν λόγον ἐξέλαβον. Τῆς γὰρ ἀνθρωπίνης φύσεως ὑπὸ τῶν δαιμόνων τυραννουμένης, φορτίῳ τε κακῶν συνεχι μένης πολλῷ, ὡς αὐτοῦ βοῶντος τοῦ πράγματος, Θεὸς τὸ γένος ηλέησεν. Οὕτω γὰρ λέγεται καὶ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοᾷν, τὴν ἀτοπίαν τοῦ πράγματος βδελυ- ξαμένου Θεοῦ. Πῶς γὰρ ἐκάλουν, φασίν, ἂν ἡγνόουν τὸ πρότερον, ἀλλ' ἢ δι᾽ ὧν ἔπασχον μόνον, ὅτε καὶ τὸν λόγον αὐτοῖς ἐν ἀνθρωπείᾳ πέμπει μορφῇ ; Καὶ σέσωκε κρίνων, τοῦτ' ἔστι δικαίαν ἐπ' αὐτοῖς ἐκ- φέρων τὴν κρίσιν, σειραῖς ζόφου τοὺς θλίβοντα; παραδούς. Διό φησιν αὐτός· Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Οὕτω Χριστὸς ἐδίκασε τυράννῳ καὶ κόσμῳ, ελκυσέν τε καὶ τοὺς Αιγυπτίους πρὸς ἑαυτόν· ἀνθ' ὧν χαριστηρίους θυσίας ἐκτελοῦσιν ἐπαγγελλόμενοι, μέχρι τε παντὸς τοῖς τῆς πί στεως ἐναθλοῦσιν ἀγῶσι κατὰ τό· Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε. » Ἐπιστῆσαι δὲ τὸν νοῦν ἀναγκαῖον, ὡς καινοῦ να μου καὶ Καινῆς Διαθήκης παρίστησιν ὁ λόγος εἰσ αγωγήν. Μωσέως γὰρ ἀπαγορεύσαντος ἐκτὸς, Ἱερου- σαλὴμ μὴ δεῖν γενέσθαι θυσιαστήριον, καὶ τὴν τοῦ Λευῒ μένην ἱερατεύειν φυλὴν ἐπιτάξαντος, πῶς ἡ προφητεία θυσιαστήριον ἐν Αἰγύπτῳ καθίστησιν, ἱερέας τε Θεοῦ τοὺς Αἰγυπτίους γενέσθαι φησί ; Κατὰ δὲ τὸν ᾿Απόστολον, μετατιθεμένης ιερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. Μετὰ δὲ τὰ εἰρημένα φησὶν ὁ προφήτης· Καὶ πατάξει Κύ- γιος τοὺς Αἰγυπτίους πληγῇ, καὶ ἰάσεται αὐτούς. • "Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει. Μαστιγοῖ δὲ πάνω τα υἱὸν ὂν παραδέχεται. » Πληγήν οὖν ἐπάγει τοῖς Αἰγυπτίοις, ὅτ' ἂν τύχωσι τούτου δεόμενοι, μή μηκύνων αὐτοῦ τὴν ὀργήν. Τινὲς δέ φασιν ὡς πλη γὴν καλεῖ τὴν ὑπὸ Ῥωμαίοις δουλείαν, δι' ἧς αὐτ τοὺς ἰάτατο, πάροδον εἰς αὐτοὺς παρασχών τῷ σω τηρίῳ κηρύγματι. Πρότερον γὰρ οὐκ ἦν ἐπιφοιτάν ἀμίκτως διακειμένοις. Πλὴν ὠφελείᾳ, καὶ οὐ θυμῷ πληγὴν ἐπάγει Θεός. "Οπερ εἰδότες οἱ προφῆται φασι· ο Μαίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Καὶ πάλιν· « Ἐν θλίψει μικρᾷ ἡ παιδεία σου ἡμῖν. » Καὶ τῇ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή φησιν· Ἐν πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσα- λήμ. Μεθ' ά φησι· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, κατὰ τὸν αὐ- τὸν δηλονότι καιρὸν, ἔσται ὁδὸς Ἀσσυρίοις πρὸς Αἰγυπτίους, οὕτω λέγων κατὰ τὴν παλαιὰν συν ήθειαν, τούς τε Συρίαν και Μεσοποταμίαν οἰκοῦντας, οἱ τοῖς Αἰγυπτίοις πολέμιοι διετέλεσαν, ὅτε πρὸ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς ἰδίοις βασιλεῦσιν ἐκέχρηντο· 11. Ὁ COMMENTARII IN ISAIAM. A minaverit ipsis, esparescent propter consilium quod consuluit Dominus in eos, etc. B D in judicio supplicium de opprimentibus sumens. Hoc enim pacto, id est, ipso adictionis teinpore, quod diei nomine significavit, Donid agnoscent. Sunt autem nonnulli, qui ad ipsum omninò incarnationem locum referri existiment. Cum enìm in homines tyrannidem exercerent dæ- mones; malorumque onere gravissimo, ut rebus ipsis patuit, premerentur, eorum tandem misertus est Dominus. Ita siquidem et Abelis sanguis in- dignum facinus abominante Deo, clamare dicitur s Qui enim aiunt, cum iuvocassent, quem an- tea ignorabant; nisi iis tantum adducti, quæ misso in hominis forma Verbo passi sunt? El salvavit judicans ; id est, justa sententia tenebrarum cale- nis eos a quibus opprimebantur, tradidit. Atque hoc est, quod jam adesse mundi hujus judicium, jamque ejusdem principem foras expulsum iri dixit". Sic igitur tyrannum et mundum Christus judicavit ; sic denique Ægyptios omnes ad se ipse pertraxit. In quorum memoriam premissis gratiarum hostiis, fideique in perpetuum certaminibus defuncti (juxta illud, quo vovere, volaque persolvere monetur 3) certanien ineunt. Gen. 17, 10. * Joan. x1, 31. *¹ Psal. Lxxv, 12. sa. xxvi. 16. PATROL. GR. LXXXVII. Est vero hic mente diligenter attendere neces- sarium, nobis bic novæ legis Novique Testamenti rudimenta proponi. Qui enim Mosis lege nonnisi intra Hierosolyma altare erigi, nullamque tribum aliam, præter Leviticam sacerdotio fungi caveute, in Ægypto jam altare excitatum iri, futuro:que sacerdotes Ægyptios affirmat prophetia? Atqui au- ctore Apostolo, mutato sacerdotio, et legis mutatio fiat necesse est ". Adjicit vero ad superiora pro- pheta, his verbis: Et percutiel Dominus Ægyptios plaga, et sanabit eos. Quem enim diligit, castigat, el quemcunque verberibus cædit, in filium ample- clitur s. Plagam ergo in Egyptios, qua maxime opus habere videbantur, inducit ; neque iram suam protrahit. Sunt porro qui plaga nomine, quam passi sunt a Romanis servitutem intelligant, per quam in eɔ sunt sanati, quod hac via salutis sit ad cos delatus nuntius. Neque enim ad eos antea pervenire poterat, qui ab hominum reliquorum consuetudine abhorrerent. Sed utilitatis ergo, non ir.e indulgens inducit plagam Dominus. Quod qui- dem cum minime a prophetis ignoraretur, ita eni compellant : c Domine, castiga uos, verumn in judicio, et non in ira ”, › Et rursus : « In afflictione parva tua nobis castigatio s > Deinde, converso ad Judæorum Synagogam sermone: In labore et ver- beribus castigaberis, Jerusalem. Addit postea : Die illa, illo videlicet tempore, erit via Assyrias ad Ægyptios; ita veteri et usitata consuetudine eos significans, qui Syriam et Mesopotamiam inco- ** Jerem .xxx, ** Hebr. vi, 12. • »Hebr. XII, 6,
PG 87:2154Γῆν δὲ τὴν εὐλογημένην ὑπὸ Κυρίου νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ μάλιστα τὴν ἐπουράνιον, ἣν οἱ πραεῖς κληρονομήσουσιν, ὅπου καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐπουράνιος, καὶ ὄρος Σιών· νοοῖτο δ’ ἂν Ἰσραὴλ καὶ ὁ Θεοφιλὴς τῶν ἁγίων χορὸς ἐκ τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους προεξεληλυθότων τοῦ βίου· διόπερ εἴρηται, καὶ ἡ κληρονομία μου Ἰςραήλ . Σχοίνισμα γὰρ κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραὴλ, καθὰ δὴ λέγει Μωσῆς. Ὁ δὲ προφήτης θαυμάζων, εἰ οἱ τῶν ἄλλων δεισιδαίμονες μᾶλλον Αἰγύπτιοι τὸν τῶν ἐχθρῶν Θεὸν Ἰουδαίων τιμήσουσιν, ἐμφατικώτατα λίαν, συνεχῶς τοῦτον, ἃ τὸ τῶν Αἰγυπτίων φησί· ποτὲ μέν· Ἔσονται Αἰγύπτιοι ὀμνύοντες τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ · ποτὲ δέ· Ἔσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αἰγυπτίων . Καὶ πάλιν· Ἔσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα Κύριος ἐν χώρᾳ Αἰγύπτου . Καὶ αὖθις· Ἔσται γνωστὸς Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις . Καὶ πάλιν· Γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον . Καὶ Συρίαν δὲ, ὡς ἔοικεν, ἐν ἐμφάσει παρέλαβεν, ἐν ᾗ φασι γνησίους προσκυνητὰς, καὶ ἀδελφὴν, καὶ γείτονα τῆς Αἰγυπτίων ἐπιτηδεύοντας ἄσκησιν. ΚΕΦΑΛ. Κ. α.
εἰς φόβητρον. Πᾶς ὃς ἐὰν ὀνομάσῃ αὐτὴν αὐτοῖς, φοβηθήσονται διὰ τὴν βουλὴν ἢν βεβούλευται Κύριος ἐπ' αὐτοὺς, κ. τ. λ. ἐν κρίσει τοὺς θλίβοντας μετερχόμε νος. Τούτῳ γὰρ τῷ τρόπῳ καὶ γνώσονται τὸν Κύ ριον ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ, ἐν ἡμέραν εκάλεσε. Τινὲς δὲ πρὸς αὐτὴν ὅλως τὴν ἐπιδημίαν τὸν λόγον ἐξέλαβον. Τῆς γὰρ ἀνθρωπίνης φύσεως ὑπὸ τῶν δαιμόνων τυραννουμένης, φορτίῳ τε κακῶν συνεχι μένης πολλῷ, ὡς αὐτοῦ βοῶντος τοῦ πράγματος, Θεὸς τὸ γένος ηλέησεν. Οὕτω γὰρ λέγεται καὶ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοᾷν, τὴν ἀτοπίαν τοῦ πράγματος βδελυ- ξαμένου Θεοῦ. Πῶς γὰρ ἐκάλουν, φασίν, ἂν ἡγνόουν τὸ πρότερον, ἀλλ' ἢ δι᾽ ὧν ἔπασχον μόνον, ὅτε καὶ τὸν λόγον αὐτοῖς ἐν ἀνθρωπείᾳ πέμπει μορφῇ ; Καὶ σέσωκε κρίνων, τοῦτ' ἔστι δικαίαν ἐπ' αὐτοῖς ἐκ- φέρων τὴν κρίσιν, σειραῖς ζόφου τοὺς θλίβοντα; παραδούς. Διό φησιν αὐτός· Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Οὕτω Χριστὸς ἐδίκασε τυράννῳ καὶ κόσμῳ, ελκυσέν τε καὶ τοὺς Αιγυπτίους πρὸς ἑαυτόν· ἀνθ' ὧν χαριστηρίους θυσίας ἐκτελοῦσιν ἐπαγγελλόμενοι, μέχρι τε παντὸς τοῖς τῆς πί στεως ἐναθλοῦσιν ἀγῶσι κατὰ τό· Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε. » Ἐπιστῆσαι δὲ τὸν νοῦν ἀναγκαῖον, ὡς καινοῦ να μου καὶ Καινῆς Διαθήκης παρίστησιν ὁ λόγος εἰσ αγωγήν. Μωσέως γὰρ ἀπαγορεύσαντος ἐκτὸς, Ἱερου- σαλὴμ μὴ δεῖν γενέσθαι θυσιαστήριον, καὶ τὴν τοῦ Λευῒ μένην ἱερατεύειν φυλὴν ἐπιτάξαντος, πῶς ἡ προφητεία θυσιαστήριον ἐν Αἰγύπτῳ καθίστησιν, ἱερέας τε Θεοῦ τοὺς Αἰγυπτίους γενέσθαι φησί ; Κατὰ δὲ τὸν ᾿Απόστολον, μετατιθεμένης ιερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. Μετὰ δὲ τὰ εἰρημένα φησὶν ὁ προφήτης· Καὶ πατάξει Κύ- γιος τοὺς Αἰγυπτίους πληγῇ, καὶ ἰάσεται αὐτούς. • "Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει. Μαστιγοῖ δὲ πάνω τα υἱὸν ὂν παραδέχεται. » Πληγήν οὖν ἐπάγει τοῖς Αἰγυπτίοις, ὅτ' ἂν τύχωσι τούτου δεόμενοι, μή μηκύνων αὐτοῦ τὴν ὀργήν. Τινὲς δέ φασιν ὡς πλη γὴν καλεῖ τὴν ὑπὸ Ῥωμαίοις δουλείαν, δι' ἧς αὐτ τοὺς ἰάτατο, πάροδον εἰς αὐτοὺς παρασχών τῷ σω τηρίῳ κηρύγματι. Πρότερον γὰρ οὐκ ἦν ἐπιφοιτάν ἀμίκτως διακειμένοις. Πλὴν ὠφελείᾳ, καὶ οὐ θυμῷ πληγὴν ἐπάγει Θεός. "Οπερ εἰδότες οἱ προφῆται φασι· ο Μαίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Καὶ πάλιν· « Ἐν θλίψει μικρᾷ ἡ παιδεία σου ἡμῖν. » Καὶ τῇ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή φησιν· Ἐν πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσα- λήμ. Μεθ' ά φησι· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, κατὰ τὸν αὐ- τὸν δηλονότι καιρὸν, ἔσται ὁδὸς Ἀσσυρίοις πρὸς Αἰγυπτίους, οὕτω λέγων κατὰ τὴν παλαιὰν συν ήθειαν, τούς τε Συρίαν και Μεσοποταμίαν οἰκοῦντας, οἱ τοῖς Αἰγυπτίοις πολέμιοι διετέλεσαν, ὅτε πρὸ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς ἰδίοις βασιλεῦσιν ἐκέχρηντο· 11. Ὁ COMMENTARII IN ISAIAM. A minaverit ipsis, esparescent propter consilium quod consuluit Dominus in eos, etc. B D in judicio supplicium de opprimentibus sumens. Hoc enim pacto, id est, ipso adictionis teinpore, quod diei nomine significavit, Donid agnoscent. Sunt autem nonnulli, qui ad ipsum omninò incarnationem locum referri existiment. Cum enìm in homines tyrannidem exercerent dæ- mones; malorumque onere gravissimo, ut rebus ipsis patuit, premerentur, eorum tandem misertus est Dominus. Ita siquidem et Abelis sanguis in- dignum facinus abominante Deo, clamare dicitur s Qui enim aiunt, cum iuvocassent, quem an- tea ignorabant; nisi iis tantum adducti, quæ misso in hominis forma Verbo passi sunt? El salvavit judicans ; id est, justa sententia tenebrarum cale- nis eos a quibus opprimebantur, tradidit. Atque hoc est, quod jam adesse mundi hujus judicium, jamque ejusdem principem foras expulsum iri dixit". Sic igitur tyrannum et mundum Christus judicavit ; sic denique Ægyptios omnes ad se ipse pertraxit. In quorum memoriam premissis gratiarum hostiis, fideique in perpetuum certaminibus defuncti (juxta illud, quo vovere, volaque persolvere monetur 3) certanien ineunt. Gen. 17, 10. * Joan. x1, 31. *¹ Psal. Lxxv, 12. sa. xxvi. 16. PATROL. GR. LXXXVII. Est vero hic mente diligenter attendere neces- sarium, nobis bic novæ legis Novique Testamenti rudimenta proponi. Qui enim Mosis lege nonnisi intra Hierosolyma altare erigi, nullamque tribum aliam, præter Leviticam sacerdotio fungi caveute, in Ægypto jam altare excitatum iri, futuro:que sacerdotes Ægyptios affirmat prophetia? Atqui au- ctore Apostolo, mutato sacerdotio, et legis mutatio fiat necesse est ". Adjicit vero ad superiora pro- pheta, his verbis: Et percutiel Dominus Ægyptios plaga, et sanabit eos. Quem enim diligit, castigat, el quemcunque verberibus cædit, in filium ample- clitur s. Plagam ergo in Egyptios, qua maxime opus habere videbantur, inducit ; neque iram suam protrahit. Sunt porro qui plaga nomine, quam passi sunt a Romanis servitutem intelligant, per quam in eɔ sunt sanati, quod hac via salutis sit ad cos delatus nuntius. Neque enim ad eos antea pervenire poterat, qui ab hominum reliquorum consuetudine abhorrerent. Sed utilitatis ergo, non ir.e indulgens inducit plagam Dominus. Quod qui- dem cum minime a prophetis ignoraretur, ita eni compellant : c Domine, castiga uos, verumn in judicio, et non in ira ”, › Et rursus : « In afflictione parva tua nobis castigatio s > Deinde, converso ad Judæorum Synagogam sermone: In labore et ver- beribus castigaberis, Jerusalem. Addit postea : Die illa, illo videlicet tempore, erit via Assyrias ad Ægyptios; ita veteri et usitata consuetudine eos significans, qui Syriam et Mesopotamiam inco- ** Jerem .xxx, ** Hebr. vi, 12. • »Hebr. XII, 6,
Τοῦ ἔτους οὗ εἰσῆλθε Τανάθαν εἰς Ἄζωτον, ἡνίκα ἐπεστάλη ὑπὸ Ἄρνα βασιλέως Ἀσσυρίων, καὶ ἐπολέμησε τὴν Ἄζωτον, καὶ κατελάβετο αὐτὴν, τότε ἐλάλησε Κύριος πρὸς Ἡσαί̈αν, λέγων· Πορεύου καὶ ἄφελε τὸν σάκκον ἀπὸ τῆς ὀσφύος σου, κ.τ.λ. Ἄλωσιν Αἰγυπτίων ὑπ’ Ἀσσυρίων προλέγει ὁ περὶ τῆς εἰρήνης αὐτῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων διαλαβών· Ἐροῦμεν οὖν, ὡς τὰ μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἐσόμενα διὰ τῶν ὅσον οὔπω μελλόντων πληροῦσθαι πιστοποιεῖ. Τὰ μὲν γὰρ εἰρημένα χρηστὰ, τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν ἀνέμενεν ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν εἰς Αἴγυπτον μέλλοντος. Τὰ δὲ νῦν ἐπ’ αὐτῶν τῶν τοῦ προφήτου χρόνων συμβέβηκεν. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις προλέγεται τῇ τῶν Αἰγυπτίων συμμαχίᾳ προσδοκῶσι διαφεύγειν τὴν ὑπ’ Ἀσσυρίων μέλλουσαν ἅλωσιν, οἳ καὶ δὴ πλησίον ἦσαν ἑλόντες τὴν Ἄζωτον τῆς Παλαιστίνης μεγίστην καὶ δυνατωτάτην πόλιν ὑπάρχουσαν, ὡς ἂν τοῖς ἐκ γειτόνων πτοηθέντες κακοῖς, πᾶσαν ἀνθρωπίνην ἀπογνόντες ῥοπὴν, ἐπιστραφέντες πρὸς Κύριον, τὰ μέλλοντα κερδάνωσι δυσχερῆ. Καί γ’ οὖν τις ἔφη προφήτης· «Καὶ ἦν Ἐφραὶ̈μ περιστερὰ ἄνους οὐκ ἔχουσα καρδίαν· »Αἴγυπτον ἐπεκαλεῖτο καὶ εἰς Ἀσσυρίους ἐπορεύθησαν.
εἰς φόβητρον. Πᾶς ὃς ἐὰν ὀνομάσῃ αὐτὴν αὐτοῖς, φοβηθήσονται διὰ τὴν βουλὴν ἢν βεβούλευται Κύριος ἐπ' αὐτοὺς, κ. τ. λ. ἐν κρίσει τοὺς θλίβοντας μετερχόμε νος. Τούτῳ γὰρ τῷ τρόπῳ καὶ γνώσονται τὸν Κύ ριον ἐν τῷ τῆς θλίψεως καιρῷ, ἐν ἡμέραν εκάλεσε. Τινὲς δὲ πρὸς αὐτὴν ὅλως τὴν ἐπιδημίαν τὸν λόγον ἐξέλαβον. Τῆς γὰρ ἀνθρωπίνης φύσεως ὑπὸ τῶν δαιμόνων τυραννουμένης, φορτίῳ τε κακῶν συνεχι μένης πολλῷ, ὡς αὐτοῦ βοῶντος τοῦ πράγματος, Θεὸς τὸ γένος ηλέησεν. Οὕτω γὰρ λέγεται καὶ αἷμα τοῦ ᾿Αβελ βοᾷν, τὴν ἀτοπίαν τοῦ πράγματος βδελυ- ξαμένου Θεοῦ. Πῶς γὰρ ἐκάλουν, φασίν, ἂν ἡγνόουν τὸ πρότερον, ἀλλ' ἢ δι᾽ ὧν ἔπασχον μόνον, ὅτε καὶ τὸν λόγον αὐτοῖς ἐν ἀνθρωπείᾳ πέμπει μορφῇ ; Καὶ σέσωκε κρίνων, τοῦτ' ἔστι δικαίαν ἐπ' αὐτοῖς ἐκ- φέρων τὴν κρίσιν, σειραῖς ζόφου τοὺς θλίβοντα; παραδούς. Διό φησιν αὐτός· Νῦν κρίσις ἐστὶν τοῦ κόσμου τούτου· νῦν ὁ ἄρχων τοῦ κόσμου τούτου ἐκβληθήσεται ἔξω. Οὕτω Χριστὸς ἐδίκασε τυράννῳ καὶ κόσμῳ, ελκυσέν τε καὶ τοὺς Αιγυπτίους πρὸς ἑαυτόν· ἀνθ' ὧν χαριστηρίους θυσίας ἐκτελοῦσιν ἐπαγγελλόμενοι, μέχρι τε παντὸς τοῖς τῆς πί στεως ἐναθλοῦσιν ἀγῶσι κατὰ τό· Εὔξασθε καὶ ἀπόδοτε. » Ἐπιστῆσαι δὲ τὸν νοῦν ἀναγκαῖον, ὡς καινοῦ να μου καὶ Καινῆς Διαθήκης παρίστησιν ὁ λόγος εἰσ αγωγήν. Μωσέως γὰρ ἀπαγορεύσαντος ἐκτὸς, Ἱερου- σαλὴμ μὴ δεῖν γενέσθαι θυσιαστήριον, καὶ τὴν τοῦ Λευῒ μένην ἱερατεύειν φυλὴν ἐπιτάξαντος, πῶς ἡ προφητεία θυσιαστήριον ἐν Αἰγύπτῳ καθίστησιν, ἱερέας τε Θεοῦ τοὺς Αἰγυπτίους γενέσθαι φησί ; Κατὰ δὲ τὸν ᾿Απόστολον, μετατιθεμένης ιερωσύνης, ἐξ ἀνάγκης καὶ νόμου μετάθεσις γίνεται. Μετὰ δὲ τὰ εἰρημένα φησὶν ὁ προφήτης· Καὶ πατάξει Κύ- γιος τοὺς Αἰγυπτίους πληγῇ, καὶ ἰάσεται αὐτούς. • "Ον γὰρ ἀγαπᾷ Κύριος, παιδεύει. Μαστιγοῖ δὲ πάνω τα υἱὸν ὂν παραδέχεται. » Πληγήν οὖν ἐπάγει τοῖς Αἰγυπτίοις, ὅτ' ἂν τύχωσι τούτου δεόμενοι, μή μηκύνων αὐτοῦ τὴν ὀργήν. Τινὲς δέ φασιν ὡς πλη γὴν καλεῖ τὴν ὑπὸ Ῥωμαίοις δουλείαν, δι' ἧς αὐτ τοὺς ἰάτατο, πάροδον εἰς αὐτοὺς παρασχών τῷ σω τηρίῳ κηρύγματι. Πρότερον γὰρ οὐκ ἦν ἐπιφοιτάν ἀμίκτως διακειμένοις. Πλὴν ὠφελείᾳ, καὶ οὐ θυμῷ πληγὴν ἐπάγει Θεός. "Οπερ εἰδότες οἱ προφῆται φασι· ο Μαίδευσον ἡμᾶς, Κύριε, πλὴν ἐν κρίσει, καὶ μὴ ἐν θυμῷ. » Καὶ πάλιν· « Ἐν θλίψει μικρᾷ ἡ παιδεία σου ἡμῖν. » Καὶ τῇ τῶν Ἰουδαίων Συναγωγή φησιν· Ἐν πόνῳ καὶ μάστιγι παιδευθήσῃ, Ἱερουσα- λήμ. Μεθ' ά φησι· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, κατὰ τὸν αὐ- τὸν δηλονότι καιρὸν, ἔσται ὁδὸς Ἀσσυρίοις πρὸς Αἰγυπτίους, οὕτω λέγων κατὰ τὴν παλαιὰν συν ήθειαν, τούς τε Συρίαν και Μεσοποταμίαν οἰκοῦντας, οἱ τοῖς Αἰγυπτίοις πολέμιοι διετέλεσαν, ὅτε πρὸ τῆς Ῥωμαίων ἀρχῆς ἰδίοις βασιλεῦσιν ἐκέχρηντο· 11. Ὁ COMMENTARII IN ISAIAM. A minaverit ipsis, esparescent propter consilium quod consuluit Dominus in eos, etc. B D in judicio supplicium de opprimentibus sumens. Hoc enim pacto, id est, ipso adictionis teinpore, quod diei nomine significavit, Donid agnoscent. Sunt autem nonnulli, qui ad ipsum omninò incarnationem locum referri existiment. Cum enìm in homines tyrannidem exercerent dæ- mones; malorumque onere gravissimo, ut rebus ipsis patuit, premerentur, eorum tandem misertus est Dominus. Ita siquidem et Abelis sanguis in- dignum facinus abominante Deo, clamare dicitur s Qui enim aiunt, cum iuvocassent, quem an- tea ignorabant; nisi iis tantum adducti, quæ misso in hominis forma Verbo passi sunt? El salvavit judicans ; id est, justa sententia tenebrarum cale- nis eos a quibus opprimebantur, tradidit. Atque hoc est, quod jam adesse mundi hujus judicium, jamque ejusdem principem foras expulsum iri dixit". Sic igitur tyrannum et mundum Christus judicavit ; sic denique Ægyptios omnes ad se ipse pertraxit. In quorum memoriam premissis gratiarum hostiis, fideique in perpetuum certaminibus defuncti (juxta illud, quo vovere, volaque persolvere monetur 3) certanien ineunt. Gen. 17, 10. * Joan. x1, 31. *¹ Psal. Lxxv, 12. sa. xxvi. 16. PATROL. GR. LXXXVII. Est vero hic mente diligenter attendere neces- sarium, nobis bic novæ legis Novique Testamenti rudimenta proponi. Qui enim Mosis lege nonnisi intra Hierosolyma altare erigi, nullamque tribum aliam, præter Leviticam sacerdotio fungi caveute, in Ægypto jam altare excitatum iri, futuro:que sacerdotes Ægyptios affirmat prophetia? Atqui au- ctore Apostolo, mutato sacerdotio, et legis mutatio fiat necesse est ". Adjicit vero ad superiora pro- pheta, his verbis: Et percutiel Dominus Ægyptios plaga, et sanabit eos. Quem enim diligit, castigat, el quemcunque verberibus cædit, in filium ample- clitur s. Plagam ergo in Egyptios, qua maxime opus habere videbantur, inducit ; neque iram suam protrahit. Sunt porro qui plaga nomine, quam passi sunt a Romanis servitutem intelligant, per quam in eɔ sunt sanati, quod hac via salutis sit ad cos delatus nuntius. Neque enim ad eos antea pervenire poterat, qui ab hominum reliquorum consuetudine abhorrerent. Sed utilitatis ergo, non ir.e indulgens inducit plagam Dominus. Quod qui- dem cum minime a prophetis ignoraretur, ita eni compellant : c Domine, castiga uos, verumn in judicio, et non in ira ”, › Et rursus : « In afflictione parva tua nobis castigatio s > Deinde, converso ad Judæorum Synagogam sermone: In labore et ver- beribus castigaberis, Jerusalem. Addit postea : Die illa, illo videlicet tempore, erit via Assyrias ad Ægyptios; ita veteri et usitata consuetudine eos significans, qui Syriam et Mesopotamiam inco- ** Jerem .xxx, ** Hebr. vi, 12. • »Hebr. XII, 6,
PG 87:2156Καὶ ὁ παρὼν δὲ προφήτης φησίν· «Οὐαὶ οἱ καταβαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ’ ἵπποις πεποιθότες καὶ ἐφ’ ἅρμασιν.» Τανάθαν δὲ στρατηγὸς τοῦ τῶν Ἀσσυρίων βασιλέως ὑπάρχων εἷλε τὴν Ἄζωτον . Τότε τοίνυν ὁ προφήτης ἑνὶ πρότερον χρώμενος ἱματίῳ τριχώδει τε καὶ παχεῖ δι’ ἄκραν φιλοσοφίαν, καὶ διὰ τὸ πενθεῖν τοὺς ἀσεβοῦντας ἐν Ἰσραὴλ, ἀποδύσασθαι καὶ τοῦτο προστάττεται, γυμνός τε καὶ ἀνυπόδετος περινοστεῖν Ἱερουσαλὴμ εἰς τύπον τῆς μελλούσης Αἰγυπτίοις αἰχμαλωσίας· τὸ γὰρ τῆς θέας παράδοξον, ψιλοῦ λόγου μᾶλλον ὑπῆρχε πιστότερον, ἐναργῶς τε φόβον εἰργάζετο, καὶ μάλιστα τοῖς εἰωθόσι προφητικῶν λόγων ὑπερορᾷν, καὶ τοῖς προφήταις λέγειν· Ἄλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν· ὡς ἂν ὁρῶντες τὴν ἀτοπίαν τοῦ σχήματος, αὐτοὶ τούτου τὴν αἰτίαν πυνθάνοιντο. Τὸν δὲ προφητικὸν θαυμάζειν ἄξιον βίον, περὶ ὧν φησιν ὁ θεῖος Ἀπόστολος· «Περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν.» Καὶ ὡς Θεῷ μὲν ἦσαν εὐπειθεῖς πᾶσαν δὲ ἀνθρωπίνην ὑπερενήχοντο δόξαν. Ὡς Ἰουδαῖοι δὲ τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐθάῤῥουν δυνάμει, οὕτω τὴν τῶν Αἰθιόπων Αἰγύπτιοι .
Α οὗτοι μὲν τοῖς ἀπὸ Ἀντιόχου, Πτολεμαίοις δὲ ἐκεῖνοι· μέσοι δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι ὑπ' ἀμφοτέρων ἀνὰ μέρος ἐβάλλοντο. Χριστὸς δὲ παραγενόμενος, ἡ πάντων εἰρήνη, οὐ μόνον τὰ ἐπίγεια τοῖς ἐπουρανίοις συν- ήψεν· ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη πρὸς ἄλληλα. Καθὰ καὶ ταῦτα τὰ τρία δυσμενῶς διακείμενα, καὶ μιᾶς ἠξίω σεν εὐλογίας, ὡς μηκέτι τὸν Ἰσραὴλ κατεπαίρεσθα: λαδι Θεοῦ χρηματίζοντα καὶ μόνον εὐλογημένον. Πάντες γὰρ εὐσέβειαν ἐδιδάχθησαν, καὶ κ τῆς πρὸς ἀλλήλους ἀγάπης ἀντέχεσθαι. Τὰς γὰρ μαχαίρας εἰς & ζιδύνας συγκόψαντες, ταύτας ἐπ᾽ ἀλλήλους οὐκ αἴρουσιν ὑπὸ ζυγὸν ἕνα γεγονότες, πνευματικῶς μὲν Θεοῦ, σωματικῶς δὲ Ῥωμαίων. ε ώς, αγρ. καί. γρ. ταῦτα περί. Δουλεύουσι δὲ τοῖς Ἀσσυρίοις Αἰγύπτιοι τὴν τῆς ἀγάπης δουλείαν. "Η, ὡς φασί τινες, διὰ τὰ Ρωμαϊκά Σύρων ἐν Αἰγύπτῳ στρατόπεδα, Σύρους τέ τινας ἀρχικῆς ἐξουσίας δυνάμει καταδουλουμέ νους αὐτούς. Ὁ μὲν οὖν εὐλογημένος ἐν Αἰγύπτῳ καὶ ἐν Ασσυρίοις λαὸς, διὰ τῆς τῶν Ἐκκλησιῶν ὁρᾶται πολυπληθίας, ὁ δὲ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ κατὰ τὸν τοῦ κηρύγματος ήκμασε χρόνον. Απαρχὴ γὰρ τῆς εἰς Χριστὸν ἐγένοντο πίστεως, ἐξ ὧν εὐαγγελισταί, καὶ μαθηταί, καὶ ἀπόστολοι διὸ πάντες οἱ τῶν τριῶν ἐθνῶν ἐπὶ γῆς εὐλόγηνται. Αντὶ δὲ τοῦ, καὶ ἐν Ασσυρίοις, καὶ Ασσούρ ἐξέδωκαν οἱ λοι- τοί, ὡς ἂν μή τις τοὺς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Συρίᾳ νο μίσειεν Ιουδαίους, ἀλλ' αὐτοὺς Αἰγυπτίους καὶ αὐ τους Ασσυρίους. Τὸ δὲ θαυμαστόν, ὅτι ὁ πρωτότο- κος ἐν τέκνοις τρίτος ὠνόμασται. Παροινήσας γὰρ εἰς Χριστὸν, κατόπιν τέθειται τῶν ἐθνῶν. Ὅτ᾽ ἂν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. Γῆν δὲ τὴν εὐλογημένην ὑπὸ Κυρίου νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ μάλιστα τὴν ἐπουράνιον, ἣν οἱ πραεῖς κληρονομήσουσιν, ὅπου καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐπουράνιος, καὶ ὄρος Σιών· νοοῖτο δ' ἂν Ἰσραὴλ καὶ ὁ Θεοφιλὴς τῶν ἁγίων χορὸς ἐκ τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους προεξεληλυθότων του βίου· διόπερ εἴρηται, καὶ ἡ κληρονομία μου Ἰσ ραήλ. Σχοίνισμα γὰρ κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ, καθὰ δὴ λέγει Μωσῆς. Ὁ δὲ προφήτης θαυμάζων, εἰ οἱ τῶν ἄλλων δεισιδαίμονες μᾶλλον Αἰγύπτιοι τὸν τῶν ἐχθρῶν Θεὸν Ἰουδαίων τιμήσουσιν, εμφατικώς τατα λίαν, συνεχῶς τοῦτον, ἅ τὸ ἡ τῶν Αἰγυπτίων φησί· ποτέ μέν· ἔσονται Αἰγύπτιοι ὀμνύοντες τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ· ποτὲ δέ· Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αιγυπτίων. Καὶ πάλιν· Εσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα Κύριος ἐν χώρᾳ Αιγύπτου. Καὶ αὖθις· Εσται γνωστὸς Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις. Καὶ πάλιν· Γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον. Καὶ Συρίαν δὲ, ὡς ἔοικεν, ἐν ἐμφάσει παρέλαβεν, ἐν ᾗ φασι γνησίους προσκυνητὰς, καὶ ἀδελφὴν, καὶ γείτονα τῆς Αἰγυ πτίων ἐπιτηδεύοντας ἄσκησιν. PROCOPII GAZEI . autem corpo- lebant, crantque Ægyptiis maxime infesti, cum, in Romanorum potestatem nondum redacti, propriis regibus, hi quidem Antiochi successoribus, illi autem Ptolemais uterentur. Quorum medii Ægyp- tii cum interdum ab utrisque impeterentur ; ipso Christi adventu, tanquam communi pacis vinculo, nou terrena modo cœlestibus, sed ipsæ inter se gentes etiam ita coiere, ut tres istæ quæ mutua inter se odia semper exercuerant, una jam bene- dictione dignæ credantur, nec Israel amplius, tan- quam Dei populus, solusque benedictus, efferatur. Ita enim pietatem amplexi sunt omnes, ut mutuam inter se charitatem colant et retineant. Confractis enim gladiis et lanceis, cum in jugum unum, spiritualiter quidem Dei, Romanorum raliter, venerint, arma in sese nequaquam rapiunt. Quod deinde Assyriis servire Ægyptios inquit, vel B charitatis servitutem intellexit, vel, quod nonnullis placet, id ideo dixit, ut missum Romano nomine Syrorum in Ægyptum exercitum, Syroque duce aliquo in servitutem redactos esse Ægyptios si- gnificet. Qui est ergo benedictus in Egypto, et inter Assyrios populus per Ecclesiarum, quæ in eis sun', frequentiam apparet. Viget autem qui ex Israel est ab ipso prædicationis tempore. Fuit enim fidei in Christum primitian, a quibus et evangelista, et dis- cipuli, et apostoli etia u promanarunt; unde trium gentium omnes in terra benedicti sunt. Cæterum pro eo quod in Assyriis legimus, in Assur alii transtu- lerunt, ne Judæos quisquam, qui in Syria degunt, sed Egyptios simul Assyriosque significari putaret. Est vero maxime mirum, cur qui filiorum omnium C est natu maximus tertius nominetur. Sed ex quo in Christum contumeliosus exstitit, jam inde in gen- tium terga rejectum esse deprehendimus. Quo enim tempore gentium intraverit plenitudo, totus et ipse Lum demum salvabitur Israel s. Deinde per bene- dictam a Domino terram Ecclesiam non male (modo illam in cœlo mitibus destinatam s, coeles- tem nimirum Jerusalem), montemque sanctum in- telligas) significari dixeris. Potest et Israelis no- mine piorum sanctorumque gentis Judaicæ homi- ham, qui vita defuncti sunt, chorus intelligi. Est cnim ‹ funiculus hæreditatis ejus Israel, › inquit Moses **. Cæterum miratus propheta quod omnium maxime superstitiosi Ægyptii, Judæorum, quos ode- runt, Deuin amplectantur et colant, significanter D valde ista de Ægyptiis continue adjecit: Et erunt Ægyptii jurantes nomini Domini Sabaoth. Deinde : Erit altare Domino in regione Ægyptiorum. Et rur- sus : Erit in signum in pérpetuum Dominus in terra Egypti. Itemque : Erit notus Dominus inter Ægyp- tios. Denique cognoscent Egyptii Dominum. Syriam præterea emphasi vel inde complexum esse videri putant, quod in ea veri adoratores, et qui fraternum vicinamque Ægyptiorum studium am- plectantur, non defuturi sint. Ron. x1, 25, 26. Matth. v, 4. Deut. XXXI, 9. VARIA LECTIONES.
Ὧν ἔθνος οἱ Βλέμμυες εὔστοχοι τοξόται καὶ χρίοντες ὀλεθρίῳ φαρμάκῳ τῶν βελῶν τὰς ἀκίδας, ὑφ’ ὧν οἱ βληθέντες ὡς ἑρπετῶν ἰοβόλων ἀπώλλυντο. Τριετῆ δὲ χρόνον τούτοις ἀμφοτέροις περικαθήμενος, κατὰ μέρος ἐχειροῦτο τὰς πόλεις τῶν Ἀσσυρίων ὁ βασιλεὺς, ὡς θαυμᾶσαι τοὺς Αἰγυπτίους , εἰ καὶ τοὺς Αἰθίοπας ἐδυνήθη χειρώσασθαι. Οὕτως ἀγαθὸν ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον μᾶλλον, ἢ πεποιθέναι ἐπ’ ἄνθρωπον. Καὶ ἐπικατάρατος μὲν ὃς τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ’ ἄνθρωπον, εὐλογημένος δὲ ὃς πέποιθεν ἐπὶ Κυρίῳ. Καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ. Νῆσον δὲ τὴν Αἴγυπτον εἴρηκεν, ἣν δὴ περισφίγγει πανταχόθεν ὁ Νεῖλος. ΚΕΦΑΛ. ΚΑ. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΗΣ ΕΡΗΜΟΥ . αι. Ὡς καταιγὶς δι’ ἐρήμου διέλθοι, ἐξ ἐρήμου ἐρχομένη ἐκ γῆς, φοβερὸν τὸ ὅραμα καὶ σκληρὸν ἀνηγγέλη μοι. Ὁ ἀθετῶν ἀθετεῖ. Ὁ ἀνομῶν ἀνομεῖ. Ἐπ’ ἐμοὶ οἱ Ἐλαμῖται, καὶ οἱ πρέσβεις τῶν Περσῶν ἐπ’ ἐμὲ ἔρχονται. κ.τ.λ. Περὶ Βαβυλῶνος μὲν τὰ προκείμενα, ὡς δηλοῖ τό· Πέπτωκε Βαβυλών . Καὶ τό· Ἐπ’ ἐμοὶ οἱ Ἐλαμῖται καὶ πρέσβεις τῶν Περσῶν . Ἢ κατὰ Σύμμαχον, Ἀνάστηθι Ἐλάμ. Πολιορκεῖτε Μῆδοι . Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, καὶ τὸ Ἑβραϊκὸν, Μῆδοι , φασὶν, οἳ καὶ καθεῖλον τὴν Βαβυλωνίων ἀρχήν.
Α οὗτοι μὲν τοῖς ἀπὸ Ἀντιόχου, Πτολεμαίοις δὲ ἐκεῖνοι· μέσοι δὲ ὄντες Ἰουδαῖοι ὑπ' ἀμφοτέρων ἀνὰ μέρος ἐβάλλοντο. Χριστὸς δὲ παραγενόμενος, ἡ πάντων εἰρήνη, οὐ μόνον τὰ ἐπίγεια τοῖς ἐπουρανίοις συν- ήψεν· ἀλλὰ καὶ τὰ ἔθνη πρὸς ἄλληλα. Καθὰ καὶ ταῦτα τὰ τρία δυσμενῶς διακείμενα, καὶ μιᾶς ἠξίω σεν εὐλογίας, ὡς μηκέτι τὸν Ἰσραὴλ κατεπαίρεσθα: λαδι Θεοῦ χρηματίζοντα καὶ μόνον εὐλογημένον. Πάντες γὰρ εὐσέβειαν ἐδιδάχθησαν, καὶ κ τῆς πρὸς ἀλλήλους ἀγάπης ἀντέχεσθαι. Τὰς γὰρ μαχαίρας εἰς & ζιδύνας συγκόψαντες, ταύτας ἐπ᾽ ἀλλήλους οὐκ αἴρουσιν ὑπὸ ζυγὸν ἕνα γεγονότες, πνευματικῶς μὲν Θεοῦ, σωματικῶς δὲ Ῥωμαίων. ε ώς, αγρ. καί. γρ. ταῦτα περί. Δουλεύουσι δὲ τοῖς Ἀσσυρίοις Αἰγύπτιοι τὴν τῆς ἀγάπης δουλείαν. "Η, ὡς φασί τινες, διὰ τὰ Ρωμαϊκά Σύρων ἐν Αἰγύπτῳ στρατόπεδα, Σύρους τέ τινας ἀρχικῆς ἐξουσίας δυνάμει καταδουλουμέ νους αὐτούς. Ὁ μὲν οὖν εὐλογημένος ἐν Αἰγύπτῳ καὶ ἐν Ασσυρίοις λαὸς, διὰ τῆς τῶν Ἐκκλησιῶν ὁρᾶται πολυπληθίας, ὁ δὲ ἐκ τοῦ Ἰσραὴλ κατὰ τὸν τοῦ κηρύγματος ήκμασε χρόνον. Απαρχὴ γὰρ τῆς εἰς Χριστὸν ἐγένοντο πίστεως, ἐξ ὧν εὐαγγελισταί, καὶ μαθηταί, καὶ ἀπόστολοι διὸ πάντες οἱ τῶν τριῶν ἐθνῶν ἐπὶ γῆς εὐλόγηνται. Αντὶ δὲ τοῦ, καὶ ἐν Ασσυρίοις, καὶ Ασσούρ ἐξέδωκαν οἱ λοι- τοί, ὡς ἂν μή τις τοὺς ἐν Αἰγύπτῳ καὶ Συρίᾳ νο μίσειεν Ιουδαίους, ἀλλ' αὐτοὺς Αἰγυπτίους καὶ αὐ τους Ασσυρίους. Τὸ δὲ θαυμαστόν, ὅτι ὁ πρωτότο- κος ἐν τέκνοις τρίτος ὠνόμασται. Παροινήσας γὰρ εἰς Χριστὸν, κατόπιν τέθειται τῶν ἐθνῶν. Ὅτ᾽ ἂν γὰρ τὸ πλήρωμα τῶν ἐθνῶν εἰσέλθῃ, τότε καὶ πᾶς Ἰσραὴλ σωθήσεται. Γῆν δὲ τὴν εὐλογημένην ὑπὸ Κυρίου νοήσεις τὴν Ἐκκλησίαν, καὶ μάλιστα τὴν ἐπουράνιον, ἣν οἱ πραεῖς κληρονομήσουσιν, ὅπου καὶ Ἱερουσαλὴμ ἐπουράνιος, καὶ ὄρος Σιών· νοοῖτο δ' ἂν Ἰσραὴλ καὶ ὁ Θεοφιλὴς τῶν ἁγίων χορὸς ἐκ τοῦ τῶν Ἰουδαίων ἔθνους προεξεληλυθότων του βίου· διόπερ εἴρηται, καὶ ἡ κληρονομία μου Ἰσ ραήλ. Σχοίνισμα γὰρ κληρονομίας αὐτοῦ Ἰσραήλ, καθὰ δὴ λέγει Μωσῆς. Ὁ δὲ προφήτης θαυμάζων, εἰ οἱ τῶν ἄλλων δεισιδαίμονες μᾶλλον Αἰγύπτιοι τὸν τῶν ἐχθρῶν Θεὸν Ἰουδαίων τιμήσουσιν, εμφατικώς τατα λίαν, συνεχῶς τοῦτον, ἅ τὸ ἡ τῶν Αἰγυπτίων φησί· ποτέ μέν· ἔσονται Αἰγύπτιοι ὀμνύοντες τῷ ὀνόματι Κυρίου Σαβαώθ· ποτὲ δέ· Εσται θυσιαστήριον τῷ Κυρίῳ ἐν χώρᾳ Αιγυπτίων. Καὶ πάλιν· Εσται εἰς σημεῖον εἰς τὸν αἰῶνα Κύριος ἐν χώρᾳ Αιγύπτου. Καὶ αὖθις· Εσται γνωστὸς Κύριος τοῖς Αἰγυπτίοις. Καὶ πάλιν· Γνώσονται οἱ Αἰγύπτιοι τὸν Κύριον. Καὶ Συρίαν δὲ, ὡς ἔοικεν, ἐν ἐμφάσει παρέλαβεν, ἐν ᾗ φασι γνησίους προσκυνητὰς, καὶ ἀδελφὴν, καὶ γείτονα τῆς Αἰγυ πτίων ἐπιτηδεύοντας ἄσκησιν. PROCOPII GAZEI . autem corpo- lebant, crantque Ægyptiis maxime infesti, cum, in Romanorum potestatem nondum redacti, propriis regibus, hi quidem Antiochi successoribus, illi autem Ptolemais uterentur. Quorum medii Ægyp- tii cum interdum ab utrisque impeterentur ; ipso Christi adventu, tanquam communi pacis vinculo, nou terrena modo cœlestibus, sed ipsæ inter se gentes etiam ita coiere, ut tres istæ quæ mutua inter se odia semper exercuerant, una jam bene- dictione dignæ credantur, nec Israel amplius, tan- quam Dei populus, solusque benedictus, efferatur. Ita enim pietatem amplexi sunt omnes, ut mutuam inter se charitatem colant et retineant. Confractis enim gladiis et lanceis, cum in jugum unum, spiritualiter quidem Dei, Romanorum raliter, venerint, arma in sese nequaquam rapiunt. Quod deinde Assyriis servire Ægyptios inquit, vel B charitatis servitutem intellexit, vel, quod nonnullis placet, id ideo dixit, ut missum Romano nomine Syrorum in Ægyptum exercitum, Syroque duce aliquo in servitutem redactos esse Ægyptios si- gnificet. Qui est ergo benedictus in Egypto, et inter Assyrios populus per Ecclesiarum, quæ in eis sun', frequentiam apparet. Viget autem qui ex Israel est ab ipso prædicationis tempore. Fuit enim fidei in Christum primitian, a quibus et evangelista, et dis- cipuli, et apostoli etia u promanarunt; unde trium gentium omnes in terra benedicti sunt. Cæterum pro eo quod in Assyriis legimus, in Assur alii transtu- lerunt, ne Judæos quisquam, qui in Syria degunt, sed Egyptios simul Assyriosque significari putaret. Est vero maxime mirum, cur qui filiorum omnium C est natu maximus tertius nominetur. Sed ex quo in Christum contumeliosus exstitit, jam inde in gen- tium terga rejectum esse deprehendimus. Quo enim tempore gentium intraverit plenitudo, totus et ipse Lum demum salvabitur Israel s. Deinde per bene- dictam a Domino terram Ecclesiam non male (modo illam in cœlo mitibus destinatam s, coeles- tem nimirum Jerusalem), montemque sanctum in- telligas) significari dixeris. Potest et Israelis no- mine piorum sanctorumque gentis Judaicæ homi- ham, qui vita defuncti sunt, chorus intelligi. Est cnim ‹ funiculus hæreditatis ejus Israel, › inquit Moses **. Cæterum miratus propheta quod omnium maxime superstitiosi Ægyptii, Judæorum, quos ode- runt, Deuin amplectantur et colant, significanter D valde ista de Ægyptiis continue adjecit: Et erunt Ægyptii jurantes nomini Domini Sabaoth. Deinde : Erit altare Domino in regione Ægyptiorum. Et rur- sus : Erit in signum in pérpetuum Dominus in terra Egypti. Itemque : Erit notus Dominus inter Ægyp- tios. Denique cognoscent Egyptii Dominum. Syriam præterea emphasi vel inde complexum esse videri putant, quod in ea veri adoratores, et qui fraternum vicinamque Ægyptiorum studium am- plectantur, non defuturi sint. Ron. x1, 25, 26. Matth. v, 4. Deut. XXXI, 9. VARIA LECTIONES.
PG 87:2158Πρὸς οὓς ἔλεγεν ἄνω· «Ἰδοὺ ἐπεγερῶ ὑμῖν τοὺς Μήδους.» Περὶ ὧν καὶ Ἱερεμίας φησίν· «Ἤγειρε Κύριος τὸ πνεῦμα βασιλέως Μήδων, ὅτι εἰς Βαβυλῶνα ἡ ὀργὴ αὐτοῦ.» Καὶ πάλιν· «Δότε [εἰς] τὴν Βαβυλῶνα βελοστάσεις.» Ῥηθείη δὲ καὶ κατ’ αὐτοὺς Ἑβδομήκοντα, ὅτι Πέρσαι τοὺς Μήδους οὐκ εἰς μακρὰν διαδεξάμενοι καθεῖλον τῆς Βαβυλῶνος τὰ λείψανα. Πρὸς δὲ τὴν ὅρασιν Αἰγύπτου τι ταῦτα συντείνει καίτοι τῆς Βαβυλῶνος ἰδίας τυχούσης ὁράσεως κατὰ μέν τινας, ἵνα πείσῃ τοὺς Ἰουδαίους μὴ θαῤῥεῖν ἐπὶ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς καὶ αὐτοῖς ἁλωσομένοις. Φησὶ γάρ τις προφήτης· «Αἴγυπτον ἐπεκαλεῖτο, καὶ εἰς Ἀσσυρίους ἐπορεύθησαν.» Ἢ παρακαλῶν αὐτοὺς, ἐφ’ οἷς εἷλον τὴν πόλιν καὶ τὸν ναὸν οἱ Ἀσσύριοι . Κατὰ δὲ τοὺς ἀκριβεστέρους, περὶ τῆς ὑπ’ Ἀσσυρίων ἁλώσεως Αἰγύπτου, καὶ τῶν Αἰθιόπων εἰπὼν, ἀναγκαίως διδάσκει καὶ οἷα τοῖς ἑλοῦσι συμβήσεται. Θεὸς γὰρ κρίσει δικαίᾳ τοὺς μὲν Αἰγυπτίους Ἀσσυρίοις, τούτους δὲ Μήδοις, κἀκείνους Πέρσαις, καὶ τούτους ἑτέροις εἰς καθαίρεσιν τῆς μεγαλαυχίας παρέδωκεν. Ἔρημον δὲ Βαβυλῶνα καλεῖ, τὴν μέλλουσαν ταύτης ἐρημίαν δηλῶν.
ΚΕΦΑΛ. Κ'. α-ς'. Τοῦ ἔτους οὗ εἰσῆλθε Τανάθαν εἰς "Αζω τον, ἡνίκα ἐπεστάλη ὑπὸ Αρνα βασιλέως Ασσυ ρίων, καὶ ἐπολέμησε την "Αζωτον, καὶ κατελάβετο αὐτὴν, τότε ἐλάλησε Κύριος πρὸς Ησαϊαν, λέγων Πορεύου καὶ ἀφελε τὸν σάκκον ἀπὸ τῆς ὀσφύος σου, κ. τ. 2. Αλωσιν Αἰγυπτίων ὑπ᾽ Ασσυρίων προλέγε: ὁ περὶ τῆς εἰρήνης αὐτῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων διαλα σών· Εροῦμεν οὖν, ὡς τὰ μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἐσόμενα διὰ τῶν ὅσον οὔπω μελλόντων πληροῦσθαι πιστοποιεί. Τὰ μὲν γὰρ εἰρημένα χρηστά, τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν ἀνέμενεν ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν εἰς Αἴγυπτον μέλλοντος. Τὰ δὲ νῦν ἐπ' αὐτῶν τῶν τοῦ προφήτου χρόνων συμβέβηκεν. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις προλέγεται τῇ τῶν Αἰγυπτίων συμ μαχία προσδοκῶσι διαφεύγειν τὴν ὑπ᾽ Ασσυρίων μέλλουσαν ἅλωσιν, οἱ καὶ δὴ πλησίον ἦσαν ἑλύντες τὴν Αζωτον τῆς Παλαιστίνης μεγίστην καὶ δυνατω τάτην πόλιν ὑπάρχουσαν, ὡς ἂν τοῖς ἐκ γειτόνων πτοηθέντες κακοῖς, πᾶσαν ἀνθρωπίνην ἀπογνόντες ῥοπὴν, ἐπιστραφέντες προς Κύριον, τὰ μέλλοντα κερδάνωσι δυσχερή. Καί γ' οὖν τις ἔφη προφήτης - • Καὶ ἦν Εφραίμ περιστερὰ ἄνους οὐκ ἔχουσα καρ δίαν· « Αἴγυπτον ἐπεκαλεῖτο καὶ εἰς Ασσυρίους ἐπο- ρεύθησαν. Καὶ ὁ παρὼν δὲ προφήτης φησίν· « Οὐαὶ οἱ κατα- βαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ᾽ ἵπποις πεποιθότες καὶ ἐφ᾽ ἅρμασιν. » Τανάθαν δὲ στρατ- ηγὸς τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλέως ὑπάρχων εἷλε την Αζωτον. Τότε τοίνυν ὁ προφήτης ἑνὶ πρότερον χρώ- μενος ἱματίῳ τριχώδει τε καὶ παχεί δι᾿ ἄκραν φιλοσο φίαν, καὶ διὰ τὸ πενθεῖν τοὺς ἀσεβοῦντας ἐν Ἰσραὴλ, ἀποδύσασθαι καὶ τοῦτο προστάττεται, γυμνός τε καὶ ἀνυπόδητος περινοστείν Ἱερουσαλήμ εἰς τύπον τῆς μελλούσης Αἰγυπτίοις αιχμαλωσίας· τὸ γὰρ τῆς θέας παράδοξον, ψιλοῦ λόγου μᾶλλον ὑπῆρχε πιστότερον, ἐναργώς τε φόβον εἰργάζετο, καὶ μάλιστα τοῖς εἰω- θέσι προφητικῶν λόγων ὑπερορᾷν, καὶ τοῖς προφή- ταις λέγειν· "Αλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν· ὡς ἂν ὁρῶντες τὴν ἀτοπίαν τοῦ σχήματος, αὐτοὶ τούτου τὴν αἰτίαν πυνθάνοιντο. Τὸν δὲ προφητικὸν θαυμάζειν ἄξιον βίον, περὶ ὧν φησιν ὁ θεῖος ᾿Απόστολος· « Περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν. » Καὶ ὡς Θεῷ μὲν ἦσαν εὐπειθεῖς πᾶσαν δὲ ἀνθρωπίνην ὑπερενήχοντο δόξαν. Ως Ιου- δαῖοι δὲ τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐθάρρουν δυνάμει, οὕτω τὴν τῶν Αἰθιόπων Αἰγύπτιοι. ἂν ἔθνος οἱ Βλέμμυες εύστοχοι τοξόται καὶ χρίοντες ὀλεθρίῳ φαρμάκῳ τῶν βέλων τὰς ἀκίδας, ὑφ' ὧν οἱ βληθέντες ὡς ἑρπετῶν ἰοβά λων ἀπώλλυντο. Τριετῆ δὲ χρόνον τούτοις ἀμφοτέροις περικαθήμενος, κατά μέρος ἐχειροῦτο τάς πόλεις τῶν Ασσυρίων ὁ βασιλεὺς, ὡς θαυμᾶσαι τοὺς Αίγυ- πτίους, εἰ καὶ τοὺς Αιθίοπας ἐδυνήθη χειρώσασθαι. Οὕτως ἀγαθὸν ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον μᾶλλον, ἢ πεποι- θέναι ἐπ' ἄνθρωπον. Καὶ ἐπικατάρατος μὲν δς ΧΧΧΙ, 1. ΧΧ. COMMENTARII IN ISAIAM. A B C D » Osee vit, 11. ]sa. Hebr. x1, 37. CAP. VERS 1-6. Anno quo ingressus est Tana- than Axotum, cum missus est ab Arna rege Assyrið - rum, et pugnavil contra Azotum, et cepit eam, tunc locutus est Dominus ad Isaiam, dicens : Vade, et aufer saccum tuum a lumbis tuis, etc. Ægyptiorum per Assyrios expugnationem praedi- cere aggreditur, qui de eorum pace superius dis- putavit. lis ergo quræ longe postea tempore even- tura essent, per ea, quae jamjam instabant, filem afferre dicemus. Quæ enim de prospero rerum successu dicta sunt, ad ea Salvatoris tempora, quibus in Ægypto, tanquam levi in nule, pere- grinaturus esset, referenda fuerunt. Quo de autemi nunc agitur, idipsum prophetæ ætate factum est. Prædicuntur vero ista Judæis, qui instantem ab Assyriis expugnationem, Egyptiorum auxilio ar- cere se posse confidebant, cum Azotum jam illi, urbem Palestine maximam et munitissimam, ce pissent : ut vicinorum malis deterriti, desperato prorsus humanæ opis momento, ad Dominum con- versi ingruentia damna valeant effugere. Ha vero de istis ait et quidam propheta : « Et erat Ephraim columba ainens, et vecors › Ægyptum advocare, et ad Assyrios confugere non dubi- lavit. Quin et Isaias noster ita loquitur ; « Væ qui in Ægyptum auxilii causa descendunt, qui in equis et curribus confidunt s. » Fuit autem Tanathan Assyrii exercitus, a quo Azolus ipsa expugnata est, præfertus. Tum ergo propheta, qui suo tan- tum pallio antea, coque trito et crasso utebatıır, propter summum sapientiæ studium, et dolorem, quo de Israelis impietate angebatur : eo etiam nunc exuere se, nudusque et sine calceis, quo fa- turæ Ægyptiorum calamitatis specimen edat, llie- rosolymam redire jubetur. Ad metus enim incus- sionem inusitatus hic habitus, nudo sormone iis præcipue futurus erat efficacior, qui prophetarum monita ita parvi penderent, ut alium eos errorem sibi annuntiare juberent, quo absurdam illi inusi- tataınque vestitus formam intuiti, ad ejus postu- landam causam invitarentur. Est vero vita propbe- larum digna imprimis, quæ nos in sui admirationem trahat : tum quod eos Apostolus circumivisse in melotis, in caprinis pellibus dicat " : tum quod Deo facti obtemperantes, omni humana gloria sı- periores evaserint. Caterum quia ratione Ægyp- tiorum opibus Judæi eadein et Æthiopum Ægyptii confidentiores evaserant. Inter Ægyptios deinde et Blemmyes ipsi numerantur, quibus magnałn sagittandi peritiamn inesse, venenoque sagittarum spicula oblinire, ut qui eis petuntur, tanquam ser pentum morsibus pereant, usitatum narrant. Triennio autem cum ab Assyrio utrique obside- rentur, singulis tandem expugnatis urbibus victi
Τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν καὶ οἱ λοιποὶ τὸ, θαλάσσης προσέθηκαν, ὡς τῆς πόλεως πάλαι κυμαινούσης τοῖς πλήθεσιν. Περὶ ἧς Ἱερεμίας ὡς ἐκ προσώπου λέγει Θεοῦ. «Καὶ ἐρημώσω τὴν θάλασσαν αὐτῆς.» Ἑξῆς δὲ πάλιν ὁ αὐτὸς τὸ πλῆθος τῶν ἐπελθόντων αὐτῇ Μήδων παρίστησι λέγων· «Ἀνέβη ἐπὶ Βαβυλῶνα ἡ θάλασσα.» Πρὸ δὲ τούτων ἔφη περὶ αὐτῆς. «Ἀνεβίβασα ἐπ’ αὐτὴν ὡς ἀκρίδων πλῆθος.» Τὰ δὲ τῆς ῥήσεως τῆς παρούσης διαφόροις προσώποις διῄρηται· καὶ τὴν ἀρχὴν οἱ μὲν ἀπὸ προσώπου Βαβυλῶνός φασιν, ὡς ἀκουσάσης τὰ μέλλοντα δυσχερῆ, καὶ Εἴθε παρέλθοι , λεγούσης, ὡς πνεῦμα δι’ ἐρήμου χωροῦν. Ὧν γὰρ ἡ ἀκοὴ φοβεῖ, τίς ἡ πεῖρα γενήσεται; μὴ οὖν γένοιτο τὴν φήμην εἰς ἔργον ἐλθεῖν. Κατὰ δέ τινας, ὁ προφήτης, ἀναγγελθέντων αὐτῷ παρὰ Θεοῦ τῶν συμβησομένων αὐτῇ περὶ Μήδων, φησὶν ὡς οὕτω διελεύσονται τὴν ἔρημον καθιππεύοντες, ὡσανεὶ καὶ ἀνέμων καταιγὶς δι’ ἐρήμου διέλθοι , τὴν κόνιν ἐξανιστᾶσα καὶ συγχέουσά πως τὸ πᾶν. Ἀνηγγέλη δέ μοι , διατοῦτό φησιν, ἐπείπερ ὁμοῦ τῇ θέᾳ καὶ τῶν πραγμάτων τὴν ἔκβασιν ἐδιδάσκετο. Εἶτά φησιν· Ὁ ἀθετῶν ἀθετεῖ .
ΚΕΦΑΛ. Κ'. α-ς'. Τοῦ ἔτους οὗ εἰσῆλθε Τανάθαν εἰς "Αζω τον, ἡνίκα ἐπεστάλη ὑπὸ Αρνα βασιλέως Ασσυ ρίων, καὶ ἐπολέμησε την "Αζωτον, καὶ κατελάβετο αὐτὴν, τότε ἐλάλησε Κύριος πρὸς Ησαϊαν, λέγων Πορεύου καὶ ἀφελε τὸν σάκκον ἀπὸ τῆς ὀσφύος σου, κ. τ. 2. Αλωσιν Αἰγυπτίων ὑπ᾽ Ασσυρίων προλέγε: ὁ περὶ τῆς εἰρήνης αὐτῶν ἐν τοῖς πρὸ τούτων διαλα σών· Εροῦμεν οὖν, ὡς τὰ μακροῖς ὕστερον χρόνοις ἐσόμενα διὰ τῶν ὅσον οὔπω μελλόντων πληροῦσθαι πιστοποιεί. Τὰ μὲν γὰρ εἰρημένα χρηστά, τὴν τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίαν ἀνέμενεν ἐπὶ νεφέλης κούφης ἥξειν εἰς Αἴγυπτον μέλλοντος. Τὰ δὲ νῦν ἐπ' αὐτῶν τῶν τοῦ προφήτου χρόνων συμβέβηκεν. Ταῦτα δὲ τοῖς Ἰουδαίοις προλέγεται τῇ τῶν Αἰγυπτίων συμ μαχία προσδοκῶσι διαφεύγειν τὴν ὑπ᾽ Ασσυρίων μέλλουσαν ἅλωσιν, οἱ καὶ δὴ πλησίον ἦσαν ἑλύντες τὴν Αζωτον τῆς Παλαιστίνης μεγίστην καὶ δυνατω τάτην πόλιν ὑπάρχουσαν, ὡς ἂν τοῖς ἐκ γειτόνων πτοηθέντες κακοῖς, πᾶσαν ἀνθρωπίνην ἀπογνόντες ῥοπὴν, ἐπιστραφέντες προς Κύριον, τὰ μέλλοντα κερδάνωσι δυσχερή. Καί γ' οὖν τις ἔφη προφήτης - • Καὶ ἦν Εφραίμ περιστερὰ ἄνους οὐκ ἔχουσα καρ δίαν· « Αἴγυπτον ἐπεκαλεῖτο καὶ εἰς Ασσυρίους ἐπο- ρεύθησαν. Καὶ ὁ παρὼν δὲ προφήτης φησίν· « Οὐαὶ οἱ κατα- βαίνοντες εἰς Αἴγυπτον ἐπὶ βοήθειαν, οἱ ἐφ᾽ ἵπποις πεποιθότες καὶ ἐφ᾽ ἅρμασιν. » Τανάθαν δὲ στρατ- ηγὸς τοῦ τῶν ᾿Ασσυρίων βασιλέως ὑπάρχων εἷλε την Αζωτον. Τότε τοίνυν ὁ προφήτης ἑνὶ πρότερον χρώ- μενος ἱματίῳ τριχώδει τε καὶ παχεί δι᾿ ἄκραν φιλοσο φίαν, καὶ διὰ τὸ πενθεῖν τοὺς ἀσεβοῦντας ἐν Ἰσραὴλ, ἀποδύσασθαι καὶ τοῦτο προστάττεται, γυμνός τε καὶ ἀνυπόδητος περινοστείν Ἱερουσαλήμ εἰς τύπον τῆς μελλούσης Αἰγυπτίοις αιχμαλωσίας· τὸ γὰρ τῆς θέας παράδοξον, ψιλοῦ λόγου μᾶλλον ὑπῆρχε πιστότερον, ἐναργώς τε φόβον εἰργάζετο, καὶ μάλιστα τοῖς εἰω- θέσι προφητικῶν λόγων ὑπερορᾷν, καὶ τοῖς προφή- ταις λέγειν· "Αλλα ἡμῖν λαλεῖτε, καὶ ἀναγγέλλετε ἡμῖν ἑτέραν πλάνησιν· ὡς ἂν ὁρῶντες τὴν ἀτοπίαν τοῦ σχήματος, αὐτοὶ τούτου τὴν αἰτίαν πυνθάνοιντο. Τὸν δὲ προφητικὸν θαυμάζειν ἄξιον βίον, περὶ ὧν φησιν ὁ θεῖος ᾿Απόστολος· « Περιῆλθον ἐν μηλωταῖς, ἐν αἰγείοις δέρμασιν. » Καὶ ὡς Θεῷ μὲν ἦσαν εὐπειθεῖς πᾶσαν δὲ ἀνθρωπίνην ὑπερενήχοντο δόξαν. Ως Ιου- δαῖοι δὲ τῇ τῶν Αἰγυπτίων ἐθάρρουν δυνάμει, οὕτω τὴν τῶν Αἰθιόπων Αἰγύπτιοι. ἂν ἔθνος οἱ Βλέμμυες εύστοχοι τοξόται καὶ χρίοντες ὀλεθρίῳ φαρμάκῳ τῶν βέλων τὰς ἀκίδας, ὑφ' ὧν οἱ βληθέντες ὡς ἑρπετῶν ἰοβά λων ἀπώλλυντο. Τριετῆ δὲ χρόνον τούτοις ἀμφοτέροις περικαθήμενος, κατά μέρος ἐχειροῦτο τάς πόλεις τῶν Ασσυρίων ὁ βασιλεὺς, ὡς θαυμᾶσαι τοὺς Αίγυ- πτίους, εἰ καὶ τοὺς Αιθίοπας ἐδυνήθη χειρώσασθαι. Οὕτως ἀγαθὸν ἐλπίζειν ἐπὶ Κύριον μᾶλλον, ἢ πεποι- θέναι ἐπ' ἄνθρωπον. Καὶ ἐπικατάρατος μὲν δς ΧΧΧΙ, 1. ΧΧ. COMMENTARII IN ISAIAM. A B C D » Osee vit, 11. ]sa. Hebr. x1, 37. CAP. VERS 1-6. Anno quo ingressus est Tana- than Axotum, cum missus est ab Arna rege Assyrið - rum, et pugnavil contra Azotum, et cepit eam, tunc locutus est Dominus ad Isaiam, dicens : Vade, et aufer saccum tuum a lumbis tuis, etc. Ægyptiorum per Assyrios expugnationem praedi- cere aggreditur, qui de eorum pace superius dis- putavit. lis ergo quræ longe postea tempore even- tura essent, per ea, quae jamjam instabant, filem afferre dicemus. Quæ enim de prospero rerum successu dicta sunt, ad ea Salvatoris tempora, quibus in Ægypto, tanquam levi in nule, pere- grinaturus esset, referenda fuerunt. Quo de autemi nunc agitur, idipsum prophetæ ætate factum est. Prædicuntur vero ista Judæis, qui instantem ab Assyriis expugnationem, Egyptiorum auxilio ar- cere se posse confidebant, cum Azotum jam illi, urbem Palestine maximam et munitissimam, ce pissent : ut vicinorum malis deterriti, desperato prorsus humanæ opis momento, ad Dominum con- versi ingruentia damna valeant effugere. Ha vero de istis ait et quidam propheta : « Et erat Ephraim columba ainens, et vecors › Ægyptum advocare, et ad Assyrios confugere non dubi- lavit. Quin et Isaias noster ita loquitur ; « Væ qui in Ægyptum auxilii causa descendunt, qui in equis et curribus confidunt s. » Fuit autem Tanathan Assyrii exercitus, a quo Azolus ipsa expugnata est, præfertus. Tum ergo propheta, qui suo tan- tum pallio antea, coque trito et crasso utebatıır, propter summum sapientiæ studium, et dolorem, quo de Israelis impietate angebatur : eo etiam nunc exuere se, nudusque et sine calceis, quo fa- turæ Ægyptiorum calamitatis specimen edat, llie- rosolymam redire jubetur. Ad metus enim incus- sionem inusitatus hic habitus, nudo sormone iis præcipue futurus erat efficacior, qui prophetarum monita ita parvi penderent, ut alium eos errorem sibi annuntiare juberent, quo absurdam illi inusi- tataınque vestitus formam intuiti, ad ejus postu- landam causam invitarentur. Est vero vita propbe- larum digna imprimis, quæ nos in sui admirationem trahat : tum quod eos Apostolus circumivisse in melotis, in caprinis pellibus dicat " : tum quod Deo facti obtemperantes, omni humana gloria sı- periores evaserint. Caterum quia ratione Ægyp- tiorum opibus Judæi eadein et Æthiopum Ægyptii confidentiores evaserant. Inter Ægyptios deinde et Blemmyes ipsi numerantur, quibus magnałn sagittandi peritiamn inesse, venenoque sagittarum spicula oblinire, ut qui eis petuntur, tanquam ser pentum morsibus pereant, usitatum narrant. Triennio autem cum ab Assyrio utrique obside- rentur, singulis tandem expugnatis urbibus victi
PG 87:2160Ἀνεπίπληκτον γὰρ τῶν ἐπιόντων τὸ θράσος μηδὲν μήτε μέτρου μήτε φειδοῦς λογιζόμενον. Ἔλεγεν δὲ καὶ ἐν τῇ κατὰ Βαβυλῶνος ὁράσει· Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ὑμῖν τοὺς Μήδους, οἳ οὐ λογίζονται ἀργύριον, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχουσι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσιν. Τῆς τούτων οὖν καταιγίδος ἐπ’ ἐμὲ χωρούσης, τί πράξω, φησὶν, ἡ Βαβυλὼν , ἀλλ’ ἢ στενάξω μόνον ἐμαυτὴν παραμυθουμένη , ἡ πρὶν ὑπερήφανος, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐπάγουσα στεναγμούς; Ἡ γὰρ ὀσφύς μου , φησὶν, ὑπὸ τῆς ἀγγελίας ἐκλέλυται γυναικὸς τικτούσης δίκην, ἡ πρότερον ἐσφιγμένη τε καὶ νεανική. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ βασιλέως Ἀσσυρίων εἰρῆσθαί φασιν, Ἅπτου. Ὁ ἀθετῶν ἀθετεῖ . Εἴτε δὲ οὗτος, εἴτε Βαβυλὼν, Ἠδίκησα τὸ μὴ βλέπειν , φησὶν, ἐν ἐξομολογήσεως τρόπῳ. Οὐκ ἠνειχόμην γὰρ παραινέσεως σπουδὴν ποιουμένη μηδὲν βλέπειν ὀρθὸν ἤγουν ποιούμενος. Νυνὶ γυναικοπρεπὲς ἀφίησι δάκρυον, ἤγουν· Δυσήκοος γέγονα, οὐκ ἀξιώσας βλέπειν τίς ὁ φύσει Θεός. Ἤκουσα γὰρ τὴν Ἰουδαίων λατρείαν ἐπιστρατεύσας αὐτοῖς τήν τε πόλιν πορθήσας καὶ τὸν ναόν. Ἀλλὰ καὶ Ἰωνᾶς ἡμῖν ἦλθε κηρύττων μετάνοιαν, καὶ μετανοήσας πάλιν ἠδίκησα.
Α τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄνθρωπον, εὐλογημένος δὲ δς πέποιθεν ἐπὶ Κυρίῳ. Καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ. Νῆσον δὲ τὴν Αἴγυπτον εἴρηκεν, ἣν δὴ περισφίγγει πανταχόθεν ὁ Νεῖλος. β Ει ΚΕΦΑΛ. ΚΑ'. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΗΣ ΕΡΗΜΟΥ. α-ι'. Ὡς καταιγὶς δι' ἐρήμου διέλθοι, ἐξ ἐρήμου ἐρχομένη ἐκ γῆς, φοβερὸν τὸ ὅραμα καὶ σκληρόν ἀνηγγέλη μοι. ῾Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. ῾Ο ἀνομῶν ἀνο- μεῖ. Επ' ἐμοὶ οἱ Ἐλαμῖται, καὶ οἱ πρέσβεις των Περ. σῶν ἐπ' ἐμὲ ἔρχονται. κ. τ. λ. Περὶ Βαβυλῶνος μὲν τὰ προκείμενα, ώς δηλοί τό Πέπτωκε Βαβυλών. Καὶ τό· Επ' ἐμοὶ οἱ Ελαμῖται καὶ πρέσβεις τῶν Περσῶν. Ἡ κατὰ Σύμμαχον, Ανάστηθι Ελάμ. Πολιορ εῖτε Μῆδοι. Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, καὶ τὸ Ἑσ ραϊκόν, Μήδον, φασὶν, οἳ καὶ καθείλον τὴν Βαβυλωνίων ἀρχήν. Πρὸς οὓς ἔλεγεν ἄνω· « Ἰδοὺ ἐπεγερῶ ὑμῖν τοὺς Μήδους. » Περὶ ὧν καὶ Ἱερεμίας φησίν· . "Ηγει με Κύριος τὸ πνεῦμα βασιλέω; Μήδων, ὅτι εἰ; Βα- βυλῶνα ἡ ὀργὴ αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν· « Δότε [εις] τὴν Βα- Ευλώνα βελοστάσεις. » Ῥηθείη δὲ καὶ κατ' αὐτοὺς Εβδομήκοντα, ὅτι Πέρσαι τοὺς Μήδους οὐκ εἰς μακρὰν διαδεξάμενοι καθεῖλον τῆς Βαβυλῶνος τὰ λείψανα. Πρὸς δὲ τὴν ὅρασιν Αἰγύπτου τι ταῦτα συντείνες καίτοι τῆς Βαβυλῶνος ἰδίας τυχούσης δράσεως κατά μέν τινας, ἵνα πείσῃ τοὺς Ἰουδαίους μὴ θαῤῥεῖν ἐπὶ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς καὶ αὐτοῖς ἁλωσομένοις. Φησὶ γάρ τις προφήτης· « Αίγυπτον ἐπεκαλεῖτο, καὶ εἰς Ασσυρίους ἐπορεύθησαν. » "Η επαρακαλῶν αὐτοὺς, ἐφ᾽ οἷς εἷλον τὴν πόλιν καὶ τὸν ναὸν οἱ ᾿Ασσύριοι. Κατὰ δὲ τοὺς ἀκριβεστέρους, περὶ τῆς ὑπ᾽ Ασσυρίων ἁλώσεως Αἰγύπτου, καὶ τῶν Αἰθιόπων εἰπὼν, ἀναγ καίως διδάσκει καὶ οἷα τοῖς ἑλοῦσι συμβήσεται. Θεὸς γὰρ κρίσει δικαίᾳ τοὺς μὲν Αἰγυπτίους Αστυ ρίαις, τούτους δὲ Μήδοις, κακείνους Πέρσαις, καὶ τούτους ἑτέροις εἰς καθαίρεσιν τῆς μεγαλαυχία; παρ ἔδωκεν. Ερημον δὲ Βαβυλῶνα καλεῖ, τὴν μέλλον. σαν ταύτης ερημίαν δηλῶν. Τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν καὶ οἱ λοιποὶ τὸ, θαλάσσης προσέθηκαν, ὡς τῆς πόλεως πάλαι κυμαινούσης τοῖς πλήθεσιν. Περὶ ἧς Ἱερεμίας ὡς ἐκ προσώπου λέγει Θεοῦ. Καὶ ἐρημώσω τὴν θά λασσαν αὐτῆς. » Εξῆς δὲ πάλιν ὁ αὐτὸς τὸ πλῆθος τῶν ἐπελθόντων αὐτῇ Μήδων παρίστησι λέγων· «'Αν- ἐβη ἐπὶ Βαβυλῶνα ἡ θάλασσα. Πρὴ δὲ τούτων ἔφη περὶ αὐτῆς. • ᾿Ανεβίβασα ἐπ' αὐτὴν ὡς ἀκρίδων πλῆθος. » Τὰ δὲ τῆς ῥήσεως της παρούσης διαφόροις προσώποις διήρηται· καὶ τὴν ἀρχὴν οἱ μὲν ἀπὸ προσώπου Βα- βυλωνός φασιν, ὡς ἀκουσάσης τὰ μέλλοντα δυσχερή, καὶ Εἴθε παρέλθοι, λεγούσης, ὡς πνεῦμα δι' ἐρήμου χωροῦν. ἂν γὰρ ἡ ἀκοὴ φοβεῖ, τίς ἡ πεῖρα γενήσεται ; μὴ οὖν γένοιτο τὴν φήμην εἰς ἔργον ἐλθεῖν. Κατὰ δέ τινας, ὁ προφήτης, ἀναγγελθέντων αὐτῷ παρὰ Θεοῦ τῶν συμβησομένων αὐτῇ περὶ Μήδων, φησινώ; ** ἴσ. γρ. ὡς. PROCOPII GAZEI sunt; unde fit, ut qua ratione subjugari Ethiopas contigerit, mirentur Ægyptii. Adeo est in Domino sperare salius, quam honinibus confidere . Exsecrandus deinde qui spem in homine habet, benedictus autem qui confidit in Domino, et Dominus spes ejus ". Deinde quod insulam Ægyplum appellavit, eam intellexit, quam Nilus undique complectitur. CAP. XXI. VERBUM DESERTÍ MARIS. VERS. 1-10. Sicut procella per desertum transit, de deserto veniens e terra. Horrenda visio et dura renuntiata est mihi. Evertens evertit, qui iniquus est, iniquiler facit. In me Elaniila, et legati Persarum in me veniunt, etc. ‹ C Ad Babylonem proculdubio ista refe- runtur; sive quod ipsam cecidisse asserit, et in eam venturos esse Elamilus Persarumque legatos : sive Symmachi interpretationem sequaris, qui Elamitàs surgere, Medosque obsidere imperat; cum et cæteri etiam, ipsaque adeo Hebræorum lectio Medorum nomen habeant, a quibus deletum est Babyloniorum imperium; quorum et antea Isaias meminit ”, cum Ecce Medos in vos excitabo, › dixit. De iisdem et Jeremias quoque sic loquitur : • Suscitavit Dominus spiritum regis Medorum, quoniam adversus Babylonem ira ejus "., rursus: Date in Babylonem arietes *. Dici vero queat ctiam secundum interpretes Septuaginta non ila diu post Medos, Persas esse subseculos, a qui- bus eliam Babylonis reliquias deleri contigit. Con- ferunt autem isthæc nonnihil ad Ægypti visionem ; quantumvis secundum quosdam peculiaris Baby- loni visio habeatur, ut Babyloniis Judæos miuine confidere doreat, qui et ipsi capientur. Sic enim apad prophetam quendam legimus: Ægyptum invocabat, et ad Assyrios profecti sunt 37; › tan- quam causis allatis, quibus ab Assyriis urbem et templan contigit expugnari, adhortarentur. Sin autem eos, qui sunt accuratiores, sequamur, post designatam Ægypti et Æthiopiæ per Assyrios ex- pugnationem, qualia et expugnatores ipsos ma- neaut, declarat, Justa enim sententia Deus Ægy- plios Assyriis, Assyrios Medis, Medos Persis, Persas denique, propter fastum et superbiam, aliis evertendos concessit. Verum quod desertam Baby- lonem vocal, instare ejus vastitatem et solitudinen significat. Deinde quod febraica lectio, cælerique interprotes, maris vocabulum addiderunt; ita plebe urbem olim abundasse, et tanquam fluctuasse signifcavit. Cui sententia et Jeremias quoque astipulator, cum tanquam ex Dei persona, mare ipsum desolaturum se interminatur. Idem dein- ceps et Medorum adventantem in eam multitudi- ne: hoc nomine innuit, cum mare in Babylona ascendisse ait, qui aute de eadem locutus, instar cicadarum multitudinem in cam sc inimi- D Jerem. LI, 40. Osee sa Psal. cxvn, 8. *³ Jerem. xvi, 5, 7. * Isa. xii, 17. Jereni. L, 9. Jerem. L1, 32. rit, 11. • VARIE LECTIONES.
Πρὸς τὸ χρήσιμον δὲ τῶν ἀκουόντων φίλον ἐστὶ προσωποποιεῖν τῇ Γραφῇ. Ἐφ’ οἷς φησιν· Ἑτοιμάσατε τράπεζαν . Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης σαφῆ τῆς ἐπ’ αὐτοῖς ὀργῆς τὴν αἰτίαν ποιῶν, τοῦ Βαλτάσαρ τὸ δεῖπνον τὸ παρὰ Δανιὴλ αἰνιττόμενος, ὅτε τοῖς σκεύεσιν ἐμπαροινήσας τοῖς ἱεροῖς, καὶ μὴ γνοὺς ὅτι Θεοῦ δυνάμει τὴν Ἰουδαίαν κεχείρωται, ἀναθεὶς δὲ τὴν αἰτίαν τοῖς ἑαυτοῦ Θεοῖς, τὴν γραφὴν εἶδεν ἐν τῷ τοίχῳ σημαίνουσαν αὐτῷ τὴν τῆς βασιλείας καθαίρεσιν. Ἐν ἤθει τοίνυν αὐτοῖς τρυφᾷν ὁ προφήτης παρακελεύεται· καὶ τί τὸ μετὰ τοῦτο; πόλεμοι τὴν πανήγυριν διαδέξονται, ὡς μικροῦ δεῖν ἐξ αὐτοῦ δραμεῖν τοῦ ποτοῦ πρὸς ὅπλα. Τινὲς δὲ τὸ, ἑτοιμάσατε τράπεζαν , τὸ προφητικὸν πνεῦμα λέγειν φασὶ πρὸς τοὺς μέλλοντας ἑλεῖν Βαβυλῶνα, Ἐλαμίτας, καὶ Μήδους , καὶ τοὺς πρέσβεις Περσῶν , διεγεῖρον αὐτοὺς πρὸς τὸν πόλεμον καὶ τὴν ἐπ’ ἀδείας ὡς ἐπὶ νίκῃ μελλούσῃ τρυφήν. Ὁ δὲ τὸ πνεῦμα προφήτης ἔχων· Ταῦτα λέγω, φησὶν, Ἐπειδήπερ οὕτως εἶπε Κύριος πρός με· Βαδίσας στῆσον σεαυτῷ σκοπόν· καὶ ὃ ἐὰν ἴδῃ ἀπαγγειλάτω , ὁ σκοπὸς δηλονότι. Καὶ εἶδεν ἀναβάτας ἱππεῖς δύο . Ὁ δὲ Σύμμαχος ἅρμα ζεῦγος ἵππων .
Α τὴν ἐλπίδα ἔχει ἐπ' ἄνθρωπον, εὐλογημένος δὲ δς πέποιθεν ἐπὶ Κυρίῳ. Καὶ ἔσται Κύριος ἐλπὶς αὐτοῦ. Νῆσον δὲ τὴν Αἴγυπτον εἴρηκεν, ἣν δὴ περισφίγγει πανταχόθεν ὁ Νεῖλος. β Ει ΚΕΦΑΛ. ΚΑ'. ΤΟ ΡΗΜΑ ΤΗΣ ΕΡΗΜΟΥ. α-ι'. Ὡς καταιγὶς δι' ἐρήμου διέλθοι, ἐξ ἐρήμου ἐρχομένη ἐκ γῆς, φοβερὸν τὸ ὅραμα καὶ σκληρόν ἀνηγγέλη μοι. ῾Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. ῾Ο ἀνομῶν ἀνο- μεῖ. Επ' ἐμοὶ οἱ Ἐλαμῖται, καὶ οἱ πρέσβεις των Περ. σῶν ἐπ' ἐμὲ ἔρχονται. κ. τ. λ. Περὶ Βαβυλῶνος μὲν τὰ προκείμενα, ώς δηλοί τό Πέπτωκε Βαβυλών. Καὶ τό· Επ' ἐμοὶ οἱ Ελαμῖται καὶ πρέσβεις τῶν Περσῶν. Ἡ κατὰ Σύμμαχον, Ανάστηθι Ελάμ. Πολιορ εῖτε Μῆδοι. Καὶ οἱ λοιποὶ δὲ, καὶ τὸ Ἑσ ραϊκόν, Μήδον, φασὶν, οἳ καὶ καθείλον τὴν Βαβυλωνίων ἀρχήν. Πρὸς οὓς ἔλεγεν ἄνω· « Ἰδοὺ ἐπεγερῶ ὑμῖν τοὺς Μήδους. » Περὶ ὧν καὶ Ἱερεμίας φησίν· . "Ηγει με Κύριος τὸ πνεῦμα βασιλέω; Μήδων, ὅτι εἰ; Βα- βυλῶνα ἡ ὀργὴ αὐτοῦ. » Καὶ πάλιν· « Δότε [εις] τὴν Βα- Ευλώνα βελοστάσεις. » Ῥηθείη δὲ καὶ κατ' αὐτοὺς Εβδομήκοντα, ὅτι Πέρσαι τοὺς Μήδους οὐκ εἰς μακρὰν διαδεξάμενοι καθεῖλον τῆς Βαβυλῶνος τὰ λείψανα. Πρὸς δὲ τὴν ὅρασιν Αἰγύπτου τι ταῦτα συντείνες καίτοι τῆς Βαβυλῶνος ἰδίας τυχούσης δράσεως κατά μέν τινας, ἵνα πείσῃ τοὺς Ἰουδαίους μὴ θαῤῥεῖν ἐπὶ τοῖς Βαβυλωνίοις, ὡς καὶ αὐτοῖς ἁλωσομένοις. Φησὶ γάρ τις προφήτης· « Αίγυπτον ἐπεκαλεῖτο, καὶ εἰς Ασσυρίους ἐπορεύθησαν. » "Η επαρακαλῶν αὐτοὺς, ἐφ᾽ οἷς εἷλον τὴν πόλιν καὶ τὸν ναὸν οἱ ᾿Ασσύριοι. Κατὰ δὲ τοὺς ἀκριβεστέρους, περὶ τῆς ὑπ᾽ Ασσυρίων ἁλώσεως Αἰγύπτου, καὶ τῶν Αἰθιόπων εἰπὼν, ἀναγ καίως διδάσκει καὶ οἷα τοῖς ἑλοῦσι συμβήσεται. Θεὸς γὰρ κρίσει δικαίᾳ τοὺς μὲν Αἰγυπτίους Αστυ ρίαις, τούτους δὲ Μήδοις, κακείνους Πέρσαις, καὶ τούτους ἑτέροις εἰς καθαίρεσιν τῆς μεγαλαυχία; παρ ἔδωκεν. Ερημον δὲ Βαβυλῶνα καλεῖ, τὴν μέλλον. σαν ταύτης ερημίαν δηλῶν. Τὸ δὲ Ἑβραϊκὸν καὶ οἱ λοιποὶ τὸ, θαλάσσης προσέθηκαν, ὡς τῆς πόλεως πάλαι κυμαινούσης τοῖς πλήθεσιν. Περὶ ἧς Ἱερεμίας ὡς ἐκ προσώπου λέγει Θεοῦ. Καὶ ἐρημώσω τὴν θά λασσαν αὐτῆς. » Εξῆς δὲ πάλιν ὁ αὐτὸς τὸ πλῆθος τῶν ἐπελθόντων αὐτῇ Μήδων παρίστησι λέγων· «'Αν- ἐβη ἐπὶ Βαβυλῶνα ἡ θάλασσα. Πρὴ δὲ τούτων ἔφη περὶ αὐτῆς. • ᾿Ανεβίβασα ἐπ' αὐτὴν ὡς ἀκρίδων πλῆθος. » Τὰ δὲ τῆς ῥήσεως της παρούσης διαφόροις προσώποις διήρηται· καὶ τὴν ἀρχὴν οἱ μὲν ἀπὸ προσώπου Βα- βυλωνός φασιν, ὡς ἀκουσάσης τὰ μέλλοντα δυσχερή, καὶ Εἴθε παρέλθοι, λεγούσης, ὡς πνεῦμα δι' ἐρήμου χωροῦν. ἂν γὰρ ἡ ἀκοὴ φοβεῖ, τίς ἡ πεῖρα γενήσεται ; μὴ οὖν γένοιτο τὴν φήμην εἰς ἔργον ἐλθεῖν. Κατὰ δέ τινας, ὁ προφήτης, ἀναγγελθέντων αὐτῷ παρὰ Θεοῦ τῶν συμβησομένων αὐτῇ περὶ Μήδων, φησινώ; ** ἴσ. γρ. ὡς. PROCOPII GAZEI sunt; unde fit, ut qua ratione subjugari Ethiopas contigerit, mirentur Ægyptii. Adeo est in Domino sperare salius, quam honinibus confidere . Exsecrandus deinde qui spem in homine habet, benedictus autem qui confidit in Domino, et Dominus spes ejus ". Deinde quod insulam Ægyplum appellavit, eam intellexit, quam Nilus undique complectitur. CAP. XXI. VERBUM DESERTÍ MARIS. VERS. 1-10. Sicut procella per desertum transit, de deserto veniens e terra. Horrenda visio et dura renuntiata est mihi. Evertens evertit, qui iniquus est, iniquiler facit. In me Elaniila, et legati Persarum in me veniunt, etc. ‹ C Ad Babylonem proculdubio ista refe- runtur; sive quod ipsam cecidisse asserit, et in eam venturos esse Elamilus Persarumque legatos : sive Symmachi interpretationem sequaris, qui Elamitàs surgere, Medosque obsidere imperat; cum et cæteri etiam, ipsaque adeo Hebræorum lectio Medorum nomen habeant, a quibus deletum est Babyloniorum imperium; quorum et antea Isaias meminit ”, cum Ecce Medos in vos excitabo, › dixit. De iisdem et Jeremias quoque sic loquitur : • Suscitavit Dominus spiritum regis Medorum, quoniam adversus Babylonem ira ejus "., rursus: Date in Babylonem arietes *. Dici vero queat ctiam secundum interpretes Septuaginta non ila diu post Medos, Persas esse subseculos, a qui- bus eliam Babylonis reliquias deleri contigit. Con- ferunt autem isthæc nonnihil ad Ægypti visionem ; quantumvis secundum quosdam peculiaris Baby- loni visio habeatur, ut Babyloniis Judæos miuine confidere doreat, qui et ipsi capientur. Sic enim apad prophetam quendam legimus: Ægyptum invocabat, et ad Assyrios profecti sunt 37; › tan- quam causis allatis, quibus ab Assyriis urbem et templan contigit expugnari, adhortarentur. Sin autem eos, qui sunt accuratiores, sequamur, post designatam Ægypti et Æthiopiæ per Assyrios ex- pugnationem, qualia et expugnatores ipsos ma- neaut, declarat, Justa enim sententia Deus Ægy- plios Assyriis, Assyrios Medis, Medos Persis, Persas denique, propter fastum et superbiam, aliis evertendos concessit. Verum quod desertam Baby- lonem vocal, instare ejus vastitatem et solitudinen significat. Deinde quod febraica lectio, cælerique interprotes, maris vocabulum addiderunt; ita plebe urbem olim abundasse, et tanquam fluctuasse signifcavit. Cui sententia et Jeremias quoque astipulator, cum tanquam ex Dei persona, mare ipsum desolaturum se interminatur. Idem dein- ceps et Medorum adventantem in eam multitudi- ne: hoc nomine innuit, cum mare in Babylona ascendisse ait, qui aute de eadem locutus, instar cicadarum multitudinem in cam sc inimi- D Jerem. LI, 40. Osee sa Psal. cxvn, 8. *³ Jerem. xvi, 5, 7. * Isa. xii, 17. Jereni. L, 9. Jerem. L1, 32. rit, 11. • VARIE LECTIONES.
PG 87:2161Καὶ πάλιν ὁρᾷ δύο , τὸν μὲν ὄνῳ τὸν δὲ καμήλῳ ὀχούμενον. Ἐδήλουν δὲ οἱ μὲν ὄντες ἐφ’ ἵππων τὴν τῶν πολεμίων παράταξιν. Οἱ δὲ τὴν ἐπὶ τῶν νωτοφόρων πρὸς τὴν χρείαν παραγωγὴν καὶ λαφύρων μέλλουσαν ἀποκομιδήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· «Ἔφερον ἐπ’ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦτον αὐτῶν.» Τοῦ σκοποῦ ταῦτα τεθεαμένου , Κύριος τῷ προφήτῃ φησίν· Ἀκρόασαι ἀκρόασιν πολλὴν, καὶ κάλεσον Οὐρίαν εἰς τὴν σκοπιάν . Τὸ δὲ Οὐρίαν Ἀκύλας ἐξέδωκε λέοντα . Ὁ δὲ Σύμμαχος λέαιναν . Ὁ δὲ Θεοδοτίων Ἀριήλ . Οὕτω γὰρ ἔχει καὶ τὸ Ἑβραϊκόν. Ἀλλ’ οὐκ Οὐρίαν , ὡς μὴ δύνασθαι τὸν εἰρημένον πρόσθεν ἱερέα σημαίνεσθαι. Ἀκρόασαι τοίνυν ἀκρόασιν , ἔφη, πολλὴν, καὶ κάλει τὸν Ἀριὴλ , ὡς ἂν καὶ τοῦτον ὁ σκοπὸς ἅμα σοὶ θεωρήσειεν. Ὡς σὺν αὐτῷ γὰρ ἱστάμενος ὁ προφήτης φησίν· Ἔστην διὰ παντὸς ἡμέρας καραδοκῶν τὴν μέλλουσαν ὄψιν τοῦ λέοντος. Ἡμέραν δὲ διατελέσας καὶ νύκτα , φησίν· Ἰδοὺ αὐτὸς ἔρχεται ἀναβάτης ξυνωρίδος . Ἦν δὲ οὗτος ἢ τιμωρός τις ἄγγελος ἐπάγων Βαβυλῶνι τὴν τῆς ἁλώσεως δίκην, ὁ Ἀριὴλ ἴσως ὀνομαζόμενος· ἢ αὐτὸς ἐκεῖνος, Ὁ ὡς λέων ὠρυόμενος καὶ ζητῶν τίνα καταπίῃ.
οὕτω διελεύσονται τὴν ἔρημον καθιππεύοντες, ώσα- νεὶ καὶ ἀνέμων καταιγὶς δι' ἐρήμου διέλθοι, τὴν κόσ νιν ἐξανιστᾶσα καὶ συγχέουσά πως τὸ πᾶν. Ανηγγέλη δέ μοι, διὰ τοῦτό φησιν, ἐπείπερ ὁμοῦ τῇ θέᾳ καὶ τῶν πραγμάτων τὴν ἐκβασιν ἐδιδάσκετο. Εἶτά φησιν· ῾Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. Ανεπίπληκτον γὰρ τῶν ἐπιόντων τὸ θράσος μηδὲν μήτε μέτρου μήτε φειδοῦς λογιζόμενον. Ἔλεγεν δὲ καὶ ἐν τῇ κατὰ Βα- βυλῶνος ὁράσει · Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ὑμῖν τοὺς Μήδους, εἶ οὐ λογίζονται ἀργύριον, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχου σι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσιν. Τῆς τούτων Β οὖν καταιγίδος ἐπ' ἐμὲ χωρούσης, τί πράξω, φησίν, ἡ Βαβυλών, ἀλλ᾽ ἢ στενάξω μόνον ἐμαυτὴν πα ραμυθουμένη, ἡ πρὶν ὑπερήφανος, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐπάγουσα στεναγμούς; Ἡ γὰρ ὀσούς μου, φησὶν, ὑπὸ τῆς ἀγγελίας ἐκλέλυται γυναικός τικτούσης δίκην, ἡ πρότερον ἐσφιγμένη τε καὶ νεανική. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ βασιλέως Ασσυρίων εἰρῆσθαί φα σιν, Απτου. Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. Εἴτε δὲ οὗτος, εἴτε Καβυλών, Ἠδίκησα τὸ μὴ βλέπειν, φησὶν, ἐν ἐξομο· λογήσεως τρόπῳ. Οὐκ ἠνειχόμην γὰρ παραινέσεως σπουδήν ποιουμένη μηδέν βλέπειν ὀρθὸν ἤγουν ποιο ούμενος. Νυνὶ γυναικοπρεπὲς ἀφίησι δάκρυον, ήγουν Δυσήκοος γέγονα, οὐκ ἀξιώσας βλέπειν τίς ὁ φύσει Θεός. Ηκουσα γὰρ τὴν Ἰουδαίων λατρείαν ἐπιστρα- τεύσας αὐτοῖς τήν τε πόλιν πορθήσας καὶ τὴν ναόν. ᾿Αλλὰ καὶ Ἰωνᾶς ἡμῖν ἦλθε κηρύττων μετάνοιαν, καὶ μετανοήσας πάλιν ἠδίκησα. Πρὸς τὸ χρήσιμον δὲ τῶν ἀκουόντων φίλον ἐστὶ προσωποποιεῖν τῇ Γραφῇ. Ἐφ᾽ οἷς φησιν· Ετοιμά σατε τράπεζαν. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης σαφῆ τῆς ἐπ' αὐτοῖς ὀργῆς τὴν αἰτίαν ποιῶν, τοῦ Βαλτάσαρ τὸ δεῖπνον τὸ παρὰ Δανιήλ αίνιττόμενος, ὅτε τοῖς σκεύεσιν ἐμπαροινήσας τοῖς ἱεροῖς, καὶ μὴ γνούς ὅτι Θεοῦ δυνάμει τὴν Ἰουδαίαν κεχείρωται, ἀνα θεὶς δὲ τὴν αἰτίαν τοῖς ἑαυτοῦ θεοῖς, τὴν γραφήν εἶδεν ἐν τῷ τοίχῳ σημαίνουσαν αὐτῷ τὴν τῆς βασι λείας καθαίρεσιν. Ἐν ἔθει τοίνυν αὐτοῖς τρυφᾷν ὁ προφήτης παρακελεύεται· καὶ τί τὸ μετὰ τοῦτο; πό- λεμοι τὴν πανήγυριν διαδέξονται, ὡς μικροῦ δεῖν ἐξ αὐτοῦ δραμεῖν τοῦ ποτοῦ πρὸς ἔπλα. Τινες δὲ τὸ, ἑτοιμάσατε τράπεζαν, τὸ προφητικὸν πνεῦμα λέγειν φασὶ πρὸς τοὺς μέλλοντα; ἑλεῖν Βαβυλῶνα, Ελαμίτας, καὶ Μήδους, καὶ τοὺς πρέσβεις Περσῶν, διεγείρον αὐτοὺς πρὸς τὸν πόλεμον καὶ τὴν ἐπ' ἀδείας ὡς ἐπὶ νίκῃ μελλούσῃ τρυφήν. Ὁ δὲ τὸ πνεῦμα προφήτης ἔχων· Ταῦτα λέγω, φησίν, Επειδήπερ οὕτως εἶπε Κύ- ριος πρός με Βαδίσας στῆσον σεαυτῷ σκοπόν καὶ ὁ ἐὰν ἴδῃ ἀπαγγειλάτω, ὁ σκοπός δηλονότι. Καὶ εἶδεν αναβάτης ἱππεῖς δύο. Ο δὲ Σύμμαχος ἅρμα COMMENTARII IN ISAIAM. A sisse dixerit. Volunt autem personarun varietate præsentem distingui orationem, ejusque princi- pium a Babylone peti, quæ auditis sibi impenden tibus malis, ea ipsa transire, tanquam spiritum per desertum, exoptat. Ad quorum enim auditum perterremur, ea cum experiri contigerit, quid facturum putamus? Absit igitur, ut quod fama jacta- tur, re experiamur. Placet vero nonnullis prophetam, ubi ea audivit a Deo, quæ per Medos ipsi essent eventura, quo more ventorum procella excitato per desertum pulvere rebusque fere permistis omnibus pertransit; sic el desertum percussuros esse equites significare. c Annuntiata autem sibi esse ideo dicit, quod simul cun visione et rerum eventum ipse didicerit. Deinde adjicit, evertens evertit; ut imperterritam eorum qui invadunt, ferocitatem demonstret ; quibus nec parcere cuiquam, nec agere quidquam moderate placeat. Dicebat vero et in Babylonis visione boc modo: Ecce ego Medos in vos induco, qui argentum non curant, nec auro opus habent. Arcus juvenum conterent. Horum igitur in me, ait, irruente tempestate, quid aliud ego Babylon faciam, quam luctu miserias meas consolabor, quæ elata prius et fastuosa gemitus causam aliis suggerebam? Lumbi enim mei, inquit, hoc nuntio, tanquam parientis mulieris firmæ prius et robore præstantis, dissoluti sunt. Suut vero nonnulli, qui tanquam assumpta regis Assyrii persona, verba ista apprehende, ever- tens evertat, velint intelligi. Cæterum sive ad regem, sive ad Babylonem referas, confessionis modo usurpata, tanquam se, ne videant, injuste fecisse fateantur, dicere valeas. Ambo enim adhor tatione neglecta, et eo quod rectum esset, videndo parum fuerunt solliciti. Itaque profusis uun muliebri more lacrymis, a videndo abhorruisse se, nec quid Deus natura exsisteret, intueri digna- tos esse lamentatur. Audisse, eum de Judæorum religione, cum urbe expugnata templo ipsi non pepcerunt. Imo et cum Jonæ verbis ad pœniten- tiam tracti, ad impietatem statim redieruni. se Dan. v, seqq. D Est vero Scripturæ, ad eorum utilitatem, qui audiunt, usitata personarum fictio. Sequitur dein- ceps, parale mensam; quod ait propheta, ut divinae in eos iræ causam ostendat, Baltasarisque per Danielem traditum convivium innuat, in quo con- tumeliose sancta vasorum supellectile rex abusus, cum non Domini, sed deorum suorum virtute Jud.va se potitum crederet, scripturam in pariete, que regni notaret interitum, contemplatus est De more ilaque eos luxu difluere jubet propheta. Verum quid postea? Bella ludos festosque dies brevi adeo subsequentur, ut parum absil quin a poculis ad arma concursum esse credatur. Sunt præterea, qui parate mensam, verba prophetici spiritus ad Elamiias, Medos, Persarumque legalos, qui Babylonem iuvasuri sunt, et hic ad bellum, certamque futuræ victoriæ spcm, non secus atque ad epularum luxurien invitantur, esse existiment. At ego propheta, qui spiritum habeo, hæc dico, ait : Quoniam sic dixit Dominus ad me : Profeclus tibi constitue speculatorem, et quod viderit, reHUR- tiet, speculator scilicet. Et vidit sessores equites
Νοήσας δὲ ὡς τιμωρητικός ἐστιν ἄγγελος βοᾷ· Πέπτωκε, πέπτωκε Βαβυλών . Ὁ μὲν οὗν πρῶτος σκοπὸς ὑποδεέστερος ὢν τοῦ προφήτου τὸ πλῆθος ἑώρα τῶν ἐπιέναι τῇ Βαβυλῶνι μελλόντων· ὁ δὲ δεύτερος αὐτὸς ὢν ὁ προφήτης, τὴν ἀγγελικήν τε καὶ ἀποῤῥητοτέραν ὄψιν ὁρᾷ. Τήν τε Βαβυλῶνος πτῶσιν , καὶ τῶν εἰδώλων αὐτῆς, ἅπερ ἀκρόασιν πολλὴν ἐκάλει τὸ πνεῦμα. Τινὲς δὲ τὸ, Βαδίσας σεαυτῷ στῆσον σκοπὸν , οὕτω φασίν· τὸ δεῖν συνάξαι πρὸς τὴν θεωρίαν τὸν νοῦν, καὶ ἐν τῇ τούτου γενέσθαι περιωπῇ. Τοῦτο γὰρ ἔθος προφήταις πρὸς τὴν τῶν δεικνυμένων ἀντίληψιν. Τοιγαροῦν τις τούτων φησίν· «Ἐπὶ τῆς φυλακῆς μου στήσομαι καὶ ἐπιβήσομαι ἐπὶ πέτραν καὶ ἀποσκοπεύσω τοῦ ἰδεῖν τί λαλήσει ἐν ἐμοὶ, καὶ τί ἀποκριθῶ ἐπὶ τὸν ἔλεγχόν μου.» Ἀκρόασιν δέ φασι πολλὴν , διὰ τὰ παράδοξα τῶν ἐσομένων Βαβυλῶνι συμφορῶν διηγήματα· παντελῶς γὰρ γέγονεν ἔρημος, ὡς μηδὲ τοὺς ἐν σπηλαίοις κρυφθέντας τὸν Κύρον λαθεῖν, πρὸς ὃν ἔφη Θεός· ὅτι «Δώσω σοι θησαυροὺς σκοτεινοὺς, ἀποκρύφους, ἀοράτους ἀνοίξω σοι.» Διὸ πρὸς Βαβυλῶνά φησιν Ἱερουσαλήμ·
οὕτω διελεύσονται τὴν ἔρημον καθιππεύοντες, ώσα- νεὶ καὶ ἀνέμων καταιγὶς δι' ἐρήμου διέλθοι, τὴν κόσ νιν ἐξανιστᾶσα καὶ συγχέουσά πως τὸ πᾶν. Ανηγγέλη δέ μοι, διὰ τοῦτό φησιν, ἐπείπερ ὁμοῦ τῇ θέᾳ καὶ τῶν πραγμάτων τὴν ἐκβασιν ἐδιδάσκετο. Εἶτά φησιν· ῾Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. Ανεπίπληκτον γὰρ τῶν ἐπιόντων τὸ θράσος μηδὲν μήτε μέτρου μήτε φειδοῦς λογιζόμενον. Ἔλεγεν δὲ καὶ ἐν τῇ κατὰ Βα- βυλῶνος ὁράσει · Ἰδοὺ ἐγὼ ἐπάγω ὑμῖν τοὺς Μήδους, εἶ οὐ λογίζονται ἀργύριον, οὐδὲ χρυσίου χρείαν ἔχου σι. Τοξεύματα νεανίσκων συντρίψουσιν. Τῆς τούτων Β οὖν καταιγίδος ἐπ' ἐμὲ χωρούσης, τί πράξω, φησίν, ἡ Βαβυλών, ἀλλ᾽ ἢ στενάξω μόνον ἐμαυτὴν πα ραμυθουμένη, ἡ πρὶν ὑπερήφανος, καὶ τοῖς ἄλλοις ἐπάγουσα στεναγμούς; Ἡ γὰρ ὀσούς μου, φησὶν, ὑπὸ τῆς ἀγγελίας ἐκλέλυται γυναικός τικτούσης δίκην, ἡ πρότερον ἐσφιγμένη τε καὶ νεανική. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ προσώπου τοῦ βασιλέως Ασσυρίων εἰρῆσθαί φα σιν, Απτου. Ο ἀθετῶν ἀθετεῖ. Εἴτε δὲ οὗτος, εἴτε Καβυλών, Ἠδίκησα τὸ μὴ βλέπειν, φησὶν, ἐν ἐξομο· λογήσεως τρόπῳ. Οὐκ ἠνειχόμην γὰρ παραινέσεως σπουδήν ποιουμένη μηδέν βλέπειν ὀρθὸν ἤγουν ποιο ούμενος. Νυνὶ γυναικοπρεπὲς ἀφίησι δάκρυον, ήγουν Δυσήκοος γέγονα, οὐκ ἀξιώσας βλέπειν τίς ὁ φύσει Θεός. Ηκουσα γὰρ τὴν Ἰουδαίων λατρείαν ἐπιστρα- τεύσας αὐτοῖς τήν τε πόλιν πορθήσας καὶ τὴν ναόν. ᾿Αλλὰ καὶ Ἰωνᾶς ἡμῖν ἦλθε κηρύττων μετάνοιαν, καὶ μετανοήσας πάλιν ἠδίκησα. Πρὸς τὸ χρήσιμον δὲ τῶν ἀκουόντων φίλον ἐστὶ προσωποποιεῖν τῇ Γραφῇ. Ἐφ᾽ οἷς φησιν· Ετοιμά σατε τράπεζαν. Τοῦτό φησιν ὁ προφήτης σαφῆ τῆς ἐπ' αὐτοῖς ὀργῆς τὴν αἰτίαν ποιῶν, τοῦ Βαλτάσαρ τὸ δεῖπνον τὸ παρὰ Δανιήλ αίνιττόμενος, ὅτε τοῖς σκεύεσιν ἐμπαροινήσας τοῖς ἱεροῖς, καὶ μὴ γνούς ὅτι Θεοῦ δυνάμει τὴν Ἰουδαίαν κεχείρωται, ἀνα θεὶς δὲ τὴν αἰτίαν τοῖς ἑαυτοῦ θεοῖς, τὴν γραφήν εἶδεν ἐν τῷ τοίχῳ σημαίνουσαν αὐτῷ τὴν τῆς βασι λείας καθαίρεσιν. Ἐν ἔθει τοίνυν αὐτοῖς τρυφᾷν ὁ προφήτης παρακελεύεται· καὶ τί τὸ μετὰ τοῦτο; πό- λεμοι τὴν πανήγυριν διαδέξονται, ὡς μικροῦ δεῖν ἐξ αὐτοῦ δραμεῖν τοῦ ποτοῦ πρὸς ἔπλα. Τινες δὲ τὸ, ἑτοιμάσατε τράπεζαν, τὸ προφητικὸν πνεῦμα λέγειν φασὶ πρὸς τοὺς μέλλοντα; ἑλεῖν Βαβυλῶνα, Ελαμίτας, καὶ Μήδους, καὶ τοὺς πρέσβεις Περσῶν, διεγείρον αὐτοὺς πρὸς τὸν πόλεμον καὶ τὴν ἐπ' ἀδείας ὡς ἐπὶ νίκῃ μελλούσῃ τρυφήν. Ὁ δὲ τὸ πνεῦμα προφήτης ἔχων· Ταῦτα λέγω, φησίν, Επειδήπερ οὕτως εἶπε Κύ- ριος πρός με Βαδίσας στῆσον σεαυτῷ σκοπόν καὶ ὁ ἐὰν ἴδῃ ἀπαγγειλάτω, ὁ σκοπός δηλονότι. Καὶ εἶδεν αναβάτης ἱππεῖς δύο. Ο δὲ Σύμμαχος ἅρμα COMMENTARII IN ISAIAM. A sisse dixerit. Volunt autem personarun varietate præsentem distingui orationem, ejusque princi- pium a Babylone peti, quæ auditis sibi impenden tibus malis, ea ipsa transire, tanquam spiritum per desertum, exoptat. Ad quorum enim auditum perterremur, ea cum experiri contigerit, quid facturum putamus? Absit igitur, ut quod fama jacta- tur, re experiamur. Placet vero nonnullis prophetam, ubi ea audivit a Deo, quæ per Medos ipsi essent eventura, quo more ventorum procella excitato per desertum pulvere rebusque fere permistis omnibus pertransit; sic el desertum percussuros esse equites significare. c Annuntiata autem sibi esse ideo dicit, quod simul cun visione et rerum eventum ipse didicerit. Deinde adjicit, evertens evertit; ut imperterritam eorum qui invadunt, ferocitatem demonstret ; quibus nec parcere cuiquam, nec agere quidquam moderate placeat. Dicebat vero et in Babylonis visione boc modo: Ecce ego Medos in vos induco, qui argentum non curant, nec auro opus habent. Arcus juvenum conterent. Horum igitur in me, ait, irruente tempestate, quid aliud ego Babylon faciam, quam luctu miserias meas consolabor, quæ elata prius et fastuosa gemitus causam aliis suggerebam? Lumbi enim mei, inquit, hoc nuntio, tanquam parientis mulieris firmæ prius et robore præstantis, dissoluti sunt. Suut vero nonnulli, qui tanquam assumpta regis Assyrii persona, verba ista apprehende, ever- tens evertat, velint intelligi. Cæterum sive ad regem, sive ad Babylonem referas, confessionis modo usurpata, tanquam se, ne videant, injuste fecisse fateantur, dicere valeas. Ambo enim adhor tatione neglecta, et eo quod rectum esset, videndo parum fuerunt solliciti. Itaque profusis uun muliebri more lacrymis, a videndo abhorruisse se, nec quid Deus natura exsisteret, intueri digna- tos esse lamentatur. Audisse, eum de Judæorum religione, cum urbe expugnata templo ipsi non pepcerunt. Imo et cum Jonæ verbis ad pœniten- tiam tracti, ad impietatem statim redieruni. se Dan. v, seqq. D Est vero Scripturæ, ad eorum utilitatem, qui audiunt, usitata personarum fictio. Sequitur dein- ceps, parale mensam; quod ait propheta, ut divinae in eos iræ causam ostendat, Baltasarisque per Danielem traditum convivium innuat, in quo con- tumeliose sancta vasorum supellectile rex abusus, cum non Domini, sed deorum suorum virtute Jud.va se potitum crederet, scripturam in pariete, que regni notaret interitum, contemplatus est De more ilaque eos luxu difluere jubet propheta. Verum quid postea? Bella ludos festosque dies brevi adeo subsequentur, ut parum absil quin a poculis ad arma concursum esse credatur. Sunt præterea, qui parate mensam, verba prophetici spiritus ad Elamiias, Medos, Persarumque legalos, qui Babylonem iuvasuri sunt, et hic ad bellum, certamque futuræ victoriæ spcm, non secus atque ad epularum luxurien invitantur, esse existiment. At ego propheta, qui spiritum habeo, hæc dico, ait : Quoniam sic dixit Dominus ad me : Profeclus tibi constitue speculatorem, et quod viderit, reHUR- tiet, speculator scilicet. Et vidit sessores equites
PG 87:2163«Μὴ ἐπίχαιρέ μοι, ἡ ἐχθρά μου.» Μετ’ ὀλίγα τε λέγει περὶ αὐτῆς, ὅτι «Ἔσται εἰς καταπάτημα ὡς πηλὸς ἐν ταῖς ὁδοῖς,» καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸν δὲ Οὐρίαν , φασὶ, τὸν ἱερέα παραλαβεῖν κελεύεται μάρτυρα, ὡς ἂν εἰωθότες ἀπειθεῖν Ἰουδαῖοι προφήταις τῷ παρ’ αὐτοῖς τιμιωτάτῳ πεισθήσονται [κοιν]ωνῷ γεγονότι τῆς θέας. Τὸ δὲ, αὐτὸς ἔρχεται , ὁ Πέρσης, φασὶ, καὶ Ἐλαμίτης, ἢ ὁ τούτων Κύρος ἡγούμενος· ἀπὸ Θεοῦ τε εἰρῆσθαι τὸ, πέπτωκε Βαβυλών. Καταλελειμμένους δὲ λέγει τοὺς μὴ μετὰ τῶν ἄλλων αἰχμαλώτους ἀπαχθέντας, οἳ καὶ τὴν χώραν, καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, τούς τε πεσόντας, καὶ ληφθέντας ὠδύροντο. Τούτοις οὖν παραμυθίαν, τὴν τῶν αὐτοὺς πεπορθηκότων ἀπήγγειλε συμφοράν. Τινὲς δὲ καταλελειμμένους τοὺς μὴ συμπλανηθέντας τῇ τῶν ἄλλων ἀσεβείᾳ φησὶν, οἳ βραχεῖς τινες ὄντες, τοὺς πλανηθέντας ὠδύροντο. Οἷς δὴ καί φησιν ἀναγγεῖλαι τὰ προλαβόντα τὸν Κύριον, ὡσεὶ ἔλεγεν· Ὑμῖν γὰρ ἐξέφηνεν ὡς δι’ ἑρμηνέως ἐμοῦ. Τοῦτο τῆς περὶ Αἴγυπτον προφητείας τὸ τέλος. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΙΔΟΥΜΑΙΑΣ. ιαιζ. Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· Φυλάςσετε ἐπάλξεις. Φυλάσσω τὸ πρωὶ̈, καὶ τὴν νύκτα. Ἐὰν ζητῇς ζήτει, καὶ παρ’ ἐμοὶ οἴκει.
ζεύγος ίππων. Καὶ πάλιν ἐμᾷ δύο, τὸν μὲν ἔχω τὸν δὲ καμήλῳ οχούμενον. Ἐδήλουν δὲ οἱ μὲν ὄντες ἐφ᾽ ἵππων τὴν τῶν πολεμίων παράταξιν. Οἱ δὲ τὴν ἐπὶ τῶν νωτοφόρων πρὸς τὴν χρείαν παραγωγὴν καὶ λαφύρων μέλλουσαν ἀποκομιδήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· ο Ἔφερον ἐπ᾿ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦ τον αὐτῶν. Τοῦ σκοποῦ ταῦτα τεθεαμένου, Κύριος τῷ προφήτης φησίν ᾿Ακρόασαι ἀκρόα σιν πολλὴν, καὶ κάλεσον Ουρίαν εἰς τὴν σκο- πιάν. Τὰ δὲ Ουρίαν Ακύλας ἐξέδωκε λέοντα. Ο δὲ Σύμμαχος λέαιναν. Ὁ δὲ Θεοδοτίων Αριήλ. Οὕτω γὰρ ἔχει καὶ τὸ Εβραϊκόν. 'Αλλ' οὐκ θυμίαν, ὡς μὴ δύνασθαι τὸν εἰρημένον πρόσθεν ἱερέα σημαί νεσθαι. Ακρόασαι τοίνυν ἀκρόασιν, ἔφη, πολλήν, καὶ κάλει τὸν ᾿Αριὴλ, ὡς ἂν καὶ τοῦτον ὁ σκοπός ἅμα σοὶ θεωρήσειεν. Ὡς σὺν αὐτῷ γὰρ ἱστάμενος ὁ προφήτης φησίν· Εστην διὰ παντὸς ἡμέρας και ραδοκῶν τὴν μέλλουσαν ὄψιν τοῦ λέοντος. Ἡμέ ραν δὲ διατελέσας καὶ νύκτα, φησίν· Ἰδοὺ αὐτὸς ἔρ- χεται ἀναβάτης ξυνωρίδος. "Ην δὲ οὗτος ἢ τιμωρός τις ἄγγελος ἐπάγων Βαβυλῶνι τὴν τῆς ἁλώσεως δίο κην, ὁ ᾿Αριὴλ ἴσως ὀνομαζόμενος· ἡ αὐτὸς ἐκεῖνος, Ο ὡς λέων ωρυόμενος καὶ ζητῶν τίνα καταπίῃ. Νοήσας δὲ ὡς τιμωρητικός ἐστιν ἄγγελος βοι· Πέτ πτωχό, πέπτωκε Βαβυλών. Ὁ μὲν οὖν πρώτος σκοπὸς ὑποδεέστερος ὢν τοῦ προφήτου τὸ πλῆθος ἑώρα τῶν ἐπιέναι τῇ Βαβυλώνι μελλόντων· ὁ δὲ δεύτερος αὐτὸς ὢν ὁ προφήτης, τὴν ἀγγελικήν τε καὶ ἀποῤῥητοτέραν ὄψιν ὁρᾷ. Την τε Βαβυλῶνος πτῶσιν, καὶ τῶν εἰδώλων αὐτῆς, ἅπερ ἀκρόασιν πολλὴν ἐκάλει τὸ πνεῦμα. Τινὲς δὲ τὸ, Βαδίσας σεαυτῷ στῆσον σκοπὸν, οὕτω φασίν· τὸ δεῖν συνάξαι πρὸς τὴν θεωρίαν τὸν νοῦν, καὶ ἐν τῇ τούτου γενέσθαι περιωπῇ. Τοῦτο γὰρ ἔθος προ- φήταις πρὸς τὴν τῶν δεικνυμένων ἀντίληψιν. Τοιγα- ροῦν τις τούτων φησίν· . Ἐπὶ τῆς φυλακής μου στη σομαι καὶ ἐπιβήσομαι ἐπὶ πέτραν καὶ ἀποσκοπεύσω τοῦ ἰδεῖν τί λαλήσει ἐν ἐμοὶ, καὶ τί ἀποκριθῶ ἐπὶ τὸν ἔλεγχόν μου. » 'Ακρόασιν δέ φασι πολλήν, διὰ τὰ παράδοξα τῶν ἐσομένων Βαβυλῶνι συμφορῶν διηγήματα· παντελῶς γὰρ γέγονεν ἔρημος, ὡς μηδὲ τοὺς ἐν σπηλαίοις κρυφθέντας τὸν Κύρον λαθεῖν, πρὸς ὃν ἔφη Θεός· ὅτι ο Δώσω σοι θησαυρούς σκοτεί- νους, ἀποκρύφους, ἀοράτους ἀνοίξω σοι.» Διὸ πρὸς Βαβυλωνά φησιν Ἱερουσαλήμ· «Μὴ ἐπίχαιρέ μοι, ἡ εχθρά μου. » Μετ' ὀλίγα τε λέγει περὶ αὐτῆς, ὅτι Εσται εἰς καταπάτημα ὡς πηλὸς ἐν ταῖς ὁδοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸν δὲ Ουρίαν, φασί, τὸν ἱερέα παραλα βεῖν κελεύεται μάρτυρα, ὡς ἂν εἰωθότες ἀπειθεῖν Ιουδαίοι προφήταις τῷ παρ' αὐτοῖς τιμιωτάτῳ πει Ει σθήσονται [κοινωνῷ γεγονότι τῆς θέας. Τὸ δὲ, αὐτ τὰς ἔρχεται, ὁ Πέρσης, φασί, καὶ Ἐλαμίτης, ἡ ὁ τούτων Κύρος ἡγούμενος· ἀπὸ Θεοῦ τε εἰρῆσθαι τὸ, πέπτωκε Βαβυλών. Καταλελειμμένους δὲ λέγει τοὺς μὴ μετὰ τῶν ἄλλων αἰχμαλώτους ἀπαχθέντας, οἱ καὶ τὴν χώραν, καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, τούς PROCOPII GAZEI duos, quo loco bigas interpretatur Symmachus. Videl item et dros, alterum quidem asino, alterum autem camelo devectos. Significabant vero qui equis insidebant, hostium exercitum : ut clitellarii duo (quibus ad necessariorum vecturam utimur) ipsam spoliorum asportationem, Nam et alicubi sic ait: Ferebant in asinis et camelis divi tias suas ".› Ista igitur postquam speculatori visa sunt, sie prophetam alloquitur Dominus: Audi audiționem multam, et voca Uriam in speculam : ubi pro Uriæ nomine, leonem Aquilas, leenam Sym machus, Theodotio vero Ariel, cum Hebræis, ne superius memoratum sacerdotem designari existi- nies, interpretantur. Audi igitur, ait, auditionem multam, el voca Ariel, ut et ipsum speculator tecum quent intueri. Tanquam cum ipsi adslaret Propheta, stetisse se per totum diem, ait, ut futu - ram leonis visionem exsp claret. Ubi autem diem integrum et noctem perdurasset: Ecce ait, ascen- sor bigæ renit, quem certe vel angelum quemdam, Ariel forsan appellatum esse credas, qui ad su- mendum de Babylone supplicium missus, ejusdemi expugnationem urgeat, vel eum potius, qui tan- quam leo rugiens, quærit quem devoret ". At ubi ultorem angelum esse animadvertit, Cecidit, ceci- dit Babylon, inclamat. B C Prior igitur speculator prophetæ longe inferior, ɖeorum, qui Babylonem essent invasuri, multitudi- aem intuebatur : sed alter, idem qui et propheta, videt angelicam et magis reconditam, Babylonis casum nimirum, et idolorum ipsius, quod per au- ditionem multam spiritus significavit. Quod autem pergens sibi speculatorem adhibere jubet, ita acci- punt nonnulli, ut collectum esse debere ad con- templationem animum, et tanquan in specula haberi intelligant. Est enim prophetis istud usita - fum, ut ad eorum captum, quæ ostenduntur audi- tores excitentur. Sic enim apud quemdam legi- mas; ‹ In custodia mea stabo, et ascendam super petram, et speculabor, ut videam quid in me lo- quatur, et quid respondeam ad reprehensionem meam *. » Aiunt vero auditionis multæ nomine, portentosas calamitatum narrationes, quæ Babylo- nem essent invasuræ, significari. Usque adeo enim deserta et vasta penitus remansit, ut Cyrum po- D stea (cui reconditus in tenebris thesauros, nul- lique cognitos proditurum se et daturum pollicitus erat Dominus.) ne illi quidem qui sese in spe- • luncis abdiderant, latere potuerint. Atque inde est, quod his verbis Babylonem Hierosolyma alloqua- ur: Ne mihi insultes, bostis mea ; » cæteraque de caden, quæ prosime sequuntur, his verbis : « erit in conculcationem, tanquam lutum in viis ". Jubetur vero, inquiunt, Uriam ideo in testem as- summere, ut Judæi, qui prophetis non facile credere nissuevissent, eumn saltem, quem apud suos hono- latissimum seirent, visionis socium non respue- *Ilabac. 11, 1. Isa. XLV, segg. ** Zichar. xiv, 15, Petr. v, 8. si Isa, Lvu, - 20.
Ἐν τῷ δρυμῷ ἑσπέρας κοιμηθήσῃ. Ἐν τῇ ὁδῷ Δαιδὰν, συνάντησιν διψῶντι ὕδωρ φέρετε, κ.τ.λ. Καὶ οὗτοι τοῖς ἐξ Ἰσραὴλ ἦσαν πολέμιοι, καὶ συνεχῶς αὐτοῖς ἐπετίθεντο· καὶ μάρτυς Δαβὶδ λέγων· «Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα τῶν Ἰδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωὰβ, καὶ Ἀγαρηνοί, Γεβὰλ καὶ Ἀμμὼν, καὶ Ἀμαλήκ.» Προὔταξε γὰρ τῶν ἄλλων τοὺς Ἰδουμαίους . Ἔθνος δὲ τοῦτο μέγιστον ἀμφὶ τὴν Πέτραν τῆς Ἀραβίας, ἐκ τοῦ Ἡσαῦ καταγόμενον, ὃς Ἐδὼμ ἐκλήθη, ὅςτις ἑρμηνεύεται γήϊνος. Τοιοῦτος γὰρ ὁ βίος αὐτῷ. Καὶ ἀντὶ βρώσεως μιᾶς, ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακὼβ ἀδελφῷ ὄντι, ὃς καὶ Ἰσραὴλ ὠνομάζετο. Ἐξ οὗ τὸ τῶν Ἰουδαίων κατήγετο γένος. Ἀδελφῶν γὰρ παῖδες Ἰουδαῖοι ἐξ Ἐδὼμ οὕτω λεγόμενοι. Καὶ ὅμως οὐδὲ ψιλὴν πάροδον ἐξ Αἰγύπτου παρέσχον Ἰσραὴλ εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ἰόντι. Καὶ μετὰ ταῦτα πικρῶς οὔτω διέκειντο πρὸς αὐτοὺς, ὡς ὁ προφήτης ὁ λέγων δηλοῖ· «Ἐπὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ἰδουμαίας, καὶ ἐπὶ ταῖς τέτταρσιν οὐκ ἀποστραφήσομαι αὐτοὺς, ἕνεκεν τοῦ διῶξαι αὐτοὺς ἐν ῥομφαίᾳ τὸν ἀδελφὸν αὐτοῦ, καὶ ἐλυμήνατο πατέρα ἐπὶ γῆς,» κατὰ δὲ Σύμμαχον σπλάγχνα ἴδια ·
ζεύγος ίππων. Καὶ πάλιν ἐμᾷ δύο, τὸν μὲν ἔχω τὸν δὲ καμήλῳ οχούμενον. Ἐδήλουν δὲ οἱ μὲν ὄντες ἐφ᾽ ἵππων τὴν τῶν πολεμίων παράταξιν. Οἱ δὲ τὴν ἐπὶ τῶν νωτοφόρων πρὸς τὴν χρείαν παραγωγὴν καὶ λαφύρων μέλλουσαν ἀποκομιδήν. Καὶ ἀλλαχοῦ γάρ φησιν· ο Ἔφερον ἐπ᾿ ὄνων καὶ καμήλων τὸν πλοῦ τον αὐτῶν. Τοῦ σκοποῦ ταῦτα τεθεαμένου, Κύριος τῷ προφήτης φησίν ᾿Ακρόασαι ἀκρόα σιν πολλὴν, καὶ κάλεσον Ουρίαν εἰς τὴν σκο- πιάν. Τὰ δὲ Ουρίαν Ακύλας ἐξέδωκε λέοντα. Ο δὲ Σύμμαχος λέαιναν. Ὁ δὲ Θεοδοτίων Αριήλ. Οὕτω γὰρ ἔχει καὶ τὸ Εβραϊκόν. 'Αλλ' οὐκ θυμίαν, ὡς μὴ δύνασθαι τὸν εἰρημένον πρόσθεν ἱερέα σημαί νεσθαι. Ακρόασαι τοίνυν ἀκρόασιν, ἔφη, πολλήν, καὶ κάλει τὸν ᾿Αριὴλ, ὡς ἂν καὶ τοῦτον ὁ σκοπός ἅμα σοὶ θεωρήσειεν. Ὡς σὺν αὐτῷ γὰρ ἱστάμενος ὁ προφήτης φησίν· Εστην διὰ παντὸς ἡμέρας και ραδοκῶν τὴν μέλλουσαν ὄψιν τοῦ λέοντος. Ἡμέ ραν δὲ διατελέσας καὶ νύκτα, φησίν· Ἰδοὺ αὐτὸς ἔρ- χεται ἀναβάτης ξυνωρίδος. "Ην δὲ οὗτος ἢ τιμωρός τις ἄγγελος ἐπάγων Βαβυλῶνι τὴν τῆς ἁλώσεως δίο κην, ὁ ᾿Αριὴλ ἴσως ὀνομαζόμενος· ἡ αὐτὸς ἐκεῖνος, Ο ὡς λέων ωρυόμενος καὶ ζητῶν τίνα καταπίῃ. Νοήσας δὲ ὡς τιμωρητικός ἐστιν ἄγγελος βοι· Πέτ πτωχό, πέπτωκε Βαβυλών. Ὁ μὲν οὖν πρώτος σκοπὸς ὑποδεέστερος ὢν τοῦ προφήτου τὸ πλῆθος ἑώρα τῶν ἐπιέναι τῇ Βαβυλώνι μελλόντων· ὁ δὲ δεύτερος αὐτὸς ὢν ὁ προφήτης, τὴν ἀγγελικήν τε καὶ ἀποῤῥητοτέραν ὄψιν ὁρᾷ. Την τε Βαβυλῶνος πτῶσιν, καὶ τῶν εἰδώλων αὐτῆς, ἅπερ ἀκρόασιν πολλὴν ἐκάλει τὸ πνεῦμα. Τινὲς δὲ τὸ, Βαδίσας σεαυτῷ στῆσον σκοπὸν, οὕτω φασίν· τὸ δεῖν συνάξαι πρὸς τὴν θεωρίαν τὸν νοῦν, καὶ ἐν τῇ τούτου γενέσθαι περιωπῇ. Τοῦτο γὰρ ἔθος προ- φήταις πρὸς τὴν τῶν δεικνυμένων ἀντίληψιν. Τοιγα- ροῦν τις τούτων φησίν· . Ἐπὶ τῆς φυλακής μου στη σομαι καὶ ἐπιβήσομαι ἐπὶ πέτραν καὶ ἀποσκοπεύσω τοῦ ἰδεῖν τί λαλήσει ἐν ἐμοὶ, καὶ τί ἀποκριθῶ ἐπὶ τὸν ἔλεγχόν μου. » 'Ακρόασιν δέ φασι πολλήν, διὰ τὰ παράδοξα τῶν ἐσομένων Βαβυλῶνι συμφορῶν διηγήματα· παντελῶς γὰρ γέγονεν ἔρημος, ὡς μηδὲ τοὺς ἐν σπηλαίοις κρυφθέντας τὸν Κύρον λαθεῖν, πρὸς ὃν ἔφη Θεός· ὅτι ο Δώσω σοι θησαυρούς σκοτεί- νους, ἀποκρύφους, ἀοράτους ἀνοίξω σοι.» Διὸ πρὸς Βαβυλωνά φησιν Ἱερουσαλήμ· «Μὴ ἐπίχαιρέ μοι, ἡ εχθρά μου. » Μετ' ὀλίγα τε λέγει περὶ αὐτῆς, ὅτι Εσται εἰς καταπάτημα ὡς πηλὸς ἐν ταῖς ὁδοῖς, » καὶ τὰ ἑξῆς. Τὸν δὲ Ουρίαν, φασί, τὸν ἱερέα παραλα βεῖν κελεύεται μάρτυρα, ὡς ἂν εἰωθότες ἀπειθεῖν Ιουδαίοι προφήταις τῷ παρ' αὐτοῖς τιμιωτάτῳ πει Ει σθήσονται [κοινωνῷ γεγονότι τῆς θέας. Τὸ δὲ, αὐτ τὰς ἔρχεται, ὁ Πέρσης, φασί, καὶ Ἐλαμίτης, ἡ ὁ τούτων Κύρος ἡγούμενος· ἀπὸ Θεοῦ τε εἰρῆσθαι τὸ, πέπτωκε Βαβυλών. Καταλελειμμένους δὲ λέγει τοὺς μὴ μετὰ τῶν ἄλλων αἰχμαλώτους ἀπαχθέντας, οἱ καὶ τὴν χώραν, καὶ τὴν πόλιν, καὶ τὸν ναὸν, τούς PROCOPII GAZEI duos, quo loco bigas interpretatur Symmachus. Videl item et dros, alterum quidem asino, alterum autem camelo devectos. Significabant vero qui equis insidebant, hostium exercitum : ut clitellarii duo (quibus ad necessariorum vecturam utimur) ipsam spoliorum asportationem, Nam et alicubi sic ait: Ferebant in asinis et camelis divi tias suas ".› Ista igitur postquam speculatori visa sunt, sie prophetam alloquitur Dominus: Audi audiționem multam, et voca Uriam in speculam : ubi pro Uriæ nomine, leonem Aquilas, leenam Sym machus, Theodotio vero Ariel, cum Hebræis, ne superius memoratum sacerdotem designari existi- nies, interpretantur. Audi igitur, ait, auditionem multam, el voca Ariel, ut et ipsum speculator tecum quent intueri. Tanquam cum ipsi adslaret Propheta, stetisse se per totum diem, ait, ut futu - ram leonis visionem exsp claret. Ubi autem diem integrum et noctem perdurasset: Ecce ait, ascen- sor bigæ renit, quem certe vel angelum quemdam, Ariel forsan appellatum esse credas, qui ad su- mendum de Babylone supplicium missus, ejusdemi expugnationem urgeat, vel eum potius, qui tan- quam leo rugiens, quærit quem devoret ". At ubi ultorem angelum esse animadvertit, Cecidit, ceci- dit Babylon, inclamat. B C Prior igitur speculator prophetæ longe inferior, ɖeorum, qui Babylonem essent invasuri, multitudi- aem intuebatur : sed alter, idem qui et propheta, videt angelicam et magis reconditam, Babylonis casum nimirum, et idolorum ipsius, quod per au- ditionem multam spiritus significavit. Quod autem pergens sibi speculatorem adhibere jubet, ita acci- punt nonnulli, ut collectum esse debere ad con- templationem animum, et tanquan in specula haberi intelligant. Est enim prophetis istud usita - fum, ut ad eorum captum, quæ ostenduntur audi- tores excitentur. Sic enim apud quemdam legi- mas; ‹ In custodia mea stabo, et ascendam super petram, et speculabor, ut videam quid in me lo- quatur, et quid respondeam ad reprehensionem meam *. » Aiunt vero auditionis multæ nomine, portentosas calamitatum narrationes, quæ Babylo- nem essent invasuræ, significari. Usque adeo enim deserta et vasta penitus remansit, ut Cyrum po- D stea (cui reconditus in tenebris thesauros, nul- lique cognitos proditurum se et daturum pollicitus erat Dominus.) ne illi quidem qui sese in spe- • luncis abdiderant, latere potuerint. Atque inde est, quod his verbis Babylonem Hierosolyma alloqua- ur: Ne mihi insultes, bostis mea ; » cæteraque de caden, quæ prosime sequuntur, his verbis : « erit in conculcationem, tanquam lutum in viis ". Jubetur vero, inquiunt, Uriam ideo in testem as- summere, ut Judæi, qui prophetis non facile credere nissuevissent, eumn saltem, quem apud suos hono- latissimum seirent, visionis socium non respue- *Ilabac. 11, 1. Isa. XLV, segg. ** Zichar. xiv, 15, Petr. v, 8. si Isa, Lvu, - 20.
PG 87:2165ἐξ ἀδελφῶν γὰρ, ὡς εἴρηται, γνησίων ἐγένοντο. Ἔοικε δὲ τοῖς ἑαυτοῦ γνωρίμοις ὁ Θεὸς προσφωνεῖν λέγων· Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ · ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, τοὺς φεύγοντας παρὰ τοῦ Σηείρ . Ὅπερ ἦν ὅρος ἐν Ἀραβίᾳ, τοῦ Ἡσαῦ πόλις τε λαμπρὰ, καθ’ ἣν αὐτοῦ συνίστατο τὰ βασίλεια. Οὕτω δὲ τὸ ὄρος λεγόμενον εἰσέτι τοῖς ἐπιχωρίοις γνωρίζεται. Τοῖς οὖν ἀγωνιῶσι τὸν ἀπὸ τῶν Ἰδουμαίων φόβον, πρὸς ἐμὲ λέγει, Σπεύδοντες ἥκετε, καὶ παρ’ ἐμοὶ γενόμενοι, τὰς ἑαυτῶν ἐπάλξεις φυλάσσετε , κἀμὲ φύλακα νυκτὸς ἔχοντες καὶ ἡμέρας. Ζητείτω τοίνυν παρ’ ἐμοῦ τὴν βοήθειαν ὁ ταύτης ἐπιδεής. Οἰκείωτε παρ’ ἐμοὶ πᾶς ὁ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας πεφροντικώς. Ἐπαγγέλλεται γὰρ αὐτοῖς τὴν ἑαυτοῦ βοήθειαν, εἴπερ ἕλοιντο παραμένειν αὐτῷ. Τὰ δὲ ἑξῆς ὁ προφήτης ἑτέρας ὑποθέσεως ἐπιλαβόμενος λέγει ληφθεὶς ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύματος· Διὸ καὶ λῆμμα τὸν λόγον καλεῖ, οὐ περὶ τῶν Ἰδουμαίων λέγοντα μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ πάντων τῶν τὴν Ἀραβίαν οἰκούντων, καὶ πολεμούντων Ἰσραήλ. Οὓς βούλεται παυσαμένους τοῦ θράσους ἐπιγνῶναι μᾶλλον τὰς ἑαυτῶν συμφοράς.
τε πεσόντας, καὶ ληφθέντας ὠδύροντο. Τούτοις οὖν παραμυθίαν, τὴν τῶν αὐτοὺς πεπορθηκότων ἀπήγε γειλε συμφοράν. Τινὲς δὲ καταλελειμμένους τους μὴ συμπλανηθέντας τῇ τῶν ἄλλων ἀσεβεία φασὶν, οἱ βραχεῖς τινες ὄντες, τοὺς πλανηθέντας ὠδύροντο, Οἷς δὴ καί φησιν ἀναγγεῖλαι τὰ προλαβόντα τὸν Κύριον, ὡσεὶ ἔλεγεν· ὑμῖν γὰρ ἐξέφηνεν ώς δι' έρω μηνέως ἐμοῦ. Τοῦτο τῆς περὶ Αἴγυπτον προφητείας τὸ τέλος. ΑΘ- ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΙΔΟΥΜΑΙΑΣ. τα-ις. Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· Φυλάσ- σετε ἐπάλξεις. Φυλάσσω τὸ πρωΐ, καὶ τὴν νύκτα. Ἐὰν ζητῇς ζήτει, καὶ παρ' ἐμοὶ οἴκει. Ἐν τῷ δρυμῷ ἑσπέρας κοιμηθήση. Εν τῇ ὁδῷ Δαιδαν, συνάντησιν διψῶντι ὕδωρ φέρετε, κ. τ. λ. Καὶ οὗτοι τοῖς ἐξ Ισραήλ ἦσαν πολέμιοι, καὶ συνεχῶς αὐτοῖς ἐπετίθεντο · καὶ μάρτυς Δαβὶδ λέ- γων· « Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάβ, και 'Αγαρηνοί, Γεβὰλ καὶ 'Αμμών, καὶ Αμαλήκ. Προὔταξε γὰρ τῶν ἄλλων τοὺς ᾿Ιδουμαίους. Εθνος δὲ τοῦτο μέγιστον ἀμφὶ τὴν Πέτραν της Αραβίας, ἐκ τοῦ Ἡσαῦ καταγόμενον, ὃς Εδώμ ἐκλήθη, ὅσο τις ερμηνεύεται γήϊνος. Τοιοῦτος γὰρ ὁ βίος αὐτῷ. Καὶ ἀντὶ βρώσεως μιᾶς, ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακὼν ἀδελφῷ ὄντι, ὃς καὶ Ἰσραὴλ ὠνομάζετο. Ἐξ οὗ τὸ τῶν Ἰουδαίων κατήγετο γένος. Αδελφῶν γὰρ παῖδες Ἰουδαῖοι ἐξ Εδώμ οὕτω λεγόμενοι. Καὶ ὅμως οὐδὲ ψιλὴν πάροδον ἐξ Αἰγύπτου παρέσχον Ἰσραὴλ εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ἰόντι. Καὶ μετὰ ταῦτα πικρῶς οὕτω διέκειντο πρὸς αὐτούς, ὡς ὁ προφήτης ὁ λέγων δηλοῖ· « Ἐπὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ιδουμαίας, καὶ ἐπὶ ταῖς τέτταρσιν οὐκ ἀποστραφήσομαι αὐτοὺς, ἕνε κεν τοῦ διώξαι αὐτοὺς ἐν ρομφαίᾳ τὸν ἀδελφὸν αὐ τοῦ, καὶ ἐλυμήνατο πατέρα ἐπὶ γῆς, κατὰ δὲ Σύμμαχον σπλάγχνα ἴδια· ἐξ ἀδελφῶν γὰρ, ὡς εἴ- ρηται, γνησίων ἐγένοντο. Εοικε δὲ τοῖς ἑαυτοῦ γνω- ρίμοις ὁ Θεὸς προσφωνεῖν λέγων· Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· ἢ κατὰ τοὺς λοιπούς, τοὺς φεύ- γοντας παρὰ τοῦ Σηείρ. Οπερ ἦν ὄρος ἐν Ἀραβίᾳ, τοῦ Ἡσαῦ πόλις τε λαμπρά, καθ᾽ ἦν αὐτοῦ συνίστατο τὰ βασίλεια. Οὕτω δὲ τὸ ὄρος λεγόμενον εἰσέτι τοῖς ἐπιχωρίοις γνωρίζεται. Τοῖς οὖν ἀγωνιῶσι τὸν ἀπὸ τῶν Ιδουμαίων φόβον, πρὸς ἐμὲ λέγει, Σπεύδοντες ἥκετε, καὶ παρ' ἐμοὶ γενόμενοι, τὰς ἑαυτῶν ἐπάλ ξεις φυλάσσετε, κἀμὲ φύλακα νυκτὸς ἔχοντες καὶ ἡμέρας. Ζητείτω τοίνυν παρ' ἐμοῦ τὴν βοήθειαν ὁ ταύτης ἐπιδεής. (ἰκείωτε ο παρ' ἐμοὶ πᾶς ὁ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας πεφροντικώς. Επαγγέλλεται γὰρ αὐτοῖς τὴν ἑαυτοῦ βοήθειαν, εἴπερ ἔλοιντο παραμέν νειν αὐτῷ. Τὰ δὲ ἑξῆς ὁ προφήτης ἑτέρας ὑποθέσεως ω γρ. οἰκειούτω. • COMMENTARII IN ISAIAM. A rent. Quod deinde ipsum venisse adjicit Per- sam et Elamitam, aut eorum ducem Cyrum volunt intelligi; ut cum cecidisse Babylonem asserit, Dei vocem exsistere. Præterea derelictorum nomine eos ipsos significat, qui cum reliquis minime abducti, regionem ipsam et urbem, templumque, et cateros etiam lugerent, qui vel ceciderant, vel in hostium manus venerant : quibus consolationem denuntiat, cum eorum, a quibus cladem istam senserunt, calamitatem significat. Non desunt autem qui derelictos eos esse velint, qui impietatis aliorum quaquam participes (quamvis pauci illi quidem) cæteros errantes lugeant. Quibus certe et Domi-. num superiora annuntiasse ait, tanquam illis interprete se ipsum innotuisse significet. Atque hic quidem Ægypti prophetiæ finis est. B C D Psal. LASXII, 7, 8. + Amos 11, 1. VISIO IDUMÆÆ. Vers. 11-17. Ad me voca de Seir : Custodite pro- pugnacula. Custodiam mane, et nocte. Si quæris, quare, et apud me habita. In salis vespere dormies. In via Dædam in occursum sitienti ferte aquam, etc. . Et bi etiam Israelitarum hostes erant, per- petuoque eis insidiabantur, Davide teste, cum ait : • Adversum te fœdus inierunt tabernacula Idumæo- rum, et Ismaelitæ, Moab, et Agareni, Gebal et Ammon, et Amalec **. » Idumæos enim omnium primos nominavit. Gens est autem hæc ad Arabiæ Petram maxima, ab Esan deducta, qui Edom di- clus, ideo terram significat, quod terreno vitæ ge- nere delectatus Jacobo fratri (cui et alterum Israe- lis nomen fuit, deque hujus genere et nomine vo-: cati sunt postea Judæi), primogenituræ suæ præ. rogativam edulio unico vendidit. Licet autém a fratribus utraque gens orta sit, nunquam tamen Israelitas per agros suos vel simplici itinere, cum in promissam regionem migrarent, Idumaei trans- ire passi sunt. Quam autem acerbe in eosdem se postea gesserint, vel prophetæ verbis intelligas, cum ait: ‹ In tribus impietatibus Idumææ, et in quatuor, non convertam eos, quoniam illi in gla- dio persecuti sunt fratrem suum, et patrem in terra laserunt ". . Ubi pro patre, viscera propria, legit Symmachus. Erant enim ut dictum est, ex germanis fratribus prognati. Videtur autem pro- hatæ sibi et cognita fidei aliquos, vel, ut aliis placet, fugientes, cum ad se de Seir clamare jubet, Dominus alloqui. Est vero Seir mons ejus nomi- mis in Arabia, et illustris Esau civitas, ejusdem olim regia, montique hoc tempore ista manet etiam appellatio incolis usitata. Eos igitur, qui Idumao- rum metu terrentur, ut ad se accedant propere, suaque ibi propugnacula tueantur, tanto custode nocte et die usi, hortatur. Jam ergo, ait, non ab alio, quam a me, qui eget, auxilium quæral. Me- cum habitet, qui salutis suæ curam habet. Illis enim suam ipse operam, suumque auxilium polli- cetur, si apud eum velint permanere. Quæ dein- VARIÆ LECTIONES .
Τῶν γὰρ πολεμίων ἐπιόντων αὐτοῖς ἀποτελεῖσθαι μὲν τοὺς πλείους, ὀλίγοις δὲ οὖσι τοῖς φεύγουσι φόβῳ τε λελυμένοις καὶ κόπῳ, προαπαντᾶν τοὺς ἀπὸ Θεμὰν φιλανθρώπως ἐπιδιδόντας τροφὴν ἀποθανεῖν κινδυνεύουσιν, ἔνθαπερ τύχοιεν φεύγοντες ἐν ἐρημίαις τε καὶ δρυμοῖς καταλαβούσης ἑσπέρας. Τὸν δὲ χρόνον τῆς ἀπωλείας προστίθησι, μετ’ ἐνιαυτὸν εἰπὼν ἀκριβῶς ἀριθμούμενον ὡς ἐπιμισθωτοῦ καραδοκοῦντος ἐλευθερωθῆναι μισθώσεως, καὶ καθ’ ἡμέραν, ὡς εἰπεῖν, ἀριθμοῦντος τὸν χρόνον. Πόλις δὲ τῆς Ἀραβίας Κηδὰρ , ἣν μετὰ τῶν ἄλλων ἀπολεῖσθαί φησιν, ὡς ὀλίγους ἐκ πάντων σωθήσεσθαι· εὕροις δ’ ἂν καὶ παρ’ Ἰεζεκιὴλ ἰδιάζουσαν προφητείαν περὶ Κηδὰρ καὶ Ἰδουμαίας καὶ ὄρους Σηείρ . Ὁ δὲ Ἱερεμίας καὶ σοφίαν οὖσάν τινα παρὰ τοῖς Ἰδουμαίοις παρίστησιν λέγων· «Οὐκ ἔστιν ἔτι σοφία ἐν Θεμάν. Ἀπώλετο ἡ βουλὴ ἐκ συνετῶν. Ὤχετο ἡ σοφία αὐτῶν.» Τὸ δὲ τέλος αὐτοῖς οἷον ἔσται, παρίστησι· «Δέδωκά σε ἐν τοῖς ἔθνεσιν εὐκαταφρόνητον.» Καὶ πάλιν· «Ἔσται ἡ Ἰδουμαία εἰς ἄβατον,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Τινὲς δὲ λέγουσιν, ὡς πρὸς τῇ πάλαι καθ’ Ἱερουσαλὴμ ὠμότητι, ἔτι καὶ τάδε προςέθηκαν.
τε πεσόντας, καὶ ληφθέντας ὠδύροντο. Τούτοις οὖν παραμυθίαν, τὴν τῶν αὐτοὺς πεπορθηκότων ἀπήγε γειλε συμφοράν. Τινὲς δὲ καταλελειμμένους τους μὴ συμπλανηθέντας τῇ τῶν ἄλλων ἀσεβεία φασὶν, οἱ βραχεῖς τινες ὄντες, τοὺς πλανηθέντας ὠδύροντο, Οἷς δὴ καί φησιν ἀναγγεῖλαι τὰ προλαβόντα τὸν Κύριον, ὡσεὶ ἔλεγεν· ὑμῖν γὰρ ἐξέφηνεν ώς δι' έρω μηνέως ἐμοῦ. Τοῦτο τῆς περὶ Αἴγυπτον προφητείας τὸ τέλος. ΑΘ- ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΙΔΟΥΜΑΙΑΣ. τα-ις. Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· Φυλάσ- σετε ἐπάλξεις. Φυλάσσω τὸ πρωΐ, καὶ τὴν νύκτα. Ἐὰν ζητῇς ζήτει, καὶ παρ' ἐμοὶ οἴκει. Ἐν τῷ δρυμῷ ἑσπέρας κοιμηθήση. Εν τῇ ὁδῷ Δαιδαν, συνάντησιν διψῶντι ὕδωρ φέρετε, κ. τ. λ. Καὶ οὗτοι τοῖς ἐξ Ισραήλ ἦσαν πολέμιοι, καὶ συνεχῶς αὐτοῖς ἐπετίθεντο · καὶ μάρτυς Δαβὶδ λέ- γων· « Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάβ, και 'Αγαρηνοί, Γεβὰλ καὶ 'Αμμών, καὶ Αμαλήκ. Προὔταξε γὰρ τῶν ἄλλων τοὺς ᾿Ιδουμαίους. Εθνος δὲ τοῦτο μέγιστον ἀμφὶ τὴν Πέτραν της Αραβίας, ἐκ τοῦ Ἡσαῦ καταγόμενον, ὃς Εδώμ ἐκλήθη, ὅσο τις ερμηνεύεται γήϊνος. Τοιοῦτος γὰρ ὁ βίος αὐτῷ. Καὶ ἀντὶ βρώσεως μιᾶς, ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακὼν ἀδελφῷ ὄντι, ὃς καὶ Ἰσραὴλ ὠνομάζετο. Ἐξ οὗ τὸ τῶν Ἰουδαίων κατήγετο γένος. Αδελφῶν γὰρ παῖδες Ἰουδαῖοι ἐξ Εδώμ οὕτω λεγόμενοι. Καὶ ὅμως οὐδὲ ψιλὴν πάροδον ἐξ Αἰγύπτου παρέσχον Ἰσραὴλ εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ἰόντι. Καὶ μετὰ ταῦτα πικρῶς οὕτω διέκειντο πρὸς αὐτούς, ὡς ὁ προφήτης ὁ λέγων δηλοῖ· « Ἐπὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ιδουμαίας, καὶ ἐπὶ ταῖς τέτταρσιν οὐκ ἀποστραφήσομαι αὐτοὺς, ἕνε κεν τοῦ διώξαι αὐτοὺς ἐν ρομφαίᾳ τὸν ἀδελφὸν αὐ τοῦ, καὶ ἐλυμήνατο πατέρα ἐπὶ γῆς, κατὰ δὲ Σύμμαχον σπλάγχνα ἴδια· ἐξ ἀδελφῶν γὰρ, ὡς εἴ- ρηται, γνησίων ἐγένοντο. Εοικε δὲ τοῖς ἑαυτοῦ γνω- ρίμοις ὁ Θεὸς προσφωνεῖν λέγων· Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· ἢ κατὰ τοὺς λοιπούς, τοὺς φεύ- γοντας παρὰ τοῦ Σηείρ. Οπερ ἦν ὄρος ἐν Ἀραβίᾳ, τοῦ Ἡσαῦ πόλις τε λαμπρά, καθ᾽ ἦν αὐτοῦ συνίστατο τὰ βασίλεια. Οὕτω δὲ τὸ ὄρος λεγόμενον εἰσέτι τοῖς ἐπιχωρίοις γνωρίζεται. Τοῖς οὖν ἀγωνιῶσι τὸν ἀπὸ τῶν Ιδουμαίων φόβον, πρὸς ἐμὲ λέγει, Σπεύδοντες ἥκετε, καὶ παρ' ἐμοὶ γενόμενοι, τὰς ἑαυτῶν ἐπάλ ξεις φυλάσσετε, κἀμὲ φύλακα νυκτὸς ἔχοντες καὶ ἡμέρας. Ζητείτω τοίνυν παρ' ἐμοῦ τὴν βοήθειαν ὁ ταύτης ἐπιδεής. (ἰκείωτε ο παρ' ἐμοὶ πᾶς ὁ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας πεφροντικώς. Επαγγέλλεται γὰρ αὐτοῖς τὴν ἑαυτοῦ βοήθειαν, εἴπερ ἔλοιντο παραμέν νειν αὐτῷ. Τὰ δὲ ἑξῆς ὁ προφήτης ἑτέρας ὑποθέσεως ω γρ. οἰκειούτω. • COMMENTARII IN ISAIAM. A rent. Quod deinde ipsum venisse adjicit Per- sam et Elamitam, aut eorum ducem Cyrum volunt intelligi; ut cum cecidisse Babylonem asserit, Dei vocem exsistere. Præterea derelictorum nomine eos ipsos significat, qui cum reliquis minime abducti, regionem ipsam et urbem, templumque, et cateros etiam lugerent, qui vel ceciderant, vel in hostium manus venerant : quibus consolationem denuntiat, cum eorum, a quibus cladem istam senserunt, calamitatem significat. Non desunt autem qui derelictos eos esse velint, qui impietatis aliorum quaquam participes (quamvis pauci illi quidem) cæteros errantes lugeant. Quibus certe et Domi-. num superiora annuntiasse ait, tanquam illis interprete se ipsum innotuisse significet. Atque hic quidem Ægypti prophetiæ finis est. B C D Psal. LASXII, 7, 8. + Amos 11, 1. VISIO IDUMÆÆ. Vers. 11-17. Ad me voca de Seir : Custodite pro- pugnacula. Custodiam mane, et nocte. Si quæris, quare, et apud me habita. In salis vespere dormies. In via Dædam in occursum sitienti ferte aquam, etc. . Et bi etiam Israelitarum hostes erant, per- petuoque eis insidiabantur, Davide teste, cum ait : • Adversum te fœdus inierunt tabernacula Idumæo- rum, et Ismaelitæ, Moab, et Agareni, Gebal et Ammon, et Amalec **. » Idumæos enim omnium primos nominavit. Gens est autem hæc ad Arabiæ Petram maxima, ab Esan deducta, qui Edom di- clus, ideo terram significat, quod terreno vitæ ge- nere delectatus Jacobo fratri (cui et alterum Israe- lis nomen fuit, deque hujus genere et nomine vo-: cati sunt postea Judæi), primogenituræ suæ præ. rogativam edulio unico vendidit. Licet autém a fratribus utraque gens orta sit, nunquam tamen Israelitas per agros suos vel simplici itinere, cum in promissam regionem migrarent, Idumaei trans- ire passi sunt. Quam autem acerbe in eosdem se postea gesserint, vel prophetæ verbis intelligas, cum ait: ‹ In tribus impietatibus Idumææ, et in quatuor, non convertam eos, quoniam illi in gla- dio persecuti sunt fratrem suum, et patrem in terra laserunt ". . Ubi pro patre, viscera propria, legit Symmachus. Erant enim ut dictum est, ex germanis fratribus prognati. Videtur autem pro- hatæ sibi et cognita fidei aliquos, vel, ut aliis placet, fugientes, cum ad se de Seir clamare jubet, Dominus alloqui. Est vero Seir mons ejus nomi- mis in Arabia, et illustris Esau civitas, ejusdem olim regia, montique hoc tempore ista manet etiam appellatio incolis usitata. Eos igitur, qui Idumao- rum metu terrentur, ut ad se accedant propere, suaque ibi propugnacula tueantur, tanto custode nocte et die usi, hortatur. Jam ergo, ait, non ab alio, quam a me, qui eget, auxilium quæral. Me- cum habitet, qui salutis suæ curam habet. Illis enim suam ipse operam, suumque auxilium polli- cetur, si apud eum velint permanere. Quæ dein- VARIÆ LECTIONES .
PG 87:2166Ἁλούσης γὰρ Ἱερουσαλὴμ, καὶ πάσης τῆς Ἰουδαίας ὑπ’ Ἀσσυρίων, καὶ τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἀνδραποδιζομένων, οἱ μόλις σωθέντες, ὡς εἰς ὅμορον τὴν Ἰδουμαίαν καὶ συγγενῶν οὖσαν κατέφευγον. Οἱ δὲ πρὸς τῷ μὴ σώζειν, χείρους ἐπ’ αὐτοῖς τῶν πολεμίων ἐγένοντο. Δῆλα δὲ ταῦτα πεποίηκεν Ἀβδιοῦ λέγων· «Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἀπολῶ σοφοὺς ἐκ τῆς Ἰδουμαίας.» Καὶ μεθ’ ἕτερα δεινὰ τὴν αἰτίαν προσέθηκε λέγων· «Διὰ τὴν σφαγὴν καὶ τὴν ἀσέβειαν τὴν εἰς τὸν ἀδελφόν σου Ἰακώβ.» Καὶ μετ’ ὀλίγα· «Καὶ ἀλλότριοι εἰσῆλθον εἰς πύλας αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ Ἱερουσαλὴμ ἔβαλον κλήρους. Καὶ σὺ ἦς ὡς εἷς ἐξ αὐτῶν.» Οἱ τοίνυν Ἀσσύριοι τὴν Ἰουδαίαν φασὶν, ἑλόντες πρός τε τὰ οἴκοι χωροῦντες, ὁδοῦ πάρεργον ἐποιοῦντο τῆς Ἰδουμαίας τὴν δῄωσιν, καὶ πάντας αὐτοὺς ἐχειρώσαντο. Πρὸς οὓς Ἰδουμαίους φησὶν Ἀβδίας· «Ὃν τρόπον ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου.» Διὸ νῦν, φησὶ τῷ προφήτῃ Θεός· Πρός με κάλει Σηεὶρ , ὡς μελλόντων ὅσον οὔπω τραπήσεσθαι πρὸς φυγήν.
τε πεσόντας, καὶ ληφθέντας ὠδύροντο. Τούτοις οὖν παραμυθίαν, τὴν τῶν αὐτοὺς πεπορθηκότων ἀπήγε γειλε συμφοράν. Τινὲς δὲ καταλελειμμένους τους μὴ συμπλανηθέντας τῇ τῶν ἄλλων ἀσεβεία φασὶν, οἱ βραχεῖς τινες ὄντες, τοὺς πλανηθέντας ὠδύροντο, Οἷς δὴ καί φησιν ἀναγγεῖλαι τὰ προλαβόντα τὸν Κύριον, ὡσεὶ ἔλεγεν· ὑμῖν γὰρ ἐξέφηνεν ώς δι' έρω μηνέως ἐμοῦ. Τοῦτο τῆς περὶ Αἴγυπτον προφητείας τὸ τέλος. ΑΘ- ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΙΔΟΥΜΑΙΑΣ. τα-ις. Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· Φυλάσ- σετε ἐπάλξεις. Φυλάσσω τὸ πρωΐ, καὶ τὴν νύκτα. Ἐὰν ζητῇς ζήτει, καὶ παρ' ἐμοὶ οἴκει. Ἐν τῷ δρυμῷ ἑσπέρας κοιμηθήση. Εν τῇ ὁδῷ Δαιδαν, συνάντησιν διψῶντι ὕδωρ φέρετε, κ. τ. λ. Καὶ οὗτοι τοῖς ἐξ Ισραήλ ἦσαν πολέμιοι, καὶ συνεχῶς αὐτοῖς ἐπετίθεντο · καὶ μάρτυς Δαβὶδ λέ- γων· « Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάβ, και 'Αγαρηνοί, Γεβὰλ καὶ 'Αμμών, καὶ Αμαλήκ. Προὔταξε γὰρ τῶν ἄλλων τοὺς ᾿Ιδουμαίους. Εθνος δὲ τοῦτο μέγιστον ἀμφὶ τὴν Πέτραν της Αραβίας, ἐκ τοῦ Ἡσαῦ καταγόμενον, ὃς Εδώμ ἐκλήθη, ὅσο τις ερμηνεύεται γήϊνος. Τοιοῦτος γὰρ ὁ βίος αὐτῷ. Καὶ ἀντὶ βρώσεως μιᾶς, ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακὼν ἀδελφῷ ὄντι, ὃς καὶ Ἰσραὴλ ὠνομάζετο. Ἐξ οὗ τὸ τῶν Ἰουδαίων κατήγετο γένος. Αδελφῶν γὰρ παῖδες Ἰουδαῖοι ἐξ Εδώμ οὕτω λεγόμενοι. Καὶ ὅμως οὐδὲ ψιλὴν πάροδον ἐξ Αἰγύπτου παρέσχον Ἰσραὴλ εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ἰόντι. Καὶ μετὰ ταῦτα πικρῶς οὕτω διέκειντο πρὸς αὐτούς, ὡς ὁ προφήτης ὁ λέγων δηλοῖ· « Ἐπὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ιδουμαίας, καὶ ἐπὶ ταῖς τέτταρσιν οὐκ ἀποστραφήσομαι αὐτοὺς, ἕνε κεν τοῦ διώξαι αὐτοὺς ἐν ρομφαίᾳ τὸν ἀδελφὸν αὐ τοῦ, καὶ ἐλυμήνατο πατέρα ἐπὶ γῆς, κατὰ δὲ Σύμμαχον σπλάγχνα ἴδια· ἐξ ἀδελφῶν γὰρ, ὡς εἴ- ρηται, γνησίων ἐγένοντο. Εοικε δὲ τοῖς ἑαυτοῦ γνω- ρίμοις ὁ Θεὸς προσφωνεῖν λέγων· Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· ἢ κατὰ τοὺς λοιπούς, τοὺς φεύ- γοντας παρὰ τοῦ Σηείρ. Οπερ ἦν ὄρος ἐν Ἀραβίᾳ, τοῦ Ἡσαῦ πόλις τε λαμπρά, καθ᾽ ἦν αὐτοῦ συνίστατο τὰ βασίλεια. Οὕτω δὲ τὸ ὄρος λεγόμενον εἰσέτι τοῖς ἐπιχωρίοις γνωρίζεται. Τοῖς οὖν ἀγωνιῶσι τὸν ἀπὸ τῶν Ιδουμαίων φόβον, πρὸς ἐμὲ λέγει, Σπεύδοντες ἥκετε, καὶ παρ' ἐμοὶ γενόμενοι, τὰς ἑαυτῶν ἐπάλ ξεις φυλάσσετε, κἀμὲ φύλακα νυκτὸς ἔχοντες καὶ ἡμέρας. Ζητείτω τοίνυν παρ' ἐμοῦ τὴν βοήθειαν ὁ ταύτης ἐπιδεής. (ἰκείωτε ο παρ' ἐμοὶ πᾶς ὁ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας πεφροντικώς. Επαγγέλλεται γὰρ αὐτοῖς τὴν ἑαυτοῦ βοήθειαν, εἴπερ ἔλοιντο παραμέν νειν αὐτῷ. Τὰ δὲ ἑξῆς ὁ προφήτης ἑτέρας ὑποθέσεως ω γρ. οἰκειούτω. • COMMENTARII IN ISAIAM. A rent. Quod deinde ipsum venisse adjicit Per- sam et Elamitam, aut eorum ducem Cyrum volunt intelligi; ut cum cecidisse Babylonem asserit, Dei vocem exsistere. Præterea derelictorum nomine eos ipsos significat, qui cum reliquis minime abducti, regionem ipsam et urbem, templumque, et cateros etiam lugerent, qui vel ceciderant, vel in hostium manus venerant : quibus consolationem denuntiat, cum eorum, a quibus cladem istam senserunt, calamitatem significat. Non desunt autem qui derelictos eos esse velint, qui impietatis aliorum quaquam participes (quamvis pauci illi quidem) cæteros errantes lugeant. Quibus certe et Domi-. num superiora annuntiasse ait, tanquam illis interprete se ipsum innotuisse significet. Atque hic quidem Ægypti prophetiæ finis est. B C D Psal. LASXII, 7, 8. + Amos 11, 1. VISIO IDUMÆÆ. Vers. 11-17. Ad me voca de Seir : Custodite pro- pugnacula. Custodiam mane, et nocte. Si quæris, quare, et apud me habita. In salis vespere dormies. In via Dædam in occursum sitienti ferte aquam, etc. . Et bi etiam Israelitarum hostes erant, per- petuoque eis insidiabantur, Davide teste, cum ait : • Adversum te fœdus inierunt tabernacula Idumæo- rum, et Ismaelitæ, Moab, et Agareni, Gebal et Ammon, et Amalec **. » Idumæos enim omnium primos nominavit. Gens est autem hæc ad Arabiæ Petram maxima, ab Esan deducta, qui Edom di- clus, ideo terram significat, quod terreno vitæ ge- nere delectatus Jacobo fratri (cui et alterum Israe- lis nomen fuit, deque hujus genere et nomine vo-: cati sunt postea Judæi), primogenituræ suæ præ. rogativam edulio unico vendidit. Licet autém a fratribus utraque gens orta sit, nunquam tamen Israelitas per agros suos vel simplici itinere, cum in promissam regionem migrarent, Idumaei trans- ire passi sunt. Quam autem acerbe in eosdem se postea gesserint, vel prophetæ verbis intelligas, cum ait: ‹ In tribus impietatibus Idumææ, et in quatuor, non convertam eos, quoniam illi in gla- dio persecuti sunt fratrem suum, et patrem in terra laserunt ". . Ubi pro patre, viscera propria, legit Symmachus. Erant enim ut dictum est, ex germanis fratribus prognati. Videtur autem pro- hatæ sibi et cognita fidei aliquos, vel, ut aliis placet, fugientes, cum ad se de Seir clamare jubet, Dominus alloqui. Est vero Seir mons ejus nomi- mis in Arabia, et illustris Esau civitas, ejusdem olim regia, montique hoc tempore ista manet etiam appellatio incolis usitata. Eos igitur, qui Idumao- rum metu terrentur, ut ad se accedant propere, suaque ibi propugnacula tueantur, tanto custode nocte et die usi, hortatur. Jam ergo, ait, non ab alio, quam a me, qui eget, auxilium quæral. Me- cum habitet, qui salutis suæ curam habet. Illis enim suam ipse operam, suumque auxilium polli- cetur, si apud eum velint permanere. Quæ dein- VARIÆ LECTIONES .
Τοῦτ’ ἔστιν, Ἡκέτωσαν καὶ αὐτοὶ φεύγοντες εἰς τὴν Ἰουδαίαν, ἵν’ ὡς ἐπετώθαζον ἡττημένοις, καὶ αὐτοὶ γελασθήσονται τῶν Ἀσσυρίων ἥττους γενόμενοι. Πρὸς οὓς ἐν ἤθει τινί φησιν ὀνειδίζων, ὡς Ἀνόνητα μοχθεῖτε περὶ τὰ τείχη, διαφυγεῖν τοὺς ἐπιόντας ἐλπίζοντες, καὶ μὴ τὴν θείαν συμμαχίαν αἰτούμενοι. Οἳ δὴ καί φασι· Φυλάσσω τὸ πρωὶ̈ καὶ τὴν νύκτα . Ἀλλ’, «Ἐὰν μὴ Κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ἠγρύπνησεν ὁ φυλάσσων.» Ἐὰν οὖν βούλει, φησὶν, ἐπικουρίαν ζητεῖν, ζήτει ταύτην παρ’ ἐμοῦ τοῦ διασώζειν ἰσχύοντος. Καὶ οἴκει παρ’ ἐμοί. Τοῦτ’ ἔστιν, Ἐμὸς ἔσο, καὶ φρόνει τἀμὰ τῶν εἰδώλων ἀφέμενος, κατὰ τό· «Ὁ ἐμὲ ἀγαπῶν, ἐμοὶ ἀκολουθείτω.» Καὶ, «Ὅπου εἰμὶ ἐγὼ, ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται.» Ἐπιόντων δέ σοι τῶν πολεμίων ἔξω πόλεων ἔσο καὶ οἴκων, ὁμοῦ τε τοῖς ἀγρίοις συναυλίζου θηρίοις. Ἀποτίσεις γὰρ τὴν ἴσην ποινήν. Προτείνει τε αὐτοῖς ἅπερ ἔδει ποιεῖν τοῖς φυγοῦσιν ἐξ Ἰσραήλ. Ἐχρῆν γὰρ, φησὶν, ὑμᾶς ὦ ἐκ Θεμὰν ἐν τῇ ὁδῷ Δαιδὰν προαπαντῆσαι, τοῖς φεύγουσιν τὰ πρὸς τὴν χρείαν προτείνοντας· ὃ μὴ ποιήσαντες πείσεσθε μετ’ ἐνιαυτὸν τὰ δεινότατα. Θεοῦ γὰρ εἰπόντος, ἔσται πάντως τὰ προλεγόμενα.
τε πεσόντας, καὶ ληφθέντας ὠδύροντο. Τούτοις οὖν παραμυθίαν, τὴν τῶν αὐτοὺς πεπορθηκότων ἀπήγε γειλε συμφοράν. Τινὲς δὲ καταλελειμμένους τους μὴ συμπλανηθέντας τῇ τῶν ἄλλων ἀσεβεία φασὶν, οἱ βραχεῖς τινες ὄντες, τοὺς πλανηθέντας ὠδύροντο, Οἷς δὴ καί φησιν ἀναγγεῖλαι τὰ προλαβόντα τὸν Κύριον, ὡσεὶ ἔλεγεν· ὑμῖν γὰρ ἐξέφηνεν ώς δι' έρω μηνέως ἐμοῦ. Τοῦτο τῆς περὶ Αἴγυπτον προφητείας τὸ τέλος. ΑΘ- ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΙΔΟΥΜΑΙΑΣ. τα-ις. Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· Φυλάσ- σετε ἐπάλξεις. Φυλάσσω τὸ πρωΐ, καὶ τὴν νύκτα. Ἐὰν ζητῇς ζήτει, καὶ παρ' ἐμοὶ οἴκει. Ἐν τῷ δρυμῷ ἑσπέρας κοιμηθήση. Εν τῇ ὁδῷ Δαιδαν, συνάντησιν διψῶντι ὕδωρ φέρετε, κ. τ. λ. Καὶ οὗτοι τοῖς ἐξ Ισραήλ ἦσαν πολέμιοι, καὶ συνεχῶς αὐτοῖς ἐπετίθεντο · καὶ μάρτυς Δαβὶδ λέ- γων· « Κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο τὰ σκηνώματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάβ, και 'Αγαρηνοί, Γεβὰλ καὶ 'Αμμών, καὶ Αμαλήκ. Προὔταξε γὰρ τῶν ἄλλων τοὺς ᾿Ιδουμαίους. Εθνος δὲ τοῦτο μέγιστον ἀμφὶ τὴν Πέτραν της Αραβίας, ἐκ τοῦ Ἡσαῦ καταγόμενον, ὃς Εδώμ ἐκλήθη, ὅσο τις ερμηνεύεται γήϊνος. Τοιοῦτος γὰρ ὁ βίος αὐτῷ. Καὶ ἀντὶ βρώσεως μιᾶς, ἀπέδοτο τὰ πρωτοτόκια τῷ Ἰακὼν ἀδελφῷ ὄντι, ὃς καὶ Ἰσραὴλ ὠνομάζετο. Ἐξ οὗ τὸ τῶν Ἰουδαίων κατήγετο γένος. Αδελφῶν γὰρ παῖδες Ἰουδαῖοι ἐξ Εδώμ οὕτω λεγόμενοι. Καὶ ὅμως οὐδὲ ψιλὴν πάροδον ἐξ Αἰγύπτου παρέσχον Ἰσραὴλ εἰς γῆν τῆς ἐπαγγελίας ἰόντι. Καὶ μετὰ ταῦτα πικρῶς οὕτω διέκειντο πρὸς αὐτούς, ὡς ὁ προφήτης ὁ λέγων δηλοῖ· « Ἐπὶ ταῖς τρισὶν ἀσεβείαις Ιδουμαίας, καὶ ἐπὶ ταῖς τέτταρσιν οὐκ ἀποστραφήσομαι αὐτοὺς, ἕνε κεν τοῦ διώξαι αὐτοὺς ἐν ρομφαίᾳ τὸν ἀδελφὸν αὐ τοῦ, καὶ ἐλυμήνατο πατέρα ἐπὶ γῆς, κατὰ δὲ Σύμμαχον σπλάγχνα ἴδια· ἐξ ἀδελφῶν γὰρ, ὡς εἴ- ρηται, γνησίων ἐγένοντο. Εοικε δὲ τοῖς ἑαυτοῦ γνω- ρίμοις ὁ Θεὸς προσφωνεῖν λέγων· Πρὸς ἐμὲ κάλει παρὰ τοῦ Σηείρ· ἢ κατὰ τοὺς λοιπούς, τοὺς φεύ- γοντας παρὰ τοῦ Σηείρ. Οπερ ἦν ὄρος ἐν Ἀραβίᾳ, τοῦ Ἡσαῦ πόλις τε λαμπρά, καθ᾽ ἦν αὐτοῦ συνίστατο τὰ βασίλεια. Οὕτω δὲ τὸ ὄρος λεγόμενον εἰσέτι τοῖς ἐπιχωρίοις γνωρίζεται. Τοῖς οὖν ἀγωνιῶσι τὸν ἀπὸ τῶν Ιδουμαίων φόβον, πρὸς ἐμὲ λέγει, Σπεύδοντες ἥκετε, καὶ παρ' ἐμοὶ γενόμενοι, τὰς ἑαυτῶν ἐπάλ ξεις φυλάσσετε, κἀμὲ φύλακα νυκτὸς ἔχοντες καὶ ἡμέρας. Ζητείτω τοίνυν παρ' ἐμοῦ τὴν βοήθειαν ὁ ταύτης ἐπιδεής. (ἰκείωτε ο παρ' ἐμοὶ πᾶς ὁ τῆς ἑαυτοῦ σωτηρίας πεφροντικώς. Επαγγέλλεται γὰρ αὐτοῖς τὴν ἑαυτοῦ βοήθειαν, εἴπερ ἔλοιντο παραμέν νειν αὐτῷ. Τὰ δὲ ἑξῆς ὁ προφήτης ἑτέρας ὑποθέσεως ω γρ. οἰκειούτω. • COMMENTARII IN ISAIAM. A rent. Quod deinde ipsum venisse adjicit Per- sam et Elamitam, aut eorum ducem Cyrum volunt intelligi; ut cum cecidisse Babylonem asserit, Dei vocem exsistere. Præterea derelictorum nomine eos ipsos significat, qui cum reliquis minime abducti, regionem ipsam et urbem, templumque, et cateros etiam lugerent, qui vel ceciderant, vel in hostium manus venerant : quibus consolationem denuntiat, cum eorum, a quibus cladem istam senserunt, calamitatem significat. Non desunt autem qui derelictos eos esse velint, qui impietatis aliorum quaquam participes (quamvis pauci illi quidem) cæteros errantes lugeant. Quibus certe et Domi-. num superiora annuntiasse ait, tanquam illis interprete se ipsum innotuisse significet. Atque hic quidem Ægypti prophetiæ finis est. B C D Psal. LASXII, 7, 8. + Amos 11, 1. VISIO IDUMÆÆ. Vers. 11-17. Ad me voca de Seir : Custodite pro- pugnacula. Custodiam mane, et nocte. Si quæris, quare, et apud me habita. In salis vespere dormies. In via Dædam in occursum sitienti ferte aquam, etc. . Et bi etiam Israelitarum hostes erant, per- petuoque eis insidiabantur, Davide teste, cum ait : • Adversum te fœdus inierunt tabernacula Idumæo- rum, et Ismaelitæ, Moab, et Agareni, Gebal et Ammon, et Amalec **. » Idumæos enim omnium primos nominavit. Gens est autem hæc ad Arabiæ Petram maxima, ab Esan deducta, qui Edom di- clus, ideo terram significat, quod terreno vitæ ge- nere delectatus Jacobo fratri (cui et alterum Israe- lis nomen fuit, deque hujus genere et nomine vo-: cati sunt postea Judæi), primogenituræ suæ præ. rogativam edulio unico vendidit. Licet autém a fratribus utraque gens orta sit, nunquam tamen Israelitas per agros suos vel simplici itinere, cum in promissam regionem migrarent, Idumaei trans- ire passi sunt. Quam autem acerbe in eosdem se postea gesserint, vel prophetæ verbis intelligas, cum ait: ‹ In tribus impietatibus Idumææ, et in quatuor, non convertam eos, quoniam illi in gla- dio persecuti sunt fratrem suum, et patrem in terra laserunt ". . Ubi pro patre, viscera propria, legit Symmachus. Erant enim ut dictum est, ex germanis fratribus prognati. Videtur autem pro- hatæ sibi et cognita fidei aliquos, vel, ut aliis placet, fugientes, cum ad se de Seir clamare jubet, Dominus alloqui. Est vero Seir mons ejus nomi- mis in Arabia, et illustris Esau civitas, ejusdem olim regia, montique hoc tempore ista manet etiam appellatio incolis usitata. Eos igitur, qui Idumao- rum metu terrentur, ut ad se accedant propere, suaque ibi propugnacula tueantur, tanto custode nocte et die usi, hortatur. Jam ergo, ait, non ab alio, quam a me, qui eget, auxilium quæral. Me- cum habitet, qui salutis suæ curam habet. Illis enim suam ipse operam, suumque auxilium polli- cetur, si apud eum velint permanere. Quæ dein- VARIÆ LECTIONES .
PG 87:2168Ὁμοίως δὲ νοήσεις, καὶ διωγμῶν ἐπικειμένων Ἑλληνικῶν, τοὺς ἐκ τῶν αἱρέσεων τοῖς ὀρθὰ φρονοῦσι συνεπιτίθεσθαι δοκοῦντας εἶναι Χριστιανοὺς, οὓς οὐκ εἰς μακρὰν ἡ θεία δίκη μετέρχεται. ΚΕΦΑΛ. ΚΒ. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΗΣ ΦΑΡΑΓΓΟΣ ΣΙΩΝ. αιδ. Τί ἐγένετό σοι, ὅτι νῦν ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μάταια; Ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Οἱ τραυματίαι σου, οὐ τραυματίαι ἐν μαχαίραις. Οὐδὲ οἱ νεκροί σου, νεκροὶ πολέμου, κ.τ.λ. Εἰδωλολατροῦντες ἴσως ἐν τῷ δοκεῖν ἑαυτοῖς ἐπιγραφόμενοι τὸν Θεὸν ἀνάλωτοι διαμένειν ἐνόμιζον. Διόπερ φησὶ περὶ τῆς Ἱερουσαλὴμ διὰ φωνῆς Ἱερεμίου πρὸς αὐτούς· «Καὶ μὴ λέγετε ὅτι ναὸς Κυρίου ἐστὶν, ὅτι ἐὰν μὴ διορθοῦντες διορθώσητε τὰς ὁδοὺς ὑμῶν, καὶ τὰ ἐπιτηδεύματα ὑμῶν, καὶ δώσω τὸν οἶκον τοῦτον ὥσπερ Σηλώμ.» Περὶ δὲ τούτων καὶ διὰ Μιχαίου φησίν· «Οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς μετὰ δώρων ἔκρινον. Καὶ οἱ ἱερεῖς αὐτῆς μετὰ μισθοῦ ἀπεκρίνοντο. Καὶ οἱ προφῆται αὐτῆς μετὰ ἀργυρίου ἐμαντεύοντο, καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐπανεπαύοντο λέγοντες· Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ’ ἡμᾶς κακά·» καὶ τὰ μετὰ ταῦτα.
Α ἐπιλαβόμενος λέγει ληφθεὶς ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος. Διὸ καὶ λήμμα τὸν λόγον καλεῖ, οὐ περὶ τῶν Ιδουμαίων λέγοντα μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ πάντων τῶν τὴν ᾿Αραβίαν οἰκούντων, καὶ πολεμούντων Ἰσραήλ. Οὓς βούλεται παυσαμένους τοῦ θράσους ἐπιγνῶναι μᾶλλον τὰς ἑαυτῶν συμφοράς. Τῶν γὰρ πολεμίων ἐπιόντων αὐτοῖς ἀποτελεῖσθαι μὲν τοὺς πλείους, ὀλίγοις δὲ οὖσι τοῖς φεύγουσι φόβῳ τε λελυμένοις καὶ κόπῳ, προαπαντᾷν τοὺς ἀπὸ Θε- μὲν φιλανθρώπως ἐπιδιδόντας τροφὴν ἀποθανεῖν κινδυνεύουσιν, ένθαπερ τύχοιεν φεύγοντες ἐν ἐρη μίαις τε καὶ δρυμοῖς καταλαβούσης ἑσπέρας. Τὸν δὲ χρόνον τῆς ἀπωλείας προστίθησι, μετ' Β ἐνιαυτὸν εἰπὼν ἀκριβῶς ἀριθμούμενον ὡς ἐπιμισθωτ τοῦ καραδοκοῦντος ἐλευθερωθῆναι μισθώσεως, καὶ καθ' ἡμέραν, ὡς εἰπεῖν, ἀριθμοῦντας τὸν χρόνον. Πό- λις δὲ τῆς ᾿Αραβίας Κηδάρ, ἣν μετὰ τῶν ἄλλων ἀπο λεῖσθαί φησιν, ὡς ὀλίγους ἐκ πάντων σωθήσεσθαι εὕροις δ' ἂν καὶ παρ᾽ Ἰεζεκιήλ ιδιάζουσαν προφητ τείαν περὶ Κηδὰρ καὶ ᾿Ιδουμαίας καὶ ὄρους Σηείρ. Ο δὲ Ἱερεμίας καὶ σοφίαν, ουσάν τινα παρὰ τοῖς Ιδουμαίοις παρίστησιν λέγων· Οὐκ ἔστιν ὅτι σοφία ἐν Θεμάν. 'Απώλετο ἡ βουλὴ ἐκ συνετῶν. Ἄχετο ἡ σοφία αὐτῶν. » Τὸ δὲ τέλος αὐτοῖς οἷον ἔσται, παρ ίστησε· « Δέδωκά σε ἐν τοῖς ἔθνεσιν εὐκαταφρόνη τον. » Καὶ πάλιν· ο Εσται ἡ Ιδουμαία εἰς ἄβατον, ο καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Τινὲς δὲ λέγουσιν, ὡς πρὸς τῇ πάλαι καθ' Ἱερουσαλὴμ ὠμότητι, ἔτι καὶ τάδε προσ έθηκαν. Αλούσης γὰρ Ιερουσαλήμ, καὶ πάσης τῆς Ἰουδαίας ὑπ' ᾿Ασσυρίων, καὶ τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἀνδραποδιζομένων, οἱ μόλις σωθέντες, ὡς εἰς ὅμορον τὴν Ἰδουμαίαν καὶ συγγενῶν οὖσαν κατέφευ γον. Οἱ δὲ πρὸς τῷ μὴ σώζειν, χείρους ἐπ᾿ αὐτοῖς τῶν πολεμίων ἐγένοντο. Δῆλα δὲ ταῦτα πεποίηκεν ᾿Αβδιοῦ λέγων· «Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἀπολῶ σοφούς ἐκ τῆς Ἰδουμαίας. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα δεινὰ τὴν αἰτ τίαν προσέθηκε λέγων: « Διὰ τὴν σφαγὴν καὶ τὴν ἀσέβειαν τὴν εἰς τὸν ἀδελφόν σου Ἰακώβ. » Καὶ μετ' ὀλίγα : « Καὶ ἀλλότριοι εἰσῆλθον εἰς πύλας αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ Ἱερουσαλήμ ἔβαλον κλήρους. Καὶ σὺ ἧς ὡς εἶ; ἐξ αὐτῶν. » Οἱ τοίνυν Ασσύριοι τὴν Ἰουδαίαν φασίν, ἑλόντες πρός τε τὰ οἴκοι χωροῦντες, ὁδοῦ πάρεργον ἐποιοῦντο τῆς Ἰδουμαίας τὴν δῄωσιν, καὶ πάντας αὐτοὺς εχειρώσαντο. Πρὸς οὓς Ιδουμαίους φησὶν ᾿Αβδίας· « Ον τρόπον ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » Διὸ νῦν, φησὶ τῷ προφήτῃ Θεός· Πρός με κά λει Σηεὶρ, ὡς μελλόντων ὅσον οὔπω τραπήσεσθαι πρὸς φυγήν. Τοῦτ' ἔστιν, Ηκέτωσαν καὶ αὐτοὶ φεύ- γοντες εἰς τὴν Ἰουδαίαν, ἵν᾿ ὡς ἐπετώθαζον ήττης μένοις, καὶ αὐτοὶ γελασθήσονται τῶν ᾿Ασσυρίων ἥττους γενόμενοι. Πρὸς οὓς ἐν ήθει τινί φησιν όνει δίζων, ὡς 'Ανόνητα μοχθείτε περὶ τὰ τείχη, διαφυγείν τοὺς ἐπιόντας ἐλπίζοντες, καὶ μὴ τὴν θείαν συμμα χίαν αιτούμενοι. Οἱ δὴ καί φασι· Φυλάσσω τὸ πρωί το PROCOPII GAZEI eeps sequuntur, tanquam alterius sint argumenti, aggreditur propheta divine Spiritu correptus : unde et assumptionis nomine orationein suam ap- pellavit, quæ non de Idumæis tantum, sed de omnibus Arabiæ incolis, bellaque adversus Israe- lem gerentibus loquitur, quos posita animi feroci- tate ad impendentium calamitatum agnitionemn deducere conatur. Irruentibus enim in eos hostibus, admonet bello perituros esse permultos ; paucos autem evasuros : quibus fuga meluque dispalatis, el laborantibus, ipsi prodibunt obviam Themanita, cibisque perhumaniter oblatis, fane pereuntes in desertis et saltibus, ubicunque nox eos occuparit, recreabunt. C Addit vero et certum interitus tempus, cum eo- rum more, qui pacta mercede servitio addicti, anxie diebus singulis computando, temporis finem exspectant, annum se dicit numerare. Est vero Ara- Liæ civitas Cedar, quam cum aliis quoque peritu- vam, et ex universis incolumes evasuros esse pan- cos significat. Reperias autem et peculiarem de Cedar, deque Idumæa, et monte Seir, apud Eze- chielen prophetam 47. Quin et Jeremias ipse sapien- tiam quamdam Idumæorum nobis describit, cum ait : « Non erit amplius sapientia in Theman. Pe- riit sapientum consilium. Defecit sapientia eo- rum “.› Sed et qualis eorum futurus sit exitus ita subjungit : « Dedi te in gentibus facile aspernan- dum “. » Et rursus : « Erit Idumæa in deser, tumn M, » cateraque quæ sequuntur. Non desunt, qui crudelitati, quam olim Hierosolyma passa est, et ista putent adjici. Expugnata enim per Assyrios Hierosolyma, totaque adeo Judææ regione, cum ferro cecidissent alii, alii autem in manus hostium venissent, qui servati cladem vix evaserunt, in Idumæam vicinam et cognatam sese recipiebant. Sed tantum abest, ut ibi servarentur, ut ab ea muko quam ab hoste sævius exciperentur. Ista vel Abdiæ voce omnibus patebunt, cum ait : «In Hla die perdam sapientes ex Idumæa; › quorum post nonnulla et causa additur, his verbis : « Pro- pter internecionem et impietatem qua in fratrem suum Jacob usi sunt ". » Et paulo post : ‹ Et alieni ingressi sunt portas ejus, et in Jerusalem miserunt sortes, et tu eras tanquam unus ex eis ". » Aiunt ergo, Judza, capta, Assyrios, cum patriam repeterent, Iduniæam obiter diripuisse, sibique subjecisse. Idumæos porro in hæc verba alloquitur Abdias : Quomodo fecisti, sic erit et tibi, retributio tua in caput tuum redundabit 5. Inde est igitur, quod prophetam hoc loco, ad se vocare 284, Seir Deus imperat, tauquam ad fu- gam paralos jamjam significet, et in Judæam fu- gientes ad preces confugere jubeat, ut sicut antea victis contumeliose insultarunt, et ipsi jam ab As- syriis superati rideantur. Eos igitur, affectu quo- dam exprobratione usus, frustra circum muros » Ezech. xxvii, 21; xxv, 12, 8. “Jer. xlix, 7. fe juid. 15. s ibid. 13. ibid. 17. Abd., 10. ss ibid. 11. , D
Διὸ καὶ νῦν εἰδωλολατροῦσι προλέγει Θεὸς αὐτοῖς τὴν μέλλουσαν ἅλωσιν ὑπὸ τῶν Ἀσσυρίων Ἰεχονίου βασιλεύοντος. Ἧς, ὡς εἰπεῖν, ὁρωμένης, δέον ἐκ μετανοίας ἐπιστρέφειν ἐπὶ Θεὸν, ποιεῖν τε πάντα ὅσα Μιχαίας ἐπέταξε λέγων· «Ἁγιάσατε νηστείαν, κηρύξατε θεραπείαν,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ταῦτα μὲν οὐκ ἐποίουν, ἀπὸ δὲ τῶν δογμάτων περισκοποῦντες, τοὺς πολεμίους ὠδύροντο, ὅπερ ὑπῆρχεν ἀνόνητον. Προετεθνήκεσαν δὲ καὶ πρὸ μάχης φόβῳ, κατὰ τὸ εἰκὸς, καὶ λιμῷ, καὶ τῇ τῶν ὑδάτων ἐνδείᾳ. Εἰκότως ἄρα φησὶν ὁ Δαβίδ· «Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ἄνθρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ.» Φάραγγα δὲ Σιὼν ὀνομάζει τὴν Ἱερουσαλὴμ, ὡς ὑποκειμένην ταῖς ὑπωρείαις Σιών . Ταύτης δὲ τοὺς ἄρχοντας πεφευγέναι φησιν· ἐπιόντων γὰρ ἤδη τῶν πολεμίων πᾶσαν βοήθειαν ἀπογνόντες ἀνθρωπίνην, ἀπέδρασαν οἱ πρῶτοι τῆς πόλεως, ὡς δὴ νηὸς βαπτιζομένης ἀποπηδήσαντες. Τοὺς δὲ ἁλόντας δεδέσθαι φησί·
Α ἐπιλαβόμενος λέγει ληφθεὶς ὑπὸ τοῦ ἁγίου Πνεύμα τος. Διὸ καὶ λήμμα τὸν λόγον καλεῖ, οὐ περὶ τῶν Ιδουμαίων λέγοντα μόνον, ἀλλὰ καὶ περὶ πάντων τῶν τὴν ᾿Αραβίαν οἰκούντων, καὶ πολεμούντων Ἰσραήλ. Οὓς βούλεται παυσαμένους τοῦ θράσους ἐπιγνῶναι μᾶλλον τὰς ἑαυτῶν συμφοράς. Τῶν γὰρ πολεμίων ἐπιόντων αὐτοῖς ἀποτελεῖσθαι μὲν τοὺς πλείους, ὀλίγοις δὲ οὖσι τοῖς φεύγουσι φόβῳ τε λελυμένοις καὶ κόπῳ, προαπαντᾷν τοὺς ἀπὸ Θε- μὲν φιλανθρώπως ἐπιδιδόντας τροφὴν ἀποθανεῖν κινδυνεύουσιν, ένθαπερ τύχοιεν φεύγοντες ἐν ἐρη μίαις τε καὶ δρυμοῖς καταλαβούσης ἑσπέρας. Τὸν δὲ χρόνον τῆς ἀπωλείας προστίθησι, μετ' Β ἐνιαυτὸν εἰπὼν ἀκριβῶς ἀριθμούμενον ὡς ἐπιμισθωτ τοῦ καραδοκοῦντος ἐλευθερωθῆναι μισθώσεως, καὶ καθ' ἡμέραν, ὡς εἰπεῖν, ἀριθμοῦντας τὸν χρόνον. Πό- λις δὲ τῆς ᾿Αραβίας Κηδάρ, ἣν μετὰ τῶν ἄλλων ἀπο λεῖσθαί φησιν, ὡς ὀλίγους ἐκ πάντων σωθήσεσθαι εὕροις δ' ἂν καὶ παρ᾽ Ἰεζεκιήλ ιδιάζουσαν προφητ τείαν περὶ Κηδὰρ καὶ ᾿Ιδουμαίας καὶ ὄρους Σηείρ. Ο δὲ Ἱερεμίας καὶ σοφίαν, ουσάν τινα παρὰ τοῖς Ιδουμαίοις παρίστησιν λέγων· Οὐκ ἔστιν ὅτι σοφία ἐν Θεμάν. 'Απώλετο ἡ βουλὴ ἐκ συνετῶν. Ἄχετο ἡ σοφία αὐτῶν. » Τὸ δὲ τέλος αὐτοῖς οἷον ἔσται, παρ ίστησε· « Δέδωκά σε ἐν τοῖς ἔθνεσιν εὐκαταφρόνη τον. » Καὶ πάλιν· ο Εσται ἡ Ιδουμαία εἰς ἄβατον, ο καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Τινὲς δὲ λέγουσιν, ὡς πρὸς τῇ πάλαι καθ' Ἱερουσαλὴμ ὠμότητι, ἔτι καὶ τάδε προσ έθηκαν. Αλούσης γὰρ Ιερουσαλήμ, καὶ πάσης τῆς Ἰουδαίας ὑπ' ᾿Ασσυρίων, καὶ τῶν μὲν ἀνῃρημένων, τῶν δὲ ἀνδραποδιζομένων, οἱ μόλις σωθέντες, ὡς εἰς ὅμορον τὴν Ἰδουμαίαν καὶ συγγενῶν οὖσαν κατέφευ γον. Οἱ δὲ πρὸς τῷ μὴ σώζειν, χείρους ἐπ᾿ αὐτοῖς τῶν πολεμίων ἐγένοντο. Δῆλα δὲ ταῦτα πεποίηκεν ᾿Αβδιοῦ λέγων· «Ἐν ἐκείνῃ τῇ ἡμέρᾳ ἀπολῶ σοφούς ἐκ τῆς Ἰδουμαίας. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα δεινὰ τὴν αἰτ τίαν προσέθηκε λέγων: « Διὰ τὴν σφαγὴν καὶ τὴν ἀσέβειαν τὴν εἰς τὸν ἀδελφόν σου Ἰακώβ. » Καὶ μετ' ὀλίγα : « Καὶ ἀλλότριοι εἰσῆλθον εἰς πύλας αὐτοῦ. Καὶ ἐπὶ Ἱερουσαλήμ ἔβαλον κλήρους. Καὶ σὺ ἧς ὡς εἶ; ἐξ αὐτῶν. » Οἱ τοίνυν Ασσύριοι τὴν Ἰουδαίαν φασίν, ἑλόντες πρός τε τὰ οἴκοι χωροῦντες, ὁδοῦ πάρεργον ἐποιοῦντο τῆς Ἰδουμαίας τὴν δῄωσιν, καὶ πάντας αὐτοὺς εχειρώσαντο. Πρὸς οὓς Ιδουμαίους φησὶν ᾿Αβδίας· « Ον τρόπον ἐποίησας, οὕτως ἔσται σοι· τὸ ἀνταπόδομά σου ἀνταποδοθήσεται εἰς κεφαλήν σου. » Διὸ νῦν, φησὶ τῷ προφήτῃ Θεός· Πρός με κά λει Σηεὶρ, ὡς μελλόντων ὅσον οὔπω τραπήσεσθαι πρὸς φυγήν. Τοῦτ' ἔστιν, Ηκέτωσαν καὶ αὐτοὶ φεύ- γοντες εἰς τὴν Ἰουδαίαν, ἵν᾿ ὡς ἐπετώθαζον ήττης μένοις, καὶ αὐτοὶ γελασθήσονται τῶν ᾿Ασσυρίων ἥττους γενόμενοι. Πρὸς οὓς ἐν ήθει τινί φησιν όνει δίζων, ὡς 'Ανόνητα μοχθείτε περὶ τὰ τείχη, διαφυγείν τοὺς ἐπιόντας ἐλπίζοντες, καὶ μὴ τὴν θείαν συμμα χίαν αιτούμενοι. Οἱ δὴ καί φασι· Φυλάσσω τὸ πρωί το PROCOPII GAZEI eeps sequuntur, tanquam alterius sint argumenti, aggreditur propheta divine Spiritu correptus : unde et assumptionis nomine orationein suam ap- pellavit, quæ non de Idumæis tantum, sed de omnibus Arabiæ incolis, bellaque adversus Israe- lem gerentibus loquitur, quos posita animi feroci- tate ad impendentium calamitatum agnitionemn deducere conatur. Irruentibus enim in eos hostibus, admonet bello perituros esse permultos ; paucos autem evasuros : quibus fuga meluque dispalatis, el laborantibus, ipsi prodibunt obviam Themanita, cibisque perhumaniter oblatis, fane pereuntes in desertis et saltibus, ubicunque nox eos occuparit, recreabunt. C Addit vero et certum interitus tempus, cum eo- rum more, qui pacta mercede servitio addicti, anxie diebus singulis computando, temporis finem exspectant, annum se dicit numerare. Est vero Ara- Liæ civitas Cedar, quam cum aliis quoque peritu- vam, et ex universis incolumes evasuros esse pan- cos significat. Reperias autem et peculiarem de Cedar, deque Idumæa, et monte Seir, apud Eze- chielen prophetam 47. Quin et Jeremias ipse sapien- tiam quamdam Idumæorum nobis describit, cum ait : « Non erit amplius sapientia in Theman. Pe- riit sapientum consilium. Defecit sapientia eo- rum “.› Sed et qualis eorum futurus sit exitus ita subjungit : « Dedi te in gentibus facile aspernan- dum “. » Et rursus : « Erit Idumæa in deser, tumn M, » cateraque quæ sequuntur. Non desunt, qui crudelitati, quam olim Hierosolyma passa est, et ista putent adjici. Expugnata enim per Assyrios Hierosolyma, totaque adeo Judææ regione, cum ferro cecidissent alii, alii autem in manus hostium venissent, qui servati cladem vix evaserunt, in Idumæam vicinam et cognatam sese recipiebant. Sed tantum abest, ut ibi servarentur, ut ab ea muko quam ab hoste sævius exciperentur. Ista vel Abdiæ voce omnibus patebunt, cum ait : «In Hla die perdam sapientes ex Idumæa; › quorum post nonnulla et causa additur, his verbis : « Pro- pter internecionem et impietatem qua in fratrem suum Jacob usi sunt ". » Et paulo post : ‹ Et alieni ingressi sunt portas ejus, et in Jerusalem miserunt sortes, et tu eras tanquam unus ex eis ". » Aiunt ergo, Judza, capta, Assyrios, cum patriam repeterent, Iduniæam obiter diripuisse, sibique subjecisse. Idumæos porro in hæc verba alloquitur Abdias : Quomodo fecisti, sic erit et tibi, retributio tua in caput tuum redundabit 5. Inde est igitur, quod prophetam hoc loco, ad se vocare 284, Seir Deus imperat, tauquam ad fu- gam paralos jamjam significet, et in Judæam fu- gientes ad preces confugere jubeat, ut sicut antea victis contumeliose insultarunt, et ipsi jam ab As- syriis superati rideantur. Eos igitur, affectu quo- dam exprobratione usus, frustra circum muros » Ezech. xxvii, 21; xxv, 12, 8. “Jer. xlix, 7. fe juid. 15. s ibid. 13. ibid. 17. Abd., 10. ss ibid. 11. , D
PG 87:2170Τὸν γὰρ Σεδεκίαν ἄμα τοῖς παισὶ συλλαβόντες οἱ Βαβυλώνιοι, τοὺς μὲν ἀπέσφαξαν, τὸν δὲ τῶν ὀμμάτων ἐκκόψαντες ἀπεκόμισαν τῇ δυνάμει πάλαι θαῤῥήσαντα, καὶ μηδαμῶς εἰπεῖν ἀνασχόμενον, «Οὐκ ἐπὶ τῷ τόξῳ μου ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομφαία μου οὐ σώσει με·» ἵνα καὶ λέξειεν· «Ἔσωσας γὰρ ἡμᾶς ἐκ τῶν θλιβόντων ἡμᾶς, καὶ τοὺς μισοῦντας ἡμᾶς κατῄσχυνας. Δι’ ἄπερ ἀπαράκλητον ἔχειν πένθος ὁ προφήτης φησὶ τὸ γένος ὀλοφυρόμενος. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν τίς ἀποστρέψει; Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατὰ ἀνθρώπου τίς ἀνοίξει ; Εἶτά φησι· Πλανῶνται ἀνὰ τὰ ὄρη , ἢ φεύγοντες, ὡς ἐλέγομεν, ἢ ἐν ὑψηλοῖς τοὺς ψευδωνύμους θεοὺς ἱκετεύοντες· ὅπερ ἦν ἔθος αὐτοῖς παρὰ δένδρα μεγάλα ποιεῖν. Ἐπεὶ γὰρ ἔφη τὴν ἀπώλειαν παρὰ Κυρίου Σαβαὼθ ἐπιφέρεσθαι, καὶ τὴν αἰτίαν εἰκότως ἐπήνεγκεν, ὡς ἂν εἰκῆ Θεὸς μὴ τιμωρεῖσθαι νομίζοιτο. Διό φησιν Ἱερεμίας· »Εἶδες ἃ ἐποίησέν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ; Ἐπορεύθη ἐπὶ πᾶν ὄρος ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ πάντα βουνὸν ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ,« κατὰ τὸ εἰρημένον· »Τῷ ξύλῳ εἶπαν· Πατήρ μου εἶ σύ. Καὶ τῷ λίθῳ·
καὶ τὴν νύκτα. Αλλ', ο 'Εὰν μὴ Κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ηγρύπνησεν ὁ φυλάσσων. Ἐὰν οὖν βούλῃ, φησὶν, ἐπικουρίαν ζητεῖν, ζήτει ταύτην παρ' ἐμοῦ τοῦ διασώζειν ἰσχύοντος. Καὶ οἰκει παρ' εμοί. Τοῦτ' ἔστιν, Εμὸς ἔσο, καὶ φρόνει τἀμὰ τῶν εἰδώλων ἀφέμενος, κατὰ τό· Ὁ ἐμὲ ἀγαπῶν, ἐμοὶ ἀκολου- θείτω. » Καὶ, ο Οπου εἰμὶ ἐγώ, ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται. » Επιόντων δέ σοι τῶν πολεμίων ἔξω πόλεων ἔσο καὶ οἴκων, ὁμοῦ τε τοῖς ἀγρίαις συναυλί του θηρίοις. Αποτίσεις γὰρ τὴν ἴσην ποινήν. Προ- τείνει τε ο αὐτοῖς ἅπερ ἔδει ποιεῖν τοῖς φυγοῦσιν ἐξ Ισραήλ. Εχρήν γάρ, φησιν, ὑμᾶς ᾧ ἐκ θεμὰν ἐν τῇ ὁδῷ Δαιδὰν προαπαντῆσαι τοῖς φεύγουσιν τὰ πρὸς τὴν χρείαν προτείνοντας· ὃ μὴ ποιήσαντες πείσεσθε μετ᾿ ἐνιαυτὸν τὰ δεινότατα. Θεοῦ γὰρ εἰπόντος, ἔσται πάντως τὰ προλεγόμενα. Ομοίως δὲ νοήσεις, καὶ Β διωγμῶν ἐπικειμένων Ἑλληνικῶν, τοὺς ἐκ τῶν αἱ ρέσεων τοῖς ὀρθὰ φρονοῦσι συνεπιτίθεσθαι δοκοῦντας είναι Χριστιανούς, οὓς οὐκ εἰς μακρὰν ἡ θεία δίκη μετέρχεται. ΚΕΦΑΛ. ΚΒ'. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΓΗΣ ΦΑΡΑΓΓΟΣ ΣΙΟΝ. απθ. Τι ἐγένετό σοι, ὅτι νῦν ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μάταια; Ενεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Οι τραυματίαι σου, οὐ τραυματίαι ἐν μαχαίραις. Οὐδὲ οἱ νεκροί σου, νεκροὶ πολέμου, κ. τ. .λ. Εἰδωλολατροῦντες ἴσως ἐν τῷ δοκεῖν ἑαυτοῖς ἐπιγραφόμενοι τὸν Θεὸν ἀνάλωτοι διαμένειν ἐνόμιζον. Διόπερ φησὶ περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ διὰ φωνῆς Ἱερε- μίου πρὸς αὐτούς· Καὶ μὴ λέγετε ὅτι ναὸς Κυρίου ἐστὶν, ὅτι ἐὰν μὴ διορθοῦντες διορθώσητε τὰς ὁδοὺς ὑμῶν, καὶ τὰ ἐπιτηδεύματα ὑμῶν, καὶ δώσω τὸν οἶκον τοῦτον ὥσπερ Σηλώμ. » Περὶ δὲ τούτων καὶ διὰ Μιχαίου φησίν· «Οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς μετὰ δώ- ρων ἔκρινον. Καὶ οἱ ἱερεῖς αὐτῆς μετὰ μισθοῦ ἀπὸ εκρίνοντο. Καὶ οἱ προφῆται αὐτῆς μετὰ ἀργυρίου ἐμαντεύοντο, καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐπανεπαύοντο λέ- γοντες· Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ' ἡμᾶς κακά· ν καὶ τὰ μετὰ ταῦτα. Διὸ καὶ νῦν εἰδωλολατροῦσι προλέγει Θεὸς αὐτοῖς τὴν μέλλουσαν ἅλωσιν ὑπὸ τῶν Ασσυρίων Ιεχονίου βασιλεύοντος. Ης, ὡς εἰπεῖν, ὁρωμένης, δέον ἐκ μετανοίας επιστρέ φειν ἐπὶ Θεὸν, ποιεῖν τε πάντα ὅσα Μιχαίας ἐπέταξε λέγων· ο 'Αγιάσατε νηστείαν, κηρύξατε θεραπείαν, ο καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ταῦτα μὲν οὐκ ἐποίουν, ἀπὸ δὲ τῶν δογμάτων περισκοποῦντες, τοὺς πολεμίους ὠδύροντο, ὅπερ ὑπῆρχεν ἀνόνητον. Προετεθνήκεσαν δὲ καὶ πρὸ μάχης φόβῳ, κατὰ τὸ εἰκὸς, καὶ λιμῷ, καὶ τῇ τῶν ὑδάτων ἐνδείᾳ. Εἰκότως ἄρα φησὶν ὁ Δαβίδ· « Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ἄνθρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ. ο Φάραγγα δὲ Σιών ονομάζει την Ἱερουσα- λήμ, ὡς ὑποκειμένην ταῖς ὑπωρείαις Σιών. Ταύτης ἴσ. γρ. δέ. COMMENTARII IN ISAIAM. . A hostilis impetus evitandi spe, laboraturos esse si- guificat, qui divinum auxilium non querant. Aiunt illi quidem : Custodio mane et nocle. Sed, o Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit eam”, » Si ergo, ait, auxilium petere est animus, hoc ipsum a mne, qui servare unus valen. postulato. Et apud me habita; id est meus esto, meque ipse, repudiatis idolis, amplectitor. Scribi- tur euim: Qui me diligit, me sequatur Deinde : ‹ Ubi sum ego, illic et minister meus erit 56. a Si porro in te hostes irruant, egredere non ædibus solum, sed urbibus etiam, cumque agrestibus feris agito. Justas enimn persolves pa nas. Aperit vero quæ fugientibus Israelitis præstare decuerat. Vos enim, ait, o Themanitæ, in itinere Dadam fugientibus obviam prodire, et ea, quibus egebant, offerre oportuit; quod humanitatis offi- cium cum a vobis neglectum sit, non dubium est, quin anno consequente, quando divinæ prædictio- nis manet indubitata fides, damna gravissima et ipsi patiamini. Possunt et hæc de his intelligi, qui sæviente in Ecclesiam persecutione, dum Chri- stianos esse se simulant, recte sentientes cum hæreticis oppugnant, quorum dagitium non din postea divinæ justitiæ vindicta ultura est, C CAP. XXI. VISIO VALLIS SION. VERS. 1-14. Quid factum est tibi, quoniam nunc ascendistis omnes in tecta vuna? Plena est civitas clamantibus. Vulnerati tui non vulnerati gladiis, neque mortui tui, mortui bello, etc. Qui idola colebant, eo se forsan mansuros inexpugnabiles arbitrabantur, quod sibi Deum ascribere videbantur. Ideoque de Jerusalem sic ens Jeremiæ voce alloquitur : « Ne mihi dicatis quoniam templum est Domini: quandoquidem nisi et recto itinere in studiis vestris ambuletis, etiam vestram hane domum, tanquam Silo reddidery De his item sic et apud Michæam : • Duces ejus acceptis muneribus judicabant; sacerdotes non- nisi proposita mercede respondebant; prophetæ ipsi argento corrupti vaticinabantur, et in Domino requiescebant dicentes : Annon est in nobis Domi nus? nequaquam in nos ceciderint mala "; ) quæ postea sequuntur. Hinc est igitur, quod nunc idola colentibus instare per Assyrios sub Jechonia direptionem expugnationemque prædicit Dominus. Cujus admoniti, cum verso ad Deum animo pœni- tere, eaque omnia quæ præcipit Michæas, exsequi, id est jejunium sanctificare, verum cultum annun- tiare, cæteraque alia, quæ sequuntur, præstare de- buissent; iis neglectis, quod nullius erat utilitatis, hostes e tectis circum se intuiti, lamentabantur. Par est autem metu, fameque, et siti, priusquam ad pugnam ventum esset, periisse. Itaque reclis- sime a Davide dictum esse legimus: Domine Deus exercituum, beatus homo qui sperat, in te ". b Isal. se Mich. II, 11. Jerem. v11, 4, 14. VARIE LECTIONES. » Psal. cxxvi, 1. es Joan. x1, 26. se ibid. LXXXIII, 13. • D
Σύ με ἐγέννησας.« Καὶ οὐδὲ ὀλίγοι, φησὶ, τοῦτο πεπόνθασιν, ἀλλ’ ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου . Ὅθεν φησὶ πρὸς τὸν Ἱερεμίαν Θεός· »Καὶ σὺ μὴ προσεύχου περὶ τοῦ λαοῦ τούτου, ὅτι οὐκ εἰςακούσομαι. Οἷα γὰρ ποιοῦσιν, φησὶν, οἱ υἱοὶ αὐτῶν; συλλέγουσι ξύλα, καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν καίουσι πῦρ, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν τρίβουσι στᾶς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ.« Οὐκ εἰκῆ γὰρ οὖν ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς. Διατυποῖ δὲ λοιπὸν ἐντεῦθεν εἰς ὄψιν ἄγων τὸν πόλεμον εἴ πως ἐπιστραφεῖεν φοβούμενοι τῆς πόλεως γεγονότας τοὺς Ἐλαμίτας , δεικνὺς ἐξ ἑνὸς ἔθνους τοὺς πολεμίους δηλῶν, καὶ τὸ πλῆθος παριστάς. Αἱ φάραγγές σου , φησὶν, ἁρμάτων πλησθήσονται , καὶ περὶ τὰς πύλας στενοχωρούμενοι τῶν ἵππων ἔνδον ἀποβάντες τὰς οἰκίας διερευνήσονται, καὶ τοὺς βασιλικοὺς ἀνακαλύψουσι θησαυρούς. Τοῦτο γὰρ διὰ τῆς ἄκρας δηλοῦται Δαβίδ . Ἐξ αὐτοῦ γὰρ οἱ βασιλεύοντες. Οὕτω καὶ νοητοὶ διὰ τῶν παθῶν ἡμῶν ἐπικρατοῦντες πολέμιοι τὸν πνευματικὸν ἡμῶν ἀφαρπάζουσι πλοῦτον τὸν νοῦν εἰσδύνοντες τὸν ἡμέτερον. Ὅθεν εἴρηται·
καὶ τὴν νύκτα. Αλλ', ο 'Εὰν μὴ Κύριος φυλάξῃ πόλιν, εἰς μάτην ηγρύπνησεν ὁ φυλάσσων. Ἐὰν οὖν βούλῃ, φησὶν, ἐπικουρίαν ζητεῖν, ζήτει ταύτην παρ' ἐμοῦ τοῦ διασώζειν ἰσχύοντος. Καὶ οἰκει παρ' εμοί. Τοῦτ' ἔστιν, Εμὸς ἔσο, καὶ φρόνει τἀμὰ τῶν εἰδώλων ἀφέμενος, κατὰ τό· Ὁ ἐμὲ ἀγαπῶν, ἐμοὶ ἀκολου- θείτω. » Καὶ, ο Οπου εἰμὶ ἐγώ, ἐκεῖ καὶ ὁ διάκονος ὁ ἐμὸς ἔσται. » Επιόντων δέ σοι τῶν πολεμίων ἔξω πόλεων ἔσο καὶ οἴκων, ὁμοῦ τε τοῖς ἀγρίαις συναυλί του θηρίοις. Αποτίσεις γὰρ τὴν ἴσην ποινήν. Προ- τείνει τε ο αὐτοῖς ἅπερ ἔδει ποιεῖν τοῖς φυγοῦσιν ἐξ Ισραήλ. Εχρήν γάρ, φησιν, ὑμᾶς ᾧ ἐκ θεμὰν ἐν τῇ ὁδῷ Δαιδὰν προαπαντῆσαι τοῖς φεύγουσιν τὰ πρὸς τὴν χρείαν προτείνοντας· ὃ μὴ ποιήσαντες πείσεσθε μετ᾿ ἐνιαυτὸν τὰ δεινότατα. Θεοῦ γὰρ εἰπόντος, ἔσται πάντως τὰ προλεγόμενα. Ομοίως δὲ νοήσεις, καὶ Β διωγμῶν ἐπικειμένων Ἑλληνικῶν, τοὺς ἐκ τῶν αἱ ρέσεων τοῖς ὀρθὰ φρονοῦσι συνεπιτίθεσθαι δοκοῦντας είναι Χριστιανούς, οὓς οὐκ εἰς μακρὰν ἡ θεία δίκη μετέρχεται. ΚΕΦΑΛ. ΚΒ'. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΓΗΣ ΦΑΡΑΓΓΟΣ ΣΙΟΝ. απθ. Τι ἐγένετό σοι, ὅτι νῦν ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μάταια; Ενεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Οι τραυματίαι σου, οὐ τραυματίαι ἐν μαχαίραις. Οὐδὲ οἱ νεκροί σου, νεκροὶ πολέμου, κ. τ. .λ. Εἰδωλολατροῦντες ἴσως ἐν τῷ δοκεῖν ἑαυτοῖς ἐπιγραφόμενοι τὸν Θεὸν ἀνάλωτοι διαμένειν ἐνόμιζον. Διόπερ φησὶ περὶ τῆς Ἱερουσαλήμ διὰ φωνῆς Ἱερε- μίου πρὸς αὐτούς· Καὶ μὴ λέγετε ὅτι ναὸς Κυρίου ἐστὶν, ὅτι ἐὰν μὴ διορθοῦντες διορθώσητε τὰς ὁδοὺς ὑμῶν, καὶ τὰ ἐπιτηδεύματα ὑμῶν, καὶ δώσω τὸν οἶκον τοῦτον ὥσπερ Σηλώμ. » Περὶ δὲ τούτων καὶ διὰ Μιχαίου φησίν· «Οἱ ἡγούμενοι αὐτῆς μετὰ δώ- ρων ἔκρινον. Καὶ οἱ ἱερεῖς αὐτῆς μετὰ μισθοῦ ἀπὸ εκρίνοντο. Καὶ οἱ προφῆται αὐτῆς μετὰ ἀργυρίου ἐμαντεύοντο, καὶ ἐπὶ τὸν Κύριον ἐπανεπαύοντο λέ- γοντες· Οὐχὶ Κύριος ἐν ἡμῖν ἐστιν; Οὐ μὴ ἐπέλθῃ ἐφ' ἡμᾶς κακά· ν καὶ τὰ μετὰ ταῦτα. Διὸ καὶ νῦν εἰδωλολατροῦσι προλέγει Θεὸς αὐτοῖς τὴν μέλλουσαν ἅλωσιν ὑπὸ τῶν Ασσυρίων Ιεχονίου βασιλεύοντος. Ης, ὡς εἰπεῖν, ὁρωμένης, δέον ἐκ μετανοίας επιστρέ φειν ἐπὶ Θεὸν, ποιεῖν τε πάντα ὅσα Μιχαίας ἐπέταξε λέγων· ο 'Αγιάσατε νηστείαν, κηρύξατε θεραπείαν, ο καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ταῦτα μὲν οὐκ ἐποίουν, ἀπὸ δὲ τῶν δογμάτων περισκοποῦντες, τοὺς πολεμίους ὠδύροντο, ὅπερ ὑπῆρχεν ἀνόνητον. Προετεθνήκεσαν δὲ καὶ πρὸ μάχης φόβῳ, κατὰ τὸ εἰκὸς, καὶ λιμῷ, καὶ τῇ τῶν ὑδάτων ἐνδείᾳ. Εἰκότως ἄρα φησὶν ὁ Δαβίδ· « Κύριε, ὁ Θεὸς τῶν δυνάμεων, μακάριος ἄνθρωπος ὁ ἐλπίζων ἐπὶ σέ. ο Φάραγγα δὲ Σιών ονομάζει την Ἱερουσα- λήμ, ὡς ὑποκειμένην ταῖς ὑπωρείαις Σιών. Ταύτης ἴσ. γρ. δέ. COMMENTARII IN ISAIAM. . A hostilis impetus evitandi spe, laboraturos esse si- guificat, qui divinum auxilium non querant. Aiunt illi quidem : Custodio mane et nocle. Sed, o Nisi Dominus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit eam”, » Si ergo, ait, auxilium petere est animus, hoc ipsum a mne, qui servare unus valen. postulato. Et apud me habita; id est meus esto, meque ipse, repudiatis idolis, amplectitor. Scribi- tur euim: Qui me diligit, me sequatur Deinde : ‹ Ubi sum ego, illic et minister meus erit 56. a Si porro in te hostes irruant, egredere non ædibus solum, sed urbibus etiam, cumque agrestibus feris agito. Justas enimn persolves pa nas. Aperit vero quæ fugientibus Israelitis præstare decuerat. Vos enim, ait, o Themanitæ, in itinere Dadam fugientibus obviam prodire, et ea, quibus egebant, offerre oportuit; quod humanitatis offi- cium cum a vobis neglectum sit, non dubium est, quin anno consequente, quando divinæ prædictio- nis manet indubitata fides, damna gravissima et ipsi patiamini. Possunt et hæc de his intelligi, qui sæviente in Ecclesiam persecutione, dum Chri- stianos esse se simulant, recte sentientes cum hæreticis oppugnant, quorum dagitium non din postea divinæ justitiæ vindicta ultura est, C CAP. XXI. VISIO VALLIS SION. VERS. 1-14. Quid factum est tibi, quoniam nunc ascendistis omnes in tecta vuna? Plena est civitas clamantibus. Vulnerati tui non vulnerati gladiis, neque mortui tui, mortui bello, etc. Qui idola colebant, eo se forsan mansuros inexpugnabiles arbitrabantur, quod sibi Deum ascribere videbantur. Ideoque de Jerusalem sic ens Jeremiæ voce alloquitur : « Ne mihi dicatis quoniam templum est Domini: quandoquidem nisi et recto itinere in studiis vestris ambuletis, etiam vestram hane domum, tanquam Silo reddidery De his item sic et apud Michæam : • Duces ejus acceptis muneribus judicabant; sacerdotes non- nisi proposita mercede respondebant; prophetæ ipsi argento corrupti vaticinabantur, et in Domino requiescebant dicentes : Annon est in nobis Domi nus? nequaquam in nos ceciderint mala "; ) quæ postea sequuntur. Hinc est igitur, quod nunc idola colentibus instare per Assyrios sub Jechonia direptionem expugnationemque prædicit Dominus. Cujus admoniti, cum verso ad Deum animo pœni- tere, eaque omnia quæ præcipit Michæas, exsequi, id est jejunium sanctificare, verum cultum annun- tiare, cæteraque alia, quæ sequuntur, præstare de- buissent; iis neglectis, quod nullius erat utilitatis, hostes e tectis circum se intuiti, lamentabantur. Par est autem metu, fameque, et siti, priusquam ad pugnam ventum esset, periisse. Itaque reclis- sime a Davide dictum esse legimus: Domine Deus exercituum, beatus homo qui sperat, in te ". b Isal. se Mich. II, 11. Jerem. v11, 4, 14. VARIE LECTIONES. » Psal. cxxvi, 1. es Joan. x1, 26. se ibid. LXXXIII, 13. • D
PG 87:2171«Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος ἀναβῇ ἐπὶ σὲ, τὸν τόπον σου μὴ ἀφῇς, ὅτι ἴαμα καταπαύσει ἁμαρτίας.» Ἀνακοπτόμενα γὰρ τὰ τοιαῦτα πάθη μαραίνεται. Καὶ ἴδοσαν , φησὶν, ὅτι πλείους εἰσίν . Πρὸς τοὺς οἰομένους ὅτι καὶ μόνοι τῶν πολεμίων ἐπικρατήσουσιν· μὴ γὰρ ἂν διὰ τοσαύτης ὁδοῦ πολύ τι πλῆθος πολεμίων ἐλθεῖν. Ἤγουν, ἐπειδὴ τὸ κατὰ τὴν πόλιν ὕδωρ μὴ νομίσαντες ἀρκέσειν αὐτοῖς ὡς δὴ πλείοσιν ὑπάρχουσιν Ἰουδαῖοι, ἐστοχάσαντο δὲ τὰς οἰκίας κατὰ Σύμμαχον ἀριθμήσαντες, τὸ τῆς ἀρχαίας κολυμβήθρας ὕδωρ εἰς τὴν πόλιν μετοχετεύσαντες , Θεῷ μὲν οὐ προσεῖχον, ἀνθρωπίναις δὲ παρασκευαῖς ἐπεποίθεσαν. Ὡς ἐν ἤθει γὰρ αὐτοῖς ὀνειδίζων φησὶν, ὅτι δὴ πρὸς τὸ πλῆθος ἑαυτῶν, τὸ ὕδωρ συνεμετρήσαντο πρὸς τὴν πολιορκίαν οὕτως ἀρκέσειν οἰόμενοι, κἂν εἰς χρόνον ἐκτείνοιτο, καὶ τὰς οἰκίας καταλύοντες ἀσφαλέστερα τὰ τείχη κατεσκευάζοντο· δέον εἰς Θεὸν ὁρᾷν καὶ τὴν πόλιν ποιήσαντα, καὶ τεῖχος ταύτῃ γενόμενον. «Ὄρη γὰρ, φησὶ, κύκλῳ αὐτῆς, καὶ Κύριος κύκλῳ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ.» Τοῦτο καὶ διὰ προφήτου φωνῆς ἐπαγγέλλεται·
δὲ τοὺς ἄρχοντας πεφευγέναι φησίν· ἐπιόντων γὰρ ἤδη τῶν πολεμίων πᾶσαν βοήθειαν ἀπογνόντες ἀνθρωπίνην, ἀπέδρασαν οἱ πρῶτοι τῆς πόλεως, ὡς δὴ νηὸς βαπτιζομένης ἀποπηδήσαντες. Τοὺς δὲ ἀλον τας δεδέσθαι φησί· Τὸν γὰρ Σεδεκίαν ἅμα τοῖς παι- σὲ συλλαβόντες οἱ Βαβυλώνιοι, τοὺς μὲν ἀπέσφαξαν, τὸν δὲ τῶν ὀμμάτων ἐκκόψαντες ἀπεκόμισαν τῇ δυ νάμει πάλαι θαῤῥήσαντα, καὶ μηδαμῶς εἰπεῖν ἀνα- σχόμενον, « Οὐκ ἐπὶ τῷ τόξῳ μου ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομ φαία μου οὐ σώσει με·, ἵνα καὶ λέξειεν · « Έσωσας γὰρ ἡμᾶς ἐκ τῶν θλιβόντων ἡμᾶς, καὶ τοὺς μισοῦν τας ἡμᾶς κατῄσχυνας. drακαλύψουσι θησαυρούς. Τοῦτο γὰρ διὰ τῆς ἄκρας Δι' ἅπερ ἀπαράκλητον ἔχειν πένθος ο προφήτης φησὶ τὸ γένος ολοφυρόμενος. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν εἰς ἀποστρέψει ; Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατά ἀνθρώπου τὶς ἀνοίξει; Εἶτά φησι· Πλανῶνται ἀνὰ τὰ ὄρη, ἢ φεύγοντες, ὡς ἐλέγομεν, ἢ ἐν ὑψηλοῖς τοὺς ψευδωνύμους θεούς ικετεύοντες· ὅπερ ἦν ἔθος αὐτοῖς παρὰ δένδρα μεγάλα ποιεῖν. Ἐπεὶ γὰρ ἔφη την ἀπώλειαν παρὰ Κυρίου Σαβαώθ ἐπιφέρεσθαι, καὶ τὴν αἰτίαν εἰκότως ἐπήνεγκεν, ὡς ἂν εἰκῇ Θεὸς μὴ τιμωρεῖσθαι νομίζοιτο. Διό φησιν Ἱερεμίας· « Είδες ἃ ἐποίησεν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ; Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ πάντα βουνὸν ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ, ν κατὰ τὸ εἰρημένον· «Τῷ ξύλῳ εἶπαν· Πατήρ μου εἶ σύ. Καὶ τῷ λίθῳ· Σύ με ἐγέννησας. » Καὶ οὐδὲ ὀλίγοι, φησί, τοῦτο πεπόνθασιν, ἀλλ' ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου. "Οθεν φησὶ πρὸς τὸν Ἱερεμίαν Θεός· « Καὶ σὺ μὴ προσεύχου περὶ τοῦ λαοῦ τούτου, ὅτι οὐκ εἰσε ακούσομαι. Οἷα γὰρ ποιοῦσιν, φησίν, οἱ υἱοὶ αὐτῶν ; συλλέγουσι ξύλα, καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν καίουσι πῦρ, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν τρίβουσι στᾶς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ. » Οὐκ εἰκῇ γὰρ οὖν ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς. Διατυποῖ δὲ λοιπὸν ἐντεῦθεν εἰς ὄψιν ἄγων τὸν πόλεμον εἴ πως ἐπιστραφεῖεν φοβούμενοι τῆς πόλεως γεγονότας τοὺς Ελαμίτες, δεικνὺς ἐξ ἑνὸς ἔθνους τοὺς πολεμίους δηλῶν, καὶ τὸ πλῆθος παριστάς. Αἱ φάραγγές σου, φησὶν, ἁρμάτων πλησθήσονται, καὶ περὶ τὰς πύ- λας στενοχωρούμενοι τῶν ἵππων ἔνδον ἀποβάντες τὰς οἰκίας διερευνήσονται, καὶ τοὺς βασιλικούς δηλοῦται Δαβίδ. Ἐξ αὐτοῦ γὰρ οἱ βασιλεύοντες. Οὔ τω καὶ νοητοὶ διὰ τῶν παθῶν ἡμῶν ἐπικρατοῦντες πολέμιοι τὸν πνευματικὸν ἡμῶν ἀφαρπάζουσι πλού τον τὸν νοῦν εἰσδύνοντες ἡ τὸν ἡμέτερον. "Οθεν είρη- ται· ι Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος· ἀναβῇ ἐπὶ σὲ, τὸν τόπον σου μὴ ἀφῇς, ὅτι ἴαμα καταπαύσει άμαρ- τίας. • Ανακοπτόμενα γὰρ τὰ τοιαῦτα πάθη μαραί κεται οι Χ, 4. σταῖς. άφ. τὸ δεικνύς. γρ. εἰσούντες. 7. ** PROCOPII GAZEI Valiem autem ideo Hierosolyma nominat, quod ad a Sionis radices sita sint. Civitatis deinde principes ob id fugisse dicit, quod irruentibus statim hosti- bus, cum humani auxilii spem omnem amisissent, veluti qui de navi pereunte in mari exsiliunt, civi- tatis primores urbe exierunt, Adjicit præterea vin- clos fuisse qui capti essent. Rege enim Sedecia cum liberis caplo, hosce quidem trucidarunt, patrem autem effossis oculis secum abduxerunt, qui viribus olim confiisus fuerat “ , neque dixerat : • Non in arcu meo sperabo, nec gladius meus servabit me "; » ut et ista tandem : • Salvasti nos de affligentibus nos, et odientes nos confudi- sti Gs • posset usurpare. B Atque hinc est quod insolabiliter gentis suæ calamitatem deftere se propheta significat: Manum enim excelsam quis avertet? Si namque adversus hominem clauserit, quis aperiet? Deinde quod se- quitur : Errant in montibus ; vel fugientes inducit ; vel certe, quod ad proceras et opacas arbores facere consueverant, excelsis locis et editis falsos deos adorasse significat. Quandoquidem enim Deum exercituum illis interitum moliri dixit, ejus rei causam etiam, ne temere id fecisse videatur merito addidit. Itaque apud Jeremiam sic legi- mus ; « Vides quæ fecit mihi domus Israel? Abiit in omneın montem excelsum, et in omnem collem et in omnem lucum, ibique fornicata est 8³., Et quæ mox ita sequuntur: Ligno dixerunt: Pater mcus es; deinde lapidi : Me ipse genuisti ". » Nec C vero est, quod a paucis istud factum fuisse putes, cum a parvis ad mugnos idem omnes fecisse signi- ficet. Inde apud Jeremiam Deum in hæc verba loquentem audias: ‹ Et tu ne ora pro populo isto, quoniam non exauditurus sum. Qualia enim ea sunt, quæ ipsorum allii faciunt? Ligna colligunί, et patres ignem accendunt. Uxores ctiam ipsæ farinam subigunt, qua placentas cœlesti militiæ conficiant . Non immerito igitur expanduntur retia volueribus. Bellum autem deinceps ante oculos subjicit, ut propter Elamitas in urbe exsi- sientes territi resipiscant, uniusque gentis nomine bostes omnes, et magnam eorum copiam significat. Vallės tuæ, adjicit, curribus implebuntur, et qui ad portas conferti stipatique fuerant, equis jam desi- D lientes urbe media domos perscrutabuntur, the- saurosque regios relegent: hoc enim ipsum per Davidis arces, a quo stirps ipsa regum est, intel- ligere videtur. Sic et invisibiles hostes, cum a no- stris cupiditatibus adjuti in mentes penetrarunt, spirituales opes diripiunt. Unde est illud : • Si ascendat in te spiritus dominantis, locum tuum ne dimiseris; quoniam curatio cessare faciet peccata “. › Cum enim fuerint ejusmodi resecta cupiditates, arescaut necesse est. [V Reg. xx, «s Jerem. 11. 27. Psal. xLill, ser. ; Jerem. xxxix, seqq. er Jerem. vii. 16,18. " Eccle. VARIE LECTIONES. ibid. 8. * Jerem. ni, 6.
«Ἐγὼ ἔσομαι αὐτῇ, λέγει Κύριος, τεῖχος πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς.» Εἶτά φησιν, ὡς κινδύνων αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ τοσούτων ἐπικειμένων, δέον αὐτὸν εὐμενίζεσθαι πάσῃ σπουδῇ· οἱ δὲ πρὸς ἀπόγνωσιν ἐλθόντες ἐπανηγύριζον κατὰ τό· «Ὅταν ἔλθῃ ἀσεβὴς εἰς πλῆθος κακῶν, καταφρονεῖ.» Τοιγαροῦν πεπόνθασιν εἰς τέλος ἅπερ ἔδει πρὸς ὀλίγον αὐτοὺς παθεῖν τὸν Θεὸν ἱκετεύοντας μετὰ δακρύων καὶ πένθους, καὶ τὰ τοῦ Δαβὶδ ἀνακράζοντας· «Ἴδε τὴν ταπείνωσίν μου, καὶ τὸν κόπον μου, καὶ ἄφες πάσας τὰς ἁμαρτίας μου.» Τοῖς γὰρ ταῦτα ποιοῦσι καθὰ Μιχαίας φησί· «Ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων ἐστὶ, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ μετανοῶν ἐπὶ κακίαις» ἐπὶ τούτοις. Τὴν προκειμένην δὲ ῥῆσιν οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, ὡς μὴ προσωπολήπτης ὁ Κύριος τὸν περὶ τῆς Σιὼν λόγον ἐν μέσοις τοῖς κατὰ τῶν ἀλλοφύλων ἐλέγχοις ἐνέθηκεν, ὡς ἀλλοφύλοις τοῖς Ἰουδαίοις χρησάμενος, πρὸς οὕς φησι δι’ Ἀμώς· «Οὐχ ὡς υἱοὶ Αἰθιόπων ὑμεῖς ἐστέ μοι, λέγει Κύριος, οὐ τὸν Ἰσραὴλ ἀνήγαγον ἐκ γῆς Αἰγύπτου, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἐκ Καππαδοκίας, καὶ τοὺς Σύρους ἐκ βόθρου;
δὲ τοὺς ἄρχοντας πεφευγέναι φησίν· ἐπιόντων γὰρ ἤδη τῶν πολεμίων πᾶσαν βοήθειαν ἀπογνόντες ἀνθρωπίνην, ἀπέδρασαν οἱ πρῶτοι τῆς πόλεως, ὡς δὴ νηὸς βαπτιζομένης ἀποπηδήσαντες. Τοὺς δὲ ἀλον τας δεδέσθαι φησί· Τὸν γὰρ Σεδεκίαν ἅμα τοῖς παι- σὲ συλλαβόντες οἱ Βαβυλώνιοι, τοὺς μὲν ἀπέσφαξαν, τὸν δὲ τῶν ὀμμάτων ἐκκόψαντες ἀπεκόμισαν τῇ δυ νάμει πάλαι θαῤῥήσαντα, καὶ μηδαμῶς εἰπεῖν ἀνα- σχόμενον, « Οὐκ ἐπὶ τῷ τόξῳ μου ἐλπιῶ, καὶ ἡ ῥομ φαία μου οὐ σώσει με·, ἵνα καὶ λέξειεν · « Έσωσας γὰρ ἡμᾶς ἐκ τῶν θλιβόντων ἡμᾶς, καὶ τοὺς μισοῦν τας ἡμᾶς κατῄσχυνας. drακαλύψουσι θησαυρούς. Τοῦτο γὰρ διὰ τῆς ἄκρας Δι' ἅπερ ἀπαράκλητον ἔχειν πένθος ο προφήτης φησὶ τὸ γένος ολοφυρόμενος. Τὴν γὰρ χεῖρα τὴν ὑψηλὴν εἰς ἀποστρέψει ; Ἐὰν γὰρ κλείσῃ κατά ἀνθρώπου τὶς ἀνοίξει; Εἶτά φησι· Πλανῶνται ἀνὰ τὰ ὄρη, ἢ φεύγοντες, ὡς ἐλέγομεν, ἢ ἐν ὑψηλοῖς τοὺς ψευδωνύμους θεούς ικετεύοντες· ὅπερ ἦν ἔθος αὐτοῖς παρὰ δένδρα μεγάλα ποιεῖν. Ἐπεὶ γὰρ ἔφη την ἀπώλειαν παρὰ Κυρίου Σαβαώθ ἐπιφέρεσθαι, καὶ τὴν αἰτίαν εἰκότως ἐπήνεγκεν, ὡς ἂν εἰκῇ Θεὸς μὴ τιμωρεῖσθαι νομίζοιτο. Διό φησιν Ἱερεμίας· « Είδες ἃ ἐποίησεν μοι ἡ κατοικία τοῦ Ἰσραήλ; Επορεύθη ἐπὶ πᾶν ὅρος ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ πάντα βουνὸν ὑψηλὸν, καὶ ἐπὶ παντὸς ξύλου ἀλσώδους, καὶ ἐπόρνευσεν ἐκεῖ, ν κατὰ τὸ εἰρημένον· «Τῷ ξύλῳ εἶπαν· Πατήρ μου εἶ σύ. Καὶ τῷ λίθῳ· Σύ με ἐγέννησας. » Καὶ οὐδὲ ὀλίγοι, φησί, τοῦτο πεπόνθασιν, ἀλλ' ἀπὸ μικροῦ ἕως μεγάλου. "Οθεν φησὶ πρὸς τὸν Ἱερεμίαν Θεός· « Καὶ σὺ μὴ προσεύχου περὶ τοῦ λαοῦ τούτου, ὅτι οὐκ εἰσε ακούσομαι. Οἷα γὰρ ποιοῦσιν, φησίν, οἱ υἱοὶ αὐτῶν ; συλλέγουσι ξύλα, καὶ οἱ πατέρες αὐτῶν καίουσι πῦρ, καὶ αἱ γυναῖκες αὐτῶν τρίβουσι στᾶς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ. » Οὐκ εἰκῇ γὰρ οὖν ἐκτείνεται δίκτυα πτερωτοῖς. Διατυποῖ δὲ λοιπὸν ἐντεῦθεν εἰς ὄψιν ἄγων τὸν πόλεμον εἴ πως ἐπιστραφεῖεν φοβούμενοι τῆς πόλεως γεγονότας τοὺς Ελαμίτες, δεικνὺς ἐξ ἑνὸς ἔθνους τοὺς πολεμίους δηλῶν, καὶ τὸ πλῆθος παριστάς. Αἱ φάραγγές σου, φησὶν, ἁρμάτων πλησθήσονται, καὶ περὶ τὰς πύ- λας στενοχωρούμενοι τῶν ἵππων ἔνδον ἀποβάντες τὰς οἰκίας διερευνήσονται, καὶ τοὺς βασιλικούς δηλοῦται Δαβίδ. Ἐξ αὐτοῦ γὰρ οἱ βασιλεύοντες. Οὔ τω καὶ νοητοὶ διὰ τῶν παθῶν ἡμῶν ἐπικρατοῦντες πολέμιοι τὸν πνευματικὸν ἡμῶν ἀφαρπάζουσι πλού τον τὸν νοῦν εἰσδύνοντες ἡ τὸν ἡμέτερον. "Οθεν είρη- ται· ι Ἐὰν πνεῦμα τοῦ ἐξουσιάζοντος· ἀναβῇ ἐπὶ σὲ, τὸν τόπον σου μὴ ἀφῇς, ὅτι ἴαμα καταπαύσει άμαρ- τίας. • Ανακοπτόμενα γὰρ τὰ τοιαῦτα πάθη μαραί κεται οι Χ, 4. σταῖς. άφ. τὸ δεικνύς. γρ. εἰσούντες. 7. ** PROCOPII GAZEI Valiem autem ideo Hierosolyma nominat, quod ad a Sionis radices sita sint. Civitatis deinde principes ob id fugisse dicit, quod irruentibus statim hosti- bus, cum humani auxilii spem omnem amisissent, veluti qui de navi pereunte in mari exsiliunt, civi- tatis primores urbe exierunt, Adjicit præterea vin- clos fuisse qui capti essent. Rege enim Sedecia cum liberis caplo, hosce quidem trucidarunt, patrem autem effossis oculis secum abduxerunt, qui viribus olim confiisus fuerat “ , neque dixerat : • Non in arcu meo sperabo, nec gladius meus servabit me "; » ut et ista tandem : • Salvasti nos de affligentibus nos, et odientes nos confudi- sti Gs • posset usurpare. B Atque hinc est quod insolabiliter gentis suæ calamitatem deftere se propheta significat: Manum enim excelsam quis avertet? Si namque adversus hominem clauserit, quis aperiet? Deinde quod se- quitur : Errant in montibus ; vel fugientes inducit ; vel certe, quod ad proceras et opacas arbores facere consueverant, excelsis locis et editis falsos deos adorasse significat. Quandoquidem enim Deum exercituum illis interitum moliri dixit, ejus rei causam etiam, ne temere id fecisse videatur merito addidit. Itaque apud Jeremiam sic legi- mus ; « Vides quæ fecit mihi domus Israel? Abiit in omneın montem excelsum, et in omnem collem et in omnem lucum, ibique fornicata est 8³., Et quæ mox ita sequuntur: Ligno dixerunt: Pater mcus es; deinde lapidi : Me ipse genuisti ". » Nec C vero est, quod a paucis istud factum fuisse putes, cum a parvis ad mugnos idem omnes fecisse signi- ficet. Inde apud Jeremiam Deum in hæc verba loquentem audias: ‹ Et tu ne ora pro populo isto, quoniam non exauditurus sum. Qualia enim ea sunt, quæ ipsorum allii faciunt? Ligna colligunί, et patres ignem accendunt. Uxores ctiam ipsæ farinam subigunt, qua placentas cœlesti militiæ conficiant . Non immerito igitur expanduntur retia volueribus. Bellum autem deinceps ante oculos subjicit, ut propter Elamitas in urbe exsi- sientes territi resipiscant, uniusque gentis nomine bostes omnes, et magnam eorum copiam significat. Vallės tuæ, adjicit, curribus implebuntur, et qui ad portas conferti stipatique fuerant, equis jam desi- D lientes urbe media domos perscrutabuntur, the- saurosque regios relegent: hoc enim ipsum per Davidis arces, a quo stirps ipsa regum est, intel- ligere videtur. Sic et invisibiles hostes, cum a no- stris cupiditatibus adjuti in mentes penetrarunt, spirituales opes diripiunt. Unde est illud : • Si ascendat in te spiritus dominantis, locum tuum ne dimiseris; quoniam curatio cessare faciet peccata “. › Cum enim fuerint ejusmodi resecta cupiditates, arescaut necesse est. [V Reg. xx, «s Jerem. 11. 27. Psal. xLill, ser. ; Jerem. xxxix, seqq. er Jerem. vii. 16,18. " Eccle. VARIE LECTIONES. ibid. 8. * Jerem. ni, 6.
PG 87:2173Ἰδοὺ οἱ ὀφθαλμοὶ Κυρίου ἐπὶ πάσας τὰς βασιλείας τῆς γῆς.« Ὅθεν νῦν τὴν παντελῆ τούτων ἀποβολὴν παριστῶν, τοῖς ἀλλοφύλοις αὐτοὺς ἐγκατέλεξεν. Ὃ καὶ δηλοῦται διὰ τῆς φάραγγος . Οὐ γὰρ ἁπλῶς εἶπε Σιὼν , ἀλλὰ φάραγγα , τὴν πτῶσιν δηλῶν τὴν ἐξ ὕψους τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καὶ ἐν κοιλάσι καὶ βάθει τῆς κακίας κειμένους αὐτοὺς αἰνιττόμενος. Σιὼν μὲν γὰρ ὄρος ἐστὶν [ὑψηλὸν] ἐφ’ οὗ ὁ νεὼς τοῦ Θεοῦ ᾠκοδόμητο· Διό φησιν· »Ἐπ’ ὅρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος Σιών.« Καί· »Προσεληλύθατε Σιὼν ὄρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ἱερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ.« Σημαίνειν δὲ καὶ τὸν εὐαγγελικὸν ἐλέγετο λόγον. Οἱ δὲ ταύτης τῆς ἐλπίδος ἐκπεπτωκότες ἐν φάραγγι τῆς Σιὼν παρακείμενοι πεπτώκασι. Πάσῃ γὰρ ἀρετῇ κακία παράκειται, εἰς ἢν ἐκπίπτει τις ἐκείνης διαμαρτὼν, ὡς ὁ εἰς ἀπιστίαν ἐκ πίστεως. Εἰς ἣν οἱ ἐκ περιτομῆς κατηνέχθησαν ἐξ ὕψους εὐαγγελικοῦ καὶ τῆς ἐπουρανίου Σιών . Διόπερ ἐν ἀλλοφύλοις ἐτάχθησαν, ἀλλὰ καὶ οὕτω δυσπραγοῦντες, εἰκῆ φυσιώμενοι παρὰ τῆς προφητείας ἀκούουσι, Τί ἐγένετό σοι, ὅτι ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μάταια ;
Καὶ Ἰδοσαν, φησίν, ὅτι πλείους εἰσίν. Πρὸς τοὺς Α οἰομένους ὅτι καὶ μόνοι τῶν πολεμίων ἐπικρατήσου- σιν· μὴ γὰρ ἂν διὰ τοσαύτης ὁδοῦ πολύ τι πλῆθος πολεμίων ἐλθεῖν. "Ηγουν, ἐπειδὴ τὸ κατὰ τὴν πόλιν ὕδωρ μὴ νομίσαντες ἀρκέσειν αὐτοῖ; ὡς δὴ πλείο σιν ὑπάρχουσιν Ἰουδαῖοι, ἐστοχάσαντο δὲ τὰς οι κίας κατά Σύμμαχον ἀριθμήσαντες,κ τὸ τῆς ἀρχαίας κολυμβήθρας ὕδωρ εἰς τὴν πόλιν μετοχε τεύσαντες, Θεῷ μὲν οὐ προσεῖχον, ἀνθρωπίναις δὲ παρασκευαῖς ἐπεποίθεσαν. Ὡς ἐν ήθει γὰρ αὐτοῖς ὀνειδίζων φησίν, ὅτι δὴ πρὸς τὸ πλῆθος ἑαυτῶν, τὸ ὕδωρ συνεμετρήσαντο πρὸς τὴν πολιορκίαν εὕτως ἀρκέσειν οἰόμενοι, κἂν εἰς χρόνον ἐκτείνοιτο, καὶ τὰς οικίας καταλύοντες ἀσφαλέστερα τὰ τείχη κατεσκευά ζοντο· δέον εἰς Θεὸν ὁρᾶν καὶ τὴν πόλιν ποιήσαντα, καὶ τεῖχος ταύτῃ γενόμενον. Ορη γάρ, φησί, κύκλῳ Β αὐτῆς, καὶ Κύριος κύκλῳ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. » Τοῦτο καὶ διὰ προφήτου φωνῆς ἐπαγγέλλεται· . Ἐγὼ ἔσο μαι αὐτῇ, λέγει Κύριος, τεῖχος πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς. » Εἶτά φησιν, ὡς κινδύνων αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ τοσούτων επικειμένων, δέον αὐτὸν εὐμενίζεσθαι πάσῃ σπουδῇ· οἱ δὲ πρὸς ἀπό γνωσιν ἐλθόντες ἐπανηγύριζον κατὰ τόν . Οταν ἔλθῃ ἀσεβῆς εἰς πλῆθος κακῶν, καταφρονεί, ο Τοιγαροῦν πεπόνθασιν εἰς τέλος ἅπερ ἔδει πρὸς ὀλίγον αὐτοὺς παθεῖν τὸν Θεὸν ἱκετεύοντας. μετὰ δακρύων καὶ πέν- θους, καὶ τὰ τοῦ Δαβίδ ἀνακράζοντας· «Ιδε τήν τα πείνωσίν μου, καὶ τὸν κόπον μου, καὶ ἄφες πάσας τὰς ἁμαρτίας μου. » Τοῖς γὰρ ταῦτα ποιοῦσι καθὰ Μιχαίας και φησί· Ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων ἐστί, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ μετανοῶν ἐπὶ και κίαις » = ἐπὶ τούτοις. Την προκειμένην δὲ ῥῆσιν οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, ὡς μὴ προσωπολήπτης δ Κύριος τὸν περὶ τῆς Σιών λόγον ἐν μέσοις τοῖς κατὰ τῶν ἀλλοφύλων ἐλέγχοις ἐνέθηκεν, ὡς ἀλλοφύλοις τοῖς Ἰουδαίοις χρησάμενος, πρὸς οὓς φησι δι' ᾿Αμώς· • Οὐχ ὡς υἱοὶ Αἰθιόπων ὑμεῖς ἐστέ μοι, λέγει Κύριος, οὐ τὸν Ἰσραὴλ ἀνήγαγον ἐκ γῆς Αἰγύπτου, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἐκ Καππαδοκίας, καὶ τοὺς Σύρους ἐκ βόθρου; Ἰδοὺ οἱ ὀφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ πάσας τὰς βασιλείας τῆς γῆς. » Οθεν νῦν τὴν παντελῆ τούτων ἀποβολὴν παριστῶν, τοῖς ἀλλοφύλοις αὐτοὺς ἐγκατα ἔλεξεν. Ο καὶ δηλοῦται διὰ τῆς φάραγγος. Οὐ γὰρ ὁπλῶς εἶπε Σιών, ἀλλὰ φάραγγα, τὴν πτῶσιν δη λῶν τὴν ἐξ ὕψους τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καὶ ἐν κοιλάσι καὶ βάθει τῆς κακίας κειμένους αὐτοὺς αἰ- νιττόμενος. Σιὼν μὲν γὰρ ὄρος ἐστὶν ὑψηλὸν] ἐφ' οὗ ὁ νεώς τοῦ Θεοῦ ᾠκοδόμητο· Διό φησιν· . Επ' ὅρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος Σιών. » Και· « Προσελη- λύθατε Σιὼν βρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » Σημαίνειν δὲ καὶ τὸν εὐαγγελικὸν ἐλέγετο λόγον. Οἱ δὲ ταύτης τῆς ἐλπίδος ἐκπεπτωκό- γρ. αὐτοῖς ἢ ἑαυτοῖς. ἡ ἄφ. ἐστοχάσαντο δέ. κ λείπ. και. γρ. μέν. = γρ. Ἰωήλ, η λ. καὶ τά. COMMENTARII IN ISAIAM. Et viderunt, ait, quod plures sunt; quæ verba ad pliciter, sed vallem adjunxit, ut pio illo et excelso profundis jam vitiorum vallibus jacere doceat. «s Zach. 11, 5. « Prov. xvIII, Hebr. xit, 22. • Psal. cxxiv, 2. eos referuntur, qui se solos hostibus esse potitu- ros credebant, cum tam longo itinere tantas lo- stium copias accedere posse non arbitrarentur. Vel ideo hæc dicit, quod cum aquam in urbe exsi- stentem minime sibi Judæi (qui numerosiores, es- sent) sufficere posse conjic erent, Numeratis sccun- dum Symmachum, Domibus, piscinæ veleris aquam in urbem derivare, humanæ potius quam divinæ cpi confidentes, ausi sunt. Tanquam enim graviter ferens aquam non ad suam ipsos tantum multitu- dinem commensurasse, quo posset ad obsidionis longioris tempus satis esse; sed dirutis etiam do- mibus muros urbis munivisse exprobrat; cum in Deum unum potius, urbis atque murorum condi- torem intueri decuisset. c Montes enim, ait, in circuitu ejus, et Dominus in circuitu populi sui ". . Quod vel prophetæ voce patuerit, qui ait : • Ego ei, dicit Dominus, ero murus ignis in cir- cuitu et in gloriam in medio ejus “, › Addit deinde tantis in eos ingruentibus a Deo periculis, cum omni cura eumdem placare debuissent, tan- quam desperata salute luxu diffiuentes esse feriari solitos, juxta illud : c Cum venit impius in mala- rum multitudinem, contemnit . . ltaque sense- runt tandem, quæ ipsos merito non ita multum postea pati decuit, cum Deum supplices non sine lacrymis voce Davidis ita inclamarent : bumilitatem meam, et laborem meum, et dimitte omnia peccata mea "., Est enim in eos, Joele auctore, qui ista faciunt ‹ benignus et misericors, patiens et multa miserationis, quique penitentia super malo ducatur › cæteraque quæ sequun- tur. Neque vero desunt, qui proposita verba ita explicent, ut Dominum, quia personarum discri- mine non ducatur, Judæisque pariter atque exter- nis utatur, sermonem de Sione mediis alienarum gentium reprehensionibus inseruisse velint: ei hoc nomine etiam in eos hæc Amos prophetæ verba exsistere : . Nunquid tanquam Æthio- pum filii estis mihi? ait Dominus. Nunquid ego Israelem eduxi de terra Ægypti, et alienigenas gentes e Cappadocia, Syrosque de fovea? Ecce oculi Domini in omnia regna terræ ". D nunc, quo plane rejectos esse doceat, inter alie- nigenas recenset. Quod ut magis etiam significet, vallis nomen addidit. Neque enim Sion dixit sim- vitæ genere, quo utebantur antea, excidisse, et in C Vide > Unde Est enim Sion mons peraltus, in quo constru- ctum Domini templum fuerat, unde legitur: ‹ lu montem excelsum ascende, qui evangelizas Sion Deinde Accedite ad montem Sion, et ad urbem Dei viventis, coelestem Jerusalem *, . Dicatur vero et evangelicum verbum innuere, a cujus fide qui Amos 1x, 7, VARIA LECTIONES. i 8. 13 Isa, SL, 9. 7 3. 7 Psal. xxiv, 18. " Joel 11, 43.
καὶ κατὰ Χριστοῦ τὸ, «Αἶρε, αἶρε, καὶ σταύρου,» βοησάντων, φησὶν, ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Καὶ ἐπεὶ ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ’ ἣν ψυχὴ ἁμαρτάνουσα, αὐτὴ ἀποθανεῖται, αἱ τραυματίαι σου , φησὶν, οὐ τραυματίαι μαχαίρας . Καὶ πάντες , φησὶν, οἱ ἄρχοντές σου πεφεύγασιν . Κατὰ δὲ Σύμμαχον ἀνεστατώθησαν , κατὰ δὲ Θεοδοτίωνα μετεκινήθησαν . Ὅθεν οὐκ ἔτι παρ’ αὐτοῖς, οὐ βασιλεῖς, οὐχ ἡγούμενοι, οὐχ ἀρχιερεῖς, οὐ προφῆται, ἀλλ’ οὐδὲ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαῖοι. Οἱ δὲ εἰσέτι νῦν ἁλόντες ὑπὸ τοῦ τῶν ψυχῶν πολιορκητοῦ πικρῶς καταδέδενται. Τὴν δὲ τοσαύτην αὐτῶν πτῶσιν ὁ προφήτης ἰδὼν, συμμετρεῖ τῷ πάθει τὸν θρῆνον, τὴν τοῦ γένους ἀποβολὴν, καὶ τὴν ἅλωσιν προβλέπων τῆς πόλεως, τὰς τεταραχὰς, καὶ τὴν πλάνησιν, ἣν ἐπλανήθησαν ἐγκαταλειφθέντες. Εἶτα τοὺς Ἐλαμίτας εἰπὼν, ἀφανεῖς δυνάμεις δηλοῖ καὶ πολεμίους, οἷς ὑπὸ Θεοῦ παρεδόθησαν, οἳ καὶ παραβλέποντες ἑρμηνεύονται, τῶν ἀπολλυμένων παρορῶντες τὴν σωτηρίαν, φειδόμενοι μηδενός. Οὗτοι δὲ , φησὶν, εἰσελεύσονταί σου τὰς πύλας ·
Καὶ Ἰδοσαν, φησίν, ὅτι πλείους εἰσίν. Πρὸς τοὺς Α οἰομένους ὅτι καὶ μόνοι τῶν πολεμίων ἐπικρατήσου- σιν· μὴ γὰρ ἂν διὰ τοσαύτης ὁδοῦ πολύ τι πλῆθος πολεμίων ἐλθεῖν. "Ηγουν, ἐπειδὴ τὸ κατὰ τὴν πόλιν ὕδωρ μὴ νομίσαντες ἀρκέσειν αὐτοῖ; ὡς δὴ πλείο σιν ὑπάρχουσιν Ἰουδαῖοι, ἐστοχάσαντο δὲ τὰς οι κίας κατά Σύμμαχον ἀριθμήσαντες,κ τὸ τῆς ἀρχαίας κολυμβήθρας ὕδωρ εἰς τὴν πόλιν μετοχε τεύσαντες, Θεῷ μὲν οὐ προσεῖχον, ἀνθρωπίναις δὲ παρασκευαῖς ἐπεποίθεσαν. Ὡς ἐν ήθει γὰρ αὐτοῖς ὀνειδίζων φησίν, ὅτι δὴ πρὸς τὸ πλῆθος ἑαυτῶν, τὸ ὕδωρ συνεμετρήσαντο πρὸς τὴν πολιορκίαν εὕτως ἀρκέσειν οἰόμενοι, κἂν εἰς χρόνον ἐκτείνοιτο, καὶ τὰς οικίας καταλύοντες ἀσφαλέστερα τὰ τείχη κατεσκευά ζοντο· δέον εἰς Θεὸν ὁρᾶν καὶ τὴν πόλιν ποιήσαντα, καὶ τεῖχος ταύτῃ γενόμενον. Ορη γάρ, φησί, κύκλῳ Β αὐτῆς, καὶ Κύριος κύκλῳ τοῦ λαοῦ αὐτοῦ. » Τοῦτο καὶ διὰ προφήτου φωνῆς ἐπαγγέλλεται· . Ἐγὼ ἔσο μαι αὐτῇ, λέγει Κύριος, τεῖχος πυρὸς κυκλόθεν, καὶ εἰς δόξαν ἔσομαι ἐν μέσῳ αὐτῆς. » Εἶτά φησιν, ὡς κινδύνων αὐτοῖς ἐκ Θεοῦ τοσούτων επικειμένων, δέον αὐτὸν εὐμενίζεσθαι πάσῃ σπουδῇ· οἱ δὲ πρὸς ἀπό γνωσιν ἐλθόντες ἐπανηγύριζον κατὰ τόν . Οταν ἔλθῃ ἀσεβῆς εἰς πλῆθος κακῶν, καταφρονεί, ο Τοιγαροῦν πεπόνθασιν εἰς τέλος ἅπερ ἔδει πρὸς ὀλίγον αὐτοὺς παθεῖν τὸν Θεὸν ἱκετεύοντας. μετὰ δακρύων καὶ πέν- θους, καὶ τὰ τοῦ Δαβίδ ἀνακράζοντας· «Ιδε τήν τα πείνωσίν μου, καὶ τὸν κόπον μου, καὶ ἄφες πάσας τὰς ἁμαρτίας μου. » Τοῖς γὰρ ταῦτα ποιοῦσι καθὰ Μιχαίας και φησί· Ἐλεήμων καὶ οἰκτίρμων ἐστί, μακρόθυμος καὶ πολυέλεος καὶ μετανοῶν ἐπὶ και κίαις » = ἐπὶ τούτοις. Την προκειμένην δὲ ῥῆσιν οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, ὡς μὴ προσωπολήπτης δ Κύριος τὸν περὶ τῆς Σιών λόγον ἐν μέσοις τοῖς κατὰ τῶν ἀλλοφύλων ἐλέγχοις ἐνέθηκεν, ὡς ἀλλοφύλοις τοῖς Ἰουδαίοις χρησάμενος, πρὸς οὓς φησι δι' ᾿Αμώς· • Οὐχ ὡς υἱοὶ Αἰθιόπων ὑμεῖς ἐστέ μοι, λέγει Κύριος, οὐ τὸν Ἰσραὴλ ἀνήγαγον ἐκ γῆς Αἰγύπτου, καὶ τοὺς ἀλλοφύλους ἐκ Καππαδοκίας, καὶ τοὺς Σύρους ἐκ βόθρου; Ἰδοὺ οἱ ὀφθαλμοί Κυρίου ἐπὶ πάσας τὰς βασιλείας τῆς γῆς. » Οθεν νῦν τὴν παντελῆ τούτων ἀποβολὴν παριστῶν, τοῖς ἀλλοφύλοις αὐτοὺς ἐγκατα ἔλεξεν. Ο καὶ δηλοῦται διὰ τῆς φάραγγος. Οὐ γὰρ ὁπλῶς εἶπε Σιών, ἀλλὰ φάραγγα, τὴν πτῶσιν δη λῶν τὴν ἐξ ὕψους τοῦ θεοσεβοῦς πολιτεύματος καὶ ἐν κοιλάσι καὶ βάθει τῆς κακίας κειμένους αὐτοὺς αἰ- νιττόμενος. Σιὼν μὲν γὰρ ὄρος ἐστὶν ὑψηλὸν] ἐφ' οὗ ὁ νεώς τοῦ Θεοῦ ᾠκοδόμητο· Διό φησιν· . Επ' ὅρος ὑψηλὸν ἀνάβηθι ὁ εὐαγγελιζόμενος Σιών. » Και· « Προσελη- λύθατε Σιὼν βρει καὶ πόλει Θεοῦ ζῶντος Ιερουσαλὴμ ἐπουρανίῳ. » Σημαίνειν δὲ καὶ τὸν εὐαγγελικὸν ἐλέγετο λόγον. Οἱ δὲ ταύτης τῆς ἐλπίδος ἐκπεπτωκό- γρ. αὐτοῖς ἢ ἑαυτοῖς. ἡ ἄφ. ἐστοχάσαντο δέ. κ λείπ. και. γρ. μέν. = γρ. Ἰωήλ, η λ. καὶ τά. COMMENTARII IN ISAIAM. Et viderunt, ait, quod plures sunt; quæ verba ad pliciter, sed vallem adjunxit, ut pio illo et excelso profundis jam vitiorum vallibus jacere doceat. «s Zach. 11, 5. « Prov. xvIII, Hebr. xit, 22. • Psal. cxxiv, 2. eos referuntur, qui se solos hostibus esse potitu- ros credebant, cum tam longo itinere tantas lo- stium copias accedere posse non arbitrarentur. Vel ideo hæc dicit, quod cum aquam in urbe exsi- stentem minime sibi Judæi (qui numerosiores, es- sent) sufficere posse conjic erent, Numeratis sccun- dum Symmachum, Domibus, piscinæ veleris aquam in urbem derivare, humanæ potius quam divinæ cpi confidentes, ausi sunt. Tanquam enim graviter ferens aquam non ad suam ipsos tantum multitu- dinem commensurasse, quo posset ad obsidionis longioris tempus satis esse; sed dirutis etiam do- mibus muros urbis munivisse exprobrat; cum in Deum unum potius, urbis atque murorum condi- torem intueri decuisset. c Montes enim, ait, in circuitu ejus, et Dominus in circuitu populi sui ". . Quod vel prophetæ voce patuerit, qui ait : • Ego ei, dicit Dominus, ero murus ignis in cir- cuitu et in gloriam in medio ejus “, › Addit deinde tantis in eos ingruentibus a Deo periculis, cum omni cura eumdem placare debuissent, tan- quam desperata salute luxu diffiuentes esse feriari solitos, juxta illud : c Cum venit impius in mala- rum multitudinem, contemnit . . ltaque sense- runt tandem, quæ ipsos merito non ita multum postea pati decuit, cum Deum supplices non sine lacrymis voce Davidis ita inclamarent : bumilitatem meam, et laborem meum, et dimitte omnia peccata mea "., Est enim in eos, Joele auctore, qui ista faciunt ‹ benignus et misericors, patiens et multa miserationis, quique penitentia super malo ducatur › cæteraque quæ sequun- tur. Neque vero desunt, qui proposita verba ita explicent, ut Dominum, quia personarum discri- mine non ducatur, Judæisque pariter atque exter- nis utatur, sermonem de Sione mediis alienarum gentium reprehensionibus inseruisse velint: ei hoc nomine etiam in eos hæc Amos prophetæ verba exsistere : . Nunquid tanquam Æthio- pum filii estis mihi? ait Dominus. Nunquid ego Israelem eduxi de terra Ægypti, et alienigenas gentes e Cappadocia, Syrosque de fovea? Ecce oculi Domini in omnia regna terræ ". D nunc, quo plane rejectos esse doceat, inter alie- nigenas recenset. Quod ut magis etiam significet, vallis nomen addidit. Neque enim Sion dixit sim- vitæ genere, quo utebantur antea, excidisse, et in C Vide > Unde Est enim Sion mons peraltus, in quo constru- ctum Domini templum fuerat, unde legitur: ‹ lu montem excelsum ascende, qui evangelizas Sion Deinde Accedite ad montem Sion, et ad urbem Dei viventis, coelestem Jerusalem *, . Dicatur vero et evangelicum verbum innuere, a cujus fide qui Amos 1x, 7, VARIA LECTIONES. i 8. 13 Isa, SL, 9. 7 3. 7 Psal. xxiv, 18. " Joel 11, 43.
PG 87:2175ἀλλ’ οὐχὶ νῦν, ἀλλ’ ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ , τῷ προφητευομένῳ καιρῷ, ἀποκαλύψουσί τε τὰ κρυπτὰ τῆς ἄκρας Δαβὶδ τῆς βασιλείας τὰ σύμβολα, καὶ τὰ ἐν τῷ ἁγιάσματι κείμενα τὰ μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ θεατά. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ εἴδοσαν ὅτι πλείους εἰσὶ , Σύμμαχος ἔφη· Καὶ τὰ ῥήματα οἴκου Δαβὶδ ὄψεσθε, ὅτι ἐπληθύνθη. Ὕδωρ δὲ ἦν παλαιᾶς κολυμβήθρας ἐν τῇ πόλει, τῆς παλαιᾶς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος, ὃν ἀποστραφέντες, ἀλλότριον ὕδωρ ἑαυτοῖς ἐπενόησαν, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλματα ἀνθρώπων, ἀκυρώσαντές τε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τὴν παράδοσιν αὐτῶν. Περὶ ὧν πρὸς τὸν Ἱερεμίαν φησίν· «Ἐμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους.» Τὸ δὲ ξένον ὕδωρ μεταξὺ τῶν δύο τειχέων ἐπενόησαν. Δύο δὲ τείχη τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας ἥτε Παλαιὰ καὶ Καινὴ Διαθήκη, ὧν οὐδετέρας αἱ τῶν πρεσβυτέρων μετέχουσι παραδόσεις ἐφ’ ἃς οἱ δευτερωταὶ λεγόμενοι παρ’ ἐκείνοις ἀλαζονεύονται, καὶ ἄλλο δέ τι τολμήσαντες, τῆς πόλεως τοὺς οἴκους , εἰς οἰκοδομὴν τοῦ ἰδίου τείχους κατέλυσαν.
Πάσῃ γὰρ ἀρετῇ κακία παράκειται, εἰς ἣν ἐκπίπτει τις ἐκείνης διαμαρτών, ὡς ὁ εἰς ἀπιστίαν ἐκ πίστεως. Εἰς ἦν οἱ ἐκ περιτομῆς κατηνέχθησαν ἐξ ὕψους εύ αγγελικοῦ καὶ τῆς ἐπουρανίου Σιών. Διόπερ ἐν ἀλ λοφύλοις ετάχθησαν, ἀλλὰ καὶ οὕτω δυσπραγούντες, εἰκῇ φυσιώμενοι παρὰ τῆς προφητείας ἀκούουσι, τι ἐγένετό σοι, ὅτι ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μά ταια; καὶ κατὰ Χριστοῦ τὸ, « Αίρε, αἷρε, καὶ σταύ- ρου, ο βοησάντων, φησίν, ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Καὶ ἐπεὶ ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ' ἣν ψυχή ἁμαρτάνουσα αὐτὴ ἀποθανεῖται, αἱ τραυματίαι σου, φησὶν, οὐ τραυμιτίαι μαχαίρας. Καὶ πάντες, φη- σὶν, οἱ ἄρχοντές σου πεφεύγασιν. Κατὰ δὲ Σύμ μαχον ανεστατώθησαν, κατὰ δὲ Θεοδοτίωνα μετεκι- νήθησαν. Οθεν οὐκ ἔτι παρ᾽ αὐτοῖς, οὐ βασιλεῖς, οὐχ ἡγούμενοι, οὐκ ἀρχιερεῖς, οἱ προφῆται, ἀλλ' οὐδὲ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαίοι. Οἱ δὲ εἰσέτι νῦν ἀλύντες ὑπὸ τοῦ τῶν ψυχῶν πολιορκητοῦ πικρῶς καταδέδενται. Τὴν δὲ τοσαύτην αὐτῶν πτῶσιν ὁ προ- φήτης ἰδὼν, συμμετρεῖ τῷ πάθει τὴν θρήνον, τὴν τοῦ γένους ἀποβολήν, καὶ τὴν ἅλωσιν προβλέπων τῆς πόλεως, τάς τε ταραχὰς, καὶ τὴν πλάνησιν, ἣν ἐπλα- νήθησαν 1* ἐγκαταλειφθέντες. Εἶτα τοὺς Ελαμίτας εἰπὼν, ἀφανεῖς δυνάμεις δηλοί και πολεμίους, οἷς ὑπὸ Θεοῦ παρεδόθησαν, οἳ καὶ παραβλέποντες ἑρμη νεύονται, τῶν ἀπολλυμένων παρορώντες την σωτη ρίαν, φειδόμενοι μηδενός. Α τες ἐν φάραγγι τῆς Σιὼν παρακείμενοι πεπτώκασι. Β Ει Οὗτοι δέ, φησιν, εἰσελεύσονταί σου τὰς πύλας, ἀλλ' οὐχὶ νῦν, ἀλλ' ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ προ φητευομένῳ καιρῷ, ἀποκαλύψουσί τε τὰ κρυπτά τῆς ἄκρας Δαβὶδ τῆς βασιλείας τὰ σύμβολα, καὶ τὰ ἐν τῷ ἁγιάσματι κείμενα τὰ μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ θεατά. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ εἴδοσαν ὅτι πλείους εἰσὶ, Σύμμαχος ἔφη · Καὶ τὰ ῥήματα οἴκου Δαβὶδ διε σπε, ὅτι ἐπληθύνθη. "Υδωρ δὲ ἦν παλαιᾶς κολυμ βήθρας ἐν τῇ πόλει, τῆς παλαιᾶς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος, ὃν ἀποστραφέντες, ἀλλότριον ὕδωρ ἑαυτοῖς ἐπενόησαν, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, ἀκυρώσαντές τε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τὴν παράδοσιν αὐτῶν. Περὶ ὧν πρὸς τὸν Ἱερε μίαν φησίν·. Εμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους.» Το δὲ ξένον ὕδωρ μεταξὺ τῶν δύο τειχέων· ἐπενόησαν. Δύο δὲ τείχη τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας ή τε Παλαιὰ καὶ Καινή Διαθήκη, ὧν οὐδετέρας αἱ τῶν πρεσβυτέ- ρων μετέχουσι παραδόσεις ἐφ᾽ ἂς οἱ δευτερωταὶ λεγόμενοι παρ' ἐκείνοις ἀλαζονεύονται, καὶ ἄλλο δέ τι τολμήσαντες, τῆς πόλεως τοὺς οἴκους, εἰς οἰκο δομὴν τοῦ ἰδίου τείχους κατέλυσαν. Τὰ γὰρ βήματα τῆς θείας Γραφῆς ἀπολαμβάνοντες, τὰς οἰκείας μυθο λογίας περιτειχίζουσι, μὴ προσεσχηκότες Θεῷ τῷ πεποιηκότι τὴν παλαιὰν τῶν θεοπνεύστων Γραφών, γγ. πλανηθήσονται. PROCOPII GAZÆI deflexerunt, in ipsa valle, quæ Sioni adjacet pro- strati sunt. Virtuti enim cuilibet malitia semper adjacet, in istamque delabatur necesse est, qui illa excidit: quales exsistunt, qui a fide in incre- dulitatem, ipso nimirum Evangelii fastigio coelesti- que Sione deturbati inter gentes exteras Judaei numerantur; qui tamen in tam infelici rerum suc- cessu ita temere intumescunt, ut a propheta au- diant : Quid factum est tibi, quia ascendistis om - mes in tecta cana? et adversus Christum : « Tolle, tolle, crucique alligito 18, clamare, iisque vocis bus totam urbem replere non desiistis. Deindle, quando peccatum ad mortem illud est, quo quæ peccavit, anima interit ”, vulnerati tui, non vul. nerati ferro, ait. Rursus quod principes omnes fu- gisse dixit, deturbatos esse Symmachus posuit, Theodotio commolos, unde regibus jam et princi- pibus, pontificibusque et prophetis, et Pharisæis, et Sadducæis etiam carere innuit. Qui vero etiam nune animarum expugnatore capti sunt, misere ac duriter in vinculis detinentur. At eorum gravem adeo casum intuitus propheta, luctu ad calamitatis modum temperato, gentis iustare non repudium tantum, sed urbis etiam expugnationem, trepida- tionem, civium errationem et derelictionem signi- fcavit. Deinde quod Elamitas nominat, eo id facit, ut invisibiles hostilesque potestates, qui- bus a Deo traditi sunt, designet, qui et nominis proprietate ideo contemptores sonant, quod pereuntium salutem aspernati cuiquam non par- cant. Illi autem, ait, ingredientur portas suas : non C nunc quidem, sed in die illa, id est tempore per prophetiam designato; et relegent abscondita arcis David, regui nimirum symbola, et quæ in sanctua- rio ipso recondita, summo tantum sacerdoti in- tuenda recondebantur. Ceterum pro eo quod, riderunt quod plures sunt, habemus : Et verba do- mus David videbitis,quoniam impleta sunt, inter- pretatur Symmachus. Erat vero ipsa piscina vete- ris in urbe exsistentis aqua nihil aliud, quam Seri- pturæ veteris et divinitus inspiratæ sermo, quem aversati, alienam aquam quæsiverunt, docentes disciplinas, mandata hominum, et evertentes ver- bum Domini propter traditionem suam : de qui- bus ita est apud Jeremiam : « Me reliquerunt fontem aque viventis, et foderunt sibi rimosas D cisternas 78. Ideo autem peregrinam aquam inter muros ab eis quæsitam significat, ut vitæ nostræ cum Deo rationem tanquam muris duobus, Veteri scilicet et Novo Testamento inniti debere doceat ; quorum neutrius sunt participes seniorum illæ traditiones, quarum nomine auctores ipsi apud cos superbiunt. Deinde aliud etiam ausi, civitatis domos in muri sui constructionem everterunt. Usurpatas enim Scripturæ sanctæ voces excogita- Joan. xΙx, 15. | Joan. v, 16, 17. Matth. xv, 6. " Jerem. 11, 13. VARIE LECTIONES. 1'
Τὰ γὰρ ῥήματα τῆς θείας Γραφῆς ἀπολαμβάνοντες, τὰς οἰκείας μυθολογίας περιτειχίζουσι, μὴ προσεσχηκότες Θεῷ τῷ πεποιηκότι τὴν παλαιὰν τῶν θεοπνεύστων Γραφῶν, κολυμβήθραν τὴν ἀπὸ πηγῶν τοῦ θείου Πνεύματος προχεομένην. Ὁ μὲν οὖν Θεὸς μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ, θρηνεῖν αὐτοὺς παρεκελεύετο τὴν ἰδίαν ἀπώλειαν. Οἱ δὲ τοὐναντίον, ὡς ἀπεγνωκότες τὴν ἑαυτῶν σωτηρίαν, ἐποίουν, τὴν μετὰ τουτονὶ τὸν βίον τοῦ Θεοῦ κρίσιν οὐ λογισάμενοι. Διὸ τοῖς ῥητοῖς ὁ Παῦλος χρησάμενος εἶπεν· «Εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, φάγωμεν καὶ πίωμεν. Αὔριον γὰρ ἀποθνήσκομεν.» Ὡς δὲ δεσμῷ Θεοῦ καταδεθείσης αὐτῶν τῆς ἁμαρτίας ἐπάγει· Καὶ οὐκ ἀφεθήσεται αὐτῇ ἡ ἁμαρτία ὑμῶν ἕως ἂν ἀποθάνητε . Καὶ ὅρα τὸ μέγεθος τῆς ἀπειλῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς οὐδαμοῦ τὸν λαὸν ἐπ’ εἰδωλολατρείᾳ διέβαλεν, ὅτι δὲ εἰς δώματα ἀνέβησαν μάταια , καὶ βοῶν ἐπλήρωσαν τὴν πόλιν , καὶ ξένον ὕδωρ ἐξεῦρον τὴν παλαιὰν κολυμβήθραν ἀποστραφέντες, καὶ συνεστήσαντο τεῖχος τοὺς οἴκους καθελόντες τῆς πόλεως . Καὶ αὐτοὶ μὲν ἀναισθήτως ἐπὶ τούτοις διέκειντο. Ὁ δὲ προφήτης ἀπέκλαιεν.
Πάσῃ γὰρ ἀρετῇ κακία παράκειται, εἰς ἣν ἐκπίπτει τις ἐκείνης διαμαρτών, ὡς ὁ εἰς ἀπιστίαν ἐκ πίστεως. Εἰς ἦν οἱ ἐκ περιτομῆς κατηνέχθησαν ἐξ ὕψους εύ αγγελικοῦ καὶ τῆς ἐπουρανίου Σιών. Διόπερ ἐν ἀλ λοφύλοις ετάχθησαν, ἀλλὰ καὶ οὕτω δυσπραγούντες, εἰκῇ φυσιώμενοι παρὰ τῆς προφητείας ἀκούουσι, τι ἐγένετό σοι, ὅτι ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μά ταια; καὶ κατὰ Χριστοῦ τὸ, « Αίρε, αἷρε, καὶ σταύ- ρου, ο βοησάντων, φησίν, ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Καὶ ἐπεὶ ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ' ἣν ψυχή ἁμαρτάνουσα αὐτὴ ἀποθανεῖται, αἱ τραυματίαι σου, φησὶν, οὐ τραυμιτίαι μαχαίρας. Καὶ πάντες, φη- σὶν, οἱ ἄρχοντές σου πεφεύγασιν. Κατὰ δὲ Σύμ μαχον ανεστατώθησαν, κατὰ δὲ Θεοδοτίωνα μετεκι- νήθησαν. Οθεν οὐκ ἔτι παρ᾽ αὐτοῖς, οὐ βασιλεῖς, οὐχ ἡγούμενοι, οὐκ ἀρχιερεῖς, οἱ προφῆται, ἀλλ' οὐδὲ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαίοι. Οἱ δὲ εἰσέτι νῦν ἀλύντες ὑπὸ τοῦ τῶν ψυχῶν πολιορκητοῦ πικρῶς καταδέδενται. Τὴν δὲ τοσαύτην αὐτῶν πτῶσιν ὁ προ- φήτης ἰδὼν, συμμετρεῖ τῷ πάθει τὴν θρήνον, τὴν τοῦ γένους ἀποβολήν, καὶ τὴν ἅλωσιν προβλέπων τῆς πόλεως, τάς τε ταραχὰς, καὶ τὴν πλάνησιν, ἣν ἐπλα- νήθησαν 1* ἐγκαταλειφθέντες. Εἶτα τοὺς Ελαμίτας εἰπὼν, ἀφανεῖς δυνάμεις δηλοί και πολεμίους, οἷς ὑπὸ Θεοῦ παρεδόθησαν, οἳ καὶ παραβλέποντες ἑρμη νεύονται, τῶν ἀπολλυμένων παρορώντες την σωτη ρίαν, φειδόμενοι μηδενός. Α τες ἐν φάραγγι τῆς Σιὼν παρακείμενοι πεπτώκασι. Β Ει Οὗτοι δέ, φησιν, εἰσελεύσονταί σου τὰς πύλας, ἀλλ' οὐχὶ νῦν, ἀλλ' ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ προ φητευομένῳ καιρῷ, ἀποκαλύψουσί τε τὰ κρυπτά τῆς ἄκρας Δαβὶδ τῆς βασιλείας τὰ σύμβολα, καὶ τὰ ἐν τῷ ἁγιάσματι κείμενα τὰ μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ θεατά. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ εἴδοσαν ὅτι πλείους εἰσὶ, Σύμμαχος ἔφη · Καὶ τὰ ῥήματα οἴκου Δαβὶδ διε σπε, ὅτι ἐπληθύνθη. "Υδωρ δὲ ἦν παλαιᾶς κολυμ βήθρας ἐν τῇ πόλει, τῆς παλαιᾶς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος, ὃν ἀποστραφέντες, ἀλλότριον ὕδωρ ἑαυτοῖς ἐπενόησαν, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, ἀκυρώσαντές τε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τὴν παράδοσιν αὐτῶν. Περὶ ὧν πρὸς τὸν Ἱερε μίαν φησίν·. Εμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους.» Το δὲ ξένον ὕδωρ μεταξὺ τῶν δύο τειχέων· ἐπενόησαν. Δύο δὲ τείχη τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας ή τε Παλαιὰ καὶ Καινή Διαθήκη, ὧν οὐδετέρας αἱ τῶν πρεσβυτέ- ρων μετέχουσι παραδόσεις ἐφ᾽ ἂς οἱ δευτερωταὶ λεγόμενοι παρ' ἐκείνοις ἀλαζονεύονται, καὶ ἄλλο δέ τι τολμήσαντες, τῆς πόλεως τοὺς οἴκους, εἰς οἰκο δομὴν τοῦ ἰδίου τείχους κατέλυσαν. Τὰ γὰρ βήματα τῆς θείας Γραφῆς ἀπολαμβάνοντες, τὰς οἰκείας μυθο λογίας περιτειχίζουσι, μὴ προσεσχηκότες Θεῷ τῷ πεποιηκότι τὴν παλαιὰν τῶν θεοπνεύστων Γραφών, γγ. πλανηθήσονται. PROCOPII GAZÆI deflexerunt, in ipsa valle, quæ Sioni adjacet pro- strati sunt. Virtuti enim cuilibet malitia semper adjacet, in istamque delabatur necesse est, qui illa excidit: quales exsistunt, qui a fide in incre- dulitatem, ipso nimirum Evangelii fastigio coelesti- que Sione deturbati inter gentes exteras Judaei numerantur; qui tamen in tam infelici rerum suc- cessu ita temere intumescunt, ut a propheta au- diant : Quid factum est tibi, quia ascendistis om - mes in tecta cana? et adversus Christum : « Tolle, tolle, crucique alligito 18, clamare, iisque vocis bus totam urbem replere non desiistis. Deindle, quando peccatum ad mortem illud est, quo quæ peccavit, anima interit ”, vulnerati tui, non vul. nerati ferro, ait. Rursus quod principes omnes fu- gisse dixit, deturbatos esse Symmachus posuit, Theodotio commolos, unde regibus jam et princi- pibus, pontificibusque et prophetis, et Pharisæis, et Sadducæis etiam carere innuit. Qui vero etiam nune animarum expugnatore capti sunt, misere ac duriter in vinculis detinentur. At eorum gravem adeo casum intuitus propheta, luctu ad calamitatis modum temperato, gentis iustare non repudium tantum, sed urbis etiam expugnationem, trepida- tionem, civium errationem et derelictionem signi- fcavit. Deinde quod Elamitas nominat, eo id facit, ut invisibiles hostilesque potestates, qui- bus a Deo traditi sunt, designet, qui et nominis proprietate ideo contemptores sonant, quod pereuntium salutem aspernati cuiquam non par- cant. Illi autem, ait, ingredientur portas suas : non C nunc quidem, sed in die illa, id est tempore per prophetiam designato; et relegent abscondita arcis David, regui nimirum symbola, et quæ in sanctua- rio ipso recondita, summo tantum sacerdoti in- tuenda recondebantur. Ceterum pro eo quod, riderunt quod plures sunt, habemus : Et verba do- mus David videbitis,quoniam impleta sunt, inter- pretatur Symmachus. Erat vero ipsa piscina vete- ris in urbe exsistentis aqua nihil aliud, quam Seri- pturæ veteris et divinitus inspiratæ sermo, quem aversati, alienam aquam quæsiverunt, docentes disciplinas, mandata hominum, et evertentes ver- bum Domini propter traditionem suam : de qui- bus ita est apud Jeremiam : « Me reliquerunt fontem aque viventis, et foderunt sibi rimosas D cisternas 78. Ideo autem peregrinam aquam inter muros ab eis quæsitam significat, ut vitæ nostræ cum Deo rationem tanquam muris duobus, Veteri scilicet et Novo Testamento inniti debere doceat ; quorum neutrius sunt participes seniorum illæ traditiones, quarum nomine auctores ipsi apud cos superbiunt. Deinde aliud etiam ausi, civitatis domos in muri sui constructionem everterunt. Usurpatas enim Scripturæ sanctæ voces excogita- Joan. xΙx, 15. | Joan. v, 16, 17. Matth. xv, 6. " Jerem. 11, 13. VARIE LECTIONES. 1'
PG 87:2176Τῶν δὲ πικρῶν δακρύων ἡ πρόφασις ἡ κατ’ αὐτῶν ἀπειλὴ τὴν ἁμαρτίαν ταύτην μὴ συγχωρηθήσεσθαι λέγουσαν. ιεκε. Τὰδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· Πορεύου εἰς τὸ παστοφορεῖον, πρὸς Σομνὰν τὸν ταμίαν, καὶ εἶπον αὐτῷ· Τί σοι ὧδε; καὶ τί σοι ὧδέ ἐστιν, ὅτι ἐλατόμησας σεαυτῷ ὧδε μνημεῖον, καὶ ἐποίησας σεαυτῷ ἐν ὑψηλῷ μνημεῖον, καὶ ἔγραψας σεαυτῷ ἐν πέτρᾳ σκηνήν; κ.τ.λ. Σομνὰς καὶ Ἐλιακεὶμ , ὧν ἐνταῦθα μέμνηται, σύγχρονοι γεγόνασιν Ἐζεκίᾳ τῷ βασιλεῖ, ὅπερ ἐκ τῆς ἱστορίας ἔστι μαθεῖν. Οἳ καὶ ἐξῆλθον πρὸς τὸν Ἀςσύριον ἐπιστάντα τῇ πόλει, καθὰ διὰ τῶν ἑξῆς ὁ προφήτης φησίν. Τὸν δὲ Σομνὰν ἔλεγεν ὁ Ἑβραῖος ἄσεμνόν τε καὶ ἀλαζόνα γενέσθαι καὶ ἁβροδίαιτον ἀρχιερέα, αὐτομολῆσαί τε πρὸς Σενναχερεὶμ προδεδωκότα τὸν λαόν. Πρὸς ὃν ὁ προφήτης κελεύεται βαδίζειν ἐπὶ τὸ παστοφόριον . Ἦν δὲ χῶρος ἐν τῷ ναῷ. Ἀνθ’ οὗ Σύμμαχος τὸν σκηνοποιοῦντα , φησίν. Ὁ δὲ Ἀκύλας τὸν σκηνοῦντα. Μνημεῖον δὲ κατὰ πέτρας ὑψηλὸν ἑαυτοῦ λατομήσας ἐπέγραψε τούτῳ σκηνὴ , ὡς δὴ σκηνώσων ἐν αὐτῷ μετὰ θάνατον, πρέπον δὲ σύμβολον τῆς ἑαυτοῦ διανοίας ἐπέγραψεν, ὡς τὰ ἔξω μόνον ὑπάρχων λαμπρός. Μάτην δὲ τοῦτο, φησὶ, λατομεῖς .
Πάσῃ γὰρ ἀρετῇ κακία παράκειται, εἰς ἣν ἐκπίπτει τις ἐκείνης διαμαρτών, ὡς ὁ εἰς ἀπιστίαν ἐκ πίστεως. Εἰς ἦν οἱ ἐκ περιτομῆς κατηνέχθησαν ἐξ ὕψους εύ αγγελικοῦ καὶ τῆς ἐπουρανίου Σιών. Διόπερ ἐν ἀλ λοφύλοις ετάχθησαν, ἀλλὰ καὶ οὕτω δυσπραγούντες, εἰκῇ φυσιώμενοι παρὰ τῆς προφητείας ἀκούουσι, τι ἐγένετό σοι, ὅτι ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μά ταια; καὶ κατὰ Χριστοῦ τὸ, « Αίρε, αἷρε, καὶ σταύ- ρου, ο βοησάντων, φησίν, ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Καὶ ἐπεὶ ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ' ἣν ψυχή ἁμαρτάνουσα αὐτὴ ἀποθανεῖται, αἱ τραυματίαι σου, φησὶν, οὐ τραυμιτίαι μαχαίρας. Καὶ πάντες, φη- σὶν, οἱ ἄρχοντές σου πεφεύγασιν. Κατὰ δὲ Σύμ μαχον ανεστατώθησαν, κατὰ δὲ Θεοδοτίωνα μετεκι- νήθησαν. Οθεν οὐκ ἔτι παρ᾽ αὐτοῖς, οὐ βασιλεῖς, οὐχ ἡγούμενοι, οὐκ ἀρχιερεῖς, οἱ προφῆται, ἀλλ' οὐδὲ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαίοι. Οἱ δὲ εἰσέτι νῦν ἀλύντες ὑπὸ τοῦ τῶν ψυχῶν πολιορκητοῦ πικρῶς καταδέδενται. Τὴν δὲ τοσαύτην αὐτῶν πτῶσιν ὁ προ- φήτης ἰδὼν, συμμετρεῖ τῷ πάθει τὴν θρήνον, τὴν τοῦ γένους ἀποβολήν, καὶ τὴν ἅλωσιν προβλέπων τῆς πόλεως, τάς τε ταραχὰς, καὶ τὴν πλάνησιν, ἣν ἐπλα- νήθησαν 1* ἐγκαταλειφθέντες. Εἶτα τοὺς Ελαμίτας εἰπὼν, ἀφανεῖς δυνάμεις δηλοί και πολεμίους, οἷς ὑπὸ Θεοῦ παρεδόθησαν, οἳ καὶ παραβλέποντες ἑρμη νεύονται, τῶν ἀπολλυμένων παρορώντες την σωτη ρίαν, φειδόμενοι μηδενός. Α τες ἐν φάραγγι τῆς Σιὼν παρακείμενοι πεπτώκασι. Β Ει Οὗτοι δέ, φησιν, εἰσελεύσονταί σου τὰς πύλας, ἀλλ' οὐχὶ νῦν, ἀλλ' ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ προ φητευομένῳ καιρῷ, ἀποκαλύψουσί τε τὰ κρυπτά τῆς ἄκρας Δαβὶδ τῆς βασιλείας τὰ σύμβολα, καὶ τὰ ἐν τῷ ἁγιάσματι κείμενα τὰ μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ θεατά. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ εἴδοσαν ὅτι πλείους εἰσὶ, Σύμμαχος ἔφη · Καὶ τὰ ῥήματα οἴκου Δαβὶδ διε σπε, ὅτι ἐπληθύνθη. "Υδωρ δὲ ἦν παλαιᾶς κολυμ βήθρας ἐν τῇ πόλει, τῆς παλαιᾶς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος, ὃν ἀποστραφέντες, ἀλλότριον ὕδωρ ἑαυτοῖς ἐπενόησαν, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, ἀκυρώσαντές τε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τὴν παράδοσιν αὐτῶν. Περὶ ὧν πρὸς τὸν Ἱερε μίαν φησίν·. Εμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους.» Το δὲ ξένον ὕδωρ μεταξὺ τῶν δύο τειχέων· ἐπενόησαν. Δύο δὲ τείχη τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας ή τε Παλαιὰ καὶ Καινή Διαθήκη, ὧν οὐδετέρας αἱ τῶν πρεσβυτέ- ρων μετέχουσι παραδόσεις ἐφ᾽ ἂς οἱ δευτερωταὶ λεγόμενοι παρ' ἐκείνοις ἀλαζονεύονται, καὶ ἄλλο δέ τι τολμήσαντες, τῆς πόλεως τοὺς οἴκους, εἰς οἰκο δομὴν τοῦ ἰδίου τείχους κατέλυσαν. Τὰ γὰρ βήματα τῆς θείας Γραφῆς ἀπολαμβάνοντες, τὰς οἰκείας μυθο λογίας περιτειχίζουσι, μὴ προσεσχηκότες Θεῷ τῷ πεποιηκότι τὴν παλαιὰν τῶν θεοπνεύστων Γραφών, γγ. πλανηθήσονται. PROCOPII GAZÆI deflexerunt, in ipsa valle, quæ Sioni adjacet pro- strati sunt. Virtuti enim cuilibet malitia semper adjacet, in istamque delabatur necesse est, qui illa excidit: quales exsistunt, qui a fide in incre- dulitatem, ipso nimirum Evangelii fastigio coelesti- que Sione deturbati inter gentes exteras Judaei numerantur; qui tamen in tam infelici rerum suc- cessu ita temere intumescunt, ut a propheta au- diant : Quid factum est tibi, quia ascendistis om - mes in tecta cana? et adversus Christum : « Tolle, tolle, crucique alligito 18, clamare, iisque vocis bus totam urbem replere non desiistis. Deindle, quando peccatum ad mortem illud est, quo quæ peccavit, anima interit ”, vulnerati tui, non vul. nerati ferro, ait. Rursus quod principes omnes fu- gisse dixit, deturbatos esse Symmachus posuit, Theodotio commolos, unde regibus jam et princi- pibus, pontificibusque et prophetis, et Pharisæis, et Sadducæis etiam carere innuit. Qui vero etiam nune animarum expugnatore capti sunt, misere ac duriter in vinculis detinentur. At eorum gravem adeo casum intuitus propheta, luctu ad calamitatis modum temperato, gentis iustare non repudium tantum, sed urbis etiam expugnationem, trepida- tionem, civium errationem et derelictionem signi- fcavit. Deinde quod Elamitas nominat, eo id facit, ut invisibiles hostilesque potestates, qui- bus a Deo traditi sunt, designet, qui et nominis proprietate ideo contemptores sonant, quod pereuntium salutem aspernati cuiquam non par- cant. Illi autem, ait, ingredientur portas suas : non C nunc quidem, sed in die illa, id est tempore per prophetiam designato; et relegent abscondita arcis David, regui nimirum symbola, et quæ in sanctua- rio ipso recondita, summo tantum sacerdoti in- tuenda recondebantur. Ceterum pro eo quod, riderunt quod plures sunt, habemus : Et verba do- mus David videbitis,quoniam impleta sunt, inter- pretatur Symmachus. Erat vero ipsa piscina vete- ris in urbe exsistentis aqua nihil aliud, quam Seri- pturæ veteris et divinitus inspiratæ sermo, quem aversati, alienam aquam quæsiverunt, docentes disciplinas, mandata hominum, et evertentes ver- bum Domini propter traditionem suam : de qui- bus ita est apud Jeremiam : « Me reliquerunt fontem aque viventis, et foderunt sibi rimosas D cisternas 78. Ideo autem peregrinam aquam inter muros ab eis quæsitam significat, ut vitæ nostræ cum Deo rationem tanquam muris duobus, Veteri scilicet et Novo Testamento inniti debere doceat ; quorum neutrius sunt participes seniorum illæ traditiones, quarum nomine auctores ipsi apud cos superbiunt. Deinde aliud etiam ausi, civitatis domos in muri sui constructionem everterunt. Usurpatas enim Scripturæ sanctæ voces excogita- Joan. xΙx, 15. | Joan. v, 16, 17. Matth. xv, 6. " Jerem. 11, 13. VARIE LECTIONES. 1'
Οὐ γὰρ μεθέξεις αὐτοῦ. Τοῦτο γὰρ τὸ, τί σοί ἐστιν ὧδε , δηλοῖ. Συντρίψει γὰρ ὁ Κύριος ἄνδρα , ἀπῴχοντο γὰρ αἰχμάλωτοι μετὰ τῶν ἀγελαίων οἱ δυνατώτατοι. Κομισθήσῃ δὲ καὶ σὺ μακρὰν τῆς ἀξίας ἀφῃρημένος, καὶ στάσεως τῆς κατὰ τῷ Θεῷ λειτουργεῖν. Τί οὖν ἔδει σοι τύφου καὶ χρημάτων καὶ ἅρματος; οὐ γὰρ τοῦ ἄρχοντος ἡ δόξα καθαιρεθήσεται . Τὴν γὰρ τῆς ἀρχιερωσύνης ἀναξίως μετῆλθες οἰκονομίαν, κριτὴς γενόμενος ἄδικος. Τὸν δὲ σὸν ἑταῖρον Ἐλιακεὶμ δοῦλον ἑαυτοῦ δοκιμάσας εἶναι Θεὸς, εἰς τὴν σὴν αὐτὸν καταστήσεται χώραν τοῖς ὑπὸ χεῖρα πατρὸς ἐφέξοντα τάξιν. Ἕσται γὰρ οὐκ αὐθάδης, οὐ βάσκανος. Πρᾶος δέ τις ὢν, τὴν δόξαν ἕξει τοῦ πραοτάτου Δαβίδ. Ἄρξει δὲ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας, ὡς μὴ ἕξειν τὸν ἀντιλέγοντα. Καὶ κράτος ἔξει. Τοῦτ’ ἔστι τὸ δύνασθαι κρατεῖν τῶν ὑπὸ χεῖρα λαῶν. Καὶ ἔσται βεβαίων ἱδρυμένος ἐπὶ τὴν αὐτοῦ λειτουργίαν. Τοῦτο γὰρ δηλοῖ τὸ, Ἐν τόπῳ πιστῷ ἑστάναι τὴν ἀρχὴν ἀσάλευτον ἔχοντα . Τῆς δὲ τούτου κηδεμονίας ἠρτημένοι πάντες γενήσονται ὡς ἐπ’ ἀγαθῷ πεποιθότες. Διὰ δὲ τούτων μανθάνομεν μὴ χαυνοῦσθαι δυναστείᾳ, μηδὲ τῆς κρίσεως ἀμνημονεῖν τοῦ Θεοῦ.
Πάσῃ γὰρ ἀρετῇ κακία παράκειται, εἰς ἣν ἐκπίπτει τις ἐκείνης διαμαρτών, ὡς ὁ εἰς ἀπιστίαν ἐκ πίστεως. Εἰς ἦν οἱ ἐκ περιτομῆς κατηνέχθησαν ἐξ ὕψους εύ αγγελικοῦ καὶ τῆς ἐπουρανίου Σιών. Διόπερ ἐν ἀλ λοφύλοις ετάχθησαν, ἀλλὰ καὶ οὕτω δυσπραγούντες, εἰκῇ φυσιώμενοι παρὰ τῆς προφητείας ἀκούουσι, τι ἐγένετό σοι, ὅτι ἀνέβητε πάντες εἰς δώματα μά ταια; καὶ κατὰ Χριστοῦ τὸ, « Αίρε, αἷρε, καὶ σταύ- ρου, ο βοησάντων, φησίν, ἐνεπλήσθη ἡ πόλις βοώντων. Καὶ ἐπεὶ ἔστιν ἁμαρτία πρὸς θάνατον, καθ' ἣν ψυχή ἁμαρτάνουσα αὐτὴ ἀποθανεῖται, αἱ τραυματίαι σου, φησὶν, οὐ τραυμιτίαι μαχαίρας. Καὶ πάντες, φη- σὶν, οἱ ἄρχοντές σου πεφεύγασιν. Κατὰ δὲ Σύμ μαχον ανεστατώθησαν, κατὰ δὲ Θεοδοτίωνα μετεκι- νήθησαν. Οθεν οὐκ ἔτι παρ᾽ αὐτοῖς, οὐ βασιλεῖς, οὐχ ἡγούμενοι, οὐκ ἀρχιερεῖς, οἱ προφῆται, ἀλλ' οὐδὲ Φαρισαῖοι καὶ Σαδδουκαίοι. Οἱ δὲ εἰσέτι νῦν ἀλύντες ὑπὸ τοῦ τῶν ψυχῶν πολιορκητοῦ πικρῶς καταδέδενται. Τὴν δὲ τοσαύτην αὐτῶν πτῶσιν ὁ προ- φήτης ἰδὼν, συμμετρεῖ τῷ πάθει τὴν θρήνον, τὴν τοῦ γένους ἀποβολήν, καὶ τὴν ἅλωσιν προβλέπων τῆς πόλεως, τάς τε ταραχὰς, καὶ τὴν πλάνησιν, ἣν ἐπλα- νήθησαν 1* ἐγκαταλειφθέντες. Εἶτα τοὺς Ελαμίτας εἰπὼν, ἀφανεῖς δυνάμεις δηλοί και πολεμίους, οἷς ὑπὸ Θεοῦ παρεδόθησαν, οἳ καὶ παραβλέποντες ἑρμη νεύονται, τῶν ἀπολλυμένων παρορώντες την σωτη ρίαν, φειδόμενοι μηδενός. Α τες ἐν φάραγγι τῆς Σιὼν παρακείμενοι πεπτώκασι. Β Ει Οὗτοι δέ, φησιν, εἰσελεύσονταί σου τὰς πύλας, ἀλλ' οὐχὶ νῦν, ἀλλ' ἐν τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ προ φητευομένῳ καιρῷ, ἀποκαλύψουσί τε τὰ κρυπτά τῆς ἄκρας Δαβὶδ τῆς βασιλείας τὰ σύμβολα, καὶ τὰ ἐν τῷ ἁγιάσματι κείμενα τὰ μόνῳ τῷ ἀρχιερεῖ θεατά. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ εἴδοσαν ὅτι πλείους εἰσὶ, Σύμμαχος ἔφη · Καὶ τὰ ῥήματα οἴκου Δαβὶδ διε σπε, ὅτι ἐπληθύνθη. "Υδωρ δὲ ἦν παλαιᾶς κολυμ βήθρας ἐν τῇ πόλει, τῆς παλαιᾶς θεοπνεύστου Γραφῆς ὁ λόγος, ὃν ἀποστραφέντες, ἀλλότριον ὕδωρ ἑαυτοῖς ἐπενόησαν, διδάσκοντες διδασκαλίας ἐντάλ- ματα ἀνθρώπων, ἀκυρώσαντές τε τὸν λόγον τοῦ Θεοῦ τὴν παράδοσιν αὐτῶν. Περὶ ὧν πρὸς τὸν Ἱερε μίαν φησίν·. Εμὲ ἐγκατέλιπον πηγὴν ὕδατος ζῶντος, καὶ ὤρυξαν ἑαυτοῖς λάκκους συντετριμμένους.» Το δὲ ξένον ὕδωρ μεταξὺ τῶν δύο τειχέων· ἐπενόησαν. Δύο δὲ τείχη τῆς κατὰ Θεὸν πολιτείας ή τε Παλαιὰ καὶ Καινή Διαθήκη, ὧν οὐδετέρας αἱ τῶν πρεσβυτέ- ρων μετέχουσι παραδόσεις ἐφ᾽ ἂς οἱ δευτερωταὶ λεγόμενοι παρ' ἐκείνοις ἀλαζονεύονται, καὶ ἄλλο δέ τι τολμήσαντες, τῆς πόλεως τοὺς οἴκους, εἰς οἰκο δομὴν τοῦ ἰδίου τείχους κατέλυσαν. Τὰ γὰρ βήματα τῆς θείας Γραφῆς ἀπολαμβάνοντες, τὰς οἰκείας μυθο λογίας περιτειχίζουσι, μὴ προσεσχηκότες Θεῷ τῷ πεποιηκότι τὴν παλαιὰν τῶν θεοπνεύστων Γραφών, γγ. πλανηθήσονται. PROCOPII GAZÆI deflexerunt, in ipsa valle, quæ Sioni adjacet pro- strati sunt. Virtuti enim cuilibet malitia semper adjacet, in istamque delabatur necesse est, qui illa excidit: quales exsistunt, qui a fide in incre- dulitatem, ipso nimirum Evangelii fastigio coelesti- que Sione deturbati inter gentes exteras Judaei numerantur; qui tamen in tam infelici rerum suc- cessu ita temere intumescunt, ut a propheta au- diant : Quid factum est tibi, quia ascendistis om - mes in tecta cana? et adversus Christum : « Tolle, tolle, crucique alligito 18, clamare, iisque vocis bus totam urbem replere non desiistis. Deindle, quando peccatum ad mortem illud est, quo quæ peccavit, anima interit ”, vulnerati tui, non vul. nerati ferro, ait. Rursus quod principes omnes fu- gisse dixit, deturbatos esse Symmachus posuit, Theodotio commolos, unde regibus jam et princi- pibus, pontificibusque et prophetis, et Pharisæis, et Sadducæis etiam carere innuit. Qui vero etiam nune animarum expugnatore capti sunt, misere ac duriter in vinculis detinentur. At eorum gravem adeo casum intuitus propheta, luctu ad calamitatis modum temperato, gentis iustare non repudium tantum, sed urbis etiam expugnationem, trepida- tionem, civium errationem et derelictionem signi- fcavit. Deinde quod Elamitas nominat, eo id facit, ut invisibiles hostilesque potestates, qui- bus a Deo traditi sunt, designet, qui et nominis proprietate ideo contemptores sonant, quod pereuntium salutem aspernati cuiquam non par- cant. Illi autem, ait, ingredientur portas suas : non C nunc quidem, sed in die illa, id est tempore per prophetiam designato; et relegent abscondita arcis David, regui nimirum symbola, et quæ in sanctua- rio ipso recondita, summo tantum sacerdoti in- tuenda recondebantur. Ceterum pro eo quod, riderunt quod plures sunt, habemus : Et verba do- mus David videbitis,quoniam impleta sunt, inter- pretatur Symmachus. Erat vero ipsa piscina vete- ris in urbe exsistentis aqua nihil aliud, quam Seri- pturæ veteris et divinitus inspiratæ sermo, quem aversati, alienam aquam quæsiverunt, docentes disciplinas, mandata hominum, et evertentes ver- bum Domini propter traditionem suam : de qui- bus ita est apud Jeremiam : « Me reliquerunt fontem aque viventis, et foderunt sibi rimosas D cisternas 78. Ideo autem peregrinam aquam inter muros ab eis quæsitam significat, ut vitæ nostræ cum Deo rationem tanquam muris duobus, Veteri scilicet et Novo Testamento inniti debere doceat ; quorum neutrius sunt participes seniorum illæ traditiones, quarum nomine auctores ipsi apud cos superbiunt. Deinde aliud etiam ausi, civitatis domos in muri sui constructionem everterunt. Usurpatas enim Scripturæ sanctæ voces excogita- Joan. xΙx, 15. | Joan. v, 16, 17. Matth. xv, 6. " Jerem. 11, 13. VARIE LECTIONES. 1'
PG 87:2178Εἰκότως δὲ συνῆπται ταῦτα τοῖς περὶ φάραγγος Σιὼν τοῦ σωτηρίου πάθους ἐπὶ τὸν καιρὸν ἀναγόμενα, καθ’ ὃν οἱ κατὰ Σομνὰν ἀλαζόνες καὶ φιλοχρήματοι, κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἱερατεύοντες σωματικῶς, ἐκπεπτώκασιν. Περὶ ὧν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἔλεγεν ὁ προφήτης μετ’ ἄλλων ὅσων καὶ τὸ, Ἀγαπῶντες δῶρα, καὶ τὸ, ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσιν χήρας οὐ προσέχοντες. Καὶ φονευτὰς δὲ, ὡς κυριοκτόνους, ἐκάλεσεν. Οἷς καὶ ταλανίζων ἔλεγεν ὁ Σωτήρ· «Καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα τοῦ νόμου, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν.» Προετύπου δὲ τούτους ὁ Σομνάς . Ὁ δὲ Ἐλιακεὶμ , Θεοῦ ἀνάστασις ἑρμηνευόμενος, σύμβολον τῆς νέας καὶ καινῆς ἱερωσύνης ἐγένετο, ἣν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστασις ἐν τῇ ἑαυτοῦ Ἐκκλησίᾳ καθ’ ὅλης τῆς οἰκουμένης συνεστήσατο. Κέκληται γὰρ Χριστὸς ἀντ’ ἐκείνων ἀρχιερεὺς, ὡς Ἐλιακεὶμ ἀντὶ Σομνά . Κατὰ γὰρ τὸν Ἀπόστολον. «Οὐχ ἑαυτῷ τις ἁρπάζει τὴν τιμὴν, ἀλλὰ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ.
κολυμβήθραν τὴν ἀπὸ πηγῶν τοῦ θείου Πνεύματος προχειμένην. Ο μὲν οὖν Θεὸς μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ, θρηνεῖν αὐτοὺς παρεκελεύετο τὴν ἰδίαν ἀπώλειαν. Οι δὲ τοὐναντίον, ὡς ἀπεγνωκότες τὴν ἑαυτῶν σωτη- ρίαν, ἐποίουν; τὴν μετὰ τουτονὶ τὸν βίον τοῦ Θεοῦ κρίσιν οὐ λογισάμενοι. Διὸ τοῖς ῥητοῖς ὁ Παῦλος χρησάμενος εἶπεν· «Εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, φά- γωμεν καὶ πίωμεν. Αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. » ὡς δὲ δεσμῷ Θεοῦ καταδεθείσης αὐτῶν τῆς ἁμαρ τίας· ἐπάγει· Καὶ οὐκ ἀφεθήσεται αὐτὴ ἡ ἁμαρτ τία ὑμῶν ἕως ἂν ἀποθάνητε. Καὶ ὄρα τὸ μέγεθος τῆς ἀπειλῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς οὐδαμοῦ τὸν λαὸν ἐπ' εἰδωλολατρεία διέβαλεν, ὅτι δὲ εἰς δώματα ἀνέβη σαν μάταια, καὶ βοῶν ἐπλήρωσαν τὴν πόλιν, καὶ ξένον ὕδωρ ἐξεῦρον τὴν παλαιὰν κολυμβήθραν ἀποστραφέντες, καὶ συνεστήσαντο τεῖχος τοὺς οἴ- κους καθελόντες τῆς πόλεως. Καὶ αὐτοὶ μὲν ἀναι σθήτως ἐπὶ τούτοις διέκειντο. Ὁ δὲ προφήτης ἀπέκλαιεν. Τῶν δὲ πικρῶν δακρύων ή πρόφασις ή κατ' αὐτῶν ἀπειλὴ τὴν ἁμαρτίαν ταύτην μή συγχω ρηθήσεσθαι λέγουσαν *. Β ιε-κε'. Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· Πορεύου εἰς τὸ παστοφορεῖον, πρὸς Σομνὰν τὸν ταμίαν, καὶ εἶπον αὐτῷ· Τί σοι ὧδε ; καὶ τί σοι ὧδέ ἐστιν, ὅτι Ελατόμησας σεαυτῷ ὧδε μνημεῖον, καὶ ἐποίησας σεαυτῷ ἐν ὑψηλῷ μνημεῖον, καὶ ἔγραψας σεαυτῷ ἐν πέτρα σκηνήν ; κ. τ. λ. Σομνὰς καὶ 'Ελιακείμ, ὧν ἐνταῦθα μέμνηται, σύγχρονοι γεγόνασιν Εζεκίᾳ τῷ βασιλεῖ, ὅπερ ἐκ τῆς ἱστορίας ἔστι μαθεῖν. Οἱ καὶ ἐξῆλθον πρὸς τὸν 'Ασ- σύριον ἐπιστάντα τῇ πόλει, καθὰ διὰ τῶν ἑξῆς ὁ προ- φήτης φησίν. Τὸν δὲ Σομνὰν ἔλεγεν ὁ Ἑβραῖος ἄσεμνόν τε καὶ ἀλαζόνα γενέσθαι καὶ ἁβροδίαιτον ἀρχιερέα, αὐτομολῆσαί τε πρὸς Σενναχε ρεὶμ προδε δωκότα τὸν λαόν. Πρὸς ἐν ὁ προφήτης κελεύεται βαδίζειν ἐπὶ τὸ παστοφόριον. ἂν δὲ χῶρος ἐν τῷ ναῷ. ᾿Ανθ' οὗ Σύμμαχος τὸν σκηνοποιοῦντα, φη- σίν. Ο δὲ 'Ακύλας τὸν σκηνοῦντα. Μνημεῖον δὲ κατὰ πέτρας ὑψηλὸν ἑαυτοῦ λατομήσας ἐπέγραψε τούτῳ σκηνὴ, ὡς δὴ σκηνώσων ἐν αὐτῷ μετὰ θά- νατον, πρέπον δὲ σύμβολον τῆς ἑαυτοῦ διανοίας ἐπ- ἔγραψεν, ὡς τὰ ἔξω μόνον ὑπάρχων λαμπρός. Μάτην δὲ τοῦτο, φησί, λατομεῖς. Οὐ γὰρ μεθέξεις αὐτοῦ. Τοῦτο γὰρ τὸ, τί σοί ἐστιν ὧδε, δηλοί. Συντρίψει γὰρ ὁ Κύριος ἄνδρα, ἀπῴχοντο γὰρ αἰχμάλωτοι μετὰ τῶν ἀγελαίων οἱ δυνατώτατοι. Κομισθήσῃ δὲ καὶ σὺ μακρὰν τῆς ἀξίας ἀφῃρημένος, καὶ στάσεως τῆς κατὰ τῷ Θεῷ λειτουργεῖν. Τί οὖν ἔδει σοι τύφου καὶ χρημάτων καὶ ἅρματος ; οὐ ο γὰρ τοῦ ἄρχοντος ἡ δόξα καθαιρεθήσεται. ” γρ. λέγουσα. γρ. και, COMMENTARII IN ISAIAM. A tis a se fabulis muniverunt, nihil omnino de Deu solliciti, a quo per sanctos homines Scriptura ve- tus, ipsa nimirum de Spiritus sancti fontibus pis- cina profluit. Deus ergo, resipiscere improbum magis quam interire cupit ", quantumvis ad suum ipsos interitum Ingendum hortatus sit, coutra illi omnino, tanquam propriæ salutis, et judicii illius, quod post hanc vitam futurum est, abjecta ratione fecerunt : ideoque contigit, ut ista Paulus usurparit. ‹ Si mortui non resurgunt, edamus et bibamus: cras enim morimur *. › Cæterum, tanquam Dei jam vinculo ipsorum constricta te- neatur iniquitas, addit: Et non dimilletur vobis hoc peccatum, donec moriamini. Intuere porro Dei minarum gravitatem, et adverte populum non idololatriæ nomine reprehendi, sed quod in domos vanas ascenderit, urbemque bubus repleverit; deinde quod peregrinam aquam, neglecta vetere piscina, qu:siverit; quod muros, item destructis ipsius urbis alibus, muniverit; quod nihil deni- que istiusmodi rerum sensu commotus sit, quaruın intuitu luget propheta. Complectuntur vero ama- rarum lacrymarum causam verba illa, quibus nequaquam eis dimissum iri peccatum istud minatur. C D com- VERS. 15-25. Hæc dicit Dominus exerci- tuum: Abi, ingredere in pastuphorium ad Somnam quasiorem, et dic ei : Quid tibi hic? et quid tibi hic est, quod excidisti tibi monumentum hic? et fecisti in excelso monumentum? et scripsisti tibi in- petra tabernaculum? etc. Somnas et Eliacim, quorum hic meminit, eadem cum Ezechia vixerunt ætate, quantum ex historia licet colligere; qui etiam ad Assyrium, cum urbem obsidione premeret, sicut est a propheta postea significatum, egressi sunt "t. Hebræi vero Somnam freditate et superbia, vitæque deliciis insignem narrant pontificatum gessisse, et ad Sennacheri- mum, cui populum prodiderat, defecisse. quem nunc ad pastophorium (certum nempe in templo locum, pro quo tabernaculorum confectorem Sym- machus, tabernacula figentem Aquilas expresse- runt) jubet proficisci. Sepulcrum autem in petra excelsum cum excidi sibi curasset, tanquam ibi quieturus, Somna tabernaculum inscripserat. Di- gnum certe hominis mente symbolum, dignaque inscriptio, qui rebus externis tantum clarus esset. Verum id frustra in petra, ait, exscidis, quo ne- quaquam sis potiturus. Ita enim futurum, cur quid tibi est kic? quæritur, ostenditur. Virum enim, addit, conteret Dominus; quando cum plebe ipsa potentiores etiam in hostis potestatem ventu- ros esse, captivosque futuros, te autem longe a dignitate spoliatum, divinique ministerii gradu deturbatum, longe asportatum iri certumn est. Ezech. xviii, 32. Quid tibi igitur fastus, quid pecunia, quid cur rus denique profuerint; cum et ipsa a principe Cor. 17, 32. ³¹ Ezech. xxxvt, i seqq. VARIA LECTIONES.
Καθὼς ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτὸν ἐδόξασεν εἰς τὸ γενηθῆναι ἀρχιερέα, ἀλλ’ ὁ λαλήσας πρὸς αὐτὸν, «Σὺ εἶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατὰ τὴν τάξιν Μελχισεδέκ.» Λαβεῖν δὲ λέγεται καὶ τὴν Δόξαν τοῦ Δαβὶδ , τοῦτ’ ἔστι τὴν ἐπὶ τὸν νοητὸν Ἰσραὴλ ἀρχήν τε καὶ βασιλείαν· «Οὐ γὰρ πάντες φησὶν, οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, οὗτοι καὶ Ἰσραὴλ,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Ἀρχιερεῖ δὲ γεγονότι Χριστῷ οὐκ ἔσται , φησὶν, ὁ ἀντιλέγων . «Οὐ γὰρ ὠφελήσει ἐχθρὸς ἐν αὐτῷ, καὶ υἱὸς ἄνομος οὐ προσθήσει τοῦ κακῶσαι αὐτόν.» Καὶ ἄλλως δὲ, εἰ καὶ Ἰσραὴλ ἀντεῖπεν, τὰ δ’ οὖν ἔθνη ὑπέκυψεν. Διὸ περὶ μὲν ἐκείνου φησί· «Ῥῦσαί με ἐξ ἀντιλογίας λαοῦ.» Περὶ δὲ τούτων· «Καταστήσεις με εἰς κεφαλὴν ἐθνῶν. Λαὸς ὃν οὐκ ἔγνω, ἐδούλευσέν μοι. Εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσέ μου·» καὶ περὶ ἐκείνων αὖθις, «Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύσαντό μοι.» Καί· «Ὅτι ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλαναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν.» Πεπαλαίωνται γὰρ, καὶ ἐγγὺς γεγόνασιν ἀφανισμοῦ κεκλασμένην τέως περιεσχήκασι τὴν διάνοιαν υἱοὶ γεγονότες ἀλλότριοι. Πάλαι γὰρ ὢν πρωτότοκος Ἰσραὴλ, ὅτε κατεψεύσαντο τοῦ Χριστοῦ, γεγόνασιν ἀλλότριοι, ἀπωλείας λοιπὸν τέκνα καὶ γεέννης καλούμενοι·
κολυμβήθραν τὴν ἀπὸ πηγῶν τοῦ θείου Πνεύματος προχειμένην. Ο μὲν οὖν Θεὸς μὴ βουλόμενος τὸν θάνατον τοῦ ἁμαρτωλοῦ, ὡς τὴν μετάνοιαν αὐτοῦ, θρηνεῖν αὐτοὺς παρεκελεύετο τὴν ἰδίαν ἀπώλειαν. Οι δὲ τοὐναντίον, ὡς ἀπεγνωκότες τὴν ἑαυτῶν σωτη- ρίαν, ἐποίουν; τὴν μετὰ τουτονὶ τὸν βίον τοῦ Θεοῦ κρίσιν οὐ λογισάμενοι. Διὸ τοῖς ῥητοῖς ὁ Παῦλος χρησάμενος εἶπεν· «Εἰ νεκροὶ οὐκ ἐγείρονται, φά- γωμεν καὶ πίωμεν. Αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. » ὡς δὲ δεσμῷ Θεοῦ καταδεθείσης αὐτῶν τῆς ἁμαρ τίας· ἐπάγει· Καὶ οὐκ ἀφεθήσεται αὐτὴ ἡ ἁμαρτ τία ὑμῶν ἕως ἂν ἀποθάνητε. Καὶ ὄρα τὸ μέγεθος τῆς ἀπειλῆς τοῦ Θεοῦ, καὶ ὡς οὐδαμοῦ τὸν λαὸν ἐπ' εἰδωλολατρεία διέβαλεν, ὅτι δὲ εἰς δώματα ἀνέβη σαν μάταια, καὶ βοῶν ἐπλήρωσαν τὴν πόλιν, καὶ ξένον ὕδωρ ἐξεῦρον τὴν παλαιὰν κολυμβήθραν ἀποστραφέντες, καὶ συνεστήσαντο τεῖχος τοὺς οἴ- κους καθελόντες τῆς πόλεως. Καὶ αὐτοὶ μὲν ἀναι σθήτως ἐπὶ τούτοις διέκειντο. Ὁ δὲ προφήτης ἀπέκλαιεν. Τῶν δὲ πικρῶν δακρύων ή πρόφασις ή κατ' αὐτῶν ἀπειλὴ τὴν ἁμαρτίαν ταύτην μή συγχω ρηθήσεσθαι λέγουσαν *. Β ιε-κε'. Τάδε λέγει Κύριος Σαβαώθ· Πορεύου εἰς τὸ παστοφορεῖον, πρὸς Σομνὰν τὸν ταμίαν, καὶ εἶπον αὐτῷ· Τί σοι ὧδε ; καὶ τί σοι ὧδέ ἐστιν, ὅτι Ελατόμησας σεαυτῷ ὧδε μνημεῖον, καὶ ἐποίησας σεαυτῷ ἐν ὑψηλῷ μνημεῖον, καὶ ἔγραψας σεαυτῷ ἐν πέτρα σκηνήν ; κ. τ. λ. Σομνὰς καὶ 'Ελιακείμ, ὧν ἐνταῦθα μέμνηται, σύγχρονοι γεγόνασιν Εζεκίᾳ τῷ βασιλεῖ, ὅπερ ἐκ τῆς ἱστορίας ἔστι μαθεῖν. Οἱ καὶ ἐξῆλθον πρὸς τὸν 'Ασ- σύριον ἐπιστάντα τῇ πόλει, καθὰ διὰ τῶν ἑξῆς ὁ προ- φήτης φησίν. Τὸν δὲ Σομνὰν ἔλεγεν ὁ Ἑβραῖος ἄσεμνόν τε καὶ ἀλαζόνα γενέσθαι καὶ ἁβροδίαιτον ἀρχιερέα, αὐτομολῆσαί τε πρὸς Σενναχε ρεὶμ προδε δωκότα τὸν λαόν. Πρὸς ἐν ὁ προφήτης κελεύεται βαδίζειν ἐπὶ τὸ παστοφόριον. ἂν δὲ χῶρος ἐν τῷ ναῷ. ᾿Ανθ' οὗ Σύμμαχος τὸν σκηνοποιοῦντα, φη- σίν. Ο δὲ 'Ακύλας τὸν σκηνοῦντα. Μνημεῖον δὲ κατὰ πέτρας ὑψηλὸν ἑαυτοῦ λατομήσας ἐπέγραψε τούτῳ σκηνὴ, ὡς δὴ σκηνώσων ἐν αὐτῷ μετὰ θά- νατον, πρέπον δὲ σύμβολον τῆς ἑαυτοῦ διανοίας ἐπ- ἔγραψεν, ὡς τὰ ἔξω μόνον ὑπάρχων λαμπρός. Μάτην δὲ τοῦτο, φησί, λατομεῖς. Οὐ γὰρ μεθέξεις αὐτοῦ. Τοῦτο γὰρ τὸ, τί σοί ἐστιν ὧδε, δηλοί. Συντρίψει γὰρ ὁ Κύριος ἄνδρα, ἀπῴχοντο γὰρ αἰχμάλωτοι μετὰ τῶν ἀγελαίων οἱ δυνατώτατοι. Κομισθήσῃ δὲ καὶ σὺ μακρὰν τῆς ἀξίας ἀφῃρημένος, καὶ στάσεως τῆς κατὰ τῷ Θεῷ λειτουργεῖν. Τί οὖν ἔδει σοι τύφου καὶ χρημάτων καὶ ἅρματος ; οὐ ο γὰρ τοῦ ἄρχοντος ἡ δόξα καθαιρεθήσεται. ” γρ. λέγουσα. γρ. και, COMMENTARII IN ISAIAM. A tis a se fabulis muniverunt, nihil omnino de Deu solliciti, a quo per sanctos homines Scriptura ve- tus, ipsa nimirum de Spiritus sancti fontibus pis- cina profluit. Deus ergo, resipiscere improbum magis quam interire cupit ", quantumvis ad suum ipsos interitum Ingendum hortatus sit, coutra illi omnino, tanquam propriæ salutis, et judicii illius, quod post hanc vitam futurum est, abjecta ratione fecerunt : ideoque contigit, ut ista Paulus usurparit. ‹ Si mortui non resurgunt, edamus et bibamus: cras enim morimur *. › Cæterum, tanquam Dei jam vinculo ipsorum constricta te- neatur iniquitas, addit: Et non dimilletur vobis hoc peccatum, donec moriamini. Intuere porro Dei minarum gravitatem, et adverte populum non idololatriæ nomine reprehendi, sed quod in domos vanas ascenderit, urbemque bubus repleverit; deinde quod peregrinam aquam, neglecta vetere piscina, qu:siverit; quod muros, item destructis ipsius urbis alibus, muniverit; quod nihil deni- que istiusmodi rerum sensu commotus sit, quaruın intuitu luget propheta. Complectuntur vero ama- rarum lacrymarum causam verba illa, quibus nequaquam eis dimissum iri peccatum istud minatur. C D com- VERS. 15-25. Hæc dicit Dominus exerci- tuum: Abi, ingredere in pastuphorium ad Somnam quasiorem, et dic ei : Quid tibi hic? et quid tibi hic est, quod excidisti tibi monumentum hic? et fecisti in excelso monumentum? et scripsisti tibi in- petra tabernaculum? etc. Somnas et Eliacim, quorum hic meminit, eadem cum Ezechia vixerunt ætate, quantum ex historia licet colligere; qui etiam ad Assyrium, cum urbem obsidione premeret, sicut est a propheta postea significatum, egressi sunt "t. Hebræi vero Somnam freditate et superbia, vitæque deliciis insignem narrant pontificatum gessisse, et ad Sennacheri- mum, cui populum prodiderat, defecisse. quem nunc ad pastophorium (certum nempe in templo locum, pro quo tabernaculorum confectorem Sym- machus, tabernacula figentem Aquilas expresse- runt) jubet proficisci. Sepulcrum autem in petra excelsum cum excidi sibi curasset, tanquam ibi quieturus, Somna tabernaculum inscripserat. Di- gnum certe hominis mente symbolum, dignaque inscriptio, qui rebus externis tantum clarus esset. Verum id frustra in petra, ait, exscidis, quo ne- quaquam sis potiturus. Ita enim futurum, cur quid tibi est kic? quæritur, ostenditur. Virum enim, addit, conteret Dominus; quando cum plebe ipsa potentiores etiam in hostis potestatem ventu- ros esse, captivosque futuros, te autem longe a dignitate spoliatum, divinique ministerii gradu deturbatum, longe asportatum iri certumn est. Ezech. xviii, 32. Quid tibi igitur fastus, quid pecunia, quid cur rus denique profuerint; cum et ipsa a principe Cor. 17, 32. ³¹ Ezech. xxxvt, i seqq. VARIA LECTIONES.
PG 87:2180ἀνθ’ ὧν ἡμῖν ἀνέδειξε τὸν Ἐλιακείμ . Ὃς καί φησιν. «Ἀπὸ τῆς ταλαιπωρίας τῶν πτωχῶν καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος.» Ἐν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ, τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, πᾶς ἔσται , φησὶν, ἐπ’ αὐτῷ πεποιθὼς ἔνδοξός τε καὶ μικρὸς, κατὰ κόσμον φημί. Προσωπολήπτης γὰρ οὐκ ἔστιν ὁ τῶν ὅλων Θεός. Νοήσεις δὲ τοῦτο καὶ κατὰ μέτρον ἡλικίας πνευματικῆς. ΚΕΦΑΛ. ΚΓ. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΥΡΟΥ. αιη. Ὀλολύζετε, πλοῖα Καρχηδόνος, ὅτι ἀπώλετο, καὶ οὐκ ἔτι ἔρχονται. Ἐκ γῆς Κιτιαίων ἦκται αἰχμάλωτος· τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν οἱ ἐνοικοῦντες ἐν τῇ νήσῳ μετάβολοι Φοινίκης, διαπερῶντες τὴν θάλασσαν ἐν ὕδατι πολλῷ; Σπέρμα μεταβόλων, ὡς ἀμητοῦ εἰσφερομένου, οἱ μετάβολοι τῶν ἐθνῶν. κ.τ.λ. Οὐ περὶ πραγμάτων μόνον ἤδη λαβόντων τὴν ἔκβασιν τῆς ἐπ’ αὐτοῖς προῤῥήσεως, αἱ προφητεῖαί φασιν· οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξεν οὐδὲν εἶναι ταῦτα πρὸς ἡμᾶς, εἰ καὶ τὰ μάλιστα διὰ τούτων ἀψευδὲς θαυμάζειν ἐχρῆν τὸν Θεόν. Νυνὶ δὲ οὐ προθεσπίζουσι μόνον ἐπὶ τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλὰ καὶ καθ’ ἑκάστην διάζων φέρεται τρόπος θεοσεβείᾳ προσήκων·
Ο Τὴν γὰρ τῆς ἀρχιερωσύνης αναξίως μετήλθες οικο νομίαν, κριτής γενόμενος ἄδικος. Τὸν δὲ τὸν ἑταῖρον Ελιακείμ δοῦλον ἑαυτοῦ δοκιμάσας εἶναι Θεός, εἰς τὴν σὴν αὐτὸν καταστήσεται χώραν τοῖς ὑπὸ χεῖρα πατρὸς ἐφέξοντα τάξιν. Εσται γὰρ οὐκ αὐθάδης, οὐ βάσκανος. Πρᾶος δέ τις ῶν, τὴν δόξαν ἔξει τοῦ πραοτάτου Δαβίδ. Αρξει δὲ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας, ὡς μὴ ἕξειν τὸν ἀντιλέγοντα. Καὶ κράτος ἕξει. Τοῦτ' ἔστι τὸ δύνασθαι κρατεῖν τῶν ὑπὸ χεῖρα λαών. Καὶ ἔσται βεβαίων ο ἱδρυμένος ἐπὶ τὴν αὐτοῦ λει- τουργίαν. Τοῦτο γὰρ δηλοί το, Ἐν τόπῳ πιστῷ ἑστάναι τὴν ἀρχὴν ἀσάλευτον ἔχοντα. Τῆς δὲ τούτου κηδεμονίας ηρτημένοι πάντες γενήσονται ὡς ἐπ' ἀγαθῷ πεποιθότες. Διὰ δὲ τούτων μανθάνομεν μὴ χαυνοῦσθαι δυναστείᾳ, μηδὲ τῆς κρίσεως ἀμνη- Β μονεῖν τοῦ Θεοῦ. Εἰκότως δὲ συνήπται ταῦτα τοῖς περὶ φάραγγος Σιὼν τοῦ σωτηρίου πάθους ἐπὶ τὸν καιρὸν ἀναγόμενα, καθ᾽ ἂν οἱ κατὰ Σομνὰν ἀλαζόνες καὶ φιλοχρήματοι, κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἱερατεύον τες σωματικῶς, ἐκπεπτώκασιν. Περὶ ὧν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἔλεγεν ὁ προφήτης μετ᾿ ἄλλων ὅσων καὶ τὸ, ᾿Αγαπῶντες δῶρα, καὶ τὸ ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσιν χήρας οὐ προσέχοντες. Καὶ φονευτὰς δὲ, ὡς κυριοκτόνους, ἐκάλεσεν. Οἷς καὶ ταλανίζων Ελε γεν ὁ Σωτήρ· « Καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα του νόμου, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. » Προετύπου δὲ τούτους ὁ Σομνάς. Ὁ δὲ 'Ελιακείμ, Θεοῦ ἀνάστα σις ἑρμηνευόμενος, σύμβολον τῆς νέας καὶ καινῆς ἱερωσύνης ἐγένετο, ἣν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστα- σις ἐν τῇ ἑαυτοῦ Ἐκκλησίᾳ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμέ νης συνεστήσατο. Κέκληται γὰρ Χριστὸς ἀντ᾽ ἐκεί νων ἀρχιερεὺς, ὡς 'Ελιακείμ ἀντὶ Σομνά. Κατὰ γὰρ τὸν ᾿Απόστολον, « Οὐχ ἑαυτῷ τις ἁρπάζει τὴν τιμὴν, ἀλλὰ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Καθὼς ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτὸν ἐδόξασεν εἰς τὸ γενηθήναι ἀρχιερέα, ἀλλ᾽ ὁ λαλήσας πρὸς αὐτὸν, « Σὺ εἶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατά τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Λαβεῖν δὲ λέγεται καὶ τὴν Δόξαν τοῦ Δαβίδ, τοῦτ' ἔστι τὴν ἐπὶ τὸν νοητὸν Ἰσραὴλ ἀρχήν τε καὶ βασιλείαν· « Οὐ γὰρ πάντε; φησὶν, οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, οὗτοι καὶ Ἰσραὴλ, » καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Αρχιερεῖ δὲ γεγονότι Χριστῷ οὐκ ἔσται, φησὶν, ὁ ἀντιλέγων. • Οὐ γὰρ ὠφελήσει ἐχθρὸς ἐν αὐτῷ, καὶ υἱὸς ἄνομος οὐ προσθήσει τοῦ κακῶσαι αὐτ τόν. » Καὶ ἄλλως δὲ, εἰ καὶ Ἰσραὴλ ἀντειπεν, τὰ δ' οὖν ἔθνη ὑπέκυψεν. Διὸ περὶ μὲν ἐκείνου φησί· δε Ῥῦσαί με ἐξ ἀντιλογίας λαοῦ. » Περὶ δὲ τούτων· • Καταστήσεις με εἰς κεφαλὴν ἐθνῶν. Λαὸς ἐν εὐχ ἔγνων, ἐδούλευσέν μοι. Εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσε μου· κ καὶ περὶ ἐκείνων αὖθις, « Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύ σαντό μοι. » Καί· . Ὅτι ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλα- ναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν. » Πεπαλαίωνται γάρ, καὶ ἐγγὺς γεγόνασιν· ἀφανισμοῦ κεκλασμένην τέως περιεσχήκασι τὴν διάνοιαν υἱοὶ γεγονότες ἀλλότριοι. Πάλαι γὰρ ἂν πρωτότοκος Ισραήλ, ὅτε κατεψεύσαντο τοῦ Χριστοῦ, γεγόνασιν ἀλλότριοι, ἀπωλείας λοιπὸν 23. . γρ. βεβαίως PROCOPII GAZÆI auferatur gloria? cum male administrato pontificatu A judex iniquus evaseris? At amicum tuum Eliacim, qquem sibi servum esse voluit Dominus, in tuum idem locum, quod subjectos filiorum loco habitu- rus sit, subire faciet. Erit enim nos ingrati animi, aut arrogantis; sed ita humani et moderati, ut Davidis mansuetissimi gloriam possit aulæquare. Imperabit porro tam magna enm potestate, ut con- tradiceștem habeat neminem. Habebit et potentiam; id est, populos sibi subjectos coercere et retinere poterit. Erit denique firmiter ad suum munus obeundum stabilitus. Nihil enim aliud, cum tuto in loco collocaturum se dixit, quam immotum se impe- rium et stabile effecturum significavit. Erunt præ- terea omnes, qui ab ejus cura et sollicitudine pendent, tanquam bono confidentes. Unde discimus, adepto nos in alios dominatu, nec infari oportere, nec divini judicii oblivisci. Recte autem ad ea, quæ de Sionis valle dicta sunt, et ista quoque addun- tur quibus ad Dominicæ passionis tempus relatis qui tum, veluti Somnas iste, non superbi modo el arrogantes, sed avari, ex Mosaicæ legis instituto sacerdotii munere fungebantur corporaliter, exci- derunt; de quibus antea locutus propheta ”, cum inulta alia exprobraret, eosdem conquestus est et dona anare, et orphanorum viduarumque jura pa- trociniumque negligere, homicidas denique, ul Domini necem notaret, exsistere : quos et Salvator etiam exsecratus est; cum quæ sunt in lege gra- viora, judicium, misericordiam, et fidem negligere diceret. Erat vero istorum in Somna typus præ- missus; in Eliacin autem (cujus appellatione resur- rectio significatur) sacerdotii recentis adumbratio, quod a Salvatoris resurrectione, tota per orbem uni- versum Ecclesia creatum est. Ut enim Somnæ successit Eliacim; sic in illorum locuni subiit Chris- tus, summus pontifex appellatus. . Non enim, auctore Apostolo, sibi quisquam sunit hono- rem; sed qui vocatus est a Deo. Quemadmodum Christus non seipsum clarificavit, ut pontifex fie- ret ; sed qui locutus est ad eum : Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech 84., Dicitur autem el Davidis gloriam, id est, impe. rium et regnum in Israelem adepturus. Neque ▸ c enim omnes, ait, qui ex Israel et ipsi sunt ls- D rael ; et quæ postea sequuntur. Christo autem pontifici, addit, Non erit, qui contradical. < Non cnim proficiet inimicus in ipso, nec filius iniquita- tis apponet nocere ei”. › Alias autem, si etiam contradicat Israel, ipsæ jugum subire gentes non recusabunt. Ideoque de illo quidem legimus : Libera me a contradictione populi "., De bis au- tem : Constitues me in caput gentium. Populus quem non cognovi servivit mihl, in auditu auris obedivit mihi 88. , De ilis rursum sunt ista : ‹ • ss Matth. xxi, ss Isa. 1, seqq. of Psal. xvil, 44. ibid. 45. • Hebr. v. 4-6, 8ª Rom. 1x, 6. Psal. LXXXVIII, 23. VARIE LECTIONES. ·
ὡς ἐν τῷ προλέγειν τὴν Βαβυλῶνος καθαίρεσιν, περὶ καθολικῆς τοῦ Θεοῦ διείλεκται κρίσεως. Ὁ περὶ Αἰγύπτου δὲ λόγος θυσιαστήριον ἔσεσθαι Θεοῦ κατ’ αὐτήν φησι θεοσεβῶν τε πλῆθος ἀνδρῶν. Ὁ δὲ περὶ Μωὰβ, Ἐκκλησίαν τε καὶ θρόνον ἐν αὐτῇ γενέσθαι Θεοῦ, παυσαμένης ὡς ἐν Αἰγύπτω κἀν ταύτῃ τῆς εἰδωλολατρείας. Ὁ δὲ περὶ Δαμασκοῦ, ἐπιστροφὴν ἔσεσθαί φησι τῶν πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων. Ὁ δὲ νῦν περὶ Τύρου , πρὸς τοῖς αὐτῆς πάθεσιν, προσφορὰς ἐν αὐτῇ προαγορεύει Κυρίῳ γενήσεσθαι. Εἴποις δ’ ἂν καὶ ἄλλως, ὠφελείας ἕνεκα τῶν ἐξ Ἰσραὴλ, τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προλέγεσθαι προφητείας, ὡς ἂν γνοῖεν, ὡς οὐ μόνων αὐτῶν Θεός ἐστιν ὁ Θεὸς, ἀλλ’ ὅτι καὶ διὰ πάντων ἡ τούτου διέρχεται πρόνοια, ποινὰς ἀεὶ τὰς ἐπὶ ταῖς ἀσεβείαις καὶ τοῖς ἔθνεσιν παροῦσα τοῖς λοιποῖς· ὡς καὶ νῦν Τυρίοις , ὄτι καὶ τῷ τοῦ Θεοῦ λαῷ παθόντι κακῶς ἐπετώθαζον, οὐχ ὡς δι’ ἁμαρτίας παθοῦσιν, ἀλλ’ ὡς τοῦ σώζοντος αὐτοὺς ἠσθενηκότος Θεοῦ. Διὸ σὺν Ἱερουσαλὴμ παθούσῃ, πάντες οἱ κύκλῳ πεπόνθασιν ἐθνικοὶ τὴν αὐτὴν Τυρίοις , ἐσχηκότες προαίρεσιν, ἀνάστατοι πάντες ὑπ’ Ἀσσυρίων γενόμενοι.
Ο Τὴν γὰρ τῆς ἀρχιερωσύνης αναξίως μετήλθες οικο νομίαν, κριτής γενόμενος ἄδικος. Τὸν δὲ τὸν ἑταῖρον Ελιακείμ δοῦλον ἑαυτοῦ δοκιμάσας εἶναι Θεός, εἰς τὴν σὴν αὐτὸν καταστήσεται χώραν τοῖς ὑπὸ χεῖρα πατρὸς ἐφέξοντα τάξιν. Εσται γὰρ οὐκ αὐθάδης, οὐ βάσκανος. Πρᾶος δέ τις ῶν, τὴν δόξαν ἔξει τοῦ πραοτάτου Δαβίδ. Αρξει δὲ μετὰ πολλῆς ἐξουσίας, ὡς μὴ ἕξειν τὸν ἀντιλέγοντα. Καὶ κράτος ἕξει. Τοῦτ' ἔστι τὸ δύνασθαι κρατεῖν τῶν ὑπὸ χεῖρα λαών. Καὶ ἔσται βεβαίων ο ἱδρυμένος ἐπὶ τὴν αὐτοῦ λει- τουργίαν. Τοῦτο γὰρ δηλοί το, Ἐν τόπῳ πιστῷ ἑστάναι τὴν ἀρχὴν ἀσάλευτον ἔχοντα. Τῆς δὲ τούτου κηδεμονίας ηρτημένοι πάντες γενήσονται ὡς ἐπ' ἀγαθῷ πεποιθότες. Διὰ δὲ τούτων μανθάνομεν μὴ χαυνοῦσθαι δυναστείᾳ, μηδὲ τῆς κρίσεως ἀμνη- Β μονεῖν τοῦ Θεοῦ. Εἰκότως δὲ συνήπται ταῦτα τοῖς περὶ φάραγγος Σιὼν τοῦ σωτηρίου πάθους ἐπὶ τὸν καιρὸν ἀναγόμενα, καθ᾽ ἂν οἱ κατὰ Σομνὰν ἀλαζόνες καὶ φιλοχρήματοι, κατὰ τὸν Μωσέως νόμον ἱερατεύον τες σωματικῶς, ἐκπεπτώκασιν. Περὶ ὧν ἐν τοῖς ἔμπροσθεν ἔλεγεν ὁ προφήτης μετ᾿ ἄλλων ὅσων καὶ τὸ, ᾿Αγαπῶντες δῶρα, καὶ τὸ ὀρφανοῖς οὐ κρίνοντες, καὶ κρίσιν χήρας οὐ προσέχοντες. Καὶ φονευτὰς δὲ, ὡς κυριοκτόνους, ἐκάλεσεν. Οἷς καὶ ταλανίζων Ελε γεν ὁ Σωτήρ· « Καὶ ἀφήκατε τὰ βαρύτερα του νόμου, τὴν κρίσιν, καὶ τὸ ἔλεος, καὶ τὴν πίστιν. » Προετύπου δὲ τούτους ὁ Σομνάς. Ὁ δὲ 'Ελιακείμ, Θεοῦ ἀνάστα σις ἑρμηνευόμενος, σύμβολον τῆς νέας καὶ καινῆς ἱερωσύνης ἐγένετο, ἣν ἡ τοῦ Σωτῆρος ἡμῶν ἀνάστα- σις ἐν τῇ ἑαυτοῦ Ἐκκλησίᾳ καθ' ὅλης τῆς οἰκουμέ νης συνεστήσατο. Κέκληται γὰρ Χριστὸς ἀντ᾽ ἐκεί νων ἀρχιερεὺς, ὡς 'Ελιακείμ ἀντὶ Σομνά. Κατὰ γὰρ τὸν ᾿Απόστολον, « Οὐχ ἑαυτῷ τις ἁρπάζει τὴν τιμὴν, ἀλλὰ καλούμενος ὑπὸ τοῦ Θεοῦ. Καθὼς ὁ Χριστὸς οὐχ ἑαυτὸν ἐδόξασεν εἰς τὸ γενηθήναι ἀρχιερέα, ἀλλ᾽ ὁ λαλήσας πρὸς αὐτὸν, « Σὺ εἶ ἱερεὺς εἰς τὸν αἰῶνα κατά τὴν τάξιν Μελχισεδέκ. » Λαβεῖν δὲ λέγεται καὶ τὴν Δόξαν τοῦ Δαβίδ, τοῦτ' ἔστι τὴν ἐπὶ τὸν νοητὸν Ἰσραὴλ ἀρχήν τε καὶ βασιλείαν· « Οὐ γὰρ πάντε; φησὶν, οἱ ἐξ Ἰσραὴλ, οὗτοι καὶ Ἰσραὴλ, » καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Αρχιερεῖ δὲ γεγονότι Χριστῷ οὐκ ἔσται, φησὶν, ὁ ἀντιλέγων. • Οὐ γὰρ ὠφελήσει ἐχθρὸς ἐν αὐτῷ, καὶ υἱὸς ἄνομος οὐ προσθήσει τοῦ κακῶσαι αὐτ τόν. » Καὶ ἄλλως δὲ, εἰ καὶ Ἰσραὴλ ἀντειπεν, τὰ δ' οὖν ἔθνη ὑπέκυψεν. Διὸ περὶ μὲν ἐκείνου φησί· δε Ῥῦσαί με ἐξ ἀντιλογίας λαοῦ. » Περὶ δὲ τούτων· • Καταστήσεις με εἰς κεφαλὴν ἐθνῶν. Λαὸς ἐν εὐχ ἔγνων, ἐδούλευσέν μοι. Εἰς ἀκοὴν ὠτίου ὑπήκουσε μου· κ καὶ περὶ ἐκείνων αὖθις, « Υἱοὶ ἀλλότριοι ἐψεύ σαντό μοι. » Καί· . Ὅτι ἐπαλαιώθησαν καὶ ἐχώλα- ναν ἀπὸ τῶν τρίβων αὐτῶν. » Πεπαλαίωνται γάρ, καὶ ἐγγὺς γεγόνασιν· ἀφανισμοῦ κεκλασμένην τέως περιεσχήκασι τὴν διάνοιαν υἱοὶ γεγονότες ἀλλότριοι. Πάλαι γὰρ ἂν πρωτότοκος Ισραήλ, ὅτε κατεψεύσαντο τοῦ Χριστοῦ, γεγόνασιν ἀλλότριοι, ἀπωλείας λοιπὸν 23. . γρ. βεβαίως PROCOPII GAZÆI auferatur gloria? cum male administrato pontificatu A judex iniquus evaseris? At amicum tuum Eliacim, qquem sibi servum esse voluit Dominus, in tuum idem locum, quod subjectos filiorum loco habitu- rus sit, subire faciet. Erit enim nos ingrati animi, aut arrogantis; sed ita humani et moderati, ut Davidis mansuetissimi gloriam possit aulæquare. Imperabit porro tam magna enm potestate, ut con- tradiceștem habeat neminem. Habebit et potentiam; id est, populos sibi subjectos coercere et retinere poterit. Erit denique firmiter ad suum munus obeundum stabilitus. Nihil enim aliud, cum tuto in loco collocaturum se dixit, quam immotum se impe- rium et stabile effecturum significavit. Erunt præ- terea omnes, qui ab ejus cura et sollicitudine pendent, tanquam bono confidentes. Unde discimus, adepto nos in alios dominatu, nec infari oportere, nec divini judicii oblivisci. Recte autem ad ea, quæ de Sionis valle dicta sunt, et ista quoque addun- tur quibus ad Dominicæ passionis tempus relatis qui tum, veluti Somnas iste, non superbi modo el arrogantes, sed avari, ex Mosaicæ legis instituto sacerdotii munere fungebantur corporaliter, exci- derunt; de quibus antea locutus propheta ”, cum inulta alia exprobraret, eosdem conquestus est et dona anare, et orphanorum viduarumque jura pa- trociniumque negligere, homicidas denique, ul Domini necem notaret, exsistere : quos et Salvator etiam exsecratus est; cum quæ sunt in lege gra- viora, judicium, misericordiam, et fidem negligere diceret. Erat vero istorum in Somna typus præ- missus; in Eliacin autem (cujus appellatione resur- rectio significatur) sacerdotii recentis adumbratio, quod a Salvatoris resurrectione, tota per orbem uni- versum Ecclesia creatum est. Ut enim Somnæ successit Eliacim; sic in illorum locuni subiit Chris- tus, summus pontifex appellatus. . Non enim, auctore Apostolo, sibi quisquam sunit hono- rem; sed qui vocatus est a Deo. Quemadmodum Christus non seipsum clarificavit, ut pontifex fie- ret ; sed qui locutus est ad eum : Tu es sacerdos in æternum secundum ordinem Melchisedech 84., Dicitur autem el Davidis gloriam, id est, impe. rium et regnum in Israelem adepturus. Neque ▸ c enim omnes, ait, qui ex Israel et ipsi sunt ls- D rael ; et quæ postea sequuntur. Christo autem pontifici, addit, Non erit, qui contradical. < Non cnim proficiet inimicus in ipso, nec filius iniquita- tis apponet nocere ei”. › Alias autem, si etiam contradicat Israel, ipsæ jugum subire gentes non recusabunt. Ideoque de illo quidem legimus : Libera me a contradictione populi "., De bis au- tem : Constitues me in caput gentium. Populus quem non cognovi servivit mihl, in auditu auris obedivit mihi 88. , De ilis rursum sunt ista : ‹ • ss Matth. xxi, ss Isa. 1, seqq. of Psal. xvil, 44. ibid. 45. • Hebr. v. 4-6, 8ª Rom. 1x, 6. Psal. LXXXVIII, 23. VARIE LECTIONES. ·
PG 87:2181Τοὺς συνεπαναστάντας δὲ τῷ ἰδίῳ λαῷ, καθ’ ὃν ἡλίσκετο χρόνον, ἀπαριθμεῖται Δαβὶδ οὕτως εἰπών· Ὁ Θεὸς, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; μὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραύ̈νῃς, ὁ Θεός· ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ἤχησαν, καὶ οἱ μισοῦντές σε ἦραν κεφαλήν· ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, καὶ ἐβουλεύσαντο κατὰ τῶν ὁσίων σου· Εἶπαν· Δεῦτε καὶ ἐξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνησθῇ τὸ ὄνομα Ἰσραὴλ ἔτι ἐβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτὸ, κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Τὰ σκηνώματα τῶν Ἰδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσμαηλῖται, Μωὰβ καὶ Ἀγαρηνοὶ, Γεβὰλ, καὶ Ἀμμὼν, καὶ Ἀμαλὴκ, ἀλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Λέγει δὲ καὶ δι’ ἑνὸς τῶν προφητῶν ὁ Θεός· «Καὶ τί ὑμεῖς ἐμοὶ, Τύρος καὶ Σιδὼν, καὶ πᾶσα Γαλιλαία ἀλλοφύλων; μὴ ἀνταπόδομα ὑμεῖς ἀνταποδίδοτέ μοι, ἢ μνησικακεῖτε ὑμεῖς ἐπ’ ἐμοί;
τέκνα καὶ γεέννης καλούμενοι· ἀνθ' ὧν ἡμῖν ἀνέδειξε Α • οι τὸν 'Ελιακείμ. "Ος καί φησιν. • Ἀπὸ τῆς ταλαιπω ρίας τῶν πτωχῶν καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος. » Εν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ, τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, πᾶς ἔσται, φησὶν, ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ἔνδοξός τε καὶ μικρός, κατά κόσμον φημί. Προσωπολήπτης γὰρ οὐκ ἔστιν ὁ τῶν ὅλων Θεός. Νοήσεις δὲ τοῦτο καὶ κατὰ μέτρον ἡλικίας πνευματικῆς. ΚΕΦΑΛ. ΚΓ. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΥΡΟΥ. α -ιη'. Ολολύζετε, πλοῖα Καρχηδόνος, ὅτι ἀπ- ώλετο, καὶ οὐκ ἔτι ἔρχονται. Ἐκ γῆς Κιτιαίων ἧκται αἰχμάλωτος· τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν οἱ ἐνοι κοῦντες ἐν τῇ νήσῳ μετάβολοι Φοινίκης, δια- περῶντες τὴν θάλασσαν ἐν ὕδατι πολλῷ; Σπέρμα μεταβόλων, ὡς ἀμητοῦ εἰσφερομένου, οἱ μετάβολοι τῶν ἐθνῶν. κ. τ. λ. Οὐ περὶ πραγμάτων μόνον ἤδη λαβόντων τὴν ἔκ- βασιν τῆς ἐπ' αὐτοῖς προῤῥήσεως, αἱ προφητεία φασιν· οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξεν οὐδὲν εἶναι ταῦτα πρὸς ἡμᾶς, εἰ καὶ τὰ μάλιστα διὰ τούτων ἀψευδὲς θαυμά ζειν ἐχρῆν τὸν Θεόν. Νυνὶ δὲ οὐ προθεσπίζουσι μό- νον ἐπὶ τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλὰ καὶ καθ' ἑκάστην διάζων φέρεται τρόπος θεοσεβείᾳ προσήκων· ὡς ἐν τῷ προ λέγειν τὴν Βαβυλῶνος καθαίρεσιν, περὶ καθολικῆς τοῦ Θεοῦ διείλεκται κρίσεως. Ὁ περὶ Αἰγύπτου δὲ λόγος θυσιαστήριον ἔσεσθαι Θεοῦ κατ' αὐτήν φησι Θεοσεβῶν τε πλῆθος ἀνδρῶν. Ὁ δὲ περὶ Μωάβ, Εκ- κλησίαν τε καὶ θρόνον ἐν αὐτῇ γενέσθαι Θεοῦ, παυ- σαμένης ὡς ἐν Αἰγύπτῳ κἂν ταύτῃ τῆς εἰδωλολα τρείας. Ο δὲ περὶ Δαμασκοῦ, ἐπιστροφὴν ἔπεσθαί φησι τῶν πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων. Ὁ δὲ νῦν περὶ Τύρου, πρὸς τοῖς αὐτῆς πάθεσιν, προσφορὰς ἐν αὐτῇ προαγορεύει Κυρίῳ γενήσεσθαι. Εἴποις δ' ἂν καὶ ἄλ λως, ὠφελείας ἕνεκα τῶν ἐξ Ισραήλ, τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προλέγεσθαι προφητείας, ὡς ἂν γνοῖεν, ὡς οὐ μόνων αὐτῶν Θεός ἐστιν ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὅτι καὶ διὰ πάν των ἡ τούτου διέρχεται πρόνοια, ποινὰς ἀεὶ τὰς ἐπὶ ταῖς ἀσεβείαις καὶ τοῖς ἔθνεσιν παροῦσα τοῖς λοι- ποῖς· ὡς καὶ νῦν Τυρίοις, ὅτι καὶ τῷ τοῦ Θεοῦ λαῷ παθόντι κακῶς ἐπετώθαζον, οὐχ ὡς δι' ἁμαρτίας παθοῦσιν, ἀλλ' ὡς τοῦ σώζοντος αὐτοὺς Ασθενηκότος ο Θεοῦ. Διὸ σὺν Ἱερουσαλήμ παθούσῃ, πάντες οἱ κύ- κλῳ πεπόνθασιν ἐθνικοὶ τὴν αὐτὴν Τυρίοις, ἐσχηκό τες προαίρεσιν, ἀνάστατοι πάντες ὑπ᾽ Ασσυρίων γε- νόμενοι. Τους συνεπαναστάντας δὲ τῷ ἰδίῳ λαῷ, καθ' δν ηλίσκετο χρόνον, ἀπαριθμεῖται Δαβὶδ οὕτως εἰπών * ΣΥΙΙ, 46. • Ρ γρ. Ιδιάζων. γρ. παρασχούσα. 22. COMMENTARII IN ISAIAM. Filii alieni mentiti sunt mihi: et inveteraverun:, claudicaverunt a semitis suis".<Inveteraverunt enim, nec ab exsilio longe abfuerunt, qui præfractos tunc ge- rentes animos in filios evaserunt alienos. Olim enim primogenitus quidem Israel exsistebat ** ; sed ex quo in Christum mentiti sunt, alieni satin perditionisque et gehennæ facti nominatique sunt : quorum in lc- cum nobis eum designat Eliacim, qui ctiam ait : • Propter inopum miseriam, et gemitum pauperum nunc exsurgam, dixit Dominus "., beinde, quod in Ecclesia, quam paternæ domus nomino intellexit, Omnes in eum confidentes fore dixit, clarum scilicet et obscurum; usitata illud homi- num mundique ratione usurpari crediderim : cum personarum acceptor non sit universorum Deus". Quanquain et Hlud etiam ex spiritualis ætatis ratione et mensura dictum esse queat intelligi. B C Psal. Exod. 1, CAP. XXIII. VISIO TYRI. VERS. 1-18. Ululate, naves Carthaginis, quia perierunt, neque amplius veniunt. De terra Citien- sium venit captivus. Cui similes facti sunt qui ha- bitant in insula negotiatores Phæniciæ, transeunles mare in aqua multa? Semen negotiatorum quasi messis comportate, negotiatores gentium, etc. Non de rebus tantum, quæ suæ statim prædic- tionis eventum sortiuntur, prophetiæ loquuntur. Ita enim nihil ad nos istæ pertinere videantur, quarum certitudine tamen in Dei admirationem rapi non decet. Nunc autem, quæ gentibus even- tura sint non prædicuntur modo, sed singulis etiam peculiaris, pietatique conducens modus adjungitur. Ut cum in Babylonis interitu prædicendo versare- tur, etiam de universo et summo Dei judicio dispu- tavit. Cum rursus de Agypto locutus est, et allare eliam in ipsa futurum, piisque hominibus abunda- turam addidit. Cum item de Moabitis dixit, su- blato inde sicut ab Ægypto, idolorum cultu, fore in ea Dei Ecclesiam thronumque affirmavit. Cum denique de Damasco disseruit, futuram ad Deum, qui olim ipsum nesciebant, conversionem significavit. At quod nunc de Tyro scribit, præter- quam quod imminentes notat calamitates, in eadem etiam Domino futuras hostias prædicit. Dicas vero et aliter in Israelitarum utilitatem futura de gen- tibus ostendere prophetias, quo Deum meminerint non suum tantum exsistere; sed ejusdem obiri pro- videntia omnia, semperque pœnas impietatis a reliquis etiam gentibus reposcere ; sicut nunc a Tyriis, qui in Dei populum, non tanquam suo see lere laborantem, sed Dei impotentia, a quo salu- tem exspectarent, contumeliose insultabant. Unde factum est, ut affictis Hierosolymorum rebus quot- quot vicinæ circum gentes, eodem in eam animo cum Tyriis fuerant, ab Assyriis et ipsæ quo jue omnes delete sint. Verum quinam sint, qui in peculiarein populum captivitatis tempore insurgere ausi sunt, Davidem » Psal. xi, G. ss Coloss. 111, VARIE LECTIONES. 25.
Ὀξέως καὶ ταχέως ἀνταποδώσω τὸ ἀνταπόδομα ὑμῶν εἰς κεφαλὰς ὑμῶν, ἀνθ’ ὧν τὸ ἀργύριόν μου καὶ τὸ χρυσίον μου ἐλάβετε, καὶ τὰ ἐπίλεκτά μου, καὶ τὰ καλὰ εἰσηνέγκατε εἰς τοὺς ναοὺς ὑμῶν, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἰούδα, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἱερουσαλὴμ ἀπέδοσθε τοῖς υἱοῖς τῶν Ἑλλήνων, ὅπως ἐξώσητε αὐτοὺς ἐκ τῶν ὁρίων αὐτῶν.« Φησὶ δὲ καὶ πρὸς Ἰεζεκιὴλ ὁ Θεός. »Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεὺς Βαβυλῶνος κατεδουλώσατο τὴν δύναμιν αὐτοῦ δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον. Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα καὶ πᾶς ὦμος μαδὼν, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκληρᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρον. Ἀντὶ τούτου δέδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου.« Ὅτε τοίνυν ἡ Τύρος τὴν ἄκραν ὑπέμεινεν ἐρημίαν, συνέβαινε τοὺς οἰκήτορας μηκέτι τῇ συνήθει ναυτικοὺς ὄντας ἐμπορείᾳ κεχρῆσθαι. Διό φησιν· Ὀλολύζετε, πλοῖα Καρχηδόνος . Ἄποικοι γὰρ Τυρίων οἱ Καρχηδόνιοι τὴν νῦν οἰκοῦντες τῆς Ἀφρικῆς καλουμένην Καρταγένναν, οἵπερ εἰς Τύρον ἔτι σωζομένην τὰς ἐμπορείας ἐκόμιζον· Τὸ δὲ Κιτιαίων, Χετιεὶμ ἐξέδωκαν οἱ λοποί.
τέκνα καὶ γεέννης καλούμενοι· ἀνθ' ὧν ἡμῖν ἀνέδειξε Α • οι τὸν 'Ελιακείμ. "Ος καί φησιν. • Ἀπὸ τῆς ταλαιπω ρίας τῶν πτωχῶν καὶ τοῦ στεναγμοῦ τῶν πενήτων νῦν ἀναστήσομαι, λέγει Κύριος. » Εν δὲ τῇ Ἐκκλησίᾳ, τῷ οἴκῳ τοῦ πατρὸς αὐτοῦ, πᾶς ἔσται, φησὶν, ἐπ' αὐτῷ πεποιθὼς ἔνδοξός τε καὶ μικρός, κατά κόσμον φημί. Προσωπολήπτης γὰρ οὐκ ἔστιν ὁ τῶν ὅλων Θεός. Νοήσεις δὲ τοῦτο καὶ κατὰ μέτρον ἡλικίας πνευματικῆς. ΚΕΦΑΛ. ΚΓ. ΤΟ ΟΡΑΜΑ ΤΥΡΟΥ. α -ιη'. Ολολύζετε, πλοῖα Καρχηδόνος, ὅτι ἀπ- ώλετο, καὶ οὐκ ἔτι ἔρχονται. Ἐκ γῆς Κιτιαίων ἧκται αἰχμάλωτος· τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν οἱ ἐνοι κοῦντες ἐν τῇ νήσῳ μετάβολοι Φοινίκης, δια- περῶντες τὴν θάλασσαν ἐν ὕδατι πολλῷ; Σπέρμα μεταβόλων, ὡς ἀμητοῦ εἰσφερομένου, οἱ μετάβολοι τῶν ἐθνῶν. κ. τ. λ. Οὐ περὶ πραγμάτων μόνον ἤδη λαβόντων τὴν ἔκ- βασιν τῆς ἐπ' αὐτοῖς προῤῥήσεως, αἱ προφητεία φασιν· οὕτω γὰρ ἂν ἔδοξεν οὐδὲν εἶναι ταῦτα πρὸς ἡμᾶς, εἰ καὶ τὰ μάλιστα διὰ τούτων ἀψευδὲς θαυμά ζειν ἐχρῆν τὸν Θεόν. Νυνὶ δὲ οὐ προθεσπίζουσι μό- νον ἐπὶ τοῖς ἔθνεσιν, ἀλλὰ καὶ καθ' ἑκάστην διάζων φέρεται τρόπος θεοσεβείᾳ προσήκων· ὡς ἐν τῷ προ λέγειν τὴν Βαβυλῶνος καθαίρεσιν, περὶ καθολικῆς τοῦ Θεοῦ διείλεκται κρίσεως. Ὁ περὶ Αἰγύπτου δὲ λόγος θυσιαστήριον ἔσεσθαι Θεοῦ κατ' αὐτήν φησι Θεοσεβῶν τε πλῆθος ἀνδρῶν. Ὁ δὲ περὶ Μωάβ, Εκ- κλησίαν τε καὶ θρόνον ἐν αὐτῇ γενέσθαι Θεοῦ, παυ- σαμένης ὡς ἐν Αἰγύπτῳ κἂν ταύτῃ τῆς εἰδωλολα τρείας. Ο δὲ περὶ Δαμασκοῦ, ἐπιστροφὴν ἔπεσθαί φησι τῶν πάλαι τὸν Θεὸν ἀγνοούντων. Ὁ δὲ νῦν περὶ Τύρου, πρὸς τοῖς αὐτῆς πάθεσιν, προσφορὰς ἐν αὐτῇ προαγορεύει Κυρίῳ γενήσεσθαι. Εἴποις δ' ἂν καὶ ἄλ λως, ὠφελείας ἕνεκα τῶν ἐξ Ισραήλ, τὰς περὶ τῶν ἐθνῶν προλέγεσθαι προφητείας, ὡς ἂν γνοῖεν, ὡς οὐ μόνων αὐτῶν Θεός ἐστιν ὁ Θεὸς, ἀλλ' ὅτι καὶ διὰ πάν των ἡ τούτου διέρχεται πρόνοια, ποινὰς ἀεὶ τὰς ἐπὶ ταῖς ἀσεβείαις καὶ τοῖς ἔθνεσιν παροῦσα τοῖς λοι- ποῖς· ὡς καὶ νῦν Τυρίοις, ὅτι καὶ τῷ τοῦ Θεοῦ λαῷ παθόντι κακῶς ἐπετώθαζον, οὐχ ὡς δι' ἁμαρτίας παθοῦσιν, ἀλλ' ὡς τοῦ σώζοντος αὐτοὺς Ασθενηκότος ο Θεοῦ. Διὸ σὺν Ἱερουσαλήμ παθούσῃ, πάντες οἱ κύ- κλῳ πεπόνθασιν ἐθνικοὶ τὴν αὐτὴν Τυρίοις, ἐσχηκό τες προαίρεσιν, ἀνάστατοι πάντες ὑπ᾽ Ασσυρίων γε- νόμενοι. Τους συνεπαναστάντας δὲ τῷ ἰδίῳ λαῷ, καθ' δν ηλίσκετο χρόνον, ἀπαριθμεῖται Δαβὶδ οὕτως εἰπών * ΣΥΙΙ, 46. • Ρ γρ. Ιδιάζων. γρ. παρασχούσα. 22. COMMENTARII IN ISAIAM. Filii alieni mentiti sunt mihi: et inveteraverun:, claudicaverunt a semitis suis".<Inveteraverunt enim, nec ab exsilio longe abfuerunt, qui præfractos tunc ge- rentes animos in filios evaserunt alienos. Olim enim primogenitus quidem Israel exsistebat ** ; sed ex quo in Christum mentiti sunt, alieni satin perditionisque et gehennæ facti nominatique sunt : quorum in lc- cum nobis eum designat Eliacim, qui ctiam ait : • Propter inopum miseriam, et gemitum pauperum nunc exsurgam, dixit Dominus "., beinde, quod in Ecclesia, quam paternæ domus nomino intellexit, Omnes in eum confidentes fore dixit, clarum scilicet et obscurum; usitata illud homi- num mundique ratione usurpari crediderim : cum personarum acceptor non sit universorum Deus". Quanquain et Hlud etiam ex spiritualis ætatis ratione et mensura dictum esse queat intelligi. B C Psal. Exod. 1, CAP. XXIII. VISIO TYRI. VERS. 1-18. Ululate, naves Carthaginis, quia perierunt, neque amplius veniunt. De terra Citien- sium venit captivus. Cui similes facti sunt qui ha- bitant in insula negotiatores Phæniciæ, transeunles mare in aqua multa? Semen negotiatorum quasi messis comportate, negotiatores gentium, etc. Non de rebus tantum, quæ suæ statim prædic- tionis eventum sortiuntur, prophetiæ loquuntur. Ita enim nihil ad nos istæ pertinere videantur, quarum certitudine tamen in Dei admirationem rapi non decet. Nunc autem, quæ gentibus even- tura sint non prædicuntur modo, sed singulis etiam peculiaris, pietatique conducens modus adjungitur. Ut cum in Babylonis interitu prædicendo versare- tur, etiam de universo et summo Dei judicio dispu- tavit. Cum rursus de Agypto locutus est, et allare eliam in ipsa futurum, piisque hominibus abunda- turam addidit. Cum item de Moabitis dixit, su- blato inde sicut ab Ægypto, idolorum cultu, fore in ea Dei Ecclesiam thronumque affirmavit. Cum denique de Damasco disseruit, futuram ad Deum, qui olim ipsum nesciebant, conversionem significavit. At quod nunc de Tyro scribit, præter- quam quod imminentes notat calamitates, in eadem etiam Domino futuras hostias prædicit. Dicas vero et aliter in Israelitarum utilitatem futura de gen- tibus ostendere prophetias, quo Deum meminerint non suum tantum exsistere; sed ejusdem obiri pro- videntia omnia, semperque pœnas impietatis a reliquis etiam gentibus reposcere ; sicut nunc a Tyriis, qui in Dei populum, non tanquam suo see lere laborantem, sed Dei impotentia, a quo salu- tem exspectarent, contumeliose insultabant. Unde factum est, ut affictis Hierosolymorum rebus quot- quot vicinæ circum gentes, eodem in eam animo cum Tyriis fuerant, ab Assyriis et ipsæ quo jue omnes delete sint. Verum quinam sint, qui in peculiarein populum captivitatis tempore insurgere ausi sunt, Davidem » Psal. xi, G. ss Coloss. 111, VARIE LECTIONES. 25.
PG 87:2183Λέγεται δὲ Κύπρος οὕτω δηλοῦσθαι, καὶ Κίτιον εἶναι πόλις ἐν αὐτῇ, δι’ ἧσπερ ἔπλεον οἱ ἀπὸ τῆς Τύρου ναυτιλλόμενοι, τάχα τι καὶ τῶν πρὸς ἐμπορείαν ἐν ταύτῃ διατιθέμενοι. Οὐκέτι τοίνυν ἔμποροι Τύριοι , φησί. Ἀπώλοντο γὰρ, καὶ πρὸς αἰχμαλωσίαν ἀπήχθησαν, ὡς μηδένας παθεῖν παραπλήσια. Ἀντὶ δὲ τοῦ, τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν ; ὁ μὲν Ἀκύλας, σιωπήσατε · ὁ δὲ Σύμμαχος, σιγήσατε κατοικοῦντες τὴν νῆσον , εἰρήκασιν. Λόγοις γὰρ ἀλαζονικοῖς ἐχρῶντό ποτε φρυαττόμενοι. Ἀλλὰ σιωπᾷν αὐτοὺς ταπεινωθέντας ὁ λόγος παρακελεύεται. Οἱ αὐτοὶ δὲ ἦσάν ποτε Φοινίκης μετάβολοι , πλοῦτον πολὺν σωρεύοντες, ὡς ἀμητῷ παραβάλλεσθαι αὐτῶν τὸ πλῆθος τῆς πραγματείας, ἤγουν τὸ πλῆθος αὐτῶν τῶν τῇ ἐμπορείᾳ χρωμένων. Τῶν δὲ ἀγαθῶν τούτων ἐστερημένους αὐτοὺς αἰσχύνην φησὶν καταχέασθαι δεῖν μετὰ τῆς ἐγγειτόνων Σιδόνος , ἧς τινες ἀποικισθῆναι τὴν Τύρον φασὶν, ὡς ἐπὶ θυγατρί τε μεγάλα φρονεῖν τοσαύτην ἐχούσῃ κατὰ θάλατταν δύναμιν. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ τῆς Τύρου πρὸς τὴν Σιδόνα τὸ Αἰσχύνθητι, Σιδὼν , ἔφασαν λέγεσθαι. Καὶ σὲ γὰρ ἡ ὀργὴ καταλήψεται. Πρὸς αὐτὴν οὖν οἱ νησιῶται (τούτους γὰρ εἶπε θάλασσαν ), ἀλούσης Τύρου φασίν·
Α Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; μὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραΰνῃς, ὁ Θεός· ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχη σαν, καὶ οἱ μισοῦντές σε ήραν κεφαλήν· ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, καὶ ἐβουλεύ καντο κατά τῶν ὁσίων σου. Εἶπαν Δεῦτε καὶ εξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνη σθῇ τὸ ὄνομα Ἰσραὴλ ὅτι ἐβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό, κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Τὰ σκηνώ ματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάδ καὶ ᾿Αγαρηνοί, Γεβάλ, καὶ ᾿Αμμών, και Αμαλήκ, ἀλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Λέγει δὲ καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν ὁ Θεός · Καὶ τί ὑμεῖς ἐμοί, Τύρος καὶ Σιδών, καὶ πᾶσα Γαλιλαία ἀλλοφύλων; μὴ ἀνταπόδομα ὑμεῖς ἀνταποδίδοτέ μοι, ή μνη- σικακεῖτε ὑμεῖς ἐπ' ἐμοί; Οξέως καὶ ταχέως αντ αποδώσω τὸ ἀνταπόδομα ὑμῶν εἰς κεφαλὰς ὑμῶν, ἀνθ' ὧν τὸ ἀργύριόν μου καὶ τὸ χρυσίον μου ἐλάβετε, καὶ τὰ ἐπίλεκτά μου, καὶ τὰ καλὰ εἰσηνέγκατε εἰ; τοὺς ναούς ὑμῶν, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἰούδα, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἱερουσαλὴμ ἀπέδοσθε τοῖς υἱοῖς τῶν Ἑλλή νων, ὅπως ἐξώσητε αὐτοὺς ἐκ τῶν ὁρίων αὐτῶν. ὁ Φησὶ δὲ καὶ πρὸς Ἰεζεκιήλ ὁ Θεός. « Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεύς Βαβυλώνος κατεδουλώ σατο τὴν δύναμιν αὐτοῦ δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον. Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα καὶ πᾶς ὦμος μαδών, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκληρᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρον. Ἀντὶ τούτου δέδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου. » Οτε τοίνυν ἡ Τύρος τὴν ἄκραν ὑπέμεινεν ἐρημίαν, συνέβαινε τοὺς οἰκήτορας μηκέτι τῇ συνήθει ναυ τικοὺς ὄντας ἐμπορείᾳ κεχρῆσθαι. Διό φησιν· Ολολύ ζετε, πλοῖα Καρχηδόνος. "Αποικοι γὰρ Τυρίων οἱ Καρχηδόνια τὴν νῦν οἰκοῦντες τῆς ᾿Αφρικῆς καλου- μένην Καρταγένναν, οἴπερ εἰς Τύρον ἔτι σωζομένην τὰς ἐμπορείας εκόμιζον. Τὸ δὲ Κιτιαίων, Χετιεὶμ ἐξέδωκαν οἱ λοιποί. Λέγεται δὲ Κύπρος οὕτω δηλοῦσθαι, καὶ Κίτιον εἶναι πόλις ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἧσπερ ἔπλεον οἱ ἀπὸ τῆς Τύρου ναυτιλλόμενοι, τάχα τι καὶ τῶν πρὸς ἐμπορείαν ἐν ταύτῃ διατιθέμενοι. Οὐκέτι τοίνυν ἔμποροι Τύριοι, φησί. Απώλοντο γάρ, καὶ πρὸς αἰχμαλωσίαν ἀπήχθησαν, ὡς μηδένας παθεῖν παραπλήσια. Αντί δὲ τοῦ, τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν; ὁ μὲν Ἀκύλας, σιω πήσατε· ὁ δὲ Σύμμαχος, σιγήσατε κατοικοῦντες τὴν νῆσον, εἰρήκασιν. Λόγοις γὰρ ἀλαζονικοῖς ἐχρῶν τό ποτε φρυαττόμενοι. ᾿Αλλὰ σιωπῇν αὐτοὺς τα πεινωθέντας ὁ λόγος παρακελεύεται. Οἱ αὐτοὶ δὲ ἦσαν ποτε Φοινίκης μετάβολοι, πλοῦτον πολύν σωρεύοντες, ὡς ἁμητῷ παραβάλλεσθαι αὐτῶν τὸ πλῆθος τῆς πραγματείας, ήγουν τὸ πλῆθος αὐτῶν τῶν τῇ ἐμπορείᾳ χρωμένων. Τῶν δὲ ἀγαθῶν τούτων έστερημένους αὐτοὺς αἰσχύνην φησὶν καταχέασθαι δεῖν μετὰ τῆς ἐγγειτόνων Σιδόνος, ἧς τινες ἀποικι σθῆναι τὴν Τύρον φασὶν, ὡς ἐπὶ θυγατρί τε μεγάλα φρονεῖν τοσαύτην ἐχούσῃ κατὰ θάλατταν δύναμιν. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ τῆς Τύρου πρὸς τὴν Σιδόνα τὸ Αἰσχύνθητι, Σιδών, ἔφασαν λέγεσθαι. Καὶ σὲ γὰρ - ** PROCOPII GAZÆI numerantem audiamus. • Deus, inquit, quis simi- B lis tibi? ne taceas, neque compescaris, Deus. Quo- niam ecce inimiet tui sonuerunt; et qui oderunt te extulerunt caput. Super populum tuum astute excogitaverunt consilium, et consultaverunt adver- sus sanclos tuos. Dixerunt: Fenite; disperdamus eos de gente, et non memoretur nomen Israel ut- tra. Quoniam conspiraverunt unanimiter, simul ad- versus te foedus inierunt tabernacula Idumæðrunr, et Ismaelitz, Moab, et Agareni, Gebal, et Ammon, et Amalec, et alienigenæ, cum habitantibus Tyrumı **. › Ait vero et cujusdam prophetarum voce Deus : • Quid mihi vobiscum, Tyre et Sidon, et omis Galilæa alienigenarum? annon retributionem vos retribuitis mibi aut acceptæ a me injuriæ memo- res estis? Acerbe, et cito gratiam istam in capita vestra redundare faciam qui aurum argentumque meum tollere, qui lectissimam pulcherrimamque supellectilem in delubra vestra deferre; Judææque et Hierosolymorum incolas, ut suis pellerentur finibus, gentium filiis vendere non dubitastis”. Sunt et ista etiam Dei apud Ezechielem verba : • Fili hominis, Nabuchodonosor rex Babylonis exercitum suum improbo ad Tyrum, tanquamı ser- vos, lalmore defungi fecit. Nullum non inde crini þus exhaustum caput, nullus non detritus bume- ras nec ei tamen, aut ejus exercitui, pro dura adeo ad Tyrum tolerata servitute merces es- stitit. Ob id dedi ei terram Ægypti ". › Contigit igitur, cum meran solitudinem pateretur Tyrus, C et ipsos etiam urbis incolas, navigationibus assue - tos a mercatura abstinere. Indeque est, quod Carthaginis naves jubet ululare. Est enim ips: Africæ Carthago Tyriorum colonia, quæ ad eos Norente urbis statu, merces suas deferebat. Quos autem Citienses dicit, Chetiim interpretan - tur reliqui, Cyprumque insulam, in qua Citium nomine oppidum, per quod Tyro redeuntes iler facere, aliqua fortasse, quæ ad mercaturam spec- tarent inibi curaturi, significari putant. Tyrios ergo mercaturam amplius non facturos affirmat, qui ita in servitutem acti perierint, ut nullos pati simi- lia contigerit. Pro eo autem quod, cui similes facti sunt, queritur, Tacele quidemn Aquilas, Silete vero qui habitatis insulam, Symmachus interpretatur. D Antea enim ferocientes cum verbis uterentur arro- gantibus, nunc abjectos et depressos tacere jubet oratio. Tales exstiterunt Phanicia negotiatores, qui cumulatis abunde opibus, propter negotiatio- nis, id est, eorum celebritatem et frequentiam, qui illuc undique mercaturæ causa conveniebant messi comparantur. At his jam privalos commodis cum vicina Sidone (cujus Tyrum coloniam exsis- tere aiunt ) quam ita cum matre propter mariti- mam potentiam efferri et superlire contigit, lugere debere significat. Nec vero desunt, qui verba ista, Erubesce, Sidon, Tyri esse Sidonem alloquentis, • Psal. LxxxΙ, 1-8. "b Joel !!!, 4-6. Ezech. xxix, 18, 19.
Ἀπόλωλέ σου τὸ φρύαγμα. Αὐτὴ δὲ ἡ Τύρος οὖσα τῆς θαλάσσης ἰσχὺς , τὴν ἑαυτῆς ἐρημίαν ἰδοῦσα φησίν· Ἐν ἴσῳ γέγονα ταῖς μὴ τεκούσαις ὅλως, μηδὲ μὴν ἀναθρεψάσαις ἢ νεανίσκους, ἢ παρθένους . Τινὲς δὲ προσωποποιίαν ἔφασαν μονονουχὶ καὶ τῆς θαλάσσης αὐτῆς φωνὴν ἀφιείσης καὶ θρηνούσης αὐτοὺς, διὰ τὸ μηκέτι ἔχειν οὓς θρέψειεν νεανίσκους καὶ παρθένους , ὅτι τὸ παλαιὸν ὥσπερ θαλάσσης ὅντες γεννήματα, ὑπ’ αὐτῆς ἐστρέφοντο· νῦν δὲ ἀπολωλότας αὐτοὺς ἡ θάλασσα καὶ ἡ ταύτης ἰσχὺς αὐτοὺς ἀποκλαίεται. Ἀγωνιᾷ δὲ καὶ Αἴγυπτος , μὴ πάθῃ τὰ παραπλήσια. Πρὸς δὲ Τυρίους τὸν λόγον μεταφέρων φησὶν, ὡς οὕτω τούτων γενομένων, ὅσοι φυγεῖν ὑμῶν τὸν ὄλεθρον ἐδυνήθητε, πρὸς τοὺς ἀποίκους εἰς Καρχηδόνας τοὺς ὑμετέρους, εἰ δυνατὸν ὑμῖν, ἐλθόντες ὀδύρεσθε τὴν πατρίδα τῶν συμφορῶν. Οὐχ ἑτέρους, ἀλλὰ τὴν ἑαυτῶν ὑπερηφανίαν καὶ ὕβριν καταιτιώμενοι, δι’ ἣν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Θεοῦ κατεπῄρεσθε. Λογίσασθε τοίνυν τὸν ἐπενέγκοντα Θεὸν τῇ Τύρῳ τὰς συμφορὰς μὴ εἱμαρμένης ἀνάγκῃ, μηδ’ ὀργῇ τινος τῶν ψευδωνύμων θεῶν ταῦτα παθεῖν ἡγησάμενοι.
Α Ο Θεός, τίς ὁμοιωθήσεταί σοι; μὴ σιγήσῃς, μηδὲ καταπραΰνῃς, ὁ Θεός· ὅτι ἰδοὺ οἱ ἐχθροί σου ήχη σαν, καὶ οἱ μισοῦντές σε ήραν κεφαλήν· ἐπὶ τὸν λαόν σου κατεπανουργεύσαντο γνώμην, καὶ ἐβουλεύ καντο κατά τῶν ὁσίων σου. Εἶπαν Δεῦτε καὶ εξολοθρεύσωμεν αὐτοὺς ἐξ ἔθνους, καὶ οὐ μὴ μνη σθῇ τὸ ὄνομα Ἰσραὴλ ὅτι ἐβουλεύσαντο ἐν ὁμονοίᾳ ἐπὶ τὸ αὐτό, κατὰ σοῦ διαθήκην διέθεντο. Τὰ σκηνώ ματα τῶν Ιδουμαίων, καὶ οἱ Ἰσραηλῖται, Μωάδ καὶ ᾿Αγαρηνοί, Γεβάλ, καὶ ᾿Αμμών, και Αμαλήκ, ἀλλόφυλοι μετὰ τῶν κατοικούντων Τύρον. Λέγει δὲ καὶ δι' ἑνὸς τῶν προφητῶν ὁ Θεός · Καὶ τί ὑμεῖς ἐμοί, Τύρος καὶ Σιδών, καὶ πᾶσα Γαλιλαία ἀλλοφύλων; μὴ ἀνταπόδομα ὑμεῖς ἀνταποδίδοτέ μοι, ή μνη- σικακεῖτε ὑμεῖς ἐπ' ἐμοί; Οξέως καὶ ταχέως αντ αποδώσω τὸ ἀνταπόδομα ὑμῶν εἰς κεφαλὰς ὑμῶν, ἀνθ' ὧν τὸ ἀργύριόν μου καὶ τὸ χρυσίον μου ἐλάβετε, καὶ τὰ ἐπίλεκτά μου, καὶ τὰ καλὰ εἰσηνέγκατε εἰ; τοὺς ναούς ὑμῶν, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἰούδα, καὶ τοὺς υἱοὺς Ἱερουσαλὴμ ἀπέδοσθε τοῖς υἱοῖς τῶν Ἑλλή νων, ὅπως ἐξώσητε αὐτοὺς ἐκ τῶν ὁρίων αὐτῶν. ὁ Φησὶ δὲ καὶ πρὸς Ἰεζεκιήλ ὁ Θεός. « Υἱὲ ἀνθρώπου, Ναβουχοδονόσωρ βασιλεύς Βαβυλώνος κατεδουλώ σατο τὴν δύναμιν αὐτοῦ δουλείᾳ μεγάλῃ ἐπὶ Τύρον. Πᾶσα κεφαλὴ φαλάκρωμα καὶ πᾶς ὦμος μαδών, καὶ μισθὸς οὐκ ἐγενήθη αὐτῷ, καὶ τῇ δυνάμει αὐτοῦ, ἀντὶ τῆς δουλείας τῆς σκληρᾶς ἧς ἐδούλευσεν ἐπὶ Τύρον. Ἀντὶ τούτου δέδωκα αὐτῷ γῆν Αἰγύπτου. » Οτε τοίνυν ἡ Τύρος τὴν ἄκραν ὑπέμεινεν ἐρημίαν, συνέβαινε τοὺς οἰκήτορας μηκέτι τῇ συνήθει ναυ τικοὺς ὄντας ἐμπορείᾳ κεχρῆσθαι. Διό φησιν· Ολολύ ζετε, πλοῖα Καρχηδόνος. "Αποικοι γὰρ Τυρίων οἱ Καρχηδόνια τὴν νῦν οἰκοῦντες τῆς ᾿Αφρικῆς καλου- μένην Καρταγένναν, οἴπερ εἰς Τύρον ἔτι σωζομένην τὰς ἐμπορείας εκόμιζον. Τὸ δὲ Κιτιαίων, Χετιεὶμ ἐξέδωκαν οἱ λοιποί. Λέγεται δὲ Κύπρος οὕτω δηλοῦσθαι, καὶ Κίτιον εἶναι πόλις ἐν αὐτῇ, δι᾿ ἧσπερ ἔπλεον οἱ ἀπὸ τῆς Τύρου ναυτιλλόμενοι, τάχα τι καὶ τῶν πρὸς ἐμπορείαν ἐν ταύτῃ διατιθέμενοι. Οὐκέτι τοίνυν ἔμποροι Τύριοι, φησί. Απώλοντο γάρ, καὶ πρὸς αἰχμαλωσίαν ἀπήχθησαν, ὡς μηδένας παθεῖν παραπλήσια. Αντί δὲ τοῦ, τίνι ὅμοιοι γεγόνασιν; ὁ μὲν Ἀκύλας, σιω πήσατε· ὁ δὲ Σύμμαχος, σιγήσατε κατοικοῦντες τὴν νῆσον, εἰρήκασιν. Λόγοις γὰρ ἀλαζονικοῖς ἐχρῶν τό ποτε φρυαττόμενοι. ᾿Αλλὰ σιωπῇν αὐτοὺς τα πεινωθέντας ὁ λόγος παρακελεύεται. Οἱ αὐτοὶ δὲ ἦσαν ποτε Φοινίκης μετάβολοι, πλοῦτον πολύν σωρεύοντες, ὡς ἁμητῷ παραβάλλεσθαι αὐτῶν τὸ πλῆθος τῆς πραγματείας, ήγουν τὸ πλῆθος αὐτῶν τῶν τῇ ἐμπορείᾳ χρωμένων. Τῶν δὲ ἀγαθῶν τούτων έστερημένους αὐτοὺς αἰσχύνην φησὶν καταχέασθαι δεῖν μετὰ τῆς ἐγγειτόνων Σιδόνος, ἧς τινες ἀποικι σθῆναι τὴν Τύρον φασὶν, ὡς ἐπὶ θυγατρί τε μεγάλα φρονεῖν τοσαύτην ἐχούσῃ κατὰ θάλατταν δύναμιν. Τινὲς δὲ ὡς ἀπὸ τῆς Τύρου πρὸς τὴν Σιδόνα τὸ Αἰσχύνθητι, Σιδών, ἔφασαν λέγεσθαι. Καὶ σὲ γὰρ - ** PROCOPII GAZÆI numerantem audiamus. • Deus, inquit, quis simi- B lis tibi? ne taceas, neque compescaris, Deus. Quo- niam ecce inimiet tui sonuerunt; et qui oderunt te extulerunt caput. Super populum tuum astute excogitaverunt consilium, et consultaverunt adver- sus sanclos tuos. Dixerunt: Fenite; disperdamus eos de gente, et non memoretur nomen Israel ut- tra. Quoniam conspiraverunt unanimiter, simul ad- versus te foedus inierunt tabernacula Idumæðrunr, et Ismaelitz, Moab, et Agareni, Gebal, et Ammon, et Amalec, et alienigenæ, cum habitantibus Tyrumı **. › Ait vero et cujusdam prophetarum voce Deus : • Quid mihi vobiscum, Tyre et Sidon, et omis Galilæa alienigenarum? annon retributionem vos retribuitis mibi aut acceptæ a me injuriæ memo- res estis? Acerbe, et cito gratiam istam in capita vestra redundare faciam qui aurum argentumque meum tollere, qui lectissimam pulcherrimamque supellectilem in delubra vestra deferre; Judææque et Hierosolymorum incolas, ut suis pellerentur finibus, gentium filiis vendere non dubitastis”. Sunt et ista etiam Dei apud Ezechielem verba : • Fili hominis, Nabuchodonosor rex Babylonis exercitum suum improbo ad Tyrum, tanquamı ser- vos, lalmore defungi fecit. Nullum non inde crini þus exhaustum caput, nullus non detritus bume- ras nec ei tamen, aut ejus exercitui, pro dura adeo ad Tyrum tolerata servitute merces es- stitit. Ob id dedi ei terram Ægypti ". › Contigit igitur, cum meran solitudinem pateretur Tyrus, C et ipsos etiam urbis incolas, navigationibus assue - tos a mercatura abstinere. Indeque est, quod Carthaginis naves jubet ululare. Est enim ips: Africæ Carthago Tyriorum colonia, quæ ad eos Norente urbis statu, merces suas deferebat. Quos autem Citienses dicit, Chetiim interpretan - tur reliqui, Cyprumque insulam, in qua Citium nomine oppidum, per quod Tyro redeuntes iler facere, aliqua fortasse, quæ ad mercaturam spec- tarent inibi curaturi, significari putant. Tyrios ergo mercaturam amplius non facturos affirmat, qui ita in servitutem acti perierint, ut nullos pati simi- lia contigerit. Pro eo autem quod, cui similes facti sunt, queritur, Tacele quidemn Aquilas, Silete vero qui habitatis insulam, Symmachus interpretatur. D Antea enim ferocientes cum verbis uterentur arro- gantibus, nunc abjectos et depressos tacere jubet oratio. Tales exstiterunt Phanicia negotiatores, qui cumulatis abunde opibus, propter negotiatio- nis, id est, eorum celebritatem et frequentiam, qui illuc undique mercaturæ causa conveniebant messi comparantur. At his jam privalos commodis cum vicina Sidone (cujus Tyrum coloniam exsis- tere aiunt ) quam ita cum matre propter mariti- mam potentiam efferri et superlire contigit, lugere debere significat. Nec vero desunt, qui verba ista, Erubesce, Sidon, Tyri esse Sidonem alloquentis, • Psal. LxxxΙ, 1-8. "b Joel !!!, 4-6. Ezech. xxix, 18, 19.
PG 87:2185Κύριος γὰρ Σαβαὼθ ὁ παρὰ μόνοις Ἑβραίοις θεολογούμενος ταῦτα πεποίηκεν, οὐ μόνης Τύρου ταπεινῶν τὴν ὑπερηφανίαν, καὶ ὕβριν, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀθέων ἐθνῶν, καθ’ ὧν ἤδη φθάσας ἐξήνεγκε τὴν ἀπόφασιν ἐν ταῖς προλαβούσαις ὁράσεσι. Θεὸς γάρ ἐστιν ὑπερηφάνοις ἀντιτασσόμενος, ταπεινοῖς δὲ χάριν διδούς. Χαλεπὸν ἄρα τὸ μαστιγουμένοις ἐπεμβαίνειν ἁγίοις, ἢ τὴν ἀεὶ σώζουσαν αὐτοὺς ἀτονεῖν οἴεσθαι χεῖρα, καὶ μὴ νοεῖν μᾶλλον, ὡς Θεοῦ πολλάκις ἐφιέντος πειράζονται. Τοῖς γὰρ παρανόμοις λεκτέον· «Μὴ παρανομεῖν· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσι· Μὴ ὑψοῦτε κέρας, μηδὲ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλεῖν.» Διὰ τοῦτο γὰρ Τύρος ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν μετεκομίσθη. Μὴ οὖν ἐπαίρου , φησὶ, τῷ πλούτῳ ἐκ θαλάττης , ταπεινωθεῖσα δὲ πρόσκεισο γεωργίᾳ. Τὰ γὰρ ἐκ θαλάττης πέπαυται κέρδη, δι’ ἄπερ ἦσθα σοβαρὰ καὶ νεανικὴ, τοὺς κύκλῳ βασιλεῖς παροξύνουσα, καὶ ἢν ἠδίκεις Σιδόνα τὴν γείτονα. Τῆς δὲ τούτων ἀδικίας ἡ τῶν κακῶν πεῖρά σε παύσειεν. Ἔνθα δ’ ἂν ἀπέλθῃς , οὐχ ἕξεις καταφυγὴν ἀναπαύσεως , Θεοῦ σε πανταχοῦ κακοῖς περιβάλλοντος, καὶ τῶν σῶν συμμάχων Χαναναίων ἠρημωμένων .
ἡ ὀργὴ καταλήψεται. Πρὸς αὐτὴν οὖν οἱ νησιῶται (τούτους γὰρ εἶπε θάλασσαν), ἁλούσης Τύρου φασίν· Απόλωλε σου τὸ φρύαγμα. Αὐτὴ δὲ ἡ Τύρος οὖσα τῆς θαλάσσης ἰσχὺς, τὴν ἑαυτῆς ἐρημίαν ἰδοῦσα φησίν · Ἐν ἴσῳ γέγονα ταῖς μὴ τεκούσαις ὅλως, μηδὲ μὴν ἀναθρεψάσαις ἢ νεανίσκους, ἢ παρθένους. Τινὲς δὲ προσωποποιίαν ἔφασαν μονον- οὐχὶ καὶ τῆς θαλάσσης αὐτῆς φωνὴν ἀφιείσης καὶ θρηνούσης αὐτοὺς, διὰ τὸ μηκέτι ἔχειν οὓς θρέψειεν νεανίσκους καὶ παρθένους, ὅτι τὸ παλαιὸν ὥσπερ θαλάσσης ὄντες γεννήματα, ὑπ' αὐτῆς ἐστρέφοντο τ· νῦν δὲ ἀπολωλότας αὐτοὺς ἡ θάλασσα καὶ ἡ ταύτης ἰσχὺς αὐτοὺς ἀποκλαίεται. Αγονιᾷ δὲ καὶ Αἰγυπτος, μὴ πάθῃ τὰ παραπλήσια. Πρὸς δὲ Τυρίους τὸν λόγον μεταφέρων φησίν, ὡς οὕτω τούτων γενομένων, ὅσοι φυγεῖν ὑμῶν τὸν Β ὄλεθρον ἐδυνήθητε, πρὸς τοὺς ἀποίκους εἰς Καρχη δύνας τοὺς ὑμετέρους, εἰ δυνατὸν ὑμῖν, ἐλθόντες ὀδύρεσθε τὴν πατρίδα τῶν συμφορῶν. Οὐχ ἑτέρους, ἀλλὰ τὴν ἑαυτῶν ὑπερηφανίαν καὶ ὕβριν καταιτιών μενοι, δι᾿ ἣν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Θεοῦ κατεπήρε- σθε. Λογίσασθε τοίνυν τὸν ἐπενέγκοντα Θεὸν τῇ Τύρῳ τὰς συμφοράς μὴ εἰμαρμένης ἀνάγκῃ, μηδ' ὀργῇ τινος τῶν ψευδωνύμων θεῶν ταῦτα παθεῖν ἡγησάμενοι. Κύριος γὰρ Σαβαώθ ὁ παρὰ μόνοις Εβραίοις θεολογούμενος ταῦτα πεποίηκεν, οὐ μόνης Τύρου ταπεινῶν τὴν ὑπερηφανίαν, καὶ ὕβριν, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀθέων ἐθνῶν, καθ᾽ ὧν ἤδη φθάσας ἐξήνεγκε τὴν ἀπόφασιν ἐν ταῖς προλαβούσαις ὁρά- σεσι. Θεὸς γάρ ἐστιν ὑπερηφάνοις ἀντιτασσόμενος, ταπεινοῖς δὲ χάριν διδούς. Χαλεπὸν ἄρα τὸ μαστι γουμένοις ἐπεμβαίνειν ἁγίοις, ἢ τὴν ἀεὶ σώζουσαν αὐτοὺς ἀτονεῖν οἴεσθαι χεῖρα, καὶ μὴ νοεῖν μᾶλλον, ὡς Θεοῦ πολλάκις ἐφιέντος πειράζονται. Τοῖς γὰρ παρανόμοις λεκτέον· ο Μή παρανομεῖν· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσι· Μὴ ὑψοῦτε • κέρας, μηδὲ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλεῖν. » Διὰ τοῦτο γὰρ Τύρος ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν μετεκομίσθη. Μὴ οὖν ἐπαίρου, φησί, τῷ πλούτῳ ἐκ θαλάττης, ταπεινωθεῖσα δὲ πρόσκεισο γεωργία. Τὰ γὰρ ἐκ θαλάττης πέπαυται κέρδη, δι' ἅπερ ἦσθα σοβαρὰ καὶ νεανική, τοὺς κύκλῳ βασι- λείς παροξύνουσα, καὶ ὴν ἠδίκεις Σιδόνα τὴν γείτονα. Τῆς δὲ τούτων ἀδικίας ἡ τῶν κακῶν πεῖρά σε παύ σειεν. Ενθα δ' ἂν ἀπέλθῃς, οὐχ ἕξεις καταφυγὴν ἀναπαύσεως, Θεοῦ σε πανταχοῦ κακοῖς περιβάλ- λοντο;, καὶ τῶν σῶν συμμάχων Χαναναίων ήρημω μένων. Αρνήσονται δέ σε καὶ Κίτιοι συνήθεις πάλαι τυγχάνοντες. Κἂν εἰς Χαλδαίους αυτομολήσεις, ἤγουν ἀπέλθῃς αἰχμάλωτος, τὰ ἐκ Περσῶν καὶ Μήδων εὑρήσεις κακά, ἔρημόν τε τὴν Βαβυλῶνα, δι᾿ ἅπερ ἡλαζονεύ- σατο. Πέπτωκε γὰρ αὐτῆς ὁ τοῖχος. Οὕτω δὲ καλεί τὸ τεῖχος ἢ ' τὴν δύναμιν αὐτῆς τὴν βασιλικὴν, δι' ἧς ὠχύρωτο πρότερον. Διό σε θρηνήσουσι Καρχηδό- · Ο γρ. ἐτρέφοντο. * γρ ὑψοῦσθε. · ἄς. τὸ τεῖχος 4. γε 2:35 COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam ira quoque ipsam invasura sit, voluerunt. C D Petr. v, 5. » Psal. LXXIV, 5, 6. · Ad eam igitur insulares, quos maris nomine intel- lexit ; Tyro jam capto, accedunt, et fastum ejus superbiamque movent concidisse: cum Tyrus, ma- ris robur alioquin suam ipsa vastitatem intuita non meliore conditione esse se, quam quæ om- nino nec pepererint, nec juvenes aut virgines edu- xerint, fateatur. Nonnulli tamen person: fctio- nem et quam maris ipsos lugentis quod juveni- bus et virginibus destituta, quos olim velut a se procreatos enutrire solebat, nunc autem profligatos ipsa viribus exhausta lanientatur, vo- cem esse volunt. Timore magno deinde ipsa etiam Ægyptus, ne similia patiatur, angitur. Cæterum translato ad Tyrios sermone, eos inte- rim, dum ista sic geri contigerit, quotquot inco- lumes effugere dabitur, ad suam se, si possint Carthaginiensium coloniam recipere, et ibi patria interitum lugere, neque aliam jam, quam suam ipsos in Deum et Israelem superbiam contume- liamque incusare admonet, tandemque advertere calamitates istas in Tyriorum capita non fati ne- cessitate, vel ira falsi numinis, sed justa Dei vin- dicta redundare. Ista enim ab exercituum Domino cujus divinitas apud solos Judæos cognita fuit patrata esse, non ut Tyri unius superbia vel ut reliquarum etiam impiarum gentium, in quas su- perioribus jam visionibus lata fuit sententia, fastus relundatur; cum Deum superbis resistere, humilibus autem gratiam largiri certum sit ”. Grave igitur et periculosum sanctis ipsis, cum flagellantur, insurgere vel quæ ipsos semper tueri consuevit, manum defatigari et imbecilliorein fieri putare, non autem potius a Deo persæpè ad- versa immittente tentari credere. Sunt enim ini- quis ista respondenda: « Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite attollere cornu, neque injusta in altum loqui : ) cum ea de causa Tyri splendor, in dedecus et ignominiam conver- sus sit. Noli igitur ait, maris opibus attolli, sel demissa agriculturæ incumbito. Cessant enim lucra quæ ex mari antea collecta insolentem te adeo et superbam reddebant, ut reges undique provocare el vicinæ Sidoni injuriam inferre non dubitares. Neque vero quoque abieris, quielis est perfugiu et portum habitura Deo te malis undique premente sociorumque Chananæorum regione devastata. Te Citii ipsi, noti dudum et familiares, peruega- bunt. Quod si ad Chaldæos transfugias, in captivita - tem videlicet abieris, a Persis ibi, et Medis illatas clades, deletamque et vastatam propter fastum Babyloniam repertura. Cecidit enim murus ejus ; quo potestatem regiam, qua primum mu- niebatur, significare videtur. Hinc est, ait, quod VARIE LECTIONES. PATROL. GR. LXXXVII. C9
Ἀρνήσονται δέ σε καὶ Κίτιοι συνήθεις πάλαι τυγχάνοντες. Κἂν εἰς Χαλδαίους αὐτομολήσεις, ἤγουν ἀπέλθῃς αἰχμάλωτος, τὰ ἐκ Περσῶν καὶ Μήδων εὑρήσεις κακὰ, ἔρημόν τε τὴν Βαβυλῶνα, δι’ ἅπερ ἠλαζονεύσατο. Πέπτωκε γὰρ αὐτῆς ὁ τοῖχος . Οὕτω δὲ καλεῖ τὸ τεῖχος ἢ τὴν δύναμιν αὐτῆς τὴν βασιλικὴν, δι’ ἧς ὠχύρωτο πρότερον. Διό σε θρηνήσουσι Καρχηδόνιοι πᾶσαν ἀπολέσασαν σωτηρίας ἐλπίδα, τὴν πάλαι τούτων οὖσαν ὀχύρωμα . Παιδευθήσῃ δὲ τοσοῦτον χρόνον , ὅσον ἡ τῷ Θεῷ πόλις ἀνακειμένη, καθ’ ἧς ἐπαρθεῖσα τὴν ἴσην δίκην ἐκτίσεις. Κἀκεῖνοι γὰρ ἑβδομηκοστὸν ἐν αἰχμαλωσίᾳ παρέτειναν ἔτος. Ἀνθρώπου δὲ ζωῆς χρόνος, ἔτη , καὶ κατὰ Δαβὶδ, ἔστιν ἑβδομήκοντα . Λέγει γάρ· «Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκοντα ἔτη.» Ταυτὸ δὲ τοῦτο καὶ βασιλείας χρόνος πολυετοῦς. Ἐν οἷς δὲ χρόνος ὁρισθεὶς μὴ πληροῦται παρὰ Θεοῦ, μὴ σαλευθῇς. Οὐ γὰρ ὑπόκειται Θεὸς τοῖς τῆς προαγορεύσεως αὑτοῦ ὅροις. Ἀγαθὸς γὰρ ὢν, καὶ χρόνον ὁρίζει, καὶ ἀπειλεῖ τὰ δεινὰ, οὐχ ὡς πάντως ἐπάξων, ἀλλ’ ὡς ἐπιστρέψαι βουλόμενος· ὅπερ ἐστὶ καὶ ἀπὸ τῶν ἑξήκοντα ἐτῶν τῶν δι’ Ἡσαί̈ου κατ’ Ἐφραὶ̈μ ὁρισθέντων μαθεῖν. Συνεστάλη γὰρ εἰς τριάκοντα.
ἡ ὀργὴ καταλήψεται. Πρὸς αὐτὴν οὖν οἱ νησιῶται (τούτους γὰρ εἶπε θάλασσαν), ἁλούσης Τύρου φασίν· Απόλωλε σου τὸ φρύαγμα. Αὐτὴ δὲ ἡ Τύρος οὖσα τῆς θαλάσσης ἰσχὺς, τὴν ἑαυτῆς ἐρημίαν ἰδοῦσα φησίν · Ἐν ἴσῳ γέγονα ταῖς μὴ τεκούσαις ὅλως, μηδὲ μὴν ἀναθρεψάσαις ἢ νεανίσκους, ἢ παρθένους. Τινὲς δὲ προσωποποιίαν ἔφασαν μονον- οὐχὶ καὶ τῆς θαλάσσης αὐτῆς φωνὴν ἀφιείσης καὶ θρηνούσης αὐτοὺς, διὰ τὸ μηκέτι ἔχειν οὓς θρέψειεν νεανίσκους καὶ παρθένους, ὅτι τὸ παλαιὸν ὥσπερ θαλάσσης ὄντες γεννήματα, ὑπ' αὐτῆς ἐστρέφοντο τ· νῦν δὲ ἀπολωλότας αὐτοὺς ἡ θάλασσα καὶ ἡ ταύτης ἰσχὺς αὐτοὺς ἀποκλαίεται. Αγονιᾷ δὲ καὶ Αἰγυπτος, μὴ πάθῃ τὰ παραπλήσια. Πρὸς δὲ Τυρίους τὸν λόγον μεταφέρων φησίν, ὡς οὕτω τούτων γενομένων, ὅσοι φυγεῖν ὑμῶν τὸν Β ὄλεθρον ἐδυνήθητε, πρὸς τοὺς ἀποίκους εἰς Καρχη δύνας τοὺς ὑμετέρους, εἰ δυνατὸν ὑμῖν, ἐλθόντες ὀδύρεσθε τὴν πατρίδα τῶν συμφορῶν. Οὐχ ἑτέρους, ἀλλὰ τὴν ἑαυτῶν ὑπερηφανίαν καὶ ὕβριν καταιτιών μενοι, δι᾿ ἣν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Θεοῦ κατεπήρε- σθε. Λογίσασθε τοίνυν τὸν ἐπενέγκοντα Θεὸν τῇ Τύρῳ τὰς συμφοράς μὴ εἰμαρμένης ἀνάγκῃ, μηδ' ὀργῇ τινος τῶν ψευδωνύμων θεῶν ταῦτα παθεῖν ἡγησάμενοι. Κύριος γὰρ Σαβαώθ ὁ παρὰ μόνοις Εβραίοις θεολογούμενος ταῦτα πεποίηκεν, οὐ μόνης Τύρου ταπεινῶν τὴν ὑπερηφανίαν, καὶ ὕβριν, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀθέων ἐθνῶν, καθ᾽ ὧν ἤδη φθάσας ἐξήνεγκε τὴν ἀπόφασιν ἐν ταῖς προλαβούσαις ὁρά- σεσι. Θεὸς γάρ ἐστιν ὑπερηφάνοις ἀντιτασσόμενος, ταπεινοῖς δὲ χάριν διδούς. Χαλεπὸν ἄρα τὸ μαστι γουμένοις ἐπεμβαίνειν ἁγίοις, ἢ τὴν ἀεὶ σώζουσαν αὐτοὺς ἀτονεῖν οἴεσθαι χεῖρα, καὶ μὴ νοεῖν μᾶλλον, ὡς Θεοῦ πολλάκις ἐφιέντος πειράζονται. Τοῖς γὰρ παρανόμοις λεκτέον· ο Μή παρανομεῖν· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσι· Μὴ ὑψοῦτε • κέρας, μηδὲ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλεῖν. » Διὰ τοῦτο γὰρ Τύρος ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν μετεκομίσθη. Μὴ οὖν ἐπαίρου, φησί, τῷ πλούτῳ ἐκ θαλάττης, ταπεινωθεῖσα δὲ πρόσκεισο γεωργία. Τὰ γὰρ ἐκ θαλάττης πέπαυται κέρδη, δι' ἅπερ ἦσθα σοβαρὰ καὶ νεανική, τοὺς κύκλῳ βασι- λείς παροξύνουσα, καὶ ὴν ἠδίκεις Σιδόνα τὴν γείτονα. Τῆς δὲ τούτων ἀδικίας ἡ τῶν κακῶν πεῖρά σε παύ σειεν. Ενθα δ' ἂν ἀπέλθῃς, οὐχ ἕξεις καταφυγὴν ἀναπαύσεως, Θεοῦ σε πανταχοῦ κακοῖς περιβάλ- λοντο;, καὶ τῶν σῶν συμμάχων Χαναναίων ήρημω μένων. Αρνήσονται δέ σε καὶ Κίτιοι συνήθεις πάλαι τυγχάνοντες. Κἂν εἰς Χαλδαίους αυτομολήσεις, ἤγουν ἀπέλθῃς αἰχμάλωτος, τὰ ἐκ Περσῶν καὶ Μήδων εὑρήσεις κακά, ἔρημόν τε τὴν Βαβυλῶνα, δι᾿ ἅπερ ἡλαζονεύ- σατο. Πέπτωκε γὰρ αὐτῆς ὁ τοῖχος. Οὕτω δὲ καλεί τὸ τεῖχος ἢ ' τὴν δύναμιν αὐτῆς τὴν βασιλικὴν, δι' ἧς ὠχύρωτο πρότερον. Διό σε θρηνήσουσι Καρχηδό- · Ο γρ. ἐτρέφοντο. * γρ ὑψοῦσθε. · ἄς. τὸ τεῖχος 4. γε 2:35 COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam ira quoque ipsam invasura sit, voluerunt. C D Petr. v, 5. » Psal. LXXIV, 5, 6. · Ad eam igitur insulares, quos maris nomine intel- lexit ; Tyro jam capto, accedunt, et fastum ejus superbiamque movent concidisse: cum Tyrus, ma- ris robur alioquin suam ipsa vastitatem intuita non meliore conditione esse se, quam quæ om- nino nec pepererint, nec juvenes aut virgines edu- xerint, fateatur. Nonnulli tamen person: fctio- nem et quam maris ipsos lugentis quod juveni- bus et virginibus destituta, quos olim velut a se procreatos enutrire solebat, nunc autem profligatos ipsa viribus exhausta lanientatur, vo- cem esse volunt. Timore magno deinde ipsa etiam Ægyptus, ne similia patiatur, angitur. Cæterum translato ad Tyrios sermone, eos inte- rim, dum ista sic geri contigerit, quotquot inco- lumes effugere dabitur, ad suam se, si possint Carthaginiensium coloniam recipere, et ibi patria interitum lugere, neque aliam jam, quam suam ipsos in Deum et Israelem superbiam contume- liamque incusare admonet, tandemque advertere calamitates istas in Tyriorum capita non fati ne- cessitate, vel ira falsi numinis, sed justa Dei vin- dicta redundare. Ista enim ab exercituum Domino cujus divinitas apud solos Judæos cognita fuit patrata esse, non ut Tyri unius superbia vel ut reliquarum etiam impiarum gentium, in quas su- perioribus jam visionibus lata fuit sententia, fastus relundatur; cum Deum superbis resistere, humilibus autem gratiam largiri certum sit ”. Grave igitur et periculosum sanctis ipsis, cum flagellantur, insurgere vel quæ ipsos semper tueri consuevit, manum defatigari et imbecilliorein fieri putare, non autem potius a Deo persæpè ad- versa immittente tentari credere. Sunt enim ini- quis ista respondenda: « Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite attollere cornu, neque injusta in altum loqui : ) cum ea de causa Tyri splendor, in dedecus et ignominiam conver- sus sit. Noli igitur ait, maris opibus attolli, sel demissa agriculturæ incumbito. Cessant enim lucra quæ ex mari antea collecta insolentem te adeo et superbam reddebant, ut reges undique provocare el vicinæ Sidoni injuriam inferre non dubitares. Neque vero quoque abieris, quielis est perfugiu et portum habitura Deo te malis undique premente sociorumque Chananæorum regione devastata. Te Citii ipsi, noti dudum et familiares, peruega- bunt. Quod si ad Chaldæos transfugias, in captivita - tem videlicet abieris, a Persis ibi, et Medis illatas clades, deletamque et vastatam propter fastum Babyloniam repertura. Cecidit enim murus ejus ; quo potestatem regiam, qua primum mu- niebatur, significare videtur. Hinc est, ait, quod VARIE LECTIONES. PATROL. GR. LXXXVII. C9
PG 87:2186Καὶ Δανιὴλ δὲ τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τὴν κακίαν αὐξανομένην ὁρῶν, δεῖται Θεοῦ μὴ προσθεῖναι τοῖς ὁρισθεῖσι κατ’ αὐτῶν ἔτεσιν. Ὁ Θεὸς γὰρ ἢ μετανοούντων ὑποτέμνῃ τὸν ὅρον, ἢ ταῖς ἀσεβείαις ἐπιμενόντων προστίθησιν. Τοιγαροῦν τοῖς ἐπὶ Νῶε τὸν τῶν ἑκατὸν εἴκοσιν ἐτῶν ὥρισεν ἀριθμὸν, ἂ φιλανθρώπως ἐπέτεμεν, ἱστῶν αὐτοῖς τὰ κακὰ, καὶ κωλύσας μείζω γινόμενα. Νινευί̈ταις δὲ μεταγνοῦσι τῆς ἀπειλῆς τὸν χρόνον διέλυσε, καθάπερ ἰατρὸς κἄν τι προείπῃ περὶ καύσεως ἢ τομῆς μηκέτι τοῦτο δρῶν μεταβαλόντος ἐπὶ τὸ κρεῖττον τοῦ σώματος. Εἶτά φησιν ὁ προφήτης, ὡς Ἐν τούτοις τοῖς ἔτεσιν ᾆσμα γενήσῃ καθάπερ τις γυνὴ τῆς ἰδίας ἐκπεσοῦσα τιμῆς. Τότε περίελθε ῥεμβομένη τόπον ἐκ τόπου εἰς τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἐκπορνεύουσα, ὡς ἂν ἐπιλησθεῖσα παρὰ Θεοῦ . Εἰ δὲ δύνασαι λαβοῦσα τὴν σεαυτῆς κιθάραν , μηκέτι πορνικῶς, μετ’ ἐπιστήμης δὲ κροῦσον τὸ ὄργανον διὰ πλείστων εὐχῶν τὸν Θεὸν ἱκετεύουσα. Οὕτω γάρ σου μνησθήσεται κιθάρας δίκην τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς αἰσθητηρίοις χρησαμένης τοῦ σώματος, καλῶς ταῦτα διὰ τῆς σωφροσύνης ἁρμόττουσα.
ἡ ὀργὴ καταλήψεται. Πρὸς αὐτὴν οὖν οἱ νησιῶται (τούτους γὰρ εἶπε θάλασσαν), ἁλούσης Τύρου φασίν· Απόλωλε σου τὸ φρύαγμα. Αὐτὴ δὲ ἡ Τύρος οὖσα τῆς θαλάσσης ἰσχὺς, τὴν ἑαυτῆς ἐρημίαν ἰδοῦσα φησίν · Ἐν ἴσῳ γέγονα ταῖς μὴ τεκούσαις ὅλως, μηδὲ μὴν ἀναθρεψάσαις ἢ νεανίσκους, ἢ παρθένους. Τινὲς δὲ προσωποποιίαν ἔφασαν μονον- οὐχὶ καὶ τῆς θαλάσσης αὐτῆς φωνὴν ἀφιείσης καὶ θρηνούσης αὐτοὺς, διὰ τὸ μηκέτι ἔχειν οὓς θρέψειεν νεανίσκους καὶ παρθένους, ὅτι τὸ παλαιὸν ὥσπερ θαλάσσης ὄντες γεννήματα, ὑπ' αὐτῆς ἐστρέφοντο τ· νῦν δὲ ἀπολωλότας αὐτοὺς ἡ θάλασσα καὶ ἡ ταύτης ἰσχὺς αὐτοὺς ἀποκλαίεται. Αγονιᾷ δὲ καὶ Αἰγυπτος, μὴ πάθῃ τὰ παραπλήσια. Πρὸς δὲ Τυρίους τὸν λόγον μεταφέρων φησίν, ὡς οὕτω τούτων γενομένων, ὅσοι φυγεῖν ὑμῶν τὸν Β ὄλεθρον ἐδυνήθητε, πρὸς τοὺς ἀποίκους εἰς Καρχη δύνας τοὺς ὑμετέρους, εἰ δυνατὸν ὑμῖν, ἐλθόντες ὀδύρεσθε τὴν πατρίδα τῶν συμφορῶν. Οὐχ ἑτέρους, ἀλλὰ τὴν ἑαυτῶν ὑπερηφανίαν καὶ ὕβριν καταιτιών μενοι, δι᾿ ἣν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Θεοῦ κατεπήρε- σθε. Λογίσασθε τοίνυν τὸν ἐπενέγκοντα Θεὸν τῇ Τύρῳ τὰς συμφοράς μὴ εἰμαρμένης ἀνάγκῃ, μηδ' ὀργῇ τινος τῶν ψευδωνύμων θεῶν ταῦτα παθεῖν ἡγησάμενοι. Κύριος γὰρ Σαβαώθ ὁ παρὰ μόνοις Εβραίοις θεολογούμενος ταῦτα πεποίηκεν, οὐ μόνης Τύρου ταπεινῶν τὴν ὑπερηφανίαν, καὶ ὕβριν, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀθέων ἐθνῶν, καθ᾽ ὧν ἤδη φθάσας ἐξήνεγκε τὴν ἀπόφασιν ἐν ταῖς προλαβούσαις ὁρά- σεσι. Θεὸς γάρ ἐστιν ὑπερηφάνοις ἀντιτασσόμενος, ταπεινοῖς δὲ χάριν διδούς. Χαλεπὸν ἄρα τὸ μαστι γουμένοις ἐπεμβαίνειν ἁγίοις, ἢ τὴν ἀεὶ σώζουσαν αὐτοὺς ἀτονεῖν οἴεσθαι χεῖρα, καὶ μὴ νοεῖν μᾶλλον, ὡς Θεοῦ πολλάκις ἐφιέντος πειράζονται. Τοῖς γὰρ παρανόμοις λεκτέον· ο Μή παρανομεῖν· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσι· Μὴ ὑψοῦτε • κέρας, μηδὲ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλεῖν. » Διὰ τοῦτο γὰρ Τύρος ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν μετεκομίσθη. Μὴ οὖν ἐπαίρου, φησί, τῷ πλούτῳ ἐκ θαλάττης, ταπεινωθεῖσα δὲ πρόσκεισο γεωργία. Τὰ γὰρ ἐκ θαλάττης πέπαυται κέρδη, δι' ἅπερ ἦσθα σοβαρὰ καὶ νεανική, τοὺς κύκλῳ βασι- λείς παροξύνουσα, καὶ ὴν ἠδίκεις Σιδόνα τὴν γείτονα. Τῆς δὲ τούτων ἀδικίας ἡ τῶν κακῶν πεῖρά σε παύ σειεν. Ενθα δ' ἂν ἀπέλθῃς, οὐχ ἕξεις καταφυγὴν ἀναπαύσεως, Θεοῦ σε πανταχοῦ κακοῖς περιβάλ- λοντο;, καὶ τῶν σῶν συμμάχων Χαναναίων ήρημω μένων. Αρνήσονται δέ σε καὶ Κίτιοι συνήθεις πάλαι τυγχάνοντες. Κἂν εἰς Χαλδαίους αυτομολήσεις, ἤγουν ἀπέλθῃς αἰχμάλωτος, τὰ ἐκ Περσῶν καὶ Μήδων εὑρήσεις κακά, ἔρημόν τε τὴν Βαβυλῶνα, δι᾿ ἅπερ ἡλαζονεύ- σατο. Πέπτωκε γὰρ αὐτῆς ὁ τοῖχος. Οὕτω δὲ καλεί τὸ τεῖχος ἢ ' τὴν δύναμιν αὐτῆς τὴν βασιλικὴν, δι' ἧς ὠχύρωτο πρότερον. Διό σε θρηνήσουσι Καρχηδό- · Ο γρ. ἐτρέφοντο. * γρ ὑψοῦσθε. · ἄς. τὸ τεῖχος 4. γε 2:35 COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam ira quoque ipsam invasura sit, voluerunt. C D Petr. v, 5. » Psal. LXXIV, 5, 6. · Ad eam igitur insulares, quos maris nomine intel- lexit ; Tyro jam capto, accedunt, et fastum ejus superbiamque movent concidisse: cum Tyrus, ma- ris robur alioquin suam ipsa vastitatem intuita non meliore conditione esse se, quam quæ om- nino nec pepererint, nec juvenes aut virgines edu- xerint, fateatur. Nonnulli tamen person: fctio- nem et quam maris ipsos lugentis quod juveni- bus et virginibus destituta, quos olim velut a se procreatos enutrire solebat, nunc autem profligatos ipsa viribus exhausta lanientatur, vo- cem esse volunt. Timore magno deinde ipsa etiam Ægyptus, ne similia patiatur, angitur. Cæterum translato ad Tyrios sermone, eos inte- rim, dum ista sic geri contigerit, quotquot inco- lumes effugere dabitur, ad suam se, si possint Carthaginiensium coloniam recipere, et ibi patria interitum lugere, neque aliam jam, quam suam ipsos in Deum et Israelem superbiam contume- liamque incusare admonet, tandemque advertere calamitates istas in Tyriorum capita non fati ne- cessitate, vel ira falsi numinis, sed justa Dei vin- dicta redundare. Ista enim ab exercituum Domino cujus divinitas apud solos Judæos cognita fuit patrata esse, non ut Tyri unius superbia vel ut reliquarum etiam impiarum gentium, in quas su- perioribus jam visionibus lata fuit sententia, fastus relundatur; cum Deum superbis resistere, humilibus autem gratiam largiri certum sit ”. Grave igitur et periculosum sanctis ipsis, cum flagellantur, insurgere vel quæ ipsos semper tueri consuevit, manum defatigari et imbecilliorein fieri putare, non autem potius a Deo persæpè ad- versa immittente tentari credere. Sunt enim ini- quis ista respondenda: « Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite attollere cornu, neque injusta in altum loqui : ) cum ea de causa Tyri splendor, in dedecus et ignominiam conver- sus sit. Noli igitur ait, maris opibus attolli, sel demissa agriculturæ incumbito. Cessant enim lucra quæ ex mari antea collecta insolentem te adeo et superbam reddebant, ut reges undique provocare el vicinæ Sidoni injuriam inferre non dubitares. Neque vero quoque abieris, quielis est perfugiu et portum habitura Deo te malis undique premente sociorumque Chananæorum regione devastata. Te Citii ipsi, noti dudum et familiares, peruega- bunt. Quod si ad Chaldæos transfugias, in captivita - tem videlicet abieris, a Persis ibi, et Medis illatas clades, deletamque et vastatam propter fastum Babyloniam repertura. Cecidit enim murus ejus ; quo potestatem regiam, qua primum mu- niebatur, significare videtur. Hinc est, ait, quod VARIE LECTIONES. PATROL. GR. LXXXVII. C9
Θεὸς γὰρ τούτοις ἀρέσκεται, καὶ σοῦ μνησθεὶς ἀποκαταστήσει πάλιν ἐπὶ τὰ πρότερα , τοῦ καθ’ ὃν ἐπαιδεύθης χρόνου πεπληρωμένου. Τὰ δὲ ὡς περὶ πόρνης οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, πολλάκις εἰπόντες ἑταίρα τις ἐν ὥρᾳ γενομένη διαπρεπὴς, παυσαμένων αὐτῆς μετὰ τὴν ὥραν τῶν ἐραστῶν, ᾠδὰς ἔσθ’ ὅτε καὶ κιθάραν ἐπινοεῖ τοῦ πάλαι πόθου τούτους ὑπομιμνήσκουσα. Τοιαῦτα ποιούσης τῆς Τύρου, μόλις αὐτῆς μνεία ἐν ἀνθρώποις γενήσεται. Ὅτ’ ἂν δέ σου παρέλθῃ τῆς παιδείας ὁ χρόνος, ἐμπόριον αὖθις πάσης γενήσῃ τῆς γῆς, ὅτε τῶν πρὶν μεμνημένη κακῶν, οὐκέτι δαιμονίοις, Θεῷ δὲ μᾶλλον προσοίσεις τῆς ἐμπορίας τὰς ἀπαρχὰς, καὶ πρόσοδον ἡ τοῦ Θεοῦ σε ποιήσεται πόλις. Ὥσπερ οὖν καὶ ἐπὶ τοῦ Χειρὰμ ἰστόρησεν ἡ Γραφή. Τῇ δὲ διὰ κρείττονος μουσικῆς μετανοίᾳ πρέπον ἂν εἴη τὴν ἐπὶ Χριστοῦ πολιτείαν νοεῖν. Δι’ ὅπερ Ἀκύλας, καὶ τὸ Ἑβραϊκὸν, ἄνευ τῶν ἄρθρων καὶ τοῦ πᾶσα , φασὶ, καὶ ἔσται ἐμπόριον αὐτῆς, καὶ μίσθωμα ἡγιασμένον τῷ Κυρίῳ . Οὐ γὰρ πᾶν τὸ ἐμπόριον αὐτῆς, οὐδὲ τὸ μίσθωμα πᾶν, ἐν ἀπαρχῶν δὲ λόγῳ μέρος ἁγιασθήσεται. Τοῦτο καὶ νῦν ἐν Ἐκκλησίαις Θεοῦ ταῖς ἐκεῖ γινομέναις ἔστιν ὁσημέραι θεάσασθαι.
ἡ ὀργὴ καταλήψεται. Πρὸς αὐτὴν οὖν οἱ νησιῶται (τούτους γὰρ εἶπε θάλασσαν), ἁλούσης Τύρου φασίν· Απόλωλε σου τὸ φρύαγμα. Αὐτὴ δὲ ἡ Τύρος οὖσα τῆς θαλάσσης ἰσχὺς, τὴν ἑαυτῆς ἐρημίαν ἰδοῦσα φησίν · Ἐν ἴσῳ γέγονα ταῖς μὴ τεκούσαις ὅλως, μηδὲ μὴν ἀναθρεψάσαις ἢ νεανίσκους, ἢ παρθένους. Τινὲς δὲ προσωποποιίαν ἔφασαν μονον- οὐχὶ καὶ τῆς θαλάσσης αὐτῆς φωνὴν ἀφιείσης καὶ θρηνούσης αὐτοὺς, διὰ τὸ μηκέτι ἔχειν οὓς θρέψειεν νεανίσκους καὶ παρθένους, ὅτι τὸ παλαιὸν ὥσπερ θαλάσσης ὄντες γεννήματα, ὑπ' αὐτῆς ἐστρέφοντο τ· νῦν δὲ ἀπολωλότας αὐτοὺς ἡ θάλασσα καὶ ἡ ταύτης ἰσχὺς αὐτοὺς ἀποκλαίεται. Αγονιᾷ δὲ καὶ Αἰγυπτος, μὴ πάθῃ τὰ παραπλήσια. Πρὸς δὲ Τυρίους τὸν λόγον μεταφέρων φησίν, ὡς οὕτω τούτων γενομένων, ὅσοι φυγεῖν ὑμῶν τὸν Β ὄλεθρον ἐδυνήθητε, πρὸς τοὺς ἀποίκους εἰς Καρχη δύνας τοὺς ὑμετέρους, εἰ δυνατὸν ὑμῖν, ἐλθόντες ὀδύρεσθε τὴν πατρίδα τῶν συμφορῶν. Οὐχ ἑτέρους, ἀλλὰ τὴν ἑαυτῶν ὑπερηφανίαν καὶ ὕβριν καταιτιών μενοι, δι᾿ ἣν τοῦ Ἰσραὴλ καὶ τοῦ Θεοῦ κατεπήρε- σθε. Λογίσασθε τοίνυν τὸν ἐπενέγκοντα Θεὸν τῇ Τύρῳ τὰς συμφοράς μὴ εἰμαρμένης ἀνάγκῃ, μηδ' ὀργῇ τινος τῶν ψευδωνύμων θεῶν ταῦτα παθεῖν ἡγησάμενοι. Κύριος γὰρ Σαβαώθ ὁ παρὰ μόνοις Εβραίοις θεολογούμενος ταῦτα πεποίηκεν, οὐ μόνης Τύρου ταπεινῶν τὴν ὑπερηφανίαν, καὶ ὕβριν, ἀλλὰ καὶ τῶν λοιπῶν ἀθέων ἐθνῶν, καθ᾽ ὧν ἤδη φθάσας ἐξήνεγκε τὴν ἀπόφασιν ἐν ταῖς προλαβούσαις ὁρά- σεσι. Θεὸς γάρ ἐστιν ὑπερηφάνοις ἀντιτασσόμενος, ταπεινοῖς δὲ χάριν διδούς. Χαλεπὸν ἄρα τὸ μαστι γουμένοις ἐπεμβαίνειν ἁγίοις, ἢ τὴν ἀεὶ σώζουσαν αὐτοὺς ἀτονεῖν οἴεσθαι χεῖρα, καὶ μὴ νοεῖν μᾶλλον, ὡς Θεοῦ πολλάκις ἐφιέντος πειράζονται. Τοῖς γὰρ παρανόμοις λεκτέον· ο Μή παρανομεῖν· καὶ τοῖς ἁμαρτάνουσι· Μὴ ὑψοῦτε • κέρας, μηδὲ ἀδικίαν εἰς τὸ ὕψος λαλεῖν. » Διὰ τοῦτο γὰρ Τύρος ἐκ δόξης εἰς ἀτιμίαν μετεκομίσθη. Μὴ οὖν ἐπαίρου, φησί, τῷ πλούτῳ ἐκ θαλάττης, ταπεινωθεῖσα δὲ πρόσκεισο γεωργία. Τὰ γὰρ ἐκ θαλάττης πέπαυται κέρδη, δι' ἅπερ ἦσθα σοβαρὰ καὶ νεανική, τοὺς κύκλῳ βασι- λείς παροξύνουσα, καὶ ὴν ἠδίκεις Σιδόνα τὴν γείτονα. Τῆς δὲ τούτων ἀδικίας ἡ τῶν κακῶν πεῖρά σε παύ σειεν. Ενθα δ' ἂν ἀπέλθῃς, οὐχ ἕξεις καταφυγὴν ἀναπαύσεως, Θεοῦ σε πανταχοῦ κακοῖς περιβάλ- λοντο;, καὶ τῶν σῶν συμμάχων Χαναναίων ήρημω μένων. Αρνήσονται δέ σε καὶ Κίτιοι συνήθεις πάλαι τυγχάνοντες. Κἂν εἰς Χαλδαίους αυτομολήσεις, ἤγουν ἀπέλθῃς αἰχμάλωτος, τὰ ἐκ Περσῶν καὶ Μήδων εὑρήσεις κακά, ἔρημόν τε τὴν Βαβυλῶνα, δι᾿ ἅπερ ἡλαζονεύ- σατο. Πέπτωκε γὰρ αὐτῆς ὁ τοῖχος. Οὕτω δὲ καλεί τὸ τεῖχος ἢ ' τὴν δύναμιν αὐτῆς τὴν βασιλικὴν, δι' ἧς ὠχύρωτο πρότερον. Διό σε θρηνήσουσι Καρχηδό- · Ο γρ. ἐτρέφοντο. * γρ ὑψοῦσθε. · ἄς. τὸ τεῖχος 4. γε 2:35 COMMENTARII IN ISAIAM. A tanquam ira quoque ipsam invasura sit, voluerunt. C D Petr. v, 5. » Psal. LXXIV, 5, 6. · Ad eam igitur insulares, quos maris nomine intel- lexit ; Tyro jam capto, accedunt, et fastum ejus superbiamque movent concidisse: cum Tyrus, ma- ris robur alioquin suam ipsa vastitatem intuita non meliore conditione esse se, quam quæ om- nino nec pepererint, nec juvenes aut virgines edu- xerint, fateatur. Nonnulli tamen person: fctio- nem et quam maris ipsos lugentis quod juveni- bus et virginibus destituta, quos olim velut a se procreatos enutrire solebat, nunc autem profligatos ipsa viribus exhausta lanientatur, vo- cem esse volunt. Timore magno deinde ipsa etiam Ægyptus, ne similia patiatur, angitur. Cæterum translato ad Tyrios sermone, eos inte- rim, dum ista sic geri contigerit, quotquot inco- lumes effugere dabitur, ad suam se, si possint Carthaginiensium coloniam recipere, et ibi patria interitum lugere, neque aliam jam, quam suam ipsos in Deum et Israelem superbiam contume- liamque incusare admonet, tandemque advertere calamitates istas in Tyriorum capita non fati ne- cessitate, vel ira falsi numinis, sed justa Dei vin- dicta redundare. Ista enim ab exercituum Domino cujus divinitas apud solos Judæos cognita fuit patrata esse, non ut Tyri unius superbia vel ut reliquarum etiam impiarum gentium, in quas su- perioribus jam visionibus lata fuit sententia, fastus relundatur; cum Deum superbis resistere, humilibus autem gratiam largiri certum sit ”. Grave igitur et periculosum sanctis ipsis, cum flagellantur, insurgere vel quæ ipsos semper tueri consuevit, manum defatigari et imbecilliorein fieri putare, non autem potius a Deo persæpè ad- versa immittente tentari credere. Sunt enim ini- quis ista respondenda: « Nolite inique agere : et delinquentibus : Nolite attollere cornu, neque injusta in altum loqui : ) cum ea de causa Tyri splendor, in dedecus et ignominiam conver- sus sit. Noli igitur ait, maris opibus attolli, sel demissa agriculturæ incumbito. Cessant enim lucra quæ ex mari antea collecta insolentem te adeo et superbam reddebant, ut reges undique provocare el vicinæ Sidoni injuriam inferre non dubitares. Neque vero quoque abieris, quielis est perfugiu et portum habitura Deo te malis undique premente sociorumque Chananæorum regione devastata. Te Citii ipsi, noti dudum et familiares, peruega- bunt. Quod si ad Chaldæos transfugias, in captivita - tem videlicet abieris, a Persis ibi, et Medis illatas clades, deletamque et vastatam propter fastum Babyloniam repertura. Cecidit enim murus ejus ; quo potestatem regiam, qua primum mu- niebatur, significare videtur. Hinc est, ait, quod VARIE LECTIONES. PATROL. GR. LXXXVII. C9
PG 87:2188Τοῖς δὲ κατοικοῦσιν ἔναντι Κυρίου προσάγεται , δηλαδὴ τοῖς προέδροις τοῦ θυσιαστηρίου, τοῦ Κυρίου διατάξαντος τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν ἐκ τοῦ Εὐαγγελίου ζῇν. Καὶ οἱ τῷ θυσιαστηρίῳ δὲ παρεδρεύοντες τῷ θυσιαστηρίῳ συμμερίζονται. Τούτοις ἐπάγεται· Πᾶσα ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν καὶ πιεῖν καὶ ἐμπλησθῆναι εἰς συμβολὴν μνημόσυνον ἔναντι Κυρίου . Ὃ δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Τοῖς γὰρ κατοικοῦσιν ἐνώπιον Κυρίου ἔσται ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν εἰς πλησμονὴν, καὶ περιβαλέσθαι εἰς τὸ παλαιῶσαι . Ὁ δὲ Ἀκύλας· Τοῖς καθημένοις εἰς τὸ πρόσωπον Κυρίου ἕσται ἐμπόριον αὐτῆς τοῦ φαγεῖν εἰς πλησμονὴν, εἰς ἔσθησιν μετάρσεως . Ὁ δὲ Θεοδοτίων· Καὶ περιβαλέσθαι εἰς παλαίωσιν . Οἱ δὲ Ἑβδομήκοντα· Καὶ περὶ τῶν προσφερόντων αὐτῶν . Ὡς ἐν εὐκτηρίοις ἑστιωμένων, ἀλλ’ οὐ καθάπερ ἐν εἰδωλείοις τὸ πρότερον ταῖς εὐωχίαις ἐπανηγύριζον. ΚΕΦΑΛ. ΚΔ. ακγ. Ἰδοὺ Κύριος καταφθείρει τὴν οἰκουμένην, καὶ ἐρημώσει αὐτὴν, καὶ ἀνακαλύψει τὸ πρόσωπον αὐτῆς, καὶ διασπερεῖ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Καὶ ἔσται ὁ λαὸς, ὡς ἱερεύς· καὶ ὁ παῖς, ὡς ὁ κύριος· καὶ ἡ θεράπαινα, ὡς ἡ κυρία·
τούτων οὖσαν ὀχύρωμα. Παιδευθήσῃ δὲ τοσοῦτον χρόνον, ὅσον ἡ τῷ Θεῷ πόλις ἀνακειμένη, καθ᾿ ἧς ἐπαρθεῖσα τὴν ἴσην δίκην ἐκτίσεις. Κἀκεῖνοι γὰρ ἑβδομηκοστὴν ἐν αἰχμαλωσίᾳ παρέτειναν ἔτος. Ανθρώπου δὲ ζωῆς χρόνος, ἔτη, καὶ κατὰ Δαβίδ, ἔστιν ἑβδομήκοντα. Λέγει γάρ· . Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκοντα έτη. • Ταυτὸ δὲ τοῦτο καὶ βασιλείας χρόνος πολυετοῦς. Ἐν οἷς δὲ χρόνος ὁρισθεὶς μὴ πληροῦται παρὰ Θεοῦ, μὴ σα λευθῇς. Οὐ γὰρ ὑπόκειται Θεὸς τοῖς τῆς προαγορεύ σεως αὑτοῦ ὅροις. ᾿Αγαθὸς γὰρ ὤν, καὶ χρόνον ὁρίζει, καὶ ἀπειλεῖ τὰ δεινά, οὐχ ὡς πάντως ἐπάξων, ἀλλ' ὡς ἐπιστρέψαι βουλόμενος · ὅπερ ἐστὶ καὶ ἀπὸ τῶν ἑξήκοντα ἐτῶν τῶν δι' Ησαΐου κατ' Ἐφραίμ Α γιοι πᾶσαν ἀπολέσασαν σωτηρίας ἐλπίδα, την πάλαι ορισθέντων μαθεῖν. Συνεστάλη γὰρ εἰς τριάκοντα. δ Καὶ Δανιὴλ δὲ τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τὴν κακίαν αὐξα νομένην ὁρῶν, δεῖται Θεοῦ μὴ προσθεῖναι τοῖς ὁρισθεῖσι κατ' αὐτῶν ἔτεσιν. Ὁ Θεὸς γὰρ ἡ μετανοούντων ὑποτέμνῃ τὸν ὅρον, ἢ ταῖς ἀσεβείαις ἐπιμενόντων προστίθησιν. Τοιγαροῦν τοῖς ἐπὶ Νῶς τὸν τῶν ἑκατὸν εἴκοσιν ἐτῶν ὥρισεν ἀριθμὸν, ὦ φιλανθρώπως ἐπέτε μεν, ἱστῶν αὐτοῖς τὰ κακὰ, καὶ κωλύσας μείζω γινόμενα. Νινευίταις δὲ μεταγνοῦσι τῆς ἀπειλῆς τὸν χρόνον διέλυσε, καθάπερ ἰατρὸς κἄν τι προείπῃ περὶ καύσεως ἢ τομῆς μηκέτι τοῦτο δρῶν μεταβα- λόντος ἐπὶ τὸ κρεῖττον τοῦ σώματος. Εἶτά φησιν ὁ προφήτης, ὡς Ἐν τούτοις τοῖς ἔτεσιν ᾆσμα γενήσῃ καθάπερ τις γυνὴ τῆς ἰδίας ἐκπεσοῦσα τιμῆς. Τότε περίελθε ῥεμβομένη τόπον ἐκ τόπου εἰς τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἐκπορνεύουσα, ὡς ἂν ἐπιλησθεῖσα παρὰ Θεοῦ. Εἰ δὲ δύνασαι λαβοῦσα την σεαυτῆς κιθά ραν, μηκέτι πορνικῶς, μετ' ἐπιστήμης δὲ κροῦ σον τὸ ὄργανον διὰ πλείστων εὐχῶν τὸν Θεὸν ἔχει τεύουσα. Οὕτω γάρ σου μνησθήσεται κιθάρας δίκην τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς αἰσθητηρίοις χρησαμένης τοῦ σώματος, καλῶς ταῦτα διὰ τῆς σωφροσύνης ἁρμότ τουσα τ. Θεὸς γὰρ τούτοις ἀρέσκεται, καὶ σοῦ μνησθεὶς ἀποκαταστήσει πάλιν ἐπὶ τὰ πρότερα, τοῦ καθ' ὃν ἐπαιδεύθης χρόνου πεπληρωμένου. Τὰ δὲ ὡς περὶ κ πόρνης οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, πολλάκις εἰπόντες ἑταίρα τις ἐν ὥρα γενομένη δια πρεπής, παυσαμένων αὐτῆς μετὰ τὴν ὥραν τῶν ἐρα- στῶν, ᾠδὰς ἔσθ' ὅτε καὶ κιθάραν ἐπινοεῖ τοῦ πάλαι πόθου τούτους ὑπομιμνήσκουσα. Τοιαῦτα ποιούσης τῆς Τύρου, μόλις αὐτῆς μνεία ἐν ἀνθρώποις γενήσε- ται. "Οτ' ἂν δέ σου παρέλθῃ τῆς παιδείας ὁ χρόνος, ἐμπόριον αὖθις πάσης γενήσῃ τῆς γῆς, ὅτε τῶν πριν μεμνημένη κακῶν, οὐκέτι δαιμονίοις, Θεῷ δὲ μᾶλλον προσοίσεις τῆς ἐμπορίας τὰς ἀπαρχὰς, καὶ πρότοδον ἡ τοῦ Θεοῦ σε ποιήσεται πόλις. Ωσπερ ούν γρ. ὑποτέμνει, τίσ, ἁρμόττουσι. * γγν. ᾆσμα. PROCOPII GAZ.EI te Carthaginienses spe salutis omnino destitutam lugebunt, in qua suæ quondam præsidium fuisse collocatun recordabuntur. Tandia autem casti- gaberis, quandiu urbs ipsa Deo consecrata. In quam quia insurrexisti, æquales cum ea poenas quo- que luitura es. Jugum enim servitutis et ipsa an- nos septuaginta passa est. Humanæ præterea vitæ tempus auctore Davide, septuaginta annorum spatio concluditur. Dicit enim: • Dies annorum meorum in ipsis anni septuaginta ".. Idem vero et regni longissimi tempus est. Quod si in quibusdam de- finitur a Deo, non tamen adimpletur numerus. Nec te ob id commoveri æquum est: cum Deus suæ non subjaceat prædictionis terminis. Bonus enim cum sit, et tempora definit, et clades minitatur non tanquam illaturus revera ; sed ut timore ad " B C vite pœnitentiam adigat. Quod ex decreto anno- rum septuaginta adversus Ephraim numero apud Isaiam perspicuum fuerit, qui est ad triginta postea revocatus. Deinde et Daniel ipse, cum captivi populi malitiam augeri intueretur, Dominum ne ad definitum in eos annorum numerum aliquid adji- ceret, deprecatus est ”. Deus enim pro vitæ pœni- tentia vel pervicacitate, decretis temporibus vel adjicit vel adimit. Itaque Noe ætate, cum homi- uuin vitam centum et viginti annorum fore sta- tuisset ', pro sua in eos benevolentia breviorem postea esse voluit, ut calamitates ingruentes aver- teret præsentesque temporis progressu majores fieri prohiberet. A Ninivitis autem cum peniten- tiam egissent, non alia ratione decretas certo dierum spatio minas removit, quam solet medi- cus a significata ante vel sectione vel ustione abstinere, cum facta est corporis in melius muta- ·tio. Istis deinde annis, ait propheta, ſies canticum non aliter quam quæ proprio honore excidit mu- liercula. Tunc reliquas gentes mutatis subindle lo- cis, tanquam a Deo oblivioni tradita propter adul- terium excideris, vaga circui. Imo si potes, as- sumpta citharu, nan meretricio more am- plius, sed scite et perite, multis ad Deum fusis precibus, organum pulsato. Ita enim tui recorda- bitur, si corporis membris sentiendique organis tanquam cithara temperantiæ lege bene concor- dibus usa fueris; talibus enim Deus delectatur: tuique memor post elapsa tandem correptionis tuæ tempora, in pristinum te restituet. Sed non desunt, qui eo, quod tanquam canticum D adulteræ dixit, meretricem forma olim præstantem velint significari, quæ, quia decerpto ætatis fore ab amatoribus deseritur, excogitatis eos cantilenis et citharæ sono ad veteris amoris recordationem per- saperevocat. Qualia cum admiserit Tyrus, vix ejus inter mortales memoriam fore significat. Ubi au- lein correptionis ejus tempora eduxerint, fore rursus et orbis universi Emporium; eo nimirum tempore cuin resecata veteruin malorum memoria, non dæmoniis amplius negotiationis primitias, sed * Psal.Lxxxix, 10. Gen. vi, 3. ' Jonæ, III, seng. VARIÆ LECTIONĖS. » Dan. IX, seqq.
ἕσται ὁ ἀγοράζων, ὡς ὁ πωλῶν, κ.τ.λ. Τὰ καταμέρος, φασὶν, εἰρημένα περὶ διαφόρων ἐθνῶν, νῦν ὡς ἐν κεφαλαίῳ περιλαβὼν, οἰκουμενικὴν ὀνομάζει φθορὰν τὴν κατὰ πολλῶν ἐθνῶν γενομένην. Ἀνακαλύψει δὲ ταύτης τὸ πρόσωπον δίκας εἰσπράττων, καὶ τὴν λανθάνουσαν πάλαι διελέγχων ἀσέβειαν πρόσωπον οὖσαν τῆς ἑκάστου τούτων ζωῆς. Θεοῦ γὰρ ὀργὴ τὴν τῶν πασχόντων ἀξίαν παρίστησιν, καθ’ ἣν ὑπερέχοντές τε καὶ ταπεινοὶ πάντες γίνονται παραπλήσιοι. Τὴν γὰρ ἀξίαν τῶν λογάδων διακρίνειν οὐκ οἶδε πολέμιος. Τῆς δὲ πάλαι τάξεως ἀπεργάζεται σύγχυσιν, καὶ τὰς ἁλούσας πόλεις καὶ χώρας καταλαμβάνει κατήφεια διὰ τῆς ἐρημώσεως, ἢν δὴ καὶ πένθος ἐκάλεσεν. Τῶν ὑψηλῶν δὲ καὶ περιφανεστέρων καθάπτεται πλέον ἡ συμφορὰ, διὰ τὴν ἀφ’ ὧν ἐστερήθησαν πρὸς τἀναντία μεταβολήν. Ἀνομῆσαι δέ φησι τὴν γῆν , τοῦτ’ ἕστι τοὺς κατοικοῦντας, ὡς καὶ πόλις ἄνομος λέγεται. Τὸ γὰρ δίκαιον τῆς τιμωρίας δεικνὺς, προσεπάγει τούτοις, διότι τὸν νόμον παρέβησαν , συμπεριλαμβάνων τοῖς ἔθνεσι τοὺς ἅμα παθόντας αὐτοῖς Ἰουδαίους, Καὶ παρέβησαν , λέγων, διαθήκην αἰώνιον .
τούτων οὖσαν ὀχύρωμα. Παιδευθήσῃ δὲ τοσοῦτον χρόνον, ὅσον ἡ τῷ Θεῷ πόλις ἀνακειμένη, καθ᾿ ἧς ἐπαρθεῖσα τὴν ἴσην δίκην ἐκτίσεις. Κἀκεῖνοι γὰρ ἑβδομηκοστὴν ἐν αἰχμαλωσίᾳ παρέτειναν ἔτος. Ανθρώπου δὲ ζωῆς χρόνος, ἔτη, καὶ κατὰ Δαβίδ, ἔστιν ἑβδομήκοντα. Λέγει γάρ· . Αἱ ἡμέραι τῶν ἐτῶν ἡμῶν ἐν αὐτοῖς ἑβδομήκοντα έτη. • Ταυτὸ δὲ τοῦτο καὶ βασιλείας χρόνος πολυετοῦς. Ἐν οἷς δὲ χρόνος ὁρισθεὶς μὴ πληροῦται παρὰ Θεοῦ, μὴ σα λευθῇς. Οὐ γὰρ ὑπόκειται Θεὸς τοῖς τῆς προαγορεύ σεως αὑτοῦ ὅροις. ᾿Αγαθὸς γὰρ ὤν, καὶ χρόνον ὁρίζει, καὶ ἀπειλεῖ τὰ δεινά, οὐχ ὡς πάντως ἐπάξων, ἀλλ' ὡς ἐπιστρέψαι βουλόμενος · ὅπερ ἐστὶ καὶ ἀπὸ τῶν ἑξήκοντα ἐτῶν τῶν δι' Ησαΐου κατ' Ἐφραίμ Α γιοι πᾶσαν ἀπολέσασαν σωτηρίας ἐλπίδα, την πάλαι ορισθέντων μαθεῖν. Συνεστάλη γὰρ εἰς τριάκοντα. δ Καὶ Δανιὴλ δὲ τῶν ἐν αἰχμαλωσίᾳ τὴν κακίαν αὐξα νομένην ὁρῶν, δεῖται Θεοῦ μὴ προσθεῖναι τοῖς ὁρισθεῖσι κατ' αὐτῶν ἔτεσιν. Ὁ Θεὸς γὰρ ἡ μετανοούντων ὑποτέμνῃ τὸν ὅρον, ἢ ταῖς ἀσεβείαις ἐπιμενόντων προστίθησιν. Τοιγαροῦν τοῖς ἐπὶ Νῶς τὸν τῶν ἑκατὸν εἴκοσιν ἐτῶν ὥρισεν ἀριθμὸν, ὦ φιλανθρώπως ἐπέτε μεν, ἱστῶν αὐτοῖς τὰ κακὰ, καὶ κωλύσας μείζω γινόμενα. Νινευίταις δὲ μεταγνοῦσι τῆς ἀπειλῆς τὸν χρόνον διέλυσε, καθάπερ ἰατρὸς κἄν τι προείπῃ περὶ καύσεως ἢ τομῆς μηκέτι τοῦτο δρῶν μεταβα- λόντος ἐπὶ τὸ κρεῖττον τοῦ σώματος. Εἶτά φησιν ὁ προφήτης, ὡς Ἐν τούτοις τοῖς ἔτεσιν ᾆσμα γενήσῃ καθάπερ τις γυνὴ τῆς ἰδίας ἐκπεσοῦσα τιμῆς. Τότε περίελθε ῥεμβομένη τόπον ἐκ τόπου εἰς τὰ λοιπὰ τῶν ἐθνῶν ἐκπορνεύουσα, ὡς ἂν ἐπιλησθεῖσα παρὰ Θεοῦ. Εἰ δὲ δύνασαι λαβοῦσα την σεαυτῆς κιθά ραν, μηκέτι πορνικῶς, μετ' ἐπιστήμης δὲ κροῦ σον τὸ ὄργανον διὰ πλείστων εὐχῶν τὸν Θεὸν ἔχει τεύουσα. Οὕτω γάρ σου μνησθήσεται κιθάρας δίκην τοῖς μέλεσι καὶ τοῖς αἰσθητηρίοις χρησαμένης τοῦ σώματος, καλῶς ταῦτα διὰ τῆς σωφροσύνης ἁρμότ τουσα τ. Θεὸς γὰρ τούτοις ἀρέσκεται, καὶ σοῦ μνησθεὶς ἀποκαταστήσει πάλιν ἐπὶ τὰ πρότερα, τοῦ καθ' ὃν ἐπαιδεύθης χρόνου πεπληρωμένου. Τὰ δὲ ὡς περὶ κ πόρνης οὕτω τινὲς ἐξηγήσαντο, πολλάκις εἰπόντες ἑταίρα τις ἐν ὥρα γενομένη δια πρεπής, παυσαμένων αὐτῆς μετὰ τὴν ὥραν τῶν ἐρα- στῶν, ᾠδὰς ἔσθ' ὅτε καὶ κιθάραν ἐπινοεῖ τοῦ πάλαι πόθου τούτους ὑπομιμνήσκουσα. Τοιαῦτα ποιούσης τῆς Τύρου, μόλις αὐτῆς μνεία ἐν ἀνθρώποις γενήσε- ται. "Οτ' ἂν δέ σου παρέλθῃ τῆς παιδείας ὁ χρόνος, ἐμπόριον αὖθις πάσης γενήσῃ τῆς γῆς, ὅτε τῶν πριν μεμνημένη κακῶν, οὐκέτι δαιμονίοις, Θεῷ δὲ μᾶλλον προσοίσεις τῆς ἐμπορίας τὰς ἀπαρχὰς, καὶ πρότοδον ἡ τοῦ Θεοῦ σε ποιήσεται πόλις. Ωσπερ ούν γρ. ὑποτέμνει, τίσ, ἁρμόττουσι. * γγν. ᾆσμα. PROCOPII GAZ.EI te Carthaginienses spe salutis omnino destitutam lugebunt, in qua suæ quondam præsidium fuisse collocatun recordabuntur. Tandia autem casti- gaberis, quandiu urbs ipsa Deo consecrata. In quam quia insurrexisti, æquales cum ea poenas quo- que luitura es. Jugum enim servitutis et ipsa an- nos septuaginta passa est. Humanæ præterea vitæ tempus auctore Davide, septuaginta annorum spatio concluditur. Dicit enim: • Dies annorum meorum in ipsis anni septuaginta ".. Idem vero et regni longissimi tempus est. Quod si in quibusdam de- finitur a Deo, non tamen adimpletur numerus. Nec te ob id commoveri æquum est: cum Deus suæ non subjaceat prædictionis terminis. Bonus enim cum sit, et tempora definit, et clades minitatur non tanquam illaturus revera ; sed ut timore ad " B C vite pœnitentiam adigat. Quod ex decreto anno- rum septuaginta adversus Ephraim numero apud Isaiam perspicuum fuerit, qui est ad triginta postea revocatus. Deinde et Daniel ipse, cum captivi populi malitiam augeri intueretur, Dominum ne ad definitum in eos annorum numerum aliquid adji- ceret, deprecatus est ”. Deus enim pro vitæ pœni- tentia vel pervicacitate, decretis temporibus vel adjicit vel adimit. Itaque Noe ætate, cum homi- uuin vitam centum et viginti annorum fore sta- tuisset ', pro sua in eos benevolentia breviorem postea esse voluit, ut calamitates ingruentes aver- teret præsentesque temporis progressu majores fieri prohiberet. A Ninivitis autem cum peniten- tiam egissent, non alia ratione decretas certo dierum spatio minas removit, quam solet medi- cus a significata ante vel sectione vel ustione abstinere, cum facta est corporis in melius muta- ·tio. Istis deinde annis, ait propheta, ſies canticum non aliter quam quæ proprio honore excidit mu- liercula. Tunc reliquas gentes mutatis subindle lo- cis, tanquam a Deo oblivioni tradita propter adul- terium excideris, vaga circui. Imo si potes, as- sumpta citharu, nan meretricio more am- plius, sed scite et perite, multis ad Deum fusis precibus, organum pulsato. Ita enim tui recorda- bitur, si corporis membris sentiendique organis tanquam cithara temperantiæ lege bene concor- dibus usa fueris; talibus enim Deus delectatur: tuique memor post elapsa tandem correptionis tuæ tempora, in pristinum te restituet. Sed non desunt, qui eo, quod tanquam canticum D adulteræ dixit, meretricem forma olim præstantem velint significari, quæ, quia decerpto ætatis fore ab amatoribus deseritur, excogitatis eos cantilenis et citharæ sono ad veteris amoris recordationem per- saperevocat. Qualia cum admiserit Tyrus, vix ejus inter mortales memoriam fore significat. Ubi au- lein correptionis ejus tempora eduxerint, fore rursus et orbis universi Emporium; eo nimirum tempore cuin resecata veteruin malorum memoria, non dæmoniis amplius negotiationis primitias, sed * Psal.Lxxxix, 10. Gen. vi, 3. ' Jonæ, III, seng. VARIÆ LECTIONĖS. » Dan. IX, seqq.
PG 87:2190Πάντων δὲ τῶν ἁλόντων, ὀλίγοι μὲν ἐν ταῖς χώραις ὑπολειφθήσονται· μετὰ πτωχείας δὲ βιωτεύσουσιν, ἐπειδὴ μετανοῆσαι δέον, προσέκειντο ταῖς τρυφαῖς, ὥσπερ Ἰουδαῖοι, «Φάγωμεν καὶ πίωμεν, λέγοντες, αὕριον γὰρ ἀποθνήσκομεν.» Περὶ ὧν ἕτερος προφήτης φησίν· «Οἱ καθεύδοντες ἐπὶ κλινῶν ἐλεφαντίνων καὶ κατασπαταλῶντες.» Καὶ μετ’ ὀλίγα· «Καὶ οὐκ ἔπασχον οὐδὲν ἑπὶ τῇ συντριβῇ Ἰωσήφ.» Διὰ τοῦτό φησι πενθήσειν τὸν οἶνον · τοῦτ’ ἔστιν, οἱ τρυφαῖς καὶ μέθῃ προσκείμενοι τὴν περίεργον ἀπόλαυσιν τοῦ πλούτου, καὶ τὴν ἐντεῦθεν δεικνύντες ἀλαζονείαν, πενθήσουσιν. Ἑξῆς δὲ τῶν ἑλόντων αὐτοὺς πολεμίων παραδηλοῖ τὴν ὠμότητα, καὶ μέχρι μόνον ἑνὸς ἢ δυεῖν, τοὺς εἰς σφαγὴν, ἢ τοὺς αἰχμαλώτους ἐσομένους διερευνώντων, ὡσανεὶ τρυγῶντες ἐλαίαν ἐτύγχανον, οἱ καὶ τῶν μὲν κειμένων, τῶν δὲ ληφθέντων, καὶ μηδενὸς ἔτι λειπομένου, βοήσουσιν ἀλαλάζοντες, ὡσανεὶ τρυγῶντες ἐπαύσαντο. Τοῦτο γὰρ ἔσθ’ ὅτε φίλον τοῖς τρυγῶσι καθέστηκεν. Ἐπὶ δὲ ταῖς ἀπειλαῖς οὐκ ἐᾷ τοὺς εὐσεβοῦντας καταπεσεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ταῦτα, φησὶ, τοὺς ἀνόμους ἐκδέξεται, πλὴν οὐκ ἀπολέσει Κύριος μετὰ τῶν ἀσεβούντων τὸν δίκαιον.
καὶ ἐπὶ τοῦ Χειρὰμ ἐστόρησεν ή Γραφή. Τῇ δὲ διὰ κρείττονος μουσικῆς μετανοίᾳ πρέπον ἂν εἴη τὴν ἐπὶ Χριστοῦ πολιτείαν νοεῖν. Δι᾿ ὅπερ ᾿Ακύλας, καὶ τὸ Ἑβραϊκὸν, ἄνευ τῶν ἄρθρων καὶ τοῦ πᾶσα, φασί, καὶ ἔσται ἐμπόριον αὐτῆς, καὶ μίσθωμα ἡγιασμέ νον τῷ Κυρίῳ. Οὐ γὰρ πᾶν τὸ ἐμπόριον αὐτῆς, οὐδὲ τὸ μίσθωμα πᾶν, ἐν ἀπαρχῶν δὲ λόγῳ μέρος για σθήσεται. Τοῦτο καὶ νῦν ἐν Ἐκκλησίαις Θεοῦ ταῖς ἐκεῖ γινομέναις ἔστιν οσημέραι θεάσασθαι. Τοῖς δὲ κατοικοῦσιν έναντι Κυρίου προσάγεται, δηλαδή τοῖς προέδροις τοῦ θυσιαστηρίου, τοῦ Κυρίου διατά- ξαντος τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν ἐκ τοῦ Εὐαγγελίου ζην. Καὶ οἱ τῷ θυσιαστηρίῳ δὲ παρ- εδρεύοντες τῷ θυσιαστηρίῳ συμμερίζονται. Τούτοις ἐπάγεται· Πᾶσα ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν καὶ πιεῖν καὶ ἐμπλησθῆναι εἰς συμβολὴν μνημόσυνον Β ἔναντι Κυρίου. “Ο δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Τοῖς γὰρ κατοικοῦσιν ἐνώπιον Κυρίου ἔσται ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν εἰς πλησμονὴν, καὶ περιβαλέσθαι εἰς τὸ παλαιῶσαι. Ο δὲ ᾿Ακύ λας· Τοῖς καθημένοις εἰς τὸ πρόσωπον Κυρίου ἔσται ἐμπόριον αὐτῆς τοῦ φαγεῖν εἰς πλησμο νὴν, εἰς ἔσθησιν μετάρσεως. Ὁ δὲ Θεοδοτίων· Καὶ περιβαλέσθαι εἰς παλαίωσιν. Οἱ δὲ Ἑβδομή κοντα· Καὶ περὶ τῶν προσφερόντων αὐτῶν. Ὡς ἐν εὐκτηρίοις ἐστιωμένων, ἀλλ᾽ οὐ καθάπερ ἐν εἴδω- λείοις τὸ πρότερον ταῖς εὐωχίαις ἐπανηγύριζον. ΚΕΦΑΛ. ΚΑ'. α'-κγ'. Ἰδοὺ Κύριος καταφθείρει τὴν οἰκουμέ την, καὶ ἐρημώσει αὐτὴν, καὶ ἀνακαλύψει τὸ πρόσωπον αὐτῆς, καὶ διασπερεῖ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Καὶ ἔσται ὁ λαὸς, ὡς ἱερεύς· καὶ ὁ παῖς, ὡς ὁ κύριος· καὶ ἡ θεράπαινα, ὡς ἡ κυρία· ἔσται ὁ ἀγοράζων, ὡς ὁ πωλών, κ. τ. λ. Τα καταμέρος, φασὶν, εἰρημένα περὶ διαφόρων ἐθνῶν, νῦν ὡς ἐν κεφαλαίῳ περιλαβών, οἰκουμενι κὴν ὀνομάζει φθερὰν τὴν κατὰ πολλῶν ἐθνῶν γενο- μένην. Ανακαλύψει δὲ ταύτης τὸ πρόσωπον δίκας εἰσπράττων, καὶ τὴν λανθάνουσαν πάλαι διελέγχων ἀσέβειαν πρόσωπον οὖσαν τῆς ἑκάστου τούτων ζωῆς. Θεοῦ γὰρ ὀργὴ τὴν τῶν πασχόντων ἀξίαν παρίστη σιν, καθ᾽ ἣν ὑπερέχοντές τε καὶ ταπεινοὶ πάντες για νονται παραπλήσιοι. Τὴν γὰρ ἀξίαν τῶν λογάδων διακρίνειν οὐκ οἶδε πολέμιος. Τῆς δὲ πάλαι τάξεως ἀπεργάζεται σύγχυσιν, καὶ τὰς ἁλούσας πόλεις καὶ χώρας καταλαμβάνει κατήφεια διὰ τῆς ἐρημώσεως, ἣν δὴ καὶ πένθος ἐκάλεσεν. Τῶν ὑψηλῶν δὲ καὶ πε- ριφανεστέρων καθάπτεται πλέον ἡ συμφορά, διὰ τὴν ἀφ᾽ ὧν ἐστερήθησαν πρὸς τἀναντία μεταβολήν. Ανο- μῆσαι δέ φησι τὴν γῆν, τοῦτ' ἔστι τοὺς κατοικοῦν- τας, ὡς καὶ πόλις ἄνομος λέγεται. Τὸ γὰρ δίκαιον τῆς τιμωρίας δεικνύς, προσεπάγει τούτοις, διότι την νόμον παρέβησαν, συμπεριλαμβάνων τοῖς ἔθνεσι τοὺς ἅμα παθόντας αὐτοῖς Ἰουδαίους. Καὶ παρέβη σαν, λέγων· διαθήκην αιώνια. Πάντων δὲ τῶν . COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo potius consecrabit, quastumque eam esse Dei civitas existimabit; sicut in Hiramo contigisse Scriptura testatur ³. Non fuerit autem ea pœniten- tia indignum, quæ musica præstantiore excitatur, Christianam vitæ rationem intelligere. Itaque et Aquilas ipse, et Hebraica lectio, nulla articulorum, verbique omnis facta mentione. Et erit emporium ejus, el merces sancta Domino, dixerunt. Neque enim totum ejus emporium, neque merces tota, sed pars primitiarum nomine consecrabitur : quod vel nunc in Dei Ecclesiis, quæ ibi habentur, quotidie licet intueri. Adducuntur autem iis, qui coram Domino habitant ; id est allari præfectis; cum Domini de- creto statutum sit, ut qui Evangelium docent, de Evangelio vivant : et qui altari deserviunt, altarıs fant participes . Sequitur deinceps : Omnis ejus negotiatio, ut comedat, et bibat, et expleatur ad sa- turitatem in monimentum Domino, quod aperte ex - tulit Symmachus his verbis: His qui habitant co- ram Domino, erit ejus negotiatio, ut ad salie- tatem comedant, et vestiantur ut veterascant. Ita autem Aquilas: His qui in Domini faciem sedent, erit emporium ejus, ut ad saturitatem comedant, et mutatoriis vestiantur. Theodotio vero : ut amician- tur ad vetustatem. Interpretes autem Septuaginta ; et de iis ipsis, qui offerunt : tanquam de his intelli- gant, qui in locis orationi consecratis, velut epulis sese oblectabant, neque jam, ut prius in delubris idolorum magna celebritate convivia agitabant. C D CAP. XXIV. VERS. 1-23. Ecce Dominus corrumpet orbem, et vastabit eum, et revelabit faciem ejus, et disperget habitatores ejus. Et erit populus, tanquam sacerdos, et servus tanquam dominus, et famula, tanquam domina. Et qui emit, tanquam qui vendit, etc. Quæ sigillatim de multis gentibus dicta sunt, ea nunc veluti compendio complectitur, dum per orbis corruptionem nationes multas universi nomine comprehensas significat. Quod autem ejus se faciem revelaturum dicit, pœnas exacturuni, et impietatem, quæ olim sub cujusque vitæ persona latebat, proditurum et redarguturum se demon- strat. Dei furore siquidem illorum nobis, qui pa- tiuntur meritum ostenditur, quo omnes, sive excelsi illi, sive humiles exstiterint, similes habentur. Eximiorum enim et magnatum rationem non solet hostis habere: sed usitatum olim ordinem confun- dere. Urbes adhæc, et regiones etiam, cum expli- gnantur, vastitate multum deprimuntur; quod tu- gendi verbo significatur. Sed excelsos et illustres gravius ideo afficit calamitas, quod eorum est, qui- bus privati sunt, in contraria mutatio. Deinde, quod terram impie egisse dixit, ejus incolas signi- ficavit eadem plane ratione, ac si de urbe loquen- tes, impiam appellemus. Ut enim justam esse vin- dictam judicaret, legem primum esse pravaricatos • H Reg. v, 14; Paral. xiv, 1. Cor. ix, 14, 15.
Ὃ καὶ δι’ Ἰεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· «Υἱὲ ἀνθρώπου, λέγων, γῆ ἐφ’ ἣν ἐπάγω κρῖμα, αἵματος. Κἂν ὦσιν ἐν μέσῳ αὐτῶν Νῶε, καὶ Δανιὴλ, καὶ Ἰὼβ, οὗτοι ἐν τῇ δικαιοσύνῃ αὐτῶν σωθήσονται· ἡ δὲ γῆ ἔσται εἰς ὄλεθρον.» Καὶ ἀλλαχοῦ πρὸς τοὺς ἑπομένους ἓξ ἄνδρας, τῷ τὸν πέλυκα φέροντι· «Κόπτετε, καὶ μὴ φείδεσθε.» Καὶ μεθ’ ἔτερα· «Ἐπὶ δὲ πάντας, ἐφ’ οὕς ἐστι τὸ σημεῖον, μὴ ἐγγίσητε.» Δηλοῖ διὰ μὲν Νῶε τοὺς εὐαρεστοῦντας αὐτῷ διὰ πίστεως· τοὺς δὲ σοφούς τε καὶ διορατικοὺς διὰ τοῦ Δανιήλ. Διὰ δὲ τοῦ Ἰὼβ, τοὺς καρτεροῦντας ἐν ἅπασι. Διαφυγόντες δὲ τὸν ὄλεθρον τὸν σεσωκότα δοξάσουσι. Τὸ δὲ τῆς θαλάττης ὕδωρ , φησὶ, ταραχθήσεται , τὸ πλῆθος τῶν ἐθνῶν αἰνιττόμενος· ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ μέγας· «Αὕτη, λέγων, ἡ θάλασσα ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος,» καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ γὰρ ἰχθύων ἐθέλει λέγειν διαφοράς· ἀλλ’ οὐδὲ δράκοντα τοῖς ὕδασιν ἐννηχόμενον, ᾧ Θεὸν ἐμπαίζειν φησί. Δηλοῖ δὲ μᾶλλον τῶν τοῦ βίου πραγμάτων τὸν σάλον, δι’ ὧν ὁ νοητὸς δράκων μεταφοιτᾷ καὶ χωρεῖ.
καὶ ἐπὶ τοῦ Χειρὰμ ἐστόρησεν ή Γραφή. Τῇ δὲ διὰ κρείττονος μουσικῆς μετανοίᾳ πρέπον ἂν εἴη τὴν ἐπὶ Χριστοῦ πολιτείαν νοεῖν. Δι᾿ ὅπερ ᾿Ακύλας, καὶ τὸ Ἑβραϊκὸν, ἄνευ τῶν ἄρθρων καὶ τοῦ πᾶσα, φασί, καὶ ἔσται ἐμπόριον αὐτῆς, καὶ μίσθωμα ἡγιασμέ νον τῷ Κυρίῳ. Οὐ γὰρ πᾶν τὸ ἐμπόριον αὐτῆς, οὐδὲ τὸ μίσθωμα πᾶν, ἐν ἀπαρχῶν δὲ λόγῳ μέρος για σθήσεται. Τοῦτο καὶ νῦν ἐν Ἐκκλησίαις Θεοῦ ταῖς ἐκεῖ γινομέναις ἔστιν οσημέραι θεάσασθαι. Τοῖς δὲ κατοικοῦσιν έναντι Κυρίου προσάγεται, δηλαδή τοῖς προέδροις τοῦ θυσιαστηρίου, τοῦ Κυρίου διατά- ξαντος τοῖς τὸ Εὐαγγέλιον καταγγέλλουσιν ἐκ τοῦ Εὐαγγελίου ζην. Καὶ οἱ τῷ θυσιαστηρίῳ δὲ παρ- εδρεύοντες τῷ θυσιαστηρίῳ συμμερίζονται. Τούτοις ἐπάγεται· Πᾶσα ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν καὶ πιεῖν καὶ ἐμπλησθῆναι εἰς συμβολὴν μνημόσυνον Β ἔναντι Κυρίου. “Ο δὴ σαφῶς ἐξέδωκε Σύμμαχος εἰπών· Τοῖς γὰρ κατοικοῦσιν ἐνώπιον Κυρίου ἔσται ἡ ἐμπορία αὐτῆς φαγεῖν εἰς πλησμονὴν, καὶ περιβαλέσθαι εἰς τὸ παλαιῶσαι. Ο δὲ ᾿Ακύ λας· Τοῖς καθημένοις εἰς τὸ πρόσωπον Κυρίου ἔσται ἐμπόριον αὐτῆς τοῦ φαγεῖν εἰς πλησμο νὴν, εἰς ἔσθησιν μετάρσεως. Ὁ δὲ Θεοδοτίων· Καὶ περιβαλέσθαι εἰς παλαίωσιν. Οἱ δὲ Ἑβδομή κοντα· Καὶ περὶ τῶν προσφερόντων αὐτῶν. Ὡς ἐν εὐκτηρίοις ἐστιωμένων, ἀλλ᾽ οὐ καθάπερ ἐν εἴδω- λείοις τὸ πρότερον ταῖς εὐωχίαις ἐπανηγύριζον. ΚΕΦΑΛ. ΚΑ'. α'-κγ'. Ἰδοὺ Κύριος καταφθείρει τὴν οἰκουμέ την, καὶ ἐρημώσει αὐτὴν, καὶ ἀνακαλύψει τὸ πρόσωπον αὐτῆς, καὶ διασπερεῖ τοὺς ἐνοικοῦντας ἐν αὐτῇ. Καὶ ἔσται ὁ λαὸς, ὡς ἱερεύς· καὶ ὁ παῖς, ὡς ὁ κύριος· καὶ ἡ θεράπαινα, ὡς ἡ κυρία· ἔσται ὁ ἀγοράζων, ὡς ὁ πωλών, κ. τ. λ. Τα καταμέρος, φασὶν, εἰρημένα περὶ διαφόρων ἐθνῶν, νῦν ὡς ἐν κεφαλαίῳ περιλαβών, οἰκουμενι κὴν ὀνομάζει φθερὰν τὴν κατὰ πολλῶν ἐθνῶν γενο- μένην. Ανακαλύψει δὲ ταύτης τὸ πρόσωπον δίκας εἰσπράττων, καὶ τὴν λανθάνουσαν πάλαι διελέγχων ἀσέβειαν πρόσωπον οὖσαν τῆς ἑκάστου τούτων ζωῆς. Θεοῦ γὰρ ὀργὴ τὴν τῶν πασχόντων ἀξίαν παρίστη σιν, καθ᾽ ἣν ὑπερέχοντές τε καὶ ταπεινοὶ πάντες για νονται παραπλήσιοι. Τὴν γὰρ ἀξίαν τῶν λογάδων διακρίνειν οὐκ οἶδε πολέμιος. Τῆς δὲ πάλαι τάξεως ἀπεργάζεται σύγχυσιν, καὶ τὰς ἁλούσας πόλεις καὶ χώρας καταλαμβάνει κατήφεια διὰ τῆς ἐρημώσεως, ἣν δὴ καὶ πένθος ἐκάλεσεν. Τῶν ὑψηλῶν δὲ καὶ πε- ριφανεστέρων καθάπτεται πλέον ἡ συμφορά, διὰ τὴν ἀφ᾽ ὧν ἐστερήθησαν πρὸς τἀναντία μεταβολήν. Ανο- μῆσαι δέ φησι τὴν γῆν, τοῦτ' ἔστι τοὺς κατοικοῦν- τας, ὡς καὶ πόλις ἄνομος λέγεται. Τὸ γὰρ δίκαιον τῆς τιμωρίας δεικνύς, προσεπάγει τούτοις, διότι την νόμον παρέβησαν, συμπεριλαμβάνων τοῖς ἔθνεσι τοὺς ἅμα παθόντας αὐτοῖς Ἰουδαίους. Καὶ παρέβη σαν, λέγων· διαθήκην αιώνια. Πάντων δὲ τῶν . COMMENTARII IN ISAIAM. A Deo potius consecrabit, quastumque eam esse Dei civitas existimabit; sicut in Hiramo contigisse Scriptura testatur ³. Non fuerit autem ea pœniten- tia indignum, quæ musica præstantiore excitatur, Christianam vitæ rationem intelligere. Itaque et Aquilas ipse, et Hebraica lectio, nulla articulorum, verbique omnis facta mentione. Et erit emporium ejus, el merces sancta Domino, dixerunt. Neque enim totum ejus emporium, neque merces tota, sed pars primitiarum nomine consecrabitur : quod vel nunc in Dei Ecclesiis, quæ ibi habentur, quotidie licet intueri. Adducuntur autem iis, qui coram Domino habitant ; id est allari præfectis; cum Domini de- creto statutum sit, ut qui Evangelium docent, de Evangelio vivant : et qui altari deserviunt, altarıs fant participes . Sequitur deinceps : Omnis ejus negotiatio, ut comedat, et bibat, et expleatur ad sa- turitatem in monimentum Domino, quod aperte ex - tulit Symmachus his verbis: His qui habitant co- ram Domino, erit ejus negotiatio, ut ad salie- tatem comedant, et vestiantur ut veterascant. Ita autem Aquilas: His qui in Domini faciem sedent, erit emporium ejus, ut ad saturitatem comedant, et mutatoriis vestiantur. Theodotio vero : ut amician- tur ad vetustatem. Interpretes autem Septuaginta ; et de iis ipsis, qui offerunt : tanquam de his intelli- gant, qui in locis orationi consecratis, velut epulis sese oblectabant, neque jam, ut prius in delubris idolorum magna celebritate convivia agitabant. C D CAP. XXIV. VERS. 1-23. Ecce Dominus corrumpet orbem, et vastabit eum, et revelabit faciem ejus, et disperget habitatores ejus. Et erit populus, tanquam sacerdos, et servus tanquam dominus, et famula, tanquam domina. Et qui emit, tanquam qui vendit, etc. Quæ sigillatim de multis gentibus dicta sunt, ea nunc veluti compendio complectitur, dum per orbis corruptionem nationes multas universi nomine comprehensas significat. Quod autem ejus se faciem revelaturum dicit, pœnas exacturuni, et impietatem, quæ olim sub cujusque vitæ persona latebat, proditurum et redarguturum se demon- strat. Dei furore siquidem illorum nobis, qui pa- tiuntur meritum ostenditur, quo omnes, sive excelsi illi, sive humiles exstiterint, similes habentur. Eximiorum enim et magnatum rationem non solet hostis habere: sed usitatum olim ordinem confun- dere. Urbes adhæc, et regiones etiam, cum expli- gnantur, vastitate multum deprimuntur; quod tu- gendi verbo significatur. Sed excelsos et illustres gravius ideo afficit calamitas, quod eorum est, qui- bus privati sunt, in contraria mutatio. Deinde, quod terram impie egisse dixit, ejus incolas signi- ficavit eadem plane ratione, ac si de urbe loquen- tes, impiam appellemus. Ut enim justam esse vin- dictam judicaret, legem primum esse pravaricatos • H Reg. v, 14; Paral. xiv, 1. Cor. ix, 14, 15.
PG 87:2191Λέγοις δ’ ἂν καὶ νήσους τὰς πόλεις, ἢ τὰς τῆς ἅλμης τῶν παθῶν ὑπερανεχούσας ἀνθρώπων ψυχὰς, ἐν αἷς ἐστι δόξα Κυρίου , τῆς προφητείας ἐπὶ Χριστὸν ἤδη μεταγούσης τὸν λόγον. Τῆς γὰρ γῆς ἐκ τῶν εἰδώλων καὶ κακῶν ἐρημωθείσης τῶν ἐν αὐτῇ, καὶ διαφόροις συμφοραῖς τῶν ἀνθρώπων πεπαιδευμένων, ἡ Χριστοῦ τοῦ Σωτῆρος δόξα τοῖς ἐπὶ γῆς ἀνατέταλκε τοῖς ἐκ τῆς εἰδωλολατρείας καταλειφθεῖσιν, οὓς διὰ τοῦ θείου βαπτίσματος αἱ περὶ τῶν ἀγαθῶν τῶν μελλόντων ἐλπίδες εὐφραίνουσιν, ὅτι δὴ τῷ Χριστῷ συνέσονται δόξῃ τυγχάνοντι τοῦ Πατρός. Τότε καὶ τὸ, ὕδωρ τῆς θαλάττης ταράττεται , τῶν ἀποστόλων πανταχοῦ τοῦ βίου κηρυττόντων καινότερα, καὶ ταραττόντων τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τοὺς ἀκούοντας. Ὁ δὲ Θεὸς ἐν ταῖς ἁγίαις ἐδοξάζετο νήσοις τοῦ λόγου τὰς Ἐκκλησίας δηλώσαντος. Αὗται γὰρ τῶν τοῦ βίου κυμάτων διανεστήκασι διὰ Χριστοῦ νικῶσαι τοὺς θλίβοντας. Θάλασσαν γὰρ εἰπὼν τὰ ἔθνη, νήσους ταύτας εἰκότως ἐκάλεσεν. Οἱ δὲ ταύτας οἰκοῦντες ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου , φασὶ πρὸς τὸν Θεὸν Ἰσραήλ· Ἐκ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν , πεπιστευκότες ὡς ἔστι τοῖς εὐσεβοῦσιν ἐλπίς·
σονται· μετὰ πτωχείας δὲ βιωτεύσουσιν, ἐπειδὴ μετανοήσαι δέον, προσέκειντο ταῖς τρυφαῖς, ὥσπερ Ἰουδαῖοι, ο Φάγωμεν καὶ πίωμεν, λέγοντες, αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. » Περὶ ὧν ἕτερος προφήτης φη- σίν• ε Οἱ καθεύδοντες ἐπὶ κλινῶν ἐλεφαντίνων καὶ κατασπαταλώντες. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ οὐκ ἔπασχον οὐδὲν ἐπὶ τῇ συντριβῇ Ἰωσήφ. » Διὰ τοῦτό φησι πενθήσειν τὸν οἶνον· τοῦτ' ἔστιν, οἱ τρυφαῖς καὶ μέθῃ προσκείμενοι την περίεργον ἀπόλαυσιν τοῦ πλούτου, καὶ τὴν ἐντεῦθεν δεικνύντες ἀλαζονείαν, πενθήσουσιν. ἀλόντων, ὀλίγοι μὲν ἐν ταῖς χώραις ὑπολειφθή. Εξῆς δὲ τῶν ἑλόντων αὐτοὺς πολεμίων παραδηλοί τὴν ὠμότητα, καὶ μέχρι μόνον ἑνὸς ἢ δυεῖν, τοὺς εἰς σφαγήν, ἢ τοὺς αἰχμαλώτους ἐσομένους διερευ νώντων, ώσανεί τρυγῶντες ἐλαίαν ἐτύγχανον, οἱ καὶ τῶν μὲν κειμένων, τῶν δὲ ληφθέντων, καὶ μηδενὸς ἔτι λειπομένου, βοήσουσιν ἀλαλάζοντες, ώσανεί τρυγῶντες ἐπαύσαντο. Τοῦτο γὰρ ἔσθ' ὅτε φίλον τοῖς τρυγῶσι καθέστηκεν. Ἐπὶ δὲ ταῖς ἀπειλαῖς οὐκ ἐξ τοὺς εὐσεβοῦντας καταπεσεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ταῦτα, φησί, τοὺς ἀνόμους· ἐκδέξεται, πλὴν οὐκ ἀπολέσει Κύριος μετὰ τῶν ἀσεβούντων τὸν δίκαιον. Ο καὶ δι' Ιεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· « Υἱὲ ἀνθρώπου, λέγων, γῆ ἐφ᾽ ἣν ἐπάγω κρῖμα, αἵματος. Κἂν ὦσιν ἐν μέσῳ αὐτῶν Νῶς, καὶ Δανιήλ, καὶ Ἰώβ, οὗτοι ἐν τῇ δι καιοσύνῃ αὐτῶν σωθήσονται· ἡ δὲ γῆ ἔσται εἰς ὅλε θρον. » Καὶ ἀλλαχοῦ πρὸς τοὺς ἑπομένους ἓξ ἄ δρας, τῷ τὸν πέλυκα φέροντι· ο Κόπτετε, καὶ μὴ φείδεσθε. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· « Ἐπὶ δὲ πάντας, ἐφ' οὕς ἐστι τὸ σημεῖον, μὴ ἐγγίσητε. · Δηλοῖ δὲ διὰ μὲν Νῶς τοὺς εὐαρεστοῦντας αὐτῷ διὰ πίστεως· τοὺς δὲ σοφούς τε καὶ διορατικοὺς διὰ τοῦ Δανιήλ. Διὰ δὲ τοῦ Ἰώβ, τοὺς καρτεροῦντας ἐν ἅπασι. Διαφυγόντες δὲ τὸν ὄλεθρον τὸν σεσωκότα δοξάσουσι. Τὸ δὲ τῆς θα λάττης ὕδωρ, φησί, ταραχθήσεται, τὸ πλῆθος τῶν ἐθνῶν αἰνιττόμενος· ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ μέγας· « Αὕτη, λέγων, ἡ θάλασσα ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ γὰρ ἐχθύων εθέλει λέγειν διαφοράς ἀλλ' οὐδὲ δράκοντα τοῖς ὕδασιν ἐννηχόμενον, ᾧ Θεὸν ἐμπαίζειν φησί. Δηλοῖ δὲ μᾶλλον τῶν τοῦ βίου πραγμάτων τὸν σάλον, δι' ὧν ὁ νοητός δράκων μετα- φοιτᾷ καὶ χωρεί. Λέγοι; δ' ἂν καὶ νήσους τὰς πόλεις, ἢ τὰς τῆς ἄλμης τῶν παθῶν ὑπερανεχούσας ἀνθρώπων ψυχάς, ἐν αἷς ἐστι δόξα Κυρίου, τῆς προφητείας ἐπὶ Χρι- στὸν ἤδη μεταγούσης τὸν λόγον. Τῆς γὰρ γῆς ἐκ τῶν εἰδώλων καὶ κακῶν ἐρημωθείσης τῶν ἐν αὐτῇ, καὶ διαφόροις συμφοραῖς τῶν ἀνθρώπων πεπαιδευ μένων, ἡ Χριστοῦ τοῦ Σωτῆρος δόξα τοῖς ἐπὶ γῆ; ἀνατέταλκε τοῖς ἐκ τῆς εἰδωλολατρείας καταλειφθεί. σιν, οὓς διὰ τοῦ θείου βαπτίσματος αἱ περὶ τῶν ἀγα θῶν τῶν μελλόντων ἐλπίδες εὐφραίνουσιν, ὅτι δὴ τῷ 13-16. • • PROCOPII GAZÆI dixit. Deinde, ut cum gentibus aflictos quoque A Judzos comprehenderet, sempiternum testa- mentum transgressos esse adjecit : quibus captis et superatis omnibus, pauci in regionibus relinquentur. Agent vero vitam et illi in mendicitate, quando cum pœnitentia opus esset, non secus atque Judæi, voluptatibus indulgentes: ‹Edamus et bibamus, cras enim morimur, »dixérunt. De his et aliis bunc in modum loquitur propheta : « Qui dormiunt in lectis eburneis, quique lasciwiunt *. ›` Deinde paucis interjectis: Et nihil patiebantur super contritione Joseph. » Inde est igitur, quod luctu - rum vinum, adjicit : eos nimirum, qui d'eliciis ebrietatique dediti anxia et curiosa divitiarum frui- tione delectantur, suamque inde produnt temeritatem et superbiam. Exprimitur deinceps victorum crudelitas, qui B omnes ad unum vel alterum ad servitutem, aut necem, non aliter perscrutantur, quam qui olcas colligunt, dum excussis in terram aliis, a reliquis prius non abstinent, quam nulla amplius rema- nente, ut solent qui racemationem absolvunt, ex- sultabundi vocem emittant. Ita enim plerumque ab iis, qui uvas colligunt, fieri consuevit. Sed eos in minas istas, qui pietatem colunt, incurrere nequa- quam patitur Dominus. Etsi enim impios eadem invasuros esse asserit, non justos tamen cum in- piis perditurus est Dominus, quod et Ezechielis voce didicimus cum ait: • Fili hominis, inquit, Terra in qua ego judicium induco, sanguinis est. Quod si in medio eorum fuerint Noe et Daniel, et Job, illi quidem pro sua æquitate servabuntur; sed C terra erit in interitum 7. Idem etiam alicubi ad viros sex qui sequebantur, eique adeo qui securim gestabat: ‹ Scindite, inquit, nec parcite *. » Dein- ale aliis interjectis: Ad omnes autem super quos sigmum est, ne accedatis ". » Caterum per Noe, fide probatos et gratos intellexit; per Danielem, prudentes et perspicaces; ut eos per Jobum, qui manent infracto adversus omnia animo: qui, ubi mortem efugerint, eum tunc laudabunt, a que sunt salutem consecuti. Turbabitur autem, ait, aqua maris; ipsa nimirum gentium multitudo: ut ex Davide magno colligas, ubi: lloc mare magnum et spatiosum ",, cæteraque illa quæ sequun- tur, reperias. Neque enin piscium diferentias, ne- que draconem illum aquis innatantem, cui Deum illudere dicit, sed rerum in vita tempestates perturbationesque, quarum in medio, mente concep‐ 1us draco vagatur, describere voluit. Possis deinde per insulas, aut urbes ipsas, aut perturbationum victrices animas, in quibus inest gloria Domini, tanquam ad Christum sermonem prophetia transferat, intelligere. Ex quo enito terra idolis et malis liberata est, quibus abundabat; ex quo rursum variis sunt mortales repressi calamita - tibus iis ipsa jain Christi Salvatoris gloria refulsit, qui ab idolorum cultu servati fuerant, quos divini baptismatis auxilio fretos futurorum bonorum spes illa recreat, qua cum Christo apud Patrem in glo- Isa. xx, 153. • Amos vi, 4. Ezec'. XIV, D Ezech. 15, Digitized by 5. • ibid. 6. Psilo cin, 23. Google
πτέρυγας καλοῦντες τῆς γῆς, τοὺς τοῖς θείοις λόγοις αὐτοὺς ἀποστόλους ἀναπτερώσαντας, ὡς ἀφεῖναι τὴν γῆν, καὶ φρονεῖν ἐπουράνια, τὸ πολίτευμα λοιπὸν ἐσχηκότας ἐν οὐρανῷ. Τὰ δὲ τούτων φασὶ ξένα δεξάμενοι δόγματα, ἐλπίδι τῇ διὰ πίστεως περὶ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν βεβαιούμεθα. Τοὺς δὲ μὴ δεξαμένους τὸν τῆς πίστεως ὀδύρονται νόμον , μᾶλλον δὲ καὶ τὸν διὰ Μωσέως. Περὶ αὐτοῦ γὰρ κἀκεῖνος ἔγραψε, δηλονότι Χριστοῦ. Καὶ εἰ ἐπίστευον Μωσεῖ, ἐπίστευον ἂν καὶ Χριστῷ. Νουθετοῦσι δὲ τοὺς ἀπιστοῦντας οἱ τὴν πίστιν δεξάμενοι τὸν ἐκ τῆς κολάσεως αὐτοῖς ἐπανατείνοντες φόβον, πᾶν εἶδος αὐτοῖς κακῶν ἀπειλούμενοι. Τοῦτο γὰρ ὅ τε φόβος, καὶ ὁ βόθυνος, καὶ παγίς . Κἂν γὰρ ἕν τις διαφύγῃ, τοῖς ἑτέροις ἁλώσεται. Ταῦτα δὲ μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν μυρίοις ἁλόντες κακοῖς Ἰουδαῖοι πεπόνθασιν. Καὶ τὴν τούτων αἰτίαν ἐπάγων φησὶν, ὅτι θυρίδες ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀνεῴχθησαν . Τοῦτ’ ἔστιν, ἐπισκοπῇ τὴν γῆν ἐπεσκέψατο Κύριος· Θεοῦ γὰρ ἀνεξικακοῦντος, ὡς μηδὲ δοκεῖν ἐφορᾷν, κεκλεῖσθαι λέγεταί πως ὁ οὐρανὸς, ὡς τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐπ’ ἀδείας παρανομεῖν.
σονται· μετὰ πτωχείας δὲ βιωτεύσουσιν, ἐπειδὴ μετανοήσαι δέον, προσέκειντο ταῖς τρυφαῖς, ὥσπερ Ἰουδαῖοι, ο Φάγωμεν καὶ πίωμεν, λέγοντες, αύριον γὰρ ἀποθνήσκομεν. » Περὶ ὧν ἕτερος προφήτης φη- σίν• ε Οἱ καθεύδοντες ἐπὶ κλινῶν ἐλεφαντίνων καὶ κατασπαταλώντες. » Καὶ μετ' ὀλίγα· ι Καὶ οὐκ ἔπασχον οὐδὲν ἐπὶ τῇ συντριβῇ Ἰωσήφ. » Διὰ τοῦτό φησι πενθήσειν τὸν οἶνον· τοῦτ' ἔστιν, οἱ τρυφαῖς καὶ μέθῃ προσκείμενοι την περίεργον ἀπόλαυσιν τοῦ πλούτου, καὶ τὴν ἐντεῦθεν δεικνύντες ἀλαζονείαν, πενθήσουσιν. ἀλόντων, ὀλίγοι μὲν ἐν ταῖς χώραις ὑπολειφθή. Εξῆς δὲ τῶν ἑλόντων αὐτοὺς πολεμίων παραδηλοί τὴν ὠμότητα, καὶ μέχρι μόνον ἑνὸς ἢ δυεῖν, τοὺς εἰς σφαγήν, ἢ τοὺς αἰχμαλώτους ἐσομένους διερευ νώντων, ώσανεί τρυγῶντες ἐλαίαν ἐτύγχανον, οἱ καὶ τῶν μὲν κειμένων, τῶν δὲ ληφθέντων, καὶ μηδενὸς ἔτι λειπομένου, βοήσουσιν ἀλαλάζοντες, ώσανεί τρυγῶντες ἐπαύσαντο. Τοῦτο γὰρ ἔσθ' ὅτε φίλον τοῖς τρυγῶσι καθέστηκεν. Ἐπὶ δὲ ταῖς ἀπειλαῖς οὐκ ἐξ τοὺς εὐσεβοῦντας καταπεσεῖν. Εἰ γὰρ καὶ ταῦτα, φησί, τοὺς ἀνόμους· ἐκδέξεται, πλὴν οὐκ ἀπολέσει Κύριος μετὰ τῶν ἀσεβούντων τὸν δίκαιον. Ο καὶ δι' Ιεζεκιήλ φησιν ὁ Θεός· « Υἱὲ ἀνθρώπου, λέγων, γῆ ἐφ᾽ ἣν ἐπάγω κρῖμα, αἵματος. Κἂν ὦσιν ἐν μέσῳ αὐτῶν Νῶς, καὶ Δανιήλ, καὶ Ἰώβ, οὗτοι ἐν τῇ δι καιοσύνῃ αὐτῶν σωθήσονται· ἡ δὲ γῆ ἔσται εἰς ὅλε θρον. » Καὶ ἀλλαχοῦ πρὸς τοὺς ἑπομένους ἓξ ἄ δρας, τῷ τὸν πέλυκα φέροντι· ο Κόπτετε, καὶ μὴ φείδεσθε. » Καὶ μεθ᾿ ἕτερα· « Ἐπὶ δὲ πάντας, ἐφ' οὕς ἐστι τὸ σημεῖον, μὴ ἐγγίσητε. · Δηλοῖ δὲ διὰ μὲν Νῶς τοὺς εὐαρεστοῦντας αὐτῷ διὰ πίστεως· τοὺς δὲ σοφούς τε καὶ διορατικοὺς διὰ τοῦ Δανιήλ. Διὰ δὲ τοῦ Ἰώβ, τοὺς καρτεροῦντας ἐν ἅπασι. Διαφυγόντες δὲ τὸν ὄλεθρον τὸν σεσωκότα δοξάσουσι. Τὸ δὲ τῆς θα λάττης ὕδωρ, φησί, ταραχθήσεται, τὸ πλῆθος τῶν ἐθνῶν αἰνιττόμενος· ὡς καὶ Δαβὶδ ὁ μέγας· « Αὕτη, λέγων, ἡ θάλασσα ἡ μεγάλη καὶ εὐρύχωρος, ο καὶ τὰ ἑξῆς. Οὐ γὰρ ἐχθύων εθέλει λέγειν διαφοράς ἀλλ' οὐδὲ δράκοντα τοῖς ὕδασιν ἐννηχόμενον, ᾧ Θεὸν ἐμπαίζειν φησί. Δηλοῖ δὲ μᾶλλον τῶν τοῦ βίου πραγμάτων τὸν σάλον, δι' ὧν ὁ νοητός δράκων μετα- φοιτᾷ καὶ χωρεί. Λέγοι; δ' ἂν καὶ νήσους τὰς πόλεις, ἢ τὰς τῆς ἄλμης τῶν παθῶν ὑπερανεχούσας ἀνθρώπων ψυχάς, ἐν αἷς ἐστι δόξα Κυρίου, τῆς προφητείας ἐπὶ Χρι- στὸν ἤδη μεταγούσης τὸν λόγον. Τῆς γὰρ γῆς ἐκ τῶν εἰδώλων καὶ κακῶν ἐρημωθείσης τῶν ἐν αὐτῇ, καὶ διαφόροις συμφοραῖς τῶν ἀνθρώπων πεπαιδευ μένων, ἡ Χριστοῦ τοῦ Σωτῆρος δόξα τοῖς ἐπὶ γῆ; ἀνατέταλκε τοῖς ἐκ τῆς εἰδωλολατρείας καταλειφθεί. σιν, οὓς διὰ τοῦ θείου βαπτίσματος αἱ περὶ τῶν ἀγα θῶν τῶν μελλόντων ἐλπίδες εὐφραίνουσιν, ὅτι δὴ τῷ 13-16. • • PROCOPII GAZÆI dixit. Deinde, ut cum gentibus aflictos quoque A Judzos comprehenderet, sempiternum testa- mentum transgressos esse adjecit : quibus captis et superatis omnibus, pauci in regionibus relinquentur. Agent vero vitam et illi in mendicitate, quando cum pœnitentia opus esset, non secus atque Judæi, voluptatibus indulgentes: ‹Edamus et bibamus, cras enim morimur, »dixérunt. De his et aliis bunc in modum loquitur propheta : « Qui dormiunt in lectis eburneis, quique lasciwiunt *. ›` Deinde paucis interjectis: Et nihil patiebantur super contritione Joseph. » Inde est igitur, quod luctu - rum vinum, adjicit : eos nimirum, qui d'eliciis ebrietatique dediti anxia et curiosa divitiarum frui- tione delectantur, suamque inde produnt temeritatem et superbiam. Exprimitur deinceps victorum crudelitas, qui B omnes ad unum vel alterum ad servitutem, aut necem, non aliter perscrutantur, quam qui olcas colligunt, dum excussis in terram aliis, a reliquis prius non abstinent, quam nulla amplius rema- nente, ut solent qui racemationem absolvunt, ex- sultabundi vocem emittant. Ita enim plerumque ab iis, qui uvas colligunt, fieri consuevit. Sed eos in minas istas, qui pietatem colunt, incurrere nequa- quam patitur Dominus. Etsi enim impios eadem invasuros esse asserit, non justos tamen cum in- piis perditurus est Dominus, quod et Ezechielis voce didicimus cum ait: • Fili hominis, inquit, Terra in qua ego judicium induco, sanguinis est. Quod si in medio eorum fuerint Noe et Daniel, et Job, illi quidem pro sua æquitate servabuntur; sed C terra erit in interitum 7. Idem etiam alicubi ad viros sex qui sequebantur, eique adeo qui securim gestabat: ‹ Scindite, inquit, nec parcite *. » Dein- ale aliis interjectis: Ad omnes autem super quos sigmum est, ne accedatis ". » Caterum per Noe, fide probatos et gratos intellexit; per Danielem, prudentes et perspicaces; ut eos per Jobum, qui manent infracto adversus omnia animo: qui, ubi mortem efugerint, eum tunc laudabunt, a que sunt salutem consecuti. Turbabitur autem, ait, aqua maris; ipsa nimirum gentium multitudo: ut ex Davide magno colligas, ubi: lloc mare magnum et spatiosum ",, cæteraque illa quæ sequun- tur, reperias. Neque enin piscium diferentias, ne- que draconem illum aquis innatantem, cui Deum illudere dicit, sed rerum in vita tempestates perturbationesque, quarum in medio, mente concep‐ 1us draco vagatur, describere voluit. Possis deinde per insulas, aut urbes ipsas, aut perturbationum victrices animas, in quibus inest gloria Domini, tanquam ad Christum sermonem prophetia transferat, intelligere. Ex quo enito terra idolis et malis liberata est, quibus abundabat; ex quo rursum variis sunt mortales repressi calamita - tibus iis ipsa jain Christi Salvatoris gloria refulsit, qui ab idolorum cultu servati fuerant, quos divini baptismatis auxilio fretos futurorum bonorum spes illa recreat, qua cum Christo apud Patrem in glo- Isa. xx, 153. • Amos vi, 4. Ezec'. XIV, D Ezech. 15, Digitized by 5. • ibid. 6. Psilo cin, 23. Google
PG 87:2193Ἐπεξίοντος δὲ τοῖς ἁμαρτήμασι, θορύβου πάντα καὶ δέους ἀνάμεστα, καὶ ὡς ἐκ μέθης πρὸς πᾶν εἶδος ἄνθρωποι διαῤῥίπτονται κακῶν ὡς ὀπωροφυλάκιον σαλευόμενοι. Φορητῶν μὲν γὰρ ὁ Θεὸς ἁμαρτημάτων ἀνέχεται. Κατισχυούσης δὲ τῆς ἁμαρτίας κολάζει τοὺς δράσαντας. Λαμπρὸν δὲ κατόρθωμα τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ διασκεδασθῆναι τῶν τῇ κτίσει λατρευσάντων παρὰ τὸν κτίσαντα τὴν ἀσέβειαν, ᾗπερ καὶ Ἰουδαῖοι περιπεπτώκασιν. «Ὧν αἱ γυναῖκες, κατὰ τὸν Ἱερεμίαν, τρίβουσι σταῖς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ τῶν υἱῶν συλλεγόντων τὰ ξύλα, καὶ τῶν Πατέρων καιόντων τὸ πῦρ.» Καὶ ἄλλος δὲ προφήτης φησίν· «Ἀνελάβετε τὴν σκηνὴν τοῦ Μολὸχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ ὑμῶν Ῥαιφάν.» Ἡ οὖν τούτοις ἐπαγομένη χεὶρ διασκεδασμὸν τῶν ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα προσκυνούντων δηλοῖ. Εἴποις δ’ ἂν καὶ κόσμον οὐρανοῦ , καὶ τὸν περὶ οὖ εἴρηται· «Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωὶ̈ ἀνατέλλων,» καὶ βασιλεῖς τῆς γῆς , τοὺς κοσμοκράτορας τοῦ αἰῶνος τούτου.
Χριστῷ συνέσονται δόξῃ τυγχάνοντι τοῦ Πατρός. Τότε καὶ τὸ ὕδωρ τῆς θαλάττης ταράττεται, τῶν ἀποστόλων πανταχοῦ τοῦ βίου κηρυττόντων καινό- τερα, καὶ ταραττόντων τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τοὺς ἀκούοντας. Ὁ δὲ Θεὸς ἐν ταῖς ἁγίαις ἐδοξάζετο νή- σοις τοῦ λόγου τὰς Εκκλησίας δηλώσαντος. Αὗται γὰρ τῶν τοῦ βίου κυμάτων διανεστήκασι διὰ Χριστοῦ νικῶσαι τοὺς θλίβοντας. Θάλασσαν γὰρ εἰπὼν τὰ ἔθνη, νήσους ταύτας εἰκότως εκάλεσεν. Οἱ δὲ ταύ- τὰς οἰκοῦντες ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου, φασὶ πρὸς τὸν Θεὺν Ισραήλ· Ἐκ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν, πεπιστευκότες ὡς ἔστι τοῖς εὐσε βοῦσιν ἐλπὶς· πτέρυγας καλοῦντες τῆς γῆς, τοὺς τοῖς θείοις λόγοις αὐτοὺς ἀποστόλους αναπτερώσαν τας, ὡς ἀφεῖναι τὴν γῆν, καὶ φρονεῖν ἐπουράνια, τὸ πολίτευμα λοιπὸν ἐσχηκότας ἐν οὐρανῷ. Τὰ δὲ τού- των φασὶ ξένα δεξάμενοι δόγματα, ἐλπίδι τῇ διὰ πίσ στεως περὶ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν βεβαιούμεθα. Τοὺς δὲ μὴ δεξαμένους τὸν τῆς πίστεως οδύρονται νόμον, μᾶλλον δὲ καὶ τὸν διὰ Μωσέως. Περὶ αὐτοῦ γὰρ κἀκεῖνος ἔγραψε, δηλονότι Χριστοῦ. Καὶ εἰ ἐπίστευον Μωσεῖ, ἐπίστευον ἂν καὶ Χριστῷ. Νουθετοῦσι δὲ τοὺς ἀπιστοῦντας οἱ τὴν πίστιν δεξάμενοι τὸν ἐκ τῆς κολάσεως αὐτοῖς ἐπανατείνοντες φόβον, πᾶν εἶδος αὐτοῖς κακῶν ἀπειλούμενοι. Τοῦτο γὰρ ὅ τε φόβος, καὶ ὁ βόθυνος, καὶ παγίς. Καν γὰρ ἔν τις διαφύ γῇ, τοῖς ἑτέροις αλώσεται. Ταῦτα δὲ μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν μυρίοις αλόντες κακοῖς Ἰουδαῖοι πεπόνθασιν. Καὶ τὴν τούτων αἰτίαν ἐπάγων φησίν, ὅτι θυρίδες ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀνεῴχθησαν. Τοῦτ' ἔστιν, ἐπισκοπῇ τὴν γῆν ἐπεσκέψατο Κύριος· Θεοῦ γὰρ ἀνεξικακοῦντος, ὡς μηδὲ δοκεῖν ἐφορᾷν, κεκλεῖ- σθαι λέγεται πως ὁ οὐρανὸς, ὡς τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐπ' ἀδείας παρανομεῖν. Ἐπεξίοντος δὲ τοῖς ἁμαρτή μασι, θορύβου πάντα καὶ δέους ἀνάμεστα, καὶ ὡς ἐκ μέθης πρὸς πᾶν εἶδος ἄνθρωποι διαῤῥίπτονται κακῶν ὡς ὀπωροφυλάκιον σαλευόμενοι. Φορητών μὲν γὰρ ὁ Θεὸς ἁμαρτημάτων ἀνέχεται. Κατισχνού- σης δὲ τῆς ἁμαρτίας κολάζει τους δράσαντας. Λαμπρὸν δὲ κατόρθωμα τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ διασκεδασθῆναι τῶν τῇ κτίσει λατρευ σάντων παρὰ τὸν κτίσαντα τὴν ἀσέβειαν, ᾗπερ καὶ Ἰουδαῖοι περιπεπτώκασιν. « "ν αἱ γυναῖκες, κατά τὸν Ἱερεμίαν, τρίβουσι σταῖς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ τῶν υἱῶν συλλεγόντων τὰ ξύλα, καὶ τῶν Πατέρων καιόντων τὸ πῦρ. » Καὶ ἄλ λος δὲ προφήτης φησίν· ο 'Ανελάβετε την σκηνήν τοῦ Μολόχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ ὑμῶν Ῥαιφάν. Η οὖν τούτοις ἐπαγομένη χεὶρ διασκεδασμὸν τῶν ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα προσκυνούντων δηλοί. Είποις δ' ἂν καὶ κόσμον οὐρανοῦ, καὶ τὸν περὶ οὗ εἴρηται· • Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωί ἀνατέλλων, ο καὶ βασιλεῖς τῆς γῆς, τοὺς κοσμο- κράτορας τοῦ αἰῶνος τούτου. Βεβασιλεύκασι γὰρ τῆς γῆς, ἰδίους ἐν αὐτῇ προσκυνητὰς ἀποφήναντες, οὖς δὴ κατέπεμψεν ὁ Χριστὸς εἰς τὸ τῆς κολάσεως δεσμωτήριον, οἱ καὶ παρεκάλουν, ἵνα μὴ προστάξη COMMENTARII IN ISAIAM. B A ria exsistente polituri sunt. Tunc et ipsa contur- C babitur maris aqua, quo tempore nimirum aposto- Jos vitæ recentius institutum docere, novaque au- ditione turbare auditores contigerit. At quod in sanctis insulis Deum laudari dixit, de verbo in Ecclesiis resonante intellexit, quæ superatis per Christum alligentibus vitæ undis emerserunt. Cum enim gentes mare dixisset, Ecclesias insularum voce non immerito designavit. Dicunt vero ad Deum Israel, qui istas cum gloria Domini inhabitant, Ab alis terræ portenta audivimus persuasi spem justos habere; Alarum terræ nomine, apostolos ipsos si- gnificantes, divinis oraculis, tanquam alis, instru- ctos, quibus relicta terra et cœlestia sapere, et in cœlum deinceps ad vite felicitatem queant evolare. Horum autem, aiunt, nova et inusitata doginata amplexi spe per fidem futurorum bonorum confir- mamur. At eos lamentantur, qui nec fidei legem, nec Mosis etiam admiserunt, quem de Christo scri- psisse constat "; cuique si credidissent, et Christo etiam nunquain repugnassent. Solent vero fideles et probi, cum pertinaces adhortantur, vindicta metum eisdem, tanquam nullum non ingruat malo- rum genus, incutere. Id enim et metus, et foveæ, et laquei nominibus innui arbitror : quorum unum si quis effugiat, in alia incurrat necesse est : qualia post Salvatoris crucem mille modis Judæos experiri contigit. Nec eorum causam reticuit, cum cœli januas patuisse, id est, terramı animadversione a Domino visitatam esse adjecit. Cum enim ita scelera patitur, ut non intueri videatur, tunc claudi cœlum quodammodo dicitur; tanquam nul- lo metu leges violentur a peccatoribus. At cum scelera ulciscitur, tum demum turbatione et mela complentur omnia; et tanquam ab ebrietate ad omne malorum genus homines disjiciuntur, velut tugurium agitati et concussi. Ut enim peccata, cum adhuc ferri possunt, tolerat Dominus, sic eorum poenas, cum illa ingravescunt, infliyit. Nec vero obscurum, divinæ incarnationis fa- clam est, quod eorum ille impietatem, qui creaturæ potius, quam Creatori serviebant ", in quam Ju- dæi etiam prolapsi sunt, dissipavit. ‹ Eorum uxo- res, inquit Jeremias, farinam subigunt, ut lignis D per flios collectis, igneque per patres accenso, 40- Joan. v, 46. Rom. 1, 25. Jerem. vu, 18. lorum militiæ placentas faciam ". Et alius etiam propheta : « Εxtulistis tabernaculum Moloch el sidus Dei vestri Raiphan ". » Eorum ergo, qui isla et similia adorant, dissipationem, in istos inducta manas significat. Possis vero et cœli ornamentum, cum ipsum, de quo dictum legimus : «Qui cœlo decidit lucifer mane exoriens ¹³. » intelligere, et reges terræ, mundanas hujus sæculį potestates. Terræ enim et illæ imperarunt, suosque in ea ado- ratores habuerut; sed in ultionis tandem carce‐ rem per Christum detrusæ, eumdem precate sunt, ne se in abyssum juberet descendere ". Neque ** Amos v, 26.´" Isa. xiv, Digitized by 12. Matth. Vill, Google 51.
Βεβασιλεύκασι γὰρ τῆς γῆς , ἰδίους ἐν αὐτῇ προσκυνητὰς ἀποφήναντες, οὓς δὴ κατέπεμψεν ὁ Χριστὸς εἰς τὸ τῆς κολάσεως δεσμωτήριον, οἳ καὶ παρεκάλουν, ἵνα μὴ προστάξῃ αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. Οὗτοι δὲ καὶ ἀπὸ κτίσεως κόσμου τῇ τοῦ Θεοῦ πολεμοῦντες δόξῃ , μέχρι τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας παρέτειναν, ὅτε διὰ πολλῶν γενεῶν ἐπισκοπῆς τυχόντες εἰς δεσμωτήριον ἐνεβλήθησαν. Παρεικάζει δὲ τείχει τὸν Σατανᾶν. Δεινὸς γὰρ εἰς ἀντίστασιν, καὶ πόλις οἷον εὐπυργοτάτη· ἀλλ’ ἥλω καὶ πέπτωκε Χριστοῦ κατασείσαντος. Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τοὺς ἄγαν ἰσχυροὺς παρεικάζειν τείχει καὶ πόλεσι. Θεὸς γοῦν πρὸς Ἰερεμίαν φησίν· «Ἰδοὺ τέθεικά σε ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὡς πόλιν ὀχυρὰν, καὶ ὡς τεῖχος χαλκοῦν ὀχυρὸν ἅπασι τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς, καὶ πολεμήσουσί σε, καὶ οὐ μὴ δύνωνται πρὸς σὲ, διότι μετὰ σοῦ εἰμι τοῦ ἐξαιρεῖσθαί σε, λέγει Κύριος.» Ταῦτα προετύπου καὶ ὁ τοῦ Ναυὴ Ἰησοῦς, τοὺς πέντε βασιλεῖς κατακράτος ἑλὼν καὶ ἐμβαλὼν εἰς τὸ σπήλαιον. Πλὴν ὅτι ταῖς πονηραῖς δυνάμεσι καὶ τὸ ἄῤῥηκτον τεῖχος συμπέπτωκε.
Χριστῷ συνέσονται δόξῃ τυγχάνοντι τοῦ Πατρός. Τότε καὶ τὸ ὕδωρ τῆς θαλάττης ταράττεται, τῶν ἀποστόλων πανταχοῦ τοῦ βίου κηρυττόντων καινό- τερα, καὶ ταραττόντων τῷ ξένῳ τῆς ἀκοῆς τοὺς ἀκούοντας. Ὁ δὲ Θεὸς ἐν ταῖς ἁγίαις ἐδοξάζετο νή- σοις τοῦ λόγου τὰς Εκκλησίας δηλώσαντος. Αὗται γὰρ τῶν τοῦ βίου κυμάτων διανεστήκασι διὰ Χριστοῦ νικῶσαι τοὺς θλίβοντας. Θάλασσαν γὰρ εἰπὼν τὰ ἔθνη, νήσους ταύτας εἰκότως εκάλεσεν. Οἱ δὲ ταύ- τὰς οἰκοῦντες ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου, φασὶ πρὸς τὸν Θεὺν Ισραήλ· Ἐκ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν, πεπιστευκότες ὡς ἔστι τοῖς εὐσε βοῦσιν ἐλπὶς· πτέρυγας καλοῦντες τῆς γῆς, τοὺς τοῖς θείοις λόγοις αὐτοὺς ἀποστόλους αναπτερώσαν τας, ὡς ἀφεῖναι τὴν γῆν, καὶ φρονεῖν ἐπουράνια, τὸ πολίτευμα λοιπὸν ἐσχηκότας ἐν οὐρανῷ. Τὰ δὲ τού- των φασὶ ξένα δεξάμενοι δόγματα, ἐλπίδι τῇ διὰ πίσ στεως περὶ τῶν μελλόντων ἀγαθῶν βεβαιούμεθα. Τοὺς δὲ μὴ δεξαμένους τὸν τῆς πίστεως οδύρονται νόμον, μᾶλλον δὲ καὶ τὸν διὰ Μωσέως. Περὶ αὐτοῦ γὰρ κἀκεῖνος ἔγραψε, δηλονότι Χριστοῦ. Καὶ εἰ ἐπίστευον Μωσεῖ, ἐπίστευον ἂν καὶ Χριστῷ. Νουθετοῦσι δὲ τοὺς ἀπιστοῦντας οἱ τὴν πίστιν δεξάμενοι τὸν ἐκ τῆς κολάσεως αὐτοῖς ἐπανατείνοντες φόβον, πᾶν εἶδος αὐτοῖς κακῶν ἀπειλούμενοι. Τοῦτο γὰρ ὅ τε φόβος, καὶ ὁ βόθυνος, καὶ παγίς. Καν γὰρ ἔν τις διαφύ γῇ, τοῖς ἑτέροις αλώσεται. Ταῦτα δὲ μετὰ τὸν τοῦ Σωτῆρος σταυρὸν μυρίοις αλόντες κακοῖς Ἰουδαῖοι πεπόνθασιν. Καὶ τὴν τούτων αἰτίαν ἐπάγων φησίν, ὅτι θυρίδες ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ἀνεῴχθησαν. Τοῦτ' ἔστιν, ἐπισκοπῇ τὴν γῆν ἐπεσκέψατο Κύριος· Θεοῦ γὰρ ἀνεξικακοῦντος, ὡς μηδὲ δοκεῖν ἐφορᾷν, κεκλεῖ- σθαι λέγεται πως ὁ οὐρανὸς, ὡς τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἐπ' ἀδείας παρανομεῖν. Ἐπεξίοντος δὲ τοῖς ἁμαρτή μασι, θορύβου πάντα καὶ δέους ἀνάμεστα, καὶ ὡς ἐκ μέθης πρὸς πᾶν εἶδος ἄνθρωποι διαῤῥίπτονται κακῶν ὡς ὀπωροφυλάκιον σαλευόμενοι. Φορητών μὲν γὰρ ὁ Θεὸς ἁμαρτημάτων ἀνέχεται. Κατισχνού- σης δὲ τῆς ἁμαρτίας κολάζει τους δράσαντας. Λαμπρὸν δὲ κατόρθωμα τῆς ἐνανθρωπήσεως τοῦ Μονογενοῦς τὸ διασκεδασθῆναι τῶν τῇ κτίσει λατρευ σάντων παρὰ τὸν κτίσαντα τὴν ἀσέβειαν, ᾗπερ καὶ Ἰουδαῖοι περιπεπτώκασιν. « "ν αἱ γυναῖκες, κατά τὸν Ἱερεμίαν, τρίβουσι σταῖς τοῦ ποιῆσαι χαυῶνας τῇ στρατιᾷ τοῦ οὐρανοῦ τῶν υἱῶν συλλεγόντων τὰ ξύλα, καὶ τῶν Πατέρων καιόντων τὸ πῦρ. » Καὶ ἄλ λος δὲ προφήτης φησίν· ο 'Ανελάβετε την σκηνήν τοῦ Μολόχ, καὶ τὸ ἄστρον τοῦ Θεοῦ ὑμῶν Ῥαιφάν. Η οὖν τούτοις ἐπαγομένη χεὶρ διασκεδασμὸν τῶν ταῦτα καὶ τὰ τοιαῦτα προσκυνούντων δηλοί. Είποις δ' ἂν καὶ κόσμον οὐρανοῦ, καὶ τὸν περὶ οὗ εἴρηται· • Πῶς ἐξέπεσεν ἐκ τοῦ οὐρανοῦ ὁ ἑωσφόρος ὁ πρωί ἀνατέλλων, ο καὶ βασιλεῖς τῆς γῆς, τοὺς κοσμο- κράτορας τοῦ αἰῶνος τούτου. Βεβασιλεύκασι γὰρ τῆς γῆς, ἰδίους ἐν αὐτῇ προσκυνητὰς ἀποφήναντες, οὖς δὴ κατέπεμψεν ὁ Χριστὸς εἰς τὸ τῆς κολάσεως δεσμωτήριον, οἱ καὶ παρεκάλουν, ἵνα μὴ προστάξη COMMENTARII IN ISAIAM. B A ria exsistente polituri sunt. Tunc et ipsa contur- C babitur maris aqua, quo tempore nimirum aposto- Jos vitæ recentius institutum docere, novaque au- ditione turbare auditores contigerit. At quod in sanctis insulis Deum laudari dixit, de verbo in Ecclesiis resonante intellexit, quæ superatis per Christum alligentibus vitæ undis emerserunt. Cum enim gentes mare dixisset, Ecclesias insularum voce non immerito designavit. Dicunt vero ad Deum Israel, qui istas cum gloria Domini inhabitant, Ab alis terræ portenta audivimus persuasi spem justos habere; Alarum terræ nomine, apostolos ipsos si- gnificantes, divinis oraculis, tanquam alis, instru- ctos, quibus relicta terra et cœlestia sapere, et in cœlum deinceps ad vite felicitatem queant evolare. Horum autem, aiunt, nova et inusitata doginata amplexi spe per fidem futurorum bonorum confir- mamur. At eos lamentantur, qui nec fidei legem, nec Mosis etiam admiserunt, quem de Christo scri- psisse constat "; cuique si credidissent, et Christo etiam nunquain repugnassent. Solent vero fideles et probi, cum pertinaces adhortantur, vindicta metum eisdem, tanquam nullum non ingruat malo- rum genus, incutere. Id enim et metus, et foveæ, et laquei nominibus innui arbitror : quorum unum si quis effugiat, in alia incurrat necesse est : qualia post Salvatoris crucem mille modis Judæos experiri contigit. Nec eorum causam reticuit, cum cœli januas patuisse, id est, terramı animadversione a Domino visitatam esse adjecit. Cum enim ita scelera patitur, ut non intueri videatur, tunc claudi cœlum quodammodo dicitur; tanquam nul- lo metu leges violentur a peccatoribus. At cum scelera ulciscitur, tum demum turbatione et mela complentur omnia; et tanquam ab ebrietate ad omne malorum genus homines disjiciuntur, velut tugurium agitati et concussi. Ut enim peccata, cum adhuc ferri possunt, tolerat Dominus, sic eorum poenas, cum illa ingravescunt, infliyit. Nec vero obscurum, divinæ incarnationis fa- clam est, quod eorum ille impietatem, qui creaturæ potius, quam Creatori serviebant ", in quam Ju- dæi etiam prolapsi sunt, dissipavit. ‹ Eorum uxo- res, inquit Jeremias, farinam subigunt, ut lignis D per flios collectis, igneque per patres accenso, 40- Joan. v, 46. Rom. 1, 25. Jerem. vu, 18. lorum militiæ placentas faciam ". Et alius etiam propheta : « Εxtulistis tabernaculum Moloch el sidus Dei vestri Raiphan ". » Eorum ergo, qui isla et similia adorant, dissipationem, in istos inducta manas significat. Possis vero et cœli ornamentum, cum ipsum, de quo dictum legimus : «Qui cœlo decidit lucifer mane exoriens ¹³. » intelligere, et reges terræ, mundanas hujus sæculį potestates. Terræ enim et illæ imperarunt, suosque in ea ado- ratores habuerut; sed in ultionis tandem carce‐ rem per Christum detrusæ, eumdem precate sunt, ne se in abyssum juberet descendere ". Neque ** Amos v, 26.´" Isa. xiv, Digitized by 12. Matth. Vill, Google 51.
PG 87:2195Τοῦτ’ ἔστιν ὁ Σατανᾶς, τῆς εἰδωλολατρείας ἐξ ἀνθρώπων ἀνῃρημένης, ὅτε καὶ βεβασίλευκε Κύριος ἐν Σιὼν καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ . Σκοπευτήριον γὰρ, καὶ εἰρήνης ὅρασις, ἡ Ἐκκλησία Χριστοῦ. Ἐνώπιον δὲ πρεσβυτέρων λέγει τῶν τελείων τὴν φρένα, δι’ ἧς ὁρῶσι τῶν περὶ αὐτοῦ μυστηρίων τὸ βάθος. Πρὸς οὕς φησιν Ἰωάννης· «Γράφω ὑμῖν, Πατέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ’ ἀρχῆς.» Τὸν γὰρ Χριστὸν ὡς Θεὸν ἐγνωκότες δοξάζουσι . Τὴν δὲ παροῦσαν ἅπασαν ῥῆσίν τινες περὶ τῆς καθόλου συντελείας ἐξέλαβον λέγοντες, ὡς ἐν μέρει περὶ τῶν ἐθνῶν ὁ προφήτης εἰπὼν, ἀκολούθως νῦν περὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἐκτίθεται· ἐπειδὴ τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· καὶ πάντων κηδόμενος, περὶ τῆς μελλούσης αὐτοὺς καταλήψεσθαι κρίσεως ποιεῖται τὸν λόγον ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ κρίνει ὁ Θεὸς τὰ κρυπτὰ τῶν ἀνθρώπων. Διόπερ νῦν οὐδενὸς ἔτι μέμνηται τῶν κατὰ μέρος ἐθνῶν· περὶ δὲ τῆς οἰκουμένης ἁπάσης . Ἔδει γὰρ ἀρχὴν εἰληφότα τὸν κόσμον καὶ πέρας ἔχειν, τροπῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον γενησομένης. «Ὅτι καὶ αὕτη ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φθορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ.» Καὶ πάλιν φησί·
Α αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. Οὗτοι δὲ καὶ ἀπὸ ο Β κτίσεως κόσμου τῇ τοῦ Θεοῦ πολεμοῦντες δόξῃ, μέσ χρι τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας παρέτειναν, ὅτε διὰ πολλῶν γενεῶν ἐπισκοπῆς τυχόντες εἰς δεσμωτ τήριον ἐνεβλήθησαν. Παρεικάζει δὲ τείχει τὸν Σα- τανᾶν. Δεινὸς γὰρ εἰς ἀντίστασιν, καὶ πόλις οἷον εἰ πυργοτάτη· ἀλλ᾽ ἤλω καὶ πέπτωκε Χριστοῦ κατα- σείσαντος. Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τοὺς ἄγαν ἰσχυρούς παρεικάζειν τείχει καὶ πόλεσι. Θεὸς γοῦν πρὸς Ἱε- ρεμίαν φησίν· . Ιδου τέθεικά σε ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὡς πόλιν ὀχυράν, καὶ ὡς τεῖχος χαλκοῦν ὀχυ ρὸν ἅπασι τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς, καὶ πολεμήσουσί σε, καὶ οὐ μὴ δύνωνται πρὸς σέ, διότι μετὰ σοῦ εἰμι τοῦ ἐξαιρεῖσθαί σε, λέγει Κύριος. » Ταῦτα προετύ που καὶ ὁ τοῦ Ναυὴ Ἰησοῦς, τοὺς πέντε βασιλεῖς" κατακράτος Ελὼν καὶ ἐμβαλὼν εἰς τὸ σπήλαιον. Πλὴν ὅτι ταῖς πονηραῖς δυνάμεσι καὶ τὸ ἄρρηκτον τεῖχος συμπέπτωκε. Τοῦτ᾽ ἔστιν ὁ Σατανᾶς, τῆς εἰδωλολα- τρείας ἐξ ἀνθρώπων ἀνῃρημένης, ὅτε καὶ βεβασι- Λευκε Κύριος ἐν Σιὼν καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ. Σχο πευτήριον γάρ, καὶ εἰρήνης ὅρασις, ἡ Ἐκκλησία Χριστοῦ. Ενώπιον δὲ πρεσβυτέρων λέγει τῶν τελείων τὴν φρένα, δι' ἧς ὁρῶσι τῶν περὶ αὐτοῦ μυστηρίων τὸ βάθος. Πρὸς οὓς φησιν Ἰωάννης· « Γράφω ὑμῖν, Πα- τέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ' ἀρχῆς. Τὸν γὰρ Χριστὸν ὡς Θεὸν ἐγνωκότες δοξάζουσι. Τὴν δὲ παροῦσαν ἅπασαν ῥῆσίν τινες περὶ τῆς καθόλου συντελείας ἐξέλαβον λέγοντες, ὡς ἐν μέρει περὶ τῶν ἐθνῶν ὁ προφήτης εἰπὼν, ἀκολούθως νῦν περὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἐκτίθεται· ἐπειδὴ τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· καὶ πάντων κηδόμενος, περὶ τῆς μελλούσης αὐτοὺς καταλήψεσθαι κρίσεως ποιεῖται τὸν λόγον ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ κρίνει ὁ Θεὸς τὰ κρυπτά τῶν ἀνθρώπων. Διόπερ νῦν οὐδενὸς ἔτι μέμνηται τῶν κατὰ μέρος ἐθνῶν· περὶ δὲ τῆς οἰκουμένης απά- σης. Εδει γὰρ ἀρχὴν εἰληφότα τὸν κόσμον καὶ πέρας ἔχειν, τροπῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον γενησομένης. «Ότι καὶ αὕτη ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν φησί· « Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσα- σθαι ἀθανασίαν. » Καὶ πάλιν· « Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν ο Πούρα- ο νὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται. » Διδάσκει τοίνυν οἷα τοὺς ἀγαθοὺς καὶ δυσσεβεῖς διαδέξεται, ἀπὸ τῶν σκυθρω πῶν ἀρξάμενος, ὡς ἂν καταντήσῃ πρὸς τὰ χρηστότερα Τῇ δὲ τῆς οἰκουμένης ερημώσει τε καὶ φθορᾷ σύμ φωνον τὸ ῥηθὲν ἐν δράσει τῇ περὶ Βαβυλῶνος, ἥξειν ὁπλομάχους καταφθεῖραι πᾶσαν τὴν οἰκουμέ νην. Καὶ τό· « Ἡμέρα Κυρίου έρχεται ἀνίατος, θυ μοῦ καὶ ὀργῆς, θεῖναι τὴν οἰκουμένην ἔρημον, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσαι ἐξ αὐτῆς. » Ανθρώποις γὰρ διαλεγόμενος, περὶ ἀνθρώπων μόνον ἔφη, περὶ τῶν λοιπῶν λογικῶν οὐδὲν μεμνημένος. Κρινομένων δὲ τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ μετατιθεμένων εἰς ἕτερα τῆς 1: Η PROCOPII GAZÆI vero ab ipsa mundi creatione, ad Salvatoris usque adventum, adversus Dei gloriam bellum gerere un- quam cessarunt; donec per multa sæcula animad- versionem passæ, in carcerem et ipsæ conjectæ sint. Assimilat autem muro Satanam. Est enim ad obsistendum præpotens, et urbis instar alicujus munitissimæ; seul caplus tamen et ipse, Christo- que commovente dejectus est. Habet enim in more Scriptura, ut valde potentes muro urbibusque comparet. Itaque et Jeremiam his verbis Deus al- loquitur : 308. Ecce, posui te hoc ipso die urbem validam, murumque æneum firmissimum in omnes reges terræ ; et bellabunt adversum te, nec quidquam poterunt tamen; quoniam tibi adsum, ut per me eripiaris, ait Dominus '', Ista aute adumbrarat et Jesu Nave, cum reges quinque vi captos spelunca conclusit 18. Concidit vero malis potestatibus et ipse etiam infractus murus, Satanas nimirum, sublato ab hominibus idolorum cultu quo tempore Dominus in Sion regnavit, etin Jerusalem. Specula enim, pacisque visio ipsa Christi est Ec- clesia. B C Quod autem coram senioribus dixit, perfectorum mentem designavit, cujus acies in mysteriorum al- titudinem penetret : quos sic et Joannes alloquitur: • Scribo vobis, Patres, quoniam eum qui est ab initio cognovistis "., Christum vero glorifcant, qui eum, tanquam Deum, agnoscunt. Sed non desunt, qui integram istam verborum seriem ad generalem consummationem referant. Putant enim prophetam posteaquam de singulis gentibus disputavit, con- sequenter jam de toto orbe (quoniam Domini terra sit, et plenitudo ejus 10: omnium deinde curam geral), deque futuro illo judicio, quod on- nes complexurum sit, et in quo occulta hominum judicaturus est Dominus, sermonem instituere ; itaque nullarum amplius gentium sigillatim, sed orbis tantum universi meminisse. Mundum enim, quia principium habuit, et finem etiam, facta in melius conversione, habere necesse est; cum, Paulo teste, a corruptionis servitute in gloriæ li- bertatem filiorum Dei creaturam asseri "; cum rursus corruptibile hoc, incorruptionem, et mor- tale hoc induere immortalitatein "; cum hujus wundi denique figuram transire oporteat s. Cu- D Jum adhæc, terramque ipsam transitura esse nobis Salvator asseruit ". Quæ ergo piis et impiis ex- spectanda sint, sumpto a tristibus initio, ut ad lela perveniat, demonstrat. Est vero orbis corru- ptioni et vastitati non male congruum, quod in Ba- bylonis visione, ad eumdem profligandum venturos esse armatos dixit. Ejusdem generis exstat et illud : • Dies Domini venit implacabilis, furoris et iræ, ut orbem devastet, et peccatores perdat ab eo "., Homines enim quia alloquitur, de homini- bus tantum mentionem facit, cæteris, quæ ratione Jerem. 1. 18. 1s Josue, x. 18. Joan. ut, 15. Psal. xxi, 1. , Rom. viii, 21. Cor. Cor. vil, AY, 55. 31. » Luc. xx1, 33. 18 Sophon. 1, 15-17.
«Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀθανασίαν.» Καὶ πάλιν· «Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου.» Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν· «Ὁ οὐρανὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται.» Διδάσκει τοίνυν οἷα τοὺς ἀγαθοὺς καὶ δυσσεβεῖς διαδέξεται, ἀπὸ τῶν σκυθρωπῶν ἀρξάμενος, ὡς ἂν καταντήσῃ πρὸς τὰ χρηστότερα. Τῇ δὲ τῆς οἰκουμένης ἐρημώσει τε καὶ φθορᾷ σύμφωνον τὸ ῥηθὲν ἐν ὁράσει τῇ περὶ Βαβυλῶνος, ἥξειν ὁπλομάχους καταφθεῖραι πᾶσαν τὴν οἰκουμένην. Καὶ τό· «Ἡμέρα Κυρίου ἔρχεται ἀνίατος, θυμοῦ καὶ ὀργῆς, θεῖναι τὴν οἰκουμένην ἔρημον, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσαι ἐξ αὐτῆς.» Ἀνθρώποις γὰρ διαλεγόμενος, περὶ ἀνθρώπων μόνον ἔφη, περὶ τῶν λοιπῶν λογικῶν οὐδὲν μεμνημένος. Κρινομένων δὲ τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ μετατιθεμένων εἰς ἕτερα τῆς οἰκουμένης χωρία, ἐρημοῦσθαι τὸ τῆς γῆς ἀκόλουθον ἧν οἰκητήριον, τῶν ἐνοικούντων ἄλλων ἄλλοσε διασπαρέντων εἰς ἕτερα τοῦ κόσμου χωρία, κατὰ λόγον τῶν ἑκάστου πράξεων. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατρὶ, πρός τε τὴν ἁπάντων ὑποδοχὴν, καὶ τῶν πώποτε γενομένων ὁ κόσμος ἀρκεῖ, σκοτεινῶν μὲν χωρίων ὑποδεχομένων τοὺς ἀσεβεῖς, κατὰ τό·
Α αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. Οὗτοι δὲ καὶ ἀπὸ ο Β κτίσεως κόσμου τῇ τοῦ Θεοῦ πολεμοῦντες δόξῃ, μέσ χρι τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας παρέτειναν, ὅτε διὰ πολλῶν γενεῶν ἐπισκοπῆς τυχόντες εἰς δεσμωτ τήριον ἐνεβλήθησαν. Παρεικάζει δὲ τείχει τὸν Σα- τανᾶν. Δεινὸς γὰρ εἰς ἀντίστασιν, καὶ πόλις οἷον εἰ πυργοτάτη· ἀλλ᾽ ἤλω καὶ πέπτωκε Χριστοῦ κατα- σείσαντος. Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τοὺς ἄγαν ἰσχυρούς παρεικάζειν τείχει καὶ πόλεσι. Θεὸς γοῦν πρὸς Ἱε- ρεμίαν φησίν· . Ιδου τέθεικά σε ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὡς πόλιν ὀχυράν, καὶ ὡς τεῖχος χαλκοῦν ὀχυ ρὸν ἅπασι τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς, καὶ πολεμήσουσί σε, καὶ οὐ μὴ δύνωνται πρὸς σέ, διότι μετὰ σοῦ εἰμι τοῦ ἐξαιρεῖσθαί σε, λέγει Κύριος. » Ταῦτα προετύ που καὶ ὁ τοῦ Ναυὴ Ἰησοῦς, τοὺς πέντε βασιλεῖς" κατακράτος Ελὼν καὶ ἐμβαλὼν εἰς τὸ σπήλαιον. Πλὴν ὅτι ταῖς πονηραῖς δυνάμεσι καὶ τὸ ἄρρηκτον τεῖχος συμπέπτωκε. Τοῦτ᾽ ἔστιν ὁ Σατανᾶς, τῆς εἰδωλολα- τρείας ἐξ ἀνθρώπων ἀνῃρημένης, ὅτε καὶ βεβασι- Λευκε Κύριος ἐν Σιὼν καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ. Σχο πευτήριον γάρ, καὶ εἰρήνης ὅρασις, ἡ Ἐκκλησία Χριστοῦ. Ενώπιον δὲ πρεσβυτέρων λέγει τῶν τελείων τὴν φρένα, δι' ἧς ὁρῶσι τῶν περὶ αὐτοῦ μυστηρίων τὸ βάθος. Πρὸς οὓς φησιν Ἰωάννης· « Γράφω ὑμῖν, Πα- τέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ' ἀρχῆς. Τὸν γὰρ Χριστὸν ὡς Θεὸν ἐγνωκότες δοξάζουσι. Τὴν δὲ παροῦσαν ἅπασαν ῥῆσίν τινες περὶ τῆς καθόλου συντελείας ἐξέλαβον λέγοντες, ὡς ἐν μέρει περὶ τῶν ἐθνῶν ὁ προφήτης εἰπὼν, ἀκολούθως νῦν περὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἐκτίθεται· ἐπειδὴ τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· καὶ πάντων κηδόμενος, περὶ τῆς μελλούσης αὐτοὺς καταλήψεσθαι κρίσεως ποιεῖται τὸν λόγον ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ κρίνει ὁ Θεὸς τὰ κρυπτά τῶν ἀνθρώπων. Διόπερ νῦν οὐδενὸς ἔτι μέμνηται τῶν κατὰ μέρος ἐθνῶν· περὶ δὲ τῆς οἰκουμένης απά- σης. Εδει γὰρ ἀρχὴν εἰληφότα τὸν κόσμον καὶ πέρας ἔχειν, τροπῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον γενησομένης. «Ότι καὶ αὕτη ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν φησί· « Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσα- σθαι ἀθανασίαν. » Καὶ πάλιν· « Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν ο Πούρα- ο νὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται. » Διδάσκει τοίνυν οἷα τοὺς ἀγαθοὺς καὶ δυσσεβεῖς διαδέξεται, ἀπὸ τῶν σκυθρω πῶν ἀρξάμενος, ὡς ἂν καταντήσῃ πρὸς τὰ χρηστότερα Τῇ δὲ τῆς οἰκουμένης ερημώσει τε καὶ φθορᾷ σύμ φωνον τὸ ῥηθὲν ἐν δράσει τῇ περὶ Βαβυλῶνος, ἥξειν ὁπλομάχους καταφθεῖραι πᾶσαν τὴν οἰκουμέ νην. Καὶ τό· « Ἡμέρα Κυρίου έρχεται ἀνίατος, θυ μοῦ καὶ ὀργῆς, θεῖναι τὴν οἰκουμένην ἔρημον, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσαι ἐξ αὐτῆς. » Ανθρώποις γὰρ διαλεγόμενος, περὶ ἀνθρώπων μόνον ἔφη, περὶ τῶν λοιπῶν λογικῶν οὐδὲν μεμνημένος. Κρινομένων δὲ τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ μετατιθεμένων εἰς ἕτερα τῆς 1: Η PROCOPII GAZÆI vero ab ipsa mundi creatione, ad Salvatoris usque adventum, adversus Dei gloriam bellum gerere un- quam cessarunt; donec per multa sæcula animad- versionem passæ, in carcerem et ipsæ conjectæ sint. Assimilat autem muro Satanam. Est enim ad obsistendum præpotens, et urbis instar alicujus munitissimæ; seul caplus tamen et ipse, Christo- que commovente dejectus est. Habet enim in more Scriptura, ut valde potentes muro urbibusque comparet. Itaque et Jeremiam his verbis Deus al- loquitur : 308. Ecce, posui te hoc ipso die urbem validam, murumque æneum firmissimum in omnes reges terræ ; et bellabunt adversum te, nec quidquam poterunt tamen; quoniam tibi adsum, ut per me eripiaris, ait Dominus '', Ista aute adumbrarat et Jesu Nave, cum reges quinque vi captos spelunca conclusit 18. Concidit vero malis potestatibus et ipse etiam infractus murus, Satanas nimirum, sublato ab hominibus idolorum cultu quo tempore Dominus in Sion regnavit, etin Jerusalem. Specula enim, pacisque visio ipsa Christi est Ec- clesia. B C Quod autem coram senioribus dixit, perfectorum mentem designavit, cujus acies in mysteriorum al- titudinem penetret : quos sic et Joannes alloquitur: • Scribo vobis, Patres, quoniam eum qui est ab initio cognovistis "., Christum vero glorifcant, qui eum, tanquam Deum, agnoscunt. Sed non desunt, qui integram istam verborum seriem ad generalem consummationem referant. Putant enim prophetam posteaquam de singulis gentibus disputavit, con- sequenter jam de toto orbe (quoniam Domini terra sit, et plenitudo ejus 10: omnium deinde curam geral), deque futuro illo judicio, quod on- nes complexurum sit, et in quo occulta hominum judicaturus est Dominus, sermonem instituere ; itaque nullarum amplius gentium sigillatim, sed orbis tantum universi meminisse. Mundum enim, quia principium habuit, et finem etiam, facta in melius conversione, habere necesse est; cum, Paulo teste, a corruptionis servitute in gloriæ li- bertatem filiorum Dei creaturam asseri "; cum rursus corruptibile hoc, incorruptionem, et mor- tale hoc induere immortalitatein "; cum hujus wundi denique figuram transire oporteat s. Cu- D Jum adhæc, terramque ipsam transitura esse nobis Salvator asseruit ". Quæ ergo piis et impiis ex- spectanda sint, sumpto a tristibus initio, ut ad lela perveniat, demonstrat. Est vero orbis corru- ptioni et vastitati non male congruum, quod in Ba- bylonis visione, ad eumdem profligandum venturos esse armatos dixit. Ejusdem generis exstat et illud : • Dies Domini venit implacabilis, furoris et iræ, ut orbem devastet, et peccatores perdat ab eo "., Homines enim quia alloquitur, de homini- bus tantum mentionem facit, cæteris, quæ ratione Jerem. 1. 18. 1s Josue, x. 18. Joan. ut, 15. Psal. xxi, 1. , Rom. viii, 21. Cor. Cor. vil, AY, 55. 31. » Luc. xx1, 33. 18 Sophon. 1, 15-17.
PG 87:2196Εἰςελεύσονται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς, παραδοθήσονται εἰς χεῖρας ῥομφαίας. Μερίδες ἀλωπέκων ἔσονται, τῶν δὲ εὐσεβῶν ἁρπαγησομένων ἐν νεφέλαις, εἰς ἁπάντησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα, καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ γενησομένων. Πρόσωπον δὲ τῆς γῆς τὴν ἐπιφάνειαν ταύτης ἐκάλεσεν. Ἀνακαλύπτεται δὲ τῶν ἐν αὐτῇ κεκαλυμμένων ἀναγομένων εἰς φῶς κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν, μεθ’ ἣν ἅπαντες τῷ τοῦ Χριστοῦ παραστήσονται βήματι, δικαίας ψήφου τυγχάνοντες χωρὶς προσωποληψίας τῶν ἐν ἀξιώμασιν ἢ πλούτῳ διαφανῶν. Τὸ γὰρ ἴσον ἔσται πᾶσι κρινομένων μόνων τῶν λογισμῶν τε καὶ πράξεων. Καὶ Ἰὼβ δέ φησι· «Μικρὸς καὶ μέγας ἐκεῖ ἐστι, καὶ θεράπων οὐ δεδοικὼς τὸν Κύριον αὐτοῦ.» Γῆν δὲ φθαρήσεσθαί φησι τοὺς τὸ γεῶδες ἔχοντας φρόνημα, κατὰ τό· «Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ.» Καὶ τό· «Ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκὸς, ὁ δεύτερος ἐξ οὐρανοῦ πνευματικὸς,» καὶ τὰ ἑξῆς· μεθ’ ἅ φησι· «Σὰρξ καὶ αἷμα βασιλείαν Θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται.» Οἱ δὲ τοιοῦτοι τῇ ἑαυτῶν φθορᾷ φθαρήσονται . Σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται.
Α αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. Οὗτοι δὲ καὶ ἀπὸ ο Β κτίσεως κόσμου τῇ τοῦ Θεοῦ πολεμοῦντες δόξῃ, μέσ χρι τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας παρέτειναν, ὅτε διὰ πολλῶν γενεῶν ἐπισκοπῆς τυχόντες εἰς δεσμωτ τήριον ἐνεβλήθησαν. Παρεικάζει δὲ τείχει τὸν Σα- τανᾶν. Δεινὸς γὰρ εἰς ἀντίστασιν, καὶ πόλις οἷον εἰ πυργοτάτη· ἀλλ᾽ ἤλω καὶ πέπτωκε Χριστοῦ κατα- σείσαντος. Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τοὺς ἄγαν ἰσχυρούς παρεικάζειν τείχει καὶ πόλεσι. Θεὸς γοῦν πρὸς Ἱε- ρεμίαν φησίν· . Ιδου τέθεικά σε ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὡς πόλιν ὀχυράν, καὶ ὡς τεῖχος χαλκοῦν ὀχυ ρὸν ἅπασι τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς, καὶ πολεμήσουσί σε, καὶ οὐ μὴ δύνωνται πρὸς σέ, διότι μετὰ σοῦ εἰμι τοῦ ἐξαιρεῖσθαί σε, λέγει Κύριος. » Ταῦτα προετύ που καὶ ὁ τοῦ Ναυὴ Ἰησοῦς, τοὺς πέντε βασιλεῖς" κατακράτος Ελὼν καὶ ἐμβαλὼν εἰς τὸ σπήλαιον. Πλὴν ὅτι ταῖς πονηραῖς δυνάμεσι καὶ τὸ ἄρρηκτον τεῖχος συμπέπτωκε. Τοῦτ᾽ ἔστιν ὁ Σατανᾶς, τῆς εἰδωλολα- τρείας ἐξ ἀνθρώπων ἀνῃρημένης, ὅτε καὶ βεβασι- Λευκε Κύριος ἐν Σιὼν καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ. Σχο πευτήριον γάρ, καὶ εἰρήνης ὅρασις, ἡ Ἐκκλησία Χριστοῦ. Ενώπιον δὲ πρεσβυτέρων λέγει τῶν τελείων τὴν φρένα, δι' ἧς ὁρῶσι τῶν περὶ αὐτοῦ μυστηρίων τὸ βάθος. Πρὸς οὓς φησιν Ἰωάννης· « Γράφω ὑμῖν, Πα- τέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ' ἀρχῆς. Τὸν γὰρ Χριστὸν ὡς Θεὸν ἐγνωκότες δοξάζουσι. Τὴν δὲ παροῦσαν ἅπασαν ῥῆσίν τινες περὶ τῆς καθόλου συντελείας ἐξέλαβον λέγοντες, ὡς ἐν μέρει περὶ τῶν ἐθνῶν ὁ προφήτης εἰπὼν, ἀκολούθως νῦν περὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἐκτίθεται· ἐπειδὴ τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· καὶ πάντων κηδόμενος, περὶ τῆς μελλούσης αὐτοὺς καταλήψεσθαι κρίσεως ποιεῖται τὸν λόγον ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ κρίνει ὁ Θεὸς τὰ κρυπτά τῶν ἀνθρώπων. Διόπερ νῦν οὐδενὸς ἔτι μέμνηται τῶν κατὰ μέρος ἐθνῶν· περὶ δὲ τῆς οἰκουμένης απά- σης. Εδει γὰρ ἀρχὴν εἰληφότα τὸν κόσμον καὶ πέρας ἔχειν, τροπῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον γενησομένης. «Ότι καὶ αὕτη ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν φησί· « Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσα- σθαι ἀθανασίαν. » Καὶ πάλιν· « Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν ο Πούρα- ο νὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται. » Διδάσκει τοίνυν οἷα τοὺς ἀγαθοὺς καὶ δυσσεβεῖς διαδέξεται, ἀπὸ τῶν σκυθρω πῶν ἀρξάμενος, ὡς ἂν καταντήσῃ πρὸς τὰ χρηστότερα Τῇ δὲ τῆς οἰκουμένης ερημώσει τε καὶ φθορᾷ σύμ φωνον τὸ ῥηθὲν ἐν δράσει τῇ περὶ Βαβυλῶνος, ἥξειν ὁπλομάχους καταφθεῖραι πᾶσαν τὴν οἰκουμέ νην. Καὶ τό· « Ἡμέρα Κυρίου έρχεται ἀνίατος, θυ μοῦ καὶ ὀργῆς, θεῖναι τὴν οἰκουμένην ἔρημον, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσαι ἐξ αὐτῆς. » Ανθρώποις γὰρ διαλεγόμενος, περὶ ἀνθρώπων μόνον ἔφη, περὶ τῶν λοιπῶν λογικῶν οὐδὲν μεμνημένος. Κρινομένων δὲ τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ μετατιθεμένων εἰς ἕτερα τῆς 1: Η PROCOPII GAZÆI vero ab ipsa mundi creatione, ad Salvatoris usque adventum, adversus Dei gloriam bellum gerere un- quam cessarunt; donec per multa sæcula animad- versionem passæ, in carcerem et ipsæ conjectæ sint. Assimilat autem muro Satanam. Est enim ad obsistendum præpotens, et urbis instar alicujus munitissimæ; seul caplus tamen et ipse, Christo- que commovente dejectus est. Habet enim in more Scriptura, ut valde potentes muro urbibusque comparet. Itaque et Jeremiam his verbis Deus al- loquitur : 308. Ecce, posui te hoc ipso die urbem validam, murumque æneum firmissimum in omnes reges terræ ; et bellabunt adversum te, nec quidquam poterunt tamen; quoniam tibi adsum, ut per me eripiaris, ait Dominus '', Ista aute adumbrarat et Jesu Nave, cum reges quinque vi captos spelunca conclusit 18. Concidit vero malis potestatibus et ipse etiam infractus murus, Satanas nimirum, sublato ab hominibus idolorum cultu quo tempore Dominus in Sion regnavit, etin Jerusalem. Specula enim, pacisque visio ipsa Christi est Ec- clesia. B C Quod autem coram senioribus dixit, perfectorum mentem designavit, cujus acies in mysteriorum al- titudinem penetret : quos sic et Joannes alloquitur: • Scribo vobis, Patres, quoniam eum qui est ab initio cognovistis "., Christum vero glorifcant, qui eum, tanquam Deum, agnoscunt. Sed non desunt, qui integram istam verborum seriem ad generalem consummationem referant. Putant enim prophetam posteaquam de singulis gentibus disputavit, con- sequenter jam de toto orbe (quoniam Domini terra sit, et plenitudo ejus 10: omnium deinde curam geral), deque futuro illo judicio, quod on- nes complexurum sit, et in quo occulta hominum judicaturus est Dominus, sermonem instituere ; itaque nullarum amplius gentium sigillatim, sed orbis tantum universi meminisse. Mundum enim, quia principium habuit, et finem etiam, facta in melius conversione, habere necesse est; cum, Paulo teste, a corruptionis servitute in gloriæ li- bertatem filiorum Dei creaturam asseri "; cum rursus corruptibile hoc, incorruptionem, et mor- tale hoc induere immortalitatein "; cum hujus wundi denique figuram transire oporteat s. Cu- D Jum adhæc, terramque ipsam transitura esse nobis Salvator asseruit ". Quæ ergo piis et impiis ex- spectanda sint, sumpto a tristibus initio, ut ad lela perveniat, demonstrat. Est vero orbis corru- ptioni et vastitati non male congruum, quod in Ba- bylonis visione, ad eumdem profligandum venturos esse armatos dixit. Ejusdem generis exstat et illud : • Dies Domini venit implacabilis, furoris et iræ, ut orbem devastet, et peccatores perdat ab eo "., Homines enim quia alloquitur, de homini- bus tantum mentionem facit, cæteris, quæ ratione Jerem. 1. 18. 1s Josue, x. 18. Joan. ut, 15. Psal. xxi, 1. , Rom. viii, 21. Cor. Cor. vil, AY, 55. 31. » Luc. xx1, 33. 18 Sophon. 1, 15-17.
Ὡς γὰρ ἡ σὰρξ ὑφ’ οὗπερ ἐξ αὐτῆς ἀνῆψε πυρετοῦ διαφθείρεται , οὕτως οἱ θησαυρίσαντες ἑαυτοῖς ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς διεφθορότες τὰς ψυχὰς, τῇ ἑαυτῶν παραδοθέντες φθορᾷ κολασθήσονται, δίκην εἰσπραττομένων καὶ δυνάμεών τινων, αἳ δημίων λόγον ἐπέχουσιν, οἳ προνομήν τινα ποιήσονται διαρπάζοντες αὐτῶν τὰς ψυχὰς, ὅτε καὶ πενθήσουσιν οἱ πένθους ἄξια πράξαντες. Τὴν εἰρημένην δὲ πενθοῦσαν καὶ φθαρεῖσαν ἐδήλωσε γῆν, εἰπὼν οἱ ὑψηλοὶ τῆς γῆς · τούτους γὰρ Θεὸς μέτεισι μάλιστα (ὑπερηφάνοις γὰρ ἀντιτάσσεται)· οἳ καὶ ἀνομοῦντες, τὴν γῆν ἐπλήρωσαν αἱμάτων καὶ φόνου. Ἡ γῆ γὰρ, φησὶν ὁ Σύμμαχος, ἐφονοκτονήθη ὑπὸ τῶν κατοικούντων αὐτήν . Καὶ τῆς φθορᾶς τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν, ὅτι παρέβησαν τὸν νόμον . Τὸν φυσικὸν γὰρ τὸν δοθέντα πᾶσι νόμον παρέβησαν ἅπαντες , τὸν ἐγγραφέντα ταῖς αὐτῶν διανοίαις, καθά φησιν ὁ Παῦλος· «Ὅτ’ ἂν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες, ἑαυτοῖς εἰσιν νόμος.
Α αὐτοῖς εἰς τὴν ἄβυσσον ἀπελθεῖν. Οὗτοι δὲ καὶ ἀπὸ ο Β κτίσεως κόσμου τῇ τοῦ Θεοῦ πολεμοῦντες δόξῃ, μέσ χρι τῆς τοῦ Σωτῆρος ἐπιδημίας παρέτειναν, ὅτε διὰ πολλῶν γενεῶν ἐπισκοπῆς τυχόντες εἰς δεσμωτ τήριον ἐνεβλήθησαν. Παρεικάζει δὲ τείχει τὸν Σα- τανᾶν. Δεινὸς γὰρ εἰς ἀντίστασιν, καὶ πόλις οἷον εἰ πυργοτάτη· ἀλλ᾽ ἤλω καὶ πέπτωκε Χριστοῦ κατα- σείσαντος. Ἔθος γὰρ τῇ Γραφῇ τοὺς ἄγαν ἰσχυρούς παρεικάζειν τείχει καὶ πόλεσι. Θεὸς γοῦν πρὸς Ἱε- ρεμίαν φησίν· . Ιδου τέθεικά σε ἐν τῇ σήμερον ἡμέρᾳ ὡς πόλιν ὀχυράν, καὶ ὡς τεῖχος χαλκοῦν ὀχυ ρὸν ἅπασι τοῖς βασιλεῦσι τῆς γῆς, καὶ πολεμήσουσί σε, καὶ οὐ μὴ δύνωνται πρὸς σέ, διότι μετὰ σοῦ εἰμι τοῦ ἐξαιρεῖσθαί σε, λέγει Κύριος. » Ταῦτα προετύ που καὶ ὁ τοῦ Ναυὴ Ἰησοῦς, τοὺς πέντε βασιλεῖς" κατακράτος Ελὼν καὶ ἐμβαλὼν εἰς τὸ σπήλαιον. Πλὴν ὅτι ταῖς πονηραῖς δυνάμεσι καὶ τὸ ἄρρηκτον τεῖχος συμπέπτωκε. Τοῦτ᾽ ἔστιν ὁ Σατανᾶς, τῆς εἰδωλολα- τρείας ἐξ ἀνθρώπων ἀνῃρημένης, ὅτε καὶ βεβασι- Λευκε Κύριος ἐν Σιὼν καὶ ἐν Ἱερουσαλήμ. Σχο πευτήριον γάρ, καὶ εἰρήνης ὅρασις, ἡ Ἐκκλησία Χριστοῦ. Ενώπιον δὲ πρεσβυτέρων λέγει τῶν τελείων τὴν φρένα, δι' ἧς ὁρῶσι τῶν περὶ αὐτοῦ μυστηρίων τὸ βάθος. Πρὸς οὓς φησιν Ἰωάννης· « Γράφω ὑμῖν, Πα- τέρες, ὅτι ἐγνώκατε τὸν ἀπ' ἀρχῆς. Τὸν γὰρ Χριστὸν ὡς Θεὸν ἐγνωκότες δοξάζουσι. Τὴν δὲ παροῦσαν ἅπασαν ῥῆσίν τινες περὶ τῆς καθόλου συντελείας ἐξέλαβον λέγοντες, ὡς ἐν μέρει περὶ τῶν ἐθνῶν ὁ προφήτης εἰπὼν, ἀκολούθως νῦν περὶ πάσης τῆς οἰκουμένης ἐκτίθεται· ἐπειδὴ τοῦ Κυρίου ἡ γῆ καὶ τὸ πλήρωμα αὐτῆς· καὶ πάντων κηδόμενος, περὶ τῆς μελλούσης αὐτοὺς καταλήψεσθαι κρίσεως ποιεῖται τὸν λόγον ἐν ἡμέρᾳ ἐν ᾗ κρίνει ὁ Θεὸς τὰ κρυπτά τῶν ἀνθρώπων. Διόπερ νῦν οὐδενὸς ἔτι μέμνηται τῶν κατὰ μέρος ἐθνῶν· περὶ δὲ τῆς οἰκουμένης απά- σης. Εδει γὰρ ἀρχὴν εἰληφότα τὸν κόσμον καὶ πέρας ἔχειν, τροπῆς ἐπὶ τὸ κρεῖττον γενησομένης. «Ότι καὶ αὕτη ἡ κτίσις ἐλευθερωθήσεται ἀπὸ τῆς δουλείας τῆς φορᾶς εἰς τὴν ἐλευθερίαν τῆς δόξης τῶν τέκνων τοῦ Θεοῦ. Καὶ πάλιν φησί· « Δεῖ γὰρ τὸ φθαρτὸν τοῦτο ἐνδύσασθαι ἀφθαρσίαν, καὶ τὸ θνητὸν τοῦτο ἐνδύσα- σθαι ἀθανασίαν. » Καὶ πάλιν· « Παράγει γὰρ τὸ σχῆμα τοῦ κόσμου τούτου. Καὶ ὁ Σωτὴρ δέ φησιν ο Πούρα- ο νὸς καὶ ἡ γῆ παρελεύσεται. » Διδάσκει τοίνυν οἷα τοὺς ἀγαθοὺς καὶ δυσσεβεῖς διαδέξεται, ἀπὸ τῶν σκυθρω πῶν ἀρξάμενος, ὡς ἂν καταντήσῃ πρὸς τὰ χρηστότερα Τῇ δὲ τῆς οἰκουμένης ερημώσει τε καὶ φθορᾷ σύμ φωνον τὸ ῥηθὲν ἐν δράσει τῇ περὶ Βαβυλῶνος, ἥξειν ὁπλομάχους καταφθεῖραι πᾶσαν τὴν οἰκουμέ νην. Καὶ τό· « Ἡμέρα Κυρίου έρχεται ἀνίατος, θυ μοῦ καὶ ὀργῆς, θεῖναι τὴν οἰκουμένην ἔρημον, καὶ τοὺς ἁμαρτωλοὺς ἀπολέσαι ἐξ αὐτῆς. » Ανθρώποις γὰρ διαλεγόμενος, περὶ ἀνθρώπων μόνον ἔφη, περὶ τῶν λοιπῶν λογικῶν οὐδὲν μεμνημένος. Κρινομένων δὲ τῶν ἐπὶ γῆς, καὶ μετατιθεμένων εἰς ἕτερα τῆς 1: Η PROCOPII GAZÆI vero ab ipsa mundi creatione, ad Salvatoris usque adventum, adversus Dei gloriam bellum gerere un- quam cessarunt; donec per multa sæcula animad- versionem passæ, in carcerem et ipsæ conjectæ sint. Assimilat autem muro Satanam. Est enim ad obsistendum præpotens, et urbis instar alicujus munitissimæ; seul caplus tamen et ipse, Christo- que commovente dejectus est. Habet enim in more Scriptura, ut valde potentes muro urbibusque comparet. Itaque et Jeremiam his verbis Deus al- loquitur : 308. Ecce, posui te hoc ipso die urbem validam, murumque æneum firmissimum in omnes reges terræ ; et bellabunt adversum te, nec quidquam poterunt tamen; quoniam tibi adsum, ut per me eripiaris, ait Dominus '', Ista aute adumbrarat et Jesu Nave, cum reges quinque vi captos spelunca conclusit 18. Concidit vero malis potestatibus et ipse etiam infractus murus, Satanas nimirum, sublato ab hominibus idolorum cultu quo tempore Dominus in Sion regnavit, etin Jerusalem. Specula enim, pacisque visio ipsa Christi est Ec- clesia. B C Quod autem coram senioribus dixit, perfectorum mentem designavit, cujus acies in mysteriorum al- titudinem penetret : quos sic et Joannes alloquitur: • Scribo vobis, Patres, quoniam eum qui est ab initio cognovistis "., Christum vero glorifcant, qui eum, tanquam Deum, agnoscunt. Sed non desunt, qui integram istam verborum seriem ad generalem consummationem referant. Putant enim prophetam posteaquam de singulis gentibus disputavit, con- sequenter jam de toto orbe (quoniam Domini terra sit, et plenitudo ejus 10: omnium deinde curam geral), deque futuro illo judicio, quod on- nes complexurum sit, et in quo occulta hominum judicaturus est Dominus, sermonem instituere ; itaque nullarum amplius gentium sigillatim, sed orbis tantum universi meminisse. Mundum enim, quia principium habuit, et finem etiam, facta in melius conversione, habere necesse est; cum, Paulo teste, a corruptionis servitute in gloriæ li- bertatem filiorum Dei creaturam asseri "; cum rursus corruptibile hoc, incorruptionem, et mor- tale hoc induere immortalitatein "; cum hujus wundi denique figuram transire oporteat s. Cu- D Jum adhæc, terramque ipsam transitura esse nobis Salvator asseruit ". Quæ ergo piis et impiis ex- spectanda sint, sumpto a tristibus initio, ut ad lela perveniat, demonstrat. Est vero orbis corru- ptioni et vastitati non male congruum, quod in Ba- bylonis visione, ad eumdem profligandum venturos esse armatos dixit. Ejusdem generis exstat et illud : • Dies Domini venit implacabilis, furoris et iræ, ut orbem devastet, et peccatores perdat ab eo "., Homines enim quia alloquitur, de homini- bus tantum mentionem facit, cæteris, quæ ratione Jerem. 1. 18. 1s Josue, x. 18. Joan. ut, 15. Psal. xxi, 1. , Rom. viii, 21. Cor. Cor. vil, AY, 55. 31. » Luc. xx1, 33. 18 Sophon. 1, 15-17.
PG 87:2198Οἵτινες ἐνδείκνυνται τὸ ἔργον τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν.« Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῆς Ἰωάννου δηλοῦται φωνῆς εἰρημένον περὶ τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. Τοῦτο δὲ καὶ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας γέγονε χρόνον, κατὰ τό· »Ἐν ταῖς ἡμέραις ἐκείναις, φησὶ Κύριος, διδοὺς νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς.« Τὸν φυσικὸν οὗν παρέβησαν νόμον εἰς φιλοσαρκίας τραπόμενοι, καὶ γέγονεν ἡ γῆ τούτων παραβεβηκότων ἐπάρατος. Ὥσπερ γὰρ ἐν ἀρχῇ μήπω συστάσης τῆς ἁμαρτίας εὐλόγησεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον· οὕτως ἐπὶ συντελείᾳ τοῦ αἰῶνος ἀρὰ τὴν γῆν ἔδεται . Ἀντὶ δὲ τοῦ, Διὰ τοῦτο πτωχοὶ ἔσονται, Διὰ τοῦτο , φησὶν ὁ Σύμμαχος, ἐκτρυχωθήσονται . Πλὴν οἱ ἐπὶ τοῦ θείου κατεγνωσμένοι βήματος, ἐν ἐνδείᾳ γενήσονται τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν καὶ γυμνοὶ τῆς ἐλπίδος τῆς τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένης. Εἰς ᾅδου δὲ παραπεμφθέντων ὀλίγοι καταλειφθήσονται πλοῦτον ἔχοντες ὃν ἐξ ἀρετῶν ἐθησαύρισαν. »Πολλοὶ γὰρ κλητοὶ, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοὶ,« καθά φησιν ὁ Σωτήρ.
οἰκουμένης χωρία, ἐρημοῦσθαι τὸ τῆς γῆς ἀκόλουθον ἦν οἰκητήριον, τῶν ἐνοικούντων ἄλλων άλλοσε δια σπαρέντων εἰς ἕτερα τοῦ κόσμου χωρία, κατὰ λόγον τῶν ἑκάστου πράξεων. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατρί, πρός τε τὴν ἁπάντων ὑποδοχὴν, καὶ τῶν πώποτε γενομένων ὁ κόσμος ἀρκεῖ, σκοτεινῶν μὲν χωρίων ὑποδεχομένων τοὺς ἀσεβεῖς, κατὰ τό· Εἰσ ελεύσονται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς, παραδοθήσονται εἰς χεῖρας ῥομφαίας. Μερίδες αλωπέκων ἔσονται, τῶν δὲ εὐσεβῶν ἁρπαγησομένων ἐν νεφέλαις, εἰς ἀπάν- τησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα, καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ γενησομένων. Πρόσωπον δὲ τῆς γῆς τὴν ἐπιφάνειαν ταύτης ἐκάλεσεν. Ανακαλύπτεται δὲ τῶν ἐν αὐτῇ κεκα- Β λυμμένων ἀναγομένων εἰς φῶς κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν, μεθ᾿ ἣν ἅπαντες τῷ τοῦ Χριστοῦ παρα- στήσονται βήματι, δικαίας ψήφου τυγχάνοντες χωρίς προσωποληψίας τῶν ἐν ἀξιώμασιν ἢ πλούτῳ διαφα- νῶν. Τὸ γὰρ ἴσον ἔσται πᾶσι κρινομένων μόνων τῶν λογισμῶν τε καὶ πράξεων. Καὶ Ἰὼβ δέ φησι· « Μια κρὸς καὶ μέγας ἐκεῖ ἐστι, καὶ θεράπων οὐ δεδοικώς τὸν Κύριον αὐτοῦ. » Γῆν δὲ φθαρήσεσθαί φησι τοὺς τὸ γεῶδες ἔχοντας φρόνημα, κατὰ τό· « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Καὶ τό· «Ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκὸς, ὁ δεύτερος ἐξ οὐρανοῦ πνευματικός, ο καὶ τὰ ἑξῆς· μεθ' ἅ φησι· ο Σάρξ καὶ αἷμα βασι- λείαν Θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται. » Οἱ δὲ τοιοῦτοι τῇ ἑαυτῶν φθορᾷ φθαρήσονται. Σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Ὡς γὰρ ἡ σὰρξ ὑφ' οὗπερ ἐξ αὐτῆς ἀνῆψε πυρετοῦ διαφθεί- ρεται, οὕτως οἱ θησαυρίσαντες ἑαυτοῖς ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς διεφθορότες τὰς ψυχὰς, τῇ ἑαυτῶν παραδοθέντες φθορᾷ κολασθήσονται, δίκην εισπρατ τομένων καὶ δυνάμεών τινων, αἱ δημίων λόγον ἐπέχουσιν, οἱ προνομήν τινα ποιήσονται διαρπά ζντες αὐτῶν τὰς ψυχὰς, ὅτε καὶ πενθήσουσιν οἱ πένθους ἄξια πράξαντες. Τὴν εἰρημένην δὲ πενθου- σαν καὶ φθαρεῖσαν ἐδήλωσε γῆν, εἰπὼν οἱ ὑψηλοί τῆς γῆς· τούτους γὰρ Θεὸς μέτεισι μάλιστα (υπερ- τφάνοις γὰρ ἀντιτάσσεται)· οἳ καὶ ἀνομοῦντες, τὴν γῆν ἐπλήρωσαν αἱμάτων καὶ φόνου. Ἡ γῆ γὰρ, φησὶν ὁ Σύμμαχος, έφονοκτονήθη ὑπὸ τῶν κατοικούντων αὐτήν. Καὶ τῆς φθο ρᾶς τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν, ὅτι παρέβησαν τὸν νόμον. Τὸν φυσικὸν γὰρ τὸν δοθέντα πᾶσι νόμων παρέβησαν ἅπαντες, τὴν ἐγγραφέντα ταῖς αὐτῶν διανοίαις, καθά φησιν ὁ Παῦλος· «Οτ᾽ ἂν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες, ἑαυτοῖς εἰσιν νόμος. Οι τινες ἐνδείκνυνται τὸ ἔργον τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. » Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῆς Ἰωάν- που δηλούται φωνῆς εἰρημένον περὶ τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. Τοῦτο · δὲ καὶ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας γέγονε χρόνον, κατά COMMENTARII IN ISAIAM. 21:18 A potiuntur, praetermissis. lis autem, qui in terra sunt, judicatis, et in alias orbis regiones translatis, ipsum etiam terra domicilium desertum manere necesse est, quando qui illud incolebant in alias atque alias regiones, pro cujusque factorum ra- tione, dispergi contigit. Multæ enim apud Patrem pansiones : et ad omnes, quotquot unquam ex- stiterunt, excipiendos, mundus ipse satis est : pa- ratis quidem ad impiorum sedes tenebris, quos in infimas terræ partes abituros, inque manus gladii. traditos vulpium partes fore scriptum est ". Justis autem in nubes assumptis, ut in ære Domino oc- currentes cum eodem perpetuo degant ”. Quod deinde terræ faciem dirit, ejusdem super- ficiem designavit, quæ tum revelari dicetur, cum C cuncti in lucem resurrectionis tempore prodeuntes, Christo in tribunali sedente, nulla vel dignitatum vel divitiarum habita ratione, justam ejus senten - tiam audituri sunt ". Erit enim eadem omnibus conditio, solis animi et corporis in judicii ratio- nem venientibus actionibus. De re ista sic apud Jobum legimus : • Magnus et parvus ibi sunt, et ser- vus non timens dominum suum 30. At quod terram corruptam iri dixit, eos qui terrena sapiunt, de- signavit; juxta illud : • Terra es, et in terram re- verteris S., Deinde : c Primus homo de terra terrenus, secundus autem de cœlo cœlestis”,› cateraque, qua sequuntur. Quibus adjicit : c-Caro et sanguis regnum Dei possidere non possunt ". › Qui igitur ejusmodi sunt, sua ipsi corruptione corrumpentur, cum suis quemque peccatorum vin- culis constringi certum sit. Ut enim caro a febre, quam ex se accendit corrumpitur, sic qui sibi iram in illo iræ die cumularunt, quia animas sibi corruperunt, et suæ ipsi corruptioni traditi pænas iis potestatibus dabunt, quæ tortorum instar, eorum animas diripient, cum et ipsi lugebunt, qui luetu digna patrarunt. Quod autem terræ excelsos addidit, eam quam lugere et corruptam esse dixi- mus, terram significavit. Hos enim præcipue Do- minus superbis resistere solitus", qui scelere et sanguine terram repleverunt, adoritur. Terra enim, ait Symmachus, a suis habitatoribus cæde contaminata est. Cujus nec causam reticuit. D cum legem esse transgressos addidit. Legem enim naturæ omnibus traditam, et mentibus ipsis, Paulo teste, inscriptam, nemo est, qui non sit trans- gressus. « Cum enim gentes, quæ legem non habent, natura duce, quæ legis sunt, faciant; lege carentes, lex ipsæ sibi sunt, cum legis opus suis inscriptum cordibus ostendant 38., Id vero etiam Joannis testimonio patuerit, qui de unigenito Dei Filic loquens, verum lumen exsistere, omnemque homi nem in hunc mundum prodeuntem illustrare asse- rat ". › Quod ipso etiam incarnationis tempore factum est, juxta illud : • In diebus illis, dist ** Joan. xiv, 2. * Peal. Lxit, 11. ] Thess. iv, 16. | Cor. xv, 47. ss ibid. 50. ** Jac. iv, 6; Petr. v, 5. 19. Rom. 31, st Gen. 11, 19. ** Rom. ii, 14,15." Joan 1, 9. • 10. so fob 111,
Ἀντὶ δὲ τοῦ, πενθήσει ὁ οἶνος , Ἀκύλας ἐξέδωκεν, ἐπένθησεν ὁ παρωρισμός · σημαίνων διὰ τοῦ παραδείγματος τῆς ὀπώρας, τὸ πρόσκαιρον τοῦ τῶν σωμάτων ὡραϊσμοῦ, καὶ τῆς ἀνθρώπων τρυφῆς τῶν ἑαυτοὺς ἀσωτίαις καὶ μέθαις ἐκδεδωκότων, αἰσχυνομένων ἑπὶ τοῖς τούτων ἐλέγχοις, κατὰ τό· «Πολλοῖς τῶν ἐκ γῆς χώματι ἀναστήσονται· οἱ μὲν εἰς ζωὴν αἰώνιον, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αἰώνιον.» Νόει δὲ καὶ οἶνον τὸν ἐξ ἀμπέλου Σοδόμων, καὶ σταφυλὴν χολῆς περὶ οὗ φησι· «Θυμὸς δρακόντων ὁ οἶνος αὐτῶν, καὶ θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος,» ὃς καιροῖ ψυχὴν, καὶ παρατρέπει διάνοιαν. Οὖ τῆς μέθης ἀνανήψαντες, τότε πενθήσουσιν . Τότε δὲ καὶ πᾶσα πόλις κλείσει οἰκίαν τοῦ μὴ εἰσελθεῖν . Οὐκέτι γὰρ ἔσονται πολιτεῖαι ὁποῖαι νῦν, ἐν αἷς οἱ ἀσεβεῖς τὰ καταθύμια πράττουσιν. Διό φησιν ὁ Σωτήρ· «Οὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις, ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν. Οὐαὶ ὑμῖν οἱ ἐμπεπλησμένοι νῦν, ὅτι πεινάσετε.
οἰκουμένης χωρία, ἐρημοῦσθαι τὸ τῆς γῆς ἀκόλουθον ἦν οἰκητήριον, τῶν ἐνοικούντων ἄλλων άλλοσε δια σπαρέντων εἰς ἕτερα τοῦ κόσμου χωρία, κατὰ λόγον τῶν ἑκάστου πράξεων. Πολλαὶ γὰρ μοναὶ παρὰ τῷ Πατρί, πρός τε τὴν ἁπάντων ὑποδοχὴν, καὶ τῶν πώποτε γενομένων ὁ κόσμος ἀρκεῖ, σκοτεινῶν μὲν χωρίων ὑποδεχομένων τοὺς ἀσεβεῖς, κατὰ τό· Εἰσ ελεύσονται εἰς τὰ κατώτατα τῆς γῆς, παραδοθήσονται εἰς χεῖρας ῥομφαίας. Μερίδες αλωπέκων ἔσονται, τῶν δὲ εὐσεβῶν ἁρπαγησομένων ἐν νεφέλαις, εἰς ἀπάν- τησιν τοῦ Κυρίου εἰς ἀέρα, καὶ οὕτω πάντοτε σὺν Κυρίῳ γενησομένων. Πρόσωπον δὲ τῆς γῆς τὴν ἐπιφάνειαν ταύτης ἐκάλεσεν. Ανακαλύπτεται δὲ τῶν ἐν αὐτῇ κεκα- Β λυμμένων ἀναγομένων εἰς φῶς κατὰ τὴν ἐκ νεκρῶν ἀναβίωσιν, μεθ᾿ ἣν ἅπαντες τῷ τοῦ Χριστοῦ παρα- στήσονται βήματι, δικαίας ψήφου τυγχάνοντες χωρίς προσωποληψίας τῶν ἐν ἀξιώμασιν ἢ πλούτῳ διαφα- νῶν. Τὸ γὰρ ἴσον ἔσται πᾶσι κρινομένων μόνων τῶν λογισμῶν τε καὶ πράξεων. Καὶ Ἰὼβ δέ φησι· « Μια κρὸς καὶ μέγας ἐκεῖ ἐστι, καὶ θεράπων οὐ δεδοικώς τὸν Κύριον αὐτοῦ. » Γῆν δὲ φθαρήσεσθαί φησι τοὺς τὸ γεῶδες ἔχοντας φρόνημα, κατὰ τό· « Γῆ εἶ, καὶ εἰς γῆν ἀπελεύσῃ. » Καὶ τό· «Ὁ πρῶτος ἄνθρωπος ἐκ γῆς χοϊκὸς, ὁ δεύτερος ἐξ οὐρανοῦ πνευματικός, ο καὶ τὰ ἑξῆς· μεθ' ἅ φησι· ο Σάρξ καὶ αἷμα βασι- λείαν Θεοῦ κληρονομῆσαι οὐ δύνανται. » Οἱ δὲ τοιοῦτοι τῇ ἑαυτῶν φθορᾷ φθαρήσονται. Σειραῖς γὰρ τῶν ἑαυτοῦ ἁμαρτημάτων ἕκαστος σφίγγεται. Ὡς γὰρ ἡ σὰρξ ὑφ' οὗπερ ἐξ αὐτῆς ἀνῆψε πυρετοῦ διαφθεί- ρεται, οὕτως οἱ θησαυρίσαντες ἑαυτοῖς ὀργὴν ἐν ἡμέρᾳ ὀργῆς διεφθορότες τὰς ψυχὰς, τῇ ἑαυτῶν παραδοθέντες φθορᾷ κολασθήσονται, δίκην εισπρατ τομένων καὶ δυνάμεών τινων, αἱ δημίων λόγον ἐπέχουσιν, οἱ προνομήν τινα ποιήσονται διαρπά ζντες αὐτῶν τὰς ψυχὰς, ὅτε καὶ πενθήσουσιν οἱ πένθους ἄξια πράξαντες. Τὴν εἰρημένην δὲ πενθου- σαν καὶ φθαρεῖσαν ἐδήλωσε γῆν, εἰπὼν οἱ ὑψηλοί τῆς γῆς· τούτους γὰρ Θεὸς μέτεισι μάλιστα (υπερ- τφάνοις γὰρ ἀντιτάσσεται)· οἳ καὶ ἀνομοῦντες, τὴν γῆν ἐπλήρωσαν αἱμάτων καὶ φόνου. Ἡ γῆ γὰρ, φησὶν ὁ Σύμμαχος, έφονοκτονήθη ὑπὸ τῶν κατοικούντων αὐτήν. Καὶ τῆς φθο ρᾶς τὴν αἰτίαν ἐπήνεγκεν, ὅτι παρέβησαν τὸν νόμον. Τὸν φυσικὸν γὰρ τὸν δοθέντα πᾶσι νόμων παρέβησαν ἅπαντες, τὴν ἐγγραφέντα ταῖς αὐτῶν διανοίαις, καθά φησιν ὁ Παῦλος· «Οτ᾽ ἂν γὰρ ἔθνη τὰ μὴ νόμον ἔχοντα φύσει τὰ τοῦ νόμου ποιῶσιν, οὗτοι νόμον μὴ ἔχοντες, ἑαυτοῖς εἰσιν νόμος. Οι τινες ἐνδείκνυνται τὸ ἔργον τοῦ νόμου γραπτὸν ἐν ταῖς καρδίαις αὐτῶν. » Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῆς Ἰωάν- που δηλούται φωνῆς εἰρημένον περὶ τοῦ μονογενοῦς Υἱοῦ τοῦ Θεοῦ, ὅτι ἦν τὸ φῶς τὸ ἀληθινὸν, ὃ φωτίζει πάντα ἄνθρωπον ἐρχόμενον εἰς τὸν κόσμον. Τοῦτο · δὲ καὶ κατὰ τὸν τῆς ἐπιδημίας γέγονε χρόνον, κατά COMMENTARII IN ISAIAM. 21:18 A potiuntur, praetermissis. lis autem, qui in terra sunt, judicatis, et in alias orbis regiones translatis, ipsum etiam terra domicilium desertum manere necesse est, quando qui illud incolebant in alias atque alias regiones, pro cujusque factorum ra- tione, dispergi contigit. Multæ enim apud Patrem pansiones : et ad omnes, quotquot unquam ex- stiterunt, excipiendos, mundus ipse satis est : pa- ratis quidem ad impiorum sedes tenebris, quos in infimas terræ partes abituros, inque manus gladii. traditos vulpium partes fore scriptum est ". Justis autem in nubes assumptis, ut in ære Domino oc- currentes cum eodem perpetuo degant ”. Quod deinde terræ faciem dirit, ejusdem super- ficiem designavit, quæ tum revelari dicetur, cum C cuncti in lucem resurrectionis tempore prodeuntes, Christo in tribunali sedente, nulla vel dignitatum vel divitiarum habita ratione, justam ejus senten - tiam audituri sunt ". Erit enim eadem omnibus conditio, solis animi et corporis in judicii ratio- nem venientibus actionibus. De re ista sic apud Jobum legimus : • Magnus et parvus ibi sunt, et ser- vus non timens dominum suum 30. At quod terram corruptam iri dixit, eos qui terrena sapiunt, de- signavit; juxta illud : • Terra es, et in terram re- verteris S., Deinde : c Primus homo de terra terrenus, secundus autem de cœlo cœlestis”,› cateraque, qua sequuntur. Quibus adjicit : c-Caro et sanguis regnum Dei possidere non possunt ". › Qui igitur ejusmodi sunt, sua ipsi corruptione corrumpentur, cum suis quemque peccatorum vin- culis constringi certum sit. Ut enim caro a febre, quam ex se accendit corrumpitur, sic qui sibi iram in illo iræ die cumularunt, quia animas sibi corruperunt, et suæ ipsi corruptioni traditi pænas iis potestatibus dabunt, quæ tortorum instar, eorum animas diripient, cum et ipsi lugebunt, qui luetu digna patrarunt. Quod autem terræ excelsos addidit, eam quam lugere et corruptam esse dixi- mus, terram significavit. Hos enim præcipue Do- minus superbis resistere solitus", qui scelere et sanguine terram repleverunt, adoritur. Terra enim, ait Symmachus, a suis habitatoribus cæde contaminata est. Cujus nec causam reticuit. D cum legem esse transgressos addidit. Legem enim naturæ omnibus traditam, et mentibus ipsis, Paulo teste, inscriptam, nemo est, qui non sit trans- gressus. « Cum enim gentes, quæ legem non habent, natura duce, quæ legis sunt, faciant; lege carentes, lex ipsæ sibi sunt, cum legis opus suis inscriptum cordibus ostendant 38., Id vero etiam Joannis testimonio patuerit, qui de unigenito Dei Filic loquens, verum lumen exsistere, omnemque homi nem in hunc mundum prodeuntem illustrare asse- rat ". › Quod ipso etiam incarnationis tempore factum est, juxta illud : • In diebus illis, dist ** Joan. xiv, 2. * Peal. Lxit, 11. ] Thess. iv, 16. | Cor. xv, 47. ss ibid. 50. ** Jac. iv, 6; Petr. v, 5. 19. Rom. 31, st Gen. 11, 19. ** Rom. ii, 14,15." Joan 1, 9. • 10. so fob 111,
PG 87:2200Οὐαὶ οἱ γελῶντες νῦν, ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε.« Ταῦτα δηλοῖ καὶ ἡ παραβολὴ τοῦ πλουσίου τοῦ ἐν κόλποις Ἀβραὰμ ἑωρακότος τὸν Λάζαρον, ὃς ἤκουεν, »Ἀπέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου.« Οὕτως ἄρα τοῖς κρινομένοις ὑπομνήσεις τῶν ἐνταῦθα βεβιωμένων ἐγγίνονται. Διὸ πενθήσουσιν ἑαυτούς. Ὅθεν ὁ Σωτὴρ μακαρίζει τοὺς ἐν τῷ παρόντι βίῳ πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην, τοὺς κλαίοντάς τε καὶ πενθοῦντας, καὶ πτωχεύσαντας δι’ αὐτὸν, καὶ δεδιωγμένους. Οἷς ἐπιφέρει νῦν ὁ προφήτης· Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ , ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν · σαφῶς διδάσκων περὶ τῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ λελεγμένα. Ὅτι δὲ καὶ μέχρις ἑνὸς πάντας μετέρχεται, διὰ τῆς ἐλαίας ἐδήλωσεν. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητὸς, οὗτοι φωνῇ βοήσονται , διαστολῇ χρησάμενος, ὁ Σύμμαχος δύο κατὰ τὸ αὐτὸ παρέστησε διανοίας εἰπὼν, Ὡς ἐπιφυλλίδες ἐὰν συντελεσθῇ τρυγητός . Εἶτ’ ἐξ ἑτέρας φησὶν ἀρχῆς, Οὗ τοῖς παροῦσι φωνὴν αὐτῶν . Τὸ μὲν γὰρ τῇ τῶν προτέρων ἀπέδωκε διανοίᾳ, ὅτι, ὡς οἱ τὸν τῆς ἐλαίας τρυγῶντες καρπὸν, καλάμοις διακρούοντες, καὶ μέχρι μιᾶς, εἴπου φωνῇ, καταβάλλουσιν·
νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς. » Τον φυσικόν οὖν παρ έδησαν νόμον εἰς φιλοσαρκίας τραπόμενοι, καὶ γέν γονεν ἡ γῆ τούτων παραβεβηκότων επάρατος. "Ωσπερ γὰρ ἐν ἀρχῇ μήπω συστάσης τῆς ἁμαρτίας εὐλό γησεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον· οὕτως ἐπὶ συντελεία τοῦ αἰῶνος ἀρὰ τὴν γῆν ἔδεται. 'Αντὶ δὲ τοῦ, Δια τοῦτο πτωχοὶ ἔσονται, Διὰ τοῦτο, φησὶν ὁ Σύμ μαχος, ἐκτρυχωθήσονται. Πλὴν οἱ ἐπὶ τοῦ θείου κατεγνωσμένοι βήματος, ἐν ἐνδείᾳ γενήσονται τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν καὶ γυμνο! τῆς ἐλπίδος τῆς τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένης. Εἰς ᾅδου δὲ παραπεμφθέντων λίγοι καταλειφθήσονται πλοῦτον ἔχοντες ὃν ἐξ ἀρετῶν ἐθησαύρισαν. « Πολλοὶ γὰρ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί, ο καθά φησιν ὁ Σωτήρ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, πεν- θήσει ὁ οἶνος, Ακύλας ἐξέδωκεν, ἐπένθησεν ὁ παρωρισμός' σημαίνων διὰ τοῦ παραδείγματος τῆς ὀπώρας, τὸ πρόσκαιρον τοῦ τῶν σωμάτων ὡραϊσμοῦ, καὶ τῆς ἀνθρώπων τρυφῆς τῶν ἑαυτοὺς ἀσωτίαι; καὶ μέθαις ἐκδεδωκότων, αἰσχυνομένων ἐπὶ τοῖς τούτων ἐλέγχοις, κατά τό· . Πολλοῖς τῶν ἐκ γῆς χώματι - ἀναστήσονται· οἱ μὲν εἰς ζωὴν αἰώνιον, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αιώνιον. » Α τό· Ἐν ταῖς ἡμέραις εκείναις, φησὶ Κύριος, διδούς η Νόει δὲ καὶ οἶνον τὸν ἐξ ἀμπέλου Σοδόμων, καὶ σταφυλὴν χολῆς περὶ οὗ φησι· εθυμὸς δρακόντων ὁ οἶνος αὐτῶν, καὶ θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος, ο ὅς καιροί ο ψυχήν, καὶ παρατρέπει διάνοιαν. Οὗ τῆς μέθης ανανήψαντες, τότε πενθήσουσιν. Τότε δὲ καὶ πᾶσα πόλις κλείσει οἰκίαν τοῦ μὴ εἰσελθεῖν. Οὐκέτι γὰρ ἔσονται πολιτείαι ὁποῖαι νῦν, ἐν αἷς οἱ ἀσεβεῖς τὰ καταθύμια πράττουσιν. Διό φησιν τήρ· «Οὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις, ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν. Οὐαὶ ὑμῖν οἱ ἐμπεπλησμένοι νῦν, ότι πεινάσετε. Οὐαὶ οἱ γελῶντες νῦν, ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε.» Ταῦτα δηλοῖ καὶ ἡ παραβολὴ τοῦ πλου σίου τοῦ ἐν κόλποις ᾽Αβραὰμ έωρακότος τὸν Λάζα ρον, ὃς ήκουεν, « ᾿Απέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου.» Οὕτως ἄρα τοῖς κρινομένοις ὑπομνήσεις τῶν ἐν ταῦθα βεβιωμένων ἐγγίνονται. Διὸ πενθήσουσιν ἑαυ τούς. "Οθεν ὁ Σωτὴρ μακαρίζει τοὺς ἐν τῷ παρόντι βίῳ πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην, τοὺς κλαίον- τάς τε καὶ πενθοῦντας, καὶ πτωχεύσαντας δι' αὐτ τὸν, καὶ δεδιωγμένους. Οἷς ἐπιφέρει νῦν ὁ προφήτης ὦ Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ, ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· σαφῶς διδάσκων περὶ τῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ λε- λεγμένα. "Οτι δὲ καὶ μέχρις ἑνὸς πάντας μετέρχε- ται, διὰ τῆς ἐλαίας ἐδήλωσεν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητές, οὗτοι φωνῇ βοήσον ται, διαστολῇ χρησάμενος, ὁ Σύμμαχος δύο κατὰ τὸ αὐτὸ παρέστησε διανοίας εἰπὼν, Ως ἐπιφυλλίδες ἐὰν συντελεσθῇ τρυγητός. Εἶτ᾽ ἐξ ἑτέρας φησίν ἀρχῆς, Οὗ τοῖς παροῦσι ἡ φωνὴν αὐτῶν. Τὸ μὲν γὰρ τῇ τῶν προτέρων ἀπέδωκε διανοίᾳ, ὅτι, ὡς οἱ Ο αι. παρωραϊσμός, γρ. πολλοὶ τῶν ἐν γῆς χώμασιν, αγρ. χαροί. γρ. οὗτοι ἐπαροῦσι. PROCOPII GAZEI Dominus, leges meas ferens in mentibus eorum, et ipsas eorum cordibus inscribam . » Legem ergo naturæ, converso ad corporis libidines animo, transgressi sunt, unde est exsecrationem ipsorum terra experta. Ut enim initio, cum nondum exstaret peccatum, homini benedixit Deus, sic terram in ipsa sæculi consummatione vorabit ex- secratio. Cæterum quo loco, fore ob id pauperes habemus; conterendos ob id, et opprimendos dixit Symmachus. Deinde qui ad Domini tribunal con- demnabuntur, supernorum bonorum penuria la- borantes, et ca etiam spe, quæ sanctis parata est, destituentur, iisque ad inferos demissis, pauci, qui collectum ex virtutibus thesaurum habeant, reliqui futuri sunt. ‹ Multi enim sunt vocati, pauci vero electi, ait Salvator 38. At quod lugebit vinum habemus. Luxit tempestivitas, vertit Symmachus, ut autumnalium fructuum exemplo pulchritudinem corporum temporaneam esse, nec eorum, qui se voluptatibus ebrielatique dediderunt, aliam esse conditionem doceret, quibus dum arguuntur, pudere necesse sit. • Multi enim, » scribitur, « eu- rum qui in terrae tumulis jacent, resurgent : alii quidem in vitam æternam, alii autem in oppro- brium et dedecus sempiternum *, › Intellige vero et vini nomine, illud ipsum, quod est de vinea Sodomorum; uvam fellis, illam ipsam de qua scribitur: ‹ Furor draconum vinum eorum, et furor aspidum iusanabilis ", » qui solet aui. mam inebriare, mentemque sua sede deturbare, hujusmodi igitur ebrietate cum liberari contigerit, tum demum quoque lugebunt, omnisque civitas ne quis ingrediatur, domum occludet. Neque enim tum amplius nostrae isti vitae ratio in qua ad impiorum arbitrium geruntur omnia, similis futura est. Quo fit ut eo referantur verba Salvatoris, ubi ait : • Væ vobis divitibus, quoniam consolationem vestram tulistis. Væ vobis qui saturi estis, quoniam esurietis. Væ vobis qui nunc ridetis, quoniam lugebitis, et la- mentabimini ". » Ista quoque vel divitis ejus, qui Lazarum in Abrahami'sinu intuitus est, cum bona se in vita sensisse audivit, parabola judicabit Va • B Sic plane et qui damnati sunt, quoties eorum, quæ vivi gesserunt, in mentem veniet recordatio, suam ipsi vicem lugebunt. Inde est itaque, quod eos, qui D justitiam in hac vita esuriunt et sitiunt, qui la- mentantur et lugent, qui pauperiem denique et persecutionem propter eum patiuntur, beatos præ- dicat Salvator 4. Addit deinceps propheta : Hac omnia erunt in terra, in medio gentium, ut plane, quæ dicta sunt, ad judicium referenda intelligas : quod ad unum omnes subituros esse, ipso oleæ nomine significavit. Ceterum pro quo, et si quies- cat vindemia, isti voce clamabunt, habemus, distinctione usus Symmachus, unum illud gemino as Matth. xx, 16. Matth. v, seqq. Jerem, xxxt, 33. " Luc. sui, seqq. so Dan. all, VARIE LECTIONES. ..༩ b 2. 40 Deut. XXXII, 33. * Luc. vi, 24, 25.
οὕτω τῶν ἀσεβῶν οὐδεὶς, διαφεύξεται ὥσπερ καὶ ἐπὶ τῶν βοτρύων ἐπανίοντές τινες, καὶ τοὺς τὸ πρῶτον λαθόντας συλλέγουσιν. Καὶ τοῦτο παρίστησιν ὁ Σωτὴρ τῇ περὶ τῆς σαγήνης παραβολῇ τῶν σαπρῶν ἔξω βαλλομένων. Ἀλλ’ ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα πείσονται. Οὗτοι δὲ ἐπαροῦσι φωνὴν αὐτῶν , δῆλον ὡς οἱ τοῦ κρείττονος τάγματος. Ὅθεν ἐπήγαγεν· Ἀγαλλιάσονται ἐν τῷ ἐνδοξασθῆναι Κύριον . Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Οἱ ἀσεβεῖς τρυγητὸν παθόντες ἔσχατον, φωνὰς ἀποδώσουσι , βοῶντες ἐν τῷ κολάζεσθαι· οἱ δὲ ἀγαθοὶ εὐφρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου , ὅτε ὁ Κύριος ἐλεύσεται ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πατρὸς αὐτοῦ, μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀντὶ δὲ τοῦ, Ταραχθήσεται τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης, Ἤχησαν ὕδατα θαλάσσης , Θεοδοτίων ἑρμήνευσεν, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς βοῆς τῶν δοξαζόντων Κύριον. Νήσους δὲ τὰς Ἐκκλησίας φησὶ τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ, καὶ πρὸ τῆς κρίσεως ἐν μέσῳ τῶν ἀπίστων, ἐν μέσῳ θαλάσσης ἀπειλημμένας, ἐφ’ ἃς ἡ τοῦ Θεοῦ λάμψει δάξα κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Διόπερ ὁ λόγος τὸν τοῦτο ποιήσοντα Θεὸν ἀνυμνεῖ λέγων· Κύριε ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ἀπὸ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν .
νόμους μου εἰς τὴν διάνοιαν αὐτῶν, καὶ ἐπὶ καρδίας αὐτῶν ἐπιγράψω αὐτούς. » Τον φυσικόν οὖν παρ έδησαν νόμον εἰς φιλοσαρκίας τραπόμενοι, καὶ γέν γονεν ἡ γῆ τούτων παραβεβηκότων επάρατος. "Ωσπερ γὰρ ἐν ἀρχῇ μήπω συστάσης τῆς ἁμαρτίας εὐλό γησεν ὁ Θεὸς τὸν ἄνθρωπον· οὕτως ἐπὶ συντελεία τοῦ αἰῶνος ἀρὰ τὴν γῆν ἔδεται. 'Αντὶ δὲ τοῦ, Δια τοῦτο πτωχοὶ ἔσονται, Διὰ τοῦτο, φησὶν ὁ Σύμ μαχος, ἐκτρυχωθήσονται. Πλὴν οἱ ἐπὶ τοῦ θείου κατεγνωσμένοι βήματος, ἐν ἐνδείᾳ γενήσονται τῶν ἄνωθεν ἀγαθῶν καὶ γυμνο! τῆς ἐλπίδος τῆς τοῖς ἁγίοις ηὐτρεπισμένης. Εἰς ᾅδου δὲ παραπεμφθέντων λίγοι καταλειφθήσονται πλοῦτον ἔχοντες ὃν ἐξ ἀρετῶν ἐθησαύρισαν. « Πολλοὶ γὰρ κλητοί, ὀλίγοι δὲ ἐκλεκτοί, ο καθά φησιν ὁ Σωτήρ. Ἀντὶ δὲ τοῦ, πεν- θήσει ὁ οἶνος, Ακύλας ἐξέδωκεν, ἐπένθησεν ὁ παρωρισμός' σημαίνων διὰ τοῦ παραδείγματος τῆς ὀπώρας, τὸ πρόσκαιρον τοῦ τῶν σωμάτων ὡραϊσμοῦ, καὶ τῆς ἀνθρώπων τρυφῆς τῶν ἑαυτοὺς ἀσωτίαι; καὶ μέθαις ἐκδεδωκότων, αἰσχυνομένων ἐπὶ τοῖς τούτων ἐλέγχοις, κατά τό· . Πολλοῖς τῶν ἐκ γῆς χώματι - ἀναστήσονται· οἱ μὲν εἰς ζωὴν αἰώνιον, οἱ δὲ εἰς ὀνειδισμὸν καὶ αἰσχύνην αιώνιον. » Α τό· Ἐν ταῖς ἡμέραις εκείναις, φησὶ Κύριος, διδούς η Νόει δὲ καὶ οἶνον τὸν ἐξ ἀμπέλου Σοδόμων, καὶ σταφυλὴν χολῆς περὶ οὗ φησι· εθυμὸς δρακόντων ὁ οἶνος αὐτῶν, καὶ θυμὸς ἀσπίδων ἀνίατος, ο ὅς καιροί ο ψυχήν, καὶ παρατρέπει διάνοιαν. Οὗ τῆς μέθης ανανήψαντες, τότε πενθήσουσιν. Τότε δὲ καὶ πᾶσα πόλις κλείσει οἰκίαν τοῦ μὴ εἰσελθεῖν. Οὐκέτι γὰρ ἔσονται πολιτείαι ὁποῖαι νῦν, ἐν αἷς οἱ ἀσεβεῖς τὰ καταθύμια πράττουσιν. Διό φησιν τήρ· «Οὐαὶ ὑμῖν τοῖς πλουσίοις, ὅτι ἀπέχετε τὴν παράκλησιν ὑμῶν. Οὐαὶ ὑμῖν οἱ ἐμπεπλησμένοι νῦν, ότι πεινάσετε. Οὐαὶ οἱ γελῶντες νῦν, ὅτι πενθήσετε καὶ κλαύσετε.» Ταῦτα δηλοῖ καὶ ἡ παραβολὴ τοῦ πλου σίου τοῦ ἐν κόλποις ᾽Αβραὰμ έωρακότος τὸν Λάζα ρον, ὃς ήκουεν, « ᾿Απέλαβες τὰ ἀγαθά σου ἐν τῇ ζωῇ σου.» Οὕτως ἄρα τοῖς κρινομένοις ὑπομνήσεις τῶν ἐν ταῦθα βεβιωμένων ἐγγίνονται. Διὸ πενθήσουσιν ἑαυ τούς. "Οθεν ὁ Σωτὴρ μακαρίζει τοὺς ἐν τῷ παρόντι βίῳ πεινῶντας καὶ διψῶντας τὴν δικαιοσύνην, τοὺς κλαίον- τάς τε καὶ πενθοῦντας, καὶ πτωχεύσαντας δι' αὐτ τὸν, καὶ δεδιωγμένους. Οἷς ἐπιφέρει νῦν ὁ προφήτης ὦ Ταῦτα πάντα ἔσται ἐν τῇ γῇ, ἐν μέσῳ τῶν ἐθνῶν· σαφῶς διδάσκων περὶ τῆς κρίσεως εἰρῆσθαι τὰ λε- λεγμένα. "Οτι δὲ καὶ μέχρις ἑνὸς πάντας μετέρχε- ται, διὰ τῆς ἐλαίας ἐδήλωσεν. ᾿Αντὶ δὲ τοῦ, Καὶ ἐὰν παύσηται ὁ τρυγητές, οὗτοι φωνῇ βοήσον ται, διαστολῇ χρησάμενος, ὁ Σύμμαχος δύο κατὰ τὸ αὐτὸ παρέστησε διανοίας εἰπὼν, Ως ἐπιφυλλίδες ἐὰν συντελεσθῇ τρυγητός. Εἶτ᾽ ἐξ ἑτέρας φησίν ἀρχῆς, Οὗ τοῖς παροῦσι ἡ φωνὴν αὐτῶν. Τὸ μὲν γὰρ τῇ τῶν προτέρων ἀπέδωκε διανοίᾳ, ὅτι, ὡς οἱ Ο αι. παρωραϊσμός, γρ. πολλοὶ τῶν ἐν γῆς χώμασιν, αγρ. χαροί. γρ. οὗτοι ἐπαροῦσι. PROCOPII GAZEI Dominus, leges meas ferens in mentibus eorum, et ipsas eorum cordibus inscribam . » Legem ergo naturæ, converso ad corporis libidines animo, transgressi sunt, unde est exsecrationem ipsorum terra experta. Ut enim initio, cum nondum exstaret peccatum, homini benedixit Deus, sic terram in ipsa sæculi consummatione vorabit ex- secratio. Cæterum quo loco, fore ob id pauperes habemus; conterendos ob id, et opprimendos dixit Symmachus. Deinde qui ad Domini tribunal con- demnabuntur, supernorum bonorum penuria la- borantes, et ca etiam spe, quæ sanctis parata est, destituentur, iisque ad inferos demissis, pauci, qui collectum ex virtutibus thesaurum habeant, reliqui futuri sunt. ‹ Multi enim sunt vocati, pauci vero electi, ait Salvator 38. At quod lugebit vinum habemus. Luxit tempestivitas, vertit Symmachus, ut autumnalium fructuum exemplo pulchritudinem corporum temporaneam esse, nec eorum, qui se voluptatibus ebrielatique dediderunt, aliam esse conditionem doceret, quibus dum arguuntur, pudere necesse sit. • Multi enim, » scribitur, « eu- rum qui in terrae tumulis jacent, resurgent : alii quidem in vitam æternam, alii autem in oppro- brium et dedecus sempiternum *, › Intellige vero et vini nomine, illud ipsum, quod est de vinea Sodomorum; uvam fellis, illam ipsam de qua scribitur: ‹ Furor draconum vinum eorum, et furor aspidum iusanabilis ", » qui solet aui. mam inebriare, mentemque sua sede deturbare, hujusmodi igitur ebrietate cum liberari contigerit, tum demum quoque lugebunt, omnisque civitas ne quis ingrediatur, domum occludet. Neque enim tum amplius nostrae isti vitae ratio in qua ad impiorum arbitrium geruntur omnia, similis futura est. Quo fit ut eo referantur verba Salvatoris, ubi ait : • Væ vobis divitibus, quoniam consolationem vestram tulistis. Væ vobis qui saturi estis, quoniam esurietis. Væ vobis qui nunc ridetis, quoniam lugebitis, et la- mentabimini ". » Ista quoque vel divitis ejus, qui Lazarum in Abrahami'sinu intuitus est, cum bona se in vita sensisse audivit, parabola judicabit Va • B Sic plane et qui damnati sunt, quoties eorum, quæ vivi gesserunt, in mentem veniet recordatio, suam ipsi vicem lugebunt. Inde est itaque, quod eos, qui D justitiam in hac vita esuriunt et sitiunt, qui la- mentantur et lugent, qui pauperiem denique et persecutionem propter eum patiuntur, beatos præ- dicat Salvator 4. Addit deinceps propheta : Hac omnia erunt in terra, in medio gentium, ut plane, quæ dicta sunt, ad judicium referenda intelligas : quod ad unum omnes subituros esse, ipso oleæ nomine significavit. Ceterum pro quo, et si quies- cat vindemia, isti voce clamabunt, habemus, distinctione usus Symmachus, unum illud gemino as Matth. xx, 16. Matth. v, seqq. Jerem, xxxt, 33. " Luc. sui, seqq. so Dan. all, VARIE LECTIONES. ..༩ b 2. 40 Deut. XXXII, 33. * Luc. vi, 24, 25.
PG 87:2201Ἀντὶ δὲ τοῦ τέρατα, ψαλμοὺς Θεοδοτίων ἑρμηνεύει, καὶ Σύμμαχος. Ὁ δὲ Ἀκύλας, μελῳδίας . Οἱ γὰρ τῆς μερίδος τοῦ Θεοῦ τὴν δικαίαν αὐτοῦ κρίσιν ἀποθαυμάζοντες, εὐφραινόμενοι ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου ὕμνους αὐτῷ καὶ ψαλμῳδίας εὐχαριστηρίους ἀνάγουσιν πανταχόθεν ὄντες τῆς γῆς. Ὃ δὴ καὶ ὁ προφήτης ἐθαύμασεν, ὑμνεῖν αὐτὰς τὸν Θεὸν ἠξιῶσθαι μαθών. Ὃ δὴ καὶ τερατῶδες ἐδόκει κατὰ τοὺς Ἑβδομήκοντα, εἰ τὴν πατρῴαν πλάνην ἐάσαντες τὸν τῶν προφητῶν ὑμνοῦσι Θεὸν εἰς πέρας αὐτοῖς τῆς ἐλπίδος ἐκβάσης. Ἐπὶ γὰρ τῇ τοῦ Θεοῦ δικαιοκρισίᾳ ἐπῆκται τὸ, ἐλπὶς τῷ εὐσεβεῖ , κἂν ἀλλόφυλος ᾖ δηλονότι, κἂν ἀλλότριος τοῦ σπέρματος Ἀβραάμ. Ἐφ’ οἷς, κατὰ Σύμμαχον, εἴρηται· Καὶ εἶπεν τὸ μυστήριόν μου ἐμοί· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί . Τῶν γὰρ προφητῶν ἐπὶ τῷ παραδόξῳ τὸν Θεὸν δοξασάντων, μνημονευσάντων δὲ καὶ τῆς ἐλπίδος τῶν εὐσεβῶν , μὴ εἰρηκότων δὲ τίνα καὶ ποῖα ἦν τὰ ἐλπιζόμενα, ποθούντων δὲ μαθεῖν ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, σιωπᾷν αὐτοὺς ὁ Θεὸς παρακελεύεται λέγων· Τὸ μυστήριόν μου ἐμοί· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί .
τὸν τῆς ἐλαίας τρυγώντες καρπών, καλάμοις δια· κρούοντες, καὶ μέχρι μιᾶς, εἴπου φωνῇ °, καταβάλ- λουσιν οὕτω τῶν ἀσεβῶν οὐδεὶς, διαφεύξεται ὥσπερ καὶ ἐπὶ τῶν βοτρύων επανίοντές τινες, καὶ τοὺς τὸ πρῶτον λαθόντας συλλέγουσιν. Καὶ τοῦτο παρίστησιν ὁ Σωτὴρ τῇ περὶ τῆς σαγήνης παραβολῇ τῶν σα πρῶν ἔξω βαλλομένων. Αλλ' ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα πείσονται. Οὗτοι δὲ ἐπαροῦσι φωνὴν αὐτῶν, δῆλον ὡς οἱ τοῦ κρείττονος τάγματος. "Οθεν ἐπήγαγεν· ᾿Αγαλ. λιάσονται ἐν τῷ ἐνδοξασθῆναι Κύριον. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Οἱ ἀσεβεῖς τρυγητὸν παθόντες ἔσχατον, φωνὰς ἀποδώσουσι, βοῦντες ἐν τῷ κολά- ζεσθαι· οἱ δὲ ἀγαθοὶ εὐφρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Β Κυρίου, ὅτε ὁ Κύριος ἐλεύσεται ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τοὺς αὐτοῦ, μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀντί δὲ τοῦ, Ταραχθήσεται τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης, *Ηγησαν ὕδατα θαλάσσης, Θεοδοτίων ἑρμήνευσεν, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς βοῆς τῶν δοξαζόντων Κύριον. Νήσους δὲ τὰς Ἐκκλησίας φησὶ τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ, καὶ πρὸ τῆς κρίσεως ἐν μέσῳ τῶν ἀπίστων, ἐν μέσῳ θαλάσσης ἀπειλημμένας, ἐφ᾽ ἂς ἡ τοῦ Θεοῦ λάμψει δόξα κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Διόπερ ὁ λόγος τὸν τοῦτο ποιήσοντα Θεὸν ἀνυμνεῖ λέγων· Κύριε ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ἀπὸ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν. Ἀντὶ δὲ τοῦ τέρατα, ψαλμούς Θεοδοτίων ἑρμηνεύει, καὶ Σύμμαχος. Ὁ δὲ ᾿Ακύλας, γελῳδίας. Οἱ γὰρ τῆς μερίδος τοῦ Θεοῦ τὴν δικαίαν αὐτοῦ κρίσιν ἀποθαυμάζοντες, εὐφραινόμενοι ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου ὕμνους αὐτῷ καὶ ψαλμωδίας εὐ χαριστηρίους ἀνάγουσιν πανταχόθεν ὄντες τῆς γῆς. “Ο δὴ καὶ ὁ προφήτης ἐθαύμασεν, ὑμνεῖν αὐτὰς τὸν Θεὸν ἠξιῶσθαι μαθών. Ο δὴ καὶ τερατώδες εδόκει κατὰ τοὺς Εβδομήκοντα, εἰ τὴν πατρῴαν πλάνην ἐάσαντες τὸν τῶν προφητῶν ὑμνοῦσι Θεὸν εἰς πέ- ρας αὐτοῖς τῆς ἐλπίδος ἐκβάσης. Ἐπὶ γὰρ τῇ τοῦ Θεοῦ δικαιοκρισίᾳ ἐπῆκται τὸ, ἐλπὶς τῷ εὐσεβεῖ, κἂν ἀλλόφυλος ᾗ δηλονότι, καν ἀλλότριος τοῦ σπέρματος Αβραάμ. . Εφ᾽ οἷς, κατὰ Σύμμαχον, εἴρηται· Καὶ εἶπεν το μυστήριόν μου ἐμοὶ· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί. Τῶν γὰρ προφητῶν ἐπὶ τῷ παραδόξῳ τὸν Θεὸν δου ξασάντων, μνημονευσάντων δὲ καὶ τῆς ἐλπίδος τῶν εὐσεβῶν, μὴ εἰρηκότων δὲ τίνα καὶ ποῖα ἦν τὰ ἐλπιζόμενα, ποθούντων δὲ μαθεῖν ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, σιωπᾷν αὐτοὺς ὁ Θεὸς παρακελεύεται λέγων· Τὸ μυστήριόν μου ἐμοὶ· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί. Οὐ γὰρ νῦν, φησὶν, έχε φαίνειν καιρός, « & ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, & ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. » Ὁ δὲ προ- $8 * τ γρ. φανῇ. ἴσ. ἀπό. COMMENTARII IN ISAIAM. A sensu espressit, qui tanquam racemi si conjecia fuerit vindemia, dixit. Deinde, velut a principio alio vocem illi suam extollent, statim adjunxit : Ita cnim, sensu ad priora relato, reddidit, qua ratione qui oleas colligunt, easdem arundi..ibus decutientes ne solam quidem, sicubi appareat, restare patiuntur, ita nec impiorum aliquem eva- surum significaret : quod in racemis etiam fieri edocuit Salvator **. videmus, dum qui prima vice colligentes fugerant, altera decerpuntur; quod ipsa etiam sagenæ simili- tudine, dum foras qui mali sunt pisces ejiciuntur, G Ista ergo illi patientur, vocem vero illi suam attol lent, tanquam nimirum felicioris exsistant agmi- nis. Atque hine est quod in glorificando Domino exsultaturos adjecit. Quod si Septuaginta virorum interpretationem sequimur, impios significare pn- tandum est, qui dum vindemiam extremam palien- tur, magno inter pœnas clamore vociferaturi sunt; boni autem cum gloria Domini exsulaturi, cum in Patris sui gloria, multa cum potestate venturus est Dominus. Verum quo loco turbabitur aqua maris legimus, aquas maris sonitum edidisse apud Theodotionem reperias, ut eorum, qui Dominum glorificant vocis magnitudinem exprimeret. Deinde insularum nomine Ecclesias intelligit, quæ in vita lac, et ante judicii tempus, inter impios, tanquam medio in mari relictæ, Dei gloria in futuro illo sæ- culo illustrandæ sunt. Atque hinc est, quod Deum, qui ista, facturus sit, oratione sequenti ita præ- dicat Domine Deus Israel, ab alis terræ portenta audivimus. Nisi quod, pro quo portenta habemus, psalmos Theodotio et Symmachus, Aquilas autem melodias reddiderunt. Qui enim Dei partes sequun- tur, justum ipsius judicium admirati, leto et hilari animo cum Domini gloria ubivis terrarum exsisten- tes hymnos eidem et psalmos ingrati animi signi- Gicationem offerunt: quæ res prophetæ etiam, qui dignos eos haberi vidit, a quibus laudaretur Deus, non tantum admirationi fuit; sed prodigio similis, ut Septuaginta placet interpretibus, quod majo- rum suorum errore deposito, fideque ad extremum usque perducta, prophetarum Deum laudibus affi- alienigena, sive ab ipso Abrahæ semine ex- esse demonstraret. cerent. Neque enim alia de causa spes justo adjecit, sive sistat, quam ut justam Dei in judicando sententiam D Matth. xi,47, 48. " Matth.xxv, 31. Sequitur deinceps ex interpretatione Symmachi : Et dixit: Mysterium meum mihi: mysterium meum mihi. Cum enim prophetæ miraculo adducti Deum laudarent, justorumque spei mentionem facerent; neque tamen que, et qualia essent, quæ spera- rentur, efferrent; sed ea scire, quæ se diligentibus præparavit Deus, exoptarent; eos verbis istis, Mysterium meum mihi : mysterium meum mihi, tacere jubet Dominus. Nondum enim, ait : « Quæ nec vidit oculus, nec auris audivit, nec in cor hominis ascendit, quæ præparavit Deus diligenti- › prodendi tempus est. Ut autem propter bus se ' * Isa. Lxiv, 4; Cor. 11, VARIAE LECTIONES. 9. C d
Οὐ γὰρ νῦν, φησὶν, ἐκφαίνειν καιρὸς, «ἃ ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οὖς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν.» Ὁ δὲ προφήτης, ὡς ἐδόξασε τὸν Θεὸν ἐπὶ τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι . Οὕτως ἐκ φιλανθρωπίας τοὺς πονηροὺς ἀποκλαίεται λέγων· Οὐαὶ τοῖς ἀθετοῦσιν . Ἀνθ’ οὗ Ἀκύλας μὲν ἔφη· Ὢ εἴμοι ἀθετοῦντες ἠθέτησαν . Ὁ δὲ Σύμμαχος· Οὐαί μοι ἀθετοῦντες ἠθέτηνται· Θυρίδας δὲ οὐρανοῦ κατὰ τὴν προλαβοῦσαν νοήσεις ἐξήγησιν. Ἐπεξιόντος γὰρ τοῖς ἁμαρτάνουσι τοῦ Θεοῦ, αἱ τοῦ οὐρανοῦ θυρίδες ἀναπετάννυνται , τῆς εἰς αὐτοὺς ἐπισκοπῆς γινομένης. Εἰκὸς δὲ οὕτως εἰρῆσθαι περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ· «Ἄρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν.» Τότε μὲν οὖν ἀνοιγήσονται πᾶσαι ἐπὶ τῆς τοῦ Κυρίου βασιλείας, ὅπως δι’ αὐτῶν εἰσέρχωνται οἱ βασιλευόμενοι. Νυνὶ δὲ ἀνοιγομένων τί γίνεται; Σεισθήσεται , φησὶ, τὰ θεμέλια τῆς γῆς, καὶ ταραχθήσεται ἡ γῆ · τοὺς οἰκήσαντας ταύτην δηλῶν, ὡς ἀπὸ κακῶν μέθης σαλευομένους. Ἡ δὲ τοιαύτη γῆ τῶν ἀσεβῶν οὖσα ψυχὴ, ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται. Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἐρημίαν ἐδήλου, ἐν οἷς ἐλέγετο·
τὸν τῆς ἐλαίας τρυγώντες καρπών, καλάμοις δια· κρούοντες, καὶ μέχρι μιᾶς, εἴπου φωνῇ °, καταβάλ- λουσιν οὕτω τῶν ἀσεβῶν οὐδεὶς, διαφεύξεται ὥσπερ καὶ ἐπὶ τῶν βοτρύων επανίοντές τινες, καὶ τοὺς τὸ πρῶτον λαθόντας συλλέγουσιν. Καὶ τοῦτο παρίστησιν ὁ Σωτὴρ τῇ περὶ τῆς σαγήνης παραβολῇ τῶν σα πρῶν ἔξω βαλλομένων. Αλλ' ἐκεῖνοι μὲν ταῦτα πείσονται. Οὗτοι δὲ ἐπαροῦσι φωνὴν αὐτῶν, δῆλον ὡς οἱ τοῦ κρείττονος τάγματος. "Οθεν ἐπήγαγεν· ᾿Αγαλ. λιάσονται ἐν τῷ ἐνδοξασθῆναι Κύριον. Κατὰ δὲ τοὺς Ἑβδομήκοντα· Οἱ ἀσεβεῖς τρυγητὸν παθόντες ἔσχατον, φωνὰς ἀποδώσουσι, βοῦντες ἐν τῷ κολά- ζεσθαι· οἱ δὲ ἀγαθοὶ εὐφρανθήσονται ἅμα τῇ δόξῃ Β Κυρίου, ὅτε ὁ Κύριος ἐλεύσεται ἐν τῇ δόξῃ τοῦ Πα τοὺς αὐτοῦ, μετὰ δυνάμεως καὶ δόξης πολλῆς. Ἀντί δὲ τοῦ, Ταραχθήσεται τὸ ὕδωρ τῆς θαλάσσης, *Ηγησαν ὕδατα θαλάσσης, Θεοδοτίων ἑρμήνευσεν, δηλῶν τὸ μέγεθος τῆς βοῆς τῶν δοξαζόντων Κύριον. Νήσους δὲ τὰς Ἐκκλησίας φησὶ τὰς ἐν τῷ παρόντι βίῳ, καὶ πρὸ τῆς κρίσεως ἐν μέσῳ τῶν ἀπίστων, ἐν μέσῳ θαλάσσης ἀπειλημμένας, ἐφ᾽ ἂς ἡ τοῦ Θεοῦ λάμψει δόξα κατὰ τὸν αἰῶνα τὸν μέλλοντα. Διόπερ ὁ λόγος τὸν τοῦτο ποιήσοντα Θεὸν ἀνυμνεῖ λέγων· Κύριε ὁ Θεὸς Ἰσραὴλ, ἀπὸ τῶν πτερύγων τῆς γῆς τέρατα ἠκούσαμεν. Ἀντὶ δὲ τοῦ τέρατα, ψαλμούς Θεοδοτίων ἑρμηνεύει, καὶ Σύμμαχος. Ὁ δὲ ᾿Ακύλας, γελῳδίας. Οἱ γὰρ τῆς μερίδος τοῦ Θεοῦ τὴν δικαίαν αὐτοῦ κρίσιν ἀποθαυμάζοντες, εὐφραινόμενοι ἅμα τῇ δόξῃ Κυρίου ὕμνους αὐτῷ καὶ ψαλμωδίας εὐ χαριστηρίους ἀνάγουσιν πανταχόθεν ὄντες τῆς γῆς. “Ο δὴ καὶ ὁ προφήτης ἐθαύμασεν, ὑμνεῖν αὐτὰς τὸν Θεὸν ἠξιῶσθαι μαθών. Ο δὴ καὶ τερατώδες εδόκει κατὰ τοὺς Εβδομήκοντα, εἰ τὴν πατρῴαν πλάνην ἐάσαντες τὸν τῶν προφητῶν ὑμνοῦσι Θεὸν εἰς πέ- ρας αὐτοῖς τῆς ἐλπίδος ἐκβάσης. Ἐπὶ γὰρ τῇ τοῦ Θεοῦ δικαιοκρισίᾳ ἐπῆκται τὸ, ἐλπὶς τῷ εὐσεβεῖ, κἂν ἀλλόφυλος ᾗ δηλονότι, καν ἀλλότριος τοῦ σπέρματος Αβραάμ. . Εφ᾽ οἷς, κατὰ Σύμμαχον, εἴρηται· Καὶ εἶπεν το μυστήριόν μου ἐμοὶ· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί. Τῶν γὰρ προφητῶν ἐπὶ τῷ παραδόξῳ τὸν Θεὸν δου ξασάντων, μνημονευσάντων δὲ καὶ τῆς ἐλπίδος τῶν εὐσεβῶν, μὴ εἰρηκότων δὲ τίνα καὶ ποῖα ἦν τὰ ἐλπιζόμενα, ποθούντων δὲ μαθεῖν ἃ ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτὸν, σιωπᾷν αὐτοὺς ὁ Θεὸς παρακελεύεται λέγων· Τὸ μυστήριόν μου ἐμοὶ· τὸ μυστήριόν μου ἐμοί. Οὐ γὰρ νῦν, φησὶν, έχε φαίνειν καιρός, « & ὀφθαλμὸς οὐκ εἶδεν, καὶ οἷς οὐκ ἤκουσεν, καὶ ἐπὶ καρδίαν ἀνθρώπου οὐκ ἀνέβη, & ἡτοίμασεν ὁ Θεὸς τοῖς ἀγαπῶσιν αὐτόν. » Ὁ δὲ προ- $8 * τ γρ. φανῇ. ἴσ. ἀπό. COMMENTARII IN ISAIAM. A sensu espressit, qui tanquam racemi si conjecia fuerit vindemia, dixit. Deinde, velut a principio alio vocem illi suam extollent, statim adjunxit : Ita cnim, sensu ad priora relato, reddidit, qua ratione qui oleas colligunt, easdem arundi..ibus decutientes ne solam quidem, sicubi appareat, restare patiuntur, ita nec impiorum aliquem eva- surum significaret : quod in racemis etiam fieri edocuit Salvator **. videmus, dum qui prima vice colligentes fugerant, altera decerpuntur; quod ipsa etiam sagenæ simili- tudine, dum foras qui mali sunt pisces ejiciuntur, G Ista ergo illi patientur, vocem vero illi suam attol lent, tanquam nimirum felicioris exsistant agmi- nis. Atque hine est quod in glorificando Domino exsultaturos adjecit. Quod si Septuaginta virorum interpretationem sequimur, impios significare pn- tandum est, qui dum vindemiam extremam palien- tur, magno inter pœnas clamore vociferaturi sunt; boni autem cum gloria Domini exsulaturi, cum in Patris sui gloria, multa cum potestate venturus est Dominus. Verum quo loco turbabitur aqua maris legimus, aquas maris sonitum edidisse apud Theodotionem reperias, ut eorum, qui Dominum glorificant vocis magnitudinem exprimeret. Deinde insularum nomine Ecclesias intelligit, quæ in vita lac, et ante judicii tempus, inter impios, tanquam medio in mari relictæ, Dei gloria in futuro illo sæ- culo illustrandæ sunt. Atque hinc est, quod Deum, qui ista, facturus sit, oratione sequenti ita præ- dicat Domine Deus Israel, ab alis terræ portenta audivimus. Nisi quod, pro quo portenta habemus, psalmos Theodotio et Symmachus, Aquilas autem melodias reddiderunt. Qui enim Dei partes sequun- tur, justum ipsius judicium admirati, leto et hilari animo cum Domini gloria ubivis terrarum exsisten- tes hymnos eidem et psalmos ingrati animi signi- Gicationem offerunt: quæ res prophetæ etiam, qui dignos eos haberi vidit, a quibus laudaretur Deus, non tantum admirationi fuit; sed prodigio similis, ut Septuaginta placet interpretibus, quod majo- rum suorum errore deposito, fideque ad extremum usque perducta, prophetarum Deum laudibus affi- alienigena, sive ab ipso Abrahæ semine ex- esse demonstraret. cerent. Neque enim alia de causa spes justo adjecit, sive sistat, quam ut justam Dei in judicando sententiam D Matth. xi,47, 48. " Matth.xxv, 31. Sequitur deinceps ex interpretatione Symmachi : Et dixit: Mysterium meum mihi: mysterium meum mihi. Cum enim prophetæ miraculo adducti Deum laudarent, justorumque spei mentionem facerent; neque tamen que, et qualia essent, quæ spera- rentur, efferrent; sed ea scire, quæ se diligentibus præparavit Deus, exoptarent; eos verbis istis, Mysterium meum mihi : mysterium meum mihi, tacere jubet Dominus. Nondum enim, ait : « Quæ nec vidit oculus, nec auris audivit, nec in cor hominis ascendit, quæ præparavit Deus diligenti- › prodendi tempus est. Ut autem propter bus se ' * Isa. Lxiv, 4; Cor. 11, VARIAE LECTIONES. 9. C d
PG 87:2203«Σιὼν ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται.» Ταῦτα δὲ γέγονε, τοῖς οἰκοῦσι τὴν γῆν, ἐπείπερ κατίσχυσεν ἐπ’ αὐτοὺς ἡ ἀνομία , διὸ ἐπὶ τέλει τοῦ λόγου φησί. Καὶ πεσεῖται , καὶ οὐ μὴ δύνηται ἀναστῆναι . Ἅπαξ μὲν γὰρ πεσοῦσα κατὰ τὴν τοῦ θνητοῦ βίου τελευτὴν ἡ γῆ , σὰρξ οὖσα γεώδης, ἢ φιλοσώματος ψυχὴ, ἢ οἱ πάλαι τὴν γῆν οἰκοῦντες, τῆς καθολικῆς ἀναστάσεως τεύξονται, παραστῆναι τῷ δικαστῇ, καὶ τῶν πρὸς ἀξίαν τυχεῖν. Ἐπειδ’ ἂν δὲ κριθέντες, τῆς ἀγαθῆς ἐλπίδος ἐκπέσωσι παραδοθέντες κολάσεσιν, ἐκπεσόντες τότε Θεοῦ, οὐκ ἔτι λοιπὸν ἀναστῆναι δυνήσονται. Περὶ δὲ τῆς γῆς αὐτάρκως εἰπὼν, τοῦτ’ ἔστι τῶν οἰκητόρων τῆς γῆς , ἐπὶ τὸν οὐρανὸν μεταβαίνει καὶ τὰ οὐράνια , λέγων· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ , τῷ τῆς κρίσεως δηλονότι καιρῷ, ἐπάξει ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ τὴν χεῖρα , τὴν συντέλειαν δηλῶν τοῦ παντὸς, καθ’ ἣν οὐρανὸς καὶ γῆ παρελεύσεται, ὡς ὁ Σωτήρ φησι· καὶ «Ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται,» καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Κόσμον δὲ οὐρανοῦ , τοὺς φωστῆρας κατὰ τὸν Μωσέα καλεῖ λέγοντα·
φήτης, ὡς ἐδόξασε τὸν Θεὸν ἐπὶ τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι. Οὕτως ἐκ φιλανθρωπίας τους πονηρούς ἀποκλαίεται λέγων· Οὐαὶ τοῖς ἀθετοῦσιν. ᾿Ανθ᾽ οὗ Ακύλας μὲν ἔφη· " εἴμοι • ἀθετοῦντες ἠθέτη- σαν. Ὁ δὲ Σύμμαχος· Οὐαί μοι ἀθετοῦντες ήθέ τηνται· θυρίδας δὲ οὐρανοῦ κατὰ τὴν προλαβοῦσαν νοήσεις ἐξήγησιν. Ἐπεξιόντος γὰρ τοῖς ἁμαρτάνουσι τοῦ Θεοῦ, αἱ τοῦ οὐρανοῦ θυρίδες ἀναπετάννυν- . ται, τῆς εἰς αὐτοὺς ἐπισκοπῆς γινομένης. Εἰκὸς δὲ οὕτως εἰρῆσθαι περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ « "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν. » Τότε μὲν οὖν ἀνοιγή- σονται πᾶσαι ἐπὶ τῆς τοῦ Κυρίου βασιλείας, ὅπως δι' αὐτῶν εἰσέρχωνται οἱ βασιλευόμενοι. Νυνὶ δὲ ἀνοιγομένων τί γίνεται ; Σεισθήσεται, φησὶ, τὰ θε μέλια τῆς γῆς, καὶ ταραχθήσεται ἡ γῆ· τοὺς οἱ- κήσαντας ταύτην δηλῶν, ὡς ἀπὸ κακῶν μέθης σα- λευομένους. Ἡ δὲ τοιαύτη γῆ τῶν ἀσεβῶν οὖσα ψυχή, ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται. Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἐρημίαν ἐδήλου, ἐν οἷς ἐλέγετο · « Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς όπωρο- φυλάκιον ἔσται. Β Ταῦτα δὲ γέγονε, τοῖς οἰκοῦσι τὴν γῆν, ἐπείπερ κατίσχυσεν ἐπ' αὐτοὺς ἡ ἀνομία, διὸ ἐπὶ τέλει τοῦ λόγου φησί. Καὶ πεσεῖται, καὶ οὐ μὴ δύνηται ἀναστῆναι. "Απαξ μὲν γὰρ πεσοῦσα κατὰ τὴν τοῦ θνητοῦ βίου τελευτὴν ἡ γῆ, σὰρξ οὖσα γεώδης, η φιλοσώματος ψυχή, ἢ οἱ πάλαι τὴν γῆν οἰκοῦντες, τῆς καθολικῆς ἀναστάσεως τεύξονται, παραστῆναι τῷ δικαστῇ, καὶ τῶν πρὸς ἀξίαν τυχεῖν. Επειδ ἂν δὲ κριθέντες, τῆς ἀγαθῆς ἐλπίδος ἐκπέσωσι παραδοθέντες κολάσεσιν, ἐκπεσόντες τότε Θεοῦ, οὐκ ἔτι λοιπὸν ἀναστῆναι δυνήσονται. Περὶ δὲ τῆς γῆς αὐτάρκως εἰπὼν, τοῦτ᾽ ἔστι τῶν οἰκητό- ρων τῆς γῆς, ἐπὶ τὸν οὐρανὸν μεταβαίνει καὶ τὰ οὐράνια, λέγων· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ τῆς κρίσεως δηλονότι καιρῷ, ἐπάξει ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ τὴν χεῖρα, τὴν συντέλειαν δηλῶν τοῦ παν- τὸς, καθ' ἣν οὐρανὸς καὶ γῆ παρελεύσεται, ὡς ὁ Σωτήρ φησι· καὶ ε Ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Κόσμον δὲ οὐρανοῦ, τοὺς φωστῆρας κατὰ τὸν Μωσέα καλεῖ λέγοντα· «Επεχε μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέ ρας, καὶ πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθείς προσκυνήσεις αὐτοῖς. » Ταῦτα γὰρ καὶ ὁ προφήτης δηλῶν ἐπιφέρει καὶ ταχήσεται ἡ πλίνθος, καὶ πεσεῖται τὸ τεῖχος. ᾿Ανθ᾽ οὗ Σύμμαχός φησι· καὶ ἐντραπήσεται ἡ σελήνη, καὶ αἰσχυνθήσεται ὁ ἥλιος, καὶ οἱ λοιποὶ δὲ τὰ ὅμοια. "Απερ οι Εβδομή- κοντα συνεκάλυψαν, ὡς "Ελλησιν ἐκδιδόντες τὴν γρα φὴν διὰ τὸ ἀπεμφαῖνον τῆς λέξεως. Τὴν οὖν χεῖρα τούτοις ἐπιφέρει Θεὸς συντέλειαν ἐργαζόμενος. βασιλέας δὲ γῆς συγκλειομένους, νόει τοῦ αἰῶνος σούτου τοὺς ἄρχοντας. Ὡς καὶ Γαβριήλ φησιν ἐν τῷ *7 ἴσ. οὐαί μοι. χχιν, 29. PROCOPII GAZÆI væ A justorum spem Deum laudavit propheta : ita huma milate adductus malos luget, dum va pravaricato- ribus, ait, pro quo, væ mihi, prævaricantes præva- ricali sunt, Aquilas et Symmachus interpretantur. Deinde quod ad januas cœli attinet, id ad superius assignatae explicationis sensum retuleris. Cun enim sceleratos ulciscitur Dominus, tune cali janua, ut in eos fiat animadversio, aperiuntur. Possunt et illæ fortasse, de quibus locutus est David, cum: Attollite portas, principes, vestras ", dixit, intelligi. Tum ergo omnes aperientur, cum Domini regnum advenerit, ut per eas subditi ipsius ingrediantur. Sed quid jam apertis futurum est? Concutientur ait, terræ fundamenta et turba- bitur terra, ut ita ejus incolas tanquam a malo- rum ebrietate agitatum iri doceat. Erit vero terra isla (cujus nomine impiorum animæ intelliguntur) tanquam tugurium. Quæ res, illa etiam vastatione, quæ superius notata est, satis patuit, cum Sionem, tanquam agrum aratum iri, et Jerusalem, tanquam tugurium futuram monuit **. C Atque hæc quidem idcirco terræ incolis, quod in eos pravaluit iniquitas, acciderunt : ideoque ex- trema tandem oratione ita ruituram, ut res resurgere non queat, adjecit. Semel enim ipso vitæ hujus extremo, cum terra, caro videlicet terrea exsi- stens, aut corpore oblectata anima, aut qui terram olium habitabant, ceciderint, universalem resur- rectionem habituri sunt, ut judici sistantur, jus- tamque ferant pro meritorum ratione mercedem. Verum ubi damnati semel, pœnisque traditi spe bona exciderint; tum demum Deo privati resur- gere deinceps amplius non valebunt. Caterum posteaquam de terra, id est de terra incolis, ab- unde dixit : In cœlum jam, atque adeo calestia, his verbis ascendit; die illa, ipso nimirum judicii tempore, inducet Deus manum in ornatum cœli, ut universi consummationem qua cœlum et terra transitura sunt, indicaret ". Quemadmodum el Salvator monuit ro, ubi solem obtenebratum iri, neque lunam lumen suum daturam, stellas istas deinde de cœlo casuras, cæteraque illa quæ se- quuntur, significavit. Cæli autem ornatum, cum Mose luminaria nominavit, ubi, ‹ Cave, inquit, ne D cœlum suspiciens, et videns solem, et lunam, et Psal. xx111, 7. • stellas, et ornatum coeli omnem, decipiaris, et adores ea ". › Hæc enim et ipse propheta signifi- cat, cum adjicit: Et tabescet later, et cadet murus; quorum loco, et erubescet luna, et confundetur sol, non Symmachus tantum, sed reliqui etiam inter- pretes reddiderunt; quæ Septuaginta, cum profanis scripturam aperto sermone tradi nollent, celare ma- luerunt. In eos ergo tunc manum inducet Dominus, cum consummationem operabitur. Terræ autem re- ges conclusos hujus sæculi principes intellige quo ** Mich. 111, 12. * Luc. xxi, 33. se Matth. ss Deut. 1, 19. VARIE LECTIONES. •
«Ἔπεχε μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέρας, καὶ πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθεὶς προσκυνήσεις αὐτοῖς.» Ταῦτα γὰρ καὶ ὁ προφήτης δηλῶν ἐπιφέρει· Καὶ τακήσεται ἡ πλίνθος, καὶ πεσεῖται τὸ τεῖχος . Ἀνθ’ οὗ Σύμμαχός φησι· Καὶ ἐντραπήσεται ἡ σελήνη, καὶ αἰσχυνθήσεται ὁ ἥλιος , καὶ οἱ λοιποὶ δὲ τὰ ὅμοια. Ἅπερ οἱ Ἑβδομήκοντα συνεκάλυψαν, ὡς Ἕλλησιν ἐκδιδόντες τὴν γραφὴν διὰ τὸ ἀπεμφαῖνον τῆς λέξεως. Τὴν οὖν χεῖρα τούτοις ἐπιφέρει Θεὸς συντέλειαν ἐργαζόμενος. Βασιλέας δὲ γῆς συγκλειομένους , νόει τοῦ αἰῶνος τούτου τοὺς ἄρχοντας. Ὡς καὶ Γαβριήλ φησιν ἐν τῷ Δανιήλ· Καὶ ἐξῆλθεν εἰς συνάντησίν μου ἄρχων βασιλείας Περσῶν, καὶ ἄρχων βασιλείας Μήδων. Ἀκόλουθον γὰρ ἦν Χριστοῦ λοιπὸν βασιλεύοντος ἐν αἰῶνι νέῳ, τοὺς ἐναντίους βασιλέας εἰς τόπον καταβληθῆναι τὸν πρέποντα. Δύο Σύμμαχός φησι· Καὶ ἀθροισθήσονται ἀθροισμὸν δεσμίου εἰς λάκκον, καὶ συγκλεισθήσονται εἰς συγκλεισμόν . Ἐνέπεσον γὰρ εἰς ὂν εἰργάσαντο λάκκον, μηκέτι τοῖς ὑπὸ Χριστοῦ βασιλευομένοις παρενοχλήσοντες.
φήτης, ὡς ἐδόξασε τὸν Θεὸν ἐπὶ τῇ τῶν ἀγαθῶν ἐλπίδι. Οὕτως ἐκ φιλανθρωπίας τους πονηρούς ἀποκλαίεται λέγων· Οὐαὶ τοῖς ἀθετοῦσιν. ᾿Ανθ᾽ οὗ Ακύλας μὲν ἔφη· " εἴμοι • ἀθετοῦντες ἠθέτη- σαν. Ὁ δὲ Σύμμαχος· Οὐαί μοι ἀθετοῦντες ήθέ τηνται· θυρίδας δὲ οὐρανοῦ κατὰ τὴν προλαβοῦσαν νοήσεις ἐξήγησιν. Ἐπεξιόντος γὰρ τοῖς ἁμαρτάνουσι τοῦ Θεοῦ, αἱ τοῦ οὐρανοῦ θυρίδες ἀναπετάννυν- . ται, τῆς εἰς αὐτοὺς ἐπισκοπῆς γινομένης. Εἰκὸς δὲ οὕτως εἰρῆσθαι περὶ ὧν φησιν ὁ Δαβίδ « "Αρατε πύλας, οἱ ἄρχοντες, ὑμῶν. » Τότε μὲν οὖν ἀνοιγή- σονται πᾶσαι ἐπὶ τῆς τοῦ Κυρίου βασιλείας, ὅπως δι' αὐτῶν εἰσέρχωνται οἱ βασιλευόμενοι. Νυνὶ δὲ ἀνοιγομένων τί γίνεται ; Σεισθήσεται, φησὶ, τὰ θε μέλια τῆς γῆς, καὶ ταραχθήσεται ἡ γῆ· τοὺς οἱ- κήσαντας ταύτην δηλῶν, ὡς ἀπὸ κακῶν μέθης σα- λευομένους. Ἡ δὲ τοιαύτη γῆ τῶν ἀσεβῶν οὖσα ψυχή, ὡς ὀπωροφυλάκιον ἔσται. Τοῦτο δὲ καὶ διὰ τῶν ἔμπροσθεν ἐρημίαν ἐδήλου, ἐν οἷς ἐλέγετο · « Σιών ὡς ἀγρὸς ἀροτριαθήσεται, καὶ Ἱερουσαλὴμ ὡς όπωρο- φυλάκιον ἔσται. Β Ταῦτα δὲ γέγονε, τοῖς οἰκοῦσι τὴν γῆν, ἐπείπερ κατίσχυσεν ἐπ' αὐτοὺς ἡ ἀνομία, διὸ ἐπὶ τέλει τοῦ λόγου φησί. Καὶ πεσεῖται, καὶ οὐ μὴ δύνηται ἀναστῆναι. "Απαξ μὲν γὰρ πεσοῦσα κατὰ τὴν τοῦ θνητοῦ βίου τελευτὴν ἡ γῆ, σὰρξ οὖσα γεώδης, η φιλοσώματος ψυχή, ἢ οἱ πάλαι τὴν γῆν οἰκοῦντες, τῆς καθολικῆς ἀναστάσεως τεύξονται, παραστῆναι τῷ δικαστῇ, καὶ τῶν πρὸς ἀξίαν τυχεῖν. Επειδ ἂν δὲ κριθέντες, τῆς ἀγαθῆς ἐλπίδος ἐκπέσωσι παραδοθέντες κολάσεσιν, ἐκπεσόντες τότε Θεοῦ, οὐκ ἔτι λοιπὸν ἀναστῆναι δυνήσονται. Περὶ δὲ τῆς γῆς αὐτάρκως εἰπὼν, τοῦτ᾽ ἔστι τῶν οἰκητό- ρων τῆς γῆς, ἐπὶ τὸν οὐρανὸν μεταβαίνει καὶ τὰ οὐράνια, λέγων· Τῇ ἡμέρᾳ ἐκείνῃ, τῷ τῆς κρίσεως δηλονότι καιρῷ, ἐπάξει ὁ Θεὸς ἐπὶ τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ τὴν χεῖρα, τὴν συντέλειαν δηλῶν τοῦ παν- τὸς, καθ' ἣν οὐρανὸς καὶ γῆ παρελεύσεται, ὡς ὁ Σωτήρ φησι· καὶ ε Ὁ ἥλιος σκοτισθήσεται, καὶ ἡ σελήνη οὐ δώσει τὸ φέγγος αὐτῆς, καὶ οἱ ἀστέρες τοῦ οὐρανοῦ πεσοῦνται, καὶ τὰ ἐπὶ τούτοις. Κόσμον δὲ οὐρανοῦ, τοὺς φωστῆρας κατὰ τὸν Μωσέα καλεῖ λέγοντα· «Επεχε μὴ ἀναβλέψας εἰς τὸν οὐρανὸν, καὶ ἰδὼν τὸν ἥλιον, καὶ τὴν σελήνην, καὶ τοὺς ἀστέ ρας, καὶ πάντα τὸν κόσμον τοῦ οὐρανοῦ, πλανηθείς προσκυνήσεις αὐτοῖς. » Ταῦτα γὰρ καὶ ὁ προφήτης δηλῶν ἐπιφέρει καὶ ταχήσεται ἡ πλίνθος, καὶ πεσεῖται τὸ τεῖχος. ᾿Ανθ᾽ οὗ Σύμμαχός φησι· καὶ ἐντραπήσεται ἡ σελήνη, καὶ αἰσχυνθήσεται ὁ ἥλιος, καὶ οἱ λοιποὶ δὲ τὰ ὅμοια. "Απερ οι Εβδομή- κοντα συνεκάλυψαν, ὡς "Ελλησιν ἐκδιδόντες τὴν γρα φὴν διὰ τὸ ἀπεμφαῖνον τῆς λέξεως. Τὴν οὖν χεῖρα τούτοις ἐπιφέρει Θεὸς συντέλειαν ἐργαζόμενος. βασιλέας δὲ γῆς συγκλειομένους, νόει τοῦ αἰῶνος σούτου τοὺς ἄρχοντας. Ὡς καὶ Γαβριήλ φησιν ἐν τῷ *7 ἴσ. οὐαί μοι. χχιν, 29. PROCOPII GAZÆI væ A justorum spem Deum laudavit propheta : ita huma milate adductus malos luget, dum va pravaricato- ribus, ait, pro quo, væ mihi, prævaricantes præva- ricali sunt, Aquilas et Symmachus interpretantur. Deinde quod ad januas cœli attinet, id ad superius assignatae explicationis sensum retuleris. Cun enim sceleratos ulciscitur Dominus, tune cali janua, ut in eos fiat animadversio, aperiuntur. Possunt et illæ fortasse, de quibus locutus est David, cum: Attollite portas, principes, vestras ", dixit, intelligi. Tum ergo omnes aperientur, cum Domini regnum advenerit, ut per eas subditi ipsius ingrediantur. Sed quid jam apertis futurum est? Concutientur ait, terræ fundamenta et turba- bitur terra, ut ita ejus incolas tanquam a malo- rum ebrietate agitatum iri doceat. Erit vero terra isla (cujus nomine impiorum animæ intelliguntur) tanquam tugurium. Quæ res, illa etiam vastatione, quæ superius notata est, satis patuit, cum Sionem, tanquam agrum aratum iri, et Jerusalem, tanquam tugurium futuram monuit **. C Atque hæc quidem idcirco terræ incolis, quod in eos pravaluit iniquitas, acciderunt : ideoque ex- trema tandem oratione ita ruituram, ut res resurgere non queat, adjecit. Semel enim ipso vitæ hujus extremo, cum terra, caro videlicet terrea exsi- stens, aut corpore oblectata anima, aut qui terram olium habitabant, ceciderint, universalem resur- rectionem habituri sunt, ut judici sistantur, jus- tamque ferant pro meritorum ratione mercedem. Verum ubi damnati semel, pœnisque traditi spe bona exciderint; tum demum Deo privati resur- gere deinceps amplius non valebunt. Caterum posteaquam de terra, id est de terra incolis, ab- unde dixit : In cœlum jam, atque adeo calestia, his verbis ascendit; die illa, ipso nimirum judicii tempore, inducet Deus manum in ornatum cœli, ut universi consummationem qua cœlum et terra transitura sunt, indicaret ". Quemadmodum el Salvator monuit ro, ubi solem obtenebratum iri, neque lunam lumen suum daturam, stellas istas deinde de cœlo casuras, cæteraque illa quæ se- quuntur, significavit. Cæli autem ornatum, cum Mose luminaria nominavit, ubi, ‹ Cave, inquit, ne D cœlum suspiciens, et videns solem, et lunam, et Psal. xx111, 7. • stellas, et ornatum coeli omnem, decipiaris, et adores ea ". › Hæc enim et ipse propheta signifi- cat, cum adjicit: Et tabescet later, et cadet murus; quorum loco, et erubescet luna, et confundetur sol, non Symmachus tantum, sed reliqui etiam inter- pretes reddiderunt; quæ Septuaginta, cum profanis scripturam aperto sermone tradi nollent, celare ma- luerunt. In eos ergo tunc manum inducet Dominus, cum consummationem operabitur. Terræ autem re- ges conclusos hujus sæculi principes intellige quo ** Mich. 111, 12. * Luc. xxi, 33. se Matth. ss Deut. 1, 19. VARIE LECTIONES. •
PG 87:2205Σεσίγηται δὲ φασὶν, ὡς ἀπόῤῥητον, ὑπὸ τίνος ἡ ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, ἐπισκεφθήσονται, Θεοῦ δηλονότι. Ἐντραπήσεσθαι δέ φησιν ἥλιόν τε καὶ σελήνην , δίκας διδόντων τῶν ὑπ’ αὐγὰς αὐτῶν γεγονότων, ὡς οἱ Δεσποτικῶν οἴκων μακρῷ χρόνῳ γεγονότες ἐπίτροποι, ἐπιστάντος τοῦ Δεσπότου, τοὺς ὑπ’ αὐτοῖς τελέσαντας κολαζομένους θεώμενοι, μὴ δυνηθέντες συνεισενέγκαι τι τούτοις εἰς ἀρετήν. Ἐφ’ οἷς ἐπιφέρεται· Βασιλεύσει Κύριος ἐν τῷ ὄρει Σιών . Ἔπρεπε γὰρ τῷ περὶ συντελείας λόγῳ τὴν μέλλουσαν ἐπουράνιον Χριστοῦ βασιλείαν εἰπεῖν μετὰ τὴν τῶν ἐναντίων τυράννων καθαίρεσιν. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλὴμ τὰς κατὰ Παῦλον τὸν μέγαν ἐπουρανίους φησὶν, ἐν αἷς καταξιωθήσονται τῆς αὐτοῦ θεότητος οἱ κυρίως πρεσβύτεροι. ΚΕΦΑΛ. ΚΕ. αη. Κύριος ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθεινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυρὰς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν ἀσεβῶν πόλις τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ, κ.τ.λ.
Δανιήλ · Καὶ ἐξῆλθεν εἰς συναντησίν μου ἄρχων βα- Λ σιλείας Περσῶν, καὶ ἄρχων βασιλείας Μήδων. Ακό- λουθον γὰρ ἦν Χριστοῦ λοιπὸν βασιλεύοντος ἐν αἰῶνι νέῳ, τοὺς ἐναντίους βασιλέας εἰς τόπον καταβλη- θῆναι τὸν πρέποντα. Δύο Σύμμαχός φησι· Καὶ ἀθροισθήσονται ἀθροισμὸν δεσμίου εἰς λάκκον, καὶ συγκλεισθήσονται εἰς συγκλεισμόν. Ενέπε σον γὰρ εἰς ἂν εἰργάσαντο λάκκον, μηκέτι τοῖς ὑπὸ Χριστοῦ βασιλευομένοις παρενοχλήσοντες. Σεσίγηται δὲ φασίν, ὡς ἀπόῤῥητον, ὑπὸ τίνος ἡ ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, ἐπισκεφθήσονται, Θεοῦ δηλονότι. Εντραπήσεσθαι δέ φησιν ηλιόν τε καὶ σελήνην, δίκας διδόντων τῶν ὑπ' αὐγὰς αὐτῶν γε- γονότων, ὡς οἱ Δεσποτικῶν οἴκων μακρῷ χρόνῳ γε- γονότες ἐπίτροποι, ἐπιστάντος τοῦ Δεσπότου, τοὺς ὑπ' αὐτοῖς τελέσαντας κολαζομένους θεώμενοι, μὴ δυνηθέντες συνεισενέγκαι τι τούτοις εἰς ἀρετήν. Εφ' οἷς ἐπιφέρεται· Βασιλεύσει Κύριος ἐν τῷ ὄρει Σιών. Επρεπε γὰρ τῷ περὶ συντελείας λόγῳ τὴν μέλλουσαν ἐπουράνιον Χριστοῦ βασιλείαν εἰπεῖν μετὰ τὴν τῶν ἐναντίων τυράννων καθαίρεσιν. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλήμ τὰς κατὰ Παῦλον τὸν μέγαν ἐπουρα νίους φησὶν, ἐν αἷς καταξιωθήσονται τῆς αὐτοῦ θεό. τητος οἱ κυρίως πρεσβύτεροι. ΚΕΦΑΛ. ΚΕ'. α-η'. Κύριος ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθεινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν ἀσεβῶν πόλις τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ, κ. τ. λ. Περὶ τῆς καθόλου κρίσεως τῶν ἀσεβῶν τε καὶ δι- καίων εἰπὼν, ἧς τέλος ἦν ἡ Χριστοῦ βασιλεία, τὸν Θεὶν ἐπὶ τούτοις ἀνυμνεῖ καὶ δοξάζει. Πληροφορη θεὶς γὰρ περὶ τούτων παρὰ Θεοῦ, καὶ τὸν νοῦν οὐκ ἔχων ἄκαρπον φοιτώσης τῆς χάριτος ἐπ' αὐτὸν, ἀνα τιλαμβανόμενός τε τῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἰδίων τοῦ νοῦ κινημάτων, ἀποθαυμάζει τὸν εὐεργές την Θεόν, ὡς ἐπὶ θαυμασίᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ βουλῇ. Τὸ δὲ ταύτης ἀρχαῖον ἐδήλωσεν ὁ Χριστός· « Δεῦτε, λέγων, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. • Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλος ἐντεῦθεν ὁρμώ- μενος γέγραφε: « Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώ μους κατ' ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίτας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν ἐν αὐτῷ. » Κατὰ δὲ τοὺς λέγοντας ταῦτα περὶ τῆς ἐπιδημίας εἰρῆσθαι, τὸ ἀρχαῖον τῆς βου- τῆς παρίστησι Συμεὼν εἰπών· "Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλ μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω ωπον πάντων τῶν λαῶν. » Καὶ Ζαχαρίας λέγων· • Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ. » Αρχαία μὲν οὖν διὰ τοῦτο· ἀληθινὴ δὲ, διότι καὶ πρὸ ἑσπέ- γρ. διό. COMMENTARII IN ISAΙΑΜ. obviam regni Persarum, et Medorum principes exiisse commemorat *. Decuit enim, Christo in novo sæculo, regnante adversantes reges in idonea loca detrudi. Itaque sic interpretatur Symmachus : Et colligentur collectione vincti in lacum, et conclu- dentur in carcerem. In foveam enim quam fecerunt, nequaquam illis amplius, qui sub Christo degunt, importuni, prolapsi sunt. Ceterum per quem fu- tura sit visitatio ideo non addidit, ut arcanam esse, vel, ut alii maiunt, per Deum fore doceret. Fore autem dicit, ut sol et luna erubescant, propter eo- rum penas, quibus illuxerunt, non aliter quam solent, qui herili domo diu administrata, eos, qui- bus præſuerint, cum nihil eis ad virtutem conferre potuerunt, hero redeunti pœnas dare intuentur. Sequitur deinde regnavit Dominus in monte Sion. et more apud Danielem loquitur Gabriel, dum sibi f B – Decuit enim habitum de consummatione serino- nem futurum Christi regnum, sublatis jam qui. adversabantur tyrannis, etiam nominare. Sionem antem et Jerusalem, cum magno Paulo *, cœlestes illas intelligit, in quibus illius ipsi divinitate, qui proprie senes exsistunt, participes futuri sunt. CAP. XXV. VERS. 1.8. Domine Deus meus, glorificabo tɛ, laudabo nomen tuum, quoniam fecisti admirabiles res, consilium antiquum rerum : fat, Domine. Quia posuisti civitates in tumulum, civitates fortes, ut caderent fundamenta earum. Impiorum civitas in С sæculum non ædificabitur, etc. D ss Dan. S. . Absoluta disputatione de universo piorшun et impiorum judicio, cujus finem Christi regnum se- cutum est; in his Deum laudare et glorificare pro- phetes aggreditur. De his enim abunde a Deo in- structus, animo deinde venientis in se gratiæ fructum percipiens, untu denique divino, atque etiam pro- prio impulsus, Dei benignitatein, tanquam ea de mirabili antiquoque consilio prodeat, demiratur. Cujus antiquitatem ignorari Christus non passus est, cum dixit : • Venite, benedicti Patris mei, possidete regnum quod vobis paratum est a con- stitutione mundi *. » Et hinc illa etiam prodierunt divi Pauli verba : ‹ Sicut et elegit nos in ipsa mundi constitutione, ut sancti et immaculati in conspectu ejus essemus in charitate : Qui pra- destinavit nos in filiorum adoptionem in ipso ª³. › Quod si eos sequaris, qui ad Christi adventum ista retulerunt; consilii antiquitatem expressit Simeon, dum ait: Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populo- Et Zacharias his verbis: Et erexit cornu salutis nobis, in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus 37. Est ergo pro- se Luc. 11, 30,51. ** Ephes. 1, 4-5. rum ss Galal. I, 13. Luc. 1, 69, 70. VARLE LECTIONES. 26. s. Math. xxv, 34.
Περὶ τῆς καθόλου κρίσεως τῶν ἀσεβῶν τε καὶ δικαίων εἰπὼν, ἧς τέλος ἦν ἡ Χριστοῦ βασιλεία, τὸν Θεὸν ἐπὶ τούτοις ἀνυμνεῖ καὶ δοξάζει . Πληροφορηθεὶς γὰρ περὶ τούτων παρὰ Θεοῦ, καὶ τὸν νοῦν οὐκ ἔχων ἄκαρπον φοιτώσης τῆς χάριτος ἐπ’ αὐτὸν, ἀντιλαμβανόμενός τε τῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἰδίων τοῦ νοῦ κινημάτων, ἀποθαυμάζει τὸν εὐεργέτην Θεὸν, ὡς ἐπὶ θαυμασίᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ βουλῇ . Τὸ δὲ ταύτης ἀρχαῖον ἐδήλωσεν ὁ Χριστός· «Δεῦτε, λέγων, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρὸς, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου.» Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλος ἐντεῦθεν ὁρμώμενος γέγραφε· «Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώμους κατ’ ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίσας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν ἐν αὐτῷ.» Κατὰ δὲ τοὺς λέγοντας ταῦτα περὶ τῆς ἐπιδημίας εἰρῆσθαι, τὸ ἀρχαῖον τῆς βουλῆς παρίστησι Συμεὼν εἰπών· «Ὅτι εἶδον οἱ ὀφθαλμοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόςωπον πάντων τῶν λαῶν.» Καὶ Ζαχαρίας λέγων·
Δανιήλ · Καὶ ἐξῆλθεν εἰς συναντησίν μου ἄρχων βα- Λ σιλείας Περσῶν, καὶ ἄρχων βασιλείας Μήδων. Ακό- λουθον γὰρ ἦν Χριστοῦ λοιπὸν βασιλεύοντος ἐν αἰῶνι νέῳ, τοὺς ἐναντίους βασιλέας εἰς τόπον καταβλη- θῆναι τὸν πρέποντα. Δύο Σύμμαχός φησι· Καὶ ἀθροισθήσονται ἀθροισμὸν δεσμίου εἰς λάκκον, καὶ συγκλεισθήσονται εἰς συγκλεισμόν. Ενέπε σον γὰρ εἰς ἂν εἰργάσαντο λάκκον, μηκέτι τοῖς ὑπὸ Χριστοῦ βασιλευομένοις παρενοχλήσοντες. Σεσίγηται δὲ φασίν, ὡς ἀπόῤῥητον, ὑπὸ τίνος ἡ ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, ἐπισκεφθήσονται, Θεοῦ δηλονότι. Εντραπήσεσθαι δέ φησιν ηλιόν τε καὶ σελήνην, δίκας διδόντων τῶν ὑπ' αὐγὰς αὐτῶν γε- γονότων, ὡς οἱ Δεσποτικῶν οἴκων μακρῷ χρόνῳ γε- γονότες ἐπίτροποι, ἐπιστάντος τοῦ Δεσπότου, τοὺς ὑπ' αὐτοῖς τελέσαντας κολαζομένους θεώμενοι, μὴ δυνηθέντες συνεισενέγκαι τι τούτοις εἰς ἀρετήν. Εφ' οἷς ἐπιφέρεται· Βασιλεύσει Κύριος ἐν τῷ ὄρει Σιών. Επρεπε γὰρ τῷ περὶ συντελείας λόγῳ τὴν μέλλουσαν ἐπουράνιον Χριστοῦ βασιλείαν εἰπεῖν μετὰ τὴν τῶν ἐναντίων τυράννων καθαίρεσιν. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλήμ τὰς κατὰ Παῦλον τὸν μέγαν ἐπουρα νίους φησὶν, ἐν αἷς καταξιωθήσονται τῆς αὐτοῦ θεό. τητος οἱ κυρίως πρεσβύτεροι. ΚΕΦΑΛ. ΚΕ'. α-η'. Κύριος ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθεινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν ἀσεβῶν πόλις τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ, κ. τ. λ. Περὶ τῆς καθόλου κρίσεως τῶν ἀσεβῶν τε καὶ δι- καίων εἰπὼν, ἧς τέλος ἦν ἡ Χριστοῦ βασιλεία, τὸν Θεὶν ἐπὶ τούτοις ἀνυμνεῖ καὶ δοξάζει. Πληροφορη θεὶς γὰρ περὶ τούτων παρὰ Θεοῦ, καὶ τὸν νοῦν οὐκ ἔχων ἄκαρπον φοιτώσης τῆς χάριτος ἐπ' αὐτὸν, ἀνα τιλαμβανόμενός τε τῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἰδίων τοῦ νοῦ κινημάτων, ἀποθαυμάζει τὸν εὐεργές την Θεόν, ὡς ἐπὶ θαυμασίᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ βουλῇ. Τὸ δὲ ταύτης ἀρχαῖον ἐδήλωσεν ὁ Χριστός· « Δεῦτε, λέγων, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. • Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλος ἐντεῦθεν ὁρμώ- μενος γέγραφε: « Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώ μους κατ' ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίτας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν ἐν αὐτῷ. » Κατὰ δὲ τοὺς λέγοντας ταῦτα περὶ τῆς ἐπιδημίας εἰρῆσθαι, τὸ ἀρχαῖον τῆς βου- τῆς παρίστησι Συμεὼν εἰπών· "Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλ μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω ωπον πάντων τῶν λαῶν. » Καὶ Ζαχαρίας λέγων· • Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ. » Αρχαία μὲν οὖν διὰ τοῦτο· ἀληθινὴ δὲ, διότι καὶ πρὸ ἑσπέ- γρ. διό. COMMENTARII IN ISAΙΑΜ. obviam regni Persarum, et Medorum principes exiisse commemorat *. Decuit enim, Christo in novo sæculo, regnante adversantes reges in idonea loca detrudi. Itaque sic interpretatur Symmachus : Et colligentur collectione vincti in lacum, et conclu- dentur in carcerem. In foveam enim quam fecerunt, nequaquam illis amplius, qui sub Christo degunt, importuni, prolapsi sunt. Ceterum per quem fu- tura sit visitatio ideo non addidit, ut arcanam esse, vel, ut alii maiunt, per Deum fore doceret. Fore autem dicit, ut sol et luna erubescant, propter eo- rum penas, quibus illuxerunt, non aliter quam solent, qui herili domo diu administrata, eos, qui- bus præſuerint, cum nihil eis ad virtutem conferre potuerunt, hero redeunti pœnas dare intuentur. Sequitur deinde regnavit Dominus in monte Sion. et more apud Danielem loquitur Gabriel, dum sibi f B – Decuit enim habitum de consummatione serino- nem futurum Christi regnum, sublatis jam qui. adversabantur tyrannis, etiam nominare. Sionem antem et Jerusalem, cum magno Paulo *, cœlestes illas intelligit, in quibus illius ipsi divinitate, qui proprie senes exsistunt, participes futuri sunt. CAP. XXV. VERS. 1.8. Domine Deus meus, glorificabo tɛ, laudabo nomen tuum, quoniam fecisti admirabiles res, consilium antiquum rerum : fat, Domine. Quia posuisti civitates in tumulum, civitates fortes, ut caderent fundamenta earum. Impiorum civitas in С sæculum non ædificabitur, etc. D ss Dan. S. . Absoluta disputatione de universo piorшun et impiorum judicio, cujus finem Christi regnum se- cutum est; in his Deum laudare et glorificare pro- phetes aggreditur. De his enim abunde a Deo in- structus, animo deinde venientis in se gratiæ fructum percipiens, untu denique divino, atque etiam pro- prio impulsus, Dei benignitatein, tanquam ea de mirabili antiquoque consilio prodeat, demiratur. Cujus antiquitatem ignorari Christus non passus est, cum dixit : • Venite, benedicti Patris mei, possidete regnum quod vobis paratum est a con- stitutione mundi *. » Et hinc illa etiam prodierunt divi Pauli verba : ‹ Sicut et elegit nos in ipsa mundi constitutione, ut sancti et immaculati in conspectu ejus essemus in charitate : Qui pra- destinavit nos in filiorum adoptionem in ipso ª³. › Quod si eos sequaris, qui ad Christi adventum ista retulerunt; consilii antiquitatem expressit Simeon, dum ait: Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populo- Et Zacharias his verbis: Et erexit cornu salutis nobis, in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus 37. Est ergo pro- se Luc. 11, 30,51. ** Ephes. 1, 4-5. rum ss Galal. I, 13. Luc. 1, 69, 70. VARLE LECTIONES. 26. s. Math. xxv, 34.
PG 87:2206«Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ’ αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ.» Ἀρχαία μὲν οὖν διὰ τοῦτο· ἀληθινὴ δὲ, διότι καὶ πρὸ ἑσπέρας ἐκβήσεται, ἐπειδ’ ἂν θῇ πάντας τοὺς ἐχθροὺς αὐτοῦ ὑπὸ τοὺς πόδας αὐτοῦ· ὅτ’ ἂν καταργήσῃ πᾶσαν ἀρχὴν καὶ ἐξουσίαν καὶ δύναμιν. Τότε γὰρ πάσης κακίας ἐκ ποδῶν ἀρθείσης, καὶ τοῦ ἐσχάτου ἐχθροῦ τοῦ θανάτου καταργηθέντος, ὁ μὲν Θεὸς ἔσται πάντα ἐν πᾶσιν· ὁ δὲ Σωτὴρ ἡμῶν τοῦ νέου βασιλεύων αἰῶνος ἐνώπιον τῶν πρεσβυτέρων δοξασθήσεται , συμβασιλευόντων ἐν ζωῇ τῶν ἁγίων αὐτῷ. Τὸ δὲ τῶν ἀγαθῶν τέλος ἰδεῖν ᾖ τάχος ἐπιθυμῶν, ἐπεύχεται· Γένοιτο, Κύριε . Ἤγουν ἐπειδὴ περὶ τῶν μήπω γεγονότων τὸ, ἐποίησας , ἔλεγε, δεικνὺς ὡς ἔσται πάντως, εἰ καὶ μὴ γέγονε, προςέθηκε τό· Γένοιτο, Κύριε . Ἀλλ’ ἐπεύχεται μὲν περὶ τῶν τευξομένων μακαριότητος. Περὶ δὲ τῶν ἐν τῷ θνητῷ βίῳ πρὸ παρεληλυθότων ἐπιλέγει τὸ, ἔθηκας ἐν τῷ θνητῷ πόλεις εἰς χῶμα , δοξάζων αὐτὸν καὶ ἐφ’ οἷς τὰς ἀσεβεῖς τῶν ἀθέων πολιτείας κατέλυσεν, ἀσεβῆ τε τούτων οἰκοδομήματα τάχα πόλεις , καὶ τὰς ἀντικειμένας δυνάμεις δηλῶν.
Δανιήλ · Καὶ ἐξῆλθεν εἰς συναντησίν μου ἄρχων βα- Λ σιλείας Περσῶν, καὶ ἄρχων βασιλείας Μήδων. Ακό- λουθον γὰρ ἦν Χριστοῦ λοιπὸν βασιλεύοντος ἐν αἰῶνι νέῳ, τοὺς ἐναντίους βασιλέας εἰς τόπον καταβλη- θῆναι τὸν πρέποντα. Δύο Σύμμαχός φησι· Καὶ ἀθροισθήσονται ἀθροισμὸν δεσμίου εἰς λάκκον, καὶ συγκλεισθήσονται εἰς συγκλεισμόν. Ενέπε σον γὰρ εἰς ἂν εἰργάσαντο λάκκον, μηκέτι τοῖς ὑπὸ Χριστοῦ βασιλευομένοις παρενοχλήσοντες. Σεσίγηται δὲ φασίν, ὡς ἀπόῤῥητον, ὑπὸ τίνος ἡ ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, ἐπισκεφθήσονται, Θεοῦ δηλονότι. Εντραπήσεσθαι δέ φησιν ηλιόν τε καὶ σελήνην, δίκας διδόντων τῶν ὑπ' αὐγὰς αὐτῶν γε- γονότων, ὡς οἱ Δεσποτικῶν οἴκων μακρῷ χρόνῳ γε- γονότες ἐπίτροποι, ἐπιστάντος τοῦ Δεσπότου, τοὺς ὑπ' αὐτοῖς τελέσαντας κολαζομένους θεώμενοι, μὴ δυνηθέντες συνεισενέγκαι τι τούτοις εἰς ἀρετήν. Εφ' οἷς ἐπιφέρεται· Βασιλεύσει Κύριος ἐν τῷ ὄρει Σιών. Επρεπε γὰρ τῷ περὶ συντελείας λόγῳ τὴν μέλλουσαν ἐπουράνιον Χριστοῦ βασιλείαν εἰπεῖν μετὰ τὴν τῶν ἐναντίων τυράννων καθαίρεσιν. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλήμ τὰς κατὰ Παῦλον τὸν μέγαν ἐπουρα νίους φησὶν, ἐν αἷς καταξιωθήσονται τῆς αὐτοῦ θεό. τητος οἱ κυρίως πρεσβύτεροι. ΚΕΦΑΛ. ΚΕ'. α-η'. Κύριος ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθεινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν ἀσεβῶν πόλις τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ, κ. τ. λ. Περὶ τῆς καθόλου κρίσεως τῶν ἀσεβῶν τε καὶ δι- καίων εἰπὼν, ἧς τέλος ἦν ἡ Χριστοῦ βασιλεία, τὸν Θεὶν ἐπὶ τούτοις ἀνυμνεῖ καὶ δοξάζει. Πληροφορη θεὶς γὰρ περὶ τούτων παρὰ Θεοῦ, καὶ τὸν νοῦν οὐκ ἔχων ἄκαρπον φοιτώσης τῆς χάριτος ἐπ' αὐτὸν, ἀνα τιλαμβανόμενός τε τῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἰδίων τοῦ νοῦ κινημάτων, ἀποθαυμάζει τὸν εὐεργές την Θεόν, ὡς ἐπὶ θαυμασίᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ βουλῇ. Τὸ δὲ ταύτης ἀρχαῖον ἐδήλωσεν ὁ Χριστός· « Δεῦτε, λέγων, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. • Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλος ἐντεῦθεν ὁρμώ- μενος γέγραφε: « Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώ μους κατ' ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίτας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν ἐν αὐτῷ. » Κατὰ δὲ τοὺς λέγοντας ταῦτα περὶ τῆς ἐπιδημίας εἰρῆσθαι, τὸ ἀρχαῖον τῆς βου- τῆς παρίστησι Συμεὼν εἰπών· "Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλ μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω ωπον πάντων τῶν λαῶν. » Καὶ Ζαχαρίας λέγων· • Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ. » Αρχαία μὲν οὖν διὰ τοῦτο· ἀληθινὴ δὲ, διότι καὶ πρὸ ἑσπέ- γρ. διό. COMMENTARII IN ISAΙΑΜ. obviam regni Persarum, et Medorum principes exiisse commemorat *. Decuit enim, Christo in novo sæculo, regnante adversantes reges in idonea loca detrudi. Itaque sic interpretatur Symmachus : Et colligentur collectione vincti in lacum, et conclu- dentur in carcerem. In foveam enim quam fecerunt, nequaquam illis amplius, qui sub Christo degunt, importuni, prolapsi sunt. Ceterum per quem fu- tura sit visitatio ideo non addidit, ut arcanam esse, vel, ut alii maiunt, per Deum fore doceret. Fore autem dicit, ut sol et luna erubescant, propter eo- rum penas, quibus illuxerunt, non aliter quam solent, qui herili domo diu administrata, eos, qui- bus præſuerint, cum nihil eis ad virtutem conferre potuerunt, hero redeunti pœnas dare intuentur. Sequitur deinde regnavit Dominus in monte Sion. et more apud Danielem loquitur Gabriel, dum sibi f B – Decuit enim habitum de consummatione serino- nem futurum Christi regnum, sublatis jam qui. adversabantur tyrannis, etiam nominare. Sionem antem et Jerusalem, cum magno Paulo *, cœlestes illas intelligit, in quibus illius ipsi divinitate, qui proprie senes exsistunt, participes futuri sunt. CAP. XXV. VERS. 1.8. Domine Deus meus, glorificabo tɛ, laudabo nomen tuum, quoniam fecisti admirabiles res, consilium antiquum rerum : fat, Domine. Quia posuisti civitates in tumulum, civitates fortes, ut caderent fundamenta earum. Impiorum civitas in С sæculum non ædificabitur, etc. D ss Dan. S. . Absoluta disputatione de universo piorшun et impiorum judicio, cujus finem Christi regnum se- cutum est; in his Deum laudare et glorificare pro- phetes aggreditur. De his enim abunde a Deo in- structus, animo deinde venientis in se gratiæ fructum percipiens, untu denique divino, atque etiam pro- prio impulsus, Dei benignitatein, tanquam ea de mirabili antiquoque consilio prodeat, demiratur. Cujus antiquitatem ignorari Christus non passus est, cum dixit : • Venite, benedicti Patris mei, possidete regnum quod vobis paratum est a con- stitutione mundi *. » Et hinc illa etiam prodierunt divi Pauli verba : ‹ Sicut et elegit nos in ipsa mundi constitutione, ut sancti et immaculati in conspectu ejus essemus in charitate : Qui pra- destinavit nos in filiorum adoptionem in ipso ª³. › Quod si eos sequaris, qui ad Christi adventum ista retulerunt; consilii antiquitatem expressit Simeon, dum ait: Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populo- Et Zacharias his verbis: Et erexit cornu salutis nobis, in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus 37. Est ergo pro- se Luc. 11, 30,51. ** Ephes. 1, 4-5. rum ss Galal. I, 13. Luc. 1, 69, 70. VARLE LECTIONES. 26. s. Math. xxv, 34.
Ἃς διὰ τὴν ἰσχὺν, τεῖχος καὶ πόλιν καλεῖν ἔθος, ὡς ἐλέγετο πρότερον, ἃς καθελὼν ὁ Χριστὸς ἀναστῆναι πάλιν οὐ συγχωρήσειεν. Οἵγε μὴν αὐτῶν διαφυγόντες τὰς χεῖρας, ἥγουν ἐκ τῶν ἀσεβούντων ἀνθρώπων οἱ σεσωσμένοι, εὐλογήσουσίν σε, ἢ δοξάσουσι κατὰ τοὺς λοιπούς. Εἰσὶ δὲ οὗτοι λαὸς ὁ διὰ σὲ πτωχεύσας κατὰ τὸν πρότερον αἰῶνα, καὶ ὃν οἱ διῶκται τῆς θεοσεβείας ἠδίκησαν. Ἤγουν οἱ πάλαι πτωχοὶ πάσης ἀρετῆς, τῶν παρὰ σοῦ χαρισμάτων, ὧν Ἰσραὴλ μόνος ἀπέλαυεν· γυμνοί τε τῆς ἄνωθεν σκέπης γενόμενοι. Τούτων γὰρ πάντων εἰς τοὐναντίον αὐτοῖς μεταστάντων, χαριστηρίους εἰκότως ᾠδὰς ἀναπέμπουσιν. Καὶ ὅτε γὰρ ἦσαν ταπεινοὶ καὶ ἐν ἀθυμίᾳ, τρυφῆς τε πάσης ἐνδείᾳ τῶν φαύλων ἐν μέσῳ στρεφόμενοι, σὺ τούτων ἦσθα, Δέσποτα, βοηθός τε καὶ σκέπη . Ἀλλὰ καὶ κατ’ ἐκεῖνο διψῶσι καιροῦ, ὡς λέγειν· «Ἐδίψησέν σοι ἡ ψυχή μου πρὸς τὸν Θεὸν τὸν ἰσχυρὸν τὸν ζῶντα,» σὺ πάλιν ἦσθα πηγὴ, ποτίζων αὐτοὺς ἐπιῤῥοῇ τῇ τοῦ πνεύματος, τῆς ὀλιγοψυχίας αὐτοὺς ἀνακτώμενος, ἐνισχύων αὐτοὺς τῇ τοῦ μονογενοῦς σου Λόγου δυνάμει.
Δανιήλ · Καὶ ἐξῆλθεν εἰς συναντησίν μου ἄρχων βα- Λ σιλείας Περσῶν, καὶ ἄρχων βασιλείας Μήδων. Ακό- λουθον γὰρ ἦν Χριστοῦ λοιπὸν βασιλεύοντος ἐν αἰῶνι νέῳ, τοὺς ἐναντίους βασιλέας εἰς τόπον καταβλη- θῆναι τὸν πρέποντα. Δύο Σύμμαχός φησι· Καὶ ἀθροισθήσονται ἀθροισμὸν δεσμίου εἰς λάκκον, καὶ συγκλεισθήσονται εἰς συγκλεισμόν. Ενέπε σον γὰρ εἰς ἂν εἰργάσαντο λάκκον, μηκέτι τοῖς ὑπὸ Χριστοῦ βασιλευομένοις παρενοχλήσοντες. Σεσίγηται δὲ φασίν, ὡς ἀπόῤῥητον, ὑπὸ τίνος ἡ ἐπισκοπὴ ἔσται αὐτῶν, ἢ κατὰ τοὺς λοιποὺς, ἐπισκεφθήσονται, Θεοῦ δηλονότι. Εντραπήσεσθαι δέ φησιν ηλιόν τε καὶ σελήνην, δίκας διδόντων τῶν ὑπ' αὐγὰς αὐτῶν γε- γονότων, ὡς οἱ Δεσποτικῶν οἴκων μακρῷ χρόνῳ γε- γονότες ἐπίτροποι, ἐπιστάντος τοῦ Δεσπότου, τοὺς ὑπ' αὐτοῖς τελέσαντας κολαζομένους θεώμενοι, μὴ δυνηθέντες συνεισενέγκαι τι τούτοις εἰς ἀρετήν. Εφ' οἷς ἐπιφέρεται· Βασιλεύσει Κύριος ἐν τῷ ὄρει Σιών. Επρεπε γὰρ τῷ περὶ συντελείας λόγῳ τὴν μέλλουσαν ἐπουράνιον Χριστοῦ βασιλείαν εἰπεῖν μετὰ τὴν τῶν ἐναντίων τυράννων καθαίρεσιν. Σιὼν δὲ καὶ Ἱερουσαλήμ τὰς κατὰ Παῦλον τὸν μέγαν ἐπουρα νίους φησὶν, ἐν αἷς καταξιωθήσονται τῆς αὐτοῦ θεό. τητος οἱ κυρίως πρεσβύτεροι. ΚΕΦΑΛ. ΚΕ'. α-η'. Κύριος ὁ Θεός μου, δοξάσω σε, ὑμνήσω τὸ ὄνομά σου, ὅτι ἐποίησας θαυμαστὰ πράγματα βουλὴν ἀρχαίαν ἀληθεινήν. Γένοιτο, Κύριε, ὅτι ἔθηκας πόλεις εἰς χῶμα, πόλεις ὀχυράς, τοῦ πεσεῖν αὐτῶν τὰ θεμέλια. Τῶν ἀσεβῶν πόλις τὸν αἰῶνα οὐ μὴ οἰκοδομηθῇ, κ. τ. λ. Περὶ τῆς καθόλου κρίσεως τῶν ἀσεβῶν τε καὶ δι- καίων εἰπὼν, ἧς τέλος ἦν ἡ Χριστοῦ βασιλεία, τὸν Θεὶν ἐπὶ τούτοις ἀνυμνεῖ καὶ δοξάζει. Πληροφορη θεὶς γὰρ περὶ τούτων παρὰ Θεοῦ, καὶ τὸν νοῦν οὐκ ἔχων ἄκαρπον φοιτώσης τῆς χάριτος ἐπ' αὐτὸν, ἀνα τιλαμβανόμενός τε τῶν παρὰ τοῦ Θεοῦ, καὶ τῶν ἰδίων τοῦ νοῦ κινημάτων, ἀποθαυμάζει τὸν εὐεργές την Θεόν, ὡς ἐπὶ θαυμασίᾳ τε καὶ ἀρχαίᾳ βουλῇ. Τὸ δὲ ταύτης ἀρχαῖον ἐδήλωσεν ὁ Χριστός· « Δεῦτε, λέγων, οἱ εὐλογημένοι τοῦ Πατρός, κληρονομήσατε τὴν ἡτοιμασμένην ὑμῖν βασιλείαν ἀπὸ καταβολῆς κόσμου. • Καὶ ὁ θεῖος δὲ Παῦλος ἐντεῦθεν ὁρμώ- μενος γέγραφε: « Καθὼς ἐξελέξατο ἡμᾶς ἐν αὐτῷ πρὸ καταβολῆς κόσμου εἶναι ἡμᾶς ἁγίους καὶ ἀμώ μους κατ' ἐνώπιον αὐτοῦ ἐν ἀγάπῃ, προορίτας ἡμᾶς εἰς υἱοθεσίαν ἐν αὐτῷ. » Κατὰ δὲ τοὺς λέγοντας ταῦτα περὶ τῆς ἐπιδημίας εἰρῆσθαι, τὸ ἀρχαῖον τῆς βου- τῆς παρίστησι Συμεὼν εἰπών· "Οτι εἶδον οἱ ὀφθαλ μοί μου τὸ σωτήριόν σου, ὃ ἡτοίμασας κατὰ πρόσω ωπον πάντων τῶν λαῶν. » Καὶ Ζαχαρίας λέγων· • Καὶ ἤγειρε κέρας σωτηρίας ἡμῖν ἐν οἴκῳ Δαβὶδ τοῦ παιδὸς αὐτοῦ, καθὼς ἐλάλησεν διὰ στόματος τῶν ἁγίων τῶν ἀπ' αἰῶνος προφητῶν αὐτοῦ. » Αρχαία μὲν οὖν διὰ τοῦτο· ἀληθινὴ δὲ, διότι καὶ πρὸ ἑσπέ- γρ. διό. COMMENTARII IN ISAΙΑΜ. obviam regni Persarum, et Medorum principes exiisse commemorat *. Decuit enim, Christo in novo sæculo, regnante adversantes reges in idonea loca detrudi. Itaque sic interpretatur Symmachus : Et colligentur collectione vincti in lacum, et conclu- dentur in carcerem. In foveam enim quam fecerunt, nequaquam illis amplius, qui sub Christo degunt, importuni, prolapsi sunt. Ceterum per quem fu- tura sit visitatio ideo non addidit, ut arcanam esse, vel, ut alii maiunt, per Deum fore doceret. Fore autem dicit, ut sol et luna erubescant, propter eo- rum penas, quibus illuxerunt, non aliter quam solent, qui herili domo diu administrata, eos, qui- bus præſuerint, cum nihil eis ad virtutem conferre potuerunt, hero redeunti pœnas dare intuentur. Sequitur deinde regnavit Dominus in monte Sion. et more apud Danielem loquitur Gabriel, dum sibi f B – Decuit enim habitum de consummatione serino- nem futurum Christi regnum, sublatis jam qui. adversabantur tyrannis, etiam nominare. Sionem antem et Jerusalem, cum magno Paulo *, cœlestes illas intelligit, in quibus illius ipsi divinitate, qui proprie senes exsistunt, participes futuri sunt. CAP. XXV. VERS. 1.8. Domine Deus meus, glorificabo tɛ, laudabo nomen tuum, quoniam fecisti admirabiles res, consilium antiquum rerum : fat, Domine. Quia posuisti civitates in tumulum, civitates fortes, ut caderent fundamenta earum. Impiorum civitas in С sæculum non ædificabitur, etc. D ss Dan. S. . Absoluta disputatione de universo piorшun et impiorum judicio, cujus finem Christi regnum se- cutum est; in his Deum laudare et glorificare pro- phetes aggreditur. De his enim abunde a Deo in- structus, animo deinde venientis in se gratiæ fructum percipiens, untu denique divino, atque etiam pro- prio impulsus, Dei benignitatein, tanquam ea de mirabili antiquoque consilio prodeat, demiratur. Cujus antiquitatem ignorari Christus non passus est, cum dixit : • Venite, benedicti Patris mei, possidete regnum quod vobis paratum est a con- stitutione mundi *. » Et hinc illa etiam prodierunt divi Pauli verba : ‹ Sicut et elegit nos in ipsa mundi constitutione, ut sancti et immaculati in conspectu ejus essemus in charitate : Qui pra- destinavit nos in filiorum adoptionem in ipso ª³. › Quod si eos sequaris, qui ad Christi adventum ista retulerunt; consilii antiquitatem expressit Simeon, dum ait: Quia viderunt oculi mei salutare tuum, quod parasti ante faciem omnium populo- Et Zacharias his verbis: Et erexit cornu salutis nobis, in domo David pueri sui, sicut locutus est per os sanctorum, qui a sæculo sunt prophetarum ejus 37. Est ergo pro- se Luc. 11, 30,51. ** Ephes. 1, 4-5. rum ss Galal. I, 13. Luc. 1, 69, 70. VARLE LECTIONES. 26. s. Math. xxv, 34.